Wikiforrás huwikisource https://hu.wikisource.org/wiki/Kezd%C5%91lap MediaWiki 1.47.0-wmf.12 first-letter Média Speciális Vita Szerkesztő Szerkesztővita Wikiforrás Wikiforrás-vita Fájl Fájlvita MediaWiki MediaWiki-vita Sablon Sablonvita Segítség Segítségvita Kategória Kategóriavita Szerző Szerző vita Oldal Oldal vita Index Index vita TimedText TimedText talk Modul Modulvita Event Event talk 100 18059 103586 98121 2026-07-27T14:57:41Z Tcr25 12372 /* Művei */ Internet Archive link 103586 wikitext text/x-wiki '''Ungvárnémeti Tóth László''' (Kistokaj, 1788. február 17. – Bécs, 1820. augusztus 31.) magyar költő. {{wikipédia}} ==Művei== *''Versei'' (1816) [https://archive.org/details/ungvrnmetitthls00kngoog/page/n4/mode/2up Internet Archive] *[[A világosság]] *[[A szerencse]] *[[A tisztválasztás]] *[[Az igazság]] *[[Az ember alkatja]] *[[Az ízlés]] *[[Páriz Pápai]] *[[Révay és Kazinczy]] *[[Bersenyihez]] *[[A csíz]] *[[A vinczlér és a fia]] *[[A magvető ]] *[[Az előre-fizetés ]] *[[Árpád és Zalán ]] *[[Phaedrus meséiből: A béka és a bika]] *[[Phaedrus meséiből: Az istenek és az élő-fák]] *[[A görögökhöz ]] *[[Az ifjúság Istennéje ]] *[[Archiméd pontja]] *[[Prométh]] *[[Plátó lelke]] *[[Barát és barátnék]] *[[Kazinczyhoz]] *[[Rhédeihez]] *[[A könyvhöz]] *[[Okenhez]] *[[Könyvrágó egerek]] *[[Epithalamion]] *[[A barátsághoz (Ungvárnémeti Tóth László)]] *[[A világosság]] [[Kategória:Szerzők|Ungvarnemeti Toth Laszlo]] [[Kategória:Magyar szerzők|Ungvarnemeti Toth Laszlo]] {{Wikipédia}} 79fi1v5wow49e091akaggs96zd5et62 0 44009 103588 103431 2026-07-28T10:14:35Z Farafince 9102 fehérnép -> asszonynép 103588 wikitext text/x-wiki {{fej | szerző = Roark Bradford | fordító = [[Szerkesztő:Farafince|Szabó András]] | cím = Bugaboo Jones indián nyara | szakasz = | előző = | következő = | kulcs = BugabooJonesindiánnyara | megjegyzés = A Collier`s 1929 szeptember 14-i számában jelent meg először. A jegyzeteket a fordító írta. }} <poem> Cupido J. Dániel, aki vak volt és szeszélyes, belemártotta nyílvesszőjét egy tál mérgezett mézbe, gondosan a húrra illesztette, megpördült hétszer a tengelye körül, és útjára engedte a nyilat.<ref>Eredetiben ''Daniel J. Cupid'': Bradford (és más amerikai kortárs humoristák) szerették „helyi viszonyokra alkalmazni” és profanizálni a mitikus vagy isteni alakokat, hogy azok illeszkedjenek szereplőik mindennapi világába. Bradford a római mitológia szerelem és vágy istenét, [[:w:Amor |Cupidót]] alakította át egy helyi bíró, ügyvéd, gőzhajó kapitány vagy egy fontoskodó tisztviselő figurájává azáltal, hogy keresztnevet és középső kezdőbetűt adott neki. Ezzel arra utalt, hogy a Bugaboo világában a szerelem által okozott káoszt is egy hivatalos névvel rendelkező személy irányítja.</ref> – Esküszöm – morgolódott Bugaboo Jones magában –, azt hiszem, felhagyok a gőzhajózással, és megházasodom, elveszek valami asszonyféleséget. Bugaboo a John D. Grace<ref>A ''John D. Grace'' egy hátsó-lapátkerék meghajtású teherszállító gőzhajó volt, amely 1917 és 1930 között üzemelt a Mississippin. Bővebben fényképpel [https://search.library.wisc.edu/digital/AQBFPHCRS6KWK38G angolul]</ref> fedélzetén szolgált, ahol rakodómunkásként kereste a kenyerét, és a Grace éppen harminc percre volt New Orleanstól,<ref>''New Orleans'': Francia gyarmatosítók alapította település a Mississippi mindkét partján, annak torkolatától 50 folyami mérföldre az USA Louisiana államában. Bővebben [https://en.wikipedia.org/wiki/New_Orleans angolul]</ref> úton ''Vicksburg''<ref>Vicksburg: Francia gyarmatosítók alapította település a Mississippi bal partján, annak torkolatától 437,1 folyami mérföldre az USA Mississippi államában. Bővebben [https://en.wikipedia.org/wiki/Vicksburg,_Mississippi angolul]</ref> felé. A nagy termetű férfi már több mint egy éve cipelte a rakományt fel és le a hajópallón, többé-kevésbé elégedetten. Nem mintha élvezte volna a nehéz munkát; mert nem élvezte. Amit élvezett, az az volt, amikor az öreg hajó prüszkölve beérkezett egy városba, mérföldekről odavonzva az embereket, aztán meg akkor, amikor ő személy szerint már elérte, hogy az összes takaros asszonynép vele kacarásszon és évődjön! Aztán a hajó kifutott, és ment tovább a következő városba. ''Soha nem fogok megházasodni!'' ''Soha nem telepszem le!'' ''Úgy élek majd, mint a csavargó,'' ''Városról városra járok!'' Hogy nevetett és mulatott az asszonynép ezen a dalon! Hogy kívánták, bárcsak ez a nagy, vidám, dalos kedvű rakodó ne menne el azzal a hajóval! – Igenis – ismételgette Bugaboo –, befejezem a csavargást, megházasodom, és elveszek valami takaros asszonyféleséget.<ref>Eredetiben ''some woman or yuther'' </ref> Miután ezt a kérdést véglegesen eldöntötte, hátradőlt a napsütésben, testét átjárta a fedélzet egyenletes remegése, és a jövőbe mélyedt. Ami őt illette, lélekben már végleg felhagyott a hajózással, így szabadjára engedte gondolatait, hogy elkalandozzanak a folyótól, olyan dolgok után kutatva, amit egy nős ember csinálhat. Talán kaphatna munkát a vasútnál. Vagy egy gátépítő táborban. Vagy egy kőfejtőben. Vagy talán gazdálkodhatna. Ösztönösen egy dal szökött az ajkára: ''Egyelem<ref>Eredetiben ''I'll chop yo' cotton'': Ugyanaz, mint a kukoricánál: Az első kapálás során a gyomirtáson túlmenően a túlságosan sűrűn vetett növények közül a gyengébbeket eltávolítják – az ugyanabban a sorban levő növények között kb. egy kapafej szélességének megfelelő távolságot hagyva –, hogy a megmaradtak jobban tudjanak fejlődni.</ref> a gyapotodat,'' ''Kapálom a kukoricádat,'' ''Kihordom a hamudat'' ''Minden áldott reggel.'' ''Asszony, asszony, ne aggódj miattam!'' Furcsa dal volt ez Bugaboo-tól, és sajátos irányba terelte a gondolatait. Ha egy legény házasodni készül, természetesen egy konkrét asszonyt kell elvennie. Gondolatban végigszaladt a rendelkezésre álló jelöltek listáján. Vibell, fent Vicksburgban, városi nő volt, a városi munka pedig túl kötött, és Törvény Úr<ref>Eredetiben ''Mister Law'': Rendőrjárőr</ref> mindig készen állt rá, hogy börtönbe dugja a munkanélküli legényeket. Big Emma, a közepesen vidékies Natchez-ben<ref>''Natchez'': Francia gyarmatosítók alapította település a Mississippi bal partján, annak torkolatától 363,8 folyami mérföldre az USA Mississippi államában. Bővebben [https://en.wikipedia.org/wiki/Natchez,_Mississippi angolul]</ref> teljesen rendben volt, de valószínűleg egy fikarcnyival sem jobb feleségnek, mint Corry, Baton Rouge-ban.<ref>''Baton Rouge'': Francia gyarmatosítók alapította település a Mississippi bal partján, annak torkolatától 228,4 folyami mérföldre az USA Louisiana államában. Bővebben [https://en.wikipedia.org/wiki/Baton_Rouge,_Louisiana angolul]</ref> Clo-teel mellett szólt, hogy bár a Reserve ültetvény<ref>''Reserve'': Francia gyarmatosítók alapította ültetvény a Mississippi bal partján, annak torkolatától 138,8 folyami mérföldre az USA Louisiana államában. Eredeti neve Bonnet Carre volt. Bővebben [https://en.wikipedia.org/wiki/Reserve,_Louisiana angolul]</ref> igazi vidék volt, de cukornádvidék, és a cukornád kemény munka. A gyapot sokkal könnyebb. Ami természetesen a Church Point-i<ref>''Church Point'': Marion Bragg ''Historic Names And Places On The Lower Mississippi River'' című könyvében (Mississippi River Commission, Vicksburg, 1977) nem fordul elő ez a név. Biztosan nem azonos a ma ismert Church Point-tal, amely légvonalban kb. 100 km-re nyugatra van Baton Rouge-tól, mert semmilyen hajózható folyó nincs a környékén. Bradford útleírása szerint (New Orleans – Reserve – Church Point – Natchez –Vicksburg) valahol Baton Rouge-tól északra – de az akkori szokásos napi távolságok miatt még annak közelében – lehetett a Mississippi partján, ahol a talaj és a klíma adottságai miatt már nem cukornádat, hanem gyapotot termeltek. </ref> Druscilla javára szólt. – Druscilla! – vigyorgott a férfi. – Azt a takaros irháját! Őt veszem el, mert őt kedvelem a legjobban! Miután a jövőt így véglegesen feltérképezte, felkelt és sétálni kezdett a fedélzeten. Boldog volt, és mindenkihez volt egy jó szava, akivel találkozott, beleértve az új rakodót is, aki most tette meg az utat először. – A te neved Mobile, ugye? – üdvözölte Bugaboo kedélyesen. Az új rakodó a fedélzet szélén ült, és keserűen bámulta az elsuhanó barna vizet. Szomorú volt és felháborodott. A családi zűrök olyannyira elmérgesedtek otthon, hogy beállt hajósnak. Nem azért, mert gőzhajózni akart, hanem mert hat hónapnyi tétlenség után a felesége elvesztette a türelmét, vett neki egy új kezeslábast, és megígérte, hogy betöri a fejét egy hasáb tűzifával, ha nem takarodik el munkát keresni. Ez bárkit rosszkedvűvé tett volna. Mobile félig megfordult, és bosszúsan felnézett. – Ki akarja tudni, hogy Mobile-e a nevem? – kérdezte morcosan. Bugaboo hozzá volt szokva, hogy az emberek barátságosak vele, ezért Mobile viselkedése zavarba ejtette. – Az én nevem Bugaboo – mondta készségesen. – Én amolyan fő-rakodó vagyok ezen a hajón, tekintve, hogy milyen nagy és erős vagyok. És rengeteg barátnőm van a folyó mentén. – Igazán? – jött a szarkasztikus válasz. Nyilvánvaló volt, hogy a férfi nem akar barátkozni, és Bugaboo alaposan végigmérte. Nem volt semmi különös a külsejében. Közepes termetű volt, meglehetősen semleges barna bőrű, és nem túl okos arcú. – És a te neved Mobile, ugye? – ismételte meg Bugaboo, ezúttal úgy, mintha csalódott volna abban, amit látott. Mobile megfordult, és egyenesen Bugaboo-ra nézett. – Nagyfiú – mondta, próbálva a hangját olyan gonoszra fogni, amilyen gonosznak Bugaboo hatalmas karjai tűntek –, az emberek Mobile-nak hívnak, de ez nem minden, amit tudni kell rólam. – Nem? – Nem. Én vagyok az, aki kiterítette a rettegett Stacker Lee-t!<ref>''Stacker Lee'' (Stackalee, Stackerlee, Stagolee) egy fekete rosszfiú, aki a legenda szerint Memphisben (vagy St. Louisban) lelőtte Billy Lyont, mert ellopta a „mágikus Stetson” kalapját. Stacker Lee eladta a lelkét az ördögnek ezért a kalapért, mert az lehetővé tette számára, hogy különböző alakokat öltsön, mezítláb sétáljon a forró salakon, és tüzet egyen. Végül még az ördögnek is túl nyűgös lett, ezért Billy Lyon segítségével megfosztotta kalapjától, és Stacker Lee végül a pokolban végezte. Bővebben [https://en.wikipedia.org/wiki/Lee_Shelton angolul].</ref> Én vagyok az, aki lenyomta a nagy John Henryt<ref>A ''John Henry'' eposz egy egyszerű, hétköznapi, de nagy erejű afroamerikai vasútépítő munkásról szól, aki meg volt győződve arról, hogy semmilyen mechanikus eszköz, például gőzfúró, nem helyettesítheti a keményen dolgozó embert a vasútépítésben, és aki kimerültségtől halt meg, miközben igyekezett bizonyítani igazát. Bővebben [https://en.wikipedia.org/wiki/John_Henry_(folklore) angolul]. Részletes „életrajza” Bradford ''John Henry'' című regényében olvasható [https://archive.org/details/johnhenry0000roar/page/n7/mode/2up angolul], ahol viszont egy rakodómunkásokat kiváltó gőzmeghajtású csörlővel való versenyben hal meg, amely „tíz jó ember munkáját végzi el, és csak egy nigger kell hozzá“. (208-218 o.)</ref> a pörölyével együtt! Én vagyok az, aki kifosztotta a szerencsejátékos John Hardyt<ref>''John Hardy''-t gyakran összetévesztik John Henryvel, de ők egymás ellentétei. John Henry a szorgalmas hős volt (vaskalapács kontra gőzfúró). John Hardy szintén vájár volt, de egy „rosszfiú”, gyilkos és szerencsejátékos. Nyugat-Virginiában egy kockajáték során 25 centért megölt egy embert, és 1894-ben felakasztották. John Hardy balladája („The Ballad of John Hardy”) nagyon népszerű banjo/népdal volt. Bővebben [https://en.wikipedia.org/wiki/John_Hardy_(song) angolul].