Wikibooks http://hr.wikibooks.org/wiki/Glavna_stranica MediaWiki 1.9alpha first-letter Mediji Posebno Razgovor Suradnik Razgovor sa suradnikom Wikiknjige Razgovor Wikiknjige Slika Razgovor o slici MediaWiki MediaWiki razgovor Predložak Razgovor o predlošku Pomoć Razgovor o pomoći Kategorija Razgovor o kategoriji Main Page 1 4677 2006-09-06T13:20:12Z 194.152.245.19 Redirecting to [[Glavna stranica]] #REDIRECT [[Glavna stranica]] Wikiknjige:Broken/ 2 sysop 929 2004-08-13T13:00:49Z 24.29.135.164 <table> <tr><td align="right"><a href="/w/wiki.phtml?title=Special:Allpages&amp;from=Main_Page" title ="Special:Allpages">Main Page</a></td><td> to </td><td align="left">Main Page</td></tr> </table> Suradnik:SpeedyGonsales 3 930 2004-11-27T17:31:21Z SpeedyGonsales 2 "...when every child was educated to the level that his intelligence and aptitudes permitted. <br> Now that civilization needed all the talent that it could find, merely to maintain itself, any <br> other educational policy would have been suicide..." A.C.Clarke "A fall of moondust" <br><br> As is [http://www.gutenberg.net/ Projekt Gutenberg] one step in the right direction, also is wikipedia<br> another step in the same direction. I am helping these ideas as my time allows. [[meta:User:SpeedyGonsales]] Wikiknjige:Upload log 5 sysop 932 2004-11-27T18:43:51Z SpeedyGonsales 2 uploaded "Pg_cd.JPG": projekt_Gutenberg en wikipedija <ul><li>18:43, 27 Nov 2004 [[User:SpeedyGonsales|SpeedyGonsales]] uploaded "[[:Image:Pg_cd.JPG|Pg_cd.JPG]]" <em>(projekt_Gutenberg en wikipedija)</em></li> </ul> Novosti 7 4922 2006-09-23T13:31:25Z West Brom 4ever 35 Current events premješteno na Novosti: anglizam u kroatizam Wikiknjige:Čitaonica 8 5507 2006-12-05T02:40:52Z Vodomar 46 Otkljucajte glavnu stranicu [[Kategorija:Pomoć]] [[da:Wikibooks:Forside]] [[de:Wikibooks:Portal]] [[he:ויקיספר:שער הקהילה]] [[it:Wikibooks:Portale Comunità]] [[nl:Gebruikersportaal]] [[pl:Wikibooks:Portal wikipedystów]] [[simple:Wikibooks:Community Portal]] [[sv:Wikibooks:Portalen]] Ovdje možete postavljati pitanja, diskutirati o Wikiknjigama i ostalim Wikimedijinim projektima, davati prijedloge, i sve drugo čega se sjetite. Samo naprijed! <div align="center"><big>[http://hr.wikibooks.org/w/index.php?title=Wikiknjige:Čitaonica&action=edit&section=new '''Dajte novi komentar''']</big></div> ==Prvi gost== A ča? Tu ni ničesa? Ah, a ja mislel da ću naić na kakove novine, a ono niš. Eto ja prvi gost ovdika. [[Suradnik:Damirux|Damirux]] 16:31, 15. rujna 2006. (UTC) == Suradnica == Da bude i kakova ženska, prišla san i ja :-)) --[[Suradnik:Roberta F.|Roberta F.]] 00:06, 20. rujna 2006. (UTC) == Genijalno ime! == Haha, wba, a mislia san da će biti '''knjižnica''' ;-)) --[[Suradnik:Luka Krstulović|Luka Krstulović]] 14:21, 24. rujna 2006. (UTC) ---- na ircu se raspravilo o tome i pao je zaključak da je čitaonica najadekvatnije ime. [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] == Otkljucajte glavnu stranicu == Otkljucajte glavnu stranicu tako da se moze staviti osnovni kostur [[Suradnik:Vodomar|Vodomar]] 02:40, 5. prosinca 2006. (UTC) MediaWiki:1movedto2 9 sysop 2477 2005-09-05T09:25:11Z MediaWiki default $1 premješteno na $2 MediaWiki:1movedto2 redir 10 sysop 2478 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default $1 premješteno na $2 preko postojećeg preusmjeravanja MediaWiki:Monobook.css 11 sysop 5000 2006-10-19T16:31:51Z West Brom 4ever 35 /*<pre>*/ /* podebljano 'uredi' */ #ca-edit a { font-weight: bold !important; } /* donacije */ #siteNotice { margin-top:5px; padding-left: 4px; font-style: italic; text-align: center; } .NavToggle { font-size: x-small; float:right; } /* podebljano 'prijavi se' */ #pt-login { font-weight: bold; } #pt-anonlogin { font-weight: bold; } /* Pozicioniranje desnog gornjeg kuta, za neke predloške */ div.topicon { position:absolute; z-index:100; top:10px; display: block !important; } /****************************/ /* BEGIN LIGHT BLUE SECTION */ /****************************/ /* Make all non-namespace pages have a light blue content area. This is done by setting the background color for all #content areas to light blue and then overriding it for any #content enclosed in a .ns-0 (main namespace). I then do the same for the "tab" background colors. --Lupo */ #content { background: #F8FCFF; /* a light blue */ } #content div.thumb { border-color: #F8FCFF; } .ns-0 * #content { background: white; } #mytabs li { background: #F8FCFF; } .ns-0 * #mytabs li { background: white; } #mytabs li a { background-color: #F8FCFF; } .ns-0 * #mytabs li a { background-color: white; } #p-cactions li a, #p-cactions li a:hover, #p-cactions li.selected a { background-color: #F8FCFF; } .ns-0 * #p-cactions li a { background-color: #fbfbfb; } .ns-0 * #p-cactions li.selected a, .ns-0 * #p-cactions li a:hover { background-color: white; } .ns-0 * #content div.thumb { border-color: white; } ol.references { font-size: 100%; } .references-small { font-size: 90%;} /**************************/ /* END LIGHT BLUE SECTION */ /**************************/ /*</pre>*/ MediaWiki:Monobook.js 12 sysop 5001 2006-10-19T16:32:38Z West Brom 4ever 35 /* <pre> */ /* tooltips and access keys */ ta = new Object(); ta['pt-userpage'] = new Array('.','Moja suradnička stranica'); ta['pt-anonuserpage'] = new Array('.','Suradnička stranica za IP adresu pod kojom uređujete'); ta['pt-mytalk'] = new Array('n','Moja stranica za razgovor'); ta['pt-anontalk'] = new Array('n','Razgovor o suradnicima s ove IP adrese'); ta['pt-preferences'] = new Array('','Moje postavke'); ta['pt-watchlist'] = new Array('l','Popis stranica koje pratite.'); ta['pt-mycontris'] = new Array('y','Popis mojih doprinosa'); ta['pt-login'] = new Array('o','Predlažemo vam da se prijavite, ali nije obvezno.'); ta['pt-anonlogin'] = new Array('o','Predlažemo vam da se prijavite, ali nije obvezno.'); ta['pt-logout'] = new Array('o','Odjavi se'); ta['ca-talk'] = new Array('t','Razgovor o stranici'); ta['ca-edit'] = new Array('e','Možete uređivati ovu stranicu. Koristite Pregled kako će izgledati prije nego što snimite.'); ta['ca-addsection'] = new Array('+','Dodaj komentar ovom razgovoru.'); ta['ca-viewsource'] = new Array('e','Ova stranica je zaštićena. Možete pogledati izvorni kod.'); ta['ca-history'] = new Array('h','Ranije izmjene na ovoj stranici.'); ta['ca-protect'] = new Array('=','Zaštiti ovu stranicu'); ta['ca-delete'] = new Array('d','Izbriši ovu stranicu'); ta['ca-undelete'] = new Array('d','Vrati uređivanja na ovoj stranici prije nego što je izbrisana'); ta['ca-move'] = new Array('m','Premjesti ovu stranicu'); ta['ca-watch'] = new Array('w','Dodaj ovu stranicu na svoj popis praćenja'); ta['ca-unwatch'] = new Array('w','Ukloni ovu stranicu s popisa praćenja'); ta['search'] = new Array('f','Pretraži ovaj wiki'); ta['p-logo'] = new Array('','Glavna stranica'); ta['n-mainpage'] = new Array('z','Posjeti glavnu stranicu'); ta['n-portal'] = new Array('','O projektu, što možete učiniti, gdje je što'); ta['n-currentevents'] = new Array('','O trenutnim događajima'); ta['n-recentchanges'] = new Array('r','Popis nedavnih promjena u wikiju.'); ta['n-randompage'] = new Array('x','Učitaj slučajnu stranicu'); ta['n-help'] = new Array('','Mjesto za pomoć suradnicima.'); ta['n-sitesupport'] = new Array('','Podržite nas materijalno'); ta['t-whatlinkshere'] = new Array('j','Popis svih stranica koje sadrže poveznice ovamo'); ta['t-recentchangeslinked'] = new Array('k','Nedavne promjene na stranicama na koje vode ovdašnje poveznice'); ta['feed-rss'] = new Array('','RSS feed za ovu stranicu'); ta['feed-atom'] = new Array('','Atom feed za ovu stranicu'); ta['t-contributions'] = new Array('','Pogledaj popis suradnikovih doprinosa'); ta['t-emailuser'] = new Array('','Pošalji suradniku e-mail'); ta['t-upload'] = new Array('u','Postavi slike i druge medije'); ta['t-specialpages'] = new Array('q','Popis posebnih stranica'); ta['ca-nstab-main'] = new Array('c','Pogledaj sadržaj'); ta['ca-nstab-user'] = new Array('c','Pogledaj suradničku stranicu'); ta['ca-nstab-media'] = new Array('c','Pogledaj stranicu s opisom medija'); ta['ca-nstab-special'] = new Array('','Ovo je posebna stranica koju nije moguće izravno uređivati.'); ta['ca-nstab-wp'] = new Array('a','Pogledaj stranicu o projektu'); ta['ca-nstab-image'] = new Array('c','Pogledaj stranicu o slici'); ta['ca-nstab-mediawiki'] = new Array('c','Pogledaj sistemske poruke'); ta['ca-nstab-template'] = new Array('c','Pogledaj predložak'); ta['ca-nstab-help'] = new Array('c','Pogledaj stranicu za pomoć'); ta['ca-nstab-category'] = new Array('c','Pogledaj stranicu kategorije'); if (window.showModalDialog && document.compatMode && document.compatMode == "CSS1Compat") { var oldWidth; var docEl = document.documentElement; function fixIEScroll() { if (!oldWidth || docEl.clientWidth > oldWidth) doFixIEScroll(); else setTimeout(doFixIEScroll, 1); oldWidth = docEl.clientWidth; } function doFixIEScroll() { docEl.style.overflowX = (docEl.scrollWidth - docEl.clientWidth < 4) ? "hidden" : ""; } document.attachEvent("onreadystatechange", fixIEScroll); attachEvent("onresize", fixIEScroll); } function addLoadEvent(func) { if (window.addEventListener) window.addEventListener("load", func, false); else if (window.attachEvent) window.attachEvent("onload", func); } function LinkFA() { // iterate over all <span>-elements for(var i=0; a = document.getElementsByTagName("span")[i]; i++) { // if found a FA span if(a.className == "FA") { // iterate over all <li>-elements for(var j=0; b = document.getElementsByTagName("li")[j]; j++) { // if found a FA link if(b.className == "interwiki-" + a.id) { b.style.padding = "0 0 0 16px"; b.style.backgroundImage = "url('http://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/6/60/LinkFA-star.png')"; b.style.backgroundRepeat = "no-repeat"; b.title = "This article has gained featured status"; } } } } } addLoadEvent(LinkFA); // ============================================================ // BEGIN Enable multiple onload functions // setup onload functions this way: // aOnloadFunctions[aOnloadFunctions.length] = function_name; // without brackets! if (!window.aOnloadFunctions) { var aOnloadFunctions = new Array(); } window.onload = function() { if (window.aOnloadFunctions) { for (var _i=0; _i<aOnloadFunctions.length; _i++) { aOnloadFunctions[_i](); } } } // END Enable multiple onload functions // ============================================================ // ============================================================ // BEGIN Dynamic Navigation Bars (experimantal) // set up the words in your language var NavigationBarHide = ' Sakrij '; var NavigationBarShow = ' Otkrij '; // set up max count of Navigation Bars on page, // if there are more, all will be hidden // NavigationBarShowDefault = 0; // all bars will be hidden // NavigationBarShowDefault = 1; // on pages with more than 1 bar all bars will be hidden var NavigationBarShowDefault = 1; // shows and hides content and picture (if available) of navigation bars // Parameters: // indexNavigationBar: the index of navigation bar to be toggled function toggleNavigationBar(indexNavigationBar) { var NavToggle = document.getElementById("NavToggle" + indexNavigationBar); var NavFrame = document.getElementById("NavFrame" + indexNavigationBar); if (!NavFrame || !NavToggle) { return false; } // if shown now if (NavToggle.firstChild.data == NavigationBarHide) { for ( var NavChild = NavFrame.firstChild; NavChild != null; NavChild = NavChild.nextSibling ) { if (NavChild.className == 'NavPic') { NavChild.style.display = 'none'; } if (NavChild.className == 'NavContent') { NavChild.style.display = 'none'; } if (NavChild.className == 'NavToggle') { NavChild.firstChild.data = NavigationBarShow; } } // if hidden now } else if (NavToggle.firstChild.data == NavigationBarShow) { for ( var NavChild = NavFrame.firstChild; NavChild != null; NavChild = NavChild.nextSibling ) { if (NavChild.className == 'NavPic') { NavChild.style.display = 'block'; } if (NavChild.className == 'NavContent') { NavChild.style.display = 'block'; } if (NavChild.className == 'NavToggle') { NavChild.firstChild.data = NavigationBarHide; } } } } // adds show/hide-button to navigation bars function createNavigationBarToggleButton() { var indexNavigationBar = 0; // iterate over all < div >-elements for( var i=0; NavFrame = document.getElementsByTagName("div")[i]; i++ ) { // if found a navigation bar if (NavFrame.className == "NavFrame") { indexNavigationBar++; var NavToggle = document.createElement("a"); NavToggle.className = 'NavToggle'; NavToggle.setAttribute('id', 'NavToggle' + indexNavigationBar); NavToggle.setAttribute('href', 'javascript:toggleNavigationBar(' + indexNavigationBar + ');'); var NavToggleText = document.createTextNode(NavigationBarHide); NavToggle.appendChild(NavToggleText); // add NavToggle-Button as first div-element // in < div class="NavFrame" > NavFrame.insertBefore( NavToggle, NavFrame.firstChild ); NavFrame.setAttribute('id', 'NavFrame' + indexNavigationBar); } } // if more Navigation Bars found than Default: hide all if (NavigationBarShowDefault < indexNavigationBar) { for( var i=1; i<=indexNavigationBar; i++ ) { toggleNavigationBar(i); } } } /* prema njemačkoj */ aOnloadFunctions[aOnloadFunctions.length] = createNavigationBarToggleButton; /* addLoadEvent(createNavigationBarToggleButton); */ // END Dynamic Navigation Bars // ============================================================ // dodatni gumbići u edit toolbaru function addCustomButton(imageFile, speedTip, tagOpen, tagClose, sampleText) { mwCustomEditButtons[mwCustomEditButtons.length] = {"imageFile": imageFile, "speedTip": speedTip, "tagOpen": tagOpen, "tagClose": tagClose, "sampleText": sampleText}; } addCustomButton('http://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/c/c8/Button_redirect.png','Preusmjeravanje',"#REDIRECT [[","]]",''); addCustomButton('http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/b/b0/Button_category02.png','Kategorija',"[[Kategorija:","]]",''); // ============================================================ // BEGIN pageview counter // Please talk to User:LeonWeber or SpeedyGonsales before changing anything or // if there are any issues with that. // this should be adjusted to a good value. // BE CAREFULL, you will break zedler if it's too low! // And then DaB. will kill Leon :-( var disable_counter = 0; var counter_factor = 20; function pgcounter_setup() { if(disable_counter == 0) { var url = window.location.href; if(Math.floor(Math.random()*counter_factor)==2) // the probability thing { if(wgIsArticle==true || wgArticleId==0) // do not count history pages etc. { var pgcountNs = wgCanonicalNamespace; if(wgCanonicalNamespace=="") { pgcountNs = "0"; } var cnt_url = "http://pgcount.wikimedia.de/index.png?ns=" + pgcountNs + "&title=" + encodeURI(wgTitle) + "&factor=" + counter_factor + "&wiki=hrwiki"; var img = new Image(); img.src = cnt_url; } } } } // Do not use aOnloadFunctions[aOnloadFunctions.length] = pgcounter_setup;, some browsers don't like that. pgcounter_setup(); // END pageview counter // ============================================================ /* </pre> */ MediaWiki:About 13 sysop 5002 2006-10-19T16:44:58Z West Brom 4ever 35 O Wikiknjigama MediaWiki:Aboutpage 14 sysop 5003 2006-10-19T16:55:54Z West Brom 4ever 35 Wikiknjige MediaWiki:Aboutsite 15 sysop 5004 2006-10-19T16:57:20Z West Brom 4ever 35 Wikiknjige MediaWiki:Accesskey-compareselectedversions 16 sysop 943 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default v MediaWiki:Accesskey-minoredit 17 sysop 944 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default i MediaWiki:Accesskey-preview 18 sysop 945 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default p MediaWiki:Accesskey-save 19 sysop 946 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default s MediaWiki:Accesskey-search 20 sysop 947 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default f MediaWiki:Accmailtext 21 sysop 2484 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default Lozinka za suradnika '$1' poslana je na adresu $2. MediaWiki:Accmailtitle 22 sysop 2485 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default Lozinka poslana. MediaWiki:Acct creation throttle hit 23 sysop 2486 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default Nažalost, ne možete otvoriti nove suradničke račune. Već ste otvorili $1. MediaWiki:Actioncomplete 24 sysop 2487 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default Zahvat završen MediaWiki:Addedwatch 25 sysop 2488 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default Dodano u popis praćenja MediaWiki:Addedwatchtext 26 sysop 2489 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default Stranica "$1" je dodana na vaš [[Special:Watchlist|popis praćenja]]. Promjene na ovoj stranici i njenoj stranici za razgovor bit će tamo prikazani, a stranica će biti ispisana <b>podebljano</b> u [[Special:Recentchanges|popisu nedavnih promjena]], da biste je lakše primijetili. <p>Ako poželite ukloniti stranicu s popisa praćenja, pritisnite "Prekini praćenje" u traci s naredbama.</p> MediaWiki:Addgroup 27 sysop 2490 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default Dodaj skupinu MediaWiki:Addsection 28 sysop 955 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default + MediaWiki:Administrators 29 sysop 2492 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default Project:Administratori MediaWiki:Affirmation 30 sysop 957 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default I affirm that the copyright holder of this file agrees to license it under the terms of the $1. MediaWiki:All 31 sysop 958 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default all MediaWiki:Allarticles 32 sysop 2493 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default Svi članci MediaWiki:Alllogstext 33 sysop 5007 2006-10-19T16:59:57Z West Brom 4ever 35 Skupni prikaz evidencija postavljenih datoteka, brisanja, zaštite, blokiranja i administratorskih prava. Možete suziti prikaz odabirući tip evidencije, suradničko ime ili stranicu u upitu. MediaWiki:Allmessages 34 sysop 2496 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default Sve sistemske poruke MediaWiki:AllmessagesnotsupportedDB 35 sysop 2500 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default Uređivanje Special:AllMessages trenutno nije podržano jer je isključen parametar wgUseDatabaseMessages. MediaWiki:AllmessagesnotsupportedUI 36 sysop 4145 2006-01-01T13:00:54Z MediaWiki default Trenutno odabrani jezik, <b>$1</b>, nije podržan u popisu Special:AllMessages na ovom mjestu. MediaWiki:Allmessagestext 37 sysop 2502 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default Ovo je popis svih sistemskih poruka u prostoru MediaWiki: . MediaWiki:Allpages 38 sysop 2505 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default Sve stranice MediaWiki:Allpagesformtext1 39 sysop 966 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default Display pages starting at: $1 MediaWiki:Allpagesformtext2 40 sysop 967 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default Choose namespace: $1 $2 MediaWiki:Allpagesnamespace 41 sysop 968 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default All pages ($1 namespace) MediaWiki:Allpagesnext 42 sysop 2507 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default Sljedeće MediaWiki:Allpagesprev 43 sysop 2508 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default Prijašnje MediaWiki:Allpagessubmit 44 sysop 2509 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default Kreni MediaWiki:Alphaindexline 45 sysop 2510 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default $1 do $2 MediaWiki:Alreadyloggedin 46 sysop 4043 2005-12-02T03:56:21Z MediaWiki default <strong>Suradniče $1, već ste prijavljeni!</strong><br /> MediaWiki:Alreadyrolled 47 sysop 4147 2006-01-01T13:00:54Z MediaWiki default Ne mogu ukloniti posljednju promjenu članka [[$1]] koju je napravio suradnik [[User:$2|$2]] ([[User talk:$2|Talk]]); netko je već promijenio stranicu ili uklonio promjenu. Posljednju promjenu napravio je suradnik [[User:$3|$3]] ([[User talk:$3|Talk]]). MediaWiki:Ancientpages 48 sysop 2516 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default Najstarije stranice MediaWiki:And 49 sysop 2517 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default i MediaWiki:Anontalk 50 sysop 2518 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default Razgovor za ovu IP adresu MediaWiki:Anontalkpagetext 51 sysop 3822 2005-11-09T22:26:41Z MediaWiki default ----''Ovo je stranica za razgovor s anonimnim suradnikom koji nije otvorio suradnički račun ili se njime ne koristi. Zbog toga se moramo služiti brojčanom [[IP adresa|IP adresom]] kako bismo ga identificirali. Takvu adresu često koristi više ljudi. Ako ste anonimni suradnik i smatrate da su vam upućeni irelevantni komentari, molimo vas da [[Special:Userlogin|otvorite suradnički račun ili se prijavite]] te tako u budućnosti izbjegnete zamjenu s drugim anonimnim suradnicima.'' MediaWiki:Anonymous 52 sysop 5008 2006-10-19T17:02:14Z West Brom 4ever 35 Anonimni suradnik Wikiknjiga MediaWiki:Apr 53 sysop 2521 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default tra MediaWiki:April 54 sysop 2522 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default travnja MediaWiki:Article 55 sysop 2523 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Članak MediaWiki:Articleexists 56 sysop 2524 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Stranica pod tim imenom već postoji ili ime koje ste odabrali nije u skladu s pravilima. Molimo odaberite drugo ime. MediaWiki:Articlenamespace 57 sysop 984 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default (articles) MediaWiki:Articlepage 58 sysop 2525 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Vidi članak MediaWiki:Asksql 59 sysop 986 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default SQL query MediaWiki:Asksqlpheading 60 sysop 987 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default asksql level MediaWiki:Asksqltext 61 sysop 988 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default Use the form below to make a direct query of the database. Use single quotes ('like this') to delimit string literals. This can often add considerable load to the server, so please use this function sparingly. MediaWiki:Aug 62 sysop 2526 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default kol MediaWiki:August 63 sysop 2527 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default kolovoza MediaWiki:Autoblocker 64 sysop 2528 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Automatski ste blokirani jer je vašu IP adresu nedavno koristio "[[User:$1|$1]]" koji je blokiran zbog: "$2". MediaWiki:Badarticleerror 65 sysop 2531 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Ovu radnju nije moguće izvesti s tom stranicom. MediaWiki:Badfilename 66 sysop 2532 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Ime slike automatski je promijenjeno u "$1". MediaWiki:Badfiletype 67 sysop 2533 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default ".$1" nije preporučljiv format za slike. MediaWiki:Badipaddress 68 sysop 2534 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Nevaljana IP adresa. MediaWiki:Badquery 69 sysop 2535 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Loše oblikovan upit MediaWiki:Badquerytext 70 sysop 2536 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Nismo mogli provesti vašu pretragu. Razlog je vjerojatno u tome što ste pokušali tražiti riječ kraću od tri slova, što još nije moguće. Možda ste pogriješili pri upisu pretrage. Pokušajte ponovo. MediaWiki:Badretype 71 sysop 2537 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Unesene lozinke nisu istovjetne. MediaWiki:Badtitle 72 sysop 2538 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Loš naslov MediaWiki:Badtitletext 73 sysop 2539 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Navedeni naslov stranice nepravilan ili loše formirana interwiki poveznica. MediaWiki:Blanknamespace 74 sysop 2540 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default (Glavni) MediaWiki:Block compress delete 75 sysop 1002 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default Can't delete this article because it contains block-compressed revisions. This is a temporary situation which the developers are well aware of, and should be fixed within a month or two. Please mark the article for deletion and wait for a developer to fix our buggy software. MediaWiki:Blockedtext 76 sysop 3823 2005-11-09T22:26:41Z MediaWiki default Vaše suradničko ime ili IP adresu blokirao je administrator $1. Razlog je:<br />''$2'' Ako želite raspraviti blokiranje javite se administratoru $1 ili nekom drugom [[Project:Administrators|administratoru]]. Ne možete se koristiti naredbom "piši suradniku" ako niste registrirali valjanu e-mail adresu u svojim [[Special:Preferences|postavkama]]. Vaša IP adresa je $3. Molimo vas da je spomenete u porukama o ovom predmetu. MediaWiki:Blockedtitle 77 sysop 2542 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Suradnik je blokiran MediaWiki:Blockip 78 sysop 2543 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Blokiraj suradnika MediaWiki:Blockipsuccesssub 79 sysop 2544 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Uspješno blokirano MediaWiki:Blockipsuccesstext 80 sysop 2545 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Suradnik [[{{ns:Special}}:Contributions/$1|$1]] je blokiran. <br />Pogledaj [[{{ns:Special}}:Ipblocklist|IP block list]] za pregled blokiranja. MediaWiki:Blockiptext 81 sysop 2546 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Koristite donji obrazac za blokiranje pisanja pojedinih suradnika ili IP adresa . To biste trebali raditi samo zbog sprječavanja vandalizma i u skladu sa [[Project:Policy|smjernicama]]. Upišite i razlog za ovo blokiranje (npr. stranice koje su vandalizirane). MediaWiki:Blocklink 82 sysop 2547 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default blokiraj MediaWiki:Blocklistline 83 sysop 4356 2006-07-01T18:51:22Z MediaWiki default $1, $2 je blokirao $3 ($4) MediaWiki:Blocklogentry 84 sysop 5010 2006-10-19T17:05:00Z West Brom 4ever 35 blokirao suradnika "$1" na rok od $2 MediaWiki:Blocklogpage 85 sysop 2550 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Evidencija_blokiranja MediaWiki:Blocklogtext 86 sysop 2551 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Ovo je evidencija blokiranja i deblokiranja. Na popisu nema automatski blokiranih IP adresa. Za popis trenutnih zabrana i blokiranja vidi [[Special:Ipblocklist|listu IP blokiranja]]. MediaWiki:Blockpheading 87 sysop 1014 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default block level MediaWiki:Bold sample 88 sysop 2552 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Podebljani tekst MediaWiki:Bold tip 89 sysop 2553 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Podebljani tekst MediaWiki:Booksources 90 sysop 3824 2005-11-09T22:26:41Z MediaWiki default Pretraživanje po ISBN-u MediaWiki:Booksourcetext 91 sysop 5023 2006-10-19T17:14:42Z West Brom 4ever 35 Dolje je popis poveznica prema stranicama koje prodaju nove ili rabljene knjige i gdje su možda na raspolaganju dodatne informacije o knjigama koje tražite. Wikiknjige ne posluju ni s jednim od ovih siteova i ovaj popis nije pokazatelj njihovog uspjeha. MediaWiki:Brokenredirects 92 sysop 2556 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Kriva preusmjeravanja MediaWiki:Brokenredirectstext 93 sysop 2557 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Sljedeća preusmjeravanja pokazuju na nepostojeće članke. MediaWiki:Bugreports 94 sysop 5024 2006-10-19T17:15:27Z West Brom 4ever 35 Prijavi kvar MediaWiki:Bugreportspage 95 sysop 2559 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Project:Poruke_o_programskim_greškama MediaWiki:Bureaucratlog 96 sysop 2560 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Evidencija_birokrata MediaWiki:Bureaucratlogentry 97 sysop 2561 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Suradnik $1 premješten iz skupine $2 u skupinu $3 MediaWiki:Bureaucrattext 98 sysop 1025 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default The action you have requested can only be performed by sysops with "bureaucrat" status. MediaWiki:Bureaucrattitle 99 sysop 1026 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default Bureaucrat access required MediaWiki:Bydate 100 sysop 2562 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default po datumu MediaWiki:Byname 101 sysop 2563 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default po imenu MediaWiki:Bysize 102 sysop 2564 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default po veličini MediaWiki:Cachederror 103 sysop 2565 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Ova je verzija stranice iz međuspremnika i možda ne sadrži sve promjene. MediaWiki:Cancel 104 sysop 2566 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Odustani MediaWiki:Cannotdelete 105 sysop 2567 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Ne mogu obrisati navedenu stranicu ili sliku. (Moguće da je već obrisana.) MediaWiki:Cantrollback 106 sysop 2568 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Ne mogu ukloniti posljednju promjenu, postoji samo jedna promjena. MediaWiki:Categories 107 sysop 5031 2006-10-19T17:20:40Z West Brom 4ever 35 Kategorije stranica MediaWiki:Categoriespagetext 108 sysop 2570 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Na ovom wikiju postoje sljedeće kategorije. MediaWiki:Category 109 sysop 2571 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Kategorija MediaWiki:Category header 110 sysop 2572 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Članci u kategoriji "$1" MediaWiki:Categoryarticlecount 111 sysop 5032 2006-10-19T17:22:23Z West Brom 4ever 35 U ovoj se kategoriji nalazi $1 {{plural:$1|modul|modula}}. MediaWiki:Categoryarticlecount1 112 sysop 2574 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default U ovoj je kategoriji jedan članak. MediaWiki:Changepassword 113 sysop 2577 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Promjena lozinke MediaWiki:Changes 114 sysop 2578 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default promjene MediaWiki:Clearyourcache 115 sysop 5048 2006-10-19T17:33:24Z West Brom 4ever 35 '''Napomena:''' Nakon snimanja, trebate očistiti memoriju svog programa za Internet kako biste odmah vidjeli promjene: '''Mozilla:''' kliknite ''reload'' (ili ''ctrl-r''), '''IE / Opera:''' ''ctrl-f5'', '''Safari:''' ''cmd-r'', '''Konqueror''' ''ctrl-r''. MediaWiki:Columns 116 sysop 2580 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Stupaca MediaWiki:Compareselectedversions 117 sysop 5049 2006-10-19T17:37:47Z West Brom 4ever 35 Usporedi izabrane inačice MediaWiki:Confirm 118 sysop 2582 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default Potvrdi MediaWiki:Confirmcheck 119 sysop 1046 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default Yes, I really want to delete this. MediaWiki:Confirmdelete 120 sysop 2583 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default Potvrdi brisanje MediaWiki:Confirmdeletetext 121 sysop 2584 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default Zauvijek ćete izbrisati stranicu ili sliku zajedno s prijašnjim inačicama. Molim potvrdite svoju namjeru, da razumijete posljedice i da ovo radite u skladu s [[Project:Pravila|pravilima]]. MediaWiki:Confirmprotect 122 sysop 2596 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default Potvrda zaštite MediaWiki:Confirmprotecttext 123 sysop 2597 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default Želite li doista zaštititi ovu stranicu? MediaWiki:Confirmunprotect 124 sysop 2599 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default Potvrda uklanjanja zaštite MediaWiki:Confirmunprotecttext 125 sysop 2600 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default Želite li doista ukloniti zaštitu? MediaWiki:Contextchars 126 sysop 2601 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default Koliko znakova po retku MediaWiki:Contextlines 127 sysop 2602 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default Koliko redova teksta po pogotku MediaWiki:Contribslink 128 sysop 2604 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default doprinosi MediaWiki:Contribsub 129 sysop 2605 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default Za $1 MediaWiki:Contributions 130 sysop 2606 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default Doprinosi suradnika MediaWiki:Copyright 131 sysop 2607 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default Sadržaji se koriste u skladu s $1. MediaWiki:Copyrightpage 132 sysop 2608 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default Project:Autorska prava MediaWiki:Copyrightpagename 133 sysop 5053 2006-10-19T17:42:16Z West Brom 4ever 35 Autorska prava na Wikiknjigama MediaWiki:Copyrightwarning 134 sysop 5141 2006-10-20T15:56:35Z West Brom 4ever 35 *<strong>NE STAVLJAJTE ZAŠTIĆENE RADOVE BEZ DOZVOLE!</strong> *<strong>Nemojte</strong> izravno kopirati sadržaje s drugih web stranica ako nemate izričitu dozvolu. Ako imate dozvolu, napišite to na stranici za razgovor. Molimo uočite da se svi doprinosi Wikiknjigama smatraju objavljenima pod uvjetima [http://en.wikisource.org/wiki/GNU_Free_Documentation_License GNU licence za slobodnu dokumentaciju]. Ako ne želite da se vaše pisanje nemilosrdno uređuje i slobodno raspačava, nemojte ga ovamo slati. Također nam obećavate da ste ovo sami napisali, ili da ste to prepisali iz nečeg što je u javnom vlasništvu ili pod sličnom slobodnom licencom. MediaWiki:Copyrightwarning2 135 sysop 4997 2006-10-19T16:26:38Z West Brom 4ever 35 Molimo uočite da se svi doprinosi Wikipediji smatraju objavljenima pod uvjetima GNU Free Documentation License (vidi $1 za detalje). Ako ne želite da se vaše pisanje nemilosrdno uređuje, nemojte ga slati ovdje.<br> Također nam obećavate da ste ovo sami napisali, ili da ste to prepisali iz nečeg što je u javnom vlasništvu ili pod sličnom slobodnom licencom. <strong>NE STAVLJAJTE ZAŠTIĆENE RADOVE BEZ DOZVOLE!</strong> MediaWiki:Couldntremove 136 sysop 2612 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default Nisam mogao ukloniti '$1'... MediaWiki:Createaccount 137 sysop 2613 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default Otvori novi suradnički račun MediaWiki:Createaccountmail 138 sysop 2614 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default poštom MediaWiki:Createaccountpheading 139 sysop 1066 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default createaccount level MediaWiki:Creditspage 140 sysop 2617 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default Autori stranice MediaWiki:Cur 141 sysop 2618 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default sad MediaWiki:Currentevents 142 sysop 2619 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default Aktualno MediaWiki:Currentevents-url 143 sysop 5286 2006-10-20T22:49:34Z West Brom 4ever 35 Novosti MediaWiki:Currentrev 144 sysop 2620 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default Trenutna inačica MediaWiki:Currentrevisionlink 145 sysop 2621 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default vidi trenutnu inačicu MediaWiki:Data 146 sysop 2622 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default Podaci MediaWiki:Databaseerror 147 sysop 2623 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default Greška baze podataka MediaWiki:Dateformat 148 sysop 2624 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default Format datuma MediaWiki:Dberrortext 149 sysop 2625 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default Došlo je do sintaksne pogreške s upitom bazi. Možda se radi o bugu u softveru. Posljednji pokušaj upita je glasio: <blockquote><tt>$1</tt></blockquote> iz funkcije "<tt>$2</tt>". MySQL je vratio pogrešku "<tt>$3: $4</tt>". MediaWiki:Dberrortextcl 150 sysop 4045 2005-12-02T03:56:22Z MediaWiki default Došlo je do sintaksne pogreške s upitom bazi. Možda se radi o bugu u softveru. Posljednji pokušaj upita je glasio: "$1" iz funkcije "<tt>$2</tt>". MySQL je vratio pogrešku "<tt>$3: $4</tt>". MediaWiki:Deadendpages 151 sysop 2627 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default Slijepe ulice MediaWiki:Debug 152 sysop 2628 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default Uklanjaj programske greške MediaWiki:Dec 153 sysop 2629 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default pro MediaWiki:December 154 sysop 2630 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default prosinca MediaWiki:Default 155 sysop 2631 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default prvotno MediaWiki:Defaultns 156 sysop 2632 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default Ako ne navedem drugačije, traži u ovim prostorima: MediaWiki:Defemailsubject 157 sysop 5056 2006-10-19T21:00:11Z West Brom 4ever 35 Wikiknjige e-mail MediaWiki:Delete 158 sysop 2633 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default Izbriši MediaWiki:Deletecomment 159 sysop 2637 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default Razlog za brisanje MediaWiki:Deletedarticle 160 sysop 3832 2005-11-09T22:26:41Z MediaWiki default izbrisano "$1" MediaWiki:Deletedrevision 161 sysop 2640 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default Izbrisana stara inačica $1. MediaWiki:Deletedtext 162 sysop 2641 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default "$1" je izbrisana. Vidi $2 za evidenciju nedavnih brisanja. MediaWiki:Deleteimg 163 sysop 5057 2006-10-19T21:01:07Z West Brom 4ever 35 bris MediaWiki:Deleteimgcompletely 164 sysop 2644 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default Izbriši sve inačice datoteke MediaWiki:Deletepage 165 sysop 2645 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default Izbriši stranicu MediaWiki:Deletepheading 166 sysop 1093 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default delete level MediaWiki:Deletesub 167 sysop 2646 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default (Brišem "$1") MediaWiki:Deletethispage 168 sysop 5058 2006-10-19T21:01:51Z West Brom 4ever 35 Ukloni stranicu MediaWiki:Deletionlog 169 sysop 2648 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default evidencija brisanja MediaWiki:Dellogpage 170 sysop 2649 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default Evidencija_brisanja MediaWiki:Dellogpagetext 171 sysop 4046 2005-12-02T03:56:22Z MediaWiki default Dolje je popis nedavnih brisanja. Sva vremena su prema poslužiteljevom vremenu (UTC). <ul> </ul> MediaWiki:Developertext 172 sysop 2652 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default Željenu radnju mogu obaviti samo suradnici sa statusom "programer". Vidi $1. MediaWiki:Developertitle 173 sysop 2653 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default Nužne programerske ovlasti MediaWiki:Diff 174 sysop 2654 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default razl MediaWiki:Difference 175 sysop 2655 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default (Usporedba među inačicama) MediaWiki:Disambiguations 176 sysop 2656 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default Razdvojbene stranice MediaWiki:Disambiguationspage 177 sysop 5060 2006-10-19T21:04:30Z West Brom 4ever 35 Admins, please maintain this page by including links to all disambiguation templates and any redirects to them. The list is used by [[Special:Disambiguations]] to show any pages linking to disambiguation articles. The list will also be used by various bots. <small>Note: This page may be translated and reformatted. Any links to '''<nowiki>[[template:...]]</nowiki>''' will be treated as links to disambiguation templates.</small> * [[Predložak:Razdvojba]] MediaWiki:Disambiguationstext 178 sysop 4221 2006-02-26T01:48:54Z MediaWiki default Sljedeći su članci povezani na <i>razdvojbenu stranicu</i>. Morali bi biti povezani na odgovarajući sadržaj.<br />Stranica je razdvojbena ako je povezana iz $1.<br />Poveznice iz sekundarnih prostora ovdje <i>nisu</i> prikazane. MediaWiki:Disclaimerpage 179 sysop 5061 2006-10-19T21:07:59Z West Brom 4ever 35 {{ns:4}}:Opće_odricanje_od_odgovornosti MediaWiki:Disclaimers 180 sysop 5062 2006-10-19T21:08:36Z West Brom 4ever 35 Uvjeti korištenja | Pravne napomene | Odricanje od odgovornosti MediaWiki:Doubleredirects 181 sysop 2660 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Dvostruko preusmjeravanje MediaWiki:Doubleredirectstext 182 sysop 4108 2005-12-22T07:15:01Z MediaWiki default <b>Pozor:</b>ovaj popis može sadržavati nepravilne članove. To obično znači da postoji dodatan tekst u poveznici prve naredbe \#REDIRECT.<br /> Svaki red sadrži poveznice na prvo i drugo preusmjeravanje, te te prvu liniju teksta drugog preusmjeravanja koja obično ukazuje na "pravu" odredišnu stranicu, na koju bi trebalo pokazivati prvo preusmjeravanje. MediaWiki:Edit 183 sysop 2663 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Uredi MediaWiki:Editcomment 184 sysop 2666 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Komentar promjene je: "<i>$1</i>". MediaWiki:Editconflict 185 sysop 2667 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Istovremeno uređivanje: $1 MediaWiki:Editcurrent 186 sysop 2668 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Uredi trenutnu inačicu ove stranice MediaWiki:Editgroup 187 sysop 2669 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Uredi skupinu MediaWiki:Edithelp 188 sysop 5063 2006-10-19T21:09:22Z West Brom 4ever 35 Pomoć pri uređivanju MediaWiki:Edithelppage 189 sysop 5064 2006-10-19T21:09:51Z West Brom 4ever 35 Wikiknjige:Kako uređivati stranicu MediaWiki:Editing 190 sysop 2672 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Uređujete $1 MediaWiki:Editingcomment 191 sysop 2673 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Uređujete $1 (komentar) MediaWiki:Editingold 192 sysop 4047 2005-12-02T03:56:22Z MediaWiki default <strong>UPOZORENJE: Uređujete stariju inačicu ove stranice. Ako je sačuvate, sve će promjene učinjene nakon ove inačice biti izgubljene.</strong> MediaWiki:Editingsection 193 sysop 2675 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Uređujete $1 (odlomak) MediaWiki:Editsection 194 sysop 2676 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default uredi MediaWiki:Editthispage 195 sysop 2677 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Uredi ovu stranicu MediaWiki:Editusergroup 196 sysop 2678 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Uredi suradničke skupine MediaWiki:Emailflag 197 sysop 2682 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Nemoj drugim suradnicima prikazati moju e-mail adresu MediaWiki:Emailforlost 198 sysop 2683 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default * Polja označena zvjezdicom ili superskriptom nisu obvezna. Unošenje e-mail adrese omogućava drugima da vam se jave kroz wiki bez da znaju vašu adresu, a ako zaboravite lozinku, možemo vam na ovu adresu poslati novu. MediaWiki:Emailfrom 199 sysop 2684 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Od MediaWiki:Emailmessage 200 sysop 2685 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Poruka MediaWiki:Emailpage 201 sysop 2687 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Pošalji e-poštu suradniku MediaWiki:Emailpagetext 202 sysop 2688 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Ako je suradnik unio valjanu e-mail adresu u svojim postavkama, bit će mu poslana poruka s tekstom iz donjeg obrasca. E-mail adresa iz vaših postavki nalazit će se u "From" polju poruke i primatelj će vam moći odgovoriti. MediaWiki:Emailsend 203 sysop 2689 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Pošalji MediaWiki:Emailsent 204 sysop 2690 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default E-mail poslan MediaWiki:Emailsenttext 205 sysop 2691 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Vaša poruka je poslana. MediaWiki:Emailsubject 206 sysop 2692 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Tema MediaWiki:Emailto 207 sysop 2693 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Za MediaWiki:Emailuser 208 sysop 5069 2006-10-19T21:17:13Z West Brom 4ever 35 Pošalji suradniku e-mail MediaWiki:Emptyfile 209 sysop 2695 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Datoteka koju ste postavili je prazna. Možda se radi o krivo utipkanom imenu datoteke. Provjerite želite li zaista postaviti ovu datoteku. MediaWiki:Enterlockreason 210 sysop 2702 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Upiši razlog zaključavanja i procjenu vremena otključavanja MediaWiki:Error 211 sysop 2703 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Greška MediaWiki:Errorpagetitle 212 sysop 2704 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Greška MediaWiki:Exbeforeblank 213 sysop 3837 2005-11-09T22:26:41Z MediaWiki default sadržaj prije brisanja je bio: '$1' MediaWiki:Exblank 214 sysop 2706 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default stranica je bila prazna MediaWiki:Excontent 215 sysop 4378 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default sadržaj je bio: '$1' MediaWiki:Explainconflict 216 sysop 4049 2005-12-02T03:56:22Z MediaWiki default Netko je u međuvremenu promijenio stranicu. Gornje polje sadrži sadašnji tekst stranice. U donjem polju prikazane su vaše promjene. Morat ćete unijeti vaše promjene u sadašnji tekst. <b>Samo</b> će tekst u u gornjem polju biti sačuvan kad pritisnete "Snimi stranicu". MediaWiki:Export 217 sysop 2924 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Izvezi stranice MediaWiki:Exportcuronly 218 sysop 2925 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Uključi samo trenutnu inačicu, ne i sve prijašnje MediaWiki:Exporttext 219 sysop 4050 2005-12-02T03:56:22Z MediaWiki default Možete izvesti tekst i prijašnje promjene jedne ili više stranica uklopljene u XML kod. U budućim verzijama MediaWiki softvera bit će moguće uvesti ovakvu stranicu u neki drugi wiki. Trenutna verzija to još ne podržava. Za izvoz stranica unesite njihove naslove u polje ispod, jedan naslov po retku, i označite želite li trenutnu inačicu zajedno sa svim prijašnjima, ili samo trenutnu inačicu s informacijom o zadnjoj promjeni. U potonjem slučaju možete koristiti i poveznicu, npr. [[{{ns:Special}}:Export/Hrvatska]] za članak [[Hrvatska]]. MediaWiki:Extlink sample 220 sysop 2928 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default http://www.primjer.hr Tekst poveznice MediaWiki:Extlink tip 221 sysop 2929 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Vanjska poveznica (pazi, nužan je prefiks http://) MediaWiki:Faq 222 sysop 2930 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Najčešća pitanja MediaWiki:Faqpage 223 sysop 2931 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default {{ns:project}}:FAQ MediaWiki:Feb 224 sysop 2932 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default velj MediaWiki:February 225 sysop 2933 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default veljače MediaWiki:Feedlinks 226 sysop 1153 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default Feed: MediaWiki:Filecopyerror 227 sysop 2934 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Ne mogu kopirati datoteku "$1" u "$2". MediaWiki:Filedeleteerror 228 sysop 2935 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Ne mogu obrisati datoteku "$1". MediaWiki:Filedesc 229 sysop 2936 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Opis MediaWiki:Fileexists 230 sysop 2937 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Datoteka s ovim imenom već postoji, pogledajte $1 ako niste sigurni želite li je uistinu promijeniti. MediaWiki:Filemissing 231 sysop 2941 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Nedostaje datoteka MediaWiki:Filename 232 sysop 2942 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Ime datoteke MediaWiki:Filenotfound 233 sysop 2943 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Datoteka "$1" nije nađena. MediaWiki:Filerenameerror 234 sysop 2944 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Ne mogu preimenovati datoteku "$1" u "$2". MediaWiki:Filesource 235 sysop 2946 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Izvor MediaWiki:Filestatus 236 sysop 2947 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Status autorskih prava MediaWiki:Fileuploaded 237 sysop 2948 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Datoteka "$1" je uspješno postavljena. Slijedite ovu poveznicu: ($2) na stranicu s opisom i unesite podatke o datoteci: opis, izvor i licencu. Ako je ovo slika, možete je unijeti u stranicu ovako: <tt><nowiki>[[Image:$1|thumb|Opis]]</nowiki></tt>. MediaWiki:Formerror 238 sysop 2950 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Greška: Ne mogu poslati podatke MediaWiki:Friday 239 sysop 2951 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default petak MediaWiki:Geo 240 sysop 2952 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default GEO koordinate MediaWiki:Getimagelist 241 sysop 2953 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default dobavljam popis slika MediaWiki:Go 242 sysop 5084 2006-10-19T21:28:50Z West Brom 4ever 35 Idi MediaWiki:Googlesearch 243 sysop 2168 2005-07-03T11:52:40Z MediaWiki default <form method="get" action="http://www.google.com/search" id="googlesearch"> <input type="hidden" name="domains" value="{{SERVER}}" /> <input type="hidden" name="num" value="50" /> <input type="hidden" name="ie" value="$2" /> <input type="hidden" name="oe" value="$2" /> <input type="text" name="q" size="31" maxlength="255" value="$1" /> <input type="submit" name="btnG" value="$3" /> <div> <input type="radio" name="sitesearch" id="gwiki" value="{{SERVER}}" checked="checked" /><label for="gwiki">{{SITENAME}}</label> <input type="radio" name="sitesearch" id="gWWW" value="" /><label for="gWWW">WWW</label> </div> </form> MediaWiki:Guesstimezone 244 sysop 2976 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Vrijeme dobiveno od preglednika MediaWiki:Headline sample 245 sysop 2977 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Tekst naslova MediaWiki:Headline tip 246 sysop 2978 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Podnaslov MediaWiki:Help 247 sysop 2979 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Pomoć MediaWiki:Helppage 248 sysop 5091 2006-10-19T21:36:06Z West Brom 4ever 35 Wikiknjige:Pomoć MediaWiki:Hide 249 sysop 2981 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default sakrij MediaWiki:Hidetoc 250 sysop 2982 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default sakrij MediaWiki:Hist 251 sysop 2983 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default pov MediaWiki:Histlegend 252 sysop 5092 2006-10-19T21:38:28Z West Brom 4ever 35 Izbor za usporedbu: označite kružiće pokraj dvije inačice koje želite usporediti i pritisnite "Enter" ili kliknite na dugme "Usporedi izabrane inačice".<br> Kratice: <br> '''(sad)''' = razlika u odnosu na sadašnju inačicu<br> '''(pret)''' = razlika u odnosu na prethodnu inačicu<br> '''m''' = manja izmjena. MediaWiki:History 253 sysop 5093 2006-10-19T21:38:46Z West Brom 4ever 35 Povijest stranice MediaWiki:History copyright 254 sysop 1181 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default - MediaWiki:History short 255 sysop 3842 2005-11-09T22:26:42Z MediaWiki default Stare izmjene MediaWiki:Historywarning 256 sysop 4148 2006-01-01T13:00:56Z MediaWiki default UPOZORENJE: Stranica koju želite obrisati ima prijašnje inačice: MediaWiki:Hr tip 257 sysop 2990 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Vodoravna crta (koristiti rijetko) MediaWiki:Ignorewarning 258 sysop 4407 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Zanemari upozorenja i snimi datoteku. MediaWiki:Illegalfilename 259 sysop 2992 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Ime datoteke "$1" sadrži znakove koji nisu dozvoljeni u imenima stranica. Preimenujte datoteku i ponovno je postavite. MediaWiki:Ilshowmatch 260 sysop 1187 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default Show all images with names matching MediaWiki:Ilsubmit 261 sysop 2993 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Traži MediaWiki:Image sample 262 sysop 2994 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Primjer.jpg MediaWiki:Image tip 263 sysop 2995 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Uložena slika MediaWiki:Imagelinks 264 sysop 5094 2006-10-19T21:40:54Z West Brom 4ever 35 Poveznice MediaWiki:Imagelist 265 sysop 2997 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Popis slika MediaWiki:Imagelisttext 266 sysop 2999 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Ispod je popis $1 slika složen $2. MediaWiki:Imagemaxsize 267 sysop 4150 2006-01-01T13:00:56Z MediaWiki default Ograniči veličinu slike na stranici s opisom: MediaWiki:Imagepage 268 sysop 3001 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Vidi stranicu slike MediaWiki:Imagereverted 269 sysop 3002 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Uspješno vraćeno na prijašnju inačicu. MediaWiki:Imgdelete 270 sysop 3003 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default bris MediaWiki:Imgdesc 271 sysop 3004 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default opis MediaWiki:Imghistlegend 272 sysop 5102 2006-10-19T21:47:04Z West Brom 4ever 35 Kratice:<br> '''(sad)''' = ovo je sadašnja slika<br> '''(bris)''' = izbriši ovu staru inačicu<br> '''(vra)''' = vrati na ovu staru inačicu. <br> <i>Kliknite na određeni datum da vidite sliku koja je stavljena na taj datum</i>. MediaWiki:Imghistory 273 sysop 5103 2006-10-19T21:47:50Z West Brom 4ever 35 Stare izmjene ove slike MediaWiki:Imglegend 274 sysop 3007 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Uputa: (opis) = prikaži/uredi opis slike. MediaWiki:Import 275 sysop 3009 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Uvezi stranice MediaWiki:Importfailed 276 sysop 3010 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Uvoz nije uspio: $1 MediaWiki:Importhistoryconflict 277 sysop 3011 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Došlo je do konflikta među prijašnjim inačicama (ova je stranica možda već uvezena) MediaWiki:Importnotext 278 sysop 3014 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Prazno ili bez teksta MediaWiki:Importsuccess 279 sysop 3015 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Uvoz je uspio! MediaWiki:Importtext 280 sysop 3016 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Molim da izvezete ovu datoteku iz izvorišnog wikija koristeći pomagalo Special:Export, snimite je na svoj disk i postavite je ovdje. MediaWiki:Info short 281 sysop 3018 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Informacija MediaWiki:Infobox 282 sysop 1209 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default Click a button to get an example text MediaWiki:Infobox alert 283 sysop 1210 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default Please enter the text you want to be formatted.\n It will be shown in the infobox for copy and pasting.\nExample:\n$1\nwill become:\n$2 MediaWiki:Infosubtitle 284 sysop 3019 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Podaci o stranici MediaWiki:Internalerror 285 sysop 3020 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Greška sustava MediaWiki:Intl 286 sysop 3021 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Interwiki poveznice MediaWiki:Ip range invalid 287 sysop 3023 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Raspon IP adresa nije valjan. MediaWiki:Ipaddress 288 sysop 3024 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default IP adresa MediaWiki:Ipb expiry invalid 289 sysop 3026 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Vremenski rok nije valjan. MediaWiki:Ipbexpiry 290 sysop 5109 2006-10-19T21:50:32Z West Brom 4ever 35 Na rok od MediaWiki:Ipblocklist 291 sysop 3028 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Popis blokiranih IP adresa MediaWiki:Ipbreason 292 sysop 3032 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Razlog MediaWiki:Ipbsubmit 293 sysop 3033 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Blokiraj ovog suradnika MediaWiki:Ipusubmit 294 sysop 3034 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Deblokiraj ovu adresu MediaWiki:Ipusuccess 295 sysop 3035 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Suradnik "$1" deblokiran MediaWiki:Isbn 296 sysop 1223 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default ISBN MediaWiki:Isredirect 297 sysop 3036 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default stranica za preusmjeravanje MediaWiki:Italic sample 298 sysop 3037 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Kurzivni tekst MediaWiki:Italic tip 299 sysop 3038 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Kurzivni tekst MediaWiki:Iteminvalidname 300 sysop 3039 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Problem s izborom '$1', ime nije valjano... MediaWiki:Jan 301 sysop 3040 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default sij MediaWiki:January 302 sysop 3041 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default siječnja MediaWiki:Jul 303 sysop 3042 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default srp MediaWiki:July 304 sysop 3043 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default srpnja MediaWiki:Jun 305 sysop 3044 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default lip MediaWiki:June 306 sysop 3045 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default lipnja MediaWiki:Largefile 307 sysop 4433 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Preporučljivo je da veličina datoteka ne prelazi $1 bajtova; ova datoteka ima $2 bajtova MediaWiki:Last 308 sysop 3049 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default pret MediaWiki:Lastmodified 309 sysop 3050 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Datum zadnje promjene na ovoj stranici: $1 MediaWiki:Lastmodifiedby 310 sysop 3051 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Ovu je stranicu zadnji put mijenjao dana $1 suradnik $2. MediaWiki:Lineno 311 sysop 3053 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Redak $1: MediaWiki:Link sample 312 sysop 3054 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Tekst poveznice MediaWiki:Link tip 313 sysop 3055 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Unutarnja poveznica MediaWiki:Linklistsub 314 sysop 3056 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default (Popis poveznica) MediaWiki:Linkshere 315 sysop 3057 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Sljedeće stranice povezuju ovamo: MediaWiki:Linkstoimage 316 sysop 5122 2006-10-20T15:21:02Z West Brom 4ever 35 Na ovu sliku vode poveznice sa sljedećih stranica: MediaWiki:Linktrail 317 sysop 4437 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default /^([a-z]+)(.*)$/sD MediaWiki:Listadmins 318 sysop 1245 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default Admins list MediaWiki:Listform 319 sysop 3060 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default popis MediaWiki:Listingcontinuesabbrev 320 sysop 3061 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default nast. MediaWiki:Listusers 321 sysop 3062 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Popis suradnika MediaWiki:Loadhist 322 sysop 3063 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Učitavam stare izmjene MediaWiki:Loadingrev 323 sysop 3064 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default učitavam inačicu za usporedbu MediaWiki:Localtime 324 sysop 3065 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Lokalno vrijeme MediaWiki:Lockbtn 325 sysop 3066 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Zaključaj bazu podataka MediaWiki:Lockconfirm 326 sysop 3067 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Da, sigurno želim zaključati bazu. MediaWiki:Lockdb 327 sysop 3068 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Zaključaj bazu podataka MediaWiki:Lockdbsuccesssub 328 sysop 3069 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Zaključavanje baze podataka uspjelo MediaWiki:Lockdbsuccesstext 329 sysop 3070 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Baza podataka je zaključana. <br />Ne zaboravite otključati po završetku održavanja. MediaWiki:Lockdbtext 330 sysop 3071 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Zaključavanjem baze će se suradnicima onemogućiti uređivanje stranica, mijenjanje postavki i popisa praćenja, i sve drugo što zahtijeva promjene u bazi podataka. Molim potvrdite svoju namjeru zaključavanja, te da ćete otključati bazu čim završite s održavanjem. MediaWiki:Locknoconfirm 331 sysop 3072 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Niste potvrdili svoje namjere. MediaWiki:Log 332 sysop 3073 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Evidencije MediaWiki:Login 333 sysop 3074 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Prijavi se MediaWiki:Loginend 334 sysop 4440 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default MediaWiki:Loginerror 335 sysop 3075 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Greška u prijavi MediaWiki:Loginpagetitle 336 sysop 3076 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Prijava suradnika MediaWiki:Loginproblem 337 sysop 3077 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default <b>Došlo je do greške s vašom prijavom.</b><br />Pokušajte iznova! MediaWiki:Loginprompt 338 sysop 3078 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Za prijavu na sustav {{SITENAME}} morate u pregledniku uključiti kolačiće (cookies). MediaWiki:Loginreqtext 339 sysop 1266 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default You must [[special:Userlogin|login]] to view other pages. MediaWiki:Loginreqtitle 340 sysop 3081 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Nužna prijava MediaWiki:Loginsuccess 341 sysop 3082 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Prijavili ste se na wiki kao "$1". MediaWiki:Loginsuccesstitle 342 sysop 3083 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Prijava uspješna MediaWiki:Logout 343 sysop 3084 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Odjavi se MediaWiki:Logouttext 344 sysop 5123 2006-10-20T15:28:52Z West Brom 4ever 35 Odjavili ste se.<br /> Možete nastaviti s korištenjem Wikiknjiga anonimno ili se možete ponovo prijaviti pod istim ili drugim imenom. Neke se stranice mogu prikazivati kao da ste još uvijek prijavljeni, sve dok ne očistite međuspremnik svog preglednika. MediaWiki:Logouttitle 345 sysop 3086 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Odjava suradnika MediaWiki:Lonelypages 346 sysop 3087 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Stranice siročad MediaWiki:Longpages 347 sysop 3854 2005-11-09T22:26:43Z MediaWiki default Duge stranice MediaWiki:Longpagewarning 348 sysop 3088 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default PAŽNJA: Ova stranica je dugačka $1 kilobajta; neki preglednici bi mogli imati problema pri uređivanju stranica koje se približavaju ili su duže od 32 kb. Molimo razmislite o rastavljanju stranice na manje odjeljke. MediaWiki:Mailerror 349 sysop 3089 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Greška pri slanju e-maila: $1 MediaWiki:Mailmypassword 350 sysop 3090 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Pošalji mi novu lozinku MediaWiki:Mailnologin 351 sysop 3091 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Nema adrese pošiljaoca MediaWiki:Mailnologintext 352 sysop 3092 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Morate biti [[Special:Userlogin|prijavljeni]] i imati valjanu adresu e-pošte u svojim [[Special:Preferences|postavkama]] da bi mogli slati poštu drugim suradnicima. MediaWiki:Mainpage 353 sysop 3093 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Glavna stranica MediaWiki:Mainpagedocfooter 354 sysop 3094 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Pogledajte [http://meta.wikimedia.org/wiki/MediaWiki_i18n dokumentaciju o prilagodbi sučelja] i [http://meta.wikimedia.org/wiki/MediaWiki_User%27s_Guide Vodič za suradnike] za pomoć pri uporabi i podešavanju. MediaWiki:Mainpagetext 355 sysop 3095 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Softver Wiki je uspješno instaliran. MediaWiki:Maintenance 356 sysop 3096 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Stranica za održavanje MediaWiki:Maintenancebacklink 357 sysop 3097 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Natrag na stranicu za održavanje MediaWiki:Maintnancepagetext 358 sysop 3098 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Na ovoj se stranici nalazi nekoliko alata za svakodnevno održavanje. Neke od ovih funkcija opterećuju bazu podataka pa vas zato molimo da ne učitavate iznova nakon svakog popravka ;-) MediaWiki:Makesysop 359 sysop 3099 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Učini suradnika administratorom MediaWiki:Makesysopfail 360 sysop 3100 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default <b>Suradnika "$1" nije se moglo učiniti administratorom. (Jeste li pravilno upisali ime?)</b> MediaWiki:Makesysopname 361 sysop 3101 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Ime suradnika: MediaWiki:Makesysopok 362 sysop 3102 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default <b>Suradnik "$1" je postao administrator</b> MediaWiki:Makesysopsubmit 363 sysop 3103 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Učini ovog suradnika administratorom MediaWiki:Makesysoptext 364 sysop 3104 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Ovaj obrazac služi birokratima za dodjeljivanje administratorskih prava pojedinom suradniku. Utipkajte ime suradnika u kućicu i pritisnite dugme kako biste suradniku dali administratorska prava. MediaWiki:Makesysoptitle 365 sysop 4444 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Načini suradnika administratorom MediaWiki:Mar 366 sysop 3105 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default ožu MediaWiki:March 367 sysop 3106 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default ožujka MediaWiki:Markaspatrolleddiff 368 sysop 4445 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Označi za pregledano MediaWiki:Markaspatrolledlink 369 sysop 2217 2005-07-03T11:52:40Z MediaWiki default [$1] MediaWiki:Markaspatrolledtext 370 sysop 4446 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Označi ovaj članak pregledanim MediaWiki:Markedaspatrolled 371 sysop 4447 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Pregledano MediaWiki:Markedaspatrolledtext 372 sysop 4450 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Odabrana promjena već je pregledana. MediaWiki:Matchtotals 373 sysop 3111 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Upitu "$1" odgovara $2 naslova stranica i $3 tekstova stranica. MediaWiki:Math 374 sysop 3112 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Prikaz matematičkih formula MediaWiki:Math bad output 375 sysop 3113 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Ne mogu otvoriti ili pisati u odredišni direktorij za matematiku MediaWiki:Math bad tmpdir 376 sysop 3114 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Ne mogu otvoriti ili pisati u privremeni direktorij za matematiku MediaWiki:Math failure 377 sysop 3115 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Obrada nije uspjela. MediaWiki:Math image error 378 sysop 3116 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Konverzija u PNG nije uspjela; provjerite jesu li dobro instalirani latex, dvips, gs, i convert MediaWiki:Math lexing error 379 sysop 3117 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default rječnička greška (lexing error) MediaWiki:Math notexvc 380 sysop 3118 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Nedostaje izvršna datoteka texvc-a; pogledajte math/README za postavke. MediaWiki:Math sample 381 sysop 3119 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Ovdje unesi formulu MediaWiki:Math syntax error 382 sysop 3120 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default sintaksna greška MediaWiki:Math tip 383 sysop 3121 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Matematička formula (LaTeX) MediaWiki:Math unknown error 384 sysop 3122 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default nepoznata greška MediaWiki:Math unknown function 385 sysop 4152 2006-01-01T13:00:56Z MediaWiki default nepoznata funkcija MediaWiki:May 386 sysop 5136 2006-10-20T15:37:57Z West Brom 4ever 35 svibnja MediaWiki:May long 387 sysop 3125 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default svibnja MediaWiki:Media sample 388 sysop 3126 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Primjer.ogg MediaWiki:Media tip 389 sysop 3127 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Uloženi medij MediaWiki:Minlength 390 sysop 3130 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Imena slika moraju imati najmanje tri slova. MediaWiki:Minoredit 391 sysop 5138 2006-10-20T15:38:47Z West Brom 4ever 35 Ovo je manja izmjena MediaWiki:Minoreditletter 392 sysop 1319 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default m MediaWiki:Mispeelings 393 sysop 3132 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Stranice s pogrešno napisanim riječima MediaWiki:Mispeelingspage 394 sysop 3133 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Popis čestih pravopisnih pogrešaka MediaWiki:Mispeelingstext 395 sysop 3134 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Sljedeće stranice sadrže česte pravopisne pogreške, prikazane na $1. Ponegdje je upisan i ispravni oblik te pogreške (ovako). MediaWiki:Missingarticle 396 sysop 3135 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default U bazi podataka nije pronađena stranica "$1" koja je trebala biti pronađena. Ovo se najčešće događa zbog poveznice na zastarjelu usporedbu ili staru promjenu stranice koja je u međuvremenu izbrisana. Ako to nije slučaj, možda se radi o softverskoj grešci. Molimo da u tom slučaju pošaljete poruku administratoru navodeći URL. MediaWiki:Missingimage 397 sysop 3136 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default <b>Nedostaje slika</b><br /><i>$1</i> MediaWiki:Missinglanguagelinks 398 sysop 3137 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Jezične poveznice koje nedostaju MediaWiki:Missinglanguagelinksbutton 399 sysop 3138 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Nađi jezične poveznice koje nedostaju za MediaWiki:Missinglanguagelinkstext 400 sysop 3139 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Ovi članci <i>nisu</i> povezani s njihovim ekvivalentima u $1. Preusmjeravanja i podstranice <i>nisu</i> prikazane. MediaWiki:Monday 401 sysop 3140 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default ponedjeljak MediaWiki:Moredotdotdot 402 sysop 5139 2006-10-20T15:39:29Z West Brom 4ever 35 Više ... MediaWiki:Move 403 sysop 3143 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Premjesti MediaWiki:Movearticle 404 sysop 3144 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Premjesti stranicu MediaWiki:Movedto 405 sysop 3145 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default premješteno na MediaWiki:Movenologin 406 sysop 3148 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Niste prijavljeni MediaWiki:Movenologintext 407 sysop 3149 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Ako želite premjestiti stranicu morate biti [[Special:Userlogin|prijavljeni]]. MediaWiki:Movepage 408 sysop 3150 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Premjesti stranicu MediaWiki:Movepagebtn 409 sysop 3151 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Premjesti stranicu MediaWiki:Movepagetalktext 410 sysop 5140 2006-10-20T15:55:15Z West Brom 4ever 35 Stranica za razgovor, ako postoji, automatski će se premjestiti zajedno sa stranicom koju premještate. '''Stranica za razgovor neće se premjestiti ako:''' *premještate stranicu iz jednog prostora u drugi, *pod novim imenom već postoji stranica za razgovor s nekim sadržajem, ili *maknete kvačicu u kućici na dnu ove stranice.<br> U tim slučajevima ćete morati sami premjestiti ili iskopirati stranicu za razgovor, ako to želite. MediaWiki:Movepagetext 411 sysop 5142 2006-10-20T16:19:55Z West Brom 4ever 35 Ovdje ćete preimenovati stranicu i premjestiti sve stare izmjene na novo ime. Stari će se naslov pretvoriti u stranicu koja automatski preusmjerava na novi naslov. Poveznice na stari naslov ostat će iste; bilo bi dobro da [[Special:Maintenance|provjerite]] je li preusmjeravanje ispravno. Vaša je odgovornost da se pobrinete da poveznice i dalje vode tamo gdje bi trebale. Stranica se '''neće''' premjestiti ako već postoji stranica s novim naslovom, osim u slučaju prazne stranice ili stranice za preusmjeravanje koja nema nikakvih starih izmjena. To znači: 1. ako pogriješite, možete opet preimenovati stranicu na stari naslov, 2. ne može vam se dogoditi da izbrišete neku postojeću stranicu. <b>OPREZ!</b> Ovo može biti drastična i neočekivana promjena kad su u pitanju popularne stranice, i zato dobro razmislite prije nego što preimenujete stranicu. MediaWiki:Movetalk 412 sysop 5143 2006-10-20T16:20:22Z West Brom 4ever 35 Premjesti i njezinu stranicu za raspravu ako je moguće. MediaWiki:Movethispage 413 sysop 5144 2006-10-20T16:20:42Z West Brom 4ever 35 Premjesti stranicu MediaWiki:Mw math html 414 sysop 3157 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Ako je moguće HTML, inače PNG MediaWiki:Mw math mathml 415 sysop 3158 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Ako je moguće MathML (u pokusnoj fazi) MediaWiki:Mw math modern 416 sysop 3159 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Preporučeno za današnje preglednike MediaWiki:Mw math png 417 sysop 3160 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Uvijek kao PNG MediaWiki:Mw math simple 418 sysop 3161 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Ako je vrlo jednostavno HTML, inače PNG MediaWiki:Mw math source 419 sysop 3162 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Ostavi u formatu TeX (za tekstualne preglednike) MediaWiki:Mycontris 420 sysop 3163 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Moji doprinosi MediaWiki:Mypage 421 sysop 3164 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Moja stranica MediaWiki:Mytalk 422 sysop 3165 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Moj razgovor MediaWiki:Navigation 423 sysop 3167 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Orijentacija MediaWiki:Nbytes 424 sysop 3168 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default $1 bajtova MediaWiki:Nchanges 425 sysop 3169 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default $1 promjena MediaWiki:Newarticle 426 sysop 3170 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default (Novo) MediaWiki:Newarticletext 427 sysop 5146 2006-10-20T16:22:26Z West Brom 4ever 35 Došli ste na stranicu koja još nema sadržaja.<br> *Ako želite unijeti sadržaj, počnite tipkati u prozor ispod ovog teksta. *Ako vam treba pomoć, idite na [[Wikiknjige:Pomoć|stranicu za pomoć]]. *Ako ste ovamo dospjeli slučajno, kliknite "Back" u svom programu. MediaWiki:Newbies 428 sysop 3172 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default novaci MediaWiki:Newimages 429 sysop 3173 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Galerija novih datoteka MediaWiki:Newmessages 430 sysop 3174 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Imaš $1. MediaWiki:Newmessageslink 431 sysop 4465 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default nove poruke MediaWiki:Newpage 432 sysop 5514 2006-12-09T23:45:15Z West Brom 4ever 35 Nova stranica: MediaWiki:Newpageletter 433 sysop 1360 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default N MediaWiki:Newpages 434 sysop 3177 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Nove stranice MediaWiki:Newpassword 435 sysop 3178 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Nova lozinka MediaWiki:Newtitle 436 sysop 5147 2006-10-20T16:22:54Z West Brom 4ever 35 Pod novi naslov MediaWiki:Newusersonly 437 sysop 3180 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default (samo novi suradnici) MediaWiki:Newwindow 438 sysop 3181 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default (otvara se u novom prozoru) MediaWiki:Next 439 sysop 3182 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default sljed MediaWiki:Nextdiff 440 sysop 3865 2005-11-09T22:26:44Z MediaWiki default Usporedba sa sljedećom → MediaWiki:Nextn 441 sysop 3184 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default sljedećih $1 MediaWiki:Nextpage 442 sysop 3185 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Sljedeća stranica ($1) MediaWiki:Nextrevision 443 sysop 3866 2005-11-09T22:26:44Z MediaWiki default Novija inačica→ MediaWiki:Nlinks 444 sysop 3187 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default $1 poveznica MediaWiki:Noaffirmation 445 sysop 1372 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default You must affirm that your upload does not violate any copyrights. MediaWiki:Noarticletext 446 sysop 5153 2006-10-20T20:55:29Z West Brom 4ever 35 <div class="plainlinks" id="noarticletext" style="padding: 7px; color: #000"> '''{{SITENAME}} nema {{#switch:{{NAMESPACE}} |{{ns:0}}=članak |{{TALKSPACE}}=stranicu za razgovor |{{ns:Category}}=[[Wikipedija:Kategorije|kategoriju]] |{{ns:Help}}=stranicu za [[Wikipedija:Pomoć|pomoć]] |{{ns:Portal}}=portal |{{ns:Template}}=[[Wikipedija:Predlošci|predložak]] |{{ns:User}}=suradničku stranicu |{{ns:Project}}=stranicu projekta |{{NAMESPACE}} stranicu }} s ovim imenom.''' {{#ifeq:{{PAGENAME}}|{{SUBPAGENAME}}|{{#switch:{{NAMESPACE}} |{{ns:0}}=Molimo [[{{ns:Special}}:Search/{{PAGENAME}}|pretražite Wikipediju]] u potrazi za ''{{PAGENAME}}'', u slučaju da postoji drugi naslov ili način pisanja. |{{ns:Category}}=Molimo pregledajte [[{{ns:Project}}:Sadržaj|postojeće kategorije]] kako biste provjerili da tražena već ne postoji, samo pod drugim imenom. |{{ns:Help}}=Molimo pregledajte [[Wikipedija_A-Ž|postojeće stranice pomoći]] kako biste provjerili da ista tema već ne postoji, samo pod drugim imenom. |{{ns:Portal}}=Molimo pregledajte postojeće portale kako biste izbjegli istu tematiku. |{{ns:Template}}=Molimo pregledajte [http://hr.wikipedia.org/w/index.php?title=Special%3AAllpages&from=&namespace=10 popis postojećih predložaka] kako biste provjerili da standardizirana poruka nije već dostupna, samo pod drugim imenom. |{{ns:User}}=U principu bi ovu stranicu trebao stvoriti i uređivati [[{{ns:User}}:{{PAGENAME}}]]. |{{ns:User_talk}}=Prije stvaranja nove stranice, molimo [{{fullurl:{{ns:Special}}:Listusers|username={{PAGENAMEE}}}} provjerite] je li otvoren suradnički račun s ovim imenom.}} }} * '''[{{fullurl:{{FULLPAGENAME}}|action=edit}} Započni {{#if:{{NAMESPACE}}|stranicu|članak}} ''{{FULLPAGENAME}}'']'''{{#switch:{{NAMESPACE}}|{{ns:0}}= &nbsp; ili ga [[Wikipedija:Željeni članci|dodaj na popis željenih članaka]]}}. * [[{{ns:Special}}:Search/{{PAGENAMEE}}|Traži ''{{PAGENAME}}'']] u postojećim {{#if:{{NAMESPACE}}|stranicama|člancima}}. {{#switch:{{NAMESPACE}}|{{ns:0}}|{{ns:Category}}=<li> * [[Commons:{{FULLPAGENAMEE}}|Traži {{PAGENAME}}]] na Zajedničkom poslužitelju, našem skladištu slobodnih slika, glazbe, zvuka i videa.}} * [[{{ns:Special}}:Whatlinkshere/{{FULLPAGENAMEE}}|Pregledaj stranice Wikiknjiga koje povezuju {{#if:{{NAMESPACE}}|ovamo|na ovaj članak}}]]. ---- * Ako ste ovdje očekivali stranicu koja se još ne prikazuje, '''razlog može biti zastoj pri ažuriranju baze podataka''', ili brisanje stranice zbog nepodobnosti. Molimo vas da prije otvaranja nove, pričekate nekoliko minuta, pokušate [{{fullurl:{{FULLPAGENAME}}|action=purge}} osvježiti] postojeću stranicu te provjeriti [{{fullurl:Special:Log/delete|page={{FULLPAGENAMEE}}}} evidenciju brisanja]. </div> MediaWiki:Noblockreason 447 sysop 1374 2005-06-25T11:06:48Z MediaWiki default You must supply a reason for the block. MediaWiki:Noconnect 448 sysop 3189 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Oprostite! Wiki trenutno ima tehničkih problema i ne može se povezati s bazom podataka. $1 MediaWiki:Nocontribs 449 sysop 3190 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Nema promjena koje udovoljavaju ovim kriterijima. MediaWiki:Nocookieslogin 450 sysop 3191 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default {{SITELOGIN}} koristi kolačiće (''cookies'') u procesu prijave. Isključili ste kolačiće. Molim uključite ih i pokušajte ponovo. MediaWiki:Nocookiesnew 451 sysop 3192 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Suradnički račun je otvoren, ali niste uspješno prijavljeni. Naime, {{SITENAME}} koristi kolačiće (''cookies'') u procesu prijave. Isključili ste kolačiće. Molim uključite ih i pokušajte ponovo s vašim novim imenom i lozinkom. MediaWiki:Nocreativecommons 452 sysop 3193 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Creative Commons RDF metapodaci su isključeni na ovom serveru. MediaWiki:Nocredits 453 sysop 3194 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Za ovu stranicu nema podataka o autorima. MediaWiki:Nodb 454 sysop 3195 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Nije bilo moguće odabrati bazu podataka $1 MediaWiki:Nodublincore 455 sysop 3196 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Dublin Core RDF metapodaci su isključeni na ovom serveru. MediaWiki:Noemail 456 sysop 3197 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Suradnik "$1" nema zapisanu e-mail adresu. MediaWiki:Noemailtext 457 sysop 3199 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Ovaj suradnik nije unio valjanu e-mail adresu ili se odlučio na neće primati poštu od drugih suradnika. MediaWiki:Noemailtitle 458 sysop 3200 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Nema adrese primaoca MediaWiki:Nogomatch 459 sysop 3201 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Ne postoji stranica s točno takvim naslovom, pokušava se pretraga cijelog sadržaja. MediaWiki:Nohistory 460 sysop 3202 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Ova stranica nema starijih izmjena. MediaWiki:Noimages 461 sysop 3205 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Nema slika. MediaWiki:Nolinkshere 462 sysop 3207 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Nijedna stranica ne povezuje ovamo. MediaWiki:Nolinkstoimage 463 sysop 3208 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Nijedna stranica ne povezuje na ovu sliku. MediaWiki:Noname 464 sysop 3209 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Niste unijeli valjano suradničko ime. MediaWiki:Nonefound 465 sysop 3210 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default <b>Napomena</b>: pretrage su neuspješne ako tražite česte riječi koje ne indeksiramo, ili u upitu navedete previše pojmova (u rezultatu se pojavlju samo stranice koje sadrže sve tražene pojmove). MediaWiki:Nonunicodebrowser 466 sysop 3211 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default <strong>UPOZORENJE: Vaš preglednik ne podržava Unicode zapis znakova, molim promijenite ga prije sljedećeg uređivanja članaka.</strong> MediaWiki:Nospecialpagetext 467 sysop 5154 2006-10-20T20:56:41Z West Brom 4ever 35 Zatražili ste pregled posebne stranice čiji naslov Wikiknjige ne prepoznaju. Za popis svih posebnih stranica posjetite [[{{ns:-1}}:Specialpages|ovdje]]. MediaWiki:Nosuchaction 468 sysop 3213 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Nema takve naredbe MediaWiki:Nosuchactiontext 469 sysop 3214 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Navedeni URL označava nepostojeću naredbu MediaWiki:Nosuchspecialpage 470 sysop 3215 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Posebna stranica ne postoji MediaWiki:Nosuchuser 471 sysop 3216 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Ne postoji suradnik s imenom "$1". Provjerite jeste li točno utipkali, ili otvorite novi suradnički račun koristeći donji obrazac. MediaWiki:Nosuchusershort 472 sysop 5155 2006-10-20T20:57:19Z West Brom 4ever 35 Ne postoji suradnik s imenom "$1". Provjerite svoj unos. MediaWiki:Notacceptable 473 sysop 3217 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Wiki server ne može dobaviti podatke u obliku kojega vaš klijent može pročitati. MediaWiki:Notanarticle 474 sysop 3218 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Nije članak MediaWiki:Notargettext 475 sysop 3219 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Niste naveli ciljnu stranicu ili suradnika za izvršavanje ove funkcije. MediaWiki:Notargettitle 476 sysop 3220 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Nema odredišta MediaWiki:Note 477 sysop 4154 2006-01-01T13:00:56Z MediaWiki default <strong>Napomena:</strong> MediaWiki:Notextmatches 478 sysop 3222 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Nema pronađenih stranica prema tekstu članka MediaWiki:Notitlematches 479 sysop 3223 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Nema pronađenih stranica prema naslovu MediaWiki:Notloggedin 480 sysop 3224 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Niste prijavljeni MediaWiki:Nov 481 sysop 3225 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default stu MediaWiki:November 482 sysop 3226 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default studenog MediaWiki:Nowatchlist 483 sysop 3227 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Na vašem popisu praćenja nema nijednog članka. MediaWiki:Nowiki sample 484 sysop 3228 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Ovdje unesite neoblikovani tekst MediaWiki:Nowiki tip 485 sysop 3229 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Neoblikovani tekst MediaWiki:Nstab-category 486 sysop 3230 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Kategorija MediaWiki:Nstab-help 487 sysop 3231 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Pomoć MediaWiki:Nstab-image 488 sysop 3232 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Slika MediaWiki:Nstab-main 489 sysop 3233 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Članak MediaWiki:Nstab-media 490 sysop 3234 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Mediji MediaWiki:Nstab-mediawiki 491 sysop 3235 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Poruka MediaWiki:Nstab-special 492 sysop 3236 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Posebno MediaWiki:Nstab-template 493 sysop 3237 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Predložak MediaWiki:Nstab-user 494 sysop 3238 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Stranica suradnika MediaWiki:Nstab-wp 495 sysop 3239 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Stranica o projektu MediaWiki:Numauthors 496 sysop 3240 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Broj autora (članak): $1 MediaWiki:Numedits 497 sysop 3242 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Broj promjena (članak): $1 MediaWiki:Numtalkauthors 498 sysop 3243 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Broj autora (stranica za razgovor): $1 MediaWiki:Numtalkedits 499 sysop 3244 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Broj promjena (stranica za razgovor): $1 MediaWiki:Numwatchers 500 sysop 3245 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Broj pratitelja: $1 MediaWiki:Nviews 501 sysop 3246 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default $1 puta pogledano MediaWiki:Oct 502 sysop 3247 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default lis MediaWiki:October 503 sysop 3248 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default listopada MediaWiki:Ok 504 sysop 3249 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default U redu MediaWiki:Oldpassword 505 sysop 3250 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Stara lozinka MediaWiki:Orig 506 sysop 3251 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default izvo MediaWiki:Orphans 507 sysop 3252 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Stranice siročad MediaWiki:Othercontribs 508 sysop 3253 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Temelji se na doprinosu suradnika $1. MediaWiki:Otherlanguages 509 sysop 3254 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Drugi jezici MediaWiki:Others 510 sysop 3255 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default drugih MediaWiki:Pagemovedsub 511 sysop 3256 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Premještanje uspjelo MediaWiki:Pagemovedtext 512 sysop 3257 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Stranica "[[$1]]" premještena je na "[[$2]]". MediaWiki:Pagetitle 513 sysop 1440 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default $1 - {{SITENAME}} MediaWiki:Passwordremindertext 514 sysop 4478 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Netko je (vjerojatno vi, s IP adrese $1) zatražio da vam pošaljemo novu lozinku za sustav {{SITENAME}} ($4). Lozinka za suradnika "$2" je postavljena na "$3". Molimo vas da se odmah prijavite i promijenite lozinku. Ukoliko niste zatražili novu lozinku, ili ste se sjetili stare lozinke i više ju ne želite promijeniti, slobodno zanemarite ovu poruku i nastavite koristiti staru lozinku. MediaWiki:Passwordremindertitle 515 sysop 3259 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default {{SITENAME}}: nova lozinka. MediaWiki:Passwordsent 516 sysop 3260 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Nova je lozinka poslana na e-mail adresu suradnika "$1" MediaWiki:Perfcached 517 sysop 3262 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Sljedeći podaci su iz međuspremnika i možda nisu najsvježiji: MediaWiki:Perfdisabled 518 sysop 3263 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Privremeno onemogućeno. Koristite kopiju snimljenu $1: MediaWiki:Perfdisabledsub 519 sysop 3264 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Ovo je snimljena kopija $1: MediaWiki:Personaltools 520 sysop 3266 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Osobni alati MediaWiki:Popularpages 521 sysop 3267 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Popularne stranice MediaWiki:Portal 522 sysop 3268 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Portal zajednice MediaWiki:Portal-url 523 sysop 5158 2006-10-20T21:00:40Z West Brom 4ever 35 Wikiknjige:Čitaonica MediaWiki:Postcomment 524 sysop 3269 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Napiši komentar MediaWiki:Poweredby 525 sysop 3270 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default {{SITENAME}} koristi [http://www.mediawiki.org/ MediaWiki], program za wiki sustave s otvorenim izvornim kodom. MediaWiki:Powersearch 526 sysop 5159 2006-10-20T21:01:08Z West Brom 4ever 35 Traži MediaWiki:Powersearchtext 527 sysop 3272 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Traženje u prostoru :<br /> $1<br /> $2 Popis se preusmjerava Traženje za $3 $9 MediaWiki:Preferences 528 sysop 3273 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Postavke MediaWiki:Prefs-help-userdata 529 sysop 1456 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default * <strong>Real name</strong> (optional): if you choose to provide it this will be used for giving you attribution for your work.<br /> * <strong>Email</strong> (optional): Enables people to contact you through the website without you having to reveal your email address to them, and it can be used to send you a new password if you forget it. MediaWiki:Prefs-misc 530 sysop 3278 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Razno MediaWiki:Prefs-personal 531 sysop 3279 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Podaci o suradniku MediaWiki:Prefs-rc 532 sysop 3280 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Nedavne promjene i kratki članci MediaWiki:Prefslogintext 533 sysop 3281 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Prijavljeni ste kao "$1". Interni identifikacijski broj je $2. MediaWiki:Prefsnologin 534 sysop 3282 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Niste prijavljeni MediaWiki:Prefsnologintext 535 sysop 4232 2006-02-26T01:48:55Z MediaWiki default Morate biti [[Special:Userlogin|prijavljeni]] za podešavanje korisničkih postavki. MediaWiki:Prefsreset 536 sysop 3284 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Postavke su vraćene na prvotne vrijednosti. MediaWiki:Preview 537 sysop 3285 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Pregled kako će stranica izgledati MediaWiki:Previewconflict 538 sysop 3286 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Ovaj pregled odražava stanje u gornjem polju za unos koje će biti sačuvano ako pritisnete "Sačuvaj stranicu". MediaWiki:Previewnote 539 sysop 5164 2006-10-20T21:03:30Z West Brom 4ever 35 '''Ne zaboravite da je ovo samo pregled kako će stranica izgledati i da promjene još nisu snimljene!''' MediaWiki:Previousdiff 540 sysop 3870 2005-11-09T22:26:44Z MediaWiki default ← Usporedba s prethodnom MediaWiki:Previousrevision 541 sysop 3871 2005-11-09T22:26:44Z MediaWiki default ←Starija inačica MediaWiki:Prevn 542 sysop 3290 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default prethodnih $1 MediaWiki:Printableversion 543 sysop 3292 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Verzija za ispis MediaWiki:Printsubtitle 544 sysop 3293 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default (Izvor: {{SERVER}}) MediaWiki:Protect 545 sysop 3294 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default Zaštiti MediaWiki:Protectcomment 546 sysop 3295 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default Razlog za zaštitu MediaWiki:Protectedarticle 547 sysop 3296 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default članak "[[$1]]" je zaštićen MediaWiki:Protectedpage 548 sysop 3297 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default Zaštićena stranica MediaWiki:Protectedpagewarning 549 sysop 3298 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default <strong>UPOZORENJE: ova stranica je zaključana i mogu je uređivati samo suradnici s administratorskim pravima. Molimo pogledajte [[Project:Protected_page_guidelines|smjernice o zaključavanju]].</strong> MediaWiki:Protectedtext 550 sysop 3299 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default Ova je stranica zaključana čime je onemogućeno njeno uređivanje; za ovo postoji nekoliko mogućih razloga, molim pogledajte članak [[{{ns:4}}:Protected page|Zaštićena stranica]]. Možete pogledati izvorni kod ove stranice i kopirati ga: MediaWiki:Protectlogpage 551 sysop 3300 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default Evidencija zaštićivanja MediaWiki:Protectlogtext 552 sysop 3301 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default Ispod je popis zaštićivanja i uklanjanja zaštite pojedinih stranica. Pogledajte članak [[Project:Protected page|Zaštićena stranica]] za više obavijesti na ovu temu. MediaWiki:Protectmoveonly 553 sysop 3302 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default Zaštiti samo od premještanja MediaWiki:Protectpage 554 sysop 3303 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default Zaštiti stranicu MediaWiki:Protectreason 555 sysop 1482 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default (give a reason) MediaWiki:Protectsub 556 sysop 3304 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default (Zaštićujem "$1") MediaWiki:Protectthispage 557 sysop 5169 2006-10-20T21:06:15Z West Brom 4ever 35 Zaštiti stranicu MediaWiki:Proxyblocker 558 sysop 3306 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default Zaštita od otvorenih posrednika (proxyja) MediaWiki:Proxyblockreason 559 sysop 3307 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default Vaša je IP adresa blokirana jer se radi o otvorenom posredniku (proxyju). Molim stupite u vezu s vašim davateljem internetskih usluga (ISP-om) ili službom tehničke podrške i obavijestite ih o ovom ozbiljnom sigurnosnom problemu. MediaWiki:Proxyblocksuccess 560 sysop 4057 2005-12-02T03:56:24Z MediaWiki default Napravljeno. MediaWiki:Pubmedurl 561 sysop 1488 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default http://www.ncbi.nlm.nih.gov/entrez/query.fcgi?cmd=Retrieve&db=pubmed&dopt=Abstract&list_uids=$1 MediaWiki:Qbbrowse 562 sysop 3309 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default Pregledaj MediaWiki:Qbedit 563 sysop 3310 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default Uredi MediaWiki:Qbfind 564 sysop 3311 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default Nađi MediaWiki:Qbmyoptions 565 sysop 3312 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default Moje stranice MediaWiki:Qbpageinfo 566 sysop 3313 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default O stranici MediaWiki:Qbpageoptions 567 sysop 5170 2006-10-20T21:06:32Z West Brom 4ever 35 Ova stranica MediaWiki:Qbsettings 568 sysop 3315 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default Traka MediaWiki:Qbsettingsnote 569 sysop 1496 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default This preference only works in the 'Standard' and the 'CologneBlue' skin. MediaWiki:Qbspecialpages 570 sysop 3316 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default Posebne stranice MediaWiki:Querybtn 571 sysop 1498 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Submit query MediaWiki:Querysuccessful 572 sysop 1499 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Query successful MediaWiki:Randompage 573 sysop 3317 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default Slučajna stranica MediaWiki:Randompage-url 574 sysop 2251 2005-07-03T11:52:41Z MediaWiki default Special:Random MediaWiki:Range block disabled 575 sysop 3318 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default Isključena je administratorska naredba za blokiranje raspona IP adresa. MediaWiki:Rchide 576 sysop 3319 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default u $4 obliku; $1 manjih promjena; $2 promjena u sekundarnim prostorima; $3 višekratnih uređivanja. MediaWiki:Rclinks 577 sysop 5173 2006-10-20T21:07:48Z West Brom 4ever 35 Prikaži zadnjih $1 promjena u zadnjih $2 dana; <br /> $3 MediaWiki:Rclistfrom 578 sysop 3321 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default Prikaži nove promjene počevši od $1 MediaWiki:Rcliu 579 sysop 3322 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default ; $1 uređivanja prijavljenih suradnika MediaWiki:Rcloaderr 580 sysop 3323 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default Učitavam nedavne promjene MediaWiki:Rclsub 581 sysop 3324 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default (na stranice povezane iz "$1") MediaWiki:Rcnote 582 sysop 5174 2006-10-20T21:08:07Z West Brom 4ever 35 Slijedi zadnjih <strong>$1</strong> promjena u zadnjih <strong>$2</strong> dana. MediaWiki:Rcnotefrom 583 sysop 5175 2006-10-20T21:08:27Z West Brom 4ever 35 Slijede promjene od <b>$2</b> (prikazano do <b>$1</b>). MediaWiki:Rcpatroldisabled 584 sysop 3327 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default Nadzor nedavnih promjena isključen MediaWiki:Rcpatroldisabledtext 585 sysop 3328 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default Naredba "Nadziri nedavne promjene" trenutno je isključena. MediaWiki:Readonly 586 sysop 3329 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default Baza podataka je zaključana MediaWiki:Readonlytext 587 sysop 5176 2006-10-20T21:09:31Z West Brom 4ever 35 {| style="background: none;" |- | valign="top" | [[Slika:Padlock.svg|45px|Zaključana baza podataka]] |Baza podataka Wikiknjiga je trenutno zaključana i nije ju moguće uređivati ili mijenjati na bilo koji način. Ovo je obično pokazatelj nadogradnje softvera poslužitelja ili tekućeg redovitog održavanja. Nakon što se potonja privremena akcija završi, baza podataka će se vratiti u uobičajeno stanje. Ispričavamo se zbog mogućih neugodnosti. Sistemski administrator Wikimedije koji je izvršio zaključavanje pojašnjava: ''"$1"'' |} MediaWiki:Readonlywarning 588 sysop 3332 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default <strong>UPOZORENJE: Baza podataka je zaključana zbog održavanja, pa trenutno ne možete sačuvati svoje promjene. Najbolje je da kopirate i zaljepite tekst u tekstualnu datoteku te je snimite za kasnije.</strong> MediaWiki:Recentchanges 589 sysop 3333 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default Nedavne promjene MediaWiki:Recentchanges-url 590 sysop 1517 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Special:Recentchanges MediaWiki:Recentchangescount 591 sysop 3335 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default Broj naslova u nedavnim izmjenama MediaWiki:Recentchangeslinked 592 sysop 5177 2006-10-20T21:09:54Z West Brom 4ever 35 Povezane promjene MediaWiki:Recentchangestext 593 sysop 5178 2006-10-20T21:11:00Z West Brom 4ever 35 Na ovoj stranici možete pratiti nedavne promjene u wikiju. Wikiknjige na hrvatskom trenutno imaju '''[[Posebno:Statistics|{{NUMBEROFARTICLES}}]]''' {{plural:{{NUMBEROFARTICLES}}|modul|modula|modula}}. MediaWiki:Redirectedfrom 594 sysop 3339 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default (Preusmjereno s $1) MediaWiki:Remembermypassword 595 sysop 3340 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default Trajno zapamti moju lozinku. MediaWiki:Removechecked 596 sysop 3341 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Ukloni označene članke s popisa praćenja MediaWiki:Removedwatch 597 sysop 3342 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Odstranjena s popisa praćenja MediaWiki:Removedwatchtext 598 sysop 3343 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Stranica "$1" je odstranjena s vašeg popisa praćenja. MediaWiki:Removingchecked 599 sysop 3344 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Uklanjam ove članke s popisa praćenja... MediaWiki:Resetprefs 600 sysop 5188 2006-10-20T21:17:23Z West Brom 4ever 35 Vrati na programski zadane postavke MediaWiki:Restorelink 601 sysop 3347 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default $1 pobrisanih izmjena MediaWiki:Resultsperpage 602 sysop 3350 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Koliko pogodaka na jednoj stranici MediaWiki:Retrievedfrom 603 sysop 3351 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Dobavljeno iz "$1" MediaWiki:Returnto 604 sysop 3352 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Vrati se na $1. MediaWiki:Retypenew 605 sysop 5191 2006-10-20T21:18:30Z West Brom 4ever 35 Ponovo unesite novu lozinku MediaWiki:Reupload 606 sysop 3354 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Ponovno postavi MediaWiki:Reuploaddesc 607 sysop 3355 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Vratite se u obrazac za postavljanje. MediaWiki:Reverted 608 sysop 3356 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Vraćeno na prijašnju inačicu MediaWiki:Revertimg 609 sysop 3357 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default vra MediaWiki:Revertpage 610 sysop 3359 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Uklonjena promjena suradnika $2, vraćeno na zadnju inačicu suradnika $1 MediaWiki:Revhistory 611 sysop 3360 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Stare izmjene MediaWiki:Revisionasof 612 sysop 3361 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Inačica od $1 MediaWiki:Revisionasofwithlink 613 sysop 3362 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Inačica od $1; $2<br />$3 | $4 MediaWiki:Revnotfound 614 sysop 3363 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Stara izmjena nije nađena. MediaWiki:Revnotfoundtext 615 sysop 4058 2005-12-02T03:56:24Z MediaWiki default Ne mogu pronaći staru izmjenu stranice koju ste zatražili. Molimo provjerite URL koji vas je doveo ovamo. MediaWiki:Rfcurl 616 sysop 2413 2005-07-29T10:41:55Z MediaWiki default http://www.ietf.org/rfc/rfc$1.txt MediaWiki:Rights 617 sysop 3365 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Prava: MediaWiki:Rollback 618 sysop 3367 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Ukloni posljednju promjenu MediaWiki:Rollback short 619 sysop 3368 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Ukloni MediaWiki:Rollbackfailed 620 sysop 3369 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Uklanjanje neuspješno MediaWiki:Rollbacklink 621 sysop 3370 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default ukloni MediaWiki:Rows 622 sysop 3371 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Redova MediaWiki:Saturday 623 sysop 3372 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default subota MediaWiki:Savearticle 624 sysop 3373 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Sačuvaj stranicu MediaWiki:Savedprefs 625 sysop 3374 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Vaše postavke su sačuvane. MediaWiki:Savefile 626 sysop 3375 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Sačuvaj datoteku MediaWiki:Savegroup 627 sysop 3376 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Sačuvaj skupinu MediaWiki:Saveprefs 628 sysop 3377 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Snimi postavke MediaWiki:Saveusergroups 629 sysop 3378 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Snimi skupine suradnika MediaWiki:Search 630 sysop 3382 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Traži MediaWiki:Searchdisabled 631 sysop 5200 2006-10-20T21:24:45Z West Brom 4ever 35 <p>Oprostite! Pretraga po cjelokupnoj bazi je zbog bržeg rada Wikipedije trenutno onomogućena. Možete se poslužiti tražilicom Google.</p> MediaWiki:Searchquery 632 sysop 3385 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Za upit "$1" MediaWiki:Searchresults 633 sysop 5206 2006-10-20T21:27:18Z West Brom 4ever 35 Rezultati pretraživanja MediaWiki:Searchresultshead 634 sysop 3387 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Prikaz rezultata pretrage MediaWiki:Searchresulttext 635 sysop 5207 2006-10-20T21:28:06Z West Brom 4ever 35 Za više obavijesti o pretraživanju Wikiknjiga vidi [[Wikiknjige:Tražilica]]. MediaWiki:Sectionlink 636 sysop 3876 2005-11-09T22:26:44Z MediaWiki default → MediaWiki:Selectnewerversionfordiff 637 sysop 3390 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Izaberi noviju inačicu za usporedbu MediaWiki:Selectolderversionfordiff 638 sysop 3391 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Izaberi stariju inačicu za usporedbu MediaWiki:Selectonly 639 sysop 1566 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Only read-only queries are allowed. MediaWiki:Selflinks 640 sysop 3392 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Stranice s poveznicama na same sebe MediaWiki:Selflinkstext 641 sysop 3393 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Sljedeće stranice povezuju na same sebe, što ne bi trebalo postojati. MediaWiki:Sep 642 sysop 3395 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default ruj MediaWiki:September 643 sysop 3396 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default rujna MediaWiki:Seriousxhtmlerrors 644 sysop 1571 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default There were serious xhtml markup errors detected by tidy. MediaWiki:Servertime 645 sysop 3397 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Vrijeme na poslužitelju MediaWiki:Set rights fail 646 sysop 3399 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default <b>Prava za suradnika "$1" nisu postavljena. (Jeste li pravilno upisali ime?)</b> MediaWiki:Set user rights 647 sysop 3400 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Postavi suradnička prava MediaWiki:Setbureaucratflag 648 sysop 3401 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Postavi oznaku birokrata MediaWiki:Sharedupload 649 sysop 5211 2006-10-20T21:30:14Z West Brom 4ever 35 <br clear=both> {| align=center border=0 cellpadding=3 cellspacing=3 style="border: solid #aaa 1px; background: #f9f9f9; font-size: 100%;" |- | [[Slika:Commons-logo.svg|20px|Logo Wikimedijinog spremnika]] |Datoteka je dio [[Commons:Glavna stranica|Wikimedijinog spremnika]] gdje se nalazi i '''[[Commons:Image:{{PAGENAME}}|njen opis]]'''. |} MediaWiki:Shortpages 650 sysop 3406 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Kratke stranice MediaWiki:Show 651 sysop 3407 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default prikaži MediaWiki:Showbigimage 652 sysop 3408 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Učitaj u punoj veličini ($1x$2, $3 KB) MediaWiki:Showhideminor 653 sysop 4155 2006-01-01T13:00:57Z MediaWiki default <br />$1 manje promjene | $2 botove | $3 prijavljene suradnike | $4 nadzirana uređivanja MediaWiki:Showingresults 654 sysop 5212 2006-10-20T21:31:16Z West Brom 4ever 35 Dolje je prikazano <b>$1</b> rezultata, počevši od <b>$2.</b>. MediaWiki:Showingresultsnum 655 sysop 4532 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Ispod je prikazano <b>$3</b> počevši s brojem #<b>$2</b>. MediaWiki:Showlast 656 sysop 3880 2005-11-09T22:26:45Z MediaWiki default Prikaži $1 slika složenih $2. MediaWiki:Showpreview 657 sysop 3414 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Prikaži kako će izgledati MediaWiki:Showtoc 658 sysop 5214 2006-10-20T21:32:00Z West Brom 4ever 35 pokaži MediaWiki:Sig tip 659 sysop 3417 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Vaš potpis s datumom MediaWiki:Siteadminpheading 660 sysop 1587 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default siteadmin level MediaWiki:Sitenotice 661 sysop 1588 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default - MediaWiki:Sitesettings 662 sysop 1589 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Site Settings MediaWiki:Sitesettings-caching 663 sysop 1590 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Page caching MediaWiki:Sitesettings-cookies 664 sysop 1591 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Cookies MediaWiki:Sitesettings-debugging 665 sysop 1592 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Debugging MediaWiki:Sitesettings-features 666 sysop 1593 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Features MediaWiki:Sitesettings-images 667 sysop 1594 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Images MediaWiki:Sitesettings-memcached 668 sysop 1595 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Memcache Daemon MediaWiki:Sitesettings-performance 669 sysop 1596 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Performance MediaWiki:Sitesettings-permissions 670 sysop 1597 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Permissions MediaWiki:Sitesettings-permissions-banning 671 sysop 1598 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default User banning MediaWiki:Sitesettings-permissions-miser 672 sysop 1599 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Performance settings MediaWiki:Sitesettings-permissions-readonly 673 sysop 1600 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Maintenance mode: Disable write access MediaWiki:Sitesettings-permissions-whitelist 674 sysop 1601 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Whitelist mode MediaWiki:Sitesettings-wgAllowExternalImages 675 sysop 1602 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Allow to include external images into articles MediaWiki:Sitesettings-wgDefaultBlockExpiry 676 sysop 1603 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default By default, blocks expire after: MediaWiki:Sitesettings-wgDisableQueryPages 677 sysop 1604 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default When in miser mode, disable all query pages, not only "expensive" ones MediaWiki:Sitesettings-wgHitcounterUpdateFreq 678 sysop 1605 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Hit counter update frequency MediaWiki:Sitesettings-wgMiserMode 679 sysop 1606 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Enable miser mode, which disables most "expensive" features MediaWiki:Sitesettings-wgReadOnly 680 sysop 1607 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Readonly mode MediaWiki:Sitesettings-wgReadOnlyFile 681 sysop 1608 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Readonly message file MediaWiki:Sitesettings-wgShowIPinHeader 682 sysop 1609 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Show IP in header (for non-logged in users) MediaWiki:Sitesettings-wgSysopRangeBans 683 sysop 1610 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Sysops may block IP-ranges MediaWiki:Sitesettings-wgSysopUserBans 684 sysop 1611 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Sysops may block logged-in users MediaWiki:Sitesettings-wgUseCategoryBrowser 685 sysop 1612 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Enable experimental dmoz-like category browsing. Outputs things like: Encyclopedia > Music > Style of Music > Jazz MediaWiki:Sitesettings-wgUseCategoryMagic 686 sysop 1613 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Enable categories MediaWiki:Sitesettings-wgUseDatabaseMessages 687 sysop 1614 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Use database messages for user interface labels MediaWiki:Sitesettings-wgUseWatchlistCache 688 sysop 1615 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Generate a watchlist once every hour or so MediaWiki:Sitesettings-wgWLCacheTimeout 689 sysop 1616 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default The hour or so mentioned above (in seconds): MediaWiki:Sitesettings-wgWhitelistAccount-developer 690 sysop 1617 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Developers may create accounts for users MediaWiki:Sitesettings-wgWhitelistAccount-sysop 691 sysop 1618 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Sysops may create accounts for users MediaWiki:Sitesettings-wgWhitelistAccount-user 692 sysop 1619 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Users may create accounts themself MediaWiki:Sitesettings-wgWhitelistEdit 693 sysop 1620 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Users must be logged in to edit MediaWiki:Sitesettings-wgWhitelistRead 694 sysop 1621 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Anonymous users may only read these pages: MediaWiki:Sitestats 695 sysop 5216 2006-10-20T21:32:37Z West Brom 4ever 35 Statistike o člancima MediaWiki:Sitestatstext 696 sysop 5217 2006-10-20T21:33:57Z West Brom 4ever 35 U bazi podataka ukupno je '''$1''' članaka. Ovaj broj uključuje stranice za raspravu, stranice o Wikiknjigama (u "Wikibooks namespace-u", kratke članke, preusmjerene stranice, i sve ostale članke koje najvjerojatnije ne možemo računati kao sadržaj Wikiknjiga. Trenutno je '''$2''' modula koji predstavljaju valjan sadržaj (po izabranim kriterijima). Ukupno je '''$3''' prikaza stranica, i '''$4''' uređivanja članaka od pokretanja hrvatskih wikiknjiga. U prosjeku to iznosi '''$5''' uređivanja po stranici, i '''$6''' prikaza po uređivanju. <br><br> MediaWiki:Sitesubtitle 697 sysop 5218 2006-10-20T21:34:44Z West Brom 4ever 35 Knjige slobodnog prisupa MediaWiki:Sitesupport 698 sysop 5219 2006-10-20T21:35:12Z West Brom 4ever 35 Donacije MediaWiki:Sitesupport-url 699 sysop 5220 2006-10-20T21:35:37Z West Brom 4ever 35 Wikimedia:Donacije MediaWiki:Sitetitle 700 sysop 1627 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default {{SITENAME}} MediaWiki:Siteuser 701 sysop 5221 2006-10-20T21:36:04Z West Brom 4ever 35 Suradnik $1 na Wikiknjigama MediaWiki:Siteusers 702 sysop 3423 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default {{SITENAME}} suradnik(ci) $1 MediaWiki:Skin 703 sysop 3424 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Izgled MediaWiki:Spamprotectionmatch 704 sysop 3429 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Naš filter spama reagirao je na sljedeći tekst: $1 MediaWiki:Spamprotectiontext 705 sysop 3430 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Stranicu koju ste željeli snimiti blokirao je filter spama. Razlog je vjerojatno vanjska poveznica. MediaWiki:Spamprotectiontitle 706 sysop 3431 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Zaštita od spama MediaWiki:Special version postfix 707 sysop 1634 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default &nbsp; MediaWiki:Special version prefix 708 sysop 1635 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default &nbsp; MediaWiki:Specialpage 709 sysop 3434 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Posebna stranica MediaWiki:Specialpages 710 sysop 3435 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Posebne stranice MediaWiki:Spheading 711 sysop 3436 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Posebne stranice za sve suradnike MediaWiki:Sqlislogged 712 sysop 1639 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Please note that all queries are logged. MediaWiki:Sqlquery 713 sysop 1640 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Enter query MediaWiki:Statistics 714 sysop 5223 2006-10-20T21:36:56Z West Brom 4ever 35 Statistike MediaWiki:Storedversion 715 sysop 3439 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Pohranjena inačica MediaWiki:Stubthreshold 716 sysop 3440 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Prag za prikaz članaka u nastajanju (stubova) MediaWiki:Subcategories 717 sysop 3441 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Potkategorije MediaWiki:Subcategorycount 718 sysop 3442 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Broj potkategorija u ovoj kategoriji: $1. MediaWiki:Subcategorycount1 719 sysop 3443 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default U ovoj je kategoriji jedna potkategorija. MediaWiki:Subject 720 sysop 3444 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Predmet MediaWiki:Subjectpage 721 sysop 3445 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Vidi predmet MediaWiki:Successfulupload 722 sysop 3446 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Postavljanje uspješno. MediaWiki:Summary 723 sysop 3447 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Sažetak MediaWiki:Sunday 724 sysop 3448 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default nedjelja MediaWiki:Sysoptext 725 sysop 4246 2006-02-26T01:48:55Z MediaWiki default Željenu radnju mogu obaviti samo suradnici sa statusom "administrator". Vidi i $1. MediaWiki:Sysoptitle 726 sysop 3450 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Nužne administrativne ovlasti MediaWiki:Tableform 727 sysop 3451 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default tablica MediaWiki:Tagline 728 sysop 3452 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Izvor: {{SITENAME}} MediaWiki:Talk 729 sysop 3453 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Razgovor MediaWiki:Talkexists 730 sysop 3454 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default '''Sama stranica je uspješno prenesena, ali stranicu za razgovor nije bilo moguće prenijeti jer na odredištu već postoji stranica za razgovor. Molimo da ih ručno spojite.''' MediaWiki:Talkpage 731 sysop 5234 2006-10-20T21:47:16Z West Brom 4ever 35 Razgovor o stranici MediaWiki:Talkpagemoved 732 sysop 3456 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Pripadajuća stranica za razgovor također je premještena. MediaWiki:Talkpagenotmoved 733 sysop 3457 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Pripadajuća stranica za razgovor <strong>nije</strong> premještena. MediaWiki:Talkpagetext 734 sysop 1661 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default <!-- MediaWiki:talkpagetext --> MediaWiki:Templatesused 735 sysop 5235 2006-10-20T21:47:38Z West Brom 4ever 35 Predlošci koji se koriste na ovoj stranici: MediaWiki:Textboxsize 736 sysop 3459 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Širina okvira za uređivanje MediaWiki:Textmatches 737 sysop 3460 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Pronađene stranice prema tekstu članka MediaWiki:Thisisdeleted 738 sysop 3461 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Vidi ili vrati $1? MediaWiki:Thumbnail-more 739 sysop 3462 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Povećaj MediaWiki:Thursday 740 sysop 3464 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default četvrtak MediaWiki:Timezonelegend 741 sysop 3465 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Vremenska zona MediaWiki:Timezoneoffset 742 sysop 3466 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Razlika MediaWiki:Timezonetext 743 sysop 3467 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Unesite razliku između vašeg lokalnog vremena i vremena na poslužitelju (UTC). MediaWiki:Titlematches 744 sysop 3468 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Pronađene stranice prema naslovu MediaWiki:Toc 745 sysop 3469 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Sadržaj MediaWiki:Tog-editondblclick 746 sysop 3470 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Dvoklik otvara uređivanje stranice (JavaScript) MediaWiki:Tog-editsection 747 sysop 3471 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Prikaži poveznice za uređivanje pojedinih odlomaka MediaWiki:Tog-editsectiononrightclick 748 sysop 4159 2006-01-01T13:00:57Z MediaWiki default Pritiskom na desnu tipku miša otvori uređivanje pojedinih odlomaka (JavaScript) MediaWiki:Tog-editwidth 749 sysop 3473 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Okvir za uređivanje zauzima cijelu širinu MediaWiki:Tog-hideminor 750 sysop 3481 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Sakrij manje izmjene na stranici "Nedavne promjene" MediaWiki:Tog-highlightbroken 751 sysop 3482 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Istakni prazne poveznice drugom bojom (inače, upitnikom na kraju). MediaWiki:Tog-hover 752 sysop 1679 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Show hoverbox over wiki links MediaWiki:Tog-justify 753 sysop 3483 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Poravnaj odlomke i zdesna MediaWiki:Tog-minordefault 754 sysop 3484 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Normalno označavaj sve moje izmjene kao manje MediaWiki:Tog-nocache 755 sysop 3485 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Isključi međuspremnik (cache) stranica. MediaWiki:Tog-numberheadings 756 sysop 3486 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Automatski označi naslove brojevima MediaWiki:Tog-previewonfirst 757 sysop 3487 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Prikaži kako će stranica izgledati čim otvorim uređivanje MediaWiki:Tog-previewontop 758 sysop 3488 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Prikaži kako će stranica izgledati iznad okvira za uređivanje MediaWiki:Tog-rememberpassword 759 sysop 3489 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Zapamti lozinku između prijava MediaWiki:Tog-showtoc 760 sysop 3491 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default U člancima s više od tri odlomka prikaži tablicu sadržaja. MediaWiki:Tog-showtoolbar 761 sysop 3492 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Prikaži traku s alatima za uređivanje MediaWiki:Tog-underline 762 sysop 3493 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Podcrtane poveznice MediaWiki:Tog-usenewrc 763 sysop 3494 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Poboljšan izgled Nedavnih promjena (nije za sve preglednike) MediaWiki:Tog-watchdefault 764 sysop 3495 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Postavi sve nove i izmijenjene stranice u popis praćenja MediaWiki:Toolbox 765 sysop 5240 2006-10-20T21:49:58Z West Brom 4ever 35 Alati MediaWiki:Tooltip-compareselectedversions 766 sysop 3497 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Prikaži usporedbu izabranih inačica ove stranice. [alt-v] MediaWiki:Tooltip-minoredit 767 sysop 3499 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Označi kao manju promjenu [alt-i] MediaWiki:Tooltip-preview 768 sysop 3500 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Prikaži kako će izgledati, molimo koristite prije snimanja! [alt-p] MediaWiki:Tooltip-save 769 sysop 3502 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Sačuvaj promjene [alt-s] MediaWiki:Tooltip-search 770 sysop 5241 2006-10-20T21:50:24Z West Brom 4ever 35 Pretraži Wikiknjige [alt-f] MediaWiki:Tuesday 771 sysop 3511 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default utorak MediaWiki:Uclinks 772 sysop 3512 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Pogledaj zadnjih $1 promjena; pogledaj zadnjih $2 dana. MediaWiki:Ucnote 773 sysop 3513 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Ovdje je zadnjih <b>$1</b> promjena ovog suradnika u zadnjih <b>$2</b> dana. MediaWiki:Uctop 774 sysop 3514 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default (vrh) MediaWiki:Unblockip 775 sysop 3515 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Deblokiraj suradnika MediaWiki:Unblockiptext 776 sysop 3516 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Ovaj se obrazac koristi za vraćanje prava na pisanje prethodno blokiranoj IP adresi. MediaWiki:Unblocklink 777 sysop 3517 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default deblokiraj MediaWiki:Unblocklogentry 778 sysop 3518 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Deblokiran "$1" MediaWiki:Uncategorizedcategories 779 sysop 3519 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Nekategorizirane kategorije MediaWiki:Uncategorizedpages 780 sysop 3520 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Nekategorizirane stranice MediaWiki:Undelete 781 sysop 3521 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Vrati izbrisanu stranicu MediaWiki:Undelete short 782 sysop 3522 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Vrati $1 uređivanja MediaWiki:Undeletearticle 783 sysop 3524 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Vrati izbrisanu stranicu MediaWiki:Undeletebtn 784 sysop 3525 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Vrati! MediaWiki:Undeletedarticle 785 sysop 3526 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default vraćen "$1" MediaWiki:Undeletedrevisions 786 sysop 4560 2006-07-01T18:51:25Z MediaWiki default $1 inačica vraćeno MediaWiki:Undeletedtext 787 sysop 3891 2005-11-09T22:26:45Z MediaWiki default Članak [[:$1|$1]] je uspješno vraćen. Vidi [[Project:Evidencija_brisanja]] za popis nedavnih brisanja i vraćanja. MediaWiki:Undeletehistory 788 sysop 3528 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Ako vratite izbrisanu stranicu, bit će vraćene i sve prijašnje promjene. Ako je u međuvremenu stvorena nova stranica s istim imenom, vraćena stranica bit će upisana kao prijašnja promjena sadašnje. Sadašnja stranica neće biti zamijenjena. MediaWiki:Undeletepage 789 sysop 3530 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Vidi i/ili vrati izbrisane stranice MediaWiki:Undeletepagetext 790 sysop 3531 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Sljedeće su stranice izbrisane, ali se još uvijek nalaze u bazi i mogu se obnoviti. Baza se povremeno čisti od ovakvih stranica. MediaWiki:Undeleterevision 791 sysop 3532 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Izbrisana inačica od $1 MediaWiki:Undeleterevisions 792 sysop 3533 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default $1 inačica je arhivirano MediaWiki:Unexpected 793 sysop 3537 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Neočekivana vrijednost: "$1"="$2". MediaWiki:Unlockbtn 794 sysop 3538 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Otključaj bazu podataka MediaWiki:Unlockconfirm 795 sysop 3539 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Da, sigurno želim otključati bazu. MediaWiki:Unlockdb 796 sysop 3540 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Otključaj bazu podataka MediaWiki:Unlockdbsuccesssub 797 sysop 3541 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Otključavanje baze podataka uspjelo MediaWiki:Unlockdbsuccesstext 798 sysop 3542 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Baza podataka je otključana. MediaWiki:Unlockdbtext 799 sysop 3543 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Otključavanjem baze omogućit ćete suradnicima uređivanje stranica, mijenjanje postavki, uređivanje popisa praćenja i druge stvari koje zahtijevaju promjene u bazi. Molim potvrdite svoju namjeru. MediaWiki:Unprotect 800 sysop 3544 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Ukloni zaštitu MediaWiki:Unprotectcomment 801 sysop 3545 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Razlog za uklanjanje zaštite MediaWiki:Unprotectedarticle 802 sysop 3546 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default uklonjena zaštita članka "[[$1]]" MediaWiki:Unprotectsub 803 sysop 3547 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default (Uklanjam zaštitu stranice "$1") MediaWiki:Unprotectthispage 804 sysop 3548 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Ukloni zaštitu s ove stranice MediaWiki:Unusedimages 805 sysop 3550 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Nekorištene slike MediaWiki:Unusedimagestext 806 sysop 3551 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default <p>Moguće je da su druge mrežne stranice izvan ovog wikija povezane na sliku neposrednim URLom, a nisu ovdje navedene unatoč aktivnoj uporabi.</p> MediaWiki:Unwatch 807 sysop 5251 2006-10-20T22:06:34Z West Brom 4ever 35 prestani pratiti MediaWiki:Unwatchthispage 808 sysop 5253 2006-10-20T22:07:13Z West Brom 4ever 35 Prestani pratiti stranicu MediaWiki:Updated 809 sysop 3554 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default (Ažurirano) MediaWiki:Upload 810 sysop 3556 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Postavi datoteku MediaWiki:Uploadbtn 811 sysop 3558 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Postavi datoteku MediaWiki:Uploadcorrupt 812 sysop 3559 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Ova je datoteka oštećena ili ima nepravilan nastavak. Provjerite i pokušajte ponovo. MediaWiki:Uploaddisabled 813 sysop 4568 2006-07-01T18:51:25Z MediaWiki default Postavljanje je onemogućeno MediaWiki:Uploadedfiles 814 sysop 3561 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Postavljene datoteke MediaWiki:Uploadedimage 815 sysop 3562 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default postavljeno "$1" MediaWiki:Uploaderror 816 sysop 3563 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Greška kod postavljanja MediaWiki:Uploadfile 817 sysop 1744 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Upload images, sounds, documents etc. MediaWiki:Uploadlink 818 sysop 3564 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Postavi sliku MediaWiki:Uploadlog 819 sysop 3565 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default evidencija postavljanja MediaWiki:Uploadlogpage 820 sysop 3566 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Evidencija_postavljanja MediaWiki:Uploadlogpagetext 821 sysop 3567 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Dolje je popis nedavno postavljenih slika. MediaWiki:Uploadnologin 822 sysop 3569 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Niste prijavljeni MediaWiki:Uploadnologintext 823 sysop 5233 2006-10-20T21:45:50Z West Brom 4ever 35 Za postavljanje datoteka morate biti [[Special:Userlogin|prijavljeni]]. MediaWiki:Uploadtext 824 sysop 5306 2006-10-22T09:48:46Z West Brom 4ever 35 <div style="border: 1px solid grey; background: #ddf; padding: 10px 30px; margin: 0 auto;"> <big>'''Pažnja''': Vaša datoteka će biti <span style="color: red; font-weight: bold">obrisana</span> ako ne ponudite dovoljno informacija o sljedećem:</big> #'''Izvor''' datoteke: #*Ako ste je sami napravili/uslikali, to i napišite. #*Ako je slika dostupna na Internetu, stavite '''link'''. #Vlasnik autorskog prava (copyright) i '''licence''' datoteke, uključujući: #*Postavite jednu od odgovarajućih dozvola iz pripadajućeg menija ispod (sve datoteke bez dozvole bit će po kratkom postupku obrisane), #*Objašnjenje ''zašto vjerujete da je datoteka tako licencirana'', i #*Predložak za poštenu upotrebu ako postavljate ''poštenu'' sliku. #*Ako postavite sliku nad kojom ''vi'' imate copyright, onda je ''morate'' objaviti pod ''GNU Licencom'', ili da je objavite kao javno vlasništvo.<br> Suradnici koji budu postavljali pogrešne licence ili koji neprestano postavljaju slike bez licence mogu biti ''blokirani''. {| width="100%" border="0" style="border: 3px solid red; background-color: #FFE4E1; font-size: larger; margin-top:0.5em; " |- | align="center" width="60px" | [[Image:Stop hand.svg|50px]] | align="center" |<big>Wikiknjige nisu skladište slika. Za pohranu slika koristimo [[commons:Glavna stranica|Wikimedia Commons]].</big> |} {| style="border: 3px solid grey; background: #E6E8FA;" width="100%" | align="center" width="60px"| [[Image:Commons-logo.svg|40px]] | align="center" | Ako postavljate datoteku pod [[Commons:Commons:Licensing|besplatnom licencom]] (ne poštenom upotrebom!), razmotrite postavljanje na [[commons:Main page|Wikimedia Commons]] odakle slika može biti korištena na svim Wiki projektima.</div> |} {| width="100%" border="0" style="border: 3px solid red; background-color: #FFE4E1; font-size: larger; margin-top:0.5em; " |- | align="center" width="60px" | [[Image:PD-icon.svg|50px]] | align="center" |<big>Slike nađene na web stranicama ili putem Internet pretrage slika '''ne bi trebale''' biti postavljane na Wikiknjige.</big> |} {| width="100%" style="text-align:center; border: 3px solid orange; background-color: lightyellow; margin-top:0.5em;" |- | align="center" width="60px" | [[Image:Nuvola apps kwrite.png|50px]] | align="center" | Molimo vas da odaberete prikladan naziv za slike '''prije''' nego što postavite sliku, jer se one ne mogu preusmjeriti/preimenovati kao i obični članci. |} </div> MediaWiki:Uploadwarning 825 sysop 3574 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Upozorenje kod postavljanja MediaWiki:Usenewcategorypage 826 sysop 3575 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default 1 Ako želiš isključiti novi izgled stranice kategorija neka prvi znak bude "0". MediaWiki:User rights set 827 sysop 3576 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default <b>Prava za suradnika "$1" postavljena</b> MediaWiki:Usercssjsyoucanpreview 828 sysop 3895 2005-11-09T22:26:46Z MediaWiki default <strong>Savjet:</strong> Koristite dugme 'Pokaži kako će izgledati' za testiranje svog CSS/JS prije snimanja. MediaWiki:Usercsspreview 829 sysop 3578 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default '''Ne zaboravite: samo isprobavate/pregledavate svoj suradnički CSS, i da još nije snimljen!''' MediaWiki:Userexists 830 sysop 3579 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Uneseno suradničko ime već je u upotrebi. Unesite neko drugo ime. MediaWiki:Userjspreview 831 sysop 3580 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default '''Ne zaboravite: samo isprobavate/pregledavate svoj suradnički JavaScript, i da još nije snimljen!''' MediaWiki:Userlevels 832 sysop 1759 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default User levels management MediaWiki:Userlevels-addgroup 833 sysop 1760 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Add group MediaWiki:Userlevels-editgroup 834 sysop 1761 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Edit group MediaWiki:Userlevels-editgroup-description 835 sysop 1762 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Group description (max 255 characters):<br /> MediaWiki:Userlevels-editgroup-name 836 sysop 1763 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Group name: MediaWiki:Userlevels-editusergroup 837 sysop 1764 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Edit user groups MediaWiki:Userlevels-group-edit 838 sysop 1765 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Existent groups: MediaWiki:Userlevels-groupsavailable 839 sysop 1766 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Available groups: MediaWiki:Userlevels-groupshelp 840 sysop 1767 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Select groups you want the user to be removed from or added to. Unselected groups will not be changed. You can unselect a group by using CTRL + Left Click MediaWiki:Userlevels-groupsmember 841 sysop 1768 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Member of: MediaWiki:Userlevels-lookup-group 842 sysop 1769 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Manage group rights MediaWiki:Userlevels-lookup-user 843 sysop 1770 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Manage user groups MediaWiki:Userlevels-user-editname 844 sysop 1771 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default Enter a username: MediaWiki:Userlogin 845 sysop 3581 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Prijavi se MediaWiki:Userlogout 846 sysop 3582 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Odjavi se MediaWiki:Usermailererror 847 sysop 4161 2006-01-01T13:00:57Z MediaWiki default Sustav pošte se vratio s greškom: MediaWiki:Userpage 848 sysop 3584 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Vidi suradnikovu stranicu MediaWiki:Userrightspheading 849 sysop 1776 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default userrights level MediaWiki:Userstats 850 sysop 5255 2006-10-20T22:08:50Z West Brom 4ever 35 Korisničke statistike MediaWiki:Userstatstext 851 sysop 5256 2006-10-20T22:15:33Z West Brom 4ever 35 Ukupno je '''$1''' registriranih korisnika, njih '''$2''' su administratori. Vidi [[Special:Listusers|popis korisnika]] i [[Special:Listadmins|popis administratora]] za više informacija. <!-- There are '''$1''' registered users. '''$2''' of these are administrators (see $3). --> MediaWiki:Val article lists 852 sysop 3596 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Popis potvrđenih članaka MediaWiki:Val clear old 853 sysop 3597 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Pobriši moje stare potvrde MediaWiki:Val form note 854 sysop 3601 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default '''Savjet:''' Ako želite promijeniti samo jednu ili nekoliko opcija, a ostale ostaviti istima kao u prethodnoj inačici koju ste ocijenili, izaberite željene izmjene, a ostale ostavite na 'Nemam stav'. MediaWiki:Val merge old 855 sysop 3604 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Ako izaberem 'Nemam stav' koristi prethodnu ocjenu MediaWiki:Val no anon validation 856 sysop 3607 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Da biste potvrdili članak morate biti prijavljeni. MediaWiki:Val noop 857 sysop 3608 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Nemam stav MediaWiki:Val page validation statistics 858 sysop 3610 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Statistika o potvrdi stranice za $1 MediaWiki:Val percent 859 sysop 3611 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default <b>$1%</b><br />($2 od $3 bodova<br />od $4 suradnika) MediaWiki:Val percent single 860 sysop 3612 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default <b>$1%</b><br />($2 od $3 bodova<br />od jednog suradnika) MediaWiki:Val stat link text 861 sysop 3621 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Statistike potvrde ovog članka MediaWiki:Val tab 862 sysop 3622 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Potvrdi MediaWiki:Val table header 863 sysop 4072 2005-12-02T03:56:25Z MediaWiki default <tr><th>Klasa</th>$1<th colspan=4>Mišljenje</th>$1<th>Komentar</th></tr> MediaWiki:Val this is current version 864 sysop 3624 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default ovo je posljednja inačica MediaWiki:Val total 865 sysop 3627 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Ukupno MediaWiki:Val user validations 866 sysop 3629 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Broj strana koje je potvrdio ovaj suradnik: $1. MediaWiki:Val validate article namespace only 867 sysop 3630 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Potvrđivati se mogu samo članci. Ova stranica <i>nije</i> u prostoru za članke. MediaWiki:Val validate version 868 sysop 3631 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Potvrdi ovu inačicu MediaWiki:Val validated 869 sysop 3632 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Potvrda gotova. MediaWiki:Val version 870 sysop 3634 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Inačica MediaWiki:Val version of 871 sysop 3635 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Inačica $1 MediaWiki:Val view version 872 sysop 3636 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Pogledaj ovu inačicu MediaWiki:Validate 873 sysop 3640 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Ovjeri stranicu MediaWiki:Variantname-zh 874 sysop 1801 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default zh MediaWiki:Variantname-zh-cn 875 sysop 1802 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default cn MediaWiki:Variantname-zh-hk 876 sysop 1803 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default hk MediaWiki:Variantname-zh-sg 877 sysop 1804 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default sg MediaWiki:Variantname-zh-tw 878 sysop 1805 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default tw MediaWiki:Version 879 sysop 3641 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Verzija softvera MediaWiki:Viewcount 880 sysop 3644 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Ova stranica je pogledana $1 puta. MediaWiki:Viewprevnext 881 sysop 3647 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Vidi ($1) ($2) ($3). MediaWiki:Viewsource 882 sysop 3649 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Vidi izvornik MediaWiki:Viewtalkpage 883 sysop 3650 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Vidi razgovor MediaWiki:Wantedpages 884 sysop 3651 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Tražene stranice MediaWiki:Watch 885 sysop 3652 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Prati MediaWiki:Watchdetails 886 sysop 5258 2006-10-20T22:20:22Z West Brom 4ever 35 * Pratite $1 stranica ne računajući stranice za razgovor * [[Special:Watchlist/edit|Prikaz i izmjena popisa praćenih stranica]] MediaWiki:Watcheditlist 887 sysop 3654 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Ovdje je abecedni popis stranica koje pratite. Označite stranice koje želite ukloniti s popisa i pritisnite dugme 'ukloni označeno' na dnu ekrana (uklanjanjem stranice sa sadržajem uklanja se i stranica za razgovor i obrnuto). MediaWiki:Watchlist 888 sysop 5259 2006-10-20T22:20:42Z West Brom 4ever 35 Praćene stranice MediaWiki:Watchlistcontains 889 sysop 3658 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Broj stranica na vašem popisu praćenja je $1. MediaWiki:Watchlistsub 890 sysop 3659 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default (za suradnika "$1") MediaWiki:Watchmethod-list 891 sysop 3660 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default provjera praćanih stranica za nedavne promjene MediaWiki:Watchmethod-recent 892 sysop 3661 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default provjera nedavnih promjena praćenih stranica MediaWiki:Watchnochange 893 sysop 3662 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Niti jedna od praćenih stranica nije promijenjena od vašeg zadnjeg posjeta. MediaWiki:Watchnologin 894 sysop 3663 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Niste prijavljeni MediaWiki:Watchnologintext 895 sysop 3664 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Morate biti [[Special:Userlogin|prijavljeni]] za promjene u popisu praćenja. MediaWiki:Watchthis 896 sysop 5265 2006-10-20T22:23:15Z West Brom 4ever 35 Prati ovu stranicu MediaWiki:Watchthispage 897 sysop 5266 2006-10-20T22:23:31Z West Brom 4ever 35 Prati stranicu MediaWiki:Wednesday 898 sysop 3667 2005-09-05T09:25:29Z MediaWiki default srijeda MediaWiki:Welcomecreation 899 sysop 3668 2005-09-05T09:25:29Z MediaWiki default == Dobrodošli, $1! == Vaš je suradnički račun otvoren. Ne zaboravite podesiti korisničke postavke. MediaWiki:Whatlinkshere 900 sysop 3669 2005-09-05T09:25:29Z MediaWiki default Što vodi ovamo MediaWiki:Whitelistacctext 901 sysop 3670 2005-09-05T09:25:29Z MediaWiki default Da biste otvarali suradničke račune na ovom wikiju morate se [[Special:Userlogin|prijaviti]] i posjedovati odgovarajuća ovlaštenja. MediaWiki:Whitelistacctitle 902 sysop 3671 2005-09-05T09:25:29Z MediaWiki default Ne možete otvoriti suradnički račun MediaWiki:Whitelistedittext 903 sysop 4582 2006-07-01T18:51:25Z MediaWiki default Za uređivanje stranice morate se $1. MediaWiki:Whitelistedittitle 904 sysop 3673 2005-09-05T09:25:29Z MediaWiki default Za uređivanje stranice morate se prijaviti MediaWiki:Whitelistreadtext 905 sysop 3674 2005-09-05T09:25:29Z MediaWiki default Za čitanje stranice morate se [[Special:Userlogin|prijaviti]]. MediaWiki:Whitelistreadtitle 906 sysop 3675 2005-09-05T09:25:29Z MediaWiki default Za čitanje stranice morate se prijaviti MediaWiki:Wikipediapage 907 sysop 3676 2005-09-05T09:25:29Z MediaWiki default Vidi stranicu o projektu MediaWiki:Wikititlesuffix 908 sysop 1835 2005-06-25T11:06:49Z MediaWiki default {{SITENAME}} MediaWiki:Wlnote 909 sysop 5270 2006-10-20T22:24:59Z West Brom 4ever 35 Slijedi zadnjih $1 promjena u zadnjih <b>$2</b> sati. MediaWiki:Wlsaved 910 sysop 3683 2005-09-05T09:25:29Z MediaWiki default Ovo je snimljena inačica vašeg popisa praćenja. MediaWiki:Wlshowlast 911 sysop 5271 2006-10-20T22:25:18Z West Brom 4ever 35 Prikaži zadnjih $1 sati $2 dana $3 MediaWiki:Wrong wfQuery params 912 sysop 4073 2005-12-02T03:56:25Z MediaWiki default Neispravni parametri poslani u wfQuery()<br /> Funkcija: $1<br /> Upit: $2 MediaWiki:Wrongpassword 913 sysop 4586 2006-07-01T18:51:25Z MediaWiki default Lozinka koju ste unijeli nije ispravna. Pokušajte ponovno. MediaWiki:Yourdiff 914 sysop 3688 2005-09-05T09:25:29Z MediaWiki default Razlike MediaWiki:Youremail 915 sysop 5273 2006-10-20T22:25:56Z West Brom 4ever 35 Vaš e-mail* MediaWiki:Yourlanguage 916 sysop 5274 2006-10-20T22:26:14Z West Brom 4ever 35 Jezik: MediaWiki:Yourname 917 sysop 3692 2005-09-05T09:25:29Z MediaWiki default Suradničko ime MediaWiki:Yournick 918 sysop 3693 2005-09-05T09:25:29Z MediaWiki default Vaš nadimak (za potpisivanje) MediaWiki:Yourpassword 919 sysop 3694 2005-09-05T09:25:29Z MediaWiki default Upišite lozinku MediaWiki:Yourpasswordagain 920 sysop 3695 2005-09-05T09:25:29Z MediaWiki default Ponovno upišite lozinku MediaWiki:Yourrealname 921 sysop 3696 2005-09-05T09:25:29Z MediaWiki default Pravo ime (nije obvezno)* MediaWiki:Yourtext 922 sysop 3697 2005-09-05T09:25:29Z MediaWiki default Vaš tekst MediaWiki:Yourvariant 923 sysop 5275 2006-10-20T22:26:31Z West Brom 4ever 35 Inačica Esperanto 924 4175 2006-01-15T23:51:50Z 80.141.124.101 image under new name on commons <center>[[Image:Flag of Esperanto.svg|450px]] == '''Bonvenon!''' == [[w:hr:Esperanto| Esperanto]] [http://www.esperanto.hr/eo/index.html Kurso] [http://www.lernu.net/lernu.php?lingvo=hr Lernu.net] MediaWiki:Allmessagescurrent 925 sysop 2497 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default Trenutni tekst MediaWiki:Allmessagesdefault 926 sysop 2498 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default Prvotni tekst MediaWiki:Allmessagesname 927 sysop 2499 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default Ime MediaWiki:Bad image list 928 sysop 1855 2005-06-25T11:06:47Z MediaWiki default MediaWiki:Laggedslavemode 929 sysop 3046 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Upozorenje: na stranici se možda ne nalaze najnovije promjene. MediaWiki:Readonly lag 930 sysop 3330 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default Baza podataka je automatski zaključana dok se sekundarni bazni poslužitelji ne usklade s glavnim MediaWiki:Rightslogtext 931 sysop 3366 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Ovo je evidencija promjena suradničkih prava. MediaWiki:Sessionfailure 932 sysop 3398 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Uočili smo problem s vašom prijavom. Zadnja naredba nije izvršena kako bi izbjegla zloupotreba. Molimo vas da u pregledniku pritisnete "Natrag" (Back) i ponovno učitate stranicu s koje ste stigli. MediaWiki:Sorbs 933 sysop 1860 2005-06-25T11:06:47Z MediaWiki default SORBS DNSBL MediaWiki:Sorbs create account reason 934 sysop 3426 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Vaša IP adresa je na popisu otvorenih posrednika na poslužitelju [http://www.sorbs.net SORBS] DNSBL. Ne možete otvoriti račun. MediaWiki:Sorbsreason 935 sysop 3427 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Vaša IP adresa je na popisu otvorenih posrednika na poslužitelju [http://www.sorbs.net SORBS] DNSBL. MediaWiki:Speciallogtitlelabel 936 sysop 4156 2006-01-01T13:00:57Z MediaWiki default Naslov: MediaWiki:Specialloguserlabel 937 sysop 4157 2006-01-01T13:00:57Z MediaWiki default Suradnik: MediaWiki:Sqlhidden 938 sysop 3437 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default (SQL upit sakriven) MediaWiki:Tog-fancysig 939 sysop 3480 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Običan potpis (bez automatske poveznice) MediaWiki:Tooltip-watch 940 sysop 3504 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Dodaj na popis praćenja [alt-w] MediaWiki:Undo 941 sysop 1868 2005-06-25T11:06:47Z MediaWiki default undo MediaWiki:Zhconversiontable 942 sysop 1869 2005-06-25T11:06:47Z MediaWiki default -{}- MediaWiki:Accesskey-diff 943 sysop 2448 2005-08-19T23:15:39Z MediaWiki default v MediaWiki:Addgrouplogentry 944 sysop 2491 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default Dodana skupina $2 MediaWiki:Allinnamespace 945 sysop 2494 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default Svi članci (prostor $1) MediaWiki:Allnonarticles 946 sysop 2503 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default Svi ne-članci MediaWiki:Allnotinnamespace 947 sysop 4146 2006-01-01T13:00:54Z MediaWiki default Sve stranice koje nisu u prostoru $1 MediaWiki:Allpagesfrom 948 sysop 2506 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default Pokaži stranice počevši od: MediaWiki:Already bureaucrat 949 sysop 2511 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default Ovaj je suradnik već birokrat MediaWiki:Already steward 950 sysop 2512 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default Ovaj je suradnik već upravitelj MediaWiki:Already sysop 951 sysop 2513 2005-09-05T09:25:12Z MediaWiki default Ovaj je suradnik već administrator MediaWiki:Badaccess 952 sysop 2529 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Greška u ovlaštenjima MediaWiki:Badaccesstext 953 sysop 2530 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Radnju koju ste započeli može obaviti samo korisnik s ovlaštenjem "$2". Pogledajte $1. MediaWiki:Changed 954 sysop 2575 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default promijenio MediaWiki:Changegrouplogentry 955 sysop 2576 2005-09-05T09:25:13Z MediaWiki default Promijenjena skupina $2 MediaWiki:Confirmemail 956 sysop 2585 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default Potvrda e-mail adrese MediaWiki:Confirmemail body 957 sysop 2586 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default Vi ili netko drugi s IP adrese $1 ste otvorili suradnički račun pod imenom "$2" s ovom e-mail adresom na Wikipediji. Kako biste potvrdili da je ovaj suradnički račun uistinu vaš i uključili e-mail naredbe na Wikipediji, otvorite u vašem pregledniku sljedeću poveznicu: $3 Ako ovo *niste* vi, nemojte otvarati poveznicu. Valjanost ovog potvrdnog koda istječe $4. MediaWiki:Confirmemail error 958 sysop 2587 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default Došlo je do greške kod snimanja vaše potvrde. MediaWiki:Confirmemail invalid 959 sysop 2588 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default Pogrešna potvrda. Kod je možda istekao. MediaWiki:Confirmemail loggedin 960 sysop 2589 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default Vaša je e-mail adresa potvrđena. MediaWiki:Confirmemail send 961 sysop 2590 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default Pošalji kôd za potvrdu e-mail adrese MediaWiki:Confirmemail sendfailed 962 sysop 2591 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default Poruka s potvrdom nije se mogla poslati. Provjerite pravilnost adrese. MediaWiki:Confirmemail sent 963 sysop 2592 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default Poruka s potvrdom je poslana. MediaWiki:Confirmemail subject 964 sysop 5051 2006-10-19T17:40:30Z West Brom 4ever 35 Wikiknjige: potvrda e-mail adrese MediaWiki:Confirmemail success 965 sysop 5052 2006-10-19T17:41:44Z West Brom 4ever 35 Vaša je e-mail adresa potvrđena. Možete se prijaviti i uživati u Wikiknjigama. MediaWiki:Confirmemail text 966 sysop 2595 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default U ovom wikiju morate prije korištenja e-mail naredbi verificirati svoju e-mail adresu. Kliknite na dugme ispod kako biste poslali poruku s potvrdom na vašu adresu. U poruci će biti poveznica koju morate otvoriti u svom web pregledniku da biste verificirali adresu. MediaWiki:Contribs-showhideminor 967 sysop 2603 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default $1 manjih izmjena MediaWiki:Contributionsall 968 sysop 1902 2005-07-03T11:52:38Z MediaWiki default all MediaWiki:Createarticle 969 sysop 2615 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default Stvori članak MediaWiki:Created 970 sysop 2616 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default stvorio MediaWiki:Delete and move 971 sysop 2634 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default Izbriši i premjesti MediaWiki:Delete and move reason 972 sysop 2635 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default Obrisano kako bi se napravilo mjesta za premještaj. MediaWiki:Delete and move text 973 sysop 2636 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default ==Nužno brisanje== Odredišni članak "[[$1]]" već postoji. Želite li ga obrisati da biste napravili mjesto za premještaj? MediaWiki:Deletedrev 974 sysop 2639 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default [izbrisano] MediaWiki:Destfilename 975 sysop 5059 2006-10-19T21:02:19Z West Brom 4ever 35 Ime datoteke na Wikiknjigama MediaWiki:Eauthentsent 976 sysop 2662 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Na navedenu adresu poslan je e-mail s potvrdom. Prije nego što pošaljemo daljnje poruke, molimo vas da otvorite e-mail i slijedite u njemu sadržana uputstva. MediaWiki:Edit-externally 977 sysop 2664 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Uredi koristeći se vanjskom aplikacijom MediaWiki:Edit-externally-help 978 sysop 2665 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Vidi [http://meta.wikimedia.org/wiki/Help:External_editors setup upute] za više informacija. MediaWiki:Email 979 sysop 4377 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Adresa elektronske pošte * MediaWiki:Emailauthenticated 980 sysop 2680 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Vaša e-mail adresa je ovjerena $1. MediaWiki:Emailconfirmlink 981 sysop 2681 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Potvrdite svoju e-mail adresu MediaWiki:Emailnotauthenticated 982 sysop 5327 2006-10-25T18:16:52Z MediaWiki default 42 Vaša e-mail adresa još nije ovjerena. Ne možemo poslati e-mail ni u jednoj od sljedećih naredbi. MediaWiki:Enotif body 983 sysop 5328 2006-10-25T18:16:52Z MediaWiki default 42 $WATCHINGUSERNAME, stranicu na projektu {{SITENAME}} s naslovom $PAGETITLE je dana $PAGEEDITDATE $CHANGEDORCREATED suradnik $PAGEEDITOR, pogledajte $PAGETITLE_URL za trenutnu inačicu. $NEWPAGE Sažetak urednika: $PAGESUMMARY $PAGEMINOREDIT Možete se javiti uredniku: mail: $PAGEEDITOR_EMAIL wiki: $PAGEEDITOR_WIKI Do vašeg ponovnog posjeta stranici nećete dobivati daljnja izviješća. Postavke za izvješćivanje možete resetirati na svom popisu praćenja. Vaš sustav izvješćivanja - hrvatska {{SITENAME}}. -- Za promjene svog popisa praćenja posjetite {{fullurl:Special:Watchlist|edit=yes}} Za pomoć posjetite: {{fullurl:Help:Contents}} MediaWiki:Enotif lastvisited 984 sysop 2697 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Pogledaj $1 za promjene od zadnjeg posjeta. MediaWiki:Enotif mailer 985 sysop 2698 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default {{SITENAME}} - izvješća o promjenama MediaWiki:Enotif newpagetext 986 sysop 2699 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Ovo je nova stranica. MediaWiki:Enotif reset 987 sysop 2700 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Označi sve stranice kao već posjećene MediaWiki:Enotif subject 988 sysop 2701 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default {{SITENAME}}: Stranicu $PAGETITLE je $CHANGEDORCREATED suradnik $PAGEEDITOR MediaWiki:Excontentauthor 989 sysop 5070 2006-10-19T21:17:52Z West Brom 4ever 35 sadržaj je bio: '$1', a jedini urednik '$2' MediaWiki:Exif-aperturevalue 990 sysop 2708 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Dijafragma MediaWiki:Exif-artist 991 sysop 2709 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Autor MediaWiki:Exif-bitspersample 992 sysop 2710 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Dubina boje MediaWiki:Exif-brightnessvalue 993 sysop 2711 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Osvijetljenost MediaWiki:Exif-cfapattern 994 sysop 2712 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Tip kolor filtera MediaWiki:Exif-colorspace 995 sysop 2713 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Kolor prostor MediaWiki:Exif-colorspace-1 996 sysop 1935 2005-07-03T11:52:39Z MediaWiki default sRGB MediaWiki:Exif-colorspace-ffff.h 997 sysop 1936 2005-07-03T11:52:39Z MediaWiki default FFFF.H MediaWiki:Exif-componentsconfiguration 998 sysop 2714 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Značenje pojedinih komponenti MediaWiki:Exif-componentsconfiguration-0 999 sysop 2715 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default ne postoji MediaWiki:Exif-componentsconfiguration-1 1000 sysop 1939 2005-07-03T11:52:39Z MediaWiki default Y MediaWiki:Exif-componentsconfiguration-2 1001 sysop 1940 2005-07-03T11:52:39Z MediaWiki default Cb MediaWiki:Exif-componentsconfiguration-3 1002 sysop 1941 2005-07-03T11:52:39Z MediaWiki default Cr MediaWiki:Exif-componentsconfiguration-4 1003 sysop 1942 2005-07-03T11:52:39Z MediaWiki default R MediaWiki:Exif-componentsconfiguration-5 1004 sysop 1943 2005-07-03T11:52:39Z MediaWiki default G MediaWiki:Exif-componentsconfiguration-6 1005 sysop 1944 2005-07-03T11:52:39Z MediaWiki default B MediaWiki:Exif-compressedbitsperpixel 1006 sysop 2716 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Dubina boje poslije sažimanja MediaWiki:Exif-compression 1007 sysop 2717 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Način sažimanja MediaWiki:Exif-compression-1 1008 sysop 2718 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Nesažeto MediaWiki:Exif-compression-6 1009 sysop 1948 2005-07-03T11:52:39Z MediaWiki default JPEG MediaWiki:Exif-contrast 1010 sysop 2719 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Kontrast MediaWiki:Exif-contrast-0 1011 sysop 2720 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Normalno MediaWiki:Exif-contrast-1 1012 sysop 2721 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Meko MediaWiki:Exif-contrast-2 1013 sysop 2722 2005-09-05T09:25:16Z MediaWiki default Tvrdo MediaWiki:Exif-copyright 1014 sysop 2723 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Nositelj prava MediaWiki:Exif-customrendered 1015 sysop 2724 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Dodatna obrada slike MediaWiki:Exif-customrendered-0 1016 sysop 2725 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Normalni proces MediaWiki:Exif-customrendered-1 1017 sysop 2726 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Nestadardni proces MediaWiki:Exif-datetime 1018 sysop 2727 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Datum zadnje promjene datoteke MediaWiki:Exif-datetimedigitized 1019 sysop 2728 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Datum i vrijeme digitalizacije MediaWiki:Exif-datetimeoriginal 1020 sysop 2729 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Datum i vrijeme slikanja MediaWiki:Exif-devicesettingdescription 1021 sysop 2730 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Opis postavki uređaja MediaWiki:Exif-digitalzoomratio 1022 sysop 2731 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Razmjer digitalnog zooma MediaWiki:Exif-exifversion 1023 sysop 2732 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Exif verzija MediaWiki:Exif-exposurebiasvalue 1024 sysop 2733 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Kompenzacija ekspozicije MediaWiki:Exif-exposureindex 1025 sysop 2734 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Indeks ekspozicije MediaWiki:Exif-exposuremode 1026 sysop 2735 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Režim izbora ekspozicije MediaWiki:Exif-exposuremode-0 1027 sysop 2736 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Automatski MediaWiki:Exif-exposuremode-1 1028 sysop 2737 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Ručno MediaWiki:Exif-exposuremode-2 1029 sysop 2738 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Automatski sa zadanim rasponom MediaWiki:Exif-exposureprogram 1030 sysop 2739 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Program ekspozicije MediaWiki:Exif-exposureprogram-0 1031 sysop 2740 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Nepoznato MediaWiki:Exif-exposureprogram-1 1032 sysop 2741 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Ručno MediaWiki:Exif-exposureprogram-2 1033 sysop 2742 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Normalni program MediaWiki:Exif-exposureprogram-3 1034 sysop 2743 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Prioritet dijafragme MediaWiki:Exif-exposureprogram-4 1035 sysop 2744 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Prioritet zatvarača MediaWiki:Exif-exposureprogram-5 1036 sysop 2745 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Umjetnički program (na temelju nužne dubine polja) MediaWiki:Exif-exposureprogram-6 1037 sysop 2746 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Sportski program (na temelju što bržeg zatvarača) MediaWiki:Exif-exposureprogram-7 1038 sysop 2747 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Portretni režim (za krupne planove s neoštrom pozadinom) MediaWiki:Exif-exposureprogram-8 1039 sysop 2748 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Režim krajolika (za slike krajolika s oštrom pozadinom) MediaWiki:Exif-exposuretime 1040 sysop 2749 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Ekspozicija MediaWiki:Exif-filesource 1041 sysop 2750 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Izvorna datoteka MediaWiki:Exif-filesource-3 1042 sysop 2751 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Digitalni fotoaparat MediaWiki:Exif-flash 1043 sysop 2752 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Bljeskalica MediaWiki:Exif-flashenergy 1044 sysop 2753 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Energija bljeskalice MediaWiki:Exif-flashpixversion 1045 sysop 2754 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Podržana verzija Flashpixa MediaWiki:Exif-fnumber 1046 sysop 2755 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default F broj dijafragme MediaWiki:Exif-focallength 1047 sysop 5071 2006-10-19T21:19:24Z West Brom 4ever 35 Žarišna daljina leće MediaWiki:Exif-focallengthin35mmfilm 1048 sysop 2757 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Ekvivalent žarišne daljine za 35 mm film MediaWiki:Exif-focalplaneresolutionunit 1049 sysop 2758 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Jedinica razlučivosti žarišne ravnine MediaWiki:Exif-focalplanexresolution 1050 sysop 2760 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Vodoravna razlučivost žarišne ravnine MediaWiki:Exif-focalplaneyresolution 1051 sysop 2761 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Okomita razlučivost žarišne ravnine MediaWiki:Exif-gaincontrol 1052 sysop 2762 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Kontrola osvijetljenosti MediaWiki:Exif-gaincontrol-0 1053 sysop 2763 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Nema MediaWiki:Exif-gaincontrol-1 1054 sysop 2764 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Malo povećanje MediaWiki:Exif-gaincontrol-2 1055 sysop 2765 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Veliko povećanje MediaWiki:Exif-gaincontrol-3 1056 sysop 2766 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Malo smanjenje MediaWiki:Exif-gaincontrol-4 1057 sysop 2767 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Veliko smanjenje MediaWiki:Exif-gpsaltitude 1058 sysop 2768 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Visina MediaWiki:Exif-gpsaltituderef 1059 sysop 2769 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Visina ispod ili iznad mora MediaWiki:Exif-gpsareainformation 1060 sysop 2770 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Ime GPS područja MediaWiki:Exif-gpsdatestamp 1061 sysop 2771 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default GPS datum MediaWiki:Exif-gpsdestbearing 1062 sysop 2772 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Peleng objekta MediaWiki:Exif-gpsdestbearingref 1063 sysop 2773 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Indeks pelenga objekta MediaWiki:Exif-gpsdestdistance 1064 sysop 2774 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Udaljenost objekta MediaWiki:Exif-gpsdestdistanceref 1065 sysop 2775 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Mjerne jedinice udaljenosti objekta MediaWiki:Exif-gpsdestlatitude 1066 sysop 2776 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Zemlj. širina objekta MediaWiki:Exif-gpsdestlatituderef 1067 sysop 2777 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Indeks zemlj. širine objekta MediaWiki:Exif-gpsdestlongitude 1068 sysop 2778 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Zemljopisna dužina objekta MediaWiki:Exif-gpsdestlongituderef 1069 sysop 2779 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Indeks zemlj. dužine objekta MediaWiki:Exif-gpsdifferential 1070 sysop 2780 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default GPS diferencijalna korekcija MediaWiki:Exif-gpsdirection-m 1071 sysop 2781 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Magnetni sjever MediaWiki:Exif-gpsdirection-t 1072 sysop 2782 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Pravi sjever MediaWiki:Exif-gpsdop 1073 sysop 2783 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Preciznost mjerenja MediaWiki:Exif-gpsimgdirection 1074 sysop 2784 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Azimut slike MediaWiki:Exif-gpsimgdirectionref 1075 sysop 2785 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Tip azimuta slike (pravi ili magnetni) MediaWiki:Exif-gpslatitude 1076 sysop 2786 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Širina MediaWiki:Exif-gpslatitude-n 1077 sysop 2787 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Sjever MediaWiki:Exif-gpslatitude-s 1078 sysop 2788 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Jug MediaWiki:Exif-gpslatituderef 1079 sysop 2789 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Sjeverna ili južna širina MediaWiki:Exif-gpslongitude 1080 sysop 2790 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default Dužina MediaWiki:Exif-gpslongitude-e 1081 sysop 2791 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Istok MediaWiki:Exif-gpslongitude-w 1082 sysop 2792 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Zapad MediaWiki:Exif-gpslongituderef 1083 sysop 2793 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Istočna ili zapadna dužina MediaWiki:Exif-gpsmapdatum 1084 sysop 2794 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Korišteni geodetski koordinatni sustav MediaWiki:Exif-gpsmeasuremode 1085 sysop 2795 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Režim mjerenja MediaWiki:Exif-gpsmeasuremode-2 1086 sysop 2796 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Dvodimenzionalno mjerenje MediaWiki:Exif-gpsmeasuremode-3 1087 sysop 2797 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Trodimenzionalno mjerenje MediaWiki:Exif-gpsprocessingmethod 1088 sysop 2798 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Ime metode obrade GPS podataka MediaWiki:Exif-gpssatellites 1089 sysop 2799 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Korišteni sateliti MediaWiki:Exif-gpsspeed 1090 sysop 2800 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Brzina GPS prijemnika MediaWiki:Exif-gpsspeed-k 1091 sysop 2801 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default kmh MediaWiki:Exif-gpsspeed-m 1092 sysop 2802 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default mph MediaWiki:Exif-gpsspeed-n 1093 sysop 2803 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default čv MediaWiki:Exif-gpsspeedref 1094 sysop 2804 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Jedinica brzine MediaWiki:Exif-gpsstatus 1095 sysop 2805 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Status prijemnika MediaWiki:Exif-gpsstatus-a 1096 sysop 2806 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Mjerenje u tijeku MediaWiki:Exif-gpsstatus-v 1097 sysop 2807 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Spreman za prijenos MediaWiki:Exif-gpstimestamp 1098 sysop 2808 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Vrijeme po GPS-u (atomski sat) MediaWiki:Exif-gpstrack 1099 sysop 2809 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Azimut prijemnika MediaWiki:Exif-gpstrackref 1100 sysop 2810 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Tip azimuta prijemnika (pravi ili magnetni) MediaWiki:Exif-gpsversionid 1101 sysop 2811 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Verzija bloka GPS-informacije MediaWiki:Exif-imagedescription 1102 sysop 2812 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Ime slike MediaWiki:Exif-imagelength 1103 sysop 2813 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Visina MediaWiki:Exif-imageuniqueid 1104 sysop 2814 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Jedinstveni identifikator slike MediaWiki:Exif-imagewidth 1105 sysop 2815 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Širina MediaWiki:Exif-isospeedratings 1106 sysop 2816 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default ISO vrijednost MediaWiki:Exif-jpeginterchangeformat 1107 sysop 2817 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Udaljenost JPEG previewa od početka datoteke MediaWiki:Exif-jpeginterchangeformatlength 1108 sysop 2818 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Količina bajtova JPEG previewa MediaWiki:Exif-lightsource 1109 sysop 2819 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Izvor svjetlosti MediaWiki:Exif-lightsource-0 1110 sysop 2820 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Nepoznato MediaWiki:Exif-lightsource-1 1111 sysop 2821 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Dnevna svjetlost MediaWiki:Exif-lightsource-10 1112 sysop 2822 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Oblačno vrijeme MediaWiki:Exif-lightsource-11 1113 sysop 2823 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Sjena MediaWiki:Exif-lightsource-12 1114 sysop 2824 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Fluorescentna svjetlost (D 5700 – 7100K) MediaWiki:Exif-lightsource-13 1115 sysop 2825 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Fluorescentna svjetlost (N 4600 – 5400K) MediaWiki:Exif-lightsource-14 1116 sysop 2826 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Fluorescentna svjetlost (W 3900 – 4500K) MediaWiki:Exif-lightsource-15 1117 sysop 2827 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Bijela fluorescencija (WW 3200 – 3700K) MediaWiki:Exif-lightsource-17 1118 sysop 2828 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Standardno svjetlo A MediaWiki:Exif-lightsource-18 1119 sysop 2829 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Standardno svjetlo B MediaWiki:Exif-lightsource-19 1120 sysop 2830 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Standardno svjetlo C MediaWiki:Exif-lightsource-2 1121 sysop 2831 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Fluorescentno MediaWiki:Exif-lightsource-20 1122 sysop 2061 2005-07-03T11:52:39Z MediaWiki default D55 MediaWiki:Exif-lightsource-21 1123 sysop 2062 2005-07-03T11:52:39Z MediaWiki default D65 MediaWiki:Exif-lightsource-22 1124 sysop 2063 2005-07-03T11:52:39Z MediaWiki default D75 MediaWiki:Exif-lightsource-23 1125 sysop 2064 2005-07-03T11:52:39Z MediaWiki default D50 MediaWiki:Exif-lightsource-24 1126 sysop 2832 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default ISO studijska svjetiljka MediaWiki:Exif-lightsource-255 1127 sysop 2833 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Drugi izvor svjetla MediaWiki:Exif-lightsource-3 1128 sysop 2834 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Volframska žarulja MediaWiki:Exif-lightsource-4 1129 sysop 2835 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Bljeskalica MediaWiki:Exif-lightsource-9 1130 sysop 2836 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Lijepo vrijeme MediaWiki:Exif-make 1131 sysop 2837 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Proizvođač kamere MediaWiki:Exif-make-value 1132 sysop 2071 2005-07-03T11:52:39Z MediaWiki default $1 MediaWiki:Exif-makernote 1133 sysop 2838 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Napomene proizvođača MediaWiki:Exif-maxaperturevalue 1134 sysop 2839 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Minimalni broj dijafragme MediaWiki:Exif-meteringmode 1135 sysop 2840 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Režim mjerača vremena MediaWiki:Exif-meteringmode-0 1136 sysop 2841 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Nepoznato MediaWiki:Exif-meteringmode-1 1137 sysop 2842 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Prosjek MediaWiki:Exif-meteringmode-2 1138 sysop 2843 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Prosjek s težištem na sredini MediaWiki:Exif-meteringmode-255 1139 sysop 2844 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Drugo MediaWiki:Exif-meteringmode-3 1140 sysop 2845 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Točka MediaWiki:Exif-meteringmode-4 1141 sysop 2846 2005-09-05T09:25:18Z MediaWiki default Više točaka MediaWiki:Exif-meteringmode-5 1142 sysop 2847 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Matrični MediaWiki:Exif-meteringmode-6 1143 sysop 2848 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Djelomični MediaWiki:Exif-model 1144 sysop 2849 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Model kamere MediaWiki:Exif-model-value 1145 sysop 2084 2005-07-03T11:52:39Z MediaWiki default $1 MediaWiki:Exif-oecf 1146 sysop 2850 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Optoelektronski faktor konverzije MediaWiki:Exif-orientation 1147 sysop 2851 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Orijentacija kadra MediaWiki:Exif-orientation-1 1148 sysop 2852 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Normalno MediaWiki:Exif-orientation-2 1149 sysop 2853 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Zrcaljeno po horizontali MediaWiki:Exif-orientation-3 1150 sysop 2854 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Zaokrenuto 180° MediaWiki:Exif-orientation-4 1151 sysop 2855 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Zrcaljeno po vertikali MediaWiki:Exif-orientation-5 1152 sysop 2856 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Zaokrenuto 90° suprotno od sata i zrcaljeno po vertikali MediaWiki:Exif-orientation-6 1153 sysop 2857 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Zaokrenuto 90° u smjeru sata MediaWiki:Exif-orientation-7 1154 sysop 2858 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Zaokrenuto 90° u smjeru sata i zrcaljeno po vertikali MediaWiki:Exif-orientation-8 1155 sysop 2859 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Zaokrenuto 90° suprotno od sata MediaWiki:Exif-photometricinterpretation 1156 sysop 2860 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Kolor model MediaWiki:Exif-photometricinterpretation-1 1157 sysop 2096 2005-07-03T11:52:39Z MediaWiki default RGB MediaWiki:Exif-photometricinterpretation-6 1158 sysop 2097 2005-07-03T11:52:39Z MediaWiki default YCbCr MediaWiki:Exif-pixelxdimension 1159 sysop 2861 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Puna širina slike MediaWiki:Exif-pixelydimension 1160 sysop 2862 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Puna visina slike MediaWiki:Exif-planarconfiguration 1161 sysop 2863 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Princip rasporeda podataka MediaWiki:Exif-planarconfiguration-1 1162 sysop 5072 2006-10-19T21:22:15Z West Brom 4ever 35 zrnasto oblikovanje MediaWiki:Exif-planarconfiguration-2 1163 sysop 5073 2006-10-19T21:22:36Z West Brom 4ever 35 planarno oblikovanje MediaWiki:Exif-primarychromaticities 1164 sysop 2864 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Kromaticitet primarnih boja MediaWiki:Exif-referenceblackwhite 1165 sysop 2865 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Mjesto bijele i crne točke MediaWiki:Exif-relatedsoundfile 1166 sysop 2866 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Povezani zvučni zapis MediaWiki:Exif-resolutionunit 1167 sysop 2867 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Jedinica razlučivosti MediaWiki:Exif-resolutionunit-2 1168 sysop 2107 2005-07-03T11:52:39Z MediaWiki default inches MediaWiki:Exif-resolutionunit-3 1169 sysop 2108 2005-07-03T11:52:39Z MediaWiki default centimetres MediaWiki:Exif-rowsperstrip 1170 sysop 2868 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Broj redova u bloku MediaWiki:Exif-samplesperpixel 1171 sysop 2869 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Broj kolor komponenata MediaWiki:Exif-saturation 1172 sysop 2870 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Zasićenje MediaWiki:Exif-saturation-0 1173 sysop 2871 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Normalno MediaWiki:Exif-saturation-1 1174 sysop 2872 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Niska saturacija MediaWiki:Exif-saturation-2 1175 sysop 2873 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Visoka saturacija MediaWiki:Exif-scenecapturetype 1176 sysop 2874 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Tip scene na snimci MediaWiki:Exif-scenecapturetype-0 1177 sysop 2875 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Standardno MediaWiki:Exif-scenecapturetype-1 1178 sysop 2876 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Pejzaž MediaWiki:Exif-scenecapturetype-2 1179 sysop 2877 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Portret MediaWiki:Exif-scenecapturetype-3 1180 sysop 2878 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Noćno MediaWiki:Exif-scenetype 1181 sysop 2879 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Tip scene MediaWiki:Exif-scenetype-1 1182 sysop 2880 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Izravno fotografirana slika MediaWiki:Exif-sensingmethod 1183 sysop 2881 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Tip senzora MediaWiki:Exif-sensingmethod-1 1184 sysop 2882 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Nedefinirano MediaWiki:Exif-sensingmethod-2 1185 sysop 2883 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Jednokristalni matrični senzor MediaWiki:Exif-sensingmethod-3 1186 sysop 2884 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Dvokristalni matrični senzor MediaWiki:Exif-sensingmethod-4 1187 sysop 2885 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Trokristalni matrični senzor MediaWiki:Exif-sensingmethod-5 1188 sysop 2886 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Sekvencijalni matrični senzor MediaWiki:Exif-sensingmethod-7 1189 sysop 2887 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Trobojni linearni senzor MediaWiki:Exif-sensingmethod-8 1190 sysop 2888 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Sekvencijalni linearni senzor MediaWiki:Exif-sharpness 1191 sysop 2889 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Oštrina MediaWiki:Exif-sharpness-0 1192 sysop 2890 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Normalno MediaWiki:Exif-sharpness-1 1193 sysop 2891 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Meko MediaWiki:Exif-sharpness-2 1194 sysop 2892 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Tvrdo MediaWiki:Exif-shutterspeedvalue 1195 sysop 2893 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Brzina zatvarača MediaWiki:Exif-software 1196 sysop 2894 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Korišteni softver MediaWiki:Exif-software-value 1197 sysop 2136 2005-07-03T11:52:39Z MediaWiki default $1 MediaWiki:Exif-spatialfrequencyresponse 1198 sysop 2895 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Prostorna frekvencijska karakteristika MediaWiki:Exif-spectralsensitivity 1199 sysop 2896 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Spektralna osjetljivost MediaWiki:Exif-stripbytecounts 1200 sysop 2897 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Veličina komprimiranog bloka MediaWiki:Exif-stripoffsets 1201 sysop 2898 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Položaj bloka podataka MediaWiki:Exif-subjectarea 1202 sysop 2899 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Položaj i površina objekta snimke MediaWiki:Exif-subjectdistance 1203 sysop 2900 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Udaljenost do objekta MediaWiki:Exif-subjectdistancerange 1204 sysop 2902 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Raspon udaljenosti subjekata MediaWiki:Exif-subjectdistancerange-0 1205 sysop 2903 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Nepoznato MediaWiki:Exif-subjectdistancerange-1 1206 sysop 2904 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Krupni plan MediaWiki:Exif-subjectdistancerange-2 1207 sysop 2905 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Bliski plan MediaWiki:Exif-subjectdistancerange-3 1208 sysop 2906 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Udaljeno MediaWiki:Exif-subjectlocation 1209 sysop 2907 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Položaj subjekta MediaWiki:Exif-subsectime 1210 sysop 2908 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Dio sekunde u kojem je slikano MediaWiki:Exif-subsectimedigitized 1211 sysop 2909 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Dio sekunde u kojem je digitalizirano MediaWiki:Exif-subsectimeoriginal 1212 sysop 2910 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Dio sekunde u kojem je fotografirano MediaWiki:Exif-transferfunction 1213 sysop 2911 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Funkcija preoblikovanja kolor prostora MediaWiki:Exif-usercomment 1214 sysop 2912 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Suradnički komentar MediaWiki:Exif-whitebalance 1215 sysop 2913 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Balans bijele MediaWiki:Exif-whitebalance-0 1216 sysop 2914 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Automatski MediaWiki:Exif-whitebalance-1 1217 sysop 2915 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Ručno MediaWiki:Exif-whitepoint 1218 sysop 2916 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Kromaticitet bijele točke MediaWiki:Exif-xresolution 1219 sysop 2917 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Vodoravna razlučivost MediaWiki:Exif-ycbcrcoefficients 1220 sysop 2918 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Matrični koeficijenti preobrazbe kolor prostora MediaWiki:Exif-ycbcrpositioning 1221 sysop 2919 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Razmještaj komponenata Y i C MediaWiki:Exif-ycbcrsubsampling 1222 sysop 5074 2006-10-19T21:23:34Z West Brom 4ever 35 Omjer komponente Y prema C MediaWiki:Exif-yresolution 1223 sysop 2921 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default Okomita razlučivost MediaWiki:Externaldberror 1224 sysop 2927 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Došlo je do greške s vanjskom autorizacijom ili vam nije dozvoljeno osvježavanje vanjskog suradničkog računa. MediaWiki:Fileinfo 1225 sysop 2940 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default $1KB, MIME tip: <code>$2</code> MediaWiki:Files 1226 sysop 2945 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Datoteke MediaWiki:Group-admin-desc 1227 sysop 2955 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Suradnici od povjerenja koji mogu blokirati druge suradnike i brisati članke MediaWiki:Group-admin-name 1228 sysop 2170 2005-07-03T11:52:40Z MediaWiki default Administrator MediaWiki:Group-anon-desc 1229 sysop 2956 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Anonimni suradnici MediaWiki:Group-anon-name 1230 sysop 2957 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Anonimni MediaWiki:Group-bureaucrat-desc 1231 sysop 2958 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Članovi skupine birokrata mogu davati suradnicima adminstratorska prava MediaWiki:Group-bureaucrat-name 1232 sysop 2959 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Birokrat MediaWiki:Group-loggedin-desc 1233 sysop 2960 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Prijavljeni suradnici MediaWiki:Group-loggedin-name 1234 sysop 2961 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Suradnik MediaWiki:Group-steward-desc 1235 sysop 2962 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Upravitelji imaju potpuni pristup MediaWiki:Group-steward-name 1236 sysop 2963 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Upravitelj MediaWiki:Grouprightspheading 1237 sysop 2179 2005-07-03T11:52:40Z MediaWiki default grouprights level MediaWiki:Groups 1238 sysop 2964 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Suradničke skupine MediaWiki:Groups-addgroup 1239 sysop 2965 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Dodaj skupinu MediaWiki:Groups-already-exists 1240 sysop 2966 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Skupina pod tim imenom već postoji MediaWiki:Groups-editgroup 1241 sysop 2967 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Uredi skupinu MediaWiki:Groups-editgroup-description 1242 sysop 2968 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Opis skupine (najviše 255 znakova):<br /> MediaWiki:Groups-editgroup-name 1243 sysop 2969 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Ime skupine: MediaWiki:Groups-editgroup-preamble 1244 sysop 2970 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Ako ime ili opis počinje s dvotočkom, ostatak će se smatrati imenom sistemske poruke pa će biti lokalizirano u MediaWiki prostoru MediaWiki:Groups-existing 1245 sysop 2971 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Postojeće skupine MediaWiki:Groups-group-edit 1246 sysop 2972 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Postojeće skupine: MediaWiki:Groups-lookup-group 1247 sysop 2973 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Upravljaj skupnim pravima MediaWiki:Groups-noname 1248 sysop 2974 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default Molim unesite valjano ime skupine MediaWiki:Groups-tableheader 1249 sysop 2975 2005-09-05T09:25:20Z MediaWiki default ID || Ime || Opis || Prava MediaWiki:Histfirst 1250 sysop 2984 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Najstarije MediaWiki:Histlast 1251 sysop 2985 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Najnovije MediaWiki:Imagelistall 1252 sysop 2998 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default sve MediaWiki:Immobile namespace 1253 sysop 3008 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Odredišni naslov pripada posebnom tipu; u taj prostor ne mogu pomicati stranice. MediaWiki:Importinterwiki 1254 sysop 3012 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Transwiki uvoz MediaWiki:Importnosources 1255 sysop 3013 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Nije unesen nijedan izvor za transwiki uvoz i neposredno postavljanje povijesti je onemogućeno. MediaWiki:Invalidemailaddress 1256 sysop 3022 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Ne mogu prihvatiti e-mail adresu jer nije valjano oblikovana. Molim unesite ispravno oblikovanu adresu ili ostavite polje praznim. MediaWiki:Invert 1257 sysop 3849 2005-11-09T22:26:43Z MediaWiki default Sve osim odabranog MediaWiki:Ipadressorusername 1258 sysop 3025 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default IP adresa ili suradničko ime MediaWiki:Ipboptions 1259 sysop 4428 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default 2 sata:2 hours,6 sati:6 hours,1 dan:1 day,3 dana:3 days,1 tjedan:1 week,2 tjedna:2 weeks,1 mjesec:1 month,3 mjeseca:3 months,6 mjeseci:6 months,1 godine:1 year,zauvijek:infinite MediaWiki:Ipbother 1260 sysop 5110 2006-10-19T21:50:57Z West Brom 4ever 35 Neki drugi rok (na engleskom, npr. 6 days) MediaWiki:Ipbotheroption 1261 sysop 3031 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default drugo MediaWiki:Mediawarning 1262 sysop 4647 2006-08-31T18:37:25Z MediaWiki default '''Upozorenje''': Ova datoteka možda sadrži zlonamjerni program čije bi izvršavanje moglo ugroziti vaš računalni sustav. <hr /> MediaWiki:Metadata 1263 sysop 3129 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Metapodaci MediaWiki:Metadata page 1264 sysop 2222 2005-07-03T11:52:40Z MediaWiki default Wikipedia:Metadata MediaWiki:Movelogpage 1265 sysop 3146 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Evidencija premještanja MediaWiki:Movelogpagetext 1266 sysop 3147 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Ispod je popis premještenih stranica. MediaWiki:Movereason 1267 sysop 3154 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Razlog MediaWiki:Namespace 1268 sysop 3862 2005-11-09T22:26:44Z MediaWiki default Prostor: MediaWiki:Noemailprefs 1269 sysop 3198 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default <strong>Nije navedena e-mail adresa</strong>, stoga sljedeće naredbe neće raditi. MediaWiki:Noimage 1270 sysop 3203 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Ne postoji datoteka s ovim imenom. Možete ju $1. MediaWiki:Number of watching users RCview 1271 sysop 2238 2005-07-03T11:52:41Z MediaWiki default [$1] MediaWiki:Number of watching users pageview 1272 sysop 3241 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default [$1 suradnika prati ovu stranicu] MediaWiki:Passwordtooshort 1273 sysop 3261 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Vaša je lozinka prekratka. Lozinke moraju sadržavati najmanje $1 znakova. MediaWiki:Prefs-help-email 1274 sysop 3275 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default * E-mail (nije obvezno): Omogućuje drugima da vas kontaktiraju na suradničkoj stranici ili stranici za razgovor bez javnog otkrivanja vaše e-mail adrese. Također, ako zaboravite lozinku možemo vam na ovu adresu poslati novu, privremenu. MediaWiki:Prefs-help-email-enotif 1275 sysop 3276 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Ova će se adresa koristiti i za slanje izvješća o promjenama u wikiju, ako ih uključite. MediaWiki:Prefs-help-realname 1276 sysop 3277 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default * Pravo ime (nije obvezno): za pravnu atribuciju vaših doprinosa. MediaWiki:Print 1277 sysop 3291 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Ispiši MediaWiki:Recentchangesall 1278 sysop 3334 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default sve MediaWiki:Renamegrouplogentry 1279 sysop 3345 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Skupina $2 preimenovana u $3 MediaWiki:Restrictedpheading 1280 sysop 3349 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Posebne stranice s ograničenim pristupom MediaWiki:Revertmove 1281 sysop 3358 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default vrati MediaWiki:Scarytranscludedisabled 1282 sysop 3379 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default [Interwiki transkluzija isključena] MediaWiki:Scarytranscludefailed 1283 sysop 3380 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default [Dobava predloška nije uspjela; $1; ispričavam se] MediaWiki:Scarytranscludetoolong 1284 sysop 3381 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default [URL je predug; ispričavam se] MediaWiki:Searchfulltext 1285 sysop 3384 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Traži po cjelokupnom tekstu MediaWiki:Selfmove 1286 sysop 3394 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Izvorni i odredišni naslov su isti; ne mogu premjestiti stranicu na nju samu. MediaWiki:Setstewardflag 1287 sysop 3402 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Postavi oznaku upravitelja MediaWiki:Shareduploadwiki 1288 sysop 3404 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Za podrobnije informacije vidi $1. MediaWiki:Showdiff 1289 sysop 3409 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default Prikaži promjene MediaWiki:Sidebar 1290 sysop 4060 2005-12-02T03:56:24Z MediaWiki default * navigation ** mainpage|mainpage ** portal-url|portal ** currentevents-url|currentevents ** recentchanges-url|recentchanges ** randompage-url|randompage ** helppage|help ** sitesupport-url|sitesupport MediaWiki:Sourcefilename 1291 sysop 5222 2006-10-20T21:36:24Z West Brom 4ever 35 Ime datoteke kod vas MediaWiki:Thumbsize 1292 sysop 4158 2006-01-01T13:00:57Z MediaWiki default Veličina sličice (umanjene inačice slike): MediaWiki:Tog-enotifminoredits 1293 sysop 3474 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Pošalji mi e-mail i kod manjih izmjena MediaWiki:Tog-enotifrevealaddr 1294 sysop 3475 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Prikaži moju e-mail adresu u obavijestima o izmjeni MediaWiki:Tog-enotifusertalkpages 1295 sysop 3476 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Pošalji mi e-mail kod izmjene moje stranice za razgovor MediaWiki:Tog-enotifwatchlistpages 1296 sysop 3477 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Pošalji mi e-mail kod izmjene stranice u popisu praćenja MediaWiki:Tog-externaldiff 1297 sysop 3478 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Uvijek koristi vanjski program za usporedbu MediaWiki:Tog-externaleditor 1298 sysop 3479 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Uvijek koristi vanjski editor MediaWiki:Tog-shownumberswatching 1299 sysop 3490 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Prikaži broj suradnika koji prate stranicu (u nedavnim izmjenama, popisu praćenja i samim člancima) MediaWiki:Tooltip-diff 1300 sysop 5360 2006-10-25T18:17:03Z MediaWiki default 42 Prikaži promjene učinjene u tekstu. [alt-v] MediaWiki:Tryexact 1301 sysop 3510 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Pokušaj naći točan pogodak MediaWiki:Undelete short1 1302 sysop 3523 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Vrati jedno uređivanje MediaWiki:Upload directory read only 1303 sysop 3557 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Server ne može pisati u direktorij za postavljanje ($1). MediaWiki:Uploadnewversion 1304 sysop 3568 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default [$1 Postavi novu inačicu datoteke] MediaWiki:Uploadscripted 1305 sysop 3571 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Ova datoteka sadrži HTML ili skriptu, što može dovesti do grešaka u web pregledniku. MediaWiki:Uploadvirus 1306 sysop 3573 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Datoteka sadrži virus! Podrobnije: $1 MediaWiki:Userrights 1307 sysop 3585 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Upravljanje suradničkim pravima MediaWiki:Userrights-editusergroup 1308 sysop 3586 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Uredi skupine suradnika MediaWiki:Userrights-groupsavailable 1309 sysop 3587 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Dostupne skupine: MediaWiki:Userrights-groupshelp 1310 sysop 3588 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Izaberite skupine u koje želite dodati ili iz njih ukloniti suradnika. Neoznačene skupine neće se promijeniti. Skupinu možete deselektirati istovremenim pritiskom CTRL + lijeva tipka miša MediaWiki:Userrights-groupsmember 1311 sysop 3589 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Član: MediaWiki:Userrights-logcomment 1312 sysop 3590 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Članstvo u skupini $1 zamijenjeno članstvom u skupini $2 MediaWiki:Userrights-lookup-user 1313 sysop 3591 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Upravljaj skupinama suradnika MediaWiki:Userrights-user-editname 1314 sysop 3592 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Unesite suradničko ime: MediaWiki:Val add 1315 sysop 3595 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Dodaj MediaWiki:Val del 1316 sysop 3598 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Izbriši MediaWiki:Val details th 1317 sysop 3599 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default <sub>Suradnik</sub> \ <sup>Tema</sup> MediaWiki:Val details th user 1318 sysop 3600 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Suradnik $1 MediaWiki:Val iamsure 1319 sysop 3602 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Označite kvadratić ako ste sigurni! MediaWiki:Val list header 1320 sysop 3603 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default <th>#</th><th>Tema</th><th>Raspon</th><th>Akcija</th> MediaWiki:Val my stats title 1321 sysop 3605 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Pregled mojih potvrda MediaWiki:Val no 1322 sysop 3606 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Ne MediaWiki:Val of 1323 sysop 3609 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default $1 od $2 MediaWiki:Val rev for 1324 sysop 3613 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Inačice za $1 MediaWiki:Val rev stats link 1325 sysop 2328 2005-07-03T11:52:42Z MediaWiki default See the validation statistics for "$1" <a href="$2">here</a> MediaWiki:Val revision 1326 sysop 3615 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Inačica MediaWiki:Val revision changes ok 1327 sysop 3616 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Vaše ocjene su pohranjene! MediaWiki:Val revision number 1328 sysop 3617 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Inačica #$1 MediaWiki:Val revision of 1329 sysop 3618 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Inačica $1 MediaWiki:Val revision stats link 1330 sysop 3619 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default detaljno MediaWiki:Val show my ratings 1331 sysop 3620 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Pokaži moje potvrde MediaWiki:Val time 1332 sysop 3625 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Vrijeme MediaWiki:Val topic desc page 1333 sysop 3626 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Project:Potvrđivanje tema MediaWiki:Val user stats title 1334 sysop 3628 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Pregled potvrda suradnik $1 MediaWiki:Val validation of 1335 sysop 3633 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Potvrda za "$1" MediaWiki:Val votepage intro 1336 sysop 3637 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Promijenite ovaj tekst <a href="{{SERVER}}{{localurl:MediaWiki:Val_votepage_intro}}">ovdje</a>! MediaWiki:Val warning 1337 sysop 3638 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default <b>Nikad, <i>ni u kom slučaju</i>, ne mijenjajte ovo bez <i>eksplicitnog</i> konsenzusa zajednice!</b> MediaWiki:Val yes 1338 sysop 3639 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Da MediaWiki:Variantname-is 1339 sysop 2343 2005-07-03T11:52:42Z MediaWiki default is MediaWiki:Variantname-iz 1340 sysop 2344 2005-07-03T11:52:42Z MediaWiki default iz MediaWiki:Versionrequired 1341 sysop 3642 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Potrebna inačica $1 MediaWikija MediaWiki:Versionrequiredtext 1342 sysop 3643 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Za korištenje ove stranice potrebna je inačica $1 MediaWiki softvera. Pogledaj [[Special:Version]] MediaWiki:Views 1343 sysop 3648 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Pogledi MediaWiki:Watchlistall1 1344 sysop 3656 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default sve MediaWiki:Watchlistall2 1345 sysop 3657 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default sve MediaWiki:Wlheader-enotif 1346 sysop 3677 2005-09-05T09:25:29Z MediaWiki default * Uključeno je izvješćivanje e-mailom. MediaWiki:Wlheader-showupdated 1347 sysop 3678 2005-09-05T09:25:29Z MediaWiki default * Stranice koje su promijenjene od vašeg zadnjeg posjeta prikazane su '''podebljano''' MediaWiki:Wlhide 1348 sysop 3904 2005-11-09T22:26:46Z MediaWiki default Sakrij MediaWiki:Wlhideshowown 1349 sysop 5269 2006-10-20T22:24:42Z West Brom 4ever 35 $1 moje izmjene. MediaWiki:Wlshow 1350 sysop 3905 2005-11-09T22:26:46Z MediaWiki default Pokaži MediaWiki:Yourdomainname 1351 sysop 3689 2005-09-05T09:25:29Z MediaWiki default Vaša domena MediaWiki:Exif-focalplaneresolutionunit-2 1352 sysop 2759 2005-09-05T09:25:17Z MediaWiki default inči MediaWiki:Exif-subjectdistance-value 1353 sysop 2901 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default $1 metara MediaWiki:Exif-xyresolution-c 1354 sysop 2391 2005-07-29T10:41:53Z MediaWiki default $1 dpc MediaWiki:Exif-xyresolution-i 1355 sysop 2392 2005-07-29T10:41:53Z MediaWiki default $1 dpi MediaWiki:Shareddescriptionfollows 1356 sysop 2415 2005-07-29T10:41:55Z MediaWiki default - MediaWiki:Skinpreview 1357 sysop 3425 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default (Pregled) MediaWiki:Trackback 1358 sysop 4065 2005-12-02T03:56:25Z MediaWiki default ; $4$5 : [$2 $1] MediaWiki:Trackbackbox 1359 sysop 4066 2005-12-02T03:56:25Z MediaWiki default <div id='mw_trackbacks'> ''Trackbackovi'' za ovaj članak:<br /> $1 </div> MediaWiki:Trackbackdeleteok 1360 sysop 3507 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Trackback izbrisan. MediaWiki:Trackbackexcerpt 1361 sysop 4067 2005-12-02T03:56:25Z MediaWiki default ; $4$5 : [$2 $1]: <nowiki>$3</nowiki> MediaWiki:Trackbacklink 1362 sysop 2429 2005-07-29T10:41:55Z MediaWiki default Trackback MediaWiki:Trackbackremove 1363 sysop 3509 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default ([$1 izbrisati]) MediaWiki:Underline-always 1364 sysop 3534 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Uvijek MediaWiki:Underline-default 1365 sysop 3535 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Prema postavkama preglednika MediaWiki:Underline-never 1366 sysop 3536 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Nikad MediaWiki:Unusedcategories 1367 sysop 3549 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Nekorištene kategorije MediaWiki:Unusedcategoriestext 1368 sysop 3892 2005-11-09T22:26:45Z MediaWiki default Na navedenim stranicama kategorija nema ni jednog članka ili potkategorije. MediaWiki:Val rev stats 1369 sysop 3614 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Vidi statistike za potvrdu "$1" <a href="$2">ovdje</a> MediaWiki:Expiringblock 1370 sysop 2922 2005-09-05T09:25:19Z MediaWiki default istječe $1 MediaWiki:Infiniteblock 1371 sysop 3017 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default neograničeno MediaWiki:Ipblocklistempty 1372 sysop 3029 2005-09-05T09:25:21Z MediaWiki default Popis blokiranja je prazan. MediaWiki:Linkprefix 1373 sysop 2458 2005-08-19T23:15:40Z MediaWiki default /^(.*?)([a-zA-Z\x80-\xff]+)$/sD MediaWiki:Mostlinked 1374 sysop 3142 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default Stranice na koje vodi najviše poveznica MediaWiki:Namespacesall 1375 sysop 3166 2005-09-05T09:25:23Z MediaWiki default sve MediaWiki:Restorelink1 1376 sysop 3348 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default jedna pobrisana izmjena MediaWiki:Unit-pixel 1377 sysop 2473 2005-08-19T23:15:43Z MediaWiki default px MediaWiki:Confirmrecreate 1378 sysop 2598 2005-09-05T09:25:14Z MediaWiki default Suradnik [[User:$1|$1]] ([[User talk:$1|talk]]) izbrisao je ovaj članak nakon što ste ga počeli uređivati. Razlog brisanja : ''$2'' Potvrdite namjeru vraćanja ovog članka. MediaWiki:Deletedwhileediting 1379 sysop 2642 2005-09-05T09:25:15Z MediaWiki default Upozorenje: dok ste uređivali stranicu netko ju je izbrisao! MediaWiki:Fileexists-forbidden 1380 sysop 5079 2006-10-19T21:27:03Z West Brom 4ever 35 Datoteka s ovim imenom već postoji; molim postavite ju pod drugim imenom. [[Image:$1|thumb|center|$1]] MediaWiki:Fileexists-shared-forbidden 1381 sysop 4385 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Datoteka s ovim imenom već postoji u središnjem spremniku datoteka; molim postavite ju pod drugim imenom. [[Image:$1|thumb|center|$1]] MediaWiki:Fileuploadsummary 1382 sysop 5083 2006-10-19T21:28:32Z West Brom 4ever 35 Sažetak: MediaWiki:Largefileserver 1383 sysop 4434 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Veličina ove datoteke veća je od one dopuštene postavkama poslužitelja. MediaWiki:License 1384 sysop 4435 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Dozvola MediaWiki:Loginreqlink 1385 sysop 3079 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default prijava MediaWiki:Loginreqpagetext 1386 sysop 3080 2005-09-05T09:25:22Z MediaWiki default Morate se $1 da biste vidjeli ostale stranice. MediaWiki:Noimage-linktext 1387 sysop 3204 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default postaviti MediaWiki:Nolicense 1388 sysop 4470 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Molim odaberite: MediaWiki:Permalink 1389 sysop 3265 2005-09-05T09:25:24Z MediaWiki default Trajna poveznica MediaWiki:Prefixindex 1390 sysop 5160 2006-10-20T21:01:29Z West Brom 4ever 35 Kazalo prema početku naslova MediaWiki:Recreate 1391 sysop 3338 2005-09-05T09:25:25Z MediaWiki default Vrati MediaWiki:Shareduploadwiki-linktext 1392 sysop 3405 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default stranica s opisom datoteke MediaWiki:Showhidebots 1393 sysop 3410 2005-09-05T09:25:26Z MediaWiki default ($1 botova) MediaWiki:Tooltip-recreate 1394 sysop 4553 2006-07-01T18:51:25Z MediaWiki default Recreate the page despite it has been deleted MediaWiki:Undeletehistorynoadmin 1395 sysop 3529 2005-09-05T09:25:27Z MediaWiki default Ovaj je članak izbrisan. Razlog za brisanje prikazan je u donjem sažetku, zajedno s detaljima o suradnicima koji su uređivali ovu stranicu prije brisanja. Tekst izbrisanih inačica dostupan je samo administratorima. MediaWiki:Updatedmarker 1396 sysop 3555 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default obnovljeno od zadnjeg posjeta MediaWiki:Viewdeleted 1397 sysop 3645 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Vidi $1? MediaWiki:Viewdeletedpage 1398 sysop 3646 2005-09-05T09:25:28Z MediaWiki default Pogledaj izbrisanu stranicu MediaWiki:Wlhideshowbots 1399 sysop 5268 2006-10-20T22:24:27Z West Brom 4ever 35 $1 izmjene botova. Glavna stranica 1405 edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed 5285 2006-10-20T22:46:58Z West Brom 4ever 35 Članak "[[Glavna stranica]]" je zaštićen: ovo je standardan postupak na svim projektima, uostalom ima smisla [edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed] __NOTOC__ __NOEDITSECTION__ {| style="float: center; margin-left: 1em; margin-bottom: 0.5em; width: 98%; border: #4A78F1 solid 1px" |<center><big>Dobrodošli na hrvatsku inačicu Wikimedijinog projekta '''Wikiknjige''', zbirku slobodnog pristupa, korištenja i objavljivanja.</big></center> |- |<center>Trenutačno raspolažemo s '''{{NUMBEROFARTICLES}}''' članaka.</center> |- |} {{Ostaleknjige}} {{Wikiprojekti}} [[ar:]] [[ang:]] [[bg:]] [[ca:]] [[cs:]] [[cv:]] [[cy:]] [[da:]] [[de:]] [[dk:]] [[en:]] [[el:]] [[eo:]] [[es:]] [[et:]] [[fa:]] [[fr:]] [[gl:]] [[he:]] [[hu:]] [[ia:]] [[id:]] [[ie:]] [[is:]] [[it:]] [[ja:]] [[ko:]] [[ku:]] [[la:]] [[lt:]] [[mk:]] [[na:]] [[nl:]] [[no:]] [[pl:]] [[pt:]] [[ro:]] [[ru:]] [[simple:]] [[sk:]] [[sl:]] [[sq:]] [[sr:]] [[su:]] [[fi:]] [[sv:]] [[ta:]] [[th:]] [[tr:]] [[tt:]] [[uk:]] [[vi:]] [[zh:]] Suradnik:Tomahawk Cheerocky 1406 4208 2006-02-18T18:15:07Z 217.225.80.134 __NOTOC__ __NOEDITSECTION__ <!--- Remove this section when the Wikiversity election is over. ---> <div style="background-color: #fff7cb; padding: 0 10px; border: 1px solid #ffad80"> Dobro došli na suradničku stranicu Tomahawka_Cheerockyja kod Wikiknjige, zbirku slobodnog pristupa, korištenja i objavljivanja. Pozivam Vas na suradnju. U izradi ovog dijela hrvatskog izdanja mogu sudjelovati svi koji govore i pišu [[w:hr:Hrvatski_jezik|hrvatskim jezikom]]. <!--- End of Wikiversity election notice ---> {| cellspacing="3" |- valign="top" <div style="margin:0; border:1px solid #cfdfcf; padding:0em 1em 1em 1em; background-color:#FCFCFC; align:right;"> |width="55%" class="MainPageBG" style="border: 1px solid #ffc9c9; color: #000; background-color: #fff3f3"| <div style="padding: .4em .9em .9em"> [[Image:Other-langs2.png]]<br>[[Wikibooks portal|'''Drugi jezici''']]<br> [[Wikiknjige:FAQ|FAQ]] | [[Glavna stranica (Slobodna tablica)|Slobodna-tablica]]</div> <div style="background-color: #fff7cb; padding: 0 10px; border: 1px solid #ffad80"> </div> {| cellspacing="3" |- valign="top" <div style="margin:0; border:1px solid #cfdfcf; padding:0em 1em 1em 1em; background-color:#FCFCFC; align:right;"> |width="55%" class="MainPageBG" style="border: 1px solid #ffc9c9; color: #000; background-color: #fff3f3"| <div style="padding: .4em .9em .9em"> <p style="margin:0 0 0 3%;text-align:center;font-size:94%"> Broj članaka na Wikiknjige trenutno je: '''{{NUMBEROFARTICLES}}'''</p> [[Modeli]] ==Aktivne knjige== == Prirodne znanosti == == Primijenjene znanosti == == Jezici == == Društvene znanosti == *[[w:hr:Filozofija|Filozofija]] ** [[Opća filozofija]] ** [[Estetika]] ** [[Gnoseologija]] ** [[Logika]] ** [[Etika]] ** [[Filozofija prirode]] ** [[Filozofijski rječnik]] ** [[Filozofijska antropologija]] ** [[Povijest filozofije]] ** [[Filozofsko propitivanje egzistencije Boga]] *[[w:hr:Znanosti o književnosti|Znanosti o književnosti]] ** [[Opća teorija književnosti]] ** [[Književnost za djecu]] </div> <div style="margin-top: 10px; border:1px solid #dfdfdf; padding: 0em 1em 1em 1em; background-color:#dfdfef; align:right;"> </div> {| cellspacing="3" <div style="margin:0; border:1px solid #cfdfcf; padding:0em 1em 1em 1em; background-color:#FCFCFC; align:right;"></div> ===Projekti Wikiknjige=== </div> {| cellspacing="3" | style="vertical-align:top" | <div style="margin:0; border:1px solid #cfdfcf; padding:0em 1em 1em 1em; background-color:#FCFCFC; align:right;"> |- valign="top" |width="55%" class="MainPageBG" style="border: 1px solid #ffc9c9; color: #000; background-color: #fff3f3"| <div style="padding: .4em .9em .9em"> ===Wikibooks na drugim jezicima=== </div> <div style="vertical-align:top": .3em; margin: 0 .5em .5em"></div> {| cellspacing="3" |- valign="top" |width="55%" class="MainPageBG" style="border: 1px solid #ffc9c9; color: #000; background-color: #fff3f3"| <div style="padding: .4em .9em .9em"> ===Donate=== </div> <br> <br> <div style="text-align: center; font-size: 80%"> WikIzvor Je projekt Fondacije [[w:fr:Wikimédia|Wikimédia]]. Wikimédia objedinjava više projekata[[w:fr:wiki|wiki]] višejezični, besplatni i slobodni za uporabu :</div> {| align="center" cellpadding="2" style="font-size:85%" |- valign="top" | colspan="3" | |- | [[Image:Wikipedia-logo.png|center|30px|<nowiki></nowiki>]] | [[w:hr:Glavna stranica|'''Wikipedija''']]<br />''Slobodna enciklopedija'' | [[Image:Commons.logo.svg|center|25px|<nowiki></nowiki>]] | [[commons:Accueil|'''Wikimedia Commons''']]<br />Multimedijalna baza podataka | [[Image:Wiktionary-logo-en.png|center|30px|<nowiki></nowiki>]] | [[:w:hr:Glavna stranica|'''Wječnik''']]<br />Rječnici, kompendiji, leksikoni | [[Image:Wikiquote-logo.svg|center|30px|<nowiki></nowiki>]] | [[q:hr:Glavna stranica|'''WikiCitati''']]<br />''Citati'' |- | [[Image:Wikimedia-logo.svg|center|30px|<nowiki></nowiki>]] | [[m:Main Page|'''Meta-Wiki''']]<br />''Coordination des projets'' | [[Image:Wikinews-logo.png|center|32px|<nowiki></nowiki>]] | [[n:fr:Accueil|'''WikiVijesti''']]<br />''Slobodne informacije'' | [[Image:Wikibooks-logo.svg|center|30px|<nowiki></nowiki>]] | [[w:hr:Glavna stranica|'''WikiKnjige''']]<br />''Udžbenici'' | [[Image:Wikispecies-logo.png|center|30px|<nowiki></nowiki>]] | [[Wikispecies:Accueil|'''Wikispecies''']]<br />''Popis vrsta'' |} [[ar:]] | [[br:]] [[bs:]] [[ca:]] [[de:]] [[dk:]] [[da:]] [[el:]] [[gl:]] [[en:]] [[eo:]] [[es:]] [[fa:]] [[fr:]] [[he:]] [[hu:]] [[id:]] [[it:]] [[ja:]] [[ko:]] [[la:]] [[nl:]] [[no:]] [[ko:]] [[pl:]] [[pt:]] [[ro:]] [[ru:]] [[sr:]] [[sv:]] [[th:]] [[zh:]] [[Category:Stranica suradnika|Tomahawk_Cheerocky|VikiKnjige]] Wikiknjige:General disclaimer 1407 4185 2006-01-26T16:09:31Z Hégésippe Cormier 17 blanked: spam MediaWiki:Allowemail 1411 sysop 4348 2006-07-01T18:51:22Z MediaWiki default Omogući primanje e-maila od drugih suradnika MediaWiki:Allpagesprefix 1412 sysop 4349 2006-07-01T18:51:22Z MediaWiki default Stranice čiji naslov počinje s: MediaWiki:Categories1 1413 sysop 3825 2005-11-09T22:26:41Z MediaWiki default Category MediaWiki:Confirm purge 1414 sysop 4362 2006-07-01T18:51:22Z MediaWiki default Isprazniti međuspremnik stranice? $1 MediaWiki:Confirm purge button 1415 sysop 5050 2006-10-19T17:38:09Z West Brom 4ever 35 U redu MediaWiki:Datedefault 1416 sysop 4368 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Nemoj postaviti MediaWiki:Datetime 1417 sysop 4369 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Datum i vrijeme MediaWiki:Doubleredirectsarrow 1418 sysop 3834 2005-11-09T22:26:41Z MediaWiki default → MediaWiki:Download 1419 sysop 4373 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default skidanje MediaWiki:Exif-photometricinterpretation-2 1420 sysop 3839 2005-11-09T22:26:42Z MediaWiki default RGB MediaWiki:Ignorewarnings 1421 sysop 4408 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Zanemari sva upozorenja MediaWiki:Importing 1422 sysop 4420 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Uvoz: $1 MediaWiki:Importnofile 1423 sysop 4423 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Nije postavljena uvozna datoteka. MediaWiki:Importuploaderror 1424 sysop 4427 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Postavljanje uvozne datoteke nije uspjelo; možda je datoteka veća od dozvoljene veličine. MediaWiki:Jumpto 1425 sysop 4430 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Skoči na: MediaWiki:Jumptonavigation 1426 sysop 4431 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default orijentacija MediaWiki:Jumptosearch 1427 sysop 4432 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default traži MediaWiki:Mimesearch 1428 sysop 4455 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default MIME tražilica MediaWiki:Mimetype 1429 sysop 5137 2006-10-20T15:38:25Z West Brom 4ever 35 Vrsta MIME datoteke: MediaWiki:Mostcategories 1430 sysop 4459 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Popis članaka po broju kategorija MediaWiki:Mostimages 1431 sysop 4460 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Slike na koje vodi najviše poveznica MediaWiki:Mostlinkedcategories 1432 sysop 4461 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Kategorije na koje vodi najviše poveznica MediaWiki:Mostrevisions 1433 sysop 4462 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Popis članaka po broju uređivanja MediaWiki:Ncategories 1434 sysop 4463 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default $1 kategorija MediaWiki:Newarticletextanon 1435 sysop 3864 2005-11-09T22:26:44Z MediaWiki default {{int:newarticletext}} MediaWiki:Noarticletextanon 1436 sysop 3867 2005-11-09T22:26:44Z MediaWiki default {{int:noarticletext}} MediaWiki:Nrevisions 1437 sysop 4475 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default $1 inačica MediaWiki:Redirectingto 1438 sysop 4503 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Preusmjeravam na [[$1]]... MediaWiki:Redirectpagesub 1439 sysop 4504 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Preusmjeravanje MediaWiki:Session fail preview 1440 sysop 4529 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default <strong>Ispričavamo se! Nismo mogli obraditi vašu izmjenu zbog gubitka podataka o prijavi. Molimo pokušajte ponovno. Ako i dalje ne bude radilo, pokušajte se odjaviti i ponovno prijaviti.</strong> MediaWiki:Tog-showjumplinks 1441 sysop 5237 2006-10-20T21:48:59Z West Brom 4ever 35 Omogući pomoćne poveznice "Skoči na" MediaWiki:Uid 1442 sysop 5242 2006-10-20T21:50:55Z West Brom 4ever 35 ID suradnika: MediaWiki:Unwatchedpages 1443 sysop 5252 2006-10-20T22:06:56Z West Brom 4ever 35 Nepraćene stranice MediaWiki:Username 1444 sysop 4572 2006-07-01T18:51:25Z MediaWiki default Suradničko ime: MediaWiki:Val max topics 1445 sysop 3898 2005-11-09T22:26:46Z MediaWiki default Maximum number of $1 topics reached MediaWiki:Val no topics defined 1446 sysop 3899 2005-11-09T22:26:46Z MediaWiki default No topics defined MediaWiki:Val no topics defined text 1447 sysop 3900 2005-11-09T22:26:46Z MediaWiki default You have no topics defined which can be rated. Go to [[Special:Validate]], and have an administrator run the "Manage" function to add at least one topic and point range. MediaWiki:Wantedcategories 1448 sysop 4575 2006-07-01T18:51:25Z MediaWiki default Tražene kategorije MediaWiki:Widthheight 1449 sysop 4583 2006-07-01T18:51:25Z MediaWiki default $1×$2 MediaWiki:Badsig 1450 sysop 4353 2006-07-01T18:51:22Z MediaWiki default Kôd vašeg potpisa nije valjan; provjerite HTML tagove. MediaWiki:Exif-exposuretime-format 1451 sysop 3922 2005-11-29T00:54:10Z MediaWiki default $1 sec ($2) MediaWiki:Exif-fnumber-format 1452 sysop 3923 2005-11-29T00:54:10Z MediaWiki default f/$1 MediaWiki:Exif-focallength-format 1453 sysop 3924 2005-11-29T00:54:10Z MediaWiki default $1 mm MediaWiki:Metadata-collapse 1454 sysop 4451 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Sakrij dodatne podatke MediaWiki:Metadata-expand 1455 sysop 4452 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Pokaži sve podatke MediaWiki:Metadata-fields 1456 sysop 3933 2005-11-29T00:54:11Z MediaWiki default EXIF metadata fields listed in this message will be included on image page display when the metadata table is collapsed. Others will be hidden by default. * make * model * datetimeoriginal * exposuretime * fnumber * focallength MediaWiki:Metadata-help 1457 sysop 4453 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Ova datoteka sadržava dodatne podatke koje je vjerojatno dodala digitalna kamera ili skener u procesu snimanja odnosno digitalizacije. Ako je datoteka mijenjana, podatci možda nisu u skladu sa stvarnim stanjem. MediaWiki:Privacy 1458 sysop 4483 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Zaštita privatnosti MediaWiki:Privacypage 1459 sysop 3972 2005-11-29T21:05:54Z MediaWiki default Project:Privacy_policy Suradnik:Zigger 1460 3993 2005-12-01T13:20:43Z Zigger 15 en [[wikipedia:User:Zigger]] Razgovor sa suradnikom:Zigger 1461 5475 2006-11-07T18:24:07Z West Brom 4ever 35 [[wikipedia:User talk:Zigger]] {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] 18:24, 7. studenog 2006. (UTC) MediaWiki:Gotaccount 1462 sysop 4387 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Već imate suradnički račun? $1. MediaWiki:Gotaccountlink 1463 sysop 4388 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Prijavite se MediaWiki:Nologin 1464 sysop 4471 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Nemate suradničko ime? $1. MediaWiki:Nologinlink 1465 sysop 4472 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Otvorite račun MediaWiki:Signupend 1466 sysop 4024 2005-12-02T02:19:25Z MediaWiki default {{int:loginend}} MediaWiki:Wrongpasswordempty 1467 sysop 5272 2006-10-20T22:25:35Z West Brom 4ever 35 Niste unijeli lozinku. Molim pokušajte ponovno. MediaWiki:Edittools 1468 sysop 5117 2006-10-20T15:10:50Z West Brom 4ever 35 <div id="editpage-copywarn3" style="font-weight: bold; font-size: 120%; padding-top: 10px">NE STAVLJAJTE ZAŠTIĆENE RADOVE BEZ DOZVOLE!</div> <div id="editpage-specialchars" class="plainlinks" style="margin-top: 15px; border-width: 1px; border-style: solid; border-color: #aaaaaa; padding: 2px;"> <span id="edittools_main">'''Ubaci znak:''' <charinsert>– — … ° ≈ ≠ ± − × ÷ ← → · § </charinsert></span><span id="edittools_name">&nbsp;&nbsp;'''Potpišite se:''' <charinsert>~~~~</charinsert></span> ---- <small><span id="edittools_wikimarkup">'''Wiki simboli:''' <charinsert><nowiki>{{</nowiki>+<nowiki>}}</nowiki> </charinsert> &nbsp; <charinsert><nowiki>|</nowiki></charinsert> &nbsp; <charinsert>[+]</charinsert> &nbsp; <charinsert>[[+]]</charinsert> &nbsp; <charinsert>[[Kategorija:+]]</charinsert> &nbsp; <charinsert>#REDIRECT[[+]]</charinsert> &nbsp; <charinsert><s>+</s></charinsert> &nbsp; <charinsert><sup>+</sup></charinsert> &nbsp; <charinsert><sub>+</sub></charinsert> &nbsp; <charinsert><blockquote>+</blockquote></charinsert> &nbsp; <charinsert><ref>+</ref></charinsert> &nbsp; <charinsert><nowiki><div class="references-small"></nowiki></charinsert> &nbsp; <charinsert><references/></charinsert> &nbsp; <charinsert><includeonly>+</includeonly></charinsert> &nbsp; <charinsert><noinclude>+</noinclude></charinsert> &nbsp; <charinsert>&lt;nowiki>+</nowiki></charinsert>&nbsp;&nbsp;&bull;&nbsp; ([[Wikipedia:Template messages|templates]])<br/></span> <span id="edittools_symbols">'''Simboli:''' <charinsert> ~ | ¡ ¿ † ‡ ↔ ↑ ↓ • </charinsert> &nbsp; <charinsert> # ¹ ² ³ ½ ⅓ ⅔ ¼ ¾ ⅛ ⅜ ⅝ ⅞ </charinsert> &nbsp; <charinsert> ‘ “ ’ ” </charinsert> &nbsp; <charinsert> ¢ $ € £ ¥ </charinsert><br/></span> <span id="edittools_characters">'''Latinična slova:''' <span class="latinx"> <charinsert> Á á Ć ć É é Í í Ĺ ĺ Ń ń Ó ó Ŕ ŕ Ś ś Ú ú Ý ý Ź ź </charinsert> &nbsp; <charinsert> À à È è Ì ì Ò ò Ù ù </charinsert> &nbsp; <charinsert>  â Ĉ ĉ Ê ê Ĝ ĝ Ĥ ĥ Î î Ĵ ĵ Ô ô Ŝ ŝ Û û Ŵ ŵ Ŷ ŷ </charinsert> &nbsp; <charinsert> Ä ä Ë ë Ï ï Ö ö Ü ü Ÿ ÿ </charinsert> &nbsp; <charinsert> ß </charinsert> &nbsp; <charinsert> à ã Ẽ ẽ Ĩ ĩ Ñ ñ Õ õ Ũ ũ Ỹ ỹ</charinsert> &nbsp; <charinsert> Ç ç Ģ ģ Ķ ķ Ļ ļ Ņ ņ Ŗ ŗ Ş ş Ţ ţ </charinsert> &nbsp; <charinsert> Đ đ </charinsert> &nbsp; <charinsert> Ů ů </charinsert> &nbsp; <charinsert> Ǎ ǎ Č č Ď ď Ě ě Ǐ ǐ Ľ ľ Ň ň Ǒ ǒ Ř ř Š š Ť ť Ǔ ǔ Ž ž </charinsert> &nbsp; <charinsert> Ā ā Ē ē Ī ī Ō ō Ū ū Ȳ ȳ Ǣ ǣ </charinsert> &nbsp; <charinsert> ǖ ǘ ǚ ǜ </charinsert> &nbsp; <charinsert> Ă ă Ĕ ĕ Ğ ğ Ĭ ĭ Ŏ ŏ Ŭ ŭ </charinsert> &nbsp; <charinsert> Ċ ċ Ė ė Ġ ġ İ ı Ż ż </charinsert> &nbsp; <charinsert> Ą ą Ę ę Į į Ǫ ǫ Ų ų </charinsert> &nbsp; <charinsert> Ḍ ḍ Ḥ ḥ Ḷ ḷ Ḹ ḹ Ṃ ṃ Ṇ ṇ Ṛ ṛ Ṝ ṝ Ṣ ṣ Ṭ ṭ </charinsert> &nbsp; <charinsert> Ł ł </charinsert> &nbsp; <charinsert> Ő ő Ű ű </charinsert> &nbsp; <charinsert> Ŀ ŀ </charinsert> &nbsp; <charinsert> Ħ ħ </charinsert> &nbsp; <charinsert> Ð ð Þ þ </charinsert> &nbsp; <charinsert> Œ œ </charinsert> &nbsp; <charinsert> Æ æ Ø ø Å å </charinsert> &nbsp; <charinsert> Ə ə </charinsert></span>&nbsp;<span id="edittools_latinx_template">&nbsp;&bull;&nbsp; <charinsert><nowiki>{{</nowiki><nowiki>Unicode|</nowiki>+<nowiki>}}</nowiki></charinsert></span><br/></span> <span id="edittools_greek">'''Grčki alfabet:''' <charinsert> Α α Β β Γ γ Δ δ </charinsert> &nbsp; <charinsert> Ε ε Ζ ζ Η η Θ θ </charinsert> &nbsp; <charinsert> Ι ι Κ κ Λ λ Μ μ </charinsert> &nbsp; <charinsert> Ν ν Ξ ξ Ο ο Π π </charinsert> &nbsp; <charinsert> Ρ ρ Σ σ ς Τ τ Υ υ </charinsert> &nbsp; <charinsert> Φ φ Χ χ Ψ ψ Ω ω </charinsert> &nbsp;<span id="edittools_greek_template">•&nbsp; <charinsert><nowiki>{{</nowiki><nowiki>Polytonic|</nowiki>+<nowiki>}}</nowiki></charinsert></span> &nbsp;<span id="edittools_greek_example">&nbsp; </span><br/></span> <span id="edittools_cyrillic">'''Ćirilica:''' <charinsert> А а Б б В в Г г </charinsert> &nbsp; <charinsert> Ґ ґ Ѓ ѓ Д д Ђ ђ </charinsert> &nbsp; <charinsert> Е е Ё ё Є є Ж ж </charinsert> &nbsp; <charinsert> З з Ѕ ѕ И и І і </charinsert> &nbsp; <charinsert> Ї ї Й й Ј ј К к </charinsert> &nbsp; <charinsert> Ќ ќ Л л Љ љ М м </charinsert> &nbsp; <charinsert> Н н Њ њ О о П п </charinsert> &nbsp; <charinsert> Р р С с Т т Ћ ћ </charinsert> &nbsp; <charinsert> У у Ў ў Ф ф Х х </charinsert> &nbsp; <charinsert> Ц ц Ч ч Џ џ Ш ш </charinsert> &nbsp; <charinsert> Щ щ Ъ ъ Ы ы Ь ь </charinsert> &nbsp; <charinsert> Э э Ю ю Я я </charinsert> &nbsp;<br/></span> <span id="edittools_ipa">'''IPA:''' <span title="Pronunciation in IPA" class="IPA"><charinsert>t̪ d̪ ʈ ɖ ɟ ɡ ɢ ʡ ʔ </charinsert> &nbsp; <charinsert> ɸ ʃ ʒ ɕ ʑ ʂ ʐ ʝ ɣ ʁ ʕ ʜ ʢ ɦ </charinsert> &nbsp; <charinsert> ɱ ɳ ɲ ŋ ɴ </charinsert> &nbsp; <charinsert> ʋ ɹ ɻ ɰ </charinsert> &nbsp; <charinsert> ʙ ʀ ɾ ɽ </charinsert> &nbsp; <charinsert> ɫ ɬ ɮ ɺ ɭ ʎ ʟ </charinsert> &nbsp; <charinsert> ɥ ʍ ɧ </charinsert> &nbsp; <charinsert> ɓ ɗ ʄ ɠ ʛ </charinsert> &nbsp; <charinsert> ʘ ǀ ǃ ǂ ǁ </charinsert> &nbsp; <charinsert> ɨ ʉ ɯ </charinsert> &nbsp; <charinsert> ɪ ʏ ʊ </charinsert> &nbsp; <charinsert> ɘ ɵ ɤ </charinsert> &nbsp; <charinsert> ə ɚ </charinsert> &nbsp; <charinsert> ɛ ɜ ɝ ɞ ʌ ɔ </charinsert> &nbsp; <charinsert> ɐ ɶ ɑ ɒ </charinsert> &nbsp; <charinsert> ʰ ʷ ʲ ˠ ˤ ⁿ ˡ </charinsert> &nbsp; <charinsert> ˈ ˌ ː ˑ ̪ </charinsert>&nbsp;</span> &nbsp;&bull;&nbsp; <charinsert><nowiki>{{</nowiki><nowiki>IPA|</nowiki>+<nowiki>}}</nowiki></charinsert><br/></span> </small> </div> <div style="margin-top:1em;" id="editpage-copywarn2"> <div style="font-weight: bold; font-size: 120%;">Vaše promjene postat će vidljive odmah.</div> * Ako želite testirati, molimo Vas da odete na [[Wikiknjige:Stranica za vježbanje|Stranicu za vježbanje]]. * Na '''stranicama za razgovor''' je poželjno potpisati svoje komentare umetanjem tri ili četiri '''tilde''' (<nowiki>~~~~</nowiki>) na kraju komentara. ---- <div style="font-weight: bold; font-size: 110%;">Molimo Vas da primijetite:</div> * '''Ako ne želite da se vaše pisanje nemilosrdno uređuje i slobodno raspačava, nemojte ga ovamo slati.''' * Isključivo djela koja su proglašena javnim dobrom mogu se slobodno raspačavati unutar Wikiknjiga i ostalih projekata. </div> Wikiknjige:About 1469 4183 2006-01-26T16:09:19Z Hégésippe Cormier 17 blanked: spam Pomoć:Contents 1470 4174 2006-01-14T07:52:09Z Hégésippe Cormier 17 blanked: spam MediaWiki:Logempty 1471 sysop 4439 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Nema pronađenih stavki. MediaWiki:Newmessagesdifflink 1472 sysop 4464 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default zadnja promjena na stranici za razgovor MediaWiki:Nocreatetext 1473 sysop 4467 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Na ovom je projektu ograničeno otvaranje novih stranica. Možete se vratiti i uređivati već postojeće stranice ili se [[Special:Userlogin|prijaviti ili otvoriti suradnički račun]]. MediaWiki:Nocreatetitle 1474 sysop 4468 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Otvaranje novih stranica ograničeno MediaWiki:Protect-default 1475 sysop 5166 2006-10-20T21:04:43Z West Brom 4ever 35 (zadano) MediaWiki:Protect-level-autoconfirmed 1476 sysop 4486 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Blokiraj neregistrirane suradnike MediaWiki:Protect-level-sysop 1477 sysop 4487 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Samo administratori MediaWiki:Protect-text 1478 sysop 5167 2006-10-20T21:05:17Z West Brom 4ever 35 Možete pregledati i promijeniti razinu zaštite za stranicu <strong>$1</strong>. Molim pripazite da ovo radite u skladu s [[Project:Pravila|pravilima]]. MediaWiki:Protect-unchain 1479 sysop 4489 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Otključaj ovlaštenja za premještanje MediaWiki:Protect-viewtext 1480 sysop 5168 2006-10-20T21:05:41Z West Brom 4ever 35 Vaš suradnički račun nema ovlaštenje da mijenja razinu zaštite stranice. Ovo su trenutne postavke stranice <strong>$1</strong>: MediaWiki:Youhavenewmessages 1481 sysop 4588 2006-07-01T18:51:25Z MediaWiki default Imate $1 ($2). MediaWiki:Imagelistforuser 1482 sysop 5101 2006-10-19T21:44:06Z West Brom 4ever 35 Prikazuje samo slike koje je postavio $1. MediaWiki:Istemplate 1483 sysop 5111 2006-10-19T21:51:22Z West Brom 4ever 35 umetak Razgovor sa suradnikom:Gangleri 1484 5478 2006-11-07T18:24:50Z West Brom 4ever 35 __TOC__ {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] 18:24, 7. studenog 2006. (UTC) Suradnik:Gangleri 1485 4268 2006-03-13T09:15:00Z Gangleri 19 +WiktionaryZ / wikidata {{babel-9|de|ro-2|ru-1|eo-3|yi-1|en-2|fr-1|is-1|hr-0}} <font id="top" /><span dir="ltr" ><span class="plainlinks">'''{{DIRMARK}}[[w:Hrvatski|Hrvatski]]{{DIRMARK}} [http://bugzilla.wikimedia.org/buglist.cgi?query_format=advanced&long_desc_type=allwordssubstr&long_desc=Croatian&order=Bug+Number :]&lrm;''' [[w:en:Croatian language|Croatian language]] [[wikt:en:Croatian#Translations|translations]] [http://stats.wikimedia.org/wikibooks/EN/TablesWikipediaHR.htm &ndash;] [[template:alphabet upper case|upper case]] [[template:alphabet lower case|lower case]] [[template:diacritics|diacritics]] [[template:special characters|special characters]] [[template:alphabet sort order|sort order]] [[template:alphabet sort order (extended)|(extended)]] [[template:numbers|numbers]]<br />'''[http://www.unicode.org/unicode/onlinedat/languages.html unicode.org] :''' [http://www.google.com/search?num=100&q=site%3Aunicode.org+%22Croatian%22 "Croatian"] [http://www.google.com/search?num=100&q=site%3Aunicode.org+%22Latin+Extended-A%22 "Latin Extended-A"] [http://www.unicode.org/charts/PDF/U0100.pdf U0100.pdf] [http://www.google.com/search?num=100&q=site%3Aunicode.org+%22Combining+Diacritical+Marks%22 "Combining Diacritical Marks"] [http://www.unicode.org/charts/PDF/U0300.pdf U0300.pdf] [[project:task list|&ndash;]] [[w:project:Unicode|Unicode]] [[w:project:fonts|fonts]] [[w:project:browser setup|browser setup]] [[project:Welcome!|Welcome!]]<br />[[<!-- b: -->user:{{PAGENAME}}|b:]] [[commons:user:{{PAGENAME}}|c:]] [[commons:category:user hr|*]] [[m:user:{{PAGENAME}}|m:]] [[m:stewards|*]] [[n:user:{{PAGENAME}}|n:]] [[q:user:{{PAGENAME}}|q:]] [[s:user:{{PAGENAME}}|s:]] [http://test.wikipedia.org/wiki/user:{{PAGENAME}} t:] [[w:user:{{PAGENAME}}|w:]] [[wikt:user:{{PAGENAME}}|wikt:]] '''[[special:SiteMatrix#hr|?]]''' [[special:Statistics|/]] [[:de:user:{{PAGENAME}}|de:]] [[:en:user:{{PAGENAME}}|en:]] [[:eo:user:{{PAGENAME}}|eo:]] [[:ro:user:{{PAGENAME}}|ro:]] [[:yi:user:{{PAGENAME}}|yi:]] [http://vs.aka-online.de/cgi-bin/globalwpsearch2.pl?project=wikibooks&timeout=120&minor=1&search=user:Gangleri +] [[commons:user:Gangleri/participation#wikipedia|++]] <sup>[{{localurl:commons:user:Gangleri/tests/interwiki links/template|action=edit}} e]</sup> / [http://bugzilla.wikimedia.org/buglist.cgi?query_format=advanced&emailassigned_to1=1&emailreporter1=1&emailcc1=1&emaillongdesc1=1&emailtype1=exact&email1=gangleri@torg.is&emailtype2=exact&order=Bug+Number MediaZilla] [[wikt:yi:user:Gangleri/tests/bugzilla|(&rarr;)]] / [{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|action=purge}} ↺] [{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|oldid={{REVISIONID}}}} rev-ID : {{REVISIONID}}]<br /> [[special:Prefixindex/user:Gangleri]] [[special:Prefixindex/user talk:Gangleri|T]] monobook [[user:{{PAGENAME}}/monobook.css|.css]] [[user:{{PAGENAME}}/monobook.js|.js]] [http://tools.wikimedia.de/~kate/cgi-bin/count_edits?dbname=hrwikibooks_p&user=Gangleri **] [[:category:bugzilla|/]] [http://cvs.sourceforge.net/viewcvs.py/wikipedia/phase3/languages/ cvs] [http://cvs.sourceforge.net/viewcvs.py/wikipedia/phase3/languages/LanguageHr.php '''L'''] [http://cvs.sourceforge.net/viewcvs.py/wikipedia/phase3/languages/MessagesHr.php '''M'''] [http://mail.wikipedia.org/pipermail/mediawiki-cvs/ mail] [http://www.google.com/search?num=100&q=site%3Amail.wikipedia.org+%22Croatian%22 *] [[meta:Developers#shell|shell-dev's]] [irc://irc.freenode.net/wikimedia-tech #tech]<br /> [[special:Watchlist/edit|&rarr;]] '''{{SITENAME}}''' [[template:DIRMARK|:]]{{DIRMARK}} '''{{ns:project}}''' [[special:Listusers/sysop|:]] [[special:Version|version]] [[special:Allmessages|all messages]] [[MediaWiki:Monobook.css|Monobook.css]] [[MediaWiki:Monobook.js|Monobook.js]] [[template:wikivar|wikivar]] [[image:smiley.png|16px|;-)]]</span></span> <!-- ?<br clear="all" />?<br />? --><br /> __NOTOC____NOEDITSECTION__ ===== [[commons:User:Gangleri]] ===== [[Image:Redirect arrow without text.png|left]] ::* &lrm;[irc://irc.freenode.net/wikimedia #wikimedia], [irc://irc.freenode.net/mediawiki #mediawiki], [irc://irc.freenode.net/wiktionary '''#wiktionary'''] ::* &lrm;[irc://irc.freenode.net/wikipedia-balkan #wikipedia-balkan] ::* [[wikipedia:de:Benutzer:Gangleri]] ::* [[wikipedia:en:User:Gangleri]] ::* [[wikipedia:eo:Vikipediisto:Gangleri]] ::* [[wikipedia:is:Notandi:Gangleri]] ::* [[wikipedia:mi:User:Gangleri]] ::* [[wikipedia:ps:User:Gangleri]] ::* [[wikipedia:ro:Utilizator:Gangleri]] ::* [[wikipedia:yi:באַניצער:Gangleri]] ::* '''[[meta:User:Gangleri]]''' [[meta:BiDi workgroup|BiDi workgroup]] [[meta:Special:Recentchangeslinked/Category:BiDi workgroup|'''?'''&lrm;]] ::* <span class="plainlinks" >[http://test.wikipedia.org/wiki/User:Gangleri test:User:Gangleri]</span> ::* <span class="plainlinks" >[http://epov.org/wd-gemet/index.php/User:Gangleri wikidata:User:Gangleri]</span> ::* Reinhardt [http://easy.go.is/gangleri/vina_og_vif.htm] ([[meta:Wikipedia:InterWiki|InterWiki]]), [[w:München|München]], [[w:Njemačka|Njemačka]] == Vanjske poveznice == * [http://easy.go.is/gangleri/hundarnir/ Vina <!-- [[wikt:en:and#Translations|Croatian]] -->and Víf vom Schloss Neubronn] <br clear="all" /> ---- <br clear="all" /> <center>[[Suradnik:Gangleri|Gangleri]] | [[Razgovor_sa_suradnikom:Gangleri|T]] | [[m:user:Gangleri|m:]] [http://meta.wikimedia.org/wiki/user_talk:Gangleri?action=history Th] | [[m:user talk:Gangleri|T]] 09:15, 13. ožujka 2006. (UTC)</center> [[de:Benutzer:Gangleri]] [[en:User:Gangleri]] [[eo:Vikipediisto:Gangleri]] [[is:Notandi:Gangleri]] [[mi:User:Gangleri]] [[ps:User:Gangleri]] [[ro:Utilizator:Gangleri]] [[yi:באַניצער:Gangleri]] <!-- minor edit --> Suradnik:Dubaduba 1486 4206 2006-02-09T23:39:49Z 193.225.194.254 <div style="float: right; text-align: center;">[[Image:Other-langs.png]]<br>[[:meta:User:Dubaduba|'''Other languages''']]<br> </div> [[/káma]] [[/osi_bolcsesseg_modern_vilag/]] [[/Bibliai érdekességek1/]] [[/Bibliai érdekességek2/]] [[/Bibliai érdekességek3/]] [[/szufi]] [[/dervis]] [[/Upanisadok]] [[/SZÁNKHJA-KÁRIKÁ.JÓGA-SZÚTRA]] [[/PATANDZSALI]] [[/Shankara]] Suradnik:Dubaduba/káma 1487 4188 2006-02-09T22:17:15Z 193.225.194.254 =Vátszjájana: Káma-szútra= == Általános kérdések== === Hogyan lehet a három földi értékre (erény, vagyon és szerelem) szert tenni === Az embernek, akinek élete igencsak rövid a világmindenséghez képest, és legfeljebb száz évre terjed, gyermekkorában tanulmányokat kell folytatnia, hogy ismereteket szerezzen. Fiatal, azaz ifjú és érett korban feladatául a vagyonszerzést kell tekintenie, és foglalkoznia illik a szerelemmel, idős korában viszont a törvényeknek megfelelően kell élnie. Tehát a három legfőbb életcélt az erényt, a vagyonszerzést és a szerelmet (Dharmát, Arthát és Kámát) különböző életkorokban kell gyakorolnia úgy, hogy ezek összhangban legyenek egymással, és soha ne kerüljenek ellentmondásba. Egy szabályt azonban mindenképpen meg kell fontolni, és szem előtt kell tartani: amíg valaki igencsak fiatal, és nem ért még tanulmányai végére, addig próbáljon tiszta, önmegtartóztató életet élni. Az erényt, erkölcsöt (Drahmát) a Szentírás magyarázza. Artha nemcsak vagyonszerzést jelent, hanem a művészetek és tudományok elsajátítását is, valamint a megszerzett dolgok megóvását és gyarapítását. A Káma a szerelem, valamint a megszerzett dolgok élvezete hallás, tapintás, látás, ízlés és szaglás, vagyis az öt érzékszerv segítségével. Kámának nevezik a gyönyör tudatossá válását is. A Kámát maga a Természet is gyakorolja, benne van az egész Teremtésben, és sokan úgy gondolhatják, hogy nincs szükség könyvre a megtanulásához. Pedig… igenis van. A nemi élet olyan dolog, mely két résztvevőtől, a férfitól és a nőtől függ, s kívánatossá teszi, hogy a szerelemről szóló tankönyvek által tanított útmutatásokat együttlétükkor alkalmazzák. A testnek éppúgy szüksége van a gyönyörre, mint a táplálkozásra, egészen jogos tehát az utána való vágyakozás. Viszont az a helyes, ha az élvezeteket nem viszik túlzásba, mérsékletre és meggondolásra van szükség, és tartózkodni kell az olyan cselekedetektől, amely hogy a szerelmet megszerezze az erény és vagyon rovására vezetne. Mindenképpen bizonyos erőfeszítéseket kell tenni és megfelelő eszközöket alkalmazni ennek az elérésére, mert az olyan ember, aki nem cselekszik semmit, nem küzd meg semmiért, hanem várja, hogy a "sült galamb a szájába repüljön", sohasem lesz boldog. === Milyen tudományokat és művészeteket ajánlatos tanulmányozni === Az embereknek tanulmányoznia kell a Káma-Szútrát, úgyszintén azokat a művészeteket és tudományokat, amelyek kapcsolatban állnak vele, egyidejűleg a erkölcsre és a vagyonszerzésre vonatkozókat is. Ajánlatos a fiatal leányoknak is megtanulni a Káma-Szútrát, a vele járó művészeteket és tudományokat, még azelőtt, mielőtt férjhez mennének. Ezt a tanulmányt férjük hozzájárulásával asszonykorukban sem árt folytatniuk. Persze vannak olyan országok, ahol a nőknek minden tudománnyal való foglalkozás tiltott dolog, épp ezért nem szabad tanulmányozniuk a Káma-Szútrát sem. De az író véleménye az, hogy ez az ellenvetés nem teljesen igaz, mivel a nők máris ismerik a Káma-Szútra gyakorlati részét. A tudósok is azt vallják, hogy e tankönyvben foglaltakra nem érdemes a nőket oktatni, mert úgysem értik meg a tankönyvek tanítását, de a gyakorlatot elsajátíthatják a gyakorlat viszont a tankönyvre épít. Bőven akad példa arra, hogy némely tudomány gyakorlati része mindenki előtt ismeretes, de csak néhányan ismerik a törvényeket és szabályokat, amelyeken alapul. Például a lovászok és az elefántvezetők betaníthatják az állatokat, anélkül, hogy sejtelmük volna az idomítás tudományáról, pusztán gyakorlati módon, vagy hogy a legtávolesőbb vidékek lakói is engedelmeskednek az ország törvényeinek, megszokásból, és mert királyt tudnak maguk fölött, semmi más okból. És ismeretes az is, hogy bizonyos nők, például az uralkodók és miniszterek leányai, valamint a nyilvános nők, szerfelett jártasak és jól ismerik a szerelem tankönyveit. Jó, ha minden nő megtanulja azt, ami a tankönyvben van, vagy legalábbis annak egy részét, és bizalmas barátnőjének vezetése mellett a gyakorlatot is elsajátítja. Egyedül kell tanulnia viszont azt a hatvannégy művészetet, amelyek ehhez a témakörhöz tartoznak. Oktatója lehet: férjnél lévő tejtestvére (dajkájának leánya), aki vele együtt nevelkedett, vagy egy bizalomra érdemes barátnő, de oktathatja anyai nagynénje, vagy egy öreg szolgálónő, vagy egy olyan asszony, aki azelőtt a családjuknál lakott, vagy saját nővére, akihez mindenkor bizalommal fordulhat. Természetesen ezek az oktatók csak akkor felelnek meg, ha már férjnél vannak. A Káma-Szútrával, vagyis a szerelem művészetével összhangban szükség van a következő művészetek tanulmányozására 1. Ének. 2. Hangszereken való játék. 3. Tánc. 4. Az ének, a hangszeren való játék és a tánc egyidejű társítása. Tanulmányozni kell 5. Az írást és rajzolást. 6. A tetoválást. 7. Az istenképek öltöztetését és díszítését falevelekkel és virágokkal. 8. Virágokból való ágyak s fekvőhelyek elrendezését vagy a virágok festői elszórását a földön. 9. A fogak, köntösök, haj, körmök és a test festését és színezését. 10. Színes üvegek elhelyezését a padlón. 11. Ágyak készítését és szőnyegek, vánkosok elrendezését. 12. A vízzel töltött üvegeken való zenélést. 13. A víz felfogását és gyűjtését a vízvezetékekben, ciszternákban és víztartókban. 14. A festést, elrendezést és díszítést. 15. Rózsafüzérek, nyakláncok, virág-girlandok (virágfüzér) és koszorúk készítését. 16. A turbán megkötését, kócsagforgók és virágcsokrok formálását és felillesztését. 17. Színi jelenetek előadását. Színművészeti gyakorlatokat. 18. Füldíszek összeállítását. 19. Illatszerek készítését. 20. Ékszerek és díszek ügyes elrendezését és a ruhák cicomázását. 21. A varázslatot és ráolvasást. 22. A kézügyességet. 23. A konyhaművészetet. 24. Édes és savanykás italoknak, befőtteknek és szeszkivonatoknak megfelelő illattal és színezéssel való elkészítését. 25. Ruha szabást és varrást. 26. Papagájok, virágok, forgók, szalagok, csokrok, labdák, szalagkötések készítését vászonból vagy fonalból. 27. Talányok, betűrejtvények, mondatokba rejtet szavak, szójátékok és találós kérdések megoldását. 28. Olyan játékot, mely versek ismétlésében áll: midőn egyik befejezte, a másiknak azonnal rá kell kezdenie, de úgy, hogy egy más verset mond, melynek első betűje ugyanaz kell hogy legyen, mint az előző vers utolsó betűje; aki elhibázza ezt, az veszített, és zálogot kell adnia, vagy elveszti betétjét. 29. Az arcjáték és utánzás művészetét. 30. Az olvasást, beleértve a szöveg éneklését és helyes hangsúlyozását. 31. Nehezen kiejthető mondatok gyakorlását. Ez különösen a nők és gyermekek szórakozására szolgál. Feladnak egy nehéz mondatot, amit sebesen ismételni kell, úgyhogy a szavak gyakran felcserélődnek vagy rosszul ejtetnek ki. (Nyelvtörők) 32. Kard- és botvívást, nyíllal s íjjal való gyakorlatokat. 33. Következtetések levonásának, az érvelésnek és következtetésnek művészetét. 34. Az asztalosmesterséget. 35. Az építészetet. 36. Az arany és ezüst pénzérmék, ékszerek és drágakövek ismeretét. 37. A vegytant és ásványtant. 38. Az ékszerek, drágakövek és gyöngyök színének ismeretét. 39. A bányák ismeretét. 40. A kertészetet; a fák és növények ápolását, koruk megállapítását és betegségeik gyógyítását. 41. Kakas-, fürj- és kosviadalok vezetését. 42. Papagájok és szajkók beszédre tanítását. 43. Illatos kenőcsöknek a testen való alkalmazását, a haj bedörzsölését illatszerekkel és hajfonást. 44. A titkos írásmódok ismeretét és a különbőz írásformákat. 45. A szavak kiforgatását beszéd közben. Ez többféleképpen történhet. Némelyek megváltoztatják szavak kezdetét és végét; mások oda nem való betűket illesztenek minden szótag közé stb. 46. Nyelvek és vidéki tájszólások ismeretét. 47. Virágkocsik díszítését. 48. Titokzatos ábrák rajzolását, igézetek és bűbájoskodások végzését, gonosz hatás ellen védő karperecek kötözését. 49. Elmegyakorlatokat, mint pl. olyan versek ki egészítése, melyeknek csak egy részét ismerjük, vagy egy-két-három sor pótlása, miután a többi sort találomra különböző versekből ragadtuk ki, úgyhogy az egész összefüggő értelmet nyerjen; vagy rendbe szedni, visszaállítani egy vers szavait, amelyeket rendetlenül összevissza írtak le, elválasztva a hangzókat vagy kihagyva belőlük; vagy versbe szedni, prózába foglalni a jelekkel vagy jelképekkel kifejezett mondásokat; és még sok hasonló. 50. Versek költését. 51. A szótárak és szógyűjtemények ismeretét. 52. A személyek külső megjelenésének elváltoztatását vagy álcázását. 53. A dolgok külső megjelenésének elváltoztatását, pl. elhitetni a gyapjúról, hogy selyem; közönséges és durva tárgyakról, hogy ritka és finom dolgok. 54. A különböző játékokat. 55. Azt a művészetet, mely a mások tulajdonának számunkra való megszerzésében áll a szerencsejáték, azaz kockajáték segítségével. 56. Fiatalos szórakozásokban való jártasságot. 57. A társaságbeli szokások ismeretét, az üdvözlések és bókok művészetét. 58. A háború és a hadviselés tudományának ismeretét stb. 59. A tornázást. 60. Valamely ember jellemének kiolvasását arcvonásaiból. 61. Versek hangsúlyozásának és előadásának művészetét. 62. Számtani szórakozásokat. 63. Művirágokkal való díszítést. 64. Szoboralakok és képmások készítését agyagból. Azt a nyilvános nőt, akinek jó természete van, és vonzó egyéniségéhez még szépség is járul, valamint jártas az előbb felsorolt művészetekben, ganikának nevezik, amely előkelő, magasan képzett kéjnőt jelent. Az ilyen kéjnő férfitársaságban díszhelyen ülhet. Megbecsüli a király, az irodalmi műveltséggel rendelkezők, mindenki a kegyeit keresi, általános elismerés veszi körül. Ugyanez a helyzet egy királyleány vagy egy miniszter leányával is, ha a felsorolt ismereteket elsajátította. Ekkor biztosítja magának férje kitüntető ragaszkodását, minden más nőt megelőzve, még akkor is, ha ezer felesége volna rajta kívül. Ha elválik a férjétől, és osztályrésze szegénység lesz, akkor is könnyű szerrel élhet még idegen országban is, mivel számtalan művészetben jártas. Már az ismeretek maguk is nagy vonzerőt kölcsönöznek a nőnek, ha gyakorlásuk nem is lehetséges, csak megadott körülmények között. A férfi pedig, aki szintén ismeri e művészeteket, kellemes társalkodó partnere lesz a nőnek, és igen rövid idő alatt meghódítja a nők szívét, még rövid ismeretség után is. === Élet a házban (lakásban); a polgár mindennapi élete, társai és szórakozásai stb. === A tanult, művelt férfi, aki emellett még vagyonos is amely vagyont adományok, hódítás, kereskedelem, letét útján szerezte vagy örökölte (ez a négy vagyonszerzési lehetőség van a négy osztálynak megfelelően: papok, harcosok, kereskedők, szolgák) , lakást rendez be magának, és normális polgári életet él. Háza állhat a városban vagy faluban, és szomszédai jóravaló emberek. Otthona mellett, amelyet kert vesz körül, lehet folyó, tó, patak, és több helyiségből állhat. A belső lakosztályok a nőké. A külső lakosztály levegőjét illatosítják, benne szépen elrendezett hófehér takaróval borított ágy áll, virágfüzérekkel díszítve, felette mennyezet. Az ágyon két párna van, egy a fejnél, egy a lábnál. Ezen kívül még egy fekhely található a helyiségben, amelynek fejénél illatos éji kenőcsökkel, virágokkal, és egyéb kellemes illatot árasztó anyagokkal, szájillatosító kivonatokkal és citromhéjakkal megrakott asztalka található. A felsoroltakon kívül van még a helyiségben egy kis rajzállvány, egy pár könyv, és a falon elefántagyarra akasztva egy lant. Található itt még a padlón egy kör alakú ülés, egy játékokat tartalmazó doboz, egy kockázásra alkalmas asztal. A következő helyiségben vannak a madarak kalitkái, egy másik szoba pedig fonásra, fafaragásra és más hasonló időtöltésre szolgál. A kertben árnyas helyen párnázott hinta van felállítva; azonkívül virágzó futónövények, és egy pad, ahol pihenni lehet. A polgár (grihasztha), miután reggel fölkelt, és elvégezte halaszthatatlan dolgait, megmossa fogát, mindennap megfürdik, másnaponként olajjal keni be testét, harmadnapnaponként valami habzószerrel dörzsöli be tagjait, minden negyedik napon megborotváltatja fejét és minden ötödik vagy tizedik napon szőrteleníti testének többi részét is. Gondoskodik hónalja s egyéb testrészei izzadságának eltüntetéséről is. Ezek után szemrevételezi magát a tükörben. Naponta háromszor étkezik, reggel, délután és este, ahogy azt Csárájana előírja. Reggeli után a papagájokat és másfajta madarakat beszédre oktatja, ezután jön a kakas-, fürj- és kosviadal. Időt szakít a vándor tánc-társalkodó tanárra, valamint egyéb szórakozásra, mint pl. egy jó ebédért a társaságot mulattató, jólelkű kissé együgyű papra. E foglalatosságokat követi a déli pihenő. A déli pihenő után, elegánsan felöltözve, kicsinosítva, a délutánt barátaival tölti, mely összejövetel rendszerint énekléssel végződik. Amikor eljön az este, egy barátjával az előre feldíszített és illatosított szobában várakozik barátnőjére (akivel viszonyt folytat). De várakozás helyett közvetítőnőt is küldhet, vagy saját maga tesz a nőnél látogatást. Amikor a nővel találkozik, barátjával együtt szívélyesen üdvözlik, és vidám társalgással szórakoztatják. Ezzel vége a napnak. === Az istenek tiszteletére rendezett ünnepségek === Az ünnepnapon nagyobb társaság gyűlik össze a beszéd, az ékesszólás és a művészetek istennőjének, Szaraszvatínak templomában. Ilyenkor meghallgatják a városba érkezett énekeseket és művészeket, másnap pedig a jutalmak kiosztására kerül a sor. Ha a színészek szereplése tetszést aratott, azaz megnyerte a gyülekezet tetszését, maradásra bírják őket. A templomban összegyűlt társaság egyhangúlag dönt mindenben, minden időben. Kötelességüknek tartják, hogy a városba érkezett idegeneket megvendégeljék. Természetesen e szabályok minden ünnepségre vonatkoznak. === Társasági összejövetelek, ahol mindkét nemből találkoznak az ismerősök === Az összejöveteleken a társaság tagjai egyenlő korú, képességű, hajlamú és nevelésű férfiak, akiknek az ízlése és kedvtelései is hasonlóak, valamelyikük házában találkoznak, ahol kéjnők (vésják) is jelen vannak, hogy az időt kellemes csevegéssel töltsék. Szórakozásuk főleg az, hogy kiegészítik a verseket, melyeket mások csak félig szerkesztettek meg, valamint az, hogy a különböző művészetekben megmutassák tudásukat. A hasonló ízlésű szép nők akikben vonzerő és báj is van rabul ejthetik a férfiszíveket. A ganikákat igen nagy tisztelet övezi ezeken az összejöveteleken. === Ivással egybekötött összejövetelek === Az ivással összekötött összejövetelek alkalmával vagy a férfiak mennek a nők házába, vagy a nők a férfiak házába, azért, hogy igyanak. Ilyenkor különféle italokat szolgálnak fel, mint például a madhu (méhsör), a mairéja (fűszeres, borsos szeszesitalpárlat), a szurá (rum) és az ászava (likőr), miknek édes, kesernyés vagy savanykás íze van; valamint más italokat is, amelyeket különböző fák héjából, gyümölcsökből és vadnövények leveleiből készülnek. === Kirándulások === Reggel, miután a férfiak felöltöztek, kéjnők társaságában lóháton kirándulnak a kertekbe. Szolgáik követik őket. Itt kellemes szórakozásokkal töltik az időt, mint például fürj-, kakas- és kosviadalok. Minden alkalommal virágcsokorral térnek haza. Melegben, nyáron, az egész társaság fürödni megy egy olyan vízhez, amelyet előzőleg minden kellemetlen vagy veszélyes állattól megtisztítottak, és minden oldalról kiköveztek. === Egyéb társas szórakozások === Társas szórakozások még: Éjszakánként kockázni. Holdas éjszakán sétálni. Tavaszi ünnepségeket rendezni. Mangóvirágokat és gyümölcsöket szedni. Lótuszrostokat enni. Pörkölt magokat rágni. Tavasszal kirándulásokat rendezni az erdőbe. Játszani és testgyakorlatokat folytatni a vízben. Egymást virágokkal díszíteni. A kadamba fa virágaival vívni és csatázni egymás ellen; és még számtalan egyéb szórakozás is van, amelyeket minden országban ismernek, de előfordulhat, hogy csak némely vidék jellegzetessége. Ezek a szórakozások és mulatságok állandóan szerepelnek a polgári társaságban. A píthamarda olyan ember, akinek nincs vagyona, egyedül áll a világon, és minden vagyona a hátán hordott összecsukható szék (a mallika), néhány tégely habzó kenőcs és egy vörös köpeny. Vagyontalansága ellenére jó hírű vidékről való, és ügyes minden művészetben, ami miatt szívesen fogadják oktatónak akár a társaságokban, akár a kéjnők házában. Az az ember, aki felélte vagyonát (a vita) ahhoz a polgárhoz hasonlít, akihez feleségével együtt csatlakozik. Megbecsülik mind a polgári társaságban, mind a nyilvános nőknél, ez utóbbiak támogatása jelenti számára megélhetésének fő forrását. Szívesen látják társaságokban a csupán néhány művészetben jártas, de jó mulattató vidúsakát (nevetést fakasztó). Ők azok, akik elsimítják a civódásokat is a felek között. Az a polgár, aki házat tart fenn, akit tisztelnek, és a saját osztályán belül jó viszonyban van ismerőseivel (ha azok érdemesek arra, hogy érintkezzék velük), és látogatásai örömet okoznak barátainak; szíves szolgálatokat tesz barátainak, akiket ezzel arra ösztönöz, hogy ők is lekötelezzenek másokat. E tárgyra vonatkoznak a következő igazságok: "Az, aki társaságban mindenről tud beszélgetni, s eközben választékosan beszél, rendkívül tisztelik. A bölcs ember nem csatlakozik olyan társasághoz, amelyet mindenki megvet, nincsenek szabályai, és amelynek célja mások megrontása. De az okos ember, aki oly társasághoz tartozik, amely mindenkinek tetszik, és amelynek egyetlen célja az élvezet, a világ legnagyobb tiszteletét vívja ki." === Milyen nők alkalmasak kapcsolatra === A hindu felfogás szerint a társadalom négy alapvető osztályra tagolódik [a papok, a harcosok, a nemesek és a köznép (iparosok, kereskedők, gazdálkodók és szolgák)]. Ha a négy osztályhoz tartozó emberek a Kámát a törvényeknek megfelelően, házasságban, saját osztályukhoz tartozó szüzekkel gyakorolják, törvényes utódot hozhatnak létre, hírnevük sem szenved csorbát. A világban ez a szokás uralkodik. De tiltott a Káma minden olyan hölggyel, akiknek már volt másokkal viszonyuk, még akkor is, ha ugyanazon osztályba tartoznak. Megengedett viszont a Káma gyakorlása alacsonyabb osztálybeli nőkkel, a kasztjukból kitaszítottakkal, és a kéjnőkkel, mivel ennek egyetlen célja csupán az élvezet. A nemi élvezetre tehát a lányok, és a nyilvános nők (nájikák) alkalmasak, valamint azon nők, akikhez valamilyen különleges okból fordul a férfi még akkor is, ha másnak a felesége. Ezt a különleges okot a férfi többféleképpen magyarázza meg, mint például: 1. Ennek a nőnek már sok kapcsolata volt, ezért nyilvános nőnek tekinthetem, még ha egy magasabb kaszthoz tartozik is, tehát nem sértem meg a törvényt. 2. Ezt a nőt már mások is élvezték előttem, tehát nincs akadálya annak, hogy én is belépjek a sorba. 3. E nő férje igencsak befolyásos ember, és a nő uralkodik fölötte. A férj viszont barátja az én ellenségemnek. Ha viszonyt kezdek a nővel, a nő rábeszéli majd az urát, hogy szakítson ellenségemmel. 4. Ha viszonyom lesz ezzel a nővel, a nő ráveszi majd a férjét, aki jelen pillanatban ellenszenvesnek tart, hogy megkedveljen engem. 5. Ha viszonyunk lesz ezzel a nővel, elteszem láb alól a férjét, enyém lesz mérhetetlen gazdagsága, amely után annyira vágyom. 6. Ezzel a nővel kialakítandó kapcsolat számomra veszélytelen, viszont vagyonhoz juttat. Erre pedig igencsak szükségem van, hiszen alig van miből megélnem. Lehetőségem nyílik tehát vagyonát megszereznem, minden különösebb erőfeszítés nélkül. 7. Ez a nő esztelenül belém szeretett, és rendkívüli módon kíván engem, de ismeri gyenge pontjaimat is. Ha nem kezdek vele viszonyt, biztosan elmondaná mindenkinek hibáimat, hogy tönkre tegyen. De még az is elképzelhető, hogy valamilyen hazugságot találna ki, amelyből nehéz lenne tisztáznom magam. De még a férjét is ellenem ingerelheti, aki igencsak hatalmas ember, és teljesen a felesége uralkodik fölötte. Rábeszélheti arra is, hogy az ellenségemnek fogja pártját, de ezt megteheti ez a nő is. 8. Ennek a nőnek férje viszonyt folytatott asszonyaimmal, most hát megbosszulom, és elcsábítom én is az ő feleségeit. 9. A király rám parancsolt, hogy végezzek egy ellenségével. Ez az ember ennél a nőnél bújt meg. Most a nő segítségével megölhetném a király ellenségét. 10. Ez a nő igen nagy hatással van arra a lányra, akit szeretek. Segítségével közelébe kerülhetnék. 11. Ennek a nőnek lehetősége van arra, hogy megszerezzen nekem egy lányt, aki gazdag és szép, de akinek közelébe sem kerülhetek, mivel más férfi van az életében. 12. E nő férjének barátja nekem ellenségem. Féltékennyé teszem a férjet, felhívom a figyelmét arra, hogy az asszonynak és az ellenségemnek valami közük van egymáshoz. Ezzel biztos, hogy ellenségekké válnak. A fent felsoroltak és a hozzájuk hasonló okokból lehet más feleségéhez fordulni, ez megengedett dolog, de mindenképpen csak különleges okok esetén, nem pedig pusztán testi vágy kielégítésére. A nemi élvezetre alkalmas nőkhöz (nájikákhoz) tartozik még az olyan nő, aki egy miniszternek kitartottja, de az az özvegy is, aki más férfiakat is figyelmében részesít azon kívül, akit rendszeresen látogat. Ide tartoznak még a nyilvános nők lányai, és a szűz szolgálólányok. A szerzo a nájikák közül csak a leányt, a nyilvános nőt és az oly nőt, akihez különleges céllal fordul a férfi, ismeri el. Vannak viszont olyan nők is, akiktől tartózkodni kell, akikkel nem ajánlatos nemi kapcsolatot teremteni. Távol kell tartania a férfinek magát: a leprásoktól; az elmebetegektől; a kasztjából kitaszítottaktól; olyanoktól, akik a rájuk bízott titkokat képtelenek megőrizni és elmondják másoknak; azoktól a nőktől, akik nyilvánosan kifejezik vágyukat a nemi közösülésre; a túlságosan fehér bőrű nőktől; a túlságosan sötét bőrű nőktől; a nem kellőképpen tisztálkodó nőktől. De tilos viszonyt folytatni közeli rokonnal, vagy akivel baráti viszonyban állnak; vezeklő életmódot folytatókkal, és végül, tanult bráhmannal (az olyan nő, aki a természet megszemélyesített erőit imádja és a lélekvándorlást tanítja) vagy a király feleségével. Általában szabadon élvezhetők az olyan nők, akiknek már öt férfivel volt viszonyuk. Persze ez alól is kivételnek számítanak a rokonok, a tanult bráhmanok és a király feleségei. Barátok lehetnek azok, akikkel gyermekkorban együtt játszottak, lekötelezettek, hasonló ízlésű és hajlamú egyének, volt iskolatársak, olyanok, akik ismeri titkainkat és hibáinkat, s akinek mi is ismerjük titkait és hibáit, dajkánk fia, azaz tejtestvérünk, valamint családunk régi barátainak fia. Az igazi barátok azok, akik mindig igazat mondanak, és ez nem változik meg az idő múlásával sem, aki megingathatatlan, aki együtt ért terveinkkel, ne legyen irigy, ne tudják mások befolyásolni azaz eltántorítani, és a rábízott titkainkat megőrzi. Csárájana szerint a polgár legyen jó viszonyban a mosodásokkal, a borbélyokkal, a tehénőrzőkkel, a virágárusokkal, a gyógy- és illatszerkereskedőkkel, a bétellevélárusokkal, a kocsmárosokkal, a kolduló szerzetesekkel, a píthamardákkal, vitákkal és vidusakákkal, valamint ezek feleségeivel is. A bizalmas küldönc találékony és okos ember, aki fölismeri mások szándékát, valamint minden tettében meg tudja választani az alkalmas időt és helyet, nem félénk, talpraesett, őszinte, megbízható, és mindent gyorsan megold. == A szerelmi gyönyör == === A nemi egyesülés osztályozása a méretek, a vágy vagy a szenvedély és az idő szerint === A férfit lingájának (hímvessző) nagysága szerint három osztályba sorolják, ezek: a nyúlférfi, a bikaférfi és a csődörférfi. A nő, jónijának (hüvely) mérete szerint, szintén háromféle lehet: őztehén, kanca vagy nőstényelefánt. Ezek alapján tehát három egyenlő egyesülés van az egyenlő méretű személyek közt (nyúl-őztehén, bika-kanca, csődör-elefánt), és hatféle egyesülés egyenlőtlen, eltérő méretűek közt (nyúl-kanca, nyúl-elefánt, bika-őztehén, bika-elefánt, csődör-őztehén, csődör-kanca). Az egyenlőtlen közösülést, amikor a férfi méretei nagyobbak mint a nőé, magas egyesülésnek nevezik. Ha a férfi méretei jóval nagyobbak mint a nőé, nagyon magas egyesülésnek hívják. Ha viszont a nő méretei nagyobbak a férfinél, alacsony egyesülésről van szó, ha jóval nagyobbak, akkor nagyon alacsony egyesülés jön létre. A felsoroltak szerint tehát a csődör és a kanca, a bika és az őztehén a magas egyesülést, míg a csődör és az őztehén a nagyon magas egyesülést jelentik, míg az elefánt és a bika, a kanca és a nyúl az alacsony egyesülés, az elefánt és a nyúl egyesülése a nagyon alacsony egyesülés. A méretek szerint tehát az egyesülésnek kilenc fajtája van. A legjobbak az egyenlők; a legeltérőbbek a legrosszabbak, azaz a nagyon magasak és a nagyon alacsonyak; a többi közepes minőségű, de ezek közül is a magasak jobbak az alacsonyaknál, ugyanis a magas egyesülésben a férfi könnyen kielégítheti vágyát, és nem okoz a nőnek fájdalmat, de az alacsonyban nehezen jut el a kielégülésig. A szenvedély erőssége, vagyis a testi vágy lehet mindkét nemnél kicsi, közepes és erős, és természetesen mindkét félnél más és más lehet. Akkor kicsi a férfi szenvedélye, ha nem különösebben vágyik a nemi egyesülésre, és nehezen viseli a nő forró szorítását. Közepesen szenvedélyes az a férfi, aki hevesebb vérmérséklettel rendelkeznek, erősen szenvedélyes pedig az, aki erősen eltelik vággyal. A nők szenvedélye ugyanilyen. Az utolsó megkülönböztetés a nemi egyesülésben pedig az a szükséges időtartam, ami alatt eléri a kielégülést mind a férfi, mind a nő. Van, akinek kevés időre van szüksége, hogy a közösülést befejezzék, van akik mérsékelt időt igényelnek és vannak olyanok is, akiknél az egyesülés hosszú időt kíván. Ezek szintén többféle egyesülési változatot jelenthetnek. A kielégülés más a nőknél és a férfiaknál. A férfiak a magömlés (ejakuláció) által élveznek el, azaz ezután érzik a kielégülést, és a közösülés magától megszűnik, míg a nőknél a férfi folytonos tevékenysége párosulva a szerelmi érzelmekből fakadó gyönyörrel okozza a kéjt. A nő jobban szereti ha a férfi hosszabb ideig folytatja az aktust, mintha nagyon gyorsan befejezi, ugyanis ez esetben a nő kielégületlen maradhat. Sok nő vágyának, szenvedélyének lecsillapodásához hosszú időre van szükség, ezalatt nagyfokú gyönyört érez, ezért szívesen nyújtja el a folyamatot. De sok esetben a közösülés elején a nő szenvedélye közepes, és alig állja ki szeretőjének erőteljes lökéseit; de szenvedélye fokozatosan erősödik, míg végül már szinte nem tud magáról, és ekkor érzi a vágyat a közösülést befejezésére. A nő a közösüléskor folyamatosan a gyönyör állapotában van, és a kéjérzet közösülés közben fokozódik, a férfi csak a közösülés végén érez gyönyört. A gyönyör bekövetkezése nélkül nem jön létre fogamzás. A szerző szerint a két nemnél különböző a gyönyör tudata, és a működés módja is, mivel a férfi tevékeny, a nő pedig a tétlenül tűrő, ami a hím s a nőstény természetében gyökerezik. A működés módjainak különbözőségéből ered a gyönyör tudatának különbözősége is, mivel a férfi azt mondja: "Ez a nő az enyém", a nő viszont úgy gondolkozik: "Ezé a férfié vagyok." Hogy különbség van a közösen véghezvitt tevékenységben, a gyönyör közt, az a különböző személyiségekből ered. A közösülés számtalan fajtája abból adódik, hogy különbözőek a méretek, különböző a szenvedély erőssége és a vágy beteljesedéséhez vezető időtartam. Ebből következik, hogy a nemi egyesülés minden különleges módjában a férfiaknak oly eszközöket és módokat kell alkalmazniuk, amelyet az adott esetben jónak lát. Az első nemi egyesüléskor a férfi szenvedélye erős, és az idő, melyre szüksége van a kielégüléshez, rövid. Ha aznap megismétli a közösülést, akkor csökken a férfi szenvedélye, és nő az élvezet időtartama. Nőnél gyenge az első közösülésnél a szenvedély, és hosszú időt igényel, de a következő ismétlésekkor fokozódik a szenvedélye, a kielégüléshez vezető időtartam pedig rövidebb lesz. === A szerelem különböző fajtái === Az emberi dolgokat ismerő férfiak szerint a szerelemnek négy fajtája van. Állandó megszokásból, képzeletből, hitből keletkezett szerelem, és a külső dolgok érzékléséből létrejött szerelem. Egy cselekvés állandó és folytonos gyakorlásából eredő ragaszkodást, szerelmet nevezzük állandó megszokásból keletkezett szerelemnek. Ilyen a nemi közösülés megszokásából keletkezett szerelem, de ugyanilyen az ital és a szerencsejáték szenvedélye is. A képzeletből támadt szenvedély kizárólag a gondolatokból ered. Ilyen például a szenvedély, amit némely férfi, nő és a kasztráltak éreznek a szájközösülés iránt. A hitből és tapasztalásból létrejött szerelem két szerelmes kölcsönös ragaszkodása, mivel mindkét fél a másikban látja kiegészítő felét. A külső dolgok érzékelése folytán általa okozott élvezet felülmúlja azt az élvezetet, amelyet a szenvedély többi fajtája kelt, és csak a külső érzékelésen át jöhet létre. === Ölelés és csók === A szerelem művészetét tárgyaló tankönyvnek (a Káma-Sásztrának) azt a részét, amely a nemi egyesülést tárgyalja, "Hatvannégy"-nek is hívják, mivel néhány régi szerző azt állítja, hogy ez a rész a tankönyvben hatvannégy fejezetből áll. De akadnak, akik azt állítják, hogy e rész nyolc szakaszt tárgyal, úgymint az ölelést, a csókot, a karmolást és a csípést, a harapást, a különféle fekvésmódokat, a különböző hangokat, a férfi szerepét játszó nőt és a szájközösülést. E nyolc szakasz mindegyike ismét nyolc szakaszra oszlik, ennek szorzata pedig szintén hatvannégy, és innen kapta a nevét. A "Hatvannégy" első szakasza tehát az ölelés. Az ölelés a két nemet egyesítő, kölcsönös vágy jele, amely lehet érintkező, érintő, dörzsölő és szorító ölelés. Érintkező ölelés az, amikor egy férfi valamilyen ürüggyel a nő mellett megy el, és felső testével mintegy "véletlenül" hozzáér. Érintő ölelésnek nevezik azt, mikor egy nő lehajol, mintha föl szeretne venni valamit, és keblével megérinti az előtte lévő férfit. Ez a kétfajta ölelés olyanok között fordul elő, akik még nem ismerik egymást, vagy még nem beszélnek egymással. Ha két szerelmes sétálgatás közben egymáshoz dörzsöli testét, ez a dörzsölő ölelés. Szintén sétálgatás közben következhet be a szorító ölelés, amikor az egyik fél a másik testét erősen valami falhoz vagy oszlophoz szorítja. E két utóbbi ölelési módot azok alkalmazzák, akik tisztában vannak egymás szándékaival. Szeretkezéskor szintén négyféle ölelés szerepelhet, mégpedig: A "kígyófonódás", mikor a nő ráfonódik a férfira, mint a kígyó a fára, megöleli a férfit, és szenvedélyesen néz rá, a férfi fejét maga felé vonva halk sziszegő hangot hallat. A "fárakúszás"-nál a nő egyik lábát a férfi egyik lábára, a másikat pedig a férfi combja köré helyezi, karjaival átöleli a férfi derekát, és a vállát, közben galambturbékoláshoz hasonló hangot hallat. Ez a két ölelési mód akkor jöhet létre, ha a férfi áll. A "a szezám- és a rizsszemek keveredése"-kor a szerelmesek ágyban fekve szorosan összeölelkeznek, egymást átfonják karjukkal s lábukkal. A "tej és víz vegyüléséről" akkor van szó, ha a két nem között heves szenvedély lángol föl, és nem törődnek azzal, hogy az öleléssel fájdalmat okoznak-e a másiknak, és olyan erővel ölelkeznek, mintha be akarnának olvadni a másik testébe. Ez az ölelésmód létrejöhet akkor, ha a férfi ölében ül a nő, vagy előtte áll, vagy ágyban fekszenek. E két utóbbi ölelést nemi egyesülés idején alkalmazzák. Megemlítenek még négy ölelésmódot, amelyek a test egyes tagjaival történik. Ezek: a combok ölelése, mikor a másik fél egyik vagy mindkét combját saját combja közé szorítja, az ágyék ölelésekor a férfi saját ágyékát a nő ágyékához szorítva ránehezedik, csipkedi, harapja, üti vagy csókolja, a keblek ölelése esetén a férfi a mellét a nő kebléhez szorítja, a homlok ölelésének azt nevezik, amikor az egyik szerelmes a száját, homlokát a másik szájára, homlokára teszi. Vannak a nemi gyönyör pillanataiban alkalmazandó ölelések, amelyek a szerelmi szenvedély fokozására szolgálnak. Nincs megállapított sorrendje vagy időpontja az ölelésnek, csóknak és a csípésnek, ezeket rendszerint a nemi egyesülés előtt alkalmazzák, míg az egyesülést ütések és különböző hangok kísérhetik. A szerző véleménye szerint minden az adott pillanatban jó, mivel a szerelem nem törődik sem a sorrenddel, sem az idővel. Az első közösülés alkalmával nem szabad túlzásba vinni sem a csókot, sem az előbb felsorolt dolgokat, de túl soká folytatni és váltogatni sem szabad őket. Az ismételt szeretkezésekkor viszont nem kell mérséklettel élni, sőt, hosszasan lehet alkalmazni minden fogást a vágy gerjesztésére, akár egyszerre mindet. A csók a testen bárhova adható (homlok, szem, arcok, nyak, keblek, ajkak, combok köze, karok, köldök stb.) Fiatal lányoknál a csók lehet egyszerű, reszkető és érintkező. Egyszerű csókról van szó, ha a leány szájával csupán megérinti szerelmese száját. Reszkető csóknál már kissé bátrabb a fiatal lány, csók közben alsó ajkát mozgatja, a felsőt nem. Érintkező a csók, amikor a leány szemét lehunyva szerelmesének ajkát nyelvével érinti, és a férfi kezébe teszi kezét. Felsorolnak még másféle csókokat is, úgymint: egyenes csók, amikor a szeretők ajkai egyenesen és közvetlenül érintkeznek, hajló csók, amikor a szerelmesek egymás felé hajtják fejüket, és így csókolják meg egymást, elforduló csókról akkor beszélnek, amikor a szeretők egyike elfordítja a másik arcát és kezével megfogja a fejét és állát, és ekkor csókolja meg, a szorító csóknál a szeretők ajka erősen összetapad, és az erősen szorító csók, ha az egyik szerető két ujja közé fogja a másiknak alsó ajkát, és miután azt nyelvével megérintette, száját rendkívül erősen rányomja. A csókban játszani is lehet, pl., hogy melyikőjük tudja hamarabb megkaparintani a másik száját. Ha ez a férfinek sikerül, akkor a nő úgy tesz, mintha sírna, eltolja magától szeretőjét, hátat fordít neki, és duzzogva mondja: "Csináljuk még egyszer". Ha a férfi a nő felső ajkát csókolja meg, mialatt a nő az ő alsó ajkát csókolja, ezt felső ajakcsóknak hívjuk. Összeszorító csók a neve annak, mikor a szeretők egyike a másiknak mindkét ajkát a saját ajka közé veszi. Nyelvcsata esetén az egyik szerelmes csók közben nyelvével megérinti a másik nyelvét, és amaz viszonozza. A különböző testrészekre adott csók is négyféle lehet, mégpedig: mérsékelt, összehúzó, szorító és gyengéd. Vágygerjesztő csók az, amikor a nő nézi alvó szeretőjének arcát, és megcsókolja, ezzel tudtára adja szándékát, illetve vágyát. Elterelő csókról beszélünk, mikor a szerelmes nő szeretőjét akkor csókolja meg, amikor az mással van elfoglalva, vagy másfelé néz. Ezzel eltereli a férfi gondolatait arról amivel éppen foglalkozik, vagyis a szerelemre irányítja. Az ébresztő csók az, amikor a későn hazatérő férfi alvó kedvesét megcsókolja, hogy tudtára adja vágyakozását. Persze a nő színlelheti az alvást is szeretője érkezésekor, mert így megismerheti annak szándékát. Szándékot eláruló csóknak azt nevezik, amikor valaki szerelmesének képét, tükörképét, vagy a víz színén látszó képmását csókolja meg. Helyettesítő csók a neve annak a csóknak, amikor a szerelmes jelenlétében mondjuk egy gyermeket, képmást, szobrot csókol meg valaki. Az érzést mutató csók esetében a nő az arcát a szeretője combjára teszi, mintha aludni akarna, hogy ezzel felébressze a vágyat, és megcsókolja a férfi combját vagy nagy lábujját, de az is az, mikor a férfi egy társaságban a nőhöz lép, és megcsókolja annak egyik ujját. Véső következtetés: mindent, amit a szeretők egyike tesz a másikkal, ennek viszonoznia kell; azaz, ha a nő megcsókolja a férfit, a férfinak is meg kell csókolnia a nőt. === A csípés és karmolás === Szenvedélyes szeretőknél fordul elő a körömmel való nyomás és csípés, amihez társulhat a harapás is. Főleg első látogatáskor fordulhat elő, vagy elutazás előtt a búcsúzásnál vagy visszaérkezéskor, vagy kibéküléskor. Az ennek következtében hátrahagyott nyomok formájuk szerint lehetnek: hangzó csípés (mikor nem marad nyom utána, csak a szőr mered fel a köröm érintésére), félhold (amikor a köröm nyoma félhold alakú), kör (egymással szemben két félhold alakú körömnyom), vonás (vonal alakú a köröm nyoma), tigriskarom (a köröm görbült vonalat hagy a bőrön), pávaláb (amikor öt körömmel egyetlen hajló vonalat hoznak létre), nyúlrúgás (az öt köröm öt egymás melletti nyomot hagy a bőrön), kéklótuszlevél (két domború oldalával egymásnak forduló körömnyom). Ezeket általában különféle helyeken alkalmazzák a testen, például a hónalj alatt, a nyakon, a kebleken, az ajkakon, a csípőn és a combokon, de ha a szenvedély heve elragad valakit, nem kell törődnie azzal, hogy hol csípi meg kedvesét. A körömnek természetesen kifogástalannak kell lennie, vagyis a tökéletes köröm jellemzője, hogy fénylő, rendesen nőtt, tiszta, teljes, domború, lágy és gondosan lereszelt, nem túl hosszú, és nem túl rövid. Az emlék jelének nevezik azt, amikor elutazás előtt szeretője combjára vagy mellére egymás mellett három vagy négy vonást karmol. Mivel a körömnyomok oka a szerelem, képtelenség az összes előforduló változatot felsorolni, olyan sokféle létezik. A szerző azt tartja, hogy a szerelemben a változatosság szükséges dolog, az eszközök változatossága pedig előidézi és fokozza a szerelmet. A kéjnők azért olyan kívánatosak, mert igen jártasak a különböző eszközökben és eljárásokban. Férjnél lévő asszonyokon nem szabad meglátszani a körömnyomoknak, de testük titkos részein lehet bizonyos különleges nyomokat hátrahagyni, emlékeztetőül. Mindkét nembeli egyénben vágy ébredhet a másik iránt, ha körmök vagy fogak nyomait látja a másik testén, vagyis az egyik legalkalmasabb dolog a vágy fokozására. === A harapás és egyéb szerelmi eljárások === A testnek minden része alkalmas a harapásra, kivétel a felső ajak és a száj belseje. Kellemesebb elviselni a harapást kifogástalan, hófehér, rendben és tisztán tartott fogaktól, mint hiányos, kicsorbult és nem kellően tisztáktól. A harapás különböző fajtái a következők : Rejtett harapás, amikor a harapás után, csak élénkpiros folt marad a bőrön. Dagadt harapás az, ha a harapás két oldalán a bőr benyomódik. Pont-harapás a bőr egészen kis felületének megharapásakor keletkezik. Pontozott vonalnál a bőr kis felületén az egész fogsor nyoma megmarad. A korall (a fog) és kösöntyű (az ajak) harapás az, amikor a harapás a fogakkal és ajkakkal egyidejűleg történik. Gyöngysor harapás jön létre akkor, ha az összes fog nyoma meglátszik. Általában a kebleken alkalmazott harapás a szétfoszló felhő, amely egyenetlen kör alakú fognyomokat hagy. Vadkanharapásnál a harapás nyomai több, kiterjedt sorban egymás mellett láthatók, és a harapásnyomok közei pirosak. E két utóbbi harapással az igen szenvedélyes emberek élnek. Szerelmi dolgokban nem árt a férfinak tanulmányoznia, hogy mit tartanak a nők kellemesnek. Vannak olyan nők, akik nincsenek kellemetlen fogásokhoz szokva, és idegenkednek a karmolástól s a harapástól, vannak olyanok is, akik szeretik ha verik őket, vagyis kedvelik az élvezet durva módjait, vannak igen kéjsóvárak, vannak, akik csak gondolatban mernek vágyakozni. Akadnak olyanok, akiknek nagyon hosszú időre van szükségük a közösülés befejezésére, de olyan nők is léteznek, akik gyűlölik a csókot, a karmolást és a harapást, de nagyon kedvelik a nemi egyesülés különféle változatait. Vannak olyanok, akik szeretik az ölelést és a csókolózást, de nem engedik karmolni és harapni magukat, ugyanakkor szeretői lesznek annak, aki veri őket, akadnak szájközösülést szeretők, és léteznek nagyon szenvedélyesek is. A fentebb említett dolgok, azaz az ölelés, csók stb. közül először csak azokat kell alkalmazni, amelyek a fokozzák a szenvedélyt, később azokra lehet áttérni, amelyeknek kizárólagos célja a mulatság vagy a változatosság. === Különböző fekvésmódok és egyesülések === A szarvastehén nőnek magas egyesüléskor úgy kell feküdnie, hogy jónija kitáguljon. Az elefánt-nőnek viszont jóniját meg kell szűkítenie alacsony egyesülésnél. E kettő vonatkozik a kanca-nőre is. Egyenlő egyesülésben a szerelmesek a természetes helyzetben fekhetnek. A szarvastehénnő fekvési módjai: A szélesre nyitott helyzet az, amikor a nő hátraveti a fejét, és magasra emeli teste középső részét. A férfi hímvesszőjének ekkor nem egyszerre, hanem fokozatosan kell behatolni, hogy a behatolást megkönnyítse. Kitárt helyzet, amikor a nő fölemelt combjait egészen széttárja, és így jön létre a közösülés. Indráni helyzetében a nő behajlítja lábszárait és combjait felhúzza egészen teste két oldalára. Ez a helyzet a nagyon magas egyesülésnél is alkalmas. (Indrání Indra felesége. Indra a hindu mitológiában az istenek királya, az ég és az emberek védelmezője az ártó erők ellen.) Ha az egyesülés feszítő helyzetben kezdődött, de közben a nő kedvesét a combjaival átszorítja, akkor szorító helyzet jön létre. A kulcsoló helyzet az, ha a nő egyik combját a férfi combja köré teszi. A kancahelyzetben a nő a férfi lingáját erővel visszatartja jónijában. Ezt csak gyakorlattal lehet elsajátítani. Vannak azonban még másféle fekvésmódok is, ezek a következők: Az emelő helyzetnél a nő egyenesen felemeli mindkét combját. Tátongó állásról beszélünk, ha a nő mindkét lábát a férfi vállára teszi. Összeszorított helyzetben a nő összehúzott lábait a férfi melle előtt tartja. Félig összeszorított helyzetben a nő az egyik összehúzott lábát a férfi melle előtt tartja, míg a másikat kinyújtja. Bambuszhasogatás a neve annak a fekvésmódnak, amikor a nő egyik lábát a férfi vállára helyezi a másikat pedig kinyújtja. Időnként megcseréli a két lábát. A szögállás az a testhelyzet, amikor a nő egyik lábát a férfi fejére teszi, és a másikat kinyújtja. Rákállásnál a nő összeszorított lábait a hasára húzza. Köteghelyzet jön létre akkor, ha a nő combjai fel vannak emelve, és egymásra helyezve. Lótusz formájú testhelyzetben a nő keresztezi a két lábát. Forgó helyzet a neve annak, amikor a férfi a közösülés alatt körben elfordul, és folytatja élvezetét anélkül, hogy elhagyná a nőt. A nő pedig nem engedi el a férfi derekát. A különböző testhelyzeteket fekve, ülve, és állva vízben lehet gyakorolni. Támaszkodó egyesülésnek nevezik azt a testhelyzetet, amikor az egyesülés állva történik úgy, hogy a férfi s a nő egymás testére, falhoz vagy oszlophoz dől. Függeszkedő egyesülés a neve annak a helyzetnek, amikor a férfi falhoz támaszkodik, közben a nő a férfi összekulcsolt tenyerére ül és karjaival kedvese nyakát, combjaival pedig derekát öleli át. A nő lábai a falhoz érnek, és ezzel mozgatja magát. Tehénközösülésnél a négykézláb álló nőre úgy száll rá a férfi, mint a bika. A férfi eközben mindazt csinálhatja a nő hátával, amit a nő keblével szokott. De utánozni lehet a különböző állatok közösülését is, pl. a szamár vad lökemét, a tigris ráugrását, az elefánt súlyos nyomását. Gruppenszex (csoportos közösülés) a következő lehet: Egyesített közösülés, amikor a férfi egyszerre két nőt élvez. Tehéncsorda-közösülésnél a férfi egyszerre több nőt élvez. Vízi játék: egy hímelefánt közösülése több nőstényelefánttal. Kecskenyáj-közösülés, szarvascsorda-közösülés, az illető állatok utánzásában állnak. Grámanériben több fiatal férfi élvez egy nőt, aki esetleg egyikük felesége is lehet. Az élvezet történhet úgy, hogy mind egyszerre élvezi a nőt, vagy egyik a másik után. Az egyik fogja, a másik élvezi, a harmadik a nő szájával foglalatoskodik stb. Ugyanez történik akkor is, ha több férfi van egy kéjnővel. És fordítva is történhet, akkor, ha a királyi hárem hölgyei kezébe véletlenül egy férfi kerül. Alsó közösülés a végbélnyílásban való közösülés. A találékony ember megsokszorozhatja a felsorolt közösülési módokat, különféle állatokat és madarakat utánozva. === Az ütés, ütögetés különböző módjai és az ezeket kísérő hangok === A nemi érintkezés sok esetben kisebbfajta csatához hasonló, ugyanis vannak, akik ütésekkel színesítik az együttlétet. Az ütéseket a vállra, a fejre, a keblek közti részre, a hátra stb. alkalmazzák kézháttal, összehúzott ujjakkal, ököllel és nyitott tenyérrel. Az ütés fájdalmat okoz, ezért panaszhangok kísérik, pl. a közösülés közben, ha a nő nincs hozzászokva a veréshez, folyvást olyan szavakat suttog, amelyek tiltakozást, megelégelést vagy szabadulni akarást fejeznek ki, vagy ilyen szavakat "Atyám !", "Anyám ! "Ó, anyám !". A férfiak jellemző tulajdonsága általános vélemény szerint a durvaság és hevesség. A nőké a gyöngeség, gyöngédség, érzékenység, és arra való törekvés, hogy elkerüljön minden kellemetlen dolgot. A felcsigázott szenvedély közbeni bántalmazás nyomai sokszor láthatók a női testen. A szerzo véleménye, hogy alkalmazásuk fájdalmas, barbár és csúf dolog, tehát helytelen alkalmazni. A felsoroltaknál nincs sorrend, sem határozott szabály. Ha egyszer a közösülés elkezdődött, egyedül csak a szenvedély vezeti az ölelkezők tetteit. A szenvedélyes cselekvések, a szerelmi mozdulatok és mozgások, amelyeket a pillanatnyi izgalom szül, nem határozhatók meg, teljességgel szabálytalanok. A szerelmeseket az egyesülés hevében elvakítja a szenvedély, és megszakítás nélkül folytatják a szerelmi műveletet, nem törődve az önkívületi állapottal. Éppen ezért a férfinak, aki alaposan ismeri a szerelem tudományát, és tisztában van saját erejével, valamint kedvesének gyöngédségével, hevével és erejével is, meggondolva kell cselekednie. Az élvezés különböző módjai nem minden időben és minden személynél helyénvalók. === A férfi szerepét játszó nők === . A férfi tevékenysége Ha a hosszúra nyújtott egyesülés kifárasztja a férfit mielőtt a nő kielégült volna , akkor helyet cserélnek, és a nő kerül felülre. De megteheti ezt a nő akkor is, ha vágyakozik újdonság után, vagy pedig ki akarja a férfi kíváncsiságát elégíteni. Ez történhet úgy, hogy egyesülés közben átfordul a nő és a férfira kerül, úgy, hogy az élvezet félbe ne szakadjon, vagy pedig úgy, hogy már a legelején is ő van felül, és ő játssza a férfi szerepét. A férfi tevékenysége mindabból áll, amivel a nőnek élvezetet okozhat. Az ágyon fekvő nőnek kioldja ruháit, ha a nő ellenkezik, csókokkal hallgattatja el. Mikor lingája megmerevedik, végigsimogatja a nő bizonyos testrészeit és óvatosan, finoman játszik velük. Ha a nő szégyenlős, és először vannak együtt, a férfi a nő combjai közé csúsztatja kezét, annak ellenére, hogy a nő igyekszik majd összeszorítani azokat. Ha fiatal leányról van szó, akkor a férfi elsősorban a melleivel játsszon, melyeket valószínűleg megpróbál eltakarni a lány a kezével, majd ölelje át a nyakát és a derekát. Ha azonban tapasztalt nővel hozta össze a sors, akkor a férfi minden fogást alkalmazhat, amelyek a helyzetnek megfelelően mindkettőjüknek élvezetet nyújthatnak. A fiatal lány, ha csókjaival borítja el száját és arcát a férfi, lehunyja a szemét, mivel szégyelli magát. A férfi viszont kiolvashatja az arckifejezéséből, hogy hogyan és mit tegyen ahhoz, hogy az együttlét kellemes legyen. A férfi közösülés közben is tegyen meg mindent, amit megfelelőnek tart. A nő élvezetének és kielégülésének jelei: elernyedt test, lehunyt szemek, elfeledkezik minden szégyenérzetéről, s egyre jobban vágyik a két szervet oly szoros egyesítésére, amennyire csak lehetséges. Ha viszont nem élvez, és nem elégül ki, akkor a kezét tördeli, nem engedi hogy a férfi fölkeljen, levert, harap, üt, és folytatja a mozgást még akkor is, amikor a férfi már elkészült. Az ilyen esetben, mielőtt a férfi újra kezdené a közösülést, kezével s ujjával kell játszania a nő jónijával, míg a nő le nem csillapodik, majd ismét bevezetheti a lingáját. A férfi műveletei közösüléskor: Amikor a nemiszervek közvetlenül kapcsolatba kerülnek egymással, azt előrenyomásnak nevezik. Köpüléskor a férfi lingáját kezével fogja, és azt a jóniban körben forgatja. Alábocsátott jóninál ha a linga felső részét éri, döfésről beszélünk, ugyanez a jóni alsó részén a súrolás. A nyomáskor a férfi lingájával hosszabb ideig nyomja a jónit. Ha a férfi lingáját egy bizonyos távolságra visszahúzza, s aztán erősen visszataszítja a jóniba, az a lökés. Vaddisznótúrásnak nevezik azt, amikor a linga a jóninak csak egyik oldalát dörzsöli. Ha a linga a jóni mindkét oldalát dörzsöli, az a bikadöfködés. Verébhajsza a neve annak a műveletnek, amikor a linga a jóniban van, és ott gyorsan előre-hátra mozog, anélkül, hogy a jónit elhagyná. Még három művelet tartozhat ide akkor, ha a nő játssza a férfit. Ezek: a csiptető, amikor a nő a férfi lingáját jónijában tartva beszorítja, és hosszabb ideig benntartja; a forgócsiga az, amikor közösülés közben, a közösülés abbahagyása nélkül a nő megfordul, mint valami kerék, és hintó a neve annak a helyzetnek, amikor a férfi felemeli teste középső részét, és a nő rajta ülve szintén körben megfordul. Ha a nő elfárad, homlokát szeretője homlokára teszi, és így marad, anélkül, hogy nemiszerveik elválnának egymástól. Mikor kipihente magát, a férfi visszafordul rendes helyzetébe, és újrakezdi az egyesülést. Akármennyire tartózkodó is egy nő, és akármennyire titkolja érzelmeit, ha ő fekszik rá a férfira, azonnal elárulja egész szerelmét és szenvedélyét. === Szájközösülés === A herélteknek két típusa van. Az egyik férfiruhát visel és férfiként viselkedik, a másik nőnek öltözik és teljes mértékben a nőket utánozza. A heréltek között a közösülés a szájban történik. A herélteknek ez egyúttal kenyérkereset is jelent, és úgy élnek, mint a kéjnők, különösen a női ruhát viselők. A férfiruhát viselő heréltek titokban űzik e tevékenységet, és rendszerint fürdős és kenegető hivatást választanak. Ezek a heréltek azzal az ürüggyel, hogy a vendég testét végig szeretné dörzsölni, átöleli, és magához szorítja a vendég combjait, majd megérinti a vendég lingáját. Ha a vendég lingája megmerevedik, a herélt a kezével játszik vele, hogy ebben a helyzetben megtartsa. Ha a vendég (aki tudja, mit akar a herélt) nem szólítja fel a folytatásra, akkor a herélt hozzákezd a közösüléshez. Ha viszont a vendég parancsot ad a közösülésre, akkor a herélt csak hosszas kérettetés után egyezik bele. A heréltek által végzett műveletek: A herélt a vendég lingáját kézbe fogja, ajka közé illeszti, és szájával dörzsölgeti (egyszerű közösülés). A linga végét ujjaival fogja, majd ajkával, esetleg fogával is végigharapdálja annak oldalait (oldalharapdáló). A herélt a vendég lingájának végét összeszorított ajkával összenyomja, és úgy csókolja, mintha húzni akarná (külső szorítás). A közösülés újabb formája, a herélt a lingát mélyebbre veszi szájába, és ajkával összeszorítja, majd ismét kibocsátja (belső szorítás). Csók nevű közösüléskor a lingát úgy csókolja a herélt, mint ahogy az ajkat szokás. A simogatás az, amikor nyelvével végigsimítja a lingát, különösen a végét. A lingát félig szájba véve, erősen csókolja és szívja, mangószívásnak nevezik. Az elnyelés pedig az, amikor a herélt a vendég engedélyével a vendég lingáját egészen tövig a szájába veszi, és úgy szorítja, mintha el akarná nyelni. Vannak férfiak, akik ellentétes irányban fekszenek a nőkkel, és így végzik a szájközösülést. A felsoroltakat nemcsak a heréltek, hanem a feslett nők, a hajadon maradt szolgálók, valamint a homoszexuálisok is alkalmazzák. === Mi a módja az egyesülés elkezdésének és befejezésének === Az a férfi, aki a gyönyör céljaira fenntart egy berendezett lakást, virágdíszes és illatos teremben, barátai s szolgái körében fogadja azt a hölgyet, aki tisztán, illatosan, és felékesítve érkezik meg. A férfi kedvesen beszél vele, és megkínálja itallal. Azután leülteti, majd megérinti haját, köntöse szegélyét és finoman átöleli. Ezután elkezdődik a beszélgetés, amelyben burkolt szavakkal kimondott kétértelmű témákon szórakoznak, de csevegnek művészetekről is. A hangulatot tánc és zene kíséri, és ivással is fokozzák. Amikor a nő már kellőképpen felhevült, a férfi elküldi a jelenlévőket, apróságokkal ajándékozva meg vendégeit. Mikor egyedül maradnak, a férfi öleléssel stb. még tovább fokozza a nő vágyakozását, lassan levetkőzteti a nőt, és az előző fejezetekben elmondottak szerint jön a folytatás, vagyis az egyesülés élvezete. Amikor a szeretkezésnek vége, és lecsillapodott szenvedélyük, rendbe hozzák magukat. Következik a vacsora, amelynek utolsó fogása a gyümölcs. Kiülhetnek a csillagos ég alá is, ahol a férfi megismerteti a nőt a csillagokkal. Az a szerelem, amelyet megszépít az udvariasság, és a meghitt beszélgetés, még a szeretkezés után is a legnagyobb gyönyör. A szerelmi egyesülésnek több változata van. Szenvedélyből fakadó egyesülésről van szó abban az esetben, ha már az első találkozás szenvedélyt ébreszt mindkét félben de csak nehézségek árán találkozhatnak, vagy hosszas távollét után, vagy kibékülés esetén. Ennél az egyesülésnél a szeretők kedve és képzelete szabja meg az együttlétet. Szerelmet ébresztő egyesülésről beszélünk akkor, ha a csupán közepes kezdeti szerelem a múló idővel válik erőssé. A mesterségesen létrejött egyesüléskor a már elmondott összes eljárások és fogások alkalmazhatók, mivel a férfi és a nő csak bizonyos célt, az élvezetet akarja elérni a közösülésben, ugyanis mindkettő máshoz vonzódik. Átvitt egyesülés a neve annak a közösülésnek, amikor az egyesülés teljes időtartama alatt a férfi más nőre gondol, mint akit ölel. Heréltek módjára történő közösüléskor a férfi csupán a vágyát akarja kielégíteni alacsonyabb kasztbeli nővel, és közben jobb tartózkodni a csóktól és egyéb eljárásoktól. Alantas egyesülés akkor következik be, ha egy paraszt és egy kéjnő vagy polgár és falusi nő közösül. Önkéntelenül megnyilvánuló szerelemből eredő közösüléskor az egymáshoz vonzódó nő és férfi közös akarattal adja át magát a szenvedélynek. === Szerelmi civódások === Az a nő, aki szenvedélyesen szereti a férfit, nem viseli el, hogy a férfi vetélytársnőjéről társalogjon, főleg nem, hogy tévedésből annak nevén szólítsa őt. Ha ez mégis előfordul, nagy civódás tör ki. A nő rendszerint hisztizni, veszekedni kezd. Ilyenkor kísérelje meg a férfi megnyugtatni, és kibékülni szeretőjével és kifejezni az egyesülés iránti vágyát. Minden férfi, aki a hatvannégy művészetben jártas, elnyerhet minden nőt, még a legkiválóbbat is, és elnyeri a nők kedvence címet. == A feleségszerzés == === Feleségszerzés === Az a férfi, aki osztályának megfelelő, szűz lányt vesz feleségül, biztosítja a felhőtlen, zavartalan szerelmi gyönyört, az utódokat, és a vagyont. A lány legalább három évvel legyen fiatalabb nála. Nem árt ha szép, és az sem, ha jó tulajdonságai vannak, ezen kívül legyen egészséges. Helytelen, ha a férfi első szeszélyét követve nősül meg. Kerülni kell a házasságot álomszuszék, siránkozó lánnyal, és olyat sem szabad feleségül venni, aki nem kedveli a tisztaságot. Az ember akkor lehet boldog, ha olyan leányt vesz el, akihez ragaszkodik, következésképpen tehát azt kell nőül venni, akit szeret. A lány szülei rendszerint szívélyesen és barátságosan fogadják a kérőket, majd kitűzik a házasság időpontját, ami után a Törvény előírásai szerint létrejön a házasság. === Hogyan kell viselkedni, hogy a lány bizalmat érezzen a férfi iránt === A házasságkötés után három napig a házastársak tartózkodnak a nemi gyönyörtől, de együtt étkeznek, és fogadják a látogatókat. A tizedik napon a férj egyedül marad nejével, kedvesen beszélgetni kezd vele, hogy felkeltse bizalmát. Tulajdonképpen a férfinek előbb meg kell nyernie nejét, és eleinte tartózkodnia a nemi gyönyörtől. Mivel a nők természettől fogva gyöngék és finomak, gyöngéden kell közelíteni hozzájuk. Ugyanis, ha a férj durván és erőszakosan támad reá, a nő egy életre meggyűlölheti a nemi egyesülést, és ráadásul az egész férfinemet is. A férjnek tehát sok apró figyelmességgel kell körülvenni a fiatalasszonyt, és szelíden közeledni hozzá. Először rövid ideig csak a fiatalasszony felsőtestét ölelje át. Ha nő ellenkezés nélkül tűri az ölelést, megcsókolhatja szelíden és gyöngéden, nem heveskedve, majd próbáljon beszélgetni vele. Ha már létrejött kettőjük között a bizalom, megérintheti neje keblét. Ha az meg akarja ebben akadályozni, akkor a férj megígérheti, hogy nem tesz ilyet többet, ha megöleli. Ha már ölelkeznek, megsimogathatja nejének különböző testrészeit, majd ölébe emelve, fokozatosan rábírhatja arra, hogy mindenbe egyezzen bele. A férj tehát végigsimogathatja mindenütt a feleségét, és mindenütt csókokkal boríthatja, simogathatja combját, és ha nem ellenkezik, akkor a feleség combjai közé nyúl, és simogatja. Persze mindezt kellő magyarázattal indokolja. De a tulajdonképpeni egyesüléshez még nem fog hozzá. Azután a hatvannégy művészetre tanítja a nejét, és számtalanszor elmondja, hogy menynyire szereti, és hogy milyen régóta vágyódik rá. Megígéri, hogy sohasem fogja megcsalni. Amikor már feleségének félénksége feloldódott, igyekszik úgy egészen birtokába venni, hogy meg ne ijessze, azaz a hímvessző bedugása közben arra is gondol, hogy a nőnek gyönyörűséget szerezzen. Tehát egy fiatal lányban így kell a bizalmat felébreszteni. Az a férfi, aki meg tudja magát kedveltetni a nőkkel, tiszteletben tartja őket, és bizalmat kelt bennük, biztos lehet a nők szerelme felől. Viszont az olyan férfi, aki csak használati tárgynak tartja a nőt, mivel nem ismeri igazán a női szívet, és erőszakkal teszi magáévá a lányt, nem fog viszonzásra találni. === Az udvarlás – Az érzések tudtul adása különböző módokon === Az udvarlás módja sokféle lehet, és sokféle lehet az érzések másik fél tudomására hozatala is. Ha az ifjú udvarolni kezd annak a leánynak, akit szeret, akkor minden szabadidejében vele van, és különféle szórakozásokkal töltik idejüket. Szedhetnek virágokat, főzhetnek, kockázhatnak, bújócskázhatnak, szembehunyósdit játszhatnak. Nem árt, ha a fiú jó barátságot köt azzal a leánnyal, aki bizalmas barátnője a szeretett nőnek. Az ifjú járjon mindenképpen a leány kedvében, s szerezzen meg mindent, amit imádottja megkíván. Különféle ajándékokkal lepheti meg, ezek lehetnek virágok, színes labdák, különféle bábúk (fából elefántcsontból, kelméből stb.), főzőedények, faszobrocskák, különféle madarakat, különleges vizeskorsókat, pengető hangszereket, istenképhez állványokat, kis székeket, szantálfát, sáfrányt stb. Az ajándékokat átadhatja négyszemközti találkozáskor, de nyilvánosan is, ha olyanok a körülmények. Ezzel részben meggyőzheti a lányt, hogy mindenre képes érte. Ha ezek után találkára hívja a lányt, és az hajlandó vele találkozni, akkor megmondhatja, hogy azért adta titokba oda az ajándékokat, mert félt a szülők rosszallásától. Mulatságos történetekkel mulattathatja, művészetekről társaloghatnak, táncolhatnak, zenélhetnek. Csinosan öltözködik, mivel a lányok szeretik a jó modorú, csínos fiúkat. A felsoroltak az udvarlás eszközei. === Milyen jelekből lehet rájönni arra, hogy a leány belénk szeretett? === Először is, soha nem néz a lány egyenesen a férfi szemébe, és ha észreveszi, hogy a férfi nézi, akkor elpirul. Viszont valami okot mindig talál arra, hogy úgy forduljon meg, hogy a férfi láthassa formás alakját, amikor pedig a férfi távozik, titokban utánanéz. Ha a férfi valamiről kérdezi, lehajtja fejét, és igen halkan felel. Észrevehetően szívesen időzik a férfi társaságában, viselkedésével mindent megtesz, hogy felhívja magára a figyelmet. Ha a társaságban jelen van egy gyermek, akkor ölébe ülteti, megöleli és megcsókolja, kedvesen társalog a férfi barátaival. Ügyel arra, hogy a férfi csak csinosan öltözve lássa. A férfitől kapott ajándékok valamelyikét állandóan viseli. Ha a férfi a felsorolt jelek alapján megértette, hogy a lány is gyöngéd érzelmeket táplál iránta, kövessen el mindent, hogy magához láncolja. === Mit kell a férfinak tennie, hogy a leányt elnyerje, és mit kell tennie a lánynak, hogy uralkodjon a férfi felett === Amikor a leány már külső jelekkel elárulta szerelmét, a férfinak teljesen meg kell hódítania, mégpedig a következő módokon: például a különféle szórakozások alkalmával jelentősen megfogja a leány kezét, vagy érintő ölelést alkalmaz, vagy szerelmeseket rajzol. Ha fürödni mennek, akkor a lánytól távolabb a víz alá bukva közelíti meg a lányt, és mellette bukkan fel, de csak azután miután megérintette kezével. Bárhol is vannak, igyekszik mindig valamilyen ürüggyel megérinteni. Ha sötétben, valamilyen elhagyott helyen találkoznak, akkor szerelmet vall neki, és szerelmeskedni kezd vele, de nem erőszakosan, nehogy zavarba hozza a lányt. Amikor már tudja, hogy a lány szereti, megüzeni, hogy beteg, és kéri, hogy látogassa meg. Mikor már biztos benne, hogy a leány szereti, betegnek tetteti magát, és elhívja, hogy beszéljen vele. Ekkor sokatmondóan megfogja a lány kezét, megkéri, hogy adja oda a gyógyszerét. Amikor pedig a lány hazaindul, szépen kéri, hogy újból látogassa meg. Három-négy napig folytathatja ezt a férfi, és amikor a lány hozzászokott a látogatásokhoz, akkor a férfi hosszasan beszél a szerelemről. Azután pedig, amikor a lány már teljesen behódolt, a férfi hozzákezdhet, hogy a magáévá tegye, és élvezze. A szerző szerint minden nő kapható, ha kellő helyen és időben találkozik négyszemközt a férfival. Az olyan fiatal lányoknak, akik jó tulajdonságokkal rendelkeznek, a nevelésük is megfelelő, de vagyontalanok, és emiatt kevesen forgolódnak körülöttük, vagy árva lányok, maguknak kell kezükbe venni sorsukat. Ha a lány talál egy rendes, tisztességes, jó tulajdonságokkal bíró férfit, mindent meg kell tennie, hogy megszerettesse magát vele. Úgy rendezheti dolgait, hogy véletlenszerűen egyedül maradjanak, ekkor kedveskedve kínálgathatja, beszélgetés közben megmutathatja, mennyire jártas minden művészetben még a körömnyomásban és karmolásban is. Olyan dolgokról beszélgetnek, amely érdekli a férfit. Egyre azonban szigorúan vigyázni kell, mégpedig arra, hogy sohasem szabad fölkínálkozni, sem a közeledést kezdeményezni, mert esetleg a férfi visszautasíthatja. Ha viszont a férfi viszonyt szeretne kezdeni vele, és megöleli, akkor tegyen úgy, mintha mit sem tudna arról, a férfi mit akar. Ha a férfi meg akarja csókolni, akkor illik ellenkeznie, és ha arra kéri, hogy legyen az övé, akkor nagyon ellenkezve ugyan, de megengedi, hogy megérinthesse titkos testrészeit. Amikor viszont a lány már biztos abban, hogy elnyerte a férfi szerelmét, és ez később sem változik meg, akkor odaadhatja magát, megígértetve vele, hogy nőül veszi. Az olyan lány, akinek sok udvarlója van, olyanhoz menjen feleségül, akit szeretni tud, és akinek engedelmeskedni is tud, és aki szerinte gyönyört adhat neki. Az érdekházasságok esetén sohasem fog ragaszkodni urához, még akkor sem, ha az jó tulajdonságokkal rendelkezik, vonzó külsejű, egészséges és még tetszeni is akar nejének. A feleség kiélvezheti a gazdagságot, az élet kellemes oldalát, de azért más férfiak is lehetnek életében. Az olyan férfiak, akik nagyon szeretnek utazni, akik szenvedélyes szerencsejátékosok és egyedüli élvezetük a szórakozás, vagy durva lelkű, azok jobb, ha nem házasodnak meg. Egy lány, akárhány szeretője is volt, olyan férjet választ magának, akinek tulajdonságai megnyerték tetszését, aki uralkodhat fölötte, mivel szerelemből házasodnak. === Különböző házassági formák === A kerítő szerepét játszó bizalmas barátnő abban az estben lép be a két fiatal életébe, amikor ritkán találkozhatnak négyszemközt. A barátnő a férfival beszélgetve dicséri a leányt, a lány jellemét, szépségét, tehetségét, ügyességét, amivel szerelmet kelthet a lány iránt. A leánynak viszont a férfi kiváló tulajdonságait ecseteli, majd lekicsinylően beszél a többi hódolóról. Idézeteket hoz fel a régmúlt időkből, amikor saját választottjával élt boldogan a feleség. Elmondja, hogy milyen boldogság várna rá és milyen jólét, szeretet a férfi oldalán, ha esetleg beleszeretne. Mindent amit tud, elmond a férfiről, elmondja, hogy milyen helyeket látogat, azt is, hogy mennyire igyekszik találkozni vele, hogy láthassa. === A házasság formái === A férfi a meghódított lányt titokban nőül veheti, vagyis a szülők tudomása nélkül, és tanúk nélkül, majd ezután közli szüleivel az eseményt. (A hinduk házasságkötési módjának egyike, amikor a férfi tüzet hozat egy brahman házából, a földet beszórja kusafűvel /az áldozatoknál használt sásszerű fűvel/ és tűzáldozatot mutat be, majd a vallási törvény előírásai szerint feleségül veszi a szeretett lányt, ezután közli a szülőkkel, hogy mi történt. A tűz előtt ünnepélyesen köttetett házasság épp úgy nem semmisíthető meg, mint az egyéb hivatalos házasság.) Ha a leány nem tud határozni, vagy nem akarja megmondani, hogy hajlandó férjhez menni a férfihoz, akkor a férfi a következőket teheti: A legelső kínálkozó alkalommal valamilyen ürüggyel elhívja magához a lányt, és titkon megesküszik vele a fentebb leírt módon. Ha a lányt másnak ígérték, és már közel a házasság napja, tulajdonképpen leányszöktetésre kerül sor, és szintén titokban megesküsznek. Ha a szeretett lánynak fiútestvére van, aki hasonló korú mint a férfi, és igencsak kicsapongó életet él, ezt támogatja, segítségére van, aztán alkalomadtán elmondja neki, mennyire szereti testvérét. Majd a fiútestvér kíséretében megjelenő lánnyal szintén titkos házasságot köt. De megteheti azt is, hogy leitatja a lányt, elhívja valamilyen magányos helyre, és még mielőtt a lány kijózanodna, élvezi a szerelmét, majd titokban összeházasodik vele. El is raboltathatja a lányt, s mialatt az még alszik, magáévá teheti, ezt követően köthet vele titkos házasságot. A kirándulás is kihasználható, mivel a lányt kísérőket megfutamítva elrabolja a lányt, ezután házasságra lépnek. A felsorolt házasságok feltételt nem ismerő szerelemből jönnek létre. === A feleség – Hogyan él egy erényes asszony=== Az az erényes nő, aki szereti férjét, eleget tesz ura kívánságainak, és mindenek felett szereti, vállalva a családi élet belső gondjait. Tisztán tartja az egész házat, ügyel mindenre, egész otthonában tisztaság és rend uralkodik. Ha a házat kert veszi körül, a kert is gondozott, és ha lehet, konyhakerti növényeket termeszt benne. Férje szüleivel, hozzátartozóival, barátaival kedvesen viselkedik. Ha mindezt megteszi, a ház urának szívét teljes egészében magához bilincselheti. Természetesen kerülnie kell mindenféle kapcsolatot kicsapongó nőkkel, jósnőkkel, vajákos asszonyokkal. Mindig a férje kedvenc ételeit készíti el, de figyelemmel van arra is, hogy mi árthat neki. Ha meghallja férje közelgő lépteit elébe siet, szeretettel üdvözölve őt. Társaságba mindig együtt járnak, és urának beleegyezése nélkül soha nem hív meg senkit, és meghívásokat sem fogad el. Együtt mennek el esküvőkre és ünnepségekre is. Ha szeretne valamilyen kedvtelésnek hódolni, vagy részt venni valamilyen játékban, mindig megkérdezi férjét. Bármennyire megbántja a férje, sohasem illeti túlzott szemrehányásokkal és nem használ sértő szavakat sem. Főleg nem veszekszik, mert semmi sem kelti fel jobban egy férfi ellenszenvét, mint az asszony házsártoskodása, és a veszekedés veszekedést szül. Kerülje a megjegyzéseket, a haragos pillantásokat, ne morogjon. Legyen mindig gondja arra, hogy ápolt, tiszta és csinos legyen. Ez érvényes a hálószobára is. Nem illik arról beszélnie mások előtt, hogy mennyi a vagyonuk, és főleg férje rábízott titkait őrizze meg. Igyekezzen más asszonyokon túltenni megjelenésben, ügyességben, főzésben, és minden egyébben. Próbálja beosztani jövedelmüket. Ha földjük van, akkor ügyel a kinti munkára, esetleg a nyájakra, a járművek karbantartására, számon tartja a napi kiadást és bevételt. Kedvesen fogadja a látogatókat, a férje barátait, férje szüleivel szemben tisztelettudóan viselkedik, teljesíti kívánságaikat, nem mondj soha ellent nekik. Kevés szóval, de nem ridegen beszél velük. Az asszony ne legyen hiú, és ne csak saját élvezeteire gondoljon. Legyen jóindulatú. Valahogy így él egy erényes asszony. == A feleség == === Hogyan kell viselkedni az erényes asszonynak a férj hosszabb távolléte alatt === Abban az esetben, amikor a férj elutazott, nem öltözködik kihívóan, és akármennyire vágyódik férje után és szeretne híreket hallani róla, otthoni teendőit nem hanyagolja el. Ritkán jár társaságba, és akkor is csak indokolt esetben. Amikor pedig a férje megérkezik, akkor is egyszerű ruhában, kedvesen fogadja. === Hogyan kell viselkednie a legelső feleségnek a többi feleséggel, és hogyan kell viselkednie a legújabb feleségnek a régibbi feleségekkel szemben === Hindu szokás szerint, a férfi új feleséget vehet maga mellé még neje életében akkor, ha az asszony nehezen elviselhető természettel bír, vagy undort érez neje iránt, ha az asszony képtelen gyermeket szülni, vagy ha egymás után csak leánygyermeknek ad életet, esetleg a férfinek nem elég egy asszony. Hogy mindez ne forduljon elő, mindjárt a házasság legelejétől a nőnek iparkodni kell, hogy magához láncolja férje szívét. Ezért mindig jókedvűen és okosan viselkedik. Ha viszont képtelen gyermeket szülni, akkor ő tanácsolja, hogy legyen egy másik asszony is. Amikor erre sor kerül, akkor, az előbbi feleség elismeri az új asszony előjogait, és nővérének tekinti. Nem szabad kimutatnia féltékenységét, ha az ura az új feleséggel szórakozik. Az új asszony gyermekét úgy gondozza, és úgy bánik vele, mintha a sajátja lenne. Az új asszony hozzátartozóival szemben is szeretetre méltóan és jóságosan viselkedik. Az új asszony a férje régebbi feleségét szinte anyjaként fogadja el. Mindent megbeszél vele, sőt még a férjéhez is csak akkor közeledik, ha a régi asszony engedélyt ad rá. Igen gondosan felügyel az első asszony gyermekeire, jobban mint a sajátjára, és megőrzi mindazon titkot, amit a régi asszony rábízott. Ha kettesben marad férjével, teljes mértékben a kedvét keresi, és nem tesz megjegyzést arra, és ki sem mutatja, hogy mennyire bántja, hogy nem ő az egyetlen, sőt kéri férjét, hogy legyen jó a régi feleséghez is. Iparkodjon tanúk nélkül kivívni férje kegyeit, mert esetleg a régebbi feleség haragra gerjedhet iránta. === Az újra férjhez ment özvegy viselkedése === Ha egy özvegy nem képes testi vágyainak ellenállni, és egy számára megfelelő férfihoz kapcsolja életét, de az nem rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal amelyeket feltételezett róla, kereshet magának újabb férfit. A szerző azt írja, hogy az özvegy bárkihez feleségül mehet, aki tetszik neki, és úgy gondolja, hogy boldoggá teszi. Házasságkötés után megvendégeli a ház barátait, amelynek költségét férje vagy ő fedezi, és kölcsönösen megajándékozzák egymást. Viselheti a saját ékszereit vagy a férjétől kapottakat. Jóságos a régebbi feleségekkel szemben, bőkezű a szolgákkal, kedves a ház barátaival. A régi feleségek gyermekeit úgy gondozza, mint a sajátját. Részt vesz mindenféle társas összejövetelen, ünnepségen. Megmutatja, hogy ő ismeri legjobban a hatvannégy művészetet. Ha viszont férjével nézeteltérése támad, nem veszekszik vele, hanem amikor kettesben maradnak, akkor felhasználja a hatvannégyféle gyönyörkeltés módját. Ha a házasság tönkremegy, és a nő elhagyja férjét, nem vihet magával semmit, csak azt az ajándékot, amit férjétől házasságkötéskor kapott. Viszont ha a férj hagyja el az asszonyt, az asszony megtarthat mindent. === Annak az asszonynak magatartása, akit a férje elhagyott, azaz akit nem szeret === Az elhagyott asszony férje kedvenc feleségével szövetkezik. Megtanítja a hatvannégy művészetre, amelyeket igen jól ismer. Vigyáz férje gyermekeire, és ráveszi barátait, hogy hozzák férje tudomására, mennyire szereti még mindig. Csak akkor keresi fel éjszaka férjét, ha ez a férje óhaja. Nem tesz szemrehányást a férje viselkedéséért. Jókedvűen, szenvedélyesen viszonozza férje ölelését, és megtesz mindent, amit férje kíván. === Hogyan viselkednek a királyi hárem asszonyai === A háremben a szolgálólányok a királynak virágkoszorúkat, kenőcsöket és köntösöket adnak át azzal, hogy ezeket úrnőik küldik. A király, miután elfogadja a küldött dolgokat, a szolgálóleányoknak ajándékozza. Délután a király szépen felöltözve meglátogatja a háremhölgyeket, akik szintén kicsínosítják magukat. A király elbeszélget a háremhölgyekkel, majd meglátogatja a kéjnőket, és a táncosnőket is. Hogy éjszakára melyik feleségre kerül a sor, annak kiválasztása a következőképpen történik: A déli álmából felébredő király elé lép egy szolgálattevő nő, aki bejelenti, hogy melyik feleségen van a sor, hogy vele töltse az éjszakát. Ezzel a szolgálattevő nővel együtt a többi feleség szolgálólányai is megjelennek, és lerakják úrnőik illatszeres edényeit, amelyből a király egyet kiválaszt, ezzel értésére adva az illető nőnek, hogy most rajta van a sor. Az ünnepségeken a király feleségeit egyforma tisztelet övezi, viszont a palotából nem távozhatnak egyedül, idegen nő pedig nem teheti be lábát lakosztályukba, csak abban az esetben, ha ismerős. === Hogyan viselkedik a férj, ha egynél több felesége van === Ha egy férfinek több felesége van, egyformán kell mindegyikkel bánnia, és ne meséljen egyik feleségének sem a másikról. Ne adjon alkalmat arra sem, hogy vetélytársnőikről rosszat mondjanak. Ilyenkor rendre kell őket utasítani. Feleségeit különbözőképpen nyerheti meg magának. Az egyikkel bizalmaskodik, a másikkal figyelmes, majd a harmadikat bókokkal halmozza el, ajándékokkal lepi meg, és a szerelmi egyesülés okozta élvezet folytán magához láncolja mindegyiket. === Más férfinek a felesége === Már a könyv elején felsoroltuk, hogy milyen esetekben lehet más ember feleségéhez fordulni, de azt is szem előtt kell tartani, hogy könnyen elnyerhető-e a feleség, mennyire érdemes törtetni utána, és milyen a természete. Mindez kiegészül azzal, hogy akkor is fordulhat a férfi más ember nejéhez, ha a saját életét, egészségét veszély fenyegeti a nő iránt érzett fokozódó szereleme folytán. A szerelem tíz fokozatának kísérő tünetei a következők lehetnek: A szemek szerelme, lelki vonzalom, a nap minden pillanatában csak a nőre gondol, emiatt álmatlanság gyötri, lefogy, magába vonul, vagyis nem jár szórakozni, szinte megtébolyodik, önkívület gyötri, végül bekövetkezhet halála is. == A más felesége == === Milyen tulajdonságok jellemzőek a férfiakra és nőkre === A női külső sokszor tévedésbe ejti a férfiakat, ezért a viselkedés, gondolkodásmód alapján kell megítélni a nőket, nem pedig külsejük alapján. Vannak akik úgy gondolják, hogy a nők szerelmi vágyat éreznek ha meglátnak egy szép férfit, éppúgy, mint a férfiak, ha meglátnak egy szép nőt, de általában ez ennyiben is marad. A nő nem tesz kezdő lépéseket, hanem megvárja, a férfi közeledését. Amikor a férfi ostromolni kezdi, hiába vágyódik ő maga is erősen az egyesülésre, tartózkodó marad. Végül, a férfi hosszas ostromlása után mégiscsak megadja magát. A férfi viszont lemond a nőről, akármennyire is vonzódik hozzá, ha nem összeegyeztethető erkölcsi felfogásával, és ellenáll a csábításnak. Gyakran akkor is lemond a nőről és otthagyja, ha megunja a hosszas könyörgést. De előfordul olyan is, amikor már megkapta a nőt, és azután közönyös lesz vele szemben. A férfiak rendszerint nem szeretik a könnyű sikereket, inkább az olyan nők után vágyakoznak, akiket nehéz megkapni. === Mi az oka, hogy a nők ellenállnak a férfiak ostromának === Az a nő, aki szereti a férjét, vagy törvényes utódra vágyik, nem hallgat meg más férfiakat. Akkor is ellenáll, ha nincs megfelelő alkalom, ha bosszantja a férfi bizalmaskodása, ha nagy a különbség a kettőjük társadalmi rangja között, vagy ha tudja, hogy a férfi igen sokat utazik, és igen keveset tartózkodik egy helyen. De akkor sem kezd viszonyt egy férfivel, ha sejti, hogy más nővel viszonya van, ha fél attól, hogy a férfi fecsegni fog, vagy állandóan a barátaival találkozik, vagy komolytalannak tartja szerelmét. A nő akkor is ellenáll a férfi ostromának, ha a férfi híres, közismert személyiség, vagy attól fél, hogy a férfi túl erőteljes és szenvedélyes, vagy kevesebbnek tartja magát a férfinél és ezt szégyelli, vagy ő nézi le a férfit, vagy jellemtelennek tartja, és nem bízik meg benne. Akkor sem akar viszonyt kezdeni a férfivel, ha fél attól, hogy szenvedélye miatt valami baj történhet, retteg a felfedezéstől, ha túl öregnek találja a férfit vagy ellenszenvesnek, de féltékeny férj esetében gondolhat arra is, hogy a férje csupán próbára akarja tenni hűségét, és végül, ha erkölcsös. A felsoroltak közül bár melyik is álljon fenn, a férfinek mindent el kell követnie, hogy ezt az akadályt kiküszöbölje. Például, ha a nő kifogásokat keresve azt mondja, hogy nincs megfelelő alkalom, akkor valamilyen kényelmes megoldást kell találnia a légyottra. Vagy például, ha a nő túlzottan tiszteli, akkor bizalmas viselkedésével háríthatja el az akadályt. Mindenre van megoldás. === A sikeres, hódító férfiak === A nőknél általában azoknak a férfiaknak van sikerük, akik tapasztaltak a szerelemben, ügyes társalkodók és jól tudnak beszélni, akiket gyermekkoruktól nők vettek körül, jó megjelenésűek, meg tudják nyerni a nők bizalmát, ajándékokkal kedveskednek. Olyanok is meghódíthatják a női szíveket, mint a nyílt és könnyed jellemű férfiak, akiknek a nő az első szerelme, akikkel együtt gyerekeskedtek, vagy nagyon szeretik a nemi élvezeteket, akikről közismert, hogy igen erőteljesek (bikaférfiak), remekül öltözködnek, és fényűző életmódot folytatnak. Sikerük van a nőknél még az ifjú házas férfiaknak, a vállalkozó szelleműeknek és bátraknak, a szomszédban lakóknak, barátnőik szeretőinek, azoknak, akik tisztában vannak a női nem gyenge oldalaival, akik kedvüket keresik, férjüknél sokkal különbek(nek látszanak) és azon férfiaknak, akik után tisztességes asszonyok vágyódnak. === Könnyen meghódítható, könnyen kapható nők === Könnyűszerrel meghódíthatók azok a férjes asszonyok, akik mindig az ablakban leskelődnek, akik ráérnek folyton a szomszédban fecsegni, szemük állandóan a férfiakon jár, aki gyűlöli férjét, vagy akit a férje gyűlöl, akinek nem voltak gyermekei, aki imád társaságba járni, vagy aki özvegy. Úgyszintén ebbe a csoportba tartoznak azok, akik olyan férfihez mentek nőül, akinek fiatal testvérei vannak, nagyon hiú nők, aki szereti a gyönyöröket, szegény sorban él, aki büszke, hogy remekül ismeri mind a hatvannégy művészetet. De ide tartozik az is, aki igen fiatalon gazdag emberhez ment férjhez, de nem szerette, és most sem szereti, akit minden ok nélkül megvernek, akinek férje rendszeresen távol van, a féltékeny feleség, a kéjsóvár nő, erkölcstelen nő és még sok egyéb. Biztosnak és szilárdnak tartják a természetből fakadó vágyat, amelyet még a művészet fokozni is tud, és amelynek útjából az okosság minden akadályt, veszélyt elhárít. Az ügyes férfiak, akik ismerik a nők gondolatait, érzésvilágát, tudják a módját annak, hogyan lehet minden okot megszüntetni, amelyek visszatartják a nőket a férfiaktól. Ezek a férfiak rendszerint szerencsések a szerelemben. === Mi a módja a nők megkörnyékezésének és meghódításának === Sokan úgy gondolják, hogy a fiatal lányokat a férfi személyes fellépésével nyerheti és csábíthatja el, míg a szerelmes férfi egyenes közeledése férjes asszonyoknál ritkán vezet eredményre. Ennek ellenére közvetítőhöz csupán abban az esetben forduljon egy férfi, ha teljesen kizárt, hogy egyedül is elérheti célját. Ha a férfi közvetítők kizárásával szeretne közelebb kerülni a szeretett nőhöz, akkor először is meg kell ismerkednie vele. Ennek többféle módja ismeretes. Megrendezheti a véletlenszerű találkozást egy közös ismerősnél, egy magasabb rangú embernél, orvosnál, esküvőn, ünnepségeken, kiránduláson stb. Amikor a találkozás létrejön, a férfi nézzen erősen a nő szemébe. Ha a nő ismét felé néz, megismétli, és közben a nőkről beszél barátainak úgy, hogy szabadelvűnek tartsák. Ha más nőismerőse mellett van éppen, közönyösnek látszik, úgy hallgatja társnője szavait. Ezzel a nő értésére adhatja szerelmét, annak ellenére, hogy úgy látszik, mintha másokkal foglalkozna. Ha a nő éppen egy gyermekkel foglalkozik, a férfi megsimogathatja a gyermeket, valamilyen játékot nyújthat át neki, amit azonnal vissza is vesz, majd a gyermek kapcsán beszélgetésbe elegyedhet a nővel, később pedig áttérhet más témára is. Ha így létrejött az ismeretség, ez ürügy lehet a későbbi látogatásokra a nő otthonában, ahol a jelenlévő társaságban szerelemről is társaloghat úgy, hogy a hölgy is meghallja. Az ismeretség előrehaladtával rábízhat valamit a nőre, hogy őrizze meg neki, de amelyből időnként egy-egy kis részt elkér. Ha nős, megpróbálja a feleségét összebarátkoztatni a nővel, gyakori találkozásokat hozhat létre, megszervezi a véletlen találkozásokat is pl. úgy, hogy ugyanott vásárolnak. Újabb és újabb ürügyekkel hosszas látogatást tesz a nőnél. Ha ez a nő vágyódik valamire, a férfi felajánlja neki, hogy minden kívánságát teljesíti. Ha meg szeretne tanulni egy művészetet, megtanítja neki stb. Társaságban beszélget a nővel, megemlíti egyesek viselt dolgait, kritizálja a helyszínen lévő értékeket (amelyeket esetleg nem ismer a hölgy), de ha a nőnek más a véleménye, nem ellenkezik, hanem azt mondja a nőnek, hogy neki van igaza. Miután a férfi a fentebb ismertetett módon ismeretséget kötött a megkívánt nővel, és különféle jelekkel, mozdulatokkal értésére adta szerelmét, kövessen el mindent, hogy magáévá tehesse. Ha az illető nő fiatal leány, igen elővigyázatos kell hogy legyen, és a legnagyobb gyöngédséggel kell bánnia vele, mivel ők még nem rendelkeznek tapasztalatokkal a nemi életben. Azokkal a nőkkel szemben természetesen nincs erre szükség, akiknek már volt viszonyuk. Ha a férfi meggyőződött arról, hogy a fiatal lány kapható a nemi együttlétre, és szégyellőségét is leküzdötte, akkor a férfi szép és értékes ajándékokat küldözget a lánynak, aki szintén ajándékokat ad a férfinek. Társaságban, vagy kirándulás alkalmával, ha a nőnél valamilyen virág van, akkor a férfi ezt elkéri, vagy ő adhat virágot a nőnek. Ezzel a viselkedéssel lassanként és fokozatosan eloszlatja a nő aggodalmait, majd valamilyen magányos helyen megöleli és megcsókolja, cirógatja, és megérinti a lány testének titkos részeit, és igyekezetét kielégítően fejezi be. Ha egy férfi már nekifogott egy nő elcsábításának, ne akarjon ugyanebben az időben egy másikat is elcsábítani. Arra majd akkor kerítsen sort, ha az előzőnél próbálkozását siker koronázta, és már jó ideje élvezte szerelmét, és ajándékokkal bebiztosította vonzalmát, akkor hozzákezdhet a másik nő ostromához. Abban az esetben, ha az asszony férje valamilyen közeli helyre távozik, és ez a férfi tudomására jut, hiába adódik rá az alkalom, ne tegye magáévá az asszonyt. Az a férfi, aki meg akarja őrizni jó hírnevét, és kellőképpen okos is, nem csábít el félénk, folyton ijedező, sem könnyűvérű nőket, sem olyat, akire gondosan vigyáznak, vagy élnek férje szülei. === A nő lelkiállapotának megismerése === Ha a férfi egy nőt el akar csábítani, meg kell ismernie a nő lelkiállapotát, azaz hajlandóságát. Ennek módja a következő: Amennyiben meghallgatásra találtak szavai a nőnél, de az teljes mértékben titkolja saját érzelmeit, akkor közvetítőnőt kell igénybe vennie, hogy megnyerje magának. Fokozatosan kell közeledni az olyan nőhöz, aki ugyan ellenáll a férfi kérésének, de azért ismételten hajlandó találkozni vele. Ebben az esetben ugyanis a nő határozatlan. Egy megfelelő magányos helyen erőszakkal magáévá teheti a férfi azt a nőt, aki ugyan tiltakozik a férfi kérése ellen, de ha legközelebb találkoznak, azért még csínosabban öltözködik mind az előző alkalommal. Az a nő, aki sokáig udvaroltat magának, de nem enged a férfi kéréseinek, az ilyen nő egy kacér teremtés, akit idővel megkaphat, ha tovább is állandó kapcsolatban maradnak. Az olyan nő is megkapható egy igen ügyes közvetítőnő segítségével, vagy pedig úgy, hogy a férfi a bizalmába férkőzik , aki kitér a férfi ostroma elől akár azért, mert tiszteli, akár azért, mert gőgös, és úgy tesz, mint aki találkozni sem akar a férfival. Arra a nőre nem érdemes időt pazarolni, aki a csábító férfit sértő szavakkal utasítja vissza, viszont minden lehetőséget ki kell használni a férfinek, hogy elnyerje a nő szerelmét akkor, ha a nő visszautasítja, de mégis kimutatja valamilyen úton-módon, hogy vonzódik hozzá. Abban az esetben, ha a nő eltűri a férfi érintését, de úgy tesz, mintha észre sem vette volna, akkor a kitartás és türelem vezet eredményre. Ha a férfi átöleli a nőt, és az szelíden elhárítja, a férfi ezt később újból megismételheti. A következő alkalommal már erősebben ölelheti meg a nőt. Ha a nő elhárítja, de másnap éppúgy viselkedik vele, arra lehet következtetni, hogy nemsokára enged ostromának, és nincs kifogása az egyesülés ellen. Ha a nő kimutatja szerelmét, és alkalmat teremt a találkozásra, a férfinak kötelessége magáévá tenni. A nő szerelmének jelei lehetnek: Ha megszólítja a férfit, holott a férfi még nem szólt hozzá. Ha elhagyott helyeken találkozik vele. Ha a nő zavarban van és akadozva beszél a férfihoz. Tenyere nedves, az arcára pedig rá van írva, mennyire örül a találkozásnak. Élvezetet talál abban, hogy a férfi testét simogathatja, amit csak egyik kezével tesz, míg a másik kezével megérinti a férfi bizonyos testrészeit. A simogatást abbahagyva mindkét kezével a férfira támaszkodik, mintha fáradt lenne. Néha a férfi combjai fölé hajol, és ha a férfi kéri, hogy simogassa azokat is, nem ellenkezik. A nő az egyik kezét sokáig a férfi összeszorított keze vagy lába közt hagyja mozdulatlanul. Ha a férfi a nő minden mesterkedésének ellenállt, másnap ismét eljöhet, hogy a nő bedörzsölje és kenegesse testét. Ha a nő közömbös, gondolja meg alaposan a férfi, hogy akarja-e tovább az ostromot folytatni. A férfinek tehát mindenekelőtt ismeretséget kell kötni a nővel, beszélgetni vele, és megfigyelni viselkedését. Ha szerelmi dolgokról beszélgetve észreveszi, hogy a nőnél kedvező fogadtatásra találtak szavai, akkor minden további nélkül elkezdheti a hódítást. Nagyon könnyen megnyerhető az a nő, aki már az első találkozáskor külső jelekkel elárulja szerelmét. Az érzéki nő viszont a szerelmes szavakra azonnal nyíltan válaszol, a férfi tehát úgy veheti, hogy máris megkapta. === A közvetítőnő (kerítőnő) kötelességei === Közvetítőnő segítségét kell igénybe venni abban az esetben, ha a nő már elárulta vonzalmát, vágyát, de ezután kerüli a találkozásokat. Akkor is közvetítőnőre van szükség, ha olyan nőről van szó, akit a férfi szeretne megismerni, de nincs másmód és lehetőség az ismerkedésre. Amikor a kerítőnő a férjes asszony bizalmába férkőzött, akkor igen ravaszul folytatott beszélgetésben lekicsinylőleg nyilatkozik a nő férjéről, miközben őt az egekig magasztalja, mondván, hogy milyen szép, okos, nagylelkű, és nagy kár, hogy ilyen férjet kapott, aki még kielégíteni sem tudja kellőképpen. Majd rátér arra, hogy van egy férfi, aki meglátta és elvesztette miatta az eszét, aki mindent megtenne érte. Dicséri előtte a férfi erejét, képességeit és hajlamait, jártasságát a gyönyör hatvannégy módjában. Ha a nőnek kedvére van a kerítőnő beszéde, akkor a következő napon is kedvesen fogadja, de azért megjegyzi, hogy bűn lenne viszonyt kezdenie ezzel a férfival. Ha a közvetítőnő észreveszi a nő szerelmét, különböző módokat talál ki annak fokozására. Ajándékokat ad a nőnek a férfi nevében, és tovább dicséri a férfit. Megmutatja a férfi szerelmi vágyát kifejező, falevelekből vagy virágszirmokból kivágott alakzatokat, és rábeszéli a nőt, hogy ő is hasonlóképpen viszonozza. Ha elfogadják egymástól ezeket az ajándékokat, akkor a közvetítőnő találkát szervez meg a két fél között. A találka helye lehet barátok, csillagjósok, vezeklők lakásai, de legmegfelelőbb az olyan hely, ahova könnyen lehet eljutni, és ahonnan könnyen lehet távozni, titokban, észrevétlenül, hogy ne fordulhassanak elő kellemetlen meglepetések, váratlan találkozások. A találka létrejöttére a legmegfelelőbb időpont az, amikor a környezet, a társaság figyelmét valamilyen esemény ejti rabul (pl. ünnepségek, esküvők, viharok stb.) Közvetítőnő (kerítőnő) lehet az, aki az egész dolgot kézbe veszi, azaz vállalja a lebonyolítást elejétől a végéig, lehet olyan, aki csak egy részét intézi el a megbízásnak, vagy olyan aki csak levelet visz egyik féltől a másikhoz. Lehet kerítőnő az is, aki csak saját érdekeit képviseli, tapasztalatlan fiatal feleség közvetítőnője, de lehet férjes asszony, vagy néma közvetítőnő is. Az a közvetítőnő aki az egész ügyet magára vállalja, miután felismerte a férfi és a nő egymás iránti szenvedélyét, találékonyságával hozza létre a találkát. Ebben az esetben a szerelmesek már ismerik egymást. De abban az esetben is saját eszére, ügyességére van utalva, ha még nem ismerkedett meg a két szerelmes. Természetesen ekkor is arra törekszik, hogy létrehozzon egy légyottot. Az, aki csak egy részét intézi el a megbízásnak, olyankor kap szerepet, amikor a szerelmi cselszövény egy része már létrejött, vagyis a férfi már a nő közelébe férkőzött. Ebben az esetben a közvetítőnőre csak a továbbiak elintézése hárul, vagyis a találka megszervezése. A hírt vivő közvetítő szerepe az, hogy átadja a leveleket, amely többnyire a légyott idejét és helyét tartalmazza. A saját érdekeit képviselő közvetítőnő az, aki saját magának akarja a férfit meghódítani, és mindent megtesz ennek érdekében. De ugyanígy nevezik azt a közvetítőnőt is, aki egy másik nőnek megígéri, hogy eljár a férfinél az érdekében, de közben saját magának hódítja meg a férfit, kiütve a nyeregből a másikat. Persze ha férfi a közvetítő, akkor vele is megtörténhet, hogy beleszeret abba a nőbe és önmagának hódítja meg, aki miatt a megbízást kapta. A tapasztalatlan fiatal feleség közvetítőnője a fiatalasszony bizalmába férkőzve, minden titkát megismeri az asszonynak, megismeri a férj szokásait, azt is, hogy hogyan bánik vele. Ezek után kioktatja a fiatalasszonyt, és megtanítja különböző fogásokra, amivel biztosíthatja férje szerelmét. Körömnyomokat hagy a nő testén, és ráveszi, hogy mutassa meg férjének, ezáltal felkeltve szenvedélyét. Rendszerint a férj megbízottja. A férjes asszonyt saját ura bízza meg közvetítőül, hogy megnyerjen egy olyan nőt, akit bírni szeretne. Ebben az estben a feleség saját urának okosságát, ügyességét, a szerelemben jártasságát dicséri. Az a nő akit felkeresett, szintén a feleség közvetítésével adja tudtul a férjnek érzelmeit. A néma közvetítőnő egy olyan fiatal lány vagy szolgáló, akit a férfi küld el a nőhöz valamilyen ürüggyel, és a közvetítő által átadott virágcsokorban, vagy a nő hajába tűzött levélben közli érzelmeit. A nő ugyanezzel a nővel küldi el válaszát a férfinek. A közvetítés legnagyobb mesterei a csillagjósok, a szolgálók, a kolduló szerzetesnők és a művésznők, akik igen hamar elnyerik a nők bizalmát, elbeszélik azt is, hogy a többi asszony a nemi egyesülésnél milyen fogásokat alkalmaz. A férfiről, a férfi szerelméről is ékesszólóan beszélnek, elmondják, mennyire jártas a nemi élvezetekben, milyen szenvedélyt ébreszt más asszonyokban. Egyszóval ügyes mesterkedésekkel összehozza a férfit és a nőt még akkor is, ha azoknak ez előtt eszükbe sem jutott ilyen lehetőség. Sőt, a közvetítőnő még arra is képes, hogy újra összehozza azt a nőt és férfit is, akik valamilyen okból kifolyólag előzőleg szakítottak. === Szerelem a más férfi felesége iránt === A királyok és miniszterek nem látogathatják a polgárokat, nem mehetnek el polgárok házaiba. Életük közszemlére van kitéve, állandóan a figyelem központjában vannak, ezért minden botrányos dolgot el kell kerülniük. De hát ők is csak emberek, és ha mindenképpen el akar követni valami hasonló tettet, szerelmi légyottra szeretnének menni, akkor legalább az eszközöket kell megválogatniuk. A közösség feje, a királyi tisztviselő és a gabonatermést ellenőrző hivatalnoknak elég egyetlen szó, hogy elcsábítsa a falusi nőket. Ezekkel a nőkkel az aratás, a gabonabehordás, a ház takarítása, a mezei munkák, a gyapjúnyírás, a gyapotvásárlás, a len, kender fonásakor vagy szövésekor szoktak közösülni. A csordák felügyelői a tehenekkel foglalkozó nőket élvezik ugyanígy, míg azon tisztviselők, akik az özvegyekre és az elhagyott asszonyokra felügyelnek, ezekkel folytatnak viszonyt. Vannak férfiak, akik éjjel a faluban kószálnak, és így elégítik ki nemi vágyaikat. A falusiak között akadnak olyanok, akik fiaik feleségeivel folytatnak viszonyt, mivelhogy sokszor vannak egyedül velük. Bizonyos ünnepek alkalmával a városi nők meglátogatják a király háremhölgyeit a palotában (az őrök természetesen ismerik őket), ahol egész éjjel beszélgetnek játszanak, szórakoznak, és reggel eltávoznak. A király kiválaszt egyet közülük. Ezt a nőt, az ünnepség után, a király kísérőnője meghívja hogy tekintse meg a palota egyéb látnivalóit is. (Persze előfordul az is, amikor már az ünnepély előtt közlik a hölggyel, hogy megmutatják neki a palota érdekességeit.) Ezután megmutatja neki a kerti lakot, amelynek padlója drágakövekkel van kirakva, a fekhelyeket, a szőlőlugasokat, a vízen épült fürdőházat, a falfestményeket, a titkos kijáratokat, és amikor kettesben marad a nővel, elmondja, hogy a király beleszeretett, és micsoda szerencse lenne a nőre nézve a királlyal való viszony, ami természetesen szigorúan titokban maradna. Ha a kiválasztott hölgy beleegyezik, fejedelmi ajándékokat kap a királytól, aki jóindulatáról biztosítva bocsátja el. Persze megtörténhet az is, hogy a király kísérőnőjén kívül a háremhölgyek is tudomást szereznek arról, hogy melyik asszony a kiválasztott. Meghívják magukhoz látogatóba a kiválasztott nőt, azután megjelenik a király kísérőnője, aki a fentebb leírt módon körbevezeti a palotában, majd a királyhoz kíséri, és… Meghívhatja magához a királyi feleség is a király által megkívánt nőt, hogy oktassa valamelyik művészetre, amelyet a nő kiválóan ismer. (Persze ez csak indok.) Amikor a hölgy megérkezik a hárembe, ismét megjelenik a király kísérőnője… (és ugyanaz, ugyanúgy történik). Lehet közvetítő egy királyi feleséggel jóba levő kolduló szerzetesnő is, aki bejuttathatja a hárembe a király által megkívánt nőt, akinek férje történetesen elvesztette vagyonát, vagy van oka félelemre. Ha a nő hajlik az ajánlatra, bejut a hárembe, a királyi feleség pedig biztosítja a nőt pártfogásáról. A kiválasztott nő újabb látogatásakor, már várja a háremben a király kísérőnője… Hasonló a helyzet abban az esetben is, ha egy olyan nőre vágyik a király, akinek férje valamilyen álláshoz szeretne jutni, vagy szegény ember, vagy szeretné elérni, hogy a király kegyeibe fogadja, esetleg híres szeretne lenni, esetleg egyéb céljai vannak. Ha pedig az a nő, akit a király megkívánt, nem törvényes házasságban él egy férfivel, ezt a férfit a király elfogathatja, vagy börtönbe zárathatja, a nőt pedig a háremébe vitetheti. A felsorolt módokon kaphatják meg mások feleségeit a király, a miniszterei, és egyéb előkelő állásúak. Vannak olyan országok is, ahol nem ütközik semmilyen nehézségbe, hogy a király mások feleségeivel szerelmeskedjen. Andhrában például a fiatalasszonyok házasságuk tizedik napján ajándékokkal jelennek meg a királyi háremben, majd miután az uralkodó élvezte őket, ismét hazatérnek. Egy másik országban a miniszterek feleségei keresik fel esténként a királyt, és rendelkezésére bocsátják magukat. Van olyan ország is, ahol a bennszülött szép nők egy hónapot töltenek a király háremében, a király személye iránti hódolat ürügye alatt, és akad olyan is, ahol a városbeli és a falusi nők együtt vagy külön-külön mennek a királyhoz, hogy gyönyört szerezzenek neki. Az előbb említetteket és a többi hozzájuk hasonlókat a király alkalmazza mások feleségeivel szemben. De az a király, aki szívén viseli népe jólétét, semmi esetre sem gyakorolja ezeket. A király, aki legyőzi az emberi természet hat ellenségét, (szerelem, harag, kapzsiság, gőg, mámor, öröm, az egész világ uralmán elnyeri. === Hogyan kell megóvni a királyi hárem asszonyait és a feleséget === A király háremében élő nők igen szigorú őrizet alatt vannak, olyannyira, hogy kizárólag a királlyal találkozhatnak, más férfit sohasem láthatnak (elvben). Vágyaik kielégítésére viszont egyetlen férfi nem elég, hiszen az ki közösen bírja valamennyiüket az a király. Ezért, hogy kielégítsék vágyaikat, egymással élvezik a gyönyöröket, mégpedig úgy, hogy a háremhölgyek férfiruhába öltöztetik barátnőjüket, vagy dajkájuk lányát, azaz tejtestvérüket, esetleg a szolgálólányokat, akik, hogy férfinak hassanak, mesterséges eszközöket (gyökereket, gyümölcsöket) alkalmaznak, amelyek alakja a lingához hasonlít. Ölelgethet a háremhölgy olyan szobrokat is, amelyeken a lingát merev állapotban készítette el a szobrász. Természetesen a király is tisztában van a helyzettel, és az olyan király, aki megérti a háremhölgyek helyzetét, sokszor olyan szereket szed, amely módot ad arra, hogy egy éjjel több nővel közösüljön, annak ellenére, hogy nem igen érez erős vágyat. Egyes királyok csak azokkal a hölgyeket élvezik, akiket szeretnek, és vannak olyanok is, akik sorrendben, minden egyes feleséggel szeretkeznek. A felsoroltak főleg keleten szokásosak. Persze bármennyire szigorúan őrzik is a háremhölgyeket, azért elég gyakori a férfilátogató, akiket szolgálóik csempésznek be a palotába női ruhába öltöztetve. A szolgálókat, akik ismerik a belső viszonyokat, megbízza úrnőjük, hogy keressenek bátor férfiakat, akik nem félnek belépni a palotába. Ezeket a férfiakat a szolgálólányok meggyőzik, hogy mekkora a rájuk váró szerencse, milyen könnyű bejutni és kijutni a palotából, milyen hatalmas a palota, és mennyire hanyagok az őrök, és milyen elnézők a felügyelők. Persze csupán igazat szabad mondaniuk, és hazugságokkal nem szabad a férfit rávenni arra, hogy a király háremébe bemerészkedjen, hiszen nem egyszer, vesztébe rohan, és életével fizet vakmerőségéért. A férfinek igencsak meg kell gondolnia, hogy valóban szeretne-e a hárembe bejutni, akármilyen könnyűnek is látszik, mert igen sok és váratlan veszéllyel kell szembenéznie. Ha ennek ellenére mégis vállalkozik a vakmerő cselekedetre, akkor győződjön meg először is arról, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésére a visszavonuláshoz, a meneküléshez, mennyire könnyen juthat ki a palotából (és kijuthat-e egyáltalán), a háremhölgyek lakosztálya hogy helyezkedik el, minden oldalról kerttel van-e körülvéve, és nem lehet-e átjutni egyik lakosztályból a másikba, valóban hanyagok-e az őrszemek, és távol van-e a király. Ha a férfi már mindent tisztázott, alaposan átgondolt, és kész kockára tenni életét, az adott jelre, gondosan ügyelve a helyiségekre, az előre megbeszélt úton haladjon. Nem árt, ha nap mint nap a hárem környékén látható, az sem baj, ha összebarátkozik az őrökkel, és kedves, barátságos a háremben szolgálókkal (ezek ugyanis ismerik a tervet), és panaszkodhat nekik, hogy nem képes vágyainak célját elérni, és megpróbál megismerkedni a király kémeivel. Megismerkedhet a hárembe bejáratos nővel, akit megbízhat a közvetítőnő szerepével. Ha viszont nem talál ilyen ismerőst, akkor megpróbál olyan helyen tartózkodni, ahol a kiszemelt háremhölgyet láthatja. Ha azon a helyen a király őrei tartózkodnak, akkor szolgálólánynak öltözve próbálja megközelíteni az illető hölgyet. Amikor a kiválasztott nő ránéz, külső jelekkel, mozdulatokkal kell észrevétetnie magát, és tudtára adni érzelmeit úgy, hogy kettős jelentésű tárgyakat mutat a nőnek. Ha ez szavakkal vagy jelekkel felel az álruhába öltözött férfinek, akkor a férfi megpróbál bejutni a hárembe. Ha viszont tudomására jut, hogy a kiszemelt háremhölgy pontosan hova igyekszik, akkor annak a helynek a közelében elrejtőzik, majd egy adott pillanatban az őrök közé vegyülve belép. Ágyneműbe rejtve is bejuthat. Vannak olyan szerencsések is, akik különböző varázslatok segítségével láthatatlanná válhatnak. A különféle ünnepségek (pl. holdünnep) megkönnyítik a hárembe való bejutást, ugyanis ilyenkor mind a hárem őrei, mind a hárem felügyelői az ünnepségen tartózkodnak. A férfiaknak általában a legkedvezőbb alkalom, hogy bejussanak a hárembe: amikor különböző holmikat hordanak ki onnan, vagy visznek be oda, amikor az ünnepségekre szánt italokat a palotába szállítják, mikor a szolgálattevők és felügyelők el vannak foglalva, de az is kiváló alkalom, amikor valamelyik királyi feleség egyik lakosztályból a másikba költözik, vagy a háremhölgyek kirándulnak, és végül, mikor a király zarándok- vagy fogadalmi úton, hosszabb ideig távol van. Természetesen a háremhölgyek ismerik egymás titkait, és minthogy mindnyájan ugyanazt akarják, kölcsönösen támogatnak minden tervet. Egy fiatal férfi tehát az összes háremhölgyet a magáévá teheti, és mindaddig folytathatja az élvezetes játékot, míg el nem árulják, vagy a titok ki nem szivárog a palotából. Vannak olyan országok, ahol nem őrzik szigorúan a király asszonyait, és igen sok fiatalembert juttathatnak be a palotába azok a nők, akik bejáratosak oda. Egyes országokban a király feleségei a hárem őreivel folytatnak viszonyt. Akad olyan ország is, ahol a király asszonyainak fiai szabadon járnak be a hárembe, és az anyjukon kívül minden nővel viszonyt folytatnak. Van, ahol a király feleségei a bráhmanokkal, ezek barátaival, szolgáival és rabszolgáival szerelmeskednek, vagy vakmerő világfiak megvesztegetik az őröket, és így jutnak be a hárembe, sőt akad olyan is, ahol bráhmanok a király tudtával, virágajándékozás ürügye alatt jutnak be a hárembe, hol a hölgyekkel egy függönyön keresztül beszélgetnek, és ily módon végtére célhoz érnek, Ilyen tehát a háremhölgyek élete. És azt is megtudhatják, hogyan lehet mások feleségeihez közel férkőzni. Nem árt tehát, ha a férfiak ügyelnek feleségükre. Egyesek úgy gondolják, hogy háremőrnek a testi vágyak nélküli emberek alkalmasak, viszont itt meg fennáll annak a veszélye, hogy ugyan maguk mentesek a vágytól, de anyagi érdekből, vagy félelemből bebocsáthatnak más férfiakat a hárembe. A szerzo szerint, azok a legalkalmasabbak őröknek, akik egyaránt fel vannak vértezve a testi vágy, a félelem, a kapzsiság és a törvény befolyása ellen is. A nők erkölcse veszélybe kerülhet akkor, ha a nő zabolátlan természetű, ha sokat jár társaságba, ha kicsapongó férj mellett él, idegen férfiakkal igen szabadon viselkedik, ha a férfi gyakran és hosszasan távol van, ha a férj maga rontja el felesége szerelmét és érzéseit, ha az asszony kicsapongó nőkkel érintkezik, és ha a férj féltékenykedik. Az okos férfi, aki ismer minden módot mások feleségeinek elcsábítására, tudja mit kell tennie, hogy megakadályozza saját felesége félrelépését. == A kéjhölgyek == === A kéjnők, azaz nagyvilági életet élő nők – Miért fordulnak a kéjhölgyek a férfiakhoz, és hogyan tarthatja meg a kéjnő a megkívánt férfit, és milyen az a férfi, akihez a kéjnő csatlakozni szeretne=== A kéjnők a férfiakkal való kapcsolatban nemi gyönyört és megélhetést találnak. Ha a férfi látogatásait szerelemből fogadja, akkor ez természetes szerelem, míg ha pénzért kerül kapcsolatba a férfival, akkor azt mesterséges szerelemnek nevezik, mert ekkor meg kell játszania, hogy szereti a férfit. (Férfi tulajdonság, hogy vonzódnak azokhoz, akik szeretik őket, vagy úgy látszik, mintha szeretnék őket.) A kéjnő nem csalja ki aljas eszközökkel a férfi pénzét, és pénzsóvárnak sem mutatkozik. Szépen felöltözve háza ajtajában áll vagy ül, és egyáltalán nem tolakodóan hívja fel magára a járókelők figyelmét, hiszen ő is egy vásárra kínált árucikk. A kéjnő mindazok barátságát keresi, aki segítheti mesterségében, tehát minden olyan személynek akik céljai, tervei támogatói lehetnek, mint például a rendőrök, bíróságon dolgozók, csillagjósok, szegény, de bátor férfiak, a hatvannégy művészet mesterei, az élősködők, a mulattatók, kocsmárosok, mosodások, borbélyok, kolduló szerzetes. Szövetséget köt a többi kéjnő ellen férfiakkal, és összeveszíti őket a többi kéjnővel. Balszerencsében ezek a férfiak támogatják, megvédik azoktól a kellemetlenségektől, amelyek esetleg különböző emberektől érhetik, és segítik, hogy vagyonhoz jusson. Amikor egy kéjnő csak vagyonhoz akar jutni, akkor az olyan férfiak ismeretségét keresi, akiket nem köt le család, és nem függenek senkitől anyagilag, királyi tisztviselők vagy kegydíjasok, vagy minden nehézség nélkül jutnak jövedelmükhöz, esetleg biztos jövedelemforrásaik vannak. De azok a férfiak is ide tartoznak, akik hiúak, hencegők, tehetetlenek, akik szeretnének férfinek látszani, bőkezűek, vagy egyetlen fia gazdag atyjának, aszkéta életmódot folytatók (akiket azért titkon gyötör a vágy), orvosok, bátor férfiak, vagyonukra büszke férfiak, szülői parancsnak ellenszegülők vagy régi ismerősök. Ha viszont nem a vagyonszerzés a célja, a kéjhölgy szerelemből vagy hírnevének öregbítése érdekében azoknak a jeles tulajdonságokkal rendelkező férfiaknak ismeretségét keresi, akik előkelő születésűek, akik ismerik a világ dolgait, költők, ékesen beszélők, erélyesek, ismerik a különféle művészeteket, ügyes elbeszélők, kitartóak, odaadók, bőkezűek, szabadelvűek, kedvelik a társaságot, nem ismerik a haragot, szeretik szüleiket, otthonosan mozognak minden testgyakorlatban, egészségesek, ép testűek, erősek, kerülik az alkoholt, fáradhatatlanok a szerelmi tevékenységben, anyagilag függetlenek, szeretetre méltóak, szeretik a női nemet, és hódítani tudnak anélkül, hogy magukat teljesen átadnák a szerelemnek, nem irigyek és nem gyanakvóak. Ezek az óhajtott férfi jó tulajdonságai. Természetesen nemcsak a férfinek, hanem a nőnek is rendelkeznie kell jó tulajdonságokkal, amelyek lehetnek: szépség, szeretetre méltóság, határozottság, állhatatosság, ne legyen hamis, csapodár, kapzsi, fösvény, rosszindulatú, harag tartó, pletykás, ostoba, becsülje mások jó tulajdonságait, szeresse a gazdagságot. Igyekezzen tapasztalatokra szert tenni, tanulni, szeressen társas szórakozásokban részt venni, találja kedvét a művészetekben, és élvezetet a szerelemből létrejött egyesülésben. A nők jó tulajdonságaihoz tartozik az értelmesség, a jó természet, a jó modor, a kifogástalan magatartás, jó megjelenés, meggondolt cselekedetek, szép beszéd, a Káma-Szútra ismerete, valamint ügyesség a Káma-Szútrával kapcsolatos művészetekben. Nem ajánlatos a kéjnőknek kapcsolatba kerülni az olyan férfiakkal, akik valamilyen betegségben szenvednek, beteges vérmérsékletűek, durva beszédűek, gyanakvók, kegyetlenek és részvétlenek, fösvények, tolvajok, képmutatók, túlzottan szemérmesek, megvesztegethetők, akiket nem érdekel, hogy megbecsülik-e őket vagy sem, és akik szeretik feleségüket. Az elfogadott vélemények és tapasztalatok alapján a kéjnők okai, hogy férfiakhoz forduljanak: szerelem, félelem, pénz, gyönyör, bosszúállás valakin, szomorúság, kíváncsiság, megszokás, szégyen, hírnév, részvét, boldogság utáni vágy, szegénység, vagy azért fordul a férfihoz, mert barátra vágyik, mert a férfi hasonlít arra, akit szeret, vagy mert szakítani akar valakivel, mert nemi szerveik mérete szerint ugyanazon osztályba tartoznak, vagy állhatatosság. A kéjnőnek azonban a pénzszerzés a legfontosabb célja, és ezt nem áldozhatja fel szerelemért, némely kivételtől eltekintve, például, ha fél valamitől. Bármenyire hívja is a férfi, a kéjnőnek kéretnie kell magát, nem pedig azonnal rohanni az első találkára, mert a férfiak kevésre becsülik és megvetik a könnyű sikereket. Előbb tehát a férfi érzéseit kifürkészendő, a férfihez elküldi közvetítőit (fürdősöket, énekeseket, mulattatókat ha szolgálatára állnak, vagy bár kit), hogy kipuhatolják a férfi érzéseit. Sok mindent megtudhat tőlük a férfiről. Megtudhatja, hogy gazdag-e, közönyös-e vagy vonzalmat érez iránta, bőkezű-e vagy zsugori stb. És ha mindez megnyeri tetszését, akkor szintén közvetítő segítségével igyekszik magához láncolni a férfit. A közvetítő valamilyen ürüggyel (pl. valamilyen művészet megnézése) elcsalja a férfit a kéjnőhöz, vagy a kéjnőt viszi a férfi lakására. Ha a nőnél jött létre a találka, akkor a nő valamilyen apró ajándékkal lepi meg vendégét, majd elszórakoztatja, miközben olyan dolgokról beszél neki, amelyről tudja, hogy a férfit érdekli. A találka után a kéjnő elküldi egyik szolgálólányát aki ügyesen tud betanult szöveget elmondani valamilyen csekély ajándékkal a férfihoz, vagy a közvetítő kíséretében látogatja meg a férfit, valamilyen ürügyet felhasználva a látogatásra. Így tudja a kéjnő magához láncolni azt a férfit, akit megkívánt. Tehát ha egy világfi meglátogat egy kéjnőt, ez utóbbi hosszan elbeszélget vele a művészetekről, majd apró szerelmi ajándékokkal lepi meg, esetleg emléktárgyakat cserélnek, miközben bemutatja ügyességét a nemi élvezet módjaiban. És ha már közösült kedvesével, iparkodjon, hogy az mindig kívánatosnak, kedvesnek találja őt, járjon kedvében, és ha ügyes, akkor mindig valamilyen változatos szeretkezéssel tartsa fenn érdeklődését. === A kéjnő házasságszerű életközösségben él egy férfivel === Ha a kéjnő és szeretője úgy élnek együtt, mint a házastársak, akkor tisztességes asszony módjára kell élnie és viselkednie, hogy a férfi elégedett legyen. Kötelessége tehát hogy a férfi minden vágyát kielégítse, és gyönyörben részesítse. Persze nem igazán kell ragaszkodnia a férfihez, de a látszatnak annak kell lennie, mintha valóban ragaszkodna hozzá. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, az anyját akit ő tart el úgy mutatja be szeretőjének, mint akinek csak egyetlen célja van, a nyereséghajhászás, a pénzharácsolás, és aki ezen kívül semmi mással nem törődik. (Az anya szerepét más is eljátszhatja, amennyiben nem lenne anyja.) Az anya viszont nem sok jóindulattal viseltetik a szerető iránt, és a kéjnőt mindenképpen szeretné elválasztani tőle. A kéjnő pedig ekkor haragot, levertséget, félelmet és szégyenkezést tettet, és engedelmeskedik anyjának. Aztán meglátogatja a férfit, azzal az ürüggyel, hogy a férfi beteg. És hogy a férfit biztosan megtartsa, meglepetést és bámulatot tettet, hogy a férfi milyen ügyes és tapasztalt a nemi közeledésben és az élvezet különböző módjainak alkalmazásában, majd megkéri, tanítsa meg a gyönyör hatvannégy módjára. Ezután állandóan alkalmazza a tanult fogásokat és mindenben alkalmazkodik a férfi képzeletéhez. Megőrzi a férfi titkait, elárulja saját titkait és vágyait; kiengeszteli a férfit; és nem hanyagolja el. Mindig engedelmeskedik, ha a férfi az ágyban felé fordul, simogatja és játszik a férfi testrészeivel, amint éppen kívánja. Ha a férfi alszik, megöleli és megcsókolja. Nyugtalankodik, ha a férfi elgondolkodik, vagy más valamire gondol. Ha véletlenül összefut kedvesével, vagy meglátja a ház erkélyén, természetesen viselkedik (nem közönyösen, sem túlzott érzelemmel). A férfi ellenségeit gyűlöli, szereti azokat akik kedvesek a férfinek. Részt vesz minden kedvtelésében, alkalmazkodik hangulataihoz. Kifejezi óhaját, hogy barátja feleségeit látni szeretné. Nem haragtartó. Amikor meglátja a férfi testén a fog- és körömnyomokat, megvádolja a férfit, hogy megcsalja, holott jól tudja, hogy ő volt aki azokat okozta. Szerelmét a férfi iránt tettekkel, fél szavakkal bizonyítja, csak álmában vagy betegen mondja ki szóval is, hogy szereti. Figyelmesen hallgatja a férfit, ha az mesél saját cselekedeteiről. A kéjnő később megismétli a férfi szavait, és dicséri. Ha társalognak, mindig élénk és vidám, és ha már bizalmas viszony van közöttük, minden elbeszélését készségesen meghallgatja, csak akkor ellenkezik, ha vetélytársnőiről beszél a férfi. Ha a kéjnő unatkozik, akkor színleli, hogy beteg, vagy pedig elmondja, mennyire vágyik gyerek után. Mások jó tulajdonságait nem dicséri, és véletlenül sem ítél el senki olyat, akinek ugyanazok a hibái, mint szeretőjének. Hordja a tőle kapott ajándékokat, ha viszont kedvese beteg, levert, vagy valamilyen szerencsétlenség érte, akkor nem vesz fel ékszereket, és igen együtt érzően viselkedik. Ha a férfi elhagyja az országot akár kényszerből akár önszántából, akkor kéri, hogy elkísérhesse, mert képtelen nélküle élni. Abban az esetben viszont, ha szerelme vagyonhoz jut, vagy valamiben sikert ért el, vagy meggyógyul ha beteg volt, akkor kicsinosítja magát, minduntalan módot talál arra, hogy valahol hozzáérjen a kezével (homlokán, mellén, derekán), és úgy viselkedik, mintha az érintés végtelen kéjjel töltené el. Ölébe ül, majd itt elalszik, gyermeket akar, a böjtök megtartásáról lebeszéli a férfit, de ha ez nem sikerül, akkor ő is böjtöl vele együtt. Mindkettőjük vagyonának gondját viseli, csak a férfivel megy társaságba, ha kívánja bárhová elkíséri, tiszteli szeretője hozzátartozóit, tiszteli a férfi jellemét, a művészetekben való ügyességét, barátait, jó tulajdonságait, szeretetreméltóságát. Nem törődve az időjárás viszontagságaival, félelem nélkül keresi fel szeretőjét. Mindenben a férfihez alkalmazkodik, és állandóan vita keletkezik az anyja és közte, minden alkalommal, amikor a férfit meglátogatja. Ha az anyja erőszakkal máshova viszi, azzal fenyegetőzik, hogy öngyilkos lesz. Ha már élvezi a férfi teljes bizalmát, amelyet állhatatosságával és szerelmével érdemelt ki, és pénzt kap kedvesétől, kerüli az anyjával való vitatkozást a pénzre vonatkozóan. Ha a férfi elutazik, az utazása előtt megígérteti vele, hogy pontosan érkezik vissza. Ha viszont a férfi késik, akkor iparkodik megtudni, hogy mégis mikorra várható. Amikor pedig a férfi megérkezik, a kéjnő áldozatot mutat be a Szerelem istenének és a többi isteneknek is. A visszaérkezés utáni első látogatáskor kéri a férfit, hogy ő is mutasson be áldozatokat. A férfi erre akkor hajlandó, ha igazán ragaszkodik kedveséhez. A férfi igazi ragaszkodását az is mutatja, hogy a ragaszkodás mögött nem húzódik meg semmiféle érdek, hogy nem gyanakszik, hogy nem számoltatja el minden fillérrel szeretőjét, és ugyanazt akarja, amit ő. A kéjnők tehát így élnek vadházasságban egy férfivel. Persze a nőket sohasem lehet igazán kiismerni, akár szeretnek, akár közönyösek, akár gyönyört okoznak a férfinak akár elhagyják, akár kicsalják a férfi összes vagyonát is. Tehát a nők szerelmét még azok sem ismerhetik igazán, akik benne részesülnek, amelynek oka a nők ravaszsága, kapzsisága, és az ösztönük hajlékonysága. === A pénzszerzés különböző lehetőségei – Milyen jelek mutatják a szerető elhidegülését – A szeretőtől való megszabadulás módjai=== A nőnek kétféle lehetősége van arra, hogy kedvesétől pénzt szerezzen. Először is természetes és becsületes eszközökkel, másodszor pedig mesterséges fogásokkal. Ha a nő kedvesétől annyi pénzt kap, amennyi elég szükségletei kielégítésére, akkor nem szükséges mesterséges fogásokhoz folyamodnia, persze mesterséges fogásokkal kétszer annyi pénzhez juthat. Hogy milyen módokon tud a szerelmes férfitől pénzt kisajtolni, azt a következőkben soroljuk fel. Amikor a nő különböző alkalmakkor pénzt kér kedvesétől bizonyos árucikkekre, például ékszerekre, élelemre, italokra, ruhákra, akkor nem vesz meg mindent amit felsorolt, vagy pedig olcsóbb helyen vásárol. Kedvébe jár a férfinak, és agyondicséri, hogy milyen okos. Bizonyos ünnepek alkalmával azt mondja, hogy ajándékokat vagy fogadalmi tárgyakat kell vásárolnia a templomok részére. Kétségbe esve meséli el a férfinek, hogy amikor tőle eljött, tolvajok fosztották ki, elvették ékszereit. Vagy azt állítja, hogy házában tűzvész pusztított el mindent, a szolgák hanyagsága miatt. De állíthatja azt is, mindkettőjük ékszereit elvesztette. Hogy pénzhez jusson, megbízottai finoman tudtára adják a férfinek, hogy mennyi költségébe kerültek a nála tett látogatások. Adósságot is csinálhat szeretője nevében. Nem akar részt venni az ismerősök rendezte ünnepélyeken, mondván, nincs pénze ajándékokra, holott mint ahogy már jóval előtte elmondta barátjának azok igen komoly ajándékokkal lepték meg őt. Nem tart be egyes szertartást, és mikor a férfi megkérdezi miért, azt feleli, nincs rá pénze. Szeretője számlájára dolgoztat mesterekkel, művészekkel. Azt mondja szeretőjének, hogy rengeteg az orvosi kiadása. De állíthatja azt is, hogy támogatja barátait és jótevőit, akiket valami szerencsétlenség ért. Mondhatja a férfinek, hogy barátnője fiát akarja kiházasítani, vagy azt is, hogy terhes, és kívánós, vagy állítja, hogy beteg és a kezelés költségeit felemeli. Szeretőjétől kölcsön kér egy másik barátjának. Vagy megbeszéli egy kereskedővel, hogy berendezésének egy részét eladná, de előre megbeszél mindent a kereskedővel. Folyton felemlegeti szeretője régebbi bőkezűségét, és barátnőivel is folyton erről beszéltet a férfi előtt. Példákat hoz fel arra, hogy más kéjnők milyen sokat keresnek. Szeretője előtt összeveszik anyjával, amikor az anyja rá akarja venni arra, hogy régebbi ismerőseit, akik jóval bőkezűbbek, részesítse előnyben. De azt is eszébe juttathatja kedvesének, hogy vetélytársai mennyivel bőkezűbbek. Hát így szerezhet pénzt egy kéjnő. Persze a felsoroltakat csak kellő időben és szeretője megfelelő hangulatában adhatja tudtára, mert egyébként nem ér el semmit. A kéjnőnek a férfi viselkedéséből következtetnie kell, hogy milyen érzelmekkel viseltetik iránta. Az elhidegülés jelei: amikor a férfi kevesebb pénzt ad szeretőjének a szükségesnél, vagy mást ad, és nem azt, amit kért. Az is a férfi elhidegülését mutatja, ha csak ígérget, vagy ha megígér valamit, de nem tartja be, szeretője vágyait már nem elégíti ki, elfeledkezik arról amit megígért, célzásokat tesz a szakításra, másnál tölti az éjszakát és szeretőjének azt mondja, hogy egy barátjánál maradt, vagy titokban valamelyik régebbi nőismerősének szolgálóival beszél. Ha a kéjnő ilyen változásokat tapasztal a férfinél, akkor villámgyorsan minden értékes holmiját, amit a férfitől kapott, valamilyen képzeletbeli adósság ellenértékeként lefoglaltatja állítólagos hitelezőjével, mielőtt még a férfi rájönne arra, mi a kéjnő szándéka. A gazdag férfit, aki mindig rendesen bánt vele, ezek után is tiszteletben tartja, a szegény férfinek viszont azonnal kiteszi a szűrét, és úgy tesz, mintha nem ismerte volna sohasem. === Hogyan lehet megszabadulni az elhidegült férfitől === Bírálja a férfit, a férfi tudását, ismételten felhánytorgatja rossz tulajdonságait, hibáit, minduntalan megalázza, olyan férfiakkal találkozik, akik szeretőjét mindenben felülmúlják, mind tudásban, mind okosságban, a lehető leggyakrabban érezteti vele megvetését, elítélően nyilatkozik az olyan férfiakról, akiknek hasonló hibáik vannak, mint szeretőjének. Nem engedi szájon csókolni magát, nem engedi, hogy hozzáérjen derekához és testének alsó részéhez, a közösülés alatt úgy viselkedik, mintha ott sem lenne, teljesen mozdulatlan marad, amikor a férfi megöleli, nem viszonozza, vagy elmegy a közeléből, amikor az meg akarja ölelni, elmondja, mennyire undorodik a harapásoktól és a karmolásoktól, valamint azoktól a helyzetektől is, ahogy a férfi szeretkezni szokott. Elmegy látogatóba vagy társaságba, holott tudja, hogy szeretője egész napját vele szeretné tölteni. Amikor látja, hogy mennyire fáradt a férfi, akkor azt követeli tőle, hogy szeretkezzen vele, és ha nem megy neki, akkor kigúnyolja. Ha a férfi egyesülni akar vele, akkor fáradtnak, álmosnak tetteti magát. Úgy tesz, mintha nem értené, hogy a férfi mit akar. Belevág a férfi szavaiba, és egészen másról kezd beszélni. Mindenen, minden ok nélkül nevet. Felsorolja szeretője hibáit, mondván, hogy reménytelen eset. Olyanokat mond szolgálóinak, amelyekkel megbánthatja szeretőjét. Ha a férfi meglátogatja, úgy tesz, mintha észre sem venné. Olyan dolgokat kér a férfitől, amiről tudja, hogy az nem adhat, és végül egészen nyíltan kiadja az útját. A kéjnő életelve tehát az, hogy alapos megfontolás után egy kiszemelt megfelelő férfit láncoljon magához, akitől kellő mennyiségű anyagi javakat szerezhet, majd lerázni, miután a férfit kiforgatta vagyonából. === Felmelegített kapcsolat egy régi szeretővel === Amikor a kéjnő megelégelte a viszonyt, kiforgatta a férfit a vagyonából, és kiadta az útját, iparkodnia kell valamelyik régebbi szeretőjével felújítani kapcsolatát. Persze csak azután, miután tisztába jött azzal, hogy kiszemelt férfi ismét jó anyagi körülmények közé került, és még mindig vonzódik hozzá. Abban az esetben viszont, ha a férfinek már van másik szeretője, jobb nem bolygatni a helyzetet. Azok a férfiak jöhetnek számításba ismételt kapcsolatfelvételre, akik elhagyták első szeretőjüket, vagy már egy másodikat is, vagy mind a két esetben őket hagyták el, vagy az első szeretővel ő, a másik szeretője viszont ővele szakított, vagy fordítva, amikor az első szeretője adta ki útját, a másodikat viszont ő hagyta el, az első barátnőjét elhagyta, és jelen pillanatban egy másikkal él együtt. Azzal a férfivel nem érdemes újból viszonyt kezdeni, aki saját elhatározásából hagyta el mind a két nőt, mivel állhatatlan. Abban az esetben, ha a nők hagyták el, akkor megfontolandó a dolog, mert ha a második nő azért szakított a férfivel, mert egy jobb kapcsolatot létesített, akitől több pénzhez juthat, akkor érdemes feleleveníteni a kapcsolatot, mivel ha még mindig vonzódik a nőhöz, több pénzt ad neki részben hiúságból részben pedig azért, hogy bosszantsa azt, aki elhagyta őt. Viszont ha azért hagyták el mert szegény vagy fukar, akkor nincs értelme a viszony felújításának. Amikor viszont a férfi saját maga hagyta el az első kéjnőt, a második pedig elhagyta, akkor az ismételt kapcsolatfelvételnek van értelme, mert már előre sok pénzt adhat. Akkor pedig, ha a férfi elhagyta az első hölgyet és jelen pillanatban másikkal él együtt, akkor annak, aki szeretné visszakapni régi kedvesét, meg kell tudnia, mi volt az oka a szakításnak. Ha a szakítás oka az volt, hogy a férfi úgy gondolta, hogy a másik nő valamilyen kivételes tulajdonsággal rendelkezik, de mégsem találta meg benne, ezért visszatérne hozzá és sok pénzt adna neki bocsánatképpen egykori viselkedéséért, és tekintettel a még mindig tartó vonzalomra. Vagy azért térne vissza hozzá, mert a másik kéjnőnek sok rossz tulajdonságát és hibáját fedezte fel, míg az elhagyott kéjnőnek sokkal több jó tulajdonsága volt, és ezért kész sokat fizetni. Végül a kéjnőnek alaposan elemezni kell a férfi jellemét, természetét. Erős, vagy gyenge ember, egyszerre sok nőt szeret-e élvezni, vagy pedig közönyös, és a kisujját sem mozdítja meg azért a nőért, akivel együtt él. Ha úgy gondolja, hogy tisztában van a férfi természetével, akkor két választása van: vagy feleleveníti a kapcsolatot, vagy eláll a tervétől. Amikor a férfinek az első nő adja ki az útját, viszont a másikat ő hagyta el, és az első szeretné visszakapni elhagyott kedvesét, mindenekelőtt meg kell győződnie arról, hogy a férfi vonzódik-e még hozzá, és sok pénzt kaphat-e tőle. Arról is meg kell győződnie a kéjnőnek, hogy az elhagyott férfi nem vágyik-e másik nőre, esetleg nem azért akar-e visszatérni hozzá, hogy bosszút álljon rajta az elszenvedett sérelmekért, mivel még azelőtt adta ki útját, mielőtt nemi vágyait megfelelő módon kielégíthette volna, vagy esetleg nem akarja-e tönkretenni bizalmába férkőzve, és visszaszerezni mindent, amit kicsalt tőle. Van még egy eshetősége a férfinek a bosszúra ha csakugyan ez a célja , mégpedig az, ha visszatér a kéjnőhöz, és eléri, hogy az szakít jelenlegi szeretőjével, akkor rögtön ő is faképnél hagyja. Ha a kéjnő mindent átgondolt, megfontolt, s ezek után úgy érzi, hogy a férfi szándékai becsületesek, akkor felelevenítheti vele a viszonyt. De ha úgy gondolja, hogy a férfi bosszúra szomjazik, akkor jobb, ha lemond tervéről. Ha ahhoz a férfihez akar a kéjnő újra visszatérni, aki pillanatnyilag ugyan egy másik nővel él együtt, de aki már megtette a kezdő lépéseket a kapcsolat újrafelvételére, akkor igencsak alaposan meg kell fontolnia a kéjnőnek a dolgot mielőtt határozna. A másik nő ugyanis azon fog iparkodni, hogy megtartsa szeretőjét, ő viszont a háttérből irányíthatja a dolgokat, hogy visszahódítsa régi kedvesét. Okoskodása a következő: Igazságtalan voltam vele, és ok nélkül küldtem el. Most, miután más nő van az életében, mindent el kell követnem annak érdekében, hogy ismét az enyém legyen. Ha tudnék találkozni, és akárcsak egyszer is beszélni vele, biztos otthagyná a másik nőt. Ha visszatérne hozzám, mostani szeretőmet megalázhatnám. Ismét gazdag, igen jó állása van, hiszen a király bízta meg magas beosztással. Most éppen független, ezért visszaszerezhetem. Családjától külön lakik. Ha visszaszerzem, ismét egy gazdag ember kerül mellém. Hogy ez bekövetkezzen, azt csak a mostani szeretőm tudja megakadályozni. Tudom, hogy jelenlegi barátnője nem becsüli, ezért most itt az alkalom, hogy elcsaljam tőle. Most alkalmam van arra, hogy megfosszam vetélytársnőmet szeretőjétől, hiszen szívből gyűlöl engem. Ha visszaszerzem volt szeretőmet, ez egyben a bosszúmat is kielégítené, mert bebizonyítanám, hogy mennyire állhatatlan ember. Ha a kéjnő döntött, hogy felújítja a viszonyt régi szeretőjével, akkor küldöncöt meneszt a férfihez. A küldönc lehet valamelyik szolgája vagy egyéb közvetítő, aki elmondja a férfinek, hogy a nő anyja volt a ludas, az ő rosszindulata következtében szakítottak, ő miatta adták ki annak idején az útját. A lány viszont még most is pont úgy szereti, mint régen, és csupán az anyjának engedelmeskedett, de a mostani barátját ki nem állhatja, megveti, gyűlöli, és igen sokat szenved miatta. A közvetítők a férfi bizalmát akarván megnyerni, beszélnek a lány iránta érzett szerelméről, és valamilyen jelre is célzást tesznek, amelyet a nő soha nem felejtett el. Ez a jel feleleveníti a férfiben a régi együttlétek emlékét, az akkor élvezett kéjt, a csókolózásokat, és azt is, hogy hogyan közösült a nővel. Tehát ilyen formában lehet a régi szeretővel felújítani a viszonyt. Amikor egy kéjnőnek lehetősége van két férfi között választani, és ezek közül az egyik a régebbi szeretője volt, a másik pedig az új szeretője, akkor az ácsárják (régi, tekintélyes tanítómesterek) véleménye az, hogy mindig a régi szerető élvezzen előnyt, mivel annak a kéjnő már ismeri jellemét, ízlését, tudja, hogyan nyerheti meg tetszését, és azt is, hogy hogyan tudja kielégíteni. A szerző szerint viszont a régi szerető vagyonának már nagy részét elköltötte, és nem tud vagy nem is akar további pénzt adni, míg az új szeretőtől sok pénzt remélhet a kéjnő. Persze azért akadnak kivételek is, minthogy a férfiak természete is különböző. Igazából akkor kívánatos a régi viszony felmelegítése, ha a kéjnő el akarja választani egy másik nőtől a férfit, vagy pedig ő akar ezzel jelenlegi szeretőjére hatást gyakorolni. Ha viszont a férfi csakis kizárólag egy nőhöz ragaszkodik, akkor képtelen elviselni, hogy nőjét más férfiak is birtokolják. Nem törődik még a nő rossz tulajdonságaival sem, és attól való félelmében, hogy szeretője otthagyja, igen sok pénzt ad neki. Az okos kéjnő szeretetreméltóan viselkedik azzal a férfivel aki vonzódik hozzá, és elutasítóan viselkedik azzal, aki nem elég figyelmes vele. És mielőtt felújítana egy viszonyt, mindenképpen megbizonyosodik arról, hogy milyen előnyökkel járhat az, megkapja-e benne a szerelmet, boldogságot, nyereséget, barátságot. Ha a kéjnő házasságszerűen él együtt egy férfivel, de egy másik férfitől is kap üzenetet, hogy látni szeretné, akkor vagy nem válaszol az üzenetre, vagy pedig egy időpontot ad, hogy mikor látogatja meg. De ne hagyja el azt, akivel jelenleg együtt él, és aki látható módon ragaszkodik hozzá. === Milyen módokon lehet nyereségre szert tenni === Az a kéjnő, akinek igen sok látogatója van, nem kényszerül arra, hogy egy férfivel házasságszerű kapcsolatban éljen, hiszen a sok látogató következtében igen nagy a jövedelme is. A kéjnő meghatározza az egy éjszakáért járó összeget, természetesen figyelembe véve a találkozás helyét, az évszakot, saját jó tulajdonságait, szépségét, azoknak a jövedelmét akik látogatják, és az általa megszabott összeget összehasonlítja a többi kéjnő tarifájával. Az együttlétek díjszabásáról értesítheti szeretőit, ismerőseit. Ha viszont lehetősége van arra, hogy egyetlen férfi is megadhatja neki ezt a jövedelmet, akkor ezzel a férfivel mégiscsak házasságszerű kapcsolatra lép. A bölcsek úgy gondolják, hogy ha a kéjnő két olyan férfi között választhat, akiktől azonos összegű jövedelemre számíthat, akkor válassza azt, aki azzal szolgálhat, amire épp szüksége van. A szerző szerint viszont azt a férfit kell előnyben részesítenie, aki arannyal honorálja a kéjnő szolgáltatásait, ugyanis az aranyat nem lehet olyan egyszerűen visszavenni, mint egyéb ajándékokat, nem beszélve arról, hogy az arany olyan eszköz, amelyet mindenütt szívesen fogadnak, és segítségével mindent meg lehet szerezni. Az arany maradandó, és többet ér az ezüst-, réz-, bronz- vagy vastárgyaknál, azaz minden tárgynál, ruházatnál, egyéb dolgoknál, mint pl. gabona vagy állatok. Ha mindkét választandó szeretőjelölt meghódítása egyforma energiát igényel, akkor kérje ki valamelyik barátnője véleményét, melyiket válassza, vagy tegye mérlegre mindkét férfi jellemét, tulajdonságait, vagyoni helyzetét, de a felismerhető szerencsés-szerencsétlen előjelek alapján is választhat köztük. Ha a két férfi közül az egyik vonzódik a kéjnőhöz, a másik viszont bőkezű, akkor egyesek szerint az utóbbit érdemes választani, viszont a szerző véleménye az, hogy jobb azt részesíteni előnyben aki vonzódik is hozzá, mivel megeshet, hogy ő is bőkezű és nagylelkű. Az biztos, hogy még a zsugori férfi is szívesen ad az olyan nőnek pénzt, akihez ragaszkodik, de a csupán nagylelkű férfi sohasem vonzódik igazán a nőhöz. Persze ha a két jelölt közül az egyik gazdag, a másik szegény, akkor a gazdagot kell választania. Abban az esetben viszont, amikor az egyik jelölt rendkívül adakozó, a másik jelölt pedig minden szolgálatra kész, akkor ez utóbbit célszerű előnyben részesíteni a két jelölt közül. A szerző véleménye szerint az adakozót, azaz a nagylelkűt kell választani, mivel az ilyen ember nem tartja számon azt, amit már egyszer odaadott, míg a másik azt hiszi, hogy azért mert egyszer szolgálatot tett, azzal mindent elérhet. Tanácsos tehát a kéjnőnek ebben az esetben is átgondolnia, milyen előnyt jelentene számára az egyik vagy másik jelölttel kialakítandó viszony. Egyesek azt tanácsolják, ha kéjnő két jelöltje közül az egyik hálás természetű, a másik jelölt pedig bőkezű, hogy a bőkezűt válassza. A szerző viszont úgy gondolja, a hálás természetűvel jár jobban a kéjnő, mivel a bőkezű embereknek sok rossz tulajdonsága van, mint pl. erőszakosak, durván beszélnek, nincsenek tekintettel másokra, fennhéjázók. Azon kívül, bármilyen hosszú ideig tart is a viszonya a kéjnővel, ha a kéjnő valamilyen fogyatékosságukra megjegyzést tesz, képtelenek elviselni, és azonnal otthagyják a kéjnőt, szakítanak vele, és a kéjnő minden szolgálatát elfelejtik. Az a férfi viszont, aki hálás természetű, ilyen esetben nem szakít azonnal a kéjnővel, hanem mérlegeli a nő igyekezetét, amikor az meg akarta nyerni tetszését. Tehát ezekben a felsorolt esetekben is a választást alaposan át kell gondolni. Ha a kéjnőnek sikerült egy megfelelő barátot találni, viszont egy másik jelöltnek hatalmas vagyona van, akkor általában ez a férfi a kiválasztott. A szerző azt tartja, hogy a pénzszerzésre holnap is éppúgy van alkalom, mint ma, de nem biztos, hogy jól teszi a kéjnő hogy nem szerzi meg a megfelelő barátot. Természetesen azért a kéjnőnek meg kell fontolnia a választást olyan szempontból is, hogy melyik esetben jár jobban. Ha a kéjnő ilyen választás előtt áll, akkor elküldheti a barátnak szóba jöhető férfit azzal a kifogással, hogy most valamilyen dolga van, de másnap a rendelkezésére áll. Ekkor a kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad, ugyanis a kéjnőnek ebben az esetben a kínálkozó keresetről sem kell lemondania. A bölcsek úgy gondolják, hogy ha egy kéjnőnek lehetősége nyílna arra hogy pénzt keressen, vagy valamilyen szerencsétlenséget elhárítson, akkor gondoljon inkább a pénzszerzésre. A szerző viszont ezzel szemben azt állítja, hogy a pénz nem olyan nagy jelentőségű, mint a szerencsétlenség megelőzése, hiszen ez utóbbinak kicsi a valószínűsége, hogy megismétlődjön. De ilyen esetben a várható szerencsétlenség nagyságának vagy jelentéktelenségének elbírálása alapján választhat a kéjnő a pénz és a szerencsétlenség elhárításának lehetősége között. A rendkívül művelt, igen kiváló, és nagyon gazdag kéjnők jövedelmük egy részét odaadják templomok építésére, víztartályok létesítésére, kertek kialakítására, tehenek vásárlására, amelyeket bráhmanoknak ajándékoznak, az istenekkel kapcsolatos vallási szertartásokra, az istenek tiszteletére rendezett ünnepélyekre, valamint fogadalmaik kivitelezésére. Jövedelmük másik részéből gyönyörű házat építtetnek, ékszereket vásárolnak, lakásukat értékes berendezésekkel és szolgákkal teszik előkelővé. A többi kéjnő, akik nem tartoznak a legkiválóbbak közé, vagyis a középrangú és az alantas kéjnő, a következőkre fordítja jövedelmét: a mindennapi használatra való fehér öltözék beszerzésére; elegendő táplálék és ital vásárlására, hogy éhségét és szomjúságát csillapíthassa, arany ékszerekre. Az ilyen kéjhölgyek keresete általában a helyi viszonyoktól, szokásoktól függ, valamint a kéjnők megjelenésétől, viselkedésétől, és még sok egyéb körülménytől. A kéjnő egészen kevés pénzt kér szolgáltatásaiért, azt is barátságosan a következő esetekben: ha feltett szándéka, hogy egy férfit megakadályozzon abban, hogy más nőt keressen fel, vagy át akarja magához csábítani a másik nőtől akivel a férfinek jelenleg viszonya van, esetleg meg akarja a másik nőt fosztani attól a jövedelemtől, amelyet a férfitől kap, vagy úgy gondolja, hogy a kiszemelt férfival való kapcsolata folytán rangban emelkedne és nagy vagyonra tehetne szert és ezáltal minden férfi szemében kívánatossá válna, vagy valamilyen szerencsétlenséget szeretne megakadályozni a férfi segítségével, esetleg igazán vonzódik és szerelmes a férfibe, vagy ha a férfit használja fel arra, hogy valaki eszén túljárjon, vagy eszébe jut az a szívesség, amit nemrégen tett neki a férfi, vagy pedig a vágya viszi a férfi karjaiba. A kéjnőnek a lehető legrövidebb idő alatt a legtöbb pénzt kell kicsalnia a férfitől a következő esetekben: ha az a szándéka, hogy jelenlegi szeretőjét másikkal cseréli fel, vagy ha okkal úgy gondolja, hogy szeretője rövidesen elhagyja és visszatér feleségeihez, vagy a szeretője már minden pénzének nyakára hágott és érte jöhet atyja, aki elviszi magával, vagy megtudja, hogy kedvesének állása veszélyben forog, vagy a sors igen csapodár természettel áldotta meg a férfit. A kéjnő, fontolóra veheti a férfira várakozó jólétet és házastárs módjára élhet együtt vele az alábbi esetekben: ha tudomást szerez arról, hogy szeretőjét rövidesen értékes ajándékokkal lepik meg, vagy a királytól megbízást kap valamilyen hivatal betöltésére, vagy örökség vár rá, vagy gazdag kereskedő, akinek sok elraktározott gabonája és különféle árui vannak, esetleg a következő napokban megérkezik szeretője árukkal megrakott hajója, de gondolhatja azt is, hogy nemhiába teszi amit a férfinak tesz, de abban az esetben is, ha szeretője mindig betartja ígéretét. E tárgyra a következő megállapítások vonatkozhatnak: A kéjnőnek mindig szem előtt kell tartania, hogy jelenleg milyen javakkal rendelkezik, és a jövőben mit remélhet. Kerülnie kell azokat a férfiakat, akik keményen megdolgoztak megszerzett vagyonukért, amelyek szükségesek megélhetésükhöz, és azokkal se létesítsen viszonyt, akiket a királyi kegy gőgössé, önzővé, érzéketlenné tett. Igyekezzék elérni, hogy szerencsés és bőkezű férfiakhoz csatlakozhasson, vagy olyanokhoz, akiket nem tanácsos elutasítania vagy megsértenie. Bármilyen áldozat árán próbáljon kapcsolatba kerülni erélyes és nagylelkű férfiakkal, akik kielégülésük után sok pénzzel honorálják fáradozását, még egészen apró szolgáltatásait is. === A nyereségek és veszteségek – Kétségek – Különböző kéjhölgyek=== Sokszor előfordul, hogy valaki hajszolja a kínálkozó nyereséget, de bár mennyire is iparkodik, nyereség helyett veszteség éri. Ennek okai a következők lehetnek: Túlzott szerelem, büszkeség, önzés, nagyfokú együgyűség, nincs meg a kellő szakértelem, eltúlzott harag, túlzásba vitt bizalom, valamely gonosz szellem hatása, renyheség, nemtörődömség, valamint a körülmények végzetes összejátszása. A veszteségek következtében meghiúsulnak a jövendő jólétre való remények, a kiadások ellenértéke nem térül meg, elvész a megszerezni vágyott nyereség. Ennek következtében elkeseredés, embergyűlölet, betegség léphet fel. A nyereség és a veszteség háromféle lehet, úgymint vagyoni, erkölcsi és szerelmi. Kísérő nyereségről akkor van szó, ha valamilyen nyereség hajszolásakor egyéb nyereségre is van kilátás. Egyszerű kétség esete akkor fordul elő, ha a remélt nyereség kétséges. Vegyes kétség esetével akkor állunk szemben, ha két kínálkozó nyereség egyikére vonatkozik a kétség. Két eredmény kapcsolata úgy jön létre, hogy valaki egy célt szeretne elérni, de akaratlanul mégis kettős eredmény mutatkozik. Sokszoros eredmény kapcsolata a neve annak, amikor az egy cél utáni törekvés többszörös eredményt valósít meg. A háromféle veszteség (vagyoni, erkölcsi, szerelmi) pedig a következő: Az olyan nyereségre, amelyet egy másik nyereség kísér, a kéjnő úgy tehet szert, hogy egy előkelő személytől szolgáltatásaiért (vagy ha együtt él vele) kapott vagyont úgy gyarapítja, hogy más férfiakat sem hanyagol el. Ezzel nemcsak gazdagságát növeli azért, hogy kívánatosnak tűnjék az emberek előtt, hanem a jövőjét is biztosítja. Akkor nem kíséri a nyereséget más nyereség, ha a kéjnő csupán egy férfivel tart fenn kapcsolatot, és kizárólag csak tőle származik jövedelme. Az olyan nyereség, amelyet veszteség kísér, akkor jön létre, ha a kéjnő a szeretője mellett mással is tart fent viszonyt, akitől szintén kap pénzt, számolnia kell a következményekkel, azzal, hogy elvesztheti a reményt, hogy majdan gazdag legyen, elvesztheti a hozzá őszintén ragaszkodó férfit, kísérheti általános megvetés, és olyan rosszindulatú emberrel keveredhet viszonyba, aki az egész jövőjét tönkreteszi. Kísérheti a veszteséget esetleges nyereség is abban az esetben, ha a kéjnő megkockáztat bizonyos kiadásokat, és viszonyt kezd egy zsugori miniszterrel, vagy egy olyannal, aki minden fillért a fogához ver a nyereségre való kilátás reménye nélkül, azért, hogy ezzel elhárítson valamilyen szerencsétlenséget, vagy elhárítson olyan akadályt, amely akadályozná, hogy később nagy jövedelemre tegyen szert. Van olyan veszteség is, amelyet nem kísér nyereség, mégpedig abban az esetben, ha a kéjnő megkockáztat bizonyos költségeket, és zsugori férfivel, vagy szépségére hiú emberrel, vagy pedig hálátlan és csalfa férfivel folytat viszonyt, amely semmiféle haszonnal nem jár. Az olyan veszteség, amelyet más veszteség kísér akkor következik be, ha a kéjnő az előbb felsorolt férfiakkal folytat viszonyt minden anyagi viszontszolgáltatás nélkül, akik ezen felül még a király kegyencei, hatalmasok és kegyetlenek is, kockára teszi helyzetét, hiszen bármelyik pillanatban kiadhatják az útját. Az előbb elmondottak vonatkoznak az erkölcsi és a szerelmi nyereségekre és veszteségekre, valamint az azokat kísérő nyereségekre és veszteségekre. === Kétségek=== A kétség szintén háromféle lehet, mégpedig: vagyoni, erkölcsi és szerelmi kétség. Például: Vagyoni kétség az, amikor a kéjnőnek nincs fogalma arról, hogy egy férfi mennyit adhat, azaz mennyit költhet rá. Erkölcsi kétségnek nevezik azt, amikor a kéjnő nem biztos abban, hogy szeretőjének, akitől már anyagiakban semmit sem várhat, hiszen ő forgatta ki vagyonából, kiadhatja-e útját, vagy ez nem lenne erkölcsös lépés. A szerelmi kétség olyankor lép fel, ha a kéjnőnek nem akad kedvére való szerető, és bizonytalan abban, hogy egy családos vagy alacsony sorban lévő férfinél viszonzásra találhat-e, akit ő szeret. Vagyoni veszteségre vonatkozó kétség akkor ébred a kéjnőben, ha attól tart, ha tart attól, hogy ha nem részesít egy hatalmas rosszindulatú személyt kegyeiben, akkor az veszteséget okozhat neki. Erkölcsi veszteségre vonatkozó kétségnek nevezik azt a kétséget, amely akkor ébred a kéjnőben, ha képtelen eldönteni, hogy helyes vagy helytelen dolog lenne elutasítani egy olyan férfit aki szereti őt, de akit ezzel szerencsétlenségbe dönthet mind ezen, mind a másik világon. Szerelmi veszteségre vonatkozó kétségnek hívják azt, amikor a kéjnő attól tart, hogy kiábrándulna belőle szeretője, ha őszintén feltárná előtte szerelmét, akkor viszont vágya sem elégülhetne ki. A felsoroltak voltak a kétségek. === Vegyes kétségek lehetnek === : Vagyoni nyereségre vagy veszteségre vonatkozó vegyes kétség a neve az olyan kétségnek, amikor a kéjnő nincs tisztában azzal, hogy jelenlegi szeretőjével való kapcsolata nyereséggel vagy veszteséggel zárul, mivel a férfi idegen, nincs tisztában szándékaival, hiszen nem ő kötött ismeretséget a férfivel, hanem vagy egyik barátja, vagy egy hivatalos személy mutatta be neki. Erkölcsi nyereségre vagy veszteségre vonatkozó vegyes kétségnek nevezik azt, amikor egy kéjhölgy szívességből vagy részvétből valamelyik barátja kérésére, vagy önmagától adja oda magát egy tanult bráhmannak, vallástanulónak, áldozópapnak vagy vezeklőnek, akik majd meg halnak szerelmi vágyakozásukban, és a kéjhölgy nem tudja, neki milyen előnye vagy vesztesége származik ebből. Szerelmi nyereségre vagy veszteségre vonatkozó vegyes kétség esetén a kéjnő olyan férfinek adja oda magát, akit ő nem ismert, hanem megelégedett mások véleményével, amit az illető férfiről mondtak, és nem tudhatja, hogy szerelmi nyereség vagy veszteség vár rá. === Kettős nyereség és veszteség === Kettős nyereségről van szó, ha a kéjnő a szeretőjével folytatott viszonyából nemcsak pénzt, hanem szerelmet is kap. Kettős veszteség akkor éri a kéjnőt, ha a szeretőjével folytatott viszonyból semmiféle haszna nem származik, sőt a férfi visszavesz mindent, amit valamikor adott. Nyereségre vonatkozó kettős kétségről akkor beszélünk, amikor a kéjnő még nem ismeri kellőképpen új szeretőjét, nem tudja, hogy vajon vonzódni fog-e hozzá, és ha igen, akkor vajon ad-e neki egyáltalán valamit. Veszteségre vonatkozó kettős kétségnek hívják azt a kétséget, amikor a kéjnő nem tudja, hogy a saját költségén létrehozott új viszonya miatt a megcsalt szerető nem okoz-e neki kellemetlenséget, nem fog-e megharagudni, vagy egy régebbi ellensége, akihez vonzódik, nem áll-e bosszút rajta, és ennek következtében hirtelen haragjában nem szedi-e el tőle azt, amit annak idején adott. Más felfogás szerint a kettős nyereségek és veszteségek a következők: Kettős nyereség akkor jön létre, ha a kéjnő olyan férfit látogat meg, akitől nyereségre számíthat, viszont azt a férfit aki vonzódik hozzá, nem látogatja meg. Kettős veszteség lép fel abban az esetben, ha a kéjnő kiadásokba veri magát azért, hogy egy férfit meglátogasson, de pótolhatatlan veszteségi éri azzal, hogy nem látogat meg egy másikat. Nyereségre vonatkozó kettős kétség ébredhet a kéjnőben akkor, amikor nem tudja eldönteni, hogy ha meglátogatna egy férfit, ami semmibe sem kerülne neki, kapna-e valamit a férfitől, vagy ha inkább egy másik férfit látogatna meg, vajon az adna-e neki valamit. Veszteségre vonatkozó kettős kétségnek hívják azt az esetet, amikor a kéjnő bizonytalan, hogy mikor cselekszik helyesen, akkor-e, ha meglátogatná egy régebbi ellenségét, de ez kiadásokkal jár, és ez nem venne-e el mindent tőle amit annak idején adott, de ha nem látogatná meg, nem okozna-e neki valami szerencsétlenséget. Az előbb felsoroltak és azok változatai hat félék lehetnek: Nyereségre tehet szert a kéjnő az egyik részről, veszteség érheti a másik részről. Nyeresége lehet az egyik részről, nyereségre vonatkozó kétség merülhet fel a másik részről. Nyereség az egyik, veszteségre vonatkozó kétség a másik részről. Veszteség érheti az egyik, nyereségre vonatkozó kétség pedig a másik részről. Nyereségre vonatkozó kétség merülhet fel az egyik részről, veszteségre vonatkozó kétség a másik részről. Veszteségre vonatkozó kétsége lehet az egyik, veszteség a másik részről. Miután a kéjnők az elmondottakat alaposan átgondolták, és barátai tanácsokkal látták el, úgy kell cselekednie, hogy biztosítsa a nyereséget, az összes lehetőséget is meg kell ragadnia a nagy nyereségek elérésére, és vigyáznia kell arra, hogy ne érje semmilyen szerencsétlenség. Az erkölcsi és szerelmi nyereségekre és veszteségekre is a fent elmondottak érvényesek. Ha egyszerre több férfi együtt veszi igénybe a kéjnő szolgáltatásait, akkor egy ügyes kéjnő ezt kihasználva, mindegyiküktől tud pénzt szerezni. Vannak olyan alkalmak, például bizonyos ünnepek, amikor elküldheti hozzájuk az anyját azzal, hogy azzal tölti majd az egész napot, aki kielégíti ezt vagy amazt a vágyát. Amikor a férfiak egymással versenyezve közelednek hozzá, át kell gondolnia, hogy mit és mennyit szerezhet tőlük. Az ilyen esetekben a nyereségek és veszteségek a következőképpen alakulhatnak: A kéjnő nyereségre tehet szert az egyik részről, míg veszteség érheti a többi részéről; de lehet vesztesége az egyik részről, viszont nyereség a többi részéről; de nyereséghez juthat mindnek részéről, ugyanakkor vesztesége is lehet mindnek a részéről. A fentebb felsoroltaknál a kéjnőnek szintén alaposan át kell gondolnia minden nyereségre és veszteségre vonatkozó kétséget, az erkölcsi és szerelmi szempontokra is vonatkoztatva. Örömlányok, hivatásos kéjnők Különféle örömlány létezik. Ilyenek például a vízhordó leány, a szolgálóleány, a kicsapongó nő, a hűtlenkedő nő, a táncosnő, a munkásleány, az olyan nő, aki elhagyta családját (független nő), az oly nő, aki a szépségéből él és a hivatásos kéjnő (ganiká). Az örömlányok akik viszonyt folytatnak a férfiakkal mindegyikére vonatkozik az a szabály, hogy iparkodniuk kell a férfiaknak tetszeni, örömet szerezni, a férfiaktól pénzt szerezni, szakítani velük, vagy ismét felújítani kapcsolatukat. Ezen kívül megfontolás tárgyává kell tegyenek mindent, ami a nyereségekre, veszteségekre, a kísérő nyereségekre és veszteségekre, valamint a kétségekre vonatkozik, éspedig mindezt a körülmények figyelembe vételével. A kéjnőkről csupán ennyit akartunk elmondani. Erre a tárgyra vonatkozó néhány megállapítás: Mivel a férfiak és nők vágyódnak a gyönyörre, ezért a könyv elsősorban a férfiak és nők kapcsolatával foglalkozik. Akadnak azonban olyan nők is, akik a viszonyban szerelmet keresnek, és vannak akik a kapcsolatban pénzhez akarnak jutni, vagyont akarnak szerezni, ezért ez a könyv két részre oszlik. Az előző fejezetekben minden megtalálható ami összefügg a szerelemmel, ez a rész pedig a pénzszerzés kéjnők által használt módjait ismertette. == Bizalmas tanítások== === Bizalmas tanítások – A csábítás művészete – A szépítőszerek használata=== Viselkedés a szívek elbűvölésére – Serkentő- és erősítőszerek A Szerelem Tankönyvét befejeztük, ha azonban valaki képtelen sikerhez jutni a felsorolt módszerekkel, akkor mást kell alkalmaznia. A Bizalmas tanítások című fejezetben ezekről lesz szó. Vannak olyan tulajdonságok, amelyek másokra kellemesen hatnak. Ezek közül a legfontosabbak a szépség, a jó tulajdonságok, a fiatalság, a bőkezűség. Ha azonban ezek közül egy vagy több hiányzik, akkor mesterséges eszközöket kell igénybe venni. Néhány jó tanács, amely esetleg hasznos lehet: 1. Nagyon jó szépítőszer az a kenőcs, amely a tabernaemontana coronaria, a costus speciosus vagy arabicus és a flacourtia cataphracta leveleinek keverékéből készült. 2. A felsorolt növényeket emberi koponyában kell porrá törni, korommá égetni, és ezt a terminalia bellerica olajába áztatott lámpabélre kenni. Igen jó szemöldök és szempillafesték. 3. Rendkívül jó testápoló és a testet igen széppé teszi az a kenőcs, amely szezámolajból, a boerhavia procumhens, a sida cordifolia gyökereiből, sárga amaranth- és kéklótuszlevelekből készül. 4. Ezekből a növényekből fekete festőanyagot is elő lehet állítani. 5. Igen megnyerőnek fogják találni azt, aki a nelumbrium speciosum, a kéklótusz és a mesua roxburghii porát olvasztott vajjal és mézzel vegyítve megeszi. 6. Az 5. pontban elmondottakat az 1. pontban felsorolt növények hozzáadásával is el lehet készíteni. 7. Elbűvöl minden nőt az a férfi, aki egy páva- vagy hiénaszemet aranyfüstbe takarva a jobb karján visel. 8. Ugyanilyen hatása van a badarafa léggyökeréből vagy kagylóból készült amulettnek is, amelyeket varázserejűvé tesznek az Atharva-Védában található ráolvasásokkal. További jó tanácsok Ha valamelyik szolgálóleány nővé serdül, gazdája még egy évig tartsa távol a férfiaktól. Mivel ilyen esetben nehezen elérhető, annál kívánatosabb, és annál inkább vetélkednek érte, és természetesen a gazdája annak adja el, aki a legtöbbet hajlandó fizetni. Ez is egy lehetőség arra, hogy valakit kívánatosabbá tegyünk. A kéjnő is hasonló módon tartsa távol a férfiaktól felserdült lányát. Majd amikor elérkezik az ideje, hasonló korú férfitársaságot hív össze, olyanokat, akik jellemben és szépségben is illenek a lányhoz, majd kijelenti, hogy annak adja a leányt, aki hajlandó megadni érte, amit kívánnak. A lány ez után is őrizet alatt marad mindaddig, amíg egy olyan nem jelentkezik, aki minden feltételt elfogad. Ha azonban az a férfi aki jelentkezett nem tudna elegendőt adni, akkor az anya kipótolja a sajátjából, és azt mondja leányának, hogy az egész a kérőtől ered. Esetleg megengedi, hogy titkon egybe keljen a lánya a kérőjével, mintha ő mit sem tudna erről, és aztán utólag beleegyezik. A lány tegyen meg mindent annak érdekében még úgy is, hogy az anyjának nincs tudomása tevékenységéről , hogy kapcsolatba kerülhessen előkelő és gazdag emberek fiaival. Ezekkel az ifjúkkal a találkozás létrejöhet olyan helyeken, ahol a művészeteket oktatják, énekelőadást tartanak, de találkozhat velük más idegen helyen is, és így azt az ifjút szemelheti ki magának, aki a legjobban tetszik neki. A találka megszervezésében pedig segítségére lehet egyik barátnője, vagy szolgálója. Ha a kéjnő ilyen módon férjhez adta a lányát, akkor annak kötelessége egy teljes álló esztendeig a házasélet szabályaihoz alkalmazkodni, és csak azután élhet kedve szerint. Viszont kötelessége marad a letöltött év után is eleget tenni első ura óhajának, és meglátogatni, ha az magához hívja, még akkor is, ha le kell mondania egy éppen kínálkozó nyereségről. Ezt az időszakos házassági formát azért alkalmazzák, hogy fokozzák kívánatos voltukat. Ugyanezt alkalmazzák még a kéjnőkön és lányain kívül a táncosnők (színésznők) leányai is, akiket viszont csak olyan férfihez adnak, akik minden vonatkozásban a lány hasznára válhatnak és támogatják. Tehát ilyen módokon teheti magát valaki kívánatosabbá. Tanácsok a férfiaknak 1. Tövises almafa, hosszú bors és feketebors porával vegyített mézzel bekent lingát igen megnyerőnek találják egyesüléskor a nők. 2. A vatódbhránta lehullott leveleiből, a halottégetésnél megmaradt virágokból és a páva vagy a dzsivamdzsivaka madár csontjából készült porral bekent lingával ugyanez a hatás érhető el. 3. Hasonló a hatása a természetes halállal kimúlt kánya (majúra) porainak, melyeket mézzel és a myrobalana gyümölcs levével vegyítettek, ha az egyesüléskor a lingára kenik. 4. Minden nőt rabul ejthet egyszeri közösülés után az a férfi, aki a következő szert keni lingájára: vadzsrasznuhi hajtásait apró darabokra vágva kénnel vegyíti, majd hétszer megszárítja. De annak is ilyen hatása van, ha e porokat éjjel elégeti, s a füstön keresztülnézve a Holdat aranyszínben látja. Ugyanez a hatása annak is, ha az előző port majomhulladékkal keverve egy szűz leányra szórja, ugyanis ez a lány kizárólag csak az övé lehet. 5. A vacságyökeret (acorus calamus) feldarabolva mangóolajba kell áztatni, és aztán a sziszufába vájt odúba rejteni, majd hat hónap múlva olyan kenőcsöt készíteni belőle, melyet még az istenek is nagyra becsülnek. Ha ezt a kenőcsöt a lingán alkalmazzák, minden nő leigázható. 6. Az acacia catechu gyantájából hasított darabkák magukba szívják urna fa virágainak illatát, amelynek kivájt üregében hosszabb ideig tartották; ezt a kenőcsöt a gaadharvák (mennyei zenészek) is szeretik, hatása az előbb felsorolt szerekéhez hasonló. 7. Hat hónapig a mesua roxburghii odvában tartott panicum italicum és a tabernaemontana coronaria virágait mangóolajjal összekeverve olyan kenőcsöt kapunk, amelyet a nágák (kígyódémonok) kedvelnek. Alkalmazása és hatása, ugyanaz mint az előzőeknek. 8. Ha egy tevecsontot az eclipta prostrata nedvébe áztatnak, aztán elégetik, és a hamuhoz tevecsontból készült dobozban, tevecsontpálcikával antimont kevernek, nagyon tiszta szer keletkezik, amely jót tesz a szemeknek, és azzal a tulajdonsággal bír, hogy mindenkit megigéz aki használja. Ugyanez a hatás érhető el a sólyom, a keselyű és a páva csontjából készült fekete festőszerrel is. Ezekkel a szerekkel lehet tehát másokat teljesen lebilincselni. A nemi képességet serkentő szerek 1. A férfi nemi erejét fokozza a cukros tej, melyben uccshatagyökér, csababors és édesfa ázott. 2. Ugyanilyen az eredménye annak a cukros tejnek is, amelyben kos- vagy bakherét főztek. 3. Ugyancsak a férfi nemi erejének fokozására szolgál a tejjel vegyített batáta, kníli és ksírika nedve is. 4. A hosszú bors, a sanseviera roxburghiana és a hedysarum gangeticum porrá tört magvai tejbe keverve szintén hasonló hatású. 5. Régi tekintélyek állítása szerint, egy férfi számtalan nőt tud kielégíteni akkor, ha a trapa bispinosa, a kasztúrika s a jázmin magvait vagy gyökereit édesfa hozzáadásával porrá töri, ehhez ksirakákólit (hagymafajta) tesz, s az egészet tejben vagy olvasztott vajban (ghí) lassú tűzön megfőzi, és aztán kellő adagolásban megissza. 6. Hasonló eredményt érhet el akkor is a férfi, ha rizst és verébtojást tejben megfőz, majd ghít és mézet keverve hozzá, és megfelelő mennyiséget iszik belőle. 7. Állítólag igen jó hatású a következő keverék (amelyből ha kellő mennyiséget iszik a férfi, megszámlálhatatlan sok nőt tud kielégíteni): ha szezámmagvakat verébtojásba áztat, ezután ghível kevert édes tejben a trapa bispinosa és a kasztúrika gyümölcsével felfőzi, majd búza- és bablisztet ad hozzá. 8. Ghí, cukor és édesfa egyenlő arányban ánizzsal és tejjel keverve nektárhoz hasonló italt ad. Annak aki iszik e keverékből hosszú életet, és igen nagy nemi képességet biztosít. 9. A 8. ponthoz hasonló hatású az a szörp formájú ital, amelyet tavasszal az asparagus racemosus, svadaustra, guducsi, hosszú bors és édesfa nedvéből főztek, majd tejjel és ghível keverték össze. 10. A vízben főtt asparagus racemosus és svadaustra, valamint a premna spinosa kipréselt gyümölcs nedve szintén hasonló hatással jár. 11. Minden férfi nagyon egészségesnek, erőt adónak és kellemetesnek tartja a tavasszal minden reggel megivott meleg ghít, azaz olvasztott vajat. 12. Az előző pontokban leírtakhoz hasonló hatást eredményez az egyforma arányban összekevert svadaustramagok, valamint kölesliszt, ha ebből minden reggel felkeléskor körülbelül két pala súlynyit eszik a férfi. A felsoroltakra is vonatkozik néhány megállapítás: Minden olyan szer készítését, amely szerelmet kelt, és a nemi képességet fokozza, az orvostudományból, az Atharva-Védából, olyanoktól akik ismerik a varázslást, ismerősöktől, rokonoktól és közeli barátoktól lehet elsajátítani. Nem szabad az egészségre káros anyagokat alkalmazni, sem olyanokat, amelyek élőlények megölése árán nyerhetők vagy tisztátlan anyagokból készültek. Kizárólag olyan szereket használjon a férfi, amelyeket nem helytelenít senki, a barátok jónak tartanak, és a bráhmanok áldásukkal szentelték meg. === Serkentő- és ajzószerek – Tapasztalatok és utasítások – A vágykeltés eszközei=== Bizonyos esetekben szüksége van a férfinek arra, hogy a nő kielégítésére mesterséges fogásokat és eszközöket alkalmazzon, főleg akkor, ha képtelen kielégíteni mondjuk egy igen szenvedélyes nőt, vagy egy elefántnőt. Ilyenkor ujjaival vagy kezével játszik a nő jónijával, és csak azután fog az egyesüléshez, ha a nőt már kellőképpen felizgatta, és gyönyört érez. A nő viszont úgy fokozhatja a kevésbé szenvedélyes, az öregedő, az elhízott vagy a kimerült férfiak vágyát, hogy lingáját a szájába veszi. A férfi a lingája nagyobbá tételére (hogy megfeleljen a jóni méretének) mesterséges eszközöket alkalmazhat, amelyek készülhetnek aranyból, ezüstből, rézből, vasból, elefántcsontból, bivalyszarvból, horganyból. Ezeknek az eszközöknek kellemes érintésűeknek, simáknak, a célnak megfelelőnek, a nemi vágyat kielégítőnek kell lenniük. A szerző szerint a legjobb, ha fából készül, és megfelelnek használóik céljának és ízlésének. Az ilyen mesterséges eszközök formája, alakja különfélék lehetnek, mint például az alább felsoroltak, amelyeket a lingával együtt vagy csupán annak helyettesítésére lehet használni. 1. A gyűrű vagy karvas (valaja). Ennek a belső nyílása megfelel a linga méretének, és külső oldalán kis kidudorodások vannak. 2. Páros valaja (szamghati). Két gyűrűből álló eszköz, mindegyik az 1. pontban leírthoz hasonló. 3. Kösöntyű (csúdaka). Három vagy még több összeerősített gyűrűből áll, van olyan is, amelyet a linga egész hosszának megfelelően készítenek el. 4. A kis kösöntyű egyszerű gyűrű, de melyet a linga méretének megfelelően vékony zsinórral körülcsavartak. 5. A páncél (kanycsuka) vagy hurok (dzsálaka) belül üres, mindkét végén nyitott cső, vastagsága egyezik a jóni méretével. Ennek az eszköznek (amelyet a férfi a derekára köt) a külső részén kiemelkedő, sima szemölcsök találhatók. Ha a felsorolt eszközök éppen nem volnának kéznél, akkor almafából készült csövet, a tök csöves indáját vagy bambusznáddarabot is lehet használni, persze finomra csiszolva, és jól megkenve olajjal, majd a derékra kötni. A déli népeknél viszont a fiúgyermekek lingáját már kicsiny korukban kifúrják, mint a fület, és aranykarikát húznak belé, mivel szerintük nem lehet szó igazi nemi élvezetről, ha a linga nincsen átfúrva. Ha felserdült ifjú akarja kifúrni !ingáját, akkor igen hegyes szerszámmal kell átszúrnia, és addig vízben tartania, míg a vérzés el nem múlik, majd különféle módon kezeli, és közben a lyukat tágítja. A lingán lévő lyukba ezután különféle dolgokat alkalmazhat, mint például kerek, féligkerek, famozsár, virág, tüskés, kócsagcsont, elefántagyar, nyolc golyó, fürt és más elnevezésű eszközöket, amelyek használata a gyakorlatban már bevált. Ezek az eszközök lehetnek sima vagy göröngyös felületűek, ahogy a szokás vagy a cél megkívánja. === Különféle eljárások a linga (hímvessző) fejlesztésére === A lingát növelő eljárások Ha a férfi nagyobbá akarja tenni lingáját, akkor be kell dörzsölnie a fákon élő rovarok szőrzetével, ezután tíz napon át olajjal kenni, majd újra bedörzsölni az előző szerrel. Ezt egészen addig kell ismételnie, míg daganat nem mutatkozik. Ezután hasra fordulva az ágyra fekszik, és az ágyon lévő lyukon kilógatja lingáját, miközben valamilyen enyhítőszerrel csökkenti a fájdalmat, amelyet a daganat okozott. A rovaroktól származó daganat egész életében megmarad. Egy hónapig is megmaradhat a linga megnagyobbodása, ha a physafis ftexuosa, a savarakadanka, a haszticsarma és a vadzsrarasza nedvével, a dzsafasúka nevű rovar szőrzetével és bivalytejjel kenik be a lingát. Ugyanezeket a szereket olajban megfőzve és a lingára kenve, hat hónapig tartó megnagyobbodás érhető el. A lingát növelheti még az is, ha a gránátalma és az ugorka magvait a valuka s a haszticsarma növény nedvével, valamint olajjal lassú tűzön felfőzik, s az így nyert szerrel a lingát bekenik. Egyéb különleges eljárások 1. Ha egy férfi egy nő szerelmét örök életre szeretné megtartani, azaz elérni, hogy rajta kívül mást soha ne szeressen, akkor kutyatejbogáncs és kantafa porát majomhulladékkal és a landzsalika megőrölt gyökerével keverje össze, az így nyert szert pedig szórja a nőre. 2. Az a férfi, aki szeretné elérni azt, hogy szerelme a nő iránt megszűnjön, kenje meg közösülés előtt a jónit a cassia fistula és az eugenia jambolina gyümölcseinek levével, amit a szóma, a vernonia anthelmintica, az eclipta prostrata és a lóhópadzsihirka növény porával kevertek össze. 3. Ugyanez a hatása annak is, ha a nő a szeretkezés előtt a gópalika, a banapadika és a sárga amaranth porával kevert bivalytejsavóban fürdik. 4. Ha a nő a kadamba, a spondias mangifera és az eugenia jambolana virágaiból készült kenőcsöt használ, vagy ezek virágaiból font koszorút visel, a férje elidegenedik tőle. 5. A kókiláksa (asteracantha longifolia) gyümölcséből készült kenőcs összehúzza egy teljes éjszakára az elefántnő jóniját. 6. A nelumbrium speciosum és a kéklótusz megőrölt gyökereiből, a physalis flexuosa porából, ghíből és mézből készült kenőccsel kitágítható a szarvastehén nő jónija. 7. A hajat megfehérítő kenőcshöz az emblica myrabolans, az euphorbia antiguorum, a szóma, a calotropis gigantea és a vernonia anthelmintica gyümölcsének leve szükséges. 8. Hajserkentő, azaz hajnövesztő szer készíthető a madajantaka, a sárga amaranth, a kavanydzsanika, a clitoria ternatea és a slaksnaparni növények gyökereinek levéből. 9. Megfeketedik a haj, és megszűnik a hajhullás, ha a madajantaka, a sárga amaranth, a kavanydzsanika, a clitoria ternatea és a slaksnaparni növények gyökereit olajban megfőzik, és mint bedörzsölőszert használják. 10. A piros ajkak azonnal elfehérednek, ha egy fehér csődör hereizzadmányával hétszer kevert lakkal kenik be. 11. Az ajkak visszanyerik eredeti színüket, ha a madajantika, a kavanydzsanika, a clitoria ternatea és a slaksnaparni levével megérintik. 12. Minden nőt meghódíthat az a férfi, aki nádfuvoláját a bahupadika, a tabernaemontana coronaria, a costus speciosus, vagy arabicus, a pinus deodora, az euphorbia antiguorum, a vadzsra és a kantaka növények nedvébe áztatja, amikor meghallják hangszerének hangját 13. Ételekbe datura gyümölcs nedvét keverve, téboly idézhető elő. 14. Minden láthatatlanná válik amit megérint, ha valaki a kezét olyan páva hulladékával keni be, mely sárga vagy vörös arsenicumot evett. 15. A víz tejszínűvé változtatható akkor, ha olajat és valamilyen fű hamvát (csak a kusafűét nem) keverik bele. 16. A vasedény vörös színűvé válik, ha a sravana, a prijangu, a terminalica chebula és a spondias mangifera porával kenik be. 17. Az a lámpa, amelynek lámpabele selyemből és kígyóbőrből készült, és amelyet a sravana és a prijangu olajával töltenek meg, majd meggyújtanak, a lámpa közelébe helyezett hegyes fácskák olyanok lesznek, mintha kígyók volnának. 18. Szerencsét, hosszú életet jelent és jó hírnévnek fog örvendeni az, aki olyan fehér tehénnek tejét issza, amelynek fehér borja van. Suradnik:Dubaduba/osi bolcsesseg modern vilag 1488 4190 2006-02-09T22:44:28Z 193.225.194.254 ŐSZENTSÉGE A DALAI LÁMA ŐSI BÖLCSESSÉG, MODERN VILÁG Erkölcsi gondolatok az új évezredre ELŐSZÓ ÉS KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Miután tizenhat évesen elveszítettem a hazámat, és huszonnégy esztendős koromban száműzetésbe kényszerültem, életem során rengeteg nehézséggel kellett szembenéznem. Ha meggondolom, ezek nagyrészt leküzdhetetlenek voltak. Nemcsak hogy nem kerülhettem el őket, hanem kedvező megoldást sem találhattam rájuk. Mégis sikerült megőriznem lelki békémet és testi egészségemet, így aztán képes voltam a sorscsapásokat szellemi, fizikai és spirituális képességeim teljes birtokában fogadni. Ha erőt vesz rajtam az aggodalom és a kétségbeesés, az nemcsak egészségemet viselte volna meg, hanem a cselekvésben is korlátozott volna. A világban szétnézve azt látom, hogy nem csak nekünk, tibeti menekülteknek és más hontalan népcsoportoknak vannak nehézségeink. Az embereket mindenütt, minden társadalomban éri szenvedés és megpróbáltatás - még azokat is, akik szabadságban és anyagi jólétben élnek. Azt hiszem, a boldogtalanság, amitől az ember szenved, nagyrészt a saját műve. Elvileg tehát legalább ez elkerülhető. Úgy látom továbbá, hogy az erkölcsileg pozitív magatartású emberek boldogabbak és elégedettebbek azoknál, akik nem törődnek az erkölcscsel. Ez megerősíti hitemet, hogy ha képesek vagyunk megfelelően átformálni gondolatainkat, érzelmeinket s magatartásunkat, akkor nemcsak hogy könnyebben megbirkózunk a szenvedéssel, hanem eleve sokkal kevesebb szenvedés vár ránk. Ebben a könyvben igyekszem megmutatni, mit értek "pozitív erkölcsi magatartáson". Tisztában vagyok vele, hogy az erkölcsöt, az erkölcsiséget érintő kérdésekben nagyon nehéz akár helyt-állóan általánosítani, akár tökéletesen pontosnak lenni. Egy adott helyzet szinte sohasem egyértelműen fekete-fehér. Ugyanaz a cselekedet különböző körülmények között különböző színezetű és fokú erkölcsi értékkel bír. Ugyanakkor alapvetően fontos egyetértésre jutnunk a tekintetben, hogy mi számít pozitív és mi negatív magatartásnak, mi jó és mi rossz, mi helyes és mi helytelen. A múltban, amikor az emberek tisztelték a vallást, az erkölcsi normák egyik vagy másik vallás követőinek többsége révén érvényesültek. Ez ma már nincs így. Éppen ezért valami más úton-módon kell rögzítenünk az erkölcsi alapelveket. Ne higgye az olvasó, hogy én, a dalai láma, valamilyen különleges megoldást kínálok. Könyvem lapjain nincs semmi olyan, ami korábban már el ne hangzott volna. Azt hiszem, sokan, akik megoldást keresnek az ember problémáira és szenvedésére, maguk is eljutottak az általam felvetett kérdésekhez és gondolatokhoz. Amikor barátaim tanácsára hallgatva a nagyközönség elé bocsátom könyvemet, ezt abban a reményben teszem, hogy így hangot adhatok azoknak a millióknak - a csendes többségnek -, akiknek nincs módjuk véleményüket a nyilvánosság előtt kifejezésre juttatni. Az olvasónak szem előtt kell tartania, hogy teljességgel vallási és spirituális jellegű képzésben részesültem. Ifjúkorom óta főként a buddhista filozófiát és pszichológiát tanulmányozom, jelesül a geluk hagyomány vallásfilozófusait - mivel történelmileg a dalai lámák ezt a hagyományt követték. Mélységesen hiszek a vallási pluralizmusban, ezért más buddhista irányzatok legfontosabb műveit is tanulmányoztam. Viszonylag kevés ismeretem van azonban a modern, világi gondolkodásról. Könyvem mégsem a vallással - és végképp nem a buddhizmussal - foglalkozik. Az volt a célom, hogy az erkölcsnek egy olyan megközelítését szorgalmazzam, mely nem vallási, hanem egyetemes alapokon nyugszik. Mivel munkám az általános olvasóközönségnek szól, számolnom kellett bizonyos nehézségekkel, amelyek megoldása csak csapatmunkával volt lehetséges. Gondot jelentett például, hogy több tibeti kifejezés - amelyeket nélkülözhetetlennek találtam - nehezen ültethető át modern nyelvre. Ez a könyv egyáltalán nem filozófiai értekezés. Éppen ezért a tibeti kifejezéseket igyekszem úgy magyarázni, hogy a nem szakavatott olvasó könnyen megértse őket, és más nyelvekre is egyszerűen lefordíthatók legyenek. De miközben erre törekedtem, illetve megpróbáltam egyértelművé tenni mondanivalómat azok számára, akiknek anyanyelve és kultúrája esetleg nagyon távol áll az enyémtől, a szövegből elveszhettek bizonyos, a tibeti nyelvben meglevő jelentésárnyalatok, mások pedig akaratlanul is hozzáadódhattak. Bízom benne, hogy a gondos szerkesztésnek köszönhetően ez nemigen fordul elő; ha mégis fény derül ilyenfajta torzításra, az a könyv újabb kiadásában remélhetőleg már javítva lesz. Ezen a téren nyújtott segítségéért, az angolra fordításért, és számtalan javaslatáért köszönetet mondok dr. Thupten Dzsinpának. Hálával tartozom szerkesztőmnek, A. R. Norman úrnak, aki felbecsülhetetlen értékű munkát végzett. Végül szeretném megköszönni mindazok fáradozását, akik könyvem megírásában segítettek. Dharamszala (India), 1999. február ELSŐ RÉSZ AZ ERKÖLCS ALAPJAI ELSŐ FEJEZET A MODERN TÁRSADALOM ÉS AZ EMBERI BOLDOGSÁG KERESÉSE A modern világban aránylag új jövevény vagyok. Bár szülőhazámból már régen, 1959-ben elmenekültem, és azóta Indiában élő száműzöttként sokkal szorosabb kapcsolatba kerültem a mai társadalommal, meghatározó éveimet a huszadik századi valóságtól nagyrészt elszigetelten töltöttem. Ennek részben az volt az oka, hogy engem neveztek ki dalai lámának. Nagyon fiatalon szerzetes lettem. De az a tény is közrejátszott benne, hogy mi tibetiek - szerintem helytelenül - úgy döntöttünk, nem érintkezünk az országunkat övező magas hegyeken túli külvilággal. Manapság viszont sokat utazom, és szerencsémre folyton új emberekkel találkozom. Emellett az élet legkülönfélébb területeiről jönnek hozzám látogatók. Nagyon sokan - főleg azok, akik veszik a fáradságot és elutaznak Dharamszalába, az indiai hegyi településre, ahol száműzetésben élek - azért keresnek fel, mert várnak tőlem valamit. Némelyiküket nagy csapás érte: elveszítették szüleiket vagy gyermekeiket; barátjuk vagy családtagjuk öngyilkos lett; rákbetegek vagy AIDS-esek. Ott vannak azután a tibetiek is, honfitársaim a maguk szenvedéseinek és megpróbáltatásainak történetével. Sajnos sokukban irreális várakozás él: azt hiszik, gyógyító erő lakozik bennem, vagy valamiféle áldást remélnek tőlem. Csakhogy én közönséges emberi lény vagyok. Nem tehetek értük mást, mint hogy osztozom a szenvedésükben. Számtalan különféle rendű és rangú emberrel találkoztam szerte a világon, s ez mindig arra emlékeztetett, hogy mi emberek alapvetően egyformák vagyunk. Minél több helyen fordulok meg, annál tisztábban látom, hogy mindegy, milyen a helyzetünk, mindegy, hogy gazdagok vagyunk-e vagy szegények, tanultak vagyunk-e vagy tanulatlanok, mindegy, hogy egyik vagy másik emberfajtához, nemhez, valláshoz tartozunk-e, mindannyian ugyanazt szeretnénk: megtalálni a boldogságot és elkerülni a szenvedést. Valamennyi szándékos cselekedetünk, sőt bizonyos értelemben egész életünk - ahogy a körülményeink által ránk kényszerített korlátok között éljük - válasznak tekinthető a nagy, mindannyiunk előtt felvetődő kérdésre: "Hogyan lehetek boldog?" A boldogság kereséséhez szerintem a remény ad nekünk erőt. Tudjuk - még ha nem ismerjük is be -, hogy semmi sem szavatolhat számunkra jobb, boldogabb életet, mint amilyet jelenleg élünk. Egy régi tibeti mondás szerint: "Ki tudja, melyik jön előbb: a következő élet vagy a holnapi nap." De reméljük, hogy folytatódik az életünk. Reméljük, hogy ezzel vagy azzal a cselekedetünkkel elérhetjük a boldogságot. Minden, amit teszünk - nemcsak mint egyének, hanem mint a társadalom tagjai is - ezt az alapvető törekvést fejezi ki. A boldogságra és a szenvedés elkerülésére való vágyakozás vagy hajlandóság minden értelmes lényben megvan, és nem ismer határokat. Természetünk része, s mint ilyen, nem igényel magyarázatot: elegendő indoklás az egyszerű tény, hogy természetszerűleg és helyesen erre törekszünk. És valóban azt látjuk, hogy az emberek mindenütt gazdag és szegény országokban egyaránt - minden elképzelhető eszközzel igyekeznek javítani életkörülményeiken. Furcsa módon nekem mégis az a benyomásom, hogy az anyagilag fejlett országokban élők minden iparkodásuk ellenére aránylag kevésbé elégedettek, kevésbé boldogok, és aránylag többet szenvednek, mint a legelmaradottabb országokban élők. Ha összehasonlítjuk a gazdagokat a szegényekkel, gyakran úgy tűnik, hogy a nincstelenek, még ha esetleg fizikai fájdalmakat és szenvedést kell is kiállniuk, kevesebbet aggódnak. Ami a gazdagokat illeti, néhányan tudják, hogyan használják értelmesen a vagyonukat - tehát ahelyett, hogy fényűző életmódra költenék, inkább megosztják a szükséget szenvedőkkel -, de a legtöbbjük nem képes erre. Még többet akarnak, s annyira elragadja őket a szerzésvágy, hogy semmi másnak nem marad hely az életükben. Így aztán elfelejtik, milyen álmokat szőttek a boldogságról, amelyet éppen az anyagi javaktól reméltek. Ennek következtében pedig állandóan háborog a lelkük, féltik is, amit megszereztek, ugyanakkor tovább is gyarapítanák - egyszóval szenvednek mentálisan és szenvednek érzelmileg, jóllehet a külső szemlélő azt hihetné, tökéletesen kielégítő és kényelmes életet élnek. Erre enged következtetni az anyagilag fejlett országok lakosai között rendkívül gyakori és széles körben elterjedt szorongás, elégedetlenség, frusztráció, bizonytalanság és depresszió. Mindez a lelki szenvedés nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy egyre nagyobb tanácstalanság uralkodik az erkölcsiséget és annak alapjait illetően. Külföldi útjaim során gyakran szembesülök ezzel a paradoxonnal. Sokszor előfordul, hogy egy ismeretlen országba érkezve először mindent nagyon kellemesnek és szépnek találok. Akivel csak találkozom, barátságos, szívélyes. Minden a legnagyobb rendben van. De aztán, ahogy múlnak a napok, egyre többet hallok az emberek gondjairól, aggodalmairól és félelmeiről. A látszat ellenére sokan elégedetlenek az életükkel. Magányosnak érzik magukat, és innen már csak egy lépés a depresszió. Így alakul hát ki az a nyugtalan légkör, amely oly jellemző a fejlett világra. Ez eleinte meglepett. Bár sohasem képzeltem, hogy az anyagi jólét önmagában megszüntethetné a szenvedést, azt el kell ismernem, hogy Tibetből, ebből az akkoriban is és most is nagyon szegény országból tekintve a fejlett világra, bizony úgy véltem, a jólétben élők sokkal kevesebbet szenvednek. Akiknek nem kell kemény fizikai megpróbáltatásokat kiállniuk, gondoltam - márpedig az iparilag fejlett országokban lakók többségének nem kell -, azok könnyebben elérhetik a boldogságot, mint a zordabb körülmények között élők. Csakhogy a tudomány és a technika lenyűgöző vívmányai a jelek szerint nemigen hoztak többet mennyiségi javulásnál. A haladás sok esetben mindössze azzal járt, hogy gyarapodott a városok, a fényűző házak és az utakon közlekedő autók száma. A szenvedés egyes fajtáit, főleg bizonyos betegségeket kétségkívül sikerült csökkenteni, de azt hiszem, a szenvedés egészében véve nem lett kevesebb. Ennek kapcsán eszembe jut egyik korai nyugati utam. Egy dúsgazdag család látott vendégül tágas, pazarul berendezett házában. Mindenki nagyon kedves és előzékeny volt velem. Kényelmünkről személyzet gondoskodott, és én kezdtem azt hinni, hogy lám, a gazdagság igenis boldogság forrása lehet. Házigazdáim viselkedése könnyed magabiztosságot sugallt. De amikor a fürdőszobában, a résnyire nyitott pipereszekrényben egy halom nyugtatót és altatót pillantottam meg, rádöbbentem, mekkora ellentét feszülhet látszat és valóság között. Ez a paradoxon, vagyis hogy a lelki - más szóval pszichológiai és érzelmi - szenvedés gyakran anyagi jóléttel párosul, a nyugati világban szinte mindenütt szembeötlő. Annyira elterjedt, hogy felmerülhet a kérdés, vajon nincs-e a nyugati kultúrában valami, ami eleve hajlamossá teszi az embereket az ilyenfajta szenvedésre. Szerintem nincs. A jelenség inkább több tényező együttes hatásával magyarázható. Nyilván szerepet játszik benne maga az anyagi fejlődés, de hivatkozhatunk a modern társadalom növekvő urbanizációjára is, arra, hogy nagy embertömegek élnek szoros közelségben. Ezzel összefüggésben megfigyelhető, hogy míg régebben egymásra voltunk utalva, ma, hacsak tehetjük, gépeket és szolgáltatásokat veszünk igénybe. Annak idején a földművesek aratáskor családtagjaikat, rokonaikat hívták segítségül; ma egyszerűen telefonálnak valamelyik vállalkozónak. A modern élet úgy van megszervezve, hogy az ember minél kevésbé függjön másoktól. Szinte mindenki igyekszik saját házat, autót, számítógépet stb. szerezni, és ezáltal a lehető legfüggetlenebbé válni. Ez persze természetes és érthető. Az emberek a tudomány és a technika fejlődésének köszönhetően nagyobb autonómiát élveznek, aminek vannak előnyei. Az egyén ma sokkal önállóbb lehet, mint eddig bármikor. De ezzel párhuzamosan kialakulhat benne az érzés, hogy a jövője nem embertársaitól függ, hanem az állásától vagy legfeljebb a munkaadójától. Ebből pedig azt a következtetést vonhatja le, hogy mivel a boldogságához nincs szüksége másokra, neki sem szükséges mások boldogságával törődnie. Véleményem szerint olyan társadalmat hoztunk létre, amelyben az emberek egyre nehezebben tudják kimutatni egymás iránti alapvető érzelmeiket. A kevésbé gazdag, rendszerint mezőgazdasági társadalmakban tapasztalható erős közösségi érzés helyett itt nagyfokú magányt és elidegenedést találunk. Milliók élnek karnyújtásnyira egymástól, mégis úgy tűnik, hogy sokaknak, főleg az idősebbeknek, kedvenc háziállatukon kívül nincs kihez szólniuk. A modern ipari társadalom engem gyakran egy óriási, önműködő gépre emlékeztet, amelynek az ember nem irányítója, hanem parányi, jelentéktelen alkatrésze: kénytelen együtt mozogni a géppel. Mindezt bonyolítja, hogy manapság folyton a gazdasági fejlődésről és növekedésről hallani, ami nagyban hozzájárul a versengés és az irigység terjedéséhez. Ezt azonban mindenki igyekszik leplezni - ami már önmagában is problémákat, feszültségeket és boldogtalanságot okoz. A Nyugaton oly elterjedt pszichológiai és érzelmi szenvedés valószínűleg mégsem valamiféle kulturális fogyatékosságot tükröz, hanem inkább egy mélyen az emberben lakozó hajlamra vezethető vissza. Nemcsak Nyugaton, másutt is észrevettem a lelki szenvedés jeleit. Délkelet-Ázsia egyes országaiban megfigyelhető, hogy a jólét növekedésével párhuzamosan csökkent a hagyományos hitrendszerek befolyása. Ugyanakkor mutatkozni kezdtek a nyugatihoz nagyjából hasonló, belső nyugtalanság jelei. Ez arra utal, hogy mindannyiunkban megvan a pszichológiai és érzelmi szenvedésre való hajlam, amely - ugyanúgy, mint egy-egy betegség kórokozója - bizonyos körülmények között aktivizálódik. A déli féltekén, az úgynevezett "harmadik világ" fejletlen országaiban olyan betegségeket találunk - például a közművesítés hiánya miatt -, amelyek másutt nemigen terjednek. A városiasodott, ipari társadalmakban viszont az ottani környezetnek megfelelő betegségek jelennek meg. A szennyezett víz okozta betegségek helyett tehát a stressz okozta betegségekkel találkozunk. Mindezek alapján okkal feltételezhetjük, hogy összefüggés van a felszínes "haladás" túlhangsúlyozása, illetve a modern társadalomban élők boldogtalansága, szorongása és elégedetlensége között. Ez a megítélés nagyon borúlátónak tűnhet. De ha nem ismerjük be, milyen természetű és súlyú problémákkal állunk szemben, akkor reményünk sincs a megoldásukra. Világos, hogy a modern társadalomnak az anyagi haladásba vetett hitét elsősorban a tudomány és a technika sikerei táplálják. Az emberi törekvés e formáiban az a csodálatos, hogy azonnali eredményt hoznak. Nem olyanok, mint az imádság, amelynek hatása - ha egyáltalán van hatása - jobbára láthatatlan. Márpedig az eredmény tiszteletet parancsol; ennél mi sem természetesebb. De sajnos az anyagi haladásba vetett hitünk arra a következtetésre vezethet bennünket, hogy a boldogság nyitja az anyagi jólét, illetve a tudásból fakadó hatalom. Bárki, aki komolyan elgondolkodik ezen, belátja, hogy az előbbi egymagában nem lehet elegendő a boldogsághoz; az már kevésbé nyilvánvaló, hogy az utóbbi sem. Pedig a tudás is kevés: a boldogság belső fejlődés nyomán fakad, és független a külső körülményektől. Rendkívül részletes és konkrét ismereteink vannak a külső jelenségekről, és ez óriási eredmény; de a megismerés érdekében folyton egyszerűsítjük és szűkítjük a képet, ami nemcsak hogy a boldogsághoz nem visz közelebb, hanem kimondottan veszélyes. Így ugyanis elveszíthetjük kapcsolatunkat az emberi tapasztalatok tágabb valóságával, és megfeledkezhetünk arról, hogy másokra vagyunk utalva. Azt is látnunk kell, mi történik, ha egyoldalúan a tudomány eredményeire támaszkodunk. A vallás befolyásának csökkenése nyomán például egyre nehezebb választ adni arra a kérdésre, hogy milyen is a helyes életvitel. A múltban vallás és erkölcs szorosan összefonódott. Most viszont sokan azt hiszik, hogy a tudomány "megcáfolta" a vallást, és ebből azt szűrik le, hogy mivel nincs megfellebbezhetetlen bizonyíték valamiféle spirituális vezérelv létezésére, maga az erkölcs is egyéni választás dolga. A régi idők tudósai és filozófusai szilárd alapokon nyugvó, örök törvényeket és végső igazságokat kutattak; a maiak ezt meddő próbálkozásnak tartják, és elődeiknek hátat fordítva az ellenkező véglet felé tartanak, ahol végső soron már semmi sem létezik, ahol maga a valóság is megkérdőjeleződik. Ez csak zűrzavarhoz vezethet. Mindezt nem a tudományos törekvések bírálataként mondom. Találkoztam tudósokkal, és nagyon sokat tanultam tőlük; nem látom akadályát a velük folytatott párbeszédnek, még akkor sem, ha a radikális materializmus talaján állnak. Amióta az eszemet tudom, mindig is ámulatba ejtettek a tudomány vívmányai. Gyerekkoromban volt egy időszak, amikor vallási és iskolai tanulmányaimnál jobban érdekelt annak a régi filmvetítőnek a működése, amelyet a dalai láma nyári rezidenciájának egyik raktárhelyiségében találtam. Inkább arra szeretnék figyelmeztetni, hogy ne feledkezzünk meg a tudomány korlátairól. A közvélemény szemében a tudás végső forrása immár nem a vallás, hanem a tudomány, amely mintha maga is kezdené valamiféle vallás színezetét ölteni. Ez azzal fenyeget, hogy követői, akik vakon hisznek alaptételeiben, minden más nézetet elvetnek. A vallás trónfosztása a tudomány rendkívüli eredményeinek fényében egyáltalán nem meglepő. Ki ne tartaná nagy dolognak, hogy képesek vagyunk embert juttatni a Holdra? Ennek ellenére tény, hogy ha például egy atomfizikushoz fordulnánk, mondván: "Erkölcsi dilemmába kerültem, mit tegyek?", a kérdezett csak a fejét csóválná, és azt javasolná, hogy mástól kérjünk tanácsot. Általánosságban szólva, egy tudós e tekintetben semmivel sincs jobb helyzetben, mint mondjuk egy ügyvéd. A tudomány és a jog egyaránt segíthet felmérnünk cselekedeteink várható következményeit, de erkölcsi téren egyik sem tud nekünk eligazítást adni. Emellett magának a tudományos kutatásnak is vannak határai. Vegyük például az emberi tudatot: évezredek óta tisztában vagyunk a létezésével, és a tudósok a történelem során mindvégig kitartóan vizsgálták, de a mai napig sem értik, tulajdonképpen mi a tudat, miért van, hogyan működik, és mi a lényege. A tudomány nem képes megmondani, milyen hatásra jön létre és milyen hatást vált ki a tudat. Persze a tudat azon jelenségek közé tartozik, amelyeknek nincs alakjuk, anyaguk vagy színük, ezért külsőleg nem vizsgálhatók. De ez nem azt jelenti, hogy nincsenek is; csak azt jelenti, hogy a tudomány számára megfoghatatlanok. Tehát jelentsük ki, hogy a tudomány csődöt mondott, és hagyjunk fel a további kutatással? Nem, ezt semmiképpen sem mondanám. A mindenki számára megteremtendő jólétet sem tartom elhibázott célkitűzésnek. Testi, fizikai érzeteink - természetünkből adódóan meghatározó szerepet játszanak az életünkben. A tudomány és a technika vívmányai egyértelműen a jobb, kényelmesebb életre való törekvésünket tükrözik, és ez nagyszerű dolog. Ki ne örülne a modern orvostudományban elért számos eredménynek? Ugyanakkor azt hiszem, tagadhatatlan, hogy bizonyos hagyományos, vidéki közösségek nagyobb harmóniában és nyugalomban élnek, mint a modern városok lakói. Az észak-indiai Szpiti környékén például ma is az a szokás, hogy az emberek nem zárják be az ajtót, ha elmennek hazulról. A betoppanó látogató, miközben a háziakra vár, nyugodtan asztalhoz ülhet és ehet-ihat. Ez régebben Tibetben is így volt. Nem azt mondom, hogy az ilyen helyeken ismeretlen a bűnözés. Szórványos bűncselekmények persze mindenütt előfordulnak, de a megszállás előtti Tibetben ilyen ritka és szokatlan esemény hallatán az emberek meglepetten felvonták a szemöldöküket. Némelyik modern nagyvárosban ma már az számít rendkívüli eseménynek, ha egy nap gyilkosság nélkül telik el. A városiasodás magával hozta a zaklatottságot. Óvakodjunk azonban attól, hogy a régi életmódot eszményinek állítsuk be. A fejletlen agrárközösségekre jellemző széles körű együttműködést inkább a szükség, mintsem a jó szándék hozta létre. Az emberek belátták, hogy enélkül rosszabbul menne a soruk. Amit pedig elégedettségnek vélünk, az talán közelebb áll a tudatlansághoz. Ezek az emberek nem tudják, sőt nem is sejtik, hogy másféle élet is lehetséges. Ha tudnák, valószínűleg habozás nélkül azt választanák. Meg kellene tehát találnunk a módját, hogy olyan harmóniában és nyugalomban éljünk, mint ezek a hagyományos közösségek, ugyanakkor teljes mértékben részesüljünk az új évezred hajnalán rendelkezésre álló anyagi lehetőségekből. Hiszen az nem járható út, hogy ezek a közösségek ne is próbáljanak javítani életkörülményeiken! Meggyőződésem, hogy például a tibeti nomád pásztorok örömmel vennék, ha télen a legújabb termoruhába bújhatnának, füstmentes tűzhelyen főzhetnék ételüket, korszerű orvosi ellátásban részesülnének, és a sátrukban hordozható televíziót nézhetnének. Ezeket én nem tagadnám meg tőlük - és gondolom, más sem. A modern társadalom, valamennyi előnyével és hátrányával együtt, számtalan tényező hatására alakult ki. Botorság lenne azt hinnünk, hogy ha elvetjük az anyagi haladást, ezzel egy csapásra megoldódik minden gondunk. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a problémák kiváltó okait. Emellett a modern világban még mindig bőven akadnak biztató jelek. A legfejlettebb országokban is rengetegen vannak, akik aktívan törődnek másokkal. Vagy hogy közelebbi példát hozzak: mi, tibeti menekültek hihetetlenül sokat köszönhetünk befogadóinknak, akik maguk sem bővelkedtek a javakban. Önzetlen indiai tanítók vállalták gyermekeink oktatását, otthonuktól távol, nehéz körülmények között. Tágabb kitekintésben azt látjuk, hogy világszerte egyre jobban tiszteletben tartják az alapvető emberi jogokat. Ez véleményem szerint nagyon pozitív fejlemény. Ugyancsak csodálatos a modern világban, hogy természeti csapások esetén a nemzetek közössége azonnal a károsultak segítségére siet. Reményt keltő módon terjed a felismerés, hogy természeti környezetünk pusztítása súlyos következményekkel jár, és nem folytatható a végtelenségig. Azt hiszem, a modern kommunikációnak köszönhetően az emberek manapság jobban elfogadják a másságot, a sokféleséget is. Az írni-olvasni tudók száma és az oktatás színvonala világszerte magasabb, mint korábban bármikor. Ezek a pozitív fejlemények számomra azt jelzik, hogy az ember nagyon sokra képes. Nemrégiben alkalmam nyílt találkozni az angol anyakirálynővel. Ez nagy örömömre szolgált, hiszen életem során számtalanszor hallottam róla. A legmélyebb benyomást mégis az tette rám, amikor ez a századunkkal egyidős asszony megjegyezte, hogy szerinte az emberek ma sokkal jobban törődnek egymással, mint az ő fiatal korában. Akkoriban, mondta, mindenkit csak a saját országa érdekelt, mostanában viszont más országok lakóira is jut figyelem. Kérdésemre, hogy bizakodva tekint-e a jövőbe, habozás nélkül igennel felelt. Persze az is igaz, hogy a modern társadalomban egy sor súlyosan negatív tendenciára mutathatunk rá. Kétségkívül terjed a bűnözés: évről évre több a gyilkosság, a fegyveres rablás, a nemi erőszak. Lépten-nyomon hallani, hogy gyerekeket otthon és a tágabb közösségben bántalmaznak vagy kihasználnak; a fiatalok között terjed a kábítószer és az alkohol élvezete; a házasságok egyre nagyobb hányada végződik válással, a család széthullásával. E jelenségek némelyikétől még a mi kis menekültközösségünk sem mentes. Míg például az öngyilkosság a tibeti társadalomban szinte ismeretlen volt, az utóbbi időben előfordult egy-két ilyen tragikus eset száműzetésben élő honfitársaim között. Egy nemzedékkel korábban a fiatal tibetiek biztosan nem kábítószereztek, most viszont néhányan kábítószerfüggők - tegyük hozzá, hogy jobbára olyanokról van szó, akik modern, nagyvárosi környezetben élnek. Az említett problémák egyike sem természetéből adódóan kivédhetetlen, mint a betegség, az idős kor vagy a halál. Nem is tudatlanságból fakadnak. Ha jobban meggondoljuk, ezek mind erkölcsi problémák. A jóról és a rosszról, a pozitívról és a negatívról, a helyesről és a helytelenről vallott nézetünket tükrözik. De ezen túlmenően rámutathatunk valami még fontosabbra: annak elhanyagolására, amit én belső dimenziónknak nevezek. Mit értek ezen? Felfogásom szerint amikor túlságosan nagy hangsúlyt helyezünk az anyagi gyarapodásra, ezt abban a hiszemben tesszük, hogy a megszerzett javakkal minden igényünket kielégíthetjük. Csakhogy az anyagi javak, természetünknél fogva, csupán érzékeink szintjén elégítenek ki bennünket. Ez elegendő is lenne, ha mi emberek nem különböznénk az állatoktól. De fajunk komplexitását - jelesül gondolkodásunkat, érzelmeinket, képzeletünket és ítélőképességünket - tekintve nyilvánvaló, hogy szükségleteink nem csupán érzékiek. Világosan mutatja ezt az a tény, hogy olyan emberek között is terjed a szorongás, a stressz, a zavarodottság, a bizonytalanság és a depresszió, akiknek elemi szükségletei fedezve vannak. Problémáink, legyenek bár külsők - mint a háború, a bűnözés, az erőszak - vagy belsők, mint az érzelmi és pszichológiai szenvedés -, nem oldhatók meg addig, amíg oda nem figyelünk erre a dimenziónkra. Az elmúlt több mint száz év nagy mozgalmai - a demokrácia, a liberalizmus, a szocializmus ezért nem hozták meg a tőlük várt egyetemes jót, pedig sok nagyszerű elgondolás volt bennük. Kétségkívül forradalomra van szükség. De nem politikai, gazdasági vagy akár műszaki forradalomra. Ezekről elég tapasztalatot szereztünk az elmúlt évszázadban, így hát tudjuk, hogy a tisztán külső közelítés nem elég. Amit én szorgalmazok, az spirituális forradalom. MÁSODIK FEJEZET SEM REJTÉLY, SEM VARÁZSLAT Amikor spirituális forradalmat hirdetek, nem azt mondom, hogy problémáinkra végső soron csak a vallás jelenthet megoldást. E sorok írásakor csaknem hetvenesztendős lévén, elegendő tapasztalatom van ahhoz, hogy meggyőződéssel valljam: a Buddha tanításai időszerűek és hasznosak az emberiség számára. Ha valaki ezeket átülteti a gyakorlatba, azzal bizonyosan nemcsak önmagának, hanem másoknak is jót tesz. De nagyon sokféle emberrel találkoztam a világ minden tájáról, és ez segített tudatosítani bennem, hogy vannak más hitek, más kultúrák is, amelyek ugyancsak lehetővé teszik az egyén számára a konstruktív és kielégítő életet. Ráadásul arra a következtetésre jutottam, hogy nem sokat számít, valaki hívő-e vagy sem: sokkal fontosabb, hogy jó ember legyen. Miközben ezt mondom, nem feledkezem meg a tényről, hogy bár a föld csaknem hatmilliárd lakójának többsége valamely hagyományos hit követőjének vallja magát, a vallásnak általában csekély szerepe van az emberek életében, főként a fejlett világban. Talán egymilliárdnyian sincsenek, akik odaadóan gyakorolják vallásukat, vagyis nap mint nap igyekeznek annak alaptételeihez és útmutatásához híven élni. A többiek ebben az értelemben nem vallásgyakorlók. Az előbbiek pedig különféle vallások követői közül kerülnek ki. Világos tehát, hogy mivel sokfélék vagyunk, egyetlen vallás sem elégíti ki az egész emberiséget. Sőt hozzátehetjük: vallásos hit nélkül is nagyon jól meg lehet élni. Ez talán furcsa kijelentés egy vallási vezetőtől. De én elsősorban tibeti vagyok, és csak azután dalai láma; elsősorban ember vagyok, és csak azután tibeti. Dalai lámaként különös felelősséggel tartozom a tibetiek iránt, és szerzetesként különös felelősséggel tartozom azért, hogy előmozdítsam a vallások közötti harmóniát - emberként viszont, mint mindenki más, én is az emberiség egész családjáért vagyok felelős. És mivel a többség nem vallásgyakorló, igyekszem az emberiséget a vallásos hitre való hivatkozás nélkül szolgálni. Azt hiszem, ha megfelelő távlatból tekintünk a világ nagy vallásaira - a buddhizmusra, a kereszténységre, a hinduizmusra, az iszlámra, a judaizmusra, a szikh vallásra, a Zoroaszter-hitre s a többire -, úgy találjuk, hogy valamennyinek ugyanaz a célja: hozzásegíteni az embert a tartós boldogsághoz. És szerintem erre mindegyik képes is. Ilyen körülmények között nemcsak hasznos, hanem örvendetes is, hogy sokféle (végső soron ugyanazokat az alapértékeket érvényre juttató) vallás létezik. Nem mintha mindig is ezen a véleményen lettem volna. Fiatal koromban, amikor Tibetben éltem, a lelkem mélyén meg voltam győződve róla, hogy a buddhizmus az egyetlen igaz út. Milyen csodálatos lenne, gondoltam, ha mindenki ezt követné! Ez azonban tudatlanságomból fakadt. Persze mi tibetiek is hallottunk más vallásokról. De az a kevés, amit tudtunk róluk, tibeti fordításban olvasható másodlagos, buddhista forrásokból származott, amelyek természetesen e vallások buddhista szempontból vitatható vonásaira koncentráltak. Nem amiatt, mintha a szerzők szándékosan ki akarták volna figurázni ellenlábasaikat, hanem mert nem látták szükségét, hogy azokkal a vonásokkal is foglalkozzanak, amelyekkel egyetértenek. Indiában, ahol ezeket írták, az általuk tárgyalt szövegek teljes terjedelmükben olvashatók voltak. Nem így Tibetben. Nálunk más vallások szent könyvei nem álltak rendelkezésre fordításban. Ahogy növekedtem, sikerült egyre többet megtudnom a többi világvallásról. Különösen azután, hogy száműzetésbe vonultam, kezdtem olyan emberekkel találkozni, akik egész életüket valamely más hitnek szentelték - ki imádsággal és meditációval, ki embertársai aktív szolgálatával -, és eközben mélyen megmerítkeztek az általuk követett hagyományban. A velük való érintkezés hozzásegített a felismeréshez, hogy minden egyes nagy hitrendszer óriási értéket képvisel, s megtanultam tiszta szívemből becsülni őket. Számomra a buddhizmus marad a legvonzóbb ösvény. Személyiségemnek ez felel meg a legjobban. De ettől még nem hiszem, hogy mindenki számára ez lenne a legjobb vallás, sőt azt sem hiszem, hogy mindenkinek vallásosnak kéne lennie. Én, mint tibeti és mint szerzetes, természetesen a buddhizmus alapelveinek, előírásainak és gyakorlatának megfelelő neveltetésben és oktatásban részesültem. Nem tagadhatom tehát, hogy egész gondolkodásomat az határozza meg, mit jelent szerintem a Buddha követőjének lenni. Ebben a könyvben azonban igyekszem túllépni hitem formális keretein. Szeretném megmutatni, hogy igenis vannak egyetemes erkölcsi elvek, amelyek bárkit hozzásegíthetnek a mindannyiunk által vágyott boldogsághoz. Lehet, hogy néhányan úgy érzik majd, rejtett szándékom a buddhizmust hirdetni. De nem ez a helyzet - bár egy ilyen vádat nehezen tudnék megfellebbezhetetlenül cáfolni. Fontosnak tartom, hogy különbséget tegyünk vallás és spiritualitás között. Nézetem szerint a vallás valamely hitrendszernek a megváltó erejébe vetett hittel függ össze, amihez hozzátartozik valamiféle metafizikai vagy természetfölötti valóság - mondjuk a mennyország vagy a nirvána - elfogadása. Ehhez vallási tanítások vagy dogmák, szertartások, imádságok stb. kapcsolódnak. A spiritualitás viszont az emberi lélek azon tulajdonságaival függ össze, amelyek - mint a szeretet, az együttérzés, a türelem, az elnézés, a megbocsátás, az elégedettség, a felelősségérzet, a harmónia érzése - önmagunknak és másoknak egyaránt boldogságot szereznek. A szertartás és az imádság, szintúgy a nirváná-val és a megváltással összefüggő kérdések közvetlen kapcsolatban állnak a vallásos hittel, ezek a belső tulajdonságok viszont nem okvetlenül. Így hát az egyén akár magas szinten is kifejlesztheti őket magában anélkül, hogy bármely vallási vagy metafizikai rendszerhez fordulna. Ezért mondom néha, hogy a vallás nélkül talán meg tudunk lenni, de ezek nélkül az alapvető lelki tulajdonságok nélkül nem. A vallásgyakorlók persze teljes joggal mondhatnák, hogy az efféle tulajdonságok, avagy erények az őszinte vallásos igyekezet gyümölcsei, a vallásnak tehát nagyon sok köze van ezek kifejlesztéséhez, illetve ahhoz, amit spirituális gyakorlatnak nevezhetünk. Itt tisztáznunk kell valamit. A vallásos hit megköveteli a spirituális gyakorlatot. Mégis úgy tűnik, mintha hívők és nem hívők számára egyaránt meglehetősen homályos lenne, hogy ez voltaképpen mit jelent. A fenti, "spirituálisnak" nevezett tulajdonságok közös jegye a mások jólétével való valamilyen szintű törődés. Ezt tibetiül úgy mondjuk, sen phen-kji szem, azaz "gondolni mások segítésére". Ha meggondoljuk, az említett tulajdonságokban benne rejlik a mások jólétével való törődés. Aki együtt érző, szerető, türelmes, elnéző, megbocsátó stb., az valamilyen mértékben számol azzal, hogy cselekedeteinek milyen hatása lehet másokra, és ehhez igazítja magatartását. A spirituális gyakorlat ezek szerint azt jelenti, hogy egyrészt mások jólétét szem előtt tartva cselekszünk, másrészt pedig igyekszünk úgy átformálni magunkat, hogy erre még hajlamosabbak legyünk. Máskülönben értelmetlenség spirituális gyakorlatról beszélni. Amikor spirituális forradalmat hirdetek, akkor tehát nem vallási forradalomra gondolok. Nem is egy olyan életmódra, amely valamiképpen "nem e világi", és végképp nem valami rejtélyesre vagy varázslatosra. Azt javaslom, hogy szakítsunk megszokott, az "én"-t előtérbe helyező szemléletünkkel. Azt javaslom, hogy forduljunk velünk kapcsolatban álló embertársaink tágabb közösségéhez, és magatartásunkban saját érdekeink mellett másokéra is legyünk tekintettel. Az olvasó azt az ellenvetést teheti, hogy bár az ilyen szemléletváltással együtt járó jellembeli átalakulás, illetve az egymás iránti szeretet és együttérzés térhódítása kétségkívül örvendetes lenne, kiterjedt és súlyos problémáink megoldásához aligha elegendő a spirituális forradalom. Felmerülhet továbbá, hogy például az otthoni erőszakos cselekmények, a kábítószer- és alkoholfüggőség, a családok felbomlása és így tovább nem olyan problémák-e, amelyek saját közegükben jobban megérthetők és kezelhetők. De mivel ezek mindegyike bármilyen hihetetlennek tűnik is - megoldható lenne, ha az emberek több szeretetet és együttérzést mutatnának egymás iránt, bízvást mondhatjuk, hogy spirituális problémákról van szó, tehát spirituális megoldást kell keresnünk rájuk. Ez nem azt jelenti, hogy nincs más teendőnk, mint kifejleszteni a spirituális értékeket, és a problémák egy csapásra megszűnnek. Ellenkezőleg, mindegyikre sajátos megoldást kell találnunk. Ám ha ezt a spirituális dimenziót figyelmen kívül hagyjuk, akkor nem remélhetünk tartós megoldást. Hogy miért? A rossz hírek az élet velejárói. Valahányszor kezünkbe vesszük az újságot, bekapcsoljuk a rádiót vagy a tévét, szomorú dolgokkal szembesülünk. Nem múlik el nap anélkül, hogy valahol a világban ne történne valamilyen szerencsétlenség. Akárhol éljünk és akármilyen nézeteket valljunk is, kisebb vagy nagyobb mértékben mindannyian sajnálkozunk, amikor mások szenvedéséről hallunk. Ezek az események két nagy csoportba sorolhatók: vannak, amelyek elsősorban természeti okokra vezethetők vissza - földrengés, aszály, árvíz és hasonlók -, és vannak, amelyeket az ember okoz. A háború, a bűnözés, az erőszak minden formája, a korrupció, a szegénység, a csalás és szószegés, a politikai és gazdasági igazságtalanság mind az ember negatív viselkedésének következménye. Ki a felelős az ilyen viselkedésért? Valamennyien felelősök vagyunk. Az uralkodóktól, állam- és kormányfőktől, politikusoktól kezdve a köztisztviselőkön, tudósokon, orvosokon, jogászokon, akadémikusokon, diákokon, papokon, apácákon és magamfajta szerzeteseken, gyárosokon, művészeken, kereskedőkön, mérnökökön, kisiparosokon, kétkezi munkásokon és munkanélkülieken keresztül egyetlen olyan osztálya vagy rétege sincs a társadalomnak, amely ne tenné hozzá a magáét mindennapi rossz híreinkhez. Szerencsére a természeti csapásoktól eltérően, amelyek ellen keveset vagy éppen semmit sem tehetünk, ezek az emberi problémák, éppen mert lényegileg erkölcsi problémák, igenis leküzdhetők. Ezt a felfogást tükrözi az a tény is, hogy nagyon sokan vannak - megint csak a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből és szintjeiről -, akik ezen fáradoznak. Egyesek valamely politikai párthoz csatlakozva igazságosabb alkotmányért küzdenek; mások a jog eszközeivel harcolnak az igaz-ságért; megint mások a szegénység felszámolására létrehozott segélyszervezeteket támogatják, vagy károsultakat segítenek akár hivatásos, akár önkéntes alapon. Egyszóval mindannyian azon vagyunk, hogy a világot vagy legalábbis egy kis részét - a magunk felfogása és lehetőségei szerint jobbá tegyük. Sajnos azt látjuk, hogy a fejlett és jól működő igazságszolgáltatás, illetve a külső ráhatás legújabb módszerei önmagukban nem képesek felszámolni a bűnözést. A rendőrségnek ma olyan technika áll rendelkezésére, amilyet ötven éve még elképzelni sem tudtunk volna. Figyelőrendszerei láthatóvá teszik az eddig láthatatlant; DNS-azonosítói, kriminalisztikai laboratóriumai, különlegesen idomított kutyái és persze jól képzett emberei vannak. Csakhogy a bűnözők módszerei ugyan-így korszerűsödtek, vagyis igazából semmit sem javult a helyzet. Ahol nincsenek erkölcsi gátlások, ott remény sincs a növekvő bűnözés és más hasonló problémák megoldására. Sőt belső fegyelem híján maguk a megoldást szolgáló eszközök is csak a bajt növelik. A bűnözők és a rendőrség vetekedése az egyre kifinomultabb módszerek alkalmazásában ördögi körhöz vezet. Mármost mi az összefüggés a spiritualitás és az erkölcsi gyakorlat között? Mivel a szeretet, az együttérzés és más efféle tulajdonságok értelemszerűen feltételeznek valamilyen szintű törődést mások jólétével, feltételezik az erkölcsi gátlást is. Nem lehetünk szeretők és együtt érzők, ha ugyan-akkor meg nem fékezzük káros ösztöneinket és vágyainkat. Ami az erkölcsi gyakorlat alapjait illeti, olvasóim talán feltételezik, hogy legalább e tekintetben a vallásos megközelítést szorgalmazom. Kétségtelen, hogy a nagy vallási hagyományok mindegyike fejlett erkölcsi rendszert dolgozott ki. Csakhogy ha a jóról és a rosszról vallott nézeteinket valamely valláshoz kötjük, akkor felmerül a kérdés: melyik vallást válasszuk? Melyik fogalmazza meg a legteljesebb, legérthetőbb, legelfogadhatóbb rendszert? Márpedig erről végeérhetetlenül lehetne vitatkozni. