Wikidézet huwikiquote https://hu.wikiquote.org/wiki/Kezd%C5%91lap MediaWiki 1.47.0-wmf.2 first-letter Média Speciális Vita Szerkesztő Szerkesztővita Wikidézet Wikidézet-vita Fájl Fájlvita MediaWiki MediaWiki-vita Sablon Sablonvita Segítség Segítségvita Kategória Kategóriavita TimedText TimedText talk Modul Modulvita Event Event talk 0 1459 56903 51363 2026-05-19T07:41:02Z OsvátA 13 56903 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = Számítógép | Kép = Desktop computer clipart - Yellow theme.svg | Wikipédia = Számítógép | Wikicommons = Computer | Szín = #c0c0c0 }} Idézetek, gondolatok a '''számítógépről'''. ==Idézetek== *A számítógép egy buta kis emberke, ami mindig csak azt teszi, amit mondasz neki, semmi mást. ** [[Nedeczky Veronika]] ([[w:hu:ELTE|ELTE]]) „definíciója” *Egyszer egy számítógép megvert sakkban – de aztán alulmaradt kick-boxban. **[[Emo Philips]] *A számítógép nem kivánságaid, hanem utasításaid szerint működik! **ismeretlen *A számítógépek sohasem fogják az emberi hülyeséget pótolni. **netfolklór *Nem félek a számítógépektől, a hiányuktól félek. **[[Isaac Asimov]] == Külső hivatkozások == {{wikipédia}} {{DEFAULTSORT:Szamitogep}} [[Kategória:Témák]] [[kategória:Tudomány]] [[it:Informatica]] fsw0cnqk3kpwtp24rxg8tfrh5pi8gwm 0 2195 56900 56194 2026-05-19T07:07:19Z OsvátA 13 /* Idézetek */ 56900 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Kép = Homonnai Nándor József Attila 1924.jpg }} '''József Attila''' (1905. április 11. – 1937. december 3.) a 20. század egyik legjelentősebb magyar költője. == Idézetek == * Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam. (1937) * A történelem levese már emelgeti a fedőt. ''(egy előadásból)'' * A líra: logika; de nem tudomány. ''(Ha lelked, logikád...)'' * Kibomlik végül minden szövevény. ''(Emberek. 1935)'' * Én túllépek e mai kocsmán, / az értelemig és tovább! ''(Ars poetica)'' <div style="border: 2px dotted #adf; margin: 1em; padding: 1em; clear: both;"> Kissé jobbra dőlt, nagy fémkockát szorított a hóna alá és elindult. Könyöke kiállt, mint a kocka kilencedik sarka és beleütődött az ajtófába. A sarkon már egészen jobbra dőlt. Megkérdezte a rendőrt: :– Nem tudja, kérem, merre van a Lovag ucca? :– Ahol József Attila lakik? Hogyne tudnám. Nagy költő ő, és én vigyázok a rendre. Sisakom is hegyes, hogy leperegjen róla az eső. ::''Piros történet, 1925'' ==Medáliák== '''1.''' :Elefánt voltam, jámbor és szegény, :hűvös és bölcs vizeket ittam én, :a dombon álltam s ormányommal ott :megsímogattam a holdat, a napot, :és fölnyujtottam ajkukhoz a fát, :a zöld cincért, a kígyót, a kovát, – :most lelkem: ember – mennyem odavan, :szörnyű fülekkel legyezem magam. ==Törvény== [[Fájl:József Attila kézirata (Születésnapomra).jpg|thumb|Születésnapomra – kézirat]] :Kegyes miattunk a szigorú törvény. :Holnap már ügyesek leszünk :Könnyen úszunk, szaladunk, repülünk :És ennek így kell lenni... :: ''Most a teremtés kezdetén vagyunk'' :Ha messzehangzón fölbúg a mellem, :Törvényt tesznek szeretők ellen. ::''(Mindig jótanácsot sziszegnek...)'' :Nem sietünk, erősek vagyunk, tudjuk, kit miért állítunk törvény elé. ::''Szocialisták'' :Verse törvény és édes ritmusában :kő hull s a kastély ablaka zörög, - :eke hasit barázdát uj husában, :mert virágzás, mert élet és örök. ::''Ady emlékezete'' :Papok, katonák, polgárok után :igy lettünk végre mi hű :meghallói a törvényeknek; ::''A város peremén'' :Szeretlek, mint anyját a gyermek, :mint mélyüket a hallgatag vermek, :szeretlek, mint a fényt a termek, :mint lángot a lélek, test a nyugalmat! :.... :A lét dadog, :csak a törvény a tiszta beszéd. ::''Óda'' :Én fölnéztem az est alól :az egek fogaskerekére - :csilló véletlen szálaiból :törvényt szőtt a mult szövőszéke :és megint fölnéztem az égre :álmaim gőzei alól :s láttam, a törvény szövedéke :mindíg fölfeslik valahol. ::''Eszmélet'' :Lépj közelébb s figyelj. A törvény :tudod, betellik szószerint. ::''Egy büntetőtörvényszéki tárgyalás irataiból'' :Az én vezérem bensőmből vezérel! :Emberek, nem vadak - :elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel, :nem kartoték-adat. :Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, :jó szóval oktasd, játszani is engedd :szép, komoly fiadat! ::''Levegőt!'' ==Eszmélet== :::'''12.''' :Vasútnál lakom. Erre sok :vonat jön-megy és el-elnézem, :hogy' szállnak fényes ablakok :a lengedező szösz-sötétben. :Igy iramlanak örök éjben :kivilágított nappalok :s én állok minden fülke-fényben, :én könyöklök és hallgatok. ==Mama== ... Nem nyafognék, de most már késő,<br> most látom, milyen óriás ő –<br> szürke haja lebben az égen,<br> kékítőt old az ég vizében.<br> ::''Mama, 1934'' ---- Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -<br> magamba bujtam volna, nem lehet -<br> alattam kő és üresség fölöttem.<br> Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek. ::''Gyermekké tettél 1936'' ---- ... Kit anya szült, az mind csalódik végül,<br> vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.<br> Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,<br> ebbe fog belehalni. ::''Kései sirató, 1936'' ---- Édesanyám, egyetlen, drága,<br> te szűzesség kinyilt virága<br> önnön fájdalmad boldogsága.