</ref> a saját kockáival! Én vagyok az, aki elüldözte a Szegény Selmát<ref>''Szegény Selma'' nem konkrét személy, mint Stacker Lee. Valószínűleg egy a börtönmunkás dalokban és a bluesban található karaktertípusra utal, amelyet gyakran „Poor Selma”, „Sweet Selma” vagy néha „Silvie/Sylvie” néven emlegetnek (mint például a „Bring Me Little Water, Sylvie” című dalban). Ezekben a „Bad Man” balladákban gyakran szerepel egy nő, akit a csavargó elhagyott, bántalmazott, ill. prostitúcióra vagy száműzetésre kényszerített.</ref> az otthonából! Én vagyok az… – Mindez persze csak képletes beszéd volt, de hatásos. – Gonosz nigger, mi? – vetette fel Bugaboo. – Pontosan – erősítette meg Mobile. Bugaboo magában kuncogott. – Kicsit büdösnek tűnsz – állapította meg, és arrébb állt. Amikor egy férfi szívét a szerelem mardossa, egy gonosz ember kemény szövege nem képes elnyomni egy édes asszony képzeletbeli csacsogását, különösen, ha az az édes asszony az a takaros, borzas hajú, hollófekete Druscilla, aki olyan szemtelen volt, mint egy szajkó, és akit annyira rabul ejtett Bugaboo elmés beszéde és ereje, hogy pitét hozott neki minden kikötéskor. Bugaboo számára Mobile egy senki volt. Ám a többi rakodó meghallotta a kemény beszédet, és egy gonosz ember jelenléte a gőzhajón, ahol az egyetlen érdeklődési kör a munka, a nők és a fizetésnap, olyasmi volt, amiről beszélni kellett. A hír terjedt és felnagyítódott. Ahol a részletek hiányoztak, a képzelet pótolta őket. – Azt mondják, olyan gonosz, hogy néha még saját magától is megijed – mondta az egyik. – Hallottam valakitől, hogy a seriff, onnan, ahonnan jött, készpénzt ajánlott fel annak, aki visszaviszi – kockáztatta meg egy másik. És Mobile hírneve nőttön-nőtt. Ez a beszéd először meghökkentette Mobile-t. Aztán megtetszett neki. Végül odasétált a kazán mellett lévő ruhacsomagjához, elővette borotváját, és zsebébe csúsztatta. Aztán elkezdett úgy viselkedni, ahogy egy gonosz emberhez illik. Ha az emberek ránéztek és suttogtak, undorral meredt rájuk. Úgy ment, hogy a bal lábát magasabbra emelte, mint a jobbot, hogy járásának egyéniséget adjon, vagy mereven tartotta az egyik térdét, hogy a népek azt higgyék, valaki átlőtte pisztollyal. Mire a hajó elérte a Reserve ültetvényt, az első kikötőt New Orleans után, a rakodók már „Mobile Úrnak” szólították, ahelyett, hogy tréfákat eszeltek volna ki ellene, ahogy az új emberekkel szokás volt. És még mielőtt az első sor teherhordó megindult volna, a hír eljutott a parton lévőkhöz, hogy a Grace egy igazi gonosz embert hoz, egy embert, akinek a fejére vérdíjat tűztek ki, és akinek a szívében maga a Sátán lakozik. Egy ilyen elszánt alak jelenléte igazi csemege volt a Reserve-i négereknek, és teljes figyelmüket Mobile minden mozdulatára összpontosították. A merev térdére, a magas lépteire, a grimaszoló pillantásaira, és végül, miután sok zsák cukrot cipelt a fedélzetre, fáradt énekére: ''Mobile-ban születtem, Alabamában,'' ''De Tennessee-ben éltem!'' ''Még nem született olyan asszony,'' ''Aki bolondot csinált volna belőlem!'' Ördögi gonoszság volt a dalban! Még Bugaboo bizalmas barátnője, Clo-teel is kuncogva jegyezte meg: – Ő aztán tényleg rosszfiú, nem igaz? Bugaboo azonban ügyet sem vetett rá. Amikor egy férfi szívét megmérgezi a szerelem, a férfi férfi marad, mindegy, hogy jó vagy rossz. Még az a tény sem jelentett neki semmit, hogy Clo-teel nem vele viccelődött, hanem figyelmét Mobile-ra fordította. Bugaboo-nak sem voltak viccei a lány számára. Csak egy szerelemtől terhes dala volt – egy másik asszony számára fent a folyón: ''Druscilla, ne bánkódj egy tízcentesért!'' ''Druscilla, ne bánkódj egy tízcentesért!'' ''Több pénzt adok neked, mint amit az öreg Grace elbír,'' ''Druscilla, ne bánkódj egy tízcentesért!'' Már sötét volt, amikor a hajó elhagyta Reserve-t, Bugaboo aludt és Druscilláról álmodott. Amikor másnap délután kikötöttek Church Point-nál, ott állt Druscilla, tucatnyi vagy még több férfival és nővel együtt, akik otthagyták a földeket, hogy nézzék a kikötést. – Helló, édesem – köszönt Bugaboo. – Mit hoztál nekem enni, bébi? Druscilla felnevetett, és hozzá szegődött, miközben a férfi a rakományt cipelte a pallón a raktár felé. – Te mit hoztál nekem? – vágott vissza. – Semmit, lefogadom! – És elkezdte lebontani a papírt egy nagy pitéről. – Magamat hoztam neked, nemde? – jelentette ki Bugaboo. – Nem tudlak használni – kuncogott a lány. – Túl nagy és túl rossz kinézetű vagy egy olyan kislányhoz, mint én. – Lehet, hogy nagy – szólt közbe egy rakodó közvetlenül mögöttük –, de nem rossz. Amott van a rosszfiú ezen a hajón. – Rámutatott Mobile-ra. – Tiszta veszedelem az a nigger. A seriff készpénzt ajánlott fel annak, aki visszaviszi. Olyan gonosz. – Igen? – Druscilla visszamaradt egy lépést, hogy meghallgassa a híreket, és meg is hallotta – részletesen. Bugaboo ment tovább a terhével, nyugodtan, abban a tudatban, hogy Druscilla csatlakozik hozzá, amint meghallgatta a legfrissebb pletykát. Az asszony már csak ilyen; hallani akarja az összes csacsogást. Druscilla azonban nem csatlakozott hozzá. A következő dolog, amit Bugaboo észrevett, az volt, hogy a lány Mobile oldalán sétál, nevetgél, vihorászik és megjegyzéseket tesz neki, mintha Bugaboo ott sem lenne! Bugaboo nem hitt a szemének. Kevesebb mint öt perc alatt ugyanaz a nő, aki vele viccelődött és pitét hozott neki – ugyanaz a nő, akit kiszemelt feleségnek –, úgy kezelte, mint egy idegent! Megállt és pislogott, próbálva megbizonyosodni róla, hogy ez valóban így van. De még ahogy pislogott, látta, hogy Druscilla kicsomagolja a pitét, és odaadja Mobile-nak! – Te Druscilla! – tiltakozott. – Ne csináld! Ne add oda neki azt a pitét! De hiába. Mobile gonosz pillantást vetett Bugaboo-ra, és beleharapott a pitébe. – Az én pitém, nemde? – kérdezte Druscilla kihívóan. – És ez az én barátom, akinek adtam, nem igaz? Hihetetlen volt. Soha ilyesmi nem történt még vele. De ez volt a valóság. – Jaj, Druscilla, gonosz vagy hozzám... – Igen? – Druscilla nevetése éles és izgatott volt. – Közel sem voltam olyan gonosz hozzád, mint amilyen ez a gonosz gazember Mobile énhozzám. Teljesen megváltoztatta a véleményemet! Bugaboo egy teljes kört tett meg, mire eszébe jutott, mit mondjon. Szomorú volt a szíve, és az elméje gonosszá vált. „Te szereted a rosszfiúkat, mi?” – kérdezte. Valahol a fejében ott motoszkált az a gondolat, hogy ő maga is rosszfiúvá válhatna, ha Druscilla kedveli azokat. – Nem, nem szeretem a rosszfiúkat – nevetett Druscilla. – De ha egy rosszfiú jön erre, egyszerűen megbolondulok. – Én magam is elég rossz vagyok – mondta Bugaboo szelíden. – Te? – Druscilla nevetése kissé hisztérikus volt. – Te egy légynek sem ártanál! Nemhogy valakinek! – Mobile pedig gonosz pillantással Bugaboo felé megerősítette ezt az állítást. Jó fél órával a hajó indulása után Bugaboo még mindig Druscilla miatt aggódott. Aztán az aggódástól kimerülve, elaludt. Talán, ha lehet tenni valamit az ügy érdekében, az elméje majd kitalálja a módját; nem volt értelme aggódni miatta. Natchezben megismétlődött a történet. Big Emma, amint hallott Mobile-ról, azonnal ráirányította csodálatát, és úgy tett, mintha Bugaboo nem is létezne. Vicksburgban a hajó megérkezése előtt híre ment Mobile jelenlétének, és Vibell a vasárnapi legjobb ruhájában és a legvidámabb hangulatában jelent meg. De nem Bugaboo miatt. A dolog annyira nyilvánvalóvá vált, hogy Bugaboo arra a következtetésre jutott, hogy a nők a rosszfiúkat szeretik, a hírhedt férfiakat. Volt idő, amikor vidám viccei és testes alkatának köszönhetően mindenki őt csodálta. De az az idő már régmúltnak tűnt. A nők a rosszfiúkat csodálták. Bugaboo pedig nem volt az. Miután a kirakodás Vicksburgban befejeződött, Bugaboo leült a fedélzeten és elgondolkodott. A nők kedvelték Mobile-t, rendben, mert Mobile rosszfiú volt. Vagy legalábbis úgy viselkedett. De valahogy Bugaboo soha nem látta, hogy bármi rosszat tett volna. – Vajon ez a szarházi tényleg rosszfiú, vagy csak hazudik? Felkelt, felvette a „vasárnapi” ruháját, és bement csavarogni a városba. Az ötlet még nem érett meg teljesen a fejében; időbe telik, amíg egy ötlet kibontakozik az ember fejében. A probléma az volt, hogy Mobile-t végleg eltávolítsa, mint vetélytársat. De hogyan? Lehet, hogy Mobile nem volt rossz; talán csak hazudott. Aztán meg, talán mégsem hazudott! Egy hasáb tűzifa repült ki egy nyitott ajtón, jó hat hüvelykkel egy menekülő férfi lehajtott feje felett. A fa fejen találta Bugaboo-t, a férfi pedig ugyanabban a pillanatban gyomron fejelte. Mindketten földre kerültek. Az első dolog, amire Bugaboo emlékezett ezután, egy asszony volt, aki az ajtóban állt és szabadkozott. – Elnézést, uram – mondta. – Azt a tolvaj Cronch-ot céloztam meg. Ellopott egy pitét, de tuti, hogy kinyuvasztom... Cronch vigyorogva, még mindig a pitét markolva felült, és enni kezdte. – Esküszöm, hogy széthasítalak – dühöngött az asszony. Mire Cronch testvériesen Bugaboo-hoz fordult. – Kérsz egy falat pitét, te gyerek? – kérdezte. A meglepetés Bugaboo arcán fokozatosan széles vigyorrá változott. Majd a vigyor szinte azonnal a megdöbbenés kifejezésévé alakult. – Fiú, állj fel, hadd nézzelek meg – parancsolta Bugaboo. – Esküszöm! Te vagy a legrondább ember, akit valaha láttam! Cronch felállt. A karjai túl hosszúak voltak a testéhez, a teste pedig túl rövid a szélességéhez. A térdei kifelé álltak, és amikor megmozdult, túlméretezett lábai afféle csúszó csoszogást produkáltak, amitől úgy totyogott, mint egy kacsa a tó felé. Gyakorlatilag nem volt nyaka; majomformájú feje úgy ült kerek vállain, mint egy piramis a sivatagi homokon. A szája kifelé és felfelé dülledt, az orra pedig olyan lapos volt, mint egy aligátor feje. Arcán enyhén megégett mézeskalács színű foltok voltak, az egyik oldalán pedig egy hosszú heg húzódott. És kancsal volt. – Esküszöm a lelkemre, te fiú! – kiáltotta Bugaboo. – Hogy lettél ilyen ronda? Cronch elvigyorodott. – Egy ember azt mondta nekem – felelte –, hogy ha lenne farok a gatyámban, hát lefogadná, hogy pávián vagyok. De nincs farkam. – Igen, te tolvaj gazember – vágott közbe az asszony –, ha szarvak lennének a kalapodban, te lennél maga a Sátán is! – Még mindig a pite elvesztése miatt füstölgött. – Amikor elbújtattalak a seriff elől, megesküdtél nekem, hogy felhagysz a lopással, és elmész dolgozni. De nem! Elkezdtél tőlem lopni! – A seriff vadászik rád, mi? – A hajnalhasadás közelgett az ötlet felett. – Eltettem pár dolgot, amikor kiengedtek a megyei farmról<ref>Fegyenctelep</ref> – ismerte el Cronch. – Nem sokat. Csak egy kis szalonnát, ruhát meg ilyesmit. – A megyei farmon voltál? – Igen – magyarázta Cronch. – Volt egy fehér ember, akinek volt egy süldő malaca, és így... – Az a sebhely az álladon? – szakította félbe Bugaboo. – Az nem borotvanyom, ugye? – Nem, uram – vigyorgott Cronch –, az a szögesdrót kerítésnél történt. Volt egy fehér ember, akinek voltak csirkéi. Szóval elindultam, hogy elvigyem azokat a csirkéket, és azt hittem, hallok valakit jönni. Úgyhogy egyenesen beleszaladtam a szögesdrót kerítésbe. De nem volt ott senki. – És az a seriff vadászik rád azok miatt a csirkék miatt is, mi? – Nem az a seriff – magyarázta Cronch. – Az lent volt Adams... nem, Claiborne megyében voltak azok a csirkék. Az Adams megyei seriff egy éves borjú miatt vadászik rám, amit elvittem. – Az összes seriff téged üldöz? – Az ötlet most már olyan tiszta volt, hogy Bugaboo elvigyorodott. – Ühüm – állapította meg Cronch szerényen. – És még egy rakás másik is. Úgy tűnik, minden megyében, ahová beteszem a lábam, a seriff a nyomomba ered valami miatt. Csirkék, süldők meg ilyesmik, leginkább. – Nem ajánlanak vérdíjat annak, aki visszavisz? – Nem, uram. – mondta Cronch komolyan. – De lehet, hogy készpénzt ajánlanak annak, aki távol tart. Az ötlet most már teljesen kifejlődött Bugaboo agyában. – Cronch – kérdezte –, gőzhajóztál valaha? – Nem, uram – mondta Cronch. – Soha nem csináltam semmit, csak dolgoztam a megyei farmon, kavicsot lapátoltam az úton, meg ilyesmi. – Nos – mondta neki Bugaboo –, én gőzhajós embert faragok belőled. A folyón nincs seriff. Gyere. Bugaboo