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy sokan őszinte meggyőződésből vetik el a vallást, nem pedig azért, mert nem foglalkoztatják őket az emberi lét mélyebb kérdései. Csak azért, mert találunk köztük erkölcstelen embereket, még nem mondhatjuk, hogy a vallást elutasítóknak fogalmuk sincs a jóról és a rosszról vagy arról, hogy erkölcsileg mi helyes és mi nem. A vallásos hit önmagában egyébként sem garantálja az erkölcsi tisztaságot. Történelmünket áttekintve azt látjuk, hogy a legnagyobb károkozók közül - akik erőszakot, kegyetlenkedést és pusztítást hoztak embertársaikra sokan nagy hangon hirdették vallásosságukat. A vallás segíthet az alapvető erkölcsi elvek megfogalmazásában, de anélkül is beszélhetünk erkölcsről és erkölcsiségről, hogy a valláshoz folyamodnánk. Itt megint felmerülhet az ellenvetés, hogy ha az erkölcsöt nem a vallásból eredeztetjük, akkor számolnunk kell azzal, hogy a körülményektől, sőt akár az egyénektől függően más és más megítélése lehet a jónak és a rossznak, a helyesnek és a helytelennek, az erkölcsileg elfogadhatónak és az erkölcsileg elfogadhatatlannak, a pozitív cselekedetnek és a negatív cselekedetnek. Erre hadd feleljem azt, hogy még ha a vallást tesszük is meg az erkölcsiség alapjául, sohasem alkothatunk olyan szabály- vagy törvényrendszert, amely minden erkölcsi dilemmára választ ad. Az emberi tapasztalatok gazdagsága és sokfélesége szétfeszíti a merev kereteket. Ráadásul ebben az esetben azt is mondhatnánk, hogy csak e törvények betűjének betartásáért vagyunk felelősek, nem pedig cselekedeteinkért. Ezzel nem azt mondom, hogy ne is próbáljunk erkölcsileg kötelező érvényű elveket megfogalmazni. Ellenkezőleg, ez elengedhetetlenül szükséges, különben nem remélhetjük problémáink megoldását. Meg kell találnunk a módját, hogy igazságot tegyünk például a terrorizmus mint a politikai reform eszköze és a Mahatma Gandhi-féle békés ellenállás között. Meg kell mutatnunk, hogy helytelen másokkal szemben erőszakot alkalmazni. De ezt úgy kell tennünk, hogy elkerüljük a durva abszolutizmus, illetve a triviális relativizmus szélsőségeit. Saját nézetem szerint - amely nem kizárólag a vallásos hitre, és még csak nem is valami eredeti elgondolásra, hanem a közönséges józan észre támaszkodik - akkor tudunk kötelező érvényű erkölcsi alapelvekre jutni, ha abból indulunk ki, hogy mindannyian boldogságra vágyunk és szeretnénk elkerülni a szenvedést. Nem tudunk különbséget tenni jó és rossz között, ha nem vesszük figyelembe mások érzéseit, mások szenvedését. Éppen ezért - és mert, mint látni fogjuk, nem vallásos összefüggésben nehéz abszolút igazságról beszélni - az erkölcsös magatartás nem olyasmi, amit azért követünk, mert valamiképpen önmagában jó, hanem mert hozzánk hasonlóan mindenki más is boldogságra vágyik és kerülni akarja a szenvedést. Minden egyes embernek joga van ezt a természetében lakozó késztetést követni. Azt mondom tehát, hogy egy cselekedet erkölcsös, avagy erkölcstelen voltát abból is meg lehet ítélni, milyen hatással van mások boldogságára, illetve a boldogsággal kapcsolatos várakozására. Minden ezt sértő cselekedet potenciálisan erkölcstelen. Azért potenciálisan, mert bár cselekedeteink következményei fontosak, vannak más tényezők is, amelyeket figyelembe kell vennünk: ilyen például a szándék kérdése, vagy hogy maga a cselekedet milyen jellegű. Valamennyien tudunk esetekről, amikor megbántottunk másokat, jóllehet ez a legkevésbé sem állt szándékunkban. Hasonlóképpen könnyű olyan cselekedeteket felidéznünk, amelyek kissé eltúlzottnak, erőszakosnak és sértőnek tűnhetnek, hosszú távon mégis mások boldogságát szolgálhatják. A gyermekek fegyelmezése például gyakran ebbe a kategóriába esik. Másfelől pedig gyöngédnek látszó cselekedeteink sem szükségképpen pozitívak vagy erkölcsösek, hiszen lehet, hogy önző szándék vezérel bennünket. Ha mondjuk azért mutatkozunk kedvesnek, hogy ezzel félrevezessünk valakit, az nagyon elítélendő. Nem használunk erőt, mégis erőszakot követünk el - mégpedig nemcsak azzal, hogy célunk a másik emberre nézve sérelmes, hanem azzal is, hogy visszaélünk a bizalmával, és a hamisat igaznak tüntetjük fel előtte. Megint csak könnyű olyan esetet elképzelnünk, amikor az egyén abban a hiszemben van, hogy cselekedetei jó szándékúak és mások javát szolgálják, holott valójában teljesen erkölcstelenek. Gondoljunk például a katonára, aki parancsra civil foglyokat végez ki. Hisz az ügy igazában, amelyért harcol, ezért úgy véli, amit tesz, azzal az emberiség javát szolgálja. De ugyanez a fentebb említett erőszakmentesség elve alapján értelemszerűen erkölcstelen. A parancsot végrehajtó katona magatartása tehát nagyon is negatív. Más szóval ahhoz, hogy egy cselekedetről eldönthessük, erkölcsös-e vagy sem, a tartalmát is figyelembe kell vennünk, hiszen bizonyos cselekedetek eleve negatívak. De egy cselekedet erkölcsi megítélésében a legfontosabb tényező talán mégsem annak tartalma vagy következménye. Mivel ritka az olyan eset, amikor cselekedeteink eredménye csakis tőlünk függ - nem csak a kormányoson múlik, hogy a viharba került hajó révbe jut-e -, a következményt éppenséggel a legkevésbé fontos tényezőnek is tarthatjuk. Egy adott cselekedet erkölcsi értékének meghatározásakor leginkább azt kell figyelembe vennünk, amit tibetiül az egyén kun long-jának nevezünk. Szó szerinti fordításban a kun participium azt jelenti, "alaposan" vagy "mélyről fakadóan" a long (va) jelentése pedig valamit felállítani, felkelteni vagy felébreszteni. Ebben az összefüggésben azonban a kun long-on azt értjük, ami mozgat vagy ösztökél bennünket cselekedeteinkben - mind a szándékosakban, mind azokban, amelyek bizonyos értelemben önkéntelenek. Tehát az egyén általános érzelmi és tudati állapotáról van szó. Amikor ez üdvös, akkor maguk a cselekedetek is (erkölcsileg) üdvösek lesznek. A fenti leírás alapján látható, hogy a kun long-ot nehéz szabatosan lefordítani. Rendszerint egyszerűen "motivációnak" fordítják, ami nyilvánvalóan nem adja vissza a kifejezés teljes jelentését. A "diszpozíció" jó közelítés csak passzívabb az eredetinél. "Az egyén általános érzelmi és tudati állapota" viszont a kelleténél hosszabbnak és körülményesebbnek tűnik. Talán rövidíthető lenne tudatállapotra, de ezzel figyelmen kívül hagynánk azt, hogy a tibeti lo szónak tágabb jelentése van. A lo nemcsak a tudatosság és az éberség, de az érzés és az érzelem (a szív) képzetét is felidézi, azt a felfogást tükrözve, hogy érzelem és gondolat végső soron elválaszthatatlanok egymástól. Még egy minőség érzékelésének, például a színérzékelésnek is van érzelmi dimenziója. Ugyanakkor nincs tiszta érzet a vele járó tudati esemény nélkül. Ennélfogva különféle típusú érzelmeket tételezhetünk. Vannak elsődlegesen ösztönösek, mint az, hogy a vér látványa taszít bennünket, és vannak olyanok, amelyekben fejlettebb racionális komponens található, mint az, hogy félünk a nyomortól. Arra kérem az olvasót, hogy mindezt vegye figyelembe, amikor tudatról, motivációról, diszpozícióról vagy tudatállapotról beszélek. Ahhoz, hogy meghatározzuk egy cselekedet erkölcsi tartalmát, a kulcsot általában az egyén általános érzelmi és értelmi állapota, avagy motivációja adja a cselekvés pillanatában. Nézzük például, hogyan befolyásolja cselekedetünket, ha erős negatív gondolatok vagy érzelmek, például gyűlölet vagy harag kerítenek hatalmukba bennünket. Ebben a pillanatban elménk és szívünk (lo) zaklatott állapotban van. Ezért nemcsak arányérzékünket és ítélőképességünket veszítjük el, hanem azzal se törődünk, milyen hatással lehet cselekedetünk másokra. Sőt esetleg annyira figyelmetlenné válunk, hogy teljesen megfeledkezünk másokról és mások jogáról a boldogsághoz. Ilyen körülmények között cselekedeteink avagy szavaink, gondolataink, mulasztásaink, vágyaink - szinte bizonyosan sérteni fogják mások boldogságát. Éspedig attól függetlenül, hogy hosszú távon mi a szándékunk másokkal, illetve hogy cselekedetünk tudatos-e vagy sem. Tegyük fel például, hogy vitába keveredünk valamelyik családtagunkkal. Az, hogy hogyan kezeljük az így kialakuló feszült légkört, nagymértékben attól függ, az adott pillanatban mi húzódik meg cselekedetünk mögött - más szóval a kun long-unktól függ. Minél kevésbé vagyunk higgadtak, annál valószínűbb, hogy negatívan, éles szavakkal reagálunk, és annál valószínűbb, hogy olyasmit mondunk vagy teszünk, amit később keserűen megbánunk, jóllehet mélyen érzünk az illető iránt. Vagy képzeljünk el egy olyan helyzetet, amikor apró kellemetlenséget okozunk valakinek, mondjuk séta közben véletlenül meglökjük, mire ő ránk kiabál, miért nem tudunk vigyázni. Sokkal valószínűbb, hogy ezt egy vállrándítással elintézzük, ha diszpozíciónk (kun lon) üdvös, ha szívünk telve van együttérzéssel, mint hogyha negatív érzelmek hatása alatt állunk. Amikor cselekedetünk mozgatórugója üdvös, maga a cselekedet automatikusan hajlamos lesz hozzájárulni mások jólétéhez tehát automatikusan erkölcsös lesz. Továbbá minél inkább ez a szokásos állapotunk, annál kevésbé fogunk provokáció esetén helytelenül reagálni. És még ha elveszítjük is a türelmünket, kifakadásunk mentes lesz a rosszindulattól vagy gyűlölettől. A spirituális és így az erkölcsi gyakorlat célja tehát átalakítani és tökéletesíteni az egyén kun long-ját. Ezáltal válunk jobb emberré. Azt találjuk, hogy minél jobban sikerül átalakítanunk szívünket és tudatunkat a spirituális tulajdonságok gyakorlása révén, annál jobban meg tudunk birkózni a sorscsapásokkal és annál valószínűbb, hogy cselekedeteink erkölcsileg üdvösek lesznek. Engedtessék meg, hogy saját példámra hivatkozzam: számomra az erkölcsnek ez a felfogása azt jelenti, hogy egyfolytában igyekszem pozitív, avagy üdvös tudatállapotot fenntartani magamban, s így a tőlem telhető legnagyobb mértékben igyekszem másokat szolgálni. Emellett ügyelek rá, hogy cselekedeteim tartalma, amennyire tőlem telik, hasonlóképpen pozitív legyen, és ezzel csökkentem az esélyét annak, hogy erkölcstelenül cselekedjem. Hogy mennyire eredményes ez a stratégia, vagyis hogy akár rövid, akár hosszú távon milyen következményekkel jár mások jólétére, azt meg nem mondhatom. De ha törekvésem folyamatos, és ha minden körülmények között odafigyelek erre, akkor sohasem kell szemrehányást tennem magamnak. Legalább tudom, hogy ami rajtam állt, azt megtettem. Ebben a fejezetben az erkölcs és a spiritualitás kapcsolatát taglalva nem foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogyan oldhatók meg az erkölcsi dilemmák. Erről a későbbiekben lesz szó. Most inkább az volt a célom, hogy vázoljam az erkölcsnek egy olyan megközelítését, amely a boldogság és a szenvedés alapvető emberi tapasztalatával összefüggésben tárgyalja az erkölcsöt, és így elkerüli azokat a problémákat, amelyek akkor adódnak, ha az erkölcsöt a vallásra alapozzuk. Igazság szerint az emberek többsége ma nincs meggyőződve a vallás szükségességéről. Emellett van olyan magatartás, amely az egyik vallási hagyomány számára elfogadható, a másik számára viszont nem. Ami pedig azt illeti, hogy mit értek "spirituális forradalmon", remélem, világossá tettem: a spirituális forradalom egyben erkölcsi forradalmat is jelent. HARMADIK FEJEZET A "FÜGGŐ KELETKEZÉS" ÉS A VALÓSÁG TERMÉSZETE Néhány éve, egy Japánban tartott nyilvános előadásomon egyszer csak azt láttam, hogy néhány ember virágcsokorral a kezében felém tart. Felálltam, hogy átvegyem tőlük ajándékukat, ők azonban meglepetésemre elhaladtak mellettem, és virágaikat a mögöttem lévő oltárra helyezték. Kissé szégyenkezve ültem vissza a helyemre. De ez az eset is jól mutatta, hogy az események nem mindig várakozásainknak megfelelően alakulnak. Az életnek ez a velejárója - hogy tehát gyakran különbség van aközött, ahogy a jelenségeket felfogjuk és aközött, hogy milyenek valójában - sok boldogtalanság forrása. Különösen így van ez, ha, mint a fenti példában, részleges megértésre alapozzuk ítéletünket, amelyről azután kiderül, hogy nem volt teljesen indokolt. Mielőtt szemügyre vennénk, miben állhat egy spirituális és erkölcsi forradalom, gondolkodjunk el kicsit a valóság természetén. Mivel szoros kapcsolat van aközött, hogy hogyan látjuk magunkat a világban, és hogy miként reagálunk rá, a jelenségek megértésének döntő szerepe van. Ha jobban meggondoljuk a dolgot, belátjuk, hogy végső soron egyetlen jelenség sem választható el a többitől. Igazából tehát csakis összefüggésekről beszélhetünk. Mindennapi életünk során számtalan különféle tevékenységet folytatunk, és ennek során érzékeinket rengeteg inger éri. A téves megítélés problémája, amely természetesen különböző fokú lehet, általában abból adódik, hogy hajlamosak vagyunk egy adott eseményt vagy tapasztalatot önmagában, totalitásként kezelni. Ennél fogva perspektívánk beszűkül, amiből viszont megalapozatlan várakozások fakadnak. De ha magát a valóságot nézzük, hamar ráébredünk, hogy az végtelenül összetett, és hogy szokásos szemléletmódunk gyakran elégtelen. Ha nem így lenne, akkor nem létezne tévedés sem. Ha a dolgok és események mindig várakozásunknak megfelelően alakulnának, nem ismernénk az illúzió vagy a tévképzet fogalmát. Ennek az összetettségnek a megértésére különösen hasznosnak találom a "függő keletkezés" (tibetiül: ten del) fogalmát, amelyet a buddhista filozófia mádhjamika iskolája (a "Középút Tana") fejtett ki. Eszerint a dolgok és események keletkezését három különböző módon érthetjük meg. Az első szint az ok-okozati összefüggések felismerése: minden, ami létezik, egy bonyolult oksági lánc tagjaként jön létre. Semmi sem képes arra, hogy önmagától keletkezzék. Ha például veszek egy darab agyagot és megformázom, létrehozhatok egy edényt. Ez az edény cselekvésem hatására keletkezik, ugyanakkor számtalan más ok és körülmény is közrejátszik abban, hogy létrejön. Nyersanyagát víz és agyag keveredése adja, de ezeknek az anyagoknak a molekulái, atomjai és más parányi részecskéi is keverednek, s maguk a részecskék megint csak számtalan tényezőtől függenek. Ott vannak azután a körülmények, melyek ahhoz a döntésemhez vezettek, hogy edényt készítek, és ott vannak a mozdulataim összehangolásához szükséges feltételek, miközben az agyagot formázom. Nyilvánvaló tehát, hogy az edény nem mindezen okoktól és feltételektől függetlenül létezik, hanem függőségben keletkezik. Egy másik szinten a ten del a részek és az egész közti összefüggésként fogható fel. Részek nélkül nincs egész; egész nélkül nincs értelme a résznek. Az "egész" fogalma feltételezi a részeket, de ezek a részek maguk is részekből álló egészek. A harmadik szinten azért tekinthetünk minden jelenséget függőségben keletkezőnek, mert ha elemezzük őket, azt találjuk, hogy végső soron nincs önálló identitásuk. Ezt mutatja az is, ahogy bizonyos jelenségeket megnevezünk. Például "cselekvés" és "cselekvő" kölcsönösen feltételezik egymást. Ugyanígy "szülő" és „gyermek" is. Azért nevezünk valakit szülőnek, mert gyermeke van, aminthogy egy fiú- vagy lánygyermek is értelemszerűen szüleinek fia vagy lánya. Ezt a kölcsönös függőséget tükrözi a hivatások vagy foglalkozások megnevezése is. Földműves az, aki a földet műveli; orvos az, aki a betegségeket orvosolja. Világítsuk meg a függőségben keletkezés fogalmát egy finomabb példával. Tegyük fel a kérdést: pontosan mi az agyagedény? Ha végső azonosságát keressük, arra jutunk, hogy az edény puszta léte - s következésképpen minden más jelenségé is - valamilyen mértékben feltételes, és konvención alapszik. Mi teszi az edényt azzá, ami? Az alakja? A funkciója? Konkrét alkotóelemei (hogy tehát vízből, agyagból stb. áll)? Látni való, hogy az "edény" csupán szóbeli jelölés. Egyetlen olyan jellemzője sincs, amelynek alapján azonosítható volna, sőt jellemzőinek összessége sem alkalmas erre. Elképzelhetünk más-más alakú edényeket, amelyek ettől még ugyanúgy edények. És mivel az edény létezéséről igazából csak egy sor bonyolult okkal és feltétellel összefüggésében beszélhetünk, ebből a nézőpontból nincs egyetlen meghatározó tulajdonsága sem. Más szóval nem önmagában és önmagától létezik, hanem függőségben keletkezett. A szellemi jelenségek terén ugyancsak függőséget látunk: ez esetben az érzékelő és az érzékelt között. Vegyük például egy virág érzékelését. Ehhez először is érzékszervre van szükség. Másodsorban adottnak kell lennie a feltételnek - vagyis magának a virágnak. Harmadszor pedig kell valami, ami az érzékelő figyelmét a tárgyra irányítja. Ekkor, ezeknek a feltételeknek az ok okozati kölcsönhatása révén, létrejön egy tudati esemény, amelyet a virág érzékelésének nevezünk. No de pontosan mi történik ekkor? Annyi csupán, hogy működésbe lép az érzékelőképesség? Vagy kölcsönhatás jön létre az érzékelőképesség és a virág között? Esetleg valami másról van szó? Végső soron kiderül, hogy az érzékelés fogalmát csakis okok és feltételek végtelenül összetett láncolataként foghatjuk fel. Ha magát a tudatot tesszük vizsgálatunk tárgyává, azt találjuk, hogy bár hajlamosak vagyunk úgy gondolni rá, mint valami belsőre és változhatatlanra, ezt is jobban megérthetjük a függőségben keletkezés révén. Mégpedig azért, mert az individuális érzékelési, kognitív és érzelmi tapasztalatokon túl nehéz az elmét vagy tudatot mint függetlenül létező egységet tételeznünk. Ebben a felfogásban a tudat inkább olyan konstrukció, amelyet az összetett események egész skálája hoz létre. A függőségben keletkezés fogalmát az idő jelenségén keresztül is megérthetjük. Az időt általában függetlenül létező entitásnak tekintjük. Múltról, jelenről, jövőről beszélünk. De ha közelebbről nézzük a dolgot, ismét azt találjuk, hogy ez csupán konvenció. A "jelen pillanat" nem egyéb, mint a "múlt" és a "jövő" közti valamit jelölő címke. Valójában nem tudjuk tetten érni: ami egy töredék másodperccel előtte van, az a múlt, ami pedig egy töredék másodperccel utána, az a jövő. Mire kimondjuk, hogy "most", a pillanat már a múlté. Ha mégis ragaszkodunk hozzá, hogy kell lennie egy pillanatnak, amely se a múlthoz, se a jövőhöz nem tartozik, akkor tulajdonképpen semmi alapja annak, hogy az időt múltra, jelenre és jövőre osszuk. Ha volna egy oszthatatlan pillanat, akkor csak a jelen létezne. Másrészt jelen nélkül múltról vagy jövőről sem beszélhetünk, hiszen ez utóbbiaknak nyilvánvalóan csak a jelenhez képest van értelmük. Mármost ha mindezek alapján arra jutnánk, hogy akkor tehát jelen sincs, ezzel nemcsak a konvenciónak mondanánk ellent, hanem saját tapasztalatunknak is. Az időt ugyanis jelenként tapasztaljuk meg: a múlt már nincs, a jövő pedig még nincs - csak a jelen van. Hová vezetnek ezek az észrevételek? Annyi bizonyos, hogy ha így gondolkodunk, valamivel bonyolultabbá válnak a dolgok. Mindenesetre az a legkielégítőbb végkövetkeztetés, ha a jelent igenis létezőnek tekintjük, de nem eredendően vagy objektíve létezőnek. A jelen a múlttól és a jövőtől függőségben keletkezik. Mi haszna ennek a szemléletnek? Segít valamiben? Én azt mondom, hogy egy sor fontos dolog következik belőle. Először is, ha belátjuk, hogy minden, amit érzékelünk és tapasztalunk, egy végtelen oksági lánc része, akkor egész szemléletmódunk megváltozik. Kezdjük úgy látni a világegyetemet, mint egy élő szervezetet, amelynek minden egyes sejtje az összes többi sejttel kiegyensúlyozottan együttműködve tartja életben az egészet. Ha csak egyetlen sejt is megsérül - mint amikor betegség támadja meg a szervezetet -, az egyensúly megbomlik, és veszélybe kerül az egész. Hasonlóképpen egyéni jólétünk elválaszthatatlanul kötődik valamennyi embertársunkéhoz, illetve a környezethez, amelyben élünk. Ebből pedig az következik, hogy minden cselekedetünk, szavunk és gondolatunk, bármilyen jelentéktelennek tűnjék is, nemcsak ránk magunkra, hanem mindenki másra nézve is következményekkel jár. A valóságot függő keletkezésként felfogva eltávolodunk attól a szokásos hajlamunktól, hogy a dolgokat és eseményeket különálló entitásoknak tekintsük, s ezáltal tapasztalatunk egyik vagy másik felnagyított elemében véljük felfedezni az adott helyzet realitását, figyelmen kívül hagyva annak tágabb, bonyolult összefüggéseit. Ugyanakkor a függő keletkezés fogalma komoly kihívást jelent számunkra: kihívást, hogy a dolgokat és eseményeket ne feketének-fehérnek, hanem inkább nehezen megfogható kapcsolatok összetett rendszerének lássuk. Így viszont nehéz abszolút érvényű kijelentéseket tenni. Ráadásul ha minden jelenség más jelenségektől függ, és egyetlen jelenség sem létezhet önmagában, akkor legdédelgetettebb énünkről is azt kell mondanunk, hogy úgy, ahogy általában feltételezzük, ez az én nem létezik. Ha analitikusan keressük az én identitását, azt találjuk, hogy látszólagos valósága még az agyagedényénél vagy a jelen pillanaténál is gyorsabban szertefoszlik. Mert míg az agyagedény konkrét tárgy, amelyre rámutathatunk, az én ennél illékonyabb: csakhamar belátjuk, hogy merőben kigondolt valami. Az a szokásunk tehát, hogy éles különbséget tegyünk "én" és "mások" között, bizonyos fokig túlzás. Persze tagadhatatlan, hogy minden ember erős éntudattal rendelkezik. Ez természetes és helyénvaló. Ha nem tudjuk is megmondani, miért, de kétségkívül van énképünk. Ám vizsgáljuk csak meg, mi alkotja tulajdonképpen az ént. Az elme? Néha előfordul, hogy az ember elméje hiperaktívvá vagy éppen depresszióssá válik. Az orvos mindkét esetben gyógyszert ír fel, hogy javítson az illető közérzetén. Ez azt mutatja, hogy az elmét általában olyasvalaminek tekintjük, amivel az én rendelkezik. Ha meggondoljuk, az olyan kifejezések, mint "a testem", "a szavaim", "az eszem" mind tulajdonviszonyra utalnak. Nehéz tehát belátni, hogyan alkothatná az ént az elme, jóllehet némelyik buddhista filozófus megpróbálta az ént a tudattal azonosítani. De ha én és tudat egy és ugyanaz volna, ebből abszurd módon az következne, hogy a cselekvő és a cselekvés, a tevő és a tudatos tett is egy és ugyanaz. Azt kellene mondanom, hogy én, aki tudok valamit, azonos vagyok ezzel a tudással. Így azt is nehéz lenne megmagyarázni, miben különbözik az én a test és a szellem együttesétől. Ezek szerint tehát az "én" szó nem önálló valamit jelöl, hanem olyan címke, amelyet az egymással kapcsolatban álló jelenségek bonyolult szövedékére ragasztunk. Álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk át, hogyan viszonyulunk az énnek ehhez a képzetéhez. Azt mondjuk: "Magas vagyok"; "Alacsony vagyok"; "Ezt és ezt tettem" - és senki sem von kérdőre bennünket. Mindenki számára világos, hogy mit akarunk mondani, és mindenki készséggel elfogadja a konvenciót. Ezen a szinten létünk meglehetős összhangban van a fenti kijelentésekkel, a konvenció pedig része mindennapos társalgásunknak, és nem mond ellent általános, közös tapasztalatainknak. De ez nem jelenti azt, hogy bármi is létezik csak azért, mert létezőnek mondjuk, vagy mert van rá szavunk. Még senki sem találkozott egyszarvúval. Azt mondhatjuk, hogy a konvenció akkor érvényes, ha nincs ellentétben az empirikus tapasztalat vagy indukció útján szerzett tudással, és a közmegegyezés alapjául szolgál, amelyben helyet találnak az olyan fogalmak, mint igazság és hamisság. Ettől még elfogadhatjuk, hogy bár konvencióként tökéletesen megfelelő, az én is, mint minden más jelenség, a hozzá társított címkék és fogalmak függvényében létezik. Vegyük például azt az esetet, amikor egy darab feltekert kötelet a sötétben kígyónak nézünk. Földbe gyökerezik a lábunk, és megrémülünk. Csak egy kötéldarabot látunk, amit talán ottfelejtettünk, de mivel nincs elég fény, tévesen azt hisszük, kígyó. Az összetekert kötélnek a formáján kívül valójában egyetlen olyan tulajdonsága sincs, mint a kígyónak. Maga a kígyó nincs jelen: valami másnak tulajdonítottunk kígyó-létet. Ugyanez a helyzet az önállóan létező én képzetével is. Azt találjuk továbbá, hogy az én fogalma eleve relatív. Gondoljuk csak meg, milyen gyakran kerülünk olyan helyzetbe, amikor magunkat hibáztatjuk valamiért. Azt mondjuk: "Jaj, a múltkor is hogy kitoltam magammal" - és szavainkból kitűnik, hogy haragszunk magunkra. Ez arra utal, hogy tulajdonképpen két különálló énünk van: amelyik rosszat tett, és amelyik bírálja ezért. Az előbbit egy adott tapasztalattal vagy eseménnyel összefüggésben, az utóbbit pedig általánosságban tekintjük énnek. De bármilyen hasznos is az efféle belső dialógus, a tudat bármely adott pillanatban egyetlen kontinuum. Hasonlóképpen beláthatjuk, hogy az egyén identitásának számos aspektusa van. A magam példáját véve alapul, van egy szerzetes énem, van egy tibeti énem, van egy énem, amely Tibet Amdo tartományához kötődik és így tovább. Ezek közül az énjeim közül némelyik időrendben megelőzi a többit. Tibeti énem például korábbi, mint szerzetes énem. Csak hétéves koromban avattak novícius szerzetessé. Menekült énem pedig 1959 óta létezik. Más szóval ugyanazt az ént különféle elnevezésekkel lehet jelölni. Mindegyik tibeti, mert énem - identitásom - születésemtől fogva megvan. De névlegesen mindegyik különbözik a többitől. Számomra ez eggyel több ok arra, hogy kételkedjem az én eredendő létezésében. Énem végső soron se valamelyik jellemzőjével, se jellemzőinek összességével nem azonosítható. Ha ezek közül egyet vagy többet elhagynék, akkor is én maradnék. Nincs tehát egyetlen kitüntetett dolog sem, amely az ént azonosíthatná. Ugyanúgy járunk, mint amikor egy konkrét tárgy végső identitását keressük: nem sikerül megragadnunk. Kénytelenek vagyunk tehát belátni, hogy ez a becses valami, amit annyira óvunk, dajkálunk és kényeztetünk, végső soron semmivel sem valóságosabb, mint a nyári égbolton felragyogó szivárvány. Ha igaz, hogy egyetlen tárgy vagy jelenség, de még az én sem eleve létező, vajon ebből az következik, hogy valójában semmi sem létezik? Vagy hogy az általunk észlelt valóság egyszerűen elménk szüleménye, s ezen kívül semmi sem létezik? Nem. Amikor azt mondjuk, hogy a dolgokról és eseményekről csak függő keletkezésük értelmében beszélhetünk, s hogy nincs eredendő valóságuk, létük vagy identitásuk, akkor nem magát a jelenségek létezését tagadjuk. A jelenségek "identitásnélkülisége" inkább arra mutat rá, ahogy a dolgok léteznek: nem függetlenül, hanem bizonyos értelemben kölcsönös függőségben. Azt hiszem, a függő keletkezés gondolata egyáltalán nem cáfolja a jelenségek valóságosságát, hanem szilárd keretet ad, amelyben elhelyezhető ok és okozat, igazság és hamisság, identitás és különbözőség, ártalom és jótétemény. Ebből az elgondolásból tehát helytelen lenne valamiféle nihilisztikus valóságszemléletre következtetni. Egyáltalán nem a puszta semmiről van szó, amelyben nem lehet megkülönböztetni egyik dolgot a másiktól. Ha további vizsgálat tárgyává tesszük azt, hogy a dolgoknak nincs eredendő identitásuk, s megpróbálunk ennek a mélyére hatolni, akkor az identitásnélküliség identitásnélküliségéhez jutunk és így tovább, a végtelenségig - következésképpen azt kell mondanunk, hogy még az eredendő létezés nemléte is csak konvenció. Miközben tehát elismerjük, hogy gyakran különbség van a valóság és annak érzékelése között, fontos elkerülnünk az ellenkező végletet, vagyis annak feltételezését, hogy a jelenségek szintjén túl létezik egy tartomány, amely valamiképpen "valóságosabb". Ezzel az a gond, hogy így a mindennapi tapasztalást esetleg illúzióként félresöpörnénk, ami nagy hiba lenne. A modern tudomány legígéretesebb fejleményei közé tartozik a kvantumelmélet és a valószínűség-elmélet kidolgozása. Ez legalábbis bizonyos fokig a jelenségek függő keletkezésének gondolatát látszik alátámasztani. Nem mondhatom, hogy jól ismerem ezt az elméletet, mindenesetre az a megfigyelés, hogy szubatomi szinten nehéz elválasztani egymástól a megfigyelőt és a megfigyelés tárgyát, mintha az általam vázolt valóságfelfogáshoz közelítene. Erre azonban nem kívánok különösebb hangsúlyt helyezni. Amit a tudomány ma igaznak tart, az holnapra valószínűleg megváltozik: új tudományos felfedezések születnek, amelyek fényében az addig elfogadott egyszeriben megkérdőjeleződik. Egyébként pedig bármilyen úton-módon jutunk is arra, hogy a dolgok és események nem önállóan léteznek, az ebből fakadó következmények hasonlóak. Ez a valóságszemlélet megmutatja számunkra, hogy a határozott különbségtétel én és mások között nagyrészt kondicionálás eredménye. Ennek ellenére elképzelhető, hogy hozzászokjunk egy tágabb énfelfogáshoz, s egyéni érdekeinket mások érdekeinek kontextusában helyezzük el. Például amikor az ember nemzeti hovatartozása alapján azt mondja magáról: "Tibeti vagyok" vagy "Francia vagyok", akkor identitását olyasvalami alapján határozza meg, ami túlmutat az individuális énen. Ha az énnek volna eredendő identitása, akkor lehetne mások érdekétől elkülönített önérdekről beszélni. De mert nem ez a helyzet, mert az "én" és a "mások" fogalma igazából csak egymással összefüggésben értelmezhető, ezért szoros kapcsolat van önérdek és mások érdeke között. A függő keletkezés keretei között nincs olyan önérdek, amelynek semmi köze ne lenne mások érdekeihez. Abban a megbonthatatlan kapcsolatrendszerben, amely a valóság lényegét képezi, az "én" érdekem a "te" érdeked is. Nyilvánvaló tehát, hogy összefügg, sőt ha végiggondoljuk, egybeesik a kettő. Ha elfogadjuk ezt az összetettebb valóságszemléletet, amelyben minden dolog és esemény szoros kapcsolatban áll egymással, ebből nem következik, hogy az előzőekben megjelölt erkölcsi alapelvek ne volnának kötelező érvényűnek tekinthetők, jóllehet ilyen szemlélet alapján - legalábbis nem vallásos összefüggésben - nehéz abszolút igazságokról beszélni. Éppen ellenkezőleg, a függő keletkezés fogalma rákényszerít bennünket, hogy az ok-okozati összefüggéseket a lehető legkomolyabban vegyük. Ezen azt értem, hogy meghatározott okokból meghatározott okozatok következnek, és hogy bizonyos cselekedeteink szenvedést váltanak ki, míg mások boldogságot eredményeznek. Mindenkinek érdeke tehát azt cselekedni, ami boldogsághoz vezet, és elkerülni azt, ami szenvedéshez vezet. És mert, mint láttuk, érdekeink kibogozhatatlanul összefonódnak, kénytelenek vagyunk elfogadni az erkölcsöt, mint nélkülözhetetlen kapcsolódási pontot az egyik ember és a másik ember boldogságra törekvése között. NEGYEDIK FEJEZET A CÉL ÚJRAFOGALMAZÁSA Az eddigiekben megállapítottam, hogy az ember természetes vágya boldognak lenni és elkerülni a szenvedést. Ehhez mindenkinek joga van, amiből véleményem szerint levonhatjuk a következtetést, hogy erkölcsös cselekedet az, amely nem sérti mások elért vagy várt boldogságát. Ezután egy olyan valóságfelfogást írtam le, amely rámutat az én és mások érdekeinek egybeesésére. Most vizsgáljuk meg a boldogság természetét. Először is vegyük észre, hogy a boldogság relatív. Körülményeinktől függően más- és másféleképpen éljük meg. Aminek egyikünk örül, attól másikunk esetleg szenved. A legtöbben nagyon bánnánk, ha életünk hátralévő részét börtönben kellene töltenünk. Ugyanakkor a bűnöző, akire halálbüntetés vár, bizonyára boldogan kiegyezne életfogytiglani börtönbüntetéssel. Másodsorban fontos körülmény, hogy a "boldogság" szóval nagyon eltérő állapotokat jelölünk. Különösen így van ez a tibeti nyelvben, amelyben ugyanez a kifejezés (de-va) örömöt, élvezetet, gyönyörűséget is jelent. Boldogságról beszélünk, ha egy kánikulai napon hűsítő vízbe mártózunk. Így emlegetünk bizonyos eszményi állapotokat is, mint amikor például azt mondjuk: "De boldog lennék, ha megütném a főnyereményt a lottón!" A családi élet egyszerű örömeit ugyancsak boldogságnak nevezzük. Ez utóbbi esetben a boldogság a hullámvölgyek és kisebb-nagyobb megszakítások ellenére is tartós állapotnak mondható, míg a hőségben vett hideg fürdő hatása szükségképpen átmeneti, hiszen olyan cselekvésből fakad, amelynek célja érzéki gyönyörűséget szerezni. Ha túl sokáig maradunk a vízben, fázni kezdünk. Az efféle tevékenységekből származó boldogságnak éppen az a lényege, hogy rövid ideig tart. A lottófőnyeremény esetében a nyertestől függ, vajon a sok pénz tartós boldogságot hoz-e számára, vagy csupán átmenetit, amelyet hamarosan beárnyékolnak a nem anyagi természetű gondok és nehézségek. De általában véve a pénz, ha boldogít is, csak javakat és érzéki örömöket szerez nekünk - ezek pedig, mint rájövünk, szenvedés forrásai. A birtokunkban levő dolgok például, ne is tagadjuk, gyakran inkább nehezítik, mintsem könnyítik az életünket. Kocsink lerobban, pénzünket elveszítjük, értéktárgyainkat ellopják, házunk tűz martalékává válik. Vagy ha nem, hát aggódunk, mert mindez megtörténhet. Ha nem ez volna a helyzet - ha az efféle tevékenységek és körülmények nem hordoznák magukban a szenvedés csíráját-, akkor minél jobban átadnánk magunkat ezeknek, annál boldogabbak lennénk, aminthogy a fájdalom is úgy növekszik, ahogy egyre tovább tűrjük a kiváltó okát. Csakhogy ez nem így van. Az efféle boldogságot olykor tökéletesnek érezzük, de aztán, mint a levélen csillogó harmatcsepp, egykettőre elillan. Ezért helytelen túlságosan nagy reményt fűzni az anyagi haladáshoz. Nem a materializmussal mint olyannal van baj, hanem azzal az alapfeltevéssel, hogy az érzéki vágyak kielégítése tökéletes elégedettséghez vezethet. Az állatoktól eltérően, amelyeknél a túlélés és a közvetlen érzéki szükségletek kielégítése elegendő a boldogsághoz, mi emberek egy mélyebb szinten tapasztaljuk meg a boldogságot, s ez, ha egyszer elértük, még kedvezőtlen tapasztalatainkat is képes semlegesíteni. Vegyük például a katona esetét, aki egy győztes csatában megsebesül. A győzelem fölött érzett elégedettségében bizonyára sokkal kevésbé szenved, mint az a katona, aki a vesztes oldalon szerzett ugyanilyen sebet. A boldogság mély átélésének ez az emberi képessége arra is magyarázatot ad, miért nyújt például a zene vagy a képzőművészet nagyobb fokú boldogságot, mint ami az anyagi javak megszerzéséből származik. Az esztétikai élménynek azonban, bár boldogság forrása, erős érzékszervi komponense van. A zenéhez fül kell, a képzőművészethez szem, a tánchoz test. Ugyanígy a munkánkból vagy karrierünkből származó elégedettséget is általában érzékszerveink közvetítésével szerezzük. Azok nélkül nem képes megadni nekünk azt a boldogságot, amelyről álmodunk. Lehet persze úgy érvelni, hogy rendben van, tegyünk különbséget átmeneti és tartós boldogság, csalóka és igazi boldogság között, de amikor az ember majd' szomjan hal, akkor csak egyvalami boldogíthatja: a víz. Ez nem vitás. Ha életben maradásunkról van szó, szükségleteink természetszerűleg oly parancsolóak, hogy erőfeszítéseink elsősorban ezek kielégítésére irányulnak. Csakhogy a fennmaradás ösztöne fizikai szükséglet, ennélfogva a testi igények kielégítése szigorúan arra korlátozódik, amit az érzékek közvetítenek. Nem indokolt tehát, hogy minden körülmények között a pillanatnyi érzéki örömöket keressük. Sőt ha jobban meggondoljuk, az érzéki impulzusok kielégítésekor tapasztalt rövid mámor talán nem sokban különbözik a szenvedélyének hódoló kábítószeresétől. Az átmeneti megkönnyebbülést hamarosan felváltja az újraéledő vágy. És ahogy a kábítószer-élvezet végül csak bajt okoz, ugyanúgy a legtöbb olyan dolog is, amit érzéki vágyaink kielégítése érdekében teszünk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy helytelen bizonyos tevékenységekben örömöt lelnünk. De be kell látnunk, hogy érzékeinket képtelenség egyszer s mindenkorra kielégíteni. Egy jó ebédből származó öröm legfeljebb addig tarthat, míg újra meg nem éhezünk. Miként egy indiai bölcs írja: Az érzéki vágyak teljesítése olyan, mint amikor sós vizet iszunk: vágyunk és szomjunk egyre csak növekszik tőle. Valójában annak, amit én lelki szenvedésnek neveztem, nagy része a boldogsághoz való impulzív viszonyunknak tulajdonítható. Általában nem vesszük figyelembe egy-egy adott helyzet összetettségét, hanem gondolkodás nélkül belevetjük magunkat, és keressük a kielégüléshez vezető legrövidebb utat. Így azonban gyakran megfosztjuk magunkat attól a lehetőségtől, hogy nagyobb fokú elégedettségre tegyünk szert. Furcsa dolog ez, hiszen gyermekeinknek nem engedjük meg, hogy mindig azt tegyék, amihez éppen kedvük van; tudjuk, hogy ha szabad pórázra engednénk őket, tanulás helyett alighanem inkább játszanának. Ezért aztán feláldoztatjuk velük a játék pillanatnyi örömét, és rákényszerítjük őket a tanulásra - aminek lehet, hogy a gyerek nem örül, de ez nyújt szilárd alapot a jövőjéhez. Hosszú távú stratégiát követünk tehát. Felnőttként viszont sokszor megfeledkezünk erről az elvről. Figyelmen kívül hagyjuk, hogy például egy házasságban ha az egyik fél mindig csak a maga érdekeit tartja szem előtt, akkor azt a másik fél biztosan megsínyli. Így pedig a kapcsolat egyre nehezebben lesz fenntartható. Hasonlóképpen nem vesszük észre, hogy amikor a szülők csak egymással foglalkoznak és gyermekeiket elhanyagolják, annak óhatatlanul negatív következményei lesznek. Ha úgy próbáljuk kielégíteni pillanatnyi vágyainkat, hogy közben nem vesszük figyelembe mások érdekeit, megfosztjuk magunkat a tartós boldogság esélyétől. Ha például tíz másik család lakik a közelünkben, de soha nem jut eszünkbe, vajon hogy vannak, akkor lemondunk arról a jóról, amit társaságuk jelenthetne. Másfelől ha igyekszünk barátságosak lenni velük és érdeklődünk irántuk, azzal nemcsak az ő boldogságukat szolgáljuk, hanem a magunkét is. Vegyünk egy másik példát. Mondjuk megismerkedünk valakivel, és meghívjuk ebédre. Igaz, hogy ez pénzünkbe kerül, de jó lehetőséget nyújt egy új kapcsolat megalapozására, amelyből azután az évek során számos előnyünk származhat. Ellenben ha már az első találkozásnál azt látjuk, hogy ismerősünk becsapható, és kihasználjuk az alkalmat, akkor pénzben elkönyvelhetünk ugyan némi nyereséget, de eljátsszuk az illetővel való hosszú távú kapcsolatból fakadó előnyöket. Vegyük most szemügyre az igazi boldogság mibenlétét. Saját példámmal is illusztrálhatom, mire gondolok. Buddhista szerzetesként beavattak a buddhizmus gyakorlatába, filozófiájába és alapelveibe, de szinte semmi útmutatást nem kaptam arra nézve, hogyan feleljek meg a modern élet követelményeinek. Életem során óriási felelősséget és nehézségeket kellett vállalnom. Tizenhat évesen, Tibet megszállásakor elveszítettem szabadságomat, majd huszonnégy évesen, amikor száműzetésbe kényszerültem, hazámnak is búcsút kellett mondanom. Immár negyven éve menekültként élek egy idegen országban, még ha ezt az országot szellemi hazámnak tekintem is. Ezen idő alatt mindvégig igyekeztem menekülttársaimat - és amennyire lehetséges, a Tibetben maradt tibetieket - szolgálni. Időközben szülőföldünket mérhetetlen pusztítás és szenvedés érte. És persze nemcsak édesanyámat és más közeli hozzátartozóimat veszítettem el, hanem drága barátaimat is. Mindennek ellenére, bár kétségkívül elszomorodom, ha ezekre a veszteségekre gondolok, alapvetően megőriztem lelki békémet, s a legtöbb napon nyugodt és elégedett vagyok. Mindig adódnak ugyan nehézségek, de általában ezek sem zaklatnak fel. Habozás nélkül mondhatom, hogy boldog vagyok. Tapasztalatom szerint az igazi boldogság legfőbb jellemzője a béke: a belső béke. Ez nem valamiféle "elszállt" érzés. Nem is az érzelem hiánya. Ellenkezőleg, a béke, amiről beszélek, a másokkal való törődésben gyökerezik, és nagyfokú érzékenységet és érzelmet foglal magába. Jóllehet én személy szerint nem állíthatom, hogy ebben nagyon messzire jutottam, de már az is, hogy erre törekszem, a békesség érzésével tölt el. A boldogság legfőbb jellemzője tehát a belső béke. Ez megmagyarázza azt a paradoxont, hogy míg vannak emberek, akik minden anyagi jólét ellenére elégedetlenek, addig mások a legnehezebb körülmények között is boldogok maradnak. Vegyük például azt a nyolcvanezer tibeti menekültet, akik a száműzetésbe vonulásomat követő hónapokban elhagyták hazájukat, és Indiában kerestek menedéket. Sanyarú körülmények közé kerültek, kevés volt az élelem és még kevesebb a gyógyszer, a menekülttáborokban legfeljebb sátorban tudták elhelyezni őket. Legtöbbjüknek a rajtuk levő ruhán kívül semmijük sem maradt, s ez a ruha is a hagyományos, vastag tibeti csuba volt, ami megfelelő a mi hideg telünkre, de Indiában igazából a legvékonyabb vászonöltözékre lett volna szükségük. Borzasztóan szenvedtek a Tibetben ismeretlen betegségektől is. De ezeken a menekülteken, minden megpróbáltatásuk dacára, ma alig-alig látni a trauma jeleit. Már akkoriban is kevesen akadtak köztük, akik teljesen elvesztették a reményt, s átadták magukat a bánatnak és a csüggedésnek. Sőt azt mondanám, hogy amint túltették magukat az első sokkon, legtöbbjük meglehetősen optimista és igenis boldog maradt. Láthatjuk tehát, hogy ha képesek vagyunk megteremteni belső békénket, akkor bármilyen nehézséget hozzon is számunkra az élet, alapvetően jól fogjuk érezni magunkat. És bár ebben a külső tényezőknek kétségkívül fontos szerepük van, tévedés lenne azt hinnünk, hogy ezek valaha is képesek bennünket tökéletesen boldoggá tenni. Alkatunk, neveltetésünk és életkörülményeink tagadhatatlanul befolyásolják boldogságélményünket. Az sem vitás, hogy bizonyos dolgok hiányában nehezebb elérnünk a boldogságot. Egészség, barátok, szabadság, bizonyos fokú jólét - ez mind hasznos és értékes számunkra. Az egészség önmagáért beszél. Mindannyian egészségesek akarunk lenni. Ugyanígy szükségünk van barátokra is, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között élünk vagy éppenséggel mennyire vagyunk sikeresek. Engem világéletemben lenyűgöztek az órák, és nagyon kedvelem azt, amelyet rendszerint a csuklómon viselek, de ez az óra soha nem mutat irántam érzelmet. A szeretet okozta elégedettség megtapasztalásához barátokra van szükségünk, akik viszonozzák érzelmeinket. Barát persze többféle van. Akad olyan, aki igazából nem a másik emberhez, hanem annak státusához, pénzéhez, hírnevéhez ragaszkodik. De én nem az ilyen felszínes barátokról beszélek, hanem azokról, akik életünk nehéz szakaszaiban mellettünk állnak. A szabadság - vagyis a boldogságra való törekvésnek és saját véleményünk kialakításának, illetve kifejezésének joga - ugyancsak hozzájárul belső békénk megteremtéséhez. Bizonyos társadalmakban, ahol ez nem megengedett, az emberek semmilyen közösségben, még saját családjukban sem érzik magukat biztonságban: mindenütt akadnak besúgók. De aki a gyanakvás légkörében él, kételkedik a másik jó szándékában, és alapvetően senkiben sem bízik, az hogyan lehetne boldog? A jólét - nem is annyira az anyagi javakban megmutatkozó, mint inkább a szellemi és érzelmi gazdagság értelmében vett jólét - szintén jelentős mértékben hozzájárul belső békénk kialakulásához. Itt megint csak a tibeti menekültekre utalnék, akiknek semmijük sem volt, mégis boldogultak valahogy. A fentiek tehát mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az egyén jól érezze magát. De a belső béke és biztonság érzése nélkül mit sem érnek. Hogy miért? Azért, mert mint láttuk, anyagi javaink gyakran szorongást keltenek bennünk. Ugyanez a helyzet az állásunkkal: félünk, hogy elveszítjük. Még barátaink vagy rokonaink is nehézségeket okozhatnak. Lehet, hogy cserbenhagynak vagy becsapnak minket. Esetleg valamelyikük megbetegszik és nekünk kell gondoznunk, pedig éppen egy fontos üggyel vagyunk elfoglalva. Ugyanígy a testünk, még ha jelenleg ép és szép is, idővel hanyatlásnak indul. Nem vagyunk sérthetetlenek: jöhet betegség, fájdalom. Belső béke nélkül tehát nincs esélyünk a tartós boldogságra. Hol találjuk hát a belső békét? Erre nincs recept, de egyvalami bizonyos: külső tényező nem hozhatja létre. Hiába fordulnánk érte orvoshoz, ő legfeljebb valami antidepresszánst vagy altatót írhatna fel nekünk. Hasonlóképpen nincs az a korszerű, nagy teljesítményű gép vagy komputer, amely előállíthatná számunkra ezt a létfontosságú valamit. A belső béke, amely a tartós - és így az értelmes - boldogság előfeltétele, szerintem ugyanúgy érhető el, mint bármi más az életben: először meg kell határoznunk a kiindulópontot és a szükséges feltételeket, azután hozzá kell látnunk ezek szorgalmas munkával történő megvalósításához. Ez kettős feladat: kerülnünk kell azt, ami hátráltat bennünket, és törekednünk kell arra, ami előbbre visz. A belső békéhez szükséges feltételek közül a legfontosabb a hozzáállásunk. Hadd világítsam ezt meg egy újabb személyes példával. Bár manapság rendszerint derűs és nyugodt vagyok, volt idő, amikor kissé ingerlékeny voltam, és türelmetlenül viselkedtem, sőt olykor dühbe gurultam. Mostanában is előfordul persze, hogy kijövök a sodromból. Ilyenkor a legkisebb zavaró körülmény is felnagyítódik a szememben, és meglehetősen felzaklat. Például vannak reggelek, amikor minden ok nélkül feszült hangulatban ébredek. Idegesítenek olyan dolgok, amikben máskor örömömet lelem. Elég például az órámra pillantanom, és máris bosszankodom: csupán egy tárgyat látok benne, amely azáltal, hogy ragaszkodom hozzá, szenvedés forrásává válhat. Más napokon viszont ugyanezt az órát szépnek, mívesnek és finomnak találom. Mi változik ilyenkor? Csupán a véletlen műve, hogy ami egyik nap elégedettséggel tölt el, az másnap taszít? Vagy valamilyen öntörvényű idegi mechanizmus lép működésbe ilyenkor? Persze az alkatomnak is köze van ehhez, de a döntő mozzanat nyilván a hozzáállásom. Az első lépés a belső béke felé tehát a hozzáállásunk - az, hogy hogyan reagálunk a külső körülményekre. Sántidéva, a szent életű indiai bölcs ezzel kapcsolatban megjegyzi: nincs annyi bőr a világon, amennyivel beboríthatnánk az egész földet, hogy soha többé ne menjen tüske a talpunkba, de nem is kell. Elég egy akkorka darab, amekkora a talpunkat beborítja. Más szóval a külső körülményeken nem mindig tudunk változtatni, de a hozzáállásunkon igen. A belső béke és így az igazi boldogság másik fő forrását természetesen a boldogság keresése közben végrehajtott cselekedeteink jelentik. Ezek pozitív, semleges vagy negatív hatásúak lehetnek. Ha megnézzük, mi különbözteti meg a tartós boldogságot előmozdító cselekedeteket azoktól, amelyek csak átmeneti jóérzést nyújtanak, akkor azt találjuk, hogy az utóbbiak esetében magának a cselekedetnek nincs pozitív értéke. Például megkívánunk valami édességet, kinézünk magunknak egy divatos ruhadarabot, vagy kipróbálunk olyasmit, amiben még nem volt részünk. Igazából egyikre sincs szükségünk. Egyszerűen csak meg akarjuk szerezni azt a tárgyat, élvezni akarjuk azt az élményt vagy érzést - és különösebb gondolkodás nélkül meg is tesszük. Nem mondom, hogy ez szükségképpen rossz. Az ember természetéből adódóan vágyik a megfoghatóra: látni, tapintani, birtokolni akarunk. De ahogy az előzőekben jeleztem, alapvetően fontos észrevennünk, hogy amikor igazi ok nélkül, csupán az érzéki öröm kedvéért kívánunk dolgokat, akkor végső soron újabb terhet veszünk a vállunkra. Ráadásul azt találjuk, hogy ezek a dolgok maguk is átmenetiek, akárcsak a boldogság, amely az efféle igények kielégítéséből fakad. Ugyanez, vagyis a következmények semmibevétele áll a szélsőséges cselekedetek mögött is. Másoknak fájdalmat okozni, vagy éppenséggel ölni - rövid távon ez is kielégítő lehet, jóllehet erősen negatív vágyakat elégít ki. Vegyünk egy másik példát: ha a gazdasági élet szereplői csak a profitot tartják szem előtt, és nem számolnak az esetleges negatív következményekkel, siker esetén repeshetnek ugyan a boldogságtól, de a végén visszaüt a dolog - környezetünk elszennyeződik, a könyörtelen versenyben sok vállalkozó tönkremegy, a bombák, amelyeket gyártunk, sebeket ütnek és halált okoznak. Ami a békességhez és tartós boldogsághoz vezető cselekedeteket illeti, nézzük meg például, mi történik, ha valami olyat teszünk, amit fontosnak érzünk. Mondjuk kiötlünk és kemény munkával meg is valósítunk egy közösségünk számára hasznos tervet. Az ilyen típusú cselekvéshez ítélőképességre van szükség. Mérlegelnünk kell a különféle tényezőket, köztük azt, hogy tervünk megvalósítása milyen hatással lesz vagy lehet ránk és másokra. Ebben az értékelési folyamatban automatikusan felmerül az erkölcsösség kérdése, vagyis hogy szándékolt cselekedeteink erkölcsösek-e. Tehát még ha első impulzusunk esetleg arra ösztökél is, hogy célunk elérése érdekében valamilyen hamissághoz folyamodjunk, a mérlegelés során belátjuk, hogy az ilyen viselkedés rövid távon talán eredményes, de hosszú távon csak bajt okoz. Így aztán tudatosan lemondunk erről a lehetőségről, és egy másikat választunk. Ha célunkat kitartó erőfeszítéssel és önfeláldozással érjük el, mérlegelve a számunkra várható rövid távú előnyöket, illetve a mások boldogságát érintő hosszú távú hatásokat, és lemondva az előbbiekről az utóbbiak kedvéért, akkor megtalálhatjuk azt a boldogságot, amelyet béke és igazi elégedettség jellemez. Jól mutatja ezt az is, hogy a felmerülő nehézségekre nem egyformán reagálunk. Amikor nyaralni megyünk, alapvetően kikapcsolódásra vágyunk. De ha rossz időt fogunk ki, esik az eső, fúj a szél, és nem heverészhetünk kedvünkre a szabadban, máris oda a boldogságunk. Amikor viszont valami nagy cél lebeg előttünk, akkor éhségre, kimerültségre és más kellemetlenségekre rá se hederítünk. Más szavakkal az önzetlenség mindazon cselekedetek lényegi összetevője, melyek igazi boldogsághoz vezetnek. A fentiek alapján fontos, hogy különbséget tegyünk erkölcsös cselekedet és spirituális cselekedet között. Erkölcsös cselekedet az, amivel nem sértjük mások boldogságát, illetve a boldogsággal kapcsolatos várakozását. A spirituális cselekedetet pedig a korábban említett szeretet, együttérzés, türelem, elnézés, alázat, tolerancia stb. jellemzi; ezek feltételezik a mások jólétével való valamilyen szintű törődést. Azt tapasztaljuk, hogy nem szűk önérdektől vezérelt, hanem másokra tekintettel levő (spirituális) cselekedeteink tulajdonképpen nekünk is javunkra válnak. Mi több, értelmessé teszik az életünket. Nekem legalábbis ez a tapasztalatom. Életutamra visszatekintve határozottan kijelenthetem, hogy a dalai láma tisztségének betöltése, az ezzel járó politikai hatalom és viszonylagos gazdagság mind eltörpül a mellett a boldogság mellett, amit mások megsegítése okozott számomra. Kiállja ez a tétel az elemzés próbáját? Csakugyan a mások javát szolgáló viselkedés kínálja a legjobb utat az igazi boldogsághoz? Gondoljuk csak végig a következőket. Mi emberek társas lények vagyunk. Mások cselekedeteinek következményeként jövünk a világra. Életben maradásunk ugyancsak másoktól függ. Ha tetszik, ha nem, szinte minden pillanatban embertársainkra vagyunk utalva. Éppen ezért nem meglepő, hogy a legtöbb boldogságot kapcsolatainkban találjuk. Abban sincs semmi különös, hogy az szerzi számunkra a legnagyobb örömöt, amikor a másokkal való törődés motivál bennünket. De ez még nem minden. Az önzetlen cselekedetek nemcsak boldogságot hoznak számunkra, hanem szenvedésünket is csökkentik. Nem arról van szó, hogy akinek cselekedeteit mások boldogságának előmozdítása vezérli, azt szükségképpen kevesebb szerencsétlenség éri, mint akit nem ez vezérel. A betegség, a halál, a különféle sorscsapások valamennyiünket egyaránt sújtanak. De a belső békénket aláásó szenvedés, szorongás, frusztráció, csalódottság - határozottan csökken. Másokkal törődve kevesebbet aggódunk magunk miatt, s így szenvedésünket nem érezzük annyira kínzónak. Mit szűrhetünk le mindebből? Először is azt, hogy mivel minden cselekedetünknek egyetemes dimenziója van, amennyiben hatással lehet mások boldogságára, szükségünk van az erkölcsre, amely biztosítja, hogy ne okozzunk rosszat másoknak. Másodsorban pedig azt, hogy az igazi boldogságot olyan spirituális tulajdonságok és képességek teszik, mint a szeretet, együttérzés, türelem, tolerancia, megbocsátás, alázat és így tovább. Ezek biztosítják a boldogságot nekünk és másoknak egyaránt. ÖTÖDIK FEJEZET A LEGFŐBB ÉRZÉS Nemrégiben Európában járva megragadtam az alkalmat, és felkerestem Auschwitzban az egykori náci haláltábor színhelyét. Sokat hallottam és olvastam már erről a helyről, mégsem voltam felkészülve arra, ami a szemem elé tárult. Földbe gyökerezett lábbal álltam a kemencék előtt, melyekben embertársaim százezreit égették el. Megdöbbentett az a hideg számítás, az érzelemnek az a teljes hiánya, amiről árulkodtak. Később, a tábor területén kialakított múzeumban halomba rakott cipőket láttam, köztük sok foltozott vagy kisméretű lábbelit, amelyeket nyilván szegény emberek, illetve gyerekek viseltek. Ez még jobban elszomorított. Mit véthettek ők, mi rosszat tehettek? - kérdeztem magamban, megrendülten gondolva az áldozatokra és e gonosztett elkövetőire, s imádkozva, hogy ilyesmi soha többé ne forduljon elő. És tudván, hogy nemcsak az önzetlen, mások jólétét szem előtt tartó cselekvésre vagyunk képesek, hanem mindannyiunkban ott lakozik a potenciális gyilkos és kínzó is, megfogadtam: mindent megteszek azért, hogy ez ne ismétlődhessen meg. Auschwitz könyörtelen mementója annak, hogy mi történhet, amikor az egyén - s ennek folyományaképpen az egész társadalom - a legelemibb emberi jóérzést is semmibe veszi. Éppen ezért, bár szükség van jogszabályokra és nemzetközi egyezményekre, hogy a jövőben efféle katasztrófák ne fordulhassanak elő, a jogi szabályozásnál fontosabb és hatékonyabb egyszerű, emberi szinten tekintettel lennünk egymás érzéseire. Amikor elemi emberi jóérzésről beszélek, nem valami homályos és tünékeny dologra gondolok, hanem arra a képességünkre, hogy beleéljük magunkat a másik helyzetébe. Tibetiül ezt úgy mondjuk: sen dug-ngal-va-la mi szö pa, ami szó szerinti fordításban azt jelenti: "a képesség hiánya, hogy elviseljük másvalaki szenvedésének látványát". Ez az egyik legjellemzőbb tulajdonságunk, hiszen ennek révén tudunk osztozni mások fájdalmában. Emiatt kapjuk fel a fejünket, ha segélykérő kiáltást hallunk, emiatt borzadunk össze, ha azt látjuk, hogy valakit bántódás ér, emiatt fáj nekünk is mások fájdalma. És emiatt hunyjuk be a szemünket, ha nem akarunk tudomást venni mások gyötrelméről. Képzeljük el, hogy megyünk egy úton, előttünk egy öregember halad, s rajtunk kívül senki sem jár arra. Az öreg egyszer csak megbotlik és elesik. Mi teszünk? Kétségem sincs afelől, hogy a legtöbben odamennének és segítenének. Lehet, hogy nem mindenki. De azzal, hogy elismerem, nem mindenki sietne bajba jutott embertársa segítségére, nem azt akarom mondani, hogy a kivételt képező néhány emberből teljesen hiányzik az empatikus képesség, amit az imént egyetemesnek tételeztem. Még akik nem segítenének, azokban is megvan, legalább halványan, az együttérzés, amely a többieket arra indítja, hogy felajánlják segítségüket. Természetesen el lehet képzelni olyan embereket, akik éveken át háborús állapotok között éltek, s többé már nem indítja meg őket mások szenvedésének látványa. Ugyanez áll azokra, akik olyan helyen élnek, ahol elterjedt az erőszak és a mások iránti közöny. Elképzelhető, hogy néhányan éppenséggel élveznék a másik szenvedésének látványát, ez azonban nem bizonyítja, hogy őbennük nincs empátia. A zavart elméjűeket leszámítva mindannyian értékeljük, ha valaki kedves hozzánk, ami arra utal, hogy bármennyire fásulttá váljunk is, empatikus képességünk megmarad. A másokkal való törődés jellemvonásában véleményem szerint tükröződik "a képesség hiánya, hogy elviseljük másvalaki szenvedésének látványát". Azért mondom ezt, mert velünk született empatikus képességünk mellett arra is szükségünk van, hogy mások jóindulatot tanúsítsanak irántunk. Ez fonalként végighúzódik egész életünkön: gyermek- és öregkorunkban a legszembetűnőbb, de erőnk teljében is elég csupán megbetegednünk ahhoz, hogy belássuk, milyen fontos számunkra mások szeretete és gondoskodása. Erénynek tűnhet, ha valaki képes meglenni gyöngéd érzelmek nélkül, de valójában nyomorult élet az olyan, amelyből hiányzik ez a becses érték. Nyilván nem véletlen, hogy a legtöbb bűnözőről kiderül: magányosan és szeretet nélkül nőtt fel. Az, ahogy a mosolyra reagálunk, szintén azt tükrözi, mennyire hálásak vagyunk a kedvességért. Számomra a mosoly az egyik legszebb emberi képesség. Egyetlen állat sem tud mosolyogni - még a kutya, a delfin vagy a bálna sem, pedig ezek nagyon intelligensek, és szemlátomást vonzódnak az emberhez. Ami engem illet, kissé mindig elcsodálkozom, amikor rámosolygok valakire, de ő komoly arccal néz vissza rám. Másrészt mindig örül a szívem, ha viszonozzák a mosolyomat. Egy vadidegen mosolya is megindít. Hogy miért? Bizonyára azért, mert az őszinte mosoly valami alapvetőt érint meg bennünk: azt, hogy természetünknél fogva hálásak vagyunk a kedvességért. Sokak véleményével szemben, miszerint az emberi természet alapvetően erőszakos és versengő, én azt tartom, hogy a gyengédség és a szeretet igénye nagyon mélyen gyökerezik, és már születésünk előtt megvan bennünk. Tudós barátaim szerint komoly bizonyítékok szólnak amellett, hogy az anya szellemi és érzelmi állapota nagyban befolyásolja a születendő gyermek közérzetét, s a meleg, gyengéd anyai érzések jó hatással vannak a magzatra. Boldog anyának boldog gyermeke születik. A frusztráció és a düh viszont káros a gyermek egészséges fejlődésére. Az élet első heteiben a gyengéd, szerető gondoskodásnak óriási szerepe van a csecsemő fizikai fejlődésében. Ebben az életszakaszban nagyon gyorsan növekszik az agy, amit az orvosok szerint valamiképpen elősegít az édesanya vagy a pótmama gyakori érintése. Ez azt mutatja, hogy bár a csecsemő talán nem tudja, ki kicsoda, sőt lehet, hogy ez mindegy is neki, fizikailag igényli a gyengédséget. Alkalmasint ugyanezzel magyarázható, hogy még az ingerlékeny, zaklatott vagy paranoiás egyének is pozitívan reagálnak a gyengéd, gondoskodó figyelemre. Csecsemőként őket is táplálta valaki. Ha egy gyermeket ebben a kritikus fejlődési szakaszban magára hagynak, nyilvánvalóan nem képes életben maradni. Szerencsére ilyesmi nagyon ritkán fordul elő. Szinte kivétel nélkül mindegyik anyának az az első dolga, hogy tápláló tejével megszoptassa csecsemőjét - ami az én szememben a feltétel nélküli szeretet jelképe. Ez az érzés őszinte és minden számítástól mentes: az anya semmit sem vár érte cserébe. Ami a csecsemőt illeti, ő magától keresi édesanyja emlőjét. Miért van ez? Mondhatjuk persze, hogy az életösztön miatt. De szerintem feltételezhetjük, hogy a gyermek emellett bizonyos fokú vonzódást is érez édesanyja iránt. Ha az anya személye taszítaná, biztosan nem szopna. És ha az anyát taszítaná a gyermeke, nem biztos, hogy lenne teje. Ehelyett egy szereteten és kölcsönös gyöngédségen alapuló, teljesen spontán kapcsolatot látunk közöttük. Ez nem másoktól tanult, vallás vagy törvény nem írja elő, iskolában nem oktatják. Természetszerűleg jön létre. Az anyának ez az ösztönös törődése gyermekével, ami, úgy tűnik, számos állatfajban is megvan - döntő fontosságú, mert azt mutatja, hogy nemcsak a csecsemőnek van szüksége szeretetre ahhoz, hogy életben maradjon, hanem az anyának is veleszületett képessége szeretetet adni. Ez olyan erős, hogy már-már arra gondolhatnánk, itt valamilyen biológiai tényező működik. Persze úgy is lehet érvelni, hogy ez a kölcsönös szeretet nem egyéb, mint egyszerű túlélési mechanizmus. Nagyon is elképzelhető, de ettől még ugyanúgy létezik. Éppen ezért meggyőződésem, hogy a szeretet igénye és képessége az ember alaptermészetéhez tartozik. Aki kételkedik ebben, gondolja csak meg, hogyan reagálunk a kedvességre, illetve az erőszakra. Az erőszak a legtöbbünket megfélemlíti. A kedvességet azonban bizalommal viszonozzuk. Hasonló összefüggést látunk a béke - ami, mint láttuk, a szeretet gyümölcse - és az egészség között. Ismereteim szerint szervezetünk inkább a békességre és nyugalomra van berendezkedve, mintsem az erőszakra és agresszióra. Mindannyian tudjuk, hogy a stressz és a szorongás magas vérnyomást és más negatív tüneteket okoz. A tibeti orvoslásban úgy tartják, hogy sok szervi betegségnek, köztük a ráknak a hátterében szellemi és érzelmi zavarok állnak. Azt is tudjuk, hogy a gyógyuláshoz elengedhetetlen a békesség, a nyugalom és mások gondoskodása. A lelkünk mélyén mindannyian békességre vágyunk. Vajon miért? Azért, mert a béke életet és növekedést sugall, míg az erőszak csak szenvedést és halált. A Tiszta Ország vagy a Mennyország gondolata is ezért vonz bennünket: ha ez a szüntelen háborúskodás és viszály helye volna, akkor inkább maradnánk a földi világban. Nézzük, hogyan reagálunk magára az élet folyására. Amikor beköszönt a tavasz és hosszabbá válnak a nappalok, több a napsütés és kizöldül a fű, mindjárt jobb a közérzetünk. Amikor viszont közeleg a tél, a fák lehullatják levelüket, és körülöttünk minden kopár, szinte halott, akkor mi magunk is kissé lehangolódunk. Ez nyilvánvalóan azt mutatja, hogy természetünknél fogva előnyben részesítjük az életet a halállal szemben, a növekedést a hanyatlással szemben, az építést a rombolással szemben. Figyeljük meg a gyermekek viselkedését. Ők még azt teszik, ami természetes; a tanult szokások csak később jutnak szerephez. Azt látjuk, hogy csecsemőkorukban nem igazán tesznek különbséget az egyes személyek között. Számukra az a lényeg, hogy az eléjük kerülő arcon mosolyt látnak-e. Amikor már valamivel nagyobbak, akkor sem foglalkoztatja őket, hogy ki milyen emberfajtához, nemzetiséghez, valláshoz vagy családhoz tartozik. Ha két gyerek találkozik, nem ezeket a dolgokat beszélik meg, hiszen van ennél sokkal fontosabb dolguk is: elkezdenek játszani. Mielőtt a szentimentalizmus vádja érne, hadd tegyem hozzá, hogy személyes tapasztalatból mondom ezt: látom, valahányszor felkeresek egy-egy európai gyermekfalut, ahol az 1960-as évek elejétől tibeti menekültgyerekek is nevelkednek. Ezeket a falvakat háború sújtotta országok árváinak befogadására hozták létre. Korántsem meglepő módon a gyerekek, noha egészen eltérő kultúrából jöttek, tökéletes harmóniában élnek együtt. Minderre ellenérvként felhozható, hogy még ha valamennyien képesek vagyunk is kedvességet és szeretetet nyújtani, ezt megtartjuk a hozzánk legközelebb állóknak. Az emberi természet már csak ilyen. Családtagjainkat és barátainkat előnyben részesítjük; de hogy olyanokkal is törődünk-e, akik kívül esnek ezen a körön, az már az adott körülményektől függ. Például aki fenyegetve érzi magát, nemigen fog jóindulatot tanúsítani az őt fenyegető iránt. Mindez igaz. Azt sem vitatom, hogy amikor puszta túlélésünk forog kockán, az embertársunkkal való törődés csak a legritkább esetben kerekedik fölébe önfenntartási ösztönünknek. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a másokkal való törődés képessége nyomtalanul eltűnik vagy teljesen kivész belőlünk. Még az ellenséges katonák is a csata után gyakran segítenek egymásnak összeszedni halottaikat és sebesültjeiket. Mindazzal, amit alapvető természetünkről mondtam, nem azt akarom sugallni, hogy egyáltalán nincsenek negatív vonásaink. Ahol tudat van, ott természetesen megjelenik a gyűlölet, a tudatlanság, az erőszak. Éppen ezért, bár alapvetően hajlunk a jóindulatra és az együttérzésre, valamennyien képesek vagyunk a kegyetlenségre és a gyűlölködésre is. Ezért kell törekednünk a helyes magaviseletre. És ezért van az, hogy olyanokból, akik szigorúan erőszakmentes környezetben nőttek fel, utóbb véres kezű gyilkosok válhattak. Ezzel kapcsolatban eszembe jut néhány évvel ezelőtti látogatásom a Washington Memorialnél, amely a nácizmus zsidó áldozatainak, a Holocaust mártírjainak és hőseinek állít emléket. Az emlékmű azzal tette rám a legnagyobb hatást, hogy különböző emberi magatartásokat örökít meg: egyik oldalán a kimondhatatlan szörnyűség áldozatait sorolja, másik oldalán azokat a hősiesen viselkedő keresztény családokat és jólelkű embereket, akik életüket kockáztatva menedéket nyújtottak zsidó felebarátaiknak. Ezt nagyon helyénvalónak, s egyben nagyon szükségesnek éreztem: igenis meg kell mutatni, hogy az emberben kétféle képesség lakozik. A rosszra való képességünk azonban nem ad alapot annak feltételezésére, hogy az emberi természet alapvetően erőszakos vagy legalábbis hajlik az erőszakra. Az ember agresszív természetéről alkotott vélemény talán azért annyira elterjedt, mert a tömegtájékoztató eszközök egyfolytában rossz hírekkel bombáznak bennünket. Ez viszont nyilvánvalóan abból adódik, hogy a jó hír nem hír. Amikor azt mondjuk, hogy az emberi természet nemcsak hogy nem erőszakos, hanem éppenséggel hajlik a szeretetre, együttérzésre, kedvességre, gyengédségre, ragaszkodásra, alkotásra és így tovább, akkor természetesen egy általános alapelvet tételezünk, amelynek értelemszerűen minden emberre érvényesnek kell lennie. Mit mondjunk hát azokra, akiknek élete az erőszakot és az agressziót példázza? Csak a mi századunkban is több ilyen esetet találunk. Mi a helyzet Hitlerrel és az egész zsidóság elpusztítását célzó tervével? Mi a helyzet Sztálinnal és a pogromjaival? Mi a helyzet Mao elnökkel, akit egykor magam is ismertem és nagyra becsültem, és a kulturális forradalom barbár őrületével? Mi a helyzet Pol Pottal és sok millió áldozatával? Mi a helyzet azokkal, akik kéjjel kegyetlenkednek és gyilkolnak? Elismerem, hogy ezekre a szörnyűséges tettekre nem tudok magyarázatot. Két dolgot azonban látnunk kell. Először is, az ilyen emberek nem a semmiből lépnek elő, hanem egy adott helyen és időben, egy adott társadalom tagjaként léteznek. Cselekedeteiket tehát ezen körülmények figyelembevételével kell megítélnünk. A másik, amit észre kell vennünk, a cselekedeteikben megnyilvánuló képzelőerő. Tervüket egy elképzelés szerint hajtották végre, még ha ez az elképzelés elfajzott volt is. Igaz, hogy mindegy, mit hoznának fel mentségükre, mindegy, milyen pozitív szándékokkal magyaráznák, amit tettek, hiszen semmi sem igazolhatja az általuk okozott szenvedést; de ezzel együtt Hitler, Sztálin, Mao és Pol Pot egytől egyig valamilyen célt próbáltak elérni. Mármost ha megnézzük, mik azok az egyedülállóan emberi adottságok, amelyekkel egyetlen más faj sem rendelkezik, akkor azt találjuk, hogy a képzelőerő az egyik ilyen alapvetően fontos adottságunk. Csak az a kérdés, hogyan használjuk - ez dönti el, hogy belőle fakadó cselekedeteink pozitívak, avagy negatívak, erkölcsösek, avagy erkölcstelenek lesznek-e. Vagyis a legfontosabb tényező az egyén motivációja (kun longja). Míg tehát a helyesen motivált elképzelés - amely elismeri mások vágyát és egyenlő jogát a boldogságra és a szenvedés elkerülésére - csodákra képes, addig az, amelyik az elemi emberi jóérzést sem veszi figyelembe, beláthatatlan következményekkel járhat. Ami a kéjjel gyilkolókat - vagy, ami még rosszabb, a minden ok nélkül gyilkolókat - illeti, náluk a mások iránti együttérzés feltehetőleg nagyon mélyen el van temetve. De ez még nem okvetlenül jelenti azt, hogy a szikrája is kihunyt. Mint már említettem, a legszélsőségesebb eseteket leszámítva igenis elképzelhető, hogy még az ilyen emberek is kedvezően reagálnak a jóindulatú figyelemre. A hajlam változatlanul megvan bennük. Bár én azt mondom, hogy az ember természeténél fogva hajlik a szeretetre és együttérzésre, az olvasónak ezt nem kell elfogadnia ahhoz, hogy belássa: az elemi empátiának döntő szerepe van az erkölcsben. Az erkölcsös cselekedet, mint láttuk, nem sért másokat. De vajon hogyan dönthetjük el, hogy egy cselekedet csakugyan ártalmatlan-e? Ha nem tudunk valamilyen mértékben azonosulni a másikkal, ha nem tudjuk legalább elképzelni, milyen hatással lehetnek cselekedeteink másokra, akkor gyakorlatilag képtelenek vagyunk különbséget tenni jó és rossz, helyes és helytelen, ártalmas és ártalmatlan között. Ennélfogva minél jobban kifejlesztjük magunkban az empatikus képességet - vagyis a mások szenvedése iránti érzékenységet -, annál kevésbé fogjuk elviselni mások fájdalmát, s annál jobban vigyázunk, nehogy sérelmet okozzunk. Empatikus képességünk valóban fejleszthető. Az empátia elsősorban érzés, és ahogyan értelmünk segítségével többé-kevésbé visszafoghatjuk, ugyanúgy ösztönözhetjük is érzéseinket. Amikor meg akarunk szerezni egy tárgyat - mondjuk egy új autót -, minél többször magunk elé képzeljük, annál jobban vágyunk rá. Ugyanígy van ez az empátia érzésével is: ha ráirányítjuk figyelmünket, azt találjuk, hogy nemcsak ösztönözni tudjuk, hanem akár szeretetté és együttérzéssé is változtathatjuk. Velünk született empatikus képességünkből fakad legértékesebb tulajdonságunk, amit tibetiül úgy nevezünk: nying-dzse. Ezt a kifejezést általában "együttérzésnek" fordítják, de a nying-dzse gazdag jelentéstartalmát - jóllehet mindenki számára érthető dolgokat jelent - nem lehet egy szóban visszaadni. Benne van a szeretet, a jóindulat, a kedvesség, a gyengédség, a nagylelkűség és a szívjóság. Rokonszenvet, vonzalmat is kifejez. Ugyanakkor nem utal az "együttérzés" szó sugallta részvétre, szánalomra, könyörületre. Nincs benne semmi leereszkedő. Ellenkezőleg, a nying-dzse azt az érzést jelöli, hogy osztozunk másokkal valamiben, ami empátiából fakad. Mondhatjuk, hogy "Szeretem a házamat" vagy "Érzelmileg erősen kötődöm ehhez a helyhez", de azt nem mondhatjuk, hogy "együtt érzek a házammal" vagy "együtt érzek ezzel a hellyel". Egy tárgynak nincsenek érzései, ezért nem érezhetünk iránta empátiát. Ilyen összefüggésben tehát együttérzésről sem beszélhetünk. A nying-dzse, vagyis a szeretet és együttérzés fenti leírásából kitűnik, hogy érzelemről van szó, de ez is a fejlettebb tudati összetevővel rendelkező érzelmek kategóriájába tartozik. Ahogy már említettem, bizonyos érzések, mint például az, hogy a vér látványa taszít bennünket, lényegében ösztönösek. Másokban, mint például a nyomortól való félelmünkben, ez a fejlettebb kognitív komponens is jelen van. A nying-dzse tehát empátia és józan ész együtteseként fogható fel. Mondjuk, hogy az empátia a nagyon derék emberre jellemző, a józan ész pedig a nagyon gyakorlatias emberre. Ha összepárosítjuk a kettőt, igen hatékony kombinációt kapunk. A nying-dzse mint olyan igencsak különbözik a kiszámíthatatlan érzelmektől, mint például a düh vagy a kéjvágy, amelyek ahelyett hogy boldoggá tennének bennünket, csak megzavarják és tönkreteszik lelki nyugalmunkat. Számomra ez azt jelzi, hogy ha kitartóan elmélkedünk az együttérzésről és közelebbről megismerjük, akkor némi próbálkozással és gyakorlással fejleszthetjük velünk született együttérző-képességünket - aminek az általam vázolt erkölcsfelfogásban óriási jelentősége van. Minél inkább együtt érzővé válunk, annál inkább erkölcsös lesz a magatartásunk. Láthattuk, hogy amikor cselekedeteinket a másokkal való törődés motiválja, akkor a viselkedésünk irányukban automatikusan pozitív. Ez azért van, mert amikor a szívünk eltelik szeretettel, nem marad benne hely a gyanakvásnak. Olyan ez, mintha feltárulna bennünk egy ajtó, amelyen keresztül kinyúlhatunk magunkból. Ez a hozzáállás éppen azokat a korlátokat dönti le az egyénben, amelyek a többiekkel való egészséges interakcióját gátolják. És még valami. Amikor jó szándékkal közelítünk másokhoz, sokkal kevésbé vagyunk félénkek vagy bizonytalanok. Amennyire sikerül kitárnunk ezt a belső ajtót, olyan mértékben szabadulunk meg szokásos énközpontúságunktól. Ez paradox módon erős önbizalmat kelt bennünk. Ha szabad saját tapasztalatomra hivatkoznom, amikor ebben a pozitív állapotban vagyok és megismerkedem valakivel, úgy érzem, nincs köztünk semmilyen korlát. Mindegy, hogy kiről van szó, mindegy, hogy szőke-e vagy fekete vagy éppen zöldre festette a haját - egyszerűen egy másik embert látok benne, aki ugyanúgy boldog akar lenni és el akarja kerülni a szenvedést, mint jómagam. Hiába ez az első találkozásunk, úgy tudok vele beszélgetni, mintha régi barátok volnánk. Arra gondolok, hogy végső soron valamennyien testvérek vagyunk, nincs köztünk lényeges különbség, mindenki más is ugyanarra vágyik, amire én - boldognak lenni és elkerülni a szenvedést -, ezért aztán ugyanúgy ki tudom neki fejezni az érzéseimet, mint valakinek, akit évek óta bensőségesen ismerek. És ez nemcsak szép szavakat vagy gesztusokat jelent, hanem szív és szív közötti, minden nyelvi akadályt leküzdő érintkezést. Amikor cselekedeteinket a másokkal való törődés vezérli, ettől olyan béke támad a szívünkben, amely a környezetünkben levőkre is kisugárzik. Békességet hozunk családunknak, barátainknak, munkatársainknak, a közösségnek, amelyben élünk - az egész világnak. Ki ne akarná hát kifejleszteni magában ezt a képességet? Béke és boldogság mindenkinek - mi lehetne ennél magasztosabb? Ami engem illet, én már azt is csodálatos ajándéknak tartom, hogy mi emberek egyáltalán képesek vagyunk a szeretet és együttérzés dicséretét zengeni. Fordítsuk most meg a dolgot. A legszkeptikusabb olvasó sem feltételezheti, hogy az agresszív és másokat semmibe vevő, vagyis erkölcstelen magatartásból békesség fakad. Ez nyilvánvaló képtelenség. Jól emlékszem, hogy tanultam meg ezt a leckét kisfiú koromban, Tibetben. Egyik kísérőmnek, Kenrap Tendzinnek volt egy kis papagája, amelyet olajos magvakkal etetett. Szigorú ember volt, dülledt szemű és kissé ijesztő külsejű, de ez a papagáj valahányszor meghallotta a lépteit vagy a köhögését, rögtön felélénkült. Gazdája, miközben a tenyeréből etette, mindig megsimogatta a madár fejét, amitől az valóságos önkívületbe esett. Megirigyeltem ezt a különleges kapcsolatot, és szerettem volna, ha a papagáj velem is ilyen barátságosan viselkedik. De amikor egyszer-kétszer magam is vittem neki magot, rám se hederített. Ezután egy bottal piszkáltam, hátha erre jobban reagál. Próbálkozásom, mondanom sem kell, teljes kudarccal végződött. A madár nemhogy közeledett volna hozzám, hanem félni kezdett tőlem. Ha kezdetben volt is valami halvány esélyem, hogy jó kapcsolatot alakíthassak ki vele, ezt most már végképp elrontottam. Megtanultam viszont, hogy a barátságot nem lehet kierőszakolni: ahhoz kedvesség és együttérzés kell. Mindegyik világvallásban kulcsszerepet játszik a szeretet és az együttérzés. Mivel ez a kettő forrása és egyben eredménye a türelemnek, toleranciának, megbocsátásnak és más jó tulajdonságoknak, a spirituális gyakorlat kezdetétől végéig egyfolytában szükség van mindkettőre. De ha nem a vallás szemszögéből nézzük, akkor is nyilvánvaló, hogy a szeretet és az együttérzés valamennyiünk számára elengedhetetlenül fontos. Alapfeltevésünkből, miszerint erkölcsös cselekedet az, amely nem sért másokat, következik, hogy figyelembe kell vennünk mások érzéseit, ennek alapja pedig a velünk született empatikus képesség. És miközben ezt a képességünket átalakítjuk szeretetté és együttérzéssé, úgy, hogy kerüljük mindazt, ami hátráltat ebben és keressük mindazt, ami előbbre visz, viselkedésünk egyre erkölcsösebb lesz. Ez pedig mind a magunk, mind mások számára boldogságot eredményez. MÁSODIK RÉSZ ERKÖLCS ÉS EGYÉN HATODIK FEJEZET AZ ÖNMÉRSÉKLET ERKÖLCSE Mint felvetettem, a boldogsághoz szükséges együttérzés kifejlesztése kettős megközelítést igényel. Az együttérzést gátló tényezőket korlátoznunk, az ahhoz vezetőket pedig erősítenünk kell. Láthattuk, hogy az együttérzéshez a szeretet, türelem, tolerancia, megbocsátás, alázat stb. vezet. Akadályt az önmérséklet hiánya jelent, amely minden erkölcstelen magatartás forrása. Tapasztalhatjuk, hogy szokásaink és beállítottságunk megváltoztatásával hozzákezdhetünk általános érzelmi és értelmi állapotunk (kun lon) tökéletesítéséhez, amely minden cselekvésünk mozgatórugója. Ezután - mivel az együttérzés felé mutató spirituális tulajdonságok pozitív erkölcsi magatartással járnak - első teendőnk az önfegyelem szokássá fejlesztése. Mi tagadás, ezzel nagy fába vágjuk a fejszénket, de az alapelv legalább már ismerős. Tartózkodunk például a kábítószer élvezetétől, és gyermekeinket is óvjuk tőle, mert tudjuk, micsoda pusztításra képes. Ha mármost őrizkedni akarunk a negatív gondolatoktól és érzelmektől, ahhoz nem elegendő egyszerűen elfojtanunk őket; kulcsfontosságú, hogy romboló mivoltuk mélyére lássunk. Ha csupán kijelentjük, hogy az irigység, ez a könnyen elhatalmasodó és bomlasztó érzelem negatív, ezzel még nem hozunk létre erős védőfalat ellene. Ha külsőleg rendezzük ugyan életünket, ám a belső dimenziót elhanyagoljuk, a kétség, szorongás és más nyavalyák menthetetlenül gyökeret vernek bennünk, a boldogság pedig elkerül. Ez azért van így, mert az igazi belső - vagy spirituális - fegyelem a fizikai fegyelemmel ellentétben nem érhető el erővel, csakis a megértésen alapuló, önként és tudatosan vállalt fáradozással. Más szóval erkölcsös magatartásunk nem merül ki törvények és szabályok betartásában. A fegyelmezetlen elme olyan, akár az elefánt. Ha szabadjára engedik, kő kövön nem marad. De a fékevesztetten tomboló ormányos megközelítőleg sem okozhat akkora kárt és szenvedést, mint ami abból fakadhat, ha nem sikerül korlátoznunk elménk negatív indulatait. Ezek az indulatok nemcsak rombolást idézhetnek elő, hanem tartós fájdalmat is okozhatnak másoknak éppúgy, mint nekünk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az elme (lo) eredendően destruktív. Erősen negatív gondolat vagy érzelem befolyása alatt olybá tűnhet, mintha egyetlen tulajdonság jellemezné, de ha például a gyűlölködés a tudat megváltoztathatatlan sajátsága volna, akkor tudatunkat szükségképpen mindig gyűlölet töltené el. Ez nyilván nem így van. Fontos, hogy különbséget tegyünk a tudat, mint olyan, illetve az általa tapasztalt gondolatok és érzelmek között. Az is előfordul, hogy bár egy erőteljes élmény pillanatnyilag lehengerel bennünket, amikor utólag végiggondoljuk, már hidegen hagy. Egészen zsenge koromban az óesztendő végének közeledtével mindig nagyon izgultam a mönlam cshen-mo, a nagy imaünnep előtt. Ez jelezte a tibeti új év kezdetét. Dalai lámaként ennek kapcsán fontos feladat hárult rám, s emiatt a Potala palotából az egyik legszentebb tibeti kegyhelyre, a Dzsokhang templomba kellett költöznöm, ahol egy sor termet foglaltam el. Ahogy közelgett a nap, egyre többet ábrándoztam hol borzongva, hol szívrepesve, és mind kevesebb időt szántam tanulásra. Borzadállyal az a gondolat töltött el, hogy a főszertartás alatt hosszú imát kell elkántálnom fejből, lelkendezésre meg az késztetett, hogy a templomegyüttes előtti piactéren összesereglett árusok és zarándokok tengernyi sokaságán kell majd áthaladnom. Bár a túlhajtott izgalom és a rettegés akkor egyaránt valóságos volt, ma már persze mindkettőn csak nevetek. Mostanára egészen hozzászoktam a tömeghez, és oly sokévi gyakorlás után a kántálás sem zavar többé. Az elme jellegét a tó vizével szemléltethetjük. Amikor vihar korbácsolja fel a vizet, a tómeder iszapja kavarog benne, és zavarossá teszi. Pedig a víz természeténél fogva nem sáros. Mihelyt elcsitul a förgeteg, leülepszik az iszap, és ismét tisztán csillog a víz. Bár általában az elmét vagy tudatot is eredendően változhatatlan egységnek tekintjük, tüzetesebben szemügyre véve megállapíthatjuk, hogy mozzanatok és élmények rendkívül széles skálájából tevődik össze. Ezek között akadnak érzéki észleletek, amelyek közvetlenül tárgyakkal függnek össze, továbbá gondolatok és érzések, amelyeket a nyelv és fogalmak közvetítenek. Elménk dinamikus is: szándékos elhatározással változtathatunk szellemi és érzelmi állapotunkon. Tudjuk például, hogy a vigasz és biztatás hozzájárul a félelem eloszlatásához, a pszichológiai tanácsadás fokozott tudatossághoz és mélyebb érzelmekhez vezető formái pedig enyhíthetik a depressziót. A megfigyelés, miszerint érzelem és tudat nem ugyanaz, azt sugallja, nem szükségszerű, hogy gondolataink és érzéseink irányítsanak bennünket. Minden cselekedetünket meg kell előznie valamilyen szellemi és érzelmi történésnek, amelyre többé-kevésbé szabadon válaszolhatunk, bár e szabadság gyakorlása mindaddig nehézségekbe ütközik, míg meg nem tanuljuk bizonyos fokig fegyelmezni elménket. Ráadásul általában véve az határozza meg cselekedeteink erkölcsi tartalmát, ahogyan ezekre az eseményekre és tapasztalatokra reagálunk. Egyszerűbben szólva, ez azt jelenti, hogy ha pozitívan válaszolunk, ha mások érdekét a sajátunk elé helyezzük, akkor pozitívan fogunk cselekedni. Ha negatívan, másokkal nem törődve reagálunk, akkor cselekedeteink negatívak és erkölcstelenek lesznek. E felismerés jegyében úgy képzelhetnénk az elmét vagy tudatot, mint egy végtelenül becsületes, jellemes államfőt vagy uralkodót. Ebben a felfogásban gondolataink és érzelmeink a kormány tagjai. Némelyikük jó tanácsokat ad, mások rosszakat. Egyesek mindenekelőtt a köz javával törődnek, de akadnak, akiket csak saját kicsinyes érdekeik vezérelnek. Az irányító tudat - az elnök vagy uralkodó - feladata, hogy megállapítsa, alárendeltjei közül ki ad jó, és ki rossz tanácsot, melyikük megbízható, melyikük nem az, majd az előbbiek, ne pedig az utóbbiak javaslatai alapján cselekedjék. Azok a szellemi és érzelmi események, amelyek ebben az értelemben rossz tanácsadók, maguk is a szenvedés válfajának tekinthetők. Ha hagyjuk, hogy számottevő mértékűvé fajuljanak, elménket érzelmek mocsarasítják el, egész bensőnk forrong, s ez fizikai téren is megnyilvánul. A harag pillanataiban például alaposan kizökkenünk szokásos egyensúlyunkból, amit gyakran mások is érzékelnek. Valamennyien tapasztaltuk már, miként mérgezi meg az egész légkört, ha a család egyetlen tagja rosszkedvű. Amikor dühbe gurulunk, emberek és állatok egyaránt kerülnek bennünket. Olykor úgy forr bennünk az epe, hogy alig bírjuk magunkban tartani. Előfordulhat, hogy másokra öntjük ki a mérgünket, ezáltal belső zaklatottságunk külsőleg is megnyilvánul. Ez nem azt jelenti, hogy minden zavaró gondolatunk és érzelmünk szükségképpen negatív. A lelki békénket aláásó érzelmeket elsődlegesen negatív tudati összetevőjük különbözteti meg a normálisaktól. A bánat pillanata nem válik bénító fájdalommá, hacsak nem kapaszkodunk belé és adunk hozzá negatív gondolatokat, képzeteket. Amikor túlzottan felajzott a rám váró zarándokok és kalmárok tömege, illetve félelemmel töltött el a hosszú kántálás, az alapvető érzést tudati összetevővel is tetéztem. Már-már megszállott ábrándozásom során fantáziám megfejelte valamivel a helyzet realitását, az eljövendő eseményről szőtt képzelgéseim megzavarták természetes derűmet. Arról sincs szó, hogy minden félelem olyan gyermeteg lenne, mint az, amelyet az imént leírtam. Alkalmasint racionálisabb félelmet is átélünk, amely korántsem mindig negatív, tulajdonképpen akár hasznos is lehet. Fokozhatja tudatosságunkat, erőt adhat, hogy megvédjük magunkat. 1959-ben Lhászából való menekülésem éjszakáján, amikor katonának öltözve hagytam el az otthonomat, bizonyosan ezt a fajta félelmet éreztem. Mivel azonban se időm, se kedvem nem volt ezen töprengeni, nemigen zaklatott fel. Leginkább úgy hatott rám, hogy egészen éberré tett. Mondhatni, az indokolt és hasznos félelem példája volt ez. Ugyancsak jogos lehet az a félelem, amelyet valamilyen kényes, kiélezett helyzettel összefüggésben érzünk. Arra gondolok, amit akkor érzünk, ha olyan döntést kell hoznunk, amelyről tudjuk, hogy számottevően befolyásolja mások életét. Az ilyen félelem némileg összezavarhat bennünket. De mindennél veszedelmesebb és negatívabb az a félelem, amely teljesen értelmetlen, mégis valósággal földhöz szegez, megdermeszt bennünket. Az ilyen negatív érzelmi események neve tibetiül nyönmong, vagyis szó szerint "belülről bántó", illetve szokásos fordításban "zavaró érzelem". Ebben a tekintetben mindazok a gondolatok, érzelmek és mentális mozzanatok, amelyek a tudat (kun long) negatív vagy részvétlen állapotára utalnak, óhatatlanul aláássák lelki nyugalmunkat. Ilyen értelemben zavaró minden negatív gondolat és érzés, például a gyűlölet, harag, kevélység, kéjvágy, mohóság, irigység stb. Ezek a zavaró érzelmek annyira erősek, hogy ha semmit sem teszünk ellenük, őrületbe vagy akár öngyilkosságba kergethetnek bennünket, pedig minden embernek kedves az élete. Minthogy azonban az effajta szélsőségek szokatlanok, hajlunk arra, hogy a negatív érzelmeket elménk természetes velejárójának tekintsük. Ha azután nem ismerjük fel pusztító erejüket, nem tartjuk szükségesnek, hogy szembeszálljunk velük. Sőt inkább dédelgetjük, tápláljuk őket, ami kellő táptalajt biztosít a növekedésükhöz. Pedig, mint látni fogjuk, merőben romboló jellegűek. A negatív gondolatok és érzelmek akadályozzák legalapvetőbb törekvésünket - a boldogság elérését és a szenvedés elkerülését. Amikor befolyásuk alatt cselekszünk, nem vesszük észre, milyen hatást gyakorolnak tetteink másokra, ezáltal viselkedésünkkel környezetünkre és önmagunkra is bajt hozunk. Pontosan ezekből fakad tehát az erkölcstelen magatartás. A gyilkosság, botrányokozás és csalás éppúgy mind zavaró érzelemből ered, mint a mindennapjaink részévé vált szorongás, depresszió, lelki zavar és idegfeszültség. Ezért állítom, hogy a fegyelmezetlen - azaz a harag, gyűlölet, kevélység, önzés és hasonlók által befolyásolt - elme minden olyan bajunk forrása, amely nem sorolható az elkerülhetetlen szenvedések (betegség, öregség, halál) közé. Ha nem tudjuk kordában tartani a zavaró érzelmekre adott válaszunkat, azzal ajtót nyitunk önmagunk és mások szenvedése előtt. Ha azt mondjuk, maga is szenved, aki másoknak szenvedést okoz, abból természetesen nem következik, hogy valahányszor például megütünk valakit, magunkat is megütjük. Ennél jóval általánosabban értem a dolgot. Inkább úgy fogalmazok, hogy pozitív és negatív cselekedeteink hatása mélyen bennünk rögződik. Ha igaz, hogy mindannyiunkban van bizonyos mérvű empatikus képesség, akkor logikus a feltételezés, hogy az egyik ember csak akkor bánthatja a másikat, ha valami legyűri, elsüllyeszti ezt a képességet. Vegyük annak az esetét, aki kegyetlenül megkínoz valakit. Az ő elméjét (lo) nyilván egészében vagy tudatos szinten megszállva tartja valamiféle ártalmas gondolkodásmód vagy eszmerendszer, amely elhiteti vele, hogy áldozata rászolgált erre a bánásmódra. Ez a hit - amely bizonyos mértékig nyilván szándékosan választott - teszi képessé a kegyetlenkedőt érzelmei elfojtására. Ennek ellenére valahol mélyen legbelül benne is lecsapódik valami. Igen valószínű, hogy a kínzó hosszú távon valamiféle feszengést érez. Vizsgáljuk meg ebben az összefüggésben két korábban említett, könyörtelen diktátor, Hitler és Sztálin példáját. Úgy tűnik, életük végéhez közeledvén elmagányosodtak, szorongás, rettegés és gyanakvás vett rajtuk erőt, mint a saját árnyuktól megriadó varjakon. Természetesen rendkívül ritka az ilyen szélsőséges eset. A kisebb negatív cselekedeteknek a hatása is sokkal nehezebben észrevehető, mint a nagyobbaké. Az önmagunknak és másoknak egyaránt szenvedést okozó cselekedetek kevésbé szélsőséges példájaként nézzük a gyermeket, aki játék közben összeverekszik a másikkal. A csetepatéból győztesen kikerülő lurkót először talán elégedettség önti el, de mire hazatér, alábbhagy ez az érzelem, és bonyolultabb tudatállapot veszi át a helyét. Egyszer csak feszengeni kezd. Úgy is jellemezhetnénk ezt a fajta érzést, hogy elidegenedik önmagától, rosszul érzi magát a bőrében. Az a gyermek viszont, aki játszani megy a pajtásával, és kellemes délutánt tölt el a társaságában, utána nemcsak pillanatnyi elégedettséget érez, hanem amint kifújta magát, az izgalom múltán jóleső nyugalmat is. Az egyén jó híre további példája annak, miként üthetnek vissza a negatív cselekedetek saját elkövetőjükre. Úgy tűnik, az emberek - ami azt illeti, még az állatok is - általában irtóznak az aljasságtól, agresszivitástól, csalástól stb. Ha tehát másoknak ártó tevékenységbe bocsátkozunk, időleges kielégüléshez esetleg juthatunk ugyan általa, de az emberek előbb-utóbb ferde szemmel néznek ránk. Balsejtelemmel, nyugtalanul, rossz hírünk miatt bizalmatlanul figyelnek. Idővel barátaink is kezdenek elpártolni tőlünk. Minthogy a jó hírnév boldogság forrása, szenvedést hozunk magunkra, ha foltot ejtünk rajta. Bár akadhat egy-két kivétel, azt tapasztalhatjuk, hogy aki végletesen önző életet él, nincs tekintettel mások sorsára, az jobbára magányossá, szánalmassá válik. Talán olyanok veszik körül, akik vagyona, rangja miatt a kegyeit keresik, ám ha az önző vagy agresszív egyént tragikus csapás éri, az úgynevezett barátok nemcsak faképnél hagyják, hanem titkon talán még kajánul vigyorognak is. Ha pedig a tetejébe még kifejezetten rosszindulatú is az illető, akkor halála után valószínűleg nemigen fog hiányozni senkinek. Inkább örülni fognak a vesztének - miként a náci haláltáborok sok foglya is örvendezhetett, amikor végül kivégezték egykori rabtartóikat. Ezzel szemben akik tevőlegesen törődnek másokkal, azokat nagyra becsülik, nemegyszer szentként tisztelik. Az ilyen embert elhunyta után meggyászolják, fájlalják eltávozását. Gondoljunk Mahatma Gandhira. Bár Nyugaton tanult, és lehetősége nyílt a kényelmes életre, másokra való tekintettel úgy döntött, hazatér Indiába, ahol szinte koldusként élt, hogy minden erejét választott hivatásának szentelhesse. Bár a teste rég elhamvadt, ma is emlékeznek a nevére, milliók merítenek vigaszt és ihletet nemes tetteiből. Ami a zavaró érzelem tulajdonképpeni okát illeti, számos különböző tényezőre mutathatunk rá. Ezek közé tartozik az az általános szokás, hogy először magunkra gondolunk. Vagy említhetjük azt a hajlamunkat is, hogy a ténylegesen jelen lévőkön kívüli vonásokkal ruházunk fel tárgyakat és eseményeket - miként a sötétben kígyónak nézett kötél esetében. De ezen túlmenően, mivel negatív gondolataink és érzelmeink nem függetleníthetők más jelenségektől, a tárgyak és események, amelyekkel kapcsolatba kerülünk, maguk is részt vesznek reakcióink alakításában. Semmi sincs tehát, ami ne válthatná ki e reakciókat. Bármi és bárki lehet zavaró érzelem forrása - nemcsak ellenség, hanem barát vagy legbecsesebb vagyontárgy, sőt az egyén önmaga is. Ez arra utal, hogy a negatív gondolatainkkal és érzelmeinkkel való tulajdonképpeni szembehelyezkedés folyamatának első lépése az olyan helyzetek és tevékenységek kerülése, amelyek rendesen az előbbieknek adnának tápot. Ha például azt tapasztaljuk, hogy egy bizonyos személy jelenléte feldühít bennünket, tanácsos mindaddig távol tartanunk magunkat tőle, amíg jobban ki nem bontakoztatjuk belső erőforrásainkat. A második lépés az olyan tényleges körülmények kerülése, amelyek efféle erős gondolatokhoz és érzelmekhez vezetnek. Ez azonban magában foglalja, hogy már megtanultuk keletkezésük pillanatában felismerni a zavaró érzelmeket, ami nem mindig könnyű. Míg a gyűlölet teljesen kifejlett formában igen erőteljes érzés, a kezdeti fázisban talán csak egészen enyhe viszolygást érzünk egy bizonyos tárggyal vagy eseménnyel szemben. Sőt a zavaró érzelmek még a legelőrehaladottabb stádiumban sem mindig drámaian nyilvánulnak meg. Az orgyilkos talán viszonylag nyugodt abban a pillanatban, amikor meghúzza a ravaszt. Éberen kell figyelnünk ezért testünkre és mozdulatainkra, beszédünkre és kimondott szavainkra, szívünkre, elménkre és arra, amit érzünk, gondolunk. Ügyelnünk kell a legcsekélyebb negativitásra is, és folyton észben kell tartanunk a kérdéseket: "Akkor vagyok-e boldogabb, ha gondolataim és érzelmeim negatívak, destruktívak, vagy akkor, ha üdvösek?" "Miben áll a tudat? Vajon magában és magától való, vagy más tényezők függvényében létezik?" Gondolkoznunk, gondolkoznunk és gondolkoznunk kell. Olyanokká kell válnunk, mint a tudós, aki adatokat gyűjt, elemzi azokat, majd levonja a megfelelő következtetéseket. Saját negativitásunk kiismerése élethossziglani feladat, amely szinte a végtelenségig finomítható. De amíg nem vágunk bele, nem vehetjük észre, hol szükséges változtatásokat eszközölnünk az életünkben. Ha annak az időnek és fáradságnak, amelyet csip-csup foglalatosságokra - céltalan locsogásra és hasonlókra fecsérelünk, akár töredékét a zavaró érzelem tényleges mivoltának megismerésére fordítanánk, azt hiszem, óriási hatást gyakorolnánk életünk minőségére. Mind az egyén, mind a társadalom hasznot húzna ebből. Először is fölfedeznénk, mennyire károsak a zavaró érzelmek. És minél jobban átlátnánk bomlasztó jellegüket, annál inkább elmenne a kedvünk attól, hogy kövessük őket. Ez önmagában számottevően befolyásolná életünket. Vegyük figyelembe, hogy a negatív gondolatok és érzelmek nemcsak lelki békénket dúlják fel, hanem egészségünket is aláássák. A hagyományos tibeti gyógyászat a haragot sok betegség - például a magas vérnyomás, az álmatlanság és degeneratív elváltozások - elsődleges forrásának tartja, és úgy tűnik, ezt a nézetet az allopátiás orvoslás is mindinkább elfogadja. Egy másik gyermekkori emlékem szemlélteti, miként ártanak nekünk a zavaró érzelmek. Kamaszéveimben kedvenc időtöltéseim közé tartozott, hogy azokat a vén automobilokat babráltam, amelyeket elődöm, a tizenharmadik dalai láma nem sokkal a halála előtt, 1933-ban szerzett be. Négy volt belőlük: két brit gyártmányú Austin minikupé meg két amerikai kocsi, az egyik egy Dodge, a másik egy ütött-kopott dzsip. Így együtt Tibet szinte teljes gépjárműállományát alkották. Az ifjú Dalai Láma szemében ezek a porlepte régiségek ellenállhatatlan vonzerőt jelentettek, és azért epekedtem, hogy újra beindíttassam őket. Titokban arról álmodoztam, hogy én magam is megtanulok vezetni. De rengeteget kellett nyaggatnom különféle kormányhivatalnokokat, mire végül találtam egyet, aki konyított valamicskét az autókhoz. Lhakpa Ceringnek hívták, és az indiai határ túloldalán fekvő Kalimpongból származott. Emlékszem, egyik nap valamelyik kocsi motorján dolgozott, amikor leejtette a csavarkulcsát, elkáromkodta magát, és hirtelen felegyenesedett. Igen ám, de sajnos elfeledkezett a felnyitott motorháztetőről, és iszonyú csattanással beleverte a fejét. Ekkor azonban ahelyett, hogy óvatosan kikecmergett volna, legnagyobb meglepetésemre még inkább felbőszült, újra kihúzta magát, és másodszorra még jobban bevágta a fejét. Egy pillanatra döbbenten álltam e hóbortos viselkedés láttán, aztán kitört belőlem a nevetés. Lhakpa Cering dührohama nem eredményezett mást, mint két jókora zúzódást, ami őt csupán kellemetlenül érintette, de az esetből láthatjuk, hogyan tehetik tönkre a zavaró érzelmek egyik legbecsesebb tulajdonságunkat, nevezetesen a megkülönböztető tudatosságra való képességünket. Megfosztanak attól, ami képessé tesz bennünket, hogy megítéljük, mi helyes és mi helytelen, felmérjük, mi ígér tartós hasznot és mi csupán időleges előnyt magunknak és másoknak, felismerjük cselekedeteink valószínű kimenetelét, s így fikarcnyival sem vagyunk különbek az állatoknál. Nem nagy csoda, ha a zavaró érzelmek befolyása alatt olyasmit teszünk, ami rendes körülmények között eszünkbe se jutna. Ítélőképességünk elvesztése rámutat az efféle mentális és emocionális esemény egy másik negatív jellemzőjére. A zavaró érzelmek megtévesztenek bennünket. Látszatra kielégülést nyújtanak, de a valóságban erre hiába várunk. Jóllehet az ilyen érzelem mintegy merészséget és erőt adó védelmezőnk álruháját ölti, az így kapott energiával lényegében semmire sem megyünk. Az ilyen befolyás alatt hozott döntéseket gyakran megbánjuk. Az efféle harag az esetek nagy részében voltaképpen inkább a gyengeség, semmint az erő jele. A legtöbben tapasztaltuk már, hogy egy vita addig a pontig fajult, amíg az egyik fél sértegető szavakat nem használt, félreérthetetlenül elárulva ezzel álláspontja ingatagságát. Ráadásul nincs is szükség haragra ahhoz, hogy bátorságra és magabiztosságra tegyünk szert. Mint látni fogjuk, ez más eszközökkel is elérhető. A zavaró érzelmek irracionális síkra is kiterjednek. Arra a feltételezésre sarkallnak, hogy a látszat mindig valamiképpen tükrözi a valóságot. Amikor elönt bennünket a düh vagy a gyűlölet, hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a másikra, mint akin senki és semmi nem változtathat. Minden porcikájában ellenszenvesnek tűnhet az illető, elfeledkezünk arról, hogy csupán szenvedő emberi lény, akárcsak mi magunk, ugyanúgy óhajtja a boldogságot és szeretné elkerülni a szenvedést, mint mi. Csak józan eszünk súgja azt, hogy mihelyt haragunk lángja ellobban, biztosan legalább egy árnyalattal kedvezőbb megvilágításban tűnik fel előttünk az az egyén. Ugyanez megfordítva is érvényes, amikor elfogulttá válunk valaki iránt. A másik ilyenkor mindaddig abszolút kívánatosnak tetszik, amíg a zavaró érzelem hatása nem csillapul, mert akkor már nem is látjuk olyan tökéletesnek őt. Egyébként amikor ennyire feltámad bennünk a szenvedély, komoly veszély fenyeget, hogy az ellenkező végletbe esünk. Az egykor bálványozott személy gyűlöletesnek és megvetendőnek látszik, holott természetesen kezdettől fogva ugyanarról az emberről van szó. A zavaró érzelmek haszontalanok is. Minél több teret engedünk nekik, annál kevesebb marad jó tulajdonságaink - például a kedvesség és együttérzés - számára, és annál kevésbé leszünk képesek megoldani problémáinkat. Nincs is olyan alkalom, amikor ezek a felzaklató gondolatok és érzelmek segítenének akár nekünk, akár másoknak. Minél mérgesebbek vagyunk, annál többen menekülnek előlünk. Minél gyanakvóbban viselkedünk, annál inkább elszigeteljük magunkat az emberektől, emiatt annál magányosabbá válunk. Minél kéjsóvárabbak vagyunk, annál kevésbé tudunk rendes kapcsolatokat kialakítani, és megint csak annál inkább egyedül maradunk. Gondoljunk arra az egyénre, akinek tevékenységét elsődlegesen a zavaró érzelem vagy másként fogalmazva, otromba vonzalom és ellenszenv, kapzsiság, felfuvalkodott becsvágy stb. irányítja. Az ilyen személy nagy hatalomra tehet szert, híressé válhat, akár a történelemkönyvekbe is beírhatja a nevét. De halálával hatalma elenyészik, dicsőségének vége szakad. Mit ért hát el valójában? Sehol sem nyilvánvalóbb a zavaró érzelem haszontalansága, mint a harag esetében. Amikor feldühödünk, megszűnik bennünk minden részvét, szeretet, nagylelkűség, megbocsátás, elnézés és türelem. Ilyenformán épp azoktól a dolgoktól fosztjuk meg magunkat, amelyekből a boldogság összeáll. A harag nemcsak hogy azonnal elhomályosítja ítélőképességünket, hanem hajlamos tovább is lépni a bosszúvágy, káröröm, gyűlölet és rosszindulat felé - amelyek egytől egyig mindenkor negatívak, mert közvetlenül ártanak másoknak. A harag szenvedéshez vezet, vagy legalábbis kínos zavarba hoz. Mindig szívesen bíbelődtem például órajavítással, de sihederkoromból jó néhány alkalomra emlékszem, amikor annyira elveszítettem a türelmemet a pirinyó alkatrészek miatt, hogy fölkaptam és az asztalhoz vágtam a törékeny szerkezetet. Később persze szörnyen restelkedtem viselkedésem miatt - kivált az egyik esetben, amikor rosszabb állapotban kellett visszaadnom az órát a tulajdonosának, mint amilyenben átvettem! Bármilyen jelentéktelennek tűnhet ez a példa, azért jól szemlélteti, hogy bővelkedhetünk ugyan anyagi javakban - finom ételek, szépen berendezett lakás, drága televízió -, mégis oda a lelki nyugalmunk, mihelyt haragra gerjedünk. Olyankor már a reggeli sem ízlik. Ha pedig ez rendszeressé válik - legyünk bármilyen tanultak, gazdagok vagy hatalmasak -, az emberek egyszerűen kerülni fognak bennünket. "Na igen - ismerik el -, nagyon okos az illető, csak hát rémesen rossz kedélyű." Vagy így nyilatkoznak rólunk: "Nem vitás, hogy rendkívül tehetséges, de könnyen kijön a sodrából. Jobb vigyázni vele." Mindenesetre távol tartják magukat tőlünk. Miként a folyton morgó, vicsorgó kutyától, úgy óvakodunk azoktól is, akiknek harag mardossa a szívét. Inkább lemondunk a társaságukról, semhogy megkockáztassunk egy dühkitörést. Kétségtelen, hogy a félelemhez hasonlóan létezik valamiféle "nyers" düh, amelyet inkább hirtelen energiatolulásként, mintsem észleletekkel alátámasztott érzelemként élünk meg. Elképzelhető, hogy a haragnak ez a fajtája pozitív következményekkel jár. Nem lehetetlen, hogy az igaz-ságtalanság láttán fellobbanó harag önfeláldozó cselekedetre indít valakit. Pozitívnak tekinthetjük azt a haragot, amely arra késztet bennünket, hogy a segítségére siessünk valakinek, akit megtámadtak az utcán. Ám ha ez túllép az igazságtalanság mértékén, ha személyessé válik, bosszúvágyat vagy rosszindulatot szül, akkor veszélyes a helyzet. Amikor valami negatívat teszünk, képesek vagyunk választóvonalat húzni önmagunk és a negatív cselekedet között. De ha másokról van szó, sokszor nem tudjuk elkülöníteni a cselekvőt a cselekvéstől. Ez mutatja, mennyire megbízhatatlan még a jogosnak látszó harag is. Ha még mindig túlzónak tűnik a kijelentés, miszerint a harag teljességgel haszontalan érzelem, akkor gondolkodjunk el, vajon állítja-e bárki is, hogy a harag boldogságot hozhat. Soha senki. Ugyan miféle orvos javallana bármely betegség kezelésére haragot? Nincs ilyen doktor. A harag csak sért bennünket. Nincs benne semmi ajánlanivaló. Tegyük fel magunknak a kérdést: boldoggá tesz-e, ha feldühödünk? Megnyugszik-e tőle az elménk, ellazul-e a testünk? Ugye, hogy épp ellenkezőleg: minden tagunkban feszültséget érzünk, és elménk háborog? Ha meg akarjuk őrizni lelki békénket s ezáltal boldogságunkat, akkor racionálisabban és közömbösebben kell viszonyulnunk negatív gondolatainkhoz és érzelmeinkhez, de emellett határozott szokásunkká kell válnia, hogy önmérséklettel válaszoljunk ezekre. A negatív gondolatok és érzelmek késztetnek bennünket erkölcstelen cselekvésre. Mivel pedig a zavaró érzelem saját belső szenvedésünk forrása - ugyanis ez az alapja a csalódásnak, zavarodottságnak, bizonytalanságnak, szorongásnak és önbecsülésünk elveszítésének, ami megrendíti önbizalmunkat -, önmérséklet nélkül megrekedünk az örökös szellemi és érzelmi feszélyezettség állapotában. Így lehetetlen a lelki béke. Bizonytalanság foglalja el a boldogság helyét, és nem sokáig várat magára a szorongás meg a depresszió. Egyesek talán úgy érzik, helyes ugyan, ha megfékezzük az izzó gyűlölet érzéseit, amelyek erőszakba vagy akár gyilkosságba hajszolhatnak bennünket, ám érzelmeink mérséklésével és elménk fegyelmezésével már függetlenségünk elveszítését kockáztatjuk. Valójában épp az ellenkezője igaz. A harag és a zavaró érzelem éppúgy nem használódik el soha, mint ellenpárja, a szeretet és az együttérzés. Ehelyett gyarapodásra hajlamosak, akár a tavaszi hóolvadáskor kiáradó folyó, így elménket nemhogy felszabadítanák, hanem tehetetlen rabszolgájukká silányítják. Amikor negatív gondolatoknak és érzelmeknek adjuk át magunkat, óhatatlanul rájuk szokunk, fokozatosan belénk ivódnak, az irányításuk alá kerülünk. A vérünkké válik, hogy kellemetlen körülményekre kitöréssel reagáljunk. A lelki béke - a boldogság elsődleges jellemzője - és a harag nem tűrik meg egymás közelségét. A negatív gondolatok és érzelmek magát a béke és boldogság gyökerét támadják meg. Ha jól meggondoljuk, teljesen ésszerűtlen úgy keresnünk a boldogságot, hogy semmit sem teszünk a dühös, kárörvendő és rosszindulatú gondolatok, érzelmek mérséklésére. Dühünkben gyakran durva szavakat használunk. Az effajta durvaság barátságokat szakíthat szét. Mivel a boldogság társas kapcsolatainkkal összefüggésben alakul ki, barátságaink tönkretételével a boldogság alapfeltételeit dúljuk szét. Ha azt mondjuk, féket kell vetnünk haragunkra, negatív gondolatainkra és érzelmeinkre, ez nem úgy értendő, hogy el kell fojtanunk, amit érzünk. Fontos különbséget tennünk elfojtás és mérséklés között. Az utóbbi önként és megfontoltan vállalt fegyelmet jelent, amely az ebből származó előnyök mérlegelésén alapul. Egészen más eset az, ha valaki azért fojtja el érzelmeit, például haragját, mert úgy érzi, fegyelmezett arcot illik mutatnia a külvilág felé, vagy pedig attól fél, mit fognak szólni mások. Az effajta viselkedés olyan, mint a gennyedző seb bekötözése. Ezúttal nem szabályok betartásáról van szó. Az elfojtás azzal a veszéllyel jár, hogy az egyénben egyre csak gyűlik a düh és neheztelés, így egyszer eljön majd a pillanat, amikor többé nem képes magában tartani. Más szóval természetesen akadnak gondolatok és érzelmek - köztük negatívak -, amelyeket helyénvaló, sőt fontos is nyíltan kifejezésre juttatnunk, de erre léteznek megfelelő és kevésbé megfelelő módok. Sokkal jobb konfrontálódnunk egy személlyel vagy helyzettel, mint teljesen eltitkolnunk és magunkban érlelgetnünk, táplálnunk haragunkat, neheztelésünket. Ha azonban válogatás nélkül ontjuk magunkból a negatív gondolatokat és érzelmeket, egyszerűen azon az alapon, hogy muszáj hangot adnunk nekik, akkor a fent jelzett okokból könnyen előfordulhat, hogy elveszítjük a fejünket és túlreagáljuk a dolgokat. Fontos tehát, hogy megválogassuk mind a kifejezendő érzelmeket, mind kinyilvánításuk módját. Az igazi boldogságot meglátásom szerint a lelki béke jellemzi, és társas kapcsolatainkkal összefüggésben alakul ki. Ennélfogva az erkölcsös magatartás függvénye, amaz pedig olyan cselekedetekből áll, amelyek figyelembe veszik mások jólétét. A zavaró érzelem akadályoz bennünket abban, hogy ilyen együtt érző magatartást tanúsítsunk. Ha tehát boldogságot óhajtunk, meg kell zaboláznunk a negatív gondolatokra és érzelmekre adandó válaszainkat. Erre célzok, amikor azt mondom, hogy meg kell szelídítenünk a vad elefántot, azaz fegyelmezetlen elménket. Ha nem mérsékeljük a zavaró érzelemre adott válaszunkat, cselekedeteink erkölcstelenné válnak, és akadályozzák boldogságunk feltételeit. Szó sincs arról, hogy buddhákká kellene válnunk, egyesülnünk kellene Istennel. Csupán felismerjük, hogy érdekeink és jövendő boldogságunk szorosan összefüggenek másokéval, és megtanulunk ennek megfelelően cselekedni. HETEDIK FEJEZET AZ ERÉNY ERKÖLCSE Eljutottunk tehát odáig, hogy az igazi boldogsághoz elengedhetetlen az önmérséklet. Nem állhatunk meg azonban ezen a ponton. Bár a durva vétségektől, gonosztettektől a puszta önmérséklet is megóvhat, a lelki békével jellemzett boldogság eléréséhez már nem elegendő. Ha annyira át akarjuk alakítani önmagunkat - szokásainkat és beállítottságunkat -, hogy cselekedeteink együtt érzővé váljanak, akkor ki kell bontakoztatnunk azt, amit úgy nevezhetnénk: az erény erkölcse. A negatív gondolatoktól és érzelmektől való tartózkodás mellett művelnünk és erősítenünk kell pozitív tulajdonságainkat is. Melyek ezek a pozitív tulajdonságok? Alapvető emberi vagy spirituális vonások: szeretet, együttérzés, türelem, elnézés, alázat, megbocsátás és így tovább. Az együttérzés (nying-dzse) után a legfőbb ezek közül az, amit tibetiül úgy nevezünk: szö pa. Ismét olyan megjelöléssel kerültünk szembe, amelynek más nyelvekben nem kínálkozik egyenértékese, noha a fogalmak, amelyeket takar, egyetemesek. Gyakran egyszerűen "türelem"-nek fordítják, bár szó szerinti értelme "tűrőképesség" vagy "ellenálló képesség". Ugyanakkor azonban az elszántság jelentéstartalmát is hordozza. Azokra az erős, negatív gondolatokra és érzelmekre adott megfontolt választ jelöli tehát (szembeállítva az oktalan reakcióval), amelyek jobbára akkor merülnek fel, amikor ártó szándékkal találkozunk. A szö pa ad erőt, hogy ellenálljunk a szenvedésnek; jóvoltából még azok iránti együttérzésünket sem veszítjük el, akik ártani akarnak nekünk. Ebben az összefüggésben Löpön-la, a Namgyal kolostor egyik szerzetesének példája jut eszembe. A megszálló katonák Tibetből való szökésemet követően sok ezer szerzetessel és tisztviselővel együtt őt is börtönbe zárták. Amikor végül szabadon bocsátották, megengedték neki, hogy Indiába távozzék, ahol visszatért száműzetésben újjáalapított rendházába. Több mint húsz esztendő után nagyjából ugyanúgy láttam viszont, ahogy az emlékezetemben élt. Természetesen idősebbnek tűnt, de jó erőben-egészségben és teljes szellemi épségben vészelte át a megpróbáltatásokat. Szelíd derűje változatlan maradt. Pedig beszélgetésünkből megtudtam, hogy a hosszú fogság alatt kegyetlen bánásmódban részesült. A többiekkel együtt "átnevelésnek" vetették alá, melynek során arra kényszerítették, hogy megtagadja a vallását, nemegyszer meg is kínozták. Kérdésemre, hogy félt-e valaha, azt felelte, csupán egyetlen dologtól rettegett: attól, hogy esetleg kihal belőle a rabtartói iránti részvét és törődés. Ez egyszerre megrendített és fellelkesített. Löpön-la története megerősítette, amit mindig is hittem. Nem testalkata, nem is intelligenciája, neveltetése vagy akár társadalmi beidegződései teszik képessé az embert a nehézségek elviselésére. Sokkal többet nyom a latban spirituális állapota. Bár egyesek puszta akaraterejük révén életben maradhatnak, azok szenvednek a legkevesebbet, akik magas szintre fejlesztik a szö pá-t. A szö pa alapszinten viszonylag jól körülírható a béketűrés és a lelkierő (a sorscsapásokkal szembeni állhatatosság) fogalmával. Magasabb szintre fejlesztve azonban jelenti a megpróbáltatások közbeni lélekjelenlétet is, a kizökkenthetetlen nyugalmat, amely azt tükrözi, hogy az egyén magasabb, spirituális cél elérése érdekében önként vállalja a nehézségeket. Ebbe beletartozik az adott helyzet elfogadása annak felismerése által, hogy sajátságos felszíne alatt egymással kapcsolatban álló okok és körülmények rendkívül bonyolult szövedéke feszül. A szö pa tehát az igazi erőszakmentesség gyakorlásának eszköze. Ez tesz képessé bennünket nemcsak arra, hogy tartózkodjunk a fizikai reakcióktól, ha provokálnak bennünket, hanem arra is, hogy elszakadjunk negatív gondolatainktól és érzelmeinktől. Nem beszélhetünk szö pá-ról, ha engedünk ugyan valakinek, de mogorván tesszük vagy neheztelünk rá ezért. Nem szö pa például az, ha munkahelyi fölöttesünk felidegesít bennünket, kénytelenségből mégis fejet hajtunk. A szö pa lényege a csapásokkal szemben tanúsított, elszánt béketűrés. Más szóval, aki türelmet és állhatatosságot tanúsít, az eltökéli magát, hogy nem adja meg magát negatív ingereknek - amelyeket harag, gyűlölet, bosszúvágy stb. alakjában jelentkező zavaró érzelemként tapasztal -, inkább szembeszáll sértődöttségével, és nem viszonozza a bántást bántással. A fentiek nem úgy értendők, hogy egyetlen esetben sem helyénvaló, ha szigorú lépésekkel válaszolunk mások cselekedeteire. A türelem gyakorlása sem azt jelenti az általam leírt felfogásban, hogy bármit művelnek velünk, fogadjuk el, és minden további nélkül adjuk be a derekunkat. Arról sincs szó, hogy soha semmit ne tegyünk azok ellen, akik bántanak. A szö pa nem tévesztendő össze a passzivitással. Épp ellenkezőleg, a határozott fellépés valamivel szemben összeférhet a szö pá-val. Bármelyikünk életében adódhat alkalom, amely kemény szavakat - vagy épp tettleges beavatkozást - követel. Mivel azonban a szö pa belső tartásunkat óvja, ebből következően előnyösebb helyzetben vagyunk, hogy megfelelően erőszakmentes megoldást találjunk egy problémára, mintha negatív gondolatok és érzelmek borítanának el bennünket. Mint látható, ez épp ellenkezője a gyávaságnak. Gyávaságról akkor beszélhetünk, ha a félelem miatt minden magabiztosságunk elvész. A türelmes állhatatosság pedig azt jelenti, hogy akkor is tántoríthatatlanok maradunk, ha félünk. Elfogadás alatt sem azt értem, hogy amikor problémáink megoldhatóak, ne tegyünk meg evégre mindent, ami hatalmunkban áll. A pillanatnyi szenvedést - azt, amelyen épp keresztülmegyünk - illetően azonban az elfogadás segíthet abban, hogy az átélteket ne tetézze még a szellemi és érzelmi szenvedés terhe is. Az öregedés ellen például nemigen tehetünk semmit. Sokkal jobb, ha beletörődünk állapotunkba, mint ha mérgelődünk miatta. Mindig megrökönyödöm és kissé balgaságnak tartom, amikor hajlott korú emberek önérzetesen elhárítják a segítséget, holott nyilvánvalóan elkelne. A türelmes állhatatosság az a jellemvonás, amely képessé tesz bennünket arra, hogy ne engedjük át az irányítást a negatív gondolatoknak és érzelmeknek. Megóvja lelki nyugalmunkat a nehézségek közepette. Ha ilyen türelmet gyakorlunk, erkölcsileg üdvös magatartást fogunk tanúsítani. Mint láthatjuk, az erkölcsi gyakorlat első lépése a negatív gondolatok és érzelmek azonnali megfékezése, a második - a fék behúzását követő - pedig az, hogy türelmesen szembehelyezkedünk a provokációval. Az olvasó itt közbevetheti, hogy bizonyára előfordul olyan helyzet, amikor ez lehetetlen. Mi a teendő olyankor, ha egy hozzánk közel álló, aki minden gyöngénket ismeri, úgy viselkedik velünk szemben, hogy egyszerre úgy érezzük, menthetetlenül hatalmába kerít bennünket a düh? Ilyen körülmények között igazán képtelenségnek tűnhet, hogy fenntartsuk a másik iránti együttérzésünket, de legalább arra ügyelhetünk, hogy ne reagáljunk erőszakosan, agresszíven. A legjobb talán az, ha elhagyjuk a helyiséget és járunk egyet vagy akár csak elszámolunk húsz lélegzetvételig: kell találnunk valami módot, hogy egy kicsit lehiggadjunk. Ezért kell mindennapi életünk középpontjába helyeznünk a türelem gyakorlását. A legmélyebb szinten kössünk ismeretséget vele, hogy amikor valóban nehéz helyzetben találjunk magunkat, ha netán külön erőfeszítés válik is szükségessé, tudjuk majd, mi kell ahhoz. Ha viszont mindaddig elhanyagoljuk a türelem gyakorlását, amíg ténylegesen bajba nem kerülünk, fölöttébb valószínű, hogy nem sikerül majd ellenállnunk a provokációnak. A türelem vagy szö pa erényének elsajátítására az az egyik legjobb mód, ha rendszeresen szakítunk időt, hogy előnyein elmélkedjünk. Ez a megbocsátás forrása. Ha a szö pa a cselekvő és a cselekvés közötti különbségtétel képességével ötvöződik, természetszerűleg adódik a megbocsátás. A szö pa ráadásul páratlan védőeszköze mások iránti törődésünknek, bárhogy viselkedjenek is velünk. Képessé tesz arra, hogy csak magát a cselekedetet ítéljük el, s ugyanakkor együttérzéssel forduljunk a másik felé. Ha kibontakoztatjuk a türelmes állhatatosság képességét, tapasztalhatjuk, hogy ezzel arányosan higgadtabbá, nyugodtabbá válunk. Kevésbé hajlunk a civódásra, kellemesebb társaságnak mutatkozunk, ezzel annyira pozitív atmoszférát teremtünk magunk körül, hogy mások könnyen lépnek kapcsolatba velünk. És mivel a türelem gyakorlása érzelmileg kiegyensúlyozottabbá tesz, észrevehetjük, hogy nemcsak mentálisan és spirituálisan erősödünk, hanem fizikailag is egészségesebbé válunk. Magam is jó egészségnek örvendek, amit egyértelműen annak tulajdonítok, hogy általában nyugodt és békés vagyok. A szö pa vagy türelem legfontosabb hozadéka azonban az, hogy hatékony ellenszere a kártékony haragnak - lelki nyugalmunk és ennélfogva boldogságunk legfőbb fenyegetőjének. A türelem a legjobb belső önvédelmi eszközünk a harag romboló hatása ellen. Gondoljuk csak meg: a gazdagság éppúgy nem véd meg a haragtól, mint a műveltség, bármilyen képzett és intelligens is az ember. Ami azt illeti, a törvény sem segít. A hírnév? Itt teljesen haszontalan. Csakis a türelmes állhatatosság belső védműve óvhat meg bennünket a negatív gondolatok és érzelmek zűrzavarától. Az elme vagy szellem (lo) nem fizikai jellegű, közvetlenül nem érinthető, nem sérthető. Csak a negatív gondolatok és érzelmek árthatnak neki. Ennélfogva csak a megfelelő pozitív tulajdonság védelmezheti. A türelem erényének elsajátításakor második lépésként nagyon hasznos, ha nem annyira lelki békénket fenyegető tényezőnek, mint éppenséggel a türelem eléréséhez vezető eszköznek tekintjük a megpróbáltatásokat. Ebből a szemszögből úgy láthatjuk, hogy azok, akik ártanak nekünk, bizonyos értelemben a türelem tanítómesterei. Arra tanítanak, amit puszta szavakból sohasem érthetnénk meg, bármilyen bölcsek vagy jámborak is azok. E könyv puszta végiglapozásától sem remélheti az olvasó, hogy elsajátítja a türelem erényét - hacsak nem olyan unalmas, hogy szerfölött nagy kitartást igényel! A nehézségekből viszont megismerhetjük a türelmes állhatatosság értékét. És különösen azok, akik ártanának nekünk, egyedülálló lehetőséget kínálnak a fegyelmezett viselkedés gyakorlására. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az emberek nem felelősek a tetteikért. Ne feledjük azonban, hogy nagyrészt tudatlanságból is cselekedhetnek. Aki erőszakos környezetben nőtt fel, talán nem ismer más viselkedést, így hát szinte fölösleges is firtatni, ki mennyiben hibás. Ha valaki szenvedést okoz nekünk - és itt természetesen nem azokra az esetekre gondolok, amikor mások jogosan ellenkeznek velünk, például indokolatlan követeléseinket utasítják vissza -, az a helyénvaló válasz, ha felismerjük, hogy bántásunkkal végső soron saját lelki békéjüket, belső egyensúlyukat, ezáltal boldogságukat veszítik el. Legjobban tesszük tehát, ha együtt érzünk velük, már csak azért is, mert pusztán attól, hogy szeretnénk látni a szenvedésüket, még nem esik bajuk. Nekünk annál inkább. Képzeljünk el két vitatkozó szomszédot. Az egyikük nem veszi a szívére a nézeteltérést, a másik viszont a megszállottjává válik, folyton azon töri a fejét, mivel árthatna ellenfelének. De mi történik? Annyira dúl-fúl, hogy hamarosan kezdi rosszul érezni magát. Előbb az étvágya hagyja el, majd álmatlanság gyötri, utoljára megrendül az egészsége. Se éjjele, se nappala a kínlódástól - és a sors fintora, hogy végül teljesíti a másik fél kívánságát. Ha komolyan meggondoljuk, nem egészen racionális dolog, hogy egyes embereket szemelünk ki haragunk céltáblájául. Végezzünk el képzeletben egy egyszerű gyakorlatot. Mondjuk, hogy valaki sértéseket vág a fejünkhöz. Ha hajlunk arra, hogy haragot tápláljunk az így okozott fájdalom miatt, vajon nem magukra a szavakra kellene-e összpontosítanunk érzéseinket, hiszen valójában ezek fájnak? Mégis az egyénre haragszunk, aki kiabál velünk. Természetesen érvelhetnénk azzal, hogy mivel ő kiabál, jogosan vagyunk dühösek rá, elvégre ő tartozik erkölcsi felelősséggel, nem pedig a szavai. Ez talán igaz is, de ha arra akarunk haragudni, ami a fájdalom tulajdonképpeni okozója, akkor mégiscsak közvetlenebb ok az, amit mondott. Sőt nem kellene inkább arra irányítanunk dühünket, ami az illetőt sértegetésre késztette, vagyis zavaró érzelmeire? Hiszen ha békés és nyugodt lenne, nem viselkedne így. A három tényező - a sértő szavak, az azokat kimondó személy és a negatív indulatok, amelyek a kimondásukra késztették - közül mégis a személyre haragszunk. Valami következetlenséget látok ebben. Ha valaki azt az ellenvetést teszi, hogy fájdalmunk valódi oka a sértegető személy gonosz-sága, ez még mindig nem kellő alap az illetővel szembeni haragra. Ha ugyanis az alaptermészetéhez tartozna, hogy ellenségesen bánjék velünk, akkor képtelen lenne másként viselkedni. Ebben az esetben céltalan a harag. Nincs értelme a tűzre haragudnunk, ha megégetjük magunkat. A tűznek természetéhez tartozik, hogy éget. De jusson eszünkbe, hogy az eredendő ellenszenv vagy eredendő gonoszság tévképzet, és vegyük észre, hogy ugyanez a személy, aki most fájdalmat okoz nekünk, más körülmények között jó barátunk lehetne. Nemegyszer hallhatunk katonákról, akik a fronton szemben álltak, és békeidőben közel kerülnek egymáshoz. Legtöbbünkkel előfordul az is, hogy megismerkedünk valakivel, aki rossz hírű múltja ellenére egészen kellemes egyéniségnek bizonyul. Természetesen nem azt mondom, hogy minden helyzetben efféléken mélázzunk. Ha fizikai veszély fenyeget, jobban tesszük, ha elmélkedés helyett arra fordítjuk az energiánkat, hogy elszaladjunk! Hasznos azonban, ha nem sajnáljuk az időt, hogy megismerkedjünk a türelem különféle vonatkozásaival és előnyeivel. Ez képessé tesz arra, hogy a hasznunkra váltsuk megpróbáltatásainkat. Már említettem, miként hat a szö pa vagy türelem a harag ellenében. Ugyanígy minden negatív állapotnak megtalálhatjuk az ellentettjét. A kevélységnek például ellenpárja az alázat, a kapzsiságnak az elégedettség, a tunyaságnak az állhatatosság. Ha tehát le akarjuk küzdeni a negatív gondolatok és érzelmek nyomán kialakult ártalmas állapotokat, az erény művelése nem választható el a zavaró érzelemre adott válasz mérséklésétől. A kettő kéz a kézben jár. Az erkölcsi fegyelem ezért nem korlátozható se puszta önmérsékletre, se pusztán a pozitív tulajdonságok megerősítésére. Hogy megértsük, miként párosul ez az önmérséklési folyamat az ellentételezéssel, vegyük például a szorongást. Leírhatjuk a félelem válfajaként, amely azonban jól fejlett mentális összetevővel bír. Mármost óhatatlanul találkozunk élményekkel és eseményekkel, amelyektől tartunk. Ám ez az aggodalom akkor csap át szorongásba, ha rágódunk a dolgokon, és hagyjuk, hogy fantáziánk negatív reflexiókat vetítsen rájuk. Ekkor kezdünk nyugtalankodni, gyötrődni. Végül a szűnni nem akaró zaklatottság állapotába kerülünk. Minél inkább kifejlődik ez az állapot, annál kevésbé tudunk tenni ellene, annál erősebbé válik. De ha alaposan átgondoljuk, rájövünk, hogy a folyamat hátterében elsődlegesen szűklátókörűség, a megfelelő perspektíva hiánya húzódik meg. Emiatt nem vesszük észre, hogy a dolgok és események számtalan ok és körülmény eredményeként jönnek létre. Hajlamosak vagyunk csupán az adott helyzet egy-két mozzanatára koncentrálni. Szenvedésünket kizárólag negatív gyermekkori élményeknek, szociális vagy anyagi helyzetünknek, illetve valamely vélt kudarcnak vagy fogyatékosságnak tulajdonítjuk. Pedig ha így járunk el, óhatatlanul arra korlátozzuk magunkat, hogy csak e mozzanatok megoldására találjunk eszközöket. Ezzel az a baj, hogy ha nem sikerül, az könnyen megtörheti küzdőszellemünket. A szorongás legyőzésének első lépése tehát az, hogy megfelelő nézőpontból tekintjük át helyzetünket. Ezt sokféleképpen elérhetjük. Az egyik legeredményesebb módszer az, ha megpróbáljuk önmagunkról másokra terelni figyelmünket. Ha ez sikerül, tapasztalhatjuk, hogy saját problémáink léptéke is kisebbedik. Nem azt akarom mondani, hogy teljesen hagyjuk figyelmen kívül saját szükségleteinket, inkább azok mellett - bármennyire szorongatóak legyenek gondjaink - igyekezzünk szem előtt tartani másokét is. Ez azért hasznos, mert amikor mások iránti törődésünk cselekvésben csapódik le, észrevesszük, hogy önbizalmunk automatikusan megerősödik, az aggodalom és szorongás alábbhagy. A modern élettel együtt járó szinte minden mentális és emocionális szenvedés - így a reményvesztettség, elmagányosodás stb. - abban a pillanatban enyhül, amint mások iránti törődés kezdi vezérelni cselekedeteinket. Úgy vélem, ez megmagyarázza, miért nem elegendő a szorongás csökkentéséhez pusztán az, ha külsőleg pozitív lépéseket teszünk. Rövid távú céljainkhoz igyekszünk közelebb jutni, mégis csak gondjainkat szaporítjuk. Mi a teendő viszont olyankor - ami különböző mértékben időről időre mindannyiunkkal előfordul -, ha úgy érezzük, egész életünk elbizonytalanodott, összecsapnak a fejünk fölött a hullámok? Ilyenkor létfontosságú, hogy minden erőnkkel kedélyállapotunk javításán iparkodjunk. Vegyük például számba mindazt, amiben szerencsések vagyunk. Hiszen talán szeret bennünket valaki, szorult belénk némi tehetség, jó nevelésben részesültünk, alapvető szükségleteinket - élelmezés, lakás, ruházkodás - ki tudjuk elégíteni, esetleg a korábbiakban tettünk egyet-mást embertársaink javáért. Gondoljunk életünk legcsekélyebb pozitív mozzanataira is olyanformán, mint a bankár, aki még a legkisebb kihelyezett kölcsönre is kamatot szed. Mert ha nem sikerül jobb kedvre derítenünk magunkat, komoly veszély fenyeget, hogy a magatehetetlenség érzésébe süppedünk. A végén még azt hisszük, képtelenek vagyunk bármiféle jóra. Tehát saját magunkat kergetjük kétségbeesésbe, aztán úgy látjuk, nincs más hátra, csak az öngyilkosság. A legtöbb reménytelen, kétségbeejtő helyzet nem annyira valóságos, amennyire az egyén képzeli. Lehetséges persze, hogy mások közreműködése nélkül megoldhatatlan. Ebben az esetben segítséget kell kérni. Adódhatnak azonban ténylegesen kilátástalan szituációk. Ilyenkor vigaszt nyújthat a vallás, de ez más lapra tartozik. Mi mást ölel fel az erény erkölcse? Általános elvként leszögezhetjük, hogy okvetlenül kerülnünk kell a szélsőségeket. A nyakló nélküli habzsolás éppolyan veszélyes, mint a koplalás, és ugyanez érvényes az erény gyakorlására is. Végletekig hajtva még nemes ügyek is okozhatnak bajt. A körülményeket figyelmen kívül hagyó, túlzott merészség például könnyen vakmerőségbe csaphat át. A szélsőség ellentmond az erénygyakorlás egyik alapvető céljának, hiszen épp azt a hajlamunkat kellene megfékeznünk, hogy az elkerülhetetlen szenvedést okozó személyek és események durva mentális és emocionális reakciókat válthassanak ki belőlünk. Azt is fontos megértenünk, hogy mindennapi életünk középpontjába kell helyeznünk az erényre való törekvést, ha a természetesen erkölcsös cselekvés jegyében akarjuk átformálni elménket és érzelemvilágunkat (lo). Hiszen szeretet és együttérzés, türelem, nagylelkűség, alázat stb. mind kiegészítik egymást. Mivel igen nehéz gyökerestül kiirtani a zavaró érzelmet, az ellentettjének már a negatív gondolatok és érzelmek felbukkanása előtt szokásunkká kell válnia. Létfontosságú például a nagylelkűség gyakorlása, hogy ezzel ellensúlyozzuk tulajdonunk, sőt energiánk túlzott kímélésére, védelmezésére való hajlamunkat. A tevékeny adakozás segít leküzdeni a fukarságot, amelyet ezzel a kérdéssel szoktunk igazolni: "Ha mindent szétosztogatok, mi marad nekem?" Az adakozást mindegyik világvallás és minden civilizált társadalom erénynek tekinti, és nyilvánvaló, hogy adó és kapó félnek egyaránt javára válik. Aki kap, mentesül a nélkülözés kínjaitól, aki pedig ad, jóleső érzéssel nyugtázhatja, hogy örömet szerzett másoknak. Látnunk kell ugyanakkor, hogy az adakozásnak különböző formái és fokozatai léteznek. Ha abból a megfontolásból adakozunk, hogy mások előtt jobb színben tűnjünk fel - elismerést szerezzünk, erényesnek vagy jámbornak mutatkozzunk -, azzal beszennyezzük az aktust. Ez nem nagylelkűség, hanem önmagunk felmagasztalása. Lehetséges, hogy a bőkezű nem is olyan nagylelkű, mint a szerényen adakozó. Minden az adakozás módjától és indítékaitól függ. Ha időnket és energiánkat szenteljük másoknak, az valamivel magasabb rendű, mint a tárgyi adakozás, noha nem pótolja azt. Itt különösen a szellemi vagy testi fogyatékosok, hajléktalanok, magányosak, börtönbüntetésüket töltők vagy onnét szabadultak szolgálatára gondolok, de ezt a fajta adakozást művelik például a tanárok is, akik diákjaikkal osztják meg tudásukat. Véleményem szerint az adakozás legértékesebb formája az, amikor meg sem fordul a fejünkben a jutalom gondolata, mert a mások iránti őszinte törődés vezérel bennünket. Minél inkább ügyelünk mások érdekeire is a magunkéin kívül, annál biztosabban alapozzuk meg saját boldogságunkat. A kijelentés, miszerint átalakulási törekvéseink nélkülözhetetlen eleme az alázat, mintha ellenkezne az önbizalom szükségességéről mondottakkal. A jogos önbizalom, vagyis az önbecsülés azonban egyértelműen elválasztható az önhittségtől - amelyet hamis énképre alapozott, túlzott fontosságtudatként jellemezhetünk -, meg kell tehát különböztetnünk a valódi alázatot amely a szerénység egyik válfaja - az önbizalomhiánytól. A kettő egyáltalán nem ugyanaz, mégis sokan összekeverik. Részben ezzel magyarázható, miért vélik manapság gyakran gyöngeségnek az alázatot, holott a belső erő jele - kivált az üzleti vállalkozásban, hivatásunk gyakorlásakor. Tény, hogy korunk társadalma nem juttat az alázatnak olyan helyet, amilyet fiatalságom idején Tibetben élvezett. Akkoriban az emberek ösztönös elismerése és a kulturális hagyomány együttesen rendkívül kedvező légkört teremtett az alázatnak, míg a becsvágyat - az üdvös célok iránti tökéletesen helyénvaló törekvésektől eltérően - olyan tulajdonságnak tekintették, amely túlontúl könnyen torkollik egoista gondolkodásba. Napjainkban azonban az alázat még fontosabb, mint valaha. Minél sikeresebb az emberiség - mind egyéni szinten, mind a műszaki-tudományos fejlődés révén összességében -, annál elengedhetetlenebbé válik az alázat megőrzése. Hiszen minél fényesebbek pillanatnyi eredményeink, annál védtelenebbé válunk a gőgös elbizakodottsággal szemben. Az igazi önbizalom és alázat kibontakoztatásban segít, ha okulunk azok példáján, akik beképzeltségük miatt nevetség tárgyává válnak. Ők maguk talán nincsenek tudatában, mennyire ostobának mutatkoznak, de mindenki más előtt nyilvánvaló. Nem arról van szó, hogy törjünk pálcát mások felett. Inkább tudatosítsuk magunkban az efféle érzelmi és tudatállapot negatív következményeit. Ha mások példáján belátjuk, hová vezet az ilyesmi, még elszántabban őrizkedhetünk tőle. Bizonyos értelemben megfordítjuk az elvet, miszerint nem ártunk másoknak, hiszen mi sem akarjuk, hogy bántsanak bennünket. és hasznot húzunk a tényből, hogy könnyebb észrevenni mások gyarlóságait, mint elismerni erényeiket. Ugyancsak könnyebb hibát találni másokban, mint önmagunkban. Hozzátehetném talán, hogy ha az alázat nem tévesztendő össze az önbizalomhiánnyal, és a legkevésbé sincs köze az értéktelenség érzéséhez. Ha valaki nincs tisztában saját értékével, az mindig káros, és a szellemi, érzelmi, lelki bénultság állapotához vezethet. Az egyén ilyen körülmények között akár meg is gyűlölheti önmagát, bár be kell vallanom, hogy amikor nyugati pszichológusok először magyarázták nekem az önutálat fogalmát, zavarosnak találtam. Úgy tűnt, ellentmond az elvnek, miszerint alapvető vágyunk a szenvedés kerülése és a boldogság. Ma már elfogadom azonban, hogy amikor az ember semmilyen célt és perspektívát nem lát maga előtt, az önutálat veszélye fenyegeti. Mégis mindannyiunkban megvan az empatikus képesség, ennélfogva valamennyien tanúsíthatunk helyes magatartást, még ha az csupán pozitív gondolkodás formáját ölti is. Egyszerűen nem helyes, ha értéktelennek képzeljük magunkat. Az efféle szélsőségekhez - önutálathoz és kétségbeeséshez - vezető szűklátókörűség elkerülésének másik módja az, ha örvendezünk mások szerencséjének, amikor csak találkozunk vele. Érdemes minden alkalmat megragadnunk, hogy kifejezzük mások iránti tiszteletünket; még dicsérettel is buzdíthatjuk őket. Ha azonban valószínűnek látszik, hogy dicséretünk hízelgésként hat vagy elbizakodottá teszi alanyát, akkor persze jobb magunkban tartanunk. Ha pedig bennünket illet a dicséret, létfontosságú, hogy ne szálljon a fejünkbe, ne váljunk felfuvalkodottakká. Inkább értékeljük a másik fél nagylelkűségét, amiért elismerésre méltatja jó tulajdonságunkat. Ha a múltban nem törődtünk mások érzéseivel, saját önző vágyainkat és érdekeinket helyeztük előtérbe mások rovására, szintén kialakulhatnak bennünk önmagunkkal szembeni negatív érzések. Ezek leküzdésére hasznos eszköz, ha bűnbánó hozzáállást alakítunk ki. Félreértés ne essék, nem azt a fajta bűntudatot szorgalmazom, amelyet oly sok nyugati barátom emleget. A tibeti nyelvben nincs is olyan szó, amellyel pontosan lefordíthatnánk a "bűntudat" értelmét. Annyira erősen gyökerezik a nyugati kultúrában, hogy még abban sem vagyok bizonyos, teljesen felfogtam-e a jelentését. De úgy tűnik, bármennyire természetes elvárás is, hogy múltbéli ballépéseink miatt feszélyezve érezzük magunkat, már-már beteges élvezet, ha ez lelkiismeret-furdalássá terebélyesedik. Semmi értelme annyit emésztődnünk amiatt, amit mások ártalmára valaha elkövettünk, hogy cselekvésképtelenné tegyük magunkat. Aki hisz Istenben, annak helyénvaló, ha valamiképp megbékélést keres vele. A buddhizmusban különféle szertartások, megtisztulást célzó gyakorlatok léteznek. Aki viszont nem vallásos, az nyilván csak egyet tehet: értse meg és fogadja el a negatív érzelmeket, amelyeket ballépéseivel kapcsolatban táplál, és bánja meg, amit elkövetett. Lépjünk azonban túl a puszta sajnálkozáson, használjuk a megoldás kiindulópontjául, erre alapozzuk a szilárd elhatározást, hogy soha többé nem ártunk másoknak, és cselekedeteinket még eltökéltebben mások javára fordítjuk. Nagyon hasznos, ha ilyenkor kinyilvánítjuk, valaki másnak - lehetőleg olyan személynek, akire őszinte tisztelettel és bizalommal tekintünk - is tudtára adjuk negatív tetteink miatti megbánásunkat. Mindenekelőtt ne feledkezzünk meg arról, hogy amíg az ember képes törődni másokkal, addig megváltozni is képes. Nagyot hibázunk, ha csak magunkban látjuk be cselekedeteink súlyosságát, majd ahelyett, hogy szembehelyezkednénk érzéseinkkel, feladunk minden reményt, és tétlenül bánkódunk. Ezzel csak tetézzük a baklövést. Egy tibeti bölcsesség szerint az erény gyakorlása olyan nehéz, mint szamarat hegynek fölfelé hajtani, kártékony dolgokat művelni viszont olyan könnyű, mint követ legurítani a lejtőn. Azt is mondják, a negatív késztetés oly természetesen keletkezik, akár az eső, és ugyanúgy jön lendületbe, ahogy a nehézkedés hatására aláhulló víz. Még inkább súlyosbítja a helyzetet, ha hajlamosak vagyunk negatív gondolatokba és érzelmekbe merülni, holott tudjuk, hogy nem kellene. Lényeges ennélfogva, hogy közvetlenül azt a halogató hajlamunkat vegyük célba, amely miatt értelmetlen tevékenységekkel ütjük agyon időnket, és azon az alapon húzódozunk szokásaink megváltoztatásától, hogy az túl nagy feladat. Különösen fontos, hogy ne riasszon vissza bennünket mások szenvedésének nagyságrendje. Milliók nyomora nem szánakozásra, inkább cselekvő együttérzésre kell hogy indítson. Azt is fel kell ismernünk, hogy amikor nyilvánvaló a cselekvés szükségessége, maga a tétlenség is negatív tett. Ha a tétlenség haragra, rosszindulatra vagy irigységre vezethető vissza, kézenfekvő, hogy a zavaró érzelmet jelölhetjük meg indítékként. Ez éppúgy érvényes egyszerű dolgoknál, mint bonyolultabb helyzetekben. Amikor a férj azért nem figyelmezteti a feleségét, hogy forró lábast készül megfogni, mert azt szeretné, ha az asszony megégetné magát, nyilvánvalóan zavaró érzelemmel van dolgunk. Az is igaz viszont, hogy ha a tétlenség egyszerűen tunyaságból fakad, akkor az egyén nem okvetlenül leledzik súlyosan negatív szellemi és érzelmi állapotban. Ez is járhat azonban igen komoly következményekkel, bár az ilyen tétlenség nem annyira negatív gondolatoknak és érzelmeknek, mint inkább az együttérzés hiányának tulajdonítható. Fontos tehát, hogy nem kevésbé elszántan igyekezzünk megrögzött lustaságunkon felülkerekedni, mint amennyire a zavaró érzelmekre adott válaszunkat próbáljuk mérsékelni. Ez nem könnyű feladat, és a vallásos világnézetűeknek meg kell érteniük, hogy nincs olyan áldás, felsőbb ihlet, sem rejtélyes szertartás vagy varázsige, amelynek révén egy csapásra elérhetnénk az átalakulást. Apránként érhető el, ahogy a fal tégláról téglára épül, vagy - tibeti fordulattal élve - az óceán cseppről cseppre áll össze. És mivel - ellentétben testünkkel, amely gyorsan megbetegszik, elfárad és megöregszik - a zavaró érzelmeken nem fog az idő, fontos felismernünk, hogy élethossziglan kell viaskodnunk velük. Azt se higgye az olvasó, hogy merő ismeretszerzésről van szó. Még csak nem is efféle ismeretekből fakadó meggyőződés kialakításának kérdése a dolog. Állandó gyakorlás és szoktatás révén kell tapasztalatot szereznünk az erényben, hogy magától értetődővé váljék. Tapasztalhatjuk, hogy minél inkább törődünk mások javával, annál könnyebben cselekedhetünk az érdekükben. Miközben hozzászokunk a szükséges erőfeszítéshez, egyre könnyebben folytatjuk a küzdelmet. Végül a vérünkké válik. De a nehézségeket nem lehet megkerülni. Az erényes tevékenység kissé olyan, mint a gyermeknevelés. Rengeteg tényező játszik benne szerepet. Különösen kezdetben kell körültekintően és ügyesen eljárnunk, hogy átalakítsuk szokásainkat és beállítottságunkat. Reálisan kell átgondolnunk, milyen eredményre számíthatunk. Hosszú időbe tellett, hogy eljussunk mostani önmagunkhoz, a beidegződések nem változnak meg egyik napról a másikra. Jóllehet helyes, ha előrehaladás közben magasabbra emeljük a mércét, hibát követünk el, ha az eszményi állapothoz hasonlítva ítéljük meg viselkedésünket. Elvégre az elsős kisdiák teljesítményét sem az érettségizőéhez képest bíráljuk el. A tunya időszakokkal váltakozó, röpke felbuzdulásoknál és heroikus erőfeszítéseknél sokkal eredményesebb tehát, ha hömpölygő folyamként, egyenletesen dolgozunk az áhított átalakulás érdekében. Az élethossziglani átalakulási folyamat fenntartásában nagyon hasznos, ha napi rendszerességet vezetünk be, amelyet azután előrehaladásunkhoz igazítunk. Természetesen erre ösztönöz a vallásgyakorlás is, miként az erény gyakorlására általában. Ez azonban nem ok arra, hogy a nem hívők ne használjanak fel olyan elgondolásokat és módszereket, amelyek az évezredek során jó szolgálatot tettek az emberiségnek. Bármiben hiszünk vagy nem hiszünk is, célszerű szokásunkká tenni a mások javával való törődést, és úgy kezdeni minden reggelt, hogy felébredés után néhány percig az erkölcsileg fegyelmezett életvitel értékén elmélkedünk. Ugyanígy szánhatunk némi időt esténként lefekvés előtt arra, hogy áttekintsük, mennyire sikerült elérnünk ezt a nap folyamán. Ennyi önfegyelem jól jön, hogy eltökéltté váljunk az élvhajhász viselkedés kerülésében. Ha mindez túlzottan terhesnek tűnik az olvasó számára, aki nem nirvána vagy üdvözülés felé, hanem egyszerűen emberhez méltó boldogságra törekszik, érdemes észben tartania, hogy azok a cselekedetek hozzák a legnagyobb örömet és kielégülést az életben, amelyekre mások érdekében vállalkozunk. Mert míg az emberi lét alapvető kérdéseire - például hogy mi végre vagyunk ezen a világon, hová tartunk és vajon volt-e a mindenségnek kezdete - különféle filozófiai iskolák más-más választ adnak, az magától értetődik, hogy a nagylelkű és üdvös cselekedetek lelki békéhez vezetnek. Ugyanilyen világos az is, hogy negatív ellenpárjaik nem kívánatos következményeket idéznek elő. A boldogság erényes okokból fakad. Ha valóban boldogságra vágyunk, nem választhatunk más irányt az előrehaladásra, mint az erény útját: ezen át érhetjük el a boldogságot. És tegyük hozzá, az erény kiindulópontja, alapköve az erkölcsi fegyelem. NYOLCADIK FEJEZET AZ EGYÜTTÉRZÉS ERKÖLCSE Megállapítottuk, hogy a világvallások mind hangsúlyozzák a szeretet és együttérzés gyakorlásának fontosságát. A buddhista bölcselet ebben különféle fejlődési szinteket ír le. Az együttérzés (nyingdzse) alapszinten leginkább empátiát jelent - azt a képességünket, hogy átérezzük és bizonyos mértékig magunkévá tegyük mások szenvedését. A buddhisták - és talán mások is - azt hiszik azonban, hogy ez olyan fokra vihető, amikor együttérzésünk nemcsak minden erőfeszítés nélkül felébred, de feltétlen, megkülönböztetés nélküli és egyetemleges is. Ebből fakad a közösség érzése minden más érző lénnyel, így természetesen azokkal is, amelyek árthatnak nekünk. Az irodalomban az édesanya egyetlen gyermeke iránti szeretetéhez hasonlítják ezt. Ebben a mindenki más iránti egyöntetű érzelemben azonban nem végcélt látunk, inkább egy még mélyebb szeretet ugródeszkáját. Mivel az empátia és az ésszerű gondolkodás egyaránt velünk született képesség, az együttérzés osztozik magának a tudatnak a sajátságaiban. Kibontakoztatásának lehetősége tehát mindenkor egyformán nyitva áll előttünk. Nem olyan erőforrás, amelyet elhasználhatnánk - miként forralás közben a vizet. És bár leírható a tevékenység fogalmaival, nem fizikai tevékenység, amelyre edzhetnénk, mint a magasugrás, ahol egy bizonyos szint elérése után nem juthatunk tovább. Épp ellenkezőleg, amikor szándékosan igyekszünk közeledni mások szenvedéséhez, és ezáltal mind érzékenyebbé válunk rá, vélhetőleg fokozatosan kiterjesztjük együttérzésünket, mígnem elérünk addig a pontig, amelyen túl az egyént mások legcsekélyebb szenvedése is annyira megindítja, hogy embertársai iránti leküzdhetetlen felelősségérzés fogja el. Ezáltal az, aki együttérzésből egészen mások segítésének szenteli magát, nemcsak a szenvedést, hanem a szenvedés okait is leküzdi. E legvégső fejlődési szint neve tibetiül nyingdzse cshen-mo, azaz szó szerint "nagy együttérzés". Nem azt állítom, hogy minden egyénnek el kell érnie a spirituális fejlődés e magasabb fokait, ha erkölcsileg teljes életet akar élni. Nem is azért tértem ki a nyingdzse cshen-mo ismertetésére, mert az erkölcsös magaviselet előfeltételének tartom, hanem mert úgy vélem, az együttérzés legmagasabb szintjének bemutatása hatékony ösztönző erő. Ha a nyingdzse cshen-mo vagy nagy együttérzés elérése, mint eszmény felé törekszünk, az természetesen számottevően befolyásolja szemléletünket. Arra az egyszerű felismerésre alapozva, hogy hozzánk hasonlóan mindenki más is boldogságra, nem pedig szenvedésre vágyik, állandóan figyelmeztet bennünket az önzés és elfogultság veszélyeire. Eszünkbe idézi, hogy ha csak a hozzánk közel állók iránt tanúsítunk erkölcsös magatartást, könnyen elhanyagolhatjuk a körön kívül rekedtekkel szembeni kötelezettségünket. Felhívja figyelmünket, hogy nem sokat nyerhetünk azon, ha azért vagyunk kedvesek és nagylelkűek, mert valami ellenszolgáltatást remélünk. Emlékezetünkben tartja, hogy bármilyen kegyesnek látszanak is a hírnév vágya által diktált cselekedetek, azért még önzőek maradnak. Arra is emlékeztet, hogy semmi rendkívüli sincs abban, ha azokkal jótékonykodunk, akiket amúgy is közel érzünk magunkhoz. Segít továbbá felismernünk, hogy a családtagjaink és barátaink iránti elfogultság voltaképpen nagyon megbízhatatlan alap az erkölcsös magatartáshoz. Hogy miért? Mindaddig, amíg a kérdéses egyének megfelelnek várakozásunknak, minden rendben, de mihelyt elmaradnak attól, az imént még kedves barátunknak tekintett személy esküdt ellenségünkké válhat. Mint korábban már láthattuk, hajlamosak vagyunk mindazokra rosszul reagálni, akik dédelgetett álmaink teljesülését fenyegetik - még ha legközelebbi rokonaink is. Ezért az együttérzés és a kölcsönös megbecsülés sokkal biztosabb alapot kínál kapcsolatainkhoz. Ugyanígy ha valaki iránti szeretetünk jórészt - akár a külső megjelenéséhez, akár valamely felszínes jellemvonáshoz kötődő - vonzalmon nyugszik, érzéseink idővel könnyen elillanhatnak. Ha az illető elveszíti azt a tulajdonságát, amelyet vonzónak találtunk, vagy rájövünk, hogy már nem elégít ki bennünket a dolog, akkor teljesen megváltozhat a helyzet, pedig ő ettől még ugyanaz a személy. Ez az oka, hogy a kizárólag vonzerőre alapozott bensőséges kapcsolatok szinte mindig ingatagok. Ha viszont nekigyürkőzünk együttérzésünk tökéletesítésének, se a másik fél megjelenése, se a viselkedése nem befolyásolhatja hozzáállásunkat. Gondoljuk meg, hogy mások iránti érzéseink rendszerint nagymértékben függenek az adott személy körülményeitől. A rokkantak például legtöbbünkben rokonszenvet ébresztenek. Ha viszont nálunknál tehetősebbeket, iskolázottabbakat vagy kedvezőbb társadalmi helyzetűeket látunk, azonnal feltámad bennünk az irigység és a versenyszellem. Negatív érzelmeink eltakarják előlünk a bennünk és mindenki másban meglévő közösséget. Elfelejtjük, hogy akár szerencsések, akár sorsüldözöttek, akár közeliek, akár távoliak, ők is ugyanolyanok, mint mi, éppúgy boldogságra, nem pedig szenvedésre vágynak. A küzdelem tárgya tehát a részrehajlás érzéseinek legyőzése. Nem vitás, hogy a szeretteink iránti őszinte együttérzés kialakítása nyilvánvaló és megfelelő kiindulópont. Cselekedeteink általában jóval erősebb befolyást gyakorolnak a hozzánk közel állókra, mint másokra, ennélfogva nagyobb felelősséggel is tartozunk irántunk. Fel kell ismernünk azonban, hogy végső soron semmi alapja előnyös megkülönböztetésüknek. Ebben az értelemben mindannyian pontosan olyan helyzetben vagyunk, mint az orvos, aki ugyanabban a súlyos betegségben szenvedő tíz pácienssel áll szemben. Mind a tízen egyformán megérdemlik a kezelést. Azt se higgyék azonban olvasóim, hogy a szenvtelen távolságtartás mellett kardoskodom. Ha mindenkire ki akarjuk terjeszteni együttérzésünket, az jelenti a következő komoly erőpróbát, hogy megőrizzük azt a bensőséges érzést, amelyet a hozzánk legközelebb állók iránt táplálunk. Más szóval, úgy vélem, mindenkivel egyenlő elbánásra kell törekednünk, olyan elegyengetett talajra, amelyben elvethetjük a nyingdzse cshen-mo, a nagy szeretet és együttérzés magvait. Ha ennek az egyöntetű érzelemnek az alapján kezdünk mások felé fordulni, együttérzésünk nem függ többé attól, hogy ez meg ez a férjünk, feleségünk, rokonunk, barátunk. A mindenki más iránti meghitt érzés abból az egyszerű felismerésből fakadhat, hogy hozzánk hasonlóan mindenki boldogságra és a szenvedés elkerülésére vágyik. Más szóval érző lény mivoltuk alapján közeledünk másokhoz. Ezt megint csak tekinthetjük eszménynek, amely roppantul nehezen elérhető. A magam részéről mégis rendkívül lelkesítőnek és hasznosnak találom. Fontoljuk meg, milyen szerepet játszik mindennapi életünkben az együtt érző szeretet és jószívűség. Vajon teljesen el kell-e vetnünk saját érdekeinket, ha azt az eszményt követjük, hogy a feltételnélküliség szintjére fejlesszük? Szó sincs róla. Éppen ezáltal szolgáljuk a leginkább - úgy is mondhatnánk, ez az önérdek érvényesítésének legbölcsebb módja. Mert ha igaz, hogy a boldogság olyan tulajdonságokból áll össze, mint a szeretet, türelem, elnézés és megbocsátás, továbbá a nyingdzse vagy együttérzés az általam meghatározott értelemben egyszerre forrása és gyümölcse ezeknek, akkor minél együtt érzőbbek vagyunk, annál inkább biztosítjuk saját boldogságunkat. Ily módon az a gondolat, hogy a másokkal való törődés bár nemes sajátság, mégis csupán magánéletünkre vonatkozik, egyszerűen rövidlátó. Az együttérzés tevékenységünk minden színterére, így természetesen a munkahelyre is kiterjed. Említést kell tennünk azonban annak a - vélhetőleg sokak által osztott - felfogásnak a létezéséről, miszerint az együttérzés, ha nem is hátrány, de legalábbis lényegtelen a hivatás szempontjából. A magam részéről úgy látom, hogy nemcsak lényeges, hanem ha hiányzik cselekedeteinkből, akkor azok könnyen romboló hatásúvá is válhatnak. Ez azért van így, mert ha figyelmen kívül hagyjuk mások javát, a végén elkerülhetetlenül ártunk nekik. Az együttérzés erkölcse segít létrehoznunk a szükséges alapozást és ösztönzést mind az önmérséklethez, mind az erény gyakorlásához. Amikor igazán méltányolni kezdjük az együttérzés értékét, automatikusan más szemmel nézünk embertársainkra. Ez önmagában véve erőteljesen befolyásolhatja életvitelünket. Ha például kísértésbe esnénk, hogy megtévesszünk másokat, irántuk való együttérzésünk megóv attól, hogy ezzel a gondolattal kacérkodjunk. Amikor pedig észrevesszük, hogy munkálkodásunk maga is mások megkárosításával fenyeget, együttérzésünk arra késztet, hogy felhagyjunk vele. Szemléltetésképpen gondoljunk a tudósra, aki felismeri a kutatásaiban lappangó szenvedésforrást, és ennek megfelelően jár el, még ha emiatt fel kell is hagynia a vállalkozással. Mi tagadás, akkor is felmerülhetnek komoly problémák, ha az együttérzés eszméjének szenteljük magunkat. A tudós esetében, aki úgy érezte, képtelen továbbhaladni abban az irányban, amerre a munkája vinné, ez mélyreható következményekkel járhatott mind önmagára, mind a családjára nézve. Hasonlóképpen azok, akik gondviselő foglalkozást űznek - egészségügyi dolgozók, pszichológusok, szociális munkások stb. -, vagy akár azok, akik otthon gondoskodnak valakiről, olykor úgy érzik, nem bírják tovább a kimerítő terheket. A szenvedéssel való állandó szembesülés, amely esetenként azzal a benyomással párosul, hogy fáradozásukat mindenki magától értetődőnek tekinti, a tehetetlenség, sőt reménytelenség érzését keltheti bennük. Az is megtörténhet, hogy az ember ráeszmél, voltaképpen céltalanul, rutinból, puszta megszokásból hajt végre ránézésre nemes lelkű cselekedeteket. Természetesen ez is jobb a semminél, de ha nem vigyázunk, mások szenvedése iránti érzéketlenséghez vezethet. Ha ilyesmi fenyeget, ajánlatos lehet rövid időre felhagynunk az adott tevékenységgel, vagy tudatos erőfeszítéssel újraélesztenünk érzékenységünket. Segíthet ebben, ha észben tartjuk, hogy a kétségbeesés sohasem megoldás. Inkább végső kudarc. Ezért szól úgy a tibeti mondás, hogy ha a kötél kilencszer elpattan, tizedszer is sodorjuk össze. Így legalább akkor sem kell megbánnunk semmit, ha végül tényleg kudarcot vallunk. Ha pedig ezt a bölcsességet ötvözzük annak felismerésével, mennyit tehetünk másokért, tapasztalhatjuk, hogy kezdjük visszanyerni reményünket és önbizalmunkat. Egyesek talán azon az alapon ellenzik az együttérzésnek ezt az eszményét, hogy ha beleéljük magunkat mások szenvedésébe, saját magunkra hozunk szenvedést. Ez bizonyos mértékig igaz is, de úgy vélem, fontos minőségi különbséget kell tennünk saját szenvedésünk átélése és a mások szenvedéséből való részesülés élménye között. Az előbbi esetben, amennyiben nem szabad akaratunkból vállaljuk a szenvedést, szorongató érzés járul hozzá, hiszen kívülről jön. Ha ezzel szemben mások szenvedésében osztozunk, ez többé-kevésbé önkéntes, ami önmagában véve bizonyos belső erőt jelez. Így ez a kellemetlenség jóval kisebb valószínűséggel hat ránk bénítólag, mint saját szenvedésünk. Természetesen a feltétel nélküli együttérzés kibontakoztatása még eszményként is rettentő feladat. A legtöbb embernek - e sorok íróját sem kivéve - meg kell kínlódnia azért, hogy eljusson arra a pontra, amelytől kezdve nem nehéz a magunk érdekével egyenrangúan kezelnünk másokét. Mégsem engedhetjük, hogy ez eltántorítson bennünket. És bár kétségkívül akadályok tornyosulnak elénk az úton, míg igazán melegszívűekké nem válunk, vigaszt meríthetünk abból a tudatból, hogy eközben saját boldogságunk feltételeit teremtjük meg. Mint már említettem, minél őszintébben áhítjuk mások javát, annál jobban gyarapszik erőnk és önbizalmunk, annál inkább megtapasztaljuk a boldogságot és lelki békét. Ha ez még mindig valószínűtlennek látszik, érdemes föltennünk magunknak a kérdést, milyen más módon érhetjük el ezt. Erőszakkal és agresszióval? Természetesen nem. Pénzzel? Egy pontig talán, de tovább nem. Hát szeretettel, mások szenvedésében való osztozással, azzal, ha mások arcában - kivált azokéban, akik hátrányt szenvednek és akiknek jogait nem tisztelik egyértelműen felismerjük magunkat? Igen! A szeretet, kedvesség, együttérzés által hidat verünk önmagunk és mások között. Így teremtünk egységet és összhangot. Az együttérzés és szeretet nem merő fényűzés. A külső és belső béke forrásaként mindkettő alapvető fontosságú az emberi faj fennmaradásához. Egyrészt a cselekvő erőszakmentességet testesítik meg, másrészt minden spirituális érték forrásai: a megbocsátásé, a toleranciáé és az összes többi erényé. Mi több, pontosan ezek adnak értelmet munkálkodásunknak, ezek teszik előremutatóvá. Semmi csodálatra méltó sincs abban, ha valaki rendkívül művelt vagy párját ritkítóan gazdag. Ezek a tulajdonságok csak akkor válnak elismerésre érdemessé, ha az illető egyénben érző szív dobog. Akik tehát azt mondják, a Dalai Láma elrugaszkodott a valóságtól, ha feltétel nélküli szeretetet hirdet, azokat arra biztatom, mindazonáltal kísérletezzenek ezzel az eszménnyel. Fölfedezhetik majd, hogy amikor túllépünk a kicsinyes önérdek határain, a szívünk megtelik erővel. Attól fogva állandó kísérőnkké szegődik a béke és az öröm. Leomlik minden akadály, végül saját érdekünk egybeolvad mások érdekével. De erkölcsi szempontból mindennél fontosabb, hogy ahol felebaráti szeretet, törődés, gyöngédség és együttérzés honol, ott automatikussá válik az erkölcsös magatartás. Az együttérzés talajából magától nő ki az erkölcsileg feddhetetlen cselekvés. KILENCEDIK FEJEZET ERKÖLCS ÉS SZENVEDÉS Azt mondottam, mindannyian boldogságra vágyunk, ezt a boldogságot lelki béke jellemzi, a békét legbiztosabban azáltal érhetjük el, ha cselekedeteinket a mások iránti törődés vezérli, ez pedig erkölcsi fegyelmet és a zavaró érzelmek pozitív kezelését vonja magával. Arról is szóltam, hogy a boldogság keresése közben természetes és helyénvaló módon igyekszünk elkerülni a szenvedést. Vizsgáljuk most meg azt a sajátságot vagy állapotot, amelytől olyannyira szabadulni óhajtunk, de amely létünk lényegétől elválaszthatatlan. A szenvedés és a fájdalom az élet elmaradhatatlan része. Szokásos meghatározásom szerint érző lény az, aki képes fájdalmat és szenvedést átélni. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a szenvedés megtapasztalása köt össze bennünket másokkal. Így tehát ez empatikus képességünk alapja. Ezen túlmenően azonban megfigyelhetjük, hogy a szenvedés két - egymással kölcsönhatásban álló - kategóriába sorolható. Léteznek elkerülhető formái, amelyek olyan jelenségek következtében lépnek fel, mint a háború, nyomor, erőszak, bűnözés - vagy akár az írástudatlanság és bizonyos egészségügyi problémák. Vannak azután elkerülhetetlen válfajai, köztük olyan dolgok, mint a betegség, öregség és halál. Az eddigiekben főként az elkerülhető, ember okozta szenvedést tárgyaltuk. Most szeretném közelebbről szemügyre venni azt, ami elkerülhetetlen. A gondok-bajok, amelyekkel életünk során szembekerülünk, nem mind olyanok, mint az elemi csapások. Nem védekezhetünk ellenük pusztán célirányos óvintézkedésekkel, mondjuk, élelmiszer-felhalmozással. A betegség esetében például bármennyire vigyázunk is az erőnlétünkre, bármilyen gondosan szabályozzuk étrendünket, végül különféle testi nyavalyáink támadnak. Amikor pedig ez bekövetkezik, komoly kihatással lehet életünkre: gátolhat abban, amit tenni szeretnénk, elzárhat azoktól a helyektől, amelyekre el akarunk jutni. Gyakran még kedvenc ételeink fogyasztásától is megfoszt. Ehelyett keserű orvosságokat nyelhetünk. Amikor igazán súlyosra fordul a helyzet, megtörténhet, hogy éjjel-nappal fájdalmak gyötörnek - olyan őrjítőek, hogy legszívesebben meghalnánk. Ami az öregedést illeti, születésünk napjától szembe kell néznünk azzal a kilátással, hogy megvénülünk és elveszítjük ifjonti frissességünket, hajlékonyságunkat. Idővel megritkul a hajunk, kihullanak a fogaink, megromlik a látásunk és a hallásunk. Már nem tudjuk megemészteni az ételeket, amelyek egykor ízlettek. Végül észrevesszük, hogy nem tudunk felidézni eseményeket, amelyek valaha elevenen éltek az emlékezetünkben, sőt már szeretteink nevét is elfelejtjük. Ha elég magas kort érünk meg, eljutunk a vénségnek abba a stádiumába, hogy mások esetleg puszta látványunktól is viszolyognak, pedig épp ekkor szorulunk leginkább a segítségükre. Azután eljön a halál - amely korunk társadalmában szinte tabutéma. Bár végül talán úgy várunk rá, mint megkönnyebbülésre - bármi követi is -, a halál egyet jelent azzal, hogy elválunk szeretteinktől, legbecsesebb javainktól, mindattól, ami fontos nekünk. Az elkerülhetetlen szenvedésnek ezt a rövid leírását azonban ki kell egészítenünk egy további kategóriával. Idetartozik az a szenvedés, amelyet a váratlannal való találkozások - balesetek és sorscsapások okoznak. Ilyen az a szenvedés, amely abból fakad, hogy megfosztanak attól, amihez ragaszkodtunk - miként mi, menekültek elveszítettük a hazánkat, sokakat erővel elszakítottak szeretteiktől. Ilyen az a szenvedés, amelyet az okoz, ha minden erőfeszítésünk ellenére sem kapjuk meg, amire vágyakozunk. Hiába robotolunk a földeken, gyönge a termés; hiába gürcölünk éjt nappallá téve üzleti vállalkozásunkban, önhibánkon kívül nem jár sikerrel. Ilyen a bizonytalanság szenvedése is, hogy soha nem tudjuk, hol és mikor sújt le ránk szerencsétlenség. Mindannyian saját bőrünkön tapasztaltuk, miként vezethet ez elbizonytalanodáshoz, szorongáshoz. És ott van még a minden fáradozásunkat beárnyékoló elégedetlenség szenvedése is, amely akkor is fellép, ha mindazt elérjük, amire törekedtünk. A felsorolt események mindennaposak az ember életében, aki boldogságra, nem pedig szenvedésre vágyik. És mintha ez még nem volna elég, ott van továbbá az a tény, hogy még azok az élmények is, amelyeket általában kellemesnek találunk, szenvedés forrásává válhatnak. Látszólag kielégülést kínálnak, de valójában nem nyújtják azt. (A boldogság tárgyalásánál már szóltunk erről a jelenségről.) Ha jobban meggondoljuk, arra jutunk, hogy csak annyira érzékeljük kellemesnek ezeket az élményeket, amennyire például éhségünk csillapítása végett eszünk. Az első falat után bekapunk még egyet, aztán egy harmadikat, negyediket, ötödiket, és élvezzük az élményt - de csakhamar kezdünk rájönni, hogy az evés nem feltétlenül helyes. Ha nem hagyjuk abba, végül magunknak ártunk vele - miként szinte minden világi élvezet ártalmassá válik, ha a végletekig hajszolják. Ezért nélkülözhetetlen a megelégedettség elérése, ha igazi boldogságra vágyunk. A szenvedésnek mindezek a megnyilvánulásai lényegében elkerülhetetlenek, valóban a létezés természetes velejárói. Ez nem azt jelenti, hogy végeredményben semmit sem tehetünk ellenünk. Azt sem állítom, hogy semmi közük az erkölcsi fegyelem kérdéséhez. Igaz, hogy a buddhizmus és más klasszikus indiai vallásfilozófiák a karma következményének tekintik a szenvedést. Teljesen helytelen azonban az a feltételezés - bár úgy tűnik, Keleten és Nyugaton egyaránt meglehetősen sokan osztják -, hogy eszerint mindaz, ami történik velünk, eleve elrendeltetett. Még kevésbé mentség arra, hogy ne vállaljuk a felelősséget, bármilyen helyzetbe keveredünk is. Mivel úgy látszik, a karma bekerült mindennapi szókincsünkbe, talán nem fölösleges, ha némileg tisztázzuk ezt a fogalmat. Karma szanszkritul azt jelenti: "tett". Hatóerőt jelöl, amiből az következik, hogy tetteink jövendő események kimenetelét befolyásolják. Merőben téves feltételezés, hogy a karma valamiféle önálló energia, amely előre megszabja egész életpályánkat. Ki hozza létre a karmá-t? Mi magunk. Mindaz, amit gondolunk, mondunk, cselekszünk, áhítunk és elmulasztunk. Miközben például írok, maga a tevékenység új körülményeket szül, további eseményeket gerjeszt. Szavaim választ váltanak ki az olvasó elméjében. Bármit teszünk, az ok és okozat, előzmény és következmény egyben. Mindennapi életünkben az étel, amelyet megeszünk, a munka, amelyet elvégzünk, a kikapcsolódás mind-mind cselekvés - saját cselekvésünk - függvénye. Ez a karma. Ennélfogva nem tárhatjuk szét a kezünket, ha elkerülhetetlen szenvedéssel kerülünk szembe. A kijelentés, miszerint minden szerencsétlenség egyszerűen a karma következménye, egyenértékű azzal, hogy teljesen tehetetlenek vagyunk az életben. Ha ez igaz volna, semmi okunk sem lenne a reményre. Ezzel az erővel akár a világ végéért is fohászkodhatnánk. Ok és okozat megfelelő értékelése azt sugallja, hogy távolról sem vagyunk tehetetlenek, nagymértékben befolyásolhatjuk további szenvedéseinket. Az öregség, betegség és halál elkerülhetetlen, de - miként a negatív gondolatok és érzelmek okozta gyötrelmek esetében abban biztosan van szavunk, hogy miként reagálunk a szenvedésre. Higgadtabb, racionálisabb megközelítést is magunkévá tehetünk, ha akarunk, és ezen az alapon mérsékelhetjük a szenvedés hatását. De ha tetszik, egyszerűen siránkozhatunk balsorsunkon. Ám ha így járunk el, elcsüggedünk, emiatt zavaró érzelmek bukkannak fel, és lelki nyugalmunk odavész. Ha nem tartjuk féken azt a hajlamunkat, hogy negatívan válaszoljunk a szenvedésre, akkor negatív gondolatok és érzelmek forrásává válik. Világos kapcsolat áll fenn tehát a szenvedés értelmünkre és érzelemvilágunkra, gyakorolt hatása, illetve az önfegyelmünk között. A szenvedéssel kapcsolatos alapvető beállítódásunk erősen megszabja, milyennek tapasztaljuk. Képzeljük el például, hogy két ember ugyanabban a gyógyíthatatlan daganatos betegségben szenved. Csak az különbözteti meg őket, ahogyan helyzetüket felfogják. Az egyik páciens úgy látja, el kell fogadnia, és lehetőleg lelkiereje gyarapítására kell felhasználnia. A másik fél elkeseredik, szorong a jövője miatt. Bár fiziológiai tekintetben talán mindketten teljesen egyformán szenvednek, valójában lényegesen eltér a betegséggel kapcsolatos élményük. Az utóbbi esetben a fizikai szenvedést a lelki gyötrelmek járulékos fájdalma súlyosbítja. Ez arra enged következtetni, hogy nagyrészt saját magunktól függ, milyen mértékben érint bennünket a szenvedés. Létfontosságú ennélfogva, hogy megfelelő nézőpontból szemléljük a szenvedés élményét. Ha közelről figyelünk egy bizonyos problémát, jellemzően egész látóterünket betölti, hatalmasnak rémlik. Ha viszont némi távolságból tekintünk rá, automatikusan más dolgokkal összefüggésben vizsgáljuk. Ez az egyszerű mozzanat óriási változást eredményez. Észrevéteti velünk, hogy bár az adott szituáció valóban tragikus lehet, még a legszerencsétlenebb eseménynek is számtalan vonatkozása van, sok különféle szögből közelíthetünk hozzá. Nagyon nehéz - vagy éppenséggel lehetetlen - olyan helyzetet találni, amely bárhonnan nézve egyformán sötétnek látszik. Ha tragédiák, szerencsétlenségek szegélyezik utunkat - amire bizton számíthatunk -, hasznos lehet összehasonlítást tennünk egy másik eseménnyel, emlékezetünkbe idézni egy hasonló vagy még rosszabb helyzetet, amely ha nem is bennünket, hát előttünk másokat ért. Mihelyt figyelmünk súlypontját önmagunktól mások felé toljuk el, felszabadult érzést tapasztalunk. Amíg önmagunkba süppedünk vagy túl sokat emésztjük magunkat, hajlamosak vagyunk felnagyítani szenvedésünket. Ha viszont mások szenvedésével összefüggésben tekintünk rá, kezdjük észrevenni, hogy ahhoz képest egyáltalán nem is elviselhetetlen. Ez képessé tesz arra, hogy sokkal könnyebben megőrizzük lelki békénket, mint ha minden más kizárásával saját problémáinkra koncentrálnánk. Ami engem illet, azt tapasztaltam, hogy amikor például rossz híreket hallok Tibetből - ami sajnos elég gyakori -, első reakcióm természetesen a mély szomorúság. Miután azonban kellő összefüggésbe helyezem a dolgot, és emlékeztetem magamat, hogy végül az ember alapvető törekvéseinek, a jóindulatnak, szabadságnak, igazságnak és méltányosságnak kell érvényre jutnia, már egész könnyen megbirkózom érzéseimmel. Még a legrosszabb hírek nyomán is elvétve ébred bennem tehetetlen harag, amely csak arra jó, hogy megmérgezze elménket, keserűséget oltson szívünkbe és elgyöngítse akaraterőnket. Azt is érdemes észben tartanunk, hogy sokszor a legnagyobb nehézségek után gyarapszunk leginkább bölcsességben és lelkierőben. Helyes megközelítés esetén itt ismét láthatjuk, hogy a pozitív hozzáállás kialakítása rendkívül fontos - a szenvedés élménye rányithatja szemünket a valóságra. Saját menekültéletem tapasztalatai például hozzásegítettek a felismeréshez, mennyire szükségtelenek voltak a végeláthatatlan formalitások, amelyek tibeti mindennapjaim fontos részét képezték. Azt is tapasztalhatjuk, hogy a szenvedés eredményeként önállóbbá, magabiztosabbá válunk. Ez abból fakadhat, amit magunk körül látunk a világban. Saját menekültkolóniánkban például a számkivetettségben töltött első éveket átvészeltek közül sokan rengeteget szenvedtek ugyan, mégis kimagasló spirituális tartással - és szinte önfeledten derűs kedélyállapottal - dicsekedhetnek. Másutt sem sokszor volt szerencsém olyanokhoz, akik túltennének rajtuk ebben a tekintetben. Ugyanakkor észrevehetjük, hogy némelyek, akik mindent megkaptak az élettől, már viszonylag kis kellemetlenségek hatására hajlamosak elcsüggedni. A gazdagság természeténél fogva képes elkényeztetni bennünket. Emiatt egyre nehezebben tudjuk elviselni azokat a problémákat, amelyekkel mindenki időről időre szembekerül. Gondoljuk végig, milyen választási lehetőségek kínálkoznak előttünk, amikor egy bizonyos problémával találkozunk. Az egyik véglet az, ha engedjük, hogy leteperjen. A másik az, ha egyszerűen ügyet sem vetünk rá, és elvonulunk szórakozni vagy szabadságra. A harmadik lehetőség az, hogy egyenesen szembenézünk a helyzettel, megvizsgáljuk, elemezzük, meghatározzuk az okait, és kitaláljuk, miként birkózhatunk meg vele. Bár ez a harmadik módszer esetenként rövid távon újabb fájdalmat okozhat, nyilván ajánlatosabb, mint a másik két eljárás. Ha úgy próbálunk kibújni egy probléma alól, hogy egyszerűen tagadjuk a létezését, szemet hunyunk fölötte, italhoz vagy kábítószerhez nyúlunk, netán valamiféle meditációba, imába menekülünk, akkor ideig-óráig talán megkönnyebbülünk, de maga a probléma megmarad. Az ilyen közelítés egyszerűen kikerüli, nem pedig megoldja a gondot. Ne feledjük, fennáll a veszély, hogy az eredeti probléma mellett szellemi és érzelmi zaklatottság is fellép. Felgyülemlik a szorongás, félelem és kétely érzése. Végül mindez haraghoz s kétségbeeséshez vezet, ami további szenvedéseket hozhat magával mind önmagunkra, mind másokra nézve. Képzeljük el, hogy hasba lőnek bennünket. Őrjítő a fájdalmunk. Mihez kezdünk? Természetesen el kell távolítani a golyót, tehát műtéten esünk át. Ez fokozza a traumát, az eredeti probléma leküzdése érdekében mégis szívesen vállaljuk. Ugyanígy fertőzés vagy gyógyíthatatlan sérülés miatt szükségessé válhat egy végtag csonkolása, hogy életben maradhassunk. De természetesen ezekben az esetekben is felkészülünk a kisebbik rossz elfogadására, ha az a nagyobb szenvedéstől, a haláltól kímél meg bennünket. A józan ész azt diktálja, hogy önként vessük alá magunkat a megpróbáltatásoknak, ha úgy látjuk, ezáltal elkerülhetjük a még rosszabbat. Valljuk be, nem mindig könnyű mérlegelni. Hat-hét éves koromban beoltottak himlő ellen. Ha előre tudom, mennyire fájdalmas, aligha győzhettek volna meg arról, hogy az oltás kevesebb szenvedéssel jár, mint maga a betegség. Tíz teljes napig sajgott a helye, és négy jókora heg maradt utána! Bár a szenvedéssel néha kissé nyomasztó szembenézni, nem árt észben tartanunk, hogy szokványos tapasztalataink körén belül semmi sem végérvényes. Minden jelenség változásra és enyészetre ítéltetett. Az, amit fentebb mondottam a valóságról, szintén arra utal, hogy az általunk átélt szenvedést - vagy éppen boldogságot merő tévedés egyetlen forrásnak tulajdonítanunk. A világon minden számtalan ok és körülmény következtében jön létre. Másképp mihelyt kapcsolatba kerülnénk valamivel, amit jónak vélünk, automatikusan boldoggá válnánk, mihelyt pedig valami rossznak tartott dologgal lépnénk érintkezésbe, automatikusan szomorúság törne ránk. Így könnyen azonosíthatnánk az öröm és bánat okait, s egészen leegyszerűsödne az életünk. Teljesen indokoltan kötődnénk bizonyosfajta személyekhez, dolgokhoz, eseményekhez, és haragudnánk másokra, akiket, illetve amelyeket persze el is kerülnénk. De hát nem ez a helyzet. A magam részéről rendkívül hasznosnak találom az indiai szent, Sántidéva szenvedésre vonatkozó tanácsát. E kiváló bölcselő szerint amikor bármiféle nehézséggel kerülünk szembe, semmiképpen ne hagyjuk, hogy megbénítson bennünket, különben maga alá temet. Inkább józan ítélőképességünkre támaszkodva vizsgáljunk meg, miben áll maga a probléma. Ha arra jutunk, hogy valamilyen eszközzel megoldhatjuk, fölösleges szoronganunk. Ebben az esetben ésszerű, ha minden erőnket az eszköz felkutatására, majd a segítségével történő cselekvésre fordítjuk. Amennyiben viszont megállapítjuk, hogy a probléma jellegénél fogva egyszerűen megoldhatatlan, akkor nincs miért aggódnunk miatta. Ha semmi sem változtathat a helyzeten, az aggódás csak ront rajta. Sántidéva megközelítése - ha kiragadjuk a filozofikus szövegből, amelyben elmélkedések hosszú sorozatának betetőzéseként jelenik meg - némileg leegyszerűsítőnek tetszhet, de épp ebben az egyszerűségben rejlik a szépsége. Letisztult józanságát pedig senki sem vitathatja. Itt most nem mélyedünk bele abba a kérdésbe, szolgálhat-e valamilyen célt a szenvedés, de mivel a róla szerzett tapasztalataink rámutatnak, mit kell elviselnie mindenki másnak, valóban hatásos ösztönző az együttérzés gyakorlására és a fájdalomokozástól való tartózkodásra. Mivel pedig felébreszti empátiánkat s arra késztet, hogy mások felé forduljunk, az együttérzés és szeretet alapjává válhat. Erről egy nagy tibeti tudós és egyházi személyiség jut eszembe, aki hazánk megszállása után több mint húsz esztendőt töltött börtönben, ahol a legborzalmasabb bánásmódot szenvedte el, meg is kínozták. Közben külföldre menekült tanítványaitól gyakran hallottam arról, hogy a börtönből kicsempészett leveleiben olyan mélyenszántó tanításokat olvastak szeretetről és együttérzésről, amelyekhez foghatókkal soha nem találkoztak. Bár a szerencsétlenségek harag és kétségbeesés forrásává válhatnak, éppúgy fakadhat belőlük spirituális gyarapodás is. Saját hozzáállásunkon múlik, hogy ez vagy az következik be. TIZEDIK FEJEZET A TISZTÁNLÁTÁS SZÜKSÉGESSÉGE Az erkölcs és a spirituális fejlődés vizsgálata során már rengeteget foglalkoztunk az önfegyelem szükségességével. Ez kissé régimódinak vagy akár nehezen hihetőnek tűnhet olyan korban és kultúrában, amely nagy súlyt helyez az önmegvalósításra. Azt hiszem azonban, az emberek főként amiatt nyilatkoznak olyan kedvezőtlenül a fegyelemről, amit a fogalom mögött általában sejtenek. Jobbára valami akaratuk ellenére rájuk kényszerített dolgot társítanak hozzá. Nem árt tehát megismételnünk, hogy amikor erkölcsi fegyelemről beszélünk, olyasmire gondolunk, amit önként, összes előnyeinek felismerése alapján teszünk magunkévá. Ez nem idegen tőlünk. Ha egészségünk forog kockán, habozás nélkül elfogadjuk a fegyelmet. Orvosi tanácsra akkor is tartózkodunk az ártalmas ételektől, ha kívánjuk őket. Inkább olyasmit fogyasztunk, ami jót tesz. És bár igaz, hogy kezdetben még a jószántunkból vállalt önfegyelem is nehézségekkel, akár némi küszködéssel járhat, ez a gond a megszokás és szorgalmas alkalmazás révén idővel enyhül. Olyan ez, mint egy folyó új mederbe terelése. Először ki kell ásnunk a csatornát és meg kell erősítenünk a partjait, majd miután beleengedtük a vizet, itt-ott esetleg igazítanunk kell rajta. De mihelyt a víz teljesen birtokba veszi az új folyóágyat, az általunk kívánt irányban halad. Az erkölcsi fegyelem azért nélkülözhetetlen, mert ez az az eszköz, amely által közvetítünk saját boldogságunkhoz való jogunk és mások ezzel vetekedő, egyenrangú igénye között. Természetesen mindig akadnak olyanok, akik úgy vélik, saját boldogságuk akkora fontossággal bír, hogy mások fájdalma teljesen mellékes. Ez azonban rövidlátás. Senki sem húz igazán hasznot abból, ha másoknak árt. Bármiféle közvetlen előnyt szerzünk mások rovására, az szükségképpen csak időleges. Hosszú távon szorongást hoz ránk, ha fájdalmat okozunk másoknak és feldúljuk békéjüket, boldogságukat. Mivel cselekedeteink önmagunkra és másokra egyaránt befolyást gyakorolnak, önfegyelem híján végül szorongás veszi birtokba elménket, és szívünk mélyén nyugtalan érzés ver gyökeret. Ezzel szemben ha fegyelmezetten válaszolunk a negatív gondolatokra és érzelmekre, bármiféle nehézségeket von is ez maga után, hosszú távon kevesebb gondot okoz, mint ha önző tevékenységbe bocsátkozunk. Mindazonáltal érdemes még egyszer elmondani, hogy az erkölcsi fegyelem nem csupán önmérsékletet kíván. Az erény művelését is megköveteli. A szeretet, együttérzés, türelem, elnézés és megbocsátás mind lényeges tulajdonságok. Ha jelen vannak életünkben, mindaz, amit teszünk, az egész emberi faj javát szolgálja. Tevékenységünk még mindennapi foglalatosságunk szintjén is - legyen bár az otthoni gyermeknevelés, gyári munka, a közösség szolgálata orvosként, ügyvédként, üzletemberként vagy pedagógusként - hozzájárul mindannyiunk boldogulásához. Mivel pedig az erkölcsi fegyelem éppen ezeket a tulajdonságokat segíti elő, amelyek értelmet, tartalmat adnak létezésünknek, nyilvánvalóan olyasmi, amit lelkes és tudatos erőfeszítéssel kell elsajátítanunk. Mielőtt megvizsgálnánk, miként alkalmazzuk ezt a belső fegyelmet másokkal való kapcsolatainkban, nem haszontalan áttekintenünk az erkölcsös magatartás indokait a nem-ártás elve, más szóval, a kíméletesség jegyében. Mint láthattuk, a valóság összetett volta miatt igen bajos megállapítani, hogy egy bizonyos cselekedet vagy eljárásmód önmagában véve jó vagy rossz. Az erkölcsös magatartás tehát nem olyasmi, amihez azért folyamodunk, mert valamiképpen önmagában helyes. Azért viselkedünk így meg így, mert felismerjük, hogy hozzánk hasonlóan mindenki más is boldogságra vágyik és kerülni akarja a szenvedést. Ezért nehéz az egyén szenvedésről és boldogságról szerzett tapasztalataitól elválasztott, értelmes erkölcsi rendszert elképzelni. Ha metafizikai alapon mindenféle nehéz kérdést akarunk feltenni, természetesen agyonbonyolíthatjuk az erkölcsi diskurzust. Ám miközben igaz, hogy az erkölcsi gyakorlat nem szűkíthető le puszta eszmefuttatásra, bárhonnan nézzük is, végül visszajutunk a boldogság és a szenvedés alapvető kérdéseihez. Miért jó számunkra a boldogság és rossz a szenvedés? Talán nincs is meggyőző válasz, de észrevehetjük, hogy természetünknél fogva jobban kedveljük az előbbit az utóbbinál, miként mindig kedvesebb a jobb az egyszerűen jónál. Egyszerűen boldogságra törekszünk, nem pedig szenvedésre. Ha továbblépünk, és az okát firtatjuk, a válasz nyilván ilyesféleképpen hangzik: "Ez már csak így van", vagy istenhívők számára: "Isten ilyennek teremtett bennünket." Ami egy-egy cselekedet erkölcsi jellegét illeti, láthattuk, hogy ez rengeteg tényezőtől függ. Az idő és a körülmények ebből a szempontból fontos szerepet játszanak, de nem kevésbé fontos az egyén szabadsága vagy annak hiánya. Negatív cselekedetet súlyosabban ítélünk meg, ha az elkövető teljesen szabadon ténykedett, mint ha akarata ellenére kényszerült rá. Úgyszintén komolyabbnak számít az ismételt negatív tett - mivel a visszaesés a megbánás hiányáról árulkodik -, mint az elszigetelt eset. Figyelembe kell vennünk továbbá a cselekedet tartalmát, valamint a mögötte meghúzódó szándékot is. A legeslegfontosabb azonban az egyén spirituális állapota, a cselekvés pillanatában érvényes általános értelmi és érzelmi állapota (kun lon). Mivel átfogó értelemben ez az a terület, amely fölött leginkább ellenőrzést gyakorolhatunk, ez határozza meg elsősorban cselekedeteink erkölcsi jellegét. Mint láthattuk, amikor szándékainkat önzés, gyűlölet vagy csalárdság szennyezi be, bármennyire előremutatóknak látszanak is, hatásuk mind önmagunk, mind mások számára óhatatlanul negatív lesz. Mármost hogyan alkalmazzuk a nem-ártás elvét, ha erkölcsi dilemmába kerülünk? Ilyenkor jut feladathoz ítélőképességünk és képzelőerőnk. Legbecsesebb képességeink közé soroltam ezt a kettőt, és felvetettem, hogy többek között birtoklásuk különböztet meg bennünket az állatoktól. Láthattuk, hogyan tehetik tönkre őket a zavaró érzelmek. Azt is láttuk, mennyire fontosak ahhoz, hogy megtanuljuk a szenvedés leküzdését. Ami az erkölcsi gyakorlatot illeti, ezek a tulajdonságok tesznek képessé arra, hogy megkülönböztessük az átmeneti és hosszú távú előnyt, meghatározzuk, mennyire erkölcsösek az általunk választható cselekvési lehetőségek, és felmérjük cselekedeteink valószínű kimenetelét, ezáltal a nagyobb célok elérése érdekében félretegyük a kisebbeket. Kétség esetén annak fényében kell szemlélnünk a helyzet sajátosságait, amit a buddhista hagyomány úgy nevez: "a fortélyos eszközök és az éleslátás egysége". "Fortélyos eszközök" alatt azok az erőfeszítések értendők, amelyekkel biztosítjuk, hogy tetteinket az együttérzés mozgassa. Az "éleslátás" ítélőképességünk mellett arra utal, ahogy különféle tényezők figyelembevételével az adott helyzethez alkalmazzuk a nem-ártás elvét. A helyzetfelismerés bölcsességének is nevezhetnénk. E képesség alkalmazása - ami különösen fontos, ha vallásos hitre nem támaszkodhatunk - szemléletmódunk folytonos ellenőrzését követeli: újra meg újra fel kell tennünk magunknak a kérdést, széles látókörűek vagy szemellenzősek vagyunk-e. Az átfogó képet vagy csak konkrét részleteit vettük-e számításba? Rövid vagy hosszú távra gondolkodunk-e? Nem homályosítja-e el valami tisztánlátásunkat? A lények összessége iránt őszintén együtt érzők-e indítékaink, vagy részvétünk csupán családunkra, barátainkra, a hozzánk közel állókra terjed ki? Miként gondolataink és érzelmeink valódi jellegének feltárásakor, itt is gondolkoznunk, gondolkoznunk és gondolkoznunk kell. Természetesen nem mindig szakíthatunk időt a gondos helyzetfelismerésre. Van úgy, hogy haladéktalanul cselekednünk kell. Spirituális fejlődésünk épp ezért kulcsfontosságú cselekedeteink erkölcsi megalapozásához. Minél spontánabbak lépéseink, annál inkább tükrözik pillanatnyi megszokásainkat és beállítottságunkat. Ha ezek nem üdvösek, akkor tetteink óhatatlanul kártékonyak lesznek. Ugyanakkor azt hiszem, nagyon hasznos, ha mindennapi életünkben alapvető erkölcsi szabályrendszer irányít bennünket. Ez segít a helyes szokások kialakításában, bár hozzá kell tennem, hogy amikor ilyen szabályrendszert fogadunk el, nem annyira erkölcskódexnek, mint inkább emlékeztetőnek kell tekintenünk, amely arra figyelmeztet, hogy mindig viseljük szívünkön és helyezzük a magunk érdekei elé másokét. Ami e szabályrendszer tartalmát illeti, kétséges, hogy találhatunk-e jobbat annál az erkölcsi útmutatásnál, amelyet nemcsak az összes világvallás, hanem a humanista filozófiai iskolák zöme is megfogalmaz. Bár a metafizikai alapozástól függően akadnak közöttük nézetkülönbségek, úgy vélem, egyetértésük igazán meggyőző. Mind megegyeznek abban, hogy elítélik a gyilkosságot, lopást, hazugságot és szexuális szabadosságot. Emellett, ami az ösztönző tényezőket illeti, abban is egyformán nyilatkoznak, hogy kerülendő a gyűlölet, kevélység, kapzsiság, irigység, torkosság, bujaság, minden ártalmas ideológia (például a rasszizmus) stb. Egyesek talán nem értik, vajon ma, az egyszerű és eredményes fogamzásgátlás korában valóban szükségesek-e a szexuális szabadosság elé állított erkölcsi tilalomfák. Csakhogy emberi mivoltunknál fogva vonzódunk külső tárgyakhoz - szemünkön át az alakjuk által, fülünkön át hangjuk csábítása révén, vagy akármely más érzékszervünkön keresztül. Ezek közül bármelyik bajok forrása lehet, de a szexuális vonzás mind az öt érzékünket felhasználja. Emiatt a nemi vonzerő - ha féktelen vágy társul hozzá - irtózatos problémákat okozhat. Azt hiszem, ezt juttatják kifejezésre a világvallások a nemi kicsapongással szemben megfogalmazott erkölcsi irányelvekben. Ezek - legalábbis a buddhizmusban - arra is emlékeztetnek, hogy a nemi vágy könnyen a megszállottságig fokozódhat. Gyorsan eljuthat arra a pontra, ahol a konstruktív tevékenységnek szinte semmi tere sem marad. Ebben az összefüggésben gondoljunk például a hűtlenségre. Mivel az üdvös erkölcsi magatartás feltételezi, hogy megfontoljuk, milyen hatással bírnak cselekedeteink önmagunkra és másokra, minden esetleges harmadik fél érzéseit is figyelembe kell vennünk. Túl azon, hogy cselekedeteinkkel megsértjük partnerünket, megcsúfoljuk a bizalmat, amelyet a párkapcsolat követel, felmerül a kérdés, milyen maradandó befolyást gyakorol a házasság szétzilálása gyermekeinkre. Ma már többé-kevésbé általánosan elfogadott, hogy elsődlegesen ők esnek áldozatul a család széthullásának, az otthoni áldatlan állapotoknak. A vétkes fél szemszögéből azt is mérlegelnünk kell, hogy cselekedetünk valószínűleg negatív hatással jár önbecsülésünkre, lassanként felmorzsolja azt. Végül az is tény, hogy a hűtlenség közvetlen következményeként más súlyosan negatív cselekedetekre is sor kerül - a hazugság és csalás talán még a legcsekélyebb ezek közül. A nem kívánt terhesség könnyen arra ragadhatja az akaratlan szülőt, hogy kétségbeesésében magzatelhajtáshoz folyamodjék. Ha így gondolkozunk, nyilvánvalóvá válik, hogy a házasságtörő viszony pillanatnyi örömeinél jóval nagyobb cselekedeteink - valószínűleg önmagunkat és másokat is sújtó - negatív hatásának kockázata. Ahelyett tehát, hogy szabadságunk csorbítását látnánk a szexuális szabadosság elleni megszorításokban, jobban tesszük, ha a józan ész diktálta emlékeztetőknek tekintjük azokat, miszerint az efféle cselekedetek közvetlenül hatnak mind saját jólétünkre, mind másokéra. Vajon azt jelenti-e ez, hogy a szabályok gépies követése fontosabb, mint a bölcs helyzetfelismerés? Nem. Erkölcsileg üdvös magatartásunk a kíméletesség, a nem-ártás elvének alkalmazásán múlik. Óhatatlanul előfordulnak azonban helyzetek, amikor bármiféle cselekvés szabályszegésnek tűnik. Ilyen körülmények között értelmünkre kell hallgatnunk annak megítélésében, miféle eljárás a legkevésbé ártalmas hosszú távon. Képzeljük el például, hogy valaki a szemünk láttára rohan egy késekkel felfegyverkezett csoport elől, amely nyilvánvalóan ártani akar neki. Észrevesszük, hogy a menekülő eltűnik egy kapualjban. Néhány másodperc múlva egyik üldözője ér mellénk, és azt tudakolja tőlünk, merre ment az illető. Mármost egyrészt nem akarunk hazudni, visszaélni a kérdező bizalmával, másrészt felfogjuk, hogy amennyiben eláruljuk az igazat, azzal hozzájárulhatunk egy embertársunk megsebesüléséhez vagy halálához. Bárhogy határozunk is, a megfelelő cselekvéssor negatívnak tetsző elemet is tartalmaz. Ilyen körülmények között annak tudatában, hogy magasabb célt szolgálunk ezzel - sérüléstől óvunk meg valakit -, talán az a leghelyesebb, ha így szólunk: "Nem is láttam", vagy tétován így: "Hát, azt hiszem, a másik irányba ment." Számításba kell vennünk az általános helyzetet, mérlegelnünk a hazugság és igazmondás előnyeit, majd azt tennünk, amit mindent egybevetve a legkevésbé ártalmasnak ítélünk. Más szóval egy adott cselekedet erkölcsi értékét időtől, helytől, körülményektől, valamint az összes érintett jelenlegi és jövőbeni érdekeitől függően kell elbírálnunk. Elképzelhető tehát, hogy míg valamely cselekedet egy bizonyos közegben erkölcsileg megalapozott, máskor, más helyen, eltérő körülmények között nem feltétlenül az. Mi a teendő azonban akkor, ha mások cselekvéséről van szó? Mihez kezdjünk, ha a jelek szerint egyértelműen olyasmire készülnek, amit helytelennek tartunk? Először is jusson eszünkbe, hogy hacsak nem ismerjük a legapróbb részletekig az összes külső és belső körülményeket, soha nem láthatjuk át elég tisztán az adott szituációt, hogy teljes bizonyossággal nyilatkozhassunk mások cselekedeteinek erkölcsi tartalmát illetően. Adódhatnak természetesen szélsőséges helyzetek, amikor napnál világosabb mások cselekedeteinek negatív jellege. De többnyire nem így van. Ezért sokkal többet ér, ha egyetlen saját fogyatékosságunkkal tisztában vagyunk, mint ha valaki más ezer gyarlóságáról bírunk tudomással. Mert ha bennünk van a hiba, módunkban áll kijavítani. Mindazonáltal felmerülhetnek olyan körülmények, amelyek között helyénvaló cselekednünk, ha felismerjük, hogy lényegi megkülönböztetést kell tennünk az egyén és valamely cselekedete között. A mindennapi életben normális és helyes, ha bizonyos mértékig alkalmazkodunk barátainkhoz és ismerőseinkhez, tiszteletben tartjuk kívánságaikat. Ez a képesség jó tulajdonságnak tekinthető. De ha olyanok társaságába keveredünk, akik szemlátomást negatív viselkedésre adják a fejüket, csak a saját javukat nézik, másokéra fittyet hánynak, magunk is eltévelyedhetünk. Emiatt veszélybe kerül az a képességünk, hogy segítséget nyújtsunk másoknak. A tibeti közmondás szerint aki aranyhegyen fekszik, arra ráragad valami, de aki szeméthegyen, arra nemkülönben. Indokolt kerülnünk a negatív személyeket, de ügyeljünk, hogy ne szakadjunk el tőlük teljesen. Esetenként bizonyosan helyes, ha megpróbáljuk visszatartani őket ettől a cselekvéstől - feltéve persze, hogy saját indítékaink tiszták, módszereink senkinek sem ártanak. A döntő szempont ebben is az együttérzés és az éleslátás. Ugyanez érvényes a társadalmi szinten felmerülő erkölcsi dilemmákra, kivált a műszaki-tudományos haladás nehéz és vitás kérdéseire. Az orvostudomány például immár olyan esetekben is képes meghosszabbítani az életet, amelyek alig néhány éve még reménytelennek számítottak. Ez természetesen nagy öröm forrása lehet, de a betegellátás határait illetően gyakorta bukkannak elénk bonyolult és egészen kényes kérdések. Azt hiszem, e tekintetben nincs általános szabály. Valószínűbb, hogy egymással vetélkedő megfontolások sokasága játszik szerepet, amelyeket az ésszerűség és az együttérzés fényében kell megvizsgálnunk. Ha a pácienssel kapcsolatban nehéz döntés válik szükségessé, az összes különböző elemet számításba kell vennünk. Ezek persze minden esetben különböznek. Ha például olyan ember életét hosszabbítjuk meg, aki súlyos beteg, de az elméje tiszta marad, ezzel lehetőséget adunk neki arra, hogy emberhez méltóan gondolkodjék és érezzen. Ugyanakkor tekintetbe kell vennünk, hogy az életben tartásához szükséges rendkívüli eszközökkel nem hozunk-e rá óriási testi-lelki szenvedést, bár ez egymagában nem perdöntő. A magam részéről hiszek abban, hogy a tudat a test elmúlása után is folytatja létezését, s úgy vélem, sokkal jobb ebben az emberi testben szenvedni. Így legalább élvezhetjük mások gondoskodását, míg ha a halált választjuk, előfordulhat, hogy valamely más formában kell szenvedést elviselnünk. Másfajta probléma merül fel, ha a páciens eszméletlen, ennélfogva képtelen részt venni a döntéshozatalban. Mindennek a tetejébe a családtagok kívánságait, illetve azokat a súlyos problémákat sem hagyhatjuk figyelmen kívül, amelyeket a huzamos ideig tartó ápolás ró rájuk és másokra. Lehetséges például, hogy egy élet fenntartása érdekében hatalmas összegeket kell elvonni olyan pénzalapokból, amelyekből sokan mások is részesülhetnének. Ha van általános szabály, azt hiszem, egyszerűen úgy hangzik, hogy ismerjük fel az élet mindennél becsesebb voltát, és próbáljuk biztosítani, hogy amikor eljön az ideje, a haldokló olyan derűsen és békésen távozzék, amennyire csak lehetséges. Az olyan területeken zajló munkánál, mint a genetika és a biotechnika, különös fontosságra tesz szert a nemártás elve, mivel életek foroghatnak kockán. Ha az efféle kutatásokat kizárólag a nyerészkedés vagy a hírnév vágya ösztönzi, vagy akár csak öncélúan folytatják őket, erősen kétséges, hová vezethetnek. Főként a fizikai tulajdonságok, például a nem vagy a haj- és szemszín manipulálására szolgáló módszerek fejlődésére gondolok, amelyet a szülők előítéleteinek meglovagolásával kereskedelmileg is kiaknázhatnak. Hadd jegyezzem meg, hogy bár nehéz lenne határozottan állást foglalni a genetikai kísérletezés valamennyi formájával szemben, ezen a kényes területen minden érintettnek körültekintően és mély alázattal kell előrehaladnia. Különösen éberen kell figyelniük a visszaélés lehetőségeit. Létfontosságú, hogy szemük előtt lebegjenek munkájuk szélesebb összefüggései, és ami mindennél jelentősebb, tetteiket mindenkor őszinte együttérzés vezérelje. Mert ha az ilyen munka mozgatórugója pusztán a gyakorlati hasznosság, miáltal törvényesen a hasznosaknak ítéltek javára bánhatnak a haszontalanoknak ítéltekkel, akkor semmi akadálya, hogy az utóbbi kategóriába soroltak jogait alávessék az előbbiek érdekeinek. A hasznosság szempontja azonban soha nem igazolhatja az egyén jogfosztását. Ez rendkívül veszélyes és igen csúszós lejtő. Nemrégiben láttam a BBC klónozásról szóló dokumentumfilmjét. A film számítógépes grafikával készült képet mutatott egy lényről, amelyen egyes tudósok dolgoznak. Emberszerű, gülüsze-mű, jól felismerhetően emberi vonásokkal felruházott teremtmény hevert egy ketrecben. Jelenleg természetesen még csak a fantázia szüleménye, de az elhangzott magyarázat szerint talán nincs messze az idő, amikor effajta kreatúrákat hozhatnak létre. Azután szaporíthatják őket, belső szerveiket és más testrészeiket "tartalék alkatrész" gyanánt hasznosíthatja a sebészet. Egészen felháborodtam. Micsoda borzalom! Ez már tényleg a tudományos kutatás vadhajtása. Visszataszító elképzelés, hogy egy napon esetleg kifejezetten ebből a célból adhatunk életet érző lényeknek. Ugyanúgy hatott rám ez a kilátás, mint az a gondolat, hogy emberi magzatokkal végeznek kísérleteket. Ugyanakkor nemigen látom, miképpen szabhatnánk gátat az ilyesminek, ha hiányzik az érintettekből az önfegyelem. Igaz, életbe léptethetünk törvényeket, elfogadhatunk nemzetközi eljárási szabályokat - mindkettő valóban szükséges is. De ha maguk a tudósok nem érzik, milyen szélsőségesen képtelen, romboló hatású és káros dolgokat művelnek, akkor semmi remény, hogy véget vethessünk ezeknek a botrányos próbálkozásoknak. Mit szóljunk az olyan kérdésekhez, mint az állatkísérletek? A tudományos ismeretek gyarapítása céljából végzett élveboncolással rutinszerűen okoznak szörnyű szenvedéseket ártatlan jószágoknak, mielőtt elpusztítják őket. Itt most csak annyit kívánok mondani, hogy buddhista szemmel ez a gyakorlat éppolyan iszonytató, mint a fent említett. Csak remélni merem, hogy a számítástechnika rohamos fejlődése nyomán a tudományos kutatásban egyre kevesebb állatkísérletre lesz szükség. Napjainkban pozitív fejlemény, hogy az emberi jogok előtérbe kerülésével párhuzamosan az állatok helyzete is erősebben foglalkoztatja a közvéleményt. Mindinkább elismerik például az iparszerű állattartás embertelen voltát. Úgy tűnik továbbá, hogy egyre többen érdeklődnek a húsfogyasztás csökkentése és a vegetarianizmus iránt. Ez örvendetes. Remélem, hogy ez a törődés a jövőben kiterjed majd a tenger legparányibb lényeire is. De talán elkél itt egy intő szó. Az emberi és állati életet védő kampányok nemes ügyet képviselnek. Lényeges azonban, nehogy az igazságtalanság iránti érzékünk annyira magával ragadjon, hogy megfeledkezzünk mások jogairól. Eszményeink követése közben bölcsen fel kell ismernünk a mindenkori helyzetet. Ítélőképességünk gyakorlása az erkölcs terén magával vonja a cselekedeteink és azok mozgatórugói iránti felelősséget is. Ha nem vállalunk felelősséget az utóbbiakért - akár pozitívak, akár negatívak azok -, jelentősen megnő a károkozás lehetősége. Mint láthattuk, a negatív érzelmek erkölcstelen viselkedés forrásai. Minden egyes cselekedet nemcsak a legközelebbi hozzátartozóinkat, hanem barátainkat, munkatársainkat, közösségünk tagjait és végső soron az egész világot is érinti. HARMADIK RÉSZ ERKÖLCS ÉS TÁRSADALOM TIZENEGYEDIK FEJEZET EGYETEMES FELELŐSSÉG Hiszek abban, hogy minden cselekedetünk egyetemes léptékű, emiatt az erkölcsi fegyelem, üdvös magatartás és gondos helyzetfelismerés a tartalmas, boldog élet kulcsfontosságú összetevője. De vizsgáljuk meg ezt a felvetést a tágabb közösség vonatkozásában. A családok és kis közösségek régen egymástól többé-kevésbé függetlenül létezhettek. Ha netán figyelembe vették szomszédaik érdekeit, annál jobb volt, de efféle szempontok nélkül is jól eléldegélhettek. Ma már nem ez a helyzet. Napjaink valósága annyira összetett és legalábbis anyagi szinten - oly nyilvánvalóan szövevényes kapcsolatrendszerű, hogy másfajta szemléletet követel. Idevágó példa a modern gazdaság. A földgolyó egyik pontján bekövetkező tőzsdekrach közvetlen befolyást gyakorolhat a világ másik felén fekvő országok gazdaságára. A technikai fejlődés is olyan méreteket öltött, hogy az ember tevékenysége egyértelműen hat a természeti környezetre. Már a föld lakóinak száma is akkora, hogy többé nem hagyhatjuk figyelmen kívül mások érdekeit. Az érdekek gyakran annyira egymásba fonódnak, hogy sajátjaink szolgálatában akkor is kedvezhetünk másokénak, ha nem kifejezetten ez a szándékunk. Amikor például két család egy kúton osztozik, közösen élvezik a vizet, ha vigyáznak, nehogy beszennyezzék. Erre való tekintettel meggyőződésem, hogy okvetlenül ki kell fejlesztenünk azt, amit egyetemes felelősségtudatnak nevezek. Az "egyetemes felelősség" nem egészen pontosan adja vissza a csi szem tibeti kifejezést, amely szó szerint egyetemes (csi) tudatot (szem) jelent. Bár a felelősség fogalmát a tibeti eredeti csak sejteti, a fordításban nyíltan megjelenik. Azzal azonban, ha azt mondom, a mások jólétével való törődés szellemében az ember képes - és köteles - kifejleszteni az egyetemes felelősség iránti érzékét, nem azt állítom, hogy minden egyén közvetlen felelősséggel tartozik például a más világrészeken pusztító háború és éhínség miatt. Igaz, a buddhista gyakorlat szerint folytonosan emlékeztetjük magunkat, hogy minden világrendszer valamennyi érző lényének szolgálata kötelességünk. Az istenhívők is elismerik, hogy az Isten iránti engedelmesség magában foglalja az összes teremtmény tiszteletét. Nyilvánvaló azonban, hogy bizonyos dolgok - például egy tőlünk tízezer kilométernyire lévő falu nyomora - teljességgel kívül esnek az egyén hatáskörén. Ennélfogva nem valamiféle mulasztás elismerésére van szükség, hanem megint csak arra, hogy szívünket és elménket önmagunktól mások felé irányítsuk. Az egyetemes - valamennyi cselekedetünk egyetemes léptékét és mindenki másnak a boldogságra, illetve a szenvedés elkerülésére való, a miénkkel egyenlő jogát elismerő - felelősségtudat kibontakoztatásához olyan gondolkodásmódot kell kialakítanunk, hogy ha lehetőséget látunk arra, hogy másoknak segítsünk, akkor előnyben részesítsük azt ahhoz a tevékenységhez képest, amely csak saját kicsinyes érdekeinket szolgálja. Természetesnek kell azonban elfogadnunk, hogy egy és más kívül esik hatáskörünkön még ha törődünk is vele -, ezért azzal kell foglalkoznunk, amivel tudunk. Az ilyen egyetemes felelősségtudat kifejlesztésének fontos előnye, hogy segít nemcsak a hozzánk legközelebb állók, hanem mindenki más iránt is fogékonnyá válnunk. Így meglátjuk, hogy különösen a leginkább szenvedő embertársainkkal kell törődnünk. Észrevesszük, hogy nem szabad megosztottságot előidéznünk felebarátaink között. És tudatára ébredünk, milyen végtelenül fontos, hogy ne elégedetlenkedjünk. Amikor semmibe vesszük mások jólétét és figyelmen kívül hagyjuk cselekedeteink egyetemes hatását, elkerülhetetlenül különválasztjuk saját érdekeinket másokéitól. Elsiklunk az emberi nem alapvető egysége fölött. Természetesen könnyen előcitálhatunk jó néhány tényezőt, amely az egység felfogása ellen hat. Ilyenek a vallási, nyelvi, hagyománybeli, kulturális stb. különbségek, de ha túlzott hangsúlyt helyezünk a felszíni eltérésekre, és ezek örve alatt apránként merev megkülönböztetéseket teszünk, óhatatlanul további szenvedést zúdítunk önmagunkra és másokra. Ennek semmi értelme. Az emberiségnek enélkül is túl sok a baja. Mindannyiunkra betegség, öregség és halál vár - nem is beszélve az elkerülhetetlen csalódásokról. Ezeket egyszerűen nem tarthatjuk távol magunktól. Hát nem elég ennyi? Minek szaporítanánk a senkinek sem hiányzó problémák számát azon az alapon, hogy egyesek másként gondolkodnak vagy más a bőrük színe? Mindezt mérlegelvén, láthatjuk, hogy erkölcs és szükségszerűség ugyanabba az irányba mutat. Hogy legyőzzük a mások jogait és igényeit semmibe vevő hajlamunkat, szüntelenül emlékeztetnünk kell magunkat a nyilvánvalóra: hogy alapvetően mindannyian egyformák vagyunk. Jómagam Tibetből származom, e könyv olvasóinak zöme nem tibeti. Ha külön-külön találkoznék velük és szemügyre venném őket, azt látnám, hogy legtöbbjük tulajdonságai felületes ránézésre valóban az enyémektől eltérőek. Ha ezután ezekre az eltérésekre összpontosítanék, bizonyára kiemelhetném őket, fontosságot tulajdoníthatnék nekik. Így közeledés helyett inkább eltávolodnánk egymástól. Ha viszont mindannyiukra úgy tekintenék, mint magamfajtára - hozzám hasonló emberi lényre egy orral, két szemmel és így tovább, nem törődve az eltérő bőrszínnel és arcvonásokkal -, akkor automatikusan elhomályosulna a távolság. Észrevenném, hogy ugyanolyan esendő emberek vagyunk, mi több, éppúgy vágyom a boldogságra és a szenvedés elkerülésére, mint ők. E felismerés alapján természetszerűleg jóindulattal viseltetnék az irányukban, és szinte magától megfoganna bennem a jólétük iránti érdeklődés. Mégis úgy tűnik, hogy bár saját csoportján belül a legtöbb ember hajlandó közösséget vállalni és törődni a többiek javával, az emberiség fennmaradó része jobbára hidegen hagy bennünket. Ezáltal nemcsak a valóság kölcsönös összefüggéseiről, hanem saját valós helyzetünkről sem veszünk tudomást. Ha egyetlen csoport, nemzet vagy emberfajta a többiektől teljesen függetlenül, abszolút önellátással maradéktalanul kielégíthetné minden szükségletét és igényét, akkor talán okoskodhatnánk úgy, hogy jogos a kívülállókkal szembeni megkülönböztetés. De nem ez a helyzet. A modern világban egyetlen partikuláris közösség sem tekinthető saját határai közé zártnak. Következésképpen a megelégedettség elérése létfontosságú a békés egymás mellett éléshez. Az elégedetlenkedés szerzésvágyat szül, az pedig sohasem csillapítható. Igaz, hogy ha az egyén olyasmire törekszik, ami természeténél fogva végtelen, mint például a tolerancia, akkor nem beszélhetünk megelégedettségről. Minél inkább erősítjük tűrőképességünket, annál toleránsabbakká válunk. A spirituális tulajdonságoknál a megelégedettség se nem szükséges, se nem kívánatos. Ám ha véges dologra törekszünk, és hiányzik belőlünk a megelégedettség, fennáll a veszély, hogy miután elérjük célunkat, nem elégít ki bennünket. Aki például vagyonra áhítozik, még ha valamiképp egy egész ország gazdaságát kaparintja is a kezébe, minden valószínűség szerint azon kezdi törni a fejét, miként szerezhetné meg más országokét is. Véges dologra vágyik, mégsem tud soha betelni. Ha viszont elérjük a megelégedettség állapotát, soha többé nem kell csalódástól vagy kiábrándulástól félnünk. A megelégedettség hiánya - ami kapzsiságban csapódik le - az irigység és agresszív versenyszellem magvait hinti el, féktelenül anyagias szemlélethez vezet. Negatív közeget teremt, amely táptalaja a közösség minden tagjára szenvedést hozó társadalmi kórokozóknak. Ha a kapzsiság és irigység nem járna mellékhatásokkal, mindez a közösség belügye maradna. De megint csak nem ez a helyzet. A megelégedettség hiánya különösen a természeti környezet és ezáltal mások károsításának forrása. Hogy miféle másoké? Kiváltképp a szegényeké és elesetteké. A gazdagok máshová költözhetnek, hogy elkerüljék például a szennyezett környékeket, de a szegényeknek még saját közösségükön belül sincs választásuk. A szegényebb országok népe, amely nem rendelkezik kellő erőforrásokkal, nemcsak a gazdagabb országok pazarlása, hanem a saját elmaradott technológiája által okozott szennyezés miatt is szenved. A jövendő nemzedékekre is szenvedés vár. Végül mi magunk is szenvedni fogunk. Hogy miért? Abban a világban kell élnünk, amelynek létrehozásában részt veszünk. Ha nem változtatunk viselkedésünkön avégből, hogy elismerjük másoknak a miénkkel egyenlő jogát a boldogság keresésére és a szenvedés elkerülésére, akkor hamarosan érzékelni kezdjük a negatív következményeket. Képzeljük el például, micsoda levegőszennyezést okoz még kétmilliárd gépkocsi. Ez mindannyiunkat érint majd. A megelégedettség tehát nem pusztán erkölcsi kérdés, hanem létszükséglet - hacsak nem akarjuk az eddiginél közelebbről megtapasztalni a szenvedést. Többek között ezért hiszem, hogy a szüntelen gazdasági növekedés kultúrája vitatható. Véleményem szerint elégedetlenséget kelt, azzal pedig számos gazdasági és társadalmi probléma kerül felszínre. Az is tény, hogy ha mindenestül az anyagi fejlődésnek szenteljük erőnket, akkor figyelmen kívül hagyjuk ennek a tágabb közösséget illető vonatkozásait. Ez megint csak nem annyira az első és a harmadik világ, Észak és Dél, fejlett és fejlődő országok, szegények és gazdagok közötti szakadék, nem is az erkölcstelenség és helytelen cselekvés kérdése. Persze ez is, az is, de még fontosabb, hogy az efféle egyenlőtlenség önmagában véve mindenkinek bajt okoz. Ha például Európa az egész lakott világ volna, nem pedig csak a földlakók nem egészen tíz százalékának otthona, akkor talán igazolható lenne a vég nélküli növekedés uralkodó ideológiája. A világ azonban nem csak Európából áll, és másutt éheznek az emberek. Ha valahol ekkora aránytalanságok léteznek, az óhatatlanul negatív következményekkel jár mindenkire nézve, ha nem egyformán közvetlenül is: a gazdagok is mindennapi életükben érzékelik a nyomor tüneteit. Gondoljuk végig ebben az összefüggésben, hogy az ablakainkra szerelt vasrácsok meg a környéket pásztázó videokamerák látványa valójában kissé még csökkenti is biztonságérzetünket. Az egyetemes felelősség elvezet a becsületesség elve iránti elkötelezettséghez is. Mit értek ezen? Becsületre és becstelenségre látszat és valóság összefüggésében tekinthetünk. A két utóbbi olykor összehangolódik, gyakrabban nem. Amikor igen, szerintem az a becsület. Akkor vagyunk tehát becsületesek, amikor cselekedeteink azok, amiknek látszanak. Amikor valamilyennek tettetjük magunkat, ám valójában mások vagyunk, gyanút ébresztünk, az félelmet okoz, a félelem pedig olyasmi, amit mindannyian szeretnénk elkerülni. Ha viszont nyíltak és őszinték vagyunk környezetünkkel mindabban, amit gondolunk, mondunk vagy teszünk, az embereknek semmi okuk, hogy féljenek tőlünk. Ez éppúgy érvényes egyénekre, mint közösségekre. Ha ezenfelül minden vállalkozásunkban felfogjuk a becsület értékét, rájövünk, hogy végső soron nincs különbség az egyén és az egész közösség szükségletei között. A létszám változik, de a nyíltságra való igény és jog ugyanaz marad. Ha tehát elkötelezzük magunkat a becsület mellett, az egész társadalomban elősegítjük a félreértések, kétségek és félelmek eloszlatását. A magunk szerény, mégis számottevő módján megteremtjük egy boldog világ feltételeit. Az igazság kérdése szintén szorosan összekapcsolódik az egyetemes felelősség és a becsület témakörével. Az igazság magával vonja azt a követelményt, hogy cselekedjünk, ha igazságtalanságról szerzünk tudomást. Valóban helytelen lehet, ha elmulasztjuk ezt, bár nem abban az értelemben helytelen, hogy valamiképp lényünknél fogva rosszá tesz bennünket; ha viszont egoizmusunk miatt habozunk szót emelni, az már komoly baj. Ha az igazságtalanság láttán mindössze azt kérdezzük magunktól: "Mi történhet velem, ha kinyitom a számat? Talán nem fognak szeretni", az bizony erkölcstelen lehet, amennyiben nem törődünk hallgatásunk távolabbi kihatásaival. Nem kevésbé helytelen és haszontalan ez a viselkedés, ha a boldogságra és a szenvedés elkerülésére való törekvés egyetemesen egyenlő jogával szembesítjük. Ez akkor is - sőt talán még inkább - igaz, ha másoktól azt halljuk: "Ez a mi dolgunk" vagy "Ez belügy". Ilyen körülmények között a megszólalás nemcsak kötelességünk lehet, hanem ennél is fontosabb: mások iránti szolgálat. Felvetődhet persze az ellenérv, hogy az efféle becsület nem mindig lehetséges, "reálisan" kell gondolkoznunk. Körülményeink megakadályozhatják, hogy mindig felelősségünkkel összhangban cselekedjünk. Például saját családunk láthatja kárát, ha igazságtalanság láttán hangot adunk véleményünknek. De miközben csakugyan törődnünk kell a hétköznapi élet realitásaival, okvetlenül szélesebb távlatokban kell szemlélnünk a világot. Mérlegre kell tennünk saját szükségleteinket, illetve másokét, és meg kell fontolnunk, cselekedeteink és tétlenségünk hosszabb távon valószínűleg miként érintik ezeket. Nehezen bírálhatjuk azokat, akik féltik szeretteiket, de alkalmasint kockázatot kell vállalni a tágabb közösség javáért. A mindenki más iránti felelősségtudat azt is jelenti, hogy mind egyénekként, mind egyénekből álló társadalomként kötelesek vagyunk társadalmunk minden egyes tagjáról gondoskodni. Ez az érintettek fizikai és szellemi képességeitől függetlenül érvényes, hiszen nekik is éppúgy joguk van a boldogságra és a szenvedés elkerülésére, mint nekünk. Ennélfogva mindenáron ellen kell állnunk a késztetésnek, hogy kirekesszük a súlyos fogyatékosokat, mintha nyűgöt jelentenének. Ugyanez érvényes a betegekre vagy a társadalom peremére szorultakra. Ha eltaszítjuk őket, a szenvedést szenvedéssel tetézzük. Ha mi magunk kerülnénk hasonló helyzetbe, mi is másoknál keresnénk segítséget. Biztosítanunk kell tehát, hogy a betegek és rokkantak soha ne érezzék magukat tehetetlennek, elhagyatottnak vagy védtelennek. Úgy vélem, az ilyen emberek iránt mutatott törődésünk a spirituális egészség mércéje mind az egyén, mind a társadalom szintjén. Talán reménytelenül idealistának hangzik mindaz, amit az egyetemes felelősségről elmondtam. Mindazonáltal attól fogva hangoztatom a nyilvánosság előtt, hogy 1973-ban első nyugati utamra indultam. Akkoriban sokan kétkedve fogadták kijelentéseimet. A világbéke iránt sem mindig könnyen sikerült érdeklődést keltenem. Bizakodással tölt el azonban a tudat, hogy manapság már egyre többen reagálnak kedvezően ezekre az eszmékre. Az emberiség számos rendkívüli eseményt élt át a huszadik század folyamán, és úgy érzem, ettől érettebbekké váltunk. Az 1950-es és 1960-as években - helyenként még később is - sokan azt hitték, a nézeteltéréseket végső soron háborúval kell megoldani. Ma már csupán egy törpe kisebbség elméjében tartja magát ez a gondolkodásmód. És míg e század első felében sokan azt képzelték, a társadalmi haladás parancsuralmi rendszerekkel érhető el, a fasizmus összeomlása, majd később az úgynevezett vasfüggöny eltűnése rámutatott e vállalkozás reménytelen voltára. Megjegyzésre érdemes tehát a történelmi tanulság, miszerint az erővel kikényszerített rend csak kérészéletű lehet. Már az az - egyes buddhisták által is osztott - általános vélekedés is kevésbé közkeletű, hogy a tudomány nem fér össze a spiritualitással. Miközben a valóság természetéről alkotott tudományos kép elmélyül, ez a felfogás változóban van. Az emberek emiatt nagyobb érdeklődést kezdenek mutatni aziránt, amit belső világunknak nevezek. Ezen tudatunk vagy szellemünk dinamikáját és működéseit: szívünket és elménket értem. Világszerte terjed az ökológiai gondolkodás is, erősödik a felismerés, hogy se egyének, se egész nemzetek nem oldhatják meg összes problémáikat önmagukban, hogy szükségünk van egymásra. Az én szememben mindezek igen lelkesítő fejlemények, amelyek bizonyosan messze ható következményekkel járnak. Az is lelkesítő, hogy a megvalósulástól függetlenül legalább egyértelműbben elismerik a konfliktusok erőszakmentes, a megbékélés szellemében történő megoldásának szükségességét. Mint már jeleztük, mind elfogadottabb az emberi jogok egyetemes volta, valamint az, hogy helyénvaló a sokféleség az olyan közérdekű területeken, amilyenek például a vallási ügyek. Véleményem szerint ez azt a felismerést tükrözi, hogy magát az emberi faj sokféleségét is tágabb összefüggésben kell szemlélni. Így hát, bár eszmék, vallások, a haladás, fejlődés vagy gazdasági szükségszerűség nevében továbbra is rengeteg szenvedést mérnek egyénekre és népekre, új remény kezd éledni az elnyomottakban. Jóllehet a tényleges béke és összhang kétségkívül nehezen megteremthető, nyilvánvalóan nem elérhetetlen. A lehetőség fennáll. Az alapja pedig valamennyiünk egyéni felelősségtudata mindenki más iránt. TIZENKETTEDIK FEJEZET A KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS SZINTJEI A mások iránti felelősségtudat kialakításával hozzákezdhetünk a jóindulatúbb, együtt érzőbb világ megteremtéséhez, melyről mindannyian álmodunk. Az olvasó talán egyetért velem az egyetemes felelősség hangoztatásában, talán nem, de ha a valóság szerteágazó kölcsönhatásokra épülő természete alapján igaz, hogy az önmagunk és mások közötti beidegződött különbségtételünk bizonyos értelemben eltúlzott, és ha ebből kiindulva jogosan állítom, hogy együttérzésünk mindenki másra való kiterjesztésére kellene törekednünk, akkor elkerülhetetlenül adódik a következtetés, miszerint az együttérzés - amely erkölcsös magatartást von maga után - mind egyéni, mind társadalmi szinten cselekvésünk központi eleme. Ezt előrebocsátva, remélem, mindenki számára világos, hogy nem jelenlegi életformája feladására és új gondolkodásmód átvételére ösztökélem. Szándékom szerint inkább azt sugallom, hogy az egyén mindennapi életvitelét megtartva jobb, együtt érzőbb és boldogabb emberré változhat. Jobb, együtt érzőbb egyénekként pedig számottevően hozzájárulhatunk a társadalom előrehaladásához is. A szerény foglalkozásban fáradozó személy munkája semmivel sem mellékesebb a társadalom java szempontjából, mint példának okáért az orvosé, tanáré, szerzetesé vagy apácáé. Minden emberi erőfeszítés lehet nagyszerű és nemes. Mindaddig, amíg helyes indítékból végezzük dolgunkat, amíg nem felejtjük el, hogy másokért ténykedünk, hasznot hajtunk a tágabb közösségnek. Amikor azonban hiányzik belőlünk a mások érzései és jóléte iránti érdeklődés, akkor tevékenységünk könnyen tévútra kanyarodhat. Elemi emberi jóérzés híján vallás, politika, gazdaság és a többi egyaránt bemocskolódhat. Az emberiség szolgálata helyett a rombolás eszközévé silányulnak. Ezért hát az egyetemes felelősségtudat kifejlesztése mellett felelősségteljes emberekké is kell válnunk. Amíg elveinket a gyakorlatba ültetjük át, azok is maradunk. Az őszintén felelősségteljes politikus számára helyénvaló például, hogy tisztességesen, becsületesen viselkedjék. Az üzletember számára helyénvaló, hogy minden vállalkozásában figyelembe vegye mások szükségleteit. A jogász számára helyénvaló, hogy az igazságért folytatott harcban kamatoztassa szakértelmét. Természetesen nem könnyű pontosan megfogalmazni, miképpen alakítja viselkedésünket az egyetemes felelősség elve melletti elkötelezettség. Én sem állítok fel semmi különösebb normát. Csupán annyit remélek, hogy ha az olvasó valami értelmet talált az itt leírtakban, akkor mindennapi életében együttérzésre fog törekedni, és a mások iránti felelősségérzéstől áthatva minden tőle telhetőt elkövet, hogy segítsen. Ha csöpögő csap mellett megy el, elzárja. Ha fölöslegesen égő villanyt vesz észre, eloltja. Ha hívő, és holnap egy másik vallás hívével találkozik, ugyanolyan tisztelettel bánik majd vele, amilyet magának remél tőle. Ha pedig tudósként úgy látja, kutatásai árthatnak másoknak, akkor felelősségérzésének engedve felhagy velük. Saját lehetőségeink alapján, a körülmények adta korlátok között megtesszük, amit csak tudunk. Ezen túlmenően semmiféle kötelezettségvállalást mint olyat nem szorgalmazok. Ha cselekedeteink néha együtt érzőbbek, máskor kevésbé azok - ez teljesen rendjén van. Akkor sincs semmi baj, ha haszontalannak tűnik, amit mondok. Csak az a fontos, hogy bármit teszünk másokért, bármiféle áldozatot hozunk, azt önként, cselekvésünk hasznosságának felismerése alapján tegyük. Egyvalamit azért tisztázzunk. Nemrégiben hallottam, hogy az amerikai milliárdosok létszáma a néhány évvel ezelőtti tizenhétről több százra emelkedett. Ugyanakkor a szegények szegények maradnak, egyes esetekben még szegényebbekké válnak. Ezt teljesen erkölcstelennek tartom, és szerintem problémák is fakadhatnak belőle. Miközben milliók még legalapvetőbb szükségleteiket - megfelelő táplálkozás, lakás, iskoláztatás és egészségügyi ellátás - sem tudják fedezni, megbotránkoztatóan egyenlőtlen az anyagi javak elosztása. Ha mindenki bőven kielégíthetné szükségleteit, akkor talán védhető lenne egyesek dőzsölése. Ha az egyén valóban ezt igényelné, akkor nemigen állíthatnánk, hogy meg kell tartóztatnia magát attól az életmódtól, amelyet jónak lát. De nem ez a helyzet. A világ egyes részein kidobják a fölös élelmiszert, míg a közvetlen közelükben mások - embertársaink, köztük ártatlan gyermekek - arra kényszerülnek, hogy a szemétben guberáljanak, és sokan még így is éheznek. Bár nem mondhatom, hogy a gazdagok luxusélete eleve helytelen - amennyiben saját pénzüket költik, és nem becstelen úton szerzik azt -, azt igenis kijelentem, hogy méltatlan pocsékolás. Megütközéssel látom továbbá, hogy a gazdagok életvitele gyakran képtelenül és értelmetlenül bonyodalmas. Egy dúsgazdag családnál vendégeskedő barátom mesélte, hogy valahányszor úszni mentek, tiszta fürdőköntöst vettek fel, majd miután kijöttek a medencéből, másikat öltöttek magukra, még ha naponta többször fürdőztek is. Hihetetlen! Sőt inkább nevetséges. Nem fér a fejembe, miként növelheti az efféle életmód az ember komfortérzetét. Mindenkinek csak egy gyomra van, korlátozott mennyiséget tud beletömni. A kezünkön is csak tíz ujjunk van, nem viselhetünk rajta száz gyűrűt. Bárhogy érvelnénk is a választék előnyei mellett, a többletnek semmi célja abban a pillanatban, amikor éppen nem hordjuk. A maradék haszontalanul hever a dobozában. Véleményem szerint a gazdagság helyes felhasználása - miként nemrégiben egy igen jómódú indiai család tagjainak is kifejtettem - az emberbaráti adakozás. Ebben a konkrét esetben azt javasoltam - miután megkérdeztek -, hogy fordítsák a pénzüket oktatásra. Ennél jobbat nem is tehetnek, hiszen gyermekeink kezében a világ jövője. Ha tehát együtt érzőbb - ennélfogva méltányosabb - társadalmat akarunk létrehozni, okvetlenül arra kell nevelnünk gyermekeinket, hogy felelősségteljes, törődő emberekké váljanak. Aki gazdagnak születik vagy más módon szerez vagyont, fantasztikus lehetőséghez jut, hogy másoknak segítsen. Esztelen pazarlás, ha élvhajhászatra tékozolja el. Meggyőződésem, hogy a fényűző élet nem helyénvaló. Bevallom, amikor kényelmes hotelban szállok meg, mindig felháborodva látom, amint a vendégek esznek-isznak, szórják a pénzt, miközben másoknak odakint fedél sincs a fejük fölött éjszakára. Ez elmélyíti érzésemet, hogy nem különbözöm se a gazdagtól, se a szegénytől. Mind egyformán boldogságot, nem pedig szenvedést akarunk. És mindannyiunknak ugyanúgy jogunk van ehhez a boldogsághoz. Ezért úgy gondolom, ha tüntető munkásokat látnék, magam is csatlakoznék hozzájuk. Holott én is azok közé tartozom, akik a szálloda kényelmét élvezik. Sőt továbbmegyek. Az is igaz, hogy több értékes karórám van. Bár néha eszembe jut, hogy ha eladnám őket, az árukból talán néhány kunyhót építtethetnék a szegényeknek, eddig mégsem tettem meg. Ugyanígy megfordult már a fejemben, hogy ha szigorúan vegetáriánus étrendhez ragaszkodnék, azzal nemcsak jobb példát mutatnék, hanem még ártatlan állatok életének megmentésében is segítenék. De eddig ezt sem tettem, ezért nem tagadhatom, hogy bizonyos területeken eltérés mutatkozik elveim és a gyakorlat között. Nem hiszem azonban, hogy akárki képes vagy köteles Mahatma Gandhihoz hasonlítani, és nincstelen paraszt módjára élni. Az effajta elhivatottság csodálatos, igazán bámulatra méltó, de a mottó mindig az: "Ki-ki annyit, amennyit bír" - szélsőségek nélkül. TIZENHARMADIK FEJEZET TOVÁBBI KÖTELEZETTSÉGEK Ha elkötelezzük magunkat a mindenki más iránti törődés eszméje mellett, ennek kell áthatnia politikai-társadalmi magatartásunkat is. Nem azért mondom ezt, mintha azt hinném, ezáltal egyik napról a másikra megoldhatjuk a társadalom minden gondját. Meggyőződésem azonban, hogy ha a politikát nem ez az általam a fentiekben körvonalazott, szélesebb értelemben vett együttérzés mozgatja, akkor működésünkkel valószínűleg inkább ártunk, mintsem használunk az emberiség egészének. Azt hiszem, gyakorlati lépésekkel kell kifejezésre juttatnunk, hogy felelősséget érzünk mindenki más iránt, mind most, mind a jövőben. Ez akkor is igaz, ha a gyakorlatban esetleg csekély különbség érzékelhető az együttérzés által motivált és például a nemzeti érdekeket követő megnyilatkozások között. Noha bizonyos, hogy ha széles körben megvalósulna mindaz, amit az együttérzéssel, önfegyelemmel, bölcs helyzetfelismeréssel és az erény gyakorlásával kapcsolatban hangoztattam, a világ automatikusan kedvesebb, békésebb hellyé változna, azt hiszem, a realitások arra kényszerítenek bennünket, hogy problémáinkkal egyszerre foglalkozzunk társadalmi és egyéni szinten. A világ akkor fog megváltozni, ha minden egyén megkísérel szembeszállni saját negatív gondolataival és érzelmeivel, illetve ha együttérzéssel fordulunk minden lakója felé, akár közvetlen kapcsolatban állunk vele, akár nem. Ezért számos olyan területet látok, amelynek az egyetemes felelősség fényében különös figyelmet kell szentelnünk. Idetartozik az oktatás, a tömegtájékoztatás, a környezetvédelem, a politika és a gazdaság, a béke és a leszerelés, valamint a vallások közötti összhang. Mindegyik létfontosságú szerepet játszik a bennünket körülvevő világban, ezért azt ajánlom, röviden vegyük sorra őket. Mielőtt hozzákezdenénk, hangsúlyoznom kell, hogy személyes nézeteimet fejezem ki. Olyan ember nézetei ezek, aki nem járatos az említett témák szakmai részleteiben. De ha mondanivalóm kifogásolhatónak tűnik is, remélem, legalább alkalmat ad az olvasónak az elgondolkodásra. Mert bár semmi meglepő sincs abban, ha véleménykülönbség alakul ki közöttünk a tekintetben, miként ültethetőek át az elvek a gyakorlatba, az együttérzés, az alapvető spirituális értékrend, az önfegyelem és az üdvös erkölcsi magatartás szükségessége meglátásom szerint általában véve vitathatatlan. OKTATÁS ÉS TÖMEGTÁJÉKOZTATÁS Ha a tibeti menekültek valamelyik indiai iskolájába látogatok, vagy külföldön beszélek diákközönség előtt, mindig örömmel találkozom fiatalokkal. Az igazság és béke iránti természetes lelkesedés buzog bennük, jellemzően sokkal nyíltabbak és rugalmasabbak, mint a felnőttek. Bármennyire hajlanánk is mi, idősebbek a változásra, kétségkívül jobban nehezünkre esik. A fiatalok közelsége arra is emlékeztet, hogy a gyermekek az emberiség legbecsesebb erőtartalékát jelentik. Mivel neveltetésük nagymértékben alakítja erkölcsi szemléletüket, mindenképpen felelősségteljes oktatásban kell részesítenünk őket. Az emberi elme (lo) minden problémánk kútfeje, de ha megfelelően irányítják, megoldása is. Ha valaki sokat tanul, de nincs helyén a szíve, az a veszély fenyegeti, hogy a teljesíthetetlen vágyakból fakadó szorongás és nyughatatlanság áldozatául esik. Amit ugyanis anyagi tudásnak nevezek, az könnyen negatív gondolatok és érzelmek forrásává válhat. A spirituális értékek teljes megértése viszont békét hoz. Ha úgy neveljük gyermekeinket, hogy csak ismereteket kapnak együttérzés nélkül, akkor magatartásukban valószínűleg a fölöttük állók iránti irigység, a társaikkal szembeni agresszív versenyszellem és a kevésbé szerencsések lenézése elegyedik majd. Ez mohóságra, önteltségre, mértéktelenségre hajlamosít, és egykettőre boldogtalansághoz vezet. A tudás fontos, de sokkal fontosabb, hogy mire használjuk. Ez pedig a felhasználó érzelemvilágától és gondolkodásmódjától függ. Az oktatás jóval több kicsinyes célok elérésére alkalmas ismeretek és fogások átadásánál. Az is hozzátartozik, hogy rányissuk a gyermekek szemét mások szükségleteire és jogaira. Meg kell mutatnunk nekik, hogy cselekedeteik egyetemes léptékűek. Módot kell találnunk, hogy természetes empatikus készségükre építve, kifejlesszük bennük a mások iránti felelősség érzését, mert ez sarkallja cselekvésre az embert. Ha választanunk kellene tanulás és erény között, az utóbbi határozottan nagyobb értékkel bír. A jóindulat, amely az erény gyümölcse, maga is az emberi faj nagy nyeresége. A puszta tudás nem az. Hogyan tanítsuk azonban jó erkölcsre gyermekeinket? Az a benyomásom, hogy a modern oktatási rendszerek általában véve elhanyagolják az erkölcsi kérdések tárgyalását. Ez valószínűleg nem szándékosan, inkább történelmi okok mellékhatásaként alakult így. A világi oktatási rendszerek olyan korban jöttek létre, amikor az egyházi intézmények még az egész társadalomban erős befolyással bírtak. Mivel régtől fogva mindmáig általában az egyházakat tekintik az erkölcsös és humánus értékrend letéteményeseinek, elődeink úgy vélekedtek, a gyermek ilyen irányú pallérozásáról vallásos nevelése keretében kell gondoskodni. Ez egészen addig jól működött, amíg az egyház befolyása hanyatlani nem kezdett. A szükséglet ma is jelen van, de nincs kielégítve. Más módot kell tehát találnunk, hogy megmutassuk gyermekeinknek ezen alapvető emberi értékek jelentőségét, és segítséget kell nyújtanunk kibontakoztatásukban. A másokkal való törődés fontosságát persze végeredményben tettekből, nem pedig szavakból tanuljuk meg. Ezért olyan meghatározó a gyermeknevelésben a családi légkör. Ha az otthon nem gondoskodó, együtt érző atmoszférát áraszt, ha a szülők elhanyagolják gyermekeiket, könnyen felszínre kerülnek a káros hatások. A gyermekek elhagyatottak, nem érzik magukat biztonságban, eszmeviláguk gyakran zavaros. Ha viszont állandó figyelmet és védelmet élveznek, jellemzően sokkal boldogabbak, magabiztosabbak. Általában testileg is egészségesebbek. És azt tapasztalhatjuk, hogy nemcsak önmagukkal, hanem másokkal is törődnek. Az otthoni környezet azért is fontos, mert a gyermekek szüleiktől lesik el a negatív viselkedést. Ha például az édesapa lépten-nyomon összeakaszkodik a cimboráival, vagy a szülők között mindennapos a parázs veszekedés, a gyermek kezdetben talán helyteleníti ezt, de végül teljesen normálisnak fogja találni. Az otthon elsajátított mintát azután magával viszi az életbe. Szintén magától értetődik, hogy amit a gyermekek az erkölcsös magatartásról tanulnak, azt először is a gyakorlatban kell látniuk. A tanárokat ebben különös felelősség terheli. Saját viselkedésükkel olyan példát mutathatnak, amelyet tanítványaik egy életre megjegyeznek. Ha ez a viselkedés elvszerű, fegyelmezett és együtt érző, akkor az általa közvetített értékrend hamar a gyermek agyába vésődik. Ez azért van így, mert a mestertől pozitív motivációval (kun lon) kapott lecke hatol a legmélyebbre a diák elméjében. Magam is tapasztaltam ezt. Kisfiú koromban rettentő lusta voltam, de miután tudatára ébredtem nevelőim szeretetének és figyelmének, általában sokkal eredményesebben felfogtam okításukat, mint ha valamelyikük egyszer-egyszer keményen, ridegen bánt velem. Ami a pedagógiai részleteket illeti, azokat hagyjuk a szakemberekre. Csupán néhány megjegyzést szeretnék tenni. Az első az, hogy ha rá akarjuk ébreszteni a fiatalokat az alapvető emberi értékek jelentőségére, helyesebb, ha nem tisztán erkölcsi vagy vallási kérdésként tálaljuk a társadalmi problémákat. Okvetlenül hangsúlyozzuk, hogy további fennmaradásunk a tét. Így megértik majd, hogy a jövő a kezükben van. Hiszek továbbá abban, hogy tantermi körülmények között lehet és kell békés párbeszédre oktatni. Nagyszerű módszer az erőszakmentes konfliktusmegoldás elvének bevezetésére, ha a diákok elé tárunk egy nehezen eldönthető kérdést, és vitát kezdeményezünk. Ha az iskolák előtérbe helyeznék ezt az eszközt, az jótékony hatást gyakorolhatna a családi életre is. Az a gyermek, aki civakodni látná a szüleit, miután megértette a párbeszéd hasznosságát, ösztönösen azt mondaná: "Várjatok, ez így nem jó! Beszéljétek meg a dolgot nyugodtan!" Végül az is lényeges, hogy kiiktassunk iskolai tanterveinkből minden olyan beállítást, amely kedvezőtlen fényt vet másokra. Kétségkívül akadnak helyek a világon, ahol például a történelemtanítás más közösségek elleni elvakultságot, faji megkülönböztetést táplál. Ez természetesen helytelen, semmivel sem járul hozzá az emberiség boldogulásához. Napjainkban minden eddiginél szükségesebb, hogy megmutassuk gyermekeinknek, mennyire másodrangú az egyik ember és a másik ember hazája vagy vallása közötti különbségtétel. Inkább azt kell aláhúznunk, hogy az egyik ember boldogsághoz való joga semmivel sem nyom többet a latban a másikénál. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy annak a kultúrának és történelmi hagyománynak a mellőzésére vagy semmibevevésére neveljük gyermekeinket, amelybe beleszülettek. Épp ellenkezőleg, nagyon fontos, hogy jól ismerjék ezt. Javukra válik, ha megszerettetjük velük a hazájukat, vallásukat, kultúrájukat és így tovább. De ha ez szűk látókörű nacionalizmussá, etnocentrizmussá és bigott vallásossággá fajul, az már veszélyes. Idekívánkozik Mahatma Gandhi példája. Bár igen magas fokú nyugati műveltséget szerzett, soha nem felejtette el gazdag indiai kulturális örökségét, nem távolodott el attól. Ha az oktatás az egyik leghathatósabb eszköz a jobb, békésebb világ megteremtésére, a tömegtájékoztatás a másik. A politikusok tudják, hogy többé nem ők az egyedüli mértékadók a társadalomban. A hírlapok és könyvek mellett a rádió, a film és a televízió együttvéve akkora befolyást szerzett az egyének fölött, amekkora száz évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna. Ez a hatalom óriási felelősséget ruház mindazokra, akik olvasói, nézői és hallgatói a médiának. Nekünk is van szerepünk, nem vagyunk tehetetlenek a médiával szemben. Végtére is kezünkben a távirányító. Ez nem azt jelenti, hogy langyos hírműsorokért vagy unalmas szórakoztatásért ágálok. Épp ellenkezőleg, ami az oknyomozó újságírást illeti, tisztelem és becsülöm a média beavatkozását. Nem minden köztisztviselő teljesíti becsületesen a kötelességét. Ennélfogva helyénvaló, ha kíváncsi zsurnaliszták mindenbe beleütik az orrukat, és ország-világ elé tárják, ha kiszimatolnak valami imposztorságot. Tudnunk kell róla, hogy ez meg ez a prominens személyiség a tetszetős külső mögött valami egészen mást rejteget. Nem szabad, hogy ellentmondás feszüljön a nyilvános megjelenés és az egyén magánélete között. Elvégre ugyanarról a személyről van szó. Az efféle ellentmondások arról árulkodnak, hogy nem szavahihető az illető. Létfontosságú ugyanakkor, hogy az oknyomozót ne aljas indíték mozgassa, mert elfogulatlanság és mások jogainak illő tisztelete nélkül maga a nyomozás válhat piszkossá. A nemiség és az erőszak túlzott szerepeltetésével kapcsolatban számos tényezőt kell figyelembe vennünk. Először is nyilvánvaló, hogy a közönség nagy része élvezi az efféle műsorok által szállított ingereket. Nagyon erősen kétlem, hogy azok, akik a leplezetlenül szexuális és erőszakos tartalmú anyagokat előállítják, szándékosan ártani akarnának. Indítékaik nyilvánvalóan tisztán kereskedelmiek. Hogy ez önmagában véve pozitív vagy negatív-e, számomra kevésbé fontos, mint az a kérdés, vajon eredményezhet-e ez erkölcsileg üdvös hatást. Ha egy erőszakkal teli film megtekintése együttérzést ébreszt a nézőben, az igazolhatja az erőszak ábrázolását. Ám ha a brutális képek sokasága közömbösséghez vezet, akkor nemigen. A megkérgesedett szív könnyen az empátia elvesztésével fenyegethet. Ha a média túlzottan kiemeli az emberi természet negatív vonásait, fennáll a veszély, hogy sikerül meggyőznie bennünket arról, hogy az erőszak és az agresszió elsődleges jellemvonásunk. Ez szerintem tévedés. Már az is az ellenkezőjét sugallja, hogy az erőszak hírértékű. A jó hírre fel sem hívják külön a figyelmet, mert rengeteg van belőle. Gondoljuk végig, hogy bármely pillanatban világszerte több százmillió jó cselekedet zajlik le. Bár kétségtelen, hogy egyidejűleg sok erőszakos cselekményre is sor kerül, az utóbbiak száma nyilvánvalóan jóval kevesebb. Ha a média felelősségteljesen jár el, tükröznie kell ezt az egyszerű tényt. Világos, hogy szükség van a média szabályozására. Azzal, ha akadályozzuk gyermekeinket bizonyos dolgok megnézésében, eleve azt jelezzük, hogy felmérjük, különféle körülmények között mi helyénvaló és mi nem az. De nehéz megítélni, hogy erre jogszabályok alkotása-e a megfelelő eszköz. Mint az erkölccsel kapcsolatban minden, a fegyelem is csak akkor igazán eredményes, ha belülről jön. Talán gyermekeink nevelésével biztosíthatjuk leginkább, hogy a sokféle médium egészséges tartalmat közvetítsen. Ha arra szoktatjuk őket, hogy tudatában legyenek kötelezettségeiknek, akkor fegyelmezettebbekké válnak, mire kapcsolatba kerülnek a médiával. Bár talán túlzott remény, hogy a tömegtájékoztatás kifejezetten az együttérzés eszményeit és elveit népszerűsítse, annyit mindenképpen elvárhatunk, hogy az illetékesek bánjanak óvatosan a potenciálisan negatív hatású anyagokkal. Legalább a rasszista erőszakra és hasonlóan negatív cselekményekre való bujtogatásnak nem szabadna teret adniuk. De ezen túlmenően nem tudom, mi a teendő. Talán találhatnánk megoldást, hogy közvetlenebbül összekössük a hír- és szórakoztató anyagok készítőit az olvasóval, hallgatóval, nézővel? TERMÉSZETI KÖRNYEZET Ha ki kell emelni egy olyan területet, amelyen mind az oktatást, mind a médiát különleges felelősség terheli, azt hiszem, a természeti környezet lehet az. Ez a felelősség nem annyira helyes és helytelen firtatásával, mint inkább az életben maradás kérdésével függ össze. Az élő és élettelen természet az otthonunk. Nem szükségképpen szent vagy sérthetetlen. Egyszerűen a lakóhelyünk. Jól felfogott érdekünk tehát, hogy gondját viseljük. A józan ész is ezt diktálja. A lakosság gyarapodása és a műszaki-tudományos fejlődés azonban csak a közelmúltban jutott el arra a szintre, hogy közvetlen hatást gyakorol a természetre. Másként fogalmazva, földanyánk mindmostanáig elnézhette otthoni trehányságainkat. Napjainkra viszont odáig fajult a helyzet, hogy nem tűrheti csendben tovább viselkedésünket. A környezetkárosítás okozta problémákban az anyatermészet felelőtlen magatartásunkra adott válaszát láthatjuk. Így figyelmeztet bennünket, hogy még az ő türelme sem végtelen. Sehol sem nyilvánvalóbb, miféle következményekkel jár, ha nem tudunk fegyelmezetten viszonyulni a természeti környezethez, mint napjaink Tibetjében. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy az a Tibet, amelyben felnőttem, háborítatlan édenkert volt. Minden utazó, aki a huszadik század közepéig Tibetbe látogatott, elismerte ezt. Az ország legeldugottabb, földművelésre alkalmatlan szögleteit leszámítva alig vadásztak az állatokra. A hatóságok esztendőről esztendőre az élővilágot védő hirdetményt tettek közzé, amely leszögezte: "Rangra való tekintet nélkül senki nem árthat a vadon vagy a vizek teremtményeinek." Egyedül a patkányok és farkasok képeztek kivételt. Emlékszem, fiatal éveimben nagy számban láttam különböző fajok egyedeit, amikor Lhászán kívül jártam. A fővárostól keletre fekvő Takcer faluban születtem. Négyéves kisfiúként vittek Lhászába, ahol hivatalosan dalai lámának neveztek ki. A három hónapos utazás legfőbb élményeként az állatvilág maradt meg bennem, amellyel útközben találkoztunk. A végtelen fennsíkon hatalmas csordákban kóborolt a tibeti vadszamár (kjan) és a vad jak (dron). Itt-ott a félénk tibeti gazella (gova), a fehérajkú szarvas (va) vagy fenséges antilopunk (co) nyájait pillantottuk meg. Érdeklődve figyeltem a füves részeken összeverődő bájos kis pocoknyulakat (csibi) is. Szerettem a madarak röptét nézni: a hegyormokat koronázó kolostorok fölött magasan szárnyaló, méltóságteljes szakállas saskeselyűt (go), a csapatostul vonuló ludakat (nangbar), és éjszakánként olykor a fülesbagoly (ukpa) rikoltását hallottam. Még Lhászában sem éreztem magam elzárva a természettől. Gyermekkoromban a dalai lámák téli rezidenciája, a Potala legfelső szintjén lévő lakosztályomban megszámlálhatatlan órán át tanulmányoztam a falhasadékokban fészkelő vöröscsőrű keselyű, a khjungkar viselkedését. A nyári palota, a Norbulingka mögött pedig gyakran láttam darupárokat. Az ottani lápszigeteken élő feketenyakú darvak (trung trun) a kecsességet és előkelőséget testesítik meg a szememben. És akkor még nem is szóltam a tibeti fauna díszeiről: medvékről, tibeti rókákról, farkasokról (cshanku), a gyönyörű hópárducokról (szaszik) és a hiúzokról (szik), amelyek félelemmel töltötték el a pásztorok szívét - vagy a jámbor ábrázatú óriáspandáról (thom tra), amely Tibet és Kína határvidékén őshonos. Sajnos ez a dús állatvilág már a múlté. Részben a vadászat, főként azonban az élőhelyek elpusztulása miatt fél évszázaddal Tibet megszállása után az egykorinak csupán töredéke maradt fenn. Ahány tibetivel csak beszéltem azok közül, akik harminc-negyven év elteltével ismét felkeresték szülőföldjüket, mind a vadvilág megdöbbentő hiányáról számoltak be. Míg régebben a vadak gyakran egészen közel merészkedtek a lakóházakhoz, ma már másutt is alig látni őket. Ugyanilyen aggasztó a tibeti erdőirtás. Valaha a lankákat sűrű erdő borította; a mostanában odahaza jártak azt mondják, tarra borotválták a lejtőket, mint a szerzetesek fejét. A pekingi hatóságok elismerték, hogy a Nyugat-Kínában és távolabb is rengeteg halálos áldozatot követelő árvíz részben emiatt pusztított. Mégis rendszeresen hallom, hogy éjjel-nappal rönkfával megrakott teherautó-karavánok tartanak Tibetből kelet felé. Ez annál is tragikusabb, mert a hegyes terep és a zord éghajlat miatt az újraerdősítés kitartó figyelmet és törődést igényel. Sajnos ennek nem sok jele. Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy mi, tibetiek századok óta tudatos "természetvédők" vagyunk. Korántsem. Egyszerűen hírből sem ismertünk olyasmit, hogy "környezetszennyezés". Hiába is tagadnám, ebből a szempontból elkényeztetett bennünket a történelem. Csekély népesség lakott egy igen tágas, száraz és tiszta levegőjű térséget, amelyen bővizű, kristálytiszta hegyi patakok csörgedeztek. Amikor a tisztaság tekintetében az együgyűségig tájékozatlan tibetiek számkivetettségbe kényszerültek, megdöbbenéssel fedezték fel például, hogy nem minden folyó vize iható. Addig nem számított, mit csinálunk, az anyatermészet úgy bánt velünk, mint egy szem gyermekével, elnézte viselkedésünket. Így aztán fel sem fogtuk igazán a tisztálkodás és higiénia jelentőségét. Az emberek gondolkodás nélkül köpködtek vagy a földre fújták az orrukat az utcán. Erről jut eszembe az egyik idős khampa, egy volt testőr, aki nap mint nap eljött, hogy - közkedvelt ájtatosságként - körüljárja dharamszalai rezidenciámat. Sajnos előrehaladott hörghurutban szenvedett, amelyet még a magával cipelt füstölő is súlyosbított. Ezért aztán minden sarkon megállt köhögni, és annyi váladékot krákogott fel, hogy néha eltűnődtem, vajon imádkozni vagy köpködni jött! A száműzetésünk kezdete óta eltelt évek során élénk érdeklődés ébredt bennem környezetvédelmi kérdések iránt. Az emigráns tibeti kormány megkülönböztetett figyelmet fordított arra, hogy felvilágosítsuk gyermekeinket, milyen felelősséggel tartoznak lakóhelyük, e törékeny bolygó iránt. Magam is mindig készségesen beszélek erről a tárgyról, ha módom nyílik rá. Hangsúlyozottan ki szoktam térni arra, hogy tekintetbe kell vennünk, miként hatnak a környezetet érintő cselekedeteink nagy valószínűséggel másokra is. Elismerem, ez nagyon gyakran nehezen megítélhető. Nem jelenthetjük ki biztosan, hogy például milyen végkövetkezményekkel jár az erdőirtás a talajra és a helyi csapadékviszonyokra nézve, nem is beszélve a globális időjárási rendszerekről. Csupán annyi világos, hogy a miénk az egyedüli faj, amelynek hatalmában áll tönkretennie a föld általunk ismert arcát. A madarak nem képesek erre, se a rovarok, se egyetlen emlős. De ahogy a föld elpusztításához, éppúgy a megóvásához is megvan az eszköztárunk. Az a lényeg, hogy olyan gyártási eljárásokat találjunk, amelyek nem károsítják a természetet. Ki kell találnunk, miként csökkenthetjük a fakitermelést és más korlátozott természeti erőforrások felhasználását. Nem vagyok e terület szakértője, nem tudok hozzászólni, miként érhetjük el ezt a célt. Csak annyit tudok, hogy kellő eltökéltséggel lehetséges. Néhány esztendővel ezelőtt egy stockholmi látogatásom alkalmával hallottam például, hogy sok év után akkor tértek vissza a halak a várost átszelő folyóba. A legutóbbi időkig az ipari szennyezés miatt egy sem élt ott. A kedvező változáshoz azonban egyáltalán nem kellett bezárni a környék összes gyárát. Németországban elvittek egy ipartelepre, amelyet úgy terveztek meg, hogy ne szennyezze a környezetet. Láthatjuk tehát, hogy léteznek olyan megoldások, amelyek az ipari termelés leállítása nélkül korlátozzák a környezetkárosítást. Ez nem azt jelenti, hogy azt képzelem, összes problémánkat leküzdhetjük a technológiára támaszkodva. Azt sem hiszem, hogy az újabb műszaki csodák reményében büntetlenül folytathatjuk a rombolást. A természet egyébként sem igényel csodaszereket. A mi vele kapcsolatos viselkedésünk szorul változtatásra. Nagy kérdés, hogy olyan fenyegető világméretű katasztrófáknál, amilyet az üvegházhatás idéz elő, létezhet-e egyáltalán - akár elméletben is - efféle varázsszer. És amennyiben létezhet, el kell töprengenünk, gyakorlatilag kivihető-e az alkalmazása a szükséges nagyságrendben. Ha igen, mekkora költséggel, a természeti erőforrások milyen igénybevételével? Gyanítom, hogy ezek a ráfordítások megengedhetetlenül tetemesek lennének. Ráadásul sok más területen - például az éhínség elleni humanitárius segélyakcióknál - a rendelkezésre álló pénzalapok máris elégtelenek az elvégzendő feladatokhoz. Tehát még ha valaki azt állítaná is, hogy a szükséges anyagi fedezet előteremthető, ez a jelenlegi szűkös helyzetet figyelembe véve erkölcsi értelemben szinte lehetetlennek tetszik. Nem lenne helyénvaló óriási összegeket elkölteni azért, hogy az iparosodott országok nyugodtan folytathassák a környezetrombolást, miközben a másutt élőknek enniük sincs mit. Mindez rávilágít, hogy fel kell ismernünk cselekedeteink egyetemes léptékét, és ennek alapján önmérsékletet kell gyakorolnunk. Meggyőzően bizonyítja ennek szükségességét, ha fajunk létszámgyarapodására gondolunk. Noha a világvallások szemszögéből nézve, minél több az ember, annál jobb, és bár a legfrissebb kutatások szerint mostantól egy évszázad múlva a lélekszám rohamos csökkenése várható, mégsem hiszem, hogy félretolhatjuk ezt a kérdést. Szerzetes lévén, talán nem helyénvaló, hogy hozzászólok, de hiszek a családtervezés fontosságában. Természetesen nem úgy értem, hogy ne akarjunk gyermekeket. Az emberi élet drága kincs, a házaspárok neveljenek is gyermeket, hacsak nincs elháríthatatlan akadálya. Eltévelyedettnek tartom azt a felfogást, hogy csak azért ne vállaljunk gyermeket, mert így kötöttségek nélküli, teljes életet élvezhetünk. A szülők ugyanakkor kötelesek figyelembe venni, milyen hatást gyakorol a népesség növekedése - kivált a mai technika mellett - a természeti környezetre. Szerencsére mind többen ismerik fel az erkölcsi fegyelem jelentőségét az egészséges világ megteremtésében. Ezért bizakodom, hogy a katasztrófa elhárítható. Szinte a legutóbbi időkig nem sokan gondolkodtak el, milyen hatással járhat bolygónkra az emberi tevékenység, ma pedig már politikai pártok is komolyan foglalkoznak ezzel. Mi több, reményforrás maga az is, hogy a levegő, amelyet belélegzünk, a víz, amelyet iszunk, az erdők és tengerek, amelyek különféle létformák millióit tartják el, és az időjárásunkat meghatározó légköri rendszerek mind-mind átlépik az országhatárokat. Emiatt egyetlen nemzet sem engedheti meg magának - nem számít, gazdag és hatalmas vagy szegény és gyönge-e -, hogy tétlen maradjon ebben a kérdésben. Ami az egyént illeti, a természeti környezet elhanyagolásából fakadó problémák hathatósan emlékeztetnek arra, hogy mindannyiunknak hozzá kell járulnunk a végeredményhez. És ha egyetlen személy munkája nem jár is számottevő hatással, milliók egyesített erőfeszítése bizonyosan igen. Eszerint ideje, hogy mindazok, akik az iparilag fejlett országok polgárai, komolyan elgondolkodjanak életvitelük megváltoztatásán. Ez megint nem kifejezetten erkölcsi kérdés. A tehetősek további dúskálásának biztosítása mégiscsak kevésbé fontos, mint az, hogy a világ többi részén lakók éppúgy jogosultak életszínvonaluk emelésére. Ahhoz, hogy ezt jóvátehetetlen természetkárosítás - és a boldogságot sújtó összes negatív következmények - nélkül érhessük el, a gazdagabb országoknak kell példát mutatniuk. Az egyre emelkedő életszínvonal egyszerűen túl nagy terhet róna bolygónkra, ezáltal az emberiségre. POLITIKA ÉS GAZDASÁG A legutóbbi ötven évben az anyagi javak szédítő gyarapodásának lehettünk tanúi. Ez a jelenség korábban elképzelhetetlenül magas életszínvonalat eredményezett, amely azonban mindeddig csupán egy kisebbségre korlátozódott. A világ népességének talán fele továbbra is ínségben él. Sajnálatosan sok testvérünknek nem jut élelem, hajlék, gyógyszer. Az igazság és méltányosság iránti elemi érzékünk is azt sugallja, hogy ne elégedjünk meg a dolgok jelenlegi haladási irányával. Ha valószínűnek látszana, hogy amennyiben így megy tovább még, mondjuk, ötven vagy akár újabb száz évig, eltörölhetjük a föld színéről a nyomort, az talán igazolhatná a folytatást. Ez azonban fölöttébb valószínűtlen. Én persze nem sokat értek a közgazdasághoz, de nehezen tudom kikerülni a következtetést, hogy a gazdagok vagyona a szegények kizsigerelésével, főként az eladósodás révén gyarapszik. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az elmaradott országok egyáltalán nem felelősek a gondjaikért. A politikusokat és közhivatalnokokat sem hibáztatjuk az összes társadalmi és gazdasági bajért, bár tagadhatatlan, hogy még a világ legmegállapodottabb demokráciáiban is nap nap után hallani politikusokat, akik nagyhangú, irreális ígéretekkel kecsegtetnek arra az esetre, ha megválasztják őket. Csakhogy ezek az emberek nem az égből pottyannak. Ezért ha egy adott ország közéleti szereplői korruptak, akkor rendszerint azt tapasztaljuk, hogy a társadalom maga is híján van az erkölcsi szilárdságnak, és a lakosságot alkotó egyének sem élnek erkölcsös életet. Ilyen esetekben nem egészen méltányos, ha a szavazópolgárok politikusaikat bírálgatják. Ha viszont az egyes emberek egészséges értékrendet követnek, és ha saját életükben másokra való tekintettel erkölcsi önfegyelmet gyakorolnak, az ilyen társadalomból kikerülő közhivatalnokok szinte természetes módon ugyanezt az értékrendet vallják magukénak. Ennélfogva mindegyikük szerepet játszik annak a társadalomnak a megteremtésében, amelyben az empátiára alapozott, mások iránti tisztelet és törődés elsődleges fontossággal bír. Ami a gazdaságpolitika alkalmazását illeti, erre is ugyanazok a megfontolások érvényesek, mint minden emberi tevékenységre. Kulcsfontosságú az egyetemes felelősségérzés. Be kell vallanom azonban, hogy kissé nehezen tudok praktikus tanácsokat adni a spirituális értékrend meghonosítására a kereskedelem területén, mivel itt igen fontos szerephez jut a verseny. Az empátia és az üzleti haszon kapcsolata tehát szükségképpen törékeny. Mégsem látom be, miért volna lehetetlen a konstruktív üzleti verseny. Az érintettek motivációja (kun lon) a kulcstényező. Ha mások kizsákmányolása vagy tönkretétele a szándékuk, akkor nyilván nem lehet pozitív a dolog kimenetele. Ám ha nemeslelkűség és jóindulat jellemzi a versenyt, akkor a végeredmény - bár a vesztesek részéről óhatatlan némi szenvedés - legalább nem lesz túlságosan ártalmas. Nem alaptalan az ellenvetés, miszerint a kereskedelem lényegénél fogva józan ésszel nem várhatjuk, hogy a vállalkozások a nyereség elé helyezzék az embert. Ne felejtsük el azonban, hogy azok is emberek, akik a világ iparvállalatait és más cégeit irányítják. Még a legkérgesebb szívűek is biztosan elismernék, hogy nem helyes a körülményekre való tekintet nélkül a profitot hajszolni. Máskülönben a kábítószer-kereskedelem sem volna helytelen. Itt is az szükséges tehát, hogy mind-annyian együttérzésre törekedjünk. Minél inkább kibontakoztatjuk ezt a képességünket, annál több üzleti vállalkozás tükröz majd alapvetően humánus értékrendet. Ha viszont mi magunk mellőzzük ezeket az értékeket, elkerülhetetlenül a kereskedelem is mellőzni fogja őket. Ez nem merő idealizmus. A történelem azt mutatja, hogy az együttérzés számos pozitív fejleményt idézett elő az emberi társadalomban. A társadalom fejlődésmenetében látható, hogy a pozitív változások bekövetkezéséhez jövőkép kell. Az eszmények a haladás motorjai. Alaposan melléfog, aki figyelmen kívül hagyja ezt, és egyszerűen kijelenti, hogy a politikában és a gazdaságban "realizmusra" van szükség. Gondoljunk például a rabszolga-kereskedelem eltörlésére. A gazdasági egyenlőtlenség problémái súlyos kihívás elé állítják az egész emberiséget. Mindazonáltal az új évezred küszöbén bízom abban, hogy bőven van okunk a derűlátásra. A huszadik század elején és közepén általános nézet volt, hogy a politikai és gazdasági hatalom fontosabb, mint az igazság. De azt hiszem, ez változóban van. Még a leggazdagabb és legerősebb nemzetek is felfogják, hogy nincs értelme félresöpörni az alapvetően humánus értékrendet. Szintén teret nyer az a szemlélet, hogy a nemzetközi kapcsolatokban helyet kell adni az erkölcsnek. Lehet, hogy nem mindig nyilvánulnak meg kézzelfogható cselekedetekben, de az olyan szavak, mint "megbékélés", "erőszakmentesség" és "együttérzés" bevonultak a politikusok alapszókincsébe. Ez örvendetes fejlemény. Hogy a magam tapasztalatára hivatkozzam, mikor külföldön járok gyakran felkérnek, hogy tartsak előadást a békéről és együttérzésről - nemegyszer több mint ezerfős hallgatóság előtt. Erősen kétlem, hogy negyven-ötven éve ezek a témák ekkora közönséget vonzottak volna. Az ehhez hasonló mozzanatok jelzik, hogy az emberiség egészében véve egyre nagyobb súlyt helyez az alapvető értékekre, például az igazságra és méltányosságra. Vigaszt merítek abból is, hogy minél fejlettebb a világgazdaság, annál kifejezettebb benne a kölcsönös függőség. Ennek eredményeként minden nemzet kisebb-nagyobb mértékben függ az összes többitől. Korunk gazdasága éppúgy nem ismer országhatárokat, mint a környezetszennyezés. Még az egymással nyíltan ellenségeskedő államok is kénytelenek együttműködni a természetes erőforrások kiaknázásában. Gyakran például meg kell osztaniuk egymással a vizet. Minél kiterjedtebb a kölcsönös függőség a gazdasági kapcsolatokban, annál inkább meg kell jelennie a politikai kapcsolatokban is. Az Európai Unió például kereskedelmi partnerek szűk koalíciójából a szemünk láttára válik valamiféle államszövetséggé; tagsága már több mint megkétszereződött. Hasonló, bár egyelőre kevésbé fejlett tömörüléseket figyelhetünk meg szerte a világon: ilyen a Délkelet-ázsiai Nemzetek Társulása, az Afrikai Egységszervezet, a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete, hogy csak hármat említsünk. Mindegyik a közjó érdekében összefogásra kész emberi tenni akarásról tanúskodik, a társadalom szakadatlan fejlődését tükrözi. Ami viszonylag kicsiny törzsi egységekkel kezdődött, városállamok alapításán át nemzetté váláshoz, mostanára pedig emberek százmillióit magába olvasztó szövetségi rendszerekhez vezetett, amelyek mindinkább felülemelkednek a földrajzi, kulturális és etnikai megosztottságon. Olyan irányzat ez, amelynek hitem szerint folytatódnia kell, és folytatódni is fog. Nem tagadhatjuk azonban, hogy e politikai és gazdasági szövetségek szaporodásával párhuzamosan nyilvánvaló a késztetés az etnikai, nyelvi, vallási és kulturális erővonalak megszilárdítására is - nemritkán az eddigi államiság kereteit szétfeszítő erőszak jegyében. Mi a teendő ezzel a látszólagos ellentmondással - egyfelől a nemzetek fölötti kooperáció, másfelől a helyi közösségek előtérbe kerülésével? Nos, a kettőnek nem okvetlenül kell szembeszállnia egymással. Továbbra sem elképzelhetetlenek olyan kereskedelmi, szociálpolitikai és biztonsági megállapodásokkal egyesített, regionális közösségek, amelyek megőrzik az autonóm etnikai, kulturális, vallási és más csoportok sokféleségét. Létrejöhetne olyan jogrendszer, amely védelmezné a nagyobb közösségre általánosan érvényes, alapvető emberi jogokat, ugyanakkor a benne részt vevő kisebb közösségek szabadon folytathatnák az általuk kívánt életmódot. Nem kevésbé fontos, hogy az egyesülés önként menjen végbe, annak elismerése alapján, hogy az együttműködés jobban szolgálja az érintettek érdekeit. Nem szabad erőltetni. Az új évezred kihívása az, hogy olyan megoldásokat találjunk a nemzetközi - helyesebben közösségközi - együttműködésre, amely értékeli az ember sokféleségét, és tiszteletben tartja mindenki jogait. TIZENNEGYEDIK FEJEZET BÉKE ÉS LESZERELÉS Mao elnök egy ízben kijelentette, hogy a politikai hatalom a puskacsőből ered. Természetesen igaz, hogy bizonyos rövid távú célkitűzések elérhetőek erőszakkal. De tartós eredmények nem. A történelemben azt láthatjuk, hogy az ember béke-, igazság- és szabadságvágya idővel mindig diadalmaskodik a kegyetlenség és elnyomás felett. Ezért hiszek olyan megrögzötten az erőszakmentességben. Az erőszak erőszakot szül. És az erőszak egyetlen dolgot jelent: szenvedést. Elméletileg elképzelhetünk olyan helyzetet, amelyben egy konfliktus kiszélesedése a kezdeti időszakban fegyveres beavatkozással megelőzhető. Ezzel az okoskodással csak az a gond, hogy igen nehéz, ha nem lehetetlen megjósolni, hová vezet az erőszak. A kiinduláskor még a jogosságában sem lehetünk bizonyosak. Ez csak akkor válik világossá, amikor utólag áttekintjük a történteket. Az egyetlen biztos pont az, hogy az erőszak nyomában minden esetben elkerülhetetlenül felbukkan a szenvedés. Egyesek úgy vélik, a Dalai Láma erőszakmentesség iránti odaadása dicséretre méltó ugyan, de ez a módszer nem igazán praktikus. Valójában sokkal naivabb feltételezés az, hogy az ember okozta problémák, amelyek erőszakhoz vezetnek, valaha is megoldhatóak harc által. Meggyőződésem, hogy az erőszakmentesség útját főként azért tartják oly sokan a gyakorlatban járhatatlannak, mert a nyomasztónak tetsző feladat kedvüket szegi. Mindazonáltal, míg korábban elég volt az ember saját hazájában vagy akár csak a közvetlen környéken békét kívánni, ma világbékéről beszélünk. Ez helyénvaló is. Annyira nyilvánvaló az emberek kölcsönös függősége, hogy a világbékénél kevesebbel nem érhetjük be. Vegyük észre, hogy a politikai földindulásnak, amely az 1980-as években a világ nagy részét megmozgatta, az erőszakmentesség volt a legfőbb jellemzője. A modern kor egyik leginkább reményt keltő vonása a nemzetközi békemozgalom kibontakozása. Ha ma kevesebbet hallunk róla, mint a hidegháború befejeződésekor, annak talán az az oka, hogy eszményei átmentek a köztudatba. De mire is gondolok, amikor békéről beszélek? Vajon nem indokolt-e a feltételezés, hogy a háború természetes, noha sajnálatos emberi tevékenység? Itt különbséget kell tennünk a béke, mint a háború puszta hiánya, illetve a béke, mint a - kölcsönös megértésből, egymás eltérő szempontjainak tudomásulvételéből és jogainak tiszteletéből fakadó - tartós biztonságérzetre alapozott nyugalmi állapot között. A béke ebben az értelemben nem az, amit a hidegháború négy és fél évtizede alatt Európában láttunk. Az eleve a félelmen, gyanakváson és a kölcsönös elrettentés fura lélektani megfontolásán alapult. A hidegháború által megtestesített "béke" annyira ingatag, annyira törékeny volt, hogy bármelyik fél részéről akár egyetlen súlyos félreértés katasztrofális következményekkel járhatott volna. Visszatekintve, kivált annak ismeretében, amit ma tudunk a fegyverrendszerek némely irányítóközpontjaiban kialakult kaotikus állapotokról, azt hiszem, valóságos csoda, hogy sikerült megmenekülnünk a pusztulástól! A béke nem tőlünk függetlenül létező valami. De a háború sem az. Igaz, hogy bizonyos egyének - politikai vezetők, döntéshozók, tábornokok - különlegesen súlyos felelősséget viselnek a békéért. Ezek az emberek azonban nem a semmiből lépnek elő. Nem a világűrben születtek és serdültek fel. Akárcsak bennünket, őket is az anyjuk teje és szeretete táplálta. Tagjai az emberek nagy családjának, az a társadalom nevelte őket, amelyet mi, a sok-sok egyén segítettünk létrehozni. A világ békéje ilyenformán az egyének szívében lakozó béke függvénye. Ez pedig mindannyiunktól függ, akik a negatív gondolatokra és érzelmekre adott válaszaink mérséklésével és alapvető spirituális tulajdonságok kibontakoztatásával gyakoroljuk az erkölcsöt. Ha az igazi béke valami mélyebb dolog, mint a kölcsönös ellenségeskedésre alapozott, ingatag egyensúly, ha végeredményben belső konfliktusok megoldásától függ, akkor mit mondhatunk a háborúról? Bár paradox módon a legtöbb fegyveres hadjárat célja a béke, a háború valójában olyan, mint egy tűzvész az emberi közösségben, s ezt a tüzet élő emberek táplálják. Terjedésében is erősen emlékeztet a tűzre. Ha megnézzük például a közelmúltban a volt Jugoszláviában bekövetkezett összecsapások sorát, láthatjuk, hogy ami viszonylag körülhatárolt vitával indult, gyorsan elharapódzott az egész térségben. Ha egy-egy csatát vizsgálunk meg, ott is azt tapasztalhatjuk, hogy ahol a parancsnokok gyönge pontokat érzékelnek, oda erősítést küldenek - azaz eleven emberrőzsét vetnek a máglyára. De a szemünk már annyira hozzáedződött ehhez, hogy fel sem tűnik. Nem vesszük tudomásul, hogy a háború lényegi eleme a rideg kegyetlenség és a szenvedés. Sajnálatos igazság, hogy megszokásból úgy tekintünk a hadviselésre, mint valamely izgalmas, sőt lenyűgöző dologra: fess uniformisba bújtatott katonáknak - ettől csillognak a gyermekszemek - rezesbanda játssza az indulót. A gyilkosságtól borzadunk, de hát a háborúnak semmi köze a bűnözéshez. Épp ellenkezőleg, lehetőséget látunk benne arra, hogy ki-ki bizonyítsa rátermettségét és bátorságát. Hősökről beszélünk, akiket kitermel, mintha annál hősiesebb lenne az egyén, minél nagyobb a leöldösöttek száma. Úgy említjük ezt vagy azt a fegyvert, mint a technika bámulatos remekét, elfeledjük, hogy amikor használják, hús-vér embereket nyomorít meg és pusztít el. Barátainkat, anyánkat, apánkat, testvéreinket vagy bennünket. Még ennél is rosszabb, hogy míg a modern hadviselésben a felbujtók gyakran az összecsapás színterétől távol tartózkodnak, a konfliktus egyre inkább sújtja azokat, akik nem is harcolnak. Napjaink fegyveres viszályaiban az ártatlanok szenvednek legtöbbet - nemcsak a katonák hozzátartozói, hanem jóval nagyobb számban olyan polgári személyek, akik sokszor még csak közvetlen szerepet sem játszanak az eseményekben. Még a háború befejeződése után is folytatódnak a borzalmas szenvedések a vegyi fegyverek okozta mérgezés meg a taposóaknák miatt - a gazdasági nehézségekről nem is szólva. Ez azt jelenti, hogy egyre több nő, gyermek és idős korú akad az elsődleges áldozatok között. A korszerű hadviselés sajátsága, hogy az egész vállalkozás már-már olyanná vált, mint egy számítógépes játék. A mind bonyolultabb harceszközök már túlfejlődtek a laikus átlagember fantáziájának határain. Rombolóerejük olyan döbbenetes, hogy bármiféle érv szólna is a háború mellett, messze elmarad az ellenérvektől. Szinte megbocsátható, ha nosztalgiával gondolunk arra, ahogy hajdanán a csaták folytak. Akkor legalább szemtől szemben harcoltak egymással az ellenfelek. Senki sem tagadhatta a háborúval járó szenvedést. És akkoriban még szokásban volt, hogy az uralkodó maga vezette csapatait a harctérre. Ha elesett, ezzel rendszerint véget is ért a csetepaté. A technika fejlődésével azonban a hadvezérek kezdtek a vonalak mögé húzódni. Ma már több ezer kilométerrel odébb, föld alatti fedezékekből is irányíthatnak. Ennek alapján el tudnék képzelni olyan "intelligens" lövedéket, amelyik először is azokat keresné ki magának, akik a háborúról döntenek. Ezt igazságosabbnak találnám, és ebből a megfontolásból örömmel fogadnék olyan fegyvert, amely kiiktatná a döntéshozókat, de sértetlenül hagyná az ártatlanokat. Akár támadó, akár védelmi célra szánják a fegyvereket, rombolóerejük ténye tagadhatatlan, s az is, hogy kizárólag emberek megsemmisítésére valók. De - hacsak azt nem hisszük, hogy a béke tisztán leszerelés kérdése - azt is be kell látnunk, hogy a fegyverek önmagukban hatástalanok. Jóllehet mindet gyilkolásra tervezték, amíg raktárban pihennek, a légynek sem tudnak ártani. Kell valaki, aki megnyomja a gombot, hogy felbocsásson egy rakétát, vagy meghúzza a ravaszt, hogy kilőjön egy golyót. Semmiféle elvont "gonosz" nem képes erre. Csakis az ember. Az igazi világbéke ennélfogva azt követeli, hogy lebontsuk a hadügyi intézményrendszert is, amelyet felépítettünk. Nem remélhetünk teljes békét, amíg lehetséges, hogy maroknyi egyén katonai hatalma gyakorlásával másokra kényszeríthesse az akaratát. És ha már itt tartunk, mindaddig nem számíthatunk zavartalan békére, amíg léteznek önkényuralmi rendszerek meg azokat támogató fegyveres erők, amelyek az előbbiek parancsára habozás nélkül lábbal tipornak minden jogot. A jogtiprás aláássa az igazságot, igazság nélkül pedig nincs tartós béke. Hogy miért nincs? Mert ha az igazság mellettünk áll, akkor nem hiányzik a nyíltság és bizalom sem. Ha viszont hiányzik az igazság, csakis erővel érhetjük el kicsinyes céljainkat. Ám ha a döntések így, az igazság megcsúfolásával születnek, akkor az emberek nem elégedettek - se a győztesek, se a legyőzöttek. Ez az ellenérzés aláaknázza az erőszakkal kicsikart békét. Mindannyian szerephez jutunk a valódi béke légkörének kialakításában. Ha a magunk egyéni szintjén megvalósítjuk a belső leszerelést - szembeszállunk negatív gondolatainkkal és érzelmeinkkel, kibontakoztatjuk a pozitív tulajdonságokat -, megteremtjük a külső leszerelés feltételeit is. A valódi, tartós béke csak mindannyiunk belső erőfeszítéseinek eredményeként válik lehetségessé. A zavaró érzelem a konfliktusok oxigénje, létfontosságú tehát, hogy megőrizzük mások iránti érzékenységünket, és - felismervén a miénkkel egyenlő jogukat a boldogságra - semmi olyat ne tegyünk, ami hozzájárulhatna szenvedéseikhez. Segítséget nyújt ebben, ha kicsit elmélkedünk azon, miként fogják fel a háborút annak áldozatai. A magam részéről elég, ha néhány évvel ezelőtti hirosimai látogatásomra gondolok, hogy a maguk teljességében elém táruljanak a háború borzalmai. Az ottani múzeumban láttam egy karórát, amely pontosan a bombarobbanás pillanatában állt meg. Láttam egy kis varrótűkészletet, amelynek tartalma a robbanás hevétől összeolvadt. Nyilván nem számíthatunk arra, hogy egyik napról a másikra bekövetkezik a katonai leszerelés. Bármilyen kívánatos is, az egyoldalú leszerelés igencsak nehezen lenne elérhető. És noha szeretnénk megélni azt a társadalmat, amelyben a fegyveres konfliktus a múlté, végső célunk tehát nem lehet más, mint mindenfajta hadigépezet megszüntetése, józan ésszel mégsem reménykedhetünk az összes fegyver megsemmisítésében. Elvégre akár az öklünket is használhatjuk fegyver gyanánt, és mindig lesznek bajkeverők, fanatikusok, akik a zavarkeltésben lelik örömüket. Ennélfogva bele kell törődnünk, hogy amíg ember él a földön, szüksége lesz módszerekre, amelyek révén elbánhat a gonosztevőkkel. Világos célkitűzéseket kell tehát megfogalmaznunk a fokozatosan megvalósítható leszereléshez. Ehhez pedig meg kell érlelnünk a politikai akaratot. A katonai intézményrendszer leépítése olyan gyakorlati lépéseket igényel, amelyek csak a leszerelés melletti átfogó elkötelezettség esetén hajthatóak végre. Nem elég, ha csak a tömegpusztító fegyverek felszámolását tartjuk szem előtt. Gondoskodnunk kell az ennek kedvező körülményekről is. A legkézenfekvőbb megoldás az, ha a meglévő kezdeményezésekre támaszkodunk. Azokra az erőfeszítésekre gondolok, amelyek jó néhány esztendeje kezdődtek bizonyos fegyverfajták mennyiségi korlátozására - egyes esetekben megsemmisítésére. Az 1970-es és 1980-as években zajlottak a hadászati-fegyverzetcsökkentési megállapodások (SALT) tárgyalásai a keleti és nyugati tömb vezetői között. Több évtizedre tekinthet vissza az Atomsorompó Egyezmény, amelyhez már számos ország csatlakozott. És a nukleáris fegyverek terjedése ellenére él az általános tilalom eszméje. Biztató előrehaladás folyik a taposóaknák betiltása ügyében is. Miközben ezeket a sorokat írom, a világ államainak többsége már aláírta az alkalmazásukról lemondó jegyzőkönyveket. Igaz ugyan, hogy mindeddig a kezdeményezések egyike sem valósította meg maradéktalanul a céljait, de már létezésük is e pusztító eszközök nem kívánatos voltának elismerését jelzi. Tanúskodik az emberiség alapvető vágyáról, hogy békében éljen. És ez a hasznos kezdet a fejlődés ígéretét hordozza. A globális katonai leszerelés előremozdításának másik módja az, ha fokról fokra leépítjük hadiiparunkat. Ez sokak szemében képtelen és kivihetetlen ötlet. Azzal érvelnek, hogy az efféle javaslat esztelenség, hacsak mindenki egyidejűleg el nem fogadja. Ez pedig szerintük sohasem következhet be. Emellett - teszik hozzá - gazdasági szempontokat is meg kell fontolni. Ám ha azok oldaláról közelítünk a kérdéshez, akik a fegyveres erőszak szenvedő alanyai, nemigen bújhatunk ki a felelősség alól, hogy így vagy úgy legyőzzük ezeket az ellenvetéseket. Valahányszor a hadiiparra és az általa gerjesztett szenvedésekre gondolok, ismét felidéződik az auschwitzi náci haláltáborban tett látogatásom. Ahogy ott álltam a kemencék előtt, amelyekben százezrével égettek el hozzám hasonló emberi lényeket - sokakat még félig elevenen, embereket, akik egyetlen égő gyufa hevét sem bírják elviselni -, az a felismerés ütött leginkább szíven, hogy ezeket a berendezéseket tehetséges munkások építették nagy műgonddal és figyelemmel. Szinte magam előtt láttam a rajzasztal fölé hajoló mérnököket (megannyi intelligens embert), amint gondosan tervezgetik a tűztér kialakítását, számítgatják a kémények méretét, magasságát és szélességét. A kivitelezőkre gondoltam, akik a tervet megvalósították. Kétségkívül büszkék voltak a munkájukra, ahogy minden derék mesterember. Aztán eszembe jutott, hogy pontosan így tesznek a mai fegyvertervezők és gyártók is. Ők is sok ezernyi, ha nem milliónyi embertársuk elpusztításának eszközeit eszelik ki. Vajon nem felzaklató-e ez a gondolat? Ennek alapján mindazok, akik efféle munkára vállalkoznak, jól tennék, ha megfontolnák, valóban igazolható-e a részvételük. Semmi kétség, hátrányt szenvednek, ha egyoldalúan kiszállnak. Az sem vitás, hogy a fegyvergyártó országok gazdasága megsínyli, ha bezárják ezeket a létesítményeket. De nem érdemes-e megfizetni ezt az árat? Ráadásul világszerte számos példát találunk olyan cégekre, amelyek sikeresen tértek át a fegyvergyártásról valami más ipari tevékenységre. Emellett akad a világon egy demilitarizált állam is, amelynek szomszédaihoz viszonyított helyzete sokatmondó. Ha hihetünk a Costa Rica-iaknak, akik már 1949-ben feloszlatták hadseregüket, ez a lépés fantasztikus haszonnal jár az életszínvonal, egészségügy és közoktatás terén. Ami azt az érvet illeti, hogy talán reálisabb elképzelés lenne egyszerűen azokra az országokra korlátozni a fegyverexportot, amelyek megbízhatóak és senkit sem veszélyeztetnek, szerintem ez nagyon rövidlátó szemléletet tükröz. Működésképtelensége újra meg újra bebizonyosodik. Mindannyiunknak ismerős a Perzsa-öböl közelmúltja. Az 1970-es években a nyugati hatalmak felfegyverezték az iráni sahot, hogy ellensúlyozzák a Szovjetunió felől vélt fenyegetést. A politikai széljárás változásával úgy tűnt, maga Irán fenyegeti a nyugati érdekeket. Így Irán helyett Iraknak kezdtek fegyvert szállítani. De miután ismét változtak az idők, ezeket a fegyvereket a nyugatiak másik öbölbeli szövetségese, Kuvait ellen vetették be. A gyártó országok azon kapták magukat, hogy saját ügyfelükkel állnak hadban. Más szóval a fegyvereladásban nem létezik "veszélytelen" vevő. Minek is tagadnám, idealista vagyok, amikor a globális leszerelést, a militarizmus felszámolását sürgetem. De azért nem teljesen alaptalan az optimizmusom. Erre utal az a fonák helyzet, hogy a nukleáris és más tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatban rettentő nehéz elképzelni, mikor használhatná őket bárki is. Hiszen senki sem kockáztatja meg a totális atomháborút. Ezekre az eszközökre költeni tehát nyilvánvaló pénzpocsékolás. Előállításuk költséges, felhasználhatatlanok, semmi másra nem jók, mint hogy felhalmozzák őket, de a tárolásuk is rengetegbe kerül. Ha így nézzük, teljesen értelmetlenek, csak erőforrásokat kötnek le. További okot ad a derűlátásra, hogy a nemzetgazdaságok mindjobban egymásba fonódnak. Ez olyan légkört teremt, amelyben a tisztán nemzeti érdek és előny fogalma egyre csekélyebb jelentéssel bír. Ennek eredményeként határozottan divatjamúlttá kezd válni az az elképzelés, hogy a háború konfliktusok megoldásának eszköze lehet. Igaz, hogy ahol emberek vannak, ott mindig lesznek viszályok is. Időről időre óhatatlanul felbukkannak nézeteltérések. De napjaink egyre rafináltabb fegyvereinek árnyékában más megoldást kell találnunk rájuk, mint az erőszakot. A megbékélés és kompromisszumkészség jegyében kell párbeszédet folytatnunk. Ez nemcsak ábrándkergetés a részemről. A nemzetközi politikai tömörülések felé mutató irányzat amelynek talán legnyilvánvalóbb példája az Európai Unió - azt jelenti, hogy lassanként előre látható az idő, amikor a tisztán nemzeti érdekeltségű reguláris hadseregek fenntartása egyszerre gazdaságtalanná és szükségtelenné válik. Az államhatárok védelme helyett ésszerűen a regionális biztonság kerül előtérbe. Ez a folyamat tulajdonképpen már meg is kezdődött. Tervek körvonalazódnak - bár egyelőre csak puhatolódzó jelleggel az európai védelmi erők szorosabb összefogására; immár több mint tíz éve, hogy francia-német vegyes dandárt hoztak létre. Lehetségesnek tűnik tehát - legalábbis az Európai Közösség vonatkozásában -, hogy ami tisztán kereskedelmi szövetségnek indult, az végül a regionális biztonságért is felelősséget vállalhasson. Márpedig ha Európában lehetséges ez, akkor indokolt a remény, hogy más nemzetközi kereskedelmi csoportosulások - amelyekből rengeteg van - hasonló irányban fejlődhetnek. Miért is ne? Úgy vélem, az ilyen regionális biztonsági rendszerek kialakulása óriási lendületet adna egy olyan folyamatnak, amelynek során a nemzetállami koncepciónál leragadt jelenlegi szemléletmódunkat fokozatosan felváltja a kevésbé szűklátókörűen meghatározott közösségek elfogadása. Kikövezhetné az utat egy olyan világhoz, amelyben egyáltalán nem lesznek állandó hadseregek. Ehhez az állapothoz természetesen több lépésben kellene eljutni. A nemzeti haderők regionális biztonsági alakulatoknak adnák át a helyüket, amelyeket azután fokozatosan feloszlathatnának, mígnem csak egy globálisan irányított rendfenntartó erő maradna meg. Ennek fő célja a jogrend, a közbiztonság és az emberi jogok egész világra kiterjedő védelme lenne. Ehhez azonban sokrétű konkrét feladatok járulnának, többek között az erőszakos hatalomátvétel megakadályozása. Bevetését illetően először is magától értetődően jogi kérdéseket kell tisztázni, de gondolom, vagy azok a közösségek kérhetnék, amelyeket fenyegetés ér - akár szomszédaik, akár belső tényező, például erőszakosan szélsőséges politikai csoportosulás részéről -, vagy maga a nemzetközi közösség rendelhetné el olyankor, ha valamely - mondjuk vallási vagy ideológiai vitából eredő - konfliktus várhatóan erőszakba torkollik. Még ha igaz is, hogy hosszú utat kell megtennünk eddig az ideális helyzetig, ez sem olyan hóbortos elképzelés, amilyennek elsőre látszik. Talán a mostani nemzedék nem fogja megérni, de ahhoz már hozzászoktunk, hogy ENSZ-csapatokat békefenntartókként vetnek be. Abban is kezd közmegegyezés kialakulni, hogy bizonyos körülmények között határozottabban intervenciós jellegű alkalmazásuk is indokolt lehet. E fejlemények elősegítésének eszközéül fontolóra vehetnénk úgynevezett békeövezetek létrehozását. Ez azt jelentené, hogy egy vagy több ország bizonyos részét, illetve részeit - elsősorban stratégiai jelentőségű területeket - demilitarizálnánk, hogy ezáltal a stabilitás szigeteit teremtsük meg, amelyek a remény jelzőtüzeiként szolgálnának a külvilág számára. Mi tagadás, nagyra törő az elképzelés, de nem minden példa nélkül álló. Az Antarktiszon már van ilyen nemzetközileg elismert fegyvermentes övezet. És nem is csak én szorgalmazom, hogy több is kellene. Mihail Gorbacsov volt szovjet vezető a kínai-szovjet határvidékre javasolt hasonlót. Jómagam Tibet javára támogattam az ötletet. Természetesen Tibeten kívül sem nehéz olyan területet találni, ahol a szomszédos közösségek óriási hasznát látnák a demilitarizált övezet létrehozásának. Miként India és Kína - mindkettő ma is viszonylag szegény ország - éves jövedelmének tekintélyes hányadát takarítaná meg, ha Tibet nemzetközileg elismert békeövezetté válna, éppígy minden földrészen sok más állam akad, amely irtózatos és fölösleges tehertől szabadulna meg, többé nem kellene nagy létszámú csapatokat állomásoztatnia a határain. Nemegyszer eszembe jutott már például, hogy Németország rendkívül alkalmas békeövezetnek, tekintettel arra, hogy Európa szívében fekszik, illetve a két világháború tanulságaira. Azt hiszem, mindebben kulcsszerepet játszhat az Egyesült Nemzetek Szervezete. Nem mintha más testület nem foglalkozna globális kérdésekkel. Minden elismerést megérdemel a Hágai Nemzetközi Bíróság, a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és mások, például a genfi egyezmények betartásán őrködő szervezetek tevékenységében megjelenő erkölcsi tartalom. Jelenleg és a belátható jövőben azonban az ENSZ az egyetlen globális intézmény, amely képes a nemzetközi közösség nevében befolyásolni és alakítani a politikát. Természetesen sokan bírálják, mert nem elég hatékony, és valóban időről időre láthatjuk, hogy határozatait semmibe veszik, visszavonják, elfelejtik. A magam részéről e fogyatékosságok ellenére változatlanul nagyra becsülöm nemcsak az elveket, amelyekre alapozták, hanem azt a tömérdek eredményt is, amit az 1945-ös kezdetek óta elért. Elég, ha feltesszük magunknak a kérdést, hozzájárult-e emberéletek megmentéséhez katasztrófaveszélyes helyzetek elhárításával, s máris láthatjuk, hogy több fogatlan aktatologatók gárdájánál, amelynek egyesek csúfolják. Nagyszerű munkát végeznek szakosított intézményei, például az UNICEF, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, az UNESCO és az Egészségügyi Világszervezet is. Ez akkor is igaz marad, ha az említett vagy más világszervezetek némely programja és akciója meghiúsult vagy eleve hibás volt. Az ENSZ-t teljesen kifejlett formájában megfelelő szervnek látom arra, hogy valóra váltsa az emberiség egészének óhajait. Pillanatnyilag nem nagyon hatékonyan képes erre, de csak most kezd kialakulni az a globális tudat, amelyet a kommunikációs forradalom tett lehetővé. És a rettenetes nehézségek ellenére a világ számos részén láthattuk a működését, még ha egyelőre csak egy-két nemzet vállalkozik is arra, hogy e kezdeményezések élére álljon. Az a tény, hogy az ENSZ felhatalmazásával igyekeznek törvényességét igazoltatni, azt jelzi, hogy igényt tartanak a kollektív jóváhagyás adta igazolásra. Ez pedig hitem szerint arra utal, hogy erősödik az egyetlen, kölcsönös függőségben létező emberi közösség felfogása. Az ENSZ egyik különösen gyönge pontja mostani állapotában az, hogy bár az egyes államoknak fórumot nyújt, az egyes állampolgárok nem hallathatják benne a hangjukat. Nincs olyan mechanizmus, amelynek révén aki akar, szót emelhessen saját kormánya ellen. Tovább rontja a helyzetet a jelenleg érvényes vétórendszer, amely teret enged annak, hogy az erősebb nemzetek manipulálják az intézmény munkáját. Ezek súlyos fogyatékosságok. Ami az egyéni megszólalási lehetőség hiányát illeti, valami radikálisabb megoldást kellene fontolóra vennünk. Ahogy a demokrácia az egymástól független törvényhozás, végrehajtó hatalom és igazságszolgáltatás hármas tartópillérén nyugszik, ugyanúgy nemzetközi szinten is teljesen független testületre van szükség. Az ENSZ azonban talán nem egészen alkalmas erre a szerepre. Nemzetközi összejöveteleken, például a brazíliai Föld-csúcsértekezleten megfigyeltem, hogy az egyes országok képviselői óhatatlanul nemzeti érdekeiket helyezik előtérbe, jóllehet a szóban forgó kérdés átlépi a politikai határokat. Amikor viszont az emberek mint egyének vesznek részt nemzetközi rendezvényeken - itt olyan szervezetekre gondolok, mint az Orvosok az Atomháború Ellen vagy a Nobel-békedíjasok egy csoportjának fegyverkereskedelemmel kapcsolatos kezdeményezése, amelynek én is tagja vagyok -, akkor sokkal nagyobb figyelmet szentelnek magának az emberiségnek. Ilyenkor sokkal őszintébben nyílt és nemzetközi a szellem. Ez arra a gondolatra indít, hogy érdemes lenne olyan testületet életre hívni, amely elsődleges feladatként erkölcsi nézőpontból kísérné figyelemmel az emberiség ügyeit, olyan szervezetet, amelyet hívhatnánk például Emberek Világtanácsának (bár nem kétséges, hogy jobb nevet is találhatunk). Ennek munkájába elképzelésem szerint az élet legkülönbözőbb területeiről vonnának be résztvevőket. Akadnának közöttük művészek, bankárok, környezetvédők, jogászok, költők, akadémikusok, vallási gondolkodók és írók éppúgy, mint egyszerű átlagemberek, csupa feddhetetlen, az alapvető erkölcsi és humánus értékrend iránt elkötelezett személy. Mivel ez a testület nem rendelkezne politikai hatalommal, állásfoglalásai nem bírnának jogilag kötelező érvénnyel, de függetlensége okán - mivel semmi módon nem kötődne egyetlen országhoz vagy országcsoporthoz, illetve eszmerendszerhez sem - a világ lelkiismeretét képviselné. Ezáltal erkölcsi tekintéllyel rendelkezne. Természetesen a katonaság felszámolásáról, a leszerelésről és az ENSZ reformjáról mondottakkal együtt valószínűleg ezt a felvetést is sokan bírálják majd azon az alapon, hogy a valóságtól elrugaszkodott vagy talán túlzottan leegyszerűsíti a képet. Esetleg azt mondják, "a való világban" nem kivihető. De míg az emberek gyakran beérik azzal, hogy másokat bírálnak és hibáztatnak azért, ami nem jól működik, nyilvánvalóan legalább meg kell kísérelnünk, hogy építő javaslatokkal álljunk elő. Egyvalami bizonyos. Az ember jog, igazság, béke és szabadság iránti szeretete ismeretében tényleges lehetőség egy jobb, együtt érzőbb világ megteremtése. A lehetőség tehát fennáll. Ha az oktatás segítségével és a tömegtájékoztatási eszközök megfelelő felhasználásával ötvözni tudjuk az itt felvetett kezdeményezések egy részét az erkölcsi alapelvek érvényesítésével, létrehozzuk azt a közeget, amelyben a leszerelésnek és a katonaság teljes felszámolásának szükségessége abszolút vitathatatlanná válik. Ezzel már meg is teremtjük a tartós világbéke feltételeit. TIZENÖTÖDIK FEJEZET A VALLÁS SZEREPE A MODERN TÁRSADALOMBAN Szomorú tény, hogy a vallás az emberiség történelme során nemegyszer vált súlyos konfliktusgóccá. A vallási fanatizmus és a gyűlölet napjainkban is emberek meggyilkolásához, lakóhelyük lerombolásához, a közrend felforgatásához vezet. Nem csoda, hogy sokan kétségbe vonják a vallás létjogosultságát a társadalomban. Ha azonban figyelmesen végiggondoljuk, arra jutunk, hogy a vallás nevében kirobbantott viszályok két alapvető forrásból táplálkoznak. Az egyik egyszerűen a vallási sokféleségből - az egyes vallások hitelvei, kulturális hagyományai és gyakorlata közötti eltérésekből ered. A másik pedig politikai, gazdasági és más tényezőkkel összefüggésben, főként intézményes szinten lelhető fel. Az első típusba tartozó konfliktusok leküzdésének kulcsa a vallások közötti összhang. A másik esetben egyéb megoldást kell találnunk. A szekularizáció, jelesül a vallási hierarchia és az állami intézmények elválasztása bizonyos mértékig csökkentheti az ilyen intézményi problémákat. Ebben a fejezetben azonban a vallásközi harmóniával foglalkozunk. Ez fontos oldala annak, amit egyetemes felelősségnek neveztem. Ám mielőtt részletesen megvizsgálnánk ezt a témát, talán nem árt mérlegelnünk a kérdést, vajon időszerű-e napjainkban a vallás. Sokan úgy vélik, nem az. A fentiekben már kijelentettem, hogy a vallásos hit se az erkölcsös magatartásnak, se magának a boldogságnak nem előfeltétele. Azt is felvetettem, hogy akár vallásgyakorló az ember, akár nem, a spirituális tulajdonságokat - szeretetet, együttérzést, türelmet, elnézést, megbocsátást, alázatot és így tovább - nem nélkülözheti. Ugyanakkor le kell szögeznem, hogy úgy látom, mindezek legkönnyebben és legeredményesebben a hitgyakorlás során bontakozhatnak ki. Úgy vélem továbbá, hogy aki őszintén gyakorolja a vallását, roppant előnyökre tesz szert. Azok, akikben megértésre alapozott és napi gyakorlatban gyökerező, szilárd hit munkál, általában sokkal jobban megbirkóznak a sorscsapásokkal. Meggyőződésem ezért, hogy a vallás óriási lehetőségeket tartogat az emberiségnek. Ha megfelelően alkalmazzák, rendkívül eredményes eszköz az emberi boldogság megteremtésére. Vezető szerepet játszhat abban, hogy felébressze az emberekben a mások iránti felelősség és az erkölcsi fegyelem szükségességének érzését. Ezen az alapon hiszek abban, hogy a vallás ma is időszerű. De vegyük fontolóra a következőt is: néhány évvel ezelőtt kőkorszaki férfi holtteste került elő az Alpok egyik gleccseréből. Több mint ötezer éves kora ellenére tökéletesen konzerválódott állapotban leltek rá, még a ruházata is nagyrészt épen maradt. Emlékszem, akkoriban arra gondoltam, ha egy napra életre tudnánk kelteni ezt az embert, rájönnénk, milyen sok benne a velünk közös vonás. Kétségkívül kiderülne, hogy ő is aggódott a családjáért, a szeretteiért, az egészségéért stb. A kulturális és kifejezésmódbeli különbségek ellenére, emberi mivoltunk alapján azonosulni tudnánk egymással. És semmi okunk sem volna feltételezni, hogy kevésbé törekszik boldogságra, illetve a szenvedés elkerülésére, mint mi. Ha elképzelhető, hogy az ő korában időszerű volt a vallás - hiszen segített leküzdeni a szenvedést az erkölcsi fegyelem gyakorlása, a szeretet és együttérzés elmélyítése által -, nehéz belátni, miért veszítette volna el mára az aktualitását. Megengedem, hogy a múltban a vallás értéke szembeötlőbben nyilvánulhatott meg, mert a modern vívmányok híján az emberi szenvedés is jobban kifejezésre jutott. Mivel azonban mi, emberek azóta is szenvedünk - bár ez ma már inkább belsőleg, szellemi és érzelmi állapotunkban érzékelhető -, és mert a vallás üdvtanainak hirdetése mellett a szenvedések legyőzésében is segíteni igyekszik, bizonyosan most is időszerűnek kell lennie. Hogyan idézzük elő hát a vallások közötti konfliktusok leküzdéséhez szükséges összhangot? Miként az egyén esetében, aki arra törekszik, hogy mérsékelje a negatív gondolatokra és érzelmekre adott válaszát, illetve kibontakoztassa a spirituális tulajdonságokat, a titok nyitja itt is a megértés elérése. Először fel kell tárnunk a tényezőket, amelyek ezt akadályozzák, azután megoldásokat kell találnunk az elhárításukra. A vallásközi harmónia talán legszámottevőbb akadálya más hitrendszerek megbecsülésének hiánya. A különböző kultúrák, sőt akár a különböző közösségek közötti kommunikáció szinte a legutóbbi időkig lassan folyt vagy egyáltalán nem létezett. A mások hite iránti rokonszenv ezért nem okvetlenül bírt nagy jelentőséggel - kivéve persze azt az esetet, amikor a különféle vallások hívei egymás mellett éltek. Ez az út azonban többé nem járható. Napjaink egyre bonyolultabban összeszövődő világában kénytelenek vagyunk elismerni más kultúrák, eltérő etnikai csoportok és természetesen vallásos hitek létezését. Akár tetszik, akár nem, a legtöbben nap mint nap tapasztaljuk ezt a sokszínűséget. Azt hiszem, a más hitrendszerek képviselőivel folytatott párbeszéden át vezet a legjobb út a tudatlanság legyőzéséhez és a megértés kibontakoztatásához. Ez szerintem számos módon valósulhat meg. Igen hasznosak a hittudósok vitái, amelyek feltárják és értékelik a különböző vallási rendszerek közötti érintkezési pontokat és - ami talán még fontosabb - eltéréseket. Másik szinten ugyancsak hasznos, ha különböző vallások egyszerű, de gyakorló hívei találkoznak tapasztalatcsere céljából. Ez talán a leghatékonyabb módja annak, hogy egymás tanításait megértsük. Számomra például nagyon gondolatébresztők voltak egy ciszterci szerzetessel, a néhai Thomas Mertonnal folytatott beszélgetéseim, amelyek hozzájárultak a keresztény tanok iránti csodálatom elmélyítéséhez. Rendkívül hasznosnak találtam azokat az alkalmakat is, amelyeken vallási vezetők gyűltek össze, hogy egy közös ügyért imádkozzanak. Úgy gondolom, az 1986-os assisi találkozó, amelyen a világvallások képviselői együtt könyörögtek a békéért, sok hívőre kivételesen jótékony hatást gyakorolt, mivel valamennyi résztvevő szolidaritását és a béke iránti elkötelezettségét jelképezte. Végül úgy érzem, nagyon sokat segíthetnek a különböző vallásúak közös zarándokútjai. Ebben a szellemben mentem 1993-ban Lourdes-ba, majd Jeruzsálembe - három világvallás szent helyére. Látogatást tettem különféle hindu, mohamedán, dzsainista és szikh kegyhelyeken is mind Indiában, mind külföldön. Később egy keresztény-buddhista eszmecsere és meditáció jegyében rendezett szeminárium után részt vettem azon a történelmi zarándoklaton, amelyet a két vallás hívei ima, meditáció és párbeszéd céljából tettek az indiai Bódh Gajába, a bódhifához. Ez a buddhizmus egyik legfontosabb kegyhelye, a szent fügefa, amely alatt a hagyomány szerint a Buddha megvilágosodott. Amikor effajta eszmecserékre kerül sor, az egyik vallás hívei tapasztalhatják, hogy a másik hit tanításai éppúgy spirituális ihlető források és erkölcsi útmutatók követőiknek, mint a sajátjaik. Az is világossá válik, hogy doktrinális és más különbségekre való tekintet nélkül valamennyi világvallás igyekszik segítséget nyújtani híveinek, hogy jobb emberekké váljanak. Mindegyik hangsúlyozza a szeretetet, együttérzést, türelmet, elnézést, megbocsátást, alázatot stb., és mindegyik képes hozzásegíteni az egyént ezek kibontakoztatásához. Ezenfelül a nagy vallásalapítók példája egyértelműen demonstrálja azt a törekvést, hogy e tulajdonságok kibontakoztatása révén másokat is boldogsághoz segítsenek. Ami e jeles személyiségek életét illeti, mindannyian egészen egyszerűen viselkedtek. Erkölcsi fegyelem és minden embertársuk szeretete jellemezte pályafutásukat. Nem tobzódtak a fényűzésben császárok és királyok módjára. Inkább önként vállalták a szenvedést - tekintet nélkül az azzal együtt járó megpróbáltatásokra -, hogy az emberiség egészének javát szolgálják. Tanításaikban valamennyien különös súlyt helyeztek a szeretet és együttérzés erősítésére, az önző vágyakról való lemondásra. És egytől egyig arra szólítottak fel bennünket, hogy formáljuk át szívünket és elménket. Hívők és nem hívők egyaránt mélységes csodálattal adózhatnak nekik. A más vallások követőivel folytatott párbeszéddel egyidejűleg természetesen azzal is foglalkoznunk kell, hogy mindennapi életünkben alkalmazzuk saját vallásunk tanításait. Mihelyt megtapasztaljuk a szeretet és együttérzés meg az erkölcsi fegyelem áldásait, könnyűszerrel felismerjük mások tanításainak értékét is. Ehhez azonban okvetlenül rá kell eszmélnünk, hogy a vallásgyakorlás jóval több, mint a szóbeli megnyilatkozás: "hiszek" - vagy a buddhizmusban: "menedéket találtam". Ugyancsak nem merül ki imaházak, szentélyek, templomok felkeresésében. És a vallási tanítások meghallgatása vajmi keveset ér, ha nem hatol el a szívig, hanem megreked az intellektus szintjén. A megértés és gyakorlati alkalmazás nélküli hit korlátozott értékű. Gyakran mondogatom honfitársaimnak, hogy aki málá-t (rózsafüzérszerű olvasót) hord magával, ettől még nem válik igazi hitgyakorlóvá. Az önmagunk spirituális átalakítására tett őszinte erőfeszítések avatnak bennünket valóban gyakorló hívőkké. Az igazi vallásgyakorlat mindenekfölött való jelentőségét akkor kezdjük megérteni, amikor felismerjük, hogy a tudatlanság mellett az egyén és hite közötti egészségtelen kapcsolat a vallási diszharmónia másik fő tényezője. Vallásunk tanításait korántsem mindig alkalmazzuk mindennapi életünkben; inkább hajlunk arra, hogy énközpontú szemléletünk alátámasztására használjuk őket. Úgy bánunk vallásunkkal, mint saját tulajdonunkkal vagy valamiféle címkével, amely elkülönít bennünket másoktól. Ugye, hogy ez eltévelyedés? Ahelyett, hogy a vallás nektárjával a mérgező elemeket tisztogatnánk ki szívünkből és elménkből, az efféle gondolkodásnál fennáll a veszély, hogy e negatív elemek felhasználásával mérgezzük a vallás nektárját. El kell ismernünk azonban, hogy ez egy újabb, méghozzá valamennyi valláshoz értelemszerűen hozzátartozó problémára világít rá. Arra célzok, hogy mindegyik az egyetlen "igaz" vallásnak állítja magát. Hogyan oldjuk meg ezt a problémát? Tény, hogy az egyéni vallásgyakorló szempontjából lényeges az egyértelmű hitvallás. Az is igaz, hogy ez abban a mély meggyőződésben gyökerezik, miszerint az a bizonyos választott út az igazság egyedüli közvetítője. Ugyanakkor valamiféle eszközt kell találnunk arra is, hogy összebékítsük ezt a hitet a hasonló állítások tagadhatatlanul létező sokaságával. Gyakorlati síkon ez azzal jár, hogy az egyes hívőknek legalább a többi vallás tanításainak érvényességét el kell fogadniuk, miközben teljes szívvel kitartanak a magukéi mellett. Ami az adott vallás metafizikai igazságainak érvényességét illeti, az természetesen a szóban forgó hitrendszer belügye. A magam részéről meg vagyok győződve arról, hogy a buddhizmus a lehető leghatékonyabb keretet biztosítja számomra, amelyben helyet kaphatnak a szeretet és együttérzés kibontakoztatása révén történő spirituális fejlődésre irányuló erőfeszítéseim. Egyidejűleg el kell ismernem, hogy míg számomra a buddhizmus képviseli a legvonzóbb ösvényt - vagyis ez felel meg egyéniségemnek, vérmérsékletemnek, hajlamaimnak és kulturális hátteremnek -, a keresztények esetében például ugyanez állhat a Krisztus-hitre. Számukra a kereszténység a legjobb út. Ennélfogva saját meggyőződésem alapján nem mondhatom, hogy mindenkinek a Buddha tanai a legjobbak. Gyakran gondolok úgy a vallásra, mint az emberi lélek orvosságára. Nemigen ítélhetjük meg egy gyógyszer hatékonyságát felhasználásának módjától, az adott egyén meghatározott állapotában való alkalmazhatóságától függetlenül. Nincs jogunk kijelenteni, hogy ez a szer nagyon jó, mert ilyen meg ilyen hatóanyagokat tartalmaz. Ha kihagyjuk a képből a beteget és a szernek a betegre gyakorolt hatását, az egésznek nincs sok értelme. Annyit mondhatunk, hogy személy szerint ennek a páciensnek az esetében és ennél a betegségnél ez a készítmény a leghatásosabb. Hasonló a helyzet a különféle vallásokkal: ott is megállapíthatjuk, hogy az adott egyénnél ez és ez a leghatásosabb. De semmi haszna filozófiai vagy metafizikai alapon egyik vagy másik vallás mellett érvelnünk. Nyilvánvalóan az a fontos, miként hatnak egyedi esetekben. Azzal az értelmezéssel próbálom tehát feloldani a látszólagos ellentmondást, amely az összes vallás "egy igazság, egy vallás" állítása meg a létező hitek tagadhatatlan sokasága között feszül, hogy az egyén esetében valóban létezhet egyetlen igazság és egyetlen hit. Az emberi társadalom egésze szempontjából viszont el kell fogadnunk a "sok igazság, sok vallás" koncepcióját. Ha folytatjuk a gyógyászati analógiát, egy bizonyos páciens esetében a megfelelő patikaszer valóban az egyetlen, de ez nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy más pácienseken nem segíthetnek más orvosságok. A fenti gondolatmenet szerint a különféle hagyományos vallások között létező sokszínűség roppant érték. Így semmi szükség arra, hogy érveket keresgéljünk, miszerint végső soron minden vallás azonos. Annyiban hasonlóak, hogy mindegyik a szeretet és együttérzés nélkülözhetetlenségét hangsúlyozza az erkölcsi fegyelem összefüggésében. Ezzel azonban nem állítjuk azt, hogy lényegében mind egyformák. Teremtésnek és kezdettelenségnek a buddhizmusban, a kereszténységben illetve a hinduizmusban egymásnak ellentmondó kifejtése például azt jelenti, hogy amikor metafizikai állításokra kerül sor, a kétségkívül meglévő számos gyakorlati hasonlóság ellenére végül elválnak útjaink. Ezek a filozófiai ellentétek a vallásgyakorlat kezdeti szakaszaiban nem feltétlenül nagyon fontosak, de amint előrehaladunk egyik vagy másik hagyomány ösvényén, egy bizonyos ponton kénytelenek vagyunk elismerni az alapvető különbségeket. Rájöhetünk, hogy mondjuk a buddhizmus és több más ősi indiai hagyomány újjászületés-elképzelése összeegyeztethetetlen az üdvözülés keresztény eszméjével. Ez azonban még nem ok a kétségbeesésre, hiszen metafizikai téren a buddhizmuson belül is találkozunk homlokegyenest ellenkező nézetekkel. Ez a változatosság a legkevésbé sem jelenti azt, hogy eltérő keretek között mozogva kell kijelölnünk az erkölcsi fegyelem és a spirituális tulajdonságok kibontakoztatásának helyét. Ezért nem pártolom valamiféle "szuper-" vagy új "globális" vallás gondolatát. Ez azt jelentené, hogy elveszítenénk a különböző vallások egyedülálló sajátosságait. Igaz, egyesek kitartanak amellett, hogy a súnnyatá vagy üresség kategóriája a buddhizmusban végeredményben ugyanaz, mint az istenfogalom egyes keresztény megközelítései. Itt azonban nehézségekbe ütközünk. Az első mindjárt az, hogy bár természetesen kedvünkre értelmezgethetjük ezeket a fogalmakat, de vajon milyen mértékig maradunk közben hűségesek az eredeti tanításokhoz? Meggyőzőek a hasonlóságok a dharmakája, sambhóga-kája és nirmána-kája buddhista fogalma, valamint a keresztény Atya-Fiú-Szentlélek-szentháromság között is. De azzal már szerintem túl messzire megyünk, ha ezen az alapon azt mondjuk, hogy a buddhizmus és a kereszténység végső soron ugyanaz! Miként a régi tibeti közmondás tartja, óvakodjunk attól, hogy birkatestre jakfejet tegyünk - és viszont! Ehelyett arra van szükség, hogy a különféle vallások különféle állításai ellenére valóban fogékonyakká váljunk a vallási pluralizmusra. Különösen érvényes ez, ha egyetemes alapelvként komolyan tiszteletben tartjuk az emberi jogokat. Ebben a tekintetben szerfölött vonzónak találom a vallások világparlamentjének gondolatát. Kezdjük azzal, hogy a "parlament" szó demokratikus értelmet hordoz, a "vallások" így, többes számban pedig aláhúzza a vallási sokféleség elvének jelentőségét. Azt hiszem, igen jótékonyan hatna az a pluralista vallásszemlélet, amelyet az effajta parlament eszméje sugároz. Segítene elkerülni egyfelől a vallási fanatizmus szélsőségeit, másfelől a szükségtelen szinkretizmus iránti késztetést. A vallások közötti összhang kapcsán talán szólnom kellene az áttérésről is. Olyan kérdés ez, amelyet rendkívül komolyan kell vennünk. Feltétlenül meg kell értenünk, hogy a vallásváltoztatás önmagában nem teszi az egyént jobb - mármint fegyelmezettebb, együtt érzőbb, melegszívűbb - emberré. Általában véve helyesebb, ha az egyén az önmérséklet, erény és együttérzés gyakorlása, nem pedig másik hitre való áttérés révén összpontosít önmaga spirituális átalakítására. Amilyen mértékben más vallások bölcsességei és hitgyakorlási módjai hasznosak vagy értelmezhetőek saját hitünkben, annyira érdemes megismerni azokat másoktól. Egyes esetekben még az is jót tesz, ha átvesszük némelyiket. De ha okosan járunk el, eközben rendületlenül kitarthatunk saját hitünk mellett. Azért így a leghelyesebb, mert nem hozza magával a zűrzavar veszélyét, kivált, ha az eltérő vallásokkal jellemzően együtt járó eltérő életformákra gondolunk. Tekintettel az egyének sokféleségére, egy-egy vallás sokmilliónyi gyakorlója között természetesen okvetlenül akad néhány, aki kielégítőbbnek találja azt, ahogy egy másik vallás közelít az erkölcshöz és a spirituális fejlődéshez. Egyesek úgy érzik, az újjászületés és a karma eszméje a felelősséggel összefüggésben igen eredményesen lelkesíti őket a szeretet és együttérzés kibontakoztatására. Mások számára serkentőbbnek tűnik a természetfölötti, jóságos teremtő. Ilyen körülmények között kulcsfontosságú, hogy az érintettek újra meg újra föltegyenek maguknak bizonyos kérdéseket: "Helyes okból vonzódom ehhez a másik valláshoz? Csupán a kulturális és rituális oldala tetszik? Vagy a lényegi tanítások? Arra számítok-e, hogy ha áttérek erre az új vallásra, az kevesebbet követel majd tőlem, mint a mostani?" Azért mondom ezt, mert gyakran megütközve látom, hogy amikor egyesek örökségüktől elütő vallásra térnek át, igen sokszor átveszik az új hithez tartozó kultúra bizonyos felszínes vonásait, de vallásgyakorlatuk nemigen terjed ennél mélyebbre. Abban az esetben, ha valaki hosszas és érett megfontolás után másik vallás felvétele mellett dönt, nagyon fontos, hogy ne feledkezzék meg arról a határozott hozzájárulásról, amellyel minden egyes vallási hagyomány gazdagítja az emberiséget. Fennáll a veszély, hogy a döntését mások előtt igazolni igyekvő egyén kritizálja korábbi hitét. Ezt mindenképpen kerüljük el. Azért, mert egy hagyomány többé nem viszi előre az egyént, még nem feltételezhetjük, hogy az emberiségnek sincs már hasznára. Épp ellenkezőleg, biztosra vehetjük, hogy milliókat lelkesített a múltban, milliókat lelkesít ma, és milliókat fog lelkesíteni a szeretet és együttérzés útján a jövőben is. Fontos észben tartanunk, hogy a vallás célja végeredményben nem más, mint a szeretet, együttérzés, türelem, elnézés, megbocsátás és a többi elősegítése. Ha ezeket elhanyagoljuk, mit sem segít rajtunk a vallásváltoztatás. Ugyanígy semmire sem megyünk saját hitünk buzgó gyakorlásával, ha elmulasztjuk beépíteni mindennapi életünkbe ezeket a tulajdonságokat. Az ilyen hívő szikrányival sem különb a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő páciensnél, aki végigolvas egy orvosi tanulmányt, de nem veti alá magát a javallott kezelésnek. Meg aztán, ha mi, vallásgyakorlók nem vagyunk együtt érzőek és fegyelmezettek, hogy is várhatnánk ilyesmit másoktól? Ha kölcsönös tiszteletből és megértésből eredő, igazi összhangot tudunk teremteni, a vallás hallatlan lehetőségeket ígér, hogy hitelesen szóljon hozzá olyan létfontosságú erkölcsi kérdésekhez, mint béke és leszerelés, társadalmi és politikai igazságosság, a természeti környezet megóvása és sok más, az egész emberiséget érintő ügy. Amíg azonban nem ültetjük át saját spirituális tanításainkat a gyakorlatba, senki nem veszi komolyan azokat. Gyakorlásuk pedig egyebek között azt jelenti, hogy jó kapcsolatot alakítunk ki más vallási hagyományokkal, s így mutatunk jó példát. KÖNYÖRGÉS Az, hogy eljutottunk e kötet utolsó néhány lapjához, életünk mulandóságára emlékeztet bennünket. Mily hamar elszállnak az évek, és egyszer csak elérkezünk utolsó óránkhoz. Ötven év sem kell hozzá, és én, Tendzin Gyaco, a buddhista szerzetes már nem leszek több, mint emlék. Kétséges, hogy azok közül, akik most ezeket a sorokat olvassák, akár egyetlen személy is él-e még egy évszázad múlva. Az idő könyörtelenül pereg. Amikor hibázunk, nem fordíthatjuk vissza az óramutatót, hogy újra próbálkozzunk. Ezért ha végóránk elérkeztével visszatekintve azt látjuk, hogy teljes, termékeny és tartalmas életet éltünk, az legalább némi vigaszul szolgál majd. Ha nem ezt látjuk, az nagyon elszomoríthat bennünket. De hogy melyik következik be, az rajtunk áll. Úgy biztosíthatjuk a legjobban, hogy majd lelkiismeret-furdalás nélkül nézhessünk szembe a halál közeledtével, ha a jelen pillanatban gondoskodunk arról, hogy felelősségteljesen, mások iránti együttérzéssel viseljük magunkat. Tulajdonképpen saját érdekünk ez, és nemcsak azért, mert a jövőben hasznunkra válik. Mint láthattuk, az együttérzés ad tartalmat az életünknek. Ez minden tartós boldogság és öröm forrása. Ez hevíti a szívet, annak a szívét, akit mások segítésének vágya hajt. A gyöngédség, törődés, becsület, igazság és mindenki más iránti igazságosság révén saját javunkat biztosítjuk. Nem holmi nyakatekert okoskodás, hanem józan ész kérdése ez. Tagadhatatlan, hogy érdemes tekintettel lennünk másokra. Tagadhatatlan, hogy boldogságunk eltéphetetlenül összekötődik mások boldogságával. Tagadhatatlan, hogy ha a társadalom szenved, az egyén is szenved. Az is tagadhatatlan, hogy minél több rosszindulat férkőzik szívünkbe és elménkbe, annál inkább megnyomorít bennünket. Elvethetünk tehát bármi mást: vallást, ideológiát, minden felszedett bölcsességet, de a szeretet és együttérzés szükségszerűsége elől nem bújhatunk el. Ez hát az én egyszerű vallásom, egyszerű hitem. Ebben az értelemben nincs szükség templomra, imaházra, mecsetre vagy zsinagógára, se bonyolult filozófiára, doktrínára és dogmára. Saját szívünk, saját elménk a templom. Az együttérzés a doktrína. Mások iránti szeretet, jogaik és méltóságuk tisztelete, nem számít, kifélék-mifélék - végső soron ez minden, ami kell. Amíg ezt gyakoroljuk mindennapjainkban, nem érdekes, iskolázottak vagy tanulatlanok vagyunk, Buddhában vagy Istenben hiszünk, valamilyen más vallást vagy egyáltalán semmilyet sem követünk, mert amíg van bennünk mások iránti együttérzés, és felelősségtudatból önmérsékletet tanúsítunk, semmi kétség, hogy boldogok leszünk. De ha ilyen egyszerű a boldogság, akkor miért találjuk meg olyan nehezen? Sajnos a legtöbben együtt érzőeknek hisszük ugyan magunkat, mégis hajlamosak vagyunk elfeledkezni ezekről a napnál világosabb igazságokról. Elmulasztunk megálljt parancsolni negatív gondolatainknak és érzelmeinknek. Sokszor jelentéktelen foglalatosságokra pazaroljuk az időnket, nem úgy, mint a szántóvető, aki követi az évszakok változásait, és nem késlekedik megművelni a földet, amikor elérkezik a pillanat. Elkeseredünk lényegtelen dolgokon, például anyagi veszteségen, miközben a megbánás legcsekélyebb érzése nélkül kerülünk igazán fontos teendőket. Ahelyett, hogy örvendeznénk, amiért lehetőségünk nyílik hozzájárulni mások jólétéhez, habzsoljuk az élvezeteket, ahol csak lehet. Arra való hivatkozással vonakodunk másokkal törődni, hogy nem érünk rá. Jobbra-balra futkosunk, számolgatunk, telefonálgatunk, spekulálunk, hogy így lesz jobb vagy amúgy. Egy dolgot csinálunk, de idegeskedünk, hogy ha valami más közbejön, akkor egyebet kellett volna. Mindeközben azonban csak az emberi szellem legdurvább, legelemibb szintjét érintjük. Ráadásul annyira nem figyelünk másokra, hogy végül elkerülhetetlenül ártunk nekik. Csuda okosnak képzeljük magunkat, de vajon mire használjuk képességeinket? Túlontúl gyakran felebarátaink megtévesztésére, hogy rászedjük őket, és jól járjunk a rovásukra. Ha pedig valami balul üt ki, képmutató módon másokat okolunk a saját nehézségeinkért. De anyagi javak gyűjtéséből nem származhat tartós megelégedettség. Ugyanígy akárhány barátot szerzünk is, nem tehetnek boldoggá bennünket. Az érzéki örömök kergetése pedig nem más, mint a szenvedés kapuja. Olyan, mint a kardpenge élére kent méz. Természetesen nem azt mondom, hogy vegyük semmibe a testünket. Épp ellenkezőleg, test nélkül másoknak sem segíthetünk. De óvakodnunk kell a szélsőségektől, amelyek ártalmas útra vihetnek. Ha földhözragadt dolgokra összpontosítunk, rejtve marad előttünk az, ami lényeges. Természetesen ha így is igazán boldogok lehetnénk, akkor teljesen ésszerű lenne így élnünk. De nem lehetünk. Legfeljebb nagyobb baj nélkül átevickélhetünk az életen. Amikor azonban problémáink támadnak, ami elkerülhetetlen, készületlenül érnek. Rádöbbenünk, hogy nem tudunk zöld ágra vergődni. Ott állunk kétségbeesetten és boldogtalanul. Összetett kézzel könyörgök tehát az olvasónak, gondoskodjék arról, hogy hátralévő élete a lehető legtartalmasabb legyen. Ha tudja, tegye ezt spirituális gyakorlat által. Mint reményeim szerint megvilágítottam, nincs ebben semmi ördöngösség. Nem kell hozzá más, csak hogy mások iránti törődésből cselekedjünk. Amennyiben őszinte szándékkal vállalkozunk erre a gyakorlatra, és kitartóan végezzük, akkor apránként, lépésről lépésre, fokról fokra annyira át tudjuk rendezni szokásainkat és hozzáállásunkat, hogy kevesebbet gondoljunk saját kicsinyes szempontjainkra és többet másokra. Eközben magunk is megleljük a boldogságot és lelki békét. Csitítsuk el irigységünket, mondjunk búcsút a mások fölötti diadal vágyának. Inkább próbáljunk használni nekik. Kedvesen, bátran és abban a tudatban üdvözöljünk mosolyogva másokat, hogy ha így teszünk, biztosan sikerrel járunk. Viselkedjünk egyenesen, és törekedjünk elfogulatlanságra. Bánjunk mindenkivel jó barát módjára. Ezt nem mint a dalai láma vagy olyan személy mondom, aki különleges hatalommal vagy képességekkel bír. Semmi effélével nem rendelkezem. Az ember szól belőlem, aki olvasóimhoz hasonlóan boldogságra, nem pedig szenvedésre vágyik. Ha valamilyen oknál fogva nem tudunk segíteni másoknak, legalább ne ártsunk nekik. Képzeljük magunkat messziről jött idegennek. Gondoljunk a világra úgy, amilyennek az űrből látszik: jelentéktelenül kicsi, mégis csodaszép. Lehet-e bármi, amit abból nyerünk, hogy itt-tartózkodásunk alatt másoknak ártunk? Nem kívánatosabb és ésszerűbb-e, ha lazítunk és szép csendben jól érezzük magunkat, akárha másik környékre látogatnánk? Ha tehát a világ élvezete közben szakíthatunk egy pillanatot, próbáljunk segíteni bármilyen csekély mértékben is az elnyomottakon és azokon, akik valamely okból nem segítenek vagy nem tudnak segíteni magukon. Próbáljunk meg nem elfordulni azoktól, akiknek jelenléte fölzaklat bennünket, a rongyosoktól és szerencsétlenektől. Próbáljunk soha nem úgy gondolni rájuk, mint nálunknál alábbvalókra. Ha tudjuk, próbáljuk meg azt is, hogy soha ne higgyük a legutolsó koldusnál különbnek magunkat. A sírban ugyanúgy fekszünk majd. Befejezésül szeretnék megosztani olvasóimmal egy rövid fohászt, amelyből sok erőt merítek mások javának szolgálatához: Hadd legyek mindenkor, most és mindörökké Védelmezője a védteleneknek Kalauza az eltévelyedetteknek Hajója azoknak, akiknek óceánokat kell átszelniük Hídja azoknak, akiknek folyókon kell átkelniük Menedéke a fenyegetetteknek Lámpása a vakoskodóknak Födele a hajléktalanoknak És szolgája minden szükséget szenvedőnek. Suradnik:Dubaduba/Bibliai érdekességek1 1489 4192 2006-02-09T22:58:10Z 193.225.194.254 Pais István Bibliai érdekességek, történetek, aforizmák "Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap. Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak." ''(Példabeszédek 3, 13-14)'' ELŐSZÓ A népi demokratikus rendszer – a hittel szemben az ésszerű gondolkodást igyekezvén érvényre juttatni – hivatalos állami ideológiává tette hazánkban az ateizmust. S miközben a lelkiismereti szabadságot hirdette szóban, sokszor üldözte az egyházakat, a papokat, az egyszerű hívőket a gyakorlatban. Egyúttal erőszakosan akadályozta a vallási szellemű újságok, folyóiratok és könyvek megjelentetését. Különösképp pedig annak a ''Bibliának'' a kiadását, amely a kereszténység, ill. a Jahve-kultusz kánonja, történeti-eszmei alapja, s amely már évezredek óta rendkívüli hatást gyakorol az említett két vallás által befolyásolt népek kultúrájára. Ez a most vázolt áldatlan helyzet aztán a Kádár-korszakban jelentősen megváltozott. Majd az utóbbi két év viharos társadalmi átalakulása következtében teljességgel megszűnt. Most már mindenki szabadon követheti és terjesztheti a maga hitét. Olyannyira, hogy a rádiót hallgatva, a televíziót nézve, az újságokat böngészve és a könyvkiadást figyelve kénytelen vagyok megállapítani: úgy tűnik, hogy a korábban az agresszív ateizmus által uralt tömegkommunikációs fórumok a ''vallás szószólói ''lettek. Az említett fórumokon ugyanis világnézeti szempontból szinte kizárólagos szereplőkké váltak a keresztény papok, a Jahve-kultusz rabbijai, valamint a velük azonos szemléletű laikus személyek, akik energikusan törekednek visszaszerezni egyházuk 1948 előtt birtokolt eszmei és anyagi hatalmát. Ezek az emberek azt akarják velünk elhitetni, hogy a népi demokrácia, a marxizmus társadalmi kudarca egyúttal a ''tudományos ateizmus ''bukását is jelenti. Általános támadást indítottak ama ''racionalizmus ellen, ''amelyet a régi görögök teremtettek meg, amely a modern európai kultúra legnagyobb értéke, s amely csak a keresztény és a zsidó vallással vívott több évszázados küzdelemben tudott kontinensünkön ismét érvényre jutni. A szóban forgó személyek a maguk hatalmi céljait – egyebek mellett – a ''Biblia segítségével ''kívánják elérni, amelyet – modern fordításokban – az utóbbi esztendők során többször megjelentettek magyarul, s amelyet a kellő jártasság nélküli embereknek mint isteni sugallmazottságú igazságok foglalatát, mint minden bajra gyógyírt tartalmazó iratok gyűjteményét propagálják. Közben a számukra kellemetlen bibliai tényeket gyakran elhallgatják, ill. "átértelmezik". Íme két példa a sok lehetséges közül: Amikor a keresztény teológusok a "krisztusi" tanokat ismertetik, előszeretettel emlékeznek meg a ''"hegyi beszéd''"-ről, amely – többek közt – azt fejtegeti, hogy kiké lesz a "mennyek országa", és hogy az utóbbi boldog birtokosai majd milyen javakkal elégíttetnek meg. Ám közben messzemenően óvakodnak utalni az ugyanezen kérdésekkel foglalkozó másik "krisztusi" beszédre, amelyet síkságon mond el a Jézus-alak. Vajon mi ennek a magatartásuknak az oka? Az, hogy a Máté-evangélium "hegyi beszéd"-ében a "Messiás" a "lelki szegények"-nek ígéri a mennyek országát, s az ő éhségüket és szomjúságukat hitigazságokkal kívánja megszüntetni. A Lukács-evangélium "síksági beszéd"-ének Krisztus-alakja viszont a tényleges szegényeknek szánja az "Isten országá"-t, s őket anyagi javakban akarja részesíteni. Amidőn a ''zsidóság ''Jahve általi ''kiválasztottságának ''a kényes kérdése kerül terítékre, akkor az egyik főrabbi a magyar televízióban Ámósz próféta idevonatkozó nézetét az Ószövetség alapvető álláspontjának tünteti fel, holott ez utóbbi radikálisan más, mint a prófétáé. Az elmondottak miatt úgy véltem, szükség van egy olyan könyvre, amely az olvasónak tartalmi szempontból ''igaz képet ''fest a keresztény, ill. a zsidó vallás kánonjáról, megismerteti vele annak nagyszerű történelmi, erkölcsi, filozófiai értékeit, és egyúttal – a több ezer évvel ezelőtt kialakult primitív hiedelmek kritikai analízise révén – próbálja meggátolni, hogy ezt az ''ízig-vérig emberi alkotást ''vallási-egyházi oldalról a racionalizmus ellenében használják fel. Ily szempontoktól ösztönzötten szántam rá magam e ''"Bibliai érdekességek, történetek, aforizmák'' c. munkának a megírására 1987-ben, amikor a most említett irracionális törekvések már igen jelentősek voltak. Mégpedig közvetlenül az ekkor megjelent, ''"Ábel–Zsuzsanna'' c. képes bibliai lexikon hatására, amelynek zömmel teológus szerzői és szerkesztői csak az első kiadás révén 90.000 példányban közvetítettek lényeges szempontokból hamis képet a "Szentírás"-ról az olvasóknak. (Hogy konkrétan milyen problémák kapcsán, azt az érdeklődő megtudhatja kötetem egyes fejezeteiből.) S mivel az elmúlt évtizedekben többször kerültem bajba amiatt, hogy a vallás, az egyházak, a papok iránti türelem, a tényleges lelkiismereti szabadság mellett szálltam síkra, erkölcsileg is jogosultnak éreztem magamat ennek, az evilági gondolkodás védelmét célzó bibliai tárgyú könyvnek a megírására. Hogy a munka során milyen szempontok vezettek, arról a következőket említem meg: A ''"Bevezetés''-ben azokat az ''általános tudnivalókat ''foglaltam össze, amelyek ismerete a később tárgyalásra kerülő konkrétumok megértéséhez elengedhetetlenül szükséges. Itt – többek között – az alábbi kérdésekről ejtettem szót: Honnan ered a Biblia kifejezés, és mi a jelentése? Terjedelmi szempontból tekintve voltaképp hány "Szentírás" létezik? Milyen könyveket foglal magában a zsidó vallás, a protestantizmus és a római katolicizmus Bibliája? Ezek az iratok mikor keletkeztek, mikor került sor a kanonizálásukra, mikor osztották fel őket fejezetekre, versekre és eredeti nyelvükről mikor fordították le őket más nyelvekre? Tisztán vallási természetű gyűjtemény-e a Biblia, és a létrejöttében alapvető szerepet játszó zsidóság mily történelmi utat tett meg a kereszténység kialakulásáig? Könyvem főanyagában arra törekedtem, hogy a Biblia ''minden lényeges világnézeti álláspontját ''analizáljam. Ily irányú igyekezetemet két szempont határozta meg. Egyrészt az a tény, hogy ezeknek az álláspontoknak a tárgyalása nélkül nem lehet hűen bemutatni az olvasónak a "Szentírás"-t. Másrészt pedig ama ok, hogy a szóban forgó álláspontokat már évezredek óta vallják a Jahve-kultusz, ill. a kereszténység követői, s ha valaki a maga életét igaz ismeretekre óhajtja alapozni, tisztában kell lennie azzal, hogy miért irreálisak a Biblia világnézeti elvei. Az utóbbiak közül elsőként azt a felfogást mutattam be és elemeztem, amely úgy szól, hogy ''a kozmoszt – a ''zsidó időszámítás szerint kb. 5.750 évvel ezelőtt – ''valami istenség teremtette, ''aki aztán kormányozza is az általa létrehozott realitást. Mivel pedig életünk során mindnyájan szembesülünk a "Honnét van ez a csodás valóság?" kérdéssel, szükségesnek tartottam, hogy idézett formában az olvasó elé tárjam a vele kapcsolatos bibliai szövegrészleteket. És mi derül ki az utóbbiak összevetésekor? A következő: az Ótestamentum nem egy tényleges isteni világteremtés történetét írja le, hanem két – egymásnak ellentmondó, egymás hitelét teljességgel lerontó – kozmogóniai mítoszt foglal magában, s ezek a mítoszok – miként más ókori népek hasonló képzetei is – csupán arról tudósítanak, milyen nézeteket vallottak a mindenség keletkezéséről hajdani őseink. A szóban forgó problémakör nagyon jelentős voltára való tekintettel azonban nem elégedhettem meg a bibliai teremtéshiedelmek hamisságának a bemutatásával, hanem sort kerítettem ama okok analízisére is, amelyek minket embereket szakadatlanul arra ösztökélnek, hogy valamilyen transzcendens világteremtő hatalomban higgyünk. Hasonló módon elemeztem az Ótestamentum ama nézetét is, amely szerint az isten teremtette első emberek kezdetben ''aranykori állapotok ''közt éltek, s amely szerint a zsidóság számára majd ismét eljön a boldogság időszaka. Természetesen egyúttal megvizsgáltam azokat az újszövetségi ígéreteket is, amelyek úgy szólnak, hogy a régi ég és a régi föld elmúlása után új ég és új föld keletkezik, s a Krisztus-alak uralma alatt ezer évig tartó boldog aranykor köszönt az arra érdemes emberekre. És mi lett a vizsgálódás végeredménye? Az, hogy – sajnos – a múltban nem volt, és – ami még szomorúbb – a jövőben sem lesz édenkerti állapot, s a Biblia szóban forgó hiedelmei – más ókori mítoszokban szereplő nézetekkel egyezően – csupán a jobb életkörülmények után sóvárgó ember óhaját fejezik ki. Mivel a vallás a társadalom szerves része – egyfelől a szociális szféra okozata, másfelől pedig annak meghatározója –, könyvemben rengeteg energiát fordítottam annak vizsgálatára, hogy mily dolgokat tartalmaz a Biblia a ''társadalom ''és a ''vallás kapcsolatáról. ''Olvasóm bizonyára meglepetéssel fogja majd tapasztalni, hogy a "Szentírás" – főként pedig annak Ótestamentuma – mennyire gazdag, sokoldalú és rendkívül értékes-érdekes anyagot őrzött meg a zsidóság, valamint más ókori népek történelméről. Ebből a becses anyagból – többek közt – az alábbiakat tudhatjuk meg: Amíg a régi zsidók nemzetségi társadalomban éltek, addig az isten a közérdeket, a törzsi köztulajdont "szentesíti". Ha már létrejött náluk a magántulajdon, a rabszolgaság és az adósrabszolgaság, akkor a természetfölötti hatalom is ezeket a képződményeket "igenli". Mivel az ótestamentumi zsidóságnál kialakult és mindenféle szempontból természetesnek számított a többnejűség és a sógori házasság, maga Jahve is "helyesli" ezeket a családformákat. Amikor viszont a sógori házasság fölött megkondult a történelmi halálharang, az istenség is e családi alakulat ellen "lép fel". Midőn az Ószövetség népénél megjelenik a királyság intézménye, Jahve is királypárti "lesz", s őt magát is olyan uralkodónak képzelik, akinek trónusa a menny, lábainak zsámolya pedig a föld. A társadalom gazdasági, tudati és erkölcsi viszonyainak a változásával párhuzamosan tehát módosultak a Bibliában a transzcendens létezőkre vonatkozó hiedelmek is. A "Szentírás" tanúsága szerint egyébként a zsidó és a keresztény vallás a bibliai időkben nem jutott el a monoteizmusig. Nem, mert a régi zsidók pl. hegyeket, növényeket, állatokat, "öntött istenek"-et, "faragott bálványok"-at és különféle égitesteket imádtak, amelyek közül főként a bika, a Hold és a Nap örvendett igen nagy kultikus tiszteletnek. Könyvemben különös figyelmet szenteltem a Biblia ''erkölcsi vonatkozásainak. ''Tettem ezt azért, mivel a zsidó és a keresztény vallás teológusai szerint a "Szentírás" a morális elvek, a Tízparancsolatban foglalt rendelkezések isteni származását tanúsítja. Aztán azért, mivel e teológusok azt állítják, hogy igazán erkölcsös lény az ember csak vallási alapon lehet, és a morálisan tragikus társadalmi helyzetünkből való kijutás csupán a valláserkölcs révén sikerülhet. Továbbá azért, mivel a zsidó és a keresztény vallás papjai, teoretikusai a most említettek miatt ugyancsak rossz néven veszik az olyan tudományos fejtegetéseket, amelyek a következőt bizonyítják: a "Szentírás"-ban nem valamiféle isten erkölcsi parancsadásának a leírását olvashatjuk, hanem csak olyan emberi történeteket, amelyek az erkölcsi elveket természetfölötti régióból próbálják eredeztetni. A teológusok sajátos, torzításoktól sem visszariadó módon bánnak a Bibliával annak érdekében, hogy ezt a kánont mint etikai álláspontjuk történeti-eszmei alapját megőrizhessék. Mutatja ezt az igyekezetüket a következő tény: amikor az Ótestamentum erkölcsét tárgyalják, megemlítik azt a két helyet, amely a közismert tíz parancsolatot tartalmazza; ám ugyanakkor "elfeledkeznek" ama harmadik szövegrészletről, amely zömmel egészen más rendelkezéseket foglal magában, mint az előbbi két hely, s egyértelműen bizonyítja, hogy a Biblia egymásnak minduntalan ellentmondó erkölcsi normái, az utóbbiak isteni kinyilatkoztatásáról szóló történetek csupán emberi képződmények. A kereszténység az Újtestamentumra támaszkodva azt állítja, ''az isten emberi alakot ''öltött ''Jézusban, ''hogy az utóbbi halála révén bűnös fajunkat megváltsa. Vajon igaz-e ez az állítás, amelyen – "különös" volta miatt – más vallások követői és az ateisták csak mosolyognak? Az "istenember" Krisztus tényleg itt járt és tevékenykedett a földön, majd pedig keresztre feszítését követően életre kelt a halálból és fölment a mennybe, ahonnan aztán ismét el fog jönni hozzánk? Ezeket a kérdéseket is behatóan elemzem a magam könyvében. Rámutatok, hogy az újszövetségi iratokban a Jézus életével kapcsolatban szereplő biográfiai adatok egymás hitelét teljesen lerontják, és az elfogulatlan analízis során nem a "Messiás" hajdani léte mellett tanúskodnak, hanem az emberi fantázia termékeinek bizonyulnak. És ugyanez a helyzet ama tanításokkal is, amelyeket az Újtestamentum Krisztustól eredeztet. Az eddig elmondottakkal, a fontos világnézeti kérdésekre vonatkozó vizsgálódások ismertetésével azt igyekeztem érzékeltetni, hogy könyvem szerint a Biblia teljességgel evilági, ''emberi ''alkotás. Ennek a ténynek az ismételt bemutatása azonban nem eredményezett nálam egyoldalúságot, nem vezetett a "Szentírás" értékeinek a megtagadásához. Minden alkalmat megragadtam abból a célból, hogy az Ó- és az Újtestamentumban föllelhető ''szellemi kincseket ''az olvasó elé tárjam. Erre azért volt szükség, mert a modern európai civilizáció egyik legfőbb eszmei forrását képező "Szentírás" a keresztény és a zsidó vallás közvetítésével igen sok nép kultúráját termékenyítette meg. Illusztrációként lássunk ezzel kapcsolatosan néhány tényt! Az általunk ma használt ''utónevek ''igen jelentős része az Ó- vagy az Újszövetségből ered. Többek közt az alábbiak: Ádám, Ábel, Ábrahám, Izsák, József, Áron, Mózes, Gedeon, Dávid, Illés, Dániel, Lázár, Péter, Pál, János, Márk, Máté, Simon, István; Éva, Sára, Rebeka, Lea, Ráhel, Mária, Judit, Eszter, Izabella, Erzsébet, Márta és Magdolna. A nyelvünkben nap mint nap alkalmazott jóegynéhány ''fogalom, sajátos kifejezés ''szintén a Bibliából származik. Egyebek mellett a következők: ádámkosztüm, paradicsomi állapotok, tiltott gyümölcs, káinbélyeg, matuzsálemi kor, bábeli zűrzavar, csábító Potifárné, mózeskosár, hét szűk esztendő, tíz csapás, egyiptomi sötétség, tejjel-mézzel folyó Kánaán, ígéret földje, siserehad, salamoni ítélet, tékozó fiú, irgalmas samaritánus, képmutató farizeus, eltévedt bárány, áruló Júdás, júdáscsók, hitetlen Tamás, hétpecsétes titok, damaszkuszi út, pálfordulás. Igen sok ''szállóigénk, mondásunk, ítélkezési módunk ''ugyancsak a "Szentírás"-hoz kötődik. Ezek közt akadnak olyanok, amelyek betű szerint az Ó- vagy az Újtestamentumból vannak átvéve. S olyanok is, amelyek valamely bibliai részlet módosított változatai. Íme néhány példa az ily természetű, rendkívül gazdag anyagból: Nem jó az embernek egyedül lenni. Őrizője vagyok-e én az én atyámfiának? Sóbálvánnyá változott, mint a Lót felesége. Egy tál lencséért eladni valamit. Makacs, mint a Bálám szamara. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját! Aki másnak vermet ás, maga esik bele. Nincs semmi új a nap alatt. A szerelem erős, mint a halál. Ki miben vétkezik, abban bűnhődik. Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér! Megmérettél és könnyűnek találtattál! Aki szelet vet, vihart arat. Méltó a munkás a maga bérére. Az vesse rá az első követ…! Légy hű mindhalálig! Aki nem dolgozik, ne is egyék! Múljék el tőlem e keserű pohár! Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az istennek, ami az istené! Távozz tőlem, Sátán! Senki sem szolgálhat két úrnak. Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak isten országába jutni. Vak vezet világtalant. Senki sem próféta a saját hazájában. Különösen nagy hatással van a "Szentírás" ''a művészekre. ''Közülük nemcsak a hívők, az egyházi célra alkotók dolgoznak fel bibliai témákat, hanem az ateisták is. Ennek oka az, hogy az Ó- és az Újtestamentum hihetetlenül gazdag – humoros és komoly, kétségbeejtő és vigasztaló, tragikus és komikus – anyagot foglal magában az emberi létről. Nem csoda tehát, ha az érzelmeket, eszméket kifejezni óhajtó szobrászok, festők, zenészek, írók és filmrendezők gyakran merítenek a Bibliából. A festők pl., ha az emberi szenvedéseket akarják tükrözni, alkotásukon Krisztus keresztre feszítését ábrázolják, s ha a bölcsességet kívánják megjeleníteni, a salamoni ítélkezést festik meg. Az írók közül a Bibliához kötődve alkotta meg "Az ember tragédiájá"-t Madách Imre, a "József és testvérei"-t Thomas Mann, és bájos, "Ruth" c. szerelmi regényét a néhány éve elhunyt Magyar Imre. Bibliai témák feldolgozása révén filmek sokasága jött létre. Többek közt a Franco Zefiirelli rendezte mű is, amelyet hazánk televíziója 1990 decemberében "Jézus élete" címmel mutatott be. Maga ez a grandiózus, esztétikai és emberi szempontból egyaránt rendkívül értékes film az Újszövetség különféle részleteire épített, és nézőjében azt a meggyőződést keltette, hogy főhőse, az újtestamentumi "Messiás" valóban létezett. Ám a "Szentírás" alapos ismerője tudja, hogy ez az alkotás az újszövetségi Krisztussal kapcsolatos élettörténeti adatokból és a "Megváltó"-nak tulajdonított tanokból – a lényeget tekintve – a hivatalos keresztény teológia szellemében válogatott, s figyelmen kívül hagyta mindazokat a bibliai részleteket, amelyek egyértelműen bizonyítják: a bibliai Jézus nem más, mint a képzelet szüleménye. Mint az eddig említett konkrétumok jelzik, a "Szentírás"-ban való alapos jártasság tényleg elengedhetetlenül hozzátartozik ''az általános műveltséghez. ''Épp ezért arra törekedtem, hogy könyvem olvasóit minél több ó- és újtestamentumi dologgal ismertessem meg. Ilyen szándéktól vezetve kötöttem számukra csokorba (ill. tárgyaltam egyes témák elemzésekor) különféle ''bibliai érdekességeket, ''amelyek részben szórakoztatnak, részben pedig gyarapítják a kultúra múltjára vonatkozó tudást. Révükön megismerkedhetnek a körülmetélés szokásával, a régi ótestamentumi hitvilágban istenként szereplő frigyládával, az ószövetségi vallás kultikus központjaival (a "gyülekezeti sátor"-ral s a három jeruzsálemi templommal), sajátos eskümóddal, különös "tisztasági" szabályokkal, anatómiai furcsaságokkal, az örökbefogadás specifikus típusával, növény-, állat- és emberáldozási szokásokkal, ószövetségi ünnepekkel és ezeknek a keresztény ünnepek kialakulására gyakorolt hatásával, kozmoszbeli űrhajósok esetleges földi látogatására utaló bibliai szövegrészletekkel – és még sok minden más egyébbel. A szóban forgó óhajtól ösztönzötten állítottam össze olvasóim részére ''a bibliai történetek ''színes kavalkádját. E történetek a maguk sokféleségével sajátos összképet adnak a "Szentírás"-ról, az őt megteremtő kor társadalmi viszonyairól, az általa tartalmazott vallási és egyéb hiedelmekről. Egyúttal rengeteg ismeretet nyújtanak és sok örömöt szereznek minden érdeklődőnek. S ez érthető is, hisz köztük – sok más dolog mellett – az alábbi témakörökkel kapcsolatos törtérietek szerepelnek: özönvíz, Bábel tornya, kivonulás Egyiptomból, Bálám szamara megszólal, Jerikó bevétele, isten "megállítja" a Napot és a Holdat, Sámson és Delila, Dávid és Góliát, Salamon gazdagsága és bölcsessége, Tóbiás különös házasságkötése, Judit és Holofernesz, Eszter és a purim ünnepe, Zsuzsanna és a vének, Jónás a "cethal" gyomrában, Jób szenvedései, halottfeltámasztások az Ó- és az Újtestamentumban, a koldus Lázár és a gazdag ember, a fügefa Jézus általi megátkozása, Krisztus kiűzi a kufárokat a jeruzsálemi templomból, az utolsó vacsora, Saul megtérése, Pál három térítőútja. Az általános műveltség érdekszempontja munkált bennem akkor is, amidőn sort kerítettem a ''"Bibliai gondolatok, aforizmák'' c. fejezet anyagának az összegyűjtésére. Ez az anyag (valamint a könyvem más fejezeteiben hasznosított, de tartalmilag ide is kapcsolódó részletek sokasága) mindenki számára kivételes szellemi csemegét jelent. Meg lehet belőle tudni, hogy milyen – és gyakran mennyire ellentmondó – véleményeket tartalmaz a "Szentírás" a társadalomról, a vallásról, emberi önmagunkról, a férfiak és a nők egymáshoz való viszonyáról, továbbá az életről és a halálról. Annak érzékeltetése céljából, hogy ez mennyire így van, valamint az olvasói érdeklődés fölkeltésének a szándékával megemlítek néhány idézetet: "Mint a levélrügy a zöldülő fán: / az egyik elhervad, a másik fejlődik, / ilyen a húsból és vérből való népség: / amikor egyik meghal, születik a másik." "Az egészséges élet aranynál többet ér, / az egészséges test több bármi szerencsénél." "Nevetés közben is fájhat a szív, / és az öröm vége is lehet bánat!" "Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, / olyan az az ember, akinek nincs önuralma." "Már nem egy uralkodó az utcára került, / és megkoronáztak semmibe vetteket." "Mint valami rubin az arany ékszeren, / olyan a szép nóta borozgatás közben." "Mint disznó orrában az aranykarika, / olyan a szép asszony, ha nincs jó ízlése." "Jobb a tető sarkán lakni, / mint zsémbes asszonnyal együtt a házban." "Teremjenek a hegyek békét a népnek, / és a halmok igazságot!" "Sok mindent láttam hiábavaló életemben: / Van olyan igaz ember, aki elvész, pedig igaz, / és van olyan bűnös, aki sokáig él, pedig gonosz." "Miért maradhatnak életben a bűnösök?" "Bár tudnám, hogy hol találom Istent!" "URam, miért állsz oly távol, / miért rejtőzöl el a szükség idején?" "Azt gondolja magában a bolond, / hogy nincs Isten!" "Istent soha senki sem látta…" Az isten "teremtette a kezdet kezdetén az embert, / és kiszolgáltatta saját döntése hatalmának." "Tudom, URam, hogy az ember / nem ura élete útjának, / és a rajta járó / nem maga irányítja lépteit!" "Ha egyik könyörög, a másik átkot szór, / melyiknek a szavát hallgassa meg az Úr?" "Intésemet fogadjátok el, ne az ezüstöt, / inkább a tudást, mint a színaranyat! / Mert értékesebb a bölcsesség az igazgyöngynél, / és nem fogható hozzá semmiféle drágaság." Az idézett szövegek rádöbbentenek bennünket arra, hogy mennyire mély emberismereti, mily komoly bölcseleti – némelykor szinte már ateista – világlátást foglal magában a Biblia. Továbbá arra is, hogy a "Szentírás" mint a modern európai civilizáció egyik fő forrása gyakran szoros ''eszmei rokonságot ''mutat e civilizáció legalapvetőbb kútfőjével, ''az ókori görög kultúrával. ''Éppen ezért ne lepődjék meg az olvasó, ha azt tapasztalja, hogy a könyvemben jóegynéhányszor idézek régi hellén filozófusokat vagy írókat. Teszem ezt egyfelől azért, hogy a kötetem lapjait forgatónak módot nyújtsak a görög kultúra és a bibliai eszmevilág összehasonlítására. Másfelől pedig azért, hogy világossá váljék előtte: a tudományos, a filozófiai gondolkodást megteremtő, a mindennémű transzcendenciát elvető hellén kultúra messze a bibliai fölött áll. (Mindezzel kapcsolatosan legyen szabad fölhívnom az érdeklődők figyelmét két könyvemre. ''"A görög filozófiá''-ra, amely először 1982-ben a Gondolatnál, másodszor pedig 1988-ban szerzői kiadásban látott napvilágot. És az ''"Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák''"-ra, amelynek a kéziratával a Kádár-időszakban kilenc kiadót házaltam végig – önmagamat a jó cél érdekében többször megalázva – eredménytelenül, s amelyet aztán sok évi kínlódás árán csak szerzői kiadásban tudtam megjelentetni: először 1986-ban, majd pedig másodszor 1988-ban.) Olvasómat bizonyára meglepi majd, hogy a kötetemben mily ''rengeteg bibliai idézet ''és ''tényanyag ''található. Néha valószínűleg úgy fogja érezni, hogy ez a gazdagság szinte nyomasztja. Ám mégis arra kérem, hogy ilyenkor ne tegye le a könyvet, amelybe én nagyon is szándékosan zsúfoltam össze a sok ó- és újtestamentumi részletet. Vajon miért? Több okból. Érzékeltetni akartam, hogy a "Szentírás" mennyire hatalmas anyagot foglal magában. Jelezni kívántam, hogy a Biblia könyvei az emberi létnek szinte minden kérdéséről véleményt nyilvánítanak. Bemutatni törekedtem, hogy az Ó- és az Újszövetség tele van ismétlésekkel, ellentmondásokkal, pozitív és negatív dolgokkal. Maguknak ''a bibliai konkrétumoknak a tömegét beszéltetve ''megakadályozni óhajtottam, hogy engem bárki is a "Szentírás" meghamisításával vádolhasson. Főként pedig gátolni akartam ama – fentebb már említett – egyházi-teológiai magatartást, amely vallási elfogultságtól, a csak a szépre emlékezem nézőponttól ösztönzötten szelektív módon válogat a Biblia anyagából, és nyugodt lelkiismerettel hallgatja el vagy hamisítja meg annak egyes tényeit. A fölsorolt okokra való tekintettel az olvasó talán megbocsátja nekem, hogy a sok idézet és konkrétum révén nyomasztó érzést keltettem benne. Cserébe és "vigasztalásul" én viszont két dolgot említek meg számára. Egyfelől azt, hogy a "Szentírás" végigolvasása még sokkalta fárasztóbb munka, mint a "Bibliai érdekességek, történetek, aforizmák"-ban szereplő részletekkel való megismerkedés. Másfelől azt, hogy a tudás megszerzése fáradságos, sok energiát igénylő tevékenység, amelyről a filozófus ''Arisztotelész ''joggal adta a következő jellemzést: "A tudomány gyökerei keserűek, de gyümölcsei édesek." Arisztotelész megállapítása igaz ama több éves munkát illetően is, amelynek eredményeképp ez a most napvilágot látó könyv megszületett, mert rengeteg időt és energiát fordítottam a megírására. Magával a kötettel kapcsolatosan egyébként azt kérem az olvasótól, hogy legyen tekintettel a következő dolgokra: Előfordulnak benne ''ismétlések, ''ami egy-egy szöveg vagy gondolat több témakörrel való összefüggéséből, ill. abból fakad, hogy az ismétléssel valamely részlet tartalmi fontosságát akartam hangsúlyozni. A ''verseket'' – a papírral való takarékoskodás szempontja miatt – nagyon sokszor ''prózai alakban ''szedettem, s ilyenkor a verssorok végét egyenes ferde vonallal jeleztem. A hosszúságra, a területi és az űrtartalmi nagyságra, ill. a súlyra vonatkozóan a Bibliában szereplő ''mértékegységek ''pontos jelentését nem ismerjük, s ezért ama modern adatok, amelyek velük kapcsolatosan a könyvemben olvashatók, csak megközelítő értékűek. S ugyanez a helyzet elég sok ''évszámmal ''is; főként azokkal, amelyek különféle ószövetségi események időpontjára vonatkoznak. A tervezés során a könyv ''szerkezeti fölépítését ''illetően számos változatot gondoltam végig. Ám – az igazat megvallva – egyikkel sem voltam teljesen megelégedve. Azzal a variációval sem, amelynek az alapján végül a kötetet megírtam. Bármilyen strukturális változatot vettem ugyanis szemügyre, mindegyiknél leltem fogyatékosságokat. Ha tehát az olvasó némelykor azon a véleményen lesz, hogy bizonyos dolgokat nem "itt", hanem "amott", nem "ilyen", hanem "amolyan" sorrendben kellett volna tárgyalnom, akkor a jogos kritikai észrevételei kapcsán legyen tekintettel a most említett nehézségekre – valamint a szerző esendőségére. Egyúttal nagyon örülnék neki, ha a munkám címe alapján ''senki sem hinné, ''hogy e műben is ugyanolyan ''gyermeteg dolgok ''szerepelnek, mint ama egyéb bibliai tárgyú kötetekben, amelyek mostanában tömegestől árasztják el a könyvpiacot. A "Bibliai érdekességek, történetek, aforizmák"-ban ugyanis én a "Szentírás" tartalmáról sokoldalúan árnyalt, a való tényekkel összhangban lévő komplex képet igyekeztem megrajzolni. Mégpedig a szívemhez oly közel álló görög ''Lukianosz ''tanácsára hallgatva, aki a történetírót a következő szavakkal ösztönözte elfogulatlan tevékenységre: "Legyen… a történetíró bátor, megvesztegethetetlen, független, a szólásszabadság és az igazság barátja. A fügét hívja fügének, a tálat tálnak… Ne adjon se haragra, se barátságra, ne sajnáljon, ne kíméljen, ne szégyelljen semmit, ne alázkodjék meg senki előtt. Legyen igazságos bíró, jóindulatú mindenkihez, de egyik félt se részesítse méltánytalan előnyben. Mint hazátlan idegennek kell írnia könyvét, aki nincs alávetve sem a törvényeknek, sem az uralkodónak." Az elmondottak miatt úgy vélem, hogy ezt a könyvet majd igen sokan hasznosíthatják. ''Az ateisták ''azért, mivel föllelhetik benne mindazokat a rendkívül fontos tényeket és analíziseket, amelyek révén megalapozottá válhat a Biblia emberi voltát állító s a bármiféle transzcendens hatalom létét tagadó álláspontjuk. Ám ezen túlmenően megismerhetik belőle azokat a bibliai kincseket is, amelyek az emberi kultúra szerves részét képezik. ''A keresztény ''és ''a zsidó vallás követői ''számára azért lehet fontos ez a könyv, mert belőle igaz és átfogó tudást szerezhetnek a hitük történetieszmei kútfőjének számító "Szentírás"-ról, amelyet mostanáig talán csak részben vagy csupán a mások által beléjük nevelt torz módon ismertek. Így aztán lehetőségük nyílik arra, hogy megszabaduljanak mások szellemi béklyóitól, és önállóan, emberhez méltó függetlenséggel ítéljenek a Bibliáról. És vajon mit jelenthet ez a munka ''a keresztény ''s a ''zsidó vallás papjai, teológusai ''számára, akik híveik előtt mint isten szolgái, mint valamiképp a transzcendens szférával kapcsolatban álló személyek, mint a többi embernél különb lények, mint a bibliai igazságok letéteményesei szerepelnek? Mindenekelőtt figyelmeztetést a következő dolgokat illetően: Ne felejtsék el, hogy őket ugyanúgy anya szülte, mint bármelyikünket! Ne higgyék, hogy a "Szentírás"-hoz – annak létrejöttét és értelmezését tekintve – több közük, ill. joguk van, mint az ateistáknak! Emlékezzenek rá, hogy ők ugyanúgy sokféle ok véletlen összejátszása révén lettek saját szakmájuk művelői, mint amiképpen pl. én filozófiatörténész! Némiképp talán észrevették, hogy őket annakidején a családban, a teológiai főiskolán nem a Biblia hű, hanem egyoldalú ismeretére nevelték, és ennek következtében aztán – igazolva a költő ''Pindarosz ''mondását, amely szerint a szokás mindenek királya – később maguk is a beléjük plántált szellemi Prokrusztész-ágyba törekednek belekényeszeríteni a "Szentírás" bizonyos tényeit és a vallásukat követő hívők gondolkodását. Hogy a "Bibliai érdekességek, történetek, aforizmák" mily fogadtatásban részesül, még csak nem is sejtem, mert igaz az, amit a jövő bizonytalanságáról ''Euripidész ''írt: "Sok meglepőt szül a nap s a homályos éj / Az embereknek." Amikor 1970-ben a Magyar Tudományos Akadémián "Ember és vallás" c. könyvem kéziratát mint kandidátusi értekezést védtem, komoly dicséretet csak egy nyugalmazott római katolikus főpaptól kaptam. Meglehet, hogy most, a vallási előretörés időszakában pedig az ateistáknál lelhetek kedvező fogadtatásra? S vajon miként viszonyulnak majd könyvemhez a ''Bibliát hűen megismerni nem akaró vallásos emberek? ''Azok, akiknek a magatartására találóan illenek ''Lukianosz ''szavai: "Az igazság …nyíltan szól az emberekhez, és épp ezért népszerűtlen." Azok, akik az ''Euripidész ''fölkínálta két lehetőség közül – "Kedves hazugságot kívánsz vagy keserű / Igazságot? Szólj! A választás rajtad áll." – mindenáron csak a nekik "kedves hazugságot", s nem a számukra "keserű igazságot" óhajtják meghallgatni. Azok, akik közül némelyek talán késztetést fognak érezni arra, hogy a kötetemben foglalt bizonyos dolgok miatt engem az ószövetségi szokás szerint, ill. a "krisztusi felebaráti szeretet", a "krisztusi türelem" nevében ugyanúgy megkövezzenek, mint ahogyan annakidején a Jahve-kultusz hívei is megkövezték Istvánt, a kereszténység első vértanúját. Az ilyen embereknek – az igazság, az erkölcsi tisztesség és önmagam védelmében – a következőket javaslom: mielőtt hozzálátnak a megkövezésemhez, olvassák el könyvemnek a Példabeszédekből vett mottóját, és fontolják meg a Biblia két intelmét (Sirak 20,4; Zsolt. 37,37): "Aki erőszakkal keresi igazát, / olyan mint a herélt, aki az érintetlen lányt / meg akarja erőszakolni." "Vigyázz, hogy feddhetetlen légy, / ügyelj, hogy becsületes maradj, / mert a jövő a béke emberéé!" Paisszeg, 1991. augusztus 20. ''Pais István'' BEVEZETÉS Mint a tartalomjegyzékből látható, kötetemben majd a Biblia számos konkrét vonatkozását fogom elemezni. E konkrét részletek megértéséhez azonban szükség van bizonyos általános ismeretekre, amelyek a Biblia létrejöttéről és a benne foglalt könyvekről adnak összképet. Az alább következő ''Bevezetés ''feladata éppen az, hogy ezt az összképet fölvázolja, s általa lehetővé tegye az olvasónak a később tárgyalásra kerülő bibliai konkrétumok megértését. l.) Első lépésként azt tartom fontosnak megemlíteni, hogy honnan ered és mit jelent a ''biblia ''kifejezés. Ez a szó ógörög származású, és többesszámú alanyeset. Az egyesszámú alanyeseti alakja ''biblion, ''amely a régi helléneknél levelet, – esetleg papiruszból készült – ''tekercset, ''majd pedig a későbbi időkben ''könyvet ''jelent. ''A biblia ''kifejezés tehát a ''könyvek ''szó értelmét hordozza. Ha viszont nagy kezdőbetűvel írjuk, akkor ''a Biblia ''megnevezés ama iratok gyűjteményét jelenti, amelyeket a ''zsidó vallás, ''ill. ''a kereszténység kánonja ''tartalmaz. 2.) Második dologként arra hívom föl a figyelmet, hogy ''a Biblia ''kifejezés terjedelmi szempontból voltaképp ''három ''különböző nagyságú ''gyűjteményt ''jelöl. Ezek közül ''a legkisebb a zsidó vallásé, ''amely tartalmi vonatkozásban azonos ''a protestáns ''"Szentírás" Ószövetségével. Ennél nagyobb terjedelmű ''a protestáns Biblia, ''amely a héber kánonon – mint specifikusan zsidó vallási gyűjteményen – kívül magában foglalja a korai ''kereszténység ''által létrehozott és szentesített iratok komplexumát, az ''Újszövetséget is. A legnagyobb ''terjedelmű Biblia ''a reformáció előtti kereszténységé, ''amely azonos a mai ''római katolicizmuséval. ''Ez a protestáns "Szentírás"-nál annyival ''bővebb, ''hogy az ótestamentumi részében ''hét ''olyan ''deuterokanonikus ''(nem először, hanem csupán később szentesített) ''könyv ''is szerepel, amelyet a héber és a protestáns Biblia kanonizálói nem vettek föl a maguk, isteni sugalmazottságúnak tekintett gyűjteményébe. Mármost ''melyek ''azok az ''iratok, ''amelyek az említett három, eltérő nagyságú ''Bibliát alkotják? Az ''alábbiakban sort kerítek majd az ismertetésükre, ám előbb fölhívom a figyelmet néhány fontos dologra: a) A különféle magyar nyelvű fordításokban jelentős ''eltéréseket ''mutat az egyes bibliai könyvek, személyek és földrajzi objektumok nevének az ''írásmódja. ''(Az egyik júdai király nevét pl. két ilyen alakban olvashatjuk a magyar fordításokban: Ezékiás, Hiszkija.) b) Maguk ezek az eltérések nem csupán a ''héber'', a ''római katolikus ''és a ''protestáns ''"Szentírás" egymáshoz való viszonyában jelentkeznek, hanem pl. ''ugyanazon ''keresztény vallásfelekezet régebbi és újabb fordítású Bibliája kapcsán is. c) A bibliai iratok fölsorolásakor zárójelben mindig megadom azt az esetleg alkalmazott ''rövidítést, ''amellyel az illető könyvre a későbbiek során hivatkozom. d) Némelyik bibliai könyv a zsidó vallás és a keresztény felekezetek kánonjában ''nem azonos alakban ''található meg. (A Zsuzsanna és a vének címen emlegetett, általam később ismertetett történet pl. a római katolikus "Szentírás"-ban a Dániel-könyv végén szerepel, a protestáns Bibliában viszont nem.) e) A magyar nyelvű bibliafordítások ''részek ''és ''versek ''szerinti tagoltsága ugyancsak jelentős ''különbségeket ''mutat, amelyeket a későbbiek során némelykor jelezni fogok. f) A héber Bibliában és a keresztény (protestáns) Ótestamentumban az iratok ''nem azonos sorrendben, ''néha pedig ''nem ugyanolyan szerkezeti egységben ''szerepelnek. g) Mivel terjedelmi okok miatt a szóban forgó három (héber, római katolikus és protestáns) Biblia iratait nem akarom külön-külön, felesleges ismétléssel fölsorolni, először ismertetem – keresztény kifejezést használva – a ''római katolikus Ótestamentum ''könyveit, amelyek közül ''a dűlt ''betűvel szedettek ''a héber ''kánont, ill. a ''protestáns ''Ószövetséget alkotják (a kövér betűvel'' ''szereplők a fentebb említett ''deuterokanonikus ''írások); majd pedig fölsorolom ''a csupán a keresztények által ''istentől sugallmazottnak tartott ''Újtestamentum ''iratait. A római katolikus ''Ószövetség könyvei: Teremtés'' (az ógörög geneszisz szó nyomán Genezis, ill. a régi vallási hagyomány szerint Mózes első) könyve (Gen.). ''Kivonulás'' (az ógörög exodosz kifejezés révén Exodus, ill. a régi vallási szokás alapján Mózes második) könyve (Ex.). ''Léviták ''(héber-latin szóalakzattal Leviticus, a régi vallási hagyomány szerint Mózes harmadik) könyve (Lev.). ''Számok ''(latin kifejezéssel Numeri, a hajdani vallási szokás alapján Mózes negyedik) könyve (Num.). ''Második Törvénykönyv ''(ógörög szóval Deuteronomium – betű szerint: a törvény megismétlése –, régi vallási vélemény szerint Mózes ötödik) könyve (Deut.). ''Józsué ''könyve (Józs.). ''Bírák ''könyve (Bír.). ''Ruth ''könyve. ''Sámuel első ''könyve (1 Sám.), ''Sámuel második ''könyve (2 Sám.). (Az utóbbi két iratot a héber Biblia egy könyvnek tekinti.) ''Királyok első ''könyve (1 Kir.), ''Királyok második ''könyve (2 Kir.). (A zsidó vallás kánonja ezt a két könyvet is egyetlen iratként kezeli.) ''Krónikák első ''könyve (1 Krón.), ''Krónikák második ''könyve (2 Krón.) (A héber Biblia ezt a két iratot szintén egy műnek tartja.) ''Ezsdrás ''könyve (Ezsd.). ''Nehémiás ''könyve (Neh.). Tóbiás könyve (Tób.). Judit könyve (Jud.). ''Eszter ''könyve (Eszt.). Makkabeusok ''első ''könyve (1 Mak.), Makkabeusok ''második ''könyve (2 Mak.). ''Jób ''könyve. ''Zsoltárok ''könyve (Zsolt.). ''Példabeszédek ''könyve (Péld.). ''Prédikátor ''könyve (Préd.). ''Énekek éneke (É. ''é.). Bölcsesség könyve (Bölcs.). Jézusnak, Sirák fiának könyve (Sirák). ''Ézsaiás ''próféta könyve (Ézs.). ''Jeremiás ''próféta könyve (Jer.). ''Jeremiás siralmai ''(Siralm.). Báruk könyve (Bár.). ''Ezékiel ''próféta könyve (Ez.). ''Dániel ''próféta könyve (Dán.). ''Hóseás ''próféta könyve (Hós.). ''Jóel ''próféta könyve. ''Ámósz ''próféta könyve (Ám.). ''Abdiás ''próféta könyve (Abd.). ''Jónás ''próféta könyve (Jón.). ''Mikeás ''próféta könyve (Mik.). ''Náhum ''próféta könyve (Náh.). ''Habakuk ''próféta könyve (Hab.). ''Zófóniás ''próféta könyve (Zóf.). ''Haggeus ''próféta könyve (Hag.). ''Zakariás ''próféta könyve (Zak.). ''Malakiás ''próféta könyve (Mal.). (Egy megjegyzés: a Dániel-könyv után most felsorolt iratokat a héber kánon ''Kispróféták könyvei ''néven egy komplexumnak tekinti.) Míg a reformáció előtti kereszténység, a mai római katolicizmus Ótestamentuma a fentebb említett (egytől-egyig a zsidó vallási irodalomból, de csupán nagyobbrészt magából a héber kánonból átvett) könyveket tartalmazza, addig a keresztény ''Újszövetségben ''a következő iratok szerepelnek: ''Máté ''evangéliuma (Mt.). ''Márk ''evangéliuma. ''Lukács ''evangéliuma (Luk.). ''János ''evangéliuma (Ján.). ''Apostolok cselekedetei ''(Ap. csel.). A ''Pál ''apostolnak tulajdonított 14 levél: levél ''a Rómaiakhoz ''(Róm.), ''első ''levél a ''Korinthosziakhoz ''(1 Kor.), ''második ''levél ''a Korinthosziakhoz ''(2 Kor.), levél ''a Galatákhoz ''(Gal.), levél ''az Efezusiakhoz ''(Ef.), levél ''a Filippibeliekhez ''(Fil.), levél ''a Kolosszéiakhoz ''(Kol.), ''első ''levél a ''Thesszalonikébeliekhez ''(1 Thessz.), ''második ''levél a ''Thesszalonikébeliekhez ''(2 Thessz.), ''első ''levél Timóteushoz (1 Tim.), ''második ''levél ''Timóteushoz ''(2 Tim.), levél ''Tituszhoz ''(Tit.), levél ''Filemonhoz ''(Fil.), levél ''a Zsidókhoz ''(Zsid.). ''Jakab ''levele (Jak.). ''Péter első ''levele (1 Pét.), ''Péter második ''levele (2 Pét.). ''János első ''levele (1 Ján.), ''János második ''levele (2 Ján.), ''János harmadik ''levele (3 Ján.). ''Júdás ''levele (Júd.). ''Jelenések ''könyve (Jel.). 3.) Miután áttekintettük, hogy milyen könyvek szerepelnek a héber, a protestáns és a reformáció előtti keresztény (a mai római katolikus) Bibliában, következő lépésként azt említem meg, ''mikor ''került sor a szóban forgó ''három gyűjtemény szentesítésére. ''Másként fogalmazva: mikor zajlott le a kérdéses vallási összeállítások ''kanonizálása?'' A ''héber Bibliát'' a közkézen forgott sok zsidó vallási iratból az időszámításunk szerinti ''első század második felében ''alkották meg. Közelebbről tekintve azután, hogy e század 70-es évében a rómaiak elfoglalták és lerombolták Jeruzsálemet, a zsidók vallási központját. A gyűjtemény összeállítása a Jabneh városbeli rabbifőiskolán zajlott le. Ez az aktus nem csupán isteni sugallmazottságúnak nyilvánította a gyűjtemény anyagát, hanem azt egyúttal a zsidó vallás minden hívője számára elfogadandó ''kánonnak ''jelentette ki. (A ''kanón ''ógörög szó zsinórmértéket, törvényt, mérőrudat jelent.) – A ''keresztény iratok ''kanonizálása több lépésben ment végbe. Messze nagyobb részük összeállítása az időszámításunk szerinti ''4. század második felében ''történt meg. Az ún. ''deuterokanonikus ''könyveket azonban, amelyeket az 1517 után létrejött ''protestáns ''felekezetek ''kirekesztettek ''a maguk Bibliájából, csak későbbi időpontokban, a 4-7. században kanonizálta a nyugati, ill. a keleti keresztény teológia. 4.) De vajon ''mikor keletkeztek ''a zsidó, ill. a keresztény vallás által isteni sugallmazottságúnak nyilvánított és ezért a Bibliába fölvett ''könyvek? ''Ezzel kapcsolatosan fontos hangsúlyozni: egészen más időpontban születtek meg a szóban forgó iratok, mint amely időpontban a kanonizálásukra sor került. Az ''Ótestamentum, ''vagyis a héber "Szentírás" talán legrégebben leírt részlete a Debóra éneke, amelyet a Bírák könyvének 5. fejezetében olvashatunk, és amely valószínűleg az i. e. 9. századból származik. Más iratai pedig jóval később, csupán az i. e. 2-1. században keletkeztek. – Igen eltérő nézetekkel találkozunk az irodalomban azzal összefüggésben, hogy mikor születtek meg az ''Újtestamentumba ''fölvett, tehát specifikusan keresztény eredetű könyvek. A keresztény teológusok az általuk szentnek tartott újszövetségi írásokat jóval korábbi időből származtatják, mint amelyben valóban keletkeztek. Az első három, ún. szinoptikus evangélium szerintük Jeruzsálem említett pusztulása előtt, a negyedik pedig ezt követően íródott. Ám e nézetükkel szemben, amely mögött az istenembernek tekintett Jézus hajdani létét igazoló szándék húzódik meg, a valószínű igazság az, hogy az evangéliumok csupán az i. sz. első század legvégén, a második század első felében jöttek létre. Hasonló a helyzet az Újtestamentumban szereplő különféle levelekkel is. Ám nemcsak arról van szó, hogy a keresztény teológia a tényleges keletkezési dátumuknál korábbi időpontokból származtatja az egyes újszövetségi iratokat, hanem arról is, hogy esetleg fölcseréli létrejöttük sorrendjét. A Jelenések könyvét pl., amely az Újtestamentum legrégebbi irata, s időszámításunk 68-69. évében keletkezett, időbelileg az evangéliumoknál későbbi eredetűnek tartja, s úgy véli, hogy csupán az első és a második század fordulóján keletkezett. Dehát miért cselekszik így a keresztény teológia? Azért, mivel ennek a könyvnek az említett időpontban keletkezett alapanyaga mit sem tud az újtestamentumi Jézus-alak fogantatásáról, születéséről s földi életéről. 5.) Maguk azok a ''könyvek, ''amelyek a Bibliát alkotják, ''nem egységesek. ''Különféle részeik más és más szerzőtől, ill. más és más korszakból származnak, s eltérő nézeteket képviselnek. Legősibb magjukat a későbbi korok emberei többször is bővítették és átdolgozták. Ez az oka annak, hogy némely bibliai iratban ugyanazon dolog kapcsán nemcsak eltérő, hanem éppenséggel egymásnak ellentmondó véleményekre, történetekre bukkanunk. Ilyen tapasztalatokat szolgáltat számunkra az Újtestamentum, amelynek első evangéliuma – mint később, a Jézus-alak tanításait tárgyaló fejezetben látni fogjuk – egy helyütt a "Messiás"-t csupán a zsidók, más helyütt pedig minden ember megváltójának tartja. És ugyanez a helyzet az Ószövetség irataival is. Az Ézsaiás nevét viselő könyv pl. három szerzőtől és három – egymástól eléggé távol eső – korszakból származik. Igen fontosnak tartom megemlíteni, hogy a szóban forgó jelenségek halmozottan bukkannak föl előttünk akkor, ha a Biblia első öt könyvét olvassuk. Ezeknek a szerzőségét a zsidó – és a hozzá kötődő keresztény – hagyomány Mózesnek tulajdonította. Ám ez a vélekedés tévesnek bizonyult. A tudományos kutatás ugyanis kimutatta, hogy ez az öt könyv, amelyet héberül ''Tórának ''(azaz ''Tannak), ''az ógörög fordítás ''Nomosz ''szava alapján pedig ''Törvénynek ''hívnak, és amely a zsidó kánon legfontosabb anyaga, számos forrásból van jól-rosszul összeszerkesztve. A mai formájában valószínűleg az i. e. 5. században élt ''Ezsdrás ''próféta keze nyomát magán viselő Tóra a következő ''főbb ''forrásokból ötvöződött egybe: a) A ''jahvista ''hagyományból, amely az i. e. 9. században a déli zsidóság körében keletkezett, és amelyben a Jahve ("Úr") istennév szerepel. b) Az ''elohista ''kútfőből, amely a Salamon király halála után két részre szakadt óizráeli állam északi felében, a szó szűkebb értelmében vett Izráelben alakult ki i. e. 721 előtt, és amelyben a természetfeletti hatalom neve Elohim ("Isten"). c) A ''deuteronomiumi ''forrásból, amely Jósfiás király vallási reformja kapcsán i. e. 620 táján a déli zsidó államban, Júdában keletkezett. d) Valamint az ún. ''papi kódexből, ''amely az i. e. 587-ben babilóniai fogságba hurcolt zsidók papsága körében kelt életre. – Az elmondottakból fakad, hogy a Tórában két különböző teremtésmítosz, két eltérő özönvízleírás található, és három helyen beszéli el az állítólag a Sínai (ill. a Hóreb) hegyen lezajlott isteni erkölcskinyilatkoztatás történetét. S ugyanilyen okokból fakad, hogy az Újszövetség iratai rendkívül eltérően, gyakran egymásnak homlokegyenest ellentmondva ismertetik a Jézus-alak élettörténetét és tanításait. 6.) A héber vallási iratokat ''ógörög ''nyelvre legelőször az egyiptomi Alexandriában ''fordították le. ''Mégpedig az i. e. 3. században. Erre azért volt szükség, mert a Palesztinából szétszóródott zsidók jelentős része már erősen hellenizálódott, és nem értette a szóban forgó iratok (egyébként is meglehetősen régies) zsidó nyelvezetét. Magát ezt az átültetést görögül ''Hebdomékonta, ''latinul pedig ''Septuaginta ''néven emlegetik az irodalomban, mivel egy ókori forrás szerint ''hetven ''férfiú munkája révén született meg. Később a zsidó Biblia könyveit – a nagyobbrészt eredetileg görögül íródott újszövetségi anyagokkal együtt – ''latinra ''is lefordították. A kereszténységen belül a latin nyelvű Bibliafordítások közül központi jelentőségre tett szert az ún. ''Vulgata, ''amelyet 383-tól kezdve Jeromos készített el az újszövetségi iratok görög, ill. az ótestamentumi könyvek héber szövege alapján. Magát ezt a fordítást eleinte némi idegenkedéssel fogadták a keresztény egyházi körök. Később azonban a tridenti zsinat (1545-1563) autentikusnak ismerte el a szövegét, és ennek következtében a 16. században joggal kezdték illetni a Vulgata ("Elterjedt") megjelöléssel. A reformáció hatására a Bibliát más nyelvekre is átültették. E nemzeti nyelvű "Szentírás"-ok között kiemelkedő jelentőségű ''Luther ''Márton munkája, amely az irodalmi ''német ''nyelv megszületését eredményezte. ''A magyar ''bibliafordítások közt hasonló szerepet játszik ''Károli ''Gáspár "Vizsolyi Bibliá"-ja (1590), amely az első magyar nyelvű protestáns "Szentírás". Továbbá ''Káldi ''György első magyar nyelvű (1626-ban kiadásra került) római katolikus Bibliája. Az utóbbi időben a Biblia több alkalommal is napvilágot látott modern magyar fordításokban. Az utóbbiak közül én a könyvemben főként ''a Szent István Társulatnál ''1973-ban és a ''Református ''Zsinati Iroda Sajtóosztályánál 1985-ben megjelent Bibliát használtam. Némelykor azonban ''Károli ''Gáspár mára már jelentősen elavult, ám gyönyörűséges magyar nyelven olvasható "Szentírás"-át is idéztem. 7.) A bibliai könyvek régebben folyamatos szövegét az áttekinthetőség érdekében később ''.szerkezetileg tagolták. ''Ez első lépésként azt jelentette, hogy az egyik canterbury érsek, az 1228-ban elhunyt Stephanus ''Langton ''az iratokat ''fejezetekre ''(részekre) osztotta. Majd századokkal ezt követően az egyes fejezeteket ''versekre ''bontották. Az Ótestamentum kapcsán ezt a munkát az 1541-ben meghalt Santes ''Pagnino, ''az Újszövetséget illetően pedig 1551-ben Robertus ''Stephanus ''végezte el. 8.) Amikor a későbbiek során a Biblia különféle részleteit idézem vagy utalásszerűen említem, akkor a most vázolt fejezet- és versbeosztás alapján a következő ''helymegjelölést ''alkalmazom: a) Először ama rövidítéssel, amely a bibliai iratok fentebbi ismertetésében az egyes könyvek után zárójelben áll, megadom a szóban forgó könyv ''nevét. ''b) Ezután azt tüntetem fel, hogy az idézett vagy hivatkozott irat ''hányadik fejezetében ''és az utóbbin belül ''hányadik versben ''található a kérdéses szöveg. Mégpedig olyképpen, hogy a fejezet és a vers számát ''vesszővel ''választom el egymástól. A Genezis-könyv második fejezete hetedik versének az idézésekor pl. ezt a helymegjelölést adtam: Gen. 2,7. c) Ha ugyanabból a fejezetből hosszabb összefüggő részt idéztem vagy említettem utalásszerűen, akkor a versszámok közé a hely megadásakor kötőjelet tettem. Konkrét példa erre: amidőn azt tüntetem föl, hogy a Lukács-evangéliumban hol található az újszövetségi Jézus-alak egyik nemzetségi táblázata, akkor az olvasó ezzel a jelöléssel találkozik: Luk. 3,23-38. d) Ha ugyanazon fejezetből kihagyásokkal idézek vagy említek meg valamely részt, akkor a versszámok közé pontot tettem. Idevonatkozó példa: midőn azt mutattam be, hogy a Genezis második fejezetének mely verseiben szerepel az istenség mint az embert és az állatokat fazekas módjára a létező anyagból megformáló lény, akkor ily megjelölést adtam: Gen. 2,7.18-19.21-22. e) Végül arra hívom föl a figyelmet, hogy amikor egynél több fejezetet érint az idézés vagy a hivatkozás, akkor a könnyebb megértés céljából a két szélső fejezetet jelölő számadatok közé ''gondolatjelet ''tettem. Erre is hozok konkrét példát: amidőn azt tüntettem föl, hogy az újszövetségi Jézus-alak "hegyi beszéd"-e hol található az első evangéliumban, akkor ezt a helymegjelölést adtam: Mt.5,1-7,29. 9.) Befejezésül a következő kérdést teszem fel és válaszolom meg röviden: vajon igaz-e az egyházi körök, a zsidó és a keresztény vallás teológusai által sugalmazott nézet, amely szerint a Biblia ''vallási ''mű? Nos, ez az állítás az Újszövetséget illetően a lényeget tekintve teljesen helytálló. A héber Bibliára (a katolikus Ótestamentumra) vonatkozóan azonban nem. Ennek könyvei ugyanis nem csupán vallási jelenségeket tartalmaznak, hanem az utóbbiakkal együtt sok más egyebet is magukban foglalnak. Tájékoztatnak pl. arról, hogy a Jahvét nem ismerő Ábrahám neve mögött meghúzódó népcsoport Mezopotámiából érkezett Palesztinába, s belőle később számos etnikai egység alakult ki; Jákób "személye" révén maga a zsidóság is. Beszámolnak róla, hogy az utóbbi miként került állítólag Egyiptomba, onnan hogyan vonult ki, s miként vándorolt 40 esztendőn át a pusztában. Megtudhatjuk belőlük, hogyan zajlott le az "ígéret földjének a zsidók általi, több évszázadon keresztül tartó meghódítása. Vázlatos képet adnak arról, miként bomlott fel a bírák korában a zsidóknál a nemzetségi rend, és mint jelent meg náluk a magántulajdon, a rabszolgaság, az adósrabszolgaság és a központi hatalom, a királyság. Részletesen leírják Saul uralkodását, az óizraeli állam Dávid és Salamon általi megteremtését, azokat a hódításokat, amelyek révén ez az állam a két utóbbi király idején elérte virágzásának csúcspontját. De arról is tudósítanak, hogy ez a virágzás Salamon halála után véget ért, és a két részre szakadt óizraeli királyság területén egy északi és egy déli zsidó állam jött létre: a szó szűkebb értelmében vett Izráel és a Simeon-törzset is magában foglaló Júda. A későbbi időket illetően pedig leírják, hogy i. e. 721 táján a most említett Izráelt elfoglalták az asszírok, hogy i. e. 587-ben a Júdát meghódító babilóniaiak lerombolták Jeruzsálemet, a Salamon által építtetett templomot, és a déli zsidó állam lakosságának egy részét (elsődlegesen a vezetőrétegét) fogságba hurcolták, s hogy ezek az elhurcoltak, ill. az ő utódaik a fogságból (a perzsa Nagy Kürosznak köszönhetően) i. e. 537-ben hazatérhettek stb. Az elmondottak egyértelműen jelzik számunkra, hogy a héber Biblia ''komplex ''gyűjtemény, amelyet ugyan a lényeget tekintve sokszor a vallási szemlélet ural, ám egyúttal a régi zsidóság történelmét is magában foglalja. De nem csupán erről van szó, hanem arról is, hogy a héber Bibliának jóegynéhány könyve szinte teljesen ''világi ''tartalmú. Ezzel összefüggésben hadd utalok pl. az Énekek énekére, amely a testi szerelmet dicsőíti. Továbbá a Prédikátor, a Példabeszédek vagy Jób könyvére, amelyek szinte ''filozófiai ''módon vizsgálják a lét, az emberi sors nagy kérdéseit, és nem egy esetben már-már ateista hangnemben nyilatkoznak, s a bennük föllelhető fejtegetések a mai ember számára is rendkívül értékesek. A VILÁG TEREMTÉSE Az ókor neves bölcselője, ''Arisztotelész a ''"Metafizika" c. munkájában arról beszél, hogy az emberek minden időben "a ''csodálkozás ''következtében kezdtek filozofálni. Kezdetben a hozzájuk legközelebb eső csodálatos dolgokon elmélkedtek el, majd lassanként továbbmentek ezen az úton, és nagyobb dolgok felől is kezdtek kérdéseik lenni, így pl. a Holdnak változásai felől, s a Napnak és csillagoknak járása és ''a mindenség keletkezése ''felől." Majd megjegyzi: a kételkedő és csodálkozó ember tudatlannak érzi magát, s hogy ezen állapottól megszabaduljon, törekszik az ismeretre, filozofálni kezd. Arisztotelész egyúttal arra is figyelmeztet: hasonló törekvés jellemzi történetileg azt a személyt is, aki ''mítoszok ''kimunkálása révén igyekszik az őt izgató kérdésekre választ adni, és "ezért a ''mítoszkedvelő is ''valahogyan ''filozófus''." ("Metafizika." Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, 1957. Fordította: Halasy Nagy József. 982b.) Vajon miért említettem meg a fenti arisztotelészi gondolatokat? Két ok miatt. Egyrészt azért, mivel ''a Biblia ''is mitikus módon magyarázza a kozmosz létrejöttét. Másrészt pedig azért, mivel érzékeltetni akartam: az ismeretek hiánya miatt a mitikus kozmogónia történetileg szükségszerű lépcsőfok a világkeletkezés értelmezése szempontjából, és ezért kellő árnyaltsággal kell róla vélekednünk. AZ ÓTESTAMENTUM TEREMTÉSMÍTOSZAI A Biblia ismerői tudják, hogy a szóban forgó témakörről az Ószövetség ''legelején, a Genezis ''könyvében esik részletesen szó. Persze, korántsem véletlenül, hanem nagyon is szándékosan. Ha ugyanis a Biblia kezdetén a papi-teológiai magyarázat valamilyen transzcendens hatalomtól eredezteti a realitást, akkor az e véleményt elfogadó részére magától értetődőnek tűnik, hogy a későbbi bibliai szövegek is természetfeletti történésekről számolnak be. Épp ezért világnézetileg igen fontos annak elfogulatlan elemzése, hogy ''mit tartalmaz ''az Ótestamentum a mindenség létrejöttéről. Nem méltó ugyanis az emberhez, hogy rabja legyen olyan hiedelmeknek, amelyek tudatlanabb őseinél évezredekkel ezelőtt születtek meg, és amelyeket a jelenkori zsidó és keresztény vallás ideológiai képviselői törekszenek a hívőkkel elfogadtatni. Az említett két vallás teológusai a mindenség transzcendens hatalom általi előidézését történeti ténynek tekintik, és magáról az állítólagos bibliai világteremtésről a következőket szokták elmondani: Az isten a kozmoszt hat nap alatt teremtette meg, majd pedig a hetedik napon megpihent. Az általa megformált első embereket az Édenbe helyezte, hogy ott boldogan élhessenek. Ám eszes teremtményei oktalanoknak bizonyultak, mert a jó és gonosz tudásának fájáról tiltott gyümölcsöt ettek, ami miatt büntetésként a Paradicsomból való kiűzetés és sanyarú élet lett az osztályrészük. De vajon ''mit tartalmaz valójában ''a Biblia a világ állítólagos isteni teremtéséről? Az Ótestamentum idevonatkozó részeiben tényleg azt olvashatjuk, amit a teológusok fentebb említett ismertetője magában foglal? S ha nem, akkor mi az igazság, és ez az igazság szól-e amellett, hogy a realitás természetfeletti hatalom műve? Továbbá: ha kiderül, hogy a Bibliában csupán a realitás keletkezésére vonatkozó ''emberi hiedelmekről ''van szó, akkor mely okok ösztönözték a gondolkodást a múltban és késztetik a jelenben arra a vélekedésre, hogy a világot valamilyen isteni erő teremtette? A fenti kérdések megválaszolását kezdjük annak a meglepő ténynek a felemlítésével, hogy a Bibliában nem egy, hanem ''két – ''logikailag kellően össze nem szerkesztett, ''egymásnak ellentmondó ''és egymás hitelét teljességgel lerontó – ''teremtéselbeszélés ''rejlik. Magát ezt a tényt a teológusok tagadják. Vagy hallgatnak róla (mint pl. a Minervánál 1987-ben megjelent ''"Ábel–Zsuzsanna" c. ''bibliai lexikon szerzői), vagy úgy fogalmaznak, hogy egy ősi teremtéstörténet két, egymást kiegészítő változata szerepel az Ótestamentumban. Ezt az álláspontot képviseli – többek közt – a Szent István Társulat által 1973-ban kiadott új katolikus bibliafordítás is. A tudomány azonban bebizonyította, hogy az elbeszélések (pontos kifejezést használva: mítoszok) teljesen különböznek egymástól – éppúgy, mint ahogy az ''özönvíz ''kapcsán olvasható két történet is. A kutatókat egyébként e meggyőződéshez a vonatkozó bibliai szövegek érdekmentes vizsgálata vezette el. Hogy közelebbről milyen konkrétumok, azt a következőkben majd részletesen bemutatom. Előbb azonban tájékoztatás céljából megemlítem, hogy a szóban forgó két mítosz hol található a Genezisben. Nos, ''az első ''elbeszélést a Genezis ''1. fejezete és 2. fejezetének első három és fél verse ''(1-2,4a), ''a másodikat ''pedig ''a 2. fejezet fennmaradt szövege'' (2,4b-25) foglalja magában. Ha aztán e szövegrészeket összevetjük egymással, akkor a köztük meglévő radikális eltéréseket, szembenállásokat látva bárki számára nyilvánvaló lehet, hogy bennük két teljesen különböző teremtéselbeszélés rejlik. (A két mítosz közül ''a másodikat ''"A múlt és a jövő aranykora a Bibliában" c. fejezetben, ''az elsőt ''pedig a "Bibliai történetek" c. fejezet legelején találja meg az olvasó.) A két mítosz ''hat ''fontos eltérése közül ''az egyik ''(méghozzá a legjelentéktelenebb) abban jelölhető meg, hogy az elsőben ''történik, ''a másodikban pedig ''nem történik említés ''az állítólagos isteni világlétrehozás ''időtartamáról. Az első ''elbeszélés szerint a természetfeletti hatalom ''hat nap alatt ''megteremtette az egész kozmoszt, majd pedig a hetedik napon megpihent. Az 1. napon létrehozta az eget, a földet, a világosságot, és az utóbbit elválasztotta a sötétségtől. A 2. napon megteremtette azt a szilárd mennyboltozatot, amellyel elzárta egymástól az ég alatti és feletti vizeket. A 3. napon itt a Földön elkülönítette a tengert és a szárazulatot, s megteremtette a növényeket. A 4. napon létrehozta a Napot, a Holdat és a csillagokat (itt illogikus momentum, hogy előbb van meg a növényvilág, mint a létokát jelentő Nap, és korábban létezik a világosság, mint saját forrásai, a világító égitestek). Az 5. napon az istenség madarakat, víziállatokat hozott létre. Végül, a 6. napon a szárazföldi állatokat és az embereket teremtette meg. Vajon miért soroltam fel részletesen, hogy az egyes napokon miket hozott létre az első mítosz szerint a természetfölötti hatalom? A részletes felsorolás oka a következőkben rejlik: a két kozmogóniai történet között jelentős különbség mutatkozik abból a szempontból, hogy az istenség ''milyen sorrendben ''teremtette meg a konkrét dolgokat. A két mítosz e ''második ''eltérése azonnal nyilvánvaló lesz számunkra, ha az első történetbeli sorrendet összevetjük a második elbeszélésben szereplővel. A második mítosz szerint ugyanis a Föld kezdetben kietlen és puszta volt; majd először az istenség egy embert formált, aztán a növényvilágot (ti. az Édent), az állatokat hozta létre, s végül az első ember oldalbordájából megformálta az első asszonyt. A konkrét jelenségek teremtési sorrendjének a különbségét alapvetően az a tény jelzi, hogy míg az első mítoszban az első emberek életre hívása a teremtés ''befejező ''mozzanata, addig a második elbeszélésben az első ember megformálása a ''legelső ''aktus. A két történet ''harmadik ''különbségét az jelenti, hogy míg az első mítosz istensége egyszerre hoz létre ''férfit és nőt ''(Gen. 1,26-28), addig a második elbeszélés transzcendens hatalma először csupán ''egy embert ''alkot. És sajátos módon ez az egy ember nem férfi, és nem is nő, hanem voltaképpen ''hermafrodita ''(kétnemű) lény, amely még egységben tartalmazza a férfit és a nőt. Az utóbbiak szétválasztása a második történetben csak a világalkotás utolsó fázisában következik be. Akkor, amidőn ennek az embernek a kivett bordájából nőt, a maradékából pedig férfit alakít ki az isten. (Talán nem lesz haszontalan, ha megemlítem, hogy a második mítoszban először létrehozott hermafrodita ember képzete valószínűleg sajátos biológiai tapasztalatok hatására keletkezett. ''Sziámi ikrek ''ugyanis a régi korokban is születtek, és az ilyen, egymással összenőtten világra jött ikerpárok lehettek ennek a képzetnek a forrásai. Bizonyára ugyanez a jelenség ösztönzi a "Lakoma" c. platóni dialógus egyik szereplőjét, ''Arisztophanészt ''arra, hogy a szerelem eredetét specifikus sziámi ikrekre vezesse vissza. Arról beszél, hogy az emberiség őstörténetében nem voltak külön nők és férfiak, hanem fajunk voltaképp három, ugyancsak furcsa alaptípusban létezett. Közülük az egyikben egy férfi és egy nő, a másikban két férfi, a harmadikban pedig két nő leledzett. E különös típusokat azonban Zeusz szétvágatta, mivel agresszíven viselkedtek, és még az istenek világára is rá akartak támadni. Az egymást korábban megkedvelt, de most már egymástól elválasztott felek azonban továbbra is csak egymás – vagy legalábbis csupán egymás neme – iránt vonzódtak. Így aztán a három alaptípusból a platóni Arisztophanész-alak szerint a szerelem három fajtája jött létre: a női típus leszármazottjai csak a nőket, a férfi típus utódai csupán a férfiakat, a vegyes típus szülöttjei pedig a magukéval ellentétes neműeket "kedvelik". – Platón Összes Művei. I. Európa Könyvkiadó, Bp., 1984. 968-974. oldal.) További, immár ''negyedik ''különbsége a két mítosznak, hogy eltérő bennük a ''világ létrehozásának a módja.'' Az ''első ''történetben szereplő istenség a konkrét dolgokat a kimondott ''szó mágikus erejével ''hívja életre az őrök anyagból. Magát ezt a mozzanatot lépten-nyomon megfigyelhetjük a Genezis 1. fejezetében, amelyben a természetfölötti hatalom szájából ily parancsok hangzanak el: legyen világosság, teremjen a föld zöldellő növényeket, legyenek világító testek az égbolton, a vizek teljenek meg állatok sokaságával, hozzon létre a föld élőlényeket! (A Biblia más helyein is találkozunk azzal a gondolattal, hogy az isten a szó erejével parancsolta életre a különféle dolgokat. Vö.: Zsolt. 33,9.) Mindezt olvasva fölmerül bennünk a kérdés: miként juthatott emberősünk arra a gondolatra, hogy a világlétrehozás eszközévé a beszédet, a kimondott parancsot tegye meg? Itt gyakorlatilag arról van szó, hogy a régi időkben, amikor a nyelv kezdett kialakulni – és még bizonyára később is sokáig –, az emberek tudatában a szó és az általa jelölt dolog nem különült el kellően egymástól. Elődeink a jelölő szót a tárgyhoz tartozónak tekintették. És mivel a szó lehetővé tette számukra, hogy vele mint ismeretrögzítő eszközzel egyes dolgokat a többiek közül maguknak kiemeljenek, mivel a beszéd segítségével egymásra hathattak, a közösség tevékenységét összehangolhatták, társukat az erdőből előhívhatták stb. – ezért torz és túlzó analógiás következtetéssel úgy vélték, hogy hasonlóképp, a szó hatalmával volt képes az anyagból létre hívni a konkrét tárgyakat maga az istenség is. Érdekes egyébként, hogy ez az ősi időkből eredő, s mai vallásokban is így vagy úgy (pl. imaként) továbbélő szómágia az ótestamentumi Tízparancsolat szövegeiben is jelen van. Mégpedig oly formában, hogy az utóbbiak (Ex. 20,7; Deut. 5,11) kimondják, az isten nevét nem szabad hiába fölvenni. E furcsa tiltás oka kettős. Egyrészt az Ószövetség emberei félnek, hogy amikor a nevét kimondják, az isten ténylegesen megjelenik, és fölbukkanása rosszat eredményezhet nekik, mivel a korabeli nézet szerint az isten embermódra viselkedik, és számukra ártalmasat is tehet. Másrészt attól tartanak, hogy az isten nevének a kimondásakor idegenek megismerhetik a természetfölötti hatalmat jelölő szót, és az utóbbi révén kisajátíthatják maguknak az istenséget. Hogy e veszélyeket elkerülhessék, az ótestamentumi zsidók saját istennevük (Jahve) helyett a szintén úr-jelentésű ''Adonáj''-t használták. Emiatt aztán az eredeti kiejtése feledésbe merült, és az i. sz. 5-b. századig csupán mássalhangzókat rögzítő héber írás révén fennmaradt alakját (JHVH) sokáig Jehovának olvasták, míg a kutatók ki nem derítették valószínű ősi hangzását. Összefoglalva tehát a most elmondottakat: az első mítosz istensége a létező anyagból a szó mágikus erejével hívja, parancsolja életre a konkrét dolgokat. És mi a helyzet a teremtés módját tekintve a ''második ''történetben? Itt a természetfölötti hatalom voltaképpen úgy alkot, mint a ''fazekasmester: ''a létező anyagból ''saját fizikai tevékenységével ''formálja meg a különféle jelenségeket. Az első ember keletkezéséről pl. ebben az elbeszélésben a következőt olvashatjuk: "…megformálta az ÚRisten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlénynyé." (Gen. 2,7) Az e történetben tevékenykedő istenség a kertészhez hasonlóan munkálkodva fákat ültet, neveli azokat, és fizikai erőkifejtéssel formálja meg a mezei vadakat, a madarakat, az első asszonyt és férfit (Gen. 2,8; 2,18-23). Úgy teremt tehát a szóban forgó természetfölötti hatalom, mint sok más ókori nép istenei, akik szintén fizikai munkával alkotják meg a konkrét dolgokat. Miként a görög Hésziodosz "Theogoniá"-ja szerint a sánta istenkovács, Héphaisztosz is földből gyúrja meg az emberi aranykor megszűnését előidéző Pandórát, a női nem ősanyját (571-593. sorok). Mielőtt a két kozmogóniai mítosz további fontos különbségeiről szót ejtek, úgy vélem, a most említett teremtésmódok kapcsán ki kell térnem néhány dologra. ''Először ''azt szükséges hangsúlyozni, hogy a bibliai elbeszélésekben a világ létrehozása ''nem a semmiből ''történik. A bennük tevékenykedő hatalmak az öröknek tartott anyagból csupán életre hívnak vagy megformálnak dolgokat, de magát az anyagot nem teremtik. Az a héber szó egyébként, amelyet a magyar fordítás a teremtés kifejezéssel ad vissza, annyit jelent, hogy elrendezni. A keresztény teológusok tehát a semmiből történő isteni világlétrehozás elméletét jogtalanul igyekeznek a Bibliára alapozni. Ez a gondolat egyébként még a régi keresztényeknél sem szerepel. Ők úgy vélekedtek, hogy az isten a majdnem semmiből teremtette meg a kozmoszt. Később azonban a teológia, amely isten hatalmának a korlátját pillantotta meg az anyag örök voltát valló nézetben, az abszolút isteni mindenhatóság elve érdekében kidolgozta azon eszmét, hogy az istenség mindent a semmiből hozott létre. ''Másodszor ''arra hívom föl a figyelmet, hogy a második mítosz teremtésmódja, a fazekaséval egyező formáló munkája történetileg a vallás keretében csak akkor bukkanhatott föl, amikor a tényleges ''emberi szférában már kialakult az ''edények készítésének a szokása. A vallásra ugyanis az jellemző mindig, hogy különféle mozzanatait a társadalom reálisan már létező viszonyaiból, a szociális rend szerkezetéből, a tudat, az erkölcs, a mesterségek területéről meríti. A most szóban forgó létrehozási mód különben a későbbiek során az ótestamentumi zsidóság egyetlen istenévé váló Jahve jellemző vonása lesz. Egyes szövegrészletek őróla mondják, hogy fazekas módjára teremtette meg a világot. Érdekességként utalok arra is, hogy az ókori egyiptomiaktól reánk maradt olyan műalkotás, amely az első embereket megalkotó istent tevékenység közben ábrázolja. Az istenség mint fazekas munkálkodik. Korongján éppen az első nőt formálja. Az első férfi pedig – már elkészítetten – oldalra téve áll. Mindez arra utal, hogy a fazekasság igen nagy haladást jelentett az emberiség történetében, mivel e mesterséggel (ógörög szót használva: tekhnével) a természetiekhez viszonyítva gyökeresen új dolgot tudtak őseink előállítani, és a számukra nagy jelentőségű alkotásmódot tartották méltónak az istenhez is. Itt igen kézzelfoghatóan nyilvánul meg a vallási szemléletnek az a vonása, amelyről sok érdekes fejtegetés olvasható a múlt század német filozófusánál, ''Feuerbachnál. ''E férfiú a maga egyik munkájában, "A kereszténység lényegében hangsúlyozza: a vallásban az ember elsődlegesen azokat a dolgait kapcsolja a természetfölötti szférához, amelyek neki, a földi halandónak a legértékesebbek. És mivel a fazekasság a maga történelmi megjelenésekor valami csodálatos eredményeket produkálni képes, az anyagot új fajta rendezettséggel ellátni tudó dolog, ezért őseink úgy vélik, hogy az általuk örök létezőnek tekintett anyag is csak a fazekaséhoz hasonló formáló tevékenység révén kaphatta meg a saját rendezettségét. ''Harmadszor ''szólnom kell arról is, hogy a második mítoszban az első ember létrehozása kapcsán találkozunk azzal az ősrégi hiedelemmel, amely szerint a ''levegő életerő. ''A fentebb már idézett és idevonatkozó szövegrészlet (Gen. 2,7) szerint az isten a holt anyagból formált emberi testet a belé lehelt levegővel tette élő lénnyé. S vajon miért tekintik a régi emberek (más egyéb dolgok, pl. a ''vér ''mellett) a levegőt az élet hordozójának? Alapvetően azért, mivel megfigyelték, hogy a halál beálltakor megszűnik a légzés, és azt hitték, hogy mindig a levegő hiánya idézi elő az élet elmúlását. Néha, ti. megfulladáskor, valóban ez a helyzet. Ám az esetek többségében a légzés megszűnése csupán a test belső halálának az okozata. A primitív ember azonban, aki helyesen észrevette, hogy a levegő elengedhetetlen föltétele az életnek, megfordította a kauzális viszonyt, és a levegőt az élet kizárólagos hordozójának vélte. Egyébként érdekes, hogy a régi korok vallásos világszemlélete a levegőben nem csupán élet-, hanem ''nemzőerőt is ''látott. Ezt. a hiedelmet a finnek eposza, a ''"Kalevala" ''is tartalmazza. Az eposz első énekében arról olvashatunk, hogy Kave (vagy más néven: Ilmatar) istennő – megunva az égben a szűzi magányt – leereszkedett az őstenger vizére, amelyen elaludt, és amelyen a következők történnek vele: "Szél a szüzet elringatja, / Víz a némbert viszi, hajtja / Környül a kéklő víz mezején, / Tajtékzó habok tetején; ''/ Szélfúvás teherbe ejti, ''/ Tenger dombossá teremti." Maga ez a hiedelem, amely szerint a levegő (a most idézett szövegben a mozgó levegő, a szél) képes a nők megtermékenyítésére, két dologgal áll kapcsolatban. Egyrészt azzal a nézettel, hogy a levegő életerő. Másrészt pedig ama ténnyel, hogy őseink csak igen későn ébredtek rá a nemi aktusnak az utódok létrejöttében játszott szerepére. Íy aztán már nem meglepő számunkra, hogy ez a különös hiedelem – szakadatlanul változtatva konkrét alakját – igen sokáig fennmaradt az emberiség történetében. Sajátos maradványa pl. ama újszövetségi nézet is, amellyel a Máté és a Lukács nevét viselő evangéliumokban találkozunk, és amely szerint a Jézus-alak anyja, ''Mária ''szűzen, a ''"Szent Lélektől" ''fogant. Miközben részletesen szót ejtettem a két bibliai mítosz eltérő teremtésmódjairól, a sorok közt a két történet egy újabb, sorrendben már ''ötödik ''különbségét is jeleztem. Azt ugyanis, hogy az elbeszélésekben ''két különböző isten, ''világlétrehozó szerepel. Az első mítosz istenének a neve héberül ''Elohim, ''amelyet a magyar bibliafordítások ''az-"Isten" ''szóval adnak vissza. A második kozmogóniai változat természetfeletti lénye pedig a ''Jahve Elohim ''kettős nevet viseli, amelyet Károliáspár ''"Úr Isten" ''(''a ''Református Zsinati Iroda Sajtóosztályának 1985-ben megjelent Bibliája ''"ÚRisten", ''a Szent István Társulat 1973-as kiadású Bibliája ''"Úristen'') alakkal fordít magyarra. Az Ótestamentumban egyébként a későbbi fejlődés során, amikor a monoteizmus kibontakozik, Jahve néven ez a transzcendens hatalom lesz a zsidók egyetlen istene. Magát ezt a természetfölötti lényt különben a régi zsidók ''állatalakúnak ''képzelték, ami arra utal, hogy a rá vonatkozó hiedelmek kialakulása a nomád állattenyésztéssel kapcsolatos. Csakis ez lehet az oka annak, hogy az Ószövetségben gyakran találkozunk Jahvénak mint ''bikaborjúnak ''a kultuszával, és az utóbbihoz kötődő ''üszőáldozattal ''(vö.: 1 Sám. 16,2). Vagyis az állattenyésztő emberek a maguk isteneit éppúgy két (eltérő nemű) lénynek tudták csupán elképzelni, ahogy pl. a szarvasmarha faj is két különböző nemnek, a hímnek és a nősténynek köszönheti a létét. A tudomány kiderítette, hogy a Genezis első kozmogóniai mítoszának Elohim nevezetű istene mögött is két, méghozzá eredendően állat alakú istenség rejlik. A Mózes neve alatt szereplő első könyv ugyanis így beszélteti a most említett transzcendens hatalmat: "Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá"; majd – csodák csodája! – arról értesülünk, hogy az istenség férfit és nőt (az eredeti héber kifejezések szerint: hímet és nőstényt) hozott létre (1,26-27). Ez pedig azt jelenti, hogy minden későbbi értelmezéssel szemben az ''Elohim ''szó mögött ''két istenség ''búvik meg. A szó eredeti jelentése ugyanis nem egyes számú, hanem többes számú alanyeset. Ősi értelme ez: istenek. Az elmondottak amellett szólnak, hogy a totemizmus időszakában a régi zsidók két – egymással szétszakíthatatlan kapcsolatban álló, hímnemű és nőnemű – istennek hódoltak. Éppúgy, mint más, hasonló fejlettségi szinten állt egykori népek (pl. az egyiptomiak és a hellének) is. Hadd utaljak ezzel összefüggésben csupán arra, hogy a görög mítoszvilág főistenét, ''Zeuszt bikaalakúnak ''is gondolták; ''Hérát, ''a feleségét pedig minden bizonnyal ''tehénnek ''képzelték, mert a szépségét leíró antik irodalmi alkotások az istennőt ''tehénszeműnek ''emlegetik. A Genezis két elbeszélésének sorrendben ''hatodik ''különbsége, amelyre utolsóként térek ki, az, hogy a két történet ''ellentétesen ''vélekedik az ''embernek a világhun elfoglalt helyéről. ''E szempontból az első mítoszt ''optimista, ''a másodikat ''pesszimista ''beállítottság jellemzi. Az első kozmogóniai mítosz elégedettséget kifejező szemlélete a következő mozzanatokban nyilvánul meg: 1) A benne szereplő istenség, Elohim az egyes teremtési aktusok után az önmaga által életre hívott dolgokat jóknak tartja. 2) Az egész mű elkészülte után a Genezis (1,31) összegző célzattal még külön hangsúlyozza: "És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó." 3) Az itt munkálkodó istenség az embereket a már teljesen kész világba teremti bele, ami annyit jelent, hogy mindent az ő kedvükért hozott létre. 4) Az embereket a természet – főként pedig az állatvilág – urául rendeli, mondván nekik (Gen. 1,28): "Szaporodjatok, sokasodjatok, / töltsétek be és hódítsátok meg a földet. / Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain / és a földön mozgó / minden élőlényen!" 5) Az első kozmogóniai mítosz optimizmusát az is jelzi, hogy ehhez az elbeszéléshez a bűneset története egyáltalán nem kötődik. Benne halvány utalás sincs az Édenkertre, a tiltott gyümölcsű fákra. Sőt, az itt szereplő istenség a növényvilágot minden korlátozás nélkül az emberek rendelkezésére bocsátja, uralma alá adja, midőn így beszél hozzájuk (Gen. 1,29): "Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek." (Az "özönvíz"-et követően az istenség hasonló módon nyilatkozik: Gen. 9,3.) 6) Végül az első kozmogóniai mítosz optimizmusa pregnánsan fejeződik ki ama gondolatban, hogy az istenség az első embereket mint önmagához hasonló lényeket hozta létre. Erről így beszél a Genezis (1,27): "Megteremtette Isten / az ''embert a ''maga képmására, ''/ Isten képmására, ''/ férfivá és nővé teremtette őket." És most tegyük föl a kérdést: milyen néptől eredhet az első mítosznak ez az optimista világszemlélete? A kutatás kiderítette, hogy ''nomád pásztorkodást ''űző emberektől. A nomád pásztor ugyanis ura állatainak; ha egyik helyen elfogyott a legeltetésre alkalmas fű, odébb hajthatja állatait; közösségét még nem marcangolja a belső társadalmi ellentét; szabad lelkületű lény, és ezen okok miatt elégedett a világban elfoglalt helyzetével, aminek aztán hangot ad a maga kozmogóniai elbeszéléseiben is. Az olvasóban, persze, fölmerül a kérdés: milyen tények révén jutottak a tudósok ama fölismeréshez, hogy az első teremtésmítosz nomád állattanyésztőktől ered? Nos, annak alapján, hogy e történetben még nem esik szó földművelésről, növénytermesztésről, továbbá abból kiindulva, hogy a kozmoszt létrehozó istenség itt elsődlegesen ''az állatvilág ''uraiul rendeli az embereket. Mint említettem, a második teremtéselbeszélést alapvetően ''pesszimista ''szemlélet jellemzi, amely azt fejezi ki, hogy az őt megalkotó ember elégedetlen a világban elfoglalt helyzetével. Ez a pesszimizmus többek közt abban mutatkozik meg, hogy itt az első ember létrehozása a teremtés művének nem megkoronázása, hanem csupán egy esetleges aktusa. Továbbá abban, hogy itt a világ alapvetően nem az emberért teremtetik, hanem inkább az ember azért, hogy szolgálja, művelje a földet. A második történet pesszimizmusának legradikálisabb megnyilatkozása pedig az, hogy a bűneset – a maga összes szomorú következményével együtt – csakis ehhez a kozmogóniai mítoszhoz kötődik. A tudósok aztán föltárták, hogy ez a teremtéselbeszélés olyan néptől ered, amely már ''földművelést, ''valószínűleg oázisos kertgazdálkodást folytatott. Az őt átható pesszimizmust pedig éppenséggel a földművelés viszonyai keltették életre. Vajon miért? Azért, mivel a földművelést eleinte kezdetleges szerszámokkal végezték, a földműves kínzó munkája kis eredményt hozott, és a bibliai földeken ezt a sovány termést is állandó pusztulással fenyegette az aszály. Így aztán nem csoda, ha a szóban forgó mítoszt létrehozó nép úgy érezte, bűnt követett el akkor, amidőn áttért a földművelésre. Pesszimizmusa azonban nem csupán annak volt okozata, hogy erősen függött a természeti körülményektől. Fakadt abból is, hogy a földművelésre való áttérés következményeként olyan társadalmi problémák jelentkeztek nála, amelyek a nemzetségi rendben a lényeget tekintve még ismeretlenek voltak. Most ugyanis kialakul a föld magántulajdona, mind jelentősebbé válik a vagyoni differenciálódás, az elnyomás, a kizsákmányolás, és az ősi idők belső békéjét a szociális ellentétesség váltja fel. E körülmények aztán nem csak az ószövetségi zsidóknál, hanem más népeknél is előidézik a hamis bűntudatot. (Az elmondottakkal kapcsolatosan az olvasó figyelmébe ajánlom Trencsényi-Waldapfel Imre "A két Ádám-mítosz társadalmi háttere" c. cikkét a "Vallástörténeti Tanulmányok"-ból: Akadémiai Kiadó, 1959.) Összegezzük röviden mindazt, amiről fentebb szó esett, és vonjuk le a belőle adódó következtetéseket! A két bibliai kozmogóniai mítoszban alapvető ellentmondások vannak a teremtés időtartamát, a konkrét dolgok, az első emberek létrehozási sorrendjét, módját, a szereplő istenségeket és a világ optimista vagy pesszimista megítélését tekintve. Márpedig ha ezt az egyedül létező kozmoszt csupán egyetlen istenség teremtette, miként a zsidó vallás és a kereszténység állítja, akkor az csak egyfajta sorrendben, módon stb. alkotta volna meg. (Egy munkát ugyanis esetleg többféleképp végezhetünk el – ha azonban valamit már létrehoztunk, akkor azt csupán egy bizonyos módon idéztük elő.) Így az elmondottakból minden elfogulatlanul gondolkodó ember számára nyilvánvaló, hogy a Bibliában szereplő ellentmondásos kozmogóniai hiedelmek nem igazságot fejeznek ki, hanem csak azt tükrözik, hogy a régebbi korok népei a maguk fejletlenebb szintjén miként vélekedtek a kozmosz eredetéről. Ugyanerre az eredményre jutunk akkor is, ha más kultúrák teremtéshiedelmeit vesszük szemügyre. Épp ezért el kell vetnünk minden oly nézetet, amely vallási (vagy filozófiai) keretekben transzcendens hatalmaktól származtatja a strukturált világot vagy pedig még magát az anyagot is. A szóban forgó – korántsem könnyen tisztázható – dolgokról a tények, a tudomány fényében kell véleményt alkotnunk. Egyúttal feladatunk megmagyarázni azokat az általános világnézeti okokat, amelyek a vallásokban és egyes filozófusoknál szükségszerűen idézték elő – és tartják fenn – azon hiedelmeket, amelyek szerint természetfölötti hatalmak műve a létező realitás. A következőkben néhány ilyen alapvető világnézeti determinánst mutatok be. A TEREMTÉSKÉPZETEK KELETKEZÉSOKAI Ha a most említett ösztönző tényezőket akarjuk megvizsgálni, akkor első lépésként arra kell utalni, hogy az állatvilágból fokozatosan kiemelkedő őseinknél igen hosszú időn át nincsenek kozmogóniai hiedelmek. Azt ma már nem tudjuk kideríteni, hogy az első világkeletkezési nézetek mikor bukkantak fel a történelem folyamán. Egy dolog azonban bizonyosnak látszik. Az ugyanis, hogy e képzeteknek a megjelenését – miként Arisztotelész idézett szövegrészlete is hangsúlyozta – nem tekinthetjük valamiféle negatívumnak. Mert igaz ugyan, hogy a vallási ihletettségű kozmogóniai mítoszok természetfölötti hatalmakkal operálnak, dekát ezen ne csodálkozzunk, hisz az emberi tudat szinte napjainkig a transzcendencia foglya. A fontos itt az, hogy történetileg egyáltalán fölmerül a mindenség, a földi valóság létrejöttének a problémája. Maga ez a tény az emberi fejlődésnek már viszonylag magas szintjét mutatja. Olyan fokát, amelyen ősünk már képes rá, hogy oknyomozást folytasson, amelyen már nem csupán léte közvetlen fönntartásával van elfoglalva, hanem – kissé leegyszerűsítőn fogalmazva – már arra is képes, hogy "elméleti" kérdésekkel foglalkozzék. Persze, helyes választ még hosszú ideig nem tud adni, mivel ismeretei korlátozottak, és a valóság kauzális összefüggéseit épphogy csak kezdi megsejteni. Ezért aztán nem tehet mást, mint azt, hogy az általa leginkább ismert – vagy ismertnek vélt – tevékenységi módot, ''saját munkáját ''használja modellként a kozmosz létrejöttének a megmagyarázása céljából. Saját tevékenységét pedig az jellemzi, hogy a számára szükséges dolgokat először ''gondolatilag eltervezi, ''majd ezt követően a körülötte lévő anyagból tárgyilag ''megformálja. ''Tehát gyakorlatilag a következőről van szó: az általa létrehozott termékek azért alkalmasak emberi szükségletek kielégítésére (pl. a ruha a test védelmére), ilyen vagy olyan funkció betöltésére (pl. a háló a hal megfogására), mert éppen a kívánt célra alkalmasnak tervezte el s alkotta meg őket. És épp ezen a ponton jön ősünk számára a magától értetődőnek tűnő következtetés: ha saját produktumai önmaga célirányos munkálkodásának az eredményei, akkor a természetben található azon dolgok is csak valamiféle tudatos előre-elképzelés és létrehozás gyümölcsei lehetnek, amelyek célszerűséget, szabályosságot, igények kielégítésére alkalmas vonást (azaz "ésszerűséget"-et) mutatnak. Mivel azonban elődünk tudja, hogy ezek a jelenségek nem tőle erednek, hogy ő ezeket képtelen létrehozni, továbbá mivel még csak nem is sejti, hogy e dolgokat a vak kauzalitás idézheti elő, kénytelen arra gondolni, hogy itt őnála s a természetnél értelmesebb és nagyobb hatalmú szféra termékeiről van szó. Így aztán az emberi gondolkodás még gyermeteg volta miatt kialakul a transzcendens hatalmakhoz kötődő teremtéshidelem. Maga ez az utóbbi azonban hosszú időn át viszonylag csupán kismértékben rugaszkodik el a realitástól. Ezen azt értem, hogy az ember sokáig úgy képzeli el a világ keletkezését, hogy az anyag mindig is megvolt, senki nem hozta létre a semmiből, és az istenek ebből az öröklétű anyagból alakították ki a konkrét dolgokat. Itt tehát még az figyelhetjük meg, hogy az istenek is az emberhez, a kézműveshez szinte teljesen hasonló módon munkálkodnak. E jelenséggel nemcsak a fentebb tárgyalt második bibliai teremtésmítoszban, hanem az ókori görögöknél, a mezopotámiai népeknél, a finnek "Kalevalá"-jában és az irokézek kozmogóniai mítoszaiban is találkozunk. A régi időkben ugyanis a természet az ember számára oly hatalomként jelenik meg, amelyről még álmában sem gondolja, hogy anyagát valaki a semmiből teremtette volna. Épp ezért az ókori vallásokban és objektív idealista bölcseletekben (pl. a szókratészi és a platóni filozófiában) csupán ''világformáló ''istenek szerepelnek. A semmiből való teremtés gondolata először talán csak a hellenizmus némelyik sztoikus bölcselőjénél bukkan fel. Legalábbis ilyen következtetésre ad alapot az a küzdelem, amelyet a semmiből való teremtés hiedelme ellen a kor három filozófusa, Epikurosz (i. e. 341-270), Karneadész (i. e. 214-129) és Lucretius (kb. i. e. 99-55) folytat. A világ keletkezését transzcendens hatalmak művének tekintő felfogás legyőzésére irányuló első komoly lépéseket egyébként az antik görög bölcselet képviselői tették meg. Ezek a racionálisan gondolkodó filozófusok (Thalész, Anaximandrosz, Anaximenész, Hérakleitosz, Prótagorasz és Démokritosz) a valóság minden történését az autonóm létezőnek tartott anyagból eredeztették. Az idevonatkozó s az emberi tudat fejlődésében forradalmat jelentő új nézetet igen szép szavakkal fogalmazta meg ''Hérakleitosz ''egyik szövegrészlete, amely szerint ezt a kozmoszt senki – sem isten, sem ember – nem alkotta, hanem – önmaga által meghatározottan – a szakadatlan mozgás állapotában létezik. Hasonlóképpen vélekedett a szofista ''Prótagorasz, ''akit valószínűleg az antikvitás első ateistájának tekinthetünk, és ''Démokritosz ''is, aki az öröklétű atomok önmozgásából magyarázta a konkrét dolgok keletkezését, módosulását és megszűnését. Külön felhívom a figyelmet arra, hogy a ránk maradt ókori források közül talán a fentebb említett ''Karneadész ''töredékei fejtik ki a legmélyebben és a legadekvátabban az anyag autonómiájának és önmozgásra képes voltának az elvét. Ez az észak-afrikai Kürénéből származó, de Athénban működött filozófus arról beszél, hogy az anyag öröklétű, nem hozták létre transzcendens hatalmak a semmiből, és megformálásra sem szorul, mert önmozgási képessége révén minden konkrét dolog – az összes szabályos jelenség is! – belőle fakad és beléje tér vissza. (Lásd: Pais István: "A görög filozófia." Bp., 2., szerzői kiadás, 1988. 571-580. oldal.) A semmiből történő isteni teremtés elvét valló keresztény teológia már a középkorban igen erőteljesen támadta az anyagot öröknek és minden szempontból autómnak tartó gondolkodást. Az utóbbival szemben ''Aquinói Tamás ''pl. a 13. században különféle – többnyire korábbi gondolkodóktól átvett – érveket vonultatott fel. Ezekkel azt igyekezett igazolni, hogy a mozgató és a hatóokok sora nem lehet végtelen, és létezik egy végső ok, ti. az isten, aki az esetleges-véletlenszerű realitással szemben maga a tökéletesség, a szükségszerűség és minden dolog értelmes-transzcendens meghatározója. A korábbi és a későbbi materialista filozófusok az ilyesfajta érveket behatóan elemezték, s kimutatták tarthatatlanságukat. ''Holbach, a ''18. századi francia bölcselő pl. – többek közt – az alábbi érdekes gondolatmenetet fordította szembe a teológiai istenbizonyításokkal: A keresztény teológusok szerint – írta – az anyag nem lehet örök, mert minden konkrét dolognak külső okozója van, tehát a kozmoszt is külső, semmiből teremtő istennek kellett létrehoznia. Igen ám – folytatja Holbach –, de ha ezt a nézetet elfogadjuk, akkor a következő nehézségre bukkanunk: nem tartjuk öröknek az anyagot, pedig ez a tapasztalat szerint legalábbis igen régóta létezik; viszont ugyanakkor a feltételezett istenről miden további nélkül nemcsak azt ismerjük el, hogy öröklétű, hanem még a mindenséget is tőle eredeztetjük. Vajon nem helyesebb-e az – kérdezte szellemesen a francia filozófus –, ha a tények alapján inkább az anyagot véljük öröklétűnek, mint az istent, akiről csupán gondoljuk, hogy van? Ha ugyanis az istent tekintjük az anyag semmiből teremtőjének vagy megformálójának, akkor magával ezzel a végső oknak vélt természetfölötti hatalommal kapcsolatosan is föl kell tennünk a kérdést: hát ő honnét van? A vallás azonban e ponton abbahagyja a vizsgálódást, a szóban forgó problémát nem veti fel, hanem az elképzelt isten kapcsán megnyugszik, és a tényleges világkeletkezési magyarázatot fikcióval helyettesíti. Igen jellemző ebből a szempontból a korai keresztény egyházatya, ''Ágoston ''magatartása, aki – midőn megkérdezték tőle: mit csinált az isten a világ teremtése előtt? – bosszúsan így válaszolt: a poklot készítette az ilyen kérdésekkel magukat fárasztók részére. (Maklári Pap Lajos: "Bibliai egyezményes szótár." Pest, Heckenast Gusztáv, MDCCCLV, 568-569. oldal.) Hadd említem meg érdekességként, hogy a vallási-teológiai szemléletnek e benső következetlenségével, logikai hibájával már ókori gondolkodók is tisztában voltak. Közülük az egyik, az i. sz. 2. században élt ''Lukianosz ''pl. idevonatkozóan a következőket mondja: "Azokon a bölcseken csodálkoztam legkivált, akik feltételezik, hogy a mindenséget egy isten teremtette, de arról mélyen hallgatnak, honnan jött s hol létezett, mikor a világot összebarkácsolta." (Pais István: "Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák." 1. és 2. szerzői kiadás, Bp., 1986., ill. 1988. 207. oldal.) Talán arra sem haszontalan utalnom, hogy a Holbach utáni időkben pedig ''Kant ''bírálta a vallási-teológiai világszemlélet szóban forgó hibáját. Ez a 18-19. századi német filozófus "A tiszta ész kritikája" c. művében rámutat: a teológusok korlátokat állítanak a vizsgálódásnak, nem engedik meg, hogy az ember kérdést tegyen föl magának az általuk létezőnek hitt isten keletkezése felől, hogy ez a gondolt természetfölötti hatalom önmagához így beszéljen: "Én örökkön örökké vagyok, kívülöttem nincs semmi, kivéve azt, ami csupán az én akaratomnál fogva van; ''de hát honnan vagyok én?" ''(Kant: "A tiszta ész kritikája." Bp., 1913. 382. oldal.) A szóban forgó bibliai teremtésmítoszoknak az emberi célirányos tevékenység kivetítése, a finalizálás mellett egyik igen lényeges közös vonása az is, hogy a világot úgy értelmezik, mintha annak dolgai az ''ember érdekében ''jöttek volna létre. Ezt a furcsa szemléletet, mint fentebb már láttuk, nagyon feltűnő módon tartalmazza a biblia első kozmogóniai elbeszélése, amely szerint Elohim voltaképpen az egész valóságot az ''emberért ''hozta létre. Maga ez a különös felfogás azonban, amelyet a tudomány a szó negatív értelmében ''antropocentrizmusnak ''(emberközpontúságnak) nevez, még a második teremtéstörténetben is jelen van. Bár, igaz, jóval gyengébb formában, mint az elsőben. Az antropocentrizmus itt abban mutatkozik meg, hogy az istenség az ember kedvéért ülteti és neveli az Édenkert fáit, hogy a történések jelentős része itt is az ember körül forog. A gondolkodás számára aztán mindezzel összefüggésben fölmerül a kérdés: mi lehet az oka annak, hogy az ember a világot mint őérette létrehozottat értelmezi? Főként az, hogy ő, aki a földi realitás legmagasabb rendű lénye, aki az itteni élőlények közül a legtöbb dolgot képes uralma alá hajtani, ezt a különlegesen kedvező helyzetét még nem tudja természeti fejlődés eredményének és saját tevékenysége gyümölcsének fölismerni. Emiatt úgy véli, hogy ő a dolgokat a maga javára csupán szándékos isteni munkálkodás következtében használhatja fel. Ám ez a vallási hamis antropocentrizmus, amelynek reális forrása az embernek a valóság feletti bizonyos fokú uralma, lépten-nyomon ellentmondásba keveredik önmagával. Ha ugyanis azt hirdeti, hogy a földöntúli hatalmak mindent az ''ember javára ''hoztak létre, akkor a világban számunkra csupa jó dolognak volna szabad lennie. A tapasztalat tanúsága szerint viszont a valóságban hemzsegnek az emberre nézve ''káros ''jelenségek. A teológia – szabadulni óhajtván ettől a nehézségtől – a rosszat azzal igyekszik magyarázni, hogy az emberek ''vétkeztek ''az istenek ellen, és a bajok nem mások, mint rájuk az istenek által kimért jogos büntetések. (Ha valaki pl. lapozgatja a Bibliát, minduntalan ama nézettel találkozik benne, hogy az ótestamentumi zsidóságot ért összes szerencsétlenségek nem mások, mint az általa elkövetett bűnök miatt rája mért isteni csapások.) Mivel azonban a rossz ''válogatás nélkül ''sújt hívőt és hitetlent, gonoszt és tisztességest, a teológia ez újabb nehézség kiküszöbölése érdekében azt hangoztatja, hogy a rosszal a felsőbb hatalom ''próbára teszi, ''edzi az egyént vagy a maga népét. (Gondoljunk csak az ártatlan ''Jób ''ószövetségi – általam majd később ismertetett – szenvedéseire!) Az ilyesfajta vergődő kísérletek mögött, természetesen, az a vallási törekvés rejlik, hogy a transzcendens erőkhöz kötődő antropocentrikus szemléletet megmentsék. Az elfogulatlan gondolkodás azonban már régen kimutatta, hogy a kozmosz, a f'öldi világ dolgai nem az emberért jöttek létre, hogy a realitás jelenségei nincsenek az ember érdekeire orientálva. Bármennyire is kellemetlen a kereszténység és a többi vallás követőjének, a tények tudományos vizsgálata egyértelműen amellett szól, hogy a világ történései nem körülöttünk forognak és a természet dolgai nem a mi szükségleteink kielégítése céljából keletkeztek. Hogy ez a torz, az emberi célirányos tevékenység kivetítésével összefonódott vallási (némelykor filozófiai keretben is jelentkező) antropocentrikus szemlélet háttérbe szoruljon, hogy a valóságról helyes nézet alakuljon ki, azért a bölcselők közül nagyon sokat tett az antikvitásban ''Epikurosz, Karneadész ''és ''Lucretius, ''az újkorban pedig ''Spinoza, Holbach, Diderot, Kant ''és ''Feuerbach – ''valamint igen sok ''természetkutató ''is. Arra nincs módom, hogy e könyv keretében az említett gondolkodók idevonatkozó, a vallási antropocentrizmust illető bírálatáról közelebbről szót ejtsek. (Az e témakör iránt érdeklődők figyelmébe ajánlom "A vallási transzcendencia antropocentrikus és teleologikus jellege" c. részt az "Ember és vallás" c. könyvemből: Akadémiai Kiadó, 5. kiadás, 1988., 255-277. oldal.) Kritikájuk jellegének az érzékeltetése céljából csupán egyetlen filozófustól, az Epikurosz gondolatait összefoglaló ''Lucretiustól ''idézek, aki "A természetről" c. bölcseleti tankölteményében a következőket fejtegeti ama nézet ellenében, amely szerint a világot temészetfeletti hatalom hozta létre az ember érdekében: "Ostobaság… azt állítani…, hogy e pompás Természet mi miattunk készült, s isteneinknek Csak dicséret s hála mi járhat e nagyszerű műért… Nem volt isteni kéz, ami adta nekünk a világot, Mert hisz a mindenség úgy meg van rakva hibákkal. Elsőben: mit az ég roppant sátora föd be, Azt jórészt hegyek és ősrengetegek bitorolják, Vagy sziklák, roppant mocsarak lepik el meg a tenger Távoli partjaival, mely szétszabdalja a földet, És a halandóktól két évszakot elvesz az izzó Hőség, aztán állandó hullása a hónak. És ami termő föld van, a természet beborítja Tüskével, ha az ember nem vet gátat elébe, Ugyhogy durva kapától nyögdel az élete végett… Mert ha a termékeny rögöket nem zúzza kapával, És a talajt nem készteti így termésre erővel, Önként nem bújik egy csíra sem ki a híg levegőre, Sőt megesik, hogy amit nagy fáradsággal elértünk, És már lombot hajtva virágzik szerte a földön, Azt felperzseli túlzott hőségével a napfény, Vagy gyorsan jött zápor, dér meg fagy teszi tönkre, Vagy viharos szél örvénylő forgása ledönti. Aztán mért táplálja, növeszti az emberi nemnek Ártalmára a természet sok-sok fenevadját Földön s tengerben? Mért hoznak az évszakok annyi Kórságot? S a halál mért jár-kel időnek előtte? S itt van a kis gyerek is, mint kit kivetett a kegyetlen Hullám, csórén fekszik a földön, nincs szava, nem tud Mit sem tenni magával, amint kisegélte a fényre Kínok közben a természet keze anyja hasából, S bús sírással tölt el mindent, mint akinek még Sok gonoszat kell elszenvednie élete sorján. Míg a sok állat felnő, mindegy hogy szelíd és vad, Hogy nem kell csörgő neki, nincs szüksége hízelgő Tápláló dajkára, ki nyájas szókra tanítsa, S nem kíván más öltözetet sem minden időhöz, Nincs egy is fegyverre s erős bástyákra szorulva, Hogy megvédje sajátját, mert megkapnak a földtől És leleményes természettől bőven akármit." ''(V. 146-148., 188-198. és 200-224. sorok; ford.: Tóth Béla)'' Az elmondottakból látszik, hogy reális nehézségek idézték elő a világ állítólagos isteni teremtésével kapcsolatos hiedelmeket. Magukat ezeket az okokat nem szabad félvállról vennünk, hisz ma is igen sok emberben keltik életre azt a nézetet, hogy a valóság számunkra csodás jelenségei nem keletkezhettek természeti úton. Épp ezért fontos és találó a fiatal Marx megjegyzése, amely szerint az emberi tevékenység torz analógiáján nyugvó ''teremtésképzet ''az összes vallási hiedelmek közül ''a legnehezebben küzdhető le. ''Vele összefüggésben nem elégedhetünk meg azzal, hogy kijelentjük: az örök anyag szakadatlan átalakulások folyamatában létezik. Szükséges feltárnunk azokat ''a belső tudati mechanizmusokat ''is, amelyek során az ember számára "világos"-sá válik, hogy a valóság rendezettsége, mozgásának szabályossága stb. isteni eredetű. Látnunk kell, hogy a köznapi dolgokban a vallásos ember is a tényekre alapozza a maga gondolkodását, és csak a tények megerősítette nézetet fogadja el igaznak. Ám vallási dolgokban (így pl. a teremtés kérdésében) feladja ezt a helyes elvet, és valóban létezőnek tartja azokat a transzcendens hatalmakat, amelyek meglétére ''pusztán ''gondolatilag ''következtet. ''Ám elménk következtetése gyakran tévútra visz bennünket. Gondolkodásunk ugyanis mind történetileg-társadalmilag, mindpedig egyénileg viszonylagos megbízhatóságú. Tevékenységünkre az jellemző, hogy végső soron annak alapján cselekszünk, amit ''igaznak tartunk. ''És mivel sokszor (persze, általunk nem tudottan) hamis nézetet vélünk igaznak, téves meggyőződés határozza meg tetteinket. A vallásos embernél is erről van szó. Amidőn természetfeletti hatalmakat tart létezőnek, akkor voltaképpen saját hamis hiedelmeit kezeli igazságként, és magát a világot is az általa létezőnek gondolt transzcendens erőktől eredezteti És közben mit tesz? Csökkenti önmaga és – általánosító jelleggel fogalmazva – az ember nagyszerűségét. Hogy miért? Azért, mivel a világot semmiből teremtő vagy az örök anyagot megformáló, a valóság fölött kormányzó túlvilági hatalmak létezése esetén az ember számára nincs semmiféle szabadságlehetőség. Nincsen, mert ezek az istenek (miként az Ótestamentumban Jahve is) mindent a maguk kényekedve szerint intéznek. Akkor és úgy teremtenek, ill. akkor és úgy avatkoznak bele az események, sorsunk alakulásába, amidőn és ahogyan nekik tetszik, és bármikor semmissé tehetik számításainkat, cselekedeteinket. Ha azonban az anyagi valóságot oly autonóm létezőnek tekintjük, amelynek megvannak a maga objektív, transzcendens hatalomtól független törvényei, akkor ez utóbbiak ismerete birtokában lehetséges számunkra legalább relatív szabadság, amelyet senki sem rabolhat el tőlünk. Épp ezért tisztában kell lennünk azzal is, hogy a Bibliában teremtésmítoszok szerepelnek, és ezek nem a világ isten általi létrehozásáról, hanem csupán arról tudósítanak, hogy a nálunk kevesebbet tudó ''őseink miként vélekedtek ''hajdanán a mindenség keletkezéséről. A MÚLT ÉS A JÖVŐ ARANYKORA A BIBLIÁBAN Ha a primitív vagy a különféle ókori népek kultúráját tanulmányozzuk, szinte minden etnikum esetében találunk olyan nézeteket, amelyek szerint a régmúltban ''volt, ''illetve hogy a jövőben ''lesz ''majd egy boldog ''aranykor. ''Ilyen mítoszok jelen vannak az ókori Egyiptomban, Gilgames akkád mítoszában, a görög Hésziodosz "Munkák és napok" c. költeményében, az amerikai indiánok legendáiban, s a finnugoroknál szintén találkozunk velük. Ezek a hiedelmek arról szólnak, hogy a hajdani csodás aranykorban az embereknek ''nem kellett dolgozniuk, ''mert a föld magától meghozta termését; ''béke uralkodott az ''egész világon; az embert ''nem pusztították a különféle bajok; ''és – esetleg – még ''a halál ''is ''ismeretlen ''volt számára. Később azonban valamily ok miatt ez az áldott állapot ''megszűnt, ''és minden a visszájára fordult. Az embernek most ''kínkeserves munkával ''kell az életéhez szükséges javakat előteremtenie; ''harcban ''áll a vadállatokkal, a többi emberrel (gondoljunk csak ezzel összefüggésben a latin Plautus mondására, amely szerint az ''ember embernek farkasa; ''állandóan ''betegségek ''pusztítják, és megismerte ''a halál ''szörnyű rémét is, amely elől nincs számára menekvés. Ha aztán valahol a történelem során a nemzetközi helyzet vagy a belső társadalmi szituáció tragikusra fordult, ott – a rossztól való megszabadulás vágyától ösztönzötten – szinte mindig fölbukkant valamily konkrét formában az a vélekedés, hogy majd ismét kialakul a földi halandók számára egy, a hajdanvolthoz hasonló paradicsomi állapot. Maguk ezek a vélekedések igen elevenen éltek a ''régi zsidók ''körében is. Olyannyira, hogy még a Bibliájukba is fölvették őket. Az ő vallási kánonjukból aztán később átkerültek ''a keresztényekhez, ''és jelentős mértékben közrehatottak a ''"krisztusi" megváltástan ''létrejöttében. Az alábbiakban először azt tekintjük át, mit tartalmaz az ''Ótestamentum ''az állítólag egykor ''létezett ''boldog időszakról, az ún. ''Éden-kertről. ''Majd megismerkedhetünk a görög ''Hésziodosznál ''szereplő aranykori hiedelmekkel. Ezt követően arról lesz szó, hogy mit foglal magában az Ótestamentum az ''eljövendő ''aranykorról. Végül pedig azt vizsgáljuk meg, mit tanít az ''Újszövetség az ''"Isten országá"-ról, a "mennyek országá"-ról, tehát a "krisztusi" megváltásnak köszönhetően állítólag ''majd létrejövő ''aranykorról. AZ ÉDEN KERTJE ÉS A BŰNBEESÉS Az elsőként jelzett témakör tárgyalását azzal kezdem, hogy idézem a vele kapcsolatos szövegrészletet. Az utóbbi igen hosszú lesz, és ezért az olvasó elnézését kérem, de nem tekinthetek el a bemutatásától. A helyzet ugyanis az, hogy ez a részlet a zsidó és a keresztény vallás szempontjából igen fontos dolgokat tartalmaz, amelyekkel a Biblia iránt érdeklődőnek feltétlenül szükséges megismerkednie. A most említetten kívül azonban van még egy másik ok is, amely engem a kérdéses textus idézésére késztet. Ez az ok röviden a következő: amikor az előző fejezetben a Biblia két teremtésmítoszáról esett szó, akkor a második teremtéstörténetet nem idéztem, hanem csak egyes mozzanataira utaltam; mivel azonban az idézendő szöveg ezt ''a második teremtésmítoszt,'' az ''Éden-kert ''és a ''bűneset történetét ''egymásba szőve írja le, indokolt, hogy a több lényeges szempont bemutatása céljából az olvasó elé tárjam. A ''Genezis ''(2,4b-3,24) az épp most jelzett témakörökről az alábbiakat mondja: "Amikor az ''ÚRisten ''a földet és a mennyet megalkotta, még semmiféle mezeifű nem hajtott ki, mert az ÚRisten még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a termőföldet megművelje [Károli: szolgálja]. Akkor pára szállt fel a földről, és mindenütt átitatta a termőföld felszínét. Azután ''megformálta az ''ÚRisten ''az embert a ''föld porából, és ''élet lehelletét ''lehelte az orrába. Így lett az ember élőlénnyé. Ültetett az ''ÚRisten ''egy ''kertet Édenben, ''keleten, és ott helyezte el az embert, akit ''formált. ''Sarjasztott az ''ÚRisten ''a termőföldből mindenféle ''fát, ''szemre kívánatosat és eledelre jót; ''az élet fáját ''is ''a kert közepén, ''meg ''a jó és a rossz tudásának fáját.'' Édenből pedig folyó jött ki a kert megöntözésére, amely onnan szétágazott, és négy ágra szakadt. Egyiknek Pisón volt a neve. Ez megkerüli Havílá egész földjét, ahol arany van. Ennek a főldnek az aranya jó. Van ott illatos gyanta és ónixkő. A második folyónak Gíhón volt a neve. Ez megkerüli Kús egész földjét. A harmadik folyónak Hiddekel a neve. Ez Assúr keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz. És fogta az ''ÚRisten az embert, ''elhelyezte az ''Éden kertjében, ''hogy azt művelje és őrizze. Ezt parancsolta az ''ÚRisten ''az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a ''jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, ''mert ''ha eszel róla, meg kell halnod ''[Károli: ''…amely napon ejéndel ''arról, ''bizony meghalsz].'' Azután ezt mondta az ''ÚRisten: Nem jó az embernek egyedül lennie, ''alkotok ''hozzáillő ''segítőtársat. ''Formált ''tehát az ''ÚRisten ''a földből mindenféle mezei ''vadat, ''mindenféle égi ''madarat, ''és odavitte az emberhez, hogy lássa, ''minek nevezi; ''mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember nevezi. Így ''adott az ember nevet minden állatnak, ''az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek, ''de nem talált az emberhez illő segítőtársat.'' Mély ''álmot ''bocsátott azért az ''ÚRisten ''az emberre, és az elaludt. Akkor ''kivette ''az egyik ''oldalbordáját, ''és húst tett a helyére. ''Az emberből ''kivett oldalbordát ''asszonnyá formálta az ÚRisten, ''és odavitte az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: ''Ez most már / csontomból való csont, / ''testemből való test. / Asszonyember legyen a neve: / mert férfiemberből vétetett. Ezért a ''férfi ''elhagyja apját és anyját, ''ragaszkodik feleségéhez, ''és lesznek egy testté. Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de ''nem szégyellték magukat.'' Az eddigi szöveg (Gen. 2,4b-25) ''a második termtésmítoszt ''és ''az Éden kertjét ''írta le. A most következő folytatása (Gen. 3. rész) viszont az ún. ''bűnbeesésről ''szól, és az alábbiakat mondja: ''"A kígyó ''pedig ''ravaszabb ''volt minden mezei állatnál, amelyet az ÚRisten alkotott. Ezt mondta ''az asszonynak: ''Csakugyan azt mondta ''Isten, ''hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak ''annak a ''fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta ''Isten: ''Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. De a kígyó ezt mondta az asszonynak: ''Dehogy haltok meg! ''Mert ''Isten ''tudja, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az az Isten: ''tudjátok, mi a jó, és mi a rossz.'' Az ''asszony ''úgy látta, hogy jó volna enni ''arról a ''fáról, mert csábítja a szemet, meg ''kívánatos ''is az a ''fa, ''mert okossá tesz: ''szakított a gyümölcséből, ''evett, majd adott a vele levő ''férjének ''is, ő is evett. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és ''ágyékkötőket ''készítettek maguknak. Amikor azonban meghallották az ''ÚRisten ''hangját, amint a napi széljárás idején a kertben ''járt-kelt, elrejtőzött az ember és a felesége az ÚRisten ''elől a kert fái között. De az ''ÚRisten ''kiáltott az embernek, és ezt mondta: ''Hol vagy? Az ''ember így felelt: Meghallottam ''hangodat a ''kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Az Isten erre azt mondta: ''Ki ''mondta meg, hogy ''mezítelen vagy? ''Talán ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? Az ember így felelt: ''Az asszony, ''akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem. Akkor az ''ÚRisten ''ezt mondta az ''asszonynak: Mit tettél? Az ''asszony így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem. Akkor ezt mondta az ''ÚRisten a kígyónak: ''Mivel ezt tetted, / átkozott légy / minden állat / és minden mezei vad közt: / hasadon járj, / és ''port egyél ''egész életedben! ''/ Ellenségeskedést ''támasztok ''/ közted és az asszony közt, ''/ a te utódod és az ő utódja közt: / ő a fejedet tapossa, / te meg a sarkát mardosod. ''Az asszonynak ''ezt mondta: Igen megnövelem / terhességed fájdalmát, ''/ fájdalommal szülöd gyermeked, ''/ mégis vágyakozol ''férjed ''után, / ő pedig ''uralkodni fog rajtad.'' ''Az embernek ''pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, / és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, / hogy ne egyél, ''/ legyen a föld átkozott ''miattad, ''/ fáradsággal ''élj belőle / egész életedben! / ''Tövist és bogáncsot ''hajt neked, / és a mező növényét eszed. ''/ Arcod verejtékével / eszed a kenyeret, / míg visszatérsz a földbe ''/, mert abból vétettél. / Bizony ''por ''vagy, / és ''visszafogsz térni a porba!'' Az ember ''Évának ''nevezte el ''a feleségét, ''mert ''ő lett az anyja minden élőnek. Az ÚRisten ''pedig ''bőrruhát ''készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket. Azután ezt mondta az ''ÚRisten: ''Íme ''az ember ''olyanná lett, mint ''miközülünk ''[!!] egy: ''tudja, mi a jó, és mi a rossz. ''Most azért, hogy ne nyújthassa ki kezét, és ''ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy ''egyék, és ''örökké éljen, kiűzte az ÚRisten az Éden kertjéből, ''hogy ''művelje a földet, ''amelyből vétetett. És miután kiűzte az embert, odaállította az Éden kertje elé a ''kerúbokat ''és a villogó ''lángpallost, ''hogy ''őrizzék az élet fájához vezető utat.'' Az idézett bibliai részlettel kapcsolatban számos kérdést kell föltenni, és legalább röviden megválaszolni. Vegyünk sorra közülük néhányat! 1) Vajon ''természetfölötti hatalom ''által meghatározott eseményekről számol-e be a szóban forgó szöveg? Erre a kérdésre azért szükséges kitérni, mert a zsidó vallás és az őhozzá kötődő kereszténység egyaránt azt állítja, hogy a Genezis idézett része transzcendens erő világteremtő munkájáról, és a gyümölcsevési tabut megszegő teremtményére, az emberre kimért büntetéséről szól. A másodikként említett vallás pedig még azt is hirdeti, hogy az első emberek tilalmat áthágó tette ''egész nemünket ''bűnbe sodorta, s épp ezért szükség volt az egyetemes megváltóra, Krisztusra. A különféle problémák elemzésekor majd kiderül: a zsidó és a keresztény vallás jelzett nézetei éppúgy a fantázia szüleményei, amiként a két teremtéselbeszélés is csupán azt tükrözi, hogyan vélekedtek hajdanán a világ létrejöttéről egyes népek vagy személyek. 2) Ha az idézett szöveg ''emberi ''történéseket és vélekedéseket foglal magában, akkor az előbbiek ''hol ''játszódtak le, és az utóbbiakat ''mily okok ''szülték? Az Éden kertjéről szóló elbeszélés talán annak emlékét őrzi, hogy valamikor régen az emberiség (egy része) valamely – esetleg később elsüllyedt – területen boldogan élt. Nem zárhatjuk ki azt sem, hogy egyes, rosszabb viszonyok közt élt népek netán a Tigris és az Eufrátesz vidékét, az igen fejlett ősi civilizációjú Mezopotámiát tekintették paradicsomi vidéknek. De az is valószínűnek tűnik, hogy a Genezis édeni kertje nem más, mint a boldogságra vágyó, a bajoktól menekülni akaró ember képzeletének a terméke, s benne ősünk gondolatilag és a múltba vetítve létrehozta azt, amit oly nagyon hiányolt a maga társadalmában. 3) A fantáziát eleven működésre ily vonatkozásban főként az késztethette, hogy a nemzetségi rend felbomlási folyamatában megteremtődött a magántulajdon, a vagyoni differenciálódás, és ezek miatt ''eltűnt a társadalom viszonylagos belső békéje, ''és kialakult azon állapot, amelyre az angol filozófus, Hobbes szerint a mindenki harca mindenki ellen, a holland bölcselő, Spinoza szerint pedig a nagy halak megeszik a kis halat viszonyok a jellemzők. S mivel ezek a történések ''a földműveléshez ''kötődnek, az emberek joggal érezhették, hogy a korábbi primitív, a kizsákmányolástól, az elnyomástól alapvetően mentes időszak aranykor volt, és azt is okkal gondolhatták, hogy bűnt követtek el akkor, amidőn az állattenyésztésről áttértek a most említett szociális bajokat rájuk zúdító földművelésre. Ily determinánsokkal függ össze a Genezisben az, hogy a nomád pásztornéptől származó első tererptésmítosz teljességgel optimista, az őt létrehozó nép elégedett a realitásban elfoglalt helyével, miközben a bűneset története csupán a második, földművelőktől származó teremtéselbeszéléshez kötődik. 4) Ha az első embereket egy – a későbbi zsidó vallás és a kereszténység szerint mindenható, mindentudó és tökéletes erkölcsű – istenség teremtette meg, akkor ''miért alkotta őket esendőnek, ''miért tette számukra lehetővé, hogy önmaguknak ártsanak? Az állítólagos mindenhatósága révén ugyanis módja nyílt volna rá, hogy nem vétkező embereket teremtsen. S ha mégis ilyeneket alkotott, akkor vagy nem mindenható, vagy legalábbis erkölcstelen, mert saját rossz munkájának eredményét, az ártatlan embert sújtja büntetésekkel. És ezen a ponton arra sem lehet hivatkozni, hogy az istenség az embereknek szabad akaratot adott a cselekvésre, hisz a földi halandó bűnre hajló értelme is istentől ered. S egyébként is: mint állítólag mindentudó hatalomnak előre tisztában kellett lennie vele, hogy teremtményei a tőle kapott ésszel (mint Holbach, a 18. századi francia filozófus mondja: istennek e vészt hozó ajándékával) önmaguknak ártanak majd. Ha aztán mégis esendőnek alkotott meg bennünket, akkor vagy nem mindentudó, vagy ha az, akkor erkölcsileg nála gonoszabb lényt nem lehet elképzelni. 5) És nem különös, hogy a Genezis istene nem csupán az embert teremti bűnre hajlónak, önmagát bajba sodorni tudónak, hanem egyúttal létrehozza azokat az ''objektív dolgokat ''is, amelyek révén a negatív emberi tulajdonságok érvényre juthatnak? Megteremti ugyanis a csábos gyümölcsű fákat, az örök életnek, valamint a jó és rossz tudásának a fáját. S nehogy őseink véletlenül elkerüljék őket, az állítólag mindenható, mindentudó, erkölcsileg tökéletes istenség az Éden közepére telepítette őket. 6) A kereszténység szerint az első emberpár gyümölcsevési vétke miatt ''bűnössé ''vált az ''egész emberiség, ''és ebből az állapotból szabadítja meg őt a messiás révén az istenség. Dehát ''minek ez az egész transzcendens színjáték? ''Nem tett volna egyszerűbb, ha az alkotó a maga első, rosszul sikerült emberi teremtményeit elpusztítja, és helyettük vétekre nem hajló egyéneket hoz létre? A kereszténység teológiája a szóban forgó dolgok kapcsán a maga istenét ostobábbnak tünteti föl, mint amilyen az egyszerű fazekas. Hogy miért? Azért, mivel az utóbbi, ha rossz, a szándékolt célra alkalmatlan edényt formázott, akkor a készítmény elfuserált voltáért nem az edényt, hanem önmagát hibáztatja, és azt összetörve, újat, a kívánt igénynek megfelelőt alkot helyette. 7) Az Éden kertjének, a bűnesetnek a történetében ''néhány igen különös mozzanat ''szerepel. Szerinte az istenség antropomorf tulajdonságokat hordoz: jár-kel, beszél, és a szöveg korántsem tekinti őt mindentudónak. Ez a történet a kígyót nem csupán a többi állatnál tekinti eszesebbnek, hanem az első asszonynál is, akinek elárulja: a teremtő lódított, amidőn azt mondta, hogy a tiltott gyümölcsből való evés az azonnali halált vonja maga után büntetésként. Mikor a természetfölötti hatalom ezt a ravasz állatot csábító tevékenységéért – többek közt – azzal bünteti, hogy port kell ennie egész életében, akkor ebben csak a kérdéses szöveg írójának a tudatlansága fejeződik ki. Mivel nem volt vele tisztában, hogy ez a számára titokzatos állat mit eszik, úgy vélte, hogy a földön csúszva földdel is táplálkozik, és a por evését isteni büntetésnek értelmezte. Hasonlóan gyermeteg elképzelés az is, hogy a nők Éva anyánk bűne miatt szülnek fájdalommal magzatokat, hogy a patriarchális rend, a nők férfiak általi elnyomása ugyanilyen ok miatt jelent meg a történelem során. S vajon a földművelés gyötrelmes munkája is a természetfölötti hatalom büntetése, és a föld az embernek csupán tövist és bogáncsot terem? Mindez mese, hisz a földműves kezdetben verejtékes munkája később egyre könnyebb lett, és tevékenységének az eredménye pedig nem tövis és bogáncs, hanem sok hasznos, táplálkozásra alkalmas növény. Persze, nem tagadható, hogy a földművelést büntetésként értelmező bibliai nézetben benne rejlik ama igazság, hogy régen igen nehéz volt a paraszti munka, amelynek eredményét a Földközi-tengertől keletre fekvő területeken állandóan veszélyeztette az aszály. 8) Meglepő érdekesség, hogy a Genezis szerint az első emberek ''csupán a jó és a rossz tudásának a fájáról ettek, ''ám az örök élet fájának a gyümölcsét nem kóstolhatták meg. Vajon miért nem? Azért nem, mivel az ember a lényeget tekintve a mítoszban is követi a realitást. Tudja ugyanis, hogy halandók vagyunk, és ezért az idézett szöveg – a régi görög gondolkodással egyezően – nem engedi őseinket az örök élet fájához nyúlni; éppúgy nem, ahogy a régi hellén szemlélet sem teszi lehetővé, hogy a halottak hadészi birodalmából bárki is visszatérjen az élők sorába. 9) A jó és rossz fájának a gyümölcséből való evés mozzanata filozófiai gondolatot rejt. Azt a tényt tükrözi, hogy a társadalmi együttélés során kialakult az ''erkölcsi ''értelemben vett tettek pozitív és negatív ''megítélése. ''Jelzi egyúttal azt is, hogy míg régebben – mondjuk talán így: az állati szinten – az embereknél még nem létezett szemérem szerinti vélekedés, addig a későbbiek során ez az utóbbi megjelenik náluk, és szégyellni kezdtek különféle dolgokat (pl. a mezítelenségüket). ARANYKORI HIEDELMEK A RÉGI GÖRÖGÖKNÉL Korábban jeleztem, hogy a bibliaiakhoz hasonló aranykori elképzelések más népeknél is szerepelnek. A következőkben e tény érzékeltetése céljából azt mutatom be, hogy mit olvashatunk a hajdanán létezett boldog aranykorról az i. e. 7. században élt ''görög ''költőnél, ''Hésziodosznál.'' Ez a poéta a maga egyik művében, a ''"Munkák és napok''"-ban arról beszél, hogy az emberiség múltjában volt egy ''boldog állapot. ''Majd azt vizsgálja, hogy ez az utóbbi később ''miért szűnt meg. ''Költeményében ''két ''idevonatkozó "magyarázat" szerepel. ''Az első ''szerint, amelyet talán röviden ''Prométheusz és Pandóra mítoszának ''nevezhetünk, a hellén főisten, Zeusz vetett véget az aranykornak. Vajon miért? Azért, mivel ''Prométheusz, ''az embereket segítő titán (aki pártfogoltjai javára korábban az állatáldozatok részeinek a szétosztásakor becsapta a természetfölötti hatalmakat) ellopta az Olümposzról az ott féltve őrzött tüzet, és ezt a földre lehozva lehetővé tette az embereknek, hogy különféle mesterségekkel sok hasznos terméket állíthassanak elő. Hésziodosz minderről így beszél: ''"Elrejtették mélyen az istenek élelmünket;'' másként könnyen meghozná neked ''egynapi munka'' azt, ''ami ''kell ''az egész évben, ''bár tétlenül élnél; gyorsan akaszthatnád a hajókormányt is a füstre, ökrök s öszvérek munkája se kellene akkor. Ám ''Zeusz ''elrejtette, szívében megharagudván, hogy ''megcsalta a ''görbeeszű ''Prométheusz ''őt is; embereket pusztító gondokat akkor eszelt ki. ''Elrejté a tüzet, ''de derék fia Íapetosznak bölcs Zeusztól ellopva ''lehozta az emberi nemnek,'' dugva husáng szárába, kijátszva a mennyköves istent." Hogy aztán a későbbiek során mi történt, hogy Zeusz miként vetett véget az emberiség hajdani boldog állapotának, arról az előbb idézett szöveg közvetlen folytatásában Hésziodosz a következőket mondja: "Ekkor felleggyűjtő ''Zeusz ''így szóla haraggal: »Íapetosz fia, minden másnál hát ravaszabb vagy, annak örülsz, hogy megcsaltál s elloptad a ''lángot,'' mely ''bajt ''hoz tereád s a jövőben az emberi nemre. Tűz kellett? Adok én majd nékik olyan veszedelmet, hogy szeretik s körülujjongják a saját veszedelmük.« Szólt és felnevetett a halandók s istenek atyja, s tüstént hívta a híres ''Héphaisztoszt ''a paranccsal, hogy földet gyúrjon vízzel, majd emberi hangot és mozgékony erőt adjon bele és gyönyörű szűz istennőkre hasonló szépséget, azután meg asszonyi mesterségre: szövésre tanítsa Athéné, és arany Aphrodité öntsön bűbájt a fejére s ''bajszerző vágyat ''s gondot, mi a testet emészti, szemtelen ''eblelket ''bele, ''tolvaj hajlamot ''adjon végül az isteni hírnök, Hermész Argeiphontész. Így szólt, s mind hallgattak Zeusz fejedelmi szavára. Tüstént gyúrt, ahogy Kronidész [Zeusz] kívánta, ''a sánta'' mester ''szégyenlős szép szűz lánykát ''az agyagból, és a bagolyszemű Panasz Athéné felcicomázta. Istennők: Khariszok, s Peithó, a királyi Igézet, hoztak ''arany láncot ''testére, s a széphajú Hórák ''nyiladozó tavaszon ''fonták meg dús ''koszorúját,'' Végül minden díszt elrendez rajta Athéné. Keblét Argeiphontész megtöltötte ''csalással,'' hízelgő szóval s tolvaj hajlammal egészen, úgy ahogyan mennydörgő Zeusz kívánta, s adott még hangot az isteni hírnök ''a lánynak, ''s elnevezé őt ''Pandórának, ''mert ''neki, ''kik lakják az Olümposzt, mind ''adtak ''valamit, ''kárára az emberi nemnek.'' Az istenek együttműködése révén tehát elkészült egy igen szép, ám rettenetesen rossz tulajdonságokkal fölruházott ''nő. ''S vajon mi vele Zeusz célja? Az, hogy általa megszüntesse az emberiség boldog aranykorát. Akaratát olyképpen valósítja meg, hogy e hölgyet elküldi a két fivér, ''Prométheusz ''és az ő öccse, ''Epimétheusz ''házához, és vele ott valami olyat tetet, ami véget vet az aranykornak. Minderről Hésziodosz a fenti szöveg folytatásában így beszél: "Aztán elkészülve ravasz tervével egészen, már ''Epimétheuszhoz ''küldötte le Zeusz atya Hermészt, mint gyors hírnöke, kézen fogva vezesse a szüzet hozzá, s ez, bár szólt neki jókor bátyja, Prométheusz, hogy, ha ''ajándékot ''küld Zeusz atya, ''el ne fogadja,'' mert a halandó ''emberi nemre hoz az veszedelmet,'' észbe csak akkor kap, hogy a bajt már látnia kellett." S hogy mi volt a baj, és az miként következett be? Nos, az aranykor megszűnése, amelyet ''Pandóra ''idézett elő azáltal, hogy egy ''hombár fedelét ''fölemelte, s e tároló edényből kiengedte a rossz dolgokat. A hajdani aranykor leírásával kezdve Hésziodosz így "számol be" a történésekről: "Mert ''gond nélkül élt mindaddig az ember a földön,'' távol a fáradság, távol minden nyomorúság, és távol volt még, mi halált hoz ránk, a betegség. Most a halandó ''.sok baj ''közt gyorsan megöregszik. Mert ''ez a nő, ''hogy a hombárnak fedelét felemelte, mind szétszórta, az embernek sok gondot okozva. ''Egy nem távozik el, ''mélyen megül ott a ''Reménység,'' hombár szája mögött mindvégig, s el se repülhet, mert mielőtt kirepült, a fedél ismét lecsapódott úgy, ahogy aigisztartó Zeusz kieszelte előre. Más, ''sokezernyi csapás kószál pusztítva közöttünk,'' hajjal telt el a föld, vele telt el a tenger egészen, nappal törnek a kórságok ránk, s éjszaka törnek, mind hívás nélkül jön s ''bajt hoz az emberi nemre,'' némán, mert elvette a hangot tőlük a bölcs Zeusz. Így amit elgondolt Zeusz, nem lehet azt kikerülni." ''(Trencsényi-Waldapfel Imre, fordítása: 42-105. sorok)'' A fenti dolgokat azért ismertettem részletesen, mert érzékeltetni akartam, hogy a Hésziodosznál szereplő aranykori mítosz és a bibliai Éden története közt igen lényeges tartalmi egyezések állnak fenn. Ezek a következők: a) Volt az emberiség múltjában boldog időszak. b) Ez azonban később valamilyen ok miatt véget ért, és a földi halandók élete igen nyomorúságossá vált. c) Közvetlenül a maga tettével (a gyümölcs leszakításával. ill. a hombár tetejének a felnyitásával) egy nő (Éva, ill. Pandóra) okoma a boldog állapot megszűnését, ami mögött a női nemet lejáratni igyekvő patriarchális szándék húzódik meg. d) A minden rossz közvetlen előidézőjének megtett Pandóráról a kutatás kiderítette, hogy a régebbi időkben ő a természet állati és növényi termékenységének az istennője volt csupán a patriarchális rend degradálta őt minden bajt okozó első földi nősé –, és hajdanán nem őt ajándékozták meg ilyen vagy olyan dolgokkal, hanem ő biztosította a hellén hiedelmek szerint a megélhetéshez szükséges különféle javakat. És alapvetően ugyanez mondható el a bibliai Éváról is, aki a régi időkben valószínűleg szintén a természeti termékenység istennője volt, hisz a Genezis szerint "ő lett az anyja minden élőnek". Pandóra istennői funkciójára utal az idézett hésziodoszi szövegben, hogy a természet tavaszi újjáéledésekor "felcicomázzák", "aranyláncot" tesznek a testére, és "dús koszorú"-val ékesítik a fejét. És alapvetően ugyanígy ábrázolja őt Hésziodosz másik műve, az ''"Istenek születése" ''is. A már ismert előzmények után e költeményben Pandóra létrehozásáról a következő leírást olvashatjuk a görög poétánál, aki szerint "nem tesz az asszony / jót soha, csak rosszat, s forrása további bajoknak": "Földből gyúrt Héphaisztos, a híres sánta kovács, Zeusz terve szerint valamit, mi szemérmes szűzre hasonlít, ezt ''jelövezte, fel ''is ''cicomázta ''bagolyszemű Pallasz, öltöztetve fehérbe, fején meg ''a mesteri fátylat'' elrendezte az istennő keze, látni csodás volt; ''s frissen nyíló réti virágból ''Pallasz Athéné fűzött ''szép koszorút homlokdíszéül a ''szűznek, végül ''aranyból vont pártával ''megkoszorúzta. Ezt maga mesteri kézzel készítette a híres sánta kovács, hogy Zeusz atya kedve szerint tegyen evvel, ''s ékítette ''a pártát sok dísszel, csoda látni, ''állatokat ''mintázott rája, ''a föld meg a tenger'' állatait, sokfélét, fénylik rajtuk a szépség, bámulatos mind, mintha csak élne s akarna beszélni. Így miután elkészült, nem csupajó, de a szép rossz, istenek és a halandók gyűlésébe vezette Zeusz a bagolyszemű istennőtől felcicomázott asszonyt, bámulták a haláltalanok s a halandók, látva a cselt, amit elhárítani nem tud az ember, mert ''ez az asszony lett ősanyja az asszonyi nemnek.'' Tőle eredt a szeszélyes női nem, asszonyi fajta, mely csak azért van a háznál, hogy baj sújtsa a férfit.. ." ''(Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása: 571-592. sorok)'' Pandóra tehát a régebbi időkben a természet állati és növényi termékenységének az istennője volt, és csak a patriarchális korban degradálták őt a férfiak az első, az emberiségre mindenféle bajt zúdító földi asszonnyá. És alapvetően ugyanez mondható el a bibliai Éváról is, aki az ősibb időkben minden bizonnyal szintén termékenységi istennő volt, hisz – mint említettem – a Genezis szerint "ő lett az anyja minden élőnek", és őt is csak a patriarchátus korában tették meg minden bajt hozó első földi asszonnyá. Az egyes mítoszok igaz voltát megkérdőjelező Hésziodosznál a "Munkák és napok"-ban az aranykor megszűnéséről szóló ''másik ''"magyarázat" valószínűleg keleti eredetű. Ez azt fejtegeti, hogy az istenek a maguk önkénye szerint hoztak létre és pusztítottak el különféle embertípusokat. ''Először aranyból ''készítettek földi halandókat, akiknek boldog életet biztosítottak: számukra a talaj magától termett, és örömüket lelték a munkában. Az ő haláluk után, tehát ''másodszor, ''"satnyább rend" jött, amelynek tagjait ''ezüstből ''alkották meg az istenek. Ezek kipusztulását követően a további degradálódást a ''rézből ''készített ''harmadik ''nép képviseli. A hésziodoszi ''negyedik, ''az "isteni hősök rendje", amely a mítosz eredeti keleti formájában nem szerepel, és a görög történelem sajátos eseményeire utal, minőségi javulást jelent a réznemzetséghez viszonyítva. Ám az ennek eltűnése utáni ''ötödik ''rend, a ''vasból ''készült nép az összes emberfajta közül a legrosszabb. Azonos Hésziodosz korának barbár emberével, és a saját társadalmi körülményeivel nagyon elégedetlen költő így fogalmaz: "Csak ne születtem volna e most élő ''ötödik ''rend embereként, meghalni előbb, vagy a ''messze jövőben'' élni szeretnék, mert melyben mi vagyunk, ez a ''vaskor.'' Éjjel-nappal nincs pihenésünk, pusztul az ember gondban, bajban, az istenek így szabták ki a sorsunk. Mégis, járul még öröm is némelykor a bajhoz, ''s Zeusz el fogja törölni e fajtát is…'' ''(Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása: 174-180. sorok)'' A JÖVŐ ARANYKORA AZ ÓTESTAMENTUMBAN Mint az utolsó idézetből látszik, Hésziodosz olyan társadalom viszonyai közepette élt, amelyből egy másik világba kívánkozott. S hogy miért? Azért, mivel az i. e. 7. sz. hellén városaiban ''"áll az az ököljog, ''s egymás városait kirabolják"; nem a jót, az igazat, hanem a gonosztevőt tisztelik; nem ismeri senki a szégyent; árt az igaznak az álnok, aki nem fél megszegni az esküt. Ám Hésziodosz nem csupán elkívánkozik a "vaskor" barbár viszonyai közül, hanem egyúttal bízik abban, hogy a ''jövőben ''majd ''ismét boldogabb időszak ''köszönt az emberiségre. Ezt a bizakodását fejezi ki, midőn azt mondja, hogy a messze jövőben szeretne élni. És a gondolatvilága e vonatkozásban is rokonságot mutat az ''Ótestamentummal, ''amely szintén nem csak a múlt aranykoráról beszél, hanem a maga különféle részleteiben egy ''újabb boldog korszak eljövetelét ''ígéri. Ezek az ígéretek a prófétáknál, főként pedig Ézsaiásnál szerepelnek, és sajátos vonásokat mutatnak. Egyik legfontosabb jellemzőjük, hogy a lényeget tekintve ''nem ''egy ''általános emberi ''aranykor bekövetkeztét jelzik előre, hanem azt hirdetik, hogy ''a zsidóság számára ''érkezik el a boldogság állapota. Másik érdekes vonásuk, hogy az új aranykor megteremtődését – a keresztény hiedelmektől eltérően – ''nem ''valamiféle ''isteni lénytől ''várják, hanem egy embertől. A harmadik jellegzetességük az, hogy szerintük ez az utóbbi nem akármilyen személyiség lesz, hanem ''Isainak ''a családjából fog származni. S ez közelebbről annyit jelent, hogy az ótestamentumi próféták Dávid utódjától várják a zsidók megváltását. E profetikus hiedelmek további figyelemreméltó reménye az, hogy a létrejövő aranykorban ''béke ''uralkodik majd, mert eltűnik az emberek közötti, az emberek és az állatok közötti, az egyes állatfajok közötti ellenséges viszony, és még a növények ártó, tövises tulajdonságai is megszűnnek. Hogy a zsidóság körében a saját keserves nemzetközi sorsa, valamint a kebelében uralkodó társadalmi ellentétek miatt mily erős volt a messiás, egy boldogabb állapot utáni vágy, azt jól szemléltetik azok a szövegek, amelyeket a következőkben idézek: ''Ézsaiás'' a maga könyvének 11. részében így beszélteti az "Ur"-at: ''"Vesszőszál ''hajt ki ''Isai törzsökéről,'' hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, hanem ''igazságosan ítél a nincstelenek ügyében,'' és méltányosan dönt az ország ''szegényeinek ''dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével ''megöli a bűnöst.'' Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a ''hűség.'' Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, ''a párduc a gödölyével ''hever, ''a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek,'' és egy kisfiú terelgeti őket. A tehén a medvével legel, fiaik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. A kisded a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek a mérgeskigyó fajzata felé nyújta kezét. Nem árt, és ''nem pusztít ''szent hegyemen ''senki,'' mer tele lesz a föld az ÚR ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja. ''Azon a napon Isai gyökeréhez'' fognak járulni a népek, mert zászlóként magaslik ki a népek közül, és székhelye dicsőséges lesz. Azon a napon másodszor is kinyújtja kezét az ''ÚR,'' hogy ''megvegye népe maradékát,'' mely megmarad Asszíriában és Egyiptomban, Patrószban, Kúsban és Étámban, Sineárban meg Hamátban és a tenger szigetein. Jelt ad a nemzeteknek, és ''összegyűjti Izráel szétszórt fiait,'' egybegyűjti Júda elszéledt leányait a föld négy széléről. Megszűnik Efraim irigysége, Júda ellenségeskedése kivész. Efraim nem irigykedik Júdása, Júda sem lesz Efraim ellensége. Repülnek ''a tenger felé a filiszteusok lejtőjén,'' ''együtt ejtik prédául a keleti népet.'' Ráteszik kezüket Edómra és Móábra, és Ammón fiai nekik engedelmeskednek. Az ÚR pedig kiszárítja Egyiptom tengerének öblét. Öklével megfenyegeti az Eufráteszt, forró szelével hét ágra vágja, és saruval is járhatóvá teszi. Olyan útja lesz népe maradékának, az Asszíriában megmaradtuknak, amilyen Izráelnek volt, amikor kijött Egyiptomból." Ézsaiás tehát ''békét ''akar a majdani aranykorban az egyes állatfajok, valamint az emberek és az állatok között. Ám távol áll az általános humanizmustól, mert ezt az aranykort alapvetően mint ''a zsidóságnak más népek fölötti uralmát ''gondolja el, s ebből a szempontból rokon vele a Jelenések könyve. ''A III. Ézsaiás ''(55,13) a most idézett Ézsaiás prófétán túlmenően még arról is szót ejt, hogy a majdani boldog időszakban eltűnnek az embernek haszontalan növények, és megszűnnek a földi halandóra nézve ártalmas növényi tulajdonságok. Az alábbiakat írja: "A ''tövis helyén ciprus nő,/ a csalán helyén mirtusz nő./ ''Az ÚR dicsőségére lesz ez,/ örök jelül, ameiy nem pusztul el." Egyúttal továbbviszi Ézsaiás próféta azon meggyőződését, hogy a jövő aranykora mint ''a zsidóság boldogságának az időszaka ''következik be, amelyben a különféle népek kincsei Izráel fiaihoz fognak özönleni. Próféciájában (59,20) messiást ígértet az "Úr"-al, akit így beszéltet: "…eljön ''Sionhoz a Megváltó,'' Jákób megtérő bűnöseiheza…" Majd Izráelhez intéztetve a mondanivalót, a szóban forgó szerző az "Úr"-ral az alábbiakat nyilatkoztatja ki a 60. részben: "Kelj föl tündökölve, mert jön világosságod, Az ÚR dicsősége ragyogott rád. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az ÚR, dicsősége meglátszik rajtad. ''Világosságodhoz népek jönnek,'' és ''királyok ''a rád ragyogó fényhez. Emeld föl tekintetedet, és nézz körül! Mindnyájan összegyűltek, és hozzád jönnek, ''fiaid messziről jönnek,'' leányaidat ölben hozzák. Ha majd látod, örömre derülsz, repesve tágul a szíved. ''Özönlik hozzád a tengerek kincse,'' a népek gazdagsága hozzád -kerül. Ellep a tevék sokasága, Midján és Éfa tevéi. Mindnyájan ''Sebőból ''jönnek, ''aranyat és tömjént hoznak,'' és az ÚR dicső tetteit hirdetik. ''Kédár minden nyáját hozzád terelik,'' Nebájót kosai szolgálatodra állnak, hogy oltáromra kerüljenek kedves áldozatként. Így ékesítem föl ékes templomomat. Kik ezek, akik repülnek, mint a felhő, mint galambok szállnak dúcaikba? Csak szavamra várnak a szigetek, legelőször ''Tarsis hajói,'' hogy elhozzák ''fiaidat messziről,'' ezüstjükkel és aranyukkal együtt, Istened, az ÚR nevének dicsőségére, Izráel Szentje dicsőségére, hogy fölékesítsen téged. ''Idegenek építik várfalaidat,'' és királyaik szolgálatodra állnak. Bár haragomban megvertelek, de most kegyelmesen irgalmazok neked. ''Kapuid legyenek nyitva állandóan,'' ne legyenek zárva se éjjel, se nappal, ''hogy elhozhassák a népek gazdagságát'' királyaik vezetésével. ''De azok a népek és országok,'' amelyek nem szolgálnak téged, elpusztulnak, azok a népek egészen kipusztulnak. Hozzád kerül a Libánon dicsősége: ciprus, kőris és fenyő egyaránt, hogy ékesítse szent helyemet. Így teszem láborr zsámolyát dicsőségessé. ''Meghajolva járulnak eléd sanyargatóid fiai,'' lábad elé borulnak mind, akik megvetettek, és így neveznek: Az ÚR városa, Izráel Szentjének Sionja. Bár elhagyott és gyűlölt voltál, feléd sem járt senki, de majd ''örökre fenségessé teszlek,'' és örvendezővé nemzedékről nemzedékre. ''Népek tejét szopod,'' királyi emlőkön táplálkozol, és megtudod, hogy én, az ÚR, vagyok szabadítód és megváltód, Jákób erős Istene. Réz helyett aranyat hozatok, vas helyett ezüstöt, fa helyett rezet hozatok, és kő helyett vasat. ''Békét ''adok, hogy az irányítson, és ''igazságot, ''hogy az parancsoljon. ''Híre sem lesz többé országodban erőszaknak,'' határaidban pusztulásnak és romlásnak. Isten szabadítását nevezed kőfalaidnak, és dicséretét kapuidnak. ''Nem a nap lesz többé napvilágod,'' és nem a hold fénye világít neked, hanem az ÚR lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed. Nem megy le többé napod, és holdad nem fogy el. Az ÚR lesz örök világosságod, letelnek gyászod napjai. Egész ''néped ''igaz lesz, örökre birtokában lesz az ország; ''.facsemete, ''amelyet én ültettem, ''kezem alkotása, amely engem ékesít.'' A kevés is ezerré nő, a kicsiny is hatalmas néppé. Én, az ÚR, ''rövid idő múlva megvalósítom ezt.'' Az eljövendő zsidó aranykorról nem csupán az Ézsaiás-könyv idézett szerzői szólnak, hanem más ótestamentumi iratok is. Mint később látni fogjuk, ''Zakariásnál ''szerepel az a részlet, amelyhez kötődve az újszövetségi Jézus-alaknak szamárcsikón kell bevonulnia virágvasárnapon Jeruzsálembe. Benne (9,9) és más helyeken is (6,12-13; 12,10) ''szabadító ''ígértetik Izráel fiainak. Egyúttal arról is beszél ez a próféta, hogy az "Úr" által megteremtett jövőbeli aranykorban a zsidókat addig megvető idegen népek mennyire ragaszkodnak majd Jákób gyermekeihez. Isten szájába adva a szót, az alábbiakat írja (8,Z3): "Azokban a napokban ''tízen ''is megragadnak a mindenféle nyelvű népek közül ''egy júdait ''ruhája szegélyénél fogva, és ezt mondják: ''Hadd tartsunk veletek, ''mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!" ''Malakiás ''próféta ugyancsak jósolja a majdani aranykort, amelynek beköszöntét egy különös-félelmes nap elérkezte jelzi. Őnála az "Úr" így beszél Izráel fiaihoz: "Eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó kemence. Olyan lesz ''minden kevély ''és ''minden gonosztevő, ''mint a polyva, és ''elégeti őket ''az eljövendő ''nap – ''mondja a Seregek Ura –, nem marad meg sem gyökerük, sem águk. De ''fölragyog ''majd ''az igazság napja ''számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak. Úgy ugrándoztok majd, mint ''a hizlalóból kiszabadult borjak. ''Úgy széttapossátok a gonoszokat, hogy porrá lesznek talpatok alatt azon a napon, amelyet elhozok! – mondja a Seregek Ura. Gondoljatok szolgámnak; Mózesnek a tanítására, a rendelkezésekre és a törvényekre, amelyeket általa parancsoltam az egész Izráelnek a Hóreben! Én pedig elküldöm hozzátok ''Illés prófétát, ''mielőtt eljön az ''Úrnak nagy és félelmetes napja. ''Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz; különben pusztulással sújtom a földet… (3,19-24; a Károli-féle fordításban: 4,1-l.) A JÖVŐ ARANYKORA AZ ÚJSZÖVETSÉGBEN A korai kereszténység eszmekörében központi helyet foglal el az a nézet, hogy egy boldogabb időszak virrad majd az emberiségre. Magát ezt az elementáris erejű meggyőződést a kor nemzetközi történései, a szociális problémák, az i. sz. első és második században a rómaiakkal szemben elbukott zsidó függetlenségi háborúk keltették életre. Mivel pedig a pillanatnyi viszonyok tragikusak, reális eszközökkel módosíthatatlanok voltak, az emberek a képzeletben teremtettek maguknak egy boldogabb jövendőt. Ha aztán áttekintjük az utóbbira vonatkozó bibliai helyeket, akkor a hiedelmeknek rendkívüli zűrzavara áll előttünk. Maguk ezek a hiedelmek minden alkalommal az Újtestamentum főalakjához, Jézushoz mint megváltóhoz kőtik az aranykor eljövetelét, és minden lényeges aspektusban radikális ellentmondások jellemzik őket. 1) Az egyik fontos ellentmondásuk az alábbi kérdéssel kapcsolatos: ''hol valósul meg a majdani Paradicsom, ''amelyet az újtestamentumi iratok gyakran ''isten ''vagy ''a mennyek országának ''neveznek? A ''Jelenések ''apokaliptikus szellemtől áthatott könyve szerint ''itt a földön. ''Először csak ''1000 esztendőre ''Krisztus uralma alatt. Mégpedig annak köszönhetően, hogy egy angyal ennyi időre megkötözi minden baj forrását, a Sátánt. ''Véglegesen ''pedig akkor, amidőn az említett 1000 év elteltével szabadon engedett Sátán seregét az isteni tűz elpusztítja, amidőn a régi ég és a regi föld helyére új világ keletkezik, amely a boldogság hona lesz. A következőkben egy idevonatkozó igen hosszú szöveget idézek a szóban forgó iratból, hogy érzékeltessem a kor messiást váró emberének lelkületét, hogy bemutassam, milyennek gondolta el a majdani aranykort a Jelenések szerzője, aki így beszél: "És láttam, hogy egy ''angyal ''leszállt a mennyből; az alvilág kulcsa volt nála, és egy nagy lánc a kezében. Megragadta a sárkányt, ''az ősi kígyót, ''aki az ördög és a sátán, ''megkötözte ezer esztendőre. ''levetette az alvilágba, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket, amíg el nem telik az ezer esztendő: azután ''el kell oldoztalnia ''majd egy ''kis időre.'' És Iáttam királyi székeket: helyet foglaltak rajtuk, és ítélő hatalmat kaptak azoknak a Ielkei, akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért és az Isten igéjéért; ''akik nem imádták a fenevadat, ''se a az ő képét, és nem vették fel az ő bélyegét a homlokukra és kezükre: ezek ''életre keltek, ''és ''uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.'' A többi halott nem kelt életre, míg el nem telt az ezer esztendő. Ez az ''első feltámadás. ''Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ''ezeken nincs hatalma a második halálnak, ''hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig. Amikor pedig eltelik az ezer esztendő, a ''sátán elbocsáttatik börtönéből, ''és elmegy, hogy ''megtévessze a népeket ''a föld négy sarkán, Gógot és Magógot is; hogy összegyűjtse ''háborúra ''azokat, akiknek a száma annyi, mint a tenger fövenye. És felvonultak a fennsíkra, és bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost, de ''tűz ''szállott alá az égből, és ''elpusztította őket. ''Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a ''tüzes és kénes tóba vettetett, ''ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké. És láttam egy nagy fehér ''királyi széket ''és a rajta ülőt: színe elől eltűnt a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a királyi szék előtt állnak, és ''könyvek ''nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az ''élet könyve, ''és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. A ''tenger ''kiadta a benne levő ''halottakat, ''és ''megítéltetett mindenki cselekedetei szerint. ''És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a ''második halál, ''a tűz tava. ''Ha ''valakit ''nem ''találtak beírva az ''élet könyvébe, ''azt a ''tűz tavába ''vetették. És láttam ''új eget ''és ''új földet, ''mert az ''első ég ''és az ''első föld elmúlt, ''és a ''tenger sincs többé. ''És a szent várost, az ''új Jeruzsálemet ''is láttam, amint ''alászáll a mennyből az ''Istentől, felkészítve, mint egy ''menyasszony, ''aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a királyi szék felől: »Íme, az ''Isten sátora az emberekkel ''van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és ''maga az Isten lesz velük; ''és letöröl minden könnyet a szemükről, és ''halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom ''nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.« A királyi széken ülő ezt mondta: »Íme, ''újjáteremtek mindent.« ''És így szólt [a Jelenések szerzőjéhez]: »Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!« És ezt mondta nekem: »Megtörtént! Én vagyok az ''Alfa ''és az ''Ómega, ''a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazóknak az élet vizének forrásaiból ingyen. Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál.« És jött ''egy'' a hét ''angyal ''közül, akiknél a hét pohár volt, telve a hét utolsó csapással, és így szólt hozzám: »Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a ''Bárány feleségét.« ''Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, ''Jeruzsálemet, ''amely az Istentől a mennyből szállt alá. Benne volt az Isten dicsősége; ''ragyogása ''hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz, fala nagy és magas volt, ''tizenkét kapuja, ''előtte ''tizenkét angyal, ''és a kapura nevek írva, ''Izráel ''fiai ''tizenkét törzsének nevei: ''keletről három kapu, északról három kapu, délről is három kapu, és nyugatról is három kapu. A város falának ''tizenkét alapköve ''volt, és azokon a ''Bárány tizenkét apostolának a neve. ''Aki velem beszélt, annál volt egy ''arany mérővessző, ''hogy megmérje a várost, annak kapuit és falát: a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége; és megmérte a várost mérővesszővel: ''tizenkétezer ''futam, hossza és szélessége és magassága egyenlő. Megmérte a falat is: száznegyvennégy könyök, ember mértékével, ami az angyalé is. Falának ''építőanyaga jáspis, ''és a ''város színarany, ''tiszta üveghez hasonló. A város falának alapköveit mindenféle ''drágakő ''ékesítette: az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd; az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik hiacint, a tizenkettedik ametiszt. A tizenkét kapu ''tizenkét ''gyöngy volt, a kapuk mindegyike egy-egy gyöngyből, és a ''város utcája színarany, ''mint az átlátszó üveg. ''Nem láttam templomot a városban, ''mert az ÚR, a mindenható Isten ''és a ''Bárány annak a temploma. ''Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, ''hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány: a népek az ő világosságában fognak járni, és ''a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. ''Kapuit nem zárják be nappal, ''éjszaka ''pedig ''nem ''is lesz ott. ''A népek odaviszik dicsőségüket és tiszteletüket, tisztátalanok ''pedig ''nem ''jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek, hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe. Azután megmutatta nekem az ''élet vizének folyóját, ''amely ragyogó, mint a kristály, s az Isten és a Bárány királyi székéből ered. A város utcáján túl és a folyón innen, középen van ''az élet fája, ''amely ''tizenkétszer hoz termést, ''minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására valók. Nem lesz többé átok a városon, hanem az Isten és a Bárány királyi széke lesz benne: szolgái imádják őt, látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. Éjszaka sem lesz többé, de lámpás fényére sincs szükségük, sem a nap fényére, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodik örökkön-örökké. És ezt mondta nekem: Ezek az igék megbízhatók és igazak, mert az Úr, a próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy közölje szolgáival mindezt, aminek ''hamarosan ''meg kell történnie. És íme, eljövők hamar…«" (20,1-22,7.) A Jelenések könyve szerint tehát a jövő aranykora itt fog megvalósulni a ''földön. ''A Máté-evangélium viszont a "hegyi beszéd"-ben azt állítja, hogy valahol ''a mennyben ''(6,20). Hasonlóképp vélekedik a ''János''-evangélium is, amelyben a Jézus-alak (Károli fordításában) a következőt mondja Pilátusnak: ''"Az én országom nem e világból való. ''Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való." (18,36.) ''Lukácsnál ''arról olvashatunk, hogy a farizeusok kérdésére a Jézus-alak így válaszol (17,21): "Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van vagy amott. Mert ''az Isten országa közöttetek van." ''A Károli-fordítás úgy fogalmaz, hogy ez :az ország ''"tibennetek" ''létezik – tehát valami belső értéket jelent –, ami arra utal, hogy ennél az evangélistánál az adott esetben talán a sztoikus filozófia hatása érvényesül. 2) Az Újszövetség aranykori képzeteinek egy újabb ellentmondása abból a szempontból figyelhető meg, hogy ''etnikai vonatkozásban kinek ígértetik ''az eljövendő paradicsomi állapot. Az erről nyilatkozó újtestamentumi iratok zöme szerint ''minden nép gyermeke ''eljuthat az isten, a mennyek országába – ám csak az esetben, ha Krisztus-hívő és erkölcsös ember. Egyes bibliai helyek azonban egészen más álláspontot képviselnek, mert szerzőik azt állítják, hogy Jézus csupán a zsidók megváltója, s ezért a boldogság általa megvalósuló hona is ''csak a zsidóké ''lesz. Az utóbbi álláspont az Újszövetségben a legradikálisabb módon a ''Jelenések ''fentebb idézett részében fogalmazódik meg, és a következő momentumokban fejeződik ki: a) Az új ''Jeruzsálem ''lesz az eljövendő aranykor színhelye. b) Mivel az ótestamentumi ''zsidóság 12 törzsből ''állt, ennek a boldogsághonnak ''12 kapuja ''lesz, a kapuk előtt ''12 angyal fog ''állni, a kapukra a ''12 zsidó törzs neve ''vésetik fel, a város ''12 alapkövén ''majd a "Bárány" ''12 apostolá''nak a ''neve ''szerepei, és az élet fája évente ''12-szer hoz termést. c) ''Miként az Ótestamentum aranykorról szóló fejtegetései, a Jelenések könyve is azt állítja, hogy a majdani boldogsághon ''a zsidóság más népek feletti uralmi helyzetét ''jelenti. Ezt a nézetet a szóban forgó idézet úgy fogalmazza meg, hogy a föld királyai, népei az új Jeruzsálembe viszik "dicsőségüket és tiszteletüket". 3) Radikális ellentmondás jellemzi az újszövetségi iratokat azt illetően is, hogy szerintük ''mely szociális rétegeké ''lesz a jövő aranykora. ''Máténál ''(Károli fordításában: 5,3) a "hegyi beszéd" keretében arról olvashatunk, hogy "Boldogok a ''lelki szegények: ''mert övék a mennyeknek országa." Továbbá arról (5,6), hogy "Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az ''igazságot: ''mert megelégíttetnek." Mindez pedig a következőt jelenti: Máté szerint a ''tényleges gazdag ''is lehet lelkiekben szegény, ''gyermeteg ''lelkületű, a "krisztusi" hit igazságát éhező-szomjazó, s így ''ő is bejuthat a mennyek országába. ''Egészen más álláspontot képvisel viszont a Lukács-evangélium (6,20-25). Ez – hasonlóan az ótestamentumi profetikus könyvek és az újszövetségi iratok számos helyéhez – antiplutokratikus szellemű, és az eljövendő aranykort – kizárva belőle a gazdagokat-csak a szegényeknek ígéri. Benne a meditációját követően a hegyről lejön Jézus a síkságon azt mondja, hogy a ''tényleges szegényeké, a tényleges éhezőké lesz az isten országa. ''S ugyanilyen módon nyilatkozik ''Jakab ''is (2,5): Isten a ''szegényeket ''választotta ki arra, hogy örököljék az ő országát. ''Lukács ''(16,19-31) pedig a dúsgazdag úrról és a koldus Lázárról szóló példabeszédben fejti ki, hogy a halál utáni boldogság ''csak a szegényeké, ''a földi létben sokat szenvedteké. 4) Ha azt akarjuk megtudni a Bibliából, hogy az újszövetségi iratok szerint ''mikor fog megvalósulni ''a jövő aranykora, akkor szintén ellentmondó jóslatokra bukkanunk. A Jelenések idézett – és több más részlete(22,7.10.12.20) azt jövendeli, hogy a boldogság időszaka ''hamarosan ''bekövetkezik. És ugyanezt mondja, a régi világ pusztulását és az új paradicsomi állapot igen közeli létrejöttét jósolja sok más újtestamentumi hely is. Közülük egyesek idevonatkozóan még eléggé pontos ''dátumot ''is említenek. ''Márknál ''(13,30) és ''Lukácsnál ''(21,32) Jézus így beszél: "Bizony, mondom néktek, ''nem múlik el ez a nemzedék, ''amíg mindez végbe nem megy." És szinte betű szerint ugyanígy fogalmaz ''Máténál ''(24,34) is: "Bizony, mondom néktek, hogy nem ''múlik el ez a nemzedék ''addig, amíg mindez meg nem történik." Az Újtestamentum egyik igen érdekes mozzanata aztán az, hogy a "krisztusi" jóslat már a bibliai időkben hamisnak bizonyult, mert ''a korabeli nemzedék, ''amelynek az életidejére a messiás a világ végét és az aranykor eljövetelét ígérte, ''már elhalt, ''ám a világ vége és a boldogság hona még sehol sem volt. Épp ezért magától értetődő, hogy a keresztényeket emiatt kigúnyolták. Ezzel összefüggésben a második Péter-levélben (3,3-4) a következőket olvashatjuk: "…az utolsó napokban ''csúfolódók ''támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, és azt kérdezgetik: »Hol van az [ti. Jézus ''második''] eljövetelének ígérete? Mert mióta az ''atyák elhunytak, minden úgy maradt, ''amint a teremtés kezdetétől fogva van.«" E nehéz helyzetből (amely nem Péter apostol életidejében, hanem jóval később jelentkezhetett, hisz ő a Biblia szerint Jézus kortársa volt) a szóban forgó levél tényleges szerzője szofisztikával igyekszik kijutni. Mégpedig olyképpen, hogy felhasználja a 90. zsoltár 4. versét. Ez az "Úr"-nak így beszél: "…ezer esztendő annyi a szemedben, / mint a tegnapi nap, amely elmúlt, / mint egy őrváltásnyi idő éjjel." A Péter-levél fogalmazója pedig a csúfolódás elhárítása céljából a következőket mondja a maga híveinek (3,8-10): "Az az egy… ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy ''az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. ''Nem késlekedik az ''Úr az ''ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem ''türelmes ''hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elpusztuljanak, hanem azt, hogy ''mindenki megtérjen. ''De el fog jönni az Úr napja…" Hogy aztán a világ végére és a majdani aranykorra vonatkozó "jézusi" és "péteri" jóslatok mennyire bizonyultak igaznak, bárki lemérheti azon, hogy állítólagos megfogalmazásuk ideje óta eltelt több mint 19 évszázad. 5) A nézetek rendkívüli ellentmondásossága jellemzi az Újtestamentumot azzal kapcsolatosan is, hogy ''milyen események előzik meg, ''illetve ''jelentik a világ végét, ''hogy ''mily módon teremtődik meg ''a jövőbeli boldogság állapota. Minderről legrészletesebben a Jelenések apokaliptikus, látomásokkal teli könyve beszél. De számos idevonatkozó részlet szerepel egyéb újszövetségi iratokban is. ''Máté ''(24,3-33) szerint az Olajfák hegyén a szóban forgó témakör kapcsán a tanítványok megkérték Jézust: "Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te [második] eljövetelednek és a világ végének?" A válasz, amelyet kaptak, így hangzott: "Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! – és sokakat megtévesztenek. ''Fogtok hallani háborúkról, ''és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ''ez még nem a vég. ''Mert ''nemzet nemzet ellen ''és ''ország ország ellen támad, ''lesznek ''éhínségek ''és ''földrengések ''mindenfelé. A vajúdás kínjainak ''kezdete ez! ''Akkor kiszolgáltatnak titeket, hogy meggyötörjenek, ''megölnek benneteket, ''és gyűlöl majd titeket minden nép az én nevemért. Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. Sok hamis próféta támad, és megtévesztenek sokakat. Mivel pedig ''megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül. ''De aki mindvégig kitart, ''az üdvözül. ''Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és ''akkor jön el a vég.'' "Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dániel próféta megmondta, ott állni a szent helyen – aki olvassa, értse meg! –, akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, aki a ház tetején van, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit, és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elhozza a ruháját. ''Jaj a terhes és szoptató anyáknak ''azokban a napokban! Imádkozzatok, hogy meneküléstek ''ne télen ''legyen, se ''szombaton. ''Mert ''nagy nyomorúság ''lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanig, és nem is lesz soha. Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem maradna meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidülnek azok a napok." "Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus, vagy ott: ne higgyétek! Mert ''hamis krisztusok ''és ''hamis próféták ''állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék – ha lehet – a választottakat is. Íme, előre megmondtam nektek! Ha tehát azt mondják nektek: Íme, a pusztában van, nem menjetek ki. Íme, a belső szobákban, ne higgyétek! Mint ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. Ahol a dög, odagyűlnek a saskeselyűk." "Ama napok nyomorúsága után pedig a ''nap elsötétedik,'' a ''hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, ''és az egek erői megrendülnek. És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor ''jajgat a föld minden népe, ''és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, akik összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig." "Tanuljátok meg ''a fügefáról ''vett példázatot: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor mindezt látjátok, tudjátok meg, hogy közel van ő [az Emberfia], az ajtó előtt." Hasonló – Mátéval majdnem azonos – módon nyilatkozik a világ végéről és az aranykor beköszöntéről ''Márk ''(13,21-30), és egyes helyeken (17,20-37; 21,25-33) ''Lukács ''is. Ám érdekes, hogy az első három evangélista nem csupán azt "írja le", hogy milyen rettenetes események jelzik majd az isten országának bekövetkeztét. Egyúttal arról is beszélnek, hogy – a borzalmas előtörténések ellenére – az "Emberfia" eljövetelének az időpontja éppúgy bizonytalan, mint az, hogy mikor fog betörni egy házba a tolvaj. "Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem ismeri; sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül… Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok… Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!" (Máté 24,36-44; vö.: Márk 13,32-37 és Lukács 12,35-40; 21,34-36.) Külön megemlítem, hogy a Jézushoz kötődő majdani aranykorról és az ennek bekövetkeztét jelző borzalmas történésekről a János-evangélium ''alig'' ejt szót. Távol állnak tőle ama apokaliptikus momentumok, amelyek főként a Jelenésekben, de Máténál, Márknál és Lukácsnál is jelen vannak. Benne (16,16-23) a Jézus-alak a maga tanácstalan tanítványaival csupán annyit közöl, hogy ismét eljön, és az apostoloknak az a fájdalma, amelyet az ő halála és az ő eltávozása jelent számukra, őrömre fog változni. S mindezt egy szép aforizmával érzékelteti, amely a következőképpen szól: "Amikor az ''asszony szül, fájdalma ''van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre a miatt az ''öröm ''miatt, hogy .ember született a világra." Az első János-levél (2, 15-17) -Lukács és Máté némely helyével összhangban – az evilági d-olgok kedvelése ellem lép fel, és így beszél: ''"Ne szeressétek .a világot, ''se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Meri mindaz, ami a világban van, a ''test kívánsága, ''és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtói van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, az megmarad őrökké." 6) Az újszövetségi iratok abból a szempontból is lényeges eltéréseket, egyes esetekben alapvető ellentmondásokat tartalmaznak, hogy ''milyen javak gazdagságát ''jelenti majd az eljövendő aranykor. A Jelenések könyve – mint a belőle vett hosszú idézetből láthattuk – ''anyagi javakban bővelkedőnek ''gondolja a boldogság 'honát. Ez a nézőpont nem csupán abban fejeződik ki, hogy itt a földön, a mennyből leereszkedett Jeruzsálemben valósulna meg az olyannyira óhajtott újabb Paradicsom, hanem más elképzelésekben is. Így pl. abban, hogy az említett helységben az "élet fája" évente 12-szer teremne, hogy az egész város csupa aranyból, drágakőből állna, hogy megszűnnének az embert sujtó összes bajok. Ugyanakkor a Lukács-evangélium egyik része – mint korábban már futólag jeleztem – a ''lelki javakra ''helyezi a hangsúlyt. Azzal a folyamattal párhuzamosan pedig, ahogy az őskeresztényeknél felerősödött a világ végét közeli időkre váró meggyőződés, az Újszövetség irataiban a ''föIdi javak megvetése, a munkától való elfordulás, ''a rendelkezésre álló javak fogyasztásának az igyekezete, továbbá a másvilági létre való koncentrálás lesz az uralkodó. ÉS A KESERŰ IGAZSÁG A Biblia tehát úgy véli, hogy a világteremtést követően a múltban volt, a jövőben pedig a Dávid királyi családjából származó emberi utód (Immánuel), ill. Jézus révén lesz egy boldog aranykor. Ám az ilyen állításokkal szemben az a keserű igazság, hogy a régi időkben ilyen állapotban az emberiség sohasem leledzett. Ezt a valós tényt az ókori görög szofista bölcselő, ''Prótagorasz – ''igaz, csak közvetetten, de – már az időszámításunk előtti 5. században jelezte, midőn arról beszélt, hogy az ember természeti úton keletkezett, és az igen primitív viszonyokból emelkedett mind magasabb szintre. A vele egy városban, a thrákiai Abdérában született ''Démokritosz ''úgy fogalmazott, hogy ha egyáltalán lehet valamiféle aranykorról beszélni, akkor az a jövőben, az emberi haladásnak köszönhetően fog létrejönni. Az 1600-ban az inkvizíció által máglyán elevenen elégettetett Giordano ''Bruno ''pedig a maga egyik írásában rendkívül szellemesen, nagyon kemény szavakkal gúnyolta ki a múlt aranykorában hívőket, és ostoba véleményük miatt szamaraknak nevezte őket. A fölvilágosult gondolkodó, a tudomány minden erőfeszítése és bizonyítéka ellenére azonban a teológusok napjainkban is azt a gyermeteg, több évezreddel ezelőtt kialakult hiedelmet plántálják bele a zsidó és a keresztény vallás követőibe, hogy hajdanán létezett az "Éden kertje". Ily irányú tevékenytégük számára ma igen kedvező talajt biztosít az ún. népi demokratikus országokban lezajlott rendszerváltás, amelynek következtében a tudományt, az ókori görög bölcsek megteremtette filozófiai ateizmust nem illik képviselni. Épp ezért most, a 20. században fogadjuk kétellyel a teológusok nálunk is mind agresszívebb ügybuzgalmát, nehogy a vulgarizáló marxista ideológia eddigi uralma után a vallási teoretikusok ósdi nézetekre alapozott eszmei hatalma alá kerüljünk. És e cél eléréséhez az egyik igen jó eszköz az, ha behatóan ismerjük a Bibliát. Sok igazság van ugyanis abban, amit – némiképp egyoldalú túlzással – a 18. századi francia bölcselő, ''Holbach ''mondott: "…a Biblia olvasása mindennél alkalmasabb arra, hogy a keresztényt a Biblia minden tiszteletéből kiábrándítsa." persze, csak azzal a feltétellel, ha az Ó- és az Újtestamentumot nem vakbuzgó elfogultsággal lapozgatjuk. Csupán akkor, ha nem a belénk szuggerált, az egyes bibliai dolgokat elhallgató vagy éppenséggel meghamisító papi értelmezés kényszerzubbonyába öltözötten olvassuk a "szent" iratokat. Ám egyúttal óvakodnunk kell a Bibliához az ostoba tagadással viszonyuló agresszív-árnyalatlan ateizmustól is, hogy hasznosíthassuk azokat az igen fontos történelmi, társadalmi ismereteket, kulturális és erkölcsi értékeket, amelyeket az Ó- és Újtestamentum magában foglal. A múltban tehát nem létezett az "Éden kertje". És – mint mindnyájan tudjuk – ''nem ''szállt alá az égből az ''új aranykort ''jelentő ''Jeruzsálem, ''nem valósult meg ''Krisztus ezeréves országlása, ''s nem érkezett el az ''isten, a mennyek országa ''sem. Mégpedig annak ellenére nem, hogy egyes újtestamentumi részletekben "maga" Jézus ígérte meg közeli újabb eljövetelét. Vajon miként vélekednek a megváltó ezen "ígéret-megszegés"-érői a teológusok? Talán némely újszövetségi irat szellemében szofisztikusan magyarázzák meg maguknak? És miként kell róla tudományosan vélekednünk? A következőképp: a korai keresztények, tehát emberek várták közeli időre a világ végét, a boldogság korának elérkeztét, és a fantázia szülte Jézus-alakhoz kapcsolt ezen óhajuk be nem teljesedését fejezi ki a messiás "ígéret-megszegése". Külön szükségesnek tartom megemlíteni, hogy az Újszövetség oly sok helyén szereplő jóslat, amely szerint rövidesen elérkezik – mégpedig rettenetes események közepette – a ''világ vége, ''szintén hamisnak bizonyult. A régi ég és föld – szakadatlan változások közepette – még mindig léteznek. Mégpedig annak ellenére, hogy nehéz társadalmi helyzetekben az Újtestamentumhoz kötődő személyek később is számtalanszor megjósolták pusztulásukat. Az utóbbi időkben hasonló vélemények ismételten és egyre gyakrabban fogalmazódnak meg. És ezeken nagyon ajánlatos elgondolkodnunk. Nem azért, mintha valamiféle transzcendens hatalom irtaná ki a mindig is gonoszra hajló, s napjainkban egyre elvadultabb emberiséget, hanem egészen más ok miatt. Azért, mivel a telhetetlen, a hatalomvágy megszállta, a tetteik következményeivel mit sem törődő emberek – köztük a közvetlen haszonra koncentráló, de erkölcsileg felelőtlen tudósok és politikusok is – tönkreteszik saját természeti létfeltételeiket, és ezáltal megölik saját szülőanyánkat s tápláló dajkánkat, a Földet. Ily okok miatt magam is úgy vélem – hangsúlyozom: nem úgy érzem, hanem úgy vélem –, hogy az emberiséget most fenyegeti először igazán egy sajátos értelemben vett világvég. És ez be is következik, fajunk – és vele együtt sok minden más is – kihal ezen a csodás bolygón, ha nem sikerül megfékezni az emberi önzést, a "racionális" ember esztelenségét. Nemünk tagjait rá kell venni – ha másképp nem megy, rá kell kényszeríteni – arra, hogy lemondjanak önpusztító telhetetlenségükről. E cél elérése érdekében hasznosítani kell azokat a pozitív erkölcsi elveket, amelyek igen nagy számban szerepelnek mind az Ó-, mind pedig az Újtestamentumban, s amelyeket a "Bibliai gondolatok, aforizmák" c. fejezetben kötöttem csokorba. És, természetesen, mindenekelőtt azokat a humánus bölcsességeket, amelyekkel világi keretekben a régi görög filozófusok, drámaírók, politikusok és a későbbi időkben élt különféle gondolkodók igyekeztek megfékezni az emberi hübriszt, a telhetetlen bírvágyat. Az egyénekkel kisgyerekkortól kezdve ''Hérakleitoszt ''kell megismertetnünk, aki a következőt mondotta: "Az embereknek, ha teljesülne mindaz, amit kívánnak, nem válna javukra." És ''Euripidészt, ''aki így fogalmazott: "Túlzást kerülök s vallom ez elvet: / »Semmit se nagyon!« / Igy gondolkodnak a bölcsek." Továbbá ''Epikuroszt, ''aki óvón figyelmeztetett: "Ha valaki nincs a sajátjával tökéletesen megelégedve, legyen bár az egész világ ura, mégis nyomorult." (Lásd Pais István: "Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák." 29.. 61. és 118. oldal.) A TÍZPARANCSOLAT ÉS AZ ÓTESTAMENTUM ERKÖLCSE Ha a különféle állatok közösségben élnek, mindig szükség van bizonyos szabályozókra, amelyek érvényesülése lehetővé teszi a kollektívát alkotó egyedek legalább viszonylag békés együttélését. Ez a szükséglet felfokozottan jelentkezik a földi állatvilág legfejlettebb tagjánál, az embernél, aki ''Arisztotelész ''szerint ''zóon politikon, ''vagyis társadalmi együttélésre hivatott élőlény. Ám amily nagyon szükséges az emberi szférában az együttélés szabályozása, legalább olyan nehéz – ha nem sokkal nehezebb – e kényszerű cél elérése. Az ember ugyanis messze áll attól, hogy angyali lénynek nevezhessük. Sőt, azt kell mondanunk, hogy sok esetben rosszabb, barbárabb az állatoknál. Tisztában voltak e ténnyel már az ókori népek is, és politikusaik, bölcselőik rengeteg energiát fordítottak arra, hogy elméletileg kimunkálják, majd pedig a gyakorlatban alkalmazzák azokat a magatartási szabályozókat, amelyek betartása nélkül nem lehetséges az emberek közösségi létezése. A RÉGI GÖRÖGÖK A JOGRÓL ÉS AZ ERKÖLCSRŐL Ilyen szempontból különösen értékes eredményeket értek el a ''régi görög ''gondolkodók, akik közül sokan teljesen evilági módon vizsgálták a szociális szférát, azokat a jogi és erkölcsi alapokat, amelyek szükségesek a társadalmi együttéléshez. Hangsúlyozták, hogy az ember negatív késztetéseinek a megfékezése érdekében ''jogi törvényeket ''kell hozni, s ezekben pillantották meg a gátlástalan egyének korlátok közé szorításának leghathatósabb eszközét. A szóban forgó nézetet fogalmazta meg a "hét bölcs" egyike, ''Pillakosz, ''midőn a lüd király, Kroiszosz kérdésére – melyik a legerősebb hatalom? – így válaszolt: "A tarka tábláé." És Pillakosz e szavakkal ama törvényekre utalt, amelyek az antik görög városállamok életét szabályozták, és amelyeket köztereken álló táblákra írtak fel az egyes helységekben, így pl. a szolóni tőrvényeket Athénban. Hasonló megfontolás miatt mondta a filozófus ''Hérakleitosz, ''hogy a népnek a maga törvényeit úgy kell védenie, mint városának falát az ellenséggel szemben. S ily nézettől vezettetve hangsúlyozta a tragédiaíró ''Euripidész ''is a következőt: "Törvénynél soha nem lehet / Szentebb és hatalmasabb." (Pais L: "Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák." 84. old.) A bölcselő ''Platón ''pedig, aki utópia révén igyekezett boldogabb társadalmat teremteni, így indokolta meg a jogi törvények szükségességét: "Törvényeket okvetlenül hozni kell emberek számára, és embereknek törvények szerint kell élniük, különben mitsem különböznek a legvadabb állatoktól." (Uo. 82. old.) Az antik görög gondolkodók tehát tisztában voltak a jogi törvények társadalmi fontosságával, azzal, amit a római ''Cicero ''a következő szavakkal juttatott kifejezésre: "Azért vagyunk mindnyájan a törvény szolgái, hogy szabadok lehessünk." (Uo. 86. old.) Az elmondottak fényében érthető, hogy a régi hellén gondolkodók, államférfiak miért foglalkoztak oly behatóan a törvényhozással, és miért jelent meg már náluk az a meggyőződés, amelyet ma majdnem mindenki az újkor társadalmi fejlődéséből, közelebbről tekintve ''Montesquieu-től ''eredeztet, és amely ''Arisztotelész ''egy hosszabb szövegének a tartalmi kivonataként így foglalható össze: a becsületes alkotmánykészítőnek ''el kell választania egymástól a törvényhozói, a végrehajtói és a bitói hatalmat ''(uo. 109. old.). A régi görögök azonban a jogi törvényeket nem a szociális együttélés kizárólagos, hanem csupán alapvető eszközének tekintették. Mellette igen fontosnak tartották ''az erkölcs ''szabályozó szerepét is, és behatóan elemezték, honnan erednek az erkölcsi normák, miként lehet őket az egyénekbe beleplántálni, s milyen viszony áll fenn az utóbbiaknál a jó ismerete és a jó cselekvése között stb. Közülük némelyek (mint pl. Szókratész) úgy vélték, hogy az ún. általános erkölcsi normák természetfölötti hatalomtól származnak. Ám többségük ezzel ellentétes véleményen volt, és miként a jogi törvényeket, ugyanúgy az erkölcsi normákat is az emberi társadalom képződményeinek tartotta. Ezt a véleményt már Epheszosz szülöttjénél, az irodalomban gyakorta "homályos" filozófusként emlegetett Hérakleitosznál (i. e. 530-470) megtaláljuk. Őt követően pedig az ateizmust kimunkáló szofisták – többek közt Prótagorasz (i. e. 481-411) – képviselik. Majd a következő időkben – Szókratész etikai idealizmusával szemben – a jeles filozófus, ''Arisztotelész (i. ''e. 384-322) fejtegeti, mondván: ''az erkölcs autonóm emberi képződmény, ''amely csak a társadalomban keletkezhet és funkcionálhat. Míg Szókratész úgy vélte, hogy a jó ismeretéből az egyéneknél feltétlenül következik a jónak a megtevése is, addig mások ezt a nézetet elvetették, és rámutattak, hogy az embereknél az ismereteken kívül a különféle vágyak, érdekek is közrehatnak a cselekvésben, és gyakran a gonoszság útjára visznek bennünket. Igen találóan hangsúlyozta ezt a tényt a tragédiaíró ''Euripidész'' (i. e. 480-406), amikor így beszélt: "Tudjuk s világosan felismerjük, mi jó, / de mégse tesszük, van, ki lusta, hogy tegye, / és van, ki többre tart akármilyen gyönyört / a jónál, és gyönyör bizony sokféle van…" És hasonló módon nyilatkozott a szóban forgó problémáról a római ''Seneca'' (i. e. 4-i. sz. 65) is, mondván: "A romlott lélek legárulóbb jele a hullámzás s a szüntelen hánykódás az erények tettetése s a bűnök imádata között." (Uo. 110. és 112. old.) Az elmondottak fényében nem csodálkozhatunk rajta, hogy az ókori görög gondolkodók igen elmélyülten vizsgálták azt, miként lehet az embereket a társadalmi együttélésre alkalmas erkölcsös lényekké alakítani. S azon sem lepődhetünk meg, hogy e cél elérésének eszközét ''a nevelésben ''pillantották meg, s úgy vélték, hogy városállamaikban központi szerepet kell játszania a pedagógiának. Tisztában voltak ugyanis azzal, hogy poliszaik jövője attól függ, milyenek lesznek majdani polgáraik. Platón (i. e. 427-347) pl. ezzel kapcsolatosan a következőképpen fogalmazott: "…ha az ifjak gondozása és nevelése a helyes úton halad, akkor az állam hajója biztosan halad előre; ha ellenben baj van a nevelés körül, – arról jobb nem is beszélni…" És Platón épp ezért igen határozottan követelte, hogy az államban fordítsanak igen nagy figyelmet a nevelésre. Az emberi természet jellemzését is magában foglaló egyik szövegrészletében idevonatkozóan a következőt írta: "Az emberről azt szoktuk mondani, hogy szelíd; azonban csupán akkor szokott a legszelídebb és legistenibb élőlénnyé válni, ha szerencsés természet és helyes nevelés párosulnak nála; ha ellenben nem eléggé, vagy nem jól nevelik, a legvadabb minden lény között, ahányat csak szül a föld. Ezért a törvényhozónak ''nem ''szabad engednie, hogy a ''gyermeknevelés másodrangú vagy mellékes dolog legyen az államban." ''(Uo. 162. old.) Hasonló szándéktól vezettetve ''Arisztotelész ''úgy vélte, hogy 7 éves kortól a gyerekeket kötelező állami nevelésben kell részesíteni. S miközben sok szofistához, a filozófus Démokritoszhoz és a tragédiaíró Euripidészhez hasonlóan ama nézeten volt, hogy a magunkkal hozott természet neveléssel módosítható és alakítandó, egyúttal arra is figyelmeztetett, hogy a gyerek személyiségét csak bizonyos határig lehet formálni. Mert szerinte ahogy a földobott követ nem lehet arra kényszerí¬ teni, hogy az ún. holtponton túl is tovább haladjon fölfelé, ugyanúgy a nevelésnek is bizonyos, biológiailag meghatározott korlátai vannak. Az utóbbi tény fölismerése azonban az antikvitás görög gondolkodóit pedagógiai szempontból nem lefegyverezte, hanem arra ösztökélte, hogy keressék azokat az utakat-módokat, amelyek révén minél erkölcsösebbé lehet tenni a majdani felnőtteket. Ezzel összefüggésben hangsúlyozták, hogy a gyerekkori helyes ''szoktatás ''mennyire fontos, és mily nagymértékben határozza meg az egyén magatartását egészen az öregkorig. Az erény taníthatóságát valló ''Euripidész ''pl. e tényt a következő szavakkal írta le: "A rút tettektül őrizkedjél gyermekül; / Kit jól neveltek, férfikorban is pirúl / Gazságot elkövetni; ám ha ifjúként / Sokat hibázik, megmaradnak a hibák A jellemével egybeforrva aggkorig." (Uo. 140. old.) A szóban forgó gondolkodók rámutattak arra, hogy a nevelés révén a gyerekben oly ''kötelességtudatot ''kell kialakítani, amely a rosszra irányuló vágyak ellenében is képessé teszi őt az erkölcsileg helyes cselekvésre. Hangsúlyozták, hogy a gyerek, az ifjú számára szükség van pozitív személyes, ill. eszmei ''példaképre. ''Ösztökéltek az egyszerű, a mértéktartó életvitelre. Fölhívták a figyelmet arra, hogy az ember igazi erkölcsi mivoltát az a szándék fejezi ki, mit szeretne tenni. De egyúttal a következőt is hangoztatták: mivel az emberek bensőjébe nem láthatunk bele, szándékaikat nem fürkészhetjük ki, és mivel gyakran nem belső óhajaik szerint cselekszenek, erkölcsiségüket csak az általuk végrehajtott tettek alapján van módunk megítélni. Külön megemlítem, hogy ''Euripidész ''és ''Arisztotelész ''vizsgálták a jogi törvények és az erkölcs egymáshoz való viszonyát is. S miközben úgy vélték, hogy e két dolognak egyaránt a városállam érdekét kell szolgálnia, egyúttal tisztában voltak azzal is, hogy a jogi törvény és az erkölcs szembekerülhet egymással. Hogy miért? Azért, mivel az előbbi különérdekeket hordozhat, az utóbbi pedig magasabb rendű emberi értékek kifejezője lehet. Az ilyen esetekben az említett gondolkodók az erkölcsöt habozás nélkül a jogi törvény fölé helyezik. Euripidész pl. ily szavakkal: "A törvénynél az erkölcs mindig biztosabb; / Mert meg nem ingathatja semmiféle szó, / Ellenben azt a jó szónok fogásai / Addig csűrik-csavarják, amig tönkre megy." Arisztotelész pedig a következő megjegyzéssel rendeli alá a jogi törvényt a nála pozitívabb erkölcsi állásponcnak: "Világos, hogy ha az írott törvény ügyünk ellen szól, akkor az egyetemes törvényhez és a méltányossághoz kell folyamodnunk, mert igazságosabb." (Uo. 137. és 133. old.) AZ EXODUS 20. FEJEZETÉNEK TÍZPARANCSOLATA Vajon mi az oka annak, hogy könyvemnek az ótestamentumi erkölcsöt tárgyaló fejezete elején a régi hellének etikájáról ejtettem szót? Nos, egyfelől az, hogy az olvasónak módot akartam nyújtani két ókori nép, az ószövetségi zsidók és a görögők erkölcsi nézeteinek az összehasonlítására. Másfelől pedig az, hogy a héber Biblia etikájának az elemzése előtt fel kívántam hívni a figyelmet rá: míg az ókori zsidó gondolkodók az erkölcsöt természetfeletti hatalomtól származtatják, addig a hellén bölcselők ugyanezt a dolgot emberi eredetűnek tartják, és álláspontjuk messze fölötte áll mind a zsidó vallásénak, mind pedig a hozzá kötődve kialakult kereszténységének. És egyébként is: vajon ''igaz-e a ''két most említett vallás nézete, amely szerint valamiféle ''istenség nyilatkoztatta ki ''azokat az ''erkölcsi szabályokat, ''amelyek szem előtt tartásával az izraelitáknak, ill. a "krisztusi" tan híveinek élniük kell? A következőkben mindenekelőtt erre a rendkívül fontos kérdésre igyekszem választ adni, majd pedig az ótestamentumi erkölcs néhány fontosabb aspektusát mutatom be az olvasónak. A zsidó és a keresztény vallás legfőbb érve az erkölcs isteni eredete mellett a ''Bibliára ''való hivatkozás. E vallások szerint ugyanis a természetfeletti hatalom, amely folyamatosan nyilvánítja ki a maga akaratát, egy alkalommal összefoglaló jelleggel rendelkezett arról, mely szabályok szem előtt tartásával kell az embernek élnie. Arról beszélnek, hogy az isten e különös erkölcsi parancsadására a zsidók Egyiptomból történt kivonulását követően, a 40 éves pusztai vándorlásnak még viszonylag a kezdetén került sor. Közelebbről tekintve az ún. ''Sínai ''nevű hegyen. Mégpedig olyképpen, hogy Jahve fölhívta Mózest erre a hegyre, és rajta közölte vele ama normákat, amelyek szerint ezután ''Izráel fiainak ''élniük kell. Magukat a parancsolatokat állítólag ''két kőtáblára ''vésve vitte le magával Mózes. Ám leérve népéhez meglepetéssel tapasztalta, hogy míg ő 40 napig fent volt a hegyen, addig Izráet fiai feladták az egyistenhitet (?), és ''aranyból ''készített ''borjút ''kezdtek el imádni. A vezér emiatt rettenetesen haragra lobbant. Dühében földhözvágta és összetörte a mindkét oldalukon rendelkezésekkel teleírt kőtáblákat. Ezt követően megbüntette a "bálványimádás" vétkeseit, és ismét fölment a hegyre. Itt először Jahvénál kieszközölte, hogy az nem áll bosszút a vallásilag "eltévelyedett" zsidóságon. Majd ''újabb két kőtáblára ''vésve az istenségtől megkapta és levitte népéhez azokat a rendelkezéseket, amelyek az első két kőtáblán szerepeltek. Általában így ismertetik a zsidó és a keresztény vallás "elfogulatlan" teológusai azokat a "történések"-et, amelyek állítólag a Sínai-hegynél lejátszódtak, és amelyek szerintük egyértelműen tanúsítják: istentől erednek az erkölcsi rendelkezések, ama szabályok, amelyeket összefoglaló néven ''Tízparancsolatként ''emleget az irodalom. De vajon hűen ismertetik-e a szóban forgó két vallás teológusai azt, ami a Bibliában olvasható? És vajon az, amit az Ótestamentum a kérdéses Tízparancsolat kinyilatkoztatás-történetével kapcsolatosan tartalmaz, igazolja-e azt a véleményt, hogy a Sínai-hegynél valamiféle csodás, természetfölötti esemény zajlott le? Ha e problémákat illetően meg akarjuk tudni az igazat, akkor át kell tekintenünk a szóban forgó kérdésekkel kapcsolatos ószövetségi helyeket, amelyek elolvasása egyértelműen jelzi számunkra: a teológusok elhallgatásokkal, torzításokkal teli módon ismertetik a Bibliában foglalt dolgokat, amelyek nem isteni erkölcsi parancsadásról, hanem csupán emberi történésekről szólnak. Magát a jelzett áttekintést annak megemlítésével kezdem, hogy az Ótestamentum ''három ''helye foglalkozik részletesen az állítólagos Jahve-féle erkölcsi kinyilatkoztatással. Ezek a helyek a kővetkezők: az Exodus 19-20., a Deuteronomium 5. és az Exodus 31-35. fejezete. Az alábbiakban először idézet formájában ismertetem a most említett ótestamentumi részleteket, majd pedig egymással összevetve elemzem őket. ''Az elsőként ''említett helyen, az ''Exodus 19-20. ''fejezetében ez olvasható a Tízparancsolat isteni kinyilatkoztatásáról: "A harmadik hónapban, azután, hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból, ugyanazon a napon megérkeztek a Sínai-pusztába. Refidímből fölkerekedve érkeztek meg a Sínai-pusztába, és tábort ütöttek a pusztában. Ott táborozott Izráel a heggyel szemben. ''Mózes fölment ''Istenhez, az ÚR pedig így kiáltott hozzá a hegyről: Így szólj Jákób házához, és ezt hirdesd Izráel fiainak: Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket. Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az ''én tulajdonom valamennyi nép közül, ''bár enyém az egész fold. Papok királysága és ''szent nép ''lesztek. Ezeket az igéket kell elbeszélned Izráel fiainak. Azután ''lejött Mózes, ''összehívta a nép véneit, és előadta nekik mindazokat az igéket, amelyeket az ÚR parancsolt neki. Az egész nép egy akarattal felelte: Megtesszük mindazt, amit az ÚR mondott. Mózes ''megvitte a nép válaszát az ÚRnak. ''Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek: Íme, elmegyek hozzád sűrű felhőben, hogy hallja a nép, amikor beszélek veled, és neked is higgyenek mindenkor. És elmondta Mózes a nép válaszát az ÚRnak. Akkor így szólt az ÚR Mózeshez: Menj a néphez, és rendeld el, hogy ma és holnap szenteljék meg magukat, és mossák ki felsőruhájukat. Legyenek készen harmadnapra, mert a harmadik napon leszáll az ÚR az egész nép szeme láttára a Sínai-hegyre. És vonj határt a nép körül, és mondd: Őrizkedjenek fölmenni a hegyre, még a szélét se érintsétek! Meg kell halnia mindenkinek, aki érinti azt. Nem szabad kézzel hozzányúlni az ilyenhez, hanem ''meg kell kövezni, ''vagy nyíllal lelőni; ''akár állat, akár ember az, ''nem maradhat életben. Majd csak ha a kürt hosszan zeng, akkor szabad fölmenni a hegyre. Akkor ''lejött Mózes ''a hegyről a néphez, elrendelte, hogy a nép szentelje meg magát, és mossák ki felsőruhájukat. Majd ezt mondta a népnek: Legyetek készen harmadnapra! ''Asszonyhoz ne közeledjetek!'' A harmadik napon virradatkor pedig mennydörgés, villámlás és sűrű felhő támadt a hegyen, és igen erős kürtzengés. Ekkor megrémült az egész nép a táborban. Mózes pedig kivezette népét a táborból Isten [a tűzhányó hegy] elé, és felállította a hegy tövében. A Sínai-hegy egészen ''füstbe ''borult, mert leszállt rá ''tűzben ''az ÚR. Füstje úgy szállt föl, mint a kemence füstje, és ''az egész hegy nagyon rengett. A kürt ''[?]'' zengése ''egyre erősebben hangzott. Mózes beszélt és az Isten a mennydörgésben felelt neki. Leszállt tehát ''az ÚR a ''Sínai-hegyre, ''a hegy-csúcsára, ''és fölhívta az ÚR ''Mózest a hegy csúcsára. ''Mózes fölment. Az ÚR így szólt Mózeshez: Menj le, és intsd meg a népet, hogy ne törjön előre azért, hogy lássa az ÚRat, mert akkor sokan elesnek közülük. Még ''a papok ''is, akik különben közeledhetnek az ÚRhoz, szenteljék meg magukat, hogy rájuk ne rontson az ÚR! Mózes azt felelte az ÚRnak: Nem jöhet föl a nép a Sínai-hegyre, hiszen te intettél így bennünket: Vonj határt a hegy körül, és tartsd szentnek azt! De az ÚR ezt mondta neki: Indulj, ''menj le, ''és ''jöjj fel Áronnal [a ''bátyáddal] együtt! De a papok és a nép ne törjön előre, és ne jöjjenek föl az ÚRhoz, hogy rájuk ne rontson. Mózes tehát lement a néphez, és ezt megmondta nekik. [19. fejezet.] Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket: Én az ÚR, vagyok a ''te Istened, ''aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. ''Ne legyen más istened rajtam kívül! ''[Károli: ''Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem!''] ''Ne csinálj magadnak istenszobrot ''[Károli: ''faragott képet''], semmiféle képmását azoknak, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. ''Ne imádd és ne tiszteld azokat, ''mert én, az ÚR, a te Istened ''féltőn szerető Isten ''vagyok! ''Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedizig, ''ha gyűlölnek engem. De ''irgalmasan ''bánok ''ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, ''és megtartják parancsolataimat. ''Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét ''[Károli: ''Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd], ''mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! ''Emlékezzél meg a nyugalom napjáról ''[Károli: ''a szombatnapról''], ''és szenteld meg azt! ''Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De ''a hetedik nap ''a te Istenednek, az ÚRnak nyugalomnapja [Károli: ''szombatja'']. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert ''hat nap alatt alkotta meg az ÚR [?] ''az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, ''a hetedik napon pedig megpihent. Azért ''megáldotta és ''megszentelte az ''ÚR a nyugalom [Károk: ''a szombat] ''napját. ''Tiszteld apádat és anyádat, ''hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked! ''Ne ölj!'' ''Ne paráználkodj!'' ''Ne lopj!'' ''Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen! ''[Károli: ''Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!]'' ''Ne kívánd ''felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ''ami a te felebarátodé! ''[20,1-17]" A DEUTERONOMIUM 5. FEJEZETÉNEK TÍZPARANCSOLATA Azok a rendelkezések, amelyeket most idéztem, ''még egy ''alkalommal szerepelnek az Ótestamentumban. Közelebbről tekintve a Deuteronomium 5. fejezetében. A két változat nem betű szerint, hanem ''tartalmilag azonos ''módon írja le a ''tíz parancsolatot. ''Mint majd később látni fogjuk, az "isteni" rendelkezések e két variációja közt csak ''egyetlen lényeges különbség ''van. A most említett helyen (Deut. 5,1-22) az alábbiakat olvashatjuk: "Mózes összehívta egész Izráelt, és ezt mondta nekik: Halld meg, Izráel, azokat a rendelkezéseket és döntéseket, amelyeket ma elmondok nektek. Tanuljátok meg, tartsátok meg és teljesítsétek azokat! Az ÚR, a mi Istenünk, szövetséget kötött velünk a ''Hóreben. ''Nemcsak atyáinkkal kötötte meg az ÚR ezt a szövetséget, hanem mivelünk is, mindnyájunkkal, akik itt ma életben vagyunk. Szemtől szembe beszélt hozzátok az ÚR azon ''a hegyen ''a tűzből. Én ott álltam akkor köztetek és az ÚR között, mert ti féltetek a tűztől, és nem mertetek felmenni a hegyre. Így mondtam el nektek az ÚR igéit: Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. ''Ne legyen más istened rajtam kívül!'' ''Ne csinálj magadnak istenszobrot, ''semmiféle képmását azoknak, amik az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. ''Ne imádd és ne tiszteld azokat, ''mert én, az ÚR, a te istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat. ''Ne mondd ki hiába Istenednek, ''az ÚRnak ''a nevét, ''mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! ''Tartsd meg a nyugalom napját, ''és szenteld meg azt [Károli: Vigyázz a ''szombatnak ''napjára, hogy megszenteld azt], ahogyan megparancsolta neked Istened, az ÚR. Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De ''a hetedik nap a ''Te Istenednek, az ÚRnak a nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se lányod, se szolgád, se szolgálód, se ökröd, se szamarad és semmiféle állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Hadd pihenjen szolgád és szolgálód hozzád hasonlóan! Emlékezzél arra, hogy ''.szolga voltál Egyiptomban, ''de ''kihozott onnan ''Istened, az ÚR erős kézzel és kinyújtott karral. ''Ezért ''parancsolta neked Istened, az ÚR, hogy tartsd meg a nyugalom napját [Károli: hogy a ''szombat ''napját megtartsad]. ''Tiszteld atyádat és anyádat, ''ahogyan megparancsolta neked Istened, az ÚR, hogy hosszú ideig élhess, és jó dolgod lehessen azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked! ''Ne ölj!'' ''Ne paráználkodj!'' ''Ne lopj!'' ''Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!'' ''Ne kívánd ''felebarátod feleségét, ne kívánd felebarátod házát, se mezejét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ''ami a te felebarátodé!'' Ezeket az igéket mondotta el az ÚR nektek, az egész gyülekezetnek a hegyen, a tűz, a felhő és a homály közül hangos szóval; mást nem mondott. Felírta azokat ''két kőtáblára, ''és odaadta nekem." Ha az Exodus 20. fejezetéből elsőként idézett Tízparancsolatot összevetjük a most ismertetettel, akkor láthatjuk, hogy a két változat – korábban csak futólag jelzett – ''egyetlen lényeges különbsége ''azzal kapcsolatos, ''mivel indokolja a ''két variáció ''a heti pihenőnap kötelező megtartását. Az ''Exodus (20,11) szerint a zsidóknak annak emlékére kell megülniük a szombatot, hogy a ''világ teremtését 6 ''nap alatt befejezve maga az ''isten is megpihent a 7. napon. ''(Mint a Biblia kozmogóniai mítoszainak az elemzésekor láttuk, az utóbbi dologról a Gen. 2. fejezetének 2. verse az ''első ''teremtéstörténet kapcsán ejt szót.) A Deuteronomium (5,12-15) szerint viszont egészen más ok miatt nem szabad dolgozniuk a zsidóknak szombaton. Azért nem, mert a heti pihenőnapot nekik az isten arra való megemlékezésül írta elő, hogy ''kimentette őket Egyiptomból, ''a szolgaság házából. Az elfogulatlan olvasó számára nyilvánvaló, hogy itt két, egymás hitelét teljességgel lerontó indoklás szerepel a szombat kapcsán, ami arra utal, hogy ''emberi ''megfontolások szülték mind a heti pihenőnapot, mind pedig a kötelező voltát megindokló magyarázatokat. Külön érdekes aztán megfigyelni, hogy ehhez az ótestamentumi pihenőnaphoz, ill. a létére vonatkozó indoklásokhoz miként viszonyul ''a kereszténység. ''A lényeget tekintve igyekszik "elfeledkezni" a másodikként idézett Tízparancsolat-variáció álláspontjáról, mivel ez ''Izráelnek ''Egyiptomból való kiszabadulásával, tehát egy specifikusan a zsidó etnikum történetéhez kötődő eseménnyel magyarázza a 7. nap megünneplését. Számára az Exodusban szereplő, a teremtés utáni isteni megpihenéssel operáló értelmezés a szimpatikus, mert ez bármilyen vallású ember számára elfogadható. Egyébként talán nem lesz haszontalan, ha utalok rá: éppen a most említett dolgok játszottak közre abban, hogy a Károli Gáspár fordította protestáns Biblia régebbi kiadásai az Exodus Tízparancsolatát kiemelő betűformával, a Deuteronomium Tízparancsolatát pedig normál betűvel tartalmazzák. A kereszténységnek azonban az isteni rendelkezések két idézett variációja kapcsán nem csak a heti pihenőnapnak az egyiptomi kivonulással összefüggő indoklása kellemetlen és elfogadhatatlan. Gondot jelent neki az is, hogy a zsidók számára Jahve nem általában ír elő egy heti pihenőnapot, hanem éppenséggel ''a szombat ''ünnepként való megülését "óhajtja" tőlük. A "krisztusi" vallás viszont a ''vasárnapot ''tartja a maga heti ünnepének. Mégpedig annak emlékére, hogy a "Megváltó" az Újszövetség szerint ezen a napon támadt fel a halálból. Mivel aztán a vasárnap heti ünnepként való megülése ellentmond az ótestamentumi istenség ''szombatot ''pihenőnapként rendelő álláspontjának, továbbá mivel az Újtestamentum Jézus-alakja semmiféle pihenőnapot nem jelölt ki ''(Pál ''apostol szerint a napok egyformák, és csupán emberi szokás révén tulajdonítanak közülük valamelyiknek itt vagy ott különös jelentőséget), némely keresztény teológusok a két egyező Tízparancsolat-változat kapcsán (Károlitól eltérően) nem a szombatról beszélnek, hanem általában egy heti pihenőnapról, amelynek elvont megfogalmazásába a vasárnap is szépen belefér. A Tízparancsolat két, tartalmilag egyező változatának az olvasásakor nem csupán az kelti föl a figyelmünket mint problematikus mozzanat, hogy a szombat létét illetően két egymásnak ellentmondó indoklás szerepel. Az is szembeszökő, hogy míg az Exodus variációja szerint az isteni parancsadásra a'' Sínai, ''addig a Deuteronomium változata szerint a'' Hóreb ''nevű hegyen került sor. A Bibliát teológiai oldalról magyarázók ezt a két nevet habozás nélkül mint egyugyanazon dolgot, a Sínai-pusztában lévő hegyet jelölő kifejezést értelmezik. De vajon jogosan járnak-e el? S hogy miért kérdem ezt? Nos, azért, mivel a Deuteronomium egyik részlete (4,41-49) mintha azt közölné, hogy Mózes a Tízparancsolatot a Jordántól keletre fekvő területen, nem sokkal halála előtt ismertette a zsidókkal, és ez esetben meglehet, hogy a Hóreb név egy itteni hegyet jelöl. Kötetem olvasójának bizonyára az is föltűnt, hogy míg korábban, a teológusoknak a Tízparancsolat kinyilatkoztatási történetével kapcsolatos ismertetőjében összesen ''4'' (két első és két második) ''kőtábláról ''esett szó, addig az Exodus és a Deuteronomium általam idézett, a két tízparancsolati szöveget tartalmazó része ''csak 2 kőtáblát ''említ. Mint majd később látni fogjuk, a két első ''és'' a két második, tehát az összesen 4 kőtábla a Tóra egyéb helyein (pl. az Ex. 32-34. és a Deut. 9-10. fejezetében) szerepel, és e helyekről került bele az események papok által konstruált történetébe. AZ EXODUS 32-34. FEJEZETE AZ ISTENI PARANCSADÁSRÓL Fentebb láttuk, hogy az Ószövetség két alkalommal sorolja fel azt a tíz szabályt, amelynek a betartását Jahve a zsidóság számára kötelezően előírta. Megtapasztalhattuk a két változat némi ellentmondását, és azt is, hogy a keresztény teológiának mily kellemetlenségeket okoz a szombat pihenőnapként való isteni kijelölése, és az, hogy a Deuteronomium ezt az ünnepet a zsidók Egyiptomból való kivonulásával hozza okozati kapcsolatba. Az eddig említett problémák azonban csupán jelentéktelen semmisségek ahhoz képest, amiről mind a zsidó, mind pedig a keresztény teológusok mélyen hallgatnak. Hogy mire célzok? Arra, hogy a Tóra az eddig szóba került, a Tízparancsolat szövegeit magában foglaló két elbeszélésen túlmenően még egy ''harmadik történetet ''is tartalmaz az állítólagos isteni (a Sínai vagy a Hóreb nevű hegyen lezajlott) ''erkölcsi parancsadásról. ''És hogy miért hallgatnak e két vallás ideológiai képviselői (pl. az Előszóban említett ''"Ábel-Zsuzsanna" c. ''képes bibliai lexikon szerzői) e harmadik történetről, és miért szeretnék a legszívesebben eltüntetni a Bibliából? Ezekre a kérdésekre a következőkben majd részletes választ kap az olvasó. Most elöljáróban csak ennyit kívánok idevonatkozóan megemlíteni: a szóban forgó harmadik történet teljesen ''alaptalannak ''mutatja a zsidó és keresztény teológia azon állítását, hogy ''volt isten ''részéről ''erkölcsi kinyilatkoztatás, ''hogy a ''Tízparancsolat természetfölötti hatalomtól ''ered. Hogy ez a lényeges momentum világosan álljon előttünk, olvassuk végig a kérdéses, meglehetősen hosszú harmadik történetet, amelyet – nem különös? – ugyanaz az Exodus tartalmaz, amelyben a Tízparancsolat elsőként idézett változata is szerepel. Az Exodus 31. fejezetének a vége megemlíti, hogy a Sínai-hegyen az isten befejezte a maga beszédét Mózessel, és "átadta neki ''a bizonyság két tábláját, ''az Isten ujjával írt ''kőtáblákat". ''Ezt követően a szóban forgó irat arról "számol be", hogy mi történt a zsidók körében azalatt, amíg Mózes fenn volt a hegyen, hogy miként reagált ez a férfiú a maga népének a "bálványozás"-ára, és hogy ''milyen parancsolatok ''szerepeltek ''a második két kőtáblán. ''Íme az Exodus 32-34. fejezetének a szövege: "Amikor azt látta a nép, hogy Mózes késlekedik, és nem jön le a hegyről, összegyülekezett a nép ''Áron ''körül, és azt mondták neki: Jöjj, és ''készíts ''nekünk ''istent, ''hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból. Áron ezt mondta nekik: Szedjétek ki ''az aranyfüggőket ''feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléből, és hozzátok ide hozzám! És kiszedte az egész nép az aranyfüggőket a füléből, és odavitte Áronhoz. Ő átvette tőlük, vésővel mintát készített, és ''borjúszobrot ''öntött. Ekkor azt mondták: ''Ez a te istened, Izráel, ''aki ''kihozott Egyiptom földjéről. ''Ezt látva Áron, ''oltárt épített elé, ''majd kihirdette Áron, hogy holnap az ÚR ünnepe lesz. Másnap tehát korán fölkeltek, ''égőáldozatokat ''áldoztak, és ''békeáldozatokat ''mutattak be. Azután leült a nép enni és inni, majd ''mulatozni ''kezdtek. Ekkor így szólt az ÚR Mózeshez: Indulj, menj le, mert elromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik. ''Borjúszobrot ''készítettek maguknak, az etőtt borulnak le, annak áldoznak, és ezt mondják: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről. Még ezt is mondta az ÚR Mózesnek: Látom, hogy ez a nép ''kemény nyakú nép. ''És most hagyd, hogy fellángoljon ''ellenük haragom, ''és ''végezzek velük! ''De téged nagy néppé teszlek. Mózes azonban esedezett Istenéhez, az ÚRhoz, és ezt mondta: Miért gerjedsz haragra, URam, ''néped ellen, ''amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptomból? Ne mondhassák az egyiptomiak: Vesztükre vitte ki őket az Isten, megölte őket a hegyek között, és eltörölte őket a föld színéről. Múljék el izzó haragod, szánd meg ''népedet, ''és ne hozz rá bajt! Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Izráelre [Jákóbra], akiknek önmagadra esküdtél, és ezt ígérted: Úgy megsokasítom utódaitokat, amennyi az égen a csillag, és ''örökké birtokukban ''lesz az az egész ''föld, ''amelyről azt mondtam, hogy utódaitoknak adom. Az ÚR ''szánalomra ''indult, és ''nem ''hozta rá ''népére ''azt ''a bajt, ''amit mondott. Azután megfordult Mózes, és lement a hegyről, kezében ''a bizonyság két táblájával. ''A táblák ''mindkét oldalukon tele voltak írva; ''erről is, arról is tele voltak írva. Amikor [a Mózessel együtt levő] Józsué meghallotta a nép hangos kiáltozását, így szólt Mózeshez: Harci lárma ez a táborban! De ő így felelt: Nem diadalének hangja ez, / nem is legyőzöttek gyászénekének hangja, / dalolás hangját hallom én! Amikor odaért a táborhoz, és meglátta a borjút meg a táncot, haragra lobbant ''Mózes, ''ledobta kezéből a ''táblákat, ''és ''összetörte ''a hegy lábánál. Majd fogta ''a borjút, ''amelyet készítettek, ''elégette, porrá zúzta, vízbe szórta, ''és ''megitatta azt Izráel fiaival. (Az istenevésre utaló utóbbi mozzanatot a Deuteronomium (9,21) nem említi, hanem – Mózest a zsidókhoz beszéltetve – csupán ennyit közöl. "A borjút, ''a ti bűnös csinálmányotokat… fogtam és elégettem, összetörtem jó apróra, míg porrá nem vált, és ''a porát ''beleszórtam abba ''a patakba, ''amely a hegyről folyt alá."] Majd ezt mondta Mózes Áronnak (aki Ex. 19,24 szerint isten parancsára fel kellett hogy menjen Mózessel ''az első ''kinyilatkoztatáskor a hegyre]: "Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy vétekbe vitted őket?! Áron így felelt: Ne lobbanjon haragra ''az én uram! ''Magad is tudod, hogy milyen gonosz ez a nép. Ezt mondták nekem: Készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki fölhozott bennünket Egyiptom országából. Ezt mondtam nekik: Kinek van aranya? Ők pedig leszedték magukról, és ideadták nekem. Én meg tűzbe dobtam, és ez a borjú lett belőle. Amikor látta Mózes, hogy a nép elvadult, mert Áron [a későbbi Jahve-kultusz állítólagos első főpapja, és e kultusz papjainak az őse] hagyta őket elvadulni ellenségeik csúfjára, odaállt Mózes a tábor kapujába, és azt mondta: Jöjjön hozzám, aki az ÚRé! ''Lévi fiai ''mind hozzá gyűltek. Ő pedig ezt mondta nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Kössetek ''mindnyájan kardot az ''oldalatokra, járjátok be a tábort keresztül-kasul egyik kaputól a másikig, és ''gyilkoljatok le testvért, barátot és rokont! ''Lévi fiai Mózes parancsa szerint cselekedtek, és ''elesett ''azon a napon a népből mintegy ''háromezer ''ember. Utána azt mondta Mózes: Most ''avassátok fel magatokat az ÚRnak, ''mivel fiatokat és testvéreteket sem kíméltétek. Áldás száll ma rátok. Másnap így szólt Mózes a néphez: Igen nagy vétket követtetek el. Ezért ''fölmegyek az ÚRhoz, ''talán engesztelést tudok szerezni vétketekért. Visszatért tehát Mózes az ÚRhoz, és ezt mondta: Ó, jaj! Igen nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból csinált istent magának. Mégis, ''bocsásd meg vétküket! ''Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál! Az ÚR így felelt Mózesnek: Csak azt törlöm ki könyvemből [ez a könyv az újszövetségi élet-könyv eszmei elődje], aki vétkezett ellenem. Azért menj, vezesd a népet, ahová parancsoltam! Íme, az én angyalom megy előtted, de a számonkérés napján számon kérem vétküket. De megverte az ÚR a népet, mert borjút csináltatott, és azt Áron készítette el. Azután így szólt Mózeshez az ÚR: Eredj el innen a népeddel együtt, amelyet fölhoztál Egyiptomból, arra a földre, amelyet esküvel ígértem meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, amikor azt mondtam, hogy az ő utódaiknak adom azt. Angyalt küldök előtted, és ''kiűzöm ''a kánaániakat, emóriakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat. Bemégy a ''tejjel és mézzel folyó földre, ''de én nem megyek veled, mert kemény nyakú nép vagy, és elpusztítanálak az úton. Amikor meghallotta a nép ezt a kemény beszédet, gyászolni kezdett, és senki sem rakta magára ékszereit. Mert az ÚR ezt mondta Mózesnek: Mondd meg Izráel fiainak, hogy mivel kemény nyakú nép, megsemmisíteném, ha csak egy pillanatilag is köztük mennék. Azért rakják le magukról ékszereiket, és majd meglátom, hogy mit tegyek velük. Ezért ''nem hordanak ékszert ''Izráel fiai a'' Hóreb-hegytől.'' Mózes pedig fogta ''a sátrat, ''és a táboron kívül vonta fel, messze a tábortól, és ''a kijelentés sátrának ''nevezte el. [Ezt az ún. gyülekezeti sátrat a jeruzsálemi templomokról szóló fejezetből ismerheti meg közelebbről az olvasó.] És ki kellett mennie mindenkinek a kijelentés sátrához a táboron kívülre, ha az URat kereste. Valahányszor kiment Mózes a sátorhoz, az egész nép fölkelt, és mindenki odaállt sátra bejáratához, és nézte Mózest, amint bement a sátorba. Valahányszor bement Mózes a sátorba, ''felhőoszlop ''ereszkedett le, és megállt ''a sátor bejáratánál. ''Így beszélt Mózessel az ÚR. Amikor az egész nép látta, hogy ott áll a felhőoszlop a sátor bejáratánál, az egész nép fölkelt, és mindenki leborult sátra bejáratánál. Az ÚR pedig ''színről színre beszélt Mózessel, ahogyan egyik ember beszél a másikkal. ''Amikor visszatért a táborba, a szolgálatára rendelt ifjú, ''Józsué, ''a Nún fia ''nem távozott el a sátorból.'' De Mózes azt mondta az ''ÚRnak: ''Lásd, te azt mondod nekem, hogy vigyem föl ezt a népet. De nem ismertetted meg velem azt, akit velem küldesz. Pedig te mondtad: Név szerint ismerlek téged, és megnyerted jóindulatomat. Ha valóban megnyertem jóindulatodat, ismertesd meg velem a te utadat, hadd tudjam meg tőled, hogy megnyertem jóindulatodat. Nézd, ''ez a nép mégiscsak a te néped. Az ''ÚR így felelt: Megnyugtat téged, ha ''az orcám ''megy veletek? Mózes azt mondta: Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket! Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped megnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? ''Ez különböztet ''meg engem és ''a te népedet ''minden más néptől a föld színén. Az ÚR így szólt Mózeshez: Megteszem azt is, amiről beszéltél, mert megnyerted jóindulatomat és név szerint ismerlek. Mózes pedig ezt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet! Az ÚR így felelt: Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az ÚR nevét. ''Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, ''és irgalmazok, akinek irgalmazok. ''Orcámat ''azonban ''nem láthatod – ''mondta –, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. És ezt mondta az ÚR: Van itt hely nálam, állj a kősziklára! És amikor elvonul dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak, és ''kezemmel ''betakarlak, amíg elvonulok. Azután elveszem kezemet, és ''megláthatsz hátulról, ''mert orcámat senki sem láthatja meg. Azután azt mondta az ÚR Mózesnek: ''Faragj két kőtáblát, az előbbiekhez ''hasonlókat, és én fölírom a táblára ''azokat az igéket, ''amelyek ''az előbbi táblákon voltak, ''amelyeket ''összetörtél. ''Légy készen reggelre, és jöjj fel reggel a ''Sínai-hegyre, ''és állj ott elém a hegy csúcsán! Ne jöjjön veled senki, ne is mutatkozzék senki az egész hegyen, se juhok, se marhák ne legeljenek a hegy tövében. Faragott tehát Mózes két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, korán reggel fölment a Sínai-hegyre az ÚR parancsa szerint, és kezében vitte a két kőtáblát. Ekkor leszállt felhőben az ÚR, odaállt mellé, és kimondta az ÚR nevét. Elvonult előtte az ÚR, és így kiáltott: ''Az ÚR, az ÚR irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! ''Megtartja szeretetét ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem ''megbünteti az atyák bűneiért a fiakat ''és a fiak fiait harmad- és negyedízig. Mózes sietve letérdelt a földre, leborult és ezt mondta: Ó, Uram, ha megnyertem jóindulatodat, járj közöttük, Uram! Mert bár kemény nyakú nép ez, bocsásd meg mégis bűnünket és vétkeinket, és tégy tulajdonoddá bennünket! Az ÚR pedig azt mondta: És most ''szövetséget ''kötök. Olyan csodákat teszek egész néped előtt, amilyenek nem történtek sehol a földön és egy nép között sem. Meglátja majd az ÚR cselekedeteit az egész nép, amely között vagy, mert félelmetes dolgokat fogok cselekedni veled. Őrizd meg, amit most parancsolok neked! Kiűzöm előled az emóriakat, kánaániakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat. Vigyázz, ne köss szövetséget annak az országnak a lakosaival, ahová bemész, mert csapdává válnak köztetek! Sőt, rontsátok le oltáraikat, törjétek össze szent oszlopaikat, és vágjátok ki szent fáikat. ''Nem szabad leborulnod más isten előtt, ''mert az ÚR, akinek Féltőnszerető a neve, féltőn szerető Isten. Ne köss szövetséget annak az országnak a lakosaival, mert amikor ''paráználkodnak isteneikkel, ''és áldoznak isteneiknek, téged is meghívnak, és enni fogsz áldozataikból. Ne végy feleséget leányaik közül fiaidnak, mert amikor leányaik paráználkodnak isteneikkel, fiaidat is paráználkodásra csábítják az ő isteneikkel. ''Ne csinálj magadnak öntött istenszobrot!'' ''Tartsd meg a kovásztalan kenyér ünnepét! ''[Az éven belüli időpontját tekintve ez az ünnep a keresztény ''húsvét ''forrása.] Hét napon át egyél kovásztalan kenyeret, ahogy megparancsoltam neked az Ábíb hónap meghatározott idején, mert az Ábíb hónapban jöttél ki Egyiptomból. ''Enyém legyen mindaz, ami megnyitja anyja méhét, ''és minden hím jószágod is, amely marhád vagy juhod elsőszülöttje! De a szamár elsőszülöttjét juhon váltsd meg! Ha nem váltod meg, szegd a nyakát! Minden elsőszülött fiút válts meg! Senki se jelenjék meg előttem üres kézzel. ''Hat napon át dolgozz, és a hetedik napon pihenj, ''még szántáskor és aratáskor is pihenj! ''Tartsd rneg a hetek ünnepét ''[időbelileg ehhez az ünnephez kötődik a keresztény ''pünkösd''], amikor búzád első termését aratod; és a ''betakarítás ünnepét ''is az esztendő fordulóján! ''Évente háromszor jelenjék meg minden férfi ''az ÚRnak, ''Izráel Istenének színe előtt! ''Mert népeket űzök ki előled, kiszélesítem határodat, és senki sem kívánja meg földedet, amikor évenként háromszor fölmész, hogy megjelenj Istenednek, az ÚRnak színe előtt. ''A nekem szánt áldozat vérét ne ontsd ki kovászos étel mellett, ''és ne maradjon meg másnap reggelre a páskaünnep áldozata! ''Földed első termésének javát vidd el Istenednek, az ÚRnak házába! Ne Bízz gödölyét az anyja tejében!'' Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: ''Írd le ezeket az igéket [a ''fentebb dűlt betűvel szedett parancsolatokat], mert ezeknek az igéknek alapján kötöttem szövetséget veled és Izráellel! ''Mózes negyven nap és negyven éjjel ''volt ott az ÚRnál [az újszövetségi Jézus-alakot később 40 napon át kísérti a pusztában a Sátán]. Kenyeret nem evett, vizet sem ivott. ''És elírta a táblákra a szövetség igéit, a tíz igét.'' Azután lejött Mózes a Sínai-hegyről. ''A bizonyság két táblája ''Mózes kezében volt, amikor lejött a hegyről. Azt azonban nem tudta Mózes, hogy ''orcának a bőre .sugárzó lett, ''amikor Istennel beszélt. Amikor Áron és Izráel fiai meglátták, hogy sugárzik Mózes arcának a bőre, féltek közel menni hozzá. Mózes azonban hívta őket, és akkor Áron meg a közösség vezetői mind visszatértek hozzá, Mózes pedig beszélt velük. Azután közel mentek ''hozzá ''Izráel fiai is mind, ő pedig megparancsolta nekik mindazt, amit az ÚR meghagyott neki a Sínai-hegyen." (Ex. 32,1 34,32.) Az idéiés lezárásaként meg legyen szabad megemlítenem, hogy az Exodus 35. fejezetének az első 3 versében a következőket olvashatjuk: "Azután összegyűjtötte Mózes Izráel fiainak egész közösségét, és ezt mondta nekik: ''Ezek azok az igék, ''amelyekről azt parancsolta az ÚR, hogy meg kell tennetek: Hat napon át végezzétek munkátokat, de a ''hetedik napot tartsátok szentnek, ''az ÚRnak szentelt nyugalom nagy napja legyen az. ''Meg kell ölni mindenkit, aki munkát végez ezen a napon! ''Lakóhelyeteken ''sehol se gyújtsatok tüzet szombaton!'' AZ ERKÖLCS ISTENI KINYILATKOZTATÁSA: LEGENDA Ha az idézett szövegeket egymással összevetjük, és ha a korábban tett megjegyzéseimet figyelembe vesszük, akkor egyértelműen adódik a következtetés: a Tórában nem isten általi erkölcsi kinyilatkoztatással találkozunk, hanem emberi ''mítoszokkal, ''amelyek azt igyekeznek olvasójukkal elhitetni, hogy az életvitelünket szabályozó normák természetfölötti régióból erednek. Hogy mennyise ez a helyzet, azt az alábbiakban még néhány fontos ténnyel érzékeltetem. E tények egyike az, hogy az utoljára említett ''harmadik ''kinyilatkoztatási ''történet szövege ''a Tízparancsolat két egyező változatában szereplő rendelkezések közül ''csak hármat ''tartalmaz. (Ne imádj idegen istent! Ne csinálj istenszobrot! A hetedik napon pihenj!) Viszont teljesen ''hiányzik belőle a ''másik ''hét ''parancs. (Az isten nevét hiába fel ne vedd! Tisztelt atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne paráználkodjál! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne kívánd meg a te felebarátod dolgait!) Maga ez a hiányzás igen meglepő, hisz a Biblia szerint mind a három esetben ''ugyanarról ''az erkölcsi kinyilatkoztatásról van szó: Jahve ad Mózes közvetítésével a Sínai (ill. a Hóreb) nevű hegyen életviteli szabályokat a zsidóknak. S legalább ennyire csodálkozást keltő az, hogy a ''harmadik történet szövege ''a tíz parancsolatból hiányzó hét helyett egészen ''más előírásokat ''szerepeltet. (Tartsd meg a kovásztalan kenyér ünnepét! Minden zsengét az istennek adj! A búza aratásának kezdetekor tartsd meg a hetek ünnepét; az év fordulóján pedig üld meg a betakarítás ünnepét! Minden férfiú évente háromszor jelenjék meg az "Úr" színe előtt! Az állatáldozat vérét ne ontsd ki kovászos étel mellett! A növényi zsengét vidd az isten házába! Ne főzz gödölyét az anyja tejében!) Annak érzékeltetése céljából, hogy a Tórában nem isteni parancsadásról, hanem mitikus emberi jelenségről van szó, külön felhívom az olvasó figyelmét a követkenőkre: a) Az Ótestamentum (Ex. 34,1 és Deut. 10,1-4) szerint a ''második ''két kőtáblára ''ugyanazok ''a parancsolatok ("igék") voltak fölvésve, mint az ''első ''kettőre. b) Több ószövetségi részlet (pl. Deut. 10,1-5) azt mondja, hogy a második két kőtáblát az istenség parancsára Mózes beletette az ún. ''frigyládába. ''(A régi zsidók e mesterséges fétis-istenségével kapcsolatosan lásd a róla szóló külön fejezetet!) c) Mivel e két ''második ''– épen megmaradt, Mózes által össze nem tört – kőtáblán az ''Exodus 34. fejezetében fölsorolt, ''tehát ''a harmadik ''történetbeli ''parancsok ''szerepeltek. a későbbiek során ''a frigyládában ''őrzött két kőtáblán ''ugyanezeknek a rendelkezéseknek ''kellett lenniük. d) A zsidó vallási hagyomány szerint azonban a jeruzsálemi első, ún. salamoni templom lerombolásakor, i. e. 587-ben nyomtalanul eltűnt frigyládában őrzött kőtáblákon az ''Exodus 20. ''és a ''Deuteronomium 5. ''fejezetéből ismert tíz parancsolat állott. e) A most említett feltűnő ellentmondás – sok más momentummal együtt – azt a tényt jelzi számunkra, hogy az ótestamentumi iratok szerzői és összeállítói különböző korok, egyének álláspontját vonták be vallási mázzal, s hagyatékolták a későbbi nemzedékekre. f) Voltaképp ugyanúgy cselekedtek, mint ''Hammurapi ''óbabilóniai király, aki a maga törvényeit Samas napistentől eredeztette. De vajon ''mily célt ''szolgáltak a Tízparancsolatban foglalt rendelkezések, és milyen tényleges társadalmi viszonyok fejeződnek ki bennük? A következőkben ezekre a kérdésekre próbálok választ adni. Mégpedig csak röviden, mert az egyes parancsolatok különféle vonatkozásait a későbbi fejezetek részletesen tárgyalják. ''"Ne legyenek…!'' A Károlinál ''"Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem!" ''formában szereplő első parancs nem valami ősi zsidó monoteizmusra utal, hanem olyan időszakra, melyben Izráel fiai, papjai más népek isteneit is létezőnek gondolták. (Egyértelműen bizonyítja ezt a tényt az Akház és Ezékiás nevű júdai királyok uralma idején élt ''Mikeás ''próféta megfogalmazása, amely szerint "minden nép a ''maga istenének ''nevében jár, és ''mi ''is ''a mi Urunk Istenünk nevében ''járunk örökkön örökké": 4,5; vö.: Józs. 22,22; Zsolt. 50,1; 81,10-11; 86,8; 95,3; 136,2; Ex. 15,11.) Maguknak ezeknek az említett idegen isteneknek a tiszteletét azonban a vezető körök és az őket támogató papok az állami, a nemzeti egység, esetleg saját érdekük védelmében némelykor tiltották. Lehet, hogy hasonló törekvés már a zsidó honfoglalás korában is fölbukkant. Ám erősebb formában talán csak Dávid király uralma idején jelentkezett. Valamint később a déli zsidó államban, Júdában akkor, amidőn az Ezékiás és Jósfiás nevű uralkodók sajátos vallási reformot hajtottak végre. Fő szószólói minden bizonnyal egyes próféták (Ézsaiás, Ezékiel, Jeremiás stb.) voltak, akik a Jahve-kultusz révén a zsidóságot igyekeztek elkülöníteni a környékbeli népektől. Törekvésük azonban voltaképp nem járt sikerrel, mert az Ótestamentum történeti könyvei szerint – mint később ismételten látni fogjuk – a régi zsidók a különféle népek számtalan istenének hódoltak. Igen sok bibliai tény jelzi ezt az óizraeli állam utolsó királya, Salamon kapcsán, aki idegen isteneknek is építtetett templomokat. (Lásd ezzel összefüggésben a jeruzsálemi templomokról szóló fejezetet!) És ha valaki végiglapozza a Királyok és a Krónikák könyveit, igen sok adatot lel arra vonatkozóan, hogy az ószövetségi zsidóknál nem érvényesült a Tízparancsolatban első helyen álló tiltás. Nem, mert náluk mind az egyszerű emberek, mind pedig az uralkodók olyan idegen isteneknek hódoltak, mint a kánaáni Baal, a szidóni Astóret, az ammóni Milkóm, a moábi Kemós és az ammóni Molok (1 Kir. 11,1-13). Maga a tiltás voltaképp csak akkor vált igen erőssé, amikor az i. e. 5. század második felében (végén?) ''Ezsdrás ''megszerkesztette a Tórát, és amikor ez a próféta a perzsa király zsidó származású helytartójának, ''Nehémiásnak ''a hatalmi támogatásával rákényszerítene a babilóniai fogságból i. e. 537-ben hazatért polgártársait, hogy szakítsák meg kapcsolataikat a környezetükben élő népekkel: ne házasodjanak velük, ne tiszteljék isteneiket, és speciális, a többi néptől elkülönítő funkcióval tartsák meg heti pihenőnapjukat, a szombatot. ''"Ne csinálj…!'' De vajon mily tartalom húzódik meg a Tízparancsolat második, ''"Ne csinálj magadnak faragott képet, istenszobrot!" ''alakban megfogalmazott rendelkezés mögött, amely tiltja élőlények (emberek és állatok) ábrázolásainak istenségként való imádását, s amely igen szigorú isteni büntetéssel fenyegeti az előírás megszegőit és az utóbbiak leszármazottjait? Egy vonatkozásban ez a parancs minden bizonnyal a monoteizmus, ''az elvont isten fogalma ''felé mutat, és vallási keretben az emberi tudat 'nagy előrelépését jelenti. Hogy miért? Azért, mivel szerinte emberek és állatok, ill. az ő ábrázolásaik nem lehetnek természetfölötti hatalmak, és így értelmetlen a kultikus tiszteletük. Messzemenően tévednénk azonban, ha úgy vélnénk, hogy ez az emelkedett vallási álláspont már régen megvolt az ószövetségi zsidóknál, hisz még jelentős prófétáik is a salamoni templomban elhelyezett frigyládát, tehát egy mesterséges emberi készítményt tiszteltek. Maga a szóban forgó tiltás más szempontból annak kifejeződése, hogy Dávid király és a későbbi déli zsidó állam több uralkodója a saját központi hatalmának a megerősítése érdekében ''centralizálni ''igyekezett a vallási kultuszt is. Mégpedig éppen a Dávid által a jebúsziaktól elfoglalt és az óizraeli állam fővárosává megtett Jeruzsálembe. Ám ez a centralizációs funkciójú kultusz nem valamiféle elvont isteneszméhez, hanem ahhoz a ''frigyládához ''kötődött, amelyet állítólag az "Úr" parancsára még Mózes készíttetett a pusztában, Dávid vitetett Jeruzsálembe és Salamon helyeztetett el az általa emeltetett templom legbensőbb részében. De nem csupán arról van szó, hogy a frigyláda maga is érzéki istenség, hanem arról is, hogy az "Úr" a pusztában sajátos élőlényeket, ''kerúbokat ''is készíttetett erre a mesterséges "bálvány"-ra, és Salamon ''két ''hatalmas ''kerúb-szobor ''alá helyeztette el ezt a különös kultikus tárgyat. S hadd említem meg azt is, hogy ''Ezékiás ''király, aki Ézsaiás prófétától ösztönzötten voltaképpen először hajtott végre sajátos vallási reformot a déli zsidó államban, az "Úr" kultuszát a Biblia szerint úgy "állította helyre", hogy kinyittatta a frigyládát is magában foglaló, a korábbi júdai uralkodók által bezáratott salamoni templomot. Egyúttal pedig a maga központosító szándékától vezérelten arra akarta kényszeríteni a zsidókat, hogy csak Jeruzsálemben űzzenek vallási kultuszt. (Lásd: 2 Krón. 29-31. rész.) Egyébként hasonlóan cselekedett később ''Jósiás ''is, aki nagyapja (Manassé) és apja (Ámón) "bálványozás"-a ellenében ugyancsak vallási reformot hajtott végre. Mégpedig azáltal, hogy a különféle idegen istenek (pl. a Baal) oltárait, szobrait összezúzatta, és az "Úr" elhanyagolt, pusztulásnak indult templomát kijavíttatta, hogy alkalmas legyen a vallási kultusz gyakorlására. Újító tevékenysége során ez a király – mondja a Biblia – parancsot adott a lévitáknak arra, hogy a Salamon (!?) készíttette és az eddig általuk hordozott szent ládát – vagyis a frigyládát – tegyék be az "Úr" templomába (2 Krón. 35,3). Ez egyfelől annyit jelent, hogy a szóban forgó kultikus objektumot nem Mózessel készíttette és helyeztette el az istenség a "gyülekezeti sátor"-ban a pusztai vándorlás idején. Másfelől viszont azt tudatja velünk, hogy a Salamon korából származó frigyláda Salamon halálát követően még évszázadokon át nem volt benn az utolsó óizraeli király emeltette jeruzsálemi templomban. Vagyis: Jósiás vallási reformja nem egy elvont isten eszméjéhez, hanem a kerúbok, azaz sajátos élőlények szobraival díszített "bálvány"-hoz, az ún. frigyládához kötődik. Ily módon ''Ezékiás ''és ''Jósiás ''semmiképp ''nem ''fogalmaztathatta meg a Tízparancsolat ''második előírását, ''mivel ez a két király épp olyasfajta kultikus objektumot tisztelt, amilyeneknek a készítését és imádását a szóban forgó rendelkezés tiltja. De ez a parancs nem eredhet ''Mózestől sem, ''hisz ő – mint később látni fogjuk – primitív vallási-mágikus nézeteket vallott, és azt az általa készített ''rézkígyót ''imádta, amelyet később éppen Ezékiás király töretett össze (vö.: Num. 21,1-9 és 2 Kir. 18,1-4). Annak ellenére sem Mózes korából ered a szóban forgó tiltás, hogy az Ótestamentum egy helyütt (2 Krón. 34,14-33) kijelenti: Jósiás idejében bizonyos főpap "megtalálta… azt a törvénykönyvet, amelyet az ÚR adott Mózes által". Dehát akkor mily korból és kitől származhat a Tízparancsolat második rendelkezése? Valószínűleg az i. e. 5. század második feléből, amidőn már teljesen nyoma veszett a korábbi istenségnek, a frigyládának. És személy szerint ama Ezsdrás fogalmazta meg, aki a Tórát megszerkesztette, és aki a személytelen isten kultuszával is igyekezett a babilóniai fogságból hazatért népét a többi etnikumtól elválasztani, s nemzeti voltában megőrizni. Szándékainak a megvalósítása során, persze, messzemenően támaszkodott Ézsaiás, Jeremiás és Ezékiel próféták monoteisztikus-elvont tendenciájú istenképzetére, amely a zsidók körében elevenen élő helyi, törzsi szerkezethez kötődő, ill. idegen eredetű érzéki-konkrét "bálványok" kultuszával szemben a központi világi hatalom céljait, a zsidó etnikum egységbefogására irányuló törekvést is szolgálta. De vajon mi húzódhat meg emberi szempontból a Tízparancsolat második tiltásának ama részlete mögött, amely szerint a kérdéses parancs megszegése, ill. megtartása esetén az atyák tetteiért az ''utódaikat bünteti, ''ill. ''jutalmazza ''az istenség? Ezt a problémát azért szükséges fölvetnünk és megválaszolnunk, mert mai erkölcsi vélekedésünk szerint minden embert a saját cselekedetei alapján kell megítélnünk. Továbbá azért, mivel már az ókor világi és vallási gondokodására is régtől ez a nézet volt a jellemző, s ezért igen nagy ellenérzéssel fogadjuk a szóban forgó álláspontot, amely szerint ártatlan utódok szenvednek gonosz atyjuk miatt isteni büntetést, ill. gonosz utódok részesülnek rendes atyjuk révén az istentől valami jóban. A fölvetett kérdésre a feleletet akkor tudjuk megadni, ha a nemzetségi rend hajdani viszonyaira gondolunk. Erre az ősi szociális alakulatra az volt a jellemző, hogy az őt alkotó egyének szinte semmis lénynek. számítottak, és továbbá az a nézet, hogy az egyének által voltaképp az igazi létezőnek gondolt közösség cselekszik. Innen fakadt aztán ama gyakorlat, amely szerint a kollektíva valamely időpontban együtt élő tagjai kölcsönösen felelnek egymás tetteiért. Továbbá az is, hogy ezt a közösségi felelősséget kiterjesztették a nemzetség ''későbbi ''tagjaira, az utódokra is. A lényeget tekintve ez a különös társadalmi jelenség megtalálható több ókori nép hagyományában. A történetíró Hérodotosz közlése szerint ''Kroiszosz ''lüd uralkodó a maga egyik ősének a bűne miatt veszítette el i. e. 546-ban a királyi trónját. És voltaképp a Dél-Európában egyes helyeken még ma is élő ''vérbosszú ''szokása sem más, mint ennek a szóban forgó ősi szociális állapotnak a különös maradványa, amely a kárvallott család számára kollektív büntető kötelezettséget ír elő. Tehát semmi meglepő nincs abban, hogy a Bibliában is találkozunk e különös jelenséggel. Mégpedig nem csupán a Tízparancsolat második tiltásának az indoklásában, hanem – éppúgy, mint a lüd Kroiszosz esetében – személyekhez kötötten is. ''Salamon ''király pl. a Biblia szerint a maga bűneivel rászolgált arra, hogy elveszítse az óizraeli állam trónját. Ám atyjának az érdemeire való tekintettel az "Úr" úgy dönt, hogy csak a fiától és tőle is csupán a zsidóság egy része fölötti uralmat ragadja el. Így beszél a "bálványimádás" bűnébe esett Salamonhoz az istenség: "Mivel ez történt veled, és nem tartottad meg a velem kötött szövetséget, sem rendelkezéseimet, amelyeket adtam neked, azért én ki fogom szakítani kezedből az országot, és a szolgádnak adom. De apádért, Dávidért nem a te napjaidban teszem ezt. A fiad kezéből fogom kiszakítani. És nem az egész országot szakítom ki. Egy törzset adok [ti. a Júda-törzsét] a fiadnak szolgámért, Dávidért, és Jeruzsálemért, amelyet kiválasztottam." (1 Kir. 11,11-13.) Az óizraeli állam felbomlását követően az északi zsidó államban, a szó szűkebb értelmében vett Izráelben is találkozunk az elődök és az utódok közti kollektív erkölcsi felelősség jelenségével. Mégpedig ''Jéhú ''király kapcsán és pozitív aspektusban. Ezt a férfiút (aki az állam első uralkodója, Jeroboám által bevezetett, Bételben és Dánban űzött aranyborjú-kultuszt maga is gyakorolta) az "Úr" megjutalmazza azért, hogy az ország korábbi királyai által igen kedvelt kánaáni Baal-kultusz papjait és az őket támogató Aháb-család tagjait kiirtotta. Jéhú jutalma az, hogy az utódai több nemzedéken át birtokolhatják Izráel trónját. Az istenség egy helyütt (2 Kir. 10,30) így "beszél" ehhez a rengeteg embert elpusztító és a királyi hatalmat véres kézzel megszerzett gyilkoshoz: "Mivel jól véghezvitted azt, amit helyesnek tartottam, és mindenben szándékom szerint bántál el Aháb házával, azért ''utódaid negyedízig ''ülnek Izráel trónján." És a későbbiek során mit olvashatunk a Bibliában? Azt, hogy Jéhú fia (Jóáház), unokája (Jóás), dédunokája (II. Jeroboám) volt a hatalom birtokosa Izráelben, s a trónt csak az ükunokája (Zekarja) veszítette el, akit bizonyos Sallum megölt és fölváltott az uralkodói poszton (2 Kir. 11-15. rész). Az érdekes a most ismertetett dolgokkal kapcsolatosan a következő: a Jéhú-utódok vallási szempontból érdemtelenek voltak arra, hogy királyok legyenek, és a Biblia szerint csupán ősük fentebb említett tetteinek köszönhetően birtokolhatták a trónt. Az igazság persze az, hogy ezt a magyarázatot utólag ötlötték ki az ótestamentumi szerzők. A szóban forgó kollektív felelősségi elvvel szemben egyébként később több próféta is föllépett. Ez annak volt a következménye, hogy a régi zsidóknál lassanként felbomlott a nemzetségi rend, és a magántulajdonon, a rabszolgatartáson alapuló, vagyis individuális társadalom számára már elfogadhatatlanná vált a hajdan természetesnek tartott közösségi szemlélet. A déli zsidó állam bukása, i. e. 587 körül élt ''Jeremiás ''(31,29-30) a jövőre vonatkozó jóslat formájában így helyteleníti e régi szociális jelenséget: "Abban az időben nem mondják többé, hogy ''az apák ettek egrest, / és a fiak foga vásott el tőle, ''hanem mindenki a maga bűnéért hal meg: ''minden embernek a saját foga vásik el, ha egrest eszik." ''Az ugyanakkor élt ''Ezékiel ''pedig még nála is határozottabban küzd a szóban forgó szemlélet ellen, s az istenséget a következőképp beszélteti róla: "Hogy mondhattok ilyen közmondást Izráel földjéről: Az apák ettek egrest, / és a fiak foga vásott el tőle?! Életemre mondom…, hogy nem fogjátok ezt a közmondást mondogatni Izráelben! Mert minden lélek az enyém: az apák lelke is, meg a fiak lelke is az enyém. ''Annak ''a léleknek ''kell meghalni, aki vétkezik." ''Ez a próféta részletesen és konkrétan kifejti, hogy az az ember, aki igazságot cselekszik, betartja az isten iránti kötelezettségeket (nem "bálványoz", nem kegyetlenkedik, visszaadja a zálogot, kamatot nem szed, igazságosan ítélkezik stb.), az nem felelős ősei gonosz tetteiért és nem hal meg. Viszont ha ennek az igaz embernek a fia az említett isteni kötelezettségeket megszegi, akkor ő "Nem fog élni. Mivel elkövette mindezeket az utálatos dolgokat, meg kell halnia, vére őt terheli." Tehát Ezékiel szerint az ős, az atya pozitív erkölcsi cselekedetei nem mentesítik a gonosz utódot, és ennek viselnie kell saját negatív tetteinek morális következményeit. Ha azonban e rossz fiúnak olyan gyereke lesz, aki mentes apja gonoszságaitól, akkor "az ilyen nem hal meg apja bűne miatt, hanem élni fog!" A szóban forgó problémakört illetően a próféta általánosító jelleggel így fogalmaz: "Annak kell meghalnia, aki vétkezett. A fiú nem bűnhődik az apa bűne miatt. Az igaz azt kapja, amit igazságáért érdemel, a bűnös pedig azt kapja, amit bűnéért érdemel." (Lásd: Ez. 18. rész.) ''"Az Úrnak, a te Istenednek nevét…!'' A Tízparancsolat ''harmadik ''rendelkezése szerint az embernek ''nem szabad az isten nevét hiába kimondania. ''Vajon mi lehetett e tiltás célja? Talán az isten nevével végzett káromkodás, a barbár beszéd visszaszorítása? A megfogalmazója részéről bizonyára volt ilyen pozitív szándék, és a zsidó s a keresztény valláserkölcsben is van ilyesfajta feladata, amit az Ótestamentum számos helye tanúsít. Idevonatkozó tényként talán elégséges lesz, ha csupán egyetlen történetet említek meg. Ez az utóbbi a Leviticusban (24,10-23) olvasható, és a következőképp szól: A Nílus országát elhagyó zsidók között volt egy olyan fiatalember, aki zsidó anyától és egyiptomi apától származott. Ez az ember a pusztai táborban összeveszett egy zsidó férfival, s közben átkozódva "káromolta az ÚR nevét". Cselekedete miatt Mózeshez vitték – voltaképp letartóztatták –, és arra vártak egy ideig, hogy a természetfölötti hatalom "megmondja", mivel büntessék majd meg az illetőt az istenkáromlásért. Az "Úr" aztán rövidesen meghozta a maga döntését, és ily parancsot adott Mózesnek: "Vidd ki az átkozódót a táboron kívülre, és tegyék fejére a kezüket mindazok, akik hallották, azután ''kövezze meg az ''egész közösség… Ha valaki átkozza istenét, annak bűnhődnie kell vétkéért. Aki az ÚR nevét káromolja, az halállal lakoljon, irgalom nélkül kövezze meg az egész közösség. Akár jövevény, akár bennszülött, meg kell halnia, ha káromolja az ÚR nevét." A Biblia szerint a zsidók engedelmeskedtek az "Úr" parancsának, "kivitték az átkozódót a táboron kívülre, és megkövezték". – A Tízparancsolat harmadik rendelkezése tehát fellép az isten nevével űzött káromkodás, a barbár beszéd ellen. Ám a funkciója ennél valószínűleg jóval sokrétűbb volt, és tilalomként való szerepeltetése talán elmélyültebb vallásosságra is óhajtott ösztönözni, s azt sem zárhatjuk ki, hogy sajátos szómágiai hiedelmek is meghúzódnak mögötte. ''A szombatot tartsd meg!'' A Tízparancsolat ''negyedik ''előírása a ''szombat kötelező pihenőnapként való megülését ''rendeli el. Mint korábban láttuk, a Tóra azt állítja, hogy ennek az ünnepnek a megtartását – még a pusztai vándorlás idején – az "Úr" parancsolta meg. S azt is tapasztalhattuk, hogy a szombati pihenés kötelezettségét a Tóra két különböző indoklással alapozza meg, ami már jelzi számunkra, hogy ez a heti ünnep emberi eredetű. Ám hogy pontosan mikor és milyen okok által ösztönzötten keletkezett, azt ma már lehetetlenség kideríteni. Még azt sem tudjuk vele kapcsolatosan megmondani, hogy vajon specifikusan zsidó vallási képződmény-e vagy esetleg más néptől került át az ótestamentumi kultuszba. Valószínűnek tűnik, hogy a heti pihenőnap még nem létezik a nomád állattenyésztéssel foglalkozó, ill. a honfoglalást követően a földművelésre jelentős mértékben áttérő zsidóknál. Az Ószövetség különféle részleteinek logikai elemzése arra látszik utalni, hogy a szombatot még a babilóniai fogságból hazatértek sem ülték meg kötelező módon, és ezen a napon is ugyanúgy tevékenykedtek, mint bármelyik másik napon. A vallásreformer Ezsdrást hatalmi eszközökkel támogató Nehémiás azonban rendkívül kemény eszközökkel rákényszerítette a maga népét a szombat megülésére. Mégpedig azzal a céllal, hogy a zsidó etnikumot általa is elkülönítse más népektől, és így a "szent mag"-nak az egyéb etnikumokkal való összeolvadását megakadályozza. Hogy aztán ez az ünnep eredetileg mit fejezett ki, azt csak találgathatjuk. Valószínűleg – éppúgy, mint pl. a zsidó pészach, a keresztény húsvét és karácsony – az embereknek a természethez való viszonyát. Közelebbről tekintve talán a Hold fázisváltozásait, amelyeknek a teljes köre valamivel több mint 28 napot tesz ki, s amelyek sorában az egyes negyedek (első negyed, telehold, utolsó negyed, újhold) nagyjából 7 naponként következnek egymásután. S ezt az összefüggést azért is nagyon valószínűnek tarthatjuk, mivel a régi zsidóknál az időszámítás a ''Hold fázisváltozásain ''alapult. Továbbá azért is, mert – mint az Ótestamentum számos helye tanúsítja, s miként kötetemben több alkalommal bemutatom – az Ószövetség népe rendkívüli módon űzte az égitestek, főként pedig a ''Hold ''vallási kultuszát. Az utóbbi egyébként igen fejlett volt Mezopotámiában is, ahol a Holddal kapcsolatosan rendszeres ünnepeket tartottak, és lehetséges, hogy a perzsa uralom idején Babilóniából hazatért Ezsdrás innét plántálta át Nehémiás hatalmára támaszkodva a zsidóság körébe. Mégpedig olyképpen, hogy az eredendően az ember természethez való viszonyát kifejező szombatot sajátos etnikai-vallási tartalommal ruházta fel. (A szombat Mezopotámiából Ezsdrás és Nehémiás általi átvétele mellett szól az, hogy Ezékiás és Jósiás júdai királyok korábbi vallásreformja kapcsán csak a pészach rendkívüli megüléséről történik említés, de a vonatkozó szövegek – 2 Kir. 18-20., 22-23. rész és 2 Krón. 29-32., 34-35. rész – a szombatról hallgatnak. Nehémiásnál viszont ismételten szerepel e nap megünneplésének az igyekezete: 10,31; 13,15-22.) Érdekességként megemlítem, hogy egyes vélemények szerint a szóban forgó nap eredetileg talán a rossznak volt szentelve. Az elmondottakat figyelembe véve tehát a szombat régmúltjáról semmi biztosat nem állíthatunk. A bevezetése azonban történelmileg rendkívül fontos az emberi életvitel szempontjából. Persze, amikor ezt a tényt hangsúlyozom, akkor elsődlegesen nem vallási, hanem általános emberi jelentőségére gondolok. Arra, hogy a heti pihenőnap kiemel bennünket a hétköznapok egyhangúságából, lehetővé teszi számunkra a testi-pszichikai megújulást, és a következő napok munkájával való könnyebb megbirkózást. Mert igaza volt a görög filozófusnak, ''Démokritosznak – ''Ezsdrás kortársának –, amidőn egyik ránk maradt töredékében így beszélt: "Élet ünnepnapok nélkül: hosszú út vendégfogadók nélkül." (Pais István: "Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák." 44. oldal.) Tisztában voltak a szóban forgó ténnyel a később megteremtődött kereszténység és iszlám ideológusai is, akik a zsidó szombathoz kötődve megteremtették saját vallásuk heti ünnepét: a vasárnapot, ill, a pénteket. A Tízparancsolat eddig áttekintett ''négy első rendelkezése ''formailag a zsidóság és az "Úr", vagyis ''az ember és az istenség viszonyát ''hivatott szabályozni. Ténylegesen, persze, ezek a parancsok is emberi – szociális és vallási – jelenségek kifejeződései. Éppúgy, mint az ''utolsó hat utasítás, ''amely alakilag is azt írja elő, hogy milyen magatartást kell tanúsítaniuk az ''embereknek egymás iránt. ''E parancsolatok közül némelyikre most csak röviden térek ki, mivel többségük konkrét tartalmát a későbbi fejezetekben részletesen tárgyalom. ''"Tiszteld…!'' Az ötödik, ''a ”Tiszteld apádat és anyádat…!" ''előírás bibliai funkciójáról pl. az olvasó minden lényegeset megtudhat a család témakörét elemző, valamint a gondolatokat és aforizmákat tartalmazó fejezetből. Épp ezért itt csupán arra hívom fel a figyelmet, hogy az Ó- és Újtestamentum a szóban forgó parancs tárgyköréhez tartozó megfogalmazásaiban sok rokonságot mutat ama nézetekkel, amelyeket a szülők és a gyermekek egymáshoz való viszonyát illetően a régi görögök munkáltak ki. (Vö.: Pais István: "Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák." 138-162. oldal.) Továbbá arra, hogy ez az isteni parancsként megfogalmazott előírás az elmúlt évezredekben jelentősen segítette a gyerekek nevelését, és még a mai társadalom elvadult viszonyai közt is hasonló szerepet játszhat a zsidó és a keresztény vallás révén abban, hogy a gyerekek tisztelettel viseltessenek a szüleik és az idősebb emberek iránt. ''"Ne ölj!'' A Tízparancsolat hatodik rendelkezése – a ''”Ne ölj!'' – a maga megfogalmazását tekintve általános jellegű, s ezért elolvasójában könnyen azt a hiedelmet keltheti, mintha állítólagos kinyilatkoztatási időpontjától, vagyis Mózes korától egyetemes módon tiltaná az ember ember általi elpusztítását. Ha azonban valaki veszi magának a fáradságot, és legalább futólag átlapozza az Ótestamentum bizonyos iratait (pl. a Numerit, a Deuteronomiumot, Józsué és a Bírák könyvét), meglepetten tapasztalja, hogy a szóban forgó tiltás a maga egyetemes formájának megfelelően a régi zsidóknál mint erkölcsi norma sosem funkcionált. Másként fogalmazva: ama istenség, akitől állítólag ez a rendelkezés ered, nem csupán "megengedi", hanem számos esetben éppenséggel "megparancsolja" különféle emberek megölését. Az általa a többi etnikum közül önmaga népének "kiválasztott" zsidóságot, "elsőszülött fiá"-t (Ex. 4,22) Mózes közvetítésével pl. a pusztai vándorlás idején arra "kötelezi", hogy a honfoglalás során majd kergesse el (Num. 33,5-53), ill. pusztítsa ki mindazokat a népeket, amelyek ekkoriban az "ígéret földjé"-a éltek. Ezzel kapcsolatosan egy helyütt (Deut. 20,16-18) Mózesnek az alábbiakat parancsolja meg az "Úr": "…az itt [ti. a szó tágabb értelmében vett Kánaánban] lakó népek városaiban, amelyeket Istened, az ÚR ad neked örökségül, ''ne hagyj életben egy lelket sem! ''Írtsd ki őket mindenestül: a hettitákat, az emóriakat és a kánaániakat, a perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat, ahogyan megparancsolta neked Istened, az ÚR; azért, hogy meg ne tanítsanak benneteket mindazoknak az utálatos dolgoknak az elkövetésére, amelyeket ők isteneik tiszteletére elkövetnek, és így ne vétkezzetek [ti. "bálványok" imádásával] Istenetek, az ÚR ellen." Némileg humánusabb magatartásra "ösztönzi" az istenség Mózest ama városok lakói kapcsán, amelyek nem az "ígéret földjé"-a fekszenek, de amelyeket a zsidók mégis el akarnak foglalni (Deut, 20,10-15): "Ha egy város ostromára készülsz, szólítsd fel azt békés megadásra. Ha békés megadással válaszol, és megnyitja előtted kapuit, akkor legyen az egész benne lakó nép ''adófizető szolgáddá. ''De ha nem fogadja el a békét, hanem harcra kel veled, akkor zárd körül! És ha kezedbe adja Istened, az ÚR, akkor hányd ''kardélre ''a benne levő ''.férfiakat ''mind. De a nőket, a gyermekeket. az állatokat és mindazt a zsákmányt, ami a városokban van, vedd birtokodba, és élvezd az ellenségtől elvett zsákmányt, amit neked adott Istened, az ÚR. Így bánj mindazokkal ''a városokkal, ''amelyek ''igen messze esnek tőled, ''és nem az itt [ti. nem a "Kánaán"-ban] levő népek városai közül valók." Az Ótestamentum szerint aztán a honfoglaló zsidóság a maga istenének ilyesfajta parancsai szerint bánt el az általa megtámadott települések lakóival. Néhány szemléltető történet ezzel összefüggésben: Az Egyiptomból kijött zsidók először dél felől próbálták elfoglalni "Kánaán"-t. Mivel aztán próbálkozásuk sikertelennek bizonyult, a Holt-tengertől keletre igyekeztek maguknak területeket szerezni. Ez első ízben a Hesbónban lakó ''emóreus ''király, ''Szíhón ''legyőzése révén sikerült nekik. Idevonatkozóan a Numeri (21,21-31) azt közli, hogy Izráel fiai csupán megtelepedtek az emóreusoktól elfoglalt városokban. A Deuteronomium (2,26-36) viszont sokkal kegyetlenebb cselekedeteikről tudósít, s benne Mózes a következőket mondja: "Elfoglaltuk… [Szíhón] valamennyi városát, és ''kiirtottuk ''minden városában a ''férfiakat,'' az ''asszonyokat ''és ''gyermekeket, ''nem hagytunk megmenekülni senkit. Csak az állatokat tartottuk meg zsákmányként és ami az elfoglalt városokban prédára került." Hasonlóképpen jártak el az ótestamentumi zsidók a básáni Óg királyának az országával is. Mózes az "ÚR"-tól a következő ígéretet, ill. parancsot kapta Ógra vonatkozóan azt megelőzően, hogy a támadást a maga csapataival megkezdte volna: "Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt egész népével és országával együtt. Úgy bánj el vele, ahogyan elbántál Szíhónnal, az emóriak királyával, aki Hesbónban lakott." A végeredményről jóval később maga Mózes így "számol be": "Kezünkbe adta az ÚR Ógot, Básán királyát is egész népével együtt, és úgy megvertük, hogy senki sem tudott megmenekülni. Abban az időben elfoglaltuk valamennyi városát… Mindenestül kiirtottuk ezeket úgy, ahogyan elbántunk Szíhónnal, Hesbcín kiralyával: ''kiirtottuk ''minden ''városban a férfiakat, asszonyokat ''és ''gyermekeket. ''De az összes állatot, meg ami a városokban prédára került, zsákmányként megtartottuk magunknak." (Vö.: Deut. 3,1-7.) Amikor az éppen Sittimben tartózkodó zsidók házasságra kezdtek lépni a ''moábitákkal, ''és űzni kezdték az utóbbiak vallási kultuszát is, akkor Mózes (akinek Cippóra nevű első felesége idegen nő, egy midjánita főpap leánya volt) az isten követelésére leölette a kétszeres értelemben "paráználkodó" zsidó főembereket – a Simeon-törzs egyik vezetőjét, Zimrit és előkelő származású midjáni feleségét, Kozbit állítólag az első zsidó főpapnak, Áronnak az unokája, Fineás szúrta agyon. Miután pedig összesen 24000 (!) "paráználkodó"-t kiirtottak önmaguk közül, a zsidók büntető hadjáratot indítottak a ''midjániak ''ellen, akiknek ''öt királyát ''és ''minden férfiát ''megölték. "Midján asszonynépét és a családtagokat azonban foglyul ejtették Izráel fiai, és elzsákmányoltak minden állatot, jószágot és egész vagyonukat. Fölperzseltek lakóhelyükön minden várost és sátortábort." Ezután a saját táborukba vitték a zsákmányt, amely miatt Mózes nagyon megharagudott rájuk, és a következőt mondta nekik: "Hát ti életben hagytátok az összes asszonynépet?! Hiszen ők csábították hitszegésre az ÚR ellen Izráel fiait…! Most azért ''öljetek meg minden fiúgyermeket, ''és öljetek meg ''minden nőt ''is, aki úgy ismert férfit, hogy ''vele hált. ''De hagyjatok életben minden leánygyermeket, aki még nem ismeri a férfival való hálást." (Num. 25,1-18 és 31,1-18.) Mózes halálát követően a zsidók átkeltek a Jordánon, és tőle nyugatra Józsué vezetésével újabb területeket hódítottak meg. Itt elsőként (és a Biblia szerint – mint később látni fogjuk – igen csodás módon) ''Jerikót ''foglalták el. Az "Úr" parancsának engedelmeskedve: "kardélre hánytak, ''kiirtottak ''mindent, ami a városban volt: ''férfit ''és ''nőt, ifjat ''és ''öreget, ökröt, juhot ''és ''szamarat". ''Egyedül annak a parázna Ráhábnak és családjának kegyelmeztek meg, aki korábban a településre küldött kémeiket befogadta, megmentette, és aki voltaképp elárulta nekik saját hazáját, Jerikót. "A várost pedig mindenestül fölperzselték. Csak az ezüstöt és az aranyat, meg a réz- és vastárgyakat tették az ÚR házának a kincstárába." (Józs. 6,1-25.) Jóval nehezebb harcok árán sikerült a zsidóknak birtokba venniük ''Ajt. ''A város elfoglalását célzó első kísérletük vereséggel végződött (állítólag azért, mivel bizonyos Ákán és több más férfi az istennek járó, ill. a kiirtandó dolgok közül lopott, és e tettet büntette az "ÚR" vereséggel). Később azonban sikerült céljukat elérniük. Az Ótestamentum szerint Izráel teljesen ''lemészárolta ''Aj ''összes lakosát ''a harcmezőn és a pusztában, majd kardélre hányta a városban maradtukat. "Összesen tizenkétezer ajbeli férfi és nő hullott el ezen a napon." A város királyát Józsué felakasztatta. Az állatok sokasága és a település pedig Izráel prédája lett "az ÚR szava szerint". (Vö.: Józs. 7,1-8,29.) És ugyanígy foglalta el a Józsué vezette zsidóság ''Makkédát, Libnát, Lákist, Gézert, Eglónt, Hebrónt, Debírt, Hácort ''és még sok más egyéb várost, ''"kiirtott mindent, ami lélegzik, ahogyan megparancsolta ''Izráel Istene, ''az ÚR''" (uo. 10-11. rész). A zsidóság honfoglalásával kapcsolatosan még sok hasonló eseményt említhetnék meg a Józsué utáni időkből is. Az ismertetettekből is nyilvánvaló azonban számunkra, hogy az Ótestamentumban a ''"Ne ölj!" ''(és a "Ne lopj!") nemcsak hogy nem tiltja egyetemes jelleggel az emberölést (a lopást, a rablást), hanem éppenséggel igenli azt. Sőt, ''maga az isten az, ''aki benne ''"megparancsolja" ''különféle ''népek ''kegyetlen ''lemészárlását ''(kirablását). És mindezzel összefüggésben két álláspont közül választhatunk: a) Vagy elfogadjuk, hogy van egy olyan ''isten, ''aki a zsidóságot a maga népének választotta, s az ő érdekeit szem előtt tartva neki ígérte a "tejjel és mézzel folyó Kánaán"-t, majd pedig megparancsolta neki, hogy az ő természetfölötti támogatásával foglalja el ezt a földet, és irtsa ki a rajta lakó népeket. Ebben az esetben az istenség ''önkényúrnak ''mutatkozik, aki teremtményei egyik csoportját más csoportok fölé helyezi, s akinél erkölcsi szempontból ''gonoszabb lény nem képzelhető, ''hisz az általa kedvezményezett Izráellel leölet önmaga által létrehozott embereket. b) Vagy azt a nézetet tesszük a magunkévá, amely szerint ''nincs isten, ''és főként nincs olyan természetfölötti hatalom, amely az ószövetségi Jahvéhoz hasonlóan barbár önkényúrként intézi fajunk sorsát. Ez esetben – a való tényekkel összhangban – aztán megállapíthatjuk, hogy az Ótestamentumban nem természetfölötti erő által meghatározott, hanem ''evilági események ''játszódtak le. Nem valamiféle istenség ígérte oda a zsidóknak "Kánaán"-t, nem ő foglaltatta el velük az "ígéret földjé"-t, és ölette le velük annak lakóit, hanem egészen másról van szól. Arról, hogy a régi ''zsidóság ''nomád pásztornép volt, amely – miként sok más egykori, hasonló fejlettségi fokon állt etnikum, pl. a magyarság is – új, kedvezőbb adottságú hazát igyekezett magának szerezni, s – amint az akkoriban szokás volt – a honfoglalás kapcsán önmagának ''oly istent képzelt el, ''aki ''az ő érdekeit képviseli, ''aki segíti őt hódító céljai elérésében. Mindez egyáltalán nem meglepő. Problémát jelent viszont az, hogy ez az ősi, a zsidóság kiválasztottságára, "elsőszülött" mivoltára (mint Ezsdrás mondja: a "szent mag"-ra) vonatkozó nézet az Ótestamentumban rögzült, és mind vallási, mind pedig világi formában kiválasztottsági tudatot, más népektől való elkülönülésre irányuló késztetést sugallt Izráel fiainak, aminek történelmileg gyakran lettek tragikus következményei. ''Néhány erkölcsi érdekesség'' Az Ószövetség azonban nem csak azt tanúsítja számunkra, hogy Jahve bizonyos esetekben megparancsolja a honfoglaló zsidóknak más népek leölését, és így a "Ne ölj!" tiltása messze áll attól, hogy valamiféle egyetemes erkölcsi normát pillanthassunk meg benne. Ezen túlmenően jóegynéhány helye szerint ugyanez az istenség a régi időkben azt is "elrendelte", hogy "választott népe" a maga gyermekei közül bizonyos ''egyedeket ''(pl. az elsőszülött fiúkat) ''áldozza fel ''őneki, a transzcendens hatalomnak. Később aztán, amikor ez a barbár szokás megszűnt, akkor a Biblia szerint ő volt az is, aki a zsidóságnak "előírta", hogy az embereket (pl. az elsőszülött fiúkat) állatáldozatokkal ''helyettesítsék. ''Más esetekben pedig azt tapasztaljuk, hogy Jahve "elfogadta" ''építkezők ''és a sorsuk szerencsés alakulása miatt ''hálás ''egyének által végrehajtott ''emberáldozatot. ''(Magukról az ilyesfajta barbár szokásokról, amelyek az Ótestamentumot nem ismerőket meglepik – esetleg megbotránkoztatják –, s amelyeket itt most csupán futólag említettem meg, igen sok és részletes anyagot talál az olvasó – mind a régi zsidókkal, mind pedig más ószövetségi népekkel kapcsolatosan – könyvemnek a mágia és az áldozás témakörét tárgyaló fejezetében.) Az egyes bibliai helyek szerint az emberáldozás szokásának némelykor még a babilóniai fogságból való hazatérés után is hódoló zsidóknál a saját körükön belüli ''emberölést ''illetően specifikus szabályok érvényesültek. Úgy tűnik, hogy ezek a szabályok régebben ''a szemet szemért, fogat fogért ''elven nyugodtak, ami annyit jelentett, hogy azt, aki bármilyen módon a maga néptársa halálát okozta, el kellett pusztítani. Tehát a társadalmi együttélésben a feltétlen ''vérbosszú ''szokása uralkodott. Később azonban humanizációs folyamat zajlott le. Ennek során már különbséget tettek aközött, hogy valaki ''szándékosan ''vagy ''akaratlanul ''pusztította-e el embertársát. A szándékos gyilkosnak nem kegyelmeztek. Az Exodusban (21,14) az istenség Mózes népének idevonatkozóan a következőt "parancsolja": "Ha… valaki ''szántszándékkal ''tör a felebarátjára, és orvul öli meg, az ilyet oltáromtól is vidd el, és ''haljon meg." ''Az ''akaratlanul ''emberhalált okozó egyén számára azonban némi lehetőséget biztosítottak ''az életben maradásra. ''Az általa megölt személy hozzátartozói – bizonyos körülmények közepette – őt is elpusztíthatták a vérbosszú ősi szokása szerint. Ha ellenben sikerült az illetőnek eljutnia az éppen ilyen egyének védelme céljából kijelölt ''hat menedékváros ''valamelyikébe, akkor életben maradhatott, és bizonyos idő elteltével visszatérhetett saját lakhelyére. Magát ezt a szóban forgó törvényt, amely a zsidókra és a velük együtt élő más népbeliekre (az ún. jövevényekre), a szabadokra és a zsellérekre nézve egyaránt érvényes volt, s amely a szándékos gyilkossal való bánásmódot is előírja, az alábbi szavakkal "nyilatkoztatja ki" az "Úr" Mózesnek a Numeriben (35,9-29): "Szólj lzráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor átkeltek a Jordánon Kánaán földjére, válasszatok ki olyan városokat, amelyek ''menedékvárosnk ''legyenek. Oda meneküljön ''a gyilkos, ''ha ''nem szándékosan ''öl meg valakit. Legyenek ezek a városok menedékül a ''vérbosszuló elől, ''hogy ne haljon meg a gyilkos, amíg oda nem áll a közösség elé ítéletre. Hat várost jelöljetek ki magatoknak menedékvárosul. Három várost jelöljetek ki a Jordánon innen, és három várost jelöljetek ki Kánaán földjén, és ezek menedékvárosok legyenek. Legyen ez a hat város menedékül Izráel fiainak és a jövevényeknek, meg a köztük lakó zselléreknek, hogy oda menekülhessen mindenki, aki nem szándékosan ölt meg valakit. Ha valaki úgy megüti vasszerszámmal a másikat, hogy belehal, gyilkos az, halállal kell lakolnia a gyilkosnak. Ha valaki a kezébe kerülő kővel, amely halált okozhat, úgy megüti a másikat, hogy belehal, gyilkos az, halállal kell lakolnia a gyilkosnak. Vagy ha valaki a kezébe kerülő faeszközzel, amely halált okozhat, úgy üti meg a másikat, hogy belehal, gyilkos az, halállal kell lakolnia a gyilkosnak. Maga a ''vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost. ''Megölheti ott, ''ahol ráakad. ''Ha valaki gyűlöletből ellöki a másikat, vagy szántszándékkal dobja meg úgy, hogy belehal, vagy ha ellenséges indulatában kézzel üti meg a másikat úgy, hogy belehal, halállal kell lakolnia annak, aki megütötte, mert gyilkos az. A vérbosszuló megölheti a gyilkost ott, ahol ráakad. De ha csak hirtelen, ellenséges indulat nélkül taszította el, vagy ''nem szántszándékkal ''dobta meg valamivel a másikat, akár kővel, amely halált okozhat, de úgy ejtette rá a másikra, hogy nem látta, és az belehalt, pedig nem is volt ellensége, és nem kereste a vesztét, akkor a közösség ítéljen a tettes és a vérbosszuló ügyében, ezek szerint a rendelkezések szerint. ''Mentse meg a közösség a gyilkost a vérbosszulótól, ''és küldje vissza a közösség abba a menedékvárosba, ahova került. Lakjék ott, ''amíg meg nem hal a ''szent olajjal fölkent [pillanatnyilag funkcióban lévő] ''főpap. ''De ha ki mer menni a gyilkos annak ''a menedékvárosnak a határán kívül, ''akkor ''megölheti a vérbosszuló ''a gyilkost. Nem terheli vér, mert annak a menedékvárosban kell laknia a főpap haláláig. Csak a főpap halála után térhet vissza a gyilkos a saját földjére. Ez legyen a törvényes eljárás nemzedékről nemzedékre minden lakóhelyeteken." Józsuénak (20,1-6) később már tömörebben "adja ki" a szóban forgó rendelkezést az "Úr": "Mondd ezt Izráel fiainak: Jelöljetek ki ''menedékvárosokat, ''amelyekről Mózes által beszéltem nektek; hadd ''meneküljön ''oda a gyilkos, aki ''véletlenül ''és ''akaratán kívül ''ölt meg valakit. Legyenek azok menedékhelyeitek az elől, aki vérbosszút akar állni. Ha valaki egy ilyen városba menekül, álljon meg a városkapu bejáratánál, beszélje el ügyét a város véneinek füle hallatára. Azok pedig fogadják be maguk közé a városba, adjanak neki helyet és lakjék köztük. Ha azután üldözi őt a vérbosszuló, ne szolgáltassák ki neki a gyilkost, mert akaratán kívül ölte meg embertársát, hiszen nem gyűlölte őt azelőtt. Lakjék abban a városban mindaddig, amíg a közösség elé nem áll ítélethozatalra, vagy amíg meg nem hal az a főpap, aki abban az időben lesz szolgálatban. Akkor ismét visszatérhet a gyilkos a maga városába és házába; abba a városba, amelyből elmenekült." A Józsué-könyv (20,7-9) egyúttal arról is tudósít, hogy a Jordántól nyugatra lévő területen a galileai ''Kedes, ''a Nafták hegyvidékén fekvő ''Sikem ''és a Júda-törzs részén lévő ''Kirjat-Arbát (a ''későbbi Hebrón), a Jordántól keletre fekvő területen pedig a Rúben törzséhez tartozó ''Becer, ''a gileádi ''Rámót ''és a Manassé-törzs birtokolta ''Gólán ''lett kijelölve menedékvárosnak. Mint az eddig elmondottakból – és sok más, még csak utalásszerűen sem említhető bibliai helyből – nyilvánvaló, a "Ne ölj!" tiltását megfogalmazó "Úr" gyakran elrendelte a zsidóknak más népek kiirtását, különféle emberáldozatokat követelt meg és fogadott el önmaga számára, s humanizációs jelleggel igyekezett életbenmaradási lehetőséget biztosítani az akaratlan gyilkosnak. De vajon funkcionált-e a szóban forgó tiltás a ''társadalom különböző helyzetű ''egyéneinek a viszonylatában, és ha igen, akkor milyen módon? Úgy vélem, erre a kérdésre feltétlenül ki kell röviden térnem, mert a teológusok már évezredek óta – s napjainkban is – elhallgatják azt, hogy mi szerepel idevonatkozóan az ótestamentumi könyvekben. Az utóbbiak ugyanis távol állnak attól, hogy valamiféle szociális egyenjogúságot képviseljenek. Mihelyt a honfoglalást követően a zsidóknál kifejlődik a magántulajdonosi, a rabszolgatartó rend, attól kezdve náluk – miként más népeknél is – e rend sajátos jellemzői határozzák meg, miként kell megbüntetni a másik ember életét kioltó személyt. Mégpedig olyképpen, hogy míg ''a szabadok ''egymáshoz való ''viszonyában, ''úgy tűnik, az egyenjogúság érvényesült, és a szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, égetést égetésért, sebet sebért, kék foltot kék foltért, ''életet életért ''elv szabályozta a büntetés mértékét, addig ''a szabadok ''és ''a rabszolgák ''egymáshoz való viszonyában ez az egyenlő elbírálás hiányzik, és maga az ''istenség ''is ''a rabszolgatartói érdek "szószólója" ''lesz. Mivel a későbbiek során még többször esik majd szó arról, hogy az ótestamentumi "Úr" a rabszolgatartók érdekeit képviseli, most csak röviden mutatom be ezt a tényt. Mózesnek az istenség egy helyütt (Ex. 21,20-21) a következőket "mondja": "Ha valaki ''rabszolgáját ''vagy ''rabnőjét ''úgy üti meg bottal, hogy az ''meghal a ''keze között, annak [nem tudni, miként, de] bűnhődnie kell. De ha egy-két napig még életben marad, ''ne bűnhődjék ''az ura, hiszen a saját pénzéről van szó." És mi a követendő eljárás akkor, ha valamely ''állat szabad embert ''vagy ''rabszolgát öklel agyon? Az ''Exodus (21,28-32) szerint: ha a tudottan öklelős állat megöl egy szabad embert, akkor az állatot el kell pusztítani, a rá nem vigyázó gazdáját pedig ki kell végezni; ha azonban ''rabszolgát, rabnőt ''öklel agyon valamely állat, akkor az utóbbi hibás gazdája nem veszti el életét, hanem csak az a büntetése, hogy a meghalt rabszolga urának ''30 ezüstpénzt ''köteles fizetni. ''"Ne paráználkodj!'' A Tízparancsolat hetedik rendelkezése – a ''"Ne paráználkodj!" – ''igen sajátos parancsolat. Egyes vélemények szerint a házasságtörés ellen irányul. Ez a nézőpont jut érvényre a Szent István Társulat által 1973-ban kiadott Bibliában, amely a vonatkozó szöveget így fordítja le magyarra: ''"Ne törj házasságot!" ''(Ex. 20,14; Deut. 5,18.) Ez az értelmezés azonban – ha van is benne némi igazság – aligha fedi a valóságot. Ha ugyanis tényleg ez lenne a mondanivalója, akkor némiképp fölöslegesnek tűnik a tizedik rendelkezés egyik, hasonló tartalmú mozzanata: "Ne kívánd felebarátod feleségét…!" A szóban forgó parancs valószínűbb – vagy legalábbis alapvető – mondanivalója inkább talán az első parancséval rokon: arra ösztönzi Izráel fiait, hogy ne űzzenek idegen kultuszokat, ''ne "paráználkodjanak" más népek isteneivel. ''Maga ez az intelem az Ószövetségben számtalan alkalommal szerepel, és épp ezért úgy vélem, hogy Károli Gáspár és a Református Zsinati Sajtó Iroda által kiadott Biblia fordítója helyesen járt el, amikor a szóban forgó hetedik parancsolatot így ültette át magyarra: "Ne paráználkodjál!" ''"Ne lopj!'' A Tízparancsolat nyolcadik, ''"Ne lopj!" ''formában megfogalmazott rendelkezésének tényleges ótestamentumi funkciójáról a "Ne ölj!" kapcsán némiképp már szó esett. Láthattuk, hogy az ószövetségi istenség azt a parancsot "adta" a maga "választott" népének: fossza ki az egyiptomiakat, és rabolja el az emóreusok, a moábiták stb. javait. Ezekben az esetekben a "Ne lopj!" tiltása tehát nemcsak hogy nem érvényesül, hanem éppenséggel vele ellentétes magatartásra "ösztönöz" az istenség. Persze, ez a parancsolat a zsidók belső viszonyait némiképp már a nomád állattenyésztés időszakában és a honfoglalás korában is szabályozta. Később, a letelepedést követően pedig minden bizonnyal még nagyobb mértékben. A szerepe az volt, hogy az ilyen vagy olyan jószágot védelmezze a tulajdonosa számára, aki azt vagy maga teremtette elő, vagy rabszolgával, zsellérrel hozatta létre. A tulajdonnal kapcsolatos funkciója tehát alapvetően pozitívnak tekinthető. Ám egyúttal a rabszolga, a zsellér kizsákmányolhatóságát, a szegények kiszolgáltatottságát is jelentette. Mindezt azért hangsúlyozom, mert némely teológusok a Tízparancsolatról – és ezen belül a "Ne lopj!" tiltásáról is – azt állítják, hogy míg az i. e. 18. században élt óbabilóniai király, ''Hammurapi ''törvénytáblája teljesen jogi módon szabályozza a társadalmi életet, addig a Tízparancsolat tisztán erkölcsi eszközökkel operál. Formailag nézve a dolgot: mintha igazuk lenne e teológusoknak, mert az Exodus 20. és a Deuteronomium 5. fejezetének Tízparancsolatában jogi törvényekről valóban nincs szó. Ám ne feledjünk el két dolgot. Egyfelől azt, hogy a régi zsidóknál az Ótestamentumban a jogi és az erkölcsi szféra még nem különült el élesen egymástól. Másfelől pedig azt, hogy a Tízparancsolat erkölcsi formátumú rendelkezéseinek a tényleges tartalmát azok a joginak tekinthető részletek mutatják meg, amelyek a lopással kapcsolatos büntetésekről beszélnek. És ezek a részletek jelzik számunkra, hogy Hammurapi törvényei és a Tízparancsolat rendelkezései nem csupán abból a szempontból mutatnak alapvető közösséget, hogy egyaránt istentől eredeztetettek, hanem oly vonatkozásban is, hogy a lopást elkövetőkkel szemben mily természetű büntetéseket írnak elő. Lássunk néhány konkrét példát! Hammurapi egyik törvénye (8. §) ezt mondja: ha egy awelum ''(jobb módú szabad ember) ''szarvasmarhát, juhot, szamarat stb. lop a templom vagy a király tulajdonából, akkor ''harmincszorosan ''kell az eltulajdonított dolgokat visszatérítenie; ha viszont ''szegényebb szabadtól ''(muskenum) lopja el ugyanezeket a dolgokat, akkor csak tízszeres a megtérítési kötelezettsége. És hasonló módon nyilatkozik az ''Ószövetség ''is (Ex. 21, 37; Károknál: 22, 1): "Ha valaki ökröt vagy bárányt lop, és levágja vagy eladja, akkor ''öt marhát ''adjon kártérítésül az ökörért, és ''négy juhot ''egy bárányért." ''Hammurapi ''rendelkezése szerint a tetten ért tolvajt meg lehet és ''meg kell ölni ''(21-22. §). ''Az Exodus (22,1-2) ''pedig így beszél: "Ha a tolvajt betörésen érik, és úgy megverik, hogy meghal, ''nem számít vérontásnak. ''De ha ez napvilágnál történik, akkor vérontásnak számít. A tolvajnak kártérítést kell fizetnie, s ha nincs neki miből, akkor ''el kell adni ''őt a lopott jószág miatt." Az Ótestamentum idézett helye szerint tehát az éjjel rajtacsípett tolvaj megölhető. Ha egy szabad ember hozzá hasonló társadalmi helyzetű egyén kiskorú ''fiát ellopta, ''akkor az illető ''megölendő – ''rendelkezik ''Hammurapi ''törvénye (14. §). S az ''Exodus ''(21,16) így beszél: "Ha valaki ''embert rabol el, ''akár eladta már, akár még nála van, ''halállal ''bűnhődjék." A lényeg tehát az, hogy Hammurapi törvényei és az Ótestamentum erkölcsi-jogi rendelkezései a köztük lévő eltérések ellenére alapvetően megegyeznek egymással abban, hogy miként kell büntetni az emberölést és a tolvajlást. Az utóbbiak a szabadok, az előbbiek az azonos társadalmi helyzetű szabadok vonatkozásában alkalmaznak egyenlő elbírálást, miközben a rabszolgatartás érdekszempontjait elsődlegesen képviselik. Mindenesetre érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon a mai elvadult állapotok közt – amikor hazánkban egymást érik az emberölések, és roppant módon szaporodnak a rablások, a tolvajlások – miként lehetne a további vandalizmusnak elejét venni, miként lehetne – világi vagy vallási keretben – az egyénekbe a "Ne ölj!" és a "Ne lopj!" erkölcsi tiltását kellő erősséggel beleplántálni. A Tízparancsolat témakörének tárgyalását befejezve még az utolsó két rendelkezésre térek ki röviden. A kilencedik parancs – "Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!" – jogi és erkölcsi szempontból tiltja a hazugságot. Azt, hogy az utóbbi révén embertársunknak bajt okozzunk. A tizedik, a ''"Ne kívánd…'' a felebarátod különféle dolgait alakban megfogalmazott parancs bizonyos értelemben talán az emberi telhetetlenség ellen hadakozik, amely már oly sok bajt zúdított – és fog is még zúdítani – az emberiségre, s épp ezért érdemes rá odafigyelnünk. Ám ne feledjük el, hogy ez a tiltás (a "Ne lopj!"-jal együtt) a tisztességes úton vagy a becstelen eszközökkel szerzett vagyontárgyak védelmét is szolgálja, miközben a feleséget is csupán a férj egyik jószágínak tekinti. AZ ÓTESTAMENTUM TÁRSADALMA ÉS VALLÁSI KÉPZETVILÁGA A zsidó és a keresztény vallás követői szerint létezik transzcendens szféra. Közelebbről tekintve úgy vélekednek, hogy csupán ''egyetlen isten ''van, akit a világ teremtőjének, kormányzójának, jutalmazó-büntető lénynek tartanak. Magát ezt a monoteista álláspontot az izraelita és a keresztény teológusok aztán a Bibliára hivatkozva próbálják igazolni, mondván, hogy az Ó- és Újtestamentumban egyetlen, tisztán szellemi természetű istenség szerepel. Törekvésük azonban teljességgel megalapozatlan, mert ezek az ideológusok a saját vallásuk csak igen későn kialakult istenképzetét vetítik vissza a múltba. Közben tudatosan meghamisítják a bibliai iratok tartalmát. Épp ezért, ha meg akarjuk tudni, hogy ténylegesen mily vallási képzetek szerepelnek az Ószövetségben, nem a szóban forgó teológusokra kell hallgatnunk, akiket éppúgy anya szült, mint bármelyikünket, akik véletlenszerűen lettek szakmájuk űzői, s akik vallási-egyházi szempontból érdekeltek a bibliai tények elhallgatásában vagy direkt meghamisításában. Inkább annak alapján kell véleményt alkotnunk, amit az Ótestamentumban olvashatunk. A héber Bibliából pedig nem azt tudhatjuk meg, hogy az emberiség kezdeti állapotát az egyistenhit uralta, és őseink világlátása a monoteizmus emelkedett álláspontjáról züllött le különféle alacsonyabb értékű vallásalakzatokba (növények, állatok, égitestek, fétisek, hegyek, ligetek, emberalakúnak gondolt istenek kultuszába), hanem valami egészen mást. Azt ti., hogy régebben éppenséggel ezeket a most zárójelben említett dolgokat övezték vallási tisztelettel az ótestamentumi zsidók, és csak nagyon későn bukkant fel náluk az egyetlen istenbe vetett hit. Hogy tényleg ilyen folyamat játszódott le náluk, azt némiképp már láthattuk akkor, midőn a Genezis teremtésmítoszainak az elemzése során két különböző istenséggel – Elohimmal és Jahvéval – találkoztunk. Továbbá akkor, midőn azt tapasztaltuk, hogy a Tízparancsolat első rendelkezése tiltja a zsidóknak idegen istenek tiszteletét. Érdekes egyébként, hogy a monoteizmus a lényeget tekintve az Ószövetségben végső soron sem jutott érvényre, mivel ez a kánon elismeri a Sátán, valamint különféle más természetfölötti lények meglétét is. És ugyanezt mondhatjuk az Újtestamentumról is, amely magától értetődő módon beszél a Sátán, az angyalok létezéséről, s amelynek az "Atya", a "Fiú" és a "Szentlélek" létét állító részletei voltaképp sokistenhitet foglalnak magukban. Dehát milyen is volt közelebbről tekintve a régi zsidók vallási képzetvilága? A kivetkezőkben ennek a világnak néhány fontos aspektusát mutatom be. s azt a képet, amelyet vele kapcsolatosan most fölvázolok, jelentősen gazdagítani fogják a későbbi fejezetekben szereplő elemzések és adatok. A TERMÉSZETKULTUSZ Az állatvilágból kiemelkedett ember rendkívüli módon függ az őt körülvevő természeti tényezőktől. Épp ezért kényszerű és teljesen magától értetődő, hogy gyermeteg tudatában eleinte a számára oly fontos, ill. félelmetes természeti jelenségek öltenek transzcendens alakot, és lesznek nála a vallási kultusz tárgyai. Ezt a tényt már az ókorban világosan fölismerte jóegynéhány görög bölcselő. A szofista ''Prodikosz ''(i. e. 481-411) szerint pl. az emberek – a hálaérzéstől ösztökélve – legelőször azokat a dolgokat istenítették, amelyeket a természetben készen találtak, és amelyek nekik hasznosak voltak, s csak később jelent meg náluk az ún. kultúra-héroszok imádata. A korai atomista filozófia jeles alakja, ''Démokritosz ''úgy vélte, hogy a vallás a különféle természeti jelenségek keltette félelemérzés okozata. A későbbi atomista bölcselethez tartozó ''Epikurosz ''és ''Lucretius ''pedig hangsúlyozta, hogy a vallás keletkezésében és létében – a most említett félelemérzés mellett – még az égitestek szabályos mozgásai s a földi élővilág csodálatos sajátosságai is közrehatottak. Hogy az említett görög filozófusok nézete mennyire helytálló, az nem csupán akkor mutatkozik meg, ha az ókori görögök, egyiptomiak és rómaiak vallástörténetét vesszük szemügyre, hanem akkor is, ha az Ótestamentumot lapozgatjuk. Maga ez a kánon ugyanis valósággal hemzseg az olyan részletektől, amelyek az ószövetségi zsidók hajdani természetimádatáról tanúskodnak, ill. amelyek hadakoznak e természetkultusz különféle formái ellen. AZ ÉGITESTEK KULTUSZA Sok más ókori néphez hasonlóan az ótestamentumi zsidóságnál is központi szerepet játszik az ''égitestek kultusza. ''Mindenekelőtt a Hold és a Nap imádata, ami abból fakad, hogy a "mennybolt"-nak ez a két legfényesebb objektuma mindenkor alapvetően befolyásolja az emberek életvitelét. A Nap nélkül pl. nem keletkezhetett és nem maradhatott volna fenn bolygónkon a szerves élet. Földünkön ez az égitest határozza meg az időjárási viszonyokat, az évszakok váltakozása révén a vegetáció csodálatos jelenségeit, és teszi lehetővé, hogy a világos napszak idején szemünkkel láthassuk a varázslatos természeti dolgokat. Továbbá azt is, hogy a sugárzásával megvilágított Hold fénylés vonatkozásában fázisváltozásokat mutasson, és így – legalább részben – éjszaka se legyünk sötétségre kárhoztatva. Az elmondottak érthetővé teszik, hogy a különböző régi népek vallási kultuszában miért foglal el központi helyet a ''Hold. ''És az említett tények magyarázzák meg azt is, hogy miért játszott oly fontos szerepet ez az égitest az ótestamentumi zsidóságnál. A helyzet ugyanis az, hogy a Hold rendkívüli tiszteletnek örvend Izráel fiainál már a nomád állattenyésztés időszakában, majd pedig később, a honfoglalás után is. Néhány idevonatkozó tény: 1) A zsidó etnikum és vallás az időt ''holdhónapokkal, a ''Hold fázisváltozásai által meghatározottan számítja. Mégpedig olyképpen, hogy ennek az időegységnek a kezdete és a vége a lényeget tekintve az ún. újhold-állapot, a közepe pedig holdtöltére esik. 2) Maga ez az időszámítási mód azzal a következménnyel jár, hogy a hónapok kezdete, az ''újhold napja ''kiemelkedő fontosságra tesz szert, és napjainkban is meghatározó mozzanat a zsidó vallásban. Ez közelebbről azt jelenti, hogy az istenség "kötelezi" a maga népét az újhold specifikus áldozatokkal való megünneplésére. (Num. 28,11-15. Hogy konkrétan milyenekkel, azt a mágia és áldozás témakörét tárgyaló fejezetben ismertetem.) 3) Minden valószínűség szerint a Hold sajátos tiszteletével függ össze az is, hogy az ótestamentumi zsidó vallás és az őt ma követők tábora a 24 órás napot ''estétől estéig, ''és nem reggeltől reggelig számítja. 4) Mint majd a jeruzsálemi templomokról szóló fejezetben látni fogjuk, az ószövetségi zsidóknál a Hold kultikus fontossága abban is kifejeződött, hogy az állítólag a pusztai vándorlás idején elkészített-és még a honfoglalás idején és után is jóideig funkcionáló, ''"gyülekezeti sátor" ''néven emlegetett – szent hajlékot a maga bejáratával és oltárával ''keletre, ''a felkelő Hold (és Nap) irányába néző módon kellett elhelyezni (Ex. 27,9-16; 38,9-15). És ugyanezt tapasztaljuk a Salamon király által Jeruzsálemben fölépíttetett ''templom ''esetében is. 5) Ahogy korábban már említettem, szinte bizonyosnak vehetjük, hogy a napoknak ''hetekre ''történő beosztása is végső soron a Hold fázisváltozásaihoz, tehát a holdhónap alapján történő időszámításhoz kötődik. 6) Külön felhívom a figyelmet valamire, amiről majd a mágia és áldozás kérdéskörének az elemzésekor ejtek részletesebben szót. Arra ti., hogy bizonyos igen fontos ótestamentumi ''események, ünnepek dátumát a ''szóban forgó holdhónapos időszámítás határozza meg. Az Exodusban pl. arról olvashatunk, hogy az előbb említett "gyülekezeti sátor" az "Úr" parancsának megfelelően az "év első hónapjának első napján"; vagyis újholdkor lett fölállítva (40,1.16-17). A Leviticusban (23,5) és a Numeriben (28,16) azt látjuk, hogy a pészachot az év első hónapjában 14-én este, azaz holdtöltekor kell megülni. A kürtzengés napját az Ótestamentum szerint a régi zsidóknak a hetedik hónap első napján, vagyis újholdkor kellett megünnepelniük (Lev. 23,24; Num. 29,1-6). Az elmondottak egyértelműen mutatják, hogy Izráel népénél az egymástól el nem különült világi és vallási életben rendkívüli szerepet játszik a Hold. És ugyanezt mondhatjuk el a ''Napról ''is, amelytől – mint fentebb jeleztem – sokkal nagyobb mértékben függ a földi élet, mint bolygónk saját fényt nem birtokló kísérőjétől. Némelykor ugyan az Ószövetségben a Nap fontosságát némiképp elfedi az, hogy a héber Biblia közvetlenül a Hold fázisváltozásaihoz kapcsol különféle eseményeket, ünnepeket, ám ennek ellenére mégis kitapintható, hogy az Ótestamentum természetkultuszában végső soron a Nap a ''legalapvetőbb ''tényező. Hogy ez valóban így van, annak érzékeltetése céljából a következőkre hívom föl a figyelmet: 1) A már említett "gyülekezeti sátor" bejárata, több belső kultikus objektuma (pl. a frigyláda) és e szent hely pitvarának a kapuja ''keletre, ''vagyis a ''felkelő Nap ''(és Hold) irányába nézőn lett elhelyezve. 2) Maga a ''frigyláda ''a napsugár színére emlékeztető ''arannyal ''volt bevonva, és ''aranyból ''készült a rajta elhelyezett ''két kerúb ''is. 3) A Nap rendkívüli kultikus szerepére utal az is, hogy a szóban forgó hajlékban – közelebbről tekintve annak külső részében – egy hétágú ''mécses ''állott, amelynek ''lángja ''estétől reggelig, vagyis egész ''éjszaka ''égett, hogy pótolja, varázsolja vissza az eltűnt Nap fényét (Ex. 25,31-40; 27,20-21; Lev. 24,11). 4) A Nap (és a Hold) vallási fontosságát az is jelzi, hogy amikor az Ótestamentum szerint az "Úr" meghatározta, a léviták közűt kinek milyen feladata lesz a "gyülekezeti sátor"-ral kapcsolatosan, és melyik nemzetségük e szent hely melyik oldalán táborozzék, akkor a kitüntetett szerepű ''keleti ''oldal gondozását a ''papi ''funckiót betöltőkre bízta. "A hajlék ''előtt, ''a kijelentés sátrától ''napkeletre ''– mondja Num. 3,38 – Mózes, Áron és fiai táboroztak, akik a szent hely körül végezték teendőiket Izráel fiainak a szolgálatában." (Az Ótestamentum szerint a léviták Jákób fiának, ''Lévinek ''a leszármazottjai: Lévinek három fia volt: Gérsón, ''Kehát, ''és Merári; Kehát fia ''Amrám, ''aki aztán ''Mózest ''és ''Áront ''nemzi; Kehát utódai közül Áron fiai lesznek a papok, a többiek pedig a legfontosabb kultikus segédszolgálat ellátói – (vö.: Ex. 6, I 6-20; Num. 3,1-38.) 5) Az ószövetségi napkultusz pregnáns jegyeit mutatja a Salamon király által Jeruzsálemben fölépíttetett ''templom ''is. E jegyek az alábbiak: a szentély bejárata ''keleti ''irányba nézett; a templom külső részében is funkcionált ''a hétágú mécses; a szentély belseje ''a napsugár sárga színére emlékeztető ''arannyal ''volt beborítva, és legbensőbb részében helyezték el a korábban a "gyülekezeti sátor"-ban állott, aranyborítású, két aranykerúbbal díszített frigyládát, és ''két ''másik hatalmas, az uralkodó által fából készíttetett és ''arannyal ''bevonatott kerúbot. 6) A ''második,'' a babilóniai fogságból való hazatérés után felépített, ún. zorobábeli ''templom ''kapuja szintén ''kelet ''felé nézett (Ez. 40,10; 44,1-2). 7) A ''pészach ''ünnepének a dátuma, a Niszán hónap 14. napja voltaképp a Nappal, a természet ''tavaszi újjáéledésével ''kapcsolatos, mivel a ''tavaszi napéjegyenlőség ''utáni első holdtöltére esett. 8) Az ''aratás ''és ''a betakarítás ''Ótestamentumban előírt ünnepei szintén a Nappal függnek össze. Hogy a régi zsidóság – az Ószövetségben szereplő, vele kapcsolatban álló népekhez hasonlóan – mennyire hódolt az égitestek kultuszának, azt a következő konkrétumok is bizonyítják: 1) Az északi állam, Izráel polgárai ''"leborultak az ég minden serege előtt" (2 ''Kir. 17,16). Ugyanígy cselekedett a déli állam, Júda királya, Manassé is (2 Kir. 21,3), aki "Leborult az ég minden serege előtt, és tisztelte azokat." Ám ez az uralkodó mást is tett (2 Kir. 21,5): ''"Oltárokat ''építtetett ''az ég minden seregének az ÚR háza mindkét udvarában." ''Az i. e. 587-ben bekövetkezett bukást megelőzően ''Jeremiás ''a déli zsidó állam, Júda pusztulását csak úgy tartja elkerülhetőnek, ha az állam polgárai feladják az égitestek kultuszát, és visszatérnek az "Úr" tiszteletéhez. Mivel pedig e vallási megtérésben nem hisz, az istenséggel a jövőt illetően a következőket mondatja az égi seregeket imádó júdaiaknak (8,1-3): "Abban az időben… kiszórják majd sírjukból Júda királyainak és vezéreinek csontjait, … a prófétáknak és Jeruzsálem lakosainak csontjait. Kiterítik azokat a ''nap,'' a ''hold ''és az ''ég egész serege ''elé, amelyeket szerettek, tiszteltek és követtek, amelyekhez folyamodtak, és amelyek ''előtt leborultak. ''Nem szedik össze, nem temetik el, trágyává lesznek a föld színén. Akik pedig megmaradnak ebből a gonosz nemzetségböl, az egész maradék, inkább választaná majd a halált, mint az életet bárhol, ahová a megmaradtakat szétszórtam…" 2) Izráel fiai különféle helyeken ''naposzlopokat ''állítottak fel, amelyeket aztán egyes vallásreformer királyok (pl. Ászá és Ezékiás júdai uralkodók) összetörettek (vö. Károlinál: 2 Krón. 14,5; 2 Kir. 18,4; Ézs. 17,8; Ez. 6,4-6; Lev. 26,30). 3) ''Jeremiás ''szerint Júda városaiban – Jeruzsálemben is – a fiúk fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok pedig tésztát gyúrnak, hogy ''áldozati süteményeket ''készítsenek ''"az ég királynőjének ", ''vagyis a ''Holdnak ''(7,18). Amikor pedig a próféta e szokásról le akarja őket beszélni, s az "Úr" tiszteletére próbálja őket ösztönözni, az alábbi elutasító választ kapja az Egyiptomba menekült zsidóktól (44,16-19): "Nem engedelmeskedünk neked abban, amit az ÚR nevében hirdettél nekünk, hanem mindazt megtesszük, amit kimondtunk: tömjénezünk az ''ég királynőjének, ''és italáldozatot mutatunk be neki, ahogyan tettük mi és atyáink, királyaink és vezetőink Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin. Mert akkor jóllaktunk kenyérrel, jó dolgunk volt, és nem kerültünk veszedelembe. De amióta abbahagytuk a tömjénezést az ég királynőjének, és nem mutatunk be neki italáldozatot, azóta mindenben szűkölködünk, fegyver és éhínség miatt pusztulunk. És ha az ég királynőjének tömjénezünk – mondták az asszonyok –, és italáldozatot mutatunk be neki, talán férjünk tudta nélkül készítünk ''áldozati süteményeket, ''amelyek ''őt ''[a Holdat] ''ábrázolják, ''és úgy mutatunk be neki italáldozatot?" 3) A babilóniai fogságban lévő ''Ezékiel ''prófétát i. e. 581-ben egy tűzhöz hasonló alak "elragadja" Jeruzsálembe, és ott sok "istentelenség"-et mutat meg neki. Többek közt azt, hogy az "ÚR temploma bejáratánál, a csarnok és az oltár között mintegy ''huszonöt férfi ''volt, háttal az ÚR temploma felé, arccal ''kelet ''felé fordulva, és kelet felé leborulva imádták a napot" (8,16). 4) Ez az ezékieli szövegrészlet – egyes korábban már említett tényekkel együtt – arra mutat, hogy a ''salamoni templom ''nem az "Úr", hanem a ''Nap ''(és a Hold) ''szentélye ''volt. S ezt a véleményt csak megerősíti bennünk az egyik ótestamentumi hely (2 Kir. 23,11), amely a vallásreformer júdai uralkodóról, ''Jósiásról'' a következőket írja: "Eltávolította az ÚR házának a bejáratától a ''lovakat, ''amelyeket Júda királyai ''a nap tiszteletére ''állítottak oda, Netan-Melek főember szobája mellé, egy külön csarnokba. A ''napnak szentelt kocsikat ''is ''elégette." ''Ezek a Jósfás által eltávolított lószobrok és kocsik arra utalnak, hogy a Napnak az a kultusza, amely igen elterjedt és erős volt Egyiptomban, Mezopotámiában, a perzsáknál és Kisázsióban, nagy kedveltségnek örvendett az ótestamentumi zsidóság körében. Egyúttal fölidézik bennünk ''Héliosz ''mitikus alakját, akit az ókori görögök ''napistenként ''tiszteltek, s akiről úgy vélekedtek, hogy az Ókeanosz keleti partján lévő ragyogó palotájából minden reggel útnak indul négy szárnyas paripa vontatta aranyos kocsiján, hogy sugaraival elárassza a földet; majd égi útját befejezve este nyugaton leszáll az Ókeanosz vizébe, hogy aranyos csónakján az éjszaka idején visszatérjen palotájába, és másnap reggel újra kezdhesse örökös égi vándorlását, s biztosítsa a fényt, a meleget, voltaképpen az életet az isteneknek, az embereknek, az állatoknak, valamint a növényeknek. EGYÉB TERMÉSZETI KULTUSZOK Az ótestamentumi zsidók az égitesteken kívül sok más egyéb természeti dolgot is kultikus tisztelettel öveztek. ''Jahve ''pl. eredetileg minden valószínűség szerint a ''vihar'', a ''mennydörgés ''és a ''villámlás istene ''volt, éppúgy, mint a görögök Zeusza és a rómaiak Jupitere. E tényre, Jahve időjárással kapcsolatos voltára utal a Jób-könyv is, amelynek főalakjával – miként később látni fogjuk – az "Úr" a forgószélből folytat beszélgetést. Továbbá az, amiről majd a mágia és áldozás témakörét tárgyaló fejezetben ejtek részletesen szót, ti. hogy az ószövetségi zsidók különféle időjárási varázslásokat, pl. eső előidézését célzó rituális műveleteket végeztek. Kiemelt szerepet játszott vallási életükben a különféle ''magaslatok, ''hegyek ''kultusza ''is. Ennek egyik legmarkánsabb jele a Sínai (Hóreb) nevű hegyhez fűződő tisztelet, amelynek alapja a következő: e hegy tűzhányó, és vulkáni működése a Biblia szerint kiválóan alkalmassá teszi arra, hogy segítségével Mózes az "Úr" parancsait mélyen bevéshesse az ótestamentumi zsidóságba. A magaslatok kultusza egyébként az Ószövetségben először ''Ábrahám ''kapcsán jelenik meg, amikor ez az ősatya a maga fiát, Izsákot egy hegyen akarja az istenségnek föláldozni. (A kérdéses hegyet a Genezis 22. fejezete Mórijja néven említi, majd később a zsidók az egyik jeruzsálemi magaslattal, az "Úr hegyé"-vel vélték azonosnak.) A honfoglalást követően pedig rendkívüli elterjedtségnek örvend, aminek két oka van. Egyfelől az, hogy a dombok, a hegyek tetejéről az ember messzebbre lát, mint a síkságról, és ezért emelkedettebb állapotban, s az égi hatalmakhoz közelebb lévőnek érzi magát. Másfelől pedig az, hogy a pusztai vándorlás alapvetően síksági területétől eltérően az "ígéret földjé"-a szép számban vannak hegyek. A szóban forgó magaslati kultusz nevezetes helyei az ótestamentumi zsidóknál – többek között –: Gilgál, Ofra, Gibeón, Dán, Bétel és Jeruzsálem. Ha pedig vesszük magunknak a fáradságot, és lapozgatjuk az Ószövetség történeti, valamint profetikus könyveit, akkor ezekben rengeteg olyan részletre lelünk, amely a magaslati kultusz igen kiterjedt voltáról, ill. az e kultuszt háttérbe szorítani igyekvő törekvésekről tudósít. Megemlítek néhányat az idevonatkozó helyek közül. A bírói funkciót betöltő ''Gedeonnak ''azt parancsolja az "Úr", hogy építsen neki oltárt egy hegy tetején (Bir. 6,26). Az utolsó óizraeli király uralmának a kezdetén a zsidók még áldozóhalmokon űzték a vallási kultuszt, és maga ''Salamon ''is a Gibeónban lévő magaslaton szokott áldozatokat bemutatni az istennek (1 Kir. 3,2-4). Az óizraeli királyság kettészakadása után az északi zsidó állam első uralkodója, ''I. Jeroóoám az ''áldozóhalmokon – többek közt Bételben – még templomokat is építtetett, és hozzájuk papokat nem a léviták, hanem az egyszerű nép köréből rendelt (1 Kir. 12,31-32). ''Ászá ''júdai királyról, Salamon dédunokájáról a Biblía megjegyzi, hogy különféle "bálványok"-at ugyan elpusztíttatott, de az áldozóhalmok az ő uralkodása idején is kultikus helyül szolgáltak. És ebből a szempontból nem változott a helyzet a júdai trónon őt követő fia, ''Jósáfát ''alatt sem: az áldozóhalmok nem szűntek meg, "a nép továbbra is áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon" (1 Kir. 22,44). A magaslatokon űzött kultuszról tanúskodó bibliai helyeket még hosszan sorolhatnám. Ám úgy vélem, már az eddig említett részletek is világosan jelzik az olvasó számára, hogy a régi zsidóknál mennyire alapvető volt a magaslatok vallási szerepe. Annyit azonban még feltétlenül szükségesnek tartok megemlíteni, hogy az áldozóhalmok még az olyan vallásreformer júdai király idején is zavartalanul működtek, mint ''Jóás'' (2 Kir. 14,4), és csupán a radikális hitújító ''Ezékiás ''és ''Jósiás ''igyekezett funkcionálásuknak véget vetni (2 Kir. 18,4; 23,8-9). A régi zsidók azonban nem csupán a magaslatokon, hanem más egyéb természetű helyeken is hajtottak végre vallási cselekményeket. Az Ótestamentumban jóegynéhány alkalommal arról olvashatunk, hogy ''sziklahasadékokban, ligetekben, fák alatt ''és egyes ''völgyekben ''ugyancsak űztek vallási kultuszt. Könyvem későbbi fejezeteiben az érdeklődő olvasó számos idevonatkozó adatot talál majd. Épp ezért itt most csak két dologra hívom föl a figyelmet. Egyfelől arra, hogy az említett sajátos kultuszhelyek közt rendkívül fontos szerepet játszott a Jeruzsálemtől délre lévő ''Gé-Hinnom, ''a Hinnom nevezetű patak völgye, amelyben az ótestamentumi zsidók saját gyerekeiket áldozták fel a Molok nevű istenségnek, s amelyet mint kultikus helyet – a barbár szokással együtt – az itt talált népektől vettek át (lásd ezzel kapcsolatban: 2 Kir. 23,10; 2 Krón. 28,3; 33,6; Jer. 7,31; 19,6.11). Másfelől olyan ószövetségi részletekre hívom föl a figyelmet, amelyeknek az elolvasása után az érdeklődő maga is joggal állapíthatja meg, hogy az ótestamentumi zsidóság tényleg igen kiterjedt kultikus gyakorlatot folytatott az említett típusú helyszíneken. Néhány ilyen részletet (amely arról tanúskodik, hogy a régi zsidók tömjéneztek minden zöld fa alatt, lángoltak a "bálványok"-ért, s megölték gyermekeiket a magaslatokon és a hegyek hasadékaiban) a következő iratok tartalmaznak: Bir. 6,11-30; 2 Kir. 16,4; 17,10; Hós. 4,13; Jer. 2,20; 3,6; Ez. 6,13; 20,28-29; Ézs. 57,5. Az ószövetségi zsidó vallásban igen jelentős szerepet játszik a különféle ''élőlények ''kultusza is. Mindenekelőtt a ''bikának ''a tisztelete, amely eredetét tekintve minden bizonnyal az állattenyésztéssel kapcsolatos. E különös hímnemű lényt (és nőnemű párját, a tehenet) sajátos termékenységi kultusszal övezték az ókori görögök és az egyiptomiak. Az ótestamentumi zsidóság történetében pedig először a sínai-hegyi erkölcsi parancsadásról szóló híradás említi meg a bikakultuszt, beszámolván róla, hogy a Mózesre 40 napot váró nép – türelmét vesztve – Áronnal több ''aranyborjút ''öntetett, és e szobrokat tekintette az őt Egyiptomból kihozó isteneknek (lásd Károli fordításában: Ex. 32,18). A szóban forgó kultusz rendkívüli erősségére utal, hogy az óizraeli állam széthullását követően az északi zsidó állam első uralkodója (I. .Jeroboám) azáltal szakítja el a Dávid és Salamon révén vallási központtá tett Jeruzsálemtől saját országának a lakóit, hogy Bételben és Dánban egy-egy aranyból készített ''borjúszobrot ''állíttat fel, és az utóbbiéról azt mondja a szó szűkebb értelmében vett Izráel polgárainak: ezek a ti isteneitek, ezek hoztak ki benneteket Egyiptomból (1 Kir. 12,28). A bikakultusz fontosságát az is jelzi, hogy a különféle ünnepekre a Tóra által előírt állatáldozatok közt kiemelt módon szerepel a ''bikák kultikus leölése. ''(A sátoros ünnep 7-8 napján pl. összesen ''76 bikát ''kellett az ószövetségi zsidóknak feláldozniuk: Num. 29,12-38.) A szóban forgó bikakultusz jelentőségére az is utal, hogy a Salamon által építtetett jeruzsálemi templom udvarában álló nagy rézmedencét ''12 bikaszoborra ''helyezték rá (1 Kir. 7,23-26). Persze, meglepő volna, ha az ótestamentumi zsidók szarvasmarha-kultusza csupán a bikához kötődne, mert a bika és a tehén elválaszthatatlanul együvé tartoznak, s ezért az ókori egyiptomiak és a görögök a bikával együtt a ''tehenet ''is kultikus tisztelettel övezték. (A hellének – mint korábban már utaltam rá – a maguk főistenét, Zeuszt bikaalakúnak is gondolták, a feleségét, Hérát pedig némelykor tehénszeműnek említették.) És nem más a helyzet az Ószövetség népénél sem, mert egyik kiemelkedő alakja, ''Sámuel – ''aki bíróként működött, és először Sault, majd pedig Dávidot kente föl királlyá – az "Úr"-nak ''üszőt ''áldoz (1 Sám. 16,2). Ne gondoljuk azonban, hogy az állatok közül csak a szarvasmarhát (főként a bikát) övezték az ótestamentumi zsidók vallási kultusszal. Ha ugyanis lapozgatjuk a héber Biblia iratait, lépten-nyomon más állatok (a kecske, a juh, az oroszlán stb.) kultikus tiszteletére vonatkozó részleteket is találunk bennük. A salamoni templom "díszítményei" pedig nem csupán a régi zsidóság növényekkel (pl. a pálmával, a különféle virágokkal), továbbá az égitestekkel (a Nappal és a Holddal) kapcsolatos kultuszára, hanem egyúttal a különféle élőlények (oroszlánok, sajátos kerúbok) tiszteletére is utalnak, és ilyeténképp komplex módon fejezik ki a korabeli vallás természetét. VALLÁS ÉS TÁRSADALOM A régi zsidók vallása – miként más népeké is – eleinte alapvetően a természethez kötődött. Ez a tény azonban nem valamiféle tiszta természetkultuszt, hanem olyan vallást jelentett, amelyben az embereknek a külső realitáshoz fűződő, szakadatlanul változó szociális viszonyai fejeződtek ki. Ez egyfelől azt eredményezte, hogy a társadalom által űzött gazdálkodás pillanatnyilag fontos területei (állattenyésztés, földművelés, kézművesség) komoly mértékben uralták a vallási szférát is. Másfelől pedig azt, hogy az utóbbiban igen markáns módon bukkannak fel a társadalom mindenkori belső jelenségei; méghozzá olyképpen, hogy a természethez fűződő, az ősibb vallási mozzanatokra mind nagyobb mértékben és mind karakteresebben rárakódnak különféle szociális sajátosságok. VALLÁSI SZOCIOMORFIZMUS Az Ótestamentumban ennek az említett sajátos rárakódásnak egyik következménye, hogy a honfoglalás céljából egymással szövetkezett zsidó törzsek – állítólag Mózes irányításával – közös kultikus centrumot hoztak létre az ún. ''"gyülekezeti sátor" ''formájában, és e szent hajlék mesterséges fétis-istensége a frigyláda volt. (Lásd ezzel összefüggésben a jeruzsálemi templomokról szóló fejezetet!) Ugyancsak szociális momentum, a honfoglalással és a birtokba vett "Kánaán" megvédésével, a dávidi és a salamoni hódításokkal kapcsolatos katonai küzdelem fejeződik ki abban, hogy az ószövetségi istenség a ''"Seregek ''Ura"megnevezést kapja. Más ókori népekhez hasonlóan ugyanis a régi zsidók is azt hitték, hogy az istenük velük és általuk hadakozik a csatákban. Az Ótestamentum szerint pl. a frigyláda-istenség "segít" nekik a Jordánon való átkelésben, Jerikó elfoglalásában. Más alkalommal viszont gyengének "bizonyul", mert amikor a filiszteusokkal szembeni győzelem érdekében elviszik az egyik katonai táborba, ő maga is az ellenség fogságába "esik" (1 Sám. 4-7. rész). Az egyik bíró, Jefte az "Úr"-nak köszönhetően arat diadalt az ammoniták felett, és ezért előzetes fogadalmát teljesítve saját leányát áldozza fel hálából az istenségnek (Bir. 11,29-40). Jahve a maga népének a győzelme érdekében jégesővel "pusztítja" az öt emóreus király csapatait, és – Józsué kérésére – "megállítja" égi járásában a Napot és a Holdat, hogy a zsidóknak legyen elég idejük az ellenség megverésére (Józs. 10,11-14). Más esetben pedig hadászati tanácsokat "ad" Dávidnak, és "közreműködik" abban, hogy az óizraeli állam e királya diadalt arathasson a filiszteusokon (1 Krón. 14,13-16). A segítő istennek ez a pozitív alakja azonban meginog az Ótestamentumban akkor, amidőn a zsidók vereségeket szenvednek, ill. történelmi értelemben tragikus eseményeket élnek át. Ám a papok, a próféták ily esetekben is igyekeznek megőrizni a "választott nép" számára a maga istenét. Eleinte úgy, hogy az egyes vereségeket nem saját etnikumuk pillanatnyi gyengeségével, az ellenség túlerejével, hanem azzal indokolják meg, hogy ez vagy az a zsidó férfiú (pl. Ákán és Saul) áthágta az "Úr" valamely rendelkezését, és emiatt sújtotta az istenség vereséggel a maga népét vagy annak valamely vezetőjét (Józs. 7. rész, 1 Sám. 15. rész). Később aztán, amikor i. e. 721-ben az asszírok meghódítják az északi zsidó államot, majd pedig i. e. 587-ben a babilóniaiak leigázzák Júda országát, ez az értelmezés különös formát ölt. Az ez idő tájt és később élt próféták nem azt mondják, hogy az említett hódítók (és némelykor az egyiptomiak) erősebbek a zsidóknál, hanem a következőt: ''vétkeztünk ''istenünk ellen, aki gonoszságainkért ''büntet meg ''most a ''hódítók által''. E különös interpretáció két momentum miatt figyelemre méltó. Egyfelől azért, mivel a tragikus helyzetbe jutott zsidóságnak azt szuggerálja, hogy az "Úr" a maga "választott népé"-t nem hagyta cserben, és az isten iránti kellő magatartással reménye van a jobb jövőre. Másfelől pedig azért, mivel a szóban forgó történések és értelmezések folyamatában indul el az ótestamentumi "Jahve", a zsidó isten képzete abba az irányba, hogy a tragikus bukások, a babilóniai fogság, az utóbbiból való hazatérést követő ezsdrási-nehémiási vallásreform eredményeképp majdnem az ''egyetlen ''és ''mindenható isten ''alakját öltse. Maga ez a folyamat azonban ahhoz a meggyőződéshez vezet, hogy az egyedülinek gondolt természetfölötti hatalom elsődlegesen a "választott nép" istene; és ez a hit még az Újtestamentum legkorábban keletkezett, zsidó-keresztény vallási szemlélettől áthatott iratát, a Jelenéseket is igen határozottan uralja. Az ótestamentumi vallás szociomorfizmusa abból a szempontból is megfigyelhető, hogy az óizráeli állam létrejöttének a hatására Jahvét egyre inkább ''királyi ''vonásokkal ruházzák fel a héber Biblia különféle iratai. Ennek következtében az istenség gyakran mint önkényúr szerepel az Ószövetségben, és mint valamiféle független-önkényeskedő uralkodó dönt úgy, hogy megteremti a világot, hogy kiválasztja saját népének a zsidóságot stb. Némelykor úgy ábrázolják az ótestamentumi szerzők mint a kozmosz urát, akinek trónusa az ég, zsámolya pedig a Föld. (Az újszövetségi Jelenésekben pedig arról olvashatunk, hogy az isten a mennyben királyi széken ül: 4,2.) Azt említik róla, hogy választott népének – önként, ill. az utóbbi kérésére – ő ad királyt. A szóban forgó szociomorf szemlélettel függ össze, hogy a zsidó megváltó csak egy király, Dávid családjából származhat (ez a vélekedés az Újszövetségbe is átkerül, amelynek Jézus-alakja szintén Dávid utódaként említődik). Különösen sokszor szerepeltetik királyként az ótestamentumi istenséget a Zsoltárok (22,28-29; 66,7; 72,11; 86,8-10; 95,3), amelyek szerint az "Úr" előtt leborul mindenféle nép, mert övé "a királyi hatalom", mert hatalmasan uralkodik mindenkor; előtte le kell borulnia minden királynak, minden nép őt köteles szolgálni; tehát voltaképpen Jahve nem más, mint a valóság egyetemes ura, "nagy király minden isten fölött". Társadalmi vonatkozásban ő az, aki az emberek dolgait megítéli, a cselekedeteket jutalmazza vagy bünteti. (És ez a nézőpont átkerül a keresztény eredetű Újtestamentumba is, amelyben hol az "Atya", hol pedig a "Fiú" az, aki ítél élők és holtak fölött.) A család témaköréről szóló fejezetben majd részletesen bemutatom: az ószövetségi vallás szociomorfizmusa abban is megnyilvánul, hogy Jahve "szabja meg" a férfiak és a nők közti ''szexuális, ''valamint ''házassági kapcsolatok ''jellegét. Mint később látni fogjuk, ő "engedélyezi" a többnejűséget, a feleség válólevéllel történő elküldését. Ő az, aki "előírja", majd pedig "megtiltja" a sógori házasságot. Ugyancsak ő az, aki a "szent mag" megőrzése céljából nem "engedélyezi", hogy a zsidók idegen népekkel családi kapcsolatra lépjenek. S a Biblia szerint az is, aki némelykor önmagát "választott" népe férjének, ill. vőlegényének nyilvánítja. Ez említett dolgok mögött reálisan, persze, az húzódik meg, hogy az ótestamentumi zsidóság önmaga történelmét transzcendens jelleggel élte át, és saját családtörténetének – gyakran ellentétes – képződményeit istentől meghatározottnak tartotta, aminek folytán Jahve sokszor mint illogikus, önmagának ellentmondó természetfölötti hatalom szerepel a Bibliában. Az elmondottak már mutatják számunkra, hogy az ószövetségi vallást ''komplex szociomorfizmus ''jellemzi. Ez a tény – az említett aspektusokon túlmenően – abban is kifejeződik, hogy Jahve kultuszában így vagy úgy minden társadalmi csoport érdekszempontja megjelenik. A szóban forgó istenség "támogatja" a nemzetségi arisztokráciának a törzsi viszonyok közepette a nép fölé került, Mózes által vezetett rétegét, továbbá a később létrejött királyi hatalmat. A héber Biblia istene képviseli a zsidó szabadok érdekeit, amidőn "igenli" más etnikumokból rabszolgák, ill. "megtűri" a saját népből adósrabszolgák szerzését. Bizonyos esetekben némiképp egyúttal arra ösztönzi a rabszolgatartókat, hogy bánjanak emberségesen a hatalmuk alatt lévőkkel, hogy bizonyos idő után bocsássák szabadon a saját népükből származó adósrabszolgákat. A humanizmusra való ösztönzés elsődlegesen ''a próféták ''részéről jelentkezik. Főként ők azok, akik Jahvét mint a ''szegények,'' az ''özvegyek,'' az ''árvák védelmezőjét ''szerepeltetik. Közülük többen pedig igen kemény szavakkal ostorozzák a gazdagokat, a hatalmasokat, akik kegyetlen módon kisemmizik, elnyomják a társadalom nyomorultjait. Megemlítek néhány, a szóban forgó témakörrel kapcsolatos bibliai részletet. A ''Leviticus ''(19,9-10) pl. kötelezi a földtulajdonosokat, hogy biztosítsanak sajátos ''kalász- ''és ''szőlőszedegetési lehetőséget ''az arra rászorulóknak, s így beszél: "Amikor földetek termését learatjátok, ne arassátok le egészen a mező széléig, és az aratás közben elhullottat ne szedjétek föl. Szőlődet se böngészd végig, és a szőlődben lehullott szemeket ne szedd föl. Hagyd ott azokat a ''nyomorultaknak ''és a ''jövevényeknek." ''Az ''Exodus ''(23,10-12) az ún. ''szombatév ''kapcsán hasonló kötelezettséget rögzít, mondván: "Hat éven át vesd be a földedet, és takarítsd be termését! A ''hetedikben ''azonban hagyd parlagon, hagyd magára, hadd egyenek róla ''néped szegényei. ''Ami pedig még rajta marad, egye meg a mezei vad. Így cselekedj ''.szőlőddel ''és ''olajfáiddal ''is. Hat napon át végezd munkádat, de a hetedik napon nyugodjál, hogy pihenjen az ökröd és szamarad, és lélegzethez jusson ''szolgálód fia ''és a ''jövevény.'' A ''Leviticus ''(25,8-28) az ún. ''kürtölési év'' kapcsán olyképp rendelkezik, hogy a fix módon rögzített 50. esztendőben az "eladott" ''földnek'' vissza kell kerülnie korábbi tulajdonosához, az ''adósrabszolgákat ''pedig szabadon kell engedni. Az ''Exodusban ''(22,24-26) az "Úr" ''tilalmazza az ''uzsoráskodást és a zálogosi tevékenységet, s így beszél: "Ha pénzt adsz kölcsön a népemből való szegény embernek, ne légy neki uzsorása, ne vessetek ki rá ''uzsorát! ''Ha ''zálogba ''vetted embertársad felsőruháját, naplamentére ''add vissza ''neki! Mert egyetlen takarója, testének ruhája az. Miben háljon? Bizony, ha hozzám kiált, meghallgatom, mert én kegyelmes vagyok." A ''Deuteronomiumban ''(25,13-16) az istenség a ''hamis mérés ellen ''"hadakozik", mondván: "Ne legyen tarsolyodban kétféle súlymérték, nagyobb és kisebb. Ne legyen házadban kétféle véka, nagyobb és kisebb. Pontos és hiteles súlymértéked, pontos és hiteles vékád legyen, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR adott neked. Mert utálatos az ÚR előtt…, aki hamisan cselekszik." A ''Zsoltárok ''(9,19; 12,6) szintén síkraszállnak a szegények védelmében, és a következőket írják: "Nem marad örökre elfelejtve a szegény, / nem vész el végleg a nyomorultak reménye." "Most már fölkelek – mondja az ÚR – / a nyomorultak elnyomása, / a szegények sóhajtása miatt, / és szabadulást adok annak, / aki arra vágyódik." (A hol az idegenekkel szembeni gyűlöletre, hol pedig a jövevények iránti humanizmusra ösztökélő Ótestamentumból az aforizmákat, gondolatokat tartalmazó fejezetbe számos olyan részletet vettem föl, amelyben a próféták az "Úr" nevében kegyetlen büntetésekkel fenyegetik a szegények, az özvegyek, az árvák kisemmizőit, az igazság elferdítőit, a másokat barbár módon kizsákmányolókat.) – Miközben azonban a korabeli szociális állapotokat véve figyelembe igen fontosnak tartjuk az Ótestamentumnak a szegények, az özvegyek, az árvák stb. melletti kiállását, nem téveszthetjük szem elől a héber Biblia ama legfontosabb jellemzőjét, hogy alapvetően a mindenkori társadalmi viszonyokat, tehát voltaképp a magántulajdont, a rabszolgaságot és az adósrabszolgaságot, vagyis a mindenkori hatalmasok, a gazdagok érdekeit szentesíti. Az ószövetségi vallás szociomorf jellege abban is megmutatkozik, hogy a keretében szereplő különféle kultikus dolgok kapcsán ilyen vagy olyan ''társadalmi értékszempont'' a meghatározó. Ha pl. a télen túljutott ember számára rendkívüli fontosságú a növények tavaszi ''zsengéje, ''akkor az isteneknek nyújtott áldozatok közt fontos helyet foglalnak el a zsenge növények. Ha az emberek számára a legkedvesebb az elsőként világra jött utód, akkor az Ószövetség szerint a transzcendens hatalmaknak az elsőszülött gyereket és állatot (a patriarchális korban a hímnemű elsőszülöttet) kell feláldozni. Ha a szociális szférában elfogadott nézet szerint a társadalom egyénei közül a bíró, a király a legértékesebb személy, akkor nehéz helyzetekben főként e személyek gyerekeinek a föláldozása révén lehetséges az istenségeket a nép, a város stb. érdekeinek megfelelő cselekvésre ösztönözni. Ha a gazdasági szférában életbe vágóan fontos ez vagy az a tevékenység (pl. az aratás, a betakarítás), akkor ezek a tevékenységek lesznek a vallási ünnepek meghatározói. Ha az ótestamentumi zsidóságnál kialakult a szombatévnek, valamint a kürtölés esztendejének a szokása, akkor az e szokásokkal kapcsolatos különféle – egymástól némelykor nem csupán eltérő, hanem egymásnak éppenséggel ellentmondó – momentumokat természetfölötti hatalomtól eredeztetik. AZ ÓSZÖVETSÉGI VALLÁS NÉHÁNY FONTOS ELEME Amit eddig fentebb elmondottam, az egyértelműen jelzi, hogy az Ótestamentumban nem valamiféle monoteizmusról, és főként pedig nem valamilyen tisztán szelleminek gondolt istenség kultuszáról van szó. A tényleges helyzet az, hogy a héber kánon iratai – igaz, nem az időbeliség egymásutánisága szerint, hanem összekuszált formában, de – igen sok és nagyon sokféle (égi és földi, természeti és társadalmi) dolog vallási tiszteletéről tudósítanak bennünket. E jelenségeknek a kultusza különféle okok (pl. az óizráeli állam megteremtődése, némely júdai királyok centralizációs törekvése, főként pedig a próféták elméleti működése) következtében ugyan a monoteizmus felé halad, de ahhoz nem jut el. ''A zsidó nép kiválasztottsága'' Ám ennek ellenére – az égitestek, a növények, az állatok, a különféle népektől átvett istenek tisztelete ellenére – a héber Bibliában fölbukkannak némely olyan moz¬ zanatok, amelyek az ótestamentumi vallás ''alapvető elemeinek ''tekinthetők. Közülük az egyik az, amelyről korábban már szót ejtettem röviden, és amelyre majd később is ki fogok térni egyes aspektusokban. Az ti., hogy Jahve mint a ''zsidóság istene, ''Izráel népe pedig mint Jahve ''kiválasztott népe ''szerepel a bibliai iratokban. Hogy ez a sajátos nézet mily okok miatt jelenik meg és milyen funkciót tölt be a régi zsidóknál, azt könyvem különféle részeiben több alkalommal elemzem. Épp ezért vele kapcsolatosan itt most csak a következő momentumokat említem meg: 1) A kiválasztottság elmélete minden bizonnyal a honfoglalás, az óizráeli állam létrejötte és a későbbi zsidó államok tragikus sorsa következtében bukkant föl az Ószövetségben. 2) Megfogalmazói valószínűleg olyan próféták voltak, akik az egyes királyok környezetében munkálkodtak. 3) Ám nem minden próféta vallotta az ótestamentumi zsidóság kiválasztottságának az elvét. A Tóra több helyével és számos prófétával szemben ''Mikeás'' (4,5) pl. arról beszél, hogy az eljövendő aranykorban majd minden nép a maga istenét fogja imádni. 4) ''Ámósz'' (3,2) úgy véli: a zsidók isten által kiválasztottsága elsődlegesen annyit jelent, hogy az "Úr" minden bűnüket számon kéri. 5) A Jónás-könyv írója pedig nem Izráel kiválasztottságának, hanem egyfajta vallási univerzalizmusnak a híve. ''A körülmetélés'' Az ótestamentumi vallás másik fontos eleme a fiúgyerekek ''körülmetélése. ''Ezt a különös szokást – amelynek a végrehajtására, a fityma (majdnem teljes) levágására a születés utáni 8. napon került sor – e helyütt csupán utalásszerűen említem meg, mivel róla külön fejezetet írtam. Az utóbbiból – sok más egyéb érdekesség mellett – megtudhatja az olvasó, hogy honnét ered, milyen szerepet játszik az előbőr lemetszésének a gyakorlata. Továbbá azt is, hogy az újszövetségi Jézus-alakot csecsemő korában az ótestamentumi zsidó szokás szerint ugyancsak körülmetélték. A szóban forgó fejezet egyúttal azt is az olvasó elé tárja, hogy a zsidó etnikum kebelében megteremtődött, majd az abból kilépett korai kereszténységen belül mily ádáz harcok dúltak a körülmetélést igenlők és ellenzők között. ''A szombat szerepe; a szombatév és a kürtölés esztendeje'' Az ószövetségi zsidó vallás harmadik fontos eleme az a fontos szerep, amelyet a ''szombat ''játszik a régi Izráel életében. Erről a heti pihenőnapról néhány lényeges dolgot már a Tízparancsolat tárgyalásakor megemlítettem. Más aspektusairól később (pl. a mágia és az áldozás témakörén belül) ejtek majd szót. Vele kapcsolatosan most csupán néhány olyan mozzanatra térek ki, amely igen lényeges a régi zsidók gazdasági és társadalmi életében, s amely végső soron ehhez a különös ünnephez kötődik. E jelenségek közül az egyik, az ún. ''szombatév, ''amelyről az Ótestamentum több alkalommal is megemlékezik. Ősi funkcióját tekintve ez a különös, fix módon kijelölt esztendő valószínűleg ''a földművelést ''szabályozta. Mint az egyik fentebbi idézet (Ex. 23,10-12) tanúsítja, arra szolgált, hogy általa betartsanak bizonyos ''vetésforgót, ''amely azt jelentette, hogy a földet pihenés céljából minden 7. esztendőben parlagon hagyták. Magát ezt a törvényt egyébként az "Úr" megismétli a Leviticusban, mondván Mózesnek: "Amikor bementek arra a földre, amelyet én adok nektek, legyen nyugalma a földnek is az ÚR nyugalomnapjához hasonlóan. Hat éven át mesd meg a szőlődet, és takarítsd be termését. De a ''hetedik ''esztendőben legyen teljes ''nyugalma a földnek'' az ÚR nyugalomnapjához hasonlóan. Meződet ne vesd be, és szőlődet ne mesd meg. Ami az aratás után kihajtott, azt ne arasd le, és metszetlen szőlőid fürtjeit ne szüreteld le. A nyugalom esztendeje legyen ez a föld számára. Ez lesz az eledeletek a föld nyugalma idején, neked, szolgádnak és szolgálódnak meg a nálad tartózkodó napszámosnak és zsellérnek. Földed minden termése legyen jószágodnak, meg a földeden élő állatoknak az eledele." (Lev. 25,2-7; vö.: Neh. 10,32.) Amikor aztán az ótestamentumi zsidóknál megerősödött a magántulajdon, fokozódott a vagyoni differenciálódás, s e történések következtében megjelent ''az adósrabszolgaság, ''akkor a szombatévhez újabb, immár kimondottan szociális elem is hozzákapcsolódott. Ez az utóbbi azt jelentette, hogy a szóban forgó esztendőben most már nem csupán a földet kellett pihentetés céljából parlagon hagyni, hanem a saját népből adósrabszolga sorba kerülteket is – földjükkel együtt – szabadon kellett uraiknak bocsátaniuk. Idevonatkozóan az Exodusban (21,2) a következőképpen rendelkezik a zsidóságnak az "Úr": "Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon, de a ''hetedikben ''menjen el szabadon váltságdíj nélkül." Ugyanerről a témakörről az istenség átfogóbb törvényt "fogalmaz meg" a Deuteronomiumban (15,1-3), és így beszél: "Minden ''hetedik ''esztendő végén el kell engedni az adósságot. Az adósságelengedés módja pedig ez: egy hitelező ''se ''követelje ''felebarátjától, testvérétől ''azt a kölcsönt, amit embertársának kölcsönadott, mert adósságelengedést hirdettek az ÚRért. Az ''idegentől követelheted, ''de amivel testvéred tartozik neked, azt engedd el!" (A babilóniai fogságból való hazatérés után, tehát az i. e. 5. század 2. felében az adósrabszolgaság ellen hadakozó ''Nehémiás ''megfogadtatta a zsidókkal, hogy a 7. esztendőben, vagyis a szombatévben bevetetlenül hagyják a földet, és elengednek a néplikbelinek minden tartozást: Neh. 10,32.) Az adósrabszolgaság képződménye, amely már igen fejlett magántulajdonosi viszonyokra utal, s amely megvolt az antik görögöknél és rómaiaknál is, mindig rendkívüli belső szociális feszültségek forrását jelentette a különféle ókori népeknél, mert gyengítette az egyes államok külső támadásokkal szembeni védekező képességét. Épp ezért gyakran került sor arra, hogy a végveszélyben lévő politikai alakulatok fölszabadították az adósrabszolgákat, akiket aztán csatasorba állítottak az ellenséggel szemben. Majd amikor a veszély elmúlt, az adósrabszolgákat ismét visszakényszerítették korábbi nyomorult helyzetükbe. Az ilyen sajátos események, amelyekről érdekes adatokat közöl a rómaiak kapcsán a történetíró ''Livius'', a régi zsidóknál is bekövetkeztek. Nagyon pregnánsan mutatja ezt a tényt az a beszámoló, amelyet ''Jeremiás ''könyvének 34. részében olvashatunk, és amely az alábbiakat mondja el: Amikor Nabukodonozor babilóniai király a déli zsidó államot, Júdát igyekezett meghódítani az i. e. 6. században, akkor a veszélyeztetett állam utolsó királya, ''Sedékiás'' – a hadi ellenálló képesség fokozása céljából "egyezséget kötött Jeruzsálem egész népével, hogy hirdessék ki a rabszolgák felszabadítását, és engedje el mindenki ''héber rabszolgáját és rabnőjét, ''és ne tartsa szolgaságban ''senki júdai embertársát. ''Engedelmeskedtek is a vezetők valamennyien, meg az egész nép; belementek az egyezségbe, hogy mindenki szabadon engedi rabszolgáját és rabnőjét, és nem tartja tovább senki szolgaságban őket. Engedelmeskedtek, és elengedték őket, de azután [ti. amikor a veszély ideiglenesen elmúlt] ''visszakényszerítenék a ''szabadon bocsátott rabszolgákat és rabnőket, és erőszakkal újra ''rabszolgákká és rabnőkké ''tették őket." A Biblia szerint az "Úr" Jeremiással az alábbiakat közölte: "Én szövetséget kötöttem őseitekkel, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, arra nézve, hogy minden ''hetedik esztendőben ''engedje el mindenki ''héber ''embertársát, aki eladta magát. Miután hat évig a rabszolgád volt, engedd szabadon! De őseitek nem hallgattak és nem figyeltek rám [vagyis 6 évnél többre terjesztették ki az adósrabszolgaság időtartamát]. Ti viszont most megtértetek, és azt tettétek, amit ''én helyesnek látok. ''Kihirdettétek a rabszolgáknak a szabadulást, és egyezséget kötöttetek színem előtt abban a házban [a Salamon építtette templomban], amelyet az én nevemről neveztek el. De azután újra meggyaláztátok nevemet, mert mindenki visszakényszerítene rabszolgáját és rabnőjét, akit kívánsága szerint szabadon bocsátott; és erőszakkal újra rabszolgákká és rabnőkké tették őket." Mint Jeremiás tudósít róla bennünket, az istenség e tetten, a "vele kötött" szövetség megszegése miatt rendkívüli módon "fölháborodott", és a következőket "mondta" a prófétának: "Ti nem engedelmeskedtetek nekem igazán, amikor szabadulást hirdettetek: ember az embertársának és felebarátjának. Most azért én hirdetek nektek szabadulást… Odaadlak titeket a fegyvernek, a dögvésznek és az éhínségnek, és elrettentő prédává teszlek benneteket a föld minden országa számára. Az egyezséget megszegő embereket pedig, … Júda és Jeruzsálem vezetőit, az udvari embereket, a papokat és az ország egész népét … odaadom ellenségeik kezébe, az életükre törők kezébe; holttestük pedig az égi madarak és a földi állatok eledelévé lesz. Odaadom Cidkijját [Sedékiást], Júda királyát és vezéreit is ellenségeik kezébe, az életükre törők kezébe, a babilóniai király hadseregének hatalmába, amely most elvonult innen. Mert parancsot adok …, és visszahozom őket ehhez a városhoz [Jeruzsálemhez]: megostromolják, beveszik és fölperzselik. Júda városait pedig lakatlan pusztasággá teszem!" (Mint figyelemreméltó érdekességet említem meg, hogy még Nehémiás korában, az i. e. 5. század 2. felében, tehát a babilóniai fogság után is létezett a zsidóság körében az adósrabszolgaság: Neh. 5. rész.) Jahve tehát ''a szombatév ''kapcsán szociomorf magatartást "tanúsít". Amíg nincs a zsidók körében adósrabszolgaság, addig ezzel a fix módon megállapított esztendővel csupán a földművelés vetésforgóját "szabályozza". Amidőn azonban később a magántulajdon alapján kialakul az adósrabszolgaság, amidőn egyesek elszegényednek, kölcsönt kénytelenek fölvenni, mások pedig rabszolgatartóvá, uzsorássá válnak, akkor az istenség képzete szociális jegyekkel gazdagodik. Mégpedig olyképpen, hogy az "Úr" a gazdagok érdekeit elsődlegesen képviselve "engedélyezi" 6 évi időtartamra az adósrabszolgaságot és az elszegényedettek különféle útonmódon történő kizsákmányolását. Ne feledjük el: valóságosan nem arról van szó, hogy az istenség már a pusztai vándorlás, a nomád állattenyésztés idején "engedélyezte" a maga népén belül a szóban forgó antihumánus jelenségeket, hanem arról, hogy e jelenségek csak jóval később jöttek létre, és a honfogalás, a törzsi tásadalom fölbomlását követő korból vetítették őket vissza a régmúltba, és szentesíttették őket az "Úr"-ral. Hasonló a helyzet az Ótestamentumban egy másik évforduló kapcsán is, amelyet héberül jóbél évnek, magyarul a ''kürtölés'' (a kürtzengés) ''esztendejének ''hívnak. Maga ez az évforduló ugyancsak fix dátumot jelent, és 7 teljes szombatévi korszak után, 49 esztendő elteltével, vagyis ''az 50. ''évben kerül sorra. Az őt "elrendelő" istenség a rá vonatkozó szövegrészlet (általam fentebb már idézett) elején (Lev. 25,1-7) azt "parancsolja meg" a zsidóknak, hogy 6 esztendei művelés után pihentessék a földet. Majd pedig azt "követeli" tőlük, hogy 7 ilyen korszak után, az 50. esztendőben sajátos örömünnepet üljenek meg, s ez utóbbi alkalmával különféle kötelezettségeket teljesítsenek. Mózeshez intézve a szavait Jahve így beszél: "Számolj… hét nyugalomévet [szombatévet], azaz hétszer hét esztendőt, úgyhogy a hét nyugalomév ideje negyvenkilenc esztendő legyen. Akkor fúvasd meg a harsogó kürtöt a hetedik hónap tizedikén, az engesztelés napján fúvasd meg a kürtöt országszerte. Szenteljétek meg az ''ötvenedik esztendőt, ''és hirdessetek ''fölszabadulást ''az ország minden [héber] lakosának. Legyen az nektek örömünnep: hadd jusson hozzá újra mindenki a ''birtokához, ''és hadd ''térjen vissza mindenki ''[az adósrabszolga is] a ''nemzetségéhez… ''Az örömünnep évét követő esztendők száma szerint vásárolj honfitársadtól, az pedig a termő esztendők száma szerint adjon el neked. Az évek nagyobb számához képest szabd magasabbra az árát annak, amit vásárolsz, és az évek kisebb számához képest szabd alacsonyra az árát annak, amit vásárolsz, hiszen a termést az évek számának megfelelően adja el neked." (Lev. 25,8-11.15-16.) Míg tehát az Exodus 21. fejezetében az istenség azt "írta elő", hogy az ótestamentumi zsidók ''minden szombatévben ''(azaz minden hetedik esztendőben) engedjék szabadon adósrabszolgáikat, addig a Leviticus most idézett 25. részében már hosszabb időre, ''49 évre ''"engedélyezi" az adósrabszolgaságot, valamint az elszegényedett honfitárs birtokának a használatát. Igaz, a szóban forgó ószövetségi irat most idézett fejezetében az istenség némiképp "föllép" az adósrabszolgaság ellen, mert azt "követeli meg" a zsidóktól, hogy a nekik önmagát eladó honfitársukat ne mint rabszolgát, hanem humánusan, csak mint napszámost, zsellért dolgoztassák a kürtölés évéig, ám ennek ellenére a lényeget tekintve nem "támadja" az adósrabszolgaságot. Az utóbbi dolog elismerése abban is kifejeződik "részéről", hogy a zsidók közt élő idegennek önmagát adósrabszolgául eladott héber embert vagy saját maga, vagy valamelyik vérrokona ugyan bármikor kiválthatja, ám ha a kiváltására nincsenek meg az anyagi eszközök, akkor az illető egyén a kürtölés évéig marad az őt megvett "jövevény" birtokában. (Vö.: Lev. 25,39-54.) Mint a fentebb ismertetett bibliai részletekből látszik, a szombatévet, a kürtölés esztendejét és az e két évvel kapcsolatos dolgokat (a vetésforgót, az adósrabszolgaságot, a birtokvisszakerülést, az adósságok elengedését) illetően az Ótestamentum jelentős eltéréseket mutat. Maguk ezek az utóbbiak, természetesen, nem valamiféle transzcendens hatalom következetlenségei. S nem is arról van szó, hogy ő engedélyezte az adósrabszolgaságot, hogy ő írta elő a földművelés hét esztendős vetésforgóját, az adósrabszolgák, az adósságok szombatévi elengedését, ill. az adósrabszolgák és az elidegenített birtokok kürtölési esztendőben történő felszabadulását. Ténylegesen az a helyzet, hogy a változó társadalom mindenkori képződményeit a héber Biblia természetfölötti eredetűnek értelmezi. És ezt a szociomorf kivetítést nem csupán az osztálytársadalom viszonyai közepette hajtja végre, hanem ama korábbi folyamat kapcsán is, amelynek során a nemzetségi rend felbomlott, és amelynek a következtében a régi zsidóknál kialakult a ''magántulajdon.'' Az Ótestamentum különféle iratai minderről rendkívül értékes adatokat tartalmaznak. Láthatjuk belőlük, hogy a honfoglalást követően a föld még hosszú időn át a törzsek, a nemzetségek tulajdonában volt, és az egyes családok, személyek csak használat céljából birtokolhattak területet. Az örökös használatot később magántulajdonosi jog váltotta fel. Ám, úgy tűnik, hogy a föld mások kezébe még sokáig nem kerülhetett át, mert a törzs, a nemzetség tulajdonos-voltát képviselő istenség "kijelenti" (Lev. 25,23): "A földet senki se adja el véglegesen, mert ''enyém a föld, ''ti csak jövevények és ''zsellérek vagytok ''nálam." Egyúttal "kötelezi" az eladott föld birtokosát, ill. az utóbbi rokonait a mások kezébe került terület kiváltására, ill. úgy rendelkezik, hogy az anyagi szegénység miatt ki nem váltott föld a kürtölés esztendejében szálljon vissza korábbi birtokosára. Az Ószövetség arról is tudósít bennünket, hogy az ''örökös tulajdon ''a régi zsidóknál ''először'' a fallal ''körülvett városokban ''lévő ''házak ''kapcsán jelent meg, amelyeket csak az eladás évében lehetett visszaváltani. Egy esztendő múltán pedig a ki nem váltott épületek a vevő örökös tulajdonává váltak. A fallal körül nem kerített települések, valamint a lévita-városok mezői pedig örökös tulajdonnak számítottak, és mint ilyenek a későbbi európai ''hitbizomány ''ősének tekinthetők: vagyis soha nem kerülhettek mások tulajdonába. Az utóbb említett jelenségekről a Leviticusban (25,29-34) az "Úr" ily szavakkal rendelkezik: "Ha valaki ''lakóházat ''ad el egy ''fallal körülvett ''városban, legyen az visszaváltható az eladás évének elteltéig. ''Egy esztendőn belül válthassa vissza. ''De ha nem váltják vissza annak az évnek a teljes elteltéig, akkor a kőfallal körülvett városban levő ház véglegesen a vevőé lesz, nemzedékről nemzedékre, nem válik szabaddá az örömünnepen [a kürtölés esztendejében] sem. A kőfallal ''körül nem vett ''falvak házait a mezei földekhez kell számítani, legyenek visszaválthatók, és váljanak ''szabaddá az ''örömünnepen. ''– ''A ''léviták ''városaiban, az ő birtokukban levő városok házai ''mindenkor legyenek visszaválthatók ''a léviták által. Ha a léviták közül váltja meg magának valaki, akkor is váljék szabaddá az eladott ház az örömünnepen az ő birtokát képező városban. Mert a léviták városaiban levő házak az ő birtokuk Izráel fiai között. A városaikhoz tartozó ''mezőket ''nem adhatják el, mert ''örökös birtokuk ''az." ''Tiltások és parancsok'' A fentiekben részletesen bemutattam, hogy az egyes aspektusokban korábban már érintett, egyes mozzanatokban pedig majd később is említésre kerülő heti pihenőnaphoz kötődve mily fontos szerepet játszott a régi zsidóság vallási, gazdasági és társadalmi életében a szombatév s a kürtölés esztendeje. Következő lépésként arra hívom fel az olvasó figyelmét, hogy az ótestamentumi nép hitvilágának rendkívül fontos alapvonását képezik különféle ''tabuk, szabályok, ''amelyek tiltással, ill. tettre késztető paranccsal szinte teljesen igyekeznek meghatározni a zsidóság kultikus (és világi) életvitelét. Az áldozás és a mágia témakörét tárgyaló fejezetben (de könyvem más részeiben is) majd sok ezzel kapcsolatos anyagot ismertetek. Épp ezért itt most csak arra utalok, hogy az ószövetségi könyvekben foglalt rendelkezések megszabják: Az emberek számára mi "tiszta" és "tisztátalan"? Mit érinthetnek meg és mit nem? Milyen dolgokat fogyaszthatnak el és milyeneket nem? A megevésre kerülő dolgokat hogyan kell elkészíteniük? Ha "tisztátalan" állapotba kerültek, miként kötelesek önmagukat "megtisztítani"? Mikor és milyen ünnepeket kell megtartaniuk? Hol, mikor, milyen és hogyan elkészített áldozatok bemutatására kötelesek? Milyen szolgáltatásokat kell nyújtaniuk a papok és a léviták részére? Évente hányszor kötelesek a férfiak kultikus okokból megjelenni az "Úr" előtt? Milyen személyek léphetnek egymással nemi és házassági kapcsolatra? Miféle házassági típusok lehetségesek? Mikor kell a kisfiút körülmetélni? Mennyi ideig számít menstruáció, ill. szülés után a nő "tisztátalan"-nak stb.? Úgy vélem, hogy ez a felsorolás, amely még ugyancsak messze áll a teljességtől, meggyőzően jelzi az olvasónak, hogy a héber Biblia bizonyos tetteket tiltó, más cselekedeteket pedig kikényszerítő előírásai valósággal ''kényszerzubbonyba ''igyekeztek szorítani az Ótestamentum népét. S ne feledjük el: ezek az ókorban keletkezett előírások évezredek óta léteznek, és – főként az ortodox vonal révén – ma is igen komoly mértékben határozzák meg a zsidó valláshoz, etnikumhoz tartozók jelentős részének életvitelét. Gondoljunk csak ezzel kapcsolatosan az ún. kóserétkezésre. Vagy arra, hogy a mai Izráelben az ortodoxia hívei mily kegyetlen bánásmódot óhajtanak alkalmazni a szombatra vonatkozó ótestamentumi szabályokat be nem tartókkal szemben. De azt sem árt emlékezetünkbe idéznünk, hogy a szóban forgó ortodoxok követelése szerint gyakran napjainkban is körülmetélnek olyan zsidó férfiakat, akik ma Izráelben telepednek le. Mégpedig olyképpen, hogy a 13 éves kor alattiaknál érzéstelenítés nélkül, az idősebbeknél viszont érzéstelenített állapotban hajtják végre a fityma levágását. Az említett dolgok egyúttal azt is jelzik, hogy mily nehéz küzdelmet kell vívniuk ama politikusoknak, akik a jelenlegi Izráelt modern (az évezredekkel ezelőtt kialakult barbár vallási-rituálistársadalmi képződményektől mentes) világi állammá igyekeznek átalakítani. ''Vallási centralizmus'' Az ótestamentumi vallásnak az is egyik igen jellemző vonása, hogy benne nagyon határozott ''centralizációs, ''kizárólagos helyzetre való ''törekvés ''figyelhető meg. Ennek az igyekezetnek az első képviselője – a Biblia szerint – Mózes, aki az ún. ''"gyülekezeti sátor" ''alakjában a törzsi és egyéb kultuszhelyek ellenében a vallásgyakorlat számára központi helyszínt teremtett meg, amelyet a pusztai vándorlás során, majd pedig a honfoglalás és a zsidóság kánaáni meggyökeresedése idején mindig másutt állítottak fel. A szóban forgó férfiú – mint a Tórában olvashatjuk – egyúttal létrehozta a centralizált vallás mesterséges fétis-istenségét, a ''frigyládát ''is, amelyet az említett sátor legbensőbb részében helyezett el. Magának a vallási centralizációnak a folyamata később akkor erősödik fel, amidőn Dávid, az óizráeli állam második uralkodója elfoglalja a jebúsziaktól ''Jeruzsálemet, ''s ezt a települést nem csupán világi fővárosává, hanem egyúttal birodalma ''vallási központjává ''is teszi. Mégpedig olyképpen, hogy azt a Jahve-kultuszt juttatja vallási szempontból ''uralkodó ''pozícióba, amelynek papjai a trónért vívott korábbi küzdelmekben Saul ellenében őt támogatták. Dávid – politikai érdekek által vezérelt-valláscentralizációs törekvésének pregnáns kifejeződése, hogy az állítólag Mózes által készíttetett ''frigyládát – ''központi istenségnek szánva azt – Jeruzsálembe viteti, s új szent helyet, azaz sátrat építtet neki. Ám a király központosítási fáradozásai ezzel még nem értek véget, mert – mint hamarosan látni fogjuk – a frigyládához kötődő vallás kellő működtetése érdekében rendkívül nagylétszámú, bonyolult szerkezetű ''kultikus organizációt ''hoz létre a papokból és a lévitákból. A szóban forgó céllal kapcsolatos terve közt az is szerepelt, hogy fővárosában maradandó ''templomot ''emeltet a frigyláda-istenség számára, de ezt a szándékát (bár sokat fáradozott a megvalósításáért) végül nem tudta realizálni. A fia, ''Salamon ''ugyan fölépíttette a Dávid által tervbe vett templomot, ám ő már szakított az apját jellemző kizárólagos Jahve-kultusszal, amely aztán a későbbiek során még inkább háttérbe szorult. Egyfelől azért, mivel az óizráeli állam két alakulatra hullott szét, és a szó szűkebb értelmében vett Izráelben I. Jeroboám az ''aranyborjúk ''kultuszát elevenítette föl, és országának népét, a tíz északi törzset vallásilag elszakította Jeruzsálemtől. Másfelől pedig azért, mivel a frigyláda tisztelete magában a déli zsidó államban is meggyengült, és a júdai királyság 587-es bukásáig Jeruzsálemben igen sok és nagyon sokféle istenséget tiszteltek – egy időben (mint említettem) még a salamoni templom bezárására is sor került. Ezt a vallási sokarcúságot egyik-másik júdai uralkodó (pl. Ezékiás és Jósiás) igyekszik ugyan fölszámolni, ám az ilyen, a frigyládához kötődő kultusszal kapcsolatos reformok tiszavirágéletűnek bizonyulnak. Később azonban, amikor a babilóniai fogságból hazatért zsidók megépítik a második jeruzsálemi templomot – főként Ezsdrás és Nehémiás működése következtében – jelentősen fölerősödnek. Maga ez a vallási centralizmus a most említett, ún. zorobábeli templomhoz, ill. a Nagy Heródes által emelt harmadik jeruzsálemi szentélyhez kötődött. Egészen addig, amíg ezt az utóbbit időszámításunk 70-es évében a rómaiak a volt júdai fővárossal együtt el nem pusztították. Ám ezt követően is továbblétezett – és egyre monoteistább arculatot öltött – az egységes, minden zsidót átfogó vallás eszméje. Az új szituációban azonban a templom nélküli Jeruzsálem csupán emlékként lehetett e vallás központja, s az utóbbinak a tényleges szerepét mind a Palesztinában maradt, mind pedig a világban szétszóródott zsidók számára a vallási iratoknak az a gyűjteménye – a héber Biblia – vette át, amelyet Jeruzsálem és a harmadik szentély rómaiak általi elpusztítása után állítottak össze a Jabneh nevű város rabbiképző iskolájában. KULTIKUS SZERVEZET: PAPOK ÉS LÉVITÁK Az ótestemantumi hitvilág képződményeinek – az eddig említetteken túl – az is igen fontos alapvonása, hogy rendkívül fejlett – a következőkben általam kiemelt módon, külön alcím alatt ismertetett – ''lévita-szervezet ''tartja kézben a vallási élet ügyeinek az intézését. A Tóra arról beszél, hogy magát ezt az organizációt az "Úr" rendelkezésének megfelelően a lényeget tekintve még Mózes teremtette meg a 40 éves pusztai vándorlás elején. Mégpedig azzal a konkrét céllal, hogy ez a szervezet ellássa a ''"gyülekezeti sátor"-ral ''és az e hajlék legbensőbb részében elhelyezett ''frigyládával, ''a mesterséges fétis-istenséggel kapcsolatos ''kultikus féladatokat.'' Ennek a szervezetnek a tagjait a Tóra szerint maga az istenség "választotta ki" önkényesen. Ő "döntött" úgy, hogy az előbb jelzett vallási feladatok ellátásával Jákób egyik fiának, ''Lévinek az utódait ''bízza meg, akiket aztán épp ősük nevéhez kötődve emleget mint ''lévitákat ''az Ószövetség. Maguk a léviták azonban – miként a Tóra több helyéből megtudhatjuk – már a "mózesi" korban sem képeztek homogén szervezetet. A későbbi időkben pedig még további differenciálódások jelentkeztek körükben attól függően, hogy milyen újabb kultikus munkát kellett végezniük. Közülük a legmegtisztelőbb feladatok ellátására az "Úr" Lévi egyik dédunokáját, ''Áront ''és az ő ''leszármazottjait ''"jelölte ki". Ezek az ún. ''kohaniták ''voltak a tényleges ''papok. ''Csupán ők kaptak jogot arra, hogy a szó szigorú értelmében vett kultikus szertartásokat bonyolítsanak le. Az Exodusban (28,1) az istenség – Mózeshez "beszélve" – a következő szavakkal "rendeli el", hogy Áron és az ő utódai legyenek a papok: "…hívasd magadhoz ''testvéredet, ''Áront, fiaival együtt Izráel fiai közül! Ők, ''Áron, ''Nádáb, Abíhú, Eleázár és Ítámár, ''Áron fiai ''legyenek ''a papjaim!'' ''A papi öltözék'' A kultikus szolgálat ellátója azonban a maga tevékenységét nem végezheti akármilyen ''öltözékben. ''Épp ezért a Tóra szerint az istenség gondosan "előírja" azt is, hogy a leendő papok számára milyen ruházati dolgokat kell elkészíteni, amelyeket felöltve aztán a kohaniták teljesíthetik vallási kötelezettségeiket. Az Exodusban (28,2-43) az elkészítendő papi ruházatról az istenség a következő rendelkezéseket "adja" Mózesnek: "Csináltass ''.szent ruhát ''testvérednek, ''Áronnak, ''ékeseket és díszeseket! Beszélj minden hozzáértő emberrel, akinek ''művészi képességet ''adtam, és készítsék el Áron ruháját, hogy ''papommá szentelhető ''legyen! Ezeket a ruhákat kell elkészíteniük: ''a hósent, éfódot, palástot, ''mintás ''köntöst, turbánt ''és ''övet. ''Készítsenek szent ruhákat testvérednek, Áronnak és fiainak a papi szolgálathoz. Aranyat, kék és piros bíbort, karmazsin fonalat és lenfonalat használjanak hozzá. Az ''éfódot ''[a vállruhát] aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból művészi szövéssel készítsétek! Két egymáshoz érő vállrésze legyen a két végén, hogy összekapcsolható legyen. A rajta levő ''övet, ''amellyel megkötik, ugyanúgy, ugyanabból készítsék: aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból. Azután fogj két ónixkövet és vésd rájuk Izráel fiainak a nevét. Hatnak a nevét az egyik kőre, a másik hatnak a nevét a másik kőre, születésük szerint. Vésnöki munkával, ahogyan a pecsétgyűrűt vésik, úgy vésesd a két kőre Izráel fiainak a nevét. Körös-körül aranyfoglalattal készíttesd el azokat! Azután tedd a két követ az éfód vállrészeire, az Izráel fiaira emlékeztető kövekül. Hordozza Áron a nevüket a két vállrészen emlékeztetőül az ÚR előtt. Készíttess aranyfoglalatokat is, és két színaranyláncot. Fonottan készíttesd azokat zsinór módjára, és illeszd rá a sodrott láncokat a foglalatokra! Azután készíttess ''hósent ''művészi munkával a döntések közlésére. Úgy készíttesd, ahogyan az éfódot készítették: aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból készíttesd el! Négyzet alakú legyen, kétrét hajtva, egy arasz hosszú és egy arasz széles legyen. Foglalj abba foglalatba illő drágaköveket, négy sor követ ebben a sorrendben: rubin, topáz és smaragd, ez az első sor. A második sor: karbunkulus, zafír és jáspis. A harmadik sor: opál, agát és ametiszt. A negyedik sor: krizolit, ónix és nefrit. Aranyfoglalatokba legyenek erősítve. A köveken tehát Izráel fiainak a nevei legyenek, a tizenkét névnek megfelelően. Pecsétgyűrű módjára legyen vésve, és mind a tizenkét törzsnek a neve rajta legyen. Készíttess a hósenre zsinór módjára font láncokat színaranyból! Készíttess a hósenre két aranykarikát is, és illeszd a két karikát a hősen két végére! A két aranyzsinórt fűzd a két aranykarikába a hősen két végén! A két zsinór végét erősítsd a két foglalatra, és erősítsd az éfód vállrészének az elejére! Készíttess még két aranykarikát, és erősítsd azokat is a hósen két végére azon a szélén, amely az éfód felé eső részen belül van. Azután készíttess még két aranykarikát, és illeszd azokat az éfód két vállrészére elől, kissé lejjebb, közel az egybefűzéshez az éfód válla fölött. Csatolják a hósent karikáinál fogva az éfód karikáihoz kék bíbor-zsinórral, hogy az éfód öve fölött legyen, és ne csússzék el a hósen az éfódról! Hordozza Áron Izráel fiainak a neveit a szíve fölött ''a döntések közlésére ''való hósenen, amikor bemegy a szentélybe. Állandó emlékeztető legyen ez az ÚR színe előtt! Azután tedd a döntések közlésére való hósenba az ''úrimot ''és ''tummímot! ''Legyenek azok Áron szíve fölött, amikor bemegy az ÚR elé. Hordozza Áron mindig a szíve fölött a döntéseket, amelyeket Isten színe előtt fog adni Izráel fiainak! Azután készíttesd el az ''éfód palástját, ''az egészet kék bíborból! Legyen a közepén nyakkivágás, és a kivágáson körös-körül szövött szegélye legyen, mint a mellvért nyílásának, hogy ne szakadjon be. Készíttess a szegélyre ''gránátalmákat ''kék és piros bíborból, karmazsin fonálból köröskörül a szegélyére, közéjük pedig ''aranycsengettyűket ''körös-körül. Aranycsengettyű meg gránátalma legyen váltakozva a palást szegélyén köröskörül. Szolgálat közben ez legyen Áronon, hogy hallható legyen a csengés, amikor bemegy a szentélybe az ÚR színe elé, és amikor kijön onnan, hogy meg ne haljon. Készíttess ''homlokdíszt ''színaranyból, és vésesd rá úgy, ahogyan a pecsétgyűrűbe szoktak vésni: Az ÚRnak szentelt! Fűzd ezt kék bíborzsinórra és legyen a ''turbánon, ''a turbán elején. Legyen Áron homlokán és hordozza Áron a szent dolgokban elkövetett bűnök terhét, amelyeket Izráel fiai követnek el a különféle szent ajándékokkal kapcsolatban. Legyen mindig a homlokán, hogy ''kegyelmet ''kapjanak az ÚRtól! ''A köntöst ''lenből szövesd meg mintásra, és a ''turbánt ''is lenből készíttesd! ''Az övet ''pedig művészi hímzéssel készíttesd! ''Áron fiainak is ''készíttess köntösöket, nekik is készíttess öveket, ékes és díszes papi süvegeket is készíttess nekik. Öltöztesd föl azokba testvéredet, Áront, meg a fiait. Majd kend föl őket, avasd fel tisztükbe, és ''szenteld föl őket a papi szolgálatra. ''Készíttess nekik ''gyolcsnadrágot, ''hogy eltakarják mezítelenségüket: csípőtől a combig érjenek. Legyenek ezek Áronon és fiain, hogy bűnbe ne essenek és meg ne haljanak, amikor bemennek a kijelentés sátrába, vagy amikor az oltárhoz mennek és szolgálnak a szentélyben. Örök rendelkezés ez neki és utódainak." Amint az idézett leírásból látható (s ahogy az Exodus egy másik helyén is olvashatjuk: 39,1-31), ugyancsak ''pompázatos öltözék ''készült a főpap Áron részére. És vajon föltételezhető-e, hogy valamiféle istenség igényelte a neki szolgáló pap számára ezt az öltözéket? Ha valaki a Bibliával egyezően igenlő választ ad erre a kérdésre, akkor azt a bizonyos természetfölötti hatalmat nagyon hiúnak és pompakedvelőnek kell tartania. Vagyis oly tulajdonságok birtokosának, amilyenek méltatlanok az istenséghez. Ténylegesen, persze, itt nagyon is evilági dolgokról van szó. Arról, hogy a rendkívül díszes ruházat segítségével az illetékesek minél nagyobb hatást kívántak gyakorolni a kultikus cselekményekben résztvevő emberekre. S ezt a törekvést nem csupán az ótestamentumi zsidó vallásban látjuk megnyilvánulni, hanem a külsőségekben sok szempontból hozzá kötődő kereszténységben is, amelynek pápái, bíborosai, érsekjei és püspökei szintén pompázatos ruhák és eszközök felhasználásával hajtanak végre vallási rítusokat, és kinézetük a vallási cselekmény során nem isteni egyszerűségre, hanem inkább a királyok pompájára és hatalomvágyára emlékeztet. (A megreformált kereszténységben már egészen más képpel találkozunk. A kálvinista templomok pl. egészen egyszerűek, nem jellemző rájuk semmiféle pompa – és ugyanezt mondhatjuk el az istentiszteletet tartó kálvinista pap öltözékéről is.) Hogy aztán az Exodusból ismertetett zsidó főpapi ruházat milyen korszakból származik, azt ma már senki sem tudja megmondani. Mindenesetre: azt aligha tarthatjuk valószínűnek, hogy Mózes idejéből. Inkább arról lehet szó, hogy ennek létrejöttét is – sok más dologéval, pl. a monoteizmuséval, a Tízparancsolatéval együtt – későbbi századokból vetítették vissza a pusztai vándorlás körülményei közé. És vajon igaz lehet-e a Biblia azon állítása, hogy ez a bizonyos főpapi öltözék specifikusan zsidó rituális ruházat? Úgy vélem, ez csupán részben lehet igaz, mert ahogy a frigyláda, a különféle istenségek, az emberáldozatok kultuszát Izráel fiai más népektől kölcsönözték, hasonlóképp az is valószínűnek látszik, hogy a főpapi öltözék egyes elemeit szintén más etnikumtól vették át. ''A papok felavatása'' Az Ószövetség közlése szerint az isten által "óhajtott" öltözék önmagában még nem tette alkalmassá a papnak kiválasztott személyeket arra, hogy rituális cselekményeket végezzenek. A vallási kultusz tényleges művelői csupán azt követően lehettek, hogy sor került ''a félavatósukra. ''Ezt az utóbbit ''Mózesre ''"bízta" az ,.Úr", és a Tórában két helyen is részletesen olvashatunk róla. Az Exodusban (29,1-37) az istenség még csak "előírja" Mózesnek, miként kell végrehajtani a papszentelést. A Leviticus (8,1-36) pedig már a szóban forgó esemény lezajlásáról is beszámol. Az elsőként említett helyen az istenség a következő szavakkal "adja" Mózes tudtára, hogyan kell fölszentelni papnak Áront és az ő fiait: "Így cselekedj velük, amikor fölszenteled őket, hogy papjaim legyenek: Végy egy ''bikaborjút ''és ''két hibátlan kost, ''továbbá ''kovásztalan kenyereket, ''olajjal gyúrt ''kovásztalan lepényeket ''és olajjal megkent ''kovásztalan lángosokat; ''finom búzalisztből készítsd el ezeket! Tedd ezeket egy kosárba, és vidd oda a kosárban. A bikát és a két kost vezesd oda! ''Áront és fiait ''is rendeld a kijelentés [a gyülekezet] sátrának bejáratához, és ''mosdasd meg ''őket. Azután fogd a ruhákat és ''add rá Áronra a ''köntöst, az éfód palástját, az éfódot és a hósent, és övezd fel őt az éfód övével. Tedd a fejére a turbánt, és a szent fejdíszt illeszd a turbánra. Aztán vedd a felkenésre való olajat, öntsd a fejére, és kend fel őt! Fiait is rendeld oda, és öltöztesd fel őket köntösükbe! Csatolj övet rájuk, Áronra és fiaira, tégy a fejükre papi süveget, és ''legyen övék a papi szolgálat ''örök rendelkezés szerint. ''Így avasd fel Áront és fiait!'' Azután vezettesd a bikát a kijelentés sátra elé, Áron és fiai pedig tegyék kezüket ''a bika fejére. ''Azután ''vágd le a bikát ''az ÚR színe előtt, a kijelentés sátrának bejáratánál. Végy a bika ''véréből, ''és kend meg ujjaddal az ''oltár szarvait, ''a többi vért pedig öntsd az oltár alá! A kövérjéből vedd mindazt, ami a beleket borítja, meg a májon levő hártyát és a két vesét, a rajtuk levő kövérjével együtt, és ''füstölögtesd el az oltáron! A ''bika húsát, bőrét és ganéját égesd el a táboron kívül! ''Vétekáldozat ''lesz ez. Fogd ''az egyik kost, ''Áron fiai pedig tegyék kezüket a kos fejére. Azután vágd le a kost, fogd fel a ''vérét ''és hintsd körös-körül ''az oltárra. ''Vagdald darabokra a kost, mosd meg a belső részeket, meg a lábszárakat, és tedd rá a darabokra és a fejre! Azután ''füstölögtesd el'' az egész kost az oltáron! ''Égőáldozat ''lesz ez az ÚRnak, kedves illatú tűzáldozat az ÚRnak. Fogd ''a másik kost ''is, Áron és fiai pedig tegyék kezüket a kos fejére! Azután vágd le a kost, végy a ''véréből, ''és kend meg azzal ''Áron ''fülcimpáját, valamint ''fiai jobb fülcimpáját, jobb kezük hüvelykujját ''és ''jobb lábuk nagyujját. A vért ''pedig öntsd körös-körül ''az oltárra! ''Azután végy az oltáron levő ''vérből, ''meg a felkenésre való ''olajból, ''hintsd ''Áronra ''és ruhájára, meg a ''fiaira ''és a fiai ruhájára! Így lesz ''szent ''ő és a ruhája, meg a fiai és fiainak a ruhája. Majd vedd a kos kövérjét, a farkát és a beleket borító kövérjét, a májon levő hártyát, meg a két vesét a rajtuk levő kövérjével együtt, és a jobb combot, mert ''felavatási kos ez. ''Továbbá egy kerek ''kenyeret ''és egy olajos ''lepényt ''meg egy ''lángost a ''kovásztalan kenyerek kosarából, amely az ÚR előtt van. Azután rakd mindezt ''Áronnak ''és fiainak a ''tenyerébe, ''és ''mutassák fel ''azokat az áldozatokat az ÚRnak! Majd vedd el azokat a kezükből, és ''füstölögtesd el az ''oltáron az égőáldozatra téve, kedves illatul az ÚR előtt. Az ÚRnak szóló ''tűzáldozat ''lesz ez. Fogd az Áron fölavatására szánt kosnak ''a szegyét, ''és mutasd ezt be áldozatul az ÚR színe előtt! Azután legyen ez a ''te részed. ''Így szenteld meg a felmutatott szegyet és a felajánlott combot, amelyet fölmutattak és fölajánlottak az Áron és fiai fölavatására szánt kosból. Legyen ez Ároné és a fiaié ''örök ''rendelkezés szerint Izráel fiai részéről! Mert felajánlás ez, Izráel fiainak felajánlása békeáldozataikból, amelyeket az ÚRnak ajánlanak fel. Áronnak a szentélyben használt ruhái legyenek az utódaié. Azokban kenjék fel és avassák fel őket. Azokba öltözzék ''hét napig ''az a pap, aki helyébe lép fiai közül, és majd bemegy a kijelentés sátrába, és szolgál a szentélyben. Fogd a fölavatásra szánt ''kost, ''és főzd meg a ''húsát ''a szent helyen! A kos húsát és a kosárban levő kenyeret ''egye meg Áron, fiaival együtt, ''a kijelentés sátrának bejáratánál. Egyék meg azokat a darabokat, amelyekkel engesztelés történt, amikor felavatták és fölszentelték őket. De ''idegen ne ''egyék belőle, mert szent az! Ha pedig marad valami az avatásra szánt húsból vagy kenyérből reggelre, akkor a maradékot égesd el! Nem szabad megenni, mert szent az. Pontosan úgy tégy Áronnal és fiaival, ahogy megparancsoltam neked: ''hét nap alatt ''végezd el felavatásukat! ''Naponként ''készíts el ''egy ''vétekáldozatra való ''bikát ''engesztelésül, és tisztítsd meg az oltárt, engesztelést végezve rajta. Kend fel azt, és így szenteld meg! Hét napig végezz engesztelést az oltáron, és így szenteld föl, hogy igen szent legyen az oltár. Szent legyen mindaz, ami az oltárhoz ér!" Nem tudom, hogy a kötetem olvasóiban milyen érzéseket – és főként milyen gondolatokat – ébreszt a fenti, a főpap felavatását leíró bibliai részlet, de nagyon kíváncsi volnék rájuk. Mindenekelőtt pedig arról szeretnék értesülést szerezni, hogy vajon miként vélekednek vele kapcsolatosan a zsidó és a keresztény vallás mai, emelkedett szemléletű hívei, ill. e vallások jelenlegi papjai, teológusai. Az utóbbiak talán igaznak fogadják el az idézett híradást, amely szerint az "Úr" írta elő az ótestamentumi nép főpapjának az ismertetett módon történt felavatását? Ha igen, akkor ugyancsak különös istenséget képesek tisztelni, s a józanul gondolkodó egyén ezen a téren nem követheti őket. Inkább úgy véli, hogy a szóban forgó avatási szertartás emberi képződmény, amely a nagyon régi időkben alakult ki. És erre a tényre nem csupán ''barbár jellege ''utal, hanem az is, hogy rendkívüli szerepet játszanak benne a különféle állatáldozások. Tehát valószínű, hogy eredetét tekintve a nomád állattenyésztéshez kötődik. E nézet mellett szól az, hogy a leírása az állati szervezetek kiváló ismeretére utal. Valamint az is, hogy az immáron fölszentelt pap sajátos részt kap a föláldozott állatokból. Persze, nem szabad arról sem elfeledkeznünk – amire a mágia és áldozás témakörét tárgyaló fejezetben részletesen kitérek majd –, hogy a különféle állatáldozások igen sokáig elevenen élnek az ószövetségi zsidóság életében. Idevonatkozóan most csak két eseményt említek meg. Egyfelől azt, hogy a király Salamon mily rengeteg állatot áldozott fel Gibeónban és az általa építtetett templom fölszentelésekor. Másfelől pedig azt, hogy az Ezsdrás vezetésével Babilóniából Júdába érkezett embercsoport is állatáldozatokat mutat be az "Úr"-nak, ami azért különösen figyelemre méltó, mert Ezsdrás – Nehémiás hatalmi támogatásával – igen jelentős vallásreformot hajt végre, és gyakran (persze, jogtalanul) úgy tekintik őt, mintha az istenséget tiszta szellemiségnek tartó monoteizmus képviselője lett volna. ''Tiltakozás a kultikus funkció kisajátítása ellen'' A Tórában az "Úr" ''Mózessel ''áll kapcsolatban. Őt bízza meg különféle parancsainak a végrehajtásával. Vele közli, milyen legyen a "gyülekezeti sátor", a frigyláda, kik lesznek a vallási szolgálat ellátói, milyen a papi öltözék és miként kell végrehajtani az első papok fölszentelését. Vajon mi húzódik meg reálisan a Mózes-alak e különös szerepe mögött? Nyilvánvalóan az, hogy ''a világi hatalom a maga érdekszempontjai szerint ''kezeli és használja fel a vallást. Magát ezt a tényt különös határozottsággal fejezi ki az, hogy Mózes szenteli föl az első papokat. Tevékenységét azonban, amely a törzsi viszonyok megváltoztatását, valamiféle centralizált világi hatalom és az utóbbit szolgáló központi vallási kultusz megteremtését célozza, több oldalról ismételt támadások érik. E támadásokat olyan személyek intézik Mózes és a vele együttműködők ellen, akik meg akarják őrizni a nemzetségi társadalom demokratikus viszonyait és vallási berendezkedését. Az egyik ilyen megmozdulásra az Ótestamentum szerint akkor került sor, amidőn Mózes először tartózkodott fenn Sínai hegyén, és a nép (állítólag megunva 40 napos távollétét) Áronnal ''aranyborjú istenségeket ''öntetett. Ám Mózes kegyetlenül bosszút állt, mert (mint az Exodus 32. fejezetéből idézett szövegből az erkölcsi parancsadás kapcsán láthattuk) az őt támogató lévitáknak megparancsolta: a "lázadók"-at karddal gyilkolják le, tekintet nélkül arra, hogy testvérükről, barátjukról, rokonukról van-e szó. A bosszúállás során állítólag "mintegy háromezer ember" pusztult el. És nem különös, hogy Mózes testvérének, Áronnak, aki az aranyborjúkat készítette, még a hajaszály sem görbült meg, hanem éppenséggel ő lett az első fölszentelt főpap, és az ő utódai örökölték a szó szigorú értelmében vett vallási funkciót? Talán épp azért, mivel Lévi több leszármazottjával együtt ekkor Mózes mellé állt? Mózes világi és vallási törekvéseivel Áron két fia, ''Nádáb ''és ''Abíhú ''is szembeszállt. Mint a Leviticus 10. fejezete közli, e papi férfiak nem a "mózesi" előírások szerint, hanem ''idegen tűzzel ''áldoztak az istenség előtt, és e bűnük miatt az "Úr" tűzzel "megemésztette őket". Külön figyelmet érdemel az a tény, hogy Mózes ellen a saját nővére, ''Mirjám, ''és az eddigiek során már többször említett bátyja, ''Áron ''is föllépett. Mint a Numeri 12. részében olvashatjuk, a két testvér először azt hányta fivére, Mózes szemére, hogy idegen, kúsita származású nőt vett feleségül. Ám, mint a szövegből egyértelműen kiderül, fellépésüknek sokkal fontosabb okai is voltak. A lényeget tekintve Mózesnek a közösség feletti hatalmat kisajátító törekvései ellen hadakoztak, mondván: "Vajon csak Mózes által beszélt az ÚR? Nem beszélt-e miáltalunk is?" És hogy mi történt ezután? Arról a Bibliában a következőket olvashatjuk: Az "Úr", aki "meghallotta" Mirjám és Áron szavait, a két "lázadó"-t és Mózest a kultikus sátorhoz rendelte. Majd leereszkedett felhőoszlopban, megállt a sátor bejáratánál, és így szólt Mirjámhoz és Áronhoz: "Halljátok meg beszédemet: / Ha van az ÚRnak prófétája köztetek, / azzal látomásban ismertetem meg magam, / álomban beszélek hozzá. / De nem ilyen Mózes, a szolgám! / Őrá az egész házam van bízva! / Szemtől szembe beszélek vele, / világosan, nem rejtélyesen, / az ÚR ''alakját ''[?] is megpillanthatja. / Hogy mertetek hát beszélni / szolgám, Mózes ellen?!" A két testvér ellen "haragra gerjedt" felhőistenség ekkor állítólag eltávozott. Mirjámot azonban "poklos"-sá tette. Áron pedig így könyörgött Mózeshez: "Kérlek, uram, ne ródd föl nekünk ezt a vétket, hogy esztelenül vétkeztünk!" Majd arra kérte Mózest, járjon közbe az "Úr"-nál nővérük meggyógyítása érdekében. Mózes a szöveg szerint eleget tesz bátyja óhajának. Ennek köszönhetően aztán a haragos istenség egészségessé "tette" Mirjámot; de csak azt követően, hogy előbb hét napra "kizáratta" őt a táborból. A Mózes-alak hatalmi törekvései ellen a Biblia szerint a ''legradikálisabban'' a Kóré (Kórah) vezette csoport lépett föl, amelynek "lázadásá"-ról és bukásáról viszonylag részletesen számol be a Numeri 16-17. fejezete, amelyben az alábbiakat olvashatjuk: ''"Kórah, … ''összefogott ''Dátánnal ''és ''Abirámmal, … ''és fölkeltek Mózes ellen, ''kétszázötven ''emberrel Izráel fiai közül, akik ''a közöség vezetőemberei, ''a gyülekezet képviselői, neves emberek voltak. Ezek egybegyűltek Mózes és Áron ellen, és ezt mondták nekik: Elegünk van belőletek! ''Miért emelitek magatokat az ÚR gyülekezete fölé?! Hiszen az egész közösség a maga egészében szent, ''és közöttünk van az ÚR! Ezt hallva, Mózes arcra borult, és így szólt Kórahhoz és egész csoportjához: Majd reggel tudtul adja az ÚR, hogy ki az övé, ki a szent, és ki közeledhet hozzá. Az közeledhet hozzá, akit kiválasztott. Ezt tegyétek, Kórah és egész csoportja! Fogjátok a szenesserpenyőtöket, tegyetek bele tüzet, és rakjatok rá füstölőszert holnap az ÚR színe előtt. Az lesz a szent, akit kiválaszt az ÚR. Elegem van belőletek, ''Lévi fiai!'' Majd ezt mondta Mózes Kórahnak: Hallgassatok ide, Lévi fiai! Keveslitek, hogy különválasztott benneteket Izráel Istene Izráel közösségétől, és ti járulhattok elé, hogy ellássátok a szolgálatot az ÚR hajlékánál, és a közösség szolgálatára álljatok?! Megengedte, hogy eléje járuljatok testvéreitekkel, Lévi fiaival együtt. Most még ''a papságot is kívánjátok?! ''Bizony az ÚR ellen fogtatok össze, te és egész csoportod. Mert ki az az Áron, hogy ellene kellene zúgolódnotok? Ekkor hívatta Mózes Dátánt és Abirámot… De azok azt mondták: ''Nem megyünk! ''Nem elég, hogy elhoztál bennünket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj bennünket a pusztában, hanem még ''zsarnokoskodni ''is ''akarsz rajtunk?! ''Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál bennünket, és nem adtál nekünk sem mezőt, sem szőlőt örökségül. Vajon ki akarod szúrni ezeknek az embereknek a szemét? Nem megyünk! Ekkor nagy haragra gerjedt Mózes, és azt mondta az ÚRnak: ''Ne tekints áldozatukra! ''[Tehát a "lázadók" megszegték Mózes tilalmát, amely szerint a léviták közül csak a papi funkcióra kijelölt Áron és utódai végezhettek kultikus szertartást!] Nem vettem el tőlük még egy szamarat sem, és egyikkel sem tettem rosszat. Kórahnak pedig azt mondta Mózes: Holnap légy az ÚR színe előtt csoportoddal együtt, te, ők és Áron. Fogja mindenki a maga szenesserpenyőjét, és tegyetek rájuk füstölőszert. Aztán járuljatok az ÚR elé, mindenki a maga serpenyőjével: te is, Áron is. Fogta azért mindegyik a maga szenesserpenyőjét, tüzet tett bele, arra pedig füstölőszert rakott, azután odaálltak a kijelentés sátrának a bejáratához, Mózes meg Áron is. ''Kórah ''egybegyűjtötte az ''egész közösséget ''a kijelentés sátrának a bejáratához. Ekkor megjelent az ÚR dicsősége az egész közösségnek. Az ÚR így beszélt Mózeshez és Áronhoz: Váljatok külön ettől a közösségtől, ''hadd semmisítem meg őket ''egy pillanat alatt! Ekkor arcra borultak, és ezt mondták: Ó, Isten, aki lelket adsz minden testnek! Miért haragszol az ''egész közösségre, ''holott csak egy ember vétkezett? Az ÚR így szólt Mózeshez: Mondd meg a közösségnek, hogy menjenek el Kórah, Dátán és Abirám hajlékának a környékéről. Mózes fölkelt, és odament Dátánhoz és Abirámhoz. Vele mentek Izráel vénei is. Így szólt a közösséghez: Távozzatok ezeknek a bűnös embereknek a sátraitól, semmijüket se érintsétek, hogy el ne vesszetek az ő vétkeik miatt! El is mentek Kórah, Dátán és Abirám hajlékának a környékéről. Dátán és Abirám pedig kimentek, és odaálltak sátraik bejáratához feleségeikkel, fiaikkal és családjukkal együtt. Akkor azt mondta Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az ''ÚR küldött engem ''ezeknek a dolgoknak a véghezvitelére, és hogy nem magamtól cselekszem: Ha úgy halnak meg ezek, ahogyan más ember hal meg, és ha az lesz a sorsuk, ami minden más embernek, akkor nem az ÚR küldött engem. De ha az ÚR valami csodálatos dolgot visz véghez, és a föld megnyitja száját, és elnyeli őket mindenükkel együtt, és elevenen szállnak le a holtak hazájába, abból megtudjátok, hogy megutálták ezek az emberek az URat. Alig mondta végig Mózes ezeket a szavakat, meghasadt azok alatt a föld. ''Megnyitotta száját a föld, ''és ''elnyelte őket házuk népével együtt, a ''Kórahhoz tartozó összes embereket minden jószágukkal együtt, és befödte őket a föld. Így vesztek ki a gyülekezetből. Az egész Izráel pedig, amely körülöttök volt, elfutott kiáltozásukra, mert ezt mondták: Még minket is elnyel a föld! Ezután ''tűz ''jött ki az ÚRtól, és ''megemésztette ''azt a ''kétszázötven férfit, ''akik füstölőszerrel közeledtek hozzá." A "lázadás" történetének azonban azzal még nincs vége, hogy a Mózeséket "támogató" istenség elpusztítja Kóré csoportját. Ezt követően Mózes a papi funkcióra igényt formált, de az "Úr" által tűzzel megölt léviták 250 rézserpenyőjéből – mint az "Úr" elé vitt, és ezért szentté vált dolgokból – vékony lemezeket veretett, amelyekkel beboríttatta a füstölőoltárt: "emlékeztetőül Izráel fiainak, hogy senki se merjen közeledni az ÚRhoz, aki illetéktelen, mert nem Áron utódai közül való, és mégis illatáldozatot akar bemutatni". Valós magként az eddig ismertetett események mögött ama egyszerű evilági momentum húzódik meg, hogy Mózes lemészároltatta az ellene fellépő vezetőket. Csupán e tény figyelembe vételével érthető meg mindaz, amiről még idevonatkozóan a Bibliában olvashatunk: "Másnap így zúgolódott Izráel fiainak ''egész közössége ''Mózes és Áron ellen: ''Ti öltétek meg az ÚR népét! ''Amikor összegyűlt a közösség Mózes és Áron ellen, és a kijelentés sátra felé fordultak, hirtelen betakarta azt a felhő, és megjelent az ÚR dicsősége. Mózes és Áron odament a kijelentés sátra elé. Az ÚR így beszélt Mózeshez: Húzódjatok félre ettől a közösségtől! Hadd semmisítsem meg őket egy pillanat alatt! Ők pedig arcra borultak. Akkor ezt mondta Mózes Áronnak: Fogd a szenesserpenyőt, tégy bele tüzet az oltárról, rakj rá füstölőszert, vidd hamar a közösséghez, és végezz engesztelést értük, mert megharagudott az ÚR, és elkezdődött a csapás. Fogta azért Áron a szenesserpenyőt, ahogyan Mózes meghagyta, és a gyülekezet közé futott, mert már meg is kezdődött a csapás a népen. Füstölőszert tett rá, és engesztelést végzett a népért. Megállt a halottak és az élők között, és megszűnt a csapás. ''Tizennégyezer-hétszázan haltak meg ''a csapás miatt, azokon kívül, akik a Kórah dolga miatt haltak meg. Ekkor visszatért Áron Mózeshez, a kijelentés sátrának a bejáratához, és megszűnt a csapás." (Num. 17,6-15.) Miután áttekintettük, hogy a Biblia szerint az "ÚR" miként választotta ki vallási szolgálatra a lévitákat, az ő körükből pedig papi funkcióba Áront és az ő utódait, miután megismerkedtünk azzal, hogy az istenség a papokat illetően mily öltözéket és milyen fölszentelési módot "írt elő", továbbá miután láttuk, hogy e "természetfölötti" történések ellenében milyen "lázadások"-ra került sor, vizsgáljunk meg röviden még néhány olyan mozzanatot, amely a most vázolt dolgokkal szoros kapcsolatban áll. ''A papok és a léviták munkamegosztása'' Mindenekelőtt arról ejtsünk szót, hogy az Ótestamentum szerint ''milyen ''konkrét vallási ''feladatokat ''kell ellátniuk ''Lévi leszármazottjainak. ''Hogy csupán Áron és az ő utódai jogosultak kultikus szertartás végzésére, azt már ismételten hangsúlyoztam. De vajon mi a munkája a ''többi ''lévitának? Talán mindnyájuknak ugyanazt kell tenniük? Mint hamarosan látni fogjuk, korántsem. Egyezést csak abból a szempontból mutatnak, hogy kivétel nélkül ''a papok hatalma alá ''vannak rendelve. Ezt a tényt az "Úr" Mózeshez intézett szavai (Num. 3,6-10) egyértelműen mutatják: "Vezesd ide Lévi törzsét, és állítsd Áron főpap elé, hogy neki szolgáljanak. Álljanak ''Áron szolgálatára ''és az egész közösség szolgálatára a ''kijelentés sátránál, ''és ''lássák el a tennivalókat a ''hajlék körül. Ügyeljenek a kijelentés sátrának egész fölszerelésére Izráel fiainak a szolgálatában, és lássák el a tennivalókat a hajlék körül. Oszd be a lévitákat Áron és fiai mellé, mert egészen az én tulajdonom ők Izráel fiai között. ''Áronnak és fiainak ''pedig rendeld el, hogy lássák el a ''papi teendőket. ''Ha illetéktelen avatkozik bele, meg kell halnia." A szó szűkebb értelmében vett léviták azonban – miközben kivétel nélkül a papok hatalma alá adatnak – más és más konkrét munkát kötelesek végezni. Közülük azok, akik Lévi ''Gérsón ''nevű fiától származtak, a "gyülekezeti sátor" mögött, a ''nyugati ''oldalon táboroztak, és egyúttal feladatuk "volt a kijelentés sátránál, a hajléknál, a sátornál, a sátor takarójánál, a kijelentés sátra bejárati függönyénél, az udvar szőnyegfalainál, a hajlékot és az oltárt körülvevő udvar bejárati függönyénél és a hozzá tartozó köteleknél minden tennivaló végzése" (Num. 3,21-26). Lévi ''Merári ''nevű fiának a leszármazottjai a "gyülekezeti sátor" ''északi ''oldala mellett táboroztak, és az ő gondjaikra "bízták a hajlék deszkáit, reteszeit, oszlopait és talpait, egész fölszerelését és minden tennivalót azokkal kapcsolatban, továbbá az udvar körül levő oszlopokat, azok talpait, cöveken és köteleit" (Num. 3,33-37). Lévi ''Kehát ''nevű fiának az utódai az általuk végzett munkát tekintve ''két ''részre oszlottak. Az egyik csoport tagjai, akikhez Áron a fiaival és maga Mózes is tartozott – mint korábban már szó esett róla ''– ''a ''papi funkciót ''töltötték be ("a szent hely körül végezték teendőiket Izráel fiainak a szolgálatában"), és a Nap, valamint a Hold kultuszával kapcsolatos "gyülekezeti sátor" központi jelentőségű ''keleti ''oldalán táboroztak (Num. 3,38-39). A másik csoportba tartozók, a szóban forgó szentély ''déli ''oldalán táboroztak, és egyúttal "Ők voltak a szentély szolgálatára rendelve… Az ő feladatuk volt a [frigy-]ládánál, az asztalnál, a lámpatartónál, a szentélyben használt istentiszteleti fölszerelésnél és a függönynél minden szolgálat elvégzése. A léviták legfőbb fejedelme, Eleázár, Áron főpap fia… ügyelt fel azokra, akik a szentélynél végezték a tennivalókat." (Num. 3,27-32.) A Biblia szerint azonban – a papokhoz hasonlóan – az egyszerű léviták is csak azt követően kezdhették meg a tevékenységüket, hogy Mózes elvégezte ''a fölavatásukat. ''Mégpedig az "Úr" parancsa szerint, amely így szólt: "Válaszd külön a lévitákat Izráel közül és tisztítsd meg őket. Ezt cselekedd velük, hogy megtisztuljanak: hints rájuk vétektől megtisztító vizet, egész testüket borotválják le, mossák ki ruhájukat, hogy tiszták legyenek. Vegyenek egy ''bikaborjút ''és hozzá ''ételáldozatul ''olajjal gyúrt ''finomlisztet. ''Egy ''másik bikaborjút ''pedig végy ''vétekáldozatul. ''Vezesd a lévitákat a kijelentés sátra elé, és gyűjtsd össze Izráel fiainak egész közösségét. Azután vezesd a lévitákat az ÚR színe elé, és Izráel fiai tegyék kezüket a lévitákra. ''Áron ''pedig ajánlja fel a lévitákat mint Izráel fiainak felajánlását az "Úr"-nak, hogy ők végezzék az ÚR szolgálatát. A léviták tegyék kezüket a bikák fejére, te [Mózes] pedig készítsd el az egyik bikát ''vétekáldozatul, ''a másikat pedig ''égőáldozatul'' az ÚRnak, engesztelésül a lévitákért. Állítsd a lévitákat Áron és fiai elé, és ajánld fel őket az ÚRnak szóló felajánlásként. Válaszd külön a lévitákat Izráel fiaitól, hogy a léviták az enyémek legyenek… A lévitákat… választottam ki magamnak Izráel fiai közül. és a lévitákat ''Áron és fai rendelkezésére ''bocsátottam…, hogy ''Izráel fiai helyett ''végezzék a szolgálatot a kijelentés sátránál." (Num. 8,6-19.) Ha aztán a fenti dolgok ismeretében az ember elolvassa az ''első Krónika-könyv ''22-27. fejezetét, önkéntelenül is fölmerül benne a következő kérdés: Vajon nem Dávid király teremtette-e meg a lévitáknak azt a specifikusönálló szervezetét, amelyről a Tóra a Mózes-alakhoz kötődve beszél, s nem ennek az uralkodónak az idejéből vetítették-e vissza később a régmúltba? A kérdés az alábbi okok miatt jogosultnak tűnik: 1) Dávid a jebúsziaktól elfoglalt Jeruzsálembe vitette a mesterséges fétis-istenséget, a frigyládát, amelynek új kultikus sátrat készíttetett. 2) A várost ezáltal vallási centrummá tette. 3) Ezt a tényt jelzi az is, hogy Jeruzsálemben templomot, Jahve részére végleges lakhelyet kívánt építeni (tervét később a fia, Salamon valósította meg). 4) Egyúttal rendkívül sokrétű szervezetet hozott létre a kultikus szolgálat ellátására: Áron utódai közül 24 főt papnak választott ki, majd sorsolással döntötte el, hogy ezek a személyek milyen egymásutániságban gyakorolják kultikus funkciójukat (24,1-19); a 38 ezer – harmincévesnél (húszévesnél) idősebb – lévita közül 24 ezerre bízta "az ÚR házának teendőit", 6 ezerre az elöljárói és a bírói ügyek intézését, 4-4 ezerre pedig a kapuőrséget, ill. a templomi zenélés feladatát. Ha a szó tágabb értelemben vett lévitákat és az ő kultikus tevékenységük eredetét vizsgáljuk, akkor föl kell tennünk a következő kérdést: Vajon létezett-e a zsidóság őstörténetében a Lévi-törzs – vagy másként fogalmazva: volt-e Jákóbnak Lévi nevű fia – és a léviták az ő leszármazottjai-e? Erről azért kell szót ejtenünk, mert a Tóra számos részlete ezzel összefüggésben igen határozott állítást tartalmaz. Ha viszont figyelmesen olvasgatjuk az Ótestamentum első 5 könyvét, akkor több olyan mozzanatra bukkanunk, amely tagadó nézetre ösztönöz bennünket. Ilyen momentumok a következők: 1) Az Egyiptomból kivonult zsidóság 12 törzse közül hiányzik a Lévié, s a tizenkettes törzsi létszám csupán úgy alakul ki, hogy József révén két, a fiairól elnevezett Efraim- és Manassé-törzs szerepel. 2) Amikor a pusztában megszámolják a 20 évesnél idősebb, fegyverforgatásra alkalmas férfiakat, akkor a 603 500 személy között nincsenek ott a léviták. (A Numeri szerint azért nincsenek, mivel az isten kultikus szolgálatra rendelte őket: 1,48-53. Ténylegesen pedig valószínűleg azért nincsenek megemlítve, mivel nem is létezett a törzsük.) 3) Amidőn sor kerül a zsidók honfoglalására, akkor a léviták nem kapnak önálló törzsi területet, hanem különféle helyeken adnak nekik városokat, legelőket stb. Mindez arra utal, hogy a léviták kultikus szervezete a nomád állattenyésztés, a pusztai vándorlás, a honfoglalás idején még egyáltalán nem létezett, és csak később hozták létre és vetítették vissza eredetét a múltba. A régi korokban még nem voltak az egyes népeknél – így a zsidóknál sem – a kultuszhatalmat kizárólagosan birtokló személyek. Vallási szertartások végzésére (pl. különféle áldozatok bemutatására, ilyen vagy olyan "bálványok" tiszteletére) minden embernek joga volt. Ez a jog később azzal párhuzamosan szűkült, ahogyan megjelentek a mágusok, sámánok, papok mint specifikus vallási gyakorlatot folytató, a köz érdekében munkálkodó egyének. Ám az utóbbiaknak önálló kultikus, kizárólagos hatalmat birtokló szervezetük még sokáig nincs. Ezt csak a törzsi renddel szemben föllépő központi világi hatalom igyekszik megteremteni. Maguknál az ószövetségi zsidóknál is hasonló folyamatok játszódnak le. S nem csupán arról van szó, hogy eredetileg nem csak Áron utódai, a kohaniták, hanem Lévi összes leszármazottjai hajthattak végre vallási rítust (amint ezt Áron és Mirjám, valamint a két Áron-fiú, Nádáb és Abíhú "lázadás"-a jelzi), hanem még más egyéb dolgokról is. Olyanokról, amelyek egyértelműen mutatják, hogy a léviták a régebbi időkben nem birtokoltak kizárólagos kultikus hatalmat, és más személyek is végezték a vallási szertartásokat. Megemlítek idevonatkozóan néhány konkrét példát. ''Gedeont, ''az Efraim-törzsből származó férfiút egyenesen az "Úr" angyala készteti arra, hogy egy cserfa alatt áldozatokat mutasson be (Bir. 6,11-13). Az ugyancsak efraimita ''Míká ''házi szentélyt épített, abban "bálványok"-at helyzett el, és e sajátos istenkultusz papjává az egyik fiát tette meg; majd pedig egy arra vetődött betlehemi lévitát avatott fel ugyanebbe a funkcióba, aki bizonyos fizetségért látta el a papi szolgálatot (Bir. 17,5-13). Később a szóban forgó "bálványok"-at Míkától (a lévitával együtt) elrabolták a ''Dán-törzs ''ama tagjai, akik Palesztina középső részéből elindulva északon meghódították az általuk aztán Dán névre átkeresztelt Lajis nevű várost, s akik az északi zsidó állam i. e. 721-ben bekövetkezett bukásáig a szóban forgó "bálványok"-at imádták (Bir. 18. rész). Míg az eddigi példák azt tanúsítják, hogy az óizráeli állam létrejötte előtt nem volt a zsidóknál valamiféle egységes kultuszszervezet, és a léviták nem birtokolták a rituális funkciót, addig a most említésre kerülők azt bizonyítják, hogy később is hasonló náluk a helyzet. Jellemző ebből a szempontból, hogy az északi államot megteremtő ''I. Jeroboám ''két aranyborjú-istenséget állított fel Dánban, ill. Bételben, és ezeknek a "bálványok"-nak a kultikus szolgálatára embereket jelölt ki ("papokat rendelt a nép köréből, akik nem a Lévi fiai közül valók voltak"), s e különös természetfölötti hatalmaknak ő maga is áldozatokat mutatott be (1 Kir. 12,25-33). Igen érdekes az is, hogy míg az Áház (Akház) nevű uralkodó Júdában háttérbe szorította, addig a trónon őt követő ''Ezékiás ''ismét előtérbe állította a Jahve-kultuszt és a léviták kultikus funkcióját, s hatalmi eszközökkel még az uralma alá nem tartozó zsidókat is az "Úr" tiszteletére igyekezett kényszeríteni (2 Krón. 29-30. rész). És hasonlóképpen cselekedett a babilóniai fogság után az Ezsdrással együttműködő ''Nehémiás ''is, aki mint a perzsa király helytartója mindent megtett azért, hogy Jeruzsálemben újjáélessze a Jahve-vallást, és kultikus szempontból kizárólagos pozícióba juttassa a szó tágabb értelmében vett lévitákat (Neh. 10,36-39; 12,44; 13,4-31; vö.: Ezsd. 8,15-20). ''A papok és a léviták jövedelme'' Maga ez a pozíció nem csupán azt jelentette, hogy a léviták végezték a papi szertartást és látták el a kultikus segédszolgálatot, hanem azt is, hogy a tevékenységükért cserébe ők komoly ''anyagi javakat ''kaptak. Ezek közül elsőként arra utalok, hogy békeáldozati kos szegyét és combját (Ex. 29,26-28), az ételáldozat maradékát (Lev. 2,10; 6,16), a vétekáldozat egy ötödét (uo. 5,16), bizonyos égőáldozati állatok egyes részeit (uo. 7,8-10), a hálaáldozati állat szegyét és jobb combját (uo. 7,29-34) a papok kapták meg. Minderről összefoglaló módon az "Úr" így rendelkezik Áronnak, vagyis a papságnak (Num. 18,1-19): "Te, fiaid és házadnépe fog bűnhődni a szent hely körül elkövetett bűnökért. Te és fiaid fogtok bűnhődni a papi szolgálat közben elkövetett bűnökért. Vedd magad mellé testvéreidet, Lévi törzsét, azaz atyád törzsét is, hogy csatlakozzanak hozzád, és segítsenek neked a szolgálatnál, te pedig és fiaid a bizonyság sátránál szolgáljatok. Ők segítenek neked teendőid végzésében és a sátor körüli teendőkben, de a szentély fölszereléséhez és az oltárhoz ne közeledjenek, különben meghalnak ők is meg ti is. Csatlakozzanak hozzád, és végezzék a kijelentés sátra körüli teendőket és minden munkát a sátornál. De illetéktelen nem közeledhet hozzátok. Ti végezzétek a szolgálatot a szentély körül és az oltár körül, hogy meg ne haragudjam ismét Izráel fiaira. Mert én választottam ki testvéreiteket, a lévitákat Izráel fiai közül ajándékul, mint az ÚR tulajdonait, hogy szolgálatot végezzenek a kijelentés sátra körül. Te pedig és a fiaid végezzétek mindazt ''a papi ''szolgálatot, ami az oltár körül, vagy a kárpit mögött adódik. Ott ti szolgáljatok. Ajándékul adom nektek a papi tisztet. De ha ''illetéktelen ''avatkozik bele, ''meg kell halnia…'' Rád bízom a nekem szóló felajánlások kezelését. Izráel fiainak minden szent adományából neked és fiaidnak adtam azokat javadalomként. Örök rendelkezés ez. Ez legyen tied a legszentebb adományokból, amelyeket nem égettek el: minden áldozati ajándék, akár ételáldozat, akár vétekáldozat, akár jóvátételi áldozat, amelyet nekem térítenek meg, legyen a tied és a fiaidé, mint legszentebb adomány… Minden férfi ehet belőle. Tartsd szentnek azt!… Neked adtam azokat és fiaidnak meg a leányaidnak… Mindenki ehet belőle, aki tiszta a házadban. Neked adom az olaj színe-javát, a must és a gabona színe-javát, mindannak az első termését, amit az ÚRnak adtak. Tied legyen a földjükön ''mindennek az első termése, ''amelyet bevisznek az ÚRnak… Tied legyen az élők közül mindaz, ''ami megnyitja az anyaméhet, ''amit bemutatnak az ÚRnak, akár embertől, akár állattól való. De az ember elsőszülöttjét meg kell váltanod, és a tisztátalan állat elsőszülöttjét is váltsd meg. Akiket meg kell váltani, egyhónapos korukban válts meg… De a marha, a juh és a kecske elsőszülöttjét ne váltsd meg, ezek szentek. Vérüket hintsd az oltárra, és kövérjüket füstölögtesd el. Az ÚR kedves illatú tűzáldozata ez. Húsuk a tied legyen, mint ahogyan a felszentelt áldozat szegye és jobb combja is a tied." Mint korábban már említettem, a léviták az Ótestamentum szerint nem kaptak úgy önálló területet az "ígéret földjé"-n, mint a 12 törzs. Viszont az istenség olyképp rendelkezett (állítja a Numeri: 35,1-8), hogy az egyes törzsek a maguk részéből juttassanak nekik városokat és birtokokat. Idevonatkozóan Móáb síkságán az "Úr" a következőket "mondja" Mózesnek: "Parancsold meg Izráel fiainak, hogy a birtokukba kerülő örökségükből adjanak városokat a lévitáknak lakóhelyül. A városok körül levő legelőket is adjátok a lévitáknak. Lakjanak ezekben a városokban, a legelőket pedig használják marhájuknak, jószáguknak és mindenféle állatuknak. Azoknak a városoknak a legelői, amelyeket a lévitáknak adtok, a város falától kifelé körös-körül ezer könyöknyire terjedjenek… Azok közül a városok közül, amelyeket a lévitáknak adtok, legyen ''hat menedékváros. ''Ezeket arra a célra jelöljétek ki, hogy oda menekülhessen a gyilkos. Rajtuk kívül ''negyvenkét ''várost adjatok. Összesen tehát ''negyvennyolc várost ''adjatok a lévitáknak a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt. Úgy adjátok Izráel fiainak a birtokából ezeket a városokat, hogy a nagyobból többet, a kisebből kevesebbet adjatok. Mindegyik törzs a neki jutó örökség nagysága szerint adjon városaiból a lévitáknak." A Józsué-könyv 21. fejezete aztán "beszámol" róla, hogy a zsidók később engedelmeskedtek istenük parancsának, és Silóban kijelölték, melyik 48 várost kapják meg a léviták. Magának ennek a kijelölésnek az egyik érdekessége az, hogy ''sorsvetéssel ''történt. A másik, hogy Áron leszármazottjai, vagyis a papok jutottak a legtöbb településhez. A harmadik fontos momentuma pedig az, hogy Áron utódai a Júda-törzs területén kaptak jelentős városokat. Tehát annak a törzsnek a területén, amely később Dávid révén központi szerephez jutott a zsidóság történetében. Egyébként a Júda-törzstől kapott lévita-helységek között volt az a ''Hebrón ''is, amely Dávid szülővárosa és kezdeti fővárosa is, és ez a tény érthetővé teszi számunkra, hogy a Jeruzsálemet a jebúsziaktól meghódító Dávid miért Áron leszármazottjainak biztosítja a Jahve-vallás fölkarolása révén a kultikus funkciót. Az eddig említetteken túlmenően a szó tágabb értelmében vett léviták még egy sajátos juttatásban részesültek, az ún. ''tizedben. ''Ez az utóbbi azt jelentette, hogy Izráel fiai a maguk termésének egy tizedét minden évben kötelesek voltak beszolgáltatni Lévi utódainak. Az Ótestamentum szerint ezt a kötelezettséget is az "Úr" írta elő a zsidóknak még a pusztai vándorlás idején, mondván Áronnak: "Lévi fiainak pedig örökségül adtam minden tizedet Izráelben. Munkájukért kapják ezt, mert ők végzik a szolgálatot a kijelentés sátránál… Örök rendelkezés ez nemzedékről nemzedékre, hogy nem kapnak örökséget Izráel fiai között. Mert a lévitáknak adom örökségül Izráel fiainak a tizedét, amelyet az ÚRnak ajánlanak föl ajándékul…" (Num. 18,21-24.) Az isten döntése az Ószövetségben úgy szól, hogy a néptől a tizedet a szó szűkebb értelmében vett, a kultusz kapcsán csak ''segédszolgálatot ellátó léviták kapják meg, ''akik aztán a hozzájuk befolyt javakból egy tizedet – tehát a ''tized ''egy ''tizedét ''– kötelesek átadni a szertartásokat végző ''papoknak, ''a kohanitáknak. Idevonatkozóan az "Úr" az alábbi szavakat intézi Mózeshez: "Beszélj a lévitákkal, és mondd meg nekik: Amikor megkapjátok Izráel fiaitól a tizedet, amelyet örökségül adtam nektek, ajánljátok föl ''a tizednek a tizedét ''ajándékul az ÚRnak. Úgy tekintendő a ti fölajánlástok, mint a szérűről való gabona, és mint az, ami a sajtóból folyik. Így ajánljatok föl ti is ajándékot az ÚRnak minden tizedből, amelyet Izráel fiaitól kaptok. Az ÚRnak szóló ajándékot adjátok oda ''Áron főpapnak! ''Minden kapott adományból ajánljatok föl ajándékot az ÚRnak, mindenből a ''kövérjét, ''ami odaszentelni való." (Num. 18,26-29.) Vajon mily korból eredhet a tizeddel kapcsolatos beszolgáltatási kötelezettség, amely a kereszténység révén később a zsidóságtól átkerült Európába is, és amellyel a feudalizmus idején mint ''egyházi tizeddel ''találkozunk? Magát ezt a sajátos adózást (amelyet persze nem valamiféle isten rendelt el) valószínűleg csak jóval a honfoglalás után vezették be Izráelben. Egyértelműen erre utal az a tény, hogy a Dávid királlyal kapcsolatos dolgokról tudósító két ótestamentumi irat (a 2. Sámuel- és az 1. Krónika-könyv) teljességgel hallgat a tizedről. És ez a hallgatás azt jelzi, hogy a lévitákat kultikus segédszolgálatra és papi funkcióra kijelölő Dávid idejében még nincs tizedfizetési kötelezettség. Ha ugyanis volna, akkor róla legalább az első Krónika-könyv megemlékezne, mivel ennek szerzője a Jahve-kultusz elkötelezett híve és a lévita-érdekek megszállott képviselője. Épp ezért arra kell gondolnunk, hogy a tizedfizetés kötelezettségét csak az óizráeli állam szétszakadása után vezették be, s akkor is csupán Júdában. Mégpedig talán a vallásreformer Ezékiás idejében, aki a maga centralizációs törekvései által vezettetve elpusztíttatta a rengeteg kultuszhelyet (összetörette a szent oszlopokat, kivagdaltatta a szent fákat, leromboltatta az áldozóhalmokat, az oltárokat), aki a júdaiaknak csak a jeruzsálemi oltárhoz kötődő kultuszt engedélyezte, aki a papokat és a lévitákat beosztotta kultikus szolgálatra, s egyúttal rákényszerítene az embereket, hogy nyújtsanak a lévitáknak különféle járandóságokat. Az uralkodó parancsának engedelmeskedve aztán "Izráel fiai… bőségesen meghozták a ''tizedet ''is mindenből. A ''Júda városaiban ''lakó izráeliek és júdaiak is hoztak ''tizedet ''szarvasmarhából és juhokból, és az Istenüknek, az ÚRnak szentelt dolgokból is elhozták a szent ''tizedet, ''és garmadákba rakták. A harmadik hónapban kezdték el lerakni a garmadákat, és a hetedik hónapban végezték be." (2 Krón. 31,5-7.) ''A tizedfizetés ''és más ''egyéb szolgáltatások ''kötelezettségét a babilóniai Fogságból való hazatérés után az a ''Nehémiás ''újítja fel, aki Ezsdrással együttműködve a "szent mag" megőrzése érdekében a zsidókat a specifikus Jahve-kultuszra, a szombat megtartására és arra kényszeríti, hogy ne házasodjanak össze idegen népek gyermekeivel, s a más népből vett feleségeket – a tőlük született gyerekeikkel együtt – kergessék el. A lévitáknak nyújtott különféle szolgáltatásokkal kapcsolatosan a Nehémiás-könyv (10,35-40) szerint a zsidók a következőket fogadták meg: "Mi, papok, léviták és a nép, sorsot vetettünk, hogy az áldozathoz szükséges fát családonként behordjuk Istenünk házába évről évre a megszabott időben, hogy égjen a tűz Istenünknek, az ÚRnak az oltárán, ahogyan az elő van írva a törvényben. Bevisszük földünknek ''első termését ''és mindenféle gyümölcsfának az ''első termését ''évről évre az ÚR házába. ''Elsőszülött ''fiainkkal és állatainkkal is úgy járunk el, ahogyan elő van írva a törvényben. Marháink és juhaink ''elsőszülötteit ''bevisszük Istenünk házába ''a papoknak, ''akik szolgálatot végeznek Istenünk házában. Kenyértésztánknak, mindenféle gyümölcsfánknak, a mustnak és olajnak ''a legjavát ''felajánljuk, és beviszszük Istenünk házának a kamráiba ''a papoknak, ''földünkről a ''tizedet ''pedig a ''lévitáknak. ''És ''a lévitáknak ''kell ''beszedniük a tizedet ''minden földművelő városban. Egy áronos pap legyen a lévitákkal, amikor a léviták beszedik a tizedet. ''A léviták ''pedig vigyék be a ''tizednek a tizedét Istenünk házába, ''a kincstár kamráiba. Ezekbe a kamrákba kell bevinniük Izráel fiainak és Lévi fiainak a felajánlott gabonát és olajat, mert ott vannak a szent edények meg a szolgálatot végző papok, a kapuőrök és az énekesek. Nem fogjuk elhanyagolni Istenünk házát!" A KÖRÜLMETÉLÉS A különféle népek múltbeli történetét vagy mai viszonyait tanulmányozva gyakran bukkanunk sajátos szokásokra. Közelebbről tekintve olyanokra, amelyek a közösség egésze, esetleg egy része kapcsán az emberi test természetes állapotának mesterséges megváltoztatását (a fül, az orr, az ajak átfúrását, a bőr tetoválását stb.) jelentik. Effajta – általában vallásilag előírt – szokásokkal nem csupán a primitív nemzetségi társadalmakban, hanem számos, már a kultúra magas szintjére eljutott népnél is találkozunk. A KÖRÜLMETÉLÉS AZ ÓSZÖVETSÉGBEN A fenti dolgokat egyébként azért említettem meg röviden, mert – mint korábban már szó esett róla – az Ó- és Újtestamentum tanúsága szerint a'' bibliai zsidóságra ''szintén jellemző egy igen sajátos, az emberi test normális állapotát szándékosan eltorzító szokás. Az ún. ''körülmetélés ''(héberül: milah, ógörögül: peritomé, latinul: circumcisio), amely azt a kötelezettséget jelenti, hogy a ''fiúgyerekek nemi szervének a fitymáját ''(előbőrét) a ''megszületés utáni 8. napon ''(majdnem teljesen) ''le kell vágni, ''s amely – mint korábban utaltam rá – az ószövetségi zsidó vallásnak egyik lényeges eleme. E különös szokásról az emberiség legősibb történetét "leíró" bibliai szövegek még hallgatnak. Először a ''Genezis 17. fejezete ''ejt róla szót, amelyben a következőket olvashatjuk: 1) ''El Shaddai ''(''=''"Mindenható Isten") mint valami kényúr úgy "határoz", hogy ''szövetséget ''köt tisztelőjével, az ekkor még ''Ábrám ''nevet viselő ''Ábrahámmal, ''az Ótestamentumban igen fontos szerepet játszó pátriárkával. 2) Az egyezség keretében a természetfölötti hatalom "ígéretet tesz" Ábrámnak arra, hogy ''rengeteg utóddal ''fogja megáldani (Ábrám új neve – Ábrahám: nagy ős, népek atyja – ezt a momentumot fejezi ki), továbbá arra, hogy ''neki és leszármazottjainak ''fogja adni örök tulajdonul ''"Kánaán" ''egész földjét, amelyen most még csak mint idegen jövevény él. 3) Ábrahámnak és utódainak pedig a szövetség előírja, hogy majd mindenkor tisztelniük kell az istenséget, és (mint a létrejött egyezség külső kifejeződését) gyakorolniuk kell ''a körülmetélés ''szokását. Ez utóbbival kapcsolatosan "El Shaddai" így beszél Ábrahámhoz: "…tartsd meg szövetségemet, te és utánad utódaid minden nemzedéken át. Ez az én szövetségem, amit meg kell tartanotok, köztem és köztetek s utánad utódaid között. ''Minden férfit körül kell metélni közületek, ''mégpedig előbőrötök húsát kell körülmetélni. Ez legyen a szövetség jele köztem és köztetek. ''A nyolcadik napon ''kell közületek minden férfinemhez tartozót körülmetélni minden nemzedéken át. A házatokban született ''szolgát is, ''meg az idegenektől vett ''rabszolgát is, ''aki nem tartozik leszármazottaid közé. Tehát a házban született és pénzen vásárolt szolgát is körül kell metélni. Testeteken viselt szövetségem legyen örök szövetség. ''Aki a ''férfinemhez tartozik és ''nincs körülmetélve, ''akinek előbőrén a húsa nincs körülmetélve, ''azt ki kell a népből taszítani. ''Az megszegte szövetségemet." (Gen. 17,10-14.) A Biblia szerint a fentieket követően "Ábrahám fogta a [Hágár nevű ágyasától született] fiát, ''Izmaelt ''s minden szolgáját, aki a házban született s akit pénzen vásárolt, mindenkit, aki a férfinemhez tartozott Ábrahám házában, s még ''aznap körülmetélte ''előbőrüket, ahogy Isten megparancsolta. ''Ábrahám 99 éves ''volt, amikor előbőrét körülmetélték. ''Izmael 13 esztendős ''volt, amikor előbőrét körülmetélték. Ábrahám és fia ugyanazon a napon metélkedtek körül. Hasonlóan körülmetéltek minden férfit a házában, a ''nála született ''és az ''idegenektől vásárolt rabszolgákat is." ''(Gen. 17,23-27.) Az Ótestamentum (Gen. 21,4) szerint Ábrahám a Sárától, a rendes feleségétől született fiát, ''Izsákot is körülmetélte ''8 napos korában. És minden bizonnyal körül volt metélve ''Jákób s az ő 12 fia is. ''E tényről ugyan az Ószövetségben közvetlenül nem lelünk adatot, de nyilvánvaló számunkra egy véres történetből, amelyet a Gen. 34. fejezete beszél el, s amelynek a lényege a következő: ''Dina, ''Jákóbnak Leától született leánya egyik nap elmegy, hogy meglátogassa a vidék lányait. ''Szichem, ''a hivvita király fia meglátja, elrabolja őt és erőszakot követ el rajta. Mivel azonban megszereti a lányt, arra kéri apját, szerezze meg neki Dinát feleségül. Hámor, az apa eleget tesz fia kérésének. Fölkeresi Jákóbot és a nővérük megerőszakolása miatt dühös fiait, s javasolja nekik: mivel a fiam szereti Dinát, engedjétek hozzá nejül – bármilyen nagy hozomány és ajándék megadására hajlandó vagyok –, és lépjünk egymással kölcsönös házassági kapcsolatra. Hámor kérésére Jákób fiai így válaszolnak: "Nem engedhetjük meg magunknak, hogy húgunkat ''körülmetéletlen ''férfinak adjuk. Ez nálunk szégyennek számít. Csak akkor járhatunk kedvetekben, ''ha olyanok lesztek, mint mi, ''vagyis, ''ha mindenki körülmetélkedik, ''aki a férfinemen van köztetek. Akkor nektek adjuk lányainkat és elvesszük a ti lányaitokat. Nálatok fogunk lakni és egy néppé válunk veletek. De ha nem fogadjátok el feltételünket. hogy körülmetélkedtek, akkor vesszük a lányunkat és elmegyünk." (Gen. 34,14 17.) Ezután Hámor hazamegy, és fiával, Szichemmel együtt javasolja városa férfiainak: fogadják el Jákóbék föltételét, mert az utóbbiakkal csak akkor léphetnek házassági kapcsolatra, ha ''hozzájuk hasonlóan ''ők is mind ''körül lesznek metélve. A ''férfiak hallgatnak a királyi család két tagjára, és ''mindnyájan körülmetéltetik magukat.'' Óhajuk azonban mégsem teljesül, mert ezt követően a 3. napon, amikor a sebláztól gyötörve otthonaikban fekszenek, Dina fivérei – Simeon és Lévi – álnokul rátámadnak a városukra. Az összes férfit karddal leölik, a nőket, a gyerekeket és a település minden vagyonát pedig elrabolják, hogy ezáltal – állítólag – bosszút álljanak húguk megerőszakolása miatt. Amint a most ismertetett történetből látszik, a ''körülmetélés ''szokása az ''egy ''(esetleg házassági) ''közösséghez való tartozás ''külsődleges kifejeződése. Ugyanakkor a Dina megszeplőtelenítéséről szóló elbeszélésből az is nyilvánvaló, hogy Ábraháméknál a fityma levágására nem a természetfeletti hatalommal, az "El Shaddai"-jal kötött szövetség révén került sor, hanem nagyon is evilági, olyasfajta okok miatt, amilyenek Szichem városának a férfiait ösztönözték a circumcisióra. Hogy azonban az (állítólag) Mezopotámiából Kánaánba érkezett Ábrahám és családja az új lakhelyén valójában miért kezdte el gyakorolni ezt a különös szokást, arról a Bibliából semmi biztosat nem tudhatunk meg. Csupán sejthetjük, hogy egyes kánaáni népek már hódoltak a körülmetélés rítusának, amelyet ezek valamelyikétől vettek át a mezopotámiai jövevények. Sejtésünk jogossága mellett látszik szólni az is, amire majd részletesebben is kitérek. Az ti., hogy később a Józsué vezetésével a Jordán nyugati partjára átkelő honfoglaló zsidók Gilgálnál, vagyis ''Kánaánban ''metélkednek ismét körül, miután a pusztai vándorlás 40 évében ''nem ''gyakorolták az előbőr levágásának szokását. Mint olvasóim közül bizonyára sokan tudják: a Biblia szerint Jákób családja a maga ideiglenes kánaáni lakhelyéről ''Egyiptomha költözött. ''Egyes ószövetségi részletek arról szólnak, hogy a zsidóságnak ebben az ősi kultúrájú országban ''400 ''esztendőn át kell élnie, illetve hogy ''430 ''évig nyomorgatták ott (Gen. 15,13 és Ex. 12,40). Más adatok pedig azt közlik, hogy Kánaánba majd csak a 4. nemzedék tagjai fognak visszatérni, illetve jöttek vissza (Gen. 15,16 és Ex. 6,16-20). Hogy ezek az adatok ellentmondók, az nyilvánvaló, hisz 4 generáció életideje nem tehet ki 400-430 évet. Még akkor sem, ha egy-egy nemzedékre 50-60 évet számítunk. És főként nyilvánvaló ezen adatok ellentmondó volta, ha arra gondolunk, hogy a mindössze 70 fővel Egyiptomba költözött Jákób-család – vagyis a zsidóság – miként gyarapodhatott meg annyira 4 emberöltő alatt, hogy a kivonulás idején már csak a felnőtt férfiak száma 600 000 volt (Gen. 46,26-27 és Ex. 12,37). Igen érdekes aztán, hogy a zsidók Egyiptomban való tartózkodásáról a Biblia szinte semmit nem mond. ''József ''haláláról még említést tesz ugyan (Gen. 50,24-26), ám a legközelebbi személyiség, akiről és akinek koráról kicsit bővebben szót ejt, az ''Mózes ''(Ex. 2. fejezet). Vajon miért tértem ki minderre? Azért, mivel érzékeltetni akartam: a zsidók egyiptomi tartózkodása kapcsán a ''körülmetélkedés szokásáról az ''Ószövetség ugyanúgy ''nem beszél, ''mint általában a Jákób-utódok egyiptomi életéről sem. Ezért eldönthetetlen számunkra, hogy a Nílus menti országban a zsidóság vajon fenntartotta-e a fitymalevágás rítusát. Igen különös aztán, hogy a Dina megerőszakolásáról szóló történetet követően a circumcisióról először csak ''Mózes, ''Jákób ükunokája kapcsán olvashatunk az Exodusban (6,15 -20). A témánkhoz kötődő szövegrészlet azonban nem e férfi körülmetéléséről, hanem másról, valami egészen meglepő dologról "tudósít" bennünket. Mielőtt azonban e meglepő dologról szót ejtek, a megértés céljából szükséges megemlíteni egyet s mást. A Biblia közli, hogy Mózes agyonütött egy egyiptomi embert, és – félvén a büntetéstől – elmenekült Midian pusztájába. Itt feleségül vette egy Jetro (Reuel) nevű főpap leányát, Cippórát. Majd az "Úr" parancsára feleségével és fiával útnak indult, hogy visszatérjen Egyiptomba, s kivezesse onnan a maga népét. És ekkor következik be az a különös esemény, amelyre fentebb céloztam. Az ti., hogy ''Mózest, ''a vezetőnek szánt férfiút az ''"Úr" meg akarja ölni, ''és a midianita főpap veje csupán eszes nejének köszönheti életben maradását. Az idevonatkozó szöveg a következőképpen hangzik: "Útközben egy éjszakai szálláson az Úr eléje állt és meg akarta ölni. Erre Cippóra fogott egy követ, levágta ''fia előbőrét, ''megérintette vele Mózes ágyékát és így szólt: »Valóban vérvőlegényem vagy.« Erre az Úr elhagyta. Az asszony a körülmetélés miatt mondta: vérvőlegény." (Ex. 5,24-26.) Az idézett szöveg a következő kérdések fölvetésére ösztökél: Vajon a zsidó férfiakat Egyiptomban nem metélték körül, és most a feleség, Cippora révén a midianitáktól veszik át ezt a szokást? Hogy Cippora levágja fia nemiszervének előbőrét, nem arra utal-e, hogy az elsőszülött fiúk korábbi feláldozása helyére mint pótlékáldozat most a fityma lép? Vajon nem a szóban forgó szokás igen ősi eredetét jelzi-e az a momentum, hogy Cippora éles ''kővel ''metszi le fia előbőrét? És vajon miféle gondolati elem rejlik ama mozdulat mögött, hogy a feleség fia levágott fitymájával megérinti Mózes ágyékát? Talán az a mágikus hiedelem, hogy az érintés révén maga az apa is körülmetéltnek számít, és így védettséget élvez? Sajnos, e problémákra a Bibliából nem kaphatunk választ. Azt viszont megtudhatjuk belőle, hogy az Egyiptomból való állítólagos kijövetel után 40 éven át, a ''pusztai vándorlás idején ''a zsidók ''nem ''gyakorolták a circumcisiót. (Vagyis nem tartották meg az "El Shaddai" és az Ábrahám által "kötött" egyezséget.) A ''Józsué ''nevét viselő könyv az alábbiakat közli: az Egyiptomból eltávozott zsidó férfiak mind körül voltak metélve; a pusztában született fiuk fitymáját azonban már nem távolították el; amikor aztán a zsidók Mózes halála után a még haza nélküli kilenc és fél törzs számára meg akarják hódítani Kánaánt, s e célból átkelnek a Jordán folyó jobb (nyugati) partjára, akkor már csak két olyan férfiú (Józsué és Kaled) akad a körükben, akit még körülmetéltek Egyiptomban. Az átkelést követően aztán – mint fentebb már jeleztem – mindjárt valami különös történik. Az "Úr" ugyanis "megparancsolja" a vezetőnek, Józsuénak: "Csinálj magadnak ''kőből ''kést s ''újra metéld körül ''Izrael fiait!" Józsué szót fogad, és a vándorlás 40 évében született férfiak előbőrét kivétel nélkül eltávolítja az azóta ''Gilgalnak'' (''= ''körnek, fitymák dombjának) nevezett helyen. (Vö.: Józsué 5,2-9.) Maga ez a történés alapot ad ama következtetésre, hogy ''Kánaán ''földjére lépve a zsidók azért metélkednek ismét körül (és korábban ''Ábrahámék ''is azért kezdték el itt űzni az előbőr levágásának rítusát), mert a szóban forgó területen bizonyára több népnél megvolt ez a szokás, és úgy vélték, hogy a körülmetélés révén magával a leendő hazájukkal kerülnek mágikus-birtokosi kapcsolatba. Másként fejezve ki magamat: magától értetődő módon alkalmazkodtak az új hely társadalmi viszonyaihoz. Egyébként külön említésre méltó, hogy a történetiség jellegét eléggé jól megőrző, a későbbi papi átalakításoknak a Tóránál kisebb mértékben alávetett Józsué-könyv még csak halványan sem utal arra, hogy a körülmetélkedés szokása az Ábrahám és az "Úr" közt századokkal korábban létrejött szövetség kifejeződése lenne. Épp ezért minden bizonnyal elfogadható a következő feltételezés: a bibliai szövegeket "gondozók" a már kötelező érvényű körülmetélkedési szokást későbbi korokból vetítették vissza az ábrahámi időkbe, és adtak neki ezáltal a zsidó történelemmel, a Kánaán jogos elfoglalásával összefüggő eredetértelmezést. Persze fölmerül az emberben a gondolat, hogy vajon a gilgali körülmetélkedés ténylegesen lezajlott-e vagy pedig történetét is csupán később ötlötték ki, hogy vele a már létező, de csak részlegesen gyakorolt szokást általánosan kötelezővé tegyék, s ily módon a zsidóság összetartozását és más népektől való elzárkózását fokozzák. Ha pedig az adott esetben valóban megtörtént eseményről van szó, akkor a következő kérdés motoszkál bennünk: a fitymák levágására miért csak "most", a Jordán nyugati partján kerül sor, és miért nem hajtották ezt végre már korábban, a Jordán keleti partján, ahol ekkorra Ruben, Gád törzse, valamint Manassé fél törzse már új hazára lelt? Az Ószövetség egyébkén igen egyértelműen mutatja, hogy a honfoglalás korában és az utána következő időkben a zsidók közt viták folytak a circumcisióról. Egyesek megkövetelték e szokás feltétlen betartását, mások viszont felléptek ellene. Főként némely ''próféták, ''akik úgy vélték, hogy nem a fityma fizikai lemetszése, hanem a ''"lelki körülmetélkedés", ''vagyis a pozitív erkölcsiség képez emberi értéket. ''Ezékielnek ''a babilóniai fogságban .keletkezett könyvében az "Úr" a következő szavakkal "rója meg" a zsidókat azért, hogy az első, a Salamon építette templomba idegeneket, körülmetéletleneket engedtek bemenni: "Most aztán elég volt szégyenletes tetteitekből, Izrael háza! Körülmetéletlen szívű és testű embereket vittetek be, úgyhogy szentélyemben voltak és meggyalázták templomomat, amikor bemutattátok nekem a kenyeret, a hájat és a vért, s így megszegték szövetségemet iszonyatos tetteikkel. Szentélyemben a szolgálatot nem ti láttátok el, hanem magatok helyett őket állítottátok be, hogy a szentély szolgálatát ellássák." Majd arról a ''második ''jeruzsálemi templomról, amelyet Ezékiel előre "megálmodott", és amely később sokkal egyszerűbb farmában épült fel, mint ahogy ő elgondolta (szerette volna), az "Úr" a következőket "mondja": "…semmiféle idegen, körülmetéletlen szívű és testű nem léphet be szentélyembe, senki azok közül az idegenek közül, akik Izrael fiai között élnek" (44,6-9). A most említett ezékieli felfogástól eltérően ''Jeremiás ''nem a fizikai, hanem a "lelki" körülmetélkedésért száll síkra, s az "Ur"-at így beszélteti Júda férfiaihoz, Jeruzsálem lakóihoz: "Metéljétek körül magatokat az Úrnak, és távolítsátok el ''szívetek ''előbőrét. Nehogy kitörjön haragom, mint a tűz, és olthatatlanul fellobbanjon gonosz tetteitek miatt." (4,4.) Maga ez a humanizációs célzatú álláspont (amely általában a véres, az állat- és emberáldozatok háttérbe szorítására irányul) később belekerült a ''Deuteronomiumba ''is, amelyben az "Úr" a következő felszólítást "intézi" a zsidókhoz: "…metéljétek körül ''szíveteket, ''s ne legyetek többé keménynyakúak!" (10,16.) AZ ÚJSZÖVETSÉG A KÖRÜLMETÉLÉS ELLEN Fentebb láttuk, hogy a zsidóságnál a régi időkben némelykor megvolt, máskor pedig hiányzott a circumcisio. Továbbá azt is tapasztaltuk, hogy az ótestamentumi szövegek hol igenelték, hol pedig kárhoztatták a fityma levágását. De mi a helyzet vajon e szokást illetően az ''Újszövetségben? ''Vagy másként fogalmazva: miként viszonyul az előbőr lemetszésének rítusához a ''kereszténység?'' E fontos kérdés megválaszolását néhány olyan érdekesség bemutatásával kezdem, amely az Újtestamentumban a körülmetélkedés témaköréhez tartozik. ''Jézusról'' az egyik evangélium (Lukács 2,21) megemlíti, hogy a nyolcadik napon ''körülmetélték, ''és ez a közlés ma sokak – főként keresztények – számára minden bizonnyal igen meglepő, mert valóban furcsa, hogy az állítólagos istenemberen, a földi halandók egyetemes megváltóján is végrehajtják a fitymalemetszés specifikusan zsidó rítusát, holott ő több alkalommal "hangsúlyozza" később, hogy a zsidó törvények eltörlésére törekszik. ''Pál ''apostol, aki a Benjamin törzséből származó zsidó, aki a zsidó vallás három (farizeus, szaddukeus és esszénus) irányzata közül apja révén eredetileg a farizeusokéhoz tartozik, és aki a kereszténység megteremtéséért a legtöbbet cselekedte, önmagáról egy helyütt megemlíti, hogy őt a születése utáni nyolcadik napon ugyancsak körülmetélték (Fil. 3,5). A szóban forgó szokás kapcsán sajátos adatot közöl az Apostolok cselekedeteinek egyik része (16,1-3) ''Timóteusról, ''akihez Pál az újszövetségi kánon szerint két levelet is írt. Az említett hely szerint e már keresztény tanítvánnyal Pál a maga egyik hittérítő útja során a kisázsiai Lisztrában ismerkedett meg, és úgy döntött, hogy magával viszi útitársul. Igen ám, de szándékának megvalósítását akadályozta valami. Mégpedig az, hogy a már keresztény Timóteus, aki ''görög apától ''született, ''nem ''volt ''körülmetélve'', és így az ekkor még fitymájuktól megfosztott zsidók körében térítő Pál számára nem lehetett megfelelő útitárs. S ez annyit jelent, hogy Pál a ''felnőtt tanítványt a ''"környékbeli zsidókra való tekintettel ''körülmetéltette''", és most már útrakelhettek, hogy a zsidók körében hirdessék a krisztusi tanokat. Érdekes aztán, hogy a szintén ''görög származású ''keresztény ''Titusznak ''viszont, aki ugyancsak Pál kísérője, már nem kell körülmetélkednie (Gal. 2,1-4). Az említett adatokkal azt kívántam érzékeltetni, hogy a circumcisio kényszere voltaképp mindaddig nem okozott gondot, amíg az apostolok a keresztény eszméket csupán a palesztinai és a diaszpórában élő ''zsidók körében ''terjesztették. Az utóbbiak ugyanis etnikai-vallási-történeti megszokás alapján alapvetően magától értetődőnek tartották az előbőr lemetszését, bár a régi hazából szétszóródott, kisebb vagy nagyobb mértékben már hellenizálódott Jákób-utódok egy része az Újszövetség szerint, úgy látszik, tiltakozott ellene. Amikor pedig az új vallási tanok kilépnek a zsidók köréből és viszonylag rövid idő alatt más népekből is sok embert hódítanak meg, s ugyanakkor a zsidó térítők e keresztényektől is megkövetelik a circumcisiót, az étkezési tabuk betartását, a szombat megünneplését, akkor az utóbbiak részéről igen ''erős tiltakozás ''jelentkezik a számukra idegen, barbárnak számító körülmetélkedési szokással szemben. E sajátos helyzetben az új eszmék apostolai nehéz választásra kényszerülnek, és komoly küzdelmet vívnak egymással. Közülük sokan azt követelik, hogy a nem zsidó keresztények is tartsák be a "mózesi törvények"-et. Mások viszont úgy vélik, hogy ez a követelés irreális, és meggátolja a keresztény eszmék térhódítását. Maga ez a harc, amelynek egyéb okai is vannak, a két irányzat között mind kiélezettebbé válik. Először a kereszténység önállósodásához, majd pedig a zsidó és a keresztény vallás radikális szembefordulásához vezet. A vallástörténeti irodalomban lépten-nyomon azzal a nézettel találkozunk, hogy a keresztény apostolok közül – megtérését követően ''– Pál ''volt a "mózesi törvények" fő ellenfele, és ezért kapta ő feladatul az új tanok ''nem zsidók közti ''terjesztését; ''Péterre ''pedig amiatt bízták ''a zsidók közti ''keresztény missziót, mivel ő meglehetősen vonzódott az ószövetségi vallás rituális előírásaihoz. (Vö.: Gal. 2,6-10.j A történések későbbi időszakát illetően valószínűleg ez a helyzet. Ám, ha hinni lehet az Újtestamentum két részletének (Ap. csel. 10-11. és 15. fejezet), akkor ''Péter ''volt az, aki az apostolok közül ''elsőként ''fordult szembe a "mózesi törvények"-kel, és szakított az étkezési tabukra, valamint a zsidók kiválasztottságára vonatkozó ószövetségi tanításokkal. Pál aztán ezen a Péter által kezdeményezett vonalon halad tovább. Három nagy térítőútja során mind radikálisabban küzd különféle ótestamentumi előírások ellen, és a hozzá hasonlóan gondolkodókkal (Barnabással, Jakabbal, Titusszal, Timóteussal stb.) együttműködve végül megteremti az önálló kereszténységet. A ''circumcisio ''kapcsán a fenti dolgokat azért említettem meg röviden, mert a fityma levágásáról az újszövetségi (tehát keresztény) írások a most vázolt folyamatoktól függően ítélkeznek. A szóban forgó szokással összefüggésben egyébként az első nagy összeütközésre a szíriai ''Antiókheiában ''kerül sor. Ama nagy városban, amelyben sokféle nép gyermeki élnek, s amelyben igen korán keresztény gyülekezet jött létre. Az Apostolok cselekedetei (14,21-28 és 15,1-30) szerint Antiókheiában ''nem zsidók is ''felvették az új hitet, s őket az itt tartózkodó Pál és Barnabás nem kényszeríti az előbőr lemetszésére. Júdeából jött ortodox beállítottságú "testvérek" azonban ezt helytelenítik, és a következővel fenyegetik meg a frissen kereszténnyé lett nem zsidókat: ''" Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek." ''(15,1.) Mint az Újszövetségben olvashatjuk, Pál és Barnabás heves vitába keveredik a fenyegetően fellépő "tesvérek"-kel, és a helyi gyülekezet végül úgy határoz: a két ellentétes álláspont képviselői menjenek el Jeruzsálembe, és az ottani keresztény vezetők döntsenek a követendő magatartásról. Júdea fővárosában aztán összeül ''az apostolok és a presbiterek tanácskozása, ''amely kemény vitában – állítólag ''Péter ''igen határozott fellépésének és ''Jakab ''nagyon elmés okfejtésének köszönhetően – a következő határozatot hozza: a keresztény hitre tért nem zsidóknak ''hem kell körülmetélkedniük, ''viszont tartózkodjanak "bálványoknak áldozott eledeltől, a ''vértől, ''a fojtott állattól és az erkölcstelenkedéstől" (15,29). Az apostolok és a presbiterek tanácskozásának a döntése annak ellenére korszakos jelentőségű, hogy a kereszténység későbbi története szempontjából némely vonatkozásokban – pl. a vérfogyasztás tilalmát illetően – még ószövetségi elemekhez kötődik, mert a nem zsidók számára megkönnyítette az új hithez való csatlakozást. ''Pál ''azonban továbblép, és ''elvileg helyteleníti ''a circumcisiót, amelyet a ''zsidó származású ''keresztények esetében is értelmetlennek tart. Ám ''fölvilágosult ''gondolkodása miatt bajba kerül. Amikor harmadik térítőútjáról megérkezik Jeruzsálembe és beszámol a "pogányok" (= nem zsidók) közt végzett igen eredményes munkájáról, az összegyűlt presbiterek megróják. A következőt mondják neki: "Látod, testvér, hány ezren vannak a zsidók közt, akik megtértek, de azért buzgón tartják a [mózesi] törvényt. Felőled viszont azt hallották, hogy arra tanítod a pogányok [más népek] közt élő ''zsidókat, ''pártoljanak el Mózestől, azt mondván nekik, hogy ''ne metéltessék körül a ''gyerekeket, ''s ne éljenek a szokások szerint." ''(Ap. csel. 21,20-21.) Majd néhány nappal később ázsiai zsidók meglátták Pált a templomban, és – kezet emelve rá – így kiabáltak: "Izraelita férfiak, segítsetek! Ez az ember mindenütt a nép, a törvény és a szent hely ellen tanít." (Uo. 21,27-28.) A zsidó vallás felbolydult hívei aztán megragadták őt, kihurcolták a templomból, és a haláltól csupán a közbelépő rómaiaknak, valamint annak köszönhetően menekülhetett meg, hogy tarszoszi apja révén született ''római polgár ''volt. Az elmondottak után már nem csodálkozhatunk azon, hogy a különféle újszövetségi írások erőteljesen hadakoznak a fitymalevágás szokása ellen. Közülük az egyik (Róm. 4 fejezet) emelkedett fejtegetéssel utasítja el a zsidó vallás ama érvelését, amely a circumcisiót Ábrahám kapcsán a boldogság előfeltételének tartja. Vele szemben nem csupán arra utal, hogy ez a bibliai férfiú eredetileg körülmetéletlen volt, és így lett az ősatyja azoknak is, akiknél hiányzik a fityma lemetszésének gyakorlata, hanem azt is hangsúlyozza, hogy Ábrahám az Istenben való hit révén szolgált rá a megigazulásra. Következésképp a ''körülmetélés ''a keresztény eszmevilág szempontjából értéktelen fizikai művelet. Csak ''közömbös ''dolog, mert -mondja a Korinthosziakhoz írott első levél (7,19) –: "A körülmetéltség nem ér semmit, hasonlóképpen a körülmetéletlenség sem ér semmit, hanem csak az Isten parancsainak megtartása." Épp ezért – hangsúlyozza ugyanez a levél (7,18) – a keresztény tanúsítson semleges magatartást az előbőr levágásnak szokását illetően: "Aki körülmetélten kap meghívást [ti. válik kereszténnyé], ne akarjon körülmetéletlennek látszani, aki viszont körülmetéletlen, ne metéltesse körül magát." A fityma lemetszésének vagy meghagyásának semmi köze a pozitív erkölcsiséghez – mutat rá az Újtestamentum (Gal. 6,12-15) –, hisz "a körülmetéltek sem tartják meg a törvényt", azaz ők sem viselkednek tisztességesen. Épp ezért – fejtegeti a 'Titusznak írt levél (1,10-16) – a keresztények ne hallgassanak zsidó mesékre, és ne kövessék az igazságtól elfordult emberek parancsait, akik körülrnetélkedésre ösztökélnek. Ezzel összefüggésben több újszövetségi hely feleleveníti az Ótestamentum korábban már említett, humanizációra, pozitív erkölcsiségre törekvő álláspontját, és arról beszél, hogy a fityma lemetszése helyett ''lelki körülmetélkedésre ''van szükség. Az igazi zsidó az, aki "nem betű szerint, hanem ''lélek szerint körülmetélt" ''– olvashatjuk a Rómaiakhoz írott levélben (3,28-29). Ti Jézusban "vagytok körülmetélve, nem kézzel, hanem az érzékies test levetésével, a krisztusi körülmetéléssel" – mondja a keresztényeknek a Kolosszeieknek címzett levél (2,11). "A körülmetéltek… mi vagyunk, akik ''lélekben ''szolgálunk Istennek, akik Krisztus Jézusban dicsekszünk, s nem a testben bízunk, bár magam a testben is bizakodhatnék" – jelenti ki ''Pál ''apostol, akinek mint zsidó származásúnak gyerekkorában lemetszették a fitymáját (Fil. 3,3-4). Ugyanez a férfiú egy másik helyen (Gal. 5,11-12) a circumcisiót megkövetelőkről a következőt mondja a keresztényeknek: "Bárcsak egészen megcsonkítanák magukat azok, akik zavart támasztanak köztetek." Magát ezt a szöveget, amely az előbőr levágásának rítusát az egész Újszövetségben a legradikálisabban, szinte már könyörtelen keménységgel támadja, a ''Károli ''Gáspár fordította Biblia a következő megfogalmazásban tartalmazza: "Bárcsak ki is metszenék magukat, akik titeket a körülmetélkedésre bujtogatnak." Az a küzdelem, amelyet az Ótestamentum több alakja és az Újszövetség a fizikai circumcisio ellen folytat, nem csupán a vallási képzetek és rítusok finomodását eredményezi, nem csak a kereszténység kialakulását teszi lehetővé, hanem ''a fölvilágosult gondolkodás és életvitel széleskörű fejlődését ''is jelenti. Hogy ez mennyire igaz, azt egy ókori történettel is érzékeltetem, amelyet Flavius ''Josephus ''beszél el a maga önéletrajzában. A történet szerint időszámításunk 70. éve előtt királyi főemberek érkeztek Josephushoz, hogy nála az életüket fenyegető veszély ellenében menedékre leljenek. A helyszínen lévő zsidók azonban csak azzal a föltétellel akarták az idegeneknek megengedni az ottmaradást, ''ha körülmetélkednek – ''tehát fontosabbnak tartották az illetők fitymájának a levágását (vagyis a judaista hitre való áttérésüket), mint az életüket. Ám Josephus, a zsidó felkelés majdani egyik, később a rómaiakhoz átpártolt fővezére, aki nem csak előkelő – mégpedig főpapi – család sarja, hanem egyúttal fölvilágosult, humanista egyéniség is, megmenti a királyi főembereket. "Mikor a zsidók azt követelték ezektől a menekültektől, hogy metéltessék körül magukat, ha köztük akarnak maradni – írja Josephus –, én ellene szegültem a kényszerítésnek, azzal a megokolással, hogy mindenki szabad választása szerint tisztelje Istenét, ne pedig kényszer hatása alatt, és ezeknek az embereknek ne legyen okuk megbánni, hogy náluk kerestek menedéket. Sikerült meggyőznöm a népet, és én a két jövevényt a maguk szokása szerint bőségesen elláttam mindennel." ("A zsidó háború." Gondolat, 1964. 495-496. oldal.) Ne feledjük azonban el, hogy a humanizmushoz a következő ugyancsak hozzátartozik: az is embertelen és elítélendő, ha valakit vagy valamely népet ''erőszakkal akadályoznak ''meg saját ''rítusának ''– teszem fel a fitymalevágásnak – ''a gyakorlásában, ''bármennyire is igaz az, hogy a körülmetélés a fölvilágosult gondolkodás számára idegen, barbár dolognak számít. Josephus egyébként ilyen ellentett példát is említ, midőn beszámol róla, hogy a Jeruzsálemet elfoglaló szíriai király, ''IV. Antiokhosz Epiphanész (i. ''e. 175-164) "kényszerítene a zsidókat, hogy ősi törvényeik ellenére körülmetéletlenül hagyják gyermekeiket, és sertéseket áldozzanak [a második templomban] az oltáron" (uo. 21. oldal). A BIBLIAI KÖRÜLMETÉLÉSI SZOKÁS EREDETE Talán nem lesz érdektelen, ha a körülmetélkedés témakörének lezárásaként arról is szót ejtek, hogy mit tudhatunk meg e szokás valószínű eredetéről a ''görög Hérodotosztól, ''tehát egy Biblián kívüli forrásból. Ez a férfiú (aki az i. e. 5. században élt, és nem csupán a hellének lakta vidékeket ismerte, hanem az akkoriban hatalmas kiterjedésű – Egyiptomot szintén magába záró – perzsa birodalom számos területére is ellátogatott) a maga történeti könyveiben (II. 102-105) beszámol róla, hogy az ''egyiptomiak ''egyszer nagy hadjáratot indítottak északi irányban. Mégpedig valószínű, hogy Szethosz és fia, II. Ramszesz korában, akik i. e. 1439-től 1388-ig, ill. 1388-tól 1322-ig uralkodtak. Az irodalomban a történetírás atyjaként emlegetett Hérodotosz tájékoztat arról, hogy e hadjárat során a Nílus partjáról útnak indult csapatok még a szkítákat és a thrákokat is leigázták. Majd ''egy részük ''(nem tudni, mily ok miatt) visszavonulás közben a Fekete-tengertől keletre fekvő ''Kolkhiszban maradt. ''És hogy miért fontos ez a tény számunkra? Azért, mivel a visszamaradtak leszármazottjai még Hérodotosz korában is gyakorolták a férfiakon a nemzőszerv körülmetélésének szokását, amelyet hazulról hoztak magukkal. A történetíró megjegyzi, hogy ez a rítus ''eredetileg csak az egyiptomiaknál ''volt meg (tehát ők vezették be). Tőlük hamarosan átvették aztán az ''etiópiaiak, ''majd pedig később más népek – a föníciaiak, a Palesztinában lakó "szírek" (= zsidók?) stb. – is. Hérodotosszal állítólag maguk a föníciaiak és az említett pajesztinai "szírek" közölték, hogy az ''egyiptomiaktól ''tanulták el a körülmetélést. És mivel ez a közlés valószínűleg igaz, nyilvánvaló, hogy a fityma levágásának szokása az ótestamentumi zsidóknál teljesen evilági-történeti és szociális tényezők következtében jelent meg és rögzült. Tehát semmi köze ahhoz a transzcendens ihletésű forráshoz (az "El Shaddai" és Ábrahám közt állítólag létrejött szövetséghez), amelyből később a valós okokat, folyamatokat elhallgató papok eredeztették és amelyre hivatkozva gyakorlatát megkövetelték. A fentebb elmondottakkal kapcsolatosan egyébként nem árt emlékeznünk a következőkre: 1) ''Ezsdrás ''próféta (sok lévitát vivén magával) i. e. 458 körül megy Babilóniából Jeruzsálembe. 2) ''Nehémiás, ''a perzsa király – pohárnokból helytartóvá kinevezett – megbízottja i. e. 445 táján érkezik meg ugyanebbe a városba. 3) Ezt követően építik újjá az i. e. 587-ben lerombolt Jeruzsálem falait. 4) Ekkor alakítják ki e két férfiú irányításával azt ''az elzárkózó-teokratikus ''berendezkedést, amelynek segítségével a ''zsidó etnikumot, a "szent mag"-ot létében meg akarják menteni, ''és e cél elérése érdekében radikálisan megtiltják a hazatért zsidóknak a más népekkel való házasodást, előírják a szombat kötelező megünneplését és megkövetelik a körülmetélkedést. 5) A szóban forgó időt megelőzően, még a babilóniai fogságban készült el az ún. ''papi kódex, ''amely a Tórának, főként pedig a Deuteronomiumnak a legfontosabb meghatározója. 6) Mint már az újkor elején ''Hobbes ''és ''Spinoza ''rámutatott, a Mózes, a Józsué és a Bírák neve alatt szereplő írások ''Ezsdrás ''tevékenysége következtében ekkortájt nyerték el alapvetően ama alakjukat, amelyben fennmaradtak. 7) És még egy igen fontos dolog: Hérodotosz ''kortársa ''volt Ezsdrásnak, Nehémiásnak, és valószínű, hogy e két férfiú életében látogatott el Palesztinába. Befejezésül röviden még arra térek ki, hogy vajon a circumcisio ''nem egészségi célokat szolgáló szokás ''volt-e a zsidóknál és más népeknél. Ezt a kérdést azért szükséges fölvetni, mert a vonatkozó irodalomban gyakran találkozunk ama nézettel, hogy a fityma levágását higiéniai műveletként alkalmazták különféle betegségek elkerülése érdekében. Miközben tagadhatatlan, hogy az előbőr lemetszésének van egészségvédő hatása, mégis azt kell mondanom, hogy ez a hatás nem szándékolt, hanem akaratlan következrnény. Hogy ténylegesen ez a helyzet, amellett több momentum is szól. Egyrészt az, hogy a Biblia egyetlen részlete sem utal higiéniai szempontra. Másrészt az, hogy a zsidók minduntalan változtatták véleményüket és gyakorlatukat a körülmetélést illetően, amire aligha került volna sor, ha a circumcisio náluk a betegségek megakadályozását célozta volna. Harmadsorban az, hogy a fentebb említett IV. Antiokhosz Epiphanész szír király uralma idején a zsidók jelentős része önként szakított a szombat kötelező megünneplésével, a jahvista vallásnak a tisztátalan állatokra vonatkozó előírásaival, a körülmetélkedéssel, mert fölismerte, hogy ezek a szokások olyan szeparatizmust testesítenek meg, amely a zsidókat szembeállítja más népekkel, és amely miatt rengeteget szenvedtek az elmúlt időkben (lásd ezzel kapcsolatosan: 1 Mak. 1,10-15.41-61; 2 Mak. 4,7-15; 6,1-10.18-31; 7,1-41). A FRIGYLÁDA Ha a bibliai Exodus 25. fejezetét fellapozzuk, akkor abban egy beszédet olvashatunk, amelyet az "Úr" "intéz" az Egyiptomból történt kivonulás után Mózeshez, s amelyben parancsot "ád". neki egy sajátos dolog, a ''frigyláda ''elkészítésére. Maga ez a különös objektum aztán, amelyet az irodalom frigyszekrény, szövetség ládája, ill. szövetség szekrénye néven is is emleget, az Ótestamentumban – egészen a salamoni templom i. e. 587-ben bekövetkezett lerombolásáig – igen fontos szerepet játszik. Épp ezért szükségesnek tartom, hogy vele foglalkozzunk, és megismerjük mindazt, amit rá vonatkozóan a Biblia tartalmaz. A fentebb említett "beszéd"-ben az "Úr" a következőket "mondja" Mózesnak: "Készíts akácfából egy két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas ''ládát. ''Vond be tiszta ''arannyal – ''kívülről és belülről is egyaránt vond be –, és csinálj rá körül ''arany ''pártázatot. Önts négy aranykarikát és erősítsd a négy lábára: két karikát az egyik és két karikát a másik oldalon. Azután csinálj akácfarudakat is, borítsd be ''arannyal. ''A rudakat dugd be a láda oldalán levő karikákba, nem szabad kihúzni belőlük. Ebbe a ládába helyezd majd el a ''bizonyítékot, ''amelyet adni fogok neked. Csináld meg továbbá ''az engesztelés tábláját ''tiszta aranyból. Két és fél könyök legyen a hossza, másfél könyök a szélessége. Készíts vert aranyból ''két kerúbot ''az engesztelés táblájának két végére. Állítsd az egyik kerúbot az egyik végére, a másikat a másik végére. Az engesztelés táblájának két végére állítsd a kerúbokat. A kerúbok szárnya fölfelé legyen széttárva, hogy szárnyukkal befödjék az engesztelés tábláját, az arcuk pedig forduljon egymás felé. A kerúbok arca tekintsen az engesztelés táblájára. Az engesztelés tábláját helyezd a láda tetejére. A ládába pedig tedd be a bizonyságot, amelyet adni fogok neked. Ott fogok veled találkozni, s a törvény ládáján álló két kerúb között, az engesztelés táblájáról közlöm veled mindazt, amit általad Izrael fiainak mondani akarok." Az "Úr" még azt is "megparancsolja" Mózesnek, hogy ezt a bizonyos frigyládát, amely a maga egészében állítólag az istenség és az Izrael közt kötött ''szövetség kifejeződése, ''helyezze el a ''"szent hajlék ''"-ba. Abba a kultikus központba, amelyet a Károli-féle bibliafordítás a ''"gyülekezet sátora ''"-ként emleget, és amelyet szigorú isteni előírások szerint kell fölépíteni (Ex. 25-27. fejezet), s amelynek legbensőbb, legszentebb részében kell a frigyládának állnia. Maga az a ''"bizonyság", "bizonyíték"pedig, ''amelyet a szövetség szekrényébe el kell helyezni, nem más, mint azok ''a kőtáblák, ''amelyek majd az "Úr" által a zsidóság számára előírt életviteli rendelkezéseket tartalmazzák. [Érdekességként megemlítem: a szóban forgó láda mellett a későbbiek során még egyéb, az ószövetségi zsidó vallás és történelem kapcsán fontosnak tartott dolgokat is őriztek. Így pl. a pusztai vándorlásra utaló céllal ''mannát ''(Exodus 16,33-34). Aztán ama ''törvénykönyvet, ''amelyet csak jóval később, ''Jósiás ''júdai király (i. e. 640-609) uralma alatt fogalmaztak meg Jeruzsálemben (Deut. 31,26). Valamint ''Áron kivirágzott vesszejét, ''amelyről a Numeri 16-17. fejezetében a Kóré-féle "lázadás"-sal összefüggésben olvashatunk, és amely a Bibliában – más egyéb momentumokkal együtt – azt jelzi, hogy az "Úr" az összes zsidók közül Áront és az ő utódait "választotta ki" magának ''papi szolgálatra.''] Hogy a frigyládát a zsidók tényleg a pusztai vándorlásuk idején készítették-e, azt biztosan nem tudhatjuk. Annyit azonban igen valószínűnek tarthatunk, hogy ősrégi korszakból származik. Emellett szól egyfelől az, hogy eredetileg ''sátorba, ''tehát ''nomád pásztor életmódra ''utaló építménybe helyezik el. Másfelől pedig az, hogy rá ''kerúbokat, ''azaz sajátos képzeletbeli ''élőlényeket ''készítettek, amelyek ábrázolását a jóval későbbi, fokozatosan monoteisztikus jelleget öltő zsidó vallás már ''tiltja. ''Mivel aztán az igen ősi és a viszonylag nagyon késői hiedelmeket összekeverten tartalmazza az Ótestamentum, azzal a furcsa helyzettel találkozunk egyugyanazon könyvben (ti. az Exodusban) is, hogy egyes részletei (pl. 20,3-5) komoly büntetéssel fenyegetik az embert és az állatokat megjelenítő ábrázolások készítőit, más szövegei (pl. 25,17-22) pedig ugyanakkor egyenesen előírják ilyen lényeknek, ti. kerúboknak a frigyláda tetejére való állítását. Mindez egyértelműen a következőt jelenti: a szövetség szekrénye ''sokszáz évvel azelőtt ''készült el, hogy az ótestamentumi zsidóság számára (mégpedig visszavetítéssel a Mózes korából, a Sínai-hegyi állítólagos isteni parancsadásból eredeztetve) már vallásilag tiltott lett öntött "bálványok", faragott képek révén emberek és állatok ábrázolása. ÉRDEKESSÉGEK A FRIGYLÁDA TÖRTÉNETÉBŐL Amennyire a Bibliából megállapíthatjuk, a frigyláda ''mint kollektív kultikus objektum ''hosszú időn át központi szerepet játszik az ószövetségi zsidóknál. Egyértelműen jelzik ezt a tényt a következő momentumok: 1) Amikor honfoglalási szándékkal 40000 zsidó harcos átkel a Jordán nyugati partjára, akkor a ''frigyláda is vele ''utazik. A ''Józsué-könyv'' 3-4. fejezete szerint azonban a szövetség szekrénye nem csupán jelen van a Kánaánba való átkeléskor, hanem mint természetfeletti hatalom megtestesülése sajátos funkciót tölt be, csodás történéseket idéz elő. A most említett hely arról beszél, hogy a frigyládát vivő papok belementek a Jordánba, aminek (vagyis a szövetség szekrényének) köszönhetően a ''folyó vize'' (a legnagyobb áradásakor!) teljesen ''kettéválik, ''és így a zsidó harcosok ''száraz lábbal ''kelhetnek át Jerikó síkságára, az "ígéret földjé"-re. Amikor pedig az átkelés befejeződését követően a papok az általuk vitt frigyládával elhagyják a Jordán-meder közepén lévő mágikus őrhelyüket és a harcosokhoz csatlakoznak, akkor visszaáll a természetes állapot, a folyó vize a korábbi módon halad a Holt-tenger (= Sós-tenger) felé. Az Ótestamentumban egyébként arról is olvashatunk, hogy e csodás átkelésre emlékeztető célzattal Józsué (az "Úr" parancsának engedelmeskedve) ''két, ''a zsidóság törzsi létszámának megfelelően 12-12 darabból álló ''kőhalmot ''emeltetett. Az egyiket ''a Jordán medrének a közepén, ''ahol az átkelés idején a frigyládát tartó papok álltak. A másikat pedig a folyó nyugati partján, ''Gilgálban, ''ahol aztán a pusztai vándorlás során a fitymalevágás szokását nem űző zsidók újból körülmetélkednek. 2) Szerepel a frigyláda ''Jerikó ''– állítólag csodás módon lezajlott – bevétele kapcsán is. A Józsué-könyv 6. fejezete szerint a zsidók az "Úr" iránymutatása alapján a következőképp tudták e város falait leomlasztani és magát a helységet elfoglalni: 6 napon át 1-1 alkalommal, a 7. napon pedig 7-szer kerülték meg Jerikót a katonák, akiket 7, a frigyláda és a köznép előtt haladó pap követett; a legutolsó körüljáráskor aztán a papok fújták a magukkal vitt 7 kosszarvkürtöt, a nép kiáltott, a bevehetetlennek tűnt város falai leomlottak, és a zsidók könnyedén birtokukba vehették a települést. 3) Mint az elmondottakból nyilvánvaló, a frigyládában a honfoglaló zsidók olyan természetfölötti hatalmat látnak, amely őket – többek közt – a harci cselekményekben hatékonyan támogatja. Épp ezért már nem lepődünk meg azon, ha az ószövetségi történelem későbbi időszakában is fölbukkannak hasonló események, amelyek közül a legsajátosabb talán az a ''kaland, ''amelyet a frigyláda a ''filiszteusok és a zsidók közt ''folyó ''egyik háborúban ''"élt át", s amelyről a Biblia nagyon részletesen beszámol (1 Sám. 4 7, fejezet). Maga a történet azzal kezdődik, hogy a háború elején egy Afek nevű helység mellett a ''filiszteusok megverték a zsidókat, ''és leölték kb. 4000 emberüket. Vajon miért szenvedtünk vereséget? – teszik föl maguknak ekkor a kérdést a vesztesek. Válaszuk a következő: azért, ''mivel nincs velünk a frigyláda. ''Majd úgy vélik: ha győzni akarnak, akkor el kell azt hozatniuk ''Silóból, ''ama városból, amelyben századokon át a szövetség szekrényét tartották, s amely igen hosszú időn keresztül az "ígéret földjé"-t többé vagy kevésbé már elfoglalt zsidók egyik ''fő kultikus és világi központja. ''A gondolatot aztán követi a cselekedet: hamarosan elhozatják a frigyládát, amelyet az akkori zsidó bíró, Éli két fia – Hofni és Pinchász (Fineás) – kísér el a katonai táborba. Ezután újabb összecsapásra kerül sor. A zsidók ismét vereséget szenvednek, és 30 000 harcosukat vesztik el. Ám még ennél is nagyobb baj számukra az, hogy Hofni és Pinchász is elesik, a ''frigyláda ''pedig a ''filiszteusok kezébe kerül. ''Az immáron agg bíró, Éli, mihelyt értesül a tragikus történésekről, azonnal meghal. Egyik menyére, Pinchász feleségére, aki éppen terhes, mindjárt rátörnek a szülési fájdalmak. A gyerek világra hozatalát követően pedig az asszony így kiált fel: "Kiveszett Izraelből a becsület, mert zsákmányul ejtették az Isten ládáját." De mit csinálnak különös zsákmányukkal, a szövetség szekrényével a győztes filiszteusok? Nos, fogják magukat, és elviszik ''Asdód ''nevű városukba, ahol egyik templomukban ''Dágon istenszobra mellett ''helyezik el. Ám az első éjszakát követő reggel meglepetten tapasztalják, hogy a saját istenük leesett arccal a földre az "Úr ládája előtt". A szobrot a helyére állítják, de másnap reggel még megdöbbentőbb látvány fogadja őket: a Dágon-szobor ismét arcra hullottan hever a földön – a keze és a lába pedig eltörött. A bajok azonban számukra még nem értek véget azzal, hogy istenük a frigyláda ellenében gyöngének bizonyult. Az "Úr" keze ugyanis súlyosan ránehezedett Asdód lakóira: ''daganatokkal, patkányinvázióval ''sújtotta őket s a környék lakóit. Épp ezért a következőképpen döntenek: "Izrael Istenének ládája nem maradhat tovább körünkben, mert keze súlyosan ránk és istenünkre, Dágonra nehezedett." Majd a filiszteus vezetők úgy határoznak, hogy a frigyládát egy másik városukba, ''Gátba ''vitetik át. Mivel azonban a szövetség szekrényének megérkeztét követően e helységben is daganatos betegségeket "idézett elő" az "Úr", Gát lakói továbbküldik a frigyládát egy újabb filiszteus városba, ''Ekronba, ''amelynek népe kétségbeesetten tiltakozik a bajokat okozó küldemény ellen, és követeli, hogy a frigyládát ''küldjék vissza a zsidókhoz. ''Igen ám, de hogyan? Ezzel kapcsolatosan a filiszteusok saját papjaiktól és jósaiktól kérnek és kapnak tanácsot. "Ha vissza akarjátok küldeni Izrael Istenének ládáját, akkor ne küldjétek üresen vissza, hanem ''fizessetek jóvátételt. ''Akkor meggyógyultok és megtudjátok, miért nem vette le rólatok a kezét." Mi legyen a jóvátétel, amelyet fizetnünk kell?– teszik fel a filiszteusok az újabb kérdést, amelyre így válaszolnak a megkérdezettek: "A filiszteusok vezérei számának megfelelően ''öt arany daganat ''és ''öt arany patkány, ''mert ugyanaz a csapás sújtott mindenkit, benneteket és vezéreiteket egyaránt. Csináltassatok hát ''képmást ''daganataitokról és képmást patkányaitokról, amelyek az országot pusztítják, és így fejezzétek ki hódolatotokat ''Izrael Istene ''iránt. Lehetséges, hogy nem marad továbbra rajtatok, isteneteken és országotokon a keze." Majd a papok és a jövendőmondók (annak eldöntése céljából, hogy a frigyláda vagy a véletlen hozta-e népükre a bajokat, és ha az előbbi, akkor azt eltávolítsák a maguk köréből) még a következőt is javasolják a filiszteusoknak: "Nos, csináltassatok ''egy új szekeret, ''és vegyetek ''két frissen ellett tehenet, ''amelyen ''még nem volt járom. ''Fogjátok be a teheneket a szekérbe, borjaikat meg vigyétek vissza az istállóba. Aztán fogjátok az Úr ládáját és tegyétek fel a szekérre. Az ''arany holmit ''is rakjátok mellé, amit jóvátételül adtok, egy ''ládikában'', s hagyjátok, menjenek. Aztán figyeljétek meg: ha odaérnek a ''hazafelé'', a Bet-Semesbe [ti. a zsidókhoz] vivő útra, ''akkor ''ő volt, aki ezt a nagy szerencsétlenséget ránk hozta; ha ellenben nem, akkor tudni fogjuk: nem az ő keze ért utol bennünket, hanem valami véletlen folytán lett osztályrészünk." A Biblia szerint a befogott tehenek a szekérrel egyenesen Bet-Semes elé haladtak, amelynek lakói épp búzát arattak a síkságon, és amikor megpillantották a ládát, boldogan eléje siettek. "Mihelyt a szekér a Bet-Semesbe való Józsue szántóföldjéhez ért, megállt. Volt ott egy ''nagy kő. ''Felaprították hát a szekér fa részeit és bemutatták a ''teheneket az Úrnak égőáldozatul. ''A ''leviták ''leemelték az Úr ládáját a mellette levő ládikával együtt, amelyben az arany holmik voltak, és a kőre állították. Bet-Semes lakói meg ''égőáldozatot ''és ''véres áldozatot ''mutattak be azon a napon az ''Úrnak. ''Amikor a filiszteusok öt vezére ezt látta, még aznap visszatért Ekronba. Ezek voltak az arany daganatok, amelyeket a filiszteusok jóvátételül adtak az Úrnak: egy Asdódért, egy Gázáért, egy Askelonért, egy Gátért és egy Ekronért. Arany patkány meg annyi volt, amennyi a filiszteusoknak az öt vezérükhöz tartozó városa, a megerősített városoktól a falvakig." Mint az első Sámuel-könyv beszámol róla, a hazatért frigyláda a ''zsidóknak, Bet-Semes ''lakóinak ''sem ''hozott szerencsét. Az általam idézett, a Szent István Társulatnál megjelent Biblia szerint – bizonyos bűn miatt – "az Úr lesújtott közülük ''hetven ''emberre". A Károli-fordítás pedig azt közli, hogy ''50 070 ''embert pusztított el Bet-Semesben az "Úr", mert a helység lakói belenéztek a ládájába. Nem csoda tehát, ha e település polgárai igyekeztek minél előbb megszabadulni a szövetség szekrényétől, és ugyancsak örülhettek, hogy sikerült továbbadniuk ''Kirjat-Jearimba, ''ahol az ottaniak egy dombon levő házban helyezték el, és egy "őr"-t szenteltek melléje. Maga a láda aztán, amely 7 hónapig volt a filiszteusok földjén, igen hosszú időt, 20 évet töltött el ebben a helységben. Hogy a frigyláda "fogságá"-nak és hazatérésének történetét egyébként miért ismertettem a fenti részletességgel, az csupán akkor derül majd ki, midőn e különös dolognak az ószövetségi vallásban játszott tényleges szerepét igyekszem közelebbről bemutatni. Mielőtt azonban erre sort kerítek, úgy vélem, szükséges megemlítenem még néhány olyan ótestamentumi részletet, amely a szövetség szekrényével kapcsolatos. 4) E részletek közül az egyik (Károli-fordítás: 1 Sám. 14,18) azt mondja el, hogy a filiszteusokkal vívott újabb háború során a zsidók ismét segítségül hívják a szövetség szekrényét. Maga az első óizraeli király, ''Saul'' az, aki megparancsolja bizonyos Ahijjának (= Achija), hogy vitesse Gibeába, a hadi gyülekezés színhelyére az ekkor már a filiszteusoktól a zsidókhoz visszakerült frigyládát. 5) A másik olyan bibliai részlet (2 Sám. 6,1-23), amely a szóban forgó dologról szól, a következő eseményekről tudósít: A második óizraeli király, ''Dávid ''hatalmas, 30 000 főnyi sereggel a júdai ''Baalába'' (a fentebb említett Kirjat-Jearimba) vonul, hogy a frigyládát onnan ''Jeruzsálembe ''vigye, amelyet hatalmi centrumává igyekszik kiépíteni. Mint az Ótestamentumban olvashatjuk, a szövetség szekrényét új szekérre tették, és – táncolva, énekelve – elindultak vele jövendő lakhelye, a Dávid által a jebuzitáktól csak nemrég elfoglalt város felé. Útközben azonban baj történt. A szekéren ugyanis a láda megbillent, és a leesését megakadályozni igyekvő egyik ''kísérőt ''(bizonyos Uzát) – büntetésből, mivel tiltott dolgot cselekedett, ti. megérintette a frigyszekrényt – az "Úr" ''halálra ''sújtotta. Emiatt ''Dávid ''megijedt, és egyelőre nem vitte Jeruzsálembe a szövetség ládáját, hanem egy Obed-Edom nevezetű férfi házánál hagyta. Ám három hónap multán, amikor arról értesült, hogy e sajátos objektum révén mennyi jóban lett része Obed-Edomnak, fogta magát és bevitte a frigyszekrényt a városba. Az út első hat lépésének megtételekor ''feláldozott ''egy ''marhát ''és egy hizlalt ''bárányt, ''majd az "Úr előtt" táncolva vonult be a városba, ahol a szövetség ládáját egy sátorba helyezte el. 6) A harmadik olyan részletben (2 Sám. 15. fejezet), amelyet a frigyládával kapcsolatosan megemlítek, arról olvashatunk, hogy Dávidnak el kell menekülnie Jeruzsálemből, mert fellázadt ellene fia, ''Absolon ''(Absalom). A király magával viszi a szövetség ládáját is, de némi idő elteltével meggondolja magát, és visszaszállíttatja a városba egy ''Sádok ''(Cádok) nevezetű pappal, akinek a következőket mondja: "Vidd vissza az Isten ládáját a városba! Ha tetszésre találok az Úr szemében, visszavezérel és viszontláthatom hajlékát. Ha azonban azt mondja: Nem vagy tetszésemre, hát akkor jó, itt vagyok, tegyen velem, amint jónak látja." 7) Végül: csak jelzem, hogy 1 Kir. 6,19 szerint ''Salamon ''király az általa építtetett jeruzsálemi templom legbensőbb részébe, az ún. "szentek szentjé"-be helyeztette el a frigyládát, amely a város i. e. 587-ben bekövetkezett elpusztulásáig az ekkor ugyancsak lerombolt templomban volt. Hogy aztán később mi lett a sorsa, arról hallgat a Biblia. Lehet, hogy megsemmisítették a Jeruzsálemet leromboló babilóniaiak? Vagy talán – más templomi kincsekkel együtt – magukkal vitték fővárosukba? De ha e dolgok valamelyike történt, akkor a Jeruzsálem bukásáról beszámoló ótestamentumi iratok (pl. 2 Kir. 25. és 2 Krón. 36. fejezet, továbbá Ezsdrás és Nehémiás könyve) miért nem szólnak az ószövetségi zsidó vallás e központi szerepet játszó objektumának sorsáról? Esetleg szerzőik idevonatkozó ismeret hiányában hallgatnak a frigyláda eltűnéséről? Ám ez nem látszik valószínűnek, hisz a Babilóniából i. e. 537-ben visszatért és a második jeruzsálemi templom alapjait lerakó zsidók közt voltak olyanok, akik még fiatalon, a fogságba vitel előtt látták a pompás salamoni templomot (Ezsdrás 3,12-13). Ha pedig a frigyládát a győztes Nabukodonozor elvitte Babilonba és az ott megmaradt, akkor miért nem szerepel ez a legfontosabb vallási tárgy ama 5400 templomi kincs felsorolásában (Ezsdrás 1,7-11), amelyet Nagy Kürosz perzsa király Babilónia elfoglalását követően visszaadott a hazaengedett zsidóknak? Vagy talán az a helyzet, hogy a fogság idején az elvont-egyetemes istenhit irányában alapvető lépéseket tevő zsidó vallás képviselői tüntették el a szövetség szekrényét, hogy ily módon az érzéki-konkrét "bálványimádás" történeti objektumától megszabaduljanak? És ideológiailag talán ezt a megszabadulási törekvést realizálta a Babilóniából i. e. 458 táján Jeruzsálembe érkezett tudós pap, ''Ezsdrás ''azt követően, hogy i. e. 445 körül II. Artaxerxész perzsa király zsidó származású helytartója, ''Nehémiás ''szintén Júdába jött? Mégpedig úgy, hogy – Nehémiás egyetértő hatalmi támogatásával – sajátos szellemben átdolgozta és az utókorra örökítette az Ószövetség jelentős részét, mindenekelőtt a Tórát, s egyúttal eszmeileg megalapozta a zsidóság, ''"a szent faj", "a szent mag" ''(Ezsdrás 9,2) kiválasztottságának gondolatát és más népektől való elkülönülésének elvét (uo. 10,11). A FRIGYLÁDA EREDETE ÉS VALLÁSI FUNKCIÓJA A frigyláda ótestamentumi története tehát tele van titkokkal, amelyeknek a felderítése ma már lehetetlen. Ám néhány kérdést ennek ellenére föltehetünk és a lényeget tekintve talán helyesen válaszolhatunk meg. Mindenekelőtt érdekes probléma a következő: vajon a frigyláda ''tényleg Mózes korában, ''a pusztai vándorlás idején ''készült ''és lett ezt követően évszázadokra a zsidó vallás központi objektuma? Ezt a kérdést azért teszem föl, mert a vallási szakirodalomban eléggé egyetemes nézet, hogy az Exodus 25. fejezetében leírtak, amelyek szerint Mózes az "Úr"-tól kapott parancsot a szövetség szekrényének az elkészítésére és sajátos kultikus szerepeltetésére, megfelel a valóságnak. Egyes bibliai szövegek révén azonban ezt a véleményt megkérdőjelezhetjük, sőt talán mint valótlant el is vethetjük. Minderre azért nyílik módunk, mert az Ótestamentum különféle részei messzemenően nincsenek logikailag kerek egésszé szerkesztve – nem érvényesül bennük következetesen ez vagy az a vallási álláspont –, és így a köztük meglévő ''eltérések, ''olykor ''gyökeres ellentmondások ''a történeti igazság megragadását némiképp lehetővé teszik számunkra. A frigyláda eredetét illetően is hasonló a helyzet. Két bibliai szöveg ugyanis arra a következtetésre ösztökél, hogy a szövetség szekrényét mint kultikus objektumot a zsidók ''nem a pusztában készítették az ''"Úr" parancsára, hanem korábbi időkben az ''egyiptomiaktól vették át.'' A kettő közül ''az egyik ''olyan részlet, amely e vélemény elfogadására késztet bennünket és amelyben a frigyláda említése nélkül az "Úr" "megrója" a zsidókat ''az egyiptomi "bálványozás"miatt, a ''következőképpen szól: "Vessétek el azokat a szörnyeket, amelyeken kinek-kinek a szeme csügg, és ne szennyezzétek be magatokat Egyiptom bálványaival. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek!" Majd az "Úr" ezzel összefüggésben így "panaszkodik" a látomást átélő ''Ezékiel ''prófétának a babilóniai fogságban: "Ám ők fellázadtak ellenem és nem akartak rám hallgatni. Senki sem vetette el azokat a szörnyeket, amelyeken csüggött, és nem hagyták el Egyiptom bálványait. Erre azt gondoltam, rájuk zúdítom haragomat és kitöltöm rajtuk bosszúmat Egyiptom földjén. De tekintettel voltam a nevemre, s mégsem tettem így, nehogy gyalázat érje a népek előtt, amelyek közt voltak, mert hiszen kijelentettem, hogy kivezetem népemet Egyiptom földjéről a szemük láttára. Ezért kihoztam őket Egyiptom földjéről, és a pusztába vezettem őket. Törvényeket adtam nekik, és tudtukra adtam parancsaimat, amelyeket meg kell tartania annak, aki élni akar… Izráel háza ''föllázadt ellenem a pusztában, ''nem igazodtak törvényeimhez, elvetették parancsaimat, amelyeket meg kell tartania annak, aki élni akar…" (Ezékiel 20,7-11.13.) Az idézett szövegből nyilvánvaló, hogy az Egyiptomban élt zsidók a helyi vallás kultuszát követték és ennek a pusztai vándorlás idején is hódoltak (gondoljunk csak a Sínai-hegy alatti ''aranyborjú-imádásra, ''valamint arra, hogy ''Mózes rézkígyót ''tisztelt, amelyet jóval később Ezékiás júdai király töretett össze). Épp ezért elvileg nem zárhatjuk ki, hogy esetleg ''a frigyláda-kultuszt is Egyiptomból ''hozták magukkal. ''A másik ''olyan szövegrészlet, amely e vélemény elfogadását – szinte már kényszerítően – sugallja nekünk, ''név szerint ''is megemlíti a szövetség szekrényét és annak egyiptomi eredetét. Mégpedig azzal kapcsolatosan, hogy ''Dávid ''fel akarja építeni azt a jeruzsálemi templomot, amelynek a felépítése csak a fiának, Salamonnak sikerül. Ez irányú szándékát a már saját palotában élő király ismerteti ''Nátán ''prófétával, mondván: "Nézd, ''magam ''cédrusfából készült ''házban ''lakom, az ''Úr ládája ''meg ''sátorban ''lakik." A próféta helyesli Dávid tervét. Az "Úr" azonban "ellenzi", és éjjeli látomásban az alábbi parancsot "adja" Nátánnak: "Menj és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Te akarsz ''nekem házat ''építeni lakóhelyemül? ''Azóta, ''hogy kivezettem Izrael fiait ''Egyiptomból, sose laktam házban ''mind a mai napig, hanem ide-oda vándoroltam egy sátorban – az volt a hajlékom. Amíg Izrael fiaival ide-oda vándoroltam, mondtam-e egyetlen szóval is Izrael bírái közül, akiket pásztornak rendeltem népem, Izrael fölé, egyetlen egynek is: Miért nem építtek nekem cedrusfából házat?" (2. Sám. 7,2.5-7; vö.: 1 Krón. 17,3-6.) Az idézett szöveg szerint tehát az "Úr" – akarom mondani: ''Nátán ''próféta és az ő korában uralkodó ''Dávid ''király (i. e. 1012-971) ''– még tudja, ''hogy ''a frigyláda kultusza egyiptomi eredetű, ''és a zsidók a Nílus menti országból vitték magukkal az "ígéret földjé"-re. Ha pedig ez igaz (és miért ne lenne az, hisz a régészek Egyiptomban frigyládaszerű leletekre bukkantak), akkor nyilvánvaló, hogy az Exodus 25. fejezetének ama közlése, mely szerint a szövetség szekrénye Mózes korában, a pusztai vándorlás idején készült, nem fedi a tényeket, és nem más, mint egy ősibb, idegen eredetű "bálvány"-kultusz ideológiai szentesítése. Pontosabban fogalmazva: a papok arra irányuló kísérlete, hogy a múlt sajátos értelmezése révén az elvont-monoteisztikus tendenciájú későbbi istenhit szempontjából elfogadható magyarázatot adjanak a frigyláda-kultuszról mint a mind absztraktabbá váló Jahve-vallás történelmi előzményéről. Maga ez az átértelmezés azonban igen nehéz vállalkozást jelent, s vele kapcsolatosan a következő kérdést kell föltennünk és megválaszolnunk: ''mily szerepet játszik a régi ótestamentumi zsidó vallásban a frigyláda, ''és ezt a funkcióját ''milyennek ''igyekszik föltüntetni ''a későbbi teológia? ''Ezzel összefüggésben mindenekelőtt arra hívom fel a figyelmet, hogy az utóbbi számos szövegrészletben megkülönbözteti az "Ur"-at ''és ''az ő ládáját. Vagy más szavakkal élve: az általa tisztelt istenséget és azt a szekrényt, amely kapcsán Mózesnek ez a természetfeletti hatalom meg szokott jelenni. Maga ez a különbségtevés ''egyfelől ''az emberiesítő szemlélet, a durvább hiedelmek háttérbe szorítását, valláson belüli valláskritikát, azaz ''humanizációt ''testesít meg. ''Másfelől ''azonban a tényleges történelmi viszonyok ''eltorzításával, ''közelebbről tekintve azzal jár, hogy a későbbi vallási szint ''önmagát ''vetíti rá ''a korábbi idők viszonyaira, ''és a frigyládát nem annak ábrázolja, ami volt: ''nem kultikus objektumnak, ''holott eredetileg és hosszú időn át ''ő maga mint ''sajátos értelemben vett ''istenség ''funkcionált az Ótestamentumban. Ezt a tényt a szövegek későbbi átdolgozásai sem tudták teljesen eltüntetni. A frigyláda transzcendens "bálvány" voltára utalnak a következő momentumok: 1) A ''"gyülekezeti sátor" legbensőbb-legszentebb ''részében helyezték el. 2) ''A salamoni templom ''vallásilag legfelsőbb rendűnek tartott részében, a "szentek szentjé"-ben állott. 3) Mint korábban említettem, az ő hatalmának köszönhetően képesek a zsidók ''száraz lábbal átkelni'' a Jordán nyugati partjára. 4) Az ószövetségi iratok közlései szerint több alkalommal – mint szó esett róla, pl. kétszer a filiszteusokkal vívott harcok során ''– magukkal viszik ''a zsidók, hogy segítségével a háborúkban ''győzzenek ellenségeiken. 5'') Ahol tartják, ott az esetek többségében nem csupán a vallási, hanem ''a politikai központ ''is található – ennek igen pregnáns kifejeződése az, hogy Dávid a jebuzitáktól elfoglalt Jeruzsálembe viteti, amelyet az óizraeli állam fővárosává és kultikus centrumává tesz meg, s amelyen kívül aztán a zsidó vallás követőinek később megtiltják templom építését. 6) Mivel a zsidók hosszú időn át (a lényeget tekintve: Ezsdrás és Nehémiás erőszakos reformjáig) ugyanolyan vallási nézetekben hittek és olyasfajta rítusoknak hódoltak, mint a környezetükben élő egyéb népek, ezért a frigyláda tényleges régi funkcióját tekintve perdöntő az a mód, ''ahogyan ''– mint már részben fentebb is láttuk – az őt "fogságba ejtő" ''filiszteusok viszonyulnak hozzá. ''Ők ugyanis a szövetség ládájának a zsidók táborába érkezésekor félelemmel telnek el, és így beszélnek: ''"Istenük ''[ti. a zsidók istene] eljött hozzájuk [ti. a zsidókhoz] a táborba… Jaj nekünk, hisz ilyen még nem fordult elő! Jaj nekünk! Ki szabadít ki minket ennek a hatalmas Istennek a kezéből?… Szedjétek hát össze minden erőtöket, és legyetek férfiak, filiszteusok, nehogy a héberek szolgaságába kerüljetek, amint ők voltak a ti szolgaságotokban. Bizonyuljatok férfinak és harcoljatok!" (1 Sám. 4,7-9.) A filiszteusok, a felszólításnak eleget téve, bátran küzdöttek, súlyosan megverték a zsidókat, és még az utóbbiak ''istenét, ''a szövetség szekrényét is megszerezték. Ami azonban még ennél is fontosabb, az az, amit korábban ugyancsak ismertettem, hogy ti. ezt az általuk természetfeletti hatalomnak tartott objektumot elviszik Asdód nevű városukba, és ott az egyik templomban ''saját istenük, Dágon mellé ''helyezik el. Később pedig, amikor patkányinvázió és súlyos daganatos betegségek sújtják őket, akkor úgy vélekednek, hogy e csapásokat a ''frigyláda-istenség ''bocsátotta rájuk. A bajokból való kijutás céljából aztán nemcsak arra törekednek, hogy e természetfeletti hatalmat eltávolítsák saját körükből és visszajuttassák a zsidókhoz, hanem egyúttal az arany daganatok és patkányok készítése és felajánlása révén, tehát ''hasonlósági mágiával ''igyekeznek az irántuk ellenséges istent könyörületességre bírni. Igen érdekes, hogy ezekben a történésekben direktebb módon a ''filiszteusok magatartása ''fejezi ki azt, mit jelentett ténylegesen a korabeli ''zsidó vallásnak ''a frigyláda. Persze, azért az ismertetett eseményekből a ''zsidók kapcsán is ''megjelenik ugyanez a tartalom – ti. hogy számukra a szövetség szekrénye maga a transzcendens objektum –, mert közülük Bet-Semes lakói kőre helyezik, áldozatokat mutatnak be neki, és szentül meg vannak győződve róla, hogy a náluk bekövetkezett tömeges elhalálozásokat a frigyláda okozta, s ezért gyorsan továbbadják Kirjat-Jearimba (= Baala). Hasonló meggyőződés jellemző ''Dávidra is, ''aki először azért nem viteti be e sajátos kultikus fétist Jeruzsálembe, mert szentül hiszi, hogy a frigyláda pusztításra (is) képes, és ő sújtotta halálra útközben az egyik, őt megérintő kísérőt, bizonyos Uzát. A frigyláda "fogság"-a kapcsán a Bibliában szereplő szövegek is egyértelműen jelzik számunkra azt, hogy az ótestamentumi népek kölcsönösen átvették egymás kultuszait, tisztelték egymás isteneit, és e szabály alól hosszú időn keresztül a zsidók sem voltak kivételek. Ez az oka annak, hogy az "Úr" állandóan "óvja" a vallási paráználkodástól a maga keménynyakú népét, és minduntalan büntetésekkel "sújtja" a különféle idegen isteneket (Molokot, Astartét, Baalt stb.) tisztelő "kiválasztottjai"-t. Ennek az eléggé általános szokásnak az érzékeltetése érdekében megemlítek ''két ''dolgot. ''Egyfelől ''azt, hogy Akhaz (= Acház) júdai király (i. e. 732-715), midőn csak asszíriai segítséggel tud megszabadulni az arám (= szír) hatalomtól, akkor átveszi ama damaszkuszi istenek kultuszát, "akik" révén a szír uralkodó őnála erősebbnek bizonyult. Az egyik bibliai könyv elmondja Akhazról: "Áldozatot mutatott be Damaszkusz isteneinek, ''akik legyőzték. ''Azt gondolta: »Ezek Arám királyainak istenei, akik megsegítik őket. Ha én is áldozom nekik, ''engem is megsegítenek.« ''Pedig éppen ők voltak az okai, hogy ő és egész Izrael bajba került. Acház összeszedette a [salamoni] templom fölszerelési tárgyait és összetörette őket. Az Úr templomának kapuit bezáratta, ellenben Jeruzsálem minden sarkán oltárokat emeltetett magának. Júda valamennyi városában magaslatokat emeltetett, hogy tömjént gyújtson rajtuk az idegen isteneknek." (2 Krón. 28, 23-25.) Még részletesebben nyilatkozik Akhaz e vallási paráználkodásáról egy másik ótestamentumi szövegrészlet. Ebben a következőket olvashatjuk: Azt követően, hogy a segítségül hívott asszír király, Tiglatpilezer legyőzte az arám (= szír) uralkodót és elfoglalta annak fővárosát, ''Damaszkuszt, ''Acház elment e városba, hogy találkozzék Tiglatpilezerrel. "Amikor meglátta Damaszkuszban az ''oltárt, ''Acház király megküldte Urija papnak az oltár méreteit és mintáját az alaprajzzal együtt. ''Urija pap ''tehát épített egy oltárt; pontosan Acház király Damaszkuszból küldött utasításai szerint építette föl, mielőtt még Acház király hazatért volna Damaszkuszból. Amikor a király visszaérkezett Damaszkuszból, szemügyre vette az oltárt a király. Aztán a király az oltárhoz lépett és fölment rá. Elégette égőáldozatát és ételáldozatát, kiöntötte italáldozatát, s az oltárra hintette a közösség áldozatának vérét. Az Úr [a frigyláda] előtt álló oltárt pedig elmozdította a templom elől a helyéről, hogy ne álljon ott az új oltár és az Úr temploma között, és észak felé, oldalt az új oltár mellett állíttatta fel. Aztán ezt a parancsot adta Acház király Urijának: »A nagy oltáron égesd el a reggeli égőáldozatot és az esti ételáldozatot, aztán a király égő- és ételáldozatát, végül az egész nép égőáldozatát, ételáldozatát és italáldozatát is ott mutasd be; arra hintsd az égőáldozat és a véresáldozat vérét…« Urija pontosan a király parancsa szerint járt el." (2 Kir. 16,10-16.) Annak érzékeltetése céljából, hogy a zsidók átvették idegen népek kultuszát, ''másfelől ''azt a konkrét példát említem meg, amely ''Amásia ''(Amacja) júdai királlyal (i. e. 797-767) kapcsolatos. Erről az uralkodóról az Ótestamentum a következőket mondja: "Történt, hogy amint Amacja az edomiak leverése után visszatért, magával hozta ''Szeir ''fiainak ''istenségeit. Istenek gyanánt ''felállította őket, leborult előttük és tömjént gyújtott nekik. Ezért az Úr megharagudott Amacjára, elküldte hozzá egyik prófétáját és az kérdőre vonta: »Hogy tudtad szolgálni egy nép isteneit, amelyek saját népüket sem tudták megmenteni kezedtől?« [A "fogságba ejtett" és Dágon templomában felállított frigyládát illetően ugyanezt kérdezhették volna önmaguktól ''a filiszteusok is!''] Még beszélt, amikor [Amacja] közbevágott: »Talán a királyi tanács tagjává tettünk téged? Hagyd abba! Miért akarod, hogy megöljenek? A próféta elhallgatott, de megjegyezte: »Most már tudom, hogy az Isten elhatározta, hogy elpusztít, mivel így viselkedtél, és nem hallgattál a tanácsomra.«" (2 Krón. 25, 14-16.) Mindazzal kapcsolatosan, amit a frigyládáról elmondottunk, összegzésként a következőket állapíthatjuk meg: Voltaképpen nem más, mint ''mesterséges fétis. ''Típusát tekintve eredetileg minden bizonnyal ''Egyiptomban ''bukkant föl, s ezen országból vették át a zsidók, és – korántsem mindnyájan és mindig – ''természetfeletti hatalomként ''tisztelték Jeruzsálem és a salamoni templom i. e. 587-ben bekövetkezett lerombolásáig. Az őt a mózesi időkből és specifikusan zsidó körből származtató bibliai szövegek a teológusok későbbi ''visszavetítési ''törekvésének kifejeződései. Midőn aztán a Jahve-vallás a henoteizmus, majd pedig az elvont-monoteisztikus képzetvilág felé halad, az ótestamentumi teológia megfosztja istenségvoltától, és csupán az ''"Úr ládájá"-nak ''tekinti. Arról viszont nem mondhatunk semmit, hogy miért és hogyan tűnt el az Ószövetség s egyáltalán a történelem látómezejéből, mert az a közlés (2 Mak. 2,4-8), amely szerint ''Jeremiás ''próféta a Nebó hegyére vitte és ott egy barlangban a sátorral és az illatáldozati oltárral együtt elrejtette, nem más, mint puszta fikció. Egykori kultikus funkciójának jelentőségére azonban még a mai zsidó vallás is utal a zsinagógákban a keleti falon lévő, függönnyel eltakart ''kis fülkével, ''amelyben a Tóra kézírásos pergamentekercseit őrzik, és amelyet frigyszekrénynek neveznek. A JERUZSÁLEMI TEMPLOMOK Hogy az Egyiptomban élt, majd pedig a pusztában negyven esztendőn át vándorló zsidóság vallása milyen volt, arról nem mondhatunk semmi biztosat. A vele kapcsolatos bibliai részleteket átszövi ugyanis a későbbi papság teológiai torzítása – bár ugyanakkor az is igaz, hogy némely ótestamentumi iratban fennmaradtak az ősi hiedelmekre vonatkozó szövegek. A "GYÜLEKEZET SÁTORA" Az ismeretek e jelzett fogyatékossága abból a szempontból is jellemző az ószövetségi helyekre, hogy az említett időszakban a zsidóknak volt-e valamilyen ''kultikus központjuk. ''Az Exodusban szereplő "szent hajlék", "gyülekezet sátora" ugyan egyfajta vallási centrumnak látszik lenni, de a róla megemlékező részletek több aspektusban kételkedésre ösztönöznek. Nem mintha tagadnunk kellene egy vagy több ilyen, rituális funkciót betöltő, a nomád életmóddal összefüggő sátor hajdani meglétét. Inkább amiatt szükséges kétellyel élnünk, hogy a szóban forgó "szent hajlék" exodusbeli képe elsődlegesen nem a történeti valóság tükröződése, hanem magán visel olyan jegyeket, amelyeket a Jeruzsálemben Dávid által kialakított kultuszközpontnak, az i. e. 967 és 961 közt felépült salamoni templomnak és a későbbi Jahve-vallásnak a papsága vetített rá vissza a múltba. Hogy ez az óvatosság az adott esetben mennyire indokolt, azt két ótestamentumi részlettel próbálom érzékeltetni. Közülük az egyik, amely a Sínai-hegyi parancsadás (korábban már ismertetett) ''harmadik ''történetében található, az alábbi előírást foglalja magában: "Évenként ''háromszor ''jelenjék meg ''minden férfi ''közületek az Úr, Izrael Istene előtt." (Exodus 34,23.) A másik azt közli velünk, hogy az Egyiptomból kivonuló ''felnőtt zsidó férfiak ''összlétszáma 6''00 000, ''a már a pusztában tartózkodó, 20 évesnél idősebb zsidó férfiak létszáma pedig (a léviták törzse nélkül) ''603 550 ''fő volt (Ex. 12,37; Num. 1,45-50; Ex. 38,26). És ha e két részletre együtt vagyunk tekintettel, óhatatlanul fölmerül a kérdés: vajon miként jelenhetett meg évente háromszor az "Úr" színe előtt a "gyülekezet sátorá"-nál a pusztai vándorlás sajátos körülményei közepette ily hatalmas tömeg? Arról ugyan tudunk (pl. Flavius ''Josephustól''), hogy később Jeruzsálemben bizonyos ünnepek alkalmával rengeteg ember gyűlt össze, ám hasonló történések a nomád életmód viszonyai közt elképzelhetetlenek. Mivel aztán az Ótestamentumban a "gyülekezet sátora" a későbbi jeruzsálemi kultuszközpontnak egyfajta történeti előképeként szerepel, úgy vélem, helyes lesz, ha magának a salamoni templomnak és az őt követő két másik jeruzsálemi szentélynek a tárgyalása előtt röviden áttekintjük azt, mit mond a Biblia e sajátos sátorról. Kezdjük az áttekintést azzal a szöveggel, amely a következőképpen hangzik: "Az Úr így szól Mózeshez: »Parancsold meg Izrael fiainak, hogy gyűjtsenek adományokat. Mindenkitől fogadják el, aki önként adja. Ilyen dolgokat fogadhattok el: aranyat, ezüstöt, rezet, kék és vörös bíbort, karmazsint, lenvásznat, kecskeszőrt, vörösre festett báránybőrt, finom bőrt, akácfát, olajat a lámpákba, fűszereket a kenethez, finom illatszereket, karneolkövet és más drágaköveket az efód és a melltáska díszítésére. Készíts nekem szentélyt, hogy közöttük lakjam. Annak a hajléknak a mintájára és azoknak a felszereléseknek a mintájára készítsd, amelyeket mutatok neked.«" (Ex. 25,1-9; vö.: Ex. 35,4-29.) Ezután következik a Bibliában magának a "szent hajlék"-nak az "Úr" által "meghatározott" építési terve, amelyről – többek közt – az Exodus 26-27. fejezete tájékoztat, és amelyet az egyik szövegrészlet (Ex. 26,30) szerint az "Úr" a Sínai-hegyen ismertetett meg Mózessel. Az istenség határozata értelmében a sátor váza 10 könyök hosszú és 1,5 könyök széles akácfadeszkákból készül. A hajlék borítása belül 10 db, ''kerúbokkal ''díszített lenvászon végből áll, s e végek mindegyike 28 könyök hosszú, 4 könyök széles, és őket 100 aranykampó kapcsolja össze sátor alakúra. Magát a deszkavázat kívülről 11 db – egyenként 30 könyök hosszú és 4 könyök szélességű – kecskeszőr takaróból összeállított anyag fedi, amelyet 100 bronzkapocs fűz össze egésszé. Majd a sátor tetejére vörösre festett báránybőrből készült felső takaró kerül, amelyet még szattyánbőr fed le. Mint a Bibliában olvashatjuk, a téglalap alaprajzú-kb. 13,5 x 4,5 m alapterületű – sátort ''két ''részre osztotta egy ''– kerúbokkal ''díszített – függöny. A két rész közül a függöny mögé, a legszentebb helyre (a szentek szentjébe) került – mint már ismételten szó esett róla – a ''frigyláda; ''a függöny elé, az elsőbe (az északi oldalra) a ''szent ''(kitett) ''kenyerek asztala, ''vele szembe (a déli oldalra) a ''mécstartó. ''Magát a bejáratot művészi kiképzésű függöny fedte, amelyet 5 db – arannyal bevont – akácfaoszlopra rögzítettek fel. A "gyülekezet sátora" nem önmagában, hanem egy téglalap alakú ''udvarban ''(más kifejezést használva: pitvarban) – mégpedig annak nyugati végén – állott. Az udvar déli és északi oldala 100-100, nyugati és keleti oldala 50-50 könyök hosszú volt. Öt könyök magas falát a déli, az északi és a nyugati részen – valamint a keleti oldal két végén 15-15 könyök hosszan – sodrott lenből készült függöny képezte. A ''keleti ''oldal közepén alakították ki a pitvar 20 könyök szélességű ''kapuját, ''amelyet "kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott bisszusból" művészileg szőtt függöny fedett. Az udvart körülvevő függönykerítést összesen 60, bronztalapzaton nyugvó oszlopra feszítették fel. A kb. 45 x 22,5 m alapterületű udvarban a "gyülekezet sátrá"-a kívül nyert elhelyezést ''az égőáldozat oltára, ''továbbá a papoknak rituális mosakodás céljára egy ''bronz medence, ''amelyet a sátor és az oltár közé állítottak föl. Magát ezt az egész vallási központot. – állítólag az "Úr" rendelkezése szerint – a Júda törzsbeli Becaleel (= Bésaléel) és a Dán törzsből származó Oholiáb (= Aholiáb) építette fel, s készítette el a hozzávaló összes kultikus objektumot és fölszerelést (Ex. 31,1-11; Ex. 37-39. fejezet). Majd a felavatása után (Ex. 40. fejezet) a "szent hajlék"-ot a pusztai vándorlás során a zsidók mindig a vonuló menet közepén vitték. A honfoglalás előtt a sátor kb. 35 éven át Kádesben volt, majd pedig később különféle helységekben (Gilgálban, Silóban, Nóbban, Gibeónban) állították fel. Salamon uralkodásának a kezdetén valószínűleg még Gilgában volt. Ezt követően azonban nyoma veszik a Bibliában – kultikus funkcióját pedig a Salamon által Jeruzsálemben felépített templom veszi át. Persze, az elmondottak messzemenően nem jelentik, hogy a "gyülekezet sátora" ez ideig a zsidóság egyetlen vagy fő vallási centruma lett volna, hisz a Biblia különféle (főként történelmi jellegű) könyvei számos alkalommal tesznek említést a szóban forgó sátortól független kultikus központokról, magaslatok, ligetek stb. vallási tiszteletéről. Pregnáns ide vonatkozó példaként megemlítem, hogy a már király, de a templomát még csak ezután felépítő ''Salamon ''"szerette az Urat, s atyja, Dávid parancsaihoz tartotta magát; mindazáltal ő is a ''magaslatokon ''[tehát nem az ekkor már Jeruzsálemben lévő frigyládánál] ''áldozott ''és ''tömjénezett. ''A király elment ''Gibeónba ''áldozatot bemutatni. Ez volt ugyanis a legjelentősebb magaslat. ''Ezer ''égőáldozatot mutatott be [azaz: 1000 db barmot áldozott fel] Salamon ott az oltáron." (1 Kir. 3,3-4.) Mindez egyértelműen jelzi számunkra, hogy a szövetség szekrénye Dávid fiának viszonylag ''jelentéktelen ''kultikus objektum volt. Ha pedig számára sokkal fontosabb vallási helyszínnek számított Gibeón magaslata, mint a frigyláda, akkor nyilvánvaló, hogy e dolog a régebbi időben sem játszott oly alapvető szerepet a zsidóság életében, amilyent neki az Exodus tulajdonít. Minden bizonnyal a következőről van szó: a Jeruzsálemet ''később ''vallási központtá avatni akaró vagy már azzá tett papok vetítették vissza a "gyülekezet sátrá"-nak domináns funkcióját, isteni eredetét a ''mózesi korba, ''hogy saját törekvéseik elérése céljából mint múltbeli transzcendens ősmintát felhasználhassák. Egyébként az első jeruzsálemi templom és az abban elhelyezett frigyláda ''Salamon halála után sem ''kizárólagos kultikus objektumok. E tényt egyfelől az jelzi, hogy az i. e. 931-ben kétfelé szakadt óizraeli állam ''északi ''részében, a szó szűkebb értelmében vett ''Izraelben ''I. Jeroboám király a ''bikakultuszt ''rendeli el (pontosabb talán így fogalmazni: újítja fel vagy folytatja), amelynek a két centruma ''Bétel ''és ''Dán. ''Másfelől pedig az, hogy a Júda és a Simeon törzsét magába záró, a szó szélesebb értelmében szintén ''Júdának ''nevezett ''déli ''államban sem volt kizárólagos vallási központ a főváros Jeruzsálem, és még kevésbé töltötte be az abszolút kultuszcentrum szerepét a salamoni templom és az abban lévő frigyláda. Hogy mennyire nem, azt lépten-nyomon tapasztalhatjuk – többek között – a Királyok és a Krónikák könyveiben. A szóban forgó sátor kapcsán befejezésül még egy dolgot feltétlenül szükségesnek tartok megemlíteni. Ez ama – korábban már tárgyalt – ténnyel függ össze, hogy az ószövetségi zsidók – más ókori népekhez hasonlóan – ''istenségeknek ''tekintették ''az égitesteket'' (a Napot, a Holdat, a csillagokat), és vallási kultusszal hódoltak nekik. Az utóbbira utaló momentumokat ugyan az Ótestamentum végső megfogalmazói, a monoteizmust képviselő vagy az ehhez közelítő papok igyekeztek a Bibliából eltávolítani, ám ennek ellenére gyakorta felbukkannak az Ószövetségben az égitestek hajdani imádására egyértelműen utaló jelek. Többek közt a ''"gyülekezet sátorá"-nak ''és e hajlék ''udvarának a leírásában is. ''Mert emlékezzünk csak vissza a fentebb ismertetett tervrajzra! Vajon mit figyelhettünk meg rajta? Azt, hogy mind ''a sátor bejárata, ''mint pedig a ''pitvar kapuja ''sajátos irányba, ''kelet felé ''néz. A kultikus építményt tehát mindenütt (a pusztában, Gilgában, Silóban, Nóbban stb.) ''a felkelő Nap ''(és Hold) irányába tekintő módon kell elhelyezni. Következésképpen a "gyülekezet sátorá"-nak és a benne lévő frigyládának eredetileg semmi köze a későbbi egyistenhithez, hanem alapvetően a napimádás megtestesülése, amire talán az aranyozás sárga színe is utal. Hogy ténylegesen erről van szó, azt a most említett keleti, tehát a felkelő Nap felé való sátor-orientáláson túlmenően még valami más is bizonyítja. Az ti., hogy – mint az illatáldozat oltárával és a mécsesekkel kapcsolatos két szövegrészlet (Ex. 30,7-8 és 27,20-21) mondja ''– reggel és este ''köteles illatáldozatot bemutatni, ill. ''estétől reggelig égetni ''a mécseseket a kultikus szolgálatot ellátó pap. És ugyancsak a napimádást (vagy legalábbis az "égi seregek" kultuszát) sejteti a sátor első részében elhelyezett ''mécses ''(menóra: lámpa, gyertyatartó) ''7 karja ''is, amely aligha a hét napból álló hétre, hanem inkább arra utal, hogy egy időben ennyi számú, a többihez viszonyítva a ''helyzetét változtató égitestet ''(a Napot, a Holdat, a Merkurt, a Vénuszt, a Marsot, a Jupitert és a Szaturnuszt) ismerték a zsidók és ezen égitesteknek szentelték a mécses 7 lángját. (Vö.: Ex. 37,17-24.) A SALAMONI TEMPLOM Az egységes ''óizraeli ''államot a Benjámin törzséből származó ''Saul ''teremtette meg, aki i. e. 1050 táján vonta központi hatalom alá az addig nemzetségi keretekben élő és a bírák irányításával csak alkalmilag egymással szövetségre lépő zsidókat. 1012-ben bekövetkezett halála után kegyetlen harc bontakozott ki az uralomért. Júda törzse a saját kebeléből származó ''Dávidot, ''a zsidóság nagyobbik része pedig Saul fiát, ''Isbósetet'' (= Isbaalt) választotta királlyá. A két uralkodónak a hegemóniáért folytatott küzdelme végül az utóbbi meggyilkolásához és az előbbinek az egész zsidóság fölötti uralmához vezetett. Dávid eleinte (valamivel több mint 7 éven át) Hebrónban, törzsének régi központjában székelt. A későbbiek során azonban csellel (katonáit egy vízvezetéken át juttatva be a helységbe) meghódította a jebuziták elfoglalhatatlannak hitt városát, ''Jeruzsálemet, ''és i. e. 1005-től ezt a települést tette meg rohamosan gyarapodó birodalmának ''politikai centrumává. ''Ám úgy vélte, hogy a város az államhatalmi funkciót csak az esetben töltheti be megfelelő módon, ha egyúttal ''vallási központtá is ''válik. E felismerést a király részéről konkrét cselekedetek követték. Közülük az egyik az volt, hogy (mint a ''frigyláda ''tárgyalásakor – és egyéb helyeken is – bővebben szót ejtettem róla) Kirjat-Jearimból Jeruzsálembe vitette az Ótestamentum egyik ősi és igen fontos kultikus objektumát, a szövetség szekrényének is nevezett mesterséges fétist, amely előtt (a "mózesi törvények"-et megsértve) égő- és hálaáldozatot mutatott be; majd pedig vagy ő, vagy a fia, Salamon, elűzte az eddigi hivatalos főpapot, Abjatárt (Ebjatárt), és annak helyére a hatalmi harcokban őt támogató ''Sádókot ''(Cádokot) nevezte ki. Ám Dávid számára mindez csak előkészület volt legfontosabb vallási tervének, egy kultuszközpontnak, a ''jeruzsálemi templomnak ''a fölépítéséhez. Ezt a célját azonban nem sikerült elérnie. A Biblia szerint azért nem, mert ''Nátán ''próféta révén az "Úr" "eltiltotta" a templom megépítésétől. Ténylegesen, persze, egészen más, az általa folytatott szakadatlan háborúskodás volt az akadály (lásd: 1 Krón. 28,3 és 1 Kir. 5,3). A különféle ótestamentumi szövegekből egyértelműen látszik, hogy nem csupán ''elkészíttette ''a vallási központ ''tervét, ''hanem egyúttal ''összegyűjtette ''mindazokat a fontosabb ''anyagi eszközöket is, ''amelyek a templom felépítéséhez kellettek (1 Krón. 22. és 28-29. fejezet), s amelyeket aztán fia, Salamon rendelkezésére bocsátott, meghagyván neki, hogy valósítsa meg a szívének oly kedves tervet (1 Krón. 22,6 és 1 Krón. 28,11). A Biblia szerint Salamon a templom felépítéséhez szükséges ''fát a Libanon-hegységből ''szerezte be. Mégpedig a türoszi király, Hirám révén, aki jóbarátja volt apjának, és aki tengeri úton (tutajokba rögzítve) szállíttatta el a Salamon által igényelt mennyiségű cédrus- és ciprusfát a zsidó állam partvidékére, Joppéba, ahonnét aztán továbbvitték azt Jeruzsálembe. A faanyagot és a szükséges aranyat Salamon nem ingyen kapta, hanem érte több esztendőn át élelmiszerrel – évi 20 000 kor (7 380 000 liter) búzával és 20000 bat (738000 liter) olajbogyóból sajtolt olajjal, ill. 20 galileai várossal – fizetett. Bizonyos időn keresztül állandóan 10 000 embere a libanoni fakivágásnál, 80000 kőfejtője a Júda hegységében dolgozott, 70 000 teherhordó foglalkozott a szállítással és több ezer személy ügyelt fel a munkálatokra, amelyeknek köszönhetően egyébként nem csupán a szóban forgó templom, hanem néhány más fontos objektum is felépült. Amennyire egyébként az ellentmondó adatokból valószínűsíteni lehet, Salamon a zsidók közt lakó ''idegeneket kényszerítene ''a most említett tevékenységek végzésére, és az egész építkezést s különféle konkrét dolgok elkészítését egy kiváló ''föníciai mesterember, Hirám ''irányította. A templomnak az építését Salamon a maga uralkodásának 4. esztendejében, i. e. 967-ben, állítólag 480 évvel azután kezdte meg, hogy a zsidók kivonultak Egyiptomból, s királyságának 11. esztendejében, i. e. 961-ben fejezte be. A kultikus központot egyébként arra a ''Mórija ''nevű hegyre telepítette, amelyen állítólag a régi időkben az ősatya Ábrahám – az elsőszülöttek az istenéi rendelkezés értelmében – fel akarta áldozni fiát, Izsákot. A Biblia szerint a bányában előzetesen teljességgel megfelelőre kidolgozott nagy kőtömbökből készült építmény téglalap alakú volt, és egész padlózatát ''arannyal ''fedték be. A 60 könyök (33 m) hosszú és 20 könyök (11 m) széles templomot egy cédrusfából készült, a padlótól a mennyezetig érő fal (s mellette párhuzamosan talán egy függöny) ''két részre ''osztotta. Ezen a falon belül helyezkedett el a "szentek szentje", amelynek hossza, szélessége és magassága egyaránt 20 könyökre (11 m-re) rúgott. Magába ebbe a legtitokzatosabb terembe – amelynek kőfalát éppúgy cédrusdeszkával és aranylemezekkel burkolták, mint a külsőét – Salamon sajátos dolgokat helyezett el. Ide tette be az apja által már korábban Jeruzsálembe hozatott ''frigyládát. ''Ám ezen túlmenően még ''két ''hatalmas ''kerúbot ''készíttetett a "szentek szentjé"-be. Ezek az olajfából kialakított, arannyal bevont, teljesen egyforma, 10 m magas szobrok egymás mellett állottak a lábukon a teremben. Arccal a másik, a nagyobb terem felé tekintettek (2 Krón. 3,13), és kiterjesztett, 5-5 könyök hosszú szárnyaik közül a belsők a végükön egymással, a külsők pedig az építmény egyik, ill. másik hosszanti falával érintkeztek. A kiterjesztett kerúbszárnyak alatt, mintegy ezek védelmében lelt aztán tartós otthonra a pusztai vándorlás korából eredeztetett ''frigyláda, ''amelyben az ide vonatkozó szöveg szerint ekkor nem volt semmi más, mint a Sínai-(Hóreb-)hegyen kinyilvánított isteni rendelkezéseket tartalmazó két kőtábla. "A ládában nem volt semmi, csak a két kőtábla, amelyet Mózes a Hóreben beletett, annak a szövetségnek a táblái, amelyet az Úr Izrael fiaival kötött Egyiptomból való kivonulásukkor. Ott maradt mind a mai napig." (1 Kir. 8,9.) Magába ebbe a vallásilag legszentebb helyiségbe a másik, a nagyobb teremből ''sajátos – ''aranyozott kerúbokkal, pálmákkal díszített ''– ajtó ''(kapu) vezetett. Ezt teljes egészében olajfából készítették, és a keretét specifikus módon, nem négy-, hanem ''ötszög ''alakúra képezték ki (1 Kir. 6,31-32), s mindez ismét a "szentek szentjé"-nek alapvető kultikus jelentőségére utal. Hogy miért? Azért, mivel a másik, a nagyobb terem ajtajának (kapujának) csupán a kerete volt olajfa, a két-két forgatható részből álló két ajtószárnyát már csak fenyőből csinálták, és magának a keretének a formája is egyszerűbb, megszokottabb – négyszög alakú – lett (1 Kir 6,33-34). A most említett terem volt az "Úr" házának ''másik, ''nagyobbik része. Ezt ugyancsak 20 könyök (11 m) szélesre, de 40 könyök (22 m) hosszúra és 30 könyök (16,5 m) magasra építették. Maga ez a helyiség vallási szempontból alacsonyabb rangúnak számított, mint a belső, és ezért az utóbbival, a "szentek szentjé"-vel szemben csupán "szentély"-nek hívták, s ez volt a tényleges templom. Az Ótestamentum közlései szerint beléje is különféle kultikus objektumok kerültek. Közülük az egyik a cédrusfából készült, arannyal bevont ''illatáldozati ''(vagy más szóval: füstölő) ''oltár'' (1 Kir. 6,21), amely valószínűleg a "szentek szentjé"-be vezető ajtó előtt állott. S míg a "gyülekezet sátrá"-nak első részével kapcsolatosan a Biblia csak egyetlen mécstartót említ, addig a salamoni "szentély" számára a föníciai mester ''10 ''arany ''mécstartót ''készített, és ezeket a templom két hosszabb fala mentén helyezték el: ötöt tettek az egyik és ötöt a másik oldalra. Hasonlóképpen cselekedtek azzal a ''10 asztallal ''is, amely funkcionálisan minden bizonnyal a "gyülekezet sátrá"-ban állt "szent (kitett) kenyerek asztalá"-ra utal (2 Krón. 4,7-8). A templom elé egy ''előcsarnokot ''is építettek, amelynek a hossza és a magassága egyenlő volt az épület szélességével (20 könyök: 11 m), a ház hosszába eső szélessége pedig csupán 10 könyökre (5,5 m-re) rúgott (2 Krón 3,4; 1 Kir. 6,35). Hogy ennek a helyiségnek volt-e, és ha igen, milyen vallási funkciója, az ószövetségi iratokból nem derül ki. Lehet, hogy csupán esztétikai-építészeti szerepet játszott. Az eddig említett három helyiség alkotta épülettömb a salamoni kultikus központnak ''csupán a magja, ''amely mellett még jóegynéhány más dolog kialakítására, ill. felépítésére is sor került. Így pl. a "szentek szentje" és a "szentély" mentén a templomhoz kívülről |_|-alakban egy háromszintes szárnyat emeltek. Ez az épület felfelé szélesedett, ami annyit jelent, hogy míg az alsó szintje csak 2,75, addig a második 3,3, a harmadik pedig 3,85 m széles lett, és az összesen 8,25 m magas szárnyat cédrusgerendákkal kapcsolták a házhoz. Az építményben a kultikus szolgálatot ellátók szobái és a templomi eszközök raktárai kaptak helyet. A föníciai mester alkotásai közül egészen különös szépségűnek írja le az Ótestamentum azt ''a két bronzoszlopot, ''amelyet az előcsarnoknál kétoldalt állítottak fel. Ezek a műtárgyak 9,9 m magasak, 6,6 m kerületűek voltak, a tetejükön egy-egy, 2,75 m magasságú, lótusz alakú oszlopfő nyugodott, és őket – más egyebek mellett – rézből készült 200-200 gránátalma díszítette. Mindkettő külön nevet is kapott. Az előcsarnoknál jobbról állót Jákínnak (Jachinnak), a bal oldalit pedig Boáznak (Boásznak) hívták. (E remekművek leírását a következő bibliai helyek tartalmazzák: 1 Kir. 7,14-22 és 41-42; 2 Krón. 4,12--13; Jer. 52,20-23; 2 Kir. 25,14-17; a két utóbbi részlet arról is beszámol, hogy i. e. 587-ben, Jeruzsálem lerombolásakor a babilóniaiak a két rézoszlop beolvasztott anyagát magukkal vitték fővárosukba.) Magához a komplexumhoz ''két udvar is ''tartozott. Közülük az egyik, a ''külső ''az izraelita ''hívők ''részére szolgált. A másik, a ''belső, ''amely közvetlenül az eddig ismertetett építményrészeket vette körül, s amelyet 3 sor kőből és cédrusgerendából készült fal övezett, a vallási szolgálatot végző ''papoké ''volt. Ez az udvar funkcióját tekintve lényegileg azonos a "gyülekezet sátrá"-nak pitvarával, és benne a kultusz igen fontos – ugyancsak a föníciai mester által készített – eszközei kerültek elhelyezésre. Mindenekelőtt a ''bronzoltár, ''amelynek a fém mögött lévő hatalmas belső terét kővel és földdel töltötték meg. A Biblia szerint ezen az 5,5 m magas és 11 x 11 méteres (tehát 121 mz) alapterületű építményen ''égették el az ''istennek szánt különféle (állati, növényi) áldozatokat (2 Krón. 4,1). Továbbá a tenyérnyi ''vastag bronzból ''készült, a felső széfén kör alakú, 5,5 m átmérőjű és 2,75 m magasságú ''medencét, ''amelyben 2 vagy 3 ezer bát (73 800 vagy 110 700 liter) folyadék fért el. Ezt a sajátos medencét a szóban forgó udvar délkeleti részére helyezték, és vízzel töltötték meg, amely a papok ''rituális ''megtisztulására, ''mosakodására ''szolgált. Az ótestamentumi vallási képzetek története szempontjából rendkívül érdekes, hogy maga ez a medence 12 álló ''szarvasmarha- ''(bika- vagy ökör-) ''szobron ''nyugodott. Maguk ezek a szobrok hármasával s arccal kelet, nyugat, dél és észak felé néztek, a faruk pedig az edény közepe irányába mutatott. (E papi mosdómedencével kapcsolatosan lásd: 1 Kir. 7,23-26; 2 Krón. 4,2-5; Jer. 52,20.) Jóval bővebb terjedelemben emlékezik meg a Biblia (1 Kir. 7,27-38; 2 Krón 4,6) arról a 10, bronzból készült sajátos ''üstről ''(vagy medencéről), amely szintén a szóban forgó udvarban került elhelyezésre. Mégpedig úgy, hogy közülük ötöt a templom északi, ötöt pedig a déli oldalára állítottak. Ezek az üstök kisebbek, mint a papok rituális megtisztulására szolgáló, fentebb említett medence. Beléjük csupán 40-40 bát (1476-1476 liter) víz fért el, amely tisztulásra és arra szolgált, hogy megmossák benne "az égőáldozathoz szükséges dolgokat is". A Királyok első könyvének most említett helye szerint a föníciai mester igen komoly hozzáértéssel alkotta meg az üstöket és tartószerkezetüket, amit (többek közt) az is mutat, hogy rajtuk két sávot is vésett ''oroszlánok, ökrök, ''ill. ''kerúbok, oroszlánok ''és pálmák díszítettek. Vajon miért igyekeztem korábban és mily ok miatt törekszem most is ráirányítani a figyelmet a "gyülekezet sátorá"-ban, a templomépületben és a különféle objektumokon, felszerelési tárgyakon előforduló ''élőlény-ábrázolásokra, állatalakokra? ''Nos, azért, mivel ezek kultikus, ill. díszítő célzatú szerepeltetése egyértelműen mutatja számunkra, hogy ''Salamon idejében ''a zsidó vallás részére még természetes dolog élőlények művészi-kultikus megjelenítése. E tényből pedig az következik, hogy a Sínai-hegyi parancsadás 3 történetében olvasható ''tilalom ''(Ex. 20,4-6; Deut. 5,8-10; Ex. 34,17), amely szigorú büntetéssel fenyegeti az emberek és az állatok tárgyi ábrázolását, ''nem a pusztai vándorlás időszakából ered, ''hanem ''jóval későbbi etapban ''nyert megfogalmazást, és csupán visszavetítették Mózes korába, hogy ilyképpen ősi-transzcendens forrásból származtathassák. Miközben az igazság érdekében e visszavetítésre utalok, két dolgot tartok szükségesnek hangsúlyozni. Egyfelől azt, amire a német filozófus, ''Hegel ''már az elmúlt században rámutatott: az ember- és állatábrázolás vallási okokból történő megtiltása a ''zsidó művészet ''nagymérvű ''lehanyatlását ''eredményezte. Másfelől pedig azt, hogy ez a tilalom az ember- és állatalakú lények kultuszának a kiküszöbölése révén igen komoly haladást tett lehetővé a monoteizmus, a szellemiként felfogott istenképzet irányában – persze, nem a "bálványimádó" Salamon és az őt követő, ugyancsak "bálványimádó" zsidó királyok idejében, hanem csak jóval később, a babilóniai fogságból való hazatérés után, Ezsdrás korától kezdve. Amikor 7 évi munkának köszönhetően a kultikus központ teljes egészében kiépült, sor került a felavatására, amelyről a Királyok első, világibb szemléletű könyve röviden, a Krónikák második, jóval vallásibb beállítottságú könyve viszont részletesen "tudósít". Az előbbi írás (1 Kir. 8. fejezet) szerint a templom fölszentelése így zajlott le: Salamon megáldotta Izrael egész gyülekezetét, aztán beszédet intézett hozzá. Majd odaállt az oltár (valószínűleg a belső udvarban elhelyezett égőáldozati oltár) elé, s az egész gyülekezet jelenlétében Jahvénak egy hozzá intézett beszédben – többek közt – ezt mondotta: "Urunk, Izraelnek Istene, nincs hozzád hasonló isten se fönn az égben, se lenn a földön" (23. vers). Ezt követően a szóban forgó oltáron különféle áldozatokat mutatott be. (Közbevetőleg megjegyzem: a 64. vers szerint azért ''ezen ''az objektumon, mert a "szentély"-ben, az "Úr" – a frigyláda! – színe előtt álló bronzoltáron a sok áldozati anyag nem fért volna el; és ez azt jelenti, az utóbbi oltáron nem csupán illatáldozásra, füstölésre került sor, hanem égő-, étel- és hálaáldozat bemutatására is.) Az ünnepséget 2 x 7 napon át tartották, és Salamon a 15. napon bocsátotta el haza a népet. ''– A Krónikák második könyve ''(5-7. fejezet) új mozzanatként említi, hogy az avatási szertartásra Salamon egy kör alakú, 5 könyök (2,75 m) átmérőjű és 3 könyök (1,65 m) magasságú ''bronz emelvényt ''készíttetett, amelyet az udvar közepére (az égőáldozati oltár elé) állítottak, és erről a gyülekezet felé forduiva, térdelve mondta el Jahvéhoz intézett beszédét, amelynek elhangzása után "tűz szállt le az égből és megemésztette az égő- és véresáldozatokat", s "az Úr dicsősége betöltötte a templomot" (7,1-2). Majd sor került ''22 000 szarvasmarha ''és ''120 000 bárány ''véresáldozatként való bemutatására – e valószínűtlenül hatalmas húsmennyiség a részt vevő nagy tömeg élelmezésére szolgálhatott –, és ezzel lezárult magának a templomnak a felszentelése, amely egy héten át zajlott, és amelyet egy hetes ünneplés követett. A későbbi időkre vonatkozóan a szóban forgó könyv megjegyzi: "Ezentúl Salamon az Úr tiszteletére az égőáldozatokat az Úr oltárán mutatta be, amelyet az előcsarnok előtt építtetett. Mózes parancsa szerint áldoztak rajta a különféle napokra szóló előírásnak megfelelően: a ''szombatokon, ''az ''újholdakon ''és az ünnepeken, három alkalommal egy esztendőben: vagyis a ''kovásztalanok, ''a ''hetek ''és a ''sátrak ünnepén." ''(2 Krón. 8,12-14.) Maga a salamoni templom i. e. 587-ig, kb. 374 éven keresztül dacolt a történelmi viharokkal, és képezte építtetője életében az ''egész zsidóság, ''halálát, az óizraeli birodalom két részre való szakadását követően pedig a Júda és a Simeon törzsét átfogó ''déli zsidó állam ''(Júda) vallási központját. Hogy aztán fennállása idején e kultikus funkcióját miként töltötte be és milyen történéseket élt meg, arról sok érdekeset tartalmaznak az ótestamentumi iratok (pl. a Királyok két könyve és a Krónikák második könyve). A fentebb említett esztendőben, i. e. 587-ben azonban elérte a végzet, mert Nabukodonozor babilóniai király elfoglalta Jeruzsálemet, a falait lerontotta, lakosainak jelentős részét fogságba hurcolta, ill. áttelepítette Mezopotámiába, a ''templomot fölégette, falait lerombolta, kincseit, fölszereléseit elrabolta ''(vö.: 2 Kir. 24-25. és 2 Krón. 36. fejezet). – Különös azonban, hogy a modern régészeti kutatások során e salamoni templomnak nem került elő ''semmiféle maradványa. ''Ez a tény már csak azért is igen meglepő, mert az "Úr házá"-t ''roppant nagy kövekből ''építették, ahogyan azt az egyik hely (1 Kir. 5,17) jelzi számunkra, és amiként azt valószínűsíthetjük Salamon világi célú palotájának, saját, valamint egyik felesége házának és egyéb dolgoknak az építési adataiból (1 Kir. 7,1-11). Az utóbbiak szerint a fundamentumokba 5,5 és 4,4 méter hosszú kőtömbök kerültek, és rájuk ugyancsak súlyos, előre kifaragott köveket raktak (uo. 7,10-14). Jogos tehát a kérdés: ''hová tűntek el a lerombolt templom kövei? ''És mivel nincs semmi nyomuk, talán az a kérdés is indokolt, amelyet Kamal Szuleiman ''Szalíbi ''professzor vetett fel egyik munkájában ("Die Bibel kam aus dem Lande Asir – A Biblia Aszir földjéről származik." Reinbek bei Hamburg, 1985.), és amely Erich von ''Dänikent ''is foglalkoztatja. Ez így hangzik: esetleg az ősi bibliai történések és dolgok nem az Egyiptom és a mai Szíria közti területtel, hanem a ''Mekkától délre ''fekvő vidékkel kapcsolatosak, és ezen a – jelenleg Aszirnak nevezett – területen feküdt az ősi Jeruzsálem is, amelyben Salamon felépíttette a maga templomát? Ha aztán e kérdésre a tudomány igennel felel, akkor világos, hogy a ''palesztinai ''Jeruzsálemben miért nem kerültek elő a ''mai Aszirban ''állott és ott lerombolt templom kőmaradványai. De az Ótestamentum más egyéb érthetetlen dolgaira is magyarázatot lehet adni. Pl. az állítólag a Holt-tenger déli végénél feküdt Szodoma és Gomorra elpusztulásának történetére, a Jordán-"folyó"-n száraz lábakkal való átkelésre, Jerikó falainak Józsué serege általi csodálatos lerombolására, különféle időbeli ellentmondásokra, Salamon és a Sábai királynő kapcsolatára, zsidó népcsoport Arábiába kerülésére, és még sok minden más egyébre. Az első jeruzsálemi templom kapcsán fontosnak tartok még valamit megemlíteni. Azt, hogy az Ószövetség ezt a kultikus objektumot kiemelten kezeli, úgy, mintha ez lett volna Salamon legjelentősebb alkotása. A Biblia olvasója számára azonban nyilvánvaló, hogy itt szándékos túlzásról van szó, amely abban is jelentkezik, hogy a különféle iratok viszonylag bőven megemlékeznek róla, és némely dolgait igen részletesen taglalják. A túlzás célja a. későbbi időkben megszületett Jahve-kultusz fényének a múlt révén történő megalapozása. Ám annak ellenére, hogy az e törekvésnek meg nem felelő szövegrészleteket minden bizonnyal igyekeztek az írások "gondozói" eltüntetni, mégis fennmaradtak az Ótestamentumban olyan helyek, amelyek amellett szólnak, hogy az első jeruzsálemi templom ''csupán egy – ''és méghozzá nem is a legjelentősebb – volt a Salamon emeltette épületek közül. Az utóbbiak egyike, a "Libanoni erdei palota" (a "Libanon erdő háza") pl. a magasságát tekintve ugyan még megegyezett a "szentély"-ével, de a hossza már 2/3-dal, a szélessége pedig 1 1/2-del ''haladta meg ''a "szentek szentje" és a "szentély" együttes méretét (1 Kir. 7,2). De nem csupán a templomnál nagyobb ''világi ''épületre vonatkozó adattal találkozunk a Bibliában, hanem olyan időadattal is, amely szerint Salamon ''a saját házát 11, ''míg a ''templomot csak 7 évig ''építtette (1 Kir 7,1), s amely talán a maga hosszabb építési időtartamával a kultikus központ kevésbé fontos voltára is utal. És ami az olvasónak bizonyára még meglepőbb, és ami tán az eddig említetteknél is jobban mutatja számára, hogy a templom nem játszik központi szerepet a salamoni építkezésekben, az a következő: a király a maga nem zsidó feleségei révén – többek közt – a szidoni ''Astartét, ''az ammonita "szörny"-et, ''Milkomot, ''a moabita ''Kamost ''imádta, sőt, az utóbbi két istenségnek még ''külön szentélyt ''is emeltetett a Jeruzsálemmel szemben lévő hegyen. És mivel 700 "fejedelmi" (szabad?) felesége és 300 ágyasa közt rengeteg ''idegen nő ''volt, Salamonnak bőven akadt lehetősége, hogy asszonyainak az isteneivel "paráználkodjék", és nekik templomot építsen. Végül aztán e vallási paráználkodásért az "Úr" azzal "bünteti meg" ''őt, ''hogy a ''fiától ''"elveszi" az egész zsidóság feletti uralmat, csupán egy törzset hagy meg a királysága alatt. (Vö.: 1 Kir 11,1-13: ám az utóbbi "előrejelzés" tévesnek bizonyult, mert a fia, Roboám – Rachabeam – nem egy, hanem két törzs – Júda és Benjamin – fölött uralkodik.) A ZOROBÁBELI ÉS A HERÓDESI TEMPLOM Az egyik bibliai szövegrészlet szerint az "Úr" északról támadó hatalommal el fogja pusztíttatni Jeruzsálemet, és Júda lakóit ''70 évig ''tartó ''fogsággal ''sújtja ama bűnökért, amelyeket vele szemben követtek el (Jeremiás 25,8-13). Más ótestamentumi helyek pedig arról beszélnek, hogy a 70 esztendő elmúltával a zsidók visszatértek az ún. ''babilóniai fogságból ''(vö. pl.: 2 Krón. 36,20-23; Ezsdrás 1-2. fejezet). Az Ószövetséget lapozgató és a különféle részleteit egymással összevető ember azonban meglepetten tapasztalja, hogy ezzel a szóban forgó, "A zsidók történeté"-ben Flavius Josephus által is említett 70 évvel komoly bajok vannak. S hogy miért? Hát azért, mivel bármiként igyekszünk is, a bibliai adatokból nem juthatunk oly megállapításra, hogy a mezopotámiai fogság tényleg 70 esztendőn át tartott. Ha ugyanis arra vagyunk tekintettel, hogy a Jeruzsálemet leromboló Nabukodonozor serege a Júda nevű állam lakóinak jelentős részét i. e. 587-ben hurcolta Babilóniába, és a fogságból i. e. 537-ben tért vissza Zorobábel (Zerubbabel) vezetésével a városba egy nagy, majdnem 50 000 (Flavius Josephus szerint közel 4 700 000) főből álló zsidó népcsoport, akkor a babilóniai fogság ideje ''csupán 50 ''évnek adódik. Ha viszont arra vagyunk tekintettel, hogy Nabukodonozor már korábban, i. e. 597-ben is elhurcoltatott egy csomó embert (többek közt Ezékiel prófétát is) Babilóniába, akkor az i. e. 537-es hazatérési dátumot véve figyelembe a fogság időtartama megint kevesebb 70 évnél, mert ''csak 60 ''esztendő lesz az eredmény. A problematikus helyzeten a teológusok olyképpen igyekeztek "segíteni", hogy a ''babilóniai fogság ''7 évtizedét fölcserélik ama 70 évre, amelyben (ti. i. e. 587-től 517-ig) a zsidóknak Jeruzsálemben ''nem volt templomuk – ''az ilyen eljárás azonban nincs összhangban a bibliai szövegekkel, és épp ezért megengedhetetlen. A fenti dolgokat azért tartottam szükségesnek röviden megemlíteni, mivel a Biblia szerint Jeruzsálemben ''a második templomot ''éppen azok a zsidók építették fel, akik i. e. 537-ben – a Babilont elfoglaló perzsa király, ''Nagy Kürosz'' (i. e. 558-530) engedélye alapján – hazatérhettek. Ezsdrás könyve a következőket állítja: a perzsa uralkodó nem csupán hazaengedte a zsidókat, hanem az "Úr" parancsára egyenesen ő kívánja ''emeltetni'' az újabb jeruzsálemi szentélyt. Ezen állítás mögött ténylegesen az a történeti igazság húzódik meg, hogy a perzsák általában minden vallás iránt igen türelmes magatartást tanúsítottak, és Nagy Kürosznak mint monarchának a szívéhez különösen közel állt a több szempontból is királyi vonásokat hordozó Jahve, a monoteisztikus tendenciájú zsidó vallás. Ily oka lehetett annak, hogy a Júda és a Benjámin törzséből hazatérőknek átadatta a Nabukodonozor által a salamoni templomból elraboltatott és Babilonban őrzött kultikus kincseket (szám szerint 5400 edényt), s jelentős anyagiakkal is támogatni óhajtotta az újabb szentély felépítését. Amint a szóban forgó írás közli, a Jeruzsálembe érkezett zsidók – akik Flavius Josephus szerint a megérkezés napjától nevezték magukat a Júda törzsről ''első ízben zsidóknak ''("A zsidók története." 24. oldal) – először az ''égőáldozati oltárt ''készítették el azon a helyen, amelyen a Salamon építtette régi állott, és a 7. hónap első napjától rajta mutatták be a maguk sajátos (reggeli, esti, újholdi, önkéntes, ilyen vagy olyan ünnepi) áldozatait, és megülték a sátoros ünnepet is (Ezsdrás 3,1-6). Magának a zorobábeli (zerubbabeli) ''szentélynek az alapjait ''csak ''később, ''a hazatérés után második év (tehát i. e. 535) második hónapjában rakták le (uo. 3,7-13). A munkálatokat azonban tovább nem folytathatták. Állítólag azért nem, mivel az Asszarhaddon asszír király által korábban a hajdani északi zsidó állam területére telepített idegenek (az ún. satuáriaiak) – akik ekkor már a zsidó valláshoz is kötődtek, és akiket elutasítottak a hazatértek vezetői, midőn részt akartak venni a templom felépítésében – megakadályozták a kultikus objektum elkészítését. (Flavius Josephus közléséből – "A zsidók története." 5-6. oldal – kiderül: a Kutaiból származó samáriaiak, valamint velük együtt a szírek, föníciaiak, ammoniták, moabiták azért igyekeztek meggátolni a második szentély és Jeruzsálem felépítését, mert féltek tőle, hogy újjászületik a múltban nekik oly sok bajt okozott zsidó államiság.) Amennyire a sok szempontból (pl. az időbeliséget, a perzsa királyok sorrendjét tekintve is) igen kusza Ezsdrás- és Nehémiás-könyvből valószínűnek tarthatjuk, csupán ''I. Dareiosz ''perzsa király (i. e. 522-486) uralkodásának második esztendejében folytatódhatott, és 4 év múltán (tehát i. e. 517-ben) fejeződhetett be a templom építése (Ezsdrás 6,14-15). (Flavius Josephus – id. mű 16. oldal – azt közli, hogy 7 évi munka révén, azaz csak i. e. 513-ban készült el a szentély.) Hogy maga ez a templom, amelynek a létrejöttében ''Aggeus ''és ''Zakariás ''próféta ösztönzően közreműködött, milyen nagyságú, díszítésű és berendezésű volt, arról – meglepő módon – alig ejtenek szót a megszületéséről beszámoló könyvek. Ez a momentum főként akkor tűnik számunkra furcsának, ha arra gondolunk, hogy a jóval korábbi salamoni szentélyről mily részletes leírások szerepelnek az Ótestamentumban. Ezsdrástól (6,3) azt olvashatjuk, hogy Nagy Kürosz engedélye egy 60 könyök (33 m) magas és 60 könyök (33 m) széles – s nem tudni, milyen hosszú – templom felépítésére szólt. Arról viszont mind Ezsdrásnál (6,16-17), mind pedig Flavius Josephusnál (id. mű 16. oldal) olvashatunk, hogy az új vallási objektum fölavatásakor 100 bikát, 200 kost, 400 bárányt és 12 kecskebakot áldoztak fel. A babilóniai fogságban élt ''Ezékiel ''ugyan i. e. 575 táján igen nagyszerűnek és az elejével ''kelet ''felé nézőnek, valamint pompázatosnak ''jövendöli meg a ''szóban forgó új szentélyt (40-47. fejezet), ám a Bibliának a ''kész épülettel ''kapcsolatos részeiből látszik, hogy a zorobábelié meg sem közelítette a salamoni templom szépségét. Ettől függetlenül azonban vallási funkcióját betöltötte. Egészen addig, míg ''IV. Antiokhosz Epiphanész ''szír uralkodó (i. e. 175-163) i. e. 169-ben el nem foglalta Jeruzsálemet, amelynek a babilóniaiak által hajdan lerombolt falait a ''Nehémiás ''irányította zsidók valamikor az i. e. 5. sz. közepén építették újjá. A király "behatolt a szentélybe, elvitte az illatáldozat bemutatására szolgáló arany oltárt, valamint a mécstartót az összes fölszereléssel együtt, továbbá az áldozati kenyér [kitett, szent kenyerek] asztalát, az áldozati edényeket, tálakat, az arany füstölőket, a kárpitot, a koronákat és a templom homlokzatáról az arany díszeket…" (1 Mak. 1,21-22; 2 Mak. 5,11-21). Majd később "a király ''rendeletet ''bocsátott ki egész birodalmában: mindnyájan alkossanak egy népet és ''hagyjanak fel szokásaikkal. ''A népek mind engedelmeskedtek a király parancsának. Sőt még Izrael fiai közül is soknak megtetszettek ezek a szertartások, így áldozatot mutattak be a bálványoknak és megszegték a szombatot. A király írásos utasításokat küldött Jeruzsálembe megbízottaival és Júda városaiba, hogy alkalmazkodjanak az idegen szokásokhoz, a ''templomban hagyjanak fel az égő-, a véres és az italáldozattal, ''szegjék meg a szombatot és az ünnepeket, és szentségtelenítsék meg a szentélyt és a szent dolgokat. Ugyanakkor emeljenek oltárokat, templomokat és kápolnákat ''a bálványoknak, áldozzanak sertéseket és más tisztátalan állatokat, ''hagyják fiaikat ''körülmetéletlenül, ''és szennyezzék be magukat mindenféle tisztátalan és szörnyű dologgal. Felejtsék el a törvényt és tekintsék érvénytelennek a parancsokat." (1 Mak. 1,41-49.) Ezt követően az uralkodó Kiszlev (Kiszleu) hó 15-én az égőáldozat oltárán szörnyű pusztítást rendezett, majd pedig 10 nap múlva "pogány" áldozással "megszentségtelenítették" a helyszínt (1 Mak. 1,54-59). A ''második Makkabeus-könyv'' a most említett történéseket illetően még újabb adalékokkal szolgál. Szerinte a király egy öreg athénit küldött a zsidókhoz, hogy őket atyáik törvényeinek elhagyására kényszerítse, hogy gyalázza meg a jeruzsálemi ''templomot, ''és szentelje azt ''az Olümposzi Zeusznak. A ''"pogányok" ekkoriban "kicsapongásokra és duhajkodásra használták a szentélyt. Szajhák társaságában keresték élvezetüket, a szent előudvarokban pedig asszonyokkal álltak össze, és más oda nem illő dolgokat is vittek oda. Az égőáldozatok oltárát kihívó módon törvény tiltotta dolgokkal rakták tele. Nem ünnepelték többé a szombatot, sem az atyáik által rájuk hagyományozott többi ünnepet nem tartották meg. Egyáltalán nem vallhatták magukat többé zsidónak." (2 Mak. 6,1-6.) – Voltaképpen a most említett események idézték elő a zsidóknál a ''Makkabeus felkelést, ''amely i. e. 168-ban kezdődött el és a 3. évben győzelemmel, a függetlenség kivívásával zárult le. Ezt követően, i. e. 164-ben helyreállították a templomot, kultikus értelemben megtisztították a vallási területet, új mécstartót, szentkenyér-asztalt, illatés égőáldozati oltárt, kárpitokat készítettek. Majd Kiszlev (Kiszleu) hónap 25. napján megtörtént az új égőáldozati oltár, a templom fölszentelése. Az utóbbira ugyanazon a napon került sor, amelyen IV. Antiokhosz Epiphanész parancsára korábban tisztátalanná tették a szentélyt, az égőáldozati oltárt. Magát az idegen uralomtól való megszabadulást és a kultikus objektum felavatását a zsidók 8 napon át ünnepelték. "Túláradó öröm kerítette hatalmába a népet, hogy lemosták a pogányok okozta szégyenfoltot. [Makkabeus] Júdás, testvérei és Izrael egész közössége elhatározta, hogy az oltár fölszentelésének napjait minden esztendőben megünneplik öröm és ujjongás közepette ugyanabban az időben, Kiszleu [Kiszlev] hónap huszonötödik napjától kezdve nyolc napon át." (1 Mak. 4,58-59.) Állítólag így keletkezett a zsidóknál a ''hanukka, ''a gyertyagyújtás ünnepe. Ám ha meggondoljuk, hogy ez az ünnep ''decemberben ''kerül sorra, amikor a ''téli napfordulót ''köszöntik nagy örömmel a különféle népek, továbbá ha megfontoljuk, hogy az immáron civilizált ''Rómában ''8 napos, az aranykort fölidéző ''Saturnáliát ''ültek meg az emberek az év ugyanezen időpontjában, és ha végül azt is figyelembe vesszük, hogy az újszövetségi kort követően ''Jézus születési dátumát, ''a karácsonyt is a szóban forgó időre tette a keresztény egyház, akkor szinte biztosnak tűnik számunkra, hogy a ''hanukka eredetileg a téli napfordulóval összefüggő ünnep, ''amelyhez később csupán hozzákapcsolták az idegen járom alóli fölszabadulás és az újabb templomfölszentelés történeti mozzanatát. Az Ezsdrás szerint ''Zorobábel ''(Zerubbabel) irányításával megteremtett második jeruzsálemi templom – bár gyakran volt kitéve megpróbáltatásoknak – egészen az i. e. 20. évig állott fenn. Ekkor ''I. (Nagy) Heródes ''király (i. e. 37-4) úgy döntött, hogy ezt a perzsa uralkodók által meghatározott módon, a salamoninál kisebbre és egyszerűbbre csinált szentélyt elbontatja, és helyette ''újat, ''sokkal nagyobbat és pompásabbat épít, hogy vele lerója háláját az Istennek azért a sok jótéteményért, amellyel őt királysága idején elhalmozta. Miután aztán sikerült a lakosságot céljának megnyernie, nekilátott a 8 évig tartó gyakorlati kivitelezésnek. Első lépésként a régiek helyett új alapot készíttetett a templom számára, amelyet 25 könyök hosszú, 8 könyök magas és 12 könyök szélességű hatalmas fehérmárvány tömbökből építettek föl. A vallási objektumot pompás oszlopcsarnokok és egymástól fallal elválasztott övezetek vették körül. Az utóbbiak száma négy volt. Közülük a legkülső a "pogányok", az utána befelé következő a zsidó nők, a harmadik a zsidó férfiak, a legbelső pedig a papok részére készült. Erről a szentélyről egyébként, amelyet a zsidó felkelést elfojtó rómaiak időszámításunk 70. évében a várossal együtt földig leromboltak, egy korabeli szemtanú, Flavius ''Josephus ''számol be részletesen az utókornak ("A zsidók története." 270-275. oldal). Azóta, hogy a rómaiak e kultikus objektumot elpusztították, a város lakóit pedig leölték vagy rabszolgaságra vetették, Jeruzsálemben nincs szentély. Ez a tény aztán két fontos dolgot jelent. Egyrészt azt, hogy mivel a zsidó vallás teológiája szerint a Jahve-kultusznak csak egyetlen színhelye lehetett, ezért az utolsó jeruzsálemi templom lerombolásával eltűntek az addig szokásos áldozatok is. Másrészt azt, hogy mivel ugyanezen teológia Jeruzsálemen kívül tiltotta bármiféle kultikus hely létrehozását, az izraelitáknak egyáltalán nincs szentélyük a heródesi templom elpusztulása óta. De vajon tényleg csak Jeruzsálemben voltak templomok Salamon korától, ahogyan ezt némely júdai királyok és az ottani papok igyekeztek elérni? Különféle forrásokból nyilvánvaló, hogy a tényleges helyzet más. Hogy az óizraeli királyság szétszakadása (i. e. 931) után létrejött északi államban már az első király, ''Jeroboám ''több kultikus központot (pl. Bételt és Dánt) teremtett, azt a Királyok első és a Krónikák második könyve egyértelműen tanúsítja. Az előbbi irat szerint Jeroboám – aki Izráelből elűzte a Jeruzsálemhez, a korábbi óizráeli állam által támogatott Jahvekultuszhoz kötődő lévita papokat – az áldozó halmokon ''templomokat ''is építtetett (12,31). Az utóbbi tényről a 2. Krónika-könyv lévita érdekeket képviselő szerzője, persze, mélységesen hallgat, mert e templomokban nem Jahvét tisztelték. Márpedig ő – az Ótestamentumot később kanonizáló rabbikhoz hasonlóan – azt a nézetet vallotta, hogy Jahvénak, a zsidóságnak csak Jeruzsálemben volt (és lehet) temploma. Flavius ''Josephustól ''viszont arról értesülünk, hogy ''Egyiptomban ''bizonyos főpapi sarj, ''Óniás az ''i. e. 2. sz. közepén felépített egy – Jahvéhoz kötődő – zsidó kultikus központot, amely egészen i. sz. 71. (73.?) évéig funkcionált, amikor is a rómaiak lerombolták ("A zsidó háború." VII. könyv, X. fejezet). Az említett férfiú, aki mint menekült élt Alexandriában, engedélyért folyamodott VII. Ptolemaiosz Philopatórhoz, hogy a zsidó diaszpóra részére Leontopolisz mellett szentélyt emelhessen. Kérését azzal indokolta, hogy ''Ézsaiás ''próféta (19,19-22) már sok századdal korábban megjövendölte: egyszer majd oltára lesz az "Úr"-nak Egyiptom belsejében. Maga a hivatkozott Ézsaiás-szöveg egyébként minden bizonnyal késői, ekkortájt megszületett betoldás, ám a rá való hivatkozás révén Óniás megkapta az engedélyt, és a ''jeruzsálemi szentély mintájára ''felépítette a tervezett ''templomot. ''Külön érdekessége Ónfiás folyamodványának, hogy nem csupán az Ézsaiás-részletre hivatkozva kéri az építkezési engedély megadását, hanem arra való utalással is, hogy Jeruzsálemen kívül ''másutt is vannak ''a zsidó vallásnak ''templomai. ''"Miután Isten segítésével a háborúban sok és nagy szolgálatot tettem nektek – írta Ptolemaiosznak és feleségének –, elmentem Coelesyriába és Föníciába és jártam a héliopoliszi kerületben a leontopoliszi zsidóknál és más helyeken és láttam, hogy a ''törvény ellenére sok helyütt van templomuk ''és ezért szüntelenül viszálykodásban élnek – mint ahogy az egyiptomiaknál is történik, mert oly rengeteg a templomuk és oly sokféle az istentiszteletük –, az egyik kerületben, amely Bubastinak [helyesen: Bastetnek], a vad istennőnek van szentelve…, mindenféle cserjével benőtt és szent állatoktól hemzsegő szentélyre bukkantam. Kérlek…, engedd át nekem ezt a gazdátlan szentélyt, amely különben is omladozik, hogy megtisztítsam és átépítsem a mindenható Isten templomává, a ''jeruzsálemi templom mintájára és méreteire, ''a magad, feleséged és gyermekeid javára, mert ily módon az Egyiptomban Lakó zsidók ebben fognak összegyülekezni, egyetértésben fognak élni és ezért annál hűségesebbek lesznek hozzád." Óniás a kért területet megkapta Ptolemaiosztól, s azon "Istennek templomot és oltárt építtetett, amely olyan volt, mint a jeruzsálemi, de kisebb és szegényesebb." (Flavius Josephus: "A zsidók története." 107-108. oldal.) Josephus "A zsidó háború"-ban (474-475. oldal) kissé részletesebben leírja e kultikus objektumot, és egyúttal utal arra is, hogy megépítésében Óniást az őt menekülésre kényszerítő jeruzsálemi zsidók iránti gyűlölet vezérelte. "A zsidók történeté"-ben (40-45. oldal) pedig arról is szót ejt, hogy volt egy sajátos zsidó templom a ''satuáriai területen is. ''Ennek emelésére akkor került sor, amidőn (kb. i. e. 331-ben) a makedón Nagy Sándor elfoglalta a Földközi-tenger keleti partvidékén fekvő Türoszt. A megépítése állítólag Szanballat nevéhez fűződik, aki az utolsó perzsa királynak, III. Dareiosznak (i. e. 336--330) volt az egyik vezetője, s aki aztán a győzelmet győzelemre halmozó makedón uralkodóhoz pártolt át. Ez a Szanballat korábban a lányát egy ''főpapi ''családból származó zsidó férfihoz, bizonyos ''Manasséhoz ''adta nőül, hogy ily módon megnyerje magának a zsidóság politikai támogatását. Mikor aztán a számítása hibásnak bizonyult – a zsidók ugyanis azt követelték Manassétól, hogy váljon el feleségétől, mert különben nem végezhet papi szolgálatot –, a következőt mondja vejének: ne hallgass a jeruzsálemiekre, tartsd meg a lányomat nejül, és én majd Szamáriában építtetek neked egy templomot, amelynek a ''főpapjává téged ''nevezlek ki! A szót követte a tett, és a Szíchem meheti Garizim-hegyen gyorsan felépült a szent hely, amely azoknak a satuáriaiaknak lett a vallási központja, akik a zsidó kultuszhoz kötődtek, de csak a Mózes neve alatt szereplő öt könyvet ismerték el vallásuk alapjául. Valamint ama nagyszámú zsidóé – sok papé is –, aki idegen nőt vett feleségül, és most átpártolt Manasséhoz. Maga ez a templom jóideig funkcionált, és "ha Jeruzsálemben valaki ellen tiltott ételek élvezése, a szombat megszentségtelenítése, vagy egyéb bűn miatt vádat emeltek, mindig Szichembe menekült" (uo. 45. oldal). Később azonban a Jeruzsálemet kizárólagos vallási központnak tekintő zsidók lerombolták. MÁGIA ÉS ÁLDOZÁS "Mint ahogyan lomb váltja a lombot, olyan csak az ember. Földresodorja a lombot a szél, de helyébe az erdő mást sarjaszt újból, mikor eljön a szép tavasz újra: így van az emberi nemzet is, egy nő, más meg aláhull." ''(Pais István: "Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák." 13. oldal)'' Ezeket a ''Devecseri ''Gábor által fordított sorokat ''Homérosz ''írta az i. e. 8. században. S vajon miért idéztem őket? Azért, mivel a költő találóan jellemezte velük az emberi életet. Azt a tényt, hogy megkérdezésünk nélkül jövünk a világra, hozunk magunkkal ilyen vagy olyan adottságokat, születünk bele ilyen vagy olyan családba, korba, társadalomba, alakítanak bennünket így vagy úgy, aztán erkölcsileg dicsérnek-gáncsolnak, esetleg jogilag megbüntetnek bennünket, majd pedig meg kell halnunk. Ám a kaszás elérkeztéig még sokat kell szenvednünk, és mindnyájan szeretnénk megmenekülni a bajoktól, sőt magától a haláltól is, mert ''az életben van valami kívánatos, valami természettől adatott édesség. ''Ezért mondotta az ókorban ''Euripidész ''az öregedő, kínoktól gyötört és már a halált óhajtó emberekről a következőt: "Hiú szavakkal hívja a halált mind vén, a vénkort szidja és a hosszu életet: de hogyha vége már közel van, nem kiván meghalni egy sem, nem teher már vénkora." ''(Pais István: "Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák." 32-33. oldal)'' Az ember tehát a maga személyét illetően meg akarja szakítani a természet körforgását, és örökké szeretne élni. Erre ugyan nincs módja, de azért küzd az őt érő csapások és a halál ellen. Maga ez a küzdelem már ősidők óta folyik, és lépten-nyomon találkozunk vele a különféle vallásokban, többek közt a ''Bibliában ''is. Ebből a természeti és a társadalmi bajok keltette rettegés megszüntetésére irányuló törekvésből kelt életre a régmúltban ''a mágia ''és a vele kapcsolatos sokféle ''áldozási szokás. ''De csak attól a pillanattól kezdve, hogy elődeinknél a gondolkodás révén megjelent az ''oksági szemlélet, ''annak fölismerése, hogy a dolgok egymásra hatnak. Ennek a kauzális világlátásnak a fölbukkanása történetileg igen nagy jelentőségű, hisz ez teszi lehetővé az ember eredményes munkálkodását, magát a modern tudományt is. Őseink azonban az oksági viszonyok körét és természetét még nem képesek pontosan megragadni, s ott is kauzális kapcsolatot vélnek fennállni, ahol ilyesmi nincs. Számukra pl. a dolgok hasonlósága azonosságot, a rész és az egész, a szó és az általa tükrözött tárgy elválaszthatatlan egységet képez, s a dolgok valamikori időbeli-térbeli érintkezése pedig mind a jelent, mind a jövőt illetően oksági viszonynak tűnik. Mivel aztán minket embereket mindig az jellemez, hogy a nézeteink nem csupán léteznek, hanem tevékenységre is késztetnek bennünket, ezért a történelem és az egyéni élet során gyakran az figyelhető meg, hogy igaznak tartott hamis vélekedés alapján cselekszünk. A föntebb említett téves hiedelmek alapján így született meg elődeinknél és létezik napjainkban is a ''hasonlóság,'' a ''rész és egész, ''a ''szó'', valamint az ''érintkezés ''(a vonzódás) ''mágiája.'' Maga a ''Biblia – ''főként annak ószövetségi része – rengeteg anyagot őrzött meg számunkra a régi ''zsidók ''és a velük kapcsolatban állott ''különféle népek ''mágikus hiedelemvilágáról, az utóbbira jellemző szertartásokról, sajátos varázslási műveletekről és áldozási szokásokról. Az e témakörhöz tartozó részletek bizonyára meglepik, sőt meg is döbbentik a Biblia mai olvasóját – kiváltképpen akkor, ha az illető hívő izraelita vagy keresztény. Az elfogulatlan szemlélőnek azonban arra kell ügyelnie, hogy a bibliai mágikus jelenségek – bármennyire is borzongást és csodálkozást keltők napjainkban – szerves mozzanatai voltak az emberiség vallási, tudati és szociális fejlődésének. Épp ezért nem szabad érzelmileg viszonyulnunk hozzájuk, hanem fel kell tárnunk az őket előidéző és fenntartó okokat. Magának ennek a feltárásnak a során aztán majd nem csak a bibliai mágikus szertartások ''gondolati alapjaival ''ismerkedhetünk meg, hanem a varázslás különféle típusaival, továbbá azzal is, hogy ''milyen dolgok ''(pl. növények, liszt, állat és ember), ''milyen korú ''(pl. egyéves), ''milyen állapotú ''(pl. zsenge, ép) ''dolgok ''és ''mikor ''(az év mely időpontjában) kerülnek – igen szigorú előírások szerint – föláldozásra. Látni fogjuk, hogy a jobbítás szándékával, de hamis tudati alapon végrehajtott áldozások mily roppant kárt okoztak a bibliai történelem során. És tanúi lehetünk annak ''a heroikus küzdelemnek ''is, amely a korábban kialakult ''barbár áldozások humanizálására, ''ill. ''fölszámolására ''irányult. Suradnik:Dubaduba/Bibliai érdekességek2 1490 4193 2006-02-09T22:58:43Z 193.225.194.254 EMBERÁLDOZÁSOK A Biblia mágiával kapcsolatos részeit lapozgató mai olvasónak valószínűleg annak megtapasztalása a legmegrendítőbb élmény, midőn azzal a ténnyel találkozik ismételten, hogy az ótestamentumi népek – maguk a zsidók is ''– embereket áldoztak föl ''vallási megfontolásból a létezőnek gondolt természetfölötti hatalmaknak. Maguk ezek az emberáldozások egyébként igen eltérők. Közülük az ''egyik ''az ún. ''építési áldozat, ''amellyel számtalan nép történelmében találkozunk. Ezzel kapcsolatosan az egyik ótestamentumi irat "beszámol" arról, hogy a zsidók csodálatos módon "leomlasztották" (a régészeti kutatások szerint már régóta romokban heverő) ''Jerikó ''falait, elfoglalták a várost, különféle kincseit elrabolták, lakosságát (a nekik segítő, a korábban küldött kémeiket elrejtő parázna asszony, ''Ráháb ''családjának a kivételével) leölték. Ezután pedig a fővezér, ''Józsué ''a következő átkot mondotta: "Átkozott, aki belefog, hogy újjáépítse e várost! Rakja ''az alapot elsőszülöttjére, kapuit ''állítsa ''legkisebb gyermekére!" ''(Józsué 6,26.) És mit olvashatunk a Királyok első könyvében? Azt, hogy Akháb izraeli király "idejében a bételi ''Hiel ''fölépítette újra Jerikót. ''Elsőszülötte, Abirám ''árán vetette meg ''alapjait, s legkisebb fia, Segub ''árán csinált rá ''kapukat, ''az Úr szava szerint, amelyet Nun fia, Józsue által hallatott." (16,34.) S vajon miféle elgondolás húzódik meg e rettenetes történés mögött, amely szerint Jerikó újjáépítését Hiel két saját gyermekének a föláldozása révén hajtotta végre? Az a meggyőződés, hogy mindenütt vannak ''helyi ''természetfölötti erők, amelyek az embereknek bajokat okozhatnak, és hogy erre ne kerüljön sor, le kell őket kenyerezni. De mi a legalkalmasabb e célra, az újra fölépített város tartós létének a biztosítására? A kor felfogása szerint – amely úgy vélte, hogy a transzcendens hatalmaknak is az a legértékesebb, ami nekünk embereknek a legkedvesebb – a saját gyerekek. Közülük is főként az igen szeretett elsőszülött és a legfiatalabb fiú. Hogy itt tényleg az újjáépült város megvédését célozza az emberáldozat, azt a ''Kőmives Kelemennéről ''szóló magyar ballada is jelzi számunkra, amely arról tájékoztat, hogy az építőmesterek magas Déva várának egyik társuk feleségét feláldozva igyekeznek a jövőt illetően stabilitást biztosítani. Az emberáldozatnak egy ''másik, hálát kifejező ''formájával a Bírák könyvének a 11. részében olvashatunk. Itt arról esik szó, hogy a zsidók a filiszteusok és az ammoniták hatalma alá kerültek, s szabadságuk visszaszerzése érdekében ''Jefte ''(Jiftach) bíró vezetésével harcoltak az ammoniták ellen. A döntő csata előtt Jefte a következő fogadalmat tette az "Úr"-nak: "Ha kezembe adod Ammon fiait, akkor ''aki elsőnek ''lép ki házam kapuján, hogy elém jöjjön, amikor ''győztesen ''visszatérek az Ammon fiaival vívott csatából, ''az legyen az Úré, ''azt bemutatom égőáldozatul." És mi történt ezt követően? Nos, a zsidók legyőzték az ammonitákat, és amikor Jefte "visszatért Micpából házába, ''a lánya ''ment eléje, dobszóra táncolva. Egyetlen gyermeke volt. Rajta kívül se fia, se leánya nem volt. Amikor meglátta, megszaggata ruháját és így szólt: »Ó, leányom, balszerencsét hozol rám! Épp te vagy, aki nyomorúságba taszítasz?! Köteleztem magam az Úr színe előtt és nem vonhatom vissza.« »Atyám, – felelte neki [ti. a lánya] –, ha elkötelezted magad az Úrnak, tégy velem fogadalmad szerint, amelyet tettél, mert az Úr megadta neked, hogy bosszút állhass ellenségeiden, Ammon fiain.«" Ezután a lány két hónapig a hegyekben tartózkodott – siratta a szüzességét –, s amikor visszatért atyjához, "az teljesítette fogadalmát, amit tett", azaz égő áldozatként az "Úr"-nak adta őt. Ilyen jellegű, hálából vagy valamilyen cél elérésére irányuló szándékból bemutatott emberáldozatok más ókori népek történetében is szerepelnek. Gondoljunk csak pl. arra, hogy az antik ''görögök ''az i. e. 12. században, midőn Trójába igyekeznek és a hajózáshoz kedvező szél feltámasztását kívánják a természetfölötti hatalomnál elérni, a ''fővezér Agamemnón leányát, Iphigeneiát ''áldozzák fel. ''A karthágóiak ''pedig, amikor az i. e. 3. században egy háború során eleinte vereségeket szenvednek a szicíliai Szürakuszai hellén zsarnokától, ''Agathoklésztől, ''akkor a győzelem érdekében városuk ''legelőkelőbb ''családjaiból egyszerre ''200 gyereket ''áldoznak fel Molochnak. Mégpedig a következő gondolatmenet alapján: régebben az ütközetekben azért arattunk győzelmeket, mert istenünk, Moloch segített bennünket; most, az Agathoklész ellen vívott háborúban viszont elpártolt tőlünk, mert egy idő óta – szakítva az ősi szokásunkkal – sajátjaink helyett ''idegen ''gyerekeket áldoztunk neki; ha tehát sikert akarunk kivívni a szicíliai görög csapatokkal szemben, az istenséget ismét magunk mellé kell állítanunk; ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha a régi mód szerint újból a ''magunk gyerekeit ''áldozzuk fel neki. Ezt az okoskodást követően égetik aztán el a 200 saját gyereket a Földközi-tenger partján álló rézbálvány hasában. A szóban forgó típusú emberáldozást egyébként a bibliai népek közül nem csupán a zsidók, hanem más etnikumok is gyakorolták. Egyértelműen mutatja számunkra ezt a tényt a következő történet, amelyet a Királyok 2. könyvének 3. része beszél el: Akháb királysága (i. e. 852-841) idejében a ''moabiták ''az északi zsidó állam, Izráel hatalma alatt voltak, és neki évente 100-100 ezer bárány és kos gyapját kellett hogy fizessék. Midőn azonban ez az uralkodó meghalt, és a fia, ''Jórám ''került a trónra, függetlenítették magukat, és megtagadták a járandóság fizetését. Ekkor Jórám – segítségül hívón a déli zsidó állam, Júda, valamint az edomiták királyát – hadat indított ellenük. Sorra elfoglalta helységeiket; ám midőn a szövetségeseivel az egyetlen még el nem esett városukat, Kir-Hareszetet ostromolta, különös esemény következett be. Erről a Bibliában az alábbiakat olvashatjuk: "Amikor Moab királya látta, hogy nem tud nekik ellenállni, magához vett hétszáz karddal fölfegyverzett embert, hogy Arám királyához utat vágjon magának [vagyis elmeneküljön]. De nem volt rá képes. Erre fogta ''elsőszülöttét, ''akinek királynak kellett volna lennie helyette, és a falon bemutatta ''égőáldozatul. ''De akkor iszonyú harag töltötte el Izraelt, úgyhogy elvonult s visszatért földjére". (2 Kir. 3,26-27.) Úgy vélem, hogy mielőtt az emberáldozások témakörének a tárgyalásában továbblépnénk, szükséges néhány megjegyzést tennem az eddig ismertetett esetek kapcsán. ''Először ''fontosnak tartom megválaszolni azt a kérdést: vajon ''miért mennek el a zsidók ''Kir-Hareszet alól, amikor tátják, hogy a végveszélyben lévő moabita király saját elsőszülött-trónörökös fiát a városfal tetején föláldozza? Talán azért, mivel ők maguk barbárnak tekintették az ilyesmit és megbotránkoztak miatta? Szó sincs róla! Épp azért hagyták oda a még el nem foglalt helységet, mert ilyen esetekben ők ''maguk is emberáldozatot ''mutattak be, és emiatt szentül meg voltak győződve róla: a moabita király rendkívüli áldozatának köszönhetően a helyi transzcendens hatalmak meg fogják velük szemben védeni Kir-Hareszetet. ''Másodszor ''arra hívom fel a figyelmet, hogy a primitív és az ókori népek – köztük a zsidók – nézete szerint a világban – főként pedig a szokatlan eseményekben – nem egyszerűen emberi és természeti tényezők munkálnak, hanem az utóbbiak révén ''túlvilági, ''az embernél és az anyagi realitásnál hatalmasabb, de az emberhez hasonlóan cselekvő, eszes-önkényes ''erők ''akarata érvényesül, amelyek tevékenységét áldozatokkal befolyásolni lehet. Ez a rendkívüli energiájú meggyőződés készteti nehéz helyzetben Jeftét, Hielt, a Trójába tartó görög hajóhadat, Karthágó lakosságát és a moabita királyt az emberáldozásra. S ugyancsak ez az elemi erejű hit idézi elő azt, hogy az immáron igen civilizált ''hellének i. e. 480-ban ''a szalamiszi csata előtt a győzelem érdekében ''– három előkelő perzsa férfit ''feláldozzanak. Erről az esetről a történetíró ''Plutarkhosz ''a következőket mondja: "Themísztoklész [az athéniak kiemelkedő vezetője] éppen áldozatot mutatott be a vezérhajó oldalánál, amikor három szép arcú, pompás ruházatú és aranyékszerekkel ékes hadifoglyot vezettek eléje. Állítólag Szandakénak, a király [Xerxész] nővérének és Artaüktosznak a fiai voltak. Abban a pillanatban, amikor Euphrantidész jós meglátta őket, a feláldozásra az oltárra odakészített húsokból fényes láng csapott ki, és jobb kéz felől tüsszentés hallatszott. A jós ekkor Themisztoklészt kézen ragadta és felszólította, hogy mindhárom ifjút ajánlja fel áldozatul a nyershúsevő Dionüszosznak, és imádkozzék hozzá, mert ez menekvést és győzelmet hoz a görögöknek. Themisztoklészt megrémítette a jós kegyetlen rendelkezése, de a nép, amint nagy veszedelmekben és súlyos helyzetekben ilyenkor történni szokott, inkább ésszerűtlen, mint az ésszerű cselekedettől remélte a menekvést, s ezért egyhangúlag kiáltották az isten nevét, majd a foglyokat az oltárhoz vonszolták és kierőszakolták, hogy a jós utasításához híven feláldozzák őket." ''Harmadszor ''azt hangsúlyozom, hogy a szóban forgó áldozások – bármennyire barbárnak tekintjük is őket mi a 20. században – a közösségek életében, népek sorsának az alakulásában némelykor pozitív szerepet játszottak. Hogy miért? Azért, mivel a hamis tudat alapján ugyan, de ''fokozták ''az egyének, a kollektívák ''optimizmusát, ''nagyobb erőkifejtésre ösztökélték őket, és ezáltal esetleg valamelyest hozzájárultak ahhoz, hogy pl. a karthágóiak a kezdeti vereségeket követően megverték Agathoklész csapatait, ill. ahhoz, hogy az egyesült görögök nagyszerű győzelmet arattak Szalamisznál a félelmetes perzsa haderő fölött, és ily módon megmentették az európai civilizációt a keleti despotizmustól. ''Negyedszer ''azt említem meg, hogy a fentebb szóba került emberáldozásokat egyfajta ''szociomorfizmus ''jellemzi. Mit értek ezen? Azt, hogy a föláldozott egyének kiválasztása bizonyos ''társadalmi értékszempont ''alapján történik. Minél értékesebbnek számít valaki egy közösségen belül, Kanál inkább vélik alkalmasnak az illetőt arra, hogy a kollektíva érdekében föl legyen áldozva a létezőként gondolt természetfölötti hatalmaknak. Ezért kénytelen búcsút venni az élettől a pillanatnyilag legfontosabb zsidó személynek, a ''bírói ''funkciót betöltő Jeftének a lánya. Ugyanilyen ok miatt áldozzák fel a Trójába tartó hellének a ''fővezérük, ''Agamemnón leányát. És az ''előkelő ''karthágói családok 200 gyereke, a moabita ''király trónörökös fia, ''valamint ''a perzsa király, ''Xerxész ''három rokona ''is e szociomorf szemlélet alapján kényszerül a kultikus halálba. Mindebben a vallásnak az a vonása fejeződik ki igen pregnáns – mondhatom talán túlzás nélkül: barbár – formában, amelyet ''Feuerbach ''elemzett igen behatóan az elmúlt században. Ez a német filozófus "A kereszténység lényegé"-ben rámutatott: amilyen az ember, olyan a lényeget tekintve az ő istene is. Másként fogalmazva ugyanezt: azzal párhuzamosan, ahogy történetileg kialakulnak a nézetek arról, mi illik és mi nem illik az emberhez, létrejön az a vélekedés is, mi illik és mi nem illik istenhez. Ennek alapján a hívők úgy tartják, hogy ami nekik értékes, abban az isten (akit ''antropomorf szociomorf ''jelleggel, saját vonásaikat őrá vetítve képzelnek el) különösen kedvét leli. Mivel aztán az ő körükben a zsidó bírónak és a görög fővezérnek a leánya, az előkelő karthágói családok gyerekei, a moabita uralkodó trónörökös fia és a perzsa király három rokona rendkívül értékesnek számítanak, magától értetődő természetességgel őket áldozzák föl nehéz helyzetben a transzcendens hatalmaknak, hogy ez utóbbiakat saját céljaik szolgálatára megnyerjék. ELSŐSZÜLÖTTEK FELÁLDOZÁSA A most említett szociomorf szemlélet különös határozottsággal fejeződik ki a bibliai emberáldozás egy újabb, immáron ''harmadik ''típusában, az ''elsőszülött fiúgyermek ''feláldozási szokásában. Az "Úr" egy helyütt a következő parancsot "adja" Mózesnek: "Szentelj nekem ''minden elsőszülöttet. ''Ami Izraelben anyja méhét megnyitja, ''– akár ember, akár állat, ''– az mind az enyém." (Ex. 13.2) Míg ez a szöveg az ''összes ''elsőszülött élőlény kötelező feláldozását írja elő, addig egy másik bibliai részlet (Ex. 34,19) már szűkíti a kört. Benne az "Úr" ''csak a hímneműeket ''"követeli" magának, mondván: "Minden elsőszülött az enyém: ''minden hímnemű ''elsőszülött, a szarvasmarháké és a juhoké is." Magát ezt a rítust az "Úr" azzal "indokolja meg", hogy annak idején – még a kivonulás előtt 10. csapásként – megölte az egyiptomiak, de megkímélte a zsidók elsőszülött gyerekeit és állatait. Történt mindez olyképpen, hogy a zsidók a leölt pészachbárány ''vérével ''kívül behintették házuk ajtókeretét, és e jelet látva az éjszaka "öldöklő" istenség elkerülte népe épületeit. Az "Úr" így "beszél" az esemény lezajlása előtt: "Én végigvonulok azon az éjszakán Egyiptomon, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptomban: embert és állatot, s ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött, én, az Úr. A vért használjátok annak a háznak a megjelölésére, amelyben laktok. Ha látom a vért, kihagylak benneteket. Titeket nem ér a megsemmisítő csapás, amellyel Egyiptomot megverem." (Ex. 12,12-13). Majd magáról a 10. csapásról e szavakkal "számol be" az Ótestamentum: "Éjfélkor az Úr lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptom földjén: a fáraó elsőszülöttjére, akinek trónján kellett volna ülnie, s a börtönben levő fogoly elsőszülöttére, valamint minden állat elsőszülöttére… Nagy sírás tört ki Egyiptomban, mert nem akadt ház, amelyben halott ne feküdt volna." (Ex. 12,29-30.) – Majd – igen különös módon – ama istenség, aki Egyiptomban megkímélte a zsidók emberi és állati elsőszülöttjeit, a jövőt, a honfoglalást követő időket illetően viszont magának "rendeli" népének elsőszülöttjeit. Számunkra meglepő döntéséről Mózesnek a következőket "mondja": "Ha majd az Úr bevezet a ''kánaániak ''földjére és néked adja azt, amelyet esküvel megígért neked és atyáidnak, akkor majd szenteld mindazt az Úrnak, ami az anyja méhét megnyitja. Az állatok elsőszülöttei közül is a ''hímnemű'' az Úré… Ha a fiad a jövőben megkérdezi, hogy ez miért van, ezt feleld neki: az Úr erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból, a szolgaság házából. Mert amikor a fáraó makacsul ellenállt, és nem bocsátott el bennünket, az Úr megölt minden elsőszülöttet Egyiptomban, az emberekét is, az állatokét is. Azért szentelem az Úrnak mind, ami anyja méhét megnyitja, ha az ''hímnemű… ''Olyan legyen ez számodra, mint egy jel a tenyereden vagy egy emlékeztető jegy a homlokodon, hogy az Úr erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból." (Kihagyásokkal: Ex. 13,11-16.) Az elsőszülött fiúk – és általában a gyerekek – feláldozásának a szokását igen hosszú időn keresztül gyakorolták a zsidók. Úgy tűnik, hogy e rítusnak ''még i. e. 445 táján – ''tehát a babilóniai fogságból történt hazatérés után – ''is hódoltak. ''Az egyik ószövetségi részlet (Nehémiás 10,36-37) idevonatkozóan így beszél: "Elhozzuk az Úr házába minden évben földünk első termését, s minden fa első gyümölcsét. Ugyanígy ''elsnszülött fiainkat s ''állataink elsőszülötteit is, amint meg van írva a vényben…" Vajon mily megfontolások képezik a ''tudati alapját ''az elsőszülöttek dozásának, amelyet a zsidók hegyek hasadékaiban, magaslatokon és a Jeruzsálemtől délre folyó Hinnom nevű patak völgyében hajtanak végre? (Közbevetőleg ismét megemlítem: a Gé-Hinnom, a Hinnom-völgy szóból ered a ''gyehenna ''kifejezés, amely a keresztény eszmevilágban a bűnösök kínzatásának színhelyét, a poklot jelöli, és ősforrását tekintve arra utal, hogy az említett patak völgyében emberáldozatokat égettek el.) A fölvetett kérdésre a következő választ adhatjuk: Az embernek a legértékesebb lények általában a saját fajtársai. Közülük is különös beccsel bírnak számára a saját gyerekei. Főként az oly nagy örömmel várt elsőszülöttek, a patriarchális társadalomban az elsőszülött fiúk. Épp ezért, ha valamilyen rendkívül fontos dolog kapcsán igyekszik megnyerni az általa antropomorf szociomorf sajátosságokat hordozónak vélt transzcendens hatalmak segítségét, akkor az óhajtott cél elérésére-a legjobb eszköznek a legdrágábbnak számító elsőszülöttek feláldozását tartja megfelelőnek. Ily módon tehát az elsőszülött gyerekek (fiúk) kultikus elégetése, megölése pusztán egyik fajtája a ''zsengeáldozatoknak, ''amelyek számos helyen szerepelnek az Ótestamentumban, s amelyekkel a következőkben még foglalkozom. Ily megfontolások miatt kellett sajátos búcsút vennie az élettől Jefte bíró ''elsőszülött ''lányának (egyetlen gyerekének), a moabita király ''elsőszülött''-trónörökös fiának és az egyiptomi 10. csapás keretében a fáraó ugyancsak ''elsőszülött ''trónörökös fiának. De miért alakult ki az a szokás, hogy az ''összes ''elsőszülöttet (esetleg csak minden első fiút) fel kell áldozni a transzcendens erőknek? Erre a magyarázat az, hogy a szülők a nekik legdrágább első gyerek feláldozása révén igyekeztek lekenyerezni a természetfölötti erőket, és ezek ártó voltától megóvni a többi gyereküket. ÁBRAHÁM KÉSZ FELÁLDOZNI IZSÁKOT; HARC AZ EMBERÁLDOZÁSOK ELLEN Az ótestamentumi zsidók körében igen komoly ''harc ''dúlt a szóban forgó emberáldozati szokás körül. Számosan (a próféták közül pl. Mikeás, Hóseás, Ámósz, Ézsaiás és Jeremiás, valamint egyes júdai királyok) a megszüntetését követelték, ill. tiltották a gyakorlását. Mások viszont űzték ezt a barbár rítust, és igyekeztek fenntartani. Magának ennek a küzdelemnek a során a humanizációt képviselők arra törekedtek, hogy az áldozásban az embert valami mással ''helyettesítsék. ''Ennek az igyekezetnek volt talán egy aspektusban némi eredménye az, hogy a ''fiú elsőszülöttek feláldozása helyére a fityma levágásának ''a szokása lépett. (Lásd ezzel összefüggésben a körülmetélésről szóló fejezetet.) Hogy valószínűleg erről van szó, azt a következő látszik egyértelműen bizonyítani: az elsőszülött fiúkat éppúgy a világra jövetelük utáni ''8. napon ''kell ''föláldozni, ''amiként a ''körülmetélést is ''ugyanezen időpontban kell végrehajtani. "Fiaid közül az ''elsőszülöttet – ''»mondja« az »Úr« az elsőszülöttek föláldozásáról – add nekem… De az elsőszülött hét napig maradjon anyjánál, s csak a ''nyolcadik napon ''ajánld fel nekem." (Ex. 22,28-29.) Az előbőr levágását illetően pedig így "rendelkezik": "A ''nyolcadik napon ''kell közületek minden férfinemhez tartozót ''körülmetélni ''minden nemzedéken át." (Gen. 17,12.) Míg az adott esetben a humanizációt az jelentette, hogy az ''egész ember helyett ''csupán a személy ''egy részét ''(ti. csak a fiú fitymáját) ajánlották fel a transzcendens hatalomnak, addig más esetekben a humanizáció úgy jutott érvényre, hogy ''az elsőszülötteket az ''áldozás során ''állattal vagy valami mással helyettesítették. ''És ahogy a zsidók a korábbi időkben Jahvétől eredeztették az elsőszülöttek feláldozási kötelezettségét, most ugyanúgy ővele rendeltetik el az elsőként világra jött fiúknak az áldozásban más dologgal való helyettesítését is. Az istenséget az Exodus (13,13 és 34,20) így beszélteti: "Az emberek elsőszülöttét, ha fiú, meg kell váltanod." "Fiaid közül az elsőszülöttet meg kell váltanod." Hogy most már az elsőszülött fiúk helyett csupán ''állatot ''kell feláldozni, azt egy igen híres és közismert ótestamentumi elbeszélés indokolja meg, amely szerint ''Ábrahám kész feláldozni fiát, Izsákot, ''s amelyet alább idézni fogok teljes egészében, ám a megértése érdekében előbb meg kell említenem némely korábbi történéseket. A Biblia szerint ''Sárának ''az "Úr" bezárta a méhét (azaz nem lett gyereke), és ezért az asszony egyiptomi származású ''rabszolganőjéhez, Hágárhoz ''küldi be férjét, Ábrahámot, hogy vele nemzzen utódot. A 85 éves ősatya eleget tesz az óhajnak, és az ágyassal folytatott nemi kapcsolatából világra jön ''Izmael, ''akit elsőszülöttjének, örökösének tekint. Mindaddig, amíg az "Úr" "segedelmé"-vel az immáron igen öreg Sára nem szüli meg ''Izsákot. ''Ábrahám e fiú világra jöttekor száz esztendős, és úgy dönt, hogy mostantól őt tekinti ''elsőszülött-örökös ''gyerekének. Bizonyára azért, mivel – Izmaeltől eltérően – szabad feleségétől, nem pedig ágyastól származik. És a vázolt előzmények után lássuk magát az elbeszélést, amely azt indokolja meg, miért kell ''az elsőszülött fiúk ''helyett ''állatot ''áldozni! "Ezek után az események után – mondja a Biblia – történt, hogy Isten próbára tette [?] Ábrahámot és így szólt hozzá: »Ábrahám, Ábrahám!« »Itt vagyok« – felelte. Akkor ezt mondta neki: »Vedd egyetlen fiadat [és Izmael?], akit szeretsz, Izsákot, menj Morija földjére [ez állítólag azonos a későbbi egyik jeruzsálemi heggyel] s ott mutasd be égőáldozatul azon a ''hegyen, ''amelyet majd megnevezek neked.« Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, fölnyergelte szamarát, magával vitte két szolgáját és a fiát, Izsákot. Miután fát hasogatott az égőáldozathoz, fölkerekedett és elindult a hely felé, amelyet Isten mondott neki. A harmadik napon Ábrahám fölemelte szemét és messziről meglátta a hegyet. Ábrahám azt mondta a szolgáknak: »Maradjatok itt a szamárral. Én és a fiam elmegyünk imádkozni és utána visszatérünk [??] hozzátok.« Ábrahám tehát fogta az égőáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta, ő pedig kezébe vette a tüzet és a kést. Így mentek egymás mellett. Akkor Izsák [vajon hány éves lehetett ekkor?] megszólította Ábrahámot: »Atyám!« Az válaszolt: »Igen, fiam!« Ez azt mondta: »Lám, itt a tűz és a fa, de hol a bárány az égőáldozathoz?« Ábrahám így felelt: »Isten majd gondoskodik bárányról az égőáldozathoz, fiam.« Így mentek tovább egymás mellett. Mikor megérkeztek a hegyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette az ''oltárt, ''rárakta a fát, ''megkötözte a fiát ''és az oltárra helyezte a ''fa tetejére. ''Akkor kinyújtotta kezét, vette a ''kést, ''hogy ''feláldozza a fiát. ''De az ''Úr angyala ''rászólt az égből és azt mondta: »Ábrahám, Ábrahám!« »Itt vagyok« – felelte. Az folytatta: »Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen [?] fiadat sem tagadtad meg tőlem.« Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy ''kost, ''amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Ábrahám odament, megfogta a kost és ''föláldozta égőáldozatul fia helyett. ''Ábrahám így nevezte a helyet: »az Úr gondoskodik«. Ezért mondják mind a mai napig: »a hegyen, ahol az Úr gondoskodik.«" (Gen. 22,1-14.) E történet kapcsán talán még a vallásos olvasóban is fölmerülnek a kérdések: Milyen erkölcsiségű vajon a benne szereplő istenség, aki próbának teszi ki saját teremtményét, Ábrahámot? És milyen eszességű ugyanez a természetfeletti hatalom, amely nincs előzetesen tisztában azzal, hogy miként fog majd viselkedni az ősatya, ha tőle fia, Izsák föláldozását óhajtja? Persze, itt reálisan az elbeszélést megalkotó ember, és nem az isten dolgairól van szó. Mindenekelőtt arról, hogy aki ezt a történetet ily érzékletesen leírta, az ténylegesen is látott emberáldozást. Másodszor arra kell figyelnünk, hogy az elbeszélés révén megtudhatjuk, miként zajlott le az a folyamat (kb. az i. e. 4. századig) a zsidóknál, amelynek során gyereket (vagy felnőttet) égettek el az isteneknek. Harmadsorban igen nagyra kell értékelnünk a történetnek azt a momentumát, hogy az áldozásban az embert (jelen esetben Izsákot) állattal (kossal) helyettesíti. Végül fölteszek egy kérdést: mi lehet az oka annak, hogy ez, a humanizáció szempontjából oly fontos helyettesítés Ábrahám révén épp a későbbi Jeruzsálem területén fekvő Morfija-hegyen zajlik le? Úgy vélem, valószínűleg két ok miatt. Egyrészt azért, mivel a szóban forgó terület már a zsidók honfoglalása előtt is a kultikus emberáldozás igen fontos színhelye volt. Másrészt pedig azért, mivel az elbeszélés kimunkálója a zsidók által átvett és itt tömegesen gyakorolt véres emberáldozást szerette volna vele fölszámolni. Érdekes egyébként, hogy az elsőszülötti áldozás megszűnését az Ótestamentumban nem csupán a fentebb idézett történet igyekszik elérni, hanem egy ''másik indoklás is. ''Az utóbbi úgy hangzik, hogy az elsőszülötteket azért nem kell többé már feláldozni a természetfölötti hatalomnak, mert az "Úr" ''helyettük ''"kiválasztotta" magának kultikus szolgálatra a ''lévitákat. ''Ezt az álláspontot a Numeri két helyen is hangoztatja. Az egyik szövegrészlet szerint az "Úr" a következőt "mondotta" Mózesnek: "Nézd, magam választottam ki Lévi fiait Izrael fiai közül elsőszülötteik helyébe – azok helyébe, akik elsőként nyitották meg anyjuk méhét – Izrael fiai körében, hogy Lévi fiai az enyémek legyenek." (3,12.) A másik helyen (8,5-26) pedig ezen túlmenően arról is szó esik, hogy miként kell a lévitákat vallási szolgálatukra fölszentelni, és ők milyen (ti. 25-50 éves) életkorban kötelesek a "gyülekezet sátora" körül bizonyos feladatokat ellátni. Ugyanezen ótestamentumi .könyv szerint ténylegesen le is zajlott a szóban forgó csere, az elsőszülöttek feláldozása helyett a léviták vallási tevékenységének a bevezetése. Az idevonatkozó közlés azt mondja, hogy összeírták, ''hány egyhónaposnál idősebb férfi ''van a ''Lévi nemzetségében ''– az eredmény ''22 000 ''lett. Majd megtették ugyanezt abból a szempontból is, hogy a zsidóknál ''összesen hány férfi elsőszülött van – ''itt a végeredmény 22 273-nak adódott. Ily módon 22 000 elsőszülött férfi ellenében akadt csereként 22 000 lévita. De mit tegyenek a fennmaradt ''273 ''elsőszülöttel? – merült föl ekkor a kérdés. Az "Úr" aztán "megoldotta" a problémát: úgy "határozott", hogy e 273 személyért fejenként 5 ''ezüst sékel "váltságdíjat" ''kell fizetni Áronnak és fiainak, vagyis a tényleges papi funkció birtokosainak. (Numeri 3, 39-51.) A különféle emberáldozatok háttérbe szorítása lassan haladt előre, megszüntetésük csak igen későn sikerült. Jelzik mindezt az alábbi momentumok: ''1) Sámuel ''próféta a Saul által elfogott, de az isten parancsa ellenére meg nem ölt ''amalekita királyt, Agagot ''Gilgálban lefejezte és földarabolta, azaz föláldozta az "Úr [vagyis a frigyláda] színe előtt" (1 Sám. 15,32-33). ''2) Akház ''júdai király (i. e. 736-716) "tűzbe küldte ''fiát ''azoknak a pogányoknak az iszonyatos szokása szerint, akiket az Úr elűzött Izrael fiai elől" (2 Kir. 16,3; 2 Krón. 28,3). ''3) Manassé ''júdai uralkodó (i. e. 687-642) a "fiát tűzbe küldte" (2 Kir. 21,6). 4) Az északi zsidó állam (Izráel) bukását állítólag az isten – többek közt– azért idézte elő i. e. 721-ben, mert lakói tűzbe küldték fiaikat és lányaikat (2 Kir. 17,17). ''5) Ezékielnél ''(23,37) az "Úr" – a babilóniai fogság idején, az i. e. 6. század első felében – "megrója" a zsidókat azért, mivel "Házasságtörők voltak, vér tapad a kezükhöz, házasságot törtek bálványaikkal. Sőt még a fiaikat is, akiket nekem szültek, a tűzbe küldték, hogy megeméssze őket." 6) A babilóniai fogságból i. e. 537-ben hazatért zsidók még mindig hódolnak az emberáldozásnak. Ez egyfelől – mint a fentebb idézett egyik szövegből (Nehémiás 10,36) látszik-azt jelenti, hogy az ''elsőszülött fiukat ''istennek ajánlották föl. Másfelől pedig azt, hogy valőszínűleg a gyerekáldozás egyéb formáit is gyakorolták, mert az Ézsaiás-könyv fogság után keletkezett, az 55-66. fejezetet átfogó részében, az ún. III. Ézsaiásban (57,5) az "Úr" kárhoztatólag "mondja" a zsidóknak: ''Csecsemőket'' áldoztok a völgyekben, / és a sziklák hasadékaiban." A barbár emberáldozások a nomád zsidóknál még aligha voltak meg. Ezeket – a körülmetéléssel és sok más vallási rítussal együtt – minden bizonnyal ama földművelő népektől vették át, amelyeket Kánaánban találtak. Hogy tényleg ez történt, azt számos ótestamentumi hely hangoztatja. A 106. zsoltár 35-38. verse idevonatkozóan a következőket mondja a zsidókról: "Összeadták magukat a pogányokkal és utánozták tetteiket. Az ő isteneiknek szolgáltak, és ez lett a vesztük. ''Saját fiaikat áldozatul adták'' és leányaikat a démonoknak. Ártatlan vért ontottak, ''fiaik és leányaik vérét'' Kánaán isteneinek vitték áldozatul." ''Jeremiás ''prófétánál (7,21-31) az "Úr" azt "hangoztatja", hogy nem beszélt a zsidóknak véres és égőáldozatokról, amikor kihozta őket Egyiptomból. Ám ők ennek ellenére "Fölépítették a ''Tófet ''magaslatát a BenHinnom völgyében, ''hogy áldozatul elégessék fiaikat és lányaikat, ''bár ''ilyet egyáltalán nem parancsoltam nekik, ''még csak eszembe se jutott." Jeremiás később e problémakörre ismételten visszatér, és így beszélteti önmagához az "Ur"-at: "…menj le ''a Ben-Hinnom völgyébe, ''a Cserép-kapu bejáratához, és hirdesd ott azokat a szavakat, amelyeket hozzád intézek. Ezt mondd: »Júda királyai, Jeruzsálem lakói! Halljátok az Úr szavát! A Seregek Ura, Izrael királya mondja: Nos, olyan nyomorúságot hozok e helyre, hogy aki csak hallja, csengeni fog tőle a füle. Azért történik ez, mert elhagytak engem, ezt a helyet pedig megszentségtelenítették, tömjént áldoztak itt idegen isteneknek, akiket sem ők, sem atyáik, sem Júda királyai soha nem ismertek. Sőt ''ártatlanok vérével is elárasztották ezt a helyet. ''Magaslatokat építettek a Baaloknak, hogy ''elégessék ott fiaikat, ''amit ''egyáltalán nem parancsoltam, ''sem ''el nem rendeltem, ''de még csak eszembe se jutott.«" (19,2-5.) Mindez pedig azt jelenti, hogy ''Mózes révén nem ''parancsolta meg az istenség sem az elsőszülöttek, sem pedig általában emberek föláldozását. Gyakorlatilag az történt, hogy a Kánaánba behatolt nomád zsidók átvették az itt talált népek emberáldozási szokásait, és papjaik e rítusokat azáltal szentesítették, hogy eredetüket visszavetítették Mózes korába, mintha Jahve parancsolta volna meg a velük való élést. Jeremiás és több más próféta azonban tudja, mikortól és honnan vannak meg a zsidóságnál az emberáldozások, és ezek a fölvilágosult egyéniségek harcolnak a barbár kultusz ellen. "Föláldozzam-e elsőszülöttemet vétkemért, / méhem gyümölcsét saját bűnömért?" – kérdi elítélőleg ''Mikeás ''(6,7). "Hoztatok-e nekem étel- és véres áldozatokat / negyven éven át a pusztában, / ó Izrael háza?" – támadja kérdező formában a különféle áldozásokat (köztük valószínűleg az emberáldozásokat is) a mózesi időkre vonatkozóan ''Ámósz ''(5,25). ''Hóseás ''így beszélteti az istent: "…nem áldozat kell nekem, hanem ''a szeretet, ''/ nem az égőáldozat, hanem az Isten ismerete" (6,6); egyúttal rendkívül kemény hangnemben támadja a hivatalos, a különféle barbár áldozásokat bemutató papokat, mert szerinte "Mint csapatosan leselkedő rablók, / olyan a papok társasága; / Mint rablógyilkosok a szichemi úton, / valóban gonosz tetteket visznek végbe." (6,8.) A Leviticus (20,2-5) pedig – a próféták szellemében – ''halállal ''kívánja büntetni azokat, akik gyerekeket áldoznak fel, és az istenséget így beszélteti: "Aki Izrael fiai közül vagy az Izraelben tartózkodó idegenek közül ''fiait Molochnak ''áldozza, ''az haljon meg. ''Az ország népe ''kövezze meg, ''s én is ellene fordulok, és kiirtom népéből, mivel azzal, hogy fiát feláldozta Molochnak, beszennyezte szentélyemet, és megszentségtelenítette nevemet. Ha az ország népe olyan ember fölött, aki egyik fiát Molochnak áldozza, szemet huny, és nem adja halálra, akkor magam fordulok az illető ellen és nemzetsége ellen. Kiirtom őket a népből, és azokat is mind, akik egyetértettek velük abban, hogy Molochnak hódoljanak." Később ''a kereszténység ''aztán az ótestamentumi próféták e humanizációs álláspontját viszi tovább, és elvileg ''leszámol ''mindennemű ''emberáldozással. ''De ne feledkezzünk meg róla: ezt a leszámolást úgy végzi el, hogy egy vonatkozásban még maga is sajátos emberáldozattal "él". Mit jelent ez közelebbről? Azt, hogy istene a maga egyszülött fiát, ''Krisztust adja keresztre, ''hogy ezáltal az emberiséget örökre megváltsa attól az állítólagos eredendő bűntől, amelybe a jó és gonosz tudásának fájáról leszakított gyümölcs megevése révén Ádám és Éva sodort bennünket. (Közbevetőleg megjegyzem: a zsidó vallás tagadja ezt az egyetemes emberi bűnösséget, az utódokra való átszármazását; a kereszténység viszont, amely a zsidó vallás szent irataihoz kapcsolódik, állítja, hogy édenkerti őseink minden utódjukat bűnbe vitték, és ezért szükséges az általános megváltás.) ''Jézus ''ugyanis itt ''mint bűnbak ''jelenik meg, és funkcióját tekintve hasonlít arra a ''két kecskebakra, ''amely az engesztelés napján (a 7. hó 10-én) szerepel az Ótestamentumban. E bakok közül ''az egyiket ''a főpap Áron, ill. mindenkori utódja köteles föláldozni ''egész Izráel bűneiért.'' A ''másikat ''pedig ''azonos céllal ''és élve el kell küldenie egy különös hatalomnak, ''Azazelnek ''a pusztába. Az elküldés mikéntjéről így rendelkezik a Leviticus (16,21-22): "Áron tegye mindkét ''kezét a ''[bak] ''fejére, ''és ''olvassa rá ''Izrael fiainak minden mulasztását, minden engedetlenségét és ''minden bűnét. ''Miután így a bak fejére olvasta őket, vezettesse a pusztába egy emberrel, aki késznek mutatkozik rá, s a bak elviszi ''minden bűnüket ''egy kietlen helyre." Mindez azt jelenti, hogy a kereszthalált szenvedő Jézus – a most említett bakokkal egyezően – megszabadít minden bűntől. Ő maga e célra – mivel különös értékek megtestesítője: ''elsőszülött, ''Dávid ''királyi ''családjának ''sarja ''és ''"istenember" – ''kiválóan alkalmas. Ez az újszövetségi álláspont, amely szerint az istenség a bűnössé vált teremtményeit csak saját fiának az élete árán szabadíthatja meg, rendkívül logikátlan. Ám azáltal, hogy az emberek, az állatok és az egyéb dolgok föláldozásának elvileg véget vet, történelmi jelentőségű előrehaladást tesz lehetővé tömegméretekben. Ezt a tényt a következő történettel érzékeltetem: Időszámításunk 303. évében a mai Bajorország területén, Durostorumban létezett egy római katonai tábor. Benne évenként még ősi módon ülték meg azt a Saturnaliát, amelyet ez idő tájt Rómában már civilizáltan ünnepeltek meg decemberben. Ez azt jelenti, hogy míg a római polgárok egymást ''emberszobrokkal ''ajándékozták meg, addig a durostorumi katonák ''élő embert ''áldoztak föl. Azt cselekedték, hogy a csinos tisztek közül kisorsoltak valakit ''Saturnus ''isten szerepére. Az illető kb. egy hónapon át "játszotta" – sajátosan öltözve és tevékenykedve – e természetfölötti hatalom szerepét, majd önkezével föláldozta magát az istenség oltárán. Hogy miért? Mert azonosnak tartották magával a földműveléshez kötődő istenséggel, és az volt a funkciója, hogy eltemetése után védje az ősszel a földbe elvetett gabonamagvakat. Igen ám, de az említett esztendőben a sorsolás olyan embert jelölt ki e véres szerepre, aki már ''keresztény ''volt. Az állítólag ''Dasius ''nevű tiszt aztán épp ezért ''nem ''tett eleget a szokásos ''önfeláldozásnak, ''mondván, hogy Jézus kereszthalála óta értelmetlenség bármiféle emberáldozat. Humanizált keresztény hite azonban nem menthette meg a haláltól. Egyik "pogány" elöljárója ugyanis erőszakkal leölte az oltáron mint valami barmot, és így ezt a vértanú férfit rákényszerítene arra, hogy akarata ellenére a barbár Saturnus-kultusz áldozata legyen. Az emberáldozatok a különféle népeknél a régi időkben igen sokfélék és gyakran rendkívül brutálisak voltak. Hol gyerekeket, hol felnőttet, hol előkelőt, hol feleséget ajánlottak föl a tanszcendens hatalomnak. A középkori azték indiánok pl. bizonyos ünnepeken élő rabszolgák ezreinek a szívét tépték ki, hogy hamis hiedelmek alapján a napkultusznak hódoljanak. Épp ezért nem lehet eléggé pozitívan értékelni munkásságukért azokat a személyeket, akik a bibliai időkben az emberáldozatok megszüntetéséért harcoltak, ill. azokat az egyéniségeket, akik a kialakuló kereszténység keretében az emberi és az állati áldozat ellen egyaránt küzdöttek. Hogy e humanizációs küzdelemnek a történelemben játszott felbecsülhetetlen jelentőségű szerepére rámutassak, az emberáldozati témakör tárgyalásának lezárásaként még arról a megrázó, ''7 férfi halálával ''járó ótestamentumi mágikus szertartásról teszek említést, amely a ''második Sámuel-könyv 21. ''részében olvasható. Magának ennek a varázslási műveletnek a megértéséhez szükséges ismernük az előzményeket, amelyek a következők: 1) Az "Úr" állítólag megparancsolta a zsidóknak, hogy a honfoglalás során majd űzzenek el, ill. öljenek meg minden kánaáni népet. 2) Miután a zsidók átkeltek a Jordán nyugati partjára, a kánaáni népek szövetségbe tömörültek, és harcoltak ellenük. 3) Kivéve ''a gibeonitákat, ''akik úgy döntöttek, hogy szövetségre lépnek velük. E céljukat azonban (mint a "Bibliai történetek" c. fejezetben olvasható) csak csellel érhették el. Mivel ők is Kánaán lakói voltak, s az "Úr" "parancsa" az ő elűzésükre, ill. kiirtásukra is vonatkozott, az őket nem ismerő zsidókat megtévesztették, önmagukat – kánaáni voltukat elhallgatva – távol lakó népnek tűntették föl. Ezt úgy érték el, hogy egyezséget kötni akaró küldötteik lerongyolódott ruházattal, rossz állapotú szamarakkal jelentek meg a zsidók körében, mintha messziről érkeztek volna. 4) Az utóbbiak hittek nekik, szerződést kötöttek velük arról, hogy megkímélik az életüket. 5) Ám néhány nap multán kiderült az igazság, az, hogy a gibeoniták a kánaáni föld lakói. 6) Most fura helyzetbe kerültek a zsidók, mert egyfelől az "isteni rendelkezés" értelmében el kellett pusztítaniuk, a velük létrehozott egyezség szerint pedig kötelesek voltak életben hagyni a gibeonitákat. 7) Végül a döntés az lett, hogy – a szerződésnek eleget téve – nem ölik meg a csalafinta gibeonitákat, ám őket – mivel csalást alkalmaztak – favágó és vízhordó szolgákká teszik. 8) Később azonban az első óizraeli király, ''Saul – ''megszegve a Józsué korában kötött egyezséget – ''sok gibeonitát megölt. ''(Józsué 9. rész; 2 Sámuel 21,1-2.) És mi történik a későbbiek során? A második óizraeli király, Dávid idejében a zsidóknál – mint a szövegösszefüggésekből kiderül: a nagy szárazság miatt – sokáig tartó éhínség uralkodott. Mi lehet ennek a szörnyű csapásnak az oka? – tették föl maguknak a kérdést az érintettek, akik a természeti folyamatokban nem objektív, az ember iránt közömbös, vak kauzális történést láttak, hanem ésszel bíró transzcendens erők tevékenységének az eredményét pillantották meg. Sajátos vallási szemléletük alapján végül arra a következtetésre jutottak, hogy a már 3. éve tartó szárazság és az általa előidézett éhínség ''Saul miatt ''van, aki a fentebb említett szerződés ellenére az ammonita származású ''gibeoniták ''közül sokat ''elpusztított. ''Ezt a "felismerés"-t a szenvedő zsidók magával az istenséggel mondatják ki: "Vérnek bűne nehezedik Saulra és házára, mert megölte a gibeonitákat." (2 Sám. 21,1.) Majd keresik, milyen megoldás révén lehetne a bajból kimenekülni. Szerintük úgy, hogy a fölháborodott gibeonitákat – és egyúttal a szerződés megszegését is büntető istent is – kiengesztelik. Dávid tehát magához hívja a gibeonitákat, és megkérdi tőlük, mivel engesztelhetők ki az őket ért jogtalanság kapcsán. A válasz így hangzik: "Annak az embernek [ti. ''Saulnak''], aki bennünket kipusztított, és aki teljes megsemmisítésünkre tört, úgyhogy sehol sem maradhattunk meg egész Izrael földjén, annak az ''utódai közül ''szolgáltass ki nekünk ''hét férfit, ''hogy Gibeonban az ''Úr előtt felnyársalhassuk ''őket az ''Úr hegyén." ''(Uo. 21,5-6.) A király – valószínűleg három momentum miatt: szűnjék meg az éhínséget okozó szárazság; "az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele" nézet értelmében a leszármazottak felelősek elődeik cselekedeteiért; hadd pusztuljanak korábbi ellenségem családtagjai – eleget tesz a kérésnek, és Saul ''2 – Ricpától ''született ''– fiát, ''továbbá ''5'' – Meráb (Mikál) nevű leányától született ''– fiúunokáját ''"fogta és kiszolgáltatta a gibeonitáknak, akik aztán ''karóba húzták őket az ''Úr előtt a hegyen. Így haltak meg mind a heten." Magának a szövegnek a folytatása aztán (amely egyfelől a szerencsétlen utódok "kivégzésé"-nek az ''időpontjáról, ''másfelől pedig arról számol be, hogy ''mit tesz ''ekkor ''Saul özvegye, a ''két fiát elvesztő Ricpa) világossá teszi számunkra, hogy itt barbár termékenység-varázslat, a szárazság megszüntetését, ''az esőt előidézni akaró ''mágikus ''emberáldozás ''zajlik le. A karóba húzott Saul-utódokról a következőket mondja a Biblia: ''"Az aratás első napjaiban, ''az árpa aratásának megkezdésekor ölték meg őket. Aja lánya, ''Ricpa ''gyászruhát vett és azt terítette fekvőhelyül a sziklára ''az árpa aratásának megkezdésétől ''egészen addig, ''míg ''az égből ''eső nem esett ''rájuk; így akadályozta meg, hogy nappal az égi madarak, éjjel meg a vadállatok rájuk szabaduljanak." (Uo. 21,9-10.) A Saturnusként meghalni kényszerült keresztény Dasius és Saul 2 fia, valamint 5 fiúunokája tehát a földműveléssel kapcsolatos kegyetlen kultusz áldozatai. Az előbbi azért, hogy mágikus erejével télen megvédje a földbe ősszel elvetett gabonamagvakat. Az utóbbiak pedig azért, hogy az aratás idején elszenvedett halálukkal a későbbi évek termését garantálják – Ricpával együtt, akinek varázslói feladata a jó aratáshoz elengedhetetlen eső biztosítása. MILYENEK LEGYENEK AZ ÁLDOZATOK? Az emberen – mint legértékesebb áldozaton – kívül más egyéb dolgokat is fölajánlottak a természetfölötti erőknek – köztük Jahvénak is – az ószövetségi zsidók. Így pl. a szarvasmarhát, juhot, kecskét, galambot, lisztet, olajat és még sok más egyebet. Az áldozatok körében kitüntetett szerepet játszottak ''a zsengék. ''Ezt a tényt korábban már jeleztem, és egy vonatkozásban, az emberi ''elsőszülöttek ''feláldozási, ill. helyettesítési kötelezettségének a tárgyalásakor viszonylag részletesen be is mutattam. Egyúttal arról is szót ejtettem, hogy több ótestamentumi hely szerint az "Úr" magának "követelt" minden Molochnak, olyan (esetleg csak hímnemű) lényt, amely az anyja méhét megnyitja Izráel körében. Így aztán a család elsőként született gyerekéhez (fiához) hasonlóan fel kellett áldozni az ''első állativadékot ''is. Ám a zsengeáldozat parancsa a ''növényvilágra ''is vonatkozott. Ezt számos bibliai részlet igen határozottan jelzi. A sok lehetséges ótestamentumi hely közül talán elégséges lesz, ha a növényi zsengeáldozat érzékeltetése céljából csak három markáns példát idézek föl. Az egyikben, a Sínai-hegyi parancsadás 3. történetében (Lev. 34,26) az istenség a következőképp "rendelkezik": "Szántófölded termésének zsengéjéből a legszebbet vidd Uradnak, Istenednek a házába." A másikban (Ex. 19,23-25) – még a honfoglalás előtti időkben – az alábbi sajátos kötelezettséget "rója" a természetfölötti hatalom a zsidókra: "Ha majd bejuttok földetekre és ott ''gyümölcsfát ültettek, ''a gyümölcseit úgy tekintsétek, mintha az ''előbőre ''volna. ''Három éven ''át legyen ''körülmetéletlen ''dolog számotokra, és ''ne egyetek belőle.'' A ''negyedik évben minden gyümölcsét ''szenteljétek az ''Úrnak ''hálaadó ünneppel. Az ''ötödik évben már megehetitek a ''gyümölcsét, és begyűjthetitek a termést magatoknak." A harmadikban (Lev. 23,10-12) az aratással kapcsolatosan fejeződik ki a zsengeáldozás szabálya. Itt az isten így "beszél" Mózeshez: "Szólj Izrael fiaihoz és közöld velük: Amikor majd eljuttok arra a földre, amelyet adok nektek, s amikor elérkezik az aratás, akkor aratástok ''első kévéjét ''vigyétek a papnak. Ő felajánlja az Úrnak a bemutatás szertartásával, hogy kedvessé tegyen titeket. A pap a szombat utáni napon mutassa be az áldozatot…" Maguk ezek az előírások annak a hamis-szociomorf emberi vélekedésnek a kifejeződései, hogy a számunkra oly igen kívánatos emberi és állati elsőszülöttek, valamint a növényi zsengék feláldozása révén a földöntúli hatalmak rávehetők: jó termést biztosítsanak s ne pusztítsák el a többi emberi és állati utódot, valamint gabonát és gyümölcsöt. Magát ezt a torz szemléleten nyugvó mágikus zsengeáldozást – érthető módon – esztelenségnek tartja a 20. századi gondolkodás. Ám mindjárt szolidabban vélekedünk róla, ha eszünkbe jut a következő: a primitív eszközökkel dolgozó földművelő verejtékes munkájának a kicsiny eredményét a kánaáni területen állandóan veszélyeztette az aszály – Jákób és családja, továbbá Ruth férjének a családja ezért megy Egyiptomba, ill. a moabiták földjére –, s így nem csoda, hogyha a létében fenyegetett ember illuzórikus úton, zsengeáldozattal igyekszik a rossz ellen biztonságra szert tenni. Az Ószövetség számos alkalommal szabályozza azt is, hogy ''milyen korúak ''legyenek a feláldozásra kerülő élőlények. Azt már korábban látjuk, hogy az emberi elsőszülöttek a világra jövetelük utáni ''8. napon ''voltak kénytelenek búcsút venni az élettől. Ezzel összefüggésben egy helyütt (Lev. 22,27) az "Úr" a következőt "írja elő": "Az újszülött borjú, bárány vagy kecske nyolc napig maradjon az anyjával. A nyolcadik naptól kezdve már alkalmas rá, hogy áldozatul bemutassák az Úrnak." Az állatok kapcsán gyakori követelmény, hogy a föláldozásra kerülő fiatal állat ''egyesztendős ''legyen (vö. pl.: Lev. 9,3; 12,6; 14,10; 23,12). Az Ótestamentum olvasója gyakran találkozhat olyan rendelkezésekkel, amelyek azt szabályozzák, hogy ''milyen nemű ''legyen a feláldozásra kerülő élőlény. Lehetséges, hogy egy korban a különféle bibliai népek – köztük a zsidók is ''– minden ''elsőszülöttet fölajánlottak a természetfeletti erőknek. Nem zárhatjuk ki azt sem, hogy itt vagy ott esetleg az elsőszülött ''lány ''feláldozása volt előírva. Azt viszont talán – bármennyire ellentmondók is a bibliai források – biztosnak tekinthetjük, hogy a patriarchális társadalomban az elsőszülött ''fiúk ''mágikus föláldozása lett az alapvető gyakorlat. Részben esetleg a férfiuralom létrejöttével függ össze az is, hogy míg az állatok közül korábban az anyja méhét megnyitó ''minden ''egyedet fölajánlották az istennek, addig később e kötelezettség csak a ''hímnemű ''utódokra vonatkozik, és velük kell helyettesíteni az emberi elsőszülötteket (pl. Izsákot kossal) vagy bizonyos állatok első kicsinyét (pl. a szamárét juhval, vagyis szintén kossal; Ex. 34,19--20). Persze, a patriarchális rend társadalmi sajátossága mellett mindebben – ti. a hímek elsődleges föláldozásában – a bikák, kosok, bakok stb. specifikus nemi jellege is közrejátszik. Ez is oka annak, hogy az Ótestamentumban – miként az ókori Egyiptomban is – központi helyet foglal el a ''bika – ''pontosabban fogalmazva: a ''fiatal bikaborjú ''– kultusza. Ezzel az utóbbival találkozunk, midőn Mózesnek a Sínai-hegyen való tartózkodása alatt a zsidók (a későbbi Jahve-főpap, Áron vezetésével!) ''aranyból bikaborjúkat ''készítenek, ezeket imádják, és azt mondják róluk, ezek azok az istenek, akik kihozták őket Egyiptomból, a szolgaság házából (Ex. 32. rész). Ezt a kultuszt gyakorolja az óizraeli birodalom két utódállama közül az északi, amelynek első királya, I. Jeroboám ''két bikaszobrot ''készíttet, és közülük az egyiket ''Bételben, ''a másikat pedig ''Dánban ''állíttatja föl, hogy ily módon vallásilag elszakítsa a Dávid és a Salamon által Jeruzsálembe központosítót kultusztól saját népét (1 Kir. 12,26-33). És mint majd látni fogjuk különféle konkrét áldozási történések elemzésekor: a zsidóság körében más esetekben is igen fontos szerepet játszik a bikakultusz, amely eredetét tekintve minden bizonnyal a nomád állattenyésztésben és a totemisztikus hiedelmekben gyökerezik. Magának a bikakultusznak ez a kiemelkedő volta azonban korántsem jelenti, hogy a szarvasmarha fajnak csak a hímjeit áldozzák föl. Vannak az Ótestamentumban helyek, amelyek beszámolnak róla, hogy a zsidók ''nősténymarhákat is ''szoktak fölajánlani vallási célzattal az általuk létezőnek gondolt transzcendens erőknek. A frigyláda tárgyalásakor részletesebben kitértem rá, és ezért most csak megemlítem, hogy amikor a filiszteusok ezt az általuk zsákmányul ejtett kultikus objektumot szekéren visszajuttatják a zsidókhoz, akkor az utóbbiak a szekérbe befogott ''két, ''nem régen leborjadzott, igavonásra még soha nem használt ''tehenet ''áldozatként ''elégetik'' (1 Sám. 6,7-14). A Leviticus (4,27-29) előírja, hogy ha valaki a népből (a földművelők közül?) "vét ''tudatlanságból, ''s felelősséget von magára azzal, hogy az Úr parancsa által tiltott dolgot művel, (vagy ha eszébe juttatják az elkövetett vétket), hozzon egy ''kecskét, ''egy hibátlan ''nőstényt ''áldozatul elkövetett vétkéért. Tegye kezét az állat fejére, és áldozza fel ott, ahol az égőáldozatot szokták bemutatni." Ugyanez a könyv egy másik helyen (5,1-6) különféle vétkek (tiltott dolgok elhallgatása, tisztátalan dolgok érintése, megengedhetetlen eskü tevése) kapcsán kötelezi a hibázót: "…vallja meg elkövetett bűnét, hozzon az Úrnak jóvátételi áldozatul az elkövetett bűnért egy ''nőstényt'' a nyájból ''(juhot vagy kecskét) ''engesztelő áldozatul, a pap pedig végezze el fölötte az engesztelés szertartását és az megszabadítja őt a bűntől." Amikor az "Úr" úgy "dönt", hogy a bűnössé lett Saul benjáminita utódai helyett a Júda törzsbéli Isai (Izáj) családjából választ új királyt az óizráeli állam élére, akkor a választott uralkodó, Dávid fölkenésére ''Sámuelt – a ''prófétát, a volt bírót – küldi el Betlehembe, és a következőt "parancsolja meg" neki: "Vigyél magaddal egy ''üszőt ''[vagyis egy fiatal nősténymarhát] és mondd: Azért jöttem, hogy ''áldozatot ''mutassak be az ''Úrnak. ''Aztán hívd meg Izájt az áldozatra. S majd magam adom tudtodra, mit tegyél. Föl kell ugyanis kenned, akit majd megnevezek." (1 Sám. 16,2-3.) Annak bemutatása céljából, hogy az ókori zsidók a domináns hímáldozatok mellett nőstényeket is felajánlottak a vallási kultusz keretében, még egy – igen különös! – példát említek meg. Maga a példa jogi tartalmat is hordoz, és azzal kapcsolatos, hogy mi a teendő akkor, ha bizonyos, olyan megölt emberre lelnek, akiknek a ''gyilkosa ismeretlen. ''"Ha azon a földön – olvashatjuk a Deuteronomiumban (21,1-9) –, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, agyonütött embert találnak a ''határban, ''és nem tudja senki, ki ütötte agyon, menjenek ki a vének és az írnokok, és mérjék meg a távolságot az áldozat és a környékbeli városok között. Amikor megállapítják, melyik város fekszik a ''legközelebb, ''az illető város vénei válasszanak ki egy ''üszőt, ''amelyiket még nem dolgoztattak és nem fogtak igába. Aztán az illető város vénei vezessék az üszőt egy soha ki nem száradó patak partjára, ahol még nem szántottak és nem vetettek. Ott a patak fölött vágják el az üsző nyakát. Akkor menjenek oda a papok, Lévi fiai – az Úr, a te Istened őket választotta ki arra, hogy szolgálatát ellássák és az Úr nevében áldást osszanak s hogy minden vitás kérdésben és minden sérelmes ügyben ítélkezzenek. Majd a meggyilkolt emberhez legközelebb fekvő város vénei ''mossák meg kezüket a ''patakban, az üsző fölött, amelynek elvágták a nyakát s nyilatkoztassák ki: »''Nem a mi kezünk ontotta ki ezt a vért, ''szemünk nem látott semmit. Légy irgalmas népedhez, Izraelhez, amelyet te, az Úr megszabadítottál, s ne engedd, hogy ártatlanul ontott vér bűne nehezedjék népedre, Izraelre.« Így jóváteszed a körödben ártatlanul kiontott vért, mert megteszed, ami helyénvaló az Úr szemében." (E sajátos, az ártatlanságot kinyilvánító ''kézmosás ''kapcsán gondoljunk arra, amit ''Pilátus ''cselekedett azt követően, hogy a zsidók követelésére nem a bűnös Barabást, hanem az ártatlan Jézust engedi megfeszíttetni. Nos: ''vizet ''hozatott, ''megmosta kezét ''a sokaság szeme láttára, és így szólt: »Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől.«" – Máté 27,24.) Miután áttekintettük, milyen nemű állatokat szoktak feláldozni az ótestamentumi zsidók, és az utolsóként ismertetett mágikus rítus kapcsán az újszövetségi Pilátus kézmosásának történeti előzményét is megtapasztalhattuk, arra hívom fel röviden a figyelmet, hogy a bibliai szövegek szerint az áldozatoknak ''épeknek, ''hibátlanoknak, egészségeseknek ''kell lenniük. ''Ezt a követelményt az Ótestamentum számtalan helyen megfogalmazza (vö. pl.: Lev. 1,3; 3,1.6; 9,3). Egyúttal arról is olvashatunk benne, hogy mivel a kultikus szolgálatot ellátók voltaképpen istennek szentelt áldozatok, ezért ''pap ''csak ''testileg ''teljesen ''hibátlan ''ember lehet. Érdekességként utalok egy idevonatkozó különös esetre, amelyet Flavius Josephus beszél el: amikor bizonyos Arisztobülosz nem akarta, hogy egy Hürkanosz nevezetű férfiú főpap lehessen, egyszerűen leharapta az illető fülét ("A zsidó háború." 60-61. oldal). ''Hol mutathatók be az áldozatok?'' E kérdés körül azon időponttól kezdve bontakozott ki komoly küzdelem az ótestamentumi zsidók közt, hogy Dávid és Salamon világi-kultikus központtá tette meg ''Jeruzsálemet.'' A papság és az általa támogatott állami hatalom ekkor igyekezett meggátolni az e városon kívüli áldozást. Hasonló törekvés vezette azokat az erőket is, amelyek később ''Nehémiás ''és ''Ezsdrás ''nyomdokain haladva a teokratikus zsidó hatalom képviselői voltak. A bibliai szövegekből azonban nyilvánvaló, hogy ez a monopolisztikus törekvés csak időnként juthatott érvényre. Rengeteg ótestamentumi részlet arról beszél, hogy régebben a zsidók ''mindenütt ''– ligetben, fa alatt, magaslatokon, hasadékokban, háztetőkön stb. – fölajánlottak áldozatokat. És közülük nem csupán az egyszerű emberek, hanem igen gyakran még az i. e. 587-es évig független déli állam, Júda királyai is. (Az Ószövetség egyik részlete, a Leviticus 17. részének 1-9. verse pl. – sok más helyhez hasonlóan – igen kemény szavakkal tiltja a nem szent helyen való áldozást, és a vallási kultuszt központosítani óhajtó papi törekvések szellemében halálbüntetést szán – még a nem zsidók közül is – annak, aki a korábbi szokások szerint ajánl fel a transzcendens hatalomnak valamely dolgot.) Igen régóta folyt a harc a zsidók történelme során arról is: ''ki mutathat be áldozatokat? A ''későbbi időkben a hivatalos papság – mint korábban már szó esett róla -– e téren magának igyekezett biztosítani a kizárólagos jogot, és az áldozásoknak olyan sokoldalú, mereven szabályzott rendszerét alkotta meg, hogy az Ótestamentum mai olvasója szinte nem akar hinni a szemének, amikor megismerkedik vele. E rendszernek némely vonatkozásait ebben a fejezetben érintem, néhány különös mozzanatát pedig más fejezetekben mutatom be. Az Ószövetségből egyébként megállapítható, hogy az ősi időkben ''mindenki ''jogosult volt áldozni. Épp ezért a majdani papság nehéz helyzetbe került, amidőn a múltat illetően azt akarta igazolni, amit pillanatnyilag és a jövőre vonatkozóan próbált magának biztosítani: mindig csak a pap jogosult az isten rendelkezése értelmében áldozat bemutatására, mert a pusztában Jahve Áront és az ő utódait választotta ki e tevékenységre, és általában a kultikus szolgálatra. Az utólagos visszavetítési kísérletre utal, hogy maga ''Mózes ''is áldoz, holott nem pap. És hozzá hasonlóan ajánl fel kecskét, lisztet, kovásztalan kenyeret az istenségnek a bíró ''Gedeon, aki ''Ofrában oltárt emelt "az Úrnak" (Bírák 6,14-24). Mint fentebb szó esett róla, ugyancsak áldozatokat mutat be több alkalommal a bíró és próféta ''Sámuel. ''De hasonlót tapasztalunk az Ótestamentumban kitüntetett szerepet játszó két király, ''Dávid ''és ''Salamon ''kapcsán is. Az utóbbi uralkodó pl. – mint a frigyládát tárgyaló fejezetben kissé részletesebben kitértem rá – az első jeruzsálemi templom fölépítése előtt Gibeónba megy, és ott az igen közkedvelt magaslaton rengeteg állatot áldoz fel (1 Kir. 3,3-4). Maguk a különféle ótestamentumi áldozások ''az időbeliség szempontjából ''két csoportra oszlanak. Vannak közöttük olyanok, amelyek ''alkalmiak'', nem fix időponthoz, hanem valamilyen eseményhez, előzetes kívánsághoz, beteljesült óhajhoz kötődnek. E körbe tartoznak pl. az építéssel, a szüléssel, a harci cselekményekkel, a különféle "tisztátalanságok"-kal, az elkövetett "bűnök"-kel és még sok minden mással kapcsolatos áldozások, amelyek valósággal hemzsegnek az ószövetségi iratokban. (Általános természetük érzékeltetése céljából közülük néhányra majd még ki fogok térni.) A másik csoportba tartozókra a ''rendszeresség ''jellemző, ami annyit jelent, hogy az év ''bizonyos napjain ''mindig be kell őket mutatni. Az alábbiakban ezeket a dátumhoz kötődő áldozásokat sorra veszem és részletesen ismertetem, mert ezek a későbbi, a papság által meghatározott ótestamentumi kultusz lényegét képezik. A rendszeres áldozatok közül elsőként arról ejtek szót, amelyet a hívő zsidók ''naponként ''voltak kötelesek bemutatni az istenségnek, és amelyről az "Úr" a következőket "parancsolja meg": "Az oltáron [a "gyülekezeti sátor" előtt álló égőáldozati oltáron] ezt kell majd feláldoznod: ''két egyesztendős bárányt mindennap, ''megszakítás nélkül. Az egyik bárányt reggel áldozd fel, a másikat este felé: hozzá egy tized ''lisztlángot, ''amely össze van keverve egy negyed hin zúzott bogyóból nyert ''olajjal, ''továbbá egy bárányhoz egy negyed hin ''bort ''italáldozatul. A másik bárányt estefelé áldozd fel: az ételáldozat és az italáldozat olyan legyen, mint reggel: ez a megbékélés illata, az Úr tiszteletére elköltött eledel. Mint állandó égőáldozatot kell ezt nemzedékről nemzedékre bemutatni az Úrnak a bizonyság [a gyülekezet] sátrának bejáratánál, ahol veled találkozom, hogy szóljak hozzád." (Ex. 29,38-42.) A másik igen gyakori rendszeres áldozatot az ótestamentumi zsidók ''szombatonként ''voltak kötelesek bemutatni. Ez azt jelentette, hogy a fentebb említett, minden napra előírt dolgok mellett még újabbakat is fel kellett áldozniuk a körükben egy idő óta (talán a babilóniai fogságot követően) oly fontos szerepet játszó heti pihenőnapokon. Ide vonatkozóan a Biblia a következőket mondja: "Szombati napon [áldozz] ''két egyéves hibátlan bárányt, ''két tized ''lisztlángot, olajjal ''meghintve mint ételáldozatot s a hozzá tartozó italáldozatot – ez ''a szombati égőáldozat, ''amely minden szombaton esedékes az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó italáldozaton ''kívül." ''(Num. 28,9-10.) Az ószövetségi zsidók életében és vallásában – nem csupán a nomád pásztorkodás idején, hanem később is – igen fontos szerepet játszottak az ''égitestek. ''Ezt a tényt jelzi többek közt az, hogy a szombat mint hetedik nap (minden valószínűség szerint) az égi szférával kapcsolatos, hogy az időt a Hold fázisváltozásaihoz kötődve 28 napos holdhónapokban (újholdtól újholdig) számították, hogy a "gyülekezet sátorá"-nak a bejáratát keletre (tehát a fölkelő Hold és Nap felé) nézőn helyezték el, hogy a monoteista tendenciájú próféták és papok harcot folytatnak az "égi seregek" ősi kultusza ellen. Így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy az egyik, általam harmadikként említett rendszeres ószövetségi áldozat bemutatására mindig a hónap kezdetén, vagyis ''újholdkor ''kerül sor. Ezzel összefüggésben a Numeri (28,11-15) ily kötelezettséget ró a zsidókra: "Hónapjai tok ''első ''napján ''két fiatal bikát, egy kost ''és ''hét hibátlan, egyesztendős bárányt ''kell ''égőáldozatul ''bemutatnotok az Úrnak, ezenkívül bikánként három tized ''olajjal ''meghintett ''lisztlángot ''ételáldozatul, a koshoz meg két tized olajjal vegyített lisztlángot ételáldozatul – kellemes illatú égőáldozatul, tűzáldozatul az Úrnak –, hozzá tartozó italáldozatul meg bikánként fél hin ''bort, ''a koshoz pedig egy harmad hint és minden bárányhoz egy negyed hint (számítva). Ez az ''újhold idejére ''rendelt égőáldozat, amely egész éven át ''minden hónapban ''esedékes. Ezenkívül ''egy kecskebakot ''is fel kell áldozni ''engesztelő áldozatul az ''Úrnak, a szokásos égőáldozaton és a hozzá tartozó italáldozaton kívül." A PÉSZACH ÉS A KOVÁSZTALAN KENYEREK ÜNNEPE Amint az idézett szövegben említett áldozatok mennyisége és minősége egyértelműleg mutatja, az égitestek igen nagy szerepet játszottak az ótestamentumi zsidóknál a mindennapi életben s a vele szervesen összefonódott vallási kultuszban. Hasonló ok miatt kiemelkedő fontosságúak az Ószövetségben azok a dátumhoz kötött, tehát ismétlődő áldozások is, amelyekre minden esztendőben az év első holdhónapjának, Niszánnak a közepétől került sor. Magát azt az aktussorozatot, amelynek a keretében ezek az áldozások lezajlottak, az irodalomban különféle neveken említik. Némelykor egyedül azt a ''pészach ''(ejtsd: pészah) szót használják a jelölésére, amely a magyar nyelvű szövegekben gyakran pászka, páska alakban szerepel. Más esetekben a szertartás-sorozat egészére csupán ''a kovásztalan kenyerek ünnepe ''kifejezést alkalmazzák. S akad olyan jelölés-variáció is, amely ''mindkét ''fogalom használatával él, miközben a vallási történések ''legelejét, ''első napját ''pészachnak, ''a többnapos (általában egy hetet átfogó) ''folytatását ''pedig a ''kovásztalan kenyerek ünnepének ''hívja. (A szóban forgó dolgok kapcsán a héber nyelvben ''két ''kifejezés szerepel: ''chag ha pészach, ''amelynek a jelentése ez: az ''elkerülés ünnepe; chag ha-meccot, ''amelynek az értelme a következő: ''kovásztalan kenyerek ünnepe.)'' Vajon honnan ez az eltérő szóhasználat? Korántsem a Bibliával foglalkozó emberek önkényéből, tévedéséből fakad, hanem abból, hogy maguk azok az ótestamentumi szövegek különbözők, ill. ellentmondásosak, amelyek a szóban forgó Niszán havi kultikus cselekményekről tudósítanak, és amelyek velük kapcsolatosan más és más korszak vagy helyszín viszonyait tükrözik (Ex. 12,1-9; Lev. 23,5-8; Num. 28,16-25; 2 Kir. 23,21-23; 2 Krón. 30,1-26; 2 Krón. 35,1-19). A következőkben ezekre az eltérő adatokat tartalmazó bibliai helyekre majd részletesen kitérek. Előbb azonban szükségesnek tartok megemlíteni három fontos momentumot. 1) Mindenekelőtt azt, hogy a szóban forgó ünnep kapcsán több – de korántsem minden rá vonatkozó – helyen ''két ''lényeges dolog szerepel. Eltekintve most más áldozatoktól: ''egy bárány, ''amelyet sajátos módon kellett leölni, elfogyasztani, s amelynek vérével – még az Egyiptomból történt kivonulás előtt – a zsidóknak be kellett kenniük házuk ajtókeretét, hogy a 10. csapás során az istenség fölismerhesse és megkímélhesse lakhelyüket. Valamit a ''kovásztalan kenyerek, ''amelyek jellege arra emlékeztet, hogy az Egyiptomból való gyors, éjszaka megkezdődő kivonulás miatt a megsütésre váró kenyértésztának nem volt ideje a megkelésre. 2) Számos ótestamentumi hely szerint ugyan a zsidóknak ''az ünnep kezdetét, Niszán 14-ét ''kell megülniük, mert őseik állítólag ezen a napon kezdtek kivonulni Egyiptomból, ám a valóság az, hogy ez az ünnep ''eredetileg a tavaszi napéjegyenlőséggel, ''ama ténnyel kapcsolatos, hogy a nappal hosszabb lesz az éjszakánál, hogy a Nap melege megvált a tél hidegétől. Ehhez, az ember számára oly nagy jelentőségű, szinte megváltás értékű tényhez csak később kötötte aztán hozzá az ótestamentumi irodalom, teológia a zsidó történelem specifikus mozzanatát, az állítólagos egyiptomi szolgaságból történt kiszabadulást. Miként az Újszövetség is a megváltó Krisztus föltámadását, a húsvét ünnepét. Mindezzel összefüggésben hadd hívom föl a figyelmet a következőkre: ''a zsidó vallás a ''szóban forgó ünnepet a tavaszi napéjegyenlőség utáni ''első holdtöltekor, ''a judaizmus keretében megszületett, majd vele szembe forduló ''kereszténység ''pedig a maga ''húsvétját ''az e holdtölte utáni első (esetleg második) ''vasárnapon ''üli meg. 3) Végül utalok arra a fontos momentumra, hogy az ószövetségi zsidók a Niszán 14-ét követő napon ''kezdték meg az aratást, ''tehát akkor, amidőn – mint fentebb láttuk – a gibeoniták Saul 7 utódát feláldozták, s amidőn Saul egyik özvegye esővarázslást végzett. Mindez pedig – a kovásztalan kenyerekkel együtt – azt jelzi, hogy a zsidók Niszán közepétől lezajló kultikus cselekményei eredendően az évszakok váltakozásával és az ettől függő mezőgazdasági tevékenységgel kapcsolatos jelenségek. A következőkben most sorra veszem azokat a legfontosabb bibliai helyeket, amelyek a Niszán közepével kezdődő vallási-szociális történésekről tartalmaznak adatokat. Ám előjáróban hangsúlyoznom kell: ahogyan e részletek gyakran ''nem különítik el ''egymástól a ''pészachot ''és a ''kovásztalan kenyerek ünnepét, ''ugyanúgy én sem választom el e két dolgot, mert ha ezt tenném, egyoldalúan járnék el. Az önkényesség elkerülésének szándéka miatt nem neveztem eddig a Niszán havi kultikus eseményeket sem pészachnak, sem a kovásztalan kenyerek ünnepének. És az ide vonatkozó ótestamentumi anyagok ellentmondásosságának, a bennük számos helyen meglévő kettősség esetleges történeti egységének az előrejelzése céljából adtam e témakörnek "A pészach és a kovásztalan kenyerek ünnepe" címet. Eljárásomat indokolja (többek közt) az, hogy a legközelebbi idézet szerint a zsidók Niszán 14-én az ún. ''pészach-bárányt ''már ''kovásztalan kenyérrel ''kötelesek elfogyasztani (Ex. 12,8). A Niszán közepével kezdődő vallási-szociális eseményekről az egyik fontos és igen hosszú részlet ''az Exodusban ''(12,1-20) található, amely így hangzik: "Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: »Ez a hónap [ti. a Niszán, amely = kb. márciusunk második és áprilisunk első felével] legyen számotokra a kezdő hónap: ez legyen az év első hónapja. Hirdesd ki Izrael egész közösségének: a hónap ''tizedik ''napján mindenki szerezzen ''egy bárányt családonként, ''egy bárányt házanként. De ha a család kicsi egy bárányhoz, akkor a személyek számának megfelelően szomszédos családdal együtt vegyen egyet. Aszerint számoljátok a meghívottakat, hogy ki-ki mennyit eszik. Az állat legyen ''hibátlan, hím ''és ''egyéves. ''Vehettek ''bárányt vagy kecskét. ''Tartsátok a hónap ''tizennegyedik ''napjáig. Akkor Izrael közösségének egész gyülekezete a ''két este között ''vágja le. Vegyenek a ''véréből ''és kenjenek belőle annak a háznak a két ajtófélfájára és szemöldökfájára, amelyben elköltik. A húsát – ''tűzön megsütve – ''még akkor ''éjszaka egyék meg. Kovásztalan kenyérrel ''és ''keserű salátával ''fogyasszák el. Ne egyetek meg belőle semmit nyersen vagy vízben megfőzve, hanem csak tűzön sütve, a fejével, a lábával és belső részeivel együtt. Semmit ne tegyetek el belőle másnap reggelre. Ami másnapra megmarad, azt tűzön égessétek el. Így fogyasszátok: a ''derekatok felövezve, saru a lábatokon, bot a kezetekben. Sietve egyétek, ''mert ez az Úr átvonulása. Én végigvonulok azon az éjszakán Egyiptomon, és megölök miden elsőszülöttet Egyiptomban: embert és állatot, s ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött, én, az Úr. A vért használjátok annak a háznak a megjelölésére, amelyben laktok. Ha látom a vért, kihagylak benneteket. Titeket nem ér a megsemmisítő csapás, amellyel Egyiptomot megverem. ''Ez a nap legyen ''számotokra ''emléknap, ''és üljétek meg úgy, mint az Úr ünnepét. Nemzedékről nemzedékre tegyétek meg ünnepnapnak ''mindörökre. Hét napig ''egyetek ''kovásztalan kenyeret. ''Az első napon tüntessétek el házatokból a kovászt, mert aki az elsőtől a hetedik napig kovászosat eszik, azt ''ki kell irtani ''Izraelből. Továbbá ''az első napon ''tartsatok ''ünnepi összejövetelt, ''hasonlóképpen ''a hetedik napon is ''legyen szent összejövetel. Ezeken ne végezzetek ''semmiféle munkát, ''csak az ételt készítsétek el, amelyre kinek-kinek táplálékul szüksége van. Tartsátok meg a kovásztalan kenyerek ünnepét, mivel ''ezeken a napokon ''vezettem ki csoportjaitokat ''Egyiptom földjéről. ''Tartsátok meg ezt a napot nemzedékről nemzedékre: őrök törvény ez. Az első hónap ''tizennegyedik ''napjának estéjétől a hónap ''huszonegyedik ''napjának estéjéig egyetek kovásztalan kenyeret. Hét napon keresztül ne legyen kovász a házatokban. Aki kovászosat eszik, azt ki kell irtani Izrael közösségéből, ''akár idegen, akár közületek való. ''Ne egyetek semmiféle kovászosat. Minden helyen, ahol laktok, kovásztalant egyetek.«" A szóban forgó témakörről a most idézettől több vonatkozásban eltérő módon nyilatkozik ''a Leviticus ''(23,5-8). Benne ''nincs ''utalás pl. a ''fiatal bárány vagy kecske feláldozására, ''és arról ''sem ''beszél, hogy a kovásztalan kenyerek hét napja az Egyiptomból való kivonulás emlékünnepe. Viszont előír olyasmit, ami az Exodus 12. részében nem szerepelt: pl. azt, hogy a kovásztalan kenyerek ünnepének minden napján áldozatot kell bemutatni, s azt is, hogy az ünnep első és utolsó napján csak a ''szolgai ''munka tilos. Jelzett helyén csupán ezt olvashatjuk: "Az első hónap ''tizennegyedik ''napján estefelé van az Úr ''húsvétja, ''a hónap ''tizenötödik ''napján pedig a ''kovásztalan kenyerek ''ünnepe az Úr tiszteletére. Hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek. Az első napon tartsatok ünnepi összejövetelt, és ne végezzetek semmiféle ''szolgai ''munkát. ''Hét napon át ''mutassatok be ''áldozatot az ''Úrnak. A hetedik nap is a szent összejövetel napja, ne végezzetek semmiféle szolgai munkát." A harmadik olyan bibliai szövegrészlet, amelyre a pászka, a kovásztalan kenyerek kapcsán kitérek, ''a Numeriben ''található (28,1(r-25). Ez tartalmilag alapvetően az épp most idézett Leviticusszal mutat egyezést. Benne sincs utalás arra, hogy a kovásztalan kenyerek ünnepe az Egyiptomból történt kivonulással kapcsolatos, hogy egy fiatal juhot vagy kecskét kell feláldozni. Viszont Niszán 15-én és 21-én (a Leviticushoz hasonlóan) ez a bibliai hely is csupán a ''szolgai ''munkát tiltja, de nem általában az emberi tevékenységet. Egyúttal (és ez vagy radikális eltérést, vagy legalábbis bő részletezést jelent a Leviticushoz viszonyítva) leírja, hogy milyen dolgokat és milyen nagy tömegben kell föláldozni az istenségnek. A jelzett szöveg így rendelkezik: "Az első hónap tizennegyedik napja pászka az Úr tiszteletére. E hónapnak tizenötödik napja azonban ünnep. Hét napig kovásztalan kenyeret kell enni. Az első nap gyűljetek össze a ''szentélynél'' [a salamoni vagy a zorobábeli templomnál?]. Semmiféle ''szolgai ''munkát ne végezzetek. ''S égőáldozatul, ''tűzáldozatul ajánljatok fel az Úrnak: ''két fiatal bikát, egy kost, ''és ''hét egyéves, hibátlan bárányt ''– csak hibátlan lehet –, valamint ''olajjal ''meghintett ''lisztlángot, ''hozzá tartozó ''ételáldozatul, ''három tizedet (számítva) mindegyik bikához, két tizedet a koshoz és egy-egy tizedet a hét bárányhoz. Ezenkívül ''egy kecskebakot engesztelő áldozatul, ''hogy megtisztuljatok. Mindezt a reggeli áldozaton ''kívül ''kell bemutatnotok, ami a szokásos égőáldozatból áll. Ezt az áldozatot mutassátok be a ''hétnek mindegyik napján ''kellemes illatú égőáldozatul az Úrnak; a szokásos égőáldozaton s a vele együttjáró italáldozaton kívül kell ezt bemutatnotok. A hetedik napon aztán ismét gyűljetek egybe, s akkor se végezzetek semmiféle ''szolgai ''munkát." Mivel a bibliai szövegek különböző korokból származnak, mivel többször átdolgozták őket, és mivel különféle aspektusokban igen ellentmondásosak, ma már lehetetlen belőlük – még csak megközelítő pontossággal is – kikövetkeztetni, hogy az ótestamentumi zsidóságnál mily társadalmi viszonyok közepette, ill. mely időszakban bukkant fel és mily módosulásokon ment át a pészach, a kovásztalan kenyerekkel kapcsolatos ünnep. Valószínű, hogy a kezdetei megvoltak náluk már a nomád állattenyésztés korában. A honfoglalás után aztán a kánaáni kultuszok hatására, valamint a jeruzsálemi papság munkálkodása következtében gyökeresen módosult. A megtartására vonatkozó rendelkezés a Sínai-hegyi isteni parancsadás 3. történetének szövegébe (Ex. 34,18) esetleg csak igen késői időszakban került bele. Mégpedig ama három vallási reformnak köszönhetően, amelyek közül az elsőt Ezékiás (= Hiszkaja) jeruzsálemi uralkodó, a másodikat Jóslás júdai király, a harmadikat pedig a perzsa király zsidó származású helytartója, Nehémiás – a próféta Ezsdrással együtt – hajtotta végre. Igen érdekes, hogy az asszírok ellen hadakozó ''Ezékiás ''(kb. i. e. 716-687) vallási reformjáról – amelyet eszmeileg talán az akkor élt ''Ézsaiás ''próféta ösztönzött – a ''Királyok második, ''elsődlegesen a történelmi eseményekre koncentráló könyve csupán periferikusan tesz említést, és egyáltalán ''nem ''utal arra, hogy e király idejében sor került volna a ''kovásztalan kenyerek'', a ''pészach ''megünneplésére. Ez a könyv hasonló módon emlékezik meg a másik júdai uralkodó, a Hilkia főpappal és a Hulda prófétaasszonnyal együttműködő ''Jósiás (i. ''e. 640-609) reformjáról, és épp csak utal rá (23,21-22), hogy mily nagyszerűen ülette meg a pészachot, a kovásztalan kenyerek hét napját ez az uralkodó. Épp ezért némiképp fenntartással fogadjuk a vallási-papi és a jeruzsálemi szempontok által vezérelt ''második Krónika-könyv ''beszámolóit, amelyek szerint ''mind Ezékiás, mind pedig Jóslás ''reformja keretében rendkívüli külsőségek közepette ''ünnepelték meg ''Júda fővárosában a ''pészachot, ''a kovásztalan kenyerek hetét. Az óvatosságunk azonban nem jelenti annak tagadását, hogy a szóban forgó ünnepet megülték. ''Ezékiás ''állítólag a júdai állam polgárait és az asszírok által már korábban elfoglalt északi állam visszamaradt zsidó lakosait egyaránt meghívta: "…jöjjenek el az Úr templomába, Jeruzsálembe, s készítsenek pászkát az Úrnak". És bár az invitálást közvetítő futárait sok helyütt "kinevették és kigúnyolták", mégis igen nagy tömeg gyűlt ösze az ünneplésre. Az utóbbit azonban (a "mózesi" rendelkezésektől eltérően) nem az első, hanem a ''második ''hónap 14-ével kezdődően tartották meg, aminek két oka volt. Egyfelől az, hogy az előző hónap közepére "a nép nem jött össze Jeruzsálembe". Másfelől pedig az, hogy – mivel a Niszán havi ünnepségsorozatot mostanáig Jeruzsálemben vagy egyáltalán nem, vagy csupán szerény keretek közt ülték meg – nem volt elég pap a kultikus szertartások elvégzésére. Ha némi késéssel is, de azért sikerült – mégpedig nagy tömeg részvételével – megrendezni az ünnepet, amelynek szándékolt világi célja a júdai királyság erősítése, továbbá a zsidóságnak a fenyegető asszír hatalom elleni összefogása lehetett. A beszámoló szerint a második hónap 14-én sor került a ''pászka-bárány ''levágására. Majd ezután nem csak a kovásztalan kenyerek ünnepét tartották meg a következő hét napon, hanem ''még egy újabb héten ''keresztül ''ünnepeltek, ''amit az tett lehetővé, hogy Ezékiás 1000 bika és 7000 juh, több előkelőség pedig 1000 bika és 10 000 juh felajánlásával biztosította a résztvevők étkezését. Magát az összejövetelt így jellemzi a szóban forgó ótestamentumi könyv 30. részének 26. verse: "Oly nagy örömünnepség volt Jeruzsálemben, amilyen Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának napjai óta nem volt Jeruzsálemben." Ezékiás halálával semmivé lett a vallási reformja is, és vele együtt az ünnepségsorozat bizonyára szintén eltűnt, vagy legalábbis háttérbe szorult. A trónon őt követő fia, ''Manassé ''mindjárt visszaállította a "bálványok", a magaslatok kultuszát, amelynek unokája, ''Amon ''is hódolt. Dédunokája, a fentebb említett ''Jósiás ''(Jozija) viszont – a Hilkia főpap által "meglelt" "törvénykönyv" nyomán – már ismét reformot hajt végre. Ennek a reformnak az egyik központi mozzanata – miként Ezékiás esetében ''– ''a ''pészach,'' a ''kovásztalan kenyerek ''hét napjának rendkívüli módon történő megülése. Magára az ünnepre ''az első ''hónap tizennegyedikével kezdődően kerül sor, ami talán annyit jelent, hogy ''ekkor fixálódik ''az Ótestamentumban a kovásztalan kenyerek ünnepének ''dátuma, ''amelyet aztán isteni előírásként visszavetítenek a mózesi időkbe. Ekkor is sor kerül ''a pászka-bárány ''levágására, és a király, valamint a vezérei hatalmas állatmennyiséget (37 600 juhot, ill. kecskét és 3300 szarvasmarhát) ajánlottak fel a húsvéti áldozás céljára. És ami különösen érdekes: úgy látszik, hogy – ha előbb létezett is már, de csak ''– ekkor ''helyezték el első ízben a ''salamoni templomba'' a ''frigyládát, ''mert a Biblia (2 Krón. 35,3) Jóslást a lévitákhoz így beszélteti: ''"A szent ládát ''helyezzétek el a templomban, amelyet Salamon, Dávid fia, Izrael királya épített. ''Többé nem kell a vállatokon hordoznotok." ''S ha az előbb az ezékiási ünnepségek kapcsán idéztem a rájuk vonatkozó összefoglaló értékelést, akkor hadd említem meg azt a szövegrészletet is (2 Krón. 35,17-19), amely a ''hétnapos ''ünneplésről ad általános jellemzést. Az utóbbi így hangzik: "Sámuel próféta napjai óta nem tartottak Izraelben ilyen pászkát. Izrael királyai közül egyik sem készített olyan pászkát, mint amilyet Jozija tartott a papokkal, levitákkal, egész Júdával, Izrael jelenlévő fiaival és Jeruzsálem lakóival. Jozija uralkodásának 18. esztendejében [i. e. 622-ben] ünnepelték ezt a pászkát." Jósiás halála után a júdai királyok – Joakhaz, Joakim, Joakin és Sedékiás – az Egyiptom és Babilónia közt folyó harc játékszerei lettek. Állítólag azért, mivel "bálványok"-nak hódoltak. Végül a vallási paráználkodásért az "Úr" azzal "bünteti meg" Júda népét, hogy a babilóniai uralkodó, Nabukodonozor hatalma alá veti. Általa elpusztíttatja Jeruzsálemet, a salamoni templomot és a lakosság jelentős részét fogságba "hurcoltatja". Hogy aztán a most említett királyok, a babilóniai fogság idején és közvetlenül a fogságból való hazatérés után megülték-e a zsidók a pészachot és a kovásztalan kenyerek hét napját, arról hallgat a Biblia. Ám azt már közli, hogy a zorobábeli templom fölépítését követően az első hónap 14. napján tartottak pászkát, leölték a húsvéti bárányt, majd pedig megülték a kovásztalan kenyerek hétnapos ünnepét (Ezsdrás 6,19-22), ami arra utal, hogy az elhurcoltak a fogságban is folytathatták a maguk vallásgyakorlatát, s ezen belül megtarthatták a pészach, a kovásztalan kenyerek ünnepét is. Azt követően aztán, hogy a főpapi családból származó, Babilóniából lévitákkal együtt Jeruzsálembe érkezett ''Ezsdrás – a ''helytartó Nehémiás hatalmi támogatásával és korábbi eszmei, rituális előzményekhez kötődve, valamint az általa "előhozott" mózesi törvényre támaszkodva – az i. e. 445. esztendő után újabb vallási reformot hajtott végre, s az ótestamentumi könyvek jelentős részét, főként pedig a Tórát nagyjából mai alakjában megfogalmazta, a lényeget tekintve dogmatikusan megmerevedett az ószövetségi vallás kultusza, s ezen belül a pászka és a kovásztalan kenyerek megünneplésének hosszú történeti utat megtett rítusa is. A HETEK ÜNNEPE; A PÜNKÖSD Az Exodus két helyen is arról beszél, hogy az ószövetségi zsidóknak csak ''három ''alkalommal kell évenként ünnepet ülniük (23,14-17; 34,18-23). Ezen ünnepek egyikét – az elsőt – a Niszán havának közepétől sorra kerülő pászka és a kovásztalan kenyerek szociális-vallási eseménysorozatát most tekintettük át. Közülük időbelileg a ''harmadik ''helyen a ''betakarítás ''őszi ünnepe szerepel. ''Második ''helyen pedig az az ünnep említődik, amely – persze, sajátos, új eszmei tartalommal – az Újtestamentumban és később a keresztény vallásban is jelen van. Magával ezzel az ünneppel az Ószövetség lapozgatói mint ''a hetek ünnepével, ''az Újtestamentum és a keresztény irodalom olvasói pedig mint ''pünkösddel ''találkozhatnak. Az első kifejezés – a másodikkal, az ógörög eredetű pünkösddel együtt – arra utal, hogy ez az ünnep a ''pészach utáni 50. napon, ''vagyis 7 teljes hét elteltével kerül sorra. Magáról erről az ünnepről egyébként most azért ejtek szót, mert az Ószövetség szerint ennek alkalmával is minden évben, tehát ''rendszeresen áldozatokat ''kellett bemutatniuk a régi zsidóknak. Egészen más a helyzet az Újtestamentumban. Az Apostolok cselekedetei azt fejtegeti, hogy a hetek zsidó ünnepén sajátos-a korábban keletkezett evangéliumok számára ismeretlen – csoda történt a mennybe ment Krisztus tanítványaival, akiknek 12 fős körében az áruló ''Júdás ''helyét – sorsvetés útján – már Mátyás foglalta el. Az említett irat (2,1-4) idevonatkozóan a következőket mondja róluk: "Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol egybegyűltek. Majd lángnyelvek lobbantak és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat ''eltöltötte a Szentlélek, ''és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket." Az idézett szöveg szerint tehát a szóban forgó nevezetes napon töltötte el a tanítványokat a "Szentlélek", és tette őket alkalmassá arra, hogy a krisztusi tanokat – minden népnek a saját nyelvén! – hirdetni tudják. Valójában, persze, itt különös – bizonyos ószövetségi részletekhez (Joel 2,28-32; Ézsaiás 44,3) kötődő legendáról, arról van szó, hogy az új vallás, a kereszténység apostolai sajátos eszmei tartalmat fűznek az Ótestamentum egyik ősrégi ünnepéhez, és ezt az utóbbit később mint a "Szentlélek" kitöltetésére emlékeztető dátumot ülik meg. Maga ez a módosítás igen pozitív cselekedet, mert ama ószövetségi ''áldozások kiiktatását ''jelenti, amelyeket a régi zsidók a hetek ünnepén hajtottak végre. Hogy a hetek ünnepe voltaképpen tartalmilag pontosan mivel is kapcsolatos és rajta milyen áldozatok bemutatására került sor, arról eléggé eltérően nyilatkoznak a különféle bibliai helyek (lásd pl.: Ex. 23,14-17; 34,18-23; Lev. 23,15-21; Num. 28,26; Deut. 16, 9-12). Ám abban alapvetően megegyeznek, hogy ezt az ünnepet ''a növénytermesztéssel ''összefüggő dolognak mondják. Közelebbről tekintve úgy nyilatkoznak, hogy az ''aratásnak'' (= az aratás ''befejezésének?''), a gabonák közül utolsóként levágásra kerülő ''búza aratáskezdetének ''az időpontjával, ''a zsengékkel ''kapcsolatos ünnep. Ennek alapján pedig nyilvánvaló, hogy a zsidóknál nem a nomád életmód körülményei közepette, hanem csak később, a honfoglalás után bukkan föl, amikor a kánaáni népektől eltanulják a földművelést, és vele együtt átveszik tőlük a növénytermesztésre jellemző helyi kultuszokat (így többek közt a hetek ünnepét) is. Igen érdekes aztán megnézni, mit közölnek az ótestamentumi iratok ez ünnep szertartásáról, és arról, hogy az utóbbi keretében mily dolgokat áldoztak föl. Míg az Exodus két és a Deuteronomium egy helye idevonatkozóan semmi közelebbit nem tartalmaz, addig a Leviticus és a Numeri egy-egy részlete (némi eltéréssel) tájékoztat bennünket az ekkor föláldozott dolgokról. Hogy az olvasónak módja legyen az összehasonlításra, idézem mindkét részletet. Az egyikben (Lev. 23,15-21) az "Úr" így "beszél": "A szombat utáni naptól [az aratás kezdetétől, Niszán 14-étől: vö.: Lev. 23,5– 13]… számoljatok ''hét teljes hetet. ''Számoljatok ''ötven napot ''a hetedik szombat utáni napig, és akkor mutassátok be az Úrnak ''az új kenyér áldozatát. ''Hozzatok a lakásotokból kenyeret az Úrnak szánt áldozathoz, ''két új kenyeret, ''amelyet két tized efa kovászos lisztlángból sütöttetek. A kenyéren kívül mutassatok be az Úrnak ''hét hibátlan egyéves bárányt, egy bikát ''és két kost égőáldozatul a hozzátartozó étel- és italáldozattal együtt mint ''a megbékélés ''illatában elköltött eledelt az Úrnak. Mutassatok be ''egy'' [''kecske-'']''bakot ''is ''bűnért való áldozatul, ''és ''két bárányt közösségi áldozatul… ''Ezen a napon gyűljetek össze, legyen ez szent összejövetel számotokra, és ne végezzetek semmiféle szolgai munkát." A másik részletben (Num. 28,26-31) az "Úr" a következőképp "rendelkezik": "…az első termés napján, amikor is ''ételáldozatot ''mutattok be az ''új kenyérből az ''Úrnak, azaz a ''hetek ünnepén ''is gyűljetek össze a szentélynél [?!]; semmiféle szolgai munkát ne végezzetek. S kellemes illatú ''égőáldozatul ''mutassatok be az Úrnak: ''két fiatal bikát, egy kost ''és ''hét egyesztendős bárányt ''– csak hibátlant szabad –, valamint ételáldozatul olajjal meghintett lisztlángot, három tizedet mindegyik bikához, két tizedet a koshoz és egy-egy tizedet a hét bárányhoz. Ezenkívül ''engesztelő áldozatul egy kecskebakot, ''hogy megszabaduljatok bűneitektől. De egyszersmind a szokásos [ti. a mindennapi] égőáldozatot is be kell mutatnotok a hozzátartozó ételáldozattal együtt." Az idézett szövegekből és más egyéb bibliai részletekből látszik, hogy a hetek ünnepének dátuma az ószövetségi zsidóságnál a növényvilággal, közelebbről tekintve a búza aratásának a kezdetével, a lényeget tekintve az egész ''aratás végével ''kapcsolatos. És az is nyilvánvaló: a kereszténységben a "Szentlélek" kitöltetése a tanítványokra közösséget mutat a hetek ünnepével. Egyrészt azáltal, hogy időbelileg a húsvét után 7 hét múlva következik ugyanúgy, mint a zsidó pészach után az ótestamentumi hetek ünnepe. Másrészt pedig oly módon, hogy szintén valamiféle emberi gazdagodást – nem gabonával, hanem csodás lelkiekben való gyarapodást – jelent. A KÜRTZENGÉS ÜNNEPE Az esztendőnkénti rendszeres áldozások szempontjából különleges helyet foglal el az ószövetségi zsidók társadalmi-vallási életében a ''7. holdhónap, ''amely nagyjából a mi napévi időszámításunk szerinti ''októbernek ''felel meg. Ekkor egymásután ''három ''olyan ünnep következik, amelynek kitüntetett szerepe van az ótestamentumi hiedelemvilágban és áldozási rítusban. Közülük időbelileg az első a ''kürtzengés'' (a polgári újév) ''ünnepe, ''amelyről a Tóra két helyen is említést tesz. Az egyiken (Lev. 23,23-24) vele összefüggésben általános megfogalmazásban csak arról olvashatunk, hogy mikor és milyen módon (szolgai munkát nem végezve, tűzáldozatot bemutatva) kell megülni. A másik helyen (Num. 29,1-6) viszont a következő, aránylag részletes leírással találkozunk vele kapcsolatosan: "A hetedik hónap első napján [tehát újholdkor!] szintén gyűljetek egybe a szentélynél. Semmiféle szolgai munkát ne végezzetek. Legyen ez a ''harsonázás ''[kürtzengés] napja számotokra. Kellemes illatú égőáldozatul mutassatok be az Úrnak ''egy fiatal bikát, egy kost ''és ''hét egyesztendős bárányt, ''hozzájuk tartozó ''ételáldozatul ''pedig olajjal meghintett lisztlángot, három tizedet a bikához, két tizedet a koshoz és egy-egy tizedet a hét bárányhoz, továbbá ''egy kecskebakot engesztelő áldozatul, ''hogy megtisztuljatok bűneitektől – az ''újhold napi ''égőáldozaton és a hozzátartozó ételáldozaton, … végül az előírt italáldozaton ''kívül, ''a rájuk vonatkozó rendelkezések szerint, kellemes illatú égőáldozatul az Úrnak." AZ ENGESZTELÉS NAPJA ÉS A BŰNBAKOK A 7. holdhónap időbelileg második ünnepe ''az engesztelés ''napja, amelyről ugyancsak eltérő módon nyilatkoznak a bibliai iratok (pl. Lev. 16,1-34; 23,26-32; Num. 29,7-11). Hogy az ótestamentumi könyvek ellentmondásosságát, a különféle rítusok történeti mozgását érzékeltessem, és egyúttal az olvasó részére közvetlen összehasonlítási lehetőséget biztosíthassak, az alábbiakban sorra veszem a most zárójelben említett mindhárom forrás szövegét. Teszem ezt olyképpen, hogy először az utóbbi két hely – viszonylag rövid – leírását idézem, és csak utána kerítek sort a harmadikéra, amely igen részletes, s amelynek a bűnbakokkal kapcsolatos mozzanatát korábban már érintettem. A ''Leviticus 23. fejezetének 26-32. ''versében az engesztelés napjára vonatkozóan a következő áll: "Az Úr ezt mondta Mózesnek: »Ennek a hónapnak a ''tizedik napja az engesztelés napja. ''Tartsatok rajta szent összejövetelt. Böjtöljetek és mutassatok be ''áldozatot ''az Úrnak. Ezen a napon ''ne ''végezzetek semmiféle ''szolgai munkát, ''mert ez az engesztelés napja, amelyen elvégzik fölöttetek az engesztelés szertartását az Úr, a ti Istenetek előtt. Aki ''nem böjtöl ''ezen a napon, azt ''ki kell irtani ''övéi közül, ''aki ''pedig ''dolgozik, ''azt ''én pusztítom ki ''népéből. Ne végezzetek ''semmiféle munkát, ez örök törvény ''utódaitok számára, ''bárhol laktok ''is. Szombati nyugalom legyen ez számotokra. Tartsátok meg a böjtöt, s a hónap ''kilencedik napjának estéjétől a következő estig ''tartózkodjatok a munkától.«" A ''Numeri 29. fejezetének 7-11. ''verse (a most idézett szövegtől eltérően) már részletezi, hogy konkrétan mily áldozatokat kell bemutatni, és külön említést tesz egy kecskebakról is mint bűnért való áldozatról. Az "Úr" itt a következő módon "rendelkezik": "Ennek a hetedik hónapnak a tizedik napján szent összegyülekezéstek legyen. Tartóztassátok meg magatokat [böjtöljetek], és semmiféle munkát ne végezzetek. Mutassatok be az ÚRnak kedves illatú ''égőáldozatul egy bikaborjút, egy kost ''és ''hét egyesztendős bárányt, ''amelyek hibátlanok legyenek. A hozzájuk tartozó ''ételáldozat ''olajjal gyúrt finomliszt legyen: a bikához háromtized vékával, a koshoz kéttized vékával adjatok, a hét bárányhoz pedig egy-egy tized vékával bárányonként. ''Egy kecskebakot ''is mutassatok be ''vétekáldozatul'' az engesztelés vétekáldozatán és az állandó égőáldozaton, meg a hozzájuk tartozó étel- és italáldozatokon ''kívül.'' Míg a fentebb idézett két hely csupán röviden emlékezik meg az engesztelés napjáról, addig a ''Leviticus 16. ''fejezete igen részletesen nyilatkozik róla, és a 20. századi ember számára ugyancsak meglepő dolgokról számol be vele kapcsolatban. Íme a nagyon hosszú szöveg: "Az Úr így szólt Mózeshez Áron két fiának halála után, akik szabálytalan áldozatot mutattak be az Úrnak. Az Úr ezt közölte Mózessel: »Mondd meg testvérednek, Áronnak, hogy ne akármikor lépjen be a szentélybe a függöny mögé [vagyis a gyülekezeti sátor legbelső részébe, a szentek szentjébe], a kiengesztelődés táblája elé, amely a szentség ládáján [a frigyládán] van, mert meghal, amikor megjelenek a felhőben a kiengesztelődés táblája fölött. A szentélybe így kell belépnie: a ''bűnért való áldozatra ''szánt ''bikával ''és az ''égőáldozatra ''szánt ''kossal. ''Öltse magára a megszentelt vászon ''köntöst, ''a testét födje vászon ''nadrág, ''kösse magára a lenből készült ''övet, ''s fejét takarja be a vászon ''kendővel. ''Ezeket a megszentelt ruhákat öltse magára, azután hogy vízzel lemosta magát. Izrael fiainak közösségétől vegyen át ''két [kecske] bakot bűnért ''való áldozatnak és egy kost égőáldozatnak. Miután feláldozta a ''bikát saját bűneiért, ''s elvégezte az engesztelés szertartását ''magáért és háza népéért, ''Áron fogja a két bakot, és állítsa az Úr elé a megnyilatkozás [gyülekezet] sátorának bejáratához. ''Vessen sorsot a két bakra, ''az egyik sorsot az ''Úrnak ''szánva, a másikat ''Azazelnek. ''Áron áldozza fel azt a bakot, ''amely a ''sorsoláskor az ''Úrnak ''jutott, és mutassa be ''bűnért való áldozatul. ''Azt a bakot, ''amely ''a sorsoláskor ''Azazelnek ''jutott, állítsa elevenen az ''Úr elé, ''majd végezze el rajta az ''engesztelés szertartását, ''és tegye ki ''Azazelnek a pusztába.'' Áron tehát ajánlja fel áldozatul a bikát a saját bűneiért, azután végezze el az engesztelés szertartását magáért és háza népéért, s úgy áldozza fel a bikát. Tegyen a füstölőbe parazsat, amelyet az Úr előtt álló oltárról vett, és szórjon rá illatos tömjént két tele marékkal. Az egészet vigye a függöny mögé, és tegye a tömjént az Úr előtt a parázsra. Így a tömjén felhőjével beborítja a kiengesztelődés tábláját, amely a bizonyság ládájában [a frigyládában] van, s akkor nem hal meg. Vegyen ''a bika véréből, ''és ujjával ''hintse meg a ''kiengesztelődés táblájának [a frigyláda fedőlapjának] ''keleti ''oldalát. A kiengesztelődés tábláját ''hétszer ''hintse meg az ujjával. Azután áldozza fel ''a nép ''bűnéért való áldozatra szánt ''bakot, ''és ''vérét ''vigye a függöny mögé. Ezzel a vérrel is ''azt ''tegye, ''amit a bika vérével: ''hintse a kiengesztelődés táblájára és eléje. Így elvégzi a szentélyen a kiengesztelődés szertartását Izrael fiainak tisztátalanságáért, engedetlenségéért és minden bűnéért. Így járjon el a megnyilatkozás sátorával, amely velük van tisztátalanságukban. ''Senki se tartózkodjék ''a megnyilatkozás sátorában attól kezdve, hogy oda belépett az engesztelés szertartását elvégezni, egészen addig, ''amíg ki nem jön.'' Miután befejezte az engesztelést magáért, háza népéért és Izrael egész közösségéért, jöjjön ki, lépjen az Úr előtt álló oltárhoz, és végezze el az oltáron az engesztelés szertartását. Vegyen a ''bika véréből, ''kenjen belőle körös-körül ''az oltár szarvaira. ''Ebből a vérből ''hétszer ''hintse meg ujjával az oltárt. Így tisztává és szentté teszi, megtisztítja és elkülöníti Izrael fiainak tisztátalanságától. Amikor befejezi a szentélynek, a megnyilatkozás sátorának és az oltárnak a kiengesztelését, hozassa oda a ''még élő bakot, Áron ''tegye mindkét ''kezét a fejére, ''és ''olvassa rá ''Izrael fiainak minden mulasztását, minden engedetlenségét és minden bűnét. Miután így a bak fejére olvasta őket, ''vezettesse a pusztába ''egy emberrel, aki késznek mutatkozik rá, s a ''bak elviszi minden bűnüket egy kietlen helyre.'' Azután, hogy Áron kivitette a bakot a pusztába, lépjen be a megnyilatkozás sátorába, vesse le vászon ruháját, amelyet a szentélybe való belépésekor fölvett. Tegye le ott, testét meg mossa le vízzel egy szent helyen. Aztán öltse fel újra ruháját, és mutassa be ''a maga és a népe égőáldozatát. ''Végezze el az engesztelés szertartását magáért és a népért: a bűnért való áldozat háját égesse el az oltáron. Aki a bakot kivitte Azazelnek, tisztítsa meg a ruháját és mossa meg a testét vízben, s csak azután térjen vissza a táborba. A ''bikát ''és ''a bakot ''pedig, amelyet bűnért való áldozatul bemutattak, s amelynek a vérét bevitték a szentélybe, hogy elvégezzék az engesztelés szertartását, vigyék ki a ''táboron kívülre ''és ott ''égessék el ''tűzön: a bőrét, a húsát és a beleit. Aki elégeti, mossa ki a ruháját, mossa meg a testét vízzel, s csak így térjen vissza a táborba. Ez örök törvény számotokra. A hetedik hónapban, a hónap tizedik napján ''böjtöljetek, s ne ''végezzetek semmiféle ''szolgai munkát, ''sem ''a közületek valók, ''sem a köztetek élő ''idegenek. ''Ezen a napon végezzék el rajtatok az engesztelés szertartását, hogy megtisztuljatok. Tiszták lesztek az Úr előtt minden bűnötöktől. Legyen ez szombati nyugalom számotokra, és böjtöljetek. Örök törvény ''ez… Egy évben egyszer ''kell elvégezni Izrael fiain az engesztelés szertartását minden bűnükért.«" Amint láthatjuk a három idézetből, az engesztelés napja igen fontos szerepet játszott az ótestamentumi zsidóság életében. E tényt egyébként az a momentum is jelzi, hogy ''a főpapnak ''egy esztendőben ''csak ekkor ''volt ''szabad belépnie a ''"gyülekezeti sátor" (és a későbbi jeruzsálemi templomok) legbelső részébe, ''a szentek szentjébe. ''Továbbá az is, hogy az ószövetségi zsidóknál ez, a 7. holdhónapi 10. nap volt az egyetlen olyan időpont, amelyben ''böjtölniük, ''önmagukat sanyargatniuk kellett. Épp ezért jogosultnak vélem azt a megfogalmazást, amellyel a Károli-fordítás él, s amely a zsidóság szempontjából ''"ünnepek ünnepe"-ként, ''tehát a legfontosabb ünnepként említi az engesztelés napját. A SÁTOROS ÜNNEP A harmadik olyan kultikus-szociális esemény, amely ugyancsak a 7. hónapban szerepel a zsidóknál, a ''sátoros ünnep ''(más kifejezést használva: ''a lombsátor ünnepe). ''Erről az ünnepről egyébként az a két bibliai hely (Ex. 23,15-16 és 34,18-22), amelyről fentebb említést tettem, s amely csupán három ünnepet ír elő – ti. a pészach és a kovásztalan kenyerek, az aratás, továbbá a betakarítás ünnepét –, még semmit sem tud. Éppúgy nem, mint a most tárgyalt engesztelési napról sem. És ez a hallgatás bizonnyal azt tükrözi, hogy a két utóbbi ünnep az ótestamentumi zsidóságnál viszonylag későn jelent meg. Bár ugyanakkor nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy a kürtzengés szertartása (és részben esetleg maga az engesztelés napi rítus is) az Exodusban szereplő s az esztendő végén megülendő betakarítási ünnephez (34,22) kötődik, és annak csupán késői, már vallási momentumokkal erősen uralt változata. Még inkább elmondható ugyanez a ''sátoros ünnep ''kapcsán, amelyen ''különféle áldozatokat ''szoktak bemutatni minden esztendőben, s amelyről az egyes bibliai helyek (pl. Lev. 23,33-43; Num. 29,12-38; Deut. 16,13-15) jelentős eltéréssel nyilatkoznak. A zárójelben megadott szövegek közül az első és a harmadik viszonylag röviden, általánosságokban mozogva írja le ezt az ünnepet. A második viszont rendkívüli részletességgel taglalja, és egyúttal fölsorolja azt is, hogy ezen az ünnepen mily sok áldozatot kellett bemutatniuk a régi zsidóknak. A'' Deuteronomium 16. fejezetének 13-15. ''verse mindössze ennyit tartalmaz a szóban forgó eseményről: "A sátoros ünnepet ''hét napig ''üld, akkor, ''amikor betakarítod ''szérűd és sajtód termését. ''Örülj ''ünnepeden, te, fiad és lányod, szolgád és szolgálód, a városodban lakó levita, idegen, árva és özvegy. Hét napig ünnepelj az Úr, a te Istened tiszteletére azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt. Mert az Úr, a te Istened minden termésedben s kezed minden munkájában megáld, légy hát valóban boldog." Magánál ennél a szövegnél (amely a folytatásban – más bibliai részletekhez hasonlóan – előírja, hogy minden férfiú évente háromszor – a kovásztalan kenyerek, a hetek és a lombsátor ünnepén – jelenjék meg ajándékokkal az "Úr" színe előtt) sokrétűbben fogalmaz a szóban forgó kultikus-szociális eseményről a ''Leviticus 23. fejezetének ''39-43. verse. Itt az "Úr" már az ünnep időpontját is "közli", az ünnepet a pusztai vándorlással "hozza" összefüggésbe, s együttal bizonyos – talán jogos így kifejeznem magamat: szolid -áldozatokat is "előír", midőn így "beszél": "A ''hetedik hónap tizenötödik napján, ''amikor ''már betakarítottátok a föld termését, ''üljetek ''hétnapos ''ünnepet az Úrnak. Az ''első ''és ''nyolcadik ''napon legyen ''teljes nyugalom. ''Az első napon vigyetek magatokkal ''szép gyümölcsöket, pálmaágakat, ''patakmenta ''fűzfaágakat, ''és ''vigadjatok ''hét napig az Úr, a ti Istenetek színe előtt. Így üljétek meg évenként az Úr ünnepét hét napon át. Örök törvény ez utódaitok számára. A hetedik hónapban tartsátok ezt az ünnepet. Hét napig ''lakjatok sátorban. ''Izrael népének minden tagja lakjék ''sátor alatt; ''így utódaik megtudják, hogy sátorban ''lakattam ''Izrael fiait, amikor ''kihoztam ''őket ''Egyiptom földjéről.'' Az eddig idézett két helyhez viszonyítva igen hosszan szól a sátoros ünnepről a ''Numeri 29. fejezetének 12-38. ''verse. Ez a hely egyúttal nagy számban sorol fel olyan ''áldozatokat'' is, amelyekre a két fenti részlet még csak halványan sem utal. Az "Úr" itt az alábbiakat "mondja": "A hetedik hónap ''tizenötödik ''napján ismét gyűljetek egybe a szentélynél. Ne végezzetek semmiféle szolgai munkát, hanem hét napig üljetek ünnepet az Úr tiszteletére. És ''égőáldozatul, ''kellemes illatú tűzáldozatul mutassatok be az Úrnak ''tizenhárom fiatal bikát, két kost ''és ''tizennégy egyesztendős bárányt ''– hibátlannak kell lenniük! ''–, ételáldozatul ''pedig velük együttjáró, olajjal meghintett lisztlángot, három tizedet mindegyik bikához, két-két tizedet a két koshoz s egy-egy tizedet a tizennégy bárányhoz, ezenkívül ''egy kecskebakot engesztelő áldozatul – a ''szokásos égőáldozaton s az étel- és italáldozaton kívül. A ''második nap: tizenkét fiatal bikát, két kost ''és ''tizennégy egyesztendős ''hibátlan ''bárányt ''a hozzátartozó ''ételáldozattal ''és a megszabott ''italáldozattal ''egyetemben, (ahogyan) a bikákra, a kosokra és a bárányokra az előírás szerint (esik) a számuktól függően, továbbá ''egy kecskebakot ''engesztelő áldozatul – a szokásos égőáldozaton, a vele együttjáró ételáldozaton s a megszabott italáldozaton kívül. A ''harmadik napon: tizenegy fiatal bikát, két kost ''és ''tizennégy egyesztendős'' hibátlan ''bárányt, ''a hozzátartozó ételáldozattal és a kötelező italáldozattal együtt…, továbbá ''egy kecskebakot ''engesztelő áldozatul, az állandó égőáldozaton s a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül. A ''negyedik napon: tíz fiatal bikát, két kost ''és ''tizénnégy egyesztendős ''hibátlan ''bárányt, ''a hozzájuk tartozó ételáldozattal egyetemben s az előírt italáldozattal együtt…, továbbá ''egy kecskebakot ''engesztelő áldozatul a szokásos égőáldozaton s a vele együttjáró italáldozaton kívül. Az ''ötödik napon: kilenc fiatal bikát, két kost ''és ''tizennégy egyesztendős ''hibátlan ''bárányt, ''a hozzájuk tartozó ételáldozattal és a kötelező italáldozattal együtt…, továbbá ''egy kecskebakot ''engesztelő áldozatul – a szokásos égőáldozaton s a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül. A ''hatodik napon: nyolc fiatal bikát, két kost ''és ''tizennégy egyesztendős ''hibátlan ''bárányt, ''a hozzájuk tartozó ételáldozattal s az előírt italáldozattal egyetemben…, továbbá ''egy kecskebakot ''engesztelő áldozatul – a szokásos égőáldozaton s a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül. A ''hetedik napon: hét fiatal bikát, két kost ''és ''tizennégy egyesztendős ''hibátlan ''bárányt, ''a hozzájuk tartozó ételáldozattal és a kötelező italáldozattal együtt…, továbbá ''egy kecskebakot ''engesztelő áldozatul a szokásos égőáldozaton és a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül. A ''nyolcadik napon ''tartsatok ''ünnepi összejövetelt; ''ne végezzetek semmiféle szolgai munkát. ''Égőáldozatul, ''az Úrnak kellemes illatú tűzáldozatul mutassatok be ''egy bikát, egy kost ''és ''hét egyesztendős ''hibátlan ''bárányt, a ''hozzájuk tartozó ételáldozattal és a megszabott italáldozattal együtt…, valamint ''egy kecskebakot ''engesztelő áldozatul – a szokásos égőáldozaton s a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül." A sátoros ünnep valószínűleg a babiloni fogságból i. e. 445 táján lévitákkal Jeruzsálembe érkezett ''Ezsdrás ''vallási reformja keretében jelent meg az ószövetségi zsidóknál. Ilyen következtetésre a ''Nehémiás-könyv ''8-9. fejezete ad ösztönzést. Ez az irat az alábbiakról tudósít: 1) ''Ezsdrás ''a zorobábeli templomból előhozta a "mózesi" törvényekét (amelyeket Nehémiással együttműködve minden bizonnyal ő maga állított össze), és fölolvasott belőlük a népnek a 7. hónap elején. 2) A szomorkodó népet vígságra, lakmározásra ösztönözte, mondván a jelenlévőknek: "Ez a nap az Úrnak, a ti Isteneteknek van szentelve. Ne szomorkodjatok hát és ne sírjatok!" "Menjetek és egyetek zsíros ételeket és igyatok édes italokat! Küldjetek belőle azoknak is, akik nem készítettek." 3) Másnap,arról beszélt Ezsdrás, hogy Mózes által az "Úr" "megparancsolta" Izrael fiainak: "…a hetedik hónap ünnepén ''lakjanak lombsátorban". ''4) Ennek alapján aztán az emberek leveles ágakból sátrakat készítettek a háztetőkre, az udvarokba, a zorobábeli templom előcsarnokába, terekre, és azokban laktak. 5) Majd a szöveg megjegyzi: "Izrael fiai ''nem tettek így ''Nun fiának, ''Józsuénak napjaitól kezdve egészen eddig a napig." ''(8,17.) S ez arra utal, hogy ''most vezették be ''ezt az ünnepet, bár – úgy tűnik – pontos dátumát ekkor még nem rögzítették, mert a szöveg csupán azt említi, hogy az ünnepet 7 napon át ülték meg, a 8. napon pedig ünnepélyes összejövetelt tartottak (8,18). Az ünnepi rend még kialakulatlan voltát jelzi itt az is, hogy a 7. hónap 24. napján "Izrael fiai összegyűltek, vezeklőruhát öltöttek, hamut szórtak a fejükre és böjtöltek" (9,1), ami azért meglepő, mert – mint korábban már szó esett róla – a zsidóknak egy évben csak egyetlen alkalommal, az engesztelés napján kellett böjtölniük. 