<br> Istent alkotok (szivem szenved)<br> hogy élhess, hogy teremtsen mennyet,<br> hogy jó legyek s utánad menjek!<br> ::''1937'' == Reménytelenül == Az ember végül homokos,<br> szomorú, vizes síkra ér,<br> szétnéz merengve és okos<br> fejével biccent, nem remél.<br> Én is így próbálok csalás<br> nélkül szétnézni könnyedén.<br> Ezüstös fejszesuhanás<br> játszik a nyárfa levelén.<br> A semmi ágán ül szivem,<br> kis teste hangtalan vacog,<br> köréje gyűlnek szeliden<br> s nézik, nézik a csillagok.<br> ::''1933. március'' == Munkások == ... De – elvtársaim! – ez az a munkásság,<br> mely osztályharcban vasba öltözött.<br> Kiállunk érte, mint a kémény: lássák!<br> És búvunk érte, mint az üldözött.<br> A történelem futószalagára<br> szerelve ígyen készül a világ, hol a munkásság a sötét gyárra<br> szegezi az Ember vörös csillagát<br> ::''1931.'' (A versben eredetileg öntött csillag szerepel, valószínűsíthetően a cenzúra miatt) == Kertész leszek == :Tejet iszok és pipázok, :jóhíremre jól vigyázok, :nem ér engem veszedelem, :magamat is elültetem. :Kell ez nagyon, igen nagyon, :napkeleten, napnyugaton - :ha már elpusztul a világ, :legyen a sírjára virág. ::''1925. április'' MÁJUS <poem> A rengő lomb virágban ég és készül a gyümölcsre, a nyilt uccára lép a nép, hogy végzetét betöltse. Iramlanak a bogarak, friss jelszavak repülnek. S az aranyba vont ég alatt, - mert beköszönt az ünnep – a szabadság sétára megy. Hős népe ágat lenget, s ő kézenfogva vezeti szép gyermekét, a rendet! </poem> ::''1935 vége'' == Szabad–ötletek jegyzéke == *...Ő az a gyermek, akit nem szerettek s akit ezen kívül azért vertek, mert nem tudták elviselni azt, hogy nem szeretik... *...ha nő lennék kurva lennék / ingyen... *...hozzám ne legyen jó senki mert megölöm... *...én nem vágok többé sanyarú képet, vagy adnak enni, vagy sem / vagy szeretnek vagy sem / én egyedül nem tudom fölforgatni a világot... *...borzasztó, hogy az ember egyedül van / borzasztó, hogy van tudata csak ezért van egyedül / vagy csak azt hiszi, hogy egyedül van... *...mért nem beszélhetem ki minden butaságomat egyszerre... *...és megalázó volt a menhelyi szalmakalap is - már messziről hirdette, hogy menhelyi / a kabát is / a kalapot kicsipkéztem nagyon megvertek, én nem tudtam mást hazudni, mint hogy nem én csipkéztem ki / másodszor is kicsipkéztem a szélét, ismét nagyon megvertek / pedig én így akartam otthon lenni - mért vagyok én menhelyi gyerek / a mama eljött aztán otthagyott én azt hittem, hogy haza fog vinni... *...olyan rossz, hogy nincs Isten / én egész életemben hiába törekedtem, hiába voltam jó, hiába voltam rossz / talán csak azért szerettem a mamát, mert ennem adott, volt hova hazamennem... *...13 éves korom óta csak álörömeim voltak / csak azért "örültem", hogy ne hőköljenek vissza tőlem az emberek, - mihez is fogtak volna velem: ugy tettek volna velem, mint én a mamával, amikor a klinikán feküdt csontig lesoványodva / nem ettem meg az ételt, ami ott volt kihűlve az éjjeli szekrényén... *...ha azt akarom, hogy szeressenek, mindezt el kell titkolnom / de akkor már nem szeretnek, mert tudom, hogy azt szeretik, akinek mutatom magamat és nem engemet... *...a verseim nem én vagyok: az vagyok én, ami itt írok... *...a hisztéria is rák az emberen, a bánat rág az emberen... *...az igaz, hogy önmagát nem csaphatja be az ember, de becsaphat másokat... *...ha a nőt az ember fizikai erővel nem kényszerítheti megadásra, akkor - kiterjesztve ezt az egész női nemre - megadásra kényszeritheti azzal, hogy szarik rá, azaz homoszexuálizmussal... *...meg kell tanulni (tagadni: <ezt> akartam írni) hazudni és titkolódzni, amikor alulkerülök és őszintének lenni, amikor én vagyok felül... *...a kulturában minden nő kurva, mennél öntudatosabb, annál inkább / anyám azért gyűlölt öntudatlanul, mert azt hitte, mint anya nem lehet kurva, neki csak dolgoznia muszáj és ezért is akarta, hogy én is csak dolgozzak... *...az ész tehát nem arravaló, hogy "irányítsa" az embert (lásd a pedagógiát: a felnőtteknek nem irányitaniok, hanem csak értelmezniük kellene a kicsinyeket) hanem arra való az ész, hogy a külvilágot önmagával együtt tudomásul vegye... *...a nő mindenképpen megcsal - mikor csecsemő voltál, megcsalt az apáddal s most ha teljesen oda is adná magát, akkor is megcsalna a gyerekkel... *...nyugodj meg, a gyógyulás abból áll, hogy rájön az ember, hogy becsapják, ha bizik s hogy a leggyalázatosabban éppen az csapja be az embert, akiben a legjobban bízott, annyira, hogy a puszta szavára pénzt adott neki... *...hadd, hogy becsapjon, csapd be te is őt, csak azt ne feledd el egy pillanatra sem, hogy mindez csalás... == Idézetek József Attiláról == [[Kép:József Attila-emlékszobor (Varga Imre, 1964), Szeged-ja-1.jpg|thumb|Szobra Szegeden]] * József Attila Isten kegyelméből való költő, ezt meg lehet és meg is kell mondani, és nagy fiatalsága olyan ígéretekkel teljes, amelyeknek beváltása – és ez nemcsak és nem mindig a költőn múlik egészen – őt a jövendő magyar poézis legjobbjai és legigazabbjai közé fogja emelni. Ez a most serdülő és még iskoláit járó költő már eddig is sokat és mélyen szenvedett az élettől és az emberektől, hordozta a kietlen nyomor és elhagyottság keresztjét, árván és nincstelenül vándorolt, dolgozott és tanult,... * ...