szigorúan a puszta tényekre szorítkozott, amikor előadta javaslatát a fő-rakodónak. Warren megye seriffje Vicksburg-ben Cronch-ot üldözi. Adams megye seriffje Natchez-ben szintén őt üldözi. Nem is beszélve különféle és egyéb seriffekről. Cronch pedig csak egy helyet akart, ahol elbújhat a gőzhajón, amíg el nem hagyja Mississippi államot és a törvény jelentette veszélyt. Amikor eléri Louisianát, mihelyt a folyó átvág az államhatáron, beáll a sorba a rakodók közé, és ledolgozza az utat. A fő-rakodó, magától értetődően, becsempészte Cronch-ot egy jó rejtekhelyre a főfedélzeten, és megparancsolta neki, hogy lapuljon. Amikor eljött az étkezés ideje, Bugaboo szerzett egy extra tányért, és gyűjtést rendezett a többi rakodó fejadagjából. – Van egy barátom hátul – mondta rejtélyesen. – A seriff üldözi. Ennyi volt, amit Bugaboo elárult, amíg a hajó Vicksburgban horgonyzott. Majd miután jócskán eltávolodtak a várostól, Bugaboo körbevezetett Cronch-ot a főfedélzeten. – Viselkedj úgy, mint egy rosszfiú – oktatta. – Mindenkinek azt mondtam, hogy gonosz nigger vagy. Úgyhogy viselkedj úgy! – Ezt mondtad nekik? – Cronch meglepődött és el volt ragadtatva. – Igen, ezt mondtam – felelte Bugaboo. – De van egy Mobile nevű fiú, aki nem hisz nekem. Cronch arca megnyúlt. – Hát – vallotta be –, én nem vagyok rosszfiú. Soha életemben nem bántottam senkit. – De én ezt mondtam nekik – erősködött Bugaboo. – Csak annyit kell tenned, hogy rosszfiúként viselkedsz, és ők soha nem fognak rájönni a különbségre. – Nem tudom, hogyan kell rosszfiúként viselkedni – ellenkezett Cronch. – Mit kell tennem? – Á, csak pöffeszkedj egy kicsit – magyarázta Bugaboo –, és ne mondj semmit, és hagyd, hogy lássák azt a sebhelyet az arcodon. Aztán köss bele abba a Mobile niggerbe, és keverj le neki egyet. – De ő soha nem csinált nekem semmit – tiltakozott Cronch –, és én szeretek barátságos lenni... – Nos, ettől majd barátságos lesz – jelentette ki Bugaboo. – Ő egyike azoknak a szájhős niggereknek, akik kicsik, de hangosak. Csak annyit kell tenned, hogy lekeversz neki egyet, amitől barátságos lesz. Muszáj felpofozni ezeket a szájhősöket. Cronch egész jól csinálta. Pöffeszkedett, morcosan nézett, és ha mondott valamit, azt rettenetes, torokhangon mondta. – Ezek a fiúk mind a barátaim – magyarázta Bugaboo hangosan. – Kivéve talán ezt a Mobile-t... – Hol van az a Mobile? – kérdezte Cronch indulatosan. Mobile, magában üldögélve, kétségbeesetten próbálta fenntartani hírnevét, mint gonosz alak, egy nagyon gonosznak tűnő vetélytárssal szemben. Megremegett, amikor hallotta, hogy Cronch azt kérdezi, hol van, de már majdnem egy hete rosszfiú volt, és nem akarta feladni ezt a címet anélkül, hogy megpróbálná megtartani. Kezét a zsebébe csúsztatva megragadta a borotváját. – Itt van Mobile – mondta dacosan. – Ki keresi? Cronch Mobile-ra meredt, és Mobile Cronch-ra. A levegő mérhetetlenül feszültté vált. – Tiszta pokol fog itt elszabadulni most – jövendölte az egyik bámészkodó. És így is lett. Cronch, mit sem tudva Mobile hírnevéről, és buzgón követve nagyon bölcs barátja és jótevője, Bugaboo tanácsát, meglengette hosszú, gorillaszerű karját a levegőben, és akkorát kevert le Mobile-nak, hogy az elterült, éppen, amikor előhúzta a borotváját a zsebéből. A borotva ártalmatlanul csörömpölt a fedélzeten. – Elpáholta az öreg Mobile-t, pedig borotva volt a kezében! – A rakodók csodálata határtalan volt. Valaki felkapta a borotvát és a folyóba hajította, míg mások elkapták Cronch karját, és könyörögtek neki, ne ölje meg Mobile-t. – Borotvával támadt rám – erősködött Cronch. – Engedjetek el, hadd kenjem szét a padlón! – Az ember nem tudja a gonoszságát tökéletesen bemutatni, ha öt vagy hat ember lefogva tartja. – Jaj, kérem, Cronch Úr – könyörgött Mobile. – Csak vicceltem. Nem akartam bántani azzal a borotvával. Cronch végül hagyta, hogy Bugaboo meggyőzze, ne bántsa a megalázkodó Mobile-t, majd békét kötöttek. Az új békével pedig új hős is született. Natchezben a szokásos tömeg várta a gőzhajó érkezését, de inkább arra voltak kíváncsiak, hogy halljanak Mobile gonosz tetteiről. A hír azonban gyorsan elterjedt, hogy Mobile-t legyőzték – elverték, borotvával a kezében. A rakodók nem árulták el, ki tette, mert nem volt bölcs dolog még a barátságos négereknek sem elárulni annak a férfinak a hollétét, akit a seriff keresett. – Fogadom, te vagy az a rosszfiú – vetette fel Big Emma Bugaboo-nak. – Elég erős vagy hozzá, hogy az légy. – Ne szórakozz velem, kislány – vágott vissza Bugaboo fölényes hangon. – Csináld azt a gonosz niggerrel, Mobile-lal, akinek majdnem szétverték a fejét a fedélzeten, amikor azért könyörgött, hogy valaki húzza ki az igazi rosszfiú alól. – Ugyan, menj már, te nagy gazember – kontrázott Emma. – Csak azt mondod... De éppen ekkor megszólalt a hajóharang, felbúgott a hajókürt, és a lapátkerék forogni kezdett. A Grace indulni készült. Bugaboo a hajó felé lódult. – Viszlát legközelebb, édesem – kiáltotta. Két napra és egy éjszakára Cronch nyomorúságossá tette az életet Mobile számára, és Bugaboo szívében nem talált sajnálatot a hajdani rosszfiú iránt. Cronch nem emelt kezet Mobile-ra, de puszta jelenléte ordító oroszlánból bégető báránnyá változtatta Mobile-t. Végül, amikor elérték Church Point-ot, Bugaboo a lelke mélyén boldog volt. Terve most már készen állt a végrehajtásra. Mobile valódi arcát mutatnák meg Druscillaának – egy hazug szélhámosét, aki sok zajt csap, de nem tud harcolni, és Druscilla azonnal elveszítené iránta az érdeklődését. Aztán Cronchot vonultatnák fel, mint egy jó természetű, de elképesztően csúnya bohócot, aki leleplezte Mobile blöffjét. Végül Druscilla rájönne, milyen ostoba volt, hogy egyáltalán hallgatott Mobile-ra, és hogy lehetetlen lenne Cronch-t másnak tekinteni, mint viccnek. A többi már könnyű lesz. Druscilla „meggondolja magát” Mobile-lal kapcsolatban, és újra szóba kerülne a házasság. Druscilla ott várt, amikor a Grace befutott, és üdvözölte Mobile-t, amint az a pallóra lépett. – Visszajöttél, ugye, te rosszfiú? – köszöntötte. – Rossz voltál, amíg távol voltál, mi? Mobile alázatosan lehajtotta a fejét, és nem szólt semmit; mire Bugaboo megszólalt. – Igen, rossz volt – mondta a lánynak. – De rossz emberrel kötekedett. Borotvát rántott Vicksburgon innen, és akkorát kapott, hogy már nem gonosz többé. – Ki volt az, aki lekevert neki? – tudakolta Druscilla. – Az a férfi ott – biccentett Bugaboo hátrafelé a fejével. – Ott hátul, azzal a zsák kukoricával a fején, aki úgy totyog, mint kacsa a forró vízben. Druscilla odanézett. Cronch több sorral mögöttük volt, egy zsák szemes kukoricával a fején, karjai enyhén lengtek az oldalán, és lábai groteszk módon csoszogtak. – Kicsit furcsán jár – jegyezte meg Druscilla. Bugaboo lemaradt, amíg Cronch utolérte őt a sorban, és együtt sétáltak a teherraktár felé. Látni akarta Druscillát, amikor meglátja Cronch arcát, amit épp eltakart a rakomány a fején. Amikor Cronch letette a zsákot a fejéről, arcát izzadság és apró por- meg héjszemcsék borították. Látványos volt. – Te osztottad ki Mobile-t, mi? – Druscilla ügyet sem vetett az arcára. Cronch a mutatóujjával letörölte a homlokáról az izzadságot, és elvigyorodott. – Nem – mondta –, csak úgy lekevertem neki egyet. – A kutyafáját, sok mindenre gondoltam volna, de erre nem! – kiáltotta Druscilla. – Ember, remélem, hogy nekem soha nem keversz le csak úgy egyet! – Megfogta Cronch kezét, és alaposan megvizsgálta. – Ezzel csaptad pofon, mi? – Tetszik a kezem? – kérdezett vissza Cronch. Druscilla kuncogott. – Halálra rémít – mondta. Bugaboo megérezte a dolgok fordulatát, és fészkelődni kezdett. – Cronch, jobb, ha jössz és cipeled a cuccot – figyelmeztette. – A hajcsár mindjárt... – Azt hiszem, felhagyok a gőzhajózással – döntötte el Cronch. – Valahogy tetszik ez a város. Azt hiszem, itt maradok egy darabig. Gyere kislány, mutass nekem egy jó helyet, ahol lakni lehet. Bugaboo nézte, ahogy Druscilla elballag a poros ösvényen Cronch-csal. Amikor a fő-rakodó ráüvöltött, hogy mozgassa magát, alig hallotta meg, csak botladozott tovább, fáradtan. Amikor a hajó végül kifutott, Bugaboo magányt keresett, és rábukkant a hajdani rosszfiú Mobile-ra, aki ugyanezt kereste. – Nincs okod itt lógatni az orrod, mint egy beteg csirke – mondta Mobile-nak. – Cronch elment, és többé nem tud neked ártani. – Nem Cronch-on jár az eszem – morgolódott Mobile szomorúan. – És az a Clo-teel lány a Reserve-nél... – Bugaboo elhatározta, hogy meggyőz mindenkit arról, hogy ő személy szerint az egyetlen ember a hajón, akinek joga van morcosnak és levertnek lenni. – Nem jár az eszem semmilyen lányon sehol. – És amikor beérünk N' Awlinsba<ref>''N' Awlins'' = New Orleans</ref> – folytatta, még mindig ragaszkodva ahhoz, hogy ő az egyetlen szerencsétlen ember a fedélzeten –, a Kapitány fizetést oszt. – Nekem nem – nyögte Mobile. – Mert amint a kezembe adja a fizetést, hát Laura ott lesz, hogy elkapja. – Milyen Laura? – Laura – mondta Mobile gyászosan – egy asszony, akit elvettem egyszer, amikor megbolondított a szerelem. – Micsoda? – Bugaboo nem volt biztos benne, hogy jól hallotta. – Igen – folytatta Mobile. – Megbolondultam a szerelemtől, és elvettem. Úgyhogy ő veszi fel a fizetésemet, minden alkalommal. – Én nem adnám oda – Bugaboo felháborodott az ötleten. – Nem adom – magyarázta Mobile. – Ő veszi el. Ha feleségül veszel egy nőt, az így bánik veled. Amíg nem veszed el őket, rendben vagy. De nem! Én megőrültem, és feleségül vettem… Bugaboo elkalandozott. Elméje rendkívül elfoglalt volt azzal, hogy alkalmazkodjon a legújabb történésekhez. Először zavarba ejtő volt, de egy idő után a fény áttört a labirintuson; elvigyorodott, lefeküdt a csupasz fedélzetre, és arcát egyenesen az ég felé fordítva énekelni kezdett: ''Ha nem akarsz engem, mama,'' ''Kérlek, ne szekálj.''<ref>Eredetiben ''don't dog me ‘round'': szleng, ami azt jelenti, hogy ''„ne bánts, ne szekálj, ne pazarold az időmet”.''</ref> ''Mindig akad másik asszony'' ''Valahol egy másik városban!'' </poem > <big> Jegyzetek </big> {{jegyzetek}} [[Kategória:Novellák]] ge4ecyth7o3hnqwys9wygvmllej2vcy 0 44014 103589 103477 2026-07-28T10:16:52Z Farafince 9102 fehérnép -> asszonynép 103589 wikitext text/x-wiki {{fej | szerző =Roark Bradford | fordító = [[Szerkesztő:Farafince|Szabó András]] | cím = Másnak méreg | szakasz = | előző = | következő = | kulcs = Masnakmereg | megjegyzés = A Collier`s 1928 december 15-i számában jelent meg először. A jegyzeteket a fordító írta. }} <poem> Különböző dolgok motoszkáltak Bugaboo Jones agyában. Nem tudta pontosan, mik azok, vagy mi okozta azokat, de érezte, hogy gondok nyomják a lelkét. Nyár volt, és a rakodómunkások élete könnyű volt. Az öreg, fejnehéz John D. Grace gőzhajó<ref>''John D. Grace'': egy hátsó-lapátkerék meghajtású teherszállító gőzhajó volt, amely 1917 és 1930 között üzemelt a Mississippin New Orleans és Camden (Arkansas) között. Bővebben fényképpel [https://search.library.wisc.edu/digital/AQBFPHCRS6KWK38G angolul]</ref> alig vitt annyi rakományt, hogy a [[:w:Tőkesúly|tőkesúlya]] víz alatt maradjon, a kikötők pedig, ahol a rakományt kellett fel- és lecipelni, ritkák voltak és messze estek egymástól. Ám a nagy termetű rakodó úgy érezte – anélkül, hogy valójában tudatosult volna benne –, hogy azok a hosszú, félálomban töltött órák a fedélzeten, a kikötésre várva, unalmasak voltak. – Bárcsak földműves lennék – mondogatta magának időnként, amikor végignézett a folyó két partján elterülő széles, zöld gyapotmezőkön, és látta a napon békésen munkálkodó férfiakat és nőket. – A gazdálkodás nem más, csak sétálgatás egy öreg öszvér után. Nem kell cipelni semmit, és az ember kedvére évődhet és szórakozhat az asszonynéppel, amíg a tehenek haza nem térnek! A gondolat, hogy földműves legyen, erősen foglalkoztatta. Elvigyorodott, és dúdolni kezdett egy dalt, amit egyszer egy vidéki fiútól hallott: ''Víz-hordó, víz-hordó,'' ''hozd a vizet körbe már,'' ''Hajtom az öszvért körbe, de Uram,'' ''mikor jön el az este már!'' Bugaboo gondolatban végigjárta a szántás minden fázisát egy nagy öszvérrel egy nagy szántóföldön, egészen az asszonynéppel váltott elmés megjegyzésekig. Amikor ez a fajta szórakozás untatni kezdte, elaludt. És mire felébredt, a hajó [[:w:Baton_Rouge|Baton Rouge]]-hoz közeledett, ahol a vasúti sínek egy mérföld hosszan vagy még tovább is a töltés tetején futnak. Ahogy elhaladtak e szakasz mellett, a nagy Y. & M. V.