6) Végül megemlítem: lehetséges, hogy Ezsdrás a sátoros ünneppel egy olyan régi kultikus jelenséget újított fel, amely – mint Nehémiás könyve állítja – a Józsué vezette honfoglaló zsidóknál szokásban volt, ám később feledésbe merült. A végére értem ama áldozások ismertetésének, amelyekre a pészach alkalmával, a kovásztalan kenyerek, a hetek ünnepén és a 7. holdhónap három nagy eseményén – a kürtzengés, az engesztelés napján és a sátoros ünnepen – került sor. Tudom, hogy az olvasó türelmét nagyon igénybe vettem a rendkívül hosszú idézetekkel, a sokféle adat ismertetésével. Emiatt szíves elnézését kérem, de nem cselekedhettem másként. A helyzet ugyanis az, hogy a fölsorolt dolgok szintén benne vannak a Bibliában, hozzátartoznak az ótestamentumi zsidóság társadalmi-vallási történelméhez, s ezért őket is meg kell ismernünk, hogy lássuk: milyen evilági okok hívták életre és tartották fenn az említett ünnepeket, s az élet reális történéseihez (a tavaszi napéjegyenlőséghez, a Hold fázisváltozásaihoz, az aratás kezdetéhez és befejeződéséhez, az őszi betakarításhoz) kötődő rítusok mily szélsőséges és öncélú áldozásokhoz vezettek a történelem későbbi időszakában az önállósult papság kezében. AZ ÁLDOZÁS MÓDJA Magának ennek a papságnak a működése következtében teremtődtek meg az áldozatbemutatásnak azok a különféle módjai is, amelyekkel lépten-nyomon találkozunk az Ótestamentumban, és amelyeket – legalábbis egy idő óta-szigorú előírásokkal szabályoztak, s amelyek sajátos voltukkal, igen nagy számukkal ugyancsak meglepik a 20. századi embert. E módok némelyikével az eddigiek során már többször találkoztunk. Most pedig – a teljesség igénye nélkül, csak a legfontosabbakat érintve – rövid összefoglalást adok róluk. Az áldozás egyik módja az, amikor valamely dolgot (pl. tömjént) füstöléssel, lassú égetéssel mint ''illatáldozatot ''mutatnak be a természetfölötti hatalmaknak. Az Ótestamentumban arról olvashatunk, hogy az ún. gyülekezeti sátor és a későbbi jeruzsálemi templomok külső részében e célra külön oltárt állítottak fel. Más esetben – mint fentebb, az engesztelési nappal kapcsolatos egyik idézetben (Lev. 16,12-13) láthattuk – sajátos eszközzel, füstölővel, tömjénezővel hajtották végre az illatáldozást. (Érdekességként említem meg – korábban már szó esett róla -: a Leviticus 10. fejezetének 1-2. verse szerint a főpap Áron két fia – Nádáb és Abíhú – a tömjénezőjében ''idegen ''parazsat használt, és e bűn miatt az "Úr" tűzzel "emésztette el" őket.) Speciális áldozási mód a ''mécses(ek) ''meggyújtása, ''égetése, ''amely – mint a gyülekezeti sátor kapcsán részletesebben bemutattam ''– ''a ''fénnyel,'' a ''Nappal ''összefüggő rítust jelent. Az ószövetségi szertartásokban szinte központi helyet foglalnak el az ''égetéssel történő áldozások, ''amelyek tartalmilag némelykor szoros rokonságban állnak az illatáldozásokkal. Bemutatásuk mikéntjét szigorú szabályok határozták meg abból a szempontból, hogy mit, mikor, hol és hogyan kell föláldozni. A feláldozott dolgokat gyakran nem teljességgel, hanem csak részben volt szabad a transzcendens hatalmaknak f'ölajánlani. Arra nincs mód, hogy az égőáldozati rítusok ószövetségi kavalkádjára részletesebben kitérjek. Épp ezért csupán fölhívom az érdeklődők figyelmét két momentumra. Egyfelől arra, hogy már az ősi időkben létrejött a szóban forgó áldozási mód, amit jelez számunkra az, hogy már ''Ábel ''áldozatot mutatott be nyája zsenge bárányaiból; azok zsírjából (Gen. 4,4-5), valamint az, hogy az özönvízből megmenekült ''"Noé ''oltárt épített az Úrnak. Aztán fogott minden tiszta állatból és tiszta madárból s égőáldozatot mutatott be az oltáron." (Gen. 8,20.) Másfelől arra, hogy – többek közt – az alábbi helyek foglalkoznak az Ótestamentumban az égőáldozatok témakörével: Ex. 27,1-8; 29,1-42; Lev. 1,1-17; 6,8-13; 7,8; 16,3-28; 17, 8. Az áldozások mikéntjével kapcsolatosan külön megemlítem: miután a régi zsidóknál kialakult a kultikus funkciót monopóliumként birtokló papság, speciális szabályok határozták meg, hogy az áldozati dolgokból mí az ''istenségé, ''és mi a ''papoké. ''(Lásd ezzel összefüggésben p1. az Exodus 29. és a Numeri 18. fejezetét.) A bemutatott áldozati dolgoknak ez az isteni és papi részre való felosztása az ételekkel (lepénnyel, pogácsával stb.) kapcsolatos felajánlásokra is jellemző. Magukat ezeket ''az ételáldozásokat ''egyébként szintén sajátos előírások szerint kellett bemutatni, amelyekről viszonylag bő leírást nyújt – más helyekhez hasonlóan – pl. a Leviticus (2,1-16; 6,14-23; 7,10). Ugyanezt mondhatjuk el a ''hálaáldozatról, ''amelyet olykor közösségi vagy békeáldozatként említenek a magyar fordítások, s amelyet illetően a Leviticus (3. fejezet) ugyancsak behatóan taglalja a következőket: szarvasmarha, juh és kecske egyaránt fölajánlható; magának az áldozónak kell az ép – hím vagy nőstény – állatot levágnia a gyülekezeti sátor bejárata előtt; a papok pedig kötelesek a leölt állat vérét körös-körül az égőáldozati oltárra szórni, majd ezt követően a levágott szarvasmarha, juh, kecske bizonyos részeit magán az oltáron elégetni. Igen sokoldalú szabályok határozzák meg az Ótestamentumban azt is, hogy milyen módon kell végrehajtani a ''bűnért való áldozásokat, ''amelyekről egyedi esetek kapcsán fentebb érintőlegesen már szó esett. Most a következőkben kivonatosan ismertetem a Leviticus 4-5. fejezetének azokat a rendelkezéseit, amelyek nagyon részletesen írják elő a szóban forgó áldozások teljesítésének mikéntjét. Első lépésként e hely szövege különbséget tesz aközött, hogy valaki ''akaratlanul ''vagy ''szándékosan ''követett-e el bűnt, és ettől függően más és más az áldozási (engesztelési) kötelezettség. Második lépésként pedig aszerint határozza meg a tennivalókat, hogy ''ki vétkezett.'' Ha tudattalanul "a fölkent ''főpap ''vétkezik, s ezzel a népet is bűnbe viszi, ajánljon fel az Úrnak az elkövetett bűnért ''egy bikát, ''egy hibátlan szarvasmarhát áldozatul a bűnért. Vezesse a bikát az Úr elé, a megnyilatkozás [a gyülekezet] sátorának bejáratához, tegye kezét a fejére és áldozza fel az Úr előtt. Azután a fölkent pap vegyen egy keveset a bika véréből, és hintse meg hétszer a szentély függönyét [a sátor két helyiségét elválasztó függönyt] az Úr előtt. Azután a pap kenjen egy kevés vért a megnyilatkozás sátorában az Úr előtt füstölő illatáldozat oltárának a szarvaira, majd a bika egész vérét öntse az égőáldozat oltárának lábához, amely a megnyilatkozás sátorának bejárata előtt van. A bűnért feláldozott bikának a hájából vegye el a következőket: a beleket borító hájat, a két vesét a hozzájuk és a véknyakhoz tartozó hájjal együtt, a májra és a vesékre tapadó egész hájat –, és a pap égesse el ezeket a részeket az égőáldozat oltárán. A bika bőrét, egész húsát és fejét, lábait, beleit, ürülékét, az egész bikát vitesse a táboron kívül egy tiszta helyre, ahová a zsíros hamut szokták önteni. Itt égesse el egy rakás fán." (Lev. 4,3-12.) Mi a teendő akkor, ha ''"Izrael egész közössége ''vét nem szándékosan, és követ el olyat, amit tilt az Úr törvénye"? Ez esetben is ''egy bikát ''kell föláldozni azt követően, hogy az akaratlan vétekről tudomást szereztek, és a közösség vénei a gyülekezet sátora előtt kezüket az állat fejére tették. Egyébként a szertartás további részei ugyanúgy zajlottak le, mint az akaratlanul bűnössé lett főpap – fentebb ismertetett – esetében. (Lev. 4,13-21.) Más a rituális előírás arra az esetre vonatkozóan, ha egy ''elöljáró ''vétkezik tudattalanul. Ő ''egy kecskebakot ''köteles engesztelésül föláldozni (Lev. 4,22-26). Amint látjuk: az áldozat nagysága a hibázó elöljáró esetében kisebb, mint a közösségi, ill. a főpapi vétkezés kapcsán. E tényben szociális értékszempontok fejeződnek ki. S hasonlót tapasztalunk akkor is, ha azt nézzük meg, mit kell föláldozni ''a közember ''akaratlan bűnössége miatt. Ilyenkor csupán ''egy nőstény kecskét ''köteles a vétkező felajánlani engesztelésül az istenségnek. (Lev. 4,27-35.) És milyen kötelezettségeket ró a Leviticus (5,20-25) arra, aki ''tudatosan ''cselekszik valami tiltottat? Ezzel kapcsolatosan csak egyetlen szövegrészletet idézek, amelyből látszik, hogy az ószövetségi zsidóknál mennyire szervesen egybefonódott a vallás, az erkölcs és a jog, s amely ugyanakkor azt is jelzi számunkra, hogy a vallás ideológiai-rituális eszközökkel a pozitív emberi magatartás is ösztökélt. Az idézendő helyen az "Úr" így "beszél": "Ha valaki vétkezik és bűnt követ el az Úr ellen azáltal, hogy ''letagadja ''embertársa előtt a nála ''letétbe helyezett, ''a gondjaira bízott vagy az eltulajdonított ''dolgot, ''vagy pedig ''becsapja embertársát; ''továbbá ha ''elveszett tárgyat talál és letagadja, ''vagy ha ''hamisan esküszik ''bármilyen bűnnel kapcsolatban, amelyet ember elkövethet; ha tehát vétkezik és így felelősséget von magára, ''térítse meg, ''amit elvett vagy jogtalanul követelt: a rábízott letétet, az elveszett tárgyat, amit talált és minden olyan dolgot, amellyel kapcsolatban hamisan esküdött. ''Pótolja ki ''még az ''ötödével, ''és adja át az összeget a tulajdonosnak azon a napon, amelyen eszébe jutott bűnössége. Azután ajánljon fel az Úrnak jóvátételi áldozatul ''egy hibátlan kost ''a nyájból…" Az áldozások mikéntjével kapcsolatosan utoljára azt említem meg, hogy az Ótestamentum sajátos előírásokat tartalmaz a kultikus funkcióval felajánlott állatok ''vérét ''illetően. Mielőtt idézek idevonatkozó helyeket, fölhívom a figyelmet néhány fontos momentumra. Először arra, hogy az ószövetségi szabályok szerint az állatokat (és bizonyára korábban az embereket is) csak azután volt szabad föláldozni, hogy a leölésüket követően a ''vérüket teljesen kifolyatták. ''Másodszor arra, hogy az áldozatok vérével a kultikus szertartásokat végző pap oltárokat és egyéb dolgokat ''szentelt meg ''(ez a rituális elem több eddigi idézetben szerepelt már). Harmadszor arra, hogy a régi zsidóknak ''csak vértelen ''állathúst volt szabad fogyasztaniuk, és ez a szokás ma is megvan az izraelita vallás híveinél, valamint a Mohamed alapította iszlámban is. Végül arra utalok, hogy az Ótestamentum szerint a vér rendkívüli fontosságú dolog, ''maga az élet, ''és ezen értékessége miatt kell az istennek felajánlani, s ezért nem szabad egyik embernek a másikat megölnie. S ezekután lássunk néhány olyan szöveget, amely a vér kultikus funkciójával kapcsolatos! A Genezisben (9,3-6) az "Úr" a következőket "mondja" az özönvízből megmenkült Noénak és fiainak: "Minden, ami él és mozog, szolgáljon nektek eledelül, mindent nektek adok, mint a zöld növényt. Csak élő ''állatot vérével együtt nem ehettek. ''A ti véreteket, éltető véreteket is számon fogom kérni. Számon kérem minden állattól és minden embertől. Mindenkitől, még a testvértől is számon kérem az ember életét. Aki embervért ont, annak ember ontsa ki a vérét, mivel Isten saját képmására teremtette az embert." A Deuteronomium (15,19-23) szerint a tehén és az ürü hím elsőszülöttjét – ha az vak, sánta, vagyis valamilyen fogyatékossága van – nem szabad az istenségnek áldozni. Az ilyen állatot elfogyaszthatja a tulajdonosa, akinek a megevés módját illetően az "Úr" "előírja": "Csak a ''vérét nem szabad ''elfogyasztanod, azt mint a vizet, öntsd ki a földre." Ugyancsak a Deuteronomiumban (12,16) arról "beszél" az "Úr", hogy a zsidók bárhol vághatnak le állatot és annak húsát mindenütt megehetik. ''"Csupán a vérét nem szabad ''elfogyasztanotok, azt öntsd a földre, mint a vizet" – állít egy vonatkozásban korlátot az istenség. $s tilalmát megismétli ugyanezen könyvben (12,23-24) a zsidóknak: "Csak arra ügyeljetek, hogy ''vért ne fogyasszatok; ''mert a vér a ''lélek, ''s nem szabad a hússal a lelket is elfogyasztanod. Ne fogyaszd el, öntsd a földre, mint a vizet." Az Ótestamentumban a vérrel foglalkozó legfontosabb és legterjedelmesebb szövegrészlet a Leviticusban (17,10-14) található. Ezen a több vonatkozást átfogó helyen az "Úr" a következőképp "rendelkezik": ''"Ha ''Izrael házából bármelyik ember vagy bármelyik köztetek élő idegen [!] ''vért eszik, ''mindegy hogy milyen vért, ellene fordulok annak, aki vért evett és ''kiirtom ''a népből. Hiszen a ''test élete a vérben ''rejlik. A vért azért adtam nektek, hogy az oltáron ''elvégezzétek vele az engesztelés szertartását életetekért, ''mert a vér szerzi meg az engesztelést az élet számára. Ezért mondtam Izrael fiainak: Senki ne egyen közületek vért, s a köztetek lakó idegen se [!] egyék vért. Ha valaki Izrael fiai vagy a köztetek lakó idegenek [!] közül vadászaton elejt egy ''vadat ''vagy ''madarat, amelyet nem szabad megennie ''[ti. mert a majd ezután tárgyalásra kerülő, ún. "tisztátalan" állatok közé tartozik], annak ''folyassa ki a vérét ''és ''takarja be ''földdel. Mivel ''minden testnek a vér az élete, ''és én azt mondtam Izrael fiainak: Ne egyétek meg a vérét egyetlen testnek sem, mivel minden testnek a vér az élete, ''aki eszik belőle, ''azt ki ''kell irtani.'' Úgy tűnik, hogy a vér megevésére vonatkozó tilalom már igen régóta megvolt az ótestamentumi zsidóságnál. E tényről látszik tanúskodni az első Sámuel-könyv (14,32-34), amely elmondja, hogy a filiszteusok fölött aratott egyik győzelmük után a rendkívül fáradt és kiéhezett zsidók nem törődtek a vérre vonatkozó előírásokkal, és a különféle állatok vérét is elfogyasztották, ami ellen a király Saul azonnal föllépett. Az említett helyen a következőket olvashatjuk: "Az emberek nagyon kimerültek voltak. Ezért az emberek nekiestek a zsákmánynak, fogták a kecskét-juhot, a marhát és a borjút, s levágták a puszta földön. Sőt az emberek a ''vért is elfogyasztották. ''Jelentették hát Saulnak: »A nép vétkezik az Úr ellen: a vérrel együtt eszi a húst.« Erre azt mondta a hírhozóknak: »Gurítsatok ide egy nagy követ!« Aztán megparancsolta Saul: »Vegyüljetek az emberek közé, és mondjátok meg nekik: Mindenki hozza ide elém a marháját és juhát, s itt vágja le. Aztán megehetitek, de ne vétkezzetek az Úr ellen, hogy a vérrel együtt eszitek a húst.«" Miután áttekintettem a vér témaköréről nyilatkozó ''ószövetségi ''részleteket, talán nem lesz érdektelen az olvasó számára, ha fölvetem és röviden megválaszolom a következő kérdést: ''milyen álláspontot képvisel a vért illetően az Újtestamentum, a kialakult kereszténység?'' E kérdés megválaszolását azzal kezdem, hogy utalok rá: ''a vér fogyasztásának ''ószövetségi ''tilalmát a ''specifikusan ''keresztény ''bibliai ''iratok is továbbviszik. ''Az Apostolok cselekedeteiben (15,19-20) a következő szerepel e továbbvitel kifejeződéseképpen: "…az a véleményem, hogy nem kell bolygatni azokat, akik a pogányságból [az etnikailag nem zsidók köréből] tértek meg az Istenhez [a keresztény hithez], hanem csak azt írjuk meg nekik, hogy ''tartózkodjanak a ''bálványoktól, nehogy tisztátalanná váljanak miattuk, továbbá, az erkölcstelenkedéstől, a megfojtott állattól és a vér''től." ''Ám az új vallás egyes iratai nem csupán a vér evését tiltják, hanem – Krisztus alakjához kötve – átveszik az Ótestamentum ama nézeteit is, amelyek a ''vér rituális funkciójával ''kapcsolatosak. Jelzi ezt a tényt már az is, hogy Péter első levele (1,1-2) szerint a kereszténnyé válás éppúgy a ''Krisztus vérével történő meghintés ''okozata, miként az ószövetségi zsidók bűntől való megszabadulása is csak az áldozati kecskebak vére révén lehetséges. Másként fogalmazva: az egyén a vétkes állapotból való kimenekülést csupán a keresztre feszített Bárány-Jézus vérének köszönhetően éri el. Péter a most hivatkozott iratában (1,18-19) e gondolatot részletesebben is kibontja, amikor a kereszténységet fölvetteknek hangsúlyozza: "…tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, hanem ''Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak a drága vére árán.'' Mint ebből az idézetből nyilvánvaló, az újszövetségi Krisztusnak áldozati Bárányként ugyanaz a rituális funkciója van, mint az engesztelés napján és egyéb alkalmakkor a bűnért való áldozatként bemutatott ótestamentumi kecskebakoknak: kiontott vérével lehetővé teszi a vétkes állapotból való megszabadulást, a tisztává válást. Méghozzá kizárólagos módon, ahogy Mózesre (az Ex. 24. fejezetének 3-8. versére) hivatkozva a ''Zsidókhoz'' írt levél részletesen megindokolja. Ez a levél – az ószövetségi megtisztulási szertartást a keresztényinél alacsonyabb értékűnek tekintve – kijelenti: ha a bakok és a bikák vére, valamint az üsző hamva külsőleg tisztává szentel a mózesi törvény szerint, akkor "mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől ''Krisztus vére" ''(9,14). Miközben azonban ennek az írásnak a szerzője a kereszténységet a megtisztítás értékessége szempontjából az ótestamentumi zsidó vallás fölé helyezi, egyúttal továbbviszi e vallás ama véleményét, hogy nincs bűntől való megszabadulás vér nélkül, mondván: "…a törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és ''vérontás nélkül nincs bűnbocsánat" ''(9,22). Az Efezosziaknak címzett levél (2,13) aztán pedig mindezzel összefüggésben még azt is megemlíti, hogy a keresztények csak "Krisztus vére árán" kerültek közel egymáshoz, azaz csupán e vérnek köszönhetően váltak közösséggé. Az elmondottak lényegét röviden így foglalhatom össze: ahogy korábban már szót ejtettem róla, Krisztus mint áldozati Bárány az Újtestamentumban nem istenember, hanem a vallási képzelet sajátos szüleménye; olyan alak, amely történetileg ugyan az Ószövetség bűnáldozati bakjaihoz kötődik, ám hozzájuk viszonyítva a ''humanizációnak magas szintjét ''képviseli, mivel mint mitikus áldozati bárány a maga halálával, vérével végérvényesen megváltja (a keresztény tan szerint) az egész emberiséget vétkes állapotából, és így ''teljesen kiiktatja a ''kultuszból, az emberi életből a ''büntetlenséget célzó állatáldozatokat.'' TISZTA ÉS TISZTÁTALAN; MÁGIKUS MEGTISZTÍTÁS Ha primitív népek gondolatvilágát tanulmányozzuk, minden alkalommal találkozunk egy sajátos fogalompórral, amely révén ezek az etnikumok (vallások) az összes dolgot két nagy csoportba, a ''tiszta, ''ill. ''a tisztátalan ''jelenségek körébe sorolják. Magának ennek a különbségtevésnek a lényeget tekintve semmi köze ahhoz, amit a modern ember fizikailag vagy erkölcsileg tisztának, ill. tisztátalannak tart. A primitív népek hamis hiedelmek alapján osztályozzák így a dolgokat. Ám nem csupán téves vélekedésekről van szó, hanem ezen túlmenően két különös momentumról is. Egyfelől arról, hogy a teljességgel vagy ideiglenesen ''tisztátalannak ''számító jelenségek ''tiltás, ''tabu alá esnek, a ''tiszta ''körébe soroltak viszont ''megehetők, érinthetők, feláldozhatók ''stb. Másfelől pedig arról, hogy a tisztátalanságot a téves nézetet valló ember igyekszik megszüntetni, és e cél elérése érdekében ''mágikus rítusokkal – ''gyakran különféle ''áldozásokkal – ''él. Ahogyan az eddig elmondottakból, egyes idézetekből a kötet olvasója láthatta, a tiszta és tisztátalan dolgok, állapotok megkülönböztetése, valamint a velük kapcsolatos varázslási szertartások ''az ótestamentumi zsidóságra is jellemzők.'' A Biblia lapjait forgató ember ezzel a sajátos szemlélettel, a tisztát és tisztátalant elkülönítő felfogással először a két özönvíz-mítosz egyikében találkozhat. E mítoszok közül az ''elohista ''változat, amelyben az Elohim (Isten) nevezetű természetfölötti hatalom szerepel, nem tesz különbséget tiszta és tisztátalan között, s úgy rendelkezik, hogy Noé minden állatfajból ''kettőt, ''1-1 hímet és nőstényt köteles bevinni – ill. vitt be – a bárkájába (Gen. 6,19-20; 7,15-16). A másik mítosz, a ''jahvista ''variáció viszont, amelyben a Jahve (Úr) nevű istenség szerepel, használja az élőlények kapcsán a tiszta és tisztátalan fogalompárt, s az ebben kifejeződő szemlélettől meghatározottan Noénak ''nem ''minden állatfajból ''ugyanannyit, ''nem kettőt-kettőt kell felvennie hajójába. "Az Úr így szólt Noéhoz: »Szállj be egész családoddal a bárkába… Minden ''tiszta ''állatból vigyél ''hetet-hetet, ''hímet és nőstényt, ''a tisztátalanokból ''pedig ''kettőt, ''hímet és nőstényt. (A madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt), hogy ivadékul az egész földön életben maradjon.«" (Gen. 7,1-3.) A későbbiek során az ótestamentumi papság sajátos listákat állított össze a teljességgel vagy ideiglenesen ''tisztátalan ''jelenségekről, s az ezekkel kapcsolatosan kimunkált tilalmi előírásainak igyekezett érvényt szerezni. Mielőtt egy ilyen listát idézek, megemlítek két dolgot. Egyrészt azt, hogy ''Dániel ''éppen a zsidó vallás étkezési tabui által ösztönzötten kerül szembe a perzsa királlyal, aki neki és zsidó társainak az uralkodói ételekből rendelt ellátást (Dániel 1. fejezet). Másrészről pedig azt, hogy az Ószövetség tiszta, ill. tisztátalan jelenségeket megkülönböztető álláspontját, különféle étkezési tilalmait – mint a ''körülmetélés ''témaköre kapcsán részletesen szót ejtettem róla – igen kemény és hosszú ideig tartó harcban küzdötte le a kialakuló kereszténység. S e bevezető megjegyzések után lássuk a jelzett listát, amely fölsorolja, milyen dolgok tisztátalanok vagy tiszták, és ettől függően közülük melyek és mikor ehetők, érinthetők stb. A szöveg maga terjedelmes lesz, talán némiképp unalmas is, ám egy vonatkozásban igen tanulságos bepillantást biztosít az ótestamentumi zsidóság szociális-vallási-tudati életébe. Az "Úr"-at a szöveg szerzője így beszélteti Mózeshez és Áronhoz: "Mondjatok meg Izrael fiainak: Nézzétek, az összes ''szárazföldi állatok közül ezeket ehetitek. ''Minden állatot, amelynek ''hasított körmű, villás patája ''van, és amely ''kérődzik, ''megehettek. De vannak közöttük, amelyek kérődznek és hasított körmük van, ''mégsem ehetitek ''őket. A ''tevét ''tartsátok ''tisztátalannak, ''mert bár kérődzik, de nem hasított körmű. Tartsátok ''tisztátalannak a szirti ''borzot, mert kérődzik ugyan, de nem hasított körmű. Tartsátok ''tisztátalannak a nyulat, ''mert kérődző ugyan, de nem hasított körmű. Tartsátok ''tisztátalannak a sertést ''[!!], mert bár hasított körme, villás patája van, de nem kérődzik. ''Ne egyétek meg a húsát, ne érintsétek a hulláját, ''tartsátok tisztátalannak. ''A vízben élő állatok közül ''ezeket ''ehetitek. ''Azokat, amelyeknek ''uszonyuk és pikkelyük ''van, s vízben, tengerben vagy folyóban élnek, mind megehetitek. De amelyeknek a tengerben és a folyóban ''nincs uszonyuk és pikkelyük, ''az ilyen állatokat és élőlényeket, amelyek ott élnek, tartsátok ''tisztátalannak. ''Tekintsétek tisztátalannak, ''ne egyétek a húsukat és utáljátok a hullájukat. ''Azt, ami a vízben él, de nincs uszonya és pikkelye, mind tartsátok tisztátalannak. ''A madarak közül ''ezeket tartsátok ''tisztátalannak; ''ne egyetek belőlük, mert tisztátalanok: ''a keselyű, a szakállas keselyű, a réti sas, a fekete kánya ''különféle fajtáit, ''a varjak ''különféle fajtái, ''a strucc, a kuvik, a sirály, a karvalyok ''különféle fajtái, ''a fülesbagoly, a bagoly, a kormorán, a vöcsök, az íbisz, a pelikán, a fehér keselyű, a gólya, a különféle gémek, a búbos banka, a denevér.'' ''Minden szárnyas rovart, ''amely ''négy lábon ''mászik, tartsatok ''tisztátalannak. ''A négy lábon mászó szárnyas rovarok ''közül csak ''a következőket ''ehetitek meg: ''azokat, amelyeknek ''a lábszáruk fölött combjuk ''van, hogy szökdécselhessenek a földön. Tehát ezeket ehetitek meg: a ''vándorsáska'' [!] különféle fajtáit, a ''szolham-sáskát,'' a ''hargol-sáskát ''és a ''hangab-sáskát. ''De minden más szárnyas rovart tartsatok tisztátalannak. ''Ezektől ''váltok ''tisztátalanná: ''aki ''megérinti hullájukat, ''estig tisztátalannak számít. Aki hullájukat cipeli, mossa ki a ruháját, s estig tisztátalannak számít. Azokat az állatokat, amelyek nem hasított körműek és nem kérődznek, tartsátok tisztátalannak, aki megérinti őket, tisztátalanná válik. Azokat ''az állatokat, ''amelyek ''egész talpukon ''járnak, tartsátok ''tisztátalannak; ''aki ''érinti hullájukat, estig ''tisztátalan marad. Aki cipeli hullájukat, mossa ki a ruháját, és estig számítson tisztátalannak. Ezeket tekintsétek tisztátalannak. A ''földön mászkáló ''állatok közül ezeket tartsátok ''tisztátalannak:'' a ''vakondot, ''az ''egeret,'' a ''különféle gyíkokat,'' a ''gekhót,'' a ''fürge gyíkot,'' a ''zöld gyíkot,'' a ''szalamandrát ''és'' a kaméleont.'' Az összes kis állatok közül tehát ezeket tartsátok tisztátalannak. Aki megérinti hullájukat, estig tisztátalannak számít. Azok a ''tárgyak, ''amelyekre ''ilyen hulla ráesik, ''mind ''tisztátalanná ''válnak: minden faedény, ruha, bőr, zsák és minden edény. Vízbe kell tenni és ''estig ''tisztátalannak számít, aztán megtisztul. Minden ''cserépedényt, ''amelybe ilyen hulla beesett, ''össze kell törni: a tartalma is tisztátalanná ''lesz. Minden ehető étel tisztátalannak számít, még ha leöblítik is vízzel. ''Minden ital, ''amelyet inni szoktak, ''tisztátalanná ''válik, bármi is. ''Minden, ''amire ''ilyen hulla ráesik, tisztátalannak ''számít. ''A kemencét ''és a ''tűzhelyet ''szét kell szedni [!], mivel tisztátalanná váltak és tisztátalanok maradnak számotokra, ''de a forrás, a ciszterna ''és ''a nagy tó tiszta ''marad. Aki azonban megérint egy benne levő hullát, az tisztátalanná válik. Ha a hulla ''vetőmagra ''esik, az ''tiszta ''marad. ''De ha a ''mag ''be van áztatva ''vízbe, és ilyen hulla beleesik, akkor tartsátok ''tisztátalannak.'' Ha olyan állat hullott el, amely egyébként táplálékul szolgál, aki megérinti hulláját, estig tisztátalannak számít. Aki eszik a húsából, mossa ki a ruháját [?], és estig számítson tisztátalannak. Aki elcipeli hulláját, mossa ki a ruháját és estig számítson tisztátalannak. Minden ''kis állat, ''amely ''a földön mászkál, tisztátalan, ''tehát nem ehetitek meg. Mindegyik, amelyik a hasán csúszik, mindegyik, amelyik négy lábon mászik, azaz minden kis állat, amely a földön mászkál, tisztátalan, tehát nem ehettek belőle. Ne tegyétek magatokat tisztátalanná ezekkel a csúszómászó állatokkal, ne szennyezzétek be magatokat velük, és azok ne szennyezzenek be titeket… Ez az állatokra, a madarakra és az összes élőlényre vonatkozó törvény; azokra, amelyek a vízben nyüzsögnek és a szárazföldön mászkálnak. Az a célja, hogy megkülönböztesse a tisztát a tisztátalantól, az ehető állatokat azoktól, amelyeket nem. szabad megenni." (Lev. 11,2-47.) Az idézett szöveg több mozzanata egyértelműen tanúsítja, hogy a tiszta és tisztátalan ótestamentumi fogalma valóban különbözik a tudományos értelemben vett fizikai, valamint erkölcsi tisztaság és szennyesség álláspontjától. Igen régi idők emberi-vallási nézőpontjai őrződtek meg számunkra a Leviticus fentebbi részletében. És egyúttal kényszerítenék is ezek a vélekedések az egyéneket arra, hogy szerintük éljenek. Mégpedig leírtságuk, dogmává merevedésük következtében egészen napjainkig, amit pl. jelez az a tény is, hogy a Leviticus ősi tilalma miatt ''nem fogyasztanak ma sertéshúst az izraeliták ''és az ő teológiájukhoz kötődő ''iszlám hívei. Az ''elmondottakkal kapcsolatban egyébként az érdeklődők figyelmét fölhívom arra, hogy az előbbi idézet szövegéhez tartalmilag igen hasonló fejtegetést a tiszta és tisztátalan dolgokról ''a Deuteronomium is ''magában foglal (14,3-21). A tiszta és tisztátalan jelenségekre vonatkozó ótestamentumi elképzelésekkel, gyakorlati életvitellel összefüggésben – csupán érzékeltetés céljából – a következőkben bemutatok két konkrét példát. Közülük az első azt jelzi, hogy miként válik ideiglenesen valaki tisztátalanná, és mily eljárás révén tisztulhat meg. A másik pedig egy olyan varázsszert ismertet, amely az ószövetségi mágikus tisztító szertartásokban szinte központi szerepet játszó eszköz. Az első példa a ''gyermekágyas,'' a ''szülő asszonnyal ''kapcsolatos, és a Leviticusban (12,1-8) olvasható, amelyben az "Úr" ezt "mondta" Mózesnek: "Hirdesd ki Izrael fiainak. ''Ha ''az asszony szül és gyermeke ''fiú, ''akkor ''hét napig tisztátalannak ''számít, mint ''ahogy tisztátalan havi vérzése idején. ''[Vö.: Lev. 15,19-30.] ''A nyolcadik napon metéljék körül a gyermek előbőrét. ''De ''ő még harminchárom napig ''maradjon ''otthon, ''hogy megtisztuljon vérétől. ''Ne érintsen semmit, ami szent, ''és ne közeledjen a szentélyhez, amíg le nem telt tisztulásának ideje. ''Ha ''leánygyermeket szül, maradjon ''tisztátalan két hétig, ''éppúgy, mint havi vérzése idején [?], és még ''hatvanhat napig ''maradjon ''otthon, ''hogy megtisztuljon vérétől. Amikor letelt tisztulásának ideje – akár fiúról, akár leányról van szó –, vigyen a papnak a megnyilatkozás sátorának bejáratához ''egy egyéves bárányt égőáldozatul ''és ''egy galambot vagy gerlét bűnért való áldozatul. ''Ezt ''a pap áldozza fel az ''Úr előtt. Így végezze el fölötte az engesztelés szertartását, s akkor megtisztul vérének folyásától. Ez az asszonyra vonatkozó előírás, aki fiút vagy leányt szül. Ha nincs annyi pénze, hogy egy bárányt vegyen, akkor hozzon két gerlét vagy két galambot: egyet égőáldozatnak, egyet pedig bűnért való áldozatnak. A pap végezze el fölötte az engesztelés szertartását, s akkor megtisztul." Az idézett szöveg szerint tehát a megszületett ''kislány ''a maga édesanyját ''kétszer ''olyan hosszú időre teszi "tisztátalanná", ''mint a ''világra jött ''kisfiú, ''s ez a nézet patriarchális, a férfit a nőnél jóval többre becsülő társadalmi viszonyokra utal. Maga a részlet különben – sok más hellyel összhangban – azt is jelzi számunkra, hogy a papok által konzervált megtisztulási rítusok mint hamis hiedelmeken alapuló szertartások mily hatalmas anyagi értékek elpusztításával jártak. Érdekes egyébként, hogy míg a gyermekágyas asszonyra vonatkozó fenti leírásban a pap csak mint kultikus cseleményt végrehajtó személyiség van jelen, addig más esetekben (pl. bőrkiütés, lepra, kelevény, fejbőrbetegség, vészes hajhullás stb. kapcsán), úgy tűnik, ''gyógyítói munkát is végez ''(lásd ide vonatkozóan: Lev. 13-15. fejezet). Ez a momentum arra utal, hogy az ótestamentumi zsidóságnál – miként a régi görögöknél és más népeknél is az ókorban – hajdanán olyan kultikus személyiségek tevékenykedtek, akiknek utódai közül később nem csupán a papok kerültek ki, hanem az orvosok is. A második említésre kerülő konkrét, a jelzett fontos varázsszerről, a ''vörös tehén hamváról ''szóló példa a Numeri 19. fejezetében szerepel, és a következő leírást foglalja magában: "Így szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz: »Ez a törvény, amelyet az Úr szabott. Mondd meg Izrael fiainak: Hozzanak neked ''egy hibátlan vörös tehenet, ''amelynek nincs semmi fogyatékossága, amely ''még nem volt igába fogva. ''[Miként a frigyládát a filiszteusoktól visszaszállító szekér két tehene sem.] Ezt Eleazár papnak kell átadnotok. Aztán vezessétek ki a ''táboron kívülre ''és ''vágják le a ''szeme láttára. Akkor Eleazár pap vegyen az ujjával valamennyit a ''véréből, s hintsen hétszer ''egy keveset a véréből a megnyilatkozás sátra bejáratának irányában. Utána ''égessék el a ''tehenet a szeme láttára; ''a bőrét, a húsát ''és ''a vérét a belső részeivel együtt ''égessék el. Majd vegyen a pap ''cédrusfát, izsópot ''és ''karmazsint, ''s dobja bele a ''tűzbe, ''amelyben a tehén ég. Ezután a pap mossa ki a ruháját, mossa le a testét vízzel, s térjen vissza a táborba, de estig tisztátalan marad. Aki elégette, szintén mossa ki a ruháját, mossa le a testét vízzel, de estig ő is tisztátalan marad. Egy férfi, aki tiszta, gyűjtse össze a tehén ''hamvait, ''s a ''táboron kívül ''helyezze el egy tiszta helyen. Maradjon ott, ''s szolgáljon ''Izrael fiainak közössége számára ''tisztító víz készítésére, ''hiszen (a tehén) ''engesztelő ''áldozati adomány. Hanem aki a hamvakat összegyűjti, szintén mossa ki a ruháját, és tisztátalan marad estig. Izrael fiai és a körükben tartózkodó idegen [!] számára egyszer s mindenkorra szóló rendelkezés: ''Aki halottat, ''bármilyen emberi tetemet ''megérint, hét napig tisztátalan. ''Ezért ''tisztíttassa meg ''magát ''vele ''[a tehén hamvával] a harmadik és a hetedik nap, s akkor újra tiszta lesz. Ha azonban nem oldoztatja fel magát, nem lesz tiszta. Aki halotthoz, egy elhunyt embernek a holttestéhez hozzáért, és nem tisztíttatja meg magát, ''megszentségteleníti az Úr hajlékát. Az ''ilyen ember ''ki kell irtani ''Izráel fiai közül. Mert nem hintették meg ''tisztítóvízzel, ''tisztátalan marad; a tisztátalanság továbbra is rajta marad. A következő is törvény: Ha ''meghal ''valaki egy ''sátorban, ''az, aki ''belép a ''sátorba, vagy ''benn tartózkodik a ''sátorban, hét napig tisztátalan; az összes fedetlen edény is, amely nem volt lekötve, tisztátalanná válik. Ugyanígy az is, aki a nyílt ''mezőn ''egy kard élén elhullt vagy más módon ''meghalt emberrel, emberi csontokkal ''vagy ''sírral ''érintkezésbe kerül, ''hét napig tisztátalan.'' Egy ilyen módon tisztátalanná vált számára vegyenek az elégetett engesztelő áldozat ''hamvaiból, ''s egy edényben öntsenek rá ''élővizet. ''Aztán egy férfi, aki tiszta, fogjon egy izsópot, mártsa a vízbe, s hintse meg vele a sátort, az összes edényt s az összes embert, aki benne van, és azt is, aki csontot, elesett vagy más módon meghalt embert, vagy pedig sírt érintett. A harmadik és a hetedik napon is meg kell hintenie a tisztának a tisztátalanná váltat; akkor a hetedik nap tisztává válik. Ekkor mossa ki a ruháját és fürödjék meg vízben, s estére tiszta lesz. Aki azonban tisztálanná vált és nem tisztította meg magát, az ilyet ki kell irtani a közösségből, mert megszentségtelenítette az Úr szentélyét, nem hintették meg tisztítóvízzel s tisztátalan maradt. Legyen ez örök törvény a számotokra. Aki a tisztítóvizet hinti, mossa ki a ruháját, s aki a tisztítóvizet megérinti, estig tisztátalan. S minden, ami tisztátalanhoz ér, tisztátalanná válik, s aki ezt megérinti, estig szintén tisztátalan marad.«" NÉHÁNY MEGLEPŐ ÁLDOZÁS ÉS MÁGIKUS MŰVELET Az eddigiek során az áldozási cselekményeket különféle elvi szempontok alapján tekintettem át. Most viszont először néhány rendkívüli nagyságú ótestamentumi áldozást ismertetek (lesznek köztük olyanok is, amelyek valamely ok miatt másutt is említésre kerültek). Majd pedig ezt követően néhány különleges mágikus műveletet mutatok be. ''Az áldozások ''közül először azokról szólok, amelyekre a ''gyülekezeti sátor fölavatása után ''került sor. Ezeket a Numeri 7. fejezete írja le, amely elmondja, hogy 12 egymást követő napon ''Izrael 12 törzsvezetője ''ajánlott fel áldozatokat. Hogy az ide vonatkozó teljes bibliai szöveget idézzem, arra nincs mód. Épp ezért csupán arra térek ki, milyen áldozatokat ajánlott fel az első napon ''Júda ''törzse nevében ''Nachson ''(Naasson), és ezáltal igyekszem az olvasóval érzékeltetni, mily roppant értékűek voltak a 12 törzs áldozatai együttesen. "Az első napon – mondja a Numeri 7. fejezetének 12-17. verse – Amminadab fia, Nachson hozta el ajándékát Júda törzséből. Ajándéka egy 130 sékel súlyú ezüst tál volt meg egy 70 sékel súlyú ezüst tálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal vegyített lisztlánggal, ételáldozat céljára, továbbá egy 10 sékel súlyú arany szelence füstölő szerekkel töltve, ''egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak, egy kecskebak engesztelő áldozatul, ''végül a közösség áldozatául ''két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány.''" Másodikként arra térek ki, hogy milyen (általam korábban már ismertetett) áldozásokat végzett ''a király Salamon. ''Róla megemlíti a Biblia, hogy első ízben a ''gibeóni magaslaton ''mutatott be roppant mértékű áldozást. "A nép – olvashatjuk erről a Királyok első könyvében: 3,2-4 – akkor még ''az áldozóhalmokon ''áldozott, mert addig még nem építettek házat az ÚR nevének. Salamon ugyan szerette az URat, és apjának, Dávidnak a rendelkezései szerint élt, de ő is az áldozóhalmokon mutatott be áldozatot. A király Gibeonba szokott elmenni, hogy ott áldozzék, mert ez volt a legnagyobb áldozóhalom. Egyszer ''ezer állatot ''mutatott be Salamon égőáldozatul azon az oltáron." Egy másik alkalommal, az általa építtetett ''templom fölszentelésekor ''még a most említettnél is jóval nagyobb mérvű áldozást rendezett ez az uralkodó. "A közösség áldozataként…'' huszonkétezer marhát ''és ''százhúszezer juhot ''áldozott fel az Úrnak. Ezzel szentelték föl az Úr templomát, a király és Izrael fiai mindannyian." (1 Kir. 8,63.) Harmadik áldozási érdekességként azt említem meg, hogy a ''második jeruzsálemi templom fölavatásával ''kapcsolatosan milyen majdani áldozásokat jelez előre a babilóniai fogságban élő ''Ezékiel ''próféta, és azt, hogy az elkészült zorobábeli templom fölavatásakor ''ténylegesen milyen áldozatok ''felajánlására került sor. ''Ezékiel ''így beszélteti az istent a későbbi égőáldozati oltárról: "Azon a napon, amelyen elkészül, hogy rajta égőáldozatot mutassanak be és vérével meghintsék, adj a Cádok [Sádók] ivadékai közül való levita papoknak, akik hozzám közelíthetnek…'', egy fiatal bikát, ''a csordából ''bűnért való áldozatul. ''Végy a véréből és kend meg vele az oltár négy szarvát és a kiszögellés négy sarkát, meg a szegélyt körös-körül, hogy megtisztítsd és megszenteld. Aztán fogd a bikát bűnért való áldozatul: égessétek el a templomnak egyik elkülönített helyén a szentélyen kívül. A második napon mutass be ''egy hibátlan kecskebakot bűnért való áldozatul, ''és tisztítsák meg az oltárt úgy, amint megtisztították a bikával. Amikor elvégezted megtisztítását, áldozz fel ''egy hibátlan fiatal bikát ''és ''egy hibátlan kost a ''nyájból. Vidd ezeket az Úr elé, a papok hintsenek rájuk sót, és mutassák be őket ''égőáldozatul ''az Úrnak. ''Hét napon át ''kell naponta ''egy bakot bűnért való áldozatul ''feláldozni, meg ''egy hibátlan bikát ''és ''egy kost a ''nyájból. Hét napon át kell az oltárt bűnteleníteni és fölszentelni." (Ezékiel 43, I 8-26.) – Hogy aztán Ezékiel mennyire volt megbízhatóan jósló próféta, azt eldöntheti a kedves olvasó, ha az elkészült második templom fölszentelésekor ténylegesen lezajlott áldozás alábbi adatait összeveti az övéivel. "Izrael fiai, a papok, a leviták és a többiek, akik hazatértek a fogságból, örömmel ünnepelték meg Isten házának fölszentelését" – mondja Ezsdrás könyve (6,16-17) -. Az isten házának e fölszentelésekor ''száz bikát, kétszáz kost, négyszáz bárányt ''mutattak be, egész Izraelért ''engesztelő áldozatul, ''meg ''tizenkét kecskebakot, ''Izrael törzsei számának megfelelően." A negyedikként említésre kerülő áldozati cselekmény azzal függ össze, hogy a ''kusiták ''megtámadták a ''déli zsidó államot. ''Ám az utóbbi lakói nagy vereséget mértek rájuk, elfoglalták számos városukat és igen gazdag zsákmányt szereztek tőlük. Majd ezután királyuk, Aza uralkodásának 15. évében az egyik napon összegyűltek ''Jeruzsálemben, ''és ott a következőt tették: "Azon a napon ''hétszáz szarvasmarhát ''és ''hétezer juhot ''mutattak be az Úrnak véresáldozatul abból a zsákmányból, amelyet magukkal hoztak." (2 Krón. 15,11.) Az ötödik áldozás, amelyet érdekességként megemlítek, ''Ezékiás ''(Hiszkija) júdai király nevéhez fűződik (i. e. 724-695), aki a maga uralmát vallási reformmal, azzal igyekezett erősíteni, hogy a különféle korabeli kultuszok ellenében Jahvéét törekedett kizárólagossá tenni. Hogy milyen eszközökkel? Arról egy vonatkozásban a második Krónika-könyv egyik részlete (29,20-24) számol be, amelyben a következőt olvashatjuk: "Reggel… Hiszkija király fölkelt, összehívta a város főembereit és fölment a [Salamon építtette] templomba. Felvittek ''hét fiatal bikát, hét kost, hét bárányt ''és ''hét kecskebakot bűnért való áldozatul a ''királyi házért, a szent helyért és Júdáért. Aztán megparancsolta Áron fiainak, a papoknak, hogy áldozzák fel őket az Úr oltárán. Miután levágták a bikákat, a papok vették a ''vért, ''és ráöntötték az oltárra. Aztán levágták a kosokat és a ''vért ''az oltárra öntötték. Végül oda vitték a bűnért való áldozatra szánt bakokat is a király és a gyülekezet elé, és azok rájuk tették kezüket, majd a papok levágták őket és ''vérüket ''bűnért való áldozatul az oltárra öntötték, engesztelésül egész Izraelért. Azt parancsolta ugyanis a király, hogy egész Izraelért legyen az égő- és a bűnért való áldozat." A hatodik – és egyben az utolsó – áldozati cselekmény, amelyre még kitérek, Ezsdrás könyvében szerepel. Ennek az iratnak az egyik fejezete arról tudósít, hogy az ''Ezsdrással a babilóniai jogságból visszatért zsidók milyen áldozást ''hajtottak végre. "Ebben az időben a száműzöttek, akik visszatértek a fogságból – mondja a szöveg: 8,35 –, égőáldozatot mutattak be Izrael Istenének: ''tizenkét bikát ''egész Izraelért, ''kilencvenhat kost, hetvenkét bárányt, tizenkét kecskebakot'' – mindezt égőáldozatul az Úrnak." E sajátos áldozási adatok áttekintése után most olyan ''mágikus műveleteket ''mutatok be, amelyek alapvetően jellemzők az ótestamentumi rituáléra, s amelyek egy részét szinte mindenki ismeri, mivel részét képezik az európai kultúrának. Az első mágikus műveletsor, amelyet megemlítek, az Exodusban található, s azzal kapcsolatos, hogy az "Úr" Mózes vezetésével "ki akarja hozni" Egyiptomból az önkényesen népévé, elsőszülött fiává (4,22) "választott" zsidóságot. E cél elérése érdekében Jahve ugyancsak furcsa módszerekkel él. Ahelyett, hogy természetfeletti hatalmát mozgósítva közvetlenül kényszerítené a Nílus menti ország fáraóját a héberek elengedésére, inkább "megkeményíti" az uralkodó szívét, hogy az ne tegyen eleget a Mózes és Áron tolmácsolta isteni óhajnak, s így az egyiptomiakat sújtani lehessen a ''tíz csapással. ''Az utóbbiak előidézésében egyébként alapvető szerepet játszik ''Mózes varázspálcája, ''amelyre a zsidóság vezetőjének kiszemelt férfiú akkor tesz szert, amidőn még apósánál, a midianita főpapnál (Réhuel = Jethró) van, amidőn Jahve megjelent neki az égő csipkebokorban, s önmagáról ily meghatározást adott (3,14): ''Én vagyok, aki vagyok.''" Dehát miért van szükség erre az eszközre? Azért, mivel Mózes önbizalom hiányában szenved, s nem hisz abban, hogy saját népe és a fáraó hallgatni fog rá. Épp ezért az istenség segítséget nyújt neki. Egyrészt azzal, hogy mivel gyenge beszédkészségű, melléje rendeli szószólónak bátyját, a nála 3 évvel idősebb ''Áront, ''a kiváló szónokot. Másrészt azzal, hogy az eddig egyszerű botját mágikus hatalommal ruházza fel. Erről az Exodusban a következőket olvashatjuk: A bátortalan Mózes megkérdi az istenségtől: Mi lesz, ha nem hallgatnak rám, ha nem hiszik el nekem, hogy megjelent nekem az "Úr", és ő akarja az Egyiptomból való kivonulásunkat? A kishitű férfit ekkor az istenség olyképpen bátorítja, hogy a kezében lévő ''botot ''ledobatja vele a földre, s az ott menten ''kígyóvá ''változik; majd a kígyó farkát megfogatja a beijedt Mózessel, és az állat azonnal visszaváltozik bottá. Maga Jahve pedig mindezzel összefüggésben így szól a nem éppen hadvezéri bátorságot tanúsító férfiúhoz: "Erről majd elhiszik, hogy atyáid istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákób Istene megjelent neked." (Ex. 4,5.) A bot aztán később is birtokolta a mágikus erőt. A fáraó és az ő szolgái elé ''Áron ''(?) által vetve ''kígyóvá ''lesz. Ugyanilyen tettet azonban képesek végrehajtani az uralkodó tudósai és varázslói is; ám Áron botja elnyeli az övéiket (Ex. 7,8-13). A következő nap ugyanezzel a pálcával Áron és Mózes ''vérré ''változtatja az egyiptomi vizeket, elpusztítja a folyók halait, hogy megfélemlítse a fáraót és az engedje el országából a zsidókat. Ám az uralkodó nem ijed meg, nem tesz eleget a követelésnek, mert ugyanezt a varázslatot az ő emberei is meg tudják cselekedni. "De az egyiptomi varázslók a maguk tudományával ugyanazt művelték." (Ex. 7,22.) Következő lépésként a bot révén Áron ''békákkal ''árasztja el Egyiptomot, ám ugyanezt a fáraó mágusai is képesek megtenni (Ex. 8,1-3). Az újabb ároni varázslási műveletet, a porból előidézett ''szúnyoginváziót ''azonban az uralkodó emberei már nem tudják utánozni. És ugyanígy a ''bögölyinváziót,'' a ''dögvész,'' a ''fekélyek,'' a ''jégeső, ''a ''sáskajárás,'' a ''sötétség ''csapását, továbbá az ''elsőszülöttek elpusztítását ''sem (Ex. 8-11. rész). Ezt követően aztán a megrettent fáraó elengedi országából a zsidókat, akik – a Biblia szerint istenük tanácsára ''– kifosztják ''az egyiptomiakat (Ex. 3,21-22 és 12,35-36). Maga a varázspálca pedig továbbra is funkcionál. Amikor Jahve által ösztökélve az egyiptomiak az országukból már kivonult zsidók üldözésére indulnak, és a tengernél utolérik őket, akkor Mózes a mágikus botjával ''kétfelé választja a vizet, ''hogy népe a tengeren száraz lábbal átkelhessen; majd amikor az egyiptomi sereg utánuk nyomul, pálcájával a vizet ismét összezárja, és az üldözők elpusztulnak. (A modern valláselmélet újkori megalapítója, ''Spinoza ''azt mondja, hogy ahol a Bibliában csodákról esik szó, ott szinte mindig valamilyen természetes ok is szerepel, és ezzel arra utal, hogy az Ótestamentum leírásai általában valamilyen rendkívül szokatlan eseményt értelmeznek csodaként. S hogy miért utalok én éppen most Spinoza e megjegyzésére? Nos, azért, mivel az Exodus szerint a zsidóság megmenekülése, a víz szétválasztása nem egyszerűen a mózesi bot mágikus működésének köszönhető, hanem a fújó szélnek, annak, hogy az "Úr egész éjjel tartó erős ''keleti széllel ''visszaszorította a tengert és ''kiszárította", ''s a "víz kettévált": Ex. 14,21.) A varázspálca újabb csodás működése -a pusztai vándorlás idején – akkor következik be, amikor a ''kősziklából vizet fakaszt ''vele Mózes. E rendkívüli eseményről, amelyre sokszor utalunk, ha valamely feladat nehézségét kívánjuk érzékeltetni, az Exodus (17,1-6) számol be: "Izrael fiainak egész közössége az Úr útmutatása szerint Szin pusztájában táborról táborra haladt tovább, majd Refidimnél álltak meg. Itt nem volt ivóvíz a nép számára. A nép nekitámadt Mózesnek és így szólt: »Adj nekünk ivóvizet!« Mózes ezt válaszolta: »Miért támadtok engem? Miért kísértitek az Urat?« A nép azonban szomjas volt, azért tovább zúgolódott Mózes ellen: »Miért hoztál ki bennünket Egyiptomból – kérdezték –, talán azért, hogy gyermekeinkkel és állatainkkal együtt szomjan haljunk?« Mózes ilyen szavakkal fohászkodott az Úrhoz: »Mit tegyek ezzel a néppel? Kevés a híja és megkövez.« Az Úr ezt válaszolta Mózesnek: »Haladj a nép előtt, vedd magadhoz Izrael véneit, fogd kezedbe a ''botodat, ''amellyel a Nílusra rácsaptál és menj. Én odaállok eléd a sziklára a Hórebnél. ''Üss rá a sziklára, víz folyik majd belőle, ''hogy igyék a nép.« Mózes úgy is tett, Izrael véneinek a jelenlétében." (A vízfakasztási történet – egészen más összefüggésben – szerepel ''a Numeri 20. részében is. ''Itt Mózes kétszer üti meg a kősziklát víznyerés céljából, és – állítólag – Áronnal együtt azért nem mehetnek be az ígéret földjére, mert ekkor nem hittek igazán az Úrban. Más helyek – pl. Num. 13-14. rész, Deut. 1,35 – viszont egyéb okot említenek: az Egyiptomból kijött zsidók azért nem juthatnak el Kánaánba, mert amikor Paran pusztájában táborozva kikémlelőket küldtek az ígéret földjére, és azok az elfoglalást illetően különböző javaslatokat tettek, akkor a támadást akaró Józsué és Káléb kivételével mindenki – maga Mózes és Áron is – gyáván viselkedett, nem hitt abban, hogy az "Úr" győzelemre "segíti" őket.) A szóban forgó varázspálca rendkívül különös felhasználásáról beszél az Exodus 17. részének 8-14. verse. Ez egy olyan ''csatát ''ír le, amelyet a ''zsidók ''és az ''amalekiták ''vívtak egymással. Az említett helyen az alábbiakat olvashatjuk: "…az amalekiták előrenyomultak, hogy Refidimnél megküzdjenek Izrael fiaival. Mózés így szólt Józsuéhoz: »Válassz ki magadnak férfiakat és holnap szállj harcba az amalekitákkal. Én pedig ''Isten botjával a kezemben ''kiállok ''a domb tetejére.« ''Józsué úgy tett, ahogy Mózes parancsolta, s kivonult, hogy megütközzék az amalekitákkal. Mózes közben Áronnal és Hurral fölment a domb tetejére. Ameddig Mózes ''a kezét kitárva ''tartotta, ''az izraeliták fölényben ''voltak, de ''ha leeresztette a kezét, az amalekiták jutottak fölénybe. ''Ezért vettek egy ''követ, ''odavitték és ráültették. ''Áron ''és ''Hur ''pedig ''a karját tartotta: ''egyik az egyik oldalon, a másik a másik oldalon. Így a karja napszálltáig kitárva maradt. Józsué kard élére hányta az amalekitákat és hadi népüket. Ezután az Úr így szólt Mózeshez: »Írd le ezt emlékül egy könyvbe, és közöld Józsuéval, hogy az amalekiták emlékét kitörlöm az ég alól.«" – Vajon ez a történet csupán a fantázia szülöttje? Vagy esetleg annak sajátos emlékét őrzi, hogy hajdanán idegen égitestek fejlett civilizációjú lakói látogattak ide a földre, és tőlük eredő sajátos eszközt (netán rádióadót) jelent a szövegben szereplő isteni bot? Választ e kérdésekre nem tudunk adni. Ám ennek ellenére óvatosnak kell lennünk a múlt, a bibliai dolgok megítélésében, mert igaz az, amit Francis ''Bacon ''hangsúlyozott 1620-ban: a természet (a történések) fortélya kijátssza az emberi elme fortélyát. Bizonyos varázspálcáról a Numeri 17. fejezetének 16-26. versében is szó esik. Hogy aztán ez azonos-e a mózesivel vagy esetleg egy másik dolog, azt nem lehet megállapítani. Az Ótestamentum ezt azután említi, hogy a világi és a papi hatalmat kisajátító, önmagukat a nép fölé helyező Mózesék elpusztították az ellenük lázadó, a közösség érdekeit, a demokratikus viszonyokat védelmező ''Kóré ''(Korach) csoportjának 250 tagját, majd pedig az emiatt "zugolódók" közül 14 700 embert. A zsidóság körén belül ekkor a hatalomért folyik a harc, és Mózesék a maguk álláspontját (hogy ti. őket az istenség válaszotta ki a világi és a papi uralomra) azzal a bizonyos varázspálcával ''– Áron mágikus botjával – ''igazolják, amelyet fentebb említettem. Itt voltaképpen "istenítélet"-ről van szó, amelynek a története így hangzik: "Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: »Szólj Izrael fiaihoz: adjon neked ''minden törzs, ''minden vezér ''egy botot, ''törzsenként összesen ''tizenkét ''botot, s mindegyik írja rá a magáéra a nevét. ''Áron ''nevét pedig írd ''a Lévi botjára; ''mert az ő törzsüknek a vezérét is megilleti egy bot. Aztán tedd őket a megnyilatkozás sátorában ''a bizonyság [a ''tízparancsolatot tartalmazó ''frigyláda] elé, ''ahol meg szoktam nyilatkozni neked. ''Annak a botja, akit kiválasztok, kihajt. ''Így magam vetek véget Izrael fiai ellenetek irányuló zúgolódásának.« Mózes szólt Izrael fiaihoz s vezéreik mind átadták ''neki ''botjukat, minden vezér egyet, törzsenként, összesen tizenkét botot; köztük volt Áron botja is. Mózes letette az Úr elé a botokat a törvény sátorában. Mire Mózes másnap reggel belépett a törvény sátorába, lám ''Áron botja, ''Lévi törzsének a botja ''hajtott ki: rügyet fakasztott, virágba borult s mandulát érlelt. ''Mózes az összes botot kivitte az Úr színe elől az Izrael fiaihoz, mindnyájukhoz. Megnézték s mindegyikük (újra magához) vette botját. Az Úr azonban azt mondta Mózesnek: ''Áron botját ''vidd vissza a ''tanúság ''[a frigyláda] ''elé, ''megőrzés végett, figyelmeztetésül a lázadozóknak. Így vess véget zúgolódásuknak, nehogy újra fölébredjen ellenem, s meg kelljen halniuk.« Mózes így tett; ahogy az Úr parancsolta neki, aszerint járt el." Maga ez az Áron mágikus pálcájával kapcsolatos történet nem csupán a világi és a vallási hatalomért vívott harc emlékét őrzi sajátos formában. Egyúttal azt is megtudhatjuk belőle, hogy e küzdelem során a csalást bármiféle aggály nélkül alkalmazta a hatalomra törő Mózes. Mert gondoljuk csak meg a következőket: Nem különös, hogy éppen ő viszi be a 12 botot a sátor benső részébe, amelybe egyébként csak a már fölkent főpapnak szabad belépnie? Nem meglepő, hogy ő hozza ki is őket onnan, s így csupán neki van módja manipulálni a végeredményt? És miként lehetséges, hogy az istenség, aki korábban azt határozta, a gyülekezeti sátor legbelső részében csak a frigyláda és az abban elhelyezett, a kinyilatkoztatott parancsolatokat tartalmazó két kőtábla lehet, most – módosítva korábbi álláspontját – úgy dönt: Áron kivirágzott botját is be kell tenni a szentek szentjébe, a frigyláda elé? Egy másik mágikus eszközről, a ''rézkígyóról a ''Numeri 21. fejezetének 4-9. verse számol be: A zsidók "Hór hegyétől a Sás-tenger [= Vörös-tenger?] felé vezető úton indultak tovább, hogy megkerüljék Edom országát. ''A nép ''azonban belefáradt a vándorlásba és ''zúgolódott az ''Úr és Mózes ellen: »Miért hoztatok ki Egyiptomból? Hogy elpusztuljunk a pusztában? Hisz se kenyér, se víz nincs! Ez a nyomorúságos eledel [manna: Num. 11,6] utálattal tölt el minket!« Erre az ''Úr tüzes kígyókat ''küldött a népre, ezek megmarták őket, úgyhogy Izrael fiai közül ''sokan meghaltak. ''Ennek láttára a nép Mózeshez járult s megvallották: »Vétkeztünk, amikor zúgolódtunk az Úr ellen és te ellened. Járj közben értünk az Úrnál, hogy vigye el ezeket a kígyókat rólunk!« Mózes tehát közbenjárt a népért. S az Úr így válaszolt Mózesnek: »Csinálj egy tüzes kígyót s erősítsd egy póznára. Akit marás ért s rátekint, életben marad!« Mózes tehát csinált egy ''rézkígyót ''s egy ''póznára ''tette. ''Akit megmartak ''a kígyók, de ''föltekintett ''a rézkígyóra, ''az életben maradt." ''– Mi lehet vajon ez a rézkígyó? Talán tényleg csupán egy varázslási műveletben felhasznált eszköz? Aligha. Ha csak ilyen szerepet játszana a pusztában vándorló zsidóság – és egyáltalán az ótestamentumi nép – életében, akkor a funkciója csupán ideiglenes volna. Igen ám, dehát akkor miért létezik még sok évszázad múltán is. Esetleg azért, mivel hajdani mágikus-megmentő hatása miatt megőrizték az utódok? Ez egyáltalán nem valószínű, mert akkor viszont a vallási reformot végrehajtó ''Ezékiás ''(Hiszkija) júdai uralkodó nem törette volna össze. A király általi elpusztítása inkább arra utal, hogy a ''rézkígyó ''(netán a totemizmus korából eredő) ''istenség ''volt, "akit" az ószövetségi zsidók a bikához és más állatokhoz hasonlóan tiszteltek. Minden valószínűség szerint erről van szó. A Királyok második könyve (18,4) ugyanis világosan kimondja: Ezékiás azért törette össze, mert "Izrael fiai egészen addig ''tömjéneztek előtte".'' S mindez azt is jelzi, hogy Mózes – ha egyáltalán történeti személy, akkor-nem monoteista, hanem "bálványimádó" volt, és csupán későbbi idők teológusai igyekeztek őt egyistenhívő arculattal fölruházni. MÓZES KÜLÖNÖS HALÁLA ÉS ELTEMETÉSE A mágikus ceremóniák közül feltétlenül ki kell térnem ''Mózes halálára. ''Ám mielőtt értelmezési szándékkal bármit is mondanék ezen eseményről, idézem magát az idevonatkozó szövegrészt, amely ''a Deuteronomiumban ''(34,1-10) olvasható: "Mózes… Moáb pusztájából fölment Nebo hegyére, a Piszga-hegység csúcsára, amely Jerikóval szemben [a Jordán ''keleti ''partján] van, s az Úr megmutatta neki az egész országot: Gileádot Dánig, egész Naftalit, Efraim és Manassze földjét, Júda egész területét a nyugati tengerig, a déli országrészt és a (Jordán)-kanyart, Jerikónak, a pálmák városának síkságát, egészen Coárig. Így szólt hozzá az Úr: »''Ez az a föld, ''amelyre Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküt tettem ezekkel a szavakkal: Utódaidnak adom! ''Megnézheted, ''saját szemeddel, ''de oda nem jutsz el!''« Akkor ott, Moáb földjén ''meghalt Mózes, ''az Úr szolgája, az Úr ígérete szerint. (Az Úr) Moáb földjén, a völgyben temette el Bet-Peorral szemben. De ''sírját nem ismeri senki, ''mind a mai napig. Mózes 120 esztendős volt, amikor meghalt. Szeme sem tört meg, frissesége megmaradt. Izrael fiai 30 napig siratták Mózest a Moáb pusztáján, akkor végetért Mózes siratásának ideje. ''Józsuét, ''Nun fiát azonban ''eltöltötte a bölcsesség lelke, ''mivel ''Mózes rátette kezét ''és Izrael fiai engedelmeskedtek neki – úgy tettek, amint az Úr Mózesnek parancsolta. Izraelben azonban nem támadt többé olyan próféta, mint Mózes, akivel az Úr szemtől szemben találkozott." Ezt a beszámolót olvasva az ember fejében több kérdés is motoszkálni kezd. Pl. a következők: Mózes 120 éves koráig, haláláig teljesen friss maradt mind fizikailag, mind pedig szellemileg? Ha viszont ez igaz, akkor miért kell búcsút vennie az élettől? Talán ama két fentebb említett bűne miatt, hogy a vízhiány idején nem hitt az "Úr" csodatévő erejében, ill. Áronnal együtt később Paran pusztájából nem mert elindulni Kánaán meghódítására? De ha ez – tegyük fel egy pillanatra – így is van, akkor miért nem tudja senki, hová temették el ezt a férfiút, aki csupán megpillanthatja a Nebo hegyéről az ígéret földjét? És mi rejlik vajon amögött, hogy utódját eltölti a bölcsesség lelke, amikor a kezét ráteszi? És mi az oka vajon annak, hogy magát a főpapot, Áront is "meghalasztja" az "Úr" jóval a honfoglalás előtt? (Itt egyébként időbeli ellentmondás is van, mert: 1) Áron 3 évvel idősebb Mózesnél; 2) 123 évesen kénytelen búcsút venni az élettől; 3) Mózes 120 évesen hal meg; 4) mindez azt jelenti, hogy a két fivérnek ugyanabban az esztendőben kellett búcsút vennie a napfénytől; 5) igen ám, de a Numeri 21-36. része szerint Áron halála után még jóegynéhány év telt el és a vándorlás számos cselekménye, a Jordántól keletre fekvő területek meghódítása stb. zajlott le addig, amíg az "Úr" "elvette" Mózes életét; 6) következésképpen itt legendás történésekről, költött időpontokról van szó.) Mindez azonban egyáltalán nem jelenti, hogy a Mózes halálát leíró részletben nincsenek reális, a társadalmi-vallási fejlődés szempontjából rendkívül fontos-érdekes mozzanatok. Mármost melyek ezek? Először is az, hogy a korabeli világszemlélet szerint Mózes mint vezető személyiség ''a pusztai vándorlás területével ''áll ''mágikus kapcsolatban, ''és ezért nem mehet be Kánaánba, s ezért nem viheti be oda a maga népét. Gyakorlatilag tehát valószínűleg megölték Mózest, és a helyére Józsué személyében olyan irányító kerül, aki mágikus szempontból már az elfoglalandó területhez kötődik. Különben amikor a Mózes haláláról beszámoló fenti idézetet olvassuk, szinte önkéntelenül is eszünkbe ötlik a magyar történelem egyik sajátos, legendás színezetű eseménye. Az utóbbi szerint a honfoglalást megelőzően őseink Árpád személyében új vezetőt választanak. A régit, Álmost pedig – minden bizonnyal – olyan nézet alapján megölik, amilyen által ösztönzötten az ótestamentumi zsidók is végetvetnek Mózes életének. Hogy maga Álmos – miként Mózes is – a régi területtel, Árpád pedig – miként Józsué is – az elfoglalandó területtel áll varázslati viszonyban, azt jelzi ama momentum, hogy Árpád a Kárpát-medencéből vitet magának földet és vizet, s ezáltal mintegy a maga és népe mágikus birtokává teszi a meghódítandó vidéket. A szóban forgó sajátos szemlélet az ókorban szinte minden népnél megvan. Ezt a tényt – a sok lehetséges példa közül egyet kiragadva – a következővel érzékeltetem: Hérodotosz (VII. 131-133) elmondja, hogy Xerxész perzsa király, aki i. e. 480-ban a Balkán-félsziget déli részén élő görögökre támadt, követeket menesztett az utóbbiak városállamaiba, és azt követelte tőlük, hogy behódolásuk jeléül küldjenek neki földet és vizet; a történetíró aztán nem csupán azt ismerteti, hogy mely poliszok tettek eleget az uralkodó fölhívásának, hanem megemlíti azt is, hogy Xerxész az athéniekhez és a spártaiakhoz föld és víz követelése céljából nem menesztett delegátusokat, mert amidőn korábban az apja, Dareiosz küldött hozzájuk embereket ugyanezen célból, akkor "az egyik városnak a lakossága a követeket egy mélységbe, a másik pedig egy kútba dobta, hogy onnan hozzanak földet és vizet a királynak". Az elmondottakat figyelembe véve talán nem járunk messze az igazságtól, ha arra gondolunk, hogy a pusztai vándorlás ótestamentumi főpapjának, ''Áronnak ''a halálát is ugyanaz a mágikus szemlélet és gyakorlat idézte elő, amelyről most Mózessel kapcsolatosan ejtettem szót. (Zárójelben utalok rá: a Numeri 27. részének 12-14. verse csupán megemlíti Mózes halálát, de semmit sem mond arról, hogy e férfiú élete mily különös körülmények közepette ért véget.) Másodszor reális momentum azzal összefüggésben fejeződik ki a Mózes halálát leíró szövegben, hogy ''senki sem ismeri ''e férfi ''sírjának a helyét. ''Vajon mi az, ami e megjegyzés mögött mint evilági tartalom meghúzódik? Nos, a következő: a primitív gondolkodás szerint a ''közösség és vezetője közt mágikus kapcsolat ''áll fenn, amely a vezető halála után is tovább létezik; épp ezért az elhalt vagy megölt vezető tetemét el kell rejteni, hogy ''senki ''ne találhasson rá, és felette vagy vele végzett ártó mágia révén ''ne okozhasson bajokat ''magának az ''élő közösségnek. ''Ez a különös szemlélet játszik közre abban, hogy ''Attila ''hun királyt hármas koporsóban egy folyó medrében úgy helyezik örök nyugalomra, hogy senki sem ismeri eltemetésének színhelyét. S ez húzódik meg az egyik korai görög zsarnok, a korinthoszi ''Periandrosz ''döntése mögött is, aki önmagát úgy öleti meg és temetteti el, hogy senki se tudja, hol van a sírja. Célját a következő módon éri el: emberei közül – még életében – két csoportnak ad parancsot; az első tagjait arra kötelezi, hogy valakit öljenek meg és rejtett helyen földeljék el; a második tagjainak pedig azt írja elő, hogy röviddel ezután az előbbi parancs végrehajtóit gyilkolják le; Periandrosz aztán – elmaszkírozott állapotban – önmagát öleti meg, és eltemetési helyének titkát azáltal őrzi meg, hogy az ővele végzőket eltávolíttatja az élők sorából. KÉZRÁTEVÉS ÉS VARÁZSLÁS Az ótestamentumi mágikus ceremóniák kapcsán ugyancsak fontosnak tartom megemlíteni, hogy bennük – mint korábban röviden már utaltam rá – igen fontos szerepet játszik a ''kézrátevés. ''És ezt nem csupán az Ószövetségben figyelhetjük meg, hanem a Krisztus és a tanítványai által végrehajtott csodás tettekben is. Mint jeleztem, ''Józsué ''azért telik el lelki bölcsességgel, s azért válhat a honfoglaló zsidóság vezérévé, mert Mózes ráteszi a kezét. Miként ismételten szó esett róla, a bűnáldozatul bemutatott ''kecskebak ''éppen azáltal veszi magára és viheti el magával Azázelnek a pusztába Izrael vétkeit, mivel a szómágia szellemében a bűnöket felsoroló főpap (Áron, ill. mindenkori utódja) kezét ráhelyezi az állat fejére (Lev. 16,20-22). Amikor a pusztai vándorlás idején Mózes pappá szenteli Áront és fiait, akkor a fölszenteltek a bűnért való áldozatnak szánt ''bika ''fejére helyezik a kezüket (Lev. 8,14), és ugyanúgy tesznek ''az égőáldozati kossal ''is (uo. 8,18 és 8,22; vö.: Ex. 29,10-19). Amikor ''Jákób ''(Izráel néven említve) ''megáldja ''fiának, Józsefnek két gyermekét, ''Efraimot ''és ''Manassét, ''akkor ezt a műveletet kézrátevéssel hajtja végre, és meglepő módon a másodszülött Efraimot olyképpen avatja jogilag (?) elsőszülötté a bátyjával, Manasséval szemben, hogy a ''jobbját ''helyezi az ő fejére (Gen. 48,8-19). Amikor ''Satuária ''városának ''lakói ''közül sokan elfogadták Fülöp munkálkodásának köszönhetően a keresztény tanokat – köztük a varázsló, a helyiek által eddig isteni eredetű férfinak tekintett csaló Simon is –, akkor a "Szentlelket" azáltal kapták meg, hogy a Jeruzsálemben lévő apostolok által a helységbe küldött Péter és János rájuk tették a kezüket (Ap. csel. 8,9-25). A Timóteusnak írt második levél szerzője, a fogságban levő ''Pál ''arra ösztönzi a címzettet, hogy élessze föl magában az "Isten kegyelmét", amely kézrátétel következtében él benne (1,6-7). Barnabást és Sault (azaz Pált) olyképpen rendelik a társak bizonyos térítői tevékenységre, hogy rájuk teszik a kezüket (Ap. csel. 13,2-3). Az első Timóteus-levélben Pál a címzettet figyelmezteti: "Kezedet elhamarkodva ne tedd föl senkire…" (vagyis Timóteus ne részesítsen valakit indokolatlanul valami jóban: 5,22). Kézrátevéssel gyógyítja meg a Jézus-alak a bélpoklost (Máté 8,3), Péter lázas anyósát (uo. 8,14-15), a vízkórost (Lukács 14,10, támasztja fel Jairus leányát (Máté 9,25), a naimi ifjút (Lukács 7,11-15), és tesz hallóvá egy süketet (Márk 7,32-35). Vajon mi lehet az oka annak, hogy a kézrátevés-vagy általánosabban fogalmazva: a megérintés– oly fontos szerepet játszik a mágikus műveletekben, számos bibliai szertartásban és történésben? Minden bizonnyal elsődlegesen az, hogy ''a fizikai érintkezés ''valami ''varázslatos hatást ''gyakorol az élőlényekre. Gondoljunk csak arra, hogy a síró kisgyerek mily gyorsan elhallgat, ha anyja megérinti, vagy a békés elégedettség mily érzése keríti hatalmába a kis állatokat, ha anyjukhoz dörgölőzhetnek stb. S nem árt azt sem emlékezetünkbe idézni, hogy a szerelmesek mennyire törekednek egymással kéz a kézben járni. A fizikai érintkezés révén feszültségek vezetődnek le, rémület múlik el, biztonságérzés száll meg bennünket. Mivel aztán a legtöbbször a "szerszámok szerszáma", a kéz révén érintjük meg egymást, magától értetődik, hogy a kézrátevés érintkezési mágiája – a szó általi varázslattal együtt – jelentős funkcióhoz jut a vallási jelenségekben is. (Mindazt, amit most a kézrátevés, a megérintés hatásáról általános formában elmondottam, legyen szabad egy konkrét személyes tapasztalattal bemutatnom. Maga ez a tapasztalat egy ''kiscicával ''kapcsolatos, és jóegynéhány évvel ezelőtt szereztem. Az történt, hogy a szomszédom anyamacskája – kandúrok után vágyakozva – leugrott a lakótelepi ház első emeletéről és nyomaveszett. Közel két hónap múltán aztán előkerült, s már igen látszott rajta, hogy sikerült kandúrral randevúznia. Ezt követően pedig hamarosan lekölykezett egy készülő távfűtési csővezeték jó rejteket nyújtó részébe. Mikor aztán a kismacskák már úgy öthetesek lehettek, arra gondoltam, adok nekik valami ennivalót. Lementem hozzájuk, és a rejtekhelyük nyílása előtti gödörbe párizsi-darabokat dobáltam. A hívásomra némi idő elteltével fekete kismacskák tűntek elő, és a következőt figyelhettem meg: mindegyikük gyorsan fölkapott egy-egy falatot, befutott vele a fészekhez, megette, majd újra kezdődött minden elölről. Amikor már fejenként 4-5 hússzeletet megettek, az események alapján megállapíthattam, hogy hárman vannak. Ám ekkor olyasmi történt, amiből azonnal kiderült, hogy a létszámot illetően rosszul tippeltem. A fészek nyílásában ugyanis megjelent ''egy álmos szürke kiscica, ''"aki" mintha csak ezt mondta volna a többieknek: olyan édesen aludtam, fölzavartatok, úgy látom, esztek, én is körülnézek, hátha nekem is akad valami harapnivaló. És ez a kicsiny állat nem csupán késői kijövetelével okozott nekem meglepetést, hanem még valami mással is. Mégpedig azzal, hogy őkelme – a testvéreitől eltérően – a földről felvett húsdarabokkal nem rohangált be a rejtekhelyre, hanem azokat kint a gödörben nyugodtan elfogyasztotta. Állandóan ki-berohangáló társai közt az okosság, a bátorság megtestesítőjének tűnt számomra. Ezt a benyomásomat aztán egy későbbi történés határozott véleménnyé szilárdította. A most ismertetett esemény után ugyanis néhány nappal tejet is adtam az éhes kiscicáknak. Ám önző módon arra is törekedtem, hogy megérintsem őket. Az innivalót tartalmazó edényt úgy fogtam a jobb kezembe, hogy a mutatóujjam szabadon maradt, és az enni jövő 3 kiscica közül a véletlenül épp középen lefetyelő ''kis szürke ''barátomat sikerült leheletfinoman ''megérintenem. ''Abban a pillanatban mindhárman hátraugrottak. Hiába csalogattam őket ismételten, a feketék tisztes távolságban maradtak. A kis szürke viszont rövid idő múltán – ahogy az egy okos és bátor élőlényhez illik – újból odajött hozzám. Lefetyelte, de nem nézte a tejet, mint az első alkalommal, hanem a tekintetét mereven az őt korábban megérintő mutatóujjamra szegezte. Ettől az időtől kezdve aztán nagy barátságba keveredett velem ez a vadmacska. Senki meg nem foghatta, de nekem önként az ölembe mászott, és egy este – nem akartam hinni a szememnek – hívásom nélkül feljött velem a lakásunkba, holott éhes sem volt, mert korábban jóllakattam. – Filozófiatörténész vagyok, nem az állatok viselkedését tanulmányozó ember, de azért talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy erre a barátkozásra a kiscicát az ujjam első érintése ösztönözte. És talán az is, hogy a három fekete testvérétől eltérően ő ''kandúr ''volt.) A mágikus rítusokról a kötet más részeiben is szó esik, s ezért itt most már csak egyet említek meg közülük. Ez a Királyok második könyvének 20. fejezetében található, s azt mutatja, amire korábban futólag utaltam, hogy ti. a prófétai, a varázslói tevékenység némelykor tényleges gyógyítással jár együtt. A szóban forgó helyen arról olvashatunk, hogy az egyik legjelesebb ószövetségi vallásreformer, a Júdában uralkodó ''Ezékiás ''(Hiszkija) "halálos beteg lett". Ekkor fölkereste őt Ézsaiás próféta, és a következőket jövendölte neki: "Ezt mondja az Úr: Rendezd el házad ügyeit, mert meghalsz, nem maradsz életben." A Biblia szerint a király a rettenetes hír hallatán keserves sírásra fakadt, és könyörgött életéért az "Úr"-hoz. És mily meglepetés! Az istenség, a mindenség kormányzója, aki Ezékiás közeli végét határozta el nemrégiben, most megváltoztatja döntését, és a következő szavakat "intézi" az uralkodótól épphogy elindult Ézsaiáshoz: "Térj vissza és mondd meg Hiszkijának, népem fejedelmének: Ezt mondja az Úr, ősödnek, Dávidnak Istene: Hallottam imádat s láttam könnyeidet. Lásd, meggyógyítalak. Harmadnapra fölmész a templomhoz. S életed napjait megtoldom tizenöt esztendővel." Ebből az egész történetből látszik, hogy a legvégét Ezékiás halála után írta a szerző, amikor már tudott volt, hogy az uralkodó hány évvel élte túl a "halálos" betegséget. És még valami egyéb is nyilvánvaló belőle. Az ti., hogy maga a próféta elhitte másoknak: a király betegsége halálos. S ennek megfelelően közölte az általa meglátogatott Ezékiással – persze, az istenre hivatkozva –, hogy hamarosan el kell búcsúznia a drága napfénytől. Amikor azonban személyesen megnézte a királyt, azonnal látta, hogy könnyen meggyógyítható betegségben szenved. E fölismerés által ösztönzötten aztán – és persze ismét isteni döntést tolmácsolva – közölte Ezékiással az életben maradására és gyors meggyógyulására vonatkozó örömhírt. De a próféta mást is cselekszik: ''fügét ''hozat, ráteszi azt a király kelésére, és ennek köszönhetően Ezékiásnak rövid időn belül semmi baja. A gyógyulás előtt, az örömhír hallatán azonban az uralkodó még szkeptikus, és a biztos gyógyulást illetően valamilyen csodás előjelet kér a prófétától. Az utóbbi megígéri neki: ez az előjel az lesz, hogy a Nap vetette árnyékot bizonyos lépcsőn az "Úr" visszafelé mozdítja el 10 fokkal. A szöveg szerint ezt a csodát az istenség Ézsaiás könyörgésére elő is idézte – s ez annyit jelent, hogy a Nap visszafelé mozgott, ami már nem a valóság ténye, hanem a prófétai fantázia legendája. [Érdekességként megemlítem a most ismertetett történethez: a hivatalos papság – s hozzá hasonlóan több próféta is – gyakran a Jahvéban való föltétlen hitet követelte meg különféle célok megvalósítási eszközének, és támadta azokat, akik tárgyi cselekvéssel igyekeztek eredményt elérni. Jellemző példa erre az egyik júdai király, ''Aza ''esete, aki betegségéből nem a vallási hit, hanem orvosok segítségével igyekezett kigyógyulni, s akiről – megrovóan – így nyilatkozik a második Krónika-könyv (16,12): "Uralkodásának 39. esztendejében Aza igen súlyosan megbetegedett a lábára. De betegségében nem az Urat kereste, hanem inkább az orvosokban bízott."] KÜZDELEM AZ ÁLDOZÁSOK ELLEN Mindaz, amiről mostanáig e fejezetben szó esett, egyértelműen tanúsítja, hogy a különféle áldozások – bár gyakran az emberi sors jobbátevésének szándékából fakadtak, s némelykor közösséget integráló funkciót töltöttek be – a lényeget tekintve antihumánus jelenségek az emberiség, az ószövetségi zsidóság történetében. Főként akkor vagyunk kénytelenek ezt a véleményt elfogadni, ha arra gondolunk, hogy az áldozások sokszor üres-formális eseménnyé és a világi politika, valamint a hivatalos papság puszta eszközévé váltak. Épp ezért magától értetődő, hogy az emelkedett gondolkodású, nemes erkölcsű és világnézetileg szolidabban emberiesítő (antropomorfizáló), tehát valláson belüli valláskritikát gyakorló személyiségek már igen régóta harcoltak az emberek, az állatok feláldozása, az ilyen vagy olyan mágikus rítusok ellen. E személyiségek sorát talán a bíró és próféta ''Sámuel ''nyitja meg, aki ugyan szopós bárányt, üszőt és egy amalekita királyt áldoz föl az istennek, de aki ennek ellenére mégis hadakozik az áldozások ellen, mondván, hogy az ''isten iránti engedelmesség többet ér, mint az áldozat ''(vö.: 1 Sám. 13,5 14). Az i. e. 8. század második felében működött prófétáknál a különféle áldozások elleni küzdelem már nagyon hevessé válik. ''Ámósz ''keményen támadja a vallási ünnepeket, az égő- és ételáldozatokat, a szertartásokkal kapcsolatos zenélést, a bálványok, a csillagok imádását, és hangsúlyozza, hogy a zsidóknál a ''pusztai vándorlás idején nem voltak véres és ételáldozatok. ''Így beszélteti az "Ur"-at Izrael fiaihoz: "Megvetem, gyűlölöm ünnepeiteket, / ünnepségeitek nem Cetszenek nekem. / Amikor áldozatot mutattok be, / … / ételáldozataitokat nem szívlelhetem, / hizlalt állataitokat látni sem szeretem. / Vigyétek előlem harsány éneketek, / hárfáitok hangját hallani sem bírom! / Mint a víz, ''áradjon inkább az igazság, ''/ mint a sebes patak, az ''igazságosság. ''/ Hoztatok-e nekem étel- és véres áldozatokat / negyven éven át a pusztában, / ó Izrael háza? / Vihetitek majd Szakkut királyotokat / és isteneteket, Kevan csillagistent, / akit csináltatok magatoknak, / mert elhurcolnak benneteket túl Damaszkuszon / – mondja az Úr: / a Seregek Ura az ő neve." (5,21-27.) Ámószhoz hasonlóan kritizálja az áldozási szokásokat a kortárs ''Hóseás ''(Ozcás) is, és helyettük pozitív emberi magatartást, szeretetet követel. Isten szájába adva szót a következőket mondja a zsidókról: "Királyokat választottak nélkülem, / fejedelmeket tudtomon kívül. / Ezüstjükből. aranyukból / bálványokat csináltak maguknak, / azért, hogy elpusztuljanak. / Utálatos a borjúd, Szamaria, / haragom fellobban ellene. / … Kézműves készítette. / bizony nem isten az; / igen, tűz emészti meg Szamaria borját." (8,4-6.) "Ha szeretik az áldozatokat, hát áldozzanak! ''Az álclozuti húst, ''hát csak egyenek! /'' Az Úr nem leli benne kedvét. / ''Inkább megemlékezik gonoszságukról, / és megtorolja vétkeiket, / úgyhogy visszatérhetnek Egyiptomba." (8,13.) "Mert nem az áldozat ''kell nekem. ''hanem a ''szeretet'', / nem az égőáldozat, hanem az Isten ismerete." (6,6.) A most említett prófétákkal azonos módon száll szembe az áldozásokkal kortársuk. Mikeás is, aki igazságos cselekedeteket, isten iránti szeretetet és alázatosságot követel népétől. Az utóbbihoz ily beszédet intéz: "Mivel állhatok az Úr elé, / mivel borulhatok a magasságos Isten elé? / … / ''Kosok ezreiben telik-e az Úrnak kedve, ''/ vagy ''áradó olajpatakokban? / ''Feláldozzam-e elsőszülöttemet vétkemért, / méhem gyümölcsét saját bűnömért?" / "Megmondták neked, ó ember, mi a jó, / és mit kíván tőled az Úr: / Semmi mást, mint hogy ''váltsd tettekre az igazságot, ''/ szeresd hűségesen, / és járj alázatosan a te Isteneddel." (6,6-8.) Sajátos vélekedések váltakozása jellemzi az ''Ézsaiás ''próféta neve alatt fennmaradt ''könyvet ''abból a szempontból, hogy miként kell viszonyulni az áldozásokhoz. Maga ez a váltakozás, nemegyszer éppenséggel ellentmondó megítélés forrása az, hogy e könyv egésze három különböző szerzőtől, három korszakból származik. Az első része (1-39. fejezet) a lényeget tekintve – bár nem teljesen – valószínűleg magától az i. e. 8. században élt híres prófétától, Ézsaiástól ered. A második része (40-55. fejezet) alapvetően a babilóniai fogság korában íródott. A harmadik része (56-66. fejezet) pedig a fogságból való szabadulás körüli időkben. Az első rész szerzője, tehát maga ''Ézsaiás próféta, ''aki Ámósz, Hóseás és Mikeás kortársa, szintén hadakozik a különféle áldozások ellen, és pozitív cselekedetekre, az elnyomottak, az árvák s az özvegyek segítésére szólít fel. A Szodoma és Gomorra lakóihoz hasonlóan romlott életvitelű zsidókhoz a következő beszédet intézi: "Halljátok az Úr szavát, / Szodoma fejedelmei! / Figyelj Isten parancsára, / Gomorra népe! ''/ »Minek nekem megannyi véres áldozatotok?cc ''/ – mondja az Úr. / »Jóllaktam már ''kosokból ''készült ''égőáldozataitokkal, ''/ és a hizlalt ''borjak hájával. / A bikák ''és ''bakok vérében nem lelem kedvemet. / … / Ne ''hozzatok nekem többé ''értéktelen ételáldozatot, ''/ mert a füstjük utálattal tölt el. / Újhold, szombat és ünnepi összejöveteleitek… / hogy tűrjem tovább ''ünnepeiteket? / ''Újholdjaitokat és zarándoklataitokat / egész szívemből ''gyűlölöm, ''/ terhemre lettek. / Már belefáradtam, hogy elviseljem őket. / Ha kiterjesztitek imára kezeteket, / elfordítom szememet. ''/ Akármennyit imádkoztok is, / nem hallgatok oda, ''/ mert a kezetek csupa vér. / Mosdjatok meg, s tisztuljatok meg. ''/ El gonosz tetteitekkel ''színem elől, ''/ ne tegyetek többé rosszat. ''/ Tanuljatok meg ''jót tenni: ! keressétek az igazságot, ''/ segítsétek az elnyomottakat, / szolgáltassatok igazságot az árvának / s védelmezzétek az özvegyet.«" (1,10-11 és 1,13-17.) – A most említetteket figyelembe véve aztán meglepődünk, amikor ugyancsak az Ézsaiás-könyv első egységében arról olvashatunk, hogy a majdani aranykor idején oltára lesz az "Úr"-nak Egyiptomban is, és ez országbeli tisztelői az istenségnek "véres áldozatokkal és ételáldozatokkal fognak hódolni" (19,16-21). Itt nyilvánvaló ellentmondásról van szó, amelynek magyarázata az, hogy a második szöveg utólagos betoldás, és nem a próféta, hanem egy később élt férfiú álláspontját fejezi ki. Hasonló módon érthetjük meg azt is, hogy a szóban forgó könyv második részében, az ún. ''II. Ézsaiásban ''(43,22-24) miért hangzik el az istenség részéről a szemrehányás azért, hogy Izráel nem nyújtott neki különféle áldozatokat. A magyarázat az, hogy ezt a nézetet nem a 8. századi próféta képviseli, hanem egy későbbi követője, aki az "Ur"-at így beszélteti "választott" népéhez: "Nem hívtál segítségül, Jákob, / és nem törődtél velem, Izrael. ''/ Nem hoztad el nekem bárányaidat égőáldozatul, ''/ és ''véres áldozatokkal sem dicsőítettél. ''/ Nem terheltéleti ''ételáldozatot ''követelve, / azzal se fárasztottalak, hogy ''illatáldozatot ''kérjek. ''/ Nem ''vettél nekem pénzen ''jó szagú nádat, ''/ és ''áldozataid hájával ''sem tartottál jól. / Csak bűneiddel terheltél, / és gonoszságaiddal fárasztottál." – Az Ézsaiás-könyv harmadik egységének szerzője, az ún. ''III. Ézsaiás ''aztán már nagy elődjének, a 8. századi prófétának a szellemében nyilatkozik a vallási kultuszokról, ''megróva a ''babilóniai fogságból hazatért zsidókat amiatt, hogy bálványokat imádnak, hegytetőkőn, fák alatt szertartásokat végeznek, ''csecsemőket áldoznak fel, étel- és italáldozatokat ''mutatnak be (57,5-7). A vallási szemléletét tekintve monoteista tendenciájú Ézsaiás prófétával egyezően hadakozik az áldozatok ellen a nála kb. egy századdal később élt ''Jeremiás ''is. Támadja azokat, akik ''idegen isteneknek, ''a Baalnak, az "Ég Királynőjének" (ti. a Holdnak), a Napnak és más égitesteknek hódolnak (7,6-9; 7,18; 8,2), akik faragott, öntött bálványokat imádnak (8,19). De messzemenően ''helyteleníti a Jahvénak bemutatott áldozatokat is, ''és az istenséggel az alábbiakat mondatja a zsidóknak: "Mit törődöm én a ''tömjénnel, ''amelyet Sebőból hoztok, / és a távoli földről szerzett jóillatú ''fahéjjal! / Égőáldozataitok nem kedvesek, ''/ és ''véres áldozataitok sem tetszenek nekem." ''(6,20.) Mint másutt is említem: Jeremiás – isten szájába adva a szót – hangsúlyozza, hogy az Egyiptomból kijött ''ősök nem kaptak parancsot égő- és véres áldozatok bemutatására, gyerekeik föláldozására, ''hanem csak arra, hogy engedelmesek legyenek a természetfeletti hatalom iránt (7,22-23; 19,1-5; 32,29-35). Jellemző a bibliai szövegek zavarosságára, logikailag ellentmondásos voltára, hogy a most ismertetett, a Jahvénak szánt áldozásokat is helytelenítő álláspont mellett a Jeremiás-könyvben található olyan nézet is, amelynek szerzője ''igenel'' az "Úr"-nak bemutatott ''bizonyos áldozásokat. ''Ebből a szempontból figyelemre méltó az a hely (33,17-18), amelyen maga az "Úr" a jövőt illetően a következőket "mondja": "Dávid nem marad férfi sarjadék nélkül, hogy legyen, aki Izrael házának trónjára üljön. De a levita papok se lesznek olyan férfi híján, aki színem elé áll, és bemutatja az ''égőáldozatot, ''elégeti az ''ételáldozatot, ''és naponta elkészíti a ''véres áldozatot.'' A prófétáknak az áldozások elleni küzdelmével kapcsolatosan utoljára ''Ezékielről ''ejtek szót, akit már i. e. 597-ben – tehát már a déli zsidó állam bukását megelőzően – Babilóniába hurcoltak. Ez a próféta főként az ''emberek,'' a ''gyerekek föláldozása ''miatt ostorozza népét; de ezen túlmenően a bálványoknak, a magas helyeken bemutatott egyéb áldozások miatt is (16,20-21; 20,24-31; 23,37-39). Az ellentmondásmentesség azonban az Ezékiel-könyvre sem jellemző, mert egyik, a második jeruzsálemi templom jövőbeli fölépítéséről szóló részletében arról "beszél" az "Úr", hogy a "levita papok…, Cádok [Sádók] fiai, akik ellátták szentélyemben a szolgálatot akkor is, amikor Izrael fiai eltévelyedtek tőlem, ők közelíthetnek hozzám, hogy nekem szolgáljanak; álljanak elém, és mutassák be a ''hájat ''és a ''vért''…" (44,15). HALÁL A VARÁZSLÓKRA! A különféle áldozások kiiktatását, a humanizációt célzó küzdelem a próféták részérői együtt jár a ''varázslók,'' a ''jövendőmondók ''stb. ''elleni támadással. ''Bizonyos esetekben e tevékenységüket támogatja a hivatalos papság is. Gyakran pedig az a helyzet, hogy a próféták és a papok egymással szemben igyekeznek elismertetni, hogy a másik fél ellenében egyedül ők a jövő igazi előrelátói. Tehát kizárólagosságra törekednek. Az utóbbi igyekezet aztán akkor vezet mosolyra késztető eseményekhez, amikor egy-egy próféta hangoztatja, hogy ő az igazság egyedüli letéteményese, és az istenség csupán őáltala nyilatkozik meg, s az összes többi próféta csupán a hamisság szószólója. Ilyen megfogalmazások nagy számban szerepelnek az Ótestamentumban, de eléggé gyakran találkozunk velük az Újszövetségben is. Könyvem történeteket tartalmazó része bemutat idevonatkozó konkrétumokat, de azért néhányat itt is megemlítek. Mindenekelőtt olyan részleteket idézek fel az Ótestamentumból, amelyek a varázslók elleni kíméletlen harcra buzdítanak. A ''Deuteronomium, ''amely a babilóniai fogságból való hazatérés után íródott, illetve nyerte el lényegét tekintve ránk maradt alakját, s amely az ezsdrási-nehémiási agresszív teokratikus szellemet árasztja, egyik helyén (18,9-14) így beszélteti Jahvét Izráel népéhez: "Ha bevonulsz arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, ne tanuld el az ottani népektől az utálatos dolgokat. Ne akadjon közted senki, aki fiát vagy lányát arra készteti, hogy tűzön menjen át, aki ''jövendőmondásra, varázslásra, csillagjóslásra ''vagy ''boszorkányságra ''adja magát, aki ''bűbájosságot űz, szellemet vagy lelket kérdez, aki halottat idéz. ''Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr szemében; az Úr, a te Istened e miatt az utálat miatt űzi el ezeket a népeket előled. Légy egészen hű az Úrhoz, a te Istenedhez. Ha ezek a népek, amelyeket elűzöl, hallgatnak is a jövendőmondókra meg a varázslókra, neked az Úr, a te Istened ezt nem engedi meg." Ugyancsak a ''Deuteronomium ''(13,1-5) véti föl a következő érdekes kérdést: miként kell megítélni a helyzetet akkor, ha valamely jós jövendölése igaznak bizonyul, ha valamely varázsló csodás dolgokat képes előidézni (mint pl. annakidején az egyiptomi fáraó mágusai)? A felelet, amely e kérdésre vonatkozóan elhangzik, az ilyen eseteket isteni kísértésnek értelmezi, amelyek révén maga az "Úr" "próbálja ki": hű-e népe a parancsolatokhoz? A zsidósághoz intézve a szót, az istenség így beszél: "Ha ''próféta ''vagy ''álomlátó ''támad körödben s jelt mutat vagy csodát tesz előtted, és a ''jel ''vagy ''csoda, ''amelyet mutat, ''megvalósul, ''közben azonban azt mondja: kövessünk más isteneket! – olyanokat, akiket nem ismersz –, s imádjuk őket, ne hallgass az ilyen próféta vagy álomlátó szavára. Mert az Úr, a te Istened ''próbára fog tenni, ''hogy megtudja: csakugyan szívetek, lelketek mélyéből szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket. Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, őt imádjátok és őhozzá ragaszkodjatok! Az ''ilyen prófétának ''vagy ''álomlátónak ''pedig ''meg kell halnia, ''mert lázadást hirdet az Úr, a te Istened ellen, aki kihozott Egyiptom földjéről és kiszabadított a szolgaság házából, s le akar téríteni arról az útról, amelyet az Úrnak, a te Istenednek a parancsára járnod kell. Irtsd ki, ami gonosz, körödből!" Ez az idézett részlet több elgondolkodtató mozzanatot foglal magában. Azt már említettem fentebb, hogy a helyes előrejelzésre képes jósokat a saját népét megtévesztés révén kipróbáló isten eszközének tekinti. Ezen túlmenően azonban ''halállal ''kívánja sújtani ugyanezeket az embereket, ''akik ''éppenséggel ''az istenség kényszerítő hatalma következtében ''jósolják meg igaz módon a bekövetkező történéseket. Főként pedig akkor, ha ezek a próféták, álomlátók, jósok más népek isteneinek a követéséré szólítanak fel. E kíméletlenségben nyilvánvalóan ama ezsdrási-nehémiási törekvés fejeződik ki, amely Jahve kultuszát kizárólagossá igyekezett tenni, és a perzsák politikai uralma alatt e kultusz révén próbálta megőrizni a "szent mag"-ot, azaz a zsidóságot mint etnikumot. Csak e szándék teszi érthetővé számunkra azt a kegyetlen módot, ahogyan Nehémiás és Ezsdrás megtiltják a zsidóknak a más népekkel való házasodást, ahogyan – esetleg veréssel (Nehémiás 13,23-25) – a zsidó férfiakat idegen feleségük elbocsátására kényszerítik, s ahogyan az idézett szöveg folytatása megkövezéssel kívánja büntetni a más népek isteneit tisztelő zsidókat. E folytatásban (13,7-11) a következőket jelenteti ki a szerző az istenséggel: "Ha testvéred ''– apádnak fia vagy anyádnak fia –, fiad vagy lányod ''szívből szeretett ''feleséged ''vagy ''legbensőbb barátod ''titokban el akar csábítani, mondván: menjünk, szolgáljunk más isteneknek – olyanoknak, akiket sem te nem ismersz, sem atyáid nem ismertek, azoknak a népeknek az istenei közül valók, amelyek körülötted élnek, a közelben vagy a messze távolban a föld egyik szélétől a másikig, ne engedj neki s ne hallgass rá, és ne is szánd meg, ne kíméld és ne takargasd vétkét, hanem mindenképp ''meg kell ölnöd. ''Először ''te emelj rá kezet, ''aztán az egész nép. ''Kövezd agyon, ''mert azon volt, hogy eltérítsen az Úrtól, a te Istenedtől, aki kivezérelt Egyiptom földjéről, a szolgaság házából." (Vö.: Zakariás 13,3.) A mágikus tevékenységet űzők ellen a Leviticus is több helyen (19,31; 20,6) fellép, és az istenséget így beszélteti: "Ne forduljatok ''halottlátókhoz, ''ne keressétek fel a ''jósokat, ''mert beszennyezitek magatokat." "Aki ''halottlátókhoz ''vagy ''jósokhoz ''megy, hogy velük együtt varázslást űzzön, az ilyen embernek ellene fordulok és kiirtom népéből." SAUL ÉS AZ ENDORI HALOTTIDÉZŐ ASSZONY Míg az eddig említett helyek Mózes koránál jóval ''későbbi időben, ''ám Mózesre hivatkozva támadják a varázslást, addig – úgy látszik – az ''első Sámuel-könyv 28. ''fejezete a mágikus tevékenységet űzők történetileg talán legelső üldözéséről számol be. A szóba hozott hely arról tájékoztat, hogy az óizraeli államot megteremtő ''Saul a halottidézőket ''és a ''jövendőmondókat kiűzte ''országából. Később aztán e tette miatt a király igen nagy bajba került. Hogy miért? Azért, mivel a filiszteusok ismét hazájára támadtak, ami rettegéssel töltötte őt el. Főként annak következtében, hogy az "Úr", akihez tanácsért, segítségért folyamodott, nem adott kérésére feleletet "sem álmában, sem jelekkel, sem pedig a próféták által". És mit cselekszik ekkor nehéz helyzetében az uralkodó? Úgy gondolja, hogy az őt korábban királlyá kenő, tanácsokkal ellátó, az egykori bíróhoz, prófétához, de már elhunyt ''Sámuelhez ''kell segítségért folyamodnia. Neki magának azonban nincs adottsága, hogy fölidézzen halottakat. Tehát találnia kell egy ilyen képességű embert, és ezért megparancsolja szolgáinak: "Kerítsetek nekem egy asszonyt, aki ért a halottidézéshez! Elmegyek és kérdést intézek hozzá." A szolgák aztán közölték vele: ''"Endorban ''van egy ''halottlátó asszony." ''A további történésekről a Biblia az alábbiakat közli: "Erre Saul álarcot öltött, más ruhába öltözött és két emberével elment hozzá. Éjszaka értek oda az asszonyhoz. Így szólt hozzá: »Mondd meg nekem a ''jövendőt, halottat idézve, ''de-azt idézd meg, akit megnevezek.« Az asszony ezt válaszolta neki: »Magad is tudod, mit tett Saul: mind ''kiirtotta ''az országból ''a halottidézőket ''és a jövendőmondókat. Miért állítasz hát csapdát nekem? Azért, hogy elvedd az életemet?« Erre Saul megesküdött neki az Úrra. Azt mondta: »Amint igaz, hogy az Úr él: ezzel nem vonsz magadra bűnt.« Így hát az asszony megkérdezte: »Kit idézzek meg neked?« ''Sámuelt ''idézd meg« – felelte. És az asszony látta Sámuelt és hangosan felkiáltott. Aztán így szólt az asszony Saulhoz: »Miért vezettél félre? Hiszen Saul vagy!« A király azt válaszolta neki: »Ne félj! Mit látsz?« »Egy szellemet látok, amint fölfelé száll a földről« – mondta az asszony. Saul megkérdezte: »Milyennek látod?« Az asszony így felelt: »Egy öregember száll fölfelé, köntösébe burkolózva.« Ebből ''Saul ''megtudta, hogy Sámuel. A földig hajolt és leborult előtte. ''Sámuel ''így szólt Saulhoz: »Miért zavarsz nyugalmamban, s miért idéztél meg?« »Nagy szorultságban vagyok – válaszolta Saul –, mert a filiszteusok hadat indítottak ellenem, és az Úr elfordult tőlem: nem ad nekem feleletet sem a próféták által, sem álmomban. Ezért idéztelek meg. ''Mondd meg nekem, mit tegyek.''« »Miért kérdezel – felelte Sámuel –, amikor az Úr elfordult tőled és ellenséged lett? Azt tette veled az Úr, amit általam előre megmondott neked. Az Úr kiragadja kezedből a királyságot és rokonodnak, Dávidnak adja, mert nem hallgattál az Úr szavára és izzó haragját nem töltötted ki Amaleken [ti. Saul nem ölte meg az amalekiták királyát és sok állatát] – ezért tette ma veled ezt az Úr. Az Úr veled együtt Izraelt is a filiszteusok kezére adja. Holnap fiaiddal egyetemben velem leszel [azaz meghalsz], s az Úr Izrael táborát is a filiszteusok kezébe adja." Maga ez a történet egyértelműen jelzi, hogy a leírója és a korabeli nézetek szerint lehetséges a halottidézés és a jövő mágikus úton való előrejelzése. Természetesen ugyanígy vélekedik maga a király, Saul is. Ő egyébként nem csupán a varázslókat, a halottidézőket, az álomlátókat űzte el, irtotta ki, hanem (mint 1 Sám. 22,9-21 közli) edomita származású emberével, Doeggel 85 ''olyan Jahve-papot is megöletett, ''aki a hatalomért vívott politikai harcban vele szemben Dávidot támogatta. Ez a tény, és mindaz, amiről fentebb szó esett, egyértelműen mutatja, hogy az áldozások s a velük szervesen egybefonódott mágikus műveletek mily rendkívül fontos szerepet játszottak a bibliai népek, mindenekelőtt pedig az ótestamentumi zsidók társadalmában, vallási életében. S az elmondottak, az ismertetett konkrétumok révén talán sikerült az olvasónak azt megmutatni, hogy a különféle áldozások, varázslatok kialakulása, későbbi módosulása, majd pedig megszűnése nem természetfeletti hatalmak okozata, hanem az emberi történelem szerves jelensége. A CSALÁD ÉS A BIBLIA A fenti rövid cím csupán lényegi szempontból képes érzékeltetni az olvasóval, hogy miről esik szó ebben a fejezetben. Épp ezért szükségesnek tartom, hogy – kérdések formájában – megemlítsem azokat a konkrét bibliai témákat, amelyek tárgyalására alább sort kerítek. Ezek – a teljesség igénye nélkül – a következők: Igaz-e, hogy az emberiség ősállapotára az ''egynejűség ''(a monogámia) a jellemző, és hogy isten rendelkezése szerint e házassági alakzatban kell élniük a férfiaknak és a nőknek, amint az újszövetségi Krisztus-alak és a keresztény teológia állítja? Szerepelnek-e a Bibliában – főként pedig annak ószövetségi részében – a ''monogámiától különböző családformák, ''és ha igen, milyenek? Miként vélekednek a zsidó vallás és a kereszténység szent könyvei ''a szerelemről, ''és ''a nemi érintkezést ''milyen előírásokkal, tiltásokkal szabályozzák? A házassági formáktól függően ''miféle öröklési módok ''találhatók az Ótestamentumban? Mi is voltaképpen az ún. ''sógori házasság, ''amelyről a Biblia mindkét részében rendkívül érdekes történeteket, ill. fejtegetéseket olvashatunk? Vajon az Ószövetség szerint ''hány felesége ''lehet egy férfinak? Társadalmi szempontból ''egyenrangúnak ''tartja-e a Biblia ''a férfit ''és ''a nőt, ''s ezzel összefüggésben hogyan ítélkezzünk ama ''"elbocsátó levél "-ről, ''amelynek révén az ótestamentumi férjek megszabadulhatnak a számukra valamilyen ok miatt már tehernek számító feleségüktől? ''Kikkel köthetnek házasságot ''Jákób utódai – csak a saját körükből származókkal vagy a más népekből valókkal is? ''Miként ''zajlik le a régi zsidóknál az éppen világra jövő vagy a már nagyobb ''gyerekek örökbe fogadása ''(adoptálása)? Milyen módon nyilatkozik az Ószövetség arról a sajátos '', fajtalankodás"-ról ''(ti. a homoszexualitásról), amelyet az ugyanazon nemhez tartozók (férfiak, ill. nők) űznek egymással, s amely oly nagy kedveltségnek örvendett pl. az ókori görögöknél is? És vajon hogyan ítéli meg az Ótestamentum ''a szodómiát, ''vagyis azt, hogy ''emberek ''(férfiak és nők) ''állatokkal ''folytatnak különös nemi kapcsolatot? A következőkben majd ezekről az említett kérdésekről és még sok minden más egyébről lesz szó. Mielőtt azonban a jelzett bibliai témák tárgyalásába kezdek, úgy vélem, ki kell térnem röviden arra, hogy milyen nézetek uralkodtak Európában szinte a legutóbbi időkig a család történelméről, hogy miként született meg az e területtel kapcsolatos tudomány; továbbá arra, hogy az utóbbi időben mit tárt fel a kutatás az ősi állapotoktól a monogámiáig vezető útról. A CSALÁD TÖRTÉNELME Az ókorral kezdődően kontinensünkön kialakult, majd pedig egyetemessé vált az ''egy férfi ''és ''egy nő ''kapcsolatán nyugvó házassági forma: az ''egynejűség. ''Ezután az európai népek tudatából kivesztek a korábban létezett családviszonyok emlékei, aminek következtében szinte kizárólagosan elfogadott lett a kereszténység ama nézete, amely szerint a monogámia őseredeti. A keresztény teológia az Ótestamentum teremtésmítoszaira (mindenekelőtt pedig a Genezis 2-3. fejezetére) támaszkodva és a családra vonatkozó helyeket az Újtestamentum szellemében átértelmezve azt tanította és vallja még ma is, hogy a házasság, a család egyenlő a monogámiával. Ezzel összhangban a római katolikus dogmatika jeles hazai képviselője, ''Schütz ''Antal – a római jogra hivatkozva – így határozza meg a házasságot: "A ''házasság szentsége… ''egy férfiúnak és egy nőnek törvényszerű szerződése állandó nemi életközösségre, mely Jézus Krisztus rendelkezése erejében kegyelmet jelent és közöl." A keresztény teológia azonban nem elégszik meg azzal, hogy a történelmi fejlődés során csak igen későn létrejövő egynejűséget a ''családdal ''azonosítja, hanem még túlvilági, transzendens tartalmúnak is tekinti. Schütz Antal a maga "Dogmatiké"-fában részletesen fejtegeti a római katolikus egyház idevonatkozó nézeteit. Szerinte "a házasság már a természet rendjében ''vallási cél szolgálatában áll: ''Az ember Isten képmása, és a házasság hivatva van biztosítani Isten képmásának sokszorosítását". Ám a monogámia őseredeti voltát és természetfölötti jellegét igazolni akaró teológusok elkerülhetetlenül szembe kellett hogy találják magukat az Ótestamentum számos helyével, amelyből egyértelműen nyilvánvaló: a régi zsidóknál a ''többnejűség ''és jóegynéhány, a monogámiával ellentétes házassági jelenség teljesen hétköznapi, megengedett és erkölcsösnek, jogosnak tekintett dolog volt. A nehéz helyzetből aztán a Máté-evangéliumra hivatkozva igyekeznek kievickélni, amely arról beszél, hogy Mózes a zsidóknak "szívük keménysége" miatt engedélyezte a többnejűséget, valamint a feleségnek válólevéllel történő elbocsátását (19,5-9). Vagyis arról akarják a keresztény hívőket meggyőzni, hogy a zsidók magatartása a családi élet terén kisiklás, lezüllés volt az ősi, tiszta állapothoz képest. E törekvés szellemében mondja az idézett Schütz Antal is a következőket: "Az ''Úr Krisztus ''a házasságnak ''visszaadta eredeti eszményi tisztaságát, ''egységét és fölbonthatatlanságát." A többnejűség (a poligámia) régi zsidó gyakorlatát pedig az ószövetségi kinyilatkoztatás alacsonyabb erkölcsi álláspontjával, a messiást váró Izráel nemzetszaporítási gondjával és a férfiak korabeli lelki és társadalmi felsőbbségével igyekszik megmagyarázni. (Lásd: Schütz A.: "Dogmatika." II. Szent István Társulat, 1937. 609-610. és 614. oldal.) Ezek – a Bibliára kellő alap nélkül hivatkozó – keresztény nézetek a családot illetően egészen a múlt század hatvanas éveiig uralták az európai gondolkodást. Engels joggal jegyezte meg, hogy a történelemtudomány e dátumig teljesen a Tóra hatása alatt állott, és a szeltem emberei a csatád témakörét metafizikusan kezelték, mintha a monogámia nem hosszú történelmi fejlődés eredménye volna. Most azonban változik a helyzet, mert 1861-ben napvilágot lát ''Bachofen ''"Az anyajog" c. könyve, amelyben a szerző a család jelenségeit történetileg értelmezi, s úgy véli, hogy az emberiség a promiszkuitás (a szabályozatlan nemi élet) állapotából jutott el a csak igen későn megjelent monogámiáig. Nagyszerű fölismerésével azonban társul egy téves momentum, mert a család múltját, történeti mozgását nem a reális társadalmi viszonyokból, hanem az emberek fejében keletkező és fejlődő vallási képzetekből kiindulva próbálja megmagyarázni. E szempontból lép aztán rajta túl hamarosan L. H. ''Morgan, ''aki magyarul is kiadott művében, "Az ősi társadalom"-ban ''megalapozta a családtörténeti tudományt, ''amidőn a nemi és a házassági kapcsolatok fejlődését a mindenkori szociális-gazdasági és tudati viszonyokból vezeti le. Teljesen érthető, hogy őt ezért igen nagyra becsüli Marx és Engels. S az is, hogy az utóbbi férfiú számos vonatkozásban támaszkodik az ő kutatási eredményeire, amikor megírja "A család, a magántulajdon és az állam eredete" c. munkáját. Morgan egyébként azon a nézeten van, hogy az ősi időkre jellemző promiszkuitás állapotából a későbbiek során ''három ''családforma keletkezett. Először az ún. ''vérrokonsági család, ''amelyre édestestvérek (fivérek és nővérek) csoportos házassága volt a jellemző. (Ez a nézete, amelyet tőle Engels is átvett, a későbbi kutatások fényében tévesnek bizonyult. Azzal a fölfogásával együtt, amely Engelshez ugyancsak átkerült, s amely a két nem közötti legősibb viszonyt a promiszkuitásban pillantotta meg.) A vérrokonságit Morgan szerint a ''punalua család ''váltotta fel, amely édestestvér nőknek olyan édestestvér fivérekkel való csoportházasságát jelenti, akikkel ők maguk nincsenek vérszerinti rokonságban. (Ez a különös alakulat bizonyára funkcionált az emberiség történetében, s hajdani meglétét némely ótestamentumi hely is valószínűsíti.) "Az ősi társadalom" szerzője a harmadik házassági formációnak a punalua család helyére lépő ''monogámiát ''tekinti. (Ez az utóbbi az ókori történelemből és a későbbi időkből jól ismert házassági forma Engels szerint az ún. ''páros családhoz ''kötődve fejlődött ki, amely a nemzetségi rendben jelent meg és az egymás iránt vonzódó férfi és nő ideiglenes együttélését jelentette. Szinte biztosra vehetjük azonban, hogy a monogámia történelmileg a lényeget tekintve nem a szerelem gyümölcse, nem egy férfi és egy nő vonzódásán alapuló kapcsolat, hanem a magántulajdon kialakításának és egyenes férfiágon való átörökítésének a családi eszköze. Olyan házasság, amelyben a férj ritkán szerelmes a nejébe – inkább a hetérákat kedveli –, s amelyben – mint Engels találóan megjegyzi – a feleség háztartási rabszolga és gyerekszülő gép szerepét játssza.) Hogy a nemek egymáshoz való viszonya az ősi időkben milyen volt és milyen változásokon ment keresztül, azt pontosan sosem lesz képes kikutatni a tudomány, mert a múlt empirikusan nem vizsgálható, régen semmivé vált jelenségéről van szó. Mindenesetre óvakodnunk kell attól, hogy a történelmet – s ezen belül a család történelmét is – valamiféle elvont törvényszerűség Prokrusztész-ágyába kényszerítsük, mert a társadalmi folyamatok az egyes népeknél és területeken aligha voltak egyformák. Még akkor sem, ha netán a végeredményük ugyanaz, teszem föl, a monogámia. Épp ezért a hegeli és a marxi történetteológiától, amely a tényeket gyakran a szubjektív gondolati következtetés tartalmával cseréli fel, el kell magunkat határolni. S ugyanilyen ok miatt óvatos kétellyel szükséges illetnünk a nemek közti ősi viszonyokra vonatkozó bachofeni, morgani, engelsi és más egyéb nézeteket is. Dehát akkor mit mondhatunk egyáltalán a család történetéről? Nos, nagy vonalakban és feltételes módon a következőket: A horda szint körülményei közepette őseinknél valószínűleg éppúgy nem volt promiszkuitás, mint a később kialakuló nemzetségi rendben sem. Ezt a kutatók többsége az állatok nemi életének a tanulmányozása alapján állítja. A sajátos értelemben vett család első formája talán úgy bukkant fel, hogy két nemzetség lépett házassági-gazdasági kapcsolatra egymással. Maguk ezek a nemzetségek külön-külön anyaági rokonokból álló csoportot, önálló egységet jelentettek. Tiltották önmagukon belül a férfiak és a nők közti nemi érintkezést, de mindkét közösség férfiai a másik kollektíva összes nőjének házastársai voltak. (Némelykor bizonyára nem két, hanem több nemzetség alkotott a szóban forgó elv alapján "család"-ot.) Ezt a duális-nemzetségi diszlokális névvel illetett alakulatot aztán később esetleg olyan váltotta fel, amelyben a két előbbi nemzetség ''egy ''gazdasági egységbe tömörült. Maga ez a folyamat esetleg úgy játszódott le, hogy a ''férfiak átmentek'' a feleségek kollektívájába. Az így létrejött matrilokális közösségben féltékenység szülte versengés jelentkezett, és ennek csökkentése céljából mindinkább korlátozták az egymással nemi kapcsolatra léphetők körét. Ebben, a szó szűkebb értelmében vett ''csoportházassági ''keretben megerősödött a ''páros család ''jellegű tartósabb kapcsolat, amelyből aztán a nemzetségi rend felbomlási és a magántulajdon kialakulási folyamatában létrejött a ''monogámia. ''Különféle népeknél azonban e történések során specifikus családi alakzatok (többnejűség, többférjűség, sógori házasság) képződtek, és ezek igen sokáig, néhol napjainkig fennmaradtak. Elég ezzel összefüggésben talán csak az iszlám követőire utalnom, akiknél ma is szokásos a többnejűség. És hasonló jelenségekre bukkanunk akkor is, ha az Ótestamentumnak a családdal, a két nem egymáshoz való viszonyaival kapcsolatos részeit vesszük szemügyre. MONOGÁMIA A GENEZIS KÖNYVÉBEN? Mint fentebb említettem, az Európában egyetemessé vált monogámiát szentesítette az ''Újszövetség ''és a hozzá kötődő későbbi ''kereszténység ''is. Tették ezt olyképpen, hogy a második bibliai teremtésmítosz egyik részletére hivatkoztak, amely (Gen. 2,24) a Károli-féle fordításban így hangzik: "Annakokáért ''elhagyja a férfiú az ''ő atyját és az ő anyját, és ''ragaszkodik feleségéhez: ''és lesznek ''egy testté." ''Az idézett, az Újtestamentumban ismételten fölbukkanó szöveget a kereszténység a következőképpen értelmezi: az istenség (ti. Jahve Elohim) az első férfit (Ádámot) és az első nőt (Évát) egymásnak, monogám házasságban való élés és gyerekek nemzése céljából teremtette, s ezáltal voltaképp minden időkre meghatározta: a család kizárólagos formája az egy férfi és egy nő kapcsolatát jelentő monogámia kell hogy legyen. De vajon jogos-e az (eltekintve most bármiféle vallási szemlélettől), hogy az Újszövetség és a későbbi kereszténység a szóban forgó bibliai részlethez kötődve alapozza meg a monogámia őseredeti és kötelező voltát? A válasz e kérdésre csak ''tagadó ''lehet. S hogy miért? Nos, azért, mivel az Újtestamentum szerzőinek (Máté 19,5; Márk 10,7; Ef. 5,31) halvány sejtelmük sincs arról, hogy az általuk az Ószövetségből átvett mondat (bizonyos formai elemét most figyelmen kívül hagyva) ''korántsem a monogámiára ''vonatkozik. És ami még meglepőbb: nincs tisztában e ténnyel az sem, aki (valószínűleg Ezsdrás) ezt a részletet ősibb forrásból merítette, és aki az i. e. 5. századból ránk örökítette. A Genezis 2. fejezetének 24. verse ugyanis – más ótestamentumi helyekkel együtt – igen régi házassági forma, minden bizonnyal a fentebb említett ''matrilineáris ''(anyaági) ''csoportházasság ''emlékét őrzi. Mert figyeljük csak meg, hogy mit mond ez a szövegrészlet! Nem azt, ami a monogámiára alapvetően jellemző – hogy ti. a ''nő követi ''az urát –, hanem azt, hogy a ''férfiú ''hagyja el apját, anyját és ''követi feleségét. ''Az ilyesmi, a feleség családjába történő "benősülés" pedig a tudományos kutatások szerint a matrilineáris csoportházasság sajátos vonása. Mivel aztán ez a házassági alakzat már régen eltűnt, az emlékét őrző szöveg igazi tartalmát a bibliai szerzők még csak nem is sejtik, és a saját korukban létező monogámiára vonatkoztatják. Így aztán őket illetően is igaznak bizonyul ''Pindarosz ''mondása ("A szokás – mindenek királya."), mert a számukra megszokott lesz az értelmezés alapja. De az ókori görög költő szellemes-találó aforizmája a későbbi európai gondolkodást, a kereszténység álláspontját illetően is helytálló, mivel ez a kontinensünkön egyetemes monogámiából kiindulva hosszú időn át úgy vélte, hogy az emberiség ősi állapota az egy férfi és egy nő házassági kapcsolatával kezdődött, és ennek a viszonynak kell meglennie a következő korokban is. Az ilyen nézetet vallót aztán ugyancsak nagy meglepetések érik, ha az Ótestamentumot lapozgatja vagy elolvassa az Újszövetség némelyik részletét. Hogy miért? Azért, mivel a Bibliából (főként a zsidó vallás iratait tartalmazó Ótestamentumból) a fejezetünk témakörével – a két nem egymáshoz való viszonyával, a nemi érintkezés szabályaival, a házassági formákkal – kapcsolatosan oly tarka, gyakran ellentmondásos sokféleség tárul fel előtte, hogy szinte nem hisz a szemének. Vajon miből fakad ez a sajátos helyzet, a tarka sokféleség? Abból a tényből, hogy az Ószövetség legalább ezeréves történelmet fog át, és a különféle időszakokból, társadalmi állapotokból származó részletei megőrizték számunkra annak emlékét, hogy a régi zsidóknál – és más bibliai népeknél – milyen családformák, s velük összefüggő egyéb jelenségek léteztek. Sajnos, a fejezetünk témakörébe tartozó képződményekről szóló adatokat a Biblia ''ömlesztve ''tartalmazza. Emiatt aztán csak nehezen és csupán valószínű módon rekonstruálható az, hogy e képződmények időbelileg mikor keletkeztek, miként módosultak, esetleg mikor és milyen körülmények közepette tűntek el a társadalom életéből. Ám a szóban forgó dolgokkal való megismerkedés e nehézségek ellenére is feltétlenül szükséges és hasznos, mert ''nincs még egy olyan könyv, ''amely a ''család ''és a ''vele összefüggő jelenségek történetéről olyan gazdag anyagot tartalmazna, mint az Ótestamentum.'' KÜLÖNFÉLE SZEXUÁLIS ÉS HÁZASSÁGI TILTÁSOK Korábban már többször szó esett róla, hogy a Biblia szerzői minden általuk helyeselt dolgot istentől rendeltnek magyaráznak, s minden általuk kárhoztatott jelenséget istentől tiltottnak értelmeznek. És láthattuk azt is, hogy mivel az Ó- és Újtestamentum könyvei ránk maradt formájukban nincsenek logikailag kerek egésszé szerkesztve, bennük sokszor találkozunk olyan részletekkel, amelyek egymástól ugyanazt a dolgot illetően különböznek vagy egymásnak ugyanabból a szempontból ellentmondanak – mégpedig úgy, hogy mindig a természetfölötti hatalomra hivatkoznak. Hasonlót tapasztalunk azokkal a bibliai szövegekkel kapcsolatosan is, amelyek a szó tágabb értelmében vett családról és a vele összefüggő jelenségekről nyilatkoznak. Épp ezért, úgy vélem, helyes lesz, ha az e fejezetünk témakörébe tartozó konkrétumok tárgyalását megkezdve, ''két ''olyan részletet idézek, amely viszonylag késői eredetű, s amely a korábban létezett házassági kapcsolatokra, nemi érintkezésekre vonatkozóan tartalmaz viszonylag hosszú ''tilalmi listát. ''Ezek a részletek ''a Leviticus 18., ''ill. 20. ''fejezetében ''találhatók, s közülük ''az elsőben ''(18,4-24) az "Úr" – még a pusztai vándorlás idején – a következőket "mondja" Mózesnek: "Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Tartsátok meg törvényeimet és parancsaimat; aki megtartja őket, élni fog. Én vagyok az Úr. ''Senki ne közeledjék rokonához, hogy feltárja meztelenségét. ''[Ti. ne tárja fel annak szemérmét, azaz ne folytasson vele nemi érintkezést.] Én vagyok az Úr. Ne fedd föl ''apád meztelenségét, ''sem ''anyád meztelenségét, ''hiszen anyád, azért ne fedd föl meztelenségét. Ne fedd föl ''apád feleségének meztelenségét, ''mivel az magának apádnak a meztelensége. Ne fedd föl ''nővéred meztelenségét, ''akár ''apádnak a lánya, ''akár ''anyádnak a lánya. ''Akár otthon született, akár házon kívül, ne fedd föl meztelenségét. Ne fedd föl ''fiad lányának, ''sem ''lányod lányának a meztelenségét, ''mivel az ő meztelenségük a te meztelenséged. Ne fedd föl ''apád felesége lányának meztelenségét, ''aki apádtól származik. A ''nővéred, ''azért hát ne fedd föl meztelenségét. Ne fedd föl ''apád nővérének meztelenségét, ''mert hisz az az apád teste. Ne fedd föl ''anyád nővérének meztelenségét, ''mert hisz az az anyád teste. Ne fedd föl ''apád testvérének [fivérének] meztelenségét, ''és ''ne közelíts feleségéhez, ''hiszen a nagybátyád felesége. Ne fedd föl ''menyed meztelenségét, ''hiszen a fiad felesége, azért hát ne fedd föl meztelenségét. Ne fedd föl ''testvéred feleségének meztelenségét, ''hiszen az magának testvérednek a meztelensége. Ne fedd föl ''egy asszonynak és a leányának a meztelenségét, ''s ne vedd el ''a fiának a leányát, sem a leányának a leányát, ''hogy fölfedd meztelenségét. Ők a te saját tested és az vérfertőzés lenne. Ne fogadj be ''háremedbe egy asszonyt, ha nővére is ott van, ''s ne fedd föl ''meztelenségét ''nővére életében. Ne közelíts ''asszonyhoz, ''hogy fölfedd meztelenségét, amikor ''vérzése ''tisztátalanná teszi. Ne oszd meg ágyadat ''néped fiának feleségével ''[ti. ne hálj a más feleségével], attól tisztátalanná válsz. ''Gyermekeidet ne ''szolgáltasd ki, hogy ''Molochnak ''szenteljék, ne szentségtelenítsd meg ezáltal Istened nevét. Én vagyok az Úr. Ne ''hálj férfival. ''úgy ''ahogy asszonnyal szokás ''hálni; ez gyalázatos dolog. Ne hálj együtt ''semmiféle állattal, ''attól tisztátalanná válsz. Az asszony se adja oda magát állatnak, hogy vele háljon. Ez undok dolog. Ne tegyétek magatokat tisztátalanná semmiféle ilyen tettel." ''A másik ''idézendő részben (20,8-21) már nem csupán arról esik szó, hogy a családi, nemi kapcsolatok terén mit nem szabad tenni, hanem arról is, hogy ''milyen szigorú büntetésben ''részesülnek a tilalmak megszegői. Megint az "Úr" az, aki – még az "ígéret földjé"-re való bemenés előtt – Mózessel "közli" a maga rendelkezéseit. Ezek az utóbbiak így hangzanak: "Tartsátok meg törvényeimet és éljetek szerintük, hiszen én, az Úr teszlek szentté benneteket. Tehát ''aki megátkozta apját ''vagy ''anyját, az haljon meg. ''Mivel apját vagy anyját átkozta, vére visszahull rá. Ha valaki férjes ''nővel házasságtörést ''követ el, mégpedig: aki embertársának feleségével házasságtörést követ el, ''az halállal ''lakol: ő is, ''bűntársa ''is. Aki ''apjának feleségével ''hál, az az apja meztelenségét fedi föl, azért ''mindkettőjüknek meg kell halniuk, ''vérük visszahull rájuk. Ha valaki együtt hál ''menyével, mindkettőnek meg kell halnia. ''Beszennyezték magukat, vérük visszahull rájuk. Ha valaki ''férfival ''hál együtt, úgy, ''ahogy asszonyai ''szoktak együtt hálni, az utálatosság, amelyben ''mindketten ''részesek, ''meg kell halniuk, ''vérük visszahull rájuk. Ha valaki feleségül vesz ''egy asszonyt és annak anyját, ''ez vérfertőzés: ''őt ''is, ''az asszonyokat is el kell égetni, ''hogy ne legyen köztetek vérfertőzés. Ha valaki ''állattal ''hál együtt, ''meg kell halnia, ''és az ''állatot is [!?] meg kell ölni.'' Ha egy ''asszony állathoz ''közeledik, hogy vele háljon, ''öljétek meg az asszonyt ''is, ''az állatot ''is. Meg kell halniuk, vérük visszahull rájuk. Ha valaki feleségül veszi ''nővérét, apjának lányát ''vagy ''anyjának lányát, ''s fölfedik egymás meztelenségét, az gyalázatos dolog. ''Ki kell őket irtani ''népük tagjainak színe előtt. Mivel feltárta nővérének meztelenségét, viselje bűnének büntetését. Aki ''havi vérzése idején ''együtt hál ''egy asszonnyal, ''s fölfedi meztelenségét, az vérének forrását mezteleníti le, azért ''mindkettőjüket ki kell irtani a ''népből. Ne fedd föl sem ''anyád nővérének, ''sem ''apád nővérének ''meztelenségét. Az ilyen a saját testének meztelenségét fedi föl, azért ''viseljék bűnük büntetését. ''Ha valaki ''apai nagybátyja féleségével hál, ''és fölfedi meztelenségét, viseljék bűnük büntetését, és ''haljanak meg ''gyermek nélkül. Ha valaki ''nőül ''veszi ''testvére feleségét, ''ez tisztátalanság, mivel testvérének meztelenségét fedte föl, ezért ''haljanak meg ''gyermek nélkül." A TÖBBNEJŰSÉG Az idézett tiltások és a megszegőik ellen kilátásba helyezett halálos büntetések ugyancsak elgondolkodtathatnak bennünket. Mi lehet vajon az oka a megfogalmazásuknak? Mivel az emberek világi és vallási keretben egyaránt valamiféle megfontolások alapján cselekszenek, nyilvánvaló, hogy a fenti rendelkezések keletkezését is reális tényezők idézték elő. A későbbiek során majd részletesen látni fogjuk, hogy valóban ez a helyzet. Ezzel összefüggésben és általános formában most csupán ''két ''lényeges momentumot említek meg. Először azt, hogy a szóban forgó parancsok egyfelől ''megtiltanak ''számos olyan családi és nemi kapcsolatot, amely ''régebben alakult ki ''és ''még ekkor is létezik. ''Másodszor pedig azt, hogy az ''emberi humanizációt szolgáló új magatartásformákat ''igyekeznek megteremteni. Ez többek közt kifejeződik abban, hogy helytelenítik ''közeli rokonok – nem csupán a ''közeli ''vérrokonok! – ''közti házasságot, nemi kapcsolatot, a ''homoszexualitást, ''a havi vérzés állapotában lévő nőkkel és az ''állatokkal ''való nemi érintkezést. Mindezekről a dolgokról később majd részletesen lesz szó. Előbb azonban egy olyan házassági formára térek ki, amelyet a fentebb idézett két hely egyáltalán nem tilt. Ez pedig nem más, mint a ''többnejűség.'' Korábban már említettem, hogy a ''monogámia ''talaján álló ''Újszövetség ''hadakozik ''e családforma ellen. ''És ez érthető is, mert a régi zsidóknál teljesen elfogadott dolog volt a poligámia, és az ezt az egynejűség talajáról támadó kereszténység tovább lép előre a humanizáció útján. A következőkben felsorolok számos adatot annak bemutatása céljából, hogy mennyire megszokott jelenség az ''Ótestamentumban a poligámia.'' Metusael fia, ''"Lámech két feleséget ''vett. Az egyiknek Ada volt a neve, a másiké Cilla." (Gen. 4,18-24.) ''Ábrahám ''sem élt monogámiában. A Biblia szerint ''több felesége ''volt. Hogy pontosan mennyi, az a szövegekből nem derül ki. A Genezis arról egyértelműen beszél, hogy ''két szabad ''nejet vett magának. Ezek közül időbelileg először (a korábban Sárai nevet viselő) ''Sára ''lett a felesége, aki neki – isteni közbenjárás révén – olyan öregen szülte Izsákot, hogy már nem volt havi vérzése. Később azonban ''még egyszer megnősül, ''holott korábban, amidőn 99 esztendős volt, ő maga is nevetett – nem lévén már nemzőképes – azon az isteni ígéreten, hogy neki még gyereke lesz. Erről az eseményről a következőt mondja a Genezis (25,1-2): "Ábrahám vett egy ''másik feleséget, ''név szerint ''Keturát. ''Ez szülte neki Simránt, Medánt, Isbakot és Suáchot." A szöveget egyébként azért idéztem, mert benne Ketura Sárával egyenrangú ''szabad feleségként ''jelenik meg, a Krónikák első könyve (1,32) pedig ''csupán ágyasnak, mellékfeleségnek ''említi őt. Így tehát a Biblia nem egyértelműen nyilatkozik Ketura házastársi pozíciójáról. Ám ennek ellenére azt megtudhatjuk belőle, hogy egy vagy két szabad feleségén túlmenően Ábrahámnak voltak ''ágyasai ''is. A Genezis Károli-féle fordítása ugyanis az alábbiakat mondja: Ábrahám Izsáknak adta mindenét, a ''másodrangú feleségeitől ''származó fiaknak csak ajándékokat adott" (25,5-6). Ezen ''ágyasok közül ''az Ótestamentum részletesen foglalkozik ''Hágárral. ''Ezt az egyiptomi származású ''szolgálót ''– mint saját tulajdonát – a magtalan Sára akkor adja feleségül férjéhez, amidőn ő már igen öreg, és Hágár révén igyekszik Ábrahámnak örököst, fiúutódot biztosítani (Gen. 16,1-16; 17,19-22; 21,1-21). Izsák egyik fia, ''Jákób ''kapcsán családi szempontból ugyanolyan jelenségekkel találkozunk, amilyenekről most Ábrahámmal összefüggésben esett szó. Aki legalább némiképp ismeri a Bibliát, az tudja, hogy e férfiúnak, akit az Ótestamentum gyakran "Izráel" néven emleget, ''két szabad felesége ''volt. Hogy e két nejre miként tett szert, arról sajátos és részletes beszámolót olvashatunk. A Genezis ugyanis elmondja, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, majd – felesége, Rebeka ösztönzésére – megparancsolta neki: "Ne végy magadnak feleséget Kánaán leányai közül. Kelj útra és menj Paddan-Aratuba, Betuelnek, ''anyád ''atyjának házába és onnan vegyél feleséget magadnak, Lábánnak, ''anyád testvérének ''leányai közül." Jákób szót fogad. Elmegy Keletre. Ott a pusztában egy kútnál összetalálkozik anyja fivérének, Lábónnak a leányával, ''Ráchellel, ''aki éppen apja juhait hajtotta oda a kúthoz, hogy megitassa őket. A találkozást és a vele kapcsolatos kezvetlen történéseket a Genezis (29,10-14) így írja le: "Mikor Jákób meglátta Ráchelt, anyja testvérének, Lábónnak lányát és anyja testvérének, Lábánnak juhait, Jákób odalépett, elhengerítette a követ a kút nyílásáról és megitatta Lábánnak, anyja testvérének juhait. Azután Jákób megcsókolta Ráchelt és hangos sírásra fakadt. Majd Jákób elbeszélte Ráchelnek, hogy ő apjának rokona, mégpedig Rebekka fia. Az elsietett és megvitte a hírt apjának. Amikor Lábán hírt vett Jákóbról, nővére fiáról, eléje sietett, megölelte, megcsókolta és házába vezette. Ő pedig elbeszélt Lábánnak mindent, ami történt. Lábán így szólt hozzá: »Igen, te az én csontom és húsom vagy.« Ő pedig egy hónapig nála maradt." Mindez azonban a számunkra fontos dolgoknak még csak a kezdetét jelenti. A folytatás a következő: "Lábán így szólt Jákóbhoz: »Ingyen akarsz nekem szolgálni, mivel rokonom vagy? Mondd, meg, mi legyen a béred.« Lábónnak ''két leánya ''volt: az ''idősebbet Leának, a fiatalabbat Ráckelnek ''hívták. Lea szeme kifejezéstelen volt, Ráchel azonban alakra és arcra is szép. ''Jákób szerette Ráchelt, ''azért így szólt: ''Hét évig szolgálok ''neked fiatalabb leányodért, ''Ráchelért.« ''Lábán ezt válaszolta: »Jobb, ha neked adom, mint idegen férfinak, maradj hát nálam.« Jákób hét évig szolgált Ráchelért, de olyannak tűnt szemében, mint egy nap, annyira szerette. Azután Jákób így szólt Lábánhoz: »Add ki feleségemet, hogy elvegyem, ''az időm letelt.''« Lábán összehívta a helység minden emberét és ünnepi lakomát rendezett." És ezen a ponton az elbeszélésben valami különös történik. Valami olyan, ami több régi népnél megvolt szokás érvényesülését jelenti. Azt ti., hogy a család leányai ''csupán születésük szerinti .sorrendben ''mehetnek férjhez. Így érthetővé válik számunkra a szöveg folytatása: "Este azonban vette [Lábán] a lányát, ''Leát ''[!!] és ''bevitte hozzá ''[Jákóbhoz] s ő vele hált. Lábán a rabszolganőjét, ''Szilpát ''adta Leónak ''szolgálóul. ''Reggel [??] kiderült, hogy Lea volt. Jákób ezt mondta Lábónnak: »Miért szedtél rá?« Lábán így felelt: »Vidékünkön ''nem ''szokás a ''fiatalabbat ''férjhez adni az ''idősebb előtt. ''Töltsd ki vele végig a mennyegzős hetet, s akkor majd ''a másikat is ''neked adom azért a szolgálatért, amit ''további hét esztendőn át ''teljesítesz.« Jákób így is tett. Kitöltötte vele a mennyegzős hetet. Akkor feleségül adta neki a lányát, ''Ráchelt. ''Lábán lányának, Ráchelnek a ''Bilha ''nevű ''rabszolganőjét ''adta ''szolgálójául. ''Ezentúl Ráchellel is együtt élt. Őt jobban szerette, mint Leát. Így még további hét éven át szolgált neki." (Gen. 29,15-20.) Jákób tehát az eddig elmondottak szerint ''többnejű, ''mert ''két szabad felesége ''van. És ami különösen érdekes: a Genezisnek egyetlen elítélő szava sincs arról, hogy ''két leánytestvért ''vett nőül. Vajon miért nincs? Bizonyára azért, mivel az ilyesmi egy időben megszokott, erkölcsileg-jogilag természetes dolognak számított. A Leviticus 18. és 20. fejezetének fentebb idézett (talán az i. e. 5. századból, az ezsdrási vallásreformból származó) rendelkezéseinek egyike pedig már tiltja, ill. halállal büntetendőnek tartja azt, ha valaki ''két nővért ''vesz el feleségül. A szóban forgó férfiúnak, Jákóbnak azonban nem csak szabad feleségei vannak, hanem – Ábrahámhoz hasonlóan ''– ágyasai is. ''Mégpedig az a két rabszolganő, ''Szilpa ''és ''Bilha, ''akik közül az előbbit Leónak, az utóbbit Ráckelnek adja Lábán szolgálóul. Dekát miként válik a két rabszolganő Jákób sajátos feleségévé? Erről a Genezis 29-30. fejezete az alábbi szöveget tartalmazza: "Amikor az Úr látta, hogy ''Lea ''háttérbe szorul [ti. Jákóbnál, aki Ráehelt kedvelte], ''megnyitotta méhét, Ráchel ''ellenben ''meddő ''maradt. Lea fogant és fiút szült, akit ''Rubennek ''nevezett, »mivel – úgymond – az Úr meglátta nyomorúságomat, most már szeretni fog a férjem.« Azután ismét fogant és fiút szült. Ezt mondta: »Az Úr meghallotta, hogy háttérbe szorultam, azért adta ezt nekem.« ''Simeonnak ''nevezte el. Újra fogant és fiút szült. Ezt mondta: »Most végre felém fordul a férjem, mivel három fiút szültem neki.« Ezért ''Lévinek ''nevezte. Még egyszer fogant és fiút szült és így szólt: »Most már dicsőíteni akarom az Urat!« Azért ''Júdának ''nevezte. Több gyermeket azután nem szült. Mikor ''Ráchel ''látta, hogy nem szül gyermeket Jákóbnak, féltékeny lett nővérére, és így szólt Jákóbhoz.: »Adj nekem gyermeket, különben meghalok!« Jákób dühös lett Ráchelre és ezt mondta: »Talán helyettese vagyok Istennek, aki megtagadta tőled a gyermekáldást?« Az így válaszolt: Itt van a ''szolgálóm, Bilha. ''Menj be hozzá, hogy majd a ''térdemen szüljön ''és ''én is gyermekhez ''jussak általa.« Így a szolgálóját ''feleségül ''adta neki és Jákób együtt volt vele. Bilha fogant és fiút szült Jákóbnak. Ráchel így szólt: »Isten igazságot szolgáltatott nekem, meghallgatta kérésemet és fiút ajándékozott nekem.« Ezért ''Dánnak ''nevezte. ''Bilha, ''Ráchel szolgálója ismét fogant és második fiút szült Jákóbnak. Ráchel ekkor így szólt: Isten harcát kellett megharcolnom nővéremmel és győztem.« Ezért ''Naftalinak ''nevezte el. Mikor ''Lea ''látta, hogy nem szül több gyermeket, vette ''szolgálóját, Szilpát ''és ''feleségül ''adta Jákóbnak. ''Szilpa, ''Lea szolgálója fiút szült Jákóbnak. Lea erre így szólt: »Szerencse föl!« – és ''Gádnak ''nevezte. Majd ''Szilpa, ''Lea szolgálója másik fiút szült Jákóbnak. Lea erre ezt mondta: »Én boldog! Hiszen a lányok boldognak hirdetnek majd engem!« Ezért ''Ásernek ''nevezte. ''Ruben ''egyszer búzaaratás idején kiment a mezőre, ''mandragórát talált ''és anyjának, Leónak adta. Ráchel így szólt Leóhoz: »Adj nekem is a fiad mandragórájából.« »Nem elég neked – válaszolta –, hogy a férjemet elvetted, még a fiam mandragóráját is el akarod venni?« Ráchel így felelt: »No, akkor az éjjel aludjon a fiad mandragórájáért veled.« Amikor tehát Jákób este megjött a mezőről, ''Lea ''eléje ment és azt mondta: »Hozzám kell jönnöd, mivel a fiam mandragórájáért lefoglaltalak magamnak.« Így nála aludt. Isten meghallgatta Leát, fogant és ötödik fiút szült Jákóbnak. Lea így szólt: »Isten megjutalmazott, mivel a szolgálómat odaadtam férjemnek.« Ezért ''Isszachárnak ''nevezte. Lea ismét fogant és hatodik fiút szült Jákóbnak. Erre azt mondta Lea: »Isten jó ajándékot adott nekem. Most már nálam marad a férjem, mivel hat fiút szültem neki.« ''Zebulunnak ''nevezte. Azután egy leányt szült s ''Dinának ''nevezte. Isten megemlékezett ''Ráchelről. ''Isten meghallgatta és megnyitotta méhét. Fogant fiút és szült. Így szólt: »Isten elvette gyalázatomat.« Ezért ''Józsefnek ''nevezte s közben ezt mondta: »Az Úr adjon még egy fiút hozzá.«" Később aztán teljesült ez a kívánsága, mert – immár Kánaán földjén – született még egy fia, akinek egyik nevéhez kötődik történetileg "a ''család Benjáminja" ''kifejezés. E gyerek világra jöveteléről a Genezis (35,16-20) számol be: A vonuló Jákóbék már csak "kis távolságra voltak Efratától, amikor ''Ráchelt ''elővette a szülés fájdalma; nehéz szülése volt. Nagyon szenvedett vajúdás közben, de a bába azt mondta: »Ne félj, most is fiad lett.« Mikor élete megszűnőben volt – meg kellett ugyanis halnia –, ''Benoninak ''[fájdalom gyermekének] nevezte őt. Az apja azonban a ''Benjamin ''[szerencse fia] nevet adta neki. Ráchel meghalt és az Efrata, azaz Betlehem felé vezető út mellett temették el. Jákób emlékkövet állított a sírja fölé." A fentebbi hosszú, némileg fárasztó részleteket több okból idéztem, illetve ismertettem. Először azt akartam általuk érzékeltetni, hogy Jákób kapcsán szintén a ''poligámia ''szerepel a Bibliában. Másodszor jelezni óhajtottam, hogy Jákóbnak ''12'' fia volt, és a zsidóság ''12 törzse ''ezzel a momentummal kapcsolatos – de olyképpen, hogy Lévinek az utódai, a kultikus szolgálat ellátói, segítői nem alkotnak önálló törzsi t, s a hiányzó egy törzset (mint másutt is említem) úgy pótolja az Ótestamentum, hogy az Egyiptomba menő Jákóbbal saját fiaivá fogadtatja ott tartózkodó gyermekének, Józsefnek két fiát: Manassét és Efraimot. Ezzel függ össze, hogy nincs a József nevét viselő törzs. Harmadsorban – legalább röviden – be akartam mutatni, miként történik ''születéskor a gyermekek adoptálása. ''Mint láthattuk az idézett szövegben, Ráckel azáltal tesz szert két első "fiá"-ra, hogy a Jákób által teherbe ejtett rabszolganője, ''Bilha ''az ''ő térdén hozza világra ''gyerekeit (Gen. 30,3). Maga ez a történés voltaképpen nem más, mint a ''hasonlósági mágia ''sajátos esete, mert a szülő Bilha és az adoptáló Ráchel specifikus testhelyzete olyan, mintha maga Ráchel szülné meg ténylegesen Dánt és Naftalit. És bizonyára ugyanilyen módon adoptálta Szilpa fiait, Gádot és Ásert, Jákób másik szabad felesége, Lea is. Negyedszer föl akartam hívni a figyelmet arra, hogy a Jákób családjával kapcsolatos bibliai részletekben mennyire közvetlen módon jelennek meg különféle ''emberi megnyilatkozások ''(Jákób a szép Ráchel iránti szerelme; e szerelem meghalványulása a gyermekáldás elmaradás miatt; a két nővér, Ráckel és Lea versengése). Végül igen fontosnak tartom megemlíteni: amidőn az Ótestamentum Jákóbról és fiairól, tehát egy családról beszél, és amidőn ehhez kötődve én is mint egyénekről írtam róluk, akkor ez messzemenően pontatlan, mert itt a személyek mögött kisebb vagy nagyobb olyan ''népcsoportok, törzsek ''húzódnak meg történetileg, amelyekből a zsidóság létrejött. Jákób bátyja, ''Ézsua ''(aki az edomiták "ősatyja") szintén poligámiában élt. Az egyik ószövetségi hely (Gen. 26,34) szerint ''két ''nőt, a hettita Jehuditot és Bászmátot vette feleségül. Egy másik ótestamentumi részlet (Gen. 36,1-3) pedig arról számol be, hogy három neje volt (Ada, Oholibáma és Bászmát). És mi a helyzet vajon a családi viszonyokat illetően ''Mózessel, ''akit az Ótestamentum oly jelentős személyiségnek tart? Nos, ő is a poligámiának hódol. Először a ''midianita Cippórát ''veszi el feleségül (Ex. 2,21), majd pedig egy ''kusita nőt ''(Num. 12,1). Az egyik zsidó bírónak, ''Gedeonnak ''szintén több felesége volt, és köztük akadt idegen származású ''ágyas ''is (Bírák 8,331). Egy másik zsidó bíró, ''Sámson ''kapcsán legalább két feleségről olvashatunk (Bírák 14. és 16. fejezet). Az Efraim törzséből származó ''Elkana két ''feleséget vett magának: Penninát és Hannát (1 Sám. 1,1-2), s közülük az utóbbitól születik a több ószövetségi iratban is fontos személyiségként említett ''Sámuel, ''aki Izráel bírájaként tevékenykedik, majd királlyá keni fel először Sault, később pedig Dávidot. A második Sámuel-könyv szerint igen szép számú feleséget birtokolt ''Dávid ''király. Legalább ''8 ''saját szabad neje volt, és e számot még gyarapították a ''meghalt Saul feleségei, ''akiket szintén neki "adott" az "Úr" (12,8), valamint az ''ágyasok, ''akiknek pontos létszáma ismeretlen, de annyi bizonyos, hogy ''tíznél többen ''voltak, mert a szóban forgó könyv (15,16) a következőt jegyzi meg a fia, Absolon elől Jeruzsálemből menekülő uralkodóról: "A király tehát elment, gyalogosan, egész házanépével együtt. Mindazonáltal a király ott hagyott ''tízet az ágyasai közül, ''hogy őrizzék a palotát." A többnejűség szempontjából az ótestamentumi férfiak közül a "leggazdagabb" minden kétséget kizáróan ''Salamon. ''Erről a királyról az Ószövetség egyik helye (1 Kir. I1,1-8) idevonatkozóan igen érdekes anyagot közöl, amelyet most annak ellenére teljes egészében idézek, hogy egyik részlete a jeruzsálemi templomokról szóló fejezetben is szerepelt. "Salamon király – olvashatjuk az említett helyen – számtalan ''idegenből ''való asszonyt szeretett, mégpedig a ''fáraó lányán ''kívül ''moábita, ammonita, edomita, szidoni ''és ''hetita ''asszonyokat, tehát pogány népből valókat is, akikről az Úr azt mondta Izrael fiainak: »Ne adjátok össze velük magatokat, s ők se házasodjanak össze veletek, mert elcsábítják szíveteket, s isteneikhez pártoltok.« Ám Salamon csüggött rajtuk. ''Hétszáz fejedelmi ''[azaz szabad] ''asszonya ''volt és ''háromszáz ágyasa. ''Történt, hogy amikor Salamon megöregedett, szívét asszonyai más istenekhez fordították, szíve nem volt többé mindenestül az Úré, az ő Istenéé, mint atyjának, Dávidnak a szíve. Így Salamon a szidoniak istennőjéhez, Astartéhoz szegődött, majd Milkomhoz, az ammoniták szörnyéhez. Salamon tehát olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében, és nem követte hűségesen az Urat, mint atyja, Dávid. Akkoriban épített Salamon Kamosnak, a moabiták istenének egy szentélyt arra a hegyre, amely Jeruzsálemmel szemközt emelkedik, aztán ugyanígy Milkomnak is, az ammoniták istenének, s ezt minden idegenből való asszonyának megtette, aki tömjént és véres áldozatokat mutatott be isteneinek." Nem akarom tovább sorolni azokat a férfiakat, akik az Ótestamentum szerint poligámiában éltek. Most már, befejezésül, csupán két júdai királyt említek meg. ''Roboám ''(Rechabeam), Salamon fia ''18 ''(szabad) ''feleséget, 6 ''(a Károli-fordítás szerint ''60) ágyast ''(mellékfeleséget) tartott, s velük összesen 28 fiút és 60 leányt nemzett (1 Krón. 11,18-21). ''Abija ''pedig ''10'' (a Károli-fordítás szerint ''14) feleséget ''vett magának, és ezektől az asszonyoktól 22 fia meg 16 leánya született (2 Krón. 13,21). AZ IDEGENEKKEL VALÓ HÁZASODÁS TILALMA A fentebb Salamonnal kapcsolatban idézett egyik szövegben (1 Kir. 1 l,1-8) szó esett olyan rendelkezésről, amely szerint az "Úr" ''nem ''"engedte meg" a zsidóknak, hogy ''idegenekkel ''házassági kapcsolatra lépjenek. E tilalmat – amellyel az Ótestamentum számos helyén találkozhatunk – állítólag azért írta elő Jákób utódainak a természetfölötti hatalom, hogy a házastársaik révén a honfoglalást követően majd ne "paráználkodjanak" más népek isteneivel. Feltűnő azonban, hogy ez a rendelkezés a Leviticus 18. és 20. fejezetének tilalmi listáján nem szerepel. Továbbá az is, hogy ''Mózes, ''akire az istenség a zsidóság Egyiptomból való kivezetését bízta, még vezetői funkciójának megkapása előtt egy ''midianita ''nőt, majd pedig (már a pusztai vándorlás idején) egy ''kusita ''nőt vesz feleségül. Hasonlóképpen meglepő számunkra az, hogy ha egyszer az istenség már a pusztában megtiltotta a más népekkel való házasodást, akkor némely későbbi zsidó bírák (pl. Sámson) és királyok (pl. Salamon) miért vesznek maguknak ''idegen ''feleségeket. Elgondolkoztató az is, hogy a babilóniai fogságból hazatért zsidók bármiféle aggodalmaskodás nélkül családi kapcsolatra lépnek a más etnikumokhoz tartozókkal. Vajon miféle reális tartalom húzódik meg történetileg az Ótestamentumban amögött, hogy egyfelől szerepel benne egy olyan tiltás, amelyet a szövegek Mózes idejéből eredeztetnek, de amely másfelől ugyanakkor több mint fél évezreden át egyáltalán nem érvényesül? Nyilvánvalóan az, hogy ilyen tilalom hosszú időn keresztül egyáltalán nem volt a régi zsidóknál, és ők – miként a többi ószövetségi etnikumok is – teljesen szabadon kötöttek házasságot a más népekhez tartozókkal. Politikai és vallási küzdelmek kapcsán azonban egyes papok és próféták részéről bizonyára már az óizraeli állam felbomlását (az i. e. 931. esztendőt) követően megjelentek olyan törekvések, amelyek ellenezték az idegenekkel való házasságot. Főként pedig azt, hogy ''a zsidó királyok ''más nemzetbeli nőt vegyenek feleségül, mivel ismételten azt tapasztalták, hogy a királynék révén az idegen istenek kultusza is rohamosan teret hódított mind az északi, mind pedig a déli zsidó államban. Ebből a szempontból sokatmondó az az eseménysorozat, amelyet a ''Királyok első könyve ''beszél el. Az említett írás szerint az északi zsidó állam (a szó szűkebb értelmében vett Izráel) egyik királya, ''Acháb'' (i. e. 874-853) nem csupán azáltal cselekedett gonoszul Jahve szempontjából, hogy őséhez, I. Jeroboámhoz hasonlóan "bálványok"-at, bikaszobrokat imádott, űzte a ligetek kultuszát stb. Bűneit még tetézte azzal, hogy ''feleségül ''vette a szidoni király leányát, ''Jézabelt ''(Izebelt), és az ő révén egy ''idegen istent ''kezdett tisztelni. Azt a ''Baalt, ''akinek Izráel fővárosában, Samáriában még külön templomot is építtetett, és ily módon "több gonoszságot művelt, mint Izrael összes többi királya, aki előtte volt" (1 Kir. 16,29-33). Úgy tűnik, hogy ezt igen rossz néven vették ''Jahve tisztelői, ''és harcot indítottak az idegen kultusz ellen. Maga ez a harc véres történésekhez vezetett. Hogy ezeket ki kezdeményezte, azt a szövegekből nem lehet pontosan kihámozni. Egy bibliai részlet (1 Kir. 18,4-13) arról tesz említést, hogy ''Jézabel ''"meg akarta ölni az Úr prófétáit", és ekkor az utóbbiak közül Abdiás (Obadjahu), Acháb udvarmestere 100-at megmentett. A szöveg folytatása pedig a következőt mondja: ezután ''Illés próféta ''irányításával ''istenítélet ''zajlott le a ''Kármel ''nevezetű ''hegyen, ''amelynek végkifejlete az volt, hogy a próféta ''450 Baal-papot öletett le. ''Illés a szöveg (1 Kir. 18,16-40) szerint Achábbal összehívatta ezeket a papokat, és "egész Izraelt", majd pedig csodák révén bebizonyította, hogy "az Úr az Isten". Ezt követően aztán parancsot adott a meggyőzött zsidóknak: "Ragadjátok meg Baal prófétáit! Ne meneküljön meg egy se közülük!" Az emberek szót fogadtak: "Megragadták [a Baal-papokat], s Illés levitette őket a Kison patakhoz s ott megölette őket." Egy harmadik bibliai hely (1 Kir. 19,1-2) viszont arra látszik utalni, hogy a két kultusz hívei közti véres leszámolást eredetileg Jahve hívei kezdeményezték, és nem Jézabel, aki – férjétől, Achabtól értesülvén a történésekről – Illés kivégeztetésével akarja megtorolni a Baal-papok leölését, ám a próféta elmenekül. Maguk az olyan fellépések, amelyek az ''idegenekkel ''való házasságkötés ellen irányultak, hosszú időn át minden bizonnyal csupán ''epizodikus ''jelenségek az ótestamentumi zsidóságnál. Úgy látszik, hogy a más népekkel való családi kapcsolatra lépés megszokott dolog még akkor is, amidőn i. e. 587-ben a babilóniaiak leigázzák a déli zsidó államot, Júdát. A szövegek egyértelműen amellett szólnak, hogy a hódítók által el nem hurcolt zsidók továbbra is házasságot kötöttek idegenekkel. És valószínűleg ugyanígy cselekedtek a babilóniai fogságban élők is, mert amikor i. e. 537-ben sokan hazatérnek Mezopotámiából, akkor közülük számosan idegen nőt vesznek nejül vagy idegen férfihoz mennek feleségül – ezt a tényt világosan közli ''Ezsdrás ''és ''Nehémiás ''könyve. Az ''Ezsdrás ''nevét viselő iratban a szerző a következőket mondja: Miután a velem együtt a babilóniai fogságból (valószínűleg i. e. 458-ban, de az is lehet, hogy később) hazatértek Jeruzsálemben 12 bikát, 96 kost, 72 bárányt és 12 kecskebakot égőáldozatul bemutattak az "Úr"-nak, "elém járultak a főemberek és így szóltak: »Izrael ''népe, a papok ''és a ''leviták ''nem különültek el a földnek undokságaiba süllyedt népeitől, a kánaániaktól, hetitáktól, perizitáktól, jebuzitáktól, ammonitáktól, egyiptomiaktól és amoritáktól. Ehelyett ''lányaik közül ''vettek maguknak és fiaiknak ''feleséget, ''s így a ''szent faj ''összekeveredett a pogány népekkel. S ebben a törvényszegésben a vezetők és elöljárók voltak az elsők.« Amikor ezt megtudtam, megszaggattam ruhámat és köntösömet, téptem fejemen a hajat meg a szakállamat és csak ültem magamba roskadva. Mind körém gyűltek, akik a fogságból hazatértek hűtlensége miatt remegtek Izrael Istenének szavától. Egészen az esti áldozat idejéig ott ültem, magamba roskadva. Az esti áldozatkor legyőztem lesújtottságomat, megszaggatott ruhában és köntösben térdre borultam, s kitártam kezemet az Úr, az én Istenem felé és így szóltam: »Istenem, a szégyentől és a pironkodástól nem merem tekintetemet feléd emelni, Istenem. Mert vétkeink úgy elszaporodtak, hogy teljesen elborítottak, és bűneink egészen az égig érnek. Atyáink napjaitól mind a mai napig folyvást csak vétkeztünk. Bűneink miatt kerültünk mi, királyaink és papjaink a népek királyainak kezére, kardélre, fogságba, s lett sorsunk a kifosztás és megvetés s így áll a dolog velünk ma is. Most azonban egy szempillantásra megkönyörült rajtunk az Úr, a mi Istenünk: Meghagyott egy maradékot, s menedéket adott nekünk szent helyén. Megengedte Istenünk, hogy fölcsillanjon a szemünk, és egy kissé föllélegezzünk szolgaságunkban. Mert szolgák vagyunk, de nem hagyott el minket Istenünk a szolgaságban: fölkeltette irántunk a perzsa királyok jóindulatát s életet öntött belénk, hogy fölépíthessük Istenünk házát és helyreállíthassuk romjait. Védőfalat emelt nekünk Júdában és Jeruzsálemben. Mit mondhatunk hát, Istenünk? Megszegtük parancsaidat, amelyeket szolgáid, a próféták által szabtál nekünk, ezekkel a szavakkal: az a föld, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek, tisztátalan föld a föld népeinek tisztátalansága miatt, azok miatt, amelyekkel beszennyezték az egyik végétől a másikig. Ezért ''ne adjátok lányaitokat az ő fiaiknak feleségül, s az ő lányaikat se vegyétek feleségül fiaitoknak. Ne törődjetek sem a békéjükkel, sem a jólétükkel, ''hogy erősek lehessetek, a föld legjava termését ehessétek és örökségül hagyhassátok (a földet) fiaitokra mindörökre. Azok után, amik gonoszságaink és nagy bűneink miatt történtek velünk, ó Istenünk, kíméletből kevesebbet mértél ránk, mint amennyit bűneink miatt érdemeltünk, lám meghagytál nekünk egy maradékot – megszeghetnénk-e még parancsaidat és ''szövetkezhetnénk-e ezekkel az utálatra méltó népekkel? ''Nemde föllángolna haragod és elpusztítanál minket, nem hagynád meg a csekély maradékot sem? Urunk, Izrael Istene, te igaz vagy, hogy még ma is van belőlünk egy maradék. Nézd, itt vagyunk előtted a vétkeinkkel, miattuk nem állhatunk meg színed előtt.«" (9,1-15.) Ezután már a bibliai szöveg – és nem maga Ezsdrás – így számol be a későbbi történésekről: "Míg Ezdrás – könnyek közt és az Isten háza előtt leborulva – imádkozott és bűnvallomást tett, Izraelből hatalmas tömeg gyűlt köréje, férfiak, asszonyok és gyermekek, s a nép hangosan zokogott. Akkor Elam fiai közül Jehiel fia, Sekanja kezdett el beszélni: »Hűtlenek lettünk Istenünkhöz, hisz ''idegen asszonyokat vettünk feleségül, ''a föld népei közül. De azért még van remény Izrael számára. ''Tegyünk fogadalmat ''Istenünknek, hogy ''elbocsátjuk az idegen asszonyokat, és azokat a gyermekeket is, akiket szültek, ''az én uramnak és azoknak a tanácsára, akik ügyelnek a törvény megtartására. A törvény szerint kell eljárni. Rajta hát! Mert neked kell vállalnod a feladatot, de támogatunk. Légy bátor és tedd meg!« ''Ezdrás ''fölkelt, megeskette a papok és a leviták vezetőit és egész [??] Izraelt, hogy úgy tesznek, amint (Sekanja) mondta nekik. Meg is esküdtek. Ezután Ezdrás elhagyta az Isten házát és Eljasib fiának, Jochanannak szobájába ment, s ott töltötte az éjszakát, sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott, mert gyászolt a fogságból hazatértek hűtlensége miatt. Júdában és Jeruzsálemben mindenkinek üzentek, ''aki hazatért a fogságból, ''hogy menjen el Jeruzsálembe. ''Aki – a ''vezetők és vének határozata szerint ''– három napon belül nem jelenik meg, ''annak ''minden vagyonát elkobozzák, ''őt magát pedig ''kizárják a.fóg.stígból hazatértek közösségéből. ''Júda és Benjamin (törzséből) mind összegyűltek három nap alatt ''a férfiak ''Jeruzsálemben, a kilencedik hónapban, a hónap huszadik napján. Az egész nép az Isten háza előtti téren ült és remegett a kellemetlen dolog és az esőzés miatt. Ekkor fölállt ''Ezdrás pap ''és így szólt hozzájuk: »Hűtlenek lettetek, amikor ''idegen asszonyokat vettetek feleségül, ''s így szaporítottátok Izrael vétkeit. Most hát dicsőítsétek meg az Urat, atyáitok Istenét, teljesítsétek akaratát és ''különüljetek el a föld népétől ''és ''az idegen asszonyoktól.''« Erre az egész gyülekezet hangosan azt felelte: »Kötelességünk azt tenni, amit mondtál! Mivel azonban sok a nép és itt az esőzés ideje, nem maradhatunk kint. Egyébként is nem egy vagy két napra való teendőről van szó, hiszen ''sokan vétkeztünk ebben a dologban. ''Vezetőink képviseljék az egész közösséget, s azok, ''akik ''városainkban ''idegen asszonyokat vettek feleségül, ''mind jelenjenek meg a meghatározott napokon a városok véneivel és bíráival együtt, amíg el nem hárítjuk magunktól Istenünk haragját, amit ez a bűn vont ránk. Csak Azael fia, ''Jonatan ''és Tikva fia, ''Jahzeja ellenezték a dolgot. ''Ugyanakkor ''Mesullám ''és ''Sabtai levita támogatta őket. ''A fogságból hazatértek tehát a határozathoz tartották magukat. Ezdrás pap nemzetségeik szerint családfőket választott magának segítségül, mind név szerint számba véve. A tizedik hónap első napján kezdték meg az ülést, hogy az ügyet kivizsgálják, s az első hónap első napjáig minden ''férfi ''dolgával végeztek, aki ''idegen asszonyt vett feleségül.'' A következők voltak ''a papok között, ''akik ''idegen asszonyokat vettek feleségül. ''Jesuának, Joszadak fiának fiai és testvérei közül Maaszeja, Eliezer, Jarib és Gedalja. Ezek esküvel ígérték meg, hogy elbocsátják asszonyukat, és vétkükért bemutattak egy kost engesztelő áldozatul. Immer fiai közül Hanani és Zebadja. Harim fiai közül Maaszeja, Illés, Serraja, Jehiel és Uzija. Passur fiai közül Eljoenai, Maaszeja, Jismael, Netaneél, Jozabad és Eleaza. ''A leviták ''között: Jozabad, Simei, Kelaja…, Petahja, Júda és Eliezer. ''Az énekesek közül. ''Eljasib. ''A kapuőrök közül: ''Sallum, Telem és Uri. ''Izrael fiai közül: ''Paros fiai közül: Ramja, Jizzia, Malkija, Mijjamin, Eleazár, Malkia és Benaja. Elám fiai közül: Mattanja, Zakariás, Jehiel, Abdi, Jeromet és Illés. Zattu fiai közül: Eljoneai, Eljasib, Mattanja, Jeromet, Zabad és Aziza. Bebai fiai közül Johanan, Hananja, Zabbai, Atlai. Bigvai fiai közül: Mesullam, Malluk, Jedaja, Jasub, Seal és Jeremot. Pahat-Moáb fiai közül: Adna, Kelal, Benaja, Maaszeja, Mattanja, Beszalel, Binnui és Manasszé. Harim fiai közül: Eliezer, Jisia, Malhia, Serraja, Simeon, Benjamin, Malluk, Semarja. Hasum fiai közül: Mattenai, Mattata, Zabad, Elifelet, Jeremai, Manasszé, Simei. Bani fiai közül: Maadai, Amran, Joel, Benaja, Bedia, Kelaja, Vania, Meremot, Eljasib, Mattanja, Mattenai, Jasszai; Binnui fiai közül: Simi, Selemja, Natan és Adaja. Zakkai fiai közül: Sasai, Sarai, Azareel, Selemja, Semarja, Sallum, Amarja, József; Nebo fiai közül: Jeiel, Matitja, Zabad, Zebina, Jaddai, Joél, Benaja. Ezek ''mind ''idegen asszonyt vettek feleségül: ''Elküldték az asszonyokat is, a gyermekeket ''is." (10,1-44.) Az idézett szövegből nem derül ki, hogy az idegenekkel való házasságot kötött személyek a már régebben hazatértek vagy a most Ezsdrással hazajöttek közül valók voltak-e. Valószínűnek látszik, hogy többségük a korábban hazatértek, ill. az ő leszármazottjaik köréhez tartoztak, de nem zárható ki az sem, hogy akadtak köztük a babilóniai fogságból Ezsdrással érkezett emberek is. Maga Ezsdrás aztán a perzsa királytól (I. vagy II. Artaxerxésztől) kapott – kultikus vonatkozású – felhatalmazása (7,25) alapján kényszerítene a férfiakat idegen feleségeik elbocsátására. De vajon miként fér meg a "Tiszteld atyádat és anyádat!" paranccsal az, hogy az apáknak az idegen feleségtől született ''gyerekeiket ''is el kell küldeniük? Méltó-e az ilyen apa és az őt kényszerítő Ezsdrás a szülő iránti tiszteletre? És ami külön meglepő ebben az ügyben: egész csomó olyan ember – pap, lévita, énekes, kapuőr-is frigyre lépett más népbelivel, akinek éppenséggel hivatalból meg kellett volna akadályoznia az ilyen vegyes etnikumú házasságok létrejöttét! Az Ezsdrás-könyv azt mondja, hogy ''minden férfi ''elbocsátotta idegen feleségét és az utóbbitól született gyerekeket. Maga a vegyesházasság azonban e megjegyzés ellenére aligha szűnt meg, mert a ''Nehémiás ''nevét viselő irat ugyancsak részletesen foglalkozik vele. Ez elmondja, hogy Nehémiás, aki valószínűleg Ezsdrás után (i. e. 445-ben) érkezett Jeruzsálembe, az utóbbi férfiúval együttműködve komoly vallási reformot hajtott végre, és ennek során szintén megfogalmazódott az ''idegenekkel való családi kapcsolat tilalma ''(10,29), valamint azok a rendelkezések is, amelyek szerint a zsengéket el kell vinni a második jeruzsálemi templom papjaihoz, a léviták kötelesek beszedni az emberektől a termés tizedét és annak egy tizedét el kell juttatniuk a papoknak (10,35-38). A szóban forgó rendelkezéseknek azonban az emberek mindjárt nem tettek eleget, mihelyt Nehémiás némi időre elhagyta Jeruzsálemet. Az egyik vallási vezető pedig éppenséggel azt tette, hogy az előkelő idegennek, bizonyos Tóbiásnak külön kamrát biztosított a zorobábeli templomban (13,3-9). Aki ezt cselekedte, ''pap ''volt, és tiltott rokonsági kapcsolatra lépett az ammonita Tóbiással. Tehát a zsidók ismét csak házasodtak idegenekkel. Mikor aztán visszatért a városba, Nehémiás igen dühös lett mindezért, és mint a perzsa király helytartója nagyon szigorú hatalmi intézkedéseket foganatosított: Tóbiás dolgait kiszóratta a templom kamrájából; a lévitáknak megadatta a korábban előírt, de távollétében meg nem fizetett járandóságokat; a vidékről korábban a jeruzsálemi szentélyhez kultikus szolgálatra rendelt lévitákat, akik az ő távollétében hazamentek településeikre, ismét a templomhoz parancsolta; egyúttal – fölhasználva azt a politikai hatalmát, amelyet mint a ''perzsa király helytartója ''birtokolt – igen kemény eszközökkel kikényszerítette a ''zsidó szombat ''kötelező munkaszüneti napként való megtartását, megtiltotta, hogy a júdaiak ezen a napon dolgozzanak (szőlőt tapossanak, gabonát hordjanak stb.); a velük kereskedő föníciaiak előtt pedig e napra bezáratta a város kapuit, s büntetéssel fenyegette meg őket arra az esetre, ha még egyszer üzletelni akarnak szombaton Jeruzsálemben. És ami konkrét tárgyunk szempontjából fontos: kegyetlen módszereket is alkalmazva arra késztette a zsidó férfiakat, hogy bocsássák el az ''idegen feleségüket. ''Ezzel összefüggésben ''Nehémiás ''(13,23-29) így beszél: "Azt is láttam azokban a napokban, hogy a zsidók ''asdódi, ammonita és moabita ''nőket vettek ''feleségül. ''Gyermekeik fele az asdódi nyelvet beszélte, s már nem értették a zsidó nyelvet, hanem csak ennek vagy annak a népnek a nyelvét. Megdorgáltam és megátkoztam őket, némelyeket ''meg is vertem ''közülük, megtéptem hajukat, s megeskettem őket az Istenre: ''Leányaitokat ne adjátok fiaiknak, ''és ''ne vegyetek feleséget lányaik közül sem fiaitoknak, sem magatoknak. ''Nem így vétkezett Izrael királya, Salamon is? Annyi nép között egyetlen király sem volt hozzá hasonló. Istene szerette és Isten tette meg egész Izrael királyává. S az idegen asszonyok még őt is bűnre csábították. S most rólatok is azt kell hallani, hogy elkövetitek ezt a nagy gonoszságot: ''hűtlenek vagytok ''Istenünkhöz, idegen nőket vesztek feleségül?« Eljasib főpap fiának, Jojadának egyik fia a horonita Szaballatnak lett a veje. Ezért ''elűztem magamtól. ''Jusson eszedbe, Istenem, hogy az ilyenek beszennyezik a papságot s a papokkal és levitákkal kötött szövetséget! Így megtisztítottam őket minden idegentől." Az elmondottakat összegezve megállapíthatjuk: az ótestamentumi zsidóknál alapvetően ''két törekvés ''és gyakorlat figyelhető meg abból a szempontból, hogy miként kell viszonyulniuk az idegenekhez, a "jövevények"-hez. Az egyik kultikus, családi, gazdasági és szociális szempontból a más népekkel való ''kapcsolatok ''kiépítésére és fenntartására irányul. A másik viszont a többi etnikumtól való ''teljes elzárkózást ''igyekszik létrehozni a körülmetélés, a szombat, a Jahve-kultusz kizárólagossága révén, és egyúttal az ''idegenek gyűlöletét ''hirdeti. Maga ez a kettősség – mint fentebb láthattuk – a családi kapcsolatok területén is határozottan jelen van az Ószövetségben. A korábban említett zsidó vezetők – és hozzájuk hasonlóan bizonyára a nép egyszerű gyerekei is – magától értetődő természetességgel kötöttek házasságot az ammonitákkal, a moabitákkal, föníciaiakkal stb. Ezsdrás és Nehémiás viszont, hogy a politikai önállóságtól megfosztott, ekkoriban a perzsa uralom alatt élő ''zsidóságot mint etnikumot, ''mint "szent faj"-t megőrizzék, hatalmi eszközökkel arra kényszerítenék népüket, hogy az idegenektől vallásilag és házassági szempontból radikálisan elkülönüljön. Maga ez a rögzült magatartás aztán később rengeteg bajt zúdított a Palesztinából szétszóródott zsidókra, mert sajátos elkülönülésük, idegengyűlöletük és ''kiválasztottsági ''álláspontjuk ellenük fordította az általuk megvetett népeket. Persze – mint e témakör tárgyalása során már jeleztem –, nem Ezsdrás és Nehémiás voltak azok, akik először kezdeményezték, hogy a zsidók ne kössenek házasságot más népekkel. Az ilyen irányú epizodikus törekvések már korábban fölbukkantak az ótestamentumi történelemben, némelykor komolyan megerősödtek, írásban is rögzültek, s így – hogy úgy mondjam – Ezsdrásnak és Nehémiásnak ideológiai kútfők is rendelkezésre álltak, amelyek segítségével elméletileg is igyekezhettek megalapozni az idegenekkel való családi kapcsolatra lépés tilalmát. Ilyen előzmények minden bizonnyal jelen voltak a ''jósiási vallási reformban ''is. Emiatt lehet az, hogy az e reform szülte egyik Tóra-könyv, a Deuteronomium (a pusztai vándorlás idejébe visszavetítve a történéseket) az istenséggel a zsidóságnak a következőt mondatja: "Ha az Úr, a ti Istenetek elvezérel arra a földre, ahova most bevonulsz, hogy birtokba vedd, s ha kiűzi előled mind a népeket, a hetitákat, a girgasitákat, az amoritákat, a kánaániakat, a perezitákat, a hívvitákat és a jebuzitákat – hét nálad népesebb és nagyobb népet –, ha az Úr, a te Istened majd kiszolgáltatja neked s te legyőzöd őket, aklror töltsd be rajtuk az átkot, ''ne köss velük szövetséget ''és ne könyörülj meg rajtuk. ''Ne köss velük házasságot, ''lányodat ne add egyhez sem feleségül közülük és egyikük lányát se vedd fiadnak feleségül. ''Mert fiad ''elidegenedik tőlem ''s más isteneket fog imádni. ''Akkor fölgerjed ellenetek az Úr haragja és elpusztít benneteket. Inkább így bánjatok velük: ''oltáraikat rombol átok össze, kőoszlopaikat döntsétek ki, szent fáikat vágjátok ki, bálványaikat pedig égessétek el. ''Mert te az Úr, a te lstened ''szent népe ''vagy, ''téged választott ki az Úr, a ''te Istened ''a föld népei közül a maga népének." ''(Deut. 7,1-6.) ŐSI HÁZASSÁGI FORMÁK EMLÉKEI Az eddigiek során szót ejtettem róla, hogy az Ótestamentumban teljesen elfogadott és igen gyakori a ''többnejűség. ''Legutóbb pedig azt mutattam be, hogy az ószövetségi zsidóknál – főleg Ezsdrás és Nehémiás korától, vagyis az i. e. 5. század közepétől – nagyon fölerősödött az ''idegenekkel való házasodás tilalma. ''Azt viszont csupán futólag jeleztem, hogy az Ószövetség ''igen régi családformák ''emlékét is őrzi, és ezzel összefüggésben hangsúlyoztam: a Genezis 2. fejezetének 24. verse, amellyel az Újszövetség és a kereszténység a monogámia őseredeti, istentől rendelt voltát igyekszik bizonyítani, ''a matrilineáris csoportházasság ''hajdani meglétére utal. Ezekkel az igen régi családformákkal kapcsolatosan ''először ''arra hívom föl a figyelmet, hogy a második bibliai teremtéstörténethez kötődő ''bűneset mítoszában ''közvetlenül tapasztalhatjuk az ősi ''matriarchális ''(matrilineáris) társadalomból ''a patriarchálisba ''(patrilineárisba) ''való átmenetet. ''Azt követően ugyanis, hogy a kígyó unszolására Éva tiltott gyümölcsöt szakított a jó és rossz tudásának fájáról, majd pedig férjével együtt evett belőle, Jahve Elohim e szavakkal méri ki rá a büntetést: ''"Megsokasítom terhességed kínjait. ''Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz ''férjed ''után, ő azonban ''uralkodni fog rajtad." ''(Gen. 3,16.) Az idézett szövegből egyrészt "megtudhatjuk", miért – ti. a tiltott gyümölcsből való szakítás és evés vétkéért – szülnek utódokat kínok közepette a nők. Másrészt – és számunkra most ez a fontos – a következőkről "tájékoztat" bennünket az idézett részlet és a folytatása: a nők férfiak általi elnyomása történetileg isteni büntetés amiatt, hogy Éva a kígyóra hallgatva szakított a tiltott gyümölcsből, és férjét is rávette az abból való evésre. De vajon mi húzódik meg reálisan e mitikus történet mögött? Minden bizonnyal az, hogy a Genezis 2. részének 24. versében szereplő ''matriarchális ''társadalmat, amelyre az volt a jellemző, hogy a ''férfi ''hagyta el atyját, anyját és követte feleségét, már fölváltotta a ''patriarchális ''rend, amelyben viszont az ''asszony ''"epekedik" az őrajta uralkodó férje után. Magát ezt a férfiuralmat aztán az Ótestamentum isteni rendelésnek tünteti föl, miközben Évát, az első földi asszonyt – és általa az egész női nemet – minden rossz forrásának teszi meg. A kutatások azonban kiderítették, hogy a bibliai Éva valójában nem földi asszony – és főként nem Jahve Elohim teremtménye –, hanem valami egészen más volt, mert ő lett az ''anyja minden élőnek ''(Gen. 3,20). S ez azt jelenti, hogy a matriarchális időszakban az ''állati és növényi termékenység istennőjeként ''tisztelték, és a férfiak csupán akkor degradálták minden bajt hozó első földi asszonnyá, amikor gazdasági szerepük növekedésének köszönhetően kiharcolták a női nemmel szemben uralmi helyzetüket. Mivel pedig ez a helyzet eleinte még némiképp ingatag volt, isteni szentesítéssel igyekeztek megerősíteni. Ily módon annak vagyunk tanúi az Ószövetségben, hogy a társadalomban végbemenő változások istenek közötti viszonyok módosulásának a formájában jelennek meg. Hasonló folyamatokat más népek történetében is megfigyelhetünk. Legyen szabad ezzel összefüggésben két ókori görög példát említenem. Az egyik ''Pallasz Athénével ''kapcsolatos, akiről a hellén mítoszok elmondják, hogy kész felnőttként és teljes fegyverzetben pattant ki apja, Zeusz fejéből. Vajon mi a magyarázata az istennő e különös születéstörténetének? Vagy pontosabban téve föl a kérdést: miért nincs tényleges születéstörténete? Nos, azért nincs, mivel Pallasz Athéné az ősi matriarchális társadalom istennője volt, akit aztán a férfiak a saját patriarchális érdekeiket képviselő, jóval később fölbukkanó Zeusznak rendelnek alá azzal, hogy a fejéből világra jövő lányának magyarázzák. A másik görög példa ''Pandórával ''kapcsolatos. Róla a hellén mítoszok (vö.: Hésziodosz: "Istenek születése." 509-616. sor; Hésziodosz: "Munkák és napok." 42-105. sor) elmondják, hogy általa Prométheuszt kívánta megbüntetni Zeusz. Mégpedig két cselekedetéért. Egyfelől azért, mivel az ősi időkben, amidőn az emberek és az istenek azon osztozkodtak, hogy az állatáldozatokból mely részek legyenek az előbbiekéi és melyek az utóbbiakéi, akkor az emberek jótevője, Prométheusz "becsapta" Zeuszt: cseles módon az istenek részére az értéktelen állatrészeket választatta vele, s így támogatottjai számára megőrizte az állatáldozatok legfinomabb falatjait. Másfelől azért kívánta Zeusz megbüntetni Prométheuszt, mivel az utóbbi – husáng szárába dugva – lelopta az istenek lakhelyéről, az Olümposzról a tüzet, amely által lehetővé tette az embereknek, hogy különféle, számukra hasznos termékeket előállító mesterségeket hozzanak létre. A mítoszokban aztán az a meglepő, hogy az istenség nem csupán a vétkes Prométheuszt bünteti meg azzal, hogy a Kaukázus sziklájához láncoltatja és szakadatlanul újra növő máját keselyűvel tépeti, hanem az ártatlan embereket is. Teszi ezt oly módon, hogy a két fivér – Prométheusz és Epimétheusz – házához küldeti Pandórát, aki ott felnyitja egy hombárnak a födelét, és az edényből kiengedi a halált, a betegségeket, és aki ezáltal voltaképp előidézi a hajdani aranykor megszűnését. Pandóra tehát éppúgy földi asszonyként, minden baj forrásaként és az egykori paradicsomi állapotok eltűnésének okaként szerepel, mint a bibliai Éva. Ám erről a nőről a tudomány kiderítette, hogy az ősibb időkben a neve nem az istenek révén mindennel megajándékozottat, hanem mindennel megajándékozót jelentett. Másként fogalmazva: hajdan az ősszel elhaló, tavasszal újjáéledő természet, az állati és növényi termékenység istennője volt – miként Éva is –, és csak a patriarchális időszakban degradálták földi asszonnyá, s tették meg az emberi bajok előidézőjévé. Egykori istennői funkciójára utal Hésziodosznál, hogy "a széphajú Hórák / nyiladozó tavaszon fonták meg dús koszorúját" ("Munkák és napok." 74-75. sor), hogy "frissen nyíló réti virágból Pallasz Athéné / fűzött szép koszorút homlokdíszéül a szűznek", s hogy olyan aranypártával koszorúzta meg, amelyre a sánta istenkovács, Héphaisztosz mindenféle – tengeri és szárazföldi – állatot mintázott ("Istenek születése." 576-584. sor). Később aztán a patriarchális rend kialakulásával párhuzamosan Pandóra mindinkább veszített istennői erejéből, s ez a folyamat végül oda vezetett, hogy a termékenységi funkcióban a Dionüszosz nevezetű férfiistenség váltotta föl. Őt magát pedig ama asszonyi nem ősanyjává tették meg, "mely csak azért van a háznál, hogy baj sújtsa a férfit" (uo. 590-593. sor). (A Pandóra-mítoszok itt most csak vázlatosan érintett problémakörét bővebben tárgyalta a Biblia aranykori elképzeléseiről szóló felezet.) Az Ótestamentumban szereplő régi családformák közül ''másodszor ''azt a ''matrilineáris házasságot ''említem meg, amelyről a Bibliában ''Ábrahámmal ''és ''Izsákkal ''kapcsolatosan olvashatunk. Mégpedig a Genezis 12., 20. és 26. reszében. Az említett három hely közül az ''első ''(Gen. 12,10-20) az istenséggel szerződést még nem kötött, és ezért Ábrám néven szereplő Ábrahámról a következőket mondja: "Amikor éhínség tört ki a vidéken [ti. Kánaán itildjén], ''Ábrám ''lement Egyiptomba és ott lakott, mint jövevény, mert az éhínség súlyosan nehezedett a vidékre. Amint Egyiptomhoz közeledett, így szólt ''feleségéhez: ''»Jól tudom, hogy szép asszony vagy. Ha az egyiptomiak látnak, azt fogják mondani: Ez a felesége. Engem megölnek, téged életben hagynak. Ezért ''mondd, ''hogy a ''húgom vagy, ''hogy miattad nekem is jó dolgom legyen és életben maradjak.« Amikor Ábrám Egyiptomba ért, az egyiptomiak látták, hogy az asszony nagyon szép. A fáraó udvari főtisztviselői is látták és dicsérték a fáraó előtt. Az ''asszonyt ''tehát a ''fáraó palotájába ''vitték, Ábrámmal pedig jól bántak miatta. Juhot, szarvasmarhát, szamarat, szolgákat, szolgálólányokat, szamárkancát és tevéket ajándokoztak neki. Az Úr azonban súlyos csapással verte meg a fáraót és házát Sárai [később Sára], Ábrám felesége miatt. Erre a ''fáraó ''hívatta Ábrámot, és így szólt hozzá: »Mit tettél velem? Miért nem vallottad be, hogy a feleséged? Miért állítottad: a ''húgom – ''úgy, hogy ''feleségül vettem? ''Most itt a feleséged, vedd és távozz!« A fáraó parancsot adott embereinek, vigyék őt is, feleségét is minden vagyonával együtt vissza." Az idézett szövegből nem tudjuk eldönteni, hogy Ábrám a saját életének a megmentése céljából hazudta-e húgának a feleségét, vagy pedig azért, hogy nejét áruba bocsátva komoly anyagi haszonra tegyen szert. Továbbá közvetlenül e részletben nincs semmi olyan mozzanat sem, amely matrilineáris házasságra utalna. És ennek ellenére mégis ismertettem, hogy általa nyomatékosabbá tegyem annak a ''másik ''elbeszélésnek a családtörténeti vonatkozását, amelyben ismét a szóban forgó, immáron az istennel szövetségre lépett ősatya, ''Ábrahám ''szerepel. "Ábrahám – mondja a Genezis (20. rész) – … Kádes és Sur között lakott s mint jövevény ''Gerarban ''tartózkodott. Ábrahám azt mondta ''feleségéről:'' a ''húgom. ''Akkor ''Abimelek ''Gerar királya érte küldött és ''elvitette Sárát. ''Isten azonban eljött Abimelekhez álmában, s ezt mondta neki: »Meg kell halnod az asszony miatt, akit elhoztál, mert ő feleség.« De Abimelek még nem közeledett hozzá, azért így szólt: »Uram, te az ártatlant is megölöd? Maga mondta nekem: a ''húgom, ''s ő is így nyilatkozott: a ''bátyám. ''Szívem egyszerűségében és tiszta kézzel cselekedtem.« Ekkor Isten így szólt hozzá álmában: »Én is tudom, hogy szíved egyszerűségében tetted. Magam őriztelek meg attól, hogy vétkezz ellenem. Ezért nem engedem meg, hogy hozzányúlj. Add vissza tehát az asszonyt férjének. De ha nem adod vissza, akkor tudd meg, hogy meghalsz te és minden, ami a tied.« Amikor Abimelek reggel fölkelt, összehívta minden szolgáját és közölte velük az egész eseményt. Az emberek nagyon megijedtek. Abimelek hívatta Ábrahámot és így szólt hozzá: »Mit tettél velünk? Mit vétettem ellened, hogy rám és országomra ilyen bűnt hoztál? Azt tetted velem, aminek soha nem lett volna szabad megtörténnie.« Abimelek tovább beszélt Ábrahámhoz: »Mi volt a szándékod, hogy ezt tetted?« ''Ábrahám ''válaszolt: »Azt hittem, hogy ezen a vidéken nem félik az Istent és megölnek a ''feleségem ''miatt. Különben is ő ''valóban'' a ''húgom, ''az ''atyám leánya, ''de ''nem az anyám leánya, ''így lehetett a feleségem. Amikor Isten atyám házától távolra vezetett, ezt mondtam neki: tedd meg nekem a szívességet s mondd rólam mindenütt, ahová megyünk: hogy ez a ''bátyám.''« Ekkor Abimelek juhokat, szarvasmarhákat, szolgákat és szolgálókat vett s Ábrahámnak adta. Feleségét, Sárát is visszaadta. Abimelek még hozzáfűzte: »Nézd, földem nyitva áll előtted, lakjál ott, ahol neked tetszik.« Sárához pedig így szólt: »Ezennel átadok bátyádnak ezer ezüst sékelt, bekötni vele mindazoknak a szemét, akik veled vannak. Így igazolva vagy mindnyájuk előtt.« Ábrahám pedig könyörgött Istenhez és Isten meggyógyította Abimeleket, a feleségét és szolgálóit, úgy, hogy azok (újra) gyermeket szültek. Az Úr ugyanis Sára miatt, Ábrahám felesége miatt Abimelek házában bezárt minden méhet." Ezt a második Ábrahám-történetet olvasva ugyancsak sajnálhatjuk Abimeleket, a megtévesztett gerari királyt, aki nemcsak hogy nem teheti magáévá a húgnak mondott feleséget, Sárát, hanem ezen túlmenően – bár ártatlan – még komoly anyagi áldozatokat is kénytelen hozni. Ám témánk szempontjából nem az ilyen fura momentumok érdekesek a fenti idézetben, hanem a következő: Ábrahámnak és Sárának ''közös az apja, ''de ''különböző az anyja, ''és mint ''féltestvérek ''ezért léphetnek házasságra. (Az Előszóban említett ''"Ábel-Zsuzsanna" c. ''képes bibliai lexikon szerzői a Sára-címszóban elhallgatják, hogy ugyanaz a férfi volt a két szóban forgó személy apja, s Ábrahámot és Sárát unokatestvérként szerepeltetik.) Maga ez a frigy ''matrilineáris, ''és nem lehetséges a patrilinearitás viszonyai közepette, mert akkor a ''közös apa ''miatt tilos az ilyen féltestvérek nemi s házassági kapcsolata. És nem megengedett abban a későbbi időszakban sem, amelyben ''vérrokonsági ''szempontok szabályozzák a két nem közötti viszonyokat. Mint korábban idéztem, e korban már tabunak számít akár az apai, akár az anyai féltestvérrel folytatott nemi élet, a vele történő házasságkötés, és e tettek büntetendők (Lev. 18,9 és 20,17). Minden bizonnyal a most említett ősi házassági forma rejlik abban a ''harmadik ''történetben is, amelyet a Genezis 26. fejezetének 1-11. versében ''Izsákról ''és ''Rebekáról ''olvashatunk. Ez elmeséli, hogy Izsák is ''húgának ''mondja a feleségét. Mégpedig szintén ''Gerarban, ''tehát abban a filiszteus városban, amelyben az Ábrahámmal összefüggő második történet is lejátszódott. (A valósághűség kedvéért megjegyzem: az adott esetben az Izsák és Rebeka közti házasság matrilineáris volta azért bizonytalan, mert más bibliai részlet szerint Ábrahám nem a saját lányát adta fiához nejül, hanem Mezopotámiából hozatott neki feleséget: Gen. 24. fejezet.) Ugyancsak a ''matrilineáris ''házasság egykori meglétét tanúsítja az a cselekmény, amelyet ''Lót lányai ''hajtanak végre ''apjukkal, ''és amelyet a későbbi erkölcsi vélekedés nem csupán elítél, hanem egyenesen ''bűnnek ''tart, de amely annakidején megszokott, erkölcsös dolognak számított. Maga ez a cselekmény különben egy sajátos történethez kötődik, s egyúttal a ''moabiták ''és az ''ammoniták eredetét ''is magyarázza. A történet szerint ''Szodoma ''és ''Gomorra ''lakói gonosz életmódot folytattak, s ezért az "Úr" úgy "határozott", hogy elpusztítja őket városaikkal együtt. A büntetés végrehajtása előtt azonban két angyalával fölkeresi Ábrahámot, és beszámol neki arról, mit szándékozik tenni. Az ősatya, akinek unokaöccse, ''Lót ''Szodomában él, rimánkodik az istenhez, ne pusztítsa el a szóban forgó városokat és lakóikat, ha legalább 50 igaz ember találtatik az utóbbiak között. Az "Úr" kegyes, még arra is hajlandó, hogy 10 erkölcsös egyén kedvéért is megkegyelmez a helységeknek és a bennük élőknek. Ám angyalai Szodomában csak egyetlen igaz emberre lelnek. ''Lótra, ''aki megvacsoráztatja őket és házában éjszakai szállást is biztosít számukra. És ekkor történik valami, amiből megtudhatjuk, milyen fajta bűnösség jellemző Szodoma és Lomorra lakóira. "Még nem tértek nyugovóra [ti. Lóték és az angyalok], amikor a ''város férfiai, ''fiatalok és öregek, az egész nép az utolsó férfiig körülvették a házat. Kihívták Lótot és így szóltak: »Hol vannak a ''férfiak, ''akik ma este érkeztek hozzád? Hozd ki nekünk, ''hadd ismerjük meg'' [!] őket.« Lót kiment hozzájuk a bejárat elé, de az ajtót bezárta maga mögött, és így szólt: »Tesvéreim, ne kövessetek el ilyen gonoszságot. Itt van a ''két lányom, ''még nem voltak együtt férfival, kihozom őket nektek és tegyetek velük, amit akartok. A férfiaknak azonban nem árthattok, mert ők az én tetőm árnyékában vonták meg magukat.« [Azaz vendégjog védi őket.] Erre azok így kiabáltak: »El veled! Idegenként jött ide és már a bírót akarja játszani! Veled még jobban elbánunk, mint velük.« Hevesen rátámadtak az emberre, Lótra, s már azon voltak, hogy betörik az ajtót. De a férfiak [az angyalok] kinyújtották kezüket, behúzták Lótot magukhoz a házba és bezárták az ajtót. Az ajtó előtt álló embereket pedig vaksággal sújtották, apraját és nagyját, úgy, hogy hiába keresték a bejáratot." (Gen. 19,4-11.) Mielőtt tovább követném a házassági szempontból fontos eseménysort, egy pillanatra megállok, és fölhívom a figyelmet rá: az idézett szöveg szerint Szodoma (és Gomorra) azért bűnös, mert ''férfiai homoszexuális életmódot ''folytatnak, amint erre finoman a "hadd ismerjük meg őket" fogalmazás utal. Egyúttal emlékeztetek arra, hogy a Leviticusból fentebb ismertetett rendelkezések vagy tiltották, vagy halállal kívánták büntetni azt, aki férfival hál együtt, amint asszonyai szoktak együtt hálni (18,22; 20,13). És még valamit szükségesnek tartok az elmondottakkal összefüggésben megjegyezni. ''A szodómia ''kifejezésen ma azt értjük, hogy férfiak vagy nők ''állatokkal ''folytatnak sajátos nemi kapcsolatot, és ez az elnevezés a bibliai Szodomához kötődik. Ám – amint láttuk – itt nem ilyen jelenségről van szó, hanem férfiak közötti homoszexualitásról. Következésképp: a későbbi szóhasználat tévesen kapcsolta össze Szodoma nevét az állatokkal űzött fajtalankodással. Hasonló hibát tapasztalhatunk egyébként akkor is, amidőn az ''onánia ''kifejezés mai értelmét vetjük össze azzal, amit a forrását képező Onán név viselője cselekedett. Az onánia ugyanis nemi önkielégítést jelent, Onán pedig megszakított nemi aktust hajtott végre meghalt fivérének a feleségével – ahogy később a sógori házasság tárgyalásakor látni fogjuk. De mi történik Lóttal és az angyalokkal? Az utóbbiak közlik az előbbivel, hogy az istenség rendelése szerint hamarosan elpusztítják Szodomát. Azt is tudomására hozzák, hogy mint az itteni egyetlen igaz ember, életben maradhat, ha övéivel elmenekül a városból. Lót ezért összegyűjti családját, és ''feleségével, ''valamint ''két leányával ''útnak indul. Magukkal akarja vinni két vőjelöltjét is, ám ők nem hajlandók velük menni. Az angyalok az éjszaka folyamán kivezetik a családot a városból, és így szólnak Lóthoz: "Menekülj, az életedről van szó. ''Ne tekints hátra, ''ne állj meg sehol a környéken, hanem menekülj a hegyekbe, nehogy elpusztulj." (Gen. 19,17.) Lót azt kéri az angyaloktól, hogy ne kelljen a hegyek közé mennie, hanem a Coár nevű helységben telepedhessen le. Kívánságát teljesítik. Ám napfelkeltekor csupán két leányával, neje nélkül érkezik meg a városkába. Hogy miért? Azért, mivel ''asszonya ''megszegte a hátranézést tiltó parancsot, és büntetésből ''"sóbálvánnyá", "sóoszloppá" ''változott (Gen. 19,26). (Ez a történés voltaképpen annak megmagyarázására szolgál, hogy miért jöttek létre a környéken kőoszlopok.) Az isten ekkor kén- és tűzesőt bocsátott Szodomára, Gomorrára, és nem csupán e városokat pusztította el lakóikkal együtt, hanem az egész vidék növényzetét is (Gen. 19,23-29). S most jutottunk el a történet ismertetése során ahhoz a részlethez, amely jelzi, hogy Lót korában létezett az ősi ''matrilineáris házassági forma. ''Ez a részlet a következőket mondja: "Lót később… ''két lányával ''együtt a hegyek között telepedett le. Félt ugyanis Coárban maradni. Egy ''barlangban ''lakott két lányával. Az idősebb egyszer azt mondta a fiatalabbnak: »Apánk öreg és nincs férfi a vidéken, aki hozzánk járna, ahogy ez az egész földön szokás. Gyere, ''részegítsük meg apánkat ''borral és ''háljunk vele, ''hogy ''apánktól legyen utódunk!''« Azon az éjszakán megrészegítették atyjukat borral, azután ''az idősebb ''odament és atyjához feküdt. Az nem vette észre, amint hozzáfeküdt, sem amint fölkelt. Másnap az idősebb azt mondta a fiatalabbnak: »Nézd, a múlt éjjel ''én háltam apámmal, ''részegítsük meg ezen az éjszakán is borral, azután menj és feküdj mellé, hogy apánktól utódunk legyen.« Így azon az éjszakán is megrészegítették az apjukat borral. Azután a ''fiatalabb ''fogta magát és ''hozzáfeküdt. ''Az nem vette észre, amint hozzáfeküdt, sem amint fölkelt. Így ''Lót mindkét lánya fogant apjától.'' Az idősebbik fiút szült és ''Moábnak ''nevezte. Ő a moábiták ősatyja a mai napig. A fiatalabb is fiút szült és ''Ammonnak ''nevezte. Ő az ammoniták ősatyja a mai napig." (Gen. 19,30-38.) Mint korábban futólag már jeleztem, Lót két lányának az a cselekedete, hogy apjuktól gyereket szülnek, nem valami egyedi eltévelyedés, amelyre a lerészegítés – valószínűleg utólagos eredetű – mozzanata utal. Itt az annak idején teljességgel elfogadott ''matrilineáris ''frigyről van szó. Ennek keretében a gyerekek anyjuk házassági csoportjához tartoznak, és az egy anyától származó különnemű testvérek nem léphetnek egymással sem nemi, sem házassági kapcsolatra. A szóban forgó konkrét bibliai történetben a helyzet a következő: 1) Lót a maga anyja révén – mondjuk – az 1. számú házassági közösség tagja. 2) A felesége viszont a saját anyja révén – tegyük fel – a 2. számúé. 3) Amikor egymással frigyre lépnek, a lányaik az anyai vonalhoz, tehát a 2. csoporthoz tartoznak. 4) Mivel aztán a két kollektíva ellentétes nemű tagjai közt házastársi viszony áll fenn, a két lány a maga édesapjának éppúgy neje lehet, vele éppúgy gyereket nemzhet, mint az édesanyjuk. Amennyire a szövegből kikövetkeztethető, az ősi ''matrilineáris házasság''ra-pontosabban fogalmazva: ennek ''még Dávid korában is létező ''voltára – utal az a – mai szemmel nézve brutális – történet is, amely a ''második Sámuel-könyv ''13. fejezetében olvasható. Ebből a következőket tudhatjuk meg: Dávidnak a jezréeli ''Ahinóamtól ''való elsőszülött fia (1 Krón. 3,1), ''Amnón ''beleszeret annak ''a fivérének. Absolonnak a húgába, ''akit egy ''másik, ''bizonyos ''Maaká ''nevezetű asszony szült a királynak (1 Krón. 3,2). Magát ezt az igen szép fiatal hölgyet éppúgy ''Támárnak ''hívják, mint azt, aki a Genezis 38. fejezetében szerepel, és akivel a sógori házasság kapcsán hamarosan közelebbről is megismerkedünk. A Biblia szerint Amnón annyira sóvárgott Támár után (aki közös apjuk, Dávid révén neki is ''húga, féltestvére ''volt), hogy "belebetegedett, mert a leány szűz volt, és Amnón lehetetlennek látta, hogy valamit tehessen vele. Volt azonban Amnónnak egy Jónádáb nevű barátja… Jónádáb agyafúrt ember volt. Ezt mondta neki: Mi az oka annak, királyfi, hogy reggelről reggelre levertebb vagy? Nem mondanád meg nekem? Amnón ezt mondta neki: Támárba, ''Absolon öcsém húgába vagyok szerelmes. ''Jónádáb ezt mondta neki: Feküdj ágyba, és tettesd magad betegnek! Ha eljön apád, hogy meglátogasson, ezt mondd neki: Hadd jöjjön ide ''Támár húgom, ''hogy ennem adjon. Szemem láttára készítse el az ételt, hogy lássam, és az ő kezéből egyem! Lefeküdt tehát Amnón, és ''betegnek tettette magát." ''Amikor aztán meglátogatta a király, Amnón Jónádáb tanácsa szerint járt el, és Dávid a kérésének megfelelően odaküldte hozzá Támárt. Az utóbbi különféle ételeket készített el bátyjának, aki ezt követően mindenkit kiküldetett a helyiségből, s így szólt az egyedül bent maradt húgához: "Hozd be az ételt a ''hálószobába, ''a kezedből szeretnék enni! Fogta tehát Támár a süteményt, amit készített, és bevitte a hálószobába bátyjának, Amnónnak. Amikor odanyújtotta neki, hogy egyék, az megragadta őt, és ezt mondta neki: ''Gyere, húgom, hálj velem! ''De ő ezt mondta neki: Jaj, bátyám ne kövess el rajtam erőszakot, mert nem szabad így cselekedni Izráelben! Ne kövess el ilyen gyalázatos dolgot! Én hova menjek szégyenemben? Téged pedig gyalázatosnak fognak tartani Izráelben. Inkább ''beszélj a királlyal, ''bizonyára ''nem tagad meg engem tőled. ''De ő nem akart hallgatni a szavára, és mert erősebb volt nála, ''erőszakot követett el rajta, ''és vele hált." (2 Sám. 13,1-14.) A későbbiek szerint a "megszeplősített" nőt Amnón meggyűlölte, elkergette; ám tettéért halállal bűnhődött, mert Támár bátyja, Absolon megölette őt (2 Sám. 13,15-39). – Ebben az egész történetben a matrilineáris házasságra a következő momentumok utalnak: 1) Támár ''lehetségesnek ''tartja, hogy ''közös apjuk őt Amnónnak adja, ''holott a patriarchális családi viszonyok közepette és a vérrokonságot szem előtt tartó rendelkezések szerint (Lev. 18,11; 20,17) az ilyesmi tilos. 2) Mint fentebb igyekeztem hangsúlyozni: Támár és Amnón ugyan közös apától, de ''különböző anyától ''származnak, és ezért a matrilineáris szabályok értelmében éppúgy házasságra, nemi kapcsolatra léphetnek egymással, ahogyan a féltestvér Ábrahám és Sára is megtehette ugyanezt. Az Ótestamentumban egyébként gyakran szerepelnek matrilineáris jellegű házasságok. Ám ezek részletes fölsorolása helyett jobbnak látom, ha csak egyetlen pregnáns példát említek meg. Azt a matrilineáris házasságot, amelyből az Izráel fiait Egyiptomból kivezető ''Mózes ''és az ő bátyja, Jahve első főpapja, ''Áron ''is származott. Az Exodus (6,20) ezzel összefüggésben a következőket mondja ''Amrámról, ''a szóban forgó két férfiú ''apjáról. ''"Amrám ''feleségül ''vette Jókebedet, ''apja húgát, ''és ő szülte neki ''Áront ''és ''Mózest." ''A Leviticus korábban ismertetett, a vérrokonsági fokot szem előtt tartó és későbbi időszakból származó, humanizációt célzó rendelkezései már ''tiltják, ''ill. halállal kívánják büntetni az ilyen, az ''apa ''(vagy az ''anya) leánytestvérével ''kötött házasságot (18,12-14; 20,19). Tréfásan tehát úgy fogalmazhatnék, hogy Mózes és Áron törvénytelen frigyből született. Olyan házasságból, amelyet a későbbi korok papjai az isten által éppen Mózesnek kinyilatkoztatott rendelkezésekkel tiltanak. Az utódok ''anyaági származtatásáról ''beszámoló helyekkel együtt az Ótestamentumban olyan szövegek is fennmaradtak, amelyek egyértelműen jelzik számunkra, hogy a bibliai népeknél hajdanán a ''nőuralom, a ''matriarchátus ''is ''létezett. Fontos momentum ebből a szempontból, hogy a Genezisben szereplő egyes női "személyek" (Sára, Rebeka, Jákób 2 felesége) a férfiakkal, a férjükkel szemben ''domináns ''tényezők. Korábban már láttuk pl., hogy ''Sára'' az, aki saját "meddősége" miatt a maga rabszolganőjét, Hágárt feleségül adja Ábrahámhoz. Ugyancsak ő az, aki a teherbe esett és Ábrahám által igen megkedvelt ágyast elkergetteti. S az is ő, aki a visszatért Hágárt – immár fölcseperedett fiával, Izmaellel együtt – Izsák megszületése után elűzeti, nehogy örökölhessen az ágyas gyereke. A matriarchátus, a matriarchális család egykori meglétére utaló igen érdekes mozzanat az is, hogy a Genezisben az ''utódok nyilvántartása ''gyakran az ''anya ''megjelölésével történik (24,15; 24,47; 27,29; 28,2). Ám a matriarchátus hajdani meglétéről legékesebben azok a részletek szólnak, amelyekben a ''vagyon nőági öröklésére ''vonatkozó adatok szerepelnek. Maguk ezek a részletek azért bírnak különös értékkel, mert az Ótestamentum egészére alapvetően a vagyonöröklés férfiági rendszere a jellemző. Ez alól kivételt szinte csupán a fiú utód nélkül elhalt Celofchad lányai képeznek, akik örökölhetik ugyan apjuk vagyonát, de egyúttal az atyjuk törzséből való férfihoz kell feleségül menniük, hogy így az örökségük továbbra is a törzs tulajdonában maradjon. A nőági örökléssel kapcsolatosan érdemes figyelni a következőre: Vajon kinek adja a magával vitt ''"ajándékok''-at Ábrahám szolgája, midőn Izsák számára nejül kéri Rebekát? A Genezis 24. fejezetében idevonatkozóan ezt olvashatjuk: a már igen öreg Ábrahám megesketi a most említett idős szolgáját, hogy csak a Mezopotámiában élő rokonai közül hoz feleséget fiának, Izsáknak. E célból elküldi őt saját fivérének, Nachornak a fiához, Betuelhez. A szolga pedig a magával vitt különféle "ajándékok"-at ''Rebekának, ''az ő ''fivérének, Lábánnak ''és ''kettejük édesanyjának ''adja. A szöveg (24,53) így beszél: "…a szolga előhozta az ezüst és arany ékszereket, a ruhákat és odaadta Rebekának. Testvérének és anyjának is értékes ajándékokat adott." A ''"menyasszony" apja, ''Betuel azonban – furcsa módon ''– nem ''részesül az "ajándékok"-ból. De miért nem? Azért nem, mivel a vagyon a matrilineáris csoportházasság, a matriarchátus idején anyai, ''női ágon ''öröklődött – Betuel, az apa pedig a maga anyja révén más házassági csoport tagja, mint a felesége és a gyermekei, s így nem kaphat velük együtt "ajándék"-ot, nem örökölhet velük együtt. A sajátos öröklési törvények következtében aztán a matriarchátus keretében fontos szerepet játszó kategóriák jelennek meg, amelyek az ''anya fivérét ''és ''az apa nővérét ''jelölik. E rokoni kapcsolatok társadalmi jelentőségét jól mutatja az, hogy Rebeka férjhez adása ügyében maga az érintett, továbbá az ő bátyja és az ő édesanyja dönt – az apának nincs a dologba beleszólási lehetősége (24,55-59). A matriarchátusra utal az is, hogy Rebeka a szolgával való találkozását először anyjának beszéli el (24,28), továbbá még az is, hogy Izsák Rebekát ''anyjának sátorába ''viszi be, majd aztán feleségül veszi (24,67). A nőági öröklés látszik rejtőzni a ''Ráchellel ''és ''Leával ''kapcsolatos bibliai szövegekben is. Az Ótestamentum szerint Jákób meglopja apósát, elviszi juhainak jelentős részét. Ez a "lopás" a későbbi időkben azt a korábbi tényt fedi el, hogy a matriarchátus idején a nőági öröklés miatt a vagyon teljes egészében a nőké – jelen esetben Ráchelé és Leáé –, ha nincsenek fiútestvéreik, vagy részben, ha vannak. Ez az elfedés azonban csak részleges (talán azért, mivel a matriarchátus maradványai, tudati emlékei a szöveg rögzítésekor még elevenen élnek). A "lopás"-sal összefüggő elbeszélésből ugyanis kiderül, hogy a ''lányok a maguk örökségét ''vitték el a háztól, anyjuk sátorától. "Van még részünk és örökségünk apánk házában?" – kérdik Ráchel és Lea. Majd megjegyzik: "…az egész gazdagság, amit Isten elvett apánktól [a »lopott« vagyonról van szó], a ''mienk ''és a mi fiainké." (Gen. 31,14. és 16.) A lányok tehát a ''saját ''vagyonukkal rendelkeznek. És ebbe a vagyonba, úgy tűnik, beletartoznak a házi istenségek ("bálványok") is, "akik"-et Ráchel magával visz, s "akik"-et ugyancsak fortélyos módon őriz meg önmagának az értük menő apjával szemben (Gen. 31,19; 31,30-35). A SÓGORI HÁZASSÁG Az eddig elmondottak azt tanúsítják, hogy – miként más népeknél – az ótestamentumi zsidóságnál is a társadalmi-gazdasági fejlődés határozza meg a mindenkori családi, házassági kapcsolatokat. Az utóbbiak körén belül magát a ''sógori házasságot ''is, amely az Ószövetség egyik – más etnikumoknál is előforduló – képződménye, s amelynek a ''nőági örökléssel ''összefüggő mozzanata is van. Érdekes egyébként, hogy erről a sajátos családi alakzatról nem csupán a zsidó vallás Bibliájában esik szó, hanem a kereszténység megteremtette Újtestamentumban is. Az e sajátos házassági formával (a ''levirátussal ''foglalkozó bibliai helyek közül először ''a Deuteronomiumban ''szereplőt idézem föl, amely a szóban forgó családi alakzatnak egy bizonyos állapotáról tudósít bennünket, s amely a következőket mondja: "Ha ''testvérek ''[fivérek!] laknak együtt, s egyikük ''meghal ''anélkül, hogy ''gyermeket ''[fiút!] ''hagyna hátra, ''az elhunyt ''felesége ne menjen hozzá ''egy kívülről, ''idegen ''családból származó ''férfihez. ''Menjen be hozzá a ''sógora'' s vegye el ''sógori ''kötelezettségének eleget téve. ''Az elsőszülött ''[fiú!], akit (az asszony) szül, kapja ''az elhunyt testvér nevét, ''nehogy kivesszen a neve Izraelben. Ha azonban a ''sógor nem ''akarja elvenni ''sógornőjét, ''a sógornő menjen a város kapujához a vének elé s adja elő: »Sógorom vonakodik testvére nevét fenntartani Izraelben, nem akarja velem szemben teljesíteni sógori kötelességét.« A vének erre hívassák maguk elé s vonják kérdőre [ti. a sógort]. Ha megjelenik és kijelenti: »Nem akarom feleségül venni«, a ''sógornő ''a vének jelenlétében lépjen oda, ''vegye le a saruját ''és ''köpje szembe ''e szavak kíséretében: »Ez történjék mindenkivel, aki nem akarja testvére házát fölépíteni.« Az ilyen embernek ez legyen a neve Izraelben: »A mezítlábas házanépe.«" (Deut. 25,5-10.) Az idézett szöveg semmit sem közöl a levirátus keletkezéséről. A funkciójáról is csak annyit mond, hogy a fiúgyermek nélkül meghalt férfi fivére – ha akar – lépjen házasságra özvegyen maradt sógorasszonyával, és a frigyükből világra jött elsőszülött (fiú) az elhunyt nevét viselje. Más bibliai helyekből viszont nyilvánvaló: e különös házasság célja nem csupán az volt, hogy a keretében született első fiú révén a megholt neve fennmaradjon, hanem az is, hogy ez a gyerek ''örökölje ''az ő dolgait, s így a vagyon ne halmozódhassék fel egyeseknél a társadalom keretében. Persze, kérdéses az, hogy ''eredetileg miért ''teremtődött meg a levirátus, és miként módosult ama formájáig, amelyről a fentebb idézett szöveg beszél. Azt már az első pillantásra megállapíthatjuk róla, hogy nem származhat sem a csoportházasság, sem a magántulajdonon alapuló monogámia korából, mivel egyik ilyen családformában sincs a levirátusra ösztönző ok. Bonyolítja a Bibliában vele kapcsolatos képet az, hogy – mint korábban szó esett róla – a Leviticus két helyen is igen határozottan tiltja, ill. halállal kívánja büntetni azt, ha valaki nőül veszi fivére feleségét (18,16; 20,21). A kutatók aztán kiderítették, hogy a ''levirátus'' a csoportházasságtól a monogámiához való átmenet időszakának, közelebbről tekintve a ''patriarchális nagycsaládnak ''a sajátos alakulata. Azé a családé, amelynek lényege – mint L. H. Morgan kimutatta – abban jelölendő meg, hogy barmokat tenyésztő vagy földet művelő közeli egyenesági férfirokonok, ezek feleségei, gyermekei és esetleg "szolgák" élnek együtt egy atya vezetése alatt. Mégpedig úgy, hogy az atya kizárólagos hatalmat birtokol az egész közösség felett, és mindenféle szempontból élet és halál ura. A sógori házasság e most említett családforma terméke. ''László ''Gyula professzor a maga egyik munkájában, midőn a honfoglalás utáni magyar patriarchális nagycsaládot vizsgálta, rámutatott arra, hogy a ''levirátus ''intézménye hajdan a mi ''őseinknél is ''megvolt. Egy kínai forrást idézve pedig utal rá, hogy ez a népeknél régen elterjedt házassági intézmény ''vagyoni alapokon ''nyugodott. Abból fakadt, hogy az együtt élő közeli férfi vérrokonok feleségei "hozomány"-t vittek magukkal férjük házához. Ha aztán uruk gyermektelenül meghalt, s ők visszatértek szüleikhez vagy a férjük családján kívüli személyhez mentek nőül, akkor a "hozományuk"-at ki kellett adni. Ez pedig megbontotta a nagycsalád gazdasági tevékenységét, mivel a feleség által hozott javak már beleépültek a patriarchális nagycsalád vagyonába. E kellemetlenségnek igyekeztek aztán elejét venni a férfiak oly módon, hogy előírták: a gyermek nélkül elhalt férj özvegyét sógora vegye el, s ennek köszönhetően az asszony "hozomány"-a továbbra is a patriarchális nagycsalád keretében maradjon. László Gyula szerint ez az eredetileg a férfiak által kikényszerített levirátus később úgy módosult, hogy bizonyos házassági idő elteltével a feleség "hozomány"-a visszavonhatatlanul férje családjáé lett. Egyúttal úgy véli: ama népi szólás, amely szerint hét nyár és hét tél mutatja meg, hogy az asszony igazán hozzátartozik ura családjához, gyakorlatilag azt jelenti, volt olyan időszak, amelyben hét év elteltével olvadt bele véglegesen a feleség vagyona férje családjáéba. Az elmondottak egyértelműen amellett szólnak, hogy a sógori házasság eredeti célja az asszony "hozomány"-ának a férfiak számára történő megszerzése volt. Fölmerül azonban a kérdés: honnét, milyen módon birtokolt különféle javakat a feleség? Erre a következőt válaszolhatjuk: a férfiak a levirátust akkor vezetik be, amikor a gazdasági életben az általuk folytatott állattenyésztés és ekés földművelés révén kiharcolják a patriarchális családot előidéző vagyontárgyak (pl. a nyájak) férfiági öröklését, de amikor e mellett számos dologra vonatkozóan még továbbél a nőági öröklés, amely a feleség "hozomány"-ának a forrása. Ez az átmeneti állapot – a két ágon történő öröklés – gyakori jelenség a primitív népeknél, és igen változatosak voltak azok a konkrét alakzatok, amelyek segítségével a férfiak fokozatosan kivívták maguknak a teljességgel férfiági öröklés rendjét. Mikor aztán e céljukat elérték, furcsa helyzet állt elő, mert most ők igyekeztek a számukra már terhessé vált levirátusi kötelezettségtől megszabadulni. A gyermektelenül özvegyen maradt, sanyarú helyzetbe jutott asszonyok viszont szerették volna velük azt betartatni. A Deuteronomium fentebb idézett helye a sógori házasság történetének olyan stádiumát mutatja, amelyben a férfiak már maguk dönthetnek afelől, hogy feleségül veszik-e meghalt fivérük özvegyét. Ám, ha nem cselekszik meg ezt, akkor társadalmi megvetés sújtja őket, családjukat "a mezítlábas házanépe" kifejezéssel illetik. RUTH SÓGORI HÁZASSÁGA Az Ószövetségben azonban van olyan szövegrészlet is, amely a levirátus kapcsán még későbbi időszakra utal. Olyan korra, amelyben a ''legközelebbi férfirokon ''(fivér, apa stb.) feleségül veheti ugyan a szóban forgó özvegyet, de a társadalom részéről nem ítélik el akkor sem, ha nem él ezzel a lehetőséggel. Maga ez a részlet a ''Ruth ''nevét viselő ''könyv, ''amelynek a főhősét az irodalomban mint az anyósához mérhetetlenül ragaszkodó nőt, menyet szokták emlegetni. Ha azonban nem a szokásnak hódolunk, hanem figyelmesen elolvassuk az említett iratot, akkor kiderül, hogy benne alapvetően a ''sógori házasság ''sajátos esete körül zajlanak az események. Hogy ténylegesen ez a helyzet, nyilvánvaló lesz számunkra, ha röviden áttekintjük: miről szól ez a könyv? Az utóbbi a következőket meséli el: "A bírák idejében éhínség tört ki az országban. Ezért egy [zsidó] ember a judeai Betlehemből elindult a ''feleségével ''és ''a két fiával, ''hogy ''Moáb ''földjére menjen lakni. Az embert ''Elimelechnek ''hívták, az asszonyt meg ''Noéminek, ''a két fiút meg ''Machlonnak ''és ''Kiljonnak. ''Efraiták [vagyis az Efraim nevű törzsből származók] voltak, a judeai Betlehemből. Odaértek Moáb földjére és letelepedtek. Noéminak a férje, ''Elimelech ''meghalt, így magára maradt a ''két fiával. ''Azok ''moabita nőt ''vettek ''feleségül, ''az egyiket ''Orpának ''hívták, a másikat ''Rutnak. ''Mintegy tíz esztendeig maradtak ott. Akkor mindketten ''meghaltak, Machlon ''is, ''Kiljon ''is. Noémi egyedül maradt, fiai és férje nélkül. Erre elindult a két menyével s visszatért Moáb földjéről, mert meghallotta, hogy az Úr meglátogatta népét és adott neki kenyeret. Elhagyta hát azt a helyet, ahol azelőtt éltek, és két menyével útra kelt, hogy visszatérjen Júda földjére. ''Noémi ''azt mondta ''a két menyének: ''»Menjetek és ''mindegyetek ''térjen vissza ''anyja házába!… ''Adja meg nektek az Úr, hogy egy férj házában békés otthont találjatok.« Ezzel megcsókolta őket. De ők hangosan zokogtak és azt felelték: »Nem, hanem visszatérünk veled együtt népedhez!« »Menjetek haza, lányaim – biztatta őket Noémi –, ''miért is jönnétek velem? ''Hát vannak még ''fiak méhemben, akikhez férjhez mehetnétek? ''Menjetek haza, lányaim, induljatok! Öreg vagyok már ahhoz, hogy újra férjhez menjek. De ha még azt mondanám is, hogy remélhetek, és ha még ma éjszaka férjhez mennék is és ''fiaim születnének, ''akkor is ''várhatnátok-e ''addig, ''míg fölnevelem őket? ''Nem, lányaim! Teljesen boldogtalan lennék miattatok, hisz rajtam van az Úr keze.« Erre újra elkezdtek sírni. Aztán ''Orpa ''megcsókolta anyósát és ''visszatért népéhez. Rut ''azonban belecsimpaszkodott. Erre Noémi azt mondta neki: »Nézd, ''sógornőd ''visszatért ''népéhez ''és istenéhez. Térj hát vissza te is, kövesd!« De ''Rut ''kérlelte: »Ne kényszeríts rá, hogy elhagyjalak és elmenjek. Mert ahova te mész, megyek én is. Ahol te letelepszel, letelepszem én is. ''A te néped az én népem, a te Istened az én Istenem. ''Ahol te meghalsz, ott haljak meg én is, ott temessenek el. Tegye velem az Úr meg ezt a rosszat, ha nem a halál választ el minket egymástól.« Amikor látta, hogy Rut mennyire kitart mellette, s hogy vele menjen, (Noémi) nem folytatta tovább a rábeszélést. Elmentek hát mind a ketten Betlehembe… Éppen aratni kezdték az árpát, mire megérkeztek." (1,1-19 és 1,22.) Mindaz, amit eddig idéztem, még csak a lényegi történés ''előzményét ''jelenti. Ám ennek ellenére már belőle is nyilvánvaló: a Ruth-könyvben a ''levirátusról ''van szó. Noémi ugyanis a maga menyeit azzal az indokkal igyekszik hazaküldeni anyjukhoz, hogy a meghaltakon kívül neki ''nincsen más fia, ''akihez feleségül adhatná őket. Öregsége miatt gyereke pedig nem lehet már. És ha szülhetne is fiakat, azok túlságosan fiatalok lennének abból a szempontból, hogy Orpa és Ruth férjhez mehetnének hozzájuk. A későbbi események aztán mégis úgy alakulnak, hogy ''Ruthnak ''sikerül sajátos ''sógori házasságot ''kötnie. Dehát miként? Fogja magát és (valószínűleg Noémi ösztönzésére) elmegy kalászt szedegetni meghalt ''apósa ''egyik ''közeli férfirokonának, ''bizonyos ''Boásznak ''a földjére. Ez az ember megkedveli őt, és nem csupán engedélyezi neki a gabonafejek gyűjtését, hanem enni és inni is ad neki. Sőt, szolgáinak megparancsolja: még szándékosan is szórjanak el kalászokat, hogy azokat a tallózó nő összeszedhesse. A szöveg (2,23) szerint Ruth egészen az aratás és a szüret végéig Boász szolgáival tart. Majd a történések hirtelen fölgyorsulnak. Anyósa javaslatát megfogadva Ruth szépen felöltözködik, kimegy a szérűjén dolgozó Boászhoz, és éjjel a lábához, a takarója alá fekszik. Mikor pedig a férfi – az alvásból felébredve – megkérdezi tőle, hogy kicsoda, így válaszol neki: "A szolgálód vagyok, Rut… Terítsd köntösöd csücskét szolgálódra, hisz te vagy a ''gyámolítónk!" ''A nő szavaira Boász a következőket feleli: "Megteszek érted mindent, amire kértél, hisz Betlehem kapujánál mindenki tudja, hogy nagyszerű asszony vagy. Hanem igaz ugyan, hogy gyámolítód vagyok, de van ''egy másik gyámolítód is, ''aki ''közelebbi rokonod, ''mint én. Most éjszaka maradj itt, aztán ha reggel ''kivált, ''hát jól van, váltson. De ''ha nem ''vált, akkor… majd ''én kiváltalak." ''Reggel Boász Ruthot megajándékozza árpával és hazaküldi, ő maga pedig elmegy a város kapujába és ott leül. Hogy aztán itt a kapunál mik történnek, arról az Ótestamentum az alábbiakat mondja: "S lám, ''az a gyámolító, ''akiről [Ruthnak] beszélt, épp arra ment. Megszólította [Boász]: »Gyere ide és ülj le!« A férfi odament és leült. Boász odahívott tíz férfit a város vénei közül és így szólt: »Üljetek le!« Leültek. Aztán így szólt ''a gyámolítóhoz: ''»Noémi, aki hazatért Moáb földjéről, el akarja adni a ''földet, ''amely Elimeleché volt, ''a testvéremé. ''Azt gondoltam magamban, jó volna szólni neked és azt mondani: ''Szerezd meg magadnak ''azok jelenlétében, akik itt ülnek, népem vénei előtt. Ha meg akarod váltani, hát váltsd, s ha nem akarod megváltani, akkor add tudtomra. Mert rajtad kívül nincs, aki megválthatná, ''én csak utánad ''következem. A férfi azt válaszolta: »Igen, megváltom!« Boász tehát folytatta: »Attól a naptól, hogy Noémi kezéből ''megszerzed a földet, ''a moábita nő, ''Rut is a tied lesz, ''az elhunyt felesége, hogy így ''örökrészén fennmaradjon az elhunytnak a neve.''« A gyámolító azt válaszolta: »Akkor ''nem válthatom meg, ''különben csorbát ejtek a saját örökrészemen. ''Élj te a jogommal, ''hisz én nem élhetek…« Ezután ''Boász ''kijelentette a véneknek és az egész népnek: »Tanúim vagytok, hogy ''ami ''csak ''Elimeleché, Kiljoné és Machloné ''volt, azt ma mind ''megszereztem ''Noémi kezéből. ''Egyszersmind megkaptam féleségül Rutot, a ''moábita asszonyt, Machlon özvegyét, hogy így ''fenntartsam az elhunyt nevét örökrészén, ''nehogy kivesszen az elhunyt neve testvérei körében és a város kapujánál. Ennek ma tanúi vagytok!« A kapunál levő egész nép ráfelelte: »Tanúi vagyunk!« A vének pedig így szóltak: »Az Úr tegye hasonlóvá az asszonyt, aki házadba került, Ráckelhez és Leához [Jákób feleségeihez], akik megalapozták Izrael házát. Légy erős Efratában és szerezz magadnak nevet Betlehemben. Utódod által, akit ennek a fiatalasszonynak ad majd az Úr, házad váljék hasonlóvá ''Perecéhez, ''akit ''Támár ''szült ''Júdának.''« Boász tehát ''elvette Rutot, ''s az a felesége lett. Amikor bement hozzá, az Úr megadta neki, hogy ''fiút ''foganjon és ''szüljön.'' Erre az asszonyok így szóltak ''Noémihez: ''»Legyen áldott az Úr, aki nem tagadta meg az elhunyttól a gyámolítót, hogy így neve fennmaradjon Izraelben. Legyen vigasztalód és gyámolod öregségedben, mert ''menyed ''szülte, aki ''szeret ''téged s többet jelent neked, ''mint ''ha ''hét ''fiad volna.« Akkor Noémi fogta a gyermeket, ölébe vette és dajkálta. A szomszédasszonyok nevet is adtak neki. »Noéminak fia született – mondták –, és elnevezték ''Obednek. ''Ő lett ''az atyja Dávid atyjának, Izájnak." ''(Ruth 4,1-6 és 4,9-17.) Itt véget ér a bibliai Ruth története, amellyel kapcsolatosan a következőket kívánom megjegyezni: 1) Noémi menye kitüntetett szerepet játszik az Ótestamentumban, mert az utóbbi iratai tőle, a ''moábita nőtől ''származtatják az időbelileg második óizraeli királyt, ''Dávidot, ''aki Jeruzsálemet a Jahve-kultusz központjává tette meg, s akit e cselekedetéért az említett kultusz papjai – érthető módon – ugyancsak nagyra becsültek. 2) Ruth fontos személyiség az Újszövetségben is, mert a Máté nevét viselő evangélium, amely Krisztust a régi zsidó királyok leszármazottjának igyekszik föltüntetni, ''Jézus ''egyik ''ősanyjának ''teszi meg őt (1,5). 3) Az ismertetett események alapján egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a szóban forgó moábita nő Boásszal ''sajátos sógori házasságot ''kötött. A "sajátos" jelzőt egyébként azért használom, mivel a Deuteronomiumból a levirátussal kapcsolatban idézett szövegben a sógori házasság szabálya csupán a ''fivérek ''számára tekintette ildomosnak, hogy feleségül vegyék fiú utód nélkül elhunyt öccsük vagy bátyjuk özvegyét, s vele gyereket nemzzenek. Itt viszont ''távolabbi férfirokonok ''kapcsán merül fel a levirátus kötelezettsége, ill. lehetősége, mert maga ''Boász ''Machlonnak, Ruth volt férjének az ''apai nagybátyja, ''és az elhunyttal hasonló, bár közelebbi rokonságban áll ''a másik, ''név szerint nem említett ''"gyámolító" ''is. 4) Mindez pedig a következőt jelenti: a levirátus intézménye nem egyszerűen azt írta elő, hogy a fivérnek feleségül kell vennie fiú utód nélkül meghalt testvérének az özvegyét, s köteles vele gyermeket nemzeni, aki az elhunyt nevét viseli és annak örököse lesz. A szabály inkább így szólt: a meghalt férj ''legközelebbi férfirokoni ''(fivére, apja, atyai férfirokoni) köteles mindezt megtenni! S hogy valóban ez volt a helyzet a régi zsidóságnál (és más ókori népeknél), azt nem csak Boász és Ruth házassága bizonyítja. Nyilvánvaló ez a tény ama bibliai "frigy"-ből is, amelyre a Ruth-könyv fentebb idézett egyik, ''Júdát és Támárt ''említő részlete (4,12) utal. JÚDA ÉS TÁMÁR SÓGORI HÁZASSÁGA Magának ennek a – mai szemmel nézve – pikáns "frigy"-nek a történetét a ''Genezis 38. ''fejezetében olvashatjuk. Az itt szereplő szöveg a következőket meséli el: Jákób egyik fia, Júda feleségül vesz egy ''kánaánita ''nőt, aki őt három fiúval ajándékozza meg. A gyerekek neve születésük sorrendjében így hangzik: ''Er, Onan, Sela. ''Majd "Júda az elsőszülött ''Er ''számára egy ''Támár ''nevű feleséget vett. Ő azonban, ''Júda elsőszülöttje bűnös ''volt az Isten szemében, azért ''Isten elvette életét. ''Júda azt mondja ''Onannak: ''»Élj ''bátyád feleségével, ''teljesítsd vele szemben ''a sógori kötelességet s ''így gondoskodj ''utódról bátyád számára.« ''Mivel Onan tudta, hogy az ''utód nem az övé ''lesz, azért valahányszor együtt volt bátyja feleségével, ''magját [!] a földre ontotta, ''nehogy utódot támasszon bátyjának! Istennek nem tetszett amit művelt, azért ''ő is meghalt. ''Ezután ''Júda ''így szólt menyé– *[(sajtóhiba) 322. o.]* Hosszabb idő elmúltával meghalt Sua leánya, Júda felesége. ''Júda'' a gyászidő letelte után elment barátjával, az adullámi Hirával Timnába a juhait nyírni. Mikor ''Támárnak ''megvitték a hírt: »Íme apósod Timnába jön a juhait nyírni«, letette özvegyi ruháját, ''fátyolt vett magára, befödte arcát ''és leült Enajim bejáratához, amely a Timna felé vezető úton van. Látta ugyanis, hogy ''Sela már felnőtt, mégsem adták őt hozzá feleségül.'' ''Júda ''észrevette és rossz nőnek tartotta, mivel az arca el volt fedve. ''Odament hozzá ''az út szélére és megszólította: »Gyere, ''veled akarok hálni.''« Nem tudta ugyanis, hogy a saját menye. Az így válaszolt: »Mit adsz, ha velem hálhatsz?« »Küldök egy kecskebakot a nyájból« – felelte [Júda]. Azt mondta [Támár]: Ha ''zálogot ''adsz, amíg azt elküldöd.« »Milyen zálogot adjak?« – kérdezte [Júda]. Azt felelte [Támár]: ''»A pecsétgyűrűdet ''a zsineggel és a ''botodat, ''amit a kezedben tartasz.« Neki adta, ''hált vele ''[Júda] és az ''teherbe esett. ''Azután [Támár] felállt és elment, letette a fátyolt és újra felöltötte özvegyi ruháját. ''Júda ''adullámi barátjával elküldte ''a kecskebakot, ''hogy visszakapja a zálogot az asszonytól, de az már nem volt ott. Megkérdezte a helység embereit: »Hol van az a parázna nő, aki Enajimban az úton szokott ülni? Azok ezt válaszolták: »Itt nem volt parázna nő.« Erre visszatért Júdához és mondta: »Nem találtam meg s a helység emberei azt állították, hogy ott nem volt parázna nő.« Júda így felelt: Akkor tartsa meg [a zálogot] magának, csak ne legyünk gúny tárgyává. Elküldtem a kecskebakot, de nem találtad meg.« Mintegy három hónappal később jelentették Júdának: »A ''menyed ''félrelépett és paráznasága miatt ''teherbe esett.« ''Júda ezt mondta: »Vigyétek ki, ''meg kell égetni.''« De amikor ki akarták vinni, elküldött apósához s ezt üzente: »''Attól a ''férfitól ''estem teherbe, akiéi ezek a holmik.''« És folytatta: »Nézz csak utána, kié ez a pecsétgyűrű, ez a zsineg és ez a bot.« Amikor Júda meglátta a holmikat, így szólt: ''»Igaza van ''velem szemben: ''miért nem adtam fiamnak, Selának feleségül?''« De többé már nem élt vele. Eljött a szülés ideje és ''ikrek ''voltak [Támár] méhében. Miközben szült, az egyik előre nyújtotta kezét. A bába vörös fonalat vett, a kezére kötötte és így szólt: »Ez jött ki elsőnek.« De az újra visszahúzta a kezét és testvére jött ki. Erre így szólt [a bábaasszony]: »Mihez csinálsz magadnak nyílást?« – és ''Perecnek ''nevezték. Azután kijött a testvére, akinek kezén a vörös fonál volt. Őt Szeráchnak nevezték el." (Gen. 38,6-30.) A fentieket tartalmazza a Biblia Júda és Támár különös "frigy"-éről, amely. kapcsán az alábbi momentumokat tartom szükségesnek megemlíteni: 1) Az ismertetett szövegből látszik, hogy benne a ''sógori házasság ''intézménye körül zajlanak az események. 2) Az is egyértelműen kitűnik belőle, hogy a férfiak – Onan és Júda ''– már nem akarnak ''eleget tenni a levirátusi kötelezettségnek. 3) Ám ez alkalommal a női nem kiszolgáltatott helyzetű képviselője, ''Támár – ''ha csel árán is, de – még betartatja a számukra már kellemetlenné vált szokást. 4) Mégpedig az ''apósa, elhunyt férjének az apja ''révén, aki – Boászhoz, Ruth urának, Machlonnak atyai nagybácsijához hasonlóan – a sógori házasság kapcsán szintén a legközelebbi férfirokonok köréhez tartozik. 5) Külön megemlítem, hogy azok a rendelkezések, amelyeket e fejezetben korábban a Leviticusból idéztem, s amelyeket az Ótestamentum Mózes korából eredeztet, ''tiltják, ''ill. ''halállal kívánják büntetni ''azokat, akik a levirátus szabályai szerint feleségül veszik ''fivérük nejét'' vagy ''fiuk asszonyát ''(18,16 és 20,21; ill. 18,15 és 20,12). 6) Épp ezért igen meglepő számunkra, hogy Júda és Támár történetében maga az ''istenség is a ''sógori házasság ''mellett ''van, s helyteleníti, hogy Onan a "magját a földre ontotta." A szóban forgó ellentmondás magyarázata a következő: időbelileg korábban teljesen elfogadott volt a levirátus intézménye, s ezért akkor azt ''szentesítették a ''bibliai szerzők a természetfölötti hatalomra, Mózesre hivatkozva; midőn pedig a családi-nemi kapcsolatok módosultak – pontosabb talán úgy fogalmaznom: humanizálódtak –, és a sógori házasság felett is megkondult a halálharang, akkor viszont a társadalom vezetői, az Ószövetség szerzői – megintcsak istenre és Mózesre apellálva – épp a levirátusra jellemző viszonyokat ''tiltották. ''Mindez pedig egy igen lényeges területen világosan mutatja, hogy a Bibliában nem transzcendens erő meghatározta, hanem emberi történelem eseményei szerepelnek, amelyeket csupán vallásos szerzők értelmeztek természetfeletti eredetűeknek. AZ ÚJTESTAMENTUM ÉS A SÓGORI HÁZASSÁG Az eddigiek során azt tekintettük át, mit tartalmaz a levirátusról az ''Ószövetség. ''A következőkben viszont arra térek ki, milyen momentumok lelhetők fel e sajátos házassági intézményről az ''Újtestamentumban.'' Az utóbbi, a kialakuló kereszténység által életre hívott iratok gyűjteménye ''két történet ''kapcsán ejt szót a levirátusról. Közülük az ''egyik, ''amely ''Máténál ''(22,23-33), ''Márknál ''(12,18-27) és ''Lukácsnál ''(20,27-40) egyaránt megtalálható, azt beszéli el, hogy milyen vitát folytatott a zsidó vallás farizeus irányzatához kötődő Jézus-alak a ''halottak föltámadásáról'' a zsidó vallás másik irányzatát képviselő ''szaddukeusokkal, ''akik tagadták a lélek halhatatlanságát és a tetemek megelevenedésének lehetőségét. Magát ezt a történetet a Márk-evangélium az alábbi formában tartalmazza: Egyik alkalommal – bizonyos dolgok megvitatása után – "…a ''szadduceusok ''mentek hozzá [ti. Jézushoz], akik az állítják, hogy ''nincs feltámadás, ''s ezt a kérdést tették fel neki: »Mester! Mózes úgy rendelkezett, hogy ha valakinek a testvére [fivére] meghal és asszonyt hagy hátra, gyermeket [fiút] azonban nem, akkor a ''testvére vegye el az özvegyet, ''és támasszon utódot testvérének. Volt ''hét fiútestvér. Az első ''megnősült, aztán ''meghalt ''utód nélkül. Feleségét elvette a ''második ''is, de az is ''meghalt ''anélkül, hogy gyermeke lett volna. Hasonlóképpen ''a harmadik, ''sőt ''mind a hét, ''de ''egy sem hagyott hátra gyermeket.'' Végül az ''asszony is meghalt. A feltámadáskor, ''ha ugyan feltámadnak, ''melyiküké lesz az asszony? ''Hiszen mind a hétnek a felesége volt?« Jézus így felelt: »Nem azért tévedtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát? Hiszen, ''amikor feltámadnak, nem nősülnek és férjhez sem mennek, ''hanem úgy élnek, mint az angyalok az égben. Nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokorról szóló részben, mit mondott az Isten a halottak feltámadásáról: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene vagyok? Tehát nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így nagy tévedésben vagytok." Ennek a szaddukeusok s a Jézus-alak közt lezajlott vitának jellemző mozzanata, hogy mind a két fél elismeri: a mózesi könyvekben ''szerepel'' a sógori házasság kötelező törvénye. Továbbá a következő is: furcsa módon ''egyik fél sem ''utal arra, hogy a harmadik mózesi irat, a Leviticus 18. és 20. fejezete ''tiltja, ''ill. ''halállal ''szándékozik büntetni a levirátus intézménye szerint házasulókat. Mi vajon e hallgatás oka? Talán nem ismerte ezeket a bibliai helyeket sem a szaddukeusok csoportja, sem pedig a Jézus-alak? A fölvetett kérdésekre nincs felelet az Újtestamentumban, s rájuk mi magunk sem tudunk válaszolni. ''A másik ''újszövetségi történet, amelyben a levirátus intézménye – igen sajátos körülmények közepette – szerepel, ''Máténál ''(14,1-12) és ''Márknál ''(6,14-29) egyaránt olvasható. Az előbbinél rövidebb, az utóbbinál hosszabb formában. Maga az elbeszélés aligha megtörtént eseményről számol be. Ám a levirátust illetően mégis érdeklődésünkre tarthat számot. A két újtestamentumi hely ugyanis azt "közli", hogy valakinek a sógori házassága miként idézte elő ''Keresztelő János halálát. ''A vallási és világi körökben eléggé közismert történet ''Márknál ''így szól: ''"Heródes ''király [ti. Nagy Heródes fia, Heródes Antipas, aki negyedes fejedelemként a Galilea és Perea nevű tartományok fölött uralkodott i. e. 4 és i. sz. 39 között] is hallott róla [ti. a Jézus-alakról], hiszen messze elterjedt nevének a híre. Azt ''gondolta, Keresztelő János támadt fel'' a halálból, azért van benne csodatevő erő. Voltak, akik azt állították, hogy Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy próféta, olyan, mint egy a próféták közül. ''Heródes ''ezek hallatára megállapította magában: »János támadt föl, akit lefejeztettem.« Mert ''Heródes ''volt az, aki embereivel elfogatta ''Jánost, ''és megkötözve ''börtönbe ''vetette ''testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás ''miatt, akit ''feleségül vett. János ''tudniillik [a Leviticus 18. és 20. fejezetében szereplő tiltások alapján?] figyelmeztette Heródest: ''Nem ''szabad ''testvéred feleségével ''élned.« Emiatt ''Heródiás ''[Fülöp volt neje] megharagudott rá, ''el szerette volna tétetni láb alól, ''de nem tudta. Heródes ugyanis félt Jánostól. Tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmezte. Ha beszélgetett vele, nagyon zavarba jött, de azért szívesen hallgatta. Végül mégis eljött a ''kedvező alkalom. ''Születése napján Heródes ''lakomát ''rendezett főembereinek, tisztjeinek és Galilea előkelőinek. Közben ''Heródiásnak a leánya ''[a név szerint nem említett ''Szalome''] bement és ''táncolt ''nekik, s Heródes és vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: ''Kérj tőlem, amit akarsz, ''és megadom neked.« Meg is esküdött neki: ''Bármit ''kérsz, megadom, akár országom felét is.« Az [ti. Szalome] kiment és megkérdezte ''anyját: ''»Mit kérjek?« ''Keresztelő János fejét''« – válaszolta [az anyja]. Visszasietett [Szalome] a királyhoz és előadta kérését: »Azt akarom, hogy ''most mindjárt ''add nekem ''egy tálon Keresztelő János fejét!''« A király igen szomorú lett, de az esküre és a vendégekre való tekintettel nem akarta elutasítani. Azon nyomban küldte a ''hóhért, ''azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az ment is, ''lefejezte ''a börtönben, és tálcára téve elhozta a fejét, ''odaadta a leánynak, ''a leány pedig átnyújtotta ''anyjának. ''Mikor [János] tanítványai meghallották, eljöttek, a holttestet elvitték és eltemették egy sírboltba." A szóban forgó "történet" kapcsán könnyen érhet az a vád, hogy erőltetetten próbálom ezt a liverátusról nyilatkozó bibliai helyek köze sorolni. Úgy tűnik, álláspontom ellen komoly érv is fölhozható. Hivatkozni lehet ugyanis arra, hogy az idézett szöveg szerint ''Fülöpnek volt gyereke ''Heródiástól. Következésképpen az utóbbinak Heródes Antipasszal, Fülöp fivérével való házassága nem a levirátus szabályai által előírt, ill. engedélyezett, hanem tiltott szerelmi-családi kapcsolat. Ám ne feledkezzünk meg arról, amit eddig ismételten igyekeztem hangsúlyozni: a levirátus ''nem ''azt a kötelezettséget rótta a legközelebbi férfirokonra (fivérre, apára stb.), hogy az utód nélkül elhunyt férfi özvegyével ''gyereket, ''hanem azt, hogy ''fiút ''nemzzen. És ez a sógori házasságot életre hívó patriarchátus szempontjából magától értetődő dolog, mivel a keretei között csupán a férfi nemhez tartozók örökölhetnek. Ez a szabály az oka annak, hogy ''Ruth és Boász, ''ill. ''Júda és Támár ''sógori házassága csupán akkor teljesül be, amidőn az előbbiből az ''Obed, ''az utóbbiból pedig a ''Perec ''nevű ''fiú ''megszületik. Következésképp: a társadalom régebbi viszonyait tükröző, a levirátust előíró, majd pedig csak engedélyező bibliai helyek szerint Heródes joggal veszi nőül fivérének feleségét, Heródiást, mert az utóbbinak első férjétől, Fülöptől csupán a Szalome nevű ''leánya ''született. Egészen más dolog aztán az, hogy a valószínűleg költött történetben a későbbi korban kialakult levirátusi tilalmak alapján Keresztelő János radikálisan ellenzi a szóban forgó házasságot. NÉHÁNY CSALÁDI ÉRDEKESSÉG Az eddigiek során láttuk, hogy a Biblia, főként pedig az Ószövetség mennyire sokféle érdekes emlékanyagot őrzött meg számunkra a régi idők családviszonyairól. Az utóbbiakkal összefüggésben még számos olyan helyet találunk a Bibliában, amelynek tartalmáról eddig vagy egyáltalán nem, vagy csak utalásszerűen ejtettem szót. Épp ezért a következőkben kitérek még különféle konkrétumokra, érdekességekre, hogy ezek rövid bemutatásával is gazdagítsam az olvasó ismereteit, sokoldalúbbá, árnyaltabbá segítsem tenni a Bibliában szereplő családi vonatkozásokkal kapcsolatos összképét. Az általánosságban jelzett konkrétumok közül ''az egyik ''azzal függ össze, hogy a Leviticus (18,8; 20,11) ''tiltja a ''fiak számára az ''atyjuk feleségével ''való hálást. Vajon miért volt szükség erre a rendelkezésre és mi ellen irányult? A választ e kérdésre akkor kapjuk meg, ha föllapozzuk pl. a Genezist, amely elmondja: ''Ruben, ''Jákób Leától való elsőszülött fia bement ''apja ágyasához, Bilhához, ''akit a még magtalan Ráchel adott mellékfeleségül férjének, s vele hált (35,22). A felelet meglelését az is segíti, ha elolvassuk a második Sámuel-könyv egyes részleteit, amelyek szerint Dávid elmenekült Jeruzsálemből az őt üldöző fia, ''Absolon ''elől, aki viszont ''bement apjának ''a városban hagyott ''ágyasaihoz ''(16,21-22). Vajon miért cselekedett így Ruben és Absolon? Valószínűleg azért, mivel a csoportházasság ősi viszonyai közepette oly szabály volt érvényben, amely szerint az apa és fiai közös feleségeket birtokolhattak. Később azonban változott a helyzet, az ilyen nemi kapcsolatokat a humanizációt célzó rendelkezések már tiltják és büntetik. Nem csupán a Leviticus említett fejezetei tanúskodnak erről, hanem a Genezis egyik részlete (49,3-4) is, amelyben Jákób Rubennek a következőt mondja: elsőszülöttem, férfierőm zsengéje vagy, de mivel atyád fekhelyére léptél és beszennyezted azt, ezentúl gyermekeim közt nem te leszel az első. Az is érdekes az Ótestamentumban, hogy a ''férj ''minden további nélkül ''elküldhette feleségét, ''ha neki ''válólevelet ''adott (Deut. 24,1-4. Ugyanez azonban fordítva nem volt lehetséges: a feleség nem küldhette el a maga férjét. A két házastárs egymáshoz való viszonyát tekintve az ''Újszövetség ''e téren (valószínűleg az Ezsdrás korában élt ''Malakiás ''próféta nézetéhez kötődve: 2,14--16) radikális módosítást hajt végre. Ez a módosítás azt jelenti, hogy a kialakulóban lévő kereszténység – bizonyos eseteket kivéve – ''megtiltja a feleség ''válólevéllel történő ''elbocsátását, ''és végső soron a ''házasság fölbonthatatlanságának ''az elvét fogalmazza meg. A ''hegyi beszéd Máté-féle ''változata (5,31-32) ezzel összefüggésben a Jézus-alakot így beszélteti: "Ezt is előírták [ti. a mózesi törvények]: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. ''Én ''pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt –, okot ad neki a házasságtörésre. S aki elbocsátottat vesz feleségül, házasságot tör." A szóban forgó kérdéskör kapcsán még részletesebben és radikálisabban fogalmaztat a Máté-evangélium a Jézus-alakkal, amikor az utóbbihoz odamentek a ''farizeusok, ''hogy őt próbára tegyék, s tőle ezt kérdezték: "»El szabad az embernek valamilyen okból bocsátania a feleségét?« Így felelt: »Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert és azt mondta: Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségével tart és egy test lesz a kettő? Most már többé nem két test, hanem csak egy. ''Amit ''tehát ''Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.« ''De azok erősködtek: ''»Miért ''adta akkor ''Mózes ''azt a parancsot, hogy elbocsátáskor adjunk ''válólevelet?''« »Mózes ''szívetek keménységére ''való tekintettel engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket – felelte –, de ''kezdetben nem így volt. ''Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt –, és mást vesz el, házasságot tör. Aki elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör.«" (19,3-9.) Az Újszövetség a feleség válólevéllel történő elbocsátását megtiltva jelentős előrelépést tett a két nem közti viszony humanizálása irányában, mert komoly mértékben csökkentette a nők férfiaknak való kiszolgáltatottságát. Ám ennek ellenére az egész Bibliát – eltekintve most némely matrilineáris és matriarchális mozzanatától – alapvetően a patriarchális szemlélet uralja, amely a ''nőt a férfinál alacsonyabb rendűnek ''tekinti. S ez ismét ''egy ''olyan ''újabb ''konkrétum, amely a bibliai családképünket gazdagítja. A női nem szociális elnyomottságát, a férfinál kevésbé értékes voltát számtalan ó- és újtestamentumi helyen tapasztalhatjuk. Épp ezért jogtalan minden olyan vélekedés, amely azt állítja, hogy a Biblia a két nem egyenértékűségét képviseli. A nők alávetettségét – mint korábban szó esett róla – már az-Édenkerttel kapcsolatos történet hangsúlyozza, midőn a tiltott gyümölcsből való szakítást Éva személyéhez köti, midőn azt állítja, hogy ő beszélte rá férjét a tabu alá eső termésből való evésre, s midőn Jahve Elohim által azzal büntetteti meg őt (és személyében a nők egész nemét), hogy a férfi uralma alá adja. Ezt az alávetettséget aztán igen sok konkrét momentum jelzi a Bibliában. Többek közt az alábbi tények: 1) Izráel 12 törzse férfiakról van elnevezve. 2) Ha sor kerül népszámlálásra, akkor az Ótestamentum szinte mindig csak a férfiak iránt érdeklődik. 3) A Tízparancsolat két egyező változata (Ex. 20, 17; Deut. 5,21) a feleséget csupán a vagyontárgyak közt említi. 4) Az "Úr" előtt esztendőnként háromszor csak a férfiaknak kell megjelenniük (Ex. 34,23-24). 5) Az esetek messze abszolút többségében a fiúk, főként pedig az elsőszülött fiuk föláldozását "követeli meg" az istenség. 6) Mint korábban láttuk: a gyermekágyas asszony, ha fiút szült, 1 hétig számít tisztátalannak és 33 napig kell otthon maradnia; ha ellenben leányt hozott a világra, akkor 2 hétig tekintik tisztátalannak és 66 napig köteles odahaza tartózkodni (Lev. 12,2-5). 7) Kultikus szolgálatot csak férfi láthat el. 8) Ha valaki egy személy értékéig fogadalmat tesz az "Úr"-nak, akkor nemtől és kortól függően az egyéneket ezüst sékelben a következő adatok szerint értékelik: a 30 és 60 év közti férfi 50, az ugyanilyen korú nő csupán 30, az 5 és 20 év közti fiú 20, az azonos korú lány csak 10, az 1 hónap és 5 esztendő közti fiú 5, a vele egyívású lány csupán 3, a 60 év fölötti férfi 15, az ugyanilyen korú nő csak 10 sékelt ér (Lev. 27,1-7). 9) Ha egy lány vagy feleség valamilyen fogadalmat tesz, akkor az utóbbi érvénybe lépéséről az apa, ill. a férj határoz (Num. 30,1-17). 10) Némely matriarchális momentumtól, Celofchad és még egy-két férfi lányaitól eltekintve csak férfiak örökölhetnek. 11) A sógori házasság törvénye szerint – mint fentebb láttuk – a legközelebbi férfirokonnak az özveggyel fiúgyereket kell nemzenie, s ez utóbbi lesz az elhalt férj nevének viselője és vagyonának örököse. 12) A három jeruzsálemi templom udvarában a nők számára külön tartózkodási helyet jelöltek ki. 13) Az ószövetségi ''Jahve'' a patriarchális szellemnek megfelelően ''férfi''istenség. – A most említett tények azt mutatják, hogy társadalmilag mennyire alávetett helyzetben vannak a férfiakhoz viszonyítva az ''ótestamentumi ''zsidóságnál a nők. Mint fentebb jeleztem, az ''Újszövetség'' a két nem kapcsolatát jóval ''humánusabban ''kezeli. Ez nem csupán a feleség válólevéllel történő elbocsátásának megtiltásában, a házasság felbonthatatlanságának elvében fejeződik ki, hanem más konkrétumokban is. Pl. abban, hogy a Krisztus-alak és az apostolok komoly figyelmet fordítanak a szociálisan elnyomott nőkre, és igyekeznek őket megnyerni a keresztény eszméknek. Térítő munkájukat – a Biblia szerint – igen eredményesen végezték, mert valósággal tódultak az új vallási közösségekbe az asszonyok, akik a kialakuló Mária-kultuszban emberi kapaszkodóra leltek, s némely esetben – főként eleinte –, úgy tűnik, nem csupán követői lettek a kereszténységnek, hanem térhódítását is elősegítették. Olykor pedig (bizonyára a világ végét közeli időre váró euforikus hangulatban) még oly nézetek is megfogalmazódtak az Újtestamentumban, amelyek (persze, vallási jelleggel, de) az emberek közötti egyenlőséget, s ezen belül a férfiak és a nők egyenlőségét hangsúlyozták. Gondoljunk csak ezzel összefüggésben a Galatákhoz írott levélre (3,26-28), amelynek szerzője így beszél a keresztényekhez: "…az Isten fiai vagytok a Jézus Krisztusba vetett hitben. Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra. ''Nincs többé ''zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, ''férfi vagy nő, ''mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban." Ám az ilyen pozitív momentumok ellenére a lényeget tekintve az Újszövetségben is a patriarchális szemlélet uralkodik. Ezt a tényt fejezik ki – többek közt – az alábbi állásfoglalások: 1) A Jelenésekben (7,18; 14,1-5) 144 000 olyan zsidó férfiúról esik szó, aki a "Bárány" seregéhez tartozóként a homlokán megpecsételtetik: "Ezek azok, akik asszonyt nem érintettek, szüzek maradtak ["nem szennyezték be magukat nőkkel" – mondja a protestáns Biblia] és mindenüvé követték a Bárányt, ahová csak ment." 2) A nőket eltiltják az igehirdetéstől, és a ''Timóteusnak ''szóló első levél szerzője ezzel kapcsolatosan igen határozott hangon fogalmaz (2,11-13): "Az asszony csöndben, engedelmes lélekkel hallgassa a tanítást. ''Nem engedem, ''hogy az ''asszony tanítson, ''sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben. A teremtésben is Ádám volt az első, Éva utána következett…" 3) Mint az idézett részlet is jelzi már, az Újszövetség végső soron a férfit a nőnél magasabb rendű lénynek tekinti, és az előbbit az utóbbi fölé rendeli, s egyúttal előírja, hogy a nő hallgasson a gyülekezetben, hogy a vallási összejöveteleken csak fedett fejjel jelenjék meg. Néhány idézet mindennek az érzékeltetésére: "Szeretném…, ha megértenétek – mondja a ''Korinthusiaknak ''címzett első levél (11,3-10) –, hogy a férfi feje Krisztus, az ''asszony feje a férfi, ''Krisztus feje pedig az Isten. Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz fejére. S minden ''asszony, ''aki ''födetlen fővel ''imádkozik vagy prófétál, szintén ''szégyent ''hoz fejére. Éppen olyan, mintha megnyírták volna. Ha pedig az asszony nem akarja fejét befödni, vágassa le a haját. De ha megszégyenítő az asszonyra, hogy a haját levágassa vagy kopaszra nyírtitkozzék, födje be a fejét. A ''férfi ''nem köteles fejét befödni, mert ''Isten képmása ''és dicsősége, az ''asszony ''ellenben a ''férfi dísze. ''Nem a férfi lett ugyanis az asszonyból, hanem az asszony a férfiből. S nem a férfit ''teremtette Isten ''az asszonyért, hanem az ''asszonyt ''a ''férfiért. ''Ezért viselje ''az asszony ''annak jelét, hogy ''hatalom alatt ''áll…" "Mint a szentek minden közösségében – mondja ugyanez a levél (14,34-35) –, az ''asszonyok hallgassanak összejöveteleiteken. ''Nincs megengedve, hogy beszéljenek, nekik engedelmeskedniük kell, ahogy a törvény is mondja. Ha tudni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon a férjüktől, mert az asszonynak nem illik az összejövetelen beszélnie." ''"Asszonyok ''– parancsolja a nőknek a Kolosszébelieknek írott levél (3,18) –, ''engedelmeskedjetek férjeteknek, ''ahogy illik az Úrban." 4) A nő alacsonyabb rendű voltát – az említett tényeken túl – az is jelzi, hogy az újszövetségi ''"Megváltó" a ''patriarchális szellemnek megfelelően ''férfi.'' Miután vázlatosan áttekintettem, hogy a Biblia miként nyilatkozik a két nem egymáshoz való társadalmi viszonyáról, és láthattuk, hogy az Ó- és az Újtestamentum (bár korántsem azonos módon, de végső soron egyaránt) a férfiak uralmát s a nők alávetettségét szentesíti, lépjünk tovább, és ejtsünk szót még más olyan konkrétumokról is, amelyek a fentiekhez hasonlóan gazdagítják a bibliai családképre vonatkozó ismereteinket. Nézzük meg pl. azt, ''milyen előírások szabályozzák'' az Ó-, ill. az Újszövetségben a ''papok házasodását. Ezékiel ''könyve (44,22) a ''zsidó vallás papjairól ''a következőket mondja: "Özvegyet vagy férjétől eltaszított asszonyt ne vegyenek feleségül, csak szüzet, Izrael házának leszármazottaiból. Elvehetnek azonban olyan özvegyet, aki papnak az özvegye. Az ''Újszövetségben ''más a helyzet, mint az Ótestamentumban. A kialakulóban lévő kereszténység szellemi vezetői közt ugyanis vita folyt arról, hogy a hitet terjesztő apostolok, a különféle kultikus szolgálatokat ellátó papok, továbbá a diakónusok folytassanak-e nemi életet, kössenek-e házasságot. Mikor fentebb azt tekintettük át, hogy a Biblia miként vélekedik a két nem egymáshoz való szociális-vallási viszonyáról, láthattuk: némely újtestamentumi részlet ellenzi a nemi életet. Ebből pedig magától értetődően következik – mint a szerelem témaköre kapcsán majd tapasztalni fogjuk –, hogy magát a házasságot, a vallási vezetők családalapítását is. Eleinte Pál is így foglal állást, ám később módosul a nézete, és – igaz, kényszerű rosszként, de – igenli a nemi életet és a házasodást. Sőt: fontosnak tartja, hogy maguk a vallási vezetők is alapítsanak családot. Ezzel összefüggésben a Timóteusnak címzett első levélben (3,2; 3,13-14) a következőket mondja: "A ''püspöknek…'' kifogástalannak, egyszer ''nősültnek, ''józannak, megfontoltnak, mértéktartónak, vendégszeretőnek és a tanításra rátermettnek kell lennie. Ne legyen iszákos vagy erőszakoskodó, hanem megértő, békeszerető s nem kapzsi. Saját családjának legyen jó gondviselője, aki gyermekeit fegyelemre és teljes tisztességre neveli. Aki ugyanis a saját házát nem tudja rendben tartani, hogyan tudná gondját viselni Isten egyházának?… A ''diakónus ''legyen egyszer ''nősült, ''s gyermekeinek és otthonának jó gondviselője. Aki ugyanis jól végzi szolgálatát, nagy megbecsülésre tesz szert, és bizalmat szerez magának a Krisztus Jézusra alapozott hitben." Ugyancsak a nemi-házassági-családi érdekességek köréhez tartozik az a dolog is, amelyet kérdéses formában így fogalmazhatok meg: mi történjék akkor, ha az ''újdonsült férj ''azzal a váddal lép fel, hogy ''ifjú felesége a ''nászéjszakán ''nem volt szűz? ''Ide vonatkozóan a ''Deuteronomium ''(22,13-21) a következőkről tájékoztat: "Ha valaki feleséget vesz, és bemegy hozzá, de azután meggyűlöli, és álnokul megvádolja, rossz hírét terjeszti, és ezt mondja: Feleségül vettem ezt a nőt, de amikor bementem hozzá, ''nem találtam szűznek, ''akkor fogja a lány apja és anyja a ''lány szüzességének a bizonyítékait, ''és vigyék a város véneihez a kapuba. Mondja ezt a lány apja a véneknek: Feleségül adtam lányomat ehhez az emberhez, de meggyűlölte, és most álnokul azzal vádolja, hogy nem találta szűznek a lányt, pedig itt vannak a ''lányom szüzességének a bizonyítékai. ''Ezután terítsék ki a ruhát a város vénei elé. A város vénei pedig fogják meg azt az embert, és büntessék meg. ''Bírságolják meg száz ezüstre, ''és adják azt a lány apjának, mert rossz hírét terjesztette egy izráeli szűznek. A nő ''maradjon a felesége, ''és ''nem szabad elbocsátania ''egész életében. De ''ha igaz ''volt a ''vád, ''és a lány nem volt szűz, akkor vigyék a ''lányt ''apja házának a bejáratához, és ''kövezzék halálra ''a város férfiai, mivel gyalázatot követett el Izráelben azzal, hogy paráználkodott apja házában. Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből!" – Két megjegyzés az idézetben foglaltakhoz: 1) Vajon hány ártatlan fiatalasszonyt végeztek ki azért, mivel – mint ma már tudjuk – némelykor bizonyos okok miatt egyes nőknél az első nemi érintkezéskor nincs (és esetleg később sem lehet) a szűzhártya megrepedésével kapcsolatos vérzés? 2) És vajon hány személyt kellett volna megkövezni a férfiak közül, ha az érintetlenséget illetően náluk is lehetséges volna a nászéjszakai szüzességi vizsgálat, s ha a patriarchális társadalomban a házasságkötés előtt általuk folytatott nemi élet is bűnnek számított volna? Az Ótestamentumban ''a nemi életet ''– az eddig említetteken kívül is – jóegynéhány ''előírás szabályozza. ''Ezek az előírások azt is meghatározzák, hogy a sajátos tilalmakat megszegőkre milyen büntetéseket kell kiróni. A következőkben bemutatok néhány ilyen specifikus, tilalmazott esetet. "Ha ''valaki még el nem jegyzett, ''érintetlen lánnyal találkozik, aztán ''leteperi és együtt hál vele, ''úgyhogy tetten érik, akkor ez az ember, aki együtt hált vele, köteles ''50 ezüst sékelt ''fizetni a lány apjának, ''s el is kell vennie, ''mivel meggyalázta, és egész életében nem ''válhat el tőle." ''(Deut. 22,28-29.) De mi a teendő ugyanebben az esetben, ha az apa a megerőszakolt lányát nem akarja hozzáadni nejül a bűnös férfihoz? Ilyenkor az utóbbi köteles megfizetni azt az összeget, amelyet a hajadonnak jegyajándékul adni szoktak (Ex. 22,1 S-16). – És mi történjék akkor, ha rajtakapnak egy ''férfit, ''hogy ''valakinek a feleségével hál? ''Mindketten ''haljanak meg, ''a férfi is meg az asszony is – rendelkezik a Deuteronomium (22,22). Milyen büntetés jár abban az esetben, ha valaki ''másik férfi ''már eljegyzett és ''még érintetlen menyasszonyával közösül? E ''kérdés megválaszolása során a Biblia (Deut. 22,23-27) ''két ''variációra van tekintettel, és a következőket mondja: "Ha egy érintetlen lánnyal, aki el van jegyezve valamely férfival, ''a városban ''találkozik egy másik férfi és együtt hál vele, vezessétek mind a kettőjüket a város kapujához és ''kövezzétek őket agyon: ''a lányt amiatt, hogy bent a városban nem kiáltott segítségért, a férfit, mivel meggyalázta embertársa feleségét… Ha ellenben ''a határban ''találkozik a Férfi az eljegyzett lánnyal ''s erőszakkal ''teszi magáévá, úgy hál vele együtt, akkor ''csak a férfi haljon meg, ''aki együtt hált vele. A lánnyal ne csinálj semmit, a lányt nem terheli halállal büntetendő bűn. Ez az eset ahhoz hasonló, amikor valaki megtámadja embertársát és agyonüti. Mivel a határban találkoztak, az eljegyzett lány hiába is kiáltozott volna, nem volt senki, aki segítségére lehetett volna." – S mi a teendő akkor, ha egy ''szabad férfi ''valaki másnak a ''rabszolganői ''helyzetben lévő ''ágyasával hál? ''Erről a Leviticus (19, 20-22) – természetesen a rabszolgatartói értékrend alapján – a következőket mondja: "Ha valaki együtt hál olyan asszonnyal, aki más embernek ki nem váltott és szabaddá nem tett rabszolganője, de egyszersmind mellékfelesége is, azt felelősségre kell vonni, de ''nem bűnhődik halállal, ''mivel az ''asszony nem volt szabad. ''Az ilyen ember vigyen az Úrnak a megnyilatkozás sátorának bejáratához ''jóvátételi áldozatot. ''Egy ''kos ''legyen az áldozat. A pap az áldozatra szánt kossal végezze el az engesztelés szertartását az ember fölött az Úr előtt az elkövetett bűnért, s akkor az elkövetett bűn bocsánatot nyer." – És miként kell eljárni abban az esetben, ha a ''férj ''arra ''gyanakszik, ''hogy a ''felesége megcsalta ''őt? Ugyancsak különös, a mai embert igen meglepő módon, amelynek leírása kézzelfoghatóan két dolgot bizonyít. Egyfelől azt, hogy az Ótestamentumban milyen ősrégi mágikus hiedelmek és rítusok emléke őrződött meg. Másfelől pedig azt, hogy a patriarchális rendben a férfiak a nőkkel szemben az urak, mert féltékenységi gyanúval csupán a férjek élhetnek; a nőknek ugyanerre egyáltalán nincs joguk. A szöveg, amelyet a szóban forgó témával kapcsolatosan idézek, meglehetősen hosszú, de azért talán érdemes lesz végigolvasni, mivel a történelmi régmúlt igen sajátos jelenségét ismerhetjük meg általa. ''A Numeriben ''(5,11-31) az "Úr" így "beszél" Mózeshez: "Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Ha valamely férfinak a felesége félrelép, és ''hűtlenné válik ''azáltal, hogy valaki más hál vele, a dolog azonban rejtve marad a férje előtt, mivel titokban szennyezte be magát s tanúk sem lépnek fel ellene, mert hisz vigyázott, nehogy rajtakapják, s most hatalmába ejti a féltékenység szelleme és féltékennyé válik feleségére, aki csakugyan beszennyezte magát, vagy ha megszállja a féltékenység szelleme s féltékennyé lesz feleségére, jóllehet az ''ártatlan, ''akkor az illető férfi vezesse feleségét a pap elé, s egyszersmind áldozati adományt is vigyen magával, egy tized efa árpalisztet. Ne öntsön rá olajat, tömjént se tegyen hozzá. Mert hisz a féltékenység miatt bemutatott ételáldozat emlékeztető ételáldozat, amelynek emlékezetbe kell idéznie a bűnt. – A pap vezesse elő (az asszonyt), s állítsa az Úr elé. A pap merítsen élő vizet egy cserépedénybe, s a hajlék padozatának porából is vegyen egy keveset a pap, és tegye a vízbe. Most a pap állítsa az asszonyt az Úr elé, s bontsa meg az asszony fején a hajat, adja kezébe az emlékeztető ételáldozatot – a féltékenység miatti ételáldozatot –, közben a keserves sírás átokhozó vize maradjon a pap kezében. – Most a pap vegye ki az esküt, így beszélve az asszonyhoz: Ha senki nem hált veled, s nem váltál férjedhez magadat beszennyezve hűtlenné, a keserű sírásnak ez az átokhozó vize nem lesz büntetésedre. Ha ellenben hűtlen voltál férjedhez, és beszennyezted magad azzal, hogy férjeden kívül valaki más is hált veled – ekkor a pap eskesse meg az asszonyt átok terhe alatt, s közben így szóljon az asszonyhoz: Az Úr tegyen eskü és átok tárgyává néped körében, sorvassza el az Úr csípődet, méhed dagadjon meg, s ez az ''átokhozó víz ''hatoljon be beleidbe, hogy méhed megdagadjon és csípőd elsorvadjon. Az asszonynak közben ezt kell mondogatnia: Úgy legyen, az történjen! – Ekkor a pap írja fel ezeket az átkokat egy lapra, és mossa bele a keserves sírás vizébe. Majd adja oda az asszonynak a keserves sírás átokhozó vizét, hogy igya meg s az átokhozó víz – keserű fájdalmára – belehatoljon. – Azután a pap vegye ki az asszony kezéből a féltékenység miatti ételáldozatot, majd lengesse meg az ételáldozatot az Úr előtt, és vigye az oltárra. Az ételáldozatból a pap most vegyen egy maroknyit – mintegy annak illatos részeként –, és égesse el az oltáron. – Akkor adja oda a vizet az asszonynak, hogy ''igya meg. ''Mihelyt odaadja az asszonynak a vizet meginni, ha csakugyan beszennyezte magát és hűtlenné vált férjéhez, az átokhozó víz keserű fájdalmára belehatol, úgyhogy méhe megdagad és csípője elsorvad, és az asszony átkozottá válik népe körében. Ha azonban az asszony nem szennyezte be magát, tehát ártatlan, nem éri büntetés, sőt gyermekei lesznek. – Ez a törvény féltékenység esetében: ha egy asszony vétkezik férje ellen és beszennyezi magát vagy ha egy férfit hatalmába ejt a féltékenység szelleme s féltékennyé válik feleségére, állítsa feleségét az Úr elé és a pap alkalmazza rá ezt az egész törvényt. A ''férfi ment ''marad a bűntől, az ''asszonynak ''ellenben ''viselnie kell vétkét.'' Nem csupán érdekes, hanem eléggé humánus is az a mód, ahogy az Ótestamentum a következő probléma kapcsán rendelkezik: ''miként ''vehet ''magának feleséget ''a zsidó férfi a ''hadi fogságba esett nők közül, ''és miként köteles vele bánni, ha már ráunt? A Deuteronomiumban (21,10-14) erről az alábbiakat olvashatjuk: "Ha hadba szállsz ellenséged ellen s az Úr, a te Istened hatalmadba adja (ellenségedet) és foglyokat ejtesz, aztán a foglyok közt szép nőre lelsz, akit megszeretsz, feleségül veheted és házadba viheted. De vágja le a haját meg a körmeit, tegye le ruháját, amelyben fogságba esett s maradjon házadban, aztán ''egy hónapig gyászolja apját és anyját. ''Utána közeledhetsz hozzá és feleségeddé teheted. Ha azonban már nem tetszik neked, ''szabadon kell engedned. ''Nem adhatod el pénzért, nem hasznosíthatod, mert a tied volt." Fentebb láttuk, hogy Ruben bement apjának ágyasához, Bilhához, vele hált, és ezért atyja, Jákób megvonta tőle az elsőszülöttségi jogot (Gen. 49,3-4; 1 Krón. 5,1-2). A zárójelben megadott két hely közül a második azt mondja, hogy Jákób e tette indokolt, mert a fia beszennyezte az ő ágyát. Ám az itt olvasható szövegből az is kisejlik, hogy ez az értékelés valószínűleg késői eredetű (az elsőként megadott helyen nem is szerepel), és olyan szerzőtől ered, aki Júda törzséből származik, s aki Ruben kitagadtatása révén a maga közösségét igyekszik a zsidóságon belül a legelőkelőbb, vagyis az elsőszülöttségi pozícióba juttatni. Erre utal az a megjegyzés, amely szerint a Rubent ért büntetés miatt "Júda lett a legerősebb testvérei között". Miért tértem vajon vissza erre, a korábban már tárgyalt Ruben-ügyre? Azért, mivel a Deuteronomium (21,15-17) – igaz, más konkrét vonatkozást szem előtt tartva, de – igen határozottan fellép az ''elsőszülöttségi jog elidegeníthetetlen ''volta mellett, és így nyilatkozik: "Ha valakinek ''két félesége ''van, az ''egyiket szereti,'' a ''másikat nem, ''s az is, akit szeret, meg az is, akit nem kedvel, ''fiút ''szül neki, és ''az elsőszülött attól ''származik, ''akit nem kedvel, ''amikor eljön az ideje, hogy felossza az örökségét ''fiai közt, ''ez az ember ''nem teheti meg szeretett asszonya fiát elsőszülöttének a ''nem kedvelt asszonytól való ''igazi elsőszülött rovására; ''a nem kedvelt asszony fiát kell elismernie elsőszülöttéül, midenből, amije csak van, ''két részt juttatva neki. ''Mert férfierejének ez a fiú az első gyümölcse, őt illeti az elsőszülöttségi jog." De vajon akkor is fennáll ez a jogi kötelezettség, ha a tényleges elsőszülött fiú ''ágyas gyereke? ''Ezt a kérdést azért fogalmazom meg, mert – mint korábban szó esett róla – Sára a maga fia, Izsák öröklésének a biztosítása érdekében elűzeti a háztól a már legalább 14 éves Izmaelt, Ábrahám tényleges, az ágyas Hágártól származó elsőszülött fiát. A kötet olvasója számára valószínűleg nem lesz érdektelen, ha a nemi-házassági-családi jelenségek kapcsán arra is kitértek röviden, hogy miként foglal állást a Biblia a ''szülők és a gyerekek egymáshoz való viszonyát illetően. ''Az az általam korábban már tárgyalt parancs talán mindenkinek ismeretes, amely az Ó- és Újtestamentum igen sok helyén föllelhető, és így szól: ''"Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked!" ''(Ex. 20,12. Vö.: Lev. 19,3; Deut. 5,16; Máté 15,1-9; Márk 10,19; Lukács 18,20; Ef. 6,1-3.) Ugyanakkor bizonyára csak kevesen tudják, hogy a Biblia ''milyen büntetéseket ''helyez kilátásba azok részére, akik nem a megfelelő magatartást tanúsítják szüleik iránt. Az Ószövetség ezzel összefüggésben igen keményen rendelkezik: "Ha valakinek ''rossz útra tévedt, önfejű fia ''van, aki nem hallgat apja és anyja szavára, s még akkor se hajlik szavukra, amikor megbüntetik, apja és anyja fogja és vezesse a város vénei elé a város kapujához. Jelentsék a város véneinek: »Ez a mi fiunk rossz útra tévedt és önfejű, nem hallgat a szavunkra, iszik és tékozol.« Erre a város férfiai ''kövezzék agyon… ''S tudja meg egész Izrael, és féljen." (Deut. 21,18-21.) Az Újtestamentum szintén hasonlóképp nyilatkozik a szülők iránt helytelenül viselkedő gyerek megbüntetéséről, és a Jézus-alakkal ezt mondatja: "Aki apját vagy anyját gyalázza, halállal lakoljon." Az újszövetségi "istenember" azonban egyúttal megrója a vele beszélgető farizeusokat és írástudókat, mert őszerintük a gyerek akkor már nem köteles támogatni a szüleit, ha csak az áldozati ajándékkal tudna rajtuk segíteni. Maga a Jézus-alak viszont fontosabbnak tartja, hogy a gyerek az áldozati ajándékkal inkább apját és anyját támogassa, mintsem hogy azt istennek nyújtsa. (Máté 15,1-9.) Ez a humánus álláspont egyébként az Újtestamentumban szorosan kötődik ahhoz az elvhez, hogy a szülőnek indokolt esetben nem csupán meg kell büntetnie a gyerekét, hanem ezen túlmenően megfelelő nevelésben is köteles őt részesíteni. Ennek az elvnek a szellemében mondja – hogy most csupán egyetlen idevonatkozó helyet említsek – az Efezusiakhoz írott levél (6,4): "Ti… atyák, ne ingereljétek ''gyermekeiteket, ''hanem ''neveljétek ''[azokat] az Úr tanítása szerint ''fegyelemmel ''és ''intéssel.'' SZERELEM, NEMI ÉLET ÉS CSALÁD Az eddigiek során láthattuk ebben a fejezetben, hogy a Biblia a nemi életet, a házassági viszonyokat különféle – mégpedig koronként változó -előírásokkal igen sok vonatkozásban szabályozta. Arról viszont mostanáig szinte egyáltalán nem esett még szó, hogy miként ítéli meg – helyesli-e vagy kárhoztatja-e? – ''elvileg'' a két nem közötti ''szexuális kapcsolatot ''és a ''házasságot.'' Az ''Ótestamentum ''álláspontja mindkét dolgot illetően rendkívül ''pozitív. ''A nemi aktust messzemenően helyesli, természetes dolognak tartja. Ezzel összhangban az első teremtésmítosz úgy nyilatkozik, hogy Elohim az embereket ''saját képmására ''teremtette. Ily módon számára a szexuális kapcsolatból született gyerekek az isteni képmás szaporodását jelentik. Az Ószövetségben szinte mindenütt a gyerekáldás nagyrabecsülésével találkozunk. Az ilyen vagy olyan nevet viselő istenség szakadatlanul azt ígéri a pátriarcháknak (Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak stb.), hogy megsokasítja utódaikat és tengernyi nép ősatyjává teszi őket (vö. pl.: Gen. 7,2-6). Az elmondottakat figyelembe véve épp ezért magától értetődő számunkra, hogy a Biblia első része a férfiak és a nők összeházasodását, vagyis a ''családalapítást ''messzemenően ''helyesli.'' Külön meg kell említenem, hogy az Ótestamentum nem csupán megengedi ezeket a dolgokat, hanem rajtuk túlmenően számos alkalommal megemlékezik és rendkívül igenlően nyilatkozik a férfi és a nő elmélyültebb emberi kapcsolatáról, a ''szerelemről ''is. Gondoljunk csak arra, hogy Jákób 7 éven át képes dolgozni a szívéhez oly közelálló Ráchelért, hogy Boász mit meg nem tesz Ruthért, hogy a szichemi királyfi mindenáron – még a zsidó körülmetélkedést is vállalva – feleségül kívánja venni az általa elcsábított, majd pedig igen megkedvelt Jákób-lányt, Dinát, és hogy Dávid milyen kegyetlenségre ragadtatja magát az általa oly nagyon megkívánt Betsabéért, a hettita Úriás feleségéért! Hadd utalok a ''Példabeszédek ''c. könyvre is, amely a csalfa női bájjal, szépséggel szemben a feleség erkölcsi-emberi derekasságának dicséretét zengi (31,10-31), s amely egyúttal óvja a férfit az őt fenyegető, rossz útra vivő nőktől, az eszeveszett, tőrbe csaló szerelmi vágytól (7,1-27). Ám a szerelemről az Ótestamentumban a legszebben és legrészletesebben az a könyv nyilatkozik, amely közismert az irodalomban: az ''Énekek éneke. ''Ezt az iratot (amelyben vőlegény, menyasszony és kar mondja a szöveget, s amelyet Salamon király művének hittek, holott valójában jóval az ő kora után, több századon keresztül keletkeztek, csiszolódtak különféle részletei) teljes egészében nem közölhetem, de néhány mozzanatát – bemutatás céljából – idézem. A ''menyasszony ''pl. így beszél benne vőlegényéhez: "Csókoljon meg engem szája csókjaival! / Szerelmed jobb a bornál, / jó illata van olajodnak, / neved, mint a kiöntött olaj; / ezért szeretnek téged a leányok. / Vigyél engem magaddal, fussunk, / vezess a szobádba, királyom! / Ujjongva örüljünk veled, / emlegessük bornál is jobb szerelmedet, / méltán szeretnek téged!" (1,2-4.) Másutt pedig így dicséri vőlegényét: "Szép vagy…, szerelmesem, / gyönyörű vagy." (1,16.) "Mint almafa az erdő fái közt, / olyan szerelmesem a legények közt. / Árnyékában vágyom ülni, / gyümölcse édes ínyemnek. / Elvitt engem a borozóhelyre, / melynek jelvénye a szerelem. Erősítsetek aszú szőlővel, / üdítsetek fel almával, / mert a szerelem betege vagyok! / Bal karja a fejem alatt, / jobbjával átölel engem." (2,3-6.) A ''vőlegény ''pedig a következőképp nyilatkozik jegyese szépségéről: "De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Szemeid galambok." (1,15.) "Mint liliom a tövisek közt, / olyan kedvesem a lányok közt." (2,2.) Majd hívogatóan így beszél hozzá: "Kelj föl, kedvesem, / szépségem, jöjj már! / Nézd, vége van a télnek, / elmúlt az esőzés, elment. / Megjelentek a virágok a földön, / itt az éneklés ideje, / gerlebúgás hangzik földünkön. Érleli első gyümölcsét a fügefa, / és a virágzó szőlők illatoznak. / Kelj föl, kedvesem, / szépségem, jöjj már! / Galambom, a sziklahasadékban, / a magas kőszál rejtekében! / Mutasd meg arcodat, hallasd a hangodat, / mert kellemes a hangod, és bájos arcod!" (2,10-14.) És aztán ismét arája szépségének dicséretét zengi: "De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! / Szemeid galambok fátyolod mögött. / Hajad olyan, mint egy kecskenyáj, / mely Gileád hegyéről hullámzik alá. / Két fogsorod olyan, mint a megnyírt juhnyáj, / mely az úsztatóból jött fel: / mindegyiknek van ikerpárja, / nincs köztük hiányos. / Ajkad, mint a karmazsinfonál, / és bájos vagy, ha beszélsz; / halántékod mint gránátalmagerezd / a fátyolod mögött. / Nyakad oly karcsú, amilyennek / Dávid tornya épült. / Ezer kerek pajzs függ rajta, / mind vitézek pajzsa. / Két melled, mint két őzike, / mint gazellapór, mely liliomok közt legel / … / Mindened oly szép, kedvesem, / semmi hibád sincsen. / … / Megdobogtattad szívemet, húgom, menyasszonyom, / megdobogtattad szemed egy pillantásával, / nyakdíszed egy láncocskájával. / Mily szép a szerelmed, húgom, menyasszonyom! / Mennyivel jobb szerelmed a bornál, / olajad illatosabb minden balzsamnál. / Színméz csepeg ajkadról, menyasszonyom, / méz és tej van a nyelveden, / s ruháid illata, / mint a Libánon illata!" (4,1-5; 4,7; 4,9-11.) Ezt követően már érzékibben fogalmaz a vőlegény: "Mily szép vagy és mily kedves, / gyönyörűséges szerelmem! / Termeted pálmához hasonló, / melleid szőlőfürtökhöz. / Gondoltam: Felmegyek a pálmafára, / megragadom fürtjeit … / Ajkad íze, mint a legjobb boré, / mely szerelmesemtől árad felém, / álomban is megnedvesíti ajkam." (7,7-10.) A pálmafa-hasonlat tetszik ''a menyasszonynak, ''mert a vőlegény kérésére így válaszol: "Jöjj hát, szerelmesem, / menjünk ki a mezőre, / háljunk a ciprusok közt! / Menjünk korán a szőlőkbe, nézzük meg, / fakad-e a szőlő, kinyílt-e virága, / virágoznak-e a gránátalmafák? / Ott ajándékozlak meg szerelmemmel." (7,12-13.) Az idézett szövegeket figyelembe véve szinte már magától értetődőnek találjuk, hogy a szóban forgó ótestamentumi irat egyik részletében a vőlegény ''a szerelmet ''az emberi élet rendkívüli erejű jelenségének tartja, s mátkájához imígyen beszél: "Bizony ''erős a ''szeretet [= ''szerelem], mint a halál, ''/ legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. / Úgy lobog, mint a lobogó tűz, / mint az ÚRnak lángja. / Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet, / folyók sem tudják elsodorni. / De ha valaki háza minden kincsét / kínálná is a szeretetért, / azzal sem érne el semmit." (8,6-7.) Az elmondottakat olvasva valószínűleg sokan fölteszik a kérdést: hogyan kerülhetett vajon bele az Ótestamentumba – tehát egy ''vallási ''kánonba – az Énekek éneke, a ''profán ''emberi szerelemről szóló könyv? A választ erre a jogos kérdésre ''két ''dolog jelenti. Egyfelől az, amit a "Bevezetés"-ben említettem, és amit később is lépten-nyomon tapasztalhattunk: az ''Ószövetség nem kizárólagosan vallási tartalmú mű, ''hanem olyan gyűjtemény, amely a régi zsidók történelméről, vagyoni, családi, erkölcsi és jogi viszonyairól is rengeteg érdekes-fontos emlékanyagot foglal magában, s ezért természetes, hogy a szerelemről is szó eshet benne. Másfelől pedig az a helyzet, hogy az ótestamentumi kánon összeállításakor az iratnak a gyűjteménybe való fölvételét akarók – az ellenzőkkel szemben – egy sajátos érvvel élhettek. Azt mondhatták ugyanis az i. sz. 1. században a kánon összeállításakor, hogy az Énekek éneke nem az emberi szerelemről, a férfiak és a nők kapcsolatáról, hanem a Jahve nevű istenség és "választott" zsidó népe egymáshoz való viszonyáról szól. Ilyen érvelésre az adott objektív hivatkozási alapot, hogy több ószövetségi irat ''Jahvét mint Izráel férjét, vőlegényét, ''magát az ''ótestamentumi zsidóságot pedig mint az "Úr" feleségét, menyasszonyát ''említi. Némelykor aztán maga Jahve ugyancsak kemény hangon "nyilatkozik" választott "feleségé"-ről, aki őt megcsalja, midőn más istenekkel "paráználkodik", és e "ringyó"-hoz ily szavakat intéz: "…elbíztad magad szépséged miatt, kicsapongó lettél, s minden jöttmentnek felkínáltad magadat… Fogtad öltözékedet, színpompás magaslati helyeket csináltál belőlük, és ott házasságot törtél…" "…amikor magaslati helyet építettél minden út bejáratához és magaslatot emeltél minden téren, nem úgy viselkedtél, mint egy igazi ringyó, hogy bért követeltél volna. A házasságtörő asszony férje helyett idegeneket fogad. Minden ringyónak ajándékot adnak, te azonban magad adtál ajándékot minden szeretődnek, te pénzelted őket, hogy mindenfelől jöjjenek hozzád és szeretkezzenek veled… Ítéletet tartok fölötted, mint ahogy a házasságtörő asszonyok és a gyilkosok fölött ítélkeznek, s a harag és a féltékenység zsákmánya leszel." (Ezékiel 16,15; 16,31-33; 16,38.) Az Ótestamentum tehát – bizonyos szabályok betartása mellett – igenli a nemi életet és nagyra tartja a szerelmet. De miként ítéli meg e dolgokat az ''Újszövetség? ''Nos, nyilvánvaló belőle, hogy a kereszténység korai terjesztői közül többen ellenezték a nemi életet. Eleinte maga Pál is. Ennek egyenes következménye volt, hogy ''helytelenítették a házasságot, ''amelyet aztán később is csak mint ''kényszerű rosszat ''fogadtak el. ''Pál ''pl. – ajánlva a szűzi életmódot – így beszél: ''"A szüzeket ''illetően nincs külön parancsom az Úrtól, tanácsot azonban adok, mint olyan, aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel. Azt tartom, a mostani megpróbáltatások miatt ''ez az állapot ajánlható; ''jó, ha így marad az ember. Ha asszonyhoz vagy kötve, ne törekedj elválni, ha azonban nem kötötted magad asszonyhoz, ''ne keress feleséget. ''De ha megnősülsz, nem vétkezel, s ha a lány férjhez megy, nem követ el bűnt." (1 Kor. 7,25-28.) És ugyancsak Pál írja a következőket is: ''"Jó, ''ha az ember ''asszonnyal nem érintkezik. ''A kicsapongás veszélye miatt azonban ''legyen ''csak minden férfinak ''felesége ''és minden asszonynak ''férje. ''A férfi teljesítse házastársi kötelezettségét feleségével szemben, hasonlóképpen az asszony is férjével szemben. Az asszony testével nem maga rendelkezik, hanem a férje, éppígy a férfi testével sem ő rendelkezik, hanem a felesége. Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy az imádságnak éljetek. Azután térjetek vissza egymáshoz, nehogy a sátán megkísértsen benneteket, mivel ''nem tudtok megtartóztatásban élni. ''Ezt ''engedményként ''mondom, nem parancsként. Szeretném ugyanis, ha mindnyájan ''olyanok ''volnátok, mint ''én magam, ''dehát mindenki saját ajándékát kapta Istentől, az egyik ilyet, a másik olyat. A nem házasoknak és az özvegyeknek ezt mondom: Jó, ha ''úgy ''maradnak, ''mint én is. ''De ha nem tartóztathatják meg magukat, kössenek csak házasságot, mert ''jobb megházasodni, mint vágytól égni.''" (1 Kor. 7,1-9.) Maga a nemi és a házas élet iránti igen negatív magatartás a későbbiek során ''jelentősen módosul Pálnál. ''Mi lehet ennek az oka? Talán az, hogy a fentebb említett "megpróbáltatások" csökkentek vagy eltűntek, s a kereszténység, a családi élet számára kedvezőbbé váltak a társadalmi-történelmi körülmények? A módosulásban ez is közrejátszhatott. Ám elsődlegesen talán az a személyes momentum, hogy a szóban forgó apostol, aki fentebb idézett szövegében – önmagát példaként állítva – a szüzességet, a házasság nélküli életet ajánlotta a keresztény hívőknek, ''frigyre lépett ''egy asszonnyal. Míg aztán előbbi térítő útján maga is dolgozott és nem tartatta el magát a követőivel (2 Thessz. 3,6-12), addig most, a házasságkötését követően nem csak a két nem közötti családi kapcsolatról nyilatkozik pozitívabban, hanem azt is követeli, hogy a megtérítettek ''tartsák el őt és feleségét. ''Az újszövetségi iratok belső zavarosságára, a keresztény kánon megteremtésének különös útjára utal aztán az alábbi tény: Pál "ugyanazon" iratban (1 Kor. 9,1-14) fejtegeti, hogy keresztény feleségével együtt joga van a vallási közösségben fizikai munka végzése nélkül enni és inni, mint amelyikben – önmagát állítva követendő példaképnek – a szüzességet, a házasság nélküli életet ajánlotta a Krisztus-hívőknek. – Az ismertetett dolgokat összegezve pedig így fogalmazhatunk a korai kereszténységnek a nemi és a családi élethez való viszonyáról: az Újszövetségben eltérő nézetek szerepelnek e dolgokat illetően, ám alapvetően vagy ellenzi, vagy legfeljebb kényszerű biológiai rosszként fogadja el a szexualitást, a házasságot, és épp ezért messze áll attól, hogy az Ótestamentumhoz hasonlóan megénekelje az emberi test és a szerelem szépségét. DÁVID MEGSZERZI BETSABÉT Talán nem próbál megkövezni senki azért, ha ezt, a családdal, a házassággal és sok minden más egyéb dologgal foglalkozó fejezetet egy ugyancsak pikáns-kegyetlen történettel zárom. Az utóbbiból az tárul elénk, hogy ''Dávid király ''milyen kegyetlen módon szerezte meg magának a hettita ''Úriás feleségét, Betsabét, ''akibe beleszeretett. A történetnek, amelyet a ''második Sámuel-könyv ''11-12. része tartalmaz, a magyar nyelvű bibliafordítások igen eltérő címeket adtak. A Szent István Társulat 1973-as kiadványában pl. ez áll: "A második hadjárat az ammoniták ellen. Dávid bűne." A Református Zsinati Iroda Sajtóosztályának 1985-ben megjelent Bibliájában a következőt olvashatjuk: "Dávid és Betsabé." A Károli fordította Ótestamentumban pedig ily cím található: "Dávid házasságtörése és gyilkossága." Vajon miért említettem meg e címadásokat? Azért, mivel közülük egyedül az utolsó (tehát az időbelileg legkorábbi) tükrözi helyesen, a másik kettő viszont némiképp igyekszik elleplezni a történet lényegét. Márpedig itt ugyancsak barbár eseményről van szó, hisz ennek keretében a szerelmessé lett férfi becstelen módon ''megöleti ''a megszerzendő asszony férjét. A cselekedet erkölcstelen voltát még fokozza az a tény, hogy ''egy király ''követi el. És amit még külön kívánok hangsúlyozni: az a ''Dávid, ''akinek történeti személyiségét az Ószövetség számos részletében ama papság igyekszik megszépíteni, amelyet éppen ő juttatott vallási szempontból hatalomhoz, midőn a jebuzitáktól elfoglalt Jeruzsálemet világi fővárossá és a Jahve-kultusz központjává tette meg. Maga a történet így szól: "Egy esztendő múlva, abban az időben, amikor a királyok háborúba szoktak vonulni, elküldte Dávid ''Jóábot ''szolgáival meg egész Izraellel együtt. Pusztították az ammóniakat, és körülzárták Rabbát. ''Dávid ''azonban ''Jeruzsálemben ''maradt. Egyszer estefelé, amikor Dávid fölkelt a fekhelyéről, és a királyi palota tetején sétált, ''meglátott ''a tetőről ''egy asszonyt, ''aki éppen ''fürdött''. Az asszony igen ''szép ''termetű volt. Dávid elküldött, és kérdezősködött az asszony felől. Ezt mondták neki: ''Betsabé'' ez, Eliám leánya, a ''hettita Úriás felesége. ''Akkor követeket küldött Dávid, és magához vitette őt. Az asszony bement hozzá, ő pedig ''vele hált az asszonnyal, ''aki éppen azelőtt tisztult meg tisztátalanságából. Azután hazament az asszony. De az asszony ''teherbe esett. ''Ezért üzenetet küldött Dávidnak, és ezt mondta: Teherbe estem! Akkor ''Dávid ''ezt üzente ''Jóábnak: ''Küldd ''hozzám ''a hettita ''Úriást! ''Jóáb el is küldte Úriást Dávidhoz. Amikor Úriás megérkezett hozzá, megkérdezte tőle, hogy jól van-e Jóáb, jól van-e a hadi nép, és jól folyik-e a háború. Aztán ezt mondta ''Dávid Úriásnak: Menj haza, ''és mosd meg a lábadat! Úriás kiment a királyi palotából, és utána vitték a király ajándékát. De Úriás a királyi ''palota ''bejárata ''előtt feküdt le ''urának a többi szolgájával együtt, és nem ment haza. Amikor jelentették Dávidnak, hogy Úriás nem ment haza, ezt mondta Dávid Úriásnak: Hiszen útról jöttél! Miért nem mentél haza? Úriás így felelt Dávidnak: A láda [ti. a frigyláda], meg Izrael és Júda sátrakban laknak; az én uram, Jóáb és uramnak a szolgái pedig a nyílt mezőn táboroznak. Hogyan mehetnék akkor én haza, hogy egyem, igyam, és ''feleségemmel háljak? ''[Dávid épp ezt szerette volna elérni, mert így az a látszat keletkezett volna, hogy Betsabé a hazatért férjétől esett teherbe!] Az életedre, a lelkedre mondom, hogy nem teszem ezt! Akkor ezt mondta Dávid Úriásnak: Maradj itt még ma, és holnap elbocsátlak! Ott maradt tehát Úriás Jeruzsálemben aznap és másnap is. Azután hívatta őt Dávid, hogy vele egyék és igyék, és leitatta őt. De este urának a szolgáival ment lefeküdni a fekvőhelyére, és nem ment haza. Reggel azután ''levelet ''írt ''Dávid Jóábnak, ''amelyet ''Úriással'' [!] küldött el. Ezt írta levélben: Állítsátok Úriást az arcvonalba, ahol legerősebb a harc, azután húzódjatok vissza, hogy ''levágják, és meghaljon!'' Így történt a város ostrománál, hogy Jóáb Úriást arra a helyre állította, amelyről tudta, hogy ott kemény harcosok vannak. Amikor kitörtek a városbeli férfiak, és megütköztek Jóábbal, néhányan elestek a hadinép közül, Dávid szolgái közül. ''Meghalt'' a hettita ''Úriás is. ''Jelentést küldött azért Jóáb Dávidnak az ütközet egész lefolyásáról. Ezt parancsolta a küldöncnek: Ha elbeszéled az egész ütközet lefolyását a királynak, és ha a király haragra lobban, és ezt mondja neked: Miért mentetek harc közben olyan közel a városhoz, hát nem tudtátok, hogy a várfalról lelőhetnek benneteket?… Miért mentetek olyan közel a várfalhoz? Akkor így válaszolj: Szolgád, a hettita ''Úriás is meghalt.'' A küldönc tehát elment, és amikor megérkezett, jelentette Dávidnak mindazt, amit rábízott Jóáb. A küldönc ezt mondta Dávidnak: Először erősebbek voltak nálunk azok az emberek, ránk törtek a mezőn, de mi visszanyomtuk őket a kapu bejáratáig. A várfalról azonban lövöldöztek szolgáidra az íjászok, és meghaltak néhányan a király szolgái közül. Szolgád, a hettita Úriás is meghalt. Akkor ezt parancsolta Dávid a küldöncnek: Mondd meg Jóábnak: Ne tartsd ezt olyan nagy bajnak, mert a fegyver hol ezt, hol azt pusztítja el. Harcolj még erősebben a város ellen, és rombold le! Így bíztasd őt! Amikor meghallotta ''Úriás felesége, ''hogy meghalt a férje, Úriás, elsiratta az urát. A gyász letelte után érte küldött ''Dávid, ''palotájába vitette; az pedig ''a felesége lett, ''és ''fiút ''szült neki. De az ÚRnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett." (2 Sám. 11. rész.) Dávid tehát – miután nem sikerült azt a látszatot keltenie, hogy Betsabé a férjétől terhes – ''leölette a nemes jellemű, ''a katonai szolgálatot a családi élete fölé helyező Úriást, és megszerezte magának özvegyen maradt feleségét. A történetnek azonban ezzel még nincs vége. A folytatásban arról esik szó, hogy az Úriás megöletését, a Betsabé elcsábítását helytelenítő istenség "beküldi" Dávidhoz ''Nátán prófétát, ''aki a maga emelkedett erkölcsiségétől ösztönzötten igen keményen megrója az uralkodót az általa elkövetett gonosz cselekedetekért. Teszi ezt oly módon, hogy a következő tanmesét mondja el neki: "Volt egy városban ''két ''ember, egy ''gazdag ''meg egy ''szegény. ''A gazdagnak igen sok juha és marhája volt. ''A szegénynek ''nem volt egyebe, csak ''egy báránykája, ''azt is pénzen vette. Táplálgatta, és a gyermekeivel együtt nőtt fel nála. A falatjából evett, poharából ivott, és az ölében feküdt, mintha csak a leánya lett volna. Egyszer egy ''utas érkezett a gazdag emberhez, ''de az sajnált a maga juhai és marhái közül hozatni, hogy elkészítse a hozzá érkezett vándornak, ezért elvette ''a szegény ember bárányát, ''és azt ''készítette el ''annak, aki hozzá érkezett. ''Dávid ''nagy haragra gyulladt az ellen az ember ellen, és ezt mondta Nátánnak: az élő ÚRra mondom, hogy ''halálfia az ''az ember, ''aki ezt tette!'' Akkor ezt mondta Nátán Dávidnak: ''Te vagy az az ember! ''Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Én kentelek fel Izráel királyává, és én mentettelek meg Saul kezéből. Neked adtam uradnak [Saulnak] a házát, és a te öledbe adtam urad [Saul] feleségeit. Neked adtam Izráel és Júda házát is. És ha ezt kevesellted volna, még sok mindent adtam volna neked. Miért vetetted meg az ÚR szavát, miért tettél olyat, ami nem tetszik neki?! A hettita Úrfiást fegyverrel vágattad le, hogy a feleségét feleségül vehesd; őt magát pedig meggyilkoltattad az amuróniak fegyverével! ''Ezért nem távozik el a fegyver soha a te házadból, ''mivel megvetettél engem, és elvetted a hettita Úriás feleségét, hogy a te feleséged legyen. Ezt mondja az ÚR: Éppen a saját házadból [ti. Absolon révén] fogok bajt hozni rád. Feleségeidet szemed láttára veszem el, és másnak [ti. Absolonnak] adom, aki fényes nappal fog a feleségeiddel hálni. Mert te titokban cselekedtél, de én egész Izráel előtt és napvilágnál cselekszem ezt. Akkor ezt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az ÚR ellen! Nátán így felelt Dávidnak: Az ÚR elengedte vétkedet, ''nem halsz meg. ''Mivel azonban ezzel a tettel okot adtál az ÚR ellenségeinek a gyalázkodásra, azért ''meg kell halnia a fiadnak, ''aki született neked." (2 Sám. 12,1-13.) A történet folytatásában az utóbbi esemény be is következik. A kisfiú a szöveg szerint a ''hetedik ''napon ''meghalt. ''Tehát nem érte meg a ''nyolcadik ''napot, amelyen végrehajtották volna rajta a ''körülmetélést. ''A kérdés csak az, hogy vajon mily ok miatt volt kénytelen búcsút venni a napfénytől. Mivel az a bibliai indoklás, amely szerint az apja gonoszságait sújtó isteni büntetésként kell meghalnia, a vallási mesék birodalmába tartozik, két magyarázati lehetőség adódik számunkra. Az egyik az, hogy a gyerek természetes úton, betegség következtében hunyt el; maga az Ótestamentum ezt az értelmezést igyekszik szuggerálni, mert arról beszél, hogy Dávid – igaz, eredménytelenül, de – könyörgött az istenhez, böjtölt a kisfiú életéért (2 Sám. 12,13-23). A másik az, hogy a gyereket esetleg szándékosan megölték, amire a Biblia még sejtésre okot adó módon sem utal. Ám mégsem zárhatjuk ki ezt a lehetőséget sem. Az utóbbi mellett az szól, hogy a kisfiú törvénytelen kapcsolatból született, akkor fogant, amidőn anyja még Úrfiás felesége volt, s így nem számíthatott Dávid gyerekének. A szomorú helyzet azonban hamarosan jobbra fordult. S hogy miért? Arról a Biblia az alábbiakat mondja: "Ezután megvigasztalta Dávid a feleségét, Betsabét: bement hozzá, és vele hált. Az ''asszony fiút ''szült, akit ''Salamonnak ''neveztek el, és az ÚR a szeretetébe fogadta őt." (2 Sám. 12,24.) Ily módon tehát az óizraeli állam utolsó királya, a ''Jézus-alak ősei közt is ''említett Salamon (Máté 1,6) olyan nőnek a szülöttje, akit első férjének, Úrfiásnak a megöletése után vett el feleségül Dávid. AZ ÚJSZÖVETSÉGI JÉZUS-ALAK ÉLETTÖRTÉNETE A kötetemet olvasónak bizonyára feltűnt, hogy az eddigiek során többször nem Jézusról, Krisztusról, hanem Jézus-alakról, Krisztus-alakról beszéltem, és a "jézusi", ill. "krisztusi" szavakat idézőjelben használtam. Hogy miért cselekedtem így, azt a későbbi tárgyalásban szereplő tények egyértelműen világossá teszik, de már egyes eddig említésre került adatok is eléggé határozottan jelezték. Azért, mivel az újtestamentumi "istenember"-re vonatkozó szövegek az elfogulatlan szemléletű gondolkodásnak azt a kényszerű -– a keresztények szempontjából, persze, megbotránkoztató – következtetést sugallják, hogy a Jézussal kapcsolatos részletek a maguk transzcendens tartalmát tekintve a ''legendák ''világába tartoznak. Ennek a megállapításnak, mint végkonklúziónak az igazságát az alábbiakban két témakör révén igyekszem igazolni. Egyrészt azzal, hogy e fejezetben bemutatom, mennyire különböző, egymásnak ellentmondó és egymás hitelét lerontó adatokat foglalnak magukban az újtestamentumi iratok ''Jézus élettörténetéről. ''Másrészt pedig azáltal, hogy a következő fejezetben az olvasó elé tárom, mennyire eltérő, némelykor homlokegyenest ellenkező ''tanításokat ''tulajdonít az újszövetségi kánon a maga főszereplőjének, ''Jézusnak. ''Különféle igen fontos újtestamentumi történetekről egyébként a "Bibliai történetek" c. fejezetben azért nem ejtek szót, mert ezek éppenséggel a most jelzett és a következőkben sorra kerülő két témakörnek, Jézus élettörténetének és tanításainak a lényegét képezik. JÉZUS FOGANTATÁSA ÉS SZÜLETÉSE Ha valaki keresztény teológiai műveket olvas, papi prédikációkat hallgat, esetleg hittanórán vesz részt, Jézus Krisztus sajátos élettörténetével ismerkedhet meg. De vajon ez a konkrétan ilyen-olyan élettörténet összhangban van-e az Újtestamentumban szereplő szövegekkel, vagy netán teológiai érdek által egyoldalúan kiválogatott események önkényes konstrukciója? Erre az "eretnek" kérdésre a tényeknek megfelelő választ akkor adhatunk, ha vesszük magunknak a fáradságot, és az elejétől a végéig nagyon figyelmesen elolvassuk az újszövetségi iratokat, s a bennük foglalt adatokat igen gondosan összevetjük egymással. Az ilyen kutató vizsgálódás kényszerítő módon a következő megállapításhoz vezet: a teológusok, a papok a maguk érdekszempontjai által ösztönzötten a bibliai szövegeket önkényesen kezelve kreálják meg az újtestamentumi Jézus-alak élettörténetét, és önkényeskedő, a különféle mozzanatokat szelektíven kiválogató vagy mellőző, a radikális ellentmondásokat tudatosan elhallgató tevékenységgel igyekeznek megteremteni a kereszténység történeti-transzcendens létalapját, próbálják elhitetni az emberekkel, hogy közel 2000 évvel ezelőtt halandó lény alakját öltve megváltó isten szállt le a földre. E bevezető megjegyzések után lássuk magukat a tényeket! Mindenekelőtt arra hívom föl a figyelmet, hogy az újszövetségi iratok számos helyének a ''"Megváltó" hajdani léte ''mellett az egyik legfontosabb érve az ''Ótestamentumra való hivatkozás. ''Annak hangoztatása, hogy Jézusnak léteznie kellett, mert a 'zsidó vallás Bibliája korábban megjósolta a "Messiás" eljövetelét. Maga ez a hivatkozás azonban, amely a Jézus-alakkal kapcsolatos eseményeket az ótestamentumi jövendölések beteljesedésének igyekszik feltüntetni, teljesen megalapozatlan, mert a zsidó vallás Bibliája egészen ''más megváltóról ''beszél, mint amilyen a kialakuló kereszténységtől származó könyvekben szerepel. Az Újtestamentum gyakran – Máté evangéliuma pl. közel 50 alkalommal – használja a "hogy beteljesedjék az írás" (ti. az ószövetségi jóslás) kifejezést, a zsidó vallás kánonjából számos mozzanatot át is visz a Jézus-alak élettörténetébe, ám az eltérő nézetű, különféle dolgokat kiötlő evangélistáknál és az egyéb újtestamentumi szerzőknél ennek ellenére teljesen zűrzavaros életrajzot találunk az "istenember"-ről. Ez a zűrzavar már akkor jelentkezik, amidőn a Jézus ''fogantatásáról ''és ''születéséről ''szóló bibliai helyeket vetjük össze egymással. Meglepő, de tény, hogy ''a Jelenések írójánál ''(aki nem azonos Jézus egyik tanítványával, Jánossal) e két dologról egyáltalán ''nem ''történik említés. Sőt mi több: az Újszövetségnek ebben az egyetlen apokaliptikus iratában Jézus ''nem ''is szerepel ''földi ''lényként, hanem csak mint "égi Bárány"-nyal találkozunk vele. A másik meglepő dolog az, hogy Jézus csodás fogantatását és születését a Márk-evangélium egyáltalán ''nem említi. ''Benne Jézus mint felnőtt ember jelenik meg először. Mégpedig akkor, amidőn elmegy ''Keresztelő Jánoshoz, ''aki őt megkereszteli a Jordán vizében, és aki egyúttal hangsúlyozza róla: "Utánam jön, aki erősebb nálam, akihez nem vagyok méltó, még arra sem, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Én vízzel kereszteltelek meg, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni titeket." (1,7-8.) Itt tehát Jézus egyszerű ''földi halandóként ''ábrázoltatik, aki csupán azáltal válik különleges lénnyé, hogy Márk szerint "leszáll rá a Lélek mint egy galamb", miközben az égből egy hang így szól hozzá: ''"Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm!" ''Tehát a szóban forgó evangélium álláspontja szerint e történések jelentik a messiás "megszületés"-ét, és ezt a nézetet vallotta a korai kereszténységben a ''bazilidiánus ''irányzat, s ennek a véleménynek a tárgyi emléke a későbbi kereszténységben a ''vízkereszt ''január 6-i ünnepe. Ugyancsak rendkívül meglepő, hogy a János-evangélium szerzője, aki önmagát Krisztus legkedvesebb tanítványaként ábrázolja, az égvilágon ''semmit ''nem mond az általa közvetlenül ismert Jézus csodás fogantatásáról és születéséről. Ez a tény azonban az ókori görög filozófiát és a szóban forgó evangéliumot jól ismerő szakember számára természetesnek tűnik. Vajon miért? Azért, mivel ez a szerző ''újplatonikus ''bölcseleti álláspontot képvisel, amely – mint majd az utolsó vacsora tárgyalásakor is láthatjuk – alapvetően megkülönbözteti őt a másik három, ún. szinoptikus evangélistától, és amely a Pálnak tulajdonított némelyik újtestamentumi levélben is jelen van (vö. pl.: Kol. 1,15-17). Az újplatonizmus szerint a valóságnak három alapeleme van: az "Egy", a "Logosz" és a "Világlélek". Közülük a legfontosabb az első. Belőle árad ki a második, majd a harmadik. A történéseknek azonban, amelyek időbelileg végtelenek, van egy másik oldaluk is. Ez azt jelenti, hogy minden visszatér az "Egy"-be. Majd újra kezdődik minden elölről, mint ''Hérakleitosz ''szerint is, aki úgy vélte, hogy a tűzből mint őselemből keletkezik és beléje alakul vissza minden egy szakadatlan körforgás folyamatában. (Az újplatonizmus kapcsán lásd: ''Pais ''István: "A görög filozófia." Szerzői kiadás, 1987. 597-607. oldal.) Magánál a János-evangélium szerzőjénél, ill. az egyéb újszövetségi iratokban, valamint a későbbi kereszténységben az újplatonikus "Egy" az "Atyá"-val, a "Logosz" "Jézus"-sal (az "Igé"-vel), a "Világlélek" a "Szentlélek"-kel azonosítódik. Tehát a "Szentháromság" tana voltaképpen az egyik régi görög bölcseletben gyökerezik. Az elmondottak után tegyük fel és válaszoljuk meg a következő kérdést: ''mit ''mond konkrétan ''Jézus létrejöttéről'' az újplatonikus ihletettségű János-evangélium? Az alábbiakat: "Kezdetben volt az ''Ige, ''és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága… Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azoknak megadta azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekei legyenek… Az ''Ige testté lett, ''itt élt közöttünk, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal… Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg. ''Istent soha senki sem látta: az ''egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt." A János-evangélium 1. része ezt a zűrzavaros, semmitmondó szöveget tartalmazza az "istenember", Jézus létrejöttéről. Ezen túlmenően azonban még arról is szót ejt, hogy a felnőtt Krisztus ismételten megjelent a Jordán vizével Betániában keresztelő előhírnökénél, Keresztelő Jánosnál, aki kijelentette róla: ''"Íme, az Isten Báránya!'' Amíg az eddig említett újszövetségi iratok mit sem mondanak Jézus földi fogantatásáról és születéséről, addig a ''Máté ''és ''a Lukács ''nevét viselő evangélium részletesen "beszámol" az utóbbi két történésről. ''Máté ''(1,18-25) Jézus fogantatásáról a következőket írja: "Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, ''Mária ''jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy ''áldott állapotban van a Szentlélektől ''[Károli: …viselősnek találtaték a Szent Lélektől]. Férje, ''József ''igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme az ''Úr angyala ''megjelent neki álmában, és ezt mondta: »József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. ''Fiút ''fog szülni, akit nevezz el ''Jézusnak ''[a héber Jésua, Jehosua, Jósua név jelentése: üdvöt hozó, üdvözítő, szabadító, megváltó; görögül: Khrisztosz], mert ő szabadítja meg népét [a zsidóságot] bűneiből.« Mindez pedig azért történt, ''hogy beteljesedjék, ''amit az Úr mondott a próféta [Ézsaiás 7,14] által: Íme, a szűz fogan méhében, ''fiút ''szül, akit ''Immánuelnek ''neveznek« – ami azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, de nem érintette [nem közösült vele] addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett." Amint látjuk, az Újszövetség első evangéliuma igen keveset mond Jézus fogantatásáról. Hasonlóképp a születéséről is, mert az idézetben szereplő kevesen kívül csak annyit említ meg, hogy Jézus ''Betlehemben ''pillantotta meg a napvilágot. Ez azért tűnhet számunkra különösnek, azért kelthet bennünk hiányérzetet, mivel a szóban forgó irat szerzője, Máté a Biblia szerint a Krisztus-alak személyes ismerője, egyik kedvelt tanítványa volt, s így minden lényegeset tudnia kellett a maga állítólagos mesteréről. A ''Lukács''-evangélium pedig azért késztethet bennünket csodálkozásra, mivel ennek szerzője – a Pál apostollal szoros kapcsolatban álló orvos, aki az Apostolok cselekedeteit is írta – egyáltalán nem ismerte az újszövetségi Jézus-alakot, és mégis ''jóval részletesebb ''anyagot közöl a fogantatásáról és a születéséről, mint bármely másik újtestamentumi szerző. Nála a történések jóval korábbi eseményekkel kezdődnek, mint Máténál. Az utóbbi egyetlen szót sem ejt ''Keresztelő János ''fogantatásáról és születéséről. Lukács viszont a következőkről "tudósít" e férfiút illetően: 1) Nagy Heródes király idejében élt Júdeában egy házaspár: a ''pap Zakariás ''és az ő felesége, ''Erzsébet. ''2) Mind a férfi, mind az asszony igen megkorosodott már, és gyermektelenül éltek, mert ''"Erzsébet meddő ''volt". 3) Ám egyszer csodás dolog történt, mert ''a jeruzsálemi templomban ''éppen füstölőáldozatot bemutató Zakariással az "Úr angyala", Gábriel az alábbiakat közölte: a feleséged fiat szül majd neked, és ''Jánosnak ''fogod őt nevezni; ez a gyerek jelentős személyiséggé válik az "Úr előtt"; bort, részegítő italt nem iszik; "már anyja méhében megtelik Szentlélekkel"; és Izráel fiai közül sokakat megtérít az istenhez. 4) Az Újszövetség szerint Zakariás a jóslaton ugyancsak meglepődött, és annak beteljesedését lehetetlennek tartotta, mondván az "angyal"-nak: "Miből tudom meg ezt? Hiszen ''én ''már ''öreg ember ''vagyok, ''feleségem ''is ''előrehaladott korú." ''5) A vallási felfogás szerint azonban az istennél – mint Izsák és Sámuel ótestamentumi születése is "bizonyítja" – nincs lehetetlen. Érthető tehát, hogy Gábriel megharagudott a kételkedő Zakariásra, és ''büntetést ''rótt ki rá: mivel nem hittél nekem, ''néma leszel ''mindaddig, amíg az általam jelzett dolgok meg nem történnek. 6) A némává lett pap hazament a templomból; a felesége pedig hamarosan ''áldott állapotba ''került, és öt hónapra elvonult a világtól. A történésekbe ezen a ponton kapcsolja be a Lukács-evangélium ''Máriát, ''és rajta keresztül leendő fiát, ''Jézust. ''Szerinte Erzsébet terhességének 6. hónapjában "elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, ''Názáretbe, ''egy ''szűzhöz, ''aki egy ''Dávid házából ''származó férfinak, Józsefnek volt a ''jegyese. ''A szűznek pedig ''Mária ''volt a neve. Az angyal belépve hozzá így szólt: »Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!« Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez az üdvözlés. Az angyal ezt mondta neki: »Ne félj, Mária, / mert kegyelmet találtál az Istennél! / Íme, ''fogansz méhedben, és fiút szülsz, ''/ akit ''Jézusnak ''nevezz el. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; / az Úr Isten neki adja atyjának, ''Dávidnak a trónját, / ő ''pedig ''uralkodik Jákób házán örökké, ''/ és uralkodásának nem lesz vége.« Mária megkérdezte az angyalt: »Hogyan lehetséges ez, mikor én nem ismerek férfit [nem hálok férfival]?« Az angyal így válaszolt neki: »A ''Szentlélek száll reád, ''és a Magasságos ereje árnyékoz be [ejt teherbe] téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, az Isten Fiának. Íme, a te ''rokonod, Erzsébet is ''fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, mert ''az Istennek semmi sem lehetetlen.''«" Az eseménysor a Lukács-evangéliumban azzal folytatódik, hogy a fentiek lezajlása után ''Mária ''Názáretből elment Júda hegyvidékére az egyik városba, hogy ott meglátogassa rokonát, ''Erzsébetet. ''A szöveg szerint: "Amikor ''Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. ''Megtelt Erzsébet Szentlélekkel, és hangos szóval kiáltotta [Máriának]: ''Áldott vagy te az asszonyok között, / és áldott a te méhed gyümölcse! ''Hogyan is lehetséges ez, hogy ''az én Uram ''anyja jön el énhozzám. Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva megmozdult a magzat méhemben.« (1,41-44.) Ezt követően pedig néhány hónap múlva ''megszületett a ''majdani ''Keresztelő János, ''akinek ''világra jöttéről a ''következőképp "számol be" a szóban forgó evangélium: "Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr megsokasította rajta irgalmát, és együtt örültek vele. ''A nyolcadik napon ''eljöttek ''körülmetélni ''a gyermeket, és atyja nevéről Zakariásnak akarták ''nevezni. ''Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: »Nem, hanem ''János ''legyen a neve.« Mire ezt mondták neki: »De hiszen senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnának.« Ekkor intettek az apjának, hogy minek akarja neveztetni. Az táblát kért, és ezt írta rá: ''»János a ''neve.« Erre mindenki elcsodálkozott. És egyszerre csak megnyílt ''Zakariás ''szája, megoldódott a nyelve, ''beszélni kezdett, ''és áldotta az Istent. Félelem szállta meg körülöttük a szomszédságot, és Júda egész hegyvidékén beszéltek minderről. Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: »Vajon mi lesz ebből a gyermekből?«" (1,57-66.) Az utóbbi kérdésre a válasz így hangzik: "A kisgyerek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatban lépett Izráelben." (1,80.) Az eddig ismertetett (a Jézus-alak születésének leírását megelőző) dolgok igen határozottan jelzik Lukács részéről azt a törekvést, hogy Keresztelő János vallási irányzatát a kereszténységnek rendelje alá. E célból teszi meg Erzsébetet Mária, Keresztelő Jánost pedig Jézus rokonává. Ily szándékkal mondja, hogy Erzsébet magzata Jézus anyjának a megérkezésekor mozdult meg először, és mondatja Erzsébettel, hogy az ő "Úr"-ának, azaz Jézusnak az anyja látogatott el őhozzá. A Lukács-evangélium tehát a többi újszövetségi iratnál sokkal intenzívebben rendeli alá Keresztelő János vallási irányzatát a "krisztusi"-nak. Ez a momentum nem csupán a fenti "tények"-ben fejeződik ki, hanem abban is, hogy a szóban forgó evangélium viszonylag részletesen taglalja Keresztelő János tevékenységét, s – Márkhoz és Mátéhoz hasonlóan – úgy szerepelteti őt, mint aki tudatosan Jézus majdani munkásságát készíti elő. "Én vízzel keresztellek titeket – mondatja vele Lukács a Jordánhoz menőknek –, de majd eljön az, aki ''erősebb nálam, ''és én még ''arra sem vagyok méltó, ''hogy ''saruja szíját megoldjam: ''Ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket, kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: a gabonát csűrébe takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel." (3,16-17.) E helyzet bekövetkeztéig azonban még sok dolognak kellett megtörténnie. Mindenekelőtt annak, hogy világra jöjjön ''Jézus, ''a keresztény hit szerint a bűnös emberiség megváltója, akinek a ''megszületéséről ''Lukács (2,1-20) igen részletesen ír, és a következőket mondja: "Történt pedig azokban a napokban, hogy ''Augustus ''[római] ''császár'' [i. e. 3-i. sz. 12] rendeletet adott ki: ''írják össze ''az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor ''Szíriában Cirénius ''[Quirinus] volt a ''helytartó. ''Elment tehát mindenki a ''maga városába, ''hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből a júdeai ''Betlehembe, a Dávid városába'' [?], mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják ''jegyesével, Máriával ''együtt, aki áldott állapotban volt. Amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte ''elsőszülöttjét. ''Bepólyálta, és a ''jászolba ''fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. ''Pásztorok ''tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka nyájuk mellett. És az ''Úr angyala ''megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: »Ne féljetek, / mert íme, ''hirdetek nektek nagy örömet, / ''amely az egész nép öröme lesz: / ''Üdvözítő született ma nektek, ''/ Az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.« És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: »''Dicsőség a magasságban Istennek, / és a földön békesség, és az embereknek jóakarat.''« Amikor elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: »Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt az, amiről üzent nekünk az Úr.« Elmentek tehát sietve, és megtalálták ''Máriát, ''és ''Józsefet, ''valamint ''a kisgyermeket, ''aki a jászolban feküdt. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. ''Mária ''pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit éppen úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik." A Jézus-alak fogantatásának és születésének történetével kapcsolatosan fentebb ismertetett dolgokkal összefüggésben a következőkre hívom föl a figyelmet: 1) Ezek a közlések ''egymás hitelét ''teljességgel ''lerontják.'' 2) Nem valós eseményekről szólnak, hanem a ''vallásos fantázia szüleményei.'' 3) Minél nagyobb időköz választja el leírásuk dátumát attól a kortól, amelyben állítólag a Jézus-alak élt, ''unnál gazdagabbak, ''és ''annál inkább rugaszkodnak el a valóságtól. ''(Különösen jellemzők e szempontból Máté és Lukács "adatai".) 4) Az újszövetségi iratok ''semmi ''közelebbit nem mondanak arról, hogy az év ''mely részében, melyik hónapjában vagy napján ''született Mária fia. Míg azt közlik, hogy a Jézus-alakot a zsidó Niszán hónap 15-én (ill. a János-evangélium szerint Niszán 14-én) feszítették keresztre, addig a fontosabb eseménynek, a messiás megszületésének az időpontjáról semmit sem mondanak. És arról ''sem, ''hogy ezt a dátumot a ''korai keresztények megünnepelték volna. ''A karácsonynak – voltaképp a ''téli napfordulónak ''–, mint a Krisztus-alak születési dátumának a megünnep1ése csak a ''későbbi ''kereszténységben létrejött szokás. 5) A keresztény kultúra által befolyásolt területek jelenlegi időszámításának a ''kezdőéve ''állítólag ''Jézus születésének az esztendeje. ''Ha azonban az újszövetségi evangélistáknál szereplő adatokat figyelmesen megnézzük, kiderül, hogy Mária fia nem abban az évben láthatta meg a napvilágot, amelyet a későbbi kereszténység a születési évének megtett. ''Máté ''(2,13-17) ugyanis azt állítja, hogy Jézus ''Nagy Heródes idejében ''jött a világra, s ez azt jelenti, hogy ''legkésőbb i. e. 4-ben, ''abban az esztendőben születhetett, amelyben az említett uralkodó ''eltávozott ''az élők sorából. ''Lukács'' (2,1-2) viszont azt mondja, hogy a messiás Augustus császár idejében, akkor jött a világra, amidőn ''Szíriában Quirinus ''volt a római ''helytartó ''– amiből megint csak az következik, hogy a megváltó nem születhetett a keresztény időszámítás kezdetének megtett évben, mert a történeti adatok szerint a Lukácsnál szereplő Quirinus-féle népszámlálás ''i. sz. 6-7-ben ''zajlott le. Tehát a két evangélista "adatai" tévesnek mutatják azt a döntést, amellyel a későbbi kereszténység Jézus állítólagos születési évét meghatározta. Ám nem csupán erről van szó, hanem még egyéb problémák is jelentkeznek. Az elmondottakból pl. az is nyilvánvaló, hogy a két evangélista Jézussal kapcsolatosan legalább 10-12 évvel eltérő születési dátumot említ. A Lukács-evangélium pedig nem csak Mátéénak mond ellent, hanem még önmagának is. Egyik helyén (2,1-2) ugyanis – mint fentebb láttuk – azt állítja, hogy Jézus ''i. sz. 6-ban vagy 7-ben ''látta meg a napvilágot. Egy másik helyéből (3,1-23) viszont az következik, hogy a messiást kb. ''i. e. 2-ben ''szülte meg Mária. Az utóbbi szövegrészletben azt mondja az evangélista, hogy "Jézus mintegy ''harminc ''esztendős volt, amikor elkezdte működését." Mivel aztán a megváltó tanítói tevékenységének a megkezdődése Tiberius császár uralkodásának 15. (i. sz. 28-29.) évére esik, ezért e második lukácsi hely szerint Jézus kb. ''i. e. 2-ben ''látta meg a napvilágot. Ily módon a harmadik evangélium két születési dátuma között kb. 8 évnyi az időkülönbség. 6) A jelzett problémák miatt – és a lényeget tekintve Máté evangéliumához kötődve – ma a keresztény teológusok úgy vélekednek, hogy az Újszövetség "istenember"-e kb. ''i. e. 7-4 ''táján született. 7) Az újtestamentumi kereszténységnek a ''szegényekkel ''való törődését fejezi ki az a momentum, hogy a világra jött gyermek Jézust ''jászolba ''fekteti az anyja, s az is, hogy a megváltó ''"apja ", ''József állítólag egyszerű ''ácsmester ''volt (Máté 13,55). 8) Teljesen valószínűtlen, hogy Augustus császár olyan népszámlálást rendelt el, amely előírta, hogy mindenki ''a saját születési színhelyén ''vetesse magát lajstromba. József családjának Lukács általi ''Betlehembe ''menesztését, Máté és Lukács ama "közlés"-ét, hogy ''a messiás Betlehemben látta meg a napvilágot, ''ténylegesen inkább az Ótestamentum ama próféciája determinálta, amely (Mikeás 5,1-3) szerint e helységben jön majd a világra Izráel megváltója. 9) A keresztény teológusok (Máté és Lukács nyomán) ma is komolyan állítják, hogy a Jézus-alak természefölötti módon, a "Szentlélek" által fogantatott. Így aztán több ezer évvel ezelőtt kialakult gyermeteg hiedelmeket igyekeznek a 20. századi emberekbe beleplántálni. Hogy itt ténylegesen miről van szó, arra vonatkozóan minden lényegeset elmondtam a ''mágia és az áldozások ''témakörét tárgyaló fejezetben, amikor hangsúlyoztam: a régi népek nem voltak tisztában az életnek a természetével, valamint a szexuális aktusnak az utódok létrejöttében játszott szerepével, és ezért úgy vélték, hogy a ''levegő ''élet- és ''nemzőerő, ''s ez az utóbbi primitív meggyőződés jelentkezik Máténál és Lukácsnál, mikor azt állítják, hogy Mária a ''"Szentlélek ''"-től került áldott állapotba. 10) S végül néhány kérdés: Vajon miért van szüksége a mindenható keresztény istennek arra, hogy emberi alakot öltsön Jézusban? Miért kell Máriát "Szentlélek"-kel teherbe ejtenie? Miért egy nagy színjáték révén, és miért nem korlátlan hatalmával közvetlenül szünteti meg szerencsétlen teremtményeinek, a saját rossz munkája következtében állítólag bűnössé vált embereknek a nyomorúságát? JÉZUS ŐSEI – AZ ÚJSZÖVETSÉG KÉT NEMZETSÉGI TÁBLÁZATA Mielőtt tovább követném a Jézus-alak későbbi élettörténetével kapcsolatos, lényegi szempontból egymástól különböző, ill. egymásnak ellentmondó "adatok"-at, elengedhetetlennek tartom, hogy kitérjek valami igen fontos dologra. Arra ti., hogy az Újtestamentum szerint ''kik voltak Krisztus ősei. ''Az e témakörről szóló szövegek áttekintése és összevetése a következőkről győz meg bennünket: 1) Az Újtestamentum szerzői a Jézus-alak hajdani létét a zsidó Bibliában szereplő különféle részletek, származási jóslások révén igyekeztek igazolni. 2) A keresztény kánon szerzői nem mind ismerték megfelelően a zsidóság történelmét. 3) Az újszövetségi gyűjtemény összeállításakor – és az ezt megelőző századokban – a korai keresztények körében eltérő nézetek éltek abból a szempontból is, hogy kiknek a leszármazottja a "Messiás". 4) Mivel aztán e nézetek közül egyik sem volt általánosan elfogadott, egymásnak ellentmondó származási táblázatok kerültek bele a kánonba, ami arra utal, hogy ezek nem egy személyiség – és főként nem az "istenember" Jézus – tényleges őseit nevezik meg, hanem teológiai érdekek szülte ''emberi kreációk. ''És mint látni fogjuk, ez a vélemény nem csupán a Biblia elfogulatlan olvasójának az álláspontja, hanem jelen van magában az Újszövetségben is (1 Tim. 1,3; Tit. 3,9). Az Újtestamentum ''két ''helyen közöl ''Jézus őseiről táblázatot. ''Ezek közül az egyik ''Máténál, ''a másik pedig ''Lukácsnál ''szerepel. A következőkben betű szerint idézem mindkét táblázatot, hogy láthassuk különbségeiket és ellentmondásaikat. Utána pedig felidézem, hogy a fentebb zárójelben említett két levelében miként vélekedett ''Pál ''apostol a Krisztussal kapcsolatos nemzetségi táblázatokról. ''Máté ''evangéliuma (1,1-17) a "Messiás" nemzetségtáblázatát – a ''múlt felől ''indulva – ''Ábrahámmal kezdi, – Jézussal zárja, ''és a következőket mondja: "Jézus Krisztusnak, a Dávid fiának, az Ábrahám fiának nemzetségkönyve. ''Ábrahám ''fia volt ''Izsák, ''Izsáké ''Jákób, ''Jákób fiai pedig ''Júda ''és testvérei. Júda fia volt a Támártól [sajátos sógori házasságból] született ''Fáresz…, ''Fáreszé ''Heszrón, ''Heszróné pedig ''Arám. ''Arám fia volt ''Aminádáb, ''Aminádábé ''Nahson, ''Nahsoné ''Szalmón. ''Szalmón fia volt [a maga városát, Jerikót a hódító zsidóknak eláruló parázna asszonytól] Ráhábtól ''Boáz, ''Boázé [a moábita] Ruttól ''Óbéd, ''Óbédé ''Isai.'' Isai fia volt ''Dávid,'' a ''király.'' Dávid fia volt ''Salamon, ''[a Dávid által megöletett] Úriás feleségétől [Betsabétól]. Salamon fia volt ''Roboám, ''Roboámé ''Abijá, ''Abijáé pedig ''Ászá. ''Ászá fia volt ''Jósafát, ''Jósafáté ''Jórám, ''Jórámé ''Uzziás. ''Uzziás fia volt ''Jótám, ''Jótámé ''Áház, ''Áházé ''Ezékiás. ''Ezékiás fia volt ''Manassé, ''Manassé fia volt ''Ámón, ''Ámóné ''Jósiás. ''Jósiásé pedig ''Jekonjás ''és testvérei, a babilóni fogságbavitelkor. A babilóniai fogásbevitel után [a még egyszer szerepeltetett] ''Jekonjás ''fia volt ''Sealtiél, ''Sealtielé ''Zerubbábel. ''Zerubbábel fia ''Abihud, ''Abihudé ''Eljákim, ''Eljákimé pedig ''Azzur. ''Azzur fia volt ''Cádók, ''Cádóké ''Jákin, ''Jákiné ''Elihud. ''Elihud fia volt ''Eleázár, ''Eleázáré ''Mattán, ''Mattáné ''Jákób.'' Jákób fia volt ''József, ''annak a Máriának férje, akitől ''Jézus ''született, akit Krisztusnak neveznek. Összesen tehát Ábrahámtól Dávidig ''tizennégy ''nemzedék, Dávidtól a babilóni fogságbevitel is ''tizennégy ''nemzedék, a babhóni fogságbeviteltől [''Jekonjás kétszeri ''felsorolása révén] Krisztusig szintén ''tizennégy ''nemzedék." Míg ''Máté ''Krisztus nemzetségtábláját a múlttól, Ábrahámtól kezdve a "Messiás"-ig haladva írja le, addig ''Lukács ''evangéliuma a későbbi végponttól, azaz ''Jézustól indulva ''és ''Ádámig haladva ''sorolja fel a "Megváltó őseit. Ennek a szerzőnek a munkájában (3,23-38) a következőket olvashatjuk Krisztus elődeiről: "Jézus mintegy ''harminc ''esztendős volt, amikor ''elkezdte működését, ''és köztudomás szerint ''József ''fia volt, ez pedig Élié; ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkié, ez Jannájé, ez Józsefé, ez Mattatiásé, ez Ámósé, az Náhumé, ez Heszlié, ez Naggaié, ez Mahaté, ez Mattatiásé, ez Simeié, ez Jószeké, ez Jódáé; ez Jóhánáné, ez Résáé, ez Zerubbábelé, ez Sealtielé, ez Nérié, ez Melkié, ez Addié, ez Kószámé, ez Elmadámé, ez Éré; ez Jézusé, ez Eliézeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Lévié, ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónámé, ez Eljákimé; ez Meleáé, ez Mennáé, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé, ez Isaié, ez Óbédé, ez Bóázé, ez Szalmóné, ez Nahsóné, ez Aminádábé, ez Adminé, ez Arnié, ez Heszróné, ez Fáreszé, ez Júdáé; ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Náhóré, ez Szerugé, ez Reué, ez Pelegé, ez Héberé, ez Selahé, ez Kénáné, ez Arpaksadé, ez Sémé, ez Noéé, ez Lámeké; ez Metusélahé, ez Hénóké, ez Járedé, ez Mahalalélé, ez Kénáné, ez Enósé, ez Sété, ez Ádámé; ez pedig az istené." A fenti két nemzetségtábla összehasonlításakor az alábbi dolgokra különösen fontos figyelnünk: 1) Míg Máténál az Ábrahámot és Jézust átfogó kor kapcsán ''csak 41 ''személy szerepel, addig Lukács ugyanezen időszakkal összefüggésben ''57 ''őst említ. 2) Az előbbi szerző Dávid ''Salamon, ''az utóbbi szerző pedig ''Nátán ''nevű fiától származtatja a messiást. 3) Máté a maga táblázatában az elődök felsorolásakor fontosnak tartja megemlíteni, hogy ''anyai ''ágon Jézusnak ''négy ''olyan ''nő ''is őse, aki jeles alakja az Ótestamentumnak. Ezek a nők: a saját apósával, Júdával sógorsági házasságban gyereket nemző ''Támár: ''a parázna jerikói ''Ráháb, ''aki a hódító zsidók kémeinek elárulja saját városát; a moábita ''Rut, ''aki férje halála után anyósával, Noémival Betlehembe megy, és sajátos sógori házasságot köt gyermektelenül elhunyt férje rokonával, Boázzal; a negyedik asszony pedig ''Betsabé, ''a hettita Úriás felesége, akit Dávid először – férje távollétében – magához vitet, és áldott állapotba hoz, majd pedig – Úriás barbár leöletését követően – nejül vesz. Lukács nemzetségtáblázatában viszont ''nem ''szerepel egyetlen ''női ős ''sem. 4) A felsorolt elődök nem csupán számbelileg különböznek a két nemzetségtáblázatban, hanem ''személyükben ''is igen ''eltérnek ''egymástól, és név szerinti megegyezést leginkább az Ábrahámot és Dávidot mint két szélső pontot átfogó korszakot illetően mutatnak. 5) A jelzett momentumok egyértelműen arról tanúskodnak, hogy az Újszövetségből ismertetett nemzetségtáblázatok nem a Jézus-alak valós őseit tartalmazzák, hanem sajátos céllal készített ''emberi összeállítások. ''6) Mint fentebb említettem, ezt a tényt ''Pál ''két levele is hangsúlyozza. Közülük az egyikben (1 Tim. 1,3-4) a címzettnek az apostol az alábbiakat írja: "Amikor Macedóniába mentem, kértelek, hogy maradj Efezusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, ne is foglalkozzanak vég nélküli mondákkal [mítoszokkal] és ''nemzetségtáblázatokkal, ''amelyek inkább ''vitákra vezetnek, ''mint Isten üdvözítő tervének megismerésére." A másik levélben pedig ''Tituszt ''(3,9) a következőkre szólítja fel: ''"…kerüld az ''ostoba vitatkozásokat, a ''nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket, ''a viszálykodásokat és a törvényeskedő harcokat, mert ezek ''haszontalanok ''és ''hiábavalók." ''7) Ha aztán maga Pál, a Jézus-alakot állítólag személyesen látó, a krisztusi tanítványokkal közvetlen kapcsolatban álló, s a kereszténység elterjesztéséért oly sokat tevő és szenvedő apostol ''emberi kreációknak ''tekintette a Jézusra vonatkozó ''nemzetségtáblázatokat, ''akkor a bibliai tények figyelembe vételével mi is a sajátunkénak vallhatjuk az ő véleményét. A NAPKELETI BÖLCSEK HÓDOLATA; MENEKÜLÉS EGYIPTOMBA Korábban szót ejtettem róla, hogy az evangéliumok igen eltérő képeket rajzolnak a Jézus-alak fogantatásáról, születéséről, eredetéről és földi tevékenységéről. Egyúttal jeleztem, hogy különösen a negyedik, a János neve alatt szereplő evangélium az, amelyik a másik háromtól alapvetően különbözik. Persze, ezzel korántsem akartam azt mondani, hogy az ''első három ''evangélium a lényeget tekintve azonos tartalmú. A ''szinoptikus ''(együtt látó, összefoglaló, áttekintő) evangéliumok ugyanis szintén radikális eltéréseket mutatnak. A következőkben ezt a tényt jóegynéhány konkrétummal mutatom majd be. Mint már láttuk, Márknál Jézus mint felnőtt ember jelenik meg, és "természetfölötti" léte, tevékenysége azáltal veszi kezdetét, hogy Keresztelő János megmeríti őt a Jordán vizében. Tapasztalhattuk azt is, hogy Lukácsnál – Mátétól eltérőn – milyen, Keresztelő Jánossal összefüggő események előzik meg Jézus fogantatását. Bemutattam, hogy míg ''Lukácsnál pásztorok ''teszik tiszteletüket a jászolban fekvő kis Jézus előtt, addig ''Máté ''ilyen történésről mit sem tud. Ugyanakkor említést tesz ''más, ''olyan ''történésekről, ''amelyekről viszont a többi evangélista nem közöl semmit. Ezek közül a történések közül az egyik az, hogy a gyermek Jézusnak ''napkeleti bölcsek hódoltak. ''"Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, ''bölcsek ''érkeztek ''napkeletről ''Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: »Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő ''csillagát, ''amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.« Amikor ezt ''Heródes király ''meghallotta, zavarba jött, és vele együtt egész Jeruzsálem. Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: »A júdeai ''Betlehemben, ''mert így írta meg a próféta [Mikeás 5,1]: Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert ''fejedelem ''származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt. « Ekkor ''Heródes ''titokban ''hívatta a bölcseket, ''pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: »Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!« Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a ''csillag, ''amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor ''megállt a ''hely felett, ''ahol a gyermek volt. ''Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a ''házba, ''meglátták a gyermeket Máriával, és leborulva ''imádták őt. ''Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban ''kijelentést ''kaptak, hogy ''ne ''menjenek vissza ''Heródeshez, ''más úton tértek vissza hazájukba." (Máté 2, I-12.) Hogy a napkeleti bölcseknek az égi "kijelentés" miért tiltotta meg a Heródeshez való visszatérést, és miért kellett ''Jézus családjának Egyiptomba menekülnie, ''arról szintén Máté evangéliuma (2,13-23) "tájékoztat". "Miután [a bölcsek] eltávoztak, íme, az ''Úr angyala ''megjelent ''Józsefnek ''álmában, és így szólt: »Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, ''menekülj Egyiptomba, ''és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert ''Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket.''« Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még ''éjnek ''idején, és elment Egyiptomba. Ott volt ''Heródes haláláig, ''hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta [Hóseás 1,1] által: »Egyiptomból hívtam el a fiamat.« Amikor ''Heródes ''látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, és ''megöletett ''Betlehemben és annak egész környékén ''minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket, ''annak az időpontnak megfelelően, amelyet pontosan megtudott a bölcsektől. Ekkor teljesedett be az, amit ''Jeremiás ''[31,15] prófétált: »Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek.« Amikor ''Heródes meghalt, ''íme, az Úr angyala álmában megjelent ''Józsefnek ''Egyiptomban, és ezt mondta: »Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és ''menj Izráel földjére, ''mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek.« Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját, és Izráel földjére ment. Amikor azonban meghallotta, hogy Júdában Arkhelaosz uralkodik atyja, Heródes után, félt oda visszatérni. Miután pedig kijelentést kapott álmában, Galilea területére vonult vissza; és amikor odaért, abban a városban ''telepedett le, ''amelyet ''Názáretnek ''neveztek, ''hogy beteljesedjék, ''amit a próféták [Ézsaiás 11,1; Zakariás 6,12] mondottak: ''názáretinek ''fogják őt nevezni." Néhány megjegyzés a fentiekhez: 1) Vajon miért hallgat a másik három evangélium a napkeleti bölcsek látogatásáról, amelynek leírása mögött ''asztrológiai ''szemlélet rejlik? 2) És mi lehet az oka annak, hogy egyedül Máté "tud" Heródes állítólagos rendelkezéséről, amely szerint kétéves korig ''minden fiúgyermeket megöltek ''Betlehemben és a környékén? 3) Nem különös, hogy József családjának ''Egyiptomba meneküléséről ''és hosszabb ottani tartózkodásáról is csak ez az evangélista "számol be"? 4) Feltételezhető-e, hogy egy király az ismertetett körülmények közepette ''fiúgyermekeket ''gyilkoltat meg? Aligha! 5) Ezt a történetet a szerző azért ötlötte ki, hogy Hóseás jóslata "beteljesedjék", amely szerint (a Heródes miatt elmenekült fiát) az istenség Egyiptomból hívja majd el. 6) És ugyanezt mondhatjuk el Jézus családjának ''názáreti ''eredetéről is. Az idézett szövegből ugyanis nyilvánvaló, hogy Máté szerint az Egyiptomból visszatérő József ''nem hazament Názáretbe, ''hanem ''csak ott telepedett le. ''Ez a "közlés" pedig teljességgel ellentmond annak, amit Lukácstól idéztem. Annak ti., hogy József a maga családjával eredetileg Názáretben lakott, és a római császár által előírt népszámlálás alkalmával ment el Betlehembe, és ekkor született meg az utóbbi városban a "fia". A TIZENKÉT ÉVES JÉZUS A TEMPLOMBAN Máténál, Márknál és Jánosnál ezt követően Jézusról az a legközelebbi adat, hogy felnőtt emberként megmeríti őt a Jordán vizében Keresztelő János. ''Lukács ''evangéliuma (2,21-52) azonban tartalmaz néhány olyan "életrajzi" közlést, amely teljességgel hiányzik a most említett három szerzőnél, és amely még a gyermek Jézussal kapcsolatos. Ezek a közlések az alábbiak: 1) Jézust a 8. napon ''körülmetélték, ''és ''nevet ''adtak neki. 2) Mikor Máriánál elmúltak a Mózes által "előírt" tisztulási napok, Jézust fölvitték ''Jeruzsálembe, ''hogy "bemutassák az Úrnak, amint meg van írva az Úr törvényében, hogy ''minden elsőszülött famagzat az Úrnak szenteltessék''«; és hogy ''áldozatot ''adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: »egy gerlicét vagy két galambfiókát«. 3) ''Két ''különös ''dolog ''történt ekkor. Az egyik bizonyos ''Simeon ''nevezetű jeruzsálemi emberrel függ össze, aki állítólag azt a kijelentést kapta "a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát". Most aztán ez a férfi a "Lélek indítására" elment a templomba, és mivel az istennek bemutatott gyerek Jézusban "felismerte" a messiást, így fohászkodott az "Úr"-hoz: most engedj meghalni! A másik történet egy ''Anna ''nevezetű prófétaasszonnyal kapcsolatos. Ez az "előrehaladott korú", kb. 106 éves asszony 84 esztendeje élt már özvegyen, és amióta a férje meghalt, sosem hagyta el a jeruzsálemi templomot, amelyben böjtölt, imádkozott és szolgált. Mikor aztán a 8 napos Jézust bemutatták az istenségnek, akkor ez az özvegy fogta magát, és tanúságot tett arról, hogy ez a kisgyerek Jeruzsálem megváltója. 4) Az ismertetett történések után Lukács (2,39-40) megjegyzi: "Miután mindent elvégeztek, [Józsefék] ''visszatértek városukba, ''a galileai ''Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.'' Ám Lukács (akinek ez a szövege teljességgel ellentétes ama Máté-féle "közlés"-sel, hogy Nagy Heródes gyilkos parancsa miatt József és családja Betlehemből ''Egyiptomba ''menekült) semmi közelebbit nem említ az absztraktan megfogalmazott utolsó mondatának konkrét tartalmáról. Őnála is csupán ''egyetlen ''olyan esemény szerepel, amely Jézussal csecsemő kora után, de még a Keresztelő Jánosnál felnőttként való megjelenése előtt történt meg. Ezt az eseményt az evangélista (2,41-52) a következőképp írja le: Jézus "Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a ''húsvét ünnepére. ''Amikor ''tizenkét éves ''lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek ''Jézus ott maradt Jeruzsálemben. ''Szülei azonban ezt nem vették észre. Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték. ''Három nap múlva ''találták meg a ''templomban, ''amint a ''tanítómesterek körében ''ült, hallgatta és kérdezte őket, és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. Amikor szülei meglátták, elámultak, anyja pedig így szólt hozzá: »Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, ''atyád ''[?] és én nagy bánattal kerestünk téged.« Mire ő így válaszolt: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én ''Atyám házában kell lennem?''« Ők azonban azt a választ, amelyet adott nekik, nem értették. Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében. Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben." A TANÍTÓ JÉZUS ÉLETE, HALÁLA ÉS MENNYBEMENETELE A most Lukácstól ismertetett "esemény"-től eltekintve az Újszövetség az égvilágon semmit nem közöl arról, mit tett a fiatal, majd felnőtt Jézus mindaddig, amíg föl nem kereste ''Keresztelő Jánost. ''Épp ezért némiképp meglepő a Biblia olvasójának, midőn azt tapasztalja, hogy az e férfiúnál tett látogatásáról és az általa történt ''megkereszteléséről ''viszont az összes evangélium megemlékezik. Maguk ezek a megemlékezések hosszabbak vagy rövidebbek, ilyen vagy olyan mozzanatokban eltérők, de az közös bennük, hogy Keresztelő Jánost kivétel nélkül ''alárendelik Jézusnak, ''és Ézsaiás prófétára (40,3) hivatkozva mint az ő útegyengetőjét értelmezik (vö.: Máté 3, I-17; Márk 1,1-11; Lukács 3, I-22; János 1,1-34). Itt-ott még arról is szót ejtenek, hogy ''milyen tanokat ''hirdetett ''János: ''fölszólította az embereket a másokon való segítésre; a vámszedőket arra, hogy az előírásokat ne szegjék meg; a katonákat pedig arra, hogy senkit ne zsaroljanak, ne zaklassanak, és elégedjenek meg a zsoldjukkal. Vajon mi húzódik meg az említett különös dolog, ti. amögött, hogy Keresztelő János az Újtestamentumban "alárendeli" magát Jézusnak, hogy őt az evangélisták csupán Krisztus útegyengetőjének tekintik. Nyilvánvalóan az, amire a "Bibliai történetek" c. fejezetben Pál apostol három térítőútja kapcsán fogok kitérni, s amit röviden így foglalhatunk össze: volt egy olyan zsidó vallási irányzat, amelyet Keresztelő János neve fémjelez, és amelyből a kereszténység sokat merített, majd pedig meghaladott és legyőzött. Erre a valóságos történelmi folyamatra nem csupán Keresztelő János és a Jézus-alak bibliai viszonya utal, hanem jóegynéhány újszövetségi hely is, amely egyértelműen jelzi, hogy János irányzata a "krisztusi"-nál ''korábbi, ''és ez a két mozgalom a kereszténység kezdeti időszakában komoly ''küzdelmet ''vívott egymással. A most említett egyezéstől eltekintve aztán a Jézus-alak élettörténete rendkívüli zűrzavart mutat az evangéliumokban. Maga ez a zűrzavar, a rengeteg különbség és ellentmondás az újtestamentumi kánon összeállítóit, úgy tűnik, egyáltalán nem irritálta. Nekünk azonban hasznos lesz, ha némi fényt vetünk rá, mert ennek köszönhetően beláthatjuk, hogy az Újszövetségben nem egy hús-vér földi halandó, és főként nem egy "istenember" élettörténeti adatai, hanem vallási érdekek által determinált, legenda szülte biografikus kreációk szerepelnek. A következőkben ezt néhány konkrétummal igyekszem érzékeltetni: 1) ''Mi történik Jézussal közvetlenül azután, hogy Keresztelő János megmerítette őt a Jordánban, és a Biblia szerint galamb alakjában kitöltetett rá a "Szentlélek "?'' ''János ''evangéliuma szerint ''már másnap ''akadtak önkéntes és elhívott tanítványai (1,35-51). A ''három szinoptikus ''evangélium azonban egészen ''mást ''"közöl" idevonatkozóan. Arról beszélnek, hogy ekkor a messiást az ''ördög megkísértette a pusztában. ''Márk (1,12-13) ebből a szempontból igen szűkszavúan nyilatkozik, és e különös történésről csupán ennyit mond: "A Lélek pedig [Jézust a János általi megkeresztelése után] azonnal kivitte a pusztába. ''Negyven napig ''volt a ''pusztában, ''miközben ''kísértette a sátán. ''Vadállatokkal volt együtt, és az angyalok szolgáltak neki." Máté és Lukács viszont már bővebben – igaz, némi eltérésekkel – "emlékezik meg" a szóban forgó eseményről. Az előbbinél a következő "beszámoló"-t olvashatjuk: "Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ''ördög. ''Negyven nap és negyven éjjel ''böjtölt, ''végül megéhezett. Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: »Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek ''a kövek ''váljanak ''kenyérré''.« Ő így válaszolt: »Meg van írva: ''Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem ''minden ''igével, ''amely Isten szájából jön.« Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba [ti. Jeruzsálembe], a ''templom párkányára ''állította, és így szólt hozzá: ''Ha Isten Fia ''vagy, ''vesd le magadat, ''mert meg van írva [Zsolt. 91,11--12]: ''Angyalainak ''parancsot ad, és azok ''tenyerükön hordoznak téged, ''hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.« Jézus ezt mondta neki: »Viszont meg van írva [Deut. 6,16]: ''Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!''« Majd magával vitte az ördög egy igen ''magas hegyre, ''megmutatta neki a világ minden országát és ezek dicsőségét, és ezt mondta neki: ''Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.''« Ekkor így szólt hozzá Jézus: »Távozz tőlem, sátán, mert meg van írva [Deut. 6,13]: ''Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!''« Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki." (Máté 4,1-11.) Néhány megjegyzés a fentiekhez: a) Miért van szükség arra, hogy az istenség önmaga máslétét az ördöggel megkísértesse? b) Negyven napon át bírja az ember az éhezést és a szomjazást? c) A megkísértés története földi szempontból azt a nagy igazságot írja le, hogy az ember a maga élete során szinte minden pillanatban ki van téve számtalan csábításnak, a dicsőség, a gazdagság és a hatalom iránti vágynak. d) Egyúttal pedig arra ösztökél, hogy erkölcsösségünk megőrzése érdekében ellent kell állnunk e negatív késztetéseknek. ''2) Hogyan és hol kezdi meg Jézus a maga tanítói tevékenységét?'' Ezzel összefüggésben az evangélisták eltérően nyilatkoznak. ''Jánosnál ''(1,35-3,20) ez áll: Keresztelő János akkor is, amidőn először, és akkor is, amidőn a következő nap másodszor látta Jézust, kijelentette róla: "Íme, az Isten Báránya!" Ezt hallván, két ember (valószínűleg Keresztelő János két tanítványa) azonnal Jézushoz csatlakozott, és mint tanítvány követni kezdte a messiást. Közülük az egyik ''András ''volt, aki aztán Jézushoz vitte fivérét, a megváltó által ''Kéfásnak ''(Petrosznak, azaz ''Péternek, ''vagyis Kősziklának) elnevezett ''Simont. ''És még ugyanitt, Galileába menése előtt hívta meg – negyedik – tanítványul Jézus ''Fülöpöt ''is. Ezután a messiás Galileába ment, ahol ''a kánai menyegzőn ''a vizet borrá változtatta. Majd pedig a zsidó húsvéton Jeruzsálemben ''megtisztította a kufároktól a templomot, ''és itt, valamint a farizeus ''Nikodémussal ''folytatott beszélgetés során kezdi meg voltaképpen tanítói működését. ''Máté (4,12 ''– 7,29) szerint Keresztelő János Heródes negyedes fejedelem általi fogságba vetése után Jézus visszatért Galileába. Majd Názáretből a Genezáreti-tó észak-nyugati partján fekvő ''Kapernaumba ''ment, és itt kezdett prédikálni, mondván az embereknek: "Térjetek meg, mert egészen közel van már a mennyek országa." Ezután pedig az említett tó partján (tehát nem Keresztelő János működési színhelyén, mint János evangélista állítja) hívta el a két halásztestvért (Andrást és Pétert) a maga tanítványának, mondván nekik: "Jöjjetek utánam, és én emberek halászaivá teszlek titeket." És mindjárt ezután invitálta meg követőjének Zebedeus két fiát, ''Jakabot ''és ''Jánost. ''Majd megkezdte a prédikálást, "bejárta egész Galileát, tanított zsinagógákban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében. E1 is terjedt a híre egész Szíriában, és hozzá vittek minden szenvedőt, aki különféle betegségekben és kínokban gyötrődött, megszállottakat, holdkórosokat és bénákat, és meggyógyította őket. Nagy sokaság követte Galileából, a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról." (4,23-25.) És ami igen feltűnő Máténál: közvetlenül az ismertetett történések után szerepel nála (az 5-7. részben) a híres ''"hegyi beszéd", ''amelynek sajátos, a hegyről lejött Jézus által a ''síkságon ''elmondott változata ''Lukácsnál ''(6, 12-49) – mint hamarosan látni fogjuk -– csak egész sor esemény leírása után olvasható. ''Márk ''(1,14-15) rendkívül szűkszavúan nyilatkozik Jézus tanítói tevékenységének a megkezdéséről. Azt követően, hogy röviden utalt rá, a messiást a sátán megkísértette a pusztában, csak ennyit ír a szóban forgó dologról: "Miután [Keresztelő] Jánost fogságba vetették, elment Jézus ''Galileába, ''és így hirdette az Isten evangéliumát: »Betelt az idő, és egészen ''közel van ''már az ''Isten országa: térjetek meg, és higgyetek ''az evangéliumban.«" ''Lukács ''(4,14-30) szerint Jézus a maga tanítói tevékenységét Galileában kezdte el. Mégpedig azután, hogy az ördög negyven napon át kísértette őt a pusztában. Azt a szöveget, amely a harmadik evangéliumban prédikátori munkásságának a legelejét írja le – bár kissé hosszú – szó szerint idézem, mert benne elhangzik egy bölcs meglátás, amely Máténál (13,57) Károk fordításában így hangzik: ''"Nincsen próféta tisztesség nélkül, ''hanem ''csak az ő hazájában .s házában.'' "Jézus – mondja Lukács – a Lélek erejével visszatért ''Galileába, ''és elterjedt a híre az egész környéken. Tanított ''a zsinagógákban, ''és dicsőítette mindenki. Amikor ''Názáretbe ''ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt olvasni. Odanyújtották neki ''Ézsaiás ''próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: »Az Úr Lelke van énrajtam, / mert felkent engem, / hogy evangéliumot hirdessek a ''szegényeknek; ''/ azért küldött el, / hogy ''a szabadulást ''hirdessem ''a foglyoknak, ''/ és a ''vakoknak szemük megnyílását; ''/ hogy ''szabadon ''bocsássam a ''megkínzottakat, ''/ és hirdessem az Úr kedves esztendejét.« Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. Mindenki szeme rajta függött a zsinagógában; ő pedig így szólt hozzájuk: »''Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára.''« Mindnyájan bizonyságot tettek róla, csodálkoztak azon, hogy ''a kegyelem ''igéjét hirdeti, és azt kérdezgették: ''Nem a József fia ez?''« Ő pedig így szólt hozzájuk: »Biztosan azt a közmondást mondjátok rám: ''Orvos, gyógyítsd meg magadat! ''Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kapernaumban [más evangéliumok szerint sok csoda], azt ''tedd meg itt is, a te hazádban.« ''Majd így folytatta: »Bizony, mondom néktek, hogy ''egy próféta sem kedves a maga hazájában. ''Igazán mondom néktek, hogy sok özvegyasszony volt Izráelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken, de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak Szidón vidékén Sareptába egy [föníciai] özvegyasszonyhoz. Sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a ''szír ''Naamán [2 Kir. 5,1-14].« Mikor ezt meghallották, mind megteltek haraggal a zsinagógában, felkeltek, ''kiűzték őt a városból, ''és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy ''letaszítsák, ''de Jézus átment közöttük, és eltávozott." 3) A harmadik olyan kérdéskör, amely révén a Jézus-alakkal kapcsolatos biográfia legenda voltát érzékeltetem, így fogalmazható meg: ''miként követik egymást a különféle események a már tanító messiás életében? ''Ez az érzékeltetés a legrövidebben talán úgy lehetséges, ha fölvázolom, hogy az egyes evangéliumokban mily történések és mily sorrendben következnek egymásután. ''Máté ''ezeket írja: A messiás megtartotta az említett "hegyi beszéd"-et (5-7. rész; ezt "Az újszövetségi Jézus-alak tanításai" c. fejezetben majd idézni fogom). Meggyógyítja az alábbi személyeket: egy leprást, a kapernaumi százados szolgáját, Péter anyósát, továbbá sok beteget. Valaki követni akarja, de kéri, hogy előbb eltemethesse meghalt apját; ám kérésére kegyetlen-elutasító-talányos választ kap tőle: "Kövess engem, és hagyd a halottakra, hogy eltemessék halottaikat!" Lecsendesíti a tengert. Két gadari megszállottból kiűzi az ördögöket. (8.) Meggyógyít egy bénát. Elhívja (szám szerint 5.) tanítványának Mátét. Tanít a böjtről. Meggyógyítja a vérfolyásos asszonyt, és föltámasztja Jairus leányát. Látóvá tesz két vakot, meggyógyít egy némát, és sokfelé tanít. (9.) Majd kiküldi 12 ''tanítványát. ''(Az utóbbiak közül eddig csak 5-ről esett szó.) Ők a következők: ''Simon-Péter, András, Jakab ''(a Zebedeus fia), ''János, Fülöp, Bertalan, Tamás, Máté; Jakab ''(az Alfeus fia), ''Taddeus'' [!], a kánaánita ''Simon, Júdás Iskáriótes. ''Megmondja nekik, hová menjenek, és mit tanítsanak. (10. – Fölhívom rá a figyelmet, hogy a ''12 tanítvány ''névsora ''Lukácsnál ''is olvasható: 6,13-16. Az első és a harmadik evangélista névsora közt azonban van egy fontos ''különbség. ''Ez az, hogy a Máté által említett ''Taddeus helyett ''Lukács az "áruló" Júdás Iskáriótes mellett ''még egy ''másik, bizonyos Jakab nevű apától származó ''Júdást ''is szerepeltet. A kérdés mármost az: kinek higgyünk? Máténak-e, aki maga is a 12 kiválasztott tanítvány egyike, vagy Lukácsnak, aki azt mondja, hogy az ő evangéliuma teljesen megbízható adatokat tartalmaz? És vajon miként lehetséges, hogy ezt a két, egymástól különböző tanítványi névsort egyaránt felvették az összeállítók az újszövetségi kánonba?) A börtönben lévő Keresztelő János – aki korábban őt a Jordán vizében megmerítette, és akinek a jelenlétében isteni hang mondotta Mária gyermekéről, hogy ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm – üzent neki a börtönből, hogy megtudakolja tőle: "Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?" Az előzményeket tekintve illogikus kérdésre aztán pozitív választ kap. (11.) Jézus éhező tanítványai ''szombaton kalászt tépnek, ''ő maga pedig ''meggyógyít ''egy sorvadt kezű embert, valamint egy néma vakot. Írástudók és farizeusok a tanításának igaz voltát illetően jelet kívánnak a messiástól. A tiszteld atyádat és anyádat formában megfogalmazott erkölcsi parancsot transzcendens vallási szemlélettől vezettetve Jézus fölrúgja. (A szöveg erről a következőket mondja: "Még beszélt a sokasághoz, amikor íme, ''anyja és testvérei ''megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: »Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.« Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: ''»Ki az én anyám, ''és ''kik az én testvéreim?« ''Erre kinyújtotta kezét ''tanítványai ''felé, és így szólt: ''Íme, az anyám ''és az ''én testvéreim! ''Mert aki teljesíti az én ''mennyei Atyám akaratát, ''az az én testvérem és az én anyám.«" – 12,46-50.) A 13. részben a magvető, a búza, a konkoly, a mustármag, a kovász, a földben elrejtett kincs, az igazgyöngyre lelt kereskedő és a halászháló példázata, valamint a Jézus-alak názáreti prédikálása szerepel. A 14. rész Keresztelő János haláláról, 5000 ember csodás megvendégeléséről, a messiás tengeren járásáról és különféle betegek meggyógyításáról "tudósít". A 15. rész elmondja, miként vitatkozott farizeusokkal és írástudókkal Jézus a zsidó vallás tisztasági tabuiról, és miként bírálta az utóbbiakat. Arról is "tájékoztat", hogy az önmagát csak Izráel eltévedt juhaihoz küldött pásztornak tartó messiás meggyógyított egy kánaáni asszonyt, és csodás módon megvendégelt 4000 embert. (Megemlítem, hogy a ''kánaáni ''asszony meggyógyítására a Jézus-alak igen nehezen szánta rá magát, mert itt azt vallotta, hogy ő ''csak Izráel ''házának eltévedt juhaihoz – vagyis: ''csak a zsidókhoz – ''küldetett, és megjegyzésével – "Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.": 15,26 – arra utalt, hogy a "kutya" kánaáni asszonynak nem szabad kapnia az Izráelnek járó gyógyítói hatalmából.) A 16. részben a farizeusok és a szadduceusok Jézustól tanait igazoló jelet kívánnak; Péter tanúságot tesz arról, hogy Jézus a Krisztus, azaz a "Megváltó"; a messiás először céloz tanítványainak eljövendő szenvedéseire, halálára és feltámadására, s fölszólítja őket, kövessék őt hűséggel. A 17. rész tartalma: Jézus Péterrel és a két testvérrel, Jakabbal és Jánossal felmegy a ''megdicsőülés hegyére; ''meggyógyít egy holdkóros fiút; ismét szól majdani haláláról és föltámadásáról; Kapernaumban – csodásan szerzett ezüstpénzzel – megfizeti a templomadót. A 18. rész elmondja: ''a kisgyermekekhez ''hasonlóké a mennyek országa; kerülni kell a megbotránkoztatást; örüljünk az eltévedt egyetlen juh megtérésének; miként szükséges bánni a vétkező "atyádfiá"-val; hogyan viselkedett az urának 10 000 talentummal adós gonosz szolga. A 19. rész a házassági elválás kérdését vizsgálja; Jézus benne gyermekeket áld meg, elmondja a ''gazdag ifjú ''példázatát, és közli a tanítványokkal: mivel követtetek, ''az újjászületéskor ''"ti …'' tizenkét királyi székbe ''ültök, és ítéletet tartotok ''Izráel ''tizenkét törzse ''felett''". A 20. részben a következő dolgok szerepelnek: a szőlősgazdáról és a munkásairól szóló példázatot mondja el a Jézus-alak; ezután ismét (immár harmadszor) beszél haláláról és feltámadásáról; tanítványait fölszólítja, hogy aki közöttük ''első ''akar lenni, az legyen a többi ''rabszolgája; ''majd meggyógyít két jerikói vakot. Máté evangéliuma nyomán a Jézus-alak "élettörténet"-ét ama ''időpontig ''ismertettem, amelyben a Jeruzsálembe való ''bevonulásával ''megkezdődnek a tragikus események. Nézzük meg most, mit mond ugyanerről az időszakról ''Márk! ''Nos, ő az esetek többségében jóval tömörebben fogalmaz, mint Máté, gyakran más eseményeket, és más sorrendben említ meg, mint az első evangélista. Nála az első tanítványok elhívása után Jézus mindjárt orvosolni kezd: tisztátalan lelket űz ki, Péter anyósát, sok beteget, egy leprást és egy bénát gyógyít meg (1,16-2,12). Majd tanítványának invitálja Alfeus fiát, Lévit; tanít a böjtről; itt is szerepel éhező tanítványainak ''szombati kalásztépése ''és az ő szombati ''gyógyítása ''(2,13-3,1-6). Majd szó esik arról, hogy a tenger mellett sok beteget egészségessé tett, s hogy kiválasztotta ''12 tanítványát. ''Utána pedig az említődik itt is, hogy ''megtagadta anyját és testvéreit ''(3,7-35). A 4. rész ''a magvető, a lámpás, a mérték, ''a ''mustármag ''példázatát, és a "tenger" lecsendesítésének a történetét foglalja magában. Az 5. rész a gadarai ember, a vérfolyásos asszony meggyógyítását, és Jairus lányának a föltámasztás-történetét tartalmazza. Míg ''Lukácsnál ''(4,14-30) – mint láttuk – a messiás Galileában (többek közt Názáretben) kezdi meg tanítói működését, addig ''Márknál'' a Jézus-alak ''názáreti ''föllépésére csak igen későn kerül sor. Erről evangéliumának 6. részében ír, és itt szól arról is, hogy a Jézus-alak kiküldte prédikálni, gyógyítani a tanítványait, hogy miként végeztette ki Heródes negyedes fejedelem Keresztelő Jánost, hogy a Jézus-alak megvendégelt 5000 embert, járt a "tenger"-en, és sok embert meggyógyított. A 7. rész a következőket írja: a messiás szembeszállt a zsidó vallás "tisztasági" tabuival, (mint Máténál is) nem örömmel, de meggyógyít egy sziroföníciai lányt, továbbá egy süketnémát. A 8. rész szerint megvendégelt 4000 embert; tanításának igazolása céljából jelt kívántak tőle a farizeusok; meggyógyított egy vakot; Péter hitet tett arról, hogy ő a "Megváltó"; a Jézus-alak először beszél haláláról és föltámadásáról; fölszólítja tanítványait és az embereket, hogy kövessék őt. A 9. rész elején az akkor ''élő nemzedék idejére ''ígéri ''"Isten országá''"-nak ''az eljövetelét. ''Ezután Péterrel, Jakabbal és Jánossal fölmegy a ''megdicsőülés hegyére. ''Kiűzi a néma lelket egy betegből. Majd másodszor említi halálát és feltámadását, s óv a megbotránkoztatástól. A 10. részben a messiás a házassági elválás kérdését vizsgálja; megáldja a gyermekeket; elmondja ''a gazdag ifjú ''példázatát, szól az őt követők jutalmáról; harmadszor említi halálát és föltámadását; elutasítja Zebedeus két fiának, a tanítványai közt lévő Jakabnak és Jánosnak a másvilági jó helyükre vonatkozó kérését; s végül látóvá teszi a vak Bartimeust. Ezután Márknál is a Jézus-alak Jeruzsálembe való virágvasárnapi bevonulásáról olvashatunk. ''Lukácsnál a ''most említett eseményig a következőkről esik szó: Jézus tisztátalan lelket űz ki, meggyógyítja Péter anyósát, egészségessé tesz sok beteget (4,31-44). A messiás Péternek csodás halfogást biztosít; meggyógyít egy bénát; elhívja Lévit; tanít a böjtről (5. rész). Tanítványai ''kalászt tépnek, ''ő pedig ''gyógyít szombaton; ''tanítványai közül ''kiválasztja a tizenkét apostolt, ''és egy hegyen végzett imádkozás után lemegy ''a síkságra, ''ahol elmond egy olyasfajta "hegyi beszéd"-et, amilyen Máténál is szerepel. (Ezt a 6. részben található szöveget is idézni fogom "Az újszövetségi Jézus-alak tanításai" c. fejezetben, mert a Máté-féle ''"hegyi" ''és a Lukács-féle ''"síksági" ''beszéd a társadalmi viszonyok megítélését illetően ''alapvető eltéréseket ''mutat.) A 7. részben a messiás meggyógyítja a kapernaumi százados szolgáját; föltámasztja a naini ifjút; Keresztelő János követeinek a kérdésére ("Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?") igennel válaszol; egy ''bűnös nő a ''saját könnyével megmossa, saját hajával megtörli, csókolgatja és olajjal megkeni a Krisztus-alak lábát. A 8. részben az alábbiakról esik szó: a messiás gonosz lelkektől szabadít meg asszonyokat (magdalai Máriából "hét ördög ment ki"); elmondja a magvető és a lámpás példázatát; itt is megtagadja a családi kapcsolatokat (ti. anyját és testvéreit); meggyógyítja a gadarai megszállottat, a vérfolyásos asszonyt, és föltámasztja Jairus leányát. A 9. részben a Jézus-alak különös hatalommal ruházza fel 12 tanítványát, és elküldi őket, hogy "hirdessék az Isten országát, és gyógyítsanak"; megvendégel 5000 embert, és miután Péter a megváltónak tekinti őt, először szól haláláról és feltámadásáról; fölszólít önmaga követésére, s egyúttal közli, hogy a ''jelen lévők némelyike ''még ''megéri "Isten országá"-nak az eljövetelét; ''meggyógyítja a tisztátalan lelkű fiút; másodszor utal halálára és feltámadására; Jeruzsálem felé igyekezve nem fogadják be egy samáriai faluban, és megtiltja Jakabnak, valamint Jánosnak, hogy ezért bosszúból elpusztítsák az illető település lakóit; hangsúlyozza: a halott apa eltemetésénél és a rokonoktól való elbúcsúzásnál fontosabb "Isten országá"-nak a hirdetése. A 10. rész olyasmivel kezdődik, ami a többi evangéliumban nem szerepel: a Jézus-alak ''72 tanítványt ''küld ki kettesével ama városokba, amelyekbe majd el akar látogatni; megbízza őket gyógyítással; megparancsolja nekik, hogy azt egyék és igyák, amit eléjük tesznek; előírja számukra, hogy hirdessék: ''"Egészen közel van már az Isten országa." A ''visszatért tanítványok beszámolnak a messiásnak, hogy a tőle kapott hatalommal csodás dolgokat vittek végbe, még az ördögök is engedelmeskedtek nekik. Ezután következik az ''irgalmas samaritánus ''története. Majd a két nővér, Mária és Márta házánál az őt és csapatát kiszolgáló Mártával szemben a messiás megvédi a munkát nem végző, az őt figyelmesen hallgató Máriát. A 11. rész elején Jézus imádkozni tanítja az őt követőket, és voltaképpen azon imának a rövidebb változatát ismerteti velük, amely a Máté-féle ''"hegyi beszéd" ''majdan idézésre kerülő szövegében (6,9-13) olvasható, s amelyet a keresztények a ''"Mi Atyánk…'' " nevű imaként emlegetnek. Egyik gyógyítása kapcsán a Jézus-alakot megvádolják azzal, hogy az ördögök fejedelmének, Belzebúbnak a segítségével űzi ki a betegekből az ördögöket (ez a vád más evangéliumokban is szerepel). A messiás bírálja a farizeusokat és a törvénytudókat külsődleges szabályokat megtartó, ám erkölcstelen életmódjuk miatt. A 12. részben a megváltó óvja tanítványait a farizeusokra jellemző képmutatástól; példázatot mond a harácsoló bolond gazdagról; tanítványait (miként a Máté-féle "hegyi beszéd"-ben is) az igénytelenségre ösztönzi, és követendő életviteli modellként a hollókat és a liliomokat ajánlja nekik; hangsúlyozza, hogy az igazi kincs az emberi szívben van; tanítványait figyelmezteti, legyenek készen, mert nem lehet tudni, melyik órában "jön el az Emberfia"; jelzi, hogy ''nem békét, hanem háborút ''hozott a földre. A 13. részben a Jézus-alak hangsúlyozza, a terméketlen fügefát meg kell trágyázni, hogy gyümölcsöt hozzon; a 18 éve meggörnyedt asszonyt ''szombaton ''meggyógyítja; "Isten országa" – mondja – hasonló a mustármaghoz és a kovászhoz; az üdvözüléshez – fejtegeti ''– szoros ''(szűk) ''kapu ''vezet, és csak kevesen részesülhetnek benne; kijelenti: nem félek attól, hogy Heródes negyedes fejedelem, a "róka" az előírt időnél korábban megölet. A 14. rész tartalma: A Jézus-alak ''szombaton ''meggyógyít egy vízkórost; óv attól, hogy vendégségben valaki a főhelyre igyekezzen ülni; fölszólít a szegények, a nyomorultak megvendégelésére, és ezzel összefüggésben egy, a meghívott vendégei által cserbenhagyott gazdag ember magatartását ajánlja mintának; az őt követők számára előfeltételül szabja, hogy szembeforduljanak rokonságukkal, és megváljanak minden vagyonuktól. A 15. részben a következő híres példázatok szerepelnek: az elveszett juh, az elveszett drahma, a ''tékozló fiú ''megtérése. A 16. rész elején a Jézus-alak a hamis sáfár történetét mondja el; ezután arról beszél, hogy a pénz szeretete ellentmond isten szeretetének; a zsidó törvények (többek közt a válási törvény) ellen hadakozik; majd a gazdag ember és a ''koldus Lázár ''történetét mondja el. A 17. részben óvja tanítványait attól, hogy megbotránkozást keltsenek; fölszólít a vétkezőknek való megbocsátásra; utal a hit fontosságára; azt fejtegeti, mi a szolga kötelessége; meggyógyít 10 leprást; arról beszél, mikor jön el az "Emberfia", és mik fognak akkor történni. A 18. részben a következő dolgok szerepelnek: példázat a hamis bíróról; tanmese az önmagát ima közben nagyra tartó farizeusról, és az imádkozás által bűnösségét megvalló vámszedőről; a messiás szerint a gyermekies egyéniségeké az "Isten országa"; példázat a ''gazdag ifjúról;'' az isten iránti hűség felette áll a családi kapcsolatnak; a Jézus-alak harmadszor beszél haláláról, feltámadásáról, és meggyógyítja a jerikói vakot. A 19. rész elején azt olvashatjuk, hogy Jézus Jerikóban a bűnös fővámszedő, Zákeus házában száll meg, aki neki köszönhetően az erkölcsileg helyes útra tér; utána elmondja azt a példázatot, hogyan sáfárkodtak bizonyos szolgák a gazdájuk által rájuk bízott minákkal; majd következik a messiás jeruzsálemi bevonulásának a leírása. A ''János''-evangélium a következőket foglalja magában a már tanító Jézusnak a jeruzsálemi bevonulásig eltelt életidejéről: Keresztelő János tanúságot tesz arról, hogy nem ő, hanem – az ekkor már szintén, mégpedig vízzel keresztelő – messiás a Krisztus, vagyis a megváltó (3,22-36). A 4. rész kezdete (amely viszont azt állítja, hogy a messiás maga nem keresztelt, hanem csak a tanítványai) a Jézus-alakon megkönyörülő ''samáriai asszonyról ''szól; a folytatása pedig egy királyi főember fiának Krisztus általi meggyógyításáról számol be. Az 5. rész szerint a messiás a jeruzsálemi Juh-kapu melletti Betesda-tónál egészségessé tett egy 38 éve mozgásképtelen férfit. Az e ''szombati ''gyógyítása miatt tiltakozó ortodox zsidókkal közli, hogy ő isten fia, aki embereket támaszt fel és ítél meg. A 6. rész eseményei: a Tiberiás-tó partján a Jézus-alak csodás módon megvendégel 5000 embert; aztán jár a tengeren; hangsúlyozza, hogy ő az élet kenyere, s aki fogyasztja az ő testét és vérét, azt föltámasztja az utolsó napon; e nézete miatt igen sok tanítványa elhagyta, de a 12 apostol kitartott mellette, és Péter hitet tett arról, hogy ő a megváltó. A 7. rész szerint a messiás titokban látogat el Jeruzsálembe a zsidók ''lombsátor ünnepére; ''nyilvánosan tanít a templomban, vitatkozik ott a "mózesi" törvényekhez mereven ragaszkodókkal; a jelenlévőknek az élet vizét ígéri; ellentétesen vélekednek róla az emberek. (Közbevetőleg megjegyzem: Jézusnak ezen a jeruzsálemi lombsátor ünnepen való részvételéről a másik három evangélium ''semmit ''nem mond.) A 8. rész ''a házasságtörő asszony ''történetét mondja el; benne a Krisztus-alak önmagát a ''világ világosságának ''nevezi; majd azt említi, hogy ő az "Atyá"-tól jött, és hozzá tér vissza; egyúttal hangsúlyozza, hogy ő megszabadít a bűnöktől; a ''még nem 50 éves'' (!) messiás kijelenti, hogy ő már Ábrahám előtt is létezett. A 9. rész elmondja, hogy Jézus ''szombaton ''meggyógyít egy vakon született embert, akit aztán a farizeusok kiközösítenek. A 10. rész képes beszédében a megváltó azt fejtegeti, hogy ő a jó ''pásztor, ''aki életét adja a juhokért; a jeruzsálemi templom felszentelésének az emlékünnepén az ortodox zsidók meg akarják őt kövezni, mert önmagát isten fiának mondta. A 11. rész a ''halott Lázár ''Jézus általi föltámasztásáról, és arról számol be, hogy a zsidó nagytanács a megváltó elpusztítása mellett döntött. A 12. rész szerint Jézus 6 nappal a zsidó húsvét előtt Betániába ment, ahol a halálból általa föltámasztott Lázár egyik nővére, Márta kiszolgálta öt, a másik nővére, Mária pedig drága kenettel illatosította a "Mester" lábát; a zsidó nagytanács Lázárt is meg akarja öletni, mert az ő feltámasztása miatt sokan hittek Jézusban; másnap (tehát a zsidó pészach előtt 5 nappal, azaz a Niszán hónap 9-én) a messiás bevonul Jeruzsálembe. Ha valaki végigolvassa a fenti szöveget, amelyben az evangélistáknak a már tanító Jézus-alak virágvasárnapi jeruzsálemi bevonulása előtti biográfiáját kivonatoltam, és összehasonlítja a négy szerző adatait, akkor a különbségek, az ellentmondások és a sorrendi zűrzavarok miatt kénytelen megállapítani: itt olyan ''legendás élettörténetről ''van szó, amelyben biografikus mozzanatok alig szerepelnek, viszont sok benne a tanító elem. 4) Ugyanezt vagyunk kénytelenek konstatálni akkor is, ''ha az újtestamentumi Jézus-alak evangéliumi biográfiáját a virágvasárnapi bevonulástól a mennybemenetelig tekintjük át.'' Ezzel kapcsolatosan lássuk először azt, ''miként vonul be ''az evangélisták szerint a messiás ''Jeruzsálembe!'' Az idevonatkozó részletek (Máté 21,1-11; Márk 11,1-11; Lukács 19,28-40; János 12,12-19) jelentős eltéréseket mutatnak. ''János ''ezt az egész történést csupán néhány sorban említi meg: közli, hogy Jeruzsálem lakói pálmaágakkal és hozsannázva fogadták a fiatal szamáron érkező, és általuk "Izráel Királyá"-nak tartott messiást. Hasonlóképp cselekszik ''Lukács ''is: nála a Jézus-alak szintén szamárcsikón (mégpedig egy "tiszta", ember által még nem használt fiatal szamáron) vonul be a városba, amelynek lakói eléje terítették az útra felsőruhájukat, a csodái ösztönzésére őt követő tanítványok sokasága pedig kiáltozva dicsőítette. ''Márk ''röviden az alábbiakat mondja: a Krisztus-alak Jeruzsálembe szamárcsikón érkezett, amelyre nyereg helyett felsőruhájukat tették az emberek; az őt fogadók pedig felsőruhájukat terítették és lombos ágakat szórtak eléje az útra, miközben hozsannázva köszöntötték. ''Máté ''beszámolója sem hosszú, ám bizonyos értelemben összegző, és ezért idézem. Ez az evangélista a következőket írja a messiás jeruzsálemi bevonulásról: "Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és elértek Betfagéba, az Olajfák hegyéhez, Jézus elküldött két tanítványt, és ezt mondta nekik: »Menjetek az előttetek lévő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötözött ''szamarat ''csikójával együtt: oldjátok el, és vezessétek hozzám. Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.« Mindez pedig azért történt, ''hogy beteljesedjék ''a próféta mondása: »Mondjátok meg Sion leányának: / Íme, királyod jön hozzád, / szelíden és szamáron ülve, / igavonó állat csikóján.« A tanítványok elmentek, s úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: odavezették a ''szamarat csikójával ''együtt, ráterítették ''felsőruhájukat, ''Jézus pedig ráült. A sokaság legnagyobb része az útra terítette ''felsőruháját, ''mások ''ágakat ''vagdaltak a fákról, és az ''útra ''szórták. Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: »Hozsánna a ''Dávid Fiának! / ''Áldott, aki jön az ''Úr nevében! / ''Hozsánna a magasságban.« Amint beért Jeruzsálembe, megmozdult az egész város, és ezt kérdezgették: »Ki ez?« A sokaság ezt mondta: »Ez Jézus, a galileai Názáretből való ''próféta.''«" Néhány megjegyzés a fentiekhez: a) Vajon az említett szövegek amellett szólnak, hogy tényleg egy ''istenember ''vonult be Júdea fővárosába ''szamáron? A ''válasz csak ''nem ''lehet, mert ténylegesen arról van szó, hogy az evangélisták a maguk legendájának ezt a mozzanatát ''Zakariás ''ószövetségi próféciájából merítették, mint Jézusra vonatkozó "bizonyíték"-ot. Ez a próféta így beszél (9,9): "Örvendj nagyon, Sion leánya, / ujjongj, Jeruzsálem leánya! ''/ Királyod ''érkezik hozzád, / aki igaz és diadalmas, / alázatos, és ''szamáron ül, ''szamárcsikó hátán." b) Ne feledjük el: mind a zakariási szövegben, mind pedig a bevonuló Jézust üdvözlő hozsannázásban is az a nézet szerepel, hogy Krisztus az Ótestamentumban "megígért" ''zsidó messiás, ''és nem tekintik őt sem az egész emberiség üdvözítőjének, sem istennek, hanem az utóbbi nevében megjelenő dávidi leszármazottnak. c) Arra is figyelnünk kell, hogy az újszövetségi Krisztus-alakban ''mint királyban ''jelen van egy másik különös mozzanat is. Ez a fontos momentum az, hogy a korai kereszténység a maga "istenember"-ére átvitte azokat a jellemzőket, amelyek a ''természet tavaszi újjáéledésével, ''a tavaszi napéjegyenlőséggel kapcsolatos ókori "királyok"-nál (pl. Attisznál, Adonisznál) szerepelnek. A Jézus-alaknak az e "királyok"-hoz való tartalmi kötődését nem csupán az jelzi, hogy ő is "király", és a Jeruzsálembe való bevonuláskor ''lombos ágakat, faágakat, pálmaágakat ''szórnak eléje az útra. Az említetteken kívül az is, hogy a már elfogott, de még keresztre nem feszített messiással sajátos dolgot művelnek az emberek: ''bíborszínű ruhát ''adnak rá, ''tövisből készített koronát ''tesznek a fejére, ''nádszálat ''adnak a kezébe stb. Erről az eseményről ''Lukács nem ''tesz említést, ellenben a másik három evangélista igen. És mivel fontos dologról van szó, idézem mindhármójukat. ''Máté ''(27,27-30) így beszél: "Akkor a helytartó [Pilátus] ''katonái ''magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és köré gyűjtötték az egész csapatot. Levetkőztették, ''bíborszínű köpenyt ''adtak rá, ''tövisből font koronát ''tettek a fejére, ''nádszálat ''adtak a jobb kezébe, és ''térdet hajtva ''gúnyolták őt: »Üdvözlégy, zsidók királya!« Aztán ''leköpték, ''elvették tőle a nádszálat, és a fejéhez verték." ''Márk ''(15,16-19) az alábbiakat közli idevonatkozóan: "A ''katonák ''elvitték őt [Jézust] a palota belsejébe, a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot. Felöltöztették ''bíborba, tövisből font koronát ''tettek a fejére, és elkezdték köszönteni: »Üdvözlégy, zsidók királya!« Nádszállal verték a fejét, ''leköpdösték, ''és ''térdhajlással ''hódoltak előtte." ''János ''(19,1-3) ugyanerről az eseményről az alábbiakat közli: "Akkor Pilátus elvitette Jézust, és megkorbácsoltatta. A ''katonák tövisből koronát ''fontak, ''a fejére ''tették, és ''bíborruhát ''adtak rá; oda járultak hozzá, és ezt mondták: »Üdvözlégy, zsidók királya!« – és az arcába vágtak." A következő dolog, amelyet a Jézus-alak biográfiájával kapcsolatosan át kell tekintetnünk, az az, hogy: ''mit csinál a messiás a Jeruzsálembe történt bevonulásától az ún. utolsó vacsoráig eltelt időben?'' A ''három szinoptikus ''evangélium szerint először ''megtisztítja a kufároktól a templomot. ''Mint korábban jeleztem, ''Jánosnál e ''műveletre Krisztus tevékenységének szinte a legelején került sor, és ezért az ő életrajza e momentumot illetően radikálisan eltér Mátéétól, Márkétól és Lukácsétól. ''Máténál ''és ''Márknál ''(mint a bibliai történeteket tartalmazó fejezetben majd bemutatom) a jeruzsálemi bevonulás előtt és után esik szó a ''fügefa ''Jézus általi elszárításáról. Ez az esemény Lukács és János evangéliumában ''nem ''szerepel. ''Máté ''(21,23 – 26,16), ''Márk ''(11,27 – 14,11) és ''Lukács ''(20,1-22,6) közlése szerint a messiás a kérdéses időszakban számos dologról fejtette ki a maga álláspontját. Maguk ezek a témák e három evangélistánál nagyjából ugyanazok, és hasonló sorrendben kerülnek ismertetésre. Néhány ezek közül példaként: Miként kell vélekedni a gonosz szőlőművesekről? Szükséges-e adót fizetni a császárnak? Lesz-e család a föltámadás után? Mi a legfőbb erkölcsi parancsolat? Nem szabad követni a képmutató farizeusok és írástudók magatartását! Milyen történések jelzik majd a világvég eljövetelét? Várjátok a mennyek országát állandó készenlétben, mint az öt okos szűz a vőlegényt! Hogyan kell sáfárkodnunk a ránk bízott talentumokkal, vagyis a különféle javakkal? Miként fog dönteni az "Emberfia" az utolsó ítéletkor? Mennyit ér a szegény özvegyasszony perselybe dobott két fillérje? Míg a három szinoptikusnál a most említett dolgok szerepelnek a szóban forgó időszakban, addig ''János ''(12,20 – 17,26) szerint a Jézus-alak ''egészen más témakörökről ''beszélt az elfogatása előtt. (Ne feledjük el ezzel összefüggésben, hogy nála az ún. ''utolsó vacsora története hiányzik. E ''negyedik evangélista az alábbi dolgokat említi: A messiás elmondta a földbe esett búzaszem példázatát. Az emberektől nyert dicsőséget kevesebbre kell becsülni, mint isten dicsőségét! Aki Jézusban hisz, az az istenben hisz. A messiás megmossa tanítványai lábát, hogy az emberek szolgálatára ösztönözze őket. Aztán jelzi a tanítványoknak, hogy egyikük el fogja őt árulni. Egyúttal fölszólítja őket, hogy szeressék egymást. Megígéri nekik, onnan, ahová most hamarosan menni fog, visszatér, és oda viszi majd őket is. Az egész evangélium alapszemléletével összhangban a Jézus-alak ''újplatonikus ''nézeteket fejteget, s így beszél a 12 apostolhoz: ''…"én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek". ''Önmagáról kijelenti, hogy ő az igazi szőlőtő, a tanítványai pedig a szőlővesszők, akik csak általa tudnak gyümölcsöt teremni. Fölszólítja őket, hogy szeressék egymást, és jelzi nekik, hogy őmiatta sok üldöztetésben lesz részük. Közli velük, hogy rövid idő múltán visszatér hozzájuk. Ígéri nekik, hogy bármit kérnek majd az ő nevében az "Atyától", az meg fogja adni nekik. Utolsó mozzanatként azt említi János, hogy Jézus a maga elfogatása előtt hosszú imát mondott az "Atyó"-hoz. A krisztusi biográfia a ''szinoptikusoknál ''azzal folytatódik, ''hogy Niszán 14-én ''sor kerül az ''utolsó vacsorára. ''Magát ezt az utóbbit tehát akkor tartja meg tanítványaival a messiás, amikor az időt a holdfázisok változása szerint számító zsidók a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtöltekor levágták és elfogyasztották a maguk pészachbárányát, és megkezdték a kovásztalan kenyerek ünnepét. (Ennek az eseménynek a leírása részletesen szerepel a bibliai történeteket tartalmazó fejezetben.) Az elköltött vacsorát követően a megváltó (tanítványaival együtt) a Jeruzsálemtől keletre, a Kedron patakon túl lévő ''Olajfák hegyére ''megy, s itt jelzi Péternek, hogy a kakas hajnali megszólalása előtt háromszor fogja őt megtagadni. Ezután az említett hegy ''Gecsemáné-kert ''nevű részébe ment, ahol így imádkozott azért, hogy elkerülhesse a halált: ''"Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; ''mindazonáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te." (Máté 26,39.) Majd Júdás áruló csókját követően elviszik Jézust ''Kajafás főpaphoz, ''a zsidó nagytanács elé. A főpap így beszél hozzá: "Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, ha ''te vagy a Krisztus, az Isten Fia!" ''A messiás így felelt neki: ''"Te mondtad. ''Sőt azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin." S mivel e szavait istenkáromlásnak vélték, úgy döntöttek: ''"Méltó a halálra!" ''Majd szembeköpték, arcul ütötték, mások pedig bottal verték". (Máté 26,63-67.) Időbelileg ezután Péter háromszor megtagadja a "Mester"-ét. Júdás – megbánva áruló tettét – fölakasztja magát. Jézust pedig az ellenségei ''a helytartóhoz ''Pilátushoz viszik. Az utóbbi megkérdi tőle: ''"Te vagy a zsidók királya?", ''s ezt a választ kapja: "Te mondod." Ezt követően a helytartó kérdést intéz a messiást odavitt emberekhez, hogy két számbajöhető fogoly közül ''kit bocsásson szabadon az ''ünnepi szokásoknak megfelelően: ''Jézust-e vagy Barabást? ''Mivel ez a részlet fontos ugrópontja a messiás élettörténetének, teljes egészében idézem ''Mátétól ''(27,15-26): "Ünnepenként a helytartó szabadon szokott bocsátani a sokaságnak egy olyan foglyot, akit ők akartak. Volt pedig akkor egy foglyuk, akit ''Barabásnak ''hívtak. Amikor tehát összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: »Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: ''Barabást vagy Jézust, ''akit Krisztusnak mondanak?« Tudta ugyanis, hogy Jézust irigységből szolgáltatták ki neki. Mikor pedig a bírói székben ült, ''felesége ''ezt üzente neki: »Ne avatkozz az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.« ''A főpapok ''és a ''vének ''azonban rávették a sokaságot, hogy Barabást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. Erre a helytartó újra megkérdezte őket: »Mit akartok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon?« Azok ezt mondták: ''Barabást.''« Pilátus így szólt hozzájuk: »Mit tegyek akkor ''Jézussal, ''akit Krisztusnak mondanak?« Mindnyájan így kiáltottak: ''Feszíttessék meg!''« Azután ezt kérdezte: »De mi rosszat tett?« Azok pedig még jobban kiáltoztak: »Feszíttessék meg!« Amikor ''Pilátus ''látta, hogy nem ér el semmit, hanem a zavargás még nagyobb lesz, ''vizet hozatott, megmosta kezét ''a sokaság szeme láttára, és így szólt: »''Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. ''Ám ti lássátok!« Az egész nép így kiáltott: ''Szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére!''« Akkor ''szabadon ''bocsátotta nekik ''Barabást, Jézust ''pedig megostoroztatta, és kiszolgáltatta, hogy ''feszítsék meg.'' ''Máté ''szerint ezután kerül sor Jézus korábban említett királyi jellegű felöltöztetésére és megcsúfolására. Majd a messiást a Golgotára vezetik, és ott keresztre feszítik. E tragikus eseményekről az evangélista így "számol be": "Miután kigúnyolták [Jézust], levették róla a köpenyt, felöltöztették saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék. Kifelé menet [Jeruzsálemből] találkoztak egy cirénei emberrel, akinek ''Simon ''volt a neve: ezt arra ''kényszerítették, ''hogy ''vigye a keresztet. ''Amikor arra a helyre értek, amelyet ''Golgotának, ''azaz ''Koponya-helynek ''neveztek, epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni. Miután megfeszítették, ''sorsvetéssel megosztoztak ruháin ''[Zsolt. 22,19]; azután leültek ott, és őrizték. Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, amely így szólt: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. [Lukács – 23,38 – és János – 19,20-21– szerint ez a szöveg görög, latin és héber betűkkel volt felírva. A felirat latinul így hangzik: ''I''esus ''N''azarenus ''R''ex ''I''udeorum, s ennek első betűi adják a közismert INRI-rövidítést.] Vele együtt feszítettek keresztre ''két rablót [latrot] ''is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felöl. Akik elmentek mellette, fejüket csóválva káromolták és ezt mondták: »Aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, ''mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!''« Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt: »Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! Bízott az Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja; hiszen ezt mondta: Isten Fia vagyok. A vele együtt megfeszített rablók is ugyanígy gyalázták. Tizenkét órától kezdve három óráig ''sötétség ''lett az egész földön. Három óra tájban ''Jézus ''hangosan felkiáltott [''arám ''nyelven]: ''Éli, éli, lamá sabaktáni!''«, azaz: »''Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?''« Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: »Illést hívja.« Egy közülük azonnal elfutott, hozott egy ''szivacsot, ''megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és ''inni ''adott neki. A többiek pedig ezt mondták: »Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse.« Jézus pedig ismét hangosan kiáltott, és ''kilehelte lelkét.'' És íme, ''a templom kárpitja ''felülről az aljáig ''kettéhasadt, a föld megrendült, ''és ''a sziklák meghasadtak. A sírok megnyíltak, ''és ''sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. ''Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: »Bizony, ''Isten Fia volt ez!''« Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki. Köztük volt magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja." Az eddigi történéseket ''Máté ''alapján ismertettem. A lényeget tekintve vele egyezően "tudósít" a szóban forgó eseményekről a két másik szinoptikus, ''Márk ''és ''Lukács ''is. Ám a hármójuknál szereplő "beszámolók" között jelentős eltérések vannak. Érdekes ebből a szempontból, hogy csak ''Lukács ''(23,6-12) szerint a már fogoly Jézus ''Heródes ''negyedes fejedelemmel is kapcsolatba került, akihez Pilátus küldte el őt. Még ''nagyobb különbségek ''vannak a szinoptikusok és ''János ''biográfiája között. Itt a már fogoly Jézust először nem Kajafás főpaphoz, hanem az ő apósához, ''Anniáshoz ''vitték. Jelentősen más nála ''a Pilátus és Jézus közt ''lezajlott ''beszélgetés, ''mint a szinoptikusoknál, és ennek során hangzanak el a messiás szájából a híres szavak (18,36): ''"Az én országom nem e világból való: ''ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való." Jánosnál Jézus a kereszten azt mondja: ''"Szomjazom.''" Majd miután megitatták, így szólt: "Elvégeztetett!", és kilehelte a lelkét. A szinoptikusoktól eltérően János arról is említést tesz, hogy mi történt a három keresztre feszített ember csontjával. ''A két lator lábszárcsontját eltörték. ''A már halott ''Jézusét ''viszont ''nem. ''A szóban forgó evangélista szerit azért nem, hogy "beteljesedjék az Írás: ''Csontja ne töressék meg.''«" Ez az indoklás két ószövetségi helyre (Zsolt. 34,21; Ex. 12,46) hivatkozik, vagyis e ponton is ótestamentumi forrásokból építi ki a szerző a krisztusi biográfiát. Maga az a "tény", hogy a halott Jézus lábszárcsontját nem törték meg (az oldalát viszont lándzsával átszúrták – vö.: Zakariás 12,10) a katonák, arra utal, hogy János átviszi a messiásra a zsidó ''pészachbáránnyal ''kapcsolatos előírást, mert ennek az állatnak a csontját nem volt szabad megtörni. Ám nem csupán Jézus és a húsvéti bárány csontjának e külsődlegesen azonos sorsáról, el nem töréséről van szó, hanem még másról is. Ama fontos dologról, hogy a negyedik evangélista ''sajátos pészachbáránynak ''tartja a messiást, és ezért az utóbbit nála ''Niszán 14-én ''feszítik keresztre. Tehát azon a napon, amelyen a "mózesi" előírások szerint a zsidóknak le kellett ölniük és el kellett fogyasztaniuk a maguk húsvéti bárányát. Megközelítőleg azon időpontban, amelyben a szinoptikusok Krisztusa az utolsó vacsorát költi el tanítványaival. Ily módon aztán a szinoptikusok és János között ''egy napos eltérés ''van azzal kapcsolatosan, hogy ''mikor fogják el és mikor feszítik keresztre a megváltót. ''Az előbbiek szerint Jézus Niszán ''14-én ''este elkölti tanítványaival az utolsó vacsorát; ''a 15-ére ''virradó ''éjszaka fogják el a ''Gecsemáné-kertben, és ugyanezen a napon ''feszítik keresztre. János ''viszont azt mondja, hogy a Niszán ''14-ére ''virradó ''éjszaka ejtik foglyul, ''és ezen a napon ''oltják ki az életét ''is. Így teljesen érthető az is, hogy a negyedik evangélistánál miért ''nem ''olvasható az ún. ''utolsó vacsora ''története. Azért nem, mivel ennek (a szinoptikusoknál szereplő) időpontjában őnála Jézus már halott. De vajon mely szövegrészletből állapíthatjuk meg mindezt? A vonatkozó fontos textus (18,28), amelyről a keresztény teológusok igyekeznek "megfeledkezni", így hangzik: Az elfogott "Jézust Kajafástól a helytartóságra vitték. Kora ''reggel ''volt. Ők [a messiást letartóztatott zsidók] nem mentek be a helytartóságra, hogy ''ne legyenek tisztátalanokká, ''hanem ''megehessék a húsvéti vacsorát." ''Az idézet félreérthetetlen: Jézust János szerint Niszán 14-én hajnalban, azon a napon ejtették fogságba, amelyen aztán a "mózesi" törvényeket követő zsidók este megették a pészachbárányt. Arra is szükséges kitérni röviden, hogy vajon ''a hét melyik napján ''került sor ''Jézus megfeszítésére. ''A szinoptikusok egybehangzóan azt írják, hogy ez a tragikus esemény a szombat előtti napon, vagyis ''pénteken ''zajlott le. (Innét a ''nagypénteki ''keresztény gyászünnep.) "Másnap, a ''péntekre ''következő napon [ti. a Jézus keresztre feszítése utáni napon, vagyis ''szombaton ''(?)] összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál…" – mondja ''Máté ''(27,62). "Amikor beesteledett [Krisztus halálának a napján], mivel az előkészület napja, vagyis ''a szombat előtti nap ''volt", arimátiai József eltemette Jézus tetemét – írja ''Márk ''(15,42). És ugyanezt olvashatjuk ''Lukácsnál ''is (23,54). És mi következik a most említett "tények"-ből? Két dolog: a) ha elfogadjuk a szinoptikusok "tudósítás"-át, hogy Jézust a hét ''pénteki ''napján feszítették keresztre, akkor Jánosnál a messiás életének kioltási napja ''csütörtök, ''feltámadásának napja pedig ''szombat ''lesz; b) ha föltételezzük, hogy János szerint ''pénteken ''feszítették keresztre a megváltót, akkor az első három evangélistánál Jézus halála ''szombatra, ''föltámadása pedig ''hétfőre ''esik. Tehát az Újtestamentumban igen nagy az időbeli (és a Jézus mibenlétét értelmező eszmei) zűrzavar. De menjünk tovább, és nézzük meg, mily további eseményekről "számolnak be" az evangélisták! Arra már utaltam röviden, hogy Jézus holttestét ''arimátiai József eltemette – mégpedig ''a keresztre feszítés színhelyéhez közel lévő kertben egy (Máté szerint az önmagának készíttetett) ''sziklasírba ''(vö.: Máté 27,57-61; Márk 15,42-47; Lukács 23,50; János 19,38-42). Az Újtestamentum olvasóját bizonyára meglepi, de tény, hogy ''Jézus föltámadásáról ''és az ezt követő történésekről a ''legrégibb ''evangélium, ''Márké ''(16. rész) alig mond valamit. Csak ennyit közöl: a messiás a hét első napján, azaz vasárnap reggel föltámadt, és elment Galileába; először magdalai Máriának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki; idegen alakban megjelent két követőjének; aztán megjelent a Júdás öngyilkossága miatt 11 főre apadt tanítványi közösségének; e kollektíva tagjait megdorgálta hitetlenségük miatt, és fölszólította őket: menjetek el szerte a világba, és "hirdessétek az evangéliumot ''minden ''teremtménynek". Majd – a messiás mennybemeneteléről írván – így zárul Márk evangéliuma: "Az ''Úr Jézus ''pedig miután ezeket mondta nekik, ''felemeltetett a mennybe, ''és az Isten jobbjára ült. Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel." Érdekes egyébként, hogy a szóban forgó időszakot illetően Márkéhoz hasonlóan igen kevés "közlés"-t foglal magában ''Máté ''evangéliuma is (27-28. rész). Ez az alábbi történésekről tudósít: a) Szombaton összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál, és így beszéltek hozzá: "Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló [Jézus] még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok! Ezért parancsold meg, hogy ''őrizzék a sírt ''a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek és ellopják őt, aztán azt mondják a népnek: Feltámadt a halálból! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél." Pilátus azonban a kérésüket nem teljesítette, hanem rájuk bízta, tegyenek úgy, ahogy jónak látják. "Erre ők elmentek, lepecsételték a követ [amelyet arimátiai József hengerített a sír szájára], és őrséggel őriztették a sírt." (27,62-66.) b) Márkkal egyezően Máté is azt állítja, hogy a két Mária (Lukács szerint több asszony, János szerint viszont egyedül magdalai Mária) tapasztalta meg elsőként: Jézus föltámadott. Hogy aztán e tény megtapasztalása miként zajlott le, arról igen eltérően nyilatkoznak az evangélisták. c) A főpapok állítólag a nekik Jézus föltámadását jelentő őröket pénzért rávették: mondják azt, hogy a tanítványok Jézus tetemét ellopták. Az ő közlésük szerint van aztán mind a mai napig elterjedve a zsidók közt az a szóbeszéd, hogy a messiás nem támadt fel, hanem csak a tetemét ellopó tanítványok terjesztették el róla, hogy a halott állapotból életre kelt. d) A föltámadt Jézus csupán a két Máriának és a 11 tanítványnak jelenik meg. e) Szinte hihetetlen, de igaz, hogy ''Máté ''evangéliuma egyetlen szóval ''sem említi Jézus mennybemenetelét.'' ''Lukács ''"beszámoló"-ja (24. rész) az alábbiakat tartalmazza: a) Több asszony vasárnap hajnalban nem találta helyén a sír szájára tett követ, és Jézus tetemét sem a sírban. Erről értesítették a 11 tanítványt, akik nem hittek Jézus föltámadásában. Péter aztán a helyszínre ment, és csodálkozva tapasztalta: nincs a messiás teste a sírban. b) A feltámadt Jézus megjelenik két emmausi tanítványának. Ők először nem, de aztán fölismerik, és beszámolnak a messiás életre keléséről a Jeruzsálemben tartózkodó 11 tanítványnak, akiknek a körében aztán szintén megjelenik. c) Ezután a megváltó kivitte őket Betániáig; felemelte a kezét, s megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, s fölvitetett a mennybe. A szóban forgó időszakot illetően a legtöbb "közlés" ''János ''evangéliumában (20-21. rész) található. Ez az alábbi történésekről "tudósít": a) Magdalai Mária vasárnap reggel látta, hogy a kő el van véve a sír szájáról. Ezt tapasztalván elfutott Péterhez és Jánoshoz. Ők – mint a bibliai történeteket tartalmazó fejezetben majd részletesen látjuk – elmentek a sírhoz, és azt üresen találták. Aztán eltávoztak onnan. b) Mária viszont ott maradt, és amint sírván lehajolt a sírba, abban két angyalt látott, akiknek elpanaszolta: elvitték az én uramat, és nem tudom, hová temették (tehát nem hitt a messiás feltámadásában). c) Közben Jézus megjelent a háta mögött, és szólt hozzá, de csak sokára ismert rá az asszony, aki közölte a feltámadás hírét a tanítványokkal. d) Az utóbbiak közt aztán csodás módon megjelenik Krisztus, és jelen nem lévő hitetlen Tamást később meggyőzi arról, hogy valóban életre kelt. e) A tanítványoknak utóbb a Tibériás-tónál újólag megjelent, és Péter számára csodás halfogást biztosított. f) Ezt követően Péternek megbízást "adott", hogy legeltesse az ő juhait, vagyis: gondozza a keresztényeket. g) Péter megkérdi a messiást: mi lesz legkedvesebb tanítványával, Jánossal? h) A ''Jézus mennybemenetelét egyetlen szóval sem említő János ''a maga evangéliumát a következő megjegyzésekkel zárja: a legkedveltebb Krisztus-tanítványtól származik ez az írás; "igaz az ő bizonyságtétele"; az általa közölt dolgokon kívül "van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem: maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket". A fentiekkel a végére értem ama biográfiák ismertetésének, amelyeket az evangéliumok az állítólagos keresztény messiás földi életéről tartalmaznak. Tisztában vagyok vele, hogy a rengeteg adattal nagyon igénybe vettem az olvasó türelmét, amiért szíves elnézését kérem. Ám a sok és sokféle bibliai tény bemutatásától nem tekinthettem el a következő okok miatt: a) Az elmúlt évtizedek ostoba és gyakran barbár politikája következtében hazánk hívő és ateista polgárai közül csak kevesen ismerik a Bibliát, az emberiség történetének ezt a nagyhatású művét. b) A teológusok (és az ő befolyásuk alatt álló vallásos egyének) szelektív módon kezelik a bibliai anyagokat, és az előbbiek gyakran meghamisítják vagy elhallgatják az érdekeikkel ellentétes újtestamentumi részleteket. c) A Bibliában leledző közlések ismertetésével lehetővé kívántam tenni a hívőknek és az ateistáknak, hogy megfelelő tudás birtokában alkothassanak véleményt arról: vajon tartalmazza-e az Újtestamentum valamely emberi vagy isteni Jézus-alak élettörténetét? A magam részéről úgy vélem: a bemutatott újszövetségi konkrétumok egyértelműen arra ösztökélnek bennünket, hogy erre a fontos kérdésre ''tagadó ''feleletet adjunk. AZ ÚJSZÖVETSÉGI JÉZUS-ALAK TANÍTÁSAI Az előző fejezetben láthattuk: a korai keresztényektől származó bibliai iratok nem valamiféle isteni megváltó életrajzát tartalmazzák, hanem rendkívül zűrzavaros, egymás hitelét lerontó biográfiai közléseket foglalnak magukban. S vajon mi a helyzet azokkal a ''tanításokkal, ''amelyeket a most említett iratok ''Jézusnak ''tulajdonítanak? Talán ezek áttekintése alapján jogosultnak bizonyul a keresztény teológia ama állítása, hogy az Újtestamentumban az emberi testet öltött messiás, tehát egy isteni lény hirdette a maga hitelveit? A konkrétumok elfogulatlan számbavételének eredményeképpen erre a kérdésre is ''nemleges ''választ kell adnunk. Dehát miért? Azért, mivel az újszövetségi kánon könyvei szinte minden dolog kapcsán nem csupán eltérő, hanem éppenséggel egymásnak ''radikálisan ellentmondó ''nézeteket eredeztetnek a maguk főhősétől. Ez pedig arra utal, hogy a szóban forgó tanok nem valamiféle istenségtől, nem is egyetlen embertől származnak, hanem a korai kereszténységet megteremtő egyes személyek és irányzatok álláspontjait testesítik meg. Mégpedig olyképpen, hogy ezek a személyek és irányzatok vagy az egyes korokon belül, vagy az egymásutáni időszakokban vallanak különböző nézeteket. Ha aztán az újtestamentumi hitelveket mint az ''emberi történelem ''szerves mozzanatait tekintjük, akkor bennük rengeteg érdekes, tudásra méltó, értékes, főként ''erkölcsi szempontból hasznosítandó ''dologra bukkanunk. A következőkben elemző áttekintést adok az újszövetségi Jézus-alak tanairól, és ennek az analízisnek a során ismételten kitérek majd a most még csak általánosságban jelzett értékekre is. Maga ez az áttekintés egyébként ''nem csupán a ''"krisztusi" vallás különféle ''tanait ''mutatja be, ''hanem ''fölsorakoztat majd olyan tanulságos ''történeteket ''is, amelyekben e tanok érzéki kifejeződést nyernek, és amelyekről a bibliai történeteket tartalmazó fejezetben épp ezért szándékosan nem ejtek szót. KIT VÁLT MEG A "MESSIÁS"? ''Az első ''kérdés, amelyet meg kell válaszolnunk, a következő: ''kihez küldetett – ''vagy másként fogalmazva: ''kinek a megváltása céljából ''öltött emberi alakot – a messiás? Mint az előző (és más) fejezetben is jeleztem: ebből a szempontból az újszövetségi iratok (nem csupán az evangéliumok) radikálisan eltérő álláspontokat foglalnak magukban. Ezen álláspontok közül az ''egyik ''az, amelyet korábban Mátétól már említettem, s amelyben a Jézus-alak azt jelenti ki, hogy ő ''csak a zsidókhoz, ''csupán Izráel eltévedt juhaihoz ''küldetett. ''Önmagáról mint a zsidóság megváltójáról a tőle a leánya meggyógyítását kérő ''kánaáni ''asszonynak így beszél: "Én csak Izráel házának elveszett juhaihoz küldettem, máshoz nem." (Máté 15,24.) Egy korábban idézett hasonlatában a zsidósághoz tartozókat gyermekeknek, a más népből származókat pedig kutyáknak tekinti, és ezért csak nehezen szánja rá magát arra, hogy a kánaáni asszony leányát meggyógyítsa. Ugyanezen vélekedés jelentkezik abban is, hogy Máténál a kiküldött tanítványainak megtiltja a "pogányok"-hoz (a nem zsidókhoz) való menést, és külön megparancsolja nekik: még a zsidó Tórát vallásuk alapjául elfogadó, ám más etnikumú samaritánusokat is kerüljék el. Így beszél hozzájuk: ''"Pogányokhoz vezető útra ne ''térjetek le, ''samaritánusok ''városába ''ne ''menjetek be, inkább menjetek ''Izráel házának elveszett juhaihoz.'' A messiási küldetés célját tekintve ''a másik, ''a most említettől alapvetően eltérő álláspont az Újszövetségben az a felfogás, hogy "Krisztus" az ''összes népeket jött megváltani. ''Ennek a meggyőződésnek már ''Péter ''hangot ad akkor, amidőn zsidó létére és a zsidó tilalmak ellenére együtt eszik, és a "mózesi" tabu alá eső ételeket fogyaszt az idegen Kornéliusszal. A következőket mondja: "…nekem az Isten megmutatta, hogy ''egy embert se ''mondjak közönségesnek vagy ''tisztátalannak… ''Most kezdem igazán megérteni, hogy ''nem személyválogató az Isten, ''hanem ''minden nép ''között ''kedves ''előtte az, aki féli őt, és igazságot cselekszik." (Ap. csel. 10,28.34-35.) Ugyancsak az egyetemes "krisztusi" küldetés álláspontját fejezi ki ''Márk, ''akinek az evangéliumában (16,14-18) a maga mennybemenetele előtt a Jézus-alak (miután megrótta őket hitetlenségük és keményszívűségük miatt) a következőket mondja tanítványainak: "Menjetek el szerte az ''egész világba, ''hirdessétek az evangéliumot ''minden teremtménynek. ''Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak." Fentebb idéztem, hogy ''Máté ''közlése szerint a Jézus-alak csupán a zsidók messiásának tartja magát. Épp ezért olvasóját ugyancsak meglepi: ennek ellenére nála is szerepel az a nézet, hogy a megváltó az ''egész emberiséget ''szabadítja meg. Evangéliumában (28,16-20) a föltámadott Jézus a következő szavakat intézi a maga tanítványaihoz: ''"Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. ''Menjetek el tehát, ''tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, ''tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." Néhány megjegyzés mindahhoz, amit fentebb elmondottam: 1) Az Újszövetséget radikális ellentmondás jellemzi, midőn egyes részletei Jézust csak a zsidók, más részletei pedig az egész emberiség megváltójának ábrázolják. 2) Ezek az ellentétes álláspontok nem eredhetnek az emberi alakot öltött messiástól, tehát egy isteni lénytől. 3) Viszont teljesen érthetővé válnak számunkra, ha az ''Újtestamentumot ''emberi-vallási történelem tükröződésének fogjuk fel. Ha arra gondolunk, amit korábban többször igyekeztem érzékeltetni: a keresztény eszmék a zsidó nép, a zsidó vallás keretében bukkantak föl, s ezért eleinte csupán a zsidó megváltóról szóltak, és csak később, akkor váltottak át az egyetemes messiás elvére, amidőn már más népek is befolyásuk alá kerültek. 4) Az újtestamentumi gyűjtemény összeállításának történelmi körülményeire, a keresztény irányzatok korabeli állapotaira, valamint a kanonizálást végzőkre igen jellemző aztán, hogy az utóbbiak a maguk művébe (a Máté-evangélium esetében egy és ugyanazon iratba) a szóban forgó két ellentétes álláspontot vették fel azzal összefüggésben, hogy kiknek a megszabadítása céljából öltött emberi alakot a messiás. 5) És hadd hívom fel a figyelmet még valami fontos dologra. Arra ti., hogy az e bekezdés előtti idézet rendkívül veszélyes álláspontot rejt magában. Miközben ugyanis a "krisztusi" eszmék egyetemes terjesztésére szólít föl, voltaképpen – más szövegrészletekhez hasonlóan – a kereszténységet minden más vallás fölé helyezi, és agresszív hittérítésre ösztönöz. Hogy aztán ez az ösztönzés némelykor mily barbár cselekményekhez vezetett, annak illusztrálására elég, ha megemlítem, mennyi "pogány" magyar, hány tízmillió amerikai indián, hány "eretnek", "boszorkány" és az inkvizíció által kivégeztetett ember lett a "krisztusi szeretet" nevében végzett missziós tevékenység áldozata. Míg tehát az Ótestamentum a "kiválasztott nép"-et és a zsidó vallást, addig az Újszövetség a ''keresztény hitvilágot ''helyezte ''mindenek fölé. ''Érdemes volna aztán elgondolkodni azon is, hogy a kereszténységen túlmenően mennyire kötődik az ótestamentumi agresszív messianiumushoz mint elméleti forráshoz maga a marxi ideológia, a kommunisták kiválasztottságáról szóló tan is. A "MÓZESI TÖRVÉNY" MELLETT VAGY ELLEN? Az eddigiek során többször láttuk, hogy az Újszövetség és az Ótestamentum – illetve másként fogalmazva: a korai kereszténység és a zsidó vallás között igen lényeges különbségek – sőt mi több: alapvető szembenállások – vannak. Az alábbiakban összegző célzattal csokorba kötök néhány olyan nézetet, amelynek a megismerése révén eldönthetjük, hogy a Krisztus-alak vajon a "mózesi törvény" mellett vagy ellen van-e. Erre különben azért van szükség, mert az Újszövetség messiása a kérdéses témakörrel kapcsolatosan korántsem egyértelműen "nyilatkozik". ''Máténál ''(5,17-19) a "hegyi beszéd"-ben idevonatkozóan a megváltó a következőket jelenti ki: "Ne gondoljátok, hogy ezért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a ''törvényt ''vagy ''a próféták tanítását. ''Nem azért jöttem, hogy azokat érvénytelenné tegyem, hanem hogy ''betöltsem. ''Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta [egy ''i'' betű] vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg be nem tejesedik. Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában." (Vö.: 3,15; Róm. 3,31; 10,4. Elnézést kérek az olvasótól azért, hogy ez az idézet hamarosan megint szerepel majd a kötetben, de mivel integráns része a Máté-féle "hegyi-beszéd"-nek, az utóbbi teljes ismertetése érdekében fontosnak tartom az abban való közlését is.) Más újszövetségi helyeken pedig vagy ő, vagy valamelyik irat szerzője a most idézettel ''ellentétes ''álláspontot képvisel, amely szerint a keresztény messiás a ''"mózesi törvény" fölött áll, ''és számos vonatkozásban ''eltörli ''azt. ''Pál ''pl. az egyik levelében (Gal. 2,15-16.21) ezzel kapcsolatosan így beszél: "Mi, akik természet szerint ''zsidók, ''és nem a pogányok [vagyis nem a zsidók] közül való bűnösök vagyunk, tudjuk, hogy az ember ''nem a törvény cselekedetei alapján ''igazul meg, hanem a ''Krisztus Jézusba vetett hit által. ''Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem… Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ''ha a törvény által ''van a megigazulás, ''akkor Krisztus hiába halt meg.'' Az utóbbi álláspont, a "mózesi törvény"-nyel való szembefordulás – sok más egyéb mellett – a következő (eddig már valamely összefüggésben szinte kivétel nélkül szóba került) dolgokban jelentkezik: 1) Míg a "mózesi törvény" a "kiválasztott nép", a zsidóság érdekkifejezője, addig a Jézus-alak általános emberi (keresztény) nézőpontot vall, és számára minden nép egyaránt kedves. Ezzel összefüggésben hadd utalok arra, hogy az Újszövetség több részlete is hangsúlyozza, hogy az istenség nem személyválogató, hogy Jézus nem tesz különbséget pl. zsidó és görög (vagy általánosabban fogalmazva: "pogány", azaz nem zsidó) között. 2) Míg a "mózesi törvény" előírta a zsidó férfiak kötelező circumcisióját, addig a zsidóként szintén körülmetélt Jézus-alak "eltekint" a fityma levágásától, és annak ősi szokása helyére – különféle ótestamentumi prófétákhoz kötődve – a "lelki körülmetélkedés"-t, vagyis a keresztény hit, a pozitív erkölcsiség szükségességét teszi. 3) Míg a "mózesi törvény" kötelezte a zsidókat a szombat megtartására, addig az újszövetségi Krisztus-alak számára egyik nap olyan, mint a másik, és ezért szombaton gyógyít, megengedi a különféle tevékenységek végzését. 4) Míg a "mózesi törvény" természetesnek tartotta a többnejűséget, a feleség válólevéllel történő elbocsátását, az Ótestamentum számos részletében a sógori házasságot, addig a keresztény messiás e dolgok ellen fellép, és a nemi életet, a monogámiát is csak elkerülhetetlen rosszként igenli. 5) Míg a "mózesi törvény" (ti. az Ótestamentum) tagadja a halál utáni életet és a halottak feltámadását, addig az újszövetségi megváltó éppenséggel e két dolog mellett foglal elméletileg állást. 6) Míg a "mózesi törvény" különféle dolgokat étkezési, érintési szempontból "tisztátalan"-nak tart, addig az újszövetségi megváltó szerint önmagában vett módon semmi nem tisztátalan, és a dolgok minden további nélkül ehetők, érinthetők és felhasználhatók az ember által, ha alkalmasak szükségleteink kielégítésére. Nem sorolok további konkrétumokat, hisz az eddig megemlítettek is egyértelműen jelzik az olvasónak, hogy az újszövetségi Jézus-alak a lényeget tekintve ''nem "betölti", hanem "eltörli" a ''"mózesi törvény"-t. És az utóbbira vonatkozó tagadó magatartás a keresztény messiásnál azzal párhuzamosan lesz mind erősebb, ahogy az új, a "krisztusi" vallás egyre nagyobb mértékben hódít a nem zsidó népek körében. A KÉT "HEGYI BESZÉD" A következőkben olyan újszövetségi történeteket, eseményeket és példabeszédeket ismertetek, amelyekben a "krisztusi" tanok érzéki-konkrét arculattal fejeződnek ki, és amelyeknek igen gyakran rendkívül fontos emberi mondanivalójuk van. E most ismertetésre kerülő dolgok jelentős része az idősebb, a keresztény, ill. a műveltebb egyén számára nem hat az újdonság erejével. Viszont a fiatalok, az ateisták zöme és a Bibliát sosem vagy alig forgatók minden bizonnyal sok érdekeset találnak bennük. A pedagógusok és a szülők pedig igen hatékonyan kamatoztathatják őket nevelési célzattal, mert rengeteg erkölcsi érték, filozófiai gondolat és emberismeret található bennük. Közülük elsőként ama ''"hegyi beszéd ''"-ekre térek ki, amelyek közül az egyik Máténál, a másik pedig Lukácsnál szerepel. Az alábbiakban majd mindkettőt idézem, hogy az olvasó pontosan megismerhesse tartalmukat. Előbb azonban fölhívom a figyelmet valamire. Arra ti., hogy amidőn én két "hegyi beszéd"-ről szólok, kihívom magam ellen a keresztény teológusok bírálatát és haragját. A kritikájukat azért, mivel betű szerinti értelemben csak Máténál mondja el a maga beszédét a Jézus-alak egy hegyen – Lukácsnál viszont (mint már utaltam rá) először az újtestamentumi messiás meditál egy hegyen, és csak onnan lejőve, a síkságon intézi a maga beszédét a hallgatóihoz. Ám ezt a bírálatot merem vállalni, mert a két (hegyi, ill. síksági) beszéd több lényeges vonatkozásban azonos dolgokról nyilvánít véleményt. A teológusok haragja pedig azért jelentkezhet ellenem, amikor két "hegyi beszéd"-ről szólok, mert így az olvasó számára világossá válik: nem csupán Máténál "fejtegeti" ugyanazokat a dolgokat a Krisztus-alak, hanem Lukácsnál is. És ami a lényeges: némelykor alapvetően különbözik a két evangélistánál az erről vagy arról vallott álláspontja. A keresztény teológusok aztán ezt a számukra kellemetlen tényt igyekeznek elhallgatni. Sőt mi több: némelykor attól sem riadnak vissza, hogy tudatosan elmásítsák a valós helyzetet. Megemlítek egy jellemző példát. 1987-ben napvilágot látott az ''"Ábel – Zsuzsanna" c. ''képes bibliai lexikon. E kötet szerkesztői (''Landeszman ''György, ''D. Major ''Klára, ''Nyíri ''Tamás, ''Raj ''Tamás, ''Scheiber ''Sándor, ''Tarjányi ''Béla) és írói azt állítják, hogy ''csak egy ''"hegyi beszéd" szerepel az Újtestamentumban. Mégpedig a Máté-evangélium 5-7. részében. Majd miután egyetlen szóval sem említik a Lukácsnál (6,12-49) olvasható, a hegyen meditált, majd onnan lejött Jézus-alak által a síkságon elmondott beszédet, idéznek két mondatot. Ezek közül az egyik így szól a Lexikonban: "Boldogok vagytok ti szegények, mert tiétek a mennyeknek országa." A másik pedig a következőképp hangzik: "Jaj, nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigaszotokat." A Lexikon lapozgatójában aztán ama hiedelmet keltik a szerkesztők és az írók, hogy az idézett mondatok az állítólagos egyetlen, Máté-féle "hegyi beszéd"-ben találhatók, mert előfordulásuk helyét nem adják meg. De ha valaki kíváncsi, és elolvassa Máté evangéliumát, meglepetten tapasztalja, hogy annak 5-7. részében nyoma sincs a másodikként idézett mondatnak – viszont rábukkanhat Lukácsnál (6,24), a Lexikon megteremtői által elhallgatott síksági "hegyi beszéd"-ben. Ám a tudni vágyó ember még furcsább dologra lel, ha az elsőként idézett mondatot próbálja föllelni. Ez ugyanis betű szerint úgy, ahogyan a Lexikon tartalmazza, nincs meg sem Máténál, sem Lukácsnál, hanem a Lexikon szerkesztőinek és szerzőinek – erkölcsileg nem éppen ildomos módon – összetákolt szövege. Azt tették ugyanis, hogy e mondat első háromnegyed, Lukácstól vett részéhez ("Boldogok vagytok ti szegények, mert tiétek…": 6,20) hozzábiggyesztették Mátétól (5,3) "a mennyeknek országa" részletet. Vajon miért cselekedtek így a Lexikon megteremtői? Azért, mivel Máténál arról esik szó, hogy boldogok a ''lelki szegények, ''mert övék a mennyeknek országa; Lukácsnál pedig a Jézus-alak a ''tényleges szegényeknek ''mondja: "tiétek az Isten országa", és boldogok vagytok ti, "kik most éheztek, mert megelégítettek". És hát ugye a keresztény és az izraelita teológusok ma a szegények, az elesettek támogatóinak igyekeznek föltűnni, s e cél elérése érdekében nyugodt lelkiismerettel megengedték maguknak a bibliai szöveg elmásítását. Sajnos, nem csak az ismertetett esetben, hanem még jóegynéhány más alkalommal is, és így csupán a lexikon első kiadása révén kb. 90 000 emberben gyökereztettek meg téves nézeteket a Bibliáról. És vajon ez a lexikonkészítőkhöz méltatlan magatartásuk miként fér meg azzal, hogy a gyerekeket és a felnőtteket erkölcsi tisztességre akarják nevelni? Továbbá azzal, hogy a politikai életben – teszem fel parlamenti képviselőként, – hazánk emberi megújhodásáért óhajtanak küzdeni? ''A Máté féle "hegyi beszéd'' Mint említettem, ''Máténál az ''5-7. részben szerepel a "hegyi beszéd". Ez utóbbi az olvasót meglepi azzal, hogy mennyire ''sokoldalúan ''– szinte összegző módon – fejti ki benne a maga tanait a messiás. Továbbá azzal is, hogy – mint korábban láttuk – ezt a kifejlett tanrendszert a szóban forgó evangélista a Jézus-alak tanítói tevékenységének ''időbelileg a legelejére ''teszi. S ez a két momentum egyértelműen azt jelzi számunkra, hogy az újszövetségi könyvek kanonizálói és írói teológiai megfontolások alapján munkálták ki végső alakúra és tették a maguk gyűjteményében az első helyre a Máté-evangéliumot. Ez az újtestamentumi könyv megemlíti, hogy Krisztus Galileában kezdte hirdetni az örömhírt, vagyis az evangéliumot, ott sok beteget meggyógyított, özönlöttek hozzá az emberek, majd így folytatja a maga "beszámoló" ját: "Amikor [Jézus] meglátta a sokaságot, felment a ''hegyre, ''és amint leült, odamentek hozzá ''tanítványai. ''Ő pedig megszólalt, és így tanította őket: »Boldogok a ''szegények lelki ''értelemben, / mert övék ''a mennyek országa.'' Boldogok, akik ''sírnak ''/ mert ők ''megvigasztaltatnak.'' Boldogok ''a szelídek, ''/ mert ők ''öröklik a földet.'' Boldogok, akik ''éheznek és szomjaznak az igazságra, ''/ mert ők ''megelégíttetnek.'' Boldogok az ''irgalmasok, ''/ mert ők ''irgalmasságot nyernek. ''Boldogok a ''tiszta szívűek, ''/ mert ők ''meglátják az Istent.'' Boldogok, akik ''békét ''teremtenek, / mert ők ''Isten fiainak ''neveztetnek. Boldogok, akiket az ''igazságért üldöznek, ''mert ''övék a mennyeknek országa.'' Boldogok vagytok, ha ''énmiattam'' [?] ''gyaláznak és üldöznek ''titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok azért, hogy jutalmatok bőséges a mennyekben, mert így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.« »Ti vagytok ''a föld sója. Ha ''pedig ''a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? ''Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. ''Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóba tegyék, ''és akkor világít mindenkinek a házában. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy ''lássák jó cselekedeteiteket, ''és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.« »Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy azokat érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem. Mert bizony mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg be nem teljesedik. Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz a mennyek országában. Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét, akkor semmiképpen nem mentek be a mennyek országába.« »Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: ''Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. ''Én pedig azt mondom nektek, hogy ''aki haragszik atyjafiára, ''méltó arra, hogy ''ítélkezzenek felette; ''aki pedig azt mondja atyjafiának: ''Ostoba! – ''méltó a ''törvényszéki eljárásra; ''aki pedig azt mondja: ''Bolond. – ''méltó ''a gyehenna tüzére. ''Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed [a Jézus-alak itt nem ellenzi az áldozatokat], és ott jut eszedbe, hogy ''atyádfiának valami panasza ''van ellened, ''hagyd ajándékodat az oltár előtt, ''menj el, ''békülj ki előbb atyádfiával, ''és csak azután térj vissza, s ajánld fel ajándékodat. ''Békülj meg ellenfeleddel hamar, ''amíg az úton együtt van veled, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és hogy börtönbe ne kerülj. Bizony, mondom néked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillért is.« »Hallottátok, hogy megmondatott: ''Ne paráználkodj! ''Én pedig azt mondom nektek: ''aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el ''vele szívében. Ha a jobb ''szemed ''visz bűnre, ''vájd ki, ''és dobd el magadtól, mert ''jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, ''mintha egész tested vettetik ''a gyehennára. ''Ha pedig jobb ''kezed ''visz bűnre, ''vágd le, ''és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára.« »Megmondatott ez is: ''Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. ''Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el.« »Hallottátok azt is, hogy megmondatott a régieknek: ''Ne esküdj hamisan, ''az Úrnak pedig add meg, amit esküvel fogadtál. Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ''ne esküdjetek: se égre, ''mert az lábainak zsámolya, ''se Jeruzsálemre, ''mert az a nagy Király városa; de ''ne esküdj saját fejedre se, ''hiszen egyetlen hajad szálát sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Ellenben a ti beszédetekben ''az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.«'' »Hallottátok, hogy megmondatott: ''Szemet szemért, fogat fogért. ''Én pedig azt mondom nektek, hogy ''ne álljatok szembe a gonosszal, ''hanem ''annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. ''Ha ''valaki ''pereskedni akar veled, és ''el akarja venni alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is. ''Ha pedig ''valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre. ''Aki ''kér ''tőled, annak ''adj, ''aki ''kölcsön ''akar kérni tőled, attól ne ''fordulj el.''« »Hallottátok, hogy megmondatott: ''Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. ''Én pedig azt mondom nektek: ''Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, ''hogy legyetek mennyei ''Atyátoknak ''fiai, aki ''felhozza napját gonoszokra és jókra, ''és ''esőt ad igazaknak és hamisaknak. ''Mert ''ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ''mi a jutalmatok? Nem ugyanazt teszik-e a vámszedők is? És ''ha csak atyátokfiait köszöntitek, ''tesztek-e valami különbet másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is? Ti tehát ''legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes''.« [5. rész.] »Vigyázzatok: ''a jó cselekedeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, ''hogy mutogassátok nekik magatokat, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól. Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Te pedig amikor ''adományt ''adsz, ''ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, ''hogy adakozásod titokban történjék; a te ''Atyád pedig, ''aki látja, ami titokban történik, ''megfizet neked ''[Károlinál: a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván].« ''»Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, ''mint a ''képmutatók, ''akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon imádkozni, hogy mutogassák magukat az embereknek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Te pedig ''amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és az ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; ''Atyád pedig, ''aki ''látja, amit titokban teszel, ''megfizet neked.''« ''»Amikor ''pedig ''imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, ''mint a pogányok, akik az gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert ''tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle.''« »Ti tehát ''így imádkozzatok:'' ''Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,'' szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is; ''a mindennapi kenyerünket, add meg nekünk ma,'' és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.« »Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.« »''Amikor ''pedig ''böjtöltök, ne ''nézzetek ''komoran, mint a képmutatók, ''akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Amikor pedig böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ''ne az emberek lássák, ''hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.« »''Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, ''hanem ''gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ''ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ''ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.''« »''A test lámpása a szem. ''Ezért ''ha a ''szemed ''tiszta, ''az egész ''tested világos ''lesz. Ha pedig a szemed ''gonosz, ''az ''egész tested ''sötét lesz. Ha tehát a benned levő világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!« »''Senki sem szolgálhat két úrnak, ''mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: ''nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.''« »Ezért mondom nektek: ''ne aggódjatok ''életetekért, hogy ''mit egyetek, ''és ''mit igyatok, ''s testetekért, hogy ''mivel ruházkodjatok. ''Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? ''Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. ''Nem vagytok-e ''ti sokkal értékesebbek náluk? ''Aggódásával pedig ki tudná közületek megnyújtani életét csak egy arasznyival is? ''Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, ''hogyan növekednek: ''nem fáradoznak, és nem fonnak, de ''mondom nektek, hogy ''Salamon teljes díszében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. ''Ha pedig ''a mező füvét, ''amely ''ma még van, és holnap a kemencébe vetik, ''így ''öltözteti Isten, ''nem sokkal inkább titeket, kishitűek?« »Ne aggódjatok tehát, és ''ne ''mondjátok: ''Mit együnk? – ''vagy: ''Mit igyunk? – ''vagy: ''Mit öltsünk magunkra? ''Mindezt ''a pogányok kérdezgetik; ''a ti mennyei ''Atyátok ''pedig ''tudja, ''hogy ''szükségetek van ''minderre. De ''keressétek először az ő országát ''és igazságát, és ezek is mind megadatnak nektek. ''Ne aggódjatok ''tehát ''a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.''« [6. rész.] ''»Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; ''és ''amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre a gerendát sem? ''Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki a saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.« »''Ne ''adjátok ''a kutyának ''azt, ''ami szent, gyöngyeiteket se ''dobjátok a ''disznók elé'', mert eltapossák lábukkal, azután megfordulnak, és széttépnek titeket.« »''Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. ''Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak megnyittatik. Ugyan ki az közöttetek, aki ha kenyeret kér a fia, követ ad neki, vagy ha halat kér, kígyót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?« »''Amit ''tehát ''szeretnétek, ''hogy ''az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, ''mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták.« »''Menjetek be a szoros kapun. ''Mert ''tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatóa ''visz, ''és sokan vannak, akik azon járnak. ''Mert ''szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.''« »''Óvakodjatok a hamis prófétáktól, ''akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de ''belül ragadozó farkasok. ''Gyümölcseikről ismeritek meg őket. ''Tövisről ''szednek-e ''szőlőt, ''vagy ''bojtorjánról fügét? ''Tehát ''minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz ja pedig rossz gyümölcsöt terem. ''Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. ''Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt tűzre vetik. ''Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket.« »Nem mindenki megy be a ''mennyek országába, ''aki azt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak ''az, aki cselekszi az ''én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ''ördögöket, ''és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, ''távozzatok tőlem, ''ti ''gonosztevők!''« »Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és ''cselekszi, ''hasonló lesz az ''okos emberhez, ''aki ''kősziklára építette a házát. ''És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de ''nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. ''Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de ''nem cselekszi, ''hasonló lesz a ''bolond emberhez, aki fövenyre építette a házát. ''És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; ''az összeomlott, ''és teljesen elpusztult.« Amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, a sokaság álmélkodott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók." ''A Lukács féle síksági "hegyi beszéd'' Míg Máténál a "hegyi beszéd" igen hosszú, és benne a Jézus-alak nagyon sok dologról "ejt szót", addig ''Lukácsnál ''(6,1219) a hasonló témákkal foglalkozó messiási szöveg jóval rövidebb. Az utóbbi evangélistánál a síksági "hegyi beszéd"-ben csak a következőket olvashatjuk: "Történt azokban a napokban, hogy [Jézus] kiment, a ''hegyre ''imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát. Amikor aztán kivilágosodott, odahívta ''tanítványait, ''és kiválasztott közülük ''tizenkettőt, ''akiket ''apostoloknak ''is nevezett… Azután ''lement ''velük, megállt egy ''sík ''helyen, vele együtt tanítványainak nagy sokasága, és a nép nagy tömege egész Júdeából, Jeruzsálemből, a Tenger-mellékéről, Tíruszból és Szidónból. Azért jöttek mind, hogy ''hallgassák ''őt, és ''meggyógyuljanak ''betegségeikből. Akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. Az egész sokaság igyekezett őt ''megérinteni, ''mert ''erő jött ki belőle, ''és mindenkit meggyógyított. Ő pedig tanítványaira nézett, és így szólt: »''Boldogak ''vagytok ''ti szegények,'' mert ''tiétek az Isten országa.'' Boldogok vagytok, ''akik ''most ''éheztek,'' mert ''megelégíttettek.'' Boldogok vagytok, ''akik ''most ''sírtok,'' mert ''nevetni ''fogtok. Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket mint gonosz nevet, az Emberfiáért. Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, mert ugyanezt tették atyáik a prófétákkal.« »De ''jaj nektek, gazdagok,'' mert ''megkaptátok vigasztalástokat!'' Jaj nektek, ''akik ''most ''jóllaktok,'' mert ''éhezni ''fogtok! Jaj [nektek], ''akik ''most ''nevettek,'' mert ''szomorkodni ''és ''sírni ''fogtok! ''Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember, ''mert ugyanezt tették atyáik a hamis prófétákkal!« »Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: ''szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket. Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, ''és ''aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg. ''Aki kér tőled, annak adj, és aki elveszi a tiédet, attól ne követeld vissza. És ''amint szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is úgy bánjatok velük.''« »Ha azokat szeretitek, akik ''szeretnek ''titeket, miért érdemeltek jutalmat? Hiszen ''a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. ''És ha azokkal ''tesztek jót, ''akik veletek jót tesznek, miért érdemeltek jutalmat? Bűnösök is adnak ''kölcsönt ''bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár nekik. ''Ti ''azonban ''szeressétek ellenségeiteket, ''tegyetek jót és adjatok kölcsönt, ''semmit se várva érte: ''nagy lesz akkor a jutalmatok, s a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt. ''Legyetek irgalmasok, ''amint Atyátok is irgalmas.« »''Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatástok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. ''Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert ''amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.''« Példázatot is mondott nekik: ''»A vak vezetheti-e a világtalant? ''Nem esnek-e mindketten verembe? ''A tanítvány nem feljebbvaló mesterénél; ''aki pedig teljesen felkészült, az lesz olyan, mint a mestere. ''Miért nézed a ,szálkát atyádfia szemében, a saját szemedben pedig nem veszed észre a gerendát? ''Hogyan mondhatod atyádfiának: Atyámfia, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? ''Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, ''és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát atyádfia szeméből.« ''»Nem jó az a fa, amely rossz gyümölcsöt terem, ''és viszont nem rossz az a fa, amely jó gyümölcsöt terem. Mert ''minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. ''Hiszen ''tövisről nem ''szednek ''fügét, csipkebokorról ''sem szednek ''szőlőt. ''A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert ''amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. ''Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ''ha nem teszitek, ''amit mondok.« »''Aki ''hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint ''cselekszik: ''megmutatom nektek, kihez hasonló. Hasonló ahhoz a ''házépítő mesterhez, ''aki leásott, mélyre hatolt, és a ''kősziklára ''alapozott: amikor ''árvíz ''jött, beleütközött az áradat abba a házba, de ''nem tudta megingatni, ''mert jól volt megépítve. ''Aki ''pedig hallotta beszédeimet, de ''nem ''azok szerint ''cselekedett'', az hasonló ahhoz az emberhez, aki ''alap nélkül a földre ''építette a házát: beleütközött az ''áradat, ''és azonnal ''összeomlott a ház, ''és teljesen tönkrement.«" Miután áttekintettük a Máté-féle "hegyi" és a Lukács-féle "síksági" beszédet, legyen szabad néhány rövid megjegyzést tennem: 1) Az előbbi evangélistánál szereplő "hegyi beszéd"-et teljes egészében közöltem – azt a két részletét is, amelyet korábban a családról szóló, ill. e fejezetben már idéztem –, mert nem akartam megcsonkítottan az olvasó elé tárni az Újtestamentum egyik legfontosabb szövegét, és a hosszú ismertetésért elnézést kérek. 2) Remélem, az olvasót sikerült meggyőznöm az idézetekkel arról, hogy Máténál és Lukácsnál a szerzők Jézussal "ugyanazon" beszédet mondatják el. 3) A két variáció között azonban egyes vonatkozásokban igen lényeges különbségek vannak. Mindenekelőtt abból a szempontból, hogy a lelki, ill. a tényleges szegényeké lesz-e a mennyek, az isten országa. Fontos eltérés az is, hogy míg Máténál szerepel a ''"Mi Atyánk…" ''kezdetű ima, addig ez a síkságon elmondott, Lukács által közölt beszédből hiányzik. (Ez az ima azonban másutt – 11,2 – Lukácsnál is megtalálható.) És az is különbség, hogy míg a Máté-féle "hegyi-beszéd"-ben szerepel a ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, a tekintsetek a madarakra, a mező liliomaira és füvére formában megfogalmazott fölszólítás, addig Lukács "síksági beszéd"-éből mindez hiányzik, viszont más összefüggésben a harmadik evangélistánál is olvasható hasonló példázatsor a hollókra, a liliomokra és a fűre történő utalással (12,22-31). 4) Máté és Lukács szövege rendkívül pozitív – és gyakran igen szellemes, az emberi természet mély ismeretére utaló – gondolatokat, ösztönző elveket tartalmaz, amelyeket örömmel olvasunk, és amelyeket hasznosítanunk kell. 5) Némelykor azonban ezek az etikai elvek már ugyancsak túlzók, és a betartásuk a társadalomban a gonoszok uralmát eredményeznék. (Ily tanítás pl. az ellenség szeretete, a tolvajnak adjuk oda mindenünket stb.) 6) A túlzásokat azonban érthetővé teszi az a tény, hogy a korai keresztényeket gyakran üldözték. 7) Figyelmeztetek rá, hogy a specifikusan keresztény kánonban nem csupán a "hegyi beszéd"-ekben olvasható pozitív erkölcsi elvek találhatók, hanem velük ellentétes nézetek is, amelyeket a kötet különféle egyéb részeiben ismertetek. 9) A Mátétól, ill. a Lukácstól idézett "hegyi beszéd" kapcsán kicsit szomorú vagyok, mert a most megismert szövegekben olvasható elmés bölcsességeket, gondolatokat nem szerepeltethetem a "Bibliai gondolatok, aforizmák" c. fejezetben, holott tartalmilag abban is ott kellene lenniük. A MEGBOCSÁTÁS SZÜKSÉGESSÉGE Az emberek esendő, rosszra hajló lények, és gyakran vétenek egymás ellen. Ugyanakkor csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem bocsátanak meg a nekik ártóknak. Épp ezért fontos az újszövetségi Jézus-alak ama tanítása, amely a megbocsátás szükségességét hangsúlyozza. Maga ez a követelmény vallási ihletése ellenére fontos világi szerepet játszhat a szociális szférában, elsősegítheti az emberek társas együttélését. Az e témakörhöz tartozó újtestamentumi helyek közül egyet ismertetek a következőkben. ''Máté ''evangéliuma (20,15-35) szerint midőn egyszer Jézus arról beszélt a tanítványainak, hogy a vétkező atyafit inteni kell, "Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: »Uram, ha vétkezik ellenem az atyámfia, ''hányszor bocsássak meg ''neki?« Jézus így válaszolt: »Azt mondom neked, hogy nem hétszer, hanem ''hetvenhétszer is. ''Ezért hasonló a mennyek országa egy ''királyhoz, ''aki számadást akart tartani szolgáival. Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy ''szolgát, ''aki ''tízezer talentummal ''volt ''adósa. ''Mivel nem volt mivel fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és így egyenlítsék ki tartozását. A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. Az úr pedig ''megszánta'' a szolgát, elbocsátotta, és ''elengedte az adósságát. ''Amikor azonban eltávozott az a ''szolga, ''összetalálkozott egyik ''szolgatársával, ''aki [mindössze] ''száz dénárral tartozott ''neki. Megragadta, ''fojtogatni ''kezdte, és ezt mondta neki: ''Fizesd meg, ''amivel tartozol! Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. De az nem engedett, hanem elmenve ''börtönbe ''vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. Amikor szolgatársai látták, mi történt, nagyon fölháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. Akkor magához hívatta őt ''ura, ''és így szólt hozzá: ''Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, ''mivel könyörögtél nekem. ''Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ''amint én is megkönyörültem rajtad? Ekkor haragra lobbant ura, és átadta a ''kínzóknak, ''amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. Így tesz majd az én ''mennyei Atyám ''veletek, ''ha meg nem bocsáttok mindnyájan atyátok fiának ''szív szerint.«" A GAZDAG IFJÚ Az Újszövetség egyik legismertebb története az, amelyik a ''gazdag ifjúról ''szól. Ez a történet az első három evangélistánál egyaránt szerepel, és ''Máténál ''(19,1(r26) a következőképp hangzik: "Odament hozzá [ti. Jézushoz] ''valaki, ''és ezt kérdezte: »Mester, ''mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?''« Ő így válaszolt: »Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, ''tartsd meg a parancsolatokat.''« Az megkérdezte: »Melyeket?« Jézus így felelt: »Ezeket: ''ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld atyádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat!''« Az ''ifjú ''erre azt mondta: »Ezt ''mind megtartottam, ''mi fogyatkozás van még bennem?« Jézus így szólt hozzá: ''Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd el a szegényeknek, ''és kincsed lesz a mennyben: aztán jöjj, és kövess engem.« Amikor meghallotta ''az ifjú ''ezt a beszédet, ''elszomorodva távozott, ''mert ''nagy vagyona ''volt. Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: »Bizony, mondom néktek, hogy gazdag ember nehezen megy be a mennyek országába.« Sőt azt is mondom nektek: ''Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.''« Amikor meghallották ezt a tanítványok, nagyon megdöbbentek, és így szóltak: »Akkor ki üdvözülhet?« Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta nekik: »Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.«" (Vö.: Márk 10,16-26; Lukács 18,28-30.) ADJÁTOK MEG A CSÁSZÁRNAK… A farizeusok politikai cselvetéssel akarták Jézust elveszejteni. E céljuk megvalósítása érdekében embereket küldtek hozzája, akikkel a következőt mondatták neki: "»Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten igaz útját tanítod, és hogy nem törődsz semmivel, mert nem vagy tekintettel az emberek személyére. Mondd meg hát nekünk, mi a véleményed: ''szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?''« Jézus felismerve gonoszságaikat, így szólt: »Mit kísértetek engem, képmutatók? Mutassátok meg nekem az ''adópénzt.''« Azok odavittek neki egy ''dénárt. ''Jézus megkérdezte tőlük: ''Kié ez a kép és ez a felirat?''« »A császáré« – felelték. Jézus erre kijelentette: ''Adjátok meg ''tehát ''a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.''« Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek." (Máté 22,15-22.) A KÉT LEGNAGYOBB PARANCSOLAT "Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat [Jézus a föltámadásról szóló vitában] elnémította, egybegyűltek. Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: »Mester, ''melyik a nagy parancsolat a törvényben?« ''Jézus így válaszolt: »''Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. ''Ez az ''első ''parancsolat. ''A második ''hasonló ehhez: ''Szeresd felebarátodat, mint magadat. ''Ez a két parancsolat tartja össze az egész törvényt és a prófétákat.«" (''Máté ''22,34-40.) ''Márk ''(12,32-33) szerint az írástudóknak igen tetszett Jézus válasza, és a messiáshoz a következő szavakat intézték: "Jól van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincsen más; és ''ha szeretjük felebarátunkat, ''mint magunkat, ''sokkal több az minden véres áldozatnál.'' A ''másik ember iránti szeretet ''álláspontjának a hangoztatása az idézett szövegekben rendkívül fontos. Főként ebben a rendkívül elvadult mai világban. Emlegetik is gyakran a teológusok, prédikációikban a papok. Igen ám, de az esetek többségében "megfeledkeznek" arról, hogy az újtestamentumi Jézus-alaknál ez ''csak a második ''parancsolat, amellyel szemben primátust élvez az isten iránti szeretet követelménye. Nekünk azonban ezt a tényt világosan tudatosítanunk kell, mert ez az álláspont az embert alárendeli a természetfelettinek, és egyúttal vallási agresszivitásba, antihumánumba torkollik. Idevonatkozóan számos helyet idézhetnénk az újszövetségi kánonból. Néhányat az eddigiek során itt-ott már megemlítettem közülök. Most pedig az általános megjegyzésem igazolása céljából talán elég lesz, ha csupán ''négy ''részletet elevenítek föl. Ezek közül az ''elsőben ''(Máté 10,34-39) a keresztény agresszivitásnak – tizenkét tanítványához intézve a szót – a Jézus-alak az alábbi módon ad hangot: "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre: ''Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, ''és így az embernek ellensége lesz a háza népe. ''Aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; ''és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálja életét, az elveszti azt, ''aki ''pedig ''elveszti életét énértem, az megtalálja azt.'' ''A második ''megemlítendő részletben a most idézettekkel lényegileg azonos álláspontot hangoztat a messiás Lukácsnál (12,51-53): "Azt gondoljátok, azért ''jöttem, ''hogy békességet ''hozzak ''a földre? Nem, mondom nektek, hanem inkább ''meghasonlást. ''Mert mostantól kezdve öten lesznek ''egy családban, ''akik meghasonlottak, három kettővel, és kettő hárommal hasonlik meg: az apa a fiával, és a fiú az apjával, az anya a leányával, és a leány az anyjával, az anyós a menyével, és a meny az anyósával." ''A harmadik ''részletben (Máté 19,29) viszont azt jelzi a Jézus-alak a maga tanítványainak, mi lesz az ő jutalmuk majd azért, hogy ''családjukat, vagyonukat elhagyva ''őt követik. Így beszél hozzájuk: "És aki elhagyta házait vagy testvéreit, atyját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, sokszorosát kapja, és az örök életet örökli." Az újtestamentumi keresztény agresszivitás bemutatása céljából felidézendő ''negyedik ''szövegben (Márk 16,15-16) a "föltámadott" Jézus-alak a következőket mondja a maga tanítványainak: "Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. ''Aki ''hisz és ''megkeresztelkedik, üdvözül, aki ''pedig ''nem ''hisz, ''elkárhozik''." Mint az idézett szövegek mutatják, az Újtestamentum az isten iránti szeretetet valóban föléje rendeli az embertársaink iránti szeretet kötelezettségének. Ám ez a negatívum ne rejtse el előlünk ama nagy pozitívumot, hogy ez a másik egyén szeretését majdnem az isten iránti szeretet értékszintjére emelő rendelkezés igen magasrendű humánumot hordoz. Főként azért, mivel az Ószövetségben megfogalmazott ideológiai előzményét, amely egy nép vonatkozásában hangsúlyozta a felebaráti szeretetet, (legalábbis tendencia jelleggel) kiterjesztette minden etnikumra, elsődlegesen, persze, a keresztény atyafiakra. Az utalásszerűen most említett ótestamentumi helyen (Lev. 19,18) egyébként a következőket mondja az "Úr": "Ne légy bosszúálló, se haragtartó ''a népedhez tartozókkal ''szemben. Szeresd felebarátodat, mint magadat!" AZ IRGALMAS SAMARITANUS A másik ember iránti felebaráti szeretet, a rászorulón való segítés szükségességét hangsúlyozza az ''irgalmas samaritánusról ''szóló, példázatszerű híres történet is, amelyet ''Lukácsnál ''(10,25-37) olvashatunk. Ez a következőképp hangzik: Miután az igehirdetésre kiküldött 72 tanítvány visszatért Jézushoz, és beszámolt neki az elért sikerekről, "előállt egy ''törvénytudó, ''hogy megkísértse őt, és azt kérdezte: »Mester, ''mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?''« Erre ő megkérdezte tőle: »Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?« Az így válaszolt: ''Szeresd az ''Urat, a te ''Istenedet ''teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből, ''és felebarátodat, mint magadat.''« Jézus ezt mondta neki: »Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz.« Az pedig igazolni akarta magát, és azt kérdezte Jézustól: »''De ki a felebarátom?''« Jézus erre feleletül ezeket mondta: ''Egy ember ''ment lefelé Jeruzsálemből Jerikóba, és ''rablók kezébe ''esett, akik kifosztották, meg is verték, aztán ''félholtan otthagyva ''elmentek. Történetesen egy ''pap ''ment lefelé azon az úton, de amikor meglátta, ''elment mellette. ''Amikor egy ''lévita ''is ahhoz a helyhez ért, és meglátta, ugyancsak ''elment mellette. ''Egy ''samaritánus ''pedig, aki úton volt, amikor odaérkezett hozzá és meglátta, ''megszánta; ''odament, ''olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte azokat. ''Aztán feltette őt saját szamarára, ''elvitte ''egy ''fogadóba, ''és ''ápolta. ''Másnap elővett ''két dénárt, ''odaadta a ''fogadósnak, ''és azt mondta neki: ''Viselj ''rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ''ki volt a felebarátja ''annak, aki a rablók kezébe esett?« Az így felelt: ''Aki irgalmas volt hozzá.''« Jézus erre azt mondta neki: »Menj el, ''te is hasonlóképp ''cselekedj.«" A KÉPMUTATÁS ELLEN Az újtestamentumi messiás több alkalommal "hadakozik" a ''farizeusok, ''a "mózesi" törvény ''írástudói ''ellen, és főként ''képmutató magatartásukat ''"hányja szemükre". Azt ti., hogy bizonyos elveket hirdetnek, ám azokat ők maguk vagy nem tartják be, vagy a lényeg, az érték helyett a külsőségre helyezik a hangsúlyt. Az alábbiakban fölidézek ''két ''olyan részletet, amely más hasonló tartalmú szövegekkel együtt később a ''képmutató farizeus ''kifejezés forrásául szolgáltak. A jelen lévő sokaságnak és tanítványainak az ''egyik ''részletben (Máté 23,2-7) a Jézus-alak így beszél: "Mózes székébe ültek az írástudók és a farizeusok. ''Amit ''tehát ''mondanak, ''azt ''mind tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert mondják, de nem teszik. ''Súlyos terheket kötnek össze, és az emberek vállára rakják, de maguk az ujjukkal sem akarják azokat megmozdítani. Minden ''cselekedetüket ''csak azért teszik, hogy ''feltűnjenek ''az embereknek: megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhájuk bojtjait; szeretik a lakomákon a főhelyet és az első üléseket a zsinagógában; szeretik, ha köszöntik őket a piacon, és ha mesternek szólítják őket." A ''másik ''részletben (amely ugyanazon beszédben található: Máté 23,23-25) a Jézus-alak rendkívül keményen "fogalmaz", és több lényeges szempontból "jellemzi" a farizeusok és az írástudók képmutatását: "Jaj nektek, ''képmutató írástudók ''és ''farizeusok, ''mert ''tizedet ''adtok a mentából, a kaporból és a köményből, ''de elhagyjátok azt, ami ''a törvényben ''ezeknél súlyosabb: a jogosságot, az irgalmasságot ''és a ''hűséget; ''pedig ''ezeket kellene cselekedni, ''de azokat sem elhagyni. Vak vezetők: ''kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek.'' "Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert ''hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, ''amelyek ''kívülről szépnek ''látszanak, ''de belül ''tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Így ti is ''igaznak látszotok kívülről az ''emberek előtt, de ''belül tele ''vagytok ''képmutatással és törvényszegéssel.'' "Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert ''építitek a próféták sírjait, ''díszítitek ''az igazak síremlékeit, ''és ezt mondjátok: Ha atyánk napjaiban éltünk volna, nem vettünk volna részt velük a próféták vérének ontásában. Így tanúskodtok önmagatok ellen, hogy ''fiai vagytok azoknak, akik meggyilkolták a prófétákat. ''Éljetek csak ti is atyáitok mértéke szerint! ''Kígyók, viperák fajzata! ''Hogyan menekülhetnétek meg az ítélettől, a gyehennától?" A MAGVETŐ Az újtestamentumi Jézus-alak gyakran "beszél" ''példázatokban. ''Ezek közül az egyik legismertebb ''a magvetőé, ''amely mind a három szinoptikus evangéliumban szerepel (Máté 13,1-23; Márk 4,1-20; Lukács 8,4-15), és amely voltaképpen a ''"krisztusi" hit terjesztőjéről ''és az ő ''munkájának eredményéről ''szól. Ez a példázat, amely az említett evangéliumokban kisebb-nagyobb eltéréseket mutat, ''Márknál'' a következőképp hangzik: Jézus sok mindenre oktatta az embereket, és "egy alkalommal ezt mondta nekik tanítás közben: »Halljátok! Íme, kiment a ''magvető vetni, ''és történt vetés közben, hogy egyik mag ''az útra ''esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták. Másik meg ''sziklás helyre ''esett, ahol kevés volt a föld, és hamar felsarjadt, mert nem volt mély a talaj; amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. Egy másik a ''tövisek közé ''esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést. A többi pedig ''a jó földbe ''esett, és termést hozott, mivel kikelt, és felnőtt, és meghozta ''harmincszorosát, hatvanszorosát, ''sőt ''százszorosát ''is.« Majd hozzátette: ''Akinek van füle a hallásra, hallja!''« Amikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt ''megkérdezték ''őt a példázatokról. Jézus így szólt hozzájuk: »Nektek megadatott az Isten országának titka, de azokhoz odakint minden csak példázatokban jut el; hogy ''akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, ''és ''akik hallanak, halljanak ugyan, de ne értsenek, ''hogy ''meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak ''[?].« Azután így szólt hozzájuk: »''Nem értitek ezt a példázatot? ''Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit? A ''magvető az igét hinti. ''Némelyek olyanok, mint akik ''az útfélen ''vannak: odahull az ige; de amikor meghallják, azonnal jön ''a sátán, ''és ''kiragadja a beléjük vetett igét. ''Mások azokhoz hasonlítanak, akiknél a mag ''sziklás talajra ''hullott: ezek, amikor meghallják az igét, azonnal ''nagy ''örömmel fogadják, de ''nem ''engedik, hogy ''gyökeret verjen bennük, ''mert mindig a pillanatnyi helyzethez igazodnak, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal ''eltántorodnak. ''Mások pedig olyanok, mint akiknél a ''tövisek közé ''hullott a mag: ezek ''meghallják ''az igét, de az élet gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb ''dolgok kívánása megfojtja az igét, ''úgyhogy ez sem hoz termést. A többiek pedig olyanok, mint akiknél a ''jó földbe ''hullott a mag: ezek ''meghallgatják ''az igét, ''befogadják, ''és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros ''termést ''hoznak.«" Fentebb jeleztem, hogy a három szinoptikus evangélistánál a magvető példázata némi ''eltérésekkel ''szerepel. Az ''egyik ''ilyen eltérés a következő: ''Máté ''(13,10-18) szerint a ''tanítványok ''birtokolták azt a képességet, hogy ''példázat nélkül értették ''Jézus tanításait, és ez abból nyilvánvaló a Biblia olvasójának, amit nekik a messiás akkor válaszol, midőn ők megkérdik tőle, miért szól a sokasághoz példázatokban: "Mert ''nektek megadatott, ''hogy megtudjátok a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg… A ''ti szemetek ''pedig boldog, mert ''lát, ''és ''fületek ''boldog, mert ''hall. ''Bizony, mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, ami hallotok, de nem hallották." Épp ezért meglepő, hogy a Jézus-alak ''mégis elmagyarázza ''a magvető-példázatot a maga tanítványainak (13,18-23). S vajon miért? Azért, mivel Márk idézett szövege (4,13), valamint Lukács (8,9) szerint ''nem ''voltak birtokában az előbb jelzett képességnek, és még annak a magvető-példázatnak az értelmét sem tudták fölfogni, amely révén a messiás a maga gondolatait az ''egyszerű hallgatóságával ''közölte. Egy ''másik ''eltérés a magvető példázatában azzal kapcsolatos, hogy ''hányszoros termést ''hoz a jó földbe került gabonaszem. ''Márk ''úgy véli, hogy harmincszoros, hatvanszoros, ill. százszoros, ''Máté ''(13,23) azt állítja, hogy hatvanszoros, ill. harmincszoros, ''Lukács ''(8,8) szerint pedig százszoros lesz a termése. NE AGGODALMASKODJATOK…! Korábban, a Máté-féle "hegyi beszéd" szövegében már láttuk, hogy a Jézus-alak a földi javakra való koncentrálás helyett a mennyei dolgokkal való törődést ajánlotta híveinek. Az egyik megjegyzésben pedig akkor utaltam rá, hogy az ilyen vonatkozású intelmek egy része Lukács "síksági beszéd"-ében ugyan nincs meg, de más helyen nála is olvashatók hasonló gondolatok. A következőkben most ezt az eléggé közismert és fontos szövegrészt idézem a harmadik evangélistától. Mégpedig ''Károli ''fordításában, mert érzékeltetni akarom, hogy ez a férfiú mily szép, mennyire nemes veretű nyelvezettel ültette át magyarra a bibliai iratokat. Az illető részlet (12,22-31) így szól: "Monda pedig [Jézus] az ő tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ''ne aggodalmaskodjatok a ''ti éltetek felől, ''mit egyetek; ''se a ti ''testetek ''felől, ''mibe öltözködjetek.'' Az élet több, hogynem az eledel, és a test, hogynem az öltözet. Tekintsétek meg a ''hollókat, ''hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csűrük; és az Isten eltartja őket: mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál? ''Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal?'' Annakokáért ha ami a legkisebb dolog, azt sem tehetitek, mit aggodalmaskodtok a többi felől? Tekintsétek meg a ''liliomokat, ''mimódon növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak: Salamon ő dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig ''a füvet, ''mely ma a mezőn van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek? Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; a ti atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre. Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak néktek." Magának ennek a szövegnek az intelmeit, persze, nem szabad betű szerint vennünk, hisz elő kell teremtenünk a megélhetésünkhöz szükséges javakat (élelmet, ruházatot stb.), és a munka keltette örömérzésről sem mondhatunk le. Annyiban viszont feltétlenül követnünk kell őket, amennyiben a korunkra is oly nagyon jellemző telhetetlenség ellen ösztönöznek, amennyiben azt a helyes ''platóni ''és ''senecai ''nézetet tartalmazzák, amely szerint az embernek – ha a megélhetése már biztosítva van – az erényt kell gyakorolnia, s amely szerint "Először legyen meg a szükséges, aztán mindjárt az elégséges." A TÉKOZLÓ FIÚ MEGTÉRÉSE A Lukács-evangélium 15. része ''három ''példabeszédet tartalmaz arról, hogy milyen fontosnak kell tartani, ha csak legalább ''egy ember ''is megtér a ''bűn útjáról. ''Ezeket a példabeszédeket a Jézus-alak azért mondja el, mert sok vámszedő és bűnös igyekezett őt hallgatni, s az emiatt zúgolódó ''farizeusokat ''és ''írástudókat ''törekedett velük helyes, megbocsátó magatartásra ösztönözni. Az ''első ''példázatban (15,1-7) így beszél a zúgolódókhoz: "Ha valakinek közületek ''száz juha ''van, és ''elveszít ''közülük ''egyet, ''nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszettért, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy ''nagyobb öröm ''lesz a mennyben ''egyetlen bűnös megtérésén, ''mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre." ''A második ''tanbeszédben (15,8-10) a következőket mondja a háborgóknak: "Vagy ha egy asszonynak ''tíz drahmája ''van, és ''elveszt egy ''drahmát, nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam azt a drahmát, amit elvesztettem. Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai ''egyetlen bűnös megtérésének.'' Majd ''a harmadik ''példázatban (15,11-32) az alábbiakat meséli el a zúgolódóknak: "Egy embernek volt ''két fia. A fiatalabbik ''azt mondta az ''apjának: ''Atyám, ''add ki ''nekem a ''vagyon rám eső részét. ''Erre megosztotta köztük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabbik fiú összeszedett mindent, ''elköltözött ''egy távoli vidékre, és ott ''eltékozolta vagyonát, ''mert ''kicsapongó életet ''folytatott. Miután elköltötte mindenét, ''nagy éhínség ''támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és ''elszegődött ''annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire ''disznókat legeltetni. ''Ő pedig szívesen megtöltötte volna a gyomrát akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki." "Ekkor ''magába szállt, ''és azt mondta: Az én ''apámnak hány bérese ''bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, ''elmegyek apámhoz, ''és azt mondom neki: ''Atyám, vétkeztem ''az ég ellen és teellened. ''Nem vagyok ''többé ''méltó ''arra, hogy ''fiadnak nevezz, ''tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. És útra kelve el is ment az apjához. Apja már messziről meglátta őt, megszánta, eléje futott, nyakába borult, és megcsókolta. A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. ''Az apa ''viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a ''legszebb ruhát, ''húzzatok ''gyűrűt ''a kezére, és ''sarut a ''lábára! Azután hozzátok ''a hízott borjút, ''vágjátok le! ''Együnk, és vigadjunk, ''mert ez az én fiam, aki ''meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. ''És elkezdtek vigadozni." ''"Az idősebbik fiú ''pedig a mezőn volt, és mikor hazajövet közeledett a házhoz, zenét és táncot hallott. Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. Mire a szolga így felelt: ''Testvéred jött meg, s ''apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben kapta őt vissza. Ekkor ''az megharagudott, ''és nem akart bemenni. De apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta ''az apjának: ''Látod, ''hány esztendeje szolgálok ''neked, soha nem szegtem meg parancsaidat, és te sohasem adtál ''nekem még egy kecskét sem, ''hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ''ez a fiad, ''aki ''parázna nőkkel ''tékozolta el vagyonodat, levágattad neki ''a hízott borjút. ''Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. ''Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.'' Az ismertetett három példabeszéd – főként pedig közülük az utolsó – arról szól, hogy ''bocsánatot kell ''tőlünk ''nyerniük a megtérő bűnösöknek, ''mert az emberi lény esendő. Igen ám, de ''azok kellő megbecsüléséről sem feledkezhetünk el, akik ''önmagukat gyakran nagy erővel megfékezve a ''tisztesség útján járnak, ''és rendesen munkálkodnak. Ha ugyanis őket nem értékeljük megfelelően, összedőlés fenyegeti a társadalom erkölcsi épületét. A HÁLÁS SAMARITÁNUS Míg az irgalmas samaritánus korábban ismertetett példázata arra ösztönzött, hogy segítsünk rászoruló embertársainkon, addig a ''hálás samaritánus ''most következő története arra figyelmeztet, hogy a ''velünk jót cselekvőknek illik köszönetet mondanunk. ''Ez a történet ''Lukácsnál ''(17,11-18) így hangzik: "Amikor [Jézus] útban volt Jeruzsálem felé, Satuária és Galilea között haladt át. Amint beért egy faluba, szembejött vele ''tíz leprás ''férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: »Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!« Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: »Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.« És amíg odaértek, ''megtisztultak. Egyikük ''pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, ''visszatért, ''és hangosan dicsőítette az Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és ''hálát adott ''neki. Ez pedig samáriai volt. Jézus ekkor így szólt: ''Nem tizen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? ''Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse az Istent, ''csak ez az idegen?''« És azt mondta az Úr: »Kelj fel, menj el, hited megtartott téged.«" AZ IMÁDKOZÓ FARIZEUS ÉS VÁMSZEDŐ "Néhány ''elbizakodott embernek, ''aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, [Jézus] ezt a példázatot mondta: ''Két ember ''ment fel a templomba ''imádkozni: ''az egyik farizeus, a másik vámszedő. ''A farizeus ''megállt, és így imádkozott magában: Isten, ''hálát ''adok neked, hogy ''nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, gonosz, parázna, ''vagy mint ez a vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. A ''vámszedő ''pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: ''Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. ''Mondom nektek, ez megigazulva ment el a házába, nem úgy, mint amaz. Mert ''mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki porig megalázza magát, felmagasztaltatik.''«" (Lukács 18,9-14.) A SZEGÉNY ÖZVEGYASSZONY FILLÉREI Az ókor egyik legjelesebb bölcselője, ''Arisztotelész ''a "Nikomakhoszi etiká"-ban a következőt írta: "Könnyen megeshetik…, hogy ''aki kevesebbet ád, ''mégis ''nemesebb adakozó, ''mint egy másik, ha kevesebb az, amiből adhat." (Pais István: "Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák." 135. oldal.) S vajon miért idéztem föl a filozófus e gondolatát? Azért, mivel az Új szövetség egyik részletében pontosan ugyanígy vélekedik a Lukács-evangélium hellenisztikus műveltségű szerzője is, akinél (21,1--4) az alábbiakat olvashatjuk: "Amikor [Jézus a jeruzsálemi templomban] feltekintett, látta, hogyan dobják ''a gazdagok áldozati ajándékaikat ''a perselybe. Észrevett ott egy ''szegény özvegyasszonyt ''is, aki ''két fillért ''dobott abba, és így szólt: »Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. ''Azok ''ugyanis mind ''a feleslegükből ''dobtak az áldozati ajándékokhoz, ''ő ''azonban mindazt beledobta, amije volt, az ''egész vagyonát.'' BELETÖRŐDÉS? Az újszövetségi iratokban rendkívül gyakran bukkanunk olyan megfogalmazásokra, hogy a keresztények türelemmel viseljék el az üldöztetéseket, a kínzásokat, törődjenek bele a személyükkel kapcsolatos kellemetlen dolgokba. Ez a beletörődés jelentkezik itt-ott az evangéliumokban is. ''Máté ''(26,51-52) szerint Jézus pl. így szól az ő elfogásakor mellette kardot rántó és a főpapi szolga egyik fülét levágó követőjéhez: "Tedd vissza helyére a kardodat, mert ''akik kardot fognak, kard által vesznek el." ''Hasonló eseményről ''János ''evangéliuma (18,11-12) is "beszámol". Nála nem egy névtelen akárki a messiás követői közül az, aki a Máltus nevű főpapi szolga jobb fülét szablyával levágja, hanem éppenséggel a "Kőszikla", azaz ''Simon-Péter. ''És ez annál inkább meglepő, mert az evangéliumok mind gyávának ábrázolják ezt a férfiút, aki a főpap házánál háromszor tagadja meg később a maga mesterét. Az utóbbi aztán így szólt tanítványához: "Tedd hüvelyébe a kardodat! Vagy ne igyam ki azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?" Az ismeretlen valakinek, ill. Péternek a messiás védelmében való fegyveres fellépése érthetővé válik számunkra, ha elolvassuk ''Lukács ''egyik részletét (22,35-38), amelyben egy ''harcias, ''a rossz ellen fellépő Jézus-alak a következőt kérdi a maga tanítványaitól: "Amikor elküldtelek titeket [ti. a hit terjesztése céljából] erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?" Majd, amidőn az apostolok azt válaszolják, hogy semmiben, az alábbi parancsot adja nekik: "Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanígy a tarisznyát is; és ''akinek nincs kardja, adja el a felsőruháját, és vegyen. ''Mert mondom nektek: be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a gonosztevők közé sorolták. Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik." Erre a tanítványok megjegyezték, hogy: "Uram, íme, itt van ''két kard." ''Jézus pedig így felelt nekik: "Elég!" Ily módon tehát az újszövetségi Jézus-alak ellentmondó magatartásokat produkál. Az esetek többségében alázatot, beletörődést hirdet. Némelykor viszont – mint a most említett konkrét történés alkalmával is – harcias viselkedést követel az ellenséggel szemben. JÉZUS: A JÓ PÁSZTOR Az alábbi, ''a jó pásztorról ''szóló példabeszédet az újtestamentumi Jézus-alak ''farizeusoknak ''mondja el, és benne azt fejtegeti, hogy ő a juhoknak (vagyis az igaz keresztény hívőknek) az őrzője, aki életét adja az általa gondozottakért. A János-evangéliumban (10,1-15) ez a példabeszéd így hangzik: "Bizony, bizony, mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; de aki az ajtón megy be, az pásztora a juhoknak. Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait nevükön szólítja és kivezeti. Amikor kivezeti a maga juhait, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik." Mivel aztán a farizeusok a példázatot nem értették, Jézus így magyarázott nekik tovább: "Bizony, bizony, mondom néktek: ''én vagyok a juhok ajtaja. ''Aki énelőttem jött, az mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az biztonságban lesz, az bejár és kijár, és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." ''"Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. ''A béres nem igazi pásztor, neki a juhok nem sajátjai. Amikor látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket; a béres elfut, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogy az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és ''én életemet adom a juhokért.'' A HIT EREJE Az eddigiek során már többször szót ejtettem róla, hogy az Újszövetség mily fontosnak tekinti ''a hitet. ''Most pedig a következőkben összegző célzattal mutatom be, hogy ezt az utóbbi dolgot mind az evangéliumok Jézus-alakja, mind pedig a különféle újtestamentumi iratok szerzői alapvetőnek tartják. Persze – s ez teljesen érthető –, náluk a hit elsődlegesen ''vallási ''aspektusban jön számításba, s a "krisztusi" tanok feltétlen elfogadását jelenti. Ám jóegynéhány esetben az, amit a hitről elmondanak, ''világi ''szempontból is megszívlelendő. S vajon miért? Azért, mivel – mint az ókori görög történetíró, ''Thuküdidész ''mondotta – legtöbbnyire a jövő bizonytalansága uralkodik dolgainkban, és ha nem tudunk bízni abban, hogy ezt vagy azt képesek vagyunk megtenni, akkor nem mozgósítunk kellő energiát a cselekvés során, aminek következtében nem érjük el a kitűzött célunkat, vagy egyáltalán munkához sem látunk. Tehát a hitre vonatkozó újszövetségi tanok egy aspektusban azt a pozitív ösztönzést tartalmazzák világi szempontból az ember számára, amely a tragédiaíró ''Euripidésznél az ''ókori időkben ily megfogalmazásban szerepel: "Hozzon bármit a jövendő, / Mindig a jobbat reméld!" (Pais István: "Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák." 161. oldal.) És meg kell mondani: a kereszténység első századaiban az emberek – főként a szegények és a rómaiak által elnyomott népek – ugyancsak rászorultak az ilyesfajta biztatásra, hogy el tudják viselni a barbár körülményeket, némelykor magát az életet. Épp ezért az újszövetségi keresztény hit nyújtotta bizakodás társadalmi jelentőségét nem szabad lebecsülni. A ''feltétlen hit ''szükségességéről és eredményt hozó voltáról gyakran szólnak olyan újtestamentumi részletek, amelyek a messiás vagy az ő valamelyik tanítványa által tett csodáról emlékeznek meg. E szövegek szerint bizonyos betegek rendkívüli meggyógyulása csupán azért következhetett be, mert az illetők hittek abban, hogy majd egészségessé válnak. S mindebben az a reális mozzanat is meghúzódik, hogy a totalitásként létező ember ún. pszichikai tényezői (pl. a gyógyulásba vetett erős hit) előidézhetik a betegség gyengülését vagy teljes megszűnését. Persze, a feltétlen hit követelménye a keresztény iratokban a lényeget tekintve nem a fizikai gyógyítással kapcsolatos, hanem a "krisztusi" tanok elfogadtatását célozza, és szembefordul bármiféle szkepszissel. Igen jól szemlélteti ezt a tényt az, hogy a Jézus-alak az "Isten országá"-ba való eljutást csak azok .számára tartja lehetségesnek, akik ''gyermeki módon ''hisznek. A három szinoptikus evangélium egyaránt tartalmazza ezt az álláspontot. ''Márknál ''(10,14-15) pl. a messiás így "feddi meg" a maga tanítványait, midőn azok nem engedik, hogy megérintés céljából hozzá vigyenek gyerekeket: ''"Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, ''és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ''ilyeneké az Isten országa. ''Bizony, mondom nektek: ''aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba." ''(Vö.: Máté 18,3; Lukács 18,16-17.) A szóban forgó keresztény hit funkciójáról sajátos jellemzést ad Pálnak a Korinthosziakhoz írott első levele (1,18): ''"…a keresztről ''[ti. az emberiségnek az állítólagos eredeti bűnből a jézusi kereszthalál általi megváltásáról] szóló beszéd ''bolondság ''ugyan azoknak, ''akik elvesznek ''[ti, a nem keresztényeknek], de ''nekünk, ''akik üdvözülünk, ''Istennek ereje." ''Az apostol szerint a Krisztusba vetett ''hit, ''az evangélium ''fölötte ''áll a gondolkodásra, az oknyomozó vizsgálódásra és a józan kételkedésre alapozott ''filozófiának. ''E nézetet részletesen kifejtve és Ézsaiás prófétára (29,14) hivatkozva a most idézett szöveg folytatásában így beszél: "Mert meg van írva: »Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét elvetem.« Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e ''bolondsággá ''Isten a ''világ bölcsességét? ''Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, az tetszett az Istennek, hogy ''a bolondságnak látszó igehirdetés üdvözítse a ''hívőket. És miközben ''a zsidók ''jelt kívánnak, a ''görögök ''bölcsességet keresnek, ''mi a megfeszített Krisztust ''hirdetjük, aki a zsidóknak megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de magunknak az elhivatottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten hatalma és az Isten bölcsessége. Mert ''az Isten ''»''bolondsága''«'' bölcsebb az emberek bölcsességénél, ''és az ''Isten ''»''erőtlensége''«'' erősebb az emberek erejénél.'' Mert nézzétek csak a ti elhivatásotokat, ''testvéreim; nem sokan ''vannak ''köztetek, ''akik ''emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. ''Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és ''a semmiket, ''hogy ''semmikké tegye a valamiket; ''hogy egyetlen ember se dicsekedjék az isten színe előtt." (1 Kor. 1,19-29.) Pál azonban nemcsak azt követeli meg a kereszténytől, hogy hite legyen, hanem – a már tárgyalt "jézusi" felebaráti szeretet elvét továbbvive – azt is, hogy társuljon nála a hithez ''a szeretet. ''Idevonatkozóan az apostol – az Újtestamentum egyik legszebb részét megfogalmazva – a következőket mondja (1 Kor. 13,1-13): ''"Ha ''emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, ''szeretet ''pedig ''nincs bennem, ''olyanná lettem, ''mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha ''prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és ''minden bölcsességnek birtokában ''vagyok, és ha ''teljes hitem ''van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, ''szeretet ''pedig ''nincs bennem: semmi vagyok. ''És ''ha ''szétosztom egész vagyonomat, és ''testem tűzhalálra ''szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem háborodik fel, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: meg fog szűnni, legyen nyelveken való szólás: véget fog érni, legyen ismeret: el fog töröltetni. Mert ''töredékes az ismeretünk ''és töredékes ''a prófétálásunk. ''Amikor pedig eljön a tökéletes, megszűnik, ami töredékes. Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által ''homályosan ''látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. Most azért megmarad ''a hit, a remény, a szeretet, ''e három; ezek közül pedig ''legnagyobb a szeretet.'' Az idézett fejtegetés tartalmilag ''ellentmond ''ama újtestamentumi álláspontnak, amelyről eddig már többször szót ejtettem, amely szerint a kereszténynél a legfontosabb az istenben, a Krisztusban való hit, és amely úgy véli, hogy a másik ember iránti szeretettel szemben primátusa van az isten iránti szeretetnek. Maga ez a szöveg ''a másik ember szeretését ''a hit, ''az isten .szeretése fölé rendeli, ''és amikor olvasom, mindig arra gondolok, hogy a szerzője talán valamelyik görög ''sztoikus filozófus ''volt, nem pedig a kereszténység nemzetközi elterjesztéséért oly sokat tevő Pál apostol. Ám bárkitől is ered, a benne kifejeződő mélységes humanizmus minden tisztességes ember szívéhez közel áll, akár vallásos, akár ateista az illető. (Fölhívom azonban rá a figyelmet, hogy ugyanannak a levélnek a végén – 16,22 –, amelyben ez a szép humanista gondolat olvasható, éppenséggel vallási agresszivitással találkozunk. Az író itt a következőt mondja: "Ha valaki nem szereti az Urat, legyen átkozott!" és hasonlóan átkozza Pál azokat a tanokat is, amelyeket nem ő és társai hirdettek: Gal. 1,6-9.) Míg a most idézett részletben azt fejtegeti a szerző, hogy a szeretet mindenekfölött való dolog, addig egy másik helyen némileg ''szembefordul a vakhit álláspontjával. ''Tehát azzal a felfogással, amely szerint csupán a gyermeki módon hívők lehetnek igazi keresztények, és csak ők juthatnak be az "Isten országá"-ba. Ebben a szövegben (1 Kor. 14,1-25) azt mondja Pál, hogy az evangélium hirdetője ne csupán az emberek érzelmeire hasson, hanem törekedjék befolyásolni ''értelmüket is. ''Miközben hangsúlyozza minél több nyelv ismeretének a szükségességét, továbbá azt, hogy lélekkel (érzelemmel) és értelemmel egyaránt kell imádkozni s énekelni, az alábbi szavakkal (14, 20) ösztönzi a keresztényeket egyfajta tudásra: "Testvéreim, ''ne legyetek gyermekek a gondolkozásban, ''hanem a rosszban legyetek kiskorúak, ''a gondolkozásban ''ellenben ''érettek legyetek.'' A hit fontosságát az Újszövetségben ''Jakab ''levele is hangsúlyozza (1,5-8): "Ha pedig valaki nem elég bölcs, kérjen ''bölcsességet Istentől, ''aki hűségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De ''hittel ''kérje, ''semmit sem kételkedve, ''mert ''aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. ''Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember." Jakab azonban elengedhetetlennek tartja, hogy a keresztény ''hithez feltétlenül társuljon ''a humánus ''tett is. ''Levelének egyik híres részében (2,14-17.20.22.26) erről így beszél: "Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy ''van hite, de cselekedetei nincsenek? ''Vajon üdvözítheti őt egyedül a hit? Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és mindennapi eledel nélkül szűkölködik, valaki pedig ezt mondja neki közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? Ugyanígy a ''hit ''is, ''ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában… ''Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy ''a hit cselekedetek nélkül meddő?… ''Látjátok tehát, hogy ''cselekedetekből igazul meg az ember, ''és nem csupán a hit által… Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a ''hit ''is ''halott cselekedetek nélkül." ''(Vö.: 2 Péter 1,5.) Hogy a hit mily fontos szerepet játszik az Újszövetségben, azt ''összefoglaló jelleggel ''és rendkívül sokoldalúan ''a Zsidókhoz ''címzett levél 11. és 12. része írja le. Az alábbiakban idézem ennek az összefoglalásnak a leglényegesebb mozzanatait, amelyek a következők: "A hit… a remélt dolgokban való bizalom, és ''a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.'' "Hit által értjük meg, hogy a ''világokat Isten ''szava ''alkotta, ''úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható." "Hit nélkül… senki sem lehet kedves Isten előtt, mert ''aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; ''és megjutalmazza azokat, akik őt keresik." "Hit által ajánlotta fel ''Ábrahám Izsákot, ''amikor próbára tétetett, és egyszülött fiát áldozatul vitte az, aki az ígéreteket kapta…" "Hit által omlottak le ''Jerikó kőfalai, ''miután körüljárták azokat hét napon át. Hit által nem veszett el az engedetlenekkel együtt ''Ráháb,'' a parázna nő, amikor a kémeket békességgel befogadta." "Nézzünk fel ''Jézusra, ''a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljatok arra, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek." A hitre vonatkozó fontosabb újtestamentumi szövegrészletek bemutatása után szükségesnek tartom a következőket megjegyezni: 1) A hithez pozitív cselekedetet társítani óhajtó Jakab voltaképpen azt a nézetet képviseli – csak persze jóval későbben, és nem világi, hanem vallási keretben –, amelyet a filozófus ''Démokritosz ''(i. e. 460-375) így fogalmazott meg: "Erényes tettekre… kell törekedni, nem pedig erényes beszédre." (Pais István: "Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák." 145. oldal.) 2) A hitet illetően el kell különítenünk egymástól azt, hogy a meggyőződés valami reálisan létezőre, megvalósíthatóra, vagy pedig ''puszta képzetekre ''vonatkozik-e, mert a bölcselő ''Platón ''helyesen mondotta: egészen más dolog valami létezőről hamisat állítani, mint a nem létezőről azt, hogy van. 3) A hamis hiedelmek körén belül el kell választanunk egymástól ''a vallási ''és a ''világi ''vonatkozásúakat. 4) Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az ember mindig annak alapján cselekszik, ''amit igaznak hisz; ''ám nem biztos, hogy a tette alapjául szolgáló vélekedés összhangban áll a valósággal. 5) Az emberiségnek és az egyénnek a maga története során mindig vannak tudásnak tartott nézetei, amelyek egy részéről később kiderül, más részéről pedig talán sosem válik nyilvánvalóvá, hogy hamis. 6) A tevékenységünket közvetlenül meghatározó téves hiedelmek is komoly eredményekhez vezethetnek néha. 7) Ne feledjük el: kellő erősségű "hit", szenvedély nélkül az ember sohasem alkothat nagyot. Erre célzott Platón is, amikor egy helyütt megjegyezte: "…csüggeteg emberek még nem állítottak diadalmi emléket…" (Pais István: "Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák." 44. oldal.) TÖRŐDÉS A SZEGÉNYEKKEL, AZ ELESETTEKKEL Ha valaki lapozgatja a Bibliát, akkor már annak ószövetségi részében számos rendelkezést talál, amely a ''szegények, az özvegyek ''és ''az árvák védelmét szolgálja. ''Több próféta pedig igen kemény szavakkal ostorozza a gátlástalanul harácsoló, a szegényeket kiszipolyozó és az uralmuk alatt élőket kisemmiző, irgalmatlanul elnyomó hatalmasokat. Idevonatkozóan jóegynéhány részletet mutattam be az ótestamentumi zsidó társadalom elemzésekor. Láthattuk, hogy a "mózesi" törvények kötelezték a jómódúakat: 1) biztosítsanak kalász- és némi szőlőszedési lehetőséget a szegényeknek; 2) minden hetedik évben parlagon kell maradnia a földnek, és termését az arra rászorulók fogyaszthassák el; 3) a kürtzengés évében, a megállapított 50. esztendőben az eladott föld kerüljön vissza eredeti "tulajdonos"-ához, az adósrabszolgák pedig szabaduljanak föl; 4) tiltott dolog az uzsoráskodás, a zálogbavétel, a hamis mérés stb. A szegények, az elesettek melletti kiállás az ''Újtestamentumban felerősödik. ''Jelzi ezt a tényt már az is, hogy a Jézus-alak a maga 12 tanítványát egyszerű emberek közül választja ki. És még inkább az, hogy az újszövetségi iratokban – nem csupán az evangéliumokban, hanem jóegynéhány levélben és az Apostolok cselekedeteiben is – hangsúlyosan esik szó a szegényekkel való törődés kötelezettségéről, valamint arról, hogy a korai keresztények többsége a társadalom legalsó rétegeihez tartozók közül rekrutálódott. Korábban – pl. a Máténál szereplő "hegyi beszéd" és a Lukácsnál olvasható "síksági beszéd" kapcsán – már szó esett olyan újtestamentumi részletekről, amelyek a szociálisan sanyarú helyzetben lévők mellett szállnak síkra. A következőkben még fölidézek néhány olyan szöveget, amely a korai keresztényektől származó bibliai könyvekben a szegények érdekeit szolgálja. Mindenekelőtt arra a korábban említett tényre utalok vissza, hogy míg a Máté-féle "hegyi beszéd" a "lelki szegények"-nek, addig a Lukács-féle "síksági beszéd" a tényleges szegényeknek ígéri a mennyek, illetve az isten országát. Az Apostolok cselekedeteiben (20,35) Pál apostol az epheszoszi keresztény gyülekezet véneinek ezt mondja: "Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen ''kemény munkával ''kell az erőtlenekről ''gondoskodni, ''megemlékezve az Úr Jézus szavairól, mert ő mondta: ''Nagyobb boldogság adni, mint kapni.'' A most idézett szöveghez hasonlóan a jótékonykodásra, a szegényeknek történő adakozásra szólít fel Pál a Zsidókhoz írt levélben is, mondván (13,16): ''"A jótékonyságról ''és az egymással való ''közösségvállalásról ''pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten." Úgy látszik, hogy a szegényekkel való törődés szempontja általános jellemzője volt a korai kereszténységnek. Erre utal a Galatákhoz küldött levél egyik részlete (2,10), amelyben Pál elmondja, hogy amidőn egyik alkalommal az akkoriban még a kereszténységet illetően meghatározó szerepet játszó jeruzsálemi gyülekezet vezetőit fölkereste, azok szabad kezet adtak neki és társainak a térítésre vonatkozóan. Csupán egy kikötésük volt: "Csak azt kérték, hogy ''emlékezzünk meg a szegényekről." ''"Ezt én [jegyzi meg aztán az apostol a címzetteknek] – éppen ezért – igyekeztem is megtenni." Az elesettek mellett az Újtestamentumban talán a leghatározottabban kiálló ''Jakab ''a maga levelében (1,27) ugyancsak humánus magatartásra ösztönöz, és így beszél: "Tiszta és igazi kegyesség az Isten és az Atya előtt ''ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, ''és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól." Jakab azonban nemcsak ösztönöz az elesettek segítésére, hanem egyúttal kemény hangon ostorozza azokat, akik a keresztény közösségekben kivételeznek, megvetik a szegényeket, és a gazdagokat "udvarolják körül". Az apostol a maga levelének egyik helyén (2,1-9), amely az egész Újtestamentum egyik legszebb részlete, a következőket mondja: "Testvéreim, amikor dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ''ne legyetek személyválogatók. ''Mert ha belép hozzátok a gyülekezetbe fényes ruhában egy ''aranygyűrűs férfi, ''és ugyanakkor egy ''szegény ''is belép kopott ruhában, és ti arra figyeltek, aki ''a fényes ruhát viseli, ''sőt ezt mondjátok annak: ''Te ülj ide kényelmesen''«, a ''szegényhez ''pedig így szóltok: ''Te állj oda''«, vagy ''Ülj ide a zsámolyhoz''«, nem kerültök-e ''ellentmondásba önmagatokkal, ''és nem lettetek-e ''gonosz szándékú bírákká? ''Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: ''vajon nem Isten választotta-e ki ''azokat, akik a világ szemében ''szegények, ''hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt ''az országot, ''amelyet Isten az őt szeretőknek ígért? ''De ti megszégyenítettétek ''[Károli: meggyaláztátok] ''a szegényt. ''Vajon nem ''a gazdagok hatalmaskodnak-e rajtatok, ''nem ők hurcolnak-e titeket törvény elé? Nem ők káromolják-e azt a szép nevet, amelyről titeket elneveztek? Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: »Szeresd felebarátodat, mint magadat!« – helyesen cselekesztek. De ha ''személyválogatók ''vagytok, bűnt követtek el, és a törvény mint törvényszegőket ítél el titeket. Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akárcsak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezett. Mert aki ezt mondta: »Ne paráználkodj!«, ezt is mondta: »Ne ölj!« Ha pedig nem paráználkodsz, de ölsz, megszegted a törvényt. Úgy beszéljetek, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye ítél meg. Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság ellenben diadalmaskodik az ítéleten." ''A szeretetvendégség'' Jakab idézett sorai némiképp – igaz, nem kimondott formában – utalnak az őskeresztények egy sajátos intézményére, ''a szeretetvendégségre,'' az ''agapéra ''(az utóbbi kifejezés a szeretek jelentésű ''agapaó ''ógörög szóból ered). Maga ez az intézmény, úgy látszik, egy időn át igen jellemző volt a "krisztusi" eszméket követő emberek kollektíváira, s benne nem csupán a szegény hívőtársakkal való törődés fejeződik ki, hanem az is, hogy a korai keresztények igen közeli időre várták a világ végét, és ezért közülük sokan – lemondva a munkáról – a meglévő javakat igyekeztek fölélni. Hogy számos őskeresztény gyülekezetben milyen belső közösségi viszonyok léteztek, arról több újtestamentumi szövegrészlet tudósít. Az alábbiakban megemlítek néhány ilyen helyet. Az Apostolok cselekedetei (2,42-47) beszámol róla, hogy amikor pünkösd napján a "Szentlélek" "kitöltetett" a tanítványokra, az apostolok prédikálni kezdtek, és térítőmunkájuknak (főként pedig Péter tevékenységének) köszönhetően 3000 ember csatlakozott hozzájuk, s létrejött az ''első keresztény gyülekezet. ''Az utóbbi tagjairól aztán a szóban forgó irat elmondja: "Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok jel és csoda történt. Mindazok pedig, akik hittek, ''együtt voltak ''és ''mindenük közös ''volt. ''Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ''ahogyan éppen szükség volt rá. Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, ujjongással és tiszta szívvel részesültek ''az ételben; ''dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel." Hasonló módon írja le az őskeresztény gyülekezet belső viszonyait az Apostolok cselekedeteinek egy másik része (4,32-37) is, mondván: ''"A hívők összessége ''pedig szívében és lelkében ''egy ''volt. ''Senki ''sem mondott ''vagyonából semmit sem a magáénak, ''hanem ''mindenük közös ''volt. Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. ''Nem ''volt közöttük ''egyetlen szűkölködő ''sem, mert ''akiknek földjük ''vagy ''házuk ''volt, ''eladták ''azokat, az eladott javak ''árát ''pedig elhozták, és letették az apostolok lábai elé, szétosztották ''mindenkinek ''úgy, ahogyan szüksége volt rá. ''József ''például, akinek az apostolok a ''Barnabás ''melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia, egy ciprusi származású lévita, mivel földje volt, szintén eladta, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lábai élé." Az elmondottak arra utalnak, hogy (legalábbis egyes) ókeresztény gyülekezetek ''fogyasztási kommunizmusban ''éltek. Nem köztulajdonra és az annak alapján végzett kollektív termelőmunkára törekedtek, hanem csak azt igyekeztek fölélni, amit az újonnan megkeresztelkedett egyének a kollektívába bevittek. A javak közösségi fogyasztása azonban, amelyet a Jézus-alak, az Újtestamentum által oly sokszor megígért közeli világvégben való hit determinált, hamarosan válságba került. Egyfelől azért, mivel – mint fentebb már szó esett róla – a régi ég és föld elmúlásáról, és az új ég és új föld megteremtődéséről szóló jóslatok nem teljesedtek be, ami miatt különben csúfolták a "pogányok" a keresztényeket. Másrészt azért, mivel mind több gazdag keresztelkedett meg, aki nem volt hajlandó vagyonát a gyülekezet rendelkezésére bocsátani, és az ilyen "lelki szegények"-nek is helyet kellett biztosítani a "mennyek országá"-ban. Harmadszor pedig azért, mivel némelyek visszaéltek az eredetileg humánus célzatú szeretetvendégségi összejövetelekkel, és lakmározásra használták ki, illetve orgiákká változtatták az agapékat. ''Júdás ''levele (3-4.12-13) erről egyértelmű adatokat közöl, mondván a címzetteknek: "Szeretteim, miközben teljes igyekezettel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott. Mert ''belopóztak ''közétek bizonyos emberek, akik régóta elő vannak jegyezve erre az ítéletre: istentelenek, ''akik ''a mi Istenünk kegyelmét ''kicsapongásokra ''használják [Károli: ''bujálkodásra ''fordítják] és a mi egyedüli uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják… Ezek ''szennyfoltok ''szeretetvendégségeiteken, akik ''szemérmetlenül veletek lakmároznak és hizlalják magukat. ''Olyanok, mint a ''víz nélkül való fellegek, ''amelyeket szelek sodornak, mint az ősz végi ''gyümölcstelen fák, ''amelyek gyökerestől kiszakítva kétszer halnak meg; mint ''a tenger megvadult hullámai, ''amelyek saját szégyenüket tajtékozzák, ''bolygócsillagok, ''akikre az örök sötétség homálya vár." ''Anániás és Szafira'' Ha már szót ejtettem (egyes) őskeresztény gyülekezetek fogyasztási kommunizmusáról, úgy vélem, föltétlenül ki kell térnem arra a két emberre, ''Anániásra ''és ''Szafirára, ''aki az Apostolok cselekedetei (5,1-11) szerint mint új keresztény nem teljességgel tett eleget ama szabálynak, amely így szólt: a hívővé lett egyén minden vagyonát köteles volt eladni, és az érte kapott pénzt hiánytalanul a közösség rendelkezésére kellett hogy bocsássa. Az említett személyek tragikus (és bizonyára megfélemlítési szándékú) újszövetségi története a következőképp hangzik: "Egy ember, név szerint ''Anániás, féleségével. Szafirával ''együtt ''eladott egy birtokot, ''és ''árából ''feleségének tudtával ''félretett magának, ''egy részét pedig elvitte, és az apostolok lábai elé tette. ''Péter ''azonban így szólt: »Anániás, miért szállta meg a sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek ''hazudtál, ''hanem az ''Istennek.''« Amint meghallotta ''Anániás ''ezeket a szavakat, összeesett, és ''meghalt. ''Erre ''nagy félelem ''szállta meg mindazokat, akik ezt hallották. Az ifjak pedig felálltak és betakarták őt, majd kivitték és eltemették. Mintegy ''három óra múlva a felesége ''is bement, mit sem tudva a történtekről. ''Péter'' [a teljes vételárat említve neki] megkérdezte tőle: »Mondd meg nekem, ennyiért adtátok-e el a földet?« Az így felelt: »Úgy van, ennyiért.« Péter erre így szólt hozzá: »Miért egyeztetek meg abban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged.« Az ''asszony ''pedig azonnal összeesett a lába előtt, és ''meghalt. ''Amikor bejöttek az ifjak, halva találták, kivitték őt is, és eltemették a férje mellé. Erre ''nagy félelem ''szállta meg az egész ''gyülekezetet ''és mindazokat, akik hallották ezeket." Amikor ezt a most ismertetett történetet ismételten elolvasgattam, minduntalan a következő kérdések motoszkáltak a fejemben: Vajon honnét tudta Péter, hogy a házaspár az eladott birtok árának egy részét félretette, és nem szolgáltatta be a közösségnek? Talán valamely természetfeletti képesség vagy valakinek a besúgása révén jutott tudomására, hogy Anániás és Szafira megszegte a gyülekezetben uralkodó igen szigorú törvényt? És aztán mitől halt meg a két házastárs? Esetleg a kollektívában honos kegyetlen szigortól való nagy félelem miatt, amelyre a szöveg ismételten utal? Netán kivégezték őket, hogy ezáltal másokat elrettentsenek hasonló cselekedettől? Vajon kizárhatjuk-e ezt az utóbbi lehetőséget, ha arra gondolunk, hogy Anániást azonnal – és a felesége tudta nélkül! – eltemetik, ha figyelembe vesszük, hogy Anániás és Szafira halálakor (kivégzésekor?) csak Péter van jelen? És mi okból szerepel ez a különös történet az Újtestamentumban? Lehet, hogy egy ténylegesen lezajlott eseményről tudósítja a Biblia mai olvasóját? Vagy esetleg csupán arra szolgált, hogy a vele megfélemlített őskeresztények a pénzüket hiánytalanul befizessék a közösség pénztárába? – Mily sok kérdés, és egyikre sem tudunk megfelelő választ adni! A ZSIDÓ ESSZÉNUSOK ÉS AZ ŐSKERESZTÉNYSÉG Az eddigiek során már többször szó esett arról, hogy milyen ideológiai forrásokra támaszkodott az újtestamentumi kereszténység. A kútfők közül számtalanszor említettem az Ószövetséget, és némely vonatkozásban utaltam az időszámításunk kezdete táján létezett zsidó vallási irányzatokra is. Az utóbbiak közül főként a ''farizeusokéra, ''amelyhez születésénél fogva maga Pál apostol is tartozott, és amelynek jóegynéhány tana éppen e férfiú révén átkerült az Újszövetségbe. Némely aspektusban említést tettem a másik zsidó vallási irányzatról, a ''szadduceusokéról ''is, amelynek képviselői gyakran kigúnyolták a "krisztusi" eszméket, támadták az őskeresztények több álláspontját, és amelyet épp ezért mint a Jézus-alakhoz kötődő vallás igen komoly ideológiai ellenfelét írják le az újtestamentumi szerzők, főként pedig az evangélisták. Viszont szinte alig ejtettem szót a korabeli zsidó vallás harmadik irányzatáról, az ''esszénusokéról. ''A vele kapcsolatos eddigi hallgatásom részbeni oka az, hogy ezt a sajátos és ugyanakkor igen jelentős mozgalmat az ''Újszövetség egyetlen írása sem említi. ''Vajon mi az oka az utóbbi meglepő ténynek? Talán az, hogy a Jeruzsálemben megjelenő őskeresztények sohasem kerültek kapcsolatba az esszénusokkal, és ezek nem gyakoroltak rájuk semmiféle hatást? Vagy esetleg az a helyzet, hogy némely igen lényeges mozzanatban éppenséggel az esszénus irányzattól kölcsönöztek elveket, magatartásmódokat, de a későbbi kereszténység számára ez a múltbeli kötődés már terhessé vált, és ezért az Újtestamentum összeállítói az i. sz. 4. században a kánonba fölvett iratokból kiirtottak minden olyan részletet, amely az esszénusokhoz fűződő hajdani szoros kapcsolatra utalt? Minden valószínűség szerint ''ez utóbbi ''dologról van szó. Épp ezért feltétlenül szükségesnek tartom ''bemutatni az ''olvasónak az ''esszénusok mozgalmát. ''Teszem ezt olyképpen, hogy idézem azt a hosszú, ám igen érdekes szöveget, amely Flavius ''Josephusnál'' a három "zsidó szektá"-ról szól, és amely legrészletesebben épp az esszénusok – korántsem egységes – vallási irányzatát írja le. ("A zsidó háború." Gondolat Kiadó, 5. kiadás, 1964. II. 8. 