Ám a fiatal palántát szeretni, gondozni és ápolni kell, mert különben nem fog égbe nőni (Ezt úgysem igen engedik meg nálunk az emberek és viszonyok, akár Petőfiről van szó, akár Adyról.)” * Emberek, magyarok, íme a költő, aki indul magasba és mélybe: József Attila, szeressétek és fogjátok pártját neki! ... **[[Juhász Gyula]], 1922 * Olyan emberre – úgymond –, ki ilyen verseket ír, nem bízhatjuk a jövő generáció nevelését. **[[Horger Antal]], 1924 (A ''Tiszta szívvel'' c. versre célozva) * Halála után aztán rengeteg híve lett. **[[Fejtő Ferenc]], 2005 * Volt anakoréta / próféta, staféta / most már megdicsőült / állami poéta. // Mert József Attilát / államosították, / a több szálfákat / elbokrosították. **[[Weöres Sándor]]: ''József Attila'' * József Attila! te add nekem a reményt, mert nélküle romlott a napvilág, a vér eves, bár a fogad vicsorog, bár a nyakad csikorog, bólints, hogy érdemes, cáfold meg halálos logikád, te glóriás, te kíntól bélyeges! Képzeletemre bízzál édes munkát, mert immár úgy szorgoskodik, hogy a sarkamtól torkomig forraszt rám forró hamubundát, rádióaktív viszonyt - félek, hogy minden rejtelmet kibont s végül már semmi se fáj. Hogy el ne jussak soha ama síkra: elém te állj. Segíts, hogy az emberárulók szutykát erővel győzze a szív, szép szóval a száj! **[[Nagy László]]: József Attila [http://kek.freeblog.hu/archives/2005_Apr_kek.htm] * Undorom és hányingerem van azoktól, akik József Attila életével játszanak, mert tudom, hogy halála után is ők fognak szórakozni vele. **[[Kodolányi János]] * Elkövetkezett azután egy ködös, szomorú, sötét téli nap, amikor délben is lámpák égtek az utcákon, és a villamosok csörömpölve, az autók eszeveszetten dudálva cammogtak a homályban; megérkezett Az Est szerkesztőségi szobájába a jelentés: József Attila öngyilkos lett. Mikor ezt a géppel írt szöveget mi a Magyarország szobájában megkaptuk, és Szabó Lőrinc rekedten, hangosan felolvasta, dermedt csend zuhant ránk. Lőrinc vastag szemüvegét levéve, az asztalra borult, és ujjaival a hajába markolt. Mindenki összeszorított szájjal meredt maga elé. Csend volt” ** [[Kodolányi János]]: ''Visszapillantó tükör''. Magvető, Bp., 1968. 343.). * Idézheted őt és elemezheted, /(s mi a legrosszabb:) magyarázhatod. // De meddig? / Kell-e tovább? Szabad-e? / Hagyjátok lenni, mint egy csillagot. ** [[Vasadi Péter]]: ''Hadd legyen'' - J.A.-ért. * "A legnagyobb lélek szökkent belém: az utca és a föld fia vagyok." - Nincs súlyosabb örökség, mint ez a kettő együtt. A munkásoknak eleinte kétszeresen gyanus: polgári és népi. A polgároknak gyanus: dogmatikus szocialista. A népieknek gyanús: műköltői. A műköltőknek gyanus: élteízű, forradalmár. A forradalmároknak gyanus: gondosan csiszolt, széplélek, esztéta. [...] József Attila végzete az volt, hogy az akkori közvélemény jellegtisztaságot követelt; nemcsak az orvosokban szokta meg a specialistát, hanem a költőkben is. [...] Halála éppoly küldetésszerű, mint az élete és költészete. Mihelyt elpusztul, megszólal az ország lelkiismerete. [...] Úgy esik el, mint reménytelen harcos. De hagyatékából kizeng a föltartóztathatatlan győzelem. ** [[Juhász Géza]]: ''Népi írók''. Magyar Élet - Dr. Püski Sándor kiadása, Bp., 1943. * „Legboldogabbnak akkor láttam Attilát, amikor elküldtük [[Bartók Béla|Bartók Bélához]] egy cikkért, amit a gépi muzsikáról ígért nekünk” – emlékezett vissza Fejtő Ferenc egyszer József Attilára. „Amikor visszajött, látszott rajta, hogy valamit mondani készül, kérdeztem: "Mi van veled Attila? Minek örülsz?" Erre ő: "Képzeld, Bartók Béla azt mondta nekem, hogy én az vagyok a magyar költészetben, ami ő a muzsikában. Ennél szebb és nagyobb dicséretet nem hallhattam volna." ==Külső hivatkozások== * [http://www.mathstat.dal.ca/~lukacs/ja/ Összes költeménye és a Szabad ötletek jegyzéke] {{wikipédia}} {{wikisourceszerző}} {{DEFAULTSORT:Jozsef Attila}} [[Kategória:Magyar költők]] 7rsvzk0ndrbetnq9s901nlqais9pd49 56901 56900 2026-05-19T07:08:37Z OsvátA 13 Visszavontam [[Special:Contributions/OsvátA|OsvátA]] ([[User talk:OsvátA|vita]]) szerkesztését (oldid: [[Special:Diff/56900|56900]]) 56901 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Kép = Homonnai Nándor József Attila 1924.jpg }} '''József Attila''' (1905. április 11. – 1937. december 3.) a 20. század egyik legjelentősebb magyar költője. == Idézetek == * Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam. (1937) * A történelem levese már emelgeti a fedőt. ''(egy előadásból)'' * A líra: logika; de nem tudomány. ''(Ha lelked, logikád...)'' * Kibomlik végül minden szövevény. ''(Emberek. 