<ref>''Y. & M. V.'': a ''Yazoo és Mississippi Valley Railroad'' rövidítése. A blues zene és a néphagyomány legendás vasútvonala, amelyet gyakran Sárga Kutyának (''Yellow Dog'') neveztek. Bővebben [https://www.earlyblues.com/Yellow%20Dog.htm angolul]. Ez volt a fő közlekedési útvonala a gyapotnak (és az embereknek a nagy migráció idején) észak felé. 1882-ben alapították. Főként Memphis (Tennessee) és New Orleans (Louisiana) között közlekedett Vicksburg (Mississippi) érintésével, és a Mississippi-delta területét kötötte össze Jackson és Yazoo City felé vezető vonalakkal. 1945/1946 körül szűnt meg önálló vasúttársaságként, amikor az Illinois Central felvásárolta leányvállalatait, bár a vonalak egy része még a 70-es évek végéig működött, amikor a Canadian National átvette a hálózatot. Lásd még térképpel [https://en.wikipedia.org/wiki/Yazoo_and_Mississippi_Valley_Railroad angolul]</ref> Ágyúgolyó<ref>Eredetiben ''Cannonball''</ref> expresszvonat végigsöpört a síneken: a csengője szólt, a sípja üvöltött, gőzt és füstöt okádva hatalmas felhőkben. Bugaboo felült, és kézfejével megdörzsölte a szemét. – Hát, a Mindenségit! – kiáltotta. – Az Öreg Félszemű Bill Shelly aztán rendesen meghajtja a masinát! Bugaboo, mint minden más néger a Mississippi völgyében, ismerte Bill Shelly legendáját: a félszemű, sebességmániás mozdonyvezetőét, aki a Memphis és New Orleans közötti expresszvonat gőzszabályzóját<ref>Működését lásd [https://elo.hu/gozmozdony-mukodese-tortenete-es-tipusai/ itt]</ref> húzta – nap mint nap, egy út oda, egy vissza –, legalább is így szól a fáma.<ref>''Bill Shelly'' valójában a legendás Casey Jones (1864–1900) volt, aki megakadályozta, hogy expresszvonata teljes sebességgel belerohanjon egy lerobbant tehervonatba, ezzel megmentve utasai életét. Ő maga nem élte túl a balesetet. Bővebben [https://en.wikipedia.org/wiki/Casey_Jones angolul].</ref> – Vidd azt a vonatot fel Memphisbe, Bill – biztatta Bugaboo –, aztán fordulj meg, és hozd rögtön vissza! – Büszkén elvigyorodott. – És ha az a békafejű fűtőd nem bírja forrón tartani a kazánt, hát küldj értem! Azzal a vonat eltűnt a fenyvesek között, és egy perc múlva a híres mozdonyvezető melletti fűtés ötlete is kiment Bugaboo fejéből. Éppen akkor, amikor Bugaboo feje ilyen kalandos gondolatokkal volt tele, Cooley Kapitány<ref>L.V. Cooley (1855-1931) híres hajós volt. A [[Gőzhajó a folyókanyarban]] című elbeszélésben mesél pályafutásáról. Bradford számos elbeszélésében szerepel, még bibliai történeteiben is: ''„a téglavetésnél van egy munkavezető, aki fél lábon állva túlkáromkodja Cooley kapitányt, szépidőben vagy rosszidőben.”'' (''Ádám apánk és gyermekei'': ''Ábrahám szerelmi regénye és házassága'' című történet). Bővebben a kapitányról és hajóiról fényképekkel: {{cite web|title=Steamboat People: Captain LaVerrier Cooley|website=Online Steamboat Museum – Dave Thomson Collection|language=en|url=https://steamboats.com/museum/davet-peoplecaptaincooley.html|access-date=2025-11-17}}</ref> hirtelen úgy döntött, hogy friss tejet<ref>Eredetiben ''sweet milk'': Az 1920-as évekbeli déli államokban azonban a „tej” általában az íróra utalt. A friss tej egy luxuscikk volt, azt nevezték édes tejnek (sweet milk).</ref> akar inni. A döntés hatvan évnyi folyami szolgálat után született meg. És mivel a Grace nem csinálhatott rendszert abból, hogy fejési időben mindig egy tejgazdaságnál kössön ki, a hóbortos öreg kapitány vásárolt egy fejőstehenet, építtetett egy karámot a hátsó fedélzeten, és megfelelő mennyiségű szénát és gyapotmaghéjat halmoztatott fel. Stella egy jófajta, tarka tehén volt. Szelíd volt, kötőfékhez szokott, nagy, békés szemekkel és kecsesen ívelt szarvakkal. Egy kamasz fiú vezette le az istállóból a töltéshez, és Bugaboo feladata lett, hogy felvezesse a fedélzetre. – Öklel? – kérdezte óvatosan. – Neeem – vontatta a szót a fiú. – Dehogy. – Gyere akkor, Stella – parancsolta Bugaboo, jó messze a másik végétől fogva meg a kötőféket. – Gőzhajós tehenet csinálok belőled. Stella követte a rakodót a pallón azzal a méltóságteljes kimértséggel, amire csak egy középkorú fejőstehén képes, és bekötötték a karámjába. Ennek normális esetben itt vége is lett volna Bugaboo számára. De Bugaboo nyughatatlan volt. Egy kósza aggodalom nehezedett a lelkére. Ahelyett, hogy kedvenc helyére ment volna az elülső fedélzeten, hogy elnyúljon a szellőben, céltalanul, kedvetlenül bolyongott. Milyen jó lenne – gondolta –, kint lenni a mezőkön, ahol mindig férfiak és nők veszik körül az embert! Hacsak persze nem kaphatna munkát Félszemű Bill Shelly mozdonyán, hogy olyan gyorsan száguldjon át a vidéki városokon, hogy a nők a sínek mentén alig tudnák megkülönböztetni, melyik Bugaboo és melyik a mozdony! Bolyongása végül a Stella karámja melletti nagy, négy véka gyapotmaghéjat tartalmazó zsákoknál ért véget. A héjak kétségtelenül puhábbak voltak, mint a szálkás tölgyfa deszkák a csupasz fedélzeten. Bugaboo rájuk vetette magát, és hanyatt fekve álmodozott messzi, kevésbé unalmas tájakról. Aztán megunva ezt a pózt, átfordult, és egyenesen a türelmes Stella arcába nézett, aki egykedvűen majszolta a szénáját. Arcának nyugalma, nagy szemeiben ülő békés csend, minden vonásának őszinte bizonyossága felkeltette a nagy rakodó érdeklődését. – Az áldóját, te tehén – mondta –, úgy nézel ki, mintha semmi gondod se lenne ezen a földön. Te aztán könnyen viseled a terheidet, mi? Stella egy órán át kérődzött, aztán lejött az első szakács egy nagy vödörrel. Bugaboo érdeklődve figyelte a fejést, és észrevette, hogy Stella teljesen figyelmen kívül hagyja a műveletet a széna javára. – Öcsém – jegyezte meg a szakácsnak –, ez aztán rengeteg tej. Mit fogsz csinálni ennyivel? – A Kapitány fogja meginni – jelentette ki a szakács. – De nem mind az egészet?! A szakács elvigyorodott. – Talán én is húzok belőle egyet-kettőt – mondta. – És ha marad még valami, hát, talán adok belőle a barátaimnak is. Bugaboo azonnal barátságot sugárzott. – Én most rögtön kérném az enyémet, testvér – jelentette ki. – Haha! – horkantott a szakács. – Te nem vagy a barátom. – És elment. Miután a szakács elment, Bugaboo felkelt és bement a karámba, ahol megpróbált barátkozni a tehénnel. Stella ügyet sem vetett rá. – Minden nap vasárnapnak tűnik neked, mi, öreg Stella? – kérdezte, gyengéden megveregetve az állat oldalát. – Hát, te csak tartsd a vasárnapot az eszedben, és figyeld, ahogy szerzek magamnak egy jó adag tejet, mielőtt az a bolond szakács visszajön, hogy elvigye mindet. Amikor a szakács újra megfejte Stellát, vödre nem volt több mint kétharmadig tele. Bugaboo egy árva szót sem szólt. A következő alkalommal, amikor a szakács a tejért jött, korábban érkezett, mint Bugaboo várta, és a vödör tele lett! Így ment ez három-négy napig; néha tele vödör, néha fél vödör – attól függően, hogy Bugaboo megelőzte-e a szakácsot a beszerzésben. – Ez a tehén nem normális – morgolódott a szakács a rakodók főnökének,<ref>Az ''Öreg Collins''-ról van szó, [[A tengeri medve]] című elbeszélés címszereplőjéről, aki [[A cseles]] című elbeszélésben Bugaboo-t felvette rakodónak.</ref> aki azt a tejet kapta, ami megmaradt, miután a kapitány és a szakács eleget ittak. – Valami baj van valahol. Bugaboo hallotta, de várt, amíg a szakács elment, mielőtt bármit is tett volna. Tudta, hogy ha az öreg főrakodó sok tejadagból kimarad, nyomozást indít. Tudta, hogy a nyomozás kiderítené, hogy szabadidejét a tehén mellett tölti. És azt is tudta, hogy az Öreg képes lesz összekapcsolni Bugaboo jelenlétét és a tej hiányát! Akkor rájönne, hogy Bugaboo kicselezi tőle a tejet, akkor Uram, Uram, de ellátná a baját azzal a [[:w:Hikoridió|diófavesszővel]]! Bugaboo hanyagul odasétált a főrakodóhoz. – Főnök úr – jegyezte meg egészen komolyan –, nem helyes az öreg Stellát egész idő alatt abba a karámba zárva tartani. Életem nagy részében teheneket őriztem, és tudom, hogy nem lehet csak úgy bezárni egy tehenet egy ilyen karámba. Attól lesz olyan, hogy nem ad tejet rendszeresen. – Bezárva kell maradnia – jelentette ki az öregember. – Nem lehet csak úgy szabadon engedni egy tehenet egy gőzhajón. – Nem – ismerte el Bugaboo –, de meg lehet fogni a kötőféket, és vezetgetni egy kicsit a fedélzeten. Szüksége van a mozgásra a fedélzeten… – Hát akkor vezesd – parancsolta az Öreg. Bugaboo ötlete jobban bevált, mint várta. Csupán azt remélte, hogy elkerüli a gyanút a tejhiánnyal kapcsolatban, ehelyett úgy alakult, hogy éppen Stellát vezetgette a fedélzeten, amikor a hajó kikötött. És folytatta a vezetgetést, miközben a többi rakodó ládákkal és zsákokkal küzdött; ''Hajtom az öszvért körbe, de Uram,'' ''mikor jön el az este már!'' Jó trükk volt! Véletlen trükk, de Bugaboo mérhetetlenül élvezte. Nem mindenki tudta volna átverni az öreg főnököt, hogy tejhez jusson, aztán meg hogy megszabaduljon a munkától is. A trükk azonban csak egyszer működött. A következő kikötésnél az Öreg megparancsolta Bugaboo-nak, hogy kösse meg a tehenet, amíg a rakományt kirakodják. – Őrizheted azt a tehenet, amennyit akarod, fiam – mondta –, de nem akkor, amikor rakományt kell cipelni. Bugaboo csalódott volt. Megbántódott. Sajnálta magát, és sajnálta Stellát. – Így nem szabad bánni egy tehénnel – morgolódott –, ügyelve arra, nehogy az Öreg meghallja. Aztán egy új trükkön kezdte törni a fejét. Lassan haladt vele, mert végtelen sok részletet kellett kidolgozni. Kora reggel volt, épp miután a szakács megint kevés tejhez jutott, amikor Bugaboo előállt a tervével. – Amire Stellának szüksége van – mondta az Öregnek –, az egy kis zöld takarmány. Egy tehénnek kell a zöld. Mindegy, mennyi sétát kap a fedélzeten, aligha fog elég tejet adni a Kapitánynak, hacsak nem kap egy kis zöldet is. A sétáltatás segít, de nem eleget. Az ötlet ésszerűnek tűnt. Az Öreg túl rendszeresen hiányolta a tejadagját ahhoz, hogy ne aggódjon. – Hogy fog zöldet kapni a hajón? – kérdezte. – Ez aggaszt engem is – jelentette ki Bugaboo. – Van bőven zöld a töltésen, amikor kikötünk, de nincs mivel levágni, és ha lenne is, nem maradna friss. Láttam térdig érő vörös lóherét közvetlenül a kikötőnél, de ha azt levágod, tönkreteszed a tehénnek. A tehénnek magának kell legelnie. Hagyta, hogy ez leülepedjen az öreg főnökben. Ismerte az Öreg észjárását. És valóban, néhány perccel azelőtt, hogy a hajó megérkezett volna Staple's Point-ba, egy kis ültetvény kikötőjébe Baton Rouge fölött, az Öreg megkereste Bugaboo-t. – Amikor kikötünk – mondta –, fogod és kivezeted azt a tehenet a töltésre, és hagyod legelni, amíg én lehordatom ezt a rakományt. – Igenis, uram – mondta Bugaboo közömbösen. Nos, ez bevált! Stella elég kezes volt, amíg a palló végére nem ért. Aztán meglátta a dús, térdig érő lóherést, és fejest ugrott bele. Nem akart ő engedetlen lenni, de nagyon szerette volna megkapni azt a lóherét, és méghozzá minél előbb! Elviharzott Bugaboo mellett, és szó szerint maga után vonszolta őt a hívogató zöld folt felé. – Vigyázz, te tehén! – figyelmeztette. – Ne húzz olyan gyorsan ezen a bozótoson keresztül. Nincs rajtam cipő, és még rálépek valamire. De Stella folytatta a gyors tempót, amíg mélyen bent nem volt a lóherében. És ekkor elszabadult a pokol! Egy darázsraj fészkelte be magát a zöld szélén, és Stella, őrült vágtájában a zöldért, véletlenül pont a fészekre lépett, majd sietve