148-154. oldal.) És hogy miért most kerítek erre sort? Nos, azért, mivel a legutóbb tárgyalt őskeresztény ''szeretetvendégség ''és az ennek alapját képező sajátos ''vagyonközösség ''is minden valószínűség szerint az esszénusoktól került át a "krisztusi" vallásba. ''Josephus'' a következőket mondja: "…a zsidóknál ''három ''filozófiai iskola van: az egyik a ''farizeusoké, a ''másik a ''szadduceusoké, ''és a harmadik, amely ''különösen szigorú szabályok szerint él, ''az úgynevezett ''esszénusoké. ''Ezek ugyancsak zsidó nemzetiségűek, de ''sokkal jobban szeretik egymást, ''mint a többiek. Az ''érzéki élvezeteket ''elkerülik, mert ''bűnnek ''tartják, viszont ''erénynek ''minősítik az ''önmegtartóztatást ''és a szenvedélyek megfékezését. A ''házasságot megvetik, ''de idegen gyermekeket fogadnak magukhoz még zsenge korukban, amikor taníthatók; ezeket rokonaiknak tekintik, és a maguk erkölcseiben nevelik. De azért a ''házasságot ''és a családszaporodást ezzel ''nem ''törlik el, csak ők maguk őrizkednek az asszonyok erkölcstelenkedéseitől, mert az a meggyőződésük, hogy ''nincs asszony, aki hűséges maradna férjéhez.'' ''A gazdagságot megvetik, ''és csodálatos intézményük a ''vagyonközösség; ''nincs náluk senki, akinek többje volna, mint a másiknak. Tudniillik náluk szabály, hogy aki be akar lépni a szektába, ''köteles odaajándékozni vagyonát a közösségnek, ''és ezért náluk nincsen sem megalázó szegénység, sem mérhetetlen gazdagság, hanem mindaz, ami az egyesek vagyonából összegyűlt, mindnyájuknak közös vagyona, mintha ''testvérek ''volnának. Az ''olajat ''szennyesnek tartják, és ha valakit megkennek, akkor az lemossa testéről; mert a durva bőrt éppoly dicséretesnek tartják, mint azt, hogy mindig ''fehér ruhát ''viselnek. A ''közös vagyon kezelőit ''[ilyen kezelő, pénztáros volt a Jézus-alakot "eláruló" Júdás is] szótöbbséggel ''választják, ''és kivétel nélkül mindenki ''köteles a ''közösség érdekében ''munkát ''vállalni. ''Nincs külön városuk, ''hanem minden városban külön laknak. A ''szekta tagjainak, ''akik máshonnan jönnek hozzájuk, ''mindenüket rendelkezésükre bocsátják, ''hogy csak használják, mintha a sajátjuk volna, és olyan emberekhez is, akiket soha életükben nem láttak, úgy mennek be, mintha a legjobb barátaik volnának. [Az Újszövetség számos ilyen természetű adatot tartalmaz a Jézus-alakról és tanítványairól.] Ezért útra sem visznek magukkal semmi egyebet, csupán fegyvert védekezésül a rablók ellen. Minden városban van a szektának ''gondnoka, ''elsősorban azért, hogy az idegeneket ellássa ruházattal és minden szükségessel. Ruházatuk és egész ''külső megjelenésük ''olyan, ''mint az iskolás gyermekeké: ''ruhát és cipőt addig nem váltanak, amíg egészen el nem rongyolódott vagy el nem kopott a hosszas használatban. Nem vásárolnak egymástól, nem adnak el egymásnak semmit, hanem mindenki odaadja a ''maga tulajdonából'' a másiknak azt, amire neki van szüksége. Sőt minden ellenszolgáltatás nélkül megilleti őket a másiktól mindaz, amire szükségük van. Istent sajátságos módon tisztelik. Ugyanis napfelkelte előtt nem ejtenek ki szentségtelen szót, hanem ''a Naphoz ősi imádságokat ''intéznek, mintha könyörögnének, hogy keljen fel. Erre az elöljárók elbocsátják őket a napi munkára, hogy mindegyik végezze a maga mesterségét. Miután pedig délelőtt 11 óráig ''szorgalmasan dolgoztak, ''megint összejönnek egy-egy meghatározott helyen, vászonkötényt öltenek, és hideg vízben lemossák testüket. A tisztálkodás után átvonulnak egy külön ''épületbe, ''amelybe ''más szekta tagja nem ''teheti be a lábát, és megtisztultan, mintha csak ''szentélybe ''mennének, úgy lépnek be az ''étterembe. ''Csendben leülnek, és ekkor a pék sorjában egy-egy kenyeret tesz eléjük, a szakács pedig mindenki elé tányért egy tál étellel. Étkezés előtt a ''pap imádkozik, ''és az imádság előtt nem szabad az ételhez nyúlni. Étkezés után megint imádkozik, úgyhogy az étkezés elején és végén dicsőítik az Istent mint az étel adóját. Miután szent ruházatukat levetették, megint elmennek dolgozni, egészen alkonyatig. Ekkor visszatérnek, és ismét ugyanígy étkeznek; ha ''vendégeik ''vannak, azok is részt vesznek a közös étkezésen. Sem lárma, sem kiabálás nem szentségteleníti meg házukat, hanem ''sorjában beszélnek, ''egymás után. A külső emberekre úgy hat ez a csend, mint valami hátborzongató titok; pedig ennek a csendnek a magyarázata csak állandó mértékletességük, mert ''csak annyit esznek és isznak, amennyi okvetlenül szükséges.'' Az esszénusok ''semmit ''sem tesznek ''elöljáróik parancsa nélkül, ''és csak ''két ''tekintetben élveznek ''teljes szabadságot: ''mások ''megsegítésében ''és ''a könyörületesség ''gyakorlásában. Így mindegyik köteles segítségére sietni annak, aki támogatásra szorul, ha ugyan méltó rá, és köteles ''az éhezőknek ételt ''adni; de ''rokonaiknak ''az elöljáró engedélye nélkül ''semmit ''sem szabad ajándékozniok. Haragjukat kellőképpen mérsékelik, szenvedélyeiket megzabolázzák, ''adott szavukat megtartják, a békességen ''munkálkodnak. ''Adott szavuk szentebb, mint az eskü, ''sőt nem is esküsznek, mert az esküt rosszabbnak tartják az esküszegésnél. Azt mondják, máris hitelét vesztette az, akinek csak akkor hisznek, ha Istenre hivatkozik. Szívesen tanulmányozzák a ''régiek írásait, ''és főképpen ''a lélek ''és a ''test ''javára vonatkozó részleteket olvassák bennük. Ezekből állapítják meg, hogy miféle gyógynövények orvosolják a betegségeket, valamint a kövek gyógyító erejét is. Aki ''be akar lépni, ''azt ''nem ''veszik fel ''rögtön ''maguk közé, hanem először a közösségen ''kívül ''kell élnie ''egy esztendeig, ''az ő életmódjuk szerint; ez alkalommal kis baltát, a már fentebb említett kötényt és fehér ruhát kap. Ha a próbaidő alatt bizonyságot tett önmegtartóztatásáról, akkor közelebb jut a közösséghez, részesül ''a megtisztító szent fürdőben, ''de a közös életbe még nem veszik fel. Miután bizonyságát adta állhatatosságának, ''még két évig ''megvizsgálják ''jellemét, ''és ha ebben a tekintetben is méltónak bizonyul, csak akkor veszik fel véglegesen a rendbe. De mielőtt részt vehetne a közös étkezésen, a többi tag előtt ''rettenetes esküt ''kell tennie, hogy mindig tiszteli az istenséget, teljesíti kötelességeit embertársai iránt, ''sem a maga akaratából, sem parancsra nem okoz kárt ''senkinek, mindig gyűlöli a gonoszokat, és támogatja az igazakat, ''engedelmességet ''tanúsít mindenki, de különösen a ''felsőbbség iránt, ''mert akinek ''hatalma ''van, az ''csak Istentől ''kaphatta. Továbbá meg kell esküdnie, hogy ha esetleg ''elöljáróvá ''lesz, soha ''nem ''bizakodik el hatalmában, és sem ruházatával, sem egyéb cifraságokkal sem ''akar különb lenni ''azoknál, akik alája vannak rendelve. Továbbá kötelezi magát, hogy mindig ''hű ''marad az ''igazsághoz, ''megveti a hazugságot, tisztán tartja kezét a ''tolvajlástól, ''lelkét pedig a ''piszkos nyerészkedéstől, ''semmit ''el nem titkol ''társai előtt, viszont idegenek előtt ''nem árulja el a rend titkait, ''akkor sem, ''ha halálra kínozzák; ''végül megesküszik, hogy a tanításokat csak olyan alakban közli másokkal, ahogy vele közölték, hogy sohasem követ el útonállást, hogy rendje könyveit és az angyalok neveit titokban tartja. Ilyen eskükkel kötik magukhoz a jelölteket. Akire valamilyen ''súlyos bűn ''bizonyul rá, azt ''kizárják ''a rendből s az ilyen kizárt rendtag gyakran igen ''nyomorultul pusztul el. ''Mivel az eskü és a szabályzatok értelmében ''nem szabad elfogadnia táplálékot ''olyanoktól, akik nem tagjai a rendnek, kénytelen füveken tengődni, úgyhogy teste elsorvad, és végül is éhenhal. Épp ezért már több ízben megtörtént, hogy az ilyen szerencsétleneket, amikor már a végét járták, szánalomból megint visszavették a rendbe, amennyiben elegendő büntetésnek tartották bűneikért az elszenvedett halálos gyötrelmeket. Nagyon lelkiismeretes és igazságos módon járnak el a ''bíráskodásban. ''Csak akkor ítélkeznek, ''ha ''legalább ''százan ''vannak együtt, s ítéletük megváltoztathatatlan. Isten után legnagyobb tisztelettel a ''törvényhozó ''nevét övezik; azt, aki ezeket káromolja, ''halállal ''büntetik. ''Dicséretes ''dolognak tartják ''engedelmeskedni az idősebbeknek és a többségnek. ''Tehát ha tizen vannak együtt, soha sincs, aki a másik kilenc beleegyezése nélkül felszólalna. Továbbá óvakodnak attól, hogy előre vagy jobb felé köpjenek. ''Szombaton még a zsidóknál is szigorúbban tartózkodnak a munkától, ''és ezért nemcsak ételeiket készítik el már előző nap, hogy szombaton ''ne ''kelljen ''tüzet ''gyújtaniuk, hanem ezen a napon még csak egy edényt sem mernek elmozdítani a helyéről, vagy akár a ''szükségüket elvégezni. ''Más napokon ''kapájukkal – ''mert ilyenféle az a kis balta, amelyet az újonnan belépők kapnak – egy láb mély ''gödröt ''ásnak, beburkolóznak köpenyükbe, hogy meg ne sértsék Isten fényes ''napját, elvégzik szükségüket, ''és a kiásott földdel betöltik a gödröt; erre a célra mindig a legfélreesőbb helyeket választják ki. És ámbár testük kiürítése természetes dolog, mégis ''meg szoktak utána mosakodni, ''mintha csak beszennyezték volna magukat. Aszerint, hogy mennyi ideje tartoznak a rendbe, ''négy fokozatba ''sorolják őket, és ''az alacsonyabb fokozatúak, ''annyira ''hitványabbak ''a magasabb fokozatúaknál, hogy ezek, ha hozzájuk érnek, máris kötelesek megmosakodni, mintha csak más törzsbeli beszennyezte volna őket. ''Igen hosszú életűek, ''közülük sokan túlélik ''századik ''évüket is, aminek véleményem szerint ''egyszerű és rendszeres életmódjuk ''a magyarázata. Minden szerencsétlenséget nyugodtan tűrnek; a fájdalmakat nagy lelkierővel legyőzik, és ''a dicsőséges halált többre becsülik a leghosszabb életnél is. ''Ez a magatartásuk különösen a rómaiak elleni [i. sz. 70-ben a zsidók vereségével zárult] háborúban állta ki a próbát: kínpadra vonták őket, kifacsarták, égették, összetörték tagjaikat, minden elképzelhető kínzóeszközzel meggyötörték, hogy kényszerítsék őket a törvényhozó szidalmazásra vagy tiltott ételek élvezésére, de sem az egyiket, sem a másikat nem tudták elérni. Nem könyörögtek hóhéraiknak, nem siránkoztak, hanem gyötrelmeik közben mosolyogtak, kigúnyolták kínzóikat, és bátran haltak meg, abban a meggyőződésben, hogy ''lelkük halhatatlan.'' Ugyanis megingathatatlanul hisznek benne, hogy a ''test ''ugyan ''romlandó ''és elenyészik, a ''lélek ''azonban ''halhatatlan, ''s örökké él; a legfinomabb éterből származik, s valami természeti varázslat révén ''leszáll, ''és ''a test, ''mint ''börtön, ''magába zárja. Mihelyt azonban kiszabadul a test börtönéből, boldogan a magasba lebben, mintha hosszú szolgaságból szabadult volna. A görög filozófusok véleményével egyezően azt állítják, hogy a ''jók tovább élnek ''az óceánon túl, olyan helyen, ahol sem eső; sem hőség nem zaklatja őket, hanem az óceán felől fújdogáló állandó zefír üdíti; viszont a ''gonoszok ''sötét és jéghideg barlangba kerülnek, ''örök szenvedésre. ''Ugyanez a gondolat megvan, úgy tudom, a görögöknél is, akik azt tanítják, hogy hőseik, a héroszok és félistenek, a boldogok szigetein tartózkodnak, a gonoszok lelkei pedig az elkárhozottak helyén, a Hadésben, ahol a monda szerint Sisyphos, Tantalos, Ixion és Tityos bűnhődnek. Ezzel mindenekelőtt a lélek halhatatlanságát akarják bizonyítani, egyúttal azonban ''buzdítani ''akarnak az ''erényre ''és ''elrettenteni a bűntől, ''mert arra számítanak, hogy a ''jók ''földi életük alatt, ''a halál utáni jutalom reményében, még jobbakká ''lesznek, a ''gonoszok ''pedig ''félelemből visszariadnak gaztetteiktől, ''mert bizonyosra vehetik, hogy ha életükben nem is derül ki gonoszságuk, a ''túlvilágon ''utoléri őket az ''örök büntetés. ''Az esszénusoknak ez a tanítása a lélekről ellenállhatatlan csalétek, amellyel magukhoz vonzzák azokat, akik egyszer megízlelték bölcsességüket. Egyébként olyanok is vannak köztük, akik (miután ifjúságuktól fogva a szent könyvekkel és a próféták írásaival foglalkoztak, és sokféle tisztuláson átestek) azt ''állítják, ''hogy ''meg tudják mondani a jövendőt; ''és valóban ritka eset, hogy valamelyik jóslatuk ne teljesednék. Ezenkívül az ''esszéneus szektának van ''egy ''másik ága ''is; ezeknek az életmódja, erkölcsei és szokásai olyanok, mint amazoké [ti. mint az eddig ismertetett első irányzathoz tartozóké], ''csak a házasságról vallott nézetük más. ''Ugyanis azt tartják, hogy azok, akik nem kötnek házasságot, elhanyagolják az élet legfontosabb célját; az utódok szaporítását, vagy még inkább: ha mindenki így gondolkodnék, akkor hamarosan ''kihalna az emberiség. ''A mennyasszonyoknak azonban ''három évi próbaidőt ''szabnak, és ha háromszoros tisztulás után bebizonyosodik, hogy alkalmasak a szülésre, akkor feleségül veszik őket. A ''terhesség ideje alatt testileg nem érintkeznek feleségükkel, ''annak bizonyságául, hogy nem kéjelgés, hanem ''gyermeknemzés céljából házasodnak. ''A nők ingben, a férfiak kötényben fürdenek. Ilyen az életmódja ennek a szektának. A két előbb említett [ti. a farizeus és a szadduceus] szekta közül a ''farizeusok ''azt tartják magukról, hogy ők a legrégibb felekezet mind a három közül, ők magyarázzák a leghitelesebben a törvényt; azt tanítják, hogy ''mindennek az ura az Isten és a végzet; ''hogy a jó és a rossz cselekedet az emberek szabad akaratától függ ugyan, de minden dolgukba belejátszik a végzet. Viszont a másik szekta tagjai, a ''szadduceusok ''kereken tagadják a végzetet, és azt állítják: Isten egyáltalán nem törődik azzal, hogy az ember cselekszik-e gonoszat, vagy nem: a jó és rossz cselekedetek teljesen az ember szabad akaratától függnek, és ''mindenki szabadon választja ezt vagy azt. ''Továbbá ''tagadják a lélek halhatatlanságát, ''valamint a túlvilági büntetéseket és jutalmakat. A ''farizeusok szeretik egymást, ''és a közösség érdekében összetartanak, a ''szadduceusok ''azonban nemcsak egymáshoz ridegek és ''barátságtalanok, ''hanem törzsrokonaikhoz is oly zordak, mintha idegenek volnának. Ennyit akartam elmondani a zsidók filozófiai irányzatairól." Ha az esszénusok Josephus által leírt sajátosságait összevetjük az újszövetségi kánonban foglaltakkal, akkor megállapíthatjuk: az őskeresztények igen sok dolgot vettek át a zsidó vallás e különös képviselőitől. Nem csupán a ''vagyonközösség ''fentebb említett intézményét, hanem még a következő dolgokat is: ''a lélek halhatatlanságára ''vonatkozó tant (amely egyébként a farizeus Pál révén a farizeus irányzattól is bekerülhetett a "krisztusi" vallásba); ''az érzéki élvezetek ellenzését; a házasságnak ''vagy teljes ''elvetését, ''vagy csupán sajátos igenlését; ''a felebaráti szeretet ''kötelezettségét, azt a szokást, hogy a különféle helységekben lakó esszénusok a számukra egyébként idegen esszénus társak dolgait minden további nélkül használhatják (gondoljunk csak rá: a Jézus-alak ugyanilyen módon vitet magának szamarat a virágvasárnapi bevonulás céljára, és hasonló módon rendelkezik arról, kinél óhajtja elkölteni az utolsó vacsorát); ''az eskü ellenzését ''és ''a felsőbb, ''állítólag istentől eredő ''földi hatalmasságok ''tiszteletét. Persze, az említett dolgok kisebb-nagyobb ''módosulással ''kerültek át a kereszténységbe. Némely esszénus sajátosságot illetően pedig a keresztények ''tagadó ''álláspontot képviselnek: a világvég közeli időre való várása miatt pl. nem akarnak dolgozni, a zsidó szombatot nem tartják meg (a Jézus-alak gyógyít, tanítványai kalászt tépnek) stb. Mindenesetre az őskeresztények által az esszénusoktól átvett dolgok vázlatos fölsorolása is érthetővé teszi számunkra, hogy a "Messiás"-alakhoz kötődő, már a magántulajdont szentesítő és a vagyoni, ill. fogyasztási közösséget ellenző későbbi "krisztusi" vallás kánonja miért hallgat az egyik eredeti forrását képező zsidó esszénus irányzatról. ÚJTESTAMENTUM ÉS EMBERI EGYENLŐSÉG A kereszténység teológusai a történelem során nem csupán azt hangoztatták a múltban – és emlegetik a jelenben –, hogy az ő vallásuk a szegények, az elesettek, az árvák, az özvegyek szószólója. Egyúttal azt is igyekeznek elhitetni a Jézus-alak követőivel (és általában mindenkivel), hogy az újszövetségi messiás az ''emberek közötti egyenlőségért ''szállt síkra. Ezen álláspontjuk igazolása céljából az Újtestamentumból különféle textusokra hivatkoznak. Az utóbbiak közül a legfontosabbakat most én is fölidézem, hogy lássuk: a Jézus-alak valóban az általános humanizmust, az emberek közötti egyenlőség elvét képviseli-e? Pál a Rómaiakhoz írt levelében egy helyütt (1,14-17) ezzel összefüggésben a következőt mondja a címzetteknek: "Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak is adósa vagyok: ezért igyekszem olyan szenvedélyesen arra, hogy nektek is, akik Rómában vagytok, hirdessem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, amellyel ''minden hivőt ''üdvözít, ''elsősorban zsidót, ''de görögöt is, mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: »Az igaz ember pedig hitből fog élni.«" Itt tehát a Rómaiaknak küldött levél nem képviseli az egyenlőség elvét. Nem, mert csak a keresztény hívőknek, és közülük is elsődlegesen a zsidó etnikumhoz tartozóknak ígér az apostol üdvözülést. Ugyanezen levélnek egy másik részlete (3,9-12) az emberek sajátos egyenlőségét abban jelöli meg, hogy ''mindnyájan az eredendő bűn állapotában ''leledzenek. Az apostol e helyen az alábbiakat írja: "Mi tehát az igazság? Különbek vagyunk [mi zsidók más népeknél]? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk az ítéletet, hogy ''zsidók is, görögök is mind bűnben vannak, ''amint meg van írva: »Nincsen igaz ember egy sem, / nincsen, aki érti, nincsen, aki keresi az Istent. / Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, / és nincsen, aki jót tesz, egyetlenegy sincs.«" Ugyanezt a nézetet, az egyetemes bűnben való közösség egyenlőségét a szóban forgó levél később még pregnánsabban is megfogalmazza, s így beszél (5,12.18-19): "Ahogyan tehát egy ember [ti. Ádám] által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett… Mármost, ahogyan egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek [ti. Jézusnak] az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává. Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lettek igazakká." A Rómaiakhoz írott levél egyébként nem csupán a közös bűn révén állítja az emberek sajátos egyenlőségét, hanem még egy másik érvvel is. Ez úgy szól, hogy ''minden embernek egy és ugyanazon isten az ura, ''"egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által… ''Nincs különbség zsidó és görög között, ''mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; amint meg van írva: »Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.«" (3,30; 10,12-13.) Az emberek egyenlőségének elvét a legmarkánsabb formában a Galatákhoz és a Kolosszéiakhoz címzett levelek fogalmazzák meg. Ezek közül az előbbiben Pál az alábbiakat mondja (3,26-28): ''"…mindnyájan Isten fiai ''vagytok ''a Krisztus Jézusban való hit által. ''Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. ''Krisztusban ''tehát ''nincs többé sem zsidó, sem görög, ''nincs ''sem szolga, sem szabad, ''nincs ''sem férfi, sem nő, ''mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban." A másik levélben (Kol. 3,11) pedig így beszél az apostol a címzettekhez: "Itt már ''nincs többé görög és zsidó, ''körülmetéltség és körülmetéletlenség, ''barbár és szkíta, szolga és szabad, ''hanem ''csak Krisztus van. ''Ő minden, és ő van mindenekben." Vajon miként kell vélekednünk az idézett szövegekben kifejeződő felfogásról? Az utóbbi tényleg azt jelenti, amit a teológusok állítanak, hogy ti. az Újtestamentum Jézus-alakja az általános emberi egyenlőséget hirdeti? Úgy vélem, ilyesmit egyáltalán nem mondhatunk. S hogy miért nem? Azért, mivel a felemlített részletekben ''nem ''az emberek – zsidók és görögök, hellének és barbárok, szolgák és szabadok, férfiak és nők stb. – ''evilági és társadalmi egyenlőségéről ''olvashatunk, hanem valami egészen másról. Arról, hogy minden keresztény hívőnek ''ugyanaz az istene, ''hogy ők ''mindnyájan egyek a Krisztusban. ''Vagy ahogyan Pál apostol (1 Kor. 12,12-14.27) fogalmaz: a keresztények egyetlen testnek, Krisztusnak a részei: "Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy ''Lélek által ''mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg… Ti pedig ''Krisztus teste ''vagytok, és egyenként annak tagjai." Tehát az egyenlőség az Újtestamentumban csupán azt jelenti, hogy a keresztények bizonyos közös elveket vallanak, és ezek révén – a saját nézetük szerint – ők isten előtt, ill. Krisztusban egyenlők. Maga ez a vallási-eszmebeli egyenlőség azonban nem azonosítható a különféle népek, nemek és az eltérő szociális helyzetű egyének evilági-társadalmi egyenlőségével. Persze, az utóbbi álláspont képviseletét elvárni a kereszténységtől az antikvitás adott történelmi viszonyai közepette illuzórikus óhaj lenne. Viszont figyelnünk kell arra, hogy az isten előtti vagy a Krisztusban való egyenlőség negatív formában megfogalmazott eszméje később evilági humanisztikus eszmék forrása lett. Talán arra sem árt utalni, hogy az emberek természeti egyenlőségének a gondolatát, azt a nézetet, amely szerint a szociális különbségek történelmi fejlődés következményei, evilági formában először a régi görög bölcselők vetették föl. Ebből a szempontból fontos személyiség az i. e. 5. században élt szofista ''Hippiasz ''és az ugyancsak szofista ''Alkidamasz. ''Továbbá tragédiaíró kortársuk, ''Euripidész, ''aki idevonatkozóan a következőket mondja: "A híres származással kérkedő beszéd Beh hasztalan s fölösleges. Régente, hogy világra lettünk s a szülő Föld megformálta a halandóknak nemét, Egyforma külsőt képezett mindenkinek. Nem volt külön sajátság; egy fajt alkotott, És összeforrott a nemes, a nemtelen. Az idő szűlte a dicsekvő címeket. Az ész: nemesség, az okosságot pedig Nem a vagyon, csak isten adja." ''("Euripides elveszett drámáinak töredékei.'' ''Budapest, 1926. Fordította: Csengery János, 53. töredék.)'' Összefoglalva az elmondottakat megállapíthatjuk: az Újtestamentum iratai nem az evilági szociális, ha-nem a hitbéli egyenlőséget hirdetik, és ezzel az utóbbival szépen megfér az a fölfogás, amely szerint a lelkileg szegény, ám vagyoni szempontból gazdag emberrel egyenlő az ugyancsak keresztény rabszolga. A MAGÁNTULAJDON, A GAZDAGSÁG, A VILÁGI HATALOM SZENTESÍTÉSE A legutóbb említettekkel azt akartam általános formában érzékeltetni. hogy a közeli időkre várt világvég elmaradása, "Krisztus" ezeréves országlásának a be nem következése miatt a kereszténység hátat fordított a maga esszénus-kollektivisztikus forrásainak, és egyre inkább a fennálló tényleges társadalom viszonyait szentesítette. Némely vonatkozásban már szó esett ily funkciójú újtestamentumi helyekről. Az alábbiakban viszont csokorba gyűjtve idézem föl az újszövetségi kánon ama részleteit, amelyek a kereszténységnek ezt a nagy szociális pálfordulását igen pregnánsan fejezik ki. ''"Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ''ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett. ''Aki ''tehát ''ellene szegül a hatalomnak, ''az az ''Isten rendelésének áll ellen; ''akik pedig ellenállnak, azok ''ítéletet vonnak magukra. ''Mert a jócselekedet miatt nem kell félni az elöljáróktól, hanem csak a rossz miatt. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicséretet kapsz tőle: mert ''Isten szolgája az a te javadra. ''Ha azonban a rosszat teszed, akkor félj, mert nem ok nélkül viseli a kardot, hiszen ''ő Isten szolgája, ''aki az ő haragját hajtja végre azon, aki a rosszat teszi. Ezért tehát engedelmeskedni kell nemcsak a harag miatt, hanem a lelkiismeret miatt is. Hiszen adót is azért fizettek, mert ők Isten szolgái, akik éppen ebben a szolgálatban fáradoznak. Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig tisztelettel: a tiszteletet." (Róm. 13,1-7.) ''"A szolgákat ''intsd – szólítja fel Pál Tituszt –, hogy ''engedelmeskedjenek uruknak, ''legyenek készségesek mindenben, ne feleseljenek, ne lopkodjanak, hanem tanúsítsanak igazi, teljes megbízhatóságot, hogy a mi üdvözítő Istenünk tanításának díszére váljanak mindenben." "Emlékeztesd őket arra, hogy ''rendeljék alá magukat a hatóságoknak és a felsőbbségeknek: ''engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. Senkit se szóljanak le, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértőek, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt." (Tit. 2,9-10; 3,1-2.) "Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak rátok úgy, mint akik erről számot is fognak adni. Hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra." (Zsid. 13,17.) ''"Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek ''az Úrért, akár ''a királynak, ''mint a legfőbb hatalomnak, akár a ''helytartóknak, ''mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére… Ti ''szolgák ''pedig teljes félelemmel ''engedelmeskedjetek uraitoknak, ''ne csak a jóknak…, hanem ''a kíméletleneknek is. ''Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved." (1 Péter 2,13-14.18-19.) ''"Szolgák! ''Félelemmel és rettegéssel ''engedelmeskedjetek földi uraitoknak, ''olyan tiszta szívvel, ''mint a Krisztusnak." ''(Ef. 6,5.) "Ti szolgák, engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak; ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat." (Kol. 3,22.) "Akik igában vannak mint ''szolgák, ''saját ''urukat méltassák teljes tiszteletre, ''hogy az Isten nevét és tanítását ne káromolják miattuk. ''Akiknek ''pedig ''hívő ''[azaz ''keresztény] uraik ''vannak, azért hogy testvérek, ne becsüljék le őket, hanem ''annál inkább szolgáljanak nekik, ''mert hívők és szeretettek, akik a jó cselekvésére törekszenek." (1 Tim. 6,1-2.) Az eddig idézett szövegek föltétlen engedelmességet követelnek "Krisztus" nevében a társadalom elnyomottjaitól, rabszolgáitól a felsőbbségek, az urak iránt. Főként pedig akkor, ha az utóbbiak maguk is a keresztény hitet követik. Az alábbi részletek viszont azt mutatják meg számunkra, hogy mit kíván meg az Újtestamentum a ''vagyonosoktól. ''az uraktól. Ti urak – mondja Pál egyik levele (Ef. 6,9) – ne fenyegessétek a szolgákat, "tudván, hogy él a mennyekben az Úr, aki nekik is, nektek is Uratok, és aki nem személyválogató". "Ti urak – írja a Kolosszéiaknak szóló levél (4,1) –, adjátok meg ''szolgáitoknak, ami igazságos, ''és úgy bánjatok velük, mint ''akik veletek egyenlőek'' [?], tudván, hogy nektek is van Uratok a mennyben." "Azoknak …, akik e világban ''gazdagok – ''mondja Pál (1 Tim. 6,17-19) –, parancsold meg, hogy ''ne legyenek gőgösek, ''és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki táplálásunkra mindent bőségesen megad nekünk. A gazdagok ''tegyenek jót, ''legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, ''adakozzanak ''szívesen, részesítsenek javaikban másokat, gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, ''hogy elnyerjék az igazi életet.'' Míg az utóbbi részletek az urakat, a gazdagokat arra intik, hogy humánusan bánjanak ''szolgáikkal, ''és adjanak ''alamizsnát a szűkölködőknek, ''addig ''Jakab ''levele (5,1-6) ''gyűlölettel ''nyilatkozik a ''gazdagokról, ''és embertelen életvitelük miatti kegyetlen büntetéssel fenyegeti őket, mondván: "Tehát, ''ti gazdagok, sírjatok és jajgassatok ''bekövetkező nyomorúságaitok miatt! Gazdagságotok megrothadt, ruháitokat megrágta a moly, aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, és rozsdája ellenetek tanúskodik, és ''megemészti testeteket, ''mint a tűz. Kincseket gyűjtöttetek még az utolsó napokban is. Íme, a földjeiteket learató munkások bére, amelyet visszatartottatok, égre kiált, és az aratók panasza eljutott a Seregek Urának a fülébe. ''Dőzsöltetek ''a földön és ''tobzódtatok, ''hizlaltátok a szíveteket, mint az áldozati állat levágásának napján. Elítéltétek, ''megöltétek az igazat, ''s ő nem állt ellent nektek." BIBLIAI ÉRDEKESSÉGEK Az Ó- és Újtestamentumban számos olyan dologról esik szó, amely a maga különössége révén a modernkori ember érdeklődésére is igényt tarthat. Épp ezért az alábbiakban az ilyen jelenségek csokrát gyűjtöttem egybe. Persze, a teljesség óhaja nélkül. Akadnak köztük általánosan ismertek, jelentős részükről azonban csak a szakemberek tudnak. Bemutatásukkal az a célom, hogy az olvasónak a Bibliával kapcsolatos összképét sajátos adatokkal gazdagítsam. NEM EHETSZ IDEGENEKKEL! A "Mágia és áldozás" c. fejezetben bővebben tárgyaltam, de azért itt is megemlítem: a bibliai zsidóság számára ''tilos ''volt ''bizonyos ételek fogyasztása, ''mivel tisztátalannak tartották őket. Emiatt aztán meglepő dolgokat tapasztalunk mind az Ó-, mind pedig az Újszövetségben. A Genezis (43,31-34) pl. elmondja, hogy amidőn ''József ''megvendégeli a Nílus menti országba érkezett testvéreit, akkor más és más ételeket – s külön – tálaltat fel fivéreinek, önmagának és az ugyancsak jelen lévő egyiptomiaknak. Az indoklás szerint ez azért történik így, mert az egyiptomiak "nem étkezhetnek együtt a héberekkel, mivel ettől az egyiptomiak irtóznak". Úgy látszik, bizonyos ételektől – s ennek következtében az idegenekkel való együttes evéstől – később a zsidók is tartózkodnak, és ez a szokás annyira meggyökeresedett náluk, hogy eleinte még a kereszténységet megteremtő apostolokra is jellemző. Többek közt ''Péterre, ''akiről ezzel kapcsolatosan az Apostolok cselekedeteinek 10-11. része a következőket mondja el: Cezáreában élt egy ''Kornéliusz ''nevezetű férfi, az itáliai zászlóalj századosa. Ez a vallásos és istenfélő ember-az "Úr angyala" által ösztönzötten – két szolgáját és egy (valószínűleg már keresztény) katonáját elküldi a Joppéban tartózkodó Péterhez, és az utóbbit arra kéri, menjen el őhozzá. Kérésének oka bizonyára az, hogy közelebbről szeretne megismerkedni a krisztusi tanokkal, és esetleg azok követőjévé kíván válni. Egyértelműen e szándékára utal az a válasz, amelyet küldöttjei Péternek adnak, midőn az tőlük jövetelük célja felől érdeklődik: "Kornéliusz százados, aki az egész zsidó nép tanúsága szerint derék, istenfélő férfi, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson el házába és ''hallgassa a tanításodat.''" A szóban forgó bibliai könyv szerint a kérésnek eleget tevő Péter igen nehéz helyzetbe kerül, mert eddig ''csupán zsidóknak ''hirdette az evangéliumot, csak velük együtt étkezett; most viszont ''idegeneket ''igyekszik megnyerni a keresztény tanoknak, s ennek érdekében leül velük enni, és olyan táplálékokat fogyaszt, amelyek ószövetségi tilalom alá estek, s amelyektől eddig megtartóztatta magát. Cezáreába érve beszédet intéz az őt váró emberekhez, és a saját benső vívódására s az ennek során megszületett új álláspontjára célozva így beszél: "Jól tudjátok, hogy mennyire tilos zsidó férfinak idegennel érintkeznie vagy vele tartania. De nekem az Isten megmutatta, egy embert sem szabad közönségesnek vagy tisztátalannak tartani." E humanista szellemtől vezérelve aztán Péter nem csupán hirdeti az igét, hanem meg is kereszteli Kornéliuszt és a többi "pogányt"-t (azaz nem zsidót), miután rájuk is kiáradt a "Szentlélek ajándéka". Az említett történéseket azonban nem fogadták lelkesedéssel a jeruzsálemi apostolok és a júdeai testvérek. Szemrehányást tettek Péternek ily szavakkal: "Körülmetéletlen emberek házában jártál és ettél velük." Ám az apostol sajátos érveléssel igazolja a maga cselekedetét, azt, hogy idegenekkel érintkezett és a zsidók számára tiltott ételeket fogyasztott: "Joppe városában voltam és imádkoztam, közben ''látomásom ''volt. Valami lepedőféle ereszkedett le egészen elém az égből, a négy csücskénél fogva. Amikor jól szemügyre vettem, szárazföldi négylábúakat, vadakat, csúszómászókat és égi madarakat láttam benne. És hangot is hallottam. Így szólított meg: Nos, Péter, ''öld meg és edd meg! ''Én szabadkoztam: Szó se lehet róla, Uram, hisz nekem ''soha ''semmi közönséges és ''tisztátalan nem volt még a számban. ''Másodszor is megszólított az égi hang: ''Amit az Isten tisztává ''tett, ''azt te ne ''tartsd ''közönségesnek. Ez háromszor ''megismétlődött, aztán az egész fölemelkedett újra az égbe." (Ap. csel. 11,4-10.) Péter tehát – az ismertetett történet szerint – felsőbb parancsra szegte meg azokat az étkezési tabukat, amelyeket Jahve hajdanán a zsidók számára Mózes közvetítésével "írt elő". Cselekedete rendkívüli jelentőségű egyrészt a kereszténység kialakulása szempontjából, mert általa lehetővé tette a krisztusi eszméknek a "pogányok" közti térhódítását. Másrészt pedig azért, mivel a primitív tilalmak kiiktatásával elősegítette ama felfogás érvényre juttatását, amely szerint az embernek szabad leölnie és elfogyasztania minden olyan állatot, amelynek a húsa alkalmas testének a táplálására. SAJÁTOS ESKÜMÓD Ha valaki a Genezis könyvét olvasgatja, akkor abban a valamire való ''megesküvés ''különös módjával találkozik két alkalommal is. Első ízben akkor, amidőn ''Ábrahám ''megesketi ''öreg szolgáját, ''hogy a fiának, Izsáknak Mezopotámiából hoz majd feleséget. Ide vonatkozóan a Biblia a következőket tartalmazza: "Ábrahám így szólt háza legidősebb szolgájához, aki egész vagyonát kezelte: »Tedd ''kezedet a csípőm alá! ''Megesketlek az Úrra, az ég Istenére és a föld Istenére, hogy nem veszel feleséget fiam számára a kánaániták lányai közül, akik között lakom. Menj inkább szülőföldemre, a rokonaimhoz s hozzál feleséget a fiam, Izsák számára!… Ha pedig a lány nem akar követni, akkor fel vagy mentve ez alól az eskü alól. De fiamat nem szabad oda visszavinned.« Akkor a szolga ''kezét ''urának, ''Ábrahámnak csípője alá tette és megesküdött ''neki, ahogyan megbeszélték." (Gen. 24,2-4. 8-9.) Másodízben ez a sajátos esküvési mód ''Jákób és József ''kapcsán szerepel a Genezisben (47,29-31), amely elmondja: "Jákób életkora 147 évet tett ki. Amikor Izrael [= Jákób] halála közeledett, hívatta a fiát, Józsefet és így szólt hozzá: »Ha van benned szeretet irántam, tedd ''kezedet csípőm alá, ''hogy jóságot és hűséget tanúsítasz irányomban s nem temetsz el Egyiptomban. Ha atyáimhoz költözöm [azaz: ha meghalok], vigyél el Egyiptomból és helyezz el az ő sírboltjukban.« Ő [József] így válaszolt: »Szavaid szerint fogok eljárni.« »Esküdj meg!« – mondta, mire ő megesküdött." MIT KELL TENNI A "BŰNÖS" ÁLLATTAL? A Biblia számos részlete teljesen hétköznapi történésekkel kapcsolatos életviteli – talán úgy is fogalmazhatok: jogi – szabályokat foglal magában. Előírja pl., mi a teendő akkor, ha egy ''szarvasmarha embert ''vagy ''szarvasmarhát öklel agyon, ''s eközben árnyaltan különbséget tesz aközött, hogy vajon a bajt okozó állat öklelős volt-e korábban vagy sem, és szabad embert vagy rabszolgát pusztított-e el. Minderről az Exodus (21,28-32. 35-36) így beszél: "Ha egy ''bika ''a szarvával felöklel egy férfit…, és az illető meghal, az ''állatot meg kell kövezni, s a húsát nem szabad megenni. Az ''állat tulajdonosa azonban büntetlen marad. De ha az állat már ''előbb is hamis ''[öklelős] volt, és a gazdája a figyelmeztetés ellenére sem vigyázott rá, akkor ''az állatot, ''amely egy férfit vagy nőt megölt, ''meg kell kövezni, a gazdáját halállal kell büntetni. ''Ha pénzváltságot rónak ki rá, annyit adjon életéért, amennyit megszabnak. Ha az állat ''fiút vagy leányt ''öklel fel, ''ugyanazon szabály ''szerint kell eljárni. Ha az állat ''rabszolgát vagy rabszolganőt ''öklel fel, ''az állat tulajdonosa ''fizessen a szolga gazdájának ''harminc ezüst sékelt, ''s az ''állatot meg kell kövezni… ''Ha valakinek a szarvasmarhája egy másiknak ''a marháját ''ökleli fel, úgy hogy ''az elpusztul, ''az életben maradt állatot adják el s az ''árát ''osszák el maguk között. ''Az elpusztult állatot ''is osszák el maguk között. De ha ''tudták, ''hogy az állat már ''előbb is hamis ''és a tulajdonos nem vigyázott rá, akkor a marháért adjon ''másik marhát, az elpusztult állat ''pedig maradjon az övé." (Zárójelben hadd említek meg egy tartalmilag ide, a szóban forgó tárgykörhöz kapcsolódó érdekességet az ókori görögöktől. Hasonló kérdésekkel az emberibb szociális rendet megteremteni akaró ''Platón ''is foglalkozott a "Törvények" c. munkájában, s bizonyára sokakat meglep az a tény, hogy ez a kiváló, fölvilágosult szellemű filozófus a következőket írta: "Ha… igavonó vagy más ''állat ''öl meg valakit, … a vétkest ''öljék le és tegyék át az ország határán. ''S ha ''élettelen tárgy ''fosztott meg egy embert életétől, … a gyilkos tárgyat… tegyék át a határon…": Platón Összes Művei. II. Magyar Filozófiai Társaság, 1943. 940-941. oldal.) Ugyancsak igen profán dolgot szabályoz – mégpedig szintén sajátos módon – a Biblia akkor is, midőn előírja, mit kell tenni ''a megdöglött állattal. ''Ezzel összefüggésben az istenség így "rendelkezik" (Deut. 14,21): ''"Elhullott állatot ne egyetek. ''De a városodban lakó ''idegennek odaadhatod, ''ő megeheti, vagy ''add el egy teljesen idegennek. ''Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy." (Aki régebben falun élt, emlékezhet rá, hasonló szokás nálunk is volt: az elpusztult állatot a cigányoknak adták oda, akik aztán bizonyos részeit elfogyasztották.) KÜLÖNÖS "TISZTASÁGI" SZABÁLYOK A fentebbi példák után már nem meglepő, hogy az Ótestamentum milyen előírásokkal igyekszik biztosítani harci cselekmények idején a ''katonai tábor tisztaságát. ''Az alábbi szöveg (Deut. 23,115) első fele egy idézőjeles, a második része viszont egy tényleges tisztátalanság ellen lép fel, mondván: "Amikor ellenséged ellen hadba vonulsz, tartózkodj minden illetlenségtől. Ha akad közted valaki, aki ''éjszakai magömlés ''folytán beszennyeződött, hagyja el a tábort s ne térjen vissza. Estefelé mosakodjék meg, aztán alkonyatkor visszatérhet a táborba. A táboron kívül legyen egy ''hely, ''ahova ''kimehetsz dolgodra. ''Fölszerelésedhez tartozzék hozzá egy kis ''ásó. ''Amikor ki kell menned, áss vele egy kis ''gödröt, ''s takard be szennyedet. Mert az Úr, a te Istened táborodban jár, hogy megvédjen s hatalmadba adja ellenségedet. Azért táborod legyen szent, ne lásson az Úr semmit, ami utálatos, nehogy elforduljon tőled." (Zárójelben fölhívom rá a figyelmet, hogy az i. e. 7. században élt görög ''Hésziodosz ''ugyancsak isteni hatalmakra hivatkozva igyekszik betartatni bizonyos tisztasági szabályokat, midőn így beszél: "…tilos az, ha vizelsz, hogy fordulj szembe a nappal, / hogyha lenyugszik a nap, fordulj te keletre olyankor, / és ne az útra vizelj, se menetközben, se ruhátlan, / el ne feledd, hogy az éjszaka is szent isteneinké. / Istenes és megfontolt férfi leguggol ilyenkor, / vagy keres egy kerítést, odaáll udvar fala mellé." – "Munkák és napok." 727-732. sor, Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása.) FÖLMENTÉS A KATONÁSKODÁS ALÓL Ha már egyszer szót ejtettem katonai dolgokról, megemlítem azt is, hogy az Ótestamentum szerint ''mikor ''lehet valakit ''fölmenteni a hadkötelezettség alól. ''Ezzel kapcsolatos a Deuteronomium (20,5-8) a következőket mondja: azt, aki házat épített, de még nem avatta fel; aki szőlőt telepített, de első termését még nem takarította be; aki eljegyezte már jövendőbelijét, de még nem vette el feleségül; s végül azt, aki fél a csatától. A FÁK VÉDELME A háborús cselekmények kapcsán sajátos előírást tartalmaz a Deuteronomium (20,19-20) arról, hogy ''miként kell bánni ''az ostromlott – esetleg el is foglalt – település ''fáival. ''"Ha ostrom alá veszel egy várost – mondja a zárójelben említett hely –, hogy legyőzd és meghódítsd, a fákat ne irtsd ki, ne fogj fejszét. ''Egyél róluk, de ne vágd ki őket. ''Vagy a mező fái is emberek, hogy őket is meg kell ostromolnod? Csak azokat a fákat ''szabad ''megcsonkítanod és ''kivágnod, ''amelyekről tudod, hogy ''nem teremnek ehető gyümölcsöt, ''azért, hogy ostromműveket készíts belőlük az ellen a város ellen, amellyel harcban állsz, hogy be tudd venni." MIT KELL TENNI A KIVÉGZETT EMBER TETEMÉVEL? Sajátos rendelkezés szabályozza az Ószövetségben azt, mit kell cselekedni ''a büntetésből felakasztott ember tetemével: ''"Ha valaki főbenjáró bűnt követ el, s úgy végzik ki, hogy felakasztják egy fára – olvashatjuk a Deuteronomiumban (21,22-23) –, ''éjszakára ne maradjon holtteste a fán. még aznap temesd el. ''Mert az akasztott ember istentől átkozott, s nem teheted földedet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, tisztátalanná." Ez a rendelkezés, úgy látszik, nem csupán a súlyos bűnök miatt fölakasztott egyénekre vonatkozik, hanem a fölakasztott katonai ellenfelekre is. Egyértelműen tapasztalható ez az egyik ótestamentumi iratban (Józsué 10. rész), amely azt közli, hogy az erőszakosan hont foglaló zsidók ellen fellépő 5 emoreus királyt Józsué először agyonütötte, majd a tetemüket külön-külön felakasztatta egy-egy fára, ahonnan aztán napnyugtakor levetette őket. És a szóban forgó rendelkezés még az újszövetségi kor zsidóságánál is érvényesül, mert a négy evangélium szerint a pénteken este 9 óra tájban kiszenvedett "istenember", ''Jézus tetemét is még aznap leveszik a keresztfáról és eltemetik ''(Máté 27,57-60; Márk 15,42-46; Lukács 23,50-54; János 19,38-42}. EGY KÜLÖNÖS JOGI ELJÁRÁS ''Hány tanú ''szükséges ahhoz, hogy valakit gonosz cselekedetéért szigorúan, esetleg halállal büntessenek meg? Az Ótestamentum ezzel összefüggésben oly álláspontot képvisel, amely a római jogban is jelen van, és amelyet röviden így jellemezhetünk: egy tanú nem elégséges az elítéléshez. "Ha valaki embert öl – mondja a Numeri (35,30) –, a gyilkost csak tanúvallomás alapján büntessétek halállal; de ''egy tanú vallomása nem elég ''ahhoz, hogy valakit halálra ítéljetek." "Egy tanú ne lépjen föl senki ellen, bármi bűne vagy vétsége van is – fogalmaz általánosabb jelleggel a Deuteronomium (19,15). Akármilyen bűnről van szó, ''csak két vagy három tanú ''vallomása alapján szabad ítélni." Igen érdekes, hagy a Deuteronomiumnak egy másik helye (17,2-7) hasonló jogi feltételek mellett kívánja ''halállal büntetni a vallási paráználkodást, ''azt, ha valamely zsidó Jahvén kívül bármiféle más kultikus objektumot tisztel. Az említett szövegrészlet rendkívül kegyetlen. hangnemben így beszél: "Ha akad valaki körödben, valamelyik városban azok közül, amelyeket az Úr, a te Istened ad neked, akár férfi, akár nő, aki olyat tesz, ami az Úrnak, a te Istenednek tetszése ellenére van, és megszegi a szövetséget elmenvén ''más isteneket imádni, ''előttük, ''a nap, a hold és az ég seregei előtt leborulni, ''bár megtiltottam, ''ha jelentik, ''tarts kihallgatást és vizsgálatot, aztán ''ha beigazolódik, ''hogy valóban történt ilyen szörnyűség Izraelben, akkor azt a férfit vagy nőt, aki a gonoszságot elkövette, vitesd ki a kapuk elé, akár férfi, akár nő, és ''kövezzék agyon. ''A halálra ítéltet ''két vagy három tanú ''vallomása alapján kell kivégezni; ''egy tanú vallomása alapján nem szabad megölni. ''Először a tanúk emeljék föl megkövezésére a kezüket, aztán az egész nép." KULTIKUS SZOLGÁLAT ÉS SZESZFOGYASZTÁSI TILALOM Az Ószövetség különféle részletei szigorúan szabályozzák a kultikus funkciót betöltő ''papok életvitelét, ''és magát azt is, hogy egyáltalán ki lehet pap. A Leviticusban (10,8-Il) pl. az "Úr" határozottan "megtiltja" az állítólagos első zsidó főpapnak, Áronnak, hogy ő és bármelyik későbbi leszármazottja valamilyen erjesztett italt fogyasszon a vallási szolgálat végzése előtt. "Amikor a megnyilatkozás [a gyülekezet] sátorához jösztök, ''ne igyatok sem bort, sem más erjesztett italt, ''akkor nem hattok meg. Ez örök rendelkezés minden utódotok számára. Azért van, hogy megkülönböztessétek a szentet és a nem szentet, a tisztátalant és a tisztát, s hogy megismertessétek Izrael fiaival azoknak a törvényeknek a jelentőségét, amelyeket az Úr Mózes közvetítésével adott nektek." KIK NEM VEHETNEK RÉSZT A VALLÁSI SZERTARTÁSOKBAN? Ám az Ótestamentum nem csupán a papok számára tartalmaz életviteli előírásokat, hanem arról is rendelkezik, hogy ''milyen személyek nem vehetnek részt a kultikus összejöveteleken. ''A Deuteronomium (23,2-5) ebből a szempontból igen radikális tiltásokat fogalmaz meg, mondván: "Az a férfi, akinek ''herezacskóját ''összezúzták vagy ''hímvesszőjét ''levágták, ''ne lépjen be ''az Úr közösségébe. ''Fattyúnak sem szabad ''belépnie; még a tőle származó ''tizedik'' [!!] nemzedék sem léphet be az Úr közösségébe. ''Sem ammonita, sem moabita ''nem léphet be az Úr közösségébe; még a tizedik nemzedékük sem léphet be az Úr közösségébe, sohasem, mivel Egyiptomból való kivonulásotok idején útközben nem mentek elétek kenyérrel és vízzel, s mert fölbérelték Beor fiát, Bileámot [Bálámot] a mezopotámiai Peorból, hogy mondjon rád átkot." A SISEREHAD Ha a köznapi életben és az irodalomban valami élősködő, kártékony csapatot, tömeget akarunk megjelölni, gyakran használjuk a ''siserehad ''kifejezést. Maga ez a szó bibliai történéshez és személyhez kötődik. A Bírák könyvének 4-5. része elmondja, hogy az Ehud nevezetű bíró halála után a zsidókon 20 éven át Jábin, Kánaán királya uralkodott és keményen sanyargatta őket. Az elnyomottak azonban – Debora bírónő által ösztönzötten és Bárák által vezetve – fölkeltek az elnyomatás ellen, és bár rettegtek Jábinnak a seregétől, amelynek 900 vasszekere és rengeteg katonája volt, legyőzték a ''Sisera ''vezette ''hadat. ''Állítólag az utóbbi minden tagját kardélre hányták. A gyalog menekülő fővezért pedig – amikor egy sátorban menedéket kért és ott elaludt – egy Jáel nevű asszony ölte meg olyképpen, hogy a fejébe kalapáccsal sátorcöveket vert. NŐI KÉZTŐL MEGHALNI: SZÉGYEN A család és a Biblia témakört tárgyaló fejezetben részletesen szóltam arról, hogy az Ó- és az Újszövetségben a lényeget tekintve a patriarchális szemlélet uralkodik, amely a nőt a férfinál alacsonyabb rendű lénynek tartja. Épp ezért a régi zsidóknál igen nagy ''szégyennek ''számított, ha egy ''férfi – ''főként katona – ''asszonyi kéztől szenvedett halált. ''Jól szemlélteti ezt a tényt a következő történet: A bíró ''Gedeonnak ''(Jerubbaal) a sok feleségétől rengeteg, több mint 70 fia született. Mikor elhalálozott, egyik fia, a síkembeli ágyastól származó ''Abimélek ''(anyja népének a segítségével) uralkodóvá teszi magát. Fivéreit pedig – a legkisebb, az elrejtőzött Jotam kivételével – egy kövön megöli. A kegyetlen gyilkos azonban néhány év múltán csúfos véget ér. Amikor ugyanis a már elfoglalt Tebec (Thébes) város közepén álló tornyot ostromolta és a kapujához ment, hogy fölgyújtsa, ''egy asszony'' a fejére dobott egy malomkövet, amely összezúzta a koponyáját. Ekkor Abimélek azonnal hívatta fegyverhordozóját és a következőt parancsolta meg neki: "Vond ki a kardodat és ölj meg, ''nehogy ''azt ''mondhassák ''rólam az emberek, hogy ''asszony ölt meg." ''(Bírák 9,54.) A VASMŰVESSÉG FONTOSSÁGA Saul királyságának kezdetén a zsidóság jelentős része fölött a filiszteusok uralkodtak. Az utóbbiak helytartóját leütötte Jonatán, Saul fia, és ennek kapcsán háború tört ki a zsidók s a filiszteusok között. Vajon miért említem meg ezt a háborút, amelyben a vesztes filiszteusok 3000 harci szekérrel, 6000 lóval és rengeteg harcossal vettek részt? Azért, mivel vele összefüggésben a Biblia olyan sajátos technikatörténeti tényt említ meg, amellyel más ókori népeknél is találkozunk. Azt ti., hogy a ''vasművesség, a kovácsmesterség ''igen fontos szerepet játszott a régi embereknél mind a hadászatban, mind pedig a gazdasági tevékenységben, és emiatt ők maguk igyekeztek rá vonatkozóan kizárólagos hatalomra szert tenni, egyúttal viszont másokat az űzésétől megfosztani. Ha aztán sikerült szerezniük valahonnét – pl. háború során fogságba ejtve – egy jó kovácsot, akkor annak elvágták legalább az egyik lábinát, hogy ne menekülhessen az illető el. Valószínűleg ennek kifejeződése az, hogy a görög mítoszok híres kovácsistene, Héphaisztosz is sánta. Hasonló magatartást tanúsítottak, monopóliumra törekedtek ''a filiszteusok ''is, akik az uralmuk alatt élő ''zsidóknak megtiltották a vasművességet, a kovácsmesterség űzését, ''mint ahogy a következő szövegrészletből (1 Sám. 13,19-22) ez pregnánsan kitűnik: "Akkoriban [Saul uralkodásának kezdetén, tehát valamikor i. e. 1050 körül] Izrael egész földjén ''nem volt kovács, ''mert ''a filiszteusok ''azt mondták: ''Meg kell akadályozni, hogy a héberek kardot meg lándzsát csináljanak maguknak.« ''Ezért egész Izraelnek ''a filiszteusokhoz ''kellett fordulniuk, ha az ekevasat vagy a baltát, a fejszét, vagy az ösztökét meg akarták ''éleztetni. ''Kétharmad sékelbe került az ekevas és a balta, és egyharmad sékelbe a fejsze élesítése meg az ösztöke kiegyenesítése. Ezért a michmászi csata napján sem kard, sem lándzsa nem volt senkinek a kezében Saul és Jonatán egész seregében, még Saulnak és fiának, Jonatánnak sem." ZSÁKMÁNYSZERZÉS ÉS MEGADÓZTATÁS A különféle ószövetségi háborúk során a győztesek gyakran ''hatalmas mennyiségű zsákmányra ''tettek szert, az uralmuk alá került népekkel, városokkal pedig ''igen nagy adót ''fizettettek. Mindkét dologra vonatkozóan megemlítek egy-egy példát. A Numeri 31. része elmeséli, hogy a zsidók Mózes vezetésével megverték a midianitákat. Majd nem elégedtek meg azzal, hogy fölégették sátortáboraikat, városaikat és minden javukat elrabolták, hanem – állítólag megöltek közülük minden férfit, fiút, asszonyt, és csak azokat a lányokat hagyták életben, akik még nem háltak férfival. És hogy mekkora volt a megszerzett zsákmány? Erről a Biblia az alábbi adatokat közli: ''675.000 juh és kecske, 72.000 marha, 61.000 szamár, 32.000 érintetlen lány, ''továbbá ''rengeteg arany, ezüst, réz, vas, ón és ólom. ''Az Ószövetség egyúttal arról is beszámol, hogy az elrablott állatokat és lányokat fele-fele arányban a harcosoknak, ill. az egész közösségnek adták oda. Majd a katonáknak jutó részből minden 500. élőlényt a kultikus funkciót betöltő ''papoknak, a ''közösség részéből viszont minden 50.-et a segédszolgálatot ellátó lévitáknak kellett átadni. A zsákmányolt aranytárgyak (karperecek, karkötők, gyűrűk, fülbevalók és nyakláncok) pedig – összesen 16.750 sékel értékben – a gyülekezeti sátor, vagyis a közösség tulajdona lettek, s őket bizonyára ugyanúgy használták fel a kollektíva érdekében, miként az ókori athéniak is pl. a Pallasz Athéné szobrát borító aranylemezeket. A Királyok második könyvében (3,4-5) arról olvashatunk, hogy Akháb királysága idején ''milyen rendkívüli nagyságú adót ''fizettek az északi zsidó államnak, Izráelnek a hatalma alatt levő ''moabiták: ''évente 100000 juhot és 100 000 kos gyapját. ANATÓMIAI FURCSASÁGOK A Biblia némelykor különös sajátságú emberekről közöl adatot. Ószövetségi részében több alkalommal is szó esik ''óriásokról. ''Más esetekben viszont speciális testi felépítésű egyénekről szerezhetünk belőle tudomást. A második Sámuel-könyv (21,18-22) és a Krónikák első könyve (20,6) pl. elmondja, hogy Dávid idejében a zsidók ismételten háborúztak a filiszteusokkal, és a csaták során megölték a gátbeli Rafa négy óriás fiát. Majd megjegyzi, hogy közülük az egyiknek ''mind a négy végtagján 6-6, ''vagyis ''összesen 24 ujja ''volt. JÓSLATKÉRÉS IDEGEN ISTENTŐL? A régi népeknél bevett szokás volt, hogy fontos ügyekben nem csupán saját isteneikhez fordultak ''a jövőt illetően tanácsért, ''hanem más etnikumok jóshelyeihez is. Az ókori görögök kultikus centrumai közül pl. igen nagy nemzetközi kedveltségnek örvendett Apollón Delphoiban lévő szentélye. Ezt a templomot nagyon sokan keresték fel olyanok, akik Euripidésszel együtt tudták: "Sok meglepőt szűl a nap s a homályos éj / Az embereknek." Akik aggódtak a bekövetkező események bizonytalansága miatt, és a most idézett költő leírta állapotban érezhették magukat: "Hogy azt, mi eljön, nem tudhatjuk, ó be rossz!" Ilyen okok miatt küldte el Delphoiba a maga jóslatkérő követeit az utolsó lüd király, ''Kroiszosz ''(Krőzus) is az i. e. 6. században, mert előre szerette volna megtudakolni Apollón papnőjétől, Püthiától, mi lesz vajon a következménye annak, ha háborút folytat a fölemelkedő perzsa hatalommal. A szóban forgó dolgok kapcsán nem képeznek kivételt a régi zsidók sem. A király ''Saul ''pl., aki korábban valósággal kiirtotta a jósokat, bajba kerülvén, egy halottidéző asszonyt látogat meg, hogy segítségével tanácsot kaphasson Sámuel prófétától. Később pedig az északi zsidó állam, Izráel egyik uralkodója, ''Akházia, ''midőn a háztetőről leesvén súlyosan megsérült és betegen feküdt, jövőbeli sorsát megtudakolni éppenséggel ''a filiszteusok egyik istenéhez ''küldte el a maga követeit a következő szavakkal: "Menjetek, kérdezzétek meg Baal-Zebubot, Ekron istenét, vajon fölépülök-e bajomból." E cselekedetét a Jahve-kultuszt követő ''Illés ''próféta, persze, rossz néven vette, és ily kérdést intézett hozzá: "Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baal-Zebubot, Ekron istenét küldesz megkérdezni?" Majd pedig tudtára adta: "Ezt üzeni az Úr: Mivel követeket küldtél, hogy megkérdezd Baal-Zebubot, Ekron istenét, azért nem kelsz föl többé fekvőhelyedről, amelyre lefeküdtél; biztos, hogy meghalsz." És a Biblia szerint Akházia hamarosan el is távozott az élők sorából. (Lásd: 2 Kir. 1. rész.) HOMOSZEXUALITÁS ÉS VALLÁSI KULTUSZ A családról szóló fejezetben említettem, hogy a Leviticus későbbi időkből eredő rendelkezései igen határozottan tiltják ''a férfiak egymás közti "nemi kapcsolat"-át, ''a homoszexualitást. Nyilvánvaló, hogy ez a tilalom a zsidóknál is létező és valószínűleg eléggé elterjedt gyakorlat ellen irányult. Hogy valóban erről van szó, azt az Ótestamentum több helye is mutatja. Ezek közül az egyik (1 Kir. 14,24) a déli zsidó állam, Júda első uralkodójának, Roboámnak, Salamon fiának az időszakával kapcsolatosan megjegyzi: "Még ''férfiparáznák ''is voltak az országban. Elkövették azoknak a népeknek minden utálatosságát, amelyeket kiűzött az ÚR Izráel fiai elől." Egy másik hely (1 Kir. 15,12) arról tudósít, hogy Roboám unokája, Ászá föllépett a homoszexualitás ellen, és "Kikergette a férfiparáznákat az országból, és eltávolította az összes bálványokat, amelyeket elődei készítettek." Fia, Jósáfát (Jehosafát) hasonlóképp cselekedett, mert (mint 1 Kir. 22,47 közli) "Kisöpörte az országból a férfiparáznák maradékát, akik még megmaradtak apjának, Ászának az idejéből." Később azonban a szóban forgó homoszexualitás, úgy látszik, ismét nagyon elterjedt lett Júdában, mert a salamoni templom mellett ''a férfiparáznáknak külön házakat ''építettek, amelyeket aztán csak a nagy vallásújító, Jósfiás (Jozija) számol fel. A Királyok második könyve (23,7) szerint ez az uralkodó ugyanis "Leromboltatta a férfiparáznák házait, amelyek az ÚR háza mellett voltak, ahol az asszonyok sátracskákat szőttek ''a napistennőnek." ''Maga ez a férfiak közötti homoszexualitás egyébként a zsidóknál már jóval a királyság létrejötte előtt megvolt, amire egyértelműen utal a Bírák könyvének 19-20. része, amely elmondja, miként igyekeztek megerőszakolni egy lévitát a Gibeában lakó benjaminiták. Az utóbbiak így beszéltek a lévitát vendégül látó házigazdához: "Hozd ki azt a férfit, aki a házadba jött, ''hadd ismerjük őt.'' MATUZSÁLEMI KOR? Ha valaki a Genezis könyvét olvassa, meglepetten tapasztalja, hogy az ''ősatyák – ''főként az özönvíz előttiek – milyen ''sokáig éltek. ''Benne ugyanis a következő adatok szerepelnek arról, hogy egyes pátriárkák hány éves korban hunytak el: Ádám 930 (5,5), Sét 912 (5,8), Enós 905 (5,11), Kénán 910 (5,14), Mahalaél 895 (5,17), Jered 962 (5,20), Lámek 777 (5,31) esztendősen halt meg. Az ősatyák köréből külön is meg kell említenem kettőt. Egyrészt ''Énókot, ''aki "mindössze" 365 évet élt, mivel "egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten" (5,23). Másrészt ''Matuzsálemet ''(Metuselah), aki az ősatyák közül a ''legtovább, összesen 969 évig élt'' (5,27), s akinek a nevéhez épp ezért kötődik a ''"matuzsálemi ''kor" kifejezés, amelyet akkor használunk, ha valakinek az igen öreg voltára akarunk utalni. Hogy aztán e valósaknak semmiképp nem nevezhető életkori adatok mögött mi húzódik meg reálisan, azt nem tudhatjuk. Ám valószínűnek tűnik, hogy valami olvasati hiba lappang bennük, amely a tényleges életkor megtízszerezését okozta. Hasonló tévedést a régi görögök is elkövettek, amikor az egyiptomiaktól – mint Platón beszámol róla: Szolón révén – átvették az Atlantisz pusztulásáról szóló történetet. A Biblia szerint még a magas kort megélt pátriárkák csoportjához tartozik ''Nóé ''is, aki 950 évesen hunyt el (9,29). Továbbá a fiai (Sém, Hám, Jáfet), akiket 500 esztendősként, 100 évvel az özönvíz előtt nemzett. Valamint több késői leszármazottja: Arpaksad 438 (11,12-13), Selah 433 (11,14-15), Héber 464 (11,16-17), Peleg 239 (11,18-19), Reu 239 (11,20-21), Szerug 230 (11,22-23), Náhór 148 (11,24-25), Táré pedig 205 (11,32) esztendőt élt meg. Mindez azonban igen meglepő, mert (még a vízözön előtt!) az istenség ''120 évben maximálta ''az emberi életkort (6,3), mondván: "Nem marad éltető lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen." Magát ezt a maximum-elvet azonban nem csupán a most említett személyek "sértik meg", hanem még mások, későbbi egyének is, mert Ábrahám 175 (25,7), Sára 127 (23,1), Jákób 147 (47,28), Jójádá főpap 130 (2 Krón. 24,15) esztendősen hal meg. Jób pedig még a megpróbáltatásai után is 140 évig él (Jób 42,16). Mózes azonban (Deut. 34,7) épp 120 esztendősen búcsúzik el az élettől; mégpedig úgy, hogy "Szeme sem tört meg, frissessége megmaradt." És mit mondhatunk vajon összegzésül a fenti "adatok" természetéről? Talán annyit jogosan, hogy a mesék világába tartoznak. Érdekességként azért mégis kitértem rájuk, mert a Biblia egy sajátos szféráját, az emberi élet állítólagos ősi időtartamát ismerheti meg általuk az olvasó. ŰRHAJÓSOK JÖTTEK A KOZMOSZBÓL? A Bibliában sok olyan sajátos dologról olvashatunk, amely a maga különösségével még a tudomány csodás eredményeihez hozzászokott mai embert is meglepi. Az ilyen jelenségek közé tartozik pl. az "özönvíz" előtti emberek éppen most bemutatott, állítólag nagyon hosszú életideje, matuzsálemi kora. Aztán az olyan szövegrészletek, amelyek szerint hajdanán "óriások" laktak a földön, és amelyek szerint "istenfiak" házasságra léptek fajunk asszonyaival. Az utóbbi témakör kapcsán a Genezisben egy hely (6,1-2.4) az "özönvíz"-et megelőző korszakot illetően a következőkről "tudósít": "Történt pedig, hogy amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön, és leányaik születtek, látták az ''istenfiak, ''hogy ''szépek az emberek leányai, ''ezért feleségül vették közülük mindazokat, akiket ''kiszemeltek ''maguknak… Abban az időben, amikor az ''istenfiak ''bementek az ''emberek leányaihoz, ''és azok gyermekeket szültek nekik – sőt még azután is –, ''óriások ''éltek a földön. Ők azok a vitézkedők, akik ősidőktől fogva hírnevesek voltak." A sajátos bibliai dolgok körébe tartozik az is, amit már a matuzsálemi korral összefüggésben említettem, az ti., hogy az egyik ősatya, ''Énók ''"az Istennel járt, és egyszercsak ''eltűnt, ''mert ''magához vette őt Isten" ''(Gen. 5,24). Az Énók különös eltűnését "leíró" szövegrészlet kapcsán egyes kutatók arra gondolnak, hogy ezt a férfiút esetleg a ''kozmoszból érkezett űrhajósok ''vitték el magukkal. Lehet, hogy e feltételezésen sokan mosolyognak. Ám nem biztos, hogy joggal, mert a Biblia több más helye is hasonló hipotézisre ösztökélhet bennünket. Így pl. az újszövetségi Jelenések könyve, amelynek szerzője arról "számol be", hogy csodás módon ragadtatott el Patmosz szigetéről. Továbbá az újtestamentumi Jézus-alak állítólagos mennybemenetelét "leíró" sok részlet. Az ilyen bibliai szövegek olvasásakor a "racionális" beállítottságú ember – az esetek többségében joggal – arra gondol, hogy ezek csupán szerzőjük eleven vallási fantáziájáról tanúskodnak. Ám miközben gyakran tényleg ez a helyzet, mégis legyünk óvatosak, és ne zárjuk ki elvileg azt a lehetőséget, hogy régi időkben jöttek a földünkre a kozmoszból értelmes, fejlett technikát birtokló lények, és itt kapcsolatra léptek őseinkkel. Hogy ezt az óvatosságot miért tartom szükségesnek, azt ''két ''ótestamentumi konkrétummal igyekszem megindokolni. E konkrétumok közül az ''egyik ''azzal kapcsolatos, hogy ''Illés prófétát ''állítólag az "Úr" ''tüzes szekerén fölvitte az égbe. ''Maga az a részlet, amely e csodás történésről "számol be", a következőképp szól: "Amikor az ÚR föl akarta vinni Illést ''forgószélben ''az égbe, Illés és Elizeus elment Gilgából. Illés ezt mondta Elizeusnak: Maradj itt, mert engem Bételbe küldött az ÚR. De Elizeus így felelt: Az élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! Elmentek tehát Bételbe. A bételi prófétatanítványok odamentek Elizeushoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy az ÚR ma elragadja mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok! Akkor ezt mondta neki Illés: Maradj itt, Elizeus, mert engem Jerikóba küldött az ÚR. Ő azonban így felelt: Az élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! És megérkeztek Jerikóba. A jerikói prófétatanítványok odaléptek Elizeushoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy az ÚR ma elragadja mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok! Azután ezt mondta neki Illés: Maradj itt, mert az Úr a Jordánhoz küldött engem. Ő így felelt: az élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! Így mentek ketten együtt. Velük ment ötven prófétatanítvány is, és amikor ők ketten megálltak a Jordánnál, azok is megálltak tőlük távol. Illés fogta a palástját, összegöngyölte, és ráütött vele a vízre, mire az kettévált, ők pedig mindketten szárazon mentek át rajta. Amikor átmentek, Illés ezt mondta Elizeusnak: Kérj valamit, megteszem, mielőtt elragadnak tőled. Elizeus így felelt: Jusson nekem a benned működő lélekből kétszeres rész! Ő ezt mondta: Nehezet kértél. Ha látsz engem, amikor elragadnak tőled, akkor úgy lesz; de ha nem, akkor nem lesz úgy. Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, ''hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, ''és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl ''Illés forgószélben az égbe. ''Elizeus látta ezt, és így kiáltozott: Atyám! Atyám! Izráel harci kocsijai és lovasai! Azután nem látta őt többé. Ekkor megragadta a ruháját, és két darabra szakította. Majd fölemelte Illés leesett palástját, és megint odaállt a Jordán partjára. Fogta Illésnek a leeset palástját, ráütött azzal a vízre, és így szólt: Hol van az ÚR, Illés Istene, hol van ő? Amikor ráütött a vízre, az kettévált, Elizeus pedig átment rajta. Látták ezt a prófétatanítványok, akik átellenben, Jerikóban voltak, és ezt mondták: Az Illésben működő lélek Elizeusra szállt!" (2 Kir. 2,1-15.) Az idézett szöveg igen szűkszavúan nyilatkozik az Illést elvivő ''"tüzes harci kocsi''"-ról, amely esetleg űrhajó lehetett, s amely valóságos ''forgószelet ''keltve távozott el földünkről. És még inkább sajátos kozmikus lények planétánkkal kapcsolatos tevékenységére látszik utalni ''a másik ''konkrétum, az ''Ezékiel próféta ''személyéhez kötődő különös eseménysor, amelyről az ő nevét viselő ótestamentumi könyv több helye "tudósít". A "tudósítások" szerint az "Úr" legalább 10 alkalommal jelent meg az i. e. 597-es esztendőtől babilóniai fogságban élő Ezékielnek. Magukról ezekről a "megjelenések"-ről az esetek többségében már az első pillanatban látható, hogy a szerző vallási fantáziájának a gyümölcsei, s általuk a próféta a maga népének a megjavulását és sorsának a jobbra fordulását szeretné elérni. Ám bizonyos részleteik, amelyek meghökkentenek bennünket rendkívül különös ''repülő szerkezetek ''leírásával, aligha vezethetők vissza Ezékiel vallásos ihletettségű fantáziájára. Ezek mögött tényleges tapasztalatoknak kell meghúzódniuk. A próféta ''személyesen kellett hogy lássa ''ezeket a szerkezeteket, amelyek a mi mai űrhajóinkra hasonlíthattak. Ezékiel első "látomás"-ára állítólag i. e. 592-ben került sor a babilóniai Kebár folyó (csatorna?) mellett, s róla a próféta a következőket mondja: ''"…megnyílt az ég, ''és isteni látomásokat láttam… Láttam, hogy ''forgószél ''jött észak felől, nagy ''felhővel ''és egymást érő ''villámlással, ''körülötte ''fényözönnel. ''A közepéből, a villámok közül mintha ''ezüstös csillogás ''tündöklött volna. ''Négy élőlény alakja ''volt ott. Ilyennek látszottak: ''emberhez hasonló alakjuk ''volt, de mindegyiknek ''négy arca, ''és mindegyiknek ''négy szárnya ''volt. ''Lábaik ''egyenes lábak voltak, de lábfejük olyan volt, mint a borjúláb. Ragyogóak voltak, mint a fénylő réz. Szárnyuk alatt négyfelől emberi kezek voltak. Mind a négynek voltak arcai és szárnyai. Szárnyaik összeértek, egyiké a másikéhoz. ''Nem kellett megfordulniuk, amikor jártak, ''mindegyik előre nézve tudott menni. Ilyen volt az ''arcuk: ''volt ''emberarcuk, ''de volt ''oroszlánarca ''is mind a négynek jobbról, ''bikaarca ''is volt mind a négynek balról, és volt ''sasarca ''is mind a négynek. Ilyen volt az arcuk. Felső szárnyaik ki voltak terjesztve, ez a két szárny összeért, egyiké a másikéval, kettő pedig eltakarta a testüket. Mindegyik előre nézve tudott menni. Ahova a ''lélek ''[?] akart menni, odamentek, nem kellett megfordulniuk, amikor jártak. Ilyenek voltak ''az élőlények ''[?]: külsejük olyan volt, mint az izzó ''parázs, ''és az élőlények közt, mintha ''égő fáklyák ''lobogtak volna. ''Tűz ''ragyogott, és a ''tűzből villámok ''cikáztak. Az élőlények ''járása-kelése ''olyannak látszott, ''mint a villámlás.'' Amikor néztem az élőlényeket, megpillantottam ''egy-egy kereket ''a földön az élőlények mellett, mind a négy ''előtt. ''A kerekek úgy voltak elkészítve, hogy ragyogó drágaköveknek látszottak, és mind a négy egyforma volt. Úgy készültek, hogy ''mindegyik kerék közepében egy másik kerék ''látszott. Amikor jártak, ''négy irányban tudtak menni; ''nem kellett megfordulniuk, amikor jártak. A kerék abroncsai magasak és félelmetesek voltak, és mind ''a négy abroncs ''körös-körül ''tele volt szemekkel. ''Amikor az élőlények jártak, a kerekek is jártak mellettük; és amikor ''az élőlények fölemelkedtek a ''földről, ''a kerekek is ''fölemelkedtek. Ahová a lélek akart menni, oda mentek; ahová a lélek akarta. És a kerekek is fölemelkedtek velük, mert az ''élőlények lelke irányította ''a kerekeket. Ha azok jártak, ezek is jártak, ha azok megálltak, ezek is megálltak; és ha fölemelkedtek a földről, fölemelkedtek a kerekek is, mert az élőlények lelke irányította a kerekeket. Az élőlények feje fölött valami ''boltozat ''volt, amely félelmesen csillogott, mint a jég, és ki volt feszítve a fejük fölött. A boltozat alatt ki voltak terjesztve szárnyaik, egyiké a másiké felé. Mindegyiknek volt ''másik két szárnya is. ''Ezekkel eltakarták a testüket elöl is, hátul is. Amikor jártak, olyannak hallottam szárnyaik ''zúgását, ''amilyen a nagy vizek zúgása, ''mint a Mindenható hangja. ''Hangjuk zúgása olyan volt, mint egy tábor morajlása. Amikor megálltak, leeresztették szárnyaikat. És egy hang hallatszott a fejük fölött lévő boltozatról, amikor megálltak, és leeresztették szárnyaikat. A fejük fölött levő boltozaton fölül egy ''zafírfényű trónus ''alakja látszott, a trónus alakja fölött pedig ''emberhez hasonló alak ''látszott. Ezüstösen csillogónak láttam: derekától fölfelé úgy látszott, mintha tűz fogná körül, derekától lefelé pedig úgy láttam, mintha fényözön venné körül. A körülötte levő fényözön olyannak látszott, mint a szivárvány, amely a felhőkön szokott lenni esős napon. ''Ilyen volt az ÚR dicsőségének a látványa. ''Amikor megláttam, arcra borultam, és hallottam, hogy valaki megszólal." (Ez. 1,1-28; vö.: 3,12-15; 10,9-22.) Ezékiel tehát nagyon különös szerkezetű repülő gépekről beszél. S vajon feltételezhetjük-e ép ésszel, hogy ezek az általa élőlényeknek hívott dolgok nem mások, mint saját fantáziájának képzelményei? Nem inkább arra kell-e gondolnunk, hogy ő ''valójában látta ''ezeket a gépezeteket, és megpróbálta őket leírni az általa ismert dolgok segítségével? A magam részéről úgy vélem, érdemes elmélkednünk mindazon, amit a Biblia kozmikus tényezők földi látogatásáról mond. Nem állítom kategorikusan, de az ismertetett szövegek alapján rendkívül ''valószínűnek ''tartom, hogy a régi időkben ''űrhajósok érkeztek földünkre, ''s kapcsolatot tartottak őseinkkel. Ha aztán ezt a hipotézist elfogadjuk, akkor némiképp arra a rendkívül fontos kérdésre is választ lelhetünk, hogy miért az égben lakónak és onnan a Földre látogatónak tartják elődeink a maguk isteneit. BIBLIAI TÖRTÉNETEK Ha az Ó- és az Újtestamentumot lapozgatjuk, lépten-nyomon sajátos történetek re bukkanunk. Ezek tartalmukat tekintve igen el térők. Akadnak köztük pozitív erkölcsiségre, a Jahvéban vagy a Krisztusban való hitre ösztönzők, humorosak és komolyak, az emberi nagyszerűséget és gonoszsaígot kifejezők, egyszerűek és bonyolultak, vallásos megszállottságtól és filozófiai szellemtől áthatottak, igaz hazaszeretetre, agresszív nacionalizmusra és általános humanizmusra késztetők, s olyanok is, amelyek a mesék birodalmába, illetve egyszerűen a társadalom múltjához tartoznak. Most ezekből a történetekből nyújtok át az olvasónak egy válogatást, amelynek összeállításakor elsődlegesen két cél vezetett. Egyfelől az a szándék, hogy bemutassam a Biblia sokarcúságát. Másfelől az a törekvés, hogy a fiatalabb nemzedékekhez e történetek révén is közelebb hozzam az egyetemes kultúra kincsesházába tartozó Bibliát, gyarapítsam a vele kapcsolatos ismereteiket. Mégpedig szinópéi ''Diogenész ''szellemében, aki a következőket mondotta: "A műveltség az ifjaknak fegyelmező erő, az taregeknek vigasz. a szegényeknek gazdagság, a gazdagoknak ékesség." (Pais István: "Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák." 302. oldal.) Magában ebben a válogatásban egyébként külön szerepeltetem az Ó- és az Újszövetség történeteit, mivel a Biblia két fő része közt jelentős eszmei eltérések vannak abból fakadóan, hogy az Ótestamentum a zsidó nép és vallás, az Újtestamentum pedig a kereszténység kifejeződése. ÓSZÖVETSÉGI TÖRTÉNETEK A GENEZIS ELSŐ TEREMTÉSMÍTOSZA Amikor korábban a Bibliának a világ keletkezésével kapcsolatos nézeteit analizáltam, a tárgyalás menetét nem akartam megzavarni az Ótestamentum két kozmogóniai leírásának az idézésével. Ám ezeknek a mindenség létrejöttére vonatkozó elbszéléseknek a betű szerinti közlése nélkül egy Bibliáról szóló könyv igen hiányos volna. Épp ezért az aranykori hiedelmek elemzésekor sort kerítettem a ''második ''mítosz idézésére. Most, a bibliai történeteket tartalmazó fejezet élén pedig az ''első ''kozmogóniai leírást közlöm, amely a következőképpen szól (Gen. 1,1 – 2,4a): "Kezdetben teremtette ''Isten a ''mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de ''Isten ''Lelke lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondta ''Isten: Legyen ''világosság! És lett világosság. Látta ''Isten, ''hogy a világosság j6, elválasztotta tehát ''Isten a ''világosságot a sötétségtől. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte. Így lett este, és lett reggel: ''első nap.'' Azután ezt mondta ''Isten: ''Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket. Megalkotta tehát ''Isten a ''boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt. Azután elnevezte ''Isten a ''boltozatot égnek. Így lett este. és lett reggel: ''rnásodik nap.'' Azután ezt mondta ''Isten: ''Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a száraz. És úgy történt. Azután elnevezte ''Isten a ''szárazat földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte. És látta ''lsten, ''hogy ''ez jó.'' Azután ezt mondta ''Isten: Növesszen a ''föld növényeket: füvet, amely magvakat hoz, gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amelyben magva lesz a földön. És úgy történt. Hajtott tehát a föld növényeket: füvet, amely fajtájának megfelelő magvakat hoz, és gyümölcstermő fát, amelynek ugyancsak fajtájának megfelelő magva van. És látta ''Isten, ''hogy ez ''jó. ''Így lett este, és lett reggel: ''harmadik nap.'' Azután ezt mondta ''Isten: Legyenek ''világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és meghatározó jelei legyenek az ünnepeknek, a napoknak és az esztendőknek. Legyenek ezek világító testek az égbolton, hogy világítsanak a földre. És úgy történt. Megalkotta ''Isten ''a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka; meg a csillagokat. Az égboltra helyezte azokat ''Isten, ''hogy világítsanak a földre, és uralkodjanak nappal meg éjszaka, és elválasztotta a világosságot a sötétségtől. És látta ''Isten, ''hogy ez ''jó. ''Így lett este, és lett reggel: ''negyedik nap.'' Azután ezt mondta ''Isten: ''Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt. És megteremtette ''Isten ''a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különböző fajtájú úszó élőlényeket, és a különböző fajtájú madarakat. És látta ''Isten, ''hogy ''ez jó. ''Azután megáldotta azokat ''Isten: ''Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek meg a tenger vizét; a madár is sokasodjék a földön! Így lett este, és lett reggel: ''ötödik nap.'' Azután ezt mondta ''Isten: Hozzon létre ''a föld különböző fajtájú élőlényeket: különböző fajta barmokat, csúszómászókat és egyéb földi állatokat. És úgy történt. Megalkotta ''Isten ''a különböző fajtájú földi állatokat, a különböző fajta barmokat, meg a föld mindenféle fajta csúszómászóját. És látta ''Isten, ''hogy ''ez jó.'' Akkor ezt mondta ''Isten: ''Alkossunk ''embert a képmásunkra, ''hozzánk hasonlóvá: ''uralkodjék ''a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette ''Isten / ''az embert a maga képmására, ''/ Isten ''képmására teremtette, ''/ férfivá és nővé ''teremtette őket. ''/ Isten ''megáldotta őket / és ezt mondta nekik ''Isten: / Szaporodjatok, sokasodjatok, / töltsétek be és hódítsátok meg a földet. / Uralkodjatok a tenger halain, / az ég madarain / és a földön mozgó / minden élőlényen!'' Azután ezt mondta ''Isten: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek. ''Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. És látta ''Isten, ''hogy ''minden, amit alkotott, igen jó. ''Így lett este, és lett reggel: hatodik nap. Így készült el a menny és a föld és azoknak minden serege. ''A hetedik napra ''elkészült ''Isten ''a maga munkájával, amelyet alkotott, és ''megpihent a hetedik napon ''egész alkotó munkája után. Azután megáldotta és ''megszentelte Isten a hetedik napot, ''mivel azon pihent meg ''Isten ''egész alkotó és teremtő munkája után. Ez a menny és föld teremtésének a története." KÁIN ÉS ÁBEL A következő történet, amelyet ismertetek, arról szól, hogy miként ölte meg Káin a maga öccsét, Ábelt. A Genezis 4. részének 1-15. verse erről így beszél: "Ádám a feleségével, Évával hált, aki terhes lett, megszülte ''Kaint, ''és azt mondta: Fiút kaptam az ÚRtól. Majd újból szült: annak testvérét, ''Ábelt. Abel juhpásztor ''lett, ''Kain ''pedig ''földművelő.'' Egy idő múlva Kain áldozatot vitt az ÚRnak, a föld gyümölcséből. Ábel is vitt az elsőszülött bárányokból, a kövérjükből. Az ÚR ''rátekintett Ábelra és áldozatára, ''de ''Kainra és áldozatára nem tekintett. ''Emiatt Kain nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét. Ekkor azt kérdezte Kaintól az ÚR: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, ''a vétek az ajtó előtt leselkedik, ''és rád vágyódik, de te ''uralkodhatsz rajta.'' Egyszer azt mondta Kain a testvérének, Ábelnak: Menjünk ki a mezőre! Amikor a mezőn voltak, ''rátámadt Kain a ''testvérére, ''Ábelra, és meggyilkolta.'' Akkor az ÚR ezt mondta Kainnak: Hol van Ábel, a testvéred? Kain ezt felelte: Nem tudom! ''Talán őrzője vagyok én a testvéremnek? ''De az ÚR így szólt: Mit tettél? ''Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földről. ''Most azért légy átkozott, kitaszítva arról a földről, amely megnyitotta a száját, hogy befogadja testvéred kiontott vérét a kezedből. Ha a földet műveled, nem adja többé neked termőerejét. Bujdosó és kóbor leszel a földön. Ekkor Kain azt mondta az ÚRnak: ''Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám. ''Íme, elűztél ma erről a földről, el kell rejtőznöm színed elől, bujdosó és kóborló leszek a földön, és meggyilkolhat bárki, aki rám talál. De az ÚR azt felelte neki: Nem úgy lesz! Ha valaki meggyilkolja Kaint, hétszeresen kell bűnhődnie. Ezért ''jelet (bélyeget) ''tett az ÚR ''Kainra, ''hogy senki se üsse agyon, ha rátalál." Maga ez a történet egy vonatkozásban minden bizonnyal annak az ellenségeskedésnek az emlékét őrzi, amely az ókori Keleten a már megtelepedett földművelők és a még nomád állattenyésztéssel foglalkozó népcsoportok viszonyát jellemezte, és amelynek során az előbbiek békére inkább hajló településeit gyakran kirabolták az utóbbiak. Ám ezen túlmenően más figyelemreméltó mozzanatok is rejlenek benne. Így pl. az, hogy a megalkotója korántsem volt valami jó véleménnyel az emberi nemről, amelynek már első gyermekét, Káint gyilkosként ábrázolja, s ily módon fajunk ama agresszív-sátáni oldalát jeleníti meg, amely a római vígjátékírót. ''Plautust ''az ember embernek farkasa megjegyzésre késztette, s amelyről a filozófus ''Seneca'' a következőképp nyilatkozott: "Tévedsz, ha hiszel a veled szembejövők arcának: emberi ábrázatuk van, de vadállatlelkük; a vadak kapcsán legfeljebb a találkozás pillanata rejt veszélyt; ha hagytak elmenni, nem erednek utánad. Soha más nem hajtja őket a kártevésre, csak a szükség -- az embernek jólesik embert pusztítani." (Pais István: Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák. 13. oldal.) Meglepő a történetben az is. hogy a testvérgyilkosság voltaképpeni "előidézője" maga az isten, aki önkényesen csak Ábelt és az ő állatáldozatát "fogadja" kedvesen, ami kiváltja Káin haragját. Furcsának találhatjuk-a szóban forgó történetben még azt is, hogy a fivérgyilkos nem részesül szigorú büntetésben, mert a rásütött ''káinbélyeg ''megvédi az életét, és ha mégis megölné valaki, akkor az illetőnek a maga gyilkos tettéért hétszeresen kéne meglakolnia. Suradnik:Dubaduba/Bibliai érdekességek3 1491 4194 2006-02-09T22:59:26Z 193.225.194.254 TÖRTÉNETEK AZ ÖZÖNVÍZRŐL Az Ótestamentum szerint az ősi időkben hatalmas özönvíz pusztított a földön. Mégpedig nem természeti okok következtében, hanem azért, mivel az istenség haragra gerjedt a mind gonoszabbá vált emberek ellen, és úgy döntött, hogy eltörli planétánkról az összes élőlényt. Az erkölcsös ''Nóé ''és családja azonban kegyelemre lelt a természetfölötti hatalom előtt – és megmaradtak a jövő szempontjából magnak azok ''az állatok ''is, amelyeket az isten parancsára Nóé bevitt a bárkájába. Maga ez a történet a Genezis 6 8. részében olvasható. és a következőképpen szól: "Amikor látta az ÚR, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata nap mint nap csak gonosz, ''megbánta az ÚR'', hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében. Ezért azt mondta az ÚR: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt ''az állatokut, a csúszómászókat ''és az ''égi madarakat is'', mert megbántam, hogy alkottam őket. De ''Nóé ''kegyelmet talált az ÚR előtt. Nóénak ez a története: ''Nóé ''igaz ember ''volt, feddhetetlen ''a maga nemzedékében. ''Az Istennel ''járt Nóé. Nóé három fiút nemzett: Sémet, Hámot és Jáfetet. A föld pedig mind romlottabb lett az ''Isten ''előtt, és megtelt a föld erőszakossággal. És ''Isten ''látta, hogy mennyire megromlott a föld, mert mindenki rossz útra tért a földön. Ezt mondta ''Isten ''Nóénak: Elhatároztam, hogy ''minden élőnek ''véget vetek, mert erőszakossággal telt meg miattuk a föld. Ezért elpusztítom őket a földdel együtt. Csinálj ''bárkát ''góferfából, készíts rekeszeket a bárkában, és vond be kívül-belül szurokkal. Így készítsd el azt: a bárka hosszú háromszáz könyök [kb. 150 méter?] legyen, szélessége ötven [kb. 25 méter?] és magassága harminc könyök [kb. 15 méter?]. Ablakot is csinálj a bárkára, és egy könyökre hagyd azt felülről; a bárka ajtaját az oldalára helyezd. Készíts alsó, középső és felső emeletet. Mert én özönvizet fogok hozni a földre, hogy elpusztítsak az ég alatt minden élőlényt. Minden el fog pusztulni, ami a földön van. Veled azonban szövetségre lépek: menj be a bárkába fiaiddal, feleségeddel és fiaid feleségeivel együtt. És vigyél be a bárkába ''minden élőlényből, ''mindenből ''kettőt-kettőt, ''hogy életben maradjanak veled együtt. ''Hímek ''és ''nőstények ''legyenek azok. A madaraknak, az állatoknak és a föld minden csúszómászójának különböző fajtáiból, mindegyikből ''kettő-kettő ''menjen be hozzád, hogy életben maradjon. Vigyél magaddal mindenféle eledelt, ami csak megehető; gyűjtsd be magadhoz, hogy legyen ennivalótok, neked is, meg azoknak is. Nóé meg is tett mindent, úgy járt el, ahogyan ''Isten ''megparancsolta neki. Akkor ezt mondta az ÚR Nóénak: Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged látlak igaznak ebben a nemzedékben. ''Minden tiszta állatból hetet-hetet ''[?] vigyél magaddal, hímet és nőstényt. Azokból ''az állatokból, ''amelyek ''nem tiszták, kettőt-kettőt, ''hímet és nőstényt. Az égi ''madarakból ''is ''hetet-hetet, ''hímet és nőstényt, hogy maradjon utódjuk az egész földön. Mert hét nap múlva ''negyven nap és negyven éjjel ''tartó ''esőt ''bocsátok a földre, és eltörlök a föld színéről minden élőt, amelyet alkottam. Nóé meg is tett mindent úgy, ahogyan az ÚR megparancsolta neki. Nóé hatszáz éves volt, amikor özönvíz lett a földön. Bement tehát Nóé fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel a bárkába az özönvíz elől. ''A tiszta állatok és a tisztátalan állatok közül, ''a madarak és mindenféle földi csúszómászók közül ''kettő-kettő ''ment be Nóéhoz a bárkába: hím és nőstény, ahogyan megparancsolta ''az Isten ''Nóénak. A hetedik napon özönvíz lett a földön. Nóé életének hatszázadik évében, a második hónap tizenhetedik napján, fölfakadt ezen a napon ''a nagy mélység minden forrása, ''és ''megnyíltak az ég csatornái.'' Negyven nap és negyven éjjel esett az eső a földre. Még azon a napon bement Nóé és Nóé fiai, Sém, Hám és Jáfet, Nóé felesége és fiainak három felesége a bárkába, és velük együtt mindenfajta élőlény, mindenféle állat és csúszómászó, amely csúszik-mászik a földön, mindenfajta repdeső állat, madarak és szárnyasok. ''Kettő-kettő ''ment be Nóéhoz a bárkába mindenféle élőlényből. Hím és nőstény ment be minden élőből; bementek, ahogyan ''Isten ''parancsolta. Az ÚR pedig bezárta Nóé után az ajtót. Amikor már ''negyven napja ''tartott az özönvíz a földön, annyira megnövekedett a víz, hogy fölemelte a bárkát, és az fölemelkedett a földről. A víz egyre áradt és növekedett a földön, és elborította a legmagasabb hegyeket is az ég alatt. Sőt tizenöt könyöknyit áradt a víz azután, hogy elborította a hegyeket. Elpusztult minden test, amely a földön mozgott: madár, állat és vad, a földön nyüzsgő minden féreg és ember. Minden meghalt, aminek az orrában élet lehelete volt, ami a szárazföldön élt. Eltörölt ''Isten ''minden élőt, amely a föld színén volt, embert és állatot, csúszómászót és égi madarat. Mindent eltörölt a földről, csak Nóé maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában. A víz ''százötven napig ''áradt a földön. ''Isten ''azonban nem feledkezett meg Nóéról, sem azokról az élőlényekről, amelyek vele voltak a bárkában. Szelet bocsátott ''Isten a ''földre, és a víz apadni kezdett. Bezárultak a ''mélység forrásai; ''megszűnt esni ''az eső az ''égből. Azután a víz egyre jobban visszahúzódott a földről, és ''.százötven nap ''múlva leapadt a víz. A bárka pedig a hetedik hónap tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát-hegységben. A víz állandóan fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatókká váltak a hegyek csúcsai. ''Negyven nap ''múlva kinyitotta Nóé a bárka ablakát, amelyet csinált, és kiengedett egy ''hollót. ''Az újra meg újra kirepült, meg visszatért, amíg föl nem száradt a víz a földről. Kiengedett egy ''galambot ''is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színéről. De a galamb nem talált helyet a lábának, hogy leállhasson, ezért visszatért hozzá a bárkába, mert víz borította az egész föld színét. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta és bevette magához a bárkába. Várakozott még újabb ''hét ''napig, és ''ismét ''kiengedte a ''galambot a ''bárkából. Estére megjött hozzá a galamb, és ekkor már egy leszakított ''olajfalevél ''volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy a víz leapadt a földről. Várakozott még újabb ''hét ''napig, és kiengedte a ''galambot, ''de az már nem tért vissza hozzá. A hatszázegyedik esztendőben, az első hónap első napjára fölszikkadt a víz a földről. Ekkor Nóé eltávolította a bárka födelét, és látta, hogy megszikkadt a föld színe. A második hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld. Ekkor így szólt ''Isten ''Nóéhoz: Jöjj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt! Minenféle élőlényt, amely csak veled van: madarat, állatot és minden földi csúszómászót hozz ki magaddal, hadd nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön! Kijött tehát Nóé fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel együtt. Minden élőlény, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, csoportonként kijött a bárkából. Azután oltárt épített Nóé az ''ÚRnak, ''és vett minden ''tiszta állatból ''és minden ''tiszta madárból, ''és égőáldozatokat mutatott be az oltáron. Amikor az ÚR megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az ''ÚR: ''Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem." (Gen. 6,5 – 8,21.) A fentebb idézett, különféle forrásokból jól-rosszul összeszerkesztett bibliai özönvíz-elbeszélés igen meglepő mozzanatokat foglal magában világnézeti szempontból. Miként az édenkerti gyümölcsevési tilalom megszegésekor és Káin testvérgyilkossága kapcsán, benne is azzal a meggyőződéssel találkozhatunk, hogy a természetfölötti hatalomnak csak nagyon esendő embert sikerült létrehoznia. Olyannyira, hogy a korabeli nemzedékben csupán egyetlen személy, Nóé tisztességes, és ezért a fölháborodott istenség szükségesnek látja, hogy kiirtsa az emberiséget. Pusztító tevékenysége azonban "önkritiká"-t is jelent, hisz a saját maga teremtette, tőle függő és ezért voltaképp ártatlan embereket törli el a föld színéről. Nem is szólva arról, hogy a teljesen vétlen állatokat is halálra szánta az istenség, aki ismételten hibát követ el, mert Nóé utódai éppúgy erkölcstelenül élnek, éppúgy gonoszsággal töltik meg a földet, mint az özönvízzel állítólag elpusztított őseik. Maga ez az elbeszélés voltaképp ''két – ''egy ''jahvista ''és egy ''elohista – ''kútfőből van – mégpedig logikailag ellentmondásos módon összeállítva. Hogy valóban ez a helyzet, azt a következő tények bizonyítják: 1) Az idézett szöveg egyes részeiben az "ÚR" (Jahve), más részeiben viszont az ''"Isten"(Elohim) ''a transzcendens hatalom. 2) Míg a jahvista kútfő szerint az özönvíz csupán ''az esőzésből, ''addig az elohista változat szerint a földön lévő ''forrásokból és a ''felülről szakadó ''esőből ''származott ("… fölfakadt … a nagy mélység minden forrása, és megnyíltak az ég csatornái…" – Gen. 7,11). 3) Az elohista variáció Nóét arra kötelezi, hogy minden állatfajból ''kettőt-kettőt, ''a jahvista változat pedig azt írja elő neki, hogy a "tiszta" élőlényekből ''hetet-hetet, ''a "tisztátalanok"-ból viszont csak ''kettőt-kettőt ''vigyen be a bárkába. 4) A két kútfő eltérő adatokat közöl a vízözön időtartamáról, mert míg az elohista szöveg szerint a szóban forgó csapás megközelítőleg ''egy éven át, ''addig a jahvista forrás szerint kb. ''csak 100 napig ''tartott. (Több szerző tagadja, hogy a fenti ellentmondások két kútfőre utalnak. E szerzők közé tartozik ''Várkonyi ''Nándor is, aki "Sziriat oszlopai" c. kötetében – Magvető Könyvkiadó, 1972. 325-327. oldal – sajátos, egyoldalúságokkal terhes, logikailag megalapozatlan érveléssel igyekszik igazolni, hogy az özönvízzel kapcsolatos bibliai szöveg egyetlen kerek történet.) Mindez jelzi számunkra, hogy az idézett bibliai elbeszélésben ''evilági eseményekről ''van szó. Valószínűleg azoknak az árvizeknek a legendás, vallási színezetű emlékéről, amelyek ismételten pusztítottak a Tigris és az Eufrátesz mentén, s amelyeket az ótestamentumi zsidóság – más népekhez hasonlóan – nem vak kauzális, az ember iránt közömbös jelenségnek vélt, hanem a földi halandók gonoszságait megtorló isteni büntetés eszközét pillantotta meg bennük. A kutatók egyébként igen eltérő nézeteket vallanak arról, hogy honnan került bele a Bibliába az özönvízzel kapcsolatos anyag. Némelyek szerint magát ezt az utóbbit a zsidóság nem Mezopotámiából vette át, hanem sajátos ősi hagyománya. Mások viszont úgy vélik – és valószínűleg az ő álláspontjuk felel meg a valóságnak –, hogy a zsidók a babilóniai fogság idején ismerkedtek meg az özönvízre vonatkozó mezopotámiai történetekkel, és később beépítették azokat a maguk vallási iratába. E nézet igaz volta mellett látszanak szólni a következő momentumok: 1) Miként a sumér-babilóniai mítoszokban, a bibliai történetekben is a transzcendens szféra büntetéseként jelenik meg az özönvíz. 2) Ahogy a Gilgames-eposz szerint csupán egy ember, Utnapistim (és rokonsága) éli túl a szörnyű katasztrófát, ugyanúgy a Biblia szerint is csak egy ember, Nóé – és családja – menekül meg a haláltól. 3) A Gilgames-eposzból arról szerezhetünk tudomást, hogy Utnapistimet – mint kontinentális lakót – isteni hatalom oktatja ki arra, miként kell hajót építeni, és a bibliai Nóé a maga bárkáját szintén természetfölötti útmutatás szerint készíti el. 4) Az Ótestamentum szerint Nóé bárkája az örményországi Ararát-hegyen akadt fenn (e hegyet – mondja a történetíró Hérodotosz – a mezopotámiaiak igen jól ismerték); a Gilgames-eposz pedig azt közli, hogy Utnapistim hajója egy Niszir nevű hegyen kötött ki. 5) A szóban forgó eposz arról beszél, hogy hajójának megállása után a 7. napon egy galambot engedett ki építményéből Utnapistim; majd miután (nem lelvén szárazulatot) visszatért hozzá, egy fecskét bocsátott szabadon, amely szintén visszament a bárkába, mert nem talált magának nyughelyet; végül aztán a harmadikként eleresztett madár, a holló (szabad helyet találván) már nem tért vissza a hajóba. – És mit tesz Nóé? Ő is madarakat bocsát ki a bárkájából (először egy hollót, aztán pedig háromszor egy-egy galambot), hogy megtudja, fölszáradtak-e már a vizek a földön. 6) A Gilgames-eposzban a megmenekült Utnapistim illatáldozatot mutat be az isteneknek (az ősibb sumér elbeszélésben pedig az özönvizet túlélt Ziusziddu, aki egy személyben király és pap, marhát és juhot áldoz Samas napistennek). És hasonlóképp cselekszik Nóé is, aki oltárt épít, s azon "tiszta" állatokból készített égőáldozattal hódol az "ÚR"-nak. A most felsorolt egyezések arra látszanak utalni, hogy a bibliai zsidók az özönvízzel kapcsolatos történeteiket ''Mezopotámiából, a ''leírtság szempontjából jóval ősibb sumér-babilóniai mítoszokból ''kölcsönözték. ''Ám ezt az átvételt – mint fentebb már jeleztem – számos kutató valószínűtlennek tartja. Egyfelől azért, mivel az ótestamentumi szöveg és a mezopotámiai anyag némely vonatkozásokban eltéréseket mutat. (Pl. azt illetően, hogy mennyi ideig tartott a vízözön. Továbbá abból a szempontból, hogy míg a katasztrófából megmenekült Utnapistimet és feleségét – ill. Ziusziddut – a sumér-babilóniai mítosz istenei örökéletűvé teszik, addig a bibliai Nóénak a többi emberhez hasonlóan osztoznia kell a halálban, s egyúttal Jahve az özönvíz után nemünk maximális életidejét a korábbinak kb. 1/8-ára, 120 évre csökkenti.) Másfelől pedig azért tagadják többen a mezopotámiai átvétel lehetőségét, mert szerintük a sumér-babilóniai anyag már művészileg van megformálva, és így aligha valószínű, hogy a nála jóval primitívebb bibliai szöveg belőle származik, s emiatt azt kell feltételezni, hogy az özönvízzel kapcsolatos ószövetségi részlet a mezopotámiai irodalomtól független – esetleg vele párhuzamos, közös forrásból származó – hagyomány. (Ezzel kapcsolatosan lásd Várkonyi Nándor említett művének 325. oldalát.) Az özönvízről szóló ótestamentumi szöveggel összefüggésben – úgy vélem – feltétlenül szükséges még megemlítenem a következőket: 1) A Biblia azt állítja, hogy az emberiség múltjában csak egyetlen vízözön volt, ám ezzel szemben a különféle népek sokszáz története rengeteg természeti katasztrófa emlékét őrzi. (Várkonyi Nándor idevonatkozóan igen gazdag anyagot elemez a "Sziriat oszlopai"-ban: 265-351. oldal.) 2) Maguk ezek a történetek (mint pl. a bibliai, a sumér-babilóniai és egyes indiai mítoszok) némelykor síkvidéki etnikumok múltjáról adnak hírt; más esetekben hegyvidéken élt emberek tragédiájáról számolnak be; s olyan hagyományok is akadnak, amelyek szárazföldi területek, szigetek (netán Gondvána és Atlantisz) elsüllyedéséről tudósítanak. 3) Különféle források szerint a múltbeli nagy természeti katasztrófák igen jelentős része nem özönvíz, hanem tűzözön okozata. (Ilyen hagyománnyal nem csupán egyes finnugor népeknél találkozunk, hanem a régi egyiptomiaknál is. Az utóbbiak a tavaszi napéjegyenlőség körüli holdtöltekor a tárgyakat, az állatokat, az ételeket vörös krétával dörzsölték be, és kovásztalan kenyeret ettek – így emlékezve meg arról, hogy az ősi időkben "a földkerekséget tűz pusztította el", aminek következtében nagy volt hajdanán az éhínség.) BÁBEL TORNYA A köznapi és az irodalmi életben gyakran használjuk ''a Bábel tornya, a bábeli zűrzavar, hangzavar ''kifejezéseket. Ezek eredetüket tekintve egy bibliai szövegrészlethez kötődnek, amely szerint az özönvíz után a föld benépesítése és az eddig egységes nyelvnek sok nyelvvel történt felváltása állítólag az emberi nagyravágyást, rosszra való hajlamot sújtó isteni büntetés. Idevonatkozóan a Genezis 11. részében (1-9. vers) az alábbiakat olvashatjuk: "Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. Amikor [Nóé utódai] útnak indultak keletről, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek. Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a ''tégla ''lett az építőkövük, a földi ''szurok ''pedig a habarcsuk. Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak ''várost ''és ''tornyot, ''amelynek teteje az ''égig ''érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén. Az ''ÚR ''pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek. Akkor ezt mondta az ÚR: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek. Menjünk csak le és ''zavarjuk . . . ''össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét! Így ''szélesztette szét őket ''onnan az ÚR az egész föld színére, és abbahagyták a város építését. Ezért nevezték azt ''Bábelnek, ''mert ott zavarta össze az ÚR az egész föld nyelvét és onnan szélesztette szét őket az ÚR az egész föld színére." Magában ebben a ''jahvista ''részletben a ''"Bábel" ''kifejezés ténylegesen annyit jelent, hogy ''"Isten kapuja", ''de eredetét a népies fogalomértelmezés egy másik, hasonló hangzású, ''összezavarni ''jelentésű szóra vezette vissza. A föld benépesítése és a különféle nyelvek létrejötte, persze, korántsem az emberi nagyravágyás isteni megbüntetéséből fakad. Ám ugyanakkor megjegyzendő: az idézett bibliai szövegben reális történeti mag is rejlik, mert az általa említett város valószínűleg azonos azzal a ''Babilónnal, ''amelyben a déli zsidó állam lakóinak egy része i. e. 587-től 537-ig fogságban élt; az általa ugyancsak említett "torony" pedig bizonyára az a különös templom, amelyet az ókori görög vallási szemlélettől ösztönzött Hérodotosz ''"Zeusz Bélosz" szentélyének ''nevez (I. 181.) – maga ez a templom egyébként a történetíró életében még állott, és korábbi babilóniai fogságuk idején a zsidók is látták. Hérodotosz a maga történeti könyveiben (I. 178-200.) részletesen beszél Babhónról. Elmondja róla, hogy a régi időkben kaldeusok alapították. Leírja, hogy az Eufrátesz két partján fekvő, négyzetes alaprajzú város kerülete 480 sztadion hosszúságú volt. (Egy sztadion – azaz futamat – 185 méter, s ez azt jelenti, hogy becslése szerint a települést övező falak hossza majdnem 90 km-t tett ki. Más ókori szerzők – Ktésziasz, Sztrabón, Kleitarkhosz – ennél jóval kisebbnek, csupán 66,6-71,25 km-esnek említik a város kerületét.) Hérodotosz – a Bibliával egyezően – arról is tájékoztat, hogy Babhón falait és épületeit annakidején ''égetett téglából ''készítették, és a téglákat ''szurokkal ''kötötték egymáshoz. A görög történetíró különös részletességgel szól a Genezisben szereplő ''bábeli "torony ''"-ról, "Zeusz Bélosz", azaz ''Marduk ''isten érckapus ''szentélyéről, ''amelynek négyzetes alapján minden oldal 2-2 sztadion (azaz 370 méter) hosszú volt. "A szentély közepén zömök torony emelkedik, amelynek szélessége és magassága egy sztadion. Ennek tetején egy másik torony áll, azon egy harmadik és így tovább, összesen nyolc torony. A felvezető lépcsősor valamennyi tornyon körbefut, s a közepe táján egy pihenőhely van nyugvószékekkel, hogy akik felmásznak, megpihenhessenek. Az utolsó toronyban nagy szentély található, amelyben egy magasra vetett ágyat s egy aranyozott asztalt helyeztek el. Istenkép azonban nem látható benne. Éjjel egyetlen férfi sem léphet be ide, csakis egy helybéli asszony, akit az isten választott ki valamennyi ottani nő közül. Így mondják a khaldeusok, ennek az istennek a papjai. – Azt is állítják – bár ennek nem adok hitelt –, hogy az isten minden éjszaka meglátogatja a templomot, és lepihen az ágyba." (Hérodotosz: "A görög-perzsa háború." Európa Könyvkiadó, 1989. I. 181-182.) Minden valószínűség szerint tehát Babilón és a Hérodotosz által méreteiben eltúlzott építmény volt a tárgyi forrása a Bábel tornyáról szóló bibliai elbeszélésnek. Továbbá esetleg a nyelv isten általi összezavarására vonatkozó nézetnek is, amely azért alakulhatott ki, mivel e városban, a nagy babilóniai birodalom központjában rengeteg idegen ajkú nép gyermekei fordultak meg. Vallási szempontból egyébként érdekes, hogy míg az Ótestamentum idézett helye szerint az addig egységes nyelv összezavarása, vagyis a soknyelvűség előidézése az emberi nagyratörés megakadályozásának az eszköze, addig az Újszövetség szerint az emberek helyes útra térítése azáltal válik lehetségessé, hogy a pünkösdkor "Szentlélek"-kel eltelő tanítványok képessé válnak minden népnek a saját nyelvén hirdetni a krisztusi tanokat. Erről az Apostolok cselekedeteiben (2,1-13) a következőket olvashatjuk: "Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hírtélen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Megteltek mind Szentlélekkel, és ''különféle nyelveken ''kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes ''zsidó ''férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, ''akik a föld minden nemzete között éltek. ''Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: »Íme, ezek, akik beszélnek, nem valamennyien ''Galileából ''valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, a bevándorolt rómaiak is, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.« Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: »Mi akar ez lenni?« Mások azonban gúnyolódva mondták: »Édes bortól részegedtek meg.«" JÁKÓB ELOROZZA ÉZSAUTÓL AZ ELSŐSZÜLÖTTSÉGI JOGOT ÉS AZ ATYAI ÁLDÁST A Genezis 25. részéből megtudhatjuk, hogy Izsáknak az immár idős Rebeka két ikerfiút szült. Közülük az idősebb "vöröses volt, és mindenütt szőrös, mint a daróc", s ezért ''Ézsaunak ''(vagyis szőrösnek) nevezték el – ő lett az edomiták (a vörösök) ősatyja. A fiatalabb pedig úgy jött a világra, hogy fogta a bátyja sarkát, s ezért a ''Jákób ''(sarkat fogó) nevet kapta. Megszületésük előtt az anyjuknak az "Úr" a következő előrejelzést "adta": "Két nép van méhedben, / két nemzet válik ki belsődből: / egyik nemzet erősebb lesz a másiknál, / a nagyobb szolgál a kisebbnek!" Hogy aztán ez a különös állapot miként következett be – vagy másként fogalmazva: az edomitákat, az erősebb népet megtestesítő Ézsau miért szolgál a kisebb népet, a zsidóságot szimbolizáló Jákóbnak –, arról ugyancsak a Genezisből, annak 25., ill. 27. részéből szerezhetünk tudomást. Az elsőként említett rész azt beszéli el, hogy ''Jákób ''(akinek a neve csalót is jelent) miként szerezte meg Ézsautól ''egy tál lencséért az elsőszülöttségi jogot. ''"Amikor a fiúk felnőttek – mondja idevonatkozóan a Biblia –, Ézsau a vadászathoz értő, szabadban élő ember lett, Jákób ellenben szelíd sátorlakó. Ezért Izsák Ézsaut szerette, mert ízlett neki a vad, Rebeka viszont Jákóbot szerette. Egyszer Jákób valami főzeléket főzött, amikor Ézsau fáradtan jött meg a mezőről. Ézsau azt mondta Jákóbnak: Hadd egyem ebből a vörös ételből, mert fáradt vagyok! Ezért nevezték el őt Edomnak. De Jákób azt felelte: Add nekem érte az elsőszülöttségi jogodat! Ézsau ezt mondta: Én úgyis folyton a halál szélén állok, mire való nekem az elsőszülöttségi jog? Jákób azt felelte: Akkor esküdj meg nekem! Ézsau megesküdött neki, ''így adta el elsőszülöttségi jogát Jákóbrcak. ''Jákób meg adott Ézsaunak ''kenyeret és lencsefőzeléket.'' A Genezis 27. része jóval bővebben számol be arról a történésről, hogy ''Jákób – ''anyja ösztönzésére – miként orozta el ''Izsáktól'' az Ézsaunak járó ''atyai áldást.'' "Amikor ''Izsák ''megöregedett, és annyira meghomályosodott a szeme – olvashatjuk a Bibliában –, hogy ''nem látott, ''behívta ''a nagyobbik fiát, Ézsaut, ''és így szólt hozzá: Fiam! Az felelt neki: Itt vagyok. Izsák ezt mondta: Lásd, én megöregedtem, nem tudom halálom napját. Most hát fogd a fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és lőj nekem valami vadat. Azután készíts nekem jó falatokat, ahogyan én szeretem, és hozd be nekem, hogy egyem, és ''megáldjalak, ''mielőtt meghalok. ''Rebeka ''azonban ''hallgatózott, ''amikor Izsák a fiával, Ézsauval beszélt. Amint elment Ézsau a mezőre, hogy vadat lőjön, és elhozza, Rebeka ezt mondta fiának, ''Jákóbnak: ''Hallottam, hogy apád a bátyáddal, Ézsauval beszélt, és ezt mondta: Hozz nekem vadat, és készíts jó falatokat, hogy egyem és megáldjalak az ÚR színe előtt, mielőtt meghalok. Most azért, fiam, hallgass a szavamra, amit én ''parancsolok ''neked. Menj el a nyájhoz, és hozz onnan két kecskegidát a javából, hadd készítsek abból apádnak jó falatokat, ahogyan ő szereti. Azután vidd be ''apádnak, ''hogy egyék, és ''téged áldjon meg, ''mielőtt meghal! De Jákób ezt mondta anyjának, Rebekának: Igen, de Ézsau bátyám szőrös ember, és pedig simabőrű vagyok. Hátha megtapogat az apám, és akkor azt hiszi, hogy csúfot űzök belőle, és így átkot szerzek magamnak, nem áldást. De azt mondta neki az anyja: Engem sújtson az az átok, fiam, te csak hallgass a szavamra, menj, és hozd, amit mondtam! Elment tehát, elhozta a gidákat, és bevitte anyjának. Anyja pedig elkészítette a jó falatokat, ahogyan az apja szerette. Akkor fogta Rebeka nagyobbik fiának, Ézsaunak a legszebb ruháját, amely nála volt otthon, és felöltöztette Jákóbot, a kisebbik fiát. A kecskegidák bőrével pedig beborította a kezét és a sima nyakát. Azután kezébe adta fiának, Jákóbnak a jó falatokat és a kenyeret, amit készített. Akkor Jákób bement az apjához, és így szólt: Apám! Ő pedig így feleit: Itt vagyok. Ki vagy te, fiam? Jákób ezt felelte apjának: ''Én vagyok Ézsau, az elsőszülötted. ''Úgy cselekedtem, ahogyan mondtad nekem. Kelj hát fel, ülj fel, és egyél a vadpecsenyéből, azután áldj meg engem! Izsák azt kérdezte a fiától: Hogy találtál vadat ilyen hamar, fiam? Ő pedig így felelt: Mert Istened, az ÚR elém hozta. Akkor ezt mondta Izsák Jákóbnak: Gyere közelebb, hadd tapogassalak meg, fiam, hogy csakugyan te vagy-e az én Ézsau fiam, vagy sem? Jákób közelebb ment apjához, Izsákhoz, aki megtapogatta, és ezt mondta: ''A hang Jákób hangja, de a kéz Ézsau keze. ''Nem ismerte meg őt, mivel szőrös volt a keze, mint bátyjának, Ézsaunak a keze, ezért áldotta meg őt. Te vagy az, fiam, Ézsau? Ő így felelt: Én vagyok. Akkor ezt mondta: Hozd ide, hadd egyem a fiam vadpecsenyéjéből, hogy utána megáldjalak téged. Odavitte neki, és evett. Bort is vitt neki, és ivott. Akkor ezt mondta neki az apja, Izsák: Gyere közelebb, és csókolj meg, fiam! Odament és megcsókolta őt. Amikor megérezte ruhájának az illatát, ''megáldotta őt…'' Amikor befejezte Izsák Jákób megáldását, és Jákób éppen csak kijött apjától, Izsáktól, a bátyja, ''Ézsau is megjött ''a vadászatból. Ő is készített jó falatokat, bevitte apjának, és ezt mondta neki: Kelj föl, apám, egyél a fiad vadpecsenyéjéből, és azután áldj meg engem! De az apja, Izsák ezt mondta neki: Ki vagy te? Ő így felelt: Én vagyok az elsőszülött fiad, Ézsau. Megrendült Izsák, megrendülése igen nagy volt, és ezt mondta: Ki volt az, aki vadat lőtt, behozta nekem, meg is ettem mind, még mielőtt megjöttél? Én őt megáldottam, és ''áldott is lesz!'' Amikor meghallotta Ézsau apja beszédét, hangosan és igen keservesen fölkiáltott, és azt mondta apjának: Áldj meg engem is, apám! Ő pedig ezt mondta: Öcséd jött be alattomban, és ő vette el a te áldásodat. Ézsau így felelt: Méltán nevezték el ''Jákóbnak, ''hiszen már ''másodszor csalt meg engem! ''Elvette az ''elsőszülöttségi jogomat, ''most pedig elvette ''áldásomat ''is. Majd ezt mondta: Nekem nem tartottál meg valami áldást? Izsák ezt felelte Ézsaunak: Már ''a parancsolóddá ''tettem őt, és szolgájává tettem minden testvérét. Gabonával és musttal is őt láttam el. Mit tehetek most már érted, fiam?… ''Ézsau…'' bosszút forralt Jákób ellen az áldás miatt, mivel őt áldotta meg az apja, és ezt mondta magában Ézsau: Közelednek már a napok, amikor majd apámat gyászoljuk. Akkor ''meggyilkolom az öcsémet, Jákóbot. ''De Rebekának hírül vitték nagyobbik fiának, Ézsaunak a szavait, azért magához hívatta kisebbik fiát, Jákóbot, és ezt mondta neki: Bátyád, Ézsau bosszút akar állni rajtad, meg akar gyilkolni. Azért, fiam, hallgass a szavamra: indulj, menekülj bátyámhoz, Lábónhoz Háránba! Lakj nála egy ideig, amíg bátyád haragja elmúlik." (Gen. 27,1-27; 27,30-37; 27,41-44.) JÓZSEF ÉS TESTVÉREI Jákóbnak – mint korábban már említettem – a Biblia szerint ''12 fia ''volt. Közülük Rúbent, Simeont, Lévit, Júdát, Issakárt és Zebulont ''Lea, ''Józsefet és Benjámint (a legfiatalabbat) ''Ráhel, ''Dánt és Naftalit Ráhel szolgálója, ''Bilha, ''Gádot és Ásert pedig Lea szolgálója, ''Zilpa ''szülte az ősatyának (Gen. 29, 31-35; 30,1-23 és 35,16-18). Fiai közül Jákób ''Józsefet ''szerette a legjobban, ami abban is kifejezödőtt, hogy szép tarka ruhát csináltatott neki. Testvérei viszont egyáltalán nem kedvelték őt. Iránta érzett gyűlöletük még csak fokozódott, amikor József ''két ''olyan ''álmát ''ismertette velük, amely szerint ő különb náluk. ''Az egyik ''álom szerint – számolt be róla fivéreinek – "Éppen kévéket kötöttünk a mezőn. Az én kévém fölkelt, és állva is maradt, a ''ti kévéitek ''pedig körülállták, és ''leborultak az én kévém előtt." ''A testvérek ekkor dühösen kérdezték tőle: "Talán király akarsz lenni fölöttük? Vagy uralkodni akarsz rajtunk?" A ''másik ''álmáról a következőképp adott tájékoztatást fivéreinek és Jákóbnak: "Már megint álmodtam valamit. Egyszer csak ''leborult előttem a nap, a hold és tizenegy csillag." ''Apja ekkor megdorgálta: "Micsoda álmot álmodtál? Talán bizony járuljunk eléd, anyáddal és testvéreiddel együtt, hogy földre boruljunk előtted?" (Gen. 37,1-10.) Az őt mindjobban meggyűlölő fivérek úgy határoztak, hogy elveszejtik Józsefet. Erre akkor adódik alkalmuk, midőn Jákób egyszer hozzájuk küldi a legelőre. A további történésekről a Genezis (37,18-36) így számol be: "Amikor távolról meglátták [Józsefet a testvérei], még mielőtt a közelükbe ért, összebeszéltek, hogy ''megölik. ''Ezt mondták egymásnak: Nézzétek, ott jön az ''álomlátó! ''Gyertek, öljük meg, dobjuk bele egy kútba, és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból! Amikor ezt ''Rúben ''meghallotta, meg akarta menteni a kezükből, és ezt mondta: Ne üssük agyon! Majd ezt mondta nekik Rúben: Ne ontsatok vért! Dobjátok bele ebbe a kútba itt a pusztában, de kezet ne emeljetek rá! Így akarta megmenteni a kezükből és visszajuttatni apjához. Amikor odaért József a testvéreihez, lehúzták róla a ruháját, a tarka ruhát. Azután fogták, és ''beledobták a kútba. ''A kút üres volt, nem volt benne víz. Ezután leültek enni. Föltekintve, látták, hogy éppen egy ''Izmaeli karaván ''közeledik Gileád felől. Tevéik gyógyfüvet, balzsammal és mirhával voltak megrakva, amit ''Egyiptomba ''szállítottak. Ekkor azt mondta ''Júda a ''testvéreinek: Mi haszna, ha megöljük testvérünket, és elföldeljük a vérét? Gyertek, adjuk el az izmaeliaknak, ne emeljünk rá kezet, hiszen a mi testünk és vérünk ő! A testvérei hallgattak rá. Közben azonban ''midjáni kereskedők ''mentek arra, fölhúzták Józsefet a kútból, és ''eladták Józsefet az izmaeliaknak ''húsz ezüstért. Azok pedig elvitték ''Józsefet Egyiptomba. ''Amikor Rúben visszatért a kúthoz, József már nem volt a kútban. Akkor megszaggata a ruháját, visszatért testvéreihez, és azt mondta: Nincs meg a gyerek! Jaj nekem! Hova legyek? Akkor fogták József ruháját, levágtak egy ''kecskebakot, ''és belemártották a ruhát a ''véréhe. ''Azután elküldték a ''tarka ruhát, ''elvitették apjukhoz, ezzel az üzenettel: Ezt találtuk. Nézd meg jól: a fiad ruhája ez, vagy sem? Ő felismerte, és azt mondta: Az én fiam ruhája ez! Vadállat ette meg, biztosan széttépte Józsefet! És megszaggatta Jákób a felsőruháját, zsákruhát tekert a derekára, és sokáig gyászolta a fiát. Fiai és leányai mind vigasztalni igyekeztek, de nem akart vigasztalódni, hanem ezt mondta: Gyászolva megyek el fiamhoz a halottak hazájába. Így siratgatta őt az apja. A ''midjániak ''[?] pedig eladták Józsefet ''Egyiptomban Potifárnak, ''a fáraó főemberének, a testőrök parancsnokának." JÓZSEF ÉS POTIFÁRNÉ Fentebb láttuk, hogy József elkerült Egyiptomba. Hogy aztán ott milyen különös események részese volt, arról szintén beszámol a Biblia. A személyéhez kötődő egyik, az irodalomban eléggé közismert és festők által is többször ábrázolt történet arról tudósít, ''miként igyekezett őt elcsábítani Potifárné. ''A Genezis 39. részében ezzel kapcsolatosan az alábbiakat olvashatjuk: "Józsefet elvitték Egyiptomba, és megvásárolta őt az Izmaeliektől, akik odavitték, egy egyiptomi ember: Potifár, a fáraó főembere, a testőrök főparancsnoka. De az ÚR Józseffel volt, ezért szerencsés ember lett, és egyiptomi urának a házában élt. Látta az ura, hogy vele van az ÚR, és mindazt eredményessé teszi az ÚR, amihez hozzáfog. Megnyerte József a jóindulatát, és a háziszolgája lett. Azután háza felügyelőjévé tette, és rábízta egész vagyonát. Attól fogva, hogy ''házának és egész vagyonának a felügyelőjévé tette, ''megáldotta az ÚR az egyiptomi ember házát Józsefért, és az ÚR áldása volt egész vagyonán, ami a házban és a mezőn volt. Ezért Józsefre bízta egész vagyonát, és semmire sem volt gondja mellette, legfeljebb csak arra, hogy megegye az ételt. – Józsefnek szép termete és szép arca volt. Ezek után az történt, hogy Józsefre szemet vetett ''urának a felesége, ''és ezt mondta: ''Hálj velem! Ő ''azonban ''vonakodott, ''és azt felelte ura feleségének: Nézd, az én uramnak semmi gondja sincs mellettem háza dolgaira, és rám bízta egész vagyonát. Senki sem nagyobb nálam ebben a házban. Semmit sem tiltott el tőlem, csak téged, mivel te a felesége vagy. Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve az Isten ellen?! Bár az asszony nap mint nap ezt mondogatta Józsefnek, ő mégsem hallgatott rá, hogy mellé feküdjék, és vele legyen. Egy napon az történt, hogy bement József a házba a munkáját végezni, és a háznép közül senki sem volt a házban. Ekkor ''megragadta őt az asszony a ''ruhájánál fogva, és azt mondta: Hálj velem! Ő azonban ''otthagyta ruháját az asszony kezében, ''futásnak eredt, és kiszaladt. Amikor az asszony látta, hogy kezében hagyta a ruháját, és kifutott, összehívta háza népét, és ezt mondta nekik: Nézzétek, [a férjem] egy héber embert hozott hozzánk, és az csúffá tesz bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, de ''én hangosan kiáltottam. ''Amikor meghallotta, hogy hangosan kiáltozni kezdtek, nálam hagyta a ruháját, futásnak eredt, és kiszaladt. Az asszony magánál tartotta József ruháját, míg az ura haza nem jött. Akkor így beszélte el neki a dolgokat: Bejött hozzám a héber szolga, akit idehoztál, hogy csúffá tegyen engem. De amikor hangosan kiáltozni kezdtem, nálam hagyta a ruháját, és kifutott. Amikor az ura meghallota feleségének a szavait, amelyeket neki mondott: Ilyen dolgokat tett velem a szolgád! – akkor haragra gerjedt. Fogta ''Józsefet az ura, ''és abba ''a börtönbe vetette, ''ahol a király foglyait tartották fogva; ott volt börtönben. De az ÚR Józseffel volt, hűséges maradt hozzá, és kedveltté tette a börtönparancsnok előtt. A börtönparancsnok Józsefre bízta mindazokat a foglyokat, akik a börtönben voltak, és ''ő dolgoztatta ''mindazokat, akik ott dolgoztak. A börtön-parancsnoknak nem kellett törődnie semmivel, ami rá volt bízva, mert az ÚR Józseffel volt, és eredményessé tette az ÚR, amihez hozzáfogott." JÓZSEF MEGFEJTI A FÁRAÓ ÁLMAIT Korábban láttuk, hogy Józsefnek már ifjúként sajátos álmai voltak. A Biblia szerint azonban nem csupán különös dolgokat élt át az alvás állapotában, hanem kiváló ''álomfejtő ''is volt. Ez a képessége először akkor nyilvánult meg, amikor a börtönben megmagyarázta a vétkezés miatt odakerült fáraói ''főpohárnok ''és ''fősütőmester álmát – ''közölve velük a későbbi történéseket: a főpohárnokot három nap múlva visszahelyezi hivatalába, a fősütőmestert pedig fölakasztatja a fáraó. Igazi nagy teljesítménye azonban az volt, midőn ''az egyiptomi uralkodó álmait ''fejtette meg. Hogy mik voltak ezek az álmok és milyen magyarázattal szolgált velük kapcsolatosan József, arról a Genezis (41,1-36) a következőket beszéli el: "Két esztendő múlva történt, hogy ''a fáraó ''ezt ''álmodta: ''Ott állt a Nílus mellett. A Nílusból ''hét szép és kövér tehén ''jött ki, és legelt a sás között. De ''hét másik tehén ''is jött ki utánuk a Nílusból, amelyek ''rútak és soványak ''voltak, és odaálltak a többi tehén mellé a Nílus partján. ''A rút és sovány tehenek megették a hét szép és kövér tehenet. ''Ekkor fölébredt a fáraó. Ismét elaludt, és ''másodszor ''ezt álmodta: ''Hét kövér és szép kalász ''nőtt egy száron. De ''hét sovány és a ''keleti széltől ''kiaszott kalász ''is sarjadt utánuk. ''A sovány kalászok elnyelték a hét kövér és telt kalászt. ''Ekkor fölébredt a fáraó, és kitűnt, hogy álmodott. Reggelre azonban nyugtalanná vált a lelke, ezért összehívatta Egyiptom minden jövendőmondóját és minden bölcsét, és elbeszélte nekik a fáraó az álmát. De senki sem tudta megfejteni a fáraónak. Ekkor ''a főpohárnok ''így szólt a fáraóhoz: Be kell ma vallanom, hogy vétkes vagyok. Amikor a fáraó megharagudott szolgáira, és őrizetbe vétetett engem és a fősütőmestert a testőrparancsnok házában, álmot álmodtunk ugyanazon az éjszakán, én is meg ő is. Mindegyik álomnak …megvolt a maga jelentése. Volt ott velünk egy héber ifjú, a testőrparancsnok szolgája. Mindegyikünk álmát jól fejtette meg, mert úgy lett, ahogyan megfejtette nekünk: engem visszahelyeztek hivatalomba, amazt pedig fölakasztották. Akkor a fáraó hívatta Józsefet, és sietve kihozták a tömlöcből. Ő megborotválkozott, ruhát váltott, és bement a fáraóhoz. A fáraó ezt mondta Józsefnek: Álmot álmodtam, de senki sem tudja megfejteni. Rólad azt hallottam, hogy ha meghallod az álmot, meg tudod fejteni. József így felelt a fáraónak: Nem én, hanem Isten adhat választ a fáraó javára." A fáraó ezután elmesélte két álmát, majd ezekről József a következő megfejtést adta: "A fáraó ''két álma ''egy és ''ugyanaz. ''Azt jelentette ki Isten a fáraónak, hogy mit fog cselekedni. A hét szép tehén ''hét szép esztendő. ''A hét szép kalász is hét esztendő… A hét sovány és rút tehén, amelyek utánuk jöttek ki, szintén hét esztendő. A hét üres, a keleti széltől kiaszott kalász az ''éhség hét esztendeje ''lesz. Erről mondtam a fáraónak, hogy Isten megmutatta a fáraónak, mit fog cselekedni. Hét esztendő jön, amikor ''nagy bőség ''lesz Egyiptom… földjén. De ''az éhínség hét esztendeje ''következik utánuk, amikor minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földjén, és éhínség fogja emészteni az országot. Nem is fogják tudni, hogy bőség volt az országban, az utána következő éhínség miatt, olyan súlyos lesz az. Azért ismétlődött meg kétszer is a fáraó álma, mert Isten elhatározta ezt, és hamarosan véghez is viszi az Isten. Most azért szemeljen ki a fáraó egy értelmes és bölcs embert, és állítsa azt Egyiptom élére. Ezt tegye a fáraó: rendeljen az ország fölé felügyelőket, és szedessen ötödöt Egyiptom országában a bőség hét esztendejében. Gyűjtsenek össze minden élelmet a következő jó esztendőkben, halmozzák föl a gabonát, és a fáraó felügyelete alatt őrizzék az élelmet a városokban. Mert ez az élelem lesz az ország tartaléka az éhínség hét esztendejében, amely majd eljön Egyiptomra, és akkor nem pusztul el az ország az éhínség idején." A Biblia szerint minden úgy történt, ahogyan azt az uralkodó álmai alapján József előre megjósolta. A fáraó pedig őt tette meg egész országa felügyelőjének, az ő irányításával gyűjtötték a bőség éveiben raktárakba és osztották szét azokból a következő esztendőkben az éhezőknek az élelmiszereket. Magában ebben a történetben egyébként jellemző mozzanat az a hit, hogy az álmok előrejelzik a jövőt, és hogy a látnokok képesek megfejteni az álom mondanivalóját. Ám nem merülnek föl benne az alábbi, kételyt kifejező kérdések: Miért nem közli az istenség mindenki számára közérthetően a szándékait, az utóbbiakat miért borítja be az álom fátylával? Ha egyszer a körünkben lezajló történéseket földöntúli hatalom idézi elő, akkor miért gazdálkodik teremtményeivel ez az erő oly önkényesen, hogy hol hét bő, hol pedig ''hét ''szűk ''esztendőben ''részesíti őket? E kérdések föl nem tevése a lényeget tekintve abból fakad, hogy az ember képtelen elviselni a természet iránta közömbös voltát, és még az önkényes (a neki hol jót, hol rosszat előidéző) istenség is közelebb áll a szívéhez, mint az anyagi valóság iránta semleges jellege. MÓZES SZÜLETÉSE ÉS ÉLETE A Genezis szerint az éhínség éveiben éhező Jákób és családja szintén Egyiptomba ment – élelemért. Majd pedig Józsefnek köszönhetően meg is telepedhetett ott a Gósen nevezetű területen. Az Exodusból pedig megtudhatjuk, hogy a betelepedéskor mindössze ''70 ''főt számláló Jákób-család (vagyis a zsidóság) 3--4 nemzedék alatt olyannyira megszaporodott, hogy Mózes, a jákóbi ükunoka vezetésével lezajlott egyiptomi kivonulás után csak a húsz éven felüli férfiak létszáma ''603 500 ''főt tett ki (Ex. 38,26; Num. 1,457) – Lévi fiai nélkül. A zsidóknak ez a nagyfokú szaporodása – mondja az Exodus – megijesztette az egyik fáraót, aki kényszermunkára fogta őket, és egyúttal megparancsolta a héber bábáknak, hogy születés közben minden zsidófiút ''pusztítsanak el. ''A bábák azonban nem tettek eleget az uralkodói parancsnak – arra hivatkozva, hogy a zsidó nők mindig túlvannak már a szülésen, mire ők a helyszínre érkeznek. Ezért aztán a fáraó a következőt írja elő saját népének: ''"Minden újszülött héber fiút dobjatok a Nílusba, ''csak a leányokat hagyjátok életben!" (Ex. 1,21.) Magával ezzel a rendelkezéssel kapcsolatban jelenik aztán meg a Bibliában az ószövetségi zsidóság legfontosabb személyisége, ''Mózes. ''Hogy kölebbről milyen módon, arról az Exodus (2,1-10) az alábbiakat meséli el: "Egy Lévi házából való férfi elment, és feleségül vette Lévi egyik leányutódját. Ez az asszony teherbe esett, és ''fiút ''szült. Amikor látta, hogy szép az, három hónapig rejtegette. De nem tudta tovább rejtegetni, azért fogott egy ''gyékénykosarat, ''bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és kitette a ''Nilus partján a sás közé. ''Nénje pedig ott állt távolabb, hogy megtudja, mi történik vele. ''A fáraó leánya ''éppen odament, hogy megfürödjék a Nílusban, szolgálói meg ott járkáltak a Nílus mentén. Megpillantotta a kosarat a sás között, odaküldte a cselédjét, és kihozatta azt. Fölnyitotta, és meglátta a gyermeket; hát egy síró fiú volt. ''Megszánta, ''és ezt mondta: A héberek gyermekei közül való ez. A kisfiú nénje pedig ezt mondta a fáraó leányának: Ne menjek és ne hívjak egy szoptató asszonyt a héberek közül, aki majd szoptatja a gyermeket? A fáraó leánya így felelt: Eredj! A leány elment, és a gyermek anyját hívta oda. Vidd magaddal ezt a gyermeket, mondta neki a fáraó leánya, és szoptasd! Megadom jutalmadat. Az asszony magához vette a gyermeket, és szoptatta. Amikor felnőtt a gyermek, elvitte a fáraó leányához, aki ''a fiává ''fogadta, és elnevezte ''Mózesnek, ''mert ezt mondta: ''A vízből húztam ki. '' Később azonban Mózes kénytelen ''elmenekülni Egyiptomból ''és idegen földön élni. Hogy miért? Arról az Exodus könyve (2,11-25) az alábbiakat közli: "Abban az időben történt, amikor Mózes ''már felnőtt ''hogy kiment atyjafiaihoz, és látta kényszermunkájukat. És meglátta, hogy egy egyiptomi férfi egy héber férfit ver az ő atyjafiai közül. Körülnézett, és amikor látta, hogy senki sincs ott, ''agyonütötte az egyiptomit, ''és elrejtette a homokban. Másnap is kiment, akkor meg két héber férfi civakodott egymással. Rászólt arra, aki a hibás volt: Miért vered a felebarátodat? Ki tett téged elöljáróvá és bíróvá közöttünk? – mondta az. Azt gondolod, hogy engem ís meggyilkolhatsz, ahogyan az egyiptomit meggyilkoltad? Mózes megijedt, mert az gondolta, kitudódott a dolog. A fáraó is meghallotta ezt a dolgot, és halálra kerestette Mózest. De Mózes elmenekült a fáraó elől. ''Midján földjén ''állapodott meg, és leült ott egy kútnál. ''Midján papjának ''volt ''hét leánya, ''akik odajöttek vizet meríteni és a vályukat megtölteni, hogy megitassák apjuk juhait. De pásztorok is jöttek oda, és elkergették őket. Ekkor fölállt Mózes, segítségükre sietett, és megitatta juhaikat. Amikor a leányok hazaértek apjukhoz, Reuelhez [= Jetró], az megkérdezte: Hogy-hogy ma ilyen korán megjöttetek? Egy egyiptomi férfi védett meg bennünket a pásztorokkal szemben – felelték azok. Sőt még vizet is merített nekünk, és megitatta a juhokat. Akkor ezt mondta a lányainak: Hol van ő most? Miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok ide, és egyék velünk! Mózes jónak látta, hogy ''ott maradjon annál a férfinál, ''az pedig ''Mózeshez adta lányát, Cippórát. ''Az asszony fiút szült, akit Gérsómnak nevezett el, mert azt mondta: Jövevény lettem idegen földön. Közben hosszú idő telt el, és meghalt Egyiptom királya. lzráel fiai pedig sóhajtoztak a szolgaság miatt, kiáltottak, és a szolgaság miatt való jajgatásuk feljutott Istenhez. Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére. Rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk Istennek." A Biblia szerint az istenség később ''Mózest ''szemelte ki arra, hogy a zsidókat ''kivezesse az egyiptomi szolgaságból. ''Az Ótestamentum arról is beszámol, hogy a zsidók az ő irányításával bolyongtak 40 éven át a pusztában, s azt is megtudhatjuk belőle, hogy az "ígéret földjé"-t az egyik hegy tetejéről ugyan megpillanthatta, ám arra nem mehetett be, mert különféle bűnei miatt a honfoglalás előtt meg kellett halnia. AZ ÉGŐ CSIPKEBOKOR; MÓZES KIVÁLASZTÁSA Az Ószövetség szerint azonban halála időpontjáig még több sajátos esemény szereplője volt. Ezek közül az egyik legmeglepőbb az ''égő csipkebokorról, ''az isten által ''vezetővé történt kiválasztásról ''szóló történet, amely az Exodusban (3,1-15) olvasható: "Mózes azután apósának, Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten hegyéhez, a ''Hórebhez. ''Ott megjelent neki az ''ÚR angyala ''tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a ''csipkebokor tűzben ég, ''de mégsem ég el a csipkebokor. Akkor ezt mondta Mózes: Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor. Amikor az ''ÚR ''látta, hogy odamegy megnézni, ''kiáltott ''neki ''Isten a csipkebokor közepéből, ''és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! Isten ekkor azt mondta: ''Ne jöjj közelebb! ''Oldd le ''sarudat ''a lábadról, mert ''szent föld az ''a hely, ''ahol állasz! ''Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor elrejtette Mózes az arcát, mert ''félt rátekinteni az Istenre. ''Az ÚR pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. ''Le is szállok, ''hogy kimentsem őket Egyiptom hatalmából és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, ''tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni, ''a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép helyére. Bizony, eljutott hozzám Izráel fiainak segélykiáltása; látom is, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak. Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, ''vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból. ''Mózes azt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból? De Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek. Ez lesz annak a jele, hogy én küldelek: Amikor kivezeted a népet Egyiptomból, ''ennél a hegynél ''[azaz a Hórebnél!] ''fogjátok tisztelni az Istent.'' De Mózes azt felelte Istennek: Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik? Isten ezt felelte Mózesnek: ''Vagyok, aki vagyok. ''Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: ''A Vagyok ''küldött engem hozzátok. Még ezt is mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: az ÚR, atyáitok Istene, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene küldött engem hozzátok. ''Ez ''az én ''nevem ''mindörökre, s így szólítsatok meg engem nemzedékről nemzedékre! Menj, gyűjtsd össze Izráel véneit, és ezt mondd nekik: az ÚR, atyáitok Istene… megjelent nekem, és azt mondta: Számon tartom mindazt, amit ellenetek Egyiptomban elkövettek, és elhatároztam, hogy elviszlek benneteket az egyiptomi nyomorúságból a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép földjére, a tejjel és mézzel folyó földre. És ha hallgatnak szavadra, akkor menj be Izráel véneivel együtt Egyiptom királyához, és ezt mondjátok neki: Az ÚRral, a héberek ''Istenével találkoztunk. ''Hadd menjünk azért háromnapi útra a pusztába, hogy áldozzunk Istenünknek, az ÚRnak! ''Én ''ugyan ''tudom, ''hogy az egyiptomi király ''nem engedi meg, ''hogy elmenjetek, hanem csak az erőszaknak enged. De kinyújtom a kezem, és megverem Egyiptomot mindenféle csodával, amelyeket véghezviszek benne. Majd ''azután elbocsát ''benneteket. És ''jóindulatot támasztok ''e nép iránt az egyiptomiakban, úgyhogy amikor eljöttök, ''nem jöttök üres kézzel. ''Minden asszony kérjen a szomszédasszonyától és lakótársától ''ezüst és arany ékszereket, meg ruhákat. ''Adjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, és meneküljetek Egyiptomból." Néhány megjegyzés a fentiekhez: Az idézett szövegben egy különös istenfogalommal találkozunk, amelylyel a természetfölötti hatalom önmagát így "jellemzi": ''"Vagyok, aki vagyok." ''Maga ez a meghatározás ''elvont isten ''képzetére utal, s aligha Mózes idejéből, hanem jóval későbbi korból, valószínűleg a prófétáktól, közvetlenül pedig a Tórát rögzítő Ezsdrástól, tehát az i. e. 5. század második feléből ered. Ha az istenség már Jákób idején saját népének "választotta ki" a zsidóságot, akkor miért engedte meg, hogy az egyiptomiak elnyomják az általa kedvezményezett etnikumot`? Ha az istenség kellő hatalmú és erkölcsös lény, miért nem készteti közvetlenül, erejénél fogva az egyiptomiakat arra, hogy elengedjék a zsidóságot, és miért "keményíti meg" a fáraó szívét, hogy emiatt csapásokat zúdíthasson büntetésül a Nílus országáa? Ha az Ótestamentum istene a pozitív erények megtestesítője, miért "idézi elő" szándékosan az egyiptomiak zsidók általi kirablását? A TÍZ CSAPÁS; KIVONULÁS EGYIPTOMBÓL Az Ószövetség szerint az "Úr" Mózest ''varázsbottal ''látta el, és – mivel e kiszemelt vezető gyenge beszédkészségű volt – segítő szószólónak mellé adta a nála 3 évvel idősebb bátyját, ''Áront, ''a későbbi első zsidó főpapot, hogy sikerüljön rábírnia a fáraót a zsidók elengedésére. A célt azonban hosszú időn át nem sikerült elérniük, mert az istenség minduntalan "megkeményítette a fáraó szívét" (Ex. 9,12; 10,27), és az uralkodó csupán az Egyiptomra az "Úr" által bocsátott ''tíz ''kegyetlen ''csapást ''követően engedte meg, hogy országát odahagyhassák a zsidók. E csapásokról futólagosan a mágia és az áldozások témakörét tárgyaló fejezetben is szót ejtettem, itt viszont részletesen bemutatom őket, mivel az irodalomban és a köznapi beszédben is gyakran emlegetjük őket, és nem árt, ha pontosan ismerjük, mit is jelentettek ezek. ''Az első ''csapás során ''"vérré vált" a Nílus vize, ''amiről az Exodus (7,20-21.24) így beszél: Mózes "Fölemelte a botját a fáraó a szolgái szeme láttára, ráütött a Nílus vizére, és a Nílus vize mind vérré változott. A Nílus halai kipusztultak, maga a Nílus megbüdösödött, úgyhogy az egyiptomiak nem tudtak inni a Nílus vizéből. Vér volt egész Egyiptom földjén… Az egyiptomiak pedig mind ásni kezdtek a Nílus környékén, hogy vizet ihassanak, mert nem tudtak inni a Nílus vizéből." ''A második ''csapást az jelentette, hogy a keményszívű uralkodó országára az istentől kapott varázsbot révén ''békákat ''zúdított Áron, aki "kinyújtotta kezét Egyiptom vizei fölé, és a békák feljöttek, és ellepték Egyiptom földjét" (Ex. 8,2). ''A harmadik ''csapást a varázsbot segítségével szintén Áron idézi elő; mégpedig azáltal, hogy a föld porából életre keltett ''szúnyogokkal ''árasztja el a Nílus menti országot. "Áron kinyújtotta a kezét, és botjával ráütött a föld porára. Ekkor szúnyog lepett el embert és állatot. A föld minden pora szúnyoggá vált egész Egyiptomban." (Ex. 8,13.) ''A negyedik ''csapást az jelentette, hogy az "Úr" ''bögölyökkel ''árasztotta el a fáraó országát. Az Exodus (8,20) közlése szerint "Az ÚR így cselekedett: Tömegestül jöttek a bögölyök a fáraónak és szolgáinak házaiba, úgyhogy egész Egyiptomban szenvedett a föld a bögölyök miatt." ''Az ötödik ''csapás oly formában érte a keményszívű fáraót, hogy az "Úr" ''E~lögvé.szt ''bocsátott országára, és "elhullott az egyiptomiak összes jószága" (Ex. 9,6). ''A hatodik ''csapás ''a hólyagos fekély ''lett, amelyet az "Úr" úgy idéztetett elő Mózessel, hogy egy marék kemencekormot szóratott vele az ég felé (Ex. 9,8-10). Az egyiptomiakat sújtó ''hetedik ''csapás ''a jégeső ''volt, amelyről az Exodus (9,23- 26) a következőt mondja: Az istenség parancsára Mózes kinyújtotta a maga varázsbotját az ég felé, az "Úr pedig mennydörgést és jégesőt támasztott; villámok csaptak a földre, és jégesőt zúdított az ÚR Egyiptom földjére. Esett a jégeső, és egymást érte a villámlás a jégesőben. Olyan hatalmas volt, amilyen nem volt még Egyiptomban, amióta emberek lakják. Elverte a jégeső egész Egyiptomban mindazt, ami a mezőn volt: embert és állatot, a mező minden füvét is elverte a jég, és összetördelte a mező minden fáját. Csak Gósen földjén nem volt jégeső, ahol Izráel fiai laktak." Az Exodus szerint a fáraó ekkor megígérte Mózesnek és Áronnak, ha az istenséget ráveszik a jégeső megszüntetésére, akkor elengedi országából a zsidókat, ám a szavát nem tartotta meg. Ezért aztán az "Úr" újabb, immár a ''nyolcadik ''csapást, a ''sáskajárást ''zúdítja Egyiptomra. Így "beszél" Mózeshez: "Nyújtsd ki kezedet Egyiptom földje fölé, és jöjjenek föl a sáskák Egyiptom földjére, és egyék le az ország minden füvét, vagyis mindazt, amit a jégeső meghagyott!" Mózes eleget tett a parancsnak, "kinyújtotta a botját Egyiptom földje fölé, és az ÚR keleti szelet hozott az országra egész nap és egész éjjel. Reggel azután meghozta a keleti szél a sáskákat. Feljöttek a sáskák Egyiptom egész földjére, és roppant tömegben szálltak le Egyiptom egész területén. Nem volt ilyen sáskajárás sem azelőtt, sem azután. Ellepték az egész föld színét, úgyhogy elsötétedett a föld, és leették a föld minden füvét, a fák minden gyümölcsét, amit meghagyott a jégeső. A fákon és a füves mezőkön nem maradt semmi zöld Egyiptom egész területén." (Ex. 10,12-15.) Az Ótestamentum szerint a fáraó kérésére Mózes könyörgött az istenséghez, aki megszüntette a sáskajárást, de az uralkodó mégsem engedte ki a zsidókat Egyiptomból, mert "az ÚR megkeményítette a fáraó szívét, és nem bocsátotta el Izráel fiait" (Ex. 10,20). Ekkor Mózes az "Úr" parancsára előidézte a ''kilencedik ''csapást: "…kinyújtotta kezét az ég felé, és sürű ''sötétség ''támadt egész Egyiptomban három napig. Az emberek nem látták egymást, és három napig senki sem tudott kimozdulni a helyéről. De ahol Izráel fiai laktak, mindenütt világos volt." (Ex. 10,22-23.) A fáraó – némi közjáték után – ismét megtagadja a zsidók elengedését, mert az "ÚR megkeményítette a… szívét" újólag (Ex. 11,10), és emiatt sújtja az utolsó, a ''tizedik ''csapással a Nílus menti országot az istenség. Előre jelzi Mózesnek: e csapást követően nem egyszerűen kienged, hanem éppenséggel elkerget titeket a fáraó (Ex. 11,1). Majd megparancsolja neki: a zsidók kérjenek egyiptomi szomszédaiktól ezüst és arany ékszereket. Utána elrendeli: a páskabárányt az év első hónapjának tizennegyedikén este vágják le Izráel fiai, reggelig kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg. Az állat véréből pedig kenjenek vért az ajtókeretre, hogy az "Úr" – látva a vérjelet – majd megkímélhesse házaikat, midőn a legrettenetesebb bajt zúdítja az egyiptomiakra. Izráel fiai teljesítik az isteni rendelkezéseket, az "Úr" pedig elpusztítja az egyiptomi ''elsőszülötteket. ''Erről az Exodus (12,29) a következőt mondja: "Történt azután éjfélkor, hogy megölt az ÚR ''minden elsőszülöttet ''Egyiptom földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttjét csakúgy, mint a tömlöcben levő foglyok elsőszülöttjét, és az ''állatok minden első szülöttjét." ''Majd a megrettent uralkodó elküldi országából a zsidókat. Az elmondottakkal azt akartam bemutatni az olvasónak, milyen bibliai szövegekhez kötődik ''a tíz csapás ''kifejezés. Ezen túlmenően jelezni kívántam, hogy az e csapásokat elbeszélő bibliai részlet az embert igen fájdalmasan érintő ''reális történések ''emlékét őrzi. Mert hát minden bizonnyal többször is előfordult, hogy a Nílus vizét valamilyen anyag vörösre festette, hogy békák, szúnyogok, bögölyök, dögvészek, hólyagos fekélyek, jégesők, sáskák pusztították Egyiptomot, hogy az országban napfogyatkozás vagy valamilyen rendkívül nagy vulkánkitörés miatt sötétség támadt. Persze, ezeket az eseményeket az Exodus kiszínezi, mágikus-transzcendens keretbe ágyazza. A tizedik csapásnak, az emberi és az állati elsőszülöttek isten általi elpusztításának a leírása pedig nem valós eseményről számol be. Ez valószínűleg jóval a zsidók Egyiptomból való kivonulása után keletkezett, és vele a szerző azt igyekezett megindokolni, miért köteles népe a honfoglalást követően gyakorolni a kánaáni etnikumoktól átvett szokást, az emberi és az állati elsőszülöttek feláldozását. KÁNAÁN: AZ "ÍGÉRET FÖLDJE" A Biblia (Gen. 12,7) szerint az istenség ígéretet tett a Kánaánban tartózkodó Ábrahámnak, hogy ''utódainak ''fogja adni ezt az országot. Különféle részei pedig elmondják, hogy a későbbiek során a zsidók több évszázados küzdelem révén meghódították a szóban forgó területet, az állítólag ''tejjel-mézzel folyó, ''tehát igen gazdag ''Kánaánt. ''Erre első alkalommal akkor igyekeztek sort keríteni, midőn az Egyiptomból való kivonulás után a Párán-pusztában tartózkodtak. Az "ÚR" e helyen így "beszélt" Mózeshez: "Küldj férfiakat, hogy kémleljék ki Kánaán földjét, amelyet Izráel fiainak akarok adni." (Num. 13,2.) Mózes szót fogadott, és minden törzsből egy-egy tekintélyes embert osztott be a kikémlelők csapatába, amelynek tagjai az alábbi férfiak voltak: Sammúa, Sáfát, ''Káléb, ''Jigál, ''Józsué ''(eredeti neve: Hóséa), Palti, Gaddiél, Gaddi, Ammiél, Szetúr, Nahbi és Geúél (uo. 13,3-16). Magáról a kikémlelésről és következményeiről az Ótestamentum így számol be: Amikor Mózes a fentebb említett személyeket elküldte "Kánaán földjének kikémlelésére, ezt mondta nekik: Menjetek el itt a déli tartományon át föl a hegyvidékre. Nézzétek meg, hogy milyen az a föld és a rajta lakó nép, erős-e vagy gyenge, kevés-e vagy sok? Milyen az a föld, amelyen lakik, jó-e vagy rossz? Milyenek a városok, amelyekben lakik: táborfélék vagy megerősítet helyek? Milyen a föld: kövér-e vagy sovány? Van-e rajta fa vagy nincs? Legyetek bátrak, és hozzatok a föld gyümölcséből! Azok a napok éppen az első szőlőfürtök érésének napjai voltak. Elmentek tehát a férfiak, és kikémlelték a földet, a Cin-pusztától egészen Rehóbig, a hamáti úton. A déli tartományon át mentek föl, és Hebrónig jutottak. Anák ivadékai… éltek ott, – Hebrón hét esztendővel előbb épült, mint az egyiptomi Cóan. Amikor eljutottak az Eskól-völgyig, lemetszettek ott ''egy szőlővesszőt egyetlen szőlőfürttel, amelyet ketten vittek rúdon. ''Szedtek gránátalmát és fügét is. Azt a helyet Eskól-völgynek nevezték el arról a szőlőfürtről, amelyet ott metszettek le Izráel fiai. [Az eskól szó jelentése: szőlő- vagy datolyafürt.] Negyven nap múlva visszatértek [az elküldött férfiak] a föld kikémleléséből. Visszamentek, és megérkeztek Mózeshez, Áronhoz és Izráel fiainak egész közösségéhez a Párán-pusztába, Kádésba. Beszámoltak nekik meg az egész közösségnek, és megmutatták nekik a föld gyümölcsét is. Elbeszélésükben ezt mondták: Elmentünk arra a földre, ahová küldtél bennünket. Valóban ''tejjel és mézzel folyó föld'' az, ilyen a gyümölcse! De erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei igen nagyok, és még Anák ivadékait is láttuk ott! A déli tartományban Amálék lakik, a hegyvidéken a hettiták, jebúsziak és emóriak laknak, a tenger és a Jordán partjain pedig kánaániak laknak. Bár ''Káléb ''csitította a Mózessel szembeforduló népet, és ezt mondta: Bátran fölmehetünk és ''elfoglalhajtuk, ''mert meg tudunk birkózni vele, de azok a férfiak, akik vele mentek [tehát ''Józsué is!''], ezt mondták: Nem tudunk az ellen a nép ellen menni, mert erősebb nálunk. És rossz hírét terjesztették Izráel fiai között annak a földnek, amelyet kikémleltek, mert ezt mondták: Az a föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, olyan föld, amely megemészti lakosait! A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberekből áll. Sőt láttunk ott óriásokat, Anák óriás fiait. Olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák, és ők is úgy néztek ránk." (Num. 13,2-33.) A Biblia szerint ekkor a zsidók zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Féltek attól, hogy Kánaán meghódítására tegyenek kísérletet. Nagy hibának tartották, hogy elhagyták a Nílus országát, és új vezetőt akartak választani, hogy az ő irányításával visszatérjenek Egyiptomba. Mózes és Áron rettegtek a nép bosszújától. Káléb – és ''most már Józsué is – ''azonban úgy vélekedett, hogy Izráel vonuljon Kánaán ellen, mert képes annak meghódítására. De a zsidók nem hallgattak rájuk, hanem meg akarták őket kövezni, és az "Úr" ellen is fellázadtak. Az istenség ezért úgy döntött, hogy hitetlenségük miatt elpusztítja őket. Ám Mózes kérlelően fordult hozzá: "Ha most mind egy szálig megölöd ezt a népet, akkor ezt fogják mondani azok a nemzetek, amelyek hallották a híredet: Mivel nem tudta az ÚR bevinni ezt a népet arra a földre, amelyet esküvel ígért nekik, azért mészárolta le őket a pusztában. Most azért mutasd meg, Uram, hogy nagy a te hatalmad, ahogyan megmondtad: Az ÚR türelme hosszú, szeretete nagy, megbocsátja a bűnt és hitszegést; bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem ''megbünteti az atyák bűnéért a fiakat harmad- és negyedizig. ''Bocsásd meg ennek a népnek a bűnét nagy szereteteddel, ahogyan megbocsátottál ennek a népnek Egyiptomtól fogva mindeddig!" És az istenség hallgat Mózes könyörgésére, s a következőket mondja neki: "Megbocsátok a te beszéded szerint. De életemre mondom és az ÚR dicsőségére, amely betölti az egész földet, hogy azok közül az emberek közül, akik látták dicsőségemet és a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában tettem, mégis megkísértettek engem tízszer is, és nem hallgattak szavamra, ''senki sem fogja meglátni azt a ,földet, ''amelyet esküvel ígértem atyáiknak… ''De ''szolgámat, ''Kátébot, ''mivel más lélek volt benne, és tökéletesen követett engem, ''beviszem arra a földre ''[ti. Kánaánba], ahol járt, és az ő utódai birtokolni fogják azt." (Num. 14,15-24.) Majd az "Úr" még ezeket mondta Mózesnek és Áronnak: "Itt a pusztában fogtok holtan elhullani, minden besorozott, ahányan csak vagytok, húszévestől fölfelé, mert zúgolódtatok ellenem. Nem mentek be arra a földre, amelyről esküvel ígértem, hogy ott fogtok lakni, csak ''Káléb… és Józsué… ''De gyermekeiteket… beviszem, és megismerik azt a földet, amelyet ti megvetettetek… Fiaitok pásztorok lesznek a pusztában ''negyven esztendeig, ''és bűnhődnek a ti hűtlenségetekért, míg holttesteitek az utolsóig a pusztában nem lesznek. ''Negyven napig kémleltétek ki ''azt a földet, most ''negyven évig bűnhődjetek, egy-egy napért egy-egy esztendőt ''számítva, hogy megtudjátok, mi az, ha én ellenkezem veletek. Én, az ÚR, megmondtam, hogy ezt teszem ezzel az egész gonosz közösséggel, amely összefogott ellenem: az utolsóig itt halnak meg a pusztában!" (Num. 14,29-35.) A Biblia szerint az istenség – Káléb és Józsué kivételével – elpusztította a Kánaánt kikémlelt férfiakat. Majd másnap a zsidók – bár Mózes óvta őket: ne támadjatok, mert az isten nem lesz veletek, és súlyos vereséget szenvedtek! – a frigyláda, vagyis az istenség nélkül harcot kezdtek az amálékiek és a kánaániak ellen, akik igen megverték és messzire elűzték őket. Néhány megjegyzés mindazzal kapcsolatosan, amit most ismertettem: 1) Kánaán a termékenység szempontjából nagyon eltérő területeket foglal magában, és egészében egyáltalán nem tejjel és mézzel folyó ország. 2) Ezt a tényt tapasztalta az itt élt Jákób is, aki családjával együtt az éhínség miatt kénytelen volt Egyiptomba menni; és Noémi is férjével, Elimelekkel együtt, midőn a nagy szárazság miatt kénytelen volt hazáját, Betlehemet elhagyni, és hosszú időn át a moabitáknál élni. 3) A Kánaánt leíró elbeszélés – finoman szólva – nem mentes a túlzástól, midőn azt állítja, hogy az "ígéret földjé"-a csak két ember által vihető nagyságú szőlőfürtök nőttek (hasonló túlzás különben az egyik korai keresztény egyházatyánál, Irenaeusnál is fölbukkan, amikor az eljövendő ezeréves krisztusi birodalom sajátosságait jósolja meg). 4) A zsidók gyávaságuk, az istenben való nem bízásuk miatt kényszerülnek negyven éven át a pusztában vándorolni továbbá arra, hogy végül is csupán a Holt-tenger és a Jordán folyó keleti partvidékének a meghódítása után hatolhassanak be Kánaánba. 5) Az ismertetett szöveg ellentmondásos abból a szempontból, hogy az "ígéret földjé"-re elküldött kikémlelők közül ki volt az, aki az istennek tetsző módon viselkedett, és ezért az Egyiptomot elhagyó férfiak közül bemehet Kánaánba – egyes részletei szerint csak Káléb, más versei szerint pedig Józsué is részesülhet ebben a jutalomban. BÁLÁM SZAMARA MEGSZÓLAL A pusztai vándorlás negyven éve alatt a zsidóknak különféle népekkel kellett megküzdeniük, míg nagyon sajátos útvonalra kényszerítve végül is eljutottak odáig, hogy a Jordán keleti partjáról átkelhettek Kánaánba, és hozzáláthattak az "ígéret földjé"-nek a meghódításához. Harcolniuk kellett – többek közt – a kánaáni Arád királyával, az emóreus uralkodóval, Szikónnal, és a moabitákkal. Mint az Ótestamentumból értesülünk róla, e harcok során sajtos események történtek. Közülük az egyik legmeglepőbb, az irodalomban is gyakran emlegetett az, amely szerint ''Bálám szamara emberi hangon megszólalt, ''amelyhez az ''áll mint a Bálám szamara ''kifejezés kötődik, és amely szerint a zsidók ''megátkozására ''fölszólított ''Bálám háromszor ''is ''megáldja ''Izráel népét. Maga ez a meglepő történet a Numeri 22-24. részben olvasható, amely a következőket meséli el: Az emóreusok felett aratott győzelmük után a zsidók a moabiták síkságán, a Jordán keleti partján, Jerikóval szemben ütöttek tábort. A moabita király, ''Bálák – ''látván, mily nagy veszély fenyegeti az országát Izráel részéről, s nem bízván saját erejében – a kiváló varázsló hírében álló ''Bálám ''segítségét kérte a zsidók ellenében. "Követeket küldött Bálámhoz, Beór fiához az Eufrátesz mellett levő Petórba, honfitársainak a földjére, hogy hívják meg és ezt mondják neki: Íme, egy nép jött ki Egyiptomból, és már ellepte a föld színét, és velem szemben telepedett le. Ezért jöjj el, ''átkozd meg ''ezt a népet, mert erősebb nálam. Talán akkor meg tudom verni, és kiűzöm az országból. Jól tudom, hogy akit te megáldasz, áldott lesz, és akit te megátkozol, átkozott lesz." (Num. 22,5-6.) A követek útnak eredtek, vitték magukkal a varázslás díját, megérkeztek Bálámhoz, és közölték vele Bálák üzenetét. A mágus arra kérte a delegátusokat, várjanak, maradjanak nála éjszakára, mert a kérdéses ügyben tanácskoznia kell az "Úr"-ral (?). Az istenség a Biblia szerint megtiltotta neki, hogy teljesítse Bálák kívánságát, s így beszélt hozzá: "Ne menj el velük, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az." Épp ezért reggel a követeket az alábbi szavakkal küldte haza az uralkodóhoz: "Menjetek vissza országotokba, mert nem engedi meg az ÚR, hogy veletek menjek." Bálák azonban nem nyugodott bele Bálám elutasító válaszába, hanem újabb, az előbbieknél tekintélyesebb vezetőket menesztett a mágushoz a következő üzenettel: "Ne vonakodj eljönni hozzám! Igen gazdagon megjutalmazlak, és megteszek mindent, amit mondasz nekem. Csak jöjj el és rontsd meg ezt a népet." Bálám egy éjszakára ismét magánál tartja a delegátusokat, mondván nekik: megint ki kell kérnie az "Úr" (?) véleményét. És az istenség nem bizonyul következetesnek, mert ezúttal már ''engedélyezi ''Bálám számára az utazást. Ám csak azzal a föltétellel, hogy mindig azt tegye majd, amit neki ő parancsol. Az elmondottakat figyelembe véve aztán ugyancsak meglepő, ami ezután történik: "Isten azonban ''haragra gerjedt, ''amikor elment Bálám. Ezért odaállt az ''ÚR angyala az ''útra, hogy feltartóztassa. Ő a szamarán ügetett, és vele volt két szolgája is. De ''a szamár meglátta ''az ÚR angyalát, ahogyan ott állt az ''úton ''kivont karddal a kezében, és ''letért a szamár az útról, ''és a mezőre ment. Bálám ''ütni ''kezdte a szamarat, hogy visszaterelje az útra. Azután odaállt az ÚR angyala a szőlők között egy ''mély útra, ''ahol innen is, onnan is fal volt. Amikor ''meglátta a szamár ''az ÚR angyalát, odalapult a kőfalhoz, és Bálám lábát is a falhoz lapította. Ekkor ''újból megverte. ''Az ÚR angyala továbbment, és ismét megállt egy ''szoros helyen, ''ahol nem lehetett kitérni sem jobbra, sem balra. Amikor ''meglátta a szamár ''az ÚR angyalát, ''lefeküdt ''Bálám alatt. Ekkor haragra gerjedt Bálám, és ''ütni ''kezdte botjával a szamarat. De az ÚR ''beszédre nyitotta a szamár száját, ''és az így szólt Bálámhoz: ''Mit vétettem ellened, hogy már harmadszor versz meg engem? ''Bálám így felelt a szamárnak: Mert csúfot űztél belőlem. Lenne csak kard a kezemben, meg is ölnélek! A szamár ezt mondta Bálámnak: A te szamarad vagyok. Rajtam jársz régtől fogva mindmáig. Szoktam ilyet tenni veled? Bálám azt felelte: Nem. Ekkor az ÚR ''megnyitotta Bálám szemét, ''aki meglátta az ÚR angyalát, amint ott áll az úton kivont karddal a kezében. Bálám meghajolt, és arcra borult. Az ÚR angyala ezt mondta neki: Miért verted meg a szamaradat már háromszor? Azért jöttem, hogy feltartóztassalak, mert szerintem veszedelmes ez az út [ti. a Bálákhoz való elmenés]. A szamár látott engem, ezért tért ki előlem háromszor is. Ha nem tért volna ki előlem, téged meg is öltelek volna, azt pedig életben hagytam volna. Bálám így felelt az ÚR angyalának: Vétkeztem, nem tudtam, hogy te állsz velem szemben az úton. De ''ha nem tetszik ''neked, inkább ''visszatérek. ''De az ÚR angyala ezt felelte Bálámnak: Menj el ezekkel a férfiakkal, de csak azt mondd, amit mondok neked. Bálám tehát elment Bálák vezető embereivel." Az eddig ismertetett történések kapcsán érdemes figyelnünk a következő momentumokra: 1) A bibliai Bálámot az irodalomban és a köznapi életben úgy szoktuk emlegetni, mint a nagyon ostoba embert, akinél még a közvélekedés szerint igen buta szamár is okosabb. 2) Ám meglepő az Ótestamentum olvasója számára, hogy személyében épp egy kiváló hírnévnek örvendő varázsló ennyire esztelen. 3) Az is furcsa a Bibliát lapozgatónak, hogy az istenség pont egy ilyen ostobának bizonyuló mágussal tart titkos kapcsolatot. 4) S az is, hogy a természetfeletti hatalom korántsem következetes, mert hol megtiltja, hol pedig engedélyezi Bálámnak a moabita királyhoz való elmenést. 5) Az szintén különösnek tűnik a történetben, hogy az istenség "megláttatja" a maga angyalát a szamárral, de ugyanezt nem teszi lehetővé Bálám számára, akit "vaksága" miatt meg akar öletni. 6) Vajon miért nem lepődik meg Bálám egyáltalán azon, hogy a szamara emberi hangon kezd el beszélni? 7) Az elmondottakból nyilvánvaló: a Bálámmal kapcsolatos elbeszélés logikailag belső ellentmondásokat tartalmaz, ami valószínűleg annak következménye, hogy az emberi butaságot érzékeltető mesés történetet két különböző – egy jahvista és egy elohista – változatból állította össze a bibliai szerkesztő. De miként folytatódik tovább és hogyan fejeződik be a Bibliában ennek az oktondi mágusnak a története? A varázsló az érte küldött férfiakkal megérkezik a moábita királyhoz, Bálákhoz, aki szemrehányással fogadja: "Már többször is hívattalak téged, miért nem akartál jönni? Azt hitted, hogy nem tudlak megjutalmazni?" Bálám így válaszol az uralkodónak: "Látod, hogy eljöttem hozzád! De nem szólhatok magamtól semmit, csak azt mondhatom, amit az Isten [!] ad a számba." Később aztán Bálák fölvezette Bálámot a Baal nevű isten kultuszhelyéül szolgáló ''magaslatra, ''amelyről látni lehetett Izráel népének egy részét. Itt a mágus a királlyal 7 oltárt építtetett, és az oltárokon ők ketten 7 bikát és 7 kost áldoztak meg. Majd Bálám – az uralkodót az égőáldozat mellett hagyva – fölment egy magasabb hegycsúcsra (Az Ótestamentum szerint azért, hogy az istenséggel értekezzék, ténylegesen azonban bizonyára azért, hogy a zsidóság egészét láthassa). És onnét lejőve nem átkot mond Izráelre, hanem ''áldást, ''amelyet az istenség "adott" a szájába. Bálákot ez módfelett bosszantja, s szemrehányóan mondja a mágusnak: "Mit tettél velem? Elhoztalak ellenségeim megrontására, te pedig megáldottad őket!" Bálám így védekezik: "Nekem vigyáznom kell, hogy csak azt mondjam, amit az ÚR ad a számba." Ekkor a király egy ''újabb helyre ''vezeti át Bálámot, amelyről szintén látható a zsidóság tábora, és arra kéri, hogy innen rontsa meg az ellenséget. Itt szintén sor kerül 7 oltár megépítésére és 7-7 bika, ill. kos föláldozására. Továbbá arra is, hogy a varázsló ismét külön értekezik az istennel, aki a maga "igéjét adta a szájába". Ennek következtében aztán Bálám átok helyett ''újból áldást ''mond a zsidókra. Az elkeseredett uralkodó ekkor így szól a mágushoz: "Ha már nem tudod megrontani [a zsidóságot], legalább ne áldd meg!" Bálám pedig megint az isteni kényszerre hivatkozva mentegetődzik: "Megmondtam már neked, hogy csak azt fogom tenni, amit az ÚR meghagy!" A sikertelenségbe belenyugodni nem tudó moábita Bálák most egy ''harmadik helyre, ''a Peór nevű hegy csúcsára vitte fel Bálámot. Itt újból sor került 7 oltár megépítésére és 7-7 bika, ill. kos égőáldozatként való bemutatására, ám Bálám ezúttal is – immáron ''harmadszor – áldást ''mondott Izráel népére. Az emiatt haragra gerjedt moábita király dühösen mondta a mágusnak: "Idehívattalak ellenségeim megrontására, te pedig megáldottad már háromszor is! Most azért takarodj a hazádba! Azt ígértem, hogy gazdagon megjutalmazlak, de most az ÚR megfosztott téged a jutalomtól." A varázsló azonban nyugodt méltósággal válaszolt az uralkodónak: "Megmondtam már követeidnek is, akiket hozzám küldtél, hogy ha nekem adja Bálák a házát tele ezüsttel és arannyal, akkor sem szeghetem meg az ÚR parancsát, és nem teszek magamtól sem jót, sem rosszat. Csak azt mondom, amit az ÚR meghagy. De most, amikor elmegyek népemhez, jöjj, föltárom még előtted, hogy mit fog tenni ez a nép [a zsidóság] a te népeddel [a moábitákkal] a messze jövőben." Aztán példabeszédes formában a királynak megjósolta, hogy a moábitákat – más népekkel együtt – majd leigázza, ill. kipusztítja a zsidóság. Maga ez a Bálám-történet bizonyára jóval azután íródott, hogy Izráel fiai már meghódítottak a Jordán és a Holt-tenger keleti partján különféle területeket. Zsidó érdekszemlélet által vezetett szerzője későbbi korból mint majdan bekövetkező eseményt jelzi előre azt, ami már ténylegesen lezajlott. Mégpedig igen különös módon, amikor a "pogány" varázslót mint az "Úr" eszközét és hívét ábrázolja. Ez a momentum arra enged következtetni. hogy a Bálám-történet oly időszakban került megfogalmazásra, amelyben a jahvista vallás már elindult az egyetemes istenhit felé. Maga ''Bálám ''egyébként a Biblia szerint ''tragikus véget ért. ''A Numeri (31,7-16) arról számol be, hogy ''Mózes megölette őt, ''mert a midjanita nők az ő tanácsára csábították el a zsidó férfiakat a Jahve-vallástól a Baal-Peór kultuszához. Izráel vezetője azonban nem csupán Bálámot, a midjaniták öt királyát, minden férfiát pusztíttatta el, hanem minden midjanita fiúgyermeket és minden olyan midjanita nőt is, aki már férfival hált. (Num. 31,7-18.) A PARÁZNA RAHAB ELÁRULJA HAZÁJÁT A Jordán keleti partján, Sittimben táborozó zsidók – miután bizonyos területeket már megszereztek Rúben és Gád törzsének, valamint Manassé fél törzsének – ''Józsué ''vezetésével hozzálátnak Kánaán meghódításához. A Biblia szerint elsőként a Jordán nyugati partján fekvő ''Jerikót ''igyekeznek elfoglalni. Ám az eredményes harci vállalkozás érdekében ismereteket kell szerezniük a nevezetes városról, amit úgy érnek el, hogy titokban két férfit küldenek Jerikóba. Hogy ezek ''a kémek ''a maguk feladatát miként, kinek a segítségével tudják megoldani, és a támogatójuknak a zsidók mivel róják le hálájukat, arról ''a parázna Ráhábbal ''kapcsolatos történetből értesülhetünk, amelyet Józsué könyvének 2. és 6. része tartalmaz, s amely így szól: "Józsué… titkon két kémet küldött Sittímből, és ezt mondta nekik: Menjetek, vegyétek szemügyre azt a földet és Jerikót. Azok elmentek, betértek egy ''Ráháb ''nevű ''parázna nő házába, ''és ott lefeküdtek. De Jerikó királya figyelmeztetést kapott: Vigyázz! Izráeli férfiak jöttek ide az éjjel, hogy kémkedjenek az országban. Jerikó királya ezt üzente Ráhábnak: Add ki azokat a férfiakat, akik hozzád érkeztek, és betértek a házadba, mert azért jöttek, hogy mindenütt kémkedjenek országunkban. Az ''asszony ''azonban fogta, és elrejtette a ''két férfit, ''majd ezt mondta: Igaz ugyan, hogy betértek hozzám azok a férfiak, de nem tudtam, honnan valók. De kapuzárás idején, amikor besötétedett, eltávoztak ők. Nem tudom, hová mentek azok a férfiak. Fussatok gyorsan utánuk, mert még utolérhetitek őket. Pedig fölvitte őket a háztetőre, és elbújtatta a lenkóró közé, ami ki volt rakva a háztetőn. A városbeli férfiak pedig üldözőbe vették őket a Jordán gázlói felé vivő úton. A kaput pedig, amint kimentek az üldözők, bezárták. Még le sem feküdtek azok a férfiak, amikor fölment hozzájuk a nő a háztetőre, és ezt mondta nekik: Tudom, hogy az ÚR nektek fogja adni ezt a földet, hiszen rettegés fogott el bennünket, és remeg tőletek mindenki, aki ezen a földön lakik. Mert hallottuk, hogyan szárította ki az ÚR előttetek a Vörös-tenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból, és hogy mit tettetek Szihónnal és Óggal, az emóriak két királyával a Jordánon túl, akiket kiirtottatok. Amikor ezt meghallottuk, megdermedt a szívünk, és még lélegzete is elállt mindenkinek miattatok. Bizony, a ti Istenetek, az ÚR az Isten fönn a mennyben és lenn a földön. Most azért ''esküdjetek meg ''nekem az ÚRra, hogy amint én szeretettel bántam veletek, ''ti is szeretettel bántok majd apám háza népével, ''és biztos jelét adjátok annak, hogy ''életben hagyjátok apámat, anyámat, fiú- és nőtestvéreimet és mindenüket, ''és megmentitek életünket a haláltól. A férfiak így válaszoltak neki: ''Életünkkel kezeskedünk értetek, ''ha ti nem áruljátok el ezt a mi dolgunkat. Amikor majd az ÚR nekünk adja ezt a földet, szeretettel és igazságosan bánunk veletek. Azután leeresztette őket kötélen az ablakon át – háza ugyanis a vár falánál volt, és így a várfalnál lakott –, és ezt mondta nekik: Menjetek a hegyekbe, hogy rátok ne találjanak az üldözők, és rejtőzködjetek ott három napig, amíg az üldözők vissza nem térnek. Azután menjetek utatokra! A férfiak ezt mondták neki: Nem fogjuk megszegni azt az esküt, amelyet neked tettünk. Ezért amikor bejövünk erre a földre, kösd ki ''ezt a piros ''fonálból font ''kötelet ''arra az ablakra, amelyen át leeresztettél bennünket. Gyűjtsd magadhoz a házba apádat, anyádat, testvéreidet és apád egész háza népét. És ekkor, aki csak kijön házad ajtaján az utcára, az maga lesz az oka, ha meghal, mi ártatlanok leszünk. De minket sújtson a büntetés, ha valaki kezet emel azokra, akik veled lesznek a házban. Ha azonban elárulod a mi ügyünket, akkor nem kötelez bennünket az eskü, amellyel megeskettél bennünket. Az asszony így felelt: Legyen, ahogyan mondtátok. Azután elküldte őket, és azok elmentek. A piros kötelet pedig rákötötte az ablakra. A kémek elmentek, eljutottak a hegyekbe, és ott maradtak három napig, amíg az üldözők vissza nem tértek. Keresték ugyan őket az üldözők mindenfelé, de nem találták. Azután visszatért a két férfi, lejöttek a hegyekből, átkeltek a Jordánon, és megérkeztek Józsuéhoz… Elbeszélték neki mindazt, ami velük történt. Ezt mondták Józsuénak: Bizony, kezünkbe adta az ÚR azt az egész földet, máris reszket tőlünk annak a földnek minden lakója." (Józsué 2. rész.) Mint hamarosan látni fogjuk, a zsidók az Ótestamentum állítása szerint ''elfoglalták ''Jerikót. "Kardélre hánytak, kiirtottak mindent, ami a városban volt: férfit és nőt, ifjat és öreget, ökröt, juhot és szamarat. – A két férfinak azonban, akik kémkedtek ezen a földön, ezt mondta Józsué: Menjetek be annak a parázna nőnek a házába, és hozzátok ki onnan őt és mindenét, ahogyan megesküdtetek neki! Bementek tehát a ''kémkedő ifjak, és kihozták Ráhábot, apját, anyját, testvéreit és mindenét; ''kihozták egész nemzetségét, és elhelyezték őket Izráel táborán kívül. A várost pedig mindenestül fölperzselték. Csak az ezüstöt és az aranyat, meg a réz- és vastárgyakat tették az ÚR házának a kincstárába. De a parázna ''Ráhábot, ''apja házanépét és mindenét életben hagyta Józsué. ''Letelepedett Izráelben, és ott van mind a mai napig,'' mert elrejtette a követeket, akiket Jerikóba küldött kémkedni Józsué." (Uo. 6. rész.) Maga ez a Ráhábbal kapcsolatos történet teljesen valószínűnek tűnik. A korabeli viszonyok közepette bizonyára megszokott dolog volt a kémkedés, és egyáltalán nem meglepő, hogy a zsidók is éppen Jerikó alantas erkölcsű nőjéhez, a parázna Ráhábhoz fordultak segítségért. S az is magától értetődő, hogy ezt a hölgyet a nekik nyújtott szolgálatért kellőképpen megjutalmazták: életben hagyták, és családjával együtt köztük telepedhetett le. Ám van egy kérdés, amelyet talán így fogalmazhatok meg: vajon tényleg Jerikóval kapcsolatos ez a Ráháb-történet, s vajon valóban elfoglalták ezt a várost csodás módon Izráel fiai Józsué vezetésével, miként az Ószövetség állítja? A következőkben erre a kérdésre próbálok választ adni. JERIKÓ BEVÉTELE A Biblia szerint a Jordántól nyugatra fekvő városok közül a zsidók e''lsőként Jerikót ''foglalták el. Hogy milyen módon, arról a Józsué nevét viselő könyv 6. része számol be. Ebben az "Úr" így beszél Józsuéhoz: "Lásd! Kezed be adom Jerikót, és királyát vitéz harcosaival együtt. Vegyétek hát körül a várost, valamennyi harcos ''kerüljo meg egyszer a ''várost. Így tégy ''hat ''napon át! Hét pap vigyen hét kosszarvból készült kürtöt a ''láda ''[az ekkor istennek számító ''frigyláda''] előtt. ''A hetedik ''napon ''hétszer ''kerüljétek meg a várost, és a ''papok fújják meg a kürtöket. ''És ha majd hosszan fújják a kosszarvakat, ti pedig meghalljátok a kürt szavát. ''hatalmas harci kiáltásban ''törjön ki az egész nép. Akkor ''le fog omlani a város kőfala. ''és a nép bevonulhat, mindenki egyenest előre" Józsué és a zsidóság – mondja az Ótestamentum – az istenség parancsa szerint járt el. Mint a szövegből látszik, a történésekben igen fontos szerepet játszott ''a irigyláda, ''amely ekkor még azonos volt az "Úr"-ral, s amelyet a harcosok és a kürtös papok után vittek mindennap a város körüljárása során – a menetet az utóvéd zárta 6 napon át. A végső eseményeket az Ószövetség a következőképp írja le: "Történt pedig a ''hetedik ''napon, hogy hajnalhasadtával fölkeltek, és az addigi szokás szerint megkerülték a várost, de ''hétszer. ''Csak ezen a napon kerülték meg hétszer a várost. Amikor ''hetedszer ''fújták meg a papok a ''kürtöket, ''ezt mondta Józsué a népnek: ''Kiáltozzatok, ''mert nektek adja az ÚR a várost. Átok terhe alatt ki kell irtani a várost, az ÚRé az mindenestül! Csak a parázna Ráháb maradjon életben mindazokkal együtt, akik a házában vannak, mert elrejtette a követeket, akiket kiküldtünk. Hozzá ne nyúljatok a kiirtandókhoz, különben rátok száll az átok; el ne vegyetek semmit a kiirtandókból, mert felidézitek az átkot Izráel táborára, és szerencsétlenségbe döntitek azt! De az összes ezüstöt és aranyat és minden réz- és vastárgyat az ÚRnak szenteljetek, azok az ÚR kincstárába kerüljenek. Ekkor ''kiáltozni ''kezdett a nép, és ''megfújták a kürtöket. ''És amikor meghallotta a nép a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és ''a kőfal leomlott. ''A nép pedig bevonult a városba, mindenki egyenest előre, és ''elfoglalták a várost. ''Kardélre hánytak, kiirtottak mindent, ami a városban volt: férfit és nőt, ifjat és öreget, ökröt, juhot és szamarat." (Józs. 6,15-21.) Történetileg tényként kell elfogadnunk, hogy a Jordánon átkelt zsidók valóban meghódították Jerikót, az emberiség egyik legrégebben keletkezett városát. De vajon azt az ''ősi ''Jerikót foglalták-e el, és annak a falait omlasztották-e le csodás módon, az "Úr" segítségével, amelyről a Biblia beszél? E kérdésekre ''nemmel ''kell válaszolnunk. Egyrészt azért, mivel a régészeti kutatások tanúsága szerint a régi Jerikót jóval a zsidó honfoglalás előtt földrengés pusztította el. Másrészt pedig azért, mivel – mint a most említett tény világosan jelzi -- az ótestamentumi szerzők saját népük és istenük nagyságát igyekeztek fokozni ama állításukkal, amely szerint a frigyláda (e mesterséges fétis-istenség) segítségével, továbbá a kürtök hangjával és a nép kiabálásával sikerült leomlasztaniuk Jerikó falait. Mindez, persze, szépen megfér azzal a ténnyel, hogy Izráel fiai valóban elfoglalták a későbbi, gyengébben megerősített várost, és annak lakóival oly kegyetlenül bántak el, ahogy a Józsué-könyv közli. És befejezésül hadd említek meg még egy kérdést: ha egyszer Jerikót az "Úr" támogatásával foglalták el a zsidók, akkor miért volt szükségük arra, hogy kémeket küldjenek e városba, és ott különös egyezséget kössenek a hazáját eláruló parázna nővel, Ráhábbal? ÁKÁN BŰNE ÉS KIVÉGZÉSE Jerikó bevétele után a zsidók ''Aj ''városát igyekeztek meghódítani. Kiküldött kémeik javaslatára csupán egy 3000 főből álló sereget menesztettek a település ellen, ám ez gyengének bizonyult, és vereséget szenvedett. Izráel fiait ekkor nagy félelem fogta el. Magát a vezetőt, Józsuét is, aki a nevét viselő könyv szerint a következő szavakkal fordult az istenséghez: "Jaj URam, URam! Miért is hoztad át ezt a népet a Jordánon, ha most az emóriak kezébe adsz bennünket, hogy elpusztítsanak? Bárcsak azt határoztuk volna, hogy a Jordánon túl maradunk!" A kétségbeesett Józsuénak az "Úr" így felel: "Kelj föl! Miért estél hasra? ''Vétkezett ''Izráel, áthágták szövetségemet, … mert elvettek a kiirtandó dolgokból, loptak is, és titokban a holmijuk közé tették. ''Azért ''nem tudtak megállni Izráel fiai ellenségeik előtt, és azért fordítottak hátat ellenségeiknek, mert utolérte őket az átok. ''Nem leszek többé veletek, ''ha nem pusztítjátok ki magatok közül a kiirtani valót. Kelj föl, ''szenteld meg a ''népet és ezt mondd: Szenteljétek magatokat oda holnapra, mert azt mondta az ÚR, Izráel Istene: Kiirtani való van nálad, Izráel! Nem tudtok megállni ellenségeitek előtt, amíg el nem távolítjátok magatok közül a kiirtani valót. Jöjjetek ide reggel törzsenként. Abból a ''törzsből, ''amelyet ''sorsolás ''útján megjelöl az ÚR, jöjjenek ide a ''nemzetségek. ''Abból a nemzetségből, amelyet megjelöl az ÚR, járuljanak ide a ''családok. ''Abból a családból, amelyet megjelöl az ÚR, jöjjenek ide ''a férfiak. ''Akit azután kiirtandónak jelöl ki, azt ''meg kell égetni ''mindenével együtt, mert áthágta az ÚR szövetségét, és gyalázatos dolgot követett el Izráelben." (Józs. 7,7.10-15.) Mint a Biblia elmondja, Józsué eleget tett az "Úr" parancsának, és végrehajtotta az előírt sorsvetést, amely a Júda törzséből származó ''Ákánt ''jelölte meg bűnösnek. Tehát ama férfiút, aki Jerikó elfoglalásakor tiltott dolgokat vett el, és aki bűnét így vallja be: "Bizony, vétkeztem az ÚR, Izráel Istene ellen, mert ezt meg ezt tettem: Megláttam a zsákmány között egy szép sineári köntöst, kétszáz sekel ezüstöt és egy ötven sekel súlyú aranyrudat. Megkívántam ezeket, és elvettem. Ott vannak elásva a földben, a sátorban, és az ezüst is alattuk van." (Józs. 7,20-21.) Mikor aztán ezt követően az említett dolgokat valóban meglelték a jelzett helyen, kegyetlen büntetés következett: "Józsué… fogta ''Ákánt…, az ezüstöt, a köntöst, az aranyrudat, fiait és leányait, ökreit, szamarait és juhait, sátrát és mindenét. ''Vele volt egész Izráel, és elvitték őket ''az Ákór ''völgyébe. Ekkor azt mondta Józsué: ''Szerencsétlenséget hoztál ránk! ''Fordítsa az Úr ezt a szerencsétlenséget most rád! ''És megkövezte őket ''egész Izráel, majd ''elégette őket." ''(Uo. 7,24-25.) Maga ez a történet, amelynek valóságtartalmához aligha férhet kétség, jóegynéhány figyelemreméltó érdekességet rejt magában: 1) Mindenekelőtt azt jelzi számunkra, hogy az ótestamentumi zsidók – miként más régi népek is hasonló esetben – az ajbeliek által rájuk mért vereséget nem seregük kis létszámával, netán az ellenfél vitézebb voltával magyarázták, hanem transzcendens módon: azzal, hogy "meglopott" istenük megharagudott rájuk, és nem támogatta őket az Ajjal vívott ütközetben. 2) Meglep bennünket a szóban forgó elbeszélésben, hogy Józsué – mint korábban Mózes is – világi vezető létére ''főpapi ''tevékenységet is végez. Ő (és nem az akkori főpap) ''szenteli meg ''ugyanis a sorsvetés előtt Izráel népét, ami arra utal, hogy a honfoglalás időszakában még nem létezett a Tóra által Áron személyéhez és utódaihoz kötött főpapi méltóság, amely talán csak a Dávid király utáni időkben jutott komolyabb szerephez. 3) A modern kor embere számára ugyancsak különös, hogy ama bűnös egyént, aki Jerikó elfoglalásakor "meglopta" az istenséget, ''sorsvetés ''útján lelik meg a zsidók. És ezzel összefüggésben bizonyára nem csupán bennem merül föl a kérdés: vajon még hányan szolgáltak rá a kegyetlen megtorlásra? 4) Ákán "meglelése" után azonban nincsen további nyomozás, ami azt jelzi, hogy az ő megbüntetése révén a zsidók vezetői ''a közkincstár ''minél nagyobb mérvű gyarapodását igyekeztek biztosítani. 5) E cél elérése érdekében élnek a könyörtelen megtorlással, amelynek során nem csupán Ákánt, hanem (ama rendelkezésnek a szellemében, amely szerint az isten az atyák vétkeiért a fiakat is megbünteti harmad- és negyedízig) az ő ''ártatlan gyermekeit is megkövezik és elégetik, ''sőt még a családhoz tartozó ''holt dolgokat ''is elpusztítják. 6) A későbbiek során a zsidók ''elfoglalják Ajt. ''Most talán azért képesek bevenni e várost, mert Ákán megbüntetése után már az "Úr" is velük van? Ezt nem állíthatjuk. Esetleg azért, mivel az Ákán-család kiirtását követően jobban bíznak a sikerben, bátrabban harcolnak, s ez az ösztönző erő segíti őket győzelemhez? Hegy ez a lelkiállapot közrejátszhatott sikerükben, valószínűnek tűnik. Ám Aj bevétele alapvetően ama egyszerű evilági ténynek köszönhető, hogy míg (a kémek rossz tanácsára hallgatva) Józsué először csupán 3000 katonáját, addig most a második támadás alkalmával ''"egész hadinépét"vetette ''harcba (uo. 8,3). A települést azonban még a több tízezer fegyveressel is csak úgy tudta elfoglalni, hogy igen ügyes hadicselt alkalmazott. Az a mód pedig, ahogyan a meghódított város lakóival elbánt, egyáltalán nem tekinthető a 6. "mózesi" parancs, a "Ne ölj!" teljesítésének. S hogy miért nem? Azért, mivel a zsidók a fölperzselt Aj valamennyi lakóját kiirtották, a sivár romhalmazzá tett helység királyát pedig fölakasztották. A GIBEÓNIAK CSELE Amikor a zsidók elfoglalták Jerikót és Ajt, veszélyben érezték magukat azok a népek, amelyek a Holt-tengertől, a Jordántól nyugatra éltek, és közülük többen – a hettiták, az emóriak, a kánaániak, a perizziek, valamint a hivviek – szövetségre léptek egymással, hogy közösen védekezzenek Izráel ellen. Egészen másként igyekeztek viszont elhárítani az őket a zsidók részéről fenyegető veszélyt a ''gibeóniak. ''Voltaképpen sajátos csel alkalmazásával őrizték meg városaikat és életüket. Hogy közelebbről tekintve milyen módon, arról a Józsué-könyv 9. része számol be. Ez elmondja, hogy a zsidók harci sikereitől megfélemlett gibeóniak az alábbi ''ravaszsághoz ''folyamodtak: "Elindultak, és így szerelték föl magukat: elnyűtt zsákokat szereztek szamaraikra, meg elnyűtt, megrepedezett és összekötözött borostömlőket, a lábukra elnyűtt és foltozott sarukat, magukra pedig elnyűtt ruhát. Útravaló kenyerük is mind száraz és csupa morzsa volt. Így mentek Józsuéhoz a táborba, Gilgálba, és ezt mondták neki meg az izráelieknek: ''Messze földről ''jöttünk. ''Kössetek most szövetséget velünk! ''Az izráeliek azonban ezt mondták a hivvieknek: Hátha köztünk laktok; hogyan köthetnénk akkor veletek szövetséget? Azok ezt mondták Józsuénak: Szolgáid vagyunk. Józsué azonban megkérdezte: Kik vagytok, és honnan jöttök? Azok ezt felelték neki: Igen messze földről jöttek szolgáid, Istenednek, az ÚRnak nevéért, mert hallottuk hírét és mindazt, amit Egyiptomban vitt véghez. Meg mindazt, amit az emóriak két királyával tett a Jordánon túl… Ezért véneink és országunk lakói ezt mondták nekünk: Vegyetek magatokhoz útravalót, menjetek eléjük, és mondjátok nekik: Szolgáitok vagyunk, kössetek hát szövetséget velünk! Itt a kenyerünk: még meleg volt, amikor otthonunkban elláttuk magunkat vele, és elindultunk, hogy hozzátok jöjjünk, de most már száraz és csupa morzsa lett. Ezek a borostömlők is újak voltak, amikor megtöltöttük, most pedig repedezettek. A ruhánk és a sarunk is elnyűtt a nagyon hosszú úton. Akkor kezükbe vették az emberek azoknak az útravalóját, de az ''ÚR akaratát nem ''kérdezték meg. ''Józsué ''ráállt a békére, és ''szövetséget kötött velük, ''azzal az ígérettel, hogy életben hagyja őket. A népközösség vezetői pedig esküt tettek erre." (Uo. 9,4-15.) A későbbiek során – három nap múlva – azonban a zsidók megtudták, hogy az őket ravaszul félrevezető gibeóniak négy közeli városban laknak. Emiatt igen dühösek lettek, mert ők ezekkel a településekkel éppúgy el akartak bánni, mint korábban Jerikóval és Ajjal. Ám esküjüket nem szeghették meg, s végül úgy döntöttek, hogy a gibeóniak életét meghagyják, de szolgaságra kötelezik őket, s ők lesznek az egész közösség "favágói és vízhordói." (Uo. 9,1(r27.) Maga ez az egész történet különben egy vonatkozásban sajátos későbbi magyarázat arra a tényre, hogy miért élnek más népek a zsidókal együtt, hogy bizonyos etnikumokat miért nem irtott ki Izráel az "Úr" állítólagos, még Mózesnek "adott" parancsa szerint (v. ö. ezzel összefüggésben pl.: Bírák 1,8.21; 3,5-6). JAHVE "MEGÁLLÍTJA" A NAPOT ÉS A HOLDAT Az eddigiek során már többször említettem, hogy az ótestamentumi zsidók – miként más ókori népek is – nem kauzálisan meghatározott folyamatoknak tartották a természet és a társadalom történéseit. Úgy vélték, hogy bennük és általuk, valamint az anyagi valóságban földöntúli hatalmak munkálnak. Azt hitték, hogy istenük velük hadakozik és győzelemre segíti őket ellenségeikkel szemben. Ez a meggyőződés főként a honfoglalás korában és a különféle népekkel vívott háborúk idején volt erős náluk. S hogy némelykor mily fantasztikus vélekedéseket szült, azt jól példázza az egyik ószövetségi történet, amely szerint az "Úr" a maga népének a győzelme érdekében – Józsué kérésére – ''megállította ''égi mozgásában ''a Napot, a Holdat, ''és ''jégesőt ''zúdított Izráel ellenségére. Maga ez a történet közvetlenül összefügg a gibeóniak ama cselvetésével, amelyről épp most esett szó. Amikor ugyanis a később ''Jeruzsálemnek ''elnevezett város ''királya, Adónicedek ''megtudta, hogy a gibeóniak szövetségre léptek a zsidókkal, ''négy ''másik ''kánaáni település uralkodójával ''közösen támadást intézett ''Gibeón, ''az áruló város ''ellen. ''Az utóbbi ekkor követeket menesztett Józsuéhoz, és általuk azt kérte tőle, védje meg őt az öt emóreus király seregeitől. A kérése meghallgatásra talált. Józsué Gilgálból "egész hadseregével, valamennyi vitéz harcosával" fölvonult éjszakai erőltetett menetben a városhoz, amelynél váratlanul megtámadta az emóreus csapatokat. Az utóbbiakra súlyos vereséget mért, és a menekülő ellenség seregéből rengeteg embert megölt. Maga az "Úr" pedig ''"nagy jégesőt ''hullatott rájuk az égből… Többen haltak meg a jégesőtől, mint amennyit fegyverrel mészároltak le Izráel fiai." Az igazi csoda azonban még csak ezután következett. Józsué ugyanis olyképp vélekedett, hogy a nappali időszak tényleges hossza nem elégséges az emóreusok feletti teljes győzelemhez, és ezért sajátos kéréssel fordult az "Úr"-hoz: "Nap, maradj veszteg, Gibeónban, / te is hold az Ajjálón-völgyben!" Hogy aztán erre föl mi történt, arról a Biblia az alábbiakat közli: "És ''veszteg maradt a nap, / megállott a hold is, ''/ míg ellenségein bosszút állt a nép." Majd az Ótestamentum szerzője a következőről "tudósít": "Meg van ez írva a ''Jásár könyvében. ''Megállt a nap az ég közepén, nem sietett lenyugodni ''egy teljes napig. ''Nem volt ilyen nap sem azelőtt, sem azután, hogy emberi szóra így hallgatott volna az ÚR, mert az ÚR harcolt Izráelért. Azután visszatért Józsué az egész Izráellel a gilgáli táborba." (Józs. 10,12-15.) De hát mi történt az emóreus királyokkal? Ezek a Biblia szerint bemenekültek egy barlangba, amelyből Józsué a csata után kihozatta őket. Majd magához hívatta az izráeli férfiakat. Az utóbbiaknak megparancsolta, tegyék lábukat a földre fektetett uralkodók nyakára, s egyúttal a következő szavakat intézte hozzájuk: "Ne féljetek, és ne rettegjetek, legyetek erősek és bátrak! Mert így tesz az ÚR minden ellenségetekkel, akikkel harcolni fogtok." S hogy mi lett a királyok végső sorsa? Arról az Ótestamentum az alábbiakat mondja: "…levágta őket Józsué, ''megölte, ''és ''felakasztotta őket ''öt fára. Ott maradtak a fákon fölakasztva egészen estig. Naplementekor Józsué parancsára levették őket a fákról, bedobták a barlangba, ahol rejtőzködtek, és nagy köveket raktak a barlang szájára." A fentebb elmondottakból nyilvánvaló, hogy a Józsué-könyv nem abból a korszakból származik, amelynek az eseményeit "ismerteti", hanem jóval későbbi időszakban íródott. Mutatja ezt a tényt az is, hogy a szerzője jelzi: bizonyos fásár iratából merítette ama "beszámoló"-t, amely szerint (Józsué kérésének eleget téve) az "Úr" megállította egy teljes napra a Napot és a Holdat az Ajjálón-völgy felett, amikor a zsidók az öt emóreus királlyal csatáztak. Hogy aztán ez a csoda-beszámoló vajon összhangban lehet-e a tényekkel, annak eldöntését az olvasóra bízom. Arra viszont ismét fölhívom a figyelmet, hogy a honfoglaló izraeliek a Biblia szerint az öt emóreus királlyal éppoly kegyetlenül bántak el, mint más, hasonló fejlettségi fokon állt egykori barbár népek. ABÍMÉLEK MEGÖLI HETVEN FIVÉRÉT Egy időben igen szorongatták a zsidókat a ''midjaniták. ''Állítólag azért, mivel Izráel elhagyta az "Ur"-at, aki ezért büntetésül az ellenség kezébe "adta" őket. Ám némi idő múltán az ofrai ''Gedeon ''személyében a Manassé törzséből olyan embert küldött nekik, aki csodás módon kimentette őket a midjaniták hatalma alól. Ezt állítólag azért tehette meg, mert fölszámolta az apja által űzött ''Baal-kultuszt, ''annak helyére Jahve tiszteletét állította, aki viszont cserében győzelemre segítette őt az ellenséggel szemben. A Bírák könyve (6,25-28) szerint az istenség így ösztökélte őt a Baal-kultusz ellen: "Végy egy bikát apád barmai közül, egy hétéves bikát… ''Rombold le apád Baal-oltárát, ''a mellette levő ''szent fát pedig vágd ki! ''Azután ''építs oltárt ''Istenednek, az ''ÚRnak, ''ennek az erődnek a tetején, ''a szokott módon! ''Vedd a bikát és áldozd fel égőáldozatul a kivágott szent fa hasábjain! Gedeon tíz embert vett maga mellé a szolgái közül, és úgy tett, ahogyan megparancsolta nekik az ÚR. De nem merte nappal megtenni, mert félt apja háza népétől és a városbeli emberektől; ezért ''éjjel ''tette meg. Amikor másnap korán reggel fölkeltek a városbeli emberek, látták, hogy a Baal oltárát lerombolták, a mellette levő szent fát kivágták, a bikát pedig feláldozták az imént épített oltáron." Gedeon e cselekedete miatt kapta – mondja a Biblia – ''a Jerubbaal ''(Baal ellen küzdő) nevet, és arathatott diadalt a midjanitákon az "Úr" támogatásával. Meglepő azonban, hogy ez a férfiú, aki az istennek "köszönhetően" a ''birói ''funkcióba emelkedett, korántsem bizonyult hálásnak jótevője iránt. Alighogy befejezte ugyanis a midjaniták elleni győztes háborúját, összegyűjtötte a zsákmányolt aranyfüggőket, amelyeknek a súlya 1700 sekel volt, és belőlük ''efodot, ''tehát sajátos "bálványt"-t készíttetett. Majd pedig azt – valőszínűleg azért, hogy vele mint kultikus objektummal a zsidóságot egységbe fogja – felállíttatta városában, Ofrában, és ott "paráználkodott azzal egész Izráel". Mikor pedig Gedeon 40 esztendei bíráskodás után meghalt, a zsidók visszatértek annak az istenségnek a kultuszához, akinek az oltárát ő ledöntötte: "…ismét paráználkodni kezdtek Izráel fiai a Baalokkal, és Baal-beritet tették meg istenüknek. Nem törődtek… Istenükkel, az ÚRral, aki kimentette őket minden környező ellenségük kezéből." Magának Gedeonnak sok felesége volt, és tőlük legalább 72 fia született. Az utóbbiak közül az egyiknek, ''Abiméleknek ''Gedeon Sikemből származó másodfelesége volt az anyja. Mikor aztán az örökös királyi funkciót nem vállalt apja meghalt, ez a fiú anyja szülővárosának segítségével – barbár módon -- megszerezte a politikai hatalmat. Elment a sikemiekhez, és megkérdezte tőlük: mi jobb nektek, ha én, a véretekből való uralkodom rajtatok, vagy pedig apám másik 70 fia? A város lakói hajlandónak bizonyultak arra, hogy anyagilag és politikailag támogassák Abíméleket. Ő pedig a tőlük kapott pénzen zsoldosokat toborzott. "Majd elment apja házához Ofrába, és ''meggyilkolta testvéreit, ''Jerubbaal [Gedeon] fiait, ''hetven férfit ''egy kövön. De Jótám, Jerubaal legkisebb fia megmenekült, mert elbújt." Ezt követően aztán Sikem polgárai ''"királlyá ''tették ''Abiméleket", ''aki sok más ótestamentumi személyiséghez hasonlóan ugyancsak távol állt attól, hogy a "Ne ölj!" "isteni" parancsát megtartsa. TÖRTÉNETEK SÁMSONRÓL A Biblia különféle jeles alakjai gyakran szerepelnek a zsidó vallás és a kereszténység által befolyásolt irodalomban, művészeti alkotásokban, valamint a közműveltség keretében. Ezen személyiségek közé tartozik ''Sámson ''is, aki az Ótestamentum szerint a régi időkben a zsidók egyik ''bírája ''volt, s akiről az Ószövetségben több érdekes történetet olvashatunk. Maguk ezek a történetek azzal ''kezdődnek, ''hogy miként kerül sor a szóban forgó férfiú ''megszületésére. ''A Bírák könyvének 13. része szerint a zsidók – mint már oly sokszor korábban – megint hűtlenné váltak az "Úr"-hoz, aki emiatt a "filiszteusok hatalmába adta őket negyven esztendőre". Később azonban az istenség Sámson személyében szabadítót küldött számukra, akinek csodás születéséről a Biblia a következőket mondja el: "Volt egy Dán nemzetségéből való ember Corából, akinek a neve Mánóah volt. A ''felesége meddő ''volt, nem szült. Megjelent egyszer az ÚR angyala az asszonynak, és ezt mondta neki: Lásd, te meddő vagy, nem szültél. De ''teherbe fogsz esni, ''és ''fiút ''szülsz. Mostantól fogva vigyázz, hogy bort vagy részegítő italt ne igyál, és semmiféle tisztátalant ne egyél. Mert teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. ''Ne érje ''annak ''a fejét borotva, ''mert ''Istennek szentelt ''lesz az a gyermek már anyja méhében. Ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a filiszteusok hatalmából." (13,2-5.) A jóslatról a feleség beszámolt férjének, majd kecskegidát meg ételt áldoztak az "Úr"-nak, és a jövendölés beteljesedett, mert az asszony fiút szült, és elnevezte azt ''Sámsonnak ''(vagyis ''a Nap fiának''). (Sámson e csodás születése egyébként tartalmilag szoros rokonságban áll Izsák, Sámuel, Keresztelő János és az újszövetségi Jézus-alak világra jövetelével.) ''A következő ''történet a már felnőtt Sámsonnal kapcsolatos, és azt mondja el, hogy ez a férfiú puszta kézzel ''széttépett egy oroszlánkölyköt. ''Hogy erre miként került sor, arról a Bírák könyve 14. részében az alábbiakat olvashatjuk: Sámson ellátogatott a Timna nevű városba, és meglátott ott egy ''filiszteus nőt, ''akibe beleszeretett. Hazamenve aztán így szólt a szüleihez: vegyétek nekem feleségül azt a nöt! Apja azonban tiltakozott az óhaj teljesítése ellen, és megkérdezte tőle: "Nem találsz már nőt a rokon leányok közt, vagy egész népemben, hogy a ''körülmetéletlen filiszteusok ''közül akarsz feleséget venni?" Ám Sámson kitartott kívánsága mellett, és így szólt apjához: "Őt vedd el nekem, mert csak ő tetszik nekem!" Ezért aztán a szülők fogták magukat, és a fiúval együtt útnak eredtek Timnába. Amikor a városkörnyéki szőlőkhöz értek, Sámson "egy ordító ''oroszlánkölyökkel ''találta magát szemben. Akkor megszállta őt az ÚR lelke, és ''kettészakította ''azt, mintha csak egy kecskegidát szakított volna ketté; pedig semmi sem volt a kezében." Néhány nap múltán Sámson ismét Timnába ment. Ez alkalommal azért, hogy a filiszteus nőt feleségül vegye. A város felé tartva azonban letért az útról, hogy "megnézze az oroszlán tetemét. Hát az ''oroszlán hullájában ''egy ''méhraj ''volt és ''méz! ''Kiszedte a markába, és míg mendegélt, ette. Odament az apjához és anyjához, nekik is adott, és ők is ettek. De nem mondta meg nekik, hogy az oroszlán hullájából szedte ki a mézet." (Uo. 14,8-9.) ''A harmadik ''Sámson-történet ezzel a most említett eseménnyel függ össze. Hősünk ugyanis hamarosan sort kerített a lakodalomra, amely a menyasszony házánál zajlott le, s ott a 30 filiszteus vőfélynek egy ''találós kérdést ''adott fel, mondván nekik: "Ha meg tudjátok fejteni a lakodalom hét napja alatt…, adok nektek harminc inget és harminc öltözet ruhát. De ha nem tudjátok megfejteni, akkor ti adtok nekem harminc inget és harminc öltözet ruhát." A vőfélyek elfogadták Sámson javaslatát, és igyekeztek megoldani a találós kérdést, amely így hangzott: ''"Étel jött az evőből, / édes jött az erősből." ''Ám próbálkozásaik hiábavalók voltak, s ezért fenyegetéssel arra kényszerítették a fiatalasszonyt, hogy tudakolja meg a férjétől és árulja el nekik a megoldást. Sámson az utolsó napig ellenállt az őt állandóan sírva kérlelő-zaklató feleségének, ám akkor elárulta neki a megfejtést, amelyet aztán az asszony mindjárt közölt a vőfélyekkel. Az utóbbiak ennek köszönhetően Sámson elé tárhatták a megoldást.: ''"Mi a méznél édesebb, / s oroszlánnál erősebb?" ''Az ifjú férj – érthető módon – igen dühös lett a felesége áruló magatartása miatt, és a következőket mondta a vőfélyeknek: ''"Ha nem az én üszőmön szántotok, / találós kérdésem ki nem találjátok." ''De mindez semmit sem változtatott azon, hogy a fogadást elveszítette, és a tartozását meg kellett fizetnie. S hogy erre miként kerít sort? Korántsem erkölcsös módon, hanem gyilkosság révén. A Bibliában ezzel kapcsolatosan ugyanis az alábbiakat olvashatjuk: "Ekkor megszállta az ÚR lelke, lement Askelonba, és ''megölt ''ott ''harminc férfit; ''lehúzta a ruhájukat, és odaadta a ruhákat azoknak, akik a találós kérdést megfejtették." Majd mit tett? Nos, lángoló haragjában hazament a szüleihez, a Timnában hagyott, őt eláruló neje pedig egy másik férfi felesége lett. Egy ''újabb ''történetből azt tudhatjuk meg, ''miként égette föl ''Sámson a búzaaratás idején a ''filiszteusok mezőit ''és ''egy szamár állcsontjával ''hogyan ''vert agyon ezer filiszteust. ''Ezek az események azzal kezdődtek, hogy néhány nappal a fentebb említett esküvő után a majdani bíró úgy döntött, elmegy Timnába, meglátogatja a feleségét. Az após azonban megakadályozta ebben, mondván neki: azt hittem, végleg meggyűlölted őt, és ezért nőül adtam egyik volt vőfélyednek; viszont a húga még nála is szebb, legyen ő a tiéd. Sámsont mindez éktelen haragra gerjesztette, és elhatározta, az őt ért sérelmekért bosszút áll a filiszteusokon. Bosszúját a következőképp hajtotta végre: "…fogott ''háromszáz rókát; ''csóvákat készített, és a farkaikat egymásnak fordítva csóvát tett minden két róka farka közé. Majd meggyújtotta a csóvákat, és ráhajtotta a rókákat a filiszteusok lábon álló gabonájára. Így gyújtotta fel a kévéket és a lábon álló gabonát, sőt a szőlőket és az olajfás kerteket is." Ezután a filiszteusok a Sámsont szörnyű tettre késztető asszonyt és apját megégették, majd fölvonultak az uralmuk alatt élő zsidókhoz, és követelték tőlük, adják ki nekik a gyújtogatót, aki ekkor egy barlangba rejtőzve élt. Az izráeliek eleget kívántak tenni a követelésnek, és a megkötözött férfit át akarták adni a filiszteusoknak, akik ujjongásban törtek ki Sámson megpillantásakor. De az utóbbit nem sikerült megkaparintaniuk, mert Sámsont "megszállta az ÚR lelke, és olyanná lettek karjain a kötelek, mint a tűz égette lenfonál, úgyhogy a béklyók lemállottak a kezéről. Talált egy még ki sem száradt ''szamárállcsontot, ''utánanyúlt, felkapta és ''agyonvert vele ezer embert." ''(Uo. 15,14-15.) Mielőtt a Sámsonnal kapcsolatos ''utolsó ''történetet ismertetem, megemlítek még két dolgot. Egyfelől azt, hogy ez a férfiú a Biblia szerint 20 esztendőn át volt Izráel bírája. Másfelől pedig azt, hogy ez a sajátos sorsú ótestamentumi ember egyszer "belátogatott" egy gázai parázna nőhöz, és a helyi filiszteusok reggel meg akarták őt gyilkolni; ő azonban már éjfélkor elhagyta a parázna nő házát, aztán megragadta a városkapu ajtaját a két ajtófélfával együtt, és kiszakította zárastul, majd a vállára vette, és fölvitte egy hegy tetejére. Sámson tehát roppant erős ember volt, s emellett nem csupán a vele összefüggésben eddig érintett történetek szólnak, hanem az is, amelyre most fogok kitérni, s amelynek röviden ily címet adhatunk: ''Sámson és Delila. ''Mivel a szóban forgó férfiú kapcsán – még ha csak hallomásból is, de – ezt a históriát ismerik a legtöbben, talán nem lesz haszontalan, ha az öt tartalmazó bibliai szövegrészt (Bir. 16,4-30) teljes egészében idézem: Sámson "megszeretett egy asszonyt…, akinek ''Delila ''volt a neve. A filiszteusok városfejedelmei elmentek az asszonyhoz, és azt mondták neki: Szedd rá, és ''derítsd ki, ''hogy ''mitől olyan nagy az ereje, ''és hogyan tudnánk megkötözni, és elbánni vele? Akkor mi ''egyenként ezeregyszáz ezüstöt adunk neked.'' Delila ezt mondta Sámsonnak: Mondd meg nekem, mitől olyan nagy az erőd, mivel lehet megkötözni téged, és hogyan lehet elbánni veled? Sámson azt felelte neki: Ha megkötöznek ''hét nyers ínnal, ''amelyek még nem szárazak, akkor elgyengülök, és olyan leszek, mint bármely más ember. Ekkor a filiszteusok városfejedelmei hoztak az asszonynak hét nyers inat, amelyek még nem voltak szárazak, és az megkötözte őt azokkal. Eközben egyesek lesben álltak a belső szobában. Akkor ezt mondta neki az asszony: ''Jönnek a filiszteusok, Sámson! ''De ő úgy ''elszakította ''az inakat, ahogyan a kócmadzag elszakad, ha tűz éri. Így nem tudódott ki az ereje. Delila akkor ezt mondta Sámsonnak: Becsaptál, és hazudtál nekem. De most igazán mondd meg nekem, mivel lehet téged megkötözni? Sámson így felelt neki: Ha jól megkötöznek ''új kötelekkel, ''amelyeket még semmire sem használtak, elgyengülök, és olyan leszek, mint bármely más ember. Delila tehát új köteleket szerzett, és azokkal kötözte meg őt. Azután ezt mondta neki: ''Jönnek a filiszteusok, Sámson! ''Eközben egyesek lesben álltak a belső szobában. De ő ''letépte ''azokat [a köteleket] a karjáról, mint a cérnaszálat. Delila akkor ezt mondta Sámsonnak: Eddig becsaptál, és hazudtál nekem. Mondd meg már nekem, mivel lehet megkötözni téged? Sámson azt felelte neki: ''Ha összeszövöd fejem hét hajfonatát'' a szövőszék fonalával. Az asszony még egy cövekkel is rögzítette, azután ezt mondta neki: ''Jönnek a filiszteusok, Sámson! ''De ő fölébredt álmából, és kitépte a cöveket, a vetélőt és a szövedék fonalát. Delila azt mondta neki: Hogyan mondhatod, hogy szeretsz, ha nem enyém a szíved? Már háromszor csaptál be, mert nem mondtad meg nekem, mitől olyan nagy az erőd. Amikor mindennap zaklatta és gyötörte szavaival, halálosan megunta a dolgot. Feltárta előtte egészen a szívét, és ezt mondta neki: Borotva nem érte soha a fejemet, mert Istennek vagyok szentelve születésemtől fogva. ''Ha megnyírnak, odalesz az erőm, ''elgyengülök, és olyan leszek, mint bármely más ember. Amikor Delila látta, hogy egészen feltárta előtte a szívét, elküldött, és hivatta a filiszteusok városfejedelmeit, és ezt üzente: Most jöjjetek, mert egészen feltárta előttem a szívét! A filiszteusok városfejedelmei elmentek hozzá, és a pénzt is vitték magukkal. Ekkor ''elaltatta ''[Delila] ''Sámsont a ''térdén, hívott egy embert, és ''levágott hét hajfürtöt a ''fejéről. Azután elkezdte szólongatni, de azt már ''elhagyta az ereje. ''Ezt mondta Delila: ''Jönnek a filiszteusok, Sámson! Ő ''felébredt álmából, de azt gondolta: Kiszabadulok most is, mint máskor, csak megrázom magam! – mert még nem tudta, hogy ''elhagyta őt az ''ÚR [?]. De a filiszteusok megragadták, ''kiszúrták a szemét, ''és elvitték Gázába. Bilincsbe verték, és malmot kellett hajtania a foglyok házában. De Sámson fején ''nőni kezdett a haj ''azután, hogy levágták. Egyszer a filiszteusok városfejedelmei összegyűltek, hogy nagy áldozatot mutassanak be istenüknek, ''Dágonnak, ''és hogy örvendezzenek. Ezt mondták: Kezünkbe adta istenünk / Sámsont, aki ellenségünk! Amikor meglátta őt a nép, dicsőítették istenüket, és ezt mondták: Kezünkbe adta istenünk / azt, aki az ellenségünk, / aki pusztította földünk, / s oly sokat megölt közülünk! Azután olyan jókedvük támadt, hogy ezt mondták: Hívjátok ide Sámsont, hadd szórakoztasson bennünket! Oda is hívták Sámsont a foglyok házából, hogy szórakoztassa őket, és odaállították az oszlopok közé. Sámson ezt mondta annak a fiúnak, aki a kezét fogta: Eressz el, hadd tapogassam meg az oszlopokat, amelyeken a ház nyugszik, és hadd támaszkodjam hozzájuk! A ház ''tele volt ''férfiakkal és asszonyokkal, ott voltak a filiszteusok városfejedelmei, a tetőn pedig mintegy háromezer férfi és nő, akik Sámson játékán szórakoztak. Ekkor ''Sámson ''az ÚRhoz kiáltott, és ezt mondta: URam, Uram! Ne feledkezz meg rólam, és erősíts meg engem még most az egyszer, én Istenem, hogy bosszút állhassak a filiszteusokon a két szememért. Azzal átfogta Sámson a ''két középső oszlopot, amelyeken a ház nyugodott, ''az egyiket jobb kezével, a másikat bal kezével, és nekik feszült. Majd ezt mondta Sámson: ''Hadd haljak meg én is a filiszteusokkal együtt! ''Azzal megfeszítette erejét, úgyhogy a ''ház rádőlt a városfejedelmekre és az egész népre, ''amely benne volt. Így többet ölt meg halálával, mint ahányat megölt életében." Így végződik a Sámsonnal kapcsolatos utolsó történet, amelyhez, valamint e férfiú egész alakjához szükséges néhány megjegyzést fűzni: 1) Sámson bibliai személyiségében reális, meseszerű és vallási-mitikus elemek ötvöződnek egybe. 2) Valószínű, hogy történeti alak, és bizonyos időn át a zsidóság bírája volt. 3) A nőkkel – amint a fentebb elmondottakból látszik – soha nem volt szerencséje. 4) A neve mezopotámiai eredetű, ''Samas ''napisten nevéből származik. 5) Kettőjük közössége azonban nem csupán a név kapcsán figyelhető meg, hanem abban is, hogy ''Sámson ''szintén ''napisten-vonásokat ''hordoz. Erre a következő momentumok utalnak: ereje hajának hosszától, azaz a napsugár milyenségétől függ; barlangban rejtőzik el, mert a régiek hite szerint a Nap is télen (esetleg éjszakánként is) barlangban tartózkodik; miként a nyári perzselő napsugár, úgy pusztítja el ő is a filiszteusok növényvilágát. 6) A legutolsó történetben logikai szempontból ellentmondásos mozzanat a következő: a filiszteusoknak sok fáradságukba és pénzükbe került, míg végre sikerült megtudniuk Sámson erejének titkát, amelynek birtokában hatalmukba ejthették őt, és mégis engedték kinőni a haját, s ily módon lehetővé tették számára, hogy önmagával együtt őközülük is sokakat elpusztítson. HOMOSZEXUALITÁS ÉS A BENJAMINITÁK TRAGIKUS SORSA A család bibliai vonatkozásait tárgyaló fejezetben jeleztem, hogy az Ótestamentum tiltja a homoszexualitást. A bibliai érdekességeket tartalmazó fejezetben pedig konkrét adatokkal érzékeltettem, hogy ez a tilalom a létező gyakorlat ellen irányult, s ott röviden utaltam egy ilyen témájú különös történetre, amelyet most részletesen ismertetek. S hogy vajon miért? Nos, azért, mivel ez a bizonyos, eredeti szándékát tekintve homoszexuális célú cselekmény – az Ótestamentum szerint – majdnem egy zsidó törzs teljes kipusztulását vonta maga után. Ez a bizonyos történet, amely a ''Birák ''könyvének 19-21. részében olvasható, és amely igen pregnánsan mutatja, hogy a kis dolgok mily nagy okozatokat idézhetnek elő, a következőképpen szól: Még a királyság előtti Izráelben Efraim hegyvidékének a szélén élt ''egy lévita. ''Az illető a júdai Betlehemből vett magának másodfeleséget. Az asszony azonban hűtlenkedett, és hazament az apjához. Ám a férj megbocsátott neki, és néhány hónap multán elment érte, hogy ismét magával vigye hazájába. Útközben ''Gibeában ''akartak éjszakázni, de a várost lakó ''benjaminiták ''nem adtak nekik szállást. Végül egy, a helységben jövevényként élő, szintén az Efraim hegyvidékéről származó öregember fogadta be a fáradt utasokat, és látta el őket minden szükségessel. Eközben ''"a város férfiai, elvetemült ''[ti. homoszexuális] ''emberek, ''körülvették a házat, az ajtóhoz tódultak, és ezt mondták annak az öregembernek, a házigazdának: Hozd ki azt a ''férfit, ''aki a házadba jött, ''hadd ismerjük őt. ''Akkor kiment hozzájuk az az ember, a házigazda, és ezt mondta nekik: Atyámfiai, ne tegyetek rosszat, hiszen az én házamba jött ez a férfi, ne kövessetek el ilyen gyalázatos dolgot! Itt van az én ''hajadon lányom, ''meg a férfi ''másodfelesége, ''kihozom őket, ''erőszakoskodjatok azokkal, ''és tegyetek velük, ami nektek tetszik, de ezzel a ''férfival ne ''kövessetek el ''ilyen gyalázatos dolgot! A ''férfiak azonban nem akartak ráhallgatni, ezért fogta az az ember ''a másodfeleségét, ''és kivitte hozzájuk az utcára. Azok pedig ''egész éjjel vele háltak, ''és ''erőszakoskodtak vele reggelig, ''és csak hajnalhasadtakor engedték el. Reggelre kelve ''megjött az asszony, ''de összeesett annak az embernek a háza előtt, akinél az ura volt, és ott maradt, míg világos nem lett. Reggel fölkelt az ura, kinyitotta a ház ajtaját, és kijött, hogy útra keljen. Akkor látta, hogy az asszony, a ''másodfelesége ott esett össze ''a ház bejáratánál, és keze a küszöbön van. Mondotta neki: Kelj föl, és menjünk! De az nem válaszolt [ti. mert meghalt]. A férfi föltette a szamarára, útnak indult, és ''hazament. ''Hazaérve kést vett elő, fogta ''a másodfeleségét, ''a testét ''tizenkét darabra vágta, ''és ''szétküldte Izráel egész területére. ''Aki csak látta, ezt mondta: Nem történt semmi ilyesmi, nem látott senki ilyet, amióta kijöt¬tek Izráel fiai Egyiptomból, mind a mai napig. Vegyétek ezt fontolóra, tanácskozzatok és beszéljétek meg!" (Bír. 19,22-30.) A Biblia szerint ezután az izráeli törzsek vezetői összejöttek Micpában, hogy tanácskozzanak a gibeai férfiak rettenetes cselekedetéről. Meghallgatták a férjnek az eseményről szóló beszámolóját, majd pedig fölszólították Gibea lakóit: ''"Adjátok ki ''azokat az ''elvetemült … embereket, ''hogy ''megöljük őket, ''és kitakarítsuk a gonoszt Izráelből!" A település polgárai azonban nem tettek eleget a fölszólításnak. Emiatt aztán a gibeaiak és a hozzájuk csatlakozó benjaminiták ellen háborút indítottak a többi zsidó törzsek. A gyilkos testvérküzdelemben eleinte két alkalommal is súlyos vereséget szenvedtek a megbüntetés céljából egyesült izráeli seregek, és 40000 emberüket pusztították el a kollektívan harcoló benjaminiták, akik 26 700-an küzdöttek, és akiknek a körében fontos szerepet játszott a 700 balkezes, a célt soha el nem tévesztő férfiból álló parittyás csapat. A harmadik alkalommal azonban – sajátos cselvetéssel – legyőzték a benjaminitákat, akik 25 000 férfit vesztettek el a csatában. Majd úgy döntöttek, hogy Jákób legkisebb fiának a törzsét teljesen kiirtják, és az ütközet után kardélre hányták a benjaminita városokban lakó embereket, valamint a bennük található állatokat, magukat a településeket pedig fölégették. Az öldöklést követően csak 600 benjaminita férfi maradt életben. Olyan harcosok, akik a csata során az őket üldözők elől egy sziklás vidékre tudtak elmenekülni, s ott tartózkodtak négy hónapig. Ekkor a győztesek ismét összegyűltek Micpában, és megesküdtek, hogy az életben maradt benjaminita férfiaknak nem adnak a maguk köréből feleséget. A szívük ugyanakkor igen megkeseredett, mert fájt nekik, hogy a történések következtében a 12 zsidó törzs közül az egyik végleg kiveszik. A dühük emiatt kezdett alábbhagyni, s azon gondolkodtak, valamiképpen mégis zsidó feleségekhez kellene juttatni a megmaradt benjaminita férfiakat. De a szándékukat igen nehéz volt megvalósítaniuk, mert ők maguk korábban esküt tettek az "Úr"-nak, hogy nem adják lányaikat nőül az életben maradt benjaminita harcosoknak. Végül – igaz, nagyon csalafinta módon, de – azért mégis kiötlöttek egy olyan "megoldás"-t, amely révén nem sértették meg esküjüket, és a benjaminita férfiakat mégis zsidó feleségekhez juttatták. Hogy miként történt ez? Arról a Bibliában az alábbiakat olvashatjuk: A jelenlevők föltették a következő kérdést: "Van-e ''valaki, ''aki ''nem jött el ''Izráel törzsei közül az ÚRhoz Micpába, a gyülekezetbe? Mert az az erős eskü hangzott el, hogy ''aki nem jön el az ''ÚRhoz ''Micpába, halállal bűnhődjék." ''Mivel aztán kiderült, hogy ''Jábés-Gileád polgárai közül senki ''nem jelent meg a gyűlésen, elküldtek 12 000 harcost a helységbe ily paranccsal: "Menjetek, ''hányjátok kardélre Jábés-Gileád lakosait, ''még az asszonyokat és gyermekeket is! Ezt tegyétek: Irtsatok ki ''minden férfit és minden olyan nőt, aki férfival hált!" ''A katonák csupán azt a ''400 hajadon lányt ''hagyták ''életben, ''akinek még nem volt dolga férfival. Ezután Izráel vezetői kibékültek a megmenekült 600 benjaminita férfival, és nőül adták nekik a 400 jábés-gileádi lányt. Az életben maradt harcosok közül 200-nak azonban még mindig nem jutott feleség. Ám a vezetők – újabb ügyeskedéssel – számukra is szereztek lányokat. Azt tették ugyanis, hogy a Silóban évenként ismétlődő ünnep kapcsán megparancsolták az eddig még házastárs nélküli benjaminita férfiaknak: menjetek el a helyszínre, rejtőzködjetek el a szőlőben, és amikor jönnek a körtáncot járó ''silói lányok, ''ragadjatok el közülük magatoknak ''egyet-egyet, ''és menjetek haza szülőföldetekre; ha pedig a lányok hozzátartozói perelni jönnek emiatt hozzánk, megkérjük majd őket, könyörüljenek meg rajtatok, s egyúttal arra is fölhívjuk a figyelmüket, hogy ők sem bűnösök, nem szegték meg esküjüket, hisz ők nem adták lányaikat nejül hozzátok. A benjaminiták ily módon mind feleséghez jutottak, hazatértek örökségükbe, fölépítették városaikat, és a törzsük nem veszett ki Izráelből. SAUL KIRÁLYSÁGA ÉS HALÁLA Az ótestamentumi zsidók a honfoglalás korában és a kánaáni megtelepedésüket követően laza törzsszövetségben éltek. Ez az utóbbi kisebb vagy nagyobb mértékben akkor funkcionált, ha valamilyen ellenséggel hadakoztak. Ebben az időszakban ideiglenes hatalommal rendelkező ''bírák ''intézték ügyeiket, irányították hadászati tevékenységüket. Az i. e. 11. században (1050 körül) azonban megjelent náluk a ''királyság. ''Hogy miért? Valószínűleg azért, hogy e központosított hatalmi intézmény révén eredményesen harcolhassanak a ''filiszteusokkal szemben. ''És vajon ''mily módon ''zajlott le a királyság létrehozása? Erről az első Sámuel-könyv ''két ''történetet mesél el. Az ''egyik ''szerint az utolsó ószövetségi bíró (és egyúttal próféta), ''Sámuel ''az, aki a Benjámin törzséből származó harmincéves, az összes többi zsidó férfinál egy fejjel magasabb ''Sault ''mágikus ceremóniával Izráel felkent királyává avatja. E történet szerint Saul apjának elvesztek a szamarai, és ő egy szolgával együtt a fiát küldte el az állatokat megkeresni. Fáradozásuk azonban hiábavalónak bizonyult, mert azokat nem lelték meg. Keresés közben aztán eljutottak abba a városba is, amelyben "az Isten embere", ''Sámuel ''éppen tartózkodott. Innét Saul haza akart menni, mert félt attól, hogy hosszú távollétük kapcsán az édesapja most már nem a szamarak miatt, hanem az ő életükért fog majd aggódni. A szolga ekkor azt javasolta neki: látogassunk el Sámuelhez, a ''látnokhoz, ''a nálam lévő negyed ezüstsékelért hátha megmondja, melyik úton keressük az állatokat. (1 Sám. 9,9: "Azelőtt azt mondták Izráelben, ha valaki elment Istent megkérdezni: Gyertek, menjünk el a látóhoz! Mert akit ''ma prófétának ''neveznek, azt régebben ''látónak ''hívták.") Az ötletet Saul jónak tartotta, és fölkeresték Sámuelt, akinek az "Úr" egy nappal korábban ezt "jelentette ki": "Holnap ilyenkor egy embert küldök hozzád Benjámin földjéről. ''Kend fel őt ''népemnek, Izráelnek a ''fejedelmévé, ''mert ''ő szabadítja meg népemet a filiszteusok kezéből. ''Hiszen láttam népem nyomorúságát, mert feljutott hozzám a kiáltásuk." Amikor pedig most Sámuel megpillantotta a hozzá épp megérkező Sault, az utóbbiról az alábbit "közölte" vele az "Úr": "Ez az az ember, akiről azt mondtam neked, hogy ő fog uralkodni népemen." (Uo. 9,15-17.) Másnap reggel aztán, mielőtt útnak indította volna apjához, Sault királlyá kente fel Sámuel. Erről az eseményről a Biblia imígyen beszél: "Ekkor fogta Sámuel az olajos korsót, öntött belőle Saul fejére, megcsókolta, és ezt mondta: Ezennel fölkent téged az ÚR öröksége fejedelmévé." (Uo. 10,1.) Majd közölte vele, hogy megkerültek a szamarak. Továbbá azt is, hogy bizonyos tettek végrehajtásához csak akkor kezdjen hozzá, ha egy csapat prófétával találkozván maga is prófétai révületbe kerül. Maga ez a történet tehát azt igyekszik az olvasójával elhitetni, hogy Saul ''az istenség akaratából ''lett Izráel királya. Igen ám, de ezen elbeszélésnek a végén már van egy olyan momentum, amely jelzi: Saul nagyon is evilági módon vált uralkodóvá. Amidőn ugyanis Sámueltől eltávozik, találkozik a nagybátyjával, és amikor az megkérdi tőle, hogy hol jártatok a szolgával, és mit mondott nektek Sámuel, akkor csupán ennyit közöl vele: a "látnok" tudatta velünk, hogy az állatok megkerültek. Arról viszont mélységesen hallgat, hogy – fogalmazhatok talán így – egyezség született az ő királylyá tevéséről. Ám a zsidóságot központi hatalom révén összefogó uralkodóra szükség volt. Részben a filiszteusoktól való megszabadulás érdekében. Részben pedig amiatt, hogy Sámuel fiai, akiket a köz ügyeit becsületesen intéző, de már megvénhedt apjuk tett bírákká Izráel fölött, "a maguk hasznát keresték", "megvesztegetésre szánt ajándékokat fogadtak el, és elferdítették az igazságot" (uo. 8,1-3). Ily okok következtében szerepel aztán a Bibliában a Saul királlyá levéséről szóló ''másik, ''az evilági determinánsokat közelebbről érzékeltető történet. Ez elmondja, hogy a fentebb említett körülmények késztetésére fordulnak Sámuelhez Izráel vénei a kővetkező szavakkal: "Te már megöregedtél, fiaid pedig nem a te utadon járnak. Tégy valakit királyunkká, hogy ő bíráskodjék fölöttünk, ahogyan ''az minden népnél szokás!" ''(Uo. 8,5.) A zsidók tehát más etnikumok példáját igyekeznek követni. Sámuel azonban óvja őket az uralkodói intézménytől. Végső soron ugyan teljesíti a kérésüket, de az istenség "parancsára" tájékoztatja őket arról, ''mily rettenetes rosszat ''jelent majd számukra a ''királyság intézménye. ''Így beszél hozzájuk: "Ez lesz a királynak a joga…, aki uralkodni fog fölöttetek: Fiaitokat elveszi, harci kocsijaihoz meg lovasaihoz osztja be őket, és futnak harci kocsija előtt. Parancsnokká teszi őket ezer ember felett, és parancsnokká ötven ember felett. Velük szántatja szántóföldjét, és velük végezteti aratását, velük készítteti hadifölszerelését és a harci kocsik fölszerelését. Leányaitokat is elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnőknek és sütőnőknek. Legjobb szántóföldjeiteket, szőlőiteket és olajfa-kertjeiteket elveszi, és hivatalnokainak adja. Vetéseitekből és szőlőitekből ''tizedet ''szed, és udvari embereinek meg hivatalnokainak adja. Szolgáitokat és szolgálóitokat, legszebb ifjaitokat, még a szamaraitokat is elveszi és a maga munkáját végezteti velük. Nyájaitokból ''tizedet ''szed, ti pedig a szolgái lesztek. Akkor majd panaszkodtok a királyotok miatt, akit magatoknak választottatok…" (Uo. 8,11-18.) A királyság megjelenése tehát a nemzetségi társadalom demokráciájának a végét fogja eredményezni – jelzi előre a jövőt Sámuel. Ám az első ószövetségi zsidó ''uralkodó kijelölése'' a szóban forgó második történet szerint nem Sámuel által, hanem demokratikusan zajlik le. Hasonló módon ahhoz, ahogy a virágkor idején a régi Athénban a démosz tagjai "megválasztottak" valakit ilyen vagy olyan funkcióba. Vagyis ''sorsvetéssel! ''Erről Sámuel így beszél a Micpába összehívott zsidókhoz: Ti azt akartátok, hogy tegyek valakit a királyotokká. "Most hát álljatok az ÚR színe elé törzsenként és nemzetségenként." Majd megkezdődött a sorsvetés, amely személy szerint a Benjámin törzséhez tartozó Matri nemzetségbeli Kís fiát, a gibeai ''Sault ''juttatta a királyi trónra, akiről némelyek így vélekedtek: "Hogyan tudna ez segíteni rajtunk?" Megváltozott azonban a vele kapcsolatos vélekedés, amidőn az egyesült zsidók a rájuk támadó ammoniták fölött az ő vezetésével győzelmet arattak. Most a gúnyolódókat ki akarták végezni, és őket a haláltól csupán Saul békülékenysége mentette meg. A győzelem a zsidók számára igazolta a központi hatalom hasznosságát, és épp ezért Gilgálban véglegesen uralkodóvá választották Sault. A király szakadatlanul harcolt. Főként a filiszteusok ellen, ám végső győzelmet nem tudott fölöttük aratni. Sőt, még az életét is egy velük vívott csata során vesztette el. Az isten kegyéből azonban már korábban kiesett. ''Az egyik ''magyarázat szerint azért, mivel egyszer – jogtalanul – kultikus tevékenységet végzett, az időben meg nem érkező Sámuel helyett égőáldozatot mutatott be az "Úr"-nak Gilgálban. Emiatt Sámuel az alábbi "isteni" végzést közli vele: "Ostobaságot követtél el! Nem teljesítetted Istenednek, az ÚR-nak parancsát, amelyet parancsolt neked, pedig most véglegesen megerősítette volna az ÚR Izráelben a királyságodat. Most azonban ''nem lesz királyságod maradandó. ''Keresett magának az ÚR szíve szerint való embert, és őt tette az ÚR népe fejedelmévé, mert te nem teljesítetted, amit az ÚR parancsolt." (Uo. 13,13-14.) ''A másik ''indoklás szerint Saul (és családja) azért veszíti el a trónt, mert az amálekitákkal vívott győztes csatát követően megkímélte az ellenség királyának, Agágnak az életét, és engedte, hogy a zsidók különféle hasznos dolgokat ne pusztítsanak el, hanem maguknak zsákmányul megszerezzenek. Az engedetlenség követ¬keztében "megbánta az ÚR, hogy Sault Izráel királyává tette" (uo. 15,35), és úgy döntött, hogy nála különbnek (ti. Dávidnak) adja a hatalmat (uo. 15,28). Ez azonban csak Saul halála után következik be. Mint korábban már említettem, Saul a filiszteusok ellen vívott csatában esett el. Magáról erről az eseményről az Ótestamentum ''két ''alkalomurai is beszámol. ''Először ''azt mondja, hogy a vereséget szenvedett zsidó csapatokat az ellenség harcosai utolérték, és ekkor Saul, aki nem akarta, hogy idegen kéz oltsa ki az életét, így szólt fegyverhordozójához: ''"Húzd ki a kardod, és szúrj át vele, ''hogy ha ideérnek ezek a körülmetéletlenek, ne ők szúrjanak le, és ne űzzenek gúnyt belőlem!" Ám a fegyverhordozó nem merte ezt megtenni. "Ekkor ''fogta Saul a kardját, és beledőlt." ''(Uo. 31,4.) ''Másodszor ''úgy nyilatkozik az Ószövetség, hogy Saul életét ''egy amálekita oltotta ki. ''A zsidók veresége után ez a katona, aki a király parancsára hajtotta végre a tettét, fölkereste Dávidot, és beszámolt neki róla: a zsidók a filiszteusoktól súlyos vereséget szenvedtek; a bajba jutott király fölszólítására én leszúrtam Sault, s bizonyítékként elhoztam a meghalt uralkodó fejdíszét és karkötőjét. A szöveg szerint Dávid igen keményen bánt el az amálekita harcossal. Nagy haraggal kérdezte meg tőle: "Hogy merted kezedet az ÚR felkentjére emelni, és elpusztítani őt!" Majd pedig egy odahívott legénnyel megölette a Sault saját parancsára leszúró – tehát ártatlan – katonát. (2 Sám. 1,1-16.) DÁVID ÉS GÓLIÁT Saul halála után az óizraeli államban azonnal megindult a harc a legfőbb hatalomért. Júda törzse Hebrónban Dávidot kiáltotta ki uralkodójává, és voltaképpen elszakadt a zsidóság többi részétől, amelynek Saul fia, ''Isbóset ''lett a királya. A további, kegyetlen eszközökkel folyó hatalmi vetélkedésnek két éven belül Isbóset is áldozatul esik, s a következő időkben ''Dávid ''lesz ''egész Izráel királya. ''Maga ez a férfiú az Ótestamentumban és a későbbi zsidó történelemben igen fontos szerepet játszik. Mégpedig több okból is. Egyrészt, mivel ő az, aki véglegesen elfoglalja a jebuzitáktól a majd ''Jeruzsálemnek ''nevezett-várost. Másrészt, mivel szakadatlan harcokban – miként később fia, Salamon is – területileg komolyan ''kiterjesztette ''és egyúttal jelentősen ''stabilizálta ''is a zsidó államot. Harmadsorban azért, mert ő volt az, aki Jeruzsálemet ''a Jahve-kultusz, ''ill. az ''óizráeli állam politikai központjává ''tette. Épp ezért magától értetődő, hogy személyiségével az Ószövetség részletesen foglalkozik, és vele kapcsolatosan számos történetet örökített át az utókorra. Maguk ezek a történetek egyes esetekben pozitív erkölcsi személyiségnek mutatják az óizráeli állam második királyát. (Pl. akkor, midőn beszámolnak róla, hogy ellenfelének, Saulnak az életét a még ifjú Dávid két alkalommal is megkímélte.) Más esetekben viszont rendkívül tisztességtelen és kegyetlen emberként ábrázolják. (Gondoljunk csak ezzel összefüggésben arra az elbeszélésre, amelyet a családról szóló fejezetben ismertettem, és amely leírja: a már uralkodó Dávid barbár módon megölette a hozzá oly hű katonát, a hettita Úriást, hogy ezáltal megszerezhesse magának az utóbbi feleségét, az igen szép Betsabét.) A következőkben majd néhány olyan történetet mutatok be, amelyet az Ótestamentum Dávid személyéhez kötötten tartalmaz, s egyúttal érzékeltetni kívánom azt is, hogy az Ószövetség vonatkozó részeiben keverednek egymással a reális és a költött elemek. Az első történet, amelyre kitérek, közismert, s arról szól, hogy a fiatal, még nem uralkodó ''Dávid miképp győzi le a ''filiszteus óriást, ''Góliátot. Ez ''az elbeszélés az első Sámuel-könyv 17. részében olvasható, és a következőképpen szól: Saul idejében a filiszteusok és a zsidók ismételten háborúztak egymással. Az egyik alkalommal a két fél csapatai egy völgy két ellentétes oldalán sorakoztak fel egymás ellen. A csata megkezdődése előtt aztán a következő történt: "…kilépett a filiszteusok seregéből egy kiváló harcos, név szerint ''Góliát, ''aki Gát városából való volt. Magassága hat könyök és egy arasz [kb. 2,9 m] volt, öltözete pikkelyes páncél, páncélja ötezer sekel [kb. 75 kg] súlyú rézből volt. Lábán rézvért és vállán rézdárda volt. Lándzsájának a nyele olyan vastag volt, mint a szövőszék tartófája, lándzsájának a hegye pedig hatszáz sekel [kb. 9 kg] súlyú vasból volt, és egy pajzshordó ment előtte. Így állt ki, s odakiáltott Izráel csatasorainak: Miért vonultatok ki, és készültetek fel a harcra? Nézzétek, én filiszteus vagyok, ti pedig Saul szolgái! Válasszatok ki magatok közül ''egy embert, ''hogy ''síkra szálljon velem! ''Ha le tud győzni, és megöl engem, akkor ''mi leszünk a ti szolgáitok; ''de ha én győzöm le, és én ölöm meg őt, akkor ''ti lesztek a mi szolgáink, ''és ti szolgáltok nekünk. Ezt is mondta a filiszteus: Én itt most kigúnyolóm Izráel csatasorait. Állítsatok szembe velem valakit, hogy megvívjunk egymással! Amikor meghallotta Saul és egész Izráel a filiszteusnak ezt a beszédét, megrettentek, és igen féltek." Épp ezért közülük senki sem merte vállalni a Góliáttal való párviadalt. Az utóbbi helyett inkább a két sereg küzdelmével akarták döntésre vinni a dolgot. Így aztán a felek megkezdték csapataik hadrendbe állítását. Mielőtt azonban a csatára sor került volna, Góliát ismételten párviadalra szólította a zsidókat, akik azonban elfutottak előle, mert nagyon féltek, és így beszéltek egymáshoz: "Láttátok ezt az embert, aki előállt? Azért állt elő, hogy csúfolja Izráelt. Ha akadna olyan ember, aki megölné, gazdagon megajándékozná a király, még a leányát is hozzáadná, és fölmentené apjának házát Izráelben minden szolgálat alól." Ám a Biblia szerint – bármily nagy díjat tűzött is ki Saul Góliát legyőzőjének – a zsidó katonák közül egy sem mert párviadalra kiállni. A helyzetet végül is az ifjú juhpásztor, ''Dávid ''mentette meg, akit apja (Isai) a nyáj mellől azért küldött Saul szekértáborába, hogy bátyjainak eleséget vigyen, és megtudakolja fivérei egészségi állapotát. A fiatalember – mondja az Ótestamentum –, aki szintén hallotta, hogy Góliát párviadalra hívja és gyávaságuk miatt ócsároja a zsidókat, a következőt kérdezte Izráel fiaitól: "Mi történik majd azzal az emberrel, aki megöli ezt a filiszteust, és megmenti Izráelt a gyalázattól? Mert ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni meri az élő Isten seregét?" Mikor aztán megkapta a kellő tájékoztatást, és bátor kérdései miatt Saul magához rendelte, ezt mondta a királynak: "Senki se csüggedjen el emiatt, elmegy ''a te szolgád, ''és ''megvív ezzel a filíszteussal." ''Az uralkodó azonban tiltakozott az ötlet ellen, és így felelt Dávidnak: "Nem mehetsz el, hogy megvívj ezzel a filiszteussal, mert még ''fiatal vagy, ''ő pedig harcedzett férfi fiatal kora óta." Ám Dávid nem tágított a szándékától, és így érvelt Saulnak: "Pásztor volt a te szolgád apja juhai mellett, és ha jött egy oroszlán vagy medve, és elragadott egy bárányt a nyájból, utánamentem, leterítettem, és kiragadtam a szájából. Ha pedig ellenem támadt, megragadtam a szakállánál fogva, leterítettem, és megöltem. Leterítette a te szolgád az oroszlánt is, a medvét is: így jár majd ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok közül bármelyik, mivel csúfolta az élő Isten seregét… Az ÚR, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is." Saul nem tiltakozott tovább, hanem mindezt hallva áldását adta Dávid tervére, s így szólt az inúhoz: "Menj el, az ÚR legyen veled!" Majd pedig felöltöztette Dávidot a saját ruhájába, a fejére rézsisakot tett, és páncélba öltöztette. A fiatalember felkötötte Saul kardját is, és járni akart. Mivel azonban ez nem sikerült neki, levetette magáról az uralkodó dolgait. Majd kezébe "vette a ''botját, ''és kiválasztott a patakból ''öt sima kövecskét; ''beletette azokat a pásztortáskájába, a tarisznyájába, és ''parittyával ''a kezében közeledett a filiszteushoz. A ''filiszteus ''is elindult, és egyre közelebb jött Dávidhoz, és előtte ment a fegyverhordozója. Amikor a filiszteus rátekintett, megvetően nézett Dávidra, mert fiatal volt, pirospozsgás és jó megjelenésű. És ezt kérdezte a filiszteus Dávidtól: Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem? És szidni kezdte a filiszteus Dávidot Istenével együtt. Ezt mondta a filiszteus Dávidnak: Gyere csak idde, hadd adjam testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak! Dávid így felelt a filiszteusnak: Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, én a seregek URának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál. Még ma kezembe ad az ÚR, leváglak és a fejedet veszem, a filiszteusok seregének a hulláit pedig még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom. És megtudja mindenki a földön, hogy van Isten Izráelben. És megtudja az egész egybegyűlt sokaság, hogy nem karddal és lándzsával szabadít meg az ÚR. Mert az ÚR kezében van a háború, és ő ad a kezünkbe benneteket. Amikor a filiszteus nekikészült, és egyre közeledett Dávidhoz, Dávid is kifutott gyorsan a csatasorból a filiszteus elé. Belenyúlt… a tarisznyájába, kivett belőle ''egy követ, a parittyájával elröpítette, ''és úgy homlokon találta a filiszteust, hogy a kő ''belefúródott a homlokába, és arccal a földre zuhant. ''Dávid tehát erősebb volt a filiszteusnál, bár csak parittyája és köve volt. ''Legyőzte a filiszteust, ''és megölte, pedig nem volt kard Dávid kezében. Azután odafutott Dávid, rálépett a filiszteusra, fogta annak a kardját, kihúzta a hüvelyéből, ''megölte ''vele, és levágta a fejét. Amikor látták a filiszteusok, hogy meghalt a vitézük, megfutamodtak. Ekkor elindultak az izráeliek és júdaiak, és csatakiáltással üldözték a filiszteusokat… egészen Ekrón kapujáig. Ott feküdtek a filiszteusok halottai a Sadrim felé vivő úton egészen Gátig és Ekrónig. Azután visszatértek Izráel fiai a filiszteusok üldözéséből, és kifosztották a táborukat." Magával ezzel a közismert történettel kapcsolatosan a következőkre hívom föl a figyelmet: 1) A történelem során a szemben álló ellenségek egyes katonái közti párviadal szokásával gyakran találkozunk. Némelykor a régi görögök is alkalmazták ezt. Tanúság tévő idevonatkozóan ''Diogenész Laertiosz, ''aki a híres ókori filozófusok életéről és tanításairól szóló munkájában (1. 74-75) a következőket mondja el ''Pillakoszról, ''"a hét bölcs" egyikéről: Ez a férfiú, midőn "az athéniak és a mütilénéiek Akhilletisz vidékéért harcba keveredtek egymással, s a mütilénéieknek ő, az athéniaknak pedig a pankrationon és olümpián győztes Phrünón volt a hadvezére, elhatározta, hogy párviadalt vív vele. Pajzsa alá egy ''hálót ''rejtett, s amikor a másik nem figyelt, kivetette rá a hálóját és ''megölte, ''s így megmentette a vidéket… Ettől kezdve a mütilénéiek nagy tiszteletben tartották Pillakoszt, és kezébe adták az uralmat. Ő ezt tíz évig megtartotta, rendet teremtett az államban, majd ''lemondott a hatalmáról ''és még újabb tíz évig élt." (Lásd: Pais István: "Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák." 258. oldal.) 2) Vajon Dávid sportszerűen járt-e el, midőn a párviadal során ''parittyát ''használt és a vele kilőtt kővel ölte meg Góliátot? Gondolom, hogy olvasóim közül számosan furcsállják – mégpedig különféle szempontok alapján – e kérdés fölvetését. Én azonban az utóbbit jogosnak tartom, és az általános humanizmus talajáról az alábbit válaszolom rá: Dávid ''sportszerűtlenül ''járt el, mert az ilyen páros viadalnak megvoltak a maga szabályai, s ő ezeket megszegte. Szabálysértéssel aratott győzelmét nem lehet igazolni azzal sem, hogy – népét védve – valamiféle támadó ellenség katonáját ölte volna meg, hisz Izráel népe volt a hódító, ő vonult be Kánaán földjére, és .ő fenyegette a már korábban ott lakó etnikumok – köztük a filiszteusok – életét. 3) Persze, egyúttal mindenféleképp el kell ismerni, hogy a szóban forgó esetben – éppúgy, mint a Diogenész Laertiosztól említett példában is – az ''okosság ''győzött a ''nyers erő felett. ''Ám e momentum mit sem változtat azon a tényen, hogy Dávid észbeli ügyességgel szerzett diadala erkölcsileg negatívan ítélendő meg. 4) Tudom nagyon jól, minden nép a maga érdekeit tartja szem előtt, és ezért megértem. hogy az ótestamentumi zsidóság Dávid tettét pozitívnak tartja, és vele kapcsolatosan saját sikerét, az okossággal kivívott győzelmet becsüli. Mert hát hasonló helyzetben melyik nép vélekedne másképp? 5) De vajon ''tényleg ''a később királlyá lett ''Dávid ''ölte-e meg ''Góliátot, ''és valóban rászolgált-e a majdani uralkodó az e tettért neki kijáró sajátos megbecsülésre? Tisztában vagyok vele, hogy ez a kérdésem is sok embert meglep, hisz a vonatkozó irodalomban mindenütt azt olvashatjuk: a fentebb említett módon ő győzte le a filiszteus óriást. A Biblia alapos ismerősei azonban kénytelenek jogosnak tekinteni a szóban forgó kételyemet. S hogy miért? Nos, azért, mivel a második Sámuel-könyvben (21,19) a következő szerepel: némileg később, már Dávid királysága idején ismét harcoltak Izráel fiai a filiszteusokkal, és a Gób nevű településnél sorra került ütközetben ''"Elhánán, ''a betlehemi Jaaré-Óregim fia ''levágta a gáti Góliátot, ''akinek a lándzsanyelve olyan vastag volt, mint a szövőszék tartófája." 6) Mivel aztán itt két ellentétes közlésről van szó ugyanazon esemény kapcsán, nem tudunk egyértelműen dönteni arról, hogy az ifjú Dávid vagy Elhánán végzett-e az ellenséges vitézzel. Én a magam részéről ''inkább Elhánánt ''tartom ''Góliát legyőzőjének, ''s úgy vélem, hogy a filiszteus óriás megölését csak később tulajdonították egyesek Dávidnak. Ti. annak a Jahve-kultusznak a követői, papjai, amelyet Dávid támogatott, és amelynek mint király az általa elfoglalt Jeruzsálemben döntő vallási-politikai szerepet biztosított. DÁVID ÉS SAUL KÜZDELME A HATALOMÉRT A Biblia szerint Saul igen megkedvelte a Góliátot állítólag legyőző ifjú Dávidot. S mivel az utóbbi a csatákban mindig sikerrel járt, a király katonai vezetővé tette. Döntését azonban hamarost megbánta, mert a nagy győzelmeket arató Dávidot a nép rendkívül megszerette, s emiatt Saul félteni kezdte tőle a királyságát. Egyik alkalommal pedig – mondja az Ótestamentum – éppenséggel ki akarta oltani a neki lanton játszó fiatalember életét. Kétszer is lándzsát dobott Dávidra, ám sikertelenül, mert az ifjú elhajolt a feléje repülő gyilkos fegyver elől. Ezután olyképpen igyekezett tőle mint versenytárstól megszabadulni, hogy fölajánlotta neki: vegye feleségül egyik leányát, Mérabot. Arra gondolt ugyanis, hogy vejeként majd állandóan csatákba küldheti, és elesik a filiszteusokkal vívott harcokban. Ötletétől azonban később elállt, és Mérábot egy másik férfinak adta nőül. Ám Dávidnak csak sikerült beházasodnia Saul családjába, mert a király fiatalabb lánya, Mikál beleszeretett. E tényről tudomást szerezve maga Saul is "támogatta" a két fiatal frigyét, és Dávidnak a kővetkezőt üzente: "…nem kíván a király ''mátkapénzt, ''csak ''száz filiszteusnak az előbőrét." ''Abban bízott ugyanis, hogy a sajátos mátkapénz megszerzése közben a vőjelöltet megölik a filiszteusok. Reményei azonban nem váltak valóra, mert Dávid eleget tudott tenni a követelménynek; társaival elment a filiszteusokhoz, és ''levágott ''közülük ''kétszáz embert; a ''leöltek előbőrét pedig elhozta és odaadta a királynak, hogy a veje lehessen. Ekkor aztán Saul már nem térhetett ki ígéretének teljesítése elől, és Mikál nevű lányát feleségül adta Dávidnak. Ám Saul nem nyugodott bele a sikertelenségbe, abba, hogy nem tudta Dávidot megöletni. Újabb és újabb kísérleteket tett, hogy tervét megvalósítsa. Dávidot azonban hol a felesége, Mikál, hol pedig Saul egyik fia, Jónátán megmenti. Jónátán a Biblia (1 Sám. 20,42; 23,18) szerint a maga apja ellenében még szerződést is köt Dáviddal. Ám az utóbbin ez sem segít, egyelőre futnia kell az uralkodó gyilkos haragja elől. Menekülése közben eljut Nób városába is, ahol – éhes lévén – egy Ahimelek nevű paptól kér ennivalót, aki csak úgy tud rajta segíteni, hogy neki adja ''a szent áldozati kenyereket, ''továbbá külön kérésére állítólag a megölt Góliát kardját is. Mindennek aztán tragikus következményei lettek. Saul ugyanis nagyon rossz néven vette, hogy Ahimelek segített Dávidon. Magához rendelte a papot társaival együtt, és ezt mondta neki: "Miért esküdtetek össze ellenem Isai fiával, amikor kenyeret és kardot adtál neki…?! Azért, hogy fellázadjon ellenem, és leselkedjék rám? Bizony így van ez." Majd a vád ellen tiltakozó pappal közli kegyetlen döntését: "Halállal kell lakolnod, Ahimelek, egész rokonságoddal együtt!" A mellette álló fegyvereseknek pedig ezt parancsolta a király: "Fogjátok körül, és ''öljétek le az ÚR papjait, ''mert ők is Dávidot segítették, hiszen tudták, hogy szökik, de nem leplezték le előttem." Mivel aztán a zsidó fegyveresek nem akarták teljesíteni az uralkodó rendelkezését, Saul az edomita származású ''Dóéggel ölette le ''azon a napon az ''"Úr" nyolcvanöt papját. ''Ám még ez sem volt neki elég. Dóégot Nóbba, a papok városába is elküldte, aki aztán ott "kardélre hányt férfit és nőt, gyermeket és csecsemőt, ökröt, szamarat és bárányt". Az öldöklés elől csupán Ahimelek egyik fiának, Ebjátárnak sikerült megmenekülnie, aki nyomban Dávidhoz szökött (1 Sám. 22. rész), s magával vitte az ''efódot, ''a "bálvány"-t is, amely a korabeli vallási szinten istenségnek számított, és amelyhez ily szavakkal szól Dávid: "URam, Izráel Istene!" (Uo. 23,6-10. Vö. ezzel kapcsolatosan: uo. 30,7-8.) Dávid és Saul versengése mindezzel még nem ért véget. Az előbbi tovább bolyong, ide-oda megy a köréje sereglőkkel, az utóbbi pedig kitartóan üldözi. Eközben Dávid kétszer (egy barlangban, ill. egy katonai táborban) is megölhetné Sault, ám megkíméli az életét, s inkább választja a kóborlást, valamint azt, hogy ''más népekhez ''űzetvén ''idegen isteneket kelljen tisztelnie ''(1 Sám. 26,19). Furcsa ugyan, de ennek ellenére arra meg vállalkozna, hogy a filiszteusokkal együtt a Saul vezette zsidók ellen harcoljon, ám a szövetségesei nem bíznak meg benne, és megtiltják neki, hogy csapatával részt vegyen az egyik csatában (uo. 29. rész). Kettőjük hatalmi küzdelme aztán azzal ér véget, hogy Saul elesik a filiszteusokkal vívott harcban, és így Dávid előtt megnyílik az út az uralkodói hatalomhoz. DÁVID ÉS ABSOLON Maguk azok a politikai küzdelmek, amelyeket eddig a királyságért Saul és Dávid, majd pedig Saul fia, Isbóset és Dávid vívták egymással, később ''a Dávid ''és az ő fia, ''Absolon ''közti küzdelemmel folytatódott. A Biblia szerint Dávid és Absolon kezdetben azért kerültek szembe egymással – pontosabban fogalmazva: Dávid azért haragudott meg Absolonra –, mert az utóbbi megölette azt a fivérét, ''Amnónt, ''aki neki apai ágon féltestvére volt, és aki megerőszakolta az ő édes húgát, ''Támárt. ''(Lásd erről részletesebben a családról szóló fejezetet!) Absolon ekkor – félve apja bosszújától – elmenekült otthonról egy idegen városba, amelyből csak három év múltán, csupán akkor térhetett vissza Jeruzsálembe, amidőn apjának az Amnón halála miatt fájdalma csökkent, és amidőn a Jóáb nevezetű fővezér rávette Dávidot, engedje hazamenni a fiát. Absolont azonban igen feldühítette, hogy apja még kétesztendei jeruzsálemi tartózkodás után sem engedte a maga közelébe. Később – az előbb említett Jóáb közreműködésével – sikerült ugyan apja elé kerülnie, ám ezzel nem volt megelégedve. Kis csapatot szervezett magának, és a Dávidhoz peres ügyben menő minden embert apja ellen kezdett lázítani Jeruzsálem kapujában, mondván neki: "Nézd, a te ügyed helyes és jogos, de nincs a királynál senki, aki meghallgasson téged… Bárcsak engem tennének bíróvá ebben az országban, akkor bárki jönne hozzám, akinek peres ügye van, én majd igazságot szolgáltatnék neki." Ily módon aztán belopta magát az emberek szívébe. Nem volt nehéz dolga, mert Dávid kegyetlenül bánt el ellenfeleivel, s igen komoly szolgáltatásokat vetett ki a népre, és azokat keményen behajtotta. (Jellemző ebből a szempontból az, amit később a fia elől menekülő királynak ''Simei ''szitkozódva mond: "Gyere csak, gyere, te vérengző és elvetemült ember! Megtorolja rajtad az ÚR Saul házának minden kiontott vérét, aki helyett te király lettél, és odaadta az ÚR a királyságot fiadnak, Absolonnak. Most te kerültél bajba, mert vérengző ember vagy!" – 2 Sám. 16,5-8.) Négy újabb év elmúltával aztán elérkezettnek látta az időt az apja elleni lázadásra, arra, hogy átvegye tőle az uralmat. Fogta magát, elment Hebrónba, a Júda-törzs régi központjába. Egyúttal követeket küldött Izráel törzseihez, fölszólítva őket, hogy az általa megadott jelre őt tekintsék majd a politikai hatalom birtokosának. Tervét sikerült megvalósítania. Királlyá lett Hebrónban. Apja pedig elmenekült Jeruzsálemből. Magával vitte a ''frigyládát ''is, és vele ment az utóbbi körül szolgálatot teljesítő pap, ''Cádók ''is. Ám Dávid Cádókot – más papokkal és a frigyládával együtt – visszaküldte Jeruzsálembe, hogy ott az ő érdekeit szolgálják. Egyúttal bizonyos ''Húsajr ''rávett arra, hogy hízelegje be magát Absolonnál, s tegyen úgy, mintha most Dávidtól átpártolt volna hozzá. E férfi feladatául jelölte meg azt is, hogy az Absolonnál történő dolgokról – Cádók közvetítésével – majd folytonosan tájékoztassa őt, s egyúttal mint ravasz ember akadályozza meg, hogy az üldözött királlyal szakított és az Absolon szolgálatába szegődött okos tanácsadó, ''Ahitófel ''tervei megvalósulhassanak. Az Ótestamentum szerint Húsaj Dávid rendelkezésének megfelelően járt el, és a Jeruzsálembe bevonult, a zsidók többsége által már királlyá választott Absolonnak azt hazudta, hogy ezután – apja ellenében – már az ő támogatója lesz. Ám ténylegesen és alattomban mindent megtett azért, hogy sajátos tanácsaival az új uralkodó érdekeit keresztezze. Látható ez a tény már a következőből is. A Jeruzsálembe bevonult Absolonnak döntenie kellett arról, hogy mit tegyen a városból elmenekült apja és az őt kísérő kis csapatot illetően. A Dáviddal valóban szemben álló ''Ahitófel ''ezt javasolta neki: "Kiválasztok tizenkétezer embert, elindulok, és üldözöm Dávidot még ma éjjel. Megtámadom, amíg fáradt és erőtlen, megriasztom, és elfut az egész vele levő nép, és ''egyedül a királyt ölöm meg. ''Az egész népet visszahozom hozzád, mert az egésznek a visszatérése ''attól az egy embertől függ, ''akit te halálra keresel, és ez az egész népnek javára lesz." (2 Sám. 17,1-3.) Absolonnak és a jelenlévő embereinek tetszett ugyan ez a javaslat, de azért úgy gondolták, meg kell hallgatni azt is, mit tart helyesnek a másik kiváló tanácsadó, ''Húsaj. ''Nos, ő – igyekezvén Dávidnak időt biztosítani arra, hogy csapataival együtt kipihenje magát, messzebbre távozhasson és katonákat gyűjthessen magának – a következőképp szólt Absolonhoz: "Most az egyszer nem jó tanácsot adott Ahitófel… Magad is tudod, hogy apád és emberei vitézek, és olyan elkeseredettek, mint a kölykeitől megfosztott medve a mezőn. Azonfelül apád harchoz értő ember, aki nem engedi aludni a hadinépet. Ő maga pedig valamilyen üregben rejtőzködhet, vagy más helyen. Megtörténhetik, hogy mindjárt kezdetben elesnek néhányan, és ha ennek hallatára azt mondják majd, hogy vereség érte az Absolonnal tartó népet, akkor kétségbe fog esni még a bátor harcos is, akinek olyan a szíve, mint az oroszláné. Hiszen egész Izráel tudja, hogy apád vitéz ember, és bátrak a vele levők is. Én bizony azt tanácsolom, hogy inkább gyűjtsd magadhoz egész Izráelt…, hogy annyian legyenek, mint a tengerparton a homok, és te magad menj velük. Akkor aztán rátámadunk azon a helyem, ahol éppen megtaláljuk, és meglepjük, ahogyan a harmat hull a földre, és nem marad meg sem ő, sem a vele levő emberek közül senki." (Uo. 17,7-12.) Absolonék – saját vesztükre – ''Húsaj tanácsára ''hallgattak, aki azonnal tájékoztatta a történtekről a Cádók vezette papokat, és az ő révükön Dávidot. Az utóbbi a kapott kémjelentés birtokában a maga dolgait a saját szempontjából megfelelően tudta intézni. Ahitófel viszont, aki tisztában volt vele, hogy a javaslatát elvető Absolon végzetes hibát követett el, hazament a városába, végrendelkezett, és fölakasztotta magát. Absolon és apja csapatai közt pedig később döntő ütközetre került sor, amely Dávid seregének a győzelmével fejeződött be. Az ütközet előtt a Biblia szerint Dávid azt mondta katonáinak, hogy óvják meg fellázadt fia életét. Absolont azonban ennek ellenére mégis megölték, és haláláról az Ószövetségben az alábbiakat olvashatjuk: A csata során egyszer csak "rábukkantak Dávid szolgái Absolonra. Absolon egy öszvéren lovagolt. Az öszvér azonban bement egy tölgyfa sűrű ágai alá, ''ő pedig fennakadt fejénél ''[ti. rendkívül dús, kb. 3 kg súlyú ''hajánál''] ''fogva a tölgyfán, ''és ott maradt ég és föld között, mert az öszvér kiszaladt alóla. Meglátta ezt egy ember, és jelentette Jóábnak [Dávid egyik vezérének]. Ezt mondta: Láttam, hogy Absolon egy tölgyfán függ! Jóáb ezt mondta a hírt hozó embernek: Ha láttad, miért nem terítetted mindjárt a földre? Azután gondom lett volna arra, hogy tíz ezüstöt meg egy övet adjak neked. De az az ember így felelt Jóábnak: Ha ezer ezüst ütné is a markomat, akkor sem emelnék kezet a király fiára. Hiszen fülünk hallatára parancsolta meg a király…, hogy vigyázzatok arra a fiúra, Absolonra! Ha orvul törtem volna az életére, akkor te nem álltál volna mellém, hiszen a király előtt semmi sem marad titokban! ''Jóáb ''ezt mondta: Mit vesztegetem veled az időt? És három dárdát kapva a kezébe, ''beledöfte Absolon szívébe, ''mert még életben volt a tölgyfán. Azután körülfogta Absolont Jóáb tíz fegyverhordozó legénye, levágták és ''megölték. ''Ekkor Jóáb megfújta a kürtöt, mire a nép visszatért Izráel [az Absolont támogatók] üldözéséből, mert Jóáb megállást parancsolt a népnek. Absolont pedig fogták, beledobták az erdőben ''egy nagy gödörbe, ''és igen nagy rakás követ szórtak rá." (2 Sám. 18,9-17.) Ezt követően Dávid maga mellé állította Absolon fővezérét, Amászát, az északi zsidó törzseket, valamint – legutoljára – saját törzsét, Júdát, és így sikerült királyi hatalmát megszilárdítania. Mint a Bibliában olvas¬hatjuk: keservesen megsiratta fiát, Absolont, és a vele szembefordultak közül többeknek kegyesen "megbocsátott". Másik fiának, a trónon őt követő Salamonnak azonban végrendeletileg meghagyta, hogy közülük egyeseket – és néhány más, későbbi ellenfelét is – ölesse majd meg. Jóábról, a fővezérről ezt parancsolta Salamonnak: "…ne engedd, hogy ősz fejjel, békésen kerüljön a halottak hazájába". Az őt korábban a tényekkel összhangban szidalmazó Simeit illetően pedig a következőt mondta fiának: "…tudod, mit kell tenned, hogy ősz fejét vérbe borítva juttasd a halottak hazájába." (1 Kir. 2,5-9.) DÁVID ÉS A NÉPSZÁMLÁLÁS A fentebb ismertetett történetekkel azt igyekeztem bemutatni, hogy az Ószövetség ''emberi-társadalmi ''eseményekről – közelebbről tekintve: gyakran kegyetlen politikai harcokról – tudósít bennünket. A most következővel, a mai ember számára különös mozzanatokat tartalmazóval viszont a régi idők gondolatvilágát és egyúttal a Biblia ellentmondásos voltát kívánom érzékeltetni. Maga ez a történet ''két ''helyen – a második Sámuel-könyv 24. és az első .Krónika-könyv 21. részében – is szerepel. Az utóbbi ótestamentumi irat szerint "A ''Sátán ''Izráel ellen támadt, és ''rávette Dávidot, ''hogy ''megszámlálja Izráelt." ''A király fővezére, Jóáb helyteleníti Dávid "ördögi" szándékát, és tiltakozik ellene. Az uralkodó azonban végrehajtatja vele akaratát. Mint a Biblia közli, a kardforgató zsidó férfiak létszáma (az összeírásból Jóáb által kihagyott Benjámin és Lévi törzs nélkül) ''1 570 000 ''fő volt (1 Krón. 21,5-6). Ám Jóábhoz hasonlóan az istenség is rossznak tartotta a népszámlálást, és miatta "megverte Izráelt" (uo. 21,7). Dávid állítólag megbánta vétkét, és bocsánatért esedezett a természetfölötti hatalomhoz, aki elküldte hozzá a maga prófétáját, Gádot, és az ő révén fölajánlotta neki, választhat (vagyis köteles választani) a következő ''három ''büntetés közül: 1) Három esztendős éhínség sújtsa-e a zsidókat? 2) Három hónapig ellenség dúlja-e az országot? 3) Vagy három napon át az "ÚR fegyvere", a dögvész pusztítsa-e Izráelt? Dávid a 3. büntetési lehetőség mellett döntött, aminek következtében az "ÚR angyala" dögvésszel rövid időn belül 70 000 embert ölt meg. S már éppen Jeruzsálem ellen nyújtotta ki kardját, hogy annak lakosait is elpusztítsa, amikor Dávid igen megrettent. A király könyörgött az istennek, hogy az ártatlan népet ne bántsa, hisz a népszámlálást ő rendelte el, és a büntetéssel is csupán őt és rokonságát sújtsa. Az "Úr" hallgatott a kérésére. Ám csak azzal a föltétellel, ha Dávid egy jebúszi embernek a szérűjén oltárt épít, és azon neki áldozatokat mutat be. (Az oltár megépítésére állítólag azért volt szükség, mert a Mózes által készíttetett gyülekezeti sátor, valamint az égőáldozati oltár ekkor még a gibeóni áldozóhalmon volt. A bibliai szöveg szerint egyébként Dávid ekkor határozza el, hogy templomot és a mellett égőáldozati oltárt építtet az "Úr"-nak. Tervét azonban csak fia, Salamon valósította meg később. – 1 Krón. 21,29; 22,1.) Mint fentebb szó esett róla, az első Krónika-könyv szerint Dávidot a ''Sátán ''ösztönözte a népszámlálásra. Ha aztán föllapozzuk a második Sámuel-könyvet, meglepetten tapasztaljuk, hogy abban ''ösztökélőként maga az "Úr" ''szerepel. A vonatkozó szövegrészlet (24,1) így beszél: "Újból haragra gerjedt az ''ÚR ''Izráel ellen. ''Felingerelte ''ellenük ''Dávidot, ''és azt mondta: Menj, vedd számba Izráelt és Júdát!" A művelet végrehajtója itt is az azt helytelenítő Jóáb. A népszámlálás összeredményeként pedig az adódott, hogy Izráelben és Júdában ''1 300 000 ''kardforgató férfi van. Ezután az isten által fölingerelt – tehát ártatlan! – király itt is bűnösnek tekinti magát, és bocsánatért esedezik az "Úr"-hoz, aki azonban megint három bűnhődési lehetőség közti választást ajánl neki. A történet aztán a későbbiekben a már ismertetett módon játszódik le: Dávid itt is a dögvész mellett dönt, és az "ÚR angyala" itt is 70000 embert pusztít el. DÁVID ÉS ABISÁG "Amikor ''Dávid ''élemedett korú, öreg ember lett, ''nem tudott fölmelegedni, ''bár betakargatták ruhákkal. Akkor ezt mondták neki udvari emberei: keresni kell urunknak, a királynak egy ''fiatal szüzet, ''hogy a király szolgálatára álljon, és őt ápolja. Ha ez a karjaidban fekszik, akkor majd fölmelegszel, uram, király! Így találtak rá a súnémi ''Abiságra ''és bevitték a királyhoz. Ez a lány igen szép volt, ő ápolta és szolgálta a királyt. De a király nem élt [ti. nemi kapcsolatot nem folytatott] vele." (1 Kir. 1,1-4.) Vajon miféle betegsége lehetett Dávidnak idős korában? Talán érszűkülete, és ezért kellett a fiatal szűznek, Abiságnak az ő karjaiban feküdnie, s őt melegítenie? MIKÉNT LETT SALAMON KIRÁLY? Midőn Dávid már igen öreg volt, megindult a hatalmi harc azért, hogy fiai közül ki legyen őt követően az uralkodó. Mint az Ótestamentumból értesülhetünk róla, a politikai szempontból fontos személyiségek intenzív intrikákat folytattak annak érdekében, hogy a saját jelöltjüket tegyék királlyá. Egyik csoportjuk – Jóáb katonai vezérrel és Ebjátár pappal az élén – ''Adónijját, ''Dávidnak a Haggít nevű feleségtől született fiát igyekezett a trónra juttatni. Úgy tűnik, ennek az akarásnak jogi alapja is volt abból a szempontból, hogy Adónijjá hányadik volt David fiainak a születési sorrendjében, amely talán meghatározta, ki milyen egymásutániságban lehet uralkodó. Adónijjá ugyanis (2 Sám. 3,1- 5) Dávid fiai közül ''negyedikként ''látta meg a napvilágot, s mivel az elsőszülött Amnónt legyilkoltatta Absolon, s mivel az utóbbi, a harmadikként született fiú életét vesztette az apja elleni lázadás alkalmával, és mivel talán a másodszülött Kileáb is meghalt már – ő számíthatott jogi szempontból Dávid utódjának. Mindezt figyelembe véve nem kell csodálkoznunk azon, hogy ez a férfiú kijelentette: "Én leszek a király!" Majd tárgyalt a fentebb említett Jóábbal és Ebjátárral, akik vele tartottak, s velük együtt elment egy szent helyre (a Rógél forrása melletti Zóhelet-kövéhez), amelyen '', juhokat, marhákat és hizlalt borjúkat áldozott ". ''Erre a politikai-kultikus eseményre – Salamon kivételével – meghívta minden fivéret és nagy számban az udvari embereket. Ám a találkozóra, amely voltaképpen a ''királyi trón ''birtokba vételét jelentette, nem invitálta meg azokat, akik – Cádók pap, Nátán próféta, Benája katonai vezető stb. – ''Salamont ''törekedtek uralkodóvá tenni. Az utóbbiak aztán mindjárt határozott cselekvésre szánták el magukat, mihelyt tudomásukra jutott, hogy Adónijjá királlyá kiáltotta ki magát. Az összesen negyven éven át uralkodott és már magatehetetlen Dávidot sajátos praktikákkal törekedtek rávenni, hogy fiai közül az általuk akartat, azt a Salamont jelölje ki utódjának, akit a megöletett Úriás volt felesége, Betsabé szült viszonylag későn a királynak. E praktikák egyik vezéralakja ''Nátán próféta ''volt, aki fölkereste Betsabét, és a következőképp beszélt hozzá: "Nem hallottad, hogy Adónijjá, Haggít fia lett a király úgy, hogy urunk, Dávid nem tud róla?! Jöjj azért, hadd adjunk neked tanácsot, hogyan mentsd meg életedet, és fiadnak, Salamonnak az életét. Eredj, menj be Dávid királyhoz, és mondd ezt neki: Uram, király, te azt ígérted esküvel szolgálólányodnak: A te fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő fog a trónomra ülni! Miért lett akkor Adónijjá a király? Amíg te a királlyal beszélsz, én is bemegyek utánad, és megerősítem szavaidat." (1 Kir. 1,11-14.) Az Ótestamentum aztán elmondja, hogy az igen kedvelt feleség eleget tett Nátán fölkérésének, bement a már igen elaggott férjéhez, és mindent úgy tett, ahogyan a próféta kérte tőle. Közben az utóbbi is bement Dávidhoz, akit Betsabéval együttműködve rávett arra, hogy Salamont jelölje ki utódjának. Dávid a maga döntéséről feleségének a következőket mondotta: "Az élő ÚRra mondom, aki megváltott engem minden nyomorúságomból, hogy amiképpen megesküdtem neked az ÚRra, Izráel Istenére, és megígértem, hogy a te fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő ül a trónomra, úgy is cselekszem a mai napon." (1 Kir. 1,29-30.) Majd Dávid Cádók papnak, Nátán prófétának és egyik katonai vezetőjének, Benájának ily parancsot adott: "Vegyétek magatok mellé uratok szolgáit, és ültessétek fiamat, ''Salamont ''az én öszvéremre, és vezessétek le a Gihónhoz [ti. a Jeruzsálem melletti egyik forráshoz]! Cádók pap és Nátán próféta kenje ott fel ''Izráel királyává, ''azután fújjátok meg a kürtöt, és mondjátok: Éljen Salamon király! Azután vonuljatok fel utána, ő pedig jöjjön ide, és üljön a trónomra, és ő legyen helyettem a király! Mert azt parancsoltam, hogy legyen Izráel és Júda fejedelme." (Uo. 1,33-35.) Mint a Biblia közli, az említett férfiak Dávid parancsa szerint jártak el. Királlyá avatták Salamont. Amikor aztán a magát picit előbb uralkodóvá tevő Adónijjá és az ő emberei, akik éppen vele együtt lakomáztak, megtudták, hogy Dávid Salamont jelölte ki utódjának, s Jeruzsálemben már az új hivatalos királyt ünneplik örömujjongással, igen megijedtek. Maga Adónijjá, aki rettegett Salamontól, rémületében egy (valószínűleg a frigyláda részére Dávid által épített sátorban lévő) oltárhoz menekült, és megragadta annak szarvait, hogy az ókori nézet szerint szent, az életet védő helynek számító oltár révén megmeneküljön a haláltól. Majd a védett helyen tartózkodva azt kérte, esküdjék meg neki az új király, hogy nem fogja őt megöletni fegyverrel. Salamon – mondja az Ótestamentum – kegyességet gyakorolt, és így határozott Adónijjá sorsáról: "Ha derék ember lesz, egy hajszála sem esik a földre, de ha valami rosszat követ el, akkor meg kell halnia." Majd fivérét az oltártól magához vitette, s miután az leborulással meghódolt neki, hazabocsátotta Adónijját. (Uo. 1,53.) És vajon a Salamon trónra kerülésével kapcsolatosan ismertetett bibliai szöveget illetően mit állapíthat meg a mai ember? Úgy vélem, hogy a következőket feltétlenül: 1) Ebben a történetben éppúgy nem természetfeletti úton meghatározott, hanem nagyon is evilági, a királyi hatalomért vívott harcokról van szó, mint Saul és Dávid, Absolon és Dávid korábban lezajlott küzdelmében. 2) Magában ebben a harcban igen aktívan közreműködnek a papok is, akiknek egy része Adónijját, másik része pedig Salamont támogatja, ami arra utal, hogy az "Úr" papjai egyáltalán nem valamiféle isten, hanem ilyen vagy olyan politikai személy érdekeiért fáradoznak. SALAMON GAZDAGSÁGA; A SÁBAI KIRÁLYNŐ LÁTOGATÁSA Apja halála után Salamon minden eszközzel arra törekedett, hogy megerősítse a maga hatalmát. E céljának elérése érdekében nem válogatott a felhasznált eszközökben, nem volt tekintettel semmiféle pozitív erkölcsi normára. Első lépésként véresen leszámolt azokkal, akik korábban Dávid ellenében Absolont támogatták, és azokkal, akik vele szemben Adónijját akarták előbb vagy most uralkodónak. Maga a leszámolás konkrétan azt jelenti, hogy ''leölette Adónijját, Jóábot, Simeit, ''és ''a pap Ebjátárt ''pedig ''elűzte vallási funkciójából, ''sőt csupán azért nem gyilkoltatta meg, mert ez a férfiú korábban a frigyláda körül teljesített kultikus szolgálatot. A kegyetlen megtorlás ''Adónijja életének a kioltásával ''vette kezdetét. Hogy e szomorú eseményre miért került sor? Arról a Királyok első könyve (2,13--25) a következőket mondja el: Dávid halála után Adónijjá fölkereste Betsabét, és megkérte, eszközölje ki fiánál, Salamonnál, hogy a korábban az öreg Dávidot a maga szűzi szép fiatal testével melegítő – általam fentebb már említett – Abiság az ő felesége legyen. Betsabé eleget tett a korábban önmagát uralkodóvá kikiáltott, és később Salamon által életben hagyott királyfi kérésének. Meglátogatta fiát, előadta neki Adónijja óhaját. Az utóbbi miatt azonban az uralkodó igen nagy haragra gerjedt, és így válaszolt édesanyjának: "Miért csak a súnémi Abiságot kéred Adónijjának? Kérd neki mindjárt a királyságot is, hiszen ''a bátyám ő! ''Legyen csak az övé, meg Ebjátár papé és Jóábé…!" Salamon nem csupán elutasítja Adónijja kívánságának a teljesítését, hanem azonnal ki is végezteti az Abiságot nőül venni akaró fivérét. E barbár tettet egyik katonai vezetőjével, Benajával hajtatja végre. Következő lépésként a pap ''Ebjátárt ''távolítja el Salamon a politikai élet színteréről (uo. 2,26-27). Mégpedig olyképpen, hogy Jeruzsálemből, a frigyláda mellől a falujába száműzi. Így beszél hozzá: "Menj Anátótba, a földbirtokodra, különben halál fia vagy! Nem akarlak ma téged is megöletni, mivel te hordoztad az én Uramnak, az ÚRnak a ládáját apám, Dávid előtt, és együtt szenvedtél el mindent, amit apám elszenvedett." Majd a szöveg megjegyzi: "Így űzte el Salamon Ebjátárt, nem lehetett többé az ÚR papja." Ezután az uralkodó – apja végakaratának és a saját érdekeinek megfelelően – azt a ''Jóábot ''öleti meg kegyetlen módon, aki mint katonai vezető korábban Absolonnal szemben Dávidot, ekkoriban viszont Salamon ellenében Adónijját támogatta (uo. 2,28-35). Mikor ez a férfiú megtudta, hogy a király Adónijját kivégeztette, Ebjátár papot a falujába száműzte, megértette, hogy szomorú sors vár rá. Elfogta a rémület, és félelmében – mint azelőtt Adónijja is – annak a sátornak az oltárához menekült, amelyet korábban Dávid a frigyláda lakhelyének készíttetett. Életét azonban a szent hely révén sem sikerült megmentenie, mert Benájával Salamon a mesterséges fétis-istenség, a szövetség ládája, vagyis az "Úr" előtt legyilkoltatta. Magáról erről a barbár cselekedetről így számol be az Ótestamentum: "Eljutott ennek [ti. az Adónijjával és Ebjátárral történteknek] a híre Jóábhoz. Jóáb ugyanis Adónijjához csatlakozott, bár azelőtt Absolonhoz nem csatlakozott. Ezért bemenekült Jóáb az ÚR sátorába, és megragadta az oltár szarvait. Amikor jelentették Salamon királyának, hogy Jóáb az ÚR sátorához menekült, és ott áll az oltár mellett, elküldte Salamon Benáját… ezzel a paranccsal: Menj, és öld meg őt! Benája el is ment az ÚR sátorához, és ezt mondta Jóábnak: A király azt parancsolja, hogy jöjj ki! Ő azonban így felelt: Nem megyek, itt akarok meghalni! Benájá megvitte a királynak a választ, hogy mit beszélt Jóáb, és mit felelt neki. Erre azt mondta neki a király: Tedd meg, amit kíván, öld meg, és temesd el!… Elment tehát Benájá…, rátámadt Jóábra, és megölte. Hazájában, a pusztában temették el. Helyette a király Benáját… állította a hadsereg élére. Ebjátár [a legfőbb pap?] helyére pedig ''Cádók ''papot állította a király." (Vö.: 1 Krón. 29,22.) Salamon, a hatalomvágyó uralkodó, midőn Benájával a mentsvárat jelentő oltárnál legyilkoltatta Jóábot, vérrel mocskolta be a szent helyet. Ám őt ez nem zavarta, mert a politikai cél az ő számára bármiféle vallási szempont fölött állott. Kíméletlenségét mutatja az a mód is, ahogyan az Absolon elől korábban Jeruzsálemből menekülő Dávidot joggal átkozó ''Simeivel ''bánt el (uo. 2,36-46). Ezt a benjáminita férfit arra kényszerítene, hogy Jeruzsálembe költözzék, magának házat építve ott lakjék, és halálos büntetés terhe mellett megtiltotta neki a város elhagyását, a Kidrón patak átlépését. Simei kénytelen-kelletlen eleget tett az uralkodó parancsának, és vállalta, hogy sosem távozik el Jeruzsálemből. Egy alkalommal azonban megszegte a tiltást, mert két rabszolgája elszökött Gátba, és elment értük, s hazavitte őket a filiszteusok helységéből. A potenciális politikai ellenfeleitől félő Salamon aztán e cselekedetéért Benájával őt is leölette. Nem csoda, ha az ismertetett történések után a Bibliában ez áll: "És megnövekedett a királyi hatalom Salamon kezében." Miután a belső ellenzékét fizikailag megsemmisítette, Salamon hozzálátott hatalmának a megszilárdításához és kiterjesztéséhez. Igen ügyes politikájának egyik fontos szempontja az volt, hogy országát az esetleges külső támadásoktól megvédje. Ezt a célját oly módon igyekezett elérni, miként később a Habsburg-ház is: sajátos ''házasságkötésekkel. ''Mint a Királyok első könyve (3,1) beszámol róla, mindenekelőtt Egyiptom felől törekedett magát bebiztosítani, s nőül vette a fáraó lányát, akivel komoly hozományt is kapott. Később pedig móábita, ammónita, edómita, szidóni (tehát föníciai) és hettita nőkkel kötött házasságot, s ez a nagy szorgoskodás végül odavezetett, hogy "hétszáz főrangú és háromszáz másodrangú felesége" volt (1 Kir. 11,1-3). (Salamon házasságaival részletesebben foglalkoztam a családról szóló fejezetben.) A külpolitikai kapcsolatok kiépítésével párhuzamosan Salamon hozzálátott ahhoz is, hogy az eddig voltaképpen törzsi-nemzetségi keretekben élő zsidóságot, továbbá az uralma alatt lévő egyéb népeket szigorúan ''központosított, ''területi alapokon nyugvó ''államalakulattá ''szervezze. Tette ezt úgy, hogy első lépésként létrehozott egy ''12 fős legfőbb állami testületet, ''amelynek az élén ő maga állott, s amelynek teljesen megbízható tagjai között ott volt: 4 pap, 2 kancellár, a hadsereg parancsnoka, a főtanácsadó, a helytartók főnöke, a háznagy és a kényszermunkák felügyelője (1 Kir. 4,1-6). A Biblia név szerint fölsorolja e legfőbb tisztviselőket, s a Dávid királyságával és a Salamon uralomra jutásával kapcsolatosan fentebb ismertetett eseményekre visszaemlékezve egyáltalán nem lepődhetünk meg rajta, hogy köztük ott leljük a Salamon politikai ellenfeleit személyesen legyilkoló Benáját, a Dávid uralkodását és Salamon királlyá levését elősegítő Cádók papot és fiát, valamint a hasonló szerepet játszó Nátán prófétát és két fiát. – Következő lépésként Salamon az egész országot 12 ''közigazgatási egységre ''osztotta fel, és mindegyiknek az élére egy-egy tiszttartót állított. Magukat ezeket az egységeket nem törzsi, hanem területi alapon határozta meg, és kötelességül rótta rájuk, hogy az év egy-egy hónapjában mindegyik ellássa a királyi udvart az összes szükséges dologgal (1 Kir. 4,7-20). Bár Salamonnak a maga 40 esztendős királysága idején több külső ellenséggel kellett hadakoznia, és Jeroboám személyében olyan belső ellenféllel is kénytelen volt megküzdeni, aki az északi tíz törzset (a szó szűkebb értelmében vett Izráelt) el akarta tőle szakítani (uo. 11,14-40), mégis azt mondhatjuk, hogy viszonylag kedvező belső és nemzetközi viszonyok közepette uralkodhatott. Ez a tény lehetővé tette neki, hogy az ország lakosságára kirótt és kegyetlenül behajtott, valamint egyéb jövedelmeiből nagyarányú építkezéseket folytasson. Az utóbbiaknak a sorában fontos helyet foglal el a már az apja által tervbe vett, rendkívüli pompájú Jahvetemplomnak, az ugyancsak káprázatos díszítésű királyi palotáknak, valamint az idegen feleségei által tisztelt istenek templomainak a fölépítése. (Részletesen írtam minderről a jeruzsálemi templomokat tárgyaló fejezetben.) Salamon azonban nem csupán Jeruzsálemben folytatott igen komoly arányú építkezéseket, hanem az uralma alatt levő egyéb területeken is (uo. 9,10-24; 2 Krón. 8,1-6). Maguk ezek az építkezések rengeteg pénzbe kerültek, és a király ''krőzusi gazdagságára ''utalnak, amelynek érzékeltetésére álljon itt most csak egyetlen részlet a Királyok első könyvéből (10,14-27): "Annak ''az aranynak ''a súlya, amely Salamonhoz egy évben befolyt, ''hatszázhatvanhat talentum ''[majdnem 30000 kg] volt, azon kívül, ami az árusoktól és a kereskedők jövedelméből, valamint az arab királyoktól és a birodalom helytartóitól befolyt. Csináltatott Salamon király ''kétszáz hosszú pajzsot vert aranyból; ''mindegyik hosszú pajzshoz hatszáz sekel [kb. 9 kg] aranyat használtak fel. Továbbá ''háromszáz kerek pajzsot vert aranyból; ''mindegyik kerek pajzshoz három mina [valamivel több mint 2 kg] aranyat használtak fel. Ezeket a király a Libánon-erdő palotában helyezte el. Csináltatott a király egy nagy ''elefántcsont trónt, ''és bevonatta, színarannyal. Hat lépcsője volt a trónnak. A trón teteje hátul kerek volt, az ülőhely két oldalán karjai voltak, és ''két oroszlánalak ''állt a karoknál. ''Tizenkét oroszlánalak ''állt a hat lépcső mindkét oldalán. Nem csináltak ilyet egyetlen országban sem. Salamon király minden ''ivóedénye ''aranyból volt, a Libánon-erdő palota minden ''edénye ''is ''tiszta aranyból ''volt, nem ezüstből, mert azt semmire sem becsülték Salamon idejében. Mert a király Tarsis-hajói a tengeren Hírám [a föníciai király] hajóival jártak. Háromévenként egyszer érkeztek vissza a Társis-hajók, és hoztak aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat. Salamon nagyobb volt a föld minden királyánál [?!] gazdagságban és bölcsességben. Az egész [?] földről igyekeztek Salamonhoz eljutni, hogy hallhassák bölcsességét, amelyet Isten adott a szívébe. És mindenki hozott ajándékot: ezüst- és aranytárgyakat, díszes ruhákat és fegyvereket, balzsamot, meg lovakat és öszvéreket. Így volt ez évről évre. Gyűjtött Salamon harci kocsikat és lovasokat. Ezernégyszáz harci kocsija és tizenkétezer lovasa lett, és ezeket a harci kocsik városaiba, meg a király mellé, Jeruzsálembe rendelte. A király elérte, hogy annyi lett Jeruzsálemben az ezüst, mint a kő [?], és annyi lett a cédrus, mint amennyi a vadfüge az alföldön." (Vö.: 2 Krón. 9,13-28.) Ez a nagy gazdagság (amely részben a föníciai hajósok segítségével a mai Eilatí-öbölből elérhető Ófírból származott), valamint az uralkodó bölcsessége állítólag arra ösztönözte a nem tudni hol (talán a Délkelet-Arábiában) létezett ''Sába királynőjét, ''hogy ellátogasson Salamonhoz. Magáról erről a látogatásról az Ótestamentum a következő szavakkal számol be: "Sába királynője hallotta a hírét Salamonnak és az ÚR nevének, azért eljött, hogy próbára tegye őt ''találós kérdésekkel. ''Megérkezett ''Jeruzsálembe ''igen tekintélyes kísérettel és ''tevékkel, ''amelyek balzsamot, igen sok aranyat és drágakövet hoztak. Elment Salamonhoz, és beszélt vele mindenről, amit kigondolt. De Salamon megfelelt minden szavára, és nem volt egyetlen olyan rejtélyes szó sem, amelyikre a király ne tudott volna megfelelni. Amikor Sába királynője látta Salamon nagy bölcsességét és a palotát, amelyet építtetett, az asztalán levő ételeket, az udvari emberek ülésrendjét, a felszolgálók magatartását és öltözetét, pohárnokait, valamint égőáldozatát, amelyet az ÚR házában szokott bemutatni, még a lélegzete is elállt, és ezt mondta a királynak: Igaz volt, amit országomban hallottam dolgaidról és bölcsességedről, de nem hittem azoknak a beszédeknek, míg magam el nem jöttem, és saját szememmel meg nem láttam. Nekem még a felét sem mondták el. Bölcsességed és gazdagságod felülmúlja azt a hírt, amelyet hallottam. Boldogok az embereid, és boldogok azok a szolgák, akik állandóan előtted állnak, és hallgatják bölcs szavaidat. Áldott legyen Istened, az ÚR, aki kedvét lelte benned, és Izráel trónjára ültetett! Mivel az ÚR szereti Izráelt örökké, azért tett királlyá téged, hogy jogot és igazságot szolgáltass. Azután ''adott a ''királynak ''százhúsz talentum ''[5283 kg] ''aranyat, ''igen sok balzsamot és drágakövet. Soha sem hoztak annyi balzsamot, mint amennyit ''Sába királynője ''adott Salamon királynak… Salamon király is adott Sába királynőjének mindent, ami megtetszett neki, és amit csak kért, még azon kívül, amit Salamon királyi módon ajándékozott neki. Azután visszatért országába szolgáival együtt." (1 Kir. 10,1-10; 10,13. Vö.: 2 Krón. 9,1-12.) SALAMON BÖLCSESSÉGE A most idézett szövegekben többször ismétlődött az a momentum, hogy Salamon nem csupán az anyagi dolgokat tekintve volt gazdag, hanem egyúttal szellemiekben is, mert ''rendkívüli bölcsességet ''birtokolt. Erre a – szinte már emberfeletti mértékű – bölcsességére nem csak azok a bibliai helyek utalnak, amelyek a Sábai királynő jeruzsálemi látogatásáról számolnak be, hanem más egyéb ótestamentumi részletek is. Ezek elmondják, hogy a király állítólag ''3000 példabeszédet ''írt, ''1005 éneket ''szerzett, tanulmányozta a fákat, a különféle barmokat, madarakat, a csúszómászókat, a halakat is (1 Kir. 5,12-14), és az ószövetségi hagyomány – minden bizonnyal alaptalanul – őtőle eredeztette az Ótestamentum ''Példabeszédek ''címet viselő könyvét, amelyből – általános emberi, filozófiai értéke miatt – igen sok részletet beiktattam könyvem gondolatokat, aforizmákat tartalmazó fejezetébe. Salamon bölcsességét a következőkben ''két ''konkrét történettel érzékeltetem. Közülük az ''egyik ''(uo. 3,2-15) arról szól, hogy ez a már hatalomra jutott férfiú elment ''Gibeónba. ''Majd az akkori szokás szerint az ott lévő, központi kultikus helynek számító magaslat oltárán (a Mózes korában készült rézoltáron – mondja 2 Krón. 1,3-6), amely a pusztai vándorlás idején épített gyülekezeti sátor előtt állott, rengeteg állatot (ezer barmot) áldozott fel. Ezután pedig sajátos esemény történt vele: "Akkor éjjel ''megjelent ''Gibeónban az ''ÚR Salamonnak álmában, ''és ezt mondta Isten: ''Kérj valamit, ''én megadom neked! Salamon ezt felelte: Te nagy szeretettel bántál szolgáddal, Dáviddal, az én apámmal, ahogyan ő is hűségesen, igazán és egyenes szívvel élt előtted. Ezt a nagy szeretetet megtartottad iránta, és fiút adtál neki, aki trónján ül ma is. És most URam, Istenem, te királlyá tetted szolgádat az én apám, Dávid után. De én még egészen fiatal vagyok, nem értek a közügyek intézéséhez. És a te szolgád ''választott néped ''között van, amely olyan nagy nép, hogy nem lehet számba venni [?]; nem számlálható meg a sokasága miatt. Adj azért szolgádnak engedelmes [Károli: ''értelmes''] ''szívet'' [''2 ''Krón. 1,10-12: ''bölcsességet és tudományt''], hogy ''tudja kormányozni népedet, ''különbséget téve a jó és a rossz között, különben ki tudná kormányozni a ''te nagy népedet?!'' Tetszett az ÚRnak, hogy ezt kérte Salamon. Azért ezt mondta neki Isten: ''Mivel ''ezt kérted, és nem kértél magadnak hosszú életet, nem kértél gazdagságot, és nem kérted ellenségeid életét, hanem ''értelmet ''kértél, hogy nekem engedelmeskedve tudj kormányozni, ezért teljesítem kérésedet: ''olyan bölcs és értelmes szívet ''adok neked, hogy hozzád fogható nem volt előtted, és nem támad utánad sem [?]. Sőt ''azt ''is megadom neked, amit nem kértél: ''olyan gazdagságot és dicsőséget is ''adok egész életedben, hogy nem lesz hozzád fogható senki a királyok között. Ha az én utaimon jársz, és megtartod rendelkezéseimet és parancsaimat, ahogyan apád, Dávid tette, akkor ''hosszú életet ''adok neked. Azután ''fölébredt ''Salamon, és látta, hogy álmodott. De amikor visszament Jeruzsálembe, odaállt az ÚR szövetségládája elé [amelyet korábban Dávid vitetett a városba és helyezett ott el egy sátorban], és égőáldozatokat mutatott be, békeáldozatokat készített, és lakomát adott minden szolgájának." Maga ez a történet, amely a második Krónika-könyv első részében is szerepel, arra utal, hogy Salamon már azelőtt is bölcs ember volt, hogy az istentől állítólag erkölcsileg pozitív eszességet és tudást "kapott". Mutatja ezt a tényt éppen az, hogy álmában nem hosszú életet, nem anyagi gazdagságot stb., hanem szellemi javakat kívánt magának. S hogy ezek az utóbbiak a Biblia szerint mily fokú okos bölcsességet, emberséget testesítenek meg, jelzi az a ''másik ''esemény, amelyet a Királyok első könyvében (3,16-28) olvashatunk, s amelyet az irodalom mint ''salamoni ítéletet ''emleget. E közismert történet, amely szerint a király ''két ''frissen szült ''anya ''kapcsán hoz okos döntést arról, hogy ''egyikük életben maradt gyereke melyiküké is valójában, ''a következőképpen szól: "Abban az időben ''két parázna nő ''jelent meg a királynál, és megálltak előtte. ''Az egyik nő ''ezt mondta: Kérlek, uram, én ezzel a nővel egy házban lakom, és én ott ''szültem ''nála abban a házban. Három nappal azután, hogy szültem, ''ez a nő is szült. ''Csak magunk voltunk a házban, nem volt velünk senki idegen; kettőnkön kívül senki sem volt a házban. De egy ''éjjel meghalt ennek a nőnek a fia, ''mert ráfeküdt. És fölkelt éjfélkor, ''elvette ''mellőlem ''a fiamat, ''amíg szolgálólányod aludt, és a keblére fektette, az ő ''halott fiát ''pedig ''az én keblemre ''fektette. Amikor reggel felkeltem, hogy megszoptassam a fiamat, láttam, hogy halott. De amikor reggel jól megnéztem, kitűnt, hogy nem az a fiú volt, akit én szültem. Ekkor a ''másik nő ''ezt mondta: ''Nem úgy van! ''Az én fiam él, a ''te fiad az, aki meghalt. ''Amaz viszont ezt mondta: Nem igaz! A te fiad halt meg, és az én fiam az, aki él! Így ''vitatkoztak a ''király előtt. Akkor ezt mondta ''a király: ''Ez azt állítja: az én fiam él, a te fiad halt meg. Amaz meg azt mondja: nem igaz; a te fiád halt meg, és az én fiam az, aki él. Ezért ezt mondta a király: ''Hozzatok ide egy kardot! ''Oda is hoztak egy kardot a királynak. A király ezt parancsolta: ''Vágjátok ketté az élő gyermeket, ''és adjátok oda ''egyik felét az egyiknek, másik felét a másiknak. ''Ekkor azt mondta az ''élő gyermek anyja ''a királynak, mivel megesett a szíve a fián: Kérlek, uram ''adjátok neki ''[ti. a másik asszonynak] inkább az ''élő gyermeket, ''csak ''meg ne öljétek! A másik ''azonban ezt mondta: Ne legyen se az enyém, se a tiéd, ''vágjátok ketté! ''Ekkor megszólalt a ''király, ''és ezt mondta: ''Adjátok annak ''[ti. az előbbi nőnek] az ''élő gyermeket, ''és ''ne öljétek meg, ''mert ''ő az anyja! ''Egész Izráel meghallotta ezt az ítéletet, amelyet a király hozott, és félelemmel tekintettek a királyra, mert látták, hogy ''isteni bölcsesség ''van benne, és így szolgáltat igazságot." AZ ÓIZRÁELI ÁLLAM KETTÉSZAKADÁSA Az eddigiek során többször szó esett róla, hogy a régi zsidóság kapcsán a Biblia két alkotórészről – ''Júdáról ''és a szó szűkebb értelmében vett ''Izráelről – ''beszél. Ezek az elemek – úgy tűnik – etnikailag, vallásilag számos vonatkozásban különböztek egymástól. Épp ezért a törzsi társadalom és az óizráeli királyság (tehát Saul, Dávid és Salamon uralkodása) idején is igen nehéz volt őket egységbe fogni. Így aztán nem csodálkozhatunk rajta, hogy Salamon halála után az egységes óizráeli állam fölbomlott, és a helyén ''két királyság ''keletkezett. Az utóbbiak közül az egyik – a déli – ''Júda, ''amely a Simeon törzsét is fölszívta magába. A másik pedig-az északi-a szó szűkebb értelemben vett ''Izráel, ''amely tíz törzset foglalt magában. Az előbbinek ''Jeruzsálem, ''az utóbbinak ''Sikem ''lett a fővárosa. Mint fentebb futólag említettem, ''Jeroboám ''már Salamon királysága idején kísérletet tett arra, hogy az északi tíz törzset kiszakítsa az óizráeli államból, ám próbálkozása nem járt sikerrel, s kénytelen volt Egyiptomba menekülni. Ezt az ''Efraim ''törzséből származó férfiút egyébként, akit az uralkodó jelentős területen a robotmunkák felügyelőjévé tett meg, a Biblia szerint egy silói próféta, bizonyos ''Ahijjá ''ösztönözte a Salamon elleni föllépésre. Mégpedig állítólag azért, mert a király elhagyta Jahve hitét, és idegen isteneknek hódolt, különféle halmokon űzött vallási kultuszokat. Mivel a zsidó vallást illetően igen fontos mozzanatokat tartalmaz, az alábbiakban ismertetem Jeroboám lázadásának a történetét. Az utóbbi (1 Kir. 11,26-40) így szól: "Abban az időben Jeroboám egyszer elment Jeruzsálemből, és találkozott vele az úton ''Ahijjá ''silói ''próféta, ''aki egy új köpenybe volt burkolózva. Csak ők ketten voltak a mezőn. Ahijjá megragadta a rajta levő ''új köpenyt, tizenkét részre hasította, ''és ezt mondta Jeroboámnak: Végy magadnak ''tíz részt ''mert ezt mondotta az ÚR, Izráel Istene: Én kiszakítom az országot ''Salamon ''kezéből, és ''tíz törzset neked adok. ''Egy törzs azonban az övé marad szolgámért, Dávidért és Jeruzsálem városáért, amelyet kiválasztottam Izráel összes törzse közül. Azért lesz ez, mert ''elhagyott engem, ''és ''Astóretet, ''Szidón istenét, ''Kemóst, ''a móábiak istenét és ''Milkómot, az ''amuróniak istenét imádta; nem az én utaimon járt, rendelkezéseimet és végzéseimet, amelyeket én helyesnek látok, nem hajtotta végre úgy, ahogyan apja, Dávid. De nem veszem ki a kezéből az egész országot… Fiának a kezéből veszem ki az országot, és tíz törzset neked adok… Téged pedig fölemellek, és uralkodni fogsz mindenen, amit megkívánsz. ''Te leszel Izráel királya! ''És ha hallgatsz mindarra, amit parancsolok neked, ha az én utaimon jársz, és azt teszed, amit én helyesnek látok, ha megtartod rendelkezéseimet és parancsolataimat…, akkor veled leszek, és építek neked maradandó házat…, és neked adom Izráelt." Az istenség Ahijjá általi "ígérete" ekkor még nem valósult meg. Később, Salamon halála után azonban igen. Ekkor ugyanis a következők történtek: Salamon fia, ''Roboám ''elment Sikembe, hogy ott őt a zsidók királlyá válasszák. Jelen volt a közben Egyiptomból hazahívott ''Jeroboám ''is, aki a nép nevében így szólt hozzá: ''"Apád súlyos igát rakott ránk, ''te azért most ''könnyíts ''azon a súlyos szolgálaton és nehéz igán, amelyet apád ránk rakott, akkor szolgálunk neked." Roboám a válasza megadására háromhónapos haladékot kért. Ezen idő alatt tanácskozott az apja szolgálatában állt ''vénekkel, ''akik hangsúlyozták neki: ''"Ha ''te most ''kedvezel ''ennek a népnek, és engedsz nekik, ha válaszodban jóságos szavakkal szólsz hozzájuk, akkor mindig a szolgáid lesznek." A vének javaslata nem lévén kedvére való, kikérte a vele együtt felnőtt ''ifjak ''véleményét is, akik agresszív magatartásra és arra ösztönözték, hogy a következőket felelje a könnyítést kérőknek: "Apám nehéz igát rakott rátok, ''én még nehezebbé ''teszem ''igátokat. ''Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, ''én ''pedig ''szeges korbáccsal ''foglak megtanítani." Nem csoda, ha ezen agresszív beszédet hallva az északi törzsek elszakadtak Roboámtól, aki csupán Júdának lett a királya, és ''Jeroboámot ''választották meg uralkodójuknak. Roboám ugyan kísérletet tett rá, hogy az uralmát fenntartsa az elszakadtak fölött, de az utóbbiak az egyik hozzájuk küldött vezetőjét megkövezték. Aztán 180 000 főnyi válogatott harcosból álló hadsereg révén akarta térdre kényszeríteni az északi törzseket, ám az ellenük való támadásról a Biblia szerint az "Isten embere", bizonyos ''Semaja ''lebeszélte. Az eleinte Sikemben, majd Penúélben székelő ''Jeroboám ''pedig hozzálátott, hogy az északi zsidóságot, a szó szűkebb értelmében vett Izráelt önálló állammá szervezze. S mivel tisztában volt vele, hogy a Dávid és Salamon által ''kultikus ''központtá tett Jeruzsálem az eddigi szokások miatt mily nagy vonzást gyakorol országának a polgáraira, egyik legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy az északi tíz törzset ''vallási ''szempontból elszakítsa Dávid városától. Így okoskodott: "Ha feljár ez a nép, hogy Jeruzsálemben, az ÚR házában mutassa be áldozatait, akkor ennek a népnek a szíve… Roboámhoz, Júda királyához hajol, engem pedig megölnek, és visszatérnek… Júda királyához." S hogy ezt megakadályozza – ő, akit Ahijjá próféta szerint az "Úr" "szemelt ki" arra, hogy a "bálványozó" Salamontól elvegye Jákób tíz törzsét-, készíttetett ''két aranyborjút. ''Majd az utóbbiakra célozva a következőt mondta az északi állam zsidóinak: "Eleget jártatok már Jeruzsálembe! Itt vannak ''isteneid, ó ''Izráel, ''akik kihoztak téged Egyiptomból!" ''Majd a szobrok közül az egyiket ''Bételben, ''a másikat ''Dánban ''helyeztette el, s a néppel e két városban ''az aranyborjakat imádtatta. ''Ám célja eléréséhez mindezt még kevésnek találta, s ezért ''templomokat ''építtetett az áldozóhalmokon, és a kultikus funkció betöltésére ''"papokat ''rendelt a nép köréből, akik ''nem a Lévi fiai közül ''valók voltak". Egyúttal bevezetett olyan ''ünnepet a ''8. holdhónap 15. napjára, amilyent Jeruzsálemben szoktak megülni. Az említett ''borjaknak ő maga is áldozatokat ''mutatott be, s ilyképpen személyes magatartásával is igyekezett megerősíteni államának Júdával szembeni vallási és politikai önállóságát. (1 Kir. 12. rész.) JEROBOÁM ÉS A JÚDAI PRÓFÉTA A most vázolt eseményekkel öszefüggésben sajátos történetsorozatot beszél el a Királyok elsö könyvének 13. fejezete. Az utóbbi hely szerint "Júdából ''Isten embere ''érkezett Bételbe" – éppen akkor, amidőn ''Jeroboám az ''oltárnál áldozott –, és az "ÚR parancsára az oltárnál" a következőket jövendölte: "Oltár! Oltár!… Egy fiú születik majd Dávid családjából, akinek ''Jósiás ''lesz a neve, ő majd ''föláldozza ''rajtad ''az áldozó halmok papjait, ''akik most rajtad tömjéneznek, és emberi csontokat fognak elégetni rajtad!" Egyúttal hangsúlyozta, hogy e jóslata majdani teljesülésének előzetes bizonyítéka az a csoda, amely most fog megtörténni. A Biblia szerint a csoda – a szóban forgó bételi oltár megrepedése s a kultikus objektumból a hamunak a kiömlése – azonnal "bekövetkezett". És – mint a Királyok második könyvében (23,15-20) olvashatjuk – ''Jósiás ''is megcselekedte mindazt, amit a Júdából érkezett próféta, "előrejelzett": ''lemészároltatta az áldozóhalmi papokat, ''a sírboltokból kihordatta és az oltáron elégettette a bételi kultikus centrum korábbi papjainak a csontjait, majd pedig az áldozóhalmot a rajta lévő oltárral együtt elpusztíttatta. Mindez azonban, amiről most röviden szót ejtettem, csupán a kezdete a jelzett és az általam ismertetni szándékozott történéssorozatnak, amely a következő eseményeket foglalja magában: 1) ''Jeroboám ''a Júdából érkezett ''prófétát, ''aki különféle dolgokat jósolt és sajátos csodákat hajtott végre, meghívta a maga házához, hogy ''vendégül lássa, ''és ajándékokat adjon neki. Az "Isten embere" azonban nem tett eleget a meghívásnak, mert szerinte az "Úr" korábban azt parancsolta neki, hogy Bételben ne egyen kenyeret, ne igyon vizet, és onnét ne azon az úton térjen haza Júdába, mint amelyiken odament. 2) Bételben is élt egy ''öreg próféta. ''Amikor ez a fiaitól megtudta, hogy milyen történések zajlottak le városa áldozóhalmán, és hogy a júdai jós melyik úton indult el haza, szamarán utána nyargalt. Amikor aztán utolérte, a következőt mondta neki: "Jöjj haza velem, és egyél kenyeret!" Ám a júdai kolléga először az ő invitálását is visszautasította, hivatkozván rá: az "Úr" megtiltotta neki, hogy Bételben egyen és igyon. 3) És most valami igen meglepő dolog történik. A bételi jós a júdait – a Biblia szerint – hazugsággal mégiscsak rá tudja venni, hogy térjen vele vissza a városba, és vendégeskedjék nála. Ezt mondja neki: ''"Én is olyan próféta vagyok, mint te, ''és egy ''angyal ''így szólt hozzám az ''ÚR parancsára: ''Hozd vissza őt magaddal a házadhoz, hogy kenyeret egyék és vizet igyék." 4) Amikor aztán a két próféta Bételben asztalnál ült, a júdai jóshoz így "szólt" az "Úr": "Mivel ellene szegültél az ÚR szavának, és nem tartottad meg azt a parancsot, amelyet Istened, az ÍJR adott neked, hanem visszatértél, és kenyeret ettél, meg vizet ittál azon a helyen, amelyről meghagyta neked, hogy ott ne egyél kenyeret, és ne igyál vizet, ezért holttested nem kerül őseid sírjába!" 5) A vendégeskedés után a júdai próféta a maga szamarán elindult hazafelé. Útközben azonban állítólag egy oroszlán megölte. És ami igen furcsa: az emberek úgy találtak rá, hogy a teteme mellett ott állt a szamár és az oroszlán, s az utóbbi nem pusztította el az állatot, s nem evett a holttestből sem. 6) Mikor a ''bételi öreg próféta ''minderről tudomást szerzett, elment a tetemért, eltemette azt a saját, már meglévő sírjába, és meghagyta fiainak: majd őt is melléje helyezzék örök nyugalomra. Egyúttal ez a korábban hazudott bételi próféta a júdai jósról megjegyezte: "…ellene szegült az Úr szavának. Ezért az ÚR prédául adta az oroszlánnak…" 7) A különös mármost a következő: ha egyszer ez a Bételben élő, de Satuáriából származó próféta ''hazugsággal ''késztette a júdai jóst az "Úr" parancsának a megszegésére, akkor ''miért kímélte meg ''később ''az ő csontjait is Jósiás ''király a becsapott júdai jós csontjaival együtt, amikor a bételi oltáron elégette az áldozóhalom papjainak a csontjait (2 Kir. 23,17-18)? 8) Vajon nem arról van-e szó e zavaros történetben, hogy a bételi próféta esetleg Jeroboám megbízásából hívta vissza a városba, és ölte meg az ételbe vagy italba kevert méreggel a Jahve-kultuszt követő júdai kollégáját? 9) Végül megjegyzem: Jeroboámot az általa bevezetett, s államának a Júdától való függetlenségét szolgáló vallási kultusz űzésétől nem rettentette el sem a délről jött próféta jóslata, állítólagos csodája, sem pedig a Bételben élő öreg jós ama megjegyzése, hogy kollégájának a jövendölése be fog tejesedni. Továbbra "is rendelt ''papokat a nép köréből az ''áldozóhalmokra, és akinek ez tetszett, azt beiktatta, hogy az áldozóhalmok papja legyen" (1 Kir. 13,33). MIKEÁS ÉS AZ "ÚR" 400 PRÓFÉTÁJA ''Aháb ''uralkodása (i. e. 873-851) alatt az északi zsidó állam és Júda, amelynek ekkor ''Jósáfát ''volt a királya, közös háborút indított azért, hogy Arámtól visszaszerezze a megelőző időkben a zsidókhoz tartozott ''Rámót-Gileádot. ''Magát a hadi vállalkozást Jósáfát kezdeményezte, ő ösztökélte arra Áhábot, hogy vegyen részt a háborúban. Az utóbbi uralkodó azonban az igenlő vagy nemleges döntését attól tette függővé, hogy a ''jósok milyen előrejelzést ''adnak a vállalkozás kimenetelét illetően. Összehívatta tehát Satuáriába ''a prófétákat, ''mintegy ''négyszáz ''embert, és föltette nekik a kérdést: ''"Elmenjek-e harcolni Rámót-Gileádért, ''vagy letegyek róla?" Ők a következő választ adták neki: ''"Vonulj föl, mert az ÚR a király kezébe adja azt. ''" A jövőt tudakoló eseménynél ugyancsak jelen lévő júdai uralkodót, ''Jósáfátot ''azonban a 400 látnok egybehangzóan sikert ígérő előrejelzése nem elégítette ki. Ezért aztán az iránt érdeklődött, hogy nincs-e még ott "az ÚRnak több prófétája", akit megkérdezhetnének. Ahábtól a következő választ kapta: "Van ''még egy férfi, ''aki által megkérdezhetjük az URat, de én gyűlölöm őt, mert sohasem prófétál nekem jót, hanem csak rosszat. ''Mikájehú [Mikeás] ''… az." S miközben a 400 jós mindegyike a hadjárat megindítására ösztönözte őt, Áháb elküldött ''Mikeásért. ''Az utóbbit a király követe arra igyekezett előzetesen rávenni, hogy majd hadi sikert jósoljon az uralkodónak. Így szól hozzá: "Nézd, a próféták egyhangúlag jót ígérnek a királynak, legyen azért a te beszéded is olyan, mint az övék, ígérj jót!" Ám Mikeás hajlíthatatlan jellem volt, és a következőképp felelt az illetőnek: "Az élő ÚRra mondom, hogy csak azt fogom mondani, ''amit az ÚR mond nekem." ''S állja is a szavát. Nem javasolja a hadjárat megindítását, ami miatt az elkeseredett Aháb így szól Jósáfáthoz: "Ugye megmondtam neked, hogy nem prófétál ez nekem jót, csak rosszat?" Az eddig elmondottak szerint az uralkodó igen nehéz helyzetben van. Ő maga ugyanis szeretné visszaszerezni Rámót-Gileádot, de mint földi halandó nem mert a saját óhajának megfelelően határozni. És emiatt az ókori szokásokkal összhangban – az esetleges katonai vállalkozás kimenetelét megtudakolandó – jósokhoz fordul. (Így tett pl. Kroiszosz lüd király is i. e. 546-ban, amikor a perzsák elleni hadjárat előtt jóslatot kérő célzattal követeket küldött a Delphoiban lévő Apollón-templom papnőjéhez, a Püthiához.) Ám próbálkozása nem vezet az általa kívánt eredményre, mert míg négyszáz prófétája révén az "Úr" a háború megindítására ösztönözte, addig ''ugyanez az ''istenség ''egy ''szem embere, ''Mikeás ''által nyugton maradást javasolt neki. Végül aztán – Mikeást börtönbe záratva – ''a többség ''"isteni tanácsa" szerint dönt, és Jósáfáttal közösen megindítja Rámót-Gileádért a háborút. Az utóbbi azonban csapataik vereségével zárul, és az ütközetben az álruhában harcoló Aháb is életét veszti. Bekövetkezik tehát az, amit ''Mikeás ''előre megmondott. Ezen a ponton aztán a Biblia szerzői, az Ótestamentumot ránk maradt formájában megfogalmazó papok rendkívül nehéz kérdésekkel találták szemben magukat, amidőn meg akarták védelmezni ama tant, amely szerint az ''"Úr" a prófétái által közli ''az emberekkel, hogy miként alakul jövőjük. Az egyik nehézséget a következő mozzanat jelenti: mint lehetséges az, hogy ''ugyanaz ''az istenség ''két, egymással ellentétes ''végeredményt – győzelmet, ill. vereséget – jósoltat a maga prófétáival? A másik nehézség pedig így fogalmazható meg: miként adódhat olyasmi, hogy az "Úr" ''négyszáz ''látnokával szemben az "Úr" ''egyetlen ''jósának, Mikeásnak a jövendölése teljesedett be? Magát, a szóban forgó problémákkal kapcsolatos elméleti "megoldás"-t az a vízió jelenti, amelyet az ószövetségi írók – még a hadjárat megkezdése előtt – Mikeás révén ismertetnek meg Ahábbal. Ez így szól: "Halld meg az ÚR igéjét! Láttam az URat trónján ülve, és az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és balján. És ezt mondta ''az ÚR: Ki fogja rászedni Ahábot, hogy felvonuljon ''és elessék Rámót-Gileádnál? Erre az egyik ezt mondta, a másik azt mondta. De előlépett egy ''lélek, ''megállt az ÚR előtt és így szólt: ''Majd én ''rászedem őt! Az ÚR ezt kérdezte tőle: Hogyan? Az így felelt: Elmegyek és ''hazug ''lélek leszek ''minden ''próféta szájában. Az ÚR pedig így szólt: Így csakugyan rá tudod szedni. Menj és tégy így! Íme így ''adott az ÚR hazug lelket ''valamennyi próféta szájába. Az ÚR kimondta vesztedet." (1 Kir. 22. rész.) A Biblia mai lapozgatója ugyancsak furcsállhatja mindazt, amit most ismertettem. Azt még csak megérti, hogy a "bálványozó" Jeroboám utódát, a szintén "bálványozó" Ahábot ''"elpusztítja" az ''istenség. Ám szerfölött különösnek találhatja, hogy e büntető célzatú cselekedetét miért nem direkt módon hajtja végre, s ''miért ''kényszeríti ''hazugságra a ''saját ''prófétáit. ''S azon is megütközhet, hogy állítólag ''minden ''látnokát hazuggá tette, ám közben közülük ''egy, ''Mikeás ''mégis ''ellenzi a háborút, és vereséget, halált jövendöl a királynak. Vajon ezzel, az istent igen fura lénynek feltüntető magyarázattal szemben nem indokoltabb-e elfogadni a következőket? 1) Az egyaránt istenre hivatkozó próféták a ''maguk véleményét ''mondták el Ahábnak arról, hogy szerintük mi lesz az eredménye a Rámót-Gileád ellen esetleg megindított támadásnak. 2) A hadjárat sikerét kívánó és jósoló négyszáz prófétával szemben ''Mikeás ''mérte föl józanul a tényleges erőviszonyokat. 3) Hogy itt valóban ''eltérő szemléletű ''emberek nézeteinek az összeütközéséről van szó, tanúsítja az, hogy a négyszáz látnok közül az egyik – bizonyos Cidkijja – a vereséget jövendölő Mikeást arcul üti, s ezt kérdezi tőle: "Talán eltávozott tőlem az ÚR lelke, és csak veled beszél?" NÁBÓT SZŐLŐJÉNEK ELRABLÁSA Az Ótestamentum ún. történeti könyvei igen sok különös és kegyetlen eseményről tudósítanak. Ezek egyike azzal kapcsolatos, hogy miként került a fentebb említett izráeli uralkodó, ''Aháb ''birtokába bizonyos ''Nábót ''nevű férfi szőlője. A Királyok első könyvének 21. része szerint Nábót szőlője Jezréelben, Aháb palotája mellett volt. Az uralkodó egyezséget ajánlott a tulajdonosnak: szeretném, ha a házamhoz közel fekvő területeden veteményeskertet létesíthetnék, és ezért arra kérlek, vagy add el nekem, vagy fogadj el érte tőlem egy jobb szőlőt. Nábót azonban nem tett eleget a király óhajának, mert ragaszkodott ''atyai örökségéhez. ''Emiatt Aháb igen nekikeseredett, lefeküdt, és még csak nem is evett bánatában. Felesége, ''Jezábel ''(Izabella) – tudomást szerezvén bánatának okáról – igyekezett őt felvidítani, s így beszélt hozzá: "Hát nem te uralkodsz most Izráelben? Kelj föl, egyél, és légy jókedvű. Majd ''én megszerzem ''neked a jezréeli ''Nábót szőlőjét.'' És Jezábel nem csupán ígért, hanem cselekedett is. Aháb nevében leveleket küldött a jezréeli nemeseknek, véneknek, amelyekben megparancsolta nekik: "Hirdessetek böjtöt, és ültessétek ''Nábótot ''a nép élére. Vele szemben pedig ültessetek ''két hitvány embert, ''akik így tanúskodjanak ellene: Átkoztad Istent és a királyt! Azután vigyétek ki, és ''kövezzétek agyon!" ''A leveleket megkapó emberek az uralkodói parancsot hamarosan teljesítették. Jezábel pedig értesítette a férjét, aki aztán elment Jezréelbe, és ''birtokba vette Nábót szőlőjét.'' Maga ez a kegyetlen cselekedet – a gyilkosság és a földrablás – a Biblia szerint igen fölháborította ''Illés prófétát, ''aki korábban a Kármel hegy alatt 450, Jezábellel, a király nem zsidó feleségével Izráelbe érkezett Baal-papot öletett le. Most ez a férfiú ellátogatott Ahábhoz, és az "Úr" nevében közölte vele: barbár tettének megtorlásaképp az istenség veszedelmet hoz rá, és vérét ugyanott fogják fölnyalni a földről a kutyák, ahol Nábótét is fölnyalták; elpusztítja fiait; a feleségét, Jezábelt pedig majd a kutyák eszik meg Jezréel falánál. Ám az istenség Aháb sorsát illetően megbocsátónak bizonyult. Nem pusztította el az általa jelzett módon, hanem – látva megbánó magatartását, hogy megszaggatta a ruháját, hogy testére zsákruhát öltött, hogy böjtöl, és csöndesen viselkedik – engedi még élni, s – mint fentebb már szó esett róla – csak később a Rámót-Gileádért vívott csatában "kell meghalnia". HATALMI HARCOK ÉS KIRÁLYGYILKOSSÁGOK Az eddigiek során már számos esetben tapasztalhattuk – és még ezután is sokszor fogjuk látni –, hogy a Biblia – főként pedig annak Ószövetsége – nem egyszerűen vallási mű, hanem nagyon hosszú korszak ''társadalmi-politikai ''története is. Megmutatkozik ez többek közt abban, hogy az Ótestamentum részletesen beszámol a zsidóság kebelében folyt hatalmi harcokról, és az utóbbiak körén belül az uralkodói funkcióért vívott kegyetlen küzdelmekről. Az alábbiakban – némiképp összefoglaló célzattal, de a teljesség igénye nélkül – azt igyekszem bemutatni, hogy a legfőbb politikai funkció birtoklásának vágyától űzve a királyok vagy az ő helyükre kerülni akarók miként irtották ellenfeleiket és azok utódait, főként pedig fiaikat. Fentebb szó esett róla, hogy a jelzett hatalmi küzdelmek már ''Saul ''óizráeli királysága idején megkezdődtek. Ekkor ''Dávid ''igyekezett uralkodóvá válni. Ám Sault ő nem ölte meg – bár állítólag kétszer is módja kínálkozott erre –, s az első óizráeli uralkodó a filiszteusokkal vívott csatában halt meg. Ismertettem ''Absolon ''Dávid elleni lázadását, amely a trónkövetelő fiú erőszakos halálával zárult. Láthattuk azt is, hogy ''Salamon ''a magát királlyá kikiáltó, majd a hatalomról lemondó bátyját, ''Adónijját ''mint potenciális versenytársát az első adódó ürügyet felhasználva szent helyen, a frigyláda előtti ''oltárnál ölette meg.'' A hatalmi harcok során a zsidó uralkodók közül elsőként ''Nádáb, ''Jeroboám fia lett ''gyilkosság áldozata. ''Ez ellen az izráeli király ellen bizonyos ''Baasá ''szőtt összeesküvést, és népének uralkodóját akkor ölte meg, amikor az a maga hadseregével a filiszteusok egyik városát ostromolta. Ám nem elégedett meg azzal, hogy birtokba vette a trónt, hanem elpusztította ''Jeroboámnak. ''Nádáb apjának ''egész családját is. ''"Amint király lett-mondja róla a Biblia –, kiirtotta Jeroboám egész háza népét. Egy lelket sem hagyott meg Jeroboám hozzátartozói közül, mind elpusztí¬totta őket, az ÚR szava szerint, amelyet megmondott szolgája, a silói Ahijjá által. Jeroboám vétkei [ti. "bálványozásai"] miatt történt ez, aki vétkezett, és Izráelt is vétekbe vitte; meg a bosszúság miatt, mert bosszantotta [!?] az URat, Izráel Istenét." (1 Kir. 15,29-30.) Az izráeli királyok közül hasonló sorsra jutott ''Éla. ''Baasá fia is, aki mindössze két évig uralkodhatott. Az történt ugyanis, hogy összeesküvést szőt ellene ''Zimri ''nevű katonai parancsnoka, és midőn egy házban részegen feküdt, a lázadó ''megölte őt, ''és elfoglalta a trónját. Majd pedig kiirtotta ''Baasának, ''Élá apjának ''egész háza népét, ''"nem hagyott meg egy férfit se belőle, se rokont, se barátot". Királysága azonban tiszavirágéletűnek bizonyult. Mindössze hét napig bitorolhatta a hatalmat. Az egyik filiszteus várost ostromló izráeli csapatok ugyanis – mihelyt tudomást szereztek az ő szörnyű tettéről -azonnal Omrit választották meg uralkodónak. Majd fölkerekedtek, és körülzárták azt a települést (Tircát), amelyben ő tartózkodott, hogy leszámoljanak vele. Zimri azonban, hogy a rá váró véres sorsot elkerülje, öngyilkos lett, magára gyújtotta a királyi palotát. (1 Kir. 16,8-20.) A zsidó királyok közül gyilkosság áldozatául esett Aháb fia, ''Jórám ''is, aki az északi zsidó államban, Izráelben uralkodott. Őt az ellene pártot ütő ''Jéhú ''nyilazta le. A Biblia szerint, persze, az "Úr" megbízásából. E kegyetlen történésről az Ótestamentum (2 Kir. 9,1-26) az alábbiakat mondja el: az Illés által prófétává nevelt ''Elizeus ''megbízza egyik tanítványát, hogy menjen el Rámót-Gileádba, vigyen oda magával egy korsót, és az abban lévő olajjal kenje föl királlyá Jéhút. A küldött eleget tett a megbízatásnak. A városban lévő parancsnokok közül kiválasztotta Jéhút, olajat öntött a fejére, s így szólt hozzá az "Úr" nevében: "Fölkentelek téged az ÚR népének, Izráelnek a királyává! ''Irtsd ki ''uradnak, ''Ahábnak a háza népét! ''Így állok bosszút Jezábelen szolgáimnak, a prófétáknak a véréért és az ÚR minden szolgájának a véréért." Ezt követően Jéhú máris uralkodónak tekintette magát, és csapataival útnak eredt Jezréel felé, hogy elpusztítsa az éppen ott tartózkodó beteg királyt, Jórámot. Amikor az utóbbi meglátta őt, kivonult eléje a városból, és megkérdezte tőle: "Békés-e a szándékod, Jéhú?" A válasz, amelyet Jéhú adott, a következőképp hangzott: "Hogy lehetne békés, amíg anyádnak, Jezábelnek paráznasága és sok varázsolgatása tart." Ezután Jéhú kezébe kapta íját, és szíven lőtte Jórámot, aki azonnal meghalt. Majd azt parancsolta egyik tisztjének, hogy a megölt király tetemét dobja oda a jezréeli Nábót hajdani szőlőföldjére, amelyet korábban Jórám apja, Aháb rabolt el felesége közreműködésével eredeti tulajdonosától. Mindez azonban Jéhút még nem elégítette ki. Igyekezett elpusztítani Júda uralkodóját, ''Ahazját ''(Akháziát) is, aki ekkor éppen Jezréelben a szövetségesénél, Jórámnál tartózkodott, de az utóbbi lenyilazása után elmenekült a városból. Jéhú üldözte, és sikerült megölnie őt. Majd ''Jezábellel, ''Aháb feleségével számolt le, aki a Biblia szerint a föníciai Tirusz és Szidón királyának volt a leánya, aki magával hozta Izráelbe a Baal kultuszát, aki állítólag megölette Jahve papjait, és ármányos módon – a tulajdonost agyonköveztetve – megszerezte férjének Nábót szőlőjét. Amikor bevonult Jezréelbe, Jéhú megparancsolta, hogy a hajdani királynét dobják ki az egyik házból az ablakon át az utcára, ahol a lovak széttaposták. Később úgy gondolta, a holttestet eltemetteti, és az embereihez így szólt: "Nézzetek utána ennek az átkozottnak, és temessétek el, mert mégiscsak királyleány volt!" A parancs teljesítői azonban az utcán Jezábel testéből csupán a koponyát, a lábakat és a kézfejeket találták meg, mert a többi részét elfogyasztották a kóbor ebek. Mikor aztán e tényt tudatták Jéhúval, ő a következőket jegyezte meg: "Az ÚR igéje ez, amelyet kijelentett szolgája, … Illés által: ''A kutyák eszik meg Jezábel testét a ''jezréeli birtokon. És olyan lesz Jezábel holtteste a jezréeli birtokon, mint a trágya a mezőn; nem mondják meg róla, hogy ez volt Jezábel." (2 Kir. 9,27-37.) Ám Jéhú kegyetlenkedései még nem értek véget. Következő lépésként ''Aháb családját ''igyekezett kiirtani. Ezt a műveletet azzal kezdte meg, hogy levelet küldött Samáriába fontos személyiségekhez, és ebben fölszólította őket: vegyék ''fejét ''Aháb ott lévő ''70 fiának, ''és másnapra vigyék a levágott fejeket Jezráelbe! A fölszólítottak eleget tettek a parancsnak, lemészárolták a királyfiakat, és a 70 fejet másnap reggelre elhelyezték két halomban Jéhú házának a bejáratánál. Az eddig már két uralkodót, egy királynét és 70 királyfit halálba küldött lázadó vérengzései aztán még tovább folytatódtak. Jezráelben levágta Aháb ott élő rokonait, minden tekintélyes és bizalmi emberét. "Senkit sem hagyott elmenekülni." Majd Samáriába indult. Útközben találkozott az általa megöletett júdai uralkodó, ''Ahazjá testvéreivel, ''akik szintén Samáriába tartottak. Mikor aztán megtudta, hogy kicsodák, ''a 42 férfit ''azonnal elfogatta és lemészároltatta. (2 Kir. 10,1-14.) Majd megérkezve Izráel fővárosába, levágta ott "Aháb minden megmaradt hozzátartozóját". A gyilkolások sorozatát Jéhú azzal fejezte be , hogy Samáriában – mégpedig szent helyen, a templomban – ''kardélre hányatta a Baal-kultusz papjait ''és tisztelőit. Ezt a brutális tettét igen agyafúrt módon hajtotta végre. Összegyűjtötte az embereket, és így szólt hozzájuk: Aháb nem tisztelte eléggé Baalt; én jobban akarom tisztelni őt; ezért hívjátok össze Baal minden prófétáját, szolgáját és papját! Mikor ez megtörtént, és a főváros temploma zsúfolásig megtelt Baal tisztelőivel, s amidőn már előkészítették a véres- és az égőáldozatokat, Jéhú a következőt parancsolta testőreinek és tisztjeinek: "Menjetek be, és vágjátok le őket, senki se jöjjön ki közülük!" A katonák aztán kardélre hányták a bentlévőket, kidobálták a holttesteket, majd behatoltak a templom belsejébe, kihordták a Baal-templom szent oszlopait, és elégették azokat. "Ledöntötték a Baalnak szentelt oszlopot, majd lerombolták a Baal templomát, és árnyékszékké tették… Így pusztította ki Jéhú a Baalt lzráelből." (2 Kir. 10,15-28.) Az említett gyilkos cselekedeteket a Biblia szerint Jéhú ama óhajokat szem előtt tartva hajtotta végre, amelyeket az istenség Illés próféta révén nyilvánított ki. Valójában, persze, egészen más dolgokról van szó. Egyfelől a királyi hatalomért vívott gyilkos küzdelemről. Másfelől pedig a Jahvét követőknek az idegen istent, a Baalt tisztelőkkel való véres leszámolásáról. Ám még véletlenül se gondoljuk, hogy Jéhú valamiféle tisztán szellemiként fölfogott, a világot megteremtő istenben, a jóval későbbi zsidó vallás Jahvéjában való hit által öszönzötten irtatta ki a Baal-kultusz követőit. Az utóbbiaknak azért kellett elpusztulniuk, mert ''idegen ''istent imádtak. Tudományos szempontból tekintve ugyanis Jéhú vallása lényegileg megegyezett a Baal kultuszéval, mert az utóbbihoz hasonlóan ő is ''"bálványok"-nak, ''aranyborjaknak hódolt. Ezzel összefüggésben az Ótestamentum (2 Kir. 10,29) a következőt mondja: "…nem tágított Jéhú Jeroboámnak… a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt: ''az aranyborjúktól, ''amelyek Bételben és Dánban voltak." Az olyasfajta hatalmi harcok és királygyilkosságok, amilyeneket eddig az óizraeli és a későbbi északi zsidó állam kapcsán ismertettem, a déli államban, ''Júdában ''is előfordultak. Idevonatkozó első konkrétumként azt említem meg, hogy ''Jórám ''júdai uralkodó (i. e. 848-841) – aki nem tévesztendő össze az azonos nevű, őt időben megelőző izráeli királlyal – milyen kegyetlen módon mészároltatta le ''a saját fivéreit. ''Erről a férfiúról, aki Jósáfát júdai uralkodónak volt a fia, a második Krónika-könyv 21. része a következőket mondja el: "Jósáfát pihenni tért őseihez… Utána a fia, Jórám lett a király. Testvérei, Jósáfát fiai ezek voltak: Azarjá, Jehiél, Zekarjáhú, Azarjáhú, Mikáél és Sefatjáhú… Apjuk sok ajándokot adott nekik: ezüstöt, aranyat, drágaságokat és megerősített városokat Júdában. De a ''királyságot Jórámnak ''adta, mert ő volt az ''elsőszülött. ''Amikor azonban Jórám elfoglalta apja királyságát, és megszilárdult hatalma, ''összes testvérét fegyverrel gyilkoltatta meg, ''sőt néhány izráeli vezető embert is." A júdai hatalmi harcok és a legfelsőbb júdai körökben végrehajtott gyilkosságok közt sajátos vonásokkal tűnnek ki azok, amelyekről a Biblia két helyen is beszámol (2 Kir. 11. és 2 Krón. 22-23. rész). Az említett helyek az alábbiakat közlik: Amikor ''Atalja ''(Atália), Jórám júdai uralkodó özvegye – aki Aháb izráeli király leánya volt – megtudta, hogy fiát, Ahazját Jéhú elpusztította, úgy döntött, hogy ''kiirtja a júdai királyi család minden ivadékát, ''és saját kezébe kaparintja Jeruzsálemben a legfőbb hatalmat. Célját annyiban sikerült elérnie, hogy ő lett valamivel több mint 6 évre a déli zsidó állam ''királynője. ''(A Biblia szerint ''más nő soha nem ''állt valamelyik ''zsidó állam élén.) ''Dávid királyi családjának minden férfiát azonban nem sikerült elpusztítania, mert Ahazja ''Jóás ''nevű, még csecsemőkorú fiát Ahazja húga (bizonyos Jóseba) megmentette az öldöklőktől. Mégpedig úgy, hogy elvitte őt a Salamon építette templomba, és ott férjével, ''Jójada főpappal ''6 éven át teljesen titokban nevelték a gyereket. A 7. esztendőben aztán a főpap úgy határozott, hogy ''királlyá ''teszi ''Jóást, ''és megdönti az északi zsidó államból származó, tehát idegen nő, Atalja uralmát. A tervét gondosan előkészítette, és azt kegyetlen következetességgel végre is hajtotta. A Biblia szerint magához rendelte a palotaőrség századparancsnokait, bevitte őket az "Úr" házába, szövetséget kötött velük, és elmagyarázta nekik, mi lesz a teendőjük. Mikor aztán a megfelelő katonai előkészületek lezajlottak, Jójada kivezette ''Jóást. ''Fejére tette a koronát, kezébe adta az uralkodás okmányát, és így voltaképpen a jelenlévők a trónra juttatták a ''7 éves kisfiút. ''Egyúttal így kiabáltak: "Éljen a király!" Amikor aztán Atalja bement az "Úr" házába, és látta, hogy mi történt, kénytelen volt tudomásul venni: összeesküvés áldozata, és a sorsa megpecsételődött. Jójada ezután a királynőt kivezettette a templomból, és azon kívül, az uralkodói palota mellett ''lemészároltatta. ''Majd szövetséget hozott létre saját neveltje, a teljesen az ő hatalma alatt álló gyermek uralkodó és a nép között, hogy az "Ur"-at fogják követni. Az összeesküvés záróaktusaként pedig a nép behatolt ''Baal jeruzsálemi'' (!!) ''templomába, ''lerombolta azt, az istenség oltárait, "bálványképeit teljesen összezúzták, Mattánt, a ''Baal papját meggyilkolták ''az oltárok előtt. Ezután a főpap felügyelőket rendelt az ÚR házába." (2 Kir. 11,18.) – A most leírtakkal kapcsolatosan fontosnak tartom megjegyezni: a második Krónika-könyv (23,4-8) szerint az említett eseményekre (Jóás királlyá koronázására, Atalja és a Baal-pap megölésére, valamint a jeruzsálemi Baal-templom lerombolására) ''szombaton ''és a ''léviták közreműködésével ''került sor, ami annyit jelent, hogy a szombatra vonatkozó tabuk ekkor még nem léteztek, vagy megvoltak ugyan már, de nem tiltották bizonyos személyek legyilkolását, a királyválasztást és az idegen istenek templomainak az elpusztítását. Mint az Ótestamentum (2 Kir. 12,21) közli, később maga ''Jóás ''is ''gyilkosság áldozata ''lett. Föllázadtak ellene az udvari emberei, akik akkor ölték meg őt útközben, midőn az egyik városba ment. Jóás kapcsán egyébként érdemes megemlíteni, hogy jelentős mértékben pártolta Jahve kultuszát. Maga a pártolás teljesen érthető, hisz e vallás főpapja, Jójada nevelte és tette őt királlyá. Nem csodálkozhatunk tehát azon, ha a már felserdült uralkodó később arra kötelezte a papokat, hogy a nekik juttatott összeg egy részéből hozzák rendbe az ''"Úr" ''leromlott állapotú ''házát. ''Azon viszont igen, hogy a papok – a javításra szánt pénzt maguknak csenvén el – a megbízatásnak még Jóás 30 éves koráig sem tettek eleget. A joggal bosszús király ekkor – élükön Jójadával – magához hívatta a papokat, és kérdőre vonta őket. Ők megígérték az uralkodó óhajának a teljesítését, ám az ígéretüket nem tartották meg, s a templomjavításra szánt javakat újból saját céljaikra használták fel. Ezért aztán – hogy a papokat a lopásban megakadályozza-Jójada főpap egy, a tetején nyílással ellátott ''ládát ''tett a templom bejáratához jobb felől, és a kultikus helyet látogatóktól befolyt összegeket ebbe kellett beletenni. "Mikor aztán látták, hogy sok pénz van a ládában, odament a király kancellárja a főpappal együtt, csomókba kötötték, és megolvasták az ÚR házában talált pénzt." Az utóbbiból sikerült az "Úr" házát helyreállítani. Az elmondottakhoz pedig két megjegyzést fűzök: 1) Maga az a ''láda, ''amely a szóban forgó történetben szerepel, valószínűleg ősmintája azon ''perselyeknek, ''amelyekbe később a keresztény templomok bejáratánál is adakozhatnak a hívők. 2) Az a tény, hogy Jóás támogatja Jahve kultuszát, és helyrehozatja az "Úr" templomát, korántsem jelenti, hogy ez a király valamiféle későbbi zsidó, tiszta szellemiséget megtestesítő monoteizmus képviselője volna. Vallási magatartása inkább a kegyetlenül gyilkoló izráeli királyéhoz, az aranyborjakat imádó Jéhúéhoz hasonló, mivel az ő uralkodása alatt is megmaradtak a kultikus halmok és a rajtuk álló oltárok, amelyeken áldozatokat mutattak be, tömjéneztek az emberek. (2 Kir. 12,4.) Nem akarom tovább részletezni, hogy a két zsidó állam uralkodói közül kik lettek még erőszak áldozatai. Ám az talán nem lesz haszontalan, ha legalább felsorolom azon királyok nevét, akiknek életét ''gyilkosok ''oltották ki: 1) ''Amásia ''(Amacjá) júdai uralkodó (i. e. 796-767) a jeruzsálemi összeesküvők elől egy Lákis nevű városba menekült, és ellenfelei ott ölették meg (2 Kir. 14,19). 2) Az ugyancsak júdai királyt, ''Ámónt (i. ''e. 643-641) saját palotájában pusztították el az udvari emberek (2 Kir. 21,23). 3) Az északi zsidó állam királya, ''Zakariás ''(Zekarja) mindössze 6 hónapig birtokolhatta a hatalmat (i. e. 753), mert bizonyos Sallum "levágta őt a nép előtt…, és ő lett utána a király" (2 Kir. 15,10). 4) Ám ''Sallum ''csak egy hónapon át uralkodhatott, mert egy Menahém nevű férfi megölte, és ő kaparintotta kezébe a legfőbb hatalmat (i. e. 752-742; 2 Kir. 15,14). 5) Az utána királlyá lett fia, ''Pekahja (i. ''e. 742-740) szintén gyilkosság áldozata lett; vele egyik tisztje, bizonyos ''Pekah ''végzett (2 Kir. 15,25). 6) Őt ''Hóséa ''pusztította el és váltotta fel a trónon (2 Kir. 15,30); ez a férfiú volt Izráel utolsó királya; az ő uralkodásának 9. évében (kb. i. e. 721-ben) Salmaneszar asszír király ugyanis elfoglalta az északi zsidó államot, lakóit méd stb. területre telepítette át, és a helyükre azokat az idegeneket hozta különféle helyekről, akiket később ''samaritánusoknak ''neveztek (2 Kir. 17. rész). 7) A júdaiak végeztek azzal a közülük való férfiúval, ''Gadaljával ''is, akit Nabukodonozor (Nabukadneccar) babilóniai király jelölt ki a déli zsidó államba helytartójául azt követően, hogy kb. i. e. 587-ben leromboltatta Jeruzsálemet, a salamoni templomot, és a júdai lakosság jelentős részét Babilóniába telepítette át (2 Kir. 25. rész). Vajon miért ejtettem szót az ótestamentumi zsidóság uralkodói közt lezajlott hatalmi harcokról és az elkövetett királygyilkosságokról? Több okból. Egyfelől érzékeltetni akartam azt, amit elöljáróban jeleztem, hogy ti. a Biblia nem egyszerűen vallási, hanem a mindenkori társadalmi viszonyokat, küzdelmeket is – sokszor elsődlegesen – megörökítő írások összessége. Ezt a mozzanatot azért törekedtem hangsúlyozni, mert teológiai oldalról igyekeznek erről "megfeledkezni", s azt a látszatot kelteni, mintha a Bibliában minden történés a vallás, az istenség körül forogna. Teszik ezt annak ellenére, hogy az Ószövetség jelentős – talán így is fogalmazhatok: nagyobb – része a régi zsidók történelméről, szociális viszonyaik alakulásáról stb. szól, és csak periferikusan szerepel benne a vallás. Másfelől a fentebbi kegyetlen eseményekre azért tértem ki, mert bemutatásukkal jelezni kívántam: ezek csak mint evilági-emberi történések játszódhattak le. Ha ugyanis elfogadjuk azt a teológiai magyarázatot, hogy mögöttük az "Úr", valamiféle istenség rejlik meghatározóként, akkor ezt a hatalmat igen tehetetlennek, előre egyáltalán nem látónak és erkölcsileg nagyon rossznak kell vélnünk. Különös ugyanis, hogy a természetfeletti lény esendő embereket hoz létre, majd ezeket a teljesen általa meghatározott földi halandókat a saját elhibázott teremtő munkájáért bünteti. Mégpedig nem közvetlenül, hanem úgy, hogy egyik ember ellen a másikat alkalmazza eszközül, s az utóbbi egyén később semmivel sem különb, mint az általa megölt, és ezért az "Úr" őt is elpusztíttatja. Vajon az ily nézetek ellenében, amelyek az istenséget esztelen, gonosz és gyenge hatalmú lénynek tüntetik föl, nem helyesebb-e arra gondolnunk, hogy a valóságban teljesen evilági történések játszódnak le? Nem megalapozottabb-e úgy vélekednünk, hogy a természeti-társadalmi tényezőktől függő, sok rossznak kitett és ezért nyomorult helyzetben lévő ember puszta képzete az isten, akinek révén azt igyekszik magának igazolni, hogy a realitás történései nem közömbösek iránta, hanem – a tapasztalatok ellenére – körülötte forognak? Ha ezeket a kérdéseket igenlően válaszoljuk meg, akkor az Ótestamentumban lezajlott kegyetlen hatalmi harcokért és végrehajtott barbár királygyilkosságokért sem az "Ur"-at kell felelősnek tartanunk, hanem e történésekben a természeti és társadalmi tényezők által meghatározott ''ember tetteit ''pillanthatjuk meg. TÓBIÁS TÖRTÉNETE Az Ószövetségben található három sajátos irat: a ''Tóbiás, ''a ''Judit ''és az ''Eszter ''nevét viselő könyv. Közülük az első kettőt nem foglalja magában sem a zsidó, sem a protestáns Biblia. Őket a nyugati keresztények 382-ben, a keletiek pedig csupán 692-ben vették föl a maguk kánonjába. A szóban forgó három írás egy-egy ember kapcsán beszél el különféle eseményeket. Az alábbiakban majd ezeket az utóbbiakat fogom az olvasóval ismertetni. Mielőtt azonban erre a bemutatásra rátérek, szükségesnek tartom fölhívni a figyelmet a következő szempontokra: 1) Az említett egyének ''nem történelmi személyek, ''hanem költött alakok. 2) Az őket szerepeltető könyvek rendkívül zavarosan, ''nem a való tényeknek megfelelően ''kezelik a földrajzi, a történelmi és a más egyéb adatokat. 3) Az írások jóval ''későbbi korból származnak, ''mint amelyikről szólnak (Tóbiás: i. e. 4-3. század; Judit: i. e. 2-1. század; Eszter: i. e. 2. század). 4) Mint hamarosan látni fogjuk, mindegyik könyv ''sajátos célokat ''követ. ''Tóbiás ''története nem az ígéret földjén, hanem ''a diaszpórában ''játszódik le. Az ''édesapja, Tobit ''állítólag fiatalon átélte az óizráeli állam kettészakadását, majd pedig Szalmaneszar asszír király korában Észak-Galileából ninivei fogságba hurcolták, vagyis a Tigris menti asszír fővárosba telepítették át. Maga ez a két állítás azonban az időbeliség szempontjából képtelenség. Hogy miért? Azért, mivel az óizráeli állam Salamon halála után, i. e. 931 táján vált szét Júdára s a szó szűkebb értelmében vett Izráelre, Szalmaneszar pedig csak i. e. 721 körül foglalta el az északi zsidó államot, és telepítette át annak lakosságát birodalmának különféle részeibe. Mindebből pedig az következik, hogy Tobit megközelítőleg 220 éves "fiatal", midőn Ninivébe viszik, és ha aztán még arra is tekintettel vagyunk, hogy az asszír fővárosban 112 esztendős korában hal meg (Tóbiás 14,1), akkor ugyancsak matuzsálemi, kb. 320 éves öregként vett búcsút a napfénytől. Tobitot egyébként a Biblia olyan emberként ábrázolja, aki szembenáll az I. Jeroboám által az északi zsidó államban "meghonosított" aranyborjú-kultusszal, és mindenféle szempontból a jeruzsálemi Jahve-vallást követi. Eleget tesz az utóbbi előírásainak, teljesíti a különféle szolgáltatásokat, támogatja a saját népéhez tartozókat, a szegényeket és az idegeneket. Még az idegen városban sem eszik a "pogányok" által fogyasztott, de a "mózesi" törvényekben tiltott "tisztátalan" dolgokból. Ezt a szigorú vallási elvek szerint élő embert azonban súlyos baj éri, mert állítólag a szemébe hulló verébürüléktől megvakul. Ekkor szorgalmatos munkával ''Anna ''nevű felesége, és az unokaöccse, a jómódú Achikár gondoskodik róla. Mindaz, amit eddig Tobitról elmondtamr csupán bevezetés az egyszülött fiával, ''Tóbiással ''kapcsolatos történethez, amely a következőképp szól: A Ninivében élő Tobit az említett sanyarú állapotában úgy dönt, hogy fiát elküldi a médiai Ragesbe azért a ''tíz talentum ''(kb. 490 kg!) ''ezüstért, ''amelyet korábban egy ott lakó embernél, bizonyos Gábaelnél helyezett letétbe. Tóbiásnak azonban kellett keresnie valakit, aki majd elkalauzolja őt Médiába, amelyben még sohasem járt. S amilyen szerencséje volt, rendkívüli kísérőre sikerült akadnia, akiről utólag kiderült, hogy nem más mint a ''Ráfael ''nevű ''angyal, ''és akit egyenesen ''az isten küldött, ''hogy segítsen a családon. Mégpedig két vonatkozásban. Egyfelől, hogy segítsen megszüntetni ''Tobit vakságát, ''másfelől, hogy lehetővé tegye ''Tóbiás ''sajátos ''házasságkötését. ''Ezeket a célokat a fiúnak ama ''hal ''felhasználásával sikerült elérnie, amelyet az angyal tanácsára akkor fogott ki a Tigris folyóból, amidőn Média felé mentek. Ráfael javaslatára Tóbiás fölvágta a halat, és kivette a szívét, a máját s az epéjét, mivel az isteni küldött szerint ezek igen hasznos dolgok. "Ha ''elégetik ''a hal ''szívét és máját – ''mondta neki Ráfael –, ''a démon ''vagy gonosz szellem gyötörte férfi vagy nő előtt füstölnek vele, mindenféle rossz nyavalya örökre ''elmúlik, ''még nyoma sem marad. Ami meg az ''epét ''illeti, az meg ''szemkenőcsnek ''jó: ha valakinek fehér foltok vannak a szemén, csak rá kell fújni a foltokra, és meggyógyul." (6,8-9.) Mint az összefüggések sejtetni engedik, a történet szerint a hal ''epéje ''majd arra szolgál, hogy vele Tóbiás ''megszüntesse apja vakságát. ''Hazatérése után, később sikerült is látóvá tennie Tobitot. De vajon ''hol ''lehet és kell alkalmazni a hal ''szívét és máját? ''Miként a Bibliából kiderül, a médiai Ekbatanában. Mégpedig annak érdekében, hogy ''feleségül ''vehesse egy ''Ráguel ''nevű férfi különös leányát, ''Sárát. A ''különösséget e nő kapcsán az jelenti, hogy az apja mostanáig összesen ''hétszer ''adta férjhez, ám minden esetben eredménytelenül, mert mindegyik férj azonnal meghalt, midőn belépett a nászszobába. S vajon mi okozta e sorozatos tragédiákat? Állítólag egy ''démon, ''aki szerette Sárát, és ezért őt nem pusztította el, viszont megölte a férjeket, akik a kedveltjéhez közeledtek. Ily előzmények után érthető, ha Tóbiás féltette az életét, és – hiába tanácsolta neki Ráfael – nem akarta feleségül venni a korábbi "férjei"-re halált hozó hölgyet. Miután azonban az angyal fölvilágosította, hogy a démont el lehet pusztítani, és így a leendő férjet már nem fenyegeti a halál réme, Tóbiás rászánta magát a házasságkötésre. Ráfael a démon megölését illetően a következő módot ajánlotta neki: "A démon miatt ne aggódjál. Tudom, hogy ma éjjel feleségül kapod a lányt. Ha belépsz a nászszobába, fogd a ''hal máját és szívét, ''és tégy belőle a ''füstölőben ''levő parázsra. A füst majd szétterjed, a ''démon ''megérzi a szagát és ''elmenekül, ''többé nem kell félni, hogy találkozik vele az ember a lánynál. Aztán mielőtt egyesülnétek, előbb mindketten imádkozzatok. Kérjétek az ég Urát, hogy ajándékozzon meg benneteket kegyelmével és oltalmával. Ne félj, hiszen öröktől fogva neked szánták, neked kell ma megmentened. Veled tart majd, s biztosan tudom, hogy lesznek tőle gyermekeid, akik olyanok lesznek majd neked, mint a testvérek. Ne tétovázz!" (6,16-18.) Mikor később a két utas megérkezett Ekbatanába, Tóbiás az apjával rokon nemzetségből származó Rágueltől nyomban feleségül kérte és kapta Sárát. Mivel aztán a nász előtt a hal májának és szívének elégetésével örökre száműzte Sárától a démont, immáron mi sem állt sikeres házassága útjában. Azon idő alatt pedig, amíg ő boldog mézesheteket élt át ifjú nejével, Ráfael a távolabb fekvő Rágesbe ment, és elhozta neki onnét Gábaeltől az apja által az ő számára letétbe helyezett 10 talentum ezüstöt. Majd az ifjú pár és az angyal – a feleség hozományának felét is magukkal vive – útnak eredtek, hogy Ninivébe menjenek. Oda megérkezve, Tóbiás a hal epéjével bekente apja szemét, amelyről rövid időn belül leoldódott a látást akadályozó hártya (11,10-13). Majd Tobit – igen boldog lévén fia szerencsés hazaérkezése, házasságkötése, valamint saját látóképességének visszanyerése miatt – nagy vendégséget rendezett: "Azon a napon Ninivében minden zsidó ünnepelt. . ." (11,17). Tóbiás pedig, miután a szülei meghaltak, és őket eltemette – apja végakaratának eleget téve –, Médiába költözött, és ott Ekbatanában, az apósánál lakott. A Biblia szerint ''117 ''évesen halt meg, és megérte Ninive i. e. 612-ben bekövetkezett pusztulását. Néhány megjegyzés a fentebb elmondottakhoz: 1) Úgy vélem, hogy a Tóbiás-könyv ismertetett történései világossá teszik számunkra, hogy a zsidó vallás és a protestantizmus miért nem vette föl a maga kánonjába ezt az iratot. 2) Mint elöljáróban említettem, ennek a könyvnek a szerzője igen önkényesen kezeli a történelmi, földrajzi tényeket; másként fogalmazva: nem ismeri a zsidóság múltját. 3) Eleven fantáziájára utal, hogy írása két főhősének valószínűtlenül hosszú (112, ill. 117. esztendős) életkort tulajdonít. 4) Az egész könyvet a jeruzsálemi Jahve-kultusz szelleme, az e valláshoz való ragaszkodás kötelezettségének az óhaja hatja át, ami arra utal, hogy ezt az iratot a szerzője az említett kultusz szolgálatában fogalmazta meg. 5) Miként az ismertetésből nyilvánvaló, az északi zsidó államból Asszíriába áttelepített zsidók nem rabszolgák, hanem szabad emberek voltak, akik akadálytalanul tevékenykedhettek. Erre nem csupán Tobit és Tóbiás életútja utal, hanem az is, hogy az előbbi unokaöccse, Achikár Aszarhaddón asszír király idején főpohárnok, pecsétőr, kancellár és az államkincstár vezetője volt. 6) S végül egy kérdés: Vajon miként tehetett szert Tobit arra a hatalmas, kb. 490 kg súlyú ezüstkincsre, amelyet a médiai Rágesben Gábael nevű rokonánál helyezett letétbe, s amelyet fiának az utóbbi házasságkötésekor adatott át? Valószínűleg úgy, hogy mint Szalmaneszar "bevásárlója" (1,13-14), aki a királynak sok mindent vásárolgatott Médiában, némiképp a saját zsebére is dolgozott. Ha e feltevés igaz, akkor nem csupán az ezüstkincs eredetére lelünk magyarázatot, hanem arra is, hogy ezt a nagy értéket miért nem vitte Ninivébe, és miért látta jobbnak a megszerzés színhelyén, Médiában letétben hagyni. JUDIT ÉS HOLOFERNESZ A másik említett deuterokanonikus könyv, amely ''Judit ''nevét viseli, szintén sajátos alkotás. Ez sem tanúskodik a zsidóság múltjának és az Ótestamentumban szereplő egyéb népek történelmének alapos ismeretéről. Hogy mennyire nem, azt mutatja a következő tény: szerzője a déli zsidó állam, Júda polgárainak a ''babilóniai fogságból ''való ''hazatérését (i. ''e. 537) korábbra teszi, mint e polgároknak a Babilóniába történt áttelepítését (i. e. 587): 4,2-3; 5,18. Maga a könyv, amely egy ''zsidó nő, Judit ''különös cselekedetéről szól, a mondanivalóját sajátos történelmi eseményekhez köti. Az utóbbiak azzal kezdődnek, hogy ''Nabukodonozor ''asszír (?) király (ténylegesen babilóniai uralkodó: i. e. 605-562) háborút akar indítani az Ekbatanában székelő ''méd ''uralkodó, ''Arfaxád ''ellen. Mivel azonban a méd hatalom igen erős, és fővárosát rendkívül jól kiépített védrendszer óvja, követeket küld különféle népekhez, hogy azok az ő oldalán vegyenek részt a hadi vállalkozásban. A fölszólított államok azonban nem hajlandók eleget tenni követelésének, és így (i. e. 588-ban?) egyedül a saját csapataival kénytelen megtámadni Médiát, amelyet sikerül legyőznie. Ezt követően aztán úgy dönt, ''büntető hadjáratot ''indít azon országok ellen, amelyek nem segítették őt a médekkel vívott háborújában. Állítólag 132 000 fős hadsereggel és ''Holofernesz fővezérsége ''alatt kezdődik el (i. e. 587-ben?) az a hadjárat, amely ''Júda megsemmisítését ''is célozza. Maguk a zsidók rettegnek Nabukodonozor csapataitól, mivel az utóbbiak a hadjárat során már számos országot elfoglaltak, sok várost és templomot leromboltak. Főként pedig az ijesztő számukra, hogy az asszír (?) király – állítólag – eltörli minden nép vallását, és önmagát tisztelteti ''istenként ''(3,8; 6,2). Épp ezért a júdaiak önmaguk és "Ur"-uk megóvása érdekében védekezésre készülnek, és megszállják azt a szakadékos, keskeny szorosokkal tarkított hegyvidéket, amelyen az asszír (?) csapatoknak át kell vonulniuk, ha Jeruzsálembe akarnak jutni. A zsidók ellenállási merészségén csodálkozó Holofernesznek, Nabukodonozor fővezérének egy ammonita vezető, ''Achior ''a következőket mondja: a zsidók mindig győznek ellenségeiken, ha hűek az istenükhöz, és csak akkor szenvednek vereséget, ha eltérnek az "Úr" által kijelölt magatartási módtól, és épp ezért óvlak benneteket e nép megtámadásától, mert ha most istenükkel járnak, szörnyű vereséget mérnek ránk (5,1-21). Az asszírok (?) azonban fölháborodnak Achior javaslatán, és Holofernesz ezt a döntést hozza: az ammonita vezért átviteti a zsidókhoz, és majd az utóbbiak elleni harc közben pusztíttatja el őt is. Achior egy ''Betilua ''nevű zsidó városba kerül, és ott beszámol a vele történtekről; továbbá arról, hogy Holofernesz hamarosan támadást kezd a város ellen. Az asszír (?) fővezér fel is vonultatja a csapatait, de aztán mégsem indítja meg az ostromot a település ellen, mert a környékbeli országok elöljáróitól okos tanácsot kap. A tanács így szólt: mivel a zsidók a maguk hegyes vidéke révén sikeresen küzdhetnek a csatasorban támadó ellenséggel, véráldozattal nem járó módon kell bevenni az általuk lakott városokat – köztük Betiluát is. Holofernesz a javaslatnak megfelelően a maga hadseregével az ''összes forrást ''birtokába veszi, és várja, hogy a ''szomjhalál ''rémétől fenyegetettek majd önként megadják magukat. A víztől elzárt településeken a ciszternák nemsokára kiürülnek. Betiluában 34 nap múltán válik katasztrófálissá a helyzet. Ekkor a település lakói fölszólítják vezetőiket, hogy a várost adják át prédául az ellenségnek, mert így ugyan rabszolgasorsra jutnak, de az életük legalább megmarad. Követelésükre ezt a választ kapják: tartsanak ki még 5 napig, s ha ez idő alatt "nem érkezik segítség" (7,31), teljesítik a kívánságukat. A Biblia szerint Betilua lakói jól tették, hogy még vártak településük feladásával, mert ''váratlanul segítséget ''kaptak. Mégpedig a szóban forgó ótestamentumi irat főszereplőjétől, ''Judittól. ''Róla a Bibliából az alábbiakat tudhatjuk meg: a férje korábban meghalt, és ő már közel három és fél éve özvegyen élt; a háza tetején külön szobát rendezett be magának; özvegyi ruhát hordott, ágyéka körül szőrzsákot viselt, és bizonyos jeles napok (szombat, újhold stb.) kivételével állandóan böjtölt. Külön hangsúlyozza az Ószövetség, hogy ez a ''"nagyon istenfélő" ''asszony ''"nagyon szép volt s egész lénye vonzó" ''(8,7-8). Ő maga akkor kapcsolódik be a fentebb vázolt hadi események menetébe. midőn tudomására jut, hogy városának szomjhaláltól fenyegetett lakói 5 nap múlva valószínűleg átadják az ellenségnek Betiluát. Ekkor beszél a település vezetőivel, és közli velük: őseink mindig csak akkor kerültek bajba, ha eltávolodtak az "Úr"-tól, ha emberkéz alkotta isteneket imádtak; most azonban ilyen "bálványimádók" nincsenek közöttünk, és így bizakodhatunk istenünk segítségében. Egyúttal figyelmezteti városa elöljáróit: ha Betiluát elfoglalják az asszírok (?), akkor egész Júda a kezükre jut. Majd így beszél hozzájuk: "Hallgassatok ''rám! Olyan tettet viszek végbe, ''hogy emlékezete nemzedékről nemzedékre száll népünk fiai körében. Éjszaka álljatok a kapunál, s én szolgálómmal kimegyek. Azokban a napokban, amelyeknek az elmúltával azt ígértétek, hogy átadjátok a várost ellenségeinknek, az ''Úr ''meglátogatja ''kezem által ''Izráelt. Ne kérdezzétek, hogy mit akarok tenni. Nem mondom meg nektek, amíg végre nem hajtom." (8,32- 34.) Ezt követően Judit hazamegy, és a templomban szokásos esti illatáldozat bemutatásának idején hosszan fohászkodik az "Úr"-hoz, hogy az segítsen neki a gyűlölt ellenséget tönkretenni. Magát a könyörgést e szavakkal fejezi be: "Adj nekem ''csalfa nyelvet, ''hogy megsebezzem és összezúzzam azokat, akik kegyetlen tervet szőttek szövetséged ellen, ''szent házad ellen, ''Sion hegye és a fiaid háza ellen. Add, hogy az egész nép és minden törzs megtudja, hogy ''te vagy az Úr, ''minden hatalom és erő Istene, és rajta kívül senki más nem oltalmazza Izrael népét." (9,13-14.) Az ima befejeztével aztán Judit leveti a vezeklő ruhát, az özvegyi öltözetet, megmosakodik, beillatosítja magát, az "öröm ruhájába" öltözik, gyönyörű ékszerekkel díszíti alakját, és az így létrejött esztétikai jelenségről a Biblia megjegyzi: "Olyan szép lett, hogy minden embernek magára vonta a tekintetét, aki csak látta." (10,4.) Utána a csinosan kiöltözött asszony a szolgálólányával együtt a városkapuhoz megy, amelyen a helység elöljárói kiengedtetik; ő pedig elindul az ellenség felé. Az utóbbi előőrseit, mikor találkozik velük, felszólítja, hogy vezessék ''Holoferneszhez, ''mert ő, a héber asszony az utóbbinak meg akarja mutatni ama utat, amelyen haladva a fővezér egyetlen ember elvesztése nélkül az egész hegyvidék ura lehet. Az előőrsök eleget tesznek Judit kívánságának, elvezetik őt Holoferneszhez, akivel az özvegy az alábbiakat közli: ''1) Semmi hazugságot nem mondok. ''2) Ha hallgatsz rám, sikeres leszel a hadi vállalkozásodban. 3) "A mi fajtánkat nem éri csapás, kardnak nincs hatalma rajta, ha nem vétkezik Istene ellen. De ''most – ''nehogy elűzzék uramat [ti. Holoferneszt] vagy vereséget szenvedjen, őket [ti. a zsidókat] pedig utolérje a halál –, ''hatalmába kerítette őket a bűn. ''Ám amikor csak bűnös dolgot visznek végbe, mindig magukra vonják Istenük haragját. Mivel elfogyott az élelmük és már a vizet is kimérik, úgy döntöttek, hogy kezet vetnek állataikra. Elhatározták, hogy ''elfogyasztják ''azt is, amit törvényeivel Isten megtiltott nekik, hogy ''ne egyék meg. ''Elhatározták, hogy megeszik a ''gabona első termését, a bor- és olajtizedet, ''amelyet a papoknak adtak és szenteltek, akik Jeruzsálemben Istenünk színe előtt ellátják a szolgálatot, noha a nép közül ezeket senki sem érintheti még a kezével sem. Embereket küldtek ugyanis Jeruzsálembe, hogy mivel az ott lakók is megtették, maguknak is engedélyt kérjenek rá a főtanácstól. De ''amikor ''az engedélyről értesülnek és élnek is vele, azon a napon ''a kezedbe kerülnek, ''a vesztükre." (11,10-15.) 4) Engem az "Isten küldött" hozzád, hogy segítsége révén tudtodra adjam, városom lakói mikor követik el a fölsorolt vétkeket. Te pedig támadj akkor a városra, amelyet el tudsz majd foglalni, s utána én végigkalauzollak téged egész Júdán, és Jeruzsálem közepén állítom föl a trónodat. (11,16--19.) Holofernesz tetszését igen megnyerte Judit bölcsessége. Főként pedig a ''szépsége, ''amelyről már az előőrsök így vélekedtek: "Ki vetné meg ezt a [zsidó] népet, mikor ilyen asszonyai vannak? Már csak ezért sem volna jó akár egyetlen embert is meghagyni közülük. Mert akik életben maradnak, képesek elcsábítani az egész földet." (11,19.) Fölajánlja neki, hogy az ő pompás étkeit fogyassza, ám az asszony, csupán a szolgálólányával hazulról elhozatott "tiszta" ennivalókkal él. Három napon át tartózkodik a katonai táborban, és csak azt kéri, hogy mindennap megfürödhessen a Betilua völgyében lévő vízforrásnál. A negyedik napon aztán fölgyorsulnak az események. Holofernesz ''lakomát ''rendez, amelyre csupán szolgáit hívja meg. És természetesen ''Juditot, ''mert vele akar hálni, úgy vélvén: "Szégyen volna… ránk nézve, ha elengednénk ilyen asszonyt anélkül, hogy együtt lettünk volna vele." (12,12.) Az asszony enged az invitálásnak, szépen felöltözik, majd megjelenik a sátorban a fővezérnél, aki valósággal eszét veszti örömében, hogy nemsokára övé lesz ez a varázslatos nő. Vágya azonban nem teljesül, mert felajzottságában sokat iszik, és rettenetesen ''berúg. ''Mikor kettesben marad a sátorban Judittal, holtrészeg állapotban fekszik, és ekkor az asszony hozzálát titkos tervének a megvalósításához: ''Holoferneszt, ''népének és az "Úr"-nak az ellenségét saját kardjával ''megöli. ''Két csapással ''levágott fejét ''függönybe göngyöli, átadja szolgálólányának. Majd pedig az éjszakában – mintha csak az előző napok szokása szerint imádkozni mennének – elhagyják a tábort, és egy táskában magukkal viszik a fővezér fejét ''Betiluába. ''Ott nagy örömmel fogadják őket. (A történtek igen megrázzák a Holofernesz által korábban a városba küldött ammonita ''Achiort; ''olyannyira, hogy áttér a zsidó vallásra, körülmetélteti előbőrét, és végérvényesen Izráel házához csatlakozik. – 14,10.) A levágott fejet pedig kiakasztják a várfal ormára. Majd Judit a következőket mondja a vezetőknek: 1) Virradatkor indítsatok látszattámadást az asszír (?) előőrsök ellen. 2) Cselekedetek híre gyorsan eljut az asszír (?) katonai parancsnokokhoz, akik Holoferneszhez futnak megtudakolni, mit tegyenek. 3) Ám a fővezéri sátorban majd csupán Holofernesz fej nélküli testére lelnek, amitől megrémülnek, és ekkor a zsidók le tudják győzni a teljesen megzavarodott asszírokat (?). A események pontosan Judit elképzelése szerint alakulnak. Nabukodonozor hadserege teljes vereséget szenved. Katonáit a nekibátorodott zsidók az egész országban megtámadják, és Izráelből egészen Damaszkuszig űzik őket. A különféle dolgaikat pedig zsákmányul ejtik. Judit az általa kapott értékes tárgyakat a jeruzsálemi templomnak szenteli, s Júda fővárosában 3 hónapon át vigadnak a győzelem fölötti örömükben a zsidók. Holofernesz fejének levágója pedig hazatér Betiluába. S bár sokan kérik nőül, nem hajlandó senki feleségévé lenni. A Biblia szerint 105 éves korában bekövetkezett haláláig özvegyként él. Így szól Judit ótestamentumi története. Magának ennek az elbeszélésnek azonban van néhány szépséghibája. Ezek a következők: 1) I. e. 590 körül ''már nem létezik az asszír birodalom. ''2) Az utóbbit már i. e. 612-ben együttes erővel megdöntötték a babilóniaiak és a médek. 3) ''Nabukodonozor nem asszír, ''hanem ''babilóniai király, ''aki ekkoriban az asszírok és a korábbi asszír főváros, Ninive fölött is uralkodik. 4) Az i. e. ''587. ''évben, amelyben állítólag Juditnak köszönhetően a zsidók világra szóló győzelmet arattak Nabukodonozor csapatai fölött, ténylegesen az történt, hogy ''Nabukodonozor hadserege elfoglalta ''a déli zsidó államot, ''Judát; ''annak fővárosát, Jeruzsálemet a salamoni templommal együtt földig lerombolta; az ország lakosságának jelentős részét pedig fogságba hurcolta, azaz áttelepítette birodalmának más tájaira. 5) A Biblia szerint Judit – mint említettem – 105 éves korában halt meg, és – ugyancsak a Biblia szerint – Izráelt az ő életében, valamint halála után még sokáig nem nyugtalanította semmiféle ellenség (16,23-25). Ez annyit jelent, hogy i. e. 587-től legalább 100 esztendőn át békét élveztek Júda lakói. 6) Ám a Judit-könyv ezen állításaival szemben az igazság az, hogy i. e. 587-et követően nem lehetett béke Júdában, hisz maga ''ez az állam ekkortájt már nem is létezett, ''amit a Biblia történeti könyvei egyérteműen tanúsítanak (v.ö.: 2 Kir. 25., 2 Krón. 30. és Ezsdrás 1. rész). 7) Furcsállhatjuk, hogy ''Juditról, ''erről az állítólag roppant nagy hőstettet végrehajtó szépasszonyról ''mit sem tudnak ''az Ószövetség most zárójelben fölsorolt iratai. Az említett tények miatt azt kell mondanunk, hogy Holofernesz állítólagos lefejezője nem más, mint ''a képzelet terméke. ''S Judit révén a bibliai szerző a maga népével éppen azt "érette el", aminek pont az ellenkezője zajlott le a realitásban. Ettől azonban a szép betiluai özvegyasszony alakja még a ''népért ''és ''az istenért minden áldozatra kész ''nő példaképeként élhet a későbbi idők emberének tudatában. ESZTER ÉS A PURIM ÜNNEPE A korábban említett, sajátos történeteket elbeszélő ótestamentumi könyvek közül a harmadik ''Eszter ''nevét viseli. Maguk azok az események, amelyekről ez az i. e. 2. vagy 1. században keletkezett irat szól, a perzsa birodalom fővárosában, ''Szuszában ''játszódnak le. Közelebbről tekintve annak a ''Xerxésznek az ''udvarában, aki i. e. 486 és 465 között uralkodott, s aki i. e. 480-ban hatalmas hadsereggel támadt a szárazföldi görög anyaországra, de Szalamisz szigeténél, majd pedig Plataiainál és a kisázsiai Mükalé-hegyfoknál súlyos vereséget szenvedett a hellénektől. Mint a Bibliában olvashatjuk, ez a király (akinek tényleges perzsa neve ''hhsajarsha, ''s akit az Ótestamentum ''Ahasvérós ''néven emleget) uralkodásának 3. évében (i. e. 484-ben) 7 napon át tartó ''lakomát ''rendez 127 tartományt átfogó birodalma vezető embereinek. Midőn aztán a 7. napon a király a bortól már igen vidám hangulatba került, embereit elküldi az ugyanekkor a nőknek lakomát tartó feleségéért. Megparancsolja nekik: vezessétek ''Vasti ''királynét koronával a fején hozzám, hogy szép termetű nejemet megmutathassam a jelenlévőknek! A feleség azonban ''nem ''tesz eleget férje óhajának, aki emiatt igen fölháborodik, és megtudakolja a körében levő bölcsektől, miként kellene megtorolni asszonya magatartását. A megkérdezettek a következőket javasolják neki: ''Vasti ''többé ne jelenhessen meg Xerxész előtt, ''"királynéi méltóságát ''pedig adja a király ''másnak, ''nála jobbnak", mert e birodalomszerte kihirdetendő döntésnek köszönhetően "minden asszony, a legnagyobb és a legkisebb rangú is megadja majd férjének a tiszteletet" (1,19-20). Az uralkodó a tanács szerint jár el. Aztán megbízottakat küld szét országa különféle részeibe, hogy Szuszába gyűjtsék az összes szép termetű szűz leányt, mert ő az utóbbiak közül a neki leginkább tetszőt kívánja megtenni Vasti helyett királynévá. Az összetoborzott hajadonok közé bekerül az apátlan-anyátlan árva ''Eszter ''is. Ez a jó alakú, szép arcú szűz azonban unokabátyja, az őt leányává fogadó ''Mardokeus ''(Mordokaj) parancsára ''elhallgatja, ''hogy ő ''zsidó származású ''(2,10). Később, 12 hónapi előkészítést követően aztán a hajadonoknak ki kell szolgálniuk a király szexuális igényeit. Ebből a szempontból maga ''Eszter is ''sorra kerül, s ő az, aki az összes hölgy közül leginkább megnyeri az uralkodó tetszését. Épp ezért Xerxész az ''ő fejére ''helyezi a királyi ''koronát, ''és Vasti helyett őt teszi meg ''királynévá.'' A történésekbe most újabb személyek kapcsolódnak be. Egyfelől ''két háremőr, ''aki merényletet tervez Xerxész ellen, s akinek gyilkos tervét ''Mardokeus leleplezi. ''(Ez a leleplezés az események alakulásában később majd fontos szerepet játszik.) Másfelől bizonyos ''Hámán ''(Ámán), akit az uralkodó a maga első számú vezetőjévé tesz, s aki előtt épp ezért az emberek térdet hajtanak, s leborulnak. Kivéve ''Mardokeust, ''aki ismételt figyelmeztetések ellenére sem hajlandó eleget tenni e perzsa szokásoknak. Mikor pedig kérdőre vonják, arra hivatkozik, hogy az ő népénél csupán az isten előtt szokás térdet hajtani és leborulni. Emiatt Hámónt elönti a düh, és arra törekszik, hogy Mardokeussal együtt ''minden zsidót kipusztitson ''Xerxész birodalmából. S hogy mikor kerüljön sor a szörnyű mészárlásra? Ezt ''pur, ''sorsvetés útján az év 12. hónapjára jelölteti ki. Terve végrehajtásához azonban szüksége van a ''király beleegyezésére, ''amelyet az uralkodótól a következő indoklással szerez meg: "Van ''egy nép, ''amely elszórtan és ''elkülönülten él a ''népek között birodalmad minden tartományában. ''Törvényeik különböznek ''minden más népétől, és a király törvényeit sem tartják meg. Nem helyes, hogy nyugton hagyja őket a király! Ha a király jónak látja, adja írásba, hogy ''el kell pusztítani őket, ''én pedig tízezer talentum ezüstöt [??) mérek ki a tisztviselők kezébe, hogy vigyék a királyi kincstárba." Az uralkodó elfogadja Hámán javaslatát, átadja neki a rendelkezés hitelesítése céljából a pecsétgyűrűjét, majd így szól hozzá: "Az ezüst maradjon a tied, a ''néppel ''pedig tedd, ''amit jónak ''látsz." (3,8-11.) Megszerezvén az uralkodó engedélyét, Hámán hozzálát a zsidók kiirtásának az előkészítéséhez. I. e. 474-ben, az év első (Niszán nevű) hónapjában a birodalom minden részébe királyi parancsot küld, hogy "egyetlen napon, a tizenkettedik hónap, vagyis az ''Adár hónap tizenharmadikán ''pusztítsanak el, ''gyilkoljanak le ''és semmisítsenek meg ''minden zsidót: ''ifjakat és öregeket, gyermekeket és nőket egyaránt, vagyonukat pedig zsákmányolják el." (3,13.) Magát a döntést Szuszában is kihirdetik, és a zsidókat páni félelem fogja el mindenütt. Maga ''Mardokeus ''megszaggatja a ruháját, zsákruhába öltözik, hamut szór a fejére, hangosan jajveszékel, és elmegy a királyi palota kapujához. Innét tudatja ''Eszterrel, ''hogy milyen döntés született a zsidóság sorsáról, és fölszólítja őt, menjen be az uralkodóhoz, s eszközölje ki annál népe megmentését. A királyné azonban vonakodik Xerxészhez bemenni, mert az udvari szokások szerint a háremhölgyek csak hívásra látogathatják meg az uralkodót, és ha invitálás nélkül jelennek meg nála, sorsuk a halál – kivéve azt az esetet, ha megjelenésükkor a király (kegyelme jeléül) kinyújtja feléjük ''aranypálcáját. ''A félő Eszter – Mardokeus fenyegetésének a hatására – néhány nap múltán – bár nem hívják – rászánja magát Xerxész meglátogatására. Szerencséje van. Az uralkodó nemcsak hogy nem öleti meg, hanem szeretettel bánik vele. Megkérdi tőle, ''mit kíván, ''s azt mondja neki: ha akarja, még a fél országot is megkaphatja. Eszter azonban egyelőre hallgat igazi szándékáról. Most csak azt kéri az uralkodótól, hogy ''az – Hámónnal együtt – ''menjen el a ma esti lakomájára. Holnap pedig meg fogja mondani a királynak, hogy mit kíván. Az asszony óhajának eleget téve Xerxész – Hámónnal együtt – résztvesz az asszony lakomáján. Ám Eszter még mindig nem közli vele, hogy mit akar tőle, hanem csak azt kéri, hogy Hámán társaságában a következő napon is jelenjék meg az újabb lakomáján. A király hajlandó erre. Közben ''Hámán ''rövid időn belül végezni akar a királyi palota előtt tartózkodó ''Mardokeussal, ''mert képtelen elviselni, hogy ez az ember nem hódol őelőtte. Barátainak dühösen panaszkodik, mily gazdag, nagyhatalmú ember ő – ezt az is bizonyítja, hogy Eszter királynétől a mai és holnapi lakomára Xerxészen kívül csupán ő kapott meghívást –, ám mindez semmit sem ér neki addig, amíg Mardokeus a királyi udvarban van. A kesergését hallgatóktól aztán a következő tanácsot kapja: csináltass egy 50 könyök (25 m) magas fát, reggel pedig mondd meg az uralkodónak, hogy akasszák fel rá Mardokeust; ha aztán ez megtörtént, holnap vidáman mehetsz a lakomára. Hámán el is készítteti az akasztófát, ám végül is nem az általa kiszemelt áldozat, hanem ő maga pusztul el. Dehát miként vezetnek az események a gyilkos szándékú Hámán halálához? A következőképpen: A ''második ''királynéi lakoma előtti éjszaka Xerxészt kerüli az álom, és ezért a "nevezetes történetek könyvé"-ből olvastat el magának részleteket. Véletlenül sorra kerül egy olyan följegyzés is, amely azt írja le, hogy korábban ''Mardokeus óvta meg a király életét, ''midőn leleplezte a két háremőr összeesküvését. Ezt a történetet hallván, az uralkodó a jelenlévőktől megkérdezi: milyen kitüntetést és méltóságot kapott e cselekedetéért Mardokeus? A válasz: semmilyent! Xerxészt bántja ez a tény, és az épp odaérkező, s a Mardokeus halálos ítéletét kieszközölni akaró ''Hámántól ''az alábbit tudakolja: "Mit kell tenni azzal az emberrel, akit ki akar tüntetni a király?" (6,6.) A megkérdezett, mivel azt hiszi, hogy róla van szó, részletesen fölsorolja a tennivalókat: az illetőnek királyi öltözetet, lovat adjanak, tegyenek a fejére uralkodói koronát, lovagoltassák végig a város terén, és ezt kiáltsák előtte: "Így tesznek azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni." (6,9.) És Hámánt most rettenetes meglepetés éri, mert Xerxész a következőt parancsolja meg neki: siess, hozd az öltönyt és a lovat, amelyről beszéltél, és tégy az említett módon a zsidó ''Mardokeussal!'' A porig sújtott Hámán ezt követően megy el Eszter ''második ''lakomájára, amelyen a királyné – Xerxész ismét feltett kérdésére válaszolva – most már megmondja, mi az óhaja. Azt kívánja, hogy az uralkodó adja neki azt a népet, amelyet el akarnak pusztítani. Xerxész, aki mit sem tud Eszter ''zsidó ''voltáról, fölháborodottan tudakolja tőle: "Ki az, és hol van az, aki arra mer gondolni, hogy ilyet tegyen?" (7,5.) Midőn aztán meghallja a választ – ez a gonosz ''Hámán ''a mi ádáz ellenségünk –, akkor dühösen kimegy a palota kertjébe. Hámán pedig, aki tisztában van vele, hogy az uralkodó ki fogja végeztetni, a kereveten ülő Eszternek könyörög az életéért. A kis idő múltán visszatérő Xerxész azt látja, hogy maga Hámón is odaborult Eszterhez a kerevetre, és arra gondolván, hogy meg akarja erőszakolni még a feleségét is, azonnali elpusztítása mellett dönt. Az egyik háremőr javaslatára aztán azon az 50 könyök magas akasztófán végzik ki, amelyet ő Mardokeus elpusztítása céljából állíttatott fel. Ezt követően Mardokeus kerül Hámán funkciójába (10,3). Eszter pedig arra kéri az uralkodót, hogy ''vonják vissza a ''zsidók legyilkolására vonatkozó, még Hámán által kierőszakolt királyi rendeletet. Xerxész enged a kívánságnak, és azt mondja a két unokatestvérnek, hogy a zsidók dolgában cselekedjenek a saját belátásuk szerint. Ők aztán az év 3., Sziván nevű hónapjában futárokkal leveleket küldenek az uralkodó nevében a birodalom minden tartományába. S ami igen meglepő, ezek a levelek így szólnak: ". ..megengedte a király, hogy az egyes városokban lakó ''zsidók ''összegyűljenek életük védelmére, sőt hogy ''elpusztíthassák, legyilkolhassák és megsemmisíthessék ''a népeknek és tartományoknak ''velük szemben ellenséges erőit a ''gyermekekkel és asszonyokkal együtt, vagyonukat pedig zsákmányként elvehessék." (8,11.) A levelek egyúttal azt is előírják, hogy e történéseknek a 12., Adár nevű ''hónap 13-án ''kell lezajlaniuk. A mostanáig a haláltól rettegő zsidók a királyi rendelet hatására örülnek, vigadnak, lakomáznak és ünnepelnek. Az ország lakosai közül sokan vallásilag zsidókká lesznek, mert elfogja őket az Izráel fiaitól való rettegés. És úgy látszik, a rettegésük indokolt, mert Adár 13. napján 500, 14. napján pedig 300 ellenségüket ölik meg – a semmiféle vagyonhoz nem nyúló – zsidók csak Szuszában. Xerxész engedélye alapján a birodalom különféle részeiben pedig 75 000 ellenségüket pusztítják el a szuszai vérengzés első napján. A gyilkolás műveletét ''Adár 13-án ''befejezve, az ellenségtől e napon megszabadulva, a ''"vidéki" zsidók ''a következő napot, tehát ''Adár 14-ét ''az evés és az ivás, az öröm, a ''purim ''ünnepévé teszik. A ''szuszai zsidók ''viszont csupán a szóban forgó hónap ''14-én ''végeznek ellenségeikkel, és ezért ők egy nappal később, csak ''Adár 15-én ''ülik meg a purimot, mint ''megszabadulásuk ünnepét.'' Az Ótestamentum szerint – talán Eszter kívánságára: 9,32 – Mardokeus parancsolja meg a zsidóknak, hogy a most ismertetett megszabadulásuk emlékére minden esztendőben tartsák meg a purimot. E férfiú "…leveleket küldött mindazoknak a zsidóknak, akik Ahasvérós király tartományaiban laktak közel vagy távol, és kötelezővé tette számukra, hogy tartsák meg az Adár hónap ''tizennegyedik és tizenötödik napját évről évre. ''Mert ezek azok a napok, amelyektől kezdve a zsidók nyugton lehettek ellenségeiktől, és ez az a hónap, amelyben bánatuk örömre és gyászuk ünnepre fordult. Tegyék azokat az evés-ivás és az öröm napjaivá, amikor egymásnak ajándékokat, a szegényeknek pedig adományokat küldenek." (9,20-22.) Fentebb, amikor ''Tóbiás ''és ''Judit ''történetét tárgyaltam, befejezésül mindkét esetben szükségesnek tartottam, hogy néhány megjegyzést tegyek. Úgy vélem, hogy most, az ''Eszter-könyv ''ismertetése után is fel kell hívnom a figyelmet bizonyos dolgokra, amelyek a következők: 1) A szóban forgó bibliai irat a lényeget tekintve ''nem vallási ''munka, és főként nem a jeruzsálemi központú Jahve-kultusz kifejezője. 2) A zsidók perzsiai megmenekülésével talán elsődlegesen ama ''purim-ünnep ''keletkezését igyekszik megmagyarázni, amely a zsidóság farsangi ünnepe, s amelynek eredete a múlt homályába vész. 3) A könyv azon. állítása, hogy a perzsák – Xerxész és Hámán – el ''akarják pusztítani ''a zsidókat, ''hihetetlenül ''hangzik. Hogy miért? Nos, azért, mivel királyaik – talán az Egyiptomot meghódító Kambüszész kivételével – rendkívül ''türelmesek ''a többi nép vallásai és istenei iránt. Mutatja ezt az, hogy a babilóniai fogságból Nagy Kürosz hazaengedi a zsidókat Júdába, és visszaadja nekik a Nabukodonozor által a salamoni templomból elrablott kincseket. Továbbá az is, hogy az említett uralkodó hozzájárul a második, csupán a Dareiosz uralma alatt elkészülő második jeruzsálemi szentély felépítéséhez. 4) A bibliai szerző igen szabadon csapongó fantáziájának a kifejeződése az a mese, amely szerint Xerxész csak úgy egyszerűen a szép ''szüzek közül ''választ magának ''feleséget a ''szélnek eresztett Vásti királyné helyett. 5) Egyébként is Xerxész neje nem Vásti és nem is Eszter, hanem – mint Hérodotosz közli – ''Amésztrisz ''volt. 6) Az Eszter-könyv azt állítja, hogy Mardokeus ''Júdából ''került el Szuszába i. e. ''597-ben, ''akkor, amidőn a déli zsidó állam utolsó előtti királyát (Joákin, Jojákin, Jekóniás) Nabukodonozor Babilónba vitette. Ez pedig azt jelenti, hog Mardokeus Xerxész uralkodásának a kezdetén (i. e. 486-ban) már jóval túl volt a 100 éves koron. Nem is szólva arról, hogy a zsidók állítólagos megmenekülését (az i. e. 474-es esztendőt) követően még elég sokáig tevékenykedett. Mivel az elmondottak figyelembe vételével azon eredmény adódik, hogy Mardokeus kb. 140 évet élt, ezt az időtartamot valószínűtlennek, a szerzői képzelet szüleményének kell tartanunk. 7) A családról szóló fejezetben láthattuk, hogy a zsidóknak tilos az idegenekkel való házasságkötés és a nemi kapcsolat. (Judit pl. kínosan ügyelt rá, hogy tiltott ételek fogyasztása és Holofernesszel folytatott szexuális aktus révén ne "szennyezze be" magát!) Épp ezért meglepő, hogy Mardokeus Esztert ''a perzsa ''királyhoz adja ''feleségül. ''Persze, tettét mentheti az, hogy ily módon sikerült megakadályoznia a zsidók kiirtását. 8) A történészek ''nem ''birtokolnak oly adatot, amely szerint Xerxész idején Perzsiában ''el akarták pusztítani ''a zsidókat. S arról sincs tudomásunk, hogy az uralkodó engedélye alapján ''a zsidók ölték meg ''több mint 75 000 ellenségüket. 9) Mardokeus és Eszter aligha történeti személyek, mert babilóniai eredetű nevük egyaránt ''csillagot ''jelent, és az égi szférára, valószínűleg a Napra és a Holdra utal. Összefoglalva mindazt, amiről fentebb szót ejtettem, a következőket mondhatom: az egész ''Eszter-történet a legendák világába tartozik, ''és alapvetően két célt szolgál. Egyfelől magyarázatot akar adni a ''purim ''nevű ünnep ''eredetéről. ''Másfelől pedig a jobb jövő reményét igyekszik megerősíteni a sokat szenvedett, hazájából elűzött és szétszórtságban élő zsidókban. DÁNIEL ELSŐ ÁLOMFEJTÉSE Az ótestamentumi könyvek közt sajátos arculatával tűnik ki az, amelyik ''Dániel ''nevét viseli. Ez az i. e. 2. században (167-164 körül) keletkezett munka, amely később igen nagy hatást gyakorol az újszövetségi ''apokaliptikus ''irodalomra – mindenekelőtt pedig ''a Jelenések könyvére –, ''abban az időben született meg, amelyben a zsidók a Makkabeusok vezetésével elkeseredett harcot kezdtek az őket elnyomó és erőszakosan hellenizálni akaró IV. Antiokhosz Epiphanész szír király uralma ellen. A zsidóságot a Juditról és az Eszterről szóló könyvekhez hasonlóan arról törekszik meggyőzni, hogy a sorsa jobbra fordul, szebb jövő virrad majd rá. Célját úgy kívánja elérni, hogy népének fiai elé a képzeletszülte Dániel példáját állítja, aki a legrettenetesebb helyzetből is megmenekült az isten segedelmével. Maga ez a könyv főként Dánielről szól, de másokról is beszél el különös eseményeket. Az alábbiakban ezeket veszem sorra. A régmúltba vetített Dániel-alak története ''Nabukodonozor ''babilóniai uralkodó idejében játszódik. Ez a király a déli zsidó állam elfoglalását, Jeruzsálem és a salamoni templom lerombolását követően (és némiképp már 10 évvel korábban is) zsidókat telepített át a maga fővárosába. Itt aztán főudvarmesterének, ''Aspenaznak ''azt parancsolja, hogy "válasszon ki ''Izráel ,fiai közül ''királyi vérből való, vagy nemesi származású ifjakat, akiknek semmiféle fogyatékosságuk nincs, hanem szép arcúak, fogékonyak minden bölcsességre, taníthatók az ismeretekre, megértik a tudományt, és így alkalmasak arra, hogy majd a királyi palotában szolgálatba álljanak" (1,3-4). Nabukodozonor parancsára a kiválasztott ifjakat meg kell tanítani a káldeusok nyelvére és írására is, hogy 3 évi képzés után majd megfelelően szolgálhassák őt. Az uralkodó bőkezűen gondoskodik a "diákok"-ról, meghagyván, hogy az ő királyi ''borát ''és ''étkét ''fogyasszák. A kiválasztottak közé ''4 júdai ''származású ifjú is bekerül. Ezeket a fiatalokat azonban a káldeusok "átkeresztelik", és épp ezért mindegyikük ''két névvel ''szerepel a Bibliában. Az illetők személy szerint a következők (elöl áll a zsidó és zárójelben a káldeus nevük): ''Dániel ''(Baltazár), ''Hananjá ''(Sadrak), ''Mísáél ''(Mésak) és ''Azarjá ''(Abédnegó). Közülük ''Dániel megtagadja, ''hogy Nabukodonozor ''ama étkeit és borait ''fogyassza, amelyeket számára a "mózesi" tabuk ''tiltanak. ''A főudvarmester kedveli Dánielt, és arra ösztökéli, engedelmeskedjék a ieirály óhajának, mert ha ők nem esznek, akkor soványabbak lesznek a többi ifjúnál, és ő maga, Aspenaz kerül bajba. A zsidó fiatalember azonban megjegyzi: ettől nem kell félnie abban az esetben, ha a főudvarmester nekik négyüknek megengedi, hogy ''zöldségféléket ''egyenek és ''vizet ''igyanak. Aspenaz hallgat Dánielre. Azt adja nekik fogyasztani, amit ők kérnek, és 10 nap elteltével meglepetten tapasztalja, hogy a zsidó ifjak szebbek és kövérebbek, mint ama társaik, akik a király dolgait fogyasztották. Épp ezért véglegesen engedélyezi számukra, hogy csak zöldségeket egyenek, és csupán vizet igyanak. Mindennek köszönhetően aztán később ők mutatkoznak az összes fiatal közül a legalkalmasabbnak arra, hogy az uralkodót szolgálják. S hogy miért? Arról a szóban forgó könyv így nyilatkozik: "Akármit kérdezett tőlük a király, ''bölcsesség és értelem dolgában tízszer okosabbnak ''találta őket egész ''országa minden mágusánál és varázslójánál." ''(1,20.) A Dániel-történet időbelileg következő mozzanata azzal függ össze, hogy ''Nabukodonozor ''sajátos ''álmot ''lát. (Állítólag uralkodásának 2. évében, tehát i. e. 603-ban, amikor még egyáltalán nem hurcolt el Júdából embereket, és így Dánfelék sem lehetnek még ott Babhónban!) Mivel ez az álom rendkívüli módon nyugtalanítja, egybegyűjti a király a mágusokat, az igézőket, a varázslókat és a csillagjósokat, hogy ''fejtsék meg ''neki. A nehéz feladat előtt álló emberek a következő kéréssel fordulnak az uralkodóhoz: "Mondd el az álmot szolgáidnak, és mi megadjuk a magyarázatát." A király azonban nem mondja el nekik, mit álmodott, hanem kettős teljesítményt követel tőlük: azt kívánja, hogy a titok tudói fedjék fel az ''álmát is, ''meg annak ''magyarázatát is. ''Egyúttal jelzi: ha képesek eleget tenni követelésének, akkor rengeteg jóban részesíti őket; ha viszont nem, akkor kivégezteti mindnyájukat. A csillagjósok így felelnek az uralkodónak: ''"Nincs ''olyan ''halandó a ''földön, aki a király kívánságának ''meg tudna felelni. Nincs… ''olyan nagy és hatalmas ''király sem, ''aki ''ilyen dolgot kérdezett volna ''mágusaitól, varázslóitól vagy csillagjósaitól. Mert az, amit a király kérdez, igen nehéz. Nincs is más, aki ezt el tudná mondani a királynak, csak az istenek…" (2,10-11.) Ezt követően az uralkodó elrendeli: ''végezzék ki az ''összes babilóniai bölcset – köztük Dánielt és három zsidó társát is. Midőn azonban ''Dániel ''megtudja, miért akarják őket elpusztítani, ígéretet tesz Nabukodonozornak, hogy ő – ha kap némi időhaladékot – ''megmagyarázza az álmát ''(2,16). A következő nap állja is a szavát. Ám nem önerejéből, hanem istene segítségével, aki a Biblia szerint az előző éjszaka látomásban leleplezte neki a király álmát. Maga az utóbbi egyébként egy ''hatalmas szoborral ''volt kapcsolatos, amelynek a feje aranyból, a melle és a karjai ezüstből, a lábai pedig részben vasból, részben cserépből álltak, és amelyet egy lezuhant kő porrá zúzott. Dániel szerint az álom ''megfejtése ''ez: a jövőben véget ér Nabukodonozor aranykirálysága, s utána majd ezüst-, réz- és vaskirályság fog következni. (Itt talán a már megbukott babilóniai perzsa királyságról, a szerző korában létező makedón utódállamokról és a rohamosan gyarapodó római birodalomról van szó – mégpedig úgy, hogy az író a múltat jövőnek tünteti föl.) Nabukodonozor egyébként – mondja az Ótestamentum – igen hálás volt álma megfejtéséért Dánielnek. Megtette őt Babhón város kormányzójává, a babilóniai bölcsek elöljárójává, három barátját pedig, mivel az álomfejtő ezt kérte tőle, fővárosi szolgálatra rendelte. DÁNIEL TÁRSAI A TÜZES KEMENCÉBEN A Dániel-könyv ''második ''története aztán éppen ezzel ''a három baráttal ''(babilóniai nevükön: Sadrakkal, Mésakkal és Abédnegóval) kapcsolatos. Az Ószövetség szerint ugyanis Nabukodonozor csináltatott egy hatvan könyök (30 m) magas és hat könyök (3 m) széles ''aranyszobrot, ''amelyet Babilón városában állíttatott föl. Majd megparancsolta, hogy a birodalmában élő összes népek istenségként tiszteljék a szobrot. Egyúttal azt is kijelentette, hogy az engedetlenkedőket ''tüzes kemencében elégetik. ''Mint az Ótestamentum mondja, mindenki imádni kezdte a szobrot. ''Kivéve Dániel három barátját. ''Épp ezért őket azonnal az uralkodó elé vitték, aki megfenyegette őket: ha nem borultok le és nem hódoltok az aranyszobor előtt, azonnal bedobnak benneteket a tüzes kemencébe! Sadrak, Mésak és Abédnegó azonban nem voltak hajlandók a "bálványimádás"-ra, mivel ők a maguk sajátos istenét tisztelték. A királynak ekkor eltorzult a dühtől az arca, és elrendelte: a szokásosnál ''hétszerte ''erősebben befűtött kemencébe dobják be a parancsát megtagadó fiatalembereket. Ez meg is történt. S bár azok az emberek, akik a három férfit a tűzbe dobták, a kemencén kívül halálra égtek, maguknak a ''behajítottaknak semmi bajuk nem lett. ''A Biblia szerint azért nem, mivel ''istenük, ''akihez még életük árán is hűek maradtak, elküldte hozzájuk a maga ''angyalát, ''hogy a velük együtt a lángokban sétáló küldöttje révén megmentse őket a pusztulástól. Nabukodonozor, amikor látta a négy személyt épen járni a tűzben (közülük az egyik olyannak látszott, "mint valami Isten": 3,25), rendkívüli megrázkódtatást élt át. A három zsidó férfit kihívta a lángokból, majd a következőket mondta: "Áldott legyen a Sadrak, Mésak és Abédnegó Istene, mert elküldötte angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik benne bíztak. Még a király parancsát is megszegték, és kockára tették életüket, de a maguk Istenén kívül nem tiszteltek egy istent sem, és nem hódoltak előttük. Megparancsolom azért, hogy ''aki nem tiszteli ''Sadrak, Mésak és Abédnegó Istenét, azt ''vágják darabokra, ''bármilyen nyelvű népből vagy nemzetből való is, házát pedig tegyék szemétdombbá! Mert ''nincs más isten, aki így tud szabadítani." ''(3,28-30.) NABUKODONOZOR ÁLMA AZ ÓRIÁSI FÁRÓL A Dániel-könyv ''harmadik ''története ismét egy ''álommal ''és annak megfejtésével kapcsolatos. Magát az eseménysort a Bibliában személyesen Nabukodonozor beszéli el. Mondandóját azzal indítja, hogy miután látott álma megmagyarázására a babilóniai mágusok, csillagjósok stb. nem voltak képesek, ''Dániel-Baltazár ''tárta fel annak értelmét. A király a következőt álmodta: hatalmas, ''égig érő fa ''nőtt ki a föld közepéből; rengeteg élőlénynek nyújtott táplálékot és menedéket; ám az égből egy angyal szállt le, aki megparancsolta, vágják ki a fát, csupán a tövét és a gyökérzetét hagyják meg; boruljon el emberi elméje, csak állati tudata maradjon meg; maradjon ez így hét időszakon át: "Hadd tudják meg az élők, / hogy a Felséges uralkodik / az emberek királysága fölött: / annak adja, akinek akarja, / és a legalacsonyabb embert is / trónra emelheti." (4,14.) Dániel, hallván az álmot, megrémül az általa benne keltett gondolataitól, de azért Nabukodonozornak elmondja az álom jelentését: a fa te magad vagy, uram, aki hatalmas lettél, s akinek birodalma elér a föld széléig; az angyal pedig azt fejezi ki, hogy száműzött leszel hét időszakon át, míg el nem ismered, "a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja azt, akinek akarja" (4,22); ha ezt belátod, akkor ahogy a levágott fa meghagyott törzse kihajt, ugyanúgy te is visszakapod a hatalmadat. Az ismertetett események – mondja a Biblia – később meg is történtek Nabukodonozorral. El pedig – 12 hónap múltán – akkor kezdődtek, amidőn az uralkodó egy alkalommal a babhóni királyi palota tetején sétált, és a látványt csodálva önelégülten így szólt: "Ez az a nagy Babilon, amelyet én építettem királyi székhellyé hatalmam teljében, fenségem dicsőítésére!" (4,27.) Ezt követően (állítja a Dániel-könyv) állattá változott Nabukodonozor, füvet evett, mint az ökrök, szőre oly hosszú lett, mint a sasnak a tolla, körmei helyére pedig olyan hosszú karmok nőttek, amilyenek a madaraknak vannak. A hét időszak elteltével a király megértette, hogy a "Felséges" (a Biblia szerint az isten, a menny – valóságosan a bizonytalanság) uralkodik mindenen, hogy az emberek, a királyok az ő hatalma alatt vannak, és ezért visszakapta uralmát, visszatért dicsősége. Nabukodonozor erről így beszél: "Az udvari emberek és a főurak fölkerestek engem, visszahelyeztek királyságomba, és még nagyobb hatalomra jutottam." (,4,33.) BÉLSACCAR KIRÁLY ÉS A TITOKZATOS 1RÁS A Dániel-könyv ''negyedik ''története arról szól, hogy ''Bélsaccar ''(Baltazár) király, Nabukodonozor fia nagy lakomát rendezett. Ez alkalommal aztán a sok elfogyasztott bor hatására istentelenséget akart elkövetni. Azt tette ugyanis, hogy elővette azokat az arany- és ezüstedényeket, amelyeket apja a Salamon építette jeruzsálemi templomból raboltatott el, és vendégseregével együtt belőlük kívánt iszogatni. Mielőtt azonban erre sor kerülhetett volna, különös dolog történt: "Egyszerre csak egy ''emberi kéz ujjai ''tűntek fel és ''írni ''kezdtek a királyi palota festett falára…" Az uralkodó az ismeretlen írástól megrémült, és azonnal hívatta a bölcseit, hogy fejtsék meg a jelentését. Ám a szöveget elolvasni és az értelmét föltárni most is ''csupán Dániel ''volt képes. Szerinte az írás így szólt: ''"mené mené tekél ú-parszin. " A ''benne szereplő szavak magyarázata pedig – mondja a zsidó bölcs Bélsaccarnak – ez: "A ''mené ''azt jelenti, hogy ''számba vette Isten királyságodat, és véget vet annak. ''A ''tekél ''azt jelenti, hogy ''megmért ''téged mérlegen, és ''könnyűnek talált. ''A ''perész ''azt jelenti, hogy ''felosztotta királyságodat, ''és a ''médeknek ''meg a ''perzsáknak adta." ''(5,25-28. – Az idézett szöveg szavaiban egyes kutatók ''súlymértékeket ''jelölő kifejezéseket vélnek fölismerni, és mené helyett ''minát, ''a tekél helyett ''sékelt, ''az ''ú-parszin ''vagy parszin helyett ''két fél minát ''olvasnak.) A Dániel által ismertetett jövő eseményei aztán igen hamar elkezdődtek, mert a káldeus királyt, Bélsaccart még azon az éjszakán megölték. DÁNIEL AZ OROSZLÁNOK KÖZÖTT Mint fentebb láttuk, a hozzá mindenekfelett hű három zsidó férfit az istenség megmentette Nabukodonozor idejében attól, hogy elpusztuljanak a tüzes kemencében. Hasonló jellegű csodás eseményről "számol be" a Dániel-könyv ''ötödik ''története is, amely végső soron magával az irat főhősével kapcsolatos. A történet a következőképpen szól: A Babilónt meghódító (?) méd ''Dareiosz ''(Dárius) – akit a szóban forgó írás szerzője Nagy Kürosz helyett szerepeltet Babhón elfoglalójaként – 120 tartománnyá szervezi birodalmát. Mindegyik élére egy-egy kormányzót rendel. Az utóbbiak tevékenységének az irányítására és ellenőrzésére pedig három főkormányzót jelöl ki. Közéjük ''Dániel ''is bekerül. S mivel ő a benne lakozó rendkívüli lélek révén kiemelkedik az összes vezető közül, Dareiosz őt akarja az egész ''ország élére ''állítani. A többi kormányzónak azonban ez nem kedvére való. Mivel aztán Dániel megbízható, szorgalmas, úgy vélik, csak egyetlen módjuk nyílik arra, hogy a legfőbb vezetővé való kinevezését megakadályozzák. Ti. az, ha a megbuktatása céljából Dánielnek a ''zsidó istenhez való megingathatatlan ragaszkodását ''hasznáják fel. Épp ezért ráveszik a királyt, adjon ki egy rendeletet, amely szerint az elkövetkező 30 napon belül senki máshoz – sem istenhez, sem emberhez – nem fordulhatnak az állam polgárai könyörgéssel, mint ''Dareioszhoz; ''és ha valaki vét e törvény ellen, akkor az illetőt egy verembe kell vetni, hogy az abban lévő oroszlánok falják fel őt. Az uralkodó eleget tesz a vezetők kívánságának. Az elkészült rendeletet kihirdetik, ám Dániel mit sem törődik a tilalommal. Hazamegy, és – ahogy egyébként is szokta – házának Jeruzsálem felé nyitott ablakánál naponta háromszor térden állva imádkozik, s magasztalja istenét. A mindezt látó ellenségei máris rohannak az uralkodóhoz, hogy rávegyék őt: a rendelkezését megsértő zsidó férfit azonnal vettesse az ''oroszlánok közé a verembe. ''A király azonban kedveli Dánielt, és meg akarja őt menteni. Ám hasztalan az igyekezete, mert a versenytársukat elveszejteni igyekvő kormányzók arra hivatkoznak, hogy a médek és a perzsák uralkodójának a rendelkezését nem lehet megmásítani, azaz Dánielnek nem lehet megkegyelmezni. Így aztán Dareiosz – fájó szívvel ugyan, de – hozzájárul kedveltje megöletéséhez, mondván neki: "A te Istened, akit állhatatosan tisztelsz, szabadítson meg téged!" (6,17.) Miután Dánielt este bedobták a verembe az oroszlánok közé, és a verem szájára egy követ hengerítettek, nehogy a halálraítélt véletlenül megszökhessék, az érte aggódó Dareiosz bemegy a palotájába, ám képtelen aludni. Böjtöl, nem hál nővel, és virradatkor máris rohan a veremhez. Az ekkor lejátszódó eseményekről a Biblia az alábbi szavakkal számol be: "Így szólt Dánielhez a király: Dániel, aki az élő Isten szolgája vagy! A te Istened, akit te állhatatosan tisztelsz, meg tudott-e menteni az oroszlánoktól? Dániel így felelt a királynak: Király, örökké élj! Az én ''Istenem ''elküldte angyalát, és ''az bezárta az oroszlánok szájár, ''úgyhogy ''nem bántottak engem. ''Mert ő ártatlannak talált engem, és téged sem bántottalak meg, ó király, semmivel. Akkor a király nagyon megörült, és kihúzatta Dánielt a veremből. Ki is húzták Dánielt a veremből, és semmi sérülés nem volt rajta található, ''mert hitt Istenében. ''Ezután a király odavitette azokat az ''embereket, ''akik ''bevádolták ''Dánielt, és bedobták őket fiaikkal és feleségeikkel együtt [!?] az ''oroszlánok vermébe. ''Még a verem fenekére sem értek, máris ''megragadták őket az oroszlánok, ''és összezúzták minden csontjukat." (6,21-25.) A csodás történet azzal zárul, hogy Dareiosz – mint korábban a kemence tüzes lángjaitól el nem égő Sadrak, Mésak és Abédnegó esetében Nabukodonozor is – elrendeli: birodalmának "minden tartományában rettegve féljék Dániel Istenét", mert ő az élő isten, akinek királysága megdönthetetlen, aki "megszabadít, jeleket és csodákat tesz égen és földön." ZSUZSANNA ÉS A VÉNEK A Dániel-könyvből eddig ismertetett történetek három esetben az irat főhősének csodás álom- és titokfejtő, a jövőt előre látó képességéről "tudósítanak". (Ez a "képesség" teszi alkalmassá Dánielt arra, hogy megmagyarázza Nabukodonozornak a hatalmas szoborról, az óriási fáról szóló álmát, s megfejtse Bélsaccarnak a titokzatos írás jövőre vonatkozó jelentését.) A bemutatott történetek közül kettő pedig azt hangsúlyozza, hogy a ''zsidó istenben való rendíthetetlen hit ''mily nagy fontosságú Izráel fiai számára. (Maga ez a hit juttatja Sadrakot, Mésakot és Abédnegót a tüzes kemencébe, Dánielt az oroszlánok közé, de ez a vallásukhoz való hűséges ragaszkodás eredményezi az istenük általi megmenekülésüket is.) Az a történet viszont, amelyre a Dániel-könyvből az alábbiakban még kitérek, s amely a protestáns Bibliában az irat végén nem szerepel, a maga természetét tekintve radikálisan különbözik az eddig vázoltaktól. Ez a ''Zsuzsanna és a vének ''címen emlegetett történet a következőképp szól: A Júdából Babilónba (Bábelbe) áttelepített zsidók közt élt egy ''Jojakim ''nevű, igen gazdag férfi, aki a nagyon szép és istenfélő ''Zsuzsannát (a ''név jelentése: Liliom) vette feleségül. A városban szabadon élő, kereskedő, s az ügyeiket a maguk választotta bírók révén irányító zsidók ennek, a köztük legtekintélyesebb embernek a házánál szoktak összejönni. Történetünk lejátszódásának az esztendejében aztán "a nép két olyan vént tett meg bíróvá, akikre ráillett az Úr szava: A vénektől, a bíráktól indult ki Bábelben az igazságtalanság, noha úgy látszott, hogy ők kormányozzák a népet." (13,5.) A megjegyzés arra-vonatkozik, hogy ezek a bírók gyakran megfordultak Jojakim házánál, hogy intézzék a helybeli zsidók peres ügyeit, ám közben valami nem ildomos dolgot akartak elkövetni, s amikor ez nem sikerült nekik, bűnüket még azzal tetézték, hogy aljas módon visszaéltek hivatali hatalmukkal. Miről is van közelebbről szó? Arról, hogy amikor az egyes napokon déltájban a különféle ügyeiket intéző emberek már eltávoztak Jojakim házától, a szép Zsuzsanna mindig bement sétálni férje gyümölcsös kertjébe, és az őt ismételten látó ''bírákban fölgerjedt… iránta a vágy. ''Eszüket félretették, szemüket meg lesütötték, hogy ne lássák az eget és ne emlékezzenek az igazságos ítéletekre. Mindkettőjüket elragadta a szenvedély, de egyik se mondta el kínját a másiknak. Szégyellték ugyanis elmondani egymásnak vágyukat, hogy szeretnének együtt hálni vele. Mint akiket nem hagy nyugodni a féltékenység, úgy lesték mindennap az alkalmat, hogy láthassák. Egyszer azt mondta az egyik a másiknak: »Menjünk haza, mert itt az ebéd ideje!« Elindultak és el is váltak egymástól, de aztán csak visszatértek és újra találkoztak. Mivel ennek okát kellett adniuk, ''megvallották egymásnak a vágyukat. ''Majd közösen megállapodtak, hogy keresik az időpontot, amikor egyedül találhatják. Lesték hát a kedvező alkalmat. Egy nap aztán történt, hogy ''Zsuzsanna ''bement a gyümölcsösbe, mint a többi napokon is szokott, de csak két szolgálőja kísérte. ''Meg akart .fürdeni a gyümölcsöskertben, ''mert nagy hőség volt. Senki se volt ''ott, ''csak a ''két vén, ''akik ''elrejtőztek, lesték.'' A lányoknak meghagyta [Zsuzsanna]: »Hozzatok nekem olajat és kenőcsöt. Aztán zárjátok be a kert kapuját, hogy megfürödhessem.« Eleget is tettek [a szolgálók] a parancsnak és bezárták a kert kapuját. Majd a hátsó kapun át kimentek a kívánt dolgokért. Nem is sejtették, hogy a vének benn rejtőzködnek. Amikor a lányok elmentek, a két vén felugrott, és odafutott hozzá [ti. Zsuzsannához]. Mindjárt azzal kezdték: »Lángol bennünk utánad a vágy. Érts hát velünk egyet, és ''légy a miénk! ''Különben tanúbizonyságot teszünk ellened, hogy itt volt veled egy ifjú, azért küldted ki a lányokat.« Zsuzsanna felsóhajtott: »Szorongatás vesz körül mindenfelől. ''Ha ''ugyanis ''megteszem, ''meg kell halnom; ''ha meg ellenkezem, ''nem kerülhetem el kezeteket. De mégis ''jobb ''nekem ''ártatlanul kezetekbe ''esnem, mint az Úr ellen vétkeznem.« Ekkor Zsuzsanna elkezdett hangosan sikoltozni, de a vének is kiabáltak ellene. Sőt az egyik odafutott a kert kapujához és szélesre tárta. Amikor a háznép meghallotta a nagy kiáltozást a kertben, a hátsó kapun berontottak, hogy lássák, mi történt asszonyukkal. A vének elmondták vádjaikat. Erre a szolgák nagyon elszégyellték magukat, mert még sose mondtak ilyesmit Zsuzsannáról." (13,8-27.) Másnap ''bírósági tárgyalásra ''került sor Jojakim házánál. Ezen ott voltak a szóban forgó vének, és a helyszínre hívatták a feltűnően szép és csinos Zsuzsannát is, aki lefátyolozottan jelent meg. Majd fölszólították őt, tegye le a fátylat, hogy ''"legalább a szépségével jóllakhassanak ". ''Ezután előadták a hamis vádjukat arról, hogy Zsuzsanna egy ifjúval szeretkezett, ám ők rajtakapták a házasságtörésen, de – sajnos – a fiatalembert nem tudták elfogni, az megszökött. A gyülekezet pedig hitelt adott a vádjuknak, "hisz a nép vénei és bírái voltak, és ''Zsuzsannát halálra ítélték". ''Az ártatlan, a hűséges asszony ekkor fölkiáltott, és így szólt istenéhez: "Örök Isten! Te ismered a titkokat és tudsz mindenről, még mielőtt világra jött volna. Te azt is tudod, hogy hazug módon megrágalmaztak. Nézd, meg kell halnom, noha semmit sem követtem el abból, amit ezek gonoszul rámfogtak." (13,42-43.) A történet folytatása szerint aztán az "Úr" meghallgatta a könyörgését, mert az ''ifjú Dániel ''révén segítséget küldött neki. Épp akkor, amidőn vitték kivégezni. Az istenség által benne fölszított szent lélek késztetésére a fiatalember az ölésre kész embereknek a következőt mondta: "Milyen ostobák vagytok, ti, Izrael fiai! Anélkül, hogy ''vizsgálatot tartottatok és a tényeket földerítettétek volna, ''elítéltétek Izrael egyik leányát. Tartsatok újra ítéletet, mert ezek [ti. a bírák] hamisan tanúskodtak ellene!" (13,48-49.) A jelenlévők megfogadták Dániel tanácsát. Ő pedig – mint valami eszes nyomozó – rövidesen bebizonyította, hogy a bírák álnokul vádaskodtak. Az igazságot a következőképp hozta napfényre: a két bírót ''különkülön ''hallgatta ki, s amikor az egyik azt állította, hogy Zsuzsanna és az ifjú ''a mézgafa ''alatt, a másik pedig azt mondta, hogy a ''tölgyfa ''alatt szerelmeskedtek, nyilvánvaló lett a hazugságuk. Gonosz magatartásukért aztán kegyetlen büntetésben részesültek a szexuális vágytól űzött, majd hamisan vádaskodott bírák: "Ekkor az egész gyülekezet hangos ujjongásban tört ki, és áldották az Istent, aki megmenti a benne bízókat. Ezután a két vénre rontottak, mert Dániel a saját szájukból igazolta, hogy hamis tanúságot tettek. Úgy bántak el velük, ahogyan gonoszágukban ők akartak elbánni embertársukkal. Ebben Mózes törvénye szerint jártak el: ''meg kellett halniuk. ''Az ártatlan vér pedig megszabadult azon a napon." (13,60-62.) JÓNÁS PRÓFÉTA A "CETHAL" GYOMRÁBAN A számos ótestamentumi próféta közül az egyik legsajátosabb egyéniség ''Jónás ''volt, akiről a Bibliában nem csupán az ő nevét viselő irat ejt szót, hanem a Királyok második könyve (14,25) és az Újszövetség is (Máté 12,39-41; 16,4; Lukács 11,29-32). Ez a férfiú, akinek a neve ''galambot ''jelent, a Biblia szerint a Zebulon törzs területén fekvő Gat-Kéferből származott, és Amacja, valamint Uzijja júdai királyok korában, vagyis az i. e. 8. században élt. Ami aztán a nevét viselő könyv olvasóját igazán meglepi, az az, hogy benne elsődlegesen nem a régi zsidóságról, hanem egy idegen városról, az asszír birodalom központjáról, ''Ninivéről ''van elsődlegesen szó. Maga ez az írás egyébként nem az említett korban született meg, hanem jóval később. Minden valószínűség szerint csak azt követően, hogy a júdai zsidók i. e. 537-ben ''már hazatértek ''a babilóniai fogságból. Így aztán érthetővé válik számunkra, hogy próféta főhőse miért "jósolhatja meg" az i. e. 612-ben a babilóniaiak által már elfoglalt Ninive pusztulását. Továbbá az is, hogy ''Jahvét ''miért nem tekinti specifikusan zsidó istennek, hanem minden nép, ''az egész világ urának – a ''helyzet ugyanis az, hogy Jahvének, a kizárólagos zsidó istenségnek a képzete a babilóniai fogság idején tette meg a döntő lépést abban az irányban, hogy az univerzum mindenható ura legyen. Maga a szóban forgó könyv története azzal kezdődik, hogy az "Úr" megparancsolja Jónásnak, ''a zsidó ''származású férfiúnak: "Indulj, menj ''Ninivébe, ''a nagy városba, és ''prédikálj ott, ''mert feljutott hozzám gonoszságának híre!" (1,1.) A prófétának azonban egyáltalán nincs ínyére a dolog, és úgy dönt, hogy nem Ninivébe, az asszír birodalom északkeletre fekvő központjába, hanem egészen máshova megy. Egy közelebbről pontosan nem ismert, talán a Földközi-tenger nyugati partvidékén fekvő, Tarszisz nevű városba. Gyorsan hajóra száll, és útnak ered. Ám az "Úr" nagy vihart támaszt, és a hajón tartózkodók kétségbeesnek, hogy elpusztulnak. Rettegnek a tengerészek, istenüket hívják, a hajón lévő dolgokat pedig a vízbe szórják, hogy így az elsüllyedéstől megmeneküljenek. Maga Jónás pedig lemegy a hajó mélyébe, és ott alszik. A kapitány azonban fölébreszti, és így szól hozzá: "Kelj föl, ''kiálts Istenedhez! ''Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el!" (1,6.) A hajón tartózkodók pedig-a régi idők bevett szokása szerint – sajátos módon, ''sorsvetéssel ''kívánják kideríteni szerencsétlen helyzetük okát, és így szólnak egymáshoz: "Gyertek, vessünk sorsot, és tudjuk meg, ''ki miatt ''ért bennünket ez a veszedelem!" Az ötletet követi annak megvalósítása, s a sorsvetés a tragikus helyzet okaként ''Jónást ''jelöli meg. Ezután részletesen kikérdezik őt, és midőn nyilvánvaló lesz számukra, hogy a próféta a saját, univerzális hatalomnak tartott istene elől menekül, igen kétségbeesnek. Egyúttal tőle várnak feleletet arra, mit cselekedjenek a vihar lecsendesedése, azaz életük megmentése érdekében. Jónás ezt mondja nekik: "Fogjatok meg, ''dobjatok a tengerbe, ''akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy ''énmiattam ''támadt ez a nagy vihar rátok." (1,12.) Az emberséges hajósok azonban nem akarják ezt megtenni, hanem igyekeznek visszajutni a szárazföldre, de a szándékukat nem képesek megvalósítani, mert a tengeren a vihar egyre erősebb lett. Ekkor aztán mégis Jónás óhaja szerint járnak el. Bedobják őt ''a vízbe, ''és – csodák csodája! – a ''tenger háborgása azonnal megszűnik.'' S mi történik magával Jónással? Talán elpusztul? Szó sincs róla! Az "Úr" ugyanis odarendel ''egy halat, ''amely lenyeli őt, s amelynek a gyomrában – bármiféle sérülés nélkül – ''3 nappalt ''és ''3 éjjelt ''tölt el az istene parancsát teljesíteni nem akaró próféta. Itt aztán magába száll, és könyörög az "Úr"-hoz, hogy ha már a tengertől a hal révén megmentette az életét, tegye lehetővé a halból való kiszabadulását is, mert szeretné látni az ő szent templomát. És íme: a könyörgése meghallgatásra lel, mert az "Úr" parancsára ''a hal kiköpi a szárazföldre. ''Ám most már eleget kell tennie eredeti küldetésének. Az "Úr" újabb fölszólítására útnak ered, hogy ''prédikáljon Ninivében, ''amely szintén az isten városa. Mégpedig igen nagy települése, mivel csak ''három nap ''alatt járható be. Itt az első napon ezt hirdeti Jónás: ''"Még negyven nap és elpusztul Ninive!" ''És prédikációjával mindjárt olyan hatást vált ki az Ótestamentum alapvető felfogása szerint "pogány" asszíroknál, amilyent az "Úr" sok prófétája közül egynek sem sikerült elérnie sohasem az istenség "kiválasztott népe", az ószövetségi zsidóság körében. Magáról erről a hatásról és az ennek láttán a pusztító szándékáról letevő isten megbocsátó döntéséről így beszél a Biblia: "Ninive lakosai… hittek Istennek, ''böjtöt ''hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja. Eljutott ennek a híre ''Ninive királyához ''is, aki fölkelt trónjáról, levetette magáról díszruháját, zsákruhát öltött magára, és hamuba ült. Azután kihirdették Ninivében a király és a főurak rendeletére a következőket: ''Az emberek ''és ''állatok, ''a szarvasmarhák és juhok ''semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek, vizei .se igyanak! ''Öltsön ''zsákruhát ''ember és ''állat, ''kiáltsanak teljes erővel Istenhez, és térjen meg mindenki a rossz útról, és ''hagyjon fel erőszakos tetteivel. ''Ki tudja, talán felénk fordul, és megszán az Isten, lelohad lángoló haragja, és nem veszünk el! – Amikor ''Isten ''látta, amit tettek, és hogy ''megtértek a ''rossz útról, ''megbánta ''[?]'' ''Isten, hogy ''veszedelembe akarta dönteni ''őket, és ''nern ''tette meg." (3,5-10.) Nagyon érdekes – és egyúttal igen meglepő – az Ótestamentum olvasója számára az, ''miként regél ''minderre maga ''Jónás, ''aki a saját prédikációjával végső soron kénytelen volt előidézni a most vázolt történéseket. Nos, a lezajlott események nincsenek a próféta kedvére, és megharagszik. Vajon miért`? Azért, mivel ő Ninive ''elpusztulását ''szerette volna, és most szemrehányóan mondja az "Úr"-nak: ''"Gondoltam ''én ezt már akkor, amikor még ''hazámhan ''voltam! Azért akartam először Tarsisba menekülni, mert tudtam, hogy te… ''irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, nagy a szereteted, ''és még a rosszat is ''megbánod. ''Most azért, URam, ''vedd el az ''én ''életemet, ''mert ''jobb moghalnom, mint élnem!" (4,2-3.) ''Az isten azonban, aki úgy "beszélget" az ellene háborgó prófétájával, mint egyik ember a másikkal, megkérdi tőle: "Igazad van-e, hogy haragszol'?!" Ezután a Biblia szerint ''Jónás kimegy Ninivéből. ''A várostól keletre megtelepszik, épít magának egy ''kunyhót, ''és annak árnyékában várja, mi fog történni az asszír birodalom központjával. Mivel ily módon a próféta számára már van egy árnyat adó dolog, valamiképp meglepő: az istenség egy ''bokrot ''növeszt Jónás feje fölé. hogy annak árnyékával megvédje őt a rosszulléttől, a Nap sugarától. A próféta a bokornak igen megörül. Ám másnap virradatkor az isten a bokrot megszúratja egy féreggel. s az mindjárt elszárad, és így Jónás árnyék nélkül marad a tűző napon. Nyomorúságát még csak növeli. hogy az égi hatalom a Nap fölkelte után tikkasztó keleti ''szelet ''támaszt. Mindennek következtében a próféta ''napszúrást ''kap, ''ájuldozik, ''és ismét a halált kívánja, mondván: ''"Jobb meghalnom, mint élnem!" Az ''"Úr" azonban kioktatja Jónást arról, hogy a magatartása helytelen. Megkérdezi őt: "Igazad van-e, amikor haragszol e miatt a bokor miatt?" A próféta így felel: "Igazam van! Haragszom mindhalálig!" Majd az "Úr" a következőt mondja megrovólag a dühös Jónásnak: "Te ''szánod ''ezt a ''bokrot, ''amelyért nem fáradtál, és amelyet nem te neveltél; amely egy éjjel felnőtt, másik éjjelre pedig elpusztult. ''Én ''meg ''ne szánjam meg Ninivét, ''a nagy várost, amelyben több mint ''tizenkétszer tízezer ember ''van, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között? És ott a sok állat is." (4,9-11.) Ennyit foglal magában Jónás próféta különös bibliai története, amely kapcsán a következő fontosabb mozzanatokra szükséges figyelnünk: 1) Az esztelen haragot, a pusztítás vágyát igyekeznünk kell magunkban megfékezni, és az emberi esendőséget látva tudnunk kell másoknak ''megbocsátani. 2) ''Furcsa, hogy Ninivében a bűnös emberekkel együtt az ''állatoknak is böjtölniük ''kell, semmit sem ehetnek, és vizet sem ihatnak. 3) Az is meglepő, hogy az istenséget – aki a késői zsidó vallásban és a kereszténységben mint mindenható, mindentudó, tökéletes, semmiféle módosulásnak alá nem vetett örök hatalom jelenik meg – mennyire ''változóként, ''a korábbi pusztító szándékát módosítóként, voltaképp egy humánus földi lényként szerepelteti. 4) Arra is érdemes odafigyelnünk, hogy a történet szerint ''Jónás okosabb, ''mint a saját "mindentudó", tehát a jövőt is ismerő istene, mert ő már a Ninivébe menése előtt tisztában van vele, hogy az "Úr" majd megbocsát a bűnös város lakóinak. 5) Különös sajátossága a szóban forgó elbeszélésnek, hogy a benne szereplő istenség nem a zsidó szeparatizmus, a zsidó etnikum érdekhordozója, hanem ''általános humanizrnust ''testesít meg: számára az erkölcsileg züllött ''asszírok ''megmentése is fontos. 6) Kötetem olvasójának a figyelmét külön is fölhívom a Jónás-történet egy sajátos mozzanatára. Arra, hogy a Biblia szerint ez a próféta ''három nap ''és ''három éjjel ''volt a hal gyomrában. Vajon miért fontos ezen időbeli adatra koncentrálnunk? Azért, mivel – ahogy korábban már szó esett róla -- később az Újszövetség a Krisztus-alak élettörténete kapcsán egy vonatkozásban erre az "adat"-ra támaszkodik. A Máté-evangéliumban az áll, hogy az írástudók és a farizeusok valami '',jelt ''követelnek Jézustól annak bizonyítékaként, hogy az általa hirdetett dolgok majd be fognak következni. Ő így válaszol a kétkedőknek (12,39-40): "Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a ''Jónás ''próféta jele. Mert ahogyan Jónás ''három nap és három éjjel ''volt a hal [a Károli-fordítás szerint: ''a "cethal' ''gyomrában, úgy lesz ''az Emberfia is'' a föld belsejében ''három nap és három éjjel." ''Az említett támaszkodás azonban komolyan sántít! Hogy miért? Mert Jézus, aki az idézett szövegben kijelenti magáról, hogy majd három napot és három éjszakát fog eltölteni a föld gyomrában, az újszövetségi iratok szerint csupán nagypéntek estéjétől húsvétvasárnap hajnalig volt a sírban. Tehát ''csupán két éjjelen és egy napon át, ''s mindez két dolgot mutat meg számunkra: egyfelől azt, hogy Jézus hajdani létét, élettörténetét az Újtestamentum az Ószövetség részleteit fölhasználva igyekezett igazolni, ill. összeállítani; másfelől pedig azt, hogy a korai keresztény szerzők és az újtestamentumi kánon megalkotói a maguk tevékenysége során korántsem teremtettek logikailag ellentmondástól mentes művet. 7) Érdekességként megemlítek a régi görögség múltjából egy olyan történetet, amely bizonyos értelemben rokontartalmú a Jónásról szólóval. Erre azért térek ki röviden, és azért vetem össze a bibliai elbeszéléssel, mert érzékeltetni akarom, hogy világnézetileg mennyire eltérő módon vélekedik ugyanarról a természeti jelenségről, a tengeren zajló viharról a ''vallási ''talajon álló ''Ótestamentum ''és a Mélosz szigetéről származó ''ateista ''filozófus, ''Diagorasz. ''A hellén történet szerint midőn egyszer Diagorasz ''hajón ''utazott, pokoli vihar támadt, és az emberek rettegtek az életükért. A vallásos tengerészek úgy vélték, hogy a vihar nem az ember iránt közömbös természeti esemény, hanem azt megtorló szándékkal az ''istenek idézték elő. ''De vajon ki miatt? – tették föl a kérdést. Az utóbbira aztán így feleltek: azért akarják őket elpusztítani az istenek, mert a hajójukon Diagorasz személyében egy ''ateistát ''szállítanak! A kétségbeesett tengerészek gyorsan "megfelelő" döntést hoztak: a természetfölötti erők kibékítése, azaz saját életük megmentése érdekében be fogják dobni a filozófust a vízbe. Ám a hajósok vallásossága miatt nagy bajba került Diagorasznak, ennek a rendkívül mély, szellemes, találékony és gyors észjárású bölcselőnek sikerült megóvnia magát a haláltól. Hogy miként? Rámutatott a közelben lévő más hajókra, amelyeket szintén pusztulással fenyegetett a dühöngő vihar, és a következőt kérdezte az őt a vízbe éppen bedobni akaró tengerészektől: e hajókat is azért akarják az istenek tönkretenni, mert rajtuk is egy-egy ateista utazik? A vallásos hajósok ekkor világibb belátásra tértek, és megkímélték Diagorasz életét. 8) Végül fölhívom a figyelmet rá, hogy míg a szóban forgó Jónás-könyv szerzője a maga univerzális istenével megbocsáttat a bűnösségét belátó Ninivének, addig az i. e. 7. században élt ''Náhum ''írását az e város elleni gyűlölet hatja át. és benne a próféta apokaliptikus látomásokkal teli képekben jósolja meg a zsidóknak oly sok bajt okozó, s általuk oly nagyon gyűlölt asszír birodalom (egyébként hamarosan bekövetkezett) pusztulását. Íme egy részlet (3,1-19) Náhum jövendöléséből: "Jaj a vérontó városnak! Csupa hazugsággal és rablással van tele, nincs vége a zsákmányszerzésnek. Hangzik az ostorcsattogás és a kerékdübörgés, lovak dobognak, harci kocsik robognak, lovak ágaskodnak, kardok ragyognak, dárdák villognak, tömérdek a sebesült, rengeteg a hulla, számtalan a holttest, botladoznak a hullákban. Mert rengeteget paráználkodott ez a parázna, szépséges és bűbájos asszony, aki népeket ejtett rabul paráznaságával, és nemzetségeket bűbájával. Én most rád támadok – így szól a Seregek URa -, ruhádat az arcodra borítom, megmutatom meztelenségedet a népeknek, gyalázatodat az országoknak! Szemetet szórok rád, gyalázatossá teszlek, és pellengérre állítlak. Aki csak lát, menekül tőled, és ezt mondja: Elpusztult Ninive! Ki sajnálja? Hol találok olyanokat, akik részvéttel vannak iránta?. . . Mindjárt megemészt téged a tűz, kiirt a fegyver, megesz, mint a sáska, ha annyian vagytok is, mint a sáskák, annyian, mint a szöcskék!… Asszíria királya! Nyugosznak előkelőid. Elszéledt néped a hegyeken, nincs, aki összegyűjtse. Nincs enyhülés bajodra, sebed gyógyíthatatlan. Akik híredet hallják, mint tapsolnak, mert van-e, akin nem gázolt át örökös gonoszságod?!" JERUZSÁLEM "CSODÁLATOS" MEGMENEKÜLÉSE Miután az északi zsidó államot i. e. 721 táján elfoglalták és lakosságát távoli területekre telepítették át, az asszírok i. e. 702 körül támadást indítottak az ekkor még önálló hatalomként létező Júda ellen is. Az utóbbi megerődített városait egymásután elfoglalta az asszír uralkodó, ''Szanhérib ''hadserege. Majd Jeruzsálem ostromára készülődött. Júda királya, ''Ezékiás ''(Hiszkija) azonban kéréssel fordult Szanhéribhez: mondjon le Jeruzsálem elfoglalásáról, és akkor ő cserében hadisarcot fizet neki. Az egyezség létrejött, és Ezékiás 300 talentum (14733 kg) ezüstöt és 30 talentum (1473,3 kg) aranyat adott át az asszír uralkodó részére. (Ez a hatalmas mennyiségű nemesfém a királyi palotából, a templomi kincstárból lett összegyűjtve, és benne volt ama aranyborítás is, amelyet az "Úr" házának ajtófélfáiról és ajtószárnyairól fejtettek le: 2 Kir. 18,13-16.) Amennyire a Bibliából ki lehet venni, ezt követően Ezékiás szövetségre lépett az asszírok ellen Egyiptommal, és emiatt Szanhérib mégis elküldte csapatait Jeruzsálem meghódítására. Egyik emberével, a kincstárnokával a következőt üzente Ezékiásnak: ne bízzál Egyiptomnak, ennek a "törött nádszálnak a támogatásában, és azt se higgyed, hogy az "Úr" megsegít, hisz eddig egyetlen isten sem volt képes megóvni a maga népét Asszíriával szemben! Jeruzsálem lakóit pedig fölszólította, hogy ne hallgassanak az őket bajba sodró királyukra, hanem hódoljanak meg. E nehéz helyzetben Ezékiás megszaggatta a ruháját, zsákruhát öltött, bement a Salamon építtette templomba, majd pedig néhány vezetőjével a következőket üzente ''Ézsaiás prófétának: ''"Nyomorúságnak, büntetésnek és szégyennek a napja ez a nap, mint amikor a gyermek az anyaméh szájáig jut, de nincs erő a szüléshez. Talán meghallja Istened, az ÚR [az asszír kincstárnok minden szavát, akit ideküldött ura, az asszír király, hogy gyalázza az élő Istent, és ''talán megbünteti Istened, ''az ÚR azokért a szavakért, amelyeket meghallott. Imádkozzál a még meglevő maradékért!" (2 Kir. 19,3-4.) Mikor a maga kincstárnokától értesült Ezékiás elutasító válaszáról, Szanhérib ismét követséget menesztett Júda uralkodójához, és levélben újból figyelmeztette, hogy ne bizakodjék Jeruzsálem megmenekülésében. Ám Ezékiás hajthatatlan maradt. Fogta az asszír király levelét, elvitte magával a templomba, kiterítette ott az "ÚR előtt", és segítségéért esedezve így imádkozott istenéhez: "URam, Izráel Istene, aki a kerúbokon ülsz, egyedül te vagy a föld minden országának Istene, te alkottad a mennyet és a földet! URam, hajtsd hozzám füledet, és hallgass meg! URam, nyisd ki szemedet, és láss! Halld meg Szanhérib beszédét, aki ideküldte ezt az embert, hogy gyalázza az élő Istent. Igaz, URam, hogy Asszíria királyai elpusztították ''a pogány ''népeket és országaikat. Isteneiket tűzbe vetették, mert azok ''nem is voltak istenek, ''hanem ''csak emberi kéz alkotásai, ''fa és kő, azért pusztíthatták el azokat. De most te, URunk Istenünk, ''szabadíts meg ''bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy ''te vagy, ''URam, ''az egyedüli Isten!" ''(Uo. 19,15-19.) Ezt követően Ezékiás hamarosan üzenetet kapott a korábban általa segítésre, az "Úr"-nál való közbenjárásra fölkért ''Ézsaiás ''prófétától: "Így szól az ÚR, Izráel Istene: Meghallottam, hogyan imádkoztál hozzám Asszíria királya, Szanhérib miatt." El fogom őt pusztítani, mert Izráel istenét gyalázta. Én ezt már előre kiterveztem. Nem fog bejutni a városba, amelynek pajzsa leszek, és el fog menni azon az úton, amelyen jött. És az istenség "állta" a szavát, mert a következő "éjszakán eljött az ''ÚR angyala, ''és ''levágott ''az asszír táborban ''száznyolcvanötezer ''embert", úgyhogy reggel mindenfelé csupa holttest volt a város körül. Szanhérib pedig maradék csapataival hazavonult Ninivébe. S hogy mi ennek a Jeruzsálem csodás megmeneküléséről szóló történetnek a legfontosabb mondanivalója számunkra? Az, hogy a nagy bajban lévő, megmenekülésben már egyáltalán nem reménykedő vallásos ember, ha a természeti-szociális okok sajátos összjátéka nyomán – jelen esetben valószínűleg az asszír katonai táborban kitört ''pestisjárványnak ''köszönhetően – mégis kiútra lel, akkor a megmenekülését ''földöntúli hatalmak művének ''tartja. A PÓRULJÁRT PRÓFÉTA A déli zsidó államban, Júdában i. e. 911 és 870 között ''Ászá ''(Asa) uralkodott. Hatalomra jutását követően ez a férfiú jelentősen módosította az uralma alatt álló területeken az éppen akkor űzött vallási kultuszokat. Eltávolította az ''idegen ''oltárokat, áldozóhalmokat, összetörette a szent oszlopokat és kivágatta a szent fákat. "A júdaiaknak pedig ''megparancsolta, ''hogy őseik Istenét, az URat keressék, és teljesítsék a törvényt és a parancsolatokat." (2 Krón. 14,3.) Majd az országára támadó etiópok leverése után folytatta vallási reformját: eltávolította az "utálatos bálványokat" Júda és Benjámin egész földjéről, valamint az északi zsidó állam általa meghódított területeiről; megújította az "Úr" oltárát a salamoni templom előtt; egyúttal halállal fenyegetett meg mindenkit – gyermeket és felnőttet, férfit és nőt – arra az esetre, ha "nem keresi Izráel Istenét, az URat" (uo. 15,8-13). Az idegen kultuszok elleni küzdelem során még ''anyjával, ''Maakával sem tett kivételt, és "eltávolította anyakirálynői méltóságából, mivel egy undok bálványt csináltatott ''Asérá ''tiszteletére. Ászá azonban kivágatta ezt az undok bálványt, darabokra törte, és a Kidron-pataknál elégette." (Uo. 15,16.) Mindezen reformok ellenére Ászá összeütközésbe került az "Úr" egyik prófétájával. Mégpedig a következő okok miatt: Az északi zsidó állam királya, ''Baasá ''Júda ellen vonult, és kiépítette Rámát, hogy e stratégiailag fontos, Jeruzsálemtől kb. 8 km-re fekvő erősség révén elzárja a déli zsidó állam elől a mozgáslehetőséget. Ekkor az önmagát gyöngének érző Ászá a Damaszkuszban székelő arám királyhoz, Benhadadhoz fordult segítségért. Szövetségesétől – a salamoni templomból és a saját palotájából küldött arannyal és ezüsttel igyekezvén elérni kívánsága teljesítését – azt kérte, hogy támadja meg Baasá országát. Benhadad eleget tett Ászá óhajának, és az északi zsidó állam több városát elfoglalta. A megtámadott Baasá így kénytelen volt fölhagyni Ráma építésével. Az utóbbi erősséget aztán, míg ő Benhadaddal harcolt, a júdaiak szétszedték, és köveiből, gerendáiból saját maguknak építettek megerősített városokat. A próféta ''Hanáni ''azonban helytelenítette, hogy Ászá Baasá ellenében az "Úr" helyett idegen hatalomhoz fordult segítségért, és fölkeresve az uralkodót, szemrehányást tett neki: az "Úr" az etiópok roppant haderejével szemben is győzelemre vezérelt téged; ám mostantól, mivel ostobán viselkedtél, háborúskodásban lesz részed. A Biblia szerint Ászá "bosszús lett a látnokra, és ''kalodába ''záratta". Ám nem csupán vele bánt el keményen, hanem másokkal is, akik -- úgy tűnik – a prófétához hasonlóan a damaszkuszi király seregét nem segítségül szerették volna hívni, hanem inkább szívesebben látták volna e sereg tönkreverését. (Vö.: 2 Krón. 16,1-10.) PAP ÉS PRÓFÉTA ÖSSZEÜTKÖZÉSE Az Ószövetségben – mint eddig már többször is szót ejtettem róla – nem ritka dolog, hogy az istenség prófétái, papjai közt konfliktusra kerül sor. Egy ilyen sajátos összeütközést Ámósz könyve is leír (7,10-17). Benne az alábbiakat olvashatjuk: "Ezt az üzenetet küldte ''Amacjá ''[Amáziás], Bétel papja [II.] Jeroboámnak, Izráel királyának [i. e. 782-753]: Összeesküvést szít ellened ''Ámósz ''Izráel népe körében. Nem tűrheti el az ország az ő beszédeit! Mert így beszél Ámósz: Fegyvertől hal meg Jeroboám, Izráelnek pedig fogságba kell mennie földjéről. Ámósznak viszont ezt mondta Amacjá: Te látnok! Menj innen, menekülj Júdába, ott keresd meg a kenyeredet, és ott prófétálj! Bételben nem prófétálhatsz többé, mert királyi szentély ez itt, és az ország temploma! Ámósz így válaszolt Amacjának: Nem vagyok próféta, sem prófétatanítvány. ''Pásztor vagyok ''én, és fügét termesztek. De elhívott engem az ÚR a nyáj mellől, és ezt mondta nekem az ÚR: Menj, és prófétálj népemnek, Izráelnek! Most azért halld meg az ÚR igéjét! Te azt mondtad: Nem prófétálhatsz Izsák házáról! Ezért így szól az ÚR: Feleséged parázna nő lesz a városban, fiaid és leányaid fegyver által esnek el, földedet fölosztják mérőkötéllel, te magad tisztátalan földön halsz meg, Izráel pedig fogságba megy földjéről!" JÓB SZENVEDÉSEI ÉS AZ "ISTENI HUMANIZMUS" Az ótestamentumi kánon egyik legsajátosabb irata ''a Jób ''nevét viselő könyv, amely valószínűleg az i. e. 5-3. században keletkezett, és amely szinte filozófiai módon vizsgálja a következő kérdést: ''Vajon mi lehet az oka annuk, hogy gyakran oly sokat szenvednek az erkölcsös ''(s egyúttal mélységesen vallásos) ''emberek, ''és ugyanakkor sok gonosz egyén vidáman éli végig a maga életét'? Voltaképp tehát ez a munka is arra a kérdésre keresi a választ, amelyet a régi görögöknél a Megarából származó költő, ''Theognisz ''az i. e. 6. században ily szavakkal fogalmazott meg: "Jogszerű hogy lehet az, Zeusz, égiek atyja, királya, hogy ki jogot nem tört tetteiben soha még, ''hűn sem érte kezét, ''hamis eskü se hagyta el ajkát, s élete tiszta, jogos, ''jogtalanul sanyarog?'' Lesz-e halandó még, aki mindezt látva tovább is féli az isteneket? s jámborul érez-e majd, hisz mig a bűn-mocskolta, a jogtipró menekülhet, isteni, emberi kéz bosszuja elkerüli, s dölyfösen él, tele pénzzel, aközben a jog követőjét tépik a koldus-sors rettenetes fogai?" ''(Szepessy Tibor fordítása. Pais István: "Antik'' ''bölcsek, gondolatok, aforizmák." 201. oldal.)'' A szóban forgó ószövetségi könyv föhöse, Jób állítólag az ősatyák korában s talán valahol az edomiták országának és Arábiának a határvidékén lakott. A nevét viselő irat legeleje így beszél róla: "Élt Úc [Úz] földjén egy ''Jób ''nevű ember, ''aki.feddhetetlen ''és ''becsületes ember ''volt, ''félte az istent, ''és kerülte a rosszat. Hét fia és három leánya született neki. Hétezer juh, háromezer teve, ötszáz pár ökör és ötszáz szamár volt a jószága, és igen sok szolgája volt. Ez az ember ''tekintélyesebb volt minden keleti embernél." ''(1,1-3.) A fiai gyakran rendeztek lakomákat, és mivel tartott tőle, hogy ők azokon vétkeztek és káromolták az istent, engesztelő célzattal minden összejövetelt követően égőáldozatot mutatott be értük istennek. Ám Jób sorsa egyszercsak igen ''tragikusra ''fordult. Odalett a boldogsága, és rengeteg bajt kellett elszenvednie. S hogy miért következett be életében ez a változás? Arról az Ótestamentum az alábbiakat mondja: "Történt egy napon, hogy az istenfiak [?] megjelentek, és megálltak az Úr előtt. Velük együtt megjelent a ''Sátán [?] ''is. Az ÚR megkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte az ÚRnak: A földön barangoltam, ott jártam-keltem. Erre ezt mondta az ''ÚR a ''Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, ''Jóbot? ''Nincs hozzá fogható a földön: ''feddhetetlen és becsületes ember, féli az Lstent, ''és kerüli a rosszat. ''A Sátán ''így felelt az ÚRnak: ''Nem ok nélkül ''féli Jób az Istent! Hiszem ''te oltalmazod őt, ''a házát és mindenét, amije csak van! Keze munkáját megáldottad, és jószága elszaporodott a földön. De nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá arra, amije van, ''majd károrrrol még téged. Az ''ÚR ezt felelte a Sátánnak: ''Mindenét a kezedbe adom, ''csak rá magára nem vethetsz kezet! És eltávozott a Sátán az ÚR elől." (1,6-12.) A "Sátán" tehát (mintha csak a tragédiaíró ''Euripidész ''véleményét visszhangozná, amely szerint "[A sorskegyelt] / mesél csak istenekről…") Jób vallásosságát voltaképp azzal magyarázza, hogy a "természetfölötti hatalom" révén eddig minden jóban részesült ez a férfiú. És egyúttal úgy véli, hogy Jób majd megszűnik az istent tisztelni, ha a sorsa rosszra fordul. Az "Úr" azonban más nézeten van. Őszerinte Jób önmagában vett módon, belső lelkületétől meghatározottan – és nem pedig az isten által neki nyújtott jótétemények keltette hálaérzéstől ösztönzötten – vallásos. Hogy aztán a saját álláspontja igazolást nyerjen, fölhatalmazza a maga vitapartnerét arra, hogy Jóbot különféle csapásokkal sújtsa. A "Sátán" pedig azonnal munkához lát: a sábaiakkal elraboltatja Jób marháit, szamarait, a káldeusokkal tevéit, villámmal elpusztítja a juhait; az említett rablókkal és villámcsapással megöleti a szolgáit; majd szélfúvással összedönteti a házat, amelyben Jób gyermekei éppen lakomáznak, és az utóbbiak mindnyájan az épület romjai alatt lelik halálukat. És vajon miként reagál e szörnyű csapásokra a kárvallott? A "Sátán" vagy az "Úr" véleményét igazolja-e a magatartásával? Szidja-e az őt ért bajok miatt istenét vagy továbbra is vallásos marad? A Biblia szerint ''belenyugvással ''vette tudomásul a sorscsapásokat. Megszaggata köntösét, megnyírta a fejét, majd a földre borulva így beszélt (1,21-22): ''"Mezítelen jöttem kí anyám méhéből, / mezítelen is megyek el. / Az ÚR adta, az ÚR vette el. / Áldott legyen az ÚR neve.!'' Ezt követően – mondja az Ószövetség – ismét megjelenik a "Sátán" az "Úr" előtt, aki megjegyzi neki: "Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön. Feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. Még most is kitartóan feddhetetlen, bár ''felingereltél ''[?] ''ellene, ''hogy ''ok nélkül tönkretegyem." A ''"Sátán" azonban így felelt az "Úr"nak: "Bőrért bőrd ad ''az ember, ''de ''az életéért mindent odaad. ''Nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá a csontjaira és a húsára, majd káromol még téged!" Ám az istenség ismét elutasítja a nézetét, és fölhatalmazza a "Sátán"-t, hogy vitájuk eldöntése céljából betegséggel sújtsa Jóbot. Az Ótestamentum szerint az ördögi lény tetőtől talpig rosszindulatú ''fekélyekkel ''veri meg "hősünk"-et, akihez tulajdon ''felesége ''így beszél: "Még most is kitartóan feddhetetlen vagy? ''Átkozd meg Istent, és halj meg!" ''Jób azonban nem fogad szót asszonyának, hanem a következőt válaszolja neki: "Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! ''Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk." ''(2,9-10.) A Biblia szerint tóbot e nyomorult helyzetében felkeresik a barátai: ''Elifáz, Bildád ''és ''Cófár. ''Mégpedig ama előzetes szándékkal, hogy hallomásból ismert szenvedései kapcsán megvigasztalják ők. Ám amikor hozzáérkezve megpillantják, és alig ismerik meg betegségtől eltorzult közös barátjukat, képtelenek megszólalni, s némán ülnek mellette hét nap és hét éjjel, mert látják, hogy "milyen nagy a fájdalma". Megszólal viszont a bajoktól kínzott ''Jób, ''és rettenetes módon ''elátkozza ''azt ''a napot, ''amelyen ''fogant, ''amelyen ''megszületett; ''saját ''halálát ''kívánja, és szemrehányást tesz istennek az őt sújtó szenvedésekért (3,3-26). (Maga ez a megrázó átok a bibliai gondolatokat és aforizmákat tartalmazó fejezetben olvasható.) ''Elifáz ''azonban megröja az átkozódásért, mondván neki: bizonyára rosszat tettél, és ezért jogos büntetésként érnek most téged a bajok. ''Jób ''tiltakozik. Úgy véli, ártatlanul bünteti az isten, akihez így beszél (7,20-21): "Ha vétkeztem, mit követtem el / ellened, emberek őrzője? / Miért tettél a céltábláddá? / Talán terhedre vagyok? / Miért nem bocsátod meg hibámat, / miért nem nézed el bűnömet? / Hiszen már a porban fekszem, / mire keresel, már nem leszek." A másik barát, ''Bildád ''is csatlakozik Elifáz véleményéhez. Ő is bűnösnek tartja Jóbot, és – helytelenítve az isten elleni lázadását – megkérdi tőle: "Meghamisítja-e Isten a jogot, / elferdíti-e a Mindenható az igazságot?" Majd a saját kérdésére így válaszol: "Nem veti meg Isten a feddhetetlent, / és nem fogja kézen a gonosztevőket." (8,3.20.) Jób azonban nem fogadja el Bildád nézetét. Önmagáról kijelenti: "Feddhetetlen vagyok!", istent pedig kegyetlen önkényúrnak tekinti, s a következőket mondja róla: " ..viharral kerget engem, / ok nélkül szaporítja sebeimet. / Lélegzetet sem hagy vennem, / hanem keserűséggel lakat jól. / A hatalmaskodó erőszakra azt mondja: Itt vagyok! / A törvénykezésre pedig: Ki idézhet meg engem? / Ha igazam lenne is, bűnösnek mondana szája, / ha feddhetetlen lennék is, hamisnak tartana. / … / Véget vet feddhetetlennek és bűnösnek. / Ha ostora hirtelen megöl, / gúnyolja az ártatlanok csüggedését. / Bűnös ember kezébe jut az ország, / elfedi a bírák arcát. / Ki teszi ezt, ha nem ő`?" (9,17--20.22--24.) Egyúttal hangsúlyozza: sajnos, nem mehetek vele döntőbíróhoz, hogy kettőnk ügyéről a törvény határozzon, mert ő isten, én pedig csupán ember vagyok. Majd keserűséggel teli hangon mondja az "Úr"-nak: "Kezed formált és alkotott engem, / azután elfordulsz, és el akarsz pusztítani? / Emlékezz csak: úgy ''formáltál ''engem, mint egy ''agyagedényt, / ''mégis újra porrá teszel?" (10,8-9.) A halált, a másvilág sötétségét óhajtó, önmagát ártatlannak tartó Jób ellen a harmadik barát, ''Cófár ''is szót emel. Bűnösnek tekinti őt, s arra szólítja föl, hogy alázkodjék meg isten előtt, és akkor sorsa jobbra fordul. ''Jób ''azonban ismét tiltakozik, mondván, ő ártatlan, és azt fejtegeti, hogy a világ összes – jó, ill. rossz – történése a mindenható isten műve. Ő adja a bölcsességet, a hatalmat, az erőt, a sikert; ő változtat bolonddá tanácsadókat, papokat, és űz bírákból gúnyt; ő tesz naggyá, majd pedig pusztít el népeket. Barátfait Jób azzal vádolja, hogy hazugságot kennek rá, miközben gyógyítani akarják. Szemükre hányja, hogy rossz orvosok, és magának az istennek kiáltja világgá, milyen nyomorult az emberi sors. Megrázó panaszára azonban csak ''Elifáz ''válaszol, aki gőgös önteltséggel vádolja. Ám Jób a bajok által nem gyötört barátoknak voltaképpen azt feleli, amit a görög tragédiaíró, ''Aiszkhülosz ''az ókorban így fogalmazott meg: "Könnyű annak, kit baj nem ért, a szenvedőt / a biztos partról bölcs szavakkal inteni." (Pais István: "Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák." 65. oldal.) Az önmagát igaztalanul üldözöttnek tekintő és nyomorúsága miatt a sírt, a halált mint megváltást kívánó Jób szavaira most ''Bildád ''reagál. Ez a barát bűnösnek és álnoknak nevezi, s szörnyű büntetésekkel rémiszti Jóbot. Ám az utóbbi elutasítja a vádat, mondván: az isten az, aki engem bajokba sodort. (Idevonatkozó keserű-kemény-fölháborodott szávai a bibliai gondolatokat, aforizmákat tartalmazó fejezetben olvashatók.) Bildád nézetéhez kapcsolódva ''Cófár ''megismétli az istentelenség, az álnokság vádját. A két barátnak adott jóbi válasz (21,7-15) – amelyet ugyancsak az előbb említett fejezetben közlök – az állítólagos isteni világirányítás erkölcstelen-barbár voltát hangsúlyozza, s tartalmilag azonos ama nézettel, amelyet ''Szophoklész ''fejtett ki a "Philoktétész"-ben: "…A rosszak nem pusztulnak el. Ezeket óvják, gondozzák az istenek, Botozni méltó gazfickókat kéjesen Szeretnek az Alvilágból visszatartani, S a jókat, az igazakat küldik ők oda. Mit mondjak? Míg tetteiket magasztalom, Azt látom, hogy gonosztevők az istenek." ''(Pais István: "Antik bölcsek, gondolatok,'' ''aforizmák. 230. oldal.)'' A nyomorúságai miatt isten ellen nyíltan lázadó Jóbot most ''Elifáz ''figyelmezteti: Nem vagy ártatlan, rászolgáltál a büntetésekre! Ne lázongj, és tűrd békével a szenvedéseket! Bízd magad istenre, és akkor sorsod majd jobbra fordul! – A szerencsétlen ''Jób ''azonban nem fogadja meg Elifáz tanácsait. Az őt ért igazságtalanságok ügyét ''magával, ''az ''istennel ''szeretné tisztázni. Ám igyekezete haszontalan, mivel az "Ur"-at nem leli sehol (a vonatkozó szöveg – 23,3-9 – a bibliai gondolatokat, aforizmákat tartalmazó fejezetben olvasható), holott szeretné – többek közt – azt is megtudni tőle: Miért nem bünteti meg azokat, akik az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét zálogba viszik, lelökik az útról a szegényeket? Vajon miért nem törődik e sok bűnnel az isten? Jób kérdéseire ''Bildád ''ad elvi jellegű választ, mondván, nem kell mindenen megütközni, hisz az összes ember bűnös. Ám Jób továbbra is perel: az isten az, aki az én igazamat elfordította, mert az én ajkaim nem szólnak álnokságot, és ezért nem érthetek egyet veletek. Egyébként is különös jelenség – fejtegeti Jób –, hogy az ember képes a természet dolgait kikutatni, ám a bölcsesség mivoltát nem tudja feltárni, noha az isten kijelentetté: a bölcsesség azonos az "Úr" félésével, az értelmesség pedig a gónosztól való tartózkodással. Majd korábbi boldogságát összehasonlítja mostani nyomorúságával, és panaszosan így kiált fel (31,35): "Bárcsak meghallgatna valaki!" A történések e pontján újabb szereplő, bizonyos ''Elíhú ''lép színre. Ő eddig hallgatott, mert a Jóbot bíráló másik három barátnál fiatalabb volt, és nem tartotta ildomosnak, hogy a nála idősebbekkel együtt megszólaljon a vitában. Most azonban két dolog is véleménynyilvánításra készteti. Egyfelől az, hogy Jób igazabbnak tartotta magát az istennél. Másfelől pedig az, hogy az eddig vitatkozó Elifáz, Bildád és Cófár képtelenek voltak megfelelő érveket fölvonultatni a lázadó Jób ellen. A barátoknak ezt mondja: tóbot nem cáfolta meg egyikőtök sem, és tévedtek, amikor úgy vélitek, hogy Jóbnál oly bölcsességgel találkoztatok, amely kapcsán őt csak az isten győzheti meg, mert én majd be fogom bizonyítani Jób nézeteinek a helytelenségét. Aztán Jóbhoz fordul, és így beszél hozzá: "Te azt mondtad fülem hallatára, / és én hallottam hangos szavaidat: / Tiszta vagyok, vétség nélkül, / ártatlan vagyok, nincs bűnöm, / Isten mégis talál bennem kifogásolnivalót, / ellenségének tart engem, / béklyót tett a lábamra, / ellenőrzi minden ösvényemet. / Erre azt felelem, hogy nincs igazad, / mert Isten nagyobb a halandónál." (33,8-12.) Majd ezután a következőket jegyzi meg neki: háborogsz, hogy az isten nem felel a kérdéseidre, holott ő gyakran (pl. álomban) inti a rossztól való tartózkodásra az embereket, ám ők nem ügyelnek rá, s büntetéseket maguk után vonó gonoszságokat cselekszenek. Később pedig fölszólítja tóbot, hogy csak hallgassa őt, mert ő megtanítja a bölcsességre. Az utóbbi Elíhú szerint a következőkben áll (34, 10-12): "Távol van Istentől a bűn, / és a Mindenhatótól az álnokság. / Tettei szerint fizet az embernek: / mindenki azt találja, amit keresett. / Bizonyos, hogy Isten nem követ el törvénytelenséget, / és a Mindenható nem ferdíti el az igazságot." Épp ezért Elíhú azt javasolja Jóbnak, hogy az isten elleni lázadás helyett vallja meg töredelmesen a bűneit, alázza meg magát, és lépjen a tisztesség útjára. Egyúttal a maga igazságát az istenénél nagyobbra tartó Jóbnak azt fejtegeti: isten igazságosan ítél, csak a gonoszokat bünteti meg, és téged is megszabadítana szenvedéseidtől, ha az erény újtára térnél. Végül Elíhú így zárja a Jóbot bíráló beszédét (37,23-24): "A Mindenhatót nem tudjuk megtalálni, / hatalma fenséges. / A jogot és a teljes igazságot / mégsem nyomja el. / Azért félik őt az emberek, / mert rá sem néz azokra, / akik bölcsnek tartják magukat." Ekkor a Jób-könyvben új fordulatot vesznek a történések. Az emberi szereplők közt az arról a nagy világnézeti kérdésről folyó vitába, hogy vajon van-e isten, megismerhető-e, és igazságosan intézi-e ő a földi halandók sorsát, ''maga az "Úr" ''avatkozik bele, és így beszél ''a forgószélből ''Jóbhoz (38,2-38): "Ki akarja elhomályosítani örök rendemet értelem nélküli szavakkal? Övezd föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem! Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat! Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt? Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét, amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak? Ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor buzogva előtört a föld gyomrából, amikor felhőbe öltöztettem, és sűrű homállyal takartam be, amikor határt szabtam neki, zárat és ajtókat raktam rá, és ezt mondtam: Eddig jöhetsz, tovább nem! Ez ellene áll büszke hullámaidnak! Lett-e parancsodra reggel, mióta élsz? Kijelölted-e a hajnalnak a helyét, hogy szélénél fogva megragadja a földet, és lerázza róla a bűnösöket? Formálódik, mint az agyag a pecsét alatt, és előtűnik a föld, mintha fel volna öltöztetve. Így veszi el a bűnösöktől a világosságot, és összetöri a fölemelt kart. Eljutottál a tenger forrásáig? Bejártad a mélység alját? Föltárultak-e előtted a halál kapui? A halál árnyékának kapuit láttad-e? Megfigyelted-e a földet teljes szélességében? Mondd el mindezt, ha tudod! Melyik út visz a világosság lakóhelyéhez, és hol a helye a sötétségnek? Vissza tudod-e vinni határai közé, ismered-e a házába vezető ösvényt? Tudod te, hiszen akkor születtél, napjaid száma igen nagy! Eljutottál-e a hó raktárához? A jégeső raktárát láttad-e? A nyomorúság idejére tartogatom ezt, a harc és a háború napjára. Melyik útról oszlik el a világosság, és honnan árad szét a keleti szél a földön? Ki ásott csatornát a felhőszakadásnak, és utat a mennydörgő viharfelhőnek, hogy esőt adjon a lakatlan földre, az ember nem lakta pusztára, hogy bőven megitassa a puszta sivatagot, és zöldellő növényzetet sarjasszon? Ki az apja az esőnek, és ki nemzette a harmatcseppeket? Kinek a méhéből származik a jég, és az égből hulló darát ki nemzette? Összesűrűsödnek a vizek, mint a kő, és befedik a mélység felszínét. Össze tudod-e kötni a Fiastyúk szálait? A Kaszás-csillag köteleit meg tudod-e oldani? Föl tudod-e kelteni időben az állatöv csillagait? Tudod-e vezetni a Nagymedvét fiaival együtt? Ismered-e az ég szabályait? Talán te határoztad meg uralmát a földön? El tudod-e juttatni hangodat a felhőkig, hogy vízáradat borítson el téged? Tudsz-e villámokat küldeni útjukra, és mondják-e neked: Itt vagyunk? Ki adott bölcsességet a sötét felhőkbe, vagy a légi tüneményeknek ki ajándékozott értelmet? Ki olyan bölcs, hogy meg tudja számlálni a fellegeket, és ki tudja kiüríteni az ég tömlőit, ha megkeményedik a föld, mint az öntvény, és egymáshoz tapadnak a göröngyök?" A forgószélből megszólaló "Úr" beszédének az eleje, amelyet most idéztem, a mindenség csodás voltára hivatkozva igyekszik megindokolni azt a vallási nézetet, hogy isten teremtette és irányítja a világot. És ugyanezt az álláspontot törekszik elfogadtatni az istenség a beszéd idézésre nem kerülő folytatásában is, amely (38,39 – 39,30) az állatvilág célszerű jelenségeivel kívánja igazolni: földöntúli hatalom hozta létre és kormányozza a valóságot. Fejtegetésének lezárásaként aztán az "Úr" így szól Jóbhoz (40,2): "Mit perlekedik a Mindenhatóval az akadékoskodó? / Aki Istennel akar vitatkozni, feleljen neki!" A Biblia szerint ''Jób ''ekkor megretten, és önmaga parány-voltát belátva, bűntudatosan válaszol az istenségnek (40,4-5): "Bizony, könnyelmű voltam! / Mit felelhetnék neked? / Kezemet a számra teszem. / Egyszer beszéltem, de ezután nem szólok, / vagy ha kétszer: többé nem teszem." Ám az istenség úgy érzi, még további érveket kell fölvonultatnia saját hatalmának a megismertetése céljából. Épp ezért egy újabb beszédet intéz Jóbhoz. Magát ezt a beszédet (40,7-41,26), amely hosszúságát és tartalmát tekintve az elsőhöz hasonló, – Jóbhoz intézve szavait -- így kezdi: "Övezd csak föl derekadat férfiasan! / Én kérdezlek, te meg oktass engem! / Semmivé akarod tenni az én igazságomat? / Bűnösnek mondasz engem, hogy te lehess igaz?" Mindezek után ''Jób ''töredelmes bűnbánatot tart, belátja az isten mindenhatóságát, és így felel az "Úr"-nak (42,2 -6): "Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál. Ki merné elhomályosítani az örök rendet tudatlanul? Azért mondottam, hogy nem értem. Csodálatosabbak ezek, semhogy felfoghatnám. Hallgass meg, hadd bészéljek! Én kérdezlek, te pedig oktass engem! Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban." A Bibliát megismerni igyekvő olvasó számára nem lehet érdektelen az sem, hogy a fenti eseményeket követően vajon mily történésekkel zárul le a Jób-könyv. E történések közül az ''első ''az, hogy az "Úr" sajátos ''büntetést ''ró ki ''Jób három barátjára, ''Cófárra, Bildádra és Elifázra, s az utóbbi férfiúhoz így beszél (42,7-8): "Haragra gerjedtem ellened és két barátod ellen, mert nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint szolgám, Jób. Azért vegyetek ''hét bikát ''meg ''hét kost, ''menjetek el szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be ''égőáldozatot magatokért! ''Szolgám, Jób pedig imádkozzék értetek. Mert csak rá való tekintettel nem szégyenítlek meg benneteket, hiszen nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint szolgám, Jób." A ''második ''fontos történésről a következőket mondja az Ótestamentum (42,10-17): "Az ÚR ''jóra fordította Jób sorsát, ''miután Jób imádkozott barátaiért, és ''kétszeresen visszaadta ''Jóbnak mindazt, ''amije volt. ''Elment hozzá minden férfi- és nőrokona, és minden régi ismerőse, és együtt étkeztek vele házában. Részvéttel vigasztalták azért, hogy olyan sok bajt bocsátott rá az ÚR. Adott neki mindegyik egy pénzt és egy aranykarikát. Az ÚR pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt. Lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara. Lett még hét fia és három leánya is. Első leányát Jemimának, másodikat Keciának, harmadikat Keren-Happúknak nevezte el. Országszerte nem voltak olyan szép nők, mint Jób leányai. Apjuk fiútestvéreikkel együtt nekik is adott örökséget. Ezután Jób ''még száznegyven esztendeig ''élt, és meglátta fiait és unokáit negyedíziglen. Öregen halt meg Jób, az élettel betelve." Így ér véget Jób ótestamentumi története, amellyel kapcsolatosan az alábbiakat jegyzem meg: 1) Ez a bibliai férfiú – több ószövetségi egyénhez hasonlóan – messze túléli azt a kort, amelyet az özönvíz előtt az istenség 120 évben maximált, mert bizonyára volt már 40 esztendős az őt ért csapások idején, és a szöveg szerint sorsának jobbra fordulása után is élt még 140 – összesen tehát kb. 180 – évet. 2) Mint elöljáróban jeleztem, a Jób-könyv filozófiai ihletettségű irat, amely a következő nagy világnézeti kérdést vizsgálja: A realitásban érvényesül-e transzcendens irányítás, és ha igen, akkor ez az emberi sorsot illetően igazságos-e vagy sem? 3) A könyv főhőse, aki olykor már az ateizmushoz jár közel, hosszú időn át szinte tagadja az ilyen világirányítást, ill. amennyiben elismeri, annyiban erkölcstelennek tartja azt, mondván, hogy az ő esetében az "Úr" ártatlan embert süjt csapásokkal. 4) E nézete által ösztönzötten hadakozik aztán a három barát – Elifáz, Bildád és Cófár –, továbbá Elíhú fejtegetései ellen, amelyek azt a vallási, a kereszténységben is elfogadott meggyőződést tartalmazzák, hogy a valóságot természetfölötti hatalom kormányozza – mégpedig igazságosan! –, és ha valami rossz éri az embert, akkor az mindig az általa elkövetett gonosz cselekedet jogos isteni megtorlása. 5) A Biblia szerint Jób esetében másról, erkölcsileg pozitív magatartásának és istenhitének a kipróbálásáról van szó. Arról, hogy ez az ótestamentumi személyiség vajon csak a jó sorsa miatti hálából hű-e a természetfölötti hatalomhoz, és netán az utóbbi ellen fordul a szenvedések közepette. 6) A köznapi józan ész alapján álló ember bizonyára – mégpedig joggal – megütközik azon, hogy a későbbi zsidó vallás és a kereszténység által mindenhatónak, tökéletes erkölcsűnek és mindentudónak tekintett istenség az Ószövetségben ilyenfajta kipróbálás céljából zúdítja a bajokat Jóbra. 7) S azon is csodálkozhat, hogy erre a próbára a mindenséget létrehozó istent a "Sátán" ösztökéli, akivel szemben aztán ő maga előzetesen tudatlannak bizonyul, s aki az ártatlan Jóbot illetően gonosz cselekedetek végrehajtására kap tőle engedélyt. 8) Egyébként Jób története (és az egész Biblia) kapcsán fogas kérdés a következő: Ha egyszer a kozmoszt az isten hozta létre, s a Genezis kozmogóniai mítoszaiban semmiféle utalás nincs a megteremtésére, akkor honnét van a "Sátán"? Nos, ezt a különös "lény"-t a zsidó vallás a perzsáktól vette át, és az ő személyéhez kötötte az emberre nézve rossz dolgok eredetét. Ily módon voltaképp önmaga istenét igyekezett jónak értelmezni, ám balul sikerült a vállalkozása, mert a "Sátán" létének elfogadásával az "Úr" vagy erkölcstelennek, vagy korlátolt hatalmúnak bizonyult. 9) Végül még a következőkre kívánom fölhívni a figyelmet: Jób tragikus története egyértelműen jelzi azt a tényt, hogy a jó és a rossz válogatás nélkül éri a földi halandót – függetlenül attól, hogy erkölcsös-e, vallásos-e vagy sem. Maga az ember azonban ezt a tragikus tényt nem akarja – nem bírja – elfogadni sem érzelmileg, sem értelmileg. Perel a sorssal. Ám hasztalanul, mert Jób életének a későbbi alakulása ugyan optimizmust sugall, de a korábbi események egyértelműen jeleznek egy keserű igazságot. Ez az utóbbi pedig a következő: az emberi szféra fölött nincs transzcendens világkormányzás – tehát, sajnos, nincs pozitív értékszempontok szerinti világirányítás sem –, s így a jók nem részesülnek a megérdemelt jutalomban, a gonoszok pedig nem kapják meg azt a büntetést, amelyre rászolgálnak. ÚJTESTAMENTUMI TÖRTÉNETEK Mostanáig olyan történetekről ejtettem szót, amelyek az Ószövetségben szerepelnek. A következőkben pedig majd olyanokat mutatok be, amelyek ''az Újszövetségben ''olvashatók. Mivel aztán a Biblia két főrésze terjedelmi, tartalmi és vallási szempontból lényeges eltéréseket mutat, érthető, hogy az alább ismertetésre kerülő történetek sok vonatkozásban és radikálisan különböznek a fentebb tárgyaltaktól. A SZÉL ÉS A HÁBORGÓ TENGER LECSENDESÍTÉSE Az Újtestamentum szerint a Krisztus-alak sok csodás tettet hajtott végre. Ezek közül az egyik azzal kapcsolatos, hogy ''megfékezte a háborgó tengert. ''Erről az eseményről három evangélium is beszámol (Máté 8,23-27; Márk 4,35-41; Lukács 8,22-25). ''Az utóbbi ''írásban idevonatkozóan a következőket olvashatjuk: "Történt egy napon, hogy Jézus tanítványaival együtt ''hajóra ''szállt, és így szólt hozzájuk: »Menjünk át a tó túlsó partjára!« El is indultak. Miközben hajóztak, ő elaludt. Ekkor ''szélvihar ''zúdult a tóra, és a hajó kezdett vízzel megtelni, úgyhogy veszélyben voltak. Ekkor odamentek hozzá, fölébresztették, és így szóltak: »Mester, Mester, elveszünk!« Ő pedig felkelt, ráparancsolt ''a hullámokra, ''mire azok ''lecsillapodtak, ''és csendes lett a tenger. Aztán ezt kérdezte tőlük: ''»Hol van a ti hitetek?« ''Ők pedig félve és csodálkozva így szóltak egymáshoz: »Hát ki ez, hogy a szeleknek és a vizeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?«" ÖRDÖGÖK KIŰZÉSE Ugyancsak a három említett evangélium (Máté 8,28-34; Márk 5,1-20; Lukács 8,26-39) "számol be" arról, hogy az Újszövetség "istenembere" Gadarában egy, ill. két emberből ''kiűzte az ördögöket. ''A Márk-evangéliumban ez a csodás történet így hangzik: Jézus a tanítványai társaságában hajóval elment a "gadaraiak földjére. Amikor kiszállt a hajóból, egyszer csak szembe jött vele a sírboltok közül ''egy ''[Máté szerint ''két''] tisztátalan lélektől megszállott ember, akinek a sírboltokban volt a lakása, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki. Mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel és láncokkal, de szétszaggatta a láncokat, a bilincseket pedig összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni. Éjjel-nappal a sírokban és a hegyek között tartózkodott, kiáltozott és kővel vagdosta magát. Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, és hangosan felkiáltott: »Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem!« Jézus ugyanis ezt mondta neki: »Menj ki tisztátalan lélek ebből az emberből!« És megkérdezte tőle: »Mi a neved?« Az így felelt: »Légió a nevem, mert sokan vagyunk.« És nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Ott a hegyoldalon volt egy nagy legelésző ''disznónyáj, ''ezért a tisztátalan lelkek azt kérték tőle: »Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!« Megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és a disznókba mentek; mire a nyáj, mintegy ''kétezer állat, ''a szakadékon át a tengerbe zuhant, és ''belefulladt a tengerbe. ''Akik pedig legeltették, elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környező településekre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt. Amikor Jézus közelébe értek és látták, hogy ''a megszállott, ''akiben a légió volt, felöltözve ül, és ''eszén van, ''félelem fogta el őket. Akik látták, elmondták nekik: hogyan történt a dolog a megszállottal és a disznókkal. Ekkor kérni kezdték Jézust, hogy távozzék el határukból." (Márk 5,1-17.) A KAPERNAUMI SZÁZADOS SZOLGÁJÁNAK MEGGYÓGYÍTÁSA A következő történet Máté, Lukács (7,1-10) és János (4,46-53) evangéliumában szerepel, és belőle nem csupán egy csodás gyógyulásról értesülhetünk, hanem arról is, hogy milyen nagy a ''hit ereje, ''s milyen fontos szerepet játszik a régi vallásos gondolatvilágban a ''szómágia. ''A történet ''Máténál ''(8,5-13) a következőképp hangzik: "Amikor Jézus Kapernaumba érkezett, odament hozzá egy ''százados, ''és kérte: »Uram, ''a szolgám bénán fekszik otthon, ''és szörnyű kínjai vannak.« Jézus így szólt hozzá: »Elmegyek, és meggyógyítom.« De a százados ezt felelte rá: »Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem ''csak szólj, ''és ''meggyógyul a szolgám. ''Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és vannak alárendelt katonáim. Mondom az egyiknek: Menj el! – és elmegy, a másiknak: Jöjj ide! – és idejön, szólok a szolgámnak: Tedd meg ezt! – és megteszi.« Jézus ezt hallva, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: »Bizony mondom néktek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izraelben…« A századosnak pedig ezt mondta Jézus: »Menj el, és ''legyen a te hited szerint.« ''És ''meggyógyult a ''szolga még abban az órában." JAIRUS LÁNYÁNAK A FÖLTÁMASZTÁSA Az Újtestamentumi Jézus-alak számtalan csodát "tett". ''Bélpoklost ''(Máté, 8,1-3), ''gutaütöttet ''(9,1-7) és még sok más beteget ''"gyógyított meg". ''Varázslói képességének azonban még nagyobb erejét mutatják ama elbeszélések, amelyek szerint ''halottakat ''is fel tudott támasztani. Az ily tárgyú elbeszélések közül az egyik arról "tudósít", miként keltette életre Krisztus a ''Jairus ''nevű zsinagógai elöljáró ''leányát. ''Ez a történet – amely mellékesen egy vérfolyásos asszony csodás meggyógyulásáról is beszámol – ''Márknál ''(5,21-43) az alábbi formában olvasható (vö.: Máté 9,18-26; Lukács 8,40-56): "Amikor Jézus ismét átkelt a hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, de ő a tenger partján maradt. Ide jött hozzá az egyik zsinagógai elöljáró, név szerint ''Jairus, ''aki meglátva őt, lába elé borult, és nagyon kérte: ''»Kislányom halálán ''van, jöjj, ''tedd rá kezedet, ''hogy meggyógyuljon, és életben maradjon.« Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság is követte őt, és tolongott körülötte. Egy ''asszony pedig, ''aki ''tizenkét éve vérfolyásos volt, ''sok orvostól sokat szenvedett, mindenét ráköltötte, de nem volt belőle semmi haszna, hanem még rosszabbul lett; amikor meghallotta, amit Jézusról beszéltek, a sokaságban háta mögé kerülve, ''megérintette ruháját, ''mert így gondolkodott: »Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok.« És azonnal ''elapadt a vérzés ''forrása, és érezte testében, hogy kigyógyul a bajából. ''Jézus ''is azonnal megérezte magán, hogy ''erő áradt ki ''belőle [?], ezért a sokaságban megfordulva így szólt: »Ki érintette meg a ruhámat?« Tanítványai így feleltek: »Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezted: ki érintett meg engem?« Jézus erre körülnézett, hogy láthassa azt az asszonyt, aki ezt tette. Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. Ő pedig ezt mondta neki: »Leányom, hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges.« Még beszélt Jézus, amikor a zsinagógai elöljáró házától érkezők ezt mondták: ''»Leányod meghalt. ''Miért fárasztod még a Mestert?« Jézus azonban figyelmen kívül hagyta az üzenetet, így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: »Ne félj, csak higgy!« És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének. Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat, bement, és így szólt hozzájuk: »Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? ''A gyermek ''nem halt meg, ''csak alszik.« ''Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek atyját, anyját és a vele levőket, bement oda, ahol a gyermek feküdt. Majd ''megfogva a gyermek kezét, ''ezt mondta neki ''[arám ''nyelven]: ''»Talitha kúmi!« – ''ami azt jelenti: »Leányka, neked mondom, ''ébredj fel!« ''A leányka pedig ''azonnal jelkelt ''és járkált, mert tizenkét éves volt már." A TÖBB NAPJA HALOTT LÁZÁR ÉLETRE KELTÉSE Az ismertetett, a Jairus lányának föltámasztásáról szóló történet ugyancsak meglepő eseményről "tudósít". Egyúttal jelzi számunkra azt is, hogy ''az érintési ''(kézrátevési) és ''a szómágia ''mily hallatlan erővel élt a régi népeknél. Hasonló mozzanatokat tartalmaz magában ama elbeszélés is, amely a most vázoltnál még csodásabb halottfeltámasztásról, a már néhány napja meghalt ''Lázár életre keltéséről ''"számol be". Maga ez a történet ''János ''evangéliumában (11,1-44) szerepel, és a következőképp szól: "Volt pedig egy ''Lázár ''nevű beteg ember Betániában, Máriának és testvérének, Mártának a falujában. ''Mária ''volt az, aki megkente az Urat kenettel, és megtörölte a lábát a hajával [Máté 26,6-13; Márk 14,3- 9]: az ''a testvére, ''Lázár volt ''beteg. ''Nővérei tehát megüzenték Jézusnak: »Uram, íme, akit szeretsz, beteg.« Amikor Jézus ezt meghallotta, azt mondta: »Ez ''a betegség ''nem halálos, hanem ''az Isten dicsőségéért ''van, hogy ezáltal megdicsőüljön az Isten Fia.« Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt, de azután így szólt tanítványaihoz: »Menjünk ismét Júdeába!« A tanítványok azt mondták neki: »Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?« Jézus így válaszolt: »Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát, de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága.« Ezeket mondta nekik, és hozzátette: ''»Lázár, ''a mi barátunk ''alszik, ''de elmegyek, hogy felébresszem.« A tanítványok azt felelték rá: »Uram, ha alszik, meggyógyul.« Jézus ''a haláláról ''beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről van szó. Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: »Lázár ''meghalt, ''és örülök [?], hogy nem voltam ott: ''tiértetek, hogy higgyetek. ''De menjünk el hozzá!« ''Tamás …'' azt mondta tanítványtársainak: »Menjünk el mi is, hogy ''meghaljunk vele.'' Amikor … Jézus odaért, megállapította, hogy Lázár ''már négy napja ''van ''a sírban. ''Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez, ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária azonban a házban maradt. Márta ekkor így szólt Jézushoz: »Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.« Jézus ezt mondta neki: ''»Feltámad a ''testvéred!« Márta így válaszolt: »Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.« Jézus ekkor azt mondta neki: ''»Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. ''Hiszed-e ezt?« Márta így felelt: »Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.« Ezt mondta, és elment, titokban szólt a testvérének, Máriának: »A Mester itt van, és hív téged.« Az pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és eléje ment. De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen tartózkodott, ahol Márta találkozott vele. A zsidók, akik vele voltak a házban, és vigasztalták, meglátták, hogy Mária gyorsan felkelt, és kiment. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, hogy a ''sírbolthoz ''megy, hogy ott sírjon. Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: »Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.« Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, felindult lelkében és háborgott [?], és megkérdezte: »Hova helyeztétek őt?« Azt felelték: »Uram, jöjj és lásd meg!« Jézus könnyekre [?] fakadt. A zsidók ezt mondták: »Íme, mennyire szerette!« Közülük néhányan pedig így szóltak: »Ő, aki a ''vak ''szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?« Jézus tovább háborogva [?] magában ''a sírhoz ''ment: ez egy ''barlang ''volt, és kő feküdt rajta. Jézus így szólt: »Vegyétek el a követ!« ''Márta, ''a halott testvére így szólt hozzá: »Uram, már szaga van, mert negyednapos.« Jézus azonban ezt mondta neki: »Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?« Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és azt mondta: »Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Tudtam is, hogy mindig meghallgatsz, csak a kívülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.« Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: ''»Lázár, jöjj ki!« ''És ''kijött a halott, keze és lába körülkötve ''pólyákkal [''Károli: ''"lábain és kezein kötelékekkel megkötözve"], arca pedig kendővel bekötve. Jézus szólt nekik: ''»Oldjátok fel, ''és hagyjátok elmenni.«" A NAINI IFJÚ FÖLTÁMASZTÁSA Míg a két fenti esetben a halottakat Jézus ''kérésre ''"támasztotta föl", addig a ''harmadik ''életre keltő tette a pillanat műve, az egyetlen fiát elvesztett özvegyasszonyon való ''humánus ''megkönyörülésből fakadó cselekedet volt. Magáról erről az eseményről ''Lukács ''evangéliumában (7,11-17) a következő olvasható: Jézus "elment egy ''Nain ''nevű városba, vele mentek tanítványai és nagy sokaság is. Amikor közeledett a város kapujához, íme egy ''halottat ''hoztak kifelé, egy ''özvegyasszony egyetlen fiát, ''és a városból nagy sokaság követte. Amikor az Úr meglátta az asszonyt, ''megszánta, ''és így szólt hozzá: »Ne sírj!« Azután odalépett, és ''megérintette a koporsót. ''Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: ''»Ifjú, ''neked szólok, ''kelj fel!« ''Erre ''felült a halott, ''és elkezdett ''beszélni; ''Jézus pedig átadta az anyjának. Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és azt mondták: »Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta az Isten az ő népét.« Ez a hír elterjedt róla az egész Júdeában és az egész környéken." PÉTER ÉLETRE KELTI TÁBITÁT, PÁL PEDIG EUTIKHOSZT Az Újszövetség szerint nem csupán a Jézus-alak birtokolt természetfeletti képességeket, hanem a tanítványai is. Mint több újtestamentumi iratból megtudhatjuk, az apostolok számos csodát hajtottak végre. Mágikus tetteik közül messzemenően kitűnik az, amellyel ''Péter ''apostol ''föltámasztotta ''a ''Tábita ''nevű halott joppéi nőt. Erről a tanítványról az Apostolok cselekedetei megemlíti, hogy a gyülekezetek meglátogatása során eljutott Liddába, ahol egy 8 éve bénán fekvő embert a szó mágikus parancsával egészségessé tett. Majd ezután kel-tette életre a halott Tábitát. Idevonatkozóan az Újtestamentum az alábbiakat közli: "Joppéban volt egy nőtanítvány, név szerint ''Tábita, ''amí azt jelenti: Dorkász, vagyis Zerge. Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát. Éppen azokban a napokban megbetegedett, és ''meghalt. ''Miután megmosták, kiterítették a felső szobában. Mivel Lidda közel volt Joppéhoz, a tanítványok, akik meghallották, hogy ''Péter ''ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: »Késedelem nélkül jöjj át hozzánk!« Péter felkelt, és velük ment. Amikor odaért, felvezették a felső szobába, az özvegyasszonyok pedig mind elébe álltak, sírtak és mutogatták azokat az ingeket és ruhákat, amelyeket Dorkász készített, amíg velük volt. Péter ekkor kiküldött mindenkit, letérdelt, imádkozott, azután a holttest felé fordult, és ezt mondta: ''»Tábita, kelj fel!« Az ''kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült. Péter odanyújtotta neki a kezét, és talpra állította; majd behívta a szenteket és az özvegyeket, s megmutatta nekik, hogy él. Elterjedt ennek a híre az egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban." (Ap. csel. 9,36-42.) Az Újszövetség szerint a halottfeltámasztás csodás képességét nem csupán a tanítvány Péter birtokolta, hanem a kereszténység elterjesztésében központi szerepet játszó ''Pál ''apostol is. Ő – mondja róla az Apostolok cselekedetei (20,7-12) – Tróász városában egy ''Eutikhosz ''nevű fiatalembert keltett életre. A Biblia ezt az állítólagos csodát így beszéli el: "A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, ''Pál ''prédikált nekik, és mivel másnap el akart utazni, a tanítást egész éjfélig meghosszabbította. Elég sok lámpás volt abban a felső szobában, ahol együtt voltunk. Egy ''Eutikhosz ''nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álamba merült, mivel Pál sokáig prédikált, és az álomtól elnehezülve ''leesett a harmadik emeletről, ''úgyhogy ''holtan ''szedték fel. Ekkor Pál lement, ''ráborult, ''átölelte, és ezt mondta: »Ne zajongatok, mert a lelke benne van.« Azután felment, megtörte a kenyeret, evett, és még sokáig, egészen virradatig beszélt hozzájuk, majd útnak indult. A fiút ''élve ''hozták fel, és egészen megvigasztalódtak." HALOTTAK FÖLTÁMASZTÁSA AZ ÓSZÖVETSÉGBEN Mint eddig gyakran láttuk – és a későbbiekben is többször tapasztalni fogjuk –, az Újszövetség számos vonatkozásban nem csupán különbözik az Ótestamentumtól, hanem kötődik is ahhoz. Ez a kapcsolódás abból a szempontból is fennáll, hogy a halottak Jézus, Péter és Pál általi életre keltéséhez hasonló esetek ''a zsidó vallás Bibliájában is ''szerepelnek. Mégpedig ''három ''alkalommal. A csodás eseményt az Ótestamentumban ''Illés ''próféta, ''Elizeus ''próféta, ill. – igen meglepő módon – az utóbbi személy ''teteme ''idézi elő. ''Az első ''halottfeltámasztási (némiképp zavaros szövegű) történet (1 Kir. 17,8-24), amelyet megelőz Illésnek egy – lisztet és olajat – ''szaporító ''mágikus cselekedete, a következő módon hangzik a Bibliában: "…így szólt hozzá [ti. Illéshez] az ÚR igéje: Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó ''Sareptába, ''és lakj ott! Én megparancsoltam ott egy ''özvegyasszonynak, ''hogy ''gondoskodjék rólad. ''Fölkelt tehát, és elment Sareptába. Amikor a város bejáratához érkezett, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Odakiáltott neki, és ezt mondta: Hozz nekem egy kis ''vizet ''valamilyen edényben, hadd igyam! Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és ezt mondta: Hozz nekem egy falat ''kenyeret ''is magaddal! De az asszony így felelt: A te Istenedre, az élő ÚRra mondom, hogy ''nincs ''honnan vennem. Csak egy ''marék liszt ''van a fazekamban, és egy ''kevés olaj ''a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve ételt készítsek magamnak és ''a fiamnak. ''Ha azt megesszük, azután meghalunk. Illés azonban ezt mondta neki: Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de előbb készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak csak azután készíts! Mert így szól az ÚR, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki, míg az ÚR esőt nem ad a földre. Az asszony elment, és Illésnek a beszéde szerint járt el. És evett ő is, meg az asszony és a háza népe is nap mint nap. A ''lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki, ''az ÚR ígérete szerint, amit megmondott Illés által. Történt ezek után, hogy ''megbetegedett az ''asszonynak, a ház tulajdonosának ''a fia, ''és betegsége olyan súlyossá vált, hogy már ''nem is lélegzett ''[tehát ''meghalt'']. Az asszony így szólt Illéshez: Mi bajod van velem, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy emlékeztess bűnömre, és ''megöld a fiamat? Ő ''ezt mondta neki: Add ide a fiadat! És elvette az öléből, felvitte a felső szobába, ahol lakott, és az ágyra fektette. Majd az ÚRhoz kiáltott, és ezt mondta: ''Istenem, URam! Még bajt is hozol erre az özvegyre, ''akinek én a vendége vagyok, és ''megölöd a fiát?! ''Azután ''háromszor ráborult a gyermekre, ''és így kiáltott az ÚRhoz: Istenem, Uram! ''Térjen vissza a lélek ebbe a gyermekbe! Az ''ÚR meghallgatta Illés szavát, ''a lélek ''pedig ''visszatért a gyermekbe, ''és ''az föléledt. ''Ekkor Illés fogta a gyermeket, levitte a felső szobából a házba, odaadta az anyjának, és ezt mondta Illés: Nézd, él a fiad! Az asszony így felelt Illésnek: Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te szádban az ÚR igéje." ''A másik ''ószövetségi halottföltámasztás – mint említettem már – ''Elizeus ''nevéhez fűződik, aki – úgy tűnik – e téren is folytatja mestere, Illés munkálkodását, midőn életre kelti egy ''súnémi asszony fiát. ''Ezt a csodás eseményt az Ótestamentum (2 Kir. 4,8-37) így beszéli el: "Egyszer ''Elizeus ''elment Súnémba. Volt ott egy jómódú ''asszony, ''aki marasztalni szokta őt, hogy ott egyék. Ezért ahányszor csak arra járt, betért oda, hogy nála egyék. Az asszony így szólt a férjéhez: Nézd csak, én tudom, hogy Isten szent embere az, aki mindig betér hozzánk. Építsünk neki egy kis ''felső szobát, ''tegyünk bele neki ágyat, asztalt, széket és mécsest, hogy ott szálljon meg, amikor hozzánk jön! Történt egyszer, hogy odaérkezett ''Elizeus, ''megszállt a felső szobában, és lefeküdt ott. Majd ezt mondta ''Géhazinak, ''a szolgájának: Hívd ide ezt a súnémi asszonyt!… Még ezt is mondta a szolgájának: Mondd meg neki: Látom, hogy milyen figyelmesen gondoskodol rólunk. Mit tehetek érted? Nincs-e valamilyen ügyed, amelyről beszélhetnék a királlyal, vagy a hadseregparancsnokkal? De ő így felelt: Én a saját népem körében lakom. Elizeus ezt mondta: Mégis mit tehetnék érted? ''Géhazi ''közbeszólt: Hiszen ''nincs fia, a férje meg öreg. ''Elizeus így szólt: Hívd ide ''az asszonyt! ''Amikor odahívta, az megállt az ajtóban. Elizeus így szólt: Egy év ''múlva fiút ölelsz ''[azaz: fiad lesz]. Az asszony így felelt: Ugyan, uram, Isten embere, ne ámítsd szolgálódat! De teherbe esett ''az asszony, ''és ''fiút szült egy év múlva, ''abban az időben, amelyet Elizeus megmondott neki. Amikor felnőtt ''a gyermek, ''egy alkalommal kiment az apjához, az aratókhoz. Egyszer csak azt mondta az apjának [?]: Jaj a fejem, a fejem! Az apja meghagyta a szolgájának, hogy vigye el az anyjához. Az föl is vette, és elvitte az anyjához; annak a térdén feküdt délig, akkor ''meghalt. ''Az anya fölment, és lefektette az Isten emberének az ágyára, rázárta az ajtót, és elment. Odahívta a férjét, és így szólt: Küldj ide egy szolgalegényt meg egy szamarat, hadd siessek az Isten emberéhez, aztán visszatérek. De a férfi csak azt kérdezte: Miért mégy ma hozzá? Hiszen ''nincs ''sem ''újhold, ''sem ''szombat! Az asszony ''így szólt: Hagyj békén! És fölnyergelve a szamarat, ezt mondta a szolgalegénynek: Hajtsd az állatot állandóan, és ne akadályozz a vágtatásban, amíg nem szólok neked! Elment tehát, és ''megérkezett az Isten emberéhez ''a Karmel-hegyre. Amikor az Isten embere távolról meglátta őt, így szól Géhazihoz, a szolgájához: Nézd csak, az ott a súnémi asszony! Fuss eléje, és kérdezd meg, hogy jól van-e ő, jól van-e a férje, és jól van-e a gyermeke? Az asszony így felelt: Jól! De amikor odaért az Isten emberéhez a hegyre, átkarolta a lábát. Géhazi odalépett, hogy félretaszítsa, de az Isten embere így szólt: Ne bántsd, hiszen el van keseredve, és az ''ÚR eltitkolta [?] előlem, ''nem jelentette ki ezt nekem. Az asszony ezt mondta: Uram, ''kértem-e én fiút? ''Nem azt mondtam-e, hogy ne hitegess engem?! Akkor Elizeus így szólt ''Géhazihoz: ''Övezd fel derekadat, vedd kezedbe a ''botomat, ''és menj el! Ha valakivel találkozol, ne köszönj neki, és ha valaki neked köszön, ne válaszolj! Tedd a botomat a fiú arcára! De a fiú anyja így szólt: Az élő Úrra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak itt! Elindult ''Elizeus, ''és ment az asszony után. ''Géhazi ''már előttük elment, és ''a botot a fiú arcára tette, ''de az nem szólt, és nem eszmélt. Visszatért tehát Elizeushoz, és jelentette neki, hogy ''nem ébredt fel a fiú. ''Ekkor ''Elizeus ''bement a házba, ahol a fiú ''holtan ''feküdt az ágyán. Bement, bezárta kettőjük mögött az ajtót, és imádkozott az ÚRhoz. Majd ''fellépett az ágyra, odafeküdt a gyermek mellé, és rátette száját a szájára, szemét a szemére, tenyerét a tenyerére. ''Ahogy így ráhajolt, ''fölengedett a gyermek teste. ''Majd néhányszor föl-alá járt a házban, azután ismét odalépett, és ''föléje hajolt. ''Ekkor ''a fiú ''tüsszentett hétszer egymás után, és ''felnyitotta a szemét. ''Ő pedig odahívta Géhazit, és azt mondta: Hívd ide a súnémi asszonyt! Az odahívta, és amikor odament hozzá, így szólt: Viheted a fiadat. Az asszony odamenve a lábához esett, a földre borult, azután vette a fiát és elment." Végül ''a harmadik ''olyan ótestamentumi történet, amely egy halott megelevenedéséről szól, a Királyok második könyvében (13,20-21) olvasható. Ez így hangzik: ''"…meghalt Elizeus, ''és eltemették. ''A következő esztendőben ''móábi rablócsapatok törtek be az országba. Éppen ''akkor temettek egy embert, ''de amikor [ti. a temetést végzők] meglátták a rablócsapatot, belökték azt az embert [a holtat] ''Elizeus sírjába, ''és elmentek. Az az ember [a holttest] pedig ''hozzáérve Elizeus teteméhez, életre kelt, és ''talpra állt." Miután ismertettem, hogy a Bibliában milyen halottfeltámasztási elbeszélések szerepelnek, legyen szabad néhány megjegyzést tennem velük kapcsolatosan. 1) E "történések"-ben az élet elmúlása elleni tiltakozás, a ''halál legyőzésének óhaja ''fejeződik ki. 2) Maga ez az érzelmi kívánás ösztönzi elemi erővel a fantáziadús bibliai szerzőket arra, hogy Illésnek, Elizeusnak, az utóbbi próféta tetemének, valamint az "istenember" Jézusnak, a tanítvány Péternek és Pál apostolnak halottat életre kelteni tudó képességet tulajdonítsanak. 3) Ám miközben a szóban forgó eseményeket alapvetően a vallásos emberi fantázia termékének tartjuk, el kell ismernünk, hogy az őket megörökítő elbeszélések mögött egyes aspektusokban ''reális történések emléke ''húzódik meg. Mert azt ugyan nem hihetjük el, hogy Jézus a négy napja eltemetett, már szagos Lázár-tetemet, Elizeus a súnémi asszony hosszabb ideje halott fiát és az utóbbi próféta egyéves teteme a melléje a sírba bedobott holttestet életre keltette, de a mai tudományos ismeretek fényében azt szinte biztosra vehetjük, hogy némelykor ''tetszhalottak föléledhettek, ''továbbá azt is, hogy némelykor sor került ''a klinikai halál állapotából ''való fölélesztésre. Ilyen szempontból rendkívül elgondolkodtató az a szövegrészlet, amelyet fentebb idéztem, s amely azt írja le, milyen sajátos ''testi műveleteket ''végzett Elizeus annak érdekében, hogy a súnémi asszony fiát a halál állapotából föltámassza. 4) A most elmondottakkal összefüggésben gondoljunk egyúttal arra ís, amit az áldozás és a mágia témakörét tárgyaló fejezetben szintén hangsúlyoztam, s amit különféle ókori (vagy mai primitív) népeknél (pl. az antik görögöknél) is tapasztalhatunk: a ''papi-prófétai-mágusi tevékenységet és a gyógyítást ''gyakran ''ugyanaz ''a személy végzi. 5) Közben ne feledkezzünk el arról sem, hogy némely egyének ''.sajátos-a ''többi embernél meg nem lévő ''-tulajdonságokat ''birtokolnak, s ezek révén oly hatásokat tudnak előidézni, amelyek keltésére mások képtelenek. (Gondoljunk csak Uri ''Geller ''különös adottságaira!) 6) Az elmondottakat figyelembe véve nyitott elmével kell tekintenünk a múlt csodáira, mert a realitásban minden bizonnyal számlatan oly oksági kapcsolat létezik, amelyről még a jelenlegi modern tudománynak sincs még csak halvány sejtése sem. 7) Mint Illés és Elizeus ótestamentumi próféta-párosa is mutatja, a "mágikus" egyéniségek kerestek a maguk körébe olyan személyeket, akik ''hasonló tulajdonságokat ''birtokoltak, mint ők. Ilyen értelemben a mester és a tanítvány kapcsolata állt fenn Illés és Elizeus, ill. Elizeus és Géhazí között, amely lehetővé tette, hogy Elizeus ugyanolyan csodás cselekedeteket hajtson végre, mint Illés. (Géhazinak azonban – mint a súnémi asszony fiának a felélesztése kapcsán láthattuk – ez már kevésbé sikerült mesteréhez, Elizeushoz viszonyítva.) 8) Az életrekeltési elbeszélésekkel összefüggésben láttunk oly hiedelmet, amely szerint a mester (Elizeus) úgy véli, hogy a Géhazi révén elküldött ''botjával is ''képes a súnémi asszony fiát föltámasztani. Ezt a mágikus nézetet eredményesebb formában fejezi ki a Királyok második könyve (2,1-18), amely szerint a tanítvány Elizeus azért tesz szert természetfeletti hatalomra, mert a ''tüzes szekéren tüzes lovakkal az égbe ''elragadott mestere, ''Illés köpenyének ''a birtokába jut. 9) Külön felhívom a figyelmet arra, hogy az Újszövetségben nem csupán a Jézus-alak birtokolja a tetem életre keltésének képességét, hanem a ''tanítványai is, ''akiknek ezt mondja, midőn térítő munkára küldi őket "Izráel házának elveszett juhaihoz": "Gyógyítsatok meg betegeket, ''támasszatok fel halottakat, ''tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket." (Máté 10,8.) PÉTER: A "KŐSZIKLA" Jézus 12 tanítványa közül az Újszövetségben a legjelentősebb szerepet ''Péter ''játssza. Ez a férfiú – fivérével, Andrással együtt – halászatból élt (Márk, 1,16). Eredetileg ''Simonnak ''(vagy Simeonnak) hívták, ám az őt tanítványnak meginvitáló Jézus a ''Kéfás ''nevet adta neki, amely arámul szikladarabot, követ jelent, s később ezt fordítják le görögre a ''Petrosz, ''latinra a ''Petrus, ''magyar nyelvre pedig a ''Kőszikla ''szóval (János 1,42). Személyének jelentős voltára a következő momentumok utalnak: 1) A kételkedőkkel – a Jézust Keresztelő Jánosnak, Illésnek, Jeremiásnak vagy valamely más prófétának tekintőkkel – szemben tanúságot tett arról, hogy Jézus a megváltó, mondván neki. "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." (Máté 16,16.) 2) Jánossal és Jakabbal együtt abban a megtiszteltetésben részesül, hogy Jézus őt is magával viszi a "megdicsőülés hegyé"-re. Itt aztán Jézus a "szemük előtt elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény", majd pedig beszélgetett vele a helyszínen megjelenő Mózes és Illés. Péter (aki a pillanatnyi állapottal igen elégedett, s egy-egy sátrat szeretne építeni tartós ottani élés céljából Jézusnak, Mózesnek és Illésnek a hegyen) az Újtestamentum szerint annak is tanúja lehetett, amikor fényes felhőből egy égi hang Jézusról ezt mondta: ''"Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok." ''(Máté I7,1-8.) 3) Ez a tanítvány ama kevesek közé tartozott, akiknek állítólag megjelent a föltámadott Jézus (Lukács 24,34). 4) Amikor pünkösd napján (a zsidó "hetek ünnepé"-n) a "Szentlélek" kitöltetett a tanítványokra, s ők különféle nyelveken kezdték hirdetni a keresztény eszméket, ő volt az, aki prédikációt tartott a csodás történések miatt megrettent és csodálkozó embereknek (Ap. csel. 2,14-36). 5) Mint az Újszövetségből egyértelműen kitűnik, Péter a jeruzsálemi ősgyülekezet vezető egyénisége (Ap. csel. 1-12. és 15. rész). 6) Ahogy más témakörök (pl. az étkezési tabuk) tárgyalásakor részletesebben szót ejtettem róla, ez a férfiú volt az, aki a tanítványok közül elsőként szakított az ún. tisztátalan dolgok fogyasztására vonatkozó ótestamentumi tilalmakkal, s mint olyan egyéniség, akit "régtől fogva" (vagyis elsőként) kiválasztott az isten az evangéliumnak a "pogányok" (azaz: a nem zsidók) közti hirdetésére, az apostolok jeruzsálemi gyűlésén – Jakabbal és Pállal együtt – határozottan tiltakozott az ellen, hogy a nem zsidó származású keresztény férfiaknak körül kelljen metélkedniük (Ap. csel. 10,1-16; 15,1-14). 7) Péter személyiségének a fontosságát az is jelzi, hogy az Újtestamentumban két levél szerepel a neve alatt. 8) A tanítványok közötti primátusa azonban elsődlegesen abban mutatkozik meg, hogy az Újszövetség szerint a föltámadt Jézus őreá bízza juhainak legeltetését (tehát a keresztények gondozását), és őreá kívánja fölépíteni a maga anyaszentegyházát. Az ''előbbi ''"krisztusi" döntésről János evangéliuma (21,1-19) az alábbiakat mondja: Jézus a föltámadást követően már harmadszor jelent meg a tanítványoknak. Ez alkalommal csodásan sikeres halászást tett lehetővé számukra, amelyet befejezve velük együtt halat és kenyeret fogyasztott. "Miután ettek, így szólt ''Jézus ''Simon ''Péterhez: ''»Simon. . ., jobban szeretsz-e engem ezeknél [ti. a többi tanítványnál]?« Az pedig így felelt: »Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!« Jézus erre azt mondta neki: ''»Legeltesd az én bárányaimat!« ''Másodszor is megszólította: »Simon…, szeretsz-e engem?« Az ismét így válaszolt: »Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged.« Jézus erre azt mondta neki: ''»Őrizd az én juhaimat!« ''Harmadszor is szólt hozzá: »Simon…, szeretsz-e engem?« Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem? Ezért azt mondta neki: »Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged.« Jézus azt mondta neki: ''»Legeltesd az én juhaimat! ''Bizony, bizony, mondom néked; amikor fiatal voltál, felövezted magadat, és odamentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod.« Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen ''halállal ''dicsőíti meg az Istent." ''A második ''"krisztusi" döntésről, arról ti. hogy Jézus Péterre kívánja a maga anyaszentegyházát fölépíteni, Máté evangéliuma (16,18-19) számol be. Mégpedig annak az időszaknak a kapcsán, amelyben az Újszövetség "istenembere" még tanít, s amelyben Péter – mint fentebb már említettem – hitet tett amellett, hogy Jézus a Krisztus, vagyis a messiás. Magát ezt a hittevést követően Jézus így beszélt Péterhez: "Boldog vagy, Simon…, mert nem test és vér jelentette ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Én pedig ezt mondom neked: Te ''Péter ''vagy, ''és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta. ''Neked adom ''a mennyek országának kulcsait, ''és ''amit megkötsz a földön, kötve lesz a mennyekben is, ''és ''amit feloldasz a földön, oldva lesz a mennyekben is.'' Remélem, hogy a fenti dolgok ismertetése után senki nem fogja részemről szentségtörésnek tekinteni, ha a valósághoz való hűség kedvéért megemlítem: ''Péter – ''akiről azt tartja a hagyomány, hogy a Néró általi keresztényüldözések áldozatául esett i. sz. 64-67 körül – némelykor éppenséggel ''nem ''tartott ki ''kőszikla ''keménységgel a maga mestere mellett. Ebből a szempontból a legpregnánsabb bibliai tény az, hogy igen rövid idő alatt ''háromszor tagadta meg Jézust. ''A legjelentősebb tanítványnak erről az esendő emberi magatartásáról Máténál és Márknál egyaránt olvashatunk. A két evangélista a következőket mondja: Jézus a tanítványokkal együtt kiment az Olajfák hegyére, és még elfogása előtt így szólt hozzájuk: ''"Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, ''mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai." (Máté 26,31; vö.: Márk 14,27.) ''Péter ''azonban tiltakozik a rájuk nézve nem éppen hízelgő jövendölés ellen, és a következőt válaszolja Jézusnak: "Ha mindenki megbotránkozik benned, ''én soha ''meg nem botránkozom." A Krisztus-alak megismétli jövendölését, és konkretizálva annak tartalmát így szól Péterhez: "Bizony mondom néked, hogy ''ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem." ''(Máté 26,33-34. Márknál – 14,30 – a következőképp hangzik e jóslat: "Bizony, mondom néked: te még ma, ezen az éjszakán, mielőtt ''kétszer ''megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.") Ám az eminens tanítvány újból erősíti, hogy hűséges lesz a mesteréhez: ''"Ha meg is kell halnom veled, ''akkor sem tagadlak meg." (Máté 26,35; Márk 14,31.) Ígéretét azonban képtelen megtartani. Később ugyanis az történik, hogy Jézust foglyul ejtik, elviszik a főpap palotájába, amelyhez maga Péter is elmegy, s e palota udvarában különféle személyeknek háromszor tagadja le a mesteréhez való tartozását. És alighogy harmadszor kimondta, nem ismeri Krisztust, "nyomban ''megszólalt a kakas" ''(Máté 26,74), "nyomban megszólalt a kakas ''másodszor is" ''(Márk 14,72). Péter pedig – Jézus jövendölésére gondolva, és szégyellve félelemből fakadó gyávaságát – kiment az udvarból, s "keserves sírásra fakadt" (Máté 26,75). A KÁNAI MENYEGZŐ Az Újszövetség szerint Jézus számtalan csodás tettet hajtott végre. Hogy aztán varázslói cselekedetei közül ''melyik ''volt ''az első, ''arról a Bibliából nem tudhatunk meg semmi biztosat, mivel az Újtestamentum iratai rendkívül ellentmondásosan nyilatkoznak e vonatkozásban is. Mindenesetre a János-evangélium azt állítja, hogy az "istenember" a maga első csodás tettét ''Kávában, ''egy ''menyegzőn ''hajtotta végre, amelyen a ''vizet borrá változtatta. ''A történet a következőképpen hangzik: Azt követően, hogy Jézus odaérkezett, a harmadik napon "menyegző volt a galileai Kávában. Ott volt Jézus anyja. Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre. Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: »Nincs boruk.« Mire Jézus azt mondta: »Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám.« Anyja így szólt a szolgákhoz: »Bármit mond nektek, tegyétek meg.« Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért. Jézus így szólt hozzájuk: »Töltsétek meg a vedreket vízzel.« És megtöltötték színültig. Aztán így szólt hozzájuk: »Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak.« Azok vittek. Amikor a násznagy megízlelte a ''vizet, ''amely ''borrá lett, ''mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, és így szólt hozzá: »Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak [a vendégek], akkor adja a silányabbat: te pedig ekkorra tartogattad a jó bort.« Ezt tette Jézus ''első ''jelként a galileai Kávában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne." (János 2,1-11.) A KENYÉR ÉS A HAL MEGSZAPORÍTÁSA: SOK EZER EMBER CSODÁS MEGVENDÉGELÉSE Az Újszövetség szerint Jézus nem csupán azzal gyakorolt nagy hatást az emberekre, hogy a vizet borrá változtatta, hanem olyképpen is, hogy némelykor roppant mértékben ''megszaporította az ennivalót, ''és így igen sok éhezőnek juttatott eleséget. Az evangéliumokban ''két ''ilyen ''történet ''szerepel. Közülük az egyik (Máté 15,29-38; Márk 8,1-9) arról szól, hogy Jézus miként vendégelt meg ''7 kenyérrel ''és ''kevés hallal ''oly hatalmas tömeget, amelyben állítólag 4000 férfiún kívül még asszonyok és gyerekek is voltak. Máténál erről a következő "beszámoló"-t olvashatjuk: "Jézus… elment a Galileai tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült. Nagy sokaság ment oda hozzá, és bénákat, nyomorékokat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Ezeket Jézus lába elé tették, és ő meggyógyította őket. A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a sánták járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét. Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt: »Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és ''nincs mit enniük; ''éhesen pedig nem akarom őket útnak engedni, nehogy kidőljenek útközben.« Tanítványai így válaszoltak: »Honnan volna a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora sokaságot?« Jézus megkérdezte tőlük: »Hány ''kenyeretek ''van?« Ők így feleltek: ''»Hét, ''és valami ''kevés halunk.