1935)'' * Én túllépek e mai kocsmán, / az értelemig és tovább! ''(Ars poetica)'' <div style="border: 2px dotted #adf; margin: 1em; padding: 1em; clear: both;"> Kissé jobbra dőlt, nagy fémkockát szorított a hóna alá és elindult. Könyöke kiállt, mint a kocka kilencedik sarka és beleütődött az ajtófába. A sarkon már egészen jobbra dőlt. Megkérdezte a rendőrt: :– Nem tudja, kérem, merre van a Lovag ucca? :– Ahol József Attila lakik? Hogyne tudnám. Nagy költő ő, és én vigyázok a rendre. Sisakom is hegyes, hogy leperegjen róla az eső. ::''Piros történet, 1925'' </div> ==Medáliák== '''1.''' :Elefánt voltam, jámbor és szegény, :hűvös és bölcs vizeket ittam én, :a dombon álltam s ormányommal ott :megsímogattam a holdat, a napot, :és fölnyujtottam ajkukhoz a fát, :a zöld cincért, a kígyót, a kovát, – :most lelkem: ember – mennyem odavan, :szörnyű fülekkel legyezem magam. ==Törvény== [[Fájl:József Attila kézirata (Születésnapomra).jpg|thumb|Születésnapomra – kézirat]] :Kegyes miattunk a szigorú törvény. :Holnap már ügyesek leszünk :Könnyen úszunk, szaladunk, repülünk :És ennek így kell lenni... :: ''Most a teremtés kezdetén vagyunk'' :Ha messzehangzón fölbúg a mellem, :Törvényt tesznek szeretők ellen. ::''(Mindig jótanácsot sziszegnek...)'' :Nem sietünk, erősek vagyunk, tudjuk, kit miért állítunk törvény elé. ::''Szocialisták'' :Verse törvény és édes ritmusában :kő hull s a kastély ablaka zörög, - :eke hasit barázdát uj husában, :mert virágzás, mert élet és örök. ::''Ady emlékezete'' :Papok, katonák, polgárok után :igy lettünk végre mi hű :meghallói a törvényeknek; ::''A város peremén'' :Szeretlek, mint anyját a gyermek, :mint mélyüket a hallgatag vermek, :szeretlek, mint a fényt a termek, :mint lángot a lélek, test a nyugalmat! :.... :A lét dadog, :csak a törvény a tiszta beszéd. ::''Óda'' :Én fölnéztem az est alól :az egek fogaskerekére - :csilló véletlen szálaiból :törvényt szőtt a mult szövőszéke :és megint fölnéztem az égre :álmaim gőzei alól :s láttam, a törvény szövedéke :mindíg fölfeslik valahol. ::''Eszmélet'' :Lépj közelébb s figyelj. A törvény :tudod, betellik szószerint. ::''Egy büntetőtörvényszéki tárgyalás irataiból'' :Az én vezérem bensőmből vezérel! :Emberek, nem vadak - :elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel, :nem kartoték-adat. :Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, :jó szóval oktasd, játszani is engedd :szép, komoly fiadat! ::''Levegőt!'' ==Eszmélet== :::'''12.''' :Vasútnál lakom. Erre sok :vonat jön-megy és el-elnézem, :hogy' szállnak fényes ablakok :a lengedező szösz-sötétben. :Igy iramlanak örök éjben :kivilágított nappalok :s én állok minden fülke-fényben, :én könyöklök és hallgatok. ==Mama== ... Nem nyafognék, de most már késő,<br> most látom, milyen óriás ő –<br> szürke haja lebben az égen,<br> kékítőt old az ég vizében.<br> ::''Mama, 1934'' ---- Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -<br> magamba bujtam volna, nem lehet -<br> alattam kő és üresség fölöttem.<br> Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek. ::''Gyermekké tettél 1936'' ---- ... Kit anya szült, az mind csalódik végül,<br> vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.<br> Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,<br> ebbe fog belehalni. ::''Kései sirató, 1936'' ---- Édesanyám, egyetlen, drága,<br> te szűzesség kinyilt virága<br> önnön fájdalmad boldogsága.<br> Istent alkotok (szivem szenved)<br> hogy élhess, hogy teremtsen mennyet,<br> hogy jó legyek s utánad menjek!<br> ::''1937'' == Reménytelenül == Az ember végül homokos,<br> szomorú, vizes síkra ér,<br> szétnéz merengve és okos<br> fejével biccent, nem remél.<br> Én is így próbálok csalás<br> nélkül szétnézni könnyedén.<br> Ezüstös fejszesuhanás<br> játszik a nyárfa levelén.<br> A semmi ágán ül szivem,<br> kis teste hangtalan vacog,<br> köréje gyűlnek szeliden<br> s nézik, nézik a csillagok.<br> ::''1933. március'' == Munkások == ... De – elvtársaim! – ez az a munkásság,<br> mely osztályharcban vasba öltözött.<br> Kiállunk érte, mint a kémény: lássák!<br> És búvunk érte, mint az üldözött.<br> A történelem futószalagára<br> szerelve ígyen készül a világ, hol a munkásság a sötét gyárra<br> szegezi az Ember vörös csillagát<br> ::''1931.'' (A versben eredetileg öntött csillag szerepel, valószínűsíthetően a cenzúra miatt) == Kertész leszek == :Tejet iszok és pipázok, :jóhíremre jól vigyázok, :nem ér engem veszedelem, :magamat is elültetem. :Kell ez nagyon, igen nagyon, :napkeleten, napnyugaton - :ha már elpusztul a világ, :legyen a sírjára virág. ::''1925. április'' MÁJUS <poem> A rengő lomb virágban ég és készül a gyümölcsre, a nyilt uccára lép a nép, hogy végzetét betöltse. Iramlanak a bogarak, friss jelszavak repülnek. S az aranyba vont ég alatt, - mert beköszönt az ünnep – a szabadság sétára megy. Hős népe ágat lenget, s ő kézenfogva vezeti szép gyermekét, a rendet! </poem> ::''1935 vége'' == Szabad–ötletek jegyzéke == *...Ő az a gyermek, akit nem szerettek s akit ezen kívül azért vertek, mert nem tudták elviselni azt, hogy nem szeretik... *...ha nő lennék kurva lennék / ingyen... *...hozzám ne legyen jó senki mert megölöm... *...én nem vágok többé sanyarú képet, vagy adnak enni, vagy sem / vagy szeretnek vagy sem / én egyedül nem tudom fölforgatni a világot... *...borzasztó, hogy az ember egyedül van / borzasztó, hogy van tudata csak ezért van egyedül / vagy csak azt hiszi, hogy egyedül van... *...mért nem beszélhetem ki minden butaságomat egyszerre... *...