továbbrohant. Mire Bugaboo odaért, a darazsak vezére már készen állt, hogy kimutassa felháborodott dühét. Erre Bugaboo hosszú, csupasz sarka nagyon alkalmas volt. Így hát a vezérdarázs rászállt és beledöfött. Bugaboo a meglepetésből és a fájdalomból a levegőbe ugrott és felüvöltött. – Vigyázz, te tehén! – ordította. – Egy kígyóra húztál rá! De Stellának megvolt a maga baja. Darazsak lepték el, és olyan hevesen fordult meg, hogy Bugaboo-t teljes hosszában átrántotta a fészken, majd egy hatalmas bőgéssel átvágtatott az elesett rakodón. Egy pillanatra Bugaboo meghalt. Teljesen meghalt! Biztos volt benne. Egy csörgőkígyó megmarta, aztán Stella feldöntötte és halálra öklelte. De csak egy pillanatig tartott. A darázshorda olyan energikus hevességgel rajzott körülötte és rajta, hogy ösztönösen talpra ugrott, lekapta a kalapját, és ellentámadásba lendült. Jó kis bunyó volt, amíg tartott. De nem tartott sokáig. A vezérdarázs nemcsak vezető volt, hanem stratéga is, és egyedül végrehajtott egy olyan manővert, amely bekerült a szúrós rovarok krónikájába. Körözött Bugaboo körül, majd leszállt a tarkójára, ahol a rakodó ingnyaka laza volt. Egy átlagos darázs ott helyben nyakon szúrta volna, és cserébe a harcoló Bugaboo agyoncsapta volna. De ez a vezérdarázs volt. Feltűnés nélkül bemászott Bugaboo ingnyaka alá, és nyugodtan lesétált a gerincoszlopa teljes hosszán, anélkül, hogy egyet is szúrt volna. De amikor odaért, leült és munkához látott. – Jaj-jaj-jajjjjj! – üvöltötte Bugaboo. – Tűűűz! Gyilkossááág! Rendőrsééég! – Aztán a nagy rakodó munkás, nyakába kapva a lábait, úgy száguldott át a gyapotföldön, hogy a talpa alig érintette a talajt. Több mint egy mérföldön át rohant Bugaboo a darázzsal együtt a nagy mezőn. Valahányszor a rakodó futási kedve lankadt, a vezérdarázs megtalálta a módját, hogy további száguldásra ösztönözze. De az emberi kitartásnak van egy abszolút határa, és amikor ez eljött, Bugaboo a földre rogyott két sor gyapot között, kimerülten. A vezérdarázs még néhányszor közömbösen megcsípte, de amikor Bugaboo már meg sem rezzent, feladta, kimászott, és egy utolsó döfést mérve a rakodó nyakára, visszarepült a lóherésébe. Több mint egy órán át feküdt Bugaboo mozdulatlanul és zihált. Arca, keze és lába megdagadt, és mindenhol sajgott. Végül feltápászkodott és körülnézett. Egy mérföldnyire látta a lóherést a töltésen, ahová Stellát legelni vitte, és látta a csupasz foltot a közelben, ahol a hajó kikötött. De sem Stellát, sem a gőzhajót nem látta. – A fenébe! – morgolódott. – Fogadok, hogy az a bolond első tiszt elindult, és itt hagyott engem meg Stellát itt a gyapotföldön! Aztán elindult megkeresni Stellát. Körülbelül egy órán át céltalanul bolyongott, végül meglátott egy férfit, aki lóháton haladt egy ösvényen a mezőn keresztül. – Kapitány – kiáltotta –, nem látott véletlenül egy Stella nevű tehenet? A férfi megállította a lovát, és kritikusan végigmérte Bugaboo-t: kétségtelenül nagy, erős ember, de kövér. Túl kövér. Vajon miért annyira kövér az arca, hogy alig bírja kinyitni a szemét? Valószínűleg épp most szabadult hat hónap börtön után valahol, gondolta a férfi. – Nem – mondta a férfi –, nem láttam Stella nevű tehenet. – Hát, én meg őt keresem – jelentette ki Bugaboo őszintén. – Persze, hogy őt – mondta a férfi gúnyosan. – Fogadok, hogy bármit keresel, csak munkát nem. Bugaboo elgondolkodott. Tényleg Stellát kereste, de ha nem találja meg, kereshetne valami munkát egy farmon: ''Hajtom az öszvért körbe, de Uram,'' ''mikor jön el az este már!'' – Tulajdonképpen, vállalnék valami munkát – ismerte el Bugaboo. Negyed mérföldön át követte a férfit az istállókig. Elmúlt dél, és a nap borzasztóan tűzött, de a férfi semmit sem szólt evésről, vagy arról, hogy várjanak az árnyékban, amíg a nap lejjebb megy. Ehelyett szerzett egy csákányt és egy lapátot, és tovább indult egy másik mezőn keresztül. Végül megérkeztek egy kerítéshez a mező túlsó felén. Közvetlenül a kerítésen túl egy hosszú, széles mocsaras vizesárok húzódott, azon túl pedig egy vasúti sínpár. Úgy tűnt abból, amit a férfi mondott, hogy van egy kis magaslat a kerítés mentén, és amikor esik, ez a gerinc megakadályozza, hogy a víz rendesen lefolyjon a mezőről. – Azt akarom, hogy vágj néhány árkot a gerincen keresztül abba a mocsárba – magyarázta a férfi, átadva Bugaboo-nak a csákányt és a lapátot. Tűnődve pillantott a napra. – Láss hozzá most, és estére valószínűleg keresel annyit, hogy fussa vacsorára és szállásra. – Azzal ellovagolt. Bugaboo tudta, hogy a csákányos-lapátos munka kemény meló. New Orleansban, amikor egy útépítő csapatban dolgozott, megtanulta. De ott mindig voltak emberek körülötte, akik közönséget alkottak neki, és ez nem volt olyan rettenetesen rossz. Bár meglehetősen rossz volt. Elég rossz ahhoz, hogy gőzhajózásra adja a fejét. És itt még közönsége sem volt. – Földművelés, mi? – morogta. Mit ér egy földműves öszvér és eke nélkül? Vagy, ami azt illeti, egy gőzhajós ember gőzhajó nélkül? Vagy egy tehénpásztor tehén nélkül? Az egész visszataszító volt! Ráadásul kihagyta az ebédet, és a lovas ember azt mondta, dolgoznia kell, mielőtt vacsorát kapna. Vállára emelte a csákányt: ''Nézem a magányos utat – hah!'' ''Kíváncsi vagyok, mit látok – hah!'' ''A Kapitány vörös tehene – hah!'' ''Meg egy csapat darázs – hah!'' ''Csákány és lapát a kezemben – hah!'' ''Nézz rá szegény fejemre – hah!'' Dolgozott lassan, egyenletesen, kitalálva magának néhány sornyi kósza éneket, és minden sort egy lusta horkantással és a csákány lecsapásával zárt. Fárasztó munka volt, de egy legény ennie kell. A délután közepére már gondolkodás nélkül dolgozott. Csak a munka. Semmi sem járt a fejében. A nehéz testmozgás kidolgozta belőle a darázscsípések mérgének nagy részét, és jobban érezte magát. Amikor elfáradt a csákány lengetésében, letette, és felvette a lapátot. A lapát könnyebb volt, és a föld kidobálásának ritmusa az árokból lassabb és könnyedebb volt. Minden mozdulat akkor ért véget, amikor kemény, csupasz sarkát a lapátra tette, és a földbe nyomta: ''Most, ha nem hiszed, hogy süllyedek – hah!'' ''Uram, nézd milyen a gödör – hah!'' Hirtelen a békés ritmust megtörte a kiáramló gőz süvöltése, a forgó kerekek csattogása az acélsíneken, és egy nagy harang kongása. Bugaboo éppen időben nézett fel, hogy lássa a nagy Y. & M. V. Ágyúgolyót, amint kitör az erdőből és végigszáguld a síneken, pont mellette! Tisztán látta a mozdonyvezetőt a fülke ablakában, sapkáját mélyen a szemébe húzva, szemét a sínekre szegezve. Egyik keze a gőzszabályzón nyugodott, a másikkal támasztotta magát a ringatózó mozdonyfülkében. A látványtól lenyűgözve Bugaboo abbahagyta a munkát és leült. Ahogy a vonat elszáguldott mellette, a mozdonyvezető a síp zsinórjáért nyúlt, és egy üvöltő, vonító figyelmeztetés áradt ki a nagy rézsípból. Senki más, csak maga az öreg Félszemű Bill Shelly lehetett az. – Gyerünk, Bill! – ordította Bugaboo. – Gyerünk, öreg Félszemű Bill Shelly! Húzd azt masinát egyenesen le New Orleansig, aztán fordítsd meg, és húzd rögtön vissza! Amikor a vonat eltűnt, Bugaboo felállt, és folytatta a munkát a lapátjával. De új dal volt az ajkán: ''Bill az órájára nézett – hah!'' ''Megrázta a fejét – hah!'' ''Azt mondja talán elérjük New Orleanst – hah!'' ''De mind halottak leszünk – hah!'' A dal tempója túl gyors volt az árokásáshoz, de beleragadt Bugaboo elméjébe: ''Csak ment tovább – hah!'' ''Amikor elhagyta a sínt – hah!'' ''Mert Félszemű Shelly – hah!'' ''Hajtotta a gépet – hah!'' Egy óra múlva feladta, talált egy árnyékos helyet, és naplementéig aludt. Megkapta a vacsorát rendben, meg egy alvóhelyet, de nem sok öröm volt benne. Öreg Félszemű Bill Shelly vonata járt az eszében. Próbált barátkozni a többi férfival a szálláson, de túl fáradtak voltak a beszélgetéshez. Végül keresztkérdésekhez folyamodott, miáltal megtudta, hogy csak hat vagy hét mérföldre van a vasúti sín mentén Baton Rouge, és hogy az Ágyúgolyó megáll ott. Ez az információ, összekapcsolódva egy erős vággyal, ami Bugaboo elméjében erjedt, egy ötletté formálódott. – Meg fogom lovagolni azt a vonatot – ígérte meg magának. – Fel fogok sétálni Baton Rouge-ba, megvárom, amíg Bill úr megállítja a vonatát, aztán megkérem, hogy vegyen fel, mint fűtőt. Másnap dolgozott, ebédelt egy jót, és visszatért a mezőre. De ahelyett, hogy munkához látott volna, a vasúti sínek felé vette az irányt, és elindult Baton Rouge felé. Ruganyos, céltudatos járása és munkásruhája megtévesztette az állomási tisztviselőket, akik azt hitték, hogy az egyik alkalmazott, és így gond nélkül bejutott az utasok számára fenntartott épületbe. Ott csak pár percet kellett várnia, mert hamarosan befutott a gyorsvonat. Hosszú volt és a mozdony messze túlhaladt azon a ponton, ahol Bugaboo várt, így oda kellett rohannia. A vonat csak rövid időre állt meg, és mire Bugaboo a mozdonyhoz ért, már újra gurulni kezdett. Futnia kellett, hogy elérje, és miközben magabiztosan felmászott a lépcsőn a fülkébe, a vonat már gyorsan növelte a sebességét. Állt egy-két percig tiszteletteljesen, várva, hogy az elfoglalt mozdonyvezető észrevegye. És amikor az észrevette, Bugaboo tetőtől talpig megborzongott. Nem volt olyan nagy férfi, amilyennek a Félszemű Bill Shelly-t híresztelték. Nem is volt félszemű. Apró, hunyorgó szemei voltak, amelyek fúróhegyként ültek kemény, elszánt kis arcában. – Ti átkozott niggerek nem potyázhattok a mozdonyomon! – kiáltotta a vonat dübörgése fölött. – Nem értem, miért szálltok fel mindig az én vonatomra! De majd én elintézlek titeket! Felgyorsítok kilencvenre, aztán ledoblak! – Ó, ugyan már, Bill úr… – Bill a pokolba! – üvöltötte a mozdonyvezető. – Nem Bill a nevem. Te nem ismersz engem, nigger. – Hát nem maga a Félszemű Bill Shelly úr? A mozdonyvezető egy percre elnémult. – Bill Shelly? – ismételte. – Bill Shelly meghalt, mielőtt te megszülettél volna. Látta a csalódottság kifejezését Bugaboo arcán. – Na, hogy fizetsz a fuvarért? Bugaboo nem tudta. Elfelejtette a tervét, hogy fűtőként dolgozzon; még azt is elfelejtette, hogy a nagy, dübörgő Ágyúgolyón utazik. – Egy tehenet keresek, uram – magyarázta bénán. – Egy vörös tehenet, Stella a neve. Ez volt az egyetlen dolog, ami eszébe jutott. – Nem tudom, hogy ugratsz-e, vagy csak simán bolond vagy. – A masiniszta szavai úgy pattogtak, mint az izzó széndarabok. – De adok neked egy olyan utazást, amit nem felejtesz el. Mássz fel oda a szén tetejére, és lapátold le a fűtőnek. A tetejére, hallod? Ki foglak készíteni!<ref>Eredetiben ''I'm going to burn you up!''