Wikiforrás huwikisource https://hu.wikisource.org/wiki/Kezd%C5%91lap MediaWiki 1.47.0-wmf.9 first-letter Média Speciális Vita Szerkesztő Szerkesztővita Wikiforrás Wikiforrás-vita Fájl Fájlvita MediaWiki MediaWiki-vita Sablon Sablonvita Segítség Segítségvita Kategória Kategóriavita Szerző Szerző vita Oldal Oldal vita Index Index vita TimedText TimedText talk Modul Modulvita Event Event talk 104 32677 103580 103574 2026-06-30T14:39:54Z SIDLER22 12365 Stílus hozzáadása. 103580 proofread-page text/x-wiki <noinclude><pagequality level="3" user="SIDLER22" /></noinclude>CIPŐCSOKOR<br><br><br><br><br><br><br> <div style="text-align:center">I.</div> Nagyapám szemei sötétek és nyugalmasok voltak, az ajka keskeny és mozdulatlan. Egy félszigetről jött, túl a vizen, hol a félsziget másik része eltűnik a láthatár mögött, ott, hol görbül a föld s a másik félteke az éjbe borul már. Nagyapám ifjú korában bányász volt — egy napon másik és külön tárnára bukkant, amit maga ásott tovább. Érceket talált, a föld mélyében szétverte őket, különös módon izzasztott és pácolt mindent és egy különös és új fémet hozott ki a földből. Nagyapámnak széles, fehér homloka volt. Ez a homlok is egy tárna volt és a csontrétegek mögött csákányok és lapátok dörömböltek és feszegették az agy puha ércét és mély barázdákat ástak, be a homloktól, végig a koponya alatt a nyúlt agyvelőig. Gondolatokat és akaratokat és terveket és kemény köveket ástak a lapátok, oly mélyen, oly mélyen, ahol senki se járt még. Nagyapám évekig próbálgatta az érceket, forrasztotta csövekben és kavarta ólomedények fenekén. Azután csillogó köveket cserélt be, aranyat vett és próbálta, mit lehet tenni arannyal. Azután vasutakat épített s messze földről pénzt hozatott. Nagyapám fejjel<noinclude> <references/></noinclude> mhawzxekzc8q9lovithq9dj6iz2tp2a 103581 103580 2026-06-30T14:40:43Z SIDLER22 12365 Kevesebb sortörés. 103581 proofread-page text/x-wiki <noinclude><pagequality level="3" user="SIDLER22" /></noinclude>CIPŐCSOKOR<br><br><br><br> <div style="text-align:center">I.</div> Nagyapám szemei sötétek és nyugalmasok voltak, az ajka keskeny és mozdulatlan. Egy félszigetről jött, túl a vizen, hol a félsziget másik része eltűnik a láthatár mögött, ott, hol görbül a föld s a másik félteke az éjbe borul már. Nagyapám ifjú korában bányász volt — egy napon másik és külön tárnára bukkant, amit maga ásott tovább. Érceket talált, a föld mélyében szétverte őket, különös módon izzasztott és pácolt mindent és egy különös és új fémet hozott ki a földből. Nagyapámnak széles, fehér homloka volt. Ez a homlok is egy tárna volt és a csontrétegek mögött csákányok és lapátok dörömböltek és feszegették az agy puha ércét és mély barázdákat ástak, be a homloktól, végig a koponya alatt a nyúlt agyvelőig. Gondolatokat és akaratokat és terveket és kemény köveket ástak a lapátok, oly mélyen, oly mélyen, ahol senki se járt még. Nagyapám évekig próbálgatta az érceket, forrasztotta csövekben és kavarta ólomedények fenekén. Azután csillogó köveket cserélt be, aranyat vett és próbálta, mit lehet tenni arannyal. Azután vasutakat épített s messze földről pénzt hozatott. Nagyapám fejjel<noinclude> <references/></noinclude> d3n818gilitcnnb0ezxpilrk2ra8mqs 104 32678 103582 103573 2026-06-30T14:45:46Z SIDLER22 12365 Stílus hozzáadása. 103582 proofread-page text/x-wiki <noinclude><pagequality level="3" user="SIDLER22" /></noinclude>nagyobb volt mindenkinél és rettenetes homloka volt: féltek tőle, nem értették, mit akar. Irtatott erdőt, kereskedett, becserélt mindent, de úgy, hogy a végin ahhoz, amit ő kapott, visszaszerezte azt is, amit adott érte. Már nagyapám is híres és rettegett és csodált ember volt, rengeteg pénzt halomba rakott s körülzárta magát és körülzárta vele ijesztő és érthetetlen fejét, melynek mélyében, a nyúlt agyvelő mögött, már akkor táplálta apámat. Mikor meghalt, e fejet baltával kellett széttörni az orvosoknak, hogy a velőhöz jussanak: s a velő egy darabban s rengve állt meg a csontgömb eresztékei közt s oly súlyos volt, mint a nehéz föld. <div style="text-align:center">II.</div> Apámat megfeszült gonddal nevelték. Fiatalon Párisba és Angliába került, Marseilles ostromában részt vett, izmait és bátorságát ütközetek edzették sziklakeményre. Afrikába ment s az arab napfény sötétbarnára festette bőrét. Visszatérve, emberek csoportosultak köréje, mozgalmak indultak, hullámgyűrűk verődtek, melyek fellökték őt hátukra. Azt hiszem, apám szónoknak volt legnagyobb: csodálatos szép hangja volt és lobogó, szép szavai. Legendák keringenek arról, ahogy hatni tudott. A fölvert indulatok és szenvedélyek libegő magasságában oly keményen s biztosan ült, mint a pilóta két megfeszült vászonlap között: kezében a {{Oldalvég|kor|kormány}}<noinclude> <references/></noinclude> 034d7sqcyn7qu3cb8u2q7m90a2yfn1v 104 32680 103583 103576 2026-06-30T14:47:01Z SIDLER22 12365 Középre igazítás. 