és megalázó volt a menhelyi szalmakalap is - már messziről hirdette, hogy menhelyi / a kabát is / a kalapot kicsipkéztem nagyon megvertek, én nem tudtam mást hazudni, mint hogy nem én csipkéztem ki / másodszor is kicsipkéztem a szélét, ismét nagyon megvertek / pedig én így akartam otthon lenni - mért vagyok én menhelyi gyerek / a mama eljött aztán otthagyott én azt hittem, hogy haza fog vinni... *...olyan rossz, hogy nincs Isten / én egész életemben hiába törekedtem, hiába voltam jó, hiába voltam rossz / talán csak azért szerettem a mamát, mert ennem adott, volt hova hazamennem... *...13 éves korom óta csak álörömeim voltak / csak azért "örültem", hogy ne hőköljenek vissza tőlem az emberek, - mihez is fogtak volna velem: ugy tettek volna velem, mint én a mamával, amikor a klinikán feküdt csontig lesoványodva / nem ettem meg az ételt, ami ott volt kihűlve az éjjeli szekrényén... *...ha azt akarom, hogy szeressenek, mindezt el kell titkolnom / de akkor már nem szeretnek, mert tudom, hogy azt szeretik, akinek mutatom magamat és nem engemet... *...a verseim nem én vagyok: az vagyok én, ami itt írok... *...a hisztéria is rák az emberen, a bánat rág az emberen... *...az igaz, hogy önmagát nem csaphatja be az ember, de becsaphat másokat... *...ha a nőt az ember fizikai erővel nem kényszerítheti megadásra, akkor - kiterjesztve ezt az egész női nemre - megadásra kényszeritheti azzal, hogy szarik rá, azaz homoszexuálizmussal... *...meg kell tanulni (tagadni: <ezt> akartam írni) hazudni és titkolódzni, amikor alulkerülök és őszintének lenni, amikor én vagyok felül... *...a kulturában minden nő kurva, mennél öntudatosabb, annál inkább / anyám azért gyűlölt öntudatlanul, mert azt hitte, mint anya nem lehet kurva, neki csak dolgoznia muszáj és ezért is akarta, hogy én is csak dolgozzak... *...az ész tehát nem arravaló, hogy "irányítsa" az embert (lásd a pedagógiát: a felnőtteknek nem irányitaniok, hanem csak értelmezniük kellene a kicsinyeket) hanem arra való az ész, hogy a külvilágot önmagával együtt tudomásul vegye... *...a nő mindenképpen megcsal - mikor csecsemő voltál, megcsalt az apáddal s most ha teljesen oda is adná magát, akkor is megcsalna a gyerekkel... *...nyugodj meg, a gyógyulás abból áll, hogy rájön az ember, hogy becsapják, ha bizik s hogy a leggyalázatosabban éppen az csapja be az embert, akiben a legjobban bízott, annyira, hogy a puszta szavára pénzt adott neki... *...hadd, hogy becsapjon, csapd be te is őt, csak azt ne feledd el egy pillanatra sem, hogy mindez csalás... == Idézetek József Attiláról == [[Kép:József Attila-emlékszobor (Varga Imre, 1964), Szeged-ja-1.jpg|thumb|Szobra Szegeden]] * József Attila Isten kegyelméből való költő, ezt meg lehet és meg is kell mondani, és nagy fiatalsága olyan ígéretekkel teljes, amelyeknek beváltása – és ez nemcsak és nem mindig a költőn múlik egészen – őt a jövendő magyar poézis legjobbjai és legigazabbjai közé fogja emelni. Ez a most serdülő és még iskoláit járó költő már eddig is sokat és mélyen szenvedett az élettől és az emberektől, hordozta a kietlen nyomor és elhagyottság keresztjét, árván és nincstelenül vándorolt, dolgozott és tanult,... * ...Ám a fiatal palántát szeretni, gondozni és ápolni kell, mert különben nem fog égbe nőni (Ezt úgysem igen engedik meg nálunk az emberek és viszonyok, akár Petőfiről van szó, akár Adyról.)” * Emberek, magyarok, íme a költő, aki indul magasba és mélybe: József Attila, szeressétek és fogjátok pártját neki! ... **[[Juhász Gyula]], 1922 * Olyan emberre – úgymond –, ki ilyen verseket ír, nem bízhatjuk a jövő generáció nevelését. **[[Horger Antal]], 1924 (A ''Tiszta szívvel'' c. versre célozva) * Halála után aztán rengeteg híve lett. **[[Fejtő Ferenc]], 2005 * Volt anakoréta / próféta, staféta / most már megdicsőült / állami poéta. // Mert József Attilát / államosították, / a több szálfákat / elbokrosították. **[[Weöres Sándor]]: ''József Attila'' * József Attila! te add nekem a reményt, mert nélküle romlott a napvilág, a vér eves, bár a fogad vicsorog, bár a nyakad csikorog, bólints, hogy érdemes, cáfold meg halálos logikád, te glóriás, te kíntól bélyeges! Képzeletemre bízzál édes munkát, mert immár úgy szorgoskodik, hogy a sarkamtól torkomig forraszt rám forró hamubundát, rádióaktív viszonyt - félek, hogy minden rejtelmet kibont s végül már semmi se fáj. Hogy el ne jussak soha ama síkra: elém te állj. Segíts, hogy az emberárulók szutykát erővel győzze a szív, szép szóval a száj! **[[Nagy László]]: József Attila [http://kek.freeblog.hu/archives/2005_Apr_kek.htm] * Undorom és hányingerem van azoktól, akik József Attila életével játszanak, mert tudom, hogy halála után is ők fognak szórakozni vele. **[[Kodolányi János]] * Elkövetkezett azután egy ködös, szomorú, sötét téli nap, amikor délben is lámpák égtek az utcákon, és a villamosok csörömpölve, az autók eszeveszetten dudálva cammogtak a homályban; megérkezett Az Est szerkesztőségi szobájába a jelentés: József Attila öngyilkos lett. Mikor ezt a géppel írt szöveget mi a Magyarország szobájában megkaptuk, és Szabó Lőrinc rekedten, hangosan felolvasta, dermedt csend zuhant ránk. Lőrinc vastag szemüvegét levéve, az asztalra borult, és ujjaival a hajába markolt. Mindenki összeszorított szájjal meredt maga elé. Csend volt” ** [[Kodolányi János]]: ''Visszapillantó tükör''. Magvető, Bp., 1968. 