</ref> – Igenis, uram – mondta Bugaboo, és átmászott a tartóláncok között, fel a szénhalomra. Abban a pillanatban, ahogy a fejét kidugta a mozdonyfülke szintje fölé, a száguldó vonat által keltett légroham majdnem lesöpörte a lábáról. Megfordult, hogy szembeforduljon vele, mire sűrű, fojtogató fekete szénfüst borította be. Előrehajolt, erre forró hamut kapott a hátába, mire idegesen levetette magát a láncok között, éppen akkor, amikor a fűtő elkezdte lapátolni a szenet. – Darazsak vannak odafönt! – kiáltotta Bugaboo a fűtőnek. – Halott nigger is lesz odafönt – vágta rá a fűtő –, ha nem tolod le nekem a szenet. Visszamászott, és túrta le a szenet, miközben a fűtő lapátolta azt, be a tűztérbe. A sűrű füstön keresztül Bugaboo látta, ahogy a tűztérajtó kitárul, és a következő pillanatban ugyanaz a lapát szén, amit a fűtő bedobott, kirepült a kéményen, és visszacsapódott Bugaboo arcába. Csodálkozott, hogy az ilyen rövid idő alatt ennyire fel tudott forrósodni. Hogy két órába vagy kétmillió évbe telt-e, mire a vonat elérte New Orleanst, Bugaboo nem tudta. Csak annyit tudott, hogy baromira elege lett a vonatozásból. És végül, amikor a vonat begurult a csarnokba és megállt, Bugaboo legurult a szerkocsiról a földre – egyenesen a rézgombos Törvény lábai elé! – Nem látott véletlenül egy tehenet, Biztos úr? – érdeklődött. – Vörös tehén volt, Stella a neve. Erre a Törvény karon fogta Bugaboo-t, és az Első Kerületi Rendőrkapitányságra vezette. – Tizennégy-harminchatos, négyes szakasz<ref>Bradford több írásában is szerepel ez a paragrafus (csavargás és iszákosság). Még bibliai történeteiben is. Bár kiterjedt keresések jogi adatbázisokban és Louisiana állam történelmi törvénytáraiban nem találták az "Act 1436"-os számú, a 20. század elejéről származó törvényt, amely a csavargással vagy "gyanús személyekkel" foglalkozna, Bradford szövege nagyon is valós: A "Dangerous and Suspicious" (Veszélyes és Gyanús) kategóriára vonatkozó törvények a déli államok jogrendszerének szerves részei voltak, különösen a Jim Crow-korszakban. Ezeket gyakran "csavargási törvényeknek" (vagrancy laws) nevezték, és rendkívül tágan fogalmaztak, hogy a hatóságoknak széles körű intézkedési jogkört biztosítsanak: ''"Minden személy, aki látható jövedelemforrás nélkül, munka nélkül él; minden személy, aki idegen helyen kóborol és rossz hírű házakban, sörözőkben, melléképületekben, piacokon vagy más középületekben, illetve a szabad ég alatt hál...; minden személy, aki idegen helyen kóborol és koldul, vagy aki házról házra jár, vagy az utcákon, utakon, átjárókban vagy más nyilvános helyeken tartózkodik, hogy kolduljon vagy alamizsnát kapjon...; és minden gyanús személy, akit bármely utcán, sikátorban vagy más nyilvános vagy magánterületen találnak ólálkodni vagy sétálgatni, anélkül, hogy bármilyen törvényes üzleti ügye vagy becsületes foglalkozása lenne..."'' (Louisiana állam, 1908-as 205. számú törvénye) </ref> – mondta az ügyeletes őrmesternek. – Milyen indokkal? – kérdezte az őrmester. A járőr kérdő pillantást vetett Bugaboo-ra. – Azzal az indokkal, hogy csóró és elmebeteg – mondta. – Elkaptam, ahogy legurult a vonatról, mire elkezdett hablatyolni tehenekről, gőzhajókról és darazsakról – Uram Isten. Nem is tudom, még mi mindenről. Hónapok óta ő a legbolondabb nigger, akit láttam! De Bugaboo végül komoly magyarázatot adott, részletesen elmesélve a történetét, esetről esetre. – Valószínűleg hazugság – jegyezte meg az őrmester, amikor Bugaboo befejezte –, de elég jó hazugság – szerintem megér egy vizsgálatot. Telefonált, és megtudta, hogy a John D. Grace aznap délután kikötött a Bienville Street-nél. – Vidd le – utasította. – Ha ő az a nigger, engedd el; ha nem, hozd vissza. Bugaboo boldogan elsétált a rendőrrel. Fel a Canal Street-ig, és le a folyóhoz. Ahogy azonban közeledtek a kikötőhöz, furcsa rossz előérzet fogta el. – Talán jobb, ha visszamegyek a börtönbe – mondta a kísérőjének. – Mert a Kapitány borzasztó mérges lesz emiatt a tehén miatt. – Felesleges most megváltoztatni a hazugságodat, te gyerek – mondta a Törvény. – Megnézzük. És ha hiába sétáltattál le ide, ellátom a bajodat, de rendesen. Amint beléptek raktárba, az Öreg azonnal kiszúrta Bugaboo-t. – Hé, Bugaboo! – ordította. – Gyere ide, és fogd meg ezt a hordó melaszt! Tudtad jól, hogy melaszt kell rakodnunk, és tudtad azt is, hogy azok a vézna niggerek nem bírnak vele. A rendőr elvigyorodott. – Hajrá, öcskös – mondta, elengedve a karját. Bugaboo oldalazva odament egy hordóhoz, megdöntötte, majd vállát neki támasztotta. – Főnök úr – kérdezte alázatosan –, mérges a Kapitány a tehén miatt? – A Kapitánynak nincs miért mérgesnek lennie a tehén miatt – jelentette ki az Öreg. – Minden nap egy vödör tejet ad. – Hol van most? – A hajón. Visszajött, amint a darazsak békén hagyták. Bugaboo felegyenesedett, és felemelve a hordót, elindult lefelé a pallón. Letette a hordót a megfelelő helyre, aztán ahelyett, hogy visszament volna a pallón, megkerülte a gépházat, és odament Stella karámjához. Stella a szokásos nyugodt, méltóságteljes módján majszolta a szénát. Bugaboo látta, hogy nagy szemei őszintén békések voltak, és arckifejezése mentes volt minden aggodalomtól és elégedetlenségtől. – Hát ez az – vigyorgott. – Volt annyi eszed, hogy visszagyere a hajóra, mi, Stella? – Kuncogott, és elindult a palló felé. – Fogadok, hogy szememet nagyobbra fogom nyitni, mint a tiéd, mielőtt újra abbahagyom a gőzhajózást, hogy farmon vagy vasútnál vagy bárhol máshol dolgozzak. </poem > <big> Jegyzetek </big> {{jegyzetek}} [[Kategória:Novellák]] j2niw9egkgduyxs60reoob8gkdpcf86 0 44043 103587 103541 2026-07-28T10:12:54Z Farafince 9102 fehérnép -> asszonynép 103587 wikitext text/x-wiki {{fej | szerző =Roark Bradford | fordító = [[Szerkesztő:Farafince|Szabó András]] | cím = Bolond lány | szakasz = | előző = | következő = | kulcs = Bolondlany | megjegyzés = A Collier`s 1929 október 19-i számában jelent meg először Crazy Gal címmel. A jegyzeteket a fordító írta. }} <poem> Kicsi Joe Wheeler megvágta Conge-t egy borotvával egy szombat délután Hatch-i kikötőhelynél,<ref>Eredetiben ''Hatch’s Landing''</ref> és ennek eredményeként Zillah „járni kezdett” Kicsi Joe-val. Kicsi Joe azóta kerülgette Zillah-t, amióta megérkezett a Boeuf River<ref>''Boeuf River'': A Ouachita folyó (bővebben [https://en.wikipedia.org/wiki/Ouachita_River angolul]) mellékfolyója, [[:w:Arkansas|Arkansasban]] és [[:w:Louisiana|Louisianában]]. A folyó neve a francia bœuf (ökör) szóból származik, hossza körülbelül 348 km. Lásd térképpel [https://en.wikipedia.org/wiki/Boeuf_River angolul]</ref> vidékére, de Zillah állhatatosan kikosarazta. – Túl kicsi vagy és nyeszlett, Kicsi Joe – mondta neki a lány. – Én a nagy férfiakat szeretem. Nagy lány vagyok, hogy néznél ki mellettem? Mint a kisfiam? – Lehet, hogy kicsi vagyok, de az biztos, hogy hangos! – érvelt Kicsi Joe. Egy meglehetősen bonyolult helyzet – egy olyan helyzet, amit Zillah érzett, de nem látott át – hozta Kicsi Joe-t a Boeuf River békés nyugalmába, és vonzotta őt Zillah-hoz. Húsz évvel ezelőtt a felső Boeuf-vidék Louisiana egyik leggazdagabb része volt. A gyapot hosszúra és erősre nőtt, és prémium áron kelt el a New Orleans-i piacon. Kis gőzhajók jártak rendszeresen a keskeny, kanyargós csatornán, hozták-vitték az árut, és szállították a városból a luxuscikkeket meg a szükségleti dolgokat. Azokban a napokban a pénzt közvetlenül a gőzhajókon lehetett elcserélni pokoli erős whiskyre, hosszú gyöngysorokra és díszes ruhákra, amik miatt a férfiak a nőkön kaptak össze, a nők meg a semmin. Aztán a [[:w:Gyapottokmányos_bogár|gyapottokmányos bogár]] lecsapott a gyapotra, és ráfizetésessé tette ezeket a hosszú, unalmas utakat New Orleansból a Mississippin és négy mellékfolyón keresztül a Boeuf-ig. Az ültetvényeseknek szárazföldön, vasúton kellett szállítaniuk a gyapotot – vagyis azt, amit az ormányosbogarak meghagytak nekik –, és kénytelenek voltak árengedményt adni, hogy ellensúlyozzák a fuvarköltségek különbségét. Mégis jól meg lehetett élni a földből. A bogarak egyszerűen nem tudták felzabálni az összes gyapotot, amit a fekete föld termett. De az embereknek keményebben kellett dolgozniuk a pénzükért, és kevesebbet kaptak érte. Új nemzedék nőtt fel, egy olyan generáció, amely nem szokott hozzá a gőzhajók hozta bőséghez. Nekik is megvolt a szórakozásuk, de másfajta. Egy ötfontos harcsa a horog végén ugyanannyi örömöt jelentett az új nemzedéknek, mint amennyit egy ötgallonos Morrissy-féle tiszta whisky jelentett a régieknek a tűzhely mellett. Zillah az új nemzedékhez tartozott, már ami az éveit illeti. Épphogy húszéves volt, és nem emlékezett rá, hogy valaha is látott volna gőzhajót. De a szíve nem sok örömöt talált a halsütésekben vagy az udvari táncokban. Akkor járt legközelebb a jókedvhez, amikor tizennyolc mérföldet zötykölődött egy gyapotos szekéren [[:w:Rayville_(Louisiana)|Rayville]]-be, és ott ücsörgött, sajtot, kekszet meg szardíniakonzervet evett, és a kis vasúti városka unalmas fecsegését hallgatta. Aztán egy ősszel egy fehér ember toppant be lóháton, és hosszan elbeszélgetett a Gazdával. Napokig lovagoltak a nagy erdőkben, aztán a fehér ember elment. Nem sokkal később egy tucatnyi vagy még több idegen néger érkezett fejszékkel, fűrészekkel, pörölyökkel és ékekkel, köztük Kicsi Joe, és elkezdtek vaskos rönköket hasítani a hatalmas fehér tölgyekből, amikből rengeteg volt arra. Amíg Kicsi Joe meg nem érkezett a Boeuf River-hez, Zillah úgy gondolta, hogy hozzá megy Conge-hoz. Nem mintha különösebben lelkesedett volna a házasságért. De végül is egy lánynak férjhez kellett mennie valakihez, és Conge biztatta. Nagy, egészséges, kemény munkásember volt, és jó természetű. Semmi kifogása nem volt ellene. Meg hát egy lánynak meg kell házasodnia. De amikor Kicsi Joe megjött, rájött, hogy Conge-ból hiányzik az a magabiztosság és tűz, ami őt megborzongatta. – Te Zillah lány – mondta neki Conge –, az ősszel tizennégy bála gyapotom lesz. Annak a fele a Gazdáé, két bála a vegyesbolté a hitelemért, és marad öt bála, amiből összeházasodhatunk. És ha nem veszem meg neked a legnagyobb kályhát, amit az öreg Mister Sears és Roebuck<ref>''Sears és Roebuck'': egy amerikai áruházlánc, amelyet 1892-ben alapított Richard Warren Sears és Alvah Curtis Roebuck. Bővebben [https://en.wikipedia.org/wiki/Sears angolul].</ref> árul, hát akkor az csak azért lehet, mert nincs benne a katalógusában. – Tényleg megtennéd ezt nekem, Conge? – lelkesedett Zillah udvariasan. – Igen, és ez még nem minden – tette hozzá a férfi. – Talán veszek neked varrógépet is, meg egy csomó más holmit is. Zillah hallotta és értékelte a bejelentést. De ez valahogy nem dobogtatta meg a szívét annyira, mint Kicsi Joe szövege: – Ide figyelj te lány, ha velem akarsz mutatkozni, fel kell húznod egy cipőt, és le kell szedned azt a harisnyaszárat a fejedről. Nem szoktam én ilyesféle vidéki niggerekkel járni. Nesze, fogd ezt a pénzt, menj el a boltba, és vegyél magadnak cipőt meg harisnyát. Mi van, ha valaki meglát engem veled, te meg így nézel ki? – Ugyan már, Kicsi Joe – tiltakozott Zillah. – Adod a nagyot, mi? Úgy beszélsz, mintha valami igazán nagy ember lennél! Hm! – Lehet, hogy kicsi vagyok – vágott vissza a férfi, dühösen a szemére rántva a kalapját –, de az biztos, hogy hangos! Még a fehér népek is tudják, milyen jó vagyok. Két dollárt és huszonöt centet kapok naponta, miközben a többi nigger csak kettőt. Egészen Arkansas-ból küldtek értem, hogy felfogadjanak rönkfát hasítani! Ilyen jó vagyok én! Zillah-ra ez mély benyomást tett. Amikor Kicsi Joe így beszélt, Zillah szemei megcsalták, és elhitették vele, hogy a férfi hat láb<ref>Kb. 183 cm</ref> magas. De amint elhallgatott, visszazsugorodott a rendes öt láb két hüvelykjére,<ref>Kb. 157,5 cm (1 láb = 30,48 cm, 1 hüvelyk=2,54 cm) </ref> és olyan nyeszlettnek tűnt, amikor a nagy Conge a közelben volt! De elvette a pénzt, megvette a cipőt és a harisnyát, és nem hordta többé a harisnyaszárat turbánként a fején, ahogy a többi fiatal nő szokta Hatch kikötőhelyének környékén. És persze nem telt bele sok idő, hogy a hír elterjedjen. Conge felpaprikázva jött, hogy felelősségre vonja. – Zillah lány – mondta –, csúnyát hallottam rólad. Azt hallottam, hogy az egyik rönkhasító nigger cipőt vett neked. Ott állt a kora esti fényben Zillah kerti kapujában, Zillah pedig a tornácon ült. Soha nem látta még ilyen hatalmasnak és fenségesnek a férfit, amint láthatóan küzdött, hogy megfékezze a haragját. Nagy kezei ökölbe rándultak, vállai kidagadtak az izgatott légzéstől. A lány majdnem elájult a boldog gondolattól, hogy ez a hatalmas, őrült-dühös ember pofon vágja! Vagy talán meg is fojtja! – Ugye nem vagy túl mérges, Conge drágám, vagy igen? – kérdezte édesen. Tudta, hogy ha a férfi ököllel megüti, egy hétig kába lesz tőle! De Conge nem mozdult, hogy megüsse. Csak állt és bámult. A lány elhatározta, hogy tovább ingerli. – Igen – gúnyolódott –, ő vette nekem ezt a cipőt meg a harisnyát – felemelte a szoknyáját, hogy láttassa a rózsaszín selyemharisnya végét is –, és azt mondta, hogy megver téged, ha a közelemben lát. Lehunyta a szemét, várva, hogy ez a hatalmas, dühös ember lecsapjon! De az nem ütött. Csak annyit