Wikidézet huwikiquote https://hu.wikiquote.org/wiki/Kezd%C5%91lap MediaWiki 1.47.0-wmf.23 first-letter Média Speciális Vita Szerkesztő Szerkesztővita Wikidézet Wikidézet-vita Fájl Fájlvita MediaWiki MediaWiki-vita Sablon Sablonvita Segítség Segítségvita Kategória Kategóriavita TimedText TimedText talk Modul Modulvita Event Event talk 0 4207 57045 50954 2026-10-06T15:25:31Z CommonsDelinker 156 A(z) [[c:File:Nikos_Kazantzakis.jpg|Nikos_Kazantzakis.jpg]] nevű fájlt [[c:User:Infrogmation|Infrogmation]] törölte a Commonsból: „per [[:c:Commons:Deletion requests/Files in Category:Nikos Kazantzakis|]]” 57045 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = | Képméret = | Képaláírás = regényíró, költő, drámaíró | Wikiforrás = | Wikipédia = Níkosz Kazandzákisz | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Nikosz Kazantzakisz''' (görögül Νίκος Καζαντζάκης, szabályos átírás szerint Níkosz Kazandzákisz, 1883. február 18., Heraklion, Kréta, Görögország – 1957. október 26., Freiburg, Németország), görög regényíró, költő, drámaíró és gondolkodó. == Zorbász, a görög == :(Regény) :Sokszor vágytam rá, hogy megírjam Alexisz Zorbásznak, egy öreg munkásnak, akit nagyon megszerettem, az életét és viselt dolgait. :Életemben a legtöbb jót az utazásoknak és az álmoknak köszönhetem, az emberek – élők és holtak – közt vajmi kevesen álltak mellettem küzdelmemben. Mégis, ha választanom kellene, vajon kik hagytak a szívemben mélyebb nyomot, talán három-négyre esne a választásom: Homéroszra, Bergsonra, Nietzschére és Zorbászra. :Az első nyugalmat árasztó, fényes szemként élt bennem – mint a napkorong –, amely felszabadító sugarával beragyogja a mindenséget, Bergson enyhített a feloldhatatlan filozófiai kétségeken, Nietzsche új kétségekkel telített, s megtanított arra, hogy a szenvedést, a keserűséget és bizonytalanságot büszkeségre változtassam, Zorbász pedig megtanított arra, hogy szeressem az életet, s ne féljek a haláltól. :Ha lelki vezért kellene választanom, „guru“-t, amint a hinduk mondják, vagy „atyá“-t, ahogy az athoszi Szent Hegy szerzetesei nevezik, ma már biztosan Zorbászt választanám. :Mert benne megvolt mindaz, ami egy tollforgató embert megmenthet : sastekintet, amely a magasból nyílegyenesen csap le zsákmányára; a minden reggel megújuló teremtő tisztaság; szakadatlanul újnak látni mindent, olyan örök, mindennapi dolgoknak adni szűziességet, mint a levegő, a tenger, a tűz, a nő és a kenyér; a kéz biztonsága, a szív frissessége, az önnön lelkét kigúnyoló bátorság, mintha lenne ennél nagyobb öröm, s végül a tiszta, vad nevetés – mély forrású, mélyebb az emberi szívnél –, amely Zorbász öreg testéből szabadító erőként fakadt fel a legválságosabb pillanatokban, felfakadt, és el tudott söpörni, s el is söpört minden gátat – erkölcsöt, vallást, hazát –, amellyel a szegény gyáva ember bástyázta körül magát, hogy biztonságban tengethesse nyomorúságos kis életét.<br>''(A könyv első néhány bekezdése) :Ugrott egyet, szárnnyá vált keze-lába. Szálegyenes testtel rúgta föl magát a levegőbe, s ahogy ott láttam őt ég és föld között, öreg, lázadozó arkangyalnak néztem. Mert Zorbásznak ez a tánca csupa csábítás, makacsság és lázadás volt. Mintha ezt kiáltaná: „Mit tehetsz, Mindenható? Semmit – legföljebb megölhetsz. És ha megölsz? Mit bánom én: kimondtam, ami a szívemet nyomta, táncolnom is sikerült – semmi szükségem sincs terád!“ :Néztem Zorbászt, ahogy táncol, és életemben először éreztem meg az ember démoni lázadását, hogy legyőzze a súlyt és az anyagot, az ősi átkot. Gyönyörködtem kitartásában, a fürgeségében, a gőgjében: ott, a fövenyparton Zorbász erőteljes lépteire földerengett a hajnalcsillagú emberi történelem.<br> ''(430. oldal)'' == Jelentés Grecónak == *''Három lélek, három imádság:'' # Íj vagyok a kezedben, Uram; feszíts meg, mert elkorhadok. # Ne feszíts túl, Uram, mert eltörök. # Feszíts túl, Uram, ha belétörök is!<br>(''A könyv mottója, de az Epilógus is megismétli'') * - Megkértem a mandulafát: „Nővérem, beszélj nekem Istenről.“ És a mandulafa virágba borult.<br> ''(19. fejezet vége, 205. oldal)'' *Dzsingisz kánnak volt egy vasgyűrűje, amelybe két szó volt bevésve: ''Rasti – Rusti'': Az erő – jog. A mi korszakunk is ezt a vasgyűrűt viseli…<br>'' (288. oldal)'' *Vajon volt-e már a földön olyan büszke lélek, amely megvetette a reményt? Még Nietzsche maga is megriadt egy pillanatig, szűnni nem akaró mártíriumnak érezte az Örök Visszatérést, és ebből a rettegésből új reménységet, vélt megváltót alkotott magának – az emberfölötti embert. Ez is csak egy másik éden, másik visszatükröződés, amely kijátssza és áltatja a szerencsétlen embert, hogy kibírja az életet és a halált.<br>'' (23. fejezet vége, 295. oldal)'' == Forrás == {{wikipédia}} * Nikosz Kazantzakisz: ''Zorbász, a görög'' Európa Könyvkiadó, Budapest, 1976 (ford. Papp Árpád, Szabó Kálmán) * Nikosz Kazantzakisz: ''Jelentés Grecónak'' Gondolat Kiadó, Budapest, 1970 (ford. Szöllősy Klára) {{DEFAULTSORT:Kazantzakisz Nikosz}} [[Kategória:Görög írók]] bvjrswy0r6o29h51rho9nhnwphbep5j