343.). * Idézheted őt és elemezheted, /(s mi a legrosszabb:) magyarázhatod. // De meddig? / Kell-e tovább? Szabad-e? / Hagyjátok lenni, mint egy csillagot. ** [[Vasadi Péter]]: ''Hadd legyen'' - J.A.-ért. * "A legnagyobb lélek szökkent belém: az utca és a föld fia vagyok." - Nincs súlyosabb örökség, mint ez a kettő együtt. A munkásoknak eleinte kétszeresen gyanus: polgári és népi. A polgároknak gyanus: dogmatikus szocialista. A népieknek gyanús: műköltői. A műköltőknek gyanus: élteízű, forradalmár. A forradalmároknak gyanus: gondosan csiszolt, széplélek, esztéta. [...] József Attila végzete az volt, hogy az akkori közvélemény jellegtisztaságot követelt; nemcsak az orvosokban szokta meg a specialistát, hanem a költőkben is. [...] Halála éppoly küldetésszerű, mint az élete és költészete. Mihelyt elpusztul, megszólal az ország lelkiismerete. [...] Úgy esik el, mint reménytelen harcos. De hagyatékából kizeng a föltartóztathatatlan győzelem. ** [[Juhász Géza]]: ''Népi írók''. Magyar Élet - Dr. Püski Sándor kiadása, Bp., 1943. * „Legboldogabbnak akkor láttam Attilát, amikor elküldtük [[Bartók Béla|Bartók Bélához]] egy cikkért, amit a gépi muzsikáról ígért nekünk” – emlékezett vissza Fejtő Ferenc egyszer József Attilára. „Amikor visszajött, látszott rajta, hogy valamit mondani készül, kérdeztem: "Mi van veled Attila? Minek örülsz?" Erre ő: "Képzeld, Bartók Béla azt mondta nekem, hogy én az vagyok a magyar költészetben, ami ő a muzsikában. Ennél szebb és nagyobb dicséretet nem hallhattam volna." ==Külső hivatkozások== * [http://www.mathstat.dal.ca/~lukacs/ja/ Összes költeménye és a Szabad ötletek jegyzéke] {{wikipédia}} {{wikisourceszerző}} {{DEFAULTSORT:Jozsef Attila}} [[Kategória:Magyar költők]] szot1a82b5035w9x2vggau1ae9agjzs 56902 56901 2026-05-19T07:12:35Z OsvátA 13 /* Idézetek */ 56902 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Kép = Homonnai Nándor József Attila 1924.jpg }} '''József Attila''' (1905. április 11. – 1937. december 3.) a 20. század egyik legjelentősebb magyar költője. == Idézetek == * Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam. (1937) * Jogállamban a pénz a fegyver. ''(Gyönörűt láttam)'' * A történelem levese már emelgeti a fedőt. ''(egy előadásból)'' * A líra: logika; de nem tudomány. ''(Ha lelked, logikád...)'' * Kibomlik végül minden szövevény. ''(Emberek. 1935)'' * Én túllépek e mai kocsmán, / az értelemig és tovább! ''(Ars poetica)'' <div style="border: 2px dotted #adf; margin: 1em; padding: 1em; clear: both;"> Kissé jobbra dőlt, nagy fémkockát szorított a hóna alá és elindult. Könyöke kiállt, mint a kocka kilencedik sarka és beleütődött az ajtófába. A sarkon már egészen jobbra dőlt. Megkérdezte a rendőrt: :– Nem tudja, kérem, merre van a Lovag ucca? :– Ahol József Attila lakik? Hogyne tudnám. Nagy költő ő, és én vigyázok a rendre. Sisakom is hegyes, hogy leperegjen róla az eső. ::''Piros történet, 1925'' </div> ==Medáliák== '''1.''' :Elefánt voltam, jámbor és szegény, :hűvös és bölcs vizeket ittam én, :a dombon álltam s ormányommal ott :megsímogattam a holdat, a napot, :és fölnyujtottam ajkukhoz a fát, :a zöld cincért, a kígyót, a kovát, – :most lelkem: ember – mennyem odavan, :szörnyű fülekkel legyezem magam. ==Törvény== [[Fájl:József Attila kézirata (Születésnapomra).jpg|thumb|Születésnapomra – kézirat]] :Kegyes miattunk a szigorú törvény. :Holnap már ügyesek leszünk :Könnyen úszunk, szaladunk, repülünk :És ennek így kell lenni... :: ''Most a teremtés kezdetén vagyunk'' :Ha messzehangzón fölbúg a mellem, :Törvényt tesznek szeretők ellen. ::''(Mindig jótanácsot sziszegnek...)'' :Nem sietünk, erősek vagyunk, tudjuk, kit miért állítunk törvény elé. ::''Szocialisták'' :Verse törvény és édes ritmusában :kő hull s a kastély ablaka zörög, - :eke hasit barázdát uj husában, :mert virágzás, mert élet és örök. ::''Ady emlékezete'' :Papok, katonák, polgárok után :igy lettünk végre mi hű :meghallói a törvényeknek; ::''A város peremén'' :Szeretlek, mint anyját a gyermek, :mint mélyüket a hallgatag vermek, :szeretlek, mint a fényt a termek, :mint lángot a lélek, test a nyugalmat! :.... :A lét dadog, :csak a törvény a tiszta beszéd. ::''Óda'' :Én fölnéztem az est alól :az egek fogaskerekére - :csilló véletlen szálaiból :törvényt szőtt a mult szövőszéke :és megint fölnéztem az égre :álmaim gőzei alól :s láttam, a törvény szövedéke :mindíg fölfeslik valahol. ::''Eszmélet'' :Lépj közelébb s figyelj. A törvény :tudod, betellik szószerint. ::''Egy büntetőtörvényszéki tárgyalás irataiból'' :Az én vezérem bensőmből vezérel! :Emberek, nem vadak - :elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel, :nem kartoték-adat. :Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, :jó szóval oktasd, játszani is engedd :szép, komoly fiadat! ::''Levegőt!'' ==Eszmélet== :::'''12.''' :Vasútnál lakom. Erre sok :vonat jön-megy és el-elnézem, :hogy' szállnak fényes ablakok :a lengedező szösz-sötétben. :Igy iramlanak örök éjben :kivilágított nappalok :s én állok minden fülke-fényben, :én könyöklök és hallgatok. ==Mama== ... Nem nyafognék, de most már késő,<br> most látom, milyen óriás ő –<br> szürke haja lebben az égen,<br> kékítőt old az ég vizében.