mondott: „Ah”, aztán lógó orral megfordult, és szomorúan elballagott anélkül, hogy egyetlen csapást is mért volna rá hűtlensége miatt! Zillah több volt, mint csalódott. Meg volt sértve. Szóval ilyen emberre vesztegette az idejét? Egyszer sem ütné meg! Nem érdekli eléggé, hogy elpáholja a viselkedése miatt! Hagyja, hogy egy másik férfi olyan intim dolgokat vegyen neki, mint cipő meg harisnya, aztán csak annyit mond: „Ah!”, és elsomfordál! – Hm! – horkant fel megvetően. Aztán éles, vad kacajban tört ki, amely mélyen belehasított a távozó Conge lelkébe. Ment a pletyka. Azt beszélték, hogy a nagy mezei munkás „lesben áll” Kicsi Joe-ra, és Kicsi Joe egy darabig meghúzta magát. De mivel semmi sem történt, egyre merészebb lett. Mivel később sem történt semmi, felbátorodott, hogy nyilvánosan mutatkozzon Zillah-val. A beszéd arról, hogy Conge lesben áll, elült, és az lett az új pletyka, hogy Conge túl jó ember egy olyan bolondnak, mint Zillah, és erre ő rá is jött. „Otthagyta, mert bolond” – mondták az emberek. „Aztán Kicsi Joe felszedte.” Ez az utolsó pletyka sértette Kicsi Joe hatalmas büszkeségét. Ő nem az a fajta ember volt, aki felszedi azt, amit más eldobott, és ezt mindenkivel meg akarta értetni. De az emberek csak mondták a magukét. „Conge túl jó és állhatatos a bolond Zillah-hoz” – mondták. „Azért hagyta el, mert bolond.” Kicsi Joe duzzogott és ingerlékennyé vált. Rosszindulatúan nézett az emberekre, amikor elment mellettük, és nyersen válaszolt nekik, amikor kedvesek próbáltak lenni. Aztán egy nap az egyik munkatársa a rönkhasító üzemből bement a boltba egy sebbel a fején, amit Kicsi Joe ejtett rajta. – Semmit se csináltam neki – mondta az ember a boltosnak –, ő meg csak úgy fejbe vágott egy selejtes rönkhasábbal. Semmit nem csináltam vele. Csak úgy nekem jött. A boltos, akit nem érdekeltek a négerek magánügyei, elsősegélyben részesítette az embert, és visszaküldte dolgozni. De az eset új pletykát indított el. „Kicsi Joe, az egy gonosz alak! Lehet, hogy kicsi, de az biztos, hogy hangos! Jobb lesz vigyázni Kicsi Joe-val!” Az asszonyok bizalmasan azt tanácsolták Zillah-nak, hogy ő is legyen óvatos. „Gonosz egy ember, majd meglátod!” – mutogattak. „Minden ok nélkül összevert egy nagy férfit az erdőben! Jobb, ha nem bosszantod fel! Kicsi, de hangos!” – Hm! – horkant fel Zillah. – Csak a szája jár! – De hát összeverte azt az embert… – Én nem láttam, hogy elvert volna bárkit is. Kicsi Joe még mindig nyeszlettnek tűnt Zillah szemében kivéve, amikor nagy szavakkal hencegett neki. Mégis, ő legalább keményen beszélt, Conge meg még azt sem tette. Elhatározta, hogy dűlőre viszi a dolgot. Következő szombat délután a legszebb vasárnapi ruhájába öltözött, beleértve a cipőt és harisnyát is, amit Kicsi Joe vett neki, s hóna alá csapva a csomagküldő katalógust elment a boltba. Fizetésnap volt a rönkhasítóknak, a mezei munkások meg eladták a gyapotot. Tudta, hogy nagy tömeg lesz ott. Hűvösen elment Kicsi Joe mellett, aki magányosan ült és mogorván nézett az egész emberiségre, és egyenesen Conge-hoz ment, aki egy cukros hordó tetején ült, sajtot meg kekszet evett, és lustán beszélgetett egy másik munkással. Kinyitotta a katalógust egy megjelölt helyen, és rámutatott. – Látod ezt, Conge drágám? – kérdezte édesen. – Ez az a kályha, amit veszel nekem, mi? Nézd, már rajta van a teáskanna is, forr a víz! Conge meglepetten felhorkantott, aztán a kályha képére nézett. A levegő hirtelen lehűlt, és csend telepedett a fecsegő négerekre. Fél szemmel Kicsi Joe felé sandított, majd hangosan megszólalt: – Tetszik ez a kályha, mi? Megveszem neked. Most keress valami mást is, amit vehetek neked, bébi. Zillah lapozni kezdett a katalógusban, de a szemét rajta tartotta Conge-n és Kicsi Joe-n is. Kicsi Joe hamar felfogta a helyzetet, felállt, és lazán, magabiztosan Conge felé indult. Majd hirtelen megállt, és fenyegetően ránézett. – Mit akarsz venni az én nőmnek? – követelte. Conge egy szót sem szólt; kinyújtotta nagy kezét, és visszalökte a kis embert egészen oda, ahol korábban ült. – Na, keressük meg azt a varrógépet, édesem – mondta Zillah-nak, mintha Kicsi Joe ott se lenne. De Kicsi Joe-nak volt egy hírneve, amit meg kellett védenie. Ő egy gonosz alak volt. És mindenki, aki eddig nem tudta, most majd megtudja. Elővett egy borotvát, teljesen kihajtotta a pengét, hogy ne csukódjon a kezére, és eltúlzott suhintásokkal előre indult. – Kíváncsi vagyok, hogy nézel ki belülről – kiáltotta Conge-nak nagy hangon, színlelt vágásokkal közeledve. Conge nem számított borotvára. – Takarodj innen azzal a dologgal, ember! – kiáltotta. – Vigyázz magadra! De Kicsi Joe csak jött előre, suhogtatva és fenyegetőzve. Hogy valóban meg akarta-e vágni Conge-t, senki sem tudta. Conge inkább azt gyanította, hogy csak blöfföl, és nem szívesen hátrált meg. De egy borotva veszélyes dolog így suhogtatva, ezért nem tudta megállni, hogy fel ne emelje a karját, hogy védje magát, ahogy Kicsi Joe egyre közelebb ért. És amikor váratlanul felemelte a karját, a borotva átszakította az ingujját, és egy hosszú, sekély sebet ejtett a karján. Alig volt több egy karcolásnál, de Conge-nak ez már sok volt. Hátraesett a hordó felett, és elrohant az erdő felé. A többi férfi lefogta Kicsi Joe-t, aki csak szóban állt ellen, és elvették tőle a borotvát. Aztán amint elengedték, Kicsi Joe odasétált Zillah-hoz, és minden előzetes figyelmeztetés nélkül, ököllel egy akkorát bevágott neki a szeme alá, hogy csak úgy csattant. – Ez – jelentette ki – melegebben tart majd, mint egy főzőkályha! Most pedig takarodj haza, mielőtt a másik szemedre egy varrógépet kapsz! Zillah szipogott. – Jaj, Kicsi Joe – könyörgött. – Én csak… – Egy újabb pofon Kicsi Joe-tól, és Zillah tudta, hogy szereti ezt a kis rönkhasító embert, mert olyan gonosz! – Ez az, amire ennek a bolond Zillah lánynak szüksége van – mondták az asszonyok. – Kell neki egy jó verés minden áldott nap, és Kicsi Joe, ő aztán jól megveri! Conge teljesen eltűnt a románcból. Eladta a gyapotját, és majdnem négyszáz dollárt tett el a maradék öt bálájából. Mivel a következő évi vetésig nem volt semmi dolga, elhatározta, hogy horgászni fog. A legtöbben munkát kerestek a rönkhasítóknál, fűrészeltek és hasítottak. De Conge-nak volt pénze a bankban, nem volt szüksége a napi két dollárra. Conge nem volt nagy horgász, és nem is különösebben érdekelte a halfogás. Amit szeretett, az az volt, hogy beüljön egy kis ladikba, és kievezzen jó messzire, ahol már nem hallja Zillah éles, őrült kacagását, meg a többiek pletykálkodását. Ha fogott halat, megevett belőle annyit, amennyit akart, a többit odaadta a barátainak, néha pedig a szebb darabokat eladta az asszonynépnek dohányra valóért. Ha nem fogott semmit, az is mindegy volt neki. Csak egy dolog bosszantotta Conge-t. Mindig eltűnt az evező a csónakjából. Volt vagy egy tucat ladik kikötve a parton, amik láthatóan senkihez sem tartoztak. Ha valakinek csónak kellett, csak eloldotta az elsőt, amelyik az útjába esett, beszállt, és ellökte magát azzal az evezővel, ami éppen benne feküdt. Általában az evező nem volt több, mint egy deszkadarab vagy egy kerítésléc. Ez a megoldás egy ideig megfelelt Conge-nak, de mivel kevés dolga volt, egy nap vette a fáradságot, és kifaragott egy szép, formás evezőt egy ciprusdeszkából. Aznap használta is, és benne hagyta a csónakban. Másnap reggel a csónakot és az evezőt is valaki más használta már. Nem volt ebben semmi rejtély; valaki más is használni akart egy csónakot, mielőtt ő odaért, és az a csónak, amelyben az evezője volt, éppen kéznél volt. Aznap türelmesen faragott egy másik evezőt. Másnap reggelre az is eltűnt. Faragott még egyet, aztán még egyet. És mindet ugyanúgy elveszítette. Ez felbosszantotta Conge-t. Kikérte magának, hogy ő gyártson evezőt mindenkinek a kikötőben. Még egy utolsó evezőt készített. De ahelyett, hogy este a csónakban hagyta volna, felvitte a bolt tornácára, és a falnak támasztotta. – Ez – jelentette ki – az én evezőm. Amikor holnap lejövök, azt akarom, hogy pont itt álljon, ahová most raktam. A dolog valószínűleg itt véget is ért volna, ha az az ördögi Zillah meg nem hallja a megjegyzést. Egy embernek természetes joga volt a saját evezőhöz, és senkinek eszébe sem jutott volna megsérteni ezt a jogot. De Zillah bolond volt. – Miért nem hagyod, hogy egy szalagot kössek rá, hogy biztos lehess benne, hogy ez az igazi? – gúnyolódott, és felkacagott azon az éles, őrült hangján. A többiek pedig kuncogtak, mert szellemesnek találták a megjegyzést. – Zillah, már megint! Nem bír magával! – mondták. A nevetés belevájt Conge megfáradt lelkébe, a kuncogás pedig só volt a nyílt sebre. – Ne törődj azzal – vágott vissza nyersen. – Csak senki ne nyúljon az evezőhöz. Hetek teltek el eseménytelenül. Az emberek az erdőben szorgalmasan vágták és hasították a rönkfát, Conge pedig kedvetlenül horgászott. Aztán hirtelen a semmiből felröppent a hír, hogy egy gőzhajó jön a rönkfákért! Az emberek izgatottan vitatkoztak. Egyesek szerint gőzhajók nem tudnak feljönni a folyón. Mások emlékeztettek, hogy régen rendszeresen jártak gőzhajók a folyón. Erre az volt a válasz, hogy az azóta eltelt húsz év alatt a meder megtelt hordalékkal. Erre pedig azt válaszolták, hogy a téli esőzések miatt a vízszint elég magas ahhoz, hogy a hajó áthaladjon az akadályok felett. A vita csak akkor dőlt el, amikor a Gazda kirendelte az összes szekeret, hogy hordják a rönkfát a folyópartra. Akkor már mindenki tudta: jön a hajó! A régi lakosok elkezdték emlegetni a hajdani vidám, részeges, verekedős napokat, a helyi prédikátor pedig hosszú beszédet tartott a gőzhajók bűnéről és gonoszságáról, figyelmeztetve nyáját, hogy maradjanak távol a folyótól, amikor megérkezik Sátán úszó szekere. A figyelmeztetés azonban hiábavaló volt. A gőzhajó megérkezett Hatch kikötőhelyéhez, megfordult a keskeny folyón, és vasárnap délben, a prédikáció után kikötött. A kecses John D. Grace<ref>A J''ohn D. Grace'' egy hátsó-lapátkerék meghajtású teherszállító gőzhajó volt, amely 1917 és 1930 között üzemelt a Mississippin. Bővebben fényképpel [https://search.library.wisc.edu/digital/AQBFPHCRS6KWK38G angolul]</ref> volt az New Orleansból, és néhány sertésen kívül, amit a Black River<ref>''Black River'': Számos folyó viseli ezt a nevet Az USA-ban (lásd [https://en.wikipedia.org/wiki/Black_River angolul]). Bradford Black River-je a Ouachita ([https://en.wikipedia.org/wiki/Ouachita_River angolul]), a Tensas ([https://en.wikipedia.org/wiki/Tensas_River angolul]) és Little ([https://en.wikipedia.org/wiki/Little_River_(Louisiana) angolul]) folyók Jonesville-i egyesülése ([https://en.wikipedia.org/wiki/Jonesville,_Louisiana angolul]), amely a Red River-be ömlik. Sok térképen ez az alsó szakasz is Ouachita néven szerepel. Lásd leírás ([https://en.wikipedia.org/wiki/Ouachita_River#Black_River angolul]) és [https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/c3/Mississippiriver-new-01.png térkép].