« ''Erre megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, azután vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. ''Mindnyájan ''ettek, és ''jóllaktak, ''azután összeszedték ''a maradék ''darabokat ''hét tele kosárral. Négyezer férfi ''volt, aki evett, ''az asszonyokon ''és ''a gyermekeken kívül.'' Jézus ''másik ''hasonló tettéről mind a négy evangélium beszámol (Máté 14,13-21; Márk 6,314; Lukács 9,10-17; János 6,1-14). Ennek a végrehajtására egy lakatlan helyen kerül sor, amelyre Jézust és tanítványait rengeteg ember kísérte el. Az evangéliumok szerint az "istenember" itt ''öt kenyér ''és ''két hal megszaporítása ''révén úgy vendégelt meg ''több mint 5000 embert, ''hogy mindenki jóllakott, és ennek ellenére még a kenyerek összeszedett maradéka 12 kosarat töltött meg. A KOLDUS LÁZÁR ÉS A GAZDAG EMBER Az újszövetségi történetek közül sajátos világszemléletet fejez ki az, amelyet ''Lukács ''evangéliuma (16,19-31) tartalmaz. Ez a ''koldus Lázárról és a gazdag emberről ''szóló elbeszélés a következő "események"-et foglalja magában: "Volt egy ''gazdag ''ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. Volt egy ''Lázár ''nevű ''koldus ''is, aki ott feküdt a gazdag előtt, fekélyekkel tele. Ez azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. Egyszer aztán ''meghalt a koldus, ''és felvitték az angyalok ''Ábrahám kebelére. ''Meghalt ''a gazdag is, ''és eltemették. Amint ''ez a pokolban kínok között gyötrődve ''felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és ''hűsítse meg ''a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad ''javaidat ''életedben, éppen úgy, mint ''Lázár a rosszat. ''Ő most ''itt vigasztalódik, te ''pedig ''gyötrődsz. ''Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is van, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. Mire az így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához; mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére. Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! De az erre azt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, de ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. Ábrahám azt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül." Maga ez a történet sajátos mozzanatokat rejt magában: 1) Feltűnő, hogy az Újszövetségben számos alkalommal hangoztatott feltámadáshittel szemben áll, s az ókori görög mítoszokkal egyezően azt hangsúlyozza, hogy a halált követően nincs mód az életbe visszatérni. 2) Jelen van benne az a nézet, hogy az ember elhunyta után egy másik világban továbblétezik. 3) Mégpedig olyanban, amelynek egyik része a gyötrődés, a másik viszont a boldogság színtere. 4) Különösen szembeötlő e történetben, hogy szerinte az itteni és a másvilági szférában együttesen mindenkinek ugyanannyi jó és rossz jut osztályrészül. Ebben aztán a nemzetségi rend ősi viszonyainak az emléke, vagy egy vágyott demokratikus egyenlőség óhaja fejeződik ki. 5) Ám mivel itt a való életben ez az egyenlőség nem lelhető fel, a szóban forgó történet az evilági bajok ellensúlyozására másvilági boldogságot, az itteni gonoszságok megtorlására viszont kínzatást ígér. A FÜGEFA MEGÁTKOZÁSA Egyik országos napilapunk karácsonyi számában (Magyar Nemzet, 1989. dec. 23.) a "Jézus iróniája" c. írás szerzője, ''Kristóf ''Attila azt mondja, hogy az evangéliumok "istenembere" csupán "egyszer adta haragja jelét", csak akkor volt dühös, "amikor Jeruzsálem templomából a kufárokat kiűzte". Maga ez az állítás azonban nem felel meg a valóságnak. Mivel aztán az utóbbi időben divatba jött, hogy a Bibliát kellően nem ismerők – vagy az abban foglaltakat szándékosan elmásítók – torz, egyoldalú képet festenek az Ó- és az Újtestamentumban foglaltakról, e "megszépítések"-kel szemben szükségesnek tartok bemutatni egy különös történetet. Ez a nagyon is emberi történet ''Máténál ''(21,18-22) ily formában olvasható: "Amikor [Jézus] korán reggel a város [Jeruzsálem] felé ment, megéhezett. Meglátott egy ''fügefát az ''út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet: Ekkor így szólt hozzá: ''»Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!« ''És hirtelen ''elszáradt a fügefa. ''Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak, és azt kérdezték: »Hogyan száradt el ez a fügefa ilyen ''hirtelen?« ''Jézus így válaszolt nekik: »Bizony mondom néktek, ''ha van hitetek, ''és ''nem kételkedtek, ''nemcsak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a ''hegynek ''azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a ''tengerbe!'' – az is meglesz. És mindazt, amit hittel kértek imádságotokban, megkapjátok.«" Ez az elbeszélés egyértelműen jelzi, hogy az újszövetségi Krisztus-alak ''nem csupán egyszer ''lett ''haragos. ''Továbbá azt is, hogy ehhez a bibliai személyiséghez az újtestamentumi szerzők gyakran olyan tetteket, eseményeket fűznek, amelyek jellemzők lehetnek egy földi halandóra, de nem férnek meg a Krisztus-alak "isteni" voltával. Mert hát egy természetfölötti lényről miképpen tételezhető fel oly fokú ostobaság és erkölcstelenség, hogy megátkoz és elszárít egy fügefát, mivel nem lel rajta gyümölcsöt? Főként, ha még azt is figyelembe vesszük, amit ''Márk ''evangéliuma (11,12-14) említ, hogy ti. Jézus akkor szeretett volna gyümölcsöt szakítani a szóban forgó fáról, amidőn ''"nem volt fügeérés ideje"! ''E történet kapcsán azonban még más furcsaságok is szerepelnek az Újszövetségben. Mátétól pl. arról értesülhetünk, hogy a fügefa a megátkozás után azonnal elszáradt – Márk (11,20) "tudósítása" szerint viszont csak másnap reggelre. Máté azt állítja, hogy a fa megátkozására és elpusztítására a kufároknak a jeruzsálemi templomból való kiűzése utáni nap reggelén került sor. Márk ellenben arról "tudósít", hogy ama nap reggelén történt a fa megátkozása, amelyen később a kufárokat Jézus kikergette a templomból, és a fügefa csak a következő nap reggelére száradt el. És még valami: Máténál a kufárok kiűzésének történetét azonnal követi a fügefa megátkozásáról és elpusztulásáról szóló szöveg, Márknál pedig a vétlen gyümölcsfa megátkozásának és kiszáradásának a leírása közé van beékelve a templom megtisztításának a története! Épp ezért jogos a kérdés: vajon miként kerülhette el mindez a Magyar Nemzet fentebb említett szerzőjének a figyelmét, s miként állíthatta, hogy a Jézus-alak csupán egy alkalommal gyulladt haragra? És még valami: úgy vélem, hogy a Biblia minden elfogulatlan olvasója joggal állapíthatja meg, hogy az újszövetségi kánon hajdani összeállítói akkor sem végeztek gondos munkát, amikor az ellentmondásoktól terhes fügefa-történetet ránk hagyományozták. A HÁZASSÁGTÖRÖ ASSZONY ÉS AZ EMBERI BŰNÖSSÉG A mások vétkességét megbosszulni akarók, de a saját bűneikről megfeledkezők, a más szemében a szálkát is felfedezők, de a maguk szemében a gerendát sem észrevevők erkölcsileg igen tanulságos leleplezését tartalmazza az a történet, amelyet ''János ''evangéliumában (8,1-11) olvashatunk egy ''házasságtörő asszonyról ''és ''az őt megkövezni óhajtókról, ''s amely a megbocsátani tudás szükségességét hangoztatja. Az említett evangélium a következőket mondja: "Jézus… kiment az Olajfák hegyére. De korán reggel ismét megjelent a templomban, és az egész nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket. Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy ''asszonyt, ''akit ''házasságtörésen értek, ''középre állították, és így szóltak Jézushoz: »Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk, hogy ''kövezzük meg ''az ilyeneket. Hát te mit mondasz?« Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor ismételten kérdezték, felegyenesedett, és azt mondta nekik: ''»Aki bűntelen közületek, az dobjon rá először követ.« ''És lehajolva tovább írt a földre. ''Azok ''pedig, amikor ezt meghallották, ''kimentek ''egymás után, kezdve a véneken, és egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: »Hol vannak azok? ''Senki sem ítél el téged?« ''Az így felelt: »Senki, Uram.« Jézus pedig ezt mondta neki: »Én sem ítéllek el téged, menj el, és ''többé ne vétkezz!«'' A KUFÁROK KIŰZÉSE A JERUZSÁLEMI TEMPLOMBÓL Ha már érintőlegesen szót ejtettem arról, hogy Jézus ''a jeruzsálemi templomból kikergette a kufárokat, ''nézzük meg közelebbről, miként is zajlott ez le. Magát ezt a történetet Máté (21,1-13), Márk (11,1-19) és Lukács (19,288) egyaránt elbeszéli. Ismertetésük szerint Jézus szamárháton bevonult Jeruzsálembe. Mint korábban már szó esett róla: az emberek az útra eléje terítették felső ruhájukat, mások faágakat hoztak eléje; a sokaság pedig ezt kiáltotta ''"Hozsánna a Dávid Fiának! / Áldott, aki jön az Úr nevében! / Hozsánna a magasságban." ''Majd amidőn a városba ért, az ott lakók azt tudakolták felőle az őt követőktől, hogy kicsoda ő, s ezt a választ kapták: "Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta." A Krisztus-alak aztán bement a templomba, és "kezdte ''kiűzni ''azokat, akik árusítottak és vásároltak a templomban, felforgatta a pénzváltók asztalait, a galambárusok székeit, és nem engedte, hogy bárki bármilyen edényt átvigyen a templomon. Azután így tanította őket [Ézsaiásra – 56,7 – és Jeremiásra – 7,11 – hivatkozva]: »Nincs-e megírva: ''Az én házam imádság háza ''lesz minden nép számára? ''Ti pedig rablók barlangjává tettétek.«" ''Jézus e cselekedetét, persze, nem vették jónéven a főpapok meg az írástudók, és "keresték a módját, hogyan pusztítsák el, mert féltek tőle, mivel tanítása magával ragadta az egész sokaságot". JÚDÁS ÁRULÁSA; A JÚDÁSCSÓK Jézus 12 tanítványa közül az Újszövetségben a legnegatívabb szerepet ''Júdás Iskáriótes ''játssza. Az a férfiú, aki a János-evangélium (12,6; 13,29) szerint a tanítványi közösség anyagi ügyeit intézte – mégpedig úgy, hogy a nála lévő erszényből időnként pénzt ''lopott. ''Ám a főbűne mégsem ez volt, hanem az, hogy állítólag ''elárulta a ''főpapoknak a maga ''mesterét, ''Jézust, akit aztán e tett eredményeképpen keresztre feszítettek. Júdás – akinek a neve a keresztény kultúra hatása alatt lévő területeken épp ezért azonosult ''az áruló jogalmával – ''a cselekedetét pénzsóvárság által ösztönzötten hajtotta végre. Hogy konkrétan miként, arról az újtestamentumi iratok eléggé eltérő módon nyilatkoznak. A Máté-evangélium (26,14-16) azt mondja, hogy ''a saját belső késztetésére ''Júdás már a szinoptikusoknál szereplő ''utolsó vacsora előtt ''fölkereste áruló szándékával a főpapokat, és megkérdezte tőlük: "Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?" A Bíblía szerint a főpapok ''harminc ezüstpénzt ''állapítottak meg neki cselekedete jutalmául, és ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja Jézust. Lukács (22,3-6) "tudósítása" szerint a ''"sátán" ''belement Júdásba az utolsó vacsora előtt, és az ő késztetésére egyezett meg a tanítvány a főpapokkal, valamint a templomőrség parancsnokaival, hogy pénzért a kezükbe adja Jézust. A János-evangéliumban (6,70-71) Jézus már igen korán jelzi választott tanítványainak, hogy egy közülük ''"ördög", ''aki majd el fogja árulni őt. Később pedig ugyanezen iratban (13,21-27) az "utolsó vacsora" alkalmával a Krisztus-alak ezt mondja tanítványainak: az fog engem elárulni, akinek a bemártott falatot adom. Mikor aztán Jézus ezt a bizonyos falatot Júdás Iskáriótesnek adta, akkor az utóbbiba a falat révén "belement a sátán", aki árulásra késztette őt. Mindez arra utal, hogy ''Júdás ''voltaképp ''emberileg ''tekintve ''ártatlan. ''Csupán vak eszköz annak a transzcendens hatalomnak a kezében, amely elhatározta, hogy az "istenember" Jézus kereszthalála révén megváltja az emberiséget a zsidó vallás által egyébként el nem ismert eredendő bűntől. Magára az elárulásra a ''Gecsemáné ''nevű ''kertben ''került sor. Júdás állítólag – fegyvereseket vivén magával – itt fogatta el Jézust. Hogy ez az esemény miként zajlott le, arról jelentős eltérésekkel nyilatkoznak az evangéliumok. Közülük Jánosé (18,1-8) azt mondja, hogy amidőn a Krisztust elfogni akarók, de őt nem ismerők Júdással az élen éjjel a helyszínre érkeztek, akkor Jézus önként jelentkezett: én vagyok az, akit kerestek. A másik három evangélium szerint viszont ''Júdás ''sajátos módon, olyképp tudatta a vele mentekkel, kit kell elfogniuk, hogy ''megcsókolta a ''maga mesterét (Máté 26,47-50; Márk 14,43-46; Lukács 22,47-49). ''Márk ''Jézus elfogatását a következőképp írja le: Krisztus a kertben épp arról beszélt a tanítványainak, hogy most "átadatik az Emberfia a bűnösök kezébe", amikor "egyszer csak megjelent ''Júdás, ''egy a tizenkettő közül, és kardokkal, botokkal felszerelt sokaság jött vele a főpapoktól és a vénektől. Aki elárulta őt, ezt az ismertető jelet adta meg nekik: ''»Akit megcsókolok, az lesz ő: ''fogjátok el, és vigyétek be biztos kísérettel.« Amikor odaért, azonnal hozzálépett, és így szólt: »Mester!« – és ''megcsókolta. ''Azok pedig rátették kezüket, és elfogták." A Lukács-evangélium (22,48) szerint Jézus ezt kérdezte az őt megcsókolás által a fegyveresek kezébe adó tanítványától: ''"Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?'' S vajon mi történik a mesterét, az "istenember"-t ''"júdáscsók ''"-kal eláruló tanítvánnyal? Nos, a sorsa tragikusan alakult. Amikor látja, hogy Jézust halálra ítélték, ''"megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a ''főpapoknak és a véneknek, és ezt mondta: ''»Vétkeztem, ''mert ártatlan vért árultam el.« De azok azt mondták: »Mit törődünk vele? A te dolgod.« Erre ő eldobta az ezüstöket a templomban, eltávozott, ment és ''felakasztotta magát. ''A főpapok pedig felszedték az ezüstöket, és így szóltak: »Nem szabad ezt a templom kincséhez tennünk, mert vérdíj.«" (Máté 27,3-6.) Ily módon Jézus tanítványainak a száma 11-re zsugorodott. Ám később – azt követően, hogy Jézus "felemelkedett" a mennybe – az öngyilkosságot elkövetett Júdás helyére új személyt "választanak" az apostoli közösségbe, hogy ez utóbbinak meglegyen az eredeti 12 fős létszáma. Maga ez az új férfiú ''Mátyás, ''akinek sajátos, ''sorsvetés ''általi kijelöléséről a Lukácstól származó újszövetségi irat, az Apostolok cselekedetei a következőket mondja: ''Péter ''egy kb. 120-as létszámú gyűlés résztvevőinek javaslatot tesz: Az áruló Júdás elpusztult, s ezért a helyére új embernek kell lépnie. "»Szükséges…, hogy azok közül a férfiak közül, akik egész idő alatt együtt voltak velünk, amíg közöttünk járt az Úr Jézus, kezdve a János keresztségétől addig a napig, amelyen felvitetett tőlünk: még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának.« Ekkor felállítottak kettőt: ''Józsefet, ''más néven Barsabbást, akinek mellékneve Jusztusz volt, és ''Mátyást, ''és így imádkoztak: »Urunk, minden szív ismerője, te jelöld ki e kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál magadnak, hogy megkapja ebben a szolgálatban és apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson!« Ekkor ''sorsot vetettek ''rájuk: a sors ''Mátyásra ''esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt." (1,21-26.) AZ UTOLSÓ VACSORA Az Újszövetség emberileg egyik legmegrázóbb és ugyanakkor a keresztény teológia szempontjából igen fontos történése az, amelyet ''utolsó vacsorának ''nevezünk, s amely számos művészt is megihletett a későbbiek során. Magáról erről az eseményről mind a négy evangélium beszámol. ''Mátéé és Márké'' a lényeget tekintve ''azonos ''módon. ''Lukácsé ''viszont egy ''bizonyos momentumban alapvetően eltér a ''most említett evangélistákétól. ''Jánosnál ''pedig voltaképpen ''hiányzik ama utolsó vacsora, ''amelyről a három szinoptikus evangélium megemlékezik. A következőkben először ''Mátétól ''ismertetem ennek a szóban forgó vacsorának a leírását. Majd rámutatok arra, hogy az első két evangélistáétól miben tér el Lukács beszámolója. Végül pedig bemutatom, hogy János evangéliuma az utolsó vacsorát illetően is radikálisan különbözik a három szinoptikustól. Máténál (26,17-29) a következőket olvashatjuk az utolsó vacsoráról, amelyre a zsidó holdhónapos időszámítás szerint ''Niszán 14-én este, ''tehát akkor került sor, ''amidőn ''a mózesi törvények szerint Izráel fiainak a ''pészachbárányt kell elfogyasztaniuk: ''"A kovásztalan kenyerek ''első napján ''odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: »Hol akarod megenni a ''húsvéti vacsorát, ''hol készítsük el?« Ő ezt válaszolta: »Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez [nem tudni, milyenhez], és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal.« A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor este lett, [Jézus] asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal. Evés közben így szólt: »Bizony, mondom nektek, hogy közületek egy el fog árulni engem.« Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezni kezdték tőle: »Én vagyok-e az, Uram?« Ő pedig így válaszolt: ''»Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. ''[Az árulót Márknál – 14,20 – ugyanígy jelöli meg Jézus; Lukácsnál – 22,21 – viszont ekként: az árul el engem, akinek ''a keze ''"az enyémmel együtt van az asztalon".] Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb volna ennek az embernek, ha meg sem született volna.« Megszólalt ''Júdás ''is, az áruló, és ezt kérdezte: ''»Én vagyok-e az, Mester?« ''»Te mondtad« – felelte neki. Miközben ettek, vette Jézus ''a kenyeret, ''áldást mondott, és megtörte, odaadta a tanítványoknak, és ezt mondta: ''»Vegyétek, egyétek, ez az én testem!« ''Azután vette a [boros] ''poharat ''és hálát adott, odaadta nekik, és ezt mondta: ''»Igyatok ebből ''mindnyájan, mert ''ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. ''De mondom nektek: nem iszom mostantól fogva ''a szőlőtőnek a terméséből ''ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.«" Vajon mit akart a tanítványainak mondani a Jézus-alak akkor, midőn megparancsolta nekik, hogy ''a kenyeret ''majd mint az ő ''testét ''egyék és a ''bort ''majd mint az ő ''vérét ''igyák? A reformáció előtti kereszténység (és az ő vonalát e szempontból folytató minden keresztény irányzat) szerint azt, hogy a későbbi rituális összejöveteleken az elfogyasztott kenyér és bor ''átlényegül Krisztus testévé és vérévé. ''Tehát az említett vallási irányzat ezzel a szöveggel alapozza meg az ''oltáriszentség ''tanát, amely a magját tekintve azt jelenti, hogy a (nem protestáns) keresztény ''bekebelezi a saját istenét. ''Tudom, ez igen megelepően hangzik, ám mégis erről az ősi nézetről van szó. Nem csoda, hogy e különös hiedelmen – mint azt János evangéliuma (6,35-51) egyértelműen jelzi – roppant módon megütköztek annak idején a zsidó vallás követői is, akik "zúgolódni kezdtek" amiatt, hogy Jézus önmagát ''az élet ''oly ''kenyerének ''tartotta, amely a mennyből szállott alá a földre. S talán az ily "fölháborodások" idézték elő azt, hogy a Lukács-evangélium szerzője már alapvetően módosít az utolsó vacsorán elhangzott krisztusi szavak értelmén. Szerinte ugyanis a kenyeret és a bort a tanítványoknak nem mint Jézus testét és vérét, hanem csupán ''mint őrá emlékeztető dolgokat ''kell majd fogyasztaniuk. Vagy legalábbis a ''kenyeret, ''amelyről ez a szerző az "istenember"-t így beszélteti (22,19): "Ez az ''én testem, ''amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek [ti. egyétek] az ''én emlékezetemre." ''Érdekes egyébként, hogy ezt a Lukácsnál olvasható értelmezést – immáron mind a kenyeret, mind pedig a bort illetően – megleljük a ''Korinthosziakhoz ''írott ''első ''levélben is. Ebben (11,23-26) ''Pál'' a következőket mondja a címzetteknek: ". . .az Úr ''Jézus ''azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette ''a kenyeret, ''és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: ''»Vegyétek, egyétek, ez az én testem, ''amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek ''az én emlékezetemre.« ''Hasonlóképpen vette a poharat is,… és ezt mondta: ''»E pohár ''amaz új szövetség az ''én vérem ''által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok ''az én emlékezetemre.« ''Mert valamennyiszer eszitek ''e kenyeret, ''és isszátok ''e poharat, ''az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön." A korai kereszténységben – a zsidó vallás egyik, ún. ''esszénus ''irányzatának a hatására, valamint Jézusnak az utolsó vacsorán állítólag elhangzott parancsa következtében – megjelennek a korábban már tárgyalt ''agapék. ''Olyan szeretetvendégségek, amelyek a hívők közösségbe fogását, a szegényekről való gondoskodást célozták, de ugyanakkor a Krisztussal való misztikus egyesülést is jelentik a kenyér és a bor rituális fogyasztása révén. A későbbi kereszténységben ''az áldozás az ''ókori agapékből fejlődik ki, s évente legalább egyszer – általában húsvét körül – minden hívőnek részt kell benne vennie. A nyugati kereszténység a 13. században megszünteti a ''két szín ''alatti (a kenyérrel és a borral való) áldozást, és követői a rituális aktus alkalmával csak kenyeret (a 8. századtól kovásztalan kenyeret) fogyasztanak. A keleti egyházak viszont megtartják a két szín alatti (a borral és a kovászos kenyérrel történő) áldozás szokását, amelynek visszaállítását később a huszitizmus is követeli. Az újkori reformáció során létrejött keresztény egyházak – a lutheranizmus és a kálvinizmus – pedig ''radikálisan más ''nézetet vallanak az utolsó vacsorán elhangzott krisztusi szavak értelméről, mint a korábbi kereszténység, s az ennek felfogását ma is továbbvivő keleti egyházak és a római katolicizmus. Ezek a protestáns irányzatok – két szín alatt – ''úrvacsorát ''tartanak. ''Luther ''szerint a kenyér és bor rituális elfogyasztásakor ''Krisztus jelen van ''ugyan, de ezek a dolgok ''nem lényegülnek át ''Jézus testévé és vérévé. ''Kálvin ''pedig – Lukács evangéliumához és a Korinthosziakhoz írott első levél szövegéhez kötődve – azt a nézetet vallja, hogy az úrvacsora nem más, mint ''csupán emlékezés ''Krisztus halálára. Amint az elmondottakból kitűnik, az utolsó vacsora újszövetségi elbeszélése, az ezen belül a bor és a kenyér majdani rituális fogyasztását előíró "krisztusi" parancs gyökeres, napjainkban is alapvető befolyást gyakorol a későbbi kereszténységre. Mivel azonban a vacsorán elhangzott "jézusi" rendelkezést eltérő módon közlik az újszövetségi iratok, igen komoly különbségek – némelykor éppenséggel radikális ellentétek – alakulnak ki a keresztény teológián belül arról, hogy miként kell értelmezni a kenyér és a bor rituális fogyasztására vonatkozó kötelezettséget. Mindennek a tényleges oka pedig abban rejlik, hogy Niszán 14-én este nem tartott utolsó vacsorát, s azon a maga tanítványainak nem adott parancsot valamiféle rítus jövőbeni megtartására vonatkozóan semmilyen "istenember", hanem a különböző nézeteket valló korai keresztények örökítették meg az újszövetségi kánonban a saját álláspontjukat. Hogy valóban ez a helyzet, jól mutatja az a tény, amelyet elöljáróban jeleztem, s amelyre – ígéretemhez híven – most térek ki röviden. Hogy miről is van közelebbről szó? Nos, arról, hogy a János-evangéliumból a ''lényeges mondanivalóját ''tekintve ''hiányzik az utolsó vacsorának az a története, ''amelyről eddig a Máté, a Márk és a Lukács nevét viselő újtestamentumi iratok nyomán ejtettem szót. Persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy Jánosnál nincs valamilyen elbeszélés egy ''bizonyos utolsó vacsoráról, ''hisz evangéliumának 13-17. része éppenséggel ''beszámol ''egy ilyen összejövetelről. Mégpedig kb. ''13-szor olyan hosszú terjedelemben, ''mint Máté, Márk és Lukács. És míg az utóbbiak idevonatkozó szövegében csupán a vacsora rövid leírása, az áruló megjelölése, valamint a kenyér és bor fogyasztását elrendelő "krisztusi" parancs szerepel, addig a János-evangélium a maga e tárgyú beszámolójában igen sok dologról "tudósít". Elmondja, hogy a vacsorán ''Jézus megmosta tanítványai lábát. ''Megemlíti, hogy Krisztus fölszólította ''tanítványait, ''majd ők is mossák meg ''egymás lábát. ''(Úgy látszik, ezt a fölszólítást fogadták meg azok a papok, akik az egyik kispesti római katolikus templomban 1990 nagypéntekjén ministránsok lábát mosták meg, és ily módon – a kor szociális, politikai helyzetére tekintettel lévén, valamint befolyásukat igyekezvén gyarapítani – azt törekedtek hangsúlyozni, hogy ők a humánumot óhajtják szolgálni.) Leírja, hogy itt is sor került Júdás áruló voltának a fölfedésére. Közli, hogy a Krisztus-alak ezt az új erkölcsi parancsolatot adta tanítványainak: ''…szeressétek egymást: ''ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." (13,34-35.) Elmondja, hogy Jézus a tanítványainak kifejtette: az "Atyához" csakis őáltala lehet eljutni; ő most elmegy, de majd ismét visszatér, és magával viszi az "Atyához" őket is; az "Atya" a szőlősgazda, ő pedig a szőlőtő; gyűlölni és üldözni fognak majd benneteket, mert a követőim vagytok stb. Mindezt figyelembe véve aztán nagyon meglepődünk, amikor azt tapasztaljuk, hogy Jánosnak ez a rendkívül részletes beszámolója egyetlen árva ''szóval sem említi ''azokat a szavakat, amelyekkel a három szinoptikus evangélium szerint ''Jézus ''az utolsó vacsorán ''elrendelte a kenyér és a bor jövőbeli rituális fogyasztását. ''A hallgatása annál inkább szembetűnő, mert a negyedik evangélium szerzője önmagát Krisztus ''legkedveltebb tanítványaként ''ábrázolja, aki a "Mester"-rel nagyon intim viszonyban áll, és az utolsó vacsorán annak keblére hajtva fejét érdeklődi meg tőle, ki lesz az árulója (13,23-26; 21,20-23). A János-evangéliumnak ''az utolsó vacsorát leíró szövege ''tehát ''semmit ''nem mond a katolikus oltáriszentség, a protestáns úrvacsora ideológiai-történeti alapját képező "krisztusi" parancsról, ''a kenyér és a bor rituális fogyasztását előíró rendelkezésről. ''Ám a Biblia – mint eddig is sokszor láttuk – gyakran szolgál számunkra meglepetésekkel. És vajon miért mondom éppen most ezt? A kérdésre a válasz a következő: az újplatonista ihletettségű ''Jánosnál a ''kenyér és a bor – mint Krisztus teste és vére – rituális fogyasztásának a szükségességét az Újtestamentum "istenembere" már jóval korábban megfogalmazza. Akkor, amidőn a kapernaumi zsinagógában vitatkozik ''a zsidó vallás követőivel, ''akik – mint fentebb említettem – helytelenítik, hogy ő önmagát az élet mennyből leszállt kenyerének tartja. Amikor ellenfelei megjegyzik: "Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?", így válaszol: "Bizony, bizony, mondom néktek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. ''Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, ''és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. ''Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem lakik, és én őbenne. ''Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam. Ez a ''kenyér, ''amely a mennyből szállt le, nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké." (János 6,52-58.) Miután áttekintettük az utolsó vacsorával kapcsolatos újszövetségi történetet, és az e történetben szereplő teológiai álláspontot, különféle ellentmondásokat, úgy vélem, jogos a megjegyzés: vallásos keretben ugyan, de a vonatkozó szövegrészletekben itt is ''emberi ''történelemről – és nem természetfölötti hatalom által meghatározott – eseményekről van szó. Ha aztán ezt az álláspontot nem vagyunk hajlandók elfogadni, akkor a zűrzavaros bibliai közlések oly útvesztőjébe kerülünk, amelyből még Ariadné fonalának a segítségével sem sikerül kijutnunk. A HITETLEN TAMÁS Az eddigiek során többször hangsúlyoztam, hogy a zsidó és keresztény vallás által befolyásolt népek kultúrája rengeteg bibliai mozzanatot szívott fel magába. E momentumok közt akadnak történetek, nevek, bölcsességek és más egyéb dolgok. A következőkben most egy olyan kifejezés újszövetségi forrásalapját mutatom be, amelyet gyakran használunk a kételkedő, túlzottan szkeptikus ember jellemzésére. Közelebbről tekintve: ''a hitetlen Tamás ''formában emlegetett szólást előidéző eseményeket vázolom fel. Jézus 12 tanítványa közül szinte mindegyikkel megesett, hogy nem értette a maga "Mester"-ét, hogy kételkedett a jövőt előre jelző jóslatainak a bekövetkezésében, különféle történésekben. Ám mindnyájuk közül az a ''Tamás ''volt a legszkeptikusabb, aki a hagyomány szerint Jézus halála után a parthusoknál, a perzsáknál és Indiában terjesztette a keresztény eszméket. E tanítvány kételkedő – hinni csak nehezen tudó – szellemisége elsőízben akkor bukkan föl az Újtestamentumban, amidőn Jézus egyik alkalommal bizonyos jövőbeni eseményekről beszél. Magáról erről az első ''tamáskodó" ''magatartásáról a János-evangélium (14,1-7) számol be, amelynek zárójelben említett részletének a kezdetén Jézus így szól a tanítványokhoz: "»Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. ''Elmegyek, ''hogy helyet készítsek nektek. És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ''ismét eljövök, ''és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. Ahova pedig én megyek, ''oda tudjátok az utat.« Tamás ''erre így szólt hozzá: »Uram, ''nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?« ''Jézus így válaszolt: ''»Én vagyok az út, az igazság és az élet, ''senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.«" Tamás szkeptikus magatartása e vázolt történetben csak szolidan fejeződik ki. Arról a kételkedésről, amely miatt ''elsődlegesen ''említjük őt a ''"hitetlen ''" jelzővel, szintén a János-evangéliumban olvashatunk. Ennek az iratnak az egyik részlete a már "feltámadt" Krisztus kapcsán a következőket meséli el: ''"…a hét első napján, ''ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár … az ajtók zárva voltak, ''eljött Jézus, ''megállt középen, és így szólt hozzájuk: ''»Békesség néktek!« ''És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Jézus erre ismét azt mondta nekik: ''»Békesség néktek! ''Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.« Ezt mondván rájuk lehelt, és így folytatta: »Vegyetek Szentlelket! ''Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, ''akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak.« ''Tamás, ''a tizenkettő közül az egyik…, éppen ''nem volt velük, amikor megjelent Jézus. ''A többi tanítvány így szólt hozzá: »Láttuk az Urat.« Ő azonban azt mondta nekik: »''Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem kezemet az oldalára, nem hiszem.«'' Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, ''bement Jézus, ''megállt középen, és azt mondta: »Békesség nektek!« Azután így szólt ''Tamáshoz: ''»Nyújtsd ide… ''a kezedet, ''és tedd ''az oldalamra, ''és ''ne légy hitetlen, ''hanem hívő.« Tamás pedig így felelt: »Én Uram, és én Istenem!« Jézus így szólt hozzá: ''Mivel látsz ''engem, ''hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.«" ''(20,19-29.) ISTVÁN: AZ ELSŐ VÉRTANÚ A korai kereszténység igen hosszú utat tett meg addig, amíg az időszámításunk szerinti 4. században a római birodalom államvallásává lett. Követőit gyakran üldözték, és közülük számosan mint hitük mártírjai voltak kénytelenek búcsút venni az élettől. Mivel a krisztusi eszmevilág az Ótestamentum különféle részleteihez kötődve, ill. azok ellenében a zsidó nép körében – mint a zsidó vallás egyik új irányzata – indult sarjadásnak, teljesen érthető, hogy a híveinek is Izráelben kellett elszenvedniük az első üldöztetéseket. Az utóbbiak első személyes áldozata a Biblia szerint az "istenember" Jézus volt. Maga ez az állítás azonban, amely a zsidó vallás követőit Krisztus-gyilkosoknak ábrázolja, a legendák világába tartozik. Viszont igaznak tűnik az Apostolok cselekedeteinek az a közlése, hogy ''az első ''keresztény ''ember ''Jeruzsálemben szenvedett mártírhalált. Az említett irat 6-7. része szerint ''István diakonust kövezték meg'' a Jahve-kultusz kíméletlen hívei. A kegyetlen történés előzményeiről és lezajlásáról az alábbiakat olvashatjuk a Biblia épp most megadott helyén: A jeruzsálemi keresztények száma gyorsan szaporodott, és a körükben vita alakult ki arról, helyes-e, hogy a 12 apostol a közösség étkezési, valamint gazdasági ügyeivel foglalkozik. Az összehívott gyűlésen aztán elfogadásra került az apostolok javaslata, amelyet ők a jelenlévőknek tettek: ''"Nem helyes az, ''hogy az Isten igéjét elhanyagolva ''mi szolgáljunk az asztaloknál. ''Hanem válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, ''hét férfit, ''akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és ezeket állítjuk be ''ebbe a munkába; mi ''pedig megmaradunk az imádkozás és az ige ''szolgálata mellett." ''A sajátos tevékenységre megválasztottak névsora így hangzik: Fülöp, Prokhorosz, Nikánór, Timón, Parmenész, a nem zsidó származású Nikoláosz és a "hittel és Szentlélekkel teljes" ''István.'' Ez a ''diakonosz (a ''görög szó jelentése: szolga, szolgáló, követ, felszolgáló) állítólag "nagy csodákat és jeleket tett a nép között". Ám a diaszpórában élő zsidók vitába szálltak vele, s mivel nem tudtak méltó ellenfelei lenni, azzal vádolták meg, hogy káromolta "Mózest és az Istent". Majd pedig elfogták, és ''a szanhedrin – a ''görög és a római korban működött legfelsőbb zsidó törvényszék, a nagytanács – elé hurcolták, ahol "hamis tanúk"-kal ezt mondatták róla: "Ez az ember állandóan e szent hely és a törvény ellen beszél. Hallottuk is, amikor azt mondta, hogy a názáreti Jézus lerombolja ezt a helyet, és ''megváltoztatja azokat a szokásokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.'' Az Apostolok cselekedeteiből nyilvánvaló: ezek a "hamis" tanúk abból a szempontból igazat beszéltek, hogy az Izráel népéből származó keresztények egy része határozottan föllépett a zsidó vallás és jog számos vonatkozása ellen – éppúgy, miként az Újtestamentum szerint korábban Jézus is. A diakonosz István is ugyanezt tette, amikor a nagytanács előtt védekezett. Hangsúlyozta, hogy a zsidók sokszor szembeszegültek az igaz isten akaratával: Míg Mózes az isteni parancsolatok átvétele céljából a hegyen tartózkodott, addig ők aranyborjakat készíttettek Áronnal, és őket imádták, nekik mutattak be áldozatokat. Isten helyett az égi csillagok seregének hódoltak, és a pusztában idegen isteneknek mutattak be égő- és véresáldozatokat. Elkészítették a frigyládát és a salamoni templomot, ám a "Magasságos… nem emberkéz alkotásaiban lakik". Kritikáját István ily szavakkal fejezte be: ''"Ti ''kemény nyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ''ellene szegültök a Szentléleknek, ''atyáitokhoz hasonlóan ti is. A próféták közül melyiket nem üldözték a ti atyáitok? Meg is ölték azokat, akik előre hirdették az Igaznak eljövetelét. Most pedig az ő árulóivá és ''gyilkosaivá ''lettetek ti, akik angyalok közvetítésével kaptátok a törvényt, mégsem tartottátok meg." Roppant kemény szavak ezek, és egyáltalán nem meglepő, hogy az őket a nagytanács előtt halló vének, írástudók stb. "háborogtak szívükben, és fogukat csikorgatták" István ellen. Ám ő "Szentlélekkel telve az égre függesztette a tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint az Isten jobbja felől áll. Ekkor így szólt: »Íme, látom az eget megnyílva, és az Emberfiát, amint az Isten jobbja felől áll.« Erre [ellenfelei, akiknek mindez pogányságnak számító dolog volt] hangosan kiáltoztak, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak; azután kiűzték a városon kívülre, és ''megkövezték. ''A tanúk pedig [akiknek elsőkként kellett követ vetniük a mártírra] felsőruháikat egy ''Saul ''nevű ifjú [a későbbi ''Pál ''apostol] ''lábai elé ''tették le. Amikor megkövezték Istvánt, az így ima tikozott: »Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!« Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: ''»Uram, ''ne ródd fel nekik ezt a bűnt!« És amikor ezt mondta, ''meghalt.'' És vajon mit jelez az utókor számára István diakonosz megkövezése? Úgy vélem, elsődlegesen azt, hogy a zsidó etnikum, a zsidó vallás méhében kicsírázó kereszténység már igen radikálisan szembefordult szülőanyjával, aki aztán ezt a "hűtlenség"-et képtelen volt megbocsátani, és kegyetlen megtorlással élt. A MÁGUS SIMON MEGTÉRÉSE István megkövezése napján "nagy üldözés indult a jeruzsálemi gyülekezet ellen", és tagjai – az apostolok kivételével – elmenekültek Júdea és Satuária különféle területeire. A szétszóródott tanítványok közül az egyik, ''Fülöp ''Satuáriába ment, ahol sok beteget meggyógyított, és a keresztény hitre térítette a ''Simon ''nevezetű ''mágust. ''Ez a férfiú "varázslással foglalkozott, és ámulatba ejtette Satuária népét, mert valami igen nagynak állította magát. Gyermekektől felnőttekig mind hallgattak rá, és azt mondták: »Ő az Isten ereje, amelyet Nagy Erőnek neveznek.« Hallgattak rá, mert varázslásával már jó ideje ámulatban tartotta őket. De amikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot hirdette, megkeresztelkedtek; férfiak és nők egyaránt. ''Simon maga is hívő lett, ''majd miután megkeresztelkedett, Fülöp mellé szegődött, és amikor látta, hogy jelek és nagy csodák történnek, egészen elámult." (Ap. csel. 8,9-13.) Amint a szövegből látszik, a keresztény Fülöp számára egészen természetes, hogy a "pogány" Simon is birtokol mágikus képességet, és maga Simon sem csodálkozik azon, hogy Fülöp varázslatokat tud végrehajtani. Kettejük egymásra vonatkozó véleményét megismerve, szinte azonnal felidéződhetnek bennünk azok a műveletek, amelyeket Mózes és Áron, ill. a fáraó mágusai hajtottak végre a zsidók Egyiptomból történt kivonulása előtt az uralkodó udvarában. Simon kapcsán azonban nem csupán a most említett momentum érdekes, hanem még valami más is. Ez a más a következőt jelenti: Amikor a Jeruzsálemben lévő apostolok megtudták, hogy Fülöp működésének köszönhetően Satuária "befogadta Isten igéjét", elküldték maguk közül a helyszínre Pétert és Jánost, hogy ők a megkeresztelkedett embereket – ''kézrátevés ''révén – részesítsék "a Szentlélek ajándékában". Simon pedig – látva, hogy Péter és János kézrátevéssel osztják a "Szentlelket" – a két apostoltól – nekik pénzt ígérve – a következőt kéri: ''"Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, ''hogy akire ráteszem a kezemet, az vegye a Szentlelket." Ám Péter és János igen határozottan elutasítják kívánságának teljesítését, s egyúttal keményen megróják a "gonoszság fogságába" esett varázslót. (Uo. 8,14-24.) SAUL MEGTÉRÉSE: A PÁLFORDULÁS Az Apostolok cselekedetei című irat jóegynéhány történetet közöl arról, hogy némely "pogányok" milyen csodás módon lettek Krisztus követőjévé. E történetek sorában kiemelkedő helyet foglal el az, amelyik a fentebb már említett ''Saul ''(latinosan: Saulus) kereszténnyé válásáról szól. Maga ez a férfiú a kisázsiai ''Tarszoszban ''látta meg a napvilágot. Jómódú zsidó, vallási szempontból farizeus apja révén születésétől fogva ''római polgár ''volt, és mint ilyen minden bizonnyal ''a Paulus ''(Pál) nevet viselte. Később inúként Jeruzsálembe került, és itt – mint a most hivatkozott iratban (22,3) ő maga elmondja-egy ''Gamáliel ''nevű farizeus tudósnál tanult, aki István diakonosz elfogása és kivégzése előtt a nagytanácsban türelemre intette a keresztényeket fanatikusan üldöző zsidó vallásúakat. Épp ezért meglepő, hogy neveltje, az ifjú Saul őrzi az István vértanút megkövezők felsőruháit. Továbbá az is, hogy ''Saul ''maga is "egyetértett István kivégzésével". S még inkább az, hogy a vallási türelemre hajló Gamáliel tanítványa a diakonosz halála után megszállott vehemenciával ''üldözte a keresztényeket, ''"zaklatta az egyházat, házról-házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket" (uo. 8,1-3). Ám megszállottságát nem elégítette ki az, hogy Jeruzsálemben kegyetlenkedett Krisztus követőivel. Üldözői tevékenységét igyekezett kiterjeszteni olyan távol fekvő városokra is, amelyekben ez idő tájt már szintén voltak keresztények. Ám később, az egyik ilyen útja során maga is ''áttért ''Jézus hitére. E pillanattól kezdve aztán minden bizonnyal ő ''tette a legtöbbet az ''új vallás elterjesztése érdekében, és ''a kialakuló kereszténység szellemi arculatát ő határozta meg alapvetően.'' Saul megtérése ''a Damaszkuszba vezető úton ''következett be, és e ''"pálfordulás''"-nak nevezett rendkívüli eseményről az Apostolok cselekedetei (9,1-28) az alábbiakat mondja: "Saul pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úr tanítványai ellen, elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle ''Damaszkuszba a ''zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr [ti. Jézus] útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, ''megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. ''Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen ''mennyei fény ''villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy ''hang ''így szólt hozzá: ''»Saul, Saul, miért üldözöl engem?« ''Ő pedig megkérdezte: »Ki vagy, Uram?« Az így válaszolt: ''»Én vagyok Jézus, ''akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a ''városba, ''és ott megmondják neked, ''mit kell tenned.« ''Azok a férfiak, ''akik vele mentek, ''kábultan álltak, mert ''hallották ''ugyan ''a hangot, ''de senkit sem láttak. ''Saul ''pedig felkelt a földről, és kinyitotta a szemét, de egyáltalában ''nem látott. ''Ezért kézen fogva vezették be Damaszkuszba, és ott három napig nem látott, nem evett, és nem ivott. Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint ''Anániás. ''Az Úr megszólította őt ''látomásban: ''»Anániás!« Ő is így válaszolt: »Íme, itt vagyok, Uram.« Az Úr pedig így szólt hozzá: »Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és ''keresd meg ''Júdás házában Sault, akit Tarzuszinak [Tarszoszinak] neveznek: mert, íme, imádkozik, és látomásban látja, hogy egy ''Anániás ''nevű férfi jön be hozzá, és ''ráteszi a kezét, hogy lásson.« ''Anániás így válaszolt: »Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben, és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet.« Ezt mondta neki az Úr: »Menj el, mert ''választott eszközöm ő, ''hogy nevemet népek és királyok elé vigye, és Izráel fiai elé is. Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.« Anániás elment, és bement abba a házba; ''rátette kezét, ''és ezt mondta: »Atyámfia, Saul, az Úr ''küldött ''engem, az a ''Jézus, ''aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, ''hogy láss, és megtelj Szentlélekkel.« ''És egyszerre, mintha valamiféle pikkelyek estek volna le a szeméről, ''újra látott; ''azután felkelt, és ''megkeresztelkedett, ''majd miután táplálékot vett magához, erőre kapott. Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, és ''azonnal hirdetni kezdte ''a zsinagógákban ''Jézusról, ''hogy ő az ''Isten Fia. ''Mindenki csodálkozott, aki hallotta, és így szóltak: »Nem ez az, aki üldözte Jeruzsálemben azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a főpapok elé vigye őket?« De Saul egyre jobban felbátorodott, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, mert azt bizonyította, hogy ''Jézus a Krisztus.'' Amikor pedig már jó néhány nap eltelt, a zsidók [ti. a zsidó ''vallás ''követői] elhatározták, hogy ''végeznek vele. ''Saulnak azonban tudomására jutott a merénylet terve. Még a kapukat is éjjel-nappal őrizték, hogy megölhessék, de a ''tanítványok ''elvitték, és ''éjjel a városfalon lebocsátották egy kosárban.'' Amikor Saul megérkezett ''Jeruzsálembe, csatlakozni próbált ''a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány. ''Barnabás ''azonban maga mellé vette, ''elvitte az apostolokhoz, ''és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, és hogy beszélt vele, és milyen nyíltan szólt Damaszkuszban az Úr nevében. Ettől fogva velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben, nyíltan szólt az Úr nevében. Beszélt és vitázott a ''görög nyelvűekkel, ''ezek pedig arra készülődtek, hogy végeznek vele. Amikor azonban megtudták ezt az atyafiak, levitték őt Cézáreába, és elküldték Tarzuszba." Az ismertetett események kapcsán szükségesnek tartom fölhívni az olvasó figyelmét a következő fontos momentumokra: 1) Hogy Saul miként üldözte a keresztényeket, és miként lett Krisztus követője, arról az Apostolok cselekedeteinek egy ''későbbi részében ''(22,1-21) ''is ''olvashatunk. Itt a letartóztatott Saul-Pál a jeruzsálemi vár lépcsőjéről maga mondja el héber nyelven a jelenlévőknek, hogy miként kegyetlenkedett korábban a keresztényekkel, és mily csodás módon vált Jézus hívévé. 2) Ez a beszámoló néhány mozzanatában eltér a fentebb idézettől. Nem csupán tömörebb volta révén, hanem egyéb aspektusokban is. Itt pl. arról esik szó, hogy a damaszkuszi úton Saullal volt férfiak nem hallották a beszélő Jézus hangját – az idézett variáció szerint viszont igen. A fentebb ismertetett elbeszélésben a vak Sault Anániás kézrátevéssel, itt pedig szómágiával teszi látóvá. Az idézett szöveg említi, hogy Sault meg akarták ölni Damaszkuszban a zsidó vallás követői, és a városból sajátos módon menekítették ki a keresztények – az Apostolok cselekedeteinek második beszámolója azonban e történésekről hallgat. 3) Külön indokolt utalni rá: míg az ismertetett elbeszélés semmit nem mond arról, hogy a Jeruzsálembe visszatért Saullal valami sajátos eset történt volna, addig a második részlet szót ejt egy ilyen eseményről. Ti. arról, hogy a jeruzsálemi templomban imádkozva Saul révületbe esett, s látta Jézust. $s hogy miért fontos ezt megemlíteni? Azért, mivel Saul-Pál állítólag ekkor kapta feladatul Krisztustól, hogy menjen el a "pogányok"-hoz, azaz a nem zsidókhoz, és nekik hirdesse a keresztény eszméket. Jézus itt a maga követőjének ugyanis ezt a parancsot "adta": "Eredj el, mert én messze küldelek téged, ''a pogányok közé." ''(Ap. csel. 22,21.) 4) Végül megemlítem, hogy a Saul megtéréséről, a "pálfordulás"-ról szóló történet nem csupán a kereszténység sorsának az alakulása szempontjából fontos eseményről tudósít, hanem egyúttal olyan ''pszichikaivallási átváltásról ''is, amely szinte tragédiai műbe kívánkozik, s amelyhez hasonló bizonyára sok ókori emberben zajlott le az időszámításunk szerinti 1-3. században. PÁL HÁROM TÉRÍTŐÚTJA Mint fentebb szó esett róla, a kialakuló kereszténység szellemi arculatát elsődlegesen ''Pál ''határozta meg. Mégpedig annak következtében, hogy rengeteg energiát fordított az általa vallott "krisztusi" eszméknek a zsidóság és más népek körében való elterjesztésére. Ily természetű munkásságának rendkívüli voltát azzal próbálom érzékeltetni, hogy az alábbiakban ismertetem a különféle területeket érintő ''három térítőútját, ''és azokat a ''legfontosabb történéseket, ''amelyek ezekkel a missziós utakkal kapcsolatosak. Mielőtt azonban a részletekre rátérek, megemlítem, hogy az Apostolok cselekedetei (13,1-3) szerint a páli hittérítés kündulóbázisa nem Jeruzsálem, hanem ''Antiókhia ''volt. Az a hellenisztikus szellemű ''szíriai ''nagyváros, amelynek keresztény gyülekezetében szép számmal működtek próféták és tanítók: többek között Pál, Barnabás, Simeon (Niger), az észak-afrikai Kürénéből származó Lucius és a Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett Manaén. Állítólag a "Szentlélek" velük közölte ama óhaját, hogy válasszák ki maguk közül missziós munkára, vagyis a keresztény hit elterjesztésére ''Barnabást ''és ''Pált.'' ''Az első ''térítőútjára (kb. i. sz. 45-49) harmadmagával indult el Pál. Missziós csoportjának tagja volt az őt korábban pártfogásba vett ''Barnabás, ''aki eredetileg József nevű, Ciprusról származó lévita volt (a Barnabás nevet az apostoloktól kapta). Továbbá – mint "segítőtárs" – Barnabás unokaöccse, a Márknak nevezett ''János ''is. E férfiak először Antiókhiából a szíriai Szeleukiába mentek, majd pedig onnét ''Ciprusra ''hajóztak. A szerelem és a szépség görög istennőjének, Aphroditénak a szigetén aztán jelentős területeket bejártak, és hirdették a "krisztusi" eszméket. Az utóbbiakkal fölkeltették a sziget római helytartójának az érdeklődését is. Ám egy "zsidó mágus és álpróféta", bizonyos Barjézus szembeszállt velük, és igyekezett meggátolni, hogy a helytartó a keresztény hitre térjen. Emiatt aztán Saul-Pál ("megtelve Szentlélekkel") egy időre vaksággal sújtotta. A ciprusi Páfoszból Pál, Barnabás és János átkeltek Kisázsióba. Innen János visszatért a szíriai Antiókhiába, mert nem akart résztvenni a további munkában. Pál és Barnabás pedig fölkeresték a pamfiliai Pergét, ''a pizidiai Antiókhiát. ''Az utóbbi város zsinagógájában több szombaton hirdették a keresztény eszméket a zsidóknak. Főként Pál volt az, aki e téren jeleskedett. Az Apostolok cselekedetei (13,13-52) szerint hallgatóságának részletesen fölvázolta a következőket: a zsidóságot a maga népévé választotta az isten; majd kiszabadította Izráel fiait Egyiptomból és megóvta őket a pusztai vándorlás 40 éve alatt; később a nekik adott földön bírákat, ill. Saul és Dávid személyében királyokat küldött irányításukra; legutóbb pedig – ígéretéhez híven – Dávid utódai közül támasztotta a zsidóság üdvözítőjének ''Jézust, ''akinek útegyengetője az Izráelt megtérésre és megkeresztelkedésre fölszólító Keresztelő János volt; Jeruzsálem lakói és vezetői azonban "nem ismerték fel őt", és megölették; mi most "őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát, és amiből Mózes törvénye által nem igazulhattok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz". Mint az Újszövetség mondja, Pálék igen nagy hatást gyakoroltak a város lakóira, s az utóbbiak közül sokan kereszténnyé lettek. Ám a zsidók közül számosan felléptek ellenük, akiknek aztán Pál és Barnabás a következőket mondták: "Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a ''pogányokhoz fordulunk." ''Az apostolok hittérítő munkája igen eredményes volt, de a városból az ellenfeleik elűzették őket. És hasonló sors várt rájuk egy másik településen, ''Ikóniumban ''is, mert a Jahvét követő zsidók és az egyéb vallások hívei agyon akarták őket kövezni, s ezért innen is el kellett menekülniük. Ekkor a likaóniai ''Lisztrában, Derbében ''és e két város környékén folytattak missziós tevékenységet. Lisztrában Pál állítólag meggyógyított egy járni sohasem tudott bénát, és ennek hatására a helybéliek így kiáltoztak: ''"Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!" A ''lisztraiak úgy vélték, hogy Barnabás azonos a görög főistennel, Zeusszal, Pált viszont – mivel ő volt a szóvivő – Hermésznek tartották. "Zeusz papja pedig, akinek a temploma a város előtt volt, bikákat és koszorúkat vitt a kapuk elé, és a sokasággal együtt áldozatot akart bemutatni nekik." Pál és Barnabás azonban tiltakoztak az ellen, hogy őket természetfölötti lényeknek tartsák, és áldozással való tisztelésüket a következő érveléssel akadályozták meg: "Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló ''emberek vagyunk, ''és azt hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez, aki teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van." Ám Pál és Barnabás talán jobban tették volna, ha meghagyják az embereket tévhitükben, és engedik, hogy azok őket mint isteneket tiszteljék. Mert ha ugyanis így cselekednek, bizonyára megmenekülnek az újabb bajoktól. Az történt ugyanis, hogy az őket korábban Antiókhiából és Ikóniumból elüldöztető zsidók Lisztrába is utánuk jöttek, felbujtották ellenük a helybelieket, akik ''Pált megkövezték, ''majd pedig testét a városon kívülre vonszolták. Az apostol azonban nem halt meg, hanem föléledt, és a következő napon Barnabással együtt Derbébe ment. A következő időkben e helységben, majd még egyéb kisázsiai városokban (Lisztrában, Ikóniumban, Antiókhiában és a pamfiliai Pergében) hirdették az evangéliumot. Később pedig – miután a megalakult keresztény gyülekezetekben ''véneket ''választottak, s jelezték követőiknek, hogy sok nyomorúságot kell még átélniük, és ezért legyenek erősek a hitben – lementek a Földközi-tenger partján fekvő Attáliába, ahonnan visszatértek ''a .szíriai Antiókhiába, ''abba a városba, amelyből elindultak missziós útjukra. Pál ''második ''térítőútjára azt követően került sor, hogy Jeruzsálemben (kb. i. sz. 50-ben) lezajlott az apostolok és a vének híres gyűlése, amelyen Pálnak és Barnabásnak igen kemény támadásokban volt része amiatt, hogy a kereszténnyé lett ''"pogányok ''"-tól (vagyis a nem zsidó hívőktől) ''nem ''követelték meg ''a körülmetélkedést. ''Mivel aztán a gyűlésen végül az eljárásukat szentesítő határozat született, társaival együtt a ''szíriai Antiókhiába ''visszatért Pál azt javasolta Barnabásnak, hogy látogassanak el az első, közös útjukon megtérített kisázsiai keresztényekhez. A kollektív missziós tevékenységükből azonban most nem lett semmi, mert Barnabás magukkal akarta vinni azt a Márknak nevezett ''Jánost ''is, aki korábban cserben hagyta őket. Pál viszont ezt ellenezte. Az eddig együtt munkálkodó két apostol közti ''meghasonlás ''következtében Barnabás és Pál ''különvált egymástól. ''Az előbbi (János-Márk társaságában) Ciprusra hajózott téríteni. Pál pedig a vele a különféle hitelvekben valószínűleg egyetértő ''Szilászt ''vette maga mellé, hogy segítőtársa legyen a keresztény eszmék terjesztésében. Ez a két férfiú szárazföldön indult útnak. Pál és Szilász először Szíriát és Ciliciát járták be, itt erősítették a gyülekezeteket. Majd Pál szülővárosán, Tarszoszon áthaladva az clső térítőút alkalmával már fölkeresett Derbébe, Lisztráta és más egyéb helységekbe látogattak el. Itt Pálnak igen megtetszett a keresztény hitet követő ''Timóteus, ''akit magával vitt a további missziós munkára, s akivel később is igen szoros kapcsolatot tartott, amit – többek között – az is jelez, hogy az újszövetségi kánonban szereplő két levelét éppen őhozzá írta. Mielőtt azonban megkezdték volna együttes munkájukat, a zsidó anyától s görög apától származó fiatalembert ''körülmetélte, ''nehogy a zsidó etnikumból kereszténnyé váltak görbe szemmel nézzenek rájuk. Ezt követően aztán útnak indultak. Ám a kisázsiai Frigiában, Galáciában és Míziában nem sikerült híveket toborozniuk. Épp ezért úgy döntöttek – állítólag egy sajátos látomás, meghívás által ösztönzötten –, hogy a kisázsiai Tróászból az európai ''Macedóniába ''mennek. Útjuk Szamothraké szigetén, majd Neapoliszon át ''Filippibe ''vezetett. Az utóbbi városban egy időre megállapodtak, és itt először egy Lídia nevű bíborárus asszony lett a követőjük. Ám hamarosan bajba kerültek, mert Pál egy – a gazdájának nagy hasznot hozó – szolgálólányból kiűzte a jövőbelátó lelket. Ekkor börtönbe csukták őket, de rövidesen kiszabadultak, és a börtönőrt családostul megnyerték eszméiknek. Majd ismét továbbmentek, és Amfiopoliszon, valamint Apollónián áthaladva megérkeztek a korai kereszténység történetében fontos szerepet játszó ''Thesszalonikába. ''E macedóniai városban a zsidóknak volt zsinagógájuk, és Pál – korábbi szokásával egyezően – szombatonként ebben hirdette az új tanokat a helyi zsidóknak, akik közül néhányan "hívőkké lettek". A két apostolhoz azonban görögök, előkelő asszonyok is csatlakoztak: A Jahve-követők aztán innét is elüldözték a hittérítőket, akiket elvbarátaik sürgősen Béreába menekítettek. Páléknak itt is sikerült zsidókat, valamint előkelő görög férfiakat és nőket megnyerniük a "krisztusi" hitnek. Ám amikor az őket Thesszalonikából elüldözött Jahve-követő zsidók erről tudomást szereztek, elmentek Béreába, és Pálnak – miközben Szilász és Timóteus a városban maradt – innen is menekülnie kellett. A "testvérek" Macedóniából egyenesen az ókori görögség hajdani szellemi fellegvárába, ''Athénbe ''vitték. Hogy aztán itt miket cselekedett, és mily történések estek meg vele, azzal kapcsolatosan szükségesnek tartom ismertetni az Újtestamentum beszámolóját. Mégpedig azért, mivel korántsem érdektelen a 20. század emberének arról tudomást szereznie, hogy milyen módon fogadta ''a filozófia városa ''a kereszténység legjelesebb apostolának számító ''Pált. ''Idevonatkozóan az Apostolok cselekedeteiben (17,16-34) a következőket olvashatjuk: "Miközben Pál ''Athénben ''várta őket [ti. a Béreában maradt Szilászt és Timóteust], háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van ''bálványokkal. ''Vitázott ''a zsinagógában ''a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozó istenfélőkkel [prozelitákkal] naponként; ''a főtéren ''pedig azokkal, akiket éppen ott talált. Néhány ''epikureus ''és ''sztoikus filozófus ''is vitázott vele, akik közül egyesek azt kérdezték: ''uMit akarhat ez a fecsegő mondani?u ''Mások azt mondták: »Úgy látszik, hogy ''idegen istenségek ''hirdetője«, mivel ''Jézust ''és ''a feltámadást ''hirdette. Ekkor megfogták, az Areopágoszra vitték, és megkérdezték tőle: »Megtudhatjuk-e, ''mi az az új tanítás, ''amelyet hirdetsz? Mivel idegenszerű dolgokkal hozakodsz elő, amint halljuk; szeretnénk tehát megérteni, hogy mik is ezek.« Az athéniek és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy valami újságot mondjanak vagy halljanak. ''Pál ''ekkor kiállt az Areopágosz közepére, és így szólt: »Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan ''oltárt ''is, amelyre ez volt felírva: ''Az ismeretlen Istennek. ''Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek. ''Az Isten, ''aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, ''nem lakik emberkéz alkotta templomokban, ''nem szorul emberi kéz szolgálatára, ''mintha szűkölködne ''valami nélkül; mivel ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. Az egész emberi nemet egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; mert [és most jön ama újplatonikus nézet kifejtése, amely rokon tartalmú a János-evangélium szellemével] ''őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. ''Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, ''nem ''szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, művészi alkotáshoz ''és emberi elképzeléshez hasonló az istenség.'' A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi [ti. Jézus] által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenekelőtt azzal, hogy feltámasztotta a halálból.« Amikor a ''halottak jeltámadásáról ''hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: »Majd meghallgatunk erről máskor is.« Pál ezután eltávozott közülük. ''Néhány ''férfi azonban csatlakozott hozzá, és ''hívővé ''lett: közöttük az areopágita Dioniziosz is,- aztán egy Damarisz nevű asszony, és velük együtt mások." Mint a beszámolóból kiderül, az athéni bölcselők a "krisztusi" eszméket hirdető Pált "fecsegő"-nek tartották. A vallási ügyekben illetékes Areioszpagosz tagjai pedig egy új hit képviselőjének tekintették őt. Mindenesetre itt szabadon hirdethette a tanait. Az utóbbiak miatt nem üldözte senki. Igaz, hogy a fölvilágosult szellemű városban csak néhány embert sikerült megnyernie a kereszténységnek. A helyi hívő emberek az ő elvont istene helyett továbbra is a maguk "bálványai"-nak, durván antropomorf isteneinek hódoltak. A lényeget tekintve számára sikertelenséget jelentő Athénből Pál hamarosan ''Korinthoszba ''utazott. Ott egy sátorkészítő zsidó házaspárnál élt és dolgozott, mert ő maga is sátorkészítő mester volt. A kisázsiai Pontuszból származó férjnek ''Akvila, ''a feleségének pedig ''Priszcilla ''volt a neve. Itt Pál eleinte csak szombatonként hirdette a keresztény eszméket a helyi zsinagógában. Később, Szilász és Timóteus ideérkezése után azonban teljesen a missziós munkának szentelte magát, és mind az itt élő zsidókat, mind pedig a helybéli görögöket igyekezett rábírni tanainak a követésére, mondván nekik, hogy Jézus a Krisztus (vagyis a "Megváltó"). Másfél éves korinthoszi tartózkodása idején végzett missziós tevékenységének köszönhetően csatlakoztak hozzá némely zsidók (így pl. Kriszpusz zsinagógiai elöljáró a családjával együtt), továbbá jelentékeny számban keresztelkedtek meg a város görögjei közül is. A korinthoszi zsidók zöme azonban szembe fordult vele. Ellenfelei egy Gallió nevű helytartó elé vitték, és a római törvényszék révén akarták megbüntetni. Ám Gallió, aki belső zsidó vallási dolognak tekintette az ügyet, elzárkózott attól, hogy ítélkezzék, és így szólt a zsidókhoz: "Ha valami törvénytelenségről vagy súlyos bűntettről volna szó, ti zsidók, a törvény értelmében meghallgatnálak benneteket. Ha viszont rátok tartozó ügyekről, nevekről és a ti törvényetekről van közöttetek vita, azt intézzétek el magatok, mert én ilyenekben nem kívánok bíró lenni." (Ap. csel. 18,14--15.) Pál talpa alatt tehát itt is forró lett a talaj, és ezért úgy döntött, hogy hazatér Keletre. Hajón Korinthoszból a Satuáriában fekvő Cézáreába indult. Útközben azonban rövid időre betért Efezusba, ahol ott maradt a vele menő Akvila és Priszcilla, és ahol a zsidókkal hitbeli dolgokról vitázott. Majd, miután megígérte nekik, hogy visszatér hozzájuk, elhajózott Cézáreába. Innét fölment Jeruzsálembe, "köszöntötte a gyülekezetet" (vagyis beszámolt missziós tevékenységének eredményeiről), és aztán visszatért a hitterjesztés kündulóbázisát képező ''szíriai Antiókhiába.'' Hogy Pál meddig maradt e városban, pontosan nem tudjuk. Az Újszövetség szerint "egy darabig" tartózkodott itt, aztán elindult ''harmadik ''térítőútjára (i. sz. 53-58). Miként a második alkalommal, eleinte most is a szárazföldön haladt. Tevékenykedett Galáciában, Frigiában, majd Kisázsión végighaladva, ismét ''Efezusba ''érkezett. Hogy aztán az egykori híres görög filozófus, Hérakleitosz szülővárosában mily történések játszódtak le ez idő tájt vele, arra érdemes kissé részletesebben kitérnünk, mert így a kereszténység kialakulásfolyamatába nyerhetünk bepillantást. Mindenekelőtt arra hívom fel a figyelmet, hogy Efezusban igen erős volt ''Keresztelő János ''vallási irányzatának a tábora. Az Apostolok cselekedeteiből (18,24-28; 19,1-7) nyilvánvaló, hogy e férfiú hitvilága még a halála után is igen komoly befolyást gyakorolt az emberekre. Továbbá az is, hogy az ő tanítását a kereszténység különös módon hasznosította, rendelte alá a saját teológiájának, mondván (némelyik evangéliumban is), hogy ez a férfiú csupán előfutára Jézusnak. Pál Efezusba érkezésekor azonban mindez még nem történt meg, amit az is mutat, hogy e városban ekkor még mint ''önálló ''vallási irányzatot terjesztették Keresztelő János nézeteit különféle tanítványok. Ezek az utóbbiak csak mesterük keresztségéről hallottak, és mit sem tudtak a "Szentlélek"-ről, a jézusi keresztségről. Pál aztán megnyerte őket a "krisztusi" eszméknek. Az Újszövetség személy szerint külön is megemlíti Keresztelő János tanainak egyik terjesztőjét. Név szerint bizonyos ''Apollóst, ''egy alexandriai származású zsidó férfit, aki a kereszténység által Jézus előhírnökévé degradált Keresztelő János nézeteit hirdette, és aki "csak János keresztségét ismerte". A Korinthoszból Efezusba költözött Akvila és Priszcilla azonban megnyerték őt a "krisztusi" teológiának. Szólni kell arról is, hogy ''Pál ''állítólag ''nagy csodákat ''cselekedett Efezusban, amelyben ekkor legalább három éven át tartózkodott és tanított. A Biblia szerint e csodák révén oly hatást gyakorolt az emberekre, hogy gyógyító célzattal még a testén lévő kendőket, kötényeket is elvitték a betegekhez, akikből aztán eltávoztak a "gonosz lelkek". Varázslatos tudományát állítólag még egyes vándorló zsidó ördögűzők is akceptálták, és ily mágikus szöveggel igyekeztek a betegekből a gonosz lelkeket kiűzni: kényszerítünk titeket arra a Jézusra, akit Pál hirdet, hogy távozzatok el! Hasonlóképp cselekedett – mondja a Biblia – egy zsidó főpap hét fia is, ám a gonosz lélek nem engedelmeskedett nekik, hanem a következőt mondta a varázsolni akaróknak: "Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?" Majd pedig – az Újtestamentum szerint – kegyetlenül elbánt velük a gonosz lélektől megszállott ember. Más mágusok viszont Pál hatására feladták saját mesterségüket, és a varázslásról szóló műveiket (50 000 ezüstpénz értékben) elégették. A kialakulóban lévő kereszténység Pál által hirdetett eszméi jelentős mértékben megrázkódtatták a különféle ókori népek vallási hitvilágát. Mégpedig azért, mivel az antik etnikumok "bálvány"-kultuszával szemben – tekintsünk most el a jézusi "istenember" mozzanattól – az elvont isten hitére ösztökélt. Épp ezért nem lepődhetünk meg rajta, ha az antik "pogány" kultuszok részére különféle dolgokat készítő, s az e munkájukból élő kézművesek radikálisan ellenezték a gyorsan teret hódító kereszténységet. Az ellenkezésük Pál efezusi tartózkodása idején pl. tömeges tiltakozáshoz vezetett. Erről az utóbbiról az Apostolok cselekedetei 19. részében a következőket olvashatjuk: "Abban az időben nem csekély zavargás támadt az Úr útja miatt. Mert egy ''ötvös, ''név szerint Demetriosz, ezüstből kis ''Artemisz-templomokat ''készített, és ezáltal nem csekély keresethez juttatta a mestereket. Ez az ember összegyűjtötte a mestereket, valamint a hasonló foglalkozásúakat, és így szólt hozzájuk: »Férfiak, tudjátok, hogy ebből a keresetből származik a mi jólétünk. De látjátok és halljátok, hogy nem csak Efezusban, hanem szinte az egész Ázsiában nagy tömeget nyert meg és vezetett félre ez a ''Pál, ''aki azt mondja, hogy azok, amelyeket ''emberkézzel csinálnak, nem istenek. ''Nemcsak az a veszély fenyeget azonban, hogy ez a mesterség csődbe jut, hanem az is, hogy a nagy istennőnek, Artemisznek a templomát is semmibe veszik, és így ő, akit egész Ázsia és az egész földkerekség tisztel, el fogja veszteni dicsőségét.« Amikor ezeket meghallották, haragra gerjedtek, és így kiáltoztak: »Nagy az efezusi Artemisz!« A zűrzavar kiterjedt az egész városra. Majd egy akarattal a színházba rohantak, és megragadták a macedón Gájuszt és Arisztarkhoszt, Pál útitársait… Végre a város jegyzője lecsendesítette a sokaságot, és így szólt: »Efezusi férfiak, van-e olyan ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa a nagy istennő, Artemisz templomának, és az ő égből leszállt képének az őrizője? Mivel tehát ezt senki nem vitathatja, nyugodjatok meg, és ne kövessetek el semmiféle meggondolatlanságot. Mert idehoztátok ezeket az embereket, akik nem templomrablók, és nem is káromolják a mi istennőnket. Ha tehát Demetriosznak és a hozzátartozó mestereknek panaszuk van valaki ellen, vannak törvénykezési napok, és vannak helytartók, pereljenek ott egymással.«" – Vajon miért idéztem föl ezt a történetet? Azért, hogy jelezzem általa: ama ''emberiesítő ''szemléletet, amelyet az ókori ''görög filozófia és művészet ''egyes képviselői (pl. Prótagorasz, Karneadész és Euripidész) elvileg következetesen száműztek a világlátásból, de csak szűk körben tudtak érvényre juttatni, azt a széles néprétegek gondolkodásában (persze, még vallási-antropomorf keretben maradva) a kereszténység csökkentette jelentős mértékben. Ebben a vonatkozásban az új vallás történelmi érdemei elévülhetetlenek. Még akkor is, ha a kereszténységben később felerősödtek egyes aspektusokban az ún. bálványkultusz elemei. A most ismertetett események után Pál folytatta a maga missziós körútját. Efezusból először Macedóniába, majd a görögökhöz ment. Néhány hónapos európai tevékenység után hajón akart Szíriába visszatérni. Mivel azonban tudomására jutott, hogy a zsidók merényletet terveznek ellene, más útvonalat választott, és Macedónián át érkezett meg a kisázsiai Tróászba. Innét Milétoszba hajózott, és ebben a városban búcsúzott el az efezusi gyülekezet általa odarendelt véneitől, akiket arra intett, hogy viseljenek gondot önmagukra és a hívők nyájára. Majd egy ideig Kisázsia déli partján hajózva, Patarából – Ciprus mellett dél felől haladva el – Tiruszba utazott. Innen pedig hajón érkezett meg Cézáreába, hogy e helységből Jeruzsálembe menjen. Ám az utóbbi városban ellenségesen fogadták a vele vallásilag szemben álló zsidók. Szerették volna őt kivégeztetni. Ezt azonban több évi palesztinai fogsága idején sem tudták elérni. Végül Pált Rómába vitték, ahol ismét éveken át raboskodott, de aztán szabadon engedték. Ám a hagyomány szerint egy későbbi időpontban visszakerült a római birodalom fővárosába, és i. sz. 67 körül valószínűleg itt szenvedett mártírhalált. Vázlatosan ennyit akartam elmondani Pál missziós tevékenységéről, amellyel kapcsolatosan a következőkre hívom fel a figyelmet: 1) Ez az apostol a Saul helyett a római állampolgárságára utaló ''Pál ''(Paulus) nevet domináns módon akkor kezdte használni, amikor Barnabással és János-Márkkal együtt első térítőútján Cipruson megnyerte a "krisztusi" eszméknek Sergius Paulus helytartót (Ap. csel. 13. rész). 2) A fentebb ismertetett tényekből – és az Újszövetség számos helyéből – egyértelműen nyilvánvaló, hogy a keresztény tanokat terjesztő személyek kezdetben kizárólagosan zsidók, és csak később társulnak hozzájuk más népekből származó személyek. 3) Az elmondottakból az is kiderül, hogy az egyes településeken a térítők a maguk munkáját az adott helyen élő zsidók körében kezdték meg, nekik hirdették elsődlegesen a "krisztusi" eszméket. 4) Magának ennek az igehirdetésnek a közvetlen színhelye pedig szombati napokon az egyes városokban szép számban megtelepedett zsidók által működtetett zsinagóga volt. (Ilyen zsinagóga létezett pl. a pizidiai Antiókhiában, Ikóniumban, Thesszalonikában, Béreában, Athénben, Korinthoszban és Efezusban. A macedóniai Filippiben viszont ilyen intézmény nem volt – legalábbis e tényre utal az, hogy itt Pálék szombatonként a városon kívül, egy folyó mellett, azon a helyen hirdették az evangéliumot, amelyen az emberek, bizonyára a település zsidó lakói, imádkozni szok¬tak.) 5) Úgy tűnik, hogy Pál valóban igen nagyhatású missziós tevékenységét az Újszövetség némiképp eltúlozza. Ez a túlzás megmutatkozik abban, hogy a többi (Barnabás, János-Márk, Tamás stb.) térítő munkájáról szinte csak utalásszerűen emlékezik meg. Vajon mi idézte elő ezt a sajátos helyzetet? Minden bizonnyal az, hogy a kereszténységben a későbbiek során a lényeget tekintve a páli elvek jutottak érvényre, s az összeállítók az újtestamentumi kánonba az iratokat ezen elvek szűrőjén átbocsátva vették fel. 6) Amennyire az Újszövetségből megállapítható, a diaszpórában élő zsidók felemás módon viszonyultak a Pál által hirdetett eszmékhez. Úgy látszik, csupán kisebb részük volt hajlandó követni a "krisztusi" tanokat, többségük viszont ellenségesen tekintett rájuk. Vajon melyek ennek az elutasító magatartásnak az okai? Talán csak hitbéli tényezők, csupán az, hogy a szombatot, a különféle rögzült ünnepeket, étkezési tabukat megtartó és a körülmetélést gyakorló Jahve-követők számára idegenek, esetleg éppen gyűlöletesek a keresztény vallás egészen más szellemiséget képviselő nézetei? Hogy a különféle népek közt szétszórtan lakó zsidóknál a "krisztusi" eszmevilág elutasításában ily vallási determinánsok igen komoly mértékben közrehatottak, az kétségtelen. Ám velük együtt más okok is ösztönözték a szóban forgó zsidókat az új vallás el nem fogadására, a keresztények elleni fellépésre. Ezen okok közül az egyik az, hogy a Jahve-kultusz a lényeget tekintve egyetlen nép vallása volt, és a hozzá való kötődés az önálló államiságát elvesztett zsidóság – főként pedig a Palesztinából szétszóródott zsidóság – számára az etnikai önmegőrzés legfontosabb eszköze volt. A másik lényeges ok pedig, amely a kereszténység iránti elutasító magatartásra, a Jahve-hitben való megmaradásra ösztönözte a diaszpóra zsidóit, a következő volt: a szétszóródott zsidók zöme kereskedelmi tevékenységet űzött, és saját néptudatának, nemzeti vallásának a megőrzése révén egyúttal a maga nemzetközi gazdasági pozícióit törekedett megtartani, ill. fejleszteni. BIBLIAI GONDOLATOK, AFORIZMÁK Könyvem eddigi részében különféle konkrét témakörökről ejtettem szót. A most következő utolsó fejezetében viszont olyan ''gondolatokat, aforizmákat'' kötöttem csokorba, amelyek sok szempontból kiegészítik, kerekebbé teszik azt a képet, amelyet az eddigi tárgyalás során megrajzoltam. Az alább olvasható szövegek kapcsán azonban figyelmeztetni kívánok néhány dologra: Az itt található anyag szegényesebb a fejezetcímben megjelölt témakörnél, mivel a korábban már szóba került részletek újbóli szerepeltetésétől – néhány esetet kivéve – el kellett tekintenem. A fejezet szövegeit tematikus alcímű egységekbe igyekeztem beosztani. Ám maga ez a csoportosítás megfelelően jó nem lehetett, mert számos részlet tartalmilag több elemet foglal magában. Az anyagok tagolásakor nem voltam tekintettel arra, hogy azok az Ó- vagy az Újtestamentumból származnak-e. Ne lepődjék meg az olvasó azon, hogy az e fejezetben lévő szövegek ugyanazon dolog kapcsán eléggé gyakran nem csupán eltérő, hanem éppenséggel egymásnak teljesen ellentmondó álláspontokat képviselnek. Erre azért hívom föl külön is a figyelmet, mert a papok, a teológusok, ill. a keresztény s a zsidó vallás követői az Ó- és Újtestamentumból szelektív módon válogatják ki a nekik megfelelő tartalmú részleteket, s a számukra kellemetlen nézetű szövegeket – mintha azok az ördög művei lennének – igyekeznek elhallgatni. A Bibliában rengeteg az ismétlés, ugyanannak a gondolatnak hasonló – vagy szinte majdnem azonos – megfogalmazása, s a "Szentírás" olvasóját ez a tény igen nyomasztja. Azt hiszem, némiképp ugyanígy érzi magát majd az is, aki az alábbi szövegeket lapozgatja, mert köztük sok a mondanivalóját tekintve egymáshoz közelálló. Valószínű, hogy emiatt engem jóegynéhányan megrónak. Ám a megrovást vállalom, mert az alapját képező okot tudatosan idéztem elő. Az anyag összeállításakor ugyanis két lehetőség állt előttem: vagy kevesebb részletet közlök, és ez esetben a szép szövegek révén csillogóbb és elevenebb sodrású lesz a válogatás; vagy több részletet iktatok a fejezetbe, s emiatt a most említett értékek háttérbe szorulnak. Mindezt figyelembe véve mégis a másodikként említett változat mellett döntöttem, mert a Biblia minél sokoldalúbb megismerését akartam biztosítani az olvasó számára. A TÁRSADALOMRÓL "Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, sőt minden város vagy ház, amely meghasonlik önmagával, menthetetlen." (Mondja a Jézus-alak: Mt. 12,25.) "Kivesztek az országból a hívek, / ''nincs becsületes ember''. / Alattomban mindnyájan ''vért ontanak'', / hálóval vadásznak egymásra. / Jól használják kezüket a rosszra: / a vezető ember követelőzik, / a bíró fizetségre vár, / a főrangú ember kimondja, mit kíván, / és csak csűrik-csavarják az ügyeket. / Aki a legjobb köztük, olyan, mint a tüskebokor, / ''a legbecsületesebb is olyan, mint a tövisbokor''. / De eljön büntetésed napja, / amelyet őrállóid láttak. / Akkor lesz majd zűrzavar! / Ne higgyetek a barátnak, / ne bízzatok a jó ismerősben, / még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, / vigyázz, hogy mit mondasz! / Mert a fiú gyalázatosan bánik apjával, / a lány anyja ellen támad, / a meny az apósa ellen, / az embernek saját háza népe is ellensége." (Mik. 7,2-6) "Halljátok meg az Úr igéjét, Izráel fiai! / Pere van az ÚRnak az ország lakóival, / mert nincs igazság, nincs hűség, / és nem ismerik Istent az országban. / Esküdöznek és hazudoznak, / ölnek, lopnak és paráználkodnak, / betörnek, és vérontás vérontást ér." (Hós. 4,1-2) "Jaj a gondtalanoknak a Sionon, / az elbizakodottaknak Samária hegyén, / a legkiválóbb nép előkelőinek, / akikhez folyamodik Izráel háza! / … / Ti azt gondoljátok, hogy messze van a veszedelem napja, / ezért az erőszak uralmát közel hoztátok! / Elefántcsont ágyakon heverésznek, / pamlagon terpeszkednek, / megeszik a nyájból a bárányokat, / és a hizlalóból a borjúkat! / Hárfakísérettel danolásznak, / és azt hiszik, hogy zenéjük olyan, mint Dávidé. / Kelyhekből isszák a bort, / és finom olajjal kenik magukat, / de József romlásával nem törődnek. / Ezért majd ők mennek a foglyok élén fogságba, / és vége lesz a terpeszkedők mulatozásának." (Ámósz 6,1.3-7) "Leselkedik a bűnös az igazra, / és meg akarja ölni." (Zsolt. 37,32) "Összetört a szívem, reszket minden csontom. / Olyan vagyok, mint a részeg ember / és mint a bortól elázott férfi, / ha az ÚRra és szent igéjére gondolok. / Mert ''tele van az ország házasságtörőkkel'', / átkozódás miatt hervadozik az ország, / szárazak a puszta legelői. / Rosszra igyekeznek, / hatalmukkal visszaélnek. / ''Próféta és pap egyaránt elvetemült'', / még házamban is megtalálom gonoszságukat / – így szól az ÚR." (Jer. 23,9-11) "Így szól az ÚR: / Három, sőt négy vétke miatt / ''nem bocsátok meg Izráelnek'', / mert eladják pénzért az igazat, / és egy pár saruért a szegényt. / Azt kívánják, hogy a nincstelenek / a föld porát szórják fejükre, / és elutasítják a nyomorultak ügyét. / Apa és fia egy nőhöz jár, / így gyalázzák meg szent nevemet. / Zálogba vett ruhán nyújtózkodnak / minden oltár mellett, / és a megbírságoltak borát isszák / Istenük házában." (Ámósz 2,6-8) "Halljátok meg ezt az igét, / ti básáni tehenek Satuária hegyén, / akik sanyargatjátok a nincsteleneket, / és bántalmazzátok a szegényeket, / akik ezt mondjátok uraitoknak: / Hozzatok, hadd igyunk! / Megesküdött szentségére az én Uram, az ÚR, / hogy eljön rátok az az idő, / amikor ''szigonnyal visznek el benneteket, / maradékotokat pedig halászhorgokkal.''" (Ámósz 4,1-2) "Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoznak, / és irataik csak terheket rónak ki. / Mert elnyújtják a nincstelenek perét, / megfosztják jogaiktól népem nyomorultjait. / Az özvegyeket kizsákmányolják, / és az árvákat kifosztják. / De mit tesztek majd a megtorlás napján, / amikor megjön messziről az ítéletidő? / Kihez futtok majd segítségért, / hol hagyjátok kincseiteket?" (Ézs. 10,1-3) ''Jaj azoknak, akik házat házhoz ragasztanak'', / és mezőt mező mellé szereznek, / míg hely sem marad másnak, / és csak ti laktok ebben az országban! / Ezt hallottam a ''Sereg URától:'' / Az a sok ház romba dől majd, / a nagyok és szépek lakatlanná lesznek. / Tíz hold szőlő csak egy bat bort terem, / tíz véka vetőmag csak egy vékát terem! / Jaj azoknak, akik korán reggel ital után járnak! / Estig mulatnak, bor hevíti őket. / Citera és lant, dob, fuvola / és bor mellett lakmároznak, / de az ÚR tetteit nem veszik észre, / kezének munkáját nem látják meg. / ''Ezért megy fogságba népem'', / bár még nem tudja. / Éhen halnak előkelői, / a tömeg szomjan eped el. / … / Bárányok legelnek ott a legelőkön, / és ''a gazdagok romjain jövevények élősködnek''. / Jaj azoknak, akik a gonoszság kötelein / húzzák maguk után a bűnt, / … / ''Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz'', / és akik azt állítják, hogy a sötétség világosság, / és a világosság sötétség; / azt állítják, hogy a keserű édes, / és az édes keserű! / Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, / és magukat tartják okosnak. / Jaj azoknak, akik hősök a borivásban / és vitézek az italok keverésében, / akik megvesztegetésért igaznak mondják a bűnöst, / de az igazak igazát elvitatják. / Ezért ahogyan a tarlót megemésztik a lángnyelvek, / és a széna összeroskad a tűzben, / úgy korhad el gyökerük." (Ézs. 5, 8-13.17-18.20-24) "Járjátok be Jeruzsálem utcáit, / nézzetek szét, tudakozódjatok, / kutassátok át tereit! / ''Található-e, van-e olyan ember,'' / ''aki törvény szerint él'', / és igazságra törekszik? / Akkor megbocsátok ennek a városnak!" (Jer. 5,1) ''"Jaj azoknak, akik álnokságot és gaztetteket'' / ''terveznek'' fekvőhelyükön, / és kora reggel végrehajtják, / mert van hozzá hatalmuk! / Megkívánják a mezőket, és elrabolják, / a házakat is elveszik, / kihasználják az embert és házát, / őt magát és birtokát. / Azért ezt mondja az ÚR: / Most ''én tervezek rosszat e nemzetség ellen,'' / nem húzhatjátok ki belőle nyakatokat, és nem járhattok kevélyen, / mert gonosz idő lesz az!" (Mik. 2, l-3) "Ezt mondja az ÚR azokról a ''prófétákról,'' / ''akik félrevezetik népemet'', / akik békességet hirdetnek, / ha van harapnivalójuk, / de hadat indítanak az ellen, / aki nem ad nekik enni: / Olyan éjszaka száll rátok, / amelyben nem lesz látomás, / és olyan sötétség, amelyben nem lesz jövendölés. / Leáldozik a próféták napja, / nappal is sötétség borul rájuk. / Szégyent vallanak a látnokok, pironkodnak a jósok, / eltakarják arcukat mindnyájan, / mert nem kapnak választ Istentől. / Engem azonban betölt az ÚR lelke / erővel, igazsággal és hatalommal, / hogy megmondjam Jákóbnak a bűnét, / Izráelnek a vétkét." (Mik. 3,5-8) "Gyűlölik azt, aki dorgálni mer a kapuban / ''és utálják, aki megmondja az igazat.'' / Mivel ti kihasználjátok a nincstelent, / és gabonaadót szedtek tőle, / azért bár faragott kőből építettetek házakat, / nem fogtok bennük lakni, / bár gyönyörű szőlőket ültettetek, nem isszátok azok borát. / Tudom, hogy milyen sok a bűnötök, / és mily nagyok vétkeitek: / ''sanyargatjátok az igazat,'' / elfogadjátok a megvesztegetést, / elnyomjátok a szegényeket a kapuban." (Ámósz 5,10-12) "Ezt mondja az ÚR: Járjatok el törvényesen és igazságosan! Mentsétek meg a kizsákmányoltat elnyomójától! A jövevényt, árvát és özvegyet ne nyomorgassátok!" (Jer. 22,3) "A nagy haragú ember fizessen bírságot, / mert ha elengeded neki, még nő a haragja." (Péld. 19, 19) "Ne ferdítsd el az ítéletet, ne légy személyválogató, és ne fogadj el vesztegetést, mert a vesztegetés elvakítja a bölcseket is, és az igaz beszédet is elferdíti. A tiszta igazságot kövesd, hogy élhess, és birtokolhasd azt a földet, amelyet Istened, az ÚR ad neked." (Deut. 16,18-20) "Ne kövessetek el jogtalanságot az ítélkezésben! Ne nézd, hogy valaki nincstelen; és ne kedvezz a hatalmasnak! Igaz ítéletet hozz honfitársad ügyében!" (Lev. 19,15) "Az igaz és törvényes cselekvést / többre becsüli az ÚR, mint az áldozatot." (Péld. 21,3) "Miért kell látnom a romlottságot, / és néznem a nyomorúságot? / Erőszak és önkény van szemem előtt. / Folyik a per, és viszály támad. / Azért ''nem érvényesül a törvény,'' / nem hoznak soha igaz ítéletet, / mert a bűnös kijátssza az igazat: / ezért hoznak igazságtalan ítéletet." (Hab. 1,3-4) "Ezt mondja a Seregek URa: Igazságos ítéletet hozzatok, szeretettel és irgalmasan bánjatok egymással! Az özvegyet és az árvát, a jövevényt és a nyomorultat ne zsákmányoljátok ki, és ne tervezzetek egymás ellen magatokban semmi rosszat!" (Zak. 7,9-10) "Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, / szerezzetek érvényt a törvénynek a kapuban!" (Ámósz 5,15) "Ne áhítozz arra, hogy ''bíró'' lehessél, / ha nincs elég erőd, hogy kiirtsd a rosszat, / mert hátha megijedsz a hatalmasoktól, / és veszélybe kerül becsületességed." (Sirák 7,6) "Bíróval ne beszélj, / mert úgy ítél, ahogy neki tetszik." (Sirák 8,14) "Ha a bűnös kegyelmet kap, nem tanul igazságot. / Becsületes országban is álnokul él, / és nem nézi az ÚR fenségét." (Ézs. 26,10) "Az igaznak öröm, ha a törvény jut érvényre, / de a gonosztevőnek rettegés." (Péld. 21,15) "Jobb az igaz úton szerzett kevés, / mint a törvénytelenül szerzett nagy jövedelem." (Péld. 16,8) "A hamis mérleget utálja az ÚR, / de a pontos súlyt kedveli." (Péld. 11,1) "Életeket ment meg az igaz tanú, / de aki hazugságot beszél, az csaló." (Péld. 14,25) "Aki igaznak mondja a bűnöst, / és aki bűnösnek mondja az igazat: / mindkettőjüket egyaránt utálja az ÚR." (Péld. 17,15) "Igaz vagy, URam, ha perlek is veled. / Hadd beszéljek veled mégis / az igazságszolgáltatásról! / ''Miért szerencsés a bűnösök sorsa?'' / Miért boldogulnak mind, akik csalárdul élnek?" (Jer. 12,1) "Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, / megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!" (Péld. 24,29) "Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, / és ha szomjazik, adj neki vizet… " (Péld. 25,21) ''"Azzal tégy jót, aki alázatos,'' / s az istentelennek ne juttass semmit se. / Tagadd meg tőle a kenyeret, ne etesd, / mert különben nálad erősebbé válik. / S a sok jóért, amit tettél vele, / kétszeres balsors lesz az osztályrészed." (Sirák 12,5) "Aki bedugja fülét a nincstelen segélykiáltására, / annak sem válaszolnak majd, amikor ő kiált." (Péld. 21,13) "Az ''árvákhoz'' olyan légy, mintha ''atyjuk'' volnál, / s mintha ''férjük'' volnál, légy olyan az ''özvegyekhez.''" (Sirák 4,10) "Aki könyörül a nincstelenen, az ÚRnak ad kölcsön, / mert ő megtéríti jótéteményét." (Péld. 19,17) "Sokan nem adnak kölcsön, de nem gonoszságból, / hanem mert irtóznak a hasztalan viszálytól." (Sirák 29,7) "Jobb egy tányér főzelék ott, ahol szeretet van, / mint a hizlalt ökör, ahol gyűlölet van." (Péld. 15,17) "Ne gyűlöld szívedben atyádfiát! Fedd meg bátran honfitársadat, hogy ne légy részes a vétkében. Ne légy bosszúálló, se haragtartó a ''népedhez tartozókkal szemben''. Szeresd felebarátodat, mint magadat!" (Lev. 19,17-18) "Ne nézd el, ha embertársadnak a szamara vagy a marhája kidől az úton. Ne menj el mellettük közömbösen, hanem segíts neki lábra állítani!" (Deut. 22,4) "Ne nézd el, ha embertársadnak a marhája vagy juha elcsatangol, ne menj el mellettük közömbösen, hanem tereld vissza embertársadhoz!" (Deut. 22, 1) "Átkozza azt a nép, aki búzáját visszatartja, / de áldás száll annak a fejére, aki eladja." (Péld. 11,26) "A titkon adott ajándék megenyhíti a haragot, / és a zsebbe dugott vesztegetés a heves indulatot." (Péld. 21,14) "Az arany bolondja nem marad büntelen, / s aki pénz után fut, azt becsapják vele." (Sirák 31,5) "Kárt okoz saját házának a nyerészkedő, / de aki gyűlöli a vesztegetést, az élni fog." (Péld. 15,27) ''"Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok:'' akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig tisztelettel: a tiszteletet." (Róm. 13,7) "Az igazságosság felmagasztalja a népet, / a bűn pedig gyalázatukra van a nemzeteknek." (Péld. 14,34) "Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt." (Zsolt. 12,9) "Le fognak borulni a rosszak a jók előtt, / és a bűnösök az igaz ember kapuja előtt." (Péld. 14,19) "Vessetek magatoknak igazságot, / akkor hűséget arathattok!" (Hós. 10,12) "Ne tarts barátságot a haragos természetűvel, / és ne járj együtt a heveskedővel, / mert megszokod ösvényeit, / és magadnak állítasz csapdát!" (Péld. 22,24-25) "Van ember, aki bajba juttatja embertársait, / de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél." (Péld. 18,24) "Ritkán tedd lábadat embertársad házába, / mert megsokallja, és meggyűlöl." (Péld. 25,17) "Az indulatos ember viszályt szít, / a türelmes pedig lecsendesíti a perpatvart." (Péld. 15,18) "A vérszomjas emberek gyűlölik a feddhetetlent, / a becsületesek pedig gondoskodnak róla." (Péld. 29,10) "Jobb a kevés az ÚR félelmével, / mint a sok kincs, ha nyugtalanság jár vele." (Péld. 15,16) "Többet ér a türelmes ember a hősnél, / és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít." (Péld. 16,32) "Aki műveli a földjét, annak elég kenyér jut, / de aki hiábavalóságokat hajhász, annak szegénység jut." (Péld. 28,19) "Nem szánt ősszel a rest, / de ha majd aratni akar, nem lesz mit." (Péld. 20,4) "Aki lustán dolgozik, elszegényedik, / de a szorgalmas munka meggazdagít." (Péld. 10,4) "Aki nyáron gyűjt, az eszes fiú, / de aki aratáskor alszik, az szégyellni való." (Péld. 10,5) "Édesen alszik, aki dolgozik, akár keveset, akár sokat eszik; a gazdagot ellenben nem hagyja aludni a jóllakottság." (Préd. 5,11) "Meg ne vesd soha a fáradságos munkát, / a földművelést se, amit Isten rendelt." (Sirák 7,15) "Ínségre jut, aki szeret vigadozni, / aki szereti a bort és az olajat, nem gazdagszik meg." (Péld. 21,17) "A szorgalmasok uralkodni fognak, / a lusta pedig robotolni fog." (Péld. 12,24) "Rossz! Rossz" – mondja a vevő, / de amint elmegy, már dicsekszik." (Péld. 20,14) "Mint a madár, amely elhagyja fészkét, / olyan az az ember, aki elhagyja lakóhelyét." (Péki. 27,8) "Ha útközben valamely fán vagy a földön madárfészket találsz, amelyben fiókák vagy tojások vannak, és az anya rajta ül a fiókákon vagy a tojásokon, ne vedd el az anyát a fiókákról. Az anyát okvetlenül ereszd el, és csak a fiókákat fogd meg, hogy jó dolgod legyen, és hosszú ideig élj!" (Deut. 22,6-7) "Az ''írástudó'' szabad idejében szerzi bölcsességét, / aki ment a nehéz munkától, az eljut a bölcsességre. / ''Hogy legyen bölcs, aki az eke szarvát tartja,'' / vagy aki ''kezében az ostort suhogtatja'', / aki ''ökröket hajt'', s csak velük dolgozik, / aki egyre csak borjúkról beszélget, / vagy aki boronáláson járatja az eszét, / és hogy a hizlalást be tudja fejezni? / Épp ily elfoglalt a kézműves s a művész: / hiszen éjjel-nappal megvan a munkája. / Aki pecsétgyűrűt metsz vagy színeket kever, / s igyekszik egy képet hűen visszaadni, / azon van, hogy művét jól befejezhesse. / Így van a kovács is: üllője mellett ül / s vizsgálgatja a nyers vasat. / Közben a tűz heve pörköli a bőrét, / s küzdenie kell a forró kemencével. / A kalapács zaja süketíti fülét, / mégis a mintadarabra szegezi a szemét, / s a munkáján járatja az eszét, / műve díszítésén töri a fejét. / Így a fazekas is munkája mellett ül, / s közben a lábával hajtja a korongot. / Gondosan végzi e munkáját, / s ki van számítva minden mozdulata. / Az agyagot a saját karjával formálja, / miután lábával tette rugalmassá. / Gondosan ügyel a máz készítésére, / s közben a kemence fűtésére gondol. / Ezek mind a kezükben bíznak, / a maga szakmájában mindegyikük bölcs. / ''Nem lehet nélkülük'' várost építeni, / sem letelepedni, sem vándorként élni. / De a ''népgyűlésre nem hívják meg őket'', / s vezető szerepük nincs a közösségben. / Nincsen számukra hely a bírói székben, / mivel nem értenek a törvénykezéshez. / Műveltséggel, ítélőképességel nem dicsekednek, / s nincsen jártasságuk a bölcs mondásokban. / Mégis ''támaszai az egész világnak'', / és az imájuk is mesterségük körül forog." (Sirák 38,24-34) "A szegényt még a barátja is gyűlöli, / de a gazdagot sokan szeretik." (Péld. 14,20) "A szegényt, ha bölcs, nem szabad megvetni, / azt meg, aki bűnös, nem szabad tisztelni." (Sirák 10,23) "Amikor nagy ember asztalánál ülhetsz, / akkor ne te nyisd ki elsőnek a szádat. / Ne jegyezd meg: milyen sokat tálaltak fel! / Gondold meg, milyen csúf a sóvár, éhes szem! / Vajon van silányabb teremtmény a szemnél? / Azért borul könnybe bármely semmiségért." (Sirák 31,12-13) "Ha szegény ember a nincstelenek elnyomója, olyan az, / mint a felhőszakadás, mely után nincs kenyér." (Péld. 28,3) "Akad szegény, akit okossága miatt becsülnek, / másokat pedig a vagyonuk miatt becsülnek meg." (Sirák 10,30) "Akinek hatalma van az ölésre, azt kerüld, / így nem kell kiállnod halálos félelmet. / De ha találkozol vele, kísérd figyelemmel, / nehogy az életed elrabolja tőled." (Sirák 9,13) "A vagyon sok barátot szerez, / a nincstelentől a barátja is elválik." (Péld. 19,4) "Ha megbotlik a gazdag, sokan felkarolják, / s ha badarságot beszél, hízelegnek neki. / Ha szegény botlik meg, szidalmazzák érte, / s ha bölcsen szólna is, nem engedik szóhoz." (Sirák 13,22) "A gazdag ember bölcsnek tartja magát, / de a nincstelen, ha értelmes, átlát rajta." (Péld. 28,11) "Van, aki gazdagnak mutatja magát, pedig semmije sincs; / van, aki szegénynek, pedig nagy a vagyona." (Péld. 13,7) "A gazdag fárad a vagyon gyűjtésével, / amikor meg pihen, akkor mulatozik. / A szegény küszködik, mert nincsen vagyona, / amikor meg pihen, akkor szűkölködik." (Sirák 31,3-4) "A kicsik irgalomból megbocsátást nyernek, a hatalmasokra azonban kemény büntetés vár." (Bölcs. 6,6) "A gazdag uralkodik a szegényeken, / és az adós szolgája a kölcsönadónak." (Péld. 22,7) "A gazembernek gonoszak az eszközei, / és galádságot tervez: / hazug beszéddel megrontja az alázatosokat, / még ha a szegénynek igaza van is." (Ézs. 32,7) "Ne lopjatok, ne hazudjatok, és senki se csalja meg honfitársát! Ne esküdjetek hamisan nevemre, mert meggyalázzátok Istenetek nevét. Én vagyok az ÚR! Felebarátodat ne zsákmányold ki, és ne rabold ki. A napszámos bére ne maradjon nálad másnap reggelig!" (Lev. 19,11-13) "Ha a szegénynek az elnyomását, a jog és az igazság megrövidítését látod az országban, ne csodálkozz el a dolgon; mert ''a magas rangúra vigyáz a magasabb rangú'', rájuk pedig a még magasabb rangúak." (Préd. 5,7) "Ne bízzatok zsarolt javakban, / rablott holmikkal ne kérkedjetek! / Ha gyarapszik is vagyonotok, / ne bizakodjatok el!" (Zsolt. 62,11) "Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál, / a jóindulat jobb az ezüstnél és az aranynál." (Péld. 22,1) "Sose hagyatkozz a vagyonodra, / s ne mondd hetvenkedve: elég javam van." (Sirák 5,1) "Nem illik a bolondhoz a választékos beszéd, / de az előkelőhöz sem a hazug beszéd." (Péld. 17,7) "Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék." (Hirdeti Keresztelő János: Luk. 3,11.) "Azoknak…, akik e világban ''gazdagok'', parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban ''reménykedjenek'', hanem ''Istenben'', aki táplálásunkra mindent bőségesen megad nekünk. A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, ''adakozzanak'' szívesen, részesítsenek javaikban másokat, gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet." (1 Tim. 6,17-19) "Van egy fájdalmasan rossz dolog, amit láttam a nap alatt: a gazdája rovására őrizgetett gazdagság. Az ilyen gazdagság elveszhet valamilyen rossz számítás miatt, és ha fia születik, annak semmi sem marad. Ahogyan világra jött anyja méhéből, mezítelenül, úgy megy el ismét, ahogy jött; semmit sem kap fáradozásárért, amit magával vihetne." (Préd. 5,12-14) "Vezetés nélkül elbukik a nép, / de segítséget jelent, ha sok a tanácsadó." (Péld. 11,14) "Meghiúsulnak a tervek, ha nincs tanácskozás, / de megvalósulnak, ha van sok tanácsadó." (Péld. 15,22) "A sok bölcs áldás a világnak, s az okos király jólét a népnek." (Bölcs. 6,24) "Ha a király igazságosan ítéli a nincsteleneket, / trónja mindvégig szilárdan áll." (féld. 29,14) "Ha…, népek fejedelmei, örömeteket lelitek a trónban és a jogarban, akkor becsüljétek a bölcsességet, hogy örökké országolhassatok!" (Bölcs. 6,21) "Olyan a nép, mint a fejedelme, / amilyen a város feje, olyanok a lakói is." (Sirák 10,2) "Utálniuk kell a királyoknak a bűnös tetteket, / mert az igazság teszi szilárddá a trónt." (Péld. 16,12) "Olyan az ÚR kezében a király szíve, mint a patak vize: / arra vezeti, amerre akarja." (Péld. 21,1) "Tisztelik az urat, királyt és hatalmast, / de az istenfélőnél egyikük sem nagyobb." (Sirák 10,24) "Az ég magassága, a föld mélysége / és a királyok szíve kikutathatatlan." (Péld. 25,3) "Ha a király haragszik, olyan mintha oroszlán morogna, / de jóakarata olyan, mint a fűre hulló harmat." (Péld. 19,12) "Ha az uralkodó hallgat a hazug beszédre, / minden szolgája bűnössé válik." (Péld. 29,12) "Jaj a mihaszna pásztornak, aki elhagyja a nyájat! / Fegyver járja át a karját, meg a jobb szemét! / Száradjon el a karja, vakuljon meg a jobb szeme!" (Zak. 11,17) "Olyan a szegény népen uralkodó bűnös, / mint a morgó oroszlán és az éhes medve." (Péld. 28,15) "Ne kérd az Istentől uralkodók trónját, / se pedig díszhelyet ne kérj a királytól." (Sirák 7,4) "Hatalmas emberrel ne szállj soha perbe, / miért is kellene a kezébe esned?" (Sirák 8,1) "Ha uralkodóval együtt ülsz le enni, / jól gondold meg, mi van előtted, / mert ha telhetetlen vagy, / kést tettél a torkodra." (Péld. 23,1-2) "Ne tetszelegj a király előtt, / és az előkelők helyére ne állj, / mert jobb, ha azt mondják neked, hogy jöjj előbbre, / mint ha megaláznak egy előkelő előtt, / akit magad is látsz." (Péld. 25,6-7) "Még gondolatban se átkozd a királyt, / és a hálószobádban se átkozd a gazdagot! / Mert ''az égi madár is elviszi a szót'', / és a szárnyas állat is elárulja a beszédet!" (Préd. 10,20) "Ha az uralkodó haragra lobban ellened, / ne hagyd el helyedet, / mert a higgadtság nagy vétkeket akadályoz meg!" (Préd. 10,4) "Halljátok meg Jákób elöljárói, / Izráel házának vezetői! / Nem tinektek kell-e ismerni a törvényt? / Ti gyűlölitek a jót, és szeretitek a rosszat! ''/ Lenyúzzátok az emberekről a bőrt'', / és ''csontjaikról a húst''. / Ti megettétek népem húsát, / lenyúztátok róluk a bőrt, / csontjaikat összetörtétek, / és feldaraboltátok, mint a húst, / amely fazékba vagy bográcsba kerül. / Majd kiáltanak még az ÚRhoz, / de ő nem válaszol nekik, / hanem elrejti orcáját előlük akkor, / mert gonosz tetteket követtek el." (Mik. 3,1-4) "Már nem egy uralkodó az utcára került, / és megkoronáztak semmibe vetteket." (Sirák 11,5) "Szeressétek a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén!" (Mondja Mózes a zsidóknak: Deut. 10,19.) "Széna, bot és teher – ez kell a szamárnak, / a rabszolgának kenyér, fenyítés és munka." (Sirák 33,25) "Az iga és gyeplő meghajtja a nyakat, / a ''rossz szolgának'' kaloda s verés kell. / Szorítsd hát munkára, hogy ne tétlenkedjék, / mert a tétlenkedés sok gazságra tanít. / ''Állítsd munkába, hisz arra való'', / és ha nem fogad szót, verd lábát bilincsbe." (Sirák 33,27-29) "Ne bántsd a rabszolgát, aki híven szolgál, / se a napszámost, aki helyetted dolgozik. / Az okos rabszolgát szeresd, mint magadat, / s ne tagadd meg tőle a felszabadítást." (Sirák 7,20-21) "…láttam, hogy a bűnösöknek temetést rendeztek, amikor meghaltak; de eltávolították a szent helyről azokat, akik becsületesen éltek, és elfelejtették őket a városban. Ez is hiábavalóság!" (Préd. 8,10) "Ezt… láttam a nap alatt, és nagyon bölcs dolognak találtam: Volt egy ''kicsiny város'', kevés lakóval. Megtámadta azt egy nagy király, körülvette, és ostromműveket épített vele szemben. De akadt benne egy szegény bölcs, aki bölcsességével ''megmentette'' a várost. Az emberek azonban nem törődtek tovább azzal a ''szegény emberrel''. Akkor ezt mondtam: Többet ér a bölcsesség a hatalomnál, de a szegények bölcsességét mégis megvetik, és nem hallgatnak beszédükre." (Préd. 9,13-16) "Láttam…, hogy milyen ''sok elnyomás történik a nap alatt''. Láttam az elnyomottak könnyeit, akiknek nincs vigasztalójuk. Elnyomóik erőszakosan bánnak velük, és nincs vigasztalójuk. Ezért boldogabbaknak tartom a halottakat, akik már régen meghaltak, az élőknél, akik még életben vannak. De mindkettőjüknél ''jobb annak, aki meg sem született'', mert nem látja azokat a gonosz dolgokat, amelyeket elkövetnek a nap alatt." (Préd. 4,1-3) "Van ilyen hiábavalóság is, ami a földön történik: ''Vannak igazak, akikkel úgy bánnak, mint a bűnösökkel; és vannak bűnösök, akikkel meg úgy bánnak, mint az igazakkal.'' Azt mondom, hogy ez is hiábavalóság. Ezért az örömöt dicsérem, mert nincs jobb dolog az ember számára a nap alatt, mint ha eszik, iszik, és örül, és ez kíséri munkáját egész életén át, amelyet Isten adott neki a nap alatt." (Préd. 8,14-15) "Azt mondjátok: ''Hiábavaló az Istennek szolgálni'', mi haszna, hogy teljesítettük, amit ránk bízott, és hogy gyászban jártunk a Seregek Ura előtt? Inkább a kevélyeket tartjuk boldogoknak, hiszen a ''gonosztevők gyarapodnak'', kísértik az Istent, mégis megmenekülnek… Eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó kemence. Olyan lesz ''minden kevély'' és ''minden gonosztevő'', mint a polyva, és elégeti őket az az eljövendő nap – mondja a Seregek Ura –, nem marad sem gyökerük, sem águk. De ''fölragyog'' majd ''az igazság napja'' számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak. Úgy ugrándoztok majd, mint a hízlalóból kiszabadult borjak. Úgy ''széttapossátok a gonoszokat'', hogy porrá lesznek a talpatok alatt azon a napon, amelyet elhozok! – mondja a Seregek URa." (Mal. 3,14-15.19-21) ''"Teremjenek a hegyek békét a népnek'', / ''és a halmok igazságot!'' (Zsolt. 72,3) "Az utolsó napokban az ÚR házának hegye / szilárdan fog állni a hegyek tetején. / Kimagaslik a halmok közül, / és özönlenek hozzá a népek. / Eljön a sok nép, és ezt mondják: / Jöjjetek, menjünk az ÚR hegyére, / Jákób Istenének házához! / Tanítson minket útjaira, / hogy ösvényein járjunk! / Mert a Sionról jön a tanítás, / és az ÚR igéje Jeruzsálemből. / Ítéletet tart a sok nép fölött, / és megfenyíti a távoli, erős nemzeteket. / ''Kardjaikból kapákat kovácsolnak'', ''/ lándzsáikból metszőkéseket''. ''/ Nép a népre kardot nem emel''. / ''hadakozást többé nem tanul''. / Mindenki a saját szőlőjében / vagy fügefája alatt ülhet, / senki sem rettenti őket." (Mik. 4,1-4) A VALLÁSRÓL ''"Azt gondolja magában a bolond'', / hogy ''nincs Isten!'' / Romlottak és utálatosak tetteik, / senki sem tesz jót. / Az ÚR letekint a mennyből ; az emberekre, hogy lássa, / van-e köztük értelmes, / aki keresi az Istent? / Mindnyájan elfordultak tőle, / egyaránt megromlottak. / ''Senki .sem tesz jót'', / ''egyetlen ember sem''." (Zsolt. 14,1-3) "Istent soha senki sem látta…" (1 Ján. 4,12) "Ó, lsten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! ''Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai!''" (Róm. 11,33) "Ahogyan nem ismered a szél útját, / vagy a csontok formálódását / a terhes asszony méhében, / éppúgy nem ismered Isten munkáját, / aki mindent alkotott." (Préd. 11,5) ''Ne'' mondd: ''»Bűnöm az Úrtól származik'' / mert ő nem hoz létre semmit, amit gyűlöl. / ''Ne'' mondd: ''»Bukásomat neki köszönhetem«;'' / mert gonosz emberre neki nincs szüksége. / Az Úr gyűlöl mindent, ami rossz, / s azok sem szeretik, akik őt tisztelik. / Ő teremtette a kezdet kezdetén az ''embert'', / és ''kiszolgáltatta saját döntése hatalmának.'' / Módodban áll, hogy megtartsd a parancsokat, / hogy hűséges légy, megvan a hatalmad." (Sirák 15,11-15) Az őt ért sok szenvedés miatt egy idő után tűrni már nem tudó ''Jób átokra nyitotta a száját'', és így beszélt (3,3-26): ''"Vesszen el az a nap, amelyen születtem,'' az éjszaka, amely tudta, hogy fiú fogant! Legyen sötét az a nap, ne törődjék vele Isten odafönt, ne ragyogjon rajta napsugár! Vegye birtokba sötétség, a halál árnyéka, lakozzék rajta felhő, nappal is sötétség tegye rémessé! Azt az éjszakát vak sötétség ragadja el! Ne kerüljön az év napjai közé, ne számítsák bele a hónapok számába! ''Legyen az az éjszaka meddő,'' ne legyen akkor ujjongás! Rontsátok meg, akik képesek megátkozni a nappalt, felingerelni a Leviátánt. Sötétüljenek el annak alkonyatán a csillagok, hiába várjon világosságra, ne lássa meg a hajnal sugarait, mert nem zárta be anyám méhének ajtaját, és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot! ''Miért nem haltam meg, amikor megszülettem?'' Miért nem múltam ki, mikor anyám méhéből kijöttem? Miért is vettek engem térdre, és emlőkre, hogy szopjak? Akkor most feküdnék, és békén lennék. Akkor aludnék, és nyugalmam volna, a föld királyaival és tanácsosaival, kik kőhalmokat építettek maguknak, vagy a fejedelmekkel, akiknek aranyuk van, és ezüsttel töltötték meg házaikat. Vagy miért nem lettem olyan, mint az elásott koraszülött, mint a világosságot nem látott csecsemők? Ott megszűnik a bűnösök nyugtalansága, megnyugszanak, akiknek erejük ellankadt. A foglyok ott mindnyájan nyugton vannak, nem hallják a hajcsárok hangját. Egyforma ott a kicsiny és a nagy, és a rabszolga megszabadul urától. Miért is ad világosságot a nyomorultnak, és életet a megkeseredett lelkűeknek, akik várják a halált, de hiába, pedig jobban keresik, mint a rejtett kincset, akik ujjongva örülnek, örvendeznek, ha megtalálták a sírt; az útvesztőbe jutott embernek, akit Isten kerített be? Mert mielőtt eszem, sóhajtozom, kitör belőlem az ordítás, mint a vízfolyás. Mert amitől leginkább rettegtem, az jött rám, amitől remegtem, az ért utol engem. Nincs pihenésem, se csendességem, nincs nyugalmam, remegés jön rám." "Ahogyan én láttam, a hamisságot szántók / és a vészt vetők ugyanazt aratják." (Mondja Elifáz Jóbnak: Jób 4,8.) "Tudjátok meg hát – jelenti ki Jób a barátainak –, hogy ''Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.'' Íme, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság. Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az ösvényemre sötétséget vetett. Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé. Megropta köröskörül, hogy elvesszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé. Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel." (Jób 19,6-11) "Ha valami ''baj'' éri a várost, / nem az ''ÚR'' hozza-e azt?" (Ámósz 3,6) "Micsoda az ember, hogy ily nagyra tartod, / és hogy így törődsz vele? / Minden reggel megvizsgálod, / minden pillanatban próbára teszed. / Miért nem veszed le rólam a szemed? / Nyálamat sem engeded lenyelni? / Ha vétkeztem, mit követtem el / ellened, emberek őrzője? / ''Miért tettél a céltábláddá?'' / Talán terhedre vagyok? / Miért nem bocsátod meg hibámat, / miért nem nézed el bűnömet? / Hiszen már a porban fekszem, / mire keresel, már nem leszek." (Mondja ''Jób'' az istennek: Jób 7,17-21.) ''Istenem!'' Hívlak nappal, de nem ''válaszolsz'', / éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni. / … / Ne légy tőlem távol, / mert ''közel van a baj'', / ''és nincs, aki segítsen!''" (Zsolt. 22,3.12) ''Bár tudnám, hogy hol találom Istent!'' / Elmennék a ''trónusáig'', / eléje terjeszteném ügyemet, / tele lenne szám szemrehányással, / hogy megtudjam, milyen szavakkal válaszol, / és megértsem, mit is mond nekem: / teljes erővel perel-e majd velem, / vagy pedig csak figyel rám? / Becsütetes emberként vitatkoznék vele, / és végleg fölmentene engem a bírám. / De ''ha kelet felé megyek, nincs ott'', / ''ha nyugat jelé, nem veszem észre''. / Ha északon működik, nem látom, / ha délre fordul, ott sem láthatom." (Jób 23,3-9) ''URam'', miért állsz oly távol, / ''miért rejtőzöl el a szükség idején?''" (Zsolt. 10,1) "Haragja marcangolt, és üldözött engem. / Fogait csikorgatja ellenem, / villogó szemmel néz rám ellenségem." (Jelenti ki Jób az istenről: Jób 16,9.) ''Miért maradhatnak életben a bűnösök?'' / Magas kort érnek el, sőt meg is gazdagodnak. / Ivadékaik előttük jutnak jómódba, / sarjadékaik szemük láttára. / Házukban békesség van, rettegés nélkül, / nincs rajtuk Isten vesszeje. / Bikája hág, és nem hiába, / tehene ellik, és nem vetél el. / Kieresztik kisfiaikat, mint a juhokat, / és ugrándoznak gyermekeik. / Dob és citera mellett énekelnek, / és síp hangjánál örvendeznek. / Jólétben töltik napjaikat, / és csendesen szállnak le a holtak hazájába. / Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk, / nem akarunk tudni utaidról! / Mert ''kicsoda a mindenható, hogy szolgáljuk'', / és ''mi hasznunk abból, ha hozzá folyamodunk?''" (Jób 21,7-15) "URam, megtorlás Istene, / megtorlás Istene, jelenj meg ragyogva! / Emelkedj föl, földnek bírája, / ''fizess meg a gőgösöknek'' tetteikért! / URam, meddig fognak a bűnösök, / meddig fognak a bűnösök vigadni?" (Zsolt. 94,1-3) "Ezt mondja a ''Seregek URa:'' …azelőtt nem ért semmit, amit az ember keresett, sem az, amit az állatával keresett. Nem volt biztonságban az ellenség miatt sem a városból kimenő, sem az oda bejövő, ''mert az embereket egymás ellen indítottam.''" (Zak. 8,9-10) "…megrettenek színe előtt, / ha csak rá gondolok is, rettegek tőle. / Mert Isten csüggeszti el szívemet, / a Mindenható rettent engem." (Jób 23,15-16) "Bizony, bolond az én népem, / nem ismernek engem! / Fiaim esztelenek, / nem értelmesek! / Csak arra bölcsek, hogy rosszat tegyenek, / de jót tenni nem tudnak!" (Mondja Izráelről az isten: Jer. 4,22.) "Mi haszna van a munkásnak abból, amiért fáradozik? Láttam azokat a ''bajokat'', amelyeket Isten azért ''adott'' az embereknek, hogy bajlódjanak velük. Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől végig, amelyeket megalkotott." (Préd. 3,9-11) Az ''"Úr" beszéde'' a forgószélből az ártatlanul sokat szenvedő és ezért joggal háborgó ''Jóbhoz'' (38,2-39,30; 40,2.7-8; 41,3): ''"Ki akarja elhomályosítani örök rendemet'' értelem nélküli szavakkal? Övezd hát föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem! Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat! Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt? Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét, amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak? Ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor buzogva előtört a föld gyomrából, amikor felhőbe öltöztettem, és sűrű homállyal takartam be, amikor határt szabtam neki, zárakat és ajtókat raktam rá, és ezt mondtam: Eddig jöhetsz, tovább nem! Ez ellene áll büszke hullámaidnak! Lett-e parancsodra reggel, mióta élsz? Kijelölted-e a hajnalnak a helyét, hogy szélénél fogva megragadja a földet, és lerázza róla a bűnösöket? Formálódik, mint az agyag a pecsét alatt, és előtűnik a föld, mintha fel volna öltöztetve. Így veszi el a bűnösöktől a világosságot, és összetöri a fölemelt kart. Eljutottál-e a tenger forrásáig? Bejártad-e a mélység alját? Föltárultak-e előtted a halál kapui? A halál árnyékának kapuit láttad-e? Megfigyelted-e a földet teljes szélességében? Mondd el mindezt, ha tudod! Melyik út visz a világosság lakóhelyéhez, és hol a helye a sötétségnek? Vissza tudod-e vinni határai közé, ismered-e a házába vezető ösvényt? Tudod te, hiszen akkor születtél, napjaid száma igen nagy! Eljutottál-e a hó raktárához? A jégeső raktárát láttad-e? A nyomorúság idejére tartogatom ezt, a harc és a háború napjára. Melyik útról oszlik el a világosság, és honnan árad szét a keleti szél a földön? Ki ásott csatornát a felhőszakadásnak, és utat a mennydörgő viharfelhőnek, hogy esőt adjon a lakatlan földre, az ember nem lakta pusztára, hogy bőven megitassa a puszta sivatagot, és zöldellő növényzetet sarjasszon? Ki az apja az esőnek, és ki nemzette a harmatcseppeket? Kinek a méhéből származik a jég, és az égből hulló darát ki nemzette? Összesűrűsödnek a vizek, mint a kő, és befedik a mélység felszínét. Össze tudod-e kötni a Fiastyúk szálait? A Kaszás-csillag köteleit meg tudod-e oldani? Föl tudod-e kelteni időben az állatöv csillagait? Tudod-e vezetni a Nagymedvét fiaival együtt? Ismered az ég szabályait? Talán te határozod meg uralmát a földön? El tudod-e juttatni hangodat a felhőkig, hogy vízáradat borítson el téged? Tudsz-e villámokat küldeni útjukra, és mondják-e neked: Itt vagyunk? Ki adott bölcsességet a sötét felhőkbe, vagy a légi tüneményeknek ki ajándékozott értelmet? Ki olyan bölcs, hogy meg tudja számlálni a fellegeket, és ki tudja kiüríteni az ég tömlőit ha megkeményedik a föld, mint az öntvény, és egymáshoz tapadnak a göröngyök? Tudsz-e a nőstényoroszlánnak zsákmányt ejteni, ki tudod-e elégíteni az oroszlánkölykök éhségét, amikor rejtekhelyükön lapulnak, és a bokrok között leshelyükön fekszenek? Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltanak, és kóvályognak, mert nincs mit enniük? Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e mikor borjazik a szarvas? Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor ellenek? Lekfekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól. Borjaik megerősödnek, felnőnek a legelőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza. Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét? A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet. Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását. A hegyeken keres legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt. Hajlandó-e szolgálni neked a bölény?… Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bölényt, boronálja-e utánad a göröngyöket? Bízhatsz-e benne, mivel nagy az ereje? Rábízhatod-e a munkádat? Elhiszed-e róla, hogy behordja a gabonádat, és szérűdre betakarítja? A struccmadár vígan verdes szárnyával, nem gólyaszárny és toll az! A földön hagyja tojásait, és porban költeti ki. Elfelejti, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja. Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának. Nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága. Mert Isten megtagadta tőle a bölcsességet, nem részesítette értelemben. De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán. Te adsz erőt a lónak, te ruháztad fel a nyakát sörénnyel? Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes. Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek. Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől. Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja. Dübörögve, reszketve dobog a földön, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava. Nyerít, valahányszor megszólal a kürt, már messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt. A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé? A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét? Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn. Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei. Fiókái vért szívnak, és ahol sebesültek vannak, ott terem… ''Mit perlekedik a Mindenhatóval az akadékoskodó?'' ''Aki Istennel akar vitatkozni, feleljen neki!…'' Övezd csak föl derekadat férfiasan! ''Én kérdezlek, te meg oktass engem!'' Semmivé akarod tenni az én igazságomat? ''Bűnösnek mondasz engem, hogy te lehess igaz?…'' Ki szállhat szembe velem úgy, hogy sértetlenül hagynám? ''Minden az enyém az ég alatt.'' "Ugyan ki vagy te, ember, hogy vitába szállsz az ''Istennel?'' Mondhatja-e alkotójának az alkotás: ''»Miért formáltál engem ilyenre?'' Nincs-e hatalma a ''fazekasnak'' az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja?" (Róm. 9,20-21) ''Jaj annak, aki perbe száll alkotójával'', / bár csak egy a földből készült ''cserépedények'' között! / Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? / És a készítmény ezt: Nem ügyes a kezed? / Jaj annak, aki ezt mondja apjának: Miért nemzettél? / – és anyjának: Miért vajúdtál velem?!" (Ézs. 45,9-10) "…természettől balgák voltak mind az ''emberek'', híjával voltak Isten ismeretének, s a ''látható tökéletességekből nem tudták felismerni'' azt, aki van, sem művei szemlélésekor nem ismerték fel a ''művészt'', hanem a ''tüzet'', a ''szelet'' vagy az iramló ''levegőt'', a ''csillagok körét'', a hatalmas ''vizet'' vagy az ''ég világítóit'' tartották a világot ''kormányzó isteneknek.'' Ha már ezekben isteneket láttak, mert a szépségük elbűvölte őket, akkor tudniuk kellett volna, mennyivel ''kiválóbb a parancsolójuk''. Mert a szépség szerzője teremtette őket. Ha megcsodálták erejüket és hatásukat, ebből arra kellett volna következtetniük, hogy mennyivel hatalmasabb a teremtőjük. Mert ''a teremtmények nagyságából és szépségéből összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtőjüket''. De ezek még csak csekély szemrehányást érdemelnek. Mert talán csak eltévednek, amikor valójában Istent keresik és akarják megtalálni. Teremtményei közt élnek és igyekeznek a mélyükre hatolni, s amit szépnek látnak, annak látványa megejti őket." (Bölcs. 13,1-7) "Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, / és a ti utaitok nem az én utaim / – így szól az ÚR. / Mert ''amennyivel magasabb az ég a földnél,'' / ''annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál,'' / ''és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.'' / Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, / és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, / termővé és gyümölcsözővé teszi; / magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, / ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: / nem tér vissza hozzám üresen, / hanem véghezviszi, amit akarok, / eléri célját, amiért küldtem." (Ézs. 55,8-11) ''Féljen az ÚRtól az egész föld'', / rettegjen tőle a világ minden lakója, / mert ''amit ő mondott, meglett,'' / és amit parancsolt, előállott." (Zsolt. 33,8-9) ''Kérjetek esőt az ÚRtól'' / a tavaszi eső idején! / Az ÚR alkot viharfelhőket, ő ad záporesőt / és mezei növényeket mindenkinek. / De a házibálványok hazug kijelentést adnak, / a varázslók megcsalnak látomásaikkal, / haszontalan álmokat beszélnek el, / és amivel vigasztalnak, mit sem ér. / Ezért széledt el népem, mint egy nyáj, / nyomorúságra jutott, mert nem volt pásztora." (Zak. 10,1-2) "Amikor az ''Isten műveit'' alkotta, / a feladatát mindnek kezdettől kitűzte, / ''egyszer s mindenkorra elrendezte őket,'' / a kezdet kezdetétől a távoli jövőig. / Nem nélkülöznek és nem is fáradnak el, / nem lanyhulnak el működésük közben. / Egyik sem ütközik össze a másikkal, / egy sem engedetlen a szava iránt." (Sirák 16,26-28) "Ezt mondja az ÚR: / ''A menny az én trónusom,'' / ''a föld pedig lábam zsámolya.'' / Milyen házat akartok építeni nekem, / és milyen helyen kellene tartózkodnom?" (Ézs. 66,1) "Ezt az igét mondta az ÚR Jeremiásnak: Menj el a ''fazekas házába'', mert ott akarom közölni veled igéimet. Elmentem tehát a fazekas házába, aki éppen ''dolgozott'' a korongon. De ''rosszul sikerült az edény'', amelyet a fazekas az agyagból készített a kezével. Ekkor egy ''másik edényt készített'' belőle a fazekas, ahogyan azt jónak látta. Ekkor így szólt hozzám az ÚR igéje: Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint ez a fazekas?… Hiszen ''olyanok vagytok a kezemben'', Izráel háza, ''mint az agyag a fazekas kezében''." (Jer. 18,1-6) ''Az egek hirdetik Isten dicsőségét'', / ''kezének munkájáról beszél a mennyboltozat''. " (Zsolt. 19,2) "URam, atyánk vagy te mégis! / Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, / kezed alkotása vagyunk mindannyian." (Ézs. 64,7) ''Egyenlőnek tartható-e az agyag a fazekassal?'' / Mondhatja-e az alkotás az alkotójának: / Nem ő alkotott engem?! / Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: / Nem ért a dolgához?" (Ézs. 29,16) ''Dicsekedhetik-e a fejsze'' / ''azzal szemben, aki vág vele?'' / Fontosabb-e a ''fűrész'', mint az, aki húzza? / Mintha a ''bot'' suhogtatná azt, aki fölvette, / és a ''vessző'' venné föl azt, aki nem fából van!" (Ézs. 10,15) "Amilyen az anyag a fazekas kezében / – tetszése szerint gyúrhatja és formálhatja –, / olyan az ember is a Teremtő kezében: / igazságossága szerint fizet neki." (Sirák 33,13) "Ó ''URunk'', Mi Urunk! / ''Mily felséges a te neved az egész földön'', / az égen is megmutattad fenségedet! / Gyermekek és csecsemők szája által is / építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, / hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót. / ''Ha látom az eget, kezed alkotását'', / a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, / ''micsoda a halandó'' – mondom –, ''hogy törődsz vele'', / ''és az emberfia, hogy gondod van rá?'' / ''Kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél'', / dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. / ''Úrrá tetted kezed alkotásain'', / mindent a Iába alá vetettél: / a juhokat és marhákat mind, / még a mezei állatokat is, / az ég madarait, a tenger halait, / amelyek a tenger ösvényein járnak. / Ó URunk, mi Urunk! / Mily felséges a te neved az egész földön!" (Zsolt. 8,2-10) ''Figyeld meg Isten alkotásait:'' / ''ki tudná kiegyenesíteni, amit ő görbévé tett?'' / a jó napokban élj a jóval, / a rossz napokban pedig lásd be, / hogy ezt is, amazt is ''Isten készítette'' azért, / hogy az ember ne találja ki, mi következik." (Préd. 7,13-14) "Mindenen rajta tartja szemét az ÚR, / a gonoszakat és a jókat egyaránt figyeli." (Péld. 15,3) "Nem az ÚR keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, / nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, / hanem a ti bűneitek választottak el / titeket Istenetektől, / a ti vétkeitek miatt rejtette el / orcáját előletek, és nem hallgatott meg. / Hiszen kezetek vérrel van beszennyezve, / ujjaitokhoz bűn tapad, / ajkatok hazugságot szól, / nyelvetek álnokságot suttog." (Ézs. 59,1-3) "Én vagyok az ''Úr'', nincs más, / ''nincs Isten rajtam kívül!'' / Én öveztelek föl, noha nem ismertél. / Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig, / hogy nincs más rajtam kívül, / én vagyok az ÚR, nincs más. / Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, / ''én'' szerzek ''békességet'', / én teremtek ''bajt'', / én, az ÚR, cselekszem mindezt." (Ézs. 45,5-7) ''Ki engedte meg'', hogy kifosszák Jákóbot, / és kirabolják Izráelt? / Vajon nem ''az ÚR'', aki ellen vétkeztünk? / Nem akartok újtain járni, / és nem hallgattok tanítására. / Ezért ontotta rá heves haragját / és a háború tombolását." (Ézs. 42,24-25) "Érezzétek, és lássátok, hogy ''jó az ÚR!'' / Boldog az az ember, aki hozzá menekül." (Zsolt. 34,9) ''Közel van az Úr a megtört szívűekhez'', / és a sebzett lelkűeket megsegíti." (Zsolt. 34,19) "Fárasztjátok beszédetekkel az URat. Ezt kérdezitek: Mivel fárasztjuk? – Azzal, hogy ezt mondjátok: ''minden gonosztevőt jónak tart az ÚR'', kedvét leli bennük! Vagy amikor ezt kérdezitek: ''Hol van az igazságos Isten?''" (Mal. 2,17) "Sok baj éri az igazat, / de valamennyiből kimenti az ÚR." (Zsolt. 34,20) ''Az igaz virul, mint a pálmafa'', / magasra nő, mint a libánoni cédrus. / Az ÚR házában vannak elültetve, / ott virulnak Istenünk udvarain. / Magas korban is sarjat hajtanak, / dús lombúak és zöldek maradnak, / és hirdetik: Igaz az ÚR, / kősziklám ő, akiben nincs álnokság!" (Zsolt. 92,13-16) ''Ha a halál árnyéka völgyében járok is'', / nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: / vessződ és botod megvigasztal engem." (Mondja az "Úr"-nak a szerző: Zsolt. 23,4.) "Szeretlek, URam, erősségem! / ''Az ÚR az én kősziklám, váram és megmentőm'', / Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, / pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! / Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, / és megszabadulok ellenségeimtől." (Zsolt. 18,2-4) "Ne sorolj a ''bűnösök és gonosztevők'' közé, / akik békésen beszélnek embertársaikkal, / de rossz szándék van a szívükben. / Fizess meg nekik tetteik szerint!… / Kezük munkája szerint fizess meg nekik, / ''torold meg'' rajtuk, ''amit elkövettek!''" (Kéri az "Ur"-at a szerző: Zsolt. 28,3-4.) "…így beszélt az ÚR Mózeshez: Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izráel fiait, ezt mondjátok nekik: ''Áldjon meg téged az ÚR'', / ''és őrizzen meg téged!'' / ''Ragyogtassa rád orcáját az ÚR,'' / ''és könyörüljön rajtad!'' / ''Fordítsa feléd orcáját az ÚR,'' / ''és adjon neked békességet!''" (Num. 6,22-26) "Milyen nagy alkotásaidnak száma, URam! / Valamennyit bölcsen alkot¬tad, / tele van a föld teremtményeiddel." (Zsolt. 104,24) "Isten neve legyen áldott / örökkön örökké, / övé a bölcsesség és a hatalom." (Dán. 2,20) "A bölcsesség kezdete az ÚR félelme. / A józan eszűek mind eszerint élnek." (Zsolt. 111,10) "Az ÚRnak félelme az ismeret kezdete, / a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg." (Péld. 1,7) "Bízzál az ÚRban teljes szívből, / és ''ne a magad eszére támaszkodj!''" (Péld. 3,5) "Ne tartsd bölcsnek önmagadat, / féljed az URat, és kerüld a rosszat!" (Péld. 3,7) "Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, / mint… emberekben bízni." (Zsolt. 118,8) "Ezt mondja az ÚR: / ''Átkozott'' az a férfi, ''aki emberben bízik'', / és testi erőre támaszkodik, / Az ÚRtól pedig elfordul szíve!" (Jer. 17,5) ''Az ótestamentumi istenség aranykort "ígér" népének, a zsidóságnak:'' "…én új eget és új földet teremtek, / a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. / Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké / annak, amit teremtek. / Mert ''Jeruzsálemet vigasságra teremtem'', / ''népét pedig örömre''. / Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, / és örvendezni népemmel. / Nem hallatszik ott többé / sírás és jajgatás hangja. / Nem lesz ott olyan csecsemő, / aki csak néhány napig él, / sem öreg ember, aki magas kort nem ér. / Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg, / és aki nem ér meg száz évet, átkozottnak számít." (Ézs. 65,17-20) ''Ézsaiás próféta jövendölése Júda és Jeruzsálem jövőjéről:'' "Az utolsó napokban szilárdan fog állni / az ÚR házának hegye a hegyek tetején. / Kimagaslik a halmok közül, / és özönlik hozzá valamennyi nép. / Eljön a sok nép, és ezt mondják: / Jöjjetek, menjünk föl az ÚR hegyére, / Jákób Istenének házához! / Tanítson minket utaira, / hogy az ösvényein járjunk. / Mert a Sionról jön a tanítás, / és az ÚR igéje Jeruzsálemből. / Ítéletet tart a nemzetek fölött, / megfenyíti a sok népet. / ''Kardjaikból kapákat kovácsolnak,'' / ''lándzsáikból metszőkéseket.'' / ''Nép a népre kardot nem emel,'' / ''hadakozást többé nem tanul.''" (Ézs. 2,2-4) "Gondoljatok szolgámnak, Mózesnek a tanítására, a rendelkezésekre és a törvényekre, amelyeket általa parancsoltam az egész Izráelnek a ''Hóreben!'' Én pedig elküldöm hozzátok ''Illés prófétát'', mielőtt eljön az ''ÚRnak nagy és félelmetes napja''. Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz; különben pusztulással sújtom a földet, amikor eljövök." (Mondja az "Úr": Mal. 3,22-24; később e szöveg alapján gondolják egyes zsidók az újszövetségi Jézus-alakról, hogy esetleg ő azonos a földre visszatért Illés prófétával.) "Bízzál az Istenben: gondodat viseli, / járj egyenes úton és reménykedj benne." (Sirák 2,6) "Boldog ember, aki mindig istenfélő, / de a kemény szívű bajba esik." (Péld. 28,14) Az ótestamentumi isten "mondja": "Én, én vagyok az ÚR, / rajtam kívül nincs szabadító." (Ézs. 43,11) "Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, / mert erőm és énekem az ÚR, / megszabadított engem." (Ézs. 12,2) "Állj elő, URam, / ne feledkezz meg a nyomorultakról!" (Zsolt. 10,12) "Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, / még a legkiválóbbak is megbotlanak. / De ''akik az ÚRban bíznak, erejük megújul'', / szárnyra kelnek, mint a sasok, / futnak, és nem lankadnak el, / járnak, és nem fáradnak el." (Ézs. 40,30-31) "Istenben, akinek igéjét dicsérem, / Istenben bízom, nem félek, / ''ember mit árthat nekem?!''" (Zsolt. 56,5) "Van-e Isten az ÚRon kívül?" (Zsolt. 18,32) "Seregek URa, ''Izráel Istene'', aki a kerúbokon ülsz! ''Egyedül te vagy a föld minden országának Istene!'' Te alkottad az eget és a földet. URam, hajtsd hozzám füledet, és hallgass meg! URam, nyisd ki szemedet, és láss!" (Ézs. 37,16-17) "Nincs hozzád hasonló, Uram, az istenek között, / műveidhez fogható nincsen." (Zsolt. 86,8) "…nagy Isten az ÚR, / ''nagy király'' minden isten fölött. / Kezében vannak a föld mélységei, / a hegyek ormai is az övéi. / Övé a tenger, hiszen ő alkotta, / a szárazföldet is ''kezei formálták.''" (Zsolt. 95,3-5) "A föld határáig mindenkinek / eszébe jut az ÚR, és megtérnek hozzá, leborul előtte mindenféle nép. / Mert az ÚRé a ''királyi hatalom'', / ő uralkodik a népeken." (Zsolt. 22,28-29) "Eljön minden nép, amelyet alkottál, / leborulnak előtted, Uram, / és tiszteletet adnak nevednek. / Nagy vagy te, csodákat teszel, / te vagy Isten egyedüli" (Zsolt. 86,9-10) ''Én vagyok az Alfa és az Ómega'' [a kezdet és a vég – az alfa az ógörög ábécében az első, az ómega pedig az utolsó betű], így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható." (Jel. 1,8) "Utálatosak az ÚR előtt a gonosz gondolatok, / de tiszták a kedves szavak." (Péld. 15,26) "…én, az Úr, szeretem az igazságot, / gyűlölöm a rablást és az álnokságot." (Ézs. 61,8) "Az ÚR megvizsgálja az igazat és a bűnöst, / szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti." (Zsolt. 11,5) Az "Úr" mondja: "…szeretetet kívánok, és nem áldozatot, / Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat." (Hós. 6,6) "A jóra törekedjetek, ne a rosszra, / akkor életben maradtok, / és veletek lesz az ÚR, a ''Seregek Istene'' / – ahogy mondogatjátok." (Ámósz 5,14) "Így szól a ''Seregek Ura'', Izráel Istene: Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok." (Jer. 7,3) "Fiam, ha vétkezők csábítanak, / ne engedj nekik!" (Péld. 1,10) "Életemre mondom – így szól az én Uram, az ÚR –, hogy ''nem kívánom a bűnös ember halálát'', hanem azt, hogy a bűnös ''megtérjen'' útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza?" (Ez. 33,11) ''Indulatos és bosszúálló Isten az ÚR'', / bosszúálló az ÚR és haragvó. / Bosszút átl ellenfelein az ÚR, / és haragtartó ellenségeivel szemben. / Türelmes az ÚR, de nagy a hatalma; / nem hagy az ÚR büntetés nélkül." (Náh. 1,2-3) ''Örül az igaz, ha látja a megtorlást'', / lába a bűnösök vérében fürdik. / Az emberek pedig ezt mondják: / Mégis van az igaznak jutalma! / ''Mégis van Isten'', / ''aki igazságot tesz a földön!''" (Zsolt. 58,11-12) "Jaj azoknak, akik el akarják titkolni / tervüket az Úr elől! / Sötétben hajtják végre tettüket, / mert azt gondolják: / Ki lát minket, ki ismer bennünket? / Micsoda fonákság!" (Ézs. 29,15-16) "Nemcsak a közelben vagyok Isten / – így szól az ÚR –, / hanem ''Isten vagyok a távolban is!'' / El tud-e rejtőzni valaki / olyan helyre, ahol nem látom? / – így szól az ÚR. / Nem én töltöm-e be az eget és a földet?" (Jer. 23,23-24) "Az Úr elpusztítja, felforgatja az országot, / feldúlja felszínét, szétszórja lakóit. / Olyan lesz a köznép, mint a pap; / a szolga, mint ura; a szolgáló, mint úrnője; / az eladó, mint a vásárló; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő, és a hitelező, mint az adós. / Teljesen elpusztul az ország, / teljesen kifosztják. / Az ÚR jelentette ki ezt az igét." (Ézs. 24,1-3) "…összetörnek a hűtlenek a vétkesekkel együtt, / és akik elhagyják az URat, megsemmisülnek." (Ézs. 1,28) "Szabadíts meg, URam, mert elfogytak a kegyesek, / eltűntek a hívek az emberek közül." (Zsolt. 12,2) "Nincs békesség a bűnösöknek! / – mondja az ÚR." (Ézs. 48,22) "Utálja az ÚR a hazug ajkat, / de akik igazán élnek, azokat kedveli." (Péld. 12,22) "Ha bűneink ellenünk szólnak is, / a te nevedre tekintettel bánj velünk, URam!" (Jer. 14,7) "…közeledik az ÚR napja, fenyegeti a népeket. / Amit te csináltál, azt teszik veled is, / visszaszáll rád, amit elkövettél!" (Abd. 1,15) "Dicsérjétek az URat mind, ti népek, / dicsőítsétek mind, ti nemzetek! / Mert nagy az ő szeretete irántunk, / az ÚR hűsége örökké tart. / Dicsérjétek az URat!" (Zsolt. 117,1-2) Az "Úr" beszél: "…ha a bűnös megtér, és nem követi el többé vétkeit, hanem megtartja minden rendelkezésemet, törvény és igazság szerint él: akkor élni fog, nem hal meg. Azok a vétkek, amelyeket elkövetett, nem kerülnek említésre. Azokért az igaz tettekért, amelyeket véghezvitt, élni fog! Hiszen ''nem kívánom én a bűnös ember halálát…, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen.''" (Ez. 18,21-23) "…így szól az ÚR: / Térjetek meg hozzám teljes szívvel, / böjtölve, sírva és gyászolva! / Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, / úgy térjetek meg Istenetekhez, az ÚRhoz! / Mert ''kegyelmes és irgalmas'' ő, türelme hosszú, szeretete nagy, / és ''megbánja még a rosszat is''." (Jóel 2,12-13) "Én majd elküldöm ''követemet'', aki ''egyengeti előttem az utat''. Hamar eljön templomába az Úr, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! – mondja a Seregek URa." (Mal. 3,1; az újtestamentumi iratok ezt a szöveget később Keresztelő Jánosra, mint a Jézus-alak útegyengetőjére vonatkoztatták.) A megígért ''ószövetségi messiás'' "mondja": "Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam, / mert felkent engem az ÚR. / Elküldött, hogy ''örömhírt vigyek az alázatosoknak,'' / ''bekötözzem a megtört szíveket,'' / ''szabadulást hirdessek a foglyoknak,'' / ''és szabadon bocsátást a megkötözötteknek.'' / Hirdetem az ''ÚR kegyelmének esztendejét,'' / Istenünk bosszúállása napját, / vigasztalok minden gyászolót." (Ézs. 61,1-2) "Eljövök majd, és ''ítéletet'' tartok fölöttetek. Hamarosan vádat emelek a varázslók ellen, a házasságtörők ellen és a hamisan esküvők ellen; azok ellen, akik kizsarolják a napszámost, az özvegyet és az árvát, akik elnyomják a jövevényt, mert nem félnek engem! – mondja a ''Seregek URa.''" (Mal. 3,5) "Vizsgálj meg engem, Istenem, ismerd meg szívemet! / Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! / Nézd meg, nem járok-e téves úton, / és vezess az örökkévalóság útján!" (Zsolt. 139,23-24) "…mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a ''Krisztus ítélőszéke'' elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemelt, aszerint amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat." (2 Kor. 5,10) "Ifjúkorom vétkeire / és bűneimre ne emlékezz! / Kegyelmesen gondolj rám, / mert te jóságos vagy, URam!" (Zsolt. 25,7) ''Isten'' "jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra! És ''értelmessé teheti a bolond embert'' is, és ''emberré szülheti a vadszamár csikóját'' is." (Jób 11,11-12) ''Erősítsétek a lankadt kezeket'', / ''tegyétek erőssé a roskadozó térdeket!'' / Mondjátok meg a remegő szívűeknek: / Legyetek erősek, ne féljetek! / Íme, jön Istenetek, és ''bosszút'' áll, / jön ''Isten'', és megfizet, / ''megszabadít benneteket!…'' / Szökellni fog a sánta, mint a szarvas, / és ujjong a néma nyelve. / Mert víz fakad a pusztaságban, / és patakok erednek a pusztában. / Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön." (Ézs. 35,3-7) "Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt." (Préd. 3,14) "…''hárman'' vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben, az ''Atya'', az ''Ige'' és a ''Szent Lélek'': és ez a három ''egy''." (1 Ján. 5,7) "…a végső tanulság ez: ''Féld Istent'', és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az." (Préd. 12,13-14) "…ami az Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi ''hitünk''." (1 Ján. 5,4) "Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, / készülj fel igen sok megpróbáltatásra." (Sirák 2,1) ''Ember'', megmondta neked, hogy ''mi a jó'', / és hogy ''mit kíván tőled az ÚR!'' / Azt, hogy ''élj törvény szerint'', / ''törekedj szeretetre'', / és ''légy alázatos Isteneddel szemben''." (Mik. 6,8) Az isten "mondatja" Ézsaiással a zsidóknak: ''Hallván halljatok, de ne értsetek'', / ''látván lássatok, de ne ismerjetek!''" (Ézs. 6,9) ''"Az emberi szív mélységeit sem tudjátok kikutatni'', sem eszének járását kibogozni. ''Hogyan tudnátok'' akkor ezek alkotóját, az ''Istent kifürkészni'', gondolataiba behatolni és terveit megérteni?" (Jud. 8,14) "Milyen magasztos az Isten! / De nem ismerhetjük meg, / éveinek száma kifürkészhetetlen." (Jób 36,26) "Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy ''mivé leszünk''. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában." (1 Ján. 3,2) ''"Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.'' (Ap. csel. 5,29) "A jó és a balsors, az élet és halál, / a szegénység és a gazdagság: minden Istentől van." (Sirák 11,14) "Ami volt, régóta megvan, és ami lesz, már régen megvolt; és az Isten előkeríti, ami tovatűnt." (Préd. 3,15) "…nem a fegyvereké a győzelem, hanem azoknak adja Isten, akiket méltónak tart rá." (2 Mak. 15,21) "Az embernek az értelme terveli ki útját, / de az ÚR irányítja járását." (Péld. 16,9) "Egy népnek sem adatott meg a bölcsesség, hanem az Úr ad minden jót. Akit akar, azt ''fölemeli'', akit akar, azt ''megalázza''…" (Tób. 4,19) "…jobb ''jót'', mint gonoszt ''cselekedve szenvedni, ha ez az Isten akarata''." (1 Pét. 3,17) A Jézus-alak így beszél: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek." (Mt. 9,12) "Nagy vagy? Annál inkább alázd meg magadat, / akkor majd kegyelmet találsz az Istennél." (Sirák 3, I 8) "A tévedéseket ki veheti észre? / Titkos bűnök miatt ne büntess meg!" (Kéri az "Ur"-at a szerző: Zsolt. 19,13.) "…maga a ''sátán'' is elváltoztatja magát, mintha a világosság angyala volna." (2 Kor. 11,14) "Ujjongj meddő, aki nem szültél, / vígan ujjongj! / Örvendj, aki nem, vajúdtál, / mert több fia lesz az elhagyottnak, / mint a férjes asszonynak! – mondja az ÚR." (Ézs. 54,1) ''Isten'' dicsősége az, hogy a dolgokat ''elrejti''. / A ''királyok'' dicsősége az, hogy a dolgokat ''kikutatják''." (Péld. 25,2) "…majd lámpással kutatom át Jeruzsálemet, / és megbüntetem azokat a férfiakat, / akik olyanok, mint seprején tönkrement bor, / és ezt gondolják magukban: / ''Nem tesz az ÚR sem jót, sem rosszat.''" (Zof. 1,12) ''"Ha egyik könyörög, a másik átkot szór,'' / ''melyiknek a szavát hallgassa meg az Úr?'' (Sirák 34,24) "Igaz-e Isten előtt a halandó? / Alkotója előtt tiszta-e az ember?" (Jób 4,17) "Hogyan lehetne igaz a halandó Isten előtt, / hogyan lehetne tiszta, ki asszonytól született? / Nézd a holdat: még az sem eléggé ragyogó, / szemében még a csillagok sem fényesek. / Hát még a ''halandó'', ez a ''féreg'', / és az ember fia, ez a ''hernyó?''" (Jób 25,4-6) "Kioktathatja-e valaki az Istent? / Hiszen ő ítélkezik a magasság lakói fölött is!" (Jób 21,22) "Fenyíts minket, URam, de mértékkel, / ne haragodban, hogy semmivé ne tégy!" (Jer. 10,24) ''Használhat-e az ember Istennek?'' / Hiszen csak önmagának használ az okos. / Mi öröme telik a Mindenhatónak / abban, hogy te igaz vagy?" (Jób 22,2-3) "…''aki nincs ellenünk, az mellettünk van.''" "…aki nincs ellenetek, az veletek van." – Ezt a gondolatot a Jézus-alak hangsúlyozza (Márk 9,40; Luk. 9,50), és épp ezért meglepő számunkra, hogy ugyancsak ő a következőt is mondja: ''Aki nincs velem, ellenem van'', és aki nem velem gyűjt, tékozol." (Mt. 12,30) – Az olvasó számára talán nem mondok újat, de tény, hogy ez a két álláspont egymásnak ellentmond. Az első ugyanis azt állítja, hogy az is velünk van, aki semleges magatartást tanúsít irántunk. A másik pedig úgy véli, hogy az is ellenünk van, aki közömbösen viselkedik személyünket illetően. Ám a probléma nem csupán ennek az ellentmondásnak a megléte, hanem az is, hogy egyik álláspont sem igaz, mivel ''a semlegesen viselkedő ember nincs senki ellen és senki mellett''. Egyébként az első nézet békességre, a második pedig agresszivitásra utaló mozzanatot rejt magában. Ha aztán az elmúlt évtizedek hazai történelmére gondolunk, akkor a szóban forgó "jézusi" megfogalmazások könnyen fölidézik bennünk Kádár János egyik fontos politikai jelszavát: "Aki nincs ellenünk, az velünk van!", ill. Rákosi Mátyás álláspontját: "Aki nincs velünk, az ellenünk van!" ''Jaj a bolond prófétáknak, akik a maguk esze után járnak'', de semmit sem láttak… Hiábavalóságot láttak és hazug jóslatot, amikor azt mondogatták, hogy »így szól az ÚR«, pedig az ÚR nem is küldte őket; és még várják, hogy beteljesítse szavukat!" (Ez. 13,3-6) "A jóslások, jövendőmondások, álmok mit sem érnek, / nem egyebek a vajúdó asszony képzelgéseinél. / Ha nem az Úr küldi őket követségbe, / ne törődjél velük." (Sirák 34,5-6) ''Ézsaiás a jeruzsálemi papok és próféták romlottságáról:'' "…ezek is tántorognak a bortól, / támolyognak az italtól. / Papok és próféták tántorognak az italtól, / megzavarodtak a bortól! / Támolyognak az ital miatt, / tántorognak, amikor látomásuk van, / ingadoznak, amikor öntést hoznak. / Minden asztal tele van undok hányással, / nincs sehol tiszta hely!" (Ézs. 28,7-8) ''Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben''. Nem küldtem őket, nem parancsoltam nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, hiábavaló varázsigéket és maguk koholta csalárdságot prófétálnak nekik." (Mondja az ótestamentumi "isten": Jer. 14,14.) "Rátámadok az olyan prófétákra – így szól az ÚR –, akik csak a szájukat járatják, és azt állítják, hogy az kijelentés. ''Rátámadok az olyan prófétákra, akik hazug álmaikat beszélik el…'', és félrevezetik népemet hazugságaikkal és kérkedésükkel. ''Pedig nem küldtem őket'', nem adtam parancsot nekik, és használni sem tudnak ennek a népnek…" (Jer. 23,31-32) Egy bizonyos "napon – így szól a ''Seregek URa'' – eltörlöm a bálványok neveit az országban, nem is említik őket többé. ''A prófétákat és a tisztátalan lelkületet is eltávolítom az országból.'' És ha valaki még prófétálni merne, a saját szülei, az apja és anyja mondják neki: Nem maradhatsz életben, mert hazugságot beszéltél az ÚR nevében! És a saját szülei, az apja és anyja szúrja le, amikor prófétál. Azon a napon szégyent vallanak a próféták látomásuk miatt, amiről prófétálnak. Nem öltöznek díszes ruhába, és nem hazudoznak. Azt mondják majd: Nem vagyok próféta, földműves vagyok, a földből élek ifjúkorom óta." (Zak. 13,2-5) "…nektek szól ez a ''figyelmeztetés'', ti ''papok!'' Ha nem hallgattok rá, és nem szívlelitek meg, ha nem dicsőítitek nevemet – mondja a ''Seregek URa'' –, akkor átkot bocsátok rátok; átokká változtatom a nektek adott áldásokat. Bizony, átokká változtatom, ha nem szívlelitek meg ezt. Én megátkozom áldó karotokat, szemetet szórok arcotokba, ünnepeitek szemetjét, és kihordanak benneteket a szemétre. Akkor megtudjátok, hogy azért küldtem nektek ezt a figyelmeztetést, hogy érvényben maradjon a Lévivel kötött szövetségem – mondja a Seregek URa. Szövetségem volt vele, élet és békesség szövetsége. Azért adtam neki, hogy féljen engem. Félt is, és megalázkodott nevem előtt. Igaz tanítás volt a szájában, és nem volt álnokság az ajkán. Békességben és becsületességben élt előttem, és sokakat megtérített a bűnből. Mert ''a pap ajkai őrzik az Isten ismeretét'', és tanítást várnak szájából, hiszen a Seregek Urának követe ő! De ti letértetek erről az útról, és tanításotok miatt sokan elbuktak. Megrontottátok a Lévi szövetségét – mondja a Seregek URa. Ezért én is megvetetté és megalázottá teszlek benneteket az egész nép előtt, mert nem ügyeltetek útjaimra, és személyválogatók vagyok, amikor útmutatást adtok." (Mal. 2,1-8) "A fiú tiszteli atyját, a szolga az urát. Ha én atya vagyok, miért nem tisztelnek? Ha én ÚR vagyok, miért nem félnek engem? – mondja a Seregek URa nektek, ti ''papok'', akik megvetitek nevemet. Ti ezt kérdezitek: Mivel vetettük meg nevedet? – Azzal, hogy oltáromra ''tisztátalan'' kenyeret hoztok. – Mivel tettük tisztátalanná? – kérdezitek. – Azzal, hogy az ÚR asztalát lebecsülitek. Mert ''vak'' állatot hoztok áldozatul, és nem tartjátok rossznak. ''Sántát'' vagy ''bénát'' hoztok, és nem tartjátok rossznak. De vidd csak azt a helytartódnak: kegyes lesz-e hozzád, és szívesen fogad-e? – mondja a Seregek URa… Bárcsak volna valaki köztetek, aki bezárná a templom ajtaját, és ne égne hiába oltáromon a tűz! Nem telik kedvem bennetek – mondja a Seregek URa –, nem kívánok tőletek áldozatot! Hiszen napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a ''népek'' között, és mindenütt jó illatú ''áldozatot'' mutatnak be ''nevemnek'', és az ''tiszta'' áldozat! Mert nagy az én nevem a népek között – mondja a Seregek URa. Ti pedig meggyalázzátok, amikor azt gondoljátok, hogy az ÚR asztalát ''tisztátalanná'' szabad tenni ''hitvány terménnyel'' és ''eledellel''. Azt mondjátok: Micsoda fáradság! – és még lihegtek is közben – mondja a Seregek URa. Pedig ''lopott'' állatot hoztok, vagy ''sántát'' és ''bénát''. Ha ilyen áldozatot akartok hozni, nem kívánom tőletek! – mondja az ÚR. Átkozott csaló! Van ''ép hím'' állat a nyájában, mégis hitványat áldoz az ÚRnak, ha fogadalmat tesz. Pedig én ''nagy király'' vagyok – mondja a Seregek URa –, és félik nevemet a népek!" (Mal. 1,6-14) "Ezt az üzenetet küldte ''Amacjá'', Bétel papja, ''Jeroboámnak'', Izráel királyának: ''Összeesküvést szít ellened Ámósz'' Izráel népe körében. Nem tűrheti el az ország az ő beszédeit! Mert így beszél Ámósz: Fegyvertől hai meg Jeroboám, Izráelnek pedig fogságba kell mennie földjéről. ''Ámósznak'' viszont ezt mondta ''Amacjá'': Te látnok! ''Menj el innen, menekülj Júdába, ott keresd meg a kenyeredet'', és ott prófétálj! Bételben nem prófétálhatsz többé, mert királyi szentély ez itt, és az ország temploma! ''Ámósz'' így válaszolt ''Amacjának'': / Nem vagyok próféta, sem prófétatanítvány. / ''Pásztor vagyok én'', és fügét termesztek. / De elhívott engem az ÚR a nyáj mellől, / és ezt mondta nekem az ÚR: / ''Menj, és prófétálj népemnek, Izráelnek!'' / Most azért halld meg az ÚR igéjét! / Te ezt mondtad: / Nem prófétálhatsz Izráel ellen, / nem prédikálhatsz Izsák házáról! / Ezért így szól az ÚR: / Feleséged parázna nő lesz a városban, / fiaid és leányaid fegyver által esnek el, / földedet fölosztják mérőkötéllel, / te magad tisztátalan földön halsz meg, / Izráel pedig fogságba megy földjéről!" (Ámósz 7,10-17) "…sok hitető jött el a világba, akik ''nem vallják'', hogy ''Jézus Krisztus testben jött el'': ez a hitető és az antikrisztus." (2 Ján. 1,7) "Gyermekeim, ''itt az utolsó óra'', és amint hallottátok, hogy antikrisztus jön, most meg is jelent; mégpedig sok antikrisztus jelent meg: ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. ''Közülünk'' indultak el, de nem közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, megmaradtak volna közöttünk." (1 Ján. 2,18-19) "…tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem fejthető meg önkényes magyarázattal, mert sohasem ember akaratából származott a ''prófécia'', hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentői küldött emberek." (2 Pét. 1,20-21) "Emberfia! Miféle szóbeszéd az, amelyet mondogattak Izráel földjéről: Múlnak a napok, és nem teljesül a sok látomás?!" (Kérdezi az "Úr" Ezékieltől: 12,22.) "Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten igéjét, hanem mint akik tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt a Krisztus által." (2 Kor. 2,17) "…úgy gondolom, hogy semmivel sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál. Ha iskolázatlan vagyok is az ékesszólásban, az ismeretben nem…" (Írja önmagáról Pál apostol: 2 Kor. 11,5-6.) "Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a ''pogányoknak'' [a ''nem zsidóknak''] hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát…" (Mondja Pál apostol: Ef. 3,8.) "A vezetésben bevált ''presbitereket'' kettős megbecsülésben kell részesíteni; elsősorban azokat, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak. Mert azt mondja az Írás: ''Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját''«, és »''Méltó a munkás a maga bérére''«. Presbiter ellen vádat ne fogadj el, csak »két vagy három tanú szavára«. Akik vétkeznek, azokat mindenki előtt fedd meg, hogy a többiekben is félelem támadjon." (Javasolja Pál apostol a maga levele címzettjének: 1 Tim. 5,17-20.) "Halljátok meg azt az igét, / amelyet az ÚR mond rólatok, Izráel fiai, / az egész nemzetségről, / amelyet kihozott Egyiptomból: / ''Csak veletek léptem közösségre'' [Károli: ''Csak titeket választottalak magamnak''] a föld minden nemzetsége közül, / ezért kérem számon rajtatok / minden bűnötöket." (Ámósz 3,1-2) "Áldott az ÚRisten, Izráel Istene! Egyedül ő tud csodákat tenni!" (Zsolt. 72,18) "Boldogok vagyunk mi, Izráel fiai, / mert Isten tudtunkra adta, hogy mi tetszik neki." (Bár. 4,4) "Ezt mondja az ÚR, Izráel királya / és megváltója, a Seregek URa: / Én vagyok az első és az utolsó, / ''rajtam kívül nincs Isten.''" (Ézs. 44,6) "…a hegyek megszűnhetnek, / és a halmok meginoghatnak, / de hozzád való hűségem nem szűnik meg, / és békét adó szövetségem nem inog meg / – mondja könyörülő URad." (Ézs. 54,10) "Ne legyen más istened, / idegen istent ne imádj! / ''Én'', az ÚR, ''vagyok a te Istened'', / aki kihoztalak Egyiptom földjéről." (Zsolt. 81,10-11) "Szörnyű és borzasztó dolgok / történtek az országban: / A próféták hazugságot prédikáltak, / a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, / ''népem'' pedig ezt szereti! / De mit tesznek majd, ha itt lesz a vég?!" (Jer. 5,30-31) "Ahogyan elhagytatok engem, és idegen isteneknek szolgáltatok országotokban, ugyanúgy fogtok idegeneknek szolgálni olyan országban, amely nem a tietek." (Jer. 5,19) "…ti vagytok a ''hűtlen'' népség, / a hazug fajzat, / akik ''bujálkodtok a tölgyfáknál'', / minden bujazöld fa alatt, / ''gyermekeket vágtok le'' a patakoknál, / a sziklahasadékokban!" (Ézs. 57,4-5) Az "ÚR" mondja Jákób népéről: "Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám, / az ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, / istenfélelme pedig betanult emberi parancsolat csupán, / azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, / hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni: / vége lesz a bölcsek bölcsességének, / az értelmesek értelme homályos marad." (Ézs. 29,13-14) "Így szól az ÚR: / Három, sőt négy vétke miatt / nem bocsátok meg Júdának, / mert megvetették az ÚR törvényét, / és nem tartották meg rendelkezéseit. / Tévelygésbe vitték őket bálványaik, / amelyeket elődeik követtek. / Ezért tüzet bocsátok Júdára, / és az megemészti Jeruzsálem palotáit." (Ámósz 2,4-5) "Dávid házára és Jeruzsálem lakóira… kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét. Rátekintenek arra, akit átdöftek, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak." (Zak. 12,10: mondja az "Úr".) "Kicsoda olyan Isten, mint te, / aki megbocsátja a bűnt, / és elengedi népe maradékának büntetését? / Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, / a tenger mélyére dobja minden vétkünket!" (Mik. 7,18-19) "Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi ''Izráel!'' / Én megsegítlek, így szól ''az ÚR'', / ''a te megváltód'', Izráel Szentje." (Ézs. 41,14) ''Kiválasztott nép-e a zsidóság?'' Erről Pál apostol így beszél: "Mi tehát az igazság? Különbek vagyunk [ti. más népeknél mi zsidók]? Egyáltalában nem! Hiszen… már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók is, görögök is mind bűnben vannak, amint meg van írva: »Nincsen igaz ember egy sem…«" (Róm. 3,9-10) "Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja, amint meg van írva: »Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.«" (Róm. 10,12-13) "Ha segítségért kiáltasz, / ''tud e rajtad segíteni bálványaid tömege?'' / Valamennyit fölkapja a szél, / a szellő is elsodorja. / De aki hozzám folyamodik, az örökli az országot, / és részt kap szent hegyemen." (Jelenti ki az "Úr": Ézs. 57,13.) "Megáll a tudománya minden embernek, / szégyent vall ''bálványával'' minden ötvös, / mert csalódik öntvényében: / nincsen abban lélek."(Jer. 10,14) ''Babilonban'' majd láttok ''ezüstből, aranyból és fából készült isteneket'', amelyeket az emberek ''vállukon'' hordoznak [mint régen a zsidók a ''frigyládát''] és amelyektől a pogányok félnek. Ti azonban vigyázzatok, ne kövessétek az idegeneket, és ''ne teljetek el félelemmel ezek előtt az istenek előtt'', amikor látjátok, hogy a tömeg előttetek és mögöttetek imádja őket." (Bár. 6,3-5) ''A mi Istenünk a mennyben van'', / megalkotott mindent, amit akart! / ''A bálványok ezüstből és aranyból vannak'', / ''emberi kéz csinálmányai''. / Van szájuk, de nem beszélnek, / van szemük de nem látnak. / Van fülük, de nem hallanak, / van orruk, de nem szagolnak. / Van kezük, de nem tapintanak, / van lábuk, de nem járnak, / nem jön ki hang a torkukon. / Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik, / és mindazok akik bennük bíznak." (Zsolt. 115,3-8) ''Mit használ a bálványszobor?'' / – hiszen csak szobrász formálta! / Mit ér az istenszobor? / – hamis útmutatást ad! / Bár bízott benne, aki megformálta, / csak néma bálványt készített. / Jaj annak, aki a fának mondja: Ébredj! / és a néma kőnek: Kelj föl! / Adhat ez útmutatást? / Arannyal, ezüsttel van ugyan borítva, / de semmilyen lélek nincs benne! / Az ÚR azonban ott van szent templomában: / csendesedjék el előtte az egész föld!" (Hab. 2,18-20) "Meghátrálnak és csúful megszégyenülnek, / akik bálványokban bíznak, / akik szobroknak mondják ezt: / Ti vagytok az isteneink!" (Ézs. 42,17) "…áldott a fa, amely igaz célokat szolgál. Az ''emberi'' kéz csinálta ''bálvány'' azonban ''átkozott'', meg ''az is, aki csinálta''. Ez azért, mert azt csinálta, az meg azért, mert múlandó dolog létére istennek nevezték. Mert egyaránt utálatos isten előtt az istentelen és istentelen alkotása." (Bölcs. 14,7-9) "Megáll a tudománya minden embernek, / szégyent vall ''bálványával'' minden ötvös, / mert csalódik öntvényében: / nincs abban lélek. / Hitvány és nevetséges dolgok azok…" (Jer. 51,17-18.) "Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, / azok elhagyják jótevőjüket." (Jón. 2,9) Jákób utódairól mondja az istennek Ézsaiás próféta: ''Tele van az ország bálványokkal'', / kezeik csinálmánya előtt borulnak le, / amit ujjaikkal csináltak." (Ézs. 2,8) Az "Úr" Izráel fiainak bálványozásáról: "…házasságtörők, vér tapad a kezükhöz; ''bálványaikkal követték el a házasságtörést, azoknak áldozták oda eledelül még a fiaikat is, akiket nekem szültek''. Azt is megtették velem, hogy ugyanazon a napon tisztátalanná tették szentélyemet, és meggyalázták szombatjaimat. Mert levágták fiaikat bálványaiknak, és még aznap elmentek szentélyembe, és meggyalázták azt…" (Ez. 23,37-39) "Attól a naptól fogva, hogy atyáinkat kihozta Egyiptom földjéről, egészen a mai napig [kb. i. e. 582-ig] ''engedetlenek'' voltunk [mi zsidók] Urunk, a mi Istenünk iránt, és vonakodtunk a szavára hallgatni. ''Ezért ránk tört a baj'' és az átok, amellyel az Úr megfenyegett szolgája, Mózes által, amikor atyáinkat kivezette Egyiptom földjéről… Nem hallgattunk az Úr szavára, amelyet a hozzánk küldött próféták közvetítettek, hanem mindenki saját szívének gonosz hajlamát követte, és idegen isteneknek szolgáltunk, s azt tettük, ami nem tetszett az Úrnak, a mi Istenünknek." (Bár. 1,19-22) Az "Úr" látomásban elmondja Ezékielnek, ''hogy mily dolgokat imádtak a zsidók Jeruzsálemben a babilóniai fogságuk előtt:'' 1) az "Istent bosszúságra ingerlő ''bálvány''"-t, amely a salamoni templom egyik udvarában volt, és amelynek oltárt-is állítottak. 2) Mindenféle ''állatokat'', amelyeknek a képe be volt vésve a salamoni templom egyik udvarának a falába. Idevonatkozóan Ezékiel a következőket írja: "…és láttam, hogy mindenféle csúszómászónak és förtelmes állatnak a képe, és Izráel házának valamennyi bálványa be volt vésve köröskörül a falba. Ott állt előttük Izráel háza vénei közül hetven férfi, közöttük Jaazanjáhú, Sáfán fia. Mindegyiknek tömjénező volt a kezében, és illatos füstfelhő szállt fölfelé. Akkor ezt mondta nekem [az "Úr"]: Emberfia! Látod, hogy mit művelnek ''Izráel házának a vénei'' a sötétben, ''mindegyik a maga bálványának fülkéjénél?!'' Mert ezt mondják: Nem lát bennünket az Úr!… Még más nagy utálatosságokat is fogsz látni, amiket művelnek." 3) Egyesek a salamoni templom észak bejáratánál ''Tammuzt'' imádták. 4) Mások pedig a szóban forgó templom belső udvarában a ''Napnak'' hódoltak: "Az ÚR temploma bejáratánál, a csarnok és az oltár között mintegy huszonöt férfi volt, háttal az Úr temploma felé, arccal kelet felé fordulva, és kelet felé leborulva imádták a napot." – A különféle idegen istenek, állatok zsidók általi tisztelése igen fölháborította az "Ur"-at, aki így beszél Ezékielhez: "Látod, emberfia? Nem volt elég az, hogy Júda háza olyan utálatos dolgokat művelt, amilyeneket itt elkövettek? Még az országot is elárasztották erőszakkal, és engem újra meg újra bosszantottak!… De én majd elbánok velük haragomban, nem szánakozom, és nem leszek könyörületes. Kiálthatnak hozzám bármilyen nagy hangon, nem hallgatom meg őket." (Ez. 8. rész) "…''ahány városod van'', Júda, ''annyi az istened, és ahány utcád van, Jeruzsálem, annyi oltárt készítettél a gyalázatos bálványnak''; oltárokat, hogy azokon tömjénezzél a ''Baalnak!''" (Jer. 11,13) "…olyat követtek el a ''júdaiak'', amit rossznak tartok – így szól az ÚR. Förtelmes ''bálványaikat abban a házban állították föl, amelyet nevemről neveztek el'', és tisztátalanná tették azt. Fölépítették a ''Tófet'' áldozóhalmait a ''Ben-Hinnom ''völgyében, ''tűzben égették el fiaikat és leányaikat'', pedig ''ezt nem parancsoltam'', sőt eszembe sem jutott. Azért eljön az az idő – így szól az ÚR –, amikor nem beszélnek többé a Tófetről és Ben-Hinnom völgyéről, hanem az öldöklés völgyéről, mert a Tófetben fognak temetkezni más hely híján. E nép halottai az ég madarainak és a föld állatainak martalékává lesznek, és senki sem riasztja el őket. Véget vetek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin a hangos, vidám örvendezésnek, a vőlegény és a menyasszony örömének, mert rommá lesz az ország." (Jer. 7,334) "Abban az időben [ti. a majdani büntetés idején] – így szól az ÚR – kiszórják majd sírjukból Júda királyainak és vezéreinek csontjait, a papoknak, a prófétáknak és Jeruzsálem lakosainak csontjait. Kiterítik azokat a ''nap'', és az ''ég egész serege'' elé, amelyeket szerettek, tiszteltek és követtek, amelyekhez folyamodtak, és ''amelyek előtt leborultak''. Nem szedik össze, nem temetik el, trágyává lesznek a föld színén." (Jer. 8,1-2) "Ez az ország szörnyű romhalmazzá lesz, és ezek a népek Babilónia királyának fognak szolgálni ''hetven'' [?] esztendeig. De ha majd eltelik a hetven esztendő, megbüntetem Babilónia királyát és népét – így szól az ÚR –, meg a káldeusok országát bűnei miatt, és pusztává teszem örökre." (Jer. 25,11-12) Az ótestamentumi istenség "mondja" Jeremiás által a babilóniaiaktól való félelmükben ''Egyiptomba menekülni szándékozó zsidóknak'': "Ha itt maradtok ebben az országban, akkor építelek és nem rombollak le, elültetlek és nem gyomlállak ki benneteket, mert megbántam, hogy veszedelmet zúdítottam rátok. ''Ne féljetek Babilónia királyától'', akitől most féltek! Ne féljetek tőle…, mert veletek vagyok, megszabadítalak és megmentelek benneteket a kezéből!" Ám Jeremiás a következő választ kapja az Egyiptomba menekülni óhajtóktól, akiknek isten állítólagos üzenetét közvetítette: ''Hazugságot beszélsz! Nem üzente tőled Istenünk, az ÚR, hogy ne menjünk Egyiptomba'', hogy ott lakjunk mint jövevények. Bárúk, Nérijja fia izgat téged ellenünk, hogy a káldeusok kezébe juttasson bennünket, és halálunkat okozza, vagy pedig fogságba vitessen Babilóniába." Majd a szöveg megjegyzi: "Nem is hallgatott Jóhánán, Káréah fia, sem a haderő vezérei, sem az egész nép az ÚR szavára, hogy Júda országában maradjanak." (Jer. 42,10-11; 43,2-4) I. e. 587-ben a babilóniaiak lerombolták Jeruzsálemet, és a déli zsidó állam lakosságának jelentős részét fogságba hurcolták. ''Bárúk'' szerint a próféták által korábban az "Úr" a következőket üzente a zsidóknak: "Hajtsátok meg nyakatokat, és szolgáljatok Babilon királyának, akkor megmaradtok abban az országban, amelyet atyáitoknak adtam. De ha nem hallgattok az Úr felhívására, és nem szolgáljátok Babilon királyát, akkor megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálemben az öröm szavát, a vidámság hangját, a vőlegény énekét, a menyasszony dalát, s az egész ország lakatlan területté válik." (Bár. 2,21-23) "Nebukadnezár, Babilon királya az ''Isten előtt elkövetett bűnök miatt'' hurcolt benneteket fogságba Babilonba." (Írja a babilóniai fogságban lévő zsidóknak Bárúk: 6,1.) "Így szól a Seregek URa, ''Izráel Istene'' az egész ''fogoly néphez, amelyet fogságba vittek Jeruzsálemből Babilóniába'': Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat! Szaporodjatok és ne fogyjatok! Fáradozzatok ''annak a városnak békességén'', ahová fogságba vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte az ÚRhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is!" (Jer. 29,4-7) ''A Babilóniába i. e. 587-ben áttelepített zsidók panasza:'' "Amikor Babilon folyói mellett laktunk, / sírtunk, ha a Sionra gondoltunk. / Az ott levő fűzfákra / akasztottuk hárfáinkat. / Mert akik elhurcoltak minket, / énekszót követeltek tőlünk, / és akik sanyargattak, öröméneket: / Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből! / Hogyan énekelhetnénk éneket az ÚRról / idegen földön? / Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, / bénuljon meg a jobb kezem! / Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, / ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek! / Emlékezz, URam, az edómiakra, / akik ezt mondták Jeruzsálem napján: / Romboljátok le, romboljátok le, / egészen az alapjáig! / Babilon pusztulásra méltó népe! / Boldog lesz, aki megfizet neked / azért, amit velünk elkövettél. / Boldog lesz, aki megragadja, / és a sziklához csapja csecsemőidet! (Zsolt. 137,1-9) "Ha ''fogadalmat'' teszel Istennek, ne halogasd teljesítését, mert nem telik neki kedve az ostobákban." (Préd. 5,3) "Dicsőítsd meg az Urat nagylelkűségeddel, / s ne légy fukar, amikor ''első termésed'' feláldozod. / Mosolygó arccal hozd minden ''adományod'', / s légy vidám, amikor a ''tizedet'' adod." (Sirák 35,7-8) "Féld az Urat és becsüld meg a ''papot'', / add meg ''neki a megillető részt'': / az első termést s az engesztelő áldozatot csakúgy, / mint az áldozati állat lapockáját, / s a felajánlott adományok elsejét." (Sirák 7,31) ''Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi Istenednek'', az ÚRnak ''a színe előtt'' azon a helyen, amelyet ő kiválaszt: a ''kovásztalan kenyér'' ünnepén, a ''hetek'' ünnepén és a ''sátoros'' ünnepen. De senki se jelenjék meg ''üres kézzel'' az ÚR színe előtt. Mindenki aszerint vigyen ajándékot, amilyen áldást kapott Istenedtől, az ÚRtól, aki adja azt neked." (Deut. 16,16-17) ''Minek nekem a tömjén'', mely Sebából érkezik, / és a messze földről való jódlatú ''nád?'' Égőáldozataitok nem kedvesek, / véresáldozataitok nem tetszenek nekem." (Mondja az Ótestamentumi "Úr" Izráel fiainak: Jer. 6,20.) Az ószövetségi isten "beszél" Ezékielhez: "Én most fegyvert bocsátok rátok, és ''elpusztítom áldozóhalmaitokat''. Elpusztulnak oltáraitok, összetörnek tömjénező oltáraitok, és odaadom a halálra sebzetteket bálványaitok elé. Odavetem Izráel fiainak holttesteit bálványaik elé, és odaszórom csontjaitokat oltáraitok köré. Minden lakóhelyeteken rommá lesznek a városok, és elpusztulnak az áldozóhalmok, hogy oltáraitok is rommá legyenek, és elpusztuljanak. Összetörik és megsemmisítik bálványaitokat, szétzúzzák tömjénező oltáraitokat, és tönkreteszik csinálmányaitokat." (Ez. 6,3-6) "A ''Hold'' jelöli meg az ünnepek napját, / ez az a csillagzat, amely fogyni kezd, ha megtelt. / Őtőle kapja a hónap is a nevét, / csodásan növekszik fordulója után. / Ő a tanítója az égi seregnek, / amely ott világít az ég boltozatján." (Sirák 43,7-8) "A fiak fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok pedig tésztát gyúrnak, hogy áldozati süteményeket készítsenek az ''ég királynőjének'', és italáldozatot mutassanak be ''más isteneknek'', és ezzel bosszantsanak." (Mondja az "Úr": Jer. 7,18.) A babilóniaiak elől ''Egyiptomba menekült zsidók'', akik nem az "Ur"-at tisztelik, hanem más isteneket, akik a ''Hold-istennek'' hódolnak, így beszélnek Jeremiáshoz: "Nem engedelmeskedünk neked abban, amit az ÚR nevébe hirdettél nekünk, hanem mindazt megtesszük, amit kimondtunk: tömjénezünk az ''ég királynőjének'' [a Holdnak], és italáldozatot mutatunk be neki, ahogyan tettük mi és atyáink, kiályaink és vezetőink Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin. Mert akkor jóllaktunk kenyérrel, jó dolgunk volt, és nem kerültünk veszedelembe. De amióta abbahagytuk a tömjénezést az ég királynőjének, és nem mutatunk be neki italáldozatot, azóta mindenben szűkölködünk, fegyver és éhínség miatt pusztulunk. És ha az ég királynőjének tömjénezünk – mondták az asszonyok , és italáldozatot mutatunk be neki, talán férjeink tudta nélkül készítünk áldozati ''süteményeket'', amelyek ''őt ábrázolják'', és úgy mutatunk be neki italáldozatot?" (Jer. 44,16-19) "Elsöprök, ''mindent elsöprök'' / ''a föld színéről!'' – így szól az ÚR, / Elsöprök embert és állatot, / elsöpröm az ég madarait és a tenger halait, / a botránkoztató dolgokat a bűnösökkel együtt, / kiirtom az embert a föld színéről / – így szól az ÚR. / Kinyújtom kezemet Júda ellen / és Jeruzsálem minden lakója ellen. / Kiirtom erről a helyről a Baalt, / hogy még nyoma se maradjon, / tisztelőinek és papjainak / még a neve is feledésbe megy. / Kiirtom azokat, akik leborulnak a háztetőkön / az ''ég serege előtt'', / azokat is, akik leborulnak az ''ÚR előtt'', / és esküsznek rá, de esküsznek ''Molokra is''; / és azokat is, akik elfordultak az ÚRtól, / nem keresik az URat, és nem törődnek vele." (Zof. 1,2-6) "Halljátok meg az igét, amelyet az ÚR mond nektek, Izráel háza! – szól az ÚR: ''A pogányok szokásait ne tanuljátok el'', / és ''az égi jelektől ne rettegjetek'', / ''mert csak a pogányok rettegnek azoktól!'' / Bizony, a népek bálványai hiábavalók. / Hiszen egy fát vágnak ki az erdőben, / a mesterember keze készíti el baltával. / Ezüsttel és arannyal díszítik, / kalapáccsal és szögekkel rögzítik, / hogy ne inogjon. / Olyanok, mint madárijesztő az uborkaföldön: / nem beszélnek, hordozni kell őket, / mert menni sem tudnak. / Ne féljetek tőlük, mert nem tudnak / sem rosszat, sern jót tenni!" (Jer. 10,1-5) "Szeleukosz halálakor [i. e. 175-ben] az Epifanész melléknevet viselő Antiochusz vette át az uralmat. Akkoriban Oniász testvére, ''Jázon'' törvénytelen eszközökkel szerezte meg a ''főpapi'' tisztséget. Egy tárgyalás során biztosított a királynak 360 ezüst talentumot és az egyéb jövedelmekből is további 80 talentumot. Ezenkívül még azt is megígérte, hogy fizet 150-et, ha engedélyt kap arra, hogy saját erejéből küzdőteret és testgyakorló iskolát létesítsen, továbbá Jeruzsálem lakói antiochiai polgárjogot kaphatnak. A király megadta az engedélyt. Mihelyt átvette a hatalmat, Jázon nyomban ''bevezette testvéreit a görög életmódba''… Szándékosan épp a vár alatt létesített gyakorlóiskolát, és az előkelő ifjakat arra ösztönözte, hogy görög kalapot viseljenek. Így Jázonnak, ennek a főpapnak nem tekinthető istentelen embernek a mérhetetlen elvetemültsége folytán jelvirágzott a ''hellenizmus és gyökeret vertek az idegen szokások.'' A ''papokat nem'' érdekelte az ''oltár szolgálata'', kevésbe vették a templomot és elhanyagolták az áldozatot. Inkább a gyakorlótérre siettek, hogy ott részt vegyenek a törvényellenes játékokban, amikor csak elhangzott a felszólítás a diszkoszvetésre." (2 Mak. 4,7-10.12-14) "Az egyik legelőkelőbb írástudót, ''Eleazárt'', ezt az előrehaladott korú, tiszteletreméltó külsejű férfit arra kényszerítenék [Antiokhosz Epiphanész emberei], hogy nyissa ki a száját és egyék ''sertéshúst''. De ő ''inkább'' a dicső ''halált'' választotta, semmint a szégyenletes életet. Önként lépett a kínpadra, de előbb kiköpte a falatot." (2 Mak. 6,18-20) A Biblia szerint IV. Antiokhosz Epiphanész ''hét fiút'' – anyjukkal együtt – arra igyekezett kényszeríteni, hogy vallásuk tiltása ellenére fogyasszanak ''sertéshúst''. Ők azonban erre nem voltak hajlandók, és emiatt mindnyájukat ''kivégeztette'' a király. Az egymásután megkínzott, majd megölt fiúk közül az ''ötödik'' a maga halála előtt ezt mondta az uralkodónak: "Bár magad is halandó vagy, hatalmadban van az emberekkel kényed-kedved szerint bánni. De ''ne'' hidd, hogy ''Isten elhagyta népünket''. Várj csak, majd megtapasztalod hatalmas erejét, mert megbüntet téged is, utódaidat is." A ''hatodikként'' kivégzett fiú, amikor érezte halála közeledtét, így beszélt a királyhoz: "Ne ámítsd magad hiú módon! Mert magunk miatt szenvedünk, hisz ''vétkeztünk a mi Istenünk ellen''. Amiatt ér minket ennyi szörnyűség. De ne hidd, hogy büntetlen maradsz, hisz arra vetemedtél, hogy az Isten ellen tusakodj." Ezután az uralkodó a még életben lévő ''legkisebb fiút'' próbálta különféle ígéretekkel rávenni arra, hogy szegje meg a "mózesi" törvény étkezési tabuját, és egyen a tiltott sertéshúsból. Amikor aztán a fiú nem volt erre hajlandó, akkor a király az ''anya'' révén akarta a maga célját elérni. Ám az édesanya nem arra bíztatta legkisebb fiát, hogy élete megmentése érdekében fogyasszon disznóhúst, hanem ezt mondta neki: "Ne félj ettől a hóhértól, ''légy méltó bátyáidhoz!'' Vállald a halált, hogy a könyörület napján majd bátyáiddal együtt visszakapjalak." (2 Mak. 7,15-17.18-19.29) Egyszer ''pénteki napon'' harcoltak Júdás Makkabeus csapatai IV. Antiokhosz Epiphanész katonái ellen, és őket megfutamodásra kényszerítették. "Egy darabig üldözték őket, aztán visszafordultak, mert kevés volt az idő. Ugyanis épp ''szombat előtti nap'' volt, így az üldözést nem folytathatták. Összeszedték az ellenség fegyvereit, és magukkal vitték a zsákmányt. Aztán megünnepelték a szombatot." (2 Mak. 8,25-27; a Makkabeus-felkelés kezdetén a szombatra vonatkozó szabály úgy szólt, hogy a zsidóknak tilos bármiféle harci cselekményben részt venniük – még a rájuk támadók ellen sem védekezhettek.) Amikor az i. e. 2. században IV. Antiokhosz Epiphanész katonái ''szombaton'' rátámadtak a zsidókra, az utóbbiak nem védekeztek, hanem ellenállás nélkül ''hagyták magukat elpusztítani''. "Szombaton támadták meg őket, s így meghaltak feleségükkel, gyermekeikkel és nyájaikkal együtt, mintegy ezer ember." A támadókkal szembe szegülő Mattatiás és társai akkor ''szűkítették'' a szombattal kapcsolatos ''tiltott tevékenységek'' körét, és így szóltak: "Ha mindannyian így tennénk, ahogy testvéreink tettek, s nem harcolnánk életünkért és törvényünkért a pogányok ellen, csakhamar eltűnnénk a föld színéről." Majd pedig a következő döntést hozták: "Az ellen, aki ''szombaton'' megtámad bennünket, ''fölvesszük a harcot'', nehogy mind meghaljuk, ahogy testvéreink meghaltak a barlangokban." (1 Mak. 2,38-41) ''Szabad e szombaton gyógyítani?'' – Az újszövetségi messiást több alkalommal kérdőre vonták a "mózesi" törvény követői, hogy miért gyógyít szombati napon, és miért engedi meg tanítványainak a pihenés napján a kalásztépést. A Jézus-alak egyszer így felelt a szombati munkálkodásai miatt felháborodottaknak: "A körülmetélkedést Mózes rendelte nektek – nem mintha Mózestől volna, hanem az atyáktól van –, és ''szombaton is körülmetélitek'' az embert. Ha körülmetélésben részesítik az embert szombaton, hogy ne sértsék meg Mózes törvényét, akkor miért haragusz¬tok énrám, hogy az embert teljesen meggyógyítottam szombaton?" (Ján. 7,22-23) ''Izráelhez beszél az "Úr":'' "…nem engem hívtál segítségül, Jákób, / nem értem fáradoztál, Izráel! / ''Nem nekem hoztál bárányt égőáldozatul'', / ''nem engem dicsőítettél véresáldozataiddal''. / Nem én voltam, akinek ételáldozatoddal szolgáltál, / nem én voltam, akiért tömjénezéssel fáradoztál. / Nem nekem vettél pénzért illatos nádat, / nem engem árasztottál el véresáldozataid kövérjével. / Hanem te voltál, akinek én szolgáltam vétkeid miatt, / te voltál az, akiért fáradoztam bűneid miatt." (Ézs. 43,22-24) "…közénk [júdai zsidók közé] tartozó emberek közül némelyek ''saját fiaik'', mások meg ''saját lányaik húsát ették meg''." (Bár. 2,3) "A bűnösök áldozata utálatos, / kivált ha galád dologért hozzák." (Péld. 21,27) "…az utolsó időkben ''némelyek elszakadnak a hittől'', mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra figyelnek; És olyanokra, akik képmutatóan hirdetik a hazugságot, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben. Ezek ''tiltják a házasságot'' és ''bizonyos ételek élvezetét'', amelyeket az ''Isten azért teremtett'', hogy hálaadással ''fogyasszák a hívők és az igazság ismerősei''. Mert az ''Isten minden teremtménye jó'', és egy sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele, mert megszentelődik az Isten igéje és a könyörgés által." (Írja Pál apostol: 1 Tim. 4,1-5.) ''Érdekességek a Jelenések könyvéből'': 1) A szerző önmagát ''Jánosnak'' nevezi (1,1.9). 2) Azt állítja, hogy az általa megörökített élményekben akkor részesült, amidőn ''Patmosz'' szigetén tartózkodott, és lélekben innét elragadtatva látta a jövőben majd bekövetkező történéseket (1,9-10). 3) A maga iratát ''hét kisázsiai gyülekezetnek'' címzi: "Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába" (1,11). 4) A szerző szót ejt ''hét gyertyatartóról'' és ''hét csillagról'' – ezek a hét gyülekezet angyalát, ill. magát a hét gyülekezetet jelentik. 5) A hét gyertyatartó között járó és a hét csillagot a jobb kezében tartó különös ''kinyilatkoztató'' mind a hét gyülekezet számára sajátos üzeneteket ad át a szerzőnek, amelyekben bizonyos tetteikért a gyülekezeteket megdicséri, más cselekedeteikért pedig büntetésekkel fenyegeti őket. Helyesli pl., hogy az ''efezusiak'' fellépnek a ''nikolaiták ellen''. Támadja a ''szmirnai gyülekezet'' ama tagjait, akik ''"zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem a sátán zsinagógája.'' Helyteleníti, hogy a ''pergamoni gyülekezetben'' akadnak olyanok, akik ''Bálám'' és a ''nikolaiták tanításait követik''. A ''thiatirai gyülekezetnek'' a következő szemrehányásokat teszi: "…az a panaszom ellened, hogy ''eltűröd Jezábelt'', azt az asszonyt, aki prófétának mondja magát és tanít, és eltántorítja szolgáimat, hogy paráználkodjanak és bálványáldozati húst egyenek…" (2. rész). 6) A szerző állítólag feljutott a ''mennybe'', és ott ''látta az istent királyi széken ülni'', továbbá azt, hogy az isten körül királyi székeken ''24 vén'' foglalt helyet, aki dicsérte a menny urát. 7) Az író szerint az "Úr" széke előtt ''hét lámpás'' égett lobogó lánggal: az ''Isten hét lelke''. A királyi szék előtt valami ''üveghengerféle'' volt, kristályhoz hasonló, és a királyi széknél középen ''négy élőlény'', elöl és hátul szemekkel tele. Az első élőlény ''oroszlánhoz'', a második ''bikához'' volt hasonló, a harmadik élőlénynek olyan ''arca'' volt, mint egy ''embernek'', a negyedik élőlény pedig ''repülő sashoz'' hasonlított. A négy élőlény, amelynek ''egyenként hat szárnya'' volt, körös-körül és belül ''tele'' volt ''szemekkel'', és szünet nélkül, éjjel és nappal ezt mondta: »''Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten'', / ''aki volt, és aki van, és aki eljövendő!''«" 8) A szerző azt is írja, hogy az isten jobb kezében látott egy ''könyvet'', amely kívül és belül tele volt írva, s ''hét pecséttel'' volt lezárva, s amelyet csak a Dávid családjából származott ''"Bárány'' nyithatott fel. Az első négy pecsét feltörésekor megjelenik az ''Apokalipszis négy lovasa:'' az első ''fehér'', a második ''tűzvörös'', a harmadik ''fekete'', a negyedik pedig ''hullaszínű lovon'' ült. Az ötödik pecsét felnyitásakor láthatóvá lett azoknak a lelke, ''"akiket az Isten igéjéért öltek meg''. A hatodik pecsét feltörésekor ''rettenetes természeti katasztrófákra'' került sor. Majd pedig ezeket követően Izráel minden törzséből a homlokán ''megpecsételtek'' 12-12 ezer embert, az isten szolgáit, hogy e jel révén megmeneküljenek a pusztulástól. A hetedik pecsét megnyitásakor – trombitával a kezében – ''hét angyal'' jelent meg, és amidőn megfújták eszközüket, ''szörnyű tragédiák'' érték a világot: tűz és jégeső pusztított a földön; rengeteg teremtmény ment tönkre a tengerben; az égből lehullt csillag megkeserítette sok folyónak és forrásnak a vizét; nagy csapás érte a Nap, a Hold és a csillagok egyharmadát; szörnyű lények jöttek fel az alvilágból, és rettenetes öldöklést végeztek a földön; négy angyal megölte az emberek egyharmadát. És végül – a hetedik trombitaszó elhangzása után – következtek a legszörnyűbb történések: ''pusztít'' a földön az égből alávetett ''"sárkány'', az ördög harcot vív különféle angyalokkal; egy tízszarvú, hétfejű ''tengeri fenevad'' keríti uralma alá a földet; később pedig egy ''kétszarvú'' fenevad jön elő a mélyből, és hajtja uralma alá a földet. 9) Mindezek után a ''"Bárány" ítéletet'' tart, miközben kíséretében van az a 144 000 megpecsételt férfi, aki asszonnyal nem szennyezte be magát, mert szűz. 10) Végül arról beszél a Jelenések szerzője (amint ezt az aranykorról szóló fejezetben részletesen ismertettem), hogy a régi ég, a régi föld elmúlása után új ég, új föld keletkezik, és a mennyből a földre leereszkedett ''Jeruzsálemben'' megvalósul a ''Krisztus-alak ezeréves országlása''. "Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké." (1 Tim. 1,17) "…egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben." (Ef. 4,5-6) "…a mi pillanatnyi kis szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel ''nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra'', mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." (2 Kor. 4,17-18) "…az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm…" (Róm. 14,17) "Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért ''az őt szeretőknek''. Senki sem mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az ''Isten a gonosztól nem kísérthető'', és ''ő maga sem kísért senkit gonosszal''. Mert mindenki ''saját kívánságától'' vonzva és csalogatva esik kísértésbe." (Jak. 1,12-14) ''Isten… haragját'' nyilatkoztatja ki a mennyből az ''emberek'' minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot. Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra, mégpedig úgy, hogy ''ami nem látható belőle'': örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva ''alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható.''" (Róm. 1,18-20) "Most kezdem igazán megérteni, hogy ''nem személyválogató az Isten'', hanem minden nép Között kedves előtte az, aki féli őt, és igazságot cselekszik." (Mondja Péter apostol: Ap. csel. 10,34-35.) Az általa a Jordánban még meg nem merített Jézus-alakról közli ''Keresztelő János'' a farizeusokkal: "Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, aki utánam jön, és akinek saruja szíját megoldani sem vagyok méltó." (Ján. l,26-27) Keresztelő János mondja a feléje közelítő Jézus alakról: ''Imé, az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit'': Ez az, akiről én ezt mondám: Énutánam jő egy férfiú, aki előttem lett, mert előbb volt nálamnál." (Ján. 1,29-30) "Bizony, mondom néktek: nem született még asszonytól nagyobb ember, mint Keresztelő János; de a mennyek országában még a legkisebb is nagyobb nála." (Jelenti ki a Jézus-alak a tizenkét tanítványnak: Mt. 11,11.) ''…úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen''. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa." (Ján. 3,16-l 7) "Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt ''Isten'' az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a ''Fiú által'' szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, ''aki által a világot teremtette''. Ő ''Isten'' dicsőségének a ''kisugárzása'' és lényének ''képmása'', aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült." (Zsid. 1,1-3) ''Jézus "nagyobb dicsőségre volt méltó, mint Mózes'', mint ahogyan a háznál nagyobb tisztessége van a ház építőjének." (Zsid. 3,3) A Jézus-alak által már tanítványul elhívott ''Fülöp'' találkozik bizonyos ''Nátánáellel'', akinek a következőt mondja: ''Megtaláltuk'' azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak: ''Jézust'', a József fiát, aki Názáretből származik." ''Nátánáel'' azonban így felel Fülöpnek: ''"Származhat-e valami jó Názáretből?'' Ám a kételkedő ''Nátánáel'' véleménye hamarosan megváltozik, és a ''Jézus-alakhoz'' így beszél: ''"Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel királya!'' (Ján. 1,4516.49) A Jézus-alak mondja: "Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. ''Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok'', és meg vagytok terhelve, és megnyugvást adok nektek. ''Vegyétek fel az én igámat'', és tanuljátok meg tőlem, hogy ''szelíd'' vagyok, és ''alázatos szívű'', és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám kedves, és az én terhem könnyű." (Mt. 11,27-30) Az egyik tanítványa, ''Fülöp'' arra kéri a ''Jézus-alakot'', hogy mutassa meg nekik, a tanítványoknak az "Atyá"-t. Kérésére válaszképp Fülöp a következő feleletet kapja: "Nem hiszed, hogy ''én az Atyában vagyok'', és ''az Atya énbennem van?'' Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom: az Atya, aki énbennem lakik, énáltalam viszi véghez az ő cselekedeteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van…" (Ján. 14,10-11) A Jézus-alak kijelenti magáról: ''"Én és az Atya egy vagyunk.'' Tehát önmagát istennek tekinti, és az emiatt őt megkövezni akaró zsidók így beszélnek hozzá: "Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy ''te ember létedre Istenné teszed magadat.''" (Ján. 10,30.33) "Az Atya nem… ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik." (Ján. 5,22-23) Az újszövetségi messiás mondja a hitetlen Tamásnak: ''Én vagyok az út, az igazság és az élet'', senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." (Ján 14,6) ''Aki… vallást tesz rólam az emberek előtt'', arról és is vallást teszek mennyei Atyám előtt; ''aki pedig megtagad engem az emberek előtt'', azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt." (Mondja a Jézus-alak: Mt. 10,32-33.) "Ahogyan… ''egy ember'' [ti. Ádám] ''által jött a bűn a világba'', és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett. Mert a törvényig is volt bűn a világban, bár a bűn nem róható fel, ha nincs törvény. Mégis úrrá lett a halál Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem Ádám vétkéhez hasonlóan estek bűnbe… Mármost, ahogyan egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett ''egynek'' [ti. Jézusnak] ''az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává''." (Róm. 5,12-14.18) "…nem tudjátok, hogy egy ''kis kovász'' az egész tésztát megkeleszti? Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi ''húsvéti bárányunk'', a ''Krisztus'', már ''megáldoztatott.''" (1 Kor. 5,6-7) "…amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is." (2 Kor. 1,5) ''…akit szeret az Úr, azt megfenyíti'', / és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad." (Zsid. 12,6) ''Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él;'' és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha." (Állítja a Jézus-alak: Ján. 11,25-26.) ''…a bűn zsoldja a halál'', az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban." (Róm. 6,23) ''Öltsetek… magatokra'' – mint Isten választottjai, szentjei és szeretettjei – ''könyörületes szívet, jóságot, szelídséget, türelmet''. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a ''szeretetet'', mert az tökéletesen összefog mindent." (Kol. 3,12-14) "Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért." (Ján. 15,13) "Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az az Istentől született, és ismeri az Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert ''az Isten szeretet''." (1 Ján. 4,7-8) A Jézus-alak az őt és a vele együtt két latrot keresztre feszítőkért így fohászkodott: ''"Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.'' (Luk. 23,34) "Kérünk titeket, testvéreink, ''intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindeki iránt''. Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem mindenkor a jóra igyekezzetek egymás iránt és mindenki iránt." (1 Thessz. 5,14-15) "Mihez hasonló az Isten országa, és mihez hasonlítsam? Hasonló a ''mustármaghoz'', amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjében; az pedig felnövekedett, és ''fává'' lett, úgyhogy az égi madarak fészket raktak az ágain." (Mondja a Jézus-alak a mustárról, amelyet olajos magváért, zöldtakarmányként termesztenek, és amely sosem nő fává: Luk. 13,18-19.) "…odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: »Ki nagyobb a mennyek országában?« Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és ''olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.'' Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában." (Mt. 18,1-4) A Jézus-alak mondja: "Bizony, mondom néktek, hogy vannak az ''itt'' állók között ''némelyek'', akik ''nem'' ízlelik meg a ''halált'', amíg meg nem látják, hogy ''az Isten országa eljött'' hatalommal." (Márk 2,1) "…mindenkinek, ''akinek van, adatik'', úgyhogy bővelkedni fog; attól pedig, ''akinek nincs'', még az is ''elvétetik'', amije van." (Jelenti ki a haszontalan szolga példázatát elbeszélő Krisztus-alak: Mt. 25,29) "Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el." (Mondja a Jézus-alak: Luk. 21,33) "Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert ''nem'' azért jöttem, hogy ''elítéljem a világot'', hanem azért, hogy ''megmentsem''." (Állítja a Krisztus-alak: Ján. 12,47) "…igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az ''Úr Jézus'' megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, tűz lángjában, ''bosszút áll'' azokon, akik nem ismerik az Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek…" (2 Thessz. 1,6-9) "Azokra a dolgokra törekedjünk…, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják. ''Étel miatt ne'' rombold az Isten munkáját. ''Minden tiszta'' ugyan, de rossz annak az embernek, aki megütközéssel eszi azt. Jó tehát nem enni húst, nem inni bort, és semmi olyat nem tenni, amin testvéred megütközik." (Róm. 14,19-21) ''Mindazt'', amit a húspiacon árulnak, ''megehetitek'', ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okokból, mert »az Úré a föld és annak teljessége«. Ha meghív titeket a hitetlenek közül valaki, és el akartok menni, mindent megehettek, amit elétek tesznek; ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okokból. De ha valaki azt mondja nektek: »Ez áldozati hús«, ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt." (1 Kor. 10,25-28) "Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; aki pedig nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik… Ez az ''egyik napot különbnek'' tartja a másik napnál, az pedig ''egyformának'' tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében. Aki az egyik ''napot'' megkülönbözteti, az ''Úrért'' különbözteti meg. Aki ''eszik'', az is az ''Úrért'' eszik, hiszen hálát ad Istennek. Aki pedig ''nem eszik'', az ''Úrért'' nem eszik, és szintén hálát ad Istennek… Tudom, és meg vagyok győződve az Úr Jézus által, hogy ''semmi sem tisztátalan önmagában'', hanem ha valaki valamit tisztátalannak tart, annak tisztátalan az." (Mondja Pál apostol azt illetően, miként kell ítélkezni az étkezési szokásokról, a hét napjaival kapcsolatos vélekedésekről: Róm. 14,3.5-6.14.) ''Senki''… .el ne ítéljen titeket ''ételért'' és ''italért, ünnep, újhold'' vagy ''szombat miatt''. Hiszen ezek ''csak árnyékai'' az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság." (Kol. 2,16-17) "Ami… a bálványáldozati hús evését illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy ''Isten'' sincs más, ''csak egy''. Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan van sok isten és sok úr, nekünk egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a ''Jézus Krisztus'', aki ''által'' van ''a mindenség'', mi is őáltala." (1 Kor. 8,4-6) "Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, ''óvakodjatok a megmetéltektől!'' (Szólítja fel Pál apostol a keresztényeket: Fil. 3,2.) "Akik testi értelemben akarnak tetszést aratni, azok arra kényszerítenek titeket, hogy ''körülmetélkedjetek'', csak azért, hogy a Krisztus keresztjéért ne üldözzék őket. Mert akik körülmetélkednek, maguk sem tartják meg a törvényt, hanem azért akarják a ti körülmetéléseteket, hogy testetekkel dicsekedhessenek." (Gal. 6,12-13) "Íme, én ''Pál'' mondom nektek, hogy… Krisztus Jézusban ''nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség'', csak a szeretet által munkálkodó hit." (Gal. 5,2.6) "Amikor még nem ismertétek az Istent, olyan isteneknek szolgáltatok, amelyek lényegüket tekintve nem azok. Most azonban, miután megismertétek az Istent, vagy még inkább: hogy az Isten megismert titeket, ''hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és szegény elemekhez'', és hogyan akartok újból szolgájukká lenni?" (Gal. 4,8-9: mint ez a részlet jelzi, a Pál révén a "krisztusi" tanok követőivé vált galaták közül egyesek visszatértek a természeti jelenségek imádásához.) "…azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim, Khloé embereitől, hogy viszálykodások vannak közöttetek. Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél köztetek: »''Én Pálé'' vagyok, ''Én Apollósé, én Kéfásé, én'' pedig ''Krisztusé''.«" (Írja Pál apostol a különféle keresztény irányzatokat követő korinthosziaknak: 1 Kor. 1,11-12.) A ''Jézus-alak'' Izráel eltévedt juhaihoz ''küldi 12 tanítványát'', és így beszél hozzájuk: "Íme, ''én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.'' Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban, sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, hogy bizonyságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor azonban átadnak titeket, ne töprengjetek, hogyan vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok." (Mt. 10,16-20) "Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez?… Vagy ''mi közösség van hívő és hitetlen között?'' Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk… Ezért tehát ''menjetek ki közülük'', és váljatok külön tőlük…" (2 Kor. 6,14-17) "Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; pedig nincs más. De egyesek megzavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. Viszont ha akár mi, vagy akár egy mennyből való angyal hirdetne is nektek ''evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen!'' Amit előbb mondottunk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, mint amelyet elfogadtatok; átkozott legyen!" (Gal. 1,6-9. E szavakkal Pál apostol azokat a galatákat rója meg, akiket második térítőútja során ő nyert meg a "krisztusi" tanoknak. Az idézett szöveg egyértelműen jelzi, hogy az ókori időkben különféle keresztény irányzatok versengtek egymással, és egymás iránt nem éppen "krisztusi szeretet"-tel viseltettek, hanem gyűlölködve átkozták egymást.) ''Hol kell majd az istent imádni?'' – Erről a kérdésről akkor nyilatkozik a Jézus-alak, amidőn a ''Garizim'' hegyi Jákób-kútnál egy ''samáriai asszony'' így szól hozzá: "Uram, látom hogy próféta vagy. A mi atyáink ezen a ''hegyen'' imádták az Istent, ti [zsidók] pedig azt mondjátok, hogy ''Jeruzsálemben'' van az a hely, ahol Istent imádni kell." A messiás így válaszol a samáriai asszonynak: "Higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. De eljön az óra, amikor igazi imádói ''lélekben és igazságban imádják az Atyát'', mert az Atya is azt kívánja, hogy ilyenek legyenek az őt imádók. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk." (Ján. 4,19-24) ''Jézus "vére megtisztít'' bennünket minden bűntől." (1 Ján. 1,7) A Krisztus-alak mondja a maga tanítványainak: "Bizony mondom néktek: ha akkora ''hitetek'' volna, mint egy ''mustármag'', és azt mondanátok ennek a ''hegynek:'' Menj innen oda! – odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen." (Mt. 17,20) "Vigyázzatok, álljatok meg a ''hitben'', legyetek férfiak, legyetek erősek!" (1 Kor. 16,13) "Az igaz ember pedig ''hitből'' fog élni." (Róm. 1,17) "Legyetek éberek, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: ''a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.''" (Mt. 26,41) "Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, ''az ördög mint ordító oroszlán'' jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a ''hitben'' szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban." (1 Pét. 5,8-9) "…''testetek'' a bennetek levő ''Szentlélek temploma'', amit Istentől kaptatok…" (1 Kor. 6,19) ''Érzéki ember''… ''nem foghatja meg az Isten lelkének dolgait''; mert ''bolondságok néki''; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg." (1 Kor. 2,14) Pál apostol írja: "Azt a ''törvényt'' találom… ''magamban'', hogy – ''miközben a jót akarom tenni – csak a rosszat tudom cselekedni''. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn törvényével, amely tagjaimban van. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?… Én magam tehát ''értelmemmel az Isten törvényének szolgálok'' ugyan, ''testemmel azonban a bűn törvényének.''" (Róm. 7,21-25) EMBERI DOLGOKRÓL Az ''ezüstnek'' bányája van, az ''aranynak'' pedig helye, ahol mossák. A ''vasat'' a földből hozzák elő, a ''rezet'' pedig kőzetből olvasztják. Véget vet az ember a ''sötétségnek'', sorra végigkutatja a sűrű homályban és sötétségben levő köveket. ''Aknát'' törnek lakatlan helyen, a járókelők elfeledkeznek róluk, az emberektől messze függnek, himbálóznak. A ''föld'', amelyből kenyér terem, odalent olyan, mintha tűz pusztította volna. A ''zafír'' kőzetben található, az arany pedig rögöcskékben. Ösvényét nem ismeri a ragadozó madár, a sólyom szeme sem pillantja meg. Nem járnak ott vadállatok, az oroszlán sem lépked rajta. A legkeményebb követ is megmunkálja, a hegyek tövét is földúlja. A sziklákban folyosót hasít, és minden drágaságot meglát a szeme. Eltömi a beszivárgó vizet, ''napvilágra hozza, ami rejtve van.'' ''De a bölcsesség hol található?'' ''Hol van az értelem lelőhelye?'' Nem ismeri értékét a halandó, nem található az élők földjén. A ''mélység'' ezt mondja: ''Nincs bennem!'' A ''tenger'' ezt mondja: ''Nálam sincsen!'' Nem lehet megvenni színaranyért, nem lehet árát ezüstben kimérni. Nem fizethető meg Ófír aranyával, sem drága ónixszal vagy zafírral. Nem ér föl vele az arany és az üveg, aranyékszerekért sem cserélhető. Korall és kristály nem is említhető, ''a bölcsesség birtoklása drágább a gyöngyöknél.'' Nem ér föl vele a Kúsból való topáz, színarannyal sem lehet megfizetni. ''Honnan jön tehát a bölcsesség?'' ''Hol van az értelem lelőhelye?'' Rejtve marad minden élő szeme előtt, az ég madarai elől is el van takarva. A pusztulás és a halál ezt mondja: Csak hírét hallottuk fülünkkel. ''Isten ismeri az ahhoz vezető utat,'' ő tudja annak lelőhelyét. Mert ő ellát a föld széléig, mindent lát az ég alatt. Amikor megszabta a szél erejét, és megállapította a vizek mértékét, megszabta az esőnek a rendjét és a mennydörgő viharfelhő útját: akkor megtekintette és számba vette, elkészítette és megvizsgálta a bölcsességet. Az embernek pedig ezt mondta: Íme ''az Úr félelme a bölcsesség,'' ''és a rossz kerülése az értelem.'' (Jób 28. rész) A vén emberekben van-é a bölcsesség, és az értelem a hosszú életben-é?" (Jób 12,12) "…oltalom a bölcsesség, akárcsak a pénz, / de hasznos dolog tudni, hogy a bölcsesség / élteti azokat, akiknek van." (Préd. 7,12) "A bölcsesség derűssé teszi az ember arcát, / és kemény arcvonásai megenyhülnek." (Préd. 8,1) "A bölcs szív nyitva áll a. bölcsek szavának, / s a bölcs kívánsága: a rá hallgató fül." (Sirák 3,29) "…ki az közületek, aki ''tornyot'' akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig? Nehogy – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdjék őt, akik látják, és azt mondják: Ez az ember elkezdett építeni, de nem tudta befejezni." (Óvja a Jézus-alak a józan megfontolás nélkül cselekedni hajlamos embereket: Luk. 14,28-30.) "Ne indulj haragra a gonoszok miatt, / ne irigykedj a cselszövőkre! / Mert hamar elhervadnak, mint a fű, / elfonnyadnak, mint a zöld növények." (Zsolt. 37,1-2) "Ne hallgass, ha szavad mentségül szolgálhat, / s ne rejtsd véka alá a bölcsességedet." (Sirák 4,23) "Ne fedd meg a csúfolódót, mert meggyűlöl téged, / de fedd meg a bölcset, az szeretni fog téged!" (Péld. 9,8) "Nézz körül, kiben van bölcsesség és korán keresd fel, / koptassa el lábad házának küszöbét." (Sirák 6,36) "A bölcsesség jóra neveli fiait, / s aki keresi, azt mind fölemeli." (Sirák 4,11) "…''ahol sok a bölcsesség, sok a bosszúság is'': és aki gyarapítja az ismeretet, gyarapítja a szenvedést is." (Préd. 1,18) "A bölcsek szemét is elhomályosítja / a nekik juttatott adomány s ajándék." (Sirák 20,29) "Az ostoba nem leli kedvét az értelemben, / csak saját eszének a fitogtatásában." (Péld. 18,2) Az ostoba füle hallatára nej beszélj, / mert csak megveti okos szavaidat." (Péld. 23,9) "Bolonddal ne beszélj soha bizalmasan, / mert semmit sem képes titokban tartani." (Sirák 8,17) "Alvóval beszélget, aki balgához szól, / a beszéd végén majd megszólal: »Mi az?«" (Sirák 22,10) "Ne felelj az ostobának a bolondságához illően, / mert magad is hasonló leszel hozzá!" (Péld. 26,4) "…az ostobát megöli a bosszúság, / és a balgát halálba kergeti a heveskedés." (Jób 5,2) "Egy döglött légytől büdös lesz / és megerjed a kenőcskészítő olaja; / egy kis ostobaság hatásosabb / a bölcsességnél és a tisztességnél." (Préd. 10,1) "Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz." (Péld. 14,15) "Többet ér a bölcsesség a harci eszközöknél; / egyetlen vétkes sok jót pusztíthat el." (Préd. 9,18) "Dicsőséget örökölnek a bölcsek, / az ostobáknak pedig nő a gyalázatuk." (Péld. 3,35) "Hogyha a bölcs ember meghall egy okos szót, / dicséri és egy másikat fűz hozzá. / Ha a balga hallja, csúfot űz belőle, / és egyszerűen a háta mögé dobja." (Sirák 21,15) "Jobb, ha balgaságát rejti el valaki, / mint ha bölcsességét rejti véka alá." (Sirák 20,31) "A bölcsek tartózkodók tudásukkal, / a bolondot pedig hamar romlásba viszi a szája." (Péld. 10,14) "A bölcs fél a rossztól, és elkerüli, / az ostoba féktelen és elbizakodott." (Péld. 14,16) "A balga szájában hordja a szívét, / a bölcsnek szívébe van rejtve a szája." (Sirák 21,26) "A balgának messze hallik a hangja, ha nevet, / az okos ember meg csendesen mosolyog." (Sirák 21,20) "Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, / az ostobák barátja pedig romlottá lesz." (Péld. 13,20) ''"Senki sern tudja, hogv mi fog történni,'' / mert ki tudná megmondani neki: mi hogyan lesz? / Az ember nem tudja hatalmában tartani a szelet, / bezárni sem tudja a szelet, / és senkinek sincs hatalma a halál napja főlőtt. / Háború idején nem engednek szabadságra senkit, / és a bűn nem menti meg azt, aki elkövette." (Préd. 8,7-8) ''"Mindennek megszabott ideje van'', / megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. / Megvan az ideje a ''születésnek'', / és megvan ideje a ''meghalásnak''. / Megvan az ideje az, ''ültetésnek'', / és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. ; Megvan az ideje az ''ölésnek'', / és megvan az ideje a ''gyógyításnak''. / Megvan az ideje a ''rombolásnak'', / és megvan az ideje az ''építésnek''. / Megvan az ideje a ''sírásnak'', / és megvan az ideje a ''nevetésnek''. / Megvan az ideje a ''gyásznak'', / és megvan az ideje a ''táncnak''. / Megvan az ideje a kövek szétszórásának, / és megvan az ideje a kövek összerakásának. / Megvan az ideje az ''ölelésnek'', / és megvan az ideje az ''öleléstől való tartózkodásnak''. / Megvan az ideje a megkeresésnek, / és megvan az ideje az elvesztésnek. / Megvan az ideje a megőrzésnek, / és megvan az ideje az eldobásnak. / … / Megvan az ideje a ''hallgatásnak'', / és megvan az ideje a ''beszédnek''. / Megvan az ideje a ''szeretetnek'', / és megvan az ideje a ''gyűlöletnek''. / Megvan az ideje a ''háborúnak'', / és megvan az ideje a ''békének''." (Préd. 3,1-8) "Még a ''gólya'' is, az égen, / tudja költözése ''idejét'', / a ''gerlice'', a ''fecske'' és a ''daru'' is / vigyáz, mikor kell megjönnie, / csak az én népem nem ismeri / az ÚR törvényét." (Jer. 8,7) "Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben ''legyetek'' egymás iránt ''figyelmesek'', a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyeket ''kitartók'', az imádkozásban állhatatosak… ''Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket'', áldjátok és ne átkozzátok. Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyravágyók, hanem ''a kicsinyekhez tartsátok magatokat''. Ne legyetek bölcsek önmagatok szemében. Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ''ami minden ember szernében jó''. Ha lehetséges, amennyire tőletek függ, éljetek ''minden emberrel békességben''. Ne álljatok bosszút önmagatokért… Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat jóval." (Róm. 12,9-19.21) "A ''vendégszeretetről'' meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg." (Zsid. 13,2) "Az ajándékozó bővelkedik, / és aki mást felüdít, maga is felüdül." (Péld. 11,25) ''Aki''… világi javakkal rendelkezik, de ''elnézi'', hogy a ''testvére szükséget szenved'', és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete?" (1 Ján. 3,17) "Aki nem könyörül meg az embertársán, / a saját bűneiért hogyan imádkozik?" (Sirák, 28,4) "Amikor jót teszel, tudd, hogy kivel teszed, / s akkor jótetteid nem vesznek majd kárba." (Sirák 12,1) "Ha ''barátot'' szerzel, ''tedd előbb próbára'', / ne légy bizalmasa túlságosan gyorsan. / Mert akad barát, aki elfordul a széllel, / és ha bajba kerülsz, nem tart ki melletted." (Sirák 6,7-8) "Mindig szeret a ''barát'', / ''de testvérré a nyomorúságban válik''." (Péld. 17,17) ''"Van, aki asztalodnál ülve jó barátod'', / ''de balsorsod napján sehol sem találod''. / Amíg szerencséd van, sorstársának tekint, / s házad népe előtt megjátssza az urat." (Sirák 6,10-11) "Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól." (Mondja a Jézus-alak: Luk. 12,1.) "Bizony nincs olyan igaz ember a földön, / aki csak jót cselekedne, és nem vétkezne." (Préd. 7,20) "Sok ember hirdeti, hogy ő hűséges, / de ki találhat megbízható embert?" (Péld. 20,6) "Az alázatosok öröklik a földet, / és teljes békességet élveznek." (Zsolt. 37,11) "…nagy kegyelemnek a jele, ha az istentelenek nem élhetnek sokáig békében, hanem azon módon utoléri őket a büntetés." (2 Mak. 6,13) ''A bűnt szereti, aki veszekedni szeret'', / és aki nagyra tátja száját, saját romlását keresi." (Péld. 17,19) "Tudod-e azt, hogy ősidőktől fogva, / amióta csak ember került a földre, / a bűnösök vigadozása rövid ideig tart, / és az elvetemültek öröme egy pillanat?" (Kérdi Jóbtól Cófár: Jób 20,4-5.) ''Aki vermet ás, beleesik'', / és aki követ dob el, arra esik vissza." (Péld. 26,27) "Megszégyenülve vesszenek el, / akik ellenem támadnak! / Borítsa szégyen és gyalázat / azokat, akik vesztemre törnek!" (Zsolt. 71,13) "Hirtelen haragú emberrel ne vitázz, / és elhagyatott helyre ne menj vele. / Mivel a vérontást semmibe sem veszi, / ahol nincs, aki segítsen, meggyilkolhat téged." (Sirák 8,16) "Vakmerő emberrel ne igen érintkezz, / nehogy veszedelmet hozzon a fejedre. / Az ilyen mindig a saját feje után jár, / s a balgasága téged is tönkre tesz." (Sirák 8,15) "Vigyázz, hogy feddhetetlen légy, / ügyelj, hogy becsületes maradj, / mert a jövő a béke emberéé!" (Zsolt. 37,37) "Ne tévelyegjetek: ''»A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!''" (1 Kor. 15,33) "Jobb szelíd lelkűnek lenni az alázatosok közt, / mint zsákmányon osztozni a gőgösök közt." (Péld. 16,19) "A rágalmazó titkokat fed fel, / azért a fecsegővel ne barátkozz!" (Péld. 20,19) "Ne pörölj ok nélkül olyan emberrel, / aki nem bánt rosszul veled!" (Péld. 3,30) "A süketet ne ócsárold, a vak elé gáncsot ne vess!" (Lev. 19,14) ''A tanítvány nem feljebbvaló a mesterénél, sem a szolga az uránál.'' Elég a tanítványnak, ha olyan, mint a mestere, és a szolgának, ha olyan, mint az ura." (Mondja a Jézus-alak: Mt. 10,24-25) "Jóllakott ember a lépes mézet is eltapossa, / de az éhes embernek még a keserű és édes." (Péld. 27,7) "Ki mondhatja: tisztán tartottam szívemet, / tiszta vagyok, nincs vétkem?" (Péld. 20,9) "Ne nyisd ki a kezed, hogy elvégy valamit, / s ne csukd össze, amikor adakoznod kéne." (Sirák 4,31) "Gyermekeim, ''ne szóval szeressünk'', ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal." (1 Ján. 3,18) ''Jobban boldogul kettő, mint egy:'' fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember ''fölemeli a társát''. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. Éppígy, ha ''ketten'' fekszenek egymás mellett, ''megmelegszenek''; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg? Ha az egyiket megtámadják, ''ketten állnak ellent''." (Préd. 4,9-12) "Az irigyeddel sohase tanácskozz, / a rád féltékennyel ne szólj terveidről, / ne a feleségeddel a vetélytársnőjéről, / ne a gyávával a harcról-háborúról, / se a kereskedővel az eladni valódról, / a vevővel az áruról, / a fösvénnyel arról, hogy jót kell tenni, / a keményszívűvel az irgalmasságról, / a semmittevővel valami munkáról, / az esztendős cseléddel a dolog végéről, / a lusta rabszolgával a munka terhéről. ''Ne ilyenek között keress tanácsadót!''" (Sirák 37,10-11) "Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, / olyan az az ember, akinek nincs önuralma." (Péld. 25,28) "Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet." (Ján. 7,24) "A bőségben az éhség napjaira gondolj, / a gazdagság napjain a bajra s szegénységre." (Sirák 18,25) "Ne ösztön és vagyon szabja meg utadat, / szívednek ösztönös vágyait ne kövesd." (Sirák 5,2) "…aki szeretne örülni az életnek, / és jó napokat látni, / óvja nyelvét a gonosztól, / és ajkait, hogyne szóljanak álnokságot…" (1 Pét. 3,10) "Fiam, ne vágj bele sokféle üzletbe, / adósságra jutsz, ha szaporítod őket." (Sirák 11,10) "Ne irigykedj a bűnös sikerére, / mert nem lehet tudni, hogy mi lesz a vége." (Sirák 9,11) "…ha valaki azt gondolja. hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát." (Gal. 6,3) "A viszály kezdete olyan, mint amikor megindul az árvíz, / azért tartsd távol magad a perpatvartól, mielőtt kitör." (Péld. 17,14) "Amit magadnak nem szeretnél, azt másnak se tedd." (Tób. 4,15) "Jaj a lankadt szívnek, amelynek nincs hite: / éppen mivel ilyen, nem talál oltalmat." (Sirák 2,13) "Pillanatnyilag ugyan semmiféle ''fenyítés'' nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződlek általa." (Zsid. 12,11) "Aki semmibe veszi az intést, önmagának árt, / aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik." (Péld. 15,32) "A kevélységből csak civódás lesz, / de a tanács megfogadásában bölcsesség van." (Péld. 13,10) "Aki szereti az intelmet, szereti a tudást, / aki pedig gyűlöli a feddést, az ostoba marad." (Péld. 12,1) "Az okos ember nem fitogtatja tudását, / az esztelen pedig kérkedik bolondságával." (Péld. 12,23) "A bölcsek nyugodt szavaira kell inkább hallgatni, / mint az ostobák közt uralkodónak a kiabálására." (Préd. 9,17) "Ami túl nehéz neked, azt ne kutasd, / és ami erődön felül van, azt ne vizsgáld." (Sirák 3,21) "Tanuljátok meg…: legyen minden ember ''gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra''…" (Jak. l,19) "A szeretet ne legyen képmutató." (Róm. 12,9) "Ínyünk megvizsgálja, ízlik-e a falat, / így az értő szív is a hazug szavakat." (Sirák 36,19) "Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki kevesen hamis, a sokon is hamis az." (Luk. 16,10) "Az ostoba és értetlen vitatkozásokat pedig kerüld, tudva, hogy ezek viszálykodást szülnek. (2 Tim. 2,23) "Más dicsérjen téged, ne a te szájad, / az idegen, és ne a te ajkad." (Péld. 27,2) "Aki rágalmaz, az magát szennyezi be, / s akárhol lakjék is, gyűlölik az ilyet." (Sirák 21,28) "A bűnös nem tűri a rendreutasítást, / annyi kibúvót lel, amennyi csak kell." (Sirák 32,17) ''Némuljanak el a hazug ajkak'', / amelyek kihívóan, gőgösen / és megvetően beszélnek az igazról." (Zsolt. 31,19) "Amíg utána nem jársz a dolognak, ne kárhoztass senkit, / vizsgáld ki az ügyet, csak azután korholj." (Sirák 11,7) "…ahol ''irigység'' van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található." (Jak. 3,1 f) "Jobban megrendíti a dorgálás az értelmes embert, / mint száz botütés az ostobát." (Péki. 17,10) "Aki korán tökéletes lett nagy kort ért meg." (Bölcs. 4,13) "Keveset tud, aki semmit sem tapasztalt, / de aki sokat járt-kelt, nagy tudást szerzett." (Sirák 31, l0) "Aki erőszakkal keresi igazát, / olyan mint a herélt, aki az érintetlen lányt / meg akarja erőszakolni" (Sirák 20,4) "Fukar a zsugori, mikor kenyeret szel, / a saját asztala is szükséget szenved." (Sirák 14,10) "A rágalmazó titkokat tár fel, / de a hűséges lélek leplezi a dolgot." (Péld. 11,13) "Az, aki vétkezik Teremtője ellen, / az orvosoknak kerül a kezébe." (Sirák 38,15) "Belenyújtja kezét a rest a tálba, / de már a szájához nem viszi." (Péld. 19,24) "Hogyan lehetne tiszta a halandó, / és igaz ember az, ki asszonytól született." (Kérdi Jóbtól Elifáz: Jób 15,14.) "Amilyen telhetetlen a halál és az elmúlás helye, / ''éppoly telhetetlen az emberi szem.''" (Péld. 27,20) "Ízlik az embernek a hazugsággal szerzett kenyér, / de végül kaviccsal lesz tele a szája." (Péld. 20,17) "Van, aki meghajol, mintha csak gyászolna, / pedig a benseje telve álnoksággal." (Sirák 19,26) "A szerencsétlen ember megvetni való / – gondolja, aki biztonságban él –, / föl kell taszítani a tántorgókat!" (Jób 12,5) "Majd ha meg tudja változtatni bőrét a néger, / vagy foltjait a párduc, akkor tudtok ti is jót tenni, / úgy megtanultátok a rosszat." (Jer. 13,23) "Nem az teszi ''tisztátalanná az embert'', ami bemegy a száján, hanem ''ami kijön a szájából''… Ami… a szájból jön ki, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert ''a szívből származnak a gonosz gondolatok'', gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok és az istenkáromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert." (M t. 15,11.18-20) "…a te beszédedből ismertetet igaznak, és a te beszédedből ismertetet hamisnak…" (Mt. 12,37) "Egyetlen rossz szó ki ne jöjjön a szátokon, hanem sokkal inkább az, ami alkalmas az építésre, ahogy a szükség kívánja, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják." (Ef. 4,29) "…a száj, amely hazudik, megöli a lelket." (Bölcs. 1,11) "…nincs mentséged, te ítélkező ember, mert ''amikor más felett ítélkezel, magadat ítéled el'', hiszen magad is ugyanazt cselekszed, te ítélkező!" (Róm. 2,1) "Minden igazságtalanság kétélű kard, / sosem gyógyul meg a seb, amit ejt." (Sirák 21,3) ''Ha valaki első akar lenni'', legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája." (Márk. 9,35) ''Vagy legyetek jó fák'', és teremjetek jó gyümölcsöt, ''vagy legyetek romlott fák'', és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert ''gyümölcséről ismerik meg a fát''." (Mondja a Jézus-alak: Mt. 12,33.) "…semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert ''minden rossznak gyökere a pénz szerelme'', amely után sóvárogva egyesek eltévelyednek a hittől, és sok fájdalmat okoznak önmaguknak." (1 Tim. 6,7-10) "Ezt gondoltam magamban: Megpróbálom, milyen az öröm, és ''élvezem a jót!'' De kitűnt, hogy ez is ''hiábavalóság''. A nevetésre azt kellett mondanom, hogy esztelenség, az örömre pedig azt, hogy mit sem ér." (Préd. 2,1-2) " Az ember lelke elviseli a szenvedést, / de ha a lélek összetörik, azt el lehet-e hordozni?" (Péld. 18, l4) "Ne mondd: ''Mire volna nekem még szükségem'', / mi az a jó, aminek még híjával vagyok?« / Ne mondd: »El vagyok látva mindennel, / ''érhet-e bármiféle balsors?''« / Egyetlen nap is feledteti a bajt, / s a boldogság emlékét egy rossz nap is eltörli." (Sirák 11,23-25) "…mi jut az embernek mindabból, amit fáradsággal és teljes odaadással szerzett a nap alatt, hiszen mindennap fájdalom és bosszúság gyötri, és még éjjel sincs nyugta szívének?!" (Préd. 2,22-23) "Láttam a nap alatt ilyen hiábavalóságot is: Van ''egyedülálló'' ember, akinek nincs senkije, sem fia, sem testvére, ''még sincs vége áradozásának''; nem elégszik meg a gazdagsággal, és nem mondaná: Ugyan kiért fáradozom, és kiért vonom meg magamtól a jót? Ez is hiábavalóság és elhibázott dolog." (Préd. 4,7--8) ''Meddig fekszel, te rest'', / mikor hagyod abba az alvást? / Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, / összetett kézzel fekvés: / így tör rád a szegénység, mint útonálló, / és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember." (Péld. 6,9--1 1) ''Tarts ki munkád mellett'', lelj benne örömet, / és öregedjél meg a foglalkozásodban." (Sirák I 1,21) "Jobb, ha dolgozol, s mindened van bőven, / mint ha valaki dicsekszik, s nincsen amit egyék." (Sirák 10,27) "Sok mindent láttam hiábavaló életemben: / Van olyan ''igaz ember'', aki ''elvész'', pedig igaz, / és van olyan ''bűnös'', aki ''sokáig él'', pedig gonosz." (Préd. 7,15) ''Minden érhet mindenkit''. Ugyanaz történhetik az igazzal és a bűnössel, a jóval, a tisztával és a tisztátalannal; azzal, aki áldozik, és azzal, aki nem áldozik; ''úgy járhat a jó, mint a vétkes,'' az esküdöző éppúgy, mint aki fél az eskütől. Rossz dolog ez, hogy mindannak során, ami a nap alatt történik, ugyanaz érhet utol mindenkit." (Préd. 9,2-3) "Meggyűlöltem mindazt, ''amit'' fáradsággal ''szereztem'', míg fáradoztam a nap alatt, mert ''más emberre kell hagynom'', aki utánam következik. Ki tudja, hogy bölcs lesz-e, vagy ostoba? És mégis rendelkezni fog mindazzal, amit fáradsággal szereztem, míg bölcsen fáradoztam a nap alatt. Ez is hiábavalóság!" (Préd. 2,18-19) "Ami volt, ugyanaz lesz majd, / és ami történt, ugyanaz fog történni, / mert ''nincs semmi új a nap alatt.'' / Ha van is olyan dolog, / amiről azt mondják, hogy új, / az is megvolt már régen, / megvolt már jóval előttünk. / Nem emlékszünk az elmúltakra, / de ami ezután következik, / arra sem fognak emlékezni, / akik majd azután lesznek." (Préd. 1,9-11) "…ezt gondoltam magamban: Ha ''az én sorsom is az lesz, ami a bolondé'', akkor mit ér az, hogy én bölcsebb vagyok? És ezt mondtam magamban: Ez is hiábavalóság! Bizony a bölcs emberre sem emlékeznek örökké, meg a bolondra sem. Mert mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő időben, és a bölcs is meghal, meg a bolond is. Meggyűlöltem az életet, mert rossznak tartottam azokat a dolgokat, amiket véghez visznek a nap alatt: hiszen minden hiábavalóság és hasztalan erőlködés." (Préd. 2,15-17) "Én, a ''Prédikátor'', Izráel királya voltam Jeruzsálemben, és rászántam magam arra, hogy megvizsgálok, és ''bölcsen kikutatok mindent'', ami az ég alatt történik. Rossz foglalkozás ez; azért adta Isten az embereknek, hogy bajlódjanak vele. Láttam, hogy mindaz, amit véghez visznek a nap alatt, csak hiábavalóság és hasztalan erőlködés." (Préd. 1,12-14) "Intésemet fogadjátok el, ne az ezüstöt, / inkább a tudást, mint a színaranyat! / Mert ''értékesebb a bölcsesség az igazgyöngynél'', / és nem fogható hozzá semmiféle drágaság." (Péld. 8,10-11) "…minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy hitetekben mutassatok ''igaz emberséget'', az igaz emberségben ''ismeretet'', az ismeretben ''önuralmat'', az önuralomban ''állhatatosságot'', az állhatatosságban ''kegyességet'', a kegyességben ''testvéri szeretetet'', a testvéri szeretetben pedig ''minden ember iránti szeretetet''. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek." (2 Pét. 1,5-8) ''Ne magasztalj senkit, mielőtt nem beszélt'', / mert ez az embernek a legjobb próbája." (Sirák 27,7) ''tisztesség s gyalázat forrása a beszéd'', / a nyelv végzetévé válhat az embernek." (Sirák 5,13) "Van, aki megbotlik, de nem szándékosan, / de hát ''a nyelvével ki nem vétkezett még?''" (Sirák 19,16) "A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, / de az eszes ember vigyáz a beszédre." (Péki. 10,19) "A csillogó szemek megörvendeztetik a szívet, / a jó hír felüdíti a testet." (Péld. 15,30) "Sokan elhullottak már a kard élétől, / de nem annyian, mint akik meghaltak a nyelvtől." (Sirák 28,18) "Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; a ''nyelvet'' azonban az emberek közül ''senki sem tudja megszelídíteni'', fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: ''ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok''. Testvéreim, nem kellene így lenni ennek." (Jak. 3,7-10) "Aki vigyáz a szájára és a nyelvére, / életét őrzi meg a nyomorúságtól." (Péld. 21,23) "Mielőtt beszélnél, készülj rá elő, / gondoskodj magadról, míg meg nem betegszel." (Sirák 18,19) ''Amikor hallgatásról van szó, légy fürge'', / s csak megfontoltan adjál feleletet." (Sirák 5,11) ''Van'', aki hallgat, mert ''nem tud mit felelni'', / s ''van, aki'' hallgat, mert ''alkalmas időre vár.''" (Sirák 20,6) "Van, ''aki hallgat'' és ''ezért bölcsnek tartják'', / és van, akit gyűlölnek, mert túl sokat beszél." (Sirák 20,5) ''Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat'', / és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját." (Péld. 17,28) "Hogyha tudsz valamit, adj választ társadnak, / ha nem tudsz valamit, akkor fogd be a szádat." (Sirák 5,12) "Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, / ''a bölcsek nyelve pedig gyógyít.''" (Péld. 12,18) "A balga szájából semmibe sem veszik a közmondást, / mert nem akkor mondja, amikor kellene." (Sirák 20,20) "Örül az ember, ha válaszolni tud, / és milyen ''jó az idején mondott szó!''" (Péld. 15,23) ''A szelíd nyelv életnek a fája'', / a romlott pedig összetöri a lelket." (Péld. 15,4) "Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, / igen nagy hiábavalóság! ''Minden hiábavalóság!'' / Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, / ha fáradozik a nap alatt? / ''Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek'', / ''de a föld örökké megmarad''." (Préd. 1,2-4) "Ne add át egészen magad a gondoknak, / töprengéseddel ne okozd vesztedet." (Sirák 30,21) "Eredj a hangyához, te rest, / figyeld, hogy mit tesz, és okulj!" (Péld. 6,6) "Tudjuk…, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat." (2 Kor. 9,6) "Minden lehetséges annak, aki hisz." (Márk 9,23) "És íme, vannak ''utolsók'', akik ''elsők lesznek'', és vannak ''elsők'', akik ''utolsók lesznek.''" (Luk. 13,30) "Ordít-e a vadszamár a fűben, / bőg-e az ökör a takarmány mellett?" (Jób 6,5) ''Ne dicsekedj a holnapi nappal'', / ''mert nem tudod, mit hoz az a nap!''" (Péld 27,1) ''Ne bízzatok az emberben'', / hiszen csak lehelet van az orrában: / mire lehet hát becsülni?" (Ézs. 2,22) ''Ne tárd fel akárki előtt a bensődet'', / és ne hidd, hogy tőle jótettben lesz részed." (Sirák 8,19) "Hogy mit csinál az ember, elárulja a ruhája, / s hogy ''ki az ember'', megmutatja a ''járása''." (Sirák 19,30) ''Csalárdabb a szív mindennél'', / javíthatatlan; ''ki tudná kiismerni?!''" (Jer 17,9) "Ha megmar a kígyó, mielőtt megbűvölték, / semmit sem ér aztán a kígyóbűvölő tudománya." (Préd. 10,11) "Ha ráfújsz a szikrára, akkor lángra lobban, / ha pedig ráköpsz, kialszik; / bár a te szádból ered mind a kettő." (Sirák 28,12) "Nevetés közben is fájhat a szív, / és az öröm vége is lehet bánat." (Péld. 14,13) "…senki sem cselekszik titokban, ha arra törekszik, hogy ő maga ismert legyen a nyilvánosság előtt." (Ján. 7,4) "…nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék." (Mt. 10,26) "Minden élőlény a maga fajtáját szereti, / így az ember is azt, aki hasonló hozzá." (Sirák 13,15) "Az örvendező szív megszépíti az arcot, / a bánatos szív pedig összetöri a lelket." (Péld. 15,13) "A félelem… nem egyéb, mint lemondás a segítségről, amit a megfontolás nyújt." (Bölcs. 17,11) "…az aranyat tűzben próbálják, / a kiválasztottakat meg a balsors kohójában." (Sirák 2,5) "Csak nagy nehezen derítjük ki, ami a földön van, és üggyel-bajjal értjük meg, ami kézenfekvő. Hát akkor ''az égi dolgokat ki tudná kifürkészni?''" (Bölcs. 9,16) "Az igazságnak sohase mondj ellent, / tudatlanságodért bízvást szégyenkezhetsz." (Sirák 4,25) "Gúnyolódó miatt fejed ne veszítsd el, / így a szád elé vetett csapdába esnél." (Sirák 8,11) "Ne bosszankodj föl lelkedben hirtelen, / mert a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik." (Préd. 7,9) "A bolond bosszúsága azonnal kitudódik, / az okos pedig leplezi szégyenét." (Péld. 12,16) "Haragja a gonoszt nem teszi igazzá, / inkább földre rántja haragjának súlya." (Sirák 1,22) "Ékes korona az ősz haj, / az igazság útján található." (Péki. 16,31) ''Aki elárulja a titkot, elveszíti a bizalmat'', / nem talál senkit, aki barátkoznék vele." (Sirák 27,16) "… a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, nem függ az évek számától." (Bölcs. 4,8) "Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" (Márk 8,36) "Neveletlenség az ajtón hallgatózni; / a bölcs nagyot hall, ha pletykálnak előtte." (Sirák 21,24) "…a gőg romlást okoz és sok nyugtalanságot." (Tób. 4,13) "…az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít." (1 Kor. 8,1) "A türelmes ember nagyon értelmes, / a türelmetlen pedig nagy bolondságot követ el." (Péld. 14,29) "Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik, / az együgyűek pedig belekeverednek, és megjárják." (Péld. 22,3) "Az értelmes szív tudásra törekszik, / az ostobák szája pedig bolondságon rágódik." (Péld. 15,14) "Kóbor kutyát ragad fülön, / aki olyan perbe avatkozik, amihez semmi köze." (Péld. 26,17) "Aki a fenyítés ellenére is nyakas marad, / hirtelen gyógyíthatatlanul összetörik." (Péld. 29,1) "Ha… ''vak vezet világtalant'', mind a ketten gödörbe esnek." (Mt. 15,14) "A báj és a szépség elbűvöli a szemet, / de mindkettőnél jobban a vetés a mezőn." (Sírák 40,22) "A furulya és hárfa széppé teszi a dalt, / de mindkettőnél jobban a tiszta hang." (Sirák 40,21) "Senki fiát ne dicsérd a szépsége miatt, / s a külseje miatt ne vess meg senkit." (Sirák 11,2) "Amíg énekelnek, ugyan ki társalog, / és tudását rosszkor ki fitogtatja?" (Sirák 32,4) ''Lépes méz a kedves beszéd:'' / édes a léleknek és gyógyulás a testnek." (Péld. 16,24) "Ne vond meg magadtól a ma boldogságát, / és vedd ki részedet az élvezetekből." (Sirák 14,14) "Ráfőttem, hogy nincs jobb dolog, mint ha örül az ember, és a ''maga javára'' törekszik egész életében." (Préd. 3,12) "A vas keménységét a tűz próbálja meg, / a könnyelműeknek a ''bor'' a nagy próbakő." (Sirák 31,26) "Paráznaság, bor és must elveszi az észt." (Hós. 4,11) "Ne igyál annyi bort, hogy részeg légy tőle, ne kísérjen életutadon az iszákosság." (Tób. 4,15) "Kár csak bort inni és ugyanígy tisztán vizet is, hiszen a bor vízzel keverve kellemes, így szerez élvezetet." (2 Mak. 15,39) "Ezután ne csak vizet igyál, hanem -gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel – ''élj'' egy ''kevés borral is''." (1 Tim. 5,23) "Mint az élet vize, olyan a bor annak, / aki mértékletes a bor ivásában. / ''Mi az élet annak, aki bort nem ihat?'' / Az ember örömére teremtetett a bor / a világ kezdetétől." (Sirák 31,27) ''Mint valami rubin az arany ékszeren'', / ''olyan a szép nóta borozgatás közben''." (Sirák 32,5) "Mindenféle ételt befogad a gyomrunk, / de mégis van étel, amely jobb a másiknál." (Sirák 36,18) "…a túl sok étel betegségek fészke, / és a mohóságnak hasmenés a vége." (Sirák 37,30 "Uram, Atyám és életemnek Istene, / ne verj meg engem nagyravágyó szemmel, / és ''a mohóságot tartsd távol tőlem'', / Érzéki, testi vágy ne fogjon el, / ne hagyd, hogy zsákmányul ejtsen a buja szenvedély." (Sirák 23,4-6) ''Tiszteld az orvost'', mert jó szolgálatot tesz, / meg hát az orvos is Isten teremtménye." (Sirák 38,1) ''A vidám szív a legjobb orvosság'', / a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja." (Péld. 17,22) ''Nem tagadtam meg magamtól semmit'', amit megkívánt a szemem. Nem vontam meg szívemtől semmi örömöt, hanem szívből örültem mindannak, amit fáradsággal szereztem, hiszen ez volt a hasznom minden fáradozásomból. De amikor szemügyre vettem ''minden művemet'', amit kezemmel alkottam, és fáradozásomat, ahogyan fáradozva dolgoztam, kitűnt, hogy mindaz ''hiábavalóság'' és hasztalan erőlködés; nincs semmi haszna a nap alatt." (Préd. 2,10-11) ''Az emberek sorsa olyan, mint az állatoké'', egyforma sorsuk: ahogyan meghal az egyik, ugyanúgy meghal a másik is, és egyfajta lélek van mindegyikben, ''nem különb az ember az állatnál''. Bizony minden hiábavalóság! Mindegyik egy helyre kerül, mindegyik porból lesz, és ''újból porrá lesz mindegyik''. Ki tudja, hogy fölszáll-e az emberek lelke a magasba, és leszáll-e az állatok lelke a föld alá? Beláttam tehát, hogy ''nincs jobb, mint ha örül az ember a munkájának'', mert ez jutott neki. Senki sem hozhatja őt vissza, hogy lássa, mi történik utána." (Préd. 3,19-22) FÉRFIAKRÓL, NŐKRŐL, SZERELEMRŐL ÉS CSALÁDRÓL "Az öregek koronája: az unokák, / és a fiak ékessége: az atyák." (Péld. 17,6) "Szegődj szívesen az öregekhez, / és ahhoz csatlakozz, akit bölcsnek ítélsz." (Sirák 6,34) "Aki… tejen él, az ''járatlan'' az igazság igéjében, mivel ''kiskorú''. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére." (Zsid. 5,13-14) "A bölcs fiú örömet szerez apjának, / az ostoba fiú azonban szomorúság anyjának." (Péld. 10,1) "Ifjú, csak akkor szólj, hogyha kénytelen vagy, / ha kétszer-háromszor is felszólítottak már." (Sirák 32,7) "Azon, aki megszokta a hitvány beszédet, / élete végéig nem fog a nevelés." (Sirák 23,15) "Fiam, tanulj ifjúságodtól fogva, / és még ősz fejjel is gyarapodj a bölcsességben." (Sirák 6,18) "Szívedből, lelkedből tiszteld az apádat, / s anyád fájdalmait soha el ne feledd. / Gondolj arra, hogy általuk létezel; hogy hálálod meg, amit veled tettek?" (Sirák 7,27) "Hallgass, fiam, apád intésére, / és ne hagyd el anyád tanítását, / mert ékes koszorú ez a fejeden / és ékszer a nyakadon!" (Péld. 1,8-9) "Aki szereti a fiát, annak kéznél van pálcája, / hogy végső napjai örömben teljenek." (Sirák 30,1) "Hallgass apádra, ő nemzett téged, / és ne vesd meg anyádat, ha megöregszik!" (Péld. 23,22) "A bölcs fiú megfogadja az apai intést, / de a csúfolódó nem hallgat a dorgálásra." (Péld. 13,1) "Ne űzz csúfot az öreg emberből, / hiszen mi magunk is megöregszünk egyszer." (Sirák 8,6) "Rám hallgassatok, fiaim, atyátokra, / s tartsátok meg szavam, hogy üdvöt nyerjetek." (Sirák 3,1) "Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, / de aki szereti, idejében megfenyíti." (Péld. 13,24) "Az ostoba bánatot okoz szülőjének, / és nem tud örülni a bolondnak az apja." (Péld. 17,21) "Az ifjaknak a dísze az erő, / az öregek ékessége pedig az ősz haj." (Péld. 20,29) "Ha fiaid vannak, tanítsd őket fegyelemre, / és kicsi kortól kezdve hajlítsd meg nyakukat." (Sirák 7,23) "Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, / még ha megöregszik, akkor sem tér el attól." (Péld. 22,6) "Aki kényezteti fiát, az majd sebeket kap, / a szíve meg összerezzen minden hangra." (Sirák 30,7) "Szégyellni való és gyalázatos az a fiú, / aki bántalmazza apját, vagy elkergeti anyját." (Péld. 19,26) "Fenyítsd meg fiadat, míg van remény, / de ne vigyen odáig indulatod, hogy halálát okozd!" (Péld. 19,18) "Ne sajnáld megfenyíteni a gyermeket, / nem hal bele, ha megvered bottal. / Te csak bottal vered meg, / de lelkét a holtak hazájától mented meg." (Péld. 23,13-14) "Már egy gyermek tetteiből is fel lehet ismerni, / hogy tiszta és helyes-e, amit tesz." (Péld. 20,11) "A gyermek szívéhez hozzátartozik az ostobaság, / de a fenyítő bot kiűzi belőle." (Péld. 22,15) "Ne szolgáltasd ki magadat asszonynak, / nehogy a végén a fejedre nőjön." (Sirák 9,2) "A gyűlölet viszályt teremt, / de minden hűtlenséget eltakar a szeretet." (Péld. 10,12) "…aki asszonnyal lesz házasságtörő, az esztelen, / önmagát rontja meg, aki ilyet csinál." (Péld. 6,32) "Az asszonyi bölcsesség építi a házat, / a bolondság pedig a maga kezével rombolja le." (Péld. 14,1) "A derék asszony urának koronája, / de mint a csontszú, olyan a szégyentelen." (Péld. 12,4) "Miként a ruhából előmászik a moly, / úgy az asszonyból is az asszonyi gonoszság." (Sirák 42,13) "Jobb a puszta földjén lakni, / mint zsémbes és bosszús asszonnyal." (Péld. 21,19) "Jobb a tető sarkán lakni, / mint zsémbes asszonnyal együtt a házban." (Péld. 21,9) "Inkább oroszlánnal vagy sárkánnyal lakni, / semmint gonosz nővel közös fedél alatt." (Sirák 25,16) "…úgy találtam, hogy a halálnál is keserűbb az olyan asszony, aki hasonló a vadászhurokhoz: a szíve háló, kezei pedig bilincsek. Aki kedves Isten előtt, az megmenekül tőle, de a vétkes foglya lesz." (Préd. 7,26) "Mondd a bölcsességnek, hogy a nővéred, és az értelmet nevezd jó ismerősödnek, hogy megőrizzen téged a más feleségétől és a hízelgő szavú idegen nőtől. Mert házamnak az ablakán, a rácson át kinéztem, és láttam a tapasztalatlanok között, észrevettem a fiúk között ''egy esztelen ifjút.'' Az utcán járkált, egy utcasarkon, és megindult egy ház felé, esti alkonyatkor, a sötét éjszaka közepén. Egyszer csak ''egy asszony termett előtte,'' ''parázna nőnek öltözve, csalfa szívvel.'' Fecseg az ilyen és féktelen, lábai nem nyughatnak otthon, hol az utcán, hol a tereken van, és minden sarkon leselkedik. ''A nő megragadta, megcsókolta,'' és szemtelen képpel így szólt hozzá: Békeáldozatot kellett bemutatnom, ma teljesítettem fogadalmaimat, azért jöttem ki eléd, hogy megkeresselek téged, és rád találtam! Terítőket terítettem fekhelyemre, egyiptomi színes szőtteseket; illatossá tettem heverőmet mirhával, aloéval és fahéjjal. ''Jöjj, ittasodjunk meg a gyönyörtől reggelig,'' ''élvezzük a szerelmet!'' Mert nincs itthon a férjem, messze útra ment, a pénzes zacskót is magával vitte, csak holdtöltekor érkezik haza. ''Sok beszéddel rá is vette,'' ''hízelgő szóval elcsábította.'' Az meg követte őt oktalanul, ahogyan a bika megy a vágóhídra, mint egy bilincsbe békózott bolond. De végül nyíl hasít a májába. Úgy jár, mint a kelepcébe siető madár, amely nem tudja, hogy az az életébe kerül. Azért, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szavaimra! ''Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved,'' ''ne tévedj rá ösvényeire!'' (Péld. 7,4-25) ''Ne legyen szent helyeden parázna nő'' Izráel leányai közül, ''se parázna férfi'' Izráel fiai közül! Ne vidd a parázna nő bérét, se a parázna férfi keresményét Istenednek, az ÚRnak a házába, semmiféle fogadalom címén, mert mindkettő utálatos Istened, az ÚR előtt." (Deut. 23,18-19) "Amilyen az anya, olyan a lánya!" (Ez. 16,44) "A bölcs és jó asszonyra ne nézz megvetéssel, / mert vonzalma aranynál többet ér." (Sirák 7,19) "A hallgatag asszony Isten ajándéka, / a jól nevelt asszonyt nem lehet megfizetni." (Sirák 26,14) "Nő ne viseljen férfiholmit, férfi se öltözzék női ruhába, mert utálja Istened, az ÚR mindazokat, akik ilyet tesznek." (Deut. 22,5) "Vajon a természet maga is nem arra tanít-e titeket, hogy szégyen, ha a férfi megnöveszti a haját, az asszonynak ellenben ékesség, ha megnöveszti a haját, mert neki fátyolként adatott a haj." (1 Kor. 11,14-15) "Mint disznó orrában az aranykarika, / olyan a szép asszony, ha nincs jó ízlése." (Péld. 11,22) "Sokakat tönkretett már az asszonyi szépség, / mert mint a láng, felgyújtja a vágyat." (Sirák 9,8) "Legyen megbecsült a ''házasság'' mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta! A paráznákat és a házasságtörőket pedig ítéletével sújtja az Isten." (Zsid. 13,4) "Ha… valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél." (1 Tim. 5,8) "Az ''ifjakat''… intsd, hogy legyenek józanok mindenben; te magad ''légy példaképük'' a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, igehirdetésed legyen kifogástalan és egészséges, hogy megszégyenüljön az ellenfél, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk." (Írja egyik címzettjének Pál apostol: Tit. 2,6-8.) ''A zsidók családi, szexuális bűnei:'' "A fiúk apjuk feleségével háltak. Erőszakoskodtak a tisztulásban levő nővel. Volt, aki a más feleségével kővetett el utálatos dolgot, volt, aki a saját menyét gyalázta meg galádul; olyan is volt, aki a húgával, saját apja leányával erőszakoskodott." (Ez. 22,10-11) "Viháncoló ménekké lettek, / mindegyik a más feleségére nyerít. / Ne toroljam meg ezeket? – így szól az ÚR –, / és ne álljak bosszút az ilyen népen?" (Jer. 5,8-9) "Ha ''lányaid'' vannak, vigyázz a testükre, / és túl barátságosan ne nézz rájuk." (Sirák 7,24) "Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, / nem könyörül-e méhe gyermekén?" (Ézs. 49,1 S) "A bot és a fenyítés bölccsé tesz, / a kényeztetett gyermek pedig szégyent hoz anyjára." (Péld. 29,15) ''A lány az apjának'' – anélkül, hogy tudná – / gondterhes és ''álmatlan éjszakákat szerez.'' / Amíg fiatal, nehogy későn menjen férjhez, / ha pedig férjhez ment, nehogy meggyűlöljék; / amíg érintetlen, hogy félre ne vezessék, / s teherbe ne essék az apai házban; / a férje mellett, nehogy görbe úton járjon, / s asszony korában, nehogy meddő legyen." (Sirák 42, 9-10) "Ha lányodat férjhez adod, nagy dolgot művelsz, / de csak értelmes emberhez add hozzá feleségül." (Sirák 7,25) "Ne üldögélj együtt férjes asszonnyal, / ne ülj megszédülten vele egy asztalhoz, / mert hátha lángot vet a szíved, / s belepusztulsz a szenvedélyedbe." (Sirák 9,9) "Hárfázó nővel ne ülj egy asztalhoz, / nehogy foglyul ejtsen a művészetével." (Sirák 9,4) ''Csábos tekintetű asszonnyal jól vigyázz'', / és ne csodálkozz, ha belevisz a bűnbe. / Mint a szomjas vándor nekiesik a víznek, / ez is úgy megkóstol mindenféle vizet. / ''Hajlandó leülni minden karó előtt'', / és ''minden nyíl előtt kinyitja tegzét.''" (Sirák 26,11-12) "Szép, ha két jóbarát ''egymást kísérgeti'', / de még szebb, ha ezt ''férj és feleség'' teszi." (Sirák 40,23) ''Élvezd az életet feleségeddel együtt'', akit szeretsz, múlandó életed minden napján, amelyet Isten adott neked a nap alatt…" (Préd. 9,9) AZ ÉLETRŐL ÉS A HALÁLRÓL ''"Mint a levélrügy a zöldülő fán:'' / ''az egyik elhervad, a másik fejlődik'', / ''ilyen a húsból és vérből való népség:'' / ''amikor egyik meghal, születik a másik.''" (Sirák 14,18) "Igen nagy vesződség minden ember sorsa, / ''Ádám gyermekei nehéz igát húznak,'' / attól a naptól, amikor megszületnek, / míg vissza nem térnek mindenek anyjához." (Sirák 40,1) "Tudom, URam, hogy ''az ember'' / ''nem ura élete útjának,'' / és a rajta járó / nem maga irányítja lépteit!" (Jer. 10,23) "…ki tudja, ''mi jó az embernek az életben?'' Hiábavaló életének napjai meg vannak számlálva, árnyékként tölti el azokat. Ugyan ''ki mondhatná meg az embernek, hogy mi történik utána a nap alatt?''" (Préd. 6,12) ''Átkozott az a nap, amelyen születtem'', / ne legyen áldott az a nap, amelyen anyám szült!" (Jer. 20,14) "Mindenki számára egy az út az életbe, mint ahogy a távozás is ugyanaz." (Bölcs. 7,6) "Az irigység és harag rövidíti az életet, / a gond időnap előtt megöregít. (Sirák 30,24) "Bármit is teszel, ''mindig te légy az úr,'' / és tekintélyeden folt sose essék. Amikor betelik napjaidnak száma, / halálod óráján oszd szét örökséged." (Sirák 33,23-24) ''Jobb'' a hírnév a drága olajnál, / és ''a halál napja a születés napjánál.''" (Préd. 7,1) ''Tedd meg mindazt'', ami a kezed ügyébe esik, és ''amihez erőd van'', mert nem lesz cselekvés, gondolkozás, ismeret és bölcsesség a holtak hazájában, ahová menned kell!" (Préd. 9,10) ''Csak annak van reménysége, aki az élők közé tartozik. Többet ér egy élő kutya, mint egy döglött oroszlán.'' Az élők annyit tudnak, hogy meg fognak halni; de a holtak semmiről sem tudnak, semmiből sincs hasznuk többé, még az emléküket is elfelejtik. Szeretetük is, gyűlöletük is, igyekezetük is tovatűnik, és nincs részük soha többé semmiben sem, ami a nap alatt történik. Azért ''edd csak örömmel kenyeredet, és idd jókedvvel borodat'', mert mindig az volt Isten akarata, hogy ezt tedd!" (Préd. 9,4-7) ''Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik'', / ha sok kincs lesz is házában. / ''Úgysem vihet magával semmit'', / ha meghal, nem követi kincse." (Zsolt. 49,17-18) ''Ami jó az életben, az rövid ideig tart'', / de a becsületes név örökre megmarad." (Sirák 41,13) "Adj (ajándékot), s fogadj el magad is; ''élvezd az életet'', / mert ''az alvilágban már nincsen élvezet.''" (Sirák 14,16) "Az ember gonoszságában megölheti ugyan a másik embert, de az élet elszállt leheletét nem hozhatja vissza…" (Bölcs. 16,14) ''A keserves életnél többet ér a halál,'' / az örök nyugalom a hosszú szenvedésnél." (Sirák 30,17) "Az egészséges élet aranynál többet ér, / ''az egészséges test több bármi szerencsénél.''" (Sirák 30,15) "A hosszú betegség kifog az orvoson, / ''aki ma király, holnap hulla lehet.''" (Sirák 10,10) "Fiam, ne késlekedj, ''hogyha megbetegszel'', / ''imádkozz az Úrhoz'', és meggyógyít téged. / Menekülj a bűntől, s legyen tiszta a kezed, / tisztítsd meg a szíved minden gonoszságtól. / Mutass be tömjén- és lisztlángáldozatot, / s adakozz bőkezűen, amint telik tőled. / ''De hívd az orvost is'', az Úr alkotta őt is, / ő se hiányozzék, ''mert rá is szükség van''. / Van, amikor az ő kezében van az egészség, / mert hiszen ő is könyörög az Úrhoz, / hogy munkája nyomán javulás álljon be, / s adjon gyógyulást az élet javára." (Sirák 38,9-14) "Fiam, a ''halottért ontsad könnyeidet'', / énekeld el a siratóéneket; / ahogy az jár neki, temesd el tetemét, / és ne rejtőzz el, amikor temetik. / Sírj keservesen, jajgass fájdalmadban, / és tartsd meg érte a gyászt, ahogy megilleti, / egy napig, kettőig, nehogy megszóljanak. / ''Aztán fájdalmadat hagyd, s keress vigasztalást'', / mert a szomorúság a halálhoz vezet, / és a kedvetlenség megtöri az erőt. / A temetés után vesd le a fájdalmat, / ''mert örökös gyászban nem lehet élni''. / Ne engedd át szíved a szomorúságnak, / utasítsd el, ''s gondolj a saját végedre''. / Ne felejtsd el soha: nincsen visszatérés. / Mit használnál neki? Magadnak meg ártasz. / Gondold meg: / »Ami az én sorsom, az lesz a tied is, / tegnap rám, ma rád kerül a sor.« / Ha pihen a halott, pihenjen emléke, / vigasztalódj meg, / ha már elszállt a lelke." (Sirák 38,16-23) "Sirasd a ''halottat'', mert kialudt élete, / sirasd a ''balgát'', mert kialudt értelme. / A holtat ne sirasd annyira: az békét talált, / a balga esete rosszabb a halálnál." (Sirák 22,11) ''Ne törekedjetek a halálba'' életetek elhibázott útján, ne siettessétek romlástokat kezetek tetteivel! Mert a halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában." (Bölcs. 1,12-13) ''Édes a világosság'', / és jó látni szemünkkel a napot. / Azért ha sok évig élhet az ember, örüljön mindig, / de gondoljon arra, hogy sok sötét napja is lesz, / és ami következik, az mind hiábavalóság!" (Préd. 11,7-8) "Az asszonytól született ''ember'' / rövid életű, tele nyugtalansággal. / ''Kihajt mint a virág, majd elfonnyad'', / árnyékként tűnik el, nem marad meg." (Jób. 14,1-2) "Árnyékként jár-kel itt az ember, / bizony hiába vesződik. / Gyűjtöget, de nem tudja, / ki fogja hasznát venni." (Zsolt. 39,7) ''Csak küzdelem a halandó sorsa a földön'', / napjai úgy telnek, mint a napszámosnak!" (Jób 7,1) "Megvetem az életemet, nem kell tovább! / Hagyj békén, mert időm csak egy lehelet!" (Jób 7,16) "Ha a halottak nem támadnak fel, akkor »együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk«." (1 Kor. 15,32) "…''a kiszabott esztendők letelnek'', és én útra kelek és ''nem térek vissza''. Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír." (Jób 16,22-23) "Míg meg nem hal, ne mondj boldognak senkit, / csak a ''halálakor lehet latra vetni az embert.''" (Sirák 11,28) "Hol… az én ''reménységem'', ki törődik az én reménységemmel? ''Leszáll'' az majd ''a sír üregébe'', velem együtt nyugoszik a porban." (Jób 17,14-15) ''Másnak a halálán ne ülj győzelmi tort'', / gondold meg, hogy egyszer mindnyájan meghalunk." (Sirák 8,7) ''Minden test csak fű'', / és minden szépsége, mint a mezei virágé. / Elszárad a fű, elhervad a virág, / ha ráfúj az ÚR szele. – Bizony csak fű a nép! / Elszárad a fű, elhervad a virág, / de Istenünk igéje örökre megmarad." (Ézs. 40,6-8) ''Hol van a tövised, halál?!'' / Hol a fullánkod, holtak hazája?" (Hós. 13,14) ''Ha meghal az ember, milyen sors vár rá?'' / Korhadás, rothadás s férgek várnak rá." (Sirák 10,11) "Eltűnt a felhő, elszállt. / Éppígy ''nem jön vissza'', / ''aki leszáll a holtak hazájába''. / Nem tér vissza házába többé, / lakóhelyén sem tudnak róla többé." (Jób 7,9-10) ''"A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.'' (Jób 17,13) ''"Halál, mily keserű dolog rád gondolni'', / az embernek, aki nyugton ül házában, / s gondtalanul él, mindenben szerencsés, / s még elég erős ahhoz, hogy egyedül egyék." (Sirák 41,1) "Ha megszűnnék a baj, és elmaradna tőlem, / egy kissé felvidulnék, / mielőtt ''odamegyek'', ahonnan nem térhetek vissza: / a sötétség és a halál árnyékának országába, / ''a vaksötét országba'', / a halál árnyékának sötétségébe, / ''ahol nincs rend'', / ''és a fény is olyan mint a sötétség''." (Jób 10,20-22) "Meghalnak a bölcsek, / a bolond és ostoba is elpusztul, / és másokra hagyják vagyonukat." (Zsolt. 49,11) ''Halál, milyen jó, hogy elküldenek ahhoz'', / ''aki szerencsétlen'', s fogytán az ereje, / az elaggott őszhöz, kit gondok gyötörnek, / aki zsörtölődik, s már nincsen türelme." (Sirák 41,2) "Ha meghal a férfiú, életre tud-e kelni?" (Jób 14,14) "…''ha a férfi meghal'', lehanyatlik, / ha az ember kimúlik, hova lesz? / Elfogyhat a víz a tengerből, / a folyó kiszikkadhat, kiszáradhat, / de az ember nem kel föl, ha egyszer lefeküdt: / ''az egek elmúltáig sem ébrednek föl'', / nem serkennek föl alvásukból." (Jób 14,10-12) A Biblia szerint a ''csalfa észjárású istentelenek'' a következőket ''mondják'' egymásnak: "Rövid és szomorú az életünk; ''nincs orvosság az ember halála ellen'', és nem ismerünk szabadítót az alvilágból. Hiszen ''véletlenül keletkeztünk'', és majdan úgy leszünk, mintha sose lettünk volna. Hisz orrunkban csak füst az élet lehelete, és a gondolkodás csupán szikra a szívünk lüktetésekor. Ha elalszik, ''testünk hamuvá lesz'', a lélek meg elillan, mint a lenge szellő. Idő múltán még ''a nevünk is feledésbe merül'', és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhőnek nyoma vész, eloszlik, mint a köd, amit elűznek és a melegükkel a földre nyomnak a nap sugarai. ''Életünk csak egy árnyék tovasuhanása'', és halálunk nem ismétlődik meg, mert le van pecsételve, és ''nem tér vissza senki.'' ''Rajta hát! Élvezzük a jelenvaló jókat!'' Használjuk ki buzgón a világot, mint ifjúkorunkban! ''Töltekezzünk'' pompás borral, mirhával s ne nélkülözzük a tavasznak egyetlen virágát se! Koszorúzzuk magunkat feslő rózsákkal, még mielőtt elhervadnának! Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból. Mindenütt hagyjuk ott jókedvünk jeleit, mert ez az osztályrészünk és ez a mi sorsunk! Bánjunk el a szegény igazzal, ne kíméljük az özvegyet, és a koros aggastyán ősz hajától ne riadjunk meg! Számunkra a ''hatalom legyen az igazságosság mércéje'', mert a gyenge nem ér semmit. ''Leskelődjünk az igazra'', mert terhünkre van. Szembeszáll tetteinkkel; bepanaszol bennünket törvényszegésért, és szemünkre hányja, hogy vétünk a tisztesség ellen. Dicsekszik, hogy ismeri az Istent és az Úr gyermekének mondja magát. Vádol bennünket, amiért így gondolkodunk, még ránézni sem jó. Mert az életmódja elüt másokétól, és szokatlanok az útjai. Hamis pénznek néz bennünket, és mint szemetet, kerüli az útjainkat. Az igazak végső sorsát meg boldognak hirdeti, és pöffeszkedve atyjának nevezi az Istent. Lássuk hát, ''igazak-e a beszédei?'' Figyeljük meg, mi végre jut. Mert ha az igaz az Isten gyermeke, ''akkor az Isten pártjára kel'', és kiszabadítja ellenségei kezéből. ''Tegyük próbára'', gúnyoljuk és bántalmazzuk, hogy megismerjük szelídségét és kipróbáljuk türelmét. Ítéljük gyalázatos halálra, mert – saját szavai szerint – Isten oltalmában részesül." (Bölcs. 2,1-20) "Bizony, bizony, mondom néktek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha." (Állítja a Jézus-alak: Ján. 8,51.) ''Isten''… halhatatlanságra teremtette az ''embert'', és ''saját lényének képmásává tette''. A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják." (Bölcs. 2,23-24) "»Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? ''Halál, hol a te fullánkod?''« A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény." (1 Kor. 15,54-56) "Életre kelnek halottaid, / ''föltámadnak a holttestek!'' / Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! / Mert harmatod a világosság harmata, / és ''a föld visszaadja az árnyakat.''" (Ézs. 26,19) "Véget vet a halálnak örökre! / Az én Uram, az ÚR / letörli a könnyet minden arcról. / Leveszi népéről a gyalázatot / az egész földön. – Ezt ígérte az ÚR!" (Ézs. 25,8) ''"Ha csak ebben az életben reménykedünk'' a Krisztusban, ''minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk." ''(1 Kor. 15,19) "Ha… Krisztusról azt ''hirdetjük'', hogy feltámadt a halálból, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs a halottaknak feltámadásuk? Hiszen ''ha a'' ''halottaknak nincs jeltámadásuk'', akkor ''Krisztus sem támadt fel''. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor üres a mi igehirdetésünk, de üres a ti hitetek is." (1 Kor. 15,12-14) "…addig kell uralkodnia [Jézusnak], míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét. ''Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál''." (1 Kor. 15,25-26) "…azt remélem Istentől, hogy… lesz feltámadásunk mind az igazaknak, mind a hamisaknak." (Ap. csel. 24,15: mondja Pál apostol.) "Ne csodálkozzatok…, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, hallani fogják az ő [Jézus] hangját, és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel." (Ján. 5,28-30) ''Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet,'' hiszen a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában." (Mt. 10,28) "Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és hogy szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. ''Mert ahogyan hisszük [!], hogy Jézus meghalt és feltámadt'', úgy bizonyos az is, hogy ''Isten az elhunytakat is előhozza'' Jézus által, vele együtt. Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, ''maga az Úr fog alászállni a mennyből'', és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután ''mi, akik élünk'', akik megmaradunk, velük együtt ''elragadtatunk'' felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk." (1 Thessz. 4,13-17) "…nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő: ''vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni'', mert ez sokkal jobb mindennél; ''de miattatok nagyobb szükség van arra. hogy életben maradjak.''" (Fil. 1,21-24: mondja Pál apostol arról, hogy mi a jobb: a halál-e vagy az élet?) "A szentségtörő, üres fecsegők elől… térj ki, mert egyre messzebb men¬nek az istentelenségben, és szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély. Közülük való ''Hümenaiosz'' és ''Filétosz'', akik az igazság kérdésében eltévelyedtek, amikor azt mondják, hogy ''a feltámadás már megtörtént'', és ezzel feldúlják egyesek hitét." (2 Tim. 2,16-18: e szavakkal Pál apostol a korai kereszté¬nyek közötti nézeteltérésekre utal.) "A bölcs tanítás az élet forrása / a halál csapdáinak kikerülésére." (Péld. 13,14) ''"Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet,'' / ''és az az ember, aki értelmet kap.'' / ''Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek,'' / ''és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak.'' (Péld. 3,13-14) EPILÓGUS Kedves Olvasóm! A Bibliáról szóló kötetem végére jutottam. A megírása során két fenyegető veszély – az agresszív-egyoldalú ateizmus Szküllája és a valóságot gyakran elhallgató vagy meghamisító teológia Kharübdisze – közt igyekeztem elhajózni. Másként fogalmazva: az Előszóban említett lukianoszi követelmény szellemében, vagyis elfogulatlanul törekedtem az érdeklődőknek bemutatni a bibliai tényeket, s megismertetni velük azokat a rendkívül becses történeti, társadalmi, filozófiai és erkölcsi értékeket, amelyeket a zsidó, ill. a keresztény vallás kánonja magában foglal. Ha aztán a szóban forgó kettős cél szem előtt tartásával megírt kötetem valamely részletével vallásos vagy ateista érzületében bárkit is megbántottam, akkor az illető gondoljon a következőre: e nem szándékos cselekedetem annak kényszerű okozata, hogy az olvasónak az ''igazságot ''kívántam elmondani a "Könyvek Könyvé"-ről. Suradnik:Dubaduba/szufi 1492 4197 2006-02-09T23:03:10Z 193.225.194.254 Hamvas Béla - SZUFI Talán nem is nevezhető szemléletnek, a látásnak egészen más neme, elragadtatás, leegyszerűsítés, átszellemülés, kívánság, hogy az embert megérintsék, nyugalom. A legnagyobb erőfeszítés arra, hogy az ember eggyé váljék és ha lehet szemtől szemben álljon azzal, amit szentély rejt. De ha az ember odanézne, semmit sem látna. Mégis, a nagy látnokok ilyen hasonlatokkal utalnak arra, hogy Istenhez miképpen kell közeledni és aki ezt az utalást elérti, ha a szentélyig hatol felőle tényleges tapasztalatot tud szerezni. /Plotinos. Enn. VI./ Négy ilyen pszichológiai remekművet ismerünk. Patanjali yogasutráit, a zen-t, a szuf-t, és a chasszidizmust. A különbségek nagyok, nagyobbak alig lehetnének, az archaikus India, a buddhista Kína és Japán, a mohamedán arabok, és a lengyelországi lengyelek között. De nem volt kor és hely, amikor a szellemi egészség ne lett volna időszerű. Az egészség pedig mindíg a vallás jegyében állott. És egy valamiben mind a négy megegyezik, az a tudás, amellyel az embert a felszabadulásban segíti. A filozófiák hozzájuk képest, mint a zen mester mondja, csak arra valók, hogy a gyermekek sírását csitítsák. Itt valami más történik. Az érzelmek teljességének utat nyitnak, éspedig mindennemű előzetes elv nélkül és ezzel az embert független egésszé teszik. Ma ezt a tevékenységet individuációnak is hívják. Ha valamit meg akarsz érteni, mondja a zen, semmit sem szabad mástól elfogadnod. Akárkivel találkozol kívül vagy belül, öld meg. Ha Buddhával találkozol öld meg Buddhát, ha pátriárkával találkozol öld meg a pátriárkát. Csak így válhatsz szabaddá. Semmi ceremónia, semmi mák, semmi jócselekedetek. Semmi intézményesség, semmi elv, princípium, tétel. El sem képzelhető nagyobb feszültség, mint a yogi és a hatalom között. A hatalom senkit sem kedvel kevésbé, mint a független embert, a yogi pedig senkit nem kedvel kevésbé, mint a hű szolgát. A feszültségben a hatalom marad alul, mert amije van, csupán a hatalom. A szufié az egész mindenség, és azt is elhajítja. Tiéd a lét, mondja Hallads, a föld mélye és az égtető a két ruhád. De még ez sem kell neki. Úgy élni, hogy ne legyen semmim, és ne legyek senki. Az ember azt hiszi, hogy az üdvéért teszi. Egyáltalán nem. Bármit akartál adni nekem a Földön, szól Rabbia, osszad szét ellenségeim között, bármit akartál adni a mennyben add barátaimnak, én megelégszem veled magaddal. Nem kell még az üdvösség sem. Több vagyok, mint az üdvöm, modja Ibn Karram. Az indiai ezt írja, helyesen élni csak úgy lehet, ha az ember minden földi és túlvilági jutalomról eleve lemond [nagyrészt olvashatatlan indiai kifejezés]. Kínában az igazság írásjele azt fejezi ki, hogy ellenszolgáltatás nélkül cselekedni. Minden nagy metafizika néhány szó izgalma. Buber a chassidizmust négy szóban foglalta össze. Suzuki a zent öt szóban. Aki ezeket az alapszavakat megértette, hozzáfoghat a mesterek olvasásához. A védanta tulajdonképpen csak egyetlen szó, annyi, mint atman. De nem valószínű, hogy a modern nyelvtudomány minden erőfeszítése ezeket a szavakat meg tudja közelíteni. Origenész szakrális filológiájára van és lenne szükség, hogy valaki ezeket az érzelmeket meg tudja fejteni. A szufira azt lehetne mondani, hogy nem egyéb, mint a szufi szó meghatározása. Voltak, akik a definíciókat megszámolták, és a hagyomány azt mondja, hogy hetvennyolc ilyen meghatározás van. De ugyanez elmondható a yogáról és a zenről is. A definíció maga lenne az egész tanítás. Ha az ember alapos osztályozás, és szűrés után kiválaszt három szót, tegyük fel a fana-t, a haq-ot, és az achad-ot, legalább kilenc fogalomra lenne szükség, hogy a hármat megmagyarázza. De a kilencet újabb hárommal tudná csak megvilágítani. A szufi nem a szavakon múlik, hanem a zenén. Nem néhány szó izgalma, hanem az egész nyelvé. Kivételes nagy zeneművekben vannak kivételes nagy részletek, csupán részletek, néha csak ütemek, vagy csak hangok, amikor a zene elszakad a kottától, a hangszertől, mondjuk teljesen dematerializálódik és elrepül és zenefölötti zenévé lesz. Mint amikor az ekstatikus lélek elszakad az embertől és anyagtalan magasságokba száll. A szufi ilyen már a betűhöz, és a hanghoz, és a nyelvet beszélő emberhez nem köthető szabadon beszélő nyelv, ilyen önmaga fölé fokozott nyelvfölötti nyelv. Másutt bevezetésül elég talán, ha az ember néhány szót megért. Itt azt a bizonyos ekstatikus felsőfokot kell megérteni. Nem metafizika, mert költői. Nem költészet, mert metafizika. Nem nyelv, hanem zene. Nem zene, hanem nyelv. Az a zene, amelyről Ybn al Faradh azt mondja, hogy "bánat, amiért az ember égi otthonát elvesztette." Aki ezt nem hallja, az a szufiból semmit sem ért. Minden szó superlativus. Bort ittam szeretőm emlékére, mondja ugyanez az Ybn al Faradh, lerészegedtem még mielőtt a szőlőt megteremtették volna. Azt mondják bűnt ittál. Abból ittam, amit bűn lett volna nem inni. Még mielőtt születtem, mámorban voltam tőle, így maradok mindörökké, akkoris, amikor csontjaim már régen elporladtak. Az egyszerűség és eredetiség, amit a geniális ember művében megcsodálunk, tulajdonképpen tanultság és roppant szövevény. Azok az emberek, akik nem szereztek nagy tudást, mégis valami rendkívülit látszanak mondani, az rendszerint középszerű. A vad genie azoknak a képzelgése, akiknek sejtelmük sincs arról, mi a szellemi munka. A civilizációk nem önmagukból merítették gazdagságukat. Amiért ma a görögségben rajonganak, az a pelasg, a föníciai, az egyiptomi, esetleg khaldeus és etruszk civilizációkból átvett tudás, és ami Orpheusban olyan őseredetinek látszik, az nem a naív lángész, hanem a kor legmagasabb színvonalán álló minden irányban hallatlan tájékozott ember által a szövevényes anyagban teremtett rend. Van eset, amikor az anyagot összegyűjtötték, de az új elrendezést nem sikerült megvalósítani. Ezt a zavart synkretizmusnak hívják. A történet folyamán több esetről tudunk, a legjellegzetesebb ilyen zűrzavar volt Alexandria, és az európai XIX. század. Amit a geniális ember és a civilizáció teremt, az mindíg hierarchia. Megmondja mi a fontos, mi a másod és harmadrendű. A synkretizmusban ezt senki sem tudja. A szufi egyszerűsége, és eredetisége egyike a legszövevényesebb szellemi jelenségeknek. Már maga a mohamedanizmus is az. A szufi, ha Mohammed tanításából nem is vesz át sokat, annál többet tanul a héber qabbalahból, és igen sokat a görögöktől, főként az újplatonikusoktól, és a hindu hagyományból. A szufi elsősorban istenszeretet, másodsorban istenismeret. De soha nem volt senki, aki a szeretetet a megismeréstől el tudta volna választani. A semita nyelv is erről tanuskodik. Ha valaki azt mondja, a férfi szerelemben egyesült az asszonnyal, úgy fejezi ki, hogy "megismerte". Az a felfokozott szeretet, amivel a szufi Istenéhez közeledik, csaknem teljes egészében a qabbalah ismeretrendszere. Átveszi és állandóan használja a tíz sephiraról szóló tanítást. Az arab matematikával kapcsolatban ennek rendkívüli jelentőségéről külön beszélni kell. Azt, amit átvett szuverénül használja, ami annyit jelent, hogy kimélyíti. Van, amit kihagy, mint a tíz sephira közül azt, amire a héber hagyomány olyan rendkívüli súlyt helyez, a malkhutot, a világbirodalom, a királyság gondolatát. A szufi hatalmi eszmékkel nem foglalkozik. A szufi egyik legfontosabb szava a haq, ez a héber cnochmah, a második sephira, amely tudást, igazságot, valóságot, bölcsességet jelent. A szó rendkívüli szerepet játszott Alexandriában és a gnosztikusoknál. Később a középkorban, újabban Böhménél, és az olyan orosz gondolkodóknál, mint Florenszkij, Solovjov, Bulgakov. A haq-ot Európában Sophia-nak hívták. A szufi állandóan a szerelem nyelvén beszél, mert ez felel meg annak a szenvedélynek, amit Isten iránt érez. Álmodozás, meditáció, sóvárgás, önkívület és részegség és indulat és rajongás és alázat. És ebben az elragadtatásban minden második szava haq, valóság, igazság, tudás, bölcsesség. "Én, aki őt szeretem, ő vagyok, és ő, aki engem szeret, én vagyok." "A szeretet nem tanítható, Isten adománya, és a kegyelem nyújtja." "Egyetlen pillanatig együtt lenni Istennel több, mint az egész emberiség tisztelete a teremtéstől a világ végéig." "A lény, aki Istenben van, több, mint a legnagyobb arkangyal Istenen kívül." A misztika a határterületek tudása. Ami fölötte van és alatta, előtte van és mögötte, amiről megfeledkeztek, és amit kihagytak. Főképpen, ami kényelmetlen és kérdésszerű és félelmetes és bizonytalan. A misztika nem természeténél fogva homályos, hanem tárgyánál fogva az, mert mindig avval foglalkozik, ami - akár szándékosan, akár tudatlanságból - homályban maradt. Aki egyszer a misztikáról komoly művet fog írni, sokat fog beszélni a racionalizmusról, a pozitivitásról, a materializmusról, a tapasztalatról, és igen keveset arról az indokolatlan képzelgésről, amelynek általában a misztikát ismerjük. Minden tudásnak, még a legegzaktabbnak is, megvan a maga határterülete és a tudás elmélyültebb eredményei és fölfedezései csaknem minden esetben ezeken a határterületeken bukkannak föl. Joyce a művészetről mondta, de minden tudásra vonatkozik, hogy az egyetlen feladat rejtett tudattartalmakat tudatosítani, minden egyéb haszontalan és üres. Misztikus az, aki azt, ami fölötte van és alatta és mögötte, számontartja. Akit nem csak a dolog érdekel, hanem az árnyéka is. Aki nem viseli el, hogy valamit kihagytak. Aki nem viseli el, hogy nincs egység abban a világban, ahol minden egy. Aki nem viseli el, hogy nincs világosság. A világ akkor érik meg, ha a kettőből egy lesz, a külső olyan lesz, mint a belső és a férfi egy lesz a nővel úgy, hogy az nem lesz se férfi se nő /hotan estai ta dyo hen, kai to exo hos to eso, kai to arsen meta tés théleiss, uta arsen, ute thély/. A legsajátosabb misztika a matézis határterületén fekszik. Ha másutt nem, ezt a tapasztalatot az ember Russel-Whitehead nagy művén a Principia mathematica-n megteheti. Russel Frege-re hívatkozik, aki szerinte a modern matematika alapjait megvetette. Akit a szakemberség és bennfenntesség leszűkült szemlélete nem korlátoz, az első pillanatban felismeri, hogy Frege geometrikusan ábrázolható matematikai-logikai muveleteinek a számmisztikával igen erős affinitása van. Russelből kiindulva Wittgenstein gondolkodását decimális arithmológiára építi fel. Carnap logisztikája pedig teljes egészében pythagóreus-qabbalisztikus. Hogy mindezt az előbbinél exaktabb gondolkodásnak tarthatták, csak azért vált lehetségessé, mert igen fontos cselekvéseket elhallgattak. Russelt a misztika és a mathematika problémája egész életében nyugtalanította, különösképpen minél inkább a tiszta logika álláspontjára helyezkedett, ez a nyugtalanság annál nagyobb volt. Aki erről bizonyosságot akar szerezni, olvasa el a misztikárol és a logikáról szóló könyveit, vagy azt amit a külvilágról való ismereteinek jelentőségéről írt. Túlfokozott sens pur /Mallarmé/, amely saját homályától riadozik. Mert van exakt misztika és homályos matematika is, és ahol rendkívüli fény van, ott az árnyék is rendkívüli. Mindez pedig azon múlik, hogy ki mit hallgat el. Nem lenne sem értelme, sem komolysága annak, hogy az ember a misztika és a mathézis határkérdéseit néhány szóban feszegesse. Mindössze csak annyit, hogy a modern mathematika /lásd Russel-Whitehead axiómáit/ a zérust, mint számot szentesítette, a zérust pedig tudvalevőleg az arabok fedezték fel. Sejtelmünk sincs arról, hogy a szufi idejében a mathézis és a misztika között milyen kapcsolat volt. Egyet azonban holtbiztosan tudunk. Az arab civilizációt akkoriban az intenzív metafizika ellenes szcientifizmus hiánya jellmezte. A mathézis és misztika tehát akkor egymással éppen olyan pozitív és termékeny viszonyban állt, mint amilyen ellenséges és negatív viszonyban most. A misztikában fogant gondolatok közvetlen utat találtak a mathézisbe és fordítva. Ilyen módon feltételezhető, hogy az a sens pur, ami a szufiban megnyilatkozik ihlette a mathematikát, mondjuk az absztrakciónak ugyanaz a gyönyöre, amely Scotus Erigenán és Cusanuson át Európába került Pascal-Newton-Leibnitzen keresztül a modernekig. Kétségtelen, hogy a zérus nem olyan értelemben vett szám, mit a többi. Ezt az újabb mathematika is hallgatólagosan elismeri, amikor teljesen külön axiómában igazolja, és kell igazolnia. A zérus az, ami az egy előtt van. Mindig azelőtt. Ez a kezdet. Méginkább a kezdettelen. Az ember nem tudja legyőzni magában azt a gondolatot, hogy a zérus nem par exellence mathematikai fogalom. Lehet, hogy rokon avval, amit a kínaiak wu-nak neveznek és úgy határoznak meg, hogy arról semmiféle sem pozitív, sem negatív állítás nem tehető. A wu valami, mondja Fong-yu Lan, amiről nem mondható semmi, mert bárminek nevezzék is, máris definiálnák azt, ami definiálhatatlan. A wu fogalmának megfelelője Indiában az aditi, Görögországban az aperion. De mindez hagyományos analógia. A héber én soph azonban pontosan az a fogalom, ami az arab mathematikában a zérusnak felel meg. Az én sophról sem mondható semmi. Ez is a kezdet előtt van, a határterületen. Soph annyi, mint alap, bázis. Az én fosztóképző. Én soph tehát alaptalan, vagyis bázistalan, kezdettelen. Vannak qabbalisták, akik én qadmónnak mondják. Ez a "non ens primordiális". Böhme Ungrund-nak fordítja, mégpedig maradéktalanul. Ezt a világrealitást minden nyelv fosztóképzővel fejezi ki. A zérus ennek a kezdettelennek mathematikai jelképe. Exaktizálása annak, ami meghatározhatatlan. A zérusban az arabok a számítás és számolás eszközévé tették azt, ami kiszámíthatatlan és megszámlálhatatlan. Számításba tudták vonni azt, ami számításba nem vonható. Kínában a wu, Indiában az aditi, a görögöknél az apeiron számtheóriával soha semmiféle kapcsolatban nem állott. Judeában azonban az én soph arithmológiai fogalom volt. Az arithmológiai archaikus számelmélet. Az én soph az a fogalom volt, amely a tíz sephirát megelőzte és az egy előtt állt, mint a kezdet, vagyis a kezdettelen. A kínaiak és a hinduk és a görögök a zérust nem találhatták meg, mert metafizikájuk volt, de sem misztikájuk, sem mathematikájuk. Az araboknak volt, és a határterületen a zérust fölfedezték. Ezért az is állítható lenne, hogy termékeny mathematika csak ott és abban a korban bontakozik ki, ahol és amikor a misztika is és fordítva, mert mind a kettő a tiszta ... [olvashatatlan] sajátos területe, és mind a kettő ... [szintén] alkalmazhatatlan. A gondolat persze nem egyszerű. Az elfogadott modern álláspont az, hogy a számnak nincs kvalitása, és éppen a kvalitástalan merő kvantitás az, ami a szám. Ezért nevezhető tiszta értelemnek. De ha nincs is semmiféle kvalitás, valamiféle mégis van, és ez a számkvalitás. A sens pur értelmében a szám is kvalitás, és ezért, amikor a megfoghatatlan és kezdettelen, ami előtte van és mindíg előtte marad, a zérus jegyében számmá lett, annak, aminek eredetileg és természete szerint semmiféle minősége nem volt, mert kezdettelen volt és felőle semmi sem volt állítható, hiszen minden tapasztalaton túl, vagy innen feküdt, az a szám kvalitását magára vette. Minden szám attribútum. A zérus nem az. De ettől kezdve olyan lett, mint a többi szám, mert számolhattak vele, annak ellenére, hogy különösképpen ez a számolhatóság, nem-számolhatóság maradt, és megmaradt annak, ami eredetileg volt; valaminek, ami nem definiálható, és amiről nem mondható semmi, és amiről minden nyelv csak, mint tagadást tud kifejezni, egyedül a mathematikában és a misztikában szerepel, mint pozitív realitás. A zérus szám, de éppen még csak szám. Határszám de senki sem tudja, hogy ez a határ hol fekszik. A kezdettelen kezdet, vagy a végtelen vég vonalán áll, mathézis határterületén, de senki sem tudja, hogy a legkisebb szám, vagy a legnagyobb szám fele, de mindenesetre azon túl. Cantor, amikor az Aleoph zérot, a modern mathézis egyik geniális koncepcióját elgondolta, tulajdonképpen nem tett egyebet, mint az arab zérus theóriáját másodlagosan kifejtette. Az Aleph zéro Cantor szerint minden elgondolható számok összegének mathematikai jegye. Az Aleph zéro nem változik, ha önmagával megszorozzák, vagy elosztják és minden művelet után Aleph zéro marad. Vagyis pontosan úgy viselkedik, mint a mathematikában három jegy, az Egy, a zérus, és a végtelen. Amiből az a következtetés is levonható, hogy itt ugyanannak a realitásnak háromféle mathematikai jegyéről van szó. A zérus eredetileg nem mathematikai, hanem arithmológiai fogalom volt, és az arabok tették mathematikaivá. Éspedig tették ezt azért, mert minden más metafizika az Egy-el kezdődik, csak az arab kezdődik a kezdettelennel. Más szóval az ember magát minden más metafizikában, Kínában, Indiában, Görögországban, Judeában, az Egy-el azonosította, csak az arab metafizikában azonosította magát a zérussal. A zérus nem a semmi. A zérus a kezdettelen és a meghatározhatatlan, az, ami előtt van, az Egy előtt és mindíg előtte. "Mi a kezdet?"- kérdezte a tanítvány. "Ha megmondanám neked, már nem a kezdet lenne, hanem a második." A zérus az, ami ki nem mondható. "Egyszer elértem a Nemlét végső korlátjához és tíz évig repültem, hogy átszeljem a Nem-en keresztül a Nem-et, a Nem-ben." "Vedd magadra a semmi köpenyét, mondja Farid Eddin Attar, igyál a megsemmisülés poharából, öleld magadhoz az enyészet szeretetét és tedd fejedre a nemlét csuklyáját, - eltöröltettem és eltűntem és semmi sem maradt belőlem, árnyék voltam csupán, porszem nem maradt. Egy csepp voltam a misztérium óceánjában elveszve, és most már ezt a cseppet sem találom." És most íme a fana, a szufi egyik alapszava értelmezése: fana - /fana al fana/ - az elmúlás elmúlása - elvetése mindennek, ami nem Isten - elvetése minden tulajdonságnak - elvetése minden minőségnek - az egyéni én elvetése - az individuális én elvetése, az univerzális énbe való beolvadás - állapottalanság - a tárgyak gondolatának leépítése - a megsemmisülés tudománya - a tiszta potencialitásba való elmerülés A szufi egyetlen tevékenysége a fana. Az emberi létben az egyetlen fontos, leépíteni, ahogy Tibetben mondják. A szufi azzal azonosítja magát, ami nem én, mert az én előtt van. Az állapottalannál. Lefejt magáról mindent, ami tulajdonság, ami minőség, ami nem Isten. A fana a megsemmisülés tudománya, visszatérés a primordiális kezdettelenbe. Ennek az alapállásnak mathematikai jegye a zérus. Minden más hagyományban az alapállás az Egy, a legfőbb szellemmel, Brahmannal, Atmannal, Istennel való egyesülés. Csak a szufi nem egyesül, hanem elmerül a fana-ban. "A teremtmények állapota változó, a szufinak nincs állapota." "A látás ezen a helyen megszűnik és a nemlátás az, ami a látást tanítja." "Úgy élni, hogy ne legyen semmim és ne legyek senki." "Olyan vagyok, mint a kezdettelen és végtelen és feneketlen tenger." "Nem vagyok keresztény, nem vagyok zsidó, nem vagyok sem párszi, sem muzulmán. Nem vagyok keleti, nyugati, szárazföldi, tengeri. Nem a földből származom, nem a keringő égitestektől... nem ezen a világon vagyok otthon, nem a pokolban, nem a pardicsomban ... az én helyem a nemhely, nyomom a nyomtalan, se test, se lélek..." "A tagadás vezet a létező nyomára..." A szufi a Qurán második szurájának nyolcvanadik versére hívatkozik: "Aki a földi életet a túlvilági élet árával vásárolja meg, annak nem lesz enyhe büntetése és nem lesz segítsége." Ez a dogmatikai alptétel. Nincs középút. Vagy a földi életemet áldozom fel az üdvnek, vagy üdvömet a földi életnek. "Más az üdv és más a gyönyör" mondja a Kathaka upanisád. És aki a földi életet választja, elveszett. Az ihlet sajátságosképpen minden népnél teljesen más, mégis az egész földön egyöntetű. Amit esetleg valahonnan átvesznek, az mindenütt megvan és ha elég mélyre ásnak, azt mindenütt megtalálják és ugyanazt találják. Ha vesznek is át, tulajdonképpen nincsen rá szükség. Minden emberi lét gyökere ugyanabból a felső [?] talajból táplálkozik. Ezt a minden népnél mást, mégis az egész földön azonosat hívják hagyománynak. A szufi sokat tanult a görögöktől, főként Plotinostól, Proklostól, Porphyriostól és Donysios Areopagitától. De az meber csak azt tanulja, amit már úgyis tud. Mindenekelőtt az anyagi világgal szemben felvett magatartás megfogalmazását. Az arab nyelvnek eredetileg, mint a szankszritnak, az anyagra nem is volt szava, a hylét a görögből vette át és csinálta belőle a hyula-t. Az anyag minden létező romhalmaza /elleipsis pantos tan ontos/. De az ember itt ebben az anyagi életben sem tesz mást, mint látomásokat szemlél. A gyakorlat is theoria, de theoria asthenestastés, vagyis a legértéktelenebb theoria. Amivel az újplatonizmus a legtöbbet foglalkozik, az a megalé arcné, a nagy kezdet, ami "minden előtt" van és, amit Hen-nek, vagyis Egy-nek nevez. Ennek a Hen-nek néhány definíciója különösképpen rokon azzal, ami az arab fana cenrumában áll. De ha minden ok meg is van arra, hogy az ember a Hen és a kezdettelen között szorosabb kapcsolatat tételezzen fel, ez mégis lehetetlen, márcsak azért is, mert Plotinos és Proklos mindig az Egy-ről beszél, a szufi pedig mindig arról, ami az "előtt" van. Néhány meghatározás: "Az Egy túl van azon, hogy az ember felőle tudást vagy ismeretet szerezzen /ude gnósin, ude noésin/." "Az Egy fölötte áll minden kimondhatónak /kreitton tuton he lagonem on/." " Az Egy túl van a létezőn /epekeine usias/ és túl van az értelmen /epekeine nu/." Senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy ez itt csaknem fedi azt, hogy "a szufinak nincs állapota", - "a látás ezen a helyen megszűnik és a nemlátás az, amely a látást tanítja", - "az én helyem a nemhely, nyomom a nyomtalan." Massignon, akinek a muzulmán misztikáról és Hallads-ról szóló két kitűnő könyvét köszönhetjük, kis szótárt készített az arab és a hindu hagyományokban egymásnak megfelelő fogalmakról. A legfontosabb ilyen szavak az atman /nafs/, manas /qalb/, purusha /ruh/, sattva /nazar/, buddhi /manzur/, dhyana /nazir/, samadhi /tajrid, tafrid, jam/. Ezenkívül átvették a karmáról [?] és a samsaráról szóló tanítást és sok olyan gondolatot, amely nem szótárazható. India több yoga-módszert ismert, mint amilyen a Patanjali yoga-sutrájából származó karma, jnana és hatha yoga. Ilyen módszer a bakhti yoga is. A yoga extázistechnika. Tudjuk, hogy az extázis annyit jelent, mint "az előtt" lenni, vagy "azon túl" lenni, úgy lenni, hogy "az embernek nincs állapota", amikor "a nemlátás az, amely a látást tanítja". Ez az, amiről Plotinos írja, hogy "a látásnak egészen más neme, elragadtatás, leegyszerűsítés, átszellemülés". Amint a szufi mondja, hogy "minden pillanat újabb mennybemenetel." Az indiai shantabakhta /akiben az istenszerelem tüze ég/ azt mondja, hogy egyetlen érzésünket sem szabad elnyomni, sőt, ellenkezőleg, fokozni kell azt, és fölfelé irányítani. "Az élet egyetlen nagy értéke az Isten iránt érzett szeretet." "Az ember minden ereje, képessége, tudása, tehetsége, ösztöne abból fakad, hogy Istent keresi." Minden szellemi és lelki mozdulat első oka az istenkeresés. Ez az ekayana, vagyis az egyetlen út. Minden tudomány és filozófia és művészet és minden nyelv és zene istenkeresés. Csak, ha az ember ezen az úton jár érti meg , hogy "minden létező szent, mert minden Istené." Vagy, ahogy a szufi mondja: "Sohasem láttam semmit Istenen kívül." " Mindent neked akarok ajándékozni és nem kívánok érte semmit." "Örömmel fogadom a szegénységet és az ínséget, mert Istentől jön, a betegséget és a nyomorúságot, mert Istentől jön, a szenvedést és a halált, mert Istentől jön." Ez a bakhti. Ez a szufi. Ez az önfeledt elszántság és önkívület és önmegtagadás. A hagyomány a beavatásnak két útját ismeri, a nagy és a kis utat. Ez a buddhista mahayana és hinayana. Görögországban ez az esoterikusok és az exoterikusok útja. Az araboknál a tariqah és a shariyah. A kis út a szociális életbe avat, megmondja mi a tisztesség, az igazmondás, a türelem, a humánum, az értelem, a józanság, a becsület. A nagy utat úgy is lehet hívni, hogy a divináció. A Bhagavad-gíta az ősök útjával szemben úgy hívja, hogy az istenek útja. A szufi ilyen tariqah, ilyen nagy út, amelynek legmagasabb eredménye, célja és logosa: "ama hoa", vagyis "én az vagyok". Indiában: "ez vagy te", tat vam asi. Más megfogalmazásban: "ana l' haq", "én vagyok a tudás, az igazság, a bölcsesség". Indiában: "én Brahma vagyok", "aham, brahma asmi". A kis út a szentírást szószerint értelmezi és azt mondja, hogy a külső értelmen kívül semmi más nem engedthető meg /zahir/. A nagy út azt tanítja, hogy a kinyilatkoztatás valódi értelme a az emberi lelket az üdv fokára emeli /batin/. Ez utóbbit azonban mindenkinek magának kell megkeresnie. Akik a kis úton járnak a történelemben elmerülnek. A nagy út még sohasem vált időszerűtlenné. A héberektől vették az alapállást, a görögöktől a metafizikai fogalmakat, a hinduktól az ekstazis-technikát, ennek ellenére aki szufit olvas, úgy érzi, hogy abban a pillanatban önmagától, egyetlen egyszer, most és megismételhetetlenül fakadt emberi szívben. A keresztes háborúk után úgyszólván teljesen arab hatás alatt egész Európában elterjedt az olyan gondolkodás, mint Al Ghazalié, aki azt mondja, hogy a merő dialektika észpazarlás, amelynek a vallásos élet bensőségére és tisztaságára semmiféle hatása sincs, sőt akadályozza azt, - ilyesmire csak azoknak van szükségük, akik a lényegtelent a lényegestől nem tudják megkülönböztetni, - a merő törvénymagyarázat /fika/ az utat az üdvhöz nem mutatja meg. Akik Európában az olyan gondolatokra, mint Al Gazalié érzékenyek voltak, mint a skolasztika, a megdermedt kis út ellen kerestek érveket. Az arab hatás elkeveredett a Spanyolországból átszivárgó qabbalisztikus hagyománnyal, az eddig még fel nem derített úton beszivárgó, de valószínűleg szintén az arabok révén átkerült alchímiával és Dionysios Areopagita soha egy pillanatra sem szűnő hatásával. Európa, amilyen teljességgel assszimilálni tudta a reneszánsz alatt és után a klasszikus görög és római gondolkodást és rejtve ugyan, de az alchímiát /hiszen köztudomású, hogy a skolasztika nagymestere is írt egy sereg alchímista értekezést/, olyan kevéssé dolgozta fel a qabbalah-t, de még ennél is kevésbé a szufit. Néhány szekta, néhány magában álló misztikus, mint Eckehardt, Tauler, Kempis, vagy később Molinos és rajta keresztül Keresztes Szent János és Loyola művén az, akinek van ilyesmire érzéke, a szufi távoli zenéjét meghallja. Milyen elképzelhetetlenül szegény az a világ, amely nem egyéb, mint önkínzó erőfeszítés a rangért, a vagyonért, a gyönyörökért és a mindent letipró hatalomért, amelyből a szeretet ekstazisának az a foka, amiről a szufi beszél, hiányzik. "Tudom, hogy egy vagyok veled, elválhatatlanul egy, de el akarok válni tőled, hogy szerelmem gyönyörét élvezhessem." Suradnik:Dubaduba/dervis 1493 4199 2006-02-09T23:06:34Z 193.225.194.254 M. dervis A s z u f i ú t „Keressétek az Isten országát!” „Isten országa tibennetek van.” „Kérjétek és megadatik nektek; keressétek és megtaláljátok; zörgessetek és megnyittatik nektek.” ''Hanem mi módon kérjük, hogyan keressük, miként zörgessünk?'' 1 A mai kultúra legnagyobbrészt altatás, feledékennyé tevés, ''múlatás'' és ''szétszórás''. Közömbössé és feledékennyé kábítottak bennünket a lélek aneszteziológusai. Szívünket a folytonos alvás elzsibbasztotta. Van szemünk, de nem látunk, van fülünk, de nem hallunk. 2 Szíve választottjának ajtajához járul a férfi, és kopogtat. Megkérdi egy hang: – Ki az? – Én – feleli a férfi. A hang válaszol: – Itt nincs hely ''én'' és ''te ''számára! – Az ajtó zárva marad. Esztendőnyi magány és megpróbáltatás múltán a férfi visszatér, és megint bezörget. Megkérdi a belső hang: – Ki az? – Te – válaszol a férfi. Az ajtó kitárul előtte. 3 Sok ezer évvel ezelőtt valami elromlott ezen a bolygón. Az ember elveszítet- te azt a képességét, hogy alacsony állapotából oda emelkedjék, ami ki van jelölve számára. Minden korban jelentek meg férfiak és nők, hogy emlékeztessék az embert magasztos küldetésére. Ezek az „emlékeztetők” üldözéseket és vértanúságot is vállalva intéseket adtak, módszereket kínáltak: szabadítsátok ki magatokat bukott állapototokból, és induljatok újra felfelé! Számos nyelven prófétaként ismeretesek. Jézus is közéjük tartozott; a szufik mestereik közt tisztelik őt. 4 Ha minden emberi erőfeszítés folyton félresiklik (jobban mondva hibás, mert csoportba rendezés, „szisztematizálás” az alapelve), akkor aki valóban szívén vi-seli önmagának és egész nemének boldogulását, arra fog törekedni, hogy megtalálja a legjobb módszert, melynek révén kapcsolatba kerülhet mindazzal, ami ténylegesen elősegíti a valódi progresszív és szabad ember megszületését. 5 „Esztendőnyi” úton-levés a keresőt elviszi (azazhogy ''vissza'') a ''Szív világosságá''ba. Sokan eljutnak valamilyen derengésig, s megrekednek. A többség látszatok foglya marad, és lelke áthatolhatatlan sötétjéből tapodtat sem mozdul – se té, se tova. 6 A szufizmust két gyakorlati cél foglalkoztatja: egyrészt meg akarja mutatni az embernek, kicsoda is valójában – honnan jövünk, mi végre vagyunk a világon, és mi a tennivalónk benne –, másrészt pedig abban igyekszik segítségünkre lenni, hogy megvalósíthassuk legigazibb lényünket, azt, ami bennünk állandó. Szufik alkottak glóbuszunk legjelentősebb irodalmi és filozófiai művei közül jónéhányat; meséket, példabeszédeket, verseket (''Ezeregyéjszaka,'' Naszrudin; Averroës; Saadi, Rűmî, Dzsami, Al-Ghazalî, Háfiz, Omar Khayyam; Keresztes Szent János, Assisi Szent Ferenc, Roger Bacon; Chaucer ''Canterbury meséi''nek, az ''Isteni színjáték''nak, Cervantes'' Don Quijoté''jának, Tell Vilmos legendájának, a ''Robinson Crusoe''-nak, Andersen ''Rút kiskacsá''jának szufi a forrása; Goethében erős szufi hatások munkáltak; Jung archetípus-elméletét először Ibn 'Arabî fogalmazta meg; a szufi ''baraká''ban De Gaulle is részesült). ''A hivatásos szóművészekkel ellentétben a szufik ezt a munkát tevékenységük részének, nem pedig céljának tekintik''. 7 Az emberiség a szufik szerint végtelenül tökéletesbíthető. A lét egészére va-ló ráhangolódás által következik be a tökéletesség. Találkozik a fizikai és a szel-lemi lét, de csupán akkor, ha teljes az egyensúly közöttük. A világból való visz-szavonulást hirdető rendszerek kiegyensúlyozatlanok. 8 „Ha az átlagember tudni szeretné, hogyan is gondolkodnak a szufik, jobbára szakkönyvekben keres eligazítást. Fellapozza egy enciklopédiában a ''Szufi'' cím-szót, vagy pedig olyan könyvekhez folyamodik, amelyeket különféle tudósok, a vallás és a miszticizmus szakértői írtak. Ha így jár el, az »elefánt a sötétben«-mentalitás csodás példáival találkozhat” – írja Idries Shah ''A szufik'' c. könyv 41. lapján. 9 A szufi irodalom nem tudákosoknak és orientalistáknak íródott, és még csak nem is a mai kor asszonyai-férfiai számára. A szufik könyvei hiányos dokumen-tumok. Csak meghatározott pillanatokban szabad olvasni őket, olykor bizonyos mozdulatok vagy hangok kíséretében, mert enélkül jelentésük töredékes marad – márpedig ez a helyzet számos beavató szöveggel kapcsolatban, melyeket a „kívülálló” megfigyelők betű szerint szoktak értelmezni. Mintha úgy becsülnénk meg, mire való az alma, hogy megnyalogatjuk, konstatáljuk kellemes illatát, és ügyet sem vetünk táplálkozási értékére! 10 A mi ''általánosnak ''hitt „műveltségünkben” meglehetősen parányi rekesz jut a szufizmusnak (pedáns, az eredeti ejtést imitáló vallástörténészek sz''ú''fizmust írnak és mondanak) – a „mohamedán miszticizmus” címke alatt. Hogy valójában olyan ősi – példának okáért az alkimisták, a szabadkőművesség, a rózsakeresztesek eredeti mintáját is adó – szellemi közösségről van szó, amelynek napjainkban jó 50 millió munkása van szerte a világban (a szufizmust ők'' Taszawwuf''nak mondják, és az összes vallási és bölcseleti rendszer mélyén munkáló titkos hagyománynak ismerik), s hogy céljaik, tevékenységeik mennyire egyetemesek, arról nagyon kevesen tudnak. (A „szabadkőművesség” kifejezés eredetileg az ''újjászületés'' metaforája volt, és a szellemi ember újjáépítését jelentette romos állapotából.) 11 Tudósok – elsősorban nyugatiak – nemzedékei töltötték életüket a szufi iro-dalom, a dervisrendek, az „ősi szellemi szabadkőművesség”, „az igazi valóságra való ráhangolódás” iskolájának tanulmányozásával és értékelésével. Gyakran szűrtek le zavaros vagy felületes, olykor hajmeresztő következtetéseket, még-pedig több okból: például mert minden egyes állítólagos szakértő külön kis terü-letet hasít és sajátít ki magának, abban „specializálódik”, s aztán kutatási területét hűbéri jószágaként kezeli, amit a többi hasonszőrű hűbérúr is tiszteletben tart, feltéve persze, hogy saját vadászmezői sértetlenek maradnak. Összehasonlító kutatás nagyon kevés folyt; ezen a területen a magyar Goldziher Ignác páratlan érdemeket szerzett (bár ő is „beleesett a történelmi gondolkodás csapdájába”, a külsőleges módszerekkel szerzett tudás őt is megakadályozta a belső igazság elérésében. A szufizmust „iszlámszerte elterjedt teozófiai irányzatként” írta le, és a dolog belső lényegének inspirált megtapasztalása híján ilyen balvélekedéseket terjesztett: „A szúfizmus adeptusai nyugaton kezdettől fogva a legújabb korig a legközönségesebb kuruzslás és bűvészet fokán állanak, és elméleti spekulációkkal nemigen törődnek.” Ibn 'Arabîról, korának mágneséről, a Doctor Maximusról képtelen rágalmakat adott tovább – mégpedig kritika nélkül: „Spanyolországban a ''szúfik'' egyik legfeltűnőbb képviselője a 12. században, nem annyira misztikus, mint spiritista, és a spanyol arabok könnyűhitűségét és babonáját önző célokra felhasználó iparlovag.” Másutt viszont megemlékezik a „nagy arab, perzsa és török nyelven írott [szufi] prózai és költészeti irodalomról, melynél hathatósabban sehol nem találjuk a szabad lélek tiltakozását a száraz formalizmus ellen.”). Aki például Rűmîra szakosodott, annak szemében a szufizmus mindössze szeretetvallás; a Háfiz-szakértő meggyőződéssel állítja, hogy a sirazi bölcs egyáltalán nem is volt szufi. Olyan is akad, aki – Saadira hivatkozva – pusztán moralistákként írja le a szufikat. Aki meg netán üvöltő-táncoló dervi-seket látott valaha, az hanyag önkényességgel sámánokhoz és primitív törzsek mágusaihoz hasonlítgatja őket. 12 „... nem szűnik a zavarodottság amiatt, hogy olyasvalamit próbálnak külső-leges módszerekkel tanulmányozni, aminek belső változás a lényege...” 13 A szufizmus olyan gondolkodásmód, melyet 'Attar és követői (beleértve Rűmît, 'Attar tanítványát is) vallási köntösbe öltöztettek. A növekedés érdekli, valamint az emberiség szerves fejlődése. Beteljesítése a sötétség utáni hajnalhasadáshoz kapcsolódik, a kenyér megszegéséhez böjt után, intenzív testi és szellemi tevékenységhez, amely nincs előre megfontolva, hiszen válaszként születik intuitív késztetésekre. A szufik a közkeletű félreértéssel szemben nem valamely muszlim szektának a tagjai, hiszen valamennyi vallásban otthon vannak. A szufizmus hosszú ideig az iszlám védőszárnya alatt tartózkodott; Mohamed kijelentette: „Aki a szufik szavának hallatán nem mond ''ámen''t, az Isten előtt nemtörődömnek számít.” (A ''szufi'' tulajdonképpen gúnynév; jelentése: ‘teveszőrruhás’. Vö. „Jánosnak pedig öltözete vala teveszőrből, és az ő derekának övedzője bőrből tsináltatott; és eszik vala sáskákat és erdei mézet.”) 14 Naszrudin elmegy a gazdag emberhez, és pénzt kér tőle. – Mire kell neked a pénz? – kérdi a gazdag. – Venni akarok egy... elefántot! – De ha nincs pénzed, hogyan gondoskodsz az elefántról? – ''Pénzt'' kérni jöttem, nem tanácsot! – csat-tan fel Naszrudin. 15 „Olyanokkal – mondja egy dervis –, akik egyetemi filozófián nevelkedtek, vagy a vallásnak csupán rituális vonatkozásait ismerik, roppant nehéz közölni, hogy a szufik ''tudják'', miként kell cselekedni, s hogy cselekvésük közben ''funkciót'' töltenek be, ami beíródik a világgal kapcsolatos isteni tervbe.” 16 A szufizmus – az egyéni ténykedéssel szemben – pontosan ez az átfogó, egyetemes léptékű cselekedni ''tudás''; s ha a szufik „misztikusok”, akkor éppenséggel azok a funkciók különböztetik meg őket minden más misztikustól, amelyeket – saját személyükön messze túllépve – ellátnak. „Az összes többi misztikus mintha formalizált, »professzionista« módon viszonyulna saját elhivatásához: mintha ki volnának rá képezve. A szufi viszont szufi – és ezenkívül az égadta világon minden más is, aminek éppen lennie kell... Istennek ezekben az embereiben soha nincs semmi feszélyező... Nem élnek sajátos életmód szerint, s az, hogy ők szufik, ezzel tökéletesen összeegyeztethető” – írja ''Dervisek között'' c. könyvében az angol Michael Burke, aki néhány keleti nyelvvel felvértezve, belső késztetés szólítására a szufi tanítás nyomába szegődött. Olyan ismereteket gyűjtött ázsiai és észak-afrikai közösségekben, amelyek Nyugaton semmilyen rögzített formában nem lelhetők fel. Tevekaravánnal vágott keresztül a tunéziai sivatagon; Isztambulban járt, elzarándokolt az egyik legnagyobb szufi mester, Djalal al-Dîn Rűmî sírjához. Indiában Kallander-dervisekkel találkozott. A kolostorok, amelyeknek lakója le-hetett, még az ősi tudást ápolják, abba avatják be a tanítványokat – hogy aztán ki-ki elszéledjen a világban, és dolgozzon a szufi „művön”. Útjának további állomásai Afganisztán, Pakisztán, Perzsia, Damaszkusz, Kairó, Bagdad, Basra és Bombay voltak, végezetül a világtól elzárt, szinte megközelíthetetlen Kafirisztán, ahol szufi települések vannak. Zarándokútja során találkozott a szufik jelenkori világi vezetőjével, „A Korszak Világosságával”, Idries Shah Sayeddel, akinek főleg angolul publikált könyvei nagyon sok ember szemét nyitották rá a szufi út igazságára. 17 „Utaztam és éltem Ázsia, Európa, Afrika és India szufijai között. Miközben megosztották velem életüket és eszméiket, és tagjává lehettem testvéri közösségeiknek, olyan emberekre leltem, akik ugyanúgy aggódnak az emberi nem jövőjéért, akárcsak én. Köztük és mindazok közt, akik folyvást ilyesmiről papolnak a tömegmédiában, az a különbség, hogy a szufik csakugyan ebben a szellemben élnek és működnek” – írja Burke. 18 „Szavak segítségével nem tudja közvetíteni... De azért próbálkozik. Író akar lenni. Ha letesz majd erről a szándékáról, szufi lesz belőle. Azt hiszem, jó szufi lesz belőle” – mondja a ''Dervisek között ''szerzőjéről a Sayed*. „Most még csak készülődik. De addig nem tud ''barakát'' (áldást) osztani, és nem tud igaz követ-keztetésekre jutni, amíg el nem feledi a szavakat, ugyanúgy, ahogy a betűket is elfelejtjük, midőn elolvasunk egy szót.” Ami Burke szavainak segítségével köz-vetítődik, az a borzongásokat, „benyomásokat”, információt, szórakozást, emó-ciókat, „kultúrát” fogyasztó publikumnak nem mindennapi szenzáció lehet ugyan, azonban: „aki a dologhoz szenzációértéke miatt vonzódik, igencsak éretlen még a megvilágosodásra”. ''*Sayed: 'herceg', 'nagyúr'; Mohamed leszármazottainak megszólítása..'' 19 A magyar nyelvű írásban a jelen kompiláció talán ösvénytiprás, bevezető munka és táplálék lehet mindazok számára, akik fogékonyak az efféle táplálék-ra, s a visszatalálás reményében keresik ''a Szív világosságát;'' akiket zarándokútra szólít a belső hívás, a szufi hangra adott rezonancia – noha a szufi ''tudás''ba semmilyen írásmű nem avathat be, csupáncsak utalhat rá. A szufizmus bevezetését előkészítő klíma megteremtése: ez az írás többre nem vállalkozhat (de kevesebbre sem). (A szufizmusról szóló irodalmat szufi praxisnak kell összhangzó egésszé kerekítenie.) 20 ''A szufik ''című könyvével Idries Shah 1964-ben forradalmat kavaró követ do-bott az egyetemi és akadémiai „orientalisztika” évszázados állóvizébe. Nyomában óriási ''furor academicus'' támadt. Az érintett szaktekintélyek – komoly tudomá-nyos pozíciók hűbérurai – közül számosan „magukra vették az inget”, s mert (mintha Nesszus-ing volna) kényelmetlennek találták, ezért a tömegkommunikációban bértollnokaik által terjesztett rágalmakkal próbálták lejáratni ''A szufik'' szerzőjét és közléseit („nem annyira misztikus, mint spiritista, és az emberek könnyűhitűségét önző célokra felhasználó iparlovag...”). A nyugati féltekén ez a legelső hiteles és felelős mű minden idők legnagyobb szabású vállalkozásáról – a szufi tanításról, arról a hatásról, amit a szufizmus négyezer éve kifejtett és kifejt a keleti és a nyugati kultúrára. A könyv feltárja, hogy annak az irodalomnak nagy része, amivel az említett „orientalisztikai” szakértők foglalkoznak, meghatározott kornak és helynek, speciális közönséghez szólt. Példák tömkelegén mutatja be, hogy e tudósok kezén elsikkad a „kódolt” (beavató jellegű) anyagok értelme, sőt hogy klasszikus arab és perzsa szufik világosan megfogalmazott passzusait is félreértik. Egybegyűjtve keleti és nyugati kutatási eredményeket, adatok sokaságával bizonyítja, hogy a szufik sokkal lényegesebb és koncentráltabb szerepet játszottak a Nyugat történetében, mint általában hisszük, mégpedig már jóval azelőtt is, hogy kialakult az „orientalisztika” nevű tudományág – tehát legalább a 10. század óta, midőn a mohamedán Spanyolország kulturális sarkpontként szolgált számos keresztény tudós számára. Chaucer és Shakespeare – hogy csupán két nevet említsünk – szufi meséket használt fel. Zsidó és keresztény tudósok originális művének tartott számos könyvről deríti ki a kutatás, hogy szufi eredetijük volt, vagy onnan merítették ihletüket. 21 – Molla*, foglald egyetlen szóba a végzet lényegét! – Képzelmek. – Hogy- hogy képzelmek? – Azt képzeled, hogy a dolgok jóra fordulnak, de nem fordul-nak jóra: ezt balszerencsének mondod. Azt képzeled, hogy a dolgok balul ütnek ki, ám nem ütnek ki balul: ezt szerencsének nevezed. Némely dologról azt képzeled, hogy bekövetkezik vagy nem következik be, ámde hiányzik belőled az intuíció, és nem tudod, mi fog történni: azt képzeled hát, hogy a jövő kifür-készhetetlen. Ha rajtavesztesz, a „végzetet” gáncsolod. ''* Molla vagy mulla: 'tisztelendő', 'mester'.'' 22 Kevés orientalistát nem kapott el az említett ''furor academicus''. E kevesek közé tartozott a magyar Germanus Gyula professzor: ő pontosan ismerte a szufik valódi jelentőségét, hiszen maga is közéjük tartozott; Abdul Karim (a Kegyes Isten Szolgája) néven zarándokolt el Mekkába. Úgy mondják, a szufi hierarchián belül – amit természetes módon alakít ki a képességek, a belső megvilágosodottság foka – egy időben planétánk négy égtájának „oszlopai” között ő töltötte be ''A Dél Támasza ''funkciót. 23 A legutóbbi időkig tehát nagyon sokan azt képzelték, hogy a szufizmus mindössze az orientalisztika, a valláskutatás vagy az okkultizmus egyik témája. Shah-nak kellett eljönnie és bizonyítania, hogy a szufi eszmék hány, de hány területet termékenyítettek meg – pl. a pszichológiát, az orvostudományt, a művészeteket, a nyugati vallásbölcseletet; az egész európai gondolkodást. 24 A szufi nem a ''hit'', hanem a ''tudás'', a belső látomáson alapuló bizonyosság esszenciális embere. Idries Shah (teljes nevén Nawab-Zaba Sayed Idries Shah el-Hashimi) ilyen esszenciális ember volt. Korunk szufi tanítómestere 1924-ben született Indiában, skót anyától és afgán uralkodói családból származó apától. Musza al-Kazim imámon keresztül Mohamed próféta egyenesági leszármazottja. Brit állampolgárként Angliában élt; 1996-ban halt meg Londonban. Akadémiáknak, kutatóintézeteknek, jótékonysági intézményeknek volt a tagja; a Római Klub egyik alapítója, kormányok, államfők és uralkodók tanácsadója, a londoni Kulturális Kutatóintézet igazgatója. A szufi mű szolgálatában oly felmérhetetlen súlyú és mennyiségű munkát végzett el, mintha nem egy, hanem tucatnyi élete lett volna. Számos publikációja révén, melyek tizenkét nyelven, 15 millió példányban keltek el, korunk legismertebb szufija. ''A szufik'' c. könyve gondolkodásunkban gigantikus űrt nyit – és tölt is be egyúttal. Példátlanul gazdag anyagot dolgoz fel – a szórva-elhintés módszerével. Robert Graves szerint (mert ő is szufi volt; a Sayedet ő bátorította a könyv meg-írására) Shah műve nem értelmiségieknek és „más ortodox észjárásúaknak” szól; sokkal inkább azoknak való, akik azonnal megérzik saját érintettségüket. Ilyenek bárhol, minden rendben és rangban akadnak. A „született” szufi éppoly gyakori nyugaton, mint keleten. Kívülről nézve lehet tábornok, földműves, kereskedő, ügyvéd, tanító, háziasszony, bármi. A világ''ban'', de nem a világ''ból'' lenni: ez a szufi jeligéje. Mentesnek maradni mindenféle becsvágytól, intellektuális gőgtől, a szokásoknak való behódolástól vagy a magasabb polcon lévők iránti kritikátlan tisztelettől – ez a szufi ideál (írja Robert Graves). 25 Olyan tanításról van tehát szó – a tudás gondozása, gyarapítása, átadása, mű-ködtetése, az emberiség tudatos fejlődése –, amelynek döntő szerepe lehet, ''döntő szerepe van ''az emberi nem történetében. 26 A szufizmus magját Ádám idejében vetették – Noé korában csírázott ki – Ábrahám idején hajtott rügyet – Mózes korában indult fejlődésnek – Jézus idejében ért be – Mohamed napjaiban termett tiszta bort. 27 A misztérium és a színes Kelet varázsa évszázadokig elhomályosította a nyu-gati elme előtt, hogy az emberi fejlődés itt a cél, nem pedig a díszes kellékek. 28 Naszrudin nadrágot akar venni, elmegy hát egy ruhakereskedőhöz. De aztán mást gondol, mert megtetszik neki egy kabát, ami épp annyiba kerül, mint a nadrág. Fogja a kabátot, és távozni készül. – Ohó, hiszen nem is fizettél! – tiltakozik a boltos. – Itt hagyom neked a nadrágot, éppen annyit ér, mint a kabát! – De a nadrágért sem fizettél!... – Persze, hogy nem! Csak nem fizetek olyasmiért, amit meg se vettem! 29 Yahya (9. század): „Az aszkéták lemondanak erről a világról, ám a szufik le-mondanak a másvilág várásáról is. Az aszkéták a paradicsom gyönyöreire törek-szenek, de a szufitól még a paradicsom is idegen.” 30 Rűmî: „Aki nem kóstolta, nem ismerheti.” 31 Jan Fishan: „Mindennapos és az emberre felettébb jellemző a kegyetlenség és rombolásvágy mindazzal szemben, ami létfontosságú a számára. Igen valószínű, hogy gonosznak tartja a szufikat, hiszen szinte mindig a saját érdekei ellen cselekszik.” 32 A szufi a megvalósult, „illuminált” misztikus. Ő nemcsak elérkezik Isten megismeréséhez, hanem ebből következően meghatározott rendeltetés betöltését vállalja magára a világban. Ismeri a Valóságot, és ez az ismerete állandó, tehát az általa betöltött funkciók is állandóak. 33 Egy török katonatiszt válasza a kérdésre: miként maradhatott fenn egy olyan életforma, amit a szakkönyvek szinte egybehangzóan a középkor termékeként írnak le? „Nevetett. – A középkorról semmit se tudok, azt viszont tudom, hogy Koreában a ''Tarika'' (Helyes Út) nélkül nem maradhattunk volna életben. Nem-csak péntekenként, hanem naponta voltak összejöveteleink a férfiak között*. Egymás mellett feküdtünk a lövészárokban, és vártuk az üvöltő kínai hordák támadását, közben történeteket meséltünk az emberiség tökéletesíthetőségéről. Az emberi faj hivatásáról beszéltünk, nagylelkűségről, szeretetről és emelke-dettségről. Énszerintem ez a szufi út...” (Auschwitzot, Recsket, mindenféle Gu-lágot megjártak is számoltak be ilyesmiről. „Ha bomlott, gonosz a társadalom, ez valósággal trágyája a lélek épülésének” – írja Bahrâm Elâhi. ''* Muszlimoknál péntek az ima és ájtatosság, az „általános összejövetel” napja.'' 34 A pszichológus, a pszichiáter (valamint a közgazdász, a politikus, a mű-vész, a pap) manapság elsősorban azzal foglalkozik, amit a szufik az ember „ha-mis személyiségének” mondanak: vagyis az emberben működő felszíni/felszínes – ámbár szükséges – értelmi-érzelmi rendszerrel. A szufi az emberi lény mélyszemélyiségével próbál kapcsolatba kerülni, azt igyekszik megvilágosítani. 35 A király, mivelhogy szerfelett élvezi a molla társaságát, egyszer Naszru-dint medvevadászatra hívja meg. Veszedelmes állat a medve, a mollának rög-vest inába száll a bátorsága – ám kibújnia a meghívás alól sehogyan sem lehet-séges. Mikor visszatér a falujába, megkérdezik tőle: – Aztán milyen volt a medve-vadászat? – Csuda jó! – Hány medvét terítettél le? – Sehányat. – Hányat vettél üldözőbe? – Sehányat. – Hányat láttál? – Sehányat! – Akkor meg miért mondod, hogy csuda jó volt a vadászat? – Ha az ember medvére vadászik, a ''sehány'' is éppen elég! '' '' 36 Ami a lelki zavarok gyógyítását illeti, lehetetlen megkísérelnünk merő egyen- súly-helyreállítást – dinamikus előremozgás nélkül. A pszichológus (vagy „pszi-choterapeuta”) megpróbálja sima forgásra bírni a görbült kereket. A szufi azért próbálja a kereket mozgásba hozni, hogy az kocsit bírjon hajtani. 37 Idries Shah: „Ha az élet hétköznapi konvencióival kapcsolatos magatartást alaposan latra vetjük, az emberiség legbenső késztetései többé nem freudi szük-ségnek látszanak, hanem természetes eszközöknek, melyek együtt születnek a lélekkel, hogy képessé tegyék az igazság elérésére. Rűmî tanítása szerint az em-berek nem igazán tudják, mit akarnak. Belső késztetésük ezernyi vágyban fejeződik ki, s mindegyikről azt hiszik, szükségnek felel meg. Ám a tapasztalat azt mutatja, hogy nem ezek az igazi vágyaik. Mert ha elérik céljaikat, a késztetés nem csillapul. Rűmî olyasvalakinek tekintette volna Freudot, akit a nagy késztetés egyik másodlagos manifesztációja tartott megszállva; nem pedig olyasvalakinek, aki felfedezte a késztetés alapját.” 38 Sok tudós semmi jelét sem adja, hogy számot vetne azzal: az ő tudományán túl is léteznek dolgok. Amíg megmaradnak ebben a hitükben, megfosztódnak a korlátaikon túlra tekintés lehetőségétől. Márpedig elengedhetetlenül fontos, hogy pillantásunkat saját horizontunkon túlra vessük, bármilyen területen dolgozunk is. 39 Nizami: „Magadban semmire sem jutsz: keresd meg Barátodat! Ha meg-ízlelhetnéd ízetlenséged egyetlen izinkjét, elszörnyednél.” 40 Hakim Sanai: „Amíg töredékes vagy, és hiányzik belőled a bizonyosság – mit számít, hogy milyen döntéseket hozol?” 41 Saadi: „A tenger mélyén végtelen gazdagság. De ha biztonság kell, ott a part.” (Saadiról mondják, hogy ''minden szavának hetvenkét értelme van.'' A szufi tapasztalásban egyszerre tárul fel a szavak sokszoros értelme. A köznapi gondolkodás konokul ellenáll az egyidejű sokértelműségnek.) 42 Átmegy a mollához a szomszédja, hogy kölcsönkérje a ruhaszárító kötelet. – Sajnálom! – mondja Naszrudin. – Nekem is szükségem van rá: lisztet szárítok rajta! – Dehát kötélen hogy a manóba szárítasz lisztet? – Jóval könnyebb, mint hinnéd, ha nincs kedved kölcsönadni! 43 Nizami: „Aki az úton elalszik, annak elvész vagy a kalapja, vagy a feje.” 44 Hakim Sanai: „Ha megérkezel a tengerhez, nem beszélsz a mellékfolyókról.” 45 A ''szív emberei,'' a ''belső emberek'' számára a rossz csupán nemlétként »léte-zik«. Maga a lét, ha tökéletesen elérjük, eltávolítja a tagadás, az úgynevezett rossz lehetőségét. 46 A Fény Fátyla, tehát az önelégültség emelte korlát, veszélyesebb, mint a Sö-tétség Fátyla, amit bűnök elkövetése hoz létre a lélekben. A megértés csak szeretet útján következhet be, nem pedig intézményes módszerekkel való nevelés által. 47 A szufizmus olyasvalami, ami megtörténik az emberrel, nem pedig olyasmi, amit megkap. 48 Rűmî: „Mikor hagytok fel a vödör imádatával és szeretetével? Mikor kezditek el a víz keresését?” 49 Naszrudin behatol egy ismeretlen konyhakertbe, és ami csak a keze ügyébe akad, mindent begyömöszöl az iszákjába. Váratlanul előkerül a kertész: – Mit csinálsz te itt? – Idesodort egy pokoli szélroham! – És a zöldségek, amiket kiszaggattál? – Abba kapaszkodtam, amibe csak tudtam, hogy el ne fújjon a forgószél! – És mit keres a zöldség az iszákodban? – Éppen ezt akartam volna magam is megtudni, amikor megzavartál! 50 Minden szufit egy finom erő, a ''baraka'' (áldás) fűz a többiekhez. 51 Tanulj! Ne kritizálj! Ne higgy! Sajátítsd el a kellő attitűdöt ama nagy és titkos dolgok iránt, melyeket Tanításnak nevezünk! 52 Megtehetem, hogy fogok egy zsák rothadt almát, és kijelentem, hogy ezeknek az almáknak igazságot kell szolgáltatni. Ha viszont azt mondom, hogy mivel almának teremtődtek, ettől már joguk is van ízletes almalévé lenniük, akkor nem vagyok összhangban a valósággal. 53 „A történelmet csak meghatározott kérdések megvilágítására használjuk, nem pedig arra, hogy mozgalmat alkossunk.” 54 H. B. M. dervis: „A hétköznapi életben, amit a szufik a »nem-valós világnak« neveznek, mindnyájan tudattalanul is szerepeket játszunk: a »személyiség« mindenből hasznot próbál húzni. Viszont amikor a szufik öltenek fel egy-egy szerepet, ezt azért teszik, hogy meghatározott hatást érjenek el valamilyen magasabb cél érdekében.” 55 A nemek egyenlőek, és minden kapcsolat csak szereteten alapulhat. Egyetlen ember sem lehet felebarátja lelkének birtokosa. Kevés az időnk a szervezett vallások számára, mert nagyon is hajlamosak egyik embert a másik fölé helyezni. 56 Naszrudin fölkapaszkodik egy kerítés falán, és átrakja létráját a túloldalra. Ott terem hirtelen a kert gazdája: – Mit keresel te itt? – Öö... létrát árulok – vágja ki magát a mulla. – Ugyan már, te tökkelütött, kertben nem lehet létrát árulni! – Te vagy a tökkelütött! Hát nem tudod, hogy létrát bárhol lehet árulni? 57 A kereszténység, a judaizmus és más vallások eredeti imáit a tudatlanok mostanra úgy átszerkesztették, hogy a titkos tanítás forrásaiként immár használ-hatatlanok. A keresztények számára Jézus neve manapság mindössze jeladás ér-zelmek kiárasztására. Az ő nevében szeretnek, ahogy egykor az ő nevében gyil-koltak. A formalizálódott kereszténységben az emberek nem fejlődhetnek to-vább, mert elfelejtették Jézus üzenetének leginkább életbevágó részét. Fétisként tisztelik a megüresedett keresztet. 58 A neftai Arif sejk mondja: „A szufizmus a tej, a vallás a vaj, miután meg- köpülték. A tejet hiába kóstolod a vaj helyett. Mi a tejet isszuk. ... A mi tevé-kenységünk alapjai minden ember lelkében megtalálhatók. De csupán mi rend-szereztük, és mi tudjuk kiteljesíteni hatását az emberi lényre. A cél a Tökéletes Ember megteremtése. ... Olyasmit csinálunk, ami természetes, és ''az'' e''mberiség jövendő fejlődésére vonatkozó kutatás és praxis eredménye.''” 59 A szufizmus az emberiség múltja, jelene és jövője közti kapcsolat. A szere-teten át érthető meg és fejezhető ki; eszköze a lélek nemessége. Minden jó ember életében megnyilvánul, de elrejtőzik azok elől, akik elemezni próbálják. Az emberiség történetében mindig fent fog maradni, mert benn rejlik mindnyájunk mélyén, és csak arra vár, hogy felhasználjuk. A szeretet és a nagylelkűség sok egyebet is magában foglal, például a hűséget, az emelkedettséget és a szolgálatot. 60 Maaruf Karkhi: „Három jele van az igazi nagylelkűségnek: ellenállás nélkül is állhatatosnak maradnunk, dicsérnünk a nagylelkűség érzete nélkül, és adnunk, mielőtt kérnének.” 61 A merő teoretikus azt mondja: „kigondolom a dolgot”; a szufi viszont ezt: „Felkészítem magam a dolog befogadására, de nem élek a korlátozott, obstruktív gondolkozással, ezzel a gyermeteg eljárással.” 62 Az emberek hosszú diskurzusokat folytatnak – közmondásokban. De nem '' élik meg'' a közmondásokat. A közmondások és a közhelyszerű igazságok azért veszélyesek, mert vakságot és gondolatnélküliséget hoznak létre. Ha olyan elvre teszel szert, amiben mindenki egyetért, az önelégültség és a romlás küszöbére érkeztél. Senki nem ellenzi a „békét a világnak” elvét. Azt képzelik, ha hisznek benne, semmit sem kell tenniük érte. Hát persze, beszélnek róla, a témát unos-untalan a főcímek közt szerepeltetik. De nem alkalmazzák saját személyükre a béke lényegbeli jellemzőit. Úgy tekintenek a „békére”, hogy az csak emberek csoportjaira vonatkozik, magára az individuumra nem. Ezért is nem lehetséges igazi béke, csupán a tényleges harc szünetelése. A béke azonban több ennél. 63 Hét egymás után tanulmányozott Naszrudin-történetnek akkora a misztikus hatása, hogy az ember alkalmassá válhat tőle a megvilágosodásra. 64 Idries Shah mondja: „Nem csupán szolgálnak a szufik, hanem a földön egye-düliek abban, hogy a szolgálatot minimális kötelességüknek, nem pedig legvégső feladatuknak tekintik. A szolgálat lényegéhez tartozik, hogy túllépjünk azon a stádiumon, ahol viszonzást várunk cserébe.” 65 Rűmî: „A szufik könyve nem betűk sötétsége, hanem a tiszta szív fehérsége.” 66 Hamad ibn al-Jabri sejk a nyugati hagyomány leginkább megerősítésre méltó példáiról: „Az első a csoportszellem, ami képessé teszi az embert annak megér-tésére, mit jelent másokkal összhangban dolgozni. A másik nem maga a demok-rácia, hanem a rá való készülődés, ami képessé teszi az embert a demokrácia megbecsülésére, bár a demokrácia maga is csupán előjáték az ember valóságos egyenlőségének megértéséhez. A harmadik: mások tisztelete. Ezáltal válik lehetővé, hogy az ember tisztelje önmagát. Ám nem tisztelhetjük önmagunkat, csak ha másokat is tisztelünk. Nagy titok ez.” 67 „Az egész jóga – mondja egy Kallander-dervis – az öncsalás egy formája, és igen könnyű elsajátítani.” 68 Akik szufi módon nevelődnek, és azok is, akik életük későbbi szakaszában csatlakoznak a szufikhoz, minden vállalkozásukban jeleskednek. A jógán neve-lődöttek azonban legtöbbször csupán jógivá lesznek: a világ számára nem válnak kiválóbbá vagy értékesebbé. Akik azután csatlakoznak a jógához, hogy már meg-alapozták egzisztenciájukat a világban, nem lehetnek a jóga szószólói. 69 Ha a „köznép” érdemessé tenné magát, képessé válnék az ügyek irányítására, és nem csupán az ágyútöltelék vagy a szavazóbarom szerepét töltené be. Ez azonban nem könnyű. Könnyebb primitív szinten dolgozni, megszervezni egy-egy tömeggyűlést és tüntetni, mint önmagunkat megjobbítani. 70 – Jó, jó, elveszett a szamarad, molla, de azért még nem kéne nagyobb jajveszékelést csapnod, mint amikor meghalt az első feleséged! – Az ám, de emlékezz csak: amikor elveszítettem az asszonyt, az egész falu vigasztalt: „Majd keresünk neked másikat!” Most meg senki, de senki nem ajánlja föl, hogy pótolja a szamaramat! 71 A szufi „munka” (ön)tudata az egész közösségben rejlik. Vagyis a szufikra a maguk teljességében kell tekintenünk: olyan emberek közösségeként, akik vil-lanytelep módjára működnek, amely összegyűjti és kibocsátja az emberi fejlő-lődéshez szükséges különleges energiát. Ez a haladás evolúciós jellegű: egy ma-gasztosabb emberforma kifejlődéséhez vezet. Minden egyéb emberi vállalkozás eltörpül e mögött. Néha az egyéb vállalkozásokat (holott egyiket-másikat roppant nagyra szokás becsülni, például nemzeteket, kulturális csoportokat stb.) gyengíteni kell, mert olyan erőt hoznak létre, amely ellenséges a valódi emberi gyarapodással szemben. 72 „Ez hát a tanítómester titka. Ahol a meg nem újhodott férfi vagy nő könyvekben keresi a tanítást, ott az egyénekben lakozik, és ők »működtetik«, ahogy a szabadkőművesek mondanák. Ahol az intézmények azt képzelik, hogy ők megőrizhetik, ott lehetetlenség intézményesíteni. Ahol az emberek a tudás kizárólagos egyéni forrását keresik, ott szét van osztva az egész emberiség között. Akik ismerik a szétosztás mintázatát, ebben a vállalkozásban segédkeznek. A többiek, akárcsak a vakok, foszlányaival bíbelődnek. A tanítómester titka ez: megtanítja tanítványait arra, amit tud, és amire a tanítványoknak szükségük van. Aztán útbaigazítja őket, hogy tanuljanak önálló-an, vagy utazzanak el újabb tanítóhoz, mégpedig egy meghatározott, jól megértett cél érdekében. Az ilyen ember nagyon is különbözni fog ama ''mahatmák''tól, akiket vakon követ az emberiség, kétségbeesetten iparkodva »az összes igazságot egyetlen fedél alatt« találni meg, mintha csak holmi nagyáruházról volna szó. Az ilyen tanítómesternek tetemesen különböznie kell attól a misztikus tanító-tól, aki ragaszkodik tanítványainak állandó körülötte levéséhez, vagyis ahhoz, hogy mind tőle függjenek. Mentesnek kell lennie az 'én' összes maradékától. A szufi klasszikusok olvasásakor ráeszméltem, hogy ez az a »zászlóvivő és vezető«, akiről oly sok régi mester beszélt. Nem lehetett kétségem afelől, hogy Idries Shah ilyen ember” (írja Omar M. Burke). 73 Meghatározott számú embert, aki hasznos lehet e sorsdöntő vállalkozás szempontjából, képessé kell tenni, hogy tapasztalati úton belássa mindezek igazságát. A szufik éppen ezt teszik, midőn növelik híveik számát – ám nem a hiszékeny követőkét, hanem azokét, akik átlátják, ami történik, hasznosak lehetnek a szent feladat teljesítésében, és rájuk lehet bízni a tudást. Ők tudással kereskednek, nem pedig érvekkel. Aki vitatkozni akar velük, tanítványuknak alkalmatlan. A szufi tanítómesterek mindent elkövetnek, hogy elriasszák a tanítványokat. Senkit sem fogadnak el, aki „üres kézzel” érkezik, vagyis hiányzik belőle a legbenső misztérium, a „Szív világossága” iránti természetes érzék. A keleti kézikönyvek általában költői vagy vallásos fogalmi köntösbe vannak öltöztetve. A tanítás aktív része a mestertől származik, s neki éppen az a fő funkciója, hogy ''mesterként'' létezzen tanítványai között. A tanítvány elsősorban abból tanul, hogy megfigyeli, miként oldja meg mestere a köznapi élet problémáit. Kérdésekkel nem zaklathatja; bírálat és zokszó nélkül kell elfogadnia sok mindent, ami látszólag logikátlan, sőt badar, és csak később derül ki az értelme. A legfontosabb szufi paradoxonok komikus történetekben lépnek elénk, Naszrudin alakjához kapcsolódva, vagy pl. Ezópusz meséiben, akit a szufik egyik ősükként tisztelnek. 74 A szufi csak anyira lehet a másik ember hasznára, amennyire a másik elfo-gadja ezt a funkcióját. 75 Az intuitív megragadásban szűkölködők két fő erőt vetnek be azok ellen, akik viszont részesülnek benne. Az első a Hatalom Embereinek ereje: gyilkolnak, büntetnek és ártanak. A második a Tudomány Embereinek ereje: ők csalással, képmutatással és eretnekségekkel élnek. 76 Sayed szultán: „Hogyha imádkozol, és elégedett vagy, mert imádkoztál, akkor cselekedeted rosszabbá tett. Tehát abba kell hagynod az imádkozást, míg valódi alázatot nem tanulsz.” 77 Naszrudin dicsekszik a teaházban: – Én a sötétben is látok! – Ha csak-ugyan így van – kérdezik tőle –, hogy lehet, hogy lámpással jársz az utcán? – Csakis azért, hogy a többiek belém ne ütközzenek! 78 „Kiváltképp ezt tanultam meg: a szufi tanítási rendszer nem elsősorban mesék és történetek segítségével működik, ahogy Rűmî filozófiájának némely értője gondolja; vagy a költészet révén, ahogy Dzsami és Saadi rajongói hiszik; vagy »gyakorlatokkal«, ahogy azok képzelik, akik az úgynevezett »dervis-rendekben« ilyen technikáknak szentelik erőfeszítéseiket; netán – ahogy sokan állítják – testgyakorlatok és mentális tréning segítségével. Az igazi szufi mester eszközként szolgál: mihelyt »kifürkészte a szívedet«, nyomban tudja, miféle tanulni és cselekedni valóval lásson el. A Tanítás ösz-szes többi megközelítése elavult verzió. Shah soha nem mulasztja el fölhívni a figyelmet arra, hogy mozdulatok ismételgetése, a tánc vagy a zene gyakorlása, valamint a hajlam a tevékenységek vagy a tanítások szabványosítására az indoktrinátori megközelítésre jellemző, az idomáréra, aki kondicionál, holott az igazi szufi hagyomány mindig küzdött az egyoldalúságok ismétléssel történő sulykolása ellen. A szufi tudás ''bármilyen'' módszerrel átadható, és ezt mindig a körülmények szabják meg.” (Bashir dervis) 79 A szufizmus nem legszentségesebbként bálványozott egónk, a „kultúra” légiónyi indoktrinátora által kondicionált ''parancsoló én'' (e garázda majom) óhajait, hanem szunnyadó belső lényegünk elemi szükségleteit elégíti ki. Az ember nyitott szemmel alszik: a szufizmus az ébresztője. (A remete, a jógi, a szemlélődő: továbbalvók csupán.) 80 Manapság is dívik, hogy a dervisek szertartásosan visszautasítják a keresz-tet, e szavakat mondván: – Legyen a kereszt a tiétek, ám értelme a miénk! – (Övék a kereszt „veleje”, a formális kereszténynek csak a feszület jut.) 81 A haszonleső, „üdvösségre” és „öröklétre” spekuláló vallási viselkedés a ''nafs-i-ammara'', a parancsoló/kondicionált én hiúsága, végtelenbe pöffeszkedése, az örökkévalóság gyarmatosítása. Ez a másodlagos én a valódi tudást mindenkor esztelenül kapálózva hárítja el magától – ami érthető is, hiszen az igaz ismeret a ''nafs-i-ammará''t kioltaná. Râbi'a 'Adaviyeh, a szent szufinő mondta (és 'Attar je-gyezte föl'' A szentek emlékezeté''ben): „Istenem, ha a pokol félelme sarkall szolgálatodra, parancsold, hogy égessen meg tüze; ha pedig a reménység, hogy a paradicsomba jutok, tiltsd meg, hogy odakerüljek – de hogyha Teérted magadért szolgállak, ne vond meg tőlem orcádnak látását!” 82 A szufi feladata: olyanná szerveznie önmagát, hogy lehetővé váljék érzékelő és cselekvő szerveinek működése, folyamatosan és hatékonyan. A látnok és a mágus, megannyi keresztény misztikussal egyetemben, nem teljesen született újjá, vagy frissült meg a folyamatban. A jógi ugyan megváltozik, de működése ettől még nem válik értelmesebbé. A buddhista szemlélődő is elérheti, amire törekedett, azonban ez sem kapcsolódik a cselekvés értelmében felfogott, a közösségre tekintő hasznossághoz vagy dinamizmushoz. 83 Írók, színészek, „önmegvalósító” művészek – vagyis mindazok, akik a má-sodlagos énjükből élnek – úgyszólván ''hivatalból ''süketek a szufi hangra. 84 A szufi folyton elkerüli a történelmi gondolkodás csapdáját, amely nem téte-lez alapvető belső forrást a tudás számára, és kénytelen irodalmi és felszínes ihletés után kutatni. 85 A pap fejlődés eredménye. A közismert vallásokban, melyek az emberek szentimentális igényeit elégítik ki csupán, ilyen papok ritkán kerülköznek. 86 Lehet, hogy szufi a szomszédod; talán éppen takarítónő; lehet gazdag, lehet szegény... Teszi a dolgát, s oly észrevétlenül él a világban, mint a sivatag tevéje. 87 A módszeres tanulásnak vagy gyakorlásnak csak akkor van értelme, ha használni lehet, különben veszélyek származhatnak belőle. 88 Idries Shah: „Az emberiséget idomított állattá tették a nem-szufi rendszerek, és közben elhitették vele, hogy szabad és kreatív, megválaszthatja gondolatait és tetteit.” 89 Rűmî: ''A kutya titka'' Medzsun a kutyájával sétál. Karjába veszi és simogatja, ahogy kedvesét szokta cirógatni a szerelmes. Egy arra járó megszólítja: – Ó, Medzsun! Mit csinálsz, elment az eszed? Nem tudod, hogy a kutyának szennyes a szája? És legott a kutyák tökéletlenségeit kezdi ecsetelni. Medzsun így válaszol: – Te csak a formákat bálványozod! Ha látnád, amit én, tudnád, hogy ez a ku-tya Isten titka és Leila hajléka! 90 Arany János: ''Ghazel'' '' „Kérdjétek a kalyibától: nem lappang-e ott egy bölcs,'' '' Kit a nagyok pitvarától magához vont az erkölcs."'' '' Az megmondja: ott mély a víz, hol nem látni fenekét;'' '' A diónak külső héja zöld ugyan, de nem gyümölcs.'' '' A bolondot, ha bolondoz, neveti a sokaság:'' '' De ha okos nincs szavában, időt vele te ne tölts.'' '' Szomorúnak lenni mindig nem tanácsos: te, midőn'' '' Szemét sorsod összehúzta, vídám képet akkor ölts.'' Hujwîrî, a nagy tanító szerint a költészetnek lényege szerint valóságosnak és igaznak kell lennie. Ha valótlanság vagy hazugság van benne, bemocskolja hibáival a hallgatót, az olvasót és az írót. Hujwîrî feljegyezte azt a dervisiskolák-ban ismeretes szállóigét, hogy akiket felkavar az érzéki zene hallgatása, azok nem valóságos értelemben hallgatnak. A költészet vagy a zene valódi hallgatásának fejlődési értéke van, és sokkal becsesebb, változatosabb tapasztalatvilágba vezet be, mint a testi vagy az extatikus élmények. 91 Aki nem tud gyakran és szívből nevetni, annak halott a lelke. 92 Muhammed Baqir imám példázata: „Amikor ráeszméltem, hogy értem a hangyák beszédét, odamentem egy hangyához, és megkérdeztem: – Milyen az Isten? Hasonlít a hangyához? – Azt felelte: – Isten?! Nem, egyáltalán nem. Minekünk csak egyetlen fullánkunk van, Istennek viszont'' kettő!”'' 93 „Sok szufi élt és dolgozott Nyugaton, de csak mostanában jöttek létre a meg-felelő körülmények eredeti szufi tudásközlő iskola meghonosítására vagy újra-bevezetésére a nyugati féltekén” – írja Shah. 94 A fecsegés hitetlenségből fakad. 95 A szufi a szeretet természetes kötelességeként naponta gyógyít, elsősorban lelki nyavalyákat: mégpedig anélkül, hogy – a mai pszichiáterek módján – akaratát a páciensre erőltetné. 96 Bahaudin Naqshbandnak („A Festő”; 1318-1389) mondta valaki: – Történeteket mesélsz nekünk, de nem magyarázod meg, hogyan értsük őket! Bahaudin így válaszolt: – Mit szólnátok, ha a kereskedő, akitől gyümölcsöt vásároltok, szemetek láttára elköltené, és csak a héját hagyná nektek? 97 Az emberre vonatkozó ismereteinket az elmúlt tíz évszázad során a szufi hozzájárulás szinte felmérhetetlenül gazdagította. Mélyrehatoló belátásaik a lélektan, a természettudományok, a vallás területén megkerülhetetlenek és nélkülözhetetlenek. Világszerte megsokszorozódtak az utóbbi két évtizedben az erről szóló publikációk. A szufizmust illetően a magyar írásbeliség – miközben a másodlagos én kakofon fecsegése betölti a Kárpát-medencét – egyetemes tudatlanságával és éretlenségével tűnik ki. 98 „A sarkalatos kérdés ez: hatékony módszer-e a szufizmus arra, hogy vissza-kapcsolja az embert isteni eredetéhez?” (Martin Lings) 99 Ha tökéletességre törekszel (mondja a szufi), először meg kell tanulnod helye-sen törekedni. Igazi ellenséged: a tudatlanságod saját tudatlanságod felől. Dédel-getett „éned”, mindenből hasznot húzni iparkodó „személyiséged” – noha eszközöd lehetne – előrejutásod legfőbb gátja. Megfelelő módon kell keresned az igazságot, hogy szíved felviduljon; megtagadnod a miértet, és a hogyant kutatnod. Hogy mi telik tőled, az belső megújhodásodtól függ. Sokat követelsz – ám hiányzik belőled a kellő közreműködés. Az jár eszedben, hogy mit akarsz, nem pedig az, hogy mit kell adnod. Nem tudod, hogy az adásban van az önfejlődés, a haladás. Lenni – szolgálni – megérteni; ráhangolódni az igazi valóságra, a lét egészére: törekednünk erre érdemes. Ha velem jössz, veled megyek! Suradnik:Dubaduba/SZÁNKHJA-KÁRIKÁ.JÓGA-SZÚTRA 1494 4201 2006-02-09T23:20:45Z 193.225.194.254 ÍSVARAKRISNA: A SZÁMVETÉS MEGOKOLÁSA (SZÁNKHJA-KÁRIKÁ) PATANDZSALI: AZ IGÁZÁS SZÖVÉTNEKE (JÓGA-SZÚTRA) A számvetés és az igázás legbenső természetünk feltárását és uralmát jelenti. Ennek elhatározása akkor születik meg bennünk, ha már magunk mögött hagytuk a filozófiákat és a hétköznapi vallásosságot, ha szembe merünk nézni ama egyedüli és magasztos feladatunkkal, amit az Ember megismerésének neveznek. A fordítás az eredeti szanszkrit szövegből készült. Forrás: The Samkhya-karika, Oxford, 1837. Yogasutra of Patanjali, Delhi é. n. A MEGISMERÉS ÖRÖME A szánkhja és a jóga filozófiája A hindu filozófia két igen híres alkotását, Patandzsali Jóga-szútráját és Ísvarakrisna Szánkhja-kárikáját tartja kezében a tisztelt olvasó. Mindkettőt a klasszikus filozófiai iskolák – az úgynevezett „darsanák” – alapművének tekintik, és nagy becsben állnak Indiában mind a mai napig. Ezeket fordítottuk le szanszkrit nyelvből, és láttuk el saját magyarázatainkkal. A darsanák egzakt filozófiája a Krisztus utáni első évszázadokban alakult ki, tanításmagvuk, világszemléleti módjuk azonban az ősi múltból származik. Innen indult az a szellemi fejlődés, amelynek során a filozófusok nemzedékei a mágikus rituálékból és az áldozati misztikából megalkották a logika (nyája), a természetfilozófia (vaisésiku, szánkhja), a meditatív aszkézis (jóga) és a metafizika (mímámszá, védánta) komplex bölcseleti rendszereit. A darsanák – bár olykor a gondolati absztrakció szinte legvégső határáig is eljutottak – hűek maradtak mágikus-misztikus eredetükhöz, és így létszemléletük lényegesen eltér az európai gondolkodástól. A leglényegesebb különbség az, hogy amíg az európai („modern”) gondolkodásmód valamit szemlél, valamit keres, addig a darsanák nem annyira a szemlélet tárgyában, mint inkább magában a szemlélés folyamatában, a megismerés misztériumában keresik a lét végső igazságát. Erre utal a „darsana” szó jelentése is, amit szó szerint „látásmóddal”, „megtapasztalással” lehetne fordítani. A felsorolt hat darsana-irányzat közül a szánkhja és a jóga iskola terjedt el leginkább a nyugati világban. Ennek érthető okai vannak. Lételméletük nem bonyolódik bele túlságosan a hindu filozófia elvont kategória-rendszerébe, hanem aránylag egyszerű fogalmakat használ. Tanításaik nem maradnak meg az absztrakció síkján, hanem megmutatják a feltárt igazsághoz vezető megvalósítási utat is. Ebből a szempontból a két iskola jól összeillett. A „Számvetés”, a szánkhja képezte az elméletet, az „Igázás”, a jóga pedig azt az aszketikus törekvést, ami a tudat káros tartalmainak lebírásával, „leigázásával” megvalósította a filozófia végső célját, az abszolút lelki és szellemi szabadság állapotát. A két irányzat rokonsága már az indiai vallásfilozófusoknak is feltűnt, s már a korai időktől kezdve közös néven, szánkhja jóga iskolának nevezik őket. A „szánkhja” kifejezés szó szerint „számot”, „számlálást” jelent. Erre az etimológiára egyes kutatók azt a magyarázatot adják, hogy a szánkhja filozófia eredetileg nem állt másból, mint az upanisadokból jól ismert lételemek, princípiumok „számbavételéből”. Ez a magyarázat bizonyos fokig jogosult, hiszen az indiai filozófia kedvelt módszere volt a legfontosabb fogalmak számbavétele, felsorolása, és különösen érvényes ez a szánkhja iskola művére. A „szánkhja” szó értelmezésénél azonban nem szabad megfeledkeznünk a fogalom mélyebb, a filozófiai célt is magába foglaló jelentésköréről. Ísvarakrisna művét olvasva egyértelműen kiderül, hogy a szánkhja messzemenően többre törekszik a fogalmak puszta „leltározásánál”. Célja a valóság tényeinek (tattva) megállapítása, ama princípiumok számbavétele, amelyek a valóságot képezik, s amelyek a valóság megtapasztalásához elvezetnek. Eme valóság középpontjában az első számú tattva, a minden tapasztalóban bennerejlő Emberi Szubjektum (purusa) áll. Az ő látó szeme előtt bontakozik ki a Természet (prakriti), az objektivitás ellentett princípiuma. Kettejük érintkezése feszíti ki a személyes létezés „tudati” és „anyagi” elemekből szőtt hálóját, a világ képéről alkotott ama hálót, amibe önös ítéleteinkkel, minősítéseinkkel és irányultságainkkal reményte-lenül belegabalyodunk, s ami legnagyobb szenvedéseinket okozza. Itt, a determinált létezés gúzsába kötött emberi tudatban kezdődik el a szánkhja-jóga útja. Az a rejtett, ősidők óta járt ösvény, amely létezésünk, legbelső természetünk feltárásához és ural-mához vezet. Erre az útra akkor lépünk majd rá, ha már magunk mögött hagytuk a filozófiákat és a hétköznapi vallásosságot, ha szembe merünk nézni ama egyedüli és legfontosabb feladatunkkal, amit az Ember megismerésének neveznek. A fordítók A SZÁMVETÉS MEGOKOLÁSA ÍSVARAKRISNA: SZÁNKHJA-KÁRIKÁ * * * A SZENVEDÉSRŐL 1 A háromféle szenvedés sújtása miatt a megismerés vágya kél, hogy azt elhárítsa. Azt gondolod talán, hogy a szenvedések oka látott, és így kikerülhető? Hát nem! Mert ez nem teljes és végleges megoldás. Magyarázat: A sajátmagunkból fakadó, a mások miatti és a sorscsapások által okozott szenvedések arra sarkallják az embert, hogy a szenvedés igazi okát – s ezáltal létének természetét – megismerje. Alapvető tévedésünk az, hogy a szenvedés okát a látott, tapasztalt világban véljük tudni, ezért megpróbáljuk a szenvedésteljes helyzeteket kikerülni. Ez az ügyeskedés azonban nem szüntetheti meg a szenvedés tényét. 2 Ama hallomásbóli sem több, mint a látott, mert hozzá tisztátalanság és fölösleges pusztítás tapad. Ezért jobb az ellentétük, mert ez ismerteti meg a megnyilvánultat, a megnyilvánulatlant és a megismerőt. Magyarázat: A „hallomásbóli” szó a minden kultúrában meglevő vallási hagyományokra utal. Ezeknek a szenvedés okaira vonatkozó magyarázatai éppúgy tévútra vezethetnek, mint az előző szútrában említett, közvetlen tapasztaláson alapuló gondolkodásmód. A felsőbb hatalmakat véres áldozatokkal engesztelő szertartások a szánkhja szemlélete alapján éppúgy a valóság megismerésének útjában állnak, mintha az okot a mulandó, pillanatnyi történések külső elemeiben keresnénk. E kettő ellenpontja a szánkhja, a Számvetés útja, ami a megoldást, a szenvedéstől való megváltást önmagunkban kutatja. A TERMÉSZETRŐL 3 A Gyökértermészet nem teremtett. Termő és teremtett a Roppant és a többi Hat. A Tizenhat csak teremtett. Nem termő és nem teremtett az Ember. Magyarázat: A „Huszonöttagú létezés” képe a szánkhja lételméletét foglalja röviden össze. A lét két őselve a Természet és az Ember, vagyis a tapasztalható és a tapasztaló végső princípiuma. Kettejük érintkezéséből terem a tudat elsődleges megnyilvánulása, a Roppant (gyakoribb nevén: az Eszmélet), valamint a tudat további hat alkotóeleme, az énképzet és az az öt benyomás-terület, amelyeken a tapasztalás során a szag, az íz, a kép, a tapintásérzet és a hang érzéklete megfogan. Ez a hét alkotóelem nem csupán termése a Természet és az Ember kapcsolatának, hanem maguk is tovább teremnek. Az Eszmélet, az énképzet és az öt benyomás-terület kapcsolatából kialakul a gondolkodás szerve, az ész, valamint az ember érzékelő és cselekvő képessége. A benyomás-területeken keresztül kialakul a tapasztalati világ, az öt lételem. A Tizenhatos csoport, vagyis az ész, az öt érzékelőképesség, az öt cselekvőképesség, valamint az öt lételem már nem teremnek tovább. Feladatuk az, hogy megalkossák az Ember számára a jelenségvilágot. Az Ember a lét örök alanya, nem teremtett és nem termő. Pusztán szemléli a teremtett világot. A MEGISMERÉSRŐL 4 Három mérvadó megismerési módra van szükség: a tapasztalásra, a következtetésre, és a megbízható beszédre, mert minden mérvadó megismerési mód ezek útján teljesedik be. A mérvadó megismerés pedig az, ami a megismerést biztosítja. 5 A tapasztalás az érzékletek felfogása. Azt tanítják, háromféle a következtetés. Jel és jelzett jár vele. A megbízható beszéd pedig megbízható tanítás. Magyarázat: Helyes, vagyis kétségbevonhatatlan megismerésre három módon juthatunk. Az első a közvetlen, érzékszervi tapasztalás („látom, hogy tűz ég a hegyen”). A második a következtetés, ekkor valamilyen jelből következtetek egy nem tapasztalható, jelzett dologra („füstöt látok a hegy felett, bizonyára tűz ég ott”). A következtetés három módja: okból az okozatra („felhők gyűlnek – eső lesz”), okozatból az okra („árad a folyó – eső volt”), valamint az azonosság meglátása alapján („ahogy a rizs főzhető – úgy főzhető meg az árpa is”). A harmadik megismerési út a hiteles forrásra alapozás („elhiszem neked, hogy tegnap tűz égett a hegyen”). Ez a módszer elsősorban a tanító és a szentiratok tanúbizonyságára támaszkodott. 6 Az azonosság meglátása révén történő következtetés útján tűnik elő az, ami kívül esik az érzékeken. Ami ennek révén sem ismerhető meg bizonyosan, annak megismerésére a megbízható Hagyomány a bizonyosság. Magyarázat: A szövegből kitűnik, hogy a következtetés módszerét a szánkhja elsősorban a létező, de érzékszervileg nem tapasztalható tárgyak megismerésében tartja fontosnak. Példa: „Miként a magból sarjadt növény újabb magot terem, úgy teremnek újabb sors-következmények a korábbi tettekből.” Van azonban olyan megismerendő is, amire még az azonosság meglátása vagy a logikai következtetés sem adhat támpontokat. (Például: „Milyen lesz a végső szabadság állapota?”.) Erre egyedül az Igaz Tudás hagyománya szolgál bizonyságul. 7 A tárgy akkor nem tapasztalható, ha túl messze van vagy túl közel, ha az érzékszervek hibásak, ha az ész figyelmetlen, ha a tárgy túl finom, ha eltakart, ha más elnyomja, vagy ha a hozzá hasonlók elrejtik. Magyarázat: Példák a fenti esetekre: egy messze álló ember arcvonásai, saját szempilláink, a piros szín a színvaknak, egy észre nem vett tárgy, a füst szemcséi a levegőben, a köntös alatti alsóruha, a csillagok fényes nappal, egy árpaszem ezernyi rizsszem között. A MEGNYILVÁNULÁSRÓL 8 A Természet túl finom, ezért nem észlelhető. Nem azért, mert nem létezik. Okozatain keresztül észlelhető. Okozata a Roppant és a többi Hat, ezek a Természethez hasonlítanak is, különböznek is tőle. 9 Az okozat létezőnek okozata: mert nem létező nem lehet oka semminek, mert sajátságos anyagi oka van, mert okozat nem jöhet létre bármiből, mert az alkotni képes csak a képességéhez mértet hozhat létre, s mert az okozat hasonló természetű az okhoz. Magyarázat: A Természet, az anyagi lét végső elve. Bár közvetlenül nem ragadható meg, okozatain, a kibomló tudati és anyagi világon keresztül következtethetünk létére és tulajdonságaira. Elsődleges okozatai részben hasonlítanak hozzá, mivel maguk is teremnek, részben pedig különböznek tőle, mivel teremtettek. A 9. szútra az úgynevezett „szatkárja” fogalmát taglalja, vagyis azt a törvényt, mely szerint az okozat már eleve bennerejlik az okban, s az okot folytatja, „utánozza”, megtestesíti. Így az alany elméje és tapasztalati világa – mint okozat – az alanyt, az Embert körülölelő Természet szerint alakul. 10 A megnyilvánultnak oka van, nem örök, nincsen jelen mindenütt, tevékeny, sokszerű, alárendelt, jele valaminek, tagolt és függ valamitől. A megnyilvánulatlan ennek fordítottja. 11 A megnyilvánult három minőséges, nem elkülönülő, tárgyi, egyetemes, öntudatlan és termékeny. Ilyen az Ősanyag is. Az Ember ennek ellentéte, de hasonlít is hozzá. Magyarázat: A tapasztalt világ mulandó, véges, mozgásban van, tárgyakra bomlik, és okozata egy nem tapasztalható oknak. A világot újra meg újra megszülő megnyilvánulatlan Ősanyag létére az a tény is utal, hogy az időbevetett, mulandó tárgyak sohasem fogynak el. Ez az Őstermészet mulandótlan, végtelen, mozdulatlan, egynemű és önmagán alapuló. Az Ember abban különbözik a megnyilvánult és megnyilvánulatlan Természettől, hogy fölötte áll minden minőségnek. Az Ember nem tapasztalható, mert ő maga a tapasztaló, a tudatos. Ám külső megnyilvánulásában sokszerű, és ebben az egyben követi a megnyilvánult Természetet. A HÁROM MINŐSÉGRŐL 12 A három minőség lényege szerint kedvelt, nem kedvelt és kedvetlen. Céljuk a láttatás, a működtetés és a megrekesztés. Egymás elnyomása, támogatása, megszülése és páralkotás a rezdüléseik. 13 A Világos könnyű, láttató és vágyott. A Ragaszkodó megtámasztó és mozgékony. A Homályos nehéz és elfedő. Mécseshez hasonlóan működnek együtt a célért. Magyarázat: A Természet a három minőséges elmén keresztül jelenik meg a tapasztalásban. A minőségek jelzői mutatják, hogy azok inkább az alany és a tárgy kapcsolatát jellemzik, mintsem pusztán a tárgyat. E Világos, Rugaszkodó és Homályos tudattal helyezi el magát az ember a létben, ezáltal rendez maga köré minősített világot. Ennek az elmének a célja, hogy feltárja az Ember előtt a valóságot. Olyan, mint a kanócból, olajból és lángból álló mécses, ami megvilágítja maga körül a tárgyakat, de egyben saját magára is rávilágít. minőségek: jellegük: lényegük: céljuk: rezdülésük: Világos könnyű láttató vágyott kedvelt láttatás egymás elnyomása, Ragaszkodó támasztó mozgató nem kedvelt működtetés támogatása, megszülése, Homályos nehéz elfedő kedvetlen megrekesztés páralkotás AZ OKRÓL ÉS OKOZATRÓL 14 A megnyilvánult nem elkülönülő, és így tovább. Ez bizonyos, mert három minőséges, és nem igazak rá a fentiek. Bizonyos, hogy a megnyilvánulatlan is ilyen, mert az okozat lényegében azonos minőségű az okkal. Magyarázat: Ísvarakrisna újra a megnyilvánulatlan Őstermészet (az Ősanyag) létét próbálja bizonyítani. A vers első mondatában a megnyilvánult Természet azon ismérveire utal vissza, amelyek az Ősanyagnak is sajátjai. (Lásd 11. káriká!). Vagyis a világként megnyilvánult Természet éppúgy különbséget nem tevő (azaz lényege szerint lebontó, egyneműsítő), éppúgy érzéktárgyi (vagyis nem alanyként létező), éppúgy egyetemes, öntudatlan és termékeny, mint a megnyilvánulatlan Ősanyag. 15 Mivel a világ egy darabja véges, és a teremtés mozgása mindig megfelel a teremtő ok képességének, továbbá, mivel az ok és az okozat szétválik egymástól, míg a világ nem válik szét, 16 az ok a megnyilvánulatlan kell, hogy legyen, amely a három minőség összefonódása révén működik olyan változékonyan, mint a víz, annak megfelelően alakulva, hogy melyik az alapja éppen. Magyarázat: A fenti két káriká a következő okfejtést vezeti fel: A tapasztaló tudat bármekkorát hasít ki a megismeréssel a külső világból, ez mindig csak véges lehet. Így a megnyilvánult nem lehet a tapasztalt végső oka. A részekre tagolt, megnyilvánult világ oka az ember sem lehet, mivel az okozat saját magával azonos természetű okra vezethető vissza. Ez pedig a Gyökértermészet, vagyis a megnyilvánulatlan. A Természet világként való megnyilvánulása az a mozdulat, amellyel az egyik minőség uralkodni kezd, hogy azután uralmát átadja a következőnek. Ez a váltakozás teremti meg a tudat számára az idő és a tér háromrétűségét, minden történés kezdetét, folyamatát és lezárulását. AZ EMBERRŐL 17 Az Ember létezik, mert ami összeállt, az másért való, mert a három minőséggel és a többivel jellemzettnek van ellentéte, mert kell, hogy legyen Felügyelet, mert van Tapasztaló, mert létezik működés az Egyedülvalóságért. Magyarázat: A teremtett világ nem önmagáért való, hanem hogy a tapasztaló alany általa önmagára ébredhessen. A három minőséggel jellemzett Természet a lét alanyi aspektusának ha úgy tetszik a léleknek) a kiteljesedéséért működik. Ez a kiteljesedés az Egyedülvalóság, a „csak magam” tiszta állapota, amelyben a tárgyi lét az alanyi létnek rendelődik alá. A szöveg azt mondja, hogy amennyiben létezik tapasztalati világ, úgy léteznie kell a vele szembenálló tapasztalónak is. Ez a tapasztaló a lét „felügyelőjeként” viselkedik mindaddig, amíg kikerülvén a minőségek színjátékából, rá nem eszmél önmaga valójára. 18 Az bizonyítja, hogy számos az Ember, hogy születéshez, halálhoz és szervekhez egyenként kötött, hogy a működések nem egyszerre történnek, s hogy a három minőségnek ő az ellentettje. 19 Az Ember tanú, egyedülvaló, középen álló, szemlélő és nem tevékeny, éppen ama ellentétesség bizonyítja ezt. Magyarázat: A Természet örökkévaló, a megismerés szervéül szolgáló tudati struktúra azonban mulandó. Az Ember azért ölt magára újabb és újabb tudati struktúrákat („testeket”), hogy beteljesülhessen a végtelen megismerés. Így külső formájában halandóvá lesz ugyan, ám lényegét, a pusztán tapasztaló aktusból álló alanyiságát tekintve örökkévaló marad. A számtalan világgá, megismeréssé bomlott Természetet ekképpen számtalan Alany ismeri meg. Ennek a minden lény tapasztalásának középpontjában álló Alanynak a létére világít rá a 19. – visszautalva a 11. és 17. kárikákra. A TEREMTÉSRŐL 20 Az öntudatlan, finom test őhozzá kötődve tudatosnak tűnik, a pártatlan pedig cselekvőnek, a minőségesnek tettei miatt. 21 Hogy lásson az Ember, és egyedülvaló legyen, az Ember és az Ősanyag, mint béna és vak, egymásra szorulnak. Kapcsolatuk a sereglés. Magyarázat: A tudatos Ember szemlél, az öntudatlan Természet szemlélhető. Szükségük van egymásra, hogy lehessen tapasztalás. Összekapcsolódásuk a „sereglés”, a lét kezdete. Ennek első szakaszában az Ember rejtett tudati-testi szerkezete alakul ki. Ez közvetlenül nem tapasztalható, létére csupán jelek utalnak. Az anyagi világ finomabb burka az Ember érintésére tudatosnak tűnik, így veszi kezdetét az Ember cselekvése, a megismerés aktusa. Ennek révén sereglenek a megismerő elé a világot alkotó dolgok, kilépvén addig megnyilvánulatlan állapotukból. 22 A Természetből terem a Roppant, ebből az énképzet, majd a Tizenhatos csoport. A Tizenhatok Ötéből lesz az öt elem. Magyarázat: Az egyénné oszlott Ember rejtett teste, pszichéje az Eszméletből; az énképzetből, az észből, a tudat érzékterületeiből és a tíz emberi képességből áll. A tudat öt érzékterületéből alakul majd ki az „anyagi” világ, a lételemek, ahol a „külső” jelenségek megnyilvánulnak. A TUDATRÓL 23 Felfogás az Eszmélet. Törvény, megismerés, vágytalanság és uralom a Világos formái ennek. A Homályos pedig az ellentétük. Magyarázat: Az elme legmagasabbrendű rezdülése felfogás, az észleletek, gondolatok maghatározása („alma”). A három minőség már a tudatosulás eme legelemibb pontján meghatározza a megismerés színvonalát, pontosabban a megismerő és a megismert kapcsolatát. Mint a fenti meghatározások is mutatják, ez a felfogás az érzékelési folyamatokban és a cselekvésekben egyaránt megnyilvánul. A 44-45. kárikából kiderül majd, hogy a Világos természetű felfogások megismerésre vezetnek, a Homályos természetűek pedig ellentétesen hatnak, hozzákötnek az anyagi világhoz. 24 Sajátítás az énképzet. Innen kétfelé fordul a sereglés, a Tizenegyes csoport és az öt érzékterület felé. Magyarázat: Az Eszmélet pillanatához újabb elemet kapcsol az individuum magját alkotó énképzet. Ez ugyanis a felismerés tényét tárggyá alakítja, önmagára vonatkoztatja („látok egy almát”). Ebből kiderül, hogy az énség nem önmagában létezik, hanem mindig egy „külsőként” megélt világgal szemben. Ebből érthető az, hogy miért az énképzet pontján szakad kétfelé a teremtés. A létezés első pontja létbeli és tudati princípiumként egyaránt felfogható, ezért is használják rá felváltva a „Roppant” és az „Eszmélet” fogalmakat. Az énképzet azonban egyben már a külső és a belső lét képzetét is jelenti. 25 A megteremtett, cselekvő énképzetből létrejön a Világos Tizenegy, a „lételemkezdetű” énképzetből a Homályos érzékterületek, a „tüzes” énképzetből pedig együtt a kettő. Magyarázat: A „tizenegyek csoportjában”, azaz az észben, és az érzékelő, illetve cselekvő képességekben megjelenő énképzet Világos minőségű, mert ezeket az Alany „kedveltként”, vagyis sajátként (és ezáltal tudatosként) éli meg. A „megteremtett” elnevezés arra utal, hogy az ész és a tíz képesség léte csak okozat, és újabb tudatelemeket már nem hoznak létre. (Lásd a 3. kárikát!) Ezzel ellentétben az érzékterületeken megjelenő – tehát a külsőhöz, a tárgyhoz tapadt, „lételem kezdetű” – énképzet Homályos minőségű, mert a külső, mint olyan „nem kedvelt”, vagyis nem saját, más. E két, szubjektív és objektív, létező együttese adja a Ragaszkodó, más néven „tüzes” énképzetet, a tapasztaló-megismerő és ebben a tapasztalásban önmagát megélő énséget. A SZERVEKRŐL 26 Látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás az érzékelő képességek, cselekvő képességnek mondják a beszédet, a megfogást, a járást, az ürítést és a szaporodást. 27 Kettős lényegű az ész. Összeilleszt és hasonló a képességekhez is. A képességek és a külső tárgyak azért eltérőek, mert változó bennük a minőségek aránya. Magyarázat: A felsorolt tíz képességet az Eszméletből és az énképzetből a tapasztalás során kialakuló ész vezérli. Eme tulajdonsága alapján az Eszmélethez hasonlít. Ugyanakkor az észnek érzékelő jellege is van, mivel a gondolkodás folyamatában érzékszervi tapasztalás nélkül is megismerésre juthat. Így hát egyszerre akarati és befogadó természetű. Ezek alapján az ész egyfajta irányítóközpontként működik, ami az Eszmélet felé közvetíti az észleleteket, illetve a cselekvő képességhez irányítja az Eszmélet parancsait. Az ily módon kialakult emberi struktúra tapasztalni és cselekedni kezd, ennek során kibomlik az anyagi világ bonyolult szövete. A REZDÜLÉSEKRŐL 28 Az első Öt csak arra rezdül, hogy érzékelje a hangot és a többi érzékletet. Beszéd, magához vétel, mozgás, kibocsátás, kéj a rezdülése a másik ötnek. Magyarázat: A test és a tudat működését a szánkhja „rezgésnek” fogja fel. Az öt érzékelő képesség feladata az érzékletek, azaz az érzékterületek megragadása. Ez lesz majd a kiindulópontja a magasabb tudati folyamatoknak. A cselekvőképességek végső soron a tapasztalási, megismerési tér tágítására és a testi működések fenntartására irányulnak. 29 A Hármat rezdülése határozza meg. Ezek nem ugyanazok. Együtt rezdülnek viszont a szervek az öt szél, vagyis a belélekzés és a többi esetén. 30 Bár egyidőben rezdül a Négyes, mégis sorrendben mutatjuk meg őket: a Hármas rezdülésének úgy tapasztaláskor, mint nem tapasztaláskor érzékelés a feltétele. Magyarázat: A testi és tudati folyamatok részben egybeesnek, részben nem. A tapasztalás pillanatában a „Négyes” szerv alkotóelemei egymás felé mozdulnak: az érzékelő képesség az ész felé közvetíti az érzékletet, innen jut tovább az énképzethez és az Eszmélethez. Ha a folyamatból hiányzik az érzékszervi tapasztalás, akkor a „Hármas” működéséről van szó, ezek együttes rezdülése alkotja a fogalmi gondolkodást, ennek folyamata azonban mindig korábbi érzékszervi tapasztalások emlékén alapul. Az anyagcsere folyamatok, az „öt szél” esetében mindig együtt rezdül az „öt lélekzés”. A belélekzést szükségszerűen kilélekzés követi, eközben a belélekzett levegő vagy elfogyasztott táplálék törvényszerűen bekerül a „szétlélekzés” (keringés) áramába, majd az „összelélekzés” (megkötés) és a „fellélekzés” (elsajátítás, átalakítás) folyamata következik. A 29. káriká ezen kívül arra is rámutat, hogy nem szabad összekevernünk a három legbelső tudatelem működését. Az Eszmélet csak felfogja az érzékletet („alma”), az énképzet már magára is vonatkoztatja („látok egy almát”), az ész pedig elhatároz („ezt az almát most megeszem”). 31 Mindegyikük azért rezdül, mert a többi készteti. Ennek egyetlen oka az, hogy az Emberért valók. Bár ő nem cselekszik, őérte sarkalltak működésre a szervek. 32 Megragadnak, fenntartanak és láttatnak a Tizenhárom szervek. Megragadandó, fenntartandó és láttatandó teendőjük tíz van. Magyarázat: A tapasztalás aktív elemeit az előbb említett tizenhárom tudatelem képezi. A passzív elem az öt érzékterületből és az öt lételemből tevődik össze. Ez a tízféle teendő. Az érzékelő képességek az érzékterületeken keresztül nyúlnak ki a lételemekbe, a cselekvőképességek pedig közvetlenül a lételemekhez kapcsolódnak. Az ész, az énképzet és az Eszmélet feladata az értelmi megismerés. Mint majd a 35-36. kárikából kiderül, a szervek nem önmagukért, hanem egymást késztetve, az Emberért lépnek működésbe. Céljuk – és egyben a lét végső célja – az, hogy az Ember megismerésre jusson. A SZERVEZETRŐL 33 Háromságos a belső szervezet. Tízrészes a külső, ami a belső három érzékvilágát megalkotja. Jelenidős a külső, három idős a belső szervezet. 34 A külsőből öt érzékelő képesség. Megkülönböztetett és meg nem különböztetett a tárgyuk. A beszéd tárgya csak a hang. A többi cselekvőképességé pedig mind az öt érzéktárgy. Magyarázat: A tudatelemek és a képességek együttes működése létrehozza az emberi elme szervezetét. A külső szervezet az öt érzékelő és az öt cselekvő képességből épül fel. Az Eszmélet, az énképzet és az ész alkotja a tudat belső szervezetét. A tíz képesség a tapasztalás és a cselekvés során mindig jelenidejűen működik, ezzel szemben az elme már képes arra is, hogy emlékezzen és elképzeljen, kialakítva ezzel a múlt és jövő képzetét. Az érzékelő képességek tárgya részben az alanytól „megkülönböztetett”, ez az érzékszervektől független, külső lételemekből tevődik össze. A „meg nem különböztetett” tárgybeliség az érzéktárgy tapasztalható minőségét (színét, szagát, és így tovább) jelenti, amiket nem lehet az azokat érzékelő szerv működésétől megkülönböztetve, elválasztva szemlélni. 35 Mivel az Eszmélet a belső szervezet többi tagjával minden tárgyba alámerül, ezért a hármas szervezet a Kapus, a többiek pedig a kapuk. Magyarázat: A tudat kapuja hol kifelé nyílik (érzékszervi tapasztalás), hol pedig befelé tárul (képzeletműködés). Az Eszmélet által vezérelt tudat hol ebbe, hol abba a világba merül bele, így szerez tapasztalatokat. 36 A különféle minőségű és eltérő jellegű szervek az Eszméletben láttatnak meg és ajánlanak fel az Embernek minden célt, miként a mécses. 37 Mivel az Eszmélet szolgáltatja az Embernek az összes élményt, ő az is, aki az Ember és az Ősanyag közötti finom különbséget feltárja. Magyarázat: A megismerés, a tapasztalatok „megélése” végső soron azt a célt szolgálja, hogy a tudat önmagára lásson (itt Ísvarakrisna visszautal a 13. kárikában említett mécses hasonlatra), az összekeveredett személyes és tárgyi létezés szétváljon, az Ember ne a kibomlott anyagi világon, ne is egy elképzelt „személyiségen”, hanem tisztán önmagán alapuljon. A megkülönböztetés legmagasabb szintje az Ember és a psziché megkülönböztetése. Minden, ami tudható, a Természethez tartozik, így a Természet legfinomabb síkján kialakult elme is. Vizsgál-junk meg egy érzékelési és cselekvési mozzanatot a fenti rendszer alapján: Eszmélet énképzet ész érzékelő kép cselekvő kép lételem „alma” látás „almát látok” „megeszem” cselekvés A LÉTELEMEKRŐL 38 Az érzékterületek meg nem különböztetettek. Belőlük lesznek a lételemek, Öt az Ötből. Ezeket megkülönböztetetteknek is hívják. Békések, izgatóak vagy tompítók. Magyarázat: A 25. kárikánál esett már szó arról, hogy az anyagi világ képzete az érzékterületekből, vagyis az érzékleteket tartalmazó tudatterületekből fakad. Mai létszemléletünk általában az objektív világ hitéből indul ki. A szánkhja-jóga iskola ezzel ellentétesen gondolkodik. Az érzékszervi tapasztalás kiindulópontját itt az érzékterületek képezik. A szanszkrit kifejezést, a tanmátrát gyakran „finom elem”-nek (szúksma-bhúta) is nevezik, ám a 24. kárikából úgy tűnik, hogy nem kizárólag lételméleti, hanem egyszersmind tudati princípiumokról van szó. Ezek sarkallják az érzékelő képességeket egy újabb születéskor arra, hogy kiépítsék a lételemek, a „külső” világ rendszerét. Ez pedig az egyre magasabb szintű megismerés következtében mind bonyolultabb szerkezetűvé válik, és ennek megfelelően egyre sokrétűbb benyomásokat hagy maga után a pszichében. A lételemek körében tapasztalt tárgyak újra meg újra átszínezik a tudatot. Ebben a folyamatban megint csak a három minőség játszik közre. A Világos békésnek mutatja a tárgyat, a Ragaszkodó izgatónak, a Homályos pedig tompítónak. A TESTRŐL 39 A finom testek az apa-anya nemzése révén kapcsolódnak a durva elemekhez, és válnak háromrétű megkülönböztetetté. Megmarad a finom, elmúlik az apa-anya által nemzett. Magyarázat: A szánkhja gondolkodásmódja nem tesz éles különbséget test és tudat között, a testet a tudat anyagi tükröződésének, a tudatot pedig a legfinomabb anyagi hordozónak tekinti. Ennek alapján a szánkhja kétféle testet ismer. Az egyik a jel, más néven finom test, amely az Eszméletből az énképzetből, az észből és a tudat érzékterületeiből áll. Ez foglalja magába a korábbi tapasztalatokat. Ez a struktúra a halál után sem pusztul el, hanem a következő megtestesüléskor újra az Alanyhoz kötődik. Ezzel szemben a három minőséges, „megkülönböztetett”, durva elemekből álló hordozó, vagyis a szülőktől örökölt és táplálékból felépített anyagi burok mindig változik, és széthullik minden testetöltés után. 40 A jel bukkan föl először. Ez független, állandó, a Roppanttal kezdődik, és a finom elemekkel zárul. Nem ő az Élvező, a létformákat magára öltve vándorol. 41 Ahogyan nem létezhet kép a semmire festve, ahogyan oszlop és hasonlók nélkül árnyék sem lehet, úgy a jel sem állhat fenn a megkülönböztetettek híján, amelyekre támaszkodik. 42 A jel az Emberért van. Az okok és okozatok, valamint a Természet hatalma által megkötötten színészként viselkedik. Magyarázat: A „jel”, a Roppantból (vagyis az Eszméletből) az énképzetből, az észből és az érzékterületekből álló finom test (azaz maga a tudat) jelenik meg először. Ísvarakrisna ismételten rámutat, hogy ez nem az „Élvező”, vagyis nem maga a szemlélő Alany, hanem csupán az Ember eszköze a megismerésre. Mindezek mellett a finom testbéliség, a „tudati lét”, a durvától, az anyagi világtól elválaszthatatlan. A tudat csak a megismerésben, a megismert dolgok által tükrözve létezhet. A LÉTMÓDOKRÓL 43 A tökéletesedésre törekvő törvényes és a többi létmódok a természetből és annak terméséből fakadnak. A tapasztalással kialakuló létmódok a szervek működésén, a magzatiak pedig az okozatokon alapulnak. Magyarázat: A káriká visszautal a 23. versre: A törvény, a megismerés, a vágytalanság és az uralom az Eszmélet legmagasabb szintjén megjelenő négy létmód. E Világos minőségű létmódok mellett a mindenkori tapasztalás létmódjai Ragaszkodónak, a szöveg által „magzatinak” nevezettek pedig Homályosnak minősíthetők. A tapasztalás „tüzes”, megkötő jellegű, a „magzati” elnevezés pedig a kiszolgáltatott, passzív, szabadság nélküli állapotra vonatkozik. Ísvarakrisna az Eszmélet négy létmódja között is rangsorol. Egyedüli érvényűnek a megismerést tartja (63. káriká). 44 A törvény felfelé vezet, a törvény nélküliség lefelé. A megismerés megváltáshoz vezet, az ellentéte kötöttségre visz. 45 A vágytalanság a Természettől elold, a sóvárgó vágy tovább vándoroltat. Az uralom a csapásokat megszünteti, az ellentéte ennek ellentétéhez vezet. Magyarázat: A Természet és a benne testet öltött Alany kapcsolatának első termése az Eszmélet. Ez fogja fel a megnyilvánult világ törvényeit, és ez dönti el azt, hogy a tapasztaló Alany a megismerés, a vágytalanság és az uralom létmódjait követi-e, vagy pedig a Természet rabságába kerül. megismerés vagy uralom vagy tudatlanság alávetettség Eszmélet törvény vagy vágytalanság vagy törvény nélküliség sóvárgás AZ IRÁNYULTSÁGOKRÓL 46 Az irányultságok így sorakoznak: tévelygés, gátoltság, megelégedés és beteljesedés. Az egyensúlyból kibillent minőségek tusája ötvenfelé szakítja őket: 47 Ötféle tévelygés létezik, s huszonnyolcféle gátoltság alakul ki a szervek fogyatékossága miatt. Megelégedettség kilenc van, beteljesedés pedig nyolc. Magyarázat: A létmódok szorosan összefüggenek a tudat irányultságaival, ezektől függ a megismerés színvonala. Így végső soron a tudati irányultságok rendszere is a megtapasztalás folyamatát, annak hibáit, és a hibáktól való megszabadulás útját írja le. 48 A homály nyolcféle, az elvakultság ugyancsak, tízféle a roppant vakság, tizennyolcféle a sötétség, a vak sötétség ugyancsak. Magyarázat: A tévelygés eme öt állapota részben a Természet és az Ember összetévesztéséből, részben pedig a magasabb tudatállapotok hiányából adódik. Az egyes tévedés fajtákat a kommentárok a következőképpen határozzák meg: homály (tévesztés): 1. a megnyilvánulatlan és az Ember összetévesztése 2. az Eszmélet és az Ember összetévesztése 3. az énképzet és az Ember összetévesztése 4-8. az érzékterületek és az Ember összetévesztése elvakultság (gőg): 1. a megfontoltságból fakadó gőg 2. a tudásszomjból fakadó gőg 3. az elmélyülésből fakadó gőg 4-6. a „három szenvedés” megszűntéből fakadó gőg 7. a barátság elnyeréséből fakadó gőg 8. a kitárulkozásból fakadó gőg roppant vakság (függés): 1-5. függés az öt érzékterülettől 6-10. függés az öt lételemtől sötétség (megirigylés): 1-5. megirigylés az öt érzékterület terén 6-10. megirigylés az öt lételem terén 11-18. megirigylés a nyolc beteljesedés terén vak sötétség (féltés): 1-5. az öt érzékterület féltése 6-10. az öt lételem féltése 11-18. a nyolc beteljesedés féltése 49 Tizenegy gátoltság tapasztalható a képességek és az ész hibái miatt. Tizenhétféleképp sérül az Eszmélet, ezek a megelégedés és a beteljesedés ellentétei. Magyarázat: Mint a következő táblázaton látjuk, a gátoltságok részben testi, részben pedig szellemi okokra vezethetők vissza. Különösen a szellemi gátoltságok akadályozzák a megismerést, mivel ezek nem egyszerűen öröklöttek vagy sorsszerűek, hanem az ember tudatlanságából fakadnak, és így elzárják annak útját a két magasabb tudatállapot, a megelégedés és a beteljesedés felé. A kommentárok a következő gátoltságokat sorolják fel: testi gátoltságok: 1. látászavar 7. kézbénulás 2. hallászavar 8. lábbénulás 3. szaglásképtelenség 9. emésztészavar 4. tapintásképtelenség 10. magtalanság 5. ízlelésképtelenség 11. gyengeelméjűség 6. beszédzavar szellemi gátoltságok: 12. a testet-öltés szomjazása 21. megfontolatlanság 13. az anyaghoz kötődés szomjazása 22. unalom 14. időbevetettség 23. szétszórtság 15. a szerencse hajszolása 24. önkínzás 16. a színek szomjazása 25. mások miatti gyötrődés 17. a szagok szomjazása 26. a sorscsapások miatti gyötrődés 18. az ízek szomjazása 27. embergyűlölet 19. a hangok szomjazása 28. önösség 20. a kéj szomjazása 50 Befelé néggyel lehet megelégedni: a Természettel, a birtoklással, az idővel és a szerencsével. Kifelé pedig öttel: az ötféle érzéktárgy elvetésével. Ez a kilencféle túlbecsült megelégedettség. Magyarázat: Ísvarakrisna szerint a megelégedettség állapota nem más, mint a Természet uralmába, bűvöletébe való belenyugvás. Ez a befelé való, négyrétű megelégedettség a hétköznapi ember sajátja. A másik, az öt lételemnek azaz voltaképpen a világnak – az elvetése, és az ebben való megelégedés pedig azoké, akik a valóság megismerésének útját összetévesztik a külvilágtól való elmeneküléssel. 51 A nyolc beteljesedés: Megfontoltság, tanítás, tanulás, a háromféle szenvedés szétzúzása, barátság nyerése és önzetlenség. Az előző három irányultság visszafogja a beteljesedést. Magyarázat: A cél megvalósulását konkrét eredmények, tudati képességek jelzik. A „varázserők”, a beteljesedések között is megállapíthatunk rangsort. A megfontoltság, tanulás, a tanítás felfogása elindít a végső megismerés felé, a végső megismerés pedig kioltja a magunk, mások és a sorscsapások miatti szenvedést. A tudás bizonyossága által a megismerő a létezés „önzetlen barátjává” válik, és kitárulkozik a mindenség felé. A LÉNYEK SEREGLÉSÉRŐL 52 Létmódok híján nincsen jel, jel híján létmódok sem lehetnek. Ezáltal jön létre a jelzett és a létmódok kettős sereglése. Magyarázat: A szöveg „jelnek” a rejtett testet, vagyis a tudati felépítményt nevezte. A tudat szintjeinek, megismerési fokainak megfelelően különféle lények rendjei alakulnak ki. Egy adott tudati struktúra egy bizonyos lényhez kötődik, az adott rendhez tartozó lény pedig a neki megfelelő szintű megismerésre képes. 53 Nyolcféle isten-sereg alakul ki, ötféle az állati ölből, emberi csak egy van. Röviden szólva így sereglenek a lények. 54 Felül, a Világosban sűrű a sereglés. Gyökerénél sűrű a Homályos. A Ragaszkodó középen sűrű. A Hatalmassal kezdődik, és a fűcsomó a vége. Magyarázat: A megismerésben folytonosan újraszülető tudati struktúra ezeken a létszinteken vándorol felfelé vagy lefelé, tetteinek és tapasztalásainak megfelelően. Az elsődleges cél nem a magasabb létszintek elnyerése, hanem a megismerés beteljesedése, hogy az Ember önmagára eszméljen. Ha abból indulunk ki, hogy a tudatállapotok és a létszintek szoros kapcsolatban állnak, úgy nyilvánvaló, hogy az istenek nem felsőbb hatalmakat jelentenek, hanem tapasztalási szinteket. Az „isteni” a Világos minőségű emberfeletti szintekre, az „állati” elnevezés pedig a növényvilágot is magábanfoglaló, Homályos minőségű emberalatti szintekre vonatkozik. E kettő találkozási pontjánál jelenik meg az emberi létforma, ebben nyílik lehetőség arra, hogy a mindenben bennerejlő Ember, a lét alanya, magára eszméljen. Tekintsük át az irányultságok, a lények, a létmódok és a minőségek összefüggését a következő táblázaton: 55 A tudattal bíró Ember így tapasztalja meg, hogy a vénség és a halál szenvedést jelent. Mert amíg a jelzett meg nem szűnik, lényegéből adódóan szenvedés terem belőle. Magyarázat: A lét teljességére rátekintve megszületik az a felismerés, hogy a különféle lények és tudatállapotok mélyén ugyanaz a végső Tapasztaló, az Ember rejlik. Ez az alany örökkévaló, a tudati struktúrák (testetöltések) azonban mulandóak. Amíg az Emberhez rejtett test tapad, addig időbevetett, korlátozott létezésről van szó, amelynek végén elkerülhetetlenül ott vár a halál. A szenvedést így elsősorban nem az anyagvilágbeli fájdalmak jelentik, hanem a mulandóság tudata. A MEGSZABADULÁSRÓL 56 A Roppanttal kezdődő és a megkülönböztetett lételemekkel záruló, teremtett világ célja az, hogy minden Ember megszabaduljon. Úgy tűnik, a Természet magáért cselekszik, holott más érdekében fog bele. 57 Az Ősanyag azért kezd működni, hogy az Ember megszabaduljon. Olyan ez, mint ahogy a tej képződik öntudatlanul, hogy táplálja majd a borjat. 58 Ahogy a világi lény azért cselekszik, hogy csillapítsa vágyait, a megnyilvánulatlan azért működik, hogy az Ember megszabaduljon. Magyarázat: Ísvarakrisna visszatér ahhoz a gondolathoz, hogy a Természet működése nem öncélú, hanem az Emberért való. Az Ősanyag feladata az, hogy törvényeket alkosson, és ezeket az Embernek megmutassa, hogy vágytárgyakat teremjen, és kielégítse az emberi vágyakozást. A vágytárgyak élvezése és a vágyakozás természetének megismerése után kialszik a sóvárgás újabb tettek után, és a Gyökértermészet olyan törvényei tárulnak fel, amelyek lehetővé teszik a magasabb rendű megismerést. Az út célját elérve bebizonyosodik, hogy a megtapasztalás minden lépése ennek érdekében történt, itt nyeri el végső értelmét. 59 Ahogyan a táncosnő tánca végén a színpadról lelép, ugyanúgy eltűnik a Természet is, ha az Embernek megmutatta önmagát. 60 Válogatott eszközökkel szolgálja a nemszolgáló Embert. A minőséges önzetlenül cselekszik a nem minőséges hasznára, aki pusztán csak létezik. 61 Úgy gondolom, nincs a Természetnél szemérmesebb. Amint észreveszi, hogy meglátták, nem kerül többé az Ember szeme elé. Magyarázat: A Természet káprázata csak addig marad fenn, amíg valaki ezt a káprázatot megteremti, amíg van kit elkápráztatni. Ha a lét iránti vágyakozás eltűnik, a létezés színjátéka is véget ér, és az Ember megmarad a beteljesedés állapotában. 62 Ezért nincs, ki megkötődjön, szabaduljon és vándoroljon. A különféle dolgokban megnyilvánuló Természet vándorol, kötődik és lesz szabaddá. 63 A Természet önmagát hétféle formával köti meg, s egyetlen formával megszabadul az Emberért. Magyarázat: Az általunk ismert legmagasabbrendű emberi tulajdonságok, a tudati képességek és a belső folyamatok is a Természet részét képezik. Az egyetemes Alany, az Ember nem kötődik és nem válik szabaddá, hanem a mindenkori létforma és tudatállapot puszta szemlélője csupán. Ahogy a teremtett világ színjátéka a Természet illúziója, ugyanúgy a megszabadulás útjáról is bebizonyosodik, hogy része volt ennek a káprázatnak. A 43., 44. és 45. kárikák magyarázatában felsorolt nyolc létmódból az első hét még e káprázat rabságában épül ki. A nyolcadik, a megismerés pedig a valóság illúziójának szertefoszlásával jár. Ekkor születik meg az Ember egyedülvalósága. AZ EGYEDÜLVALÓSÁGRÓL 64 Csakis így, a valóság gyakorlása által születik meg a maradéktalan, tévedhetetlen, letisztult felismerés: „Nem én vagyok, nem az enyém, nem ez az Én!” Magyarázat: A valóság (tattva) kifejezés, a szöveg elején, a 3. kárikában említett „huszonötösségre” vonatkozik. Ennek a huszonöt princípiumnak a számbavételével és lényegük megértésével ragyog fel a felismerés. 65 Ezek után a biztos alapra lelt Ember színjáték nézőjeként szemléli a Természetet. Az pedig nem burjánzik tovább, s célját elérvén hét alakját leveti. 66 „Elnézem” – így az Egy. „Meglátott” – nyugszik a Másik. Ekkor már nincs, mit kitűzzön a sereglés, még ha e kettő össze is fonódik. Magyarázat: A biztos alapra lelt, vagyis önmagán alapuló Alanyt semmi sem ösztökéli már a tapasztalásra. A valóság megismerése után a Természet megválik a hét alsó létmódtól, és megmarad a tökéletes megismerés csendjében. 67 Tökéletes megismerésre jutva nem indít már a törvényes és a többi hat létmód. Testben marad még az Ember, mert az ösztönök így akarják. Továbbpörgő kerékhez hasonlít. 68 Ha a test szétesett, és célját elérve megszűnt az Ősanyag működése, az Ember a teljes és végleges Egyedülvalóságot eléri. Magyarázat: A létforgatag kerekét a létmódokban megjelenő téves nézetek pörgették. Ha ezek elmúlnak, a kerék már csak tehetetlenségi ereje miatt pörög tovább. Ha a lendület energiája elfogyott, úgy megszűnik az Ember és az anyagvilág kapcsolata, és a végső Alany visszahúzódik az örökkévalóság állapotába. EME TANÍTÁSRÓL 69 A Legfőbb Bölcs vette számba az Ember céljáról szóló titkos tudást, végiggondolván azt, hogy miként születnek, élnek és múlnak el a lények. 70 A Bölcs az Éltetőnek adta át mások üdvére e kiváló, letisztult tanítást. Az Éltető Öttincsesnek, aki sokasította a Tant. 71 Így kapta meg tanítványok során keresztül a nemes elméjű Ísvarakrisna, és teljesen megértve, nemes versekben ő foglalta össze. 72 A hetven vers tana a Hatvan-tannal megegyezik, magyarázatok és mások értelmezése nélkül is. Magyarázat: A Legfőbb Bölcs nem más, mint Kapila, a szánkhja iskola mitikus alapítója. Őt követte a mesterek sorában Ászuri, az Éltető, őt pedig Pancsasikha, magyarul Öttincses, aki elterjesztette e tanítást. Ísvarakrisna, e szöveg szerzője, Kapila közvetett tanítványának, egyenes ági szellemi leszármazottjának nevezi magát. A „nemes vers” az árjá versmértéket jelenti. Az utolsó kárikában említett Hatvan-tan utalás egy elveszett szánkhja-műre. PATANDZSALI: AZ IGÁZÁS SZÖVÉTNEKE * * * I. A RÉVÜLETRŐL SZÓLÓ NEGYEDRÉSZ AZ ELME REZDÜLÉSEIRŐL 1 Íme az Igázás tana: 2 Az Igázás a tudat rezdüléseinek lebírása. 3 Akkor a Látó igazi mivoltában megmarad. 4 Máskor a rezdülések alakját veszi fel. Magyarázat: Az Igázás, a Jóga, az elmeműködés feletti uralmat, a tudat rezdüléseinek megzabolázását jelenti. Az uralom nem azonos a folyamatok megsemmisítésével. Elsődleges célja az, hogy a Látó, az Ember, a tapasztalás végső alanya ne vesszen el a tudat-tartalmakban, ne azok hordozzák, hanem önmagában megálljon. Ha ez nem történik meg, akkor a Látó nem lát, hanem újra meg újra belegabalyodik önnön tudatfolyamataiba, együtt örvénylik a pillanatnyi tudatállapotokkal. A Természet vak törvényeit követi, elveszíti szabadságát. 5 Az ötféle szenves vagy szenvtelen rezdülés: 6 a megismerés, a tévedés, a képzelgés, az elalvás és az emlékezés. Magyarázat: A rezdülések kétfélék lehetnek: ösztönösek, vagyis szenvtelenek, valamint a szenvek által indítottak. Ha szenveink mozgatnak, akkor magukkal sodornak a rezdülések. Ha uralkodunk elménken, akkor a tudat örvénylését úgy szemlélhetjük, mint a folyó partjáról tovaáramló vizet. 7 A megismerés formái: a tapasztalás, a következtetés és a Hagyomány. 8 A tévedés félreértés, ami nem ezeken a formákon alapul. Magyarázat: A megismerés rezdülésével a tudat kifelé fordul, és megállapítja, hogy tapasztalásának tárgya valóságos-e vagy sem. Mérvadó megismerésre közvetlen érzékszervi tapasztalás, helyes következtetés és megbízható forrás útján juthatunk. Ez utóbbira utal a „Hagyomány” szó, amely alatt a kommentárok a szentiratokat és az avatott mestert értik. Tágabb értelemben azonban ide értendő minden megtanult, tényként elfogadott igazság. A megismerés ellentéte a tévedés, amely akár a tapasztalás, akár a következtetés, akár a Hagyomány síkján félrecsúszhat. Ennek eredménye is ellentétes, nem megbizonyosodás, hanem kétség. 9 Tárgyak híján szavakat, ismereteket kerget a képzelgés. 10 A nemlét felé irányul az elalvás rezdülésének támasztéka. 11 Az emlékezés a már megtapasztalt megtartása. Magyarázat: A megismerés rezdülése a külső világhoz köti a tudatot, a tévedés szintén a tárgyi világban kezdődik, de végül szubjektivitásba fordul. A képzeletműködés már teljesen a belső érzékvilág síkján megy végbe. A fogalmak, képek, érzések kavargása többnyire a külső ingerek pótlására szolgál. A tárgyi világhoz mindössze annyi köti, hogy ismereteit, „mintáit”, onnan veszi. Az elalvás rezdülésével pedig a tudat a dologi valóság végső határáig mozdul. Az „elalvás” fogalma nem csak a mindennapi élettani funkciót, hanem a tudatnak minden kialvó, a tapasztalást megszüntető folyamatát jelentheti. A legbelső, legmélyebb síkon az emlékezés található. A korábbi tapasztalások emléke az ébrenléti és az álombéli állapotot egyaránt meghatározza. Túlnyúlik a tudatosság határain, és az „újraszületéskor”, az elalvás (kialvás) utáni visszatérés pillanatában újból megszabja a külső és belső létezés feltételeit. A REZDÜLÉSEK LEBÍRÁSÁRÓL 12 Gyakorlás és vágytalanság bírja le őket. 13 A gyakorlás: arra törekedni, hogy állandósuljon a lebírtság állapota. 14 Ez azonban csak hosszú idő múlva, szakadatlan, áldozatos buzgalommal, fokozatosan szilárdul meg. 15 A vágytalanság uralt összhang, a látott és hallomásbóli érzékletek nem szomjazása. 16 Ennek legfelső foka – felfogván az Embert – a minőségek iránti szomj megszűnése. Magyarázat: A tudat rezdüléseit csak hosszantartó gyakorlás után lehet uralom alá kényszeríteni. Ez olyan tudatos életmódot jelent, amelynek minden pillanatában a figyelem, az Igázás érvényesül. A vágyakozó elme csapongásának lecsendesedése után állandósul a tudat érintetlen állapota. A végső lebírtság azt célozza, hogy az Ember érintetlen maradjon a közvetlenül tapasztalt („látott”) és a közvetett úton szerzett („hallomásbóli”) érzékletekkel szemben. Más szavakkal: ne ragadják meg sem a látott, sem a „megígért” világok. Ez természetesen nem közönyt jelent, hanem azt az uralmi állapotot, amelyben az elme nem bódul az újra meg újra felmerülő ingerek, vágytárgyak felé, hanem meg-békélt összhangban van mindennel, ami éppen megjelenik. Ennek végső fokán kialszik a vágy a létet megteremtő három minőség, a Világos, a Ragaszkodó és a Homályos iránt. A tudatminőségek kavargása megszűnik, az Ember már nem önnön tudatával azonosítja magát, hanem felismeri, hogy ő az egyedüli létező és minősítő, ezért mindenek felett áll. A RÉVÜLETRŐL 17 A ráismerő révületben gondolkodás, bizonyság, üdvözültség és önmegélés követik egymást. 18 A megszűnés elfogadását gyakorolja a másik, aminek során csak az ösztönök maradnak. 19 A természetbe oldódott testetlenek lét felé irányulásával szemben. Magyarázat: Az Igázás célja az Ember eredeti állapotának megvalósítása, ez pedig csak a tudatrezdülések lebírása után, a révület élményében történhet meg. Ennek az állapotnak két fajtáját ismeri az Igázás hagyománya. Az egyik a 17. szútrában leírt folyamat, amely voltaképpen az intuíció révén megy végbe. Az összpontosított gondolkodás elemi felismerésben csúcsosodik ki, ezt a felismerés üdvözültsége, majd a mindenek feletti alanyiság megélése követi. A révület másik módja rá nem ismerő. Ezt az állapotot egyes magyarázatok a ráismerő révület fölé helyezik, s valóban értelmezhető az ihletettség ama csúcspontjaként, amelyen a felismerés elszakad önnön tárgyától, mintegy tartalom nélkülivé válik. A rá nem ismerő révület azonban önálló út is. Lényege a tudat kiüresítése, a személyiség megszüntetése. Hagyni, hogy a dolgok önnön törvényeiket követve tovább pörögjenek, hiszen az Ember lényege nem ezekkel azonos. Elhagyni minden elképzelést és gondolatot, „szegénynek” lenni a szó igazi értelmében. A fizikai halállal testetlenné váltak létesülésre törekvésével szemben a révület eme állapotából a tudat minden létesítő indíték kioltása, az egyedülvalóság felé irányul. 20 Az előbbit hit, bátorság, jelenlét, révület és felismerés előzi meg. 21 A megszállottakhoz áll közel, 22 de még náluk is különböző, enyhe, közepes vagy eluralkodott mértéke szerint, 23 illetve az Úrnak való odaadás alapján. Magyarázat: A ráismerő révület megvalósulásához több előfeltétel is szükséges. Első a hit, a kutatás helyes irányának bizonyossága. Amikor szembenézünk önmagunkkal, feltárjuk legmélyebb félelmeinket és szorongásainkat, megszűnik a tudatos elme ellenőrzése az emlékezés felett, és valamennyi, már „feledésbe merült” emlék felbukkanhat. Ezeknek a rejtett tudati törvényeknek a feltárulása kioltja a felszíni elme működéseit, és megvalósul a révület, az Ember felismerésének állapota. A ráismerő révület kezdeti szakaszát valamennyien ismerjük. Ez az az állapot, amikor valamilyen tárgy lázasan, mintegy „megszállottan” foglalkoztatja tudatunkat. Ennék mértékét az határozza meg, hogy mennyiben képes az elme önmagán túllépni. Más szavakkal: mennyiben vagyunk képesek az önmagunkkal azonosított képtől egy magasabb felismerési állapotnak, végső soron az Ember felismerésének érdekében elszakadni. AZ ÚRRÓL 24 A szenves cselekvés termései és hajlamai által sebzetlen, megkülönböztetett Ember az Úr. Magyarázat: Az Alany egyedül az emberi lényben képes önmagára ismerni. Innen az Ember elnevezés. A személyiség, az egyén vágyaktól űzve, korlátok közé szorítva cselekszik és tapasztal. Ennek oka az, hogy tetteit szenvek vezérlik, tetteinek eredményei, tapasztalásai pedig újabb szenvek, hajlamok kialakulásához vezetnek. Ezen a módon ágyazódik bele az érzékvilágba. A megszabadulás útja a hajlamok kioltása, a szenvtelen cselekvés és a tett-eredmények általi érintetlenség fenntartása. Az Úr, az Istenség nem más, mint az a végső Alany, aki mentes mindezektől. 25 Benne a mindentudás magja felülmúlhatatlan. 26 Ő az elődök mestere is, mert nem korlátozza az idő. Magyarázat: A változások, átalakulások sorozatán túl egyetlen érintetlen pont található. Ez a minden tapasztalás mögötti végső Szemlélő, aki jelen volt a születésben, az egyéni születés előtt, minden idők minden tapasztalásában, és jelen lesz a jövőben is, amikor mostani testünk már régen elenyészett. Az időből szemlélve úgy látjuk, hogy a Tapasztaló újra meg újra testet ölt a világban, és ezt teszi mindaddig, amíg tapasztaló lény lesz a Földön. 27 Ő hallatszik a Morajlásban. 28 Ezt zengetve élhető át Annak értelme. Magyarázat: Ez az időtlen Szemlélő nem beszél nyelvet, nem gondolkodik és nem vélekedik a kimondott valóságról. Egyetlen szava a Morajlás, az A-U-M. Ha ezt a hangot lassan és figyelmesen kiejtjük, úgy megélhetjük a lét folytonos teremtését. Először a külvilág felé táruló „A” nyílik ki, majd a befelé mélyülő „U”, Legvégül pedig a becsukott szájjal a test bensejében, a szívben zengetett „M”. Ez a hang azzal az örök morajlással azonos, amely ott zeng a csillagok harmóniájában, az utcai járművek zajában, vagy a vér keringésében. Ez az Úr szava, a „vagyok”, a „létezem” hangja. AZ AKADÁLYOKRÓL 29 Innen az ember önmagára lel, és az akadályok is megszűnnek. 30 Betegség, konokság, kételkedés, hanyagság, restség, féktelenség, szétszórtság, felszínesség és állhatatlanság a tudatot eltérítő akadályok. 31 Szenvedés, rosszkedv, tagok rángása, sóhajtozás jár azzal, ha eltérített. 32 Ezek elhárítása végett az egyvalóságot kell gyakorolni. Magyarázat: A 30. szútrában felsorolt akadályok voltaképpen az elme ösztönös védekezése során alakulnak ki. Nemcsak a magasabb megismerés elleni tiltakozásból születhetnek meg, hanem minden olyan tudatos mozdulattal szemben is, amely a tudat eredendő természetének, a csapongásnak, állandó kavargásnak és tárgyhoz-kötődésnek a lebírására irányul. A tudat folytonos eltérítettsége során szorongás alakul ki. E kifordult állapotot úgy lehet rendbehozni, ha érdeklődő, törődő, de nem ragaszkodó figyelemmel fordulunk megismerésünk tárgya felé. Az éppen jelenlevőre összpontosítás az akadályok eltűnését és a tudat összpontosulását eredményezi. A LETISZTULÁSRÓL 33 A tudat akkor tisztul le, ha szeretetet, türelmet, derűt és elnézést gyakorol az örömteli és szenvedésteli, helyesnek és helytelennek minősített tapasztalások iránt. Magyarázat: Az akadályok eltűnése után következik a tudat figyelmi állapotát megzavaró vélekedések, belső képzetek szétoszlása, a tudat letisztulása. Patandzsali több módszert ismertet ennek megvalósítására. Az első a világ folyamataiban (a tudat eseményeiben) való aktív, szeretetteljes, de ugyanakkor kívülálló, érintetlen részvétel. A szútrában felsorolt négy szellemi alapállás révén az alany elfogulatlanul képes szemlélni a vele szembenállót, és a tudat nem veszik el többé a világ ellentétpárjainak kavargásában. 34 Vagy kilövellve megtartott lélekzéssel. Magyarázat: Az Igázás hagyománya úgy tartja, hogy minden kifelé irányuló testi vagy lelki mozdulattal kiárad az életerő, a belső világ kiürül, és készen áll a tapasztalás újbóli befogadására. A táplálkozás, a lélekzés és a szexuális energiák irányítására súlyt fektető jóga-irányzatok gyakorlatának az volt a lényegi-mozdulata, hogy a gyakorló „lövelljen”, adjon ki magából minden belülről feszítő, felkavaró energiát, és maradjon meg az ezután bekövetkező kiüresedett állapotban. Így megszűnik az elme „lélekzése”, külső és belső közötti ingázása, a tudat kiürül és önmagára tisztul. 35 Az elme megállapodásához vezet az is, ha létrejön tárgyra irányuló működése, 36 illetve gondtalan, tündökletes működése, 37 illetve a vágytalanul tapasztaló tudat, Magyarázat: A fenti három szútra a ráismerő révület előkészítő gyakorlatait ismerteti, és szoros kapcsolatban áll a 33. szútrában megfogalmazott szellemi alapállásokkal. Az első a lét állandó, megismerő figyelmét, a második a megismerés gyönyörűségének, a szép élményének fenntartott állapotát, a harmadik pedig a vágyakozás nélküli, tiszta szemlélődést írja le. A három állapotot felfoghatjuk egy megismerési folyamat egymást követő szakaszainak is. Ennek során a korábban ingerlő természetű tapasztalások kiüresednek, és lényegi mivoltukban mutatkoznak meg. A végső valóságban megismert tárgy pedig a tudat uralma alatt áll, így az elme nem esik többé semminek sem áldozatául. 38 illetve az álom és elalvás ismeretére támaszkodó tudat. Magyarázat: Ez a gyakorlat részben az álomvilág tudatosítása és elemzése révén próbálja feltárni és kioltani az ébrenléti tudat gátlásait és vélekedéseit, részben pedig azt a folyamatot gyakorolja, ami elalváskor történik meg mindannyiunkkal. Elereszti a dolgokat, és a Természet tudatot kioltó erejét használja fel arra, hogy feloldja a tapasztalásokat „fontossá” színező lelki kötelékeket. 39 A bármiben való elmélyedés által is. 40 A legparányibbtól a leghatalmasabbig terjed ennek uralma. Magyarázat: Az elmélyedés mintegy összefoglalja és beteljesíti az összes eddigieket. Ez a gyakorlat már nem annyira a megismerendő, mint inkább a megismerés természetét tárja fel. Ennek során a szemlélő ráébred arra, hogy a látvány intenzitása és milyensége magából a látás folyamatából fakad. A világ képét a tudat eredendő ösztönzései festik elénk. Ebben az állapotban nyugszik el végleg a tudat, itt ismerszik meg a teremtő alany, az Ember, akinek jelenléte mindent áthat a legkisebb atomoktól a végtelen világmindenségig. AZ EGGYÉVÁLÁSRÓL 41 Az eggyéválás az az állapot, amikor a megtapasztaláskor rezdületlen tudat annak színét veszi fel, amin nyugszik, miként a tiszta kristály. Magyarázat: Patandzsali az eggyéválás állapotára a hegyikristály hasonlatát hozza, amely más tárgyakkal érintkezve felveszi azok színét. Hasonlóképpen veszi fel a letisztult, rezdülésektől mentes tudat is a tapasztalás tárgyának „színét”, állapotát. Ekkor a megismerési pillanat három összetevője, a tapasztaló, a tapasztalandó és a tapasztalás aktusa elválaszthatatlan egységet alkot. Ez az eggyéválás, a tiszta, elvektől mentes megismerés állapota, ami az előző szútrákban taglalt akadályok eltűnése után valósul meg. 42 A töprengő eggyéváláshoz szó, jelentés, ismeret és képzelgés keveredik. 43 Amikor az emléktisztulásban az önforma mintegy kiüresedik, és csupán a miértvalóság ragyog: ez a nem töprengő eggyéválás. 44 Ez egyben a rejtett tárgyú, bizonyossággal bíró és bizonyossággal már nem bíró eggyéválás magyarázata is. 45 A rejtett érzékvilágnak a jeltelen a vége. Magyarázat: Az eggyéválásnak két szintje van. Az első szinten a megismerő tudatban még lezajlanak gondolkodási folyamatok, jelentést hordozó szavak bukkannak fel, működik a képzelet és az ösztönvilág. Ezeknek a kialvása után valósul meg az eggyéválás második, nem töprengő szakasza. A gondolatok eltűnése a vélekedő én eltűnését eredményezi, s ennek révén az emlékezés kitisztul, vagyis tudatosulnak a jelen ösztönzések mögött rejtőző, múltbeli tapasztalások. Ezáltal megvilágosodik az éppen adott tapasztalás értelme, miértje, amely végső soron a tudat tárgyának lényegével, létének értelmével azonos. Vagyis a révületben láthatóvá lesz, hogy a szemlélt dolog tartalmát és minőségét egyaránt a szemlélő ösztönzéseiből nyeri. Az énség kiüresedése a tapasztalati tárgy „önlétének”, azaz objektivitásának a kiüresedését hozza magával. Ebben az állapotban a megismerés mértékadójává a szemlélő alany válik. A szemlélő jeltelen, ismérv nélküli és nem azonos a tudattal, a belső érzékvilággal, ami még a Természet részét képezi. 46 Ez még csak a maggal bíró révület. 47 A bizonyosság nélküli elmélyedés gyakorlatában letisztul az önlélek. 48 Itt van a rendet hozó Felismerés. 49 Ennek tárgya más, mint a hallott vagy kikövetkeztetett felismerések, mivelhogy más célt tűzött ki maga elé. 50 A belőle születő ösztönzés minden más ösztönt lenyűgöz. 51 Lebírva ezt is, mindent lebírni. Ez a magnélküli révület. Magyarázat: Az emlékek kitisztulásának révülete még az önösség magjával bír, hiszen az ösztönzések a személyes lét felé hajtanak. Ez a „megbizonyosodás” állapota. Az ezt követő szint a bizonyságok, igazságok nélküli, személytelen látás. Ekkor a tudatban egyetlen igazság, egyetlen belülről fakadó felismerés marad, az, hogy minden a letisztult „legfőbb lényegtől,” a Szemlélőtől függ. Ő az, aki a világ és a tudat rendjét megalkotja. Ez a valóság végső megtapasztalása, amely lényegileg különbözik minden egyéb, vallási vagy tudományos, hallott vagy kikövetkeztetett igazságtól, hiszen ezek mindenkor viszonylagosak és célzatosak. Ez a felismerés éppen ezért minden ösztönzés kioltását is jelenti. Ha pedig még ez is feloldódik, úgy a tudat utolsó tárgya is megszűnik. Ez a magnélküli révület szabadsága. A jóga tudatállapotainak és a szánkhja lételméleti fogalmainak összefüggései: II. A MÓDSZEREKRŐL SZÓLÓ NEGYEDRÉSZ A TETTEKBEN VALÓ IGÁZÁSRÓL 1 A tettekben való Igázás: kiégetés, önátlépés és odaadás az Úrnak. 2 Célja a révület átélése és a szenvek gyengítése. Magyarázat: A második negyedrész a révület megvalósításához szükséges feltételeket ismerteti. A cselekvés síkján az Igázásnak három összetevője van: Az első az aszkézis, a kiégetés, vagyis a megszabadulás a korábbi tettek káros következményeitől. Ez teszi lehetővé a következő lépést, a Tanban való elmélyülést, s ezáltal a túllépést önmagunkon. A harmadik elem a továbblépés irányát szabja meg. Az Ember, az Úr iránti odaadás fényében elhalványul az érdekekből történő cselekvés, kialszik a szenvedély, és véget ér a szenvedés. A SZENVEKRŐL 3 A szenvek: tudatlanság, önösség; vágy, viszolygás és kapaszkodás. 4 A tudatlanság a többi mezeje, amelyek szunnyadók, gyengék, gátoltak vagy felgerjedettek. 5 A tudatlanság: öröknek, tisztának, örömtelinek, léleknek fogni fel a mulandót, tisztátalant, szenvedéstelit és lélektelent. 6 Az önösség: egylényegűnek vélni a Látó és a látás képességét. 7 Örömre hajlás a vágy. 8 Szenvedésre hajlás a viszolygás. 9 Önlényeg hordozza a kapaszkodást, s így még az őt tudatosítóhoz is hozzátapad. Magyarázat: A szenvek a cselekvések mögötti ösztönzések, alapvető fajtái, belőlük sarjad a hibás szemlélet módja a dolgok önszempontú minősítése. A szenvek annak megfelelően szunnyadók vagy megnyilvánultak, hogy milyen mértékben váltak konkrét cselekvésformákká: gondolatokká, érzelmi motivációkká, kimondott szavakká vagy tettekké. Gyökerük a tudatlanság, a változó, mulandó világnak szilárd, maradandó létezőként való átélése. Ez az átélés eredményezi a tudattól független valóság, az objektivitás képzetét. Így a szemlélő alany az időbevetett, és ezen belül is pillanatnyi személyiséggel azonosítja magát, vagyis összekeveri a Látó és a látás képességét. Ennek során megkülönbözteti a számára „kedves” és „nem kedves” tapasztalásokat, és ragaszkodni kezd mindahhoz, amit a magáénak vél. Az átlagos cselekvéseknek és vélekedéseknek így többnyire az elvakultság, az önzés, a sóvárgás, a gyűlölet és félelem keveredése a mozgatórugója. 10 A rejtett szenvek ellentevékenységgel kerülhetők el. 11 Ha már rezdülésekké váltak, akkor elmélyedéssel. Magyarázat: A rejtett szenvek nem tudatosak, közvetettek, csak jelekből lehet következtetni rájuk, vélekedéseink, „ideológiáink” és tetteink elemzése, mozgatórugóinak megismerése révén. Eme rejtett énség feltárásában az éberség gyakorlása és a szenvekkel ellentétes, önzetlen cselekvés segít. Ez hozza napvilágra a cselekvésekben esetleg meg sem fogalmazódó szenves indíttatásokat. A gondolatok és szándékok formájában testetöltött, rezdüléssé vált szenveket sem lehet közvetlen módon kiirtani vagy elfojtani. Ez csak ahhoz vezetne, hogy a szenv elfojtottá, gátolttá válik, vagyis rejtett állapotba húzódik vissza. A helyes módszer ekkor a rezdülések elemzése, az igazi mozgatórugók feltárására irányuló elmélyedés. A szenvek feltárására és kioltására a II. 33-39. és 40-45. szútrákban található szellemi alapelvek szolgálnak. A HAJLAMOS CSELEKVÉSRŐL 12 A cselekvés hajlama szenvekből gyökérzik. Fel kell azt tárni látott és nem látott születésben. 13 Ameddig megvan ez a gyökér, addig a gyümölcse: születés, élet és élmény. Magyarázat: A szenvek következménye hajlamos, vagyis egyéni érdekből történő cselekvés. Ennek következménye önös tapasztalás és élményszerzés lesz, aminek emléke még jobban megerősíti, „bevési” a szenves ösztönzéseket. „Megszületni” annyi, mint valamilyen tapasztalóként megjelenni a tapasztalásban. Ennek megjelenítő ereje pedig nem más, mint az előző „születések”, tapasztalások emlékét őrző ösztönzések. Ezeket a hajlamokat úgy a jelenlegi, mint a majdani testetöltésekkel kapcsolatban fel kell tárni, mert csak ez vezethet végső megszabaduláshoz. Ha létezik a szenv, úgy törvényszerű a cselekvésben való testetöltés, a tapasztalásról tapasztalásra vándorlás. Ez a folyamat az elmében „jó”, „rossz” és „semleges” élményeket vált ki, ezek az emlékek, belső minták hajtanak az újabb „születések” felé. 14 E gyümölcsök hűsítők vagy hevítők, helyes vagy helytelen okságuk szerint. 15 A különbségtevőnek azonban mindez csak szenvedés, mert a változások, az égető vágy és az ösztönzések mindig szenvedéssel járnak, valamint a minőségek ellentétes rezdülései miatt. Magyarázat: A hajlamos cselekvés eredménye vagy kielégülés, vagy pedig csalódás. Az előbbi egy időre csillapítja az elme éhségét, az utóbbi rögtön új szenves cselekvésre hevít. A „jó” és „rossz” szándékokból fakadó cselekvés magától értetődően kellemesnek és kellemetlennek minősített élményekhez vezet majd. Ám a Természet lényegéből adódóan minden állapotot újabb állapot követ, minden ösztönzés után újabb ösztönzés következik. A tudati minőségek is törvényszerűen váltakoznak. A Világos minőséget mindig Homályos vagy Ragaszkodó váltja fel. A szenvedés így végső soron nem a fájdalmasnak ítélt tapasztalásokból, hanem a „jó” és „rossz” közötti különbségtevésből születik. 16 A jövendő szenvedés kerülhető el. 17 A szenvedés okát kell elkerülni, a Látó és a látvány összekötözöttségét. Magyarázat: A szenvedést a tárgyi világban nem lehet kikerülni. A menekvés egyetlen útja az, ha a szemlélő megszabadul a tárgy uralmától. Amennyiben az Ember nem függ önnön világától, vagyis azoktól az eseményektől, amelyek körülveszik, úgy fel sem merül az élmények minősítése. A tárgyi világhoz a szenvek kötöznek. A szenvek megszüntetése így a szenvedés megszűnését is jelenti. A LÁTVÁNYRÓL 18 A látványnak láttatás, tevékenység és állandóság a jellemzői, lételem és képesség a lényege, célja pedig az élmény vagy a megváltás. 19 Megkülönböztetett, meg nem különböztetett, csak jelekből következtetett és jeltelen a minőségek tartományai. Magyarázat: A látvány a tapasztalás világa, a láthatóvá vált Természet. Ennek három alaptulajdonsága az, hogy önmaga értelmét feltárja a tudat előtt (Világos), hogy állandó mozgásban van (Ragaszkodó), s hogy ugyanakkor állandónak, objektívnak mutatkozik (Homályos). A látvány lényege szerint mindig kettős természetű, tapasztalt tárgyból (lételem) és tapasztaló képességből tevődik össze. A látás ugyancsak kettős célt szolgál. Alacsonyabb megismerési szinten azt segíti elő, hogy a megismerő tudat élményekhez, tapasztalásokhoz jusson, magasabb szinten pedig azt, hogy a tapasztaló a látványon keresztül önmagára ismerjen. A látvány megkülönböztetett síkja a külső világot, vagyis a lételemeket jelenti, a meg nem különböztetett képességeket, a belső tudattényezőket, az észt és az énképzetet. Ha mindezek a még tudatosítható tényezők jelen vannak, ez a jel az Eszmélet meglétére utal. A jeltelen a Természet megnyilvánulatlan állapotát jelenti, amiből mindezek kibomlanak. 20 Bár a Látó tiszta látás csupán, helyes irányultsággal meglátható. 21 Az ő célja a látvány lényege. 22 Ha a látvány a célját bevégzett számára el is tűnik, teljesen mégsem tűnik el, mert fenntartják a többiek. Magyarázat: A megtapasztalt jelenségeknek egyetlen értelmük van, maga a megtapasztalás. Ha ez megtörtént, szertefoszlik az eddig valóságosnak hitt jelenségvilág. Bár a végső megismerésre jutott Alany kilép a tapasztalásból, a világ kibomlása mindaddig tovább folyik, amíg létezik végső megismerésre nem jutott tudat a mindenségben. Ezért a megismerés csodája örök időktől tart, és tartani fog örök időkön át. 23 Az összekötözöttség oka az, hogy a Gazda a birtok erejét önmaga erejével azonosnak fogja fel. 24 Ennek oka a tudatlanság. 25 Ha ez nincs, nincs az összekötözöttség sem. Ennek elhagyása a Látó egyedülvalósága. Magyarázat: A látványt a tapasztaló ember vágya tartja életben. Amíg ez a vágy fennáll, addig a tapasztaló és a tapasztalt kölcsönösen feltételezik egymást. Az én a világgal szemben határozza meg önmagát, és képtelen azt elereszteni, hiszen ezzel önmagát is el kellene vetnie. Mint a szenvekkel kapcsolatban már kiderült, a látványba kapaszkodás oka az, hogy a Gazda, az Ember megfeledkezik önmagáról, s ezért a birtokkal, a Természet legszubtilisabb elemeiből felépülő személyiséggel azonosul. Amint a Látó magára ismer, a jelenségvilág elveszíti megkötő erejét, és az énség szertefoszlik. AZ ELHAGYÁSRÓL 26 Az elhagyás eszköze: folytonosan meggyőződni a különbségről. 27 Ez hét szinten át a legmagasabb Felismeréshez vezet. Magyarázat: A fentiekből kiderül, hogy a tudatlanságot megszüntető tudás nem ismeretszerű. Arra irányul, hogy a szemlélő alany lépésről-lépésre elkülönüljön a Természet egyre finomabb, „szellemibb” síkjaitól. A testek, az anyagi burkok levetése a következő hét lépésben történik meg: 1. Elkülönülés a lételemektől, vagyis az objektív világ hitének eltűnése. 2. Függetlenedés a képességektől, vagyis a külső világ szomjazásának kihunyása. 3. Az érzékterületek leválása, vagyis a képzeletműködéssel való azonosulás megszűnése. 4. Az ész megkülönbözetése, vagyis nem azonosulás a gondolatokkal. 5. Elkülönülés az énképzettől, vagyis az énség, a személyiség kioltása. 6. Az Eszmélet és az Ember megkülönböztetése. Ezen a szinten a Szemlélő már nem „tud” önmagáról. 7. A Természet és az Ember végső megkülönböztetése, a Látó egyedül-valósága. AZ IGÁZÁS TAGJAIRÓL 28 Ha állandósulnak az Igázás tagjai, akkor a tisztátalanság eltűnik, és a megkülönböztetésig sugárzik a felismerés. 29 A nyolc tag: magatartás, erény, ülésmód, lélekzetvezetés, visszavonultság, figyelem, elmélyedés, és révület. Magyarázat: A fenti gyakorlatok az elme megzabolázásának egymásra épülő mozdulatai. Ha elveik állandósulnak a tudatban, vagyis minden élethelyzetben, állapotban és cselekvésben kifejeződésre jutnak, akkor eltűnnek a tudatlanság folytán kiépült téves képzetek, és lehetőség nyílik a magasabb felismerésre. A MAGATARTÁSRÓL ÉS AZ ERÉNYRŐL 30 A magatartás: ártatlanság, igazság, igénytelenség, tanítványság, nincstelenség. 31 Ennek érvénye nagy fogadalomként mindenkire kiterjed, származástól, helytől, időtől és alkalomtól függetlenül. Magyarázat: A helyes magatartás elveit elsősorban a lappangó szenvek iránti elővigyázatosságból kell gyakorolni. Mint a későbbi szútrákból kiderül, a felsorolt magatartási formák felvétele alapvető tudati és létszemléleti változáshoz vezet, ha elveik állandósulnak, és minden élethelyzetben áthatják a cselekvés és a tapasztalás indítékait. 32 Az erények: tisztaság, elégedettség, kiégetés, önátlépés és odaadás az Úrnak. Magyarázat: A magatartás fenti elveivel párhuzamosan az erények a viselkedésmód aktív elveit jelentik, ennek megfelelően elsősorban a szenvek megnyilvánult formáit oldják fel. E gyakorlat lényege abban áll, hogy az ösztönösen felbukkanó szenves indíttatások helyébe tudatos, és a megismerést előrevivő ösztönzéseket állítsunk. A magatartás és az erény elvei bizonyos szempontból meg is feleltethetők egymásnak: az ártatlanság egyben a szándékok tisztaságát jelenti, az igazság az adottal való megelégedést, az igénytelenség a vágyak és kívánalmak kiégetését, a tanítványság a vélt énség kioltását és felülmúlását, a nincstelenség pedig azt a hitet, ami kizárólag az Úrba veti bizodalmát. 33 Ártalmas gondolat esetén az ellentétét kell átélni annak. 34 Az olyasféle gondolatoknak mint az ártás, mindig sóvárgás, düh vagy elvakultság az előzménye. Legyenek bár gyengék, közepes mértékűek vagy eluralkodottak, mindig végnélküli szenvedés és nem értés lesz a gyümölcsük, függetlenül attól, hogy tetté válnak-e, másokat buzdítunk-e rájuk, vagy csak helyeseljük őket. Ezért kell átélni ellentétüket. Magyarázat: A fenti szútrák a megnyilvánult szenvek elhárításának módját ismertetik. A szenvek többnyire cselekvésekbe és gondolatokba burkolva jelennek meg. Az önösség mesterkedése folytán rendszerint a külvilág minősítésében öltenek konkrét formát: „ártani akar nekem”. Mivel a szándékká vált szenveken már nehéz uralkodni, helyesebb, ha csírájukban ragadjuk meg őket. Egy dolog iránti ellenszenv ellentétét átélni – elképzelni ugyanezen dolog kedvességét, tudatosítani önmagunk hasonló visszásságait, és felismerni az ellenszenvnek saját létünkre visszahulló káros hatásait. 35 Az ártatlanságon alapulók környezetében megszűnik az ellenségeskedés. 36 Az igazságon alapulóknak a tettek gyümölcse felkínálkozik. 37 Az igénytelenségen alapulók minden értéket elérnek. 38 A tanítványságon alapulók bátorságot nyernek. 39 A nincstelenségben szilárdak ráeszmélnek arra, hogy mit is ér a születés. Magyarázat: A fenti elvek gyakorlása konkrét, tapasztalható eredményekkel jár, ezekből pontosan lemérhető a gyakorló erkölcsi elmélyültsége. Bár alapjában véve minden egyes elv az összes szenv kioltására irányul, mégis megfigyelhetünk bizonyos párhuzamokat. A viszolygás szenvét kioltó ártatlanság legmagasabb fokán álló emberben fel sem merül többé az a gondolat, hogy a külvilág ártó szándékkal fordulna felé, vagy ártalmára lehetne. Az önösségen felülemelkedő, igaz ember nem fél szembenézni önmagával, az adott valóságot elfogadja, és rálát arra, hogy a mindenkori léthelyzet korábbi cselekedeteinek eredménye. A vágyait megszüntető, igénytelenségben élő ember függetlenné válik világának dolgaitól, ezért szabadon válogathat azok között. A tanítványságon alapuló ember nem félti a sokak által valósnak vélt önös érdekeket, ezért bármilyen léthelyzettel bátran szembe tud nézni, mert az önmagán való túllépés lehetőségét látja benne. A tudatlanságból fakadó ragaszkodás kioltása során kiderül, hogy a személyiség, a világban elért méltóság időbevetett szerep csupán, s mint ilyen, a Természet illuzórikus játéka. 40 A tisztaságból következik az öntag szemérme, és a másokkal való nem közösködés. 41 Valamint a szellemi tisztaság, a jóindulat, az egyhegyűség, az érzékek feletti uralom és az önmagára látás képessége. 42 Az elégedettségből a legfőbb boldogság elnyerése. 43 A kiégetésből – a tisztátalanság eltűnése miatt – a testi és képességbeli beteljesedés. 44 Az önátlépésből a kívánt istenséggel való kapcsolat. 45 Az Úr iránti odaadásból a révület beteljesedése. Magyarázat: A tisztaság erénye a viszolygás erejét mintegy önmaga felé fordítja. Az öntest imádatának kialvása után megszűnik az a vágy, hogy az elme a biztonságot a kéjben, a kényelemben és más testek birtoklásában keresse. Az idegenkedés az anyagi hordozóktól kioltja a vágyat, és a tudatot tisztává teszi, ez pedig a megismerhető világ feltárulását vonja maga után. Az önösség éhségét kioltó elégedettség nem beletörődést jelent, hanem az adott elfogadását, így elsősorban az igazság elvével áll kapcsolatban. A kiégetés során elhamvadnak a testet és az elmét szennyező kötelékek, s a tapasztaló a vágytól, sóvárgástól mentes önmagára tisztul. A kapaszkodás szenvét kioltó tanítványság a szentiratok tanulmányozását és a folytonos tanulás erényét jelenti, aminek során az ember mindig egy önmagán túli, a jelenlegit meghaladó tudatállapot felé fordul. A „kívánt istenség” kifejezés ezt is jelentheti. Hagyományosan a tanítványsághoz a szüzességi fogadalom is hozzátartozott. A minden külső és belső kapaszkodótól megszabadult odaadás állapotában pedig egyetlen tudás létezik, az Úr tudása. Ez a legfőbb felismerés a személyes létezést feloldja, majd a révület beteljesedésében az újralétesülést okozó tudatlanságot megszünteti. Tekintsük át a szenvek, a magatartási formák és az erények összefüggését a következő táblázaton: „kifelé” ható eredmény magatartás szenv erény „befelé” ható eredmény bizalom ártatlanság viszolygás tisztaság szellemivé tisztulás elfogadás igazság önösség elégedettség kiegyensú-lyozottság felértékelődés igénytelenség vágy kiégetés testi képességek tökéletessége félelem-nélküliség tanítványság kapaszkodás önátlépés az eszménykép elérése a világi születés megismerése nincstelenség tudatlanság odaadás az Úrnak lelki beteljesedés AZ ÜLÉSMÓDRÓL 46 Az ülésmód szilárd és örömteli. 47 Az erőlködés fellazításából és a végtelen eggyéválásból fakad. 48 Ettől fogva nem zavarnak többé a kettősségek. Magyarázat: Az ülésmód elsősorban azokat a testi gyakorlatokat, helyzetvételeket jelenti, amelyek segítik az eggyéválás megvalósítását. Átvitt értelemben azonban a tapasztaló mindenkori állapotára, a pillanatnyi szituációkban s egész világában elfoglalt helyzetére is érthető. És mikor a természetes, az adottat elfogadó magatartás révén a külső és belső helyzet örömtelivé és megingathatatlanná lesz, akkor megszűnik az elme hangulatainak csapongása, s az értelem megszabadul az ellentmondásoktól. A LÉLEKZETVEZETÉSRŐL 49 Ha ez megvalósul, akkor következik a lélekzetvezetés, a sóhajtozás menetének visszafogása. 50 A lélekzetvezetés hosszantartó és finom. Rezdülése kifelé és befelé fordul, illetve megállított. Helye, tartama és gyakorisága alapján határolható be. Magyarázat: A rezdületlen testi és lelki állapot felvétele után következik az elme rezdüléseinek lecsillapítása. Az Igázás ezt sajátos, közvetett módon valósítja meg. Ez a lélekzetvezetés, a belső életenergiák szabályozása. Ezek a folyamatok többnyire öntudatlanul, az elmebeli rezdüléseknél hosszabb idő alatt mennek végbe. Három szakaszuk a „kilélekzés”, az énség érvényesülése a külső világban, a „belélekzés”, a külső világ újbóli birtokbavétele, valamint a kettő közötti szünet, a „belélekzett” feldolgozása és megkötése. A tudatosult gondolkodási folyamatokban ezek a szakaszok többnyire rejtettek, és csak jeleik alapján következtethetünk rájuk. Ilyen a konkrét, testi lélekzés, a táplálkozás és egyéb testi folyamatok irányultsága, időtartama és számossága. Az Igázás ezeknek – a meditációs gyakorlatokban elsősorban a lélekzésnek – a szabályozásával hat vissza a tudat működéseire. 51 A negyedik rámutat a külső és belső érzékvilág kapcsolatára. 52 Ettől fogva eltűnik a fény takarója, 53 és az ész képessé válik a figyelemre. Magyarázat: A Igázás negyedik gyakorlatának lényegét a lélekzés folyamatának tudatosítása és uralma képezi. Ez a folyamat a „külső” és „belső” határán megy végbe. E gyakorlat legfontosabb célja az, hogy a külső és belső táplálékától megfosztott énség elhalványuljon. Ekkor az ember megszabadul a belső képek, gondolatok és szorongások kényszerétől, és rövid időre elcsitul az ész „lélekzése”, a külső és belső közötti cikázása. Az életvezetés gyakorlata ezt az elcsendesült állapotot próbálja megragadni és állandósítani. A tudat minősége ekkor a Világos felé fordul, a tiszta értés állapotában marad. A szemlélő ekkor válik ké-pessé az irányultságoktól mentes, tiszta szemlélődésre. A VISSZAVONULTSÁGRÓL 54 A visszavonultság az az állapot, amelyben a képességek nem kötődnek önnön tárgyaikhoz, hanem a tudat önformájához hasonulnak. 55 Ebből valósul meg a képességek fölötti tökéletes uralom. Magyarázat: A tárgyhoz kötött tapasztalásban az elme mindig annak a tárgynak a színét ölti magára, annak hangulatába vált, amelyik éppen tükröződik benne. A lélekzet megfigyelése során elhalványul a tudattárgyak fontossága. Az Igázás következő tagja ugyanezt a mozdulatot hajtja végre az érzékszervek területén. A látás, a hallás és a többi érzékelő képesség ekkor felszabadul az érzékelés kényszere alól, ez a tudatban a képi, szóbeli elmeműködés elcsendesedését vonja maga után. A Szemlélő ekkor akár meg is szüntetheti az érzékszervi tapasztalást. Ez készíti elő az Igázás legmagasabb szellemi gyakorlatát, az összpontosulást. III. A HATALOMRÓL SZÓLÓ NEGYEDRÉSZ AZ ÖSSZPONTOSULÁSRÓL 1 A figyelem a tudat helyhez kötése. 2 Az elmélyedés az, ahol a tudat azonosul önmaga tárgyával. 3 A révület az, amikor a tudat önformája kiüresedik, és csupán a miértvalóság ragyog. 4 Az összpontosulás az előbbi három együttese. 5 Felviláglik a felismerés, ha ez győzelemre jut. 6 Ám csak fokozatosan valósítható meg. Magyarázat: A legmélyebb megismerés, az összpontosulás az Igázás három utolsó tagját fogja össze. Ez a megismerési folyamat az elme, a gondolkodás rögzítésével kezdődik. Ezáltal megszűnik az elme csapongása, és a figyelmet egyetlen tárgy köti le. A szemlélődés második fokozatán a megismerés már nem annyira a tárgyra, mint inkább a szemlélő és a szemlélt kapcsolatára összpontosul, mintegy kioltja a tudatnak a tárggyal kapcsolatos vélekedéseit. Ugyanakkor tudatosul a tárgyat az alany számára fenntartó elv, amely voltaképpen a megismerés valódi szándékával azonos. A harmadik szakasz a révület állapota. Ebben a tárgy, és az arról vélekedő énség kettős valóságának képzete kiüresedik, és a tudatosság középpontjában csupán egyetlen cél, a megismerés miértje ragyog. Ekkor a megismert – tárgyi valóságától megfosztva, immár tudati jelenségként – a megismerőhöz tér vissza. Az összpontosulás voltaképpen megkülönböztetési folyamat, ami a II. 27. szútrában közölt megismerési szinteken keresztül, fokozatosan valósul meg. 7 Ez a három tag belsőbb az előbbieknél, 8 a magnélküli révülethez képest azonban külső tagok csupán. Magyarázat: Az Igázás nyolc tagja szerves egységet képez. Ez a nyolc tag valójában egyetlen mozdulat nyolc szakasza. Vagyis bármely, a tudat leigázására irányuló tett ebből az öt külső és három belső mozdulatból áll, és a magnélküli révület teljes szabadságában teljesedik be. A VÁLTOZÁSOKRÓL 9 A lebírtságba váltás az az állapot, amelyben a mozdulás ösztönzései háttérbe szorulnak, a lebírás ösztönzései pedig előtérbe lépnek. A tudat ekkor a lebírás pillanatát próbálja megragadni. 10 Ha ez ösztönössé válik – elcsendesült áramlás. 11 A révületbe váltás az az állapot, amelyben a tudat bármiért valósága eltűnik, és felbukkan az egyhegyűség. 12 Az egyhegyűségbe váltás az, ha a lebírás küzdelme elcsitult, a révület folyamata állandósult, s e kétféle irányulás kiegyenlített. Magyarázat: A fenti szútrák a tudat figyelemmé, elmélyedéssé és révületté alakulásának folyamatát ismertetik. Az első szakaszban eltűn-nek az ébrenlét állapotára jellemző csapongó ösztönzések, és az elmét a megismerési vágy uralt ösztönzései töltik be (9.). Ennek az összpontosuló figyelemnek a legmagasabb fokán megszűnik a fogalmi gondolkodás is, ez teret enged az elfojtott, nem tudatos emlékképek felbukkanásának (10.). Ekkor lehetővé válik az elmélyedés, a rejtett elmeműködések megfigyelése. A harmadik szakaszban a figyelem már nem követi a mélyből felbukkanó ösztönzések áramlását, hanem egyetlen ösztönzésre, a cél megvalósítására összpontosul (11.). Ekkor a bármihez szívesen csapódó elme helyébe az alanyt, a tárgyat és a megismerést egyesítő tudatosság lép. Ez a révület élménye. AZ ÖSSZPONTOSULÁSSAL NYERT HATALOMRÓL 13 Ez érteti meg a lételemek és a képességek síkján végbemenő, törvényt követő, ismérves és alaponálló változásokat is. 14 A törvényt követő változások az elnyugvás, a felbukkanás és a lappangás rendjét követik. 15 Ha más lenne a sorrend, más lenne a változás. 16 A háromféle változásra összpontosulva megismerhető a múlt és a jövő. Magyarázat: Az összpontosulás állapotában tárul fel a látvány, a „külső világ”, önmagunkra vonatkoztatva pedig fizikai testünk átalakulásának törvénye is. Minden átalakulási folyamat három szakaszra osztható. Az első a múltbéli, elszenvedett fázis, annak meglétére csak ismérvek utalnak. (Példa: egy fa az előtte létezett fa magvából keletkezett.) A második fázis a felbukkant, jelenlegi, aminek érzékszervileg megalapozott valósága van. (Példa: A jelen pillanatban tapasztalt fa.) A harmadik szakasz a még kimutathatatlan, lappangó, jövőbeli fázis, amelynek ténye a mostani ismérvei alapján bizonyítható. (Példa: Ennek a fának a magvából is új fa sarjad majd.) Tudjuk azonban, hogy a szánkhja jóga felfogása szerint a „külső” világ mindig jelenidejű, hiszen nem lehet a múltban vagy a jövőben tapasztalni. Ez a két idősík csak a „belső” világ jellemzője, vagyis az elme teremti őket. Amennyiben szemlélődésünket a 13. szútrában ismertetett három változásra irányítjuk, úgy megbizonyosodunk arról, hogy a jelen pillanat múltbeli tapasztalások eredménye is, a jövő képzetét pedig a bennünk lévő múltbeli és jelenlegi hajlamok, megszokások teremtik. A jelenlegi tudatállapot értelmi és érzelmi összetevőinek elemzéséből pontosan visszaidézhetők a múltbeli tudatállapotok, és meghatározható a jövőbeli „események” valószínűsége. 17 Zavar van abból, hogy a szavak, jelentések és irányultságok egybemosódnak. Szétválasztásukra összpontosulva minden lény kiáltása megismerhető. Magyarázat: A nyelv, ami a szavakból, azok közvetlen és átvitt jelentéséből, valamint a beszélő szándékából, irányultságából tevődik össze, valójában az alanynak a léthez való viszonyát tükrözi. Természetesen nyelvnek számít minden önkifejezési mód, aminek meghatározott jelrendszere van. Ha az összpontosulás a zavar megszüntetésére irányul, vagyis e három síkot egymástól megkülönbözteti, úgy feltárul a beszélő szavakon túli, valódi mondanivalója. 18 Az ösztönzéseket nyilvánvalóvá téve megismerhető az előző születés. Magyarázat: Az ösztönzések elnyomott, tudattalan emlékekből fakadnak. Így a korábbi létformákban gondolatként, vágyként vagy élményként való testetöltésük jelenlegi hajlamaink elemzése útján tárható fel. Hasonlóképpen ismerhető meg más lények „előző születése” is. 19 Irányultságait megjelenítve megismerhető a másik tudat. 20 Ám támasztéka nem, mert nem az volt az összpontosítás tárgya. Magyarázat: Egy lény látásmódjának, a világhoz való viszonyának megismerése feltárja annak tudatát, belső világát. Ennek alapján következtetni lehet arra is, hogy a másik tudat miként látja a dolgokat, miként vélekedik felőlük. Az viszont, hogy mit lát, nem tapasztalható közvetlenül, mert a másik lény érzékvilága nem tartozik saját érzékvilágunk körébe. 21 A testi formára összpontosulva, ha annak megragadtató ereje megállított, elérhető az elrejtezettség, mivel ekkor a látáshoz nem kötődik a láttatás. 22 Ezzel elmondtuk a hallás és a többi érzékelés síkján való elrejtezettséget is. Magyarázat: Belső indíttatásaink, önmagunk „láttatása” szabja meg azt, hogy mennyiben tesszük érzékelhetővé önmagunkat a világ számára. Ha az összpontosulás a látás és „láttatás”, hallás és „hallatás” összeszövődött kapcsolatára irányul, és azokat szétválasztja, úgy észrevétlenné válhatunk a világban, és ennek ellenére is a lét figyelmes szemlélői maradunk. 23 Meglépett vagy meg nem lépett a tett. Erre összpontosulva – illetve az előjelekből – megismerhető a végzet. Magyarázat: A tapasztalt világ nem más, mint korábbi tetteink eredménye. A jövő részben a jelen pillanatból, részben pedig a belőlünk fakadó, újabb tettekre ösztökélő hajlamokból alakul ki. Mivel minden egy örök változási folyamai rész-elemét képezi, tetteink következményeit már most magunkban hordozzuk. Ha múltbeli cselekvéseinkre és jelenlegi szándékainkra összpontosulunk, úgy feltárul az, hogy mire számíthatunk. 24 A szeretetre és a többire összpontosulva erők nyerhetők. 25 Az erőkre összpontosulva az elefánt és hasonlók ereje. Magyarázat: A szöveg a szeretet, a részvét, derű és elnézés erényeire utal (I. 33. szútra). Ha ezek megerősödnek az elmében, úgy semmivé foszlik az ösztönzések és a sors hatalma. A megismerés rendkívüli erőkre tesz szert, mert az elmét már nem érik a jó és rossz kettősségének csapásai. 26 A megjelenés megvilágítására helyződve megismerhető a rejtett, a közvetett és a távoli. Magyarázat: A megnyilvánult, tapasztalható Természetben a lét rejtett síkjai tükröződnek. A dolgok működése, rendje, pályája, sorsa sohasem hazudik. Erre összpontosulva feltárul rejtett valóságuk, közvetlenül nem látható kapcsolatrendszerük más dolgokkal, és távoli, még be nem teljesedett céljuk, létük végső értelme. 27 A Napra összpontosulva megismerhető az eleven világ. 28 A Holdra összpontosulva megismerhető a csillagzatok rendje. 29 A Sarkcsillagra összpontosulva megismerhető a csillagok járása. Magyarázat: Felfoghatjuk ezt úgy is, hogy a Nap az ébrenléti állapotban tapasztalt külső, „eleven világ” szimbóluma. A Hold a belső, álombéli állapot, a tudattalan működési rendjének jelképe. A Sarkcsillag az Ég mozdulatlan középpontja, benne az elme lényege, az egyedüli, mozdulatlan öntudat tükröződik. Ha a végső megismerés erre a három princípiumra irányul, úgy a Nap révén feltárulnak az ébrenlét és a tapasztalati világ törvényei, a Hold révén tudatosulnak a „csillagzatok”, a tudattalan indíttatások, és az ezekből születő karakterek, a Sarkcsillag pontjából pedig betekintést nyerhetünk e sorserők működésébe. 30 A köldök körzetében összpontosulva megismerhető a testiség rendje. 31 A torok-kútban: az éhség és szomjúság megszűnése. 32 A teknőc-érben: megszilárdulás. 33 A fejcsúcs tündöklésében: a beteljesedett látás. 34 Mindez elérhető közvetlen szembesülés által is. 35 A szívben maga a tudat válik megérthetővé. Magyarázat: A jóga hagyománya a tudat működéseit nem csak az agyban képzeli el, hanem a gerinccsatorna mentén az egész testben meghatároz úgynevezett tudat-körzeteket. Patandzsali rendszere alapján az első körzet a köldök (30.), testetöltésünknek és testi felépítésünknek látható emléke. Ide tartoznak az emésztés és a táplálék felvétel vegetatív tudatműködései is, melyek a testet folyamatosan fenntartják és megújítják. A következő szint a szív körzete (35.), ez a belső világ, a lélek középpontja, ahonnan a tudatállapotok megszületnek. Ezért itt ragadható meg a túlnyomórészt ösztönösen működő elme. Ezután a torokba helyezett tudatkörzet (31.) következik. Ez az énség, a személyiség lakóhelye, innen öltenek testet az elme legsóvárabb vágyai. Efölött, a két szem között helyezkedik el az éber, figyelő tudat pontja (32.), amely a pillanatnyi elmét a tudatosság legfelső helyével, a fejtetővel összeköti (33.). Ez az emberi test csúcsa, az egyéni lét felső határa. Ennek magasságába emelkedve és innen körültekintve minden megismerendő belátható. A tudat-körzetek egymás utáni tudatosítása mellett létezik egy másik, közvetlen út is. Ez a „szembesülés”, vagyis a felsorolt elvek alapján történő összpontosulás anélkül, hogy azokat a test valamely pontjához kötnénk. 36 Másértvalóságból lesz az élmény. Ez olyan irányultság, amely a Világost és az Embert összekeveri, holott azok végképp különbözők. Az önmagáért-valóságra összpontosulva megismerhető az Ember. 37 Onnantól a közvetlen szembesülésből fakadó hallás, érzés, látás, ízlelés és szaglás jut győzelemre. 38 Ezek rossz tünetek a révületben, a mozduláshoz képest azonban beteljesedést jelentenek. Magyarázat: Mint a II. 18. szútrából kiderült, a látványnak kettős célja van: vagy az élmények szerzését, vagy pedig a megváltást szolgálja. Amennyiben a Természet legmagasabb megnyilvánulási formáját, a tudatot, a Világost összekeverjük a végső tapasztalóval, úgy a látványt a tudat irányultságai szerint ítéljük meg. Jobbnak vagy rosszabbnak, magasabbnak vagy alacsonyabbnak véljük más látnivalóknál. Ekkor a tu-dat nem képes önmagán alapulni, hanem újabb és újabb látnivalók felé fordul, vagyis másért-való. Az Ember azonban nem keverendő össze a tudat legmagasabb síkjait alkotó Eszmélettel és énképzettel. Az alany lényegénél fogva önmagáért-való létező, s ennélfogva természetes állapotában a jelenségek által nem befolyásolt. Más szavakkal: a Természet képződményeinek önmagukon kívül eső célja van, az Ember, míg ez utóbbi pusztán önmagáért való. Ennek felismerése a látványra is visszahat, hiszen ha a tapasztalás nem az élményszerzést, hanem az élménytől való eloldódást szolgálja, akkor a megismerés „közvetlen szembesüléssé”, a dolgok minősítések és társítások nélküli tiszta szemlélésévé lesz. Ezáltal minden jelenség egyedivé és lényegessé válik, hiszen a látványban nemcsak a tárgy, hanem a látás tudatosítása is benne foglaltatik. Bár a magnélküli révületben minden tárgyi tapasztalás feloldódik, az ébrenléti tudat hánytvetett állapotához képest ez a közvetlen tapasztalás rendkívüli beteljesülést jelent. 39 Kóborlásának megtapasztalása és az őt megkötő okok fellazítása teszi lehetővé a tudat más testbe lépését. Magyarázat: Az énséghez kötődés a szenvek által befolyásolt emlékezésben gyökerezik. Az egyénné szűkült létezésből a belső világ által őrzött és ösztönné alakult emlékek nem engednek kiröppenni. Ha tudatosítjuk eme ösztönök megkötő erejét, úgy a testhez (személyiséghez) láncoltságunk fellazul, és az öntudat szabadon választhat tudatstruktúrákat a tapasztalásra. Ennek révén bárkivé és bármivé válhatunk. 40 A fellélekzés feletti uralom után nem rekeszt meg víz, mocsár, tövisbozót és hasonlók, továbbá megvalósul a felemelkedés. 41 Az összelélekzés feletti uralom után: fellobogás. Magyarázat: Az emberben ötféle „lélekzés” kering: az anyagfelvételt és érzékszervi tapasztalást jelképező „belélekzés”, az ürítést és szaporodást magába foglaló „kilélekzés”, a felvett elemeknek a testben és tudatban való szétáramlását jelentő „szétlélekzés”, a bekerült elemek megemésztésére, feldolgozására irányuló „összelélekzés”, valamint az anyagit szellemivé átalakító „fellélekzés”. Ez utóbbi az anyagtól való szabadulás útját is jelképezi. Amennyiben az összpontosulás erre irányul, és ennek természetét végleg megismeri, úgy az Ember „fellélekzik”, megszűnnek a gondok, az anyagi világ akadályai. Az összelélekzés az életerő középpontja, az élet tüze. Ennek megismerője fellobog, és kiáradó középponttá válik önnön világában. 42 A hallás és az űr kapcsolatára összpontosulva isteni hallás érhető el. 43 A testbéliség és az űr kapcsolatára összpontosulva, és tollpihekönnyű eggyéválásból: az űr átjárása. Magyarázat: Az űr a lét mindent betöltő állaga, ebben helyezkednek el az „anyagi” valóság tárgyai. Emellett az űr a hallás érzékszervéhez is kapcsolódik, mivel az űr a rezgés tere, a hang alapja. Ha az elmélyedés a hallószerv űrtermészetére irányul, akkor tágíthatja annak érzékelési tartományát, és ez rendkívüli hallásbeli képességeket tesz lehetővé. Ha pedig az összpontosultság a testhez kötődés mikéntjét tárja fel, akkor a kinyílt, határain túllépő tudat a végtelenséget ölti testként magára, és megvalósul a „nagy testetlenség” állapota. 44 A nagy testetlenség az az állapot, amelyben külső hatásra nem képződik többé rezdülés. Itt tűnik el a fény takarója. Magyarázat: Az elmélyedés eme állapotában megszűnik a külső világhoz kötődés illúziója és kiderült, hogy a tárgynak vélt külső létezők végső soron a tudat emlékképeinek, ösztönzéseinek tükörképei. Ezért ebben az állapotban már nem megy végbe hagyományos értelemben vett érzékelési folyamat, az elmét semmi sem készteti „kívülről”. A külvilághoz kötődés káprázata szétfoszlik, és a tudat önmaga időtlen, határtalan fényében ragyog. 45 Arra összpontosulva, hogy az önformájában durva valójában a rejtettből fakad, elérhető a lételemek feletti győzelem. Magyarázat: Az anyagiság durva síkjának a lételemek, a föld, víz, levegő, fény (tűz) és űr állagai felelnek meg. A rejtett elemiség az érzékterületekre utal. Ha az összpontosulásban tudatosítjuk azt, hogy az anyagi világ valójában a rejtettből, vagyis a finom elemekből fakad, úgy tetszés szerint alakíthatók a természeti törvények. 46 Ebből következik a parányivá válás és a többi képességek, a test jelességei, valamint az, hogy nem sújtanak többé a létesülés törvényei. 47 Formai kecsesség, erő és gyémántkeménység a test jelességei. Magyarázat: Az anyagi világ törvényeinek feloldása az Igázás hagyománya szerint „természetfeletti” képességeket tesz lehetővé. A kommentárok a következő nyolc csodaerőt említik: parányivá válás, hatalmassá válás, könnyűvé vagy nehézzé válás, minden vágy beteljesítése, tetszés szerinti helyen való megjelenés, mindenek fölötti uralom és teremtő erő. A lételemek és az anyagi törvények feletti uralom egyben az ezekből kialakult anyagi test tökéletességét is eredményezi. 48 Arra összpontosulva, hogy az érzékelés önformájában valójában az önösségből fakad, elérhető a képességek feletti győzelem. 49 Ebből következik az ész gyorsasága, a szervektől független létezés és az Ősanyag feletti győzelem. Magyarázat: A megragadás, a személyes tapasztalás, az önösség ősi ösztönéből fakad, amely azt célozza, hogy a látvány „saját” látvány legyen. Ha az összpontosulás erre a folyamatra irányul, és az önösségből fakadó tapasztalást kioltja, felbomlik a lét irányultságok általi megkötöttsége, és a felszabadult tudat tetszés szerinti eszmét, irányultságot teremthet. Az érzékszervi tapasztalás kényszerétől megszabadult tudat bármilyen érzékelést létrehozhat, és ezen keresztül tetszőlegesen alakíthatja önnön „anyagi” világát. 50 Csak az áll az egész lét felett, és az éri el a mindentudást, aki arra is rálát, hogy más a Világos, és más az Ember. 51 Aki még ebben is vágytalan, az Egyedülvaló, mert a rossznak írmagját is eltünteti. Magyarázat: A végső tapasztaló, az Ember meghaladja a Természet legfinomabb, Világos síkját, az Eszméletből, énképzetből és észből álló belső szervezetet is. Ha a törekvőben kialszik az a vágy is, amely a legmagasabb állapot elérésére irányul, vagyis ha felismeri, hogy a Homályos és a Világos egyaránt a Természet alakzatai, akkor már nem „akar” szemlélővé válni, hanem minden emléket eleresztve ő lesz a Szemlélő maga. 52 Ha tisztségbe hívják, nem ragaszkodik, és nem bízza el magát, hiszen nem-vágyottal foglalatoskodik. Magyarázat: Még a legmagasabb állapotokban is ott lappang az önösség csírája, a mástól való önmegkülönböztetés ösztöne. A „gőg” fogalma itt természetesen tágabban is értelmezhető, jelentheti a „magáról, mint az állapot élvezőjéről” való tudást is. 53 A pillanatokra és azok sorrendjére összpontosulva megvalósul a különbségtevésből születő Felismerés. 54 Azután szembetűnik a keletkezés, jelleg és hely szerint meg nem különböztetett, hasonló jelenségek mássága is. 55 A különbségtevésből születő Felismerés megváltó, közvetlen az egész érzékvilágot felöleli, minden körülményeivel együtt. Magyarázat: Hétköznapi tapasztalásunkban a megismerés időbevetett, pillanatnyi, mivel mindig újabb megismerési pillanat következik utána. Ha az összpontosulás ezekre a megismerési pillanatokra, illetve azok sorrendjére irányul, megszületik annak felismerése, hogy bár minden pillanat más és más, mégis magába foglalja az összes többi megismerést, hiszen az előzőkre támaszkodik, és a következőket célozza. A különbségtevésből születő, vagyis a létet az idő és a történések folyamatából kiemelő Megismerés állapotában a jelen pillanat mindentől független, önmagába záruló, egyedüli valósággá tisztul, amiben minden „eddigi” és „ezután lehetséges” pillanat tükröződik, és elnyeri végső értelmét. A lét eme oszthatatlan egységében élhető meg a minden októl és következménytől mentes „Létezem” állapota. 56 Az Egyedülvalóság az az állapot, amelyben egyaránt megtisztul a Világos és az Ember. Magyarázat: A Szellemi és az Ember egymástól tisztul meg, miután a Tapasztaló nem azonosul a megismerés szervével, az Eszméletből, énképzetből és észből álló személyes tudattal. A Természet és az Ember ekkor végleg elkülönül egymástól és önmagában megmarad. IV. AZ EGYEDÜLVALÓSÁGRÓL SZÓLÓ NEGYEDRÉSZ A BETELJESEDÉSRŐL 1 A beteljesedést születés, növényi szer, ige, kiégetés és révület szüli. 2 Másik létállapotba születés a Természet betöltöttségéből következik. 3 A kiváltó nem az igazi ok, bár a Természet gátjait átszakítja, miként a földműves. Magyarázat: A beteljesedés rendkívüli tudatállapotot jelent, átlépést magasabb megismerési síkra. Ez az átalakulás művi és természetes módszerekkel idézhető elő. Az 1. szútra fogalmainak vizsgálatából kiderül, hogy valójában egyre finomodó, egyre tudatosabb eszközök soráról van szó. A születés a beteljesedés állapotának természetes kialakulását jelenti. Ekkor a tudat előző tapasztalásai révén mintegy „éretté” válik a magasabb állapotok megélésére, vagyis a beteljesedés a tudat természetes, készen kapott állapotát jelenti. Hasonló állapotokat lehet elérni növényi szerekkel, a hitből táplálkozó igékkel, a vágyak kiégetésével, és a révület által. Ezek a módszerek az elme szándékos befolyásolására irányulnak. A legdurvább módszer külső, anyagi eszközökkel hat a tudat működésére, az eszme és kiégetés szellemibb eszközökkel próbálja megvalósítani ugyanezt, míg a révület már kizárólag belülről kísérli meg feloldani a magasabb megismeréstől elválasztó tudati akadályokat. Minél kisebb mértékű a tudatosság, annál kevésbé valószínű a beteljesedés állapotának állandósulása, illetve annál nagyobb a veszélye annak, hogy a tudat rabjává válik a természetellenes úton kiváltott állapotnak. A tapasztaló ugyanis ekkor nem teremt, hanem csak elősegít bizonyos folyamatokat, ahogy a földműves a növény sarjadását. Igazi megoldást csak a tökéletesen megismert és uralt út, a révület jelenthet. A TUDAT KIALAKULÁSÁRÓL 4 Egyedül az önösség alakítja ki a formáló tudatállapotokat. 5 A sokféle működésben egy tudat az oka a többinek. 6 Ezek közül az elmélyedésből születő tudat nem hajlamosít. Magyarázat: A tudatot – a tapasztalás állandóan változó színterét, foglalatát – a tapasztalás kisajátításának ösztöne, az önösség alakítja ki. A tudat akkor születik, amikor az énség nélküli Alany, az Ember, egyesülvén a Természettel, önmagaként éli meg a Világost, azaz az Eszméletből, énképzetből és észből álló belső szervezetet. A szemlélő számtalan tudattal bír, amelyek egymást szülik és ösztönzik, mint a térbeliség tudata, az időbeliség tudata, a pillanatnyi tapasztalás tudata, az énség tudata, amelyek kölcsönösen gerjesztik és meghatározzák egymást. Ezt az összefonódást átlátva, ebben elmélyedve a tapasztaló mentesül a tudatot újra meg újra korlátok közé kényszerítő hajlamoktól. A TETTEKRŐL ÉS AZOK EREDMÉNYEIRŐL 7 Az Igázó tettei nem feketék és nem fehérek, míg másoknál háromfélék. Magyarázat: A pillanatnyi tapasztalás tudata a cselekvésben vizsgálható. Ezek vagy konkrét tettek, vagy pedig megmaradnak az élmények minősítésének szintjén. A minősítés háromféle lehet: Világos, Ragaszkodó vagy Homályos. Míg a közönséges tudatot a korábbi tettek hajlamai alakítják, és így mind a három minősítés jellemző rá, az önösségen túlemelkedett ember cselekvései és tapasztalásai nem jellemezhetők a minőségek kategóriáival. 8 A háromféle tettekből csak a termések minőségének megfelelő benyomások nyilvánulnak meg. Magyarázat: Ha a megítélés a létet Világosra, Ragaszkodóra és Homályosra osztja, és az ember ennek megfelelően tevékenykedik, akkor ennek a megkülönböztetésnek szükségszerűen a tapasztalásban is meg kell jelennie, vagyis az ember törvényszerűen jót és rosszat, örömteljeset és szenvedésteljeset fog átélni. 9 Bár a tettek és benyomások között keletkezési helyüket és időpontjukat tekintve látszólag nincsen összefüggés, mégis összetartoznak, mert egylényegű az ösztönzés és az emlékezés. 10 És ezek kezdet nélküliek, mert a sóvárgás örök. Magyarázat: Bár a mindenkori sorshelyzet és a korábbi cselekvések közötti összefüggés általában rejtett, mégis kimutatható a „jó és rossz tettek” és a „sorsszerű események” közötti kapcsolat. A lét ugyanis nem tudattól független valóság, hanem hozzá a korábbi megismerések emlékképei tapadnak. Ebből a nézőpontból tekintve a külvilág jelenségeihez a tudat mélyéről felmerülő ösztönzések, bevésődött emlékképek kapcsolódnak. Ezek ismételt felbukkanása a létet egyre inkább megszokott világgá merevíti. Ha kutatni kezdjük az ösztönzések mögötti emlékképeket, akkor nem leljük azok kezdetét, hiszen végső soron az ősi szenvekben gyökereznek. Ezek pedig időtlen idők óta fennállnak a tapasztalás hátterében, és mindaddig fennmaradnak, míg meg nem valósul az Egyedülvalóság állapota. 11 Az ok és a gyümölcs, a hajlam és annak támasztéka összetartoznak. Ezért ha ezek megszűnnek, megszűnnek az ösztönzések is. Magyarázat: Az ösztönzések nem önmagukban léteznek, hanem termések csupán, okra vezethetők vissza. Okuk a vágyakozó, szenvek által befolyásolt tudat. Ezért ha megszűnik az ok, az ösztönzések iránti hajlam, akkor eltűnnek a gyümölcsök, a hajlamot alátámasztó ösztönzések is. AZ IDŐRŐL 12 A múlt és a jövő magából adódik, mivel a dolgok útja megtörik. 13 A dolgok lényegük szerint megnyilvánult vagy rejlő minőségűek. 14 A dolgok önazonossága a változások egyazonosságából következik. Magyarázat: A III. 13-16. szútrák már tárgyalták az idő tényét, és azt a dolgok változásának folyamatából vezették le. Ez a változás akként is megragadható, ha a dolgok lényegét jelenlevő (korábban rejlőből megnyilvánult) és rejtett (majdan megnyilvánuló) minőségek összessége-ként fogjuk fel. A folytonos változásban lévő dolog önazonosságát (például, hogy ugyanarról a folyóról van szó) a változási folyamatok egyazonossága adja. A DOLGOK TAPASZTALÁSÁRÓL 15 Ha egy dolog változatlan, a tudatállapotok különbözősége szerint különböztetődik meg tapasztalása. 16 Ha egy dolog nem egy tudat függvénye, hogyan lehetne megismert? 17 Tekintve, hogy a dolog beárnyékolja a tudatot, az egyszerre lesz megismert és meg nem ismert. Magyarázat: Mi van akkor, ha a vizsgált tárgy nem egyértelműen változó (folyó, ember), hanem változatlannak, maradandónak tűnik (hegy, Patandzsali Jóga-szútrája)? Ebben az esetben is különbözőnek tapasztaltatik, mégpedig a rátekintő elme különböző színezettsége miatt. Jókedélyű tudat – „kéklő hegyóriás”, rosszkedélyű tudat – „döglesztő kapaszkodó”, értő tudat – „csodálatos irat”, értetlen tudat – „zagyva badarság”. Az a tény viszont, hogy a megismert dolog mindig a rátekintő tudat függvénye, azt a problémát veti fel, hogy megismerésének szintjét mindig a megismerő tudat szintje határozza meg. Így a szilárd, dologi valóság lebontása nem annak tudomásul nem vételét jelenti, hanem azoknak a tudati- és lét-síkoknak a bejárását, amelyeken keresztül a tárgyi világ kialakult. Ez pedig a figyelem, az elmélyedés és a révület megvalósításával lehetséges. A TUDAT TERMÉSZETÉRŐL 18 A tudat rezdülései mindig ismertek gazdája előtt, mert az Ember nem változik. 19 Saját ragyogása nincsen, mert maga is látvány. 20 És egy pillanatban nem határozható meg kétféleként. Magyarázat: A 19. szútra egyértelműen rámutat, hogy az úgynevezett „objektív valóság” körébe a valóság objektív voltát feltételező tudat is beletartozik. Nem igazi tapasztaló, hanem a tapasztalás szerve, aminek lencséje lényegesen torzítja a tapasztalt képet. Mivel „ugyanarról” a valóságról gyakran többféle képet is kapunk, a képek különbözőségéből és sajátosságából kiindulva közvetetten megtapasztalható maga a képalkotó tudat is. Ha pedig tapasztalható, akkor nem alanyi, hanem tárgyi léttel bír. A megismerés fénye egyedül a mindenkori tudatra rátekintő Emberből ragyog. 21 Másik tudatba látva egymásba ragadnának az eszmélések, és összezavarodna az emlékezés. 22 Az öneszmélet akkor tudatosul, ha az öntudat nem lép ki, és magára ölti annak alakját. Magyarázat: Ha az Ember egyszerre több tudatba látna, úgy mindegyik tudatban tükröződne az összes többi is. Könnyen belátható, hogy ez gyakorlatilag lehetetlenné tenne minden megismerést, következtetést, valamint a tudatállapotoktól való függetlenedést is. Az a pont, amelyről rátekintünk a tudatra, valójában kívül esik a tudat területén. Ez az öneszmélet az öntudat mozdulatlan középpontja, amelyből a mindenkori tudat kialakul. 23 A Látó és a látvány által színezett tudat mindenért-való. 24 Mivel számtalan benyomás tarkítja, a tudat is másért-való, mert szervezetten működik. Magyarázat: A tudatok változatossága is célt szolgál. A sokféleképpen tarkított tudatállapotok középpontjából ugyanis különbséget tehetünk tudat és tudat között, kitűzhetjük a tudat átalakításának célját és irányát. Ebből a pontból az is nyilvánvalóvá válik, hogy a bármilyen állapotot, tapasztalatot, színt magára öltő tudat működése végső soron nem önmagáért való, hanem az Emberért. Igazi célja pedig az, hogy önmagát megmutassa, és ezzel magasabb megismerések felé segítsen. A MEGKÜLÖNBÖZTETÉSRŐL 25 A megkülönböztetőn látóból eltűnik az önlét átélése. 26 Akkor valósul meg a megkülönböztetés síkjáról hegyként kimagasló Egyedülvaló tudat. Magyarázat: A megkülönböztetés lényege, az Alany és a Tárgy különválasztása. Ennek tökéletes szintje az addig alanyiként átélt tudatnak tárgyként, látványként történő szemlélése. Ekkor az énen felülemelkedett Alannyal, az időtlen Emberrel való azonosulás révén eltűnik a személyiség, és a szemlélő egyetemessé, Egyedülvalóvá válik. 27 Az ennek résein belépő másféle irányultságok az ösztönökből fakadnak. 28 Elhagyásuk módját már elmondtuk a szenvekkel kapcsolatban. Magyarázat: Még ebben az állapotban is felmerül annak igénye, hogy a létet valamiképpen, valamilyen szempontból, vagy cél érdekében szemléljük. A tudat résein befurakodó ösztönzéseket visszahúzódással illetve elmélyedés révén lehet kiküszöbölni, amint azt a II. 10-11. szútrák ismertetik. AZ EGYEDÜLVALÓSÁGRÓL 29 Ki még az Elszámoláskor sem haszonleső, az a mindent felölelő, megkülönböztető látásmóddal eléri a „Törvény felhő” révületet. 30 Innentől szűnnek meg a szenvek és a cselekvések. Magyarázat: A szenvek végső kioltása a Teljesség iránti vágyakozás megszüntetését jelenti. Ha az ember még ezzel szemben is vágytalan, akkor tárulnak fel az ember előtt a lét végső törvényei. 31 Akkor a végtelen megismerés minden elfedő szenny fölé emelkedik, és csekély az, ami még megismerésre vár. Magyarázat: A szenny a szenvekre utal. Ha ezek eltűnnek, eltűnik a világ, a látvány vonzereje is. Bármi megismerhető, de semmi sem köti magához a megismerő figyelmét. 32 Ekkor a minőségek váltakozásának sorozata célját beteljesíti, és véget ér. 33 És a pillanatokkal szemben a változások végpontjáról a sorrend értelme megragadható. Magyarázat: Ekkor tárul fel a látvány igazi célja, amely mindig is az Ember és a Természet végső szabadsága volt. Ekkor a Természet minden eddigi törvénye szertefoszlik, a térbe, időbe és formákba rendezett világ elemeire hullik szét, és feloldódik a végtelenné tágult szemléletben. Kiderül, hogy minden eddigi esemény és megismerési pillanat ezért a végső állapotért született, ebből érthető, és ebben ér véget. 34 Amikor a minőségek céljuktól, az Embertől fosztatván visszahúzódnak, az az Egyedülvalóság, vagyis az öntudat erejének önmagán alapulása. Suradnik:Dubaduba/PATANDZSALI 1495 4203 2006-02-09T23:23:31Z 193.225.194.254 PATANDZSALI: AZ IGÁZÁS SZÖVÉTNEKE I. A RÉVÜLETRŐL SZÓLÓ NEGYEDRÉSZ AZ ELME REZDÜLÉSEIRŐL 1 Íme az Igázás tana: 2 Az Igázás a tudat rezdüléseinek lebírása. 3 Akkor a Látó igazi mivoltában megmarad. 4 Máskor a rezdülések alakját veszi fel. Magyarázat: Az Igázás, a Jóga, az elmeműködés feletti uralmat, a tudat rezdüléseinek megzabolázását jelenti. Az uralom nem azonos a folyamatok megsemmisítésével. Elsődleges célja az, hogy a Látó, az Ember, a tapasztalás végső alanya ne vesszen el a tudat-tartalmakban, ne azok hordozzák, hanem önmagában megálljon. Ha ez nem történik meg, akkor a Látó nem lát, hanem újra meg újra belegabalyodik önnön tudatfolyamataiba, együtt örvénylik a pillanatnyi tudatállapotokkal. A Természet vak törvényeit követi, elveszíti szabadságát. 5 Az ötféle szenves vagy szenvtelen rezdülés: 6 a megismerés, a tévedés, a képzelgés, az elalvás és az emlékezés. Magyarázat: A rezdülések kétfélék lehetnek: ösztönösek, vagyis szenvtelenek, valamint a szenvek által indítottak. Ha szenveink mozgatnak, akkor magukkal sodornak a rezdülések. Ha uralkodunk elménken, akkor a tudat örvénylését úgy szemlélhetjük, mint a folyó partjáról tovaáramló vizet. 7 A megismerés formái: a tapasztalás, a következtetés és a Hagyomány. 8 A tévedés félreértés, ami nem ezeken a formákon alapul. Magyarázat: A megismerés rezdülésével a tudat kifelé fordul, és megállapítja, hogy tapasztalásának tárgya valóságos-e vagy sem. Mérvadó megismerésre közvetlen érzékszervi tapasztalás, helyes következtetés és megbízható forrás útján juthatunk. Ez utóbbira utal a „Hagyomány” szó, amely alatt a kommentárok a szentiratokat és az avatott mestert értik. Tágabb értelemben azonban ide értendő minden megtanult, tényként elfogadott igazság. A megismerés ellentéte a tévedés, amely akár a tapasztalás, akár a következtetés, akár a Hagyomány síkján félrecsúszhat. Ennek eredménye is ellentétes, nem megbizonyosodás, hanem kétség. 9 Tárgyak híján szavakat, ismereteket kerget a képzelgés. 10 A nemlét felé irányul az elalvás rezdülésének támasztéka. 11 Az emlékezés a már megtapasztalt megtartása. Magyarázat: A megismerés rezdülése a külső világhoz köti a tudatot, a tévedés szintén a tárgyi világban kezdődik, de végül szubjektivitásba fordul. A képzeletműködés már teljesen a belső érzékvilág síkján megy végbe. A fogalmak, képek, érzések kavargása többnyire a külső ingerek pótlására szolgál. A tárgyi világhoz mindössze annyi köti, hogy ismereteit, „mintáit”, onnan veszi. Az elalvás rezdülésével pedig a tudat a dologi valóság végső határáig mozdul. Az „elalvás” fogalma nem csak a mindennapi élettani funkciót, hanem a tudatnak minden kialvó, a tapasztalást megszüntető folyamatát jelentheti. A legbelső, legmélyebb síkon az emlékezés található. A korábbi tapasztalások emléke az ébrenléti és az álombéli állapotot egyaránt meghatározza. Túlnyúlik a tudatosság határain, és az „újraszületéskor”, az elalvás (kialvás) utáni visszatérés pillanatában újból megszabja a külső és belső létezés feltételeit. A REZDÜLÉSEK LEBÍRÁSÁRÓL 12 Gyakorlás és vágytalanság bírja le őket. 13 A gyakorlás: arra törekedni, hogy állandósuljon a lebírtság állapota. 14 Ez azonban csak hosszú idő múlva, szakadatlan, áldozatos buzgalommal, fokozatosan szilárdul meg. 15 A vágytalanság uralt összhang, a látott és hallomásbóli érzékletek nem szomjazása. 16 Ennek legfelső foka – felfogván az Embert – a minőségek iránti szomj megszűnése. Magyarázat: A tudat rezdüléseit csak hosszantartó gyakorlás után lehet uralom alá kényszeríteni. Ez olyan tudatos életmódot jelent, amelynek minden pillanatában a figyelem, az Igázás érvényesül. A vágyakozó elme csapongásának lecsendesedése után állandósul a tudat érintetlen állapota. A végső lebírtság azt célozza, hogy az Ember érintetlen maradjon a közvetlenül tapasztalt („látott”) és a közvetett úton szerzett („hallomásbóli”) érzékletekkel szemben. Más szavakkal: ne ragadják meg sem a látott, sem a „megígért” világok. Ez természetesen nem közönyt jelent, hanem azt az uralmi állapotot, amelyben az elme nem bódul az újra meg újra felmerülő ingerek, vágytárgyak felé, hanem meg-békélt összhangban van mindennel, ami éppen megjelenik. Ennek végső fokán kialszik a vágy a létet megteremtő három minőség, a Világos, a Ragaszkodó és a Homályos iránt. A tudatminőségek kavargása megszűnik, az Ember már nem önnön tudatával azonosítja magát, hanem felismeri, hogy ő az egyedüli létező és minősítő, ezért mindenek felett áll. A RÉVÜLETRŐL 17 A ráismerő révületben gondolkodás, bizonyság, üdvözültség és önmegélés követik egymást. 18 A megszűnés elfogadását gyakorolja a másik, aminek során csak az ösztönök maradnak. 19 A természetbe oldódott testetlenek lét felé irányulásával szemben. Magyarázat: Az Igázás célja az Ember eredeti állapotának megvalósítása, ez pedig csak a tudatrezdülések lebírása után, a révület élményében történhet meg. Ennek az állapotnak két fajtáját ismeri az Igázás hagyománya. Az egyik a 17. szútrában leírt folyamat, amely voltaképpen az intuíció révén megy végbe. Az összpontosított gondolkodás elemi felismerésben csúcsosodik ki, ezt a felismerés üdvözültsége, majd a mindenek feletti alanyiság megélése követi. A révület másik módja rá nem ismerő. Ezt az állapotot egyes magyarázatok a ráismerő révület fölé helyezik, s valóban értelmezhető az ihletettség ama csúcspontjaként, amelyen a felismerés elszakad önnön tárgyától, mintegy tartalom nélkülivé válik. A rá nem ismerő révület azonban önálló út is. Lényege a tudat kiüresítése, a személyiség megszüntetése. Hagyni, hogy a dolgok önnön törvényeiket követve tovább pörögjenek, hiszen az Ember lényege nem ezekkel azonos. Elhagyni minden elképzelést és gondolatot, „szegénynek” lenni a szó igazi értelmében. A fizikai halállal testetlenné váltak létesülésre törekvésével szemben a révület eme állapotából a tudat minden létesítő indíték kioltása, az egyedülvalóság felé irányul. 20 Az előbbit hit, bátorság, jelenlét, révület és felismerés előzi meg. 21 A megszállottakhoz áll közel, 22 de még náluk is különböző, enyhe, közepes vagy eluralkodott mértéke szerint, 23 illetve az Úrnak való odaadás alapján. Magyarázat: A ráismerő révület megvalósulásához több előfeltétel is szükséges. Első a hit, a kutatás helyes irányának bizonyossága. Amikor szembenézünk önmagunkkal, feltárjuk legmélyebb félelmeinket és szorongásainkat, megszűnik a tudatos elme ellenőrzése az emlékezés felett, és valamennyi, már „feledésbe merült” emlék felbukkanhat. Ezeknek a rejtett tudati törvényeknek a feltárulása kioltja a felszíni elme működéseit, és megvalósul a révület, az Ember felismerésének állapota. A ráismerő révület kezdeti szakaszát valamennyien ismerjük. Ez az az állapot, amikor valamilyen tárgy lázasan, mintegy „megszállottan” foglalkoztatja tudatunkat. Ennék mértékét az határozza meg, hogy mennyiben képes az elme önmagán túllépni. Más szavakkal: mennyiben vagyunk képesek az önmagunkkal azonosított képtől egy magasabb felismerési állapotnak, végső soron az Ember felismerésének érdekében elszakadni. AZ ÚRRÓL 24 A szenves cselekvés termései és hajlamai által sebzetlen, megkülönböztetett Ember az Úr. Magyarázat: Az Alany egyedül az emberi lényben képes önmagára ismerni. Innen az Ember elnevezés. A személyiség, az egyén vágyaktól űzve, korlátok közé szorítva cselekszik és tapasztal. Ennek oka az, hogy tetteit szenvek vezérlik, tetteinek eredményei, tapasztalásai pedig újabb szenvek, hajlamok kialakulásához vezetnek. Ezen a módon ágyazódik bele az érzékvilágba. A megszabadulás útja a hajlamok kioltása, a szenvtelen cselekvés és a tett-eredmények általi érintetlenség fenntartása. Az Úr, az Istenség nem más, mint az a végső Alany, aki mentes mindezektől. 25 Benne a mindentudás magja felülmúlhatatlan. 26 Ő az elődök mestere is, mert nem korlátozza az idő. Magyarázat: A változások, átalakulások sorozatán túl egyetlen érintetlen pont található. Ez a minden tapasztalás mögötti végső Szemlélő, aki jelen volt a születésben, az egyéni születés előtt, minden idők minden tapasztalásában, és jelen lesz a jövőben is, amikor mostani testünk már régen elenyészett. Az időből szemlélve úgy látjuk, hogy a Tapasztaló újra meg újra testet ölt a világban, és ezt teszi mindaddig, amíg tapasztaló lény lesz a Földön. 27 Ő hallatszik a Morajlásban. 28 Ezt zengetve élhető át Annak értelme. Magyarázat: Ez az időtlen Szemlélő nem beszél nyelvet, nem gondolkodik és nem vélekedik a kimondott valóságról. Egyetlen szava a Morajlás, az A-U-M. Ha ezt a hangot lassan és figyelmesen kiejtjük, úgy megélhetjük a lét folytonos teremtését. Először a külvilág felé táruló „A” nyílik ki, majd a befelé mélyülő „U”, Legvégül pedig a becsukott szájjal a test bensejében, a szívben zengetett „M”. Ez a hang azzal az örök morajlással azonos, amely ott zeng a csillagok harmóniájában, az utcai járművek zajában, vagy a vér keringésében. Ez az Úr szava, a „vagyok”, a „létezem” hangja. AZ AKADÁLYOKRÓL 29 Innen az ember önmagára lel, és az akadályok is megszűnnek. 30 Betegség, konokság, kételkedés, hanyagság, restség, féktelenség, szétszórtság, felszínesség és állhatatlanság a tudatot eltérítő akadályok. 31 Szenvedés, rosszkedv, tagok rángása, sóhajtozás jár azzal, ha eltérített. 32 Ezek elhárítása végett az egyvalóságot kell gyakorolni. Magyarázat: A 30. szútrában felsorolt akadályok voltaképpen az elme ösztönös védekezése során alakulnak ki. Nemcsak a magasabb megismerés elleni tiltakozásból születhetnek meg, hanem minden olyan tudatos mozdulattal szemben is, amely a tudat eredendő természetének, a csapongásnak, állandó kavargásnak és tárgyhoz-kötődésnek a lebírására irányul. A tudat folytonos eltérítettsége során szorongás alakul ki. E kifordult állapotot úgy lehet rendbehozni, ha érdeklődő, törődő, de nem ragaszkodó figyelemmel fordulunk megismerésünk tárgya felé. Az éppen jelenlevőre összpontosítás az akadályok eltűnését és a tudat összpontosulását eredményezi. A LETISZTULÁSRÓL 33 A tudat akkor tisztul le, ha szeretetet, türelmet, derűt és elnézést gyakorol az örömteli és szenvedésteli, helyesnek és helytelennek minősített tapasztalások iránt. Magyarázat: Az akadályok eltűnése után következik a tudat figyelmi állapotát megzavaró vélekedések, belső képzetek szétoszlása, a tudat letisztulása. Patandzsali több módszert ismertet ennek megvalósítására. Az első a világ folyamataiban (a tudat eseményeiben) való aktív, szeretetteljes, de ugyanakkor kívülálló, érintetlen részvétel. A szútrában felsorolt négy szellemi alapállás révén az alany elfogulatlanul képes szemlélni a vele szembenállót, és a tudat nem veszik el többé a világ ellentétpárjainak kavargásában. 34 Vagy kilövellve megtartott lélekzéssel. Magyarázat: Az Igázás hagyománya úgy tartja, hogy minden kifelé irányuló testi vagy lelki mozdulattal kiárad az életerő, a belső világ kiürül, és készen áll a tapasztalás újbóli befogadására. A táplálkozás, a lélekzés és a szexuális energiák irányítására súlyt fektető jóga-irányzatok gyakorlatának az volt a lényegi-mozdulata, hogy a gyakorló „lövelljen”, adjon ki magából minden belülről feszítő, felkavaró energiát, és maradjon meg az ezután bekövetkező kiüresedett állapotban. Így megszűnik az elme „lélekzése”, külső és belső közötti ingázása, a tudat kiürül és önmagára tisztul. 35 Az elme megállapodásához vezet az is, ha létrejön tárgyra irányuló működése, 36 illetve gondtalan, tündökletes működése, 37 illetve a vágytalanul tapasztaló tudat, Magyarázat: A fenti három szútra a ráismerő révület előkészítő gyakorlatait ismerteti, és szoros kapcsolatban áll a 33. szútrában megfogalmazott szellemi alapállásokkal. Az első a lét állandó, megismerő figyelmét, a második a megismerés gyönyörűségének, a szép élményének fenntartott állapotát, a harmadik pedig a vágyakozás nélküli, tiszta szemlélődést írja le. A három állapotot felfoghatjuk egy megismerési folyamat egymást követő szakaszainak is. Ennek során a korábban ingerlő természetű tapasztalások kiüresednek, és lényegi mivoltukban mutatkoznak meg. A végső valóságban megismert tárgy pedig a tudat uralma alatt áll, így az elme nem esik többé semminek sem áldozatául. 38 illetve az álom és elalvás ismeretére támaszkodó tudat. Magyarázat: Ez a gyakorlat részben az álomvilág tudatosítása és elemzése révén próbálja feltárni és kioltani az ébrenléti tudat gátlásait és vélekedéseit, részben pedig azt a folyamatot gyakorolja, ami elalváskor történik meg mindannyiunkkal. Elereszti a dolgokat, és a Természet tudatot kioltó erejét használja fel arra, hogy feloldja a tapasztalásokat „fontossá” színező lelki kötelékeket. 39 A bármiben való elmélyedés által is. 40 A legparányibbtól a leghatalmasabbig terjed ennek uralma. Magyarázat: Az elmélyedés mintegy összefoglalja és beteljesíti az összes eddigieket. Ez a gyakorlat már nem annyira a megismerendő, mint inkább a megismerés természetét tárja fel. Ennek során a szemlélő ráébred arra, hogy a látvány intenzitása és milyensége magából a látás folyamatából fakad. A világ képét a tudat eredendő ösztönzései festik elénk. Ebben az állapotban nyugszik el végleg a tudat, itt ismerszik meg a teremtő alany, az Ember, akinek jelenléte mindent áthat a legkisebb atomoktól a végtelen világmindenségig. AZ EGGYÉVÁLÁSRÓL 41 Az eggyéválás az az állapot, amikor a megtapasztaláskor rezdületlen tudat annak színét veszi fel, amin nyugszik, miként a tiszta kristály. Magyarázat: Patandzsali az eggyéválás állapotára a hegyikristály hasonlatát hozza, amely más tárgyakkal érintkezve felveszi azok színét. Hasonlóképpen veszi fel a letisztult, rezdülésektől mentes tudat is a tapasztalás tárgyának „színét”, állapotát. Ekkor a megismerési pillanat három összetevője, a tapasztaló, a tapasztalandó és a tapasztalás aktusa elválaszthatatlan egységet alkot. Ez az eggyéválás, a tiszta, elvektől mentes megismerés állapota, ami az előző szútrákban taglalt akadályok eltűnése után valósul meg. 42 A töprengő eggyéváláshoz szó, jelentés, ismeret és képzelgés keveredik. 43 Amikor az emléktisztulásban az önforma mintegy kiüresedik, és csupán a miértvalóság ragyog: ez a nem töprengő eggyéválás. 44 Ez egyben a rejtett tárgyú, bizonyossággal bíró és bizonyossággal már nem bíró eggyéválás magyarázata is. 45 A rejtett érzékvilágnak a jeltelen a vége. Magyarázat: Az eggyéválásnak két szintje van. Az első szinten a megismerő tudatban még lezajlanak gondolkodási folyamatok, jelentést hordozó szavak bukkannak fel, működik a képzelet és az ösztönvilág. Ezeknek a kialvása után valósul meg az eggyéválás második, nem töprengő szakasza. A gondolatok eltűnése a vélekedő én eltűnését eredményezi, s ennek révén az emlékezés kitisztul, vagyis tudatosulnak a jelen ösztönzések mögött rejtőző, múltbeli tapasztalások. Ezáltal megvilágosodik az éppen adott tapasztalás értelme, miértje, amely végső soron a tudat tárgyának lényegével, létének értelmével azonos. Vagyis a révületben láthatóvá lesz, hogy a szemlélt dolog tartalmát és minőségét egyaránt a szemlélő ösztönzéseiből nyeri. Az énség kiüresedése a tapasztalati tárgy „önlétének”, azaz objektivitásának a kiüresedését hozza magával. Ebben az állapotban a megismerés mértékadójává a szemlélő alany válik. A szemlélő jeltelen, ismérv nélküli és nem azonos a tudattal, a belső érzékvilággal, ami még a Természet részét képezi. 46 Ez még csak a maggal bíró révület. 47 A bizonyosság nélküli elmélyedés gyakorlatában letisztul az önlélek. 48 Itt van a rendet hozó Felismerés. 49 Ennek tárgya más, mint a hallott vagy kikövetkeztetett felismerések, mivelhogy más célt tűzött ki maga elé. 50 A belőle születő ösztönzés minden más ösztönt lenyűgöz. 51 Lebírva ezt is, mindent lebírni. Ez a magnélküli révület. Magyarázat: Az emlékek kitisztulásának révülete még az önösség magjával bír, hiszen az ösztönzések a személyes lét felé hajtanak. Ez a „megbizonyosodás” állapota. Az ezt követő szint a bizonyságok, igazságok nélküli, személytelen látás. Ekkor a tudatban egyetlen igazság, egyetlen belülről fakadó felismerés marad, az, hogy minden a letisztult „legfőbb lényegtől,” a Szemlélőtől függ. Ő az, aki a világ és a tudat rendjét megalkotja. Ez a valóság végső megtapasztalása, amely lényegileg különbözik minden egyéb, vallási vagy tudományos, hallott vagy kikövetkeztetett igazságtól, hiszen ezek mindenkor viszonylagosak és célzatosak. Ez a felismerés éppen ezért minden ösztönzés kioltását is jelenti. Ha pedig még ez is feloldódik, úgy a tudat utolsó tárgya is megszűnik. Ez a magnélküli révület szabadsága. A jóga tudatállapotainak és a szánkhja lételméleti fogalmainak összefüggései: II. A MÓDSZEREKRŐL SZÓLÓ NEGYEDRÉSZ A TETTEKBEN VALÓ IGÁZÁSRÓL 1 A tettekben való Igázás: kiégetés, önátlépés és odaadás az Úrnak. 2 Célja a révület átélése és a szenvek gyengítése. Magyarázat: A második negyedrész a révület megvalósításához szükséges feltételeket ismerteti. A cselekvés síkján az Igázásnak három összetevője van: Az első az aszkézis, a kiégetés, vagyis a megszabadulás a korábbi tettek káros következményeitől. Ez teszi lehetővé a következő lépést, a Tanban való elmélyülést, s ezáltal a túllépést önmagunkon. A harmadik elem a továbblépés irányát szabja meg. Az Ember, az Úr iránti odaadás fényében elhalványul az érdekekből történő cselekvés, kialszik a szenvedély, és véget ér a szenvedés. A SZENVEKRŐL 3 A szenvek: tudatlanság, önösség; vágy, viszolygás és kapaszkodás. 4 A tudatlanság a többi mezeje, amelyek szunnyadók, gyengék, gátoltak vagy felgerjedettek. 5 A tudatlanság: öröknek, tisztának, örömtelinek, léleknek fogni fel a mulandót, tisztátalant, szenvedéstelit és lélektelent. 6 Az önösség: egylényegűnek vélni a Látó és a látás képességét. 7 Örömre hajlás a vágy. 8 Szenvedésre hajlás a viszolygás. 9 Önlényeg hordozza a kapaszkodást, s így még az őt tudatosítóhoz is hozzátapad. Magyarázat: A szenvek a cselekvések mögötti ösztönzések, alapvető fajtái, belőlük sarjad a hibás szemlélet módja a dolgok önszempontú minősítése. A szenvek annak megfelelően szunnyadók vagy megnyilvánultak, hogy milyen mértékben váltak konkrét cselekvésformákká: gondolatokká, érzelmi motivációkká, kimondott szavakká vagy tettekké. Gyökerük a tudatlanság, a változó, mulandó világnak szilárd, maradandó létezőként való átélése. Ez az átélés eredményezi a tudattól független valóság, az objektivitás képzetét. Így a szemlélő alany az időbevetett, és ezen belül is pillanatnyi személyiséggel azonosítja magát, vagyis összekeveri a Látó és a látás képességét. Ennek során megkülönbözteti a számára „kedves” és „nem kedves” tapasztalásokat, és ragaszkodni kezd mindahhoz, amit a magáénak vél. Az átlagos cselekvéseknek és vélekedéseknek így többnyire az elvakultság, az önzés, a sóvárgás, a gyűlölet és félelem keveredése a mozgatórugója. 10 A rejtett szenvek ellentevékenységgel kerülhetők el. 11 Ha már rezdülésekké váltak, akkor elmélyedéssel. Magyarázat: A rejtett szenvek nem tudatosak, közvetettek, csak jelekből lehet következtetni rájuk, vélekedéseink, „ideológiáink” és tetteink elemzése, mozgatórugóinak megismerése révén. Eme rejtett énség feltárásában az éberség gyakorlása és a szenvekkel ellentétes, önzetlen cselekvés segít. Ez hozza napvilágra a cselekvésekben esetleg meg sem fogalmazódó szenves indíttatásokat. A gondolatok és szándékok formájában testetöltött, rezdüléssé vált szenveket sem lehet közvetlen módon kiirtani vagy elfojtani. Ez csak ahhoz vezetne, hogy a szenv elfojtottá, gátolttá válik, vagyis rejtett állapotba húzódik vissza. A helyes módszer ekkor a rezdülések elemzése, az igazi mozgatórugók feltárására irányuló elmélyedés. A szenvek feltárására és kioltására a II. 33-39. és 40-45. szútrákban található szellemi alapelvek szolgálnak. A HAJLAMOS CSELEKVÉSRŐL 12 A cselekvés hajlama szenvekből gyökérzik. Fel kell azt tárni látott és nem látott születésben. 13 Ameddig megvan ez a gyökér, addig a gyümölcse: születés, élet és élmény. Magyarázat: A szenvek következménye hajlamos, vagyis egyéni érdekből történő cselekvés. Ennek következménye önös tapasztalás és élményszerzés lesz, aminek emléke még jobban megerősíti, „bevési” a szenves ösztönzéseket. „Megszületni” annyi, mint valamilyen tapasztalóként megjelenni a tapasztalásban. Ennek megjelenítő ereje pedig nem más, mint az előző „születések”, tapasztalások emlékét őrző ösztönzések. Ezeket a hajlamokat úgy a jelenlegi, mint a majdani testetöltésekkel kapcsolatban fel kell tárni, mert csak ez vezethet végső megszabaduláshoz. Ha létezik a szenv, úgy törvényszerű a cselekvésben való testetöltés, a tapasztalásról tapasztalásra vándorlás. Ez a folyamat az elmében „jó”, „rossz” és „semleges” élményeket vált ki, ezek az emlékek, belső minták hajtanak az újabb „születések” felé. 14 E gyümölcsök hűsítők vagy hevítők, helyes vagy helytelen okságuk szerint. 15 A különbségtevőnek azonban mindez csak szenvedés, mert a változások, az égető vágy és az ösztönzések mindig szenvedéssel járnak, valamint a minőségek ellentétes rezdülései miatt. Magyarázat: A hajlamos cselekvés eredménye vagy kielégülés, vagy pedig csalódás. Az előbbi egy időre csillapítja az elme éhségét, az utóbbi rögtön új szenves cselekvésre hevít. A „jó” és „rossz” szándékokból fakadó cselekvés magától értetődően kellemesnek és kellemetlennek minősített élményekhez vezet majd. Ám a Természet lényegéből adódóan minden állapotot újabb állapot követ, minden ösztönzés után újabb ösztönzés következik. A tudati minőségek is törvényszerűen váltakoznak. A Világos minőséget mindig Homályos vagy Ragaszkodó váltja fel. A szenvedés így végső soron nem a fájdalmasnak ítélt tapasztalásokból, hanem a „jó” és „rossz” közötti különbségtevésből születik. 16 A jövendő szenvedés kerülhető el. 17 A szenvedés okát kell elkerülni, a Látó és a látvány összekötözöttségét. Magyarázat: A szenvedést a tárgyi világban nem lehet kikerülni. A menekvés egyetlen útja az, ha a szemlélő megszabadul a tárgy uralmától. Amennyiben az Ember nem függ önnön világától, vagyis azoktól az eseményektől, amelyek körülveszik, úgy fel sem merül az élmények minősítése. A tárgyi világhoz a szenvek kötöznek. A szenvek megszüntetése így a szenvedés megszűnését is jelenti. A LÁTVÁNYRÓL 18 A látványnak láttatás, tevékenység és állandóság a jellemzői, lételem és képesség a lényege, célja pedig az élmény vagy a megváltás. 