103583 proofread-page text/x-wiki <noinclude><pagequality level="3" user="SIDLER22" /></noinclude>{{Oldalkezd|kát|nyakát}}: neki dőlt háttal a rombadőlő falnak, nem hagyta magát. S még megmentett egy országot, ahol világra jöhettem. <div style="text-align:center">III.</div> Huszonnégy éves koromban apámhoz hasonlítottam és nagyapámhoz. A szemeim és szemöldököm ama bányászé volt: szájam és homlokom apám holt képe körül kísértett. Magas hegyek közül, felhős országból kerültem vissza a városba és csak homályosan láttam az utat. Tudtam, hogy erdőkből, völgyek mögött, kőházak mögött feszülten leskelődnek rám szemek a ravaszul leeresztett szemhéj mögül és feszülten várják: mit akarok majd s mik a terveim. Magam is remegtem az akaratomtól s amaz ismeretlen s lappangó tettektől, melyek bujkálnak már bennem, tudtam róluk, hogy már ott vannak valahol csontjaim és húsom között. Féltem és idegenkedtem magamtól. Nem szerettem nézni az izmaimat: oly fenyegetően duzzadtak s vonaglottak a síkos bőr alatt. Mint megfeszült íjjat és túltelített leydeni palackot: úgy hordtam magamat — kellemetlen és viszolygó érzéssel, elfordítva a szemem. Mikor a városba visszakerültem, ősz volt. Falvakból és tavak mellől visszatértek az emberek, az utcák bizseregtek, szikráztak a ruhák. Délután erősen kisütött a nap, kabátomat felküldtem és sétáltam én is. Untam magam és<noinclude> <references/></noinclude> acjb5ayz91ooi7f8lkz9det4qdw66i8 104 32681 103584 92525 2026-06-30T15:29:24Z SIDLER22 12365 /* Korrektúrázva */ 103584 proofread-page text/x-wiki <noinclude><pagequality level="3" user="SIDLER22" /></noinclude>ez oly jó volt, oly csöndes. A bástya mögé kerültem le, a folyó tulsó partján. Eszembe jutott egy írás, melyben apámról olvastam. Akkor, a népek csatája előtti napon, amaz eszeveszett s végső robbanás előtt: apám itt e bástyafal megett sétált, úgy mint én, csöndes és megbékélt szívvel. Feljegyezték, hogy vörös volt az ég, alkonyodott s hogy apám a bástya túlsó végére érve, megfordult s percekig nézett szembe a lemenő Nappal. Hat óra volt. Megfordultam, mosolyognom kellett. A bástya mögött vérvörös volt az ég s kemény körvonalakban váltak el a szögletekbe futó kövek. Az egyik kövön egy asszony állt és tipegve, aggodalmasan nézett maga elé. Talán félméternyi magasság lehetett, amin le akart jutni. Tanácstalanul nézett körül. Néhány perc múlva vettem észre. Odamentem és a kezemet nyújtottam. Fogja meg, mondtam. Megfogta és leugrott a kőről. Kérte, hogy kísérjem végig a lépcsőkön és míg kísértem, beszélt. Férjéről beszélt nekem és valami hosszú, uszályos ruháról, amin sötétsárga szalag húzódik végig s melynek uszálya a lépcsőkön oly szépen folyik le, mint egy hullám. Tubarózsáról is beszélt, úgy értettem, hogy a tubarózsának az uszály végén kell lenni s a szoknya körül. Erről beszélt sokat s hogy a tubarózsából most már parfömöt is csinálnak. A lépcső végén megállt, nyugodtan<noinclude> <references/></noinclude> n5zym72ky11zpg2twqe3y5ncrjj7itt 104 32703 103577 100007 2026-06-30T14:10:22Z SIDLER22 12365 Stílus hozzáadása. 103577 proofread-page text/x-wiki <noinclude><pagequality level="3" user="Alfa-ketosav" /></noinclude><div style="text-align:center"><span style="font-size:150%">KARINTHY FRIGYES</span> <span style="font-size:300%;letter-spacing:20%">ESIK A HÓ</span> <span style="font-size:120%">NOVELLÁK</span> <br><br><br><br><br><br><br><br><br><br><br><br><br><br><br> NYUGAT<br>IRODALMI ÉS NYOMDAI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG<br>1912</div><noinclude> <references/></noinclude> b5e3bgb9l962benm58ptws12zo6f5ma 104 32704 103579 100008 2026-06-30T14:35:12Z SIDLER22 12365 Jobbra igazítás. 103579 proofread-page text/x-wiki <noinclude><pagequality level="3" user="Alfa-ketosav" /></noinclude><div style="text-align:right">NYUGAT nyomdája Budapest, IX., Lónyai-utca 18.</div><noinclude> <references/></noinclude> t6lox6p543rvzrg8nfx73tos8xhhwg8 104 32705 103578 100009 2026-06-30T14:34:02Z SIDLER22 12365 Középre igazítás. 103578 proofread-page text/x-wiki <noinclude><pagequality level="3" user="Alfa-ketosav" /></noinclude><div style="text-align:center">J. E. asszonynak</div><noinclude> <references/></noinclude> 3gou58wtvidgog4i3l1c3j2bj6ykl5q