</ref>-nél vettek fel, könnyű volt a rakománya. Ötezer rönkhasábot kellett felvennie Hatch-nél. És minden férfi, nő és gyerek, fehér vagy fekete, öt mérföldes körzetben ott volt, hogy lássa a gőzhajót. A móka hamar elkezdődött. Amíg a tisztek a fedélzeten fogadást tartottak az ültetvényeseknek és családtagjaiknak, a rakodómunkások nekiláttak a súlyos rönkök felhordásának. Zajos, hencegő beszéddel csaptak le a rakásra a vidéki négerek kedvéért, akik ellepték a rámpát, de hamarosan a tűző nap és a nehéz rönkök elnémították vidámságukat. Végül a belső morfondírozás dalfoszlányokban tört utat magának: ''„Kapáld a gyapotot,'' ''Szántsd a kukoricát, és'' ''Hordd ki a hamut'' ''Minden reggel'' ''Kócos hajú mama,'' ''Mi a bajod most?”'' A dal Bugaboo Jones szájából pattant ki, aki a legnagyobb termetű és a leggyorsabb beszédű rakodó volt közülük. És akár szándékosan, akár véletlenül, egyenesen Zillah-ra nézett, amikor énekelte. Általános volt a kuncogás, de Zillah volt az egyetlen, aki magára vette a dalt. – Nem vagyok én a mamád, te nagy csirkefogó – kuncogott a lány. – Nem vagyok én anyja semmi olyasminek, ami olyan fekete és csúnya, mint te, te varjúszínű pávián, akinek levágták a farkát. A rakodó gyors, értékelő pillantást vetett Zillah-ra. A nő nagydarab, fekete bőrű és könnyed megjelenésű volt, a legszebb vasárnapi ruhájában. Egy tuskón ült egy férfi mellett, aki láthatóan a kalapja harcias állásával és egy kis, bozótos bajusszal próbálta kompenzálni apró termetét. A nagy rakodó elvigyorodott. – Igen, az ám! – mondta. – Tele vagy a pokollal meg az öreg Afrikával, mi, te kis csinos vidéki lány! Hát, tele van a környék olyan nőkkel innentől egészen New Orleansig, akik pont így viselkednek, mint te, valahányszor meglátnak engem! Odament a farakáshoz, megvárta, míg két nehéz rönkhasábot a vállára emelnek, és kecsesen leügetett a pallón a folyami munkások ringó járásával. Amikor a következő adagért jött, bátran kilépett a sorból, és oda ment a tuskóhoz, ahol Zillah és Kicsi Joe ült. Kicsi Joe-ról tudomást sem véve, így szólt: – Gyere, mondj nekem valami mást is, Vidéki, és figyeld, ahogy kicsúfollak!<ref>Eredetiben ''watch me put you right square back in de '''dozens'''!'' A '''Dozens''' egy két versenyző között játszott játék, amelyben a résztvevők sértegetik egymást, amíg az egyikük fel nem adja. Az afroamerikai közösségekben elterjedt Dozens szinte kizárólag közönség előtt játszódik, akik arra buzdítják a résztvevőket, hogy egyre súlyosabb sértésekkel válaszoljanak, hogy fokozzák a feszültséget, és ezáltal a verseny nézését érdekesebbé tegyék. Bővebben [https://en.wikipedia.org/wiki/Dozens_(game) angolul].</ref> Életében először Zillah szóhoz sem jutott! Ez a nagy, pimasz rakodó teljesen lenyűgözte! Szűzies szégyenlősségbe vonult, miközben próbált valami frappáns választ kitalálni. – Gyere te lány – sürgette a férfi. – Sétálj le velem a pallón, és veszek neked egy üdítőt a hajón. Zillah szerette a szódát, és a nagy rakodó incselkedett vele. Csak fel kellett mennie a hajóra, ahol árulták. Idegesen nézett Kicsi Joe-ra, az meg grimaszolt. – Maradj távol a hajótól, te lány – parancsolta. De a többi néger biztatta. Még Conge is megtörte több mint egy hónapos hallgatását. – Menj csak, Zillah – sürgette. – Menj fel a gőzhajóra, és idd meg azt a szódát. Szedd össze magad! Fogadok, hogy túl gyáva vagy! – Azt hiszem, felmegyek, Kicsi Joe – mondta a lány a társának. – Ha felmész – ígérte az –, alaposan megverlek. Zillah habozott. Vakmerő dolog volt ez egy lánytól, az biztos. De egy üveg szóda, az egy üveg szóda. És egy meghívás egy nagy gőzhajós férfitől olyan bók volt, amivel nem minden nap dicsekedhetett egy lány. A rakodó, aki a meghívást tette, már el is lendült mellette a palló felé. – Várj egy percet! – kiáltotta a lány. – Hadd kapaszkodjak a karodba, amíg lemegyek azon a híd-izén. Félek! Megragadta Bugaboo karját, és zubbonyának ujjába kapaszkodva lejutott a hajó főfedélzetére. – Na, most menj fel azon a lépcsőn – mondta neki Bugaboo –, és kérd meg az embert az ablaknál, hogy adjon neked valamit. Hé, Mister Henry, adjon ennek a lánynak valamit, és írja a számlámra! Zillah idegesen feltérképezte az utat a gőzhajó bárjához. De amikor a csapos kinyitott egy üveg piros szódát, és kiadta neki az ablakon, visszanyerte az önbizalmát. Meglátott egy fürt banánt odabent, és rendelt „egy ötcentesnyit”. Aztán szódával az egyik kezében, banánnal a másikban odalépett a korláthoz, és a parton álló tömeg szeme láttára banánt evett és szódát ivott, olyan arccal, mint aki egész életében nem csinált mást, csak banánt evett és szódát ivott egy gőzhajón! Nagy rakodója, aki egy újabb adag rönkhasábbal tért vissza, kiszúrta őt és rákezdett: ''„Kócos hajú mama,'' ''Mi a bajod most!”'' – Semmi bajom, nagyfiú – kiáltotta vissza a lány. – Te csak cipeld azokat a rönkhasábokat, amíg én itt állok és ütemet verek neked a lábammal! Miután a jég megtört, más rakodók is meghívtak más nőket a hajóra, és vendégül látták őket. A férfiak pedig, hogy ne maradjanak le, szintén felmentek, és készpénzért vásároltak, ahol a rakodók csak a hitelüket költötték. Fél óra alatt a vidéki négerek félénksége elszállt, és az alsó fedélzetek szinte nyüzsögtek tőlük. Késő délután volt, mire Hatch-nél végeztek a rönkök berakodásával. A következő kikötő a Miller kanyarnál<ref>Eredetiben ''Miller’s Bend''</ref> tizenöt mérföldre volt vízi úton, de csak négy mérföldre szárazföldön. Így a Hatch-i négerek azzal koronázták meg a csodálatos és vidám napot, hogy tizenöt mérföldet hajókáztak, majd a holdfényben négy mérföldet gyalogoltak haza. Bár Kicsi Joe maga is részt vett az úton és szívből élvezte, megmondta Zillah-nak, hogy maradjon le a hajóról, és a lány nem fogadott szót. Így hát megverte – de ez csak egy múló epizód volt a kapcsolatukban. Visszagyalogoltak a négy mérföldön a mezőkön át, és a bolt tornácán ülve pihentek és mesélték az élményeiket. A kétórás hajóút alatt Kicsi Joe, saját bevallása szerint, teljes körű jártasságot szerzett a gőzhajózás terén, és hosszan értekezett róla. De Zillah-nak is voltak élményei, és ő is beszélni akart. – A kutyafáját! – kiáltotta. – Az a gőzhajó aztán jól felkavarta a vizet a kanyarokban! Úgy féltem! És amikor az a kürt megszólalt! Istenem, Istenem! Azt hittem, ott helyben meghalok! – Ja, féltél – vetette oda Kicsi Joe. – De nem féltél annyira, hogy ne menj fel a hajóra, amikor megmondtam, hogy ne tedd. Zillah felismerte a kihívást: ez volt az ígért pofonok előjele – egy esemény, amely megkoronázta a tökéletes napot. – De igenis féltem – jelentette ki –, tiszta frászban voltam. – Megmondtam, hogy maradj le arról a hajóról – Kicsi Joe próbálta magát a kellő indulatba hozni a szükséges veréshez. – Féltem felmenni – jelentette ki Zillah bűnbánóan –, meg aztán attól is féltem, hogy mi lesz, ha nem megyek fel. Mert nem tudhatod, mit művel veled egy olyan nagy rakodó nigger, ha nem mész fel a hajóra, amikor mondja. – Féltél attól a rakodó niggertől, mi? – horkant fel Kicsi Joe. – De tőlem nem féltél! – De igen, tőled is féltem – állította Zillah. – De tőle jobban féltem. Ez volt a szikra, amire Kicsi Joe-nak szüksége volt mesterséges haragja begyújtásához. Ha egy férfi kedvese jobban fél egy idegentől, mint tőle, az már olyasvalami, ami felbosszantja az embert. De nem volt túl dühös egy csodálatos gőzhajós nap után. Kedvetlenül lekevert neki egyet, a lány pedig összehúzta magát és szipogott. Aztán mintegy utólagos gondolatként, adott neki még egyet, és hozzátette: – Őt is elvertem volna, ha kinyitja a száját. Kötelességét letudva Kicsi Joe kész volt elfelejteni az egészet. De Zillah nem tudta megállni, hogy össze ne hasonlítsa a kicsi, peckes rönkhasítót a hatalmas, mosolygós rakodóval, aki úgy emelt fel két nehéz rönkhasábot, mintha csak gyufaszálak lennének, és aki egész nap a pallón ügetett fel-alá, fecsegett és ugratta az asszonyokat, üdítőt vett nekik, és csak úgy élt a világba. Kicsi Joe rettenetesen menőnek tűnt a kis bajuszával meg a félrecsapott kalapjával. És amikor durván beszélt és ököllel megütötte, félelmetes látvány volt! Ezek voltak azok a dolgok, amelyek miatt Zillah szerette őt. De valahogy nem tudta maga elé képzelni, ahogy megverje azt a nagy, vigyorgó, joviális rakodó óriást. És minél inkább próbálta elképzelni, amint Kicsi Joe elpáholja, annál nevetségesebbnek tűnt a dolog. Hirtelen kirobbant belőle az a magas hangú, őrült kacaj. Kicsi Joe pontosan tudta, min nevet, és ez dühbe hozta. Ismét megütötte Zillah-t az öklével, ezúttal már komolyabban, és a lány újra szipogott, de hirtelen megint kitört belőle a nevetés. Újra megütötte, amilyen erősen csak tudta, a lány pedig sírva könyörgött, csak hogy a nyüszítés közepette megint fékezhetetlen nevetésbe tört ki. Ettől Kicsi Joe tényleg megvadult! Eszét vesztette! Az első dolog, ami a keze ügyébe akadt, mint bunkósbot, Conge kedvenc evezője volt, ami a közeli falnak volt támasztva. Megragadta, és dühödten Zillah fejére sújtott vele. Az evező az első ütésre szilánkokra tört. – Ez majd kiveri belőled a nevetést, te bolond! – jelentette ki. Ki is verte. De a sírást is. Az ütés fájt. A nő elméje kitisztult az ostoba nevetéstől, és a verés más megvilágításba került. Egy férfi jogosult elpáholni a kedvesét, hogy megmutassa: eléggé szereti ahhoz, hogy vegye a fáradságot. De a kezével. Az az ember, aki nem tudja kimutatni az érzelmeit anélkül, hogy botért nyúlna, nem sokat ér. Zillah pedig semmivel sem érte be kevesebbel, mint egy igazi férfival. És a feje szörnyen fájt – és nem szűnt meg fájni. Minél jobban fájt a feje, annál dühösebb lett, és minél dühösebb lett, annál jobban fájt a feje. – Nem szabad így bánni velem, Kicsi Joe – mondta. – Fogtad magad, és fejbe vágtál azzal az evezővel. Isten nem fog megáldani érte. – Megmondtam, hogy ha felmész arra a hajóra – érvelt Kicsi Joe –, megverlek. Te meg felmentél. – És te megvertél – jelentette ki Zillah. – Én meg csak ültem és tűrtem, és könyörögtem, hogy hagyd abba. De te megütöttél azzal az evezővel, és Isten nem fog megáldani érte. – Azzal verlek meg, amivel akarlak! – horkant fel durván, de nem túl meggyőzően. Zillah tartása már kezdte megijeszteni. – Megütöttél azzal az evezővel – ismételte bután a lány –, és Isten nem… Kicsi Joe rájött, hogy a legjobb fegyvere a hencegés, és minden erejét beleadta: – Megütlek mégegyszer, ha akarom! – De nem volt benne sok meggyőződés. Zillah szemei most már tágra nyíltak, vadul bámult, és felállt. Hirtelen nyílt tenyérrel, teljes erőből lecsapott a férfira. Hangos csattanás hallatszott, egy döbbent kiáltás, és Kicsi Joe padlót fogott. Zillah már rajta is volt, mielőtt még földet ért volna: harapott, karmolt, tépett, ütött és rúgott. Kicsi Joe könyörgött, de hiába. – Megütöttél azzal az evezővel – ismételgette a lány –, és Isten nem fog megáldani érte. Amikor a csetepaté a tetőfokára hágott, Conge is odaért egy másik csoporttal, akik Miller kanyar felől gyalogoltak át. Meghallották a zajt a bolt tornácán, és odamentek megnézni. A ragyogó holdfényben Conge két dolgot látott. Látta eltört evezőjét, és látta a gyűlölködő Zillah-t, aki okoskodott vele erről. – Ki nyúlt az evezőmhöz? – üvöltötte. – Ki törte el az evezőmet? Zillah két ütés között megpróbálta elmondani neki. De a férfi nem hallgatott rá. – Te tetted, te kis féreg! – ordította Conge, megragadta a lányt a tarkójánál fogva, és talpra rántotta. – Eltörted az evezőmet! – Kicsi Joe volt – hajtogatta Zillah. – Megütött vele, és Isten… – Te vetted rá! – szakította félbe Conge, és durván megrázta. – Jaj, Conge drágám… – De Conge egy hatalmasat lökött rajta, amitől a lány végiggurult a padlón, aztán Kicsi Joe felé fordult, aki még mindig túl kába volt ahhoz, hogy felfogja, mi történik. Conge utánakapott, de egy hüvelykkel elvétette. A dühös óriás fenyegető közeledése időben észre térítette a kis rönkhasítót: lesiklott az alacsony tornácról, a talpán landolt, majd futásnak eredt. Zillah még mindig ott kuporgott alaktalan rongycsomóként a padlón, ahová Conge leterítette, és szipogva sírt. – Conge drágám – könyörgött –, ő tette. Én meg csak megvertem őt, amiért eltörte az evezőnket, cukorfalat. – A mi evezőnket? – kérdezte Conge. – Az én evezőmet! – A mi evezőnket – esdekelt Zillah. – Az én és a te eveződet, édesem. Nem tudtam, hogy a mi evezőnk, amíg le nem ütöttél, bébi, de amikor leütöttél, kitisztult az agyam. Azóta tudtam, hogy Kicsi Joe a mi evezőnket törte el a fejemen. Conge haragja nagy, jóindulatú vigyorrá olvadt. – A mi fejünkön, igaz? – vetette fel. Zillah vigyorogva helyeselt. Aztán komolyan hozzátette: – Nem lett volna szabad azt tennie, Conge. Isten nem fogja megáldani, amiért így bánt velem. </poem > <big> Jegyzetek </big> {{jegyzetek}} [[Kategória:Novellák]] t8t9ke3ph9qj366wa8uw1jl7yq8464c