<br> ::''Mama, 1934'' ---- Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -<br> magamba bujtam volna, nem lehet -<br> alattam kő és üresség fölöttem.<br> Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek. ::''Gyermekké tettél 1936'' ---- ... Kit anya szült, az mind csalódik végül,<br> vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.<br> Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,<br> ebbe fog belehalni. ::''Kései sirató, 1936'' ---- Édesanyám, egyetlen, drága,<br> te szűzesség kinyilt virága<br> önnön fájdalmad boldogsága.<br> Istent alkotok (szivem szenved)<br> hogy élhess, hogy teremtsen mennyet,<br> hogy jó legyek s utánad menjek!<br> ::''1937'' == Reménytelenül == Az ember végül homokos,<br> szomorú, vizes síkra ér,<br> szétnéz merengve és okos<br> fejével biccent, nem remél.<br> Én is így próbálok csalás<br> nélkül szétnézni könnyedén.<br> Ezüstös fejszesuhanás<br> játszik a nyárfa levelén.<br> A semmi ágán ül szivem,<br> kis teste hangtalan vacog,<br> köréje gyűlnek szeliden<br> s nézik, nézik a csillagok.<br> ::''1933. március'' == Munkások == ... De – elvtársaim! – ez az a munkásság,<br> mely osztályharcban vasba öltözött.<br> Kiállunk érte, mint a kémény: lássák!<br> És búvunk érte, mint az üldözött.<br> A történelem futószalagára<br> szerelve ígyen készül a világ, hol a munkásság a sötét gyárra<br> szegezi az Ember vörös csillagát<br> ::''1931.'' (A versben eredetileg öntött csillag szerepel, valószínűsíthetően a cenzúra miatt) == Kertész leszek == :Tejet iszok és pipázok, :jóhíremre jól vigyázok, :nem ér engem veszedelem, :magamat is elültetem. :Kell ez nagyon, igen nagyon, :napkeleten, napnyugaton - :ha már elpusztul a világ, :legyen a sírjára virág. ::''1925. április'' MÁJUS <poem> A rengő lomb virágban ég és készül a gyümölcsre, a nyilt uccára lép a nép, hogy végzetét betöltse. Iramlanak a bogarak, friss jelszavak repülnek. S az aranyba vont ég alatt, - mert beköszönt az ünnep – a szabadság sétára megy. Hős népe ágat lenget, s ő kézenfogva vezeti szép gyermekét, a rendet! </poem> ::''1935 vége'' == Szabad–ötletek jegyzéke == *...Ő az a gyermek, akit nem szerettek s akit ezen kívül azért vertek, mert nem tudták elviselni azt, hogy nem szeretik... *...ha nő lennék kurva lennék / ingyen... *...hozzám ne legyen jó senki mert megölöm... *...én nem vágok többé sanyarú képet, vagy adnak enni, vagy sem / vagy szeretnek vagy sem / én egyedül nem tudom fölforgatni a világot... *...borzasztó, hogy az ember egyedül van / borzasztó, hogy van tudata csak ezért van egyedül / vagy csak azt hiszi, hogy egyedül van... *...mért nem beszélhetem ki minden butaságomat egyszerre... *...és megalázó volt a menhelyi szalmakalap is - már messziről hirdette, hogy menhelyi / a kabát is / a kalapot kicsipkéztem nagyon megvertek, én nem tudtam mást hazudni, mint hogy nem én csipkéztem ki / másodszor is kicsipkéztem a szélét, ismét nagyon megvertek / pedig én így akartam otthon lenni - mért vagyok én menhelyi gyerek / a mama eljött aztán otthagyott én azt hittem, hogy haza fog vinni... *...olyan rossz, hogy nincs Isten / én egész életemben hiába törekedtem, hiába voltam jó, hiába voltam rossz / talán csak azért szerettem a mamát, mert ennem adott, volt hova hazamennem... *...13 éves korom óta csak álörömeim voltak / csak azért "örültem", hogy ne hőköljenek vissza tőlem az emberek, - mihez is fogtak volna velem: ugy tettek volna velem, mint én a mamával, amikor a klinikán feküdt csontig lesoványodva / nem ettem meg az ételt, ami ott volt kihűlve az éjjeli szekrényén... *...ha azt akarom, hogy szeressenek, mindezt el kell titkolnom / de akkor már nem szeretnek, mert tudom, hogy azt szeretik, akinek mutatom magamat és nem engemet... *...a verseim nem én vagyok: az vagyok én, ami itt írok... *...a hisztéria is rák az emberen, a bánat rág az emberen... *...az igaz, hogy önmagát nem csaphatja be az ember, de becsaphat másokat... *...ha a nőt az ember fizikai erővel nem kényszerítheti megadásra, akkor - kiterjesztve ezt az egész női nemre - megadásra kényszeritheti azzal, hogy szarik rá, azaz homoszexuálizmussal... *...meg kell tanulni (tagadni: <ezt> akartam írni) hazudni és titkolódzni, amikor alulkerülök és őszintének lenni, amikor én vagyok felül... *...a kulturában minden nő kurva, mennél öntudatosabb, annál inkább / anyám azért gyűlölt öntudatlanul, mert azt hitte, mint anya nem lehet kurva, neki csak dolgoznia muszáj és ezért is akarta, hogy én is csak dolgozzak... *...az ész tehát nem arravaló, hogy "irányítsa" az embert (lásd a pedagógiát: a felnőtteknek nem irányitaniok, hanem csak értelmezniük kellene a kicsinyeket) hanem arra való az ész, hogy a külvilágot önmagával együtt tudomásul vegye... *...a nő mindenképpen megcsal - mikor csecsemő voltál, megcsalt az apáddal s most ha teljesen oda is adná magát, akkor is megcsalna a gyerekkel... *...nyugodj meg, a gyógyulás abból áll, hogy rájön az ember, hogy becsapják, ha bizik s hogy a leggyalázatosabban éppen az csapja be az embert, akiben a legjobban bízott, annyira, hogy a puszta szavára pénzt adott neki... *...hadd, hogy becsapjon, csapd be te is őt, csak azt ne feledd el egy pillanatra sem, hogy mindez csalás... == Idézetek József Attiláról == [[Kép:József Attila-emlékszobor (Varga Imre, 1964), Szeged-ja-1.jpg|thumb|Szobra Szegeden]] * József Attila Isten kegyelméből való költő, ezt meg lehet és meg is kell mondani, és nagy fiatalsága olyan ígéretekkel teljes, amelyeknek beváltása – és ez nemcsak és nem mindig a költőn múlik egészen – őt a jövendő magyar poézis legjobbjai és legigazabbjai közé fogja emelni. Ez a most serdülő és még iskoláit járó költő már eddig is sokat és mélyen szenvedett az élettől és az emberektől, hordozta a kietlen nyomor és elhagyottság keresztjét, árván és nincstelenül vándorolt, dolgozott és tanult,... * ...Ám a fiatal palántát szeretni, gondozni és ápolni kell, mert különben nem fog égbe nőni (Ezt úgysem igen engedik meg nálunk az emberek és viszonyok, akár Petőfiről van szó, akár Adyról.)” * Emberek, magyarok, íme a költő, aki indul magasba és mélybe: József Attila, szeressétek és fogjátok pártját neki! ... **[[Juhász Gyula]], 1922 * Olyan emberre – úgymond –, ki ilyen verseket ír, nem bízhatjuk a jövő generáció nevelését. **[[Horger Antal]], 1924 (A ''Tiszta szívvel'' c. versre célozva) * Halála után aztán rengeteg híve lett. **[[Fejtő Ferenc]], 2005 * Volt anakoréta / próféta, staféta / most már megdicsőült / állami poéta. // Mert József Attilát / államosították, / a több szálfákat / elbokrosították. **[[Weöres Sándor]]: ''József Attila'' * József Attila! te add nekem a reményt, mert nélküle romlott a napvilág, a vér eves, bár a fogad vicsorog, bár a nyakad csikorog, bólints, hogy érdemes, cáfold meg halálos logikád, te glóriás, te kíntól bélyeges! Képzeletemre bízzál édes munkát, mert immár úgy szorgoskodik, hogy a sarkamtól torkomig forraszt rám forró hamubundát, rádióaktív viszonyt - félek, hogy minden rejtelmet kibont s végül már semmi se fáj. Hogy el ne jussak soha ama síkra: elém te állj. Segíts, hogy az emberárulók szutykát erővel győzze a szív, szép szóval a száj! **[[Nagy László]]: József Attila [http://kek.freeblog.hu/archives/2005_Apr_kek.htm] * Undorom és hányingerem van azoktól, akik József Attila életével játszanak, mert tudom, hogy halála után is ők fognak szórakozni vele. **[[Kodolányi János]] * Elkövetkezett azután egy ködös, szomorú, sötét téli nap, amikor délben is lámpák égtek az utcákon, és a villamosok csörömpölve, az autók eszeveszetten dudálva cammogtak a homályban; megérkezett Az Est szerkesztőségi szobájába a jelentés: József Attila öngyilkos lett. Mikor ezt a géppel írt szöveget mi a Magyarország szobájában megkaptuk, és Szabó Lőrinc rekedten, hangosan felolvasta, dermedt csend zuhant ránk. Lőrinc vastag szemüvegét levéve, az asztalra borult, és ujjaival a hajába markolt. Mindenki összeszorított szájjal meredt maga elé. Csend volt” ** [[Kodolányi János]]: ''Visszapillantó tükör''. Magvető, Bp., 1968. 343.). * Idézheted őt és elemezheted, /(s mi a legrosszabb:) magyarázhatod. // De meddig? / Kell-e tovább? Szabad-e? / Hagyjátok lenni, mint egy csillagot. ** [[Vasadi Péter]]: ''Hadd legyen'' - J.A.-ért. * "A legnagyobb lélek szökkent belém: az utca és a föld fia vagyok." - Nincs súlyosabb örökség, mint ez a kettő együtt. A munkásoknak eleinte kétszeresen gyanus: polgári és népi. A polgároknak gyanus: dogmatikus szocialista. A népieknek gyanús: műköltői. A műköltőknek gyanus: élteízű, forradalmár. A forradalmároknak gyanus: gondosan csiszolt, széplélek, esztéta. [...] József Attila végzete az volt, hogy az akkori közvélemény jellegtisztaságot követelt; nemcsak az orvosokban szokta meg a specialistát, hanem a költőkben is. [...] Halála éppoly küldetésszerű, mint az élete és költészete. Mihelyt elpusztul, megszólal az ország lelkiismerete. [...] Úgy esik el, mint reménytelen harcos. De hagyatékából kizeng a föltartóztathatatlan győzelem. ** [[Juhász Géza]]: ''Népi írók''. Magyar Élet - Dr. Püski Sándor kiadása, Bp., 1943. * „Legboldogabbnak akkor láttam Attilát, amikor elküldtük [[Bartók Béla|Bartók Bélához]] egy cikkért, amit a gépi muzsikáról ígért nekünk” – emlékezett vissza Fejtő Ferenc egyszer József Attilára. „Amikor visszajött, látszott rajta, hogy valamit mondani készül, kérdeztem: "Mi van veled Attila? Minek örülsz?" Erre ő: "Képzeld, Bartók Béla azt mondta nekem, hogy én az vagyok a magyar költészetben, ami ő a muzsikában. Ennél szebb és nagyobb dicséretet nem hallhattam volna." ==Külső hivatkozások== * [http://www.mathstat.dal.ca/~lukacs/ja/ Összes költeménye és a Szabad ötletek jegyzéke] {{wikipédia}} {{wikisourceszerző}} {{DEFAULTSORT:Jozsef Attila}} [[Kategória:Magyar költők]] jx3241nv23f5pm7kwbip94hlp6xdyn6