19 Megkülönböztetett, meg nem különböztetett, csak jelekből következtetett és jeltelen a minőségek tartományai. Magyarázat: A látvány a tapasztalás világa, a láthatóvá vált Természet. Ennek három alaptulajdonsága az, hogy önmaga értelmét feltárja a tudat előtt (Világos), hogy állandó mozgásban van (Ragaszkodó), s hogy ugyanakkor állandónak, objektívnak mutatkozik (Homályos). A látvány lényege szerint mindig kettős természetű, tapasztalt tárgyból (lételem) és tapasztaló képességből tevődik össze. A látás ugyancsak kettős célt szolgál. Alacsonyabb megismerési szinten azt segíti elő, hogy a megismerő tudat élményekhez, tapasztalásokhoz jusson, magasabb szinten pedig azt, hogy a tapasztaló a látványon keresztül önmagára ismerjen. A látvány megkülönböztetett síkja a külső világot, vagyis a lételemeket jelenti, a meg nem különböztetett képességeket, a belső tudattényezőket, az észt és az énképzetet. Ha mindezek a még tudatosítható tényezők jelen vannak, ez a jel az Eszmélet meglétére utal. A jeltelen a Természet megnyilvánulatlan állapotát jelenti, amiből mindezek kibomlanak. 20 Bár a Látó tiszta látás csupán, helyes irányultsággal meglátható. 21 Az ő célja a látvány lényege. 22 Ha a látvány a célját bevégzett számára el is tűnik, teljesen mégsem tűnik el, mert fenntartják a többiek. Magyarázat: A megtapasztalt jelenségeknek egyetlen értelmük van, maga a megtapasztalás. Ha ez megtörtént, szertefoszlik az eddig valóságosnak hitt jelenségvilág. Bár a végső megismerésre jutott Alany kilép a tapasztalásból, a világ kibomlása mindaddig tovább folyik, amíg létezik végső megismerésre nem jutott tudat a mindenségben. Ezért a megismerés csodája örök időktől tart, és tartani fog örök időkön át. 23 Az összekötözöttség oka az, hogy a Gazda a birtok erejét önmaga erejével azonosnak fogja fel. 24 Ennek oka a tudatlanság. 25 Ha ez nincs, nincs az összekötözöttség sem. Ennek elhagyása a Látó egyedülvalósága. Magyarázat: A látványt a tapasztaló ember vágya tartja életben. Amíg ez a vágy fennáll, addig a tapasztaló és a tapasztalt kölcsönösen feltételezik egymást. Az én a világgal szemben határozza meg önmagát, és képtelen azt elereszteni, hiszen ezzel önmagát is el kellene vetnie. Mint a szenvekkel kapcsolatban már kiderült, a látványba kapaszkodás oka az, hogy a Gazda, az Ember megfeledkezik önmagáról, s ezért a birtokkal, a Természet legszubtilisabb elemeiből felépülő személyiséggel azonosul. Amint a Látó magára ismer, a jelenségvilág elveszíti megkötő erejét, és az énség szertefoszlik. AZ ELHAGYÁSRÓL 26 Az elhagyás eszköze: folytonosan meggyőződni a különbségről. 27 Ez hét szinten át a legmagasabb Felismeréshez vezet. Magyarázat: A fentiekből kiderül, hogy a tudatlanságot megszüntető tudás nem ismeretszerű. Arra irányul, hogy a szemlélő alany lépésről-lépésre elkülönüljön a Természet egyre finomabb, „szellemibb” síkjaitól. A testek, az anyagi burkok levetése a következő hét lépésben történik meg: 1. Elkülönülés a lételemektől, vagyis az objektív világ hitének eltűnése. 2. Függetlenedés a képességektől, vagyis a külső világ szomjazásának kihunyása. 3. Az érzékterületek leválása, vagyis a képzeletműködéssel való azonosulás megszűnése. 4. Az ész megkülönbözetése, vagyis nem azonosulás a gondolatokkal. 5. Elkülönülés az énképzettől, vagyis az énség, a személyiség kioltása. 6. Az Eszmélet és az Ember megkülönböztetése. Ezen a szinten a Szemlélő már nem „tud” önmagáról. 7. A Természet és az Ember végső megkülönböztetése, a Látó egyedül-valósága. AZ IGÁZÁS TAGJAIRÓL 28 Ha állandósulnak az Igázás tagjai, akkor a tisztátalanság eltűnik, és a megkülönböztetésig sugárzik a felismerés. 29 A nyolc tag: magatartás, erény, ülésmód, lélekzetvezetés, visszavonultság, figyelem, elmélyedés, és révület. Magyarázat: A fenti gyakorlatok az elme megzabolázásának egymásra épülő mozdulatai. Ha elveik állandósulnak a tudatban, vagyis minden élethelyzetben, állapotban és cselekvésben kifejeződésre jutnak, akkor eltűnnek a tudatlanság folytán kiépült téves képzetek, és lehetőség nyílik a magasabb felismerésre. A MAGATARTÁSRÓL ÉS AZ ERÉNYRŐL 30 A magatartás: ártatlanság, igazság, igénytelenség, tanítványság, nincstelenség. 31 Ennek érvénye nagy fogadalomként mindenkire kiterjed, származástól, helytől, időtől és alkalomtól függetlenül. Magyarázat: A helyes magatartás elveit elsősorban a lappangó szenvek iránti elővigyázatosságból kell gyakorolni. Mint a későbbi szútrákból kiderül, a felsorolt magatartási formák felvétele alapvető tudati és létszemléleti változáshoz vezet, ha elveik állandósulnak, és minden élethelyzetben áthatják a cselekvés és a tapasztalás indítékait. 32 Az erények: tisztaság, elégedettség, kiégetés, önátlépés és odaadás az Úrnak. Magyarázat: A magatartás fenti elveivel párhuzamosan az erények a viselkedésmód aktív elveit jelentik, ennek megfelelően elsősorban a szenvek megnyilvánult formáit oldják fel. E gyakorlat lényege abban áll, hogy az ösztönösen felbukkanó szenves indíttatások helyébe tudatos, és a megismerést előrevivő ösztönzéseket állítsunk. A magatartás és az erény elvei bizonyos szempontból meg is feleltethetők egymásnak: az ártatlanság egyben a szándékok tisztaságát jelenti, az igazság az adottal való megelégedést, az igénytelenség a vágyak és kívánalmak kiégetését, a tanítványság a vélt énség kioltását és felülmúlását, a nincstelenség pedig azt a hitet, ami kizárólag az Úrba veti bizodalmát. 33 Ártalmas gondolat esetén az ellentétét kell átélni annak. 34 Az olyasféle gondolatoknak mint az ártás, mindig sóvárgás, düh vagy elvakultság az előzménye. Legyenek bár gyengék, közepes mértékűek vagy eluralkodottak, mindig végnélküli szenvedés és nem értés lesz a gyümölcsük, függetlenül attól, hogy tetté válnak-e, másokat buzdítunk-e rájuk, vagy csak helyeseljük őket. Ezért kell átélni ellentétüket. Magyarázat: A fenti szútrák a megnyilvánult szenvek elhárításának módját ismertetik. A szenvek többnyire cselekvésekbe és gondolatokba burkolva jelennek meg. Az önösség mesterkedése folytán rendszerint a külvilág minősítésében öltenek konkrét formát: „ártani akar nekem”. Mivel a szándékká vált szenveken már nehéz uralkodni, helyesebb, ha csírájukban ragadjuk meg őket. Egy dolog iránti ellenszenv ellentétét átélni – elképzelni ugyanezen dolog kedvességét, tudatosítani önmagunk hasonló visszásságait, és felismerni az ellenszenvnek saját létünkre visszahulló káros hatásait. 35 Az ártatlanságon alapulók környezetében megszűnik az ellenségeskedés. 36 Az igazságon alapulóknak a tettek gyümölcse felkínálkozik. 37 Az igénytelenségen alapulók minden értéket elérnek. 38 A tanítványságon alapulók bátorságot nyernek. 39 A nincstelenségben szilárdak ráeszmélnek arra, hogy mit is ér a születés. Magyarázat: A fenti elvek gyakorlása konkrét, tapasztalható eredményekkel jár, ezekből pontosan lemérhető a gyakorló erkölcsi elmélyültsége. Bár alapjában véve minden egyes elv az összes szenv kioltására irányul, mégis megfigyelhetünk bizonyos párhuzamokat. A viszolygás szenvét kioltó ártatlanság legmagasabb fokán álló emberben fel sem merül többé az a gondolat, hogy a külvilág ártó szándékkal fordulna felé, vagy ártalmára lehetne. Az önösségen felülemelkedő, igaz ember nem fél szembenézni önmagával, az adott valóságot elfogadja, és rálát arra, hogy a mindenkori léthelyzet korábbi cselekedeteinek eredménye. A vágyait megszüntető, igénytelenségben élő ember függetlenné válik világának dolgaitól, ezért szabadon válogathat azok között. A tanítványságon alapuló ember nem félti a sokak által valósnak vélt önös érdekeket, ezért bármilyen léthelyzettel bátran szembe tud nézni, mert az önmagán való túllépés lehetőségét látja benne. A tudatlanságból fakadó ragaszkodás kioltása során kiderül, hogy a személyiség, a világban elért méltóság időbevetett szerep csupán, s mint ilyen, a Természet illuzórikus játéka. 40 A tisztaságból következik az öntag szemérme, és a másokkal való nem közösködés. 41 Valamint a szellemi tisztaság, a jóindulat, az egyhegyűség, az érzékek feletti uralom és az önmagára látás képessége. 42 Az elégedettségből a legfőbb boldogság elnyerése. 43 A kiégetésből – a tisztátalanság eltűnése miatt – a testi és képességbeli beteljesedés. 44 Az önátlépésből a kívánt istenséggel való kapcsolat. 45 Az Úr iránti odaadásból a révület beteljesedése. Magyarázat: A tisztaság erénye a viszolygás erejét mintegy önmaga felé fordítja. Az öntest imádatának kialvása után megszűnik az a vágy, hogy az elme a biztonságot a kéjben, a kényelemben és más testek birtoklásában keresse. Az idegenkedés az anyagi hordozóktól kioltja a vágyat, és a tudatot tisztává teszi, ez pedig a megismerhető világ feltárulását vonja maga után. Az önösség éhségét kioltó elégedettség nem beletörődést jelent, hanem az adott elfogadását, így elsősorban az igazság elvével áll kapcsolatban. A kiégetés során elhamvadnak a testet és az elmét szennyező kötelékek, s a tapasztaló a vágytól, sóvárgástól mentes önmagára tisztul. A kapaszkodás szenvét kioltó tanítványság a szentiratok tanulmányozását és a folytonos tanulás erényét jelenti, aminek során az ember mindig egy önmagán túli, a jelenlegit meghaladó tudatállapot felé fordul. A „kívánt istenség” kifejezés ezt is jelentheti. Hagyományosan a tanítványsághoz a szüzességi fogadalom is hozzátartozott. A minden külső és belső kapaszkodótól megszabadult odaadás állapotában pedig egyetlen tudás létezik, az Úr tudása. Ez a legfőbb felismerés a személyes létezést feloldja, majd a révület beteljesedésében az újralétesülést okozó tudatlanságot megszünteti. Tekintsük át a szenvek, a magatartási formák és az erények összefüggését a következő táblázaton: „kifelé” ható eredmény magatartás szenv erény „befelé” ható eredmény bizalom ártatlanság viszolygás tisztaság szellemivé tisztulás elfogadás igazság önösség elégedettség kiegyensú-lyozottság felértékelődés igénytelenség vágy kiégetés testi képességek tökéletessége félelem-nélküliség tanítványság kapaszkodás önátlépés az eszménykép elérése a világi születés megismerése nincstelenség tudatlanság odaadás az Úrnak lelki beteljesedés AZ ÜLÉSMÓDRÓL 46 Az ülésmód szilárd és örömteli. 47 Az erőlködés fellazításából és a végtelen eggyéválásból fakad. 48 Ettől fogva nem zavarnak többé a kettősségek. Magyarázat: Az ülésmód elsősorban azokat a testi gyakorlatokat, helyzetvételeket jelenti, amelyek segítik az eggyéválás megvalósítását. Átvitt értelemben azonban a tapasztaló mindenkori állapotára, a pillanatnyi szituációkban s egész világában elfoglalt helyzetére is érthető. És mikor a természetes, az adottat elfogadó magatartás révén a külső és belső helyzet örömtelivé és megingathatatlanná lesz, akkor megszűnik az elme hangulatainak csapongása, s az értelem megszabadul az ellentmondásoktól. A LÉLEKZETVEZETÉSRŐL 49 Ha ez megvalósul, akkor következik a lélekzetvezetés, a sóhajtozás menetének visszafogása. 50 A lélekzetvezetés hosszantartó és finom. Rezdülése kifelé és befelé fordul, illetve megállított. Helye, tartama és gyakorisága alapján határolható be. Magyarázat: A rezdületlen testi és lelki állapot felvétele után következik az elme rezdüléseinek lecsillapítása. Az Igázás ezt sajátos, közvetett módon valósítja meg. Ez a lélekzetvezetés, a belső életenergiák szabályozása. Ezek a folyamatok többnyire öntudatlanul, az elmebeli rezdüléseknél hosszabb idő alatt mennek végbe. Három szakaszuk a „kilélekzés”, az énség érvényesülése a külső világban, a „belélekzés”, a külső világ újbóli birtokbavétele, valamint a kettő közötti szünet, a „belélekzett” feldolgozása és megkötése. A tudatosult gondolkodási folyamatokban ezek a szakaszok többnyire rejtettek, és csak jeleik alapján következtethetünk rájuk. Ilyen a konkrét, testi lélekzés, a táplálkozás és egyéb testi folyamatok irányultsága, időtartama és számossága. Az Igázás ezeknek – a meditációs gyakorlatokban elsősorban a lélekzésnek – a szabályozásával hat vissza a tudat működéseire. 51 A negyedik rámutat a külső és belső érzékvilág kapcsolatára. 52 Ettől fogva eltűnik a fény takarója, 53 és az ész képessé válik a figyelemre. Magyarázat: A Igázás negyedik gyakorlatának lényegét a lélekzés folyamatának tudatosítása és uralma képezi. Ez a folyamat a „külső” és „belső” határán megy végbe. E gyakorlat legfontosabb célja az, hogy a külső és belső táplálékától megfosztott énség elhalványuljon. Ekkor az ember megszabadul a belső képek, gondolatok és szorongások kényszerétől, és rövid időre elcsitul az ész „lélekzése”, a külső és belső közötti cikázása. Az életvezetés gyakorlata ezt az elcsendesült állapotot próbálja megragadni és állandósítani. A tudat minősége ekkor a Világos felé fordul, a tiszta értés állapotában marad. A szemlélő ekkor válik ké-pessé az irányultságoktól mentes, tiszta szemlélődésre. A VISSZAVONULTSÁGRÓL 54 A visszavonultság az az állapot, amelyben a képességek nem kötődnek önnön tárgyaikhoz, hanem a tudat önformájához hasonulnak. 55 Ebből valósul meg a képességek fölötti tökéletes uralom. Magyarázat: A tárgyhoz kötött tapasztalásban az elme mindig annak a tárgynak a színét ölti magára, annak hangulatába vált, amelyik éppen tükröződik benne. A lélekzet megfigyelése során elhalványul a tudattárgyak fontossága. Az Igázás következő tagja ugyanezt a mozdulatot hajtja végre az érzékszervek területén. A látás, a hallás és a többi érzékelő képesség ekkor felszabadul az érzékelés kényszere alól, ez a tudatban a képi, szóbeli elmeműködés elcsendesedését vonja maga után. A Szemlélő ekkor akár meg is szüntetheti az érzékszervi tapasztalást. Ez készíti elő az Igázás legmagasabb szellemi gyakorlatát, az összpontosulást. III. A HATALOMRÓL SZÓLÓ NEGYEDRÉSZ AZ ÖSSZPONTOSULÁSRÓL 1 A figyelem a tudat helyhez kötése. 2 Az elmélyedés az, ahol a tudat azonosul önmaga tárgyával. 3 A révület az, amikor a tudat önformája kiüresedik, és csupán a miértvalóság ragyog. 4 Az összpontosulás az előbbi három együttese. 5 Felviláglik a felismerés, ha ez győzelemre jut. 6 Ám csak fokozatosan valósítható meg. Magyarázat: A legmélyebb megismerés, az összpontosulás az Igázás három utolsó tagját fogja össze. Ez a megismerési folyamat az elme, a gondolkodás rögzítésével kezdődik. Ezáltal megszűnik az elme csapongása, és a figyelmet egyetlen tárgy köti le. A szemlélődés második fokozatán a megismerés már nem annyira a tárgyra, mint inkább a szemlélő és a szemlélt kapcsolatára összpontosul, mintegy kioltja a tudatnak a tárggyal kapcsolatos vélekedéseit. Ugyanakkor tudatosul a tárgyat az alany számára fenntartó elv, amely voltaképpen a megismerés valódi szándékával azonos. A harmadik szakasz a révület állapota. Ebben a tárgy, és az arról vélekedő énség kettős valóságának képzete kiüresedik, és a tudatosság középpontjában csupán egyetlen cél, a megismerés miértje ragyog. Ekkor a megismert – tárgyi valóságától megfosztva, immár tudati jelenségként – a megismerőhöz tér vissza. Az összpontosulás voltaképpen megkülönböztetési folyamat, ami a II. 27. szútrában közölt megismerési szinteken keresztül, fokozatosan valósul meg. 7 Ez a három tag belsőbb az előbbieknél, 8 a magnélküli révülethez képest azonban külső tagok csupán. Magyarázat: Az Igázás nyolc tagja szerves egységet képez. Ez a nyolc tag valójában egyetlen mozdulat nyolc szakasza. Vagyis bármely, a tudat leigázására irányuló tett ebből az öt külső és három belső mozdulatból áll, és a magnélküli révület teljes szabadságában teljesedik be. A VÁLTOZÁSOKRÓL 9 A lebírtságba váltás az az állapot, amelyben a mozdulás ösztönzései háttérbe szorulnak, a lebírás ösztönzései pedig előtérbe lépnek. A tudat ekkor a lebírás pillanatát próbálja megragadni. 10 Ha ez ösztönössé válik – elcsendesült áramlás. 11 A révületbe váltás az az állapot, amelyben a tudat bármiért valósága eltűnik, és felbukkan az egyhegyűség. 12 Az egyhegyűségbe váltás az, ha a lebírás küzdelme elcsitult, a révület folyamata állandósult, s e kétféle irányulás kiegyenlített. Magyarázat: A fenti szútrák a tudat figyelemmé, elmélyedéssé és révületté alakulásának folyamatát ismertetik. Az első szakaszban eltűn-nek az ébrenlét állapotára jellemző csapongó ösztönzések, és az elmét a megismerési vágy uralt ösztönzései töltik be (9.). Ennek az összpontosuló figyelemnek a legmagasabb fokán megszűnik a fogalmi gondolkodás is, ez teret enged az elfojtott, nem tudatos emlékképek felbukkanásának (10.). Ekkor lehetővé válik az elmélyedés, a rejtett elmeműködések megfigyelése. A harmadik szakaszban a figyelem már nem követi a mélyből felbukkanó ösztönzések áramlását, hanem egyetlen ösztönzésre, a cél megvalósítására összpontosul (11.). Ekkor a bármihez szívesen csapódó elme helyébe az alanyt, a tárgyat és a megismerést egyesítő tudatosság lép. Ez a révület élménye. AZ ÖSSZPONTOSULÁSSAL NYERT HATALOMRÓL 13 Ez érteti meg a lételemek és a képességek síkján végbemenő, törvényt követő, ismérves és alaponálló változásokat is. 14 A törvényt követő változások az elnyugvás, a felbukkanás és a lappangás rendjét követik. 15 Ha más lenne a sorrend, más lenne a változás. 16 A háromféle változásra összpontosulva megismerhető a múlt és a jövő. Magyarázat: Az összpontosulás állapotában tárul fel a látvány, a „külső világ”, önmagunkra vonatkoztatva pedig fizikai testünk átalakulásának törvénye is. Minden átalakulási folyamat három szakaszra osztható. Az első a múltbéli, elszenvedett fázis, annak meglétére csak ismérvek utalnak. (Példa: egy fa az előtte létezett fa magvából keletkezett.) A második fázis a felbukkant, jelenlegi, aminek érzékszervileg megalapozott valósága van. (Példa: A jelen pillanatban tapasztalt fa.) A harmadik szakasz a még kimutathatatlan, lappangó, jövőbeli fázis, amelynek ténye a mostani ismérvei alapján bizonyítható. (Példa: Ennek a fának a magvából is új fa sarjad majd.) Tudjuk azonban, hogy a szánkhja jóga felfogása szerint a „külső” világ mindig jelenidejű, hiszen nem lehet a múltban vagy a jövőben tapasztalni. Ez a két idősík csak a „belső” világ jellemzője, vagyis az elme teremti őket. Amennyiben szemlélődésünket a 13. szútrában ismertetett három változásra irányítjuk, úgy megbizonyosodunk arról, hogy a jelen pillanat múltbeli tapasztalások eredménye is, a jövő képzetét pedig a bennünk lévő múltbeli és jelenlegi hajlamok, megszokások teremtik. A jelenlegi tudatállapot értelmi és érzelmi összetevőinek elemzéséből pontosan visszaidézhetők a múltbeli tudatállapotok, és meghatározható a jövőbeli „események” valószínűsége. 17 Zavar van abból, hogy a szavak, jelentések és irányultságok egybemosódnak. Szétválasztásukra összpontosulva minden lény kiáltása megismerhető. Magyarázat: A nyelv, ami a szavakból, azok közvetlen és átvitt jelentéséből, valamint a beszélő szándékából, irányultságából tevődik össze, valójában az alanynak a léthez való viszonyát tükrözi. Természetesen nyelvnek számít minden önkifejezési mód, aminek meghatározott jelrendszere van. Ha az összpontosulás a zavar megszüntetésére irányul, vagyis e három síkot egymástól megkülönbözteti, úgy feltárul a beszélő szavakon túli, valódi mondanivalója. 18 Az ösztönzéseket nyilvánvalóvá téve megismerhető az előző születés. Magyarázat: Az ösztönzések elnyomott, tudattalan emlékekből fakadnak. Így a korábbi létformákban gondolatként, vágyként vagy élményként való testetöltésük jelenlegi hajlamaink elemzése útján tárható fel. Hasonlóképpen ismerhető meg más lények „előző születése” is. 19 Irányultságait megjelenítve megismerhető a másik tudat. 20 Ám támasztéka nem, mert nem az volt az összpontosítás tárgya. Magyarázat: Egy lény látásmódjának, a világhoz való viszonyának megismerése feltárja annak tudatát, belső világát. Ennek alapján következtetni lehet arra is, hogy a másik tudat miként látja a dolgokat, miként vélekedik felőlük. Az viszont, hogy mit lát, nem tapasztalható közvetlenül, mert a másik lény érzékvilága nem tartozik saját érzékvilágunk körébe. 21 A testi formára összpontosulva, ha annak megragadtató ereje megállított, elérhető az elrejtezettség, mivel ekkor a látáshoz nem kötődik a láttatás. 22 Ezzel elmondtuk a hallás és a többi érzékelés síkján való elrejtezettséget is. Magyarázat: Belső indíttatásaink, önmagunk „láttatása” szabja meg azt, hogy mennyiben tesszük érzékelhetővé önmagunkat a világ számára. Ha az összpontosulás a látás és „láttatás”, hallás és „hallatás” összeszövődött kapcsolatára irányul, és azokat szétválasztja, úgy észrevétlenné válhatunk a világban, és ennek ellenére is a lét figyelmes szemlélői maradunk. 23 Meglépett vagy meg nem lépett a tett. Erre összpontosulva – illetve az előjelekből – megismerhető a végzet. Magyarázat: A tapasztalt világ nem más, mint korábbi tetteink eredménye. A jövő részben a jelen pillanatból, részben pedig a belőlünk fakadó, újabb tettekre ösztökélő hajlamokból alakul ki. Mivel minden egy örök változási folyamai rész-elemét képezi, tetteink következményeit már most magunkban hordozzuk. Ha múltbeli cselekvéseinkre és jelenlegi szándékainkra összpontosulunk, úgy feltárul az, hogy mire számíthatunk. 24 A szeretetre és a többire összpontosulva erők nyerhetők. 25 Az erőkre összpontosulva az elefánt és hasonlók ereje. Magyarázat: A szöveg a szeretet, a részvét, derű és elnézés erényeire utal (I. 33. szútra). Ha ezek megerősödnek az elmében, úgy semmivé foszlik az ösztönzések és a sors hatalma. A megismerés rendkívüli erőkre tesz szert, mert az elmét már nem érik a jó és rossz kettősségének csapásai. 26 A megjelenés megvilágítására helyződve megismerhető a rejtett, a közvetett és a távoli. Magyarázat: A megnyilvánult, tapasztalható Természetben a lét rejtett síkjai tükröződnek. A dolgok működése, rendje, pályája, sorsa sohasem hazudik. Erre összpontosulva feltárul rejtett valóságuk, közvetlenül nem látható kapcsolatrendszerük más dolgokkal, és távoli, még be nem teljesedett céljuk, létük végső értelme. 27 A Napra összpontosulva megismerhető az eleven világ. 28 A Holdra összpontosulva megismerhető a csillagzatok rendje. 29 A Sarkcsillagra összpontosulva megismerhető a csillagok járása. Magyarázat: Felfoghatjuk ezt úgy is, hogy a Nap az ébrenléti állapotban tapasztalt külső, „eleven világ” szimbóluma. A Hold a belső, álombéli állapot, a tudattalan működési rendjének jelképe. A Sarkcsillag az Ég mozdulatlan középpontja, benne az elme lényege, az egyedüli, mozdulatlan öntudat tükröződik. Ha a végső megismerés erre a három princípiumra irányul, úgy a Nap révén feltárulnak az ébrenlét és a tapasztalati világ törvényei, a Hold révén tudatosulnak a „csillagzatok”, a tudattalan indíttatások, és az ezekből születő karakterek, a Sarkcsillag pontjából pedig betekintést nyerhetünk e sorserők működésébe. 30 A köldök körzetében összpontosulva megismerhető a testiség rendje. 31 A torok-kútban: az éhség és szomjúság megszűnése. 32 A teknőc-érben: megszilárdulás. 33 A fejcsúcs tündöklésében: a beteljesedett látás. 34 Mindez elérhető közvetlen szembesülés által is. 35 A szívben maga a tudat válik megérthetővé. Magyarázat: A jóga hagyománya a tudat működéseit nem csak az agyban képzeli el, hanem a gerinccsatorna mentén az egész testben meghatároz úgynevezett tudat-körzeteket. Patandzsali rendszere alapján az első körzet a köldök (30.), testetöltésünknek és testi felépítésünknek látható emléke. Ide tartoznak az emésztés és a táplálék felvétel vegetatív tudatműködései is, melyek a testet folyamatosan fenntartják és megújítják. A következő szint a szív körzete (35.), ez a belső világ, a lélek középpontja, ahonnan a tudatállapotok megszületnek. Ezért itt ragadható meg a túlnyomórészt ösztönösen működő elme. Ezután a torokba helyezett tudatkörzet (31.) következik. Ez az énség, a személyiség lakóhelye, innen öltenek testet az elme legsóvárabb vágyai. Efölött, a két szem között helyezkedik el az éber, figyelő tudat pontja (32.), amely a pillanatnyi elmét a tudatosság legfelső helyével, a fejtetővel összeköti (33.). Ez az emberi test csúcsa, az egyéni lét felső határa. Ennek magasságába emelkedve és innen körültekintve minden megismerendő belátható. A tudat-körzetek egymás utáni tudatosítása mellett létezik egy másik, közvetlen út is. Ez a „szembesülés”, vagyis a felsorolt elvek alapján történő összpontosulás anélkül, hogy azokat a test valamely pontjához kötnénk. 36 Másértvalóságból lesz az élmény. Ez olyan irányultság, amely a Világost és az Embert összekeveri, holott azok végképp különbözők. Az önmagáért-valóságra összpontosulva megismerhető az Ember. 37 Onnantól a közvetlen szembesülésből fakadó hallás, érzés, látás, ízlelés és szaglás jut győzelemre. 38 Ezek rossz tünetek a révületben, a mozduláshoz képest azonban beteljesedést jelentenek. Magyarázat: Mint a II. 18. szútrából kiderült, a látványnak kettős célja van: vagy az élmények szerzését, vagy pedig a megváltást szolgálja. Amennyiben a Természet legmagasabb megnyilvánulási formáját, a tudatot, a Világost összekeverjük a végső tapasztalóval, úgy a látványt a tudat irányultságai szerint ítéljük meg. Jobbnak vagy rosszabbnak, magasabbnak vagy alacsonyabbnak véljük más látnivalóknál. Ekkor a tu-dat nem képes önmagán alapulni, hanem újabb és újabb látnivalók felé fordul, vagyis másért-való. Az Ember azonban nem keverendő össze a tudat legmagasabb síkjait alkotó Eszmélettel és énképzettel. Az alany lényegénél fogva önmagáért-való létező, s ennélfogva természetes állapotában a jelenségek által nem befolyásolt. Más szavakkal: a Természet képződményeinek önmagukon kívül eső célja van, az Ember, míg ez utóbbi pusztán önmagáért való. Ennek felismerése a látványra is visszahat, hiszen ha a tapasztalás nem az élményszerzést, hanem az élménytől való eloldódást szolgálja, akkor a megismerés „közvetlen szembesüléssé”, a dolgok minősítések és társítások nélküli tiszta szemlélésévé lesz. Ezáltal minden jelenség egyedivé és lényegessé válik, hiszen a látványban nemcsak a tárgy, hanem a látás tudatosítása is benne foglaltatik. Bár a magnélküli révületben minden tárgyi tapasztalás feloldódik, az ébrenléti tudat hánytvetett állapotához képest ez a közvetlen tapasztalás rendkívüli beteljesülést jelent. 39 Kóborlásának megtapasztalása és az őt megkötő okok fellazítása teszi lehetővé a tudat más testbe lépését. Magyarázat: Az énséghez kötődés a szenvek által befolyásolt emlékezésben gyökerezik. Az egyénné szűkült létezésből a belső világ által őrzött és ösztönné alakult emlékek nem engednek kiröppenni. Ha tudatosítjuk eme ösztönök megkötő erejét, úgy a testhez (személyiséghez) láncoltságunk fellazul, és az öntudat szabadon választhat tudatstruktúrákat a tapasztalásra. Ennek révén bárkivé és bármivé válhatunk. 40 A fellélekzés feletti uralom után nem rekeszt meg víz, mocsár, tövisbozót és hasonlók, továbbá megvalósul a felemelkedés. 41 Az összelélekzés feletti uralom után: fellobogás. Magyarázat: Az emberben ötféle „lélekzés” kering: az anyagfelvételt és érzékszervi tapasztalást jelképező „belélekzés”, az ürítést és szaporodást magába foglaló „kilélekzés”, a felvett elemeknek a testben és tudatban való szétáramlását jelentő „szétlélekzés”, a bekerült elemek megemésztésére, feldolgozására irányuló „összelélekzés”, valamint az anyagit szellemivé átalakító „fellélekzés”. Ez utóbbi az anyagtól való szabadulás útját is jelképezi. Amennyiben az összpontosulás erre irányul, és ennek természetét végleg megismeri, úgy az Ember „fellélekzik”, megszűnnek a gondok, az anyagi világ akadályai. Az összelélekzés az életerő középpontja, az élet tüze. Ennek megismerője fellobog, és kiáradó középponttá válik önnön világában. 42 A hallás és az űr kapcsolatára összpontosulva isteni hallás érhető el. 43 A testbéliség és az űr kapcsolatára összpontosulva, és tollpihekönnyű eggyéválásból: az űr átjárása. Magyarázat: Az űr a lét mindent betöltő állaga, ebben helyezkednek el az „anyagi” valóság tárgyai. Emellett az űr a hallás érzékszervéhez is kapcsolódik, mivel az űr a rezgés tere, a hang alapja. Ha az elmélyedés a hallószerv űrtermészetére irányul, akkor tágíthatja annak érzékelési tartományát, és ez rendkívüli hallásbeli képességeket tesz lehetővé. Ha pedig az összpontosultság a testhez kötődés mikéntjét tárja fel, akkor a kinyílt, határain túllépő tudat a végtelenséget ölti testként magára, és megvalósul a „nagy testetlenség” állapota. 44 A nagy testetlenség az az állapot, amelyben külső hatásra nem képződik többé rezdülés. Itt tűnik el a fény takarója. Magyarázat: Az elmélyedés eme állapotában megszűnik a külső világhoz kötődés illúziója és kiderült, hogy a tárgynak vélt külső létezők végső soron a tudat emlékképeinek, ösztönzéseinek tükörképei. Ezért ebben az állapotban már nem megy végbe hagyományos értelemben vett érzékelési folyamat, az elmét semmi sem készteti „kívülről”. A külvilághoz kötődés káprázata szétfoszlik, és a tudat önmaga időtlen, határtalan fényében ragyog. 45 Arra összpontosulva, hogy az önformájában durva valójában a rejtettből fakad, elérhető a lételemek feletti győzelem. Magyarázat: Az anyagiság durva síkjának a lételemek, a föld, víz, levegő, fény (tűz) és űr állagai felelnek meg. A rejtett elemiség az érzékterületekre utal. Ha az összpontosulásban tudatosítjuk azt, hogy az anyagi világ valójában a rejtettből, vagyis a finom elemekből fakad, úgy tetszés szerint alakíthatók a természeti törvények. 46 Ebből következik a parányivá válás és a többi képességek, a test jelességei, valamint az, hogy nem sújtanak többé a létesülés törvényei. 47 Formai kecsesség, erő és gyémántkeménység a test jelességei. Magyarázat: Az anyagi világ törvényeinek feloldása az Igázás hagyománya szerint „természetfeletti” képességeket tesz lehetővé. A kommentárok a következő nyolc csodaerőt említik: parányivá válás, hatalmassá válás, könnyűvé vagy nehézzé válás, minden vágy beteljesítése, tetszés szerinti helyen való megjelenés, mindenek fölötti uralom és teremtő erő. A lételemek és az anyagi törvények feletti uralom egyben az ezekből kialakult anyagi test tökéletességét is eredményezi. 48 Arra összpontosulva, hogy az érzékelés önformájában valójában az önösségből fakad, elérhető a képességek feletti győzelem. 49 Ebből következik az ész gyorsasága, a szervektől független létezés és az Ősanyag feletti győzelem. Magyarázat: A megragadás, a személyes tapasztalás, az önösség ősi ösztönéből fakad, amely azt célozza, hogy a látvány „saját” látvány legyen. Ha az összpontosulás erre a folyamatra irányul, és az önösségből fakadó tapasztalást kioltja, felbomlik a lét irányultságok általi megkötöttsége, és a felszabadult tudat tetszés szerinti eszmét, irányultságot teremthet. Az érzékszervi tapasztalás kényszerétől megszabadult tudat bármilyen érzékelést létrehozhat, és ezen keresztül tetszőlegesen alakíthatja önnön „anyagi” világát. 50 Csak az áll az egész lét felett, és az éri el a mindentudást, aki arra is rálát, hogy más a Világos, és más az Ember. 51 Aki még ebben is vágytalan, az Egyedülvaló, mert a rossznak írmagját is eltünteti. Magyarázat: A végső tapasztaló, az Ember meghaladja a Természet legfinomabb, Világos síkját, az Eszméletből, énképzetből és észből álló belső szervezetet is. Ha a törekvőben kialszik az a vágy is, amely a legmagasabb állapot elérésére irányul, vagyis ha felismeri, hogy a Homályos és a Világos egyaránt a Természet alakzatai, akkor már nem „akar” szemlélővé válni, hanem minden emléket eleresztve ő lesz a Szemlélő maga. 52 Ha tisztségbe hívják, nem ragaszkodik, és nem bízza el magát, hiszen nem-vágyottal foglalatoskodik. Magyarázat: Még a legmagasabb állapotokban is ott lappang az önösség csírája, a mástól való önmegkülönböztetés ösztöne. A „gőg” fogalma itt természetesen tágabban is értelmezhető, jelentheti a „magáról, mint az állapot élvezőjéről” való tudást is. 53 A pillanatokra és azok sorrendjére összpontosulva megvalósul a különbségtevésből születő Felismerés. 54 Azután szembetűnik a keletkezés, jelleg és hely szerint meg nem különböztetett, hasonló jelenségek mássága is. 55 A különbségtevésből születő Felismerés megváltó, közvetlen az egész érzékvilágot felöleli, minden körülményeivel együtt. Magyarázat: Hétköznapi tapasztalásunkban a megismerés időbevetett, pillanatnyi, mivel mindig újabb megismerési pillanat következik utána. Ha az összpontosulás ezekre a megismerési pillanatokra, illetve azok sorrendjére irányul, megszületik annak felismerése, hogy bár minden pillanat más és más, mégis magába foglalja az összes többi megismerést, hiszen az előzőkre támaszkodik, és a következőket célozza. A különbségtevésből születő, vagyis a létet az idő és a történések folyamatából kiemelő Megismerés állapotában a jelen pillanat mindentől független, önmagába záruló, egyedüli valósággá tisztul, amiben minden „eddigi” és „ezután lehetséges” pillanat tükröződik, és elnyeri végső értelmét. A lét eme oszthatatlan egységében élhető meg a minden októl és következménytől mentes „Létezem” állapota. 56 Az Egyedülvalóság az az állapot, amelyben egyaránt megtisztul a Világos és az Ember. Magyarázat: A Szellemi és az Ember egymástól tisztul meg, miután a Tapasztaló nem azonosul a megismerés szervével, az Eszméletből, énképzetből és észből álló személyes tudattal. A Természet és az Ember ekkor végleg elkülönül egymástól és önmagában megmarad. IV. AZ EGYEDÜLVALÓSÁGRÓL SZÓLÓ NEGYEDRÉSZ A BETELJESEDÉSRŐL 1 A beteljesedést születés, növényi szer, ige, kiégetés és révület szüli. 2 Másik létállapotba születés a Természet betöltöttségéből következik. 3 A kiváltó nem az igazi ok, bár a Természet gátjait átszakítja, miként a földműves. Magyarázat: A beteljesedés rendkívüli tudatállapotot jelent, átlépést magasabb megismerési síkra. Ez az átalakulás művi és természetes módszerekkel idézhető elő. Az 1. szútra fogalmainak vizsgálatából kiderül, hogy valójában egyre finomodó, egyre tudatosabb eszközök soráról van szó. A születés a beteljesedés állapotának természetes kialakulását jelenti. Ekkor a tudat előző tapasztalásai révén mintegy „éretté” válik a magasabb állapotok megélésére, vagyis a beteljesedés a tudat természetes, készen kapott állapotát jelenti. Hasonló állapotokat lehet elérni növényi szerekkel, a hitből táplálkozó igékkel, a vágyak kiégetésével, és a révület által. Ezek a módszerek az elme szándékos befolyásolására irányulnak. A legdurvább módszer külső, anyagi eszközökkel hat a tudat működésére, az eszme és kiégetés szellemibb eszközökkel próbálja megvalósítani ugyanezt, míg a révület már kizárólag belülről kísérli meg feloldani a magasabb megismeréstől elválasztó tudati akadályokat. Minél kisebb mértékű a tudatosság, annál kevésbé valószínű a beteljesedés állapotának állandósulása, illetve annál nagyobb a veszélye annak, hogy a tudat rabjává válik a természetellenes úton kiváltott állapotnak. A tapasztaló ugyanis ekkor nem teremt, hanem csak elősegít bizonyos folyamatokat, ahogy a földműves a növény sarjadását. Igazi megoldást csak a tökéletesen megismert és uralt út, a révület jelenthet. A TUDAT KIALAKULÁSÁRÓL 4 Egyedül az önösség alakítja ki a formáló tudatállapotokat. 5 A sokféle működésben egy tudat az oka a többinek. 6 Ezek közül az elmélyedésből születő tudat nem hajlamosít. Magyarázat: A tudatot – a tapasztalás állandóan változó színterét, foglalatát – a tapasztalás kisajátításának ösztöne, az önösség alakítja ki. A tudat akkor születik, amikor az énség nélküli Alany, az Ember, egyesülvén a Természettel, önmagaként éli meg a Világost, azaz az Eszméletből, énképzetből és észből álló belső szervezetet. A szemlélő számtalan tudattal bír, amelyek egymást szülik és ösztönzik, mint a térbeliség tudata, az időbeliség tudata, a pillanatnyi tapasztalás tudata, az énség tudata, amelyek kölcsönösen gerjesztik és meghatározzák egymást. Ezt az összefonódást átlátva, ebben elmélyedve a tapasztaló mentesül a tudatot újra meg újra korlátok közé kényszerítő hajlamoktól. A TETTEKRŐL ÉS AZOK EREDMÉNYEIRŐL 7 Az Igázó tettei nem feketék és nem fehérek, míg másoknál háromfélék. Magyarázat: A pillanatnyi tapasztalás tudata a cselekvésben vizsgálható. Ezek vagy konkrét tettek, vagy pedig megmaradnak az élmények minősítésének szintjén. A minősítés háromféle lehet: Világos, Ragaszkodó vagy Homályos. Míg a közönséges tudatot a korábbi tettek hajlamai alakítják, és így mind a három minősítés jellemző rá, az önösségen túlemelkedett ember cselekvései és tapasztalásai nem jellemezhetők a minőségek kategóriáival. 8 A háromféle tettekből csak a termések minőségének megfelelő benyomások nyilvánulnak meg. Magyarázat: Ha a megítélés a létet Világosra, Ragaszkodóra és Homályosra osztja, és az ember ennek megfelelően tevékenykedik, akkor ennek a megkülönböztetésnek szükségszerűen a tapasztalásban is meg kell jelennie, vagyis az ember törvényszerűen jót és rosszat, örömteljeset és szenvedésteljeset fog átélni. 9 Bár a tettek és benyomások között keletkezési helyüket és időpontjukat tekintve látszólag nincsen összefüggés, mégis összetartoznak, mert egylényegű az ösztönzés és az emlékezés. 10 És ezek kezdet nélküliek, mert a sóvárgás örök. Magyarázat: Bár a mindenkori sorshelyzet és a korábbi cselekvések közötti összefüggés általában rejtett, mégis kimutatható a „jó és rossz tettek” és a „sorsszerű események” közötti kapcsolat. A lét ugyanis nem tudattól független valóság, hanem hozzá a korábbi megismerések emlékképei tapadnak. Ebből a nézőpontból tekintve a külvilág jelenségeihez a tudat mélyéről felmerülő ösztönzések, bevésődött emlékképek kapcsolódnak. Ezek ismételt felbukkanása a létet egyre inkább megszokott világgá merevíti. Ha kutatni kezdjük az ösztönzések mögötti emlékképeket, akkor nem leljük azok kezdetét, hiszen végső soron az ősi szenvekben gyökereznek. Ezek pedig időtlen idők óta fennállnak a tapasztalás hátterében, és mindaddig fennmaradnak, míg meg nem valósul az Egyedülvalóság állapota. 11 Az ok és a gyümölcs, a hajlam és annak támasztéka összetartoznak. Ezért ha ezek megszűnnek, megszűnnek az ösztönzések is. Magyarázat: Az ösztönzések nem önmagukban léteznek, hanem termések csupán, okra vezethetők vissza. Okuk a vágyakozó, szenvek által befolyásolt tudat. Ezért ha megszűnik az ok, az ösztönzések iránti hajlam, akkor eltűnnek a gyümölcsök, a hajlamot alátámasztó ösztönzések is. AZ IDŐRŐL 12 A múlt és a jövő magából adódik, mivel a dolgok útja megtörik. 13 A dolgok lényegük szerint megnyilvánult vagy rejlő minőségűek. 14 A dolgok önazonossága a változások egyazonosságából következik. Magyarázat: A III. 13-16. szútrák már tárgyalták az idő tényét, és azt a dolgok változásának folyamatából vezették le. Ez a változás akként is megragadható, ha a dolgok lényegét jelenlevő (korábban rejlőből megnyilvánult) és rejtett (majdan megnyilvánuló) minőségek összessége-ként fogjuk fel. A folytonos változásban lévő dolog önazonosságát (például, hogy ugyanarról a folyóról van szó) a változási folyamatok egyazonossága adja. A DOLGOK TAPASZTALÁSÁRÓL 15 Ha egy dolog változatlan, a tudatállapotok különbözősége szerint különböztetődik meg tapasztalása. 16 Ha egy dolog nem egy tudat függvénye, hogyan lehetne megismert? 17 Tekintve, hogy a dolog beárnyékolja a tudatot, az egyszerre lesz megismert és meg nem ismert. Magyarázat: Mi van akkor, ha a vizsgált tárgy nem egyértelműen változó (folyó, ember), hanem változatlannak, maradandónak tűnik (hegy, Patandzsali Jóga-szútrája)? Ebben az esetben is különbözőnek tapasztaltatik, mégpedig a rátekintő elme különböző színezettsége miatt. Jókedélyű tudat – „kéklő hegyóriás”, rosszkedélyű tudat – „döglesztő kapaszkodó”, értő tudat – „csodálatos irat”, értetlen tudat – „zagyva badarság”. Az a tény viszont, hogy a megismert dolog mindig a rátekintő tudat függvénye, azt a problémát veti fel, hogy megismerésének szintjét mindig a megismerő tudat szintje határozza meg. Így a szilárd, dologi valóság lebontása nem annak tudomásul nem vételét jelenti, hanem azoknak a tudati- és lét-síkoknak a bejárását, amelyeken keresztül a tárgyi világ kialakult. Ez pedig a figyelem, az elmélyedés és a révület megvalósításával lehetséges. A TUDAT TERMÉSZETÉRŐL 18 A tudat rezdülései mindig ismertek gazdája előtt, mert az Ember nem változik. 19 Saját ragyogása nincsen, mert maga is látvány. 20 És egy pillanatban nem határozható meg kétféleként. Magyarázat: A 19. szútra egyértelműen rámutat, hogy az úgynevezett „objektív valóság” körébe a valóság objektív voltát feltételező tudat is beletartozik. Nem igazi tapasztaló, hanem a tapasztalás szerve, aminek lencséje lényegesen torzítja a tapasztalt képet. Mivel „ugyanarról” a valóságról gyakran többféle képet is kapunk, a képek különbözőségéből és sajátosságából kiindulva közvetetten megtapasztalható maga a képalkotó tudat is. Ha pedig tapasztalható, akkor nem alanyi, hanem tárgyi léttel bír. A megismerés fénye egyedül a mindenkori tudatra rátekintő Emberből ragyog. 21 Másik tudatba látva egymásba ragadnának az eszmélések, és összezavarodna az emlékezés. 22 Az öneszmélet akkor tudatosul, ha az öntudat nem lép ki, és magára ölti annak alakját. Magyarázat: Ha az Ember egyszerre több tudatba látna, úgy mindegyik tudatban tükröződne az összes többi is. Könnyen belátható, hogy ez gyakorlatilag lehetetlenné tenne minden megismerést, következtetést, valamint a tudatállapotoktól való függetlenedést is. Az a pont, amelyről rátekintünk a tudatra, valójában kívül esik a tudat területén. Ez az öneszmélet az öntudat mozdulatlan középpontja, amelyből a mindenkori tudat kialakul. 23 A Látó és a látvány által színezett tudat mindenért-való. 24 Mivel számtalan benyomás tarkítja, a tudat is másért-való, mert szervezetten működik. Magyarázat: A tudatok változatossága is célt szolgál. A sokféleképpen tarkított tudatállapotok középpontjából ugyanis különbséget tehetünk tudat és tudat között, kitűzhetjük a tudat átalakításának célját és irányát. Ebből a pontból az is nyilvánvalóvá válik, hogy a bármilyen állapotot, tapasztalatot, színt magára öltő tudat működése végső soron nem önmagáért való, hanem az Emberért. Igazi célja pedig az, hogy önmagát megmutassa, és ezzel magasabb megismerések felé segítsen. A MEGKÜLÖNBÖZTETÉSRŐL 25 A megkülönböztetőn látóból eltűnik az önlét átélése. 26 Akkor valósul meg a megkülönböztetés síkjáról hegyként kimagasló Egyedülvaló tudat. Magyarázat: A megkülönböztetés lényege, az Alany és a Tárgy különválasztása. Ennek tökéletes szintje az addig alanyiként átélt tudatnak tárgyként, látványként történő szemlélése. Ekkor az énen felülemelkedett Alannyal, az időtlen Emberrel való azonosulás révén eltűnik a személyiség, és a szemlélő egyetemessé, Egyedülvalóvá válik. 27 Az ennek résein belépő másféle irányultságok az ösztönökből fakadnak. 28 Elhagyásuk módját már elmondtuk a szenvekkel kapcsolatban. Magyarázat: Még ebben az állapotban is felmerül annak igénye, hogy a létet valamiképpen, valamilyen szempontból, vagy cél érdekében szemléljük. A tudat résein befurakodó ösztönzéseket visszahúzódással illetve elmélyedés révén lehet kiküszöbölni, amint azt a II. 10-11. szútrák ismertetik. AZ EGYEDÜLVALÓSÁGRÓL 29 Ki még az Elszámoláskor sem haszonleső, az a mindent felölelő, megkülönböztető látásmóddal eléri a „Törvény felhő” révületet. 30 Innentől szűnnek meg a szenvek és a cselekvések. Magyarázat: A szenvek végső kioltása a Teljesség iránti vágyakozás megszüntetését jelenti. Ha az ember még ezzel szemben is vágytalan, akkor tárulnak fel az ember előtt a lét végső törvényei. 31 Akkor a végtelen megismerés minden elfedő szenny fölé emelkedik, és csekély az, ami még megismerésre vár. Magyarázat: A szenny a szenvekre utal. Ha ezek eltűnnek, eltűnik a világ, a látvány vonzereje is. Bármi megismerhető, de semmi sem köti magához a megismerő figyelmét. 32 Ekkor a minőségek váltakozásának sorozata célját beteljesíti, és véget ér. 33 És a pillanatokkal szemben a változások végpontjáról a sorrend értelme megragadható. Magyarázat: Ekkor tárul fel a látvány igazi célja, amely mindig is az Ember és a Természet végső szabadsága volt. Ekkor a Természet minden eddigi törvénye szertefoszlik, a térbe, időbe és formákba rendezett világ elemeire hullik szét, és feloldódik a végtelenné tágult szemléletben. Kiderül, hogy minden eddigi esemény és megismerési pillanat ezért a végső állapotért született, ebből érthető, és ebben ér véget. 34 Amikor a minőségek céljuktól, az Embertől fosztatván visszahúzódnak, az az Egyedülvalóság, vagyis az öntudat erejének önmagán alapulása. Suradnik:Dubaduba/Upanisadok 1496 4205 2006-02-09T23:31:59Z 193.225.194.254 A hindu filozófia szentiratai Upanisadok BRIHADÁRANYAKA CSHÁNDÓGJA AITARÉJA KAUSÍTAKI TAITTIRÍJA TALAVAKÁRA PRASNA MÁNDÚKJA ÍSA KATHA MUNDAKA SVÉTÁSVATARA A fordítás alapjául szolgáló művek: Shastri: Upanisat samgrahah, Delhi, 1980. Deussen: Sechzig Upanishad’s des Veda, Leipzig, 1897. Patrick Olivelle: Upanisads, Oxford University Press, 1996. Bevezetés A TEREMTÉS KÖLTÉSZETE NÉHÁNY SZÓ AZ UPANISADOK BÖLCSESSÉGÉRŐL A hindu filozófiai irodalom legismertebb és legfontosabb alkotásait tartja kezében a Kedves Olvasó. Tegyük hozzá rögtön: mikor a hindu filozófiát említjük, nem a szó modern értelmében vett bölcseletet értjük alatta, hanem szellemi utat és belső megtapasztalást. Mert India bölcsességének a kezdetek óta ez volt a magja, és ez is marad mindaddig, amíg ez a bölcsesség fennmarad. Így hát az upanisadok sem pusztán bölcseleti művek. Nem érvelik, hanem kinyilatkoztatják, nem rendszerezik, hanem megéneklik a valóságot, helyesebben azt, amit a költészet, a mágia és a bölcselet még egybemosódó ősi korában az ember valóságnak hitt és akként valósított meg. A bölcsességnek Indiában is a mítosz volt az alapja. A nomád kor énekmondói az istenek világára tekintő örök emberi vágyakozást himnuszokban énekelték meg, így alakult ki évezredek során az indoárja szellemi hagyomány legősibb, mítikus rétege, a Himnuszok Tudása, a Rigvéda. Miután a nomád indoárja törzsek végleg otthonra leltek Indiában, a mítosz-költészet örökségébe a tradíció egy másik szála szövődött. A kialakuló papi rend a régi idők áldozati szertartásaiból és mágikus praktikáiból egy sajátos papi tudományt kovácsolt. Ennek az áldozati kultusznak a szöveggyűjteménye lett a második tudomány, a Varázsigék Tudása, a Jadzsurvéda. A himnuszokat valószínűleg már a legősibb időkben is gyakran énekelték. Mindmáig fennmaradt a Rigvéda recitációjának ama sajátos éneklési módja, ami a különböző hosszúságú szótagokat különböző énekhangokon ejtette ki. Ezekből a kantillációs technikákból állt össze később a harmadik védikus tudomány, a Dalok Tudása, a Számavéda. Bár a későbbi időkben újabb gyűjtemények is keletkeztek – a legfontosabb ezek közül a tűzkultusz köré rendeződő Atharvavéda, a Tűzpapok Tudása volt – az indiai gondolkodás főként az első három gyűjtemény Hármas Tudásából, a költészetből, a varázslásból és a dalból sarjadt. További fejlődését is ez magyarázza. Az időszámításunk előtti első évezred elején felvirágzó papi műveltség termékenyítően hatott az ősi verbális hagyományra. A mítoszok, a legendák és az ezekre épülő áldozati misztika szellemi örökségét már nem egyes költők és látnokok ápolták, hanem egy külön erre a feladatra hivatott társadalmi osztály, a bráhmanák papi rendje. Ennek következtében a himnuszgyűjtemények mellett felszaporodott a prózában és versprózában elmondott magyarázó szövegek száma is. A bennük található ősi történetek és leírások egy része talán még a Rigvéda himnuszainak korából származik, többségük azonban minden bizonnyal egy későbbi kor terméke. A papi rend kiválóságát és elsőbbségét hangsúlyozzák, az pedig a nomád időkben még nem létezett. Így alakult ki a papi könyvek, a bráhmanák irodalma. A kasztrendszer kialakulásával azonban megjelentek annak árnyoldalai is. A bráhmanák rendje hamarosan isteni parancsként nyilatkoztatta ki azt a tanítást, hogy egyedül a papság hivatott az ősi bölcsesség közvetítésére, és kiszorítani igyekezett a szellemi hatalomból a vele vetélkedő ksatriák harcosi rendjét. A harcos arisztokrácia nem hagyta ezt válasz nélkül, és megformálta önnön ideológiáját. A ksatria szellemiség figyelmen kívül hagyta a hivatásos papság dogmáit, és a bölcsesség útját leválasztotta a bemerevedett ritualisztikáról. Az ember szellemi célját – talán a régi időkre emlékezve – újra a közvetlen átélésben, a belső megtapasztalásban fogalmazta meg. A harcosi kasztból született szentekkel egyidőben a bráhmanák körében is egyre több kiváló képességű gondolkodó lépett fel, aki nem elégedett meg a születés által elnyert papi méltóság mázával, hanem élő, megvalósított hagyományt akart. E szellemi törekvések nyomán az időszámításunk előtti első évezred közepe táján a hivatalos áldozati kultika mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapott az ugyancsak ősi erdetű aszketikus remete-élet. A papság és a nemesség legkiválóbb képviselői körében szokássá vált, hogy a családatyák idősödő fejjel erdei remetének mentek, hogy maguk is ténylegesen megvalósítsák a fiatal korban megtanult, felnőttként pedig követett hagyomány elveit. Az erdei remete-élet társadalmi hagyománya a bölcseleti művek új műfajait teremtette meg. Ekkor alakult ki az erdei tanítások, az áranyakák, és a titkos tanítások, az upanisadok irodalma. Ezek az előzmények magyarázzák az indiai filozófiát alapvető módon meghatározó upanisad-gondolkodás sajátos, kettős karakterét. Az erdei bölcsek tanításai egyértelműen megtagadták a hivatalos papi rend megkövült eszmerendszerét, ez a tagadás azonban a legtöbb esetben egy valódi reformáció jegyében történt, és a tradíció ősi, még eleven szellemi síkjaira próbált visszanyúlni. Így hát, bár az upanisad-tanok a maguk korában meglehetősen modern szemléletet hirdettek, az upanisad szó a későbbi időkben olyan fogalommá lett, amely mégis a legősibb tudás élő átörökítését jelentette. Ez nem csak az upanisadok kerettörténeteiből derül ki egyértelműen, amelyek szinte mindig mester-tanítvány párbeszédre építkeznek, de ezt jelenti maga az upanisad szó is, amit szó szerint a „mester mellé telepedés” kifejezéssel lehetne fordítani. Ha végigkövetjük azokat a változásokat, amelyek a szellemiség átalakulásával párhuzamosan a védikus hitvilágban és világképben végbementek, akkor fő vonalaiban kirajzolódik előttünk, hogy mi is az upanisadok alaptanítása. Már a Rigvéda késői himnuszaiban megfigyelhető az a törekvés, hogy a bonyolult struktúrájú ősi panteon isteneit az egyetlen Isten abszolút eszményképében egyesítsék. Ekkor több, átmeneti istenalak is kialakult: a papi rendet megjelenítő Imaúr (Brihaszpati), a Világteremtő (Visvakarman), a Teremtőúr (Pradzsápati), és a Szellemi Ember abszolút eszményképe, Purusa. Az új istenek kultusza a korábbi politeista és henoteista hitvilágot monoteista tendenciákkal kezdte átszínezni. A későbbi századokban ezek az átmeneti istenalakok az egyetlen, egyetemes Isten különböző arcait, tulajdonságait kezdték megtestesíteni. Így alakult ki a papi kultúra hatására a Brahman, az emberi princípiumon (Purusa) keresztül megvalósuló és elmélkedéssel (Brihaszpati) megtapasztalható abszolút teremtőisten (Visvakarman, Pradzsápati) eszményképe. Az upanisad-filozófia igen lényeges eleme, hogy ez az Istenség kifejezetten a konkrét, egyénre szabott tapasztalásban válik istenné, képes megtestesülni. Így hát az abszolút Isten keresése mindig az abszolút, legmélyebb emberi princípium keresését is jelentette. Ennek az emberi princípiumnak a megnevezésére a legrégebbi idők óta több kísérlet is történt. Egyes tanítók a lélekzettel (prána), mások a test melegével (tédzsasz), a Mindenember Tüzével (agni vaisvánara) azonosították, de eljutottak az élet (ájusz, dzsíva), az intellektus (csit), megismerés (pradzsnyá) absztrakt fogalmához is. Így alakult ki az emberben hőként (tédzsasz) testetöltő, élő (ájusz), lélekző (prána), megismerő (pradzsnyá) intellektusként (csit) megtapasztalható abszolút Lélek, az Átman fogalma. A Brahman és az Átman fogalmával el is jutottunk az upanisad-filozófia céljához. Említettük már, hogy ez a bölcsesség nem lételmélet, nem teória. Amikor tehát az upanisad-filozófia céljáról beszélünk, leghelyesebb az upanisadot elmondó, író, meghallgató, olvasó, tanulmányozó ember célját érteni alatta. Ez a cél pedig nem az upanisadok értelmezése vagy pusztán gyönyörködés költői szépségükben, hanem minden vallási tanítás igazi lényegét jelentő szellemi út, önmagunk (Átman) és mindannyiunk (Brahman) legmélyebb valóságának megismerése és megtapasztalása. A belső és a külső világ, az én és az Isten azonosságát sokféle úton próbálták megvalósítani az upanisadok korában. A legősibb módszer a rítus, az áldozat (jadnya) szellemi misztériuma volt. Szinte már a kezdeti időktől fogva társult ehhez egy másik módszer, a lemondás, az aszkézis (tapasz) útja, ami a szellemi akadályok felperzselésével próbálta a lelket alkalmassá tenni a legmélyebb megismerésre. Később az aszkézishez komplex, kiépített erkölcsi tanításrendszer is társult, így alakult ki a szellemi aszkézis módszere, az Igázás, a Jóga. Az upanisad-tanítások így mindig valamilyen szellemi út részét képezik. Bár ezek a szellemi utak sokféle módszert és gyakorlatot követnek, megegyeznek abban, hogy elsődleges céljuk nem valami féle égi jutalom elnyerése, hanem szellemi állapotok közvetlen megtapasztalása, lényegretörő megismerés. Akár böjtölt egy törekvő, akár jóságos tetteket hajtott végre az emberi világban, akár az isteneknek áldozott, akár elmélyedésben boncolgatta önnön lelkének és tudatának törvényeit, a célja egy volt: a végső, mindent feloldó Tudás, a Véda állapotának megvalósítása. Kövessük hát az upanisadok szellemét. Üljünk le a fűvánkosra e rég elporladt papok és harcosok körében, mossuk le lábunkról az út porát, töltsünk magunknak az italból, öntsünk egy kanállal az áldozótűzbe és hallgassuk ropogását – ahogy ők tették. Töprengjünk, helyeseljünk és vitázzunk, mélyedjünk el, szentelődjünk, mert ez a legfontosabb. Bár az upanisadok tudása az Emberről, a Lélekről és a Brahmanról végtelen és ősöreg, mint maga az égbolt, mégis ránk vár. Soha nem zárul be, mindig újra tisztul egy újabb megismerésben. Hogy a tanítás ősi szavaival éljünk: ez a Tudás méz, a mindenséget kedvesként magához ölelő megtapasztalás. Az élettel együtt való, megfoghatatlan, nincsen külseje és belseje, újra meg újra végtelen. Ez a Tudás az emberi tapasztalással egyidős, és mindaddig fennmarad, amíg tapasztalás lesz a Földön. Nem adja és kapja az ember, hanem minden nemzedékben újra meg újra testet ölt, és éppen ezt teszi ma is. Akkor hát e szellemiség nevében barátsággal köszöntöm elődeimet, fejet hajtok utódaim előtt, és a tollat leteszem ide a papírra. Tenigl-Takács László Brihadáranyaka-upanisad A Brihadáranyaka-upanisad az upanisad-irodalom legismertebb és legfontosabb alkotása. Ősibb, prózában írt részei a Kr.e. 7. századból származnak, verses betétei néhány évszázaddal későbbiek. A mű Jádnyavalkja Vádzsaszanéja tanításai köré rendeződik, aki az indiai filozófia első név szerint is ismert filozófusa. A mű első fejezete teremtésmítoszokból áll, amelyek a mindenséget a Brahman és az Átman princípiumából származtatják. A második fejezet egy igen ismert legendával, Báláki és Adzsátasatru király párbeszédével kezdődik, ennek során kirajzolódik előttünk a végső emberi lényeg mibenléte. Ugyanez a legenda a Kausítaki-upanisadban is megtalálható. A továbbiakban Jádnyavalkja is megjelenik. A Lélekről tanít. A fejezetet a híres méz-tanítás zárja, amely a világmindenséget, az emberi tapasztalást az istenek mézéhez hasonlítja. A harmadik fejezet egy legendás filozófusi vita története, melynek során Jádnyavalkja kifejti az áldozat misztikáját, beszél a tapasztalásról, a halál utáni létről, a világ rendjéről, az istenségek titkos értelméről, de legfőképpen a Lélekről, melyet a világmindenséget és az emberi lényt belülről vezérlő isteni parancsként fogalmaz meg. A negyedik fejezetben Dzsanaka királyt tanítja meg az emberi tudatállapotok, az ébrenlét, az álom és a mélyálom ismeretére, valamint a Lélek vándorlására az újraszületések során. Az ötödik fejezet nyelvmisztikai, metrikai, ritualisztikai értelmezések tarka füzére. A hatodik fejezet elején hosszabb értekezést találunk a halál utáni lét kérdéseiről. Ezután gyönyörű szerelmi varázslások leírását olvashatjuk. A fejezet – a második és a negyedik fejezethez hasonlóan – tanítólistával végződik. A Brihadáranyaka-upanisad a fehér Jadzsurvéda vádzsaszanéji iskolájának hagyományában fennmaradt, igen híres papi könyv a Satapatha-bráhmana utolsó fejezete. * * * ELSŐ FEJEZET Első szakasz OM Teljes az Ott, és teljes ez Itt. Teljesből teljes felemelkedik. Teljes a teljestől elszakad. Teljesen mégis megmarad. Béke! Béke! Béke! 1. Bizony a hajnalpír az áldozati paripa feje. A Nap a szeme, a szél a lélegzése, a Mindenember Tüze a torka, az év a teste. Az Ég a háta, a levegőég a hasürege, a Föld a hasa domborodása. Az égtájak az oldalai, a mellékégtájak a bordái, az évszakok a tagjai, a hónapok és a félhónapok az ízületei, a nappalok és az éjszakák a patái, a csillagok a csontjai, a felhőzet a húsa. Abraka a sivatag homokja, erei a folyók, mája és tüdeje a hegyek, szőre a füvek és a fák. A napfelkelte az elülső fele, a naplemente a hátulsó fele. Ha vicsorít, az villám, ha megrázza magát, az mennydörgés, ha vizel, az eső. Hangja a szó. 2. A nappal később teremtetett a paripának, előtte álló áldozó-szilkeként. A nappal méhe a Keleti Óceán. Az éjjel később teremtetett a paripának, mögötte álló áldozó-szilkeként. Az éjjel méhe a Nyugati Óceán. Ez a két szilke azért teremtetett, hogy az áldozati paripát körülvegyék. Táltosként húzta az isteneket, harci lóként a tündéreket, vágtatóként az ördögöket, paripaként az embereket. Rokona néki az óceán, méhe néki az óceán. Második szakasz 1. Kezdetben nem volt semmi sem. A mindenséget éhség és halál fedte be. Mert halál az éhség. Akkor az éhség megalkotta magának az észt, hogy megtestesüljön. Ezután ragyogva vándorolt. Mert ragyogott, megszületett a víz. Azt gondolta: E ragyogás (arcs) örömömre (ka) szolgált! Így keletkezett a ragyogó víztükör (arka). Öröme lesz annak, ki tudja, hogy miből lesz a ragyogás. 2. Mert ragyogás a víz. A víznek föle lett, az megcsomósodott. Ebből lett a Föld. Ő fáradozott ezen. És mert fáradozott, mert felhevült, ereje és verítéke tűzzé változott. 3. Háromfelé osztotta magát. Harmadából tűz lett, harmadából Nap, harmadából szél. Háromrészes lélegzetként szétfolyt mindenfelé. A fejéből lett a keleti égtáj, itt és ott voltak elülső lábai. A farkából lett a nyugati égtáj, itt és ott voltak hátulsó lábai. A két oldalából lett észak és dél. Hátából lett az Ég, hasüregéből a Levegőég, szügyéből ez a Föld. A Föld a vizekre támaszkodott. Bárhová menjen is, ugyanígy megveti a lábát, ki tudja ezt. 4. Felkelt benne a kívánság egy másik test iránt. Ekkor az éhség, a halál ész-alakban szerelmeskedett a szóval. A kifröccsent mag lett az esztendő, mert az esztendő addig még nem létezett. Egy évig volt vele viselős, azután megszülte. Amikor az esztendő megszületett, rányitotta torkát, de az esztendő így kiáltott: Bhán! Ebből lett a beszéd (bhan). 5. De rájött: Ha mindössze ennyire vágyok, úgy ez az étel kevés lesz nekem. És evvel a szóval, evvel a beszéddel mindent megteremtett, ami csak létezik: a himnuszokat, a varázsigéket, a dalokat, a ritmusokat, az áldozó lényeket és az áldozati állatokat. Ezután úgy határozott, hogy mindent elemészt, amit csak teremtett. Mert mindent elemészt (ad), ezért Aditivel azonos. A mindenség elemésztője lesz, a mindenség lesz étke annak, ki tudja, hogy ez Aditi lényege. 6. Akkor arra vágyott, hogy ennél is nagyobbat áldozzon. Fáradozott és gyötrődött. Mert fáradozott, mert gyötrődött, kiszállt belőle a dicsőség és az erő. A dicsőség és az erő pedig életerők. Amikor kiszálltak belőle az életerők, felfúvódott a tes-te. De az ész benne maradt a testben. 7. Akkor arra vágyott: Legyen ez a test alkalmas az áldozatra, így akarok megtestesülni. És mert felfúvódott (asvat), paripa (asva) lett belőle. Akkor így szólt: – No, ez már alkalmas az áldozatra (médhja). Ezért hívják lóáldozatnak (asvamédha) a lóáldozatot. Bizony, csak az tudja a lóáldozatot, ki tudja ezt. Őrizte ezt a lovat, de nem kötötte meg. Egy évre rá feláldozta önmagának, a többi állatot pedig átengedte az isteneknek. Ezért szól az összes istenekhez a Pradzsápatinak szentelt áldozat. Bizony a lóáldozat a napmeleg. Teste az esztendő. A földi tűz az oltártűz ragyogása. Teste a világok. Ez a kettő ugyanaz, mint az oltári tűz ragyogása és a lóáldozat. Ám ugyanakkor mindez az egyetlen isten, vagyis a halál. Aki tudja ezt, az legyőzi az újrahalált, azt nem éri el a halál, mert annak lényege lesz a halál, mert ama istenek egyikévé válik. Harmadik szakasz 1. Kétfélék voltak Pradzsápati gyermekei, istenek és ördögök. Gyengébbek voltak az istenek, erősebbek voltak az ördögök. Ezek a világ uralmán veszekedtek. Így szóltak az istenek: – Nohát, győzzük le az ördögöket az áldozati felcsendítéssel! 2. Azt mondták a szónak: – Énekeld el nekünk a felcsendítést! – Legyen hát – felelte a szó és elénekelte nekik. Mindazt a hasznosat, ami a szóban van, elénekelte az isteneknek, de ami boldogságosat beszélt, hát azt csak úgy magamagának. Az ördögök észbekaptak: – Felülmúlnak minket ezzel az énekessel! Rárohantak és megrontották a gonosszal. Ez a gonosz az, hogy a szó néha hamisat beszél. 3. Azt mondták akkor az orrnak: – Énekeld el nekünk a felcsendítést! – Legyen hát – felelte az orr és elénekelte nekik. Mindazt a hasznosat, ami az orrban van, elénekelte az isteneknek, de ami boldogságosat szagolt, hát azt csak úgy magamagának. Az ördögök észbekaptak: – Felülmúlnak minket ezzel az énekessel! Rárohantak és megrontották a gonosszal. Ez a gonosz az, hogy az orr néha hamisat szagol. 4. Azt mondták akkor a szemnek: – Énekeld el nekünk a felcsendítést! – Legyen hát – felelte a szem és elénekelte nekik. Mindazt a hasznosat, ami a szemben van, elénekelte az isteneknek, de ami boldogságosat látott, hát azt csak úgy magamagának. Az ördögök észbekaptak: – Felülmúlnak minket ezzel az énekessel! Rárohantak és megrontották a gonosszal. Ez a gonosz az, hogy a szem néha hamisat lát. 5. Azt mondták akkor a fülnek: – Énekeld el nekünk a felcsendítést! – Legyen hát – felelte a fül és elénekelte nekik. Mindazt a hasznosat, ami a fülben van, elénekelte az isteneknek, de ami boldogságosat hallott, hát azt csak úgy magamagának. Az ördögök észbekaptak: – Felülmúlnak minket ezzel az énekessel! Rárohantak és megrontották a gonosszal. Ez a gonosz az, hogy a fúl néha hamisat hall. 6. Azt mondták akkor az észnek: – Énekeld el nekünk a felcsendítést! – Legyen hát – felelte az ész és elénekelte nekik. Mindazt a hasznosat, ami az észben van, elénekelte az isteneknek, de ami boldogságosat gondolt, hát azt csak úgy magamagának. Az ördögök észbekaptak: – Felülmúlnak minket ezzel az énekessel! Rárohantak és megrontották a gonosszal. Ez a gonosz az, hogy az ész néha hamisat gondol. 7. Azt mondták akkor a száj lélegzetének: – Énekeld el nekünk a felcsendítést! – Legyen hát – felelte a száj lélegzete, és elénekelte nekik. Az ördögök észbekaptak: – Felülmúlnak minket ezzel az énekessel! Rárohantak és meg akarták rontani a gonosszal. De széthullottak és elporladtak, mint a kőnek ütődő agyagrög. Ezért maradtak fenn az istenek, és ezért tűntek le az ördögök. Aki ezt tudja, az önmagában is fönnmarad, és minden ellensége eltűnik. 8. Akkor így szóltak az istenek: – Hol volt az, aki minket megoltalmazott? A lélegzet itt lapult meg a szájban (ajam ászjé), ezért nevezik Ajászja bölcsnek. Ő Angirasz bölcs is, mert a lélegzet a tagok nedve (angánám rasza). 9. Dúrnak is hívják mert távol (dúram) marad tőle a halál. Távol marad attól a halál, aki tudja ezt. 10. Miután eme istenség megvédte a gonosztól és a haláltól a többi isteneket, a világ végére zavarta el, oda zavarta el a bennük megbúvó gonoszt. Ezért ne menjen az ember a népek közé, ne menjen a határokig, hogy magát a gonosznak át ne adja, hogy magát a halálnak át ne adja. 11. Miután eme istenség megvédte a gonosztól és a haláltól a többi isteneket, át is vitte őket a halálon. 12. Elsőnek a szót vitte át. Amikor a szó megszabadult a haláltól, tűz lett belőle. Mint ez a tűz, úgy lobog a szó, ha túllép a halálon. 13. Azután az orrot vitte át. Amikor az orr megszabadult a haláltól, szél lett belőle. Mint ez a szél, úgy tisztít az orr, ha túllép a halálon. 14. Azután a szemet vitte át. Amikor a szem megszabadult a haláltól, Nap lett belőle. Mint ez a Nap, úgy ragyog a szem, ha túllép a halálon. 15. Azután a fület vitte át. Amikor a fül megszabadult a haláltól, tér lett belőle. Mint ez a tér, olyan a fül, ha túllép a halálon. 16. Azután az észt vitte át. Amikor a ész megszabadult a haláltól, Hold lett belőle. Mint ez a Hold, úgy világlik az ész, ha túllép a halálon. Bizony ez az istenség azt is ugyanígy átviszi a halálon, aki tudja ezt. 17. Azután a száj lélegzete ételt énekelt magának, hogy ehessen. Mert minden ehe-tőt ő fogyaszt. Ez tartja itt a Földön. 18. Így szóltak akkor a többi istenségek: – Magadnak énekelted ezt az ételt, engedj hát minket is enni belőle! – Legyen hát, de akkor szálljatok belém! – Jól van – felelték azok és belészállottak mindenfelől. Ezért van úgy, hogy az étel, amit az ember a lélegzet megörvendeztetésére fogyaszt, a többi istent is jóllakatja. Bizony ugyanígy szállnak abba az övéi, az lesz az övéi táplálója, fejedelme, hercege, legfőbb uralkodója, az étel evője, aki tudja ezt. És ha az övéi közül valaki szembeszegül azzal, aki tudja ezt, hát nem tudja majd eltartani híveit. De aki aláveti magát, és őt követve arra törekszik, hogy eltartsa az övéit, bizony az el is tudja majd tartani őket. 19. A lélegzet Angirasz, mert a lélegzet a tagok nedve (angánám rasza). És mivel a lélegzet a tagok nedve, ezért van az, hogy amelyik tagot a lélegzet elhagyja, az kiszárad. Ezért ő a tagok nedve. 20. A lélegzet Brihaszpati, mert a szó ima (brihat), és a lélegzet ennek az ura (pati). Ezért ő Brihaszpati. 21. A lélegzet Brahmanaszpati, mert a szó imádság (brahman), és lélegzet ennek az ura (pati). Ezért ő Brahmanaszpati. 22. A lélegzet dal. Mert a szó dal. Mivel a lélegzet nő (szá) és férfi (ama), innen ered a dal (száman) neve. És onnan is, hogy a lélegzet közös (szama) a hangyában, a szúnyogban, az elefántban, a Három Világban, az egész világmindenségben. Elnyeri a dalt, egyéletű, egyvilágú lesz a dallal, aki tudja e dalt. 23. A lélegzet a felcsendítés. A lélegzet a fent (ud), mert a lélegzet tartja fent (uttabdha) az egész világot. A szó ének. A fent (ud) és az ének (gítha) szavakból adódik a felcsendítés (udgítha) neve. 24. Ezért mondta Brahmadatta, Csikitána Fia, amikor megízlelte a királyok italát: – A Nedűkirály vesse szét a fejem, ha Angirasz mással énekelte a felcsendítést, és nem avval, amivel én! Mert csak a szóval és a lélegzettel énekelte ő is. 25. Aki tudja a dal birtokát, annak birtoka lesz. A dal birtoka (szva) pedig a zengés (szvara). Ezért, ha valaki papi tisztre vágyik, az zengő hangot kívánjon magának, zengő hangon töltse be papi tisztét. Ezért szeretne minden áldozó inkább zengő hangú, mintsem birtokos papot az áldozáshoz. Birtoka lesz annak, ki tudja a dal eme birtokát. 26. Aki tudja a dal aranyát, annak aranya lesz. A dal aranya a zengés. Aranya lesz annak, aki tudja a dal eme aranyát. 27. Aki tudja a dal alapját, az megveti lábát. A dal alapja a szó, mert a lélegzet a szón alapul, ha énekel az ember. Mások azt mondják, hogy a dal alapja az étel. 28. És most emelkedjünk fel a tisztító igékhez: A dalt az előénekes nyitja. Mialatt az előénekes énekel, az áldozó mormolja a következő varázsigéket: A nemlétből vezess a létbe, a sötétből vezess a fényre, a halálból vezess az öröklétre! Amikor így szól: „A nemlétből vezess a létbe”, akkor a nemlét a halált jelenti, a lét pedig az öröklétet. Így hát valójában azt mondja: – A halálból vezess az öröklétre, tégy halhatatlanná! Amikor így szól: „A sötétből vezess a fényre”, akkor a sötét a halált jelenti, a fény az öröklétet. Így hát valójában azt mondja: – A halálból vezess az öröklétre, tégy halhatatlanná! Amikor így szól: „A halálból vezess az öröklétre”, hát ebben nincsen semmilyen rejtett jelentés. A dicsőítő ének további sorai arra szolgálnak, hogy a tudós énekespap ételt énekelhessen saját magának, adományt kérhessen, elmondhassa a maga kívánságait vagy az áldozóét. Ennek tudása elvisz az égi világba, és nem kell félni attól, hogy nem jut el az égi világba, aki tudja e dalt. Negyedik szakasz 1. Kezdetben a világ a Lélek volt egyedül, egy Ember alakjában. Az körültekin-tett, és önmagán kívül semmit sem látott. Akkor felkiáltott a kezdet kezdetén: – Ez vagyok én! Ebből lett az én szava. Ezért van úgy mind a mai napig, hogyha valakit megszólítanak, az így válaszol: Igen, én vagyok. És csak ezután mondja a többi nevét. A Lelket azért hívják embernek (purusa), mert minden bűnt előre elégetett (púrva us). Bizony aki tudja ezt, az elégeti, aki elébe akar kerülni. 2. A Lélek félt. Ezért fél az, aki egyedül van. Azt gondolta: Mitől is félek, ha rajtam kívül nincsen semmi más? Akkor elhagyta a félelem, hiszen mitől is félhetett volna? Mert félni csak egy másiktól lehet. 3. Ám a Léleknek nem volt öröme. Ezért nincsen öröme annak, aki egyedül van. Akkor egy másikra vágyott. Akkora volt, mint egy férfi és egy nő, amikor ölelkeznek éppen. Kettévágta (apátajat) magát, ebből lett a férfi (pati) és a nő (patní). Ezért vagyunk önmagunkban csak felek, amint azt Jádnyavalkja magyarázta. Ezért az asszony tölti be az űrt. A Lélek szerelmeskedett a nővel, ebből lettek az emberek. 4. Ám az asszony így fondorkodott: Hogyan is szerelmeskedhet velem, amikor saját magából teremtett? Nohát, álruhát öltök! A nő tehénné változott, a férfi bikává, és szerelmeskedett vele. Ebből lettek a csordák. A nő kancává változott, a férfi csődörré, a nő szamárkancává, a férfi szamárcsődörré, és szerelmeskedett vele. Ebből lettek a hasítatlan patájúak. A nő kecskévé változott, a férfi bakká, a nő jerkévé változott, a férfi kossá, és szerelmeskedett vele. Ebből lettek a nyájak. Így történt tehát, hogy a Lélek minden párosat megteremtett, a hangyáig egészen. 5. Akkor felismerte: A teremtés én magam vagyok, mert bizony én teremtettem ezt az egész világot! Így lett a teremtés szava. Az ő teremtésének válik részesévé, ki tudja ezt. 6. Azután összedörzsölte a kezeit és belefújt, s mint az anyaölből, úgy csiholt tüzet a szájából és a kezeiből. Ezért nem szőrős belül egyikük sem. Hiszen az anyaöl-ben sincsen szőr legbelül. És ha mondják is néha, hogy áldozzon az ember ennek vagy annak az istennek, hát tudni kell, hogy a Lélek teremtette a világot egyedül, mert egyedül ő az összes isten. Férfimagból teremtett minden nedveset. A férfimag nedű. Mert mindez a világ ételből áll és ételevőből áll. A nedű az étel, a tűz az étel evője. Ez a teremtés nagyobb, mint a Brahmá teremtése. Azért nagyobb, mert ez a Lélek magánál hatalmasabb isteneket teremtett, halandóként halhatatlant teremtett. Az ő teremtésének válik részesévé, ki tudja ezt. 7. Akkor még megnyilvánulatlan volt ez a világ. Névben és alakban nyilvánult meg. Ezért mondják úgy, hogy az ilyen vagy olyan nevű dolognak ilyen vagy olyan alakja van. És névben és alakban nyilvánul meg mind a mai napig. Ezért mondjuk azt, hogy az ilyen vagy olyan nevű dolognak ilyen vagy olyan az alakja. És a Lélek beleszállt ebbe, egészen körömhegyéig. Úgy rejlik ő, mint kés a tokban, tűz a tűzifában. Azért nem látni őt, mert szét van osztva. Lélegezve lélegzetnek hívják, szólva beszédnek, látva szemnek, hallva fülnek, értve értelemnek. De mindezek csak a következményei. Ha valaki csak az egyiknek vagy a másiknak szentelődik ezek közül, hát az nem bölcs, mert a Lélek csak részként lakozik az egyikben vagy a másikban. Ezért egyedül a Léleknek kell szentelődni, mert abban egyesülnek mindezek. Ezért a Lélek a mindenség vadcsapása, mert a mindenséget megismerni egyedül rajta keresztül lehet. Ahogy csapását követve egy állatra rátalálhatunk, ugyanígy dicsőségre és tiszteletre lel, ki tudja ezt. 8. Ezért a Lélek kedvesebb fiúnál, kedvesebb vagyonnál, kedvesebb bármi másnál, mert ő a belső, ő a Lélek. Ha valaki úgy véli, hogy létezik olyasmi, ami kedvesebb a Léleknél, és egy másik ember azt mondja róla: Elveszíti ezt a kedveset! – hát annak igaza lesz, bizony. Ezért egyedüli kedvesként a Léleknek kell szentelődni. Aki egyedüli kedvesként a Léleknek szentelődik, annak kedvese nem múlik el. 9. Azt mondják, hogy az emberek a Brahman tudása révén a mindenséggé lehetnek. De miféle tudás révén vált a Brahman a mindenséggé? 10. Kezdetben a világ a Brahman volt egyedül. Csak magáról tudott. Azt tudta csak: A Brahman vagyok! A mindenséggé így változott. És amelyik isten felismerte ezt, az is a mindenséggé vált, éppen így a bölcsek, éppen így az emberek. Ezt látta meg Vámadéva bölcs, amikor így kiáltott: Manu voltam egykoron, a Nap voltam egykoron! Ma is így van ez. Ha valaki felismeri: A Brahman vagyok! – az a mindenséggé válik, és még az istenek sem tudják meggátolni ebben. Mert ő a Lelke azoknak. Ám aki más istent imád, és azt mondja: Más ő és más vagyok én – az nem bölcs, hanem az istenek házi barma. Ahogy a házi barmok az emberek használatára vannak, ugyanígy az istenek használatára vannak az egyes emberek. Milyen nagy kár az, ha akár csak egyetlen barom is elvész, hát még ha több! Ezért nem tetszik az isteneknek, ha az emberek megismerik ezt a tant. 11. Kezdetben a világ a Brahman volt egyedül. Mivel egyedül volt, még nem bontakozott ki. Akkor megteremtette saját magán túl a nemesen megalkotott harcosi rendet, és a fejedelmeket az istenek körében: Indrát, Varunát, Szómát, Rudrát, Pardzsanját, Jamát és Ísánát. Ezért nincsen a harcosi rendnél magasabb. Ezért hódolja királyszentelésnél a pap alattvalóként a harcost. Tartozik eme tisztelettel a harcosi rendnek. De a Brahman egyben méhe is a harcosi rendnek. Ezért, bár a királyé a legfőbb hatalom, végül ő is a Brahman méhében kap menedéket. Az anyaölet támadja az, aki megsért egy papot. Annál nagyobb a bűn, minél nemesebbet ér a sérelem. 12. Még nem bontakozott ki teljesen. Akkor megteremtette a polgári rendet és a csoportos isteneket: a Vaszukat, a Rudrákat, az Áditjákat, a Marutokat és az összes isteneket. 13. Még nem bontakozott ki teljesen Akkor megteremtette a szolgákat és Púsant. Mert Púsan a föld, Púsan táplál (pusjati) mindent, ami csak létezik. 14. Még nem bontakozott ki teljesen. Akkor megteremtette saját magán túl a nemesen alkotott törvényt. A törvény úr az úr fölött, a törvénynél nincsen magasabb. Ezért a gyenge királyként bízhat a törvényben az erőssel szemben is. Mert a törvény az igazság. Ezért mondják azt, hogy valaki helyesen szól, ha igazat szól, illetve igazat szól, ha helyesen szól, mert a helyes és az igaz egy és ugyanaz. 15. A Brahman a papi, harcosi, polgári és paraszti rend. A Brahman a Tűz képében volt az istenek között, és pappá lett az emberek között. Égi harcosból lett földi harcos, polgárból polgár, szolgából szolga. Azért szeretne az ember tűz által szállni az istenek közé és papnak születni az emberek közé, mert ebben a két formában nyilvánult meg a Brahman közvetlenül. Ezért ha az ember úgy távozik a világból, hogy nem látta meg saját világát, akkor az nem is segít neki. Éppen úgy, mint ahogyan az a tudás sem, amit nem tanult meg, vagy az a tett sem, amit nem tett meg. És ha valaki eme tudás nélkül cselekedett nagy jót, hát elfogy annak jutalma. Ezért egyedül a Lélek világának kell szentelődni. Aki a Lélek világának szentelődik, annak nem fogynak el tettei, hanem a Lélek megteszi neki, amit kíván. 16. Ez a Lélek minden lény világa egyben. Ha áldoz vagy pappal áldoztat az ember, akkor az istenek világa, ha az írást idézi, akkor a bölcseké, ha halottaknak mutat be áldozatot, vagy utódokért könyörög, akkor az ősöké, ha az embereknek nyújt szállást, akkor az embereké, ha füvet és vizet keres a nyájaknak, akkor a nyájaké, és amikor egy háznál a madarak és a mező állatai, a hangyáig egészen, táplálékra találnak, az ő világuk akkor. Ahogy saját világának kíván boldogulást, úgy kíván annak boldogulást minden lény, ki tudja ezt. Ez bizony ismert, kikutatták. 17. Kezdetben a világ a Lélek volt egyes-egyedül. Arra vágyott: Bárcsak lenne asszonyom! Bárcsak szaporodnék azután tovább! Bárcsak lenne birtokom! Bárcsak tetteket vinnék véghez azután! Mert erre terjed ki a vágy, és ennél többet nem is lehet kívánni. Ezért van az, hogy ma is erre vágyik, aki egyedül van: Bárcsak lenne asszonyom! Bárcsak szaporodnék azután tovább! Bárcsak lenne birtokom! Bárcsak tetteket vinnék véghez azután! És amíg ezekből egy pici is beteljesületlen, addig az ember tökéletlennek érzi magát. Tökéletessége pedig ebből áll: az ész a lelke, a szó az asszonya, a lélegzet az utóda, a szem az emberi birtoka, mert szemmel méri fel azt, a fül az isteni birtoka, mert füllel hallja meg azt, a test a tette, mert testével cselekszik. Ötrétű tehát az áldozat, ötrétű az áldozati állat, ötrétű az ember, ötrétű minden, mi létezik. Mindent elnyer, ki tudja ezt. Ötödik szakasz 1. Értelemmel és felizzón Atyánk hétféle ételt alkotott. Az egyik étel általános, kettőt osztott az isteneknek, hármat magának megszabott. Egyet kínált az állatoknak, ezen nyugszik minden ott, mi lélegzik és mi nem. Hogyhogy nem fogynak el sosem, pedig falják őket mindenfelől? Ki érti, hogy miért nem fogynak el, az a szájával táplálékot eszik, az elmegy majd az istenekhez, az a teljességet fogyasztja. 2. Így szól a vers: „Értelemmel és felizzón Atyánk hétféle ételt alkotott” – vagyis az Atya értelemmel és felizzón alkotta meg őket. „Az egyik étel általános” – vagyis mindenekben megvan. Ez az az étel, amit mindenütt esznek a Földön. Aki ennek szenteli magát, az nem szabadul meg a gonosztól, mert ez az étel alantas. „Kettőt adott az isteneknek” – ez az áldott és az áldozott. Ezt áldozza és adományozza az ember az isteneknek. Mondják ezt az újhold és telihold áldozatának is. Ne csupán egyéni érdekből áldozzon hát az ember! „Egyet kínált az állatoknak” – ez a tej. Mert először tejet fogyasztanak az állatok és az emberek. Ezért adnak vajat nyalni vagy emlőt szívni az újszülöttnek, és az újszülött borjat is úgy hívják: füvet még nem legelő. „Ezen nyugszik minden ott, mi lélegzik és mi nem” – mármint a tejen alapul minden ott, mi lélegzik és mi nem. Ám amikor azt mondják: „Ha egy évig tejet áldoz, elhárítja az újrahalált”, úgy ezt nem szó szerint kell érteni, hanem sokkal inkább úgy, hogy amelyik napon áldoz, azon a napon hárítja el az újrahalált, ki tudja ezt. Mert akkor az isteneknek ajánlja fel az ételt, amelyet fogyaszt. „Hogyhogy nem fogynak el sosem, pedig falják őket mindenfelől?” – az el nem fogyó az Ember, mert ő nemzi az ételt újra meg újra. „Ki érti, hogy miért nem fogynak el” – az el nem fogyó tehát az Ember. Elmélyedve mindenkor ő teremti meg újra és újra az ételt, önnön tetteként. Mert ha nem tenné, hát elfogyna az, bizony. „Az a szájával táplálékot eszik” – szája az arca, ekképpen eszi szájával az étket. „Az elmegy majd az istenekhez, az a teljességet fogyasztja” – ez pedig megdicsőülése. 3. „Hármat magának megszabott” – ez a három az ész, a szó és a lélegzet, ezeket szabta meg magának. Sokszor mondják: Nem láttam meg, mert máshol járt az eszem, nem hallottam meg, mert máshol járt az eszem. Mert bizony csak ésszel lát és hall az ember. A vágy, döntés, kétség, hit, hitetlenség, bizonyság, bizonytalanság, szégyen, megismerés és félelem – mindezek csupán az ész alakjai. Ezért ismerhetjük fel az érintést akkor is, ha hátulról érnek hozzánk. A szó a hang. Ez részint véges, részint végtelen. A lélegzés, vagyis a légzések a következők: belélegzés, kilélegzés, szétlélegzés, fellélegzés és összelélegzés. Ezekből áll a Lélek, vagyis szóból, észből és lélegzésből. 4. És ugyanezek alkotják a három világot: a szó a Földi Világ, az ész a Levegőég, a lélegzet pedig az Égi Világ. 5. Ugyanezek alkotják a Három Tudást: a szó a Himnuszok Tudása, az ész a Varázsigék Tudása, a lélegzet pedig a Dalok Tudása. 6. Ugyanezek alkotják az isteneket, az ősöket és az embereket: a szó az istenek, az ész az ősök, a lélegzet az emberek. 7. Ugyanezek alkotják az atyát, az anyát és a gyermeket: az ész az atya, a szó az anya, a lélegzet a gyermek. 8. Ugyanezek alkotják a megismertet, a megismerendőt és a meg nem ismertet. Minden megismertnek szóalakja van. Mert a szó a megismert. Ebben segíti azt, ki tudja ezt. 9. Minden megismerendőnek észalakja van. Mert az ész a megismerendő. Ebben segíti azt, ki tudja ezt. 10. Minden meg nem ismertnek lélegzetalakja van. Mert a lélegzet a meg nem ismert. Ebben segíti azt, ki tudja ezt. 11. A szó teste a Föld, fényalakja a tűz. Ezért addig terjed a Föld és a tűz, ameddig a szó elhatol. 12. Az ész teste pedig az Ég, fényalakja a Nap. Ezért addig terjed a Ég és a Nap, ameddig az ész elhatol. És ez a kettő szerelmeskedett, ebből született a lélegzet. Ez Indra. Vetélytársa nincsen, mert csak egy másik lehet vetélytárs. Nem lesz vetélytársa annak, ki tudja ezt. 13. A lélegzet teste pedig a vizek, fényalakja a Hold. Ezért addig terjednek a vizek és a Hold, ameddig a lélegzet elhatol. Ezek hárman egyforma nagyok és mind végtelenek. Aki végesként szentelődik nekik, az véges világot érdemel. Aki végtelenként szentelődik nekik, az végtelen világot érdemel. 14. Pradzsápati az év, és Pradzsápati tizenhat részből áll. Az újhold és a telihold közötti éjszakák tizenöt részét alkotják. Tizenhatodik része nem változik. Az éjszakák által gyarapszik, és azok által csökken újra. Az újhold éjszakáján tizenhatodik részével minden élőlénybe beléhatol, és megszületik azután a következő hajnalon. Ezért ezen az éjjelen egyetlen életet sem szabad kioltani, még egy gyíkocskáét sem. Az istenség megtisztelése miatt. 15. Bizony az is a tizenhatrészes Pradzsápati, az Ember, az év, aki tudja ezt. Tizenöt része alkotja minden birtokát, tizenhatodik része pedig a Lelke. Csak birtokában gyarapszik és csökken újra. Birtoka a küllők, Lelke a kerékagy. Ezért, ha sokféle baj sújtja is, a Lelke életben marad. Erre mondják: Küllője törve, de megfutott. 16. Három világ van: az Embervilág, az Atyák világa és az Istenek Világa. Az első, az Embervilág egy fiú által nyerhető el, és nem a kegyes tettek jutalmaként. A kegyes tettek által az Atyák világa nyerhető el. A tudás által pedig az Istenek Világa. A legjobb ezek közül az Istenek Világa, ezért dicsérik az istenek a tudást. 17. És most az örökítésről: Ha az atya úgy érzi, hogy ütött órája, így szóljon fiához: – Te vagy az imádság, te vagy az áldozás, te vagy a világ! A fiú így feleljen: – Vagyok az imádság, vagyok az áldozás, vagyok a világ. Mert az imádság szó mindent összefoglal, amit a fiú megtanult, az áldozás szó összefoglal minden áldozatot, a világ szó összefoglal minden világot. Ezek mindenre kiterjednek. Ezért gondolkodik úgy az atya a fiúról: Ha ő a mindenség, akkor engem ebben támogasson! Ezért mondják egy tanult fiúról, hogy világa van, és ezért tanítják. Így az atya, ki tudja ezt, eltávozva a világból mindeme életerőkkel a fiúba száll, és ha bármilyen hibát vétett, a fiú fizet meg érte (púranéna trájati). Innen a fiú (putra) szó. Mert bizony a fiú által él tovább ebben a világban. Az atyába pedig a halhatatlan isteni életerők szállnak: 18. A Földből és a tűzből belészáll az isteni szó. Az isteni szó pedig az, hogy bármit is szóljon, valóra válik. 19. Az Égből és a Napból belészáll az isteni ész. Az isteni ész pedig az, ami által az ember megéli a tökéletes gyönyört, ami által nincsen gondja többé. 20. A vizekből és a Holdból belészáll az isteni lélegzet. Az isteni lélegzet pedig az, mely bárhol is járjon-keljen, meg nem inog, kár sosem éri. Aki tudja ezt, az minden teremtmény Lelkévé válik, és olyan lesz, mint ama istenség. És ahogyan minden teremtmény ama istenséget segíti, ugyanígy segíti minden teremtmény azt is, ki tudja ezt. Ám ami fájdalmat szenvednek a lények, azt megtartják, hozzá csak a jó megy, mert nem megy rossz az istenekhez. 21. És most a fogadalom vizsgálata: Pradzspáti megalkotta a szerveket, azok pedig, megalkotván, rögtön veszekedni kezdtek: – Hadd szóljak! – tolakodott a szó. – Hadd lássak! – tolakodott a szem. – Hadd halljak! – tolakodott a fül. És ugyanígy a többiek, mindegyik a maga módján. De legyűrte őket fáradtság képében a halál, elragadta és megszállta őket a halál. Ezért fárad el a szó, fárad el a szem, fárad el a fül. Egyedül a száj lélegzetét nem kapta el. Megismerték akkor a többiek a száj lélegzetét, és így szóltak: – Bizony közöttünk az a legjobb, aki bárhol is járjon-keljen, meg nem inog, kár sosem éri. Nohát, legyünk hasonlóak hozzá! És mind hasonlóak lettek hozzá, ezért nevezték el őket a lélegzetről életerőknek. Bizony arról nevezik majd el nemzetségét, ki tudja ezt. És aki az ezt tudóval vitába száll, hát az kiszárad és meghal a végén. Eddig a Lélek terén. 22. És most az istenek terén: – Hadd égjek! – tolakodott a tűz. – Hadd süssek! – tolakodott a Nap. – Hadd világítsak! – tolakodott a Hold. És ugyanígy a többi istenség, mindegyik a maga módján. Ami az életerők között a száj lélegzete, az az istenek között a szél. Mert a többi istenek nyugodni térnek, de a szél nem. A szél az az istenség, aki sohasem nyugszik el. Erről szól a vers: 23. „Miből a Nap kél és amiből lenyugszik” – mármint lélegzetből kél és a lélegzet-be nyugszik le újra – „azt tették törvénnyé az istenek, az van ma és az lesz holnap is”. Mert amit az istenek egykoron megszabtak, azt követik ma is. Ezért egyetlen fogadalmat kell követni, belélegezni kell és kilélegezni, és közben azt kívánni: „Ne ragadjon el engem a gonosz, a halál!” Aki ezt a fogadalmat követi, tartson is ki benne. Egyéletű, egyvilágú lesz eme istenséggel, ki tudja ezt. Hatodik szakasz 1. Háromrétű ez a világ: név, forma és tett. A nevek között a szó minden név dicshimnusza (uktha), mert minden név a szóból keletkezik (utszthá), a szó a dala (száman), mert a szó minden névvel azonos (szama), a szó az imádsága (brahman), mert a szó hordoz (bibharti) minden nevet. 2. A formák között a szem minden forma dicshimnusza, mert minden forma a szemből keletkezik, a szem a dala, mert a szem minden formával azonos, a szem az imádsága, mert a szem hordoz minden formát. 3. A tettek között a test minden tett dicshimnusza, mert minden tett a testből keletkezik, a test a dala, mert a test minden tettel azonos, a test az imádsága, mert a test hordoz minden tettet. Bár ez háromrétű, mégis csak egy, mert ez a Lélek. S bár egy a Lélek, háromrétű ugyanakkor. Ő a valóság által eltakart halhatatlan. A lélegzet a halhatatlan, a név és a forma a valóság, ezek takarják el a lélegzetet. MÁSODIK FEJEZET Első szakasz 1. Tanult pap volt a gőgös Báláki, a Gárgja klánból. Így szólt egyszer a kásí-béli Adzsátasatru királyhoz: – Hadd magyarázzam el néked a Brahmant! Adzsátasatru így válaszolt: – Ezer tehenet kapsz e szóért, hogy majd az emberek összeszaladnak és azt kiabálják: Új Dzsanaka, új Dzsanaka! 2. Szólt Báláki: – A Napban lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm. Adzsátasatru így válaszolt: – Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek minden lény vezéreként, fejeként és királyaként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az lesz minden lény vezére, feje és királya. 3. Szólt Báláki: – A Holdban lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm. Adzsátasatru így válaszolt: – Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek nagy, fakó köntösű Nedűkirályként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, annak italt préselnek nap nap után, annak étele nem fogy el sosem. 4. Szólt Báláki: – A villámban lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm. Adzsátasatru így válaszolt: – Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek fényességesként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az fényességes lesz, és fényességes lesz a nemzetsége annak. 5. Szólt Báláki: – Az űrben lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm. Adzsátasatru így válaszolt: – Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek teljesként és rendületlenként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az teljében lesz nyájaknak és fiaknak, annak nemzetsé ge a világban rendületlenül fennmarad. 6. Szólt Báláki: – A szélben lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm. Adzsátasatru így válaszolt: – Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek Indra Vaikunthaként, győzhetetlen hadseregként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az győztes lesz, ellenségeit legyőző győzhetetlen. 7. Szólt Báláki: – A tűzben lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm. Adzsátasatru így válaszolt: – Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek Diadalmasként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az diadalmas lesz, és diadalmas lesz a nemzetsége annak. 8. Szólt Báláki: – A vizekben lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm. Adzsátasatru így válaszolt: – Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek képmásként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, ahhoz képmása közelít majd, és semmi olyan, ami tőle különbözne. És aki születik tőle, a képmására születik az is. 9. Szólt Báláki: – A tükörben lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm. Adzsátasatru így válaszolt: – Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek ragyogóként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az ragyogó lesz, ragyogó lesz a nemzetsége annak, és akivel összekerül, azt is beragyogja. 10. Szólt Báláki: – Ami mögött a hang felszáll, a Brahmannak én így szentelődöm. Adzsátasatru így válaszolt: – Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek leheletként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az szép kort megér a Földön, azt idő előtt nem hagyja el a lélegzete. 11. Szólt Báláki: – A térben lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődőm. Adzsátasatru így válaszolt: – Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek örök társakként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az társ nélkül nem marad, azt nem hagyják el hívei. 12. Szólt Báláki: – Az árnyékban lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm. Adzsátasatru így válaszolt: – Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek halálként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az szép kort megér a Földön, azt a halál idő előtt el nem ragadja. 13. Szólt Báláki: – A testben lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm. Adzsátasatru így válaszolt: – Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embemek testetöltöttként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az testet ölt, és testet ölt a nemzetsége annak. 14. Akkor Báláki elhallgatott. – Befejezted? – kérdezte Adzsátasatru. – Igen. – Ezzel a tudással még nem ismered a Brahmant. Báláki erre így szólt: – Engedd, hogy tanítványod legyek! 15. – A szokások ellen való, hogy egy pap magát egy harcos tanítványának adja, és a Brahmant így ismerje meg. De legyen, megtanítalak. E szavakkal megfogta Báláki kezét, felállt és odavezette egy alvó emberhez. Szólítgatni kezdte az előbbi nevekkel: – Nagy, fakó köntösű Nedűkirály! – de az fekve maradt. Akkor megrázta a kezével, és az rögtön felébredt. 16. Azt kérdezte akkor Adzsátasatru: – Hol volt a megismerésből álló Ember, mikor ez aludt, és honnan jött vissza az imént? 17. Ám Báláki ezt sem tudta. Adzsátasatru így folytatta: – Ha így alszik valaki, akkor a megismerésből álló Ember minden érzékszerv megismerését magába húzza vissza, ő pedig a szív üregében bújik el. Mikor megragadta őket, akkor mondják, hogy alszik az ember. Akkor fogva a szaglás, fogva a szó, fogva a látás, fogva a hallás, fogva az ész. 18. Az álomban, mint saját világaiban vándorol. Ő ott nagy király, főpap, felfelé megy és lefelé. És ahogy egy nagy király magával viszi kíséretét, és országában kedve szerint vándorol, így viszi a megismerésből álló Ember is magával a többi érzékszerveket, és vándorol kedve szerint a testben. 19. De mikor olyan mélyen elalszik, hogy már semmiről sem tud, akkor a jótevő erekbe bújik. Ezekből hetvenkétezer fut ki a szívből a szívszövedékbe. Mint herceg, mint nagy király, mint főpap, úgy hever ő túláradó gyönyörben a szívszövedékben. 20. Ahogy a pók kibocsátja fonalát, ahogy a tűzből pattognak a szikrák, úgy lobbannak elő a Lélekből minden életerők, minden világok, minden lények és minden istenségek. Titkos tanítása ez: a valóság valósága. Mert az életerők a valóság, és ő a valósága azoknak. Második szakasz 1. Aki ismeri a borjat, annak karámját, fedelét, oszlopát, kötelét, amivel megkötik, az bizony úrrá lesz a hét ellenséges vetélytárson. A borjú a száj lélegzete. Ennek karámja a test, fedele a fej, oszlopa a lélegzés, megkötő kötele az étel. 2. Ennek szolgálatában állnak a hét mulandótlanok: Rudrához a szem vérereivel kötődik, Pardzsanjához a szemcsarnok vizével kötődik, a Naphoz a szivárványhártyával kötődik, a Tűzhöz a szembogárral kötődik, Indrához a szemfehérjével kötődik, a Földhöz az alsó, az Éghez a felső szempillával kötődik. Étke nem fogy el annak, ki tudja ezt. 3. Erről szól a vers: Szája előre áll, talpa felfele, van egy ilyen csésze, pompával tele. Ennek a peremén hét bölcs lakik, nyolcadiknak a szó, az imával való. „Szája előre áll, talpa felfele, van egy ilyen csésze” – ez a fej, mert a fej olyan csésze, melynek szája előre áll, talpa pedig felfelé. „Pompával tele” – a pompa az érzékszerveket jelenti, velük van tele. Itt tehát az érzékszerveket említik. „Ennek a peremén hét bölcs lakik” – a hét bölcs az érzékszerveket jelenti, tehát itt is az érzékszerveket említik. „Nyolcadiknak a szó, az imával való” – a nyolcadik bölcs tehát a szó, és ez az imához kapcsolódik. 4. Mert bizony a két fül Gautama és Bháradvádzsa, mert az egyik fül Gautama, a másik fül pedig Bháradvádzsa. A két szem Visvámitra és Dzsamadagni, mert az egyik szem Visvámitra, a másik pedig Dzsamadagni. A két orrlyuk Vaszistha és Kasjapa, mert az egyik orrlyuk Vaszistha, a másik pedig Kasjapa. Végül pedig a nyelv Atri, mert a nyelv eszi az ételt. Atri pedig annyi, mint evő (atti). Mindenek evője az, minden az étke annak, aki tudja ezt. Harmadik szakasz 1. A Brahmannak kétféle formája van: az alakzatos és az alaktalan, a mulandó és az örökkévaló, az álló és a mozgó, a való és a túli. 2. Az az alakzatos, ami a széltől és a levegőégtől különbözik. Ez a mulandó, az álló és a való. Az alakzatos, mulandó, álló és avaló lényegét a Nap alkotja, mert a való lényege a Nap. 3. Alaktalan viszont a szél és a levegőég. Ez az örökkévaló, a mozgó és a túli. Az alaktalan, örökkévaló, mozgó és túli lényegét a napkorongban lévő Ember alkotja, mert a túli lényege a napkorongban lévő Ember. Eddig az istenek terén. 4. Most pedig a Lélek terén: Itt az az alakzatos, ami a lélegzettől és a test üregétől különbözik. Ez a mulandó, az álló és a való. Az alakzatos, mulandó, álló és való lényegét pedig a szem alkotja, mert az itteni lényege a szem. 5. Alaktalan viszont a lélegzet és a test ürege. Ez az örökkévaló, a mozgó és a túli. Az alaktalan, örökkévaló, mozgó és túli lényegét a jobb szemben lévő Ember alkotja, mert a túli lényege a jobb szemben lévő Ember. 6. Ez az Ember olyan színű, mint bíbor királyi köntös, mint fehér birkabőr, mint egy piros bogár, mint a tűz világa, mint ahogy villámlik hirtelen. Bizony mint ahogy villámlik hirtelen, úgy lesz boldogsága annak, ki tudja ezt. Leírása: nem ilyen és nem olyan. Mert azonkívül, hogy: nem olyan, más le nem írja. A neve pedig: a valóság valósága. Mert az életerők a valóság, és ő a valósága azoknak. Negyedik szakasz 1. Így szólt egyszer Jádnyavalkja: – Maitréjí, elhagyom otthonomat, így hát mindent elosztok közted és Kátjájaní között. 2. Maitréjí így válaszolt: – Uram, még ha a világ minden gazdagsága enyém lenne is, halhatatlanná lennék-e akkor? – Nem. Úgy élnél, mint a gazdagok, de a vagyon halhatatlansággal nem kecsegtet. 3. – Mit kezdjek azzal, mi nem tesz halhatatlanná? Uram, amit tudsz, azt add nekem! 4. Jádnyavalkja így válaszolt: – Kedves vagy nekünk és kedveset beszélsz. Jöjj, ülj ide, elmagyarázom. De jól vésd eszedbe, amit mondok neked! 5. Majd így folytatta: – Bizony nem a férj kedvéért kedves a férj, hanem a Lélek kedvéért kedves a férj. Nem a feleség kedvéért kedves a feleség, hanem a Lélek kedvéért kedves a feleség. Nem a fiak kedvéért kedvesek a fiak, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a fiak. Nem a vagyon kedvéért kedves a vagyon, hanem a Lélek kedvéért kedves a vagyon. Nem a papság kedvéért kedves a papság, hanem a Lélek kedvéért kedves a papság. Nem a harcosi rang kedvéért kedves a harcosi rang, hanem a Lélek kedvéért kedves a harcosi rang. Nem a világok kedvéért kedvesek a világok, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a világok. Nem az istenek kedvéért kedvesek az istenek, hanem a Lélek kedvéért kedvesek az istenek. Nem a lények kedvéért kedvesek a lények, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a lények. Nem a mindenség kedvéért kedves a mindenség, hanem a Lélek kedvéért kedves a mindenség. Maitréjí, bizony a Lelket kell látni, azt kell hallani, azt kell megérteni, abban kell elmélyedni. És aki látta, hallotta, megértette ezt a Lelket és elmélyült benne, az tudja ezt az egész világot. 6. Ki a papságot a Lelken kívül tudja, a papságot elveszíti az. Ki a harcosi rangot a Lelken kívül tudja, a harcosi rangot elveszíti az. Ki a világokat a Lelken kívül tudja, a világokat elveszíti az. Ki az isteneket a Lelken kívül tudja, az isteneket elveszíti az. Ki a lényeket a Lelken kívül tudja, a lényeket elveszíti az. Ki a mindenséget a Lelken kívül tudja, a mindenséget elveszíti az. A papság, a harcosi rang, a világok, az istenek, a lények, a mindenség nem más, mint ez a Lélek. 7. Olyan ez, mint amikor a dobot megverik. A hangot kint megfogni nem lehet, de a dobot vagy a dobost megragadva megragadták a hangot is. 8. Olyan ez, mint amikor kagylókürt rikolt. A hangot kint megfogni nem lehet, de a kürtöt vagy a kürtöst megragadva megragadták a hangot is. 9. Olyan ez, mint amikor a lantot pengetik. A hangot kint megfogni nem lehet, de a lantot vagy a lantost megragadva megragadták a hangot is. 10. Olyan ez, mint amikor nedves fát tesznek a tűzre, abból füstfelhők szállnak mindenfelé. Bizony így fújta ki ez a nagy lény a Himnuszok Tudását, a Varázsigék Tudását, a Dalok Tudását, a Tűzpapok és az Angiraszok Tudását, a regéket, a mítoszokat, a tudományokat, a titkos tanításokat, a verseket, a szövétnekeket, a párbeszédeket és a magyarázatokat. Mindezt ő fújta ki. 11. Ahogyan minden vizek az óceánba szaladnak, úgy szalad össze benne bőrként minden tapintás, úgy szalad össze benne nyelvként minden íz, úgy szalad össze benne orrként minden szag, úgy szalad össze benne szemként minden kép, úgy szalad össze benne fülként minden hang, úgy szalad össze benne észként minden gondolat, úgy szalad össze benne szívként minden emlékezés, úgy szalad össze benne kézként minden tett, úgy szalad össze benne ágyékként minden kéj, úgy szalad össze benne végbélként minden ürítés, úgy szalad össze benne lábként minden mozgás, úgy szalad össze benne szóként minden tudás. 12. Olyan ez, mint a vízbe vetett só. Feloldódik, kivenni többé nem lehet, de meríts bárhonnan is, sós az mindenütt. E tisztán megismerő lény nagy, végtelen, parttalan. Felemelkedik a létezők köréből, majd beléjük száll megint. De nincsen tudat a halál után, bizony azt mondom én. 13. Így szólt Maitréjí: – Uram, összezavartál azzal, hogy nincsen tudat a halál után! 14. Jádnyavalkja így válaszolt: – Amit én mondok, az nem zavar össze, az elég, hogy megértsd. Mert ahol kettősség van, ott láthatja az egyik a másikat, ott szagolhatja az egyik a másikat, ott hallhatja az egyik a másikat, ott szólíthatja az egyik a másikat, ott észreveheti az egyik a másikat, ott ismerheti az egyik a másikat. De ha egyetlen Lélekké vált minden, hogyan is láthatna az valamit, hogyan is szagolhatna az valamit, hogyan is hallhatna az valamit, hogyan is szólhatna az valamit, hogyan is vehetne észre az valamit, hogyan is ismerhetne az valamit? Hogyan is ismerhetné meg azt, amivel mindent megismert, hogyan is ismerhetné meg a megismerőt? Ötödik szakasz 1. Minden lény méze a föld, és minden lény méze a földnek. A földben lévő, tündöklő örök Ember, és a Lélek terén a testetöltött, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman. 2. Minden lény méze a víz, és minden lény méze a víznek. A vízben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a férfimagból álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman. 3. Minden lény méze a tűz, és minden lény méze a tűznek. A tűzben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a szóból álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman. 4. Minden lény méze a szél, és minden lény méze a szélnek. A szélben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a lélegzetből álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman. 5. Minden lény méze a Nap, és minden lény méze a Napnak. A Napban lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a szemből álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman. 6. Minden lény méze a tér, és minden lény méze a térnek. A térben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a fülből álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman. 7. Minden lény méze a Hold, és minden lény méze a Holdnak. A Holdban lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén az észből álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman. 8. Minden lény méze a villám, és minden lény méze a villámnak. A villámban lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a hőből álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman. 9. Minden lény méze a mennydörgés, és minden lény méze a mennydörgésnek. A mennydörgésben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a hangos morajlásból álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman. 10. Minden lény méze az űr, és minden lény méze az űrnek. Az űrben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a szív üregében búvó, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman. 11. Minden lény méze a törvény, és minden lény méze a törvénynek. A törvényben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a törvényt követő, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman. 12. Minden lény méze az igazság, és minden lény méze az igazságnak. Az igazságban lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén az igazságból álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman. 13. Minden lény méze az emberlét, és minden lény méze az emberlétnek. Az emberlétben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén az emberlétű, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman. 14. Minden lény méze a Lélek, és minden lény méze a Léleknek. A Lélekben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a tündöklő, örök Ember lelke a Lélek maga. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman. 15. Bizony ez a Lélek minden lény ura, minden lény királya. Ahogy az abroncs és a kerékagy a küllőket összefogja, úgy fog össze ez a Lélek minden lényt, minden világot és minden életerőt. 16. Ez az a méz, amit Dadhjancs, Atharvan Fia az Asvinoknak megmutatott. Ezt látva szólt a bölcs: A nagy tettet, mi hasznotokra lett, hirdetem én, mint vihar az esőt. Amidőn Dadhjancs, Atharvan Fia, a mézet tinéktek lófejjel mutatta meg. 17. Ez az a méz, amit Dadhjancs, Atharvan Fia az Asvinoknak megmutatott. Ezt látva szólt a bölcs: Asvinok, ti lófejet raktatok Dadhjancsra, Atharvan Fiára, és mézét Tvastarnak ő hűen megmutatta, hogy óvjátok titokként, ó, hatalmasok. 18. Ez az a méz, amit Dadhjancs, Atharvan Fia az Asvinoknak megmutatott. Ezt látva szólt a bölcs: Mint várakat, csinált ő kétlábúakat, mint várakat, csinált ő négylábúakat. Madárként szállt ő a várakba be, Emberként szállt ő a várakba be. Bizony ez az Ember lakik minden várban várlakóként. Semmi sincsen, mi ne őt rejtené. 19. Ez az a méz, amit Dadhjancs, Atharvan Fia az Asvinoknak megmutatott. Ezt látva szólt a bölcs: Az ő képmása lett minden alakban, ezt kell a képmásának tekinteni. Varázserővel jár-kél a sokalakú Indra, befogva néki tízszer száz lova. Bizony ő a lovak, bizony ő tíz és ezer és sok és végtelen. A Brahmannak nincsen múltja és jövője, nincsen belseje és külseje. Ez a Lélek a mindent átfogó Brahman. Így hangzik a tanítás. Hatodik szakasz 1. Íme a tanítók sora: Pautimásját Gaupavana tanította, Gaupavanát (egy másik) Pautimásja, (ezt a) Pautimásját (egy másik) Gaupavana, Gaupavanát Kausika. Kausikát Kaundinja, Kaundinját Sándilja, Sándilját (egy másik) Kausika és Gautama. 2. Gautamát Ágnivésja, Ágnivésját Sándilja és Ánabhimláta, Ánabhimlátát (egy másik) Ánabhimláta, Ánabhimlátát (egy újabb) Ánabhimláta, (ezt az) Ánabhimlátát (egy) Gautama. Gautamát Szaitava és Prácsínajógja, Szaitavát és Prácsínajógját Párásarja, Párásarját Bháradvádzsa, Bháradvádzsát (egy másik) Bháradvádzsa és (egy) Gautama, (ezt a) Gautamát (szintén egy) Bháradvádzsa, ezt a Bháradvádzsát (egy) Párásarja, Párásarját Vaidzsavápájana, Vaidzsavápájanát Kausikájani. 3. Kausikájanit Ghritakausika, Ghritakausikát Párásarjájana, Párásarjájanát Párásarja. Párásarját Dzsátúkarnja, Dzsátúkarnját Ászurájana és Jászka. Ászurájanát Traivani, Traivanit Aupadzsandhani, Aupadzsandhanit Ászuri, Ászurit (egy) Bháradvádzsa, Bháradvádzsát Átréja, Átréját Mánti, Mántit (egy) Gautama, (ezt a) Gautamát (egy másik) Gautama, (ezt a) Gautamát Vátszja, Vátszját (egy) Sándilja, (ezt a Sándilját) Kaisorja Kápja, Kaisorja Kápját Kumárahárita, Kumáraháritát Gálava, Gálavát Vidarbhíkaundinja, Vidarbhíkaundinját Vatszanapád Bábhrava, Vatszanapád Bábhravát Pantháh Szaubha ra, Pantháh Szaubharát Ajászja Ángirasza, Ajászja Ángiraszát Ábhúti Tvástra, Ábhúti Tvástrát Visvarúpa Tvástra, Visvarúpa Tvástrát a két Asvin, a két Asvint Dadhjancs Átharvana, Dadhjancs Átharvanát Atharvan Daiva, Atharvan Daivát Mritju Prádhvanszana, Mritju Prádhvanszanát Pradhvanszana, Pradhvanszanát Éka Risi, Éka Risit Vipracsitti, Vipracsittit Vjasti, Vjastit Szanáru, Szanárut Szanátana, Szanátanát Szanaga, Szanagát Paramésthin, Paramésthint a Brahman. A Brahman önmagától való. Tisztelet a Brahmannak! HARMADIK FEJEZET Első szakasz 1. A vidéha-béli Dzsanaka király áldozást tartott, gazdag jutalommal. Összegyűltek ott a kuruk és a panycsálák papjai. Dzsanaka, Vidéha királya meg akarta tudni, hogy ki a legtudósabb a papok közül. Ezer tehenet csordába hajtatott, és mindegyik szarvára tíz teher aranyat akasztott. 2. Így szólt a papokhoz: – Tiszteletre méltó papok! Az hajtsa haza őket, aki a legtudósabb közületek. Ám vonakodtak a papok. Akkor így szólt tanítványához Jádnyavalkja: – Hajtsd haza őket, Számasravasz fiam! – és az elhajtotta őket. Ám a papok így kiabáltak haragosan: – Hogy meri ez a legtudósabb papnak tartani magát! Ott volt Dzsanaka Asvala nevű áldozópapja is, és azt kérdezte tőle: – Szóval te lennél a legtudósabb közülünk, Jádnyavalkja? Ő így válaszolt: – Tiszteljük a legtudósabb papot, de azért vágyakozunk a tehenekre is. 3. Akkor Asvala, az áldozópap kérdezni kezdett: – Jádnyavalkja! Tudjuk, az egész világot a halál szövi be, a halál lepi el. De mi oldja el akkor az áldozót a halál szövedékétől? – Az áldozópap, a Tűz, vagyis a szó. Mert az áldozáskor a szó az áldozópap. A szó Tűz, a szó áldozópap, a szó az eloldás, a szó a megoldás. 4. Asvala így folytatta: – Jádnyavalkja! Tudjuk, az egész világot a nappal és éjjel szövi be, a nappal és éjjel lepi el. De mi oldja el akkor az áldozót a nappal és éjjel szövedékétől? – A szerpap, a Nap, vagyis a szem. Mert az áldozáskor a szem a szerpap. A szem Nap, a szem szerpap, a szem az eloldás, a szem a megoldás. 5. Asvala így folytatta: – Jádnyavalkja! Tudjuk, az egész világot a telő és fogyó Hold szövi be, a telő és fogyó Hold lepi el. De mi oldja el akkor az áldozót a telő és fogyó Hold szövedékétől? – Az énekespap, a szél, vagyis a lélegzés. Mert az áldozáskor a lélegzés az énekespap. A lélegzés szél, a lélegzés énekespap, a lélegzés az eloldás, a lélegzés a megoldás. 6. Asvala így folytatta: – Jádnyavalkja! Tudjuk, a Levegőégnek nincsen létrafoka. De akkor miféle hágcsón mászik fel mégis az áldozó az Égi Világba? – Az imádópap révén, a Hold révén, vagyis az ész révén. Mert az áldozáskor az ész az imádópap. Az ész Hold, az ész imádópap, az ész az eloldás, az ész a megoldás. Eddig az eloldásról beszéltek, majd arról, hogy mit lehet elérni. 7. Asvala így folytatta: – Jádnyavalkja! Hány verset mond ma az áldozópap az áldozásnál? – Hármat. – Mi ez a három? – A meghívóvers, az áldozóvers, és harmadik a hálavers. – Mit ér el ezek által? – Mindent, ami lélegzik. 8. Asvala így folytatta: – Jádnyavalkja! Hány adományt önt ma a szerpap a tűzbe? – Hármat. – Mi ez a három? – Az, ami kiöntve fellobog, az, ami kiöntve felhabzik, és az, ami kiöntve a földbe szivárog. – Mit ér el ezek által? – Azzal, mi kiöntve fellobog, eléri az Istenvilágot, mert ehhez hasonlóan lobog az Istenvilág odafenn. Azzal, mi kiöntve felhabzik, eléri az Atyák Világát, mert az Atyák Világa fent van, ehhez hasonlít. Azzal, mi kiöntve a földbe szivárog, eléri az Embervilágot, mert az Embervilág lent van, ehhez hasonlít. 9. Asvala így folytatta: – Jádnyavalkja! Hány istennel óvja ma az imádópap délről az áldozatot? – Eggyel. – Mi az az egy? – Az ész. Mert végtelen az ész, végtelenek az összes istenek, végtelen a világ, amit elér ezáltal. 10. Asvala így folytatta: – Jádnyavalkja! Hány dalt énekel ma az énekespap az áldozásnál? – Hármat. – Mi ez a három? – A meghívó dal, az áldozódal és a háladal. – Mit jelentenek ezek a Lélek terén? – A meghívó dal a belélegzés, az áldozódal a kilélegzés, a háladal a szétlélegzés. – Mit ér el ezek által? – A meghívó dal révén eléri a Földi Világot, az áldozó dal révén a Levegőeget, a háladal révén az Égi Világot. Akkor Asvala, az áldozópap elhallgatott. Második szakasz 1. Ezután Ártabhága kérdezte őt a Dzsaratkáru klánból: – Jádnyavalkja! Hány megragadó van innen és hány megragadó van onnan? – Nyolc megragadó van innen és nyolc megragadó van onnan. – Mi a nyolc megragadó innen és mi a nyolc megragadó onnan? 2. – A belélegzés egy megragadó, ezt a kilélegzés ragadja meg onnan, mert a belélegzés érzi a szagokat. 3. A beszéd is egy megragadó, ezt a nevek ragadják meg onnan, mert a beszéd mondja ki a neveket. 4. A nyelv is egy megragadó, ezt az ízek ragadják meg onnan, mert a nyelv érzi az ízeket. 5. A szem is egy megragadó, ezt a képek ragadják meg onnan, mert a szem látja a képeket. 6. A fül is egy megragadó, ezt a hangok ragadják meg onnan, mert a fül hallja a hangokat. 7. Az ész is egy megragadó, ezt a vágyak ragadják meg onnan, mert az ész gondolja ki a vágyakat. 8. A kéz is egy megragadó, ezt a tettek ragadják meg onnan, mert a kéz teszi a tetteket. 9. A bőr is egy megragadó, ezt a tapintásérzetek ragadják meg onnan, mert a bőr érzi a tapintásérzeteket. Ez hát a nyolc megragadó innen, és a nyolc megragadó onnan. 10. Ártabhága így folytatta: – Jádnyavalkja! Tudjuk, az egész világ a halál étele. De melyik istenség eszi magát a halált? – Bizony a halál tűz. Mikor ez a víznek étke lesz, elkerüli akkor az újrahalált. 11. Ártabhága így folytatta: – Jádnyavalkja! Ha meghal az ember, kiszállnak-e belőle az életerők, vagy pedig nem? – Semmiképpen. Éppen hogy összegyűlnek benne, ezért dagad meg, fúvódik fel és hever felpuffadva a halott. 12. Ártabhága így folytatta: – Jádnyavalkja! Ha meghal az ember, mi nem hagyja el? – A név. Mert végtelen a név, végtelenek az összes istenek, és végtelen világot lehet elérni ezáltal. 13. Ártabhága így folytatta: – Jádnyavalkja! Tudjuk, az ember halála után szava a tűzbe száll, lélegzete a szélbe száll, szeme a Napba száll, esze a Holdba száll, füle a térbe száll, teste a földbe száll, Lelke az űrbe száll, szőre a füvekbe száll, haja a fákba száll, vére és férfimagja a vízbe száll. De akkor mi marad meg belőle? Jádnyavalkja így válaszolt: – Ártabhága, add a kezed és kövess! Erről kettesben kell beszélnünk, és nem a sokaság előtt. Odébb mentek és beszéltek erről, és amit beszéltek, az a tett volt, aminek szentelődtek, az a tett volt. Bizony jó lesz az ember a jótett által, és rossz lesz a rossztett által. Akkor Ártabhága elhallgatott. Harmadik szakasz 1. Ezután Bhudzsju kérdezte őt, Lahja unokája: – Jádnyavalkja! Vándorló tanítványként Madraföldön jártunk, és a Kapi klán-béli Patancsala házában tértünk nyugovóra. Volt egy lánya, akit egy gandharva megszállva tartott. Megkérdeztük, hogy kicsoda ő, amire azt felelte, hogy Szudhanvan, Angirasz sarja. Azután megkérdeztük, hogy hol végződnek a világok, és hová jutottak Paríksit utódai. Ezt kérdezem hát tőled is. Hová jutottak Paríksit utódai? 2. Jádnyavalkja így válaszolt: – A gandharva azt mondta nektek, hogy oda jutottak, ahová mindenki elér, aki bemutatja a lóáldozatot. Addig nyúlik az ismert világ, ameddig az istenkocsi harminckét napja elér. Ezt még kétszer akkora föld veszi körül. A földet kétszer akkora óceán veszi körül. Ott az ég és a tenger között kicsi rés van, mint a szúnyog szárnya, mint a borotva éle. Azokat pedig Indra sólyom alakban a szélbe vitte, a szél felkapta őket és ide repítette, ahol a lóáldozatot bemutatók időznek. Hát ezt mondta a gandharva, és a szélnek szentelődött. Mert a szél az elérés, a szél a megérkezés. Legyőzi az újrahalált, ki tudja ezt. Akkor Bhudzsju, Lahja unokája elhallgatott. Negyedik szakasz 1. Ezután Usaszta, Csakra Fia, kérdezte őt: – Jádnyavalkja! A megnyilvánult, nem rejtett Brahmanról beszélj nekem, aki Lélekként mindenben benne van! – A te Lelked az, ami mindenben benne van. – Mi az, ami mindenben benne van? – Ami belélegzéskor belélegez, az a te Lelked, ami mindenben benne van. Ami kilélegzéskor kilélegez, az a te Lelked, ami mindenben benne van. Ami szétlélegzéskor szétlélegez, az a te Lelked, ami mindenben benne van. Ami fellélegzéskor fellélegez, az a te Lelked, ami mindenben benne van. Ez hát a te Lelked, ami mindenben benne van. 2. Usaszta, Csakra Fia azt mondta erre: – Ez csak amolyan magyarázkodás, mintha azt mondanád: Ez egy tehén, az meg egy ló. A megnyilvánult, nem rejtett Brahmanról beszélj nekem, aki Lélekként mindenben benne van! – A te Lelked az, ami mindenben benne van. – De hát mi az, ami mindenben benne van? – A látás látóját nem láthatod, a hallás hallóját nem hallhatod, az értés értőjét nem értheted, a megismerés megismerőjét nem ismerheted. Az a te Lelked, ami mindenben benne van. Siralmas az, ami különbözik tőle. Akkor Usaszta, Csakra Fia, elhallgatott. Ötödik szakasz 1. Ezután Kahóla Kausítaki kérdezte őt: – Jádnyavalkja, a megnyilvánult, nem rejtett Brahmanról beszélj nekem, aki mindenben benne van! – Az a te Lelked, ami mindenben benne van. – Mi az, ami mindenben benne van? – Az, ami túl van az éhségen és a szomjúságon, a gondon és a homályon, az öregségen és a halálon. Bizony ha a papok megtudják ezt a Lelket, elvetik a vágyat fiak után, vagyon után, a világ után és koldulva vándorolnak. Mert fiakra vágyni annyi, mint vagyonra vágyni, vagyonra vágyni annyi, mint a világra vágyni. Hiú vágy mind a kettő. Ezért a pap a tanultságot levetve legyen újra gyermek, a gyermekséget és a tanultságot levetve legyen hallgatag. És ha túl van hallgatáson és nem hallgatáson, akkor lesz igazi pap. És mi teszi igazi pappá? Attól pap, ami valóban pappá teszi. Siralmas az, ami különbözik tőle. Akkor Kahóla Kausítaki elhallgatott. Hatodik szakasz 1. Ezután Gárgí, Vacsaknu Lánya kérdezte őt: – Jádnyavalkja! Tudjuk, az egész világ a vízbe van beleszőve, a vízzel van beszőve. De mibe van akkor a víz beleszőve, mivel van a víz beszőve? – A széllel. – És mibe van a szél beleszőve, mivel van az beszőve? – A levegővilágokkal. – És mibe vannak a levegővilágok beleszőve, mivel vannak azok beszőve? – A tündérvilágokkal. – És mibe vannak a tündérvilágok beleszőve, mivel vannak azok beszőve? – A napvilágokkal. – És mibe vannak a napvilágok beleszőve, mivel vannak azok beszőve? – A holdvilágokkal. – És mibe vannak a holdvilágok beleszőve, mivel vannak azok beszőve? – A csillagvilágokkal. – És mibe vannak a csillagvilágok beleszőve, mivel vannak azok beszőve? – Az istenvilágokkal. – És mibe vannak az istenvilágok beleszőve, mivel vannak azok beszőve? – Indra világaival. – És mibe vannak Indra világai beleszőve, mivel vannak azok beszőve? – Pradzsápati világaival. – És mibe vannak Pradzsápati világai beleszőve, mivel vannak azok beszőve? – A Brahman világaival. – És mibe vannak a Brahman világai beleszőve, mivel vannak azok beszőve? Jádnyavalkja így válaszolt: – Vacsaknu Lánya, ne faggatózz tovább, mert még szétreped a fejed! Olyan istenség felől faggatózol, akiről kérdezni nem szabad. Ne faggatózz tovább! Akkor Gárgí, Vacsaknu Leánya elhallgatott. Hetedik szakasz 1. Ezután Uddálaka, Aruna Fia kérdezte őt: – Jádnyavalkja! Madraföldön időztünk Patancsala Kápja házában, hogy az áldozást megtanuljuk. Volt ennek egy asszonya, akit egy gandharva megszállva tartott. Megkérdeztük a gandharvát, hogy ki ő, mire azt válaszolta, ő Kabandha, Atharvan ivadéka. Majd így szólt Patancsalához és a tanítványokhoz, mihozzánk: – Kápja! Tudod-e, mi az a fonál, ami a Földet, a Mennyet és a lényeket összeköti? – Nem tudom, tiszteletreméltó – felelte Patancsala Kápja. Az pedig tovább kérdezte őt és minket, tanítványokat: – Kápja! Tudod-e, ki az a belső vezető, aki a Földet, a Mennyet és a lényeket belülről vezérli? – Nem tudom, tiszteletreméltó – felelte Kápja. – Pedig aki tudja ezt a fonalat és ezt a belső vezetőt, az tudja a Brahmant, tudja a világokat, tudja az isteneket, tudja a tudást, tudja a lényeket, tudja a Lelket, tud mindeneket. Ezután elmagyarázta neki, innen tudom én is. Jádnyavalkja! Ha úgy akarod ezt a csordát hazahajtani, hogy nem tudod ezt a fonalat és ezt a belső vezetőt, hát repedjen szét a fejed! Jádnyavalkja így válaszolt: – Gautama, jól tudom én, hogy mi ez a fonál, és ki ez a belső vezető. – Bárki mondhatja ezt. Ha valóban tudod, mondd is el! 2. – Gautama, ez a fonál a szél, mert a szél fonala köti össze a Földet, a Mennyet és minden létezőt. Azért mondják a halottról, hogy szétfoszlottak tagjai, mert addig a szél fonala kötötte össze őket. – Bizony így van, Jádnyavalkja. Most pedig beszélj a belső vezetőről! 3. – Ami a földben lakozik, de más, mint a föld, amiről nem tud a föld, ami a földet testként felölti, ami a földet belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan belső vezető. 4. Ami a vízben lakozik, de más, mint a víz, amiről nem tud a víz, ami a vizet testként felölti, ami a vizet belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső ve-zető. 5. Ami a tűzben lakozik, de más, mint a tűz, amiről nem tud a tűz, ami a tüzet testként felölti, ami a tüzet belülről vezérli, az a te a Lelked, a halhatatlan, belső vezető. 6. Ami a levegőégben lakozik, de más mint a levegőég, amiről nem tud a levegőég, ami a levegőeget testként felölti, ami a levegőeget belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető. 7. Ami a szélben lakozik, de más mint a szél, amiről nem tud a szél, ami a szelet testként felölti, ami a szelet belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető. 8. Ami az égben lakozik, de más mint az ég, amiről nem tud az ég, ami az eget testként felölti, ami az eget belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető. 9. Ami a Napban lakozik, de más mint a Nap, amiről nem tud a Nap, ami a Napot testként felölti, ami a Napot belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető. 10. Ami a térben lakozik, de más mint a tér, amiről nem tud a tér, ami a teret testként felölti, ami a teret belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető. 11. Ami a Holdban és a csillagokban lakozik, de más mint a Hold és a csillagok, amiről nem tudnak a Hold és a csillagok, ami a Holdat és a csillagokat testként felölti, ami a Holdat és a csillagokat belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető. 12. Ami az űrben lakozik, de más mint az űr, amiről nem tud az űr, ami az űrt testként felölti, ami az űrt belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető. 13. Ami a sötétségben lakozik, de más mint a sötétség, amiről nem tud a sötétség, ami a sötétséget testként felölti, ami a sötétséget belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető. 14. Ami a fényben lakozik, de más mint a fény, amiről nem tud a fény, ami a fényt testként felölti, ami a fényt belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető. Eddig az istenek terén. És most a lények terén: 15. Ami minden lényben lakozik, de más mint minden lény, amiről nem tud semmilyen lény, ami a lényeket testként felölti, ami a lényeket belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető. Eddig a lények terén. És most a Lélek terén: 16. Ami a lélegzetben lakozik, de más mint a lélegzet, amiről nem tud a lélegzet, ami a lélegzetet testként felölti, ami a lélegzetet belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető. 17. Ami a szóban lakozik, de más mint a szó, amiről nem tud a szó, ami a szót testként felölti, ami a szót belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető. 18. Ami a szemben lakozik, de más mint a szem, amiről nem tud a szem, ami a szemet testként felölti, ami a szemet belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető. 19. Ami a fülben lakozik, de más mint a fül, amiről nem tud a fül, ami a fület testként felölti, ami a fület belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető. 20. Ami az észben lakozik, de más mint az ész, amiről nem tud az ész, ami az észt testként felölti, ami az észt belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető. 21. Ami a bőrben lakozik, de más mint a bőr, amiről nem tud a bőr, ami a bőrt testként felölti, ami a bőrt belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető. 22. Ami a megismerésben lakozik, de más mint a megismerés, amiről nem tud a megismerés, ami a megismerést testként felölti, ami a megismerést belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető. 23. Ami a férfimagban lakozik, de más mint a férfimag, amiről nem tud a férfimag, ami a férfimagot testként felölti, ami a férfimagot belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető. 24. Ez lát, de nem látható, hall, de nem hallható, ért, de nem érthető, megismer, de nem megismerhető. Nincsen látó ezen kívül, nincsen halló ezen kívül, nincsen értő ezen kívül, nincsen megismerő ezen kívül. Ez a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető. Siralmas az, ami különbözik tőle. Akkor Uddálaka, Aruna Fia elhallgatott. Nyolcadik szakasz 1. Ezután újra Gárgí, Vacsaknu Lánya, szólt: – Tiszteletreméltó papok! Két kérdést mondok még neki. Ha meg tudja válaszolni, úgy bizonyára egyikőtök sem tudja legyőzni őt a papi vitában. – Kérdezz hát, Gárgí! 2. – Jádnyavalkja! Úgy lépek eléd kérdéseimmel, mint amikor egy kási-béli vagy vidéha-béli hős íját megfeszíti, hogy ellenfelét keresztülverje két nyilával. Válaszolj, ha tudsz! – Kérdezz már, Gárgí! 3. – Jádnyavalkja! Ami fölötte van az Égnek, ami alatta van a Földnek, ami az Ég és a Föld között van, amit múltnak, jelennek és jövőnek neveznek, mibe van az beleszőve, mivel van az beszőve? 4. Jádnyavalkja így válaszolt: – Ami fölötte van az Égnek, ami alatta van a Földnek, ami az Ég és a Föld között van, amit múltnak, jelennek és jövőnek neveznek, az az űrbe van beleszőve, az űrrel van beszőve. 5. Gárgí így folytatta: – Tisztelet néked, Jádnyavalkja, a kérdést megválaszoltad. Készülj hát a másodikra! – Kérdezz hát, Gárgí! 6. – Ami fölötte van az Égnek, ami alatta van a Földnek, ami az Ég és a Föld között van, amit múltnak, jelennek és jövőnek neveznek, mibe is van az beleszőve, mivel is van az beszőve? 7. – Ami fölötte van az Égnek, ami alatta van a Földnek, ami az Ég és a Föld között van, amit múltnak, jelennek és jövőnek neveznek, az az űrbe van beleszőve, az űrrel van beszőve. – De mibe van akkor az űr beleszőve, mivel van az űr beszőve? 8. Jádnyavalkja így válaszolt: – Gárgí, ez az, amit a papok mulandótlannak neveznek. Nem durva és nem finom, nem hosszú és nem rövid, nem izzó és nem folyékony, nem árnyékos és nem sötét, nem szél, nem űr, nem ragad, nincsen íze, nincsen szaga, nincsen szeme, nincsen füle, nincsen szava, nincsen gondolata, nem meleg és nem lélegzik, nincsen szája, nincs mérete, nincs belseje és külseje, semmit sem emészt, és nincs aki megeméssze. 9. Gárgí, ez egy mulandótlan parancs. Ennek szavára válik szét a Hold és a Nap, ennek szavára válik szét az Ég és a Föld, ennek szavára válnak szét a percek, az órák, a nappalok és az éjszakák, a hetek, a hónapok, az évszakok és az évek. Gárgí, eme mulandótlan parancs szavára futnak a folyók a hófödte hegyekből kelet és nyugat felé, mindegyikük a maga megszabott útján. Ennek szavára dicsőítik az emberek az adakozót, ennek szavára gyűlnek az istenek és az ősök az áldozó kanalához. 10. Bizony Gárgí, ha valaki nem tudja, mi ez a mulandótlan, úgy áldozzon bár sok ezer éven át, vagy éljen kegyes életet, csak véges az. Gárgí, ha valaki nem tudja, hogy mi ez a mulandótlan, és így búcsúzik el a világtól, az szánalomra méltó. Ám, aki tudja, hogy mi ez, és így búcsúzik el a világtól, az igazi pap. 11. Gárgí, ez a mulandótlan lát, de nem látható, hall, de nem hallható, ért, de nem érthető, megismer, de nem megismerhető. Nincsen látó ezen kívül, nincsen halló ezen kívül, nincsen értő ezen kívül, nincsen megismerő ezen kívül. Bizony Gárgí, ebbe a mulandótlanba van az űr beleszőve, ezzel a mulandótlannal van az űr beszőve. 12. Akkor Gárgí így szólt: – Tiszteletreméltó papok! Tekintsétek úgy, hogy dicsőség fejet hajtva távozni tőle. Mert a papi vitában bizonnyal le nem győzhetitek őt. Akkor Gárgí elhallgatott. Kilencedik szakasz 1. Ezután Vidagdha Sákalja kérdezte őt: – Hány isten van, Jádnyavalkja? Ő a jegyzék szerint válaszolt, amennyit az az összes istenek körében felsorol: – Három és háromszáz, három és háromezer. – Helyes, Jádnyavalkja. Mennyi is az? – Harminchárom. – Helyes, Jádnyavalkja. Mennyi is az? – Hat. – Helyes, Jádnyavalkja. Mennyi is az? – Három. – Helyes, Jádnyavalkja. Mennyi is az? – Kettő. – Helyes, Jádnyavalkja. Mennyi is az? – Másfél. – Helyes, Jádnyavalkja. Mennyi is az? – Egy. – Helyes, Jádnyavalkja. Nos, hát ki ez a három és háromszáz, három és háromezer isten? 2. Jádnyavalkja így válaszolt: – Ezek csak hatásaik. Isten csak harminchárom létezik. – Ki ez a harminchárom isten? – A nyolc Vaszu, a tizenegy Rudra, a tizenkét Áditja. Ez harmincegy, ezekhez jön még Indra, és Pradzsápati harmincharmadikként. 3. – Kik a Vaszuk? – A tűz, a föld, a szél, a levegőég, a Nap, a Hold, az ég és a csillagok. Ezek a Vaszuk. Bennük van minden jó (vaszu), ezért nevezik őket Vaszuknak. 4. – Kik a Rudrák? – A tíz emberi szerv, és a Lélek tizenegyedikként. Megsirattatják a halottat, amikor kihúzódnak belőle. Megsirattatják (ródajati), ezért nevezik Rudráknak őket. 5. – Kik az Áditják? – Az év tizenkét hónapja. Ezek az egész világot vezérelve szaladnak (ádadáná janti), ezért nevezik őket Áditjáknak. 6. – Ki Indra, és ki Pradzsápati? – Indra a mennydörgés, Pradzsápati az áldozat. – Mi teszi a mennydörgést? – A villám csapása. – Mi teszi az áldozatot? – A nyájak. 7. – Ki a hat isten? – A tűz, a föld, a szél, a levegőég, a Nap és az ég. Ez a hat isten, mert ebből a hatból áll az egész világ. 8. – Ki a három isten? – A Három Világ, mert az összes isten azokban él. – Ki a két isten? – Az étel és a lélegzet. – Ki a másfél isten? 9. – Az, aki megtisztít. Bár végül is csak egyetlen isten az, aki megtisztít. Hogy miért másfél mégis a neve? Mert az egész világot felszaporítja (adhjardhnoti), ezért másfél (adhjardha) a neve. – Ki az egyetlen isten? – A lélegzet. Ezt nevezik Brahmannak, ez van odaát. 10. Sákalja így folytatta: – Jádnyavalkja! Otthona a föld, világa a tűz, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó. – Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A testet öltött Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene! – A halhatatlanság – felelte az, majd így folytatta: 11. – Jádnyavalkja! Otthona a vágy, világa a szív, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó. – Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A vágyból álló Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene! – Az asszonyok – felelte az, majd így folytatta: 12. – Jádnyavalkja! Otthona a képek, világa a szem, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó. – Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A Napban lévő Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene! – A valóság – felelte az, majd így folytatta: 13. – Jádnyavalkja! Otthona az űr, világa a fül, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó. – Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A hallásban és a visszhangban lakozó Ember. De azt már te mondd meg, Sákalja, hogy ennek ki az istene! – A tér – felelte az, majd így folytatta: 14. – Jádnyavalkja! Otthona a sötétség, világa a szív, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó. – Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. Az árnyékban lakozó Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene! – A halál – felelte az, majd így folytatta: 15. – Jádnyavalkja! Otthona a képek, világa a szem, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó. – Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A tükörben lévő Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene! – A lehelet – felelte az, majd így folytatta: 16. – Jádnyavalkja! Otthona a víz, világa a szív, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó. – Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A vízben lévő Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene! – Varuna – felelte az, majd így folytatta: 17. – Jádnyavalkja! Otthona a férfimag, világa a szív, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó. – Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A fiúba ömlő Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene! – Pradzsápati – felelte az. 18. Akkor így szólt Jádnyavalkja: – Sákalja! Téged szemeltek hát ki a papok, hogy kikapard nekik a tüzes gesztenyét? 19. Sákalja így válaszolt: – Jádnyavalkja! Ki az a Brahman, akinek tudásával a kuruk és a panycsálák papjait így elnémítod? – Tudom a teret, annak isteneit, és azt, hogy min alapulnak. 20. – Ha valóban tudod a teret, annak isteneit, és azt, hogy min alapulnak, akkor mondd meg, hogy ki a Kelet istene? – A Napisten. – Mi a Napisten alapja? – A szem. – Mi a szem alapja? – A képek. Mert a képeket látja az ember a szemmel. – Mi a képek alapja? – A szív. Mert szívvel ismeri meg az ember a képeket. Ezért a szív a képek alapja. 21. – Úgy van, Jádnyavalkja! Ki a Dél (daksina) istene? – Jama. – Mi Jama alapja? – Az áldozat. – Mi az áldozat alapja? – Az adomány (daksina). – Mi az adomány alapja? – A hit. Mert aki hisz, az adományoz. Így hát a hit az adomány alapja. – Mi a hit alapja? – A szív. Mert szívvel ismeri meg az ember a hitet. Ezért a szív a hit alapja. 22. – Úgy van, Jádnyavalkja! Ki a Nyugat istene? – Varuna. – Mi Varuna alapja? – A vizek. – Mi a vizek alapja? – A férfimag. – Mi a férfimag alapja? – A szív. Mert azt mondják, ha valakinek hozzá hasonló fia születik, hogy szívből jött, szívből teremtett. Ezért a szív a férfimag alapja. 23. – Úgy van, Jádnyavalkja! Ki az észak istene? – A Nedűisten. – Mi a Nedűisten alapja? – A beavatás. – Mi a beavatás alapja? – Az igazság. Amikor avatnak, azt mondják: Igazat szólj! Ezért az igazság a beavatás alapja. – Mi az igazság alapja? – A szív. Mert szíwel ismeri meg az ember az igazságot. Ezért a szív az igazság alapja. 24. – Úgy van, Jádnyavalkja! Ki a Zenit istene? – A tűz. – Mi a tűz alapja? – A szó. – Mi a szó alapja? – A szív. – Mi a szív alapja? 25. Jádnyavalkja így szólt: – Ó, te szószaporító! Azt hiszed talán, hogy lehet az máshol, mint bennünk magunkban. Ha máshol lenne és nem idebent, hát akkor madarak tépnék és kutyák cibálnák! 26. – Mi a te Lelked alapja? – A belélegzés. – Mi a belélegzés alapja? – A kilélegzés. – Mi a kilélegzés alapja? – A szétlélegzés. – Mi a szétlélegzés alapja? – A fellélegzés. – Mi a fellélegzés alapja? – Az összelélegzés. A Lélek azonban nem ilyen és nem olyan. Megragadhatatlan, mert meg nem ragadják, mulandótlan, mert el nem múlik, tiszta, mert hozzá semmi sem tapad. Nem kötődik, meg nem inog, kár sosem éri. Ez hát a nyolc alap, a nyolc világ, a nyolcféle isten, a nyolcféle Ember. De ki az, aki ezt a nyolcféle Embert lebírja, meghaladja, szétkergeti? Erről az Emberről kérdezem tőled a titkos tanítást. Ha nem tudsz felelni, hát repedjen szét a fejed! Sákalja nem tudott felelni, és a feje szétrepedt. Rablók hordták szét a csontjait, és használták fel (alantas) célokra. 27. Így szólt akkor Jádnyavalkja: – Tiszteletreméltó Papok! Kérdezzen, aki akar, vagy kérdezzetek mindannyian. Vagy aki akarja, azt én kérdezem, vagy kérdezhetem mindőtöket. A papok azonban nem mertek kérdezni. 28. Akkor ezzel a verssel kérdezte őket: Akár a fa, az erdő hercege, olyan az ember, bizony. Haja a levelek, bőre a kéreg, bőre alatti vére a nedv. Ha megsebzik, vére csorog, mint sebzett fából a lé. Húsa a fa, ina a háncs, csontja a geszt, veleje bél. Ha a fát ledöntik, akkor gyökeréből újra fakad. De milyen gyökérből nő ki az ember a halál után? Ne mondd, hogy magja az, mert az csak élőből szökken elő, mint ahogy magjából fakad a fa még halála előtt. Tépd ki a fát gyökerestül, és újra nem fakad az. De milyen gyökérből nő ki az ember a halál után? Nem születik, ki megszületik. Ki is nemzi meg újra? A Brahman gyönyörű megismerés, legfőbb java az adónak, de annak is, ki lábát megveti, és tudja őt. NEGYEDIK FEJEZET Első szakasz 1. Királyi fogadás volt egyszer a vidéha-béli Dzsanaka király udvarában. Ezen Jádnyavalkja is megjelent. Azt kérdezte tőle a király: – Nos, Jádnyavalkja, mit kívánsz, teheneket, vagy okos kérdéseket és válaszokat? Jádnyavalkja így válaszolt: – Mind a kettőt, Nagykirály. Ám előbb azt szeretném hallani, miről beszéltek eddig neked. 2. – Dzsitvan Sailini beszélt arról, hogy a szó a Brahman. – Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy a szó a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, aki nem tud beszélni. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e? – Ezekről nem beszélt. – Akkor csak féllábon áll ez, Nagykirály. – Mondd el hát nékünk te, Jádnyavalkja! – A szó csak az otthona, az alapja az űr. Mint a megismerésnek, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni. – Mi teszi az űrt megismeréssé? – Maga a szó, Nagykirály. Mert szó által ismeri meg az ember a rokonait, szó által ismeri meg a Himnuszok Tudását, a Varázsigék Tudását, a Dalok Tudását, a Tűzpapok és az Angiraszok Tudását, a regéket, a mítoszokat, a tudományokat, a titkos tanításokat, a verseket, a szövétnekeket, a párbeszédeket, a magyarázatokat, az áldozottat és az adottat, az ételt és az italt, a Földet és a Mennyet, az összes lényeket. Nagykirály, a szó által ismeri meg az ember a Brahmant, ezért a szó a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt a szó, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki. – Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával – mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja: – Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem. Szeretném hallani, hogy miről beszéltek még neked. 3. – Udanka Saulbájana beszélt arról, hogy a lélegzet a Brahman. – Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy a lélegzet a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, aki nem tud lélegezni. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e? – Ezekről nem beszélt. – Akkor csak féllábon áll ez, Nagykirály. – Mondd el hát nékünk te, Jádnyavalkja! – A lélegzet csak az otthona, az alapja az űr. Mint kedvesnek, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni. – Mi teszi az űrt kedvessé? – Maga a lélegzet, Nagykirály. Mert a lélegzet kedvéért olyanért is áldoz az ember, amiért áldozni nem szabad, azt is elfogadja, amit elfogadni nem szabad. Bárhová szaladjon is halálfélelmében, a lélegzet kedvéért teszi. Ezért a lélegzet a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt a lélegzet, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki. – Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja: – Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem. Szeretném hallani, hogy miről beszéltek még neked. 4. – Barku Vársna beszélt arról, hogy a szem a Brahman. – Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy a szem a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, aki nem lát. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e? – Ezekről nem beszélt. – Akkor csak féllábon áll ez, Nagykirály. – Mondd el hát nékünk te, Jádnyavalkja! –A szem csak az otthona, az alapja az űr. Mint a valóságnak, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni. – Mi teszi az űrt valósággá? – Maga a szem, Nagykirály. Mert szemmel lát az ember. És amikor azt kérdezik valakitől: Láttad? – akkor felelheti: Láttam, ez a valóság. Ezért a szem a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt a szem, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki. – Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával – mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja: – Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem. Szeretném hallani, hogy miről beszéltek még neked. 5. – Gardabhívipíta Bháradvádzsa beszélt arról, hogy a fül a Brahman. – Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy a fül a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, aki nem hall. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e? – Ezekről nem beszélt. – Akkor csak féllábon áll ez, Nagykirály. – Mondd el hát nékünk te, Jádnyavalkja! – A fül csak az otthona, az alapja az űr. Mint a végtelenségnek, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni. – Mi teszi az űrt végtelenséggé? – A tér, Nagykirály. Ezért van az, hogy bármilyen irányba menjen az ember, a végére sohasem ér. Mert a tér végtelen. A tér a füllel azonos, ezért a fül a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt a fül, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki. – Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával – mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja: – Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem. Szeretném hallani, hogy miről beszéltek még neked. 6. – Szatjakáma, Dzsabálá Fia beszélt arról, hogy az ész a Brahman. – Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy az ész a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, akinek nincsen esze. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e? – Ezekről nem beszélt. – Akkor csak féllábon áll ez, Nagykirály. – Mondd el hát nékünk te, Jádnyavalkja! – Az ész csak az otthona, az alapja az űr. Mint a gyönyörnek, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni. – Mi teszi az űrt gyönyörré? – Maga az ész, Nagykirály. Mert esze ragadja a férfit az asszonyhoz, így nemz azzal fiút a maga képmására. Ebből áll a gyönyör. Ezért az ész a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt az ész, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki. – Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával – mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja: – Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem. Szeretném hallani, hogy miről beszéltek még neked. 7. – Vidagdha Sákalja beszélt arról, hogy a szív a Brahman. – Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy a szív a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, akinek nincsen szíve. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e? – Ezekről nem beszélt. – Akkor csak féllábon áll ez, Nagykirály. – Mondd el hát nékünk te, Jádnyavalkja! – A szív csak az otthona, az alapja az űr. Mint szilárdnak, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni. – Mi teszi az űrt szilárddá? – Maga a szív, Nagykirály. Minden lény otthona a szív, minden lény támasztéka a szív, minden lény alapja a szív. Ezért a szív a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt a szív, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki. – Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával – mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja: – Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem. Második szakasz 1. Akkor a vidéha-béli Dzsanaka király odacsusszant hozzá fűvánkosáról, és így szólt: – Tisztelet néked, Jádnyavalkja! Tanítsd meg nekem! – Ó, Nagykirály! Ahogy hajót vagy kocsit szerelnek fel a nagy út előtt, úgy láttad el Lelked e titkos tanítással. Tudjuk, hogy gazdag vagy, van kíséreted, a tudást megtanultad, hallottad a titkos tanításokat. Mondd meg nekem, hová kerülsz, ha eltávozol a világból! – Magasztos, nem tudom én azt! – Nohát akkor elmondom, hová jutsz. – Mondd el, Magasztos! 2. – Van a jobb szemben egy Ember, akit Gyújtónak (indha) neveznek, de rejtélyes módon Indrának is, mert az istenek a rejtélyeset kedvelik, és kerülik a nyilvánvalót. 3. A bal szemben pedig az Ember képmására ott van a felesége, Virádzs. Ők a szív közepében ölelik egymást, étkük a szívbéli vér, befedi őket a szív szövedéke, útjuk a felfelé futó ér. Mint ezerfelé ágazó hajszál, olyanok a szív jótevő erei. Folyékony ételük ezeken át folyik. Mert ők a testnél válogatottabb étkeket esznek. 4. Az Ember előreálló szerveiből lesz a Kelet, jobb felé álló szerveiből lesz a Dél, hátrafelé álló szerveiből lesz a Nyugat, bal felé álló szerveiből lesz az Észak, felfelé álló szerveiből lesz a Zenit, lefelé álló szerveiből lesz a Nadír, összes szerveiből lesz az összes égtáj. A Lélek azonban nem ilyen és nem olyan. Megragadhatatlan, mert meg nem ragadják, mulandótlan, mert el nem múlik, tiszta, mert hozzá semmi sem tapad. Nem kötődik, meg nem inog, kár sosem éri. Akkor Jádnyavalkja így kiáltott: – Dzsanaka, nem kell félned! Az pedig így válaszolt: – Te ne félj, magasztos Jádnyavalkja. Mert te tanítottad meg nekünk, hogy miért nem kell félni. Tiéd egész Vidéha, és én magam is! Harmadik szakasz 1. Jádnyavalkja egyszer elment a vidéha-béli Dzsanaka királyhoz. Azt gondolta: Ma nem beszélek! De korábban egy tűzáldozatnál kegyet ígért a királynak, és Dzsanaka azt a kegyet kérte, hogy válaszolja meg egy kérdését. Beleegyezett, és Dzsanaka ezt kérdezte tőle: 2. – Jádnyavalkja! Mi az ember világa? – Nagykirály, a Nap az ember világa, mert napvilágnál ül, jár, dolgozik és tér meg otthonába. 3. – Bizony így van, Jádnyavalkja! És ha a Nap nyugodni tér, mi akkor az ember világa? – Akkor a Hold az ember világa, mert holdvilágnál ül, jár, dolgozik és tér meg otthonába. 4. – Bizony így van, Jádnyavalkja! És ha Hold is, Nap is nyugodni tér, mi akkor az ember világa? – Akkor a tűz az ember világa, mert tűzvilágnál ül, jár, dolgozik és tér meg otthonába. 5. – Bizony így van, Jádnyavalkja! És ha Hold is, Nap is nyugodni tér, és a tűz is kialszik, mi akkor az ember világa? – Akkor a szó az ember világa, mert szóvilágnál ül,jár, dolgozik és tér meg otthonába. Ezért, ó, Nagykirály, ha az ember már a kezét se látja, de egy szó felröppen valahol, akkor elindul arrafelé. 6. – Bizony így van, Jádnyavalkja! És ha Hold is, Nap is nyugodni tér, és a tűz is kialszik, és elnémul a szó is, mi akkor az ember világa? – Akkor a Lélek az ember világa, mert lélekvilágnál ül, jár, dolgozik és tér meg otthonába. 7. – Miféle Lélek ez? – Az életerők közepette a szívben világló, megismerésből álló Ember. Bejárja a két világot, mégis változatlan marad. Olyan, mintha gondolkodna, olyan, mintha kóborolna, mert amikor elalszik, túllépi a halál formáinak világát. 8. Amikor ez az Ember megszületik, vagyis ha testet ölt, akkor megkötik őt a gonoszságok. Amikor meghal, vagyis ha testéből kiszáll, akkor elhagyja a gonoszságokat. 9. Ennek az Embernek két állapota van, az evilági és a túlvilági. A harmadik, középső állapot az álom. Ebből a középső állapotból rálát a két másikra, az evilágira és a túlvilágira. Amikor elalszik, innen vesz lendületet a túlsó világba. Ekkor mind a két világot egyformán látja, az itteni rosszat s a túli boldogat. Amikor elalszik, az itteni fenntartó világból vágja ki a mintákat, így építkezik saját fényének erejével. Magában világlik, magának világa ekkor az Ember. 10. Ott nincsenek kocsik, nincsen mit befogni, és nincsenek utak, így hát kocsikat, lovakat és utakat teremt magának. Ott nincs kedv, öröm és gyönyör, így hát kedvet, örömet és gyönyört teremt magának. Ott nincsenek kutak, tavak és folyók, így hát kutakat, tavakat és folyókat teremt magának. Mert ő a Teremtő. 11. Erről szól a vers: Álomba merül és testéből kiszáll, az alvóra éberen alátekint, fénytestét felölti, megtér honába az aranyló Ember, a Hattyúkirály. 12. Alant a fészkére lélegzőn vigyáz, kiröppen belőle halhatatlanul, halálon túl kószál vágyát követve az aranyló Ember, a Hattyúkirály. 13. Álomba merülve ide-oda száll, isten ő, számtalan formát teremt, emitt örvendezik és nőkkel vigad, amott szörnyűt lát, borzalmasat. 14. Öröme kertjét megláthatod, de őt nem látja senki sem. Ezért mondják azt, hogy nem szabad az alvót felriasztani, mert nehéz azt meggyógyítani, akihez nem tér vissza a Lélek. Ezért mondják azt is, hogy a Lélek éber az álomban is. Mert ama dolgokat látja az ember álmában is, mint amiket az ébrenlét világában. Ezért világa az ember saját magának. Dzsanaka király így szólt: – Magasztos Jádnyavalkja! Ezer tehenet adok néked, ha elmondod, mi az, mi ennél is feljebb vezet. 15. – Miután kedvére fürdött a letisztulásban, látta a jót és a rosszat, visszasiet akkor előbbi helyére, az álom állapotába. De amit itt lát, az hozzá nem tapad, mert az Emberhez nem tapadhat semmi sem. – Magasztos Jádnyavalkja! Ezer tehenet adok néked, ha elmondod, mi az, mi ennél is feljebb vezet. 16. – Miután kedvére fürdött az álomállapotban, látta a jót és a rosszat, visszasiet akkor előbbi helyére, az ébrenlét állapotába. De amit itt lát, az hozzá nem tapad, mert az Emberhez nem tapadhat semmi sem. – Magasztos Jádnyavalkja! Ezer tehenet adok néked, ha elmondod, mi az, mi ennél is feljebb vezet. 17. – Miután kedvére fürdött az ébrenléti állapotban, látta a jót és a rosszat, visszasiet akkor előbbi helyére, az álomállapotba. 18. Ahogyan egy nagy hal cikázik a folyó két partja között, úgy cikázik az Ember e két állapot, az itteni és a túlsó part, az ébrenlét és az álom között. 19. És ahogyan a sólyom vagy sas repül az égen, majd szárnyát fáradtan összecsukva fészkére száll, úgy siet az Ember abba az állapotba, ahol nem lát álomképeket és nem érez vágyakat. 20. Mint ezerfelé ágazó hajszál, olyan vékonyak a jótevő erek, telve fehérrel, kékkel, sárgával, zölddel és vörössel. Ha úgy látja az ember, hogy ölik, szorongatják, elefánt űzi vagy gödörbe esik éppen, csak azt véli tudatlanul valóságnak, amitől ébren is fél. Amikor tudja: Isten vagyok, király vagyok, a mindenség vagyok! – hát ez az ő legmagasabb világa. 21. A mélyálom az Ember igazi alakja, ez mentes a vágyaktól, mentes a rossztól, mentes a félelemtől. Ahogyan a kedvest átölelve külsőről, belsőről mit sem tudunk, ugyanígy nem tud az Ember sem belsőről, sem külsőről a megismerő Lel-ket ölelve. Ebben a vágytalan alakban vágyai beteltek, magának vágya, gondot nem ismer. 22. Az atya itt nem atya, az anya nem anya, a világok nem világok, az istenek nem istenek, a tudás nem tudás, a tolvaj nem tolvaj, a gyilkos nem gyilkos, a korcs nem korcs, a fattyú nem fattyú, a szerzetes nem szerzetes, a remete nem remete. Ekkor már nem érinti a jó és a rossz, ekkor már szíve minden gondján túlemelkedett. 23. Ha ekkor nem lát, csak azért nem lát, mert nincsen egy másik, mit látni lehet. Ám az örök látó a látást el nem veszítheti. 24. Ha ekkor nem szagol, csak azért nem szagol, mert nincsen egy másik, mit szagolni lehet. Ám az örök szagló a szaglást el nem veszítheti. 25. Ha ekkor nem ízlel, csak azért nem ízlel, mert nincsen egy másik, mit ízlelni lehet. Ám az örök ízlelő az ízlelést el nem veszítheti. 26. Ha ekkor nem szól, csak azért nem szól, mert nincsen egy másik, mit szólni lehet. Ám az örök szóló a szót el nem veszítheti. 27. Ha ekkor nem hall, csak azért nem hall, mert nincsen egy másik, mit hallani lehet. Ám az örök halló a hallást el nem veszítheti. 28. Ha ekkor nem gondolkodik, csak azért nem gondolkodik, mert nincsen egy másik, mit gondolni lehet. Ám az örök gondolkodó a gondolkodást el nem veszítheti. 29. Ha ekkor nem érez, csak azért nem érez, mert nincsen egy másik, mit érezni lehet. Ám az örök érző az érzést el nem veszítheti. 30. Ha ekkor nem ismer, csak azért nem ismer, mert nincsen egy másik, mit ismerni lehet. Ám az örök ismerő az ismerést el nem veszítheti. 31. Mert ahol van másik, ott lehet látni a másikat, ott lehet szagolni a másikat, ott lehet ízlelni a másikat, ott lehet szólni a másikat, ott lehet hallani a másikat, ott lehet gondolni a másikat, ott lehet érezni a másikat, ott lehet ismerni a másikat. 32. Nagykirály! Olyan a Látó a másik híján, mint a tiszta víz – ekkor övé a Brahman világa. Legfőbb célja ez, legfőbb boldogsága ez, legfőbb világa ez, legfőbb üdve ez. Ennek az üdvnek csak egy kicsinyke része jut a többi lénynek egész életére. 33. Ki gazdag és szerencsés, király a többiek fölött, halmoz minden emberi élvezetet – ez a legfőbb emberi üdv. Száz emberi üdv ér fel egyetlen üdvvel az égbe szállt atyák körében. Az atyáknak száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a gandharvák világában. A gandharvák száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a jutalom-istenek világában. A jutalom-istenek száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a született istenek világában, de annak az üdve is ilyen, aki meghallja a tudást, tisztaszívű és vágyát lebírta. A született istenek száz üdve ér fel egyetlen üdvvel Pradzsápati világában, de annak az üdve is ilyen, aki meghallja a tudást, tisztaszívű és vágyát lebírta. Pradzsápati száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a Brahman világában, de annak az üdve is ilyen, aki meghallja a tudást, tisztaszívű és vágyát lebírta. Ó, Nagykirály, ez a legnagyobb üdv, ez a Brahman világa. Dzsanaka király így szólt: – Magasztos Jádnyavalkja! Ezer tehenet adok néked, ha elmondod, mi az, mi ennél is feljebb vezet. Megrettent ekkor Jádnyavalkja: Ez az éles eszű király minden titokból kiforgatott! Majd így folytatta:. 34. – Miután kedvére fürdött az álomállapotban, látta a jót és a rosszat, visszasiet akkor előbbi helyére, az ébrenléti állapotba. 35. Ahogyan a túlterhelt kocsi recseg-ropog, úgy nyöszörög a test is a megismerő Lélek súlya alatt, ha végét járja az ember. 36. Ha elsorvad valaki, öregség, betegség emészti, akkor az Ember úgy hullik le tagjairól, mint ahogyan érett termés, gyümölcs vagy bogyó hull le az ágról. Visszasiet akkor előbbi helyére, a lélegzetbe. 37. Ahogyan tanácsnokok, őrök, kocsihajtók és falubírák sietnek az érkező király elébe, kínálják étellel, itallal, hajlékkal feje fölé, és azt kiabálják: Megjött, megérkezett! – így sietnek a lények annak elébe, ki tudja ezt, és azt kiáltják: Megjött a Brahman, megérkezett! 38. Ahogyan tanácsnokok, őrök, kocsihajtók és falubírák sietnek a távozó király köré, ugyanígy gyűlnek az Ember köré az életerők, ha a végét járja valaki. Negyedik szakasz 1. Amikor elgyengül, elájul a Lélek, akkor köréje gyűlnek az életerők. Magához vonzza e fényparányokat, és a szívbe húzódik vissza. A szemben lakó Ember pedig visszaszáll a Napba, ezért nem ismeri fel többé a képeket. 2. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem lát. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem szagol. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem ízlel. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem szól. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem hall. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem gondolkodik. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem érez. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem ismer. Ekkor felizzik a szív csúcsa, és amikor felizzott, a Lélek kiröppen innen a szemen át, a fejtetőn át, vagy egy másik testrészen át. Amikor kiröppen, magával rántja a lélegzetet. Amikor a lélekzet kiröppen, magával rántja a többi érzékszerveket. A Lélek megismerésből áll, így magával ránt minden megismerőt. Tudása, tettei és elért bölcsessége vezetik tovább az úton. 3. Ahogyan a hernyó a fűszál végére érve összehúzza magát, hogy átlendüljön a másik levélre, a testet ledobva és a nemtudást eleresztve a Lélek is így vesz lendületet az új kezdet előtt. 4. Ahogyan az ötvös a fémbe vert mintát simára kalapálja, hogy új, szebb formát verjen ki rá, a testet ledobva és a nemtudást eleresztve a Lélek is így teremt új, szebb formát magának az ősök, a gandharvák, az istenek között, Pradzsápatinál, a Brahmannál, vagy más lények körében. 5. Bizony a Lélek a Brahman. Megismerésből áll, lélegzetből áll, észből áll, szemből áll, fülből áll, földből áll, vízből áll, szélből áll, űrből áll, fényből áll és nem fényből áll, vágyból áll és nem vágyból áll, haragból áll és nem haragból áll, törvényből áll és nem törvényből áll – mindenből áll. Aszerint születik újra, amiből áll, ami szerint cselekszik, ami szerint viselkedik. A jótevő jóvá születik, a gonosztevő gonosszá. Jó lesz az ember a jótett által, és gonosz a gonosz által. Ezért mondják azt, hogy az ember vágyakból áll. Amire vágyik, azt akarja, amit akar, azt teszi, amit tesz, úgy alakul élete. 6. Erről szól a vers: Oda csapódik, oda jut a végén, ahová esze és hímtagja sodorta. S ha elfogyott a tettek égi jutalma, újra cselekszik a Földre visszatérvén. Így van ez a vágyakozókkal. A nem vágyakozókkal pedig imígyen: Ki vágytalan, vágyai beteltek, csak önmagára vágyik, abból nem szállnak el az életerők, hanem a Brahmanná válik, és a Brahmanhoz jut el. 7. Erről szól a vers: Ki minden vágyat eléget, halandó szívét se félti, örök az, és a Brahmant már itt a világban eléri. Úgy hever a test, ahogyan a levetett, száraz kígyóbőr hever a hangyabolyon. A lélegzet azonban testetlen, örök, ez a Brahman, ez a tiszta fény. – Magasztos Jádnyavalkja! Ezer tehenet adok néked – szólt Dzsanaka, Vidéha királya. Ő pedig így folytatta: 8. – Erről szól a vers: Ősi úthoz értem, lábam megtalálta, keskeny az út, vége messzeségbe vész. Bölcsek tapossák, Brahman tudói, így repülnek fel az Égi Világba. 9. Rajta van minden, amit csak tanultam, a fehér, a sárga, kék, zöld és piros. Szentek lépnek rá, Brahman tudói, és ragyogássá válnak megigazultan. 10. Vakságba, sötétségbe buknak a nem tudásnak hódolók, de ennél is nagyobb sötétbe a tudást csak kóstolók. 11. Siralmas világok vakságba, sötétségbe merültek, a kábán elbukott tudatlanok mind ide kerülnek. 12. Aki a Lelket megismeri és tudja: Én vagyok az! – miért is akarna ebbe a beteg testbe visszakerülni? 13. Mert ki a testben Lelkét megtalálja, és érte a mély szakadékba lemegy, az mindenható, az világteremtő, övé a világ, magának világa. 14. Már itt a létben meg kell tudni végre, nagyot veszítünk, ha nem tudjuk meg Őt. Aki megtudta, az már halhatatlan, aki Őt nem tudja, szenvedés a bére. 15. Ám ha az ember a Lelket örök istenként szemléli, uraként múltnak és jövőnek, úgy nincs oka félni. 16. Körülötte száll az év s a napok; mint örök életet, mint világnak világát, úgy imádják őt az istenek. 17. Amin a lények ötféle serege és az űr alapul, örök Lelkemnek azt tudom én halhatatlanul. 18. Lélegzet lélegzete, szem szeme, fül füle, gondolat gondolata, így tekints hát reá, és tudd meg: ő az ősöreg Brahman, a lét kezdete. 19. Vésd észbe, nincsen különbség, mert ő így csinálta. Ki megkülönböztet, az halálból bukik újabb halálba. 20. Minden, ami van, mérhetetlen, rezdületlen egység. Űrön túli Lelked örök, nem éri születés, öregség. 21. Értő pap, így közelít majd a bölcsesség tefeléd, szavaid ne fűzögesd hiába, csak fáraszt a beszéd. 22. Ez a nagy, születetlen Lélek megismerésből áll az életerők kőzött. A szív üregében pihen. Ő a mindenség ura, a mindenség parancsolója, a mindenség fejedelme. Nem lesz nagyobb a jótettek által, és nem lesz kisebb a rosszak által. Ő a mindenség ura a lények parancsolója, a lenyek őrizője, ő a gát, mely a világokat szétválasztja, hogy össze ne keveredjenek. A tudást tanulva, áldozva, adakozva, böjtölve, lemondva őt akarják megismerni a papok. Aki megismerte, hallgataggá lesz. Örök otthonra vágyva a remeték hozzá zarándokolnak. Ezzel a tudással mondtak le a fiakról az ősök: Minek is utód, hiszen Lelkünk maga a világ? Elhagyták a vágyat fiak után, vagyon után, a világ után, és koldulva vándoroltak. Mert fiakra vágyni annyi, mint vagyonra vá, vagyonra vágyni annyi, mint a világra vágyni. Hiú vagy ez is, az is. E Lélek azonban nem ilyen és nem olyan. Megragadhatatlan, mert meg nem ragadják, mulandótlan, mert el nem múlik, tiszta, mert hozzá semmi sem tapad. Nem kötődik, meg nem inog, kár sosem éri. Ki tudja ezt, azt nem gyűri le sem a jó, sem a rossz, amit elkövetett hanem ő gyűri le mindkettőt. Nem gyötri az, hogy elkövetett vagy elmulasztott valamit. 23. Erről szólt a vers: Nagysága a papnak így tart örökké, nem apasztják művek, nem gyarapítják. Keresse ezt bátran, és ha megtalálta, a helytelen tettek nem mocskolják többé. Ezért ki tudja ezt, az nyugodt, megfékezett, lemondó, türelmes, összeszedett. Meglátja önnön Lelkét, mindent önnön Lelkeként szemlél. Nem gyűri le a rossz, amit elkövetett, hanem ő gyűri le a rosszat, nem gyötri meg a gonosz, hanem ő gyötri meg a gonoszt, ő éget el minden gonoszt. És a rossztól, a szenvedélytől, a kétségtől megszabadulva igazi pap lesz, ó, Nagykirály, akinek világa maga a Brahman Így szólt Jádnyavalkja, a király pedig azt felelte: – Magasztos Jádnyavalkja, szolgálatodra adom népemet és saját magamat is. 24. Bizony ez a nagy, születetlen Lélek eszi az ételt és adja a jót. Jóra talál, ki tudja ezt. 25. Ez a nagy, születetlen Lélek nem öregszik és nem hal meg. Ő az örök, rendíthetetlen Brahman. Mert rendíthetetlen a Brahman. A rendíthetetlen Brahmanná válik, ki tudja ezt. Ötödik szakasz 1. Jádnyavalkjának két felesége volt, Maitréjí és Kátjájaní. Maitréjí ismerte a Brahman tanát, Kátjájaní azonban csak annyit tudott, amennyit a nők általában. Jádnyavalkja készült remeteségbe vonulni, így szólt tehát: 2. – Maitréjí, elvonulok otthonomból, ezért mindent elosztok közted és Kátjájaní között. Maitréjí így válaszolt: 3. – Ó, Uram, még ha a világ minden gazdagsága enyém lenne is, halhatatlanná lennék-e akkor? – Nem. Úgy élnél, mint a gazdagok, de a vagyon halhatatlansággal nem kecsegtet. 4. – Mit kezdjek azzal, mi nem tesz halhatatlanná? Ó, Uram ! amit tudsz, azt add nekem! 5. Így Jádnyavalkja: – Kedves voltál eddig is nekünk, és tetszésünk csak fokozódott. Jól van hát, Úrnőm, elmagyarázom. De jól vésd eszedbe, amit mondok neked! 6. Bizony nem a férj kedvéért kedves a férj, hanem a Lélek kedvéért kedves a férj. Nem a feleség kedvéért kedves a feleség, hanem a Lélek kedvéért kedves a feleség. Nem a fiak kedvéért kedvesek a fiak, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a fiak. Nem a vagyon kedvéért kedves a vagyon, hanem a Lélek kedvéért kedves a vagyon. Nem a nyájak kedvéért kedvesek a nyájak, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a nyájak. Nem a papság kedvéért kedves a papság, hanem a Lélek kedvéért kedves a papság. Nem a harcosi rang kedvéért kedves a harcosi rang, hanem a Lélek kedvéért kedves a harcosi rang. Nem a világok kedvéért kedvesek a világok, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a világok. Nem az istenek kedvéért kedvesek az istenek, hanem a Lélek kedvéért kedvesek az istenek. Nem a tudományok kedvéért kedvesek a tudományok, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a tudományok. Nem a lények kedvéért kedvesek a lények hanem a Lélek kedvéért kedvesek a lények. Nem a mindenség kedvéért kedves a mindenség, hanem a Lélek kedvéért kedves a mindenség. Maitréjí, bizony a Lelket kell látni, azt kell hallani, azt kell megérteni, abban kell elmélyedni. És aki látta, hallotta, megértette ezt a Lelket és elmélyedett benne, az tudja ezt az egész világot. 7. Ki a papságot a Lelken kívül tudja, a papságot elveszíti az. Ki a harcosi rangot a Lelken kívül tudja, a harcosi rangot elveszíti az. Ki a világokat a Lelken kívül tudja, a világokat elveszíti az. Ki az isteneket a lelken kívül tudja, az isteneket elveszíti az. Ki a tudományokat a Lelken kívül tudja, a tudományokat elveszíti az. Ki a lényeket a Lelken kívül tudja, a lényeket elveszíti az. Ki a mindenséget a Lelken kívül tudja, a mindenséget elveszíti az. 8. Olyan ez, mint amikor a dobot megverik. A hangot kint megfogni nem lehet, de a dobot vagy a dobost megragadva megragadták a hangot is. 9. Olyan ez, mint amikor kagylókürt rikolt. A hangot kint megfogni nem lehet, de a kürtöt vagy a kürtöst megragadva megragadták a hangot is. 10. Olyan ez, mint amikor a lantot pengetik. A hangot kint megfogni nem lehet, de a lantot vagy a lantost megragadva megragadták a hangot is. 11. Olyan ez, mint amikor nedves fát tesznek a tűzre, és abból füstfelhők szállnak mindenfelé. Bizony így fújta ki ez a nagy lény a Himnuszok Tudását, a Varázsigék Tudását, a Dalok Tudását, a Tűzpapok és az Angariszok Tudását, a regéket, a mítoszokat, a tudományokat, a titkos tamtásokat, a verseket, a szövétnekeket, a párbeszédeket, a magyarázatokat, az áldozottat és az adottat, az ételt és az italt, a Földet és a Mennyet, és minden lényeket. Mindezt ő fújta ki. 12. Ahogyan minden vizek az óceánba szaladnak, úgy szalad össze benne bőrként minden tapintás, úgy szalad össze benne nyelvként minden íz, úgy szalad össze benne orrként minden szag, úgy szalad össze benne szemként minden kép, úgy szalad össze benne fülként minden hang, úgy szalad össze benne észként minden gondolat, úgy szalad össze benne szívként minden emlékezés, úgy szalad össze benne kézként minden tett, úgy szalad össze benne ágyékként minden kéj, úgy szalad össze benne végbélként minden ürítés, úgy szalad össze benne lábként minden mozgás, úgy szalad össze benne szóként minden tudás. 13. Olyan ez, mint a vízbe vetett só, amelynek nincs külseje és belseje, hanem pusztán a só ízéből áll. A Léleknek sincsen külseje és belseje, hanem pusztán megismerésből áll. Felemelkedik a létezők köréből, majd beléjük száll megint. De nincsen tudat a halál után, bizony azt mondom én. 14. Maitréjí így szólt:, – Ó, Uram, összezavarsz ezzel, ezt a Lelket én felfogni nem tudom. 15. – Amit mondok, az nem zavar össze. Bizony mulandótlan, örök törvény ez a Lélek. Mert ahol kettősség van, ott láthatja az egyik másikat, ott szagolhatja az egyik a másikat, ott ízlelheti az egyik a másikat, ott szólíthatja az egyik a másikat, ott hallhatja az egyik a másikat, ott észreveheti az egyik a másikat, ott tapinthatja az egyik a másikat, ott ismerheti az egyik a másikat. De ha egyetlen Lélekké vált minden, hogyan is láthatna az valamit, hogyan is szagolhatna az valamit, hogyan is ízlelhetne az valamit, hogyan is szólhatna az valamit, hogyan is hallhatna az valamit, hogyan is vehetne észre az valamit, hogyan is tapinthatna az valamit, hogyan is ismerhetne az valamit? Hogyan is ismerhetné meg azt, amivel mindent megismert, hogyan is ismerhetné meg a megismerőt? A Lélek azonban nem ilyen és nem olyan. Megragadhatatlan, mert meg nem ragadják, mulandótlan, mert el nem múlik, tiszta, mert hozzá semmi sem tapad. Nem kötődik, meg nem inog, kár sosem éri. Hogyan is lehetne megismerni a megismerőt? Maitréjí, most már tudod a tanítást. Ez pedig elég ahhoz, hogy halhatatlanná legyél. Így szólt Jádnyavalkja és elvonult. Hatodik szakasz 1. Íme a tanítók sora: Pautimásját Gaupavana tanította, Gaupavanát (egy másik) Pautimásja, (ezt a) Pautimásját (egy másik) Gaupavana, Gaupavanát Kausika. Kausikát Kaundinja, Kaundinját Sándilja, Sándilját (egy másik) Kausika és Gautama. 2. Gautamát Ágnivésja, Ágnivésját Gárgja. Gárgját (egy másik) Gárgja, (ezt) a Gárgját (egy) Gautama, (ezt a) Gautamát Szaitava, Szaitavát Párásarjájana, Párásarjájanát Gárgjájana, Gárgjájanát Uddálakájana, Uddálakájanát Dzsábálájana, Dzsábálájanát Mádhjandinájana, Mádhjandinájanát Szaukarájana, Szaukarájanát Kásájana, Kásájanát Szájakájana, Szájakájanát Kausikájani. 3. Kausikájanit Ghritakausika, Ghritakausikát Párásarjájana, Párásarjájanát Párásarja. Párásarját Dzsátúkarnja, Dzsátúkarnját Ászurájana és Jászka, Ászurájanát Traivani, Traivanit Aupadzsandhani, Aupadzsandhanit Ászuri, Ászurit (egy) Bháradvádzsa, Bháradvádzsát Átréja, Átréját Mánti, Mántit (egy) Gautama, (ezt a) Gautamát (egy másik) Gautama, (ezt a) Gautamát Vátszja, Vátszját (egy) Sándilja, (ezt a Sándilját) Kaisorja Kápja, Kaisorja Kápját Kumárahárita, Kumáraháritát Gálava, Gálavát Vidarbhíkaundinja, Vidarbhíkaundinját Vatszanapád Bábhrava, Vatszanapád Bábhravát Pantháh Szaubhara. Pantháh Szaubharát Ajászja Ángirasza, Ajászja Ángiraszát Ábhúti Tvástra, Ábhúti Tvástrát Visvarúpa Tvástra, Visvarúpa Tvástrát a két Asvin, a két Asvint Dadhjancs Átharvana, Dadhjancs Átharvanát Atharvan Daiva, Atharvan Daivát Mritju Prádhvanszana, Mritju Prádhvanszanát Pradhvanszana, Pradhvanszanát Éka Risi, Éka Risit Vipracsitti, Vipracsittit Vjasti, Vjastit Szanáru, Szanárut Szanátana, Szanátanát Szanaga, Szanagát Paramésthin, Paramésthint a Brahman. A Brahman önmagától való. Tisztelet a Brahmannak! ÖTÖDIK FEJEZET Első szakasz OM Teljes az Ott és teljes ez Itt. Teljesből teljes felemelkedik. Teljes a teljestől elszakad. Teljesen mégis megmarad. OM Az égbolt a Brahman, az ősöreg, szeles égbolt. Így mondta ezt Kauravjájaníputra. A papok tudásával tudom, amit tudni érdemes. Második szakasz 1. Háromfélék voltak Pradzsápati gyermekei: istenek, emberek és ördögök. Apjuknál éltek, mint tanítványok. Így szóltak egyszer az istenek: – Beszélj, Urunk! Pradzsápati egy szótagot mondott nekik: – Da. Értitek? – Értjük – feleltek ők. – Azt mondtad, hogy fékezzük (dámjata) magunkat. – Így van, értitek. 2. Akkor az emberek szóltak: – Beszélj, Urunk! Pradzsápati ugyanazt a szótagot mondta nekik: – Da. Értitek? – Értjük – feleltek ők. – Azt mondtad, hogy adakozzunk (datta). – Így van, értitek. 3. Akkor az ördögök szóltak: – Beszélj, Urunk! A Teremtőúr nekik is ugyanezt a szótagot mondta: – Da. Értitek? – Értjük – feleltek ők. Azt mondtad, hogy irgalmazzunk (dajadhvam). – Így van, értitek. Da-da-da – ez zeng a mennydörgésben, az isteni hangban újra meg újra. Arra figyelmeztet: fékezd magad, adakozz, légy irgalommal. Ezért ezt a hármat kell gyakorolni: önfékezést, adakozást és irgalmat. Harmadik szakasz 1. A szív Pradzsápati, a szív a Brahman, a szív a mindenség. Ez pedig három szótagból áll: hri-da-jam. Az első szótag a hri. Amnak áldoznak (abhiharanti) az övéi és az idegenek, ki tudja ezt. A második szótag a da. Annak adnak (dadati) az övéi és az idegenek, ki tudja ezt. A harmadik szótag a jam. Az égbe mennek (janti), kik tudják ezt. Negyedik szakasz 1. Ez az, bizony! Ez az volt, vagyis igazság volt. Ki elsőszülöttmek tudja ezt a nagy csodát, és azt, hogy a Brahman a valóság, az úrrá lesz a világokon. Hiszen mi is lehetne úrrá azon, ki elsőszülöttnek tudja ezt a nagy csodát, és azt, hogy a Brahman a valóság? Ötödik szakasz 1. Kezdetben a világ víz volt. A valóságot a víz szülte. A Brahman a valóság. A Brahman megalkotta a Pradzsápatit, a Pradzsápati az isteneket. Az istenek a valóságnak szentelődnek. A valóság három szótagból áll: sza-ti-am. Az első szótag a sza, a második szótag a ti, a harmadik szótag az am. Az első és utolsó szótag a valóság, ami középen van, az valótlan. A valótlant két oldaláról valóság fogja közre, így lesz egyetlen valósággá a lét. Ki tudja ezt, annak nem árt a valótlan. 2. E valóság a Nap. Az az Ember a napkorongban, és ez az ember a jobb szemben egymáson alapul. Az a napsugarak révén alapul ezen, ez az életerők révén alapul azon. Ha ez távozni készül a szemből, tisztán látja a napkorongot, a szemébe tűző Nap nem kergeti vissza. 3. A napkorongban lévő Ember feje a Föld (bhúr). Egy feje van, ezért egy szótag ez. Karjai a Levegőég (bhuvah). Két karja van, ezért két szótag ez. Lábai az Ég (szuvah). Két lába van, ezért két szótag ez. Titkos neve a nappal (ahar). Elveti (há) és megöli (han) gonoszt, ki tudja ezt. 4. A jobb szemben lévő ember feje a Föld. Egy feje van, ezért egy szótag ez. Karjai a Levegőég. Két karja van, ezért két szótag ez. Lábai az Ég. Két lába van, ezért két szótag ez. Titkos neve az én (aham). Elveti (há) és megöli (han) a gonoszt, ki tudja ezt. Hatodik szakasz 1. Az észből álló, fényvalóságú Ember itt lakik a szív közepében. Akkora, mint a rizsszem, mint az árpaszem, mégis ő a mindenség ura, a mindenség fejedelme, ő irányít mindent, mi létezik. Hetedik szakasz 1. Azt mondják, a villám (vidjut) a Brahman, mert hogy mindent széthasít (vidjati). Széthasítja a villám annak bűneit, ki tudja, hogy a Brahman a villám. Mert a Brahman a villám. Nyolcadik szakasz 1. A szónak, mint tejelő tehénnek kell szentelődni. Tőgye négyágú: az üdv, az áldás, a hej és a tessék szavak. Két ágából, az üdv-ből és az áldás-ból élnek az is-tenek. A tessék szóból az ősök. A hej szóból az emberek. A szó bikája a lélegzet, borja az ész. Kilencedik szakasz 1. A Mindenember Tüze itt van az emberben, ezzel emészti a megevett ételt. Ez kelti a ropogást, amit akkor hallunk, ha fülünket befogjuk. Ha távozni készül a testből, nem halljuk többé ropogását. Tizedik szakasz 1. Ha az ember elhagyja ezt a világot, akkor a szélbe repül. A szél akkora rést nyit előtte, mint a kerékagy. Ezen át felrepül, és a Napba jut. A Nap akkora rést nyit előtte, mint a dob nyílása. Ezen át felrepül, és a Holdba jut. A Hold akkora rést nyit előtte, mint a nagydob nyílása. Ezen át felrepül, és abba a világba jut, ahol nincsen hideg és meleg. Itt marad időtlen időkön át. Tizenegyedik szakasz 1. Az a legnagyobb lemondás, amikor az embert betegség kínozza. A legfőbb világot éri el, ki tudja ezt. Az a legnagyobb lemondás, amikor a halottat az erdőbe viszik. A legfőbb világot éri el, ki tudja ezt. Az a legnagyobb lemondás, amikor a halottat a tűzre vetik. A legfőbb világot éri el, ki tudja ezt. Tizenkettedik szakasz 1. Egyesek azt mondják, hogy a Brahman az étel. De ez nem így van, mert az étel megromlik, ha nem frissíti a lélegzet. Mások azt mondják, hogy a Brahman a lélegzet. De ez nem így van, mert elapad a lélegzet, ha nincsen étel. Vajon ha eggyé válik ez a két istenség, elérhető-e ezzel a legfőbb létezés? Mert Prátrida ezt kérdezte egyszer apjától, és azt is hozzátette: – Hogyan is tehetnénk jót vagy rosszat annak, ki tudja ezt? Apja csak legyintett erre, mintha azt mondaná: – Ugyan, fiam! Eme eggyé vált istenségekkel hogyan is lehetne a legfőbb létezést elérni? És még a vi szótagot mondta neki. A vi az étel, mert minden lény étellé válik (vis) egyszer. A ram szótagot is mondta neki. A ram a lélegzet, mert a lélegzet minden lényt megörvendeztet (ram). Minden lény azzá válik, minden lény annak örvendezik, ki tudja ezt. Tizenharmadik szakasz 1. Dicshimnusz. Bizony a lélegzet a dicshimnusz (uktha), mert a lélegzet támasztja alá (utthápajati) az egész világot. Dicshimnuszban jartas, bölcs fia születik (utszthá) annak, egyéletű, egyvilágú lesz a dicshimnusszal, ki tudja ezt. 2. Varázsige. Bizony a lélegzet a varázsige (jadzsusz), mert a lélegzet köt össze (judzsjante) minden létezőt. Minden lény annak üdvére egyesül, egyéletű, egyvilágú lesz a varázsigével, ki tudja ezt. 3. Dal. Bizony a lélegzet a dal (száman), mert minden lény a lélegzetben szalad össze (szamjancsi). Minden lény szolgálón annak üdvére szalad össze, egyéletű, egyvilágú lesz a dallal, ki tudja ezt. 4. Kormányzás. Bizony a lélegzet a kormányzás (ksatra), mert kormányzás a lélegzet. Megóvja (trájaté) az életet a pusztulástól, félelem nélkül kormányoz (ksatram utram), egyéletű, egyvilágú lesz a kormányzással, ki tudja ezt. Tizennegyedik szakasz 1. Föld (bhúmi), Levegőég (antariksa) és Ég (diaur) – nyolc szótag ez, és nyolc szótagú a gájatrí vers első sora. A Három Világ benne van ebben a sorban. Mindent elnyer, mi a három világban létezik, ki tudja ezt e sorról. 2. Himnuszok (ricsó), varázsigék (jadzsúmsi) és dalok (számáni) – nyolc szótag ez, és nyolc szótagú a gájatrí vers második sora. A Három Tudás benne van ebben a sorban. Mindent elnyer, mi a Három Tudásban fellelhető, ki tudja ezt e sorról. 3. Belélegzés (prána), kilélegzés (apána) és szétlélegzés (vjána) – nyolc szótag ez, és nyolc szótagú a gájatrí vers harmadik sora. Az életerők benne vannak ebben a sorban. Mindazt elnyeri, mi lélegez, ki tudja ezt e sorról. Szépséges negyedik sorát por sosem éri. Az a Nap, ami ott ragyog. Szépséges (darsata) ez a negyedik, mert meglátható (dadrisa), és por nem éri, mert a Nap minden por felett ragyog. Éppen így ragyog dicsősége és szépsége annak, ki tudja ezt e sorról. 4. A gájatrí vers maga e negyedik, szépséges, por fölött ragyogó során alapul. Ennek a sornak a valóság az alapja. A valóság a szem, mert a szem a valóság. Ezért, ha ketten így vitáznak: Én hallottam! Én meg láttam! – hát annak hisznek, aki látta. A valóság erőn alapul. Az erő pedig lélegzet. A valóság tehát a lélegzeten alapul. Ezért mondják: Az erő fölötte áll a valóságnak. Ekképpen a gájatrí vers a Lelken alapul. Ő óvja (trá) az ember háza népét (gaja), ezért nevezik gájatrí-nak. Az ember házanépe az érzékszervek. Amikor a szávitrí verset elmondják valakinek, az megóvja az érzékszerveit. 5. Egyesek a szávitrí verset anustubh versnek magyarázzák, mondván: A szó az anustubh, szóként mi ezt tanítjuk. De nem ez a helyes módszer. A szávitrí verset egy gájatrí versnek kell venni. És ha ennek tudója sokra is tesz szert, az bizony nem ér fel a gájatrí versnek egyetlen sorával sem. 6. Ha valaki fogná a teletöltött Három Világot, az csak a szávitrí vers első sorával érne fel. Ha fogná a Három Tudás összességét, az csak a szávitrí vers második sorával érne fel. Ha fogna minden lélegzőt, az csak a szávitrí vers harmadik sorával érne fel. Ami pedig szépséges, por felett ragyogó sorát illeti, hát az nem olyasmi, amit birtokolhat az ember. Hogyan is lehetne ilyen sokat elvenni? 7. Néki szentelődni így kell: Te vagy a gájatrí, egysoros, kétsoros, háromsoros, négysoros, mégis sortalan (apada), hiszen lábak nélkül (apada) jársz. Hódolat negyedik, szépséges, por felett ragyogó sorodnak! Az ne érje el! Ez utóbbi azt jelenti, hogy ne érje el célját, akit gyűlölünk. Másképpen: Kívánsága ne teljesüljön! Mert aki ellen így szentelődnek, annak kívánsága nem teljesül. De így is lehet: Legyen az övé az enyém! 8. Dzsanaka, Vidéha királya, egykoron azt kérdezte Budila Ásvatarásviól: – Te a gájatrí vers tudósának mondtad magad, hogy lehet az, hogy mégis elefánt lettél, és terheket kell cipelned? – Mert nem tudtam a száját, ó, Nagykirály – felelte az. A szája pedig a tűz. Mert ha sok mindent teszünk is a tűzbe, végül mindent eléget. És ha sok bűne is van annak, ki tudja ezt, végül az összeset elégeti, és megszületik tisztán, megigazultan, öregségtől és haláltól megszabadultan. Tizenötödik szakasz 1. Aranykoronggal igazi arcod eltakarod, tárd fel hát előttünk, ó, Púsan! Az igazak útján járóknak megmutasd! Púsan, Ősbölcs, Jama, Nap, Pradzsápti fia! Legszebb alakodban látlak meg én, a Napban az Ember, az vagyok én! Sóhaj, az örök szélbe szállj, itteni test, véges porba omolj! OM Emlékezz, művem, emlékezz a tettre! Emlékezz, művem, emlékezz a tettre! Tűz, segíts meg minket jó utakkal, Ösvények Tudója, vigyél sikerre! Téríts le a bűn ferde útjairól, néked szentelődünk a legszebb szavakkal! HATODIK FEJEZET Első szakasz 1. Bizony aki tudja a legszentebbet és a legnemesebbet, az a legszentebb és legnemesebb lesz az övéi között. A lélegzet a legszentebb és a legnemesebb. A legszentebb és a legnemesebb lesz az övéi között, és akik között csak akar, ki tudja ezt. 2. Aki tudja a legnagyobb jótevőt, az a legnagyobb jótevő lesz az övéi között. A szó a legnagyobb jótevő. A legnagyobb jótevő lesz az övéi között, és akik között csak akar, ki tudja ezt. 3. Aki tudja az alapot, az megveti lábát síkon és göröngyön. A szem az alap, mert a szem által áll meg az ember síkon és göröngyön. Megveti a lábát síkon és göröngyön, ki tudja ezt. 4. Aki tudja az elérést, az minden vágyát eléri. A fül az elérés, mert a fülhöz ér el minden tudás. Minden vágyát eléri, ki tudja ezt. 5. Aki tudja az otthont, az otthona lesz az övéinek és az idegeneknek. Az ész az otthon. Otthona lesz az övéinek és az idegeneknek, ki tudja ezt. 6. Aki tudja a szaporodást, annak nyájai, fiai szaporodnak. A férfimag a szaporodás. Nyájai, fiai szaporodnak annak, ki tudja ezt. 7. Ezek az életerők egyszer azon veszekedtek, hogy ki a legnemesebb közülük. Elmentek a Brahmanhoz, és azt kérdezték tőle: – Ki a legkiválóbb közülünk? Ő azt felelte. – Az a legkiválóbb közületek, akinek távozása a legrosszabb a testnek. 8. Akkor eltávozott a szó, és egy évig távol maradt. Majd visszatért és azt kérdezte: – Hogyan tudtatok nélkülem élni? – Úgy éltünk, mint a néma, akinek nincsen szava, de lélegzettel lélegez, szemmel lát, füllel hall, ésszel észlel és szaporodik a férfimaggal. Akkor a szó visszaszállt a testbe. 9. Ezután eltávozott a szem, és egy évig távol maradt. Majd visszatért és azt kérdezte: – Hogyan tudtatok nélkülem élni? – Úgy éltünk, mint a vak, akinek nem lát a szeme, de lélegzettel lélegez, szóval szól, füllel hall, ésszel észlel, és szaporodik a férfimaggal. Akkor a szem visszaszállt a testbe. 10. Ezután eltávozott a fül, és egy évig távol maradt. Majd visszatért és azt kérdezte: – Hogyan tudtatok nélkülem élni? – Úgy éltünk, mint a süket, akinek nem hall a füle de lélegzettel lélegez, szóval szól, szemmel lát, ésszel észlel, és szaporodik a férfimaggal. Akkor a fül visszaszállt a testbe. 11. Ezután eltávozott az ész, és egy évig távol maradt. Majd visszatért és azt kérdezte: – Hogyan tudtatok nélkülem élni? – Úgy éltünk, mint a báva, akinek nincsen esze, de lélegzettel lélegez, szóval szól, szemmel lát, füllel hall, és szaporodik a férfimaggal. Akkor az ész visszaszállt a testbe. 12. Ezután eltávozott a férfimag, és egy évig távol maradt. Majd visszatért és azt kérdezte: – Hogyan tudtatok nélkülem élni? – Úgy éltünk, mint a herélt, akinek nincsen férfimagja, de lélegzettel lélegez, szóval szól, szemmel lát, füllel hall, és ésszel észlel. Akkor a férfimag visszaszállt a testbe. 13. Ezután el akart távozni a lélegzet is, de ahogy az Indus vidéki tüzes paripa cövekét kirántja, úgy rántotta magával a többi életerőt. Így kérlelték azok: – Ne szállj ki, Urunk, mert nem tudunk nélküled élni! – Legyen, de akkor hódoljatok nekem! – Úgy lesz – feleltek ők. 14. Így szólt a szó: – Amiben legnagyobb jótevő vagyok, abban te vagy a legnagyobb jótevő. Így szólt a szem: – Amiben alap vagyok, abban te vagy az alap. Így szólt a fül: – Amiben elérés vagyok, abban te vagy az elérés. Így szólt az ész: – Amiben otthon vagyok, abban te vagy az otthon. Így szólt a férfimag: – Amiben szaporodás vagyok, abban te vagy a szaporodás. Azt kérdezte akkor a lélegzet: – Ha mindez én vagyok, mi lesz akkor az étkem, és mi lesz az öltözékem? – Minden az étked a kutyáig, a féregig, minden, mi csúszik vagy repül. Öltözéked a víz lesz. Nem eszik méltatlan ételt, nincs annak méltatlan étel, ki tudja, hogy ez a lélegzet étele. A tanult tudósok azért öblítik ki szájukat étkezés előtt és étkezés után, mert azt gondolják, hogy ezzel felöltöztetik a lélegzetet. Második szakasz 1. Történt egyszer, hogy Svétakétu, Áruni Fia, a panycsálák gyűlésére ment. Ott volt éppen Praváhana, Dzsíbala Fia, akit nagy társaság vett körül. Észrevette Áruni Fiát, és megszólította: – Te fiú! – Igen, uram. – Tanított-e apád? – Igen – felelte ő. 2. – Tudod-e akkor, hogy haláluk után a lények többféle irányba szállnak el? – Nem. – Hát azt tudod-e, hogyan témek vissza ebbe a világba? – Nem. – Hát azt tudod-e, hogy miért nem telik meg a túlvilág, holott sokan mennek oda újra meg újra? – Nem. – Hát azt tudod-e, hányadik áldozás után szólal meg emberi hangon a víz, hogyan száll fel és beszél? – Nem. – Hát azt tudod-e, hogyan lép az ember az Istenek Útjára és az Atyák Útjára, és mit kell tenni ahhoz, hogy az istenek vagy az atyák útja megnyíljon előttünk? Nem hallottad-é a bölcs eme szavát: Mondták, a halálon túl két út vezet, Atyáknak útja és istenek útja. Ezeket járja minden a világon, mi atyától, anyától megszületett. – Minderről semmit sem tudok – felelte a fiú. 3. Praváhana marasztalta a fiút, de az nem akart maradni. Hazafutott, és így szólt atyjához: – Hogyan is mondhattad azt, hogy befejezted tanításomat? – Mi a baj, okos fiam? – Egy katonaember öt kérdést tett fel nekem, és én egyikre sem tudtam válaszolni. – Mi volt az az öt kérdés? – Ezek – felelte ő, és elismételte pontról pontra. 4. Apja így szólt: – Jól ismersz engem, fiam. Amit tudtam, elmondtam neked. Gyere, menjünk és kérjük tanítását. – Inkább csak te menj egyedül! Akkor Gautama elment Praváhana, Dzsíbala Fia, udvarába. Az hellyel kínálta, lábmosóvizet hozatott, megvendégelte illőn, majd így szólt: – Tiszteletreméltó Gautama! Teljesítem egy kívánságodat. 5. – Egyetlen kívánságom van, ezt teljesítsd! Fejtsd ki nekem azt, amit fiamnak mondtál! 6. – Gautama, ez istenekhez mért kívánság. Kívánj valami emberhez mértet! 7. – Hiszen jól tudod, van elég aranyam, tehenem, lovam szolgálóm. Vannak szőnyegeim és takaróim. Akkor se mérj fukar kezekkel, ha nagyról, végtelenről, mérhetetlenről esik szó! – Akkor kérd úgy, ahogy illik: Hozzád fordulok, Uram! – Hisz tudjuk, hogy e szavakkal folyamodtak az ősök a tanításért. – Legyen – felelte Gautama. Nála maradt és tanítványa lett. 8. Így szólt Praváhana: – Azt kívánom, ne legyen a szívedben harag, tarts meg jó emlékezetedben, miképpen őseid is. Olyan tanítást mondok neked, amilyent eddig még egyetlen pap sem kapott. Hogyan is lehetne megtagadni tőled, ha így beszéltél? 9. Áldozótűz az égi világ, ó, Gautama. A Nap a tűzifája, a sugarak a füstje, a nappal a lángja, az égtájak a parazsa, a mellékégtájak a szikrája. Ebben a tűzben áldozzák az istenek a hitet, ebből az áldozásból lesz a Nedűkirály. 10. Áldozótűz Pardzsanja, ó, Gautama. Az ég a tűzifája, a felhők a füstje, a villám a lángja, a mennykő a parazsa, a jégeső a szikrája. Ebben a tűzben áldozzák az istenek a Nedűkirályt, ebből az áldozásból lesz az eső. 11. Áldozótűz a földi világ, ó, Gautama. A föld a tűzifája, a tűz a füstje, az éjjel a lángja, a Hold a parazsa, a csillagok a szikrája. Ebben a tűzben áldozzák az istenek az esőt, ebből az áldozásból lesz az étel. 12. Áldozótűz a férfi, ó, Gautama. Kitátott szája a tűzifája, a lélegzet a füstje, a szó a lángja, a szem a parazsa, a fül a szikrája. Ebben a tűzben áldozzák az istenek az ételt, ebből az áldozásból lesz a férfimag. 13. Áldozótűz az asszony, ó, Gautama. Az anyaöl a tűzifája, a haj a füstje, az ágyék a lángja, a behatolás a parazsa, a kéj a szikrája. Ebben a tűzben áldozzák az iste-nek a férfimagot, ebből az áldozásból lesz az ember. Él, amíg meg nem hal, azután tűzre vetik. 14. Áldozótűz a halotti máglya, ó, Gautama. Tűz a tűzifája, füst a füstje, láng a lángja, parázs a parazsa, szikra a szikrája. Ebben a tűzben áldozzák az istenek az embert, ebből az áldozásból lesz a fénytestű Ember. 15. A tűzbe mennek azok, akik tudják ezt, és az erdő remetéi, a hit és az igazság mesterei. A tűzből a nappalba szállnak, a nappalból a holdhónap, majd a napév világos felébe, a napév világos feléből az istenek világába, az istenek világából a Napba, a Napból a villámba. A villámban az észből álló Ember melléjük szegődik, ő vezeti őket a Brahman világaiba. A Brahman világaiban benépesítik a legtávolabbi messzeségeket, és nem térnek vissza többé. 16. A füstbe szállnak azok, akik áldozatok, lemondás és adakozás révén nyernek világokat. A füstből az éjbe szállnak, az éjből a holdhónap, majd a napév sötét felébe, a napév sötét feléből az Atyák Világába, az Atyák Világából a Holdba. A Holdban étellé lesznek. Ahogy a Nedűkirályt így isszák: Telj meg és fogyj el! – ugyanígy fogyasztjak el őket az istenek. Azután visszatérnek. Az űrbe szállnak, az űrből a szélbe, a szélből az esőbe, az esőből a földbe. A földben étellé lesznek, majd áldozzák őket a férfitűzben. Azután megfogannak az asszonyi tűzben, majd újraszületnek a világra. Ez a körforgásuk. Aki pedig e két út egyikét sem ismeri, az csúszó, repkedő vagy harapó állattá születik. Harmadik szakasz 1. Aki nagy dolgok elnyerésére vágyakozik, az a következőképpen járjon el: Fogjon egy fügefa csészét vagy tálat, és töltse meg sokféle megtisztított, megszentelt füvekkel, magokkal, a napév és a holdhónap fényes felében, férfias csillagzat alatt, egy derűs napon, miután tizenkét napon át megtartotta a tanítványi rítus fogadalmát. Rakjon tüzet, szórja meg e magokkal, és tisztítson áldozóvajat a szokásos módon. Keverjen áldozóitalt és öntsön a vajból a tűzbe eme szavakkal: Ideöntöm néked az istenek részét, akik az emberi vágyat keresztezik, Repítsd el nékik, ó Lények Tudója, hogy teli hassal vágyam teljesítsék! Üdv! Néked is, ki utam elállod, s mondod: Az osztó én vagyok! néked öntöm én a vajat, hogy sikerüljön, amire vágyok. Üdv! 2. A legszentebb és a legnemesebb üdvére! A lélegzet üdvére! – így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt cseppentse az áldozóitalba. – A legnagyobb jótevő üdvére. A szó üdvére! – így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt cseppentse az áldozóitalba. – Az alap üdvére! A szem üdvére! – így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba. – Az elérés üdvére! A fül üdvére! – így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba. – Az otthon üdvére! Az ész üdvére! – így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba. – A szaporodás üdvére! A férfimag üdvére! – így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba. Ezen a módon áldozzon, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba. 3. – A tűz üdvére! – így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba. – A Nedű üdvére! – így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba. – A Föld üdvére! – így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba. – A Levegőég üdvére! – így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba. – Az Ég üdvére! – így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba. – A Föld, a Levegőég és az Ég üdvére! – így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba. – A papság üdvére! – így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba. – A harcosi rend üdvére! – így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba. – A múlt üdvére! – így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba. – A jövő üdvére! – így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba. – A világ üdvére! – így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba. – A mindenség üdvére! – így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba. – Pradzsápati üdvére! – így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba. 4. Ezután fogja meg az italt, és mondja ezt: – Te vagy a hullámzó, te vagy a lobogó, te vagy a teljes, te vagy a megépített, te vagy a begyűjtő, te vagy a megidézett, te vagy a megidézendő, te vagy a megénekelt, te vagy a megénekelendő, te vagy a hívott, te vagy a visszahívott, te vagy a nedves megcsillanása, te vagy az űr, te vagy az úr, te vagy az étel, te vagy a fény, te vagy a vég, te vagy a mindent elnyelő. 5. Ezután emelje fel az italt és mondja ezt: – Gondoló, gondolj erődre! A király, az úr, a vezér tegyen engem királlyá, úrrá, vezérré! 6. Ezután igya meg az italt és mondja ezt: – Merüljünk el hát a Napban – méztől cseppen a szél, folyó, mézet áraszt a kegyesnek, mézes nékünk fű, fa, virág. A Föld üdvére! – Szerelmes fényben fürödve – éjjel, hajnal mézes legyél, mézben fürödj meg Földatya, mézes legyél Égatya! A Levegőég üdvére! – Lelkünket ő megsegítse – mézes legyél Erdőura, mézzé legyél Nap minékünk, mézet adjon minden tehén! Az Ég üdvére! Ezután ismételje meg a teljes szávitrí verset a kísérő mézversekkel együtt, majd szóljon így: – Legyek a mindenséggé! A Föld, a Levegőég és az Ég üdvére! Ezután igya meg a maradékot, mossa meg a kezét, majd üljön a tűz mögé, arccal keletnek. Amikor pirkad, hódolja a Napot, és mondja ezt: – Te vagy a tér lótuszvirága, legyek az emberek lótuszvirága! Ezután üljön vissza a tűzhöz ugyanezen a módon, és mondja el a tanítók sorát: 7. Így tanította ezt Uddálaka Áruni tanítványának, Jádnyavalkja Vádzsaszanéjinek, és azt is mondta még: – Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenéd, ágat növesztene, levelet hajtana az is. 8. Így tanította ezt Jádnyavalkja Vádzsaszanéji tanítványának, Madhuka Paingjának, és azt is mondta még: – Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenéd, ágat növesztene, levelet hajtana az is. 9. Így tanította ezt Madhuka Paingja tanítványának, Csúla Bhágavittinek, és azt is mondta még: – Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenéd, ágat növesztene, levelet hajtana az is. 10. Így tanította ezt Csúla Bhágavitti tanítványának, Dzsánaki Ájaszthúnának, és azt is mondta még: – Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenéd, ágat növesztene, levelet hajtana az is. 11. Így tanította ezt Dzsánaki Ájaszthúna tanítványának, Szatjakáma Dzsábáljának, és azt is mondta még: – Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenéd, ágat növesztene, levelet hajtana az is. 12. Így tanította ezt Szatjakáma Dzsábálja tanítványainak, és azt is mondta még: – Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenétek, ágat növesztene, levelet hajtana az is. Ezért e tanítást senki ne mondja el másnak, csak fiának és tanítványainak. Négyféle módon van fügefa ebben az áldozásban: ebből készül a kanál, a csésze, a tüzelő és a két keverőpálcika. Tízféle a termesztett növény: rizs, árpa, szezám, bab, köles, cirok, búza, lencse, borsó és csicseriborsó. Ezeket megtörik, megalvadt tejjel, mézzel és vajjal fröcskölik, mialatt olvasztott vajat öntenek a tűzbe. Negyedik szakasz 1. Bizony a föld minden lény lényege. A föld lényege a víz, a víz lényege a növények, a növények lényege a virágok, a virágok lényege a gyümölcsök, a gyümölcsök lényege a férfi, a férfi lényege a férfimag. 2. Pradzsápati azt gondolta egyszer: – Nohát, otthont készítek a férfimagnak! És megalkotta a nőt. Megteremtvén a nőt, alul tisztelte meg. Ezért kell alul megtisztelni az asszonyokat. Azután megragadta és magáévá tette ágaskodó nedűpréselő kövével. 3. A nő ágyéka az oltár, szőre áldozófű, bőre préskő, hüvelye a tűz középen. Ki tudja ezt, és a kéjt így gyakorolja, annak világa mindenre kiterjed, ami csak elérhető az italáldozattal, átszállnak arra asszonyainak jótettei. Ám aki nem tudja ezt, és a kéjt úgy gyakorolja, annak jótettei asszonyaira szállnak át. 4. Uddálaka Áruni, Náka Maudgalja és Kumárahárita tudták ezt. Erre mondták: – Sokan vannak, kik csak születésüknél fogva papok, és jótettek nélkül, nemzésképtelenül távoznak majd a világból. Bizony azok ők, akik nem tudják ezt és a kéjt úgy gyakorolják. 5. Ha valakinek álmában vagy ébren elmegy férfimagja, az keverje meg ujjával, és mondja e verset: Fűbe, fába, vízbe szaladt, földre kicsorgott férfimagom bizony újra visszakapom! Nemzőerőm elnyerjem én, tündöklésem visszatérjen, legyen minden újra helyén! Ezután mártsa két ujját elment magjába, majd dörzsölje szemöldökei közé, vagy a mellkasa közepére. 6. Továbbá, ha valaki a vízben látja saját tükörképét, úgy mondja a következő varázsigét: – Legyen ragyogásom, nemzőerőm, pompám, vagyonom és jótetteim! Bizony akkor a legpompázatosabb a nő, amikor vérzése véget ér, és bevérzett ruháját levetette. Ezért ekkor közeledjen a férfi a nőhöz, és ekkor kérlelje, amikor az bevérzett ruháját már levetette. 7. Ha nem ad szerelmet, akkor próbálja megvásárolni kegyeit. Ha ekkor sem ad, akkor verje meg bottal vagy kézzel, lépjen át fölötte, és mondja ezt: – Pompámmal, nemzőerőmmel pompádat elveszem én. Akkor a nő elveszíti pompáját. 8. Ha viszont ad szerelmet, akkor ezt mondja neki: – Pompámmal, nemzőerőmmel pompát adok neked. Akkor pompázatosak lesznek mind a ketten. 9. Továbbá, ha azt akarja a férfi, hogy szerelem ébredjen iránta, akkor tegye a dolgot a nőbe, tapadjanak száj a szájhoz, simogassa meg asszonya ölét és suttogja neki a következőket: Mi szívből, testből lépsz elő, mi tagjaimnak nedve vagy, mint nyíl mérgétől űzött vad, tőlem részegüljön a nő! 10. Ha a férfi nem akarja, hogy asszonya megfoganjon, úgy tegye belé a dolgot, tapadjanak száj a szájhoz, lélegezzen be, majd lélegezzen ki, és mondja a következőket: – Nemzőerőmmel, férfierőmmel kiszívom belőled a magot. Akkor a nő nem fogan. 11. Ha viszont azt akarja, hogy a nő megfoganjon, úgy tegye belé a dolgot, tapadjanak száj a szájhoz, lélegezzen ki, majd lélegezzen be és mondja a következőket: – Nemzőerőmmel, férfierőmmel beléd teszem a magot. Akkor a nő megfogan. 12. Továbbá, ha a férfi asszonyának kedvese van, akit gyűlöl, úgy rakjon tüzet egy nyers agyagedényben, és áldozzon abban fordított módon. Fordított módon hintsen be vajjal nádszálakat, fordított módon tartsa a tűzbe, és mondja a következőket: Mert az én tüzemben áldoztál, a belélekzést és a kilélekzést elveszem tőled én! Mert az én tüzemben áldoztál, a nyájakat és a fiakat elveszem tőled én! Mert az én tüzemben áldoztál, az áldást és a jótetteket elveszem tőled én! Mert az én tüzemben áldoztál, a reményt és a bizalmat elveszem tőled én! Bizony nemzőerő és jótettek híján távozik ebből a világból, akit egy tudós pap ezzel megátkoz. Ezért nem szabad a tudós és tanult pap asszonyával enyelegni, mert az ellenséggé válik. 13. Továbbá, ha a nő vérzése megjő, ne igyon fémedényből három napon át, ruháját se mossa ki. Ne találkozzon alantassal, vagy alantasnak asszonyával. Ha eltelt a három éjszaka, fürödjön meg, és ki lehet vele csépeltetni a rizst a következő szertartásokhoz. 14. Ha a férfi azt kívánja, hogy hosszúéletű, fehérbőrű fia szülessen, egy tudásban jaratos, úgy asszonyával tejben főzzék meg a rizst, és vajjal leöntve ezt fogyasszák. Így lesznek képesek ilyen fiút nemzeni. 15. Ha a férfi azt kívánja, hogy hosszúéletű, barna bőrű, fekete szemű fia szülessen, két tudásban járatos, úgy asszonyával aludttejben főzzék meg a rizst, és vajjal leöntve ezt fogyasszák. Így lesznek képesek ilyen fiút nemzeni. 16. Ha a férfi azt kívánja, hogy hosszúéletű, fekete bőrű, vörös szemű fia szülessen, mind a három tudásban járatos, úgy asszonyával vízben főzzék meg a rizst, és vajjal leöntve ezt fogyasszák. Így lesznek képesek ilyen fiút nemzeni. 17. Ha a férfi azt kívánja, hogy hosszúéletű, tanult leánya szülessen, úgy asszonyával főzzenek össze rizst és szezámmagot, és vajjal leöntve ezt fogyasszák. Így lesznek képesek ilyen leányt nemzeni. 18. Ha a férfi azt kívánja, hogy hosszúéletű, tanult és ünnepelt fia szülessen, a gyűlések közkedvelt szónoka, úgy asszonyával főzzék össze hússal a rizst, és vajjal leöntve ezt fogyasszák. Így lesznek képesek ilyen fiút nemzeni. Bika vagy bivaly húsa legyen. 19. Továbbá, mikor közeledik a hajnal, a férfi készítsen olvasztott vajat, majd kanalanként áldozzon az étekből, és ezt ismételje: – A Tűz üdvére! Anumatí üdvére! A Napisten üdvére, ő az igazi ösztönző! Miután áldozott, fogja a maradékot, egyen belőle, majd adjon asszonyának is. Ezután mosson kezet, töltsön meg egy edényt vízzel, és permetezze be asszonyát háromszor eme szavakkal: Visvávaszu takarodjon, romlott leányt keressen, férj és hitves megfoganjon! 20. Ezután közeledjen asszonyához, és mondja ezt: – Én férfi (ama) vagyok, te pedig nő (szá). Én vagyok a dal (száman), te vagy a himnusz, én vagyok az Ég, te vagy a Föld. Egymást szépen megragadjuk, magjainkat egymásnak adjuk, fiúnkat világra hozzuk! 21. Ezután tárja szét a férfi asszonyának combjait, és mondja ezt: – Ég és Föld váljatok szét! Ezután tegye belé a dolgot, tapadjanak száj a szájhoz, simítsa le annak haját háromszor, és mondja ezt: Visnu építse öled, Tvastar faragja alakod, Pradzsápati permetezzen, Dhátar ültesse beléd a magot. Dúsfonatú Sziniválí, teremjél gyümölcsöt neki, hozzatok gyümölcsöt koszorús, égi Asvinok! 22. Az Asvinok napitalt aranyvesszővel kevernek, könyörögjünk, hogy sikerüljön tizedik hónapra teremned! Miként tűzmagot őriz a föld, miként villám magja az égnek, miként szél magja a térnek, úgy teszem magzatom beléd! 23. Mikor eljő a szülés ideje, permetezze meg vízzel asszonyát, és mondja ezt: Mint tündérrózsa remeg szélborzolt tónak felszínén, ki öledben rugdalózik, burokban szüld meg gyermeked! Maga repessze burkodat, mit bekerítve teremtett zárt karámnak Indra, és hajtsa ki magzatomat! 24. Miután a gyermek megszületett, rakjon az atya tüzet, vegye ölébe a gyermeket, keverjen össze fémedényben tejet és vajat, áldozzon kanalanként ebből az italból, és mondja ezt: Benned én megsokasodjak ezerré, általad sarjadjon házam hatalma, gyermekeid, nyájad bőségét a balsors soha meg ne apassza! Üdv! Életerőimet áldozom szellemednek. Üdv! Meggátol engem az áldozás jutalma, lehet, hogy túl sok, lehet, hogy túl kevés, segíts hát bölcs Tűz, téged idézlek, áldozat mestere, te vezess a célba! Üdv! 25. Ezután hajoljon a gyermek jobb füléhez, és súgja bele háromszor: – Szó, szó, szó! Ezután keverjen össze tejet, mézet és vajat, etesse a gyermeket aranykanállal, és mondja ezt: – Beléd helyezem a Földet, beléd helyezem a Levegőeget, beléd helyezem az Eget. A Földet, a Levegőeget, az Eget, mind a hármat beléd helyezem. 26. Ezután adjon nevet neki: – Te vagy a Tudás. Ez lesz a gyermek titkos neve. 27. Ezután adja át a gyermeket anyjának, az nyújtsa keblét a gyermeknek, és mondja ezt: Az emlőt, a páratlan adakozót, minden kincsekkel, javakkal áradót, a minden jóságot beteljesítőt, azt add nekünk, ó, Folyamistennő! 28. Ezután szóljon így gyerrmeke anyjához: Te vagy Ilá istennő, Mitra és Varuna leánya vagy. Ki férfit szült a férfinak, teremj férfit minden időben, valósítsd meg férfivoltomat! Bizony ha olyan pap fiaként születik az ember, ki tudja ezt, akkor a legnagyobb pompa, dicsőség és szentség csúcsára ér. Azt mondják majd nekik: – Többre vitted apádnál, nagyapádnál. Ötödik szakasz 1. Íme a tanítók sora: Pautimásí Fiát Kátjájaní fia tanította, Kátjájaní Fiát Gautamí Fia, Gautamí Fiát Bháradvádzsí Fia, Bháradvádzsí Fiát Párásarí Fia, Párásarí Fiát Aupavasztí Fia, Aupavasztí Fiát Párásarí (egy másik) Fia, Párásarí Fiát Kátjájaní (egy másik) Fia, Kátjájaní Fiát Kausikí Fia, Kausikí Fiát Álambí és Vaijághrapadí fiai, Vaijághrapadí Fiát Kánví és Kápí fiai. 2. Kápí Fiát Átréjí Fia, Átréjí Fiát Gautamí (egy másik) Fia, Gautamí Fiát Bháradvádzsí (egy másik) Fia, Bháradvádzsí Fiát Párásarí (egy másik) Fia, Párásarí Fiát Vátszí Fia, Vátszí Fiát Párásarí (egy másik) Fia, Párásarí Fiát Várkáruní Fia, Várkáruní Fiát Várkáruní (egy másik) Fia, Várkáruní Fiát Ártabhágí Fia, Ártabhágí Fiát Saungí Fia, Saungí Fiát Szánkrití Fia, Szánkrití Fiát Álambájaní Fia, Álambájaní Fiát Álambí Fia, Álambí Fiát Dzsájantí Fia, Dzsájantí Fiát Mándúkájaní Fia, Mándúkájaní Fiát Mándúkí Fia, Mándúkí Fiát Sándilí Fia, Sándilí Fiát Ráthítarí Fia, Ráthítarí Fiát Bhálukí Fia, Bhálukí Fiát Krauncsikí két fia, Krauncsikí két fiát Vaidribhatí Fia, Vaidribhatí Fiát Kársakéjí Fia, Kársakéjí Fiát Prácsínajógí Fia, Prácsínajógí Fiát Szándzsiví Fia, Szándzsiví Fiát Prásní és Ászurivászin Fia, Prásní és Ászurivászin Fiát Ászurájana, Ászurájanát Ászuri. 3. Ászurit Jádnyavalkja, Jádnyavalkját Uddálaka, Uddálakát Aruna, Arunát Upavési, Upavésit Kusri, Kusrit Vádzsasravasz, Vádzsasravaszt Dzsihvávant Vádhjóga, Dzsihvávant Vádhjógát Aszita Vársagana, Aszita Vársaganát Harita Kasjapa, Harita Kasjapát Silpa Kasjapa, Silpa Kasjapát Kasjapa Naidhruvi, Kasjapa Naidhruvit a szó (vács), a szót Ambhiní, Ambhinít Áditja. Az Áditjától származó eme fehér varázsigéket Jádnyavalkja Vádzsaszanéja tanította. 4. Szándzsiví Fiától ekképpen is: Szándzsiví Fiát Mándúkájani tanította, Mándukájanit Mándavja, Mándavját Kautsza, Kautszát Máhitti, Máhittit Vámakaksájana, Vámakaksájanát Sándilja, Sándilját Vátszja, Vátszját Kusri, Kusrit Jadnyavacsasz Rádzsasztambájana, Jadnyavacsasz Rádzsasztambájanát Tura Kávaséja, Tura Kávaséját Pradzsápati, Pradzsápatit a Brahman. A Brahman magától való. Tisztelet a Brahmannak! OM Az! Igaz! Cshándógja-upanisad A Számavéda a Dalok Tudása, hagyományának két legnagyobb iskolája, a Tándja és a Dzsaiminíja iskola volt. Az előbbi több papi könyvet, bráhmanát is alkotott. Ezek egyikének, a Cshándógja-bráhmanának utolsó hét fejezetét képezi a Cshándógja-upanisad. A mű elsősorban az udgítha, a varázsének, a felcsendítés misztériumával foglalkozik. A régi, többnyire prózában kifejtett upanisad nyolc fejezetre oszlik. Az első két fejezet egyfajta bevezető, sajátos stílusban, varázsmondások, ráolvasások formájában járja körül az OM-hang, a felcsendítés és a varázsének misztikáját. A harmadik rész több rövid tanítás gyűjteménye, amelyek szintén a dal és a mindenség rejtett összefüggéseit tárgyalják. Emellett fohászokat, szertartások leírásait találjuk benne. A negyedik fejezet három történetet mond el, amelyek hűen tükrözik a korabeli mesterek sajátos tanítási módszereit és gondolkodásmódját. Az ötödik fejezet első része egy lélegzetmítosz, második része a lélek halál utáni útját tárja elénk. Mindkettő változata megtalálható a Cshándógjával rokon másik nagy upanisadban, a Brihadáranyakában. A fejezet harmadik részében Uddálaka bölcs kifejti az átman és a Brahman azonosságáról szóló tanításait. A költői szépsége miatt méltán világhírű hatodik fejezet Uddálaka Svétakétuhoz intézett tanításait tartalmazza, az egyetemes Lélek mibenlétéről. A következő, hetedik fejezetben egy Szanatkumára nevű bölcs mondja el gondolatait a lét végső természetéről. Az utolsó tanítás fő része egy mítosz, amelyben Pradzsápati tanítja meg az istenek vezetőjét, Indrát, az Önvaló, az átman mibenlétére. * * * ELSŐ FEJEZET Első szakasz OM l. E szótaggal kell a felcsendítésnek szentelődni, mert azt az OM-mal énekelik. Kifejtése ennek: 2. A lények lényege a föld, a föld lényege a víz, a víz lényege a növények, a növények lényege az ember, az ember lényege a szó, a szó lényege a himnusz, a himnusz lényege a dal, a dal lényege a felcsendítés. 3. Ez a felcsendítés a nyolcadik, a legfőbb, a legmagasabb, mindenek végső lényege. 4. A vizsgálat tárgya az, hogy mi a himnusz, mi a dal és mi a felcsendítés ezek közül. 5. A szó a himnusz, a lélegzés a dal, az OM szótag pedig a felcsendítés. Ezért ezek párt alkotnak, a szó a lélegzéssel, a himnusz a dallal. 6. Ez a pár az OM szótagban egyesül. Mikor egy pár ölelkezik, egymás vágyát betölti. 7. Minden vágyat bizonnyal betölt, ki tudja ezt, és a felcsendítésnek e szótagként szentelődik. 8. Ez az egyetértés szava is, mert ha valaki egyetért, azt mondja: OM. Az egyetértés pedig segítség. Bizony a vágyak megsegítője lesz, ki tudja ezt, és a felcsendítéshez e szótagban szentelődik. 9. Ebben van a Három Tudás, mert az OM-mal hívnak, az OM-mal idéznek, az OM-mal énekelnek, hogy e szótag megtiszteltessék, hatalmához és lényegéhez illőn. 10. Mind a kettő véle áldoz, a tudó és a nemtudó is. De különbség van a tudás és a nemtudás között, mert hatásosabb a tudással, hittel, titkos tanítással elvégzett áldozat. Az OM-szótag kifejtése: Második szakasz 1. Midőn Pradzsápati gyermekei, az istenek és az ördögök egymással civódtak, az istenek a felcsendítéshez fogtak, gondolván, ezzel vesznek majd győzelmet az ördögök felett. 2. Felcsendítőn a szaglásnak szentelődtek, de az ördögök megfertőzték azt a gonosszal. Ezért van az, hogy az ember kétfélét szagol, illlatosat és bűzöset, merthogy a gonosz megfertőzte azt. 3. Felcsendítőn a szónak szentelődtek, de az ördögök megfertőzték azt a gonosszal. Ezért van az, hogy az ember kétfélét beszél, valósat és valótlant, merthogy a gonosz megfertőzte azt. 4. Felcsendítőn a szemnek szentelődtek, de az ördögök megfertőzték azt a gonosszal. Ezért van az, hogy az ember kétfélét lát, szemrevalót és csúfosat, merthogy a gonosz megfertőzte azt. 5. Felcsendítőn a fülnek szentelődtek, de az ördögök megfertőzték azt a gonosszal. Ezért van az, hogy az ember kétfélét hall, kellemeset és harsogót, merthogy a gonosz megfertőzte azt. 6. Felcsendítőn az észnek szentelődtek, de az ördögök megfertőzték azt a gonosszal. Ezért van az, hogy az ember kétfélét képzel, vonzót és taszítót, merthogy a gonosz megfertőzte azt. 7. Felcsendítőn a száj lélegzetének szentelődtek. És amikor ennek rontottak neki az ördögök, hát úgy pattantak szét, ahogy a kőhöz ütődve pattan szét valami. 8. Mintha kőhöz ütődne, úgy pattan szét, aki rosszat akar annak, ki tudja ezt, vagy véle szembe száll. Kő lesz az néki, mikor beleütődik. 9. A száj lélegzete nem tesz különbséget illatos és bűzös között, merthogy a gonoszt visszavetette. Ezzel eszik és iszik az ember, ezzel táplálja a többi életerőt. Ha többé nem lel ételre, kihúzódik akkor. Ezért nyílik ki az ember szája a halálban. 10. Angirasz bölcs így szentelődött a felcsendítésnek, ezért a felcsendítést Angirasznak tartják, merthogy a tagok nedve (angánám rasza) ő. 11. Brihaszpati így szentelődött a felcsendítésnek, ezért a felcsendítést Brihaszpatinak tartják, merthogy a szó ima (brihat), és ő az ura (pati) annak. 12. Ajászja bölcs így szentelődött a felcsendítésnek, ezért a felcsendítést Ajászjának tartják, merthogy a szájból fakad (ászjam ajaté). 13. Ezt tudta meg Baka, Dalbhja Fia, aki a naimisák énekespapja volt, és az ő vágyaikat énekelte meg. 14. A vágyak éneklője lesz bizonnyal, ki tudja ezt, és a felcsendítésnek e szótaggal szentelődik. Eddig a Lélek terén. Harmadik szakasz 1. És most az istenek terén: A Napnak kell Felcsendítésként szentelődni, mert amikor az felkél (djan), a teremtményekhez csendíti fel a dalt (udgájati). És amikor felkél, elűzi a félelmet és a homályt. A félelem és a homály elűzője lesz, ki tudja ezt. 2. Egy a lélegzet és a Nap. Ez is meleg, az is meleg. Ezt zengzetesnek (szvara), azt fényességesnek (szvara) vagy visszazengőnek nevezik. Ezért kell felcsendítéssel szentelődni ennek itt és annak ott. 3. De a szétlélegzésnek is felcsendítésként kell szentelődni. Belélegzéskor van belélegzés, kilélegzéskor van kilélegzés, a szétlélegzés pedig az, ami a belélegzést és a kilélegzést összeköti. A szétlélegzés pedig a szóval azonos. Ezért van az, hogy beszéd közben nem lélegzik be és ki az ember. 4. A szó pedig a himnusszal azonos. Ezért van az, hogy himnuszmondás közben nem lélegzik be és ki az ember. A himnusz pedig a dallal azonos. Ezért van az, hogy daléneklés közben nem lélegzik be és ki az ember. A dal pedig végül a felcsendítéssel azonos. Ezért van az, hogy felcsendítés közben nem lélegzik be és ki az ember. 5. De más, nagy erőt kívánó tetteket, tűzgyújtó fa pörgetését, versenyfutást, erős csomó megfeszítését is úgy végzi, hogy közben nem lélegzik be és ki az ember. Ez okból is felcsendítésként kell a szétlélegzésnek szentelődni. 6. A felcsendítés (udgítha) egyes szótagjainak pedig így kell szentelődni: Az ud a lélegzet, mert lélegzet által áll fel (ut-tisthati) az ember. A gí a szó, mert az igék (girasz) szavak. A tha az étel, mert étel által áll (szthita) az egész világ. 7. Az ud az Ég, a gí a Levegőég, a tha a Föld. Az ud a Nap, a gí a szél, a tha a tűz. Az ud a Dalok Tudása, a gí a Varázsigék Tudása, a tha a Himnuszok Tudása. Tejitalt fej annak a szó tejitala, étke lesz annak, az lesz az étel evője, ki tudja ezt, és a felcsendítés szavának e szótagokkal szentelődik. 8. Most pedig az áldás sikeréről. Ezeknek kell menedékként szentelődni: Attól a dallamtól kell menedéket kérni, amivel az ember a dicshimnuszt énekli. 9. Attól a himnusztól kell menedéket kérni, amin a dicshimnusz alapul, attól a bölcstől, aki azt írta, attól az istentől, akit megdicsér. 10. Attól a mértéktől kell menedéket kérni, amiben az ember a dicshimnuszt énekli. Attól az énekmódtól kell menedéket kérni, amiben az ember a dicshimnuszt elénekli magának. 11. Attól az égtájtól kell menedéket kérni, amerre az ember a dicshimnuszt énekli. 12. Végül pedig szálljon magába az ember, és úgy énekelje a dicshimnuszt, hogy közben vágyára gondol szakadatlan. 13. Így remélhető, hogy teljesül vágya, amivel a dicshimnuszt énekelte, amivel a dicshimnuszt énekelte. Negyedik szakasz OM l. Ennek a szótagnak kell szentelődni, mert a felcsendítést az OM-mal énekelik. Kifejtése ennek: 2. Mikor az istenek megriadtak a haláltól, a Három Tudásba menekültek. A ritmusokba takaróztak, és mert betakaróztak (accshádajan) a ritmusokba, innen a ritmusok (cshandasz) neve. 3. A halál azonban megleste őket a himnuszban, a dalban, a varázsigében, ahogy az ember a halat a vízben meglesi. Észrevették ezt az istenek, és felszállva a himnuszból, a dalból, a varázsigéből a zengésbe menekültek. 4. Mikor az ember a himnuszt idézi, akkor azt az OM-hangban zengeti ki, éppígy a dalt és a varázsigét. Így hát e halhatatlan, rettenthetetlen szótag a zengés. Halhatatlanná és rettenthetetlenné lettek az istenek is, amikor elrejteztek ebben. 5. Mikor az ezt tudó e szótagot morajlón felzengeti, úgy e halhatatlan, rettenthetetlen szótagba, a zengésbe rejtezik el. És aki ebbe rejtezik, az halhatatlan lesz, mint a halhatatlan istenek. Ötödik szakasz 1. A felcsendítés a Morajló, a Morajló a felcsendítés. Ezért a felcsendítés a Nap, a Nap pedig a Morajló, mert a Nap az OM-ot zengetve jár. 2. – Mert csak őt énekeltem, ezért vagy nékem csak te egyedül. Fordítsd sugarai felé, és tőled majd sokan születnek – így szólt egykoron fiához Kausítaki. Eddig az istenek terén. 3. És most a Lélek terén: A száj lélegzetében kell a felcsendítésnek szentelődni, mert az OM-ot zengetve áramlik ki az. 4. – Mert csak őt énekeltem, ezért vagy nékem csak te egyedül. A sokféle életerőket énekeld, és tudd meg, tőled majd sokan születnek – szólt egykoron fiához Kausítaki. 5. A felcsendítés tehát a Morajló, és a Morajló a felcsendítés. Ezért a főpap helyéről még a hibásan énekelt felcsendítést is ki lehet javítani, bizony ki lehet javítani. Hatodik szakasz 1. A himnusz a Föld, a dal a tűz, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A Föld ez (szá), a tűz az (ama), ezek lesznek a dallá (száman). 2. A himnusz a Levegőég, a dal a szél, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A Levegőég ez, a szél az, ezek lesznek a dallá. 3. A himnusz az Ég, a dal a Nap, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. Az Ég ez, a Nap az, ezek lesznek a dallá. 4. A himnusz a csillagképek, a dal a Hold, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A csillagképek ez, a Hold az, ezek lesznek a dallá. 5. A himnusz a Nap fehér fénye, a dal a Nap sötétje, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A Nap fehér fénye ez, a Nap sötétje az, ezek lesznek a dallá. 6. A Nap közepében pedig egy aranyló Embert látni, arany hajú, arany szakállú, arany a körme hegyéig. 7. Szeme pirosló lótuszvirág, neve a fent (ud), mert felette áll ő minden gonosznak. Felette áll majd minden gonosznak, ki tudja ezt. 8. Énekei a himnusz és a dal. Róla nevezték el a felcsendítést (udgítha) és az énekespapot (udgátar), mert ő ezeknek énekese. Ő uralja a Napon túli világot, ő uralja az istenek vágyait. Eddig az istenek terén. Hetedik szakasz l. És most a Lélek terén: A himnusz a szó, a dal a lélegzet, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A szó ez, a lélegzet az, ezek lesznek a dallá. 2. A himnusz a szem, a dal a test, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A szem ez, a test az, ezek lesznek a dallá. 3. A himnusz a fül, a dal az ész, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A fül ez, az ész az, ezek lesznek a dallá. 4. A himnusz a szem fehérje, a dal a szem sötétje, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A szem fehérje ez, a szem sötétje az, ezek lesznek a dallá. 5. A szem közepében pedig egy embert látni, ő a himnusz, ő a dal, ő a dicshim-nusz, ő a varázsige, ő az imádság. Alakja, mint amannak alakja, énekei, mint amannak énekei, neve, mint amannak neve. 6. Ő uralja a szemen inneni világot, ő uralja az emberek vágyait. Akik lanttal énekelnek, őt éneklik, és ő a hasznukra válik. 7. Aki ezt tudón énekli a dalt, mindkettőt megénekli. Amaz által eléri a túlvilágot és az istenek vágyait. 8. Emez által eléri az itteni világot és az emberek vágyait. Ezért így szóljon a tudós énekespap: 9. – Milyen vágyadat énekeljem? – Mert az a vágyak énekének ura, ki tudja ezt, és így énekli a dalt, így énekli a dalt. Nyolcadik szakasz 1. Élt egyszer három felcsendítésben jártas énektudó, Silaka Sálávatja, Csaikitájana Dálbhja és Praváhana Dzsaivali. Így beszéltek egymás között: – Járatosak vagyunk a felcsendítésben, tartsunk hát a felcsendítésről tudós beszédet! 2. – Helyes! – és egymással szemben leültek. Így szólt Praváhana Dzsaivali: – Méltóságotok szóljon először, szívesen meghallgatom két pap beszédét! 3. Így szólt akkor Silaka Sálávatja Csaikitájana Dálbhjához: – Hadd kérdezzelek! – Kérdezz hát! – Miből fakad a dal? – A hangból. 4. – Miből fakad a hang? – A lélegzetből. – Miből fakad a lélegzet? – Az ételből. – Miből fakad az étel? 5. – A vízből. – Miből fakad a víz? – A Mennyből. – Miből fakad a Menny? – A Mennynél nincs tovább. A dalt én a Mennybe helyezem, mert a dalban a Mennyet énekelik. 6. Silaka Sálávatja azt mondta erre: – Csaikitájana Dálbhja, a te dalodnak nincsen alapja. Ha azt mondanák neked, hogy repedjen szét a fejed, hát szétrepedne. 7. – Jó. Akkor most én kérdezlek téged, uram! – Kérdezz hát! – Miből fakad a Menny? – Ebből a földi világból – hangzott a válasz. – És miből fakad ez a földi világ? – A támasztó világnál nincsen tovább. A dalt én a támasztó világba helyezem, mert a dalban a támasztó világot énekelik. 8. Megszólalt erre Praváhana Dzsaivali: – Sálávatja, véges a te dalod. Ha azt mondanák neked, hogy repedjen szét a fejed, hát szétrepedne. – Jó. Akkor most én kérdezlek téged, uram! – Kérdezz hát! Kilencedik szakasz 1. – Miből fakad ez a földi világ? – Az űrből. Mert minden létező az űrből származik, és az űrbe tér vissza megint. Régibb az űr mindannyiuknál, mert az űr a legfőbb menedék. 2. Ez a legkülönb, végtelen felcsendítés. A legkülönb lesz a jussa, a legkülönb világokat nyeri, ki tudja ezt, és a legkülönb felcsendítésnek szentelődik. 3. Ezt tanította Atidhanvan Saunaka Udarasándiljának, és azt is mondta még: – Amíg ezt tudják felcsendítésnek utódaid, addig e Földön a legkülönb élet lesz a jussuk, és a Mennyben is otthonra lelnek. 4. Aki tudja ezt, és így szentelődik neki, annak a Földön a legkülönb élet lesz a jussa, és a Mennyben is otthonra lel, a Mennyben is otthonra lel. Tizedik szakasz 1. Mikor a kuruk földjét sáskavész tarolta, Usaszti Csákrájana feleségével, Átikíval, éhségtől űzve egy gazdag ember falujába tévedt. 2. Látta, hogy a gazdag ember főtt babot eszik, és koldult belőle. Az így felelt: – Nincs több, csak amit itt látsz előttem. 3. – Akkor adj abból – és az adott belőle, majd hozzátette: – Adok innod is. – Akkor más maradékát innám. 4. – De hisz maradékot is ettél! – Ha nem eszem belőle, elpusztulok, de vizet bárhol ihatok. 5. Miután evett, elvitte asszonyának a maradékot. Az viszont már korábban kéregetett és jóllakott, így hát átvette és eltette az ételt. 6. Így kiáltott Usaszti, mikor másnap felébredt: – Ha ehetnék, pénzt is tudnék szerezni! 7. Asszonya így szólt: – Férjem, itt van még a bab. Megette és elment a már előkészített áldozásra. 8. Odalépett az énekespapokhoz, akik már hangoltak a dicshimnuszra. Közéjük telepedett, és megszólította az előénekest: 9. – Előénekes, szétreped a fejed, ha úgy kezdesz itt énekelni, hogy nem tudod az előének istenét! 10. Ugyanezt mondta az énekespapnak is: – Énekespap, szétreped a fejed, ha úgy akarsz itt énekelni, hogy nem tudod a felcsendítés istenét! 11. Ugyanezt mondta az utóénekesnek is: – Utóénekes, szétreped a fejed, ha úgy zárod itt az éneket, hogy nem tudod az utóének istenét! Akkor elhallgattak, és csendben ültek a papok. Tizenegyedik szakasz l. Így szólt akkor az áldozat rendezője: – Tudni szeretném, hogy ki vagy, ó, Uram! – Usaszi Csákrájana vagyok. 2. – Az így szólt: – Már mindenütt kerestelek, hogy megbízzalak az áldozással, és csak azért bíztam meg másokat, mert sehol sem találtalak. De most legyen a tiéd az összes papi tiszt. 3. – Jól van. De nékik is engedd meg, hogy a dicshimnuszt énekeljék, és nekem is annyit fizess, mint nekik! 4. Hozzá lépett akkor az előénekes, és így szólt: – Azt mondtad nékem, uram: Előénekes, szétreped a fejed, ha úgy kezdesz itt énekelni, hogy nem tudod az előének istenét. Mondd hát, ki ez az isten? – A lélegzet. Minden lények a lélegzettel szállnak ki és be. Ez az előének istene. És ha úgy kezdtél volna énekelni, hogy ezt nem tudod, hát szétrepedt volna a fejed úgy, ahogy mondtam neked. 6. Hozzá lépett akkor az énekespap, és így szólt: – Azt mondtad nékem uram: Énekespap, szétreped a fejed, ha úgy kezdesz itt énekelni, hogy nem tudod a felcsendítés istenét. Mondd hát, ki ez az isten? 7. – A Nap. Minden lények a felszálló (uccshaih) Naphoz énekelnek. Ezért ő a felcsendítés (udgítha) istene. Ha úgy akartál volna énekelni, hogy ezt nem tudod, hát szétrepedt volna a fejed úgy, ahogy mondtam neked. 8. Hozzá lépett akkor az utóénekes, és így szólt: – Azt mondtad nékem, uram: Utóénekes, szétreped a fejed, ha úgy zárod itt az éneket, hogy nem tudod az utóének istenét. Mondd hát, ki ez az isten? 9. – Az étel. Minden lény úgy él, hogy ételt vesz magához (pratiharamánáni). Ezért ez az utóének (pratihara) istene. Ha úgy zártad volna az éneket, hogy ezt nem tudod, hát szétrepedt volna a fejed úgy, ahogy mondtam neked, úgy, ahogy mondtam neked. Tizenkettedik szakasz 1. Most pedig a kutyák felcsendítése: Egykoron Baka, Dálbhja Fia, akit Gláva Maitréjának is neveztek, vándorútra indult, hogy tanuljon. 2. Megjelent előtte egy fehér kutya, akit más kutyák is követtek, és azt mondták a fehér kutyának: – Énekelj ételt, urunk, mert éhesek vagyunk! 3. Az így válaszolt: – Gyűljünk össze holnap itt. Baka, Dálbhja Fia, akit Gláva Maitréjának is neveztek, megvárta őket. 4. És megjelentek szépen sorban, mint ahogy a hajnali áldozáshoz készülő papok felvonulnak, egymásba fogódzva. Leültek, és a hin-t vonították. 5. Azt énekelték: – OM, ehetnék! OM, ihatnék! OM, Varuna, Pradzsápati és a Napisten teremtsen ételt! Ételúr, teremtsd az ételt, teremtsd az ételt! OM! Tizenharmadik szakasz l. A há-i a Föld, a há-i a szél, az atha a Hold, az iha a test, az í a tűz. 2. Az u a Nap, az é a hívás, az au-hu-i az összes istenek, a hin Pradzsápati, a szvara a lélegzet, a já az étel, a vács a Virádzs. 3. A hun a rezgő, a leírhatatlan, tizenharmadik magánhangzó. 4. Tejitalt fej annak a szó tejitala, étke lesz annak, az lesz az étel evője, ki tudja a dallamok eme titkos tanát, a dallamok eme titkos tanát. MÁSODIK FEJEZET Első szakasz 1. Jó dolog a teljes dalnak szentelődni, mert a jó (szádhu) a dal (száman), és nem dal a nem derék. 2. Ezért mondják: szelíden (száman) lépett felé, amin azt kell érteni: jóságosan lépett felé. Vagy: szelídség nélkül lépett felé, amin azt kell érteni: nem jóságosan lépett felé. 3. Azt is mondják: vannnak javaink (száman), amin azt kell érteni: jól vagyunk. Vagy: ej, nincsenek javaink, aminek értelme: nem vagyunk jól. 4. Aki tudja ezt, és a dalt jóként tiszteli, az remélheti, hogy jó jellemű lesz, és köréje gyűlnek majd a jó erkölcsűek. Második szakasz l. A világokban az ötrészes dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás a Föld, az előének a tűz, a felcsendítés a Levegőég, az utóének a Nap a végkicsengés az Ég. Így száll a dal majd felfelé. 2. Visszafelé pedig majd ekképpen: a hin-kiáltás az ég, az előének a Nap, a felcsendítés a Levegőég, az utóének a tűz, a végkicsengés a Föld. 3. Alkalmasak annak a felszálló és visszatérő világok, aki ezt tudja, és a világokban az ötrészes dalnak szentelődik. Harmadik szakasz 1. Az esőben az ötrészes dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás a feltámadó szél, az előének a felhőgomolygás, a felcsendítés az eső, az utóének a villám és a dörgés, a végkicsengés, mikor az eső eláll. 2. Annak esőzik, az hoz esőt; aki ezt tudja, és az esőben az ötrészes dalnak szentelődik. Negyedik szakasz 1. A vizekben az ötrészes dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás, amikor a felhők összecsapnak, az előének az eső, a felcsendítés a keletre patakzó víz, az utóének a nyugatra patakzó víz, a végkicsengés az óceán. 2. Nem vész a vízbe, bőséggel lesz annak vize, aki ezt tudja, és a vizekben az ötrészes dalnak szentelődik. Ötödik szakasz 1. Az évszakokban az ötrészes dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás a tavasz, az előének a nyár, a felcsendítés az esős-idő, az utóének az ősz, a végkicsengés a tél. 2. Alkalmasak az évszakok annak, bőséggel lesznek évszakai, aki ezt tudja, és az évszakokban az ötrészes dalnak szentelődik. Hatodik szakasz l. A nyájakban az ötrészes dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás a kecske, az előének a juh, a felcsendítés a tehén, az utóének a ló, a végkicsengés az ember. 2. Szaporodnak annak nyájai, bőséggel lesznek nyájai, aki ezt tudja, és a nyájakban az ötrészes dalnak szentelődik. Hetedik szakasz 1. Az életerőkben az ötrészes, legkülönb dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás a lélegzet, az előének a szó, a felcsendítés a szem, az utóének a fül, a végkicsengés az ész, merthogy ezek a legkülönbek. 2. A legkülönb lesz a jussa annak, a legkülönb világokat nyeri, aki ezt tudja, és az életerőkben az ötrészes legkülönb dalnak szentelődik. Eddig az ötrészes dalról. Nyolcadik szakasz 1. És most a hétrészesről: A beszédben a hétrészes dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás minden hum a beszédben, az előének (prasztáva) minden, ami pra, a kezdő (ádi) az összes á. 2. A felcsendítés (udgítha) az összes ud, az utóének (pratihára) a összes prati, a szalajtott (upadrava) az összes upa, a végkicsengés (nidhana) az összes ni. 3. Tejitalt fej annak a szó tejitala, étke lesz annak, az lesz az étel evője, aki ezt tudja, és a beszédben a hétrészes dalnak szentelődik. Kilencedik szakasz 1. A Napban is a hétrészes dalnak kell szentelődni. A Nap mindig ugyanaz (szama), ezért dalnak (száman) nevezik őt. Rám világít rám világít! – mindenki ezt hiszi, és mert a Nap egy (szama) mindenkivel, ezért dalnak nevezik őt. 2. Minden lények hozzá kötődnek, ezt tudni kell. A hin-kiáltás a napfelkelte előtti óra, e napidőhöz a nyájak kötődnek. Azért kiáltják: hin, mert a hin-nel részesülnek a dalból. 3. Az előének a napfelkelte, e napidőhöz az emberek kötődnek. Azért szeretik a dicsőséget (prasztuti) és a dícséretet (prasamszá), mert az előénekkel (prasztáva) részesülnek a dalból. 4. A kezdő a reggeli fejés ideje, e napidőhöz a madarak kötődnek. Azért tudják magukat a levegőben támaszték híján is megtartani (ádája), mert a kezdővel (ádi) részesülnek a dalból. 5. A felcsendítés a délidő, e napidőhöz az istenek kötődnek. Pradzsápati legjobb fiai ők, mert a felcsendítéssel részesülnek a dalból. 6. Az utóének a délután, e napidőhöz a magzatok kötődnek. Azért nem hullanak ki függő hetyzetükből (pratihrita), mert az utóénekkel (pratihára) részesülnek a dalból. 7. A szalajtott az alkony előtti óra, e napidőhöz az erdei vadak kötődnek. Az embert meglátva odúba, sűrűbe szaladnak (upadravanti), mert a szalajtottal (upadrava) részesülnek a dalból. 8. A végkicsengés a naplemente, e napidőhöz az atyák szelleme kötődik. Azért temetik (nidadhati) el csontjaikat, mert a végkicsengéssel (nidhana) részesülnek a dalból. Így kell a Napban a hétrészes dalnak szentelődni. Tizedik szakasz 1. A magából kimértben, a halálon túlvivőben is a hétrészes dalnak kell szentelőd-ni. A hin-kiáltás (hin-ká-ra) három szótagú, az előének (pra-sztá-va) is három szótagú, ezek megegyeznek. 2. A kezdő (á-di) két szótagú, az utóének (pra-ti-há-ra) négy szótagú, az egyik a másiknak kétszerese, úgyhogy ezek is megegyeznek. 3. A felcsendítés (ud-gí-tha) három szótagú, a szalajtott (u-pa-dra-va) négy szótagú, három a hárommal azonos, egy szótag a fölösleg, úgyhogy ezek is megegyeznek. 4. A végkicsengés (ni-dha-na) is három szótagú, úgyhogy ez is megegyezik. Ez összesen huszonkét szótag. 5. Huszonegy szótag elvezet a Napba, mert az a huszonegyedik rész. A huszonkettedik szótag pedig túlvisz a Napon, az Égbolt magasára. Az égbolt (náka) a szenvedéstelen (náka). 6. Elnyeri a Napot, elnyeri a Napon túlit, ki tudja ezt, és a magából kimértben, a halálon túlvivőben a hétrészes dalnak szentelődik, a hétrészes dalnak szentelődik. Tizenegyedik szakasz 1. A hin-kiáltás az ész, az előének a szó, a felcsendítés a szem, az utóének a fül, a végkicsengés a lélegzet. Így van a gájatrí dallam az életerőkbe szőve. 2. Aki az életerőkbe szőve tudja a gájatrí dallamot, életerői megerősödnek annak, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy roppant eszű. Tizenkettedik szakasz 1. A hin-kiáltás a tűzgyújtó fa pörgetése, az előének a füst feltörése, a felcsendítés a lángra lobbanás, az utóének az izzó parázs, a végkicsengés, ha a tűz elparázslik, a végkicsengés, ha a tűz kihúny. Így van a ratantara dallam a tűzbe szőve. 2. Aki a tűzbe szőve tudja a rathantara dallamot, tanítványai lesznek annak, az lesz az étel evője, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy a szájmosó vizet nem köpi a tűzbe. Tizenharmadik szakasz l. A hin-kiáltás az asszony megszólítása, az előének a kérlelés, a felcsendítés, mikor a férfi hátra dönti asszonyát, az utóének, mikor reája fekszik, a végkicsengés, mikor célba érnek, a végkicsengés, mikor kijön belőle. Így van a vámadévja dallam a szerelembe szőve. 2. Aki a szerelembe szőve tudja a vámadévja dallamot, szerelemben lesz része annak, minden szerelmeskedésben megfogan a magja, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy senkit el nem kerül. Tizennegyedik szakasz l. A hin-kiáltás a felkelő Nap, az előének a reggel, a felcsendítés a délidő, az utóének a délután, a végkicsengés az alkony. Így van a brihad dallam a Napba szőve. 2. Aki a Napba szőve tudja a brihad dallamot, az tüzes lesz, az lesz az étel evője, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem kifogásolja a tűző Napot. Tizenötödik szakasz 1. A hin-kiáltás, mikor a párák összegyűlnek, az előének a felhőgomolygás, a felcsendítés az eső, az utóének a villám és a dörgés, a végkicsengés, mikor az eső eláll. Így van a vairúpa dallam az esőbe szőve. 2. Aki az esőbe szőve tudja a vairúpa dallamot, annak sokszínű (vairúpa), szépséges barmai lesznek a karámban, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem kifogásolja a hulló esőt. Tizenhatodik szakasz 1. A hin-kiáltás a tavasz, az előének a nyár, a felcsendítés az esőidő, az utóének az ősz, a végkicsengés a tél. Így van a vairádzsa dallam az évszakokba szőve. 2. Aki az évszakokba szőve tudja a vairádzsa dallamot, az nyájai, fiai, tanítványai révén szertesugárzik (virádzsati), szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem kifogásolja az évszakokat. Tizenhetedik szakasz 1. A hin-kiáltás a Föld, az előének a Levegőég, a felcsendítés az Ég, az utóének a tér, a végkicsengés az óceán. Így van a sakvarí dallam a világokba szőve. 2. Aki a világokba szőve tudja a sakvarí dallamot, annak világai lesznek, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem kifogásolja a világokat. Tizennyolcadik szakasz l. A hin-kiáltás a kecske, az előének a juh, a felcsendítés a tehén, az utóének a ló, a végkicsengés az ember. Így van a revatí dallam a nyájakba szőve. 2. Aki a nyájakba szőve tudja a revatí dallamot, annak bőséggel lesznek nyájai, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem kifogásolja a nyájakat. Tizenkilencedik szakasz l. A hin-kiáltás a szőr, az előének a bőr, a felcsendítés a hús, az utóének a csont, a végkicsengés a velő. Így van a jadnyájadnyíja dallam a testbe szőve. 2. Aki a testbe szőve tudja az jadnyájadnyíja dallamot, annak teste lesz, annak nem törnek el tagjai, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy velőt egy éven át nem fogyaszt, vagy egyáltalán nem fogyaszt. Huszadik szakasz 1. A hin-kiáltás a tűz, az előének a szél, a felcsendítés a Nap, az utóének a csillagképek, a végkicsengés a Hold. Így van a rádzsana dallam az istenekbe szőve. 2. Aki az istenekbe szőve tudja a rádzsana dallamot, élete, hatalma, világa egy lesz az istenekével, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem panaszolja a papokat. Huszonegyedik szakasz 1. A hin-kiáltás a Három Tudás, az előének a Három Világ, a felcsendítés a Tűz, a Szél és a Nap, az utóének a csillagok, a madarak és a sugarak, a végkicsengés a kígyók, a tündérek és az ősök szellemei. Így van a dal a mindenségbe szőve. 2. Aki a mindenségbe szőve tudja a dalt, a mindenséggé válik az. 3. Erről szól a vers: Ötrészes dala e hármas csapatnak, nincsen, mi ennél magasabb lenne. A mindent tudja, aki ezt tudja, minden égtájak néki adakoznak. Én vagyok a mindenség! – ennek a tudatnak szentelődni, ez az ő fogadalma, ez az ő fogadalma. Huszonkettedik szakasz 1. Mint bőgő nyájak, úgy éneklem a dalt – ez a Tűz felcsendítése. A mormogott Pradzsápatié, a szépen-ejtett Szómáé, a lágypuha a Szélé, a lágyerős Indráé, a szalonka-énekű Brihaszpatié, a reccsentett Varunáé. Mindegyiknek szentelődni kell, ám Varunáét jobb elkerülni. 2. Az énekes a dalban az isteneknek öröklétet kívánjon, áldozóitalt az ősök szellemének, reménységet az embereknek, a nyájaknak füvet és vizet, az áldozónak égi világot, magának pedig ételt, miközben átszellemülten a következő dicshimnuszra hangol. 3. Minden magánhangzó Indra teste, minden réshang és lehelt Pradzsápatié, minden zöngétlen a halálé. Ha magánhangzóit kifogásolnák az énekesnek, így válaszoljon: – Indra oltalmaz engem, majd ő megfelel neked! 4. Ha réshangjait és leheltjét panaszolnák az énekesnek, így válaszoljon: – Pradzsápati oltalmaz engem, majd ő szétzúz ezért! Ha zöngétlen hangjait panaszolnák az énekesnek, így válaszoljon: – A halál oltalmaz engem, majd ő eléget ezért! 5. A magánhangzókat messzecsengőn és erősen kell kiejteni, miközben arra gondol az énekes: Indrának adok erőt. A zöngétlen hangokat kissé könnyedén kell kiejteni, miközben arra gondol az énekes: Maradjon tőlem távol a Halál. A rés- és lehelt hangokat érthetően, határozottan és nyíltan kell kiejteni, miközben arra gondol az énekes: Pradzsápatira bízom magam. Huszonharmadik szakasz l. Háromfajta kötelesség van: az első az áldozás, tanulmány, adakozás, a második a lemondás, a harmadik az, mikor a tanítvány örökre a mester házában marad. Ezeknek a jussa Égi világ, a Brahmanban szilárd azonban öröklétre jut. 2. Pradzsápati melengetve költötte ki a világokat. Ahogy kikeltek, kiáradt belőlük a Három Tudás. Melengette azt is, és ahogy kikelt, kiáradt belőle a Bhúh, a Bhuvah és a Szvah. 3. Melengette őket, és ahogy kikeltek, kiáradt belőlük az OM. Ahogy a tű átfűzi a pálmalevél lapokat, űgy fűz át az OM minden beszédet. Az OM az egész világ, az OM az egész világ. Huszonnegyedik szakasz l. A Brahman tudói azt mondják: – A hajnali áldozáskor a Vaszuk kapnak adományt, a déli áldozáskor a Rudrák, a harmadik alkalommal az Áditják és az összes istenek. 2. Hol talál akkor az áldozó helyet, ha az előbbi istenek már mindent elfoglaltak? Ki nem tudja ezt, hogyan áldozhat? Csak az áldozzon, ki tudja ezt. 3. Hajnali áldozáskor az áldozó üljön az otthoni tűz mögé, arccal északnak, és a Vaszuknak a következő dalt énekelje: 4. Nyisd ki a világ kapuját, hogy megláthassunk, uralomra jussunk. 5. Áldozzon ezután, és mondja ezt: – Tisztelet neked Tűz, Földnek ura, világnak ura! Juttass az áldozónak is világot! Igen, ez az áldozó világa. 6. Ide megyek én, az áldozó, eme élet után. Üdv! Nyisd fel a zárat! Így beszéljen, majd álljon fel, és akkor a Vaszuk adnak néki a hajnali adományból. 7. Déli áldozáskor az áldozó üljön a tűzoltár mögé, arccal északnak, és a Rudráknak a következő dalt énekelje: 8. Nyisd ki a világ kapuját, hogy megláthassunk, további uralomra jussunk! 9. Áldozzon ezután, és mondja ezt: – Tisztelet néked Szél, Levegőég ura, világnak ura! Juttass az áldozónak is világot! Igen, ez az áldozó világa. 10. Ide megyek én, az áldozó, eme élet után. Üdv! Nyisd fel a zárat! Így beszéljen, majd álljon fel, és akkor a Rudrák adnak néki a déli adományból. 11. A harmadik áldozáskor az áldozó üljön az áldozati étel tüze mögé, arccal északnak, és az Áditjáknak, majd az összes isteneknek a következő dalt énekelje: 12. Nyisd ki a világ kapuját, hogy megláthassunk, önuralomra jussunk! 13. Így az Áditjákhoz, az összes istenekhez pedig ekképpen: Nyisd ki a világ kapuját, hogy megláthassunk, teljes uralomra jussunk! 14. Áldozzon ezután, és mondja ezt: – Tisztelet az Áditjáknak és az összes isteneknek, az Ég urainak, a világ urainak! Juttassatok az áldozónak is világot! Igen, ez az áldozó világa. 15. Ide megyek én, az áldozó eme élet után. Üdv! Nyissátok fel a zárat! Így beszéljen, majd álljon fel. 16. És akkor az Áditják és az összes istenek adnak néki a harmadik adományból. Az ismeri bizonnyal az áldozás célját és módjait, ki tudja ezt, ki tudja ezt. HARMADIK FEJEZET Első szakasz 1. A Nap az istenek méze. Keresztfája az Ég, lépe a Levegőég, fias lépe az égi fények. 2. Keleti mézes lépek a keleti napsugarak. Méhei a himnuszok, virága a Himnuszok Tudása. Nektárja úgy lett, hogy a himnuszok a Himnuszok Tudását melengették. 3. És ahogy melengették, a dicsőség, tündöklés, erő, hősiesség és étel nektárja csordult ki belőle. 4. Ez szétáradt, és a Nap körül összegyűlt. Ez a Nap vörös fénye. Második szakasz 1. Déli mézes lépek a déli napsugarak. Méhei a varázsigék, virága a Varázsigék Tudása, nektárja úgy lett, hogy a varázsigék a Varázsigék Tudását melengették. 2. És ahogy melengették, a dicsőség, tündöklés, erő, hősiesség és étel nektárja csordult ki belőle. 3. Ez szétáradt, és a Nap körül összegyűlt. Ez a Nap fehér fénye. Harmadik szakasz 1. Nyugati mézes lépek a nyugati napsugarak. Méhei a dalok, virága a Dalok Tudása, nektárja úgy lett, hogy a dalok a Dalok Tudását melengették. 2. És ahogy melengették, a dicsőség, tündöklés, erő, hősiesség és étel nektárja csordult ki belőle. 3. Ez szétáradt, és a Nap körül összegyűlt. Ez a Nap kékes fénye. Negyedik szakasz 1. Északi mézes lépek az északi napsugarak. Méhei a tűz-igék, virágai a történetek és a legendák, nektárja úgy lett, hogy a tűz-igék a történeteket és a legendákat melengették. 2. És ahogy melengették, a dicsőség, tündöklés, erő, hősiesség és étel nektárja csordult ki belőlük. 3. Ez szétáradt, és a Nap körül összegyűlt. Ez a Nap éjfekete fénye. Ötödik szakasz 1. Felső mézes lépek a felső napsugarak. Méhei a titkos utalások, virága a Brahman, nektárja úgy lett, hogy a titkos utalások a Brahmant melengették. 2. És ahogy melengették, a dicsőség, tündöklés, erő, hősiesség és étel nektárja csordult ki belőle. 3. Ez szétáradt, és a Nap körül összegyűlt. Ez az, ami a Nap belsejében rezeg. 4. Ez a nedvek nedve, mert a tudások nedvek, és ez a nedve azoknak. Ez a nektárok nektárja, mert a tudások nektárok, és ez a nektárja azoknak. Hatodik szakasz 1. Az első nektárból élnek a Vaszuk. Szájuk a Tűz. Mert az istenek nem esznek, nem isznak, hanem jóllaknak attól, hogy nézik a nektárt. 2. Ezek az istenek a Nap vörös fényébe szállnak, majd jóllakva lépnek ki belőle. 3. Egy Vaszu lesz maga is, Tűz-arcával pusztán csak nézve eme nektártól jóllakik, a Nap vörös fényébe száll, és jóllakva lép ki belőle, ki tudja e nektárt. 4. Amíg a Nap felkél keleten és lenyugszik nyugaton, mindaddig a tudó hatalmat és uralmat nyer a Vaszuk felett. Hetedik szakasz 1. A második nektárból élnek a Rudrák. Szájuk Indra. Mert az istenek nem esznek, nem isznak, hanem jóllaknak attól, hogy nézik a nektárt. 2. Ezek az istenek a Nap fehér fényébe szállnak, majd jóllakva lépnek ki belőle. 3. Egy Rudra lesz maga is, Indra-arcával pusztán csak nézve eme nektártól jóllakik, a Nap fehér fényébe száll, és jóllakva lép ki belőle, ki tudja e nektárt. 4. A Nap kétszer addig kél majd délen és nyugszik le északon, mint amíg keleten kél és nyugaton nyugszik. Mindaddig a tudó hatalmat és uralmat nyer a Rudrák felett. Nyolcadik szakasz l. A harmadik nektárból élnek az Áditják. Szájuk a Varuna. Mert az istenek nem esznek, nem isznak, hanem jóllaknak attól, hogy nézik a nektárt. 2. Ezek az istenek a Nap kékes fényébe szállnak, majd jóllakva lépnek ki belőle. 3. Egy Áditja lesz maga is, Varuna-arcával pusztán csak nézve eme nektártól jóllakik, a Nap kékes fényébe száll, és jóllakva lép ki belőle, ki tudja e nektárt. 4. A Nap kétszer addig kél majd nyugaton és nyugszik le keleten, mint amíg délen kél és északon nyugszik. Mindaddig a tudó hatalmat és uralmat nyer az Áditják felett. Kilencedik szakasz 1. A negyedik nektárból élnek a Marutok. Szájuk a Hold. Mert az istenek nem esznek, nem isznak, hanem jóllaknak attól, hogy nézik a nektárt. 2. Ezek az istenek a Nap éjfekete fényébe szállnak, majd jóllakva lépnek ki belőle. 3. Egy Marut lesz maga is, Hold-arcával pusztán csak nézve eme nektártól jóllakik, a Nap éjfekete fényébe száll, és jóllakva lép ki belőle, ki tudja e nektárt. 4. A Nap kétszer addig kél majd északon és nyugszik le délen, mint amíg nyugaton kél és keleten nyugszik. Mindaddig a tudó hatalmat és uralmat nyer a Marutok felett. Tizedik szakasz 1. Az ötödik nektárból élnek a szentek. Szájuk a Brahman. Mert az istenek nem esznek, nem isznak, hanem jóllaknak attól, hogy nézik a nektárt. 2. Ezek az istenségek a Nap belső rezgésébe szállnak, és jóllakva lépnek ki belőle. 3. Egy szent lesz maga is, Brahman-arcával pusztán csak nézve eme nektártól jóllakik, a Nap belső rezgésébe száll, és jóllakva lép ki belőle, ki tudja e nektárt. 4. A Nap kétszer addig kél majd odafenn és nyugszik le idelenn, mint amíg északon kél és délen nyugszik. Mindaddig a tudó hatalmat és uralmat nyer a Szentek felett. Tizenegyedik szakasz 1. De amikor odafenn felkél, hát nem fog többé sem felkelni, sem lenyugodni, hanem ott marad szépen középen. Erről szól a vers: 2. Nem kelt fel többé a Nap, nem mozdult, nem tért pihenőre. Ez az igazság, a Brahman, ó egek, el ne szakadjak tőle! 3. Nem kél és nem nyugszik a Napja annak, örökre nappala lesz, ki tudja a Brahman eme titkos tanítását. 4. Ezt a tanítást a Brahman Pradzsápatinak mondta el, Pradzsápati Manunak, Manu a teremtményeknek. A Brahman eme tanítását mondta el legidősebb fiának Uddálaka Áruni. 5. Ezért csak legidősebb fiának vagy bizalmas tanítványának adja tovább az ember 6. a Brahman eme tanítását, de senki másnak. És még ha az óceán övezte teljes Földet kínálnák is érte minden kincsével, hát csak gondolja bátran: Többet ér ez annál, többet ér ez annál! Tizenkettedik szakasz l. A gájatrí dallam minden, ami van. Mert a gájatrí dallam a szó, és ami van, azt a szó énekli (gájati) és menti (trájate) meg. 2. A gájatrí dallam a Föld, mert minden létező ezen alapul, és le nem esik róla. 3. A Föld pedig az emberi test, mert az életerők ezen alapulnak, és nem esnek ki belőle. 4. Az emberi test pedig az emberi szív, mert az életerők ezen alapulnak, és nem esnek ki belőle. 5. A hatrészes gájatrí dallam négy negyedből áll. Erre mondja a himnusz: 6. Roppant az ő fennségük, csak az Ember van magasabban, negyede a lények, háromnegyede az Égben halhatatlan. 7. Amit Brahmannak neveznek, az az emberen kívüli űr. Az emberen kívüli űr pedig egy az emberen belüli űrrel. Az emberen belüli űr 8. pedig azonos a szív üregével. Ez a teljes, ez a változatlan. Teljes és változatlan szentséget ér el, ki tudja ezt. Tizenharmadik szakasz 1. Ennek a szívnek öt isteni nyílása van. Keleti nyílása a belélegzés, a szem, a Nap. Ezek felé a tündöklésben és az ételben kell szentelődni. Tündökletes ételevő lesz, ki tudja ezt. 2. Déli nyílása a szétlélegzés, a fül, a Hold. Ezek felé a szentségben és a szépségben kell szentelődni. Szent lesz és szépséges, ki tudja ezt. 3. Nyugati nyílása a kilélegzés, a szó, a tűz. Ezek felé a tanítványságban és az ételben kell szentelődni. Tanítványai lesznek, ételevő lesz, ki tudja ezt. 4. Északi nyílása az összelélegzés, az ész, Pardzsanja. Ezek felé a dicsőségben és a hajnalhasadásban kell szentelődni. Dicső és hajnalhasadó lesz, ki tudja ezt. 5. Felső nyílása a fellélegzés, a bőr, a szél, az űr. Ezek felé az erőben és a hatalomban kell szentelődni. Erős lesz és hatalmas ki tudja ezt. 6. Ez a Brahman öt szolgája, ez a mennyei lét öt kapuőre. Ki tudja a Brahman öt szolgáját és a mennyei lét öt kapuőrét, annak családjában hős születik. Mennyei létbe jut, aki tudja a Brahman öt szolgáját és a mennyei lét öt kapuőrét. 7. És az a fény, ami ott ragyog az Ég fölött, mindenek fölött, mindenek magasán, a legfőbb a világban, az bizony egy az emberben ragyogó fénnyel. Megszemlélni így kell: Mikor az ember ezt megérzi, testét meleg önti el. Meghallani úgy lehet, hogy az ember fülét befogja, és olyat hall, mint az égő tűz ropogása. Megszemlélésének, meghallásának így kell szentelődni. Észreveszik és meghallgatják azt, ki tudja ezt, ki tudja ezt. Tizennegyedik szakasz l. Bizony a Mindenség a Brahman. Lelkesülten kell néki szentelődni a csendben. Tett az ember. Ahogy ebben a világban cselekszik, olyanná lesz, ha elmegy. Hát tegyen! 2. Észből álló, lélegzet a teste, fény az alakja, igazság az akarása, űr a lelke. Mindenható, mindenre vágyó, mindent szagló, mindent ízlelő, átöleli a mindenséget, szótlan, gondtalan. 3. Ez az én Lelkem szívem belsejében kisebb a rizsszemnél, az árpaszemnél, a mustármagnál, a kölesnél, köles kölesénél. Ez az én Lelkem szívem belsejében nagyobb a Földnél, nagyobb a Levegőégnél, nagyobb az Égnél, minden Világoknál nagyobb. 4. Mindenható, mindenre vágyó, mindent szagló, mindent ízlelő, mindent átölelő, szótlan, gondtalan az én Lelkem szívem belsejében. Ez a Brahman, ezzé leszek, ha majd elmegyek. Aki ezt tudja, nincsen kétsége annak. Sándilja mondta ezt, Sándilja mondta ezt. Tizenötödik szakasz 1. Levegőég belsejű, Föld alapú, el nem múló láda, az égtájak a sarkai, az Ég a felnyílása. Kincset rejt e láda, benne a lét minden drágasága. 2. Keleti égtáját kanálnak hívják, déli égtáját királynak, nyugati égtáját királynőnek, északi égtáját jóllakottnak. Az égtájak borja a szél. Aki az égtájak borjának tudja a szelet, nem sír majd sírva fia halálán: – Égtájak borjának tudom a szelet, ne sírjak sírva fiam halálán! 3. A sebezhetetlen ládához fordulok ezzel és ezzel és ezzel. A lélegzethez fordulok ezzel és ezzel és ezzel. A Földre lépek ezzel és ezzel és ezzel. A Levegőéghez fordulok ezzel és ezzel és ezzel. Az Éghez fordulok ezzel és ezzel és ezzel. A bhúh-hoz fordulok ezzel és ezzel és ezzel. A bhuvah-hoz fordulok ezzel és ezzel és ezzel. A szvah-hoz fordulok ezzel és ezzel és ezzel. 4. Mikor azt mondtam: a lélegzethez fordulok, akkor a lélegzet minden, ami van, úgyhogy ezekhez fordultam. 5. Mikor azt mondtam: a Földhöz fordulok, akkor azt mondtam, a Földhöz fordulok, a Levegőéghez fordulok, az Éghez fordulok. 6. Mikor azt mondtam: a Levegőéghez fordulok, akkor azt mondtam, a tűzhöz fordulok, a szélhez fordulok, a Naphoz fordulok. 7. Mikor azt mondtam: az Éghez fordulok, akkor azt mondtam, a Himnuszok Tudásához fordulok, a Varázsigék Tudásához fordulok, a Dalok Tudásához fordulok, oda fordulok. Tizenhatodik szakasz 1. Bizony az ember az áldozat. Első huszonnégy éve a hajnalban préselt nedű. Mert a gájitrí mérték huszonnégy szótagos, és gájitrí mértékes a hajnali préselés. Ebből a Vaszuk részesülnek. A Vaszuk pedig életerők, mert ők teszik a Földet lakhatóvá (vászajati). 2. Ha az embert ebben az életkorban kór emészti, úgy mondja ezt: – Ti Vaszuk, ti életerők, szőjétek tovább életem eme hajnalban préselt nedűjét a délben préselt nedűhöz, hogy ne legyek olyan áldozati állat, kit a Vaszuk közepette, az életerők közepette leölnek. Ha így beszél, kigyógyul akkor a bajból, újra megépül. 3. További negyvennégy éve a délben préselt nedű. Mert a tristubh mérték negyvennégy szótagos, és tristubh mértékes a déli préselés. Ebből a Rudrák részesülnek. A Rudrák pedig életerők, mert mikor kiszállnak, megsirattatják (ródajati) a testet. 4. Ha valakit ebben az életkorban kór emészt, úgy mondja ezt: – Ti Rudrák, ti életerők, szőjétek tovább életem eme délben préselt nedűjét az alkonyatkor préselt nedűhöz, hogy ne legyek olyan áldozati állat, akit a Rudrák közepette, az életerők közepette leölnek! Ha így beszél, kigyógyul akkor a bajból, újra megépül. 5. További negyvennyolc éve az alkonyatkor préselt nedű. Mert a dzsagatí mérték negyvennyolc szótagos, és dzsagatí mértékes az alkonyati préselés. Ebből az Áditják részesülnek. Az Áditják pedig életerők, mert ők azok, akik mindezt magukkal viszik (ádadate). 6. Ha valakit ebben az életkorban kór emészti, úgy mondja ezt: – Ti Áditják, ti életerők, szőjétek tovább életem eme alkonyatkor préselt nedűjét a végső életkorig, hogy ne legyek olyan áldozati állat, akit az Áditják közepette, az életerők közepette leölnek! Ha így beszél, kigyógyul akkor a bajból, újra megépül. 7. Ezt tudta Mahidásza, Itará Fia, amikor így szólt: – Minek gyötröd a testem, mikor én azzal nem múlok el? És tizenhat évet élt még a száz fölött. Tizenhat évet él még a száz fölött, ki tudja ezt. Tizenhetedik szakasz 1. Ha valaki éhezik, szomjazik, nincs öröme, az beavatás. 2. Ha viszont eszik, iszik és örül, az a démon elkergetése. 3. Ha valaki tréfálkozik, nevet és szerelmeskedik, az a dicshimnusz és a szabályozás. 4. A lemondás, odaadás, őszinteség, ártatlanság és igazság, az az áldozati ado-mány. 5. Azért mondják: préselt, préselni fog, mert az előbbi a halála, az utóbbi az újraszületése. A halál pedig a merítkezés. 6. Ezt tanította Ghóra Ángirasza Krisnának, Dévakí Fiának és mert vágytalan volt, azt is mondta még: – Az idők végezetén e három igétől kell menedéket kérni: Te vagy az elmúlhatatlan, te vagy az ingathatatlan, az életerők éle vagy! Erről a himnuszok: 7. A kezdetek kezdetén fakadt magot... A homályból szállunk elő magasztos fénybe nézve, magasztos ragyogásba nézve az Isteni Napúr elé, a legfelső fénybe lépve, a legfelső fénybe lépve. Tizennyolcadik szakasz l. A Lélek terén az észként kell a Brahmannak szentelődni, és űrként kell a Brahmannak szentelődni az istenek terén. Így kétféleképp is érthető ez a tanítás, a lélek terén és az istenek terén. 2. E Brahmannak négy negyede van. Első negyede a szó, második negyede a lélegzet, harmadik negyede a szem, negyedik negyede a fül. Eddig a Lélek terén. Az istenek terén pedig: Első negyede a tűz, második negyede a szél, harmadik negyede a Nap, negyedik negyede a tér. Így kétféleképp is érthető ez a tanítás, a Lélek terén és az istenek terén. 3. A szó a Brahman első negyede, ez a tűz fénye által ragyog és parázslik. Híre, dicsősége, tanítványai révén ragyog és parázslik, ki tudja ezt. 4. A lélegzés a Brahman második negyede, ez a szél fénye által ragyog és parázslik. Híre, dicsősége, tanítványai révén ragyog és parázslik, ki tudja ezt. 5. A szem a Brahman negyede, ez a Nap fénye által ragyog és parázslik. Híre, dicsősége, tanítványai révén ragyog és parázslik, ki tudja ezt. 6. A fül a Brahman negyede, ez a tér fénye által ragyog és parázslik. Híre, dicsősége, tanítványai révén ragyog és parázslik, ki tudja ezt. Tizenkilencedik szakasz 1. A Nap a Brahman, ez a tanítás. Kifejtése ennek: Kezdetben nemlétező volt a világ, ez létezővé lett, így keletkezett. Tojás lett belőle. Az egy évig hevert. Azután szétnyílt kétfele. Kettényílt héja ezüst volt és arany. 2. Ezüst héja a Föld, arany héja az Ég. Mészhéjából lettek a hegyek, hártyájából lettek a felhők és a köd, ereiből lettek a folyók, nedvéből lett az óceán. 3. Kikelt belőle a Nap. Amikor kikelt, hangok, kiáltások, lények és vágyak keltek feI nyomában. Ezért van az, hogy minden pirkadáskor és minden alkonyatkor hangok, kiáltások, lények és vágyak kelnek a Nap nyomában. 4. Aki ezt tudja, és a Napnak a Brahmanként szentelődik, az remélheti, hogy az ujjongó hangok elérik és felüdítik, és felüdítik. NEGYEDIK FEJEZET Első szakasz 1. Hívő adakozó volt Dzsánasruti Pautrájana, sokat főzetett, mindenfelé hajlékokat emeltetett, hogy őnála étkezzenek. 2. Az egyik éjjel hattyúk szálltak arra. Mondja az egyik a másiknak – Hé! Vigyázz, te vaksi medve! Dzsánasruti Pautrájajának fénye már az égig sugárzik, hozzá ne érj, nehogy megégesd magad! 3. A másik így válaszolt: – Ki az, akiről úgy beszélsz, mintha legalábbis a Taligás Raikva lenne? – Kicsoda az a Taligás Raikva? 4. – Ahogy a végső győztes kockadobáshoz számítanak minden kisebb dobást, éppen így szállnak hozzá a lények jótettei. És ahhoz is, ki tudja az ő tudását. 5. Meghallotta ezt Dzsánasruti Pautrájana. Amikor felkelt, étekfogójához így szólt: – Úgy beszélsz te rólam, mintha legalábbis én lennék a Taligás Raikva! – Kicsoda az a Taligás Raikva? 6. – Ahogy a végső győztes kockadobáshoz számítanak minden kisebb dobást, éppen így szállnak hozzá a lények jótettei. És ahhoz is, aki tudja az ő tudását. 7. Az étekfogó elindult őt megkeresni. Visszatérve így szólt: – Nem találtam. – Hát oda menj, ahol papot kell keresni! 8. Ott pedig taligája alatt egy ember heverészett, és a pattanásait piszkálgatta éppen. Az étekfogó melléje ült és megszólította: – Uram, te vagy a Taligás Raikva? – Én bizony – felelte az. Az étekfogó visszatért és így szólt: – Megtaláltam. Második szakasz 1. Akkor Dzsánasruti Pautrájana fogott hatszáz tehenet, egy aranyláncot, egy öszvérfogatot, elébe járult és így szólt: 2. – Raikva, itt ez a hatszáz tehén, egy aranylánc, egy öszvérfogat. Uram, tanítsd hát nekem az istent, akinek szentelődsz! 3. Az így válaszolt: – Mulatságos vagy, te súdra! Csak tartsd meg ezeket, a tehenekkel együtt! Akkor Dzsánasruti Pautrájana fogott ezer tehenet, egv aranyláncot, egy öszvérfogatot és a leányát. Elébe járult, és így szólt: 4. – Raikva, itt ez az ezer tehén, egy aranylánc, egy öszvérfogat, egy asszony, és vedd hozzá a falut is, ahol élsz. Tanítsd meg nékem, uram! 5. Az felemelte a lány lehajtott arcát, és így szólt: – Ó, a súdrája! Hát tehenekkel állít elém, mikor csakis ezzel az arcocskával tud szóra bírni! A Mahávrisa földjén lévő Raikva-falvak azok, ahol ez a mester élt. Harmadik szakasz 1. Így tanította: – A szél a begyűjtő. Mikor elfújják a tüzet, a szélbe száll. Mikor a Nap lenyugszik, a szélbe száll. Mikor a Hold lenyugszik, a szélbe száll. 2. Mikor a víz kiszárad, a szélbe száll. Mindezeket a szél gyűjti egybe. Eddig az istenek terén. 3. És most a Lélek terén: A lélegzet az egybegyűjtő. Mikor elalszik az ember, a szó a lélegzetbe száll, a szem a lélegzetbe száll, a fül a lélegzetbe száll, az ész a lélegzetbe száll. Mindezeket a lélegzet gyűjti egybe. 4. Ez a két egybegyűjtő. A szél az istenek terén, a lélegzet az életerők terén. 5. Történt egyszer, hogy Saunaka Kápéja és Abhipratárin Káksaszéni étkeztek éppen, és egy tanítvány ételt koldult tőlük. De ők semmit sem adtak. 6. Akkor az így szólt: – A mindenségnek egyetlen istene, ki a másik négy erőset elnyeli. Kápéja, nem látják őt a halandók, pedig, ó Abhipratárin minden az ő helye – hát, ennek nem adtatok az ételből, pedig megilleti! 7. Saunaka Kápéja elgondolkozott ezen, majd így vágott vissza: – Az istenek lelke, lények nemzője, aranyló fogú, nagyétkű bölcs tudós. Azt mondják róla, hogy ő a Brahman, ő az emészthetetlen elemésztője. Nohát, tanítvány, így szentelődünk mi néki. Most pedig szólok, hogy te is kapj enni. És megetették. 8. Valóban, az első öt és a másik öt annyi, mint tíz összesen. Ennyi a nyertes do-bás. És a nyertes tizes dobás ételt jelent minden tartományban. Ez a virádzs, az étel evője. Általa válik láthatóvá az egész világ. Látható lesz annak az egész világ, az étel evője lesz, ki tudja ezt, ki tudja ezt. Negyedik szakasz l. Szatjakáma Dzsábálja így szólt anyjához: – Tisztelt anyám, tanítványnak mennék, mondd meg nekem, milyen családból származom? 2. Anyja így felelt: – Nem tudom, fiam, milyen családból származol. Fiatal koromban sokfelé szolgáltam, így születtél. Magam sem tudom, melyik családból. Engem Dzsabálának hívnak, téged Szatjakámának, nevezd hát magad Szatjakámának, Dzsabálá Fiának. 3. A fiú elment a Gautama nemzetségbeli Háridrumatához, és így szólt: – Tanítványod lennék, Uram. Elfogadsz tanítványodul? 4. Az így felelt: – Melyik családból származol, barátom? – Nem tudom, mester, melyik családból származom. Kérdeztem anyámat, és ő azt felelte: Fiatal koromban sokfelé szolgáltam, így születtél. Magam sem tudom, melyik családból. Engem Dzsabálának hívnak, téged Szatjakámának, nevezd hát magad Szatjakámának, Dzsabálá Fiának. Így hát, ó mester, úgy hívom magam: Szatjakáma, Dzsabálá Fia. 5. Az így felelt: – Csak egy pap tud ilyen nyíltan beszélni. Barátom, fogj tűzifát, tanítványomul fogadlak, mert hű maradtál az igazsághoz. Tanítványául fogadta, majd elé vezetett négyszáz sovány, legyengült tehenet, és így szólt: – Legeltesd őket, barátom! Ő kihajtotta őket, és azt mondta magában: – Nem térek vissza addig, míg ezer nem lesz belőlük. És hosszú éveken át távol maradt, idegenben. Ötödik szakasz 1. Mikor ezer lett belőlük, így szólt az egyik bika: – Szatjakáma! – Igen, uram! 2. – Ezren vagyunk. Hajts hát vissza minket, barátom, a mester házába, és megtanítom néked a Brahman egynegyedét. – Tanítsd meg, uram! Az pedig így beszélt: – Kelet a tizenhatoda, Nyugat a tizenhatoda, Dél a tizenhatoda, Észak a tizenhatoda. Barátom, ez a Brahman négytizenhatodos egynegyede, ezt úgy hívják: Messzeséges. 3. Aki tudja ezt, és a Brahman eme négytizenhatodos egynegyedének Messzeségesként szentelődik, az messzeséges lesz e világban. Messzeséges világai lesznek annak, ki tudja ezt, és a Brahman eme négy tizenhatodos egynegyedének Messzeségesként szentelődik. Második negyedét majd a tűz tanítja meg neked. Hatodik szakasz l. Mikor megvirradt, továbbhajtotta a csordát. Ahol rájuk esteledett, tüzet rakott, megkötötte a teheneket, rőzsét szedett, majd leült a tűztől nyugatra, arccal kelet felé. 2. A tűz megszólította: – Szatjakáma! – Igen, Uram! 3. – Barátom, megtanítom neked a Brahman egynegyedét. – Tanítsd meg, Uram! Az pedig így beszélt: – A Föld a tizenhatoda, a Levegőég a tizenhatoda, az Ég a tizenhatoda, az Óceán a tizenhatoda. Barátom, ez a Brahman négytizenhatodos egynegyede, ezt úgy hívják: Végtelen. 4. Aki tudja ezt, és a Brahman eme négytizenhatodos egynegyedének Végtelenként szentelődik, az végtelen lesz e világban. Végtelen világai lesznek annak, ki tudja ezt, és a Brahman eme négytizenhatodos egynegyedének Végtelenként szentelődik. Harmadik negyedét majd egy hattyú tanítja meg neked. Hetedik szakasz l. Mikor megvirradt, továbbhajtotta a csordát. Ahol rájuk esteledett, tüzet rakott, megkötötte a teheneket, rőzsét szedett, majd leült a tűztől nyugatra, arccal kelet felé. 2. Arra repült egy hattyú, és megszólította: – Szatjakáma! – Igen, Uram! 3. – Barátom, megtanítom neked a Brahman egynegyedét. – Tanítsd meg, Uram! Az pedig így beszélt: – A Tűz a tizenhatoda, a Nap a tizenhatoda, a Hold a tizenhatoda, a Villám a tizenhatoda. Barátom, ez a Brahman négytizenhatodos egynegyede, ezt úgy hívják: Tündökletes. 4. Ki tudja ezt, és a Brahman eme négytizenhatodos egynegyedének Tündökletesként szentelődik, az tündökletes lesz e világban. Tündökletes világai lesznek annak, ki tudja ezt, és a Brahman eme négytizenhatodos egynegyedének Tündökletesként szentelődik. Negyedik negyedét pedig egy kormorán tanítja meg neked. Nyolcadik szakasz 1. Mikor megvirradt, továbbhajtotta a csordát. Ahol rájuk esteledett, tüzet rakott, megkötötte a teheneket, rőzsét szedett, majd leült a tűztől nyugatra, arccal kelet felé. 2. Arra repült egy kormorán, és megszólította: – Szatjakáma! – Igen, Uram! 3. – Barátom, megtanítom neked a Brahman egynegyedét. – Tanítsd meg, Uram! Az pedig így beszélt: – A lélegzet a tizenhatoda, a szem a tizenhatoda, a fül a tizenhatoda, az ész a tizenhatoda. Barátom, ez a Brahman négytizenhatodos egynegyede, ezt úgy hívák: Otthonos. 4. Ki tudja ezt, és a Brahman eme négytizenhatodos egynegyedének Otthonosként szentelődik, az otthonos lesz e világban. Otthonos világai lesznek annak, ki tudja ezt, és a Brahman eme négy tizenhatodos egynegyedének Otthonosként szentelődik. Kilencedik szakasz 1. Végül elért a mester otthonához. Az megszólította: – Szatjakáma! – Igen, Uram! 2. – Úgy ragyogsz, barátom, mint a Brahman tudója. Ki tanította meg neked? – Nem emberek – felelte ő –, de magyarázd el te is, Uram. 3. Hozzád hasonlók mondták, hogy a mestertől nyert tudás visz a legbiztosabban célba. Az pedig kifejtette neki éppen ugyanezt, éppen ugyanezt. Tizedik szakasz 1. Upakószala, Kamala Fia tanítványként Szatjakamánál, Dzsabálá Fiánál lakott. Tizenkét éve szolgálta áldozótüzeit. A mester a többi tanítványokat visszaengedte otthonukba, de őt nem akarta elengedni. 2. Így szólt hozzá asszonya: – A fiú gyötrődik. Jól szolgálta tüzeidet, ügyelj arra, hogy a tüzek ne a hátad mögött tanítsák. Tanítsd meg néki a tudást! De ő nem tanította, hanem elutazott messzire. 3. A tanítvány beteg lett, nem evett. Így szólt hozzá a mester asszonya: – Egyél fiú, miért nem eszel? – Jaj, olyan sok a vágy az emberben. Betegséggel vagyok tele, nem kívánok enni! 4. Így szóltak akkor egymás között a tüzek: – A fiú gyötrődik, pedig jól szolgált minket. Nohát, tanítsuk meg néki a tudást! És így szóltak hozzá: 5. – A Brahman a lélegzet, a Brahman az öröm, a Brahman a messzeség. Ő így válaszolt: – Tudom, hogy a Brahman a lélegzet. De hogy ő az öröm és a messzeség, ezt nem tudom. A tüzek így feleltek: – Az öröm (ka) messzeség (kha), a messzeség öröm. És elmondták néki, hogy a Brahman miért öröm és miért messzeség. Tizenegyedik szakasz 1. Így tanította az otthoni tűz: – A Föld, a tűz, az étel és a Nap az én alakjaim. A Napban látható Ember pedig én magam vagyok, én magam vagyok. És szóltak együtt: 2. – Aki ezt tudja, és így szentelődik neki, az elveti a gonoszt, az messze jut, szép kort megél a Földön, sokáig él, nem hal ki családja. Segítünk annak ebben és abban a világban, ki tudja ezt, és így szentelődik neki. Tizenkettedik szakasz l. Így tanította az áldozati étel főző tűz: – A víz, a tér, a csillagok és a Hold az én alakjaim. A Holdban látható Ember pedig én magam vagyok, én magam vagyok. És szóltak együtt: 2. – Aki ezt tudja, és így szentelődik neki, az elveti a gonoszt, az messze jut, szép kort megél a Földön, sokáig él, nem hal ki családja. Segítünk annak ebben és abban a világban, ki tudja ezt, és így szentelődik neki. Tizenharmadik szakasz l. Így tanította a harmadik tűz, az áldozótűz: – A lélegzet, az űr, az ég és a villám az én alakjaim. A villámban látható Ember pedig én magam vagyok, én magam vagyok. És szóltak együtt: 2. – Aki ezt tudja, és így szentelődik neki, az elveti a gonoszt, az messze jut, szép kort megél a Földön, sokáig él, nem hal ki családja. Segítünk annak ebben és abban a világban, ki tudja ezt, és így szentelődik neki. Tizennegyedik szakasz 1. Majd így szóltak hozzá mind a hárman: – Upakószala barátunk, most már tudod tanunkat és a Lélek tanát. Az utat hozzá majd mestered tanítja meg. Mikor megjött a mester, megszólította: – Upakószala! 2. – Igen, Uram! – felelte ő. – Úgy ragyog az arcod, barátom, mintha a Brahman tudója lennél. Ki tanította meg neked? – Hogy ki tanított? Bizony, ezek itt mások, mint aminek látszanak! – felelte és a tüzekre mutatott. – Mit mondtak neked? 3. – Ezt és ezt magyarázták. – Nohát, akkor csak a Brahman világairól beszéltek. De én azt is elmondom, hogy semmi gonoszság nem tapadhat ennek tudójához, mint ahogy a lótuszszirom sem ázik el soha. – Mondd el, ó, Mester! És az így beszélt: Tizenötödik szakasz 1. – A szemben látható Ember a Lélek, ez a rendíthetetlen, örök Brahman. Ezért van az, hogy ha olaj vagy víz cseppen a szembe, a sarkán kitisztul. 2. Ezt a Kedves Pásztorának hívják, mert minden kedvesnek ő a pásztora. Minden kedves pásztora lesz, ki tudja ezt. 3. Úgy is hívják, a Kedves Fejedelme, mert minden kedvesnek ő a fejedelme. Minden kedves fejedelme lesz, ki tudja ezt. 4. Úgy is hívják, a Fény Fejedelme, mert ő fénylik minden világban. Minden világban fénylik, ki tudja ezt. 5. Ezért az ezt tudók a halál után egy fénysugárba lépnek, akár eltemetik őket, akár nem. A fénysugárból a nappalba szállnak, a nappalból a hónap világos felébe, onnan az ég világos felébe, onnan az évbe, az évből a Napba, a Napból a Holdba, a Holdból a villámba. Ott van egy Ember, de nem emberszerű. Ő vezeti őket tovább a Brahmanhoz. Ez az istenek útja, a Brahman útja. És akik erre az útra lépnek, nem pördülnek vissza többé e pörgő világba, e pörgő világba. Tizenhatodik szakasz 1. Bizony a tisztító szél az áldozat, mert az ő szaladásában megtisztítja ezt a világot. És merthogy szaladásában (jan) megtisztítja ezt a világot, hát ezért ő az áldozat (jadzsnya). Az áldozatnak pedig két ösvénye van: az ész és a szó. 2. Az egyik ösvényt az imádópap teremti az ésszel, a másikat az áldozópap, a szerpap és az énekespap a szóval. Ezért ha a hajnali áldozásnál az imádópap 3. még az utóvers előtt megtöri a csendet, úgy csak az egyik ösvény nyílik meg, a másik bezárul. Olyan ez, mint egy lábon járni, egy keréken gurulni – kárba vész. Éppen így kárba vész az áldozás, és ha az áldozás kárba vész, kárba vész az áldozó is, az áldozástól csak rosszabb lesz neki. 4. Ha viszont a hajnali áldozásnál az imádópap nem töri meg a csendet az utóvers előtt, úgy megnyitják mind a két ösvényt, nem zárul be a másik. 5. Olyan lesz az, mint két lábon járni, két keréken gurulni, jó alapja lesz az áldozásnak. És ha jó alapja lesz az áldozásnak, jó alapja lesz az áldozónak is, az áldozástól jobb lesz neki. Tizenhetedik szakasz 1. Pradzsápati kiköltötte a világokat. És ahogy felmelegedtek, nedveket sajtolt ki belőlük: a Földből a tüzet, a Levegőégből a szelet, az Égből a Napot. 2. Kiköltötte ezt a három istent. És ahogy felmelegedtek, nedveket sajtolt ki belőlük: a tűzből a himnuszokat, a szélből a varázsigéket, a Napból a dalokat. 3. Kiköltötte e Három Tudást. És ahogy felmelegedtek, nedveket sajtolt ki belőlük: a himnuszokból a Bhúh, a varázsigékből a Bhuvah, a dalokból a Szvah igéket. 4. Mikor a himnuszéneklésben nem sikerül valami, akkor az imádópapnak azt kell mondania: – A Bhúh-nak üdv! És áldozni közben az otthoni tűzben. Így majd a himnuszok nedve és ereje összetapasztja az áldozati himnuszban vétett hibát. 5. Mikor a varázsmondásban nem sikerül valami, akkor az imádópapnak azt kell mondania: – A Bhuvah-nak üdv! És áldozni közben a déli tűzben. Így majd a varázsigék nedve és ereje összetapasztja az áldozati varázsigékben vétett hibát. 6. Mikor a daléneklésben nem sikerül valami, akkor az imádópapnak azt kell mondania: – A Szvah-nak üdv! És áldozni közben az áldozati tűzben. Így majd a dalok nedve és ereje összetapasztja az áldozati dalban vétett hibát. 7. Ahogy a só az aranyat összetapasztja, az arany az ezüstöt, az ezüst az ónt, az ón az ólmot, az ólom a vasat, vagy a bőr a fát, 8. úgy tapasztja össze az imádópap az előbbi világok, tudások és istenek erejével az áldozásnál ejtett hibát. Varázs-ír van abban az áldozásban, ahol az imádópap tudja ezt. 9. Északra száll az áldozás ott, ahol az imádópap tudja ezt. Az ezt tudó imádópapról szól a vers: 10. Amint vet, úgy arat az ember fia, a sors-utat járó. Mint hű vadászeb, őrzi az áldást az éber imádó. Mert a tudós imádópap éberen őrzi az áldozást, az áldozót, és a többi áldozópapot. Ezért csak tudós imádópapot szabad felkérni, és olyat nem, aki nem tudja ezt, olyat nem, aki nem tudja ezt. ÖTÖDIK FEJEZET Első szakasz OM 1. Aki tudja a legszentebbet és a legnemesebbet, az a legszentebb és a legnemesebb lesz az övéi között. A lélegzet a legszentebb és a legnemesebb. 2. Aki tudja a legnagyobb jótevőt, az a legnagyobb jótevő lesz az övéi között. A szó a legnagyobb jótevő. 3. Aki tudja az alapot, az megveti lábát a földi és az égi világban A szem az alap. 4. Aki tudja az elérést, az minden vágyát eléri, az istenit is, meg az emberit is. A fül az elérés. 5. Aki tudja az otthont, az az övéi otthona lesz. Az ész az otthon. 6. Ezek az életerők egyszer így veszekedtek: – Én vagyok a legnemesebb! – Nem igaz, én vagyok! Elmentek apjukhoz, Pradzsápatihoz, és azt kérdezték tőle: – Ki a legnemesebb közülünk? 7. Ő azt felelte: – Az a legnemesebb közületek, akinek távozása a legrosszabb a testnek. 8. Akkor eltávozott a szó, és egy évig távol maradt. Majd visszatért, és azt kérdezte: – Hogyan tudtatok nélkülem élni? – Úgy éltünk, mint a néma, akinek nincsen szava, de szemmel lát, füllet hall, ésszel eszmél, és lélegzéssel lélekzik. Akkor a szó újra visszaszállt. 9. Ezután eltávozott a szem, és egy évig távol maradt. Majd visszatért, és azt kérdezte: – Hogyan tudtatok nélkülem élni? – Úgy éltünk, mint a vak, aki nem lát, de szóval szól, füllel hall, ésszel eszmél és lélegzéssel lélegzik. Akkor a szem újra visszaszállt. 10. Ezután eltávozott a fül, és egy évig távol maradt. Majd visszatért, és azt kérdezte: – Hogyan tudtatok nélkülem élni? – Úgy éltünk, mint a süket, aki nem hall, de szóval szól, szemmel lát, ésszel eszmél és lélegzéssel lélegzik. Akkor a fül újra visszaszállt. 11. Ezután eltávozott az ész, és egy évig távol maradt. Majd visszatért, és azt kérdezte: – Hogyan tudtatok nélkülem élni? – Úgy éltünk, mint a báva, akinek nincs esze, de szóval szól, szemmel lát, füllel hall és lélegzettel lélegzik Akkor az ész újra visszaszállt. 12. Ezután el akart távozni a lélegzet is, de mint ahogyan a nemes paripa cövekét kirántja, úgy rántotta magával a többi életerőt. Azok elébe járultak, és így kérlelték: – Tisztelet néked! Te vagy a legnemesebb. Hát el ne távozz! 13. Így szólt hozzá a szó: – Amiben én a legnagyobb jótevő vagyok, abban te vagy a legnagyobb jótevő! Így szólt hozzá a szem: – Amiben én az alap vagyok, abban te vagy az alap! 14. Így szólt hozzá a fül: – Amiben én az elérés vagyok, abban te vagy az elérés! Így szólt hozzá az ész: – Amiben én az otthon vagyok, abban te vagy az otthon! 15. Ezért nem mondják, hogy szavak, szemek, fülek vagy eszek, hanem hogy lélegzetek, merthogy lélegzet valamennyi. Második szakasz 1. Így szólt a lélegzet: – Mi lesz az étkem? Azt válaszolták az életerők: – Minden az étked, a kutyáig, a madárig. Ezért minden a lélegzet (ana) étke (anna), mert ana a lélegzet másik ismert neve. Bizony, minden az étke lesz annak, ki tudja ezt. 2. És a lélegzet újra szólt: – Mi lesz az öltözékem? Azt válaszolták az életerők: – A víz. Ezért van az, hogy evés előtt és után vízzel öblögetnek, így lesz a lélegzetnek ruhája, ezért nem marad meztelen. 3. Ezt tanította Szatjakáma, Dzsabála Fia Gósrutinak, Vjághrapad Fiának, és azt, is mondta még: – Ha ezt egy kiszáradt fatönknek mondanád, ágat növesztene, levelet hajtana az is. 4. Ha valaki roppant nagy dologra vágyik, így járjon el: Keverjen áldozóitalt mézből, savóból, sokféle füvekből a beavatás után, újhold éjszakáján, és mondja ezt: 5. A legszentebb és a legnemesebb üdvére! – eközben áldozzon olvasztott vajat a tűzben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba. – A legnagyobb jótevő üdvére! – eközben áldozzon olvasztott vajat a tűzben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba. – Az alap üdvére! – eközben áldozzon olvasztott vajat a tűzben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba. – Az elérés üdvére! – eközben áldozzon olvasztott vajat a tűzben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba. – Az otthon üdvére! – Eközben áldozzon olvasztott vajat a tűzben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba. 6. Ezután húzódjon vissza a tűztől, fogja az áldozóitalt a kezébe, és mormolja ezt: – Te vagy a rettenet, mert tőled retten az egész világ. Te vagy a legszentebb és a legnemesebb, a vezér, a király, te tégy hát engem a legszentebbé, a legnemesebbé, vezérré, királlyá! Váljak a mindenséggé! 7. Ezután mondja a következő verseket: – Merüljünk el a Napban – és kortyoljon –, az isteni jóságban – és kortyoljon –, a legnemesebben, a mindenadóban – és kortyoljon –, az áldásos erőben! – és igya ki az egészet. Miután az ón vagy fakupát kimosta, feküdjön le aludni a tűztől nyugat felé, irhára vagy a csupasz földre. Ne szóljon többet, szíve se rezdüljön. Ha azután álmában egy asszony megjelenik, úgy tudni fogja, hogy műve sikerült. 8. Erről szól a vers: Ha vágyón áldozva álmában egy asszony megjelenik, betelik a vágya, az álomképben ez mutatkozik, az álomképben ez mutatkozik. Harmadik szakasz 1. Történt, hogy Svétakétu, Uddálaka Fia a panycsálák gyűlésére ment. Praváhana Dzsaivali megszólította: – Te fiú! Tanított-e téged apád? – Ó igen, Uram – felelte ő. 2. – Tudod-e akkor, hová jutnak a lények? – Nem, Uram. – Hát azt tudod-e, hogyan térnek vissza megint? – Nem, Uram. – Tudod-e az istenek és az atyák kétfelé ágazó útját? – Nem, Uram. 3. – Hát azt tudod-e, hogyan lehet az, hogy nem telik meg a túlvilág? – Nem, Uram. – Hát azt tudod-e, hogyan szólalnak meg emberi hangon a vizek az ötödik áldozásban? – Ezt sem tudom, Uram. 4. – Akkor hogyan mondhattad azt, hogy tanítottak? Aki ezekre nem tud felelni, hogyan is mondhatja azt, hogy tanították? A fiú mérgesen apjához szaladt, és azt mondta néki: – Uram, te nem tanítottál engem. Miért is mondtad, hogy tanítottál? 5. Egy király-féle ezt az öt kérdést tette fel nekem, és egyre sem tudtam válaszolni. Apja így felelt: – Most, hogy hallottam őket, meg kell vallanom, hogy én sem tudtam ezeket. Hiszen ha tudtam volna, miért is hallgattam volna el előled? 6. Elment Gautama a királyhoz. Az illőn, tisztelettel üdvözölte. Másnap elébe járult a királyi fogadáson. Azt mondta néki a király: – Méltó Gautama! Válaszd ama jószágot, amit emberi szív csak kívánni tud! – Azt a jószágot, amit emberi szív kíván, csak tartsd meg magadnak! Azt a beszédet megyarázd meg nekem, amit fiamnak mondtál! 7. Zavarba jött a király és intett, hogy várjon még egy darabig. Majd így szólt: – Azért maradt a kormányzás mindenütt a harcosi rend kezében, mert ezt a tanítást rajtad kívül és előtted nem tudták még meg a papok. Majd így folytatta: Negyedik szakasz 1. – Áldozótűz az égi vilag, ó, Gautama. A Nap a tűzifája, a sugarak a füstje, a nappal a lángja, a Hold a parazsa, a csillagok a szikrája. 2. Ebben a tűzben áldozzák az istenek a hitet, ebből az áldozásból lesz a Nedűkirály.l Ötödik szakasz 1. Áldozótűz Pardzsanja, ó, Gautama. A szél a tűzifája, a felhők a füstje, a villám a lángja, a mennykő a parazsa, a jégeső a szikrája. 2. Ebben a tűzben áldozzák az istenek a Nedűkirályt , ebből az áldozásból lesz az eső. Hatodik szakasz 1. Áldozótűz a földi világ, ó, Gautama. Az év a tűzifája, az űr a füstje, az éjjel a lángja, az égtájak a parazsa, a mellékégtájak a szikrája. 2. Ebben a tűzben áldozzák az istenek az esőt, ebből az áldozásból lesz az étel. Hetedik szakasz 1. Áldozótűz a férfi, ó, Gautama. A szó a tűzifája, a lélegzet a füstje, a nyelv a lángja, a szem a parazsa, a fül a szikrája. 2. Ebben a tűzben áldozzák az istenek az ételt, ebből az áldozásból lesz a férfimag. Nyolcadik szakasz 1. Áldozótűz az asszony, ó, Gautama. Öle a tűzifája, megszólítás a füstje, szemérem a lángja, behatolás a parazsa, kéj a szikrája. 2. Ebben a tűzben áldozzák az istenek a férfimagot, ebből az áldozásból lesz a magzat. Kilencedik szakasz 1. Hát így szólalnak meg a vizek emberi hangon az ötödik áldozásban. A burokba zárt magzat pedig tíz hónapon át, vagy ameddig tart, az anyaölben pihen, azután megszületik. 2. Születése után él, ameddig élete tart. Halála után a szokás szerint a tűzre vetik, ahonnan jött, ahonnan származott. Tizedik szakasz 1. A tűzbe megy, ki tudja ezt, és akik az erdőkben e szavakkal szentelődnek: Lemondás a hitünk! A tűzből a nappalba szállnak, a nappalból a holdhónap, majd a napév világos felébe. 2. Onnan az évbe, az évből a Napba, a Napból a Holdba, a Holdból a villámba. Ott van egy Ember, de nem emberszerű, ez vezeti őket a Brahmanhoz. Ezt az utat hívják az istenek útjának. 3. A füstbe mennek azok, akik a falvakban e szavakkal szentelődnek: Áldozás és jótett az erényünk! A füstből az éjbe szállnak, az éjből a holdhónap, majd a napév sötét felébe. Ezek nem jutnak el az évbe. 4. Hanem a sötét félévből az atyák világába térnek, az atyák világából az űrbe, az űrből a Holdba. Ez a Nedűkirály, ez az istenek étke, ezt eszik az istenek. 5. Itt időznek addig, amíg el nem fogy tetteik jutalma, majd visszatérnek azon az úton, ahogyan ide jutottak. Az űrbe szállnak, az űrből a szélbe. Ami szél lett, az pára lesz, ami pára lett, az köd lesz, 6. ami köd lett, az felhő lesz, ami felhő lett, az eső lesz és aláhull. Itt pedig újraszületnek rizsként, árpaként, szezámként, babként, fákként, füvekként. És innen bizony nehéz kikerülni. Mert csak az testesül tovább, akit étel alakban megesznek, és férfimagként újra megfogan. 7. Akik helyesen járnak el, remélhetik, hogy jó anyaölben fogannak, papi ölben, harcosi ölben, polgári ölben. De akiknek tettei bűzlenek, azok csak azt remélhetik, hogy bűzös anyaölben fogannak, kutyaölben, disznóölben, korcs asszony ölében. 8. A kicsinyke, örökkön újratermő élőlények egyik utat se járják. Ezekre mondják: Szüless és pusztulj! Ez a harmadik út. Hát ezért nem telik meg az égi világ, ezért kell vigyázni. 9. Erről szól a vers: Bukik a tolvaj és az iszákos, papgyilkos, mesterét felszarvazó, de az is, ki ezekkel szóba áll. 10. Aki viszont tudja eme öt áldozótüzet, annak nem árt a gonosz, még ha ilyenek közé kerül is. Ártatlan marad, tiszta a tiszta világban, ki tudja ezt, ki tudja ezt. Tizenegyedik szakasz 1. Prácsínasála Aupamanavja, Szatjajadnya Paulusi, Idradjumna Bhállavéja, Dzsana Sárkaráksja és Budila Ásvatarásvi gazdagok voltak mind, és az írások tudói. Összejártak és azt kutatták, hogy mi a Lélek, és ki a Brahman. 2. Végül erre jutottak: – Nos, Urak, itt van Uddálaka Áruni, ő most éppen Mindenember Lelkét tanulja. Járuljunk hát elébe! És elébe járultak. 3. De amaz így gondolkodott: – E gazdag és írástudó férfiak kérdezgetni fognak engem, és lehet, hogy nem tudok majd mindenre válaszolni. Inkább máshoz küldöm őket. 4. Majd így szólt hozzájuk: – Urak, itt van Asvapati Kaikéja, aki a Mindenember Lelkét tanulja. Járuljunk inkább őelébe. És elébe járultak. 5. Mikor elébe járultak, az megtisztelte illőn mindőjüket. Mert olyan ember volt, aki minden reggel elmondhatta: Országomban nincsen tolvaj, nincs uzsorás, ital rabja, nincs hitetlen, nincs tudatlan, nincs tékozló, nincsen szajha. Majd így szólt hozzájuk: – Urak, éppen most tartok áldozást. Annyi adományt kaptok tőlem ti is, mint az áldozópapok, ha itt maradtok az áldozáson. 6. Ők így feleltek: – Amit tanul az ember, arról tud is beszélni. Te a Mindenember Lelkét tanulod, magyarázd hát el nekünk! Ő így felelt: – Holnap majd válaszolok. 7. Másnap hajnalban elébe járultak, tűzifával a kezükben. Ő pedig a tanítvány-vatás rítusát mellőzve így beszélt nekik: Tizenkettedik szakasz 1. – Te hogyan szentelődsz a Léleknek, Aupamanjava? – Az Égként szentelődöm néki, ó, magasztos király! – Nos hát, te a tündökletes Mindenember Lelkének szentelődsz, nedűt préselsz majd ezért nap mint nap családod körében. 2. Ételt eszel majd és kedveset látsz, mert ételt eszik és kedveset lát, tanítványok lesznek majd családjában annak, ki tudja ezt, és a Mindenember Lelkének ekképpen szentelődik. De a Léleknek ez csak a feje, és szétrepedt volna a fejed, ha nem jöttél volna hozzám. Tizenharmadik szakasz 1. Így szólt azután Igazáldozóhoz, az Ember Fiához: – Hát te hogyan szentelődsz a Léknek, Prácsínajógja? – A Napként szentelődöm néki, ó, magasztos király! – Nos hát, te a sokformás Mindenember Lelkének szentelődsz, sokféle formát látsz majd ezért családod körében, robogó öszvérfogatot, szolgálót, aranyékszert. 2. Ételt eszel majd és kedveset látsz, mert ételt eszik és kedveset lát, tanítványok lesznek majd családjában annak, ki tudja ezt, és a Mindenember Lelkének ekképpen szentelődik. De a Léleknek ez csak a szeme, és elveszett volna a szemed világa, ha nem jöttél volna hozzám. Tizennegyedik szakasz 1. Így szólt azután Indradjumna Bhállavéjához: – Hát te hogyan szentelődsz a Léleknek? – A szélként szentelődöm néki, ó, magasztos király! – Nos hát, te a sokösvényes Mindenember Lelkének szentelődsz, sokféle adományok szállnak majd hozzád ezért, sokféle szekérsor gördül majd nyomodban. 2. Ételt eszel majd és kedveset látsz, mert ételt eszik és kedveset lát, tanítványok lesznek majd családjában annak, ki tudja ezt, és a Mindenember Lelkének ekképpen szentelődik. De a Léleknek ez csak a lélegzete, és elszorult volna a lélegzeted, ha nem jöttél volna hozzám. Tizenötödik szakasz 1. Így szólt azután Dzsanához: – Hát te hogyan szentelődsz a Léleknek, Sárkaráksja? – Az űrként szentelődöm néki, ó, magasztos király! – Nos hát, te a sokféle Mindenember Lelkének szentelődsz, sokféle ivadékod és vagyonod lesz ezért. 2. Ételt eszel majd és kedveset látsz, mert ételt eszik és kedveset lát, tanítványok lesznek majd családjában annak, ki tudja ezt, és a Mindenember Lelkének ekképpen szentelődik. De a Léleknek ez csak a teste, és széthullott volna a tested, ha nem jöttél volna hozzám. Tizenhatodik szakasz 1. Így szólt azután Budila Ásvatarásvihoz: – Hát te hogyan szentelődsz a Léleknek, Vaijághrapada? – A vízként szentelődöm néki, ó, magasztos király! – Nos hát, te a gazdagító Mindenember Lelkének szentelődsz, gyarapodsz, gazdag leszel májd ezért. 2. Ételt eszel majd és kedveset látsz, mert ételt eszik és kedveset lát, tanítványok lesznek majd családjában annak, ki tudja ezt, és a Mindenember Lelkének ekképpen szentelődik. De a Léleknek ez csak a hólyagja, és szétrepedt volna a hólyagod, ha nem jöttél volna hozzám. Tizenhetedik szakasz l. Így szólt azután Uddálaka Árunihoz: – Hát te hogyan szentelődsz a Léleknek, Gautama? – A Földként szentelődöm néki, ó magasztos király! – Nos hát, te az alapos Mindenember Lelkének szentelődsz, ezért fiaid, nyájaid már megalapozottak. 2. Ételt eszel majd és kedveset látsz, mert ételt eszik és kedveset lát, tanítványok lesznek majd családjában annak, ki tudja ezt, és a Mindenember Lelkének ekképpen szentelődik. De a Léleknek ez csak a lába, és elszáradt volna a lábad, ha nem jöttél volna hozzám. Tizennyolcadik szakasz 1. Így szólt azután mindannyiukhoz: – Úgy tudjátok ezt a Mindenember Lelkét, mint bennetek elkülönültet, és így majd ételt esztek. Aki önmagában az arasznyi Mindenember Lelkének szentelődik, az minden világban, minden lényben, minden testben ételt eszik. 2. Ennek a Mindenember Lelkének tündökletes a feje, sokformás a szeme, sokösvényes a lélegzete, sokféle a törzse, a teste, Vaszu a hólyagja, a Föld a lába, az oltár a mellkasa, az áldozófű a haja, az otthoni tűz a szíve, az áldozati ételt főző tűz az esze, az áldozótűz a szája. Tizenkilencedik szakasz 1. Ezért az étel legeleje alkalmas az áldozásra. E szavakkal áldozzon az ember az első áldozáskor: – A belélegzésnek üdv! És akkor a belélegzést jóllakatja. 2. Ha a belélegzés jóllakik, jóllakik a szem. Ha a szem jóllakik, jóllakik a Nap. Ha a Nap jóllakik, jóllakik az ég. Ha az ég jóllakik, jóllakik minden, mit az ég és a Nap ural. Ha ezek jóllaknak, jóllakik az ember nyájakban, fiakban, ételben, erőben, tanítványokban. Huszadik szakasz 1. A továbbiakban e szavakkal áldozzon az ember a második áldozáskor: – A szétlélegzésnek üdv! És akkor a szétlélegzést jóllakatja. 2. Ha a szétlélegzés jóllakik, jóllakik a fül. Ha a fül jóllakik, jóllakik a Hold. Ha a Hold jóllakik, jóllakik a tér. Ha a tér jóllakik, jóllakik minden, mit tér és Hold ural. Ha ezek jóllaknak, jóllakik az ember nyájakban, fiakban, ételben, erőben, tanítványokban. Huszonegyedik szakasz 1. A továbbiakban e szavakkal áldozzon az ember a harmadik áldozáskor: – A kilélegzés üdvére! És akkor a kilélegzést jóllakatja. 2. Ha a kilélegzés jóllakik, jóllakik a szó. Ha a szó jóllakik, jóllakik a tűz. Ha a tűz jóllakik, jóllakik a Föld. Ha a Föld jóllakik, jóllakik minden, mit Föld és tűz ural. Ha ezek jóllaknak, jóllakik az ember nyájakban, fiakban, ételben, erőben, tanítványokban. Huszonkettedik szakasz 1. A továbbiakban e szavakkal áldozzon az ember a negyedik áldozáskor: – Az összelélegzés üdvére! És akkor az összelélegzést jóllakatja. 2. Ha az összelélegzés jóllakik, jóllakik az ész. Ha az ész jóllakik, jóllakik Pardzsanja. Ha Pardzsanja jóllakik, jóllakik a villám Ha a villám jóllakik, jóllakik minden, mit a villám és Pardzsanja ural. Ha ezek jóllaknak, jóllakik az ember nyájakban, fiakban, ételben, erőben, tanítványokban. Huszonharmadik szakasz 1. A továbbiakban e szavakkal áldozzon az ember az ötödik áldozáskor: – A fellélegzés üdvére! És akkor a fellélegzést jóllakatja. 2. Ha a fellélegzés jóllakik, jóllakik a szél. Ha a szél jóllakik, jóllakik az űr. Ha az űr jóllakik, jóllakik minden, mit szél és űr ural. Ha ezek jóllaknak, jóllakik az ember nyájakban, fiakban, ételben, erőben, tanítványokban. Huszonnegyedik szakasz 1. Ha valaki ennek tudása nélkül végzi a tűzáldozatot, olyan az, mintha a parazsat félrekotorva a hamuban akarna áldozni. 2. De ha valaki ennek tudásával végzi a tűzáldozatot, az minden világban, minden lényben, minden lélekben áldozott. 3. Ahogy a száraz fűcsomó elhamvad a tűzre vetve, ügy hamvadnak el annak bűnei, ki tudja ezt, és így végzi a tűzáldozatot. 4. Ezért még ha egy korcsnak adja is a tudó az áldozati étel maradékát, a Mindenember Lelkének áldozott akkor is. Erről szól a vers: Mint éhes gyermekek körülveszik az ételadó anyát, úgy veszik körül minden lények a tűz áldozatát, a tűz áldozatát, a tűz áldozatát. HATODIK FEJEZET Első szakasz 1. Svétakétu Uddálaka fia volt. Apja azt mondta néki: – Fehérfényes, kedvesem, menj el tanulni, mert a mi nemzetségünkben nem lehetnek tudatlan, csak születés általi papok! 2. Elment a fiú tizenkét évesen, és huszonnégy éves korára minden tudást megtanult. Visszatért akkor büszkén, nagyeszűnek és tanultnak gondolva magát. Azt mondta néki az apja: – Svtakétu, kedvesem, visszatértél hát büszkén, magadat nagyeszűnek és tanultnak gondolva. 3. De kitanultad-e vajon azt a tanítást is, ami által a hallhatatlan hallható, a gondolhatatlan gondolható, a megismerhetetlen megismerhető? – Uram, hogyan értsem ezt a tanítást? – kérdezte a fiú. 4. – Úgy kedvesem, ahogyan egy agyaggöröngy által minden agyagtárgy megismerhető, mert a sokféle formák csak szavak, a megnevezéstől függenek, valójában agyag az csupán. 5. Úgy kedvesem, ahogyan egy rézpitykén keresztül minden réztárgy megismerhető, mert a sokféle formák csak szavak, a megnevezéstől függenek, valójában réz az csupán. 6. Úgy kedvesem, ahogyan egy vaspengén keresztül minden vastárgy megismerhető, mert a sokféle formák csak szavak, a megnevezéstől függenek, valójában vas az csupán. 7. – Biztosan nem tudták ezt tisztelt mestereim, hiszen ha tudják, miért is hallgatták volna el előlem? Mondd el hát, Uram! – Legyen, kedvesem! Második szakasz 1. Kedvesem, kezdetben a világ a Lét volt egyedül, a nem kettő, az egyetlenegy. Egyesek úgy tanítják, hogy a nemlét volt előbb, a nem kettő, az egyetlenegy, és a Lét ebből keletkezett. 2. De hogyan is lehetett volna így? Kedvesem, hogyan is lehetett volna nemlétből a Lét? Éppen hogy a Lét volt előbb, a nem kettő, az egyetlenegy. 3. Sokasodjak, szaporodjak! – ezt kívánta a Lét, és megalkotta a Hőt. Sokasodjak, szaporodjak! – ezt kívánta a Hő, és megalkotta a Vizet. Ezért van az, hogy ha a láz vagy a Nap heve fűti az embert, izzadni kezd, víz lesz a hőből. 4. Sokasodjak, szaporodjak! – ezt kívánta a Víz, és megalkotta az Ételt. Ezért van az, hogy ha eső esik, bőséges étel terem, mert vízből lesz az ember étele. Harmadik szakasz 1. A lények három magból erednek: tojásból születnek, élve születnek, magból születnek. 2. Az az istenség ezt kívánta: Eme három istenségbe az élő lélekkel én beleszállok, és szétáradok névben és alakban! Háromságossá teszem mindőöjüket. 3. És az az istenség eme három istenségbe az élő lélekkel beleszállott, és szétáradt névben és alakban. Háromságossá tette mindőjüket. 4. Kedvesem, tudd meg hát tőlem, hogyan lett eme három istenség által háromságos minden: Negyedik szakasz 1. A tűz vörös színe a hő alakja, fehér színe a víz alakja, fekete színe az étel alak-ja. Ekképpen tűnik el a tűz tűzsége, mert a sokféle formák csak szavak, a megnevezéstől függenek, valójában a tűz e három alakzat egyesülése csupán. 2. A Nap vörös színe a hő alakja, fehér színe a víz alakja, fekete színe az étel alakja. Ekképpen tűnik el a Nap napsága, mert a sokféle formák csak szavak, a megnevezéstől függenek, valójában a Nap e három alakzat egyesülése csupán. 3. A Hold vörös színe a hő alakja, fehér színe a víz alakja, fekete színe az étel alakja. Ekképpen tűnik el a Hold holdsága, mert a sokféle formák csak szavak, a megnevezéstől függenek, valójában a Hold e három alakzat egyesülése csupán. 4. A villám vörös színe a hő alakja, fehér színe a víz alakja, fekete színe az étel alakja. Ekképpen tűnik el a villám villámsága, mert a sokféle formák csak szavak, a megnevezéstől függenek, valójában a villám e három alakzat egyesülése csupán. 5. Ezt tudták a gazdag, írástudó elődök, amikor azt mondták: Nem merülhet fel semmi sem, mit ne hallottunk volna, ne gondoltunk volna, ne ismertünk volna meg. Mindent megtudtak e három által. 6. Mert tudták, hogy ami vörös, az a hő alakja, ami fehér, az a víz alakja, ami fekete, az az étel alakja. 7. És ami még ismeretlen volt, megismerték e három istenség kapcsolatában. Kedvesem, tudd meg hát tőlem, hogyan jut be ez a három istenség az emberbe, hogyan osztódik mindegyikük háromfelé: Ötödik szakasz 1. A megevett étel három részre oszlik. Legdurvább részéből ürülék lesz, középső részéből hús, legfinomabb részéből ész. 2. A megivott víz három részre oszlik. Legdurvább részéből vizelet lesz, középső részéből vér, legfinomabb részéből lélegzet. 3. A megevett hő három részre oszlik. Legdurvább részéből csont lesz, középső részéből velő, legfinomabb részéből beszéd. 4. Mert Ételből van az ész, vízből van a lélegzet és hőből van a szó, kedvesem. – Taníts tovább, ó, Uram! – szólt a fiú. – Legyen hát – felelte ő. Hatodik szakasz 1. Kedvesem, mikor a tejet megköpülik, föle felszáll, ebből lesz a vaj. 2. Ugyanígy száll fel a megevett Étel föle is, ebből lesz az ész. 3. Ugyanígy száll fel a megivott víz föle is, ebből lesz a lélegzet. 4. Ugyanígy száll fel a megevett hő föle is, ebből lesz a szó. 5. Mert ételből van az ész, vízből van a lélegzet, hőből van a szó, kedvesem. – Taníts tovább, ó, Uram! – szólt a fiú. – Legyen hát – felelte ő. Hetedik szakasz 1. – Kedvesem, tizenhat részből áll az ember. Ne egyél tizenöt napon át, de vizet igyál kedved szerint. Ha iszol, nem távozik el tőled a vízből való lélegzet. 2. És a fiú nem evett tizenöt napon át. Majd visszatért apjához, és így szólt: – Miből idézzek, Uram? – Mondd a himnuszokat, mondd a varázsigéket, mondd a dalokat! – Nohát, nem jutnak eszembe, Uram. 3. Apja azt mondta néki: – Kedvesem, ahogy a lobogó nagy tűz egyetlen szentjánosbogárnyi zsarátnokba húzódik vissza, és többé nem lobog, úgy húzódott vissza egyetlen részbe tizenöt részed, és az már nem képes a Tudás szavát idézni. Menj, egyél, és mondom tovább! 4. A fiú evett, majd újra apja elébe járult, és mindenre tudott felelni, amit csak kérdezett. Apja azt mondta néki: 5. – Kedvesem, ahogy a szentjánosbogárnyi zsarátnokba visszabújt tüzet száraz fűvel fel lehet éleszteni, hogy lobogjon, és ég már azután, 6. úgy lobbant lángra a te egyetlen részbe visszahúzódott tizenöt részed is az étel által, ezért vagy képes a Tudás szavát idézni. Mert ételből van az ész, vízből a lélegzet és hőből van a szó, kedvesem. Így tanította, így tanította. Nyolcadik szakasz 1. Uddálaka Áruni így szólt egyszer Svétakétu nevű fiához: – Kedvesem, hadd tanítsalak az álom állapotára. Kedvesem, amikor azt mondják, hogy alszik az ember, akkor a lét egységébe tért. Magába szállt, és azért mondják, hogy alszik (szvapiti), merthogy magába szállt (szvam apíta). 2. Ahogy a fonállal megkötött madár verdes jobbra-balra, és támaszt máshol nem találva a reptetőfára visszaszáll, éppen így verdes az ész is jobbra-balra, és támaszt máshol nem találva a lélegzetre visszaszáll. Mert az ész reptetőfája a lélegzet, kedvesem. 3. Kedvesem, hadd tanítsalak az éhségre és a szomjúságra. Azért mondják, hogy éhes (asanájá) az ember, mert a víz kihajtja belőle a megevett ételt (asitam najate). Ahogy tehenek, lovak, emberek pásztoráról beszélnek, éppígy a víz az étel pásztora (asa nája). Úgy tudd a testet, mint ennek a sarját, akkor majd nem lesz gyökértelen. 4. És mi másban gyökerezne, mint az ételben? Az étel sarját pedig vidd vissza a vízre mint gyökérre, a víz sarját a hőre mint gyökérre, a hő sarját vidd vissza a Létre mint gyökérre. Minden lénynek a Lét a gyökere, a Lét az otthona, a Lét az alapja. 5. Továbbá pedig azért mondják, hogy szomjas (udanjá) az ember, mert a hő kihajtja belőle a megivott vizet (uda njá). Ahogy tehenek, lovak, emberek pásztoráról beszélnek, éppígy a hő a víz pásztora (uda nja) Úgy tudd a testet, mint ennek a sarját, akkor majd nem lesz gyökértelen. 6. És mi másban gyökerezne, mint a vízben? A víz sarját pedig vidd vissza a hőre mint gyökérre, a hő sarját vidd vissza a Létre mint gyökérre. Minden lénynek a Lét a gyökere, a Lét az otthona, a Lét az alapja. Azt pedig, kedvesem, már az előbb elmagyaráztam, hogyan lesz az emberben e három istenség mindegyike háromságos. Kedvesem, ha meghal az ember, a szó az észbe száll, az ész a lélegzetbe száll, a lélegzet a hőbe száll, a hő a legfőbb istenségbe száll. 7. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek, ez vagy Te is, Svétakétu. – Taníts tovább, ó, Uram! – Legyen hát – felelte ő. Kilencedik szakasz 1. – Kedvesem, mikor a méhek mézet készítenek, sokféle virágról gyűjtik össze a nedveket. 2. Ahogy az összegyűjtött nedvek sem tudnak arról, hogy mely fáról kerültek oda, éppen úgy a lét-egységbe szállt lények sem tudnak arról, hogy a lét-egységbe szálltak. 3. És ami tigris volt, oroszlán, farkas, vadkan, féreg, madár, szúnyog vagy bögöly, ami volt, az lesz majd megint. 4. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu. – Taníts tovább, ó, Uram! – Legyen hát – felelte ő. Tizedik szakasz 1. – Kedvesem, futnak a folyók keleten keletnek, nyugaton nyugatnak, óceánból óceánba szaladnak, óceánná válnak mindannyian. És ahogy ők sem tudnak arról, hogy melyikük melyik folyó volt korábban, éppen így a lét-egységből visszatérő lények sem tudnak arról, hogy a lét-egységből tértek vissza. 2. És ami tigris volt, oroszlán, farkas, vadkan, féreg, madár, szúnyog vagy bögöly, ami volt, az lesz majd megint. 3. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu. – Taníts tovább, ó, Uram! – Legyen hát – felelte ő. Tizenegyedik szakasz 1. – Kedvesem, ha megmetszik ezt a nagy fát a gyökerénél, nedvet ereszt, mert él. Ha megmetszik a törzsén, nedvet ereszt, mert él. Ha megmetszik az ágán, nedvet ereszt, mert él. Íme, itt áll ő az élő lélekkel átitatva, pompásan, örömtől duzzadón. 2. Ha elhagyja az élet az egyik ágát, elszárad az. Ha elhagyja a másik ágát, elszárad az. Ha elhagyja a harmadik ágát, elszárad az. Ha elhagyja az egész fát, elszárad az egész. Jegyezd meg ezt, kedvesem. 3. Mert a test meghal, ha elhagyja az élet, az élet azonban nem hal meg soha. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu. – Taníts tovább, ó, Uram! – Legyen hát – felelte ő. Tizenkettedik szakasz 1. – Hozz egy gyümölcsöt a fügefáról! – Itt van, Uram. – Vágd ketté! – Kettévágtam, Uram. – Mit látsz benne? – Apró magvakat, Uram. – Vágj egyet ketté! – Kettévágtam, Uram. – Mit látsz benne? – Semmit sem, Uram. 2. – Kedvesem, ebből a láthatatlan parányiból lett a hatalmas fügefa. 3. Hidd el, kedvesem, ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu. – Taníts tovább, ó, Uram! – Legyen hát – felelte ő. Tizenharmadik szakasz 1. – Itt egy darab só, tedd a vízbe, és gyere vissza holnap! Megtörtént. Másnap így szólt a fiúhoz: – Vedd elő a sót, amit tegnap a vízbe tettél! Az kereste, de nem találta, mert feloldódott teljesen. 2. – Kóstold meg innen! Hogy ízlik? – Sós. – Kóstold meg középen! Hogy ízlik? – Sós. – Kóstold meg onnan! Hogy ízlik? – Sós. – Hagyd ott, és ülj ide mellém! A fiú úgy tett, és azt mondta közben: – Még mindig érzem. – Nos hát, kedvesem, éppen így a Létet sem láthatod meg a testben, pedig benne van. 3. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu. – Taníts tovább, ó, Uram! – Legyen hát – felelte ő. Tizennegyedik szakasz 1. – Kedvesem, olyan ez, mint ha egy gandhára-bélit bekötött szemekkel a vadonba vezetnének, és ott eleresztenének. Bolyongana az keletre, nyugatra, délre, mert bekötött szemekkel vezették oda, és engedték szabadon. 2. De ha leveszi a szeméről valaki a kendőt, és azt mondja neki: Erre van Gandhára, erre indulj! – ha tanult és okos ember, akkor faluról falura kérdezősködve hazaér. Hát ilyen az az ember is, aki tanítóra lelt. Tudja jól: Addig tart csak ez, amíg a megváltást el nem érem, azután otthonomba térek! 3. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu. – Taníts tovább, ó, Uram! – Legyen hát – felelte ő. Tizenötödik szakasz. 1. – A haldoklót körülveszik rokonai és kérdezgetik: Felismersz még? Felismersz még? Amíg szava az észbe nem száll, esze a lélegzetbe nem száll, lélegzete a hőbe nem száll, hője a legfőbb istenségbe nem száll, addig felismeri őket. 2. Ám ha szava az észbe szállt, esze a lélegzetbe szállt, lélegzete a hőbe szállt, hője a legfőbb istenségbe szállt, úgy többé már nem ismeri fel őket. 3. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu. – Taníts tovább, ó, Uram! – Legyen hát – felelte ő. Tízenhatodik szakasz 1. – Kedvesem, megkötött kezekkel hurcolnak egy embert, és azt kiabálják: Rabló, gonosztevő, tüzesítsétek a fejszét! Ha ő tette, igaztalannak bizonyul. Igaztalanul szólva igaztalanba takaródzik, megfogja a tüzes fejszét, megég, kivégzik. 2. De ha nem ő tette, igaznak bizonyul. Igazat szólva az igazságba takaródzik, megfogja a tüzes fejszét, nem ég meg, szabadon eresztik. 3. Ami által ő meg nem égett, az a mindenség lényege, az a Valóság, az a Lélek, Az vagy Te is, Svétakétu. Így tanította, így tanította. HETEDIK FEJEZET Első szakasz 1. – Taníts, Uram! – e szavakkal lépett a Nárada Szanatkumárához. Az pedig így válaszolt: – Mondd el, hogy mit tudsz, és én megtanítom, hogy mi van túl azon. 2. – Uram, tanultam a Himnuszok Tudását, a Varázsigék tudását, a Dalok Tudását, negyediknek a Tűzpapok Tudását, ötödik tudásként a regéket és a mítoszokat, továbbá nyelvtant, számtant, az ősrítusokat, sorstudományt, naptárt, bölcs vitát, kormányzást, az istenek, a Brahman és a szellemek tudományát, harctant, csillagászatot, kígyómágiát, a gandharvák művészetét. Hát ez az, uram, amit tanultam. 3. Így hát az írások tudója vagyok, de nem vagyok a Lélek tudója. Azt hallottam a hozzád hasonlóktól, hogy minden gondját legyőzi a Lélek tudója. Engem pedig, ó, Uram, gondok gyötörnek. Vezess át engem a gondon túli másik partra! Az pedig így válaszolt: – Mindaz, mit tanultál, csupán a név. 4. Név a Himnuszok Tudása, a Varázsigék Tudása, a Dalok Tudása, negyediknek a Tűzpapok Tudása, ötödik tudásként a regék és a mítoszok, továbbá a nyelvtan, a számtan, az ősrítusok, a sorstudomány, a naptár, a bölcs vita, a kormányzás, az istenek, a Brahman és a szellemek tudománya, a harctan, a csillagászat, a kígyómágia, a gandharvák művészete – mindez a név. Szentelődj a névnek! 5. Aki Brahmanként szentelődik a névnek, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre a név kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik a Névnek. – De van-e nagyobb a Névnél, ó, Uram? – Igen, van nagyobb a Névnél. – Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram! Második szakasz 1. – A beszéd bizony nagyobb a névnél. Mert a beszéd érteti meg a Himnuszok Tudását, a Varázsigék Tudását, a Dalok Tudását, negyediknek a Tűzpapok Tudását, ötödik tudásként a regéket és a mítoszokat, továbbá a nyelvtant, a számtant, az ősrítusokat, a sorstudományt, a naptárt, a bölcs vitát, a kormányzást, az istenek, a Brahman és a szellemek tudományát, a harctant, a csillagászatot, a kígyómágiát és a gandharvák művészetét, valamint az Eget, a Földet, a szelet, az űrt, a vizet, a tüzet, az isteneket és az embereket, a nyájakat és a madarakat, a füveket és a fákat, a vadakat egészen a féregig, a szúnyogig, a hangyáig, a jogosat és a jogtalant, az igazat és az igaztalant, a jót és a rosszat, a kelletlent és a szíveset. Ha nem lenne a beszéd, nem lenne érthető a jogos és a jogtalan, az igaz és az igaztalan, a jó és a rossz, a kelletlen és a szíves. Mivel mindezt a szó érteti meg. Szentelődj a beszédnek! 2. Aki Brahmanként szentelődik a beszédnek, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre a beszéd kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik a beszédnek. – De van-e nagyobb a beszédnél, ó, Uram? – Igen, van nagyobb a beszédnél. – Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram! Harmadik szakasz 1. – Az ész bizony nagyobb a beszédnél. Ahogy két makkot, két magot vagy két bogyót egyetlen marok összefog, úgy fogja össze az ész a nevet és a beszédet. Ha az ember arra fordítja az eszét, hogy a szent igéket és dalokat tanulja, hát akkor meg is tanulja őket. Ha arra, hogy tetteket tegyen, hát akkor meg is teszi. Ha arra, hogy nyájakra, fiakra vágyjon, hát akkor vágyik is rájuk. Ha arra, hogy a földi és az égi világra vágyjon, hát akkor vágyik is rájuk. Mert az ész a Lélek, az ész a világ, az ész a Brahman. Szentelődj az észnek! 2. Aki Brahmanként szentelődik az észnek, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az ész kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az észnek. – De van-e nagyobb az észnél, ó, Uram? – Igen, van nagyobb az Észnél. – Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram! Negyedik szakasz 1. – Az akarat bizony nagyobb az észnél. Mert amit akar az ember, arra fordítja eszét, azután arra mondja a szót, azt nevezi meg. A név tartalmaz minden igét, az igék tartalmazzák a tetteket. 2. Mindezek az akaratban egyek, az akarat a lelkük, az akarat az alapjuk. Akarattal lett az Ég és a Föld, akarattal lett az űr és a szél, akarattal lett a víz és a tűz, ezek akaratából lesz az eső, az eső akaratából lesz az étel, az étel akaratából lesznek az életerők, az életerők akaratából lesznek az igék, az igék akaratából lesznek a tettek, a tettek akaratából lesz a világ, a világ akaratából lesznek mindenek. Ez az akarat, szentelődj az akaratnak. 3. Aki Brahmanként szentelődik az Akaratnak, az elnyeri az akarattal teremtett világokat, a szilárdan állókat szilárdan, az alaposakat alaposan, a nem rendülőket nem rendülőn. Kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az akarat kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az akaratnak. – De van-e nagyobb az Akaratnál, ó, Uram? – Igen, van nagyobb az akaratnál. – Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram! Ötödik szakasz 1. – Az eszme bizony nagyobb az akaratnál. Mert előbb az eszmét ragadja meg az ember, és csak azután az akaratot. Azután irányul az ésszel, azután beszél, azután mondja a nevet. A név tartalmaz minden igét, az igék tartalmazzák a tetteket. 2. Mindezek az eszmében egyek, az eszme a lelkük, az eszme az alapjuk. Ezért ha sokat is tud valaki, de eszméi nincsenek, azt mondják: Bármit is tudjon, jelentéktelen. Mert ha valóban bölcs lenne, nem lenne híján az eszmének. Ha viszont valaki keveset is tud, de eszméi vannak, hát rá figyelnek majd az emberek. Mert mindezek az eszmében egyek, az eszme a lelkük, az eszme az alapjuk. Szentelődj az eszmének! 3. Aki Brahmanként szentelődik az eszmének, az elnyeri az eszmével teremtett világokat, a szilárdan állókat szilárdan, az alaposakat alaposan, a nem rendülőket nem rendülőn. Kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az eszme kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az eszmének. – De van-e nagyobb az Eszménél, ó, Uram? – Igen, van nagyobb az Eszménél. – Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram! Hatodik szakasz 1. – Az elmélyedés bizony nagyobb az eszménél. Elmélyedésben van az Ég, elmélyedésben van a Levegőég, elmélyedésben van a Föld, elmélyedésben vannak a vizek, elmélyedésben vannak a hegyek, elmélyedésben vannak az istenek és az emberek. Akik az emberek közül az elmélyedés adományából részesülnek, azok roppant nagyságra jutnak, a többiek pedig kicsikék, civódók, káromkodók és pletykálkodók. Az elmélyedés adományából csak a megfontoltak részesülnek. Szentelődj az elmélyedésnek! 2. Aki Brahmanként szentelődik az elmélyedésnek, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az Elmélyedés kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az elmélyedésnek. – De van-e nagyobb az elmélyedésnél, ó, Uram? – Igen, van nagyobb az Elmélyedésnél. – Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram! Hetedik szakasz 1. – A megismerés bizony nagyobb az elmélyedésnél. Mert megismeréssel érti meg az ember a Himnuszok Tudását, a Varázsigék Tudását, a Dalok Tudását, negyediknek a Tűzpapok Tudását, ötödik tudásként a regéket és a mítoszokat, továbbá a nyelvtant, a számtant, az ősrítusokat, a sorstudományt, a naptárt, a bölcs vitát, a kormányzást, az istenek, a Brahman és a szellemek tudományát, a harctant, a csillagászatot, a kígyómágiát, a tündéri művészeteket, valamint az Eget, a Földet, a szelet, az űrt, a vizet, a tüzet, az isteneket és az embereket, a nyájakat és a madarakat, a füveket és a fákat, a vadakat egészen a féregig, a szúnyogig, a hangyáig, a jogosat és a jogtalant, az igazat és az igaztalant, a jót és a rosszat, a kelletlent és a szíveset, ezenkívül az ételt és italt, a földi és az égi világot – mindezt az ember a megismeréssel érti meg. Szentelődj a megismerésnek! 2. Aki Brahmanként szentelődik a megismerésnek, az elnyeri a megismerésben, megértésben gazdag világokat. Kedve szerint minden vidéket bejár, amerre a megismerés kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik a megismerésnek. – De van-e nagyobb a megismerésnél, ó, Uram? – Igen, van nagyobb a megismerésnél. – Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram! Nyolcadik szakasz 1. – Az erő bizony nagyobb a megismerésnél. Mert száz megismerő is megremeg egyetlen erőstől. Mert aki erős, az feláll. Aki feláll, az elindul. Aki elindul, az odaér. Aki odaér, az látni fog, az hallani fog, az gondolni fog, az eszmélni fog, az tenni fog, az érteni fog. Erőn alapul a Föld, erőn alapul a Levegőég, erőn alapul az Ég, erőn alapulnak a hegyek, erőn alapulnak az istenek és az emberek, erőn alapulnak a nyájak és a madarak, a füvek és a fák, a vadak a féregig, a szúnyogig, a hangyáig, erőn alapul a világ. Szentelődj az erőnek! 2. Aki Brahmanként szentelődik az erőnek, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az erő kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az Erőnek. – De van-e nagyobb az Erőnél, ó, Uram? – Igen, van nagyobb az Erőnél. – Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram! Kilencedik szakasz 1. – Az étel bizony nagyobb az erőnél. Mert aki tíz éjjelen és nappalon át nem eszik, az ugyan életben marad, de nem lesz látó, nem lesz halló, gondoló, eszmélő, tevő és értő. De ha ételt vesz magához, hát újra látni fog, hallani fog, gondolni fog, eszmélni fog, tenni fog és érteni fog. Szentelődj az ételnek! 2. Aki Brahmanként szentelődik az ételnek, az elnyeri az ételben, italban bőséges világokat, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az étel kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az ételnek. – De van-e nagyobb az ételnél, ó, Uram? – Igen, van nagyobb az ételnél. – Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram! Tizedik szakasz 1. – A víz bizony nagyobb az ételnél. Mert ha nem esik elég eső, szétfoszlanak az életerők, és azt gondolja az ember: Nem lesz elég az étel. De ha elég eső esik, ujjonganak akkor az életerők, és azt gondolja az ember: Elég lesz az étel. Kocsonyás vízből van a Föld, a Levegőég, az Ég, a hegyek, az istenek és az emberek, a nyájak és a madarak, a füvek és a fák, a vadak a férgekig, a szúnyogig, a hangyáig – kocsonyás vízből vannak mindezek. Szentelődj a víznek! 2. Aki Brahmanként szentelődik a víznek, az minden vágyát eléri, az jóllakik, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre a víz kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik a víznek. – De van-e nagyobb a víznél, ó, Uram? – Igen, van nagyobb a Víznél. – Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram! Tizenegyedik szakasz 1. A hő bizony nagyobb a víznél. Mert a szelet visszatartva ez hevíti fel az űrt. Ezért mondják: Nyomasztó a hőség, izzó a hőség, eső lesz biztosan. Először a hő jelenik meg, azután ereszti el a vizet. Ekkor csapkodnak a villámok felfelé és szerteszét, ekkor dörög az ég. Ezért mondják: Villámlik, dörög az ég, eső lesz biztosan. Először a hő jelenik meg tehát, azután ereszti el a vizet. Szentelődj a hőnek! 2. Aki Brahmanként szentelődik a hőnek, az heves lesz, az elnyeri a heves és ragyogó, homályt oszlató világokat. Kedve szerint minden vidéket bejár, amerre a hő kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik a hőnek. – De van-e nagyobb a hőnél, ó, Uram? – Igen, van nagyobb a hőnél. – Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram! Tizenkettedik szakasz 1. – Az űr bizony nagyobb a hőnél. Mert az űrben van mind a kettő, a Nap és a Hold, ott van a villám, a csillagok és a tűz. Az űr által kiált, hall és válaszol az ember. Az űrben élvez vagy nem élvez, az űrbe születik, az űrnek születik. Szentelődj az Űrnek! 2. Aki Brahmanként szentelődik az űrnek, az elnyeri az üres, fényteres, határtalan, messzejárható világokat. Kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az űr kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az űrnek. – De van-e nagyobb az űrnél, ó, Uram? – Igen, van nagyobb az űrnél. – Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram! Tizenharmadik szakasz 1. – Az emlékezés bizony nagyobb az űrnél, Mert ha sokan összegyűlnek is, de emlékezésük nincsen, hát nem fognak semmit sem hallani, gondolni vagy megérteni. Ha viszont van emlékezésük, akkor hallani fognak, gondolni fognak, érteni fognak. Mert az emlékezés által ismeri fel az ember még saját nyájait, fiait is. Szentelődj az emlékezésnek! 2. Aki Brahmanként szentelődik az emlékezésnek, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az emlékezés kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az emlékezésnek. – De van-e nagyobb az emlékezésnél, ó, Uram? – Igen, van nagyobb az emlékezésnél. – Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram! Tizennegyedik szakasz 1. – A remény bizony nagyobb az emlékezésnél. Mert remény lobbantja fel az emlékezést, az így tanulja meg az igéket, így végez szent tetteket, így vágyik nyájakra, fiakra, földi és égi világra. Szentelődj a reménynek! 2. Aki Brahmanként szentelődik a reménynek, annak a remény minden vágyát teljesíti, az nem hiába imádkozik, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre a remény kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik a reménynek. – De van-e nagyobb a reménynél, ó, Uram? – Igen, van nagyobb a reménynél. – Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram! Tizenötödik szakasz 1. – A lélegzet bizony nagyobb a reménynél. Mert ahogy a kerékagy a küllőket összefogja, úgy fog össze mindent a lélegzet. A lélegzet viszi el az életet, a lélegzet éltet, adja az életet. A lélegzet az apa, a lélegzet az anya, a fivér, a nővér, a tanító, a pap. 2. Ha valaki apára, anyára, fivérre, nővérre, tanítóra vagy papra akár csak rákiabál, azt mondják: Fúj, apagyilkos, anyagyilkos, testvérgyilkos, tanítógyilkos, papgyilkos vagy, szégyelld magad! 3. Ha viszont a lélegzet elszállta után ezeket akár máglyán égeti is el, és csontjaikat bottal tördösi, hogy jobban égjenek, hát akkor sem mondják rá, hogy apagyilkos, anyagyilkos, testvérgyilkos, tanítógyilkos, papgyilkos. 14. Mert mindezek a lélegzet. Aki így látja, így gondolja és így érti meg a dolgot, az a győztes a papi vitában. És ha így szólnak hozzá: Te vagy a győztes! – hát ismerje el, ne tagadja! Tizenhatodik szakasz 1. – De csak az a győztes a vitában, aki az igazsággal győz. – Ó, Uram, az igazsággal akarok győzni! – De az igazságot meg kell érteni! – Uram, az igazságot akarom megismerni! Tizenhetedik szakasz 1. – Aki megismer, az mond igazságot, és nem mond igazságot, aki nem ismer meg. Csak a megismerő mond igazságot. A megismerést kell megismerni! – Uram, a megismerést akarom megismerni! Tizennyolcadik szakasz 1. – Az ismer meg, aki gondolkodik, és nem ismer meg, aki nem gondolkodik. Csak a gondolkodó ismer meg egyedül. A gondolkodást kell megismerni! – Ó, Uram, a gondolkodást akarom megismerni! Tizenkilencedik szakasz 1. – Az gondolkodik, aki hisz, és nem gondolkodik, aki hitetlen. Csak a hívő gondolkodik. A hitet kell megismerni! – Ó, Uram, a hitet akarom megismerni! Huszadik szakasz 1. – Az hisz, aki termékeny talajra lel, és nem hisz az, aki nem lel termékeny talaj-ra. Csak a termékeny talajra lelt hisz egyedül. A termékeny talajt kell megismerni! – Uram, a termékeny talajt akarom megismerni! Huszonegyedik szakasz 1. – Az lel termékeny talajra, aki teremt, és nem lel termékeny talajra a nem teremtő. Csak a teremtő lel termékeny talajra. A teremtést kell megismerni! – Uram, a teremtést akarom megismerni! Huszonkettedik szakasz 1. – Az teremt, aki örömét leli benne, és nem teremt, ki nem leli örömét. Csak az örömét lelő teremt egyedül. Az örömöt kell megismerni! – Uram, az örömöt akarom megismerni! Huszonharmadik szakasz 1. – A hatalmasságban van öröm, és nincs öröm a kicsinyben. Csak a hatalmasságban van öröm. A hatalmasságot kell megismerni! – Uram, a hatalmasságot akarom megismerni! Huszonnegyedik szakasz 1. – Aki nem a mást látja, nem a mást hallja, nem a mást érti, ott van a hatalmas-ság. Aki a mást hallja, a mást látja, a mást érti, ott van a kicsiny. A hatalmassság örök, a kicsiny mulandó. – És ez min alapul, uram? – Önmaga hatalmasságán alapul, vagy pedig nem, hogyha úgy akarod. 2. Mert ebben a világban a hatalmasságot nyájakban, lovakban, elefántokban, aranyban, szolgákban, asszonyokban, földekben, rétekben keresik. De én azt mondom, nem így van, nem így van. Mert ebben a világban minden valami máson alapul. Huszonötödik szakasz 1. De a hatalmasság fent van és lent van, keletre innen, nyugatra innen, északra, délre innen, hatalmasság az egész világ. Azt követi az énképzet, amikor azt feleli: Fent vagyok és lent vagyok, keletre innen és nyugatra innen, északra, délre innen, én vagyok az egész világ. 2. Azt követi a Lélek, ami fent van és lent van, keletre innen, nyugatra innen, északra, délre innen, a Lélek az egész világ. Aki így lát, így ért és így gondolkozik, a Lélekkel játszva, a Lélekkel szerelmeskedve, a Lélekben élvezetet lelve, az magát uralja, és kedve szerint jár-kél minden világban. De aki nem így lát, azt más uralja, eltűnnek annak világai, és nem jár-kél kedve szerint minden világban. Huszonhatodik szakasz 1. Aki látja, gondolja és megérti ezt, annak a Lélekből lesz a lélegzet, a Lélekből lesz a remény, a Lélekből lesz az emlékezés, a Lélekből lesz az űr, a Lélekből lesz a hő, a Lélekből lesz a víz, a Lélekből lesz az elmúlás és a teremtés, a Lélekből lesz az étel, a Lélekből lesz az erő, a Lélekből lesz a megismerés, a Lélekből lesz az elmélyedés, a Lélekből lesz az eszme, a Lélekből lesz az akarat, a Lélekből lesz az ész, a Lélekből lesz a beszéd, a Lélekből lesz a név, a Lélekből lesznek az igék és a tettek, a Lélekből lesz az egész világ. 2. Erről szól a vers: Nem lát a Látó sem halált, sem kórt, és nem lát szenvedést, a mindenséget látja ő, azt hatja át ő minden irányban. Egységes ő, Háromságos, Ötös, Hetes és Kilences. Azt is tanítják, benne az ember Tizenegy részre lel, meg hogy Száztizenegyre oszlik – igen, ő a Húszezer! Ki tisztán étkezik, az tiszta marad, és a tiszta tanítást hűen megőrzi. Ha a tanítást hűen megőrzi emlékezetében, úgy megszabadul minden köteléktől. Miután a Náradát elhagyta a tisztátalanság, Szanatkumára megmutatta néki a sötétség túlpartját. Ezért nevezik Szkandának, ezért nevezik Szkandának. NYOLCADIK FEJEZET Első szakasz 1. Így szóljon a mester: – A Brahman eme városában van egy kicsiny ház, abban egy kicsiny lótuszvi-rág, abban egy kicsi űr. Ami ebben van, azt kell kutatni, azt kell felismerni. 2. Akkor majd ezt kérdezik: – A Brahman eme városában van egy kicsiny ház, abban egy kicsiny lótuszvirág, abban egy kicsi űr. De mi az, mi ebben van, mit kell kutatni, mit kell megismerni? 3. Így feleljen erre: – A szív eme ürege akkora, mint a világűr. Magába foglalja az Eget és a Földet, a tüzet és a szelet, a Napot és a Holdat, a villámot és a csillagokat, és mindent, ami a Földön az emberé, vagy nem az övé. 4. Akkor majd ezt kérdezik: – Ha a Brahman eme városa mindent magába foglal, minden lényeket és minden vágyakat, mi marad meg akkor ebből, ha a test megvénül, elenyészik? 5. Így feleljen erre: – Nem vénül ez együtt az emberrel. Ha az embert meg is ölik, őt meg nem ölik. Ez a Brahman igazi városa, ami magába zár minden vágyakat. Ez a bűntelen, nem vénülő, halhatatlan, szenvedéstől, éhségtől, szomjúságtól mentes Lélek, – igaz a vágya, igaz az akarása. Az emberek a Földön földi célokért élnek, királyi hatalomért, földbirtokért, és úgy hajszolják a vágyakat, mintha parancsra tennék. Ahogy itt a Földön elmúlik a munka gyümölcse, hát ugyanúgy eltűnik egyszer a jótettek jutalma is az égi világban. 6. Ezért aki úgy távozik ebből a világból, hogy nem ismerte meg a Lelket és az igazi vágyakat, az egyetlen világban sem lesz szabad. De aki úgy távozik ebből a világból, hogy megismerte a Lelket és az igazi vágyakat, az szabad lesz minden világban. Második szakasz 1. Ha ezzel a vággyal akarja az ember az atyák világát, megjelennek akkor az atyák, kívánsága szerint, megnyílik előtte az atyák világa és örvendezik. 2. Ha ezzel a vággyal akarja az ember az anyák világát, megjelennek akkor az anyák, kívánsága szerint, megnyílik előtte az anyák világa és örvendezik. 3. Ha ezzel a vággyal akarja az ember a fivérek világát, megjelennek akkor a fivérek, kívánsága szerint, megnyílik előtte a fivérek világa és örvendezik. 4. Ha ezzel a vággyal akarja az ember a nővérek világát, megjelennek akkor a nővérek, kívánsága szerint, megnyílik előtte a nővérek világa és örvendezik. 5. Ha ezzel a vággyal akarja az ember a barátok világát, megjelennek akkor a barátok, kívánsága szerint, megnyílik előtte a barátok világa és örvendezik. 6. Ha ezzel a vággyal akarja az ember az illatok és koszorúk világát, megjelennek akkor az illatok és koszorúk, kívánsága szerint, megnyílik előtte az illatok és koszorúk világa és örvendezik. 7. Ha ezzel a vággyal akarja az ember az étel és ital világát, megjelenik akkor az étel és ital, kívánsága szerint, megnyílik előtte az étel és ital világa és örvendezik. 8. Ha ezzel a vággyal akarja az ember az ének és zeneszó világát, megjelenik akkor az ének és zeneszó, kívánsága szerint, megnyílik előtte az ének és zeneszó világa és örvendezik. 9. Ha ezzel a vággyal akarja az ember az asszonyok világát, megjelennek akkor az aszonyok, kívánsága szerint, megnyílik előtte az asszonyok világa és örvendezik. 10. Bármilyen célra vágyjon, bármit akarjon, megjelenik néki, megnyílik előtte és örvendezik. Harmadik szakasz 1. Valótlanság fedi el az igaz vágyakat. Igazából itt vannak, de rájuk borul a valótlan. Ezért van az, hogy ha valaki eltávozik az élők sorából, nem látják többé az emberek. 2. De itt a szívben minden földi lényt és minden eltávozottat, minden vágyottat és el nem értet meg lehet találni, mert itt vannak az igaz vágyak, miket a valótlanság elborít. Olyan ez, mint az elásott aranykincs, ami fölött nap mint nap elmegy az ember, mert nem tudja helyét. Éppen így nem találják meg a lények a Brahman világát sem, bár nap mint nap benne járnak, mert a valótlanság elzárja előlük. 3. Ez a Lélek bizony a szívben van. A szívben (hridi), van ez (ajam), ezért nevezik szívnek (hridajam) a szívet. Aki tudja ezt, az nap mint nap az égi világba száll. 4. Az az elnyugvás, mikor kiszáll a testből, és igazi alakját felvéve a legfőbb fénybe száll, ez a Lélek, a rendíthetetlen, örök Brahman – így tanította a mester. És eme Brahmannak igazság (szatjam) a neve. 5. E szó három szótagból áll: szat-ti-jam. A szat az öröklét, a ti a mulandóság, a jam pedig átfogja mind a kettőt. Mert átfogja (jam) mind a kettőt, ezért jam a neve. Aki tudja ezt, az nap mint nap az égi világba száll. Negyedik szakasz 1. A Lélek a gát, ami szétválasztja a világokat, hogy össze ne folyjanak. Ezt a gátat nem töri át az éjjel és a nappal, az öregség, szenvedés és halál, a jó és rossz tettek. Minden bűnök visszaverődnek róla, mert bűntelen a Brahman világa. 2. S bizony, ha egy vak átkel ezen a gáton, látó lesz megint, a csonka egész lesz, a beteg felépül. És ha az éjszaka átkel ezen a gáton, nappal lesz belőle, mert fényességes a Brahman világa örökkön örökké. 3. Ezért aki a Brahman világát tanítványként megtalálja, annak megnyílik a Brahman világa, az szabadon él minden világban. Ötödik szakasz 1. A tanítványság az áldozat (jadnya), mert tanítványság révén értő mesterre (jo dzsnyáta) lel az ember. És a tanítványság az áldozott (ista), mert a tanítványság révén talál a Lélekre az, ki erre vágyik (istvá). 2. A tanítványság a Nedű ünnepe (szattrájana), mert tanítványság révén lel az ember igaz menedékre (szat trána). A tanítványság a hallgatás (mauna), mert tanítványság révén talál az ember a Lélekre, és gondolkodik (manute) felőle. 3. A tanítványság a böjtölés (anásakájana), mert tanítványság révén lel az ember nem romló (na nasjati) eleségre. És a tanítványság a remeteség (aranjánaja), mert az Ára és Nja a Brahman világának két tava, ahonnan a lelkesítő (airammadíja) vizek fakadnak, ahol a szómától csepegő fa, az Aparádzsita, s az arany Prabhuvimita paloták állnak. 4. Ezért aki a Brahman világában az Ára és Nja tavát tanítványként megtalálja, megnyílik annak a Brahman világa, és szabadon él minden világban. Hatodik szakasz 1. Barna, fehér, kék, sárga és piros finomsággal vannak tele a szív erei. És a Nap is barna, fehér, kék, sárga és piros színű. 2. Ahogy a hosszú országút két falut köt össze, ezt azzal, azt meg ezzel, úgy kötnek össze két világot a napsugarak, ezt azzal, azt meg ezzel. Kiröppennek onnan a Napból, és ide az erekbe bújnak, kiröppennek innen az erekből, és oda a Napba jutnak. 3. Ezért ha valaki elalszik és teljes elnyugvásba ér úgy, hogy már álomképeket sem lát, akkor ezekbe az erekbe búvik, és nem éri el őt a gonosz, mert a tündöklő hővel egyesül. 4. Ha pedig valaki elgyengül, akkor körbe ülik, és így kérdezgetik: Felismersz még, felismersz még? És amíg el nem hagyja a testet, addig megismeri őket. 5. De ha elhagyja a testet, felrepül akkor a napsugarakon, és gondolatsebesen felszáll az OM-hanggal a Napba. A Nap az égi világ kapuja a tudónak kitárul, a tudatlannak bezárul. 6. Erről szól a vers: A szívnek van száz és egy vezetéke, a fej tetejére csak egyetlen vezet. Ezen át jutsz el majd az öröklétbe, és szerteszét futnak mind a többiek, mind a többiek. Hetedik szakasz 1. – A Lélek bűntelen, nem szenved, nem vénül, nem hal meg sosem, nem éhezik, nem szomjazik, igaz a vágya, igaz az akarása, őt kell keresni, őt kell megismemi. Minden vágya és minden világa teljesül annak, ki megtalálta és megismerte ezt a Lelket – Pradzsápati mondta ezt. 2. Meghallották ezt az istenek és az ördögök, és így beszéltek: – Na jó, hát keressük meg ezt a Lelket, hiszen ki megtalálja, teljesül annak minden vágya és minden világa! Útra kelt akkor Indra az istenek közül és a Vrócsana az ördögök közül. Tűzifával a kezükben Pradzsápati elé járultak külön-külön. 3. Tanítványként éltek nála harminckét éven át. Azt kérdezte akkor Pradzsápati: – Mire vágytok, miért éltek nálam, tanítványaim? Ők így feleltek: – A Lélek bűntelen, nem szenved, nem vénül, nem hal meg sosem, nem éhezik, nem szomjazik, igaz a vágya, igaz az akarása, őt kell keresni, őt kell megismerni. Minden vágya és minden világa teljesül annak, ki megtalálta és megismerte ezt a Lelket. Uram, magyarázd meg ezt a mondásodat, mert erre vágyunk, ezért élünk nálad mint tanítványaid. 4. Így szólt hozzájuk Pradzsápati: – A szemben látható Ember a Lélek, a rendíthetetlen örök Brahman. – Hát az kicsoda, ó, Uram, aki a vízben és a tükörben visszaverődik? – Ő egy és ugyanaz, mindenben ő tükröződik – felelt Pradzsápati. Nyolcadik szakasz 1. Majd így folytatta: – Nézzétek meg magatokat egy tál vízben, és mondjátok meg utána, hogy mi az, amit a Lélekből meg nem láttatok! Azok egy tál vízbe néztek. Pradzsápati azt kérdezte: – Mit láttok? – Saját magunk képmását látjuk, Uram, a hajunktól a körmünk hegyéig. 2. – No, akkor ékesítsétek magatokat szépen, öltözzetek díszes ruhába, kenekedjetek, és úgy nézzetek újra a víztükörbe! Pradzsápati azt kérdezte: – Mit láttok? 3. – Uram, akiket ott látunk, egészen olyanok, mint mi magunk, felékesítve szépen, felöltözve díszes ruhába, kikenekedve. – No hát, akkor ez a Lélek, ez a rendíthetetlen örök Brahman. Azok pedig eltávoztak elégedetten. 4. Pradzsápati utánuk nézett, és azt gondolta: – Úgy mennek el innen, hogy nem lelték és értették meg a Lelket. Legyen akár isten, akár ördög, alul marad, ha ezt a tanítást követi. Virócsana elégedetten tért vissza az ördögökhöz, és így hirdette a tant: – A testnek kell örülni, a testnek kell hódolni, mert aki a testnek örül, a testnek hódol itt a Földön, az eléri a földi és az égi világot! 5. Ezért van az, hogy aki nem adakozik, nem hisz, nem áldoz, azt mondják arra mind a mai napig: Micsoda ördögfattya! Mert ez az ördögök tanítása. És aki meghal, annak holttestét útravalóval látják el, felöltöztetik, felékesítik, mert azt hiszik, hogy ezáltal el fogja érni az égi világot. Kilencedik szakasz 1. Indra viszont gondolkodóba esett, még mielőtt visszatért volna az istenekhez: – Igaz ugyan, hogy ha szépen ékes, drága ruhába öltözött és kikenekedett volt ez a test, akkor olyan volt az a Lélek is a víztükörben. Igen ám, de ha ez itt vak, hát vak az is, ha ez béna, hát béna az is, ha ez nyomorék, hát nyomorék az is, ha ez meghal, hát meghal az is. Ebben pedig nem látok semmi bíztatót! 2. Így hát visszatért újra, tűzifával a kezében. Pradzsápati pedig azt kérdezte tőle: – Magasztos, elégedetten távoztál innen Virócsanával együtt. Mire vágysz még, hogy újra visszatértél? – Uram, igaz ugyan, hogyha szépen ékes, drága ruhába öltözött és kikenekedett volt ez a test, akkor olyan volt az a Lélek is a víztükörben. Igen ám, de ha ez itt vak, hát vak az is, ha ez béna, hát béna az is, ha ez nyomorék, hát nyomorék az is, ha ez meghal, hát meghal az is. Ebben pedig nem látok semmi bíztatót! 3. Pradzsápati így válaszolt: – Bizony, Magasztos, így van ez. De tovább akarlak tanítani a dologról, maradj hát nálam tanítványként még harminckét évig! És ő nála maradt tanítványként további harminckét éven át. Tizedik szakasz 1. Így szólt akkor Pradzsápati: – Ami az álomban vándorol boldogan, az a Lélek, az a rendíthetetlen, örök Brahman. Indra erre elégedetten eltávozott. De gondolkodóba esett, még mielőtt visszatért volna az istenekhez: – Igaz ugyan, hogy ha a test vak is, béna is, nyomorék is, nem vak, nem béna, nem nyomorék a Lélek. 2. Nem hal ugyan meg, ha a testet megölik, nem bénul meg, ha a test megbénul, de mégis úgy éli meg, mintha megölnék, mintha fenyegetnék, mintha szenvedne, mintha keseregne. Ebben pedig nem látok semmi bíztatót! 3. Így hát visszatért újra, tűzifával a kezében. Pradzsápati pedig azt kérdezte tőle: – Magasztos, elégedetten távoztál innen. Mire vágysz még, hogy újra visszatértél? – Uram, igaz ugyan, hogy ha a test vak is, béna is, nyomorék is, nem vak, nem béna, nem nyomorék a Lélek. 4. Nem hal ugyan meg, ha a testet megölik, nem bénul meg, ha a test megbénul, de mégis úgy éli meg, mintha megölnék, mintha fenyegetnék, mintha szenvedne, mintha keseregne. Ebben pedig nem látok semmi bíztatót! Pradzsápati így válaszolt: – Bizony, Magasztos, így van ez. De tovább akarlak tanítani a dologról, maradj hát nálam tanítványként még harminckét évig! És ő nála maradt tanítványként további harminckét éven át. Tizenegyedik szakasz 1. Így szólt Pradzsápati: – Ha valaki elalszik és teljes elnyugvásba ér úgy, hogy már álomképeket se lát, az a Lélek, az a rendíthetetlen, örök Brahman. Indra erre elégedetten eltávozott. De gondolkodóba esett, még mielőtt visszatért volna az istenekhez: – De hiszen ebben az állapotban nem tud az ember sem másokról, sem saját magáról! Még azt sem tudja, hogy ő maga létezik! A semmibe lép be ekkor! Ebben pedig nem látok semmi bíztatót! 2. Így hát visszatért újra, tűzifával a kezében. Pradzsápati pedig azt kérdezte tőle: – Magasztos, elégedetten távoztál innen. Mire vágysz még, hogy újra visszatértél? – Uram, de hát abban az állapotban nem tud az ember sem másokról, sem saját magáról! Még azt sem tudja, hogy ő maga létezik! A semmibe lép be akkor! Ebben pedig nem látok semmi bíztatót! 3. Pradzsápati így válaszolt: – Bizony, Magasztos, így van ez. De tovább akarlak tanítani arról, hogy mégsincs az máshol, mint abban az állapotban. Maradj hát ná- lam tanítványként még öt évig! És ő nála maradt tanítványként még öt éven át. Ez már százegy év volt összesen. Ezért mondják, hogy százegy évig tanult Pradzsápatinál Indra. Tizenkettedik szakasz 1. Így szólt akkor Pradzsápati: – Magasztos, bizony mulandó a test, halálnak rabja. De ez a testetlen, halhatatlan Lélek lakóhelye. A testetöltött élvezet és fájdalom rabja, mert a testetöltött kiszolgáltatott a fájdalomnak és az élvezetnek. A Testetlen az, mit nem érint a fájdalom és az élvezet. 2. A szél, a felhő, a mennydörgés és a villám testetlenek. Felszállnak ők a világból a legfőbb fénybe, így öltik fel igazi alakjukat. 3. Hasonló módon száll ki a testből a Lélek az elnyugvásban. A legfelső fénybe száll, így ölti fel igazi alakját. Itt kószál a legfőbb Lélek, asszonyokkal, kocsikkal, barátokkal mulat, játszik, örvendezik és nem törődik a testtel. Mint ökör, a lélegzet húzza a testet. 4. Mikor a szem a mindenségre nyílik, az Ember van akkor a szemben, a szem csak a látásra eszköze. Ha szagolni akar az ember, a Lélek van akkor az orrban, az orr csak a szaglásra eszköze. Ha szólni akar az ember, a Lélek van akkor a hangban, a hang csak a szólásra eszköze. Ha hallani akar az ember, a Lélek van akkor a fülben, a fül csak a hallásra eszköze. 5. Ha észlelni akar az ember, a Lélek van akkor az észben, az ész csak az Isten szeme, és ő az ésszel, az Isten szemével látja az örömöket, és élvezi őket. 6. Lélekként szentelődnek neki a Brahman világában az istenek, teljesül ezért minden vágyuk és világuk. Teljesül annak minden vágya és világa, ki ezt a Lelket megtalálja és ismeri. Pradzsápati mondta ezt. Pradzsápati mondta ezt. Tizenharmadik szakasz 1. A sötétből a színesbe megyek, a színesből a sötétbe megyek. Ahogy a paripa megrázza sörényét, lerázom a gonoszt és megszabadulok, mint a Hold Ráhu haragjától. Levetem a testet, és felkészült lélekkel a Brahman nem-teremtett világába szállok, oda szállok. Tizennegyedik szakasz 1. Az űr által terjed szét a név és alak. Amiben ez a kettő van, az a Lélek, az örök Brahman. A Teremtő házába, a Teremtő csarnokába lépek én. Vagyok a papok ékessége, vagyok a harcosok ékessége, vagyok a városi nép ékessége. Hűen követtem, ékes így lettem én. Add, hogy én, az ékességek ékessége, ne őszüljek meg fogatlanul, ne legyek nyálas, fogatlan agg! Tizenötödik szakasz 1. Ezt a tanítást a Brahman Pradzsápatinak mondta el, Pradzsápati Manunak, Manu a teremtményeknek adta tovább. Aki a tanító házában él, néki szolgál, és maradék idejében a tudást tanulja, majd hazatér családja körébe, és ott is tisztán gyakorolja tovább a tudást, jámbor fiakat nevel, érzékeit a Lélekben elcsendesíti, az áldozaton kívül semmilyen lényt meg nem sebez. Ha egész élete során így cselekszik, akkor a Brahman világába jut, és nem tér vissza többé, nem tér vissza többé. Aitaréja-upanisad A mű címének egy legenda a magyarázata. Régen egy nagy bölcsnek Itará nevű asszonyától fia született, de a fiút elhanyagolta, többi asszonyától született gyermekeit szerette jobban. Itará rendkívüli erényeit bizonyítja, hogy közbenjárására végül maga a Föld istene figyelmeztette a bölcset hibájára. Itarától utóbb papi klán származott, amely a Rigvéda hagyományát követte. Nekik tulajdonították a Rigvédához tartozó Aitaréja-bráhmanát és -áranyakát. Az upanisad ez utóbbinak harmadik fejezetét képezi. A mű a korai upanisad-irodalom alkotása, ezt nyelvezete, prózai stílusa és témái is mutatják. Az első fejezet teremtésmítosz, a világnak és az embernek a Lélekből való teremtését beszéli el. A második fejezet kiegészíti ezt a gondolatot, és megmutatja, miként ölt testet a Lélek a világban a született emberen keresztül. A harmadik fejezet a Lélek fogalmát annak legmagasabb megnyilvánulási területével, a megismeréssel azonosítja. * * * ELSŐ FEJEZET Első szakasz 1. Kezdetben a világ a Lélek volt egyedül, rajta kívül nem pislantott semmi sem. Támadt egy gondolata: – No hát, megteremtem a világokat! 2. Akkor megteremtette világokként az Áradatot, a Fénytereket, a Halottat és a Vizeket. Az Áradat túl van az Égen, az Ég a talaja. A Fényterek a Levegőég. A Halott a Föld, ez alatt vannak a Vizek. 3. Támadt egy gondolata: – Vannak már világok. No hát, teremtek világőröket! Majd a vizekből egy Embert emelt elő, és formát adott neki. 4. Melengette, így költötte ki. Akkor az Ember szája felnyílt, mint a tojás, szájából kiszállt a szó, a szóból kiszállt a tűz. Felnyílt az orr, az orrból kiszállt a szaglás, a szaglásból kiszállt a szél. Felnyíltak a szemek, a szemekből kiszállt a látás, a látásból kiszállt a Nap. Felnyíltak a fülek, a fülekből kiszállt a hallás, a hallásból kiszállt a tér. Felnyílt a bőr, a bőrből kinőtt a szőr, a szőrből kinőttek a növények és a fák. Felnyílt a szív, a szívből kiszállt az ész, az észből kiszállt a Hold. Felnyílt a köldök, a köldökből kiszállt a kilélekzés, a kilélekzésből kiszállt a halál. Felnyílt a hímtag, a hímtagból kifröccsent a mag, a magból kifröccsent a víz. Második szakasz 1. A teremtett istenségek az Óceánba vetették magukat, a lélek azonban az Óceánra szabadította az éhséget és a szomjúságot. Kérlelni kezdték akkor: – Teremts otthont nekünk, ahol megállhatunk és ételhez juthatunk! 2. A Lélek egy tehenet vezetett eléjük, de azt felelték: – Nekünk ez nem elég! Egy lovat vezetett eléjük, de azt felelték: – Nekünk ez nem elég! 3. Akkor egy embert vezetett eléjük, amire azt mondták: – No, ez már jól teremtett! Mert jól teremtett az ember. Azt mondta nékik a Lélek: – Akkor pedig szálljatok belé, ki-ki a maga helyére. 4. Így történt tehát, hogy a tűz szóként a szájába költözött, a szél szaglásként az orrába költözött, a Nap látásként a szemébe költözött, a tér hallásként a fülébe költözött, a füvek és a fák szőrként a bőrébe költöztek, a Hold észként a szívébe költözött, a kilélekzés halálként a köldökébe költözött, a víz férfimagként a hímtagjába költözött. 5. Azt mondta akkor az éhség és a szomjúság: – Teremts otthont nekünk is! A Lélek azt felelte: – Eme istenekben fogtok ti enni, eme istenek által részt kaptok majd ti is! Ezért van az, hogy amikor áldozati ételt helyeznek az istenek elé, az éhség és a szomjúság szintén részesül abból. Harmadik szakasz 1. A Léleknek támadt egy gondolata: – Vannak már világok és világőrök. No hát, teremtek ételt is nekik! 2. Melengette a vizeket, és a meleg vizekből egy alakzat született. E teremtett alakzat lett az étel. 3. E megteremtett alakzat megpróbált elszökni előle. Meg akarta ragadni a szóval, de szóval nem tudta megragadni. Ha szóval meg tudta volna ragadni, úgy pusztán az ételről való beszéddel jól lehetne lakni. 4. Meg akarta ragadni a szaglással, de szaglással nem tudta megragadni. Ha szaglással meg tudta volna ragadni, úgy pusztán az étel szagával jól lehetne lakni. 5. Meg akarta ragadni a szemmel, de szemmel nem tudta megragadni. Ha szemmel meg tudta volna ragadni, úgy pusztán az étel látásával jól lehetne lakni. 6. Meg akarta ragadni a füllel, de füllel nem tudta megragadni. Ha füllel meg tudta volna ragadni, úgy pusztán az étel hallásával jól lehetne lakni. 7. Meg akarta ragadni a bőrrel, de bőrrel nem tudta megragadni. Ha bőrrel meg tudta volna ragadni, úgy pusztán az étel megérintésével jól lehetne lakni. 8. Meg akarta ragadni az ésszel, de ésszel nem tudta megragadni. Ha ésszel meg tudta volna ragadni, úgy pusztán az étel gondolatával jól lehetne lakni. 9. Meg akarta ragadni a hímtaggal, de hímtaggal nem tudta megragadni. Ha hímtaggal meg tudta volna ragadni, úgy pusztán az étel kilövellésével jól lehetne lakni. 10. Meg akarta ragadni a kilélekzéssel, és be is kapta rögtön. Ezért a szél (váju) az étel elfogója (ávajat), ezért a szél az étel éltetője (annáju). 11. Támadt egy gondolata: – Hogy is lehetne mindez nélkülem? Majd arra gondolt: – Hogyan hatoljak belé? Ezután pedig arra: – Ha szól a szó, ha szagol a szaglás, lát a szem, hall a fül, a bőr tapint, gondol az ész, a kilélekzés kilélegez, lövell a hímtag – ki vagyok akkor én? 12. Szétfeszítette a koponyát, és mint kapun, belépett rajta keresztül. Koponyavarratnak hívják ezt a kaput, ez az üdv helye. A Léleknek három lakhelye van és három álom-állapota. Ébren a szemben, álmodva az észben, mélyálomban a szívüregben lakik. 13. Mikor megszületett, végigtekintett a lényeken, és így szólt: – Mi az, mi különbnek mutatkozik? Meglátta akkor a Brahman által leginkább áthatott embert. Erre így szólt: – Őrá néztem! (idam adarsam) Idandrának hívják ezért, Idandra a valódi neve. Idandrát pedig Indrának is nevezik rejtélyesen, hiszen az istenek szeretik a rejtélyeset, az istenek szeretik a rejtélyeset. MÁSODIK FEJEZET 1. Kezdetben a férfiben a Lélek a csíra, magja a testrészekből összegyűlt erő. Magában hordja ezt a Lelket, majd az asszonyba önti, így nemzi meg. Ez a Lélek első születése. 2. Lelke az asszony lelkévé válik, testének része lesz, ezért nincsen ártalmára. Az asszony magához veszi és táplálja a férfi lelkét. 3. Mert táplálja, őt is táplálni kell. Az asszony úgy hordja majd ki, mint testének gyümölcsét. A férfi neveli fiát már a születés előtt és annak utána is. Önmaga lelkét neveli benne, hogy a világ tovább szövődjék. Mert így szövődik tovább a világ. Ez a Lélek második születése. 4. A férfi a gyermek lelkét szent dolgokra serkenti. Másik lelke pedig, ha megtette dolgát, megvénül, eltávozik, majd újra megszületik. Ez a Lélek harmadik születése. Erre mondja a bölcs: Még anyám öléből ki sem jutottam, és minden istenek születését tudtam. Száz ércváros tartott fogva engem, mégis elrepültem, sasnál sebesebben. Ezt Vámadéva még az anyaölben mondta. 5. És mert tudta ezt, testétől elszakadva felrepült, és az égi világban minden vágya betelt. Így lett halhatatlan, így lett halhatatlan. HARMADIK FEJEZET 1. Hogy ki Ő? Lélekként szentelődünk felé. De melyik Lélek a kettő közül? Az lenne tán, aki a formát látja, vagy aki a hangot hallja, vagy aki a szagot szagolja, vagy aki a szót kimondja, vagy aki az édeset és nem édeset megkülönbözteti? 2. A szív, az ész, a megfontolás, a ráismerés, a megismerés, a felismerés, az értelem, a belátás, a döntés, a szándék, a vágy, a szenvedély, az emlékezés, az elképzelés, az erő, az élet, a szeretet, az akarat – mindez a megismerés sokféle neve. 3. Ez a Brahman, ez Indra, ez Pradzsápati és minden istenek, az öt elem, a föld, a szél, az űr, a víz, a tűz, a kicsi lények és ami hozzájuk hasonlít, a sokféle mag, a tojásszülöttek, az élve szülöttek, a nyákból szülöttek, a magból szülöttek, a lovak, a barmok, az emberek, az elefántok, minden, ami él, fut, repül vagy mozdulatlan – megismerés mozgatja mindezt, mindez a megismerésre épül. A világot a megismerés vezérli, a megismerés az alap, a megismerés a Brahman! 4. Vámadéva e felismerő Lélekkel szállt fel a Földről, és telt be minden vágya az égi világban. Így lett halhatatlan, így lett halhatatlan! OM Így van ez. Kausítaki-upanisad A Kausítaki-upanisad szintén a Rigvédához tartozik, a Kausítaki-bráhmanához csatolt áranyaka 3-6. fejezetét képzi. Az Aitaréja-upanisad testvérműve, gyakran egymás után állnak a gyűjteményekben. A Kausítaki szó ősi klánnév, a ragadozómadarat jelentő kusitaka szóból származik. A mű szintén a régi tipusú upanisadok körébe sorolható, ez különösen a második fejezetben tűnik szembe, ami régi varázslások leírását tartalmazza. Az upanisadot hagyományosan három tanításkörre osztják. Az első fejezetet a Heverő Tanának is nevezik, ez a Léleknek az istenek, illetve az ősök ösvényén bejárt kétféle, halál utáni útját és a Brahman égi világát tárja fel. A második fejezet, a Lélegzet-Tan, a Lélek princípiumát a lélegzés fogalmához köti. Ezt a gondolatot fűzi tovább a Lélek-Tudásnak nevezett harmadik és negyedik fejezet is, ami a Lelket szintén a lélegzés és megismerés tudattényezőivel hozza összefüggésbe. A negyedik Tanítás más szövegváltozatban a Brihadáranyaka-upanisad második fejezetében is fölbukkan. * * * ELSŐ FEJEZET 1. Történt, hogy Csitra, Gángja Fia, áldozni akart, és papnak Árunit hívta meg. Az pedig fiát, Svétakétut küldte, hogy ő végezze el az áldozatot. Mikor megérkezett, Csitra azt kérdezte tőle: – Te lennél hát Guatama. Nos, menedéke az ennek a világnak, ahová engem az áldozással elvezetsz, vagy pedig út, mi egy másik világba vezet? – Nem is tudom. Meg kell kérdeznem tanítómat – felelte a fiú. Hazament, és megkérdezte apját: – Ezt és ezt akarta tudni. Mit válaszoljak? Apja így felelt: – Ezt én sem tudom. Tartsuk hát meg áldozócsarnokában a tanítást, hogy megkapjuk érte a miénknél magasabb tudást. Gyere, menjünk mind a ketten! Így aztán Áruni tűzifával kezében járult Csitra, Gángja Fia, elébe, és így szólt: – Fogadj tanítványodul! Ő azt mondta erre: – Gautama Sarja, első vagy a papok között, mert nem vakít el a gőg. Jöjj, megismertetlek a dologgal! 2. Majd így folytatta: – A Holdba száll minden, mi elhagyja ezt a világot. Életerőik duzzasztják azt teliholddá. Azért fogy el, mert újabb születésbe juttatja őket. A Hold azonban kapuja is az égi világnak. De csak azt engedi át, ki kérdésére válaszolni tud. Aki nem képes válaszolni, azt esőként alázúdítja a Földre. Ezek újraszületnek emitt vagy amott, féregként, bogárként, halként, madárként, oroszlánként, vadkanként, emberként vagy egyéb alakban, tetteik és tudásuk sze-rint. Ha valaki a Holdba ér, azt kérdezi majd tőle a Hold: – Ki vagy te? Erre így kell felelni: Évszakok! Magja voltam én a fénynek A tizenötször nemzett Atyavilágban. A férfiba nemzeni ti tettetek, általa fogantam meg az anyában. Tizenkét-tizenhárom részes atyámtól tizenkét részes évként, hónapként születtem én, és újra megszülettem. Évszakok, kísérjetek halálba engem, hogy ezt és azt az utat értőn felismerjem. Az igazság által, a lemondás által legyek az évszak, legyek az évszakok gyermeke! – Ki vagy te? – Te vagyok én! Ha így szól, akkor majd átereszti a Hold. 3. Mikor az istenek útjára lép, először a tűzvilágba ér, majd a szélvilágba, Varuna világába, Indra világába, Pradzsápati világába és végül a Brahman világába. Ebben a világban van az Áradat Tava, az Áldozatmulasztó Pillanatok, a Nemvénülő Folyó, az Enyhet Adó Fa, a Körülkerített Város, a Legyőzhetetlenség Palotája, ennek Indra és Pradzsápati a kapuőre, itt van a Tágasság Csarnoka, a Ragyogás Trónusa, a Mérhetetlen Erő Heverője, Eszes és Szemes, a szolgáló ikerleányok, akik a világot virágból szövik, Anyácska és Dajkácska apszaraszok és az Ambajá folyók. Ebbe a világba jut, ki tudja ezt. Így szól majd a Brahman: – Szaladjatok hát elébe! A Nemvénülő Folyó partjára az én dicsőségem hozta őt, nem is vénül meg soha. 4. Ötszáz apszarasz megy majd elébe, százan gyümölcsöt visznek, százan keneteket, százan koszorúkat, százan köntösöket, százan illatos porokat. Felékesítik majd a Brahman ékességeivel, és midőn illőn felékesítették elindul majd a Brahman elébe a Brahman tudója. Odaér az Áradat tavához, és átkél rajta az ésszel. Akik pedig csak a jelennek élnek, elmerülnek benne, mikor belelépnek. Odaér az Áldozatmulasztó Pillanatokhoz és azok megfutnak előle. Odaér a Nemvénülő Folyóhoz, és azon is átkel az ésszel. Lerázza magáról akkor a jót és a rosszat, amit elkövetett. Akik őt jó szívvel ismerték meg, átveszik tőle a jótetteket, akik őt rossz szívvel ismerték meg, átveszik tőle a rossz tetteket. Ahogy a kocsihajtó tekint a pörgő kerékre, úgy tekint ő alá nappalra és éjre, jóra és rosszra, minden kettősségre. A jó és rossz tettektől megszabadulva jut a Brahmanhoz a Brahman tudója. 5. Odaér az Enyhet Adó Fához, és betölti a Brahman illata. Odaér a Körülkerített Városhoz, és betölti a Brahman íze. Odaér a Legyőzhetetlenség Palotájához, és betölti a Brahman ragyogása. Odaér Indrához, Pradzsápatihoz, és e két kapuőr megfut előle. Odaér a Tágasság Csarnokához, és betölti a Brahman dicsősége. Odaér a Ragyogás Trónusához. Ennek a brihad és a rathantara dallamok az elülső lábai, a saitja és a naudhasza dallamok a hátulsó lábai, a vairúpa és a vairádzsa dallamok a karfái, a sákvara és a raitva dallamok az ülése. Ez a megismerés, mert megismeréssel lát messze az ember. Odaér a Mérhetetlen Erő Heverőjéhez. Ez a lélegzet. A Múlt és a Jövő az elülső lábai, a Szentség és az Enyhület a hátulsó lábai, a bhadra és a jadnyájadnyíja dallamok a fejtámlái, a brihad és a rathantara a deszkái, a himnusz és a dal a hosszanti hevederei, a varázsige a kereszthevedere, szómaszálakkal van kitöm-ve, a felcsendítés a takarója, a szépség a vánkosa. Ezen ül a Brahman. Melléje lép fel, ki tudja ezt. Ő azt kérdezi majd: – Ki vagy te? Erre azt kell felelni: 6. – Vagyok az évszak, az évszakok szülötte. Az űr méhéből jöttem, az asszonyba magként ömlöttem. Az év tüze vagyok, minden létező lelke vagyok. Minden létező lelke Te vagy. Ami Te vagy, az vagyok én is. Mire ő azt kérdezi: – És ki vagyok én? – A valóság. – És mi a valóság? – Ami az istenektől és az életerőktől különbözik, az a való (szat), ami az istenekkel és az életerőkkel azonos, az a ság (jam). Egy szóval ez a valóság (szatjam). Ez maga a mindenség, és a mindenség Te vagy – ezt kell felelni. Erről szól a vers: Teste himnusz, hasa varázsdal, feje ének, nem múlik el, ez a Brahman nagy látnoka, ez az, mit értőn tudni kell. A Brahman így kérdez majd tovább: – Mivel fogod fel férfi neveimet? – A lélegzettel. – Hát női neveimet? – A beszéddel. – Hát semleges neveimet?" – Az ésszel. – Hát illataimat? – Az orral. – Hát formáimat? – A szemmel. – Hát hangjaimat? – A füllel. – Hát ízeimet? – A nyelvvel. – Hát tetteimet? – A kézzel. – Hát élvezetemet és fájdalmamat? – A testtel. – Hát kéjemet, gyönyörömet, nemzésemet? – A hímtaggal. – Hát járásomat? – A lábbal. – Hát gondolataimat, ismereteimet, vágyaimat? – A megismeréssel – így válaszoljon. Akkor azt mondja majd a Brahman: – Világom a víz, és most már a te világod is. Bizony, ez a Brahman győzelme, ez a Brahman sikeredése. Ezzel a győzelemmel győzedelmes, ezzel a sikerrel sikerül annak, ki tudja ezt, ki tudja ezt. MÁSODIK FEJEZET 1. – A lélekzet a Brahman! – mondta Kausítaki. E lélegző Brahmannak az ész a követe, a szem az őre, a fül a hírnöke, a szó a szolgálója. Aki tudja, hogy a lélekző Brahmannak az ész a követe, a szem az őre, a fül a hírnöke, a szó a szolgálója, annak követe lesz, annak őre lesz, annak hírnöke lesz, annak szolgálója lesz. E lélekző Brahmannak mindeme istenségek kéretlenül is hoznak adományt. Minden lények kéretlenül is hoznak adományt annak, ki tudja ezt. Titkos tanítása: nem kérni. Úgy tesz a nem kérő, mint aki egy faluban koldulva semmit sem kapott, majd leül, és azt gondolja magában: Most már akkor sem ennék, ha adnának. Akkor majd odamennek hozzá és szólítgatják, akik elküldték előbb. Így van ez a nem kérővel. Ételhozók jönnek és kérlelik: – Engedd meg, hogy adjunk! 2. – A lélegzet a Brahman – mondta Paingja. E lélekző Brahmant legkívül a szó veszi körül. A szó sáncain belül a szem van, a szem sáncain belül a fül van, a fül sáncain belül az ész van, az ész sáncain belül a lélekzet van. E lélekző Brahmannak mindeme istenségek kéretlenül is hoznak adományt. Minden lények kéretlenül is hoznak adományt, ki tudja ezt. Titkos tanítása: nem kérni. Úgy tesz a nem kérő, mint aki egy faluban koldulva semmit sem kapott, majd leül, és azt gondolja magában: Most már akkor sem ennék, ha adnának. Akkor majd odamennek hozzá és szólítgatják, akik elküldték előbb. Így van ez a nem kérővel. Ételhozók jönnek és kérlelik: – Engedd meg, hogy adjunk! 3. És most arról, hogyan kell egy vágyott javat begyűjteni. Ha valaki egy bizonyos jószágra vágyik, rakjon tüzet telihold vagy újhold éjszakáján, vagy a hónap világos felében, kedvező csillagzat alatt. Kerülje meg, szórja meg, hintse meg, térdeljen mellé a jobb térdével, öntsön rá kanállal olvasztott vajat, és mondja ezt: – A szó a begyűjtés istene. Magtáramba hozza azt nékem onnan! Üdv néki. – A lélegzet a begyűjtés istene. Magtáramba hozza azt nékem onnan! Üdv néki! – A szem a begyűjtés istene. Magtáramba hozza azt nékem onnan. Üdv néki! – A fül a begyűjtés istene. Magtáramba hozza azt nékem onnan! Üdv néki! – Az ész a begyűjtés istene. Magtáramba hozza azt nékem onnan! Üdv néki! – A megismerés a begyűjtés istene. Magtáramba hozza azt nékem onnan! Üdv néki! Ezután szagoljon bele a füstbe, kenje meg vajjal tagjait, majd némán járuljon az adott személy elébe, és mondja el célját. Követet is küldhet, biztosan eléri majd, amire vágyik. 4. És most az istenek révén elnyert szerelemről: Ha valaki kedves akar lenni egy vagy több férfi vagy asszony szívében, úgy áldozzon vajjal az említett módon és időben az említett isteneknek, és mondja ezt: – Szavadat magamnak áldozom. Üdv néked! – Lélegzetedet magamnak áldozom. Üdv néked! – Szemedet magamnak áldozom. Üdv néked! – Füledet magamnak áldozom. Üdv néked! – Eszedet magamnak áldozom. Üdv néked! – Megismerésedet magamnak áldozom. Üdv néked! Ezután szagoljon bele a füstbe, kenje meg vajjal tagjait, majd némán járuljon az adott személy elébe, és próbálja megérinteni, vagy álljon szél felőli oldalára, és úgy szóljon hozzá. Beleszeretnek, vágyakozva gondolnak majd rá biztosan. 5. És most Pratardana elmélyedése, avagy a belső tűzáldozat: Amíg az ember beszél, addig nem tud belélegezni, ekkor a belélegzést a szóban áldozza fel. Amíg az ember belélegzik, addig nem tud beszélni, ekkor a szót a belélegzésben áldozza fel. El nem múló és szakadatlan ez a két áldozás, mert őket az ember ébren és álomban szüntelenül műveli. Véges azonban a többi áldozat, mert azok csak tettekből állnak. A régi tudósok ezért nem végeztek tűzáldozatot.l 6. – A dicshimnusz a Brahman – mondta Suskabhringára. – Himnuszként (rics) kell néki szentelődni, mert minden lények ennek kiválóságát dicsőítik (abhiarcsjante). Varázsigeként (jadzsusz) kell néki szentelődni, mert minden lények ennek kiválóságához kötődnek (judzsjate). Dalként (száman) kell néki szentelődni, mert minden lények az ő kiválóságához hajlanak (szamnamante). Szépségként, dicsőségként, erőként kell néki szentelődni. Ahogy minden tanok közül a dicshimnusz a legszebb, legdicsőbb és legerősebb, éppen így a legszebb, legdicsőbb és legerősebb lesz a lények között az is, ki tudja ezt. Ebben szenteli meg lelkét a szerpap, hogy az kész legyen a tettre, az áldozásra, ebbe szövi varázsige-lelkét. E varázsige-lélekbe szövi a főpap a maga himnuszos lelkét, e himnuszos lélekbe szövi az énekespap a maga dal-lelkét. Így lesz a dicshimnusz a Három Tudás Lelke. Ennek lelkévé, ezzé a Lélekké válik, ki tudja ezt. 5. És most Mindentgyőző Kausítaki hármas hódolatáról: Mindentgyőző Kausítaki úgy tisztelte a felkelő Napot, hogy áldozózsinórral övezve magát vizet hozott, és háromszor öntött egy tálba belőle, miközben ezt mondta a Napnak: – Te vagy az elűző, űzd el bűneimet! Hasonlóképpen a déli Napnak: – Te vagy a tiltó, tiltsd meg bűneimet! Hasonlóképpen a lenyugvó Napnak: – Te vagy a begyűjtő, gyűjtsd be bűneimet! És a Nap elűzte minden bűnét, amit éjjel vagy nappal elkövetett. Ugyanígy elűzi a Nap éjjeli-nappali bűneit annak is, ki tudja ezt, és így hódol neki. 8. Továbbá: az előbbi módon hódoljon az ember a nyugaton kelő Holdnak a hónap ama felében, mikor az újhold éjszakája közeleg, vagy dobjon felé két fűszálat és mondja ezt: Szépen ívelő szívem Égben és Holdban nyugodjon, öröklétre ez tanítson, fiakért könnyem ne hulljon! Ha született már fia, nem hal meg őelőtte. Ha pedig még nem született, úgy ezeket a verseket idézze: Telj meg! Beléd szállok én... Italok és erők szálljanak beléd... Mérhetetlen fiai által duzzasztott sugár... És tegye hozzá: – Ne az én életemmel, utódaimmal, nyájaimmal töltekezz! Annak életével, utódaival, nyájaival töltekezz, aki gyűlöl minket, és akit mi is gyűlölünk! Térve térek Indrához, térve térek a Naphoz! – és ezzel forduljon meg jobbfelé. 9. Továbbá: Az előbbi módon hódoljon az ember telihold éjjelén a keleten kelő Holdnak, és mondja ezt: – Te vagy a messzetekintő Nedűkirály. Te vagy az ötszájú Pradzsápati. A te szád a pap, ezzel a száddal eszed a királyokat. Ezzel a száddal tegyél engem is ételevővé! A te szád a király, ezzel a száddal eszed a világi népet. Ezzel a száddal tegyél engem is ételevővé! A te szád a sas, ezzel a száddal eszed a madarakat. Ezzel a száddal tegyél engem is ételevővé! A te szád a tűz, ezzel a száddal eszed ezt a világot. Ezzel a száddal tegyél engem is ételevővé! Ötödik szád tebenned van, ezzel a száddal eszed az összes lényeket. Ezzel a száddal tegyél engem is ételevővé! Ne az én életemmel, utódaimmal, nyájaimmal fogyatkozz! Annak életével, utódaival, nyájaival fogyatkozz, aki gyűlöl minket, és akit mi is gyűlölünk! Térve térek az istenekhez, térve térek a Naphoz! – és ezzel forduljon meg jobbfelé. 10. Továbbá: ha az ember asszonyával akar hálni, úgy érintse meg azt a szíve fölött, és mondja ezt: Szépen ívelő szíved Pradzsápatinál nyugodjon, tudóvá engem ez tegyen, fiakért könnyem ne hulljon! Akkor majd nem halnak meg fiai őelőtte. 11. Továbbá: Ha útjáról tér meg az atya, csókolja meg fiának fejét, és mondja ezt: Tagjaimból lettél és szívemből születtél drága kincs, lelkem vagy nékem, ó fiam, száz őszre vígan rátekints! Majd tegye hozzá a nevét is. Kőszikla, harci bárd legyél, összegyűlt arany, drága kincs, fényem vagy nékem, ó fiam, száz őszre vígan rátekints! Majd tegye hozzá a nevét is. Ezután ölelje át és mondja ezt: – Amivel Pradzsápati ölelte teremtményeit, hogy épen megmaradjanak, azzal ölellek téged itt. Majd súgja a jobb fülébe: – Néki adok, ó Áradón adó! A balba pedig: – A legnagyobb jót add, ó Indra! És mondja még ezt is: – Ne törj, ne hullj, száz őszt megélj! Fiam, neveddel ajkamon csókolom meg fejed. Ekkor csókolja meg háromszor a fejét: – Úgy hívlak magamhoz, mint tehén a borját. Hin! – és hallassa felé háromszor a hin-kiáltást. 12. És most arról, hogyan halnak meg köröskörül az istenek: A Brahman lángja lobban, amikor ég a tűz, és belehal, ha nem ég. Fénye ekkor a Napba száll, lélegzése a szélbe. A Brahman lángja lobban, amikor világít a Nap, és belehal, ha nem fénylik. A Nap fénye ekkor a Holdba száll, lélegzése a szélbe. A Brahman lángja lobban, amikor világít a Hold, és belehal, ha nem süt. A Hold fénye ekkor a villámba száll, lélegzése a szélbe. A Brahman lángja lobban, amikor a villám cikázik, és belehal, ha nem cikázik. A villám fénye ekkor a szélbe száll, lélegzése a szélbe. Így hát mindeme istenségek a szélbe szállnak, a szélbe halnak, de nem vesznek el, hanem kiemelkednek belőle megint. Eddig az istenek terén. És most a Lélek terén: 13. A Brahman lángja lobban, amikor szól a szó, és belehal, ha nem szól. A szó fénye ekkor a szembe száll, lélegzése a lélegzésbe. A Brahman lángja lobban, amikor lát a szem, és belehal, ha nem lát. A szem fénye ekkor a fülbe száll, lélekzése a lélekzésbe. A Brahman lángja lobban, amikor hall a fül, és belehal, ha nem hall. A fül fénye ekkor az észbe száll, lélekzése a lélegzésbe. A Brahman lángja lobban, amikor gondol az ész, és belehal, ha nem gondol. Az ész fénye ekkor a lélekzésbe száll, lélegzése a lélegzésbe. Így hát mindeme istenségek a lélegzésbe szállnak, a lélegzésbe halnak, de nem vesznek el, hanem kiemelkednek belőle megint. Bizony, ha az északi és a déli hegyek mind nekiindulnának is, hogy ennek tudóját betemessék, betemetni akkor tudnák. Akik azonban gyűlölik, és akiket ő is gyűlöl, azok majd mind meghalnak körülötte. 14. És most arról, hogyan kell a legnagyobb méltóságot megszerezni: Ezek az istenségek azon veszekedtek, hogy ki a legkülönb közülük. Kiszálltak a testből, és az úgy zuhant el, mint egy kiszáradt fatörzs. Akkor visszaszállt a szó. Szólva szólt a test, de elterülve ott maradt. Akkor visszaszállt a szem. Szólva szólt és látva látott a test, de elterülve ott maradt. Akkor visszaszállt a fül. Szólva szólt, látva látott és hallva hallott a test, de elterülve ott maradt. Akkor visszaszállt az ész. Szólva szólt, látva látott, hallva hallott és gondolva gondolt a test, de elterülve ott maradt. Akkor visszaszállt a lélekzet, és a test felpattant azonnal. Belátták akkor a többi istenségek, hogy a lélegzet a legkülönb. Részévé lettek a lélegzetnek, a Felismerő Léleknek, kiszálltak a testből véle együtt, és a szélben megvetve lábuk az űrré lényegültek, az égbe szálltak. Aki tudja ezt, és minden lény lélegzetét, a Felismerő Lelket belátja, az kiszáll ezzel a testből, és a szélben megvetve lábát az űrré lényegül, az égbe száll. Oda jut, ahová ezek az istenségek jutottak, és ahogy halhatatlanná váltak eme istenségek, halhatatlanná válik ő is. 15. És most az atya és a fiú rítusáról, avagy az átörökítésről: Mikor az atya halálát érzi, szórassa be akkor friss fűvel a házat, gyújtasson tüzet, tétessen a tál mellé egy korsó vizet, tiszta, új ruhában feküdjön, és így hívja magához fiát. A fiú fejtől lépjen hozzá, hajoljon meg, és érzékszerveit érintse az apa érzékszerveihez. Úgy is tehetik, hogy arccal ülnek egymás felé. Ezen a módon örökítsenek: Az atya: – Beléd helyezem szavamat! A fiú: – Szavadat magamba fogadom. Az atya: – Beléd helyezem lélegzésemet! A fiú: – Lélegzésedet magamba fogadom. Az atya: – Beléd helyezem szememet! A fiú: – Szemedet magamba fogadom. Az atya: – Beléd helyezem fülemet! A fiú: – Füledet magamba fogadom. Az atya: – Beléd helyezem ízlelésemet! A fiú: – Ízlelésedet magamba fogadom. Az atya: – Beléd helyezem tetteimet! A fiú: – Tetteidet magamba fogadom. Az atya: – Beléd helyezem élvezetemet és fájdalmamat! A fiú: – Élvezetedet és fájdalmadat magamba fogadom. Az atya: – Beléd helyezem kéjem, gyönyöröm és nemzőerőm! A fiú: – Kéjed, gyönyöröd és nemzőerőd magamba fogadorm. Az atya: – Beléd helyezem járásomat! A fiú: – Járásodat magamba fogadom. Az atya: – Beléd helyezem elmém, megismerésem és vágyaim! A fiú: – Elméd, megismerésed és vágyaid magamba fogadom. Ha az atya már csak suttogni tud, összefoglalva így is mondhatja: – Beléd helyezem életerőimet! – Mire a fiú: – Életerőidet magamba fogadom. A fiú ezután úgy menjen ki az ajtón, hogy atyja jobbfelől essék. Az még így kiált utána: – Pompa, tanítványság, dicsőség szálljon beléd! Erre a fiú bal vállán keresztül visszanéz, és köntösével vagy kezével arcát eltakarva így válaszol: – Vágyad teljesüljön az égi világban! Ha az atya mégis felgyógyul, úgy fia uralma alatt kell élnie, vagy vándorló remetének mehet. Ha viszont meghal, akkor a fiúba szállnak át életerői, ahogy az rendjénvaló, ahogy az rendjénvaló. HARMADIK FEJEZET 1. Történt, hogy Pratardana, Divodásza Fia, férfihoz illő küzdelem révén Indra kedves hajlékába jutott. Azt mondta neki Indra: – Pratardana, válassz magadnak egy adományt! Ő így felelt: – Válaszd ki nékem te magad azt, mit az emberek számára a legjobbnak tartasz! Ám így szólt Indra: – Magasabb nem választ az alacsonyabb helyett. Te válassz hát, mert alattam állsz! De Pratardana nem engedett igazából. Mert Indra az igazság. Akkor így szólt Indra: – Úgy hát ismerj meg engem! Mert bizony azt tartom, az ember számára az a legjobb, ha engem megismer. Megöltem Tvastar háromfejű fiát, a Sebszájúakat hiénák elé vetettem, felrúgtam sok megállapodást, leöltem a Prahládikat az égben, Puloma fiait a légben, a Sötétfejűeket a Földön, mégsem görbült meg hajam szála sem ezért. Így hát, aki engem megismer, nem szűkül annak világa semmilyen tette miatt, sem lopásért, sem magzatölésért, sem anyagyilkosságért, sem apagyilkosságért, és ha bármilyen rosszat elkövetett, nem kell sápadnia miatta. 2. Majd így folytatta Indra: – A lélegzet vagyok én. Megismerő Lélekként, örök életként szentelődj nekem! A lélegzet élet az élet lélegzet. Mert amíg lélegzet van a testben, addig élet is van benne. Ebben a világban az öröklétet lélegzettel lehet elérni, megismerés révén pedig az igaz elhatározást. Aki örök életként hódol engem, az szép kort megél a Földön, az Égi Világban pedig mulandótlan lesz és örök. Így szólt Pratardana: – Egyesek úgy tanítják, hogy az életerők egységbe olvadnak össze, mert hiszen senki sem tudja egyszerre tudatosítani a nevet, a formát, a hangot, és a gondolatot. Így hát az életerők egységbe olvadnak össze, és egymás után tudatosulnak mindezek. Ha szól a szó, véle együtt szól a többi életerő, ha lát a szem, véle együtt lát a többi életerő, ha hall a fül, véle együtt hall a többi életerő, ha gondol az ész, véle együtt gondol a többi életerő, ha lélegzik a lélegzés, véle együtt lélegzik a többi életerő. Indra így válaszolt: – Így van valóban. De mégis van rangsor az életerők között. 3. Szó nélkül is lehet élni, hisz láttunk már némákat. Szem nélkül is lehet élni, hisz láttunk már vakokat. Fül nélkül is lehet élni, hisz láttunk már süketeket. Ész nélkül is lehet élni, hisz láttunk már bávákat. Levágott kézzel, levágott lábbal is lehet élni, hisz láttunk már ilyeneket. A lélegzet, a Megismerő Lélek az, ami kifeszíti és felegyenesíti (utthápajati) ezt a testet, ezért dicshimnuszként (uktha) kell hódolni néki. Mert a lélekzet Megismerés, a megismerés lélegzet. Ezek együtt vannak a testben, és együtt is lépnek ki belőle. Ezt megmutatni és megérteni így lehet: Ha egy ember olyan mélyen alszik, hogy már álomképeket sem lát, akkor eggyé vált ezzel a lélegzettel. Ekkor belé száll a szó az összes nevekkel, a szem az összes formákkal, a fül az összes hangokkal, az ész az összes gondolatokkal. És ha felébred, mint fellobanó tűzből a szikrák, úgy pattannak ki helyükre a Lélekből az összes életerők, az életerőkből az istenek, az istenekből a világok. Ezt bizonyítani és megérteni így lehet: Mikor halálos beteg az ember, legyengül, elájul, és azt mondják róla: nincs már eszénél, nem lát, nem hall, nem beszél, nem gondolkodik – akkor eggyé vált ezzel a lélegzettel. Ekkor belé száll a szó az összes nevekkel, a szem az összes formákkal, a fül az összes hangokkal, az ész az összes gondolatokkal. Ha még feleszmél, mint fellobbanó tűzből a szikrák, úgy pattannak ki helyükre a Lélekből az összes életerők, az életerőkből az istenek, az istenekből a világok. 4. Ha pedig kilép a testből, a többiek is kilépnek vele. A szó a lélegzetbe száll az összes nevekkel, mert a szó által nyerte el az összes nevet. Az orr a lélegzetbe száll az összes szagokkal, mert az orr által nyerte el az összes szagot. A szem a lélegzetbe száll az összes formákkal, mert a szem által nyerte el az összes formát. A fül a lélegzetbe száll az összes hangokkal, mert a fül által nyerte el az összes hangot. Az ész a lélegzetbe száll az összes gondolattal, mert az ész által nyerte el az összes gondolatot. Így nyer el mindent a lélegzetben. Mert a lélegzet megismerés, a megismerés lélegzet. Ezek együtt vannak a testben, és együtt is lépnek ki belőle. Most pedig kifejtjük, hogyan lesznek eggyé a megismerésben minden létezők: 5. A szó egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a név. Az orr egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a szag. A szem egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a forma. A fül egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a hang. A nyelv egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme az íz. A kéz egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a tett. A test egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme az élvezet és a fájdalom. A hímtag egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a kéj, a gyönyör és a nemzőerő. A láb egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a járás. A megismerés egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a gondolat, a megismerendő és a vágy. 6. A megismeréssel szárnyaló szó minden nevet elér. A megismeréssel szárnyaló orr minden szagot elér. A megismeréssel szárnyaló szem minden formát elér. A megismeréssel szárnyaló fül minden hangot elér. A megismeréssel szárnyaló nyelv minden ízt elér. A megismeréssel szárnyaló kéz minden tettet elér. A megismeréssel szárnyaló test az élvezetet és a fájdalmat eléri. A megismeréssel szárnyaló hímtag a kéjt, gyönyört és nemzőerőt eléri. A megismeréssel szárnyaló láb minden járást elér. A Felismeréssel szárnyaló gondolkodás a gondolatot, a megismerendőt és a vágyat eléri. 7. Megismerés nélkül a szó egyedül egyetlen nevet sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem vettem észre, hogy mit mondok. Megismerés nélkül az orr egyedül egyetlen szagot sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem vettem észre a szagot. Megismerés nélkül a szem egyedül egyetlen formát sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem vettem észre a formát. Megismerés nélkül a fül egyedül egyetlen hangot sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem vettem észre a hangot. Megismerés nélkül a nyelv egyedül egyetlen ízt sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem éreztem az ízt. Megismerés nélkül a kéz egyedül egyetlen tettet sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem vettem észre, mit teszek. Megismerés nélkül a test egyedül egyetlen élvezetet vagy fájdalmat sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem éreztem élvezetet vagy fájdalmat. Megismerés nélkül a hímtag egyedül egyetlen kéjt, gyönyört vagy nemzést sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem éreztem kéjt, gyönyört vagy nemzést. Megismerés nélkül a láb egyedül egyetlen járást sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem vettem észre, hogy megyek. Megismerés nélkül egyetlen gondolat sem tudna létrejönni, egyetlen gondolatot sem lehetne felismerni. 8. Ne a szót akard megismerni, hanem azt tudd, aki szól! Ne a szagot akard megismerni, hanem azt tudd, aki szagol! Ne a formát akard megismerni, hanem azt tudd, aki lát! Ne a hangot akard megismerni, hanem azt tudd, aki hall! Ne az ízt akard megismerni, hanem azt tudd, aki ízlel! Ne a tetteket akard megismerni, hanem azt tudd, aki tesz! Ne az élvezetet és fájdalmat akard megismerni, hanem azt tudd, aki az élvezetet és fájdalmat érzi! Ne a kéjt, gyönyört és nemzőerőt akard megismerni, hanem azt tudd, aki a kéjt, gyönyört és nemzőerőt érzi! Ne a járást akard megismerni, hanem azt tudd, aki jár! Ne az észt akard megismerni, hanem azt tudd, aki észlel! Mert a megismeréstől függ a tíz külső lételem, és a lételemektől függ a megismerés tízféle tagja. A megismerés tagjai nélkül nem lennének lételemek, a lételemek nélkül nem lennének a megismerés tagjai, mert pusztán az egyik által és a másiknak híján semmi sem ölthetne formát. Ezek nem különböznek egymástól, hanem ahogy a küllők a kerékagyba szorulnak, és a kerékagy a küllőkre támaszkodik, úgy támaszkodnak a lételemek a megismerés tagjaira, azok pedig a lélegzetre, hiszen a lélegzet maga a megismerő Lélek, az Üdv, a nem vénülő, a halhatatlan. Nem gyarapszik a jótett által, és nem csökken a rossztett által, hiszen ő az, aki jót tétet azzal, kit felfelé akar a világból vezetni, és rosszat tétet azzal, kit le akar taszítani. Ő a világ őre, a világ parancsolója, a mindenség uralkodója, ő az én Lelkem – ezt kell tudni. Ő az én Lelkem – ezt kell tudni. NEGYEDIK FEJEZET 1. Élt egyszer egy tudós, Báláki, Gángja Fia. Lakott az usinarák, a szatvanok, a matszják, a kuruk és a pancsálák között, de ismerős volt Kásiban és Vidéhában is. Elment egyszer a kási-béli Adzsátasatru királyhoz, és azt mondta neki: – Engedd meg, hogy elmagyarázzam néked a Brahmant! Adzsátasatru így válaszolt: – Ezer tehenet kapsz e szóért, hogy majd az emberek összeszaladnak, és azt kiabálják: Új Dzsanaka! Új Dzsanaka! 2. Erről beszéltek: a Napban – Brahman, a Holdban – étel, a villámban – igazság, a mennydörgésben – hang, az űrben – teljes, a szélben – Indra Vaikuntha, a tűzben – diadalmas, a vízben – tündökletes. Eddig az istenek terén. A Lélek terén pedig: a tükörben – hasonmás, az árnyékban – társ, a visszhangban – élet, a hangban – halál, az álomban – Jama, a testben – Pradzsápati, a jobb szemben – szó, a bal szemben – igazság lelke. 3. Báláki így szólt: – Én a Napban lévő Embernek szentelődöm. Adzsátasatru így válaszolt: – Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Brahmanként, fehér ruhásként, legfőbbként, minden lény fejeként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az legfőbb lesz, minden lény feje. 4. – Én a Holdban lévő Embernek szentelődöm. – Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Nedűkirályként, az étel lelkeként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az az étel lelke lesz. 5. – Én a Villámban lévő Embernek szentelődöm. – Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Az igazság lelkeként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az az igazság lelke lesz. 6. – Én a mennydörgésben lévő Embernek szentelődöm. – Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. A hang lelkeként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az a hang lelke lesz. 7. – Én az űrben lévő Embernek szentelődöm. – Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. A teljes és rezdületlen Brahmanként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az teljében lesz nyájnak és fiaknak, ő és fiai el nem távoznak idő előtt. 8. – Én a szélben lévő Embernek szentelődöm. – Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Indra Vaikunthaként, legyőzhetetlen hadseregként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az győző lesz, ellenségeit legyőző győzhetetlen. 9. – Én a tűzben lévő Embernek szentelődöm. – Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Diadalmasként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az diadalmas lesz a többiek között. 10. – Én a vízben lévő Embernek szentelődöm. – Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. A tündöklés lelkeként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki az a tündöklés lelke lesz. Eddig az istenek terén. És most a lélek terén: 11. – Én a tükörben lévő Embernek szentelődöm. – Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Hasonmásként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, csak hasonmása születik annak, és nem születik olyan utóda, aki hasonmása ne lenne. 12. – Én az árnyékban lévő Embernek szentelődöm. – Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. El nem váló társként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az társra talál, társa terem annak. 13. – Én a visszhangban lévő Embernek szentelődöm. – Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Életként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az fiaival együtt ki nem alszik idő előtt. 14. – Én a hangban lévő Embernek szentelődöm. – Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Halálként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az fiaival együtt meg nem hal idő előtt. 15. – Én a Felismerő Lélekként álomba merült és az álomban vándorló Embernek szentelődöm. – Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Jama királyként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, ahhoz minden mint legjobbhoz kötődik (jamjate). 16. – Én a testben lévő Embernek szentelődöm. – Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Pradzsápatiként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, annak teremnek majd nyájai és utódai. 17. – Én a jobb szemben lévő Embernek szentelődöm. – Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. A szó lelkeként, a tűz lelkeként, a fény lelkeként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az mindezeknek lelke lesz. 18. – Én a bal szemben lévő Embernek szentelődöm. – Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Az igazság lelkeként, a villám lelkeként, a tündöklés lelkeként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az mindezeknek lelke lesz. 19. Ekkor Báláki elhallgatott. – Befejezted? – kérdezte Adzsátasatru. – Igen. – No, ezért aztán igazán kár volt engedélyt kérned a beszédre, amikor arra ajánlkoztál, hogy a Brahmant nékem elmagyarázod. Mert bizony, Báláki, azt kell tudni, aki ezeknek az Embereknek is teremtője, akinek műve a világ. Ekkor Báláki tűzifát vett kezébe, és a királyhoz lépve így szólt: – Fogadj tanítványodul! Adzsátasatru így válaszolt: – A szokások ellen való, hogy egy harcos tanítványának papot fogadjon. De gyere, megtanítlak! E szavakkal megfogta annak kezét, és kimentek mind a ketten. Ott egy alvó emberre találtak, és Adzsátasatru szólítgatni kezdte az előbbi nevekkel: – Ó, Brahman, fehér ruhás Nedűkirály! De az fekve maradt. Akkor megbökte a botjával, mire rögtön felébredt. Így szólt a király: – Báláki, hol pihent ez az ember, hogy ment oda, és hogy jött vissza onnan? De Báláki nem tudta ezt. Akkor Adzsátasatru így folytatta: – Akarod-e tudni, hogy hol pihent, hogy ment oda, és hogy jött vissza onnan? „Jótevőknek” hívják a szív ereit, ezek a szívből erednek, és azt körülveszik. A hajszálnál ezerszer vékonyabbak. Vörösbarna, fehér, fekete, sárga és vörös finomság tölti ki őket. Ezekben pihen az, ki úgy alszik, hogy már álomképeket se lát. Az életerők itt lesznek eggyé. Ekkor belé száll a szó az összes nevekkel, a szem az összes formákkal, a fül az összes hangokkal, az ész az összes gondolatokkal. És ha felébred, mint a lobogó tűzből a szikrák, úgy pattannak ki helyükre a Lélekből az összes életerők, az életerőkből az istenek, az istenekből a világok. 20. Ahogy a kés rejlik a tokban, a tűz a tűzifában, úgy tölti ki a Felismerő Lélek a testet egészen a körmökig, a hajszálakig. Eme Lélektől úgy függenek a többi lelkek, mint a mestertől segédei. Mert ahogy a mester a segédekkel együtt eszik, és enni ad nekik, úgy eszik együtt a megismerő Lélek a többiekkel, úgy ad enni azoknak. Amíg Indra nem ismerte meg ezt a Lelket, addig hatalmasabbak voltak nála az ördögök, és amikor megismerte, akkor verte csak le őket. Így lett minden lények és istenek között a legkülönb, a maga királya, legfőbb uralkodó. Éppen így legyőz minden gonoszt, így lesz minden lények és istenek között a legkülönb, a maga királya, legfőbb uralkodó, ki tudja ezt, ki tudja ezt. Taittiríja-upanisad A cím a mű tanításait követő papi klán (fogoly) totemállatának nevéből, a valószínűleg hangutánzó tittiri szóból adódik. A Taittiríja-upanisad a Fekete-Jadzsurvéda hagyományköréhez tartozik, ez részben tanításait is magyarázza. Három részból áll. Az első a Hangtan Virágfüzére, ez a Jadzsurvéda varázsige-tanának misztikájával foglalkozik, és témájában némileg eltér a második és a harmadik résztől. A Brahman Virágfüzére – ez a rész egyes recenziókban az Üdv Virágfüzére címen szerepel – a Brahman megismerését taglalaja a Lélek öt síkjának feltárása által. Bhrigu Virágfüzére továbbfűzi ezt a tanítást, ebben apja oktatja ki Bhrigu bölcset arról, miként ismerhető meg a Brahman és a Lélek az említett síkok megtapasztalásán keresztül. A Taittiríja-upanisad a védikus irodalomban a Taittiríja-bráhmanához sorolt áranyaka 7-9. fejezetét képezi. * * * ELSŐ FEJEZET (a hangkötésről) Első szakasz Üdvünkre legyél Mitra, Brihaszpati, Arjaman, Indra, Varuna, világot lépő Visnu, üdvünkre légy! A Brahmannak tisztelet! Tisztelet néked, ó szél, mert a szembeötlő Brahman te vagy, a szembeötlő Brahmannak téged akarlak tudni! A rend szóljon belőlem, az igazság szóljon belőlem! Engem ez megsegítsen, segítse meg a szólót! Engem ez megsegítsen, segítse meg a szólót! OM Béke! Béke! Béke! Második szakasz A hangtant így magyarázzuk: hangszín és csengés, mérték és hangsúly, dallam és kötés – ennyiből áll a hangok tana. Harmadik szakasz 1. Dicsőség nekünk! A Brahman legyen tanítónk! Tovább magyarázzuk a hangkötés titkos tanát. Ez ötféle módon is kifejthető: a világok terén, a világfények terén, a tudás terén, a nemzés terén és a Lélek terén. Ezeket hívják nagy összekötéseknek. 2. Ímhol a világok terén: az elöl álló hang a Föld, a mögötte álló az ég, a kötés az űr, a kötő a szél. Hát így van a világok terén. 3. Ímhol a világfények terén: az elöl álló hang a tűz, a mögötte álló a Nap, a kötés az esővíz, a kötő a villám. Hát így van a világfények, terén. 4. Ímhol a tudás terén: az elöl álló hang a tanító, a mögötte álló a tanítvány, a kötés a tudás, a kötő a tanítás. Hát így van a tudás terén. 5. Ímhol a nemzés terén: az elöl álló hang az anya, a mögötte álló az atya, a kötés a gyermek, a kötő a nemzés. Hát így van a nemzés terén. 6. Ímhol a Lélek terén: az elöl álló hang az alsó fogsor a mögötte álló a felső fogsor kötés a szó, a kötő a nyelv. Hát így van a Lélek terén. Ezek a nagy összekötések. Akinek a nagy összekötéseket elmagyarázzák, s így megtudja őket, ahhoz majd nyájak, utódok, tanítványok serege, étel és égi világ kötődik. Negyedik szakasz 1. Énekből, öröklétből született, Dalokban énekelt sokformás bika, Indra, adj bölcsességet, legyek az öröklét tartóoszlopa! Testem szent műveket tegyen, nyelvem méztől édes legyen, fülem messzehalló, Brahmant rejtő ereklyetartó, bölcsességre taníts engem, tudásom el ne feledjem! 2. Ha áradón megérkezik, hosszú időre költözik, nyájat és ruhát szaporít, ételt és italt sokasít. Hozd nékem Szerencse Úrnőt, nyájjal bírót, gyapjút szövőt! Üdv! Minden tanítvány felém haladjon! Üdv! Minden tanítvány belém olvadjon! Üdv! Minden tanítvány nevemmel haljon! Üdv! Minden tanítvány megcsillapodjon! Üdv! Minden tanítvány békére jusson! Üdv! 3. Legyek törzsem büszkesége! Üdv! Legyek jobbak ékessége! Üdv! Legyek az istennek része! Üdv! Legyen az isten is részem! Üdv! Ezerfelé szétágazó, bűneimtől feloldozó! Üdv! Ahogy a víz zuhan a földre, tegnapok szállnak a Holdba, ó, Teremtő, úgy siessenek felém tanítványaim! Üdv! Te vagy menedékem, világosíts meg belém hatolva! Szétáradón béküljön minden tanítvány! Üdv! Ötödik szakasz 1. Bhúh! Bhuvah! Szuvah! – Ez a három szent kiáltás. Ezekben van a Mahah, a negyedik. Mahácsamaszja tanította így. Ez a Brahman, ez a Lélek, a többi istenségek csak ennek tagjai. 2. A Bhúh a Föld, a Bhuvah a Levegőég, a Szuvah az Ég. A Mahah a Nap, mert a világok a Nap által gyarapodnak (mahijante). A Bhúh a tűz, a Bhuvah a szél, a Szuvah a Nap. A Mahah a Hold, mert a világfények a Hold által gyarapodnak. A Bhúh a Himnuszok Tudása, a Bhuvah a Dalok Tudása, a Szuvah a Varázsigék Tudása. A Mahah a Brahman, mert a tudások a Brahman által gyarapodnak. A Bhúh a belélegzés, a Bhuvah a kilélegzés, a Szuvah a szétlélegzés. A Mahah az étel, mert az életerők az étel által gyarapodnak. Ez a négyszer négy a négy szent felkiáltás. Aki tudja ezt, a Brahmant tudja, az istenek áldoznak annak. Hatodik szakasz 1. Az észből álló, aranyló örök Ember a szív üregében lakik. Indra méhe a torokból lecsüngő kicsiny húsdarab. A hajforgó helyén szétfeszíti a koponya két felét, és a Bhúh igével a tűzbe lép, a Bhuvah igével a szélbe lép, a Szuvah igével a Napba lép, a Mahah igével a Brahmanba lép. Ott lesz önmagának ura, ott lesz az ész ura, a szó ura, a szem ura, a fül ura, a megismerés ura, evvel lesz a Brahmanná, kinek teste az űr, lelke a valóság, a lélegzetben játszik, az üdvben eszmél, a nyugalmat éri el és örökkévaló. Prácsínajógja, ennek szentelődj! Hetedik szakasz 1. Föld, Levegőég, Ég, égtájak és mellékégtájak. Tűz, szél, Nap, Hold és csillagok. Víz, füvek, fák, űr és Lélek. Eddig a lények terén. És most a Lélek terén: Be-, ki-, szét-, fel- és összelélegzés. Szem, fül, ész, szó és tapintás. Bőr, hús, ín, csont és velő. Így rakta össze ezeket a bölcs, és azt mondta: – Bizony, ötrétű az egész világ. Az ötösséget az ötösség által lehet elérni. Nyolcadik szakasz Az OM a Brahman, az OM minden a világon. Az OM a példázat. Mikor az áldozópap így szól: Hallasd a szót! – akkor a társa ezt kiáltja. Az OM-mal éneklik a dalt, az OM-som-mal idézik a tant, az OM-mal hívja a szerpap a választ, az OM-mal kiált az imádópap, a tűzrítust az áldozó az OM-mal tartja meg, az OM-mal kezdi a pap, ha mondani akarja: A Brahmant érjem el! És eléri. Kilencedik szakasz 1. Rend és tanulás által, igazság és tanulás által, lemondás és tanulás által, fegyelem és tanulás által, béke és tanulás által, tűz és tanulás által, tűzáldozat és tanulás által, vendégbarátság és tanulás által, emberszeretet és tanulás által, utódok és tanulás által, nemzés és tanulás által, ivadékok és tanulás által. – Csak igazság az! – mondja Szatjavacsasz Ráthítara. – Csak lemondás az! – mondja Tapónitja Paurusisti. – Csak tanulás az! – mondja Náka Maudgalja. Mert ez a lemondás, ez a lemondás. Tizedik szakasz 1. Dicsőségem hegyként magaslik, megrezgetem a fákat, megtisztító napsugárként örök fényitalom árad. Trisanku a tudást így magyarázta. Tizenegyedik szakasz 1. Ha a tudást véle megtanulta, tanítványát a tanító erre intse: – Igazat szólj! A törvényt megtartsd! A Tanulást el ne mulaszd! Ha felkínáltad a tanítónak a barátság adományát, ügyelj arra is, hogy nemzetséged lánca el ne szakadjon. Az igazságot el ne mulaszd! A törvényt el ne mulaszd! Az üdvöset el ne mulaszd! Birtokodat el ne mulaszd! A tanulást el ne mulaszd! 2. Az istenek és az ősök áldozását el ne mulaszd! Istenként tekints anyádra! Istenként tekints atyádra! Istenként tekints tanítódra! Istenként tekints vendégedre! Mocsoktalan tetteket kövess! Más tetteket ne kövess! Szolgáló tetteket kövess! Más tetteket ne kövess! 3. Ha találkozol náladnál kiválóbb papokkal, fel ne sóhajts elégedetten, míg azok le nem ültek! Hittel adakozz, hit nélkül ne adakozz, derűsen adakozz, szeméremmel adakozz, félve adakozz, érzőn adakozz! 4. Ha kétségeid vannak egy tett vagy esemény felől, akkor nézz körül, nincsenek-e ott figyelmes, fegyelmezett, a törvényt követő, de nem szőrszálhasogató papok, és ahogy ők tennének a helyedben, úgy tegyél te is! Végül pedig: Ha rossz hírűek közé kerülnél, akkor nézz körül, hogy nincsenek-e ott figyelmes, fegyelmezett, a törvényt követő, de nem szőrszálhasogató papok, és ahogy ők tennének a helyedben, úgy tegyél te is! Ez a parancs, ez a szabály, ez a végső tudás. Ennek szentelődj, csak ennek szentelődj! Tizenkettedik szakasz Üdvünkre légy Mitra, Brihaszpati, Arjaman, Indra, Varuna, világot lépő Visnu, üdvünkre légy! A Brahmannak tisztelet! Tisztelet néked, ó szél, mert a szembeötlő Brahman te vagy, a szembeötlő Brahmannak téged akarlak tudni! A rend szóljon belőlem, az igazság szóljon belőlem! Engem ez megsegítsen, segítse meg a szólót! Engem ez megsegítsen, segítse meg a szólót! OM Béke! Béke! Béke! MÁSODIK FEJEZET (az üdvről) OM 1. A legtöbbre a Brahman tudója jut. Erre mondják: Igazság, megismerés és végtelen: a Brahmannal minden vágyát betölti, ki így tudja az örökbölcs Brahmant a szív üregében és a legfőbb helyen. Eme Lélekből keletkezett az űr, az űrből a szél, a szélből a tűz, a tűzből a víz, a vízből a föld, a földből a növények, a növényekből az étel, az ételből az ember. Az ember az ételnek nedvéből áll. Feje is az, jobbja is az, balja is az, törzse is az, alsó része is az, alapja is az. 2. Ételből lettek a lények, így kerültek a Földre mind, ételből nyertek életet, étellé lesznek majd megint. Ezért az első az étel, illetik gyógyító névvel. Brahmant ételként imádók, övék lesz minden étel. Ezért az első az étel, illetik gyógyító névvel. Ételből lesznek a lények, ételből nőnek fel mind, lények és étel egymást eszik, ételnek ezért nevezik. Az étel nedvéből álló Lélektől különbözik a lélegzetből álló belső Lélek. Amaz ezzel van kitöltve (púrna). Amaz tehát ember (purusa) alakú, és mert az emberalakú, emberalakú ez is. Feje a belélegzés, a szétlélegzés a jobbja, a kilélegzés a balja, az űr a törzse, a föld az alsó része, az alapja. Erről szól a vers: 3. Minden isten, ember, állat a lélegzetet követi, ez a lényeknek élete, minden-életnek nevezik. Eléri az, ki a Brahmant lélegzetként tiszteli, ez a lényeknek élete, minden-életnek nevezik. Testetöltött Lelke pedig olyan, mint az előbbi. A lélegzetből állótól különbözik az észből álló belső Lélek. Amaz ezzel van kitöltve. Az tehát emberalakú, és mert az emberalakú, emberalakú ez is. Feje a varázsige, a himnusz a jobbja, a dal a balja, az utasítás a törzse, a tűzpapok és az Angariszok igéi az alsó része, az alapja. Erről szól a vers: 4. Amit nem érnek el szavak, amit ész fel nem fog sosem, a Brahman üdvét ki tudja, azt nem éri többé félelem. Testetöltött Lelke pedig olyan, mint az előbbi. Az észből állótól különbözik a megismerésből álló belső Lélek. Amaz ezzel van kitöltve. Az tehát emberalakú, és mert az emberalakú, emberalakú ez is. Feje a hit, a jog a jobbja, az igazság a balja, az Igázás a törzse, a nagyság az alsó része, az alapja. Erről szól a vers: 5. Megismeréssel áldoz, megismerőn alkot tetteket, megismerő Brahmanként imádják őt az istenek. A megismerő Brahmant ki tudja, és el nem felejti, a test bűneit levetve minden vágyát az betölti. Testetöltött lelke pedig olyan, mint az előbbi. A megismerésből állótól különbözik az üdvből álló belső Lélek. Amaz ezzel van kitöltve. Az tehát emberalakú, és mert az emberalakú, emberalakú ez is. Feje a kedv, a derű a jobbja, az öröm a balja, az üdv a törzse, a Brahman az alsó része, az alapja. Erről szól a vers: 6. Ki tudja: a Nincs a Brahman, az akkor is van, hogyha nincs. Ki tudja: a Van a Brahman, hogy van ő, arról tudni lehet. Testetöltött lelke pedig olyan, mint az előbbi. Ebből kérdések adódnak: Vajon egy meghalt nemtudó abba a világba kerül-e? Vajon egy meghalt tudó Abba a világba eljut-e? A Lélek arra vágyott: Sokká akarok lenni, nemzeni akarok utódokat! És felizzott. Mikor felizzott, rnegteremtette az egész világot, mindent, ami van. Miután megteremtette őket, beléjük hatolt. Létező volt és nem létező, kimondható és kimondhatatlan, otthonos és otthontalan, értelmes és értelmetlen, valós és valótlan. Valósként lett ő minden, ami van. Mert ez a valóság. Erről szól a vers: 7. Kezdetben nem volt semmi sem, a lét ebből keletkezett, magából teremtette magát, ezért mondják: jól teremtett. Ez a jól teremtett a lényeg. Üdvözül az, ki a lényeget eléri. Mert hogyan is lehetne élni, hogyan is lehetne lélegezni, ha az űrben nem volna ott az üdv? Mert Ő üdvöt teremt. És aki ebben a láthatatlanban, testetlenben, kimondhatatlanban, otthontalanban biztonságra lel és megveti lábát, azt többé nem éri félelem. Ám aki megbontja a létet annak félelme megmarad. De olyannak félelme ez, aki magát tudónak véli. Erről szól a vers: 8. Tőle rettenve fúj a szél, tőle rettenve kél a Nap, Tőle rettenve tűz, villám, még a halál is megszalad. Ez az üdv vizsgálata: Ha valaki fiatal, kiváló, tudásra szomjas, a leggyorsabb, legbátrabb és legerősebb, övé a földnek minden gazdagsága – ez egy emberi üdv. Száz emberi üdv ér fel egyetlen üdvvel a gandharva-emberek között, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. A gandharva-emberek száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a gandharva-istenek között, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. A gandharva-istenek száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a tartós égi világba jutott atyák között, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. A tartós égi világba jutott atyák száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a megszületett istenek között, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. A megszületett istenek száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a jutalom-istenek között, akik tetteik révén jutnak az istenek közé, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. A jutalom-istenek száz üdve ér fel egyetlen üdvvel az istenek között, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. Az istenek száz üdve ér fel Indra egyetlen üdvével, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. Indra száz üdve ér fel Brihaszpati egyetlen üdvével, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. Brihaszpati száz üdve ér fel Pradzsápati egyetlen üdvével, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. Pradzsápati száz üdve ér fel a Brahman egyetlen üdvével, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. Aki itt van az emberben, és aki ott van a Napban, az egy. Aki tudja ezt, és így búcsúzik a világtól, az az étel nedvéből álló Lelket eléri, a lélegzetből álló Lelket eléri, az észből álló Lelket eléri, a megismerésből álló Lelket eléri, az üdvből álló Lelket eléri. Erről szól a vers: 9. Mit nem érnek el a szavak, s az ész fel nem fog sosem, a Brahman üdvét ki tudja, azt nem éri többé félelem. Nem gyötrik többé a kérdések: Milyen jót mulasztottam el, milyen rosszat követtem el? Ki tudja ezt, az a Lelket eléri. Mind a két kérdéstől megszabadul, és a Lelket eléri. Így hangzik a titkos tanítás. HARMADIK FEJEZET (Bhriguról) 1. Történt egyszer, hogy Bhrigu atyjához, Varunához lépett és így szólt: – Tiszteletreméltó, tanítsd meg nékem a Brahman! – és megemlítette az ételt, a lélegzetet, a szemet, a fület, az észt és a szót. Apja pedig így válaszolt: – Bizony, amiből a lények lesznek, amiből születve élnek, és amibe haláluk után újra visszatérnek, az a Brahman, megismerni azt kell. 2. Akkor a fiú lemondást gyakorolt. Ahogy lemondást gyakorolt, felismerte: az étel a Brahman. Mert ételből lesznek a lények, ebből születve élnek, és haláluk után ebbe térnek vissza megint. Noha ezt már megértette, újra apja elé járult, és így szólt: – Tiszteletreméltó! Tanítsd meg nékem a Brahmant! Apja pedig így válaszolt: – A Brahmant lemondva értheted. A Brahman a lemondás. 3. Akkor lemondást gyakorolt. Ahogy lemondást gyakorolt, felismerte: a lélegzet a Brahman. Mert lélegzetből lesznek a lények, ebből születve élnek, és haláluk után ebbe térnek vissza megint. Noha ezt már megértette, újra apja elébe járult, és így szólt: – Tiszteletreméltó! Tanítsd meg nékem a Brahmant! Apja pedig így válaszolt: – A Brahmant lemondva értheted. A Brahman a lemondás. 4. Akkor lemondást gyakorolt. Ahogy lemondást gyakorolt, felismerte: az ész a Brahman. Mert észből lesznek a lények, ebből születve élnek, és haláluk után ebbe térnek vissza megint. Noha ezt már megértette, újra apja elébe járult, és így szólt: – Tiszteletreméltó! Tanítsd meg nékem a Brahmant! Apja pedig így válaszolt: – A Brahmant lemondva értheted. A Brahman a lemondás. 5. Akkor lemondást gyakorolt. Ahogy lemondást gyakorolt, felismerte: a megismerés a Brahman. Mert megismerésből lesznek a lények, ebből születve élnek, és haláluk után ebbe térnek vissza megint. Noha ezt már megértette, újra apja elébe járult, és így szólt: – Tiszteletreméltó! Tanítsd meg nékem a Brahmant! Apja pedig így válaszolt: – A Brahmant lemondva értheted. A Brahman a lemondás. 6. Akkor lemondást gyakorolt. Ahogy lemondást gyakorolt, felismerte: az üdv a Brahman. Mert az üdvből lesznek a lények, ebből születve élnek, és haláluk után ebbe térnek vissza megint. Bhrigu Váruninak eme tanítása a legmagasabb Égen alapul. Ki tudja ezt, az megveti lábát, dúskál az ételben, ő lesz az étel evője, nyájai, fiai, tanítványai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem kifogásolja az ételt. 7. A lélegzet az étel, a test az étel evője. A test az lélegzeten, a lélegzet a testen alapul. Így az ételen alapul az étel. Ki tudja azt, hogy az étel alapja az étel, az megveti lábát, dúskál az ételben, ő lesz az étel evője, nyájai, fiai, tanítványai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem veti meg az ételt. 8. A víz az étel, a fény az étel evője. A fény a vízen, a víz a fényen alapul. Így az ételen alapul az étel. Ki tudja azt, hogy az étel alapja az étel, az megveti lábát, dúskál az ételben, ő lesz az étel evője, nyájai, fiai, tanítványai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy megsokasítja az ételt. 9. A föld az étel, az űr az étel evője. Az űr a földön, a föld az űrön alapul. Így az ételen alapul az étel. Ki tudja azt, hogy az étel alapja az étel, az megveti lábát, dúskál az ételben, ő lesz az étel evője, nyájai, fiai, tanítványai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy mindenkit vendégül fogad. 10. Ezért az ilyen ember bőséges ételhez jut minden úton. Az emberek azt mondják majd róla: Az étel csak néki gyarapszik! Ki tudja ezt, az első étel az elején csak annak gyarapszik. A középső étel középen csak annak gyarapszik. Az utolsó étel a végén csak annak gyarapszik. 11. Bőségként lakik a szóban, bőségként és Igázásként a belélegzésben és a kilélegzésben, tettként a kezekben, járásként a lábakban, megszabadulásként az ürítésben – az emberben így kell megismerni. 12. Az istenekben pedig: torkig lakottságként lakik az esőben, erőként a villámban, pompaként a nyájakban, tündöklésként a csillagokban, szaporodásként, öröklétként és kéjként a nemzőszervben, mindenségként az űrben. Alapként kell néki szentelődni, akkor az ember megveti lábát. Nagyságként kell néki szentelődni, akkor naggyá lesz az ember. Dicsőségként kell néki szentelődni, akkor dicső lesz az ember. Meghajolva kell néki szentelődni, kedvünkre hajlanak akkor a vágyak. 13. Varázsigeként kell néki szentelődni, varázslóvá lesz akkor az ember. Pusztító varázsigeként kell néki szentelődni, meghalnak akkor körös-körül a gyűlölködő ellenfelek és a gyűlölködő rokonok. Aki itt van az emberben, és aki ott van a Napban, az egy. Ki tudja ezt, és így búcsúzik a világtól, az az étel nedvéből álló Lelket elérve, a lélegzetből álló Lelket elérve, az észből álló Lelket elérve, a megismerésből álló Lelket elérve, az üdvből álló Lelket elérve túllép a világokon. Az kedve szerint táplálkozva, kedve szerinti formát öltve vándorol, és ezt az éneket dalolja: 14. Ó csoda! Ó csoda! Ó csoda! Vagyok az étel, az étel, az étel! Vagyok az étel evője! Vagyok az étel evője! Vagyok az étel evője! Vagyok a vers éneklője! Vagyok a vers éneklője! Vagyok a vers éneklője! Vagyok a világ elsőszülötte! Vagyok az istenek ős-örök köldöke! Aki engem ad, az engem jóllakat! Vagyok az étel, ételevők evője! Az egész lét felett én uralkodom! Aranyként fénylik, ki tudja ezt. Így hangzik a titkos tanítás. Talavakára-upanisad Rövid terjedelme ellenére is igen jelentős mű a Talavakára-upanisad. A szövegben két jól elkülöníthető tanítást találunk. Az Első és Második Szakasz a Lélek mibenlétét és megismerhetőségét kutatja, és a megoldást végül a tárgyi tudás meghaladásában és a közvetlen intuícióban, a ráébredésben mutatja fel. Az ősibb eredetű harmadik szakaszt minden bizonnyal később csatolhatták az első két rész verseihez, gondolatilag azonban mégis rokonságot mutat az előbbiekkel. Egy legendába ágyazva a védikus istenségek tudatfolyamatokkal való azonosítását kísérli meg. Kitüntetett szerepet itt is az Indra istennel azonosított intuitív megismerés kap, ez az, ami által a Brahman közvetlenül megtapasztalható. A Talavakára-upanisad a védikus énektudomány, a Számavéda tanításköréhez kapcsolódik, ezt neve is mutatja. A talava szó egy ősi ritmushangszer, esetleg egy tap-soló énekmód megnevezése volt, az iskola minden bizonnyal így memorizálta és recitálta a szent szövegeket. Az upanisad két másik néven is ismeretes, néhol Dzsaminíja-, még gyakrabban Kéna-upanisad néven találjuk meg. Az előbbi egy papi nemzetség neve, az utóbbi pedig az upanisad kezdőszavára utal. * * * Első szakasz 1. Ki röpteti, küldi az eszméletet? Ki feszíti bentről a lélekzetet? Szavunk a szólásra kicsoda küldi? Mely isten nyitja a szemet és fület? 2. Hallásnak hallását, észnek eszét, szónak szavát, lélekzet lélekzetét, látás látását a bölcs elereszti, és örök lesz, amint bevégzi életét. 3. Szem nem látja, szó nem mondja, ész sem tudja kiötleni, ismeretlen marad, nem tudjuk, hogyan fogják tanítani. 4. Ami szóval nem mondható, ami a szót is kimondja, tudd, ez a Brahman, és nem a népek imádottja. 5. Amit az ész ki nem gondol, mi az észt is kigondolja, tudd, ez a Brahman, és nem a népek imádottja. 6. Ami szemmel nem látható, mi a szemet is meglátja, tudd, ez a Brahman, és nem a népek imádottja. 7. Ami füllel nem hallható, mi a fület is meghallja, tudd, ez a Brahman, és nem a népek imádottja. 8. Mit a légzés be nem szívhat, mi a légzést is mozgatja, tudd, ez a Brahman, és nem a népek imádottja. Második szakasz 1. Ha azt hiszed, hogy a Brahmant jól tudod, úgy csalódni fogsz, hiszen csak töredékét ismerheted annak, mi őbelőle benned és az istenek körében testet ölt. Úgy vélem, meg kell vizsgálnod tudásodat. 2. Nem hiszem, hogy jól tudom, és nem vélem tudni, mit nem tudok. Őt tudom, ha ezt tudom, és nem őt tudom, ha mást tudok. 3. A nem ismerő ismeri őt, az ismerő nem tudja meg. Ismerőké a nemtudás, nemtudóké az ismeret. 4. Ha benned felébre, elvezet az örökléthez, hogy ő a Lélek, ez erőt ad, tudása meg örökké tesz. 5. Ki őt felleli, az lesz igazságban, ki nem tudja meg, az nagyot veszít. Őt látja a bölcs minden létezőben, és örök lesz élete majd a halálban. Harmadik szakasz 1. Történt, hogy a Brahman győzelemre segítette az isteneket. Az istenek azonban büszkélkedtek a Brahman győzelme felett, mert úgy vélték: – Miénk a győzelem! Miénk a dicsőség! 2. Észrevette ezt a Brahman, és megjelent előttük. Ők pedig nem ismerték fel, és azt kérdezték: – Miféle csoda ez? 2. Így szóltak a tűzhöz: – Tudd meg Lények tudója, hogy miféle csoda ez! – Jól van. 4. Odaszáguldott a Tűz, a Brahman pedig azt kérdezte tőle: – Hát te meg ki vagy? 5. – A Tűz vagyok én, a Lények Tudója. – Miben áll az erőd? – Fel tudok perzselni mindent, mi csak létezik a Földön. 6. Akkor a Brahman egy fűszálat tett elé, hogy perzselje fel azt. A tűz nekiesett teljes erőből, de felperzselni nem tudta. Visszatért, és így szólt: – Fel nem foghatom, miféle csoda ez! 7. Szóltak ekkor a Szélnek: – Tudd meg Szél, hogy miféle csoda ez! – Jól van. 8. Odaszáguldott a Szél, a Brahman pedig azt kérdezte tőle: – Hát te meg ki vagy? – A Szél vagyok én, Mátarisvan vagyok én. 9. – Miben áll az erőd? – El tudok söpörni mindent, mi csak létezik a Földön. 10. Akkor a Brahman egy fűszálat tett elé, hogy söpörje el azt. A Szél nekiesett teljes erőből, de elsöpörni nem tudta. Visszatért, és így szólt: – Fel nem foghatom, miféle csoda ez! 11. Szóltak akkor Indránaknak: – Tudd meg Magasztos, hogy miféle csoda ez! – Jól van. Odaszáguldott Indra, de a Brahman elrejtőzött előle. 12. Helyén egy gyönyörű leányt talált, Lenvirágot, a Hóborította leányát. Megkérdezte tőle: – Miféle csoda ez? Negyedik szakasz 1. – Ez a Brahman. Ti a Brahman győzelmén büszkélkedtetek. Akkor a Indra megtudta végül, hogy az a Brahman volt. 2. Ezért e három, a Tűz, a Szél és Indra több, mint a többi isten, mert ők érintették közvetlenül a Brahmant, ők ismerték meg először Őt. 3. Ezért Indra több, mint a többi isten, mert ő érintette közvetlenül a Brahmant, ő ismerte meg először Őt. 4. Róla mondja a tanítás: Az istenek terén akkor jelenik meg, mikor villámlik hirtelen, az ember becsukja a szemét, és azt kiáltja: Ah! Ő ez a felkiáltás. 5. A Lélek terén pedig akkor jelenik meg, mikor az embernek valami hirtelen eszébe villan, és visszaemlékszik egy pillanat alatt. 6. Úgy is hívják: vágyni rá. E vágyni rá alakban kell néki szentelődni. Arra vágy-nak mind a lények, ki tudja ezt. 7. Azt kérted, hogy mondjam el a titkos tanítást. Elmondtam hát a titkos tanítást, a Brahman titkos tanát. 8. Alapja lemondás, önuralom és tettek, tagjai a tudások, otthona az igazság. 9. Elveti a rosszat, és a győzhetetlen égi világban veti meg lábát, ott veti meg lábát, ki tudja ezt, ki tudja ezt. Prasna-upanisad A Prasna-upanisad az upanisad-irodalomban egyedülálló szerkezetet követ: hat kérdésből és az ezekre adott tanításokból áll. A mű központi bölcse, Pippaláda sajátos tűzimádó jóga-utat követett, ebból adódik az upanisad gondolati magva, a lélegző Naplélek eszményképe. A kérdések összefüggenek. Az első az anyagi világ és a Lélek teremtésére vonatkozik, a második a kitüntetett lélegzetre, a harmadik a lélegzetnek az emberben való szétáradására, a negyedik a lélegző tudatra, az ötödik az eddigiek és az OM misztikájára, a hatodik kérdés pedig az ember rejtett anatómiáját kutatja. A Prasna-upanisadot mítikus szerzője alapján az Atharvavéda Pippaláda-recenziójához sorolják. * * * Első kérdés 1. Szukésan Bháradvádzsa, Saivja Szatjakáma, Szaurjájanin Gárgja, Kauszalja Ásvalájana, Bhárgava Vaidarbhi és Kavandhin Kátjájana a Brahmant követték, a Brahman mellett szilárdan megálltak, így kutattak a legfőbb Brahman után. Tűzifával kezükben felkeresték a magasztos Pippaláda mestert. Arra gondoltak, hogy ő fog majd róla mindent megtanítani. 2. Így szólt hozzájuk a bölcs: – Töltsetek el nálam egy évet lemondásban, tisztán és hívőn. Kérdezhettek azután, amit akartok. Mindenre megtanítlak, amit csak tudok. 3. Az év letelt. Elsőnek Kavandhin Kátjájana járult elébe, és azt kérdezte: – Mester, a születettek honnan születtek? 4. Ő így válaszolt: – Pradzsápati utódokra vágyott. Felizzott, és ahogy felizzott, egy pár lett belőle. Ez a pár a lélekzet és a birtok. Azt mondta magában: Majd ez a kettő nemz nékem számos utódot. 5. A Nap a lélekzet, a Hold a birtok. A birtok mindaz, mi formás és formátlan. Így hát a forma a birtok maga. 6. Mikor a Nap felkél, sugarába szívja a keleti életerőket. Mikor végighalad a déli, nyugati, északi, fenti, lenti és középső égtájakon, mindent bevilágít, minden életerőt felszív sugarába. 7. Ez a minden emberben bennerejlő sokformás tűz életerőként lobban elő. Így mondja ezt a vers: 8. Hódolom a sokformás, aranyló Lények Tudóját, ezt a tündöklő legfőbb menedéket. Százfelől világít ezer sugarával, és Napba röpíti az életerőket. 9. Pradzsápati az év, és ennek kétféle útja van, a déli és az északi. Akik e szavakkal tisztelik: Áldozás és jótett a dolgunk! – azok csak a Holdba jutnak el, és újra visszatérnek mindannyian. Az utódokra vágyó bölcsek ezért indulnak el a déli úton. Ez az atyáknak útja, ez a birtok. 10. Az északi útra azok lépnek, akik a Lelket keresték lemondással, tisztasággal, hittel és tudással. Ők a Napba jutnak. Itt van az életerők gyüjtőhelye. Ez az öröklét, itt nincs félelem, ez a legfőbb menedék, innen már nincsen visszatérés, ők már itt maradnak. Erről szól a vers: 11. Mondják, az ötlábú, tizenkét részes Atya testesüljön meg az égben. Ám ugyanakkor hét kerekével, hat küllőjével ide ragyogjon. 12. Pradzsápati a hónap. Sötét fele a birtok, világos fele a lélegzet. Ezért az ennek szentelődő bölcsek a hónap világos felében áldoznak, míg a többiek a sötétben. 13. Pradzsápati a nappal és az éjjel. A lélegzete a nappal, a birtoka az éjjel. Aki a kéjt nappal gyakorolja, az életerőit elpazarolja. Ennek az lenne a lemondás, hogy éjjel élvezze a kéjt. 14. Pradzsápati az étel. Ebből lesz a férfimag, a születettek pedig ebből születnek. 15. Ami párt alkot, az Pradzsápati törvényeit követi. Viszont: A lemondó jut a Brahman honába, mi züllés, tévedés, csalás nélküli. Az ér el ide, ki folttalan, tiszta, akinek erőből fakad tisztasága. Második kérdés 1. Akkor Bhárgava Vaidarbhi kérdezte őt: – Mester, a született lényeket hány isten tartja fent, a testet melyik ragyogja be, ki a legfőbb közülük? 2. Ő így válaszolt: – Ez az isten az űr, a szél, a tűz, a víz, a Föld, a szó, az ész, a szem, a fül. Mikor a testet beragyogták, így dicsekedtek: – E nádszálat mi tartjuk fent, mi támogatjuk. 3. De azt mondta nékik a lélegzet, a legfőbb: – Nem ám! Mind elvakultatok, mert én vagyok az, ki magam ötfelé osztom, én támasztom, én tartom fent ezt a nádat! 4. De nem hittek neki. Akkor úgy tett, mintha sértve ki akarna repülni. Pedig ha kirepül, a többi vele repül, ha az megáll, megáll a többi is. Úgy mennek utána, mint a méhek a rajzó királynő után. Amíg marad, marad a többi is, mármint a szó, az ész, a szem és a fül. Megelégülnek akkor, és a lélegzetet így dícsérik: 5. Úgy ég ő, mint a tűz, úgy tűz ő, mint a Nap, ő Pardzsanja, a Magasztos és a szél. Te vagy a birtok, mi van és mi nincs, a Föld örök istene. 6. Mint küllőt kerékagy, tartja a lélegzet a dolgokat: himnuszt, igét, dalt, áldozatot, harcosokat, papokat. 7. Rejlesz, mint Pradzsápati a méhben, és megszületsz megint, áldozáskor minden élő életerőként rád tekint. 8. Isteneknek és ősöknek itallal csak te áldozol, tűz-Angiraszoknak igazságot, bölcseknek utat hozol. 9. Tündöklő fényed Indra, te vagy Rudra maga, Napként a légtérben vándorolsz, te vagy a fények ura. 10. Lélegzet! Mikor esőzve áldást hozol a Földnek, ujjonganak lényeid, tele hassal néked örülnek. 11. Ősi bölcs, mindenség ura, magad-avatta életerő, Mátarisvan, fogadd az ételt, hisz te vagy az Ételevő! 12. Mi a szóban, szemben, fülben, észben van belőled, hagyd meg azt kegyesen nekünk, hogy el ne szakadjunk tőled! 13. Lélegzeterő a Föld, és mi fent van a Harmadik Égben, óvj, mint fiát az anya, tarts meg az üdvben, bölcsességben! Harmadik kérdés 1. Akkor Kauszalja Ásvalájana kérdezte őt: – Mester, honnét van a lélekzet, hogyan megy be a testbe, hogy marad meg mégis, ha magát megosztja, hogyan húzódik ki belőle? A külső világot és a belső lelket hogyan hatja át? 2. Ő így válaszolt: – E kérdéssel túl messzire mégy, de válaszolok neked, mert úgy gondolom, kedves vagy a Brahman előtt. 3. A lélegzet a Lélekből születik. Mint emberből árnyéka, úgy nő ki belőle. Az ész tudta nélkül megy be a testbe. 4. Ahogy a király hivatalnokait utasítja: Menj ebbe vagy abba a faluba! – így bízza meg ő is a különböző életerőket. 5. A nemzésre és az ürítésre a kilélegzés felügyel. A szemben és a fülben, az orron és a szájon át a belélegzés honol. Az összelélegzés (szamána) van középen, ő az, mi az áldozott ételt a testtel azonossá (szama) teszi, ebből lobban a hét tűz. 6. A Lélek a szívben lakik. Ennek száz és egy vezetéke van. Ezek mindegyikéhez újabb száz kapcsolódik, s ezek mindegyikéhez újabb hetvenkétezer. A szétlélegzés ezekben kering. 7. Ha jót tett az ember, akkor a fellélegzés jó világba vezeti a felfelé futó egyetlen éren át, ha gonoszat, akkor gonosz világba. Ha mindkettőt, akkor az emberi világba. 8. A belélegzés úgy száll fel, mint a felkelő Nap, mert a belélegzésnek a Nap nyújt támaszt a szemben. A Föld istene a kilélegzést támasztja. Az összelélegzés a levegőég, a szétlélegzés a szél. 9. A fellélegzés a hő. Ha ez a hő kialszik, az észbe gyűjtött többi életerővel újra testet ölt az ember. 10. Amint az ész utoljára gondolt, úgy lép a lélegzetbe a hőbe szállt lélegzet pedig a Lélekkel együtt az elképzelt világba vezeti. 11. Nem fogynak el ama halhatatlannak utódai, ki tudja ezt, és a lélegzetet ismeri. Erről szól a vers: Ki megérti bent a lélegzetet, forrását, otthonát, alapulását, külső világban ötfelé oszlását, csak az éri el az örök életet, csak az éri el az örök életet. Negyedik kérdés 1. Akkor Szaurjájanin Gárgja kérdezte őt: – Mester, mi az, ami az emberben elalszik, és mi az, mi ébren marad? Melyik isten látja az álmokat? A mélyálom kéje kié? Mindezek min alapulnak? 2. Ő így válaszolt: – Gárgja, ahogyan alkonyatkor a Nap sugarai az izzó korongban egyesülnek, és pirkadatkor szétáradnak megint, ugyanígy a legfőbb istenségben, az észben egyesülnek mindezek. Ezért van az, hogy ekkor az ember nem lát, nem szagol, nem hall, nem ízlel, nem érez, nem szól, nem fog, nem élvez, nem ürít, nem járkál fel és alá, hanem: alszik. 3. Ekkor a várban csak a lélegzet tüzei égnek. A kilélegzés az otthoni tűz, a szétlélegzés tüze főzi az áldozati ételt, a belélegzés (prána) pedig az áldozati láng, mert ezt az otthoni tűzről véve gyújtják (pranajanam). 4. Az összelélegzésnek (szamána) azért ez a neve, mert ő egyenlíti ki (szamam najati) a belélegzés és kilélegzés két italáldozatát. Az ész az áldozat megrendelője, a fellélegzés az áldozat gyümölcse, mert ő vezeti el nap mint nap a Brahmanhoz az áldozót. 5. Roppant hatalmát ez az isten az álomban éli át, mert az itt vagy ott látottakat itt újra látja, az itt vagy ott hallottakat itt újra hallja, amit különböző helyeken és tájakon tapasztalt, itt egységben tapasztalja meg újra. Látottat és nemlátottat, hallottat és nemhallottat, tapasztaltat és nemtapasztaltat, valósat és nemvalósat itt egyaránt lát, az egységet látja. 6. De amikor a tündöklő hő elönti, ez az isten sem lát álmokat. A testben ilyenkor árad szét a kéj. 7. Barátom, ahogy a madarak térnek nyugovóra otthonukban, a fán, úgy tér minden nyugovóra a Legfőbb Lélekben: 8. A föld és a földanyag, a víz és a vízanyag, a hő és a hőanyag, a szél és a szélanyag, az űr és az űranyag, a szem és a látható, a fül és a hallható, az orr és a szagolható, a nyelv és az ízlelhető, a bőr és a tapintható, a szó és a szólható, a kéz és a fogható, a hímtag és a nemzhető, az ürítés és az üríthető, a láb és a léphető, az ész és az észlelhető, az ébredet és az ébreszthető, az énképzet és az elsajátítható, a tudat és a tudható, a hő és a hevíthető, a lélegzet és a fenntartható. 9. Mert ez a látó, érző, halló, szagló, ízlelő, elképzelő, ébredő, eselekvő, megismerő emberi Lélek a mulandótlan legfőbb Lelken alapul. 10. Barátom, ebbe a legfőbb mulandótlanba lép be, ki ezt az árnyéktalan, testetlen, vértelen, fényességes mulandótlant megismeri. Mindenhatóvá és mindenséggé lesz, ki tudja ezt. Erről szól a vers: Barátom, ki a mulandótlant ismeri, ahol a megismerő Lélek, az istenek, az életerők és a lények elpihennek, az mindentudó, a mindenséget elnyeri. Ötödik kérdés 1. Akkor Saivja Szatjakáma kérdezte őt: – Mester, aki haláláig a szent OM szótagon elmélkedik, melyik világba kerül utána? 2. Ő így válaszolt: – Szatjakáma, az OM szótag a fenti és a lenti Brahman. Ezért ki tudón ezen alapul, elnyeri az egyiket, vagy a másikat. 3. Aki az OM egy mértékéről elmélkedik, azt tanulja meg, hogyan kell gyorsan újra a Földre születni. A himnuszok az embervilágba vezetik, lemondó lesz, hívő és tiszta, roppant hatalomra jut. 4. Aki két mértékét vési eszébe, azt a varázsigék a levegőégen át a Holdvilágba repítik, a Holdvilág hatalmát kiélvezi, majd visszatér a Földre. 5. Aki viszont az OM szótag mindhárom mértéke által a legfőbb Emberről elmélkedik, az a tündöklő hő révén a Napba jut. Levedli a gonoszt, mint a kígyó a bőrét, és a dalok a Brahman világába vezetik. Eme életfeletti helyről látja az Embert, a vár urát. Erről szól a vers: 6. Megtéve külső, belső és köztes tetteket, a három mértéket kötve, összefogva és soha nem mulasztva megismerő halandót semmi sem rendíti meg. 7. Űrbe igével, himnusszal a Földig, dallal a bölcsek hirdette világba, az OM-ot követve oda jut a bölcs, hol a békés, örök Legfőbb időzik. Hatodik kérdés 1. Akkor Szukésan Bháradvádzsa kérdezte őt: – Mester, Hiranjanábha Kauszalja herceg jött egyszer hozzám, és azt kérdezte, tudom-e a tizenhatrészes Embert. Azt feleltem, hogy nem tudom, hiszen ha tudnám, már biztosan beszéltem volna róla. Aki meg hazudik, az gyökerestül kiszárad, így hát nem hazudhattam. Ő némán felszállt kocsijára és elvágtatott. Téged kérdezlek hát, hol van ez az Ember? 2. Ő így válaszolt: – Barátom, ez az Ember itt van a testben, belőle sarjad a tizenhat rész. 3. Egyszer ez így gondolkozott: Mi legyen az, minek távoztával magam is kiszállok, és megmaradásával én is megmaradok? 4. Megalkotta a lélegzetet, a lélegzetből a hitet, az űrt, a szelet, a fényt, a vizet, a földet, az érzékszerveket, az észt, az ételt, az ételből az erőt, a lemondást, az eszméket, a tettet, a világokat, a világokban a neveket. 5. Ám ahogy az óceánba ömlő folyók is eltűnnek, mert elmosódik formájuk és nevük, ugyanígy van ez a mindent belátó Emberrel is. E tizenhat rész az Emberbe ömlik, elveszíti formáját és nevét, és egyszerűen csak Embernek hívják. Ez részek nélkül is fennmarad, ez halhatatlan. Erről szól a vers: 6. Mint küllőt kerékagy, részeit az Ember összetartja. Ki tudja, mit tudni kell, nem vesz erőt a halál se rajta. 7. Végezetül így szólt a Mester mind a hat tanítványhoz: – A Brahmanról ennyit tudok, és ezen túl semmi nincs. 8. Ők pedig megtisztelték, és így válaszoltak: – Atyánk vagy, ki a nemtudásból átvezetsz minket a túlsó partra. Tisztelet a legnagyobb bölcseknek! Tisztelet a legnagyobb bölcseknek! Mándúkja-upanisad A címben szereplő mandúka szó békát jelent, ezt egy papi nemzetség választotta totemállatul, az ő hagyományukban őrződött meg a Mándúkja-panisad. A mű az upanisad-irodalom legtömörebb alkotása. Egyes szakaszai szinte csak címszavakban sorolnak fel olyan fogalmakat, amelyeknél más szövegekben esetleg több oldalnyi magyarázatot is találunk. A Mándúkja-upanisad a védikus kultika három nagy területét köti egybe: a kantillációs tradíció szent OM-szótagjához kapcsolja a tűz-ritualisztika és az átman-teória elemeit. A tömör, szútra-stílusú upanisadhoz később verses kommentár is készült, ezt a hagyomány Gaudapádának tulajdonítja. Bár a címben szereplő nemzetség a Rigvéda hagyománykörét követte, a Mándúkja-upanisadot – minden bizonnyal tanításai miatt – mégis az Atharvavédához sorolták a védikus irodalom rendszerezésekor. * * * OM 1. A mindenség ez a szótag. Kifejtése ennek: minden az OM-hang, ami volt, ami van, ami lesz, és az is az OM-hang, ami túl van a három időn. 2. Minden a Brahman, a Brahman pedig a Lélek, és a Léleknek négy negyede van. 3. Első negyede az ébren lévő, kifelé megismerő, héttagú, tizenkilenc szájú, durvát evő Mindenember Tüze Lélek. 4. Második negyede az álomban lévő, befelé megismerő, héttagú, tizenkilenc szájú, válogatottat evő Tündökletes Lélek. 5. A mélyálom az az állapot, ahol az ember nem érez vágyakat és nem lát álmokat. Harmadik negyede a mélyálomban lévő, eggyé vált, pusztán megismerésből ál-ló, üdvből álló és az üdvöt tudat-szájával evő megismerő Lélek. 6. Ez úr mindenek fölött, ez mindentudó, ez a belső vezető, ez a mindenség méhe, a lények teremtése és elmúlása. 7. Befelé nem ismer, kifelé nem ismer, kétfelé nem ismer, pusztán megismerésből nem áll, sem megismert, sem nem megismert, nem látható, kimondhatatlan, megfoghatatlan, jellemezhetetlen, kigondolhatatlan, jelölhetetlen, az egyetlen Lélek hitén megálló, érzékvilágot feloldó, nyugodt, szent, szétszakíthatatlan – ez a negyedik negyed, a Lélek maga, megismerni ezt kell. 8. A lélek az OM-szótag a hangok terén, mert hogy négy mértékes az OM-hang. A mértékek negyedek, a negyedek mértékek, mégpedig az a, az u és az m hangok. 9. Az első mérték az a hang, az ébren lévő Mindenember Tüze Lélek. Ez van az eltérés (ápti) és az elsőség (ádimattva) szavakban. Minden vágyát eléri, és első lesz abból, ki tudja ezt. 10. A második mérték az u hang, az álomban lévő Tündökletes Lélek. Ez van a fenntartás (utkarsa) és a kétfelől (ubhajatva) szavakban. Ki ezt tudja, az fenntartja a tudást, kétfelől tisztelik, családjában nem születik olyan, ki ne tudná a Brahmant. 11. A harmadik mérték az m hang, a mélyálomban lévő Felismerő Lélek. Ez van a felépítés (miti) és a lerombolás (apiti-minoti) szavakban. Felépíti és lerombolja az egész világot, ki tudja ezt. 12. Mértéke nincsen a kimondhatatlan, érzékvilágot feloldó, szent, szétszakíthatatlan negyediknek. Az OM-hang ebben a Lélek maga. Lelkével a Lélekbe száll, ki tudja ezt, ki tudja ezt. Ísa-upanisad Az Ísa-upanisad címét kezdő soráról kapta. Ez szójáték, kétféleképpen is fordítható: "Az Úr ruháját hordja minden" vagy "az Úrban lakozik minden". Bár az upanisad gyűjtemények több féle sorrendet követnek, megegyeznek abban, hogy az Ísa-upanisad áll az első helyen. Nem véletenül, hiszen a költői szépségű mű egyben az upanisad-filozófia esszenciája. A 4-5. és 8. versszak a Lélek fogalmát tárgyalja, az 1-2. és a 6-7. a Lélek tudásának, illetve e tudás erkölcsi vetületének problémáját, a 3. és a 9-10. pedig a tudást és a nemtudást különbözteti meg egymástól. A transzcendens tudás világon túlvivő útját leíró utolsó négy versszak lazán illeszkedik a mű szerkezetébe. Egyes tanítók úgy mondják, hogy egy régi halotti imáról szakadt le, így építették az upanisadba. E rész népszerűségét jellemzi, hogy szó szerinti formában megtaláljuk a Brihadáranyaka-upanisad ötödik fejezetében. Az Ísa-upanisad a Jadzsurvéda egyik énekköréhez, a Vádzsaszanéji-szamhitához tartozik, így néhol Vádzsaszanéji-szamhitá-upanisad néven szerepel. * * * OM Teljes az Ott, és teljes ez Itt. Teljesből teljes felemelkedik. Teljes a teljestől elszakad. Teljesen mégis megmarad. Béke! Béke! Béke! 1. Az Úr ruháját hordja minden, mi sereglik itt a Földön, Azzal élj, mit rád hagyott, másnak java ne gyötörjön. 2. Száz évet élhetsz nyugodtan, ha így teszed meg dolgodat, Másik választásod nincsen, a sors reád így nem tapad. 3. Az ördögök világait vakság és sötétség fedi, Elhullva ide kerülnek önnön lelkük gyilkosai. 4. A mozdulatlan Egy az észt meghaladja, az istenek sem tudják utolérni őt, csendben állva ér utol minden futót, Mátarisvan a vizet őbenne tartja. 5. Ő mozdulva mozdulatlan, távolban van Ő és közelben, Ő mindenben benne rejlik, kívül van mégis mindenen. 6. Ki az összes létezőket önnön lelkében szemléli, minden lényben a Lelket látva többé nincs oka félni. 7. Mert ki minden létezőben önnön lelkére rátalál, Az Egységet ismerőhöz hogy érhetne fel gond, homály? 8. Ő körbe kiterjed testetlen, tiszta, világos, sebzetlen, bűn sosem éri. Látó bölcs, magától való mindenható, a dolgok rendjét örökre kiszabta. 9. Vakságba, sötétségbe buknak a nemtudásnak hódolók de ennél is nagyobb sötétbe a tudást csak kóstolók. 10. Mondták: máshová visz a tudás, máshová a nemtudás. Ezt hallottuk az ősöktől, így maradt ránk a tanítás. 11. Ki tudás és nemtudás kettősségét egyaránt tudó, az nemtudón halált legyűrő, tudón örökkévaló. 12. Vakságba, sötétségbe buknak a nemlétnek hódolók, de ennél is nagyobb sötétbe a létet csak kóstolók. 13. Mondták: máshová vezet a lét, és a nemlét megint más. Ezt hallottuk az ősöktől, így maradt ránk a tanítás. 14. Aki a lét és nemlét kettősségét egyaránt tudó, az nemlétezőn halált legyűrő, létezőn örökkévaló. 15. Aranykoronggal igazi arcod eltakarod, tárd fel hát előttünk, ó Púsan! Az igazak útján járóknak megmutasd! Púsan, Ősbölcs, Jama, Nap, Pradzsápatinak fia! 16. Legszebb alakodban látlak meg én, a Napban az Ember, az vagyok Én! Sóhaj az örök szélbe szállj, itteni test véges porba omolj! OM 17. Emlékezz művem, emlékezz a tettre! Emlékezz művem, emlékezz a tettre! 18. Tűz, segíts meg minket jó utakkal, ösvények tudója, vigyél sikerre! Téríts le a bűn ferde útjairól, néked szentelődünk a legszebb szavakkal! OM Teljes az Ott, és teljes ez Itt. Teljesből teljes felemelkedik. Teljes a teljestől elszakad. Teljesen mégis megmarad. Béke! Béke! Béke! Katha-upanisad A Katha-upanisad a fekete Jadzsurvéda Káthaka-iskolájának alkotása, ezért gyakran Káthaka-upanisad néven találjuk meg a gyűjteményekben. A mű egy, a Taittiríja-bráhmanában megtalálható legendába ágyazza be az upanisadok Istenről és Lélekről szóló tanításait. Ez a legenda elbeszéli, hogy Nacsikétasz – "Vágybíratlan" – a Halál, Jama házába tért be a halhatatlanság tudását kutatva, és magától a Haláltól kapta meg ennek tudományát. A mű két jól elkülöníthető részre osztható. Voltaképpen az első három szakasz tartalmazza az upanisad halhatatlanságról szóló tanítását. Ezt a Halál az abszolút Léleknek a jóga szellemi útján vaIó megtapasztalásaként vázolja fel. Nem véletlen tehát, hogy a mű a szánkhja jóga filozófia kedvelt hivatkozási alapja lett. Az utolsó három szakaszt minden bizonnyal később csatolták az upanisadhoz, ezek többnyire már csak az előbbiekben kifejtett tanításokat magyarázzák, részletezik tovább. * * * Első szakasz 1. Vágytól égve osztotta szét Vádzsasravasza minden birtokát. 2. Volt néki egy Nacsikétasz nevű fia. Bár még ifjú volt, egy látomás futott rajta keresztül, mikor az áldozóbarmokat felvezették. Azt gondolta: 3. Tejük kifejten, kábán, fűvel és vízzel telve belül, vélük az áldozathozó is örömtelen világba kerül! 4. És szólt atyjához: – Hát engem kinek adsz? – és szólt újra meg újra. Az így felelt: – Halálnak adlak! 5. Sokakat bizony megelőzök, sokakkal együtt megyek. Mit tervez hát Jama, általa mivé leszek? 6. Nézz a jövőbe, nézz hátra az ősökre, a múltra! Pusztul a halandó, mint a kalász, és születik újra. 7. – Mindenember Tüzeként jő házadba a papi vendég. Vaivaszvata, hozz vizet, hogy vágya csillapodjék. 8. Vágytól és reménytől, baráti szótól áldozatoktól, nyájaktól, fiaktól – mindettől megfosztja magát a balga, ha megtagad bármit a vendéglő paptól. 9. – Nem ettél házamban három éjen át, papi vendég, tisztelet néked ezért, és hódolat nekem! Bármi légyen is az, kívánhatsz magadnak három adományt. 10. – Elcsitult haraggal, újra kedvesen fogadjon Gautama engem. Így köszöntsön, ha majd elengedsz. Három kegyedből az első ez legyen. 11. – Auddálaka Áruni kegyes lesz majd újra, szava parancsa alól most feloldom. Dühét feledve alszik, látva fiát halálnak torkából megszabadulva. 12. – Az égi világban nincsen aki fél, Te sem vagy ott, sem rettentő öregség; legyőzve e kettőt, éhet és szomjat, gondtalan öröm a mennyei lét. 13. – Jama, te tudod az égbe vivő tüzet, hívőn figyellek, míg elmagyarázod. Halhatatlan lesz, ki az égbe elér, ez legyen, akarom, második kegyed! 14. – Elmondom hát néked az égi tüzet, Nacsikétasz, ügyelj értőn szavamra: a végtelen világba jutás alapja, tudd meg hát tőlem, titokba rejtezett! 15. És beszélt a világ ősi tüzéről, hogy mekkora s hány kő kell megrakni azt, ő utána mondott szép sorban mindent, és folytatta a Jama, telve örömtől. 16. Értőn és kegyesen azt mondta néki: – Kapsz tőlem ma még egy további kegyet. Vedd e tanítás pompás koszorúját: nevedet fogja ez a tűz viselni. 17. Háromszor rakva Nacsikétasz tüzét, háromszor kötve három áldozattal, halált és születést lebír az ember, és megbékül tudva a teremtés istenét. 18. Három tüzet rakva vágybíratlanul, háromszor égve és háromszor értve, eloldja magát halál kötelétől, és örül az égben gondtalanul. 19. Elmondtam, mit kértél, a másodikat. Nacsikétasz, ez hát az égi tűz, nevedet fogja ez a tűz viselni. Halljam hát akkor a harmadikat! 20. – Kétségek vannak, ha meghal az ember, mondják, hogy van még, de azt is, hogy nincsen. Általad szereznék bizonyosságot, világosíts fel harmadik kegyeddel! 21. – Nehéz beszélni e titkos dologról, kétséges ez még az isteneknek is. Nacsikétasz, válassz hát más kegyet, ne kényszeríts erre, oldj fel szavamtól! 22. – Hát még az istenek is telve kétellyel? S éppen te mondod: nehéz megérteni? Senki sem tudná jobban tanítani, nincsen kívánság, mi felérne ezzel! 23 – Legyen tiéd a Föld minden hatalma, válassz sok utódot, száz évig élőt, aranyat, marhát, lovat, elefántot! Oly soká élhetsz, míg vágyad akarja! 24. És ha kielégít téged e kegy Nacsikétasz, légy hatalmas úr a Földön! Élvezővé teszlek! Vágya-beteltté! Válassz hát vagyont és hosszú életet! 25. Bármi vágya van a halandó világnak, tetszésed szerint mind beteljesüljön! Nézd, hárfás leányok e díszes kocsin, eddig ilyet még senki sem kapott! Neked adom őket, hogy szolgáljanak, csak titkát ne kutasd többé a halálnak! 26. – Elveszíti hevét minden élvezet, mert holnapig tart csak a halandó élet. De még a teljes élet is túl kevés, tartsd meg hát kocsid, táncod és éneked! 27. Nem szerez örömet nékem a vagyon. Minek is vagyon, ha rád néz az ember? Csak addig élünk, amíg te akarod, választott kegyem hát csak ez maradjon! 28. Halandó és öreg, ha már megízlelte, ami ott meg nem hal, és meg nem öregszik, szín és pompa kéje ha nem érinti már, hosszú életnek hogyan is örülne? 29. A kéteset mondd el nékünk, ó Halál, ezt a titokba burkolózott kegyet! Nem kérek más tudást, csak azt egyedül, hogy mi vár reánk a nagy út után. Második szakasz 1. – A Jobb és az előnyös nem ugyanaz, választhat az ember e kettő közül. Ki előnyöst választ, elvéti célját, ki a Jobbat akarja, üdvözül az. 2. A Jobb és az előnyös odaáll eléd, hogy mindkettőt értve ítéld meg őket. A bölcs előnyös helyett a jobbra tör, előnyre hajlani balga dőreség. 3. Nacsikétasz, amire vágyakoznak, az előnyt és talmi előnyt értőn elveted. Nem kötött meg a birtok köteléke, amibe oly sokan belegabalyodnak. 4. Nagy a különbség, egymást tagadják, amit tudásnak, és nemtudásnak hívnak. Látom, Nacsikétasz a tudást szomjazza, a sereglő vágyak el nem ragadják. 5. A többi dagasztja a nemtudás sarát, gondolva magát bölcsnek és tudónak. Sürögnek-forognak, mint mikor a vak egy világtalanra bízza magát. 6. Hogy meg kell majd halni, nem érti a tompa, elvakítja birtok, talmi büszkeség. Véli: A lét csak ennyi, azon túl semmi! és hatalmamba kerül újra meg újra. 7. Miről hallani kell, a többi nem tudja, és nem is mind érti, ki hallgatja azt. Csoda, ha tanítják, derék ki megérti, csoda, ha megértik, derék, kit tanítja. 8. Sok töprengéssel is nehéz megérteni, ha egy avatatlan magyarázza el. S ha nincsen mestere, aki tanítsa, nem lehet azt csak úgy kiötleni. 9. Kisebb a legkisebbnél, olyan finom az, gondolat nem éri, csak ha tanítják. Barátom, ilyen kérdezőre vágytam! Te elérted, mert kitartó vagy és igaz. 10. Tudom, mulandó, amit kincsnek vélnek, és mulandóval örök el nem érhető. Ezért égetek Nacsikétasz tűzzel, és mulandóval az örökhöz érek. 11. Vágynak betelését, világ alapját, tett végtelenségét, menekvés partját, távolit, alapot, ének hatalmát te láttad – de elszántan lemondtál. 12. Mi nem látható, mert túl van szemeden, a szív üregében rejlő ősi titkot, aki legbenső lelkéig igázva tudja, túljut a gondon és élvezeten. 13. Elvetve a dolgot, a lényegre törve hallja és érti meg ezt a halandó. Örvendezik majd az örülnivalón, és vágybíratlan otthon nyílik előtte. 14. Túl van a tetten és nem-tetten, túl van a jón és a rosszon, mondd meg, ha láttál olyat, mi túl van a jövőn, a múlton. 15. Mit minden aszkéták hívőn mondanak, mit minden tanítvány ismétel vágyón, mi mindent összefoglal – hát halld meg a Szót, mit minden tudások tanítanak! Így hangzik: OM 16. E szótag a legnagyobb, maga a Brahman e szótag! Minden kívánsága teljesül e szótagot tudónak. 17. Ez a legkülönb alap, mert ez az alap van legfelül. S az alap tudója a Brahman világában örül. 18. Nem hal meg a tudó, sohasem szülték, nem lesz semmivé, nincs valahonnan. Ősöreg, szakadatlan-születetlen, ha a test meg is hal, őt meg nem ölték. 19. Ha öltnek hiszi magát az ölt, és ölőnek az ölő, téved ez is, az is, mert Az nem öl, és meg nem ölhető. 20. A kicsinél kisebb; a nagyot meghaladja, Lélekként rejlik a lények szívében, gondja-tűnötten a roppant nagy Lelket Teremtő kegyéből a vágytalan látja. 21. Ülve messze vándorol, heverve a létet körülveszi. E józanul ittasult istent rajtam kívül ki ismeri? 22. Az állandótlanban ő megáll, a testben sincs teste, nem aggódik a bölcs, mert Lélekként pillant mindenre. 23. Távol áll a Lélek bármiféle szótól, az értelemtől, a sok tanulástól. Csak akit ő választ, az érti meg őt, annak ölt majd testet saját magától. 24. Aki nyughatatlan, ki nem hagyja el a hibás utat, ki békétlen kedélyű, az utána hiába kutat. 25. Hogy foghatná fel azt, ki a papságot és a nemességet úgy falja fel, mint a halál vizébe kevert rizspépet? Harmadik szakasz 1. Kétféle ivó a tettek jutalma, a szív üregében rejlenek ők. Fénynek-árnyéknak hívja a bölcs őket, ki Nacsikétasz tüzét ötszörösen rakja. 2. A legnagyobb Brahmanért rakjatok Nacsikétasz-tüzet! A rendíthetetlen túlsó partra hídként majd ez vezet. 3. Tudd meg hát: A Lélek kocsiban ül, a test pedig kocsi. Az gyeplő csupán, a kocsit az eszmélet vezeti. 4. Az érzékek lovak, az út az érzékek érzéklete, Az élvező a Lélek, az ész és az érzékek együttese. 5. Ki értetlenül él, mindig csapongó gondolattal, úgy küzd az érzékekkel, mint kocsis a rossz lovakkal. 6. Ám ki értőn él, mindig fegyelmezett gondolattal, messzire jut az érzékekkel, mint kocsis a jó lovakkal. 7. Hiszen ki értetlen él, nem gondolkodóan, tisztátlanul, az nem jut a túlsó partra, s a forgatagba visszahull. 8. Ám aki értő módon él, és mindig tisztán gondolkodik, a túlsó partot eléri, és onnan többé nem születik. 9. Aki megfontolt, és mindig kezében az ész, a zabla, célba érvén Visnu legfőbb lábanyomát tapossa. 10. Érzéken túli az érzéktárgy, ez alatta áll az észnek, észen túli az eszmélet, efölötti a Roppant Lélek. 11. A Roppantnál több a nyivánulatlan, ennél az Ember. Az ember fölött semmi sincs, hisz mi is érne fel ezzel? 12. Minden lénynek ő a rejlő lelke, fénye láthatatlan. Csak tisztaszeműek látják meg őt a rejtett finomban. 13. A bölcs fékezze szavát az észben, azt az eszméletben, ezt a Roppant Lélekben, ezt pedig a Béke-Lélekben. 14. Állj fel! Eszmélj! Találj kiválóbbakat, figyelj szavukra! Az út: borotva élen haladni. A bölcs ezt tanítja. 15. Hallás, érzés, látás, szaglás nem éri, nem múlik, örök és mindig megmarad, nagynál nagyobb, végtelen, nincs kezdete. Szabad a haláltól, aki ezt megérti. 16. Annak bölcsessége ékíti a Brahman otthonát, ki meghallja és továbbadja Jama vágybíratlan tanát. 17. Ki e legfőbb titkot papnak vagy halottnak elbeszéli, az a végtelent eléri, az a végtelent eléri. Negyedik szakasz 1. Útját a Teremtő kifelé fúrta, kifelé nézünk hát és nem belülre. A legbenső Lélekre pillant a bölcs, az örökre vágyik, erre visz útja. 2. Ám kinti vágyakat hajszol a balga, és hálóját kiveti rá a halál. Csak a bölcs tudja, mi a halhatatlan, és múlót öröknrk miért is akarna? 3. A formát, ízt, érzetet, hangot és szagot ő fogja fel, tapasztaláshoz rajta kívül más hogyan juthatna el? Ez az, bizony! 4. Az álom és ébrenlét állapota véle látható. Nem retten többé a bölcs, a Roppant Lelket tudó. 5. Ki értőn idebent tudja e mézet evő Lelket, urát a múltnak, jövőnek, az nem ismer félelmet. Ez az, bizony! 6. Előbb volt Ő, mint a Hő, az Ősvíznél is előbbvaló, a dolgok mélyén rejlő, a lényekben megnyilvánuló. Ez az, bizony! 7. Ő Aditi, a lélekzettel pattan elő, a dolgok mélyén rejlő, a lényekkel együtt születő. Ez az, bizony! 8. Úgy rejlik Ő, mint tűz a tűzifában, mint jólfogant magzat anyja ölében. Az ébredők hívják, így lobban elő tűz képében, hajnali áldozásban. Ez az, bizony! 9. A Nap Belőle kél fel, és elnyugszik újra Benne. Mindenek fölött való, minden isten az Ő szülötte. Ez az, bizony! 10. Ami itt van, az van ott is, mert az csak ennek a mása. Ki megkülönböztet, az halálból bukik újabb halálba. 11. Nincs semmilyen különbség – mert ő így csinálta. Ki megkülönbözetet, az halálból bukik újabb halálba. 12. Hüvelyknyi Emberként van a Lélek a test közepében. Múlt-jövő ura, ma is, holnap is ő van a létben. Ez az, bizony! 13. E hüvelyknyi Ember füstnélküli láng képében ragyog. Ki tudja múlt és jövő urát, az többé meg nem inog. Ez az, bizony! 14. Ahogy a záporeső lezúdul a meredek hegy oldalán, Válogat a balga, és rohan az egyes dolgok után. 15. Miként a víz tiszta marad a tiszta vízhez keverve, Ó, Gautama sarja, ilyen a bölcs értő lelke. Ötödik szakasz 1. Ki a születetlen szellem tizenegykapus várát uralja, meg nem inog, és örök lesz testéből megszabadulva. Ez az, bizony! 2. Ő vízen lebegő hattyú, Ő Nap az égen, pap az oltárnál, házba belépő vendég. Emberben, törvényben, térben, égben lakozik, vízből, földből, rendből és kőből születik. 3. A belékzést felvezeti, a kilékzést visszaveti, középen trónol törpeként, minden isten őt tiszteli. 4. Ha vége a testnek, a testetöltött belőle kiszakad. A testből kiszállva mi az, mi változatlan megmarad? Ez az, bizony! 5. A halandókat nem belégzés és kilégzés élteti. Az ad nékik életet, ki e kettőt is működteti. 6. Legyen! Elmondom az örök Brahman titkos lényegét, tudd hát végre a Lélek halál utáni történetét! 7. Ki-ki tette és tudása szerint. Anyaölbe kerülnek egyesek, mások újra születve fákká testesülnek. 8. Az Ember álmában is éber marad, képeket alkot, követve vágyakat. Ő az, mi tiszta, Ő a Brahman, örök az Ő neve, Benne szunnyad minden világ, nem lépi túl semmi se. 9. Ahogy a tűz a világban szétszalad, és hűen magához mindenhez simul, ekképp ölt a Lélek számtalan ruhát, a lényekben van, mégis kívül marad. 10. Ahogy a szél a világban szétszalad, és hűen magához mindenhez simul, ekképp ölt a Lélek számtalan ruhát, a lényekben van, mégis kívül marad. 11. Nem ejt foltot a többi szem hibája mindenek szemén, az egyetlen Napon, így nem ejthet foltot a lények Lelkén a külső lét, a siralmak világa. 12. E belső Lélek, minden létező ura, egyetlen önmagát megsokszorozza. Aki Őt bölcsen idebent tudja, az örökre boldog, más pedig soha. 13. A lelkek Lelke, mulandók Mulandótlana, sokak Egyetlene szüli a vágyakat. Aki Őt bölcsen idebent tudja, az örökre boldog, más pedig soha. 14. Ő Az! Leírhatatlan öröm! Másnak nevezni céltalan. Miről ismerszik meg akkor? Fénylik-e, vagy visszfénye van? 15. Nap, Hold csillagvilág ott sose fénylik, nem ragyog ott a villám s a földi tűz. Magában tündököl mindenek fölött, minden létezőben Ő tükröződik. Hatodik szakasz 1. Gyökere fent és ága lent, öröknek tudd a Paripafát, Ő az, mi tiszta, Ő a Brahman, öröknek nevezik Őt, semmi sem lépheti túl, mert Belőle jő minden világ. Ez az, bizony! 2. A kiáradt világot Ő mozgatja, lélekezteti, Felvillanás és döbbenet – örök, ki megismeri. 3. Tőle döbbenve ég a tűz, Tőle döbbenve tűz a Nap, a szél, a villám és halál Tőle döbbenve megszalad. 4. A rothadó testiségből akik fel tudnak riadni, fényességes világban fogják majd újra visszakapni. 5. Mint a tükör, olyan önmagában, az atyáknak világában álom, a gandharva-világban olyan, mint a víz, fény és árnyék a Brahman honában. 6. Hogyan kelnek és tűnnek alá különféle érzékletek – a bölcs ezt jól ismeri, és szíve többé nem remeg. 7. Érzéken túli az ész, fölé a Szellem kerül, majd a Roppant Lélek. A Nyilvánulatlan van legfelül. 8. E Nyilvánulatlan felett a mindenható Ember áll, ki Őt megismeri, az szabad, nem éri többé halál. 9. Formáját a látás fel nem fedi, mert fel nem éri őt senkinek szeme, csak ha felkészült már a szív s az értelem. Halhatatlan az, ki Őt megismeri! 10. Mikor az érzékek és az ész csendben elpihennek, eszmélet se moccan, ez az, mit Magasútnak neveznek. 11. Ő az Igázás, az érzékek szilárd megfékezése, kitartva ezt: a lét teremtése és megszüntetése. 12. Beszéd, gondolat és látás Őt soha meg nem nevezik, egyetlen szó utal csak reá, ez a szó az, hogy: Létezik. 13. Csak a Van szó fogja fel, különben széthull kétfele. Ha érted szavát, feltárul előtted titkos lényege. 14. Ha végleg eltűnik szívéből minden rejtett szenvedély, örök lesz akkor a halandó, s a Brahman honába ér. 15. Ha minden bilincsét lerázta már a halandó szíve, örök lesz akkor az ember, ezt tanítja a szent ige. 16. Száz meg egy vezetéke van a szívnek, közülük felfelé csak egyetlen vezet. Halhatatlan égbe ezáltal jutunk, kifelé ágaznak mind a többiek. 17. A hüvelyknyi Ember a legbelső Lélek, minden lény szívében megtalálható. Tépd ki hát bátran, mint a nádat a gazból, tudd, Ő a tiszta, Ő a Halhatatlan, tudd, Ő a tiszta, Ő a Halhatatlan. 18. Nacsikétasz haláltudón kapta meg az Igázás eme tökéletes tanát, vágyai tüntével fellelte végre a Brahman honát, és örökre tiszta lett. Mundaka-upanisad Költői szépségében az Ísával vetekszik a Mundaka-upanisad. Nevét egy aszketikus rendről kapta, melynek tagjai kopaszra nyírták fejüket, ez elterjedt volt a késői bráhmanizmus korában. AMundaka-upanisad az új stílusú upanisadok közé tartozik, voltaképpen az ősi szövegek – kiváltképpen a Brihadáranyaka-upanisad – eszméit rendezi új, verses formába. Három tanításból áll, az első a Brahman megismerésére való felkészülést vázolja, a második az Isten-Lélek princípium körülírását adja, a harmadik pedig a Brahmanhoz vezető utat mutatja meg, ami az egyéni és az egyetemes lélek kettős princípiumából indul ki. Ez a gondolat lesz a késői upanisad filozófia és a majdani védánta létszemléletének alapja. A Mundaka-upanisad az Atharvavéda hagyományköréhez tartozik, ez különösen az első tanítás verseiből derül ki, ami az isteni út szellemi előkészületeit a tűzrítus misztikájába ágyazza be. * * * ELSŐ FEJEZET Első szakasz 1. A Brahman lett az első isten, a világteremtő, a lét pásztora. Első fiának, Atharvannak mondta el a Brahman tudását, minél több nincsen. 2. E fenti és lenti Brahman tanát Atharvantól Angir kapta meg, majd Szatjaváha Bháradvádzsa, ki Angarisznak adta tovább. 3. Úgy volt ezután, hogy a nagybirtokú Saunaka illő módon Angarisz elébe járult, és azt kérdezte tőle: – Tiszteletreméltó! Mi az, amit megismerve az ember az egész világot megismeri? 4. Ő így válaszolt: – Amint a Brahman tudói mondják, tudni két tudást kell: a fentit és a lentit. 5. A lenti a Himnuszok Tudása, a Varázsigék Tudása, a Dalok Tudása, a Tűzpapok Tudása, a hangtan, a rítus, a nyelvtan, a szótan, a mértékek és a csillagok tana. A fenti meg az, amivel a mulandótlan megismerhető. 6. Ez láthatatlan, foghatatlan, törzse nincs, színe, szeme-füle nincsen, keze-lába nincsen, örök, mindenható, el van rejtve jól, változatlan, csak a bölcsek látják, ő a mindenség öle. 7. Ahogy a pók mászik elő a fonálon, ahogy a fű sarjad a földből, ahogy a haj fakad a fejből, úgy fakad e mulandótlanból minden a világon. 8. Izzón terjed a Brahman, az élet sarjad ebben, majd lélekzet, ész, igazság, világ – és öröklét a tettben. 9. Mindent tudó és ismerő, felizzik a megismeréssel, mind ebből fakad: a Hatalmas, a név, forma és az étel. Második szakasz 1. Ez az igazság: Sokfelé hatnak a Három Tudásban az ősi dalokban énekelt tettek, igazságra vágyva őket tegyétek, így öltenek testet a valóságban. 2. Ha a láng kicsap, ha az áldozótűz fellobog éppen, öntsd rá hittel az italt két vajáldozás szünetében. 3. Aki nem áldoz Holdnak havára, évszakra, vetésre, vendégelésre, minden istenek javára – mert hamis –, elvétetik attól mind a hét világa. 4. Fekete, csapongó, szikrákat hányja, tűzpiros, észsebes, füstbeborított, szerteviláglón körbenyaldosó, ilyen az áldozat hétféle lángja. 5. Kik dolgukat teszik, míg ezek égnek, és jókor öntik az áldozatot, felrepítik őket a napsugarak, majd Isteni Uruk trónjához lépnek. 6. – Gyere hát, gyere hát! – lobban az étel, és napsugáron repíti az áldozót. – Itt van a szentek Brahman világa – hízeleg néki e kedves beszéddel. 7. De inog a máglya és bizony ledől, ha a tizennyolc alantas tettre tör. Az ostobák, kik ezt vélik jobbnak, vénség és halál hatalmába jutnak. 8. Dagasztják buzgón a nemtudás sarát, gondolva magukat bölcsnek, tudónak, csetlenek-botlanak, mint mikor a vak egy világtalanra bízza magát. 9. Hívői e tettnek tudók sose lesznek, forgolódnak a nemtudás sarában. Célunkhoz értünk! – gondolják ostobán, és jutalmuk fogytán újra születnek. 10. Áldozást és tettet a legtöbbre tartva, nem tudva arról, hogy mi az, mi jobb, bérük fogytával a tettek egéből a létbe születnek, vagy pedig alatta. 11. Ám kik az erdőn hívőn gyakorolnak, békültek, tudók, adományból élnek, portalanul lépnek a Nap kapujába, s a Lélek, az Ember honába jutnak. 12. Vizsgálva a bölcs a tett-világokat elveti! A nemtevőt semmi sem teszi. Fával kezében keresi mesterét, ki tudja a Brahmant s az írásokat. 13. Ha megbékült szívvel fordult hozzája, illőn, csendesen, úgy elmondja a bölcs, hogy milyen a mulandótlan Brahman, az Ember, a valóság igaz tudása. MÁSODIK FEJEZET Első szakasz 1. Ez az igazság: Miként a lobogó tűzből születve mind, szikrák repülnek ezer irányba, sokféle lénye a mulandótlannak így rajzik elő, és vissza megint. 2. Kívül és belül van az Istenember, nincsen néki arca. Nem születik, lélegzik, észlel, a mulandótlant meghaladja. 3. A Lélekzet, az ész, az érzékek mind belőle lesznek. Űr, szél, tűz, víz és mindenthordó föld tőle születnek. 4. Feje tűz, Nap és Hold szeméből égnek, füle a tér, hangja a Tudás szava, szelet sóhajt, szíve a lét, lába a Föld, ő a belső Lelke minden létezőnek. 5. Belőle lesz a tűz és tűzifája, a Nap. A Holdból eső lesz, sarjak a földből. Magját a férfi az asszonyba önti, így nemz az Ember majd utódokat. 6. Himnuszt, dalt, igét világra ő hozott, avatást, áldást, tettet, adományokat, évet, adakozót, és ama világokat, amiket Nap és Hold fénye tisztított. 7. Minden istenek belőle születnek, emberek, nyájak, madarak és szentek, belégzés, kilégzés, a rizs és az árpa, lemondás, igazság, tanítás szabálya. 8. A hétféle érzékelés belőle jő, hét tűzifája, lángja, adománya. A hétféle világ, ahol kiterjednek, szíve üregéből bújik elő. 9. Tengereket szül és hegységeket, folyók futnak belőle szerteszét, ő sarjaszt növényeket és nedveket, ezzel lelkesíti át a lényeket. 10. Barátom! Ki tudja szíve rejtekén, hogy az Ember a tett, a lemondás, az örök Brahman, a mindenség maga, a nemtudás kötelét az tépi szét. Második szakasz 1. Ki fő helyén pihen a szív üregében, ki megnyilvánult és rejtve marad, ki pislantva-lélegezve az életet tartja egybe, ki létet és nemlétet meghalad, a Lények Ura, ki túl van a megismerésen. 2. Ki lobban, ki túltesz a kicsiny parányon, ki őröket támaszt és világokat, a Brahmant, az örök életet, a szót, az észt, a lélegzetet, mi igazságot és öröklétet ad – célodnak csak ezt tekintsd, ó barátom! 3. Kezedben legyen a titkos tan íja, tedd rá hegyes nyilát az elmélyedésnek, feszítsd meg azt a szellem erejével, ezzel találj a mulandótlan célba. 4. Íja a morajló, nyila a lélek, a Brahman a célja. Ki lankadatlan így halad, csak az talál a célba. 5. Az Ég, a Föld, a Légtér belé szövődnek, az ész, az érzékszervek csapata. Értsétek: ő az örök híd és a Lélek, hagyjátok el, amit mások beszélnek! 6. Mint küllők a kerékagyból erednek, központja ő a szívereknek. Belül időzik, sokfelé születik. Mondjátok: OM – és Lélekben mélyedjetek! Üdv! A sötétség túlpartjára Ő vezet. 7. Mindent tudó és ismerő, hatalma világként mutatkozik. Szív üregébe, a Brahman várába Lélekként Ő bújik. 8. Észanyagban lélekzőn testet vezet, ételben gyökérzik, szívben bújik el, itt lelik fel a tisztaszemű bölcsek az üdvalakút, az örök fényeset. 9. Ki látja a fentit, a lentit, a tett gyümölcsét az elveti. Kétség többé nem kínozza, szíve bilincsét eltöri. 10. A Brahman, az Egy, pompás aranyburokból sugárzik, a Lélek tudói tudják, a fények fénye hogyan világlik. 11. Nap, Hold, csillagvilág ott sose fénylik, nem ragyog ott villám és földi tűz. Magában tündököl mindenek fölött, minden létezőben ő tükröződik. 12. Örök a Brahman keletre innen, nyugaton, északon, délen ő honol, felfelé-lefelé terjed a fénye, Brahman bizony e ragyogó Minden. HARMADIK FEJEZET Első szakasz 1. Párosan röppen fel két jóbarát, körülrepülnek egy hatalmas fát. Ízlel az egyik, édes gyümölcsre lel, nem eszik a másik, csak némán figyel. 2. E fáról az ember alázuhan, elbódul, elájul, vesztébe rohan. De tisztelve-látva társa hatalmát felröppen újra és elűzi gondját. 3. Ki látva látja az arany ékességet, Teremtőt, Embert, a Brahmant nemző Urat, lerázza magáról a jót és a rosszat, és tisztán éri el a Legfőbb Egységet. 4. Minden élőben lélegzetként ragyog, értő és tudó, rossz szó fel nem éri. A Lélekkel játszik, a Lélekkel örül – a Brahmant tudóban ez a legnagyobb. 5. Igazság, lemondás a Lelket felfedi, helyes megértés, örök tanítványság. Fényként tündököl a testből elő, az látja csak meg, ki bűnét elveti. 6. Igazságra vezet és nem hamisságra, igazság nyitja az Istenek Útját. Vágya-betelten a bölcset ez viszi a legfőbb igazság örök honába. 7. Hatalmas, égi, nem fér az észbe, finom finomján mégis túlviláglik, messzibb a messzinél, mégis közel van, ide van rejtve a látó szívébe. 8. Szem el nem éri, szó el nem éri, tettek, lemondás vagy bármilyen isten, ha csitul az értés és tisztul a szív, az ember az osztatlant látja és megérti. 9. A parányi Lélek a szívbe bezárul, az öt lélegzet átitatja ezt, szívbe van a szellem lélegzőn beszőve, ha tiszta a szív, a Lélek kitárul. 10. Ama vágyvilágokat és képeket kapod, mit szíveddel tisztán akartál. Ezért ha üdvöset kívánsz magadnak, tiszteld a Lelket ismerő bölcseket. Második szakasz 1. Az Embernek hódolva vágytalanul otthonában tudja a bölcs a Brahmant, miből a világnak fényei ragyognak, s a született világtól megszabadul. 2. Akinek eszére csak vágyai hatnak, azt vágy szüli jobbra, vágy szüli balra. De ha vágya-tűnötten érik a szellem, minden vágyai már itt elapadnak. 3. Távol áll a Lélek bármiféle szótól, az értelemtől, a sok tanulástól. Csak akit Ő választ, az érti meg Őt, annak ölt majd testet saját magától. 4. Erőtlenek a Lélekhez el nem érnek, tévesen sanyargók, állhatatlanok. Tudón törekedj, ez az igaz eszköz, a Brahman lakába így tér a Lélek! 5. A megismerő bölcsek őt fellelik, Lelkük megérett, nyugodt és szenvtelen. Lelkükig igázva minden szenvedélyt, a mindenséget mindenhol elnyerik. 6. Ki megérti a Végső Tudás szavát, lemondón gyakorol, tiszta szellemű, Brahman-világba, végső célba ér, mindentől szabad, legyőzi a halált. 7. A tizenöt rész méhébe visszatér, minden istenség a maga helyére, a tett és a Megismerő Lélek eggyé válva az örök Egységbe ér. 8. Ahogyan folyók futnak a tengerbe, nevük és alakjuk elveszítik mind, így szállnak a bölcsek névtelenül a Mindenekfeletti Isten-emberbe. 9. Aki a Legfőbb Brahman ismeri, a Legfőbb Brahmanná válik az. Családjából senki sem születik, ki ne lenne a Brahman tudója. Túljut a gondon, túljut a rosszon, szíve bilincsétől megszabadul és örök. Erre mondják: 10. Olyannak tanítsd a Brahman tanát, ki tevő, halló, a Brahmant hiszi, önmagát áldozza az egyetlen bölcsnek, és letette rendjén a fej fogadalmát. 11. Ez az Igazság. Az Angarisz ezt tanította. Senki se elmélkedjék ezen, amíg meg nem tette fogadalmát. Tisztelet a legnagyobb bölcseknek! Tisztelet a legnagyobb bölcseknek! Svétásvatara-upanisad Egyes tanítók úgy tartják, hogy Svétásvatara valóságos személy volt, – erre a mű végén utalást is találunk. A svétásvatara szó azonban szószerint fehér öszvérrel bírót jelent, vagyis inkább szellemi szintre, tudatállapotra, mintsem konkrét személyre utal, mivel úgy tartják, hogy a fehér öszvér a megfékezett tudat szimbóluma. Ezt az értelmezést az a tény is alátámasztani látszik, hogy a Svétásvatara-upanisad a szánkhja-jóga filozófia szentirata lett, ez az iskola pedig éppen a tudat megfékezésével próbálja az abszolút egységet megvalósítani. A művet egyes vallástudósok egyenesen a szánkhja ősbölcsétől, Kapilától származtatják. A szöveg aránylag rendezetlen volta késői eredetére utal. Szinte nem is összefüggő alkotás, hanem különböző időkből és kultuszkörökből átvett idézetek, bölcsmondások lazán összefüggő gyűjteménye. Afféle gondolati ikonosztáz, amelyben az Istenség arcainak mindegyikét megtaláljuk. Rudra-Ísvara gyakran elhangzó neve szintén erős jóga hatást bizonyít, hiszen tudjuk, hogy ő a hindu panteonban Jógésvara, az Igázás Ura volt. A Svétásvatara-upanisad a Fekete-Jadzsurvéda irodalomköréhez tartozik. * * * Első szakasz OM 1. A Brahman tudói így beszélnek: Ki a Brahman, mi oka a létnek? Honnan születtünk? Támaszt mi ad nekünk? Bölcsek, mi mozgatja, mi vezérli bennünk érzését a kéjnek és a szenvedésnek? 2. Természet, idő, anyag, sors szeszélye emberhez kötődik – vélheted vajon, hogy ebből születtünk? Nem! Mert van a Lélek! Ám tőle se függhet kéje, szenvedése! 3. Elmélyedve és igázva látni meg az önjellegekbe borított isteni Lélekerőt. Ő minden okot, Lelket és időt megelőz, mert ő az Egy. 4. Tizenhat végű, háromságos kerék, ötven küllő erről, húsz pedig arról. Hat nyolcas a mindenség szála, két okú, három utas, tompulni egy is elég. 5. Öt forrásból áradó öt folyamán öt szélhullám, öt eszmélőn-gyökeres, öt örvényes, fájdalomhulláma öt, ötvenágú, öt a gátja – tudjuk ám! 6. Egy hattyú kószál e Brahman kerékben, mi minden lelkeset magába foglal. Elszakítja magát a Kerékforgatótól, és annak kegyéből jut az öröklétbe. 7. A legfőbb Brahmanról dalok dalolják: örök alapja ő a Háromságnak. Ki felleli ebben a Brahman magját, nem születik többé, eléri célját. 8. A mulandót a mulandótlanhoz köti, megnyilvánult és megnyilvánulatlan az Úr. Bilincsben élvez, ki nem tudja az Istent, bilincse hull annak, ki őt megismeri. 9. Ért – nem ért, úr – nem úr: örök e páros. Élvez az egyik a tárgyba gabalyodva, sokformás, tétlen, örök Lélek a másik, tudja: a Brahman ez a Háromságos. 10. Az ősanyag folyik, de Az nem, ki elveszi, a folyó és a Lélek örök istene. Ki rá gondol, hozzá kötődik, övé lesz, a káprázatot végül majd elveti. 11. Az Isten tudója bilincsét lerázza, eltűnik a szenvedés, születés, halál. Ki rá gondol a halálban, harmadikra lép, egyedüli úr lesz, betelik a vágya. 12. Tudjátok, mindig a Lélekben állnak, és nincsen náluk fontosabb tudható: élvező, élvezett, kerék forgatója – Brahmannak hívják együtt e hármat. 13. Miként a tűz kialszik, hogy pihenjen, és elbújik a fában láthatatlanul, majd a dörzsfákban újra felizzik így lobban fel Ő az OM-mal a testben. 14. Dörzsfává téve a testet, az OM-hang páncélját elmédben buzgón pörgetve megláthatod, hol van a rejtett tűz, az Isten. 15. Mint magnak olaját, vajat a tejben, tüzet a fában, vizet a mederben – aki őrá tekint igaz lemondásban, önnön lelkében fogja megtalálni 16. A mindent átható Lelket, a tejnek elrejtett vaját, lélektudón és lemondón, a titkos tan Brahmanát, a titkos tan Brahmanát. Második szakasz 1. Az észt, az értelmet a Nap a lényegben kötötte meg, ő az, ki nékünk a Földre küldte a fényt-hozó Tüzet. 2. Eszünk a Napisten által űzve meg van kötve jól az égi dalhoz és az erőhöz. 3. Megkötött ésszel, értelemmel Égbe szállunk fényesen, hatalmasan világítsunk, a Nap akarja, így legyen! 4. Igázva ész és igázva értelem – a Nagy Dalnok költői mind ilyenek. Áldozat adóját, szokások tudóját, a Napnak Istenét dicsérik szüntelen. 5. Tisztelésre hozom az ősi imát, messzire szálljon, mint Napnak futása, meghallják mindenütt az örök sarjai, és akik már elérték az Ég otthonát. 6. Ahol a tűz a széltől felizzik és a fába harap, hol Nedű csorog bőségesen – onnan jön a gondolat. 7. A Napisten által űzve örvendjetek az ős-imának! Anyaölnek ezt tekintsd, s a régi tettek messze szállnak! 8. Felemelve arcát, kinyújtva karját, szívébe zárva eszét és érzékeit, így tudja majd a Brahman hajóján átszelni a bölcs a félelmek folyóját. 9. Lélekzetét fojtja mozdulatlanul, orrán keresztül fújja ki azt, és a kocsit ama rossz lovakkal el nem ereszti meggondolatlanul. 10. Egy tiszta hely, de nem homok vagy meder, mit tűz, áradás, zsivajgás el nem ér, hol észt és szemet semmi nem zavar, e széltől óvott hajlék majd megfelel. 11. Ha a Brahman megnyilatkozik, igázón e formákban megmutatkozik: köd, füst, ragyogás, szél, tűz és fénybogár, villám, hegyikristály és holdsugár. 12. Öt dolog képezi az igázás erényét: a föld, a víz, a tűz, a szél és az űr. Kórról, vénségről, halálról mit se tud, ki igázó tűzből építi testét. 13. Könnyűség, egészség, a vágyak elmúlnak, tiszta csengő hang, kisimult vonások, kellemes illat és kevés ürülék: az igázás először ezt tűzi ki célnak. 14. Ahogy a tükör, mit egykor por fedett, megtisztultan tűzlángként felragyog, ilyen csak az lesz, ki látja a Lelket, célját bevégzi, nem ismer félelmet. 15. Ki lelke valóját fáklyává teszi, hogy a Brahmant igázva lássa meg, ki szilárd, rezdületlen, mindentől tiszta – az Istent megismer, béklyóit elveti. 16. Bizony ő az Isten minden irányban, régen született, még az anyaölben. Született már és meg fog még születni, a lényekben rejlik, mindenhol ott van. 17. Tűzben rejlő Isten, vízben rejtező, aki áthatja az egész világot, ki a fákban és füvekben testet ölt, tisztelve légyen Ő, tisztelve légyen Ő! Harmadik szakasz 1. Hálóját kivetvén uralva Úr az Egy, minden világot uralva Úr az Egy, születve-élve Ő az Egyetlenegy – aki ezt tudja, az lesz halhatatlan. 2. Rudra az Egy, nincs néki párja. Uralva ural ő minden világot, s az idők beteltén lényeit a Pásztor haragvón adja át a pusztulásnak. 3. Mindenhol arcok, mindenhol szemek, mindenhol lábak, mindenhol kezek, karjával, szárnyával az Isten, az Egy, így kovácsol össze Földet és Eget. 4. Kiből az istenek teremtve lettek, a Nagy Bölcs, Rudra, lét uralkodója, az aranymagzat megalkotója, nyisson meg minket nemes eszméletnek! 5. Rudra! Szent, szelíd, barátságos arcod is van neked! Hegyúr! Láthatóvá nékünk ezt az üdvhozót tegyed! 6. Hegyúr! Ne lődd ki kezedből azt a rémisztő nyilat. Hegylakó! Légy kegyes, ne ölj embert és állatokat! 7. De még feljebb áll a Brahman, minden lény szívébe ő rejtezik el, az Egy a mindenséget átkarolja – csak az lesz örök, ki ezt az Urat tudja. 8. E hatalmas Embert szívem megismerte, a homályon átfénylő napsugarast, aki ezt tudja, átmegy a halálon, nincs másik ösvény, mit járni lehetne. 9. Fölötte álló semmi sem lehet, nincs nála kisebb és nincsen nagyobb, hatalmas fa az Egy, égben gyökérzik, a mindenséget az Ember tölti meg. 10. Fölötte áll ő ennek a világnak, formája nincsen, nem sorvasztja semmi, aki megismerte, az már halhatatlan, az őt nem tudónak szenvedés a bére. 11. Mindenhol fej, arc és nyak, minden lény szívében rejtezik. Mindent áthat ő magasztosan, mindenben szentségként lakik. 12. Hatalmas úr ám az Ember, ő serkenti a szellemet. Rezdületlen fénysugár, ama tiszta helyre ő vezet. 13. A hüvelyknyi Ember a Lélekben rejtezik, minden lény szívében megtalálható, felkészült szívvel és felkészült ésszel örökké lesznek, kik őt megismerik. 14. Ezerfejű az Ember. Ezernyi lába, ezernyi karja befedi szépen a Földet, és tíz ujjal meg is haladja. 15. Minden az Ember. Ő az ura a múltnak, a jövőnek, az öröklétnek, és minden ételtől sarjadó lénynek. 16. Mindenhol kéz és láb, mindenhol feje, szeme, arca, mindenhol hall, figyel, így áll a világot átkarolva. 17. Az érzékeket meghaladja, mert ő az érzékek fénye, mindenek gazdája, ura és nagy menedéke. 18. Kilenckapus várban hattyúként lakik, majd kiröppen onnan. Uralja ő az egész világot, mi áll, mi mozdulatlan. 19. Kéz nélkül is fog, láb nélkül is szalad, szeme, füle nincsen, mégis lát és hall, tudható tudója, őt nem tudja senki, úgy mondják: ő az első Ember, a Nagy. 20. A kicsinél kisebb, a nagyot meghaladja, lélekként rejlik a lények szívében, nem-akaró Lelkét, hatalmas urát isteni kegyből a gondtalan látja. 21. Én tudom őt, a nem vénülő ősit, mindenek Lelkét, mindenhol áradót, kiről a Brahman tudói mondják: mivel Az örök, hát nem is születik. Negyedik szakasz 1. Rejtett teremtője a sokféle színnek, a sok-erős Isten, a színtelen Egy, ki a létet végül a kezdetbe oldja, nyisson meg minket nemes eszméletnek! 2. Te vagy a tűz, a Nap, te vagy a Hold és a szelek, te vagy a tiszta Brahman, Pradzsápati és a vizek. 3. Te vagy a férfi és az asszony, vénülten te markolsz botot, az ifjú s a lány te vagy, gyermekként arcod forgatod. 4. Zöldeskék madár vagy, szemed vöröslik, villámterhes ég, évszakok, tengerek. Kezdeted nincsen, elérsz mindenhová, minden létező belőled születik. 5. Egy vörös, fehér és fekete kecske számtalan hasonló gidát kölykezik. Hágja az egyik bak, kéjtől vakultan, elégül a másik és eltávozik. 6. Párosan röppen fel két jóbarát, körülrepülnek egy hatalmas fát, ízlel az egyik, édes gyümölcsre lel, nem eszik a másik, csak némán figyel. 7. E fáról az ember alázuhan, elbódul, elájul, vesztébe rohan. De tisztelve-látva társa hatalmát, felröppen újra és elűzi gondját. 8. Himnuszos hangja a Legfelső Égnek, ezen trónolnak minden istenségek. Mit segít a himnusz annak, ki nem tud? Akik őt tudják, ide azok gyűlnek. 9. Énekek, rítus, tettek, fogadalmak, múlt és jövendő, tudások tudása, a létet a Varázsló ebből csinálta, a másik rabja lesz eme káprázatnak. 10. Tudd, a természettel a varázsló Nagy Úr kapráztat el, s közben áthatja az egész világot testrészeivel. 11. Ő az Egyetlen minden anyaölben, minden belőle lesz és benne múlik el. Aki e bőkezű, dicső urat tudja, megnyugszik végleg az örök békében. 12. Kiből az istenek teremtve lettek, a Nagy Bölcs, Rudra, a lét uralkodója, ki az aranymagot látta megszületni, nyisson meg minket nemes eszméletnek! 13. Aki ura az isteneknek, akiben világok elpihennek, aki a négylábúak s a kétlábúak ura, miféle istent imádunk áldozattal? 14. Finom finomját káosz közepében, világot teremtő sokformás urat – ki tudja a létet ölelő szentséget, megnyugszik végleg az örök békében. 15. Ki tudja a lét-időnek pásztorát, a lényekben rejlő mindenség urát, akihez istenek és bölcsek kötődnek – a halál kötelét csak az vágja át. 16. Finomabb a vajnál, színénél a tejnek, szentségként rejlik minden létezőben – ki tudja ezt a létet ölelő Egyet, lehullanak arról minden kötelékek. 17. A lét-teremtő Úrnak roppant a Lelke, a lények szívében megtalálható, felkészült szívvel és felkészült ésszel halhatatlan lesz, aki megismerte. 18. Oszlik a homály, sem nappal, sem éjjel, sem lét, sem nemlét, csak ő van, a Szentség. Ő az OM és a Nap szerelmes fénye, ő árad szét az ős-megismeréssel. 19. Széltében-hosszában át nem érhető, nincsen közepe, hasonmása sincsen néki, Nagy Dicsőség az ő neve. 20. Formáját a látás fel nem fedi, mert nem éri fel őt senkinek szeme, szívvel és ésszel a szívben időzik, halhatatlan az, ki őt megismeri. 21. Nem született! – ki tudja ezt, elébe léphet félelmesen. Rudra, tarts meg örökké! Kegyes arcodat mutasd nekem! 22. Rudra, ne sújts le hőseinkre! Életünket és fiúnkat, sarjainkat, nyájainkat, lovainkat el ne vedd! Áldozva hívunk meg téged e helyre! Ötödik szakasz 1. Egy párost rejt magában a végtelen, örök Brahman: tudást és nemtudást. Múlik a nemtudás, örök a tudás, de megint más az, ami úr mindezen. 2. Ő az egyetlen minden anyaölben, ki a rőt Ős-bölccsel értőn megfogant, s látta azt megszületni, ki benne van minden alakban, minden születésben. 3. Kiveti az isten újra meg újra a hálót a rétre, majd megint behúzza. Teremtőn országol főurai által, az egész világra kiterjed uralma. 4. Ahogy a Napbika fénye kiterjed felfelé, lefelé, keresztül-kasul, az Egyetlen Isten, a szent, a kedves így vezet minden méhből születettet. 5. Lényege: érlelni világ méheként. Aminek érni kell, ő növeszti azt, az egész létet ez az Egy vezérli, ő szabja meg annak minden jellegét. 6. Kik a titkos tan titkos tudását, a Brahman Istent, tudásnak forrását, megismerték, öröklétbe értek, mint az ős-istenek, mint a régi szentek. 7. Jellegbe zártan, gyümölcsöt termően, a tettek gyümölcsét el is fogyasztva, vándorol az élet sokformás ura, háromságos úton, három minőségben. 8. Hüvelyk a hossza, Napként világlik, az énség képzete rabul ejti őt. Eszmélet és lélek által testet ölt, tűhegynyi hosszú bizony ez a másik. 9. Vedd a hajszál századrészét, mennyi annak is százada? Örökké lesz a Lélek, ha azt gondolod, hogy ekkora. 10. Nem asszony Ő és nem férfi, semlegesként sem létezik, maga választja testét, ebbe és abba így költözik. 11. Képzet, észlelés, látás vakítja, étel, ital és eső gyarapítja, tetteket követve így lép előre, így halad, így ölt testet újra. 12. Erényei alapján választ a Lélek finom vagy durva formát magának, és tettének, lelkének erényei lesznek majd okává újabb kötésnek. 13. Híján a kezdetnek, híján a végnek, sokformás Teremtő a káosz közepén – ki tudja e létet ölelő Istent, lehullnak arról minden kötelékek. 14. Ki a fészektelen, létet és nemlétet teremtő szentet, a részeket összekötő Istent keresi a szívben, az elhagyja a testet. Hatodik szakasz 1. Egyesek magától-valóról beszélnek, mások az időről, de tévednek mind. Az isteni Nagyság a mindenségben – ez a hajtója a Brahman-keréknek. 2. A létet ez mindenhol elborítja, időteremtő, mindentudó értelem, minőséges, a tettet ő vezérli, a föld, a víz, a tűz, szél s az űr a nyitja. 3. Amit teremtett, azt újra elveszi, hogy a lét-lényeggel egységbe lépjen, eggyel, kettővel, hárommal és nyolccal, az idő által, finom jellegében. 4. Hogy nekifogjon újra egy minőséges tettnek, s a mindenség jellegeit kiszabja. Ha jellegek nincsenek, a tettek megszűnnek, ilyen az ő másik, tétlen alakja. 5. Ő a kapcsolat oka, a lét kezdete, túl van a három időn, nincs néki része, létrejön mégis sokféle alakban, mint szívünk imádott, ősi istene. 6. Nagyobb, mint Világfa, idő és alak, körötte pörög a létforgatag. E törvénnyel büntetőt és jutalmazót, a lét bennünk rejlő örök oszlopát, 7. az urak leghatalmasabb Urát, az istenek legfőbb Istenét, hercegek odaát országló Hercegét, csak Őt keressük, a lét dicső Urát. 8. Teendője és tette nincs neki, senki sem látott hozzá hasonlót. Legfőbb erejét halljuk mindenütt, a tudás hatalmát s a tettet ő szüli. 9. A világon senki nem parancsol neki, nincsen gazdája, nincs ami jelölje, ő az ok, ő a tapasztalás ura, senki sem uralja, senki sem szüli. 10. Ahogy a pók szövi be magát szállal, az ősanyagban így bújik el az Isten. A Brahmanhoz ő vezessen! 11. Minden létezőben ott rejlik az Isten, minden lénynek ő a belső Lelke. Őrzi a tettet, mindenbe öltözik, látó tudat csupán, minősége nincsen. 12. Ő a nemcselekvők egyetlen Ura, az egyetlen magot megsokszorozza, aki őt bölcsen idebent tudja, az örökre boldog, más pedig soha. 13. Ki a lelkek Lelkét, mulandók Örökét, a sokak vágyat betöltő Egyetlen Istent, az Okot megtudja számvetéssel és igázón, összes bilincsét az tépi szét. 14. Nap, Hold, csillagvilág ott sose fénylik, nem ragyog ott a villám s a földi tűz. Magában tündököl mindenek fölött, minden létezőben ő tükröződik. 15. Hattyúkirály úszik a lét közepén, tűzként repül be ő a vizekbe – aki ezt tudja, átmegy a halálon, nincs másik ösvény, mit járni lehetne. 16. Világ alkotója, magának méhe, időteremtő, mindentudó értelem, minőséges, anyag és tudat ura, vándorlás, szabadság, oldás-kötés oka. 17. Ebből áll az örök isteni értelem, a mindenség mindenható Pásztora, Eme világ fölött örökkön ő az Úr, és az uralomnak nincsen más oka. 18. Ki a Brahmant régen megcsinálta, ki átadta néki a tudományokat, a feleszmélésben látható Isten – oltalmat ő adjon szabadulásra. 19. Osztatlan, tétlen, békés, káromlás nem éri, folttalan. Öröklét felfelé ívelő hídja, parázsló fénye van. 20. Ha majd az ember mint ruhába, az űrbe úgy öltözik, a szenvedésnek az vet véget, isten-tudás nélkül is. 21. Lemondón és a Nagy Úrnak kegyéből Svétásvatara a Brahmant így tudta meg, így mondta el a bölcs remeték körében, így merített a gyógyító bölcsességből. 22. Ősidőkben tárta fel a végső tudás e titkokat, ne add annak, ki békétlen, nem tanítványod vagy fiad! 23. Ki hatalmas szeretettel néz Istenre és mesterre, ha megérti ezt a tant, úgy felviláglik Roppant Lelke – felviláglik Roppant Lelke. Suradnik:Dubaduba/Shankara 1497 4207 2006-02-09T23:40:07Z 193.225.194.254 SHANKARA: VIVEKACHUNDAMANI (A MEGKÜLÖNBÖZTETÉS DRÁGAKÖVE) Shankara Kaladiban, Matalabar (Dél-India) egy kis faluban született brahmin család fiaként az isz. 686. esztendőben. Tízéves korára nem csupán elolvasta a szent szövegeket, de számos kommentárt is írt azokhoz, és vitákat folytatott kora híres tudósaival. Elért eredményei azonban nem elégítették ki, mivel azt tapasztalta, hogy tanítói nem valósították meg a magasztos igazságokat. Az ifjú mélyen elgondolkodott a lét és halál kérdéseiről, és elhatározta, hogy megoldja a rejtélyt. Apja halála után írta híres versét, amelynek címe „A látszat megsemmisítése” (Mohamudgaram): Kicsoda feleséged, kicsoda fiad? Mily különösek a világ útjai. Ki vagy te? És honnan jöttél? Elmélkedj mindezek felől, és tiszteld az Istenséget. Tudatlanság tengerként vesz körül. Ébredj rá az ember értelmetlen törtetésére: Gyermekként rabja játékainak, mint ifjú a szerelem varázsát élvezi, az öregkor gondjai alatt meggörnyed háta – és soha rá nem ébred az Isteni Valóságra Röpül az idő, tovatűnnek az évszakok, és gyorsan közelít a vég, de a szív rejtekén ébredezik a remény. Születésre halál, halálra lét következik: e rossz nyilvánvaló. Ó ember, miben áll vajon üdvösséged? A lét egyensúlyra törekszik, mint vízcsepp lótuszlevél peremén. A bölcs képes hidat verni, Amely a változások világából kivezet. Bárha fáradt a test, és ősz a haj, bárha fogatlan a száj, és reszketnek a kezek, bárha botra támaszkodik a hajlott hátú agg, vágyainak kelyhe mégsem üres. Fiad bánatot okozhat néked, pénzeden üdvösséget nem vásárolhatsz, Javaid ezért gőgössé ne tegyenek, sem származásod, sem ifjúságod ne tegyen elbizakodottá. Mert minden elmúlik, minden megváltozik. Ismerd föl mindezt és légy szabad. Térj be ez Istenség Örömébe. Vonzalom vagy ellenszenv nemzetséged, barátod vagy ellenséged iránt egyaránt értelmetlen. Szabadságot ha keresel, ó szeretett, bárki legyen is, érezd önmagaddal azonosnak. Shankara anyja beleegyezésével letette a szerzetesi fogadalmat és vándorútra indult, hogy guruját megkeresse. A Narmada folyó partján találkozott a filozófus és látnok Gaudapadával, akitől beavatását kérte. Gaudapada azonban elutasította és közölte az ifjúval, hogy hivatott guruja nem ő, hanem Govíndapada. Ez a nagy guru vezette be Shankarát a yoga tanaiba. Rövid idő múltával, Shankara elérte a tökéletességet, és maga is tanítani kezdett. Kadernathzban (Himálaya) halt meg Shankara igen fiatalon, harminckét éves korában. Rövid pályafutása alatt számos kolostort alapított, és tíz szerzetesrendbe tömörítette tanítványait. Elsőként szervezte meg a szerzetesi közösségeket Indiában, és az általa alkotott szabályok még napjainkban is érvényesek. Jelentős irodalmi hagyatéka. Kommentárokat írt a Vedanta szutrákhoz, a legfontosabb Upanishadokhoz és Bhagavad Gitához. Legkimagaslóbb alkotásai azonban filozófiai művek, az Upadesa – sahasra és a Vivekachundamani. A NEM – KETTŐSSÉG FILOZÓFIÁJA Shankara filozófiájának szellemi tartalma „Brahman az absolut lét, fölismerés és üdvösség, az egyetlen valóság. A világ nem valóságos. Brahman és az Atman egyek” Fönti szavakban foglalja össze Shankara filozófiájának lényegét. Shankara szerint „valóság” ami nem változó, és nem mulandó. E megállapítása nem tér el az Upanishadok tanaitól és elődje, Gaudapada tanításaitól. Más szavakkal: bármely külső, vagy belső fölismerés tárgya változásnak alávetett, és ezért „nem valóságos”. Egyvalami azonban soha nem hagy el bennünket: a legbelső tudat. Ez minden tapasztalás állandó eleme, az igazi én, az önvaló; Még az álomtalan alvás, állapotában is tanúként jelen van az önvaló, míg az én-gondolat, személyiségünk átmenetileg tudatlanságba (avidya) süllyed. A vedanta filozófia központi helyet foglal el a realizmus és idealizmus között. A nyugati realizmus és idealizmus a szellem és anyag különbözőségén alapszik. Az indiai filozófia szerint azonban, mivel mindkettő tárgya a fölismerésnek, egy kategóriába tartoznak. Shankara tehát nem azt állítja, hogy a világ azért nem-valóságos, mivel észlelésünktől függő, hanem azt, hogy egyidejűleg „létező” és „nem létező”. A világ fundamentális nem-valóságossága csupán a legmagasabbrendű mystikus tapasztalás révén érthető meg. Ha ugyanis a megvilágosodott az érzékfeletti tudat állapotát átéli, a tiszta szellemet, a „kettősség-nélkülit” tapasztalja. Ebben a tudatállapotban megszűnik a sokszorosság észlelése, nem létezik „enyém” és „tiéd”. Éber állapotunk világ – észlelése Shankara szavaival, élve egy kígyó káprázatához hasonlítható, amelyről közelebbről megszemlélve kiderül, hogy nem más mint kötélcsomó. A világ jelenség – természete Ha Shankara azt állítja, hogy a gondolatok és az anyag világa nem- valóságos, úgy ezzel nem tagadja létezését. A nem-tudás állapotában (mindennapi tudatunk szemszögéből) a világ észleltetik, és olyan amilyennek mutatkozik. A megvilágosodás állapotában viszont nem észleltetik, és ezzel létezése is megszűnik. Shankara tehát nem tekint semmilyen tapasztalást nem- létezőnek, mindaddig amíg tapasztalható. Viszont élesen megkülönbözteti a személyes csalóka tapasztalásokat az általános világ-csalódástól. Az elsőt „beképzelésnek” (pratibhasika), az utóbbit „jelenségnek” (vyavaharika) nevezi. A látszólagos paradoxon ténymegállapítás, amelyet Shankara „mayanak” nevez. A világ – jelenség, a maya a Brahmanban gyökeredzik. A maya fogalom csak a jelenségek világára vonatkozik, amely, mint azt Shankara mondja, nevekből és formákból tevődik össze. Nem mondható nem-létezőnek, de mégis különbözik a Valóságtól, Brahmantól. De nem valóságos, mivel a fölismerés fényében szertefoszlik. A világ-jelenség maya; az önvaló, az Atman az egyedüli valóság. Projekció vagy maya A legsúlyosabb filozófiai problémát a véges és végtelen egymáshoz való viszonya képezi; hogyan keletkezett e véges világ. Ha föltesszük, hogy a véges tulajdon absolut valósággal rendelkezik, hogy a végtelenből származik, és így a végtelen átalakulása, vagy tekintsük a végtelent a véges természetfeletti ősokának (a legtöbb keresztény theológus szempontja), úgy el kell ismernünk, hogy a végtelen már nem végtelen. Egy istenség, aki látható világgá változik, maga is alávetett az átváltozásnak és ezokból nem tekinthető absolut valóságnak. Egy világteremtő önmagát korlátozza a teremtő aktus révén, és ezért megszűnik végtelensége. A kérdés: miért válik egyáltalán az istenség teremtővé? – válasz nélkül marad. A kérdés egyszerűvé válik, ha a világot mayanak tekintjük. És e szemlélet megfelel a modern tudomány megállapításainak: „Egy szappanbuborék szemlélteti talán legvilágosabban a relativitás elméletén alapuló világképet. A világmindenség nem a szappanbuborék belseje hanem felülete, és az agyag, amelyből buborék keletkezett az üres tér, amely az üres időbe terjed” /J.Jeans/ Az Upanisadok mindenesetre Brahmant tekintik a világ ősokának, anyjának és teremtőjének. Shankara nyíltan soha nem mond ellent az Upanisadoknak, de megállapításaikat más módon magyarázza. Véleménye szerint a világmindenség projekció, a Brahman „vetülete”, míg Brahman maga végtelen és változatlan marad. Brahman nem alakul át e világgá, és csupán tudatlanságunk következtében jelenik meg szemléletünkben világmindenségként. A látható világot a Brahmanra helyezzük, miként a „kígyót vetítettük a kötélcsomóra”. A projekció, vagy „ráhelyezés” elmélete (vivartavada) szorosan kapcsolódik, illetve elválaszthatatlanul összekötött a kausalitás elméletével. A sokszorosság, a maya világában a kausalis vonatkozások uralkodnak. A mayan belül a szellem kausalis összefüggések nélkül nem működhet. Az absolutum vonatkozásában azonban nem beszélhetünk okról és okozatról. Amennyiben a világ okát keressük, úgy túllépünk a világon. Ha a maya okát kutatjuk, úgy áthatolunk a mayan – és ha ez megtörténik, maya föloszlik, mivel hatása megszűnt. Nemlétező hatásnak (okozatnak), hogyan lehetne oka? Más szavakkal: Brahman és maya közötti viszony természeténél fogva fölismerhetetlen, meghatározhatatlan az emberi gondolatfolyamat révén. Maya és princípium Mi a projekció természete? A Brahma – sutrákhoz írt kommentárja bevezetésében Shankara így nyilatkozik: „Egy múltbeli megfigyelésen alapuló elképzelés, amelyet az emlékezet vetít a tudat elé”. Példánkra visszatérve: kígyót látunk és képét megőrzi emlékezetünk; másnap kötélcsomót pillantunk meg. Az emlékezet által megőrzött kígyó képét a kötélcsomóra vetítjük, és ezokból arról hamis képzetünk keletkezik. Shankara kifogást emel e tan ellen, azután megcáfolja az ellenvetést. Mondhatnánk, hogy Brahman nem tárgya az észlelésnek. Hogyan fedhetné be egy kígyó egy kötélcsomó elképzelését, ha a kérdéses kötélcsomó nem észleltetett? Azaz miképpen vetíthetjük a világjelenséget oly valóságra, amely érzékeink számára megközelíthetetlen? Shankara következőképpen érvel: „Brahman absolut értelemben nem tekinthető tárgytalannak, mivel tárgya az én-gondolatnak. Intuitio révén jól tudjuk; hogy léteznie kell önvalónak, mivel az én-gondolat az önvaló aspektusa. És különben sem szabály, hogy téves képzetek csupán oly tárgyakra vetíthetők, melyek előttünk állnak. Tudatlanságunk következtében kéknek látjuk az égboltot, bárha az égbolt semmiképpen sem tárgya észlelésünknek”. Mikor és miképpen keletkezett e projekció? Születésünkkor vagy egyik előző létformában? Beszélhetünk-e egy, történelmi időpontról ezzel kapcsolatban? E kérdések hiábavalósága nyilvánvaló. Mi a jelenségek világa? – maya. Mi okozza? – Tudatlanságunk. Mi ez a nem-tudás? – ismét maya. Amennyiben mindenkor létezett egy változatlan valóság, amely mindenkor létezni fog, hogyan tételezhetjük föl, hogy maya valamilyen történelmi folyamatban, időpontban keletkezett. Magunkévá kell tennünk Shankara végkövetkeztetését: maya éppen úgy mint Brahman kezdet nélküli. Mindazonáltal különbséget kell tennünk maya, mint universalis princípium, és maya, mint egyéni nem-tudás (avidya) között. A személyes nem-tudás, bár kezdet nélküli, de bármely pillanatban megszűnhet. Megszűnik pedig abban a pillanatban amikor az ember megvilágosodott. A gonosz problémája Minden vallás, minden filozófiai rendszer kénytelen a gonosz problémájával foglalkozni. A kérdést azonban rendszerint inkább elmellőzik, mint tisztázzák a magyarázatokat. Miért tűri az Istenség a gonosz uralmát, ha ő maga az absolut jóság? – kérdezik. A nyugati gondolkodás rendszerint két választ ad: a gonosz bizonyos fajta nevelési eszköz és büntetés. Eszerint a kísértések próbakövei az erénynek; és isten bűneinkért büntet minket. A másik – napjainkban általános felfogás szerint – a gonosz egyáltalában nem létezik. Ha ugyanis a létet sub specie aeternitatis szemléljük, úgy fölismerhetjük, hogy a gonosz nem valóságos; illetve nem más mint a jó félreértése. A Vedanta filozófiája mindkét választ elutasítja. Hogyan változhatnék a gonosz jóvá azáltal, hogy más szemszögből szemléltetik? A Vedanta bár elismeri, hogy a gonosz bár absolut értelemben nem létezik, de hozzáteszi, hogy e szempontból a jó is nélkülözi a valóságot. Az absolut valóság jón és rosszon túli; és mindkettő maya jelensége, és ameddig az fönnáll, jó és gonosz léte sem tagadható. A kérdés: miért tűri az istenség a gonosz uralmát, éppen annyira félrevezető, mintha azt kérdeznénk, hogy miért tűri a jót. Nevetséges volna azt kérdezni, hogy miért „tűri” az eső az árvizet, vagy a tűz a tűzvészt. Brahman tehát nem „jóságos” olyan értelemben mint Krisztus. Krisztus jósága ugyanis a mayan belül létezett. „Bűn” és „erény” fogalmai a Vedanta filozófia szellemétől idegenek. Ha ugyanis azt mondom: jó vagyok, rossz vagyok, úgy a maya nyelvén szólok. Ezzel szemben az egyetlen helyes megállapítás ez: „Én vagyok Brahman” A legmagasabbrendű cél Shankara nem kívánja tőlünk, hogy a Brahman létét dogmatikus módon higgyük, csupán arra szólít föl mindet, hogy gyakorlati módon kísérletezzünk. Guru és szentiratok csak közvetve lehetnek, segítségünkre, de a cél elérése érdekében személyes törekvésre van szükségünk. Ugyanis csak közvetlen személyes tapasztalás nyújthat megdönthetetlen bizonyítékot a Brahman léte felől – állítja Shankara. A modern tudomány egyre inkább közeledik a Vedanta világképéhez. Elismeri ugyanis, hogy a tudat különböző fokozatokon mindenütt jelenvaló lehet. Tárgyak és lények közötti különbözőség fokozati és nem esszenciális, azaz atom – összekapcsolódások variációja. A tudomány bár még nem fogadja el az absolut valóság fogalmát, de nem is zárja ki lehetőségét. A megkülönböztetés folyamata negatív folyamat. A Pozitív tény, való természetünk, örökkévaló. A „Brahman vagyok” tényét csak a nem-tudás rejti el előlünk. A megkülönböztetés folyamata eredményezi a nem-tudás megszűnését, és ezzel bekövetkezik a legfelsőbbrendű valóság átélése, azaz a Brahmannal való egyesülés. Utak és módszerek Az érzékfölötti tudat több módon; különböző utakon lehetséges. Az utak és módozatok sanskrit neve yoga. A vallásos és hindu irodalom általánosságban négy módszert, négy yogafajtát különböztet meg: karma; bhakti; jnana és raja. Röviden összefoglalva ezek lényege az alábbi: A karma-yoga, mint neve is mutatja: a tettek, cselekvések módszere. Karma útján győzhető le a karma, és valósítható meg a cselekedeteken túli végső valóság. A bhakti a tökéletes odaadás yogája. Az ideál (Buddha, Krisztus, stb.) követése, tisztelete, szolgálata vezet minden személyesen túlra. A jnana-yoga azok útja, kiknek mérlegelő elméje nem tartja kielégítőnek a hivő odaadást. Ez a tiszta megkülönböztetés módszere, és ezen az úton az intellektus révén jut az intellektuson túlra a tanítvány. A raja-yoga – a meditáció ösvénye – bizonyos értelemben összeköti az előbbi hármat. A karma-yogát nem zárja ki, alkalmazza úgy a bhaktit mint a jnanát, ugyanis a meditáció lényegében nem más, mint odaadás és megkülönböztetés összekapcsolása. Temperamentumának megfelelően Shankara jnana-yogi volt, azaz a tiszta megkülönböztetés útját követte, bárha, mint az a következőekből kitűnik, nem volt tőle idegen az odaadás sem. VIVEKACHUNDAMANI Tisztelet adassék Govindának, a tökéletes gurunak, aki mindenkor az üdvösség legmagasabbrendű állapotában időzik. Való természetét érzékek és elme föl nem foghatják. Az csupán az írások bölcsessége révén válik nyilvánvalóvá. Nehezen éri el egy lény az emberi létformát. Nehéz testi- és akaraterőt, de még nehezebb tisztaságot elérni. De ezeknél is nehezebb szellemi életet élni. A legnehezebb azonban az írások való értelmét fölfogni. Elérhetetlen azonban az Atman és nem-Atman közötti különbség, az Atman fölismerése, a Brahmannal való egyesülés és a végső megszabadulás – hacsak nem teszi ezt lehetővé százbilliónyi jól fölhasznált inkarnáció érdeme. Az igen ritka előnyök – emberi létforma, szabadulás utáni vágyakozás, és a guruval való találkozás – Isteni kegyelemnek köszönhetőek. Mégis léteznek emberek, akik bár elérték az igen ritka emberi létfokozatot, rendelkeznek testi és szellemi erővel és megértik az írások lényegét, de ennék ellenére rabjai a tévedéseknek, és ennek következtében nem törekszenek szabadulásukért. Az ilyen emberek öngyilkosok. A nem-valóságoshoz ragaszkodnak, és elpusztítják önmagukat. Mert létezhet e nagyobb balgaság, mint az, hogy ritkán elérhető emberi test birtokában, testi és szellemi erővel fölruházottan tovább tévelyegni, és nem törekedni a legjobb jó elérésére? Az írások olvasása, áldozatok bemutatása, istenségek tisztelete egymagában mit sem ér – mindaddig amíg az ember énje és az Atman azonosságát föl nem ismeri, a szabadulás után hiába áhítozik. Ezernyi újraszületés sem vihet közelebb a célhoz. Az írások azt tanítják, hogy munka, származás és pénz révén nem érhető el a halhatatlanság – csupán a kötöttségek megszüntetése segítségével. Világos tehát, hogy a cselekvés nem eredményezhet szabadulást. A bölcs ezért kerülje a külső örömök utáni vágyakozást és minden erejével törekedjék a szabadulás elérésére. Keressen nemesszívű mestert, merüljön el az igazság szemléletében, kövesse az útmutatást. A helyes megkülönböztetés iránti odaadás vezet a legmagasabb csúcsra ahol a Brahmannal való egyesülés lehetséges. Az Atman ereje menti ki a lelket a jelenségek világának tengeréből. A bölcs, aki nyugalmát megtalálta, és az Atman szemlélésébe merült, mellőzi a világi tevékenykedést, elszakítja kötelékeit. Helyes cselekvés bár megtisztítja a szívet, de nem vezet a valóság közvetlen fölismerésére. Ez csupán a megkülönböztetés révén valósítható meg – és meg nem közelíthető milliónyi tett segítségével sem. Helyes megkülönböztetés révén válik nyilvánvalóvá a kötélcsomó való természete, múlik el a kínzó félelem, mely annak köszönheti létét; hogy tévedések folytán kígyót látunk magunk előtt. A valóságról csak az igaz tan felől való meditáció győzhet meg, de nem vallási előírások követése, jótékonykodás, vágy százféle lélegzési gyakorlat. A cél elérése a kereső képességein múlik. A helyes időpont, a megfelelő hely, és más hasonló feltételek csupán segédeszközök. Ezért a tanítvány, ha az Atman, a Valóság fölismerését tűzte ki céljául, gyakorolja a megkülönböztetést. Mindenek előtt azonban keresse meg guruját, Brahman ismerőjét, akinek irgalma oly mélységes – mint a tenger. Az eszes és tanult, aki a gondolkodáskészséggel rendelkezik és képes elméje segítségével a kétségek legyőzésére, alkalmas az Atman fölismerésére. Csak aki a megkülönböztetés képességével rendelkezik és gondolatait megtisztítja a vágyakozástól, a közömbösség és hasonló erények birtokosa, és mindezeken felül a szabadulást áhító hivatott arra, hogy Brahmant megkeresse. A bölcsek tulajdonságot említenek, amelyek szükségesek a cél eléréséhez. Amennyiben ezeket bírja valaki, úgy a valóság irányában való odaadás tökéletes. Amennyiben azonban hiányoznak, úgy minden kísérlet hiábavaló. Az első tulajdonság az örök és nem-örök megkülönböztetésének képessége – távolabbról a cselekedetek gyümölcseiről való lemondás úgy ebbe, mint egy későbbi létben. Következik ezután az erény hat kincse, melyek közül az első a közömbösség. Végül is szükséges a szabadság áhítása. Brahman valóságos, a világmindenség nem valóságos. Eme igazságról való szilárd meggyőződés az, melyet örök és nem-örök közti megkülönböztetésnek nevezünk. Lemondás a föladata a szemnek, füleknek és a többi érzékszervnek; lemondás a mulandó örömökről, föladása evilági és másvilági létnek. A gondolkodás tárgyainak tökéletlenségét állandóan szem előtt tartani, és egyedül a célra, Brahmanra koncentrálni, jelenti a közömbösség megvalósítását. Az észlelés érzékszerveinek az objektív tárgyaktól való visszavonása, a központ felé való fordulás jelenti az önuralom megvalósítását. Az igazi mentális egyensúly abban áll, hogy a tudat nem reagál külső behatásokra. Mindennemű szerencsétlenség panasz nélküli elviselése jelenti a béketűrés megvalósítását. Az okos megértésen alapuló meggyőződés, hogy az írások tanításai és a guru szavai igazak, jelenti a hit megvalósítását. Ez vezet a valóság tapasztalásához. A gondolkodásnak folyamatosan az igaz Brahmanra való koncentrálása jelenti az odaadás megvalósítását. Ennek azonban semmi köze a mindennapi jámborsághoz. A szabadulás utáni törekvés, a nem-tudás kötelékeinek elszakítása ama akarás, amely az én-gondolat tévképzetét megszünteti – és ez jelenti tulajdon valóságos természetünk megvalósítását. Ha ez a szabadulás utáni vágy csak kis mértékben is van jelen, a guru, és a lemondás gyakorlásának segítségével, a közömbösség révén megerősödik és majdan jó gyümölcsöket érlel. Ha viszont a szabadulás utáni vágy nagymértékben van jelen, s ehhez a lemondás is párosul, úgy a közömbösség gyakorlása révén, valamint más erények segítségével nem csupán jó gyümölcsöket érlel, de célhoz vezet. Ha azonban közömbösség, lemondás, és a szabadulás utáni vágy elégtelenek, úgy az erények csak látszólagosak, olyanok mint a sivatag délibábja. A szabadulás szempontjából az odaadás a legfontosabb. Ennek ismérvei: minden szándék és cselekedet a tulajdon valóságos természet keresésének szolgálatában áll. Az odaadás más szavakkal definiálva: a tulajdon Atman utáni kutatás. Aki ez Atman valóságát áhítozza, és rendelkezik a fölsorolt tulajdonságokkal, keresse meg mesterét, aki a szabadulás útjára vezetheti. A guru ismerője az írásoknak, világos fejű, vágytalan, és a Brahman tudója. Brahmanban elmerülten elnyugodott, mint ama láng, melynek olaja kiégett. Szeretete mély mint a tenger, nem keres indítékot, és őszinte barátja mindazoknak, akik bizalommal közelítenek hozzá. A kereső közelítse meg tiszteletteljes odaadással mesterét. És amennyiben alázatossága, szeretete és szolgálatkészsége révén érdemesnek mutatkozik, bátran fölteheti kérdéseit – megtudhat mindent, ami az Atmanra vonatkozóan elmondható. Tisztelet adassék néked határtalan irgalom mestere, áhítatos hívők barátja, fejet hajtok előtted. Elborítanak a világ óceánjának hullámai – ments meg tévedhetetlen tekinteteddel, hiszen szemeid határtalan kegyelmet sugároznak, mely édes mint a nektár. Elpusztulással fenyeget a világ rengetegének elolthatatlan lángtengere: Elmúlt létformák gonosz tettei viharként üzennek. Rettegek, és nálad keresek menedéket. A tiszta lelkek nyugodtak és erősek. Miként a tavasz, jót hoznak az emberiségnek. Áthatoltak immár a világ szörnyű óceánján és önzetlenül készek segíteni embertársaikon. E nagy lelkek természetéből fakad az önzetlen segítőkészség, a szenvedések megszüntetése. És miként a hold önként nyújtja az üdítő hűvösséget, ők is önként nyújtanak enyhülést ha a világ napja perzselően éget. Ajkaidon Brahman édes üdvösségének méze. Szavaid nektárjából juttass nékem is, hogy megtisztulhassak, megnyugodhassak. Mesterem, pusztulással fenyeget a világi lét perzselő hősége. Áldottak mindazok akiken szempillantásnyi időre is megnyugszik tekinteted. Pillantásoddal átöleled őket, mindannyiunkat lényeddel egyesíted. Hogyan menekülhetnék a világ tengeréből? Merre a cél? Mily úton induljak el? Egyiket sem ismerem. Légy irgalmas, ó mester! Ments meg! Közöld velem mi módon vethetnék véget e földi lét szenvedéseinek. Ne rejts el előlem semmit. A világi rengeteg tűzvészétől megégetett tanítvány mondja e szavakat. A nagy lélek rátekint a menedéket kereső tanítványra. A guru szemeit elhomályosítják az irgalom könnyei. E pillanatban képes a tanítványt félelmeitől megszabadítani. A menedéket kereső tanítvány szomjúhozza a szabadságot. Kötelességeit teljesítette, szíve immár nyugodt, és elérte a szellem közömbösségét. A szent bölcs irgalomtól áthatva megkezdi az igazság, kifejtését. Ó te értő, ne rettegj. Misem fenyeget téged. Létezik ösvény, amely a világi létből kivezet. Kész vagyok néked az utat megmutatni, kész vagyok téged a túlpartra vezetni. Létezik egy bizonyos hatásos módszer, melynek segítségével a világi lét félelmei legyőzhetőek, melynek révén az üdvösség elérhető. Az igazság értelme felől való meditáció vezet a legmagasabbrendű megvilágosodáshoz. És általa szüntethető meg a világi lét minden szenvedése. A szentiratok szerint a hit, odaadás és az istenséggel való egyesülés az ima által, ama segédeszközök, amelyek a keresőt a szabaduláshoz vezető úton támogatják. Aki ezekben bízik, megszabadul a testi tudat bilincseitől, melyeket a nem-tudása következtében viselt. Mivel a nem-tudás rabságában sínylődök, úgy tűnik néked mintha a legmagasabbrendű Atman szabadságát a nem-Atman akadályozná. Ez az egyetlen oka halál és újraszületés körforgásának. A megvilágosodás lángja, amelyet az Atman és nem-Atman megkülönböztetése gyújtott meg, gyökeréig égeti el a nem-tudás hatásait. A tanítvány: Mester, kérlek hallgasd meg kérdésemet. Áldott vagyok, ha válaszodat meghallhatom. Valójában mi a kötöttség? Hogyan kezdődött? Hová nyúlik gyökere? Miképpen szabadulhatnék meg tőle? Mi a nem-Atman? Mi a legfelsőbbrendű Atman? Miképpen különböztethető meg e kettő? Kérlek felelj ezekre a kérdésekre. A mester: Áldott vagy valóban, mivel közelítesz a célhoz. Általad tisztul meg egész családod, mivel a Brahman után vágyakozol, és ez a kötöttségek megszüntetésére törekszel. Gyermekek megválthatják a bűnöktől apáikat. Különben senki nem képes más szabadulását elősegíteni: Mindenki önmagáért kell végigjárja az utat. A fájdalmat, amelyet a fejre mért ütés okoz, másvalaki enyhítheti. Az éhség és hasonló által okozott szenvedést azonban csak önmagunk szüntethetjük meg. A beteg, aki orvosságokat szed és betartja az orvos rendelkezéseit egészségét önereje segítségével nyeri vissza, nem pedig mások erőfeszítése révén. A valóság tiszta képe szemeinknek csak akkor mutatkozik meg, ha azok megnyílnak a szellemi belátás számára, de nem mások szeme segítségével, melyek e belátást bírják. Tulajdon szemeinkkel szemléljük a holdat, hogyan is alkothatnánk fogalmat róla mások vizsgálódása révén? A nem-tudás következtében kovácsolódott bilincseket, vágyaink gyümölcseként keletkezett karmát rajtunk kívül más le nem veheti, ki nem egyenlítheti – bárha ehhez számtalan újraszületés szükséges. De nem yoga gyakorlatai vagy a Sankya-filozófia, nem jócselekedet, és nem a tanulás eredményezi a szabadulást: de egyes egyedül a belső tapasztalás, amely szerint Atman és Brahman egyek. Népe tetszését elnyerni kötelessége az uralkodónak. Viszont nem mindenki aki tetszik a népnek alkalmas az uralkodásra. Műveltség, csiszolt beszéd, nagy szókincs és kiváló logika örömét szolgálhatja a tanultnak. Mégis szabaduláshoz ezek nem vezetnek. Az írások tanulmányozása meddő mindaddig amíg Brahman nem tapasztaltatott: Brahman tapasztalása azonban fölöslegessé teszi az írások tanulmányozását. Szavak szövevénye sűrű rengeteghez hasonlatos, amelyben a gondolatok ide s tova vándorolnak. Ezért mindenki, aki ezzel tisztában van, törekedjék minden erejével arra, hogy Brahmant tapasztalhassa. Akit a nem-tudás kígyója megmart gyógyulást csak a Brahman belső tapasztalása révén remélhet. A Veda és a többi szentírás, varázsszerek vagy gyógyfüvek mind haszontalanok. Betegséget meg nem gyógyíthat az „orvosság” szó. A gyógyszert be kell venni. Szabadulás nem remélhető a „Brahman” név kimondásától. Brahman valóságos tapasztalása elengedhetetlen. Hogyan is nyerhetnél szabadulást a „Brahman” név kimondása révén, ha megelőzően el nem választottad tudatodat a látszatvilágtól, ha Brahmant nem tapasztaltad? A szó csupán zörejt teremt. Az ellenség kiűzése, a birodalom kincseinek és javainak birtoklása nélkül király nem lehetsz: hiába is állítanád: „király vagyok”. Elrejtett kincset föllelni a „gyere elő” fölszólítással nem lehet. Ismernünk kell a helyet, ásnunk kell, köveket és földet kell eltávolítanunk, és csak azután birtokolhatjuk a kincset. És hasonló módon az Atman tiszta igazsága, amely a maya és hatásai alá van temetve, csak meditáció, koncentráció és más szellemi gyakorlatok segítségével közelíthető meg, amelyeket a Brahman ismerője ajánl. Puszta magyarázat soha nem elégséges. A bölcs ezért vesse latba minden erejét, hogy megszabadulhasson a világ kötöttségeitől, miképpen gyógyszereket is kész bevenni ha fizikai betegségektől kíván megszabadulni. A kérdés, melyet ma föltettél nékem, igen jól volt fogalmazva. Az írások tanaira vonatkozik. Való lényegük mélyre eltemetve nyugszik. Bárha mindenki föltenné e kérdést. Figyelj rám, törekvő, válaszolok! Hallás útján minden bizonnyal megszabadulhatsz a világ kötöttségeitől. A szabadulás első lépcsőfokát a minden nem-örököstől való elválás jelenti. Ezután következik a nyugalom, az önuralom és közömbösség gyakorlása. Ezeket követi a személyes, önző vágyakból táplálkozó cselekvések teljes feladása. A későbbiek során közöltetik a tanítvánnyal az Atman igazsága, amely felől gondolkodnia kell, amely felől huzamosan meditálnia kell. Ily módon éri el a bölcs a legmagasabbrendű állapotot, melyben a tudat elválik tárgyától és alanytól, és ami megmarad az az Egység végtelen tudata. Így valósul meg még ebben a létformában a Nirvana üdvössége. Megmagyarázom tehát az Atman és nem-Atman megkülönböztetését, melyet el kell sajátítanod. Hallgass rám figyelmesen. Fogd föl lelkeddel az igazságot. Amit a látnokok durva testnek neveznek, a következő alkotóelemekből áll: velő, csontok, zsír, hús, vér, bőr, lábak, combok, mell, karok, hát, fej és más részek. Ez a test képezi az „én” és „enyém” káprázat gyökerét. A finom anyagi elemek az alábbiak: éter; levegő, tűz; víz, és föld. Ezen elemek egymással összekapcsolt részei alkotják a durva testet. Hallás, látás, ízlelés, tapintás és szaglás, az elemek eme öt esszenciája teszik lehetővé élményeinket. Ezek segítségével képesek az emberek tapasztalatokra szert tenni. Az elvakított lények, akiket vágyaik lánca köt tapasztalataik tárgyaihoz, születés és halál uralma alatt állnak. Föl és alá vándorolnak, mivel űzi őket karmájuk áthághatatlan törvénye. Szarvas, elefánt, moly, hal, méh – mindezen állatok halálát az öt érzék egyike okozza. Mily sors vár az emberre, aki mind az öt érzék rabságában sínylődik? Az öt érzék által észlelt tárgyaknak még a kobra mérgénél is veszedelmesebb a hatásuk. Méreg csupán akkor öl, ha behatol a testbe. E tárgyak azonban már elpusztíthatnak minket akkor is, ha rájuk tekintünk. Csak aki kiszabadult az érzéki örömök csapdájából érett a szabadulásra, és senki más – bárha tudója légyen is a filozófia mind a hat rendszerének. A fölületes keresők, akik a lemondás lényegével tisztába nincsenek, mégis megkísérlik e világ óceánján való átkelést. De a csalárd mohóság megragadja őket, a mélységbe merülnek és félúton kell megfulladniok. Akadály nélkül csak az kelhet át e világ óceánján, aki az érzéki vágy cápáját a vágytalanság pallosával megölte. Tudnunk kell, hogy a csalárdságok rabja, az érzéki mohóság ösvényén haladó minden lépéssel romlásához közelít. És tudnod, kell azt is, hogy Brahman bölcsességének gyümölcsét leszakítani csak az képes, aki legigazabb barátja, a guru, és tulajdon mélységes belátásának útmutatásait követi. Amennyiben valóban szabadulásra törekszel úgy tartsd távol magadtól az érzéki örömök tárgyait, méregnek tekintsd azokat; és táplálkozz mindenkor a következő erények nyújtotta örömből, mint megelégedettség, részvét, megbocsátás, igazságosság, megértés és önuralom. Szüntelenül gyakorlandó a nem-tudás bilincseitől való megszabadulás, mert aki a kezdet nélküli nem-tudástól való szabadulás kötelességét elmulasztja, és testi vágyait kövérre hizlalja, öngyilkosságot követ el. Mert a test nem más mint az emberi szellem tapasztalatait szolgáló eszköz. Aki az Atman után kutat és közben testi vágyait ápolja, oly emberhez hasonlatos aki krokodil hátán kíván egy folyón átkelni, abban a hiszemben, hogy fatörzset használ. A szabadulást kereső számára veszélyt jelent a test, az emberek vagy a tárgyak irányába megnyilvánuló kötöttség: A kötöttségek teljes legyőzése tesz csupán alkalmassá a szabadság állapotának megvalósítására. Szakítsd el a halálos hurkot, amely asszonyhoz, gyermekhez és másokhoz kapcsol. A látók, akik legyőzték ezeket az akadályokat, beléptek Vishnu, a mindeneket átható birodalmába. A test, amely bőrből, húsból, vérből, artériákból, vénákból, zsírból, velőből és csontokból áll, romlandó és szennyes anyagok összessége. Megvetésed irányában indokolt. A fizikai test ama durva anyagi elemekből áll, amelyek a finom-anyagi elemek ötszörös összekapcsolódása révén keletkeznek. A megelőző lét karmája következtében születnek, és az Atman tapasztalásának céljait szolgálják. Amennyiben a tárgyi világegyetemet észleljük, úgy tudatunk az ún. éber állapotban időzik. A tudat eme éber állapotában az ember legnagyobbrészt teste útján tevékenykedik. Eme állapotban azonosítja magát testével, bárha a valóságban különbözik attól. Külső érzékszervei révén örömét leli durva-anyagi tárgyakban, mint virág, illatszer, asszonyok, vagy az érzéki örömök egyéb tárgyai. Tudnod kell, hogy ez a test, amelynek segítségével az egész külső világot érzékeli az ember, a családapa házához hasonlatos. A durva-anyagi test sajátos tulajdonságai a születés, öregedés és halál. Ismérvei lehetnek kövérség, soványság, és fejlődésének különböző fokai, mint például gyermekkor és ifjúság. A kasztrendszer szabályainak, és a négy létrend törvényeinek uralma alatt áll, valamint különböző betegségeknek van kitéve. Tapasztalója különböző bánásmódnak, mint tisztelet, sértés vagy udvariasság. Érzékszervei a fülek, bőr, szemek, orr és nyelv, amelyek révén a tárgyszerűségek érzékeltetnek. Tevékenységének szervei a hang, kezek, lábak, valamint a kiválasztás és szaporodás szervei. Ezekkel hajtjuk végre cselekedeteinket. A mentális szerv a gondolkodás szerve, az intellektus, az én és az észlelések. Ezek különböző funkcióik alapján különböztetnek meg. A gondolkodás szerve egy tárgy különböző aspektusait szemléli. Az intellektus határozza meg a tárgy igazi természetét. Az én az öntudat, amely akkor keletkezik, ha a gondolat szerve a testtel azonosítja magát. Az érzéki élet tendenciája a kellemeshez való vonzódás. A vitális erő öt funkciójának megfelelően osztályoztatik. „Lélegzet” ama funkciója a vitális erőnek, amely lélegzetvételkor jelentkezik. „Hátravont lélegzet” a kiválasztáskor alkalmaztatik. „Megosztott lélegzet” uralkodik az emésztés és asszimiláció során. És uralkodik az egész testben, összefogván részeit, megakadályozza föloszlását. „Fölszálló lélegzet” alkalmaztatik kirekesztés alkalmával. Miként az arany megmunkálásának megfelelően különböző elnevezéseket nyer, és miként a víz hullám és hab formájában jelentkezik, úgy a vitális erő is különböző megjelöléseket nyer öt eltérő funkciójának megfelelően. Nyolc csoport képezi a finom anyagi testet: ezek: az észlelés öt szerve, a tevékenység öt szerve, a vitális erő öt szerve, az öt finom-anyagi elem, a gondolat szerve együtt a nem-tudással, vágyakkal és karmával. A finom anyagi test ama szubtilis elemekből áll, melyek még nem léptek ötszörös kontaktusba. Otthona a vágyaknak, ama szántóföld, amelyen a karma gyümölcsei learattatnak. Az emberi tudatlanság kezdet nélküli idők óta ezt a finom-anyagi testet az Atman fölé helyezi. Az álomállapot nagyobbrészt a finom-anyagi testhez, tartozik. Az álom megteremti saját anyagát és tulajdon fényével világít. A gondolat szerve raktára a sok benyomásnak, melyeket, vágyaink az éber állapotban szereztek. Az álomban a gondolati szerv azonosul az én gondolattal, és a benyomások játéka folyik. Az Atman azonban, mint mindenkor, mindenektől távol nyugszik tulajdon önvilágló tudatában. Az álom során a gondolat szerve alkotja egyetlen burkát. Az Atman bár mindent szemlél, de, a legcsekélyebb mértékben sem szennyezik be az álom-élmények. Mindenkor szabad és érinthetetlen. Az őt beborító testek egyike sem képes tisztaságát beszennyezni. A finom anyagi testet éles ácsszerszámhoz hasonlíthatjuk. Az Atman tevékenységeinek szerszáma, amely a maga részéről tökéletes bölcsesség. Maga az Atman azonban tökéletesen folttalan. Vakság, gyönge látás vagy éles látás a szem állapotai: tulajdonságai, illetve gyöngéi révén jelentkeznek. Hasonlóképpen a siketség és némaság a fül, és a nyelv állapotai – de nem állapotai az Atmannak a tudónak. Be és kilégzés, ásítás, tüsszentés, a nyál kirekesztése, a test elhagyása, mely a halál beálltakor történik, a tudósok véleménye szerint a vitális erő különböző megnyilvánulásai, miképpen éhség vagy szomjúság. A gondolat szerve az észlelés és tevékenység szerveivel ugyanúgy azonosítja magát mint a fizikai testtel. Így keletkezik a személyiség érzete, amely életre és tevékenységre készteti az embert. Tudata az Atman végtelen tudatának visszfénye. Azt, ami cselekvőnek és tapasztalónak véli magát, személyes énnek nevezzük. Mivel az én a gúnákkal azonosítja magát, három tudatállapotot tapasztal; ezek az éber-állapot, az álom-állapot, és az álomtalan alvás állapota. Amennyiben a tapasztalás tárgyai kellemesek az én boldognak érzi magát. Ha viszont kellemetlenek, az én boldogtalan. Öröm és bánat személyiséghez tartoznak, a nem-Atmanhoz, amely mindenkor az üdv állapotában időzik. A tapasztalat tárgy lehet szeretetre méltó, nem önmagában, de mivel az Atmant szolgálja. Az Atman azonban mindenek felett szeretetre méltó, üdvösséggel telített. Szenvedést nem ismer. Az álomtalan alvás állapotában, amelyben nem létezik tapasztalati tárgy, érzékelhető az Atman örömteli volta. Bizonyítja ezt saját tapasztalatunk. Az írások, a hagyomány és a logikus gondolkodás megerősíti ezt. Maya hatékony aspektusában az istenség ereje kezdet nélküli, a három gunából áll, finom anyagi és észlelésen túli. A bölcs hatásából következtet létére. A világmindenséget a maya hozza létre. Nem mondható létnek sem nem-létnek, de nem is keveréke e kettőnek. Nem osztatlan egység, nem részekből álló, és nem keveréke e kettőnek. Igen különleges valami, és természete megmagyarázhatatlan. Miképpen a kötélcsomó fölismerése elpusztítja a kígyó képzetét, úgy a tiszta és szabad Brahman közvetlen tapasztalása, a kettősség-nélküli egy átélése föloszlatja a mayat, a három gunából állót – a három erő; rajas, tamas és sattva összességét. Utóbbiaknak ismérvei a következők: Rajas bírja a projekció erejét. Természete tevékenység. Ereje folytán veszi kezdetét a jelenségek világa, amely mayaba burkoltan bontakozik ki. Megszületnek a kötöttségek, a vágyakozás és hasonlóak, valamint a bánat és a vele rokon hangulatok. Kéj, harag, mohóság, gőg, féltékenység, önösség, irigység és más hasonló bűnök a rajas negatív ismérvei. Az uralma alatt álló ember a világi tevékenység rabjává válik. Ez okból a rajas a kötöttségek okozója. Tamas ereje folytán a tárgyak való természete homályba vész, illetve másoknak tűnnek mint amik valójában. Születés és halál körforgása a tamas következtében állandósul. Rajas hatalmának kifejtését a tamas teszi lehetővé. Az ember lehet eszes, tanult és bölcs. Birtokolhatja az önvizsgálat képességét. Mégis ha tamas uralma alatt áll, meg nem értheti az Atman való természetét – a legkülönbözőbb magyarázatok ellenére sem. Nem-tudása eredményeit, jelenségeit valóságosaknak véli, és ez okból tévedésekbe bonyolódik. Tamas veszélyes, és elhomályosító hatalma igen nagy. Tamas legjellemzőbb ismérvei: képtelenség a tárgyak valóságos voltának fölismerésére, a gondolatok csapongása, valamint illúziók valóságként való felfogása. Tamas uralma esetén eme tulajdonságoktól az ember nem szabadulhat. És a rajas is mindezideig nyugtalanítani fogja. Tamasnak azonban további ismérvei is vannak: nem-tudás, tunyaság, butaság, alvás, tévedés és tompaság. Ezek által befolyásoltatva az ember képtelen bármit is fölfogi. Az ilyen ember álomkórosként, vagy érzéketlen fadarabként él. Sattva a tisztaság. Még rajas és tamas által elborítva is képes a megszabadulás útját megvilágítani. Miként a nap megvilágítja a jelenségek világát, úgy a sattva az, amely az Atmant kinyilatkoztatja. A többi gunával keverten a sattva karakterisztikus ismérve jámborság, tisztaság, megelégedettség, komolyság, tudásvágy, istenfélelem, ártatlanság, igazságosság, önmegtartóztatás, vágytalanság, hit, odaadás, szabadulási vágy, valamint más, isteni ösvényre vezető erények. A sattva tiszta állapotában a következő ismérvekkel bír: nyugalom, az Atman közvetlen észlelése, tökéletes béke, tökéletes elégedettség, öröm és állhatatos odaadás. Eme tulajdonságok révén érez a kereső állandó boldogságot. Maya a magyarázatok szerint e három guna kontaktusa, összekapcsolódása. Kausal testét alkotja az Atmannak, amelyhez mindenek előtt az álomtalan alvás tartozik. Ebben az állapotban a gondolat szervének és az érzékszerveknek tevékenysége szünetel. Az álomtalan alvás állapotában egyáltalában nem léteznek megismerések. A gondolat szerve finom-anyagi formájában létezik, mintegy csíraként. Bizonyítja ezt az általános tapasztalás, amennyiben ébredéskor ezt mondjuk: „semmiről sem bírtam tudomással”. Létezik tehát a test, az érzékszervek, a vitális erő, a gondolkodás szerve, az én és ezek funkciói. Léteznek az öröm, élvezet és egyéb észlelések tárgyai, a durva-anyagi, finom-anyagi elemek – röviden a teljes tárgyi világ és maya, az oka. Viszont mindez nem Atman. Tudjad, hogy maya, és valamennyi hatása – a kozmikus intellektustól a durva anyagi testig – különbözik Atmantól. Mindez nem valóságos és nem több mint a sivatag délibábja. Most azonban az Atman természetéről fogok szólni. Amennyiben ezt képes vagy megvalósítani, úgy megszabadul a nem-tudás kötelékeitől, és eléred a szabadságot. Létezik egy önmagában nyugvó valóság, amely alapja én-tudatunknak. Ez a valóság tanúja tudatunk három állapotának, és különbözik az öt testi buroktól. Ez a valóság a fölismerője valamennyi tudatállapotnak, fölismerője tehát az éberállapotnak, az álomállapotnak és az álomtalan alvás állapotának. Tudója a gondolati szerv jelenlétének vagy távollétének, valamint funkcióinak. Ez az Atman. Ez a valóság mindeneket önfényében szemlél. Őt magát azonban senki nem láthatja. Belátást kölcsönöz a gondolati szervnek és az elmének, de senki nem képes őt magát fölfogni. Ez a valóság áthatja a világegyetemet, de rajta semmi, át nem hatolhat. Egymaga a világító, és a világmindenség visszfényében válik láthatóvá. Jelenvalósága teszi lehetővé a test, az érzékek, a gondolati szerv és intellektus tevékenységét, mindezek mintha parancsait hajtanák végre. Természete örökös tudatosság. Gondolattól testig mindenek fölismerője. Ismeri az érzéki tapasztalások minden örömét és bánatát. Mindent objektív módon szemlél, miként egy ember veszi tudomásul egy korsó tárgyi létezését. Ez az Atman, az öröktől fogva létező lényegiség. Végtelen öröme soha nem ér véget, mindenkor egyforma. Ő maga a tudat. Parancsai szerint működnek az életenergia szervei. Itt, ebben a testben, a megtisztított gondolati szervben, az értelem titkos kamrájában, a végtelen világegyetemben, a szív rejtekén tündöklik az Atman varázslatos fénye, miként a déli nap. Világossága leplezi le a világmindenséget. Ismerője minden gondolatnak, és cselekedetlen. Szemlélője a test, érzékszervek és vitális erő tevékenységének. Látszólag azonos mindezekkel, miként azonosnak látszik a tűz az izzó vasgolyóval. És mégis se nem aktív, se nem passzív, és nincs alávetve a változásnak. Az Atman nem ismer születést és halált. Nem növekszik, és nem múlik el. Változatlan és örök. Nem tűnik ha a test feloszlik. Tűnik-e a levegő, ha a gömb, amely tartalmazta eltörik? Az Atman különbözik a Mayatól, az elsődleges októl, és hatásaitól, a világmindenségtől. Az Atman leplezi le úgy a szellemi, mint az anyagi világot. Az elme tanújaként jelentkezik. Ő maga meghatározhatatlan. Töretlenül tartalmazza, fönntartja személyiségünket a különböző tudatállapotokban: éberen, álmodva és alvás közben. A gondolkodás tanújaként jelentkezik. Ha a gondolat szerve fölött az uralom eléretett, az intellektus tiszta, és nyugodt, úgy az Atman tulajdon bensőnkben közvetlenül tapasztalható. Ismerd föl az Atmant valóságos énedként. Így áthatolhatsz a lét parttalan óceánján, melynek hullámait születés és halál képezik. Élj a Brahmannal való azonosság tudatában, és légy áldott. Bilincsbeverten gyötrődik az ember, mivel nem- tudása következtében azt ami nem-Atman valóságos énjének tartja. Táplálja testét, díszit és gondosan ápolgatja. Körülveszi magát az érzéki tapasztalás tárgyaival, miként a hernyó begubódzik. Nem-tudása folytán megtévesztve összecseréli az ember emezt amazzal. Megkülönböztető képesség hiányában kígyónak véli a kötélcsomót, vagy megfordítva. Ha azután vakon megmozdul, veszélybe kerül. Nem-valóságost valóságnak tartani teremti a kötöttség állapotait. Szívleld meg ezeket barátom. Az Atman oszthatatlan, örök, és kettőség nélküli egy. Tulajdon fölismerése erejénél fogva nyilvánul meg öröktől fogva. Gyönyörűsége végtelen. Tamas fátyla elleplezi az Atman igazi természetét, miként a napfogyatkozás a napot. Amennyiben az Atman tiszta sugarai a fönti módon elleplezettek, a megtévesztett testével; és nem az Atmannal azonosítja magát. Ily állapotban rajas, a csalárd formákat közvetítő, komoly károkat okoz. A harag, kéj és más szenvedélyek bilincsei így fájdalmas rabságba döntik az embert. Gondolkodásod fordított irányt vesz. Az Atmant észlelő tudat eltűnik a nem-tudás cápájának torkában. Rajas hatalmának engedve idomulunk a gondolkodás változásaihoz. Ezért űzetik az egyik ember emerre, a másik amarra, egyszer magasba emelve, majd ismét aláhajítva a születés és halál óceánjába, melynek vizét az érzéki tapasztalások mérge fertőzi meg. Szomorú sors ez valóban. A napsugarak vonzzák a nedvességet és ez felhőfalat képez, amely elrejti a napot. Látszat szerint csak felhők léteznek. Hasonlóképpen rejti el az én, az Atman teremtvénye, az Atman való természetét, hogy akként tűnik mintha csak a személyes én léteznék. Viharos napon vastag felhők egészen beburkolják a napot. E felhőket azonban erős, jeges szelek támadják meg. Rajas ijesztő hatalma, ha az Atmant tamas sötét felhői borítják, ekképpen támadja a megtévesztett embert a szenvedések különböző fajtáival. Az emberi kötöttséget e kettő, tamas és rajas hatalma okozzák. Általuk félrevezetve hiszi Atmannak testét, és téved el az úton: rátér a halál, és újraszületés ösvényére. Az ember élete e relatív világban fához hasonlatos, Tamas a mag. Atmannak a testtel való azonosítása készteti a kicsírázást, és növekedést. A különböző vágyak a levelek. Tevékenység a növényi nedv, a test a fa törzse. Az életenergiák az ágak, az érzékszervek az ágak elágazásai. Az érzéki tapasztalások a virágok, a termések a szenvedések, melyek tevékenységnek köszönhetik létüket. Az ember ama madár, amely az életfa gyümölcseit elfogyasztja. Az Atman és nem-Atman kapcsolata a nem-tudás folyománya, és ezen kívül más oka nincsen. E kapcsolatok kezdet nélküliek, és fönnállnak mindaddig, amíg az ember eléri a megvilágosodást. E kötöttség állapotában mindenkor fönnáll a szenvedés, születés, halál, betegség törődöttség és hasonlóak láncolata. E kötöttség fegyver, szél, tűz vagy milliónyi tett segítségével meg nem szüntethető. Csupán a fölismerés éles pallosa képes e kötelék átvágására. E pallost a megkülönböztetés kovácsolja, és a szív tisztasága élesíti, az isteni irgalom irányítja. Odaadó hűséggel teljesítse kötelességeit az ember – így tanítják az írások. Ez tisztítja a szívet. Tisztaszívű ember tapasztalhatja csak a legmagasabbrendű Atmant. A világhoz kötöző indák szövevényét e tapasztalás gyökérig kiírtja. A tulajdon maya által szőtt öt burok, melyek közül az első a fizikai test, mely alatt rejtőzik az Atman, miként az algáktól elborított tóban a víz. A növényzet eltávolítása után tisztán láthatóvá válik a víztükör: szomjat olt és fölfrissíti, boldoggá teszi az embert. Az öt burok eltávolítása után az Atman istenségként nyilvánul meg, örökös üdvösségként a maya önvilágló lényegiségében. A bölcs, aki bilincseitől szabadulni kíván meg kell különböztesse Atmant a nem-Atmantól. Ily módon tapasztalhatja Atmant végtelen létként, határtalan bölcsességként és korlátlan szeretetként. Ily módon lel üdvösségre. Az Atman a legbenső lakója. Kötetlen és tevékenység nélküli. Megkülönböztetendő a tapasztalás minden tárgyától, lefejtendő mindenekről mint fűszál száráról. A világ jelenségei, név és forma föl kell oldódjanak az Atmanban. A lélek, amely mélyen az Atmanban időzni képes, így valóban szabaddá válik. Ez a test a „Fizikai burok”. Táplálkozás teszi lehetővé születését, és táplálkozás tartja fönn. Alkotóelemei bőr, vér, csont; és víz. Így nem lehet az Atman, amely mindenkor tiszta és önmagában létező. A születés előtt (e test) nem létezett, és nem fog létezni a halál után. Csupán rövid ideig létezik, e két időpont között. Természete szerint mulandó és változásnak alávetett. Összetett, és nem csak elemből álló. Vitalitása csupán visszatükröződés. Tárgya az érzéki észlelésnek, mint pl. egy korsó. Hogyan lehetne az Atman, amely maga észlel minden tapasztalást. A test részei a karok, lábak és más testrészek; nem ő az Atman. Hiszen egy ember tovább élhet akkor is, ha tagjait levágják. A fönnmaradó szervek révén tovább tevékenykedhet. A test fölött valami más uralkodik. Nem lehet tehát az Atman, amely maga az uralkodó. Az Atman figyeli a testet, részeit és növekedését. Hogy ez az Atman, ez a belső valóság más természettel bír mint a test, az valóban nyilvánvaló. A test csontok halmaza, amelyeket a hús tart össze. Tisztátalanságokkal telített. A test nem lehet az Atman, a magában álló, a fölismerő. Az Atman természete merőben különbözik a test természetétől. A tudatlanok testükkel azonosítják magukat, a bőrből, húsból, zsírból, csontokból és tisztátalanságokból állóval. A szellemi megkülönböztetés ismerője azonban jól tudja, hogy az Atman, igazi énje, ez a legfelső valóság, különbözik a testtől. A balga így gondolkodik: „test vagyok”. Az okos imigyen: „testtel összekapcsolt individuális lélek vagyok”. Viszont a bölcs, aki szellemi megkülönböztetés révén fölismerésre jutott, így gondolkodik: „én vagyok Brahman”. Balga te, ne azonosítsd magad egy rakás csonttal, hússal, bőrrel, zsírral és tisztátalansággal. Azonosítsd magad Brahmannal, az absoluttal, a mindenben létező Atmannal. Így érheted el a legtökéletesebb szabadságot. Az okos elsajátítja a Vedanta bölcsességét és az erkölcsi szabályokat. De semmi reménye nincs a megszabaduláshoz mindaddig, míg testével és érzékszerveivel azonosítja magát. Ez az azonosítás tévedésen alapszik. Eszedbe nem jut, hogy tested árnyékával azonosítsad magad, vagy tükörképeddel, sőt testeddel sem, melyet álomban vagy képzeletben pillantasz meg. Ne azonosítsad magad tehát élő testeddel sem. A tudatlanok testüket hiszik Atmannak. Ez a tudatlanság okozza a születést, halált és újraszületést. Komolyan törekedned kell tehát e tévedés megszüntetésére. Amint szíved megtisztul e téveszmétől lehetetlenné válik az újraszületés. Elnyered a halhatatlanságot. Az Atman burkolata, melyet „vitális buroknak” nevezünk, életerőből és a tevékenység öt szervéből áll. A test, a „fizikai burok” elevenné, aktívvá válik, mihelyt a vitális erő körülöleli. E vitális burok nem az Atman – mivel csak mulandó vitális rezgésekből áll, melyek levegőhöz hasonlóan hatolnak a testbe, és onnan ismét távoznak. Nincsen tudatában az őt vagy másokat érintő rossznak, vagy jónak. Mindenkor az Atmantól függ. A gondolkodás szerve, az észlelés szerveivel együtt alkotja a „mentális burkot”. Ez okozza az én és enyém érzetét, valamint ez végzi a tárgyak megkülönböztetését. Képességénél és erejénél fogva különbözteti meg a tárgyakat, különböző nevekkel ruházva fel azokat. A vitális burok burkaként manifesztálódik. A mentális burok alatt az áldozati tűzhöz hasonlítható. A sok vágy tüze táplálja. Az észlelés öt szerve papjai. A vágyak tárgyai beláthatatlan sorozatban, áldozati adományként kerülnek a tűzbe. Így keletkezik a jelenségek világa. A nem-tudás az emberi gondolkodás-szervben lakozik, okozójaként születésnek és halálnak. Ha az ember az Atman által megvilágosítva fölülemelkedik a gondolat szervén, úgy eltűnik a jelenségek világa szemléletéből. Ha azonban az ember a szellemi tudatlanság birodalmában időzik, úgy a jelenségek világa részére fönnáll. Az álomban a gondolatszerv elválik az objektív világtól, viszont önerejéből teremt egy másik világot, amely nem kevésbé objektív és szubjektív. Az éber állapot nem más mint meghosszabbított álom. A jelenségek világa csupán a gondolati szervben áll fönn. Az álomtalan alvás idején, amikor a gondolat szerve nem működik, nem létezik semmi. Ez általános tapasztalás. A gondolati szerv csalárd működése, és nem a valóság adja az embernek azt a képzetet, hogy születés és halál bilincseiben vergődik. A szél gyűjti össze a fellegeket és oszlatja el azokat ismét. A gondolati szerv teremti a bilincseket, és oldja fel azokat ismét. A gondolati szerv létesíti a kötöttségeket a test és a világ dolgai irányába. Lekötözi az embert, mint béklyó az állatot. Viszont a gondolati szerv teremti az érzéki tapasztalások tárgyai iránti ellenszenvet is. Ily módon meg is szabadít a kötöttségektől. A gondolat szerve tehát okozója az ember kötöttségeinek, de okozója lehet szabadulásánál is. Amennyiben rajas képezi hajtóerejét, kötöttségeket teremt. Ha azonban rajas és tamas már nem szennyezik, ha tiszta, megvalósítja a szabadulást. Amennyiben megkülönböztetés és kötetlenség gyakoroltatnak, úgy a gondolatszerv megtisztul és a szabadulás felé törekszik. Ezért a szabadulást kereső bölcs fejlessze ki önmagában e két tulajdonságot. Borzalmas tigrisekként kószálnak a tisztátalan gondolatok az érzéki észlelések rengetegében. A szabadulást kereső bölcs óvakodjon ezektől. Minden dolog, melyet a tapasztaló észlel – éber vagy álom állapotában egyaránt – tulajdon gondolatszervének teremtménye. Szüntelenül teremti a különbözőségeket testi, színbeli, fajbeli és társadalmi vonatkozásokban. Előidézi a gunák változását, kívánságokat, cselekedeteket, és cselekedetek gyümölcseit érleli. Az ember tiszta szellem és ment minden kötöttségtől. Csupán gondolatszerve téveszti meg. Bilincsbe veri a test, az érzékszervek és a lélegzet révén. Gondolatot ébreszt benne: én és enyém. Végtelen vándorlásra készteti ama cselekedek hatása következtében, amelyeket maga hívott életre. Az Atmannak a nem-Atmannal való tévedésen alapuló azonosítása oka születésnek, halálnak és újraszületésnek. Ezt a téves képzetet a gondolatszerv teremti. Mindazok részére, akik megkülönböztetni nem képesek, akik rajas és tamas által szennyezettek, a gondolatszerv teremti a születés, halál és újraszületés nyomorúságát. Ezért a bölcsek, a valóság ismerői kinyilatkoztatták, hogy a gondolatszerv otthona a nem-tudásnak. És eme nem-tudás következtében tévelyegnek tovahajtott fellegekként a lények a jelenségvilág tengerében. A szabadulást kereső ezért igyekezzék gondolkodását megtisztítani. Ha a gondolatok tökéletesen tiszták, úgy a szabadulás olyan könnyen érhető el, mint a tenyerünkbe helyezett gyümölcs. Törekedj komolyan a szabadulásért, és könnyű lesz levetned érzéki tapasztalásod tárgyainak terhét. Őrizd meg közömbösséged minden cselekedeted során: bízz a valóságban. Állandóan gyakorold szellemed ellenőrzését. Halld meg Brahman hangját, gondolkodj, meditálj felőle. Ily módon szabadul meg a gondolatszerv a rajas hatalmától. A „mentális burok” ezek szerint nem lehet az Atman. Kezdete és vége van, és változásoknak alávetett. Otthona szenvedéseknek, és tárgya a tapasztalásnak. A néző nem lehet tárgya nézeteinek. A megkülönböztetés képessége és az intellektus, amely alapját képezi, az észlelés szerveivel egyetemben az „intellektus burkának” neveztetik. Karakterisztikus tulajdonsága a ráhatás. Okozója születésnek, halálnak és újraszületésnek. A mérlegelő-erő, amely az intellektus burkában nyugszik, az Atman visszatükröződése, a tiszta tudat tükörképe. Az intellektus burka viszont maya egyik megnyilvánulása. Bír a fölismerés és a cselekvés képességével. Mindenkor azonosítja magát a testtel, az érzékszervekkel. Kezdet nélküli, és jellemző ismérve az én-érzet. Alapja az emberi személyiségnek. Előidézője cselekedeteknek és vállalkozásoknak. Előző létben keletkezett hajlamok kényszere következtében bűnös és erényes cselekedeteket hoz létre, és átéli ezek következményeit. Tapasztalatokat gyűjt számos születés során, melyeket alacsonyabb és magasabb létformákban töltött. Az ébrenlét és álom állapotai az intellektus burkához tartoznak. Tapasztalója örömnek és bánatnak. Az én és enyém gondolatok következtében az intellektus burka állandóan azonosítja magát a testtel, a fizikai állapotokkal és a kötelességekkel, amelyek a különböző állapotokhoz és létfeltételekhez tartoznak. Az intellektus burka világos fényben ragyog, mivel a világló Atman közelében van. Mintegy ruházata az Atmannak, viszont az ember e ruházattal azonosítja magát és ezért kénytelen vándorolni a születés, halál és újraszületés bűvkörében. Az Atman, a tiszta tudat ama fény amely a szív rejtekén világít, az életerő központjában fénylik. Ő maga változatlan, de „cselekvővé”, és „tapasztalóvá” válik, mihelyt tévesen azonosíttatik az intellektus burkával. Az Atman e hamis azonosítás következtében fölölti az intellektus burkának határoltságait, amely azonban, merőben idegen tőle. Ez okból véli az ember magát az Atmantól elkülönültnek, holott valójában ő maga az Atman. Így véli magát Brahmantól elválasztottnak, holott az maga az egyetlen Atman minden lényben. És hasonlóképpen véli a tudatlan, hogy egy korsó valami más mint ama anyag, amelyből készült. Az Atman természete szerint öröktől fogva változatlan és tökéletes. De fölveszi burkai tulajdonságait és természetét, mivel tévedés folytán azokkal azonosíttatik. A tűz alaktalan bár, de fölveszi az izzó vas alakját. A tanítvány: Tévedés vagy más okozza-e, hogy az Atman személyes énként jelentkezik. E téves azonosítás kezdet nélküli, és ezért következésképpen vég nélküli kell legyen. Ilyformán az individuális azonosság tévedése vég nélküli vándorlásra, születés, halál és újraszületés körének örökös fönntartására kényszeríti a lelket. Miképpen lehetséges tehát a szabadulás? Erre adj választ ó mester. A mester: Kérésed gyökerében érinti a lényeget. Figyelj rám. Ami tévedésen alapszik és csupán képzeletben létezik, sohasem jelenthet tényt. Természete szerint az Atman öröktől fogva kötetlen, tevékenység és forma nem érintik. A tárgyakkal való azonossága elképzelt, tehát nem valóságos. Mondjuk: „a mennybolt kék”. Van-e azonban valójában színe a mennyboltozatnak? Az Atman tanúja minden tulajdonságoknak és cselekedeteknek. Közvetlenül tiszta tudatként és végtelen üdvösségként tapasztalható. Individuális lélekként való megjelenése téves elképzelésünkön alapszik, és ezért nélkülözi a valóságot. Való természete szerint ez a jelenség nem-valóságos. Tévedésünk múltával megszűnik. Az Atman individuális lélekként való megjelenése csupán a tévedés fönnállása idejéig tart, mivel nem más mint fölismerésünk félreértése. Tévképzetünk fönnállása idejére a kötélcsomó kígyóként jelentkezik. Tévedésünk multával eltűnik a kígyó. Valóban igaz, hogy a nem-tudás és következményei időtlen idők óta léteznek. A nem-tudás azonban annak ellenére, hogy kezdet nélküli mégis végetérhet, mihelyt a fölismerés földereng. Gyökerestül tűnik el, miként az álom. Ha valami, ami azelőtt nem létezett (a megvilágosodás) jelentkezik, úgy következésképpen egy kezdet nélküli időben nem létezett. Ez a nem-lét azonban, e kezdet nélküli, megszűnik ama pillanatban, amikor ez a valami megjelenik. Nyilvánvaló tehát, hogy a nem-tudás, bárha kezdet nélküli, mégsem kell szükségszerűen örökké tartó legyen. Amint látjuk a nem-lét előzőleg fönnálló állapota végetérhet, még akkor is ha kezdet nélküli. Ugyanez áll egy individuális lélek jelenségére vonatkozóan is. Ez a jelenség egy hamis elképzelésen, az Atmannak az intellektussal és a többi burokkal való azonosításán alapszik. Az Atman viszont lényegében különbözik mindezektől, elválasztott valamennyitől. Az Atman azonosítását intellektussal, stb. a nem-tudás okozza. E hamis azonosítást csak a tökéletes fölismerés szüntetheti meg. És az írások kinyilatkoztatása szerint a tökéletes fölismerés nem más, mint az Atman és Brahman egységének tudatosulása. Ez a fölismerés elérhető az Atman és nem-Atman megkülönböztetésével. Ezért gyakorolja az ember szorgalmasan az Atman és a személyes én megkülönböztetését. Átlátszóvá válik a víz, ha a szennyes habot eltávolítjuk; sugárzóvá válik a ragyogó Atman, ha tisztátalanságokat megszüntetjük. Ha eltűnik a nem-valóságos homálya, úgy világosan megmutatkozik az örök Atman. Ezért törekedjék az ember az örök Atmant az önzés és tévedés valótlanságaitól megszabadítani. Az „intellektus burka”, amelyről föntebb beszéltünk; a következő okokból nem lehet az Atman. Változásoknak alávetett. Az intelligencia nem tulajdonképpeni természete. Határolt, az észlelés tárgya, és mulandó. A nem-örök ezért nem lehet az örökkévaló Atman. Az „üdvösség burka”, amely az én-gondolatra vonatkozik, az Atmannak ama burka, mely magától az Atmantól nyeri visszfényét. De ennek ellenére e burok is nem-tudásunk teremtménye. Természete szerint az üdv bizonyos fokozatait bírja, melyek egy megkívánt tárgy, vagy egy bizonyos kitűzött cél elérését kiérik. Az üdv-érzet közvetlen jutalmát képezi múltbeli jócselekedetnek. Kifejeződése az örömnek, melyet minden lény erőfeszítés nélkül tapasztalhat. Az üdvösség burka a mély alvás állapotában tökéletesen megnyilatkozik, és részben átélhető az éber- és álomállapotban is, amikor bizonyos tárgy örömet okoz nekünk. Ez a burok a következő okok folytán nem lehet az Atman: határolt, és a maya, teremtménye. Az öröm, amelyet közvetít jó tettek gyümölcse. Lényegében azonos a többi burokkal, amelyek valamennyien mayatól származnak. Ha az írások igazságai felől elmélkedünk és meditálunk, miközben a nem-tudás öt burka fölé emelkedünk, átélhetjük a legfelsőbbrendű létet – az Atmant, a szemlélőt, a végtelen tudatot. Az Atman önvilágló, és különbözik az öt buroktól. Ő a szemlélője a három tudatállapotnak, Változatlan, tiszta és maga az üdvösség. A megkülönböztetés gyakorlója az Atmant bensőjében tapasztalhatja. A tanítvány: Amennyiben az öt burkot, mint nem-valóságosakat, megtagadjuk, akkor nézetem szerint nem marad más hátra mint üresség. Miképpen létezhetik akkor oly lét, melyet a bölcs az Atmannal azonosnak tapasztal? Világosíts föl efelől, ó mester! A mester: Kérdésed indokolt. Ellenvetésed ésszerű. Mégis léteznie kell egy existenciának, egy valóságnak, amely az én-gondolatot és burkait észleli, és észleli az ürességet is, amely azok hiányát jelenti. Ez a valóság mint olyan észlelhetetlen. Élesítsd megkülönböztetőképességedet, hogy ezt az Atmant fölismerhesd, aki maga a Fölismerő. A Fölismerő tudatában van önmagának. Fölismerő hiányában nem létezhet öntudat. Az Atman önmaga tanúja, mivel tudatában van önvalójának. Az Atman maga Brahman. Az Atman tiszta tudat, és egészen nyilvánvaló, hogy alapját képezi az éber-, álom-, és álomtalan alvás állapotainak. Bensőleg, mint töretlen öntudat tapasztalható, mint az „én vagyok én” tudata. Változatlan szemlélő, aki az ént érzékeli, valamint az intellektust és minden egyebet különböző formáiban és változásaiban. Szívünkben mint lét, fölismerés és tökéletes üdvösség jelentkezik. Ismerd föl önmagad ezen Atmanként szíved legbensőjében. A balga a nap tükörképét véli valóságos napnak. Tévedése folytán a tudatlan ember a tiszta tudat tükröződését burkaiban a valóságos önvalónak hiszi. Amennyiben a napot kívánod szemlélni, el kell fordulj a tükörképtől. A bölcsek jól tudják, hogy egy csésze vizében tükröződő nap nem valóságos és csészétől, víztől és tükörképtől kell fordulni, ha az igazi napot kívánjuk látni. És éppen így a test, az intellektus burka és a tudat visszatükröződése azon, nem az Atman. Az Atman a tanú, a végtelen tudat. Kinyilatkoztat mindeneket, de mindenektől különböző, legyenek azok finom- vagy durva-anyagiak. Az Atman az örökös valóság, mindenütt jelenvaló, mindeneket átható. Nincs belseje, sem külseje. Ő az igazi én, a szív mélyén lakozó önvaló. Tapasztald a maga teljességében az Atmant. Szabadítsd meg magad a gonosztól és tisztátalantól. Ily módon legyőzheted a halált. Ismerd föl az Atmant, mellőzd a gondokat és így eljuthatsz az öröm forrásához. E fölismerés fényében nincs okod többé félelemre. Más út nem vezet a szabaduláshoz, másképp nem lehetséges az újraszületések elkerülése. Mi szüntetheti meg e világ nyomorúságait és kötöttségeit? Ama fölismerés, hogy az Atman és Brahman azonosak. Az Atman által észleled a Kettősség-nélküli Egyet, az örökkévaló üdvösséget. Tapasztald Brahmant és nem kell többé visszatérned a világba, a gondok birodalmába. Tapasztald a maga teljességében, hogy Atman maga a Brahman. Brahman ily módon örökre a tiéd. Ő maga az igazság. Lét és fölismerés. Az absolutum. Tiszta és önteremtett. Maga az örökkévaló boldogság. És nem más, mint az Atman. Az Atman és Brahman egyek. Ez a legmagasabbrendű igazság: Brahman az egyedüli valóság. Rajta kívül más nem létezik. Ha legmagasabbrendű valóságként fölismertetett, úgy Brahmanon kívül semmi más nem létezik. Brahman a valóság – az egyedüli lét, az emberi gondolatoktól és ideáktól tökéletesen független. Csupán emberi értelmünk nem-tudása látja a világmindenséget különböző formákból összetettnek. Brahmanon kívül semmi nem létezik. Agyagból formált korsó nem egyéb agyagnál. Lényegisége agyag. A korsó alakja nem bír független existenciával. Mi tehát a korsó? Csupán kitalált név. A korsó alakja agyag hiányában nem észlelhető. Mi hát korsó? Jelenség. A valóság maga az agyag. Ez a világmindenség Brahman megnyilvánulása, és soha nem lehet más, mint maga Brahman. Brahmanon kívül misem létezik. Mellette mi sem létezhet. Aki azt állítja, hogy ez a világmindenség önálló léttel bír, rabja a tévedésnek és olyanhoz hasonlatos, aki álmában beszél. „A világmindenség Brahman” mondja az Atharva Veda nagy látnoka. Ezek szerint a világmindenség nem más mint Brahman. Jelenség fedi el a lényeget. A jelenség nem bír elkülönült léttel, nem létezik alapjától függetlenül. Ha a világmindenség, amint látjuk, valóságos volna, akkor az Atman felismerésével nem érne véget tévedésünk. Az írások ez esetben nem mondanának igazat. Ez esetben a nagy isteni inkarnációk kinyilatkoztatásai értelmetlenek volnának. Egyetlen gondolkodó ember sem tarthatja ezt az alternatívát kívánatosnak, vagy üdvösnek. Shri Krishna, az emberré vált istenség, aki ismerője minden igazságok titkainak, így beszél a Gítában: „Én magam nem vagyok egyetlen teremtményben sem, de valamennyi teremtmény bennem létezik. Nem úgy értem azonban, hogy testileg léteznek bennem. Ez az én isteni titkom. Lényem tartalmazza a lényeket, és a létbe szólítja azokat. De testi érintkezést föltételezni tévedés volna. Ha ez a világmindenség valóságos volna, úgy az álomtalan alvás állapotában is érzékelnénk. Ebben az állapotban azonban semmit nem észlelünk. Következésképpen nem-valóságos, miként álmaink. Az Atmantól elkülönülve a világmindenség nem létezik. Független létét tévedésünk folytán képzeljük el, miként téves elképzelés láttatja velünk kéknek az égboltozatot. Hogyan is létezhetnék egy attribútum, amely egy másik fölé helyeztetett, az alapját képező hiányában? Csupán tévedésünk következménye a félreértés, mely szerint az alapot képező valóságtól függetlenül létezhetnék jelenség. Mindegy, hogy véleménye szerint mit észlel a tévedések rabságában vergődő ember: valójában Brahmant látja és semmi mást. Csillogó fémet lát, és ezüstnek hiszi. És megfordítva: Brahmant látja és azt képzeli, hogy az világmindenség. Ám ez a világmindenség amely elfödi Brahmant, csupán név és semmi egyéb. Brahman a legmagasabbrendű. Ő az a valóság – a Kettősség-nélküli Egy. Ő tiszta tudat, minden színektől ment. Kezdet és vég nélküli. Változásnak ki nem tett. Örökkévaló üdvösség. Fölötte áll a megsokszorozódásnak, ami maya műve. Örökkévaló, szenvedésen túli, oszthatatlan, mérhetetlen. Alakkal nem bíró, megnevezhetetlen, egységes és változatlan. Önvilágló. És minden tapasztalás, melyet e világ nyújthat, ő maga. A megvilágosodott látnokok fölismerése szerint végtelen, absolut, oszthatatlan valóság, tiszta tudat. Benne észlelik, hogy fölismerő, a fölismert és a fölismerés egyek. A megvilágosodottak szerint valóság, amely nem mellőzhető (mivel mindenkor jelenlévő az emberi lélekben) és fölfoghatatlan (mivel szavakon és gondolatokon túli). Tudják, hogy mérhetetlen, kezdet nélküli, végtelen, és önfényében ragyogó: Fölfogják az igazságot: „Én vagyok Brahmant” Az írások megállapítása szerint Brahman és Atman azonosak: állandóan megismétlődő formulájuk: „Ez vagy te”. Ez esetben a Brahman és Atman nevek tulajdonképpeni értelmükben fordulnak elő, mikoris a Brahman „Ez”-re, és az Atman „Te”-re vonatkozik. Fölületes szó szerinti jelentésükben „Brahman” és Atman” ellentétes tulajdonságokkal rendelkeznek, miként nap és szentjánosbogár, tenger és kút, király és szolga, a Meru-hegy és az atom. Azonosságuk csak akkor áll fönn, ha valóságos jelentésükben és nem felületes értelmükben szerepelnek. Amennyiben „Brahman” az istenségre, a maya urára, a világ teremtőjére vonatkozik, „Atman” viszont az öt burokból fölépített individuális lélekre, melyek maya által keletkeznek, úgy mindkettő ellentétes tulajdonságokkal bír. Ez a látszólagos ellentét azonban maya és kihatásai révén keletkezik. Ezokból nem-valóságos, csupán projekció. Ama tulajdonságokat, melyeket maya és kihatásai teremtenek, nem-tudásunk vetíti az istenségre és a személyes lélekre. Miután azonban e tulajdonságok eltávolíttattak sem istenség sem lélek nincsenek. Vedd el a királytól birodalmát, és katonától fegyverét, – sem király, sem katona nem létezik többé. Az írások a legmesszebbmenően cáfolják Brahman viszonylatában a kettősséget. Brahman fölismerése révén, az írások útmutatása szerint keresse az ember a megvilágosodást. Így eltűnnek ama tulajdonságok, melyek nem-tudásunk folytán Brahmant elfödik. Sem a finom-anyagi, sem a durva-anyagi világmindenség nem a Brahman. A világjelenséget nem-tudásunk folytán elképzelésünk hozza létre. Az nem-valóságos. Mintha kígyót látnál kötélcsomó helyében. Nem más mint múló álom. – Ily módon gyakorolja az ember a szellemi megkülönböztetést, elválasztva tudatát a jelenségek világától. Ezután meditáljon Brahman és Atman azonossága felől, így tapasztalva az igazságot. Szellemi megkülönböztetés révén képes lesz „Brahman” és „Atman” vonatkozásainak belső jelentőségét fölismerni, és absolut azonosságukat tapasztalni. Ismerd föl a valóságot, melyet egységként fogsz szemlélni. Ha azt mondom, hogy ez az ember ugyanaz a Devadatta, akit röviddel ezelőtt láttam, úgy azonosságát jelentem ki, miközben attribútumokat, melyek azt a személyt előző találkozásunk körülményei folytán elfödik, figyelmen kívül hagyom. Hasonló módon kellene az Ez és a Te mellé sorolt attribútumokat figyelmen kívül hagynunk, amikor az írás szavait: „Ez vagy te” mérlegeljük. A bölcsek, a helyes megkülönböztetés ismerői, tisztában vannak azzal, hogy a Brahman és Atman tiszta tudat, és észlelik e kettő absolut azonosságát. Szent szövegek százai tanúsítják ezt. Mellőzd a hamis elképzelést, amely szerint ez a test Atman. Meditálj az igazság felől az Atman nem finom anyagi, nem durva anyagi, nem nagy és nem kicsiny: öntermett, szabad mint a menny, és gondolkodással meg nem közelíthető. Tisztítsd meg szíved, hogy fölismerhesd: én vagyok Brahman! Tapasztald Atmanodat, tiszta és végtelen tudatot. Miként a korsó nem más mint agyag, úgy teljes lényegiséged és az egész világmindenség sem egyéb mint Brahman. Mert Brahmanon kívül semmi nem létezik. „Ez” a valóság, az Atmanunk. Ezért vagy te „az”, a tiszta, üdvös, legmagasabbrendű Brahman, a kettősség-nélküli Egy. Álmaidban hely, idő tárgyak, emberek és egyebek jelennek meg. Mindezek azonban nem valóságosak. Éber állapotodban észleled a világot, de ez a tapasztalás nem-tudásod folyománya. Nem más mint huzamosabb álom; és ezért nem-valóságos. Nem-valóságos mint ez a test, szervei, lélegzete, én-gondolata. Ezért te „az” vagy, a tiszta, az üdvös, a legmagasabbrendű Brahman, a kettősség-nélküli Egy. Tévedés folytán egyvalamit másvalaminek vélsz. Mihelyt azonban ismered való természetét, már csak arra esküszöl. Az álom végeztével eltűnik az álomvilág. Vagy tán ébredéskor úgy tűnik, hogy más vagy mint önmagad? Brahmanban nem létezik kaszt, hittétel, leszármazás, mert a brahman se név, se nem alak. Túl van érdemen és bűnön: Túl van téren és időn, és túl fekszik az érzéki tapasztalás tárgyain. Ez a Brahman, és „Ez vagy te”. Meditálj ezen igazság felől. Ez a szavakon túli a legmagasabbrendű. A tiszta megvilágosodás szeme megpillanthatja. Ő tiszta, absolut. tudat, az örökkévaló igazság. Ez Brahman és „Ez vagy te”. Meditálj ezen igazság felől. Nem érinti a hat hullám: éhség, szomjúság, bánat, csalódás öregség és halál: a hat hullám, melyek a lét tengerét nyugtalanítják. Aki a vele való egyesülést keresi, meditáljon felőle szíve legbelsejében. Túl van az érzékek birodalmain. Az intellektus meg nem érintheti, túl van a gondolkodás birodalmán. Ez Brahman, „Ez vagy te”. Meditálj ezen igazság felől. Ő ama alapzat, amelyen ez a sokszoros világmindenség, a nem tudás teremtménye, nyugodni látszik. Pedig ő nem azonos sem a durva-anyagi sem a finom-anyagi világmindenséggel. Oszthatatlan, és semmihez sem hasonlítható. Ilyen Brahman, és „Ez vagy te”. Meditálj ezen igazság felől. Születéstől, növekedéstől, változástól, öregedéstől, betegségtől és haláltól mentes. Örökkévaló. Alapoka a világmindenség kibontakozásának; fönntartásának és föloszlásának. Ez a Brahman, és „Ez vagy te.” Különbözőséget és halált nem ismer. Nyugodt mint vételen hullámtalan óceán. Öröktől fogva szabad és oszthatatlan. Ez Brahman és „Ez vagy te”. Meditálj ezen igazság felől. Egysége ellenére oka a többszörösségnek. Ő az egyes-egyedüli ok, amelyen kívül más ok nem létezik. Önmagán kívül más ok nincsen, és nem érinti ok és okozat törvénye. Egymagában áll. Ez a Brahman és „Ez vagy te”. Meditálj ezen igazság felől. Változatlan, végtelen; el–nem–múló, mayán és játékán túli. Ő az örökkévaló halhatatlan üdvösség. Tiszta. Ez Brahman, és „Ez vagy te”. Meditálj ezen igazság felől. Ő az egyetlen valóság, amely nem-tudásunk következtében mint sokszoros világegyetem, mint név, alak és változás jelenik meg. De az arany, arany marad annak ellenére, hogy sokféle ékszer készül belőle. Ilyen Brahman, és „Ez vagy te”. Meditálj ezen igazság felől. Kívüle semmi nem létezik. Nagyobb a legnagyobbnál. Legbensőbb önvalónk, a bennünk lévő soha véget nem érő boldogság. Absolut lét, bölcsesség és öröm. Végtelen és örökkévaló. Ez Brahman, és „Ez vagy te”. Meditálj ezen igazság felől. Meditálj ezen igazság felől, miközben gondolkodásod segítségével megérted az írások szavait. Kétségektől és zavarodottságtól ily módon szabadulhatsz, és végül tapasztalhatod Brahman igazságát. És ez az igazság oly kristálytiszta mint a hegyi patak vize. Miként a király harcosai között tisztán fölismerhető, akképpen ismerhető föl Brahman mint tiszta tudat, mely különbözik minden más tökéletlenségtől. Engedd, hogy e világjelenség föloldódjék Brahmanban. Brahman az örökkévaló lét, a magasztos, a kettősség-nélküli Egy, aki túlfekszik e világmindenség valamennyi finom- és durva-anyagi aspektusán, szíved legbensejében lakozik. Aki a szív rejtekén a Brahmannal való egységet megvalósította, nem kell többé haláltól és újraszületéstől tartson. Brahman igazsága az intellektus segítségével fölfogható. Az én-érzet azonban mélyen gyökeredzik és hatalmas, mivel kezdet nélküli idő óta létezik. Ily benyomást kelt: „én vagyok a cselekvő és a tapasztaló”. Ez a benyomás okozza kötődésünket halálhoz és újraszületéshez. De legyőzhető komoly elhatározással, mely szerint megkíséreljük a Brahmannal való egyesülés megvalósítását. A bölcsek szavai értelmével a megszabadított ment minden benyomástól, és ily formán vágytalan. Nem-tudásunk folytán azonosítjuk magunkat testünkkel, érzékszerveinkkel és minden más egyébbel, ami nem Atman. Bölcsnek az mondható, aki az Atman iránti odaadás segítségével a nem-tudást legyőzi. Ismerd föl az igaz Atmant, mint gondolatfolyamataid, gondolatcsapongásaid szemlélőjét. Tartsd folyamatosan ébren ezt az egyetlen gondolatot: „Én vagyok Brahman”. A nem-Atmannal való azonosulás ily módon meg fog szűnni. Ne járd a világ útjait. Ne kövesd a hús parancsait. Ne törődj a hagyományokkal. Rázd le a hamis elképzeléseket, és ismerd föl az igazi Atmant. Aki a világ, a hús és a hagyományok útját követi, föl nem keltheti önmagában a valóságos fölismerést. A bölcsek szerint ez a hármas út vasláncot alkot, amely megkötözi annak lábát aki e világ börtönéből szabadulni szeretne. E köteléktől megszabadulva elérhető a fölszabadulás. Ha santálfát merítesz mocskos vízbe, jó illatát elnyomja a szenny. Megtisztítva, a santálfa ismét illatozik. Atman illatát elnyomja az alantas szenvedélyek szennyes szaga. Megtisztul azonban e gondolat nyomán: „Én vagyok Brahman”. Atman illatát elnyomja az érzéki vágyakozás. Odaadás révén e vágyak legyőzhetőek. Atman fénye azután ismét fölragyog. Amennyiben a gondolat-szerve állhatatosan ragaszkodik az Atmanhoz, fokozatosan megszabadul az érzéki vágyak tárgyaitól. És ha vágytalanná vált, az Atman szemlélését mi sem zavarhatja már. Állhatatos odaadás az Atman iránt, tisztítja a gondolkodást. Az érzéki vágyak eltűnnek. Törekedj a tévedések megszüntetésére. Tamas legyőzetik rajas és sattva révén; rajas a sattva révén, és sattva a fölvilágló Atman révén. Ezért időzz sattvában, és kíséreld még a tévedések megszüntetését. Időzz odaadásban és tudd, hogy a test élete a szükségesség szabta ideig tart. Türelemmel és kitartással küzdj a tévedések ellen. Gondold: „Én vagyok Brahman, nem vagyok azonos a személyes lélekkel”, és vess el mindent ami nem-Atman. Így kíséreld meg a tévedések legyőzését, melyek a messzi múltakból erednek és vágyakozásodnak köszönhetik létüket. Tanulmányozd az írások igazságát, és gondolkodjál azok felől. Azután tapasztalat révén győződj meg arról, hogy az Atman benned és mindenekben fellelhető. Így törekedj a tévedések megszüntetésére. A bölcs közömbös bevétel és kiadás irányában. Kíséreld meg a tévedések megszüntetését a Brahman iránti odaadás segítségével. Meditálj eme igazság felől: „Ez vagy te”, és tapasztald az Atman és Brahman azonosságát. Kíséreld meg a tévedések megszüntetését – időzz e fölismerésben: Atman és Brahman egyek. Éberség és koncentráció szétszórják a tévedéseket – az Atmannak a testtel való azonosítása ezek segítségével megszűnik. Mégha elérted is ama fokozatot, melyen a világ és teremtményei álomként tűnnek föl szemléletedben, tovább kell küzdened a tévedések megszüntetéséért. Pillanatnyi időt se tékozolj, és álmodban is emlékezzél Brahmanra. Meditálj az Atman felől szíved legbensejében. Ne azonosítsd magad múlandó fizikai testeddel, amely apád és anyád húsából keletkezett. Tekintsd tisztátalannak, értéktelennek és igyekezz a Brahmannal való egységet megvalósítani. A korsóban lévő levegő nem különbözik a kívüllévőtől. És hasonlóképpen azonos Atmanod Brahmannal; add föl tehát az elkülönültség elképzelését és térj be a csönd állapotába. Észleld a világló Brahmannal való azonosságodat, azonosságod minden lét alapokával. Mellőzd a fizikai világot és a testet, hiszen edényei a tisztátalanságoknak. Az én-tudat most a testben gyökeredzik. Merítsd az Atmanba absolut létbe, az igaz fölismerésbe és üdvösségbe. A finom-anyagi test tudata hasonlóképpen korlátolt. Ezt is utasítsd el magadtól. Legyen örökös az Atmannal való egyesülésed. A világmindenség délibábja Brahmanban tükröződik. Tudnod kell: „Én vagyok Brahman” – és eléred életed célját. Az Atman a valóság, ez igazi eredendő lényed. Tiszta tudat, a kettősség-nélküli Egy, a tökéletes üdvösség. Észleld ezzel az azonosságot. Ne azonosítsd magad a tudatlanság burkaival; ezek nem mások álarcoknál. A jelenségek világa minden bizonnyal nem valóságos. Az „én” – gondolat tehát hasonlóképpen nem lehet valóságos, mivel keletkezését és elmúlását megfigyelhetjük. Viszont ugyanígy tudatosan tanúként és tudóként is észleljük magunkat. Ez a tudat nem tartozik az én-gondolathoz, sem a többi észleléshez, melyek mindenkor csak néhány pillanatnyi ideig tartanak. Az Atman szemléli az ént és minden egyebet. Mindenkor jelenlévő még, a mély álom idején is. Az írások azt állítják, hogy az Atman nem született és halhatatlan. Ezért különbözik úgy a durva-anyagi, mint finom-anyagi buroktól. Az Atman szükségképpen változatlan és örökkévaló, mivel megfigyelője minden változásoknak. A durva- és finom-anyagi burkok nem-valóságossága mindenkor, és ismételten tapasztalható, amikor álmodunk vagy álomtalan alvásba merülünk. Mellőzd tehát tested hústömegét, személyiségedet, valamint finom-anyagi burkodat igazi éneddel azonosítani. Azok látszatvalóságok. Ismerd föl az Atmant, a tiszta és végtelen tudatot, amely múltban, jelenben és jövőben változatlanul létező. Békéd így megtalálhatod. Ne azonosítsd magad fajjal, családdal, névvel, alakkal, sem társadalmi helyzeteddel. Mindezek a testhez tartoznak, a múlandó részei. Mellőzd azt a gondolatot is amely szerint te vagy a gondolkodó és a cselekvő. Gondolat és cselekvés a finom-anyagi burokhoz tartozóak. Ismerd föl, hogy te ama lényeg vagy, amely azonos a halhatatlan boldogsággal. Az emberi életnek, a születés és halál világához való kötődésnek sok oka van. A gyökeret az én a nem-tudás elsőszülöttje képezi. Amíg az ember e nyomorúságos énnel azonosítja magát, nincsen lehetőség szabadulásra. Mivel a szabadság amannak éppen ellentéte. Megszabadulva az én beárnyékoló démonától, visszanyeri az ember valódi természetét, miképpen az újra előbukkan a hold a holdfogyatkozás elmúltával. Tisztává, végtelenné, üdvözültté és önviláglóvá válik. Ha az ember gondolkodását a szélsőséges nem-tudás beárnyékolja, megteremtődik az én-gondolat a burokkal való azonosulás révén. Viszont, ha az én tökéletesen elpusztíttatott, a gondolat szerve megszabadul az akadályoktól, és mi sem homályosíthatja el a Brahmannal való egység tudatát. Az én hatalmas kígyó. A gunák képezik gonosz mérgeit. Összetekeredve veszi körül Brahman üdvösségének kincsét, irigyen őrizve azt. A bölcs aki behatolt a szent iratok értelmében, a fölismerés pallosával metszi le a kígyó fejét, elpusztítja e félelmetes hüllőt. Hozzájut ilyképpen a legmagasabbrendű üdvösség kincséhez. Reménytelen a gyógyulás mindaddig amíg cseppnyi méreg kering az ember testében. Szabadságot nem nyerhet a tanítvány míg az én legkisebb nyoma is el nem tűnik. Gyökérig irtsd ki az ént. Légy ura csapongó gondolataidnak. Különböztesd meg a valóságot a nem valóságostól, és tapasztald: „én vagyok Az”. Tiszta tudat vagy, szemlélője a tapasztalásoknak. Való természeted boldogság. Még e pillanatban mellőzd az énnel való azonosítást. Mellőzd az azonosulást a cselekvővel, a nem-tudás teremtményével. Értelme csupán látszat. Atman, a tiszta tudat tükröződése. Ellopja békédet és örömödet. Az azonosulás következtében időzöl a világ hálójában – a születés, öregedés és halál nyomorúságában. Atman vágy, a végtelen lét, a tiszta változatlan tudat, amely mindeneken áthatol. Természeted üdvösség. Éneddel való azonosulás következtében kötődsz születéshez és halálhoz. Kötöttségeidnek más oka nincsen. Ez az én ellenséged. Torkodba került szálkaként megfulladással fenyeget. Pusztítsd el ellenséged a fölismerés pallosával, és uralkodj szabadon királyi birodalmadon; élvezd az Atman üdvösségét. Zabolázd meg az én tevékenységeit, mellőzd az önzést. Érd el a legmagasabbrendű valóságot, szabadulj meg a vágyakozástól. Időzz a csönd állapotában, és örvendezz Atman üdvösségének. Mellőzd az elkülönültség érzetét, és tapasztald Brahman végtelen természetét. A hatalmas én gyökeréig elpusztítható. De ha pillanatnyilag is éri új gondolat, ismét föléled és százféle kárt okoz. Olyan mint a szelektől űzött viharfelhő. Győzd le az ént, ellenségedet. Vond meg tőle a táplálékot, vond vissza gondolataidat az érzéki tapasztalások tárgyaitól. Ily gondolatok táplálják, éltetik az ént; ily gondolatok élesztik föl a száraz gyökeret. Ha testeddel azonosulsz vágy kél benned. Szabadulj meg a test-tudattól és vágytalanná válsz. Az én rabjaként érzéki örömöket kell hajszolnod, és Brahmannal nem egyesülhetsz. Ez az oka születéshez és halálhoz való kötődésednek. A vágyak kielégítése növeli a vágyakozást. Megzabolázott, ki nem elégített vágyak elsikkadnak. Gyakorold az önuralmat. Ha vágyaidat szabadjára engeded tűnik önuralmad. Vágyakozásod egyre nagyobb méreteket ölt. Önuralom hiányában meg nem szűnik születés és halál körforgása. Ha gondolataink az érzéki tapasztalások tárgyaihoz tapadnak, úgy vágyakozásunk erősödik, és kielégülést keresünk. Születés és halál bilincseit elszakítani csak úgy tudod, ha legyőzöd az ismertetett akadályokat. A vágyak, amelyek föntiek szerint tápláltatnak, születés és halál kerekéhez láncolnak. De van mód a vágy, és okainak elpusztítására. Minden körülmények között, és minden szempontból mindeneket Brahmanként kell szemlélned. Erősítsd akaratod, hogy fölismerhesd a valóságot. Mellőzd végre vágyaid kielégítését. Ne időzz gondolatokban a vágyak tárgyainál. És ha minden vágyakozás megszűnt – ez szabadságot jelent. Szabadságot, amely még ebben az inkarnációban megvalósítható. A hajnal fénye elűzi az éj sötétjét, a fölismerés fénye elűzi az én-tudat homályát. A fény ura megnyitja a gonosz börtönét. A tökéletes üdvösséget tapasztalva tűnik a kötöttségek okozta szenvedés. Gondolataidból űzd ki a világi képzeteket. Időzz az öröm állapotában. Külső jelenségek szemlélésekor, és meditáció folyamán egyaránt merülj Brahmanba. Így teljék időd mindaddig amíg múltbeli karmád kimerül. Odaadásod Brahman irányában ne csökkenjen. Lazítás a gyakorlás során halált eredményez. Sanatkumar, a látnok, Brahman fia így tanít. A kereső számára nincsen veszélyesebb mint a felületes gyakorlás. Tévedés következik ebből. Tévedésből fakad az én-gondolat. Az én viszont minden nyomorúság teremtője. Tanult lehetsz, de ha felületes vagy a gyakorlásban nem menekülhetsz a vágy hálójából. Érzéki gondolatok hatalmasodnak el rajtad és végül engedsz a csábításnak. A tó vize, melyet a hajó kettéválasztott, újra bezárul a jármű tovahaladása után. A maya hasonlóképpen újra bezárul a bölcs körül, ha gyakorlása nem állhatatos. Ha a gondolat elfordul Brahmantól, ideáljától, és csak kis mértékben is enged a külvilág ingereinek, labdaként gurul le a lejtőn és eltűnik a vágyak szakadékában. Az érzékek tárgyaira irányított gondolat a világ örömeivel foglalkozik. Az ilyen gondolatok egyre vágyakat szülnek. A vágyak pedig kielégülésre ösztönzik az embert. A szellemi megkülönböztetés gyakorlója számára, Brahman keresője részére halálnál is rosszabbat jelent az állhatatos gyakorlás szüneteltetése. Csak az állhatatosan gyakorló érheti el a megszabadulást. Igyekezz ezért állhatatosan kapcsolódni az Atmanhoz. Felületes gyakorlás következtében feledésbe megy isteni természetünkre való emlékezés. A feledés következménye bukás, és a bukás a vágyak szakadékában végződik. Nehéz azután az újra való fölemelkedés. Rekeszd ki tehát szellemedből az érzéki, észlelések tárgyait. Minden nyomorúság ezekben gyökeredzik. Aki ebben az életben szabadulást nyert, szabad akkor is ha föladja testét. A Yajur-Veda azt tanítja, hogy az ember mindaddig időzik a félelmek birodalmában, amíg önmaga és Brahman között a legcsekélyebb különbséget hiszi. Amennyiben megkülönböztető képessége ellenére önmaga és a végtelen Brahman között a legcsekélyebb különbséget hiszi, a félelem elhatalmasodhat rajta. A különbözőség tévhite a nem-tudásból táplálkozik. Értelem, megszentelt hagyományok, és szent iratok százai magyarázzák, hogy a világmindenség nem-valóságos. Aki magát a világgal azonosítja szükségszerűen szaporítja szenvedéseit. A valóság szemléletében való időzés viszont szabadulást eredményez, elmerülést az Atman örökkévaló fényében. A nem-valóságos szemlélése viszont nem eredményezhet mást mint romlást. A kereső föl kell adja a nem-valóságos szemlélését, kötöttségei erősítését. Atman szemlélésében kell időzzék, ekképpen gondolkodva: „én magam vagyok ez az Atman”. Brahman iránti megingathatatlan odaadás, a vele való azonosság átélése a meditációban megszünteti a nem-tudás okozta valamennyi szenvedést. Rossz hajlamaink erősödnek a vágyak tárgyaihoz való ragaszkodás következtében. Szellemi megkülönböztetés útján kell ezt fölismernünk. Meditálj állhatatosan az Atman felől. Mellőzd a vágyak tárgyaihoz való ragaszkodást, és béke költözik szívedbe. Ha szívedben béke honol, megjelenik Atman. És ha Atman közvetlenül észleltetik megszűnnek a kötöttségek. Gondolataink elválasztása a vágyak tárgyaitól ezért vezet megszabaduláshoz. A tanult, aki képes valóság és nem valóság között különbséget tenni, aki meggyőződést szerzett az írások igazsága tekintetében, aki Atman szemléletéig eljutott és szabadulását tűzte ki célul, hogyan is ragaszkodhatnék a nem-valóságoshoz, amely pusztulását okozhatja? Nincs szabadulás az olyan számára, aki testéhez és teste örömeihez ragaszkodik. A szabad ember részére mit sem jelent test és a test kötöttségei. Az alvó nincs ébren, és az éber nem alszik. E két tudat állapot merőben különbözik egymástól. Az Atman természetének ismerője az élő és élettelen dolgok külső és belső okainak tudója az, akit szabadnak nevezhetünk. Az ilyen ember elutasítja magától a nem-valóságos jelenségeket és állhatatosan időzik Atman, az absolut és végtelen lét szemléletében. A felismerés, amely szerint Atman alapoka minden jelenségeknek vezet a kötöttségektől való megszabaduláshoz. Nincsen magasabb fölismerés, mint az, hogy az Atman osztatlan és mindenütt jelenvaló. Aki a jelenségeket elutasítja, és állhatatosan ragaszkodik az Atman iránti odaadás megvalósításához, tapasztalni fogja, hogy az Atman mindenekben jelenvaló. De hogyan fordulhatna el az ember a jelenségektől, ha testével azonosítja magát, ha gondolatai az érzéki vágyak tárgyaihoz tapadnak, ha vágyait kielégíti? Csak kemény küzdelem kecsegtet eredménnyel. Gyakorold a szellemi megkülönböztetést, időzz az Atman szemléletében, mondj le vágyaid kielégítéséről, mond le tetteid a kötelességeid teljesítéséből származó gyümölcsökről. Ne lásd kívánatosnak az érzékek örömeit. Ne kívánj egyebet, mint az örökkévaló üdvösség elérését. Az írásokban ez olvasható: „Ha a tanítvány mestere révén Brahman igazságáról értesült, és nyugalmat, önuralmat, megelégedettséget, türelmet megvalósítva az elmélyedést gyakorolja, tapasztalja szíve mélyén az Atmant és ráébred Atman és a mindenség azonosságára.” A kereső tehát az írások útmutatása szerint mélyedjen él Atman szemléletében, hogy az Atman mindenütt-jelenvalóságát tapasztalhassa. Még a bölcs sem képes az én-gondolatot egy csapásra megszüntetni. Mélyen gyökeredzik az az emberi természetben. Számtalan újraszületések során marad éber az érzéki vágyakozás. Az én tökéletesen csak azokban alszik ki, akik a legmagasabbrendű, érzékfölötti tudat révén elérték a megvilágosodást. Ha az ember gondolkodását a nem-tudás beárnyékolja, a projekció ereje, melynek természete nyughatatlanság, arra kényszerit, hogy önmagát az énnel azonosítsa. Az én azonban félrevezeti attribútumai, a vágyak segítségével. Nehéz a projekció hatalmával szembeszegülni, mindaddig amíg a nem-tudás ereje meg nem töretett. Ha az ember oly tisztán képes megkülönböztetni Atmant a külső jelenségektől, mint tejet a víztől, úgy önmagától oszlik el a nem-tudás köde, amely Atmant eltakarja. Ha a gondolkodás szervét már nem aprózza föl az érzéki észlelés sokfélesége, úgy minden akadály amely az Atman fölismerését teszi lehetetlenné, nyomban eltűnik. A fölismerés révén megvilágosodott birtokolja a tökéletes megkülönböztetést, amely lehetővé teszi a valódi lét, az Atman elválasztását a külső jelenségektől. Szabad tehát a maya-teremtette illúzióktól, és nincs immár alávetve halál és újraszületés kényszerének. A fölismerés, hogy Brahman vagyunk, mintegy tűzvészként pusztítja el a nem-tudás rengetegét. Hogyan is hordozhatná magában halál és újraszületés csíráját az olyan ember, aki Brahmannal való egyesülést megvalósította? A valóság látása tökéletesen feledteti a nem-tudás tévképzeteit. Mindaddig amíg a dolgokról hamis képet alkotunk nem menekülhetünk a hamis képzetek okozta szenvedésektől. A példa: kötélcsomót látsz és kígyónak tartod azt. Félelmed indokolt. Mihelyt azonban fölismered a valóságot, hogy a nem kígyó az amit látsz, hanem kötélcsomó a hamis képzet tünésévei a félelem is eltűnik. Ezért a bölcsnek ismernie kell a valóságot. Szikrázik a vas, mihelyt tűzzel kerül érintkezésbe; a gondolat szerve is menten reagál, és eszmél, ha a tiszta tudattal, Brahmannal érintkezik. A hatékonyság és észlelés képességei, melyek látszólag a gondolkodás tulajdonai, nem-valóságosak; árnyképek és álmok csupán. Maya minden változata – az én-gondolattól a testen át az érzéki tapasztalásig – nem valóságos. Nem-valóságosak mivel pillanatról pillanatra változnak. Az Atman soha nem változik. Az Atman a legmagasabbrendű, örökkévaló, oszthatatlan, tiszta tudat, a kettőség nélküli Egy. Szemlélője a gondolkodásnak, intellektusnak és egyéb képességeknek. Különbözik úgy a finom-, mint durva-anyagitól. Ő az igazi én, a benső lét, legmagasabbrendű és örökkévaló boldogság. Ily módon különbözteti meg a bölcs a valóságot a nem-valóságostól. Leleplező meglátása az igazságot észleli. Tulajdon Atmanát osztatlan tudatként ismeri föl. Ment a nem-tudástól, szenvedéstől, és közvetlenül részesül a béke üdvösségében. Ha az Atman, a kettősség-nélküli egy szemlélése a Nirvikalpa Samadhi révén eléretett, örökre megoldódnak a nem-tudás kötelékei. Én, te, emez, amaz – ily gondolatok, az elkülönültség képzetei a szellemi tisztátalanság szülöttei. De ha az Atman szemlélése – a magasabbrendű absolutum, a kettősség-nélküli Egy – a Samadhiban megvalósul, eltűnik az elkülönülés észlelése. A szemlélő örökre birtokolja a valóságot. A kereső, a nyugalom, az önuralom, a szellemi egyensúly és megelégedettség birtoklója, odaadóan gyakorolja az Atmanban való elmerülést. Ily módon tűnni fog az. elkülönültség érzete, amely a nem-tudás sötétségéből jut felszínre. Eltérítő gondolatok hiányában, önös elképzelésektől menten lehetségessé válik a Brahmannal való azonosulás. A tanultak ismételgetése nem vált meg a világtól. Ha azonban a külső világ, az érzékek, a gondolkodás és az én a Samadhi révén belémerültek az Atman tiszta tudatába, megszűnt a világ minden kötöttsége. Az egyedülvaló Atman többszörösként mutatkozik külső burkai különbözősége következtében. Ha e nem-valóságos burkok mellőztetnek, csak az Atman létezik. A bölcs ezért törekedjék a Nirvikalpa Samadhi megvalósítására, melyben a burkok tudatában föloszlanak. Brahman iránti odaadás következtében magad is Brahmanná válsz. Brahman felől meditáló tanítvány odaadása következtében Atmanná válik. Az Atman való természete igen szubtilis. A durva-anyagi gondolat fölfogni nem képes. Csak a Samadhi állapotában tapasztalható, amelyet ama nemes lelkek valósíthatnak meg, akiknek gondolatai tiszták, és bírják a szellemi megkülönböztetés képességét. Mint az arany, mely tűzben fölolvasztva, megtisztulva nyeri vissza, igazi természetét, úgy tisztul meg a gondolat szerve az idegen anyagoktól, mint sattva, rajas és tamas, és azután eléri Brahmant. Ha a gondolkodás szüntelen meditáció révén megtisztulva betér Brahmanba, bekövetkezett a Samadhi állapota. Nem létezik ebben kettősség érzete. Brahman osztatlan üdve átélhető. A Samadhiban nincsenek vágyak, és az ember fölött nem uralkodik a karma törvénye. Brahman megnyilvánult, bensőleg, külsőleg, mindenhol és minden időkre – anélkül hogy külön erőfeszítésre volna szükség. Százszorta jobb Brahman igazságai felől gondolkodni, mint azokról csupán az írások utján értesülni. De százezerszer jobb ennél is a Brahman felől való meditáció. De a legfőbb jó a Nirvikalpa Samadhi. E Samadhiban – és semmilyen más állapotban – nyilvánul meg Brahman valódi természete tisztán és világosan. Minden más állapotban többé-kevésbé csapongnak a gondolatok. Időzz ezért állhatatosan, teljes tudatoddal az Atmanban, uralkodj érzékeiden és nyugtasd el gondolataidat. Valósítsd meg a Brahmannal való egységet, és vess véget a nem-tudásnak, melyet a maya kezdet nélküli idők óta ápolt. A Brahmanhoz vezető úton az első lépések: beszéd feletti uralom, fölösleges ajándékok visszautasítása, világi vágyakról és megtiszteltetésekről való lemondás, Brahman iránti állhatos odaadás. Állhatatos odaadás következtében könnyű az érzékek megzabolázása. Az érzékek fölötti uralom segítségével könnyű a gondolatok elnyugtatása. A gondolatok megzabolázása következtében föloszlik az én-gondolat. Ily módon részesül a yogi Brahman üdvének örömében. Igyekezz tehát teljes szívedet Brahman szolgálatában állítani. A megkülönböztetés erejével uralkodj gondolkodásodon. Minden akaratod vesd latba a cél érdekében. Merülj el a végtelen Atmanban és részesülsz a legmagasabbrendű békesség áldásában. A test a vitális erő, az érzékszervek, a gondolatok, az intellektus és az én az Atman burkai. Ha az ember e burkok valamelyikével azonosítja magát, fölveszi a burok természetét és jelenségét. Mihelyt az azonosítás megszűnik, könnyedén válik el a meditáló e buroktól és átéli az örökkévaló boldogságot. Belső és külső erőfeszítés szükséges a burkoktól való megszabaduláshoz, és e gyakorlatot csak az végezheti sikerrel, aki megvalósította a vágytalanságot. A szenvedélyektől ment sikerrel gyakorolhatja a belső és külső önmegtartóztatást. A külső kötöttség az érzékszervek tárgyaihoz való ragaszkodás. a belső kötöttség az önvaló azonosítása az énnel, és a sokféle gondolatformával. Csak a vágytalan képes, csak a Brahman iránti odaadás képes e kettőtől megszabadulni. Tudnod kell, hogy az embernek a vágytalanság és megkülönböztetés annyira szükségletei, mint madárnak a két szárnya. Ezek hiányában az ember nem érhet föl ama csúcsra, ahol az élet nektárja terem. A vágytalan megvalósíthatja a Samadhit. Samadhi megvalósítása biztosítja a megvilágosodást. A megvilágosodott szív ment minden kötöttségtől. És a megszabadult élvezheti az örökkévaló üdvösséget. Az önuralommal rendelkező számára a vágytalanság jelenti a boldogság egyedüli forrását. Ez összekötve az Atman tiszta fölismerésével teszi az embert valóban függetlenné mindentől. Az örökifjú megszabadulás örömének ez a kapuja. Gyakorold ezért a belső és külső függetlenséget, és állandósul kapcsolatod az örökkévaló Atmannal. Mellőzd az érzéki vágyak mérgét – halálodat jelenti. Ne büszkélkedj kasztbeli hovatartozásoddal, családoddal és társadalmi helyzeteddel Kerülj minden önzést. Szabadulj meg a tévedéstől, mely szerint azonos vagy testeddel, vagy bármely burkával. Ezek mind nem-valósak. Tartsd az Atmant állandóan tudatodban. Önvalód a valóságban: Brahman a szemlélő, a gondolkodáshoz nem kötött, a kettősség-nélküli Egy, a legmagasabb rendű valóság. Egyetlen célodra, Brahmanra irányítsd gondolataidat. Ne engedd, hogy érzékszerveid kifelé forduljanak. Kényszerítsd azokat a központban maradásra. Tested tartsd kiegyenesedve, de ne pazarolj fönntartására gondolatokat; merülj el azonban tökéletesen Brahman szemléletében, és tapasztald, hogy te és Brahman egyek. Igyál e nektárból, melynek forrása soha nem apad el. Mit érnek a világ dolgai? Az üdvösséghez nincsen semmi közük. Ne engedd gondolataidat elkalandozni Brahmantól. Rajta kívül minden más szenvedést-okozó. Meditálj az Atman felől, mert ennek természete maga az üdvösség. Ez a szabadulás útja. Az önvilágló, a mindeneket szemlélő Atman, mindenkor jelen van szívedben. Ez az Atman túl van minden nem-valóságoson. Ismerd föl tulajdon önvalódként, és meditálj szüntelenül felőle. Állandó kapcsolatot tarts fönn az Atmannal; ne engedd, hogy gondolataid eltérítsenek. Minden bizonnyal tapasztalni fogod ily módon, hogy az Atman, a te valóságos természeted. Ragaszkodj erősen az igazsághoz: te vagy az Atman. Mellőzd vége az azonosulást az énnel és burkaival. Legyél teljesen részvétlen irányukban, mintha összetört agyagkorsók volnának. Megtisztított gondolkodásod irányuljon állhatatosan az Atmanra, a csöndes szemlélőre a tiszta tudatra. Tégy erőfeszítéseket, hogy gondolkodásod megnyugodjék. Végül is közvetlenül szemlélheted a végtelen Atmant. Meditációd során szemléld az Atmant, mint osztatlant és végtelent; olyan az mint levegő, amely mindeneken áthatol. Ismerd föl testedtől különbözőnek, érzékeidtől különbözőnek, a vitális erőtől, a gondolatoktól és éntől különbözőnek. A korlátozottságok csupán nem-tudásunk következtében jelentkeznek. A levegő mindenkor egyforma, nem sokszoros, bárha száz különböző nagyságú, és különböző anyagú edényt is tölt meg. És ilyen az Atman, bárha látszólag korlátozzák gondolkodás és én. A teremtőtől a jelentéktelen fűszálig nem mások mint Atman különböző nevei és formái. Nem mások mint lényegtelen jelenségek. Meditálj ezért az egyetlen valóság, a végtelen Atman felől. Az Atman a valóság forrása. A világ jelenségeit csak elvakított szemeink látják; a fölismerés derengésekor az Atman mint maga a lét nyilvánul meg, és az elkülönült világmindenség eltűnik. Tévedés rabjaként tartod a kötélcsomót kígyónak; az igazságot fölismerve látod, hogy nem kígyó, de kötélcsomó hever előtted. És ilyenformán a világmindenség sem más mint az Atman. Én, az Atman vagyok Brahman. Én vagyok Vishnu és Shiva is. Én vagyok a világmindenség. Rajtam kívül semmi más nem létezik. Belül és kívül is én lakozom. Elől és hátul is én vagyok. Dél és Észak is én vagyok, és én vagyok Zenit és Nadir. Hullám, hab, örvény – való természete szerint víz. És hasonlóképpen: a test és az én nem mások mint tiszta tudat. Lényegében minden tudat, tisztaság, üdvösség. A világ, melyet látunk, melyről szólunk, amely felől gondolkodunk, nem más mint Brahman. Brahman túl van maya Birodalmán. Korsók, lábasok és edények nem mások mint amiből formáltattak: agyag. Az ember iszik maya borából és révületében különbözőeknek látja a dolgokat. És ezért így beszél: „te” és „én”. Az írás így tanít: „végtelenség ott van, ahol mást nem látunk, hallunk és tudunk”. Nincs kettősség. Én vagyok Brahman a folttalan, oszthatatlan, határtalan, mozdulatlan, változatlan. Nincs külsőm és belsőm. Csak magam létezem. Én vagyok a kettősség-nélküli egy. Mi más volna még tudásra érdemes? Én vagyok Brahman. Brahman ez a világ és dolgai. Az írások szerint Brahmanon kívül semmi nem létezik. A megvilágosodottak megtagadják a világi kötöttségeket. Mondj le minden testi örömről ós földi reménységről, miközben nem azonosítod magad többé durva-anyagi testeddel. Ezután ne azonosítsd magad finom-anyagi testeddel sem. Észleld magad vagy Brahman, az örökkévaló üdvösség, akinek magasztosságáról az írások beszélnek. Így élhetsz Brahmannal egyesülten. Mindaddig amíg az ember halandó testében él tisztátalan marad, és tartania kell ellenségei támadásától. Betegség, halál és újraszületés tartják rettegésben. Viszont ha az Atman, a tiszta és változatlan, a jóság teljessége felől meditál, szabadulhat minden gonosztól. Ezt az igazságot is közlik az írások. Mellőzd a tévedést: az azonosulást a burokkal, amilyen az én és a többi, melyek az Atmant elborítják. Ily módon csak Brahman marad, a legmagasabbrendű, a változatlan, a kettősség-nélküli Egy. Ha a gondolkodás tökéletesen belémerült a legmagasabbrendű létbe, az Atmanba, Brahmanba, az absolutba, akkor eltűnik a jelenségek világa. Léte immár nem több, mint üres szó. A jelenségek világa fantom. Csupán egyetlen valóság létezik, amely hasonlatos a tenger áradásához, amelyben föloldódik minden jelenség. Ez a valóság változatlan és alakot nélkülöző. Hogyan is lehetne fölosztani? Sem szemlélő, sem szemlélés, sem szemlélt nem létezik valójában – csupán az egyetlen valóság. Hogyan is lehelne fölosztani? Tévedésünk okai abban föloldódnak, eltűnnek miként sötétség a fényben. Ez a legmagasabbrendű, az absolut, a kettősség-nélküli Egy. Hogyan is lehetne fölosztani? Csupán egyetlen valóság létezik, az Egység mint olyan. Ez föl nem osztható. Ha a többszörösség igaz volna és nem csak látszólagos, hogyan volna csak az álomtalan alvás állapotában tapasztalható? Ha ráébredtünk az örökkévaló Atmanra, a legmagasabbrendű tudatra, a világmindenség nem létezik többé. Tapasztalható a megkülönböztetéseken és föloszthatóságon túli Brahman. Soha, sem múltban sem jelenben, sem jövendőben nem azonos a kötélcsomó a kígyóval. Az írások magyarázzák, hogy ez a relatív világmindenség csak jelenség. Az absolutum nem osztott. Az álomtalan alvás állapotában a világ is eltűnik. Tévedésünk vetíti a világmindenséget Brahmanra. A bölcs azonban fölismeri, hogy ez a világmindenség nem bír elkülönült létezéssel, de azonos alapokával, Brahmannal. A kötélcsomó jelentkezhet kígyó képében; kötélcsomó és kígyó látszólagos azonossága azonban csak addig áll fönn, amíg tévedésünk tart. A látszat gyökere a durva-anyagi gondolkodásban rejlik. Ha ezen túljutottunk el kell tűnjék. Merülj el tehát az Atman, a valóság, legbensőbb lényed szemléletében. A bölcs, akinek gondolatai Brahmannal egyesültek, fölismeri az osztatlan lényeget szívében. Brahman túl van szavakon és gondolatokon. Ő a tiszta, örökkévaló tudat, az absolut üdvösség. Nem mérhető és semmivel össze nem hasonlítható. Mindenkor szabad, tevékenység nélküli, mint a menny oly határtalan, oszthatatlan és absolut. Ha gondolataink tökéletesen egyesültek Brahmannal, fölismerjük osztatlan lényegét szívünkben. Brahman túl van okon és okozaton, ő maga a gondolatokon túli valóság. Örökké egyforma és túl van a fogalomalkotáson. Lényegét az írások magyarázzák és bennünk az én-gondolat révén nyilatkozik meg. Ha a gondolat szerve tökéletesen egyesült Brahmannal, a bölcs osztatlanul észleli Brahmant szívében. Brahman nem ismer öregedést és halált. Ő maga a kezdet nélküli és örökkévaló valóság. Hasonlatos parttalan víztükörhöz. A gunák játékán túl van az Egy, az Örökkévaló tökéletes, nyugalomban. Időzz a valóságos léttel való egyesülés állapotában és ismerd föl az Atman végtelen gyönyörűségét. Menekülj a világ kötöttségeiből, az enyészet szagától. Feszítsd meg minden erőddel a szabadulás érdekében. Nem hiába, születtél, ha így cselekszel. Meditálj az Atman, igazi lényegiséged felől, amely ment a burkoktól, határoltságoktól, és észleld. a végtelen létet, fölismerést és üdvösséget, a kettősség-nélküli Egyet. Ezután menekülhetsz a születés és halál körforgásából. Múltbeli cselekvések okozatai zárják a bölcset testébe. De részére az csupán jelenség, olyan mint az árnyék. És ha azután elválik megmerevedett testétől, nem kell többé másikat felöltenie. Tapasztald Atmant az örökkévaló tiszta tudatot, az üdvöt. Válj el teljesen a testi buroktól, amely nehézkes és lusta. Váladékaira gondolva utálat tölt el. A bölcs Brahman tüzével pusztítja el nem-tudását. Atman tapasztalása ily módon lehetséges, a tiszta tudat és üdvösség így elérhető. A tehén vonakodás nélkül tűi, hogy koszorút akasszanak nyakába. A Brahman ismerője közömbös sorsa irányában, mert tudja hogy az múltbeli cselekvések eredménye. Gondolati Brahmanba merültek. A Brahman ismerője megvalósította az örökkévaló boldogság állapotát. Vágy és kívánságok nem kötik többé anyagi testéhez. Szívben az Atman üdvét tapasztalni, a külső világban Atman végtelen boldogságát, átélni a yogi jutalma, ha elérte a tökéletes fölszabadulást. A szenvedélymentesség, gyümölcse a megvilágosodás; a megvilágosodás gyümölcse a vágyak megszűnése. A vágyak megszűnésének gyümölcse az Atman üdvösségének tapasztalása az örökkévaló bölcsesség. A kezdeti lépések érdektelenek, ha nem járod végig az utat. Vágytalanság, legmagasabbrendű megelégedettség és összehasonlíthatatlan üdvösség természetszerűen következnek egymás után. Ismert tény, hogy a megvilágosodás gyümölcsét a szenvedések megszűnése képezi. Nem-tudás következtében követjük el a gonosz tetteket. De hogyan is követhetnénk el gonosz tetteket, ha fölébredt bennünk a megkülönböztetés képessége? A megvilágosodás következtében elfordulunk a gonosztól és nem valóságostól. Az ezekhez való ragaszkodás a nem-tudás következménye. Hasonlítsd össze ama két embert, akik közül az egyik ismeri a délibábot, a másik nem. Az első elfordul a tévképzettől, a másik gyönyörűségét leli abban. A fölébredettet nem csábítja többé a jelenségek világa – ez a jutalma. Szívedben vágd el a nem-tudás csomóját, és menten megszűnik a világi javak utáni vágyakozás. Létezhet-e ezután olyasmi e világon ami eltéríthetne? Ha vágyak tárgyai vonzerővel nem bírnak, a lemondás akkor tökéletes. Ha én-gondolat már nem létezik, a fölismerés akkor tökéletes. Ha a gondolkodás Brahmanba merült, a személyes én visszavonulása akkor tökéletes. A Brahman tudatába merült megszabadult az objektív világ erőszakos tirannizmusától. Mások örömeit oly részvéttelenül szemléli, mint gyermek vagy álomból ébredt ember nevetséges álombeli vízióit. A világ tudatos szemlélője ráébred a jelenségek világának álomszerű voltára. Soha nem múló érdemek gyümölcseinek élvezője az ilyen ember, valóban áldott az ilyen, és érdemes a tiszteletre. Az önuralommal rendelkező megvalósíthatja az örökkévaló üdvösséget. Brahmanba merülten tapasztalja a cselekvéseken túli változásoknak ki nem tett valóságot. A megvilágosodás állapotát így ismertetik az írások: Atman és Brahman egységének szüntelen tudata, amikor Atman azonosítása a burkokkal megszűnt. Minden kettősség fogalma eltűnt. Ily tudatban időtől neveztetik megvilágosodottnak. A megvilágosodás állapotában időző már ebben a létformában szabad. Üdvössége végtelen. Szinte megfeledkezik e világ jelenségeiről. De annak ellenére, hogy gondolkodása Brahmanba merült, tökéletesen éber marad, természetesen mentes az éber-állapot nem-tudásától. Tudatos, de tökéletesen vágytalan. Az ilyen ember már ebben a testetöltésben szabadnak nevezhető. Annak ellenére, hogy testében él, azt nem tekinti különbnek, mint árnyékát. Nem nyugtalanítja többé az „én” és „enyém” gondolata. Ezek az ismérvei az olyan embernek, aki már ebben a létformájában szabad. Nem okoz néki örömöt ha múltjában kutathat. A jövő képe sem érdekli. A jelene irányában részvétlen. Ilyen ama ember, aki már e létformájában szabad. Jó és gonosz részére mintha nem léteznének. És bárha tárgyak és személyek különbözőnek tűnnek, az ilyen ember mindeneket az egyformaság szemszögéből szemlél. Mivel mindenekben Brahmant lát. Ilyen az ember, ha már e létformájában elérte a szabadságot. Sorsa lehet jó vagy rossz, semmi nem érinti. Az ilyen ember e létformájában szabadnak nevezhető. Gondolatai szüntelenül az isteni üdvösséget élvezik, és nem tesznek különbséget külső és belső között. Az ilyen ember már e létformájában szabad. Az élet tovaszáll: ő részvétlen szemlélőként tapasztalja. A testtel érzékszervekkel és egyebekkel nem azonosítja magát. Ezek az ismérvei az olyan embernek, aki már e létformájában szabad. Az írások eleven szavai segítségével valósította meg Brahmannal való egységét; újraszületnie immár nem kell. Az ilyen ember már e létformájában elérte a szabadságot. Soha nem azonosítja magát testével és érzékszerveivel. A tulajdon nem bír ránézve vonzerővel. Erről ismerhető föl az olyan ember, aki már e létformájában elérte a szabadságot. Érzékfeletti látása révén fölismerte hogy az ember és Brahman, vagy Brahman és a világmindenség között nincsen különbség. Mivel Brahmant mindenekben szemléli. Az ilyen ember érte el már e létformájában a szabadságot. Szentek tisztelik, gonoszak bántják – érzelmei nem változnak. Erről ismerhető föl az olyan ember, aki már e létformájában elérte a szabadságot. Folyók torkollanak a tengerbe, de a tenger mozdulatlan marad. Érzékszervek tárgyai hatolnak gondolkodása szervébe, de a szabad közömbös marad irányukban. Mivel az egyetlen valóság tudatában időzik. Ő valóban szabad már ebben a létformájában. Brahman valóságának fölismerője nem ismerheti a világ kötöttségeit. A kötöttségek észlelője nem ismeri Brahmant. Nem-tudásban él és rabja érzékeinek. Brahman föllelőjéről már nem mondhatjuk, hogy erős benyomások következményeképpen és régi szokások révén, múltbeli vágyak miatt ragaszkodik érzékei tárgyaihoz. Vágyai és hajlamai ugyanis kialudtak, éppen mivel Brahmannal való azonosságát fölismerte. Érzéki vágyat anyja iránt szenvedélyes ember sem érez. És hasonlóképpen Brahman ismerője mentes a világ utáni vágyakozástól. Az írások tanítják, hogy a meditációba merült is tudatában van a külvilágnak, ama hajlamai következtében melyek korábbi életmódjából fakadnak. E hajlamok azonban önmaguktól szűnnek meg. Ameddig az ember örömet és bánatot tapasztal, korábbi hajlamai fönnmaradnak. Minden okozatnak oka van. Ok nélkül okozat nem létezik. Az álomból fölébredett álombeli cselekedetei semmivé válnak. A fölismerésre ébredt, Brahmannal azonosult számára milliónyi inkarnáció okai válnak semmivé. Álomban jót és rosszat vihet végbe az ember, ilyen, álmok azonban sem mennybe sem pokolba nem juttathatnak. Az Atman mindenkor szabad és tiszta, és miként a levegő megfoghatatlan. Az Atmant megvalósító végleg szabad, azaz nem kötik múltbeli, jelenbeli és jövőbeli cselekedetei. Korsóbazárt levegőt nem érinti a bor szaga. Az Atmant nem érintik az őt körülvevő burkok tulajdonságai. A tanítvány: Megértem, hogy a megvilágosodás elérése után az Atmant már semmi cselekvés nem érintheti. De mi történik ama cselekedetekkel, amelyek a fölismerés hajnala előtt történtek? A fölismerés ezek hatásait nem változtathatja meg. Kilőtt nyíl nem téríthető már el céljától. Amennyiben tévedésből tigrisnek tartva egy tehenet arra lövök, a nyíl nem áll meg ha tévedésre rádöbbenek, és eltalálja a tehenet. A mester: Igazad van. Múltbeli cselekedetek hatalmasak, amennyiben hatásuk már megkezdődött. Megvilágosodott lelkek esetében is kifejtik hatásukat a tapasztalat síkján. A fölismerés tüze a jelen és jövő karmáját égeti el, és elpusztítja a múltbelit is ha hatása még nem kezdődött el. Viszont az olyan embert, aki Brahmannal való azonosságát már fölismerte valójában mi sem érinti. Az ilyen ember Brahmannal, az Eggyel, a tulajdonságoktól menttel egyesült. A szemlélő az Atman tudatában él. Brahmannal való azonosságát megvalósította. Brahman tiszta. és ment minden tulajdonságtól, melyek a durva-anyagi és finom-anyagi burkok sajátjai. Múltbeli karma e burkokhoz tartozó. Ezért nem érinthetik a szemlélőt. A fölébredett végleg megszabadult az álom látszatvilágától. A fölébredett nem azonosul már álomtestével, álomcselekedeteivel, vagy álma tárgyaival. Fölébredésével önmagára ébred. Már nem hisz az álomtárgyak valóságában, tehát nem igyekszik azokat megszerezni. Ha kívánná még az álombeli tárgyakat, úgy nem volna fölébredettnek nevezhető. Hasonlóképpen a Brahman fölismerésére ébredt, aki az örök Atmannal való egyesülésben él, e valóságon kívül mást nem lát. Minden bizonnyal szüksége van még táplálékra amíg él, hogy testét fönntarthassa. De az ilyen aktusok alapja a megszokás, az emlékezet. Álombeli cselekedetekhez hasonlíthatóak, amelyekre emlékezünk. A testi születés tehát a karma következménye: mondhatnánk ezen az alapon, hogy a múltbeli cselekedetek csak a testet érintik. Az Atman kezdet nélküli. Nem a karma gyümölcseként született. Ilyen formán az olyan elképzelés, amely szerint a karma érinthetné, hamis. Az írások világosan leszögezik: az Atman „nem – született, örökös és ment az enyészettől”. Hogyan is érinthetné a karma az olyan embert, aki az Atman tudatában él? A múltbeli cselekvések következményei az olyan embert érinthetik csak aki testével azonosítja magát. A megvilágosodott azonban tudja, hogy ez az azonosítás téves. Ezért a karma nem érintheti. De a gondolat, hogy múltbeli karma a testet érinti, szintén tévedésen alapszik. Hiszen a test nem-valóságos: Hogyan volna lehetséges nem valóságos születése, vagy nem-született halála? Cselekedetek hogyan érinthetnek olyan valamit, ami a valóságban nem létezik? A fölismerés fényében tűnik a nem-tudás, és valamennyi kihatása. A tudatlan kérdezheti: Ha ez igaz, hogyan létezhetik továbbra is egy megvilágosodott teste? Az írások szerint a test fönnmaradását múltbeli cselekedetek okozzák – viszont ez a magyarázat a tudatlanok értelmi képességéhez mért. A kérdést nem a megvilágosodott szemszögéből válaszolják meg. A megvilágosodott szemszögéből tekintve Brahman mindenekben létezik – a kezdet- és vég nélküli, a mérhetetlen, a változatlan, a kettősség-nélküli Egy. Brahmanban nem létezik különbözőség maradéka sem. Brahman tiszta lét, tiszta tudat, örökkévaló üdvösség. Túl van minden cselekvésen; Kettősség-nélküli Egyben nem létezhetik különbözőség. Brahman a legbenső tudat, mindenütt jelenvaló és végtelen. A kettősség-nélküli Egy. Brahmanban nem létezik különbözőség. Brahman ki nem kerülhető, mivel mindenhol jelenvaló. Brahman meg nem ragadható, mivel érzékfeletti. Át nem fogható, mivel maga fog át mindeneket. Ő a kettősség-nélküli Egy. Benne nem létezhet semmi különbözőség. Brahman rész-nélküli és ment minden tulajdonságtól. Absolut, folttalan, kettősség-nélküli Egy. Brahmanban nem létezik különbözőség. Brahman meghatározhatatlan, szavakon, gondolatokon túli, kettősség-nélküli Egy. Brahmanban nem létezhet különbözőség. Brahman maga a valóság. Önvilágló, tiszta, absolut tudat, semmihez nem hasonlítható, kettősség-nélküli Egy. Brahmanban nem létezhet különbözőség. A szellemi keresők, a tártszívű lelkek, a vágytalanok, a kötöttségektől mentesek, a nyugalmasak, az önuralommal rendelkezőek tapasztalhatják Brahman magasztos, valóságát, egyesülhetnek vele, és elnyerhetik a legmagasabbrendű üdvösséget. Gyakorolnod kell tehát a megkülönböztetést, hogy megvalósíthasd Brahman valóságát. Tapasztald az Atman valóságos természetét, az üdvösség teljességét. Mellőzd a tévedéseket, gondolkodásod gyümölcseit. Szabaddá és megvilágosodottá így válhatsz, és áldott lesz életed. Nyugtasd el tökéletesen gondolataidat és térj be a Samadhi állapotába. Szemléleted így megtisztul és Atman igazsága megnyilvánulhat. Tanítód megismertette véled Brahman igazságát, amint az az írásokban kinyilatkoztattatott. A te feladatod eme igazság megvalósítása. Szíved kétségei csak ily módon szüntethetőek meg. Miképpen győződhetsz meg arról, hogy mentes vagy a nem-tudástól, hogy az Atmant, az absolut tudatot, az örökkévaló üdvösséget megvalósítottad? Az írások szavai tulajdon értelmed és tanítód magyarázatai meggyőzhetnek. Az egyetlen bizonyíték azonban csak a közvetlen tapasztalás lehet. Kötöttség és szabadság, kielégültség és nyugtalanság, egészség és betegség személyes tapasztalás kérdése. Te ismered magadat és körülményeidet? Mások legföljebb megközelíthetik az igazságot. Tanító és írások fölkelthetik a szellemi képességeket, de a bölcs tanítvány saját tapasztalata révén éri el a szabadulást, a megvilágosodást. Törekedj közvetlen tapasztalásra. Önmagadban valósítsd meg az istenséget. Ismerd föl az Atman és önvalód azonosságát, érd el a tökéletességet. Összpontosítsd gondolataidat, és időzz az Atman tudatában. A Vedante következetessége így hangzik: Brahman minden – az a világmindenség és valamennyi lény. A szabadság nem más, mint a Brahman osztatlan igazságában élni. A tanítvány figyelmesen hallgatta mestere szavait. Megtanulta a legmagasabbrendű igazságot, melyet az írások közölnek, és meggyőződését alátámasztotta tulajdon ítélőképessége. Ezután visszavonta érzekeit a jelenségek világától és gondolati az Atmanra összpontosultak. Teste eközben mozdulatlan maradt, mint kőszobor. Gondolatai tökéletesen elmerültek Brahmanban. Egy idő múlva mindennapi tudatára ébredt és kitörő örömmel így nyilatkozott: Az én eltűnt; tapasztaltam Brahmannal való azonosságomat; a vágyak immár nem uralkodnak rajtam. Mentes vagyok a nem-tudástól, és nem tartom már valóságosnak a világmindenséget. Mivel volna mérhető az öröm melyet átélek? Mivel volna összehasonlítható? Nem ismerek mást mint határtalan boldogságot! Brahman tengere nektárral telített, az Atman örömével. A kincset, amelyet ott találtam, szavakkal leírni, nem tudom. Gondolatokkal meg nem közelíthetem. esőcseppként hulltam a tengerbe, Brahman végtelenségébe. A csepp föloldódott a tenger vizében, én egyesültem Brahmannal. Atman örömében időzöm tehát, bárha testemben továbbélek. Hova lett a világmindenség? Ki vette el? Elmerült valamiben? Röviddel ezelőtt még létezett. Most azonban nincsen. Valóban csodálatos mindez! Itt van Brahman tengere, a végtelen boldogság. Vonzalom és taszítás immár nem létezik számomra. Hiszen Brahmanon kívül semmi sem létezik. Végérvényesen tisztában vagyok azzal, hogy magam vagyok az Atman, akinek természete örökkévaló boldogság. Nem látok, és nem hallok egyebet. Nem ismerek semmi olyasmit ami tőlem különböző volna. Leborulok a nagy lélek, a mester előtt. Te ment vagy a kötöttségektől, és legnagyobb vagy a bölcsek között. Megtestesítője vagy az örökkévaló üdvösségnek. Irgalmad hatalmas, mint a tenger. Szemeid részvéttel tekintenek rám. Tekinteted holdsugárhoz hasonlatos, és felüdíti halandó lényemet. Vigasztalóm születés és halál körforgásában. E pillanatban átélem kegyelmed ajándékát. Valóban áldott vagyok. Elértem életem célját. Az újraszületés sárkánya többé meg nem ragadhat. Részesültem a végtelen gyönyörében. Fölismertem való természetemet, és mindezt irgalmadnak köszönhetem! Valóban áldott vagyok! Elértem életem célját. Az újraszületés sárkánya többé meg nem ragadhat. Részesültem a végtelenség gyönyörében tudatára ébredtem való természetemnek, és mindezt kegyelmednek köszönhetem! Misem láncol e világhoz. Fizikai testemmel immár nem azonosítom magamat, nem vagyok azonos gondolkodásom szervével sem. Magam vagyok az Atman – a halhatatlan. Az Atman vagyok – a végtelen, a tiszta, az örökös béke. Nem vagyok azonos a tettek elkövetőjével, sem a tettek következményeinek learatójával. Túl vagyok a változásokon. Természetem a tiszta tudat. Absolut valóság és örökkévaló jóság vagyok. Nem én látok, hallok, szólok, cselekszem, szenvedek vagy élvezek. Én az Atman vagyok, az örökkévaló, mindenkor létező, a cselekvéseken túli, a határtalan és kötetlen – semmi más mint tiszta és végtelen tudat. Nem vagyok ez, vagy amaz, minden dolgok kinyilatkoztatója vagyok. A legmagasabbrendű, az örök tisztaság vagyok. Nem létezem kívül, vagy belül, Brahman vagyok a kettősség-nélküli Egy. A kezdet- és vég nélküli, semmivel össze nem hasonlítható valóság vagyok. Nincs részem az „én” és „te” tévedésében. „Ez” vagy „amaz” fogalmai számomra nem léteznek többé, mert magam vagyok Brahman, a kettősség-nélküli Egy, a végtelen üdvösség, az örök és változatlan igazság. Magam vagyok mindenek menedéke. Elpusztítok minden bűnt és tökéletlenséget. Tiszta és oszthatatlan tudat vagyok. Szemlélője vagyok mindenkinek. Senki nem uralkodik rajtam. Ment vagyok az „én” és „enyém” fogalmaitól. Atmanként létezem minden lényben, minden belső és külső jelenségek okaként. Magam vagyok aki örül, és egyben magam vagyok az öröm tárgya is. A nem-tudás napjaiban úgy véltem, hogy elkülönültségem valóságos. Most tudom, hogy én vagyok minden. Bennem van az osztatlan öröm óceánja. Maya szele játszik e fölött, megteremtve és föloszlatva a világ jelenségeit. A nem-tudás rabságában sínylődő emberek azt hiszik, hogy testi és szellemi forma börtönében létezem. És hasonlóképpen osztják föl az időt, az állandót, évekre és évszakokra. De mindegy, hogy mivel borítják a balgák a valóságot; az változatlan marad. A délibáb tengere nem képes benedvesíteni a sivatagot. Miként a levegő, én is színezhetetlen vagyok. Miként a nap én is különböző vagyok a leleplezettektől. Mint a szikla, szilárd, mint a tenger végtelen vagyok. Az eget nem szoríthatják határok közé a fellegek. Testem hasonlóképpen nem jelenti határomat. Hogyan is érinthetnének az éber álom, és álomtalan alvás állapotai? Mindezek a test tapasztalatai. Külső formám keletkezik és tűnik. Cselekszik és learatja a cselekvések gyümölcseit. Öregszik és meghal; én azonban halhatatlan vagyok. Nem ismerem a vágyakozást, sem annak megszűnését. Mivel mindenkor ugyanaz vagyok, és oszthatatlan. Miként is cselekedhetnék az aki örökkévaló, mindeneket átfogó, tökéletes és végtelen? Mi után vágyakozhatnék? Nincsenek szerveim, alakom és gondolataim. Változás tehát nem érinthet. Magam vagyok az üdvös és osztatlan tudat. Hogyan is ismerhetnék jó, vagy gonosz cselekvést? Az írások tanítják, hogy az Atmant nem érinti sem jó sem rossz. Az ember merőben különbözik árnyékától. Ami az árnyékot érinti, az igaz valóját nem érintheti. A szemlélt tárgy tulajdonsága nem befolyásolhatja a szemlélőt, aki ettől függetlenül létezik. A tárgyak sem befolyásolhatják ama fényforrást amely azokat megvilágítja. A nap tanúja a történéseknek, de azoktól merőben különbözik. A tűz elégeti a tárgyakat, de azoktól merőben különbözik. A kötélcsomó tévesen kígyónak tartatik, de ettől függetlenül mégiscsak kötélcsomó marad. És hasonlóképpen magam is a változatlan Atman vagyok, a tiszta tudat, amely merőben különbözik a látszólagos formától. Nem én vagyok a cselekvő és másokat sem én birok cselekvésre. Nem én vagyok a tapasztaló, és másokat sem én késztetem tapasztalásra. Nem én látok, és másokat sem én teszem erre képessé. És az önvilágló, érzékfeletti Atman vagyok. A nap tükröződik a vízben. Ha a víz mozdul, a balga úgy véli, hogy a nap mozdult meg. Az Atman a fizikai és mentális testben tükröződik. A test mozdul és cselekszik, és a balga úgy véli „én cselekszem, észlelek és halok meg”. Ez a test élettelenül hullhat vízbe, vagy a talajra. Engem ez nem érint. A korsó belsejébe zárt levegőt nem érinti, ha széttörik a korsó. Cselekedni, örülni, szomorkodni, szabadnak lenni, vagy kötöttségeken vergődni, mindez az intellektus különböző állapota. Semmi közük az Atmanhoz, a Brahmanhoz, az absoluthoz, a kettősség-nélküli Egyhez. És ha maya százezernyi formát ölt is – mi közöm nékem mindehhez, ha magam azokkal nem azonosítom? Felhő az eget be nem szennyezheti. Ez az egész világmindenség – mayatól kezdődően a legkülsőbb formákig – nem más mint Brahman árnyéka. És én vagyok ez a Brahman, a kettősség-nélküli Egy, a kezdet és vég nélküli. Én vagyok Brahman, mindenek alapja. Én nyilatkoztatom ki a dolgokat, én ruházom föl azokat formákkal, de engem semmi nem érinthet. Én magam vagyok örökkévaló, tiszta, változatlan és absolut. Én Brahman vagyok, mindenek alapja, a kettősség-nélküli Egy. Maya a megsokszorosodott velem együtt eltűnik. Túl vagyok fogalmakon és gondolatokon – lényegisége vagyok a dolgoknak: Az igazság vagyok, a fölismerés. Végtelen vagyok, az absolut üdvösség. Túl vagyok cselekvéseken – a valóság vagyok amely változatlan. Mentes vagyok részektől és formától. Semmi nem tartalmazhat engem, mivel magamban létezem, én a kettősség-nélküli Egy. Én vagyok a világmindenség lelke. Minden vagyok és egyben mindenek felett álló. Én vagyok a kettősség-nélküli Egy. Tiszta tudat vagyok, elkülönült és mindeneket átfogó. Magam vagyok a boldogság. Magam vagyok az örökkévaló lét. Alázattal borulok le előtted nemes úr, mesterem. Irgalmad folytán értem el e magasztos állapotot. Énem birodalmának immár királya vagyok. Álmodtam mindezidáig. Álmomban vándoroltam a tévedések sűrűjében, születésről születésre bánat és szenvedés közepette. Rabságba döntött halál és újraszületés kényszere. Irgalmad ébresztett a való létre, ó mesterem. Végleges megszabadulásomat néked köszönhetem. Tisztelet adassék néked. Egy vagy Brahmannal, a tökéletes fénnyel, amely e világ árnyékát teremti. Az érdemes tanítvány föllelte az Atman örömét a Samadhiban Végleg fölébredt az igaz valóságra. Fejet hajtok tehát előtted mesterem, és kiöntöm előtted szívem örömét: A világmindenség észlelése tulajdonképpen Brahman észlelése. Ez a világ valójában nem más, mint Brahman. Brahmant szemlélje mindenkor a szem, a szellem és a szív. Fizikai szemünk csupán fizikai tárgyakat láthat. A megvilágosodott csupán a valóságot láthatja. A bölcs, a magasrendű üdv ismerője örömét külső formákban nem lelheti. A festett hold hasonlítható-e az igazihoz? A nem valóságos tapasztalása igazi kielégülést nem adhat. Atman tapasztalása az igazi kielégülés. A nemes lélek napjai ekképpen teljenek: szemlélje mindenekben az Atmant, örvendezzék az Atman tökéletességében. Irányítsa gondolatait az Atmanra, a kettőség-nélküli egyre. Az Atman az egyedülvaló osztatlan; tiszta tudat. Formákkal fölruházni annyi, mint lyukakat ütni a levegőbe. Tudjad, hogy magad vagy az Atman, az öröktől fogva üdvös, és valósít meg a végérvényes békességet. Időzz a boldogságban, amely végtelen csöndesség. A csönd eme állapota tökéletes békesség, melyben az intellektus, már nem foglalkozik semmi nem-valóságossal. E csöndben ismeri meg a nagy lélek, Brahman ismerője az igazi üdvösséget: egységét Brahmannal. Atman és Brahman azonosságának ismerője e nagy csöndnél hatalmasabb boldogságot nem ismer, mivel abban hallgat el örökre minden vágyakozás. Bármit tesz, halad, ül, vagy áll – a megvilágosodott látnok mindörökre élvezője határtalan szabadságának. Ha a nagy lélek Brahmant tapasztalta, úgy nincs szüksége bizonyos helyre, időpontra, előírásokra vagy tárgyakra, hogy meditációját megvalósítsa. Atman fölismerése nem függ bizonyos meghatározott körülményektől. Szükség van e bizonyos meghatározott körülményekre ahhoz, hogy fölismerjük a korsó korsó voltát? Ha szerveink egészségesek ez nem ütközik nehézségbe. Az Atman mindenkor jelenvaló. Ha érzékfeletti tapasztalás megvalósíttatott, úgy jelenléte nyilvánvalóvá válik. Nincs szükség előfeltételekre, bizonyítékokra – tudom, hogy nevem Devadatta. „Én vagyok Brahman!” bizonyítása sem szükséges Brahman ismerője számára. Az Atman, az önvilágló teremtője a látható világnak. E világban, azonban mi leplezhetné le az Atmant? Az, Atmantól elválasztva a jelenségek testetlenek, nem valóságosak. A Vedák, a Puranák, miden szentiratok és a lények létüket az Atmannak köszönhetik. Az Atmant ezek egyike sem nyilváníthatja ki, hiszen mindenek általa lepleztetnek le. Az Atman önvilágló, hatalma végtelen és jelenségeken túli. Forrása a tapasztalásoknak és aki Atmant ismeri ment minden kötöttségtől. Atman a legnagyobbak legnagyobbika. Az érzékek által észleltek örömet és bánatot nem okozhatnak néki. Azokhoz nem kötött, azokat nem taszítja. Az Atman üdvösségének élvezője véglegesen kielégített. A játszó gyermek megfeledkezik éhségről és fájdalomról. Brahman ismerője hasonlóképpen feledkezik meg „én” és „enyém” fogalmairól. A holnappal nem törődve koldulással teremti elő mindennapiját. Tiszta forrás vizével enyhíti szomjúságát. Félelem nélkül alszik a vadon sűrűjében. Ruházatra nincs szüksége. Föld az ágya, és ösvénye a Vedanta. Játszótársa pedig Brahman a mindenütt jelenvaló. Az Atman ismerője nem azonosítja magát testével. Azt járműnek tekinti. Értékes tárgyak nem többek szemében, mint játékszerek. Mellőzi a szentség külső jeleit, mert mentes minden kötöttségektől. Viselhet drága ruházatot, de járhat ruhátlanul is. Állatbőr boríthatja, de öltözhet a tiszta tudás köntösébe is. Bolondnak, gyermeknek, tisztátalan szellemnek vélhetik – közömbösen halad a világ országútján. Elmélyedve, egymagában vándorol. Vágyakozás nélkül szemléli a vágyakozások tárgyait. Atman jelenti kielégülését. Atmant látja mindenekben. Bolond, vagy bölcs képében jelentkezik. Egyszer, királynak, máskor gyöngeelméjűnek látszik. Egyszer nyugodalmas és hallgat, míg máskor úgy ragadja magával az embereket, mint óriáskígyó a zsákmányát. Sokszor tisztelik, sokszor sértegetik, sokszor ügyet sem vetnek rá. Így él a megvilágosodott, de mindenkor egyaránt az üdvösség állapotában. Mit sem birtokol, de mégis elégedett. Védtelen, de mégis sebezhetetlen. Nem élvezője semminek, de mégis boldog. Hozzá senki nem hasonlítható, de ő ennek ellenére mindenkire mint egyenrangúra tekint. Cselekszik bár, de cselekedetei nem kötik. Learatja bár előző cselekedeteinek gyümölcsét, de semmi nem érinti. Teste van, de azzal nem azonosítja magát. Különálló személyiség, de mégis mindenekben jelenvaló. Brahman ismerője, a test-tudatától mentes, örömet és bánatot, jót vagy rosszat immár nem észlel. A durva-anyagi és finom-anyagi burkokkal való azonosulás okozza fájdalom és öröm, jó ós rossz észlelését. Minden azonban nem létezheti olyan számára, aki az Atmant megvalósította és így tökéletesen szabaddá vált. Napfogyatkozáskor a föld árnyéka a napra hull. A tudatlan azt hiszi, hogy a nap eltűnt. A nap azonban el nem tűnhet. A tudatlanok úgy vélik, hogy a test ismeri föl Brahmant és ez okból azonosulnak azzal. A Brahman részére azonban a test nem más mint árnyék. A bölcs testére úgy tekint mint kígyó levetett bőrére. A test mozgását az életerő teszi lehetővé. A fatönköt a folyam hullámai űzik, a testet az idő áramlat hajtja. Múltbeli tettek következményei révén örvendezik vagy szenved. Előző létformákban, melyekben nem-tudásban időzött, teremtette ama karmát, amely a létformájában jó, vagy rossz gyümölcsöket érlelt. Felismerésre ébredve azonban most már nem azonosítja magát testével. Az mozdul és élvezi a jót, vagy szenvedi el a rosszat, de nem az Atman. A bölcs nem fordul el és nem ragaszkodik semmihez. Részvétlenül szemlél mindeneket. Nem számít jutalomra, mivel tökéletes kielégülést talál Atman nektárjában. Földi és mennyei boldogságról lemondva merül el az Atman szemlélésében a bölcs, és így valóban ő maga Shiva. Szabad a test börtönében is, mivel elérte az áhított célt: Brahman ismerőjévé vált. Ha testét levetette Brahmanba merül és maga sem más mint a kettősség-nélküli Egy. Szerepek százai sem változtatják meg a színészt. Brahman ismerője is mindenkor csak Brahman lehet. A Brahmannal való egység megvalósítója nem becsüli többre mulandó testét hulló falevélnél. Test-tudatát elhamvasztotta a felismerés tüze. A megvilágosodott lélek állandóan tudatában van Brahman voltával. Szüntelenül élvezi az Atman üdvösségét. Testét levetve nem törődik azzal, hogy hely, idő vagy körülmények megfelelőek-e. Testetlenség még nem jelent szabadulást. Külső forma még nem vágytalanság. Szabadulás a nem-tudás megszüntetése. Érinti-e a fát ha levelei árokba, folyóba, vagy akár megszentelt földbe jutnak? Test, érzékszervek pusztulása nem több, mint levelek hullása. Az Atman az ami megmarad, miként a fa őszi lombhullás után. Az önvalót; a való létet, a boldogság megtestesítőjét misem érintheti. A tanítások szerint az Atman „tiszta tudat”. Ez annyit jelent, hogy örök igazság. Csak a külső burkokat érinti a halál. Nem-tudás szülöttei és elrejtik az Atmant. Fa, füvek, szalma, ruházat és egyéb, ha elég hamuvá változik. A test, érzékek, a vitális erő, a gondolat szerve, ha elég a fölismerés tüzében Brahmanná válik. A sötétséget megszünteti, ellentéte a fény. A látszatvilág Brahmanban szűnik meg. A korsóba zárt levegő, ha a korsó eltörik, egyesül a külső levegővel. Tej tejbe, olaj olajba víz vízbe öntve eggyéválnak. És hasonlóképpen válik eggyé Brahmannal a megvilágosodott, ha az Atmant felismerte. Az életében szabaddá vált, szabadságot nyer halálában is, örökre egyesülvén az az absolut valósággal, Brahmannal. Az ilyen ember többé nem kell újraszületéstől tartson. A nem-tudás burkait elégette a fölismerés tüze. Miként születhetne ura Brahman? Mindkettő: szabadulás és kötöttség nem-tudásunk tévedései. Atmanban nem-valóságosak. A kötélcsomó sem más mint kötélcsomó, bárha kígyó képében látja a tévedés áldozata. Az emberek kötöttségről és kötöttségtől való szabadulásról beszélnek, és ez alatt a nem-tudás fátylának jelenlétét, illetve hiányát értik. A valóságban azonban Brahman nincsen beburkolva. Mivel semmi más nem létezik valójában Brahmanon kívül. Ha burkok léteznének úgy Brahman nem lehetne egyedülvaló. Az írások tagadják a kettősséget. Kötöttség és szabadulás csak gondolkodásunkban léteznek. A tudatlan tévesen az Atmannal hozza ezeket kapcsolatba. A Brahman változatlan valóság, kezdettől fogva kötetlen, tiszta tudat. Atman kötöttsége vagy megszabadulása tévképzeten alapszik. Kötöttség és szabadulás a gondolat szervének állapotai. E kettő közül egyik sem lehet Brahman. Kötöttség és kötöttségtől való szabadulás ezek szerint a nem-tudás tévképzetei. Az Atmanban nem léteznek. Az Atman végtelen, rész-nélküli és cselekvésen túli. Folttalan és tiszta. Kettősség és Brahman összeegyeztethetetlen. A valóságban nem létezik sem születés, sem halál, sem bilincsbevert, sem halandó, sem megszabadított, sem kereső lélek. Ez a végső és absolut igazság. Ma tehát közöltem véled a legmagasabbrendű titkot. Ez a vedanta legbensőbb lényege, minden írások ékköve. Tulajdon fiamnak tekintelek, aki őszintén törekszik az üdvösségre. Tiszta vagy immár, és nem szennyezhet be a sötét kor; szíved vágytalan. A tanítvány e szavak hallatára leborult mestere lábaihoz. Azután elbúcsúzott a tanítójától és útra kelt. Megszabadult immár a nem-tudás bilincseitől. És a mester is folytatta utját, hogy közölje a tisztaság tanát a világgal, mivel Brahmanba merült gondolatai és irgalmas szíve erre késztették. Mester és tanítvány itt közölt párbeszédében Atman valóságos természete olymódon ismertetett, hogy azt a szabadulás keresője megérthesse. A megvilágosodás után áhítozók, a szabadulás keresői, tisztaszívűek, az önzetlenek, a vágytalanok, az írások szavainak tisztelői a békesség megvalósítói fogadják szeretettel eme üdvtanítást. A tudatlanok, a halál és újraszületés sivatagában tévelygők, a fáradtak, szomjasak és éhezők számára e tanítás hozza meg Brahman megértését. E tanításból tudják meg, hogy mi a valóság: Brahman, a kettősség-nélküli Egy, minden gyönyörök ajándékozója, a nektár tengere, amely itt terül el lábaink előtt. Shankara e műve vigye sikerre törekvéseiket és biztosítsa szabadulásukat. MediaWiki:Allmessagesfilter 1498 sysop 4346 2006-07-01T18:51:22Z MediaWiki default Filter imena poruka: MediaWiki:Allmessagesmodified 1499 sysop 4347 2006-07-01T18:51:22Z MediaWiki default Prikaži samo promijenjene MediaWiki:Anoneditwarning 1500 sysop 4350 2006-07-01T18:51:22Z MediaWiki default '''Upozorenje:''' Niste prijavljeni pod suradničkim imenom. Vaša IP adresa bit će zabilježena u popisu izmjena ove stranice. MediaWiki:Anonnotice 1501 sysop 4215 2006-02-26T01:48:54Z MediaWiki default - MediaWiki:Confirmedittext 1502 sysop 4363 2006-07-01T18:51:22Z MediaWiki default Morate ovjeriti vašu e-mail adresu prije nego što vam bude omogućeno uređivanje. Molim unesite i ovjerite vašu e-mail adresu u [[Special:Preferences|suradničkim postavkama]]. MediaWiki:Confirmedittitle 1503 sysop 4364 2006-07-01T18:51:22Z MediaWiki default Ovjera e-mail adrese nužna za uređivanje MediaWiki:Delete and move confirm 1504 sysop 4370 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Da, izbriši stranicu MediaWiki:Exportnohistory 1505 sysop 4382 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default ---- '''Napomena:''' izvoz cjelokupne stranice sa svim prethodnim izmjenama onemogućen je zbog opterećenja poslužitelja. MediaWiki:Listredirects 1506 sysop 4438 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Popis preusmjeravanja MediaWiki:Longpageerror 1507 sysop 5124 2006-10-20T15:30:44Z West Brom 4ever 35 <strong>GREŠKA:</strong> Tekst koji ste unijeli dug je <strong>$1 kilobita</strong>, što je više od maksimalnih <strong>$2 kilobita</strong>. Nije ga moguće snimiti. MediaWiki:Markedaspatrollederror 1508 sysop 4448 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Ne mogu označiti za pregledano MediaWiki:Markedaspatrollederrortext 1509 sysop 4449 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Morate odabrati inačicu koju treba označiti za pregledanu. MediaWiki:Newtalkseperator 1510 sysop 4231 2006-02-26T01:48:55Z MediaWiki default ,_ MediaWiki:Rc categories 1511 sysop 5172 2006-10-20T21:07:26Z West Brom 4ever 35 ograniči na kategorije (odvojene znakom "|") MediaWiki:Rc categories any 1512 sysop 4494 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Sve MediaWiki:Restriction-edit 1513 sysop 5189 2006-10-20T21:17:44Z West Brom 4ever 35 Uredi MediaWiki:Restriction-move 1514 sysop 5190 2006-10-20T21:18:10Z West Brom 4ever 35 Premjesti MediaWiki:Semiprotectedpagewarning 1515 sysop 5210 2006-10-20T21:29:06Z West Brom 4ever 35 '''Napomena:''' Ova je stranica zaključana tako da ju mogu uređivati samo prijavljeni suradnici. MediaWiki:Showlivepreview 1516 sysop 5213 2006-10-20T21:31:40Z West Brom 4ever 35 Pregled uživo MediaWiki:Spam blanking 1517 sysop 4541 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Sve inačice sadrže poveznice na $1, brišem cjelokupni sadržaj MediaWiki:Spam reverting 1518 sysop 4542 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Vraćam na zadnju inačicu koja ne sadrži poveznice na $1 MediaWiki:Spambot username 1519 sysop 4543 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default MediaWiki zaštita od spama MediaWiki:Thumbnail error 1520 sysop 4544 2006-07-01T18:51:25Z MediaWiki default Pogrješka pri izradbi sličice: $1 MediaWiki:Tog-uselivepreview 1521 sysop 4549 2006-07-01T18:51:25Z MediaWiki default Uključi trenutačni pretpregled (JavaScript) (eksperimentalno) MediaWiki:Uploaddisabledtext 1522 sysop 4569 2006-07-01T18:51:25Z MediaWiki default Postavljanje datoteka na ovom je wikiju onemogućeno. MediaWiki:Userinvalidcssjstitle 1523 sysop 5254 2006-10-20T22:08:26Z West Brom 4ever 35 '''Upozorenje:''' Nema sučelja pod imenom "$1". Ne zaboravite da imena stranica s .css i .js kodom počinju malim slovom, npr. Suradnik:Mate/monobook.css, a '''ne''' Suradnik:Mate/Monobook.css. MediaWiki:Youhavenewmessagesmulti 1524 sysop 4589 2006-07-01T18:51:25Z MediaWiki default Imate nove poruke na $1 Predložak:DIRMARK 1525 4253 2006-03-02T22:39:08Z Gangleri 19 please protect this page against moves and edits - please read [[commons:Template talk:DIRMARK]] &lrm; Predložak:Babel-9 1526 4254 2006-03-02T22:42:04Z Gangleri 19 from [[w:template:babel-9]] {| style="float: right; margin-left: 1em; margin-bottom: 0.5em; width: 242px; border: #99B3FF solid 1px" |- | style="text-align: center" | '''[[w:Wikipedija:Babilon|Wikipedija:Babilon]]''' |- | {{User {{{1}}}}} |- | {{User {{{2}}}}} |- | {{User {{{3}}}}} |- | {{User {{{4}}}}} |- | {{User {{{5}}}}} |- | {{User {{{6}}}}} |- | {{User {{{7}}}}} |- | {{User {{{8}}}}} |- | {{User {{{9}}}}} |} Razgovor sa suradnikom:Dubaduba/PATANDZSALI 1527 4271 2006-03-27T19:52:48Z 195.56.231.57 PATANDZSALI: AZ IGÁZÁS SZÖVÉTNEKE I. A RÉVÜLETRŐL SZÓLÓ NEGYEDRÉSZ 1 Íme az Igázás tana: 2 Az Igázás a tudat rezdüléseinek lebírása. 3 Akkor a Látó igazi mivoltában megmarad. 4 Máskor a rezdülések alakját veszi fel. 5 Az ötféle szenves vagy szenvtelen rezdülés: 6 a megismerés, a tévedés, a képzelgés, az elalvás és az emlékezés. 7 A megismerés formái: a tapasztalás, a következtetés és a Hagyomány. 8 A tévedés félreértés, ami nem ezeken a formákon alapul. 9 Tárgyak híján szavakat, ismereteket kerget a képzelgés. 10 A nemlét felé irányul az elalvás rezdülésének támasztéka. 11 Az emlékezés a már megtapasztalt megtartása. 12 Gyakorlás és vágytalanság bírja le őket. 13 A gyakorlás: arra törekedni, hogy állandósuljon a lebírtság állapota. 14 Ez azonban csak hosszú idő múlva, szakadatlan, áldozatos buzgalommal, fokozatosan szilárdul meg. 15 A vágytalanság uralt összhang, a látott és hallomásbóli érzékletek nem szomjazása. 16 Ennek legfelső foka – felfogván az Embert – a minőségek iránti szomj megszűnése. 17 A ráismerő révületben gondolkodás, bizonyság, üdvözültség és önmegélés követik egymást. 18 A megszűnés elfogadását gyakorolja a másik, aminek során csak az ösztönök maradnak. 19 A természetbe oldódott testetlenek lét felé irányulásával szemben. 20 Az előbbit hit, bátorság, jelenlét, révület és felismerés előzi meg. 21 A megszállottakhoz áll közel, 22 de még náluk is különböző, enyhe, közepes vagy eluralkodott mértéke szerint, 23 illetve az Úrnak való odaadás alapján. 24 A szenves cselekvés termései és hajlamai által sebzetlen, megkülönböztetett Ember az Úr. 25 Benne a mindentudás magja felülmúlhatatlan. 26 Ő az elődök mestere is, mert nem korlátozza az idő. 27 Ő hallatszik a Morajlásban. 28 Ezt zengetve élhető át Annak értelme. 29 Innen az ember önmagára lel, és az akadályok is megszűnnek. 30 Betegség, konokság, kételkedés, hanyagság, restség, féktelenség, szétszórtság, felszínesség és állhatatlanság a tudatot eltérítő akadályok. 31 Szenvedés, rosszkedv, tagok rángása, sóhajtozás jár azzal, ha eltérített. 32 Ezek elhárítása végett az egyvalóságot kell gyakorolni. 33 A tudat akkor tisztul le, ha szeretetet, türelmet, derűt és elnézést gyakorol az örömteli és szenvedésteli, helyesnek és helytelennek minősített tapasztalások iránt. 34 Vagy kilövellve megtartott lélekzéssel. 35 Az elme megállapodásához vezet az is, ha létrejön tárgyra irányuló működése, 36 illetve gondtalan, tündökletes működése, 37 illetve a vágytalanul tapasztaló tudat, 38 illetve az álom és elalvás ismeretére támaszkodó tudat. 39 A bármiben való elmélyedés által is. 40 A legparányibbtól a leghatalmasabbig terjed ennek uralma. 41 Az eggyéválás az az állapot, amikor a megtapasztaláskor rezdületlen tudat annak színét veszi fel, amin nyugszik, miként a tiszta kristály. 42 A töprengő eggyéváláshoz szó, jelentés, ismeret és képzelgés keveredik. 43 Amikor az emléktisztulásban az önforma mintegy kiüresedik, és csupán a miértvalóság ragyog: ez a nem töprengő eggyéválás. 44 Ez egyben a rejtett tárgyú, bizonyossággal bíró és bizonyossággal már nem bíró eggyéválás magyarázata is. 45 A rejtett érzékvilágnak a jeltelen a vége. 46 Ez még csak a maggal bíró révület. 47 A bizonyosság nélküli elmélyedés gyakorlatában letisztul az önlélek. 48 Itt van a rendet hozó Felismerés. 49 Ennek tárgya más, mint a hallott vagy kikövetkeztetett felismerések, mivelhogy más célt tűzött ki maga elé. 50 A belőle születő ösztönzés minden más ösztönt lenyűgöz. 51 Lebírva ezt is, mindent lebírni. Ez a magnélküli révület. A jóga tudatállapotainak és a szánkhja lételméleti fogalmainak összefüggései: II. A MÓDSZEREKRŐL SZÓLÓ NEGYEDRÉSZ A TETTEKBEN VALÓ IGÁZÁSRÓL 1 A tettekben való Igázás: kiégetés, önátlépés és odaadás az Úrnak. 2 Célja a révület átélése és a szenvek gyengítése. 3 A szenvek: tudatlanság, önösség; vágy, viszolygás és kapaszkodás. 4 A tudatlanság a többi mezeje, amelyek szunnyadók, gyengék, gátoltak vagy felgerjedettek. 5 A tudatlanság: öröknek, tisztának, örömtelinek, léleknek fogni fel a mulandót, tisztátalant, szenvedéstelit és lélektelent. 6 Az önösség: egylényegűnek vélni a Látó és a látás képességét. 7 Örömre hajlás a vágy. 8 Szenvedésre hajlás a viszolygás. 9 Önlényeg hordozza a kapaszkodást, s így még az őt tudatosítóhoz is hozzátapad. 10 A rejtett szenvek ellentevékenységgel kerülhetők el. 11 Ha már rezdülésekké váltak, akkor elmélyedéssel. 12 A cselekvés hajlama szenvekből gyökérzik. Fel kell azt tárni látott és nem látott születésben. 13 Ameddig megvan ez a gyökér, addig a gyümölcse: születés, élet és élmény. 14 E gyümölcsök hűsítők vagy hevítők, helyes vagy helytelen okságuk szerint. 15 A különbségtevőnek azonban mindez csak szenvedés, mert a változások, az égető vágy és az ösztönzések mindig szenvedéssel járnak, valamint a minőségek ellentétes rezdülései miatt. 16 A jövendő szenvedés kerülhető el. 17 A szenvedés okát kell elkerülni, a Látó és a látvány összekötözöttségét. 18 A látványnak láttatás, tevékenység és állandóság a jellemzői, lételem és képesség a lényege, célja pedig az élmény vagy a megváltás. 19 Megkülönböztetett, meg nem különböztetett, csak jelekből következtetett és jeltelen a minőségek tartományai. 20 Bár a Látó tiszta látás csupán, helyes irányultsággal meglátható. 21 Az ő célja a látvány lényege. 22 Ha a látvány a célját bevégzett számára el is tűnik, teljesen mégsem tűnik el, mert fenntartják a többiek. 23 Az összekötözöttség oka az, hogy a Gazda a birtok erejét önmaga erejével azonosnak fogja fel. 24 Ennek oka a tudatlanság. 25 Ha ez nincs, nincs az összekötözöttség sem. Ennek elhagyása a Látó egyedülvalósága. AZ ELHAGYÁSRÓL 26 Az elhagyás eszköze: folytonosan meggyőződni a különbségről. 27 Ez hét szinten át a legmagasabb Felismeréshez vezet. 1. Elkülönülés a lételemektől, vagyis az objektív világ hitének eltűnése. 2. Függetlenedés a képességektől, vagyis a külső világ szomjazásának kihunyása. 3. Az érzékterületek leválása, vagyis a képzeletműködéssel való azonosulás megszűnése. 4. Az ész megkülönbözetése, vagyis nem azonosulás a gondolatokkal. 5. Elkülönülés az énképzettől, vagyis az énség, a személyiség kioltása. 6. Az Eszmélet és az Ember megkülönböztetése. Ezen a szinten a Szemlélő már nem „tud” önmagáról. 7. A Természet és az Ember végső megkülönböztetése, a Látó egyedül-valósága. AZ IGÁZÁS TAGJAIRÓL 28 Ha állandósulnak az Igázás tagjai, akkor a tisztátalanság eltűnik, és a megkülönböztetésig sugárzik a felismerés. 29 A nyolc tag: magatartás, erény, ülésmód, lélekzetvezetés, visszavonultság, figyelem, elmélyedés, és révület. 30 A magatartás: ártatlanság, igazság, igénytelenség, tanítványság, nincstelenség. 31 Ennek érvénye nagy fogadalomként mindenkire kiterjed, származástól, helytől, időtől és alkalomtól függetlenül. 32 Az erények: tisztaság, elégedettség, kiégetés, önátlépés és odaadás az Úrnak. 33 Ártalmas gondolat esetén az ellentétét kell átélni annak. 34 Az olyasféle gondolatoknak mint az ártás, mindig sóvárgás, düh vagy elvakultság az előzménye. Legyenek bár gyengék, közepes mértékűek vagy eluralkodottak, mindig végnélküli szenvedés és nem értés lesz a gyümölcsük, függetlenül attól, hogy tetté válnak-e, másokat buzdítunk-e rájuk, vagy csak helyeseljük őket. Ezért kell átélni ellentétüket. 35 Az ártatlanságon alapulók környezetében megszűnik az ellenségeskedés. 36 Az igazságon alapulóknak a tettek gyümölcse felkínálkozik. 37 Az igénytelenségen alapulók minden értéket elérnek. 38 A tanítványságon alapulók bátorságot nyernek. 39 A nincstelenségben szilárdak ráeszmélnek arra, hogy mit is ér a születés. 40 A tisztaságból következik az öntag szemérme, és a másokkal való nem közösködés. 41 Valamint a szellemi tisztaság, a jóindulat, az egyhegyűség, az érzékek feletti uralom és az önmagára látás képessége. 42 Az elégedettségből a legfőbb boldogság elnyerése. 43 A kiégetésből – a tisztátalanság eltűnése miatt – a testi és képességbeli beteljesedés. 44 Az önátlépésből a kívánt istenséggel való kapcsolat. 45 Az Úr iránti odaadásból a révület beteljesedése. 46 Az ülésmód szilárd és örömteli. 47 Az erőlködés fellazításából és a végtelen eggyéválásból fakad. 48 Ettől fogva nem zavarnak többé a kettősségek. 49 Ha ez megvalósul, akkor következik a lélekzetvezetés, a sóhajtozás menetének visszafogása. 50 A lélekzetvezetés hosszantartó és finom. Rezdülése kifelé és befelé fordul, illetve megállított. Helye, tartama és gyakorisága alapján határolható be. 51 A negyedik rámutat a külső és belső érzékvilág kapcsolatára. 52 Ettől fogva eltűnik a fény takarója, 53 és az ész képessé válik a figyelemre. 54 A visszavonultság az az állapot, amelyben a képességek nem kötődnek önnön tárgyaikhoz, hanem a tudat önformájához hasonulnak. 55 Ebből valósul meg a képességek fölötti tökéletes uralom. III. A HATALOMRÓL SZÓLÓ NEGYEDRÉSZ AZ ÖSSZPONTOSULÁSRÓL 1 A figyelem a tudat helyhez kötése. 2 Az elmélyedés az, ahol a tudat azonosul önmaga tárgyával. 3 A révület az, amikor a tudat önformája kiüresedik, és csupán a miértvalóság ragyog. 4 Az összpontosulás az előbbi három együttese. 5 Felviláglik a felismerés, ha ez győzelemre jut. 6 Ám csak fokozatosan valósítható meg. 7 Ez a három tag belsőbb az előbbieknél, 8 a magnélküli révülethez képest azonban külső tagok csupán. 9 A lebírtságba váltás az az állapot, amelyben a mozdulás ösztönzései háttérbe szorulnak, a lebírás ösztönzései pedig előtérbe lépnek. A tudat ekkor a lebírás pillanatát próbálja megragadni. 10 Ha ez ösztönössé válik – elcsendesült áramlás. 11 A révületbe váltás az az állapot, amelyben a tudat bármiért valósága eltűnik, és felbukkan az egyhegyűség. 12 Az egyhegyűségbe váltás az, ha a lebírás küzdelme elcsitult, a révület folyamata állandósult, s e kétféle irányulás kiegyenlített. 13 Ez érteti meg a lételemek és a képességek síkján végbemenő, törvényt követő, ismérves és alaponálló változásokat is. 14 A törvényt követő változások az elnyugvás, a felbukkanás és a lappangás rendjét követik. 15 Ha más lenne a sorrend, más lenne a változás. 16 A háromféle változásra összpontosulva megismerhető a múlt és a jövő. 17 Zavar van abból, hogy a szavak, jelentések és irányultságok egybemosódnak. Szétválasztásukra összpontosulva minden lény kiáltása megismerhető. 18 Az ösztönzéseket nyilvánvalóvá téve megismerhető az előző születés. 19 Irányultságait megjelenítve megismerhető a másik tudat. 20 Ám támasztéka nem, mert nem az volt az összpontosítás tárgya. 21 A testi formára összpontosulva, ha annak megragadtató ereje megállított, elérhető az elrejtezettség, mivel ekkor a látáshoz nem kötődik a láttatás. 22 Ezzel elmondtuk a hallás és a többi érzékelés síkján való elrejtezettséget is. 23 Meglépett vagy meg nem lépett a tett. Erre összpontosulva – illetve az előjelekből – megismerhető a végzet. 24 A szeretetre és a többire összpontosulva erők nyerhetők. 25 Az erőkre összpontosulva az elefánt és hasonlók ereje. 26 A megjelenés megvilágítására helyződve megismerhető a rejtett, a közvetett és a távoli. 27 A Napra összpontosulva megismerhető az eleven világ. 28 A Holdra összpontosulva megismerhető a csillagzatok rendje. 29 A Sarkcsillagra összpontosulva megismerhető a csillagok járása. 30 A köldök körzetében összpontosulva megismerhető a testiség rendje. 31 A torok-kútban: az éhség és szomjúság megszűnése. 32 A teknőc-érben: megszilárdulás. 33 A fejcsúcs tündöklésében: a beteljesedett látás. 34 Mindez elérhető közvetlen szembesülés által is. 35 A szívben maga a tudat válik megérthetővé. 36 Másértvalóságból lesz az élmény. Ez olyan irányultság, amely a Világost és az Embert összekeveri, holott azok végképp különbözők. Az önmagáért-valóságra összpontosulva megismerhető az Ember. 37 Onnantól a közvetlen szembesülésből fakadó hallás, érzés, látás, ízlelés és szaglás jut győzelemre. 38 Ezek rossz tünetek a révületben, a mozduláshoz képest azonban beteljesedést jelentenek. 39 Kóborlásának megtapasztalása és az őt megkötő okok fellazítása teszi lehetővé a tudat más testbe lépését. 40 A fellélekzés feletti uralom után nem rekeszt meg víz, mocsár, tövisbozót és hasonlók, továbbá megvalósul a felemelkedés. 41 Az összelélekzés feletti uralom után: fellobogás. 42 A hallás és az űr kapcsolatára összpontosulva isteni hallás érhető el. 43 A testbéliség és az űr kapcsolatára összpontosulva, és tollpihekönnyű eggyéválásból: az űr átjárása. 44 A nagy testetlenség az az állapot, amelyben külső hatásra nem képződik többé rezdülés. Itt tűnik el a fény takarója. 45 Arra összpontosulva, hogy az önformájában durva valójában a rejtettből fakad, elérhető a lételemek feletti győzelem. 46 Ebből következik a parányivá válás és a többi képességek, a test jelességei, valamint az, hogy nem sújtanak többé a létesülés törvényei. 47 Formai kecsesség, erő és gyémántkeménység a test jelességei. 48 Arra összpontosulva, hogy az érzékelés önformájában valójában az önösségből fakad, elérhető a képességek feletti győzelem. 49 Ebből következik az ész gyorsasága, a szervektől független létezés és az Ősanyag feletti győzelem. 50 Csak az áll az egész lét felett, és az éri el a mindentudást, aki arra is rálát, hogy más a Világos, és más az Ember. 51 Aki még ebben is vágytalan, az Egyedülvaló, mert a rossznak írmagját is eltünteti. 52 Ha tisztségbe hívják, nem ragaszkodik, és nem bízza el magát, hiszen nem-vágyottal foglalatoskodik. 53 A pillanatokra és azok sorrendjére összpontosulva megvalósul a különbségtevésből születő Felismerés. 54 Azután szembetűnik a keletkezés, jelleg és hely szerint meg nem különböztetett, hasonló jelenségek mássága is. 55 A különbségtevésből születő Felismerés megváltó, közvetlen az egész érzékvilágot felöleli, minden körülményeivel együtt. 56 Az Egyedülvalóság az az állapot, amelyben egyaránt megtisztul a Világos és az Ember. IV. AZ EGYEDÜLVALÓSÁGRÓL SZÓLÓ NEGYEDRÉSZ A BETELJESEDÉSRŐL 1 A beteljesedést születés, növényi szer, ige, kiégetés és révület szüli. 2 Másik létállapotba születés a Természet betöltöttségéből következik. 3 A kiváltó nem az igazi ok, bár a Természet gátjait átszakítja, miként a földműves. 4 Egyedül az önösség alakítja ki a formáló tudatállapotokat. 5 A sokféle működésben egy tudat az oka a többinek. 6 Ezek közül az elmélyedésből születő tudat nem hajlamosít. 7 Az Igázó tettei nem feketék és nem fehérek, míg másoknál háromfélék. 8 A háromféle tettekből csak a termések minőségének megfelelő benyomások nyilvánulnak meg. 9 Bár a tettek és benyomások között keletkezési helyüket és időpontjukat tekintve látszólag nincsen összefüggés, mégis összetartoznak, mert egylényegű az ösztönzés és az emlékezés. 10 És ezek kezdet nélküliek, mert a sóvárgás örök. 11 Az ok és a gyümölcs, a hajlam és annak támasztéka összetartoznak. Ezért ha ezek megszűnnek, megszűnnek az ösztönzések is. 12 A múlt és a jövő magából adódik, mivel a dolgok útja megtörik. 13 A dolgok lényegük szerint megnyilvánult vagy rejlő minőségűek. 14 A dolgok önazonossága a változások egyazonosságából következik. 15 Ha egy dolog változatlan, a tudatállapotok különbözősége szerint különböztetődik meg tapasztalása. 16 Ha egy dolog nem egy tudat függvénye, hogyan lehetne megismert? 17 Tekintve, hogy a dolog beárnyékolja a tudatot, az egyszerre lesz megismert és meg nem ismert. 18 A tudat rezdülései mindig ismertek gazdája előtt, mert az Ember nem változik. 19 Saját ragyogása nincsen, mert maga is látvány. 20 És egy pillanatban nem határozható meg kétféleként. 21 Másik tudatba látva egymásba ragadnának az eszmélések, és összezavarodna az emlékezés. 22 Az öneszmélet akkor tudatosul, ha az öntudat nem lép ki, és magára ölti annak alakját. 23 A Látó és a látvány által színezett tudat mindenért-való. 24 Mivel számtalan benyomás tarkítja, a tudat is másért-való, mert szervezetten működik. 25 A megkülönböztetőn látóból eltűnik az önlét átélése. 26 Akkor valósul meg a megkülönböztetés síkjáról hegyként kimagasló Egyedülvaló tudat. 27 Az ennek résein belépő másféle irányultságok az ösztönökből fakadnak. 28 Elhagyásuk módját már elmondtuk a szenvekkel kapcsolatban. 29 Ki még az Elszámoláskor sem haszonleső, az a mindent felölelő, megkülönböztető látásmóddal eléri a „Törvény felhő” révületet. 30 Innentől szűnnek meg a szenvek és a cselekvések. 31 Akkor a végtelen megismerés minden elfedő szenny fölé emelkedik, és csekély az, ami még megismerésre vár. 32 Ekkor a minőségek váltakozásának sorozata célját beteljesíti, és véget ér. 33 És a pillanatokkal szemben a változások végpontjáról a sorrend értelme megragadható. 34 Amikor a minőségek céljuktól, az Embertől fosztatván visszahúzódnak, az az Egyedülvalóság, vagyis az öntudat erejének önmagán alapulása. MediaWiki:Articletitles 1528 sysop 4351 2006-07-01T18:51:22Z MediaWiki default Članci koji počinju s ''$1'' MediaWiki:Editsectionhint 1529 sysop 4376 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Uređivanje odlomka: $1 MediaWiki:Hideresults 1530 sysop 4402 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Sakrij rezultate MediaWiki:Missingcommenttext 1531 sysop 4457 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Molim unesite sažetak. MediaWiki:Missingsummary 1532 sysop 4458 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default '''Napomena:''' Niste unijeli sažetak promjena. Ako ponovno kliknete na 'Sačuvaj', vaše će promjene biti snimljene bez sažetka. MediaWiki:Rev-deleted-comment 1533 sysop 4507 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default (komentar uklonjen) MediaWiki:Rev-deleted-text-permission 1534 sysop 5192 2006-10-20T21:19:24Z West Brom 4ever 35 <div class="mw-warning plainlinks"> Ova je izmjena uklonjena iz javnoga arhiva. Detalji se vjerojatno nalaze u [{{fullurl:Special:Log/delete|page={{PAGENAMEE}}}} evidenciji brisanja]. </div> MediaWiki:Rev-deleted-text-view 1535 sysop 5193 2006-10-20T21:19:56Z West Brom 4ever 35 <div class="mw-warning plainlinks"> Ova je izmjena uklonjena iz javnoga arhiva. Kao administrator na ovom projektu možete ju vidjeti; detalji se vjerojatno nalaze u [{{fullurl:Special:Log/delete|page={{PAGENAMEE}}}} evidenciji brisanja]. </div> MediaWiki:Rev-deleted-user 1536 sysop 4510 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default (suradničko ime uklonjeno) MediaWiki:Rev-delundel 1537 sysop 4511 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default pokaži/skrij MediaWiki:Revdelete-hide-comment 1538 sysop 4512 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Sakrij komentar (sažetak) MediaWiki:Revdelete-hide-restricted 1539 sysop 4513 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Postavi ograničenja i za administratore kao i za ostale suradnike MediaWiki:Revdelete-hide-text 1540 sysop 4514 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Sakrij tekst izmjene MediaWiki:Revdelete-hide-user 1541 sysop 5194 2006-10-20T21:20:19Z West Brom 4ever 35 Sakrij ime/IP adresu suradnika MediaWiki:Revdelete-legend 1542 sysop 4516 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Postavi ograničenja na izmjenu: MediaWiki:Revdelete-log 1543 sysop 4517 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Komentar za evidenciju: MediaWiki:Revdelete-logentry 1544 sysop 4518 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default promijenjena su prava pristupa za stranicu [[$1]] MediaWiki:Revdelete-selected 1545 sysop 4519 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Odabrane izmjene stranice [[:$1]]: MediaWiki:Revdelete-submit 1546 sysop 4520 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Izvrši brisanje/sakrivanje MediaWiki:Revdelete-text 1547 sysop 5195 2006-10-20T21:22:09Z West Brom 4ever 35 Obrisane će se izmjene i dalje nalaziti u javnom popisu izmjena, ali njihov sadržaj neće biti dostupan javnosti. Drugi administratori ovoga projekta moći će i dalje pristupiti skrivenom sadržaju i vratiti ga u javni pristup putem ovog sučelja, osim ako operateri na projektu nisu postavili dodatna ograničenja. MediaWiki:Revisiondelete 1548 sysop 4522 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Izbriši/vrati izmjene MediaWiki:Searchcontaining 1549 sysop 4526 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Traži članke koji sadržavaju ''$1''. MediaWiki:Searchnamed 1550 sysop 4527 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Traži članke po imenu ''$1''. MediaWiki:Tog-autopatrol 1551 sysop 4545 2006-07-01T18:51:25Z MediaWiki default Označi moje promjena več provjerenima MediaWiki:Tog-forceeditsummary 1552 sysop 4547 2006-07-01T18:51:25Z MediaWiki default Podsjeti me ako sažetak uređivanja ostavljam praznim MediaWiki:Tog-watchcreations 1553 sysop 4550 2006-07-01T18:51:25Z MediaWiki default Dodaj članke koje kreiram na moju listu praćenja MediaWiki:Variantname-sr 1554 sysop 4300 2006-03-28T05:59:32Z MediaWiki default sr MediaWiki:Variantname-sr-ec 1555 sysop 4301 2006-03-28T05:59:32Z MediaWiki default sr-ec MediaWiki:Variantname-sr-el 1556 sysop 4302 2006-03-28T05:59:32Z MediaWiki default sr-el MediaWiki:Variantname-sr-jc 1557 sysop 4303 2006-03-28T05:59:32Z MediaWiki default sr-jc MediaWiki:Variantname-sr-jl 1558 sysop 4304 2006-03-28T05:59:32Z MediaWiki default sr-jl Razgovor:Razvitak književnosti za djecu u Bosni i Hercegovini 1559 4306 2006-04-28T10:39:18Z 83.131.56.87 zašto djeca kradu Wikiknjige:Pomoć 1560 4921 2006-09-23T13:04:46Z West Brom 4ever 35 <div style="font-family: Comic Sans MS;font-size: 12pt;"> {| |Papa Štrumpf: |Uređivati module na wikiknjigama je zabavno. |- |Mrgud: |''Ali ja ne znam uređivati module...'' |- |Papa Štrumpf: |Ako Štrumfeta zna surfati po internetu, možeš i ti uređivati module. |- |Mrgud: |''A što su to moduli?'' |- |Papa Štrumpf: |"Štrumfetaaaaaaaaaaa!!!" |} </div> Pretpostavljamo da niste niti Papa Štrumf i sve znate o wikiknjigama, a niste niti Mrgud koji ništa ne zna niti ne želi ništa novo naučiti. Za početak se [[Posebno:Userlogin|prijavite]]! Upute [[Wikiknjige:Uvodni tečaj/Prijavljivanje|za prijavu su ovdje]].<br> Možete surađivati i bez prijave, ali [[Wikiknjige:Uvodni tečaj/Prijavljivanje#Zašto se prijaviti|ovdje]] piše zašto je dobro prijaviti se. Evo pet načina kako naučiti sve što želite znati o wikiknjigama: 1. [[Wikiknjige:Stranica za vježbanje|Stranica za vježbanje]] &nbsp; Ako spadate u one koji sve vole probati, koji vole učiti isprobavajući, kliknite na ovu plavu poveznicu, i isprobavajte do mile volje. Što god tamo radili, ništa nećete pokvariti, na stranici za vježbanje nema odraslih koji bi vikali ili prigovarali; igrajte se cijeli dan! 2. [[Wikiknjige:Uvodni tečaj|Uvodni tečaj]] &nbsp; Prvi put ste došli na wikiknjige, ne želite učiti na svojim greškama, ovo je pravi put za vas. 3. [[Wikiknjige:Učestala pitanja|Često postavljana pitanja]] &nbsp; Ime sve govori, najvažnije stvari možete naučiti čitajući popis najčešćih pitanja suradnika wikiknjiga. 4. Munjeviti uvod u dvije rečenice za nestrpljive! Ako tražite nešto i umjesto rezultata dobijete poruku "Trenutno nema teksta u ovoj stranici" ili ako vam se sadržaj nekog članka na wikiknjigama ne sviđa, kliknite na [[Wikiknjige:Kartice|karticu]] '''uredi''' na vrhu stranice. Na stranici koja će se otvoriti ukucajte podatke koje želite dodati u wikiknjige i kliknite na gumb '''Sačuvaj stranicu'''. Komplicirano? Ako ni nakon čitanja stranica za pomoć ne znate odgovor na neko pitanje, imate dvije mogućnosti: *Ako je pitanje tehničke naravi (npr. otvaranje ili mijenjanje stranica), postavite ga u [[Wikiknjige:Pitanja]]. *Ako se pitanje tiče sadržaja članka, postavite ga na stranici za razgovor tog članka ili u [[Wikiknjige:Čitaonica|Čitaonici]]. Nema više! Što još tu radite? Članak o [[Papa Štrumpf]]u nije još napisan! Što čekate? [[Kategorija:Pomoć]] Razgovor:Novosti 1566 4924 2006-09-23T13:31:25Z West Brom 4ever 35 Razgovor:Current events premješteno na Razgovor:Novosti: anglizam u kroatizam == Tomahawk Cheerocky == Predlažem sebe za administratora na: Wječniku, Wikizvoru, Wikiknjizi i Wikipediji. Razlozi i dokazi: a) Razlozi *Kao administrator mogu nadzirati gluposti onih koji zbog toga što imaju nešto informatičkog znanja više, sude o onome što ne znaju i ne poznaju ni približno kao ja i braniti i obraniti svoju ideju ili ju napustiti ako se argumenitrano pokaže da je ništavna. *Bit ću više stimuliran za rad, a do sada sam postavio oko pet tisuća članaka na ova tri projekta. Znači bit će još doprinosa. *To je jedina nagrada onome koji je ovim projektima poklonio rad vrijedan najmanje 200 tisuća Eura. *Moći ćemo razgovarati na istoj ravni s jednakim pravima kojih sam ja do sada bio prikraćen voljom od slični osoba. *Moja kandidatura za admina na Wječniku je na nuli. Dvije negativne i jedna pozitivna reakcija, sve tri neograzložene, znači ništavne. Kandidatura stoji ondje već, čini mi se, godinu dana, znači dovoljno dugo da bude automatski priznata ili da se zbor administratora preispita u sebi samom. *Glavni administrator SpeedyGonsales postavlja administratore po svojoj volji bez ikakvog dokaza o njihovoj valjanosti na drugim projektima. To se vidi po metodologiji njihovog rada, odnosno oni, ti njegovi izabranici primijenjuju pravila obrade jednog Wikipedijinog članka na Wikizvor i Wikiknjigu i Wječnik ne shvaćajući razliku između knjige-članka i članka-članka što ubija Wikizvor. Osjetio sam to na njihovom uređivanju mojih članaka koje rasijecaju na više manjih članaka i ne saznavši ništga o njima, a ionda predlažući ih za članke koje treba spojiti. Primjerice,članak Sveto pismo isjekli su na komade: Sveto pismo, Biblija (ekumenski prijevod Tomislav Dretara) i Glosar te sad traže da se spojae u članaka pod naslovom Biblija (ekumenski prijevod Tomislav Dretara). Ubili pticu sasjekavši ju u komade i sad ju nastoje oživjeti kao sasvim novi organizam u kojem je tek jedan dio i doprinos Tomislava Dretara, sakrivajući činjenicu da je sve to uradio Tomislav Dretar i jedanput već postavio kao cjelovitu jedinicu, ali potpuno svoju i zanemarujući činjenicu da je to jedini hrvatski prijevod Biblije koji vrijedi i pravoslavcima i katolicima i protestantima. To možda i boli te velike Hrvate u potaji, možda iz kolegijalnih razloga oponiraju projektu. Ja, naime nisam pop, niti kanim biti. Zanemaruju činjenicu da sam načinio jedini prijevod Kur'ana na hrvatski jezik. Ostali prevoditelji su pohrvaćeni Bošnjaci ili Srbi. I sve sam zto uradio besplatni. I moji praunuci bi mogli odatle crpiti korist. To je moj poklion cjelokupnom hrvatstvu a ne samo mojim potomcima i meni. Ali je i poklon pobratimstvu lica u svemiru. Nemam ništa protiv prava spomenutog chef menagera i podvrgavam se njegovoj poziciji, ali ne dopuštam da me zajebava zajedno s grupom neznalica i mediokriteta. Ti administratori ne smatraju uopće važnim činjenicu da sam svojim radom doveo Wikizvor do petog mjesta u obitelji. Tad su svi graknuli da je to varanje. Eto koliko je to nevažno, a nevažno je jer u usporedbi s njihovim doprinosom je to ubitačno po njih. Admini poslani da stvar srede nisu bitnije promijenili broj objavljenih članaka. Koliko je to nevažno vidi se iz reakcija koje su stizale iz svih krajeva svijeta. Ondje su na kraju odustali od svojih zahtjeva jer su spoznali da su u krivu, ali nemaju snage kao ni Wikizvorci priznati svoj grijeh. No, Projekt i dalje broj članaka drži na jednom dostignutoj razini, ali glupost ne posustaje. Moji članci su dijelom rezultat osobnih poznanstava s nizom autora od Francuske do Bosne, a iz Hercegovine, naravno, otpori. No, kao i u obrambenom ratu 1992-1995 za slobodnu i od svih neovisnu Bosnu i Hercegovinu gdje su moje snage ubijane od Mate Bobana odnijele pobjedu nad zlom koje otud dolazi i ovdje moji će radovi pobijediti, jer su istina, provjeriva istina. I da se ne iskrivi stvar. S moje strane ne radi se o političkoj opciji, nego o jednom području ljudske akcije. Ovdje je riječ o znanosti i umjetnosti i nek mi se ne izlazi s pozivanjem na to, to je za zamazati oči onima koji čitaju. Eto, to je dio mojih razloga, ali dovoljan da budem administrator u traženim projektima. b)Dokazi *Na Wječniku od 757 članaka postavio 740. *Na Wikizvoru od 5000 članaka postavio 4.900. *Na Wikiknjizi postavio jedine članke. *Na Wikipediji postavio oko 100 članaka. *Jedina osoba koja je ovim projektima darovala svoj vlastiti rad i nagovorila druge autore (Lovrenović, Marjanović, Katičić, Džafić, Halilović, Horozović, Adam, Thomassettie, Quaghebeur, i...spisak nije ni blizu da bude iscrpljen). *Posjedujem znanja iz širokog spektra društvenih znanosti priznata u biografiji Tomislav Dretar u biografskim leksikonima američkog, engleskog, hrvatskog, bosanskohercegovačkog, francuskog, romskog, mađarskog, poljskog, ruskog bigrafsko-bibliografskog rječnika, a provjeriva jednostavnim ulazom u navedene bibliotečke jedinice. *Postavio sam niz predložaka od kojih spominjem samo Podrubnice i Portal (tema Vino). *Pronašao sam način automatskog pravljenja liste u nizu za podrubnice. Dakle imam i stanovita informatička znanja potrebna za Wikipedijine projekte. *Postavio sam oko 5.000 podrubnica za Bibliju, što ni jedna hrvatska Biblija nije imala prije mog prijevoda u cjelini, osim Novog zavjeta Kršćanske sadašnjosti koja nije imala hrabrosti postaviti ekumenski prijevod. Naime, ona je katolička a ne kršćanskog ekumenizma i ekumenizma uopće, jer nema snage objaviti Kur'an, a ja imam i to i Bhagavt-Gitu još k tomu, te darovati prijevod bogumilskog Evanđelja koje sam preveo i darovao Wikizvoru. Hajde sad, čekam vas, da vidim vaše reakcije, štovana gospodo. Samo ne zaboravite sve ovo prevest ću na engleski, francuski i njemački i objaviti na tim posestrimama, jer ja tako radim, na svjetskoj ili bar međunarodnoj razini javno, a ne u potaji kao stanoviti među vama koji otjeraju jednu od rijetkih dama Branku France i sad se šupure kao pjetlovi na vlastom bunjištu. E, gospodo, ovo nije bunjište.--[[Suradnik:Tomahawk Cheerocky|Tomislav Dretar]] 11:04, 18. lipnja 2006. (UTC) Razgovor:Glavna stranica 1567 4846 2006-09-20T11:47:52Z Zmaj 29 već sam prijavljen? weird S obzirom da će ovdje biti sadržaji edukativnog karaktera, predlažem da se portal zajednice zove "Zbornica". --[[Suradnik:Zmaj|Zmaj]] 11:47, 20. rujna 2006. (UTC) MediaWiki:Common.css 1568 4999 2006-10-19T16:29:12Z West Brom 4ever 35 /*<pre>*/ /* wikitable/lijepa tablica */ table.wikitable, table.prettytable { margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; border-collapse: collapse; } table.wikitable th, table.wikitable td, table.prettytable th, table.prettytable td { border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; } table.wikitable th, table.prettytable th { background: #f2f2f2; text-align: center; } table.wikitable caption, table.prettytable caption { margin-left: inherit; margin-right: inherit; } /* stil predložaka za spajanje i dijeljenje */ .messagebox { border: 1px solid #aaaaaa; background-color: #f9f9f9; width: 80%; margin: 0 auto 1em auto; padding: .2em; text-align: justify; } .messagebox.cleanup { border: 1px solid #9f9fff; background-color: #efefff; text-align: center; } .messagebox.merge { border: 1px solid #cf9fff; background-color: #f5edf5; text-align: center; } .messagebox.standard-talk { border: 1px solid #c0c090; background-color: #f8eaba; } /* stil infokvira */ .infobox { border: 1px solid #aaaaaa; background-color: #f9f9f9; color: black; margin-bottom: 0.5em; margin-left: 1em; padding: 0.2em; float: right; clear: right; } .infobox td, .infobox th { vertical-align: top; } .infobox caption { font-size: larger; margin-left: inherit; } .infobox.bordered { border-collapse: collapse; } .infobox.bordered td, .infobox.bordered th { border: 1px solid #aaaaaa; } .infobox.bordered .borderless td, .infobox.bordered .borderless th { border: 0; } .infobox.sisterproject { width: 20em; font-size: 90%; } /* obavijesti */ .notice { text-align: justify; margin: 1em; padding: 0.2em; } #disambig { border-top: 3px double #cccccc; border-bottom: 3px double #cccccc; } #spoiler { border-top: 2px solid #ddd; border-bottom:2px solid #ddd; } /* metadata */ table.metadata { border: 1px solid #aaaaaa; display: none; speak: none; } .metadata-label { color: #aaaaaa; } /* navigacijsko sučelje */ div.Boxmerge, div.NavFrame { margin: 0px; padding: 2px; border: 1px solid #aaaaaa; text-align: center; border-collapse: collapse; font-size: 95%; clear:both; } div.Boxmerge div.NavFrame { border-style: none; border-style: hidden; } div.NavFrame + div.NavFrame { border-top-style: none; border-top-style: hidden; } div.NavPic { background-color: #ffffff; margin: 0px; padding: 2px; float: left; } div.NavFrame div.NavHead { height: 1.6em; font-weight: bold; font-size: 100%; background-color: #efefef; } div.NavFrame p { font-size: 100%; } div.NavFrame div.NavContent { font-size: 100%; } div.NavFrame div.NavContent p { font-size: 100%; } div.NavEnd { margin: 0px; padding: 0px; line-height: 1px; clear: both; } /* Makes redirects appear in italics on [[Special:Allpages]] */ .allpagesredirect { font-style: italic; } /* kraj */ /*</pre>*/ MediaWiki:Accesskey-watch 1569 4343 2006-07-01T18:51:22Z MediaWiki default w MediaWiki:Accountcreated 1570 5005 2006-10-19T16:58:03Z West Brom 4ever 35 Suradnički račun otvoren MediaWiki:Accountcreatedtext 1571 5006 2006-10-19T16:58:59Z West Brom 4ever 35 Suradnički račun za $1 je otvoren. MediaWiki:Autoredircomment 1572 5009 2006-10-19T17:02:58Z West Brom 4ever 35 Preusmjeravanje na [[$1]] MediaWiki:Blockededitsource 1573 4354 2006-07-01T18:51:22Z MediaWiki default The text of '''your edits''' to '''$1''' is shown below: MediaWiki:Blockedoriginalsource 1574 4355 2006-07-01T18:51:22Z MediaWiki default The source of '''$1''' is shown below: MediaWiki:Boteditletter 1575 4357 2006-07-01T18:51:22Z MediaWiki default b MediaWiki:Cannotundelete 1576 4358 2006-07-01T18:51:22Z MediaWiki default Undelete failed; someone else may have undeleted the page first. MediaWiki:Catseparator 1577 4360 2006-07-01T18:51:22Z MediaWiki default | MediaWiki:Clearwatchlist 1578 5046 2006-10-19T17:32:28Z West Brom 4ever 35 Isprazni listu praćenja MediaWiki:Confirmemail needlogin 1579 4365 2006-07-01T18:51:22Z MediaWiki default You need to $1 to confirm your email address. MediaWiki:Displaytitle 1580 4372 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default (Poveznice na ovu stranicu trebaju biti pod naslovom [[$1]]) MediaWiki:Editinginterface 1581 5065 2006-10-19T21:10:20Z West Brom 4ever 35 '''Upozorenje:''' Uređujete stranicu koja se koristi za prikaz teksta u sučelju softvera. Promjene učinjene na ovoj stranici će se odraziti na izgled korisničkog sučelja kod drugih suradnika. MediaWiki:Editold 1582 4375 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default uredi MediaWiki:Export-submit 1583 4381 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Export MediaWiki:Feed-invalid 1584 4383 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Invalid subscription feed type. MediaWiki:Filewasdeleted 1585 4386 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default A file of this name has been previously uploaded and subsequently deleted. You should check the $1 before proceeding to upload it again. MediaWiki:Group 1586 4389 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Group: MediaWiki:Group-all 1587 5085 2006-10-19T21:29:06Z West Brom 4ever 35 (svi) MediaWiki:Group-bot 1588 4391 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Bots MediaWiki:Group-bot-member 1589 4392 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Bot MediaWiki:Group-bureaucrat 1590 5086 2006-10-19T21:29:23Z West Brom 4ever 35 Birokrati MediaWiki:Group-bureaucrat-member 1591 5087 2006-10-19T21:29:41Z West Brom 4ever 35 Birokrat MediaWiki:Group-steward 1592 4395 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Stewards MediaWiki:Group-steward-member 1593 4396 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Steward MediaWiki:Group-sysop 1594 5088 2006-10-19T21:30:05Z West Brom 4ever 35 Administratori MediaWiki:Group-sysop-member 1595 5089 2006-10-19T21:30:24Z West Brom 4ever 35 Administrator MediaWiki:Grouppage-bot 1596 4399 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default {{ns:project}}:Bots MediaWiki:Grouppage-bureaucrat 1597 4400 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default {{ns:project}}:Bureaucrats MediaWiki:Grouppage-sysop 1598 5090 2006-10-19T21:31:03Z West Brom 4ever 35 {{ns:project}}:Administratori MediaWiki:History-feed-description 1599 4403 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Revision history for this page on the wiki MediaWiki:History-feed-empty 1600 4404 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default The requested page doesn't exist. It may have been deleted from the wiki, or renamed. Try [[Special:Search|searching on the wiki]] for relevant new pages. MediaWiki:History-feed-item-nocomment 1601 4405 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default $1 at $2 MediaWiki:History-feed-title 1602 4406 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Revision history MediaWiki:Import-interwiki-history 1603 4410 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Copy all history versions for this page MediaWiki:Import-interwiki-submit 1604 4411 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Import MediaWiki:Import-interwiki-text 1605 4412 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Select a wiki and page title to import. Revision dates and editors' names will be preserved. All transwiki import actions are logged at the [[Special:Log/import|import log]]. MediaWiki:Import-logentry-interwiki 1606 4413 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default transwikied $1 MediaWiki:Import-logentry-interwiki-detail 1607 4414 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default $1 revision(s) from $2 MediaWiki:Import-logentry-upload 1608 5332 2006-10-25T18:16:55Z MediaWiki default 42 imported [[$1]] by file upload MediaWiki:Import-logentry-upload-detail 1609 4416 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default $1 revision(s) MediaWiki:Import-revision-count 1610 4635 2006-08-31T18:37:25Z MediaWiki default $1 {{PLURAL:$1|revision|revisions}} MediaWiki:Importbadinterwiki 1611 4418 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Bad interwiki link MediaWiki:Importcantopen 1612 4419 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Couldn't open import file MediaWiki:Importlogpage 1613 5104 2006-10-19T21:48:42Z West Brom 4ever 35 Evidencija uvoza stranica MediaWiki:Importlogpagetext 1614 4422 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Administrative imports of pages with edit history from other wikis. MediaWiki:Importnopages 1615 4424 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default No pages to import. MediaWiki:Importstart 1616 4425 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Importing pages... MediaWiki:Importunknownsource 1617 4426 2006-07-01T18:51:23Z MediaWiki default Unknown import source type MediaWiki:Licenses 1618 5400 2006-10-29T14:48:12Z West Brom 4ever 35 *GNU licence **GFDL|Slika je pod GFDL licencom **GFDL-ja|Ja, autor datoteke, objavljujem je pod GFDL licencom *Javno vlasništvo **JD|Javno vlasništvo **JD-ja|Ja, autor datoteke, objavljujem je u javno vlasništvo **JD-suradnik|Suradnik predao sliku u javno vlasništvo **JD-predao|Vlasnik autorskih prava je predao sliku u javno vlasništvo **JD-umjetnost|Umjetničko djelo u javnom vlasništvu **JD-zastava-SAD|Zastava objavljena prije 1923. godine **JD-stara|Autorsko pravo nad slikom je isteklo (starija od 100 godina) **JD-poštanska marka|Poštanska marka u javnom vlasništvu **JD-SADVlada|Slika napravljena za potrebe vlade SAD **JD-SADVlada-NASA|Sliku je napravila NASA **JD-SADVlada-GTI|Djelo zaposlenika Geološkog topološkog instituta SAD **JD-CIA|Slika preuzeta sa stranica Američke obavještajne službe CIA **JD-SADVlada-NGA|Slika potiče iz NGA agencije *Slobodna upotreba **Slobodnaupotreba|Slobodna upotreba *Fair (poštena) upotreba **Fairuse|Slika zaštićena autorskim pravima **Plakat|Plakat zaštićen autorskim pravima **Promo|Promotivna fotografija **Notni zapis|Notni zapis **Naslovnica novina|Skenirana stranica novina ili članka **Stara slika poštena upotreba|Stara slika pod poštenom upotrebom **Omot albuma|Omot glazbenog albuma ili singla **Korice knjiga|Korice knjiga **Grb|Pečat, grb **Naslovnica stripa|Naslovnica stripa **Audio omot|Naslovna stranica omota glazbenog izdanja **DVD omot|Omot DVDa **Omot igrice|Omot računarske ili video igrice **Logo|Logo zaštićen autorskim pravima i/ili kao robna marka **Naslovnica časopisa|Naslovnica časopisa **Novac|Moneta-jedinica vladinog novca **Novac-EU|Moneta eura **Novac-SAD|Moneta američkoga dolara **Pokemon slika|Slika sa pokemon.com **Poštanska marka|Poštanska marka **Omot video kasete|Omot video kasete **Poštena upotreba nepoznat izvor|Slika podliježe zaštiti autorskih prava, ali izvor nije utvrđen **Poštena upotreba-dozvola|Slika podliježe zaštiti autorskih prava, i koristi se po dozvoli **UN-slika|Sliku je objavio ured Ujedinjenih Naroda **UN-karta|Kartiranje izvedeno iz proizvoda Kartografskog sektora Ujedinjenih naroda **Poster filma|Poster filma **Sportskiposter|Sportski poster **Ikona|Ikona računarskog softvera **Okvir igre|Okvir izdanja računarske ili video igre *Screenshoti (slike, snimke) ekrana **Screenshot|Web stranica, slika iz video igrice ili računarskog programa, televizijska slika ili film **Screenshot-film|Scena iz filma ili televizijskog programa **Screenshot-igrica|Računarska ili video igrica **Screenshot-software|Rad računarskog softvera **Screenshot-Wikipedia|Internet stranica sa Wikipedije *Creative Commons **Cc-by-sa|Creative Commons Attribution-ShareAlike 1.0 **Cc-by-sa-2.0|Creative Commons Attribution-ShareAlike 2.0 **Cc-by-sa-2.5|Creative Commons Attribution-ShareAlike 2.5 MediaWiki:Loginlanguagelabel 1619 4441 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Language: $1 MediaWiki:Loginlanguagelinks 1620 4442 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default * Deutsch|de * English|en * Esperanto|eo * Français|fr * Español|es * Italiano|it * Nederlands|nl MediaWiki:Metadata help 1621 4454 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Metadata (see [[{{ns:project}}:Metadata]] for an explanation): MediaWiki:Nmembers 1622 5152 2006-10-20T16:25:35Z West Brom 4ever 35 $1 {{PLURAL:$1|članak|članka|članaka}} MediaWiki:Noexactmatch 1623 4469 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default '''Ne postoji stranica naziva "$1".''' Možete [[:$1|kreirati tu stranicu]]. MediaWiki:Nouserspecified 1624 4474 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default You have to specify a username. MediaWiki:Nstab-project 1625 5156 2006-10-20T20:57:47Z West Brom 4ever 35 Stranica projekta MediaWiki:Oldrevisionnavigation 1626 4477 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Revision as of $1; $5<br />$3 | $2 | $4 MediaWiki:Perfcachedts 1627 4479 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default The following data is cached, and was last updated $1. MediaWiki:Prefs-watchlist 1628 5161 2006-10-20T21:02:05Z West Brom 4ever 35 Praćene stranice MediaWiki:Prefs-watchlist-days 1629 5162 2006-10-20T21:02:31Z West Brom 4ever 35 Broj dana koji će se prikazati na popisu praćenja: MediaWiki:Prefs-watchlist-edits 1630 5163 2006-10-20T21:02:56Z West Brom 4ever 35 Broj uređivanja koji će se prikazati na proširenom popisu praćenja: MediaWiki:Projectpage 1631 5165 2006-10-20T21:04:21Z West Brom 4ever 35 Pogledaj stranicu projekta MediaWiki:Protectedinterface 1632 4491 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default This page provides interface text for the software, and is locked to prevent abuse. MediaWiki:Randomredirect 1633 5171 2006-10-20T21:07:06Z West Brom 4ever 35 Slučajno preusmjeravanje MediaWiki:Rcshowhideanons 1634 4496 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default $1 anonimne suradnike MediaWiki:Rcshowhidebots 1635 4497 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default $1 botove MediaWiki:Rcshowhideliu 1636 4498 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default $1 prijavljene suradnike MediaWiki:Rcshowhidemine 1637 4499 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default $1 moje promjene MediaWiki:Rcshowhideminor 1638 4500 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default $1 manje promjene MediaWiki:Rcshowhidepatr 1639 4501 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default $1 provjerene promjene MediaWiki:Rightslog 1640 5196 2006-10-20T21:22:41Z West Brom 4ever 35 Evidencija suradničkih prava MediaWiki:Rightslogentry 1641 5197 2006-10-20T21:22:58Z West Brom 4ever 35 promijenjena suradnička prava za $1 iz $2 u $3 MediaWiki:Rightsnone 1642 5198 2006-10-20T21:23:28Z West Brom 4ever 35 (suradnik) MediaWiki:Session fail preview html 1643 4530 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default <strong>Sorry! We could not process your edit due to a loss of session data.</strong> ''Because this wiki has raw HTML enabled, the preview is hidden as a precaution against JavaScript attacks.'' <strong>If this is a legitimate edit attempt, please try again. If it still doesn't work, try logging out and logging back in.</strong> MediaWiki:Sp-contributions-newbies-sub 1644 4535 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Za nove suradnike MediaWiki:Sp-contributions-newer 1645 4536 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default $1 novijih MediaWiki:Sp-contributions-newest 1646 4537 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Najnovije MediaWiki:Sp-contributions-older 1647 4538 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default $1 starijih MediaWiki:Sp-contributions-oldest 1648 4539 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Najstarije MediaWiki:Sp-newimages-showfrom 1649 4540 2006-07-01T18:51:24Z MediaWiki default Show new images starting from $1 MediaWiki:Tog-extendwatchlist 1650 5236 2006-10-20T21:48:15Z West Brom 4ever 35 Proširi popis praćenih stranica tako da prikaže sve odgovarajuće promjene MediaWiki:Tog-watchlisthidebots 1651 5238 2006-10-20T21:49:23Z West Brom 4ever 35 Sakrij uređivanja botova s popisa praćenja MediaWiki:Tog-watchlisthideown 1652 5239 2006-10-20T21:49:40Z West Brom 4ever 35 Sakrij moja uređivanja s popisa praćenja MediaWiki:Unblocked 1653 5243 2006-10-20T21:51:11Z West Brom 4ever 35 [[Suradnik:$1|$1]] je deblokiran MediaWiki:Uncategorizedimages 1654 5244 2006-10-20T21:51:38Z West Brom 4ever 35 Nekategorizirane slike MediaWiki:Undeletecomment 1655 5245 2006-10-20T21:52:06Z West Brom 4ever 35 Komentar: MediaWiki:Undeletedfiles 1656 4558 2006-07-01T18:51:25Z MediaWiki default $1 file(s) restored MediaWiki:Undeletedpage 1657 5246 2006-10-20T21:52:31Z West Brom 4ever 35 <big>'''$1 je vraćena'''</big> Pogledajte [[Special:Log/delete|evidenciju brisanja]] za zapise nedavnih brisanja i vraćanja. MediaWiki:Undeletedrevisions-files 1658 4561 2006-07-01T18:51:25Z MediaWiki default $1 revisions and $2 file(s) restored MediaWiki:Undeleteextrahelp 1659 5247 2006-10-20T21:52:58Z West Brom 4ever 35 Da biste vratili cijelu stranicu, ostavite sve ''kućice'' neoznačene i kliknite '''Vrati!'''. Ako želite vratiti određenu reviziju, označite je i kliknite '''Vrati!'''. Klik na gumb '''Reset''' će odznačiti sve ''kućice'' i obrisati polje za komentar. MediaWiki:Undeletereset 1660 4563 2006-07-01T18:51:25Z MediaWiki default Reset MediaWiki:Unusedtemplates 1661 5248 2006-10-20T22:05:42Z West Brom 4ever 35 Nekorišteni predlošci MediaWiki:Unusedtemplatestext 1662 5249 2006-10-20T22:06:01Z West Brom 4ever 35 Slijedi popis svih stranica imenskog prostora Predlošci koje nisu umetnute na drugim stranicama. Pripazite da prije brisanja provjerite druge poveznice koje vode na te predloške. MediaWiki:Unusedtemplateswlh 1663 5250 2006-10-20T22:06:18Z West Brom 4ever 35 druge poveznice MediaWiki:Uploadnewversion-linktext 1664 4570 2006-07-01T18:51:25Z MediaWiki default Postavi novu inačicu datoteke MediaWiki:Viewsourcefor 1665 4574 2006-07-01T18:51:25Z MediaWiki default za $1 MediaWiki:Watchlistanontext 1666 4576 2006-07-01T18:51:25Z MediaWiki default Please $1 to view or edit items on your watchlist. MediaWiki:Watchlistclearbutton 1667 5260 2006-10-20T22:21:18Z West Brom 4ever 35 Pobriši popis praćenja MediaWiki:Watchlistcleardone 1668 5261 2006-10-20T22:21:35Z West Brom 4ever 35 Vaš je popis praćenih stranica izbrisan. Uklonjenih stavki: $1 MediaWiki:Watchlistcleartext 1669 5262 2006-10-20T22:21:52Z West Brom 4ever 35 Jeste li sigurni da ih želite ukloniti? MediaWiki:Watchlistcount 1670 5263 2006-10-20T22:22:15Z West Brom 4ever 35 '''Imate $1 stavki u popisu praćenja, uključujući stranice za razgovor.''' MediaWiki:Watchlistfor 1671 5264 2006-10-20T22:22:34Z West Brom 4ever 35 (suradnika '''$1''') MediaWiki:Wldone 1672 5267 2006-10-20T22:24:01Z West Brom 4ever 35 Izvršeno. Portal Wikiknjige 1673 4960 2006-09-25T16:50:58Z West Brom 4ever 35 {{Najknjige}} ---- {{Manjeknjige}} [[Kategorija:Glavna stranica]] MediaWiki:Allpagesbadtitle 1675 4603 2006-08-31T18:37:23Z MediaWiki default The given page title was invalid or had an inter-language or inter-wiki prefix. It may contain one more characters which cannot be used in titles. MediaWiki:Anononlyblock 1676 4604 2006-08-31T18:37:23Z MediaWiki default anon. only MediaWiki:April-gen 1677 4605 2006-08-31T18:37:23Z MediaWiki default April MediaWiki:Ascending abbrev 1678 4606 2006-08-31T18:37:23Z MediaWiki default asc MediaWiki:August-gen 1679 4607 2006-08-31T18:37:23Z MediaWiki default August MediaWiki:Badaccess-group0 1680 4608 2006-08-31T18:37:23Z MediaWiki default You are not allowed to execute the action you have requested. MediaWiki:Badaccess-group1 1681 4609 2006-08-31T18:37:23Z MediaWiki default The action you have requested is limited to users in the group $1. MediaWiki:Badaccess-group2 1682 4610 2006-08-31T18:37:23Z MediaWiki default The action you have requested is limited to users in one of the groups $1. MediaWiki:Badaccess-groups 1683 4611 2006-08-31T18:37:23Z MediaWiki default The action you have requested is limited to users in one of the groups $1. MediaWiki:Cantcreateaccounttext 1684 4612 2006-08-31T18:37:23Z MediaWiki default Account creation from this IP address (<b>$1</b>) has been blocked. This is probably due to persistent vandalism from your school or Internet service provider. MediaWiki:Cantcreateaccounttitle 1685 5025 2006-10-19T17:16:19Z West Brom 4ever 35 Nije moguće stvoriti suradnički račun MediaWiki:Categorypage 1686 5034 2006-10-19T17:24:44Z West Brom 4ever 35 View category page MediaWiki:Confirmemail noemail 1687 4615 2006-08-31T18:37:23Z MediaWiki default You do not have a valid email address set in your [[Special:Preferences|user preferences]]. MediaWiki:Createaccountblock 1688 4616 2006-08-31T18:37:23Z MediaWiki default account creation blocked MediaWiki:Databasenotlocked 1689 4617 2006-08-31T18:37:23Z MediaWiki default The database is not locked. MediaWiki:December-gen 1690 4618 2006-08-31T18:37:23Z MediaWiki default December MediaWiki:Descending abbrev 1691 4619 2006-08-31T18:37:23Z MediaWiki default desc MediaWiki:February-gen 1692 4620 2006-08-31T18:37:24Z MediaWiki default February MediaWiki:Fri 1693 4621 2006-08-31T18:37:24Z MediaWiki default Fri MediaWiki:Imagelist date 1694 5095 2006-10-19T21:41:35Z West Brom 4ever 35 Datum MediaWiki:Imagelist description 1695 5096 2006-10-19T21:41:54Z West Brom 4ever 35 Opis MediaWiki:Imagelist name 1696 5097 2006-10-19T21:42:30Z West Brom 4ever 35 Naziv slike MediaWiki:Imagelist search for 1697 5098 2006-10-19T21:43:03Z West Brom 4ever 35 Traži ime slike: MediaWiki:Imagelist size 1698 5099 2006-10-19T21:43:25Z West Brom 4ever 35 Veličina (u bitovima) MediaWiki:Imagelist user 1699 5100 2006-10-19T21:43:44Z West Brom 4ever 35 Suradnik MediaWiki:Imgfile 1700 4628 2006-08-31T18:37:24Z MediaWiki default file MediaWiki:Imgmultigo 1701 4629 2006-08-31T18:37:24Z MediaWiki default Go! MediaWiki:Imgmultigotopost 1702 4630 2006-08-31T18:37:24Z MediaWiki default MediaWiki:Imgmultigotopre 1703 4631 2006-08-31T18:37:24Z MediaWiki default Go to page MediaWiki:Imgmultipagenext 1704 4632 2006-08-31T18:37:24Z MediaWiki default next page &rarr; MediaWiki:Imgmultipageprev 1705 4633 2006-08-31T18:37:24Z MediaWiki default &larr; previous page MediaWiki:Import-interwiki-namespace 1706 4634 2006-08-31T18:37:25Z MediaWiki default Transfer pages into namespace: MediaWiki:Ipb already blocked 1707 5105 2006-10-19T21:49:09Z West Brom 4ever 35 "$1" je već blokiran MediaWiki:Ipb cant unblock 1708 5106 2006-10-19T21:49:28Z West Brom 4ever 35 Greška: Blok broj $1 nije nađen. Možda je suradnik već odblokiran. MediaWiki:Ipbanononly 1709 5107 2006-10-19T21:49:50Z West Brom 4ever 35 Blokiraj samo anonimnu IP adresu (ne prijavljenog suradnika koji ima navedenu IP adresu) MediaWiki:Ipbcreateaccount 1710 5108 2006-10-19T21:50:11Z West Brom 4ever 35 Spriječi da se s blokirane IP adrese napravi novi suradnički račun MediaWiki:January-gen 1711 4640 2006-08-31T18:37:25Z MediaWiki default January MediaWiki:July-gen 1712 4641 2006-08-31T18:37:25Z MediaWiki default July MediaWiki:June-gen 1713 4642 2006-08-31T18:37:25Z MediaWiki default June MediaWiki:Listusersfrom 1714 4643 2006-08-31T18:37:25Z MediaWiki default Display users starting at: MediaWiki:Lockfilenotwritable 1715 4644 2006-08-31T18:37:25Z MediaWiki default The database lock file is not writable. To lock or unlock the database, this needs to be writable by the web server. MediaWiki:March-gen 1716 4645 2006-08-31T18:37:25Z MediaWiki default March MediaWiki:May-gen 1717 4646 2006-08-31T18:37:25Z MediaWiki default May MediaWiki:Mediawikipage 1718 4648 2006-08-31T18:37:25Z MediaWiki default View message page MediaWiki:Mon 1719 4649 2006-08-31T18:37:25Z MediaWiki default Mon MediaWiki:Newpages-username 1720 4650 2006-08-31T18:37:25Z MediaWiki default Username: MediaWiki:November-gen 1721 4651 2006-08-31T18:37:26Z MediaWiki default November MediaWiki:October-gen 1722 4652 2006-08-31T18:37:26Z MediaWiki default October MediaWiki:Old-revision-navigation 1723 5157 2006-10-20T20:58:23Z West Brom 4ever 35 Inačica stranice od $1; $5<br /> ($6) $3 | $2 | $4 ($7) MediaWiki:Sat 1724 5199 2006-10-20T21:23:47Z West Brom 4ever 35 Sub MediaWiki:Searchbutton 1725 4655 2006-08-31T18:37:27Z MediaWiki default Traži MediaWiki:Searchsubtitle 1726 4656 2006-08-31T18:37:27Z MediaWiki default Za upit "[[:$1]]" MediaWiki:Searchsubtitleinvalid 1727 4657 2006-08-31T18:37:27Z MediaWiki default Za upit "$1" MediaWiki:September-gen 1728 4658 2006-08-31T18:37:27Z MediaWiki default September MediaWiki:Statistics-mostpopular 1729 4659 2006-08-31T18:37:27Z MediaWiki default Most viewed pages MediaWiki:Sun 1730 4660 2006-08-31T18:37:27Z MediaWiki default Sun MediaWiki:Table pager empty 1731 5224 2006-10-20T21:37:21Z West Brom 4ever 35 Nema rezultata MediaWiki:Table pager first 1732 5225 2006-10-20T21:37:40Z West Brom 4ever 35 Prva stranica MediaWiki:Table pager last 1733 5226 2006-10-20T21:37:55Z West Brom 4ever 35 Zadnja stranica MediaWiki:Table pager limit 1734 5227 2006-10-20T21:38:13Z West Brom 4ever 35 Prikaži $1 slika po stranici MediaWiki:Table pager limit submit 1735 5228 2006-10-20T21:38:28Z West Brom 4ever 35 Idi MediaWiki:Table pager next 1736 5229 2006-10-20T21:38:45Z West Brom 4ever 35 Slijedeća stranica MediaWiki:Table pager prev 1737 5231 2006-10-20T21:39:06Z West Brom 4ever 35 Prethodna stranica MediaWiki:Templatepage 1738 4668 2006-08-31T18:37:27Z MediaWiki default View template page MediaWiki:Thu 1739 4669 2006-08-31T18:37:27Z MediaWiki default Thu MediaWiki:Tue 1740 4670 2006-08-31T18:37:28Z MediaWiki default Tue MediaWiki:Upload source file 1741 4671 2006-08-31T18:37:28Z MediaWiki default (a file on your computer) MediaWiki:Upload source url 1742 5366 2006-10-25T18:17:04Z MediaWiki default 42 (a valid, publicly accessible URL) MediaWiki:Viewhelppage 1743 4673 2006-08-31T18:37:28Z MediaWiki default View help page MediaWiki:Viewpagelogs 1744 5257 2006-10-20T22:17:22Z West Brom 4ever 35 Vidi evidencije za ovu stranicu MediaWiki:Wed 1745 4675 2006-08-31T18:37:28Z MediaWiki default Wed Suradnik:Andrej Šalov 1746 4680 2006-09-11T19:14:20Z Andrej Šalov 33 suradnička [[w:Suradnik:Andrej Šalov|Moja glavna suradnička stranica]]. Tražite me i na [[s:Suradnik:Andrej Šalov|Izvoru]], [[q:Suradnik:Andrej Šalov|Citatima]], [[wikt:Suradnik:Andrej Šalov|Riječniku]], [[m:User:Andrej Šalov|Meti]], [[commons:User:Andrej Šalov|zajedničkom poslužitelju]]. :-) Suradnik:Roberta F. 1747 4681 2006-09-12T17:14:52Z Roberta F. 34 oblikovanje [[Slika:Kajira-kef.svg|right|50 px]] *[[w:Suradnik:Roberta F.]] *[[commons:User:Roberta F.]] [[de:User:Roberta F.]] [[en:User:Roberta F.]] Wikiknjige:Administrators 1748 4682 2006-09-12T17:19:05Z Andrej Šalov 33 kreiranje #redirect [[Wikibooks:Administratori]] Wikiknjige:Administratori 1749 4725 2006-09-14T20:48:10Z Luka Krstulović 38 /* [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] */ ZAAA!! '''Administratori''' su suradnici koji imaju pristup tehničkim postavkama Wikiknjiga u svrhu njegova održavanja ("''SysOp prava''"). Praksa na Wikiknjigama je da ovo pravo ostvaruje svaki aktivni i stalni suradnik, upoznat s pravilima Wikiknjiga, a istovremeno poznat i pouzdan pripadnik zajednice. ==Administratori== '''Aktivni [[Special:Listadmins|administratori]]''' na hrvatskim Wikiknjigama su: * ==Prijedlozi za administratora== ===Procedura=== '''Prijedlozi za administratora''' - ukoliko mislite da bi neki suradnik trebao postati [[Special:Listadmins|administrator]], predložite ga ovdje. Dalje slijedi izbor glasanjem, registrirani suradnici u periodu od 7 dana mogu se izjasniti, i to je to. Nitko se ne može sam predložiti za administratora (da ne bi bilo glasovanja za padobrance koja bi završila negativno), dakle za admina vas treba predložiti netko drugi tko je procijenio da bi dobro obavljali dotičnu funkciju. Primjer procedure: Predlažem suradnika [[User:Roberta F.|Roberta F.]] za administratora. [[User:SpeedyGonsales|SpeedyGonsales]] 17:44, 16 Nov 2004 (CET) * Za [[User:Zigger|Zigger]] 17:45, 17 Nov 2004 (CET) * Za [[User:Duh Svemira|Duh Svemira]] 17:46, 18 Nov 2004 (CET) Prihvaćeno. [[User:Gangleri|Gangleri]] 15:46, 19 Nov 2004 (CET) ==[[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]]== *Predlažem sam sebe za status administratora na Wikiknjigama smatrajući da mogu mnogo doprinijeti ovom projektu i oživiti ga. [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] # Za, [[Suradnik:Andrej Šalov|Andrej Šalov]] 17:27, 12. rujna 2006. (UTC) # ZA, '''Damirux''' 19:28, 12. rujna 2006. (UTC) # '''ZA''' marljivog suradnika :-)) --[[Suradnik:Roberta F.|Roberta F.]] 17:30, 12. rujna 2006. (UTC) # '''ZA''' Podržavam ovog suradnika jer je prava roba za projekt i potrebno brušenje adminovskih ''skillova'' [[Suradnik:E.coli|E.coli]] 17:40, 12. rujna 2006. (UTC) # '''ZA''', '''Abyssus''' # Za, podržavam marljivog i perspektivnog suradnika, uvjerena sam da će biti prvorazredni admin [[Suradnik:Branka France|Branka France]] 17:22, 14. rujna 2006. (UTC) # '''ZA''' marljivog i pouzdanog suradnika, uz nade da će biti još bolji administrator! --[[Suradnik:Luka Krstulović|Luka Krstulović]] 20:48, 14. rujna 2006. (UTC) Suradnik:E.coli 1750 4687 2006-09-12T17:28:55Z E.coli 36 [[w:Suradnik:E.coli|<span style="border: #4682B4 solid 1px; -moz-border-radius: 10px; background: #F0F8FF; margin-bottom: 0.4em; color: #4682B4; font-size: 11px">&nbsp;'''E.coli'''&nbsp;</span> stanuje ovdje!]] Predložak:Wikiprojekti 1751 4965 2006-09-25T16:55:51Z West Brom 4ever 35 {| style="float: center; margin-left: 1em; margin-bottom: 0.5em; width: 98%; border: #4A78F1 solid 1px" | width="4%" | [[Slika:Commons-logo.svg|35px]] | width="21%" | [[commons:Glavna_stranica|'''Zajednički poslužitelj''']]<br />Multimedijalno skladište | width="4%" | [[Slika:Wikipedia logo 593.jpg|35px]] | width="21%" | [[w:Glavna stranica|'''Wikipedija''']]<br />Slobodna enciklopedija | width="4%" | [[Slika:Wikisource-logo.svg|35px]] | width="21%" | [[s:|'''Wikizvor''']]<br />Dokumenti u javnom vlasništvu | width="4%" | [[Slika:Wikiquote-logo.svg|35px]] | width="21%" | [[q:Glavna stranica|'''Wikicitat''']]<br />Zbirka citata |- | [[Slika:Wikispecies-logo.svg|35px]] | [[Wikispecies:Glavna_stranica|'''Wikivrste''']]<br />Popis vrsta | [[Slika:Wikinews-logo.png|35px]] | [[n:Main Page|'''Wijesti''']]<br />Izvor vijesti | [[Slika:Wiktionary-logo-en.png|35px]] | [[wikt:hr:Glavna_stranica|'''Wječnik''']]<br />Hrvatski rječnik | [[Slika:Wikimedia-logo.svg|35px]] | [[m:Glavna stranica|'''Meta-Wiki''']]<br />Koordinacija Wikimedija projekta |} [[Kategorija:Glavna stranica]] Predložak:Ostaleknjige 1752 4964 2006-09-25T16:55:28Z West Brom 4ever 35 <center>'''Wikiknjige se pišu na mnogim različitim jezicima.'''<center> ; <small>Wikiknjige s više od 1,000 knjiga:</small> <div style="font-size:120%; margin-left: 2em; margin-right: 2em;"> [[:de:|Deutsch&nbsp;(Njemački)]] - [[:en:|English&nbsp;(Engleski)]] - [[:es:|Español&nbsp;(Španjolski)]] - [[:fr:|Français&nbsp;(Francuski)]] - [[:it:|Italiano&nbsp;(Talijanski)]] - [[:nl:|Nederlands&nbsp;(Nizozemski)]] - [[:pl:|Polski&nbsp;(Poljski)]] - [[:pt:|Português&nbsp;(Portugalski)]] </div> ; <small>Wikiknjige s više od 100 knjiga:</small> <div style="font-size:100%; margin-left: 2em; margin-right: 2em;"> [[:ar:|العربية&nbsp;(Arapski)]] - [[:id:|Bahasa Indonesia&nbsp;(Indonezijski)]] - [[:bg:|&#1041;&#1098;&#1083;&#1075;&#1072;&#1088;&#1089;&#1082;&#1080;&nbsp;(Bugarski)]] - [[:ca:|Català&nbsp;(Katalonski)]] - [[:zh:|中文&nbsp;(Kineski)]] - [[:cs:|&#269;e&#0353;tina&nbsp;(Češki)]] - [[:da:|Dansk&nbsp;(Danski)]] - [[:ang:|Englisc&nbsp;(Staroengleski)]] - [[:eo:|Esperanto]] - [[:gl:|Galego&nbsp;(Galicijski)]] - [[:he:|&#1506;&#1489;&#1512;&#1497;&#1514;&nbsp;(Hebrejski)]] - [[:ja:|&#26085;&#26412;&#35486;&nbsp;(Japanski)]] - [[:ko:|&#54620;&#44397;&#50612;&nbsp;(Korejski)]] - [[:hu:|Magyar&nbsp;(Mađarski)]] - [[:mk:|Македонски&nbsp;(Makedonski)]] - [[:no:|Norsk&nbsp;(Norveški)]] - [[:ru:|&#1088;&#1091;&#1089;&#1089;&#1082;&#1080;&#1081;&nbsp;(Ruski)]] - [[:sq:|Shqip&nbsp;(Albanski)]] - [[:sk:|Slovenska&nbsp;(Slovački)]] - [[:fi:|Suomi&nbsp;(Finski)]] - [[:sv:|Svenska&nbsp;(Švedski)]] - [[:ta:|தமிழ்&nbsp;(Tamilski)]] - [[:th:|ไทย&nbsp;(Tajlandski)]] - [[:tr:|Türkçe&nbsp;(Turski)]] </div> ; <small>Wikiknjige s više od 10 knjiga:</small> <div style="font-size:90%; margin-left: 2em; margin-right: 2em;"> <small> [[:hy:|Հայերեն&nbsp;(Armenski)]] - [[:be:|Беларуская&nbsp;(Bjeloruski)]] - [[:bo:|Bosanski&nbsp;(Bosanski)]] - [[:su:|Basa&nbsp;Sunda&nbsp;(Sunda)]] - [[:cv:|Чӑваш&nbsp;(Chuvach)]] - [[:cy:|Cymraeg&nbsp;(Welški)]] - [[:na:|Dorerin&nbsp;Naoero&nbsp;(Nauruanski)]] - [[:et:|Eesti&nbsp;(Estonski)]] - [[:fa:|&#1601;&#1575;&#1585;&#1587;&#1740;&nbsp;(Perzijski/Farsi)]] - [[:el:|&#917;&#955;&#955;&#951;&#957;&#953;&#954;&#940;&nbsp;(Grčki)]] - '''Hrvatski''' - [[:ia:|Interlingua]] - [[:ie:|Interlingue]] - [[:is:|Íslenska&nbsp;(Islandski)]] - [[:ku:|Kurdî&nbsp;/&nbsp;كوردی&nbsp;(Kurdi)]] - [[:la:|Latina&nbsp;(Latinski)]] - [[:lt:|Lietuvių&nbsp;(Litvanski)]] - [[:ml:|മലയാളം&nbsp;(Malajski)]] - [[:mr:|मराठी&nbsp;(Marathi)]] - [[:ro:|Român&#259;&nbsp;(Rumunjski)]] - [[:simple:Main Page|Simple English (Jednostavni engleski)]] - [[:sr:|&#1089;&#1088;&#1087;&#1089;&#1082;&#1080;&nbsp;(Srpski)]] - [[:sl:|Slovenščina&nbsp;(Slovenski)]] - [[:te:|తెలుగు&nbsp;(Telugu)]] - [[:tt:|Tatarski]] - [[:vi:Trang Chính|Tiếng&nbsp;Việt&nbsp;(Vijetnamski)]] - [[:ur:|اردو&nbsp;(Urdu)]] </small> <div> '''[[Portal Wikiknjige]]''' - '''[[m:List of Wikibooks|Aktivne Wikiknjige]]''' - '''[[m:How to start a new Wikibooks portal|Započni Portal Wikiknjige na drugim jezicima]]''' </div> [[Kategorija:Glavna stranica]] Predložak:Donacije 1753 4967 2006-09-25T16:56:46Z West Brom 4ever 35 Ako smatrate da su '''Wikiknjige''' ili ostali projekti korisni, molimo Vas da razmislite o [http://wikimediafoundation.org/wiki/Fundraising donaciji]. Donacije služe za [[m:Wikimedia servers|opremu servera]] i lansiranje novih [[m:Proposals for new projects|projekata]]. [[Kategorija:Glavna stranica]] Razgovor Wikiknjige:Administratori 1755 4706 2006-09-14T17:17:19Z West Brom 4ever 35 == Tomahawk Cheerocky == Predlažem sebe za administratora na: Wječniku, Wikizvoru, Wikiknjizi i Wikipediji. Razlozi i dokazi: a) Razlozi *Kao administrator mogu nadzirati gluposti onih koji zbog toga što imaju nešto informatičkog znanja više, sude o onome što ne znaju i ne poznaju ni približno kao ja i braniti i obraniti svoju ideju ili ju napustiti ako se argumenitrano pokaže da je ništavna. *Bit ću više stimuliran za rad, a do sada sam postavio oko pet tisuća članaka na ova tri projekta. Znači bit će još doprinosa. *To je jedina nagrada onome koji je ovim projektima poklonio rad vrijedan najmanje 200 tisuća Eura. *Moći ćemo razgovarati na istoj ravni s jednakim pravima kojih sam ja do sada bio prikraćen voljom od slični osoba. *Moja kandidatura za admina na Wječniku je na nuli. Dvije negativne i jedna pozitivna reakcija, sve tri neograzložene, znači ništavne. Kandidatura stoji ondje već, čini mi se, godinu dana, znači dovoljno dugo da bude automatski priznata ili da se zbor administratora preispita u sebi samom. *Glavni administrator SpeedyGonsales postavlja administratore po svojoj volji bez ikakvog dokaza o njihovoj valjanosti na drugim projektima. To se vidi po metodologiji njihovog rada, odnosno oni, ti njegovi izabranici primijenjuju pravila obrade jednog Wikipedijinog članka na Wikizvor i Wikiknjigu i Wječnik ne shvaćajući razliku između knjige-članka i članka-članka što ubija Wikizvor. Osjetio sam to na njihovom uređivanju mojih članaka koje rasijecaju na više manjih članaka i ne saznavši ništga o njima, a ionda predlažući ih za članke koje treba spojiti. Primjerice,članak Sveto pismo isjekli su na komade: Sveto pismo, Biblija (ekumenski prijevod Tomislav Dretara) i Glosar te sad traže da se spojae u članaka pod naslovom Biblija (ekumenski prijevod Tomislav Dretara). Ubili pticu sasjekavši ju u komade i sad ju nastoje oživjeti kao sasvim novi organizam u kojem je tek jedan dio i doprinos Tomislava Dretara, sakrivajući činjenicu da je sve to uradio Tomislav Dretar i jedanput već postavio kao cjelovitu jedinicu, ali potpuno svoju i zanemarujući činjenicu da je to jedini hrvatski prijevod Biblije koji vrijedi i pravoslavcima i katolicima i protestantima. To možda i boli te velike Hrvate u potaji, možda iz kolegijalnih razloga oponiraju projektu. Ja, naime nisam pop, niti kanim biti. Zanemaruju činjenicu da sam načinio jedini prijevod Kur'ana na hrvatski jezik. Ostali prevoditelji su pohrvaćeni Bošnjaci ili Srbi. I sve sam zto uradio besplatni. I moji praunuci bi mogli odatle crpiti korist. To je moj poklion cjelokupnom hrvatstvu a ne samo mojim potomcima i meni. Ali je i poklon pobratimstvu lica u svemiru. Nemam ništa protiv prava spomenutog chef menagera i podvrgavam se njegovoj poziciji, ali ne dopuštam da me zajebava zajedno s grupom neznalica i mediokriteta. Ti administratori ne smatraju uopće važnim činjenicu da sam svojim radom doveo Wikizvor do petog mjesta u obitelji. Tad su svi graknuli da je to varanje. Eto koliko je to nevažno, a nevažno je jer u usporedbi s njihovim doprinosom je to ubitačno po njih. Admini poslani da stvar srede nisu bitnije promijenili broj objavljenih članaka. Koliko je to nevažno vidi se iz reakcija koje su stizale iz svih krajeva svijeta. Ondje su na kraju odustali od svojih zahtjeva jer su spoznali da su u krivu, ali nemaju snage kao ni Wikizvorci priznati svoj grijeh. No, Projekt i dalje broj članaka drži na jednom dostignutoj razini, ali glupost ne posustaje. Moji članci su dijelom rezultat osobnih poznanstava s nizom autora od Francuske do Bosne, a iz Hercegovine, naravno, otpori. No, kao i u obrambenom ratu 1992-1995 za slobodnu i od svih neovisnu Bosnu i Hercegovinu gdje su moje snage ubijane od Mate Bobana odnijele pobjedu nad zlom koje otud dolazi i ovdje moji će radovi pobijediti, jer su istina, provjeriva istina. I da se ne iskrivi stvar. S moje strane ne radi se o političkoj opciji, nego o jednom području ljudske akcije. Ovdje je riječ o znanosti i umjetnosti i nek mi se ne izlazi s pozivanjem na to, to je za zamazati oči onima koji čitaju. Eto, to je dio mojih razloga, ali dovoljan da budem administrator u traženim projektima. b)Dokazi *Na Wječniku od 757 članaka postavio 740. *Na Wikizvoru od 5000 članaka postavio 4.900. *Na Wikiknjizi postavio jedine članke. *Na Wikipediji postavio oko 100 članaka. *Jedina osoba koja je ovim projektima darovala svoj vlastiti rad i nagovorila druge autore (Lovrenović, Marjanović, Katičić, Džafić, Halilović, Horozović, Adam, Thomassettie, Quaghebeur, i...spisak nije ni blizu da bude iscrpljen). *Posjedujem znanja iz širokog spektra društvenih znanosti priznata u biografiji Tomislav Dretar u biografskim leksikonima američkog, engleskog, hrvatskog, bosanskohercegovačkog, francuskog, romskog, mađarskog, poljskog, ruskog bigrafsko-bibliografskog rječnika, a provjeriva jednostavnim ulazom u navedene bibliotečke jedinice. *Postavio sam niz predložaka od kojih spominjem samo Podrubnice i Portal (tema Vino). *Pronašao sam način automatskog pravljenja liste u nizu za podrubnice. Dakle imam i stanovita informatička znanja potrebna za Wikipedijine projekte. *Postavio sam oko 5.000 podrubnica za Bibliju, što ni jedna hrvatska Biblija nije imala prije mog prijevoda u cjelini, osim Novog zavjeta Kršćanske sadašnjosti koja nije imala hrabrosti postaviti ekumenski prijevod. Naime, ona je katolička a ne kršćanskog ekumenizma i ekumenizma uopće, jer nema snage objaviti Kur'an, a ja imam i to i Bhagavt-Gitu još k tomu, te darovati prijevod bogumilskog Evanđelja koje sam preveo i darovao Wikizvoru. Hajde sad, čekam vas, da vidim vaše reakcije, štovana gospodo. Samo ne zaboravite sve ovo prevest ću na engleski, francuski i njemački i objaviti na tim posestrimama, jer ja tako radim, na svjetskoj ili bar međunarodnoj razini javno, a ne u potaji kao stanoviti među vama koji otjeraju jednu od rijetkih dama Branku France i sad se šupure kao pjetlovi na vlastom bunjištu. E, gospodo, ovo nije bunjište.--[[Suradnik:Tomahawk Cheerocky|Tomislav Dretar]] 11:04, 18. lipnja 2006. (UTC) Suradnik:Branka France 1756 4707 2006-09-14T17:19:49Z Branka France 37 Zovem se Branka France, a koga zanima više od toga, neka svrati na [http://hr.wikipedia.org/wiki/Suradnik:Branka_France] Suradnik:West Brom 4ever 1757 5510 2006-12-06T18:27:19Z West Brom 4ever 35 [[Slika:CIMG1688.JPG|500px|thumb|Poljud, stadion Hajduka nekoliko minuta prije vječnog derbija.]] [[en:user:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] {| style="border-spacing:8px;margin:0px -8px; background: none;" |width="55%" class="MainPageBG" style="border: 0px solid #32cd32; background-color: #f8fff8; vertical-align:top; -moz-border-radius-topleft: 15px; -moz-border-radius-topright: 15px; -moz-border-radius-bottomright: 15px; -moz-border-radius-bottomleft: 15px;"| <h3 style="background:#90ee90;margin:-2px;padding:4px; -moz-border-radius-topleft: 15px; -moz-border-radius-topright: 15px; -moz-border-radius-bottomright: 15px; -moz-border-radius-bottomleft: 15px;"> <center><big>West Brom 4ever</big><center> </h3> <div style="padding:6px;"> *'''Ime:''' Luka *'''Rođendan:''' 11. listopada *'''Mjesto stanovanja:''' Split, [[Hrvatska]] *'''Kontakt''' **'''Wikipedija:''' [[w:User talk:West Brom 4ever|stranica za razgovor]] **'''IRC:''' [irc://irc.freenode.net/wikipedia-hr] *'''Na Wikipedijama od:''' 22. travnja 2006. *'''Moje statistike''': [http://tools.wikimedia.de/~interiot/cgi-bin/count_edits?dbname=hrwiki_p&user=West_Brom_4ever ovdje] *'''Ostali projekti:''' Administrator na [http://hr.wikibooks.org/wiki/Glavna_stranica Wikiknjigama] </div> ---- </h3> <div style="padding:6px;"> *'''Moja galerija''' **'''''[[Suradnik:West Brom 4ever/Hajduk - Dinamo|Hajduk - Dinamo, slike s utakmice]]''''' **'''[[Suradnik:West Brom 4ever/Moja galerija o prirodi|Moja ''prirodna'' galerija]]''' **'''[[Suradnik:West Brom 4ever/Moja stolnoteniska galerija|Moja stolnoteniska galerija]]''' *'''[[Suradnik:West Brom 4ever/Stranica za vježbanje|Stranica za vježbanje]]''' *'''[[Suradnik:West Brom 4ever/Todo List|Todo List]]''' </div> <h3 style="background:#90ee90;margin:-0px;padding:4px; -moz-border-radius-topleft: 15px; -moz-border-radius-topright: 15px; -moz-border-radius-bottomright: 15px; -moz-border-radius-bottomleft: 15px;"> </h3> <div style="padding:6px;"><div class="plainlinks"> Predložak:Donacije1 1758 4711 2006-09-14T17:34:18Z West Brom 4ever 35 Ako smatrate da su Wikiknjige ili ostali projekti korisni, molimo Vas da razmislite o donaciji. Donacije služe za opremu servera i lansiranje novih projekata. Predložak:Knjigadobrodošlica 1759 4984 2006-09-25T17:34:57Z West Brom 4ever 35 {| style="float: center; margin-left: 1em; margin-bottom: 0.5em; width: 98%; border: #4A78F1 solid 1px" |<center><big>Dobrodošli na hrvatsku inačicu Wikimedijinog projekta '''Wikiknjige''', zbirku slobodnog pristupa, korištenja i objavljivanja.</big></center> |- |<center>Trenutačno raspolažemo s '''{{NUMBEROFARTICLES}}''' članaka.</center> |- |} [[Kategorija:Glavna stranica]] Predložak:Radovi 1760 4722 2006-09-14T18:32:46Z West Brom 4ever 35 <div align="center"> {| align=center class="toccolours" cellspacing=0 |- ! bgcolor="#FFCC00" align="center" | <font color="red">'''Radovi u tijeku!'''</font> |- | align="center" style="font-size: 90%;" | [[Slika:radovi.png|70px|left]] '''Jedan suradnik upravo radi na ovom članku!''' <br> Mole se ostali suradnici da ne uređuju ovaj članak dok je ova obavijest prisutna.<br> Koristite stranicu za razgovor na ovom članku ako imate komentare i pitanja u vezi članka.<br> '''''Kada radovi budu gotovi, suradnik koji uređuje će ovaj predložak ukloniti!'''''<br> Hvala na razumijevanju!<br> <small>(Predložak će biti uklonjen ako kroz 3 sata od trenutka postavljanja nema izmjena na članku.)</small> |} </div> Suradnik:Luka Krstulović 1762 4724 2006-09-14T20:41:40Z Luka Krstulović 38 [http://hr.wikipedia.org/wiki/Suradnik:Luka_Krstulovi%C4%87 Ovdje sam!] Predložak:Spoji 1763 4727 2006-09-15T14:41:25Z West Brom 4ever 35 {| class="messagebox merge" |align="left"|[[Slika:Merge-arrows.svg]] |align="center"|Predloženo je da se ovaj članak '''spoji''' sa člankom '''[[:{{NAMESPACE}}:{{{1}}}|{{{1}}}]]'''. ([[Razgovor:{{PAGENAMEE}}|Rasprava]]) |} Predložak:Bris 1766 4983 2006-09-25T17:32:46Z West Brom 4ever 35 <center> {| class="toc" style="width: 70%; border-right-width:2px; border-bottom-width:2px;" |- | [[Image:Upozorenje.png|38px]] | &nbsp;&nbsp; | Predloženo je da se ovaj modul '''izbriše'''. ([[{{TALKSPACEE}}:{{PAGENAMEE}}|Rasprava]])<small> |} </center> Predložak:Nepotpisan 1767 4978 2006-09-25T17:12:31Z West Brom 4ever 35 <small>— Prethodni nepotpisani komentar napisao je [[Suradnik:{{{1}}}|{{{1}}}]] (([[User talk:{{{1}}}|razgovor]] • [[Special:Contributions/{{{1}}}|doprinosi]]) {{{2|}}}).</small> [[Kategorija:Predlošci]] Predložak:Prijevod 1768 4976 2006-09-25T17:09:56Z West Brom 4ever 35 <div class="notice metadata" id="cleanup" style="width: 54em; text-align: center; background: #efefff; margin: 1em 10%; border: #9F9FFF 1px solid;">'''Ovaj članak nije preveden djelomično ili uopće.''' <br> Slobodno pomozite u [{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|action=edit}} prijevodu] vodeći računa o stilu i pravopisu. Izvornik se možda nalazi na popisu ''drugih jezika''.</div> [[Kategorija:Prepisani ili neprimjereni moduli]] Predložak:Redirect 1770 4974 2006-09-25T17:07:34Z West Brom 4ever 35 ''"{{{1}}}" preusmjerava ovdje. Za {{{2|druga značenja}}}, vidi {{{3|[[{{{1}}} (razdvojba)]]}}}.''<noinclude> [[Kategorija:Predlošci]] Predložak:Jezična ikona 1771 4973 2006-09-25T17:07:19Z West Brom 4ever 35 <span style="font-family: sans-serif; cursor: help; color: #0000CD; font-size: 1.2em; font-weight: bold;" title="Language: {{{2|{{{1}}}}}}">(<span style="color: #000080;font-size: 0.7em; position: relative; bottom: 0.1em">({{{2|{{{1}}}}}})</span>)</span> [[Kategorija:Predlošci]] Predložak:Dopisivanje 1772 4972 2006-09-25T17:07:01Z West Brom 4ever 35 <div align="center" class="usermessage">[[Image:Internet-group-chat.svg|left|25px]] '''<span class="plainlinks">[http://hr.wikipedia.org/w/wiki.phtml?title=Razgovor_sa_suradnikom:{{{1}}}&action=edit&section=new Ovaj tekst zamijenite kako god želite. Klikom na njega bilo koji korisnik vam može ostaviti poruku.]</div> [[Kategorija:Predlošci]] Predložak:Dijakritici 1773 4971 2006-09-25T17:06:35Z West Brom 4ever 35 <center> {| class="toc" style="border-right-width:2px; border-bottom-width:2px;" |- | [[Image:Upozorenje.png|38px]] | &nbsp;&nbsp; | Ovom članku '''nedostaju hrvatski dijakritički znakovi'''. <br><small>Članak treba ispraviti dodavanjem znakova č, ć, đ, š, ž.</small> |} </center> <br> <includeonly> [[category:Nedostaju dijakritici]] </includeonly> [[Kategorija:Predlošci]] Predložak:Prepisano 1774 4970 2006-09-25T17:06:03Z West Brom 4ever 35 <div align="center"> {| class="toc" style="border-right-width:2px; border-bottom-width:2px;" |- | [[Image:Upozorenje.png|38px]] | &nbsp;&nbsp; | Postoji mogućnost da je tekst prepisan sa [{{{1}}} ove stranice]. Ukoliko postoji dozvola za korištenje teksta, to bi trebalo biti istaknuto na [[Razgovor:{{PAGENAME}}]]. Ukoliko dozvola ne postoji, tekst je '''potrebno obrisati'''! |} </div> <br> <includeonly>[[Kategorija:Prepisano bez dozvole]]</includeonly> [[Kategorija:Prepisani ili neprimjereni moduli]] Predložak:Poruka 1775 4969 2006-09-25T17:04:55Z West Brom 4ever 35 <noinclude></noinclude> <div class="usermessage"><div class="plainlinks">'''Imate [[Special:Mytalk|<span style="color: #002bb8">nove poruke</span>]] ([http://hr.wikipedia.org/wiki/Special:Mytalk?diff=last <span style="color: #002bb8">zadnja promjena na stranici za razgovor</span>]).</div></div> [[Kategorija:Predlošci]] Razgovor sa suradnikom:West Brom 4ever 1776 5503 2006-11-14T05:42:31Z VKokielov 31 molba Svi su dobrodošli za ostavljanje poruke :-)) [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] == Evo, == nadam se da je test uspješan:-)) [[Suradnik:Branka France|Branka France]] 15:57, 15. rujna 2006. (UTC) == Dobre želje == Evo ti i moje dobre želje za uspjeh :-)) --[[Suradnik:Roberta F.|Roberta F.]] 15:58, 15. rujna 2006. (UTC) ---- {{Dobrodošlica}} ==!!!== :-)))) Hvala za dobrosošlicu! :-))) ps. zaboravio si se potpisati :-) [[Suradnik:Andrej Šalov|Andrej Šalov]] 18:47, 16. rujna 2006. (UTC) == Kolega == Dragi moj kolega adminu, puno uspjeha u radu želi ti tvoja kolegica :-)) --[[Suradnik:Roberta F.|Roberta F.]] 11:05, 19. rujna 2006. (UTC) == Malo podrške == Budno te pratimo, a uskoro ću pokušati i pomoći čim se skalaju tenzije na drugim projektima... Bravo za stranice pomoći, i samo punom parom naprijed. I ja imam štošta naučiti o tim modulima, čini se zanimljivo! ;-) [[Suradnik:E.coli|E.coli]] 22:46, 22. rujna 2006. (UTC) == Knjižaru! == samo naprijed, dobar ti je predložak za dobrodošlicu :-)) [http://hr.wiktionary.org/wiki/Predlo%C5%BEak:Dobrodo%C5%A1lica Vidi kako to rade pravi admini!] :-))) Pozdrav i samo tako! --[[Suradnik:Luka Krstulović|Luka Krstulović]] 14:24, 24. rujna 2006. (UTC) ==Hm== Svaka čas na poslu ali imam par uoćenih propusta. [http://hr.wikibooks.org/wiki/Posebno:Upload ovo] nisu korisnici nego suradnici i ovaj tekst Za postavljanje datoteka morate biti [[Special:Userlogin|prijavljeni]. Vrati se na Glavna stranica. Fali ti jedna zagrada. Samo naprijed u radne pobjede [[Suradnik:Andrej Šalov|Andrej Šalov]] 21:38, 20. listopada 2006. (UTC) == molba == barem mi vrati moj tekst ako si ga izbrisao, vrati mi ga. necu ga ponovo staviti (zasto?) --[[Suradnik:VKokielov|VKokielov]] 05:42, 14. studenog 2006. (UTC) Predložak:Riješeno 1777 4741 2006-09-15T15:54:57Z West Brom 4ever 35 [[Image:Yes_check.svg|20px]] Predložak:Neriješeno 1778 4744 2006-09-15T16:13:52Z West Brom 4ever 35 [[Image:X mark.svg|20px]] Wikiknjige:Community Portal 1779 4747 2006-09-15T16:25:50Z West Brom 4ever 35 Wikiknjige:Community Portal premješteno na Wikiknjige:Čitaonica #REDIRECT [[Wikiknjige:Čitaonica]] Suradnik:Damirux 1780 4753 2006-09-15T16:36:59Z Damirux 39 <center>'''D o b r o d o š l i !'''</center> Ja sam suradnik Damirux i više o meni možete pronaći na [[w:Suradnik:Damirux|Wikipediji]]. <div align="center" class="usermessage">[[Image:Internet-group-chat.svg|left|25px]] '''<span class="plainlinks">Ostavite mi novu poruku [http://hr.wikipedia.org/w/wiki.phtml?title=User_talk:Damirux&action=edit&section=new OVDJE]</div> * [mailto:damirux@gmail.com E-mail] Razgovor sa suradnikom:Damirux 1781 4837 2006-09-19T21:44:11Z West Brom 4ever 35 <div align="center" class="usermessage">[[Image:Internet-group-chat.svg|left|25px]] '''<span class="plainlinks">Ostavite mi novu poruku [http://hr.wikipedia.org/w/wiki.phtml?title=User_talk:Damirux&action=edit&section=new OVDJE]</div> ---- {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] Predložak:Dobrodošlica 1782 4987 2006-10-18T23:04:15Z West Brom 4ever 35 '''Dobro došli na Wikiknjige na hrvatskom jeziku, zbirku slobodnog pristupa, korištenja i objavljivanja, započetu 27. studenog 2003.''' Pozivamo vas na sudjelovanje u rastu ovog svima dostupnog projekta. Ovdje su neke od stranica koje bi vam mogle pomoći: * [[Wikiknjige]] - što su to Wikiknjige, povijest i organizacija projekta; * [[Wikiknjige:Pomoć|Pomoć]] - kako sudjelovati, što treba znati, kako koristiti? Ako želite vježbati, možete to raditi na [[Stranica za vježbanje|stranici za vježbanje]], u slučaju da vam zatreba pomoć, pogledajte: * [[Wikiknjige:Uvodni tečaj|kratki tečaj s osnovnim odgovorima]]; * postavite pitanje u [[Wikiknjige:Čitaonica|Čitaonici]], odgovor će brzo stići; * spojite se na IRC prema sljedećim [http://hr.wikipedia.org/wiki/Wikipedija:IRC#Upute_za_one_koji_nisu_nikad_koristili_irc uputama], odgovor stiže trenutno. Svoje doprinose na člancima ne potpisujte, dok komentare na pripadajućim stranicama za raspravu, korisničkim stranicama i [[Wikiknjige:Čitaonica|Čitaonici]] obavezno potpisujte tako što ćete napisati 4 tilde <nowiki>~~~~</nowiki> (istodobno stiskanje tipki '''Alt Gr''' i '''1''' četiri puta). Još jednom, dobro došli! Razgovor sa suradnikom:Luka Krstulović 1783 4947 2006-09-24T19:33:02Z West Brom 4ever 35 šta mi se ti javljaš votsone :-)) {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] == šta mi se ti javljaš votsone :-)) == a ti zapisuješ šta su starkelje govorile :-)) raspravljalo se na ircu oće li bit knjižnica (to san ja predložia), ali je pa dogovor za čitaonicu. zato budi upućeniji :-)) [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] Razgovor sa suradnikom:Branka France 1784 4835 2006-09-19T21:43:46Z West Brom 4ever 35 {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] Razgovor sa suradnikom:E.coli 1785 4834 2006-09-19T21:43:33Z West Brom 4ever 35 {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] Razgovor sa suradnikom:Roberta F. 1786 4833 2006-09-19T21:43:15Z West Brom 4ever 35 {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] Razgovor sa suradnikom:Andrej Šalov 1787 4832 2006-09-19T21:43:03Z West Brom 4ever 35 {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] Wikiknjige:Stranica za vježbanje 1788 4903 2006-09-22T21:39:47Z West Brom 4ever 35 [[Kategorija:Pomoć]] <center>'''Dobro došli na stranicu za vježbanje.'''<br> [http://hr.wikibooks.org/wiki/Razgovor:Stranica_za_vje%C5%BEbanje Ovdje] pročitajte uvjete korištenja stranice za vježbanje. Nakon toga nastavite s onim što ste planirali. ---- Razgovor Wikiknjige:Stranica za vježbanje 1789 4858 2006-09-20T13:10:47Z West Brom 4ever 35 Razgovor:Stranica za vježbanje premješteno na Razgovor Wikiknjige:Stranica za vježbanje '''Dobrodošli na stranicu za vježbanje.''' Na ovoj stranici '''smijete''': *isprobavati tekstove, poveznice, podnaslove, postavljanje slika i sl. Na ovoj stranici '''ne smijete''': *kršiti nijedno Wikimedijino pravilo (vrijeđati suradnike, širiti neistinite informacije...) *strogo je zabranjeno raditi poveznicu na stranicu za vježbanje Želimo Vam ugodno korištenje stranice za vježbanje. Wikiknjige:Pitanja 1790 4896 2006-09-22T15:41:53Z West Brom 4ever 35 [[Kategorija:Pomoć]] Ovdje možete postavljati tehnička pitanja o radu na Wikiknjigama za koja niste našli odgovor u [[Wikiknjige:Pomoć]]. Ako imate pitanje koje se tiče sadržaja određenog članka, postavite ga na stranici za razgovor tog članka ili u [[Wikiknjige:Čitaonica|Čitaonici]]. Za pravopisna pitanja imate [[Wikiknjige:Pravopisna pitanja|Pravopisna pitanja]]. Ako niste dobili odgovor ni na jednoj od ovih stranica, spojite se na [[Wikiknjige:IRC|IRC prema uputama]]. <div align="center"><big>[http://hr.wikibooks.org/w/index.php?title=Wikiknjige:Pitanja&action=edit&section=new '''Dakle, pitajte''']</big></div> Predložak:Uvodni tečaj 1792 4885 2006-09-22T15:33:09Z West Brom 4ever 35 {|cellpadding="0" cellspacing="0" style="padding: 0.3em; float:right; margin-left:15px; border: 1px solid #999; border-right-width: 2px; border-bottom-width: 2px; background:#f4f4ff; text-align:center" |- |style="padding: 0.3em"| Ovaj je članak dio [[Wikiknjige:Uvodni tečaj|Uvodnog tečaja]] Wikiknjiga. |- |style="padding: 0.3em; font-family: sans-serif; font-size: 0.8em; background-color: #ccf"| Tečaj |- |style="padding: 0.3em; line-height: 1.5em"| [[Wikiknjige:Uvodni tečaj|Uvod]] <br/> [[Wikiknjige:Uvodni tečaj/Moduli|Moduli]]<br/> [[Wikiknjige:Uvodni tečaj/Izmjenjivanje modula|Izmjenjivanje modula]]<br/> [[Wikiknjige:Uvodni tečaj/Nova knjiga|Nova knjiga]] <br/> [[Wikiknjige:Uvodni tečaj/Prijavljivanje|Prijavljivanje]] |- |style="padding: 0.3em; font-family: sans-serif; font-size: 0.8em; background-color: #ccf"| Vidi i: |- |style="padding: 0.3em; line-height: 1.5em"| [[Wikiknjige:Pomoć]] |} Wikiknjige:Uvodni tečaj 1800 4887 2006-09-22T15:36:14Z West Brom 4ever 35 {{Uvodni tečaj}} Ovo je općeniti uvod u Wikiknjige. Ako ste novi na Wikiknjigama, ove članke svakako pročitajte, jer oni govore o svim aspektima ovog zanimljivog projekta. ==O Wikiknjigama== Wikiknjige su ''wiki s besplatnim tekstualnim knjigama''. Wikiknjige su platforma za razvoj i korištenje <big>besplatnih</big> tekstualnih knjiga na Internetu. Mi izrađujemo knjige pod [[GNU Free Documentation License|GNU licencom]], tako da je ostali mogu kopirati, izmjenjivati, i naravno, koristiti kao izvor zanimljivih informacija u svakodnevnom životu, <big>posve besplatno</big>. Nadamo se da ćemo postati vodeća besplatna alternativa onim skupim knjigama. Ovaj projekt je dostupan svim ljudima željnima znanja. Nadamo se da će se jednoga dana koristiti u svim dijelovima svijeta. Teme koje obrađuju tekstualni moduli su različiti, tj. tu ima sporta, kulture, medicine... No, ''mi na Wikiknjigama ne želimo raditi eseje ili fiktivna djela''. Iako su i eseji i fikcija potencijalni materijal za knjige, oni su mnogo izvan područja djelovanja ovoga projekta. Naš web-site je <big>wiki</big>, što znači da ga izgrađuje međusobna suradnja i dobra volja suradnika. Bilo tko s internet pretraživačem, čak i ako nije prijavljen na Wikiknjige, može istraživati gotovo svaki tekstualni modul. Volonteri, prijavljeni ili anonimni, poboljšavaju ovaj projekt izradom mnogih novih modula, njihovim ispravljanjem, postavljanjem slika... ==Wikiknjige se pišu na mnogim jezicima== Ova internet stranica, '''http://hr.wikibooks.org''', hrvatsko je izdanje Wikiknjiga. Svi su naši doprinosi isključivo na [[hrvatski jezik|hrvatskom jeziku]]. Ako netko želi doprinositi na nekom drugom jeziku, prvo što treba učiniti je izabrati neko od stranih izdanja Wikiknjiga. [[Predložak:Ostaleknjige|Popis ostalih Wikiknjiga]] je ovdje. ==Čitanje Wikiknjiga== I Vi možete <big>[[Special:Search|pretraživati]]</big> čitavu stranicu ukucavanjem traženoga podatka u tražilicu na lijevoj strani ekrana. Ako traženog pojma nema, Vi ga možete napraviti. Primijetite da su neke knjige kompletnije od nekih drugih. Na engleskom izdanju Wikiknjiga postoje i PDF verzije malog broja knjiga/modula (onih važnijih). Ovakav format se lakše ''downloada'' ili ''printa'', no gubitak je u tome što se i nakon printanja podatci obnavljaju i ispravljaju, pa isprintana verzija može imati zastarjele i/ili netočne podatke. ==Pomozite Wikiknjigama! Postanite aktivni!== [[Image:Wikibooks-logo.svg|thumb|300px|Službeni logo projekta '''Wikiknjige'''.]] Najlakši način (ali ne i manje učinkovit) je '''pronaći već postojeću knjigu''' za koju se zanimate, a potom je ''editirate''. Možete napraviti ispravke, dodavati podatke, umetati tablice, dodavati slike (koje je najbolje koristiti s [http://commons.wikimedia.org/wiki/ Commonsa], jer tamo leži šesteroznamenkasti broj postavljenih slika, te video- i audio-zapisa koje možete u svakom trenutku staviti u svoj modul/knjigu. '''Ne bojte se pridonositi Wikiknjigama'''; drugi suradnici ili administratori će poslije vas zasigurno ispraviti greške. :Možda biste htjeli <big>[[Special:Userlogin|kreirati svoj račun]]</big>. Anonimni suradnici su također dobrodošli, no otvaranje računa Vam može samo koristiti. Postoje i stranice koje mogu izmijenjivati samo prijavljeni suradnici. Wikiknjige trebaju volontere poput Vas da pridonosite Wikiknjigama. Ako želite vidjeti kako izgleda rad na Wikiknjigama, možete otići u <big>[[Wikiknjige:Čitaonica|Čitaonicu]]</big> ili se spojiti na [[IRC]] kanal. ==Glavne odrednice Wikiknjiga== Ova zajednica, Wikimedija, te Jimbo Wales uspostavili su veliki broj odrednica i pravila za ovaj site. Ovo su ključne odrednice za rad na bilo kojem projektu. *<big>Copyright</big> Kada se radi o običnim knjigama, netko mora platiti izdavanje knjige, mora platiti piscu..., što na kraju povećava cijenu knjige na nezdravu razinu. To na Wikiknjigama nije slučaj! Svaki doprinos je pod GNU licencom, koja dopušta da se svako djelo može kopirati, izmijeniti i ponovno upotrijebiti. *<big>Neutralno stajalište</big>: Iako eseji mogu biti inspiracija za izradnju modula, Wikiknjige nikako ne prihvaćaju subjektivno stajalište. Pokušava se doći do neutralnih činjenica, na način da se nijedan korisnik ne odbacivati neku tvrdnju iz samoga modula. *<big>Evidencija brisanja</big>: Svaki modul/knjiga podložna je brisanju. No, samo [[Wikiknjige:Administratori|administratori]] smiju brisati knjige, a brišu se grafiti, vandalizmi i slične nepodopštine. Ako vidite da neka knjiga/modul ima neprimjeren sadržaj, predložite je u [[:Kategorija:Brisati modul|ovoj kategoriji]]. <center><big>'''[[Wikiknjige:Uvodni tečaj/Moduli|Moduli >>]]'''</big></center> [[Kategorija:Pomoć]] Kategorija:Brisati modul 1801 4812 2006-09-19T15:35:11Z West Brom 4ever 35 Ako smatrate da neki članak zavrjeđuje brisanje, nominirajte ga u ovu kategoriju ili javite [[Wikiknjige:Administratori|administratoru]] [[suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]]u. Unaprijed hvala. Wikiknjige:Uvodni tečaj/Moduli 1802 4941 2006-09-24T13:29:11Z West Brom 4ever 35 {{Uvodni tečaj}} Na Wikiknjigama, izraz '''''modul''''' je definiran kao stranica koja sadrži neki tekstualni sadržaj. Pogledaj [[Special:Allpages|popis svih modula]] i [[Special:Statistics|statistike]] koje prikazuju ubrzani rast i razvitak Wikiknjiga. U modul ne spada nijedna stranica sa određenim imenskim prostorim koji se koristi za strogo određene potrebe, kao: *''Wikiknjige'' i ''Razgovor o Wikiknjigama'' i svi ostali imenski prostori usko povezani sa samim Wikiknjigama (npr. [[Wikiknjige:Čitaonica|Čitaonica]]); *''Razgovor'' bilo koje stranice ne spada u module, npr. [[Razgovor:Glavna stranica|razgovor o Glavnoj stranici]]; *''Posebno'' i ''Posebne stranice'', čije su stranice napravljene od softwarea ''po narudžbi'' (npr. [[Special:Statistics]]); *''Korisnik'' i ''Razgovor sa suradnikom'', ili stranice koje koristi samo jedan korisnik, dakle, to nije ono čemu Wikiknjige teže. Primjer: [[Suradnik:West Brom 4ever]]; *''Slika'', ''Razgovor o slici'' i njen opis, koji se koristi za opisivanje slika (npr. [[:Image:Puz u moru.jpg]]); *''Predlošci'' i ''Razgovori o predlošku'', koji se koriste za skraćivanje ukupnog teksta modula, npr. [[Predložak:Wikiprojekti]]; *''Kategorija'' i ''Razgovor o kategoriji'', koji se koriste da definiraju grupe modula. No, sve stranice iz modula se ne smatraju modulima, od kojih su najistaknutiji: *[[Glavna stranica]]; *brojna preusmjeravanja (stranice koje imaju isti tekst modula, no koriste drugi naslov) Definicija koju je dao software na [[Special:Statistics|statistikama]] glasi ovako: modul je bilo koja stranica koja je u modulskom imenskom prostoru, nije preusmjerena, te sadrži barem jednu wikipoveznicu. <center><big>[[Wikiknjige:Uvodni tečaj/Izmjenjivanje modula|Izmjenjivanje modula >>]]</big></center> [[Kategorija:Pomoć]] Suradnik:MayaSimFan 1803 4820 2006-09-19T16:26:30Z MayaSimFan 40 [[w:Suradnik:MayaSimFan]] [[Image:Page23A.gif|200px]] Razgovor sa suradnikom:MayaSimFan 1804 4827 2006-09-19T21:41:05Z West Brom 4ever 35 {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] Razgovor sa suradnikom:VKokielov 1805 4828 2006-09-19T21:41:43Z West Brom 4ever 35 {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] Suradnik:Zmaj 1806 4831 2006-09-19T21:42:37Z West Brom 4ever 35 Razgovor sa suradnikom:Zmaj 1807 4830 2006-09-19T21:42:26Z West Brom 4ever 35 {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] Wikiknjige:Uvodni tečaj/Izmjenjivanje modula 1808 5497 2006-11-08T17:58:51Z West Brom 4ever 35 /* Transkluzija */ {{uvodni tečaj}} ==Osnove izmjenjivanje modula== ===Početak izmjenjivanja=== Za početak izmjenjivanja svake stranice Wikimedijinih projekata, kliknite na karticu "'''Uredi'''" na vrhu stranice. Nakon toga ćete moći izmijeniti modul, stranicu ispunjenu wikitekstom. Ako, pak, želite raditi eksperimente, otiđite na [[Wikiknjige:Stranica za vježbanje|stranicu za vježbanje]], na svim ostalim modulima eksperimentiranje je <big>strogo zabranjeno</big>. ===Prikaži kako će izgledati=== Kada ste s izmjenjivanjem završili, pritisnite na karticu '''Prikaži kako će izgledati''' da vidite kako će vaše izmjenjivanje izgledati prije završnoga snimanja stranice. Ako niste zadovoljni, opet ponovite izmjenjivanje, prikaži kako će izgledati, te onda sačuvajte (naravno, ako ste tada zadovoljni). ===Napišite kratak sažetak izmjene=== Svatko bi trebao poslije sačuvane izmjene upisati razlog i predmet izmjene u malom prozorčiću koji se zove '''Sažetak'''. ===Naslovi, proredi, popisi i crte=== <table border="1" cellpadding="2" cellspacing="0"> <tr> <th>Ovako će tekst izgledati na Wikiknjigama</th> <th>Ovo trebate upisati</th> </tr> <tr> <td> <!-- Ovo je izvorna verzija == Novi naslov == === Podnaslov === ==== Podpodnaslov ==== --> <!-- Ako ni ono ne funkcionira, pokušajte s ovim. - funkcionira, ali nije dobro rješenje. --> <br><b><font style="font-size:125%"> Novi naslov </font></b><br> <br><b><font style="font-size:110%"> Podnaslov </font></b><br> <br><b><font style="font-size:100%"> Podpodnaslov </font></b><br> <!-- --> </td> <td> Naslove pišite ovako: <pre><nowiki> == Novi naslov == === Podnaslov === ==== Podpodnaslov ==== </nowiki></pre> </td> </tr> <tr> <td> Ako samo prijeđete u sljedeći red, to nema nikakvih posljedica za izgled teksta. Možete to koristiti za sebe, da razdvojite rečenice unutar odlomka. Neki uređivači smatraju da se tako lakše uređuje tekst i da se bolje koristi funkcija ''diff''. Ali ako ostavite prazan redak, to će biti prazan redak i na ekranu. </td> <td> <pre><nowiki>Ako samo prijeđete u sljedeći red, to nema nikakvih posljedica za izgled teksta. Možete to koristiti za sebe, da razdvojite rečenice unutar odlomka. Neki uređivači smatraju da se tako lakše uređuje tekst i da se bolje koristi funkcija ''diff''. Ali ako ostavite prazan redak, to će biti prazan redak i na ekranu.</nowiki></pre> </td> </tr> <tr valign="top"><td>Ovako možete prijeći u<br> sljedeći red bez praznog retka.</td> <td><pre><nowiki>Ovako možete prijeći u<br> sljedeći red bez praznog retka.</nowiki></pre> </td> </tr> <tr> <td> * Popis nije nikakav problem: ** počnite svaki redak sa zvjezdicom *** što je više zvjezdica, to je niža razina </td> <td><pre><nowiki>* Popis nije nikakav problem: ** počnite svaki redak sa zvjezdicom *** što je više zvjezdica, to je niža razina </nowiki></pre> </td> </tr> <tr> <td> # Popisi označeni brojevima su dobri jer su ## lijepo složeni ## lako čitljivi </td> <td><pre><nowiki># Popisi označeni brojevima su dobri jer su ## lijepo složeni ## lako čitljivi</nowiki></pre> </td> </tr> <tr> <td> * Možete miješati zvjezdice i brojeve *# i slagati ih *#* na ovaj način </td> <td><pre><nowiki>* Možete miješati zvjezdice i brojeve *# i slagati ih *#* na ovaj način</nowiki></pre> </td> </tr> <tr> <td> ; Neka riječ : njezina definicija </td> <td><pre><nowiki>; Neka riječ : njezina definicija</nowiki></pre> *''PAZI: samo jedna riječ i definicija po retku.'' </td> </tr> <tr> <td> : Dvotočka uvlači redak ili cijeli odlomak. :: Što je više dvotočaka, to je veće uvlačenje. "Enter" započinje novi odlomak. * Ovo se koristi za članke, ali i za razgovore na "'''Razgovoru o stranici'''". </td> <td><pre><nowiki>: Dvotočka uvlači redak ili cijeli odlomak. :: Što je više dvotočaka, to je veće uvlačenje. "Enter" započinje novi odlomak. </nowiki></pre> </td> </tr> <tr valign="top"><td><center>Tekst u sredini stranice.</center> </td> <td><pre><nowiki><center>Tekst u sredini stranice.</center></nowiki></pre> </td> </tr> <tr> <td>Vodoravna razdjelna crta: ovo je iznad crte, ---- a ovo je ispod crte. Dobra je za razdvajanje tema na stranicama za razgovor. </td> <td><pre><nowiki>Vodoravna razdjelna crta: ovo je iznad crte, ---- a ovo je ispod crte. </nowiki></pre> </td> </tr> </table> ===Poveznice, internetske adrese === <table border="1" cellpadding="2" cellspacing="0"> <tr> <th>Ovako će tekst izgledati na Wikiknjigama</th> <th>Ovo treba upisati</th> </tr> <tr valign="top"><td>Poveznica unutar Wikiknjiga: Službeni jezik Hrvatske je [[hrvatski jezik]]. *Nije važno pišete li prvo slovo članka veliko ili malo, jer ga Wikiknjige u naslovu samog članka automatski stavljaju veliko. *Razmake unutar naziva članka Wikiknjige automatski pretvaraju u donju crtu (_), ali ipak se preporučuje da stavljate razmake a ne donje crte. Dakle, navedena poveznica vodi na stranicu <nowiki>http://hr.wikibooks.org/wiki/Hrvatski_jezik</nowiki>, što je članak koji se zove "Hrvatski jezik". </td> <td><pre><nowiki>Poveznica unutar Wikiknjiga: Službeni jezik Hrvatske je [[hrvatski jezik]].</nowiki></pre> </td> </tr> <tr><td> [[Wikiknjige:Uvodni tečaj#Glavne_odrednice_Wikiknjiga]]<br> je primjer poveznice za podnaslov na određenoj stranici. Ako se neki podnaslov izbriše, poveznica na taj podnaslov ne nestaje, nego se sama mijenja u poveznicu na vrh njegove stranice.</td><td> <nowiki>[[Wikiknjige:Uvodni tečaj#Glavne_odrednice_Wikiknjiga]]</nowiki></td>. </tr> <tr><td> [[#Naslovi, proredi, popisi i crte]]<br> je primjer poveznice za podnaslov na onoj '''stranici na kojoj se nalazimo'''. Nije potrebno na početku navoditi naziv stranice već odmah na početku znak '''#''' pa ''podnaslov'' na koji se želimo pozicionirati.</td><td> <nowiki>[[#Naslovi, proredi, popisi i crte]]</nowiki></td>. </tr> <tr valign="top"><td>Kad želite da poveznica na neki članak piše drugim riječima, koristite okomitu crtu:<br> Ovdje govorimo o [[povijest Hrvatske|našoj povijesti]]. </td> <td><pre><nowiki>Kad želite da poveznica na neki članak piše drugim riječima, koristite okomitu crtu:<br> Ovdje govorimo o [[povijest Hrvatske|našoj povijesti]].</nowiki></pre> </td> </tr> <tr valign="top"> <td>Završeci se mogu dodati na poveznicu: [[pravopis]]ni, [[sport]]ovi </td> <td> <pre><nowiki>Završeci se mogu dodati na poveznicu: [[pravopis]]ni, [[sport]]ovi</nowiki></pre> </td> </tr> <tr> <td>Kad upisujete komentar na neku stranicu za razgovor, trebate ga potpisati. Možete to učiniti tako da na kraju dodate tri valovite crte, a Wikiknjige će automatski napisati vaše ime: : [[User:Zmaj|Zmaj]] a ako dodate četiri valovite crte, napisat će se vaše ime, datum i vrijeme: : [[User:Zmaj|Zmaj]] 10:38, 25 Feb 2004 (CET)</td> <td><pre><nowiki>Kad upisujete komentar na neku stranicu za razgovor, trebate ga potpisati. Možete to učiniti tako da na kraju dodate tri valovite crte, a Wikiknjige će automatski napisati vaše ime: : ~~~ a ako dodate četiri valovite crte, napisat će se vaše ime, datum i vrijeme: : ~~~~</td></nowiki></pre> </td> </tr> <tr valign="top"><td>[[Priče o vilenjacima]] je stranica koja još ne postoji. *Možete je stvoriti tako da kliknete na poveznicu. *Ako želite stvoriti novu stranicu: *#na nekoj postojećoj stranici upišite poveznicu na novu stranicu, *#snimite postojeću stranicu, *#kliknite na poveznicu koju ste upravo stvorili. Otvorit će se nova stranica koju možete urediti. </td> <td><pre><nowiki>[[Priče o vilenjacima]] je stranica koja još ne postoji.</nowiki></pre> </td> </tr> <tr valign="top"><td> Što ako npr. želite da stranica "Informatika" ne sadrži ništa, nego da automatski odvede korisnika na "Računarstvo", jer je to bolja riječ? Da biste to postigli, trebate staviti sljedeći tekst u prvi redak članka "Informatika": <nowiki>#REDIRECT [[Računarstvo]]</nowiki> </td> <td><pre><nowiki>#REDIRECT [[Računarstvo]]</nowiki></pre> </td> </tr> <tr valign="top"><td> Poveznica na stranicu s istom temom na drugom jeziku izgleda ovako:<nowiki>"[[šifra jezika:Naslov stranice]]"</nowiki>, na primjer [[w:en:Wikipedia:How to edit a page]]. Nije važno kamo stavljate te poveznice dok obrađujete stranicu, jer će se uvijek pojaviti na istom mjestu kad je snimite, ali zbog urednosti se preporučuje da ih stavite na dno stranice. </td> <td><nowiki>[[w:en:Wikipedia:How to edit a page]]</nowiki></td> </tr> <tr valign="top"> <td>Primjer vanjske poveznice s opisom: [http://www.croatia.hr Hrvatska turistička zajednica]<br> Primjer te iste poveznice bez opisa: [http://www.croatia.hr]<br> * U internetskoj adresi smiju se koristiti samo znakovi: A-Z a-z 0-9 ._\/~%-+&amp;#?!=()@ \x80-\xFF. Ako adresa sadrži druge znakove, treba ih konvertirati; na primjer, ^ se mora napisati %5E (što možete vidjeti u [[w:en:ASCII|popisu ASCII znakova]]). </td> <td><pre><nowiki>Primjer vanjske poveznice s opisom: [http://www.croatia.hr Hrvatska turistička zajednica]</nowiki> Primjer te iste poveznice bez opisa: [http://www.croatia.hr] </pre> "Goli" [[URL]] ne može se više snimiti na wikipediju, jer postavljen je ''spam'' filter koji to više ne dozvoljava. </td> </tr> <tr> <td>Ako želite staviti poveznice prema zvukovima i drugim neslikovnim stvarima, ili ako želite da slike budu prikazane kao poveznice a ne nacrtane na stranici, koristite poveznicu "media". <br>[[media:Hrvatska_grb_mali.png|Grb Hrvatske]] </td> <td> <pre> <nowiki> [[media:Hrvatska_grb_mali.png|Grb Hrvatske]] </nowiki></pre></td></tr> <tr> <td> Poveznice na knjige putem šifre ISBN objašnjavaju se na ovoj [[w:en:Wikipedia:ISBN|engleskoj stranici]]. ISBN 0123456789X </td> <td> <nowiki>ISBN 0123456789X</nowiki> <tr> <td>"Što vodi ovamo" i "Promjene u svezi" mogu se ovako staviti kao poveznica:<br> [[Special:Whatlinkshere/Wikiknjige:Pomoć|Što vodi ovamo]] i [[Special:Recentchangeslinked/Wikiknjige:Pomoć|Promjene u svezi]] <td><nowiki> [[Special:Whatlinkshere/Wikiknjige:Pomoć|Što vodi ovamo]] i [[Special:Recentchangeslinked/Wikiknjige:Pomoć|Promjene u svezi]]</nowiki> </table> === Vrste slova i pisanja === <table border="1" cellpadding="2" cellspacing="0"> <tr> <th>Ovako će tekst izgledati na Wikiknjigama</th> <th>Ovo trebate upisati</th> </tr> <tr valign="top"><td> ''Istaknuto'', '''jako istaknuto''', '''''vrlo jako istaknuto'''''. *Ovo su sve apostrofi (jednostruki navodnici), a ne dvostruki navodnici. *Na gotovo svim programima za Internet, ovo se vidi kao koso i podebljano. Ipak, kad pišete matematičke formule, zbog semantičkih razloga radije koristite <nowiki><i></nowiki> i <nowiki><b></nowiki>. </td> <td> <pre><nowiki>''Istaknuto'', '''jako istaknuto''', '''''vrlo jako istaknuto'''''.</nowiki></pre> </td> </tr> <tr valign=top> <td>Ovo je <tt>stil pisaćeg stroja </tt>. *Zbog semantičkih razloga, kad pišete kompjuterske programe, trebate koristiti, &lt;kod>. </td> <td><pre><nowiki>Ovo je <tt>stil pisaćeg stroja </tt>.</nowiki></pre> </tr> <tr valign=top> <td>Možete koristiti i <small>mali tekst</small> za potpise pod slike i ostalo. </td> <td><pre><nowiki>Možete koristiti i <small>mali tekst</small> za potpise pod slike i ostalo.</nowiki></pre> </td> </tr> <tr valign="top"><td>Možete <strike>prekrižiti izbačeni tekst</strike> i <u>podcrtati novi tekst</u>. </td> <td><pre><nowiki>Možete <strike>prekrižiti izbačeni tekst</strike> i <u>podcrtati novi tekst</u>.</nowiki></pre> </td> </tr> <tr valign="top"> <td> '''Znakovi na slovima:'''<br> (Popis šifara za sve posebne znakove nalazi se na stranici [[Wikiknjige:Posebni znakovi]].) e é e ë i í <br> <br> &Agrave; &Aacute; &Acirc; &Atilde; &Auml; &Aring; <br> &AElig; &Ccedil; &Egrave; &Eacute; &Ecirc; &Euml; <br> &Igrave; &Iacute; &Icirc; &Iuml; &Ntilde; &Ograve; <br> &Oacute; &Ocirc; &Otilde; &Ouml; &Oslash; &Ugrave; <br> &Uacute; &Ucirc; &Uuml; &szlig; &agrave; &aacute; <br> &acirc; &atilde; &auml; &aring; &aelig; &ccedil; <br> &egrave; &eacute; &ecirc; &euml; &igrave; &iacute;<br> &icirc; &iuml; &ntilde; &ograve; &oacute; &ocirc; <br> &oelig; &otilde; &ouml; &oslash; &ugrave; &uacute; <br> &ucirc; &uuml; &yuml; </td> <td> <br> <br> e é e ë i í<br> <pre><nowiki> &amp;Agrave; &amp;Aacute; &amp;Acirc; &amp;Atilde; &amp;Auml; &amp;Aring; &amp;AElig; &amp;Ccedil; &amp;Egrave; &amp;Eacute; &amp;Ecirc; &amp;Euml; &amp;Igrave; &amp;Iacute; &amp;Icirc; &amp;Iuml; &amp;Ntilde; &amp;Ograve; &amp;Oacute; &amp;Ocirc; &amp;Otilde; &amp;Ouml; &amp;Oslash; &amp;Ugrave; &amp;Uacute; &amp;Ucirc; &amp;Uuml; &amp;szlig; &amp;agrave; &amp;aacute; &amp;acirc; &amp;atilde; &amp;auml; &amp;aring; &amp;aelig; &amp;ccedil; &amp;egrave; &amp;eacute; &amp;ecirc; &amp;euml; &amp;igrave; &amp;iacute; &amp;icirc; &amp;iuml; &amp;ntilde; &amp;ograve; &amp;oacute; &amp;ocirc; &amp;oelig; &amp;otilde; &amp;ouml; &amp;oslash; &amp;ugrave; &amp;uacute; &amp;ucirc; &amp;uuml; &amp;yuml;</nowiki></pre></td> </tr> <tr valign=top> <td> '''Interpunkcija:'''<br> &iquest; &iexcl; &sect; &para;<br> &dagger; &Dagger; &bull; &mdash;<br> &lsaquo; &rsaquo; &laquo; &raquo;<br> &lsquo; &rsquo; &ldquo; &rdquo; </td> <td><pre><nowiki> &amp;iquest; &amp;iexcl; &amp;sect; &amp;para; &amp;dagger; &amp;Dagger; &amp;bull; &amp;mdash; &amp;lsaquo; &amp;rsaquo; &amp;laquo; &amp;raquo; &amp;lsquo; &amp;rsquo; &amp;ldquo; &amp;rdquo; </nowiki></pre></td> </tr> <tr valign="top"> <td> '''Komercijalni znakovi:'''<br> &trade; &copy; &reg; &cent; &euro; &yen; <br> &pound; &curren;</td> <td><pre><nowiki> &amp;trade; &amp;copy; &amp;reg; &amp;cent; &amp;euro; &amp;yen; &amp;pound; &amp;curren; </nowiki></pre></td> </tr> <tr valign="top"><td>Podtekst: x<sub>2</sub><br> Nadtekst: x<sup>2</sup> ili x&sup2; *Druga metoda nadteksta ne može se koristiti svugdje, ali se preporučuje gdje je to moguće (kao i kod mjernih jedinica) jer većina programa za Internet tada lakše obrađuje retke. &epsilon;<sub>0</sub> = 8.85 &times; 10<sup>&minus;12</sup> C&sup2; / J m. <br> <br> 1 [[hektar]] = [[1 E4 m&sup2;]] </td> <td><pre><nowiki>Podtekst: x<sub>2</sub> Nadtekst: x<sup>2</sup> ili x&amp;sup2; &amp;epsilon;<sub>0</sub> = 8.85 &amp;times; 10<sup>&amp;minus;12</sup> C&amp;sup2; / J m.</nowiki> <nowiki>1 [[hektar]] = [[1 E4 m&amp;sup2;]]</nowiki> </pre> </td> </tr> <tr valign="top"><td>'''Grčka slova:''' <br> &alpha; &beta; &gamma; &delta; &epsilon; &zeta; <br> &eta; &theta; &iota; &kappa; &lambda; &mu; &nu; <br> &xi; &omicron; &pi; &rho; &sigma; &sigmaf; <br> &tau; &upsilon; &phi; &chi; &psi; &omega;<br> &Gamma; &Delta; &Theta; &Lambda; &Xi; &Pi; <br> &Sigma; &Phi; &Psi; &Omega; </td> <td><pre><nowiki> &amp;alpha; &amp;beta; &amp;gamma; &amp;delta; &amp;epsilon; &amp;zeta; &amp;eta; &amp;theta; &amp;iota; &amp;kappa; &amp;lambda; &amp;mu; &amp;nu; &amp;xi; &amp;omicron; &amp;pi; &amp;rho; &amp;sigma; &amp;sigmaf; &amp;tau; &amp;upsilon; &amp;phi; &amp;chi; &amp;psi; &amp;omega; &amp;Gamma; &amp;Delta; &amp;Theta; &amp;Lambda; &amp;Xi; &amp;Pi; &amp;Sigma; &amp;Phi; &amp;Psi; &amp;Omega; </nowiki></pre></td> </tr> <tr valign="top"> <td> '''Matematički znakovi:''' <br> &int; &sum; &prod; &radic; &minus; &plusmn; &infin;<br> &asymp; &prop; &equiv; &ne; &le; &ge; &rarr;<br> &times; &middot; &divide; &part; &prime; &Prime;<br> &nabla; &permil; &deg; &there4; &alefsym; &oslash;<br> &isin; &notin; &cap; &cup; &sub; &sup; &sube; &supe;<br> &not; &and; &or; &exist; &forall; &rArr; &hArr;<br> &rarr; &harr;<br> (Vidi i englesku stranicu [[w:en:Wikipedia:WikiProject Mathematics|WikiProject Mathematics]]) </td> <td valign="middle"><pre><nowiki> &amp;int; &amp;sum; &amp;prod; &amp;radic; &amp;minus; &amp;plusmn; &amp;infin; &amp;asymp; &amp;prop; &amp;equiv; &amp;ne; &amp;le; &amp;ge; &amp;rarr; &amp;times; &amp;middot; &amp;divide; &amp;part; &amp;prime; &amp;Prime; &amp;nabla; &amp;permil; &amp;deg; &amp;there4; &amp;alefsym; &amp;oslash; &amp;isin; &amp;notin; &amp;cap; &amp;cup; &amp;sub; &amp;sup; &amp;sube; &amp;supe; &amp;not; &amp;and; &amp;or; &amp;exist; &amp;forall; &amp;rArr; &amp;hArr; &amp;rarr; &amp;harr;</nowiki></pre></td> </tr> <tr valign="top"><td><i>x</i><sup>2</sup>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&ge;&nbsp;&nbsp;&nbsp;0 true. *Ako želite razmake, morate koristiti razmake bez prekida - <tt>&amp;nbsp;</tt>. *Izraz <tt>&amp;nbsp;</tt> sprječava i prekide usred teksta, što je korisno u formulama. </td> <td><pre><nowiki> <i>x</i><sup>2</sup>&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;ge;&amp;nbsp;&amp;nbsp;0 true. </nowiki></pre></td> </tr> <tr> <td> '''Komplicirane formule:'''<br> &nbsp;&nbsp;<math>\sum_{n=0}^\infty \frac{x^n}{n!}</math> * Vidi englesku stranicu [[w:en:Wikipedia:TeX markup|Wikipedia:TeX markup]] </td> <td><pre><nowiki> <math>\sum_{n=0}^\infty \frac{x^n}{n!}</math> </nowiki></pre> </td> </tr> <tr> <td> '''Kako spriječiti da Wikiknjige automatski mijenjaju tekst:'''<br> <nowiki>Poveznica &rarr; (<i>prema</i>) [[Wikipedija:Pomoć]]</nowiki> *Ovako se kao običan tekst prikazuje ono što bi inače bio poseban tekst u Wikipediji. *Ne uklanja HTML znakove. </td> <td> <pre><nowiki><nowiki>Poveznica &amp;rarr; (<i>prema</i>) [[Wikiknjige:Pomoć]]</nowiki></nowiki></pre> </td> </tr> <tr><td> '''Kako prikazati izvorni oblik posebnih znakova (onih koji se unose s znakom apersanda &amp; na početku, i točkom-zarez na kraju)?'''<br /> Znak ampersanda mora se u prikazu navesti pomoću njegovog koda &amp;amp; Npr. ako želimo vidjeti što trebamo unijeti da bismo na ekranu dobili nizove znakova '''&amp;lt;''' i '''&amp;gt;''' (kodovi za prikaz znakova &lt; i &gt;) </td> <td> <pre><nowiki>&amp;amp;lt; i &amp;amp;gt;</nowiki></pre> </td> </tr> <tr> <td> '''Nevidljivi komentari unutar teksta članka:'''<br> *Koristite ih kad želite da budući uređivači stranice vide komentar. </td> <td> <pre><nowiki><!-- ovdje se piše komentar --></nowiki></pre> </td> </tr> </table> === Tablice === ''Kako staviti tablicu sadržaja'' Kako sada stvari stoje na Wikiknjigama, ako na stranici postoji barem četiri naslova (označenih znakovima "="), na početak stranice (ili nakon uvodnog dijela) automatski ide tablica sadržaja. Ako bilo gdje napišete <nowiki>__NOTOC__ </nowiki>, tablica sadržaja će nestati. Vidi i engleski članak [[w:en:Wikipedia:Section#Compact_TOC|compact TOC]] za abecedu i godine u naslovima. ''Tablice općenito'' Tablice možete napraviti na dva načina: *koristeći posebne Wiki-šifre (vidi engleski članak [[w:en:m:MediaWiki User's Guide: Using tables|MediaWiki User's Guide: Using tables]]) *koristeći standardne HTML elemente: &lt;table&gt;, &lt;tr&gt;, &lt;td&gt; or &lt;th&gt;. Za ovu drugu mogućnost, kao i za objašnjenja kada se stavljaju tablice, vidi engleski članak [[w:en:Wikipedia:How to use tables]]. ===Automatski datum, vrijeme itd.=== <table> <tr><th>Šifra<th>Rezultat <tr><td><nowiki>{{CURRENTMONTH}}</nowiki> <td>{{CURRENTMONTH}} <tr><td><nowiki>{{CURRENTMONTHNAME}}</nowiki> <td>{{CURRENTMONTHNAME}} <tr><td><nowiki>{{CURRENTMONTHNAMEGEN}}</nowiki> <td>{{CURRENTMONTHNAMEGEN}} <tr><td><nowiki>{{CURRENTDAY}}</nowiki> <td>{{CURRENTDAY}} <tr><td><nowiki>{{CURRENTDAYNAME}}</nowiki> <td>{{CURRENTDAYNAME}} <tr><td><nowiki>{{CURRENTYEAR}}</nowiki> <td>{{CURRENTYEAR}} <tr><td><nowiki>{{CURRENTTIME}}</nowiki> <td>{{CURRENTTIME}} <tr><td><nowiki>{{NUMBEROFARTICLES}}</nowiki> <td>{{NUMBEROFARTICLES}} </table> NUMBEROFARTICLES je broj stranica u hrvatskoj Wikipediji koje sadrže poveznicu i nisu preusmjerene, tj. broj članaka, stranica s poveznicom i razlikovnih stranica (''disambiguation pages'')). ==Davanje ocjene modulu== Poželjno je da ocijenite svoj modul ili date nekom drugom suradniku da dodijeli ocjenu pojedinom modulu. Može se birati između: *{{00}} <nowiki>{{00}}</nowiki> - koristi se kao ocjena za module gotovo bez teksta *{{25}} <nowiki>{{25}}</nowiki> - koristi se kao ocjena za module s vrlo malom količinom informacija *{{50}} <nowiki>{{50}}</nowiki> - koristi se kao ocjena za module s prolaznom količinom informacija. *{{75}} <nowiki>{{75}}</nowiki> - koristi se kao ocjena za module s vrlo zadovoljavajućom količinom informacija. *{{100}} <nowiki>{{100}}</nowiki> - koristi se kao ocjena za module s iznimnom i izvrsnom količinom informacija. == Što ako je modul koji pišem postao ogroman i teško mi ga je uređivati? == Za to postoje [[Wikiknjige:Predložak|predlošci]], na engleskom: templates. Potrebno je stvoriti novu stranicu "Template:Ime_stranice", a u našem članku treba takav predložak uključiti tako da se okruži dvostrukim vitičastim zagradama. Npr. <nowiki>{{Template:Ime_stranice}}</nowiki> Ima više razloga za korištenje predložaka. Prvi je upravo spomenut, teško je korisniku održavati ogromnu stranicu, ali postoje i hardverski razlozi, koji preporučuju dužinu članaka do 32000 slova. == Automatski popisi, kategorije == Ukoliko nekome padne na pamet "pokriti" svojim člancima cijelo jedno područje, vrlo je zgodno objediniti taj rad nekako, tako da svi lako možemo vidjeti koji su članci iz tog područja napisani. To možemo učiniti ručno, stvarajući popise koje ćemo također ručno održavati (što je lako na početku, ali je dugoročno pogrešan pristup), a možemo se osloniti i na automatsko kreiranje popisa članaka koji pripadaju određenoj kategoriji. Dovoljno je na dnu stranice napisati <nowiki>[[Category:Ime_kategorije]]</nowiki>, i ako dotična kategorija još ne postoji, biti će kreirana, a članak pridodan toj kategoriji. Wikiknjige ne pretjeravaju s različitim kategorijama, ali to je bolje nego engleska, koja je loš primjer jer ima ponekad i pet različitih kategorija za jednu godinu, a posjeduje kategorije za sve godine od 1 do danas. Smjernica bi mogla biti ne kreirati kategoriju ako će u njoj biti manje od pet članaka, i stvarati smislene kategorije, npr. "Glavni gradovi" ili "Gradovi Hrvatske" su dobri primjeri, a "200 rođenja", "200 smrti" "200" su loši primjeri, jer kako utvrditi tko se rodio, umro ili što se uopće dogodilo 200-te godine naše ere ili prije Krista? ==Ostale poveznice== Engleski članci: *[[w:en:UseModWiki]] i [[w:en:Wikipedia:MediaWiki]]. *[[w:en:HTML tag]]. *[[w:en:Wikipedia:Protection policy]] <center><big>[[Wikiknjige:Uvodni tečaj/Nova knjiga|Nova knjiga >>]]</big></center> [[Kategorija:Pomoć]] Stranica za vježbanje 1809 4857 2006-09-20T13:10:47Z West Brom 4ever 35 Stranica za vježbanje premješteno na Wikiknjige:Stranica za vježbanje #REDIRECT [[Wikiknjige:Stranica za vježbanje]] Razgovor:Stranica za vježbanje 1810 4859 2006-09-20T13:10:47Z West Brom 4ever 35 Razgovor:Stranica za vježbanje premješteno na Razgovor Wikiknjige:Stranica za vježbanje #REDIRECT [[Razgovor Wikiknjige:Stranica za vježbanje]] Wikiknjige:Uvodni tečaj/Nova knjiga 1811 4892 2006-09-22T15:38:58Z West Brom 4ever 35 {{uvodni tečaj}} ==Postoji li već knjiga koju želite napraviti?== *Mnogo je lakše nadopuniti ili nadograditi postojeću knjigu od započinjanja nove knjige. *Pogledajte na [[Special:Allpages|popis svih stranica]] kako biste bili sigurni postoji li slična ili ista knjiga već na Wikiknjigama? ==Jeste li sigurni da želite napisati kompletnu knjigu?== Postoji mnogo knjiga koje imaju izvrstan uvod, ali ništa više od toga. Jeste li sigurni da ste spremni napisati čitavu knjigu, a ne samo dobar uvod? ==Započni knjigu== Ako su Vam odgovori DA, NE, DA, započnite knjigu! ==Izgled i koncept knjige== Vjerojatno će vam barem jednom zatrebati pomoć drugih suradnika, no molimo Vas da budete oprezni zbog činjenice da Vam nitko neće pomoći bolje od Vas samih. Na ovom projektu ćete najbolje demonstrirati svoje sposobnosti. Kako budete napredovali, ostali će suradnici shvaćati da ste upravo Vi jedan od (naj)boljih suradnika Wikiknjiga. Ako postoji još suradnika koji imaju u planovima napisati istu knjigu, svaki od njih bi trebao izložiti svoj koncept rada, a da se najbolji prihvati (ili kombinacija nekih koncepata). Ovo služi kao neka vrsta ugovora između suradnika koja sprječava duge rasprave o tome što bi, a što ne bi, trebala biti jedna knjiga. Dakle, sjednite nekoliko minuta i razmislite na odgovore na ova pitanja: *Koju vrstu knjiga želim napisati? Obavijest, tekstualnu knjigu, svoje vlastito istraživanje, neki tečaj, putopis...? *Koliko će biti napredna moja knjiga? Početnička, srednja, napredna? *Za koga? Profesionalce, studente, znanstvenike, amatere? *Što spomenuti u knjizi? Odakle početi? Gdje završiti? Što će upasti u modul knjige, a što neće? Odgovore na ova pitanja možete napisati na početku stranice za razgovor te knjige, tako da ljudi mogu odlučiti govori li ta knjiga o temi o kojoj su oni htjeli čitati? ==Tehnički dio početka knjige== Prvo morate razmisliti o naslovu knjige. Tada se odlučite na sadržaj i pišite ga na stranici. Na stranici za razgovor upišite kratak uvod, a u tekst ubacite uvod koji će odgovarati formatu i konceptu knjige. Stvorite knjigu i sačuvajte sve izmjene. ==Pokažite knjigu javnosti== Idući korak je pokazivanje vašeg uratka ostalim pripadnicima zajednice ili nekim stranicama dalje od Wikimedijinih projekata. Naravno, ljudi je mogu vidjeti na [[Special:Recentchanges|nedavnim promjenama]], no vidljivost nastalih knjiga nije permanentna. Možete smjestiti svoju knjigu u [[Wikiknjige:Kategorije|različite kategorije]], te u popis svih knjiga. Ako, pak, niste sigurni što napraviti, slobodno kontaktirajte [[Wikiknjige:Administratori|administratore na Wikiknjigama]] ili bilo kojeg suradnika koji je voljan pomoći. U kategorijama je obavezno da su one uredne, a jedan od preduvjeta za to je abecedni popis. Uređivanje kategorije je isto kao i [[Wikiknjige:Uvodni tečaj/Izmjenjivanje modula|izmjenjivanje modula]]. Nadalje, stvaranje nove kategorije se preporuča tek nakon barem <big>5 modula/knjiga</big>. ==Davanje sugestija== Ako mislite da imate ideju za promjenu nekog segmenta Wikiknjiga, a niste sigurni kako ili želite li to uopće učiniti, imate tri opcije: *pitati [[Wikiknjige:Administratori|administratore]] ili neke druge aktivne suradnike - ova opcija je jedna od boljih jer svatko aktivniji na Wikiknjigama će vam vjerojatno moći pomoći; *još jedno svakako dobro mjesto za postaviti pitanje je [[Wikiknjige:Čitaonica|Čitaonica]] - svi aktivniji suradnici čitaju njen sadržaj barem jednom u dva dana; *spojiti se na IRC prema [[Wikiknjige:IRC|prema uputama]] - nema trenutka u kojem na IRC-u nema barem tri aktivna suradnika svih Wikimedijinih projekata na hrvatskom jeziku. ==Pogledajte način pisanja ostalih knjiga== Možete naučiti napraviti dobru knjigu razmatranjem koncepata nekih drugih knjiga na hrvatskim ili stranim Wikiknjigama. Wikiknjige nemaju strog oblik koji određuje je li neka knjiga dobra ili ne. Sve je stvar dobrog ukusa pojedinih suradnika. Kada Wikiknjige narastu, počet će se s uvođenjem izabranih knjiga. ==Dodatni elementi== ==Knjige za printanje== Ako želite da vaše knjige postanu verzije u PDF formatu i spremne za printanje, pogledajte [http://en.wikibooks.org/wiki/Wikibooks:Print_versions ovaj članak na engleskoj stranici] ===Popis suradnika koji su značajnije doprinosili nekoj stranici=== Vrlo je vjerojatno da će mnogo suradnika izmijenjivati jednu knjigu. Iako se to ne zahtijeva, trebala bi postojati lista suradnika koji su jednu stranicu uredili najviše, tj. napravili su nešto više od samoga lektoriranja. <center><big>[[Wikiknjige:Uvodni tečaj/Prijavljivanje|Prijavljivanje >>]]</big></center> [[Kategorija:Pomoć]] Wikiknjige:Uvodni tečaj/Prijavljivanje 1813 4944 2006-09-24T13:30:53Z West Brom 4ever 35 /* Zašto se prijaviti */ {{uvodni tečaj}} Prijavljivanje se ne zahtijeva da se stranice mogu čitati, a u većini slučajeva i [[Wikiknjige:Uvodni tečaj/Izmjenjivanje modula|izmijenjivati]] ih. No, prijavljivanje nosi i povlastice koje anonimni suradnici nemaju. ==Proces prijavljivanja== Kreiranje računa je jednostavno. Izaberite jedan nadimak koji već netko ne koristi (vaše pravo ime, neki nadimak) i lozinku. Račun se kreira samo <big>jednom</big>. Poslije toga ste <big>prijavljeni</big>. Svaka izmjena se bilježi pod vašim korisničkim imenom. Ako niste prijavljeni, svejedno će vam se promjene bilježiti u obliku IP adrese. ==Zašto se prijaviti== Ne morate se prijaviti, a ipak ćete moći pročitati i vidjeti apsolutno sve napisano na svim Wikimedijinim projektima. Svaka osim zaštićenih stranica može se i izmijenjivati bez prijavljivanja. No, ideja o prijavljivanju je dobra zbog sljedećih razloga: *Ostali suradnici će vas moći prepoznati po vašem suradničkom imenu. IP adresa kao ''ime'' je pomalo nespretna. Također, vaša IP adresa je drugačija za svako mjesto na Zemlji, tako da kad ste uredili jedan modul u kući pod jednom IP adresom, već će u nekom uredu, kafiću..., ona biti drugačija. Zato je korištenje jedinstvenoga nadimka preporučljivo. *Imat ćete svoju vlastitu ''korisničku stranicu'' na kojoj možete napisati nešto malo o sebi (ili više ako hoćete), a imat ćete i vlastitu stranicu za razgovor pomoću koje ćete moći komunicirati s drugim suradnicima. *Moći ćete označavati svoje izmjene stranice kao '''manje promjene'''. *Ako želite da Vas drugi suradnici mogu kontaktirati putem e-maila, morate se prijaviti. Ali nitko <big>i dalje neće znati Vašu e-mail adresu</big>, jer će Vam u Vašem inboxu pisati '''Wikiknjige e-mail''', dakle sve se odvija anonimno, osim ako vi ne napišete svoju e-mail stranicu na svojoj stranici za razgovor ili na suradničkoj stranici. No, davanje e-mail adrese uopće nije obavezno. *Moći ćete preimenovati stranice. *Moći ćete podešavati Wikiknjige u skladu s Vašim [[Special:Preferences|preferiranim načinom prikaza sadržaja]], koji odaberete na vrhu ekrana. ==Kako se prijaviti== Prijavljivanje i mijenjanje preferenci se rade odvojeno za svaki Wikimedijin projekt. Prvo, pobrinite se da ste podesili '''cookies'''. Neki pretraživači možda će odbaciti s nekih individualnih stranica na Internetu, no ovo se događa rijetko. Nađite Wikimedijin projekt na kojemu želite otvoriti račun. Kliknite na '''Prijavi se''', koji se nalazi na vrhu desno. Tada ćete morati upisati svoj nadimak i lozinku. Ako još niste prijavljeni, kliknite plavu poveznicu '''Otvori račun'''. Tu upišite nadimak koji želite, lozinku dva puta, e-mail adresu (nije obavezno), te kombinaciju od nekoliko slova protiv spama. Ako odaberete mogućnost da vam Wikiknjige zapamte lozinku, nećete je morati više ukucavati na kompjuteru na kojemu ste tu mogućnost odabrali. ==Što ako ste zaboravili lozinku== Ako ste unijeli valjanu e-mail adresu dok ste se prijavljivali, a zaboravili ste lozinku, onda je lako ponovno ući u svoj račun, jer vam WIkimedija pošalje novu šifru. No, ako nemate e-mail adresu prijavljenu na Wikiknjigama, jedina opcija vam >big>da pokušate nagovoriti</big> nekoga od administratora na Wikimediji. ==Korisničko ime== Korisničko ime ne smije biti: *uvredljivo *rasistički orijentirano *reklama za neki proizvod. Ako netko prekrši ovo pravilo, nadimak će mu biti <big>trajno blokiran</big>. ==Vaša suradnička stranica i Vaša stranica za razgovor== Nakon što ste se prijavili, moći ćete kreirati svoju vlastitu korisničku stranicu i [[Special:Mytalk|Vašu vlastitu stranicu za razgovor]]. Kada ste prijavljeni, vaše suradničko ime je ispisano na vrhu stranice. Možete kliknuti na tu poveznicu i dobit ćete prikaz Vaše suradničke stranice. Možete kliknuti i ostale četiri poveznice, bez '''odjavi se'''. Većina korisnika koristi svoju suradničku stranicu da napišu nešto (manje ili više) o sebi. ==Kako se odjaviti== Odjaviti se možete bilo kada klikom na <big>odjavi se</big> koji se nalazi na vrhu stranice. [[Kategorija:Pomoć]] Wikiknjige:Kako uređivati stranicu 1815 4886 2006-09-22T15:34:57Z West Brom 4ever 35 ===Naslovi, proredi, popisi i crte=== <table border="1" cellpadding="2" cellspacing="0"> <tr> <th>Ovako će tekst izgledati na Wikiknjigama</th> <th>Ovo trebate upisati</th> </tr> <tr> <td> <!-- Ovo je izvorna verzija == Novi naslov == === Podnaslov === ==== Podpodnaslov ==== --> <!-- Ako ni ono ne funkcionira, pokušajte s ovim. - funkcionira, ali nije dobro rješenje. --> <br><b><font style="font-size:125%"> Novi naslov </font></b><br> <br><b><font style="font-size:110%"> Podnaslov </font></b><br> <br><b><font style="font-size:100%"> Podpodnaslov </font></b><br> <!-- --> </td> <td> Naslove pišite ovako: <pre><nowiki> == Novi naslov == === Podnaslov === ==== Podpodnaslov ==== </nowiki></pre> </td> </tr> <tr> <td> Ako samo prijeđete u sljedeći red, to nema nikakvih posljedica za izgled teksta. Možete to koristiti za sebe, da razdvojite rečenice unutar odlomka. Neki uređivači smatraju da se tako lakše uređuje tekst i da se bolje koristi funkcija ''diff''. Ali ako ostavite prazan redak, to će biti prazan redak i na ekranu. </td> <td> <pre><nowiki>Ako samo prijeđete u sljedeći red, to nema nikakvih posljedica za izgled teksta. Možete to koristiti za sebe, da razdvojite rečenice unutar odlomka. Neki uređivači smatraju da se tako lakše uređuje tekst i da se bolje koristi funkcija ''diff''. Ali ako ostavite prazan redak, to će biti prazan redak i na ekranu.</nowiki></pre> </td> </tr> <tr valign="top"><td>Ovako možete prijeći u<br> sljedeći red bez praznog retka.</td> <td><pre><nowiki>Ovako možete prijeći u<br> sljedeći red bez praznog retka.</nowiki></pre> </td> </tr> <tr> <td> * Popis nije nikakav problem: ** počnite svaki redak sa zvjezdicom *** što je više zvjezdica, to je niža razina </td> <td><pre><nowiki>* Popis nije nikakav problem: ** počnite svaki redak sa zvjezdicom *** što je više zvjezdica, to je niža razina </nowiki></pre> </td> </tr> <tr> <td> # Popisi označeni brojevima su dobri jer su ## lijepo složeni ## lako čitljivi </td> <td><pre><nowiki># Popisi označeni brojevima su dobri jer su ## lijepo složeni ## lako čitljivi</nowiki></pre> </td> </tr> <tr> <td> * Možete miješati zvjezdice i brojeve *# i slagati ih *#* na ovaj način </td> <td><pre><nowiki>* Možete miješati zvjezdice i brojeve *# i slagati ih *#* na ovaj način</nowiki></pre> </td> </tr> <tr> <td> ; Neka riječ : njezina definicija </td> <td><pre><nowiki>; Neka riječ : njezina definicija</nowiki></pre> *''PAZI: samo jedna riječ i definicija po retku.'' </td> </tr> <tr> <td> : Dvotočka uvlači redak ili cijeli odlomak. :: Što je više dvotočaka, to je veće uvlačenje. "Enter" započinje novi odlomak. * Ovo se koristi za članke, ali i za razgovore na "'''Razgovoru o stranici'''". </td> <td><pre><nowiki>: Dvotočka uvlači redak ili cijeli odlomak. :: Što je više dvotočaka, to je veće uvlačenje. "Enter" započinje novi odlomak. </nowiki></pre> </td> </tr> <tr valign="top"><td><center>Tekst u sredini stranice.</center> </td> <td><pre><nowiki><center>Tekst u sredini stranice.</center></nowiki></pre> </td> </tr> <tr> <td>Vodoravna razdjelna crta: ovo je iznad crte, ---- a ovo je ispod crte. Dobra je za razdvajanje tema na stranicama za razgovor. </td> <td><pre><nowiki>Vodoravna razdjelna crta: ovo je iznad crte, ---- a ovo je ispod crte. </nowiki></pre> </td> </tr> </table> ===Poveznice, internetske adrese === <table border="1" cellpadding="2" cellspacing="0"> <tr> <th>Ovako će tekst izgledati na Wikiknjigama</th> <th>Ovo treba upisati</th> </tr> <tr valign="top"><td>Poveznica unutar Wikiknjiga: Službeni jezik Hrvatske je [[hrvatski jezik]]. *Nije važno pišete li prvo slovo članka veliko ili malo, jer ga Wikiknjige u naslovu samog članka automatski stavljaju veliko. *Razmake unutar naziva članka Wikiknjige automatski pretvaraju u donju crtu (_), ali ipak se preporučuje da stavljate razmake a ne donje crte. Dakle, navedena poveznica vodi na stranicu <nowiki>http://hr.wikibooks.org/wiki/Hrvatski_jezik</nowiki>, što je članak koji se zove "Hrvatski jezik". </td> <td><pre><nowiki>Poveznica unutar Wikiknjiga: Službeni jezik Hrvatske je [[hrvatski jezik]].</nowiki></pre> </td> </tr> <tr><td> [[Wikiknjige:Uvodni tečaj#Glavne_odrednice_Wikiknjiga]]<br> je primjer poveznice za podnaslov na određenoj stranici. Ako se neki podnaslov izbriše, poveznica na taj podnaslov ne nestaje, nego se sama mijenja u poveznicu na vrh njegove stranice.</td><td> <nowiki>[[Wikiknjige:Uvodni tečaj#Glavne_odrednice_Wikiknjiga]]</nowiki></td>. </tr> <tr><td> [[#Naslovi, proredi, popisi i crte]]<br> je primjer poveznice za podnaslov na onoj '''stranici na kojoj se nalazimo'''. Nije potrebno na početku navoditi naziv stranice već odmah na početku znak '''#''' pa ''podnaslov'' na koji se želimo pozicionirati.</td><td> <nowiki>[[#Naslovi, proredi, popisi i crte]]</nowiki></td>. </tr> <tr valign="top"><td>Kad želite da poveznica na neki članak piše drugim riječima, koristite okomitu crtu:<br> Ovdje govorimo o [[povijest Hrvatske|našoj povijesti]]. </td> <td><pre><nowiki>Kad želite da poveznica na neki članak piše drugim riječima, koristite okomitu crtu:<br> Ovdje govorimo o [[povijest Hrvatske|našoj povijesti]].</nowiki></pre> </td> </tr> <tr valign="top"> <td>Završeci se mogu dodati na poveznicu: [[pravopis]]ni, [[sport]]ovi </td> <td> <pre><nowiki>Završeci se mogu dodati na poveznicu: [[pravopis]]ni, [[sport]]ovi</nowiki></pre> </td> </tr> <tr> <td>Kad upisujete komentar na neku stranicu za razgovor, trebate ga potpisati. Možete to učiniti tako da na kraju dodate tri valovite crte, a Wikiknjige će automatski napisati vaše ime: : [[User:Zmaj|Zmaj]] a ako dodate četiri valovite crte, napisat će se vaše ime, datum i vrijeme: : [[User:Zmaj|Zmaj]] 10:38, 25 Feb 2004 (CET)</td> <td><pre><nowiki>Kad upisujete komentar na neku stranicu za razgovor, trebate ga potpisati. Možete to učiniti tako da na kraju dodate tri valovite crte, a Wikiknjige će automatski napisati vaše ime: : ~~~ a ako dodate četiri valovite crte, napisat će se vaše ime, datum i vrijeme: : ~~~~</td></nowiki></pre> </td> </tr> <tr valign="top"><td>[[Priče o vilenjacima]] je stranica koja još ne postoji. *Možete je stvoriti tako da kliknete na poveznicu. *Ako želite stvoriti novu stranicu: *#na nekoj postojećoj stranici upišite poveznicu na novu stranicu, *#snimite postojeću stranicu, *#kliknite na poveznicu koju ste upravo stvorili. Otvorit će se nova stranica koju možete urediti. </td> <td><pre><nowiki>[[Priče o vilenjacima]] je stranica koja još ne postoji.</nowiki></pre> </td> </tr> <tr valign="top"><td> Što ako npr. želite da stranica "Informatika" ne sadrži ništa, nego da automatski odvede korisnika na "Računarstvo", jer je to bolja riječ? Da biste to postigli, trebate staviti sljedeći tekst u prvi redak članka "Informatika": <nowiki>#REDIRECT [[Računarstvo]]</nowiki> </td> <td><pre><nowiki>#REDIRECT [[Računarstvo]]</nowiki></pre> </td> </tr> <tr valign="top"><td> Poveznica na stranicu s istom temom na drugom jeziku izgleda ovako:<nowiki>"[[šifra jezika:Naslov stranice]]"</nowiki>, na primjer [[w:en:Wikipedia:How to edit a page]]. Nije važno kamo stavljate te poveznice dok obrađujete stranicu, jer će se uvijek pojaviti na istom mjestu kad je snimite, ali zbog urednosti se preporučuje da ih stavite na dno stranice. </td> <td><nowiki>[[w:en:Wikipedia:How to edit a page]]</nowiki></td> </tr> <tr valign="top"> <td>Primjer vanjske poveznice s opisom: [http://www.croatia.hr Hrvatska turistička zajednica]<br> Primjer te iste poveznice bez opisa: [http://www.croatia.hr]<br> * U internetskoj adresi smiju se koristiti samo znakovi: A-Z a-z 0-9 ._\/~%-+&amp;#?!=()@ \x80-\xFF. Ako adresa sadrži druge znakove, treba ih konvertirati; na primjer, ^ se mora napisati %5E (što možete vidjeti u [[w:en:ASCII|popisu ASCII znakova]]). </td> <td><pre><nowiki>Primjer vanjske poveznice s opisom: [http://www.croatia.hr Hrvatska turistička zajednica]</nowiki> Primjer te iste poveznice bez opisa: [http://www.croatia.hr] </pre> "Goli" [[URL]] ne može se više snimiti na wikipediju, jer postavljen je ''spam'' filter koji to više ne dozvoljava. </td> </tr> <tr> <td>Ako želite staviti poveznice prema zvukovima i drugim neslikovnim stvarima, ili ako želite da slike budu prikazane kao poveznice a ne nacrtane na stranici, koristite poveznicu "media". <br>[[media:Hrvatska_grb_mali.png|Grb Hrvatske]] </td> <td> <pre> <nowiki> [[media:Hrvatska_grb_mali.png|Grb Hrvatske]] </nowiki></pre></td></tr> <tr> <td> Poveznice na knjige putem šifre ISBN objašnjavaju se na ovoj [[w:en:Wikipedia:ISBN|engleskoj stranici]]. ISBN 0123456789X </td> <td> <nowiki>ISBN 0123456789X</nowiki> <tr> <td>"Što vodi ovamo" i "Promjene u svezi" mogu se ovako staviti kao poveznica:<br> [[Special:Whatlinkshere/Wikiknjige:Pomoć|Što vodi ovamo]] i [[Special:Recentchangeslinked/Wikiknjige:Pomoć|Promjene u svezi]] <td><nowiki> [[Special:Whatlinkshere/Wikiknjige:Pomoć|Što vodi ovamo]] i [[Special:Recentchangeslinked/Wikiknjige:Pomoć|Promjene u svezi]]</nowiki> </table> === Vrste slova i pisanja === <table border="1" cellpadding="2" cellspacing="0"> <tr> <th>Ovako će tekst izgledati na Wikiknjigama</th> <th>Ovo trebate upisati</th> </tr> <tr valign="top"><td> ''Istaknuto'', '''jako istaknuto''', '''''vrlo jako istaknuto'''''. *Ovo su sve apostrofi (jednostruki navodnici), a ne dvostruki navodnici. *Na gotovo svim programima za Internet, ovo se vidi kao koso i podebljano. Ipak, kad pišete matematičke formule, zbog semantičkih razloga radije koristite <nowiki><i></nowiki> i <nowiki><b></nowiki>. </td> <td> <pre><nowiki>''Istaknuto'', '''jako istaknuto''', '''''vrlo jako istaknuto'''''.</nowiki></pre> </td> </tr> <tr valign=top> <td>Ovo je <tt>stil pisaćeg stroja </tt>. *Zbog semantičkih razloga, kad pišete kompjuterske programe, trebate koristiti, &lt;kod>. </td> <td><pre><nowiki>Ovo je <tt>stil pisaćeg stroja </tt>.</nowiki></pre> </tr> <tr valign=top> <td>Možete koristiti i <small>mali tekst</small> za potpise pod slike i ostalo. </td> <td><pre><nowiki>Možete koristiti i <small>mali tekst</small> za potpise pod slike i ostalo.</nowiki></pre> </td> </tr> <tr valign="top"><td>Možete <strike>prekrižiti izbačeni tekst</strike> i <u>podcrtati novi tekst</u>. </td> <td><pre><nowiki>Možete <strike>prekrižiti izbačeni tekst</strike> i <u>podcrtati novi tekst</u>.</nowiki></pre> </td> </tr> <tr valign="top"> <td> '''Znakovi na slovima:'''<br> (Popis šifara za sve posebne znakove nalazi se na stranici [[Wikiknjige:Posebni znakovi]].) e é e ë i í <br> <br> &Agrave; &Aacute; &Acirc; &Atilde; &Auml; &Aring; <br> &AElig; &Ccedil; &Egrave; &Eacute; &Ecirc; &Euml; <br> &Igrave; &Iacute; &Icirc; &Iuml; &Ntilde; &Ograve; <br> &Oacute; &Ocirc; &Otilde; &Ouml; &Oslash; &Ugrave; <br> &Uacute; &Ucirc; &Uuml; &szlig; &agrave; &aacute; <br> &acirc; &atilde; &auml; &aring; &aelig; &ccedil; <br> &egrave; &eacute; &ecirc; &euml; &igrave; &iacute;<br> &icirc; &iuml; &ntilde; &ograve; &oacute; &ocirc; <br> &oelig; &otilde; &ouml; &oslash; &ugrave; &uacute; <br> &ucirc; &uuml; &yuml; </td> <td> <br> <br> e é e ë i í<br> <pre><nowiki> &amp;Agrave; &amp;Aacute; &amp;Acirc; &amp;Atilde; &amp;Auml; &amp;Aring; &amp;AElig; &amp;Ccedil; &amp;Egrave; &amp;Eacute; &amp;Ecirc; &amp;Euml; &amp;Igrave; &amp;Iacute; &amp;Icirc; &amp;Iuml; &amp;Ntilde; &amp;Ograve; &amp;Oacute; &amp;Ocirc; &amp;Otilde; &amp;Ouml; &amp;Oslash; &amp;Ugrave; &amp;Uacute; &amp;Ucirc; &amp;Uuml; &amp;szlig; &amp;agrave; &amp;aacute; &amp;acirc; &amp;atilde; &amp;auml; &amp;aring; &amp;aelig; &amp;ccedil; &amp;egrave; &amp;eacute; &amp;ecirc; &amp;euml; &amp;igrave; &amp;iacute; &amp;icirc; &amp;iuml; &amp;ntilde; &amp;ograve; &amp;oacute; &amp;ocirc; &amp;oelig; &amp;otilde; &amp;ouml; &amp;oslash; &amp;ugrave; &amp;uacute; &amp;ucirc; &amp;uuml; &amp;yuml;</nowiki></pre></td> </tr> <tr valign=top> <td> '''Interpunkcija:'''<br> &iquest; &iexcl; &sect; &para;<br> &dagger; &Dagger; &bull; &mdash;<br> &lsaquo; &rsaquo; &laquo; &raquo;<br> &lsquo; &rsquo; &ldquo; &rdquo; </td> <td><pre><nowiki> &amp;iquest; &amp;iexcl; &amp;sect; &amp;para; &amp;dagger; &amp;Dagger; &amp;bull; &amp;mdash; &amp;lsaquo; &amp;rsaquo; &amp;laquo; &amp;raquo; &amp;lsquo; &amp;rsquo; &amp;ldquo; &amp;rdquo; </nowiki></pre></td> </tr> <tr valign="top"> <td> '''Komercijalni znakovi:'''<br> &trade; &copy; &reg; &cent; &euro; &yen; <br> &pound; &curren;</td> <td><pre><nowiki> &amp;trade; &amp;copy; &amp;reg; &amp;cent; &amp;euro; &amp;yen; &amp;pound; &amp;curren; </nowiki></pre></td> </tr> <tr valign="top"><td>Podtekst: x<sub>2</sub><br> Nadtekst: x<sup>2</sup> ili x&sup2; *Druga metoda nadteksta ne može se koristiti svugdje, ali se preporučuje gdje je to moguće (kao i kod mjernih jedinica) jer većina programa za Internet tada lakše obrađuje retke. &epsilon;<sub>0</sub> = 8.85 &times; 10<sup>&minus;12</sup> C&sup2; / J m. <br> <br> 1 [[hektar]] = [[1 E4 m&sup2;]] </td> <td><pre><nowiki>Podtekst: x<sub>2</sub> Nadtekst: x<sup>2</sup> ili x&amp;sup2; &amp;epsilon;<sub>0</sub> = 8.85 &amp;times; 10<sup>&amp;minus;12</sup> C&amp;sup2; / J m.</nowiki> <nowiki>1 [[hektar]] = [[1 E4 m&amp;sup2;]]</nowiki> </pre> </td> </tr> <tr valign="top"><td>'''Grčka slova:''' <br> &alpha; &beta; &gamma; &delta; &epsilon; &zeta; <br> &eta; &theta; &iota; &kappa; &lambda; &mu; &nu; <br> &xi; &omicron; &pi; &rho; &sigma; &sigmaf; <br> &tau; &upsilon; &phi; &chi; &psi; &omega;<br> &Gamma; &Delta; &Theta; &Lambda; &Xi; &Pi; <br> &Sigma; &Phi; &Psi; &Omega; </td> <td><pre><nowiki> &amp;alpha; &amp;beta; &amp;gamma; &amp;delta; &amp;epsilon; &amp;zeta; &amp;eta; &amp;theta; &amp;iota; &amp;kappa; &amp;lambda; &amp;mu; &amp;nu; &amp;xi; &amp;omicron; &amp;pi; &amp;rho; &amp;sigma; &amp;sigmaf; &amp;tau; &amp;upsilon; &amp;phi; &amp;chi; &amp;psi; &amp;omega; &amp;Gamma; &amp;Delta; &amp;Theta; &amp;Lambda; &amp;Xi; &amp;Pi; &amp;Sigma; &amp;Phi; &amp;Psi; &amp;Omega; </nowiki></pre></td> </tr> <tr valign="top"> <td> '''Matematički znakovi:''' <br> &int; &sum; &prod; &radic; &minus; &plusmn; &infin;<br> &asymp; &prop; &equiv; &ne; &le; &ge; &rarr;<br> &times; &middot; &divide; &part; &prime; &Prime;<br> &nabla; &permil; &deg; &there4; &alefsym; &oslash;<br> &isin; &notin; &cap; &cup; &sub; &sup; &sube; &supe;<br> &not; &and; &or; &exist; &forall; &rArr; &hArr;<br> &rarr; &harr;<br> (Vidi i englesku stranicu [[w:en:Wikipedia:WikiProject Mathematics|WikiProject Mathematics]]) </td> <td valign="middle"><pre><nowiki> &amp;int; &amp;sum; &amp;prod; &amp;radic; &amp;minus; &amp;plusmn; &amp;infin; &amp;asymp; &amp;prop; &amp;equiv; &amp;ne; &amp;le; &amp;ge; &amp;rarr; &amp;times; &amp;middot; &amp;divide; &amp;part; &amp;prime; &amp;Prime; &amp;nabla; &amp;permil; &amp;deg; &amp;there4; &amp;alefsym; &amp;oslash; &amp;isin; &amp;notin; &amp;cap; &amp;cup; &amp;sub; &amp;sup; &amp;sube; &amp;supe; &amp;not; &amp;and; &amp;or; &amp;exist; &amp;forall; &amp;rArr; &amp;hArr; &amp;rarr; &amp;harr;</nowiki></pre></td> </tr> <tr valign="top"><td><i>x</i><sup>2</sup>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&ge;&nbsp;&nbsp;&nbsp;0 true. *Ako želite razmake, morate koristiti razmake bez prekida - <tt>&amp;nbsp;</tt>. *Izraz <tt>&amp;nbsp;</tt> sprječava i prekide usred teksta, što je korisno u formulama. </td> <td><pre><nowiki> <i>x</i><sup>2</sup>&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;ge;&amp;nbsp;&amp;nbsp;0 true. </nowiki></pre></td> </tr> <tr> <td> '''Komplicirane formule:'''<br> &nbsp;&nbsp;<math>\sum_{n=0}^\infty \frac{x^n}{n!}</math> * Vidi englesku stranicu [[w:en:Wikipedia:TeX markup|Wikipedia:TeX markup]] </td> <td><pre><nowiki> <math>\sum_{n=0}^\infty \frac{x^n}{n!}</math> </nowiki></pre> </td> </tr> <tr> <td> '''Kako spriječiti da Wikiknjige automatski mijenjaju tekst:'''<br> <nowiki>Poveznica &rarr; (<i>prema</i>) [[Wikipedija:Pomoć]]</nowiki> *Ovako se kao običan tekst prikazuje ono što bi inače bio poseban tekst u Wikipediji. *Ne uklanja HTML znakove. </td> <td> <pre><nowiki><nowiki>Poveznica &amp;rarr; (<i>prema</i>) [[Wikiknjige:Pomoć]]</nowiki></nowiki></pre> </td> </tr> <tr><td> '''Kako prikazati izvorni oblik posebnih znakova (onih koji se unose s znakom apersanda &amp; na početku, i točkom-zarez na kraju)?'''<br /> Znak ampersanda mora se u prikazu navesti pomoću njegovog koda &amp;amp; Npr. ako želimo vidjeti što trebamo unijeti da bismo na ekranu dobili nizove znakova '''&amp;lt;''' i '''&amp;gt;''' (kodovi za prikaz znakova &lt; i &gt;) </td> <td> <pre><nowiki>&amp;amp;lt; i &amp;amp;gt;</nowiki></pre> </td> </tr> <tr> <td> '''Nevidljivi komentari unutar teksta članka:'''<br> *Koristite ih kad želite da budući uređivači stranice vide komentar. </td> <td> <pre><nowiki><!-- ovdje se piše komentar --></nowiki></pre> </td> </tr> </table> === Tablice === ''Kako staviti tablicu sadržaja'' Kako sada stvari stoje na Wikiknjigama, ako na stranici postoji barem četiri naslova (označenih znakovima "="), na početak stranice (ili nakon uvodnog dijela) automatski ide tablica sadržaja. Ako bilo gdje napišete <nowiki>__NOTOC__ </nowiki>, tablica sadržaja će nestati. Vidi i engleski članak [[w:en:Wikipedia:Section#Compact_TOC|compact TOC]] za abecedu i godine u naslovima. ''Tablice općenito'' Tablice možete napraviti na dva načina: *koristeći posebne Wiki-šifre (vidi engleski članak [[w:en:m:MediaWiki User's Guide: Using tables|MediaWiki User's Guide: Using tables]]) *koristeći standardne HTML elemente: &lt;table&gt;, &lt;tr&gt;, &lt;td&gt; or &lt;th&gt;. Za ovu drugu mogućnost, kao i za objašnjenja kada se stavljaju tablice, vidi engleski članak [[w:en:Wikipedia:How to use tables]]. ===Automatski datum, vrijeme itd.=== <table> <tr><th>Šifra<th>Rezultat <tr><td><nowiki>{{CURRENTMONTH}}</nowiki> <td>{{CURRENTMONTH}} <tr><td><nowiki>{{CURRENTMONTHNAME}}</nowiki> <td>{{CURRENTMONTHNAME}} <tr><td><nowiki>{{CURRENTMONTHNAMEGEN}}</nowiki> <td>{{CURRENTMONTHNAMEGEN}} <tr><td><nowiki>{{CURRENTDAY}}</nowiki> <td>{{CURRENTDAY}} <tr><td><nowiki>{{CURRENTDAYNAME}}</nowiki> <td>{{CURRENTDAYNAME}} <tr><td><nowiki>{{CURRENTYEAR}}</nowiki> <td>{{CURRENTYEAR}} <tr><td><nowiki>{{CURRENTTIME}}</nowiki> <td>{{CURRENTTIME}} <tr><td><nowiki>{{NUMBEROFARTICLES}}</nowiki> <td>{{NUMBEROFARTICLES}} </table> NUMBEROFARTICLES je broj stranica u hrvatskoj Wikipediji koje sadrže poveznicu i nisu preusmjerene, tj. broj članaka, stranica s poveznicom i razlikovnih stranica (''disambiguation pages'')). ===Transkluzija=== Software [[w:en:Wikipedia:MediaWiki|MediaWiki]], koji koristi Wikipedija, u određenoj mjeri podržava transkluziju. To znači da se u članke mogu unijeti standardizirani komadi teksta. Na primjer, ako napišete <nowiki>{{msg:stub}}</nowiki> i snimite stranicu, na njoj će se pojaviti tekst ''This article is a stub. You can help Wikipedia by expanding it.'' Druge česte transkluzije su <nowiki>{{msg:disambig}}</nowiki> za razlikovne stranice (''disambiguation pages'') i <nowiki>{{msg:spoiler}}</nowiki> za upozorenje da se u nastavku nešto odaje (npr. kraj filma). Vidi [[w:en:Wikipedia:MediaWiki custom messages|Wikipedia:MediaWiki custom messages]] za popis svih transkluzija. == Što ako je članak koji pišem postao ogroman i teško mi ga je uređivati? == Za to postoje [[Wikiknjige:Predložak|predlošci]], na engleskom: templates. Potrebno je stvoriti novu stranicu "Template:Ime_stranice", a u našem članku treba takav predložak uključiti tako da se okruži dvostrukim vitičastim zagradama. Npr. <nowiki>{{Template:Ime_stranice}}</nowiki> Ima više razloga za korištenje predložaka. Prvi je upravo spomenut, teško je korisniku održavati ogromnu stranicu, ali postoje i hardverski razlozi, koji preporučuju dužinu članaka do 32000 slova. == Automatski popisi, kategorije == ''Glavni članak: [[Wikiknjige:Kategorije]]'' Ukoliko nekome padne na pamet "pokriti" svojim člancima cijelo jedno područje, vrlo je zgodno objediniti taj rad nekako, tako da svi lako možemo vidjeti koji su članci iz tog područja napisani. To možemo učiniti ručno, stvarajući popise koje ćemo također ručno održavati (što je lako na početku, ali je dugoročno pogrešan pristup), a možemo se osloniti i na automatsko kreiranje popisa članaka koji pripadaju određenoj kategoriji. Dovoljno je na dnu stranice napisati <nowiki>[[Category:Ime_kategorije]]</nowiki>, i ako dotična kategorija još ne postoji, biti će kreirana, a članak pridodan toj kategoriji. Wikiknjige ne pretjeravaju s različitim kategorijama, ali to je bolje nego engleska, koja je loš primjer jer ima ponekad i pet različitih kategorija za jednu godinu, a posjeduje kategorije za sve godine od 1 do danas. Smjernica bi mogla biti ne kreirati kategoriju ako će u njoj biti manje od pet članaka, i stvarati smislene kategorije, npr. "Glavni gradovi" ili "Gradovi Hrvatske" su dobri primjeri, a "200 rođenja", "200 smrti" "200" su loši primjeri, jer kako utvrditi tko se rodio, umro ili što se uopće dogodilo 200-te godine naše ere ili prije Krista? ==Ostale poveznice== Engleski članci: *[[w:en:UseModWiki]] i [[w:en:Wikipedia:MediaWiki]]. *[[w:en:HTML tag]]. *[[w:en:Wikipedia:Protection policy]] Kategorija:Pomoć 1816 4888 2006-09-22T15:37:23Z West Brom 4ever 35 U ovoj kategoriji su svrstani članci koji govore o pomoći svim korisnicima Wikiknjiga u pisanju modula i knjiga. Predložak:Šahovska ploča 1817 4908 2006-09-22T21:41:46Z West Brom 4ever 35 {| cellpadding="0" cellspacing="0" style="border: 1px solid #b0b0b0" | colspan=3 | [[Image:chess_zhor_26.png]] |- | [[Image:chess_zver_26.png]] | {| cellspacing="0" cellpadding="0" style="border: 1px solid #b0b0b0; background-color: #ffce9e" |- | [[Image:chess_{{{3}}}l44.png|26px|a8]] | [[Image:chess_{{{4}}}d44.png|26px|b8]] | [[Image:chess_{{{5}}}l44.png|26px|c8]] | [[Image:chess_{{{6}}}d44.png|26px|d8]] | [[Image:chess_{{{7}}}l44.png|26px|e8]] | [[Image:chess_{{{8}}}d44.png|26px|f8]] | [[Image:chess_{{{9}}}l44.png|26px|g8]] | [[Image:chess_{{{10}}}d44.png|26px|h8]] |- | [[Image:chess_{{{11}}}d44.png|26px|a7]] | [[Image:chess_{{{12}}}l44.png|26px|b7]] | [[Image:chess_{{{13}}}d44.png|26px|c7]] | [[Image:chess_{{{14}}}l44.png|26px|d7]] | [[Image:chess_{{{15}}}d44.png|26px|e7]] | [[Image:chess_{{{16}}}l44.png|26px|f7]] | [[Image:chess_{{{17}}}d44.png|26px|g7]] | [[Image:chess_{{{18}}}l44.png|26px|h7]] |- | [[Image:chess_{{{19}}}l44.png|26px|a6]] | [[Image:chess_{{{20}}}d44.png|26px|b6]] | [[Image:chess_{{{21}}}l44.png|26px|c6]] | [[Image:chess_{{{22}}}d44.png|26px|d6]] | [[Image:chess_{{{23}}}l44.png|26px|e6]] | [[Image:chess_{{{24}}}d44.png|26px|f6]] | [[Image:chess_{{{25}}}l44.png|26px|g6]] | [[Image:chess_{{{26}}}d44.png|26px|h6]] |- | [[Image:chess_{{{27}}}d44.png|26px|a5]] | [[Image:chess_{{{28}}}l44.png|26px|b5]] | [[Image:chess_{{{29}}}d44.png|26px|c5]] | [[Image:chess_{{{30}}}l44.png|26px|d5]] | [[Image:chess_{{{31}}}d44.png|26px|e5]] | [[Image:chess_{{{32}}}l44.png|26px|f5]] | [[Image:chess_{{{33}}}d44.png|26px|g5]] | [[Image:chess_{{{34}}}l44.png|26px|h5]] |- | [[Image:chess_{{{35}}}l44.png|26px|a4]] | [[Image:chess_{{{36}}}d44.png|26px|b4]] | [[Image:chess_{{{37}}}l44.png|26px|c4]] | [[Image:chess_{{{38}}}d44.png|26px|d4]] | [[Image:chess_{{{39}}}l44.png|26px|e4]] | [[Image:chess_{{{40}}}d44.png|26px|f4]] | [[Image:chess_{{{41}}}l44.png|26px|g4]] | [[Image:chess_{{{42}}}d44.png|26px|h4]] |- | [[Image:chess_{{{43}}}d44.png|26px|a3]] | [[Image:chess_{{{44}}}l44.png|26px|b3]] | [[Image:chess_{{{45}}}d44.png|26px|c3]] | [[Image:chess_{{{46}}}l44.png|26px|d3]] | [[Image:chess_{{{47}}}d44.png|26px|e3]] | [[Image:chess_{{{48}}}l44.png|26px|f3]] | [[Image:chess_{{{49}}}d44.png|26px|g3]] | [[Image:chess_{{{50}}}l44.png|26px|h3]] |- | [[Image:chess_{{{51}}}l44.png|26px|a2]] | [[Image:chess_{{{52}}}d44.png|26px|b2]] | [[Image:chess_{{{53}}}l44.png|26px|c2]] | [[Image:chess_{{{54}}}d44.png|26px|d2]] | [[Image:chess_{{{55}}}l44.png|26px|e2]] | [[Image:chess_{{{56}}}d44.png|26px|f2]] | [[Image:chess_{{{57}}}l44.png|26px|g2]] | [[Image:chess_{{{58}}}d44.png|26px|h2]] |- | [[Image:chess_{{{59}}}d44.png|26px|a1]] | [[Image:chess_{{{60}}}l44.png|26px|b1]] | [[Image:chess_{{{61}}}d44.png|26px|c1]] | [[Image:chess_{{{62}}}l44.png|26px|d1]] | [[Image:chess_{{{63}}}d44.png|26px|e1]] | [[Image:chess_{{{64}}}l44.png|26px|f1]] | [[Image:chess_{{{65}}}d44.png|26px|g1]] | [[Image:chess_{{{66}}}l44.png|26px|h1]] |} | [[Image:chess_zver_26.png]] |- | colspan=3 | [[Image:chess_zhor_26.png]] |} [[Kategorija:Sportski predlošci]] Kategorija:Sportski predlošci 1818 4906 2006-09-22T21:41:07Z West Brom 4ever 35 U ovoj kategoriji se svrstavaju predlošci koji imaju veze sa sportom. Wikiknjige:Kartice 1819 4914 2006-09-23T11:46:59Z West Brom 4ever 35 [[Slika:Kartice.jpg|frame]] Male "kućice" na vrhu svakog modula zovemo ''karticama''. Neprijavljeni suradnik [[Wikiknjige|Wikiknjiga]] vidi sljedeće kartice: *članak (stranica o wikiknjigama) *razgovor *uredi *stare izmjene Kad se prijavite, pojavit će se i: *premjesti *prati Kad skupite dovoljno iskustva i postanete dušobrižnici hrvatskih Wikiknjiga ([[Wikiknjige:Administratori|administratori]]), pojaviti će se i: *zaštiti *izbriši [[Kategorija:Pomoć]] Wikiknjige:Učestala pitanja 1821 4939 2006-09-23T15:56:50Z West Brom 4ever 35 /* Što je to razdvojbena stranica? */ '''Prvi put ste na Wikiknjigama? Tražite odgovore na najčešća pitanja?''' Ovo je pravo mjesto za vas. Odgovori na ova pitanja detaljno objašnjavaju princip rada, pravila i mogućnost rada na Wikiknjigama na hrvatskom jeziku. ==Što su to Wikiknjige?== Wikiknjige su projekt izrade zbirke knjiga sa slobodnim pristupom, u ovom slučaju radi se o Wikiknjigama na hrvatskom jeziku. [[Wikiknjige|Više o Wikiknjigama možete saznati ovdje]] ==Kako istraživati Wikiknjige?== Istraživati je lako. Otvorite [[Glavna stranica|glavnu stranicu]], nađite nešto zanimljivo i istražujte. Na vrhu svake stranice nalazi se polje za pretraživanje Wikiknjiga. Pogledajte i [[Special:All pages|popis svih knjiga]]. ==Tko može doprinositi Wikiknjigama?== Wikiknjigama može doprinositi svatko tko ima volje, želje i znanja za pisanjem knjiga/[[Wikiknjige:Uvodni tečaj/Izmjenjivanje modula|modula]]. ==Moram li se prijaviti?== Ne morate. Možete uređivati sve stranice i ako niste prijavljeni suradnik Wikiknjiga, ali prijavljivanje vam daje [[Wikiknjige:Uvodni tečaj/Prijavljivanje|neke prednosti]]. Ako se želite prijaviti, [[Special:Userlogin|postanite suradnik]]. ==Kako ću se prijaviti?== Detaljnije upute su [http://hr.wikibooks.org/wiki/Wikiknjige:Uvodni_te%C4%8Daj/Prijavljivanje#Kako_se_prijaviti ovdje]. ==Koliko novaca me košta prijava? Moram li što plaćati?== '''Ne košta vas ništa'''. Prijava kao i rad na Wikiknjiga vas ne koštaju ništa osim potrošenog vremena. ==O čemu da pišem?== Pišite o stvarima koje znate. A ako ne znate što, a htjeli biste pisati, onda kontaktirajte ostale suradnike ili [[Wikiknjige:Administratori|administratore]]. ==Kako stvoriti novu knjigu/modul?== Postoji nekoliko načina da stvorite novu knjigu. Najbolje je upisati traženi pojam u tražilicu, te ako je poveznica crvena, počnite s pisanjem. ==Kako uređivati stranicu?== Wikiknjige nude razne načine oblikovanja i uređivanja tekstova, stvaranja tablica, korištenje posebnih znakova, itd. Osim toga, možete koristiti i slike, zvukove, vanjske poveznice i sl. [[Wikiknjige:Uvodni tečaj/Izmjenjivanje modula|Ovdje su detaljne upute]]. ==Što su to poveznice== Poveznice na Wikiknjigama nisu, niti trebaju biti toliko eksponirane kao na Wikipediji. No, ako smatrate da je potrebno napisati poveznicu, pogledajte [http://hr.wikipedia.org/wiki/Wikipedija:Te%C4%8Daj_%28Wikipoveznice%29 stranicu na Wikipedijinom tečaju]. ==Što znače razne boje poveznica?== <font color="blue"><u>Plave poveznice</u></font> znače da knjiga/modul ima sadržaja. <font color="red"><u>Crvene poveznice</u></font> znače da knjige/modul nemaju sadržaja - ako kliknete na crvenu poveznicu, možete upisati sadržaj za tu stranicu (vidi [[Wikiknjige:Uvodni tečaj/Nova knjiga|Kako stvoriti novu knjigu?]]). Zelene poveznice znače da poveznica vodi izvan hrvatskih Wikiknjiga (ili da je to posebna poveznica na neku tehničku stranicu, na primjer na abecedni popis članaka). == Kako obrisati stranicu? == Na stranice koje su nastale greškom, vandalizmom ili kojima nije mjesto na Wikiknjigama nego na wikirječniku ili negdje drugdje napišite: '''<nowiki>{{bris}}</nowiki>''' i ukoliko zadovoljavaju kriterije za brisanje bez glasovanja, bit će obrisane odmah. Moduli koji zahtijevaju glasovanje prije brisanja, razmatrat će se na raspravi o brisanju te stranice. ==Iskočio mi je narančasti baner!!! Piše "imate nove poruke"== <div class="usermessage"><div class="plainlinks">'''Imate [[Special:Mytalk|<span style="color: #002bb8">nove poruke</span>]] ([http://hr.wikipedia.org/wiki/Special:Mytalk?diff=last <span style="color: #002bb8">zadnja promjena na stranici za razgovor</span>]).</div></div> Ovaj banner vas obaviještava da ste na svojoj stranici za razgovor dobili poruku od nekog suradnika. Nema mogućnosti da vam uleti neki virus, trojanac ili slična beštija. ==Što je to predložak?== Sve o predlošku [http://hr.wikipedia.org/wiki/Wikipedija:Predlo%C5%BEak možete pronaći ovdje]. ==Što je to preusmjeravanje knjige i kako ga napraviti?== Preusmjeravanje članka ili engleski ''redirect'' je ustvari preusmjeravanje modula u drugi modul. Koristimo ga kad želimo istoznačnice preusmjeriti na članak koji već postoji punog naziva (npr. skraćenice imena neke osobe, skraćenice političkih stranaka ... tako bi primjerice skraćenicu '''HDZ''' preusmjerili u članak '''Hrvatska demokratska zajednica''''). U ovom slučaju ispod imena modula u zaglavlju piše ''Premješteno sa ...''. U većini slučajeva preusmjeravanje se vrši da se u modulu koji želimo preusmjeriti napiše '''<nowiki>#REDIRECT [[ime članka u koji želimo preusmjeriti naš članak]]</nowiki>''' '''Napomena''': na ovaj način možemo preusmjeravati module kao u ovom [http://hr.wikipedia.org/w/index.php?title=Posebno:Whatlinkshere&target=John_Ronald_Reuel_Tolkien primjeru na Wikipediji], tu se vidi da postoji više stranica za preusmjeravanje jer postoji više načina pisanja imena pisca Tolkiena. Sve te stranice za preusmjeravanje vode u članak imena John Ronald Reuel Tolkien. Preusmjeravanje članka u podnaslov drugog članka '''nije''' moguće odnosno ovakav oblik preusmjeravanja '''<nowiki>#REDIRECT [[ime članka u koji želimo preusmjeriti naš članak#podnaslov]]</nowiki>''' Objašnjenje ovog buga se nalazi [[bugzilla:218|ovdje]]. Preusmjeravanje treba razlikovati od premještanja članka koje je niže objašnjeno. ==Što je to premještanje modula i kako ga napraviti?== Kako se vidi [[Wikiknjige:Kartice|ovdje]] mogućnost premještanja članaka imaju suradnici koji su registrirani. Ako želite premjestiti članak u vrhu ekrana imate karticu '''Premjesti''' kliknete na nju i slijedite upute. '''Koji modul premjestiti?''' Premještaju se moduli krivih naziva, bilo da je došlo do greške u tipkanju prilikom stvaranja modula ili se shvatilo da postoji bolji naziv za dotični modul. '''Što se događa sa starim izmjenama?''' Stare izmjene ostaju zapisane (nepromijenjene) u zapisu premještenog modula. ==Kako ću napraviti poveznicu u podnaslov drugog modula?== Ako želimo naprimjer napraviti poveznicu sa nekog modula u podnaslov drugog članka napravimo poveznicu u ovom obliku '''<nowiki>[[Ime članka#podnaslov modula|tekst koji želimo da se vidi u našem modulu]]</nowiki>''' Primjer: poveznica u modul Hrvatska u podnaslov Stanovništvo napišemo ovako <nowiki>[[Hrvatska#Stanovništvo|ovdje piše o stanovništvu hrvatske]]</nowiki> i sad nas ta poveznica vodi u podnaslov članka ==Kako ću napraviti poveznicu na neki drugi Wikimedijin projekt?== ===Poveznice sa Wikiknjiga na hrvatskom jeziku prema drugim projektima na hrvatskom jeziku=== Poveznice se pišu na ovaj način * Wikizvor --- '''<nowiki>[[s:Ime članka|Ono što želite vidjeti u članku]]</nowiki>''' * WikiCitat --- '''<nowiki>[[q:Ime članka|Ono što želite vidjeti u članku]]</nowiki>''' * Wikiknjige --- '''<nowiki>[[b:Ime članka|Ono što želite vidjeti u članku]]</nowiki>''' * Wijesti --- '''<nowiki>[[n:Ime članka|Ono što želite vidjeti u članku]</nowiki>''' * Wječnik --- '''<nowiki>[[wikt:Ime članka|Ono što želite vidjeti u članku]]</nowiki>''' ===Poveznice prema zajedničkim projektima na svim jezicima=== * Wikivrste --- '''<nowiki>[[wikispecies:Ime članka|Ono što želite vidjeti u članku]]</nowiki>''' * Meta --- '''<nowiki>[[m:Ime članka|Ono što želite vidjeti u članku]]</nowiki>''' * Zajednički poslužitelj --- '''<nowiki>[[commons:Ime članka|Ono što želite vidjeti u članku]]</nowiki>''' ===Poveznice sa drugih projekata na hrvatskom jeziku prema Wikipediji na hrvatskom jeziku=== Sa drugih projekata na hrvatskom jeziku prema wikipediji na hrvatskom jeziku poveznica se piše na ovaj način '''<nowiki>[[w:Ime članka|Ono što želite vidjeti u članku]]</nowiki>''' ===Poveznice prema Wikiprojektima na drugim jezicima sa Wikiknjiga na hrvatskom jeziku=== Ako želimo napraviti poveznicu na Wikiprojekt na nekom drugom jeziku potrebno je iza oznake projekta napisati dvoslovnu oznaku jezika. Primjer za poveznicu sa Wikiknjiga na hrvatskom jeziku prema Izvoru na engleskom jeziku: '''<nowiki>[[s:en:Ime članka|Ono što želite vidjeti u članku]]</nowiki> ===Napomena=== Naravno možemo napraviti poveznice i u ovakvom obliku '''<nowiki>[[Projekt:Ime članka#podnaslov članka|tekst koji želimo da se vidi u našem članku]]</nowiki>''' odn. '''<nowiki>[[Projekt:Dvoslovna oznaka jezika:Ime članka#podnaslov članka|tekst koji želimo da se vidi u našem članku]]</nowiki>''' ==Kako ću napraviti poveznice na glavne stranice projekta na drugim jezicima?== Poveznice koje se stavljaju na glavne stranice da povežu glavnu stranicu jednog projekta sa glavnim stranicama istog projekta na drugim jezicima se rade ovako: '''<nowiki>[[dvoslovna oznaka koda jezika:]]</nowiki>''' ako postavite na glavnu stranicu jednog projekta poveznicu na glavnu stranicu istog projekta na drugom jeziku u ovom obliku: '''<nowiki>[[dvoslovna oznaka koda jezika:Ime nešto]]</nowiki>''' ta ista poveznica će voditi na članak '''Ime nešto''' na tom projektu a ne na glavnu stranicu. '''Ispravan primjer:''' <nowiki>[[en:]]</nowiki> '''Neispravan primjer:''' <nowiki>[[en:Marko]]</nowiki> Ova poveznica ne vodi na glavnu stranicu istog projekta na engleskom jeziku već na modul na projektu na engleskom jeziku koji se zove Marko. ==Što su to interwiki poveznice?== Interwiki poveznice su poveznice koje povezuju iste članke na Wikiknjigama različitih jezika (isto vrijedi i za ostale Wikiprojekte na razičitim jezicima). Znači interwiki poveznicama povezujemo u iste članke sa Wikiknjiga na jednom jeziku na Wikiknjige na drugom jeziku, sa Izvora na jednom jeziku na Izvor na drugom jeziku... tj. samo iste članke na istim projektima ali na drugim jezicima. Interwiki poveznica je oblika '''<nowiki>[[dvoslovna oznaka jezika malim slovima:Ime članka]]</nowiki> ===Primjer=== Kada želimo povezati interwiki poveznicom članak sa Wikiknjiga na hrvatskom jeziku sa npr. člankom na Wikiknjigama na engleskom jeziku u članak na Wikipediji na engleskom jeziku upisujemo: '''<nowiki>[[hr:Ime modula na Wikiknjigama na hrvatskom jeziku]]</nowiki>''' ''isto tako moramo povezati interwiki poveznicom i članak sa Wikiknjiga na engleskom jeziku sa člankom na Wikiknjigama na hrvatskom jeziku (jer u suprotnom ona nema funkciju ako je jednosmjerna)'' u članak na Wikiknjigama na hrvatskom jeziku upisujemo '''<nowiki>[[en:Ime modula na Wikipediji na engleskom jeziku]]</nowiki>''' ==Što je to razdvojbena stranica?== Razdvojbena stranica je ona knjiga/modul koji nam objašnjava da postoji više pojmova koji se nazivaju istim imenima. Primjer [[w:Glina|razdvojbe je ovo]], gdje imamo pojam glina koji može označavati grad, vrstu tla i rijeku. Više o razdvojbi [http://hr.wikipedia.org/wiki/Wikipedija:Razdvojba imate ovdje]. ==Kako napraviti onaj potpis u bojama?== Trebate postaviti postavke. Više o njima [[Special:My preferences|ovdje]]. ==Treba mi još pomoći! Imam još pitanja!!!== Najbolje mjesto za postavljanje općenitih pitanja je naša [[Wikiknjige:Čitaonica|Čitaonica]] ili [[Wikiknjige:Pitanja|stranica za pitanja]]. Pitanja vezana uz pojedine članke pišite na njihovim stranicama za razgovor. Ako želite odgovor odmah, pročitajte [http://hr.wikipedia.org/wiki/Wikipedija:IRC o IRC-u] i pričajte s nama! [[Kategorija:Pomoć]] Current events 1822 4923 2006-09-23T13:31:25Z West Brom 4ever 35 Current events premješteno na Novosti: anglizam u kroatizam #REDIRECT [[Novosti]] Razgovor:Current events 1823 4925 2006-09-23T13:31:25Z West Brom 4ever 35 Razgovor:Current events premješteno na Razgovor:Novosti: anglizam u kroatizam #REDIRECT [[Razgovor:Novosti]] Wikibooks portal 1830 4952 2006-09-25T16:41:46Z West Brom 4ever 35 Wikibooks portal premješteno na Portal Wikiknjige #REDIRECT [[Portal Wikiknjige]] Predložak:MainPageLang 1831 4953 2006-09-25T16:42:44Z West Brom 4ever 35 <font size=3>'''{{{1}}}'''</font><br> ''{{{2}}}''<br> <font size=1>{{{3}}}</font> Predložak:Najknjige 1832 4962 2006-09-25T16:52:26Z West Brom 4ever 35 <div style="text-align: center; vertical-align: middle; max-width: 100%; width: 42em; margin: 0 auto 0 auto; height: 28em; position: relative;" class="plainlinks"> <div style="position: absolute; left: 50%; top: 60%; width: 0; height: 0;"> <div style="position: relative; left: -98px; top: -100px; width: 196px; height: 199px;"> [[Image:Wikibooks-logo.svg|140px|Wikibooks]] </div> </div> <div style="position: absolute; top: 0%; right: 55%; background: #ffffff;" > {{MainPageLang|[http://en.wikibooks.org English]|Open-content textbooks|21,000+ modules}} </div> <div style="position: absolute; top: 0%; left: 55%; background: #ffffff;" > {{MainPageLang|[http://de.wikibooks.org Deutsch]|Inhaltsoffene Lehrbücher|6,200+ Seiten}} </div> <div style="position: absolute; top: 20%; left: 6%; background: #ffffff;" > {{MainPageLang|[http://fr.wikibooks.org Français]|Textes pédagogiques libres|2,300+ pages}} </div> <div style="position: absolute; top: 20%; right: 6%; background: #ffffff;" > {{MainPageLang|[http://es.wikibooks.org Español]|Libros de contenido libre|1,800+ páginas}} </div> [[Kategorija:Glavna stranica]] <div style="position: absolute; top: 40%; left: 0%; background: #ffffff;"> {{MainPageLang|[http://pt.wikibooks.org Português]|Livros didáticos gratuitos|1,700+ páginas}} </div> <div style="position: absolute; top: 40%; right: 0%; background: #ffffff;" > {{MainPageLang|[http://pl.wikibooks.org Polski]|Otwarte podręczniki|1,600+ stron}} </div> <div style="position: absolute; top: 60%; left: 6%; background: #ffffff;" > {{MainPageLang|[http://it.wikibooks.org Italiano]|Libri didattici gratis|1,200+ pagine}} </div> <div style="position: absolute; top: 60%; right: 10%; background: #ffffff;" > {{MainPageLang|[http://nl.wikibooks.org Nederlands]|Opencontentleerboeken|1100+ modules}} </div> <div style="position: absolute; top: 80%; right: 55%; background: #ffffff;" > {{MainPageLang|[http://hu.wikibooks.org Magyar]|Szabad elektronikus könyvtár|1000+ lap}} </div> <div style="position: absolute; top: 80%; left: 55%; background: #ffffff;"> {{MainPageLang|[http://he.wikibooks.org עברית] |ספרי לימוד ומדריכים חופשיים |900+ עמודים}} </div></div> Predložak:Manjeknjige 1833 4961 2006-09-25T16:51:53Z West Brom 4ever 35 <!-- 1,000 and more nodules --> <div style="width:100%; overflow:hidden; margin-top:3em;"> <div style="width:1100%; position:relative; left:-500%; text-align:center; white-space:nowrap;"><!-- -->[[Image:Bookshelf-40x20.png|<nowiki></nowiki>]]<!-- -->[[Image:Bookshelf-40x20.png|<nowiki></nowiki>]]<!-- -->[[Image:Bookshelf-40x20.png|<nowiki></nowiki>]]<!-- -->[[Image:Bookshelf-40x20.png|<nowiki></nowiki>]]<!-- -->[[Image:Bookshelf-40x20.png|<nowiki></nowiki>]]<!-- -->[[Image:Bookshelf-40x20.png|<nowiki></nowiki>]]<!-- -->[[Image:Bookshelf-40x20.png|<nowiki></nowiki>]]<!-- -->&nbsp;'''1&nbsp;000+'''&nbsp;<!-- -->[[Image:Bookshelf-40x20.png|<nowiki></nowiki>]]<!-- -->[[Image:Bookshelf-40x20.png|<nowiki></nowiki>]]<!-- -->[[Image:Bookshelf-40x20.png|<nowiki></nowiki>]]<!-- -->[[Image:Bookshelf-40x20.png|<nowiki></nowiki>]]<!-- -->[[Image:Bookshelf-40x20.png|<nowiki></nowiki>]]<!-- -->[[Image:Bookshelf-40x20.png|<nowiki></nowiki>]]<!-- -->[[Image:Bookshelf-40x20.png|<nowiki></nowiki>]]<!-- --></div></div> <div style="margin-top:0.5em; background-color:transparent; text-align:center;"> [[:de:|Deutsch]]&nbsp;&#8226; <span class="plainlinks">[http://en.wikibooks.org English]</span>&nbsp;&#8226; [[:es:|Español]]&nbsp;&#8226; [[:fr:|Français]]&nbsp;&#8226; [[:it:|Italiano]]&nbsp;&#8226; [[:hu:|Magyar]]&nbsp;&#8226; [[:nl:|Nederlands]]&nbsp;&#8226; [[:pl:|Polski]]&nbsp;&#8226; [[:pt:|Português]] </div> <!-- 100 and more entries --> <div style="width:100%; overflow:hidden; margin-top:3em;"> <div style="width:1100%; position:relative; left:-500%; text-align:center; white-space:nowrap;"><!-- -->[[Image:Bookshelf-40x20.png|<nowiki></nowiki>]]<!-- -->[[Image:Bookshelf-40x20.png|<nowiki></nowiki>]]<!-- -->[[Image:Bookshelf-40x20.png|<nowiki></nowiki>]]<!-- -->[[Image:Bookshelf-40x20.png|<nowiki></nowiki>]]<!-- -->[[Image:Bookshelf-40x20.png|<nowiki></nowiki>]]<!-- -->&nbsp;'''100+'''&nbsp;<!-- -->[[Image:Bookshelf-40x20.png|<nowiki></nowiki>]]<!-- -->[[Image:Bookshelf-40x20.png|<nowiki></nowiki>]]<!-- -->[[Image:Bookshelf-40x20.png|<nowiki></nowiki>]]<!-- -->[[Image:Bookshelf-40x20.png|<nowiki></nowiki>]]<!-- -->[[Image:Bookshelf-40x20.png|<nowiki></nowiki>]]<!-- --></div></div> <div style="text-align: justify; vertical-align: middle; max-width: 100%; width: 52em; margin: 0 auto 0 auto; position: relative;" class="plainlinks"> [[:ar:|العربية]]&nbsp;&#8226; [[:id:|Bahasa Indonesia]]&nbsp;&#8226; [[:bg:|&#1041;&#1098;&#1083;&#1075;&#1072;&#1088;&#1089;&#1082;&#1080;]]&nbsp;&#8226; [[:ca:|Català]]&nbsp;&#8226; [[:zh:|中文]]&nbsp;&#8226; [[:cs:|&#269;e&#0353;tina]]&nbsp;&#8226; [[:da:|Dansk]]&nbsp;&#8226; [[:ang:|Englisc]]&nbsp;&#8226; [[:eo:|Esperanto]]&nbsp;&#8226; [[:gl:|Galego]]&nbsp;&#8226; [[:he:|&#1506;&#1489;&#1512;&#1497;&#1514;]]&nbsp;&#8226; [[:ja:|&#26085;&#26412;&#35486;]]&nbsp;&#8226; [[:ko:|&#54620;&#44397;&#50612;]]&nbsp;&#8226; [[:lt:|Lietuvių]]&nbsp;&#8226; [[:mk:|Македонски]]&nbsp;&#8226; [[:no:|Norsk]]&nbsp;&#8226; [[:ru:|&#1088;&#1091;&#1089;&#1089;&#1082;&#1080;&#1081;]]&nbsp;&#8226; [[:sq:|Shqip]]&nbsp;&#8226; [[:sk:|Slovenska]]&nbsp;&#8226; [[:sr:|&#1089;&#1088;&#1087;&#1089;&#1082;&#1080;]]&nbsp;&#8226; [[:fi:|Suomi]]&nbsp;&#8226; [[:sv:|Svenska]]&nbsp;&#8226; [[:ta:|தமிழ்]]&nbsp;&#8226; [[:th:|ไทย]]&nbsp;&#8226; [[:tr:|Türkçe]] </div> <div style="text-align:center; margin:0 2em;"> <span style="font-size: 130%">'''[[Special:SiteMatrix|Svi projekti Wikimedije na svim jezicima]]'''&nbsp;&#8226; '''[[m:List of Wikibooks#List of Wikibooks|Svi projekti Wikiknjiga na različitim jezicima]]'''</span><br> '''[[m:List of Wikibooks#List of Wikibooks|Otres&nbsp;llíngues]]'''&nbsp;&#8226; '''[[m:List of Wikibooks#List of Wikibooks|Weitere&nbsp;Sprachen]]'''&nbsp;&#8226; '''[[m:List of Wikibooks#List of Wikibooks|Aliaj&nbsp;lingvoj]]'''&nbsp;&#8226; '''[[m:List of Wikibooks#List of Wikibooks|Kompletna&nbsp;lista&nbsp;języków]]'''&nbsp;&#8226; '''[[m:List of Wikibooks#List of Wikibooks|Ngôn&nbsp;ngữ&nbsp;khác]]''' </div> [[Kategorija:Glavna stranica]] Kategorija:Glavna stranica 1834 4968 2006-09-25T16:58:46Z West Brom 4ever 35 U ovoj kategoriji se stavlja materijal koji se nalazi na [[Glavna stranica|Glavnoj stranici]] ili se nalazi u uskom krugu materijala koji planiraju biti postavljeni na Glavnu stranicu. Kategorija:Prepisani ili neprimjereni moduli 1835 4977 2006-09-25T17:12:12Z West Brom 4ever 35 U ovoj kategoriji se nalaze moduli koji kandidiraju za brisanje. Osim stavljanja modula u ovu kategoriju, poželjno je ostaviti poruku [[Wikiknjige:Administratori|administratoru]] [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4everu]]. Kategorija:Predlošci 1836 4979 2006-09-25T17:23:47Z West Brom 4ever 35 U ovu kategoriju svrstavamo predloške koji imaju veze s radom specijalnih stranica Wikiknjiga. Za ostale predloške pogledajte [[:Kategorija:Svi predlošci|kategoriju svih ostalih predložaka]]. Razgovor sa suradnikom:Bojan 1838 4986 2006-10-18T23:02:45Z West Brom 4ever 35 {{dobrodošlica}}[[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] Predložak:0 1839 4993 2006-10-19T16:11:46Z West Brom 4ever 35 Predložak:00 premješteno na Predložak:0 [[Slika:00%.png]] Predložak:25 1840 4989 2006-10-19T16:09:58Z West Brom 4ever 35 [[Slika:25%.png]] Predložak:50 1841 4990 2006-10-19T16:10:39Z West Brom 4ever 35 [[Slika:50%.png]] Predložak:75 1842 4991 2006-10-19T16:11:01Z West Brom 4ever 35 [[Slika:75%.png]] Predložak:100 1843 4992 2006-10-19T16:11:23Z West Brom 4ever 35 [[Slika:100%.png]] Predložak:00 1844 4994 2006-10-19T16:11:46Z West Brom 4ever 35 Predložak:00 premješteno na Predložak:0 #REDIRECT [[Predložak:0]] MediaWiki:Boardvote 1845 5011 2006-10-19T17:05:50Z West Brom 4ever 35 Izbor za Wikimedijino Vijeće povjerenika MediaWiki:Boardvote closed 1846 5012 2006-10-19T17:06:51Z West Brom 4ever 35 Glasovanje je završeno, pogledajte [http://meta.wikimedia.org/wiki/Elections_for_the_Board_of_Trustees_of_the_Wikimedia_Foundation%2C_2005/En stranicu s rezultatima izbora]. MediaWiki:Boardvote days 1847 5013 2006-10-19T17:08:36Z West Brom 4ever 35 Dana MediaWiki:Boardvote dumplink 1848 5014 2006-10-19T17:09:05Z West Brom 4ever 35 Kliknite ovdje MediaWiki:Boardvote edits 1849 5015 2006-10-19T17:09:23Z West Brom 4ever 35 Uređivanja MediaWiki:Boardvote entry 1850 5017 2006-10-19T17:10:26Z West Brom 4ever 35 * [[Special:Boardvote/vote|Glasovanje]] * [[Special:Boardvote/list|Popis glasovanja do danas]] * [[Special:Boardvote/dump|Izvoz (''dump'') enkriptiranog zapisa glasovanja]] MediaWiki:Boardvote intro 1851 5018 2006-10-19T17:11:02Z West Brom 4ever 35 <p>Dobrodošli na druge izbore za Wikimedijino Vijeće povjerenika. Glasuje se za dva predstavnika zajednice suradnika na raznim Wikimedijinim projektima. Oni će pomagati pri usmjeravanju Wikimedijinih projekata, i zastupati <em>Vaše</em> interese u Vijeću povjerenika. Odlučivat će također o načinu stjecanja prihoda i njihovoj raspodjeli.</p> <p>Molimo pročitajte izjavu namjere kandidata i njihove odgovore na obvezni upitnik prije glasovanja. Svaki kandidat je cijenjeni suradnik koji je posvetio značajno vrijeme i trud boljitku naših projekata, slobodnoj distribuciji znanja.</p> <p>Možete glasovati za proizvoljan broj kandidata. Kandidati s najviše glasova će biti izabrani. U slučaju neriješenog rezultata održat će se drugi (i posljednji krug).</p> <p>Više informacija možete naći (na engleskom jeziku) ovdje :</p> <ul><li><a href="http://meta.wikimedia.org/wiki/Election_FAQ_2006" class="external">FAQ o izborima</a></li> <li><a href="http://meta.wikimedia.org/wiki/Election_Candidates_2006" class="external">Kandidati</a></li></ul> MediaWiki:Boardvote novotes 1852 5019 2006-10-19T17:12:09Z West Brom 4ever 35 Nitko još nije glasovao. MediaWiki:Boardvote submit 1853 5020 2006-10-19T17:12:51Z West Brom 4ever 35 Pošalji MediaWiki:Boardvote time 1854 5021 2006-10-19T17:13:08Z West Brom 4ever 35 Vrijeme MediaWiki:Boardvote user 1855 5022 2006-10-19T17:13:36Z West Brom 4ever 35 Suradnik MediaWiki:Captcha-createaccount 1856 5026 2006-10-19T17:17:30Z West Brom 4ever 35 Kao zaštitu od automatskog spama, pri otvaranju računa trebate unijeti slova koja vidite na slici: <br />([[Posebno:Captcha/help|Pomoć]]) MediaWiki:Captcha-createaccount-fail 1857 5027 2006-10-19T17:17:59Z West Brom 4ever 35 Potvrdni kod je nepotpun ili netočan. MediaWiki:Captcha-short 1858 5028 2006-10-19T17:18:28Z West Brom 4ever 35 Vaše uređivanje sadrži nove vanjske poveznice. Kao zaštitu od automatskog spama, trebate unijeti slova koja vidite na slici: <br />([[Posebno:Captcha/help|Pomoć?]]) MediaWiki:Captchahelp-text 1859 5029 2006-10-19T17:19:40Z West Brom 4ever 35 Web poslužitelje koji rade na temelju javnih doprinosa, poput wiki, često zloupotrebljavaju spameri. Oni koriste automatske alate pomoću kojih generiraju poveznice od vlastitog interesa. Iako se te poveznice najčešće uklanjaju, mogu predstavljati neugodnost pri radu. Ponekad se dogodi da wiki prikaže sliku čudnog tekstualnog sadržaja uz koju morate unijeti prikazana slova. Budući da je takvu radnju teško automatizirati, većina se napadača obeshrabri, a pravi suradnici bez većih smetnji nastavljaju pridonositi. Ukoliko ste suradnik koji koristi tekstualni klijent te vas česte ovakve provjere ometaju pri dodavanju važećih sadržaja, molimo da se obratite [[Wikiknjige:Administratori|administratorima]] Wikiknjiga. MediaWiki:Captchahelp-title 1860 5030 2006-10-19T17:20:17Z West Brom 4ever 35 Antispam pomoć MediaWiki:Categorytree 1861 5035 2006-10-19T17:25:40Z West Brom 4ever 35 Stablasti prikaz hijerarhije kategorija MediaWiki:Categorytree-header 1862 5036 2006-10-19T17:26:12Z West Brom 4ever 35 Upišite ime kategorije da biste vidjeli njen položaj u stablastom prikazu hijerarhije. Napomena: na strani klijenta (na Vašem računalu) potreban je web preglednik koji podržava napredni [[:en:JavaScript|JavaScript]], tj. [[:en:AJAX|AJAX]]. Ukoliko imate stari web preglednik, ili ste onemogućili izvođenje JavaScripta u njemu, neće Vam biti dostupan ovaj prikaz. MediaWiki:Categorytree-loading 1863 5037 2006-10-19T17:27:23Z West Brom 4ever 35 učitavam MediaWiki:Categorytree-mode-all 1864 5038 2006-10-19T17:27:44Z West Brom 4ever 35 sve stranice MediaWiki:Categorytree-mode-pages 1865 5039 2006-10-19T17:28:05Z West Brom 4ever 35 pokaži kategorije i stranice (bez slika) MediaWiki:Categorytree-not-found 1866 5040 2006-10-19T17:28:33Z West Brom 4ever 35 Kategorija <i>$1</i> nije pronađena MediaWiki:Categorytree-show-list 1867 5041 2006-10-19T17:29:03Z West Brom 4ever 35 Prikaži kao popis MediaWiki:Categorytree-show-tree 1868 5042 2006-10-19T17:29:17Z West Brom 4ever 35 Prikaži kao stablo MediaWiki:Categorytree-tab 1869 5043 2006-10-19T17:29:36Z West Brom 4ever 35 Stablo MediaWiki:Categorytree-too-many-subcats 1870 5044 2006-10-19T17:29:56Z West Brom 4ever 35 Ne mogu prikazati podkategorije, previše ih je. MediaWiki:Checkuser 1871 5045 2006-10-19T17:30:18Z West Brom 4ever 35 Provjeri suradnika MediaWiki:Crossnamespacelinks 1872 5054 2006-10-19T17:44:42Z West Brom 4ever 35 Poveznice između imenskih prostora MediaWiki:Crossnamespacelinkstext 1873 5055 2006-10-19T17:45:02Z West Brom 4ever 35 $1: $2 povezuje na $3 MediaWiki:Expand templates input 1874 5075 2006-10-19T21:23:57Z West Brom 4ever 35 Ulazni tekst: MediaWiki:Expand templates output 1875 5076 2006-10-19T21:24:15Z West Brom 4ever 35 Rezultat: MediaWiki:Expand templates remove comments 1876 5077 2006-10-19T21:24:35Z West Brom 4ever 35 Ukloni komentare MediaWiki:Expandtemplates 1877 5078 2006-10-19T21:24:51Z West Brom 4ever 35 Prikaz sadržaja predložaka MediaWiki:Filepath 1878 5080 2006-10-19T21:27:31Z West Brom 4ever 35 Putanja do datoteke MediaWiki:Filepath page 1879 5081 2006-10-19T21:27:43Z West Brom 4ever 35 Datoteka: MediaWiki:Filepath submit 1880 5082 2006-10-19T21:28:01Z West Brom 4ever 35 Putanja MediaWiki:Linksearch 1881 5118 2006-10-20T15:18:01Z West Brom 4ever 35 Pretraživanje poveznica (s modula na Wikiknjigama) MediaWiki:Linksearch-error 1882 5119 2006-10-20T15:19:20Z West Brom 4ever 35 Joker znakovi se mogu rabiti samo na početku imena poslužitelja. MediaWiki:Linksearch-line 1883 5120 2006-10-20T15:20:13Z West Brom 4ever 35 $1 poveznica s modula $2 MediaWiki:Linksearch-text 1884 5121 2006-10-20T15:20:40Z West Brom 4ever 35 Možete koristiti joker znakove poput "*.wikibooks.org". MediaWiki:Lucenefallback 1885 5125 2006-10-20T15:31:22Z West Brom 4ever 35 Prilikom pretraživanja je došlo do pogreške. Problem je vjerojatno samo privremen. Pokušajte ponovno ili pretražite wiki pomoću vanjske tražilice: MediaWiki:Lucenepowersearchtext 1886 5126 2006-10-20T15:31:46Z West Brom 4ever 35 Traženje u imenskim prostorima: $1 Traži u $3 $9 MediaWiki:Makebot 1887 5127 2006-10-20T15:32:31Z West Brom 4ever 35 Dodjela ili ukidanje '''bot''' statusa MediaWiki:Makebot-change 1888 5128 2006-10-20T15:32:48Z West Brom 4ever 35 Promijeni status: MediaWiki:Makebot-comment 1889 5129 2006-10-20T15:33:06Z West Brom 4ever 35 Komentar: MediaWiki:Makebot-granted 1890 5130 2006-10-20T15:33:26Z West Brom 4ever 35 [[Suradnik:$1|$1]] je dobio bot status. MediaWiki:Makebot-header 1891 5131 2006-10-20T15:34:21Z West Brom 4ever 35 '''Lokalni birokrat korištenjem ove stranice dodjeljuje ili povlači [[Help:Bot|bot status]] suradnicima.'''<br /> Bot status sakriva promjene suradnika na nedavnim promjenama i sličnim popisima, i koristan je za označavanje suradnika koji uređuju članke automatski (skriptama). To valja činiti u skladu s važećim smjernicama. MediaWiki:Makebot-isbot 1892 5132 2006-10-20T15:34:50Z West Brom 4ever 35 [[User:$1|$1]] ima status bota. MediaWiki:Makebot-logentrygrant 1893 5133 2006-10-20T15:35:10Z West Brom 4ever 35 dodijeljen bot status suradniku [[$1]] MediaWiki:Makebot-search 1894 5134 2006-10-20T15:35:38Z West Brom 4ever 35 Izvrši MediaWiki:Makebot-username 1895 5135 2006-10-20T15:37:01Z West Brom 4ever 35 Suradnik: MediaWiki:Mypreferences 1896 5145 2006-10-20T16:21:06Z West Brom 4ever 35 Moje postavke MediaWiki:Newuserlog-create-entry 1897 5148 2006-10-20T16:23:13Z West Brom 4ever 35 Novi suradnik MediaWiki:Newuserlogpage 1898 5149 2006-10-20T16:23:33Z West Brom 4ever 35 Evidencija suradnika MediaWiki:Newuserlogpagetext 1899 5150 2006-10-20T16:24:31Z West Brom 4ever 35 Ispod je popis nedavno otvorenih suradničkih računa MediaWiki:Renameuser 1900 5179 2006-10-20T21:12:54Z West Brom 4ever 35 Promijeni ime suradnika MediaWiki:Renameusererrordoesnotexist 1901 5180 2006-10-20T21:13:14Z West Brom 4ever 35 Suradnik "<nowiki>$1</nowiki>" ne postoji (suradničko ime nije zauzeto). MediaWiki:Renameuserlog 1902 5181 2006-10-20T21:13:39Z West Brom 4ever 35 Preimenovan suradnik "[[User:$1|$1]]" (koji je imao $3 uređivanja) u "[[User:$2|$2]]" MediaWiki:Renameuserlogpage 1903 5182 2006-10-20T21:14:00Z West Brom 4ever 35 Evidencija preimenovanja suradnika MediaWiki:Renameuserlogpagetext 1904 5183 2006-10-20T21:14:24Z West Brom 4ever 35 Ovo je evidencija promjena suradničkih imena MediaWiki:Renameusernew 1905 5184 2006-10-20T21:14:42Z West Brom 4ever 35 Novo suradničko ime: MediaWiki:Renameuserold 1906 5185 2006-10-20T21:14:59Z West Brom 4ever 35 Trenutno suradničko ime: MediaWiki:Renameusersubmit 1907 5186 2006-10-20T21:15:17Z West Brom 4ever 35 Potvrdi MediaWiki:Renameusersuccess 1908 5187 2006-10-20T21:16:14Z West Brom 4ever 35 Suradnik "<nowiki>$1</nowiki>" je preimenovan u "<nowiki>$2</nowiki>" MediaWiki:Searchnearmatches 1909 5201 2006-10-20T21:25:07Z West Brom 4ever 35 <b>Ove stranice nose naslove koji su slični vašem upitu:</b> MediaWiki:Searchnext 1910 5202 2006-10-20T21:25:24Z West Brom 4ever 35 <span style='font-size: small'>Sljedeći</span> &#x00BB; MediaWiki:Searchnoresults 1911 5203 2006-10-20T21:25:45Z West Brom 4ever 35 Žao nam je, no nismo uspjeli pronaći rezultate koji bi točno odgovarali vašem upitu. MediaWiki:Searchnumber 1912 5204 2006-10-20T21:26:40Z West Brom 4ever 35 <strong>Rezultati $1-$2 od $3</strong> MediaWiki:Searchprev 1913 5205 2006-10-20T21:26:59Z West Brom 4ever 35 &#x00AB; <span style='font-size: small'>Prethodni</span> MediaWiki:Searchscore 1914 5208 2006-10-20T21:28:20Z West Brom 4ever 35 Podudarnost: $1 MediaWiki:Searchsize 1915 5209 2006-10-20T21:28:34Z West Brom 4ever 35 $1KB ($2 riječi) MediaWiki:Sitematrix 1916 5215 2006-10-20T21:32:17Z West Brom 4ever 35 Tablica Wikimedijinih projekata Suradnik:West Brom 4ever/Hajduk - Dinamo 1917 5280 2006-10-20T22:36:49Z West Brom 4ever 35 [[Image:CIMG1718.JPG|thumb|left|300px|Početak drugog poluvremena.]] [[Image:CIMG1688.JPG|thumb|left|300px|Nekoliko minuta prije početka utakmice.]] [[Image:CIMG1724.JPG|thumb|left|300px|Prelijepa koreografija Torcide.]] [[Image:CIMG1731.JPG|thumb|left|300px|1-2 za Dinamo, veliki preokret! Sjever se javlja.]] [[Image:CIMG1739.JPG|thumb|left|300px|Aaargh!!]] [[Image:CIMG1747.JPG|thumb|left|300px|2-2, kraj utakmice, tuča na sredini terena, bengalka u sredini objektiva, ali koga briga? 2-2, junački podvig desetorice hajdukovaca protiv jedanaest dinamovaca.]] Suradnik:West Brom 4ever/Moja galerija o prirodi 1918 5281 2006-10-20T22:37:38Z West Brom 4ever 35 [[Slika:Plitvička jezera.jpg|thumb|left||300px|Ja uslik'o na Plitvicama.]] [[Slika:Plitvice.jpg|thumb|left|300px|Volim Plitvice.]] [[Slika:Jezero_kozjak.jpg|thumb|left|300px|Slikano ''iza grmića'' na Plitvicama.]] [[Slika:Puz_u_moru.jpg|thumb|left|300px|Slikano u moru kod otoka Visa.]] [[Slika:Murina.jpg|thumb|left|300px|Murina te gleda...]] [[Slika:Meduza.jpg|thumb|left|300px|Nemoj da te opržim.]] [[Slika:Jastog.jpg|thumb|left|300px|thumb|Jastog pod morem.]] [[Slika:Puz_u_moru_3.jpg|left|300px|thumb|Ovo je crv, ali sam stavio da je puž. Eh...]] [[Image:CIMG1648.JPG|left|thumb|300px|Plodovi smokve.]] [[Image:CIMG1655.JPG|left|thumb|300px|Jesenski plodovi.]] Suradnik:West Brom 4ever/Moja stolnoteniska galerija 1919 5283 2006-10-20T22:38:23Z West Brom 4ever 35 [[Slika:Pingpong.jpg|300px|left|thumb|Standardni stol za stolni tenis.]] [[Slika:Pingpong equip.jpg|thumb|left|300px|Sve ono što čini stolnoteniskog fanatika sretnim.]] Suradnik:West Brom 4ever/Stranica za vježbanje 1920 5284 2006-10-20T22:40:00Z West Brom 4ever 35 Vježbajte, novaci! :D :D Dopušteno vam je švrljati po ovoj stranici do mile volje osim ako nekoga ne vrijeđate po bilo kojoj osnovi (rasnoj, homofobnoj i sl.). Ako se oglušite, blokirat ću vas :D :D [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] ---- Slika:00%.png 1921 5287 2006-10-21T19:32:42Z West Brom 4ever 35 == Dozvola == {{GFDL}} Slika:25%.png 1922 5288 2006-10-21T19:33:09Z West Brom 4ever 35 == Dozvola == {{GFDL}} Slika:50%.png 1923 5289 2006-10-21T19:33:41Z West Brom 4ever 35 == Dozvola == {{GFDL}} Slika:75%.png 1924 5290 2006-10-21T19:34:13Z West Brom 4ever 35 == Dozvola == {{GFDL}} Slika:100%.png 1925 5291 2006-10-21T19:34:36Z West Brom 4ever 35 == Dozvola == {{GFDL}} Slika:Ikona - vanjska poveznica.jpg 1926 5292 2006-10-21T19:37:13Z West Brom 4ever 35 == Dozvola == {{GFDL}} Slika:Ikona - Wikipoveznica.jpg 1927 5293 2006-10-21T19:38:18Z West Brom 4ever 35 == Dozvola == {{GFDL}} Slika:Oblikovanje.gif 1928 5294 2006-10-21T19:38:48Z West Brom 4ever 35 == Dozvola == {{GFDL}} Slika:Radovi.png 1929 5295 2006-10-21T19:40:03Z West Brom 4ever 35 == Dozvola == {{GFDL}} Slika:Upozorenje.png 1930 5296 2006-10-21T19:40:47Z West Brom 4ever 35 == Dozvola == {{GFDL}} Slika:Pg cd.jpg 1931 5297 2006-10-21T19:42:54Z West Brom 4ever 35 == Dozvola == {{Ikona}} Predložak:GFDL 1932 edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed 5461 2006-10-30T17:58:32Z West Brom 4ever 35 <div class="boilerplate" style="margin:0.5em auto;width:82%;background-color:#f7f8ff;border:2px solid #8888aa; padding:4px;font-size:85%;min-height:64px;vertical-align:center" id="imageLicense"> <div style="float:left" id="imageLicenseIcon">[[Slika:Heckert GNU white.svg|64px|GFDL]]</div> <div style="text-align:center;margin-left:68px" id="imageLicenseText"> Dozvoljava se umnožavanje, raspačavanje i/ili mijenjanje ovog dokumenta pod uvjetima '''[[:en:Wikipedia:Text of the GNU Free Documentation License|GNU-ove licence za slobodnu dokumentaciju]]''', inačica 1.2 ili kasnija ako ju je objavila Free Software Foundation; bez nepromjenjivih ili obveznih dijelova.<br/>Podložno [[w:opće odricanje od odgovornosti|odricanju od odgovornosti]]. </div> </div> <includeonly>[[Kategorija:GFDL slike|{{PAGENAME}}]]</includeonly> Predložak:GFDL-ja 1933 edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed 5463 2006-10-30T17:59:58Z West Brom 4ever 35 <div class="boilerplate" style="margin:0.5em auto;width:80%;background-color:#f7f8ff;border:2px solid #8888aa; padding:4px;font-size:85%;min-height:64px;vertical-align:center; color: #000" id="imageLicense"> <div style="float:left" id="imageLicenseIcon">[[Image:Heckert GNU white.svg|64px|GFDL]]</div> <div style="text-align:center;margin-left:68px" id="imageLicenseText"> Ja, autor ovog djela, ovim putem dozvoljavam umnožavanje, raspačavanje i/ili mijenjanje ovog dokumenta pod uvjetima '''[[:en:Wikipedia:Text of the GNU Free Documentation License|GNU-ove licence za slobodnu dokumentaciju]]''', inačica 1.2 ili kasnija ako ju je objavila Free Software Foundation; bez nepromjenjivih ili obveznih dijelova.<br/>Podložno [[w:opće odricanje od odgovornosti|odricanju od odgovornosti]]. </div> </div> <includeonly>[[Category:GFDL slike|{{PAGENAME}}]]</includeonly> Predložak:JD-ja 1934 edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed 5458 2006-10-30T17:56:03Z West Brom 4ever 35 {| align="center" class="toc" style="width:80%; border-right-width:2px; border-bottom-width:2px; padding:5px;" | [[Slika:PD-icon.svg|64px|Javno vlasništvo]] | &nbsp;&nbsp; | <center>''Ja, autor ove slike, je ovime predajem u '''[[w:javno vlasništvo|javno vlasništvo]]'''. Ovo se odnosi na cijeli svijet.'' </center> |} Predložak:JD-umjetnost 1937 edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed 5456 2006-10-30T17:55:10Z West Brom 4ever 35 {| align="center" class="toc" style="width:80%; border-right-width:2px; border-bottom-width:2px; padding:5px;" | [[Slika:PD-icon.svg|64px|Javno vlasništvo]] | &nbsp;&nbsp; | <center>Ovo dvodimenzionalno umjetničko djelo na ovoj slici je u '''[[w:javno vlasništvo|javnom vlasništvu]]''' u Sjedinjenim Američkim Državama i u onim državama gdje je uvjet [[w:autorska prava|autorskih prava]] ''autorov život plus '''100''' godina''. Ova fotografija djela je također u javnom vlasništvu Sjedinjenih Američkih Država. </center> |} Predložak:JD-stara 1938 edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed 5455 2006-10-30T17:54:30Z West Brom 4ever 35 {| align="center" class="toc" style="width:80%; border-right-width:2px; border-bottom-width:2px; padding:5px;" | [[Slika:PD-icon.svg|64px|Javno vlasništvo]] | &nbsp;&nbsp; |<center>Ova slika je u [[w:javno vlasništvo|javnom vlasništvu]] jer je [[w:autorsko pravo|autorsko pravo]] nad njom isteklo u Sjedinjenim Državama i svim zemljama sa periodom zaštite autorskog prava za života autora plus '''100''' godina ili manje.</center> |} JD-korisnik 1939 5308 2006-10-22T10:49:55Z West Brom 4ever 35 JD-korisnik premješteno na JD-suradnik #REDIRECT [[JD-suradnik]] Predložak:JD 1941 5426 2006-10-30T17:21:29Z West Brom 4ever 35 <div class="boilerplate" style="margin:0 auto;width:72%;background-color:#f7f8ff;border:2px solid #8888aa; padding:4px;font-size:95%;min-height:64px;vertical-align:center" id="imageLicense"> <div style="float:left" id="imageLicenseIcon">[[Slika:PD-icon.svg|64px|Javno dobro]]</div> <div style="text-align:left;margin-left:68px" id="imageLicenseText">''Ovo je djelo '''javno dobro'''.<br>Nositelj prava proglasio ga je takvime, autorsko je pravo isteklo, ili se ne može zaštititi autorskim pravom; taj status vrijedi u cijelom svijetu.'' '''Primjedba: Ova je oznaka zastarjela!''' Molimo koristite neku od niže navedenih oznaka: *{{[[JD-stara]]}} - ako je ispoštovan uvjet ''autorov život plus 100 godina ili manje'' ili je autorsko pravo isteklo u SAD-u *{{[[JD-umjetnost]]}} - ako je ispoštovan uvjet ''autorov život plus 100 godina'' i/ili ako je autorsko pravo isteklo u SAD-u *{{[[JD-SADVlada]]}} - ako je autor datoteke Vlada SAD-a *{{[[JD-ja]]}} - ako ste Vi autor datoteke *{{[[JD-suradnik]]}} - autor je predao datoteku u javno dobro, tj. nije ju zaštito autorskim pravima *{{[[JD-predao]]}} - ako je vlasnik autorskih prava datoteku predao u javno vlasništvo Predložak:JD-SADVlada 1942 edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed 5457 2006-10-30T17:55:33Z West Brom 4ever 35 {| {{PD-Layout}} | [[Image:PD-icon.svg|64px|Public domain]] | ''Djelo je u [[w:javno dobro|javnom dobru]] u SAD-u jer je to djelo ''Vlade SAD-a'', zakon 17, glava 1, članak 105 ''Koda SAD-a''.'' '''''Primijetite da je ova dozvola važeća samo ako je djelo ''federalne vlade'', nikako ne neke osobe, općine, savezne države, teritorija, saveza ili okruga.''''' | [[Image:Great Seal of the US.png|64px|right]] |}{{#ifeq:{{NAMESPACE}}|Image|[[Category:United States government images|{{PAGENAME}}]]|}} MediaWiki:Allpages-summary 1943 5317 2006-10-25T18:16:48Z MediaWiki default MediaWiki:Ancientpages-summary 1944 5318 2006-10-25T18:16:48Z MediaWiki default MediaWiki:Blocked-mailpassword 1945 5319 2006-10-25T18:16:49Z MediaWiki default Your IP address is blocked from editing, and so is not allowed to use the password recovery function to prevent abuse. MediaWiki:Booksources-summary 1946 5320 2006-10-25T18:16:49Z MediaWiki default MediaWiki:Brokenredirects-summary 1947 5321 2006-10-25T18:16:49Z MediaWiki default MediaWiki:Deadendpages-summary 1948 5322 2006-10-25T18:16:51Z MediaWiki default MediaWiki:Deadendpagestext 1949 5323 2006-10-25T18:16:51Z MediaWiki default The following pages do not link to other pages in this wiki. MediaWiki:Disambiguations-summary 1950 5324 2006-10-25T18:16:52Z MediaWiki default MediaWiki:Doubleredirects-summary 1951 5325 2006-10-25T18:16:52Z MediaWiki default MediaWiki:Editinguser 1952 5326 2006-10-25T18:16:52Z MediaWiki default Uređujete $1 MediaWiki:Feed-atom 1953 5329 2006-10-25T18:16:54Z MediaWiki default Atom MediaWiki:Feed-rss 1954 5330 2006-10-25T18:16:54Z MediaWiki default RSS MediaWiki:Imagelist-summary 1955 5331 2006-10-25T18:16:55Z MediaWiki default MediaWiki:Ipblocklist-summary 1956 5333 2006-10-25T18:16:56Z MediaWiki default MediaWiki:Lastmodifiedat 1957 5334 2006-10-25T18:16:56Z MediaWiki default Datum zadnje promjene na ovoj stranici: $2, $1 MediaWiki:Lastmodifiedatby 1958 5335 2006-10-25T18:16:56Z MediaWiki default Ovu je stranicu zadnji put mijenjao dana $2, $1 suradnik $3. MediaWiki:Listredirects-summary 1959 5336 2006-10-25T18:16:56Z MediaWiki default MediaWiki:Listusers-summary 1960 5337 2006-10-25T18:16:56Z MediaWiki default MediaWiki:Lonelypages-summary 1961 5338 2006-10-25T18:16:57Z MediaWiki default MediaWiki:Lonelypagestext 1962 5339 2006-10-25T18:16:57Z MediaWiki default The following pages are not linked from other pages in this wiki. MediaWiki:Longpages-summary 1963 5340 2006-10-25T18:16:57Z MediaWiki default MediaWiki:Mimesearch-summary 1964 5341 2006-10-25T18:16:57Z MediaWiki default MediaWiki:Mostcategories-summary 1965 5342 2006-10-25T18:16:57Z MediaWiki default MediaWiki:Mostimages-summary 1966 5343 2006-10-25T18:16:57Z MediaWiki default MediaWiki:Mostlinked-summary 1967 5344 2006-10-25T18:16:57Z MediaWiki default MediaWiki:Mostlinkedcategories-summary 1968 5345 2006-10-25T18:16:57Z MediaWiki default MediaWiki:Mostrevisions-summary 1969 5346 2006-10-25T18:16:58Z MediaWiki default MediaWiki:Newimages-summary 1970 5347 2006-10-25T18:16:58Z MediaWiki default MediaWiki:Newpages-summary 1971 5348 2006-10-25T18:16:58Z MediaWiki default MediaWiki:Pagecategories 1972 5349 2006-10-25T18:16:59Z MediaWiki default {{PLURAL:$1|Kategorija|Kategorije}} MediaWiki:Popularpages-summary 1973 5350 2006-10-25T18:16:59Z MediaWiki default MediaWiki:Preferences-summary 1974 5351 2006-10-25T18:16:59Z MediaWiki default MediaWiki:Prefixindex-summary 1975 5352 2006-10-25T18:16:59Z MediaWiki default MediaWiki:Revdelete-nooldid-text 1976 5353 2006-10-25T18:17:01Z MediaWiki default You have not specified target revision or revisions to perform this function on. MediaWiki:Revdelete-nooldid-title 1977 5354 2006-10-25T18:17:01Z MediaWiki default No target revision MediaWiki:Searcharticle 1978 5355 2006-10-25T18:17:02Z MediaWiki default Kreni MediaWiki:Shortpages-summary 1979 5356 2006-10-25T18:17:02Z MediaWiki default MediaWiki:Specialpages-summary 1980 5357 2006-10-25T18:17:02Z MediaWiki default MediaWiki:Throttled-mailpassword 1981 5358 2006-10-25T18:17:03Z MediaWiki default A password reminder has already been sent, within the last $1 hours. To prevent abuse, only one password reminder will be sent per $1 hours. MediaWiki:Tog-nolangconversion 1982 5359 2006-10-25T18:17:03Z MediaWiki default Disable variants conversion MediaWiki:Uncategorizedcategories-summary 1983 5361 2006-10-25T18:17:04Z MediaWiki default MediaWiki:Uncategorizedimages-summary 1984 5362 2006-10-25T18:17:04Z MediaWiki default MediaWiki:Uncategorizedpages-summary 1985 5363 2006-10-25T18:17:04Z MediaWiki default MediaWiki:Unusedtemplates-summary 1986 5364 2006-10-25T18:17:04Z MediaWiki default MediaWiki:Unwatchedpages-summary 1987 5365 2006-10-25T18:17:04Z MediaWiki default MediaWiki:Userrights-summary 1988 5367 2006-10-25T18:17:05Z MediaWiki default MediaWiki:Variantname-kk 1989 5368 2006-10-25T18:17:05Z MediaWiki default kk MediaWiki:Variantname-kk-cn 1990 5369 2006-10-25T18:17:05Z MediaWiki default kk-cn MediaWiki:Variantname-kk-kz 1991 5370 2006-10-25T18:17:05Z MediaWiki default kk-kz MediaWiki:Variantname-kk-tr 1992 5371 2006-10-25T18:17:05Z MediaWiki default kk-tr MediaWiki:Wantedcategories-summary 1993 5372 2006-10-25T18:17:05Z MediaWiki default MediaWiki:Wantedpages-summary 1994 5373 2006-10-25T18:17:05Z MediaWiki default MediaWiki:Watchthisupload 1995 5374 2006-10-25T18:17:05Z MediaWiki default Watch this page MediaWiki:Whatlinkshere-barrow 1996 5375 2006-10-25T18:17:05Z MediaWiki default &lt; MediaWiki:Whatlinkshere-summary 1997 5376 2006-10-25T18:17:05Z MediaWiki default Predložak:JD-suradnik 2000 edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed 5459 2006-10-30T17:56:39Z West Brom 4ever 35 <div class="boilerplate" style="margin:0 auto;width:82%;background-color:#f7f8ff;border:2px solid #8888aa; padding:4px;font-size:85%;min-height:64px;vertical-align:center" id="imageLicense"> <div style="float:left" id="imageLicenseIcon">[[Image:PD-icon.svg|64px|Public domain]]</div> <div style="text-align:center;margin-left:68px" id="imageLicenseText"> Ovu je sliku u '''[[w:javno vlasništvo|javno vlasništvo]]''' predao njezin autor, [[:{{#if:{{{2|}}}|{{{2}}}:}}Suradnik:{{{1}}}|{{{1}}}]]. Ovo se odnosi na cijeli svijet.<br/> U slučaju da pravno stanje to onemogućava,<br/> autor svakome dozvoljava korištenje ovog djela '''za bilo koju svrhu''' i '''bezuvjetno''', osim ako to ne traži sâm zakon.<br>Podložno [[w:Opće odricanje od odgovornosti|odricanju od odgovornosti]]. </div></div>{{#ifeq:{{NAMESPACE}}|Slika|[[Kategorija:Slike u javnom vlasništvu|{{{1}}}]]}} Predložak:JD-zastava-SAD 2007 5387 2006-10-29T14:34:18Z West Brom 4ever 35 {| align="center" class="toc" style="width:80%; border-right-width:2px; border-bottom-width:2px; padding:5px;" | [[Slika:PD-icon.svg|64px|Javno vlasništvo]] | &nbsp;&nbsp; | <center>''Ovo je narodna, državna, vladina, vojna, carska/kraljevska/namjesnička ili povijesna '''zastava'''. Autorska prava nad ovom slikom su istekla u Sjedinjenim Američkim Državama, pošto je prvi put objavljena prije 1923. godine. Državne zastave su zaštićene Člankom 6 Pariške konvencije ("Zaštita državnih znamenja, i imena, skraćenica i znamenja međunarodnih međuvladinih organizacija"), nezavisno od njihovog statusa po pitanju autorskih prava.''</center> |} Predložak:JD-poštanska marka 2010 5390 2006-10-29T14:38:25Z West Brom 4ever 35 {| align="center" class="toc" style="width:80%; border-right-width:2px; border-bottom-width:2px; padding:5px;" | [[Slika:PD-icon.svg|64px|Javno vlasništvo]] | &nbsp;&nbsp; | <center>''Ovu sliku poštanske marke je vlasnik [[W:Autorska prava|autorskih prava]] predao u '''javno vlasništvo''', autorska prava su joj istekla, ili pak ne podliježe zaštiti autorskih prava. Ovo se odnosi na cijeli svijet.''</center> |} Predložak:JD-SADVlada-NASA 2013 5394 2006-10-29T14:41:17Z West Brom 4ever 35 {| align="center" class="toc" style="width:80%; border-right-width:2px; border-bottom-width:2px; padding:5px;" | [[Slika:Shuttle.png|40px|centar]] | &nbsp;&nbsp; | <center> ''Ovu sliku je napravila '''NASA''' i preuzeta je sa NASA-inih mrežnih stranica ili izdanja. Politika autorskih prava NASA navodi da "NASA materijali nemaju zaštićena autorska prava osim ako je drugačije navedeno". Za više informacija, obratite se na [http://www.jsc.nasa.gov/policies.html#Guidelines NASA mrežnu stranicu o politici autorskih prava].''</center> |} Predložak:JD-SADVlada-GTI 2015 5396 2006-10-29T14:43:09Z West Brom 4ever 35 {| align="center" class="toc" style="width:80%; border-right-width:2px; border-bottom-width:2px; padding:5px;" | [[Slika:Usgs_logo.jpg|64px|Javno vlasništvo]] | &nbsp;&nbsp; |<center>''Ova slika je djelo zaposlenika '''Geološkog topološkog instituta Sjedinjenih Američkih Država''', napravljeno tijekom obavljana službenih dužnosti te osobe. Kao djelo vlade SAD, ova slika se nalazi u '''javnom vlasništvu]]'''. Za više informacija, pogledajte [http://www.usgs.gov/visual-id/credit_usgs.html#copyright politiku autorskih prava instituta].''</center> |} Predložak:JD-CIA 2017 5398 2006-10-29T14:44:55Z West Brom 4ever 35 {| align="center" class="toc" style="width:80%; border-right-width:2px; border-bottom-width:2px; padding:5px;" | [[Slika:Wfbcover.jpg|64x64px|Javno vlasništvo]]</div> | &nbsp;&nbsp; | <center>Ova slika ili zastava je preuzeta i/ili modificirana s internetske prezentacije '''Centralne obavještajne službe Sjedinjenih Američkih Država'''. Po zakonu o autorskim pravima SAD-a, sve informacije i slike sa stranica CIA-e su u javnom vlasništvu. </center> |} Predložak:JD-SADVlada-NGA 2020 5402 2006-10-29T14:49:05Z West Brom 4ever 35 {| align="center" class="toc" style="width:80%; border-right-width:2px; border-bottom-width:2px; padding:5px;" |[[Slika:P geography.png|50px|centar|]] | &nbsp;&nbsp; |<center>''Ova slika potječe iz [http://www.nga.mil NGA] agencije. Pošto se na djela stvorena od strane federalne vlade Sjedinjenih Američkih Država ne primenjuju autorska prava, ova slika je u '''javnom vlasništvu''' širom svijeta.'' |} Predložak:Slobodnaupotreba 2022 5404 2006-10-29T14:54:26Z West Brom 4ever 35 {| align="center" class="toc" style="width:80%; border-right-width:2px; border-bottom-width:2px; padding:5px;" | [[Slika:Green copyright.svg|64px|Zaštićeno]] | &nbsp;&nbsp; |<center> ''Nad ovom slikom postoje određena '''[[W:Autorska prava|autorska prava]].''' Vlasnik tih prava '''je nepovratno predao sva prava''' nad njom, dozvoljavajući slobodno umnožavanje, distribicuju, prenošenje, korištenje, mijenjanje, zasnivanje na ili bilo koju drugu eksploataciju od strane bilo koga, u bilo koje svrhe, komercijalne ili nekomercijalne, uz ili bez navođenja autora.''</center> |} Suradnik:West Brom 4ever/Todo List 2023 5406 2006-10-29T14:56:45Z West Brom 4ever 35 napravit sve ostale licence za slike, a da nisu gfdl, jd ili slobodna upotreba. [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] Predložak:Fairuse 2025 5408 2006-10-30T16:56:50Z West Brom 4ever 35 <br> {| class="toc" style="width: 70%; border-right-width:2px; border-bottom-width:2px;" |- | [[Slika:Copyright.svg|60px]] | &nbsp;&nbsp; | Ovo je '''[[w:autorsko pravo|autorskim pravom]] zaštićeno''' djelo. <br><small>Osoba koja je prvi put postavila ovu datoteku na Wikiknjige, kao i svi koji su je potom koristili, vjeruje da je njeno korištenje u skladu s odredbom [[w:pravedna uporaba|pravedne uporabe]] iz [[w:Američki zakon o autorskom pravu|Američkog zakona o autorskom pravu]].</small> |}<includeonly> [[Kategorija:Pravedna uporaba|{{PAGENAME}}]]</includeonly> </noinclude> Predložak:Plakat 2027 5412 2006-10-30T16:58:29Z West Brom 4ever 35 <br> {| class="toc" style="border-right-width:2px; border-bottom-width:2px;" |- | [[Slika:Copyright.svg|60px]] | &nbsp;&nbsp; | Ovo je '''[[w:plakat|plakat]]''' zaštićen '''[[w:autorsko pravo|autorskim pravom]]'''. <br><small>Prikazivanje plakata na stranicama Wikiknjiga u skladu je s odredbom</small> <br><small>[[w:pravedna uporaba|pravedne uporabe]] iz [[w:Američki zakon o autorskom pravu|Američkog zakona o autorskom pravu]].</small> |} Predložak:Promo 2029 5414 2006-10-30T17:01:28Z West Brom 4ever 35 <br> {| class="toc" style="width: 70%; border-right-width:2px; border-bottom-width:2px;" |- | [[Slika:Copyright.svg|60px]] | &nbsp;&nbsp; | Ovo je [[w:autorsko pravo|autorskim pravom]] zaštićena '''promotivna fotografija'''. <br><small>Vjeruje se ili da je autor fotografije dao dozvolu za njeno korištenje u djelima poput Wikipedije ili da je korištena u skladu s odredbom [[w:pravedna uporaba|pravedne uporabe]] iz [[w:Američki zakon o autorskom pravu|Američkog zakona o autorskom pravu]].</small> |} Predložak:Notni zapis 2031 5416 2006-10-30T17:05:08Z West Brom 4ever 35 {| align="center" class="toc" style="width:80%; border-right-width:2px; border-bottom-width:2px; padding:5px;" | [[Slika:Musical note nicu bucule 01.svg|60px|Zaštićeno]] | &nbsp;&nbsp; |Ovo je slika '''notnog zapisa glazbene kompozicije''' koja je zaštićena [[w:autorsko pravo|autorskim pravom]]. Vjeruje se da se korištenje '''ograničenog broja''' odlomaka iz notnog zapisa - '''za kritički komentar kompozicije u pitanju'''<br> - na [http://hr.wikipedia.org Wikipediji], koja se nalazi na serverima u Sjedinjenim Državama od strane neprofitne [http://wikimediafoundation.org Zaklade Wikimedija (''Wikimedia Foundation'')],<br> može svesti pod [[w:poštena uporaba|poštenu upotrebu]] po [[w:Američki zakon o autorskom pravu|Zakonu o autorskim pravima SAD]]. '''Bilo koja druga upotreba ove slike, na Wikipediji ili drugdje, može biti [[w:kršenje autorskih prava]]'''. Pogledajte [[w:Poštena upotreba|Poštena upotreba]]. '''Pošiljatelju''': molimo dodajte detaljno ''objašnjenje poštene upotrebe'' za svaku upotrebu, kao što je opisano na stranici s opisom slike, kao i '''izvor''' djela i podatke o autorskim pravima. |} Predložak:Stara slika poštena upotreba 2032 5417 2006-10-30T17:07:45Z West Brom 4ever 35 {| align="center" class="toc" style="width:80%; border-right-width:2px; border-bottom-width:2px; padding:5px;" |<center>''Status [[w:Autorska prava|autorskih prava]] nad ovom starom slikom nije utvrđen; može biti da su ona i dalje zaštićena. Suradnik koji je ovo djelo poslao na Wikipediju i prvi put ga iskoristio u članku, i slijedeći pojedinci koji ga potom uključuju u članke tvrde da takav postupak zadovoljava uvjete odredaba o '''[[w:Poštena upotreba|poštenoj upotrebi]]''' materijala prema '''[[w:Američki zakon o autorskom pravu|Zakonu o autorskim pravima Sjedinjenih država]]'''.</center> |} Predložak:Omot albuma 2033 5419 2006-10-30T17:11:38Z West Brom 4ever 35 {| align="center" class="toc" style="width:80%; border-right-width:2px; border-bottom-width:2px; padding:5px;" | [[Slika:Cdalbumicon.png|64px|Zaštićeno]] |Ova slika predstavlja '''omot glazbenog albuma''' ili '''singla''', i autorsko pravo nad njim najvjerovatnije pripada bilo izdavaču albuma bilo umjetniku (umjetnicima) koji su stvorili glazbu ili djelo na omotu. Vjeruje se da se korištenje slike omota albuma ili singla u '''niskoj rezoluciji''' - '''isključivo da bi se ilustrirao album ili singl u pitanju''',<br> - na [http://hr.wikibooks.org Wikiknjigama], koja se nalazi na serverima u Sjedinjenim Državama od strane neprofitne [http://wikimediafoundation.org Zaklade Wikimedija (''Wikimedia Foundation'')],<br> može svesti pod [[w:poštena upotreba|poštenu upotrebu]] po [[w:Američki zakon o autorskom pravu|Zakonu o autorskim pravima SAD]]. '''Bilo koja druga upotreba ove slike, na Wikiknjigama ili drugdje, može biti [[w:kršenje autorskih prava|kršenje autorskih prava]]'''. Pogledajte [[W:Poštena upotreba|poštena upotreba]]. '''Pošiljatelju''': molimo dodajte detaljno ''objašnjenje poštene upotrebe'' za svaku upotrebu, kao što je opisano na [[W:Stranica s opisom slike|stranica s opisom slike]], kao i '''izvor''' djela i podatke o autorskim pravima. |} Predložak:Korice knjiga 2034 5420 2006-10-30T17:13:35Z West Brom 4ever 35 {| align="center" class="toc" style="width:80%; border-right-width:2px; border-bottom-width:2px; padding:5px;" | [[Slika:Fair use icon - Book.png|50px|Zaštićeno]] | &nbsp;&nbsp; | <center>Na ovoj slici su korice knjige. Vjeruje se da se korice knjiga smiju prikazivati na Wikiknjigama u skladu sa odredbama [[w:Američki zakon o autorskom pravu|Zakona o autorskim pravima Sjedinjenih država]] o '''[[w:Poštena upotreba|poštenoj upotrebi]]'''. Pogledajte i [[W:Autorska prava|Autorska prava]].</center> |} Predložak:Grb 2035 5421 2006-10-30T17:15:26Z West Brom 4ever 35 {| align="center" class="toc" style="width:80%; border-right-width:2px; border-bottom-width:2px; padding:5px;" | [[Slika:Red copyright.svg|65px|Grb]] | &nbsp;&nbsp; | <center>''Ova slika prikazuje '''pečat, amblem, grb''' ili '''krest'''. Moguće je da ne ispunjava uvjete za zaštitu autorskih prava, ili može biti u javnom vlasništvu. U ostalim slučajevima, vjeruje se da se ove slike mogu prikazivati na Wikiknjigama u skladu s odredbama [[w:Američki zakon o autorskom pravu|Zakona o autorskim pravima Sjedinjenih država]] o '''[[w:Poštena upotreba|poštenoj upotrebi]]'''.''</center> |} Predložak:Naslovnica stripa 2036 5422 2006-10-30T17:17:15Z West Brom 4ever 35 {| align="center" class="toc" style="width:80%; border-right-width:2px; border-bottom-width:2px; padding:5px;" |[[Slika:Red copyright.svg|64px|Zaštićeno]] | &nbsp;&nbsp; |<center>''Ovo je naslovnica '''časopisa''' ili '''stripa'''. Vjeruje se da se naslovnice časopisa smiju prikazivati na Wikiknjigama u skladu sa odredbama [[w:Američki zakon o autorskom pravu|Zakona o autorskim pravima Sjedinjenih država]] o '''[[w:Poštena upotreba|poštenoj upotrebi]]'''. Pogledajte i [[W:Autorska prava|autorska prava]].''</center> |} Predložak:Audio omot 2037 5423 2006-10-30T17:18:41Z West Brom 4ever 35 <br> {| class="toc" style="width: 70%; border-right-width:2px; border-bottom-width:2px;" |- | [[Slika:Copyright.svg|60px]] | &nbsp;&nbsp; | Ovo je naslovna stranica '''omota glazbenog izdanja'''. <br><small>Prikazivanje takvih na stranicama Wikipedije u skladu je s odredbom [[w:pravedna uporaba|pravedne uporabe]] iz [[w:Američki zakon o autorskom pravu|Američkog zakona o autorskom pravu]].</small> |} <includeonly> [[Kategorija: Omoti glazbenih izdanja|{{PAGENAME}}]] </includeonly> <noinclude> Predložak:DVD omot 2038 5425 2006-10-30T17:19:46Z West Brom 4ever 35 <br> {| class="toc" style="width: 70%; border-right-width:2px; border-bottom-width:2px;" |- | [[Slika:Copyright.svg|60px]] | &nbsp;&nbsp; | Ovo je naslovna stranica '''omota [[w:DVD|DVD]] izdanja'''. <br><small>Prikazivanje takvih na stranicama Wikipedije u skladu je s odredbom [[w:pravedna uporaba|pravedne uporabe]] iz [[w:Američki zakon o autorskom pravu|Američkog zakona o autorskom pravu]].</small> |} <includeonly> [[Kategorija:DVD omoti|{{PAGENAME}}]] </includeonly><noinclude> JD-stara 2039 edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed 5428 2006-10-30T17:24:21Z West Brom 4ever 35 Članak "[[JD-stara]]" je zaštićen [edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed] #REDIRECT[[Predložak:JD-stara]] JD-umjetnost 2040 edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed 5431 2006-10-30T17:25:24Z West Brom 4ever 35 Članak "[[JD-umjetnost]]" je zaštićen [edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed] #REDIRECT[[Predložak:JD-umjetnost]] JD-SADVlada 2041 edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed 5434 2006-10-30T17:31:34Z West Brom 4ever 35 Članak "[[JD-SADVlada]]" je zaštićen [edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed] #REDIRECT[[Predložak:JD-SADVlada]] JD-ja 2042 edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed 5437 2006-10-30T17:34:22Z West Brom 4ever 35 Članak "[[JD-ja]]" je zaštićen [edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed] #REDIRECT[[Predložak:JD-ja]] JD-suradnik 2043 edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed 5440 2006-10-30T17:35:25Z West Brom 4ever 35 Članak "[[JD-suradnik]]" je zaštićen [edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed] #REDIRECT[[Predložak:JD-suradnik]] JD-predao 2046 edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed 5450 2006-10-30T17:51:35Z West Brom 4ever 35 <div class="boilerplate" style="margin: 0.5em auto; background-color: #F7F8FF; border: 2px solid #8888AA; padding: 4px; font-size: 90%; min-height: 64px; vertical-align: center; width: 82%;" id="imageLicense"> <div style="float:left" id="imageLicenseIcon">[[Slika:PD-icon.svg|55px|Public domain]]</div> <div style="text-align:center;margin-left:68px" id="imageLicenseText"> Ovu je sliku u '''[[w:javno vlasništvo|javno vlasništvo]]''' prenio nositelj njezina [[W:Autorsko pravo|autorskog prava]]. Ovo se odnosi na cijeli svijet.<br />Podložno [[W:Opće odricanje od odgovornosti|odricanju od odgovornosti]]. </div> </div><includeonly>[[Kategorija:Slike u javnom vlasništvu|{{PAGENAME}}]]</includeonly> Predložak:JD-predao 2049 edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed 5454 2006-10-30T17:53:03Z West Brom 4ever 35 Članak "[[Predložak:JD-predao]]" je zaštićen [edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed] <div class="boilerplate" style="margin: 0.5em auto; background-color: #F7F8FF; border: 2px solid #8888AA; padding: 4px; font-size: 90%; min-height: 64px; vertical-align: center; width: 82%;" id="imageLicense"> <div style="float:left" id="imageLicenseIcon">[[Slika:PD-icon.svg|55px|Public domain]]</div> <div style="text-align:center;margin-left:68px" id="imageLicenseText"> Ovu je sliku u '''[[w:javno vlasništvo|javno vlasništvo]]''' prenio nositelj njezina [[W:Autorsko pravo|autorskog prava]]. Ovo se odnosi na cijeli svijet.<br />Podložno [[W:Opće odricanje od odgovornosti|odricanju od odgovornosti]]. </div> </div><includeonly>[[Kategorija:Slike u javnom vlasništvu|{{PAGENAME}}]]</includeonly> Nogomet 2050 5501 2006-11-08T18:34:34Z West Brom 4ever 35 {{radovi}} [[Slika:CIMG1747.JPG|thumb|400px|Nogomet je razvijen i u Hrvatskoj.]] '''''Dobrodošli na knjigu koja govori o nogometu''''' '''Nogomet''' je ekipni sport između dvije momčadi u kojemu 11 igrača jedne momčadi manevrira loptom nastojeći je ubaciti u protivnički gol. Ekipa koja zabije više golova unutar dozvoljenoga vremena je pobjednik, a igra se po pravilima čiji je sadržaj određen, uz manje promjene, još od vremena od prije stoljeća i pol. Podrobniji opis elemenata igre se nalazi u [[Nogomet#Sadržaj knjige|modulima ispod]]. ==Sadržaj knjige== *[[Nogomet/Osnove|Osnove]]<br> Ovaj modul otkriva sve o osnovama nogometa. *[[Nogomet/Pravila|Pravila]]<br> Ovaj modul opisuje pravila igre. *[[Nogomet/Pozicije|Pozicije]] {{100}}<br> Ovaj modul govori sve o pozicijama u nogometu. *[[Nogomet/Povijest|Povijest igre]] {{100}}<br> Ovaj modul donosi sve o povijesti igre i njenim početcima. [[Kategorija:Nogomet]] Razgovor sa suradnikom:Vrandeka 2052 5467 2006-11-07T18:21:27Z West Brom 4ever 35 {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] 18:21, 7. studenog 2006. (UTC) Razgovor sa suradnikom:Suisui 2053 5468 2006-11-07T18:21:57Z West Brom 4ever 35 {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] 18:21, 7. studenog 2006. (UTC) Razgovor sa suradnikom:Tomahawk 2054 5469 2006-11-07T18:22:10Z West Brom 4ever 35 {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] 18:22, 7. studenog 2006. (UTC) Razgovor sa suradnikom:Tomahawk Cheerocky 2055 5470 2006-11-07T18:22:24Z West Brom 4ever 35 {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] 18:22, 7. studenog 2006. (UTC) Razgovor sa suradnikom:Podravec 2056 5471 2006-11-07T18:23:00Z West Brom 4ever 35 {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] 18:23, 7. studenog 2006. (UTC) Razgovor sa suradnikom:Blaite 2057 5472 2006-11-07T18:23:19Z West Brom 4ever 35 {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] 18:23, 7. studenog 2006. (UTC) Razgovor sa suradnikom:Ævar Arnfjörð Bjarmason 2058 5473 2006-11-07T18:23:29Z West Brom 4ever 35 {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] 18:23, 7. studenog 2006. (UTC) Razgovor sa suradnikom:Jurisa 2059 5474 2006-11-07T18:23:42Z West Brom 4ever 35 {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] 18:23, 7. studenog 2006. (UTC) Razgovor sa suradnikom:Hégésippe Cormier 2060 5476 2006-11-07T18:24:26Z West Brom 4ever 35 {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] 18:24, 7. studenog 2006. (UTC) Razgovor sa suradnikom:Korg 2061 5477 2006-11-07T18:24:34Z West Brom 4ever 35 {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] 18:24, 7. studenog 2006. (UTC) Razgovor sa suradnikom:Sirgaj 2062 5479 2006-11-07T18:25:03Z West Brom 4ever 35 {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] 18:25, 7. studenog 2006. (UTC) Razgovor sa suradnikom:Eldin 2063 5480 2006-11-07T18:25:29Z West Brom 4ever 35 {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] 18:25, 7. studenog 2006. (UTC) Razgovor sa suradnikom:Dbenbenn 2064 5481 2006-11-07T18:25:51Z West Brom 4ever 35 {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] 18:25, 7. studenog 2006. (UTC) Razgovor sa suradnikom:Milun Vulicevic 2065 5482 2006-11-07T18:26:00Z West Brom 4ever 35 {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] 18:26, 7. studenog 2006. (UTC) Razgovor sa suradnikom:Robert T. 2066 5483 2006-11-07T18:26:08Z West Brom 4ever 35 {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] 18:26, 7. studenog 2006. (UTC) Razgovor sa suradnikom:Josip65 2067 5484 2006-11-07T18:26:15Z West Brom 4ever 35 {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] 18:26, 7. studenog 2006. (UTC) Razgovor sa suradnikom:Sian 2068 5485 2006-11-07T18:26:23Z West Brom 4ever 35 {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] 18:26, 7. studenog 2006. (UTC) Razgovor sa suradnikom:Koavf 2069 5486 2006-11-07T18:26:51Z West Brom 4ever 35 {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] 18:26, 7. studenog 2006. (UTC) Razgovor sa suradnikom:Llull 2070 5487 2006-11-07T18:27:06Z West Brom 4ever 35 {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] 18:27, 7. studenog 2006. (UTC) Nogomet/Pozicije 2071 5520 2006-12-17T15:07:29Z West Brom 4ever 35 Uklonjena promjena suradnika 83.131.109.152, vraćeno na zadnju inačicu suradnika West Brom 4ever U '''nogometnoj igri''', svaki od jedanaest igrača u momčadi ima svoju određenu ulogu u određenom dijelu terena. Momčad se sastoji od jednog vratara i deset aktivnih igrača, koji obavljaju razne zadatke u veznom redu, obrani ili napadu, ovisno koja je formacija izabrana. Kako je igra evoluirala, taktike i formacije su se mijenjale, baš kao i imena pozicija u nogometu. Priroda modernog nogometa je da pozicije nisu toliko formalizirane kao u ostalim nogometu srodnim sportovima (američki nogomet, ragbi...). Svejedno, igrači tijekom svoje karijere najčešće igraju na jednoj poziciji, jer svaka pozicija zahtijeva određene sposobnosti. Igrači koji bez problema igraju na više pozicija se, u nogometnoj terminologiji, nazivaju ''korisni igrači''. ==Vratar== Biti '''vratar''' u nogometu nije lako, jer to je najspecijaliziranija pozicija u cijeloj igri. Posao vratara je nadasve obramben: štite gol svoje momčadi i pokušavaju spriječiti protivnika da poentira. Oni nose opremu kojom se razlikuju od svojih suigrača, protivnika te sudaca. Dozvoljeno im je koristiti se rukama, ali samo u za to predviđenom prostoru, šesnaestercu. Vratar se mijenja kao i svaki drugi igrač, no ako je vratar dobio crveni karton ili je ozlijeđen, a više nema zamjena na raspolaganju, tada jedan od aktivnih igrača prelazi na mjesto vratara. Vratar u nogometu je specijaliziran za isključivo tu poziciju, pa se vratar ne pojavljuje u nijednoj drugoj ulozi, iako ima vrlo rijetkih iznimaka. Jorge Campos, vratar meksičke reprezentacije, osim što je bio vratar, imao je nevjerojatno dobre predispozicije i za mjesto aktivnog igrača. Kada je zatrebalo, Campos bi postao napadač! Vratari s dobrom tehnikom znaju izvoditi slobodne udarce i jedanaesterce, iako se ni to ne vidi često zbog očitog razloga: gubitak lopte dok vratara nema na golu znači lagan posao za napadače da zabiju gol. Primjeri ovakve vrste vratara su José Luis Chilavert, Paragvajac i vratar nacionalne momčadi, te Rogério Ceni, Brazilac. Oba vratara su postigla više od 60 pogodaka tijekom svojih profesionalnih karijera. Tjelesna snaga, visina, skakačke sposobnosti i dobro procjenjivanje su cijenjene kvalitete vratara zbog kontrole visokih lopti, pokretljivosti i baratanja loptom. Tradicionalno, dribling, kontrola loptom i dodavanje najčešće nisu bili potrebni vratarima. No, uvođenje pravila po kojem vratar ne smije uzeti loptu u ruke nakon što mu je ona vraćena nogom od suigrača, dovelo je i do potrebe za tim sposobnostima. ==Obrambene pozicije== '''Braniči''' igraju iza veznih igrača i primarna zadaća im je podrška vrataru i prevencija da protivnici zapucaju prema golu. Najčešće, braniči ostaju na svojoj polovici terena. Visoki braniči se pomiču u protivnički šesnaesterac kada je zabijanje gola glavom realistična mogućnost. To je najčešće kod kornera i slobodnih udaraca. ===Središnji branič=== Posao '''središnjeg braniča''' (još zvanog i '''centarhalf''') je zaustavljanje protivnika, najčešće napadača da zapucaju prema golu ili da loptu unesu u njihov šesnaesterac. Kao što im ime govori, igraju u sredini. Većina momčadi igra s dvojicom središnjih braniča smještenih ispred vratara. Dva su načina obrane koje koriste središnji braniči: *zonska obrana, gdje svaki od središnjih braniča brani određeni dio terena *markiranje (flaster), gdje svaki središnji branič čuva određenog protivnika Središnji braniči su najčešće visoki s istaknutim sposobnostima uklizavanja i kontrole lopte glavom, kao i ''čitanje'' igre. Nimalo nisu privlačni što se tiče kvalitete nogometa, ali zato njihov učinak u obrani i stalno rušenje protivničkih napada čini ih vrlo poželjnima. Naravno, postoje i središnji braniči koji imaju i finu tehniku dodavanja, driblinga... Prije, izraz središnji branič se nazivao centarhalf. To je zbog toga što je u ranoj fazi 20. stoljeća većina momčadi igrala u formaciji 2-3-5. Tri igrača su stala u liniji u veznom redu, a kako je ova formacija evoluirala, ta tri igrača su se iz središnjeg dijela (center half) preselila više u obranu, pa je tako nastao izraz ''centarhalf''. U današnjem nogometu stručnjaci smatraju da su John Terry, Chris Riggott, Alessandro Nesta i Carles Puyol najbolji središnji braniči. ===Libero=== '''Libero''' (tal. ''slobodan'', ''nesputan'') je višestruko upotrebljivi branič koji nastoji ometati protivnike i loptu da dođe do crte šesnaesterca. Njihova uloga je "maštovitija" od središnjih braniča koji uglavnom sudjeluju u obrani. Naime, libero igrači najčešće grade kontranapade iz svoje polovice, i kao takvima im treba poboljšana kontrola lopte i sposobnost dodavanja. Ipak, libero igrači su najčešče obrambeni igrači. U catenaccio sustavu igre, najpopularnijeg tijekom 60-ih godina 20. stoljeća, libero je služio isključivo u obrambene svrhe. Kao što je već rečeno, brojni libero igrači uspješno iznose loptu izvan obrane i počinju kontranapade na drugoj strani koji znaju biti od velike koristi za momčad. To im omogućuju neke taktičke (čitanje igre, predviđanje, pozicioniranje...), te tehničke mogućnosti i sposobnosti (dodavanje, izvrstan pregled igre...). Takve sposobnosti su imali legendarni Franz Beckenbauer, Gaetano Scirea, Ronald Koeman i Franco Baresi. U današnjem nogometu, Rafael Marquez se ističe na poziciji libera. ===Branič=== '''Braniči''' (u prijašnjem nazivlju i '''bekovi''', od eng. ''back'') zauzimaju široke obrambene pozicije, a nalazi se po jedan na svakoj strani terena. Njihov glavni zadatak je onemogućavanje protivničkih igrača da centriraju loptu u šesnaesterac. U nekim formacijama, bekovi su flasteri na protivnicima. Od većine bekova se očekuje da, u napadu, upućuju kvalitetne lopte prema protivničkom šesnaestercu i probijaju bok terena. Tradicionalno, bekovi su igrali ulogu koju danas obavljaju središnji braniči. Kako je igra evoluirala, bekovi su odlazili više prema bokovima, pa sada ova pozicija zahtijeva neke sposobnosti drugačije od onih u prošlosti. Današnji bek mora biti jak, čvrst, utjecajan na momčad, jak u uklizavanjima, te mora imati izuzetnu kondiciju da izdrži stalno trčanje gore-dolje po terenu. Zbog činjenice što često barataju loptom, moraju imati dobru tehniku. Zato nije čudno da su bekovi izuzetni pucači slobodnih udaraca i jedanaesteraca. Najbolji primjer za uspješnog beka, koji ima sve ove sposobnosti, zasigurno je Roberto Carlos. ===Krilni branič (krilo)=== '''Krilni branič''' je moderna varijacija beka s jačim naglaskom na napad. Najpoznatiji primjer krilnog braniča je Hrvat Darijo Srna, koji već godinama igra na toj poziciji u sustavu hrvatske reprezentacije 3-5-2, ili varijaciji te taktike 3-4-1-2. Krilni branič mora imati izuzetnu kondiciju poput bekova, jer i krila stalno trče gore-dolje po terenu. Pošto imaju "osiguranje" trojice središnjih braniča, krilni braniči imaju veću slobodu za odlazak u napad i upošljavanje napadača dobrim i korisnim loptama. ==Pozicije u veznom redu== '''Vezni igrači''' su igrači čija je pozicija između napadača i braniča. Njihove glavne dužnosti su osvajanje posjeda lopte i kvalitetno iskorištavanje tih lopti, tj. upošljavanje napadača ili udarac prema golu. Većina trenera postavlja barem jednog središnjeg veznog igrača sa svim tipičnim zadacima za veznog igrača. Najčešće su upravo vezni igrači oni koji se najviše potroše tijekom utakmice, jer stalno trče između obrane i napada. Tijekom utakmice, ovisno o rezultatu, mogu prijeći u fazu napada ako je momčad u rezultatskom minusu, ili u obranu ako je rezultat povoljan, a nema još mnogo vremena do kraja. ===Središnji vezni igrač=== '''Središnji vezni igrači''' igraju više uloga na terenu, ovisno o prednostima ili slabostima momčadi u taktici. Veza su između obrane i napada, ali su također važni u obrani kada ometaju posjed lopte protivnika. Njihova središnja pozicija omogućuje im izvrstan pregled igre. Većina akcija se odigrava preko njih i oko njihovog prostora na terenu. Zato je razina igre veznih igrača najvažnija za funkcioniranje momčadi. Moraju imati razvijene najfinije nogometne sposobnosti kao dodavanje, pucanje prema golu i zadržavanje lopte u posjedu, kao i one ''obrambenije'' sposobnosti (rušenje, uklizavanje...). Michael Ballack i Steven Gerrard su najbolji središnji braniči u današnjem nogometu. Obojica imaju sposobnost igranja u oba šesnaesterca, te koriste jačinu, sposobnosti dodavanja i tehniku da poboljšaju i pojačaju igru svoje momčadi. Općenito, ovaj dio terena se naziva '''''strojarnica''''', jer rijetko koja momčad uspijeva ostvariti uspjeh bez veznih igrača. ===Obrambeni vezni igrač=== '''Obrambeni vezni igrač''' je središnji vezni igrač koji je postavljen ispred središnjih braniča zbog obrambenih razloga i tako “čuva leđa“ veznim igračima i napadačima da idu prema suparničkom golu. Glavni zadatak obrambenog veznog je uzeti loptu protivnicima i na siguran način je isporučiti veznom redu ili napadu. Osim što imaju najčešće obrambene zadatke, daju osiguranje ostalim veznim igračima za odlazak prema suparničkom dijelu igrališta bez da brinu o obrani. Obrambeni vezni se u španjolskom i portugalskom još naziva i '''''volante''''' (''rudar''), jer naporno rade na rušenju protivničkih napada. Brazilska reprezentacija postavlja barem jednog ''volante'' igrača, te je upravo ta reprezentacija proizvodila s godinama najbolje obrambene vezne, kao npr. Dungu. Spomenuti još valja i Claudea Makelelea i Roya Keanea kao jedne od najboljih obrambenih veznih u modernom nogometu. ===Napadački vezni igrač=== '''Napadački vezni igrač''' je središnji vezni igrač koji je isturen u veznom redu, najčešće iza napadača. Ovi igrači služe tipično kao napadački ''pivot'' momčadi, tj. kruže na nekih 30 metara od gola nastojeći uposliti napadače. Njihova kreativnost zna biti od presudne važnosti za cijelu momčad, jer upošljavanje napadača ili zabijanje golova često odlučuju utakmice. Pozicija napadačkog veznog zahtijeva uglavnom fine sposobnosti poput preciznog dodavanja, ''čitanja'' kretanja protivničke obrane, precizan udarac i sl., iako i oni moraju znati uklizati i uzeti loptu. U nogometnim sredinama vrlo često se za napadačkog veznog može čuti izraz poput “''fantazista''“ ili “''broj 10''“, zbog toga što većina igrača na ovoj poziciji nosi dres s brojem 10. Zbog već prije nabrojanih sposobnosti, nije čudno da su neki od najskupljih igrača na nogometnom tržištu, poput Franka Lamparda]], Paula Scholesa, Francesca Tottija ili Kake, upravo napadački vezni. ===Krilni vezni igrač=== '''Krilni vezni igrač''' ili '''krilo''' je vezni igrač koji stoji na širokom prostoru u veznom redu, blizu aut-linije. Prije tridesetak godina, krilni vezni su bili okarakterizirani kao napadači, no kako je taktika evoluirala do danas, krilni vezni su se pomaknuli više prema centru igrališta, a manje prema suparničkom golu. Moderna krila danas uglavnom sudjeluju u taktikama 4-4-2 ili 4-5-1. Dužnost krila je nadmudriti i proći suparničke bekove, a potom ubaciti kvalitetan centaršut u protivnički šesnaesterac, iako nije isključeno da krila i zapucaju prema golu. Najčešće, ovakvi igrači su najobdareniji igrači u cijeloj momčadi, te imaju razvijene sposobnosti driblanja, udaraca prema golu, dodavanja, kao i smisao za vođenje momčadi, stoga ne čudi da su brojna krila kapetani momčadi. Još od ranih nogometnih dana od ovih igrača se ne očekuje vraćanje u obranu i rješavanje obrambenih pitanja oni prepuštaju braničima ili obrambenim veznim igračima. Prije mnogo godina, najvredniji nogometaši su bila krila. No, godinama, njihova uloga je splasnula. Na Svjetskom prvenstvu 1966. u Engleskoj, Englezi su predstavili dotad neviđenu formaciju, bez krila. To je bila toliko neobična odluka trenera Alfa Ramseya da je ta engleska generacija nazvana "The Wingless Wonders" (''Čuda bez krila''). U modernom nogometu, neki vezni igrači koji mogu igrati i na krilu zamjenjuju krilne vezne. Učinak tih igrača za pozitivnu posljedicu ima zaštitu obrambenih igrača. Dobar primjer takvih igrača je David Beckham, koji je igrao na takav način u Manchester Unitedu. Ipak, Beckhama se nakon prelaska u Real Madrid smatra klasičnim krilom, iako i tamo zaigrati u ulozi središnjeg veznog. ==Igrači u napadu== '''Napadači''' ili '''špice''' su igrači koji su postavljeni najbliže protivničkom golu. Njihova glavna dužnost je zabijamje golova. Najbolji primjeri dobrih napadača su Alan Shearer ili Ruud van Nistelrooy, igrači čija je najjača strana hladnokrvno zabijanje golova. Ostale dužnosti napadača su namještanje prilika za gol suigračima (najčešće još nekom napadaču), te zadržavanje lopte u posjedu na način da se ostali igrači stignu priključiti napadu. Moderne nogometne formacije uključuju između minimalno jednog do najviše četiri. Zbog činjenice da upravo napadači zabijaju najviše golova, često su vrlo skupi na nogometnom tržištu. ===Središnji napadač=== '''Središnji napadač''' ima jedan isključivi zadatak: zabijanje golova. Treneri na teren postavljaju jednog središnjeg napadača koji igra tik pored protivničkog središnjeg braniča. Još jedan napadač je najčešće malo povučeniji, te asistira i kreira golove, osim što i sam zabija. Središnji napadač je najčešće visok (tipa Peter Crouch), te služi za spuštanje centaršuteva upućenih od strane njegovih suigrača na zemlju. Ovakva vrsta igrača može i igrati po bokovima napada i na taj način doći do izgledne situacije za gol. Ovakva vrsta napadača je čvrsto građena, jaka, tako da snagom i jačinom ne zaostaju za braničima. Često zabijaju golove glavom (središnji napadači kao Oliver Bierhoff). Najbolji središnji napadači u povijesti nogometa su bili, po mišljenju većine stručnjaka, Pelé i Marco van Basten. ===“Plitki“ napadači=== '''Plitki napadači''' imaju dugu povijest u nogometu, ali terminologija kojom su opisivani tijekom godina se mijenjala. Originalno, ovakvi igrači su se nazivali ''unutarnji'' napadači ili ''plitki središnji napadači''. U modernom nogometu se čuje izraz ''povučeni napadač'' ili ''igrač u rupi'' (zato jer stoji između protivničke obrane i veznog reda.). Ova pozicija je popularizirana u Italiji i zove se trequartista (tročetvrtinski igrač) – razigravač koji ne igra niti u veznom redu niti u napadu, ali pridodaje snazi napada svoje momčadi. Kakva god terminologija bila, pozicija plitkog napadača je definirana na negdje između središnjeg napadača i veznog reda. Ovakvi igrači su spretni, napadački nastrojeni koji mogu zabiti gol ili asistirati središnjim napadačima. Najpoznatiji plitki napadači u povijesti nogometa su Pelé, Maradona, Alessandro del Piero, Dennis Bergkamp i Ronaldinho. [[Kategorija:Nogomet]] Kategorija:Nogomet 2072 5495 2006-11-08T17:51:08Z West Brom 4ever 35 Moduli koji su povezani s knjigom koja govori o nogometu. Nogomet/Povijest 2073 5498 2006-11-08T18:20:32Z West Brom 4ever 35 '''Povijest nogometa''' seže do prapovijesti, no povijest današnjeg, suvremenog nogometa ima korijene iz 19. stoljeća u engleskim javnim školama. U sredini 19. stoljeća, entuzijazam bivših učenika koji su igrali neke igre s loptom u mladosti, stvorili su prve amaterske nogometne klubove sa sjedištem u svakoj školi. Svaka škola je imala svoja pravila, pa je prilikom svake utakmice dolazilo do svađa po čijim će se pravilima igrati. 1863. godine, Engleski nogometni savez je donio prvi skup pravila kojih su se svi klubovi morali pridržavati. No, učinak engleskog saveza nije bio toliko značajan, jer nije bilo profesionalnih klubova. Profesionalni klubovi su nastali kada je radnička klasa preuzela vlast nad nogometom. Tada su neki biznismeni uvidjeli da gledatelji žele vidjeti utakmice, pa su počeli naplaćivati ulaznice. Kada je nogomet postao sport na profesionalnoj razini, počeo se nezaustavljivo širiti po cijelom Otoku. ==Razvoj igre== Razvoj moderne nogometne igre dolazi od velikog broja vrsta tadašnjeg nogometa igranog u brojnim javnim pkolama u Engleskoj. Nogomet je prisvojen od većine škola kao najbolji način zadržavanja mladih u dobrom tjelesnom stanju. Svaka je škola imala svoja pravila i određivala veličinu nogometnog igrališta. Ubrzo se pojavila najveća razlika u pravilima; mogućnost ili nemogućnost nošenja lopte rukom. Neke škole (poput Rugbyja, Marlborougha i Cheltenhama) su u pravilima dopuštali korištenje ruku, dok su ostale škole (npr. Harrow, Charterhouse i Westminster School) isključivale upotrebu ruku u igri. Ova podjela je dovela do stvaranja dva sporta: ragbija (po školi Rugby) i nogometa. Navala na željeznice (eng. ''Railway Mania'') u četrdesetim godinama 19. stoljeća je dovela do mogućnosti putovanja na udaljena mjesta za malen novac. Tako su međuškolska natjecanja postala moguća. Dok su se pravila za atletiku jasno raspoznavala samim gledanjem održavanja atletskih natjecanja, nogometna pravila nisu bila tako jednostavna za shvaćanje zbog razlika u pravilima od škole do škole. ===Cambridgeska pravila=== 1848. u Cambridgeu, H. de Winton i J.C. Thring, koji su i sami bili u školi Shrewsbury, sazvali su sastanak. Na njemu se pojavilo još dvanaest predstavnika iz Etona, Harrowa, Rugbyja, Winchestera i Shrewsburyja. Sastanak koji je potrajao osam sati je za pozitivnu posljedicu imao prvi komplet pravila, znanih kao ''Cambridge Rules''. Ne postoji originalni zapis tih pravila, no kopija iz 1856. se čuva u školi Shrewsbury. Pravila jasno naglašavaju da se lopta smije napucavati ''bilo kojim dijelom tijela'' '''''osim ruke'''''. Upotreba ruku je bila dozvoljena samo za donošenje lopte na mjesto izvođenja. Postojalo je i primitivno zaleđe, koje je onemogućavalo igrače da dugo kruže oko protivničkoga gola. Iako su u povijesti nogometa vrlo važna, ova pravila nisu prihvaćena svugdje. ==Prvi nogometni savez== Tijekom ranih 1860-ih, bilo je sve više pokušaja da se u Engleskoj ujedine u jednu cjelinu sve vrste nogometa koje su se tada igrale po javnim školama. 1862., J.C. Thring, jedan od utemeljitelja Cambridgeskih pravila i ravnatelj Uppinghamske škole, iznio je svoja pravila koja je nazvao ''The Simplest Game'' (hrv. Najjednostavnija igra), koja su još poznata i kao ''Uppinghamska pravila''. U ranom listopadu 1863., predstavnici škola Harrow, Shrewsbury, Eton, Rugby, Marlborough i Westminster, donijeli su još jedna pravila koja su ustvari bila poboljšana Cambridgeska pravila. U ranu večer 26. listopada 1863., predstavnici većine nogometnih klubova su se okupili u Londonu, ''Freemason's Tavern'' u ulici ''Great Queen Street''. To se smatra prvim službenim okupljanjem nogometnog saveza, ujedno i prvog službenog tijela u nogometu uopće. Taj sastanak je rezultirao zamolbom svim školama da se pridruže tom savezu, što je većina tih škola ipak odbila. Ukupno je bilo još šest sastanaka između listopada i prosinca 1863., na kojima se najviše raspravljalo o Cambridgeskim pravilima. U tim pravilima su bila dva zakona koja se suprotstavljala pravilima Saveza: trčanje s loptom u rukama i dozvola za udaranje protivnika u potkoljenicu. Evo prijevod izjašnjavanja Saveza: :''IX. Igraču treba biti dozvoljen nastavak trčanja prema protivničkom golu ako uhvati loptu rukom, ili je uhvati dok ne odskoči više nego jednom, no ako je doda protivniku, treba zaustaviti daljnje trčanje.'' :''X. Ako bilo koji igrač trči prema protivničkom golu, bilo koji suparnik ima slobodu da ga zadrži, saplete, udari u potkoljenicu ili hrvajući se otme loptu, no udaranje protivnika i istovremeno držanje nije dozvoljeno.'' Na petom sastanku je bila očita inicijativa da se ova dva pravila ukinu iz pravila Saveza. Većina predstavnika je bila za tu promjenu, osim F. W. Campbella, predstavnika Blackheath Rugby Cluba, koji je to oštro odbio. Rekao je: "''Udaranje je pravi nogomet''." Na posljednjem, šestom sastanku, promjene su prihvaćene i ona dva pravila su izbačena. Stvorena su jedinstvena nogometna pravila, koja su se, uz neke izmjene, održala i do današnjih dana. Kada je Campbell vidio da su promjene prihvaćene, povukao je svoj klub iz Saveza. Prva jedinstvena pravila Saveza su sadržavala dijelove koji više nisu prisutni u nogometu, no u ragbiju i australskom nogometu su vidljiva. Radi se o ubacivanju lopte u igru prilikom gola s crte šesnaesterca i još nekim malim detaljima. Ono što se održalo do danas su svakako pravilo zaleđa, auta, dodjeljivanja gola, kao i fleksibilnost dimenzija terena. Korištenje ruke je bilo strogo ograničeno na ubacivanje lopte iz auta. Zanimljivo, nije bilo određenog broja igrača, jedanaesteraca, prekršaja..., već su se kapetani momčadi trebali dogovoriti o tome prije početka utakmice. ==Osnivanje natjecanja== Pravila su prihvaćena od strane svih klubova trenutno. Prvu službenu utakmicu su odigrali ''Sheffield'' i ''Nottingham'' (danas Notts County), i to pod zapovijedi engleskog saveza. To je bio prvi derbi u povijesti nogometa. Drugi derbi je bio Chesterfielda i Stokea, što je značilo definitivno odvajanje nogometa od javnih škola. Glavnu riječ u tadašnjem nogometu je imala radnička klasa, koja je i prva uvela jedanaest igrača na terenu i okruglu loptu. Godine 1866., na utakmici ''Sheffield'' - ''London'', dozvoljeno je korištenje rukom samo jednom igraču, vrataru. Postavljena je i crvena traka na spoju dviju stativa kao prečka. Još je predloženo i stvaranje prvog domaćeg natjecanja. 1867. se dogodila i promjena u pravilu zaleđa, koja je prije glasila da je svaki igrač ispred protivničkog gola koji se dodaje sa suigračem u zaleđu, što je slično zaleđu u ragbiju. Onda je zaleđe postalo manje ''pogubno'' za napade pošto je dodavanje dozvoljeno. ===Prvo domaće kup natjecanje=== 20. srpnja 1871., C. W. Alcock je predložio da se osnuje "''natjecanje po kup sistemu pod ovlašću Saveza''", što je dalo inspiraciju Savezu da doista stvori prvo natjecanje u povijesti nogometa: FA Cup. Prvo izdanje tog natjecanja je bilo davne 1872., s momčadi ''The Royal Engineers'' kao velikim favoritima. Finale se igralo pred 2.000 gledatelja s plaćenom ulaznicom. No, favoriti su izgubili finalnu utakmicu s 1-0, zbog vrlo neobičnog razloga: igrali su većinu utakmice s igračem manje zbog ozljede jednog igrača, a tada nije bilo mogućnosti zamjene. Ubrzo je FA Cup postao iznimno popularan, pa su svi klubovi htjeli sudjelovati. Za to su trebali prihvatiti uvjete i pravila Saveza. Kasnija natjecanja su donijela trofeje ''gospodi'' s Juga, posebice klubovima Old Etonians, Wanderers, Royal Engineers i Oxford, koji su između sebe podijelili 19 trofeja. 1873. se dogodilo i prvo povlačenje iz tog turnira. Radilo se o škotskom klubu Queens Parku, koji nije mogao stalno plaćati skupe karte za vlakove iz Škotske u Englesku. To je automatski dovelo do stvaranja škotske inačice FA Cupa. Usprkos stvaranju škotskog kupa, Queens Park je nastavio nastupati u engleskom kupu. Ostvarili su dva proboja do finala, do 1887., kada je Škotski nogometni savez zabranio svojim klubovima da nastupaju u tuđim natjecanjima. ===Prva liga=== William McGregor, gospodin iz Perthshirea, 1888. godine je bio glavni pokretač sastanaka održavanih u Londonu i Manchesteru. Ovi sastanci su uključivali dvanaest nogometnih klubova koji su kasnije postali osnivači prve nogometne lige u povijesti nogometa. Na sastanku 22. ožujka 1888. se raspravljalo o bitnim pitanjima u tadašnjem nogometu. Najvažniji je bio razgovor o ranom ispadanju iz FA Cupa, što bi ostavljalo klubove bez utakmica gotovo čitavu sezonu, što bi za posljedicu imalo okretanje navijača nekim drugim klubovima i, najvažnije, financijske gubitke. O ovoj temi se raspravljalo do 17. travnja u Manchesteru. McGregor je glasovao protiv imena ''The Football League'', jer ga je zabrinjavala sličnost s imenom irske ragbi lige. No, ostali nisu marili za tu stvar, pa je ovo ime usvojeno. Dogovorio se raspored i popis članova te lige. Podijelili su se na klubove sa sjevera, juga i Midlandsa, no i dalje nije bilo profesionalnog kluba. Postojala je još jedna engleska nogometna liga, zvana Football Alliance, a bila je aktivna između 1889. i 1892. 1892. je pala odluka o spajanju ove dvije lige, pa je tako nastala druga liga koja se sastojala uglavnom od klubova iz Football Alliance. Već postojeća liga i tri najbolja kluba iz Alliance lige dala su prvu ligu. ===Prva međunarodna utakmica=== Charles Alcock, prvi tajnik engleskog saveza, došao je na ideju o međunarodnim natjecanjima, konkretno natjecanju između Engleske i Škotske. Stavio je oglas u glasgowskim novinama, informirajući ljude da će se odigrati utakmica na Kennington Ovalu, tada stadionu kriket kluba Surrey. Škotsku momčad su činili hrabri momci predvođeni kapetanom Robertom Smithom, jednim od trojice braće koji su osnovali ''Queens Park''. Škoti su izgubili s 1-0. U iduće tri godine su se odigrale još tri utakmice. Najbolji škotski rezultat je bio 1-1, a posljednja, četvrta utakmica, ujedno i prva službena, završila je 0-0. Od tog trenutka postoji fraza da je 0-0 ''najnepopularniji rezultat''. Prvi neeuropski susret je bio između SAD-a i Kanade, dana 28. studenog 1885. Poprište je bilo u Newarku, savezna država New Jersey, SAD. Utakmica je završila gostujućom pobjedom Kanade od 1-0. ==Od amaterizma do profesionalizma== Kada je nogomet postao popularna igra tijekom 1870-ih i 1880-ih, profesionavljenje bavljenje ovim sportom je bilo zabranjeno u Engleskoj i Škotskoj. Na sjeveru Engleske, neki su klubovi počeli upošljavati tzv. ''profesore nogometa'', što su zapravo bili profesionalci iz susjedne Škotske. To je bio prvi slučaj profesionalizma u povijesti nogometa. Ljudi iz srednje klase, posebice oni iz Sjeverne Irske, postali su profesionalni nogometaši s namjerom da steknu dovoljno novca za normalan život. Neki klubovi su optuženi zbog posjedovanja profesionalnih igrača. 1885., engleski savez je dozvolio profesionalizam, ali plaće nisu smjele biti više od normalne građanske plaće. Sjeverni klubovi su bili iz niže klase nego ''južnjački gospodini''. Zato su se mnogo teže probijali do vrha u to vrijeme. Prvi klub sa sjevera u finalu FA Cupa je bio Blackburn Rovers 1882., kada su izgubili od ''Old Etoniansa'', posljednjeg amaterskog kluba pobjednika. Rani ženski nogometni klubovi, poput ''Kerr's Ladies'' iz Prestona, bili su toliko popularni da su njihove utakmice donosile toliko novca da je mnogo išlo u dobrotvorne svrhe. Prva zabilježena utakmica žena se zbila 23. ožujka 1895., između engleskog juga i sjevera. Plaće su ipak bile više u muškom nogometu, protiv čega su se žene pobunile. To je razljutilo engleski Savez, pa je 1921. donesena zabrana o održavanju ženskih utakmica na stadionima saveza. To je, kažu stručnjaci, ubilo ženski nogomet na pedeset godina. Kasnije je ta kazna ukinuta. ''Hakoah Beč'' iz Beča je vjerojatno bio prvi neengleski klub koji je plaćao svoje nogometašice 1920-ih. Također su postale prve žene koje su uspjele pobijediti engleski ženski klub. Bilo je to 1923. protiv West Hama, a završilo je 5-1 za ''Hakoah''. ==Nogomet u kontinentalnoj Europi== Najstariji klub u kontinentalnoj Europi je bio švicarski klub iz Lausanne godine 1860. Osim što je bio nogometni klub, bio je i kriket klub. ''Pravi'' nogomet je predstavljen u Danskoj, u klubu iz Kopenhagena, te u još jednom švicarskom klubu, St. Gallen 1879. godine. Danski nogometni savez je osnovan 1889. U Italiji je od 1898. do 1929. postojala samo jedna liga koja je i danas elitna, Serie A. Španjolska La Liga je prvi put igrana 1928., dok je Copa del Rey (''Kup kralja''), počeo davne 1902. Jedna od velikih nacija je kasnila s profesionalnim nogometom. Radilo se o Njemačkoj koja je prešla iz amaterskih regionalnih liga u profesionalnu Bundesligu tek 1961. ==Osnivanje FIFA-e== Potreba za jednim izvršnim tijelom koje bi bilo iznad svih ostalih tijela na čitavom svijetu je postala očita na početku 20. stoljeća i povećanom popularnošću međunarodnih utakmica. Engleski nogometni savez se mnogo puta sastajao s namjerom osnivanja takvog tijela, ali nije bilo značajnijeg pomaka zbog činjenice da je za takvu organizaciju potrebno više nogometnih nacija. FIFA je osnovana u Parizu, 21. svibnja 1904. Francuski se akronim održao i do danas, čak i izvan država s francuskim kao materinjim jezikom. Prvi predsjednik je bio Robert Guérin. FIFA je bila izvršno tijelo prvog međunarodnog turnira 1906., no takvo natjecanje nije doživjelo uspjeh. Ovaj neuspjeh kombiniran s ekonomskim faktorima je doveo do smjene Guérina i postavljanja Daniela Burleya Woolfalla, Engleza, za novog predsjednika. Iduće natjecanje, ono na Olimpijskim igrama 1908. je bilo uspješnije, bez obzira što su nastupili profesionalci koje je FIFA zabranjivala. Članstvo u FIFA-i se tražilo i izvan Europe. Tako je 1909. savez JAR-a zatražio članstvo, Argentinci 1912., a Nogometni savez SAD-a 1913. Tijekom Prvog svjetskog rata FIFA je izgubila mnogo na polju igrača, jer je većina morala u rat. To je automatski značilo da će se rjeđe putovati na međunarodne utakmice. Poslije rata, predsjednik je postao Carl Hirschmann, Nizozemac, koji je FIFA-u sačuvao od propasti, no pod cijenu povlačenja država iz Velike Britanije, koje su na taj način obznanile da ne žele imati veze s protivnicima iz rata. 1946. je donijela povratak država s Otoka. 10. svibnja 1947. je odigrana ''utakmica stoljeća'' između ''Odabranog sastava Ujedinjenog Kraljevstva'' i ''Jedanaestorice iz ostatka Europe'' na stadionu Hampden Park u Glasgowu, Škotska. Odabrani sastav UK je pobijedio s 6-1 pred 135.000 gledatelja. Čitav utržak od prodanih karata je proslijeđen na račun FIFA-e da se održi i nakon Drugog svjetskog rata. I doista, FIFA je nastavila s radom i organizirala SP-u 1950. u Brazilu. Na svoju pedesetu godišnjicu (1954.) FIFA je imala 84 člana. ===Svjetsko prvenstvo u nogometu za muškarce=== SP u nogometu u Urugvaju 1930. (prvo SP u povijesti) je okupilo samo trinaest momčadi, uglavnom iz Sjeverne i Južne Amerike, jer momčadi s drugih kontinenata nisu htjele danima putovati oceanom. No, od 1950. i SP-a u Brazilu, europske momčadi su se počele zanimati, pa čak i sudjelovati u SP-u. Tako je Svjetsko prvenstvo u nogometu poprimilo globalne razmjere, te postalo najveće sportsko natjecanje uopće. Iz SP-a su se razvila kontinentalna natjecanja: Europsko prvenstvo u nogometu, južnoamerička Copa America, oceanijski OFC Nations Cup, Azijski kup, Afrički kup nacija i sjevernoamerički CONCACAF Gold Cup. ===Svjetsko prvenstvo u nogometu za žene=== SP za žene je predstavljeno natjecanjem u Kini 1993. Natjecalo se dvanaest momčadi. Preko 650.000 posjetitelja je došlo na stadione, a više od milijardu ljudi iz sedamdeset država je barem povremeno gledalo prijenose. Kontinentalna natjecanja su jednaka kao i za muškarce. ==Vanjske poveznice== * [http://www.fifa.com Službena FIFA-ina stranica] * [http://www.the-afc.com/ Azijska nogometna konfederacija (AFC)] * [http://www.cafonline.com/ Konfederacija afričkog nogometa (CAF)] * [http://www.concacaf.com/ CONCACAF] * [http://www.uefa.com/ Službena stranica UEFA-e] * [http://www.conmebol.com/ CONMEBOL] * [http://www.oceaniafootball.com/ Oceanijska nogometna konfederacija (OFC)] * [http://www.fifa.com/en/regulations/index.html Trenutačna nogometna pravila] [[Kategorija:Nogomet]] Razgovor sa suradnikom:MASLINA 2074 5502 2006-11-11T20:51:20Z West Brom 4ever 35 {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] 20:51, 11. studenog 2006. (UTC) Suradnik:COMMENT 2075 5505 2006-11-25T14:29:31Z COMMENT 45 [[Suradnik:COMMENT|COMMENT]] 14:29, 25. studenog 2006. (UTC)EMS – pošiljka ubrzane pošte Pošiljka ubrzane pošte je posebno žurna pošiljka koja se prenosi najbržim putem i za koju se pošiljatelju daje potvrda o primitku pošiljke, a primatelju se uručuje uz potpis. U unutarnjem prometu EMS pošiljka može sadržavati :  pisano propćenje,  robu  novac  žive životinje i dr. U međunarodnom prometu u EMS pošiljci zabranjeno je slati:  novac  vrijednosne papie koje glase na donositelja  plemenite metale  drago kamenje i sl. Kao EMS pošiljka može se predati svaka poštanska pošilja koja svojim dimenzijama odgovara EMS pošiljki osnm poštanse i brzojavne uputnice. Dimenzija EMS pošiljke minimalne su 176x250 mm a maximalne dimenzije moraju odgovarati maximalnim dimenzijama za paket. EMS pošiljka može biti mase do 15 kg. Dimenzije i masa utvrđeni su za svaku pojedinu državu Uvjetima za prijam EMS pošiljaka u međunarodnom prometu. U unutarnjem prometu davatelj poštanskih usluga može svojim općim uvjetim a umjesto oznake ''EMS'' odrediti i drugu oznaku, tj. propisati dodatnu vrijednost kao što je praćenje ovih pošiljaka putem interneta,uručenja u roku i vremenu koju zahtjeva pošiljatelj i slično. U međunarodnom prometu na EMS pošiljku obavezno se stavlja 'EMS' nalijepnica samo za one države s kojima je razmjena tih pošiljka ugovorena. - Pošiljke EMS u unutarnjem prometu mogu se primiti sa otkupnimom i povratnicom, a paketi moraju se predavati kao izdvojeni paketi. ADRESNICA Adesnica je poštanska vrijednosnica koja prati pošiljku od njenog prijma do uručenja kako u unutarnjem tako i u međunarodnom prometu. Izrađena je od istovjetnih samo-kopirajućih primjeraka s prepoznatljivim plavo-narančastim obrubom i logotipom. U unutarnjem prometu pošiljatelj uz zatvorenu pošiljku treba predati adresnicu s jasno napisanom adresom pošiljatelja i primatelja te svojim potopisom. Postoji mogućnost upisivanja telefonskog broja pošiljatelja i primatelja, a eventualno se može zatražiti šosebna usluga ili vrijednost pošiljke. ROKOVI ZA URUČENJE EMS POŠILJKE u unutrašnjem prometu EMS pošiljke moraju se uručiti u sljedećim rokovima: 1) EMS pošiljka koju prima P.U. isti dan i uručuje na svom području mora biti uručena kada je zaprimljena primjer: Odeska – Doverska (ulice na Mertojaku) 2) EMS pošiljka koju zaprima jedan P.U. a treba je uručiti drugi P.U. na području istog poštanskog središta mora biti uručena sljedeći dan od dana prijma primjer: Mertojak – Plokite ili Plokite – Mertojak i sl. 3) pošiljku koju zaprima P.U. u sjedištu jednog poštanskog središta, a treba je uručiti P.U. u sjedištu drugoga poštanskog središta mora biti uručena sljedeći dan primjer: Sučidar – Bilice 4) pošiljka koju zaprima P.U. u sjedištu jednog poštanskog središta a uručuje P.U. izvan sjedišta jednog poštanskog središta mora biti uručena u roku 2 dana od primitka primjer: Mertojak – Drniš 5) pošiljku jihz zaprima P.U. izvan sjedišta jednog poštanskog sjedišta, a uručuje P.U. u središtu i izvan sjedišta drugog poštanskog središta mora biti uručena u roku od 3 dana od primitka primjer: Žrnovnica – Primošten - Poštansko središte: Split, Zadar, Šibenik, ... - Poštanski uredi u sjedištu: Mertojak, Kocunar, Plokite, Meje... - Izvan: Solin, Deniš, Vodice... Suradnik:Bosnic P 2076 5518 2006-12-11T21:54:26Z Bosnic P 47 == '''LEVITACIJA, ANTIGRAVITACIJA I GRAVIFUGALNA REVOLUCIJA ''' == Prof. Petar Bosnic Petrus Glavni članak je na: http://www.geocities.com/agravity/ANTIGRAVITY.htm == Osnova za diskusije i polemike == Da li je moguće proizvesti antigravitacijsku silu, levitirati ili se osloboditi gravitacije? To je pitanje koje već više stoljeća muči ne-znanstveni, a pomalo i znanstveni svijet. Evo nekoliko sažetih pogleda na tu problematiku, koji su se iskristalizirali tokom mog istraživanja ovog, uglavnom ne-znanstvenog, područja ljudskog interesa. == Što je antigravitacija? == Najjednostavnije rečeno, to bi trebala biti nekakva sila koja bi se suprotstavljala gravitaciji, poništavala ju i omogućavala lebdenje tjelesa – levitaciju. Za fizičare antigravitacija je besmislica, jer ne postoji takva masa koja bi mogla odbijati drugu masu, sprečavati rasprostiranje gravitacije, ili, poput Verneovog Cavorita, izolirati neko tijelo od njenog utjecaja. To se, po dosadašnjim spoznajama, ne može postići, niti pomoću tzv. antimaterije, a niti pomoću nekog polja. Za SF pisce antigravitacija i levitacija su nešto što je toliko fantastično i toliko poželjno da se njeno ostvarenje i stavljanje u službu čovjeka smatra nemogućim, pa stoga, o tim stvarima, čak i ovi pisci nerado i rijetko pišu. Za razne «izumitelje» antigravitacija je, isto kao i za konstruktore perpetuumobilea, mogućnost da se bez muke i rada, «na brzinu» proslave konstrukcijom nekakve antigravitacijske letjelice. == Meditativno levitiranje == Velik broj ljudi, čak i znanstvenika misli da se levitacija može ostvariti jedino meditacijom. Oni smatraju da je jedino duh toliko moćan da može učiniti da tijelo lebdi. To je navodno čak i potvrđeno lebdenjem fra. Giuseppea iz Copertina, 15.st., sv. Svete Terezije Avilske, zatim levitiranjem Sri Aurobinda i brojnih drugih jogina. I danas ima mnogo ljudi koji se zdušno trude da ostvare levitaciju na neki takav, meditativni ili voljni način i smatraju da bi time postigli neko božansko stanje i božansku razinu postojanja. Na TV-u često možete vidjeti «jogine» i njihove učenike kako skakuću u sjedećem stavu i to proglašavaju lebdenjem. No, ako bez predrasuda i iluzija, razmislimo što bi se zapravo postiglo takvim meditativnim levitiranjem, vidjeli bi smo slijedeće. Duh bi se osposobio da podiže i nosi fizički teret, tijelo u kojem prebiva, a i razne druge stvari. To je posao kojeg su nekad, davno obavljali robovi, konji i magarci, a danas dizalice, kamioni, vlakovi itd. Malo je vjerojatno, dakle, da bi ljudski duh, čak i kad bi postigao tu vrstu levitacije, bio zadovoljan svojim novim poslom i da bi to smatrao nekim božanskim postignućem. Toliko, ukratko o meditativnom levitiranju. == Antigravitacijski uređaji == Jedno temeljno, vrlo često i bolno potvrđivano ljudsko iskustvo jest: da su tjelesne stvari teške i da padaju. Iskustvo težine i padanja toliko je puta potvrđeno da se nehotično identificira sa smislom i unutrašnjom logikom samih stvari. Padanje materijalnih stvari je naprosto nešto smisleno, logično, «normalno». Na toj premisi nastao je jedan vrlo interesantan, nesvjesni, ili, u najboljem slučaju, polusvjesni «zaključak», odnosno, točnije jedna fantastična misaona akrobacija: ako je padanje nešto logično i smisleno, onda nešto što je besmisleno neće padati !!!!!???? Ta akrobacija postala je «teorijski»,odnosno psihološki temelj za velik broj «antigravitacijskih uređaja» koje možete naći na internetu. Najpoznatiji «projekti» te vrste su oni T. T. Brown-a, J. Searl-a, de Palm-e, Modanesea, E. Podkletnov-a, Ning Li, R.L. Forward-a i brojnih drugih autora. Ima ih na tisuće. Zajednička im je karakteristika to da su unutarnja kretanja njihovih djelova i sile kojima raspolažu postavljene u potpuno, nesvrsishodan, nefunkcionalan ili ne-zakonit, apsurdan odnos. «Objašnjenja» koja prate projekte tih uređaja obično sugeriraju da je to nešto revolucionarno novo. I ova se «objašnjenja» temelje na nesvjesnoj pretpostavci: da je ono što nema nikakve veze sa znanošću i prirodnim zakonima, samim tim apsolutno superiorno znanosti i produktima njene primjene. Nije poznato da je ikada ijedan od tih uređaja doista levitirao. Doduše, svojevremeno je J. Searl tvrdio da je izradio jedan vrlo veliki takav uređaj, ali ga nije mogao prikazati javnosti, jer mu je «pobjegao u svemir», a za gradnju novog uređaja nije mu više dostajalo novca. Tako je, eto, čovječanstvo, zbog tog njegovog peha, ostalo bez jednog dragocjenog svjedočanstva. No, evo i nekoliko ohrabrujućih i utješnih riječi. NASA već duže vremena troši značajne novce na eksperimentiranje s uređajem E. Podkletnova...!!!??? ???!!! Ali tu je nešto još bolje! Upravo je nedavno 1. Novembra, 2005. god. patentni ured USA izdao patent Borisu Volfsonu za «izum» koji nije ništa manje nego perpetuumobile, i antigravitacijska letjelica. Šta kažete na to, a ...!!!!!???? Ono što ne mogu geniji, mogu činovnici patentnog ureda !!! == Kritika i kontrakritika == Zbog ovakvog - s jedne strane raspamećenog , a s druge šarlatanskog pristupa problemu «antigravitacije» - ta je problematika izišla na vrlo loš glas, tako da velika većina stručnjaka unaprijed osuđuje svaki pokušaj rješavanja tog problema kao nekakvo ludilo, ili kao šarlatanstvo. Takav stav je razumljiv, a može se reći i opravdan, ali on stvarno pogađa jedino one ozbiljne, uistinu kreativne i revolucionarne znanstvene radove kao što je ovaj. Odatle nevolje i odbijanja s kojima se on već godinama susreće. Racionalna, znanstvena kritika raznih ludorija pod firmom antigravitacijskih strojeva ili letjelica neće naškoditi ludama ni šarlatanima. Ludama neće naškoditi, niti će ih opametiti, jer se njima ne može ukazati na to da su ludi, a šarlatani takvu kritiku iskorištavaju kao povod za kontrakritiku – da su «službeni znanstvenici» i «službena znanost» nekreativni, rigidni, glupi, uskogledni... - i tom kontrakritikom dobijaju željeni publicitet i podršku onog ne-znanstvenog dijela javnosti, koji se nimalo ne razumije u stvari koje podržava i u koje vjeruje. A da stvar bude još gora, taj dio javnosti obožava upravo ono što ne može razumjeti, i zbog te svoje malodušnosti najćešće baš razne besmislice nakićene znanstvenim terminima smatra nečim revolucionarnm. Ono što je jasno i logično, za ovu je vrstu ljudi sasvim bezvrijedno. == Levitacija - paradoks nad paradoksima! == Već sam rekao kako je općeprihvaćeno mišljenje da je sve što je tjelesno ujedno i teško te da neumitno pada, i da to pravilo, poput neke unutrašnje logike samih stvari važi za cijeli materijalni svemir. Ogledajmo je li to doista tako. Astronauti, npr. i njihovi svemirski brodovi lebde u odnosu na Zemlju. Mjesec također lebdi u odnosu na Zemlju. Zemlja lebdi u odnosu na Sunce. Sunce lebdi u odnosu na druge zvijezde i središte galaksije. Atomi lebde jedni u odnosu na druge. Elektroni lebde u odnosu na atomske jezgre, nukleoni, jedni u odnosu na druge i tako do u beskraj. Cijeli svemir lebdi u samom sebi. Stanje lebdenja, a ne težina i padanje, trebalo bi biti naše pravo iskustvo, osnovano na znanosti i mišljenju. Naše stvarno iskustvo pak - iskustvo težine i padanja – zasnovano je na osjetima i stečeno u jednom vrlo uskom pojasu svemira gdje se - slučajnim stjecajem specifičnih okolnosti, stvari doista - našim osjetilima, doimaju kao teške i padaju. Mi smo to naše, bitno neadekvatno i nepotpuno iskustvo generalizirali i aplicirali na cijeli svemir. To je bila fatalna pogreška, jer svemir doista nema težine, a da ne lebdi u samom sebi ne bi mogao niti opstati. Eto, dakle, ljudi već stoljećima bezuspješno tragaju za barem jednim pouzdanim, nedvojbenim slučajem levitacije, a ne primjećuju da se ona stalno zbiva posvuda oko njih !!!??? Zar to nije paradoks nad paradoksima!? == Što je istina? == Opreka levitacije i težine vrlo je slična Kopernikovoj dilemi o tome: da li se Sunce i zvijezde okreću oko Zemlje (od istoka prema zapadu) ili je to samo privid koji nastaje rotacijom Zemlje oko svoje osi – prema istoku. Za naša osjetila, Sunce i zvijezde zaista se okreću oko Zemlje. Za razum, pak, odnosno mišljenje, to je privid uzrokovan Zemljinom rotacijom. Budući da istina nije «adequatio sensus et rei» – podudaranje osjeta sa stvarima, nego, «adequatio intelectus et rei» – Aristotel - podudaranje mišljenja sa stvarima - istina je da Zemlja rotira i da su ona nebeska tijela i svjetlila nepomična, kao i to da mi lebdimo čak i dok stojimo na zemlji ili dok se udobno zavaljeni odmaramo u fotelji.(vidi R. Boškovića: Teoria prirodne filozofije – asimptotsko povećavanje repulzivnih sila, ili pak nešto konkretnije problemi fuzije – dodirivanje i spajanje dviju materijalnih čestica izuzetno je teško postići i rezultira termonuklearnom reakcijom.Teoriju relativnosti ostavljamo ovdje po strani. Jasno, s takvom vrstom lebdenja ne može se ništa postići, pa nas ona toliko i ne zanima. Zanima nas ono što ima praktičnu važnost za čovjeka, a to je samo ona vrsta lebdenja ili levitacije s kojom čovjek može izvesti neki potreban i koristan učinak, rad. Zahvaljujući upravo toj njenoj praktičnoj važnosti, ova vrsta levitacije ima i teorijsku važnost. Rotacija Zemlje i naše levitiranje imaju i neke relativističke implikacije, ali ni to nije od našeg interesa, pored ostalog i zbog toga što neki relevantni elementi relativističke teorije počivaju na senzualističkom odnosu prema stvarnosti kojeg smo gore već odbacili kao neistinit. == Gravifugalna sila == Ono sveopće levitiranje o kojem je gore bilo riječi ne temelji se na antigravitaciji, nego na gravifugalnoj sili. Gravifugalna sila je reakcija na djelovanje gravipetalne sile, a gravipetalna sila je ustvari gravitacija koja djeluje kao centripetalna sila. Gravifugalna sila, po Zakonu akcije i reakcije, uvijek je jednaka gravipetalnoj i uvijek djeluje u smjeru suprotnom od gravipetalne, tj. od gravitacije, i zato ju poništava. (Newton 3.) Astronauti, koji kruže oko Zemlje brzinom od oko 7,9 km/sec., lebde zbog toga što razvijaju gravifugalnu silu koja je jednaka gravipetalnoj. (gravitaciji). (Tzv. «obični ljudi» misle da oni lebde zato što «tamo gore» nema gravitacije.) Geostacionarni sateliti također lebde iznad određene točke na ekvatoru zahvaljujući gravifugalnoj sili koja proizlazi iz njihovog kruženja oko Zemlje – brzinom od oko 3.05km/sec. (Kutna brzina njihovog kruženja jednaka je Zemljinoj.) Mjesečeva brzina kruženja je svega 1,002km/sec., no gravifugalna sila koju on razvija dovoljno je velika da neutralizira Zemljinu gravitaciju i omogućuje mu lebdenje. Zemlja lebdi u odnosu na Sunce, također na osnovu gravifugalne sile koja proizlazi iz njenog kretanja oko Sunca. - brzinom od 30km/sec. itd. itd. Cijeli svemir je u nekoj vrsti kružnog kretanja, a njegovo lebdenje zasniva se na ravnoteži gravifugalnih i gravipetalnih sila. Kad bi prevladala gravipetalna, svemir bi se urušio u sebe, a kad bi prevladala gravifugalna on bi se raspao i razletio kao disk koji se prebrzo vrti. Ali, ogledajmo nešto drugo što je od praktične, odnosno tehnološke važnosti za čovjeka. Teorijska osnova gravifugalne letjelice Brzina Zemljine rotacije na ekvatoru je 464m/sec. To razvija gravifugalnu akceleraciju od 0,034m/sec.2 , pa stvari na ekvatoru gube na težini 0,34%. Na geo. šir. 450 gdje je brzina Zemlje 338m/sec., manja je i gravifugalna sila, pa stvari gube na težini 0,17%. Na geo. Šir. 70 0, gdje je brzina Zemlje još manja predmeti gube samo 0,035% od svoje težine Na polu je linearna brzina Zemlje jednaka nuli pa je i gravifugalna sila jednaka nuli. Tu stvari ne gube ništa od svoje težine. Spomenute vrijednosti naveo sam zato što su potvrđene brojnim gravimetrijskom mjerenjima i mogu se naći u udžbenicima za geofiziku. Ovdje je presudno važna činjenica to: da predmeti gube od svoje težine i izvan ravnine rotacije, što znači da gravifugalna sila djeluje i izvan ravnine rotacije. Ta je činjenica važna zato što pokazuje da je moguće izgraditi gravifugalnu letjelicu. Za potrebe razjašnjavanja ovih pojava, možemo pretpostaviti da je svaka paralela na Zemlji zapravo jedan čvrsti prsten kojem možemo mjenjati brzinu. S promjenom brzine, v, mjenjat će se i veličina gravifugalne sile. Fgf = mv2/R.. (Gdje je m promatrana masa, v njena linearna brzina a R radiusvektor, udaljenost od središta Zemlje. No pretpostavimo npr. samo to da na sjevernom polu imamo jedan masivni i čvrsti prsten radiusa 10 m, čija bi os rotacije bila identična, tj. koaksijalna sa Zemljinom osi. Ako bi taj prsten ubrzali na brzinu od 7,9km/sec., on bi izgubio svu svoju težinu i lebdio bi. No, takav prsten ne bi levitirao samo na polovima, nego i bilo gdje na Zemlji, samo ako bi rotirao brzinom 7,9km/sec. A ako bi smo mu mogli dati i veću brzinu, on bi mogao nositi kućište i neki teret. Teorijske i eksperimentalne dokaze za to možete naći na internetskoj stranici: http://www.geocities.com/agravity/ANTIGRAVITY.htm Pored toga pogledajte i rezultate u promjeni težine vrlo brzih giroskopa. To su vrlo konkretni eksperimentalni dokazi.Dobivene vrijednosti u skladu su sa jednadžbama za veličinu gravifugalne sile, ali su ,nažalost,vrlo su male, pa se objašnjavaju kaogreške pri mjerenju. Pored toga, prije nastanka teorije gravifugalne sile, nije postojao nikakav znanstveno-matematički aparat na osnovu kojeg bi se protumačili ti rezultati, pa se pribjegavalo hipotezi o vrtložnim magnetskim poljima, što je neka vrsta SF-a. Najčišće rezultate postigao je team Hidea Hayasake, na državnom sveučilištu u Tokiu. No ove bi eksperimente trebalo ponoviti sa daleko bržim giroskopima nego što su bili oni s kojima su izvedeni dosadašnji eksperimenti, jer brzina mase giroskopa je presudno važna. Jednadžba za veličinu gravifugalne sile koja smanjuje težinu giroskopa ili njegovo ubrzanje pri slobodnom padu je: Fgf = mv2/R. Gdje je m masa giroskopa, v je prosječna brzina njegove mase, a R udaljenost giroskopa od središta Zemlje, cca 6 367 657m. Najmanje skupa potvrda teorije gravifugalne sile dobila bi se ponavljanjem tih eksperimenata ali s boljim tj. bržim giroskopima. Zbog što veće prosječne brzine mase giroskopa, najbolje bi bilo da on bude prstenastog oblika i bez osovine, (vidi sliku 9 - internet), a izrađen od ugljičnih vlakana koja mogu izdržati daleko veće brzine nego najćvršći čelici - do 1300m/sec. Prije se eksperimentiralo sa giroskopima od aluminija ili bronce kod kojih je veći dio njihove mase bio koncentriran oko osovine čija je brzina uvijek jednaka nuli ili blizu nje!!?? == Gravifugalna letjelica == To je eto riješenje za neku buduću «antigravitacijsku», tj., točnije gravifugalnu letjelicu, jer letjelica može lebdjeti na osnovu jednog čvrstog prstena koji velikom brzinom rotira duž njenog najšireg oboda (Vidi sliku). Do sada nije bilo mogućnosti za izgradnju takve letjelice iz tri razloga: 1. zbog zablude da je gravifugalna sila samo derivat geocentrifugalne, čija bi veličina stoga uvijek - bez obzira na brzinu – trebala biti jednaka nuli. 2. Zbog brzoplete i neprovjerene pretpostavke da se gravifugalana i gravipetalna sila, isto kao i kod rotacije čvrstog tijela, povećavaju proporcionalno s brzinom rotacije. Stvar je tu međutim obrnuta. Kod svih slučajeva rotacije u kojima neka od fundamentalnih sila (gravitacija, elektricitet, magnetizam ili nuklearna sila) ima funkciju centripetalne sile, s povećanjem brzine rotacije povećava se radius rotirajuće mase, a same privlačne sile se ne povećavaju, nego smanjuju. Veličina centripetalnih i centrifugalnih sila u ovim je slučajevima obrnuto proporcionalna brzini rotacije. Prema jednadžbi: Fgf = mv2/R, s povećavanjem brzine, v, gravifugalna sila, Fgf se ne povećava, nego opada, a poveća se radius R.po kojem masa m kruži oko središta Zemlje. No, budući da opada gravifugalna sila, opada i gravipetalna, jer te dvije sile ni u kom slučaju ne mogu biti nejednake (Newton 3.). Kad ne bi bilo tako kako sam rekao nikada ne bi mogao biti lansiran niti jedan umjetni satelit, niti bi oni pri brzini od 7,9 km/sec. bili u bestežinskom stanju u odnosu na zemlju == Još jedna ilustracija: == kad nekom umjetnom satelitu hoćemo povećati visinu, tj, radius, rotacije oko Zemlje, R, onda to činimo povećavanjem njegove brzine, v. S povećavanjem veličine radiusa R eksponencijalno opada veličina fundamentalne sile (gravitacije, odnosno gravipetalne sile) koja omogućuje rotaciju kontinuiranim mjenjanjem smjera kretanja satelita, tj. skretanjem na kružnu putanju. Opadanje gravipetalne sile uzrokuje i opadanje gravifugalne. (Newton 3) Cjelovita jednadžba za veličinu gravifugalne sile, izražena u terminima i veličinama klasične mehanike glasi: Fgf = GMm/R2 – mv2/R G je gravitacijska konstanta; M je masa nebeskog tijela; m je promatrana masa (masa prstena). Ostale simbole već smo definirali. Ta je jednadžba istovremeno i jednadžba za veličinu gravipetalne sile, Fgp, jer su gravifugalna i gravipetalna sila uvijek jednake. Newtonova jednadžba za veličinu gravitacijske sile kojom se privlače nebeska tijela: F = GMm/R2 savršeno je točna, ali ona može važiti samo hipotetski, - u svemiru u kojem nebeska tijela uopće ne bi kružila jedna oko drugih. U stvarnom svemiru, međutim, gdje se sve vrti, veličina njihove gravitacijske, tj. preciznije, gravipetalne sile mora se izračunavati po već navedenoj jednadžbi: Fgp = GMm/R2 – mv2/R, ili, što je isto: Fgf = GMm/R2 – mv2/R. Rezultat ove jednadžbe uvijek je jednak nuli, što znači da su centripetalne i centrifugalne sile među nebeskim tijelima ujednačene, tj. da su njihove mase - jedne u odnosu na druge - u bestežinskom stanju. 3: Treći razlog zbog kojeg do sada nije bilo moguće izraditi gravifugalnu letjelicu jest to što sve do nedavnog otkrića nano-cijevi nije bilo materijala koji bi izdržao tako velike rotacijske brzine što omogućuju levitaciju i elevaciju. == Gravifugalne letjelice s mehaničkim i kvantnim prstenom == Uskoro, kad i ako nano-cijevi postanu jeftinije, moći će se graditi komercijalne letjelice sa dva tipa prstena: mehaničkim i kvantnim. Pogonska energija za ubrzavanje prstena bit će električna energija. Za dizanje letjelice odnosno ubrzavanje prstena, praznit će se električni akumulatori i pretvarati u kinetičku energiju prstena. Za spuštanje letjelice, prsten će se morati usporavati a njegova kinetička energija pretvarat će se natrag u električnu i vraćati u akumulatore. (Kod letjelice s kvantnim prstenom povećavat će se ili samnjivati samo «količina svjetlosti» u toroidnom tubusu, a njena brzina ostajat će uvijek ista, c.) Jedna letjelica moći će se najmanje desetak puta u toku dana vinuti do orbite i vratiti natrag uz troškove koji bi bili zanemarivo mali. Ništa veći ne bi bili niti transportni troškovi posjeta nekim drugim nebeskim tijelima – Mjesecu ili planetima. Budući da gravifugalna letjelica ne bi bila skupa i da bi se s njom moglo lako upravljati, vrlo je vjerojatno da će, u ne tako dalekoj budućnosti, svakog vikenda mnogo tisuća obitelji sa svojim letjelicama razgledavati površinu mjeseca. Evo prikaza letjelice sa kvantnim prstenom fig. 11 na http://www.geocities.com/agravity/ANTIGRAVITY.htm == Kako ona funkcionira? == Električna energija iz akumulatora 9 putem svjetlosnih izvora 3 pretvara se u svjetlost 2 i, ubacuje se u toroidnu cijev 1 koja ima zrcalno glatke stijenke. Svjetlost se odbija od njih i kruži kroz toroid, bez mogućnosti «da se ugasi», tj. da nestane. Kad je u toroid ubačena dovoljna «količina» svjetlosti, letjelica se počinje dizati. Za spuštanje letjelice potrebno je prozirne fotoelektrične elemente 4 ubaciti u cijev 1. Svjetlost prolazi kroz njih, pretvara se opet u električnu struju i skladišti natrag u akumulatorima. Teorijsku osnovu za letjelicu s kvantnim prstenom i eksperimentalnu potvrdu dao je lord Edington kad je provjeravao neke postavke Einsteinove Opće teorije relativnosti. Prolaženje svjetlosti pored Sunca (za vrijeme pomrčine) pokazalo je otklon od pravca kretanja, ali i to da svjetlost ima stanovitu inerciju. Upravo ta inercija čini to da se kvantni prsten u gravitacijskom polju ponaša isto kao i mehanički, tj. da razvija gravifugalnu silu, koja zapravo i nije ništa drugo do manifestacija inercije. == Gravifugalna civilizacija == No evo jedne druge, naizgled fantastične stvari. Čitatelji koji znadu kako funkcionira Zakon o održanju energije shvatiti će da gravifugalna letjelica ne bi vršila nikakav fizikalni rad ako bi lebdila stalno na istoj visini, npr: 2, 3, 4 km. ili na nekoj drugoj. A ako ne bi vršila nikakav rad (slično kao ni geostacionarni satelit), ne bi trošila energiju. Dobro izrađena letjelica s prstenovima koji bi ujedno bili i snažni permanentni magneti, zatvoreni u evakuirano kućište, mogla bi, dakle, čak i tisućama godina lebdjeti na nekoj visini, a da za to ne potroši nikakvu ili gotovo nikakvu energiju. Takva bi letjelica bila pogodna za stanovanje, a mnogo njih za formiranje nekog lebdećeg grada ili otoka. Ja vjerujem da će cijela buduća civilizacija lebdjeti u Zemljinoj atmosferi i svemiru koji ju okružuje i da će to biti zreli oblik ljudske materijalne civilizacije. Kao što jedni djelovi svemira lebde u odnosu na druge, tako bi, čini se, i zrela, potpuno razvijena materijalna civilizacija trebala lebdjeti u odnosu na Zemlju. Uostalom, već smo vidjeli da je lebdenje pravi, zbiljski način opstanka materijalnog svemira, pa ne bi bilo ništa čudno ni u tome ako bi takvo lebdenje bio i pravi način opstanka materijalne civilizacije. A što se tiče čovjeka, za njega bi život u takvoj civilizaciji bio puno pogodniji, zdraviji i sigurniji od života na vlažnoj i blatnjavoj površini našeg planeta, koja je idealna životna sredina za viruse, bakterije, insekte, i druge vrste živih bića, ali ne i za jednu kreativnu vrstu kakva je ljudska. Zemlja je, govoreći subjektivno ljudski, vrlo lijep i blagodaran planet. No tu ljepotu i blagodat moći ćemo potpuno doživjeti tek kad ju budemo uživali iz udobnih i sigurnih gravifugalnih domova, koje će zračne struje, poput oblaka, nositi oko cijelog planeta. Ko bi pomislio da bi i ljudi lebdjeli u tim lebdećim gradovima ili kućama taj bi se prevario. Ljudi i stvari zadržale bi svoju težinu. Lebdio bi samo prsten koji bi rotirao brzinom većom od 8km u sekundi i koji bi gravifuglnom silom koju bi razvijao, posredstvom evakuiranog magnetskog ležaja nosio cijelu konstrukciju letjelice, te stvari i ljude u njoj. Prof. Petar Bosnic Petrus , --[[Suradnik:Bosnic P|Bosnic P]] 22:53, 4. prosinca 2006. (UTC)Bosnic P Razgovor sa suradnikom:Bosnic P 2077 5508 2006-12-06T18:25:16Z West Brom 4ever 35 New page: {{dobrodošlica}}~~~~ {{dobrodošlica}}[[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] 18:25, 6. prosinca 2006. (UTC) Razgovor sa suradnikom:Vodomar 2078 5509 2006-12-06T18:26:38Z West Brom 4ever 35 New page: {{dobrodošlica}}~~~~ ---- slobodno dodaj, zaključano je samo za anonimuse. ~~~~ {{dobrodošlica}}[[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] 18:26, 6. prosinca 2006. (UTC) ---- slobodno dodaj, zaključano je samo za anonimuse. [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] 18:26, 6. prosinca 2006. (UTC) Levitacija 2079 5512 2006-12-06T20:39:50Z Bosnic P 47 '''Levitacija''' je složena fizikalna pojava. Detektirani su različiti vidovi njenog manifestiranja, no literatura koja opisuje ovaj, tj. ove fenomene nije dovoljno sistematizirana. Neki vidovi levitacije nemaju čak ni svoja imena. ==Članak o levitaciji== '''Levitacija uopće''' Levitacija je pojava kad neko tijelo ne reagira na djelovanje privlačne sile u čijem je polju smješteno. Otsutnost nužne reakcije – pojave akceleracije ka hvatištu privlačne sile, ili pak pojave težine – otsutnost, dakle, takve reakcije, tj. levitacija, koliko je poznato, može biti uzrukovana istovremenim djelovanjem neke repulzivne, odbojne sile ili pak specifičnim (orbitalnim) kretanjem levittirajućeg tijela u polju privlačne sile. Ima mišljenja da i nekakva duhovna snaga može uzrokovati levitaciju. Levitacija ili lebdenje uvijek je lebdenje u odnosu na nešto: nekakvo polje, čvrstu podlogu, čvrstu površinu Zemlje, masu ili površinu nekog drugog nebeskog tijela. Može se govoriti o prirodnoj levitaciji, a i o onoj koja je nastala iz ljudskog umijeća i koristi se na razne načine u tehnologiji. '''Stvarna i prividna levitacija''' Treba razlikovati stvarnu i prividnu levitaciju. Stvarna levitacija ustvari je bestežinsko stanje – stanje u kojem tijela gube težinu. Slučajevi, pak, u kojima tijela, za vrijeme levitiranja, ne gube težinu spadaju u područje prividne levitacije. '''Vidovi prividne levitacije''' Tu spadaju magnetska i dijamagnetska levitacija, elektrostatska, aerodinamička i još neke druge. U tim slučajevima lebdenje se postiže odbijanjem istoimenih magnetskih polova ili istoimenog električnog naboja, ili pak odupiranjem o zrak. No u svim tim slučajevima, tijela koja lebde, (preko nevidljivog i neopipljivog medija - magnetskog ili električnog polja ili pak zraka) svom svojom težinom pritišću podlogu iznad koje lebde. Ove vrste levitacije efikasne su i ekonomične samo na vrlo malim udaljenostima - od nekoliko milimetara do nekoliko decimetara. Prividna levitacija je vrlo korisna u tehnologiji. Koristi se za magnetske ležajeve, superbrze, maglev vlakove, hoverkrafte itd. No, ovdje treba skrenuti pažnju na još jednu stvar. Svi vidovi prividne levitacije dijele se na dvije vrste: 1. levitaciju za čije je održanje potrebno trošiti energiju, i 2., onu za čije održanje nije potrebno trošiti nikakvu energiju. U prvu vrstu spada lebdenje helikoptera i howerkrafta, i druga, slična, a u onu drugu lebdenje bazirano na odbojnim silama što proizlaze is magnetskih ili elektrostatskih polja. Ova druga vrsta levitacije bitno je ekonomičnija, ali je ograničena samo na vrlo male udaljenosti između lebdećeg predmeta i podloge koja mu omogućuje lebdenje. '''Stvarna levitacija''' Stvarna levitacija, bestežinsko stanje. Postiže se kružnim kretanjem, orbitiranjem u Zemljinom gravitacijskom polju. Npr: lebdenje astronauta u njihovim svemirskim brodovima dok kruže oko Zemlje. (Stvarna levitacija može se postići i slobodnim padanjem ili paraboličkim kretanjem aviona, ali je kratkotrajna.). Dok se satelit ili svemirska stanica kreću oko Zemlje, gravitacija na njih djeluje kao centripetalna sila, tj. privlači ih i skreće na kružnu putanju. Mase letjelica i astronauta opiru se promjeni smjera kretanja. Posljedica tog njihovog opiranja, tj. inercije (pri brzini od 7,9 km/sec.) jest trajno bestežinsko stanje, levitiranje. Kod ovakvih kretanja, inercija tijela manifestira se kao reaktivna, centrifugalna sila [Gallileo – Zakon inercije i Newton 3 (Zakon akcije i reakcije)]. Pri brzini od 7,9km/sec. ona je jednaka centripetalnoj (tj. gravitaciji koja vrši funkciju centripetalne sile), pa ju ukida, anulira i omogućuje lebdenje. Bestežinsko stanje ili stvarna levitacija je, dakle, posljedica jednakosti centripetalne i centrifugalne sile. Za vrijeme te levitacije tijela gube svoju težinu, ali ne i masu i inerciju. Ova vrsta levitacije funkcionalna je i apsolutno ekonomična i na vrlo velikim udaljenostima od tijela u odnosu na koje se zbiva. Neophodna je za održavanje umjetnih satelita u njihovim orbitama, ali je štetna za ljudsko zdravlje. Za održavanje stvarne levitacije nije potrebna nikakva energija. Neki satelit ili nebesko tijelo mogu lebdjeti u odnosu na neko drugo nebesko tijelo mnogo milijardi godina, a da za to ne potroše nikakvu energiju. Slikovit primjer za to su geostacionarni sateliti koji nepomično lebde iznad neke točke na ekvatoru ne trošeći apsolutno nikakvu energiju. Energija se mora potrošiti samo na postizanje brzine levitacije, odnosno satelizacije i izdizanje iznad atmosfere, tj. plinskog omotača onih nebeskih tijela koja ga imaju. (Plinski omotač, naime, svojim otporom kretanju letjelica smanjuje njihovu brzinu.) Zbog ove svoje osobitosti, ovaj vid stvarne levitacije je iznimno ekonomično sredstvo za zadovoljavanje nekih vitalnih potreba ljudske vrste. Jednadžba za izračunavanje brzine neophodne za postizanje trajne levitacije, vl identična je jednadžbi za veličinu brzine satelizacije: vl = korijen iz GM/R Gdje je G gravitacijska konstanta, M masa nebeskog tijela, i R radius kretanja satelita, tj. udaljenost od središta nebeskog tijela, npr. Zemlje. Brzina levitacije, vl ustvari je brzina satelizacije vs. U najnižim orbitama, brzina levitacije ili satelizacije je 7,9km/sec. U višim orbitama ta je brzina manja. Geostacionarni sateliti, koji lebde iznad određene točke na ekvatoru, kreću se brzinom od samo 3,05km/sec. Kutna brzina njihovog kretanja jednaka je Zemljinoj. Mjesec lebdi u odnosu na Zemlju također na osnovu centrfigalne sile koja proizlazi iz brzine njegovog orbitiranja oko Zemlje, od svega 1,002km/sec. Zemlja je u bestežinskom stanju u odnosu na Sunce, tj. lebdi u odnosu na njega na bazi brzine od 30km/sec. Kako je upravo rečeno,Zemlja je u bestežinskom stanju u odnosu na Sunce, a i ljudi i stvari na Zemlji također, ali i ljudi i stvari na njenoj površini nisu u bestežinskom stanju, tj. ne levitiraju u odnosu na sāmu Zemlju. '''Gravifugalna levitacija''' U svim navedenim slučajevima levitacije, a i mnogim sličnim, gravitacija ima funkciju centripetalne sile. Možda bi, radi što veće jasnoće, u takvim slučajevima gravitaciju trebalo nazivati gravipetalnom silom, a reakciju na njeno djelovanje gravifugalnom. Levitacija i kružna putanja levitirajućeg tijela bila bi, po toj terminologiji, posljedica jednakosti gravipetalnih i gravifugalnih sila. Gore opisani slučajevi stvarne levitacije mogli bi se, dakle, nazivati gravifugalnom levitacijom. Za razliku od npr. magnetske ili dijamagnetske, ta vrsta levitacije do sada nije imala nikakvog imena. Ako se, dakle ne bi koristila ova terminologija onda bi levitiranje astronauta i sva ostala koja se baziraju na djelovanju gravitacije kao centripetalne sile, ostala bez svog specifičnog imena kojeg bi, radi lakšeg i točnijeg razumijevanja trebali imati. Ali, i ostale fundamentalne sile mogu imati funkciju centripetalne sile. Npr. Elektricitet. Elektron koji kruži oko atomske jezgre, lebdi u odnosu na nju, i to na osnovu jednakosti elektropetalne i elektrofugalne sile. To je također primjer stvarne levitacije. Stvar stoji slično ili isto i sa magnetizmom i nuklearnom silom. Koristeći ovakve termine u postoji mogućnost razlikovanja uistinu različitih oblika levitacije: magnetske i magnetofugalne, elektrostatske i elektrofugalne, gravifugalne itd. Nadalje, moguće je jasno razlikovati stvarnu od prividne levitacije. Pored toga ovdje treba razlikovati prirodnu od umjetne levitacije. Prirodna je ona u okviru koje jedna nebeska tijela lebde u odnosu na druga, a umjetna obuhvaća lebdenje ljudskih tvorevina u odnosu Zemlju ili moguće lebdenje u odnosu na druga masivna nebeska tijela – planete, njihove prirodne satelite itd. No obje ove vrste levitacije počivaju na istim fizikalnim, odnosno prirodnim zakonima. Umjetna levitacija češća je u slučajevima prividne levitacije. Npr magnetska, dijamagnetska ili elektrostatska levitacija. No elektrostatska levitacija može biti i prirodna. Npr. levitiranje jednog protona u odnosu na drugi. '''Inercija i levitacija''' Stvarna levitacija postiže se suprotstavljanjem inercije tijela nekoj od fundamentalnih sila koja ima funkciju centripetalne sile – gravipetalnoj, elektropetalnoj... Inercija se suprotstavlja određenoj sili centripetalnog smjera tako što tijelo, koje se želi dovesti u stanje levitacije, ubrza na kružnu putanju oko hvatišta te centripetalne sile. Npr. Astronaute i njihove brodove oko središta Zemlje, jer je hvatište gravipetalne sile u središtu, odnosno težištu Zemlje. Kružno kretanje oko Zemlje ili nekog drugog nebeskog tijela, na neki način povećava inerciju tijela koja se tada manifestira kao centrifugalna, tj., preciznije, gravifugalna sila koja odvlači tijelo od gravipetalne sile. Važna napomena. Jedino suprotstavljanjem inercije tijela gravitacijskom privlačenju može se spriječiti gravitacijsko ubrzanje (slobodni pad) na takav način da tijelo ostane u bestežinskom stanju, jer, kako je već rečeno, tijelo je u bestežinskom stanju i onda kad slobodno pada. No slobodni pad, iako je stvarno bestežinsko stanje, nije levitacija u pravom smislu te riječi, jer levitacija podrazumjeva da se udaljenost, između tjelesa koja se privlače, ne smanjuje. Kod padanja, međutim, radi se o baš smanjivanju te udaljenosti. Za ono što pada, ne možemo tvrditi da lebdi. '''Postizanje prividne levitacije''' Ako se gravitacijsko ubrzanje nekog tijela spriječi nekom vanjskom odbojnom (repulzivnom), silom (magnetizmom ili elektrostatskim nabojem), ono će lebdjeti u magnetskom ili elektrostatskom polju. No magnetizam ili elektricitet, koji uzrokuju lebdenje tijela, uvijek, i istovremeno uzrokuju i pojavu težine tog tijela koje lebdi. Magneti, npr. koji lebde jedan iznad drugoga na vagi pokazati će istu težinu kao i onda kada ne lebde, nego leže na plitici vage, jedan pored drugoga. Privlačna sila između dvaju tijela, naime, može se manifestirati, ili kao ubrzanje, ili kao težina. Ako se manifestira kao ubrzanje, onda nema težine. A ako se nekom vanjskom silom spriječi ubrzanje, pojavljuje se kao težina - privlačni mehanički napon, tēžēnje ili težnja. Gravitacijsko ubrzavanje tijela može se spriječiti i nekom vanjskom pseudosilom. Npr. čvrstoćom površine nekog drugog tijela ili čvrstom površinom Zemlje. I u tom se slučaju privlačna sila između Zemlje i tijela koje leži ili stoji na njoj pojavljuje kao težina. Razlika je samo u tome što je pritisak na podlogu kod prividnog lebdenja, koji potiče od težine tijela, posredovan nevidljivim i neopipljivim magnetskim ili elektrostatskim poljem. '''Razlika u postizanju prividne i stvarne levitacije''' Tijela sedovode u stanje prividne levitacije tako da se njihovo ubrzavanje prema hvatištu sile koja ih privlači ne sprečava djelovanjem njihove vlastite inercije, nego nekom vanjskom silom (magnetizmom, elektricitetom itd.). Tim istim činom, tijela se čine i teškim, jer, kako je već rečeno, za vrijeme prividne levitacije tijela dobijaju i zadržavaju svoju težinu. Pravu tj. stvarnu levitaciju, trajno bestežinsko stanje, postiže se dovoljno brzim kretanjem koje je uvijek okomito na smjer djelovanja privlačne sile. To je kružno, orbitalno kretanje. Pri takvom kretanju, kao što je gore rečeno, inercija tijela manifestira se kao sila centrifugalnog smjera, koja anulira privlačnu silu, tj. silu centripetalnog smjera, gravitaciju, ili pak puno točnije, gravipetalnu silu. Razlika između gravitacije i gravipetalne sile nije samo u imenu, nego također i u matematičkim izrazima kojima se određuje njihova narav i veličina. Izraz za veličinu gravitacije je F = GMm/R2 , a za veličinu gravipetalne sile: Fgf = GMm/R2 – mv2/R '''Različiti vidovi stvarne levitacije''' Kao što postoje različite vrste prividne levitacije, tako ima i raznih vrsta stvarne levitacije, a razlikuju se po tome koja od privlačnih sila vrši funkciju centripetalne sile. Evo tih sila i centrifugalnih reakcija na njihovo centripetalno djelovanje. Termini «centripetalan» i «centrifugalan» samo su opće oznake smjera djelovanja neke sile – ka centru, ili od njega. '''Sila............centripet. smjer........centrifug.smjer......posljedica''' Gravitacija.......gravipetalna s..........gravifugalna s.......levitacija Električna s.....elektropetalna..........elektrofugalna.......levitacija Magnetizam......magnetopetalna s........magnetofugalna.......levitacija Nuklearna s......nukleopetalna...........nukleofugalna........levitacija Čvrstoća..........solidopetalna...........solidofugalna........nema levitacije. Stvarna levitacija može se pojaviti jedino ako neka od fundamentalnih sila služi kao centripetalna sila – gravipetalna, elektropetalna, magnetopetalna i nukleopetalna. Reakcije na centirpetalno djelovanje fundamentalnih sila - gravifugalna, elektrofugalna magnetofugalna i nukleofugalna - uvijek su reaktivne sile ili pseudosile - manifestacije inertnosti mase. Čvrstoća - soliditas - tretira se u fizici kao pseudosila, a solidopetalna sila također. Stoga solidofugalna sila ne može uzrokovati levitaciju kao u gornjim slučajevima, nego samo mehanički napon, naprezanje u masi rotirajućeg tijela. '''Fizikalne činjenice i zakoni koji omogućuju da se shvati zašto se pojavljuje stvarna levitacija''' U slučaju rotacije čvrstog tijela, veličine solidopetalne i solidofugalne sile uvijek su jednake i suprotnog smjera (Newton 3). Veličina im je proporcionalna brzini rotacije čvrstog tijela: F = mv2/r. U slučaju u kojem gravipetalna sila ima funkciju centripetalne sile (npr. u slučaju orbitiranja astronauta i njihovih svemirskih brodova oko Zemlje), gravipetalna i gravifugalna sila također su jednake i suprotnog su smjera, ali su obje sile obrnuto proporcionalne brzini rotacije, tj. orbitiranja. Ako se, npr. poveća brzina nekog tijela (pri kretanju koje je okomito na smer djelovanja gravitacije onda se tim činom (prije postizanja brzine levitacije ili satelizacije ) neće povećati, nego smanjiti veličina gravipetalne i gravifugalne sile, što će se najprije očitovati kao smanjenje težine ubrzavanog tijela. Zbog Zemljine rotacije, npr. na ekvatoru, zbog brzine od 464 m/sec. tijela gube 0, 34% svoje težine. S postizanjem brzine levitacije ta težina se potpuno gubi, jer se, pri brzini levitacije ili satelizacije gravifugalna i gravipetalna sila potpuno isključuju i svode na nulu. To je ključni faktor koji omogućuje levitaciju. Ako bi se pak, nakon postizanja brzine levitacije, još više povećala brzina, ne bi se povećala veličina gravifugalne sile, niti postigla nekakva antitežina, nego bi se samo povećao radius, R kretanja ubrzavanog tijela. Imajući na umu da, se, povećavanjem radiusa orbitiranja, R, eksponencijalno (za R2), smanjuje gravipetalna sila (tj. gravitaciju koja vrši funkciju centripetalne sile), lako je razumjeti zašto tijela koja orbitiraju na većim visinama trebaju imati manju linearnu, ili perifernu brzinu orbitiranja. Vidi prethodni tekst. Treći faktor koji omogućuje stvarnu levitaciju za sada još nema neko znanstveno objašnjenje, kao ni sama gravitacija, ali je dobro poznat način njegovog ponašanja. Radi se o inerciji. Ona djeluje na masu isto kao i gravitacija, ali uvijek u suprotnom smjeru. Da nema inercije, gravitacijsko ubrzanje tjelesa bilo bi neusporedivo veće nego što stvarno jest, no inercija ga radikalno smanuje. Pri kružnom kretanju tijela oko hvatišta gravitacijske, tj. gravipetalne sile, inercija se manifestira kao gravifugalna, repulzivna, odbojna, sila u odnosu na gravitaciju. Pri brzini satelizacije inercija neutralizira gravitaciju i omogućuje lebdenje, a pri povećanju brzine iznad brzine satelizacije, «odbija», tj. udaljava promatrano tijelo od nebeskog tijela oko kojeg orbitira. '''Vjerovanja o levitaciji''' Takozvani trezveni ljudi najčešće potpuno previđaju onu stvarnost levitacije koja je gore bila opisana, pa o ovoj stvari misle na osnovu predrasude: da levitacija nije moguća i da nikad neće biti ni postignuta. S druge strane pak, ono neosviješteno mišljenje, koje vjeruje u mogućnost levitacije, također previđa njenu stvarnost i najčešće ju povezuje sa «antigravitacijom», pa podrazumijeva da bi levitacija trebala biti posljedica djelovanja nekakve antigravitacijske sile, polja, ili pak, antimaterije. No antigravitacijska levitacija, o kojoj se najčešće govori, još nigdje nije detektirana, a niti pojmljena, shvaćena. Za sada postoji samo u formi nekakve nejasne, nedefinirane opće želje za oslobođenjem od gravitacije. Na bazi suvremene znanosti nije moguće razumjeti unutarnju strukturu te želje, niti njenu zbiljsku, fizikalnu bazu. Isto važi i za tzv. antigravitacijsku silu. I ona, za sada postoji samo kao potpuno nejasna, proturječna fantazmagorija bazirana isključivo na onoj želji. Nema nikakvog dokaza o uspješnom stvaranju nekakvog antigravitacijskog uređaja, polja ili štita. Ono što je, na tom polju uistinu ostvareno i dalo određene (vrlo male) efekte, spada u područje prividne levitacije pomoću koje se ne mogu zadovoljiti ljudske potrebe za izlaskom u svemir i opstankom u njemu. Meditativna, volitivna ili tzv. paranormalna levitacija – također se čini kao stvar želje, religijskih vjerovanja ili praznovjerja. O slučajevima levitiranja nekih svetih ljudi ili jogina, o kojima se već odavno izvještava, ne može se govoriti bez opravdane i temeljite skepse. '''Moguća budućnost levitacije''' Ljudska potreba za oslobađanjem od gravitacije; za posjetom drugim nebeskim tijelima i potreba za osvajanjem svemira i životom u njemu, može se, kao i do sada, zadovoljavati korištenjem raketne tehnike, te gravifugalne sile i gravifugalne levitacije. Bosnic P--[[Suradnik:Bosnic P|Bosnic P]] 20:39, 6. prosinca 2006. (UTC) Razgovor sa suradnikom:Roza 2080 5513 2006-12-08T23:10:21Z West Brom 4ever 35 New page: {{dobrodošlica}} ~~~~ {{dobrodošlica}} [[Suradnik:West Brom 4ever|West Brom 4ever]] 23:10, 8. prosinca 2006. (UTC) Razgovor sa suradnikom:Spacebirdy 2083 5517 2006-12-11T09:46:22Z Spacebirdy 49 . <div style="border:1px solid #638C9C;background-color:#C5D8F3;padding:2px;" class="plainlinks"> <div style="background-color:steelblue;" align="center">[http://is.wiktionary.org/w/index.php?title=Notandaspjall:Spacebirdy&action=edit&section=new <font color="white">Nýtt spjall</font>] </div> <div class="plainlinks" style="border:1px solid #638C9C;background-color:peachpuff;padding:2px;"> '''Please post messages only here:''' *[http://is.wiktionary.org/wiki/Notandaspjall:Spacebirdy is.Wiktionary: Spacebirdy talk] or here: *[http://de.wiktionary.org/wiki/Benutzer_Diskussion:Spacebirdy de.Wiktionary: Spacebirdy talk] Thanks. <div style="border:1px solid #638C9C;background-color:bisque;padding:2px;"> You can also reach me on IRC: [irc://chat.freenode.net/wiktionary #wiktionary], [irc://chat.freenode.net/is.wiktionary #is.wiktionary] and [irc://chat.freenode.net/is.wikipedia #is.wikipedia]<br> </div></div> <